A „modenales” folytatódott! A tavalyi év Pünkösdje volt az, amikor tiszántúli modena tenyésztő barátainkat felkerestük Tüske Józsi barátommal, melyről született is egy írás „Pünkösdi modenalesen” címmel. Idén ezt a kíváncsiskodást szerettem volna folytatni, ami úgy érzem elég tartalmasan meg is valósult. Igaz, hogy négyszeri nekifutásra, de 18 Angol modena tenyésztőnél sikerült vendégeskednem. Erről szeretnék most néhány gondolatot és észrevételt megosztani a kedves olvasókkal. Mielőtt hozzákezdenék, most is le szeretném szögezni azt a tényt, ami mára már a dilemmámmá vált, mely szerint többet ér egy építő jellegