A mormon-összeesküvés

A mormon-összeesküvés Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

A mormon-összeesküvés

2013 november 21. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give A mormon-összeesküvés 1/5 Give A mormon-összeesküvés 2/5 Mérték Give A mormon-összeesküvés 3/5 Give A mormon-összeesküvés 4/5 Give A mormon-összeesküvés 5/5 Biztosan te is láttál már fekete vagy sötétszürke nadrágot (esetleg teljes öltönyt), visszafogott tónusú nyakkendőt és hófehér inget viselő, jólfésült és frissen borotvált fiatalembereket, amint helyes, téglalap alakú névtáblával mellkasuk baloldalán, esetleg egyenhátizsákkal felszerelve, egyegy könyvet szorongatva álldogálnak {...}

{...} egy forgalmas utcán és halk, meggyőző hangon, kedvesen mosolyogva (általában angolul) megpróbálnak szóba elegyedni a járókelőkkel. Nem, ők nem (vagy nem feltétlenül) a Men in Black, hanem a mormon egyház tagjai, akik 1. oldal (összes: 24)

A mormon-összeesküvés Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) misszionáriusi térítő munkát folytatnak. Róluk, illetve egyházukról lesz szó az alábbiakban.

A legutóbbi szavazáson a többség úgy döntött, hogy a felvetett, választható négy téma közül a leginkább a mormonokra kíváncsi. A döntés kötelezi a bloggazdát, olvassátok hát Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (ez a hivatalos elnevezésük) körül az elmúlt 170 évben kialakult összeesküvés-elméleteket. Szándékosan senkit sem akarok megsérteni vallási meggyőződésében, ezért mormon hitű olvasóink megbocsátását előre kérem, lehetőleg e-mailben. Ha ezt elmulasztják és mégis tovább olvassák, a felelősség az övék: a most következő poszt nyomokban iróniát, cinizmust, továbbá az egészségügyi határértéket meghaladó konteószintet tartalmaz. Köszönöm. Még egy pontosítás: a mormonizmus az alapító halálát (vagyis 1844-et) követően több ágra szakadt; ha tiszteletlenek lennénk, azt is mondhatnánk, hogy erős kisgazdásodási hullámvölgyön mentek át. Jelen posztunkban a hangsúlyt a fentebb említett Mormon Egyházra (a továbbiakban: ME) fektetjük, amely messze a legnagyobb és legbefolyásosabb mormon felekezet. A többiekkel pedig biztosan foglalkozik az Úr. No meg azok, akiket ezért fizetnek.

2. oldal (összes: 24)


Hogyan kezdődött? Az iszlámhoz hasonlóan a mormonizmust is egy roppant karizmatikus, ellentmondást nem nagyon tűrő, később prófétai státusszal felruházott, a tömegből kiemelkedő férfiember alapította, aki előtt megjelent Isten küldötte és (korábbi szent könyvek alapján) lediktálta neki a Teremtő utasításait az egy igaz hit alapjairól, valamint a további teendőkről. Ez az amerikai (amúgy Vermont államból származó) úriember a már-már gyanúsan hétköznapi Joseph Smith nevet viselte; gondoljuk csak el, milyen mélységesen emberközpontú vallás lehet az, melynek alapítóját és isteni hírnökét végül is Kovács Józsefnek hívják… A történteket a leghitelesebb forrásból, magától Smith-től tudjuk, aki beszámolt arról, hogy már 15 éves korától (vagyis 1820-tól) kezdve kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelent neki egyrészt az Úr, másrészt maga Jézus, és felhívták a figyelmét, hogy a Földön addig létező egyetlen egyház sem az igazi.



Tudni kell, hogy akkoriban a vad, északi határvidékhez tartozó Vermontban komoly túlkínálat volt egyházakból, amelyek papjai néha szinte közelharcot folytattak a tévelygő lelkek (indiánok és telepesek) megkaparintásáért.

A kamaszodó Joe nagyon komolyan vette a látomásokat, olyannyira, hogy ebből aztán számos kisebbnagyobb konfliktusa adódott, amelyeket hősünk acélos jellemszilárdsággal küzdött le. 1823 őszén az Úr (egyéb irányú elfoglaltságára hivatkozva) egy angyalt, mégpedig a szakmában mindaddig ismeretlen Moroni nevűt küldi a még mindig csak pelyhedző állú Smith-hez.



Ez a Moroni folytatja a fiatalember lelkének előkészítését, mondván: hamarosan olyan ismeretek birtokába kerül, amelyek hozzásegítik őt és majdani követőit az igaz út megtalálásához, valamint pontos útmutatásokat fog kapni arra vonatkozóan, hogy „az utolsó napokban” (mármint az Úr végső eljövetelét megelőző utolsó napokban) hogyan is kell a Földet és ennek valamennyi lakóját egységes elvek és szabályok szerint kormányoznia.

Blogunk figyelmes és visszatérő olvasóinak feltűnhet, hogy Moroni (akinek neve inkább egy olasz csőtészta-különlegesség imidzsét sugallja, nem Isten küldöttéét) gyakorlatilag egy új világrendre (New World Order) céloz…

A várva várt eseményre végül szinte napra pontosan négy év múlva kerül sor: 1827 szeptemberében a New York állambéli Manchester melletti egyik dombon Moroni átnyújt Smithnek egy rakat aranytáblát, amelyen „reformált egyiptomi írással” maga a szent szöveg található. Mivel Joe elég gyatrán állt a hieroglifák olvasásához szükséges kompetenciákkal, a készséges Moroni egyfajta korabeli fordítóberendezéssel is ellátja (ezt két kődarab volt hivatott jelképezni).



Ezeket a köveket egy titokzatos sisakba kellett helyeznie, majd egy furcsa, ugyancsak a sisak részét képező ellenzővel el kellett takarnia az arcát, minek következtében a szemei előtt sorra felvillantak az idegen írásjelekkel írt szavak, s fülében rögtön hallotta azok angol megfelelőjét. Később majd emlékezzünk erre a jelenetre… Joseph Smith nekiáll tehát, s a kövek segítségével lefordítja, illetve (két hónap leforgása alatt) tollba mondja az aranytáblákon található szöveget, amely a Mormon Könyve címet kapja (a benne szereplő egyik hajdani prófétáról, Mormonról, aki az egész könyvet – mondjuk úgy – szerkesztette, méghozzá az időszámításunk szerinti ötödik században.



Mormon pedig – a keresztény evangelistákhoz hasonlóan – több száz év oral history-ját és írott bölcsességeit gyűjtötte össze a róla elnevezett könyvben.) Egy fordulatos csavarral azt is megtudjuk belőle, hogy Moroni nem más, mint Mormon próféta fia, aki – ezek szerint – nemcsak sikeresen élte túl az elmúlt 1300 évet, de angyallá is átlényegült. Nos, ez a mű lett a mormonok szentírása, melynek jelentősége (számukra) a Bibliával vetekszik. Joe máskülönben igazi fegyveres mormonőrséget is szervezett magának (ez volt a Nauvoo Légió), melynek természetesen ő volt a vezénylő tábornoka.



A katonái sem tudták azonban megmenteni az életét, amikor 1844-ben többnejűségért és alkotmányellenes felforgató tevékenységért letartóztatják (függetlenként jelöltette magát az elnökválasztáson is), majd egy – azóta sem teljesen tisztázott hátterű – dulakodásban agyonlövik. Van, aki szerint a szabadkőművesek tették el láb alól, mint nemkívánt konkurenciát.

A Mormon Könyve Anélkül, hogy túlságosan belemélyednénk (a teljes mű ide kattintva magyarul is olvasható), lássuk, miről is szól nagyjából a Mormon Könyve.



Ahogyan az egy kvázi-Bibliától el is várható, jó sok részből áll, amelyek egyrészt mindenféle régi nép hányattatott sorsát mesélik el, másfelől magával Jézussal is foglalkoznak. Az első a Nephi Első Könyve, az utolsó pedig a Moroni Könyve címet viseli, s a bibliaforgatóknak egy csomó dolog meglehetősen ismerősnek fog tűnni (még a tördelés is), noha számos olyan szereplő bukkan fel bennük, akikről Smith mester színrelépéséig nem hallottunk. Az izgalmasabb részek közül említést érdemel az a teória, mely szerint az időszámításunk előtti hatodik század környékén a szentföldi tájakról egy csoport izraelita kivándorolt az amerikai földrészre, s belőlük lettek később az indiánok. Ezt a felfedezőutat Nephi vezette. Másik kultúr- és vallástörténeti csemege annak a látogatásnak a dokumentálása, amelyet maga Jézus tett az Egyesült Államokban, izé, Észak-Amerikában, közvetlenül azután, hogy keresztrefeszítését követően, a harmadik napon feltámadt.



Ezt a történetet Nephi Harmadik Könyve tartalmazza, részletesen leírva, hogy Jézus hogyan képzeli az emberiség megváltását, illetve a megváltást követő időszak kormányzati és államigazgatási teendőit. Mormon Könyvét nem igazán lehet a faji egyenlőség sarokkövének nevezni: sajátos magyarázatot ad például az afroamerikaiak bőrszínére: az új földrészen történő megtelepedést követő negyvenedik évben az illegális migránsok egy csoportja (bizonyos Lámán vezetésével) eltávolodik az Úrtól, aki büntetésül bőrüket fekete színűvé változtatja. Ez a társaság aztán roppant vérszomjas bandává változik, akik eldobják maguktól a civilizáció áldásait és visszasüllyednek egyfajta félvad sorba.



A könyvet Joe először 1830-ban (ugyanabban az évben, amikor megalapította a ME-t) adta ki, ötezer példányban. Azóta több, mint száz nyelvre fordították le, és több millió példányban forgatják az öt kontinensen.

A térítés A ME hitélet szempontjából deklaráltan és vállaltan offenzív. Nem csinál (és soha nem is csinált) titkot abból, hogy keményen dolgoznak („they work hard”) annak érdekében, hogy minél rövidebb idő alatt minél több tévelygő lelket győzzenek meg a Mormon Könyvében olvasható dolgokról és arról, hogy az őket, illetve egyházukat elutasítók az örök kárhozattal néznek majd farkasszemet. Azt akarják, hogy add fel addigi életed és hited, csatlakozz hozzájuk, ismerd el törvényeiket és hierarchiájukat, no és (abszolút nem utolsósorban) mindenkori nettó jövedelmed tíz százalékát csengesd be a pártkasszába, úristen, miket beszélek: szóval az egyházi számlára.



Ez utóbbi cselekedet egyik következménye, hogy a ME vagyona (ingóságokban és ingatlanban) napjainkra bőven meghaladja a százmilliárd dollárt (van, aki ennek az összegnek a tízszereséről beszél, de legyünk visszafogottak); a Time kimutatása szerint az egy tagra vetített vagyon szempontjából a mormonoké a Föld leggazdagabb egyháza. Talán mondanom sem kell, hogy egyházként (hivatalosan) nonprofit jellegű és mint ilyen, intézményként mindenféle adó befizetése alól fel van mentve.

Amint azt a bevezetőben is említettem, Új-Zélandtól Kanadáig, Chilétől Finnországig és Dél-Afrikától Magyarországig (de kiemelten a katolikus többségű országokban) mindenhol beléjük botolhatsz: a konzervatív eleganciájú fiatalok a ME misszionáriusai, akik egy nagyon komoly tréninget követően (amelyre általában központjukban, az Utah állambéli Salt Lake City melletti kiképzőbázisok valamelyikén kerül sor) szétrajzanak a világban és a kárhozatra ítélt lelkek megmentését tűzik ki céljukul. 2009-es adatok szerint számuk meghaladja a 50.000 (igen, jól olvastad: ötvenezer!) főt. Párosával (néha tolmáccsal) járják az utcákat, megszólítják az embereket, s a legkisebb hezitálásra is lecsapva spontán prédikációktól sem riadnak vissza. Taktikájuk az apró lépéseké: egy átlagos keresztény/keresztyén ember fülét először Jézus neve és cselekedetei ütik meg, ami ugye kultúrkörünkben nem hangzik idegenül. Hát persze; Joseph Smithszel, az egyiptomi nyelvű aranytáblákkal és a főhős mintegy negyven (egyidőben, párhuzamosan tartott) feleségével az ismerkedés elején nem nagyon villoghatnak.



A többnejűség a mormonokat érő kritikák és gyalázkodások közül a leggyakoribb, noha 1890 óta a ME (legalábbis hivatalosan) tiltja ezt a vonzó családmodellt. Nem volt könnyű menet, s a titkos (mert törvénytelen) poligámiát számos szakadár mormon felekezet (a fundamentalista ág) a mai napig is gyakorolja. Brigham Young, a Smithet követő egyházfő (1847 és 1877 között állt a ME élén) 54 feleséggel rendelkezett, akik összesen 56 gyermeket szültek neki. És biztosan nem a családi pótlék reményében.

Brigham Young a mai napig óriási tiszteletnek örvend a mormon közösségen belül (akinek ennyi neje volt, meg is érdemli…); róla nevezték el például Amerika legnagyobb felekezeti egyetemét, a Utah állambéli Provóban található Brigham Young Universityt, amelynek 35 ezer hallgatója van.

A másik közkedvelt taktikájuk, hogy egyszerűen azt kérik tőled: olvasd el a MK-t, majd dönts a továbbiakról. Ez végül is nem hangzik rosszul; az embernek van egy olyan érzése, hogy felnőttként kezelik, ugye? Nos, a kicsit labilis lelkivilággal rendelkezők esetében a könyv elolvasása kellemetlen spirituális következménnyel járhat, ugyanis az áll benne (méghozzá ravasz módon csak az utószóban), hogy aki elolvasta és mégis úgy dönt, hogy köszöni, de nem kér a mormonizmusból, az az ember Isten szemében nagyobb és megátalkodottabb bűnös, mint az, aki azért nem tér meg, mert nem ismerte a tanokat.



Ravasz, mi?! Az egyházat bármilyen okból elhagyók sem számíthatnak könyörületre: totális kiközösítés lesz az osztályrészük; családtagjaikat és barátaikat eltiltják tőlük, s az sem utolsó szempont, hogy a ME mindent megtesz annak érdekében, hogy (elképesztő kapcsolatrendszere és befolyása minden kapacitását bevetve) az elbitangolt bárányok után nyúljon, megnehezítve (Utah államban gyakorlatilag lehetetlenné téve) további magánéleti vagy szakmai boldogulását. Érdekes adalék a ME-hoz, hogy (legalábbis ismereteim szerint) az egyházak közül egyedülálló módon nem csak a lelkedre, a pénzedre és a testedre feni a fogát, hanem a múltadra, sőt, az őseidre is.

Támogatják a családfakutatásokat, mert (ahogyan ők mondják) az elődök nevének ismerete segít 14. oldal (összes: 24)

A mormon-összeesküvés Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) abban, hogy visszamenőlegesen (!) őket is megkereszteljék, illetve hát megtérítsék. Márpedig ki olyan elvetemült, hogy az örök világosságot és a földi létet követő megváltást akár csak utólag is megtagadja rég elhunyt őseitől? Az egyik mormon alaptétellel zárjuk az első részt:

When our leaders speak, the thinking has been done. When they propose a plan, it is God’s plan. [...] To think otherwise, without immediate repentance, may cost one his faith, may destroy his testimony, and leave him a stranger to the Kingdom of God!

Mindez (saját esendő fordításomban, nyugodtan javítsatok a kommentekben) annyit tesz magyarul, hogy: „Onnan kezdve, hogy vezetőink szóltak, további gondolkodásnak nincs helye. Amikor ők cselekvési tervet javasolnak, az Isten cselekvési terve. [...] Erről – azonnali megbánás nélkül – másként vélekedni azzal a következménnyel járhat, hogy az ily módon cselekvő elveszíti hitét, bizonyossága megsemmisül, ő maga pedig idegenként fog bolyongani Isten Királyságában.”

A kicsit hosszúra nyúlt ismertetőt követően lássuk, milyen lehetőségek is vannak a mormon-titkok megfejtésére.

1.) A szabadkőművesek A mormon misszionáriusok ezzel sem szoktak dicsekedni, de jó, ha tudjátok: Joseph Smith 1842 márciusában csatlakozott az egyik Illinois-i maszonikus páholyhoz. Ott szorgalmasan magába szívott mindenféle spirituális üzemanyagot, mert alig három hónappal később letette az asztalra a ME egyik legfontosabb liturgiájának forgatókönyvét, a Temple Endowment Ceremony-t, amelyben számtalan, szabadkőműves ihletésű szimbólum is fellelhető. Egészen 1990-ig a mormon istentiszteletek nélkülözhetetlen kelléke volt például a körző és a derékszögű vonalzó, valamint a kötény.



A ME tehát nem más, mint régi ismerőseink, a szabadkőművesek egyik nyílt hadosztálya (létszámukat tekintve inkább hadseregcsoportja), akik a maszonikus Új Világrend minél hamarabbi eljövetelén munkálkodnak. Ezt természetesen a derékhad tagjai (a 176 országban tevékenykedő, körülbelül 30 ezer közösségbe szerveződő mezei egyházi hívek milliói) nem tudják, de a legfelső vezetés, élén a szerényen csak Tizenkét Apostolnak nevezett Központi Bizottsággal és magával az Elnökkel (milyen egyház már az, amelynek első embere elnöki címet visel..?) biztosan képben vannak. Joe Smith-t már eleve ők kábították el és ők bírták rá, hogy nyilvánosan előadja látomásait. Számításuk ragyogóan bevált…

2.) A CIA Az amerikai hírszezés már az ötvenes évek elején felfigyelt a ME-ra, mint potenciális HUMINTlehetőségre.



Ezen nem is kell meglepődni, hiszen gondoljuk csak át, mekkora hozama lehet egy olyan információforrásnak, amelyet több tízezer, a világban szétszórtan tevékenykedő, lelkes, minimális igényű, önfenntartó és minden gyanú fölött álló önkéntes táplál. Valljuk be: hülyék lettek volna, ha ezt kihagyják. Itt is alá kell húzni, hogy a másfél-két évig a célterületeken kószáló, a helyiekkel napi szinten kapcsolatokat kiépítő és fenntartó misszionáriusok nem tudják, hogy az általuk szakmányban szállított információk valójában nem Salt Lake Citybe, hanem Langleybe fókuszálódnak. Jól képzett referatúrák működnek minden olyan államban, ahol ezek a srácok térítenek, s a profi, éles szemű összekötőtisztek (hogy ne mondjunk rezidenst…) a naponta eléjük kerülő adattömegből módszeresen kiszűrik azokat, amelyek „az USA nemzetbiztonsága szempontjából relevanciával bírnak”. A többi meg mehet a levesbe – akarom mondani a ME vallásügyi adatbázisába.



A mormonok számtalan esetben segítették eddig a jenki kémeket, főleg olyankor, amikor hírszerzőknek hirtelen kellett elhagyniuk bizonyos kényes területeket, vagy amikor meg kellett húzniuk magukat pár napra vagy hétre, és a műveleti logisztika valamilyen okból már nem működött.

3.) Az üzlet az üzlet A ME mára már kifejezetten üzleti vállalkozássá silányult. Számoljunk csak utána: a jelenlegi, közel 14 millió mormon közül alsó hangon négymillióan jövedelemszerző foglalkozást űznek (azért számítok ilyen keveset, mert egyrészt megengedő vagyok, másrészt pedig a mormonok köztudomásúan az átlagnál több gyermeket vállalnak).



Nos, a ME derékhadát az USA polgárai jelentik, méghozzá (statisztikai adatok szerint) a felső középosztályból. Egy ilyen státuszú amerikai polgár éves nettó jövedelme úgy 38-40 ezer dollár, aminek a tíz százaléka, amit ugye be kell fizetnie éves szinten legyen az egyházi kasszába (ismét borzasztóan nagyvonalúak leszünk, mert nekünk nem kerül semmibe) háromezer zöldhasú. Szorozzuk be ezt az összeget négymillióval. Nektek is 12 milliárd dollár jött ki? Nos, elmondom: ez nagyobb, mint a General Electric Company éves nettó bevétele (net income). Ez magyarul annyit tesz, hogy a ME havonta (mondom: HAVONTA) egymilliárd dollár nettóra tesz szert, és megismétlem: adómentesen.



Ebből persze valamennyit visszacsorgat a köz javára segélyek és humanitáriusnak nevezett intézkedések formájában, na meg az ötvenezer misszionárius is belekerül fejenként havi (mondjuk) ötszáz dollárba (vegyük figyelembe, hogy ezek a srácok főként olyan országokban tevékenykednek, ahol a létfenntartáshoz sokkal kevesebb pénz kell, mint az USA-ban). A fehér ingek, fekete nadrágok mosatása, a villanyszámla (na meg az a rengeteg, zománcfehérítő fogkrém) elvisz további pár száz dollárt. Legyen további ezer havonta per kopf.

És akkor azt nem is vettem figyelembe, hogy a mormon szabályok szerint az ifjú misszionáriusok maguk állják (!) a küldetés alapszámláját (átlagosan havi 500 dollárt); olyan is van, hogy bankkölcsönt vesznek fel, csak hogy elmehessenek téríteni!

Akárhogy is forgatjuk, nem tévedünk sokat, ha azt állítjuk: a ME havi tiszta (költségek utáni) nettó nyeresége bőven meghaladja a félmilliárd dollárt, ami a jelenlegi árfolyamon valamivel több, mint százmilliárd forint. Viszonyításul: ebből a pénzből röhögve ki lehetne egyenlíteni a Magyar Rendőrség teljes, egy éves kifizetetlen számlaállományát, és még bőven maradna lóvé tankolásra, kapitányságok és őrsök omladozó falának bevakolására, sőt, lőszerre és téli gumira is.



A ME egyike a modern kor legjövedelmezőbb üzleti vállalkozásainak; a Mormon Könyvéről meg a többi „szent iratról” szóló dumák csak porhintés, mert így lehet fenntartani az adómentességet. És ne felejtsük, pár évvel ezelőtt még olimpiát is vásároltak maguknak!

4.) A Vatikán A katolikus világegyház már régen rájött, hogy egy komoly cég akkor tud talpon maradni az egyre élesedő ideológiai és hitéleti versenyben, ha létrehozza saját konkurenciáját. A Vatikán ügynökei (a jezsuiták és az Opus Dei segítségével) már évtizedekkel ezelőtt beférkőztek a ME soraiba, és úgy intézik a dolgokat, hogy az a Szentszéknek is jó legyen.



Úgy vannak vele, hogy ha a katolicizmusnak úgyis térvesztéssel és befolyáscsökkenéssel kell számolnia, akkor legalább ne az iszlám nyerjen a bulin. Ha a szükség úgy hozza, egy ügyes csavarral pár év (vagy egy-két generáció) alatt a mormonokból bármikor lehet katolikust fabrikálni (lásd például Jézust, mint közös nevezőt); ugyanez a procedúra egy militáns muzulmán esetében már eléggé… hát, enyhén szólva is mission impossible.

5.) Az idegenek Emlékezzünk vissza Joseph Smith találkozására Moronival, amikor megkapta azt a furcsa fejfedőt és a „varázsköveket” annak érdekében, hogy olvasni tudja az aranytáblák írásjeleit. És most képzeljünk magunk elé egy mai speciális sisakot, amelyet többek között agyhullámok vizsgálatához, esetleg hipnózisos nyelvtanuláshoz használnak.



Igen bizony, jól látjátok: Joe abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az Idegenek (aki vagy ufonauták, vagy simán a jövőből visszalátogató utódaink, ezt most nem bontom tovább) kiválasztották, mint Közvetítőt. A ME azóta is az ő terveiknek megfelelően ügyködik. A konteósok egyik kemény magja (az ezeken az oldalakon már többször említett David Icke irányításával) esküszik rá, hogy amikor a kilencvenes években Utah államban (ahol a lakosság 68 százaléka tartozik a mormonizmushoz) geológiai kutatásokat végeztek, a Sziklás hegységben olyan rejtett barlangokra bukkantak, amelyeket annó a mormonok imahelynek használtak, s melyek padozatán a porban, az oltár körül tisztán kivehető volt több, hatalmas és háromujjú friss lábnyom, ami egyértelműen a hüllőszerű idegenek jelenlétére utal.

Én mindent értek, csak azt nem, hogy miért tilják a “forró italok” (például a kávé és a tea) fogyasztását..? Hát ennyit a mormonokról. Elképesztően restellem, de a Moszadot most sem sikerült belekevernem; ígérem, legközelebb jobban odafigyelek. 23. oldal (összes: 24)

A mormon-összeesküvés Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Szavazzatok tehát az általatok legvalószínűbbnek tartott verzióra, majd kommenteljetek bőszen. Nagyon tudnám értékelni, ha a bennfentesek (vagyis mormon vallású felebarátaink) közül is nyilatkozna valaki, és szembesítene bennünket a fenti találgatásoknál is megdöbbentőbb valósággal. http://konteo.blogrepublik.eu

Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló


A mormon-összeesküvés

Recommend Documents