FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 3.6
A munkanélküliek újbóli elhelyezkedését befolyásoló tényezők Tóthné Pál Ágnes, projektvezető, Útravaló Közhasznú Alapítvány Kovács Viktória, egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem
Tárgyszavak: káros hatás; mentális egészség; munkanélküliség; pszichikai terhelés; kapcsolatrendszer; stressz. A dolgozókat fenyegető káros munkahelyi pszichikai hatások közül az egyik legerőteljesebb az elbocsátással és a munkanélküliséggel öszszefüggő stressz- és krízishelyzet. Ezeknek a helyzeteknek a megfelelő kezelése egyformán fontos a társadalomnak, a munkáltatóknak és a munkavállalóknak. A foglalkozás-egészségügy szempontjából az ezzel összefüggő tevékenység egyrészt megelőzést jelent – hiszen az elbocsátás, és különösen a tartós munkanélküliség rövid és hosszú távú egészségi problémák egész sorát vonhatja maga után –, de ugyanilyen fontos annak feltérképezése is, hogy a már munkanélkülivé váltak milyen módon térhetnek vissza újra a munkaerőpiacra. A mindennapi tapasztalatok és a munkanélküliségi statisztikák tanúsága szerint a munkanélküliség idejével párhuzamosan csökken az érintettek esélye arra, hogy újból munkát találjanak. Ha mindemellett a munkanélküliek kapcsolati tőkéje is szegényesnek minősíthető, még több szenvedést okozó körülménnyel kell megbirkózniuk, és még reménytelenebb az újbóli elhelyezkedés. Az alábbi cikk – két empirikus kutatás eredményeire támaszkodva – azt vizsgálja meg, hogy mely tényezők határozzák meg a munkanélküliek viszonyát helyzetükhöz, illetve milyen módszereket választanak a „munkaerő-piaci rehabilitációhoz”, azaz állásszerzési stratégiájukhoz.
A munkanélküliek elhelyezkedését befolyásoló tényezők – összefoglaló egy 1993–94-ben végzett empirikus kutatásról A kutatás körülményei A „Közösen a jövő munkahelyeiért” alapítvány megbízásából az Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. munkatársaként e cikk szerzője 1993–94-ben szociológiai kutatást vezetett volt munkanélküliek körében. A kutatás során azt vizsgálta, hogy a kapcsolatoknak és a képzésnek milyen szerepük volt a munkanélküliek újbóli elhelyezkedésében. A Fővárosi Munkaügyi Központ közreműködésével és segítségével a mintába azokat a fővárosi lakhelyű, középiskolai végzettségű – nem pályakezdő – volt munkanélkülieket választották, akik – 1–24 hónapig terjedő időtartamú munkanélküliség után – 1993. március 30-án újból rendelkeztek munkahellyel. A megnevezett paraméterekkel definiált alapsokaságból (1890 fő) véletlenszerű kiválasztással jelölték ki a megkérdezendőket. A kérdezőbiztosok lakásukon keresték meg a kijelölt személyeket, ennek eredményeképpen 400 fő kérdőíves megkérdezése történt meg. A válaszok számítógépes feldolgozását SPSS programcsomag segítségével végezték el. A kutatás fő kérdései A megkérdezettek életútjának három állomásával foglalkoztak: az első, a munkanélküliséget megelőző és a munkanélküliséget követő munkahellyel. Vizsgálták, hogy a válaszolók honnan hová kerültek, azaz a munkahelyek fő paraméterei (ágazat, tulajdonforma és foglalkozási csoport) mentén milyen változások következtek be életútjukban. Véleményt kértek arról, hogy sikerült-e jó munkahelyet találniuk, mennyire érzik stabilnak helyzetüket, és elégedettek-e munkakörükkel és a munkakörülményekkel. A kutatás kulcskérdései azt tudakolták, hogyan jutottak új munkahelyhez a munkanélküliek, milyen tényezők, emberek, szervezetek segítették álláshoz őket. A kapcsolathálózat-elemzés szemléletét és módszertanát alkalmazva megkülönböztetett figyelmet szenteltek annak, hogy a személyes kapcsolatok milyen szerepet játszottak az elhelyezkedésben. Felmérték a válaszolók kapcsolathálózatát, azt, hogy milyen mértékű erős és gyenge kötésekkel rendelkeznek. Megtudakolták, hogy mitől szenvedtek a munkanélküliek munkanélküliségük idején, továbbá azt, hogy milyen szerepe volt a képzésnek és átképzésnek az újbóli elhelyezkedésben.
Kutatási eredmények Alapinformációk a munkanélküliekről A megkérdezettek 40%-a 1–5 hónapig, 36,6%-uk fél év és egy év közötti időtartamig, 22,5%-uk pedig 1–2 év közötti időtartamban volt munkanélküli. A válaszolók mintegy 30%-ánál a tényleges munkanélküliség ideje hosszabb volt, mint a regisztrált. Hogyan szereztek tudomást a jelenleg betöltött állásról A válaszolók álláshoz jutásának sikerességét és hatékonyságát (találtak-e jó munkahelyet és mennyi idő alatt) részben befolyásolta, hogy milyen közvetítőkön, információs csatornákon keresztül szereztek tudomást jelenlegi munkahelyükről. A különböző informálódási lehetőségeket igénybe vevő válaszolók közül a hirdetés, pályázat útján állást keresők elhelyezkedési ideje a leghosszabb, a legrövidebb pedig a szervezetek (továbbképző intézmény, munkaügyi, szakmai szervezet) segítségével tájékozódók esetében. A rokoni-baráti kapcsolatokat igénybevevő elhelyezkedők időszükséglete az átlagnál valamivel magasabb, az ismerősökön keresztüli tájékozódás viszont lerövidíti az álláskeresés idejét. A válaszolók több mint fele személyes kapcsolatai révén tájékozódott, közel egyharmaduk hirdetésből szerzett tudomást az állásról és igen alacsony hányaduk (11%) támaszkodott szervezett segítségre (ahol pedig a hatékonyság igen kedvező). Az erős és gyenge kötések szerepe az elhelyezkedésben A személyes kapcsolatra támaszkodás átlagosan lerövidíti az elhelyezkedés idejét, elsősorban abban az esetben, ha az álláslehetőségre figyelmet felhívó személy ún. gyenge kötésű kapcsolatban áll az álláskeresővel. Gyenge kötésű kapcsolatként definiálták a laza, ismerősi kapcsolatokat. A személyes kapcsolatok másik típusát (az erős kötéseket) a használt fogalomrendszerben a közeli hozzátartozók és azok a rokonibaráti kapcsolatok jelentik, amelyek a rendszeres kapcsolattartást illetve az intim, bizalmas viszonyt is magukba foglalják. A gyenge kötésű kapcsolatok hatékonyabbak voltak, mint az erősek, viszont a jó (nagyobb biztonságérzetet és elégedettséget jelentő) állás megszerzéséhez az erős kötésű kapcsolatok hatásosabbaknak bizonyultak.
A kapcsolatok: mozgósítható és fejlesztendő erőforrások A vizsgálati eredmények alátámasztották azt a feltevést, hogy a személyes kapcsolatok olyan erőforrások, amelyeket krízishelyzetben mozgósítani lehet a helyzet megoldására. Az is bebizonyosodott az elemzések során, hogy azoknak van nagyobb esélyük álláshoz jutni, akik kellő nagyságú kapcsolati erőforrás-készletüket aktivizálni képesek. (Élettervezési és vezetői készségfejlesztési tréneri tapasztalatok alapján alátámasztható, hogy a kapcsolati erőforrások fejleszthető és fejlesztendő erőforrások, s a szükséges készség, képesség megtanulható.) Az állásszerzésben segítséget adó személyek jellemzői A válaszolókat munkahelyük megtalálásában segítő és informáló személyek magasabban képzettek, foglalkozásukat tekintve nagyobb presztízsűek, mint a minta középfokú végzettséggel rendelkező – többnyire szakmunkásként és nem diplomás szellemi dolgozóként tevékenykedő résztvevői. A válaszolók összegzett véleménye szerint az álláshoz jutásban szakképzettségük és tapasztalataik, véletlen szerencse, személyes vonzerejük és kapcsolataik segítették. Mitől szenvedtek a munkanélküliek? A munkanélküliség ideje alatt számos teherrel kellett megbirkózni a válaszadóknak. Ezek egyik csoportját a rendszeres munka és a társas kapcsolatok hiánya alkotta, másfelől a jövedelemkiesés és az önbecsülés csökkenése keserítette meg életüknek ezt a nehéz korszakát. Ezek a szenvedést okozó tényezők annál erősebbek voltak, minél tovább tartott a munkanélküliség, és minél kisebb mértékű kapcsolati erőforrással rendelkeztek a válaszolók. A munkanélküliek képzésével kapcsolatos vélemények A vizsgálatba vont 400 főből 78 fő vett részt munkanélkülisége alatt továbbképzésben. Ez a részvételi arány igen kedvező, viszont a minta jellegéből adódóan (tekintve, hogy csak olyanokat kérdeztek meg, akik elhelyezkedtek), a vizsgálat önmagában nem tette lehetővé az elhelyezkedni nem tudó, de továbbképzésben részt vevő sokasággal az összehasonlítást. Az átképzések döntő többségét a Munkaügyi Központok finanszírozták, és a munkanélküliek egynegyede hozzájárult a képzés költségeihez. A képzésben részt vevők 60%-a szerint az elhelyezkedésben szá-
mottevően segítette őket az, hogy munkanélküliségük idején tanultak. Sok válaszoló vélekedett úgy, hogy azért nem vett részt továbbképzésen, mert a kiválasztott tanfolyamot nem támogatta a Munkaügyi Központ. Összegezve: azok vettek részt továbbképzésen, akiknek egyéni terveik találkoztak a Munkaügyi Központ kínálatával és támogatásával.
Kivonatok a 2004-ben végzett empirikus felvétel eredményeiről A felvétel körülményei, kiinduló adatok A Tolna Megyei Munkaügyi Központ megbízásából 2004-ben 112 fő (egy Tolna megyei vállalattól csoportosan elbocsátott dolgozók, akiknek többsége varrónőként dolgozott) válaszolt a kérdőíves megkérdezésre. A felvétel az 1993-ashoz képest szerényebb célkitűzésekkel készült, elsősorban az érintettek munkába állásának tényéről és körülményeiről tudakozódtak, az alábbiakban a kutatás néhány alapvető megállapítása olvasható. Ez esetben nem került sor a megkérdezettek kapcsolathálózatának feltérképezésére, de vizsgálták a kapcsolatok szerepét az elhelyezkedésben, s azt is megkérdezték, hogy mitől szenvedtek munkanélküliségük idején. A felvételre az elbocsátást követő negyedik hónapban került sor. Ekkor a válaszolók 34%-ának sikerült elhelyezkednie, 60,7%-uk keresett, de nem talált, 5,3%-a pedig nem is keresett munkát. A kapcsolatok igénybe vétele a munkahely keresés során Az 1. ábra bemutatja, hogy – összhangban az 1993-as felvétel eredményeivel – a munkahelykeresés során meghatározó szerepe van a kapcsolati erőforrásoknak, és ezen belül erőteljesebb az ismerősökre (gyenge kötésekre) támaszkodás. A kapcsolatok szerepe az elhelyezkedésben A 2. ábra szemlélteti, hogy a sikeresen elhelyezkedők között az alapsokasághoz képest jóval magasabb a gyenge kötésű kapcsolatokat felhasználók aránya, mint a rokonok vagy közeli barátok segítségében bízóké. Mind az alapsokasághoz, mind az 1993-as vizsgálathoz képest jelentős mértékben nőtt a Munkaügyi Központ segítségére támaszkodók aránya is, ugyanakkor az is kiderült, hogy a személytelen – hirdetések
útján – próbálkozók hatásfoka jóval átlag alatti volt. Összefoglalva megállapítható, hogy a kapcsolatoknak továbbra is komoly szerepük volt a munkához jutásban.
7%
Milyen segítséget vett igénybe?
13%
29% Ismerős Barát, rokon
6%
Hirdetés Pályázat Munkaügyi Központ Egyéb
22% 23%
1. ábra A munkahelykeresés során használt módszerek Hogyan talált munkát? Ismerős segített 11% 28%
11%
Barát, rokon segített Hirdetés útján
11%
25% 14%
Munkaügyi Központ segített Volt munkahelyem visszahívott Én kezdeményeztem
2. ábra A sikeresen elhelyezkedettek által használt módszerek Mitől szenvedtek a munkanélküliek 2004-ben? A 3. ábra beszédesen fejezi ki azt a közkeletű megállapítást, hogy az emberek nemcsak a pénzért dolgoznak. Rendkívül figyelemre méltó az a vizsgálati eredmény, hogy a nem anyagi jellegű tényezők (társas kapcsolatok hiánya, a feleslegesség érzése, családi konfliktusok növe-
kedése stb.) összességében több szenvedést okoznak a munkanélkülieknek, mint a jövedelem kiesése. 1% 9%
2%
Mitöl szenvedett munkanélkülisége alatt? 11%
Elfoglaltság hiánya
6%
Napirend felbomlása Munkatársi kapcsolatok hiánya 12%
Emberi kapcsolatok beszűkülése Feleslegesség érzése Jövedelem kiesése
39%
8%
Családi konfliktusok Egyéb Nem szenvedett
12%
3. ábra A munkanélküliek életminőségét befolyásoló tényezők A munkanélküliség – különösen ha tartósan fennáll – a fejlett országok egyik legfontosabb gazdasági-társadalmi problémája, amely közvetve vagy közvetlenül –, illetve időben változóan, hiszen ebbe a körbe bekerülni vagy onnan kikerülni is lehet – a lakosság akár 30–40%-át is érintheti. A tartósan munkanélküliek mentális és fizikai egészsége is fokozottan veszélyeztetett. Az érintettek viselkedését befolyásoló tényezők felmérése segíthet a munkaerőpiacra visszatérést segítő stratégiák és módszerek kialakításában, ehhez azonban további kutatásokra van szükség. BME OMIKK
LOGISZTIKA Kéthavonta az egértől a Boeingig.
[email protected] ▪ 061/ 457 53 22
