A Munkáért!

Vállalkozói Hírlevél 1. TÁMOP 2.5.3.C-13/1-2013-0001 – „A Munkáért!”

Tartalom

A svájci népszavazás után. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Folytatódnak a tárgyalások az EU és az USA közötti kereskedelmi egyezményről. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A BusinessEurope makrogazdasági kitekintése 2013-14-re. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Európai gazdasági helyzetkép. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Hazai makrogazdasági összefoglaló. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Magas-e, kell-e a hazai minimálbér?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

Tisztelt MGYOSZ Tagok! Kedves Barátaink! A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy a több mint 6000 tagját segítse abban, hogy naprakész információk birtokában hozhassák meg akár nemzetközi, akár a hazai piacot érintő gazdasági döntéseiket. A sikeres TÁMOP2.5.3.C-13/1-2013-0001 – „A munkáért” címet viselő pályázatunknak köszönhetően az elkövetkező időszakban előre láthatóan 15 hónapon keresztül, havi rendszerességgel jelentkezünk a mostanihoz hasonló kiadványokkal. Bízunk abban, hogy ezzel is segíthetjük a hatékony, megbízható és gyors tájékozódást tagjaink számára. Meggyőződésem, hogy ezen kiadványok segítséget jelentenek tagjaink számára ahhoz, hogy a munkaadók számára releváns gazdasági folyamatokat kellő részletességgel, objektíven tudják megvizsgálni. Erre garanciát jelent a Kopint-Tárki elemzőközpont, akik a szakmai hátteret jelentik számunkra ebben a projektben. A mostani, első kiadvány többek között olyan aktuális ügyekkel foglalkozik, mint a minimálbér kérdése vagy éppen az Európai Unió és az Egyesül Államok közötti kereskedelmi megállapodások aktuális állása. Kollégáinkkal igyekszünk úgy összeállítani a jövőben is az anyagokat, hogy a lehető legnagyobb segítséget jelentse Önöknek, és a lehető legaktuálisabb, legfontosabb kérdéseket vizsgáljuk meg minden hónapban. Reméljük kiadványunk elnyeri tetszésüket, és hasznosnak ítélik majd annak tartalmát. Amennyiben bármilyen megjegyzésük, meglátásuk lenne az anyagokkal kapcsolatban, vagy szeretnének egyes területekről részletesebb elemzéseket kapni a következő hónapokban, jelezzék felénk mindezt. A tematikát úgy alakítjuk, hogy az a lehető leghasznosabb legyen az Önök számára.

Köszönettel: Dr. Futó Péter

TÁMOP 2.5.3.C-13/1-2013-0001 – „A Munkáért!”

3

Európai hírek

A svájci népszavazás után „A BusinessEurope tudomásul vette a svájci szavazók döntését a bevándorlás korlátozásáról. Bár tiszteletben tartjuk a svájciak demokratikus döntését, nyilvánvaló számunkra, hogy komoly kockázatot jelent a svájci gazdaságnak az egységes európai piacba való integrálódása tekintetében. A Svájc és az EU közti együttműködésről szóló egyezmények egyik legalapvetőbb eleme az emberek szabad mozgása. A munkaerő, a tőke, a javak és a szolgáltatások szabad áramlása elengedhetetlen egy versenyképes és innovatív Európa megalapozásához. A vállalatoknak foglalkoztatási döntéseiket munkavállalóik képességei alapján kell meghozniuk, nem pedig adminisztratív korlátozások mentén. A BusinessEurope nyugtalan a svájci munkaerő-piaci szabályozás alakulásával kapcsolatban, tekintve, hogy Svájc a negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere az EU-nak” – mondta Markus J. Beyrer, a BusinessEurope főigazgatója.

Az EU legfontosabb külkereskedelmi partnerei (a teljes export/import százalékában)

20%

Export

15%

Import 10%

5%

0%

Forrás: Eurostat

A svájci szavazók a 2014. február 9-i népszavazáson enyhe többséggel, 50,3%-os szavazataránnyal elfogadták a bevándorlás korlátozásáról szóló indítványt. Az új szabályozás értelmében a jövőben szektoronként és országos szinten is évi kvótákkal korlátozzák a munkavállalás céljából bevándorló külföldiek számát.

4


Európai hírek

Folytatódnak a tárgyalások az EU és az USA közötti kereskedelmi egyezményről Február közepén újabb egyeztetést tartottak a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP – Transatlantic Trade and Investment Partnership) felállításáról az EU és az USA között. A Washingtonban tartott megbeszélés immáron a harmadik kör volt a júliusban kezdődött tárgyalássorozatban. A TTIP lényege, hogy a kereskedelmi korlátok csökkentésével egyszerűbbé tegyék a javak és szolgáltatások forgalmát az óceán két partja között. Az egyezmény csökkentené a vámokat több gazdasági szektorban, valamint a műszaki szabályozások, szabványok és engedélyeztetési eljárások egységesítésével megkönnyítené a vállalatok tevékenységét egymás piacain. Az EU egy független elemzésre hivatkozva évi 0,5%-os pótlólagos GDP-növekedést vár az egyezmény teljes körű bevezetésének következtében. Ez évi 120 milliárd eurónak felel meg, ami brüsszeli várakozások szerint a költségvetési kiadások és az adósságok növekedése nélkül fokozná mind a keresletet, mind a kínálatot az európai gazdaságban. A BusinessEurope főigazgatója, Markus J. Beyrer a tárgyalásokat megelőzően kiadott közleményében szintén az egyezmény fontosságát hangsúlyozta: „A vállalatok az Atlanti-óceán mindkét oldalán egy széleskörű, kivételektől mentes megegyezést várnak, mivel ez szolgálná leginkább a vállalatok és a fogyasztók érdekeit” – hangoztatta. Karel De Gucht, az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa szerint a tárgyalások most fordultak a célegyenesbe. A folyamatnak újabb politikai lökést adott Barack Obama márciusi brüsszeli látogatása, ami a figyelem középpontjába helyezte a TTIP tárgyalásokat.

EU-USA kereskedelmi kapcsolatok 120 000

30%

100 000

25%

80 000

20%

60 000

15%

40 000

10%

20 000

5%

0

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

0%

EU nettó export (millió EUR/ECU) USA aránya a teljes EU exportban (jobb t.) USA aránya a teljes EU importban (jobb t.)


Forrás: Eurostat

5

A BusinessEurope makrogazdasági kitekintése 2013-14-re

A BusinessEurope makrogazdasági kitekintése 2013-14-re Összefoglaló 1. Áttekintés A BusinessEurope legutóbbi, még tavaly ősszel megjelentetett makrogazdasági áttekintése is pozitív folyamatokra hívja fel a figyelmet az európai gazdaságban, mivel 2013 első fele óta kedvező irányú változások mentek végbe mind a növekedés, mind az üzleti bizalom terén. Az üzleti bizalom javulása többek között az Európai Központi Bank által az euróövezet stabilitásának megőrzése iránt vállalt elkötelezettségéből, a bankunió felé tett lépésekből és az egyes tagállamokban életbe léptetett strukturális reformokból fakadt. A BusinessEurope előrejelzése az idei évre 1,4%-os gazdasági növekedést vetített előre az unió egészében és 1,1%-ot az eurózónában.

Fő indikátorok Reál GDP (éves %-os változás) Infláció (%) Munkanélküliség (%) Költségvetési hiány (%) Teljes államadósság (GDP %-ban) GDP komponensek Lakossági fogyasztás (%) Kormányzati kiadások (%) Bruttó állóeszköz-felhalmozás Export (%) Import (%)

EU 27

Euro Zóna

2013

2014

2013

2014

0,0 1,7 11,2 -3,3 88,8

1,4 1,8 10,6 -3,1 89,7

-0,5 1,5 11,6 -2,7 96,3

1,1 1,6 11,5 -2,4 95,7

2013

2014

2013

2014

-0,2 0,2 -2,8 1,8 0,0

0,9 -0,1 2,9 4,5 3,8

-0,8 -0,4 -3,4 2,0 -0,1

0,4 -0,1 2,1 4,6 3,7

EU 27

Euro Zóna

1. táblázat: Főbb előrejelzések a BUSINESSEUROPE-tól (Forrás: BUSINESSEUROPE előrejelzések)

A tagországok gazdasági teljesítménye azonban továbbra is nagyon széles skálán mozog. A legmagasabb gazdasági növekedést az idén várhatóan az eurózónán kívüli országok mutathatják fel: az Egyesült Királyságban 2,3%, Lengyelországban 2,6%, Svédországban 2,1% lehet a bővülés üteme a BusinessEurope szerint. Az euróövezeti növekedés motorja továbbra is Németország marad, amely az előrejelzés szerint az idén 1,8%-os növekedést érhet el. Az európai növekedést lassítják a nagy, de növekedési szempontból rosszul teljesítő európai gazdaságok: Franciaországban 0,6%, Olaszországban 0,7%, Spanyolország 0,8%, Hollandiában 0,5%-os növekedés várható csak az idén.

6



2. Belföldi kereslet és beruházás A 2013-as trend, miszerint a GDP növekedéséhez csupán a nettó export járult hozzá pozitívan, megfordulni látszik 2014-ben. A BusinessEurope tagjai szerint a fogyasztói optimizmus javulásának köszönhetően 2014-ben a magán fogyasztás 0,9%-os növekedést produkálhat. A további gyorsuláshoz azonban a munkanélküliség csökkenésére volna szükség. A BusinessEurope 2013 tavaszi előrejelzésével összhangban javultak az üzleti bizalmi indikátorok. Bár a bizalom helyreállításához időre van szükség, a tagok előrejelzése szerint 2014-ben 2,9%-kal nőhet az összes beruházás mértéke. Az ipari bizalmi index és a GDP növekedése 10

1,0

5

0,5

0

0,0

-5 -10

-0,5

-15

-1,0

-20

-1,5

-25

Forrás: Eurostat

-2,0

-30

-2,5

-35 -40 2007Q1

2007Q4

2008Q3

2009Q2

Ipari bizalmi index

2010Q1

2010Q4

2011Q3

2012Q2

2013Q1

-3,0 2013Q4

Negyedéves GDP növekedési ütem (%)

A 2013 közepét megelőző egy évben mintegy 16,5 milliárd euróval (6,8%-kal) csökkentek az üzleti beruházások az euróövezetben. Ennek ellenére 2013 második negyedévétől kezdve fordulópont látszik e téren, és így 2014-ben a BusinessEurope 3,3%-os magánberuházás-növekedést vár az EU-ban. A BusinessEurope tagjai a globális keresletet tartják a legfontosabb tényezőnek a tőkeberuházások alakulása szempontjából, miközben a nyereségesség és a belföldi kereslet is egyre pozitívabb szerepet játszik. A kiugróan alacsony kapacitáskihasználtság és a finanszírozási problémák viszont továbbra is hátráltatják az üzleti beruházásokat. A beruházási döntéseket befolyásoló tényezők (A pozitív és negatív válaszok különbsége, %)

100 80 60 40 20 0 -20 -40 -60

Globális kereslet

Profitabilitás

Hazai kereslet

2013. november

Költségek és finanszírozási források

2013. május


Kapacitás kihasználtság

Forrás: BUSINESSSSEUROPE

7


A BusinessEurope kérdőívének válaszadói között 91% volt azok aránya, akik szerint a beruházási szükségletek kielégítése során döntő szerepet játszik az innováció mértéke. Ugyanakkor a megfelelő finanszírozás biztosítása továbbra is nehézséget okoz az európai üzleti szektor számára. A felmérés szerint a negatív gazdaság kilátások, a pénzügyi szabályozásban bekövetkezett változások és a bankok gyenge tőkehelyzete mind hátráltató tényezői a hitelkínálat helyreállásának. Így kizárólag a stabil tőkehelyzetű és alacsony tőkeáttétellel rendelkező vállalatok jutnak elegendő hitelhez, ami megnehezíti a beruházások fellendülést és a gazdasági növekedést. Ennek következtében az elmúlt két évben 300 milliárd euróval csökkent a vállalati hitelek mennyisége az euróövezetben. A tagországok közül különösen a válság által sújtott periférikus tagállamok (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország) vállalati szférája szembesül a finanszírozási költségek megemelkedésével. Ezzel összefüggésben az EKB is elismerte, hogy ilyen körülmények között a monetáris politika transzmissziós mechanizmusa részben működésképtelen.

3. Export és versenyképességbeli egyensúlytalanságok A külföldi kereslet bővülése a következő években is támogatni fogja az EU exportját, de a korábbi várakozásokhoz képest kisebb mértékben. A BusinessEurope várakozása szerint 2013-ban a GDP 1,7%ának megfelelő folyófizetési mérleg többlettel zárhat az EU, míg az euróövezet folyófizetési mérlegének többlete elérheti a GDP 2,8%-át. A 2014-ben mindkét vonatkozásban 0,2 százalékpontos javulást vár a szövetség: GDP-arányosan 1,9%-os illetve 3%-os többlet keletkezhet az összesített folyófizetési mérlegekben. A külkereskedelmi többlet tekintetében különösen nagy változás figyelhető meg 2008–2013 között azokban az országokban, amelyeket a válság a legsúlyosabban érintett, vagyis a más említett periférikus eurózóna-tagállamokban. Spanyolország a 2008-as 100 milliárd eurós fizetési mérleg hiányát 2013-ra 23 milliárdos többletté változtatta, és hasonló folyamatok figyelhető meg Írország, Görögország és Portugália esetében is. Folyó fizetési mérleg egyenlegek 300

Milliárd euró

200 100 0

Franciaország Írország, Görögország, Portugália Hollandia, Belgium Ausztria

-100

Olaszország

-200

Spanyolország

-300

Németország Forrás: Eurostat * becsült adatok

E folyó fizetési mérlegek kiegyensúlyozódása részben a belföldi kereslet visszaesésére, részben a versenyképesség javítását és az alacsonyabb munkaerő-költségek elérését célzó strukturális reformoknak köszönhetők. Az utóbbit az egyes országok különböző módon érték el. Amíg Görögország és Írország esetében 6,6%-kal illetve 4,2%-kal csökkentek, Portugáliában és Spanyolországban 2%-kal illetve 6,2%-kal nőttek a nominális bérek. Ez arra enged következtetni, hogy az utóbbi két országban a kiigazítás elsősorban a foglalkoztatás csökkenésén keresztül valósult meg.

8



4. Munkaerőpiac A munkaerő-piaci körülmények továbbra is nagyon különbözőek az egyes tagállamokban. Amíg Spanyolországban még 2014 elején is közel 26%-os munkanélküliséget mértek, addig Ausztriában és Németországban 5% körüli a mutató. Mivel az idén a BusinessEurope szerint csak mintegy félmillió új munkahely teremtésére lehet számítani az EU-ban, aminek a fele Németországban jön létre, a szervezet tagjai nem számítanak a munkanélküliségi jelentősebb mérséklődésére.

A GDP és a munkanélküliségi ráta változása 4 3

GDP változása, 2014, %

Munkanélküliségi ráta változása, 2014, %

2 1 0 -1 -2

Ciprus

Szlovénia

Hollandia

Görögország

Olaszország

Franciaország

Spanyolország

Belgium

Portugália

Csehország

Dánia

Magyarország

Finnország

Málta

Bulgária

Ausztria

Németország

Svédország

Luxemburg

Lengyelország

Egyesült Királyság

Litvánia

-4

Észtország

-3

Forrás: BUSINESSSSEUROPE

A várakozásoknak megfelelően a foglalkoztatás javulása késve követi gazdaság növekedési pályára állását. Ezért a jelenleginél jóval erőteljesebb növekedésre volna szükség a munkanélküliség érdemi csökkenéséhez. Ezen kívül további munkaerő-piaci reformok szükségesek ahhoz, hogy a vállalatoknak minél inkább megérje több munkavállalót alkalmazniuk.


9


5. Kockázatok A BusinessEurope tagjai az alapvetően pozitív gazdasági kilátások ellenére továbbra is jelentős negatív kockázatokkal számolnak. A legfontosabbnak ezek között az adóemeléseket, a banki hitelezési kondíciók szigorodását, a pénzpiaci instabilitást, a közkiadások alakulását és az EU-n kívüli protekcionizmust tartják. Ezek alakulása kulcsfontosságú az európai vállalati szektor fellendülése szempontjából.

Főbb növekedési kockázatok (A pozitív és negatív válaszok különbsége, %) CO2 kibocsátás ára USA növekedése Háztartások biztonsági megtakarítása Kereskedelemmel súlyozott árfolyam Hozzáférés vállalati kötvényekhez és tőkéhez Pénzügyi szabályozás Protekcionizmus (EU-n kívüli) Közpénzügyek állapota Pénzpiaci stabilitás Banki hitelezési kondíciók Magasabb adók -40

2013. május

10

-20

0

20

2013. november Forrás: BUSINESSSSEUROPE


Kopint-Tárki elemzés

Európai gazdasági helyzetkép Javuló növekedési kilátások kockázatokkal A tavalyi év második felében az európai gazdasági kilátások jelentős mértékben javultak. Az euróövezetben a recesszió véget ért, és nemcsak az előző negyedévhez képest volt pozitív a GDP növekedési rátája, hanem az előző év megfelelő időszakához képest is. Ugyanakkor a GDP szintje mind az eurózóna, mind az EU-28 esetében elmaradt a 2008. évi – a válság hatásait még nem tükröző – csúcstól.

3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 -0,5 -1 -1,5 -2 2011Q1

Euróövezet (17)

Az európai feldolgozóipar volumenének változása

EU 28

104 103,5 103

2010=100

Éves %-os változás (n/n)

Javuló kilátások az Európai Unióban

A bizalmi indexek felfelé mutató trendje jelzi, hogy a megindult élénkülés az idei év egészében jellemző maradhat. Ugyanakkor a februári előzetes adatok, amelyek alapján mind a feldolgozóipari, mind a szolgáltatói beszerzési menedzser-index rosszabbodni látszik, jelzi, hogy változatlanul nagyon törékeny az élénkülés. Az ipari termelési adatok továbbra sem egyértelműen mutatnak javulást, és a havi ingadozások elég jelentősek maradtak. A feldolgozóipari termelés volumene tavaly 0,7%-kal csökkent és 2013 végén 7,4%-kal maradt el a 2008. évi – a válság előtti – szinttől. Ugyanakkor az idei évre vonatkozó előrejelzések 1,9%-os bővülésből indulnak ki, ami jövőre akár 2,4%-ra gyorsulhat.

102,5 102 101,5 101

2011Q4

2012Q3

2013Q2

100,5

Forrás: Eurostat

110 105

Eurózóna EU 28

Az európai bizalmi indexek felfelé mutatnak Euróövezet EU 28

100 95 90 85 2013M02 2013M05 2013M08 2013M11

Forrás: Eurostat

100

2013M01 2013M04 2013M07 2013M10

Forrás: Eurostat

Az egyes országok közötti különbségek továbbra is jelentősek. A magas államadósság terhe több ország esetében jelentősen fékezi a növekedést az euróövezeten belül, ami a szoros kereskedelmi kapcsolatok miatt a dinamikusabb gazdaságok növekedését is lassítja. S itt nemcsak a krízis országok problémáiról beszélünk, hanem a nagy országok, mint Franciaország vagy Olaszország változatlanul erőtlen növekedéséről is, ami az eurózóna motorjának számító Németországot is visszahúzza. Ezzel együtt Németországban – ami az euróövezet GDP-jének több mint negyedét adja – az idén 1,5% körüli GDP bővülést várunk, ami jövőre 2%-ra is gyorsulhat.


11


Az euróövezet országai a következő két évben is alacsonyabb növekedést produkálnak, mint az övezeten kívüli uniós tagországok. Az Egyesült Királyságban és az EU-12 esetében jövőre már 2% feletti növekedést várunk, míg az EU-18 esetében csak valamivel 1% feletti GDP bővülés várható. Az Európai Bizottság téli prognózisa1 is hasonló növekedési trendeket jelez előre, hangsúlyozva, hogy ehhez továbbra is fegyelmezett gazdaságpolitikára van szükség mind uniós, mind tagállami szinten. Ugyanakkor az euróövezet esetében a lefelé mutató növekedési kockázatok továbbra sem lebecsülendők. Míg 2013 elején a növekedés egyetlen támasza a nettó export volt, addig az év második felében – ha lassan is – de a belső kereslet is élénkülni kezdett. Az idén – több évi visszaesés után – mind a magánfogyasztás, mind a beruházási tevékenység pozitív rátákat mutathat fel, és a dinamika 2015-ben tovább erősödhet. Az euróövezeten kívüli országokban, de különösen az Egyesült Királyságban, a belső kereslet egyre erőteljesebben járul hozzá a növekedéshez, különösen a magánfogyasztás élénkülése válik egyre robusztusabbá. A beruházási tevékenység lassabban kap erőre, de 2014-ben ebben a vonatkozásban is élénkülés várható.

Egyelőre marad az expanzív monetáris politika Az euróövezet országaiban a monetáris politika minden jel szerint továbbra is expanzív marad, az EKB-nak inkább az alacsony inflációs ráta okoz gondot, de újabb kamatvágásnak nem igazán lenne értelme. Ugyanakkor a konjunkturális élénkülés és az ezzel párhuzamos béremelések következtében az infláció vonatkozásában egy enyhén felfelé ívelő korrekció is megindulhat, alapvetően továbbra is alacsony infláció mellett. A lefelé és felfelé egyaránt mutató kockázatok következtében az EKB továbbra is óvatos marad. A bizonytalanságot fokozza, hogy a FED eszközvásárlási programjának lassú kivezetése egyelőre nehezen előre jelezhető globális következményekkel járhat. Az EKB-hoz hasonlóan a brit jegybank is óvatos marad, és legfrissebb előrejelzésében arra utal, hogy a jelenlegi gazdasági és munkaerő-piaci helyzet alapján még nem indokolt a monetáris szigorítás.

Enyhülő fiskális megszorítások az országok többségében A fiskális megszorítások az érintett országokban ugyan az idén is megmaradnak, de enyhülő mértékben. Az előrejelzések alapján a költségvetési

a GDP %-ában

GDP-arányos államadósság alakulása az Európai Unióban 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

2013 2014 2015

EU-18

EU-28

Görögország Portugália SpanyolországOlaszország

Forrás: European Commission, Autumn Forecast 1 http://ec.europa.eu/economy_finance/eu/forecasts/2014_winter_forecast_en.htm

12



deficit mindenütt mérséklődik, de jó néhány országban (Hollandia, Portugália, Franciaország, Görögország, Spanyolország, Írország) továbbra is a 3%-os maastrichti kritérium fölött mozog. A nagyobb gondot az államadósság-állomány GDP-arányos szintje okozza egyes országokban, ami a jelentős megszorítások ellenére nem vagy csak alig mérséklődik, és finanszírozhatósága – különösen a súlyos helyzetben lévő országok esetében – elsősorban a globális likviditási és az általános pénzpiaci bizalmi helyzettől függ. Ebben a vonatkozásban az olasz adósságállomány, amely jelenleg a GDP 134%-a, külön figyelmet érdemel. Az újonnan kinevezett kormány nagyon széleskörű strukturális reformokkal igyekszik a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzésén keresztül mérsékelni az adósságrátát. Ugyanakkor a költségvetési kiadások visszafogása Olaszország esetében sem lesz megkerülhető a következő években.

marad nemcsak az idén, hanem jövőre is. Pozitív fejleménynek csupán az számít, hogy a helyzet nem romlik tovább. A vállalkozások az új munkahelyek teremtésével még kivárnak, amíg a konjunkturális élénkülés robusztusabbá nem válik. Súlyos gond, hogy a fiatal (15-39 éves) korosztály esetében a munkanélküliség az eurózóna átlagában a 2008. évi 7,6%-ról 2013-ra 15,7%-ra emelkedett, de Görögország vagy Spanyolország esetében 30% fölött mozog. A 15-24 éves korosztály esetében még rosszabb a helyzet: itt az eurózóna átlaga 23,8% volt 2013-ban, az említett két ország esetében pedig 50% fölötti rátákat mérnek. A munkanélkülieken belül a tartós, 12 hónapot meghaladó munkanélküliek aránya 40% fölötti az euróövezetben.

A kelet-európai országok gazdasági teljesítménye és kilátásai Kelet-közép-európai devizák teljesítménye 2014-ben (2014. január 2 = 100)

A munkanélküliség alakulása az Európai Unióban 14,0 EU-28

12,0

106,00

Eurózóna

105,00

LFS, %

10,0

104,00

8,0

103,00

6,0

102,00

4,0

101,00

2,0

100,00

0,0

2008

2009

2010

2011

2012

2013

99,00 Január Január Január Feburár Feburár 2. 14. 24. 5. 17.

Forrás: Eurostat

Az élénkülés még nem érezhető a munkaerőpiacokon Továbbra is nagy probléma, hogy a konjunkturális helyzet javulása a legtöbb országban nem enyhít a munkaerő-piaci feszültségeken. A munkanélküliségi ráta az euróövezet átlagában kétszámjegyű

CZK/EUR HUF/EUR PLN/EUR

Forrás: Eurostat

Bár a kelet-közép-európai térség korábban sem volt homogén régiónak nevezhető, az EU keleti felének gazdasági térképe az utóbbi években jelentősen átalakult. A korábbi éllovasnak számító Csehország és Észtország növekedése visszafogottabbá vált; az előbbi esetében csupán a tavalyi év utolsó negyedévében nem volt gazdasági visszaesés, az utóbbinál pedig éppen a téli idő-


13


szakban mértek zsugorodást. Ciprus gazdasága tavaly is 5,4%-kal esett vissza, és az egy főre jutó GDP alapján továbbra is az élbolyba tartozó Szlovéniában sem ért végett az évek óta tartó reces�szió. A legújabb EU tagállam, Horvátország pedig 2009 óta nem tud növekedést produkálni. A térség más országaiban ugyanakkor jelentős növekedést mértek tavaly. Romániában 3,3%-kal, Lettországban 4,7%-kal, Litvániában 3,4%-kal bővült a GDP. E mögött részben ciklikus, részben strukturális hatások állnak. A válságból való kilábaláskor érvényesült a bázishatás, ami lényegében minden országra igaz a régióban, a növekedés szerkezete azonban eltérő maradt. Lettországban az euró bevezetése miatt a nyomott infláció és az alacsony kamatok ösztönözték a magánfogyasztás bővülését. Litvániában főleg az építőipari beruházások és a szolgáltatásexport, Romániában szintén az élénkülő magánfogyasztás húzta a gazdaságot. A belföldi kereslet, illetve a munkapiaci folyamatok alakulása szempontjából nem közömbös, hogy mind a balti államokból, mind Romániából és Bulgáriából a lakosság jelentős, akár a 10%-ot is elérő része távozott az elmúlt években külföldön munkát vállalva. Befektetői szempontból a régió megítélése 2014 elején sokat romlott, amiért részben a Törökországban és Ukrajnában zajló események, részben a továbbra is magas és továbbemelkedő adósságszintek a felelősek. Az amerikai eszközvásárlási program lassú visszafogásának hatására megindult a tőkekiáramlás a feltörekvő országokból, jelentősen gyengítve a régió valutáit. Ezzel is magyarázható, hogy számottevően gyengült a forint és a zlotyi euróval szembeni árfolyama, de a cseh korona és a román lej is veszített az értékéből. A magyar hosszú hozamokon máris érződik némi bizalomvesztés, de középtávon más közép-kelet európai országok államkötvényei is drágábban kelhetnek el.

14

Az ukrán válság Az Ukrajnában zajló események történelmi mélypontra gyengítették a hrivnyát a dollárral szemben, és az EU és az IMF pénzügyi jelenlétének dacára továbbra is magas az államcsőd veszélye. Az ukrán CDS felár a tavalyi év azonos időszakához képest 75%-kal emelkedett, ezzel pedig a világ harmadik legkockázatosabb országának számít (Argentína és Venezuela után). Összehasonlításképpen a magyar CDS felár az ukránnak csupán mintegy a negyede. Ukrajna folyó fizetési mérleg hiánya 2012-ben 14 milliárd dollár volt, 2013-ra 15 milliárd körüli hiány várható, így a gazdaság rendkívül érzékeny a külső sokkokra, különösen az árfolyam-ingadozásokra. Az ukrán külső adósságnak mindösszesen 2,2%-a van hrivnyában denominálva (77% USD, 11% EUR), így a lejáró kötelezettségek rendezése vagy megújítása akadályokba ütközhet, különösen, hogy az UAH/USD árfolyam az év eleje óta több mint 15%-ot gyengült. Nem kell ugyanakkor attól tartani, hogy az ukrán helyzet, akár egy államcsőd esetén is, átterjedne más országokra, habár egy esetleges menekülthullám komoly nehézségeket okozhat a környező államoknak. Ukrajna számára jelenleg a politikai stabilitás elérése a legfontosabb, amit feltehetően a lejáró adósságok átütemezése vagy megújítása követ majd, ez azonban külső segítség nélkül aligha sikerülhet. Politikai kockázatot hordoz magában azonban, hogy a pénzügyi segítség honnan – és mikor – érkezik majd.



Hazai makrogazdasági összefoglaló Az elmúlt hónapok arról tanúskodnak, hogy a tavalyi harmadik negyedévben megkezdődött fellendülés folytatódik, habár – legalábbis bizonyos összetevőit illetően – kevésbé lendületesen, mint arra korábban számítani lehetett. A negyedik negyedévben az előző év azonos időszakához képest 2,7%-kal emelkedett a GDP, ami a leggyorsabb ütem az elmúlt hét évben, habár történelmi mércével mérve természetesen még mindig viszonylag szerénynek mondható. Az előző negyedévhez képest a növekedési ütem 0,6%-os volt, ami némi mérséklődést jelent a harmadik negyedévi 0,8%hoz képest, de így is tisztes növekedési teljesítménynek számít: évesítve mintegy 2,4%-os év/ éves növekedésnek felelne meg. A tavalyi egész éves növekedés 1,1%-os – munkanaphatással igazítva 1,2%-os – volt.

negyedév során is ütemes növekedést produkáló építőipar bővülése pedig 10% fölé emelkedett az utolsó negyedévben. Fontos, kedvező irányú változás ugyanakkor, hogy a negyedik negyedévben immár az ipari hozzáadott érték is érzékelhető, 3,3%-os növekedést produkált. A szolgáltatások hozzáadott értéke 1,3%-kal nőtt a harmadik negyedévi stagnálás után, és ezúttal már a piaci szolgáltatások is bővültek, habár ez utóbbin belül két alágban, a pénzügyi szolgáltatásoknál és az ingatlanügyeknél az utolsó negyedévben is enyhe csökkenést regisztrált a KSH. Az ipar jelentős, valamint a szolgáltatások domináns súlya miatt e két gazdasági ág növekedéshez való hozzájárulása az utolsó negyedévben a szerényebb növekedési ütemek ellenére is majdnem elérte a viharos növekedést produkáló mezőgazdaság növekedési hozzájárulását.

GDP volumene (2008 I. negyedév = 100) (szezonálisan és munkanappal kiigazítva)

A termelési komponensek hozzájárulása a GDP változásához (százalékpont)

102 100

3

98 96

0

94 92

-3

90

2009

Forrás: KSH

A GDP termelési oldalán az utolsó negyedévben immár valamennyi fő komponensnél növekedést mértek év/éves alapon, és az egyes komponensek dinamikájának erős szóródása ellenére a növekedés mindegyiknél meghaladta a pusztán szimbolikus mértéket. A mezőgazdasági hozzáadott érték bővülése 20% felett maradt, a megelőző két

2011

2012

III

I

I

III

I

2010

Szolgáltatások Ipar GDP

III

-9

2013

I

2012

II

III

IV

2011

III

2010

I

II

III

2009

I

2008

IV

I

86

III

-6

88

2013

Építőipar Mezőgazd. Forrás: KSH

A tavalyi év egészének viszonylatában azonban más a helyzet: az ipari hozzáadott érték minimálisan csökkent (a bruttó ipari termelés 1,4%-os bővülése ellenére), a szolgáltatások volumene pedig csupán 0,2%-kal nőtt, köszönhetően az ál-


15


lami szolgáltatások 1,4%-os bővülésének, miközben a piaci szolgáltatások hozzáadott értéke az év egészében zsugorodott. Az ipar termelése és értékesítése (előző év azonos hó=100)

120 115

Termelés Belföldi ért. Exportért.

110 105

re tekintettel ugyanis az év/éves gyorsulás erőteljesebb is lehetett volna, ha decemberben (a szezonálisan kiigazított adatok szerint) nem konyul le erőteljesen a termelés abszolút volumene. A lassuláson a feldolgozóiparon belül a textil- és ruházati ipar, a gyógyszeripar, a vegyi anyagok gyártása és a fémipar, valamint egy autóiparhoz erősen kapcsolódó alág, a gumi, műanyag- és nemfém ásványi termékek gyártása járult hozzá, miközben maga a járműgyártás kimondottan jól teljesített decemberben és az utolsó negyedév egészében.

100

Ipari belföldi értékesítés volumene, 2010=100

95

(szezonálisan és munkanappal kiigazítva)

90

2012

Forrás: KSH

sze

máj

jan

sze

máj

jan

85

104 2012 2013

100

2013

96

A bruttó termelési adatokból az látszik, hogy az ipari termelés éves növekedése a harmadik negyedévi 3,1%-ról 5,5%-ra gyorsult az utolsó negyedévben. Ám ezzel az ipar még mindig messze van attól, hogy képes legyen eljátszani a növekedés valódi húzóerejének szerepét.

92 88 84

jan

már

máj

júl

szept

nov

Forrás: KSH

Ipari termelés volumene, 2010=100

(szezonálisan és munkanappal kiigazítva)

110 2012

108

2013

106 104 102 100 98

jan

már

máj

júl

szept

nov

Forrás: KSH

Az utolsó negyedév azonban még nem tekinthető teljes sikertörténetnek, a harmadik negyedévhez viszonyított gyorsulás ellenére sem. A 2012. évi utolsó negyedévi bázis rendkívül alacsony szintjé-

16

Az ipari értékesítés esetében ugyanakkor sokkal kevésbé volt markáns az év végi lanyhulás, és teljes egészében a belföldi értékesítésre korlátozódott, aminek esetében a visszaesés már novemberben megkezdődött. Az érintett alágak nagyjából megfelelnek a termelésnél felsorolt alágaknak, a novemberben megfigyelt abszolút volumenesés pedig a gáz- és energia belföldi értékesítésének zuhanása, vagyis az enyhe időjárás következménye volt. Az ipari termelés januári 6,1%-os év/éves növekedése nyilvánvalóvá tette, hogy a termelés decemberi lanyhulása átmeneti jelenség volt. Az új ipari megrendelések egészében kedvező alakulása és a feldolgozóipari vállalatoknak a Kopint-Tárki Konjunktúratesztjében is megmutatkozó növekvő optimizmusa arra enged következtetni, hogy az ipari termelés a tavalyi 1,4%-nál lényegesen gyorsabb ütemben, akár 5%-kal is emelkedhet az idén, és az ipari hozzáadott érték dinamikája jó eséllyel meghaladja a 3%-ot.



Összefoglalva, tavaly az említésre méltó növekedést alapvetően az agrárszektor tette lehetővé a termelési oldalon, idén viszont erre már nem számíthatunk. Az utolsó negyedévi adat viszont azt sugallja, hogy az ipari hozzáadott érték és a szolgáltatások idei dinamikája lényegesen magasabb lesz a tavalyi átlagos növekedési ütemnél. Ha a mezőgazdaság stagnálása mellett a másik három gazdasági ág idei éves dinamikája nagy vonalakban megfelel a tavalyi utolsó negyedévben mértnek, akkor a GDP az idén 2%-ot meghaladó ütemben – várakozásunk szerint 2,2%-kal – nő. Ami a GDP felhasználási oldalát illeti, az utolsó negyedévben a háztartások fogyasztása – az első félévi csökkenés és a harmadik negyedévi „negatív stagnálás” után – végre növekedésbe fordult. Ám a fogyasztási kiadások növekedési üteme csupán 1% volt, ami a (természetbeni társadalmi juttatást is magában foglaló) teljes magánfogyasztás 0,5%-os bővüléséhez volt elegendő. 2013 egészét tekintve a teljes magánfogyasztás stagnált, pontosabban 0,1%-kal csökkent, vagyis várakozásunktól eltérően a háztartások fogyasztása még csekély mértékben sem volt képes húzóerőt gyakorolni a GDP bővülésére. A felhasználási komponensek hozzájárulása a GDP változásához (százalékpont) 6 1 -4

2009

2010

2011

Nettó exp Bruttó állóeszk felh Magánfogy

Forrás: KSH

2012

I

III

III

I

III

I

I

III

I

-14

III

-9

2013

Készletvált+stat eltérés Közfogyasztás GDP

A magánfogyasztás növekedése annak ellenére maradt mérsékelt a harmadik negyedévben, hogy az átlagos nettó reálkereset-tömeg növekedési üteme sok éve nem látott szintre emelkedett. Az átlagos reálkeresetek dinamikája a pedagógusbér-emelés ellenére sem gyorsult fel a harmadik negyedévhez képest, egyrészt a téli közmunkaprogram miatt megugró közmunkáslétszám átlagbért leszorító hatása, másrészt a versenyszféra jelentős részében az év végi prémiumok kifizetésének januárra tolódása következtében. Ugyanakkor az alkalmazotti létszám több mint 3%-os bővülése miatt a reálkereset-tömeg ennek ellenére 7%-kal nőtt, szemben a harmadik negyedévi 4,5%-kal. Ennek fényében a fogyasztási kiadások feltételezett idei 1%-os emelkedése továbbra is nagyon óvatos viselkedést jelez a háztartások részéről. Az idén a reálkereset-tömeg dinamikája mérséklődni fog a nominális keresetek növekedésének, valamint a létszámemelkedés ütemének lassulása miatt. Ezzel együtt arra számítunk, hogy a magánfogyasztás növekedési üteme inkább gyorsul, eléri vagy kissé meg is haladja az 1%-ot. A lakosság költési kedvét emelheti, hogy immár a versenyszférában is emelkedik a létszám – a tavalyi utolsó negyedévben 1,1%-kal. A foglalkoztatottsági helyzet javulása tehát immár az intézményi statisztika szerint sem csupán a közmunkaprogram eredménye, hanem bizonyos fokig a gazdasági klíma javulását tükrözi. A beruházások növekedési üteme a várakozásokat jócskán meghaladva 14,9%-ra gyorsult az utolsó negyedévben a harmadik negyedévi 9,8% után, és a GDP szerinti állóeszköz-felhalmozás volumene is 10,4%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A bruttó állóeszköz-felhalmozás egész éves bővülési üteme 5,9%-os volt, ami azt jelenti, hogy a belső felhasználáson belül az állóeszköz-felhalmozás volt a növekedés legfőbb motorja tavaly. (Ennek ellenére az erőteljes készletleépülés miatt a teljes bruttó felhalmozás alig haladta meg a 2%-ot.) A beruházási dinamika megítélését azonban rontja, hogy a negyedik negyedévi gyorsulás nagyobbrészt az állami beruházások extrém, 50%ot meghaladó növekedéséből adódott, miközben


17


a versenyszféra (pontosabban az ötven fősnél nagyobb vállalatok) beruházásainak növekedési üteme (4,8%) a fele volt csak a harmadik negyedévben mértnek. Habár az állami beruházások jó eséllyel az idén is emelkednek, a tavalyi ütem (éves átlagban 34%) fennmaradása kérdéses. A negyedik negyedévi beruházás-gyorsulás másik összetevője a jelek szerint a kisvállalkozások beruházásainak meglódulása volt. Ez vélhetően nagymértékben az MNB Növekedési Hitelprogramja első szakaszának a hatását tükrözi. Az idei év első hónapjaiban viszont egyelőre semmi jele annak, hogy a második szakasz hasonló mértékben katalizálná a kisvállalati hitelfelvételi aktivitást, habár lehetséges, hogy a későbbi negyedévek során a hatás majd jelentkezik. Összességében a beruházások tavalyi év második felében megfigyelt dinamizálódása nem jelent garanciát arra, hogy a beruházások idei növekedési üteme jelentősen meghaladja majd a tavalyi éves átlagot. Némi gyorsulást azért várunk: az állami beruházások dinamikájának várható lanyhulását ellensúlyozza majd a nagy- és kisvállalati beruházások tavalyi átlagnál magasabb növekedési üteme, és a kilátásokat javíthatják a lakásberuházások. Ezek érdemi dinamizálódása ugyan nem túl valószínű az idén, de a hanyatlás ütemének számottevő lefékeződése önmagában is javítaná a beruházások összdinamikáját.

1,0 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 2012 2013

2013 IV

2013 II

2013 III

2013 I

2012 III

2012 IV

2012 II

2011

2012 I

2010

2009

0,2

Összesen Állami szféra

18

A GDP szerinti nettó export kedvezően alakult az utolsó negyedévben: az export és az import növekedési üteme egyaránt gyorsult, ám a harmadik negyedévben kinyílt növekedési rés (az export javára) némileg tovább szélesedett: az áru- és szolgáltatásexport 8,8%-os növekedéséhez az import 7,6%-os bővülése társult. Így aztán a negyedik negyedévben a nettó export jelentősen, 1,5%-ponttal járult hozzá a 2,7%-os GDP-növekedéshez. Éves összesítésben ugyan a GDP szerinti export és import növekedési üteme azonos ütemben (5,3%-kal) nőtt, de ez is elég volt ahhoz, hogy a A külkereskedelmi mérleg (Mrd euró)

Beruházási volumen dinamikája (%) 60 50 40 30 20 10 0 -10 -20 -30 -40

A vállalati beruházások kapcsán megjegyzendő, hogy miközben a feldolgozóipari beruházások majdnem ugyanolyan magas ütemben nőttek a negyedik negyedévben (11,5%), mint a harmadikban, a növekedés a kívánatos szektorális kiterjedés helyett még koncentráltabbá vált. A KSH közléséből kiolvashatóan a feldolgozóipari beruházások növekedését húzó alágak közül kikerült az élelmiszeripar és az autóipar, és maradtak az autóiparhoz kötődő gumi- és műanyagipar, illetve a nemfém ásványi termékek gyártása. Egy ezzel ellentétes irányú folyamat ugyan kedvezőbb lenne, de az ipari megrendelések és a feldolgozóipari vállalatok javuló helyzetmegítélése, illetve a legutóbbi fél év során jócskán megemelkedett feldolgozóipari kapacitáskihasználtság fényében vélelmezhető a további ütemes feldolgozóipari növekedés.

Közép- és nagyváll. Forrás: KSH

0,1 0,0

jan

már

máj júl Forrás: KSH

sze

nov



nettó export volumene növekedjen, és éves átlagban 0,4%-ponttal hozzájáruljon az 1,1%-os éves GDP-növekedéshez. Export és import volumennövekedési ütemek (előző év azonos időszak = 100)

120 115 110 105 100 95

2011 I

III

2012 I

III

2013 I

III

5 4 3 2 1 0 -1 -2 -3 -4

Export Import Különbség (%-pont, jobb tengely)

Forrás: KSH

Mindezzel összhangban az áru-külkereskedelmi mérleg 7 milliárd eurós többlete 5%-kal meghaladta a 2012. évi értéket. (A második félévben gyorsabban nőtt az exportvolumen az importvolumennél, de a lesújtó második negyedév miatt az egész év viszonylatában az áruexport-volumen dinamikája 0,2%-kal elmaradt az áruimportétól.) Az utolsó negyedév annak ellenére a nettó export javulását hozta magával, hogy kisebb-nagyobb mértékben mind a fogyasztás, mind a beruházás lendületet vett. Az idei évet illetően azzal számolunk, hogy a továbbiakban a külkereskedelmi többlet – a fogyasztás folytatódó élénkülése és a beruházások továbbra is számottevő ütemű emelkedése mellett – lassú csökkenésbe fordul. Egészében véve a GDP felhasználási oldalának gyenge pontját tavaly a háztartások jelentették, részben a fogyasztás, különösen pedig a lakásberuházások vonatkozásában. Az idén a fogyasztás enyhe emelkedését és a lakásberuházások hanyatlásának lefékeződését várjuk, miközben az állóeszköz-felhalmozás valamelyest tovább élénkül, a nettó export növekedési hozzájárulása pedig még nem fordul negatívba. Megítélésünk szerint mindez együttesen mintegy 2,2%-os éves gazdasági ütemet tesz lehetővé.

Ami a monetáris folyamatokat illeti, az infláció a tavalyi utolsó negyedévben mindvégig 1% alatt maradt, miután az előző hónaphoz viszonyított árindex mindhárom hónapban negatív volt. Ez utóbbit az újabb rezsicsökkentés tette lehetővé. (Valójában a rezsicsökkentési intézkedések miatt tavaly az egész második félévben – egyetlen hónap kivételével – mindvégig negatív volt a hó/ hó árindex.) Januárban pedig az év/éves infláció történelmi mélypontra, 0%-ra csökkent. Ez részben az erős bázishatásnak, részben a legutóbbi, tavaly októberi rezsicsökkentés áthúzódó hatásának volt a következménye. Az elmúlt időszak alacsony árindexekei az idei infláció egészét lejjebb tolják: a tavalyi egész éves 1,7% után az idei évre már csak 0,9%-os átlagos pénzromlást várunk. A távolabbi kilátásokat illetően azonban figyelmeztető jel, hogy a maginfláció az elmúlt egy évben is szinte folyamatosan 3% felett volt. Így a rezsicsökkentési intézkedések hatásának kifutását követően az árindex ismét határozottan emelkedni fog. A jelenlegi kamatpolitika viszont már az idei év folyamán is fenntarthatatlannak bizonyulhat. A monetáris tanács az elmúlt négy hónapban zavartalanul folytatta az alapkamat-csökkentési sorozatot – így a jegybanki alapkamat jelenleg már csak 2,7% – miközben a monetáris könnyítés nemzetközi feltételei egyre kevésbé adottak. Ahogy a FED elkezdte – és várhatóan folytatni fogja – eszközvásárlási programjának óvatos szűkítését, úgy a feltörekvő piacokon – köztük a magyar piacon is – korábban uralkodó pénzbőség egyre inkább a múlté lesz. Ennek hatása (is) tükröződik a jelentősen meggyengült forintárfolyamban (az euróval szembeni árfolyam a legutóbbi több mint egy hónap túlnyomó részében 310 felett vesztegelt), valamint a megemelkedett állampapír-piaci hozamokban (a hosszú hozamok február eleje óta 5,5-6,5% között ingadoznak). Jelenleg bizonytalan, hogy a döntéshozók meddig tolerálják a forintgyengülést, illetve a hozamemelkedést, ám ha a nemzetközi pénzkínálat tovább szűkül, erre előbb-utóbb a magyar monetáris politikának is reagálnia kell. Így arra számítunk, hogy legkésőbb az idei év végén megkezdődik a jegybanki alapkamat fokozatos emelkedése.


19


Kiemelt makrogazdasági mutatók (éves változás, százalék) Tényadatok 2012

Előrejelzés

2013 I. n.

II. n.

III. n.

IV. n.

2013

2014

2015

GDP

-1,7

-0,8

0,5

1,8

2,7

1,1

2,2

2,2

Belföldi felhasználás

-3,5

-1,5

2,5

0,8

1,2

0,8

2,3

2,3

Magánfogyasztás

-1,7

-0,9

0,1

-0,1

0,5

-0,1

1,4

1,4

Közösségi fogyasztás

0,1

3,8

5,8

1,6

5,7

4,3

2,0

1,0

Bruttó állóeszköz-felhalmozás

-3,7

-5,2

5,4

8,3

10,4

5,9

6,0

5,0

-11,2

-8,1

10,2

3,6

1,3

2,1

5,7

6,0

Bruttó felhalmozás összesen Export

1,7

2,2

3,6

6,4

8,8

5,3

6,3

6,5

Import

-0,1

1,7

6,0

5,8

7,6

5,3

6,7

6,9

Ipar

-1,8

-3,8

0,7

3,3

5,5

1,4

5,0

5,0

Építőipar

-6,6

2,3

10,6

8,9

13,5

9,6

11,0

8,0

Infláció

5,7

2,9

1,8

1,5

0,7

1,7

0,9

2,8

Foglalkoztatottak számának növekedése

1,7

0,7

1,4

1,4

2,7

1,6

3,5

0,8

Munkanélküliségi ráta

10,9

11,8

10,3

9,8

9,1

10,3

8,8

8,4

Bruttó nominális keresetek

4,7

3,0

3,8

3,9

2,8

3,4

3,2

5,0

Nettó reálkeresetek

-3,5

1,4

3,3

3,8

3,7

3,1

2,3

2,1

Külkereskedelmi mérleg (milliárd euró)

6,7

1,6

1,7

1,9

1,8

7,0

6,8

6,6

20


Néhány tapasztalat, jó gyakorlat bemutatása

Magas-e, kell-e a hazai minimálbér?

Először is, a bruttó minimálbérnek a versenyszféra átlagos bruttó bérszintjéhez viszonyított aránya 2012-ben (42,6%) európai összevetésben felülmúlja a (súlyozatlan) EU-átlagot, továbbá kiugróan magas a kelet-európai új EU-tagállamok mezőnyében (csak Szlovéniában és Lettországban magasabb). A minimálbér magyarországi abszolút szintje (euróban mérve) ugyan teljesen belesimul a kelet-európai mezőny átlagába, és ennek fényében úgy tűnhet, hogy a magyar minimálbér átlagbérhez viszonyított aránya nem azért magas, mert a minimálbér magas, hanem mert a többi visegrádi országhoz mért magyar átlagbér alacsony. Ám a relatíve alacsony átlagbérhez aránylag alacsony nemzetgazdasági szintű termelékenység párosul: az egy foglalkoztatottra jutó folyó áras GDP 2012-ben alacsonyabb volt, mint bármelyik másik visegrádi országban, mind euró-árfolyamon, mind pedig folyó vásárlóerő-paritáson.1 Ha országos átlagban a relatív termelékenység nem kielégítő, és feltesszük, hogy ez a minimálbér szintjén vagy kevéssel a felett keresőkre is

60 50 40 30 20 10 0

SI LU MT LV PT HU LT PL UK BG HR ES SK RO EE CZ

Milyen tények alapján állítható, hogy a mai magyar minimálbérszint túlságosan magas?

A minimálbér átlagbérhez viszonyított %-os aránya a versenyszférában, 2012

Forrás: Eurostat

A bruttó minimálbér euróban mért nominális értéke 2014 elején 2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

LU BE NL IE FR UK SI ES MT PT HR PL EE SK HU CZ LV LT RO BG

Az elmúlt évek gazdaságpolitikai vitáinak egyik, a munkaadók, munkavállalók és a mindenkori kormány számára egyaránt fontos eleme a minimálbér-szabályozás. A témakörben megszólaló közgazdászok többnyire nem egyszerűen a túlzott emeléstől óvnak, hanem úgy tartják, hogy a minimálbérek elért szintje strukturálisan túl magas, akadályozza a foglalkoztatást. Ezért aztán valójában a minimálbér-emelés helyett csökkentésre, de legalábbis a minimálbérek elinflálására volna szükség.

Forrás: Eurostat

1 A bruttó átlagbért nem érdemes közvetlenül összevetni a GDP szerinti termelékenységgel: erre inkább a GDP-statisztika szerinti bruttó bérköltség alkalmas. De ha e kettőt összevetjük, az így előállítható egyik lehetséges mutatószám, az úgynevezett bérhányad tekintetében Magyarország nem áll fényesen: a magyar bérhányad – a nominális egy alkalmazottra jutó bérköltség és a nominális egy foglalkoztatottra jutó GDP hányadosa – számottevően magasabb volt 2012-ben, mint Szlovákiában és Lengyelországban, és csak mérsékelten maradt el a cseh bérhányadtól.


21


igaz, akkor az a következtetés adódik, hogy a hazai minimálbér – ha nominálisan hasonló is a környező országokéhoz – a mi körülményeink között az optimálisnál magasabb. Továbbá, ha a versenyszféra egészét tekintve a minimálbér/átlagbér arány kissé túl magasnak tűnik, az olyan alacsony bérszinttel jellemzett ágazatok fizikai dolgozóinak átlagbéréhez képest, mint a mezőgazdaság vagy az építőipar, kirívóan magas. Ezekben az ágazatokban az említett arány a 60%-ot is meghaladja, ami azt eredményezheti, hogy a munkáltatók mozgástere a fizikai dolgozók bérének differenciálásakor vészesen leszűkül. Hasonlóképpen, a legelmaradottabb kisrégiókban a minimálbér/átlagbér arány esetenként a 70%-nál is magasabb.2

A minimálbér egyes ágazatokban (A fizikai dolgozók átlagkeresetéhez %osan viszonyítva) 82 77 72 67 62 57 2008

2009

2010

2011

2012

2013

Mezőgazdaság, erdészet Épírőipar Szálláshelyszolgáltatás, vendégl. Forrás: KSH

Vélelmezhető tehát, hogy a magyar minimálbér szintje magasabb a kelleténél, miután a termelékenységet is figyelembe véve a minimálbérrel járó bérköltség valószínűsíthetően meghaladja a visegrádi mezőny átlagát. Másrészt egyes ágazatok és kisrégiók vonatkozásában a minimálbér szintje miatt a bérskála túlságosan összepréselődött – vagy ha úgy tetszik, túl egalitáriánus – ami nehezíti a differenciált bérezésen keresztüli ösztönzést. De általában véve probléma-e az egalitariánus bérrendszer? Elvben nem feltétlenül. Egy ilyen rendszer fenntarthatóságához azonban egyrészt megfelelő társadalmi és gazdasági feltételekre, másrészt egy jól átgondolt policy-mixre van szükség. Ez utóbbira nyújt példát Svédország.

EGY FONTOS REFERENCIAPONT: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI SVÉD BÉRRENDSZER A svéd modell3 elméleti hátteréül a Gösta Rehn és Rudolf Meidner által közösen megalkotott, és a svéd szakszervezeti szövetség által szorgalmazott gazdaságpolitikai modell szolgált. Az 1950-es évek vége és az első olajárrobbanás között a svéd gazdaságpolitika a gyakorlatban is viszonylag következetesen – bár nem mindig teljesen tudatosan – követte a Rehn-Meidner paradigmát. A mi számunkra most a modell bér- és foglalkoztatáspolitikai vonatkozásai a fontosak. A Rehn-Meidner modell egyik fontos vonása volt, hogy, miközben távolságot tartott az általános keresletélénkítés keynesiánus megközelítésétől, távol állt a „kínálati gazdaságtan” által szorgalmazott, ma leginkább „neoliberálisnak” nevezett gazdaságpolitikai vonalvezetéstől is. Vagyis általánosságban nem arra koncentrált, hogy már rövidtávon is minél vonzóbb viszonyokat teremtsen a vállalatok számára, ezáltal erőteljesebb aktivitásra ösztönözve őket, hanem éppenséggel a bérpolitikát (is) a vállalati szektoron belüli minőségi szelekció eszközeként, illetve a vállalatok racionalizálási-modernizálási erőfeszítéseinek ösztönzőjeként használta.

2 Köllő János (2012): Minimálbér-szabályozás. In: Fazekas Károly – Scharle Ágota (szerk.) (2012): Nyugdíj, segély, közmunka. A magyar foglalkoztatáspolitika két évtizede, 1990-2010. 143-155. 3 A modell leírásához Erixon (2000) szolgált forrásként.

22



Az ún. szolidarisztikus bérezési rendszer azt célozta, hogy az azonos tartalmú és minőségű munkavégzést az egész gazdaságban azonosan bérezzék, függetlenül a munkáltató vállalat aktuális nyereségességétől. Ez egyrészt felgyorsítja a veszteséges vállalatok, valamint általában az alacsony jövedelmezőségű ágazatok kiszelektálódását, és ennyiben a munkanélküliség emelkedésével fenyeget. Másrészt viszont többletprofittal jutalmazza a legjövedelmezőbb vállalatokat, mivel a szolidarisztikus bérrendszer értelmében ők sem fizethetnek magasabb béreket alkalmazottaiknak, mint az összes többi vállalat. Így a nyereséges vállalatok többletforráshoz jutnak a dinamikus, jövedelmezőnek ígérkező tevékenységek fejlesztéséhez-bővítéséhez, amin keresztül az ígéretes területeken többlet-munkakereslet keletkezik. A modell tehát a munkáltatókat és a munkavállalókat egyaránt a minőségi, jó fejlődési potenciállal bíró területek felé irányítja. Ehhez a bérpolitikához szükségszerűen erős, stratégiai jelentőségűként kezelt foglalkoztatáspolitika tartozik, hiszen a munkaerőnek a kikényszerített strukturális változásokhoz való alkalmazkodását, megfelelő ágazati mobilitását segíteni kell. E nélkül ugyanis a dinamikus ágazatokban munkaerőhiány, annak nyomán pedig inflációgerjesztő ágazati bérnövekedés keletkezhet. Az 1950-es évek végétől a 70-es évek elejéig tartó időszak során a svéd bérek közti különbségek – az ágazatok és az egyes üzemek szintjén – erőteljesebben csökkentek, mint bármelyik másik OECD-tagállamban. E kiegyenlítődési folyamat ugyan a 80-as évektől megfordult, de a svéd bérrendszer máig aránylag egalitáriánusnak számít nemzetközi összevetésben. Mindez nem vezetett a munkapiaci helyzet romlásához: ellenkezőleg, a munkanélküliség viszonylag alacsony maradt. Továbbá, a Rehn-Meidner modell predikciójának megfelelően, meglehetősen gyors – a nagy OECD-országokénál gyorsabb – volt a feldolgozóiparon belül a munkavállalóknak az iparágak közti áramlásával mért strukturális változás, és a kékgalléros munkások termelékenysége jelentősen javult. A svéd modell tehát azt illusztrálja, hogy a bérskálát összenyomó, a bérskála alját tendenciaszerűen felfelé nyomó bérrendszer nem okvetlenül kerül ellentmondásba a dinamikus növekedésre képes, technológiailag diverzifikált gazdasággal és a jó foglalkoztatási mutatókkal. Igaz, ehhez svéd munkaerőre, társadalmi normákra és színvonalas munkaerő-piaci beavatkozásra képes kormányzati bürokráciára volt szükség, ami biztosan nem teremthető elő egyik pillanatról a másikra bármely országban. Svédország mind a svéd munkavállalók képzettsége, mind a vállalatok tőkeellátottsága és fejlődőképessége szempontjából optimális feltételeket biztosított egy ilyen „felfelé szelektáló”, minőségi alkalmazkodást és fejlesztést kvázi-kikényszerítő gazdaságpolitikai mix számára. Svédország ugyanis már a huszadik század közepén is magas átlagos képzettséggel jellemzett, fejlett ipari ország volt. Az 1950es, 60-as évtizedek folyamán kiépült a modern, az esélyegyenlőtlenségek minimalizálását célzó közoktatási rendszer, aminek következtében a svéd diákok eredményei sokáig a világ élvonalába tartoztak. A gazdaság nem szenvedett a kelet-európai országokra hagyományosan jellemző duális szerkezettől és krónikus tőkehiánytól, és az élenjáró, strukturálisan meghatározó vállalatok is hazai irányítású, a gazdaságpolitikai döntéshozókkal közeli kapcsolatokat ápoló cégek voltak. Ennek ellenére a svéd modell fénykora az 1970-es években, az olajár-sokkok és a technológiai fejlődés felgyorsulásának idején véget ért. A vállalatok a számukra nem mindig kényelmes bérpolitikai környezetben sokáig a várt módon viselkedtek: a racionalizálást minőségi fejlesztéssel és beruházással kötötték össze, ám a modellnek megvoltak a globális verseny és a változó strukturális feltételek által megszabott korlátai. A második világháború utáni évtizedek svéd gazdaságát ezzel együtt az egalitáriánus – magas bérű, de viszonylag szerény különbségekkel jellemzett – bérrendszer példájaként szokás számon tartani. A svéd példa tehát azt sugallja, hogy a magasabb bérszintet, illetőleg egalitarisztikusabb bérrendszert támogató politika hazai megalapozottságához a legalapvetőbb feltétel a hazai munkaerőnek a mainál magasabb képzettsége és a minőségi követelményekhez való jobb alkalmazkodási képessége volna. E nélkül – illetve a közoktatás és felnőttoktatás ehhez szükséges radikális fejlesztése nélkül – kicsi az esélye, hogy az alacsony bérű ágazatokból a viszonylag magas minimálbér miatt kihulló munkavállalók másutt foglalkoztatást nyerjenek.


23


A NÉMET MINIMÁLBÉR-VITA TANULSÁGA: A KOMPETENCIÁK KÉRDÉSE A munkavállalók képzettsége, pontosabban kompetenciaszintje, fontos szemponttá vált a jelenleg zajló, a 2017-től bevezetendő német minimálbér körüli vitákban is. A három év múlva tervezett, minden gazdasági szektorra érvényes, 8,5 eurós minimális órabér bevezetése mint a konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció egyik, a szociáldemokraták számára fontos programpontja került közel a megvalósuláshoz, miközben Angela Merkel konzervatív CDU-ja ellenezte. A tervet közgazdászkörökben többen is erős kritikával fogadták. A német munkaerőpiacon eddig a gazdasági szektoronként eltérő kollektív szerződések voltak irányadóak a bérek megállapítása során, azonban mára a foglalkoztatottak jelentős része kollektív szerződés által le nem fedett ágazatokban és/vagy munkahelyeken dolgozik, amelyekben az alacsony bérű foglalkoztatás a jellemző. Ennek köszönhetően a nemzetközi összevetésben kifejezetten szerény – 2014 januárjában a 10,8%-os uniós átlaggal szemben mindössze 5%-os – német munkanélküliség ellenére immár széles körű az alacsony bérekért dolgozók száma, miközben az elmúlt években a jövedelemkülönbségek is számottevően nőttek. Ez abból is látszik, hogy Németországban kiemelkedően magas az átlagos jövedelem és a medián kereseti szint közötti különbség, illetve a medián szint 60%ánál kevesebbet keresők aránya. Az ennek a helyzetnek az orvoslása céljából bevezetendő minimálbér ellenzői közé sorolható a német gazdaságkutató intézetek többsége. Szerintük a minimálbér bevezetésével az alacsonyabb képzettségűek munkanélkülisége nőne, ami aláásná a 2000-es évek elején, Gerhard Schröder kancellársága idején bevezetett úgynevezett Hartz reformok eredményeit, amelyek legnagyobb előnye a foglalkoztatási esélyeiket illetően problémás társadalmi csoportok alacsony bérű munkahelyeken, illetve részmunkaidőben való elhelyezkedésének bővítése volt. A minimálbér a strukturálisan fejletlenebb kelet-német területeken tovább nehezíti majd a foglalkoztatási esélyeket, lassítva e területek felzárkózását. A bevezetésével nagyrészt a kis- és középvállalatoknál szűnhetnek meg állások, mivel a nagyvállalatoknál kisebb a minimálbér alatt foglalkoztatottak száma. Azonban a gyakran beszállítóként és szolgáltatásnyújtóként tevékenykedő kisvállalatokon keresztül a nagyvállalatok költségei is emelkedni fognak. A német kutatók egy része továbbá úgy gondolja, hogy a minimálbér bevezetésével a háztartások rendelkezésére álló jövedelem emelkedését a minimálbér támogatói túlbecsülik, és hogy a minimálbér Németország esetében nem lesz hatékony eszköze az alacsony jövedelmek és a jövedelemkülönbségek kezelésének, tekintettel a kiterjedt német jóléti rendszerre. A minimálbér bevezetése mellett állók viszont megkérdőjelezik a minimálbér kedvezőtlen hatásaival kapcsolatos jóslatokat. Egy, az osztrák munkaügyi minisztérium közgazdásza által lefolytatott vizsgálat4 egy 2013-as OECD-felmérés eredményeire támaszkodva arra a következtetésre jutott, hogy Németországban az alacsony bérű foglalkoztatottak munkavégzéssel kapcsolatos kompetenciái viszonylag magas szintűek a jelenlegi bérezésükhöz képest. A számolási készségek terén a legalsó decilis például a mediánszint 73%-át produkálja, miközben a keresetük a mediánszint 50%-át sem érte el 2010-ben. Ebből a szerző azt a következtetést vonja le, hogy ha nőne is az alacsonyabb jövedelműek bére a minimálbér következtében, kompetenciáik alapján a jelenleginél számottevően magasabb bérszint mellett is gazdaságosan lehetne őket foglalkoztatni. Ezért – írja – nincs ok arra számítani, hogy a minimálbér bevezetése az alacsonyabb képzettségű (keresetű) munkavállalók foglalkoztatásának jelentős csökkenéséhez vezetne. A bérek és a kompetenciák szórásának egybevetése számos mérési és módszertani nehézséget vet fel, de hasznos támpont a minimálbér szintjének megítélését illetően. Ennek alapján – legalábbis a számolási készségek vonatkozásában – Svédországban például valóban nem látszik tér a minimálbér emelésére, Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Németországban vagy Észtországban viszont a vállalati jövedelmezőség szempontjából sokkal kisebb veszéllyel járna. 4 Schweighofer, J. (2013. december 16.): The German Minimum Wage – Will It Destroy Jobs? Social Europe Journal, 16/12/2013, http://www.social-europe.eu/2013/12/german-minimum-wage-jobs/

24



Magyarország sajnos nem vett A medián és az (alsó) tizedik percentilis hányadosa a kereseteknél és a számolási készségeknél részt az összevetés alapját képe0,85 Kereset (2010) ző OECD-vizsgálatban, így a ma0,80 Számolási készségek (2013) gyar kompetenciákról csak egy 0,75 szűkebb és jóval régebbi, még az 0,70 1990-es években elvégzett másik 0,65 OECD-vizsgálat alapján alkot0,60 hatunk képet. Ennek eredménye 0,55 lesújtó volt, miután a nem-kvan0,50 titatív olvasási és íráskészségek 0,45 alapján Magyarország a leszaSE FR BE* FI DK IT ES NL AT SK IE CZ PL UK** DE EE kadó országok közé tartozott, *: Flandria Forrás: Eurostat (earn_ses10_adeci), OECD **: Anglia, Észak-Írország a funkcionális analfabéták 3040%-os és a szélesebb értelemben vett gyenge olvasási-írási készségekkel rendelkezők 65-80%-os arányával.5 Ennek alapján a magyar minimálbér emelhetőségét illetően indokoltnak tűnik az óvatosság. Az uniós átlaghoz képest rendkívül alacsony magyar foglalkoztatási szintet jelentős mértékben magyarázzák az alacsony képzettségűek drámaian rossz foglalkoztatási mutatói. A legfeljebb nyolc osztályt végzettek foglalkoztatottsági rátája trendszerűen mintegy 20%-kal marad el az uniós átlagtól. Tehát az alacsony képzettségűek igen nagy hányada gyakorlatilag alkalmazhatatlannak tűnik, és ennek egyik okát – mint láttuk – a szükséges készségek szokatlanul széles körű hiányában érdemes keresni. Ez utóbbihoz bizonyosan hozzájárul a magyar közoktatási rendszer is, amely ugyan országos átlagban nem teljesít rosszul, de alkalmatlan a hazulról hozott esélykülönbségek kompenzálására, vagyis a szegényebb háztartásokból érkező, alacsonyabban kvalifikált szülők gyermekei számára nem biztosítja az alacsony bérű állások betöltéséhez szükséges készségszint elsajátítását sem. Az érem másik oldala a hazai kis- és középvállalati szektor elégtelen tőkeellátottsága, amely a túlélés egyik legfontosabb feltételévé a bérköltségek tartós alacsonyan tartását teszi.

MIÓTA MAGAS A MAGYAR MINIMÁLBÉR? A minimálbérnek az átlagbérhez viszonyított magyarországi aránya a 2001-02-es erőteljes minimálbéremelések nyomán emelkedett a korábbi mérsékelt, 30% körüli szintről a regionális összevetésben magas, 40% körüli szintre, hogy aztán az ezt követő évtizedben némi mérséklődés után a 2012. évi újabb erős emelés nyomán ismét 40% fölé ugorjon. A 2001-2002-es emelés kimutatott kedvezőtlen foglalkoztatási hatása erős indikációja annak, hogy a minimálbérszint problematikusan magas Magyarországon. Az akkori, összességében 96%-os halmozott nominális emelés eredményeképpen Köllő János szerint6 az első, 2001. évi emelés közvetlen foglalkoztatási hatása 1,1%-os csökkenés volt, míg Halpern és szerzőtársai7 szerint a két egymást követő emelés együttes hatására a foglalkoztatás 1,3-2,3%-kal mérséklődött ahhoz a forgatókönyvhöz képest, ha a minimálbér csak az inflációval arányosan nőtt volna. Ez 50-90 ezer fős foglalkoztatás-csökkenést vagy elmaradt foglalkoztatást jelent, ami a kisebb, 5-20 fős vállalkozások és a legfeljebb 8 osztályt végzett munkavállalók körében számottevő visszaesésnek tekinthető. Emellett azt is tudjuk, hogy a munka-intenzív könnyűiparban komoly mértékű leépülésre került sor: 2000-hez képest 5 OECD (2000): Literacy in the Information Age. Final Report of the International Adult Literacy Survey. 136-137. 6 Köllő János (2012): Minimálbér-szabályozás. In: Fazekas Károly – Scharle Ágota (szerk.) (2012): Nyugdíj, segély, közmunka. A magyar foglalkoztatáspolitika két évtizede, 1990-2010. 143-155. 7 Halpern László – Koren Miklós – Körősi Gábor – Vincze János (2004): A minimálbér költségvetési hatásai. Közgazdasági Szemle, 2004. április, http://epa.oszk.hu/00000/00017/00103/pdf/2hakkvin.pdf


25


öt év leforgása alatt a textiliparban 37%-os, a bőr- és cipőiparban 61%-os volt a létszámcsökkenés, még ha ez nem is okvetlenül tulajdonítható teljes egészében a minimálbér emelésének. (Elek és Szabó becslését8 felhasználva a valódi minimálbéresek 2003. évi számát illetően mintegy 150 ezer minimálbéres keresete emelkedhetett számottevően 2001-02-ben.) Feltehető, hogy a 2001 után tapasztalt foglalkoztatást korlátozó hatás látens módon ma is jelen van a magyar gazdaságban, mivel az ekkor a munkaerőpiacról „kiárazódott” munkavállalók többsége feltehetően azóta sem nyert legális, piaci alapú foglalkoztatást. Ennek a negatív hatásnak az enyhítése érdekében a munkaerő-piaci kérdésekkel foglalkozó közgazdászok körében időről időre megfogalmazódik a minimálbér csökkentésének vagy legalábbis a minimálbér-szabályozás rugalmasabbá tételének kérdése.

LE A MINIMÁLBÉRREL? A rendelkezésre álló munkaerő-piaci mutatók és becslések alapján úgy tűnik, hogy a 2014-re várható, nagyjából 60%-os foglalkoztatási rátának az EU-28 átlagos szintjére, azaz 64%-ra való emeléséhez praktikusan meg kellene szüntetni Magyarországon a minimálbért. Másképp fogalmazva, az adott termelékenységi és demográfiai viszonyok mellett a legális, piaci alapú foglalkoztatás érdemi emelése megítélésünk szerint nem lehetséges a jelenlegi vagy ahhoz hasonló – 2014. január 1-től 101.500 forintos – minimálbér mellett, mivel az ehhez kapcsolódó bérköltségek kitermelésére a nem foglalkoztatott munkavállalási korú népesA havi bruttó átlagkereset és a minimálbér Magyarországon ség jelentős része nem alkalmas. (forint) A minimálbér eltörlése – vagy leg250 000 alábbis rugalmassá tétele – mellett Havi bruttó átlagkereset Minimálbér szóló egyik legfontosabb érv, hogy 200 000 az informális – közterheket értelemszerűen nem viselő – foglalkoz150 000 tatásban mintegy havi 40-60 ezer 100 000 forint körüli fizetésnek megfelelő órabérben foglalkoztatnak embe50 000 reket. A minimálbér eltörlése és az ilyen, rendkívül nyomott bérszín0 vonalú foglalkoztatás közterheinek alacsonyan tartása esetén a legális, *A 2014-es havi bruttó átlagbér a Kopint-Tárki előrejelzése piaci alapú foglalkoztatás feltehetően érdemben növekedhetne. Ez megfelelne a standard közgazdasági elméletben a minimálbérrel szembeni fenntartásokból fakadó normatív politikának is. Az elmélet szerint ugyanis a minimálbér léte – speciális mikro- vagy makrogazdasági feltételeket leszámítva – eleve ellentmond a tiszta gazdasági racionalitásnak. Ennek az az oka, hogy az elmélet alapfeltevése szerint a munkavállalók a termelékenységükkel arányos bérre tarthatnak igényt, a minimálbér pedig – legalábbis ha érdemi beavatkozást jelent a munkaerő-piaci folyamatokba – szükségszerűen magasabb lesz, mint a munkavállalók egy részének termelékenysége által indokolt bérszint. Ehhez képest, amikor a szakszervezetek vagy éppen az ILO a minimálbér bevezetését vagy az emelését szorgalmazzák, tipikusan a munkavállalókkal szembeni méltányosságra és az aggregált kereslet bővítésére hivatkoznak, és többnyire abból a nem-standard feltevésből indulnak ki, hogy – különösen a bérskála alsó felében – a bérek gyakran elmaradnak a munkavállalók termelékenysége által indokolt szinttől. 8 Elek Péter – Szabó Péter András (2008): A fiktív minimálbéresek vizsgálata a bértarifa felvétel segítségével. http://www.mktudegy. hu/files/ElekPeter.pdf .

26



Ez kettős célfüggvényt állít a munkaerő-piaci bérszabályozás elé. Egyfelől aligha létezik olyan minimálbér, ami mellett senki nem árazódik ki a legális munkapiacról. Másfelől azonban, amennyiben a méltányos bérezést jogos szempontnak ismerjük el, akkor a minimálbér megállapításánál optimalizálni kell: úgy kell elejét venni a nagyarányú alulbérezésnek, hogy közben a minimálbér ne váljék a foglalkoztatás tömeges akadályává. A probléma ezzel az, hogy Magyarországon az 1990-es évek elején elveszett (és vissza nem nyert) sok százezer munkahely következtében a munkapiacról kiszorult tömegek eleve részei az alaphelyzetnek. A 2001-2002-es minimálbér-emelés nem egyszerűen azért mutatkozik elhibázottnak, mert korlátozóan hatott a munkakeresletre, hanem mert egy már eleve alacsony foglalkoztatással, magas látens munkanélküliséggel és reménytelenül magas munkanélküliségtől sújtott területi gócokkal jellemzett gazdaságban korlátozta tovább a munkakeresletet. Ugyanakkor ezért az alaphelyzetért nem a minimálbér-emelés volt a felelős (a minimálbért csak 2001-től kezdve szokás magasnak tekinteni), és távolról sem biztos, hogy akár a minimálbér teljes eltörlése fordítani tudna rajta. A feketemunka léte jelzi, hogy a legális munkapiacról kiszorult tömegek egy része nem veszítette el teljesen a foglalkoztathatóságát, de jórészt csak a legkvalifikálatlanabb munkák elvégzésére képes a mai magyar munkaerő-piacon. A minimálbér csökkentésének vagy netán eltörlésének lehetséges pozitív következménye e kiszorult, az informális munkaerőpiacon dolgozó tömeg helyzetének jelentős mértékű javítása, valamint az inaktívak egy részének munkaerő-piaci reaktiválása lehet. A minimálbér számottevő csökkentése ugyanakkor hosszabb távon alááshatná a bérskála alsó részén elhelyezkedők elért jövedelmi szintjét, és tovább duzzaszthatná a „dolgozó szegények” számát. Ez vis�szavethetné a magánfogyasztás dinamikáját és így keresleti oldalról szűkítené a gazdasági növekedés lehetőségeit és így közvetve a foglalkoztatás bővülését is. Ez utóbbi hatás miatt – vagyis hogy a minimálbér csökkentése a jelenlegi minimálbéren foglalkoztatott alkalmazotti csoportok, és azok viszonylag tág felső környezete jövedelmi szintjét is kedvezőtlenül érintheti középtávon – az ideális nem a nettó minimálbér csökkentése, hanem a minimálbér utáni ös�szes munkáltatói bérköltség mérséklése volna. Ez a minimálbérre rakódó, az elmúlt években megnövelt adóék lefaragását jelentené, ami viszont jelentősen mérsékelheti a költségvetés bevételeit. Ennek elkerülése érdekében, mint azt Scharle és Váradi megjegyzik9, érdemes célzottan csökkenteni a minimálbért, például a huszonöt év alatti, ötven év feletti és érettségivel nem rendelkező, tartós munkanélküliek számára. Hasonló szelektív minimálbér-mérséklésre kerülhetne sor a legszegényebb térségekben, vagy akár egyes, fokozottan veszélyeztetett munkavállalói csoportokat foglalkoztató iparágakban.

9 Scharle Ágota – Váradi Balázs (2012): Jó ötlet-e a minimálbér járulékának eltérítése? Világgazdaság, 2012. 7. 24. http://www.vg.hu/ velemeny/publicisztika/jo-otlet-e-a-minimalber-jarulekanak-elteritese-381033


27

A Munkáért!

Recommend Documents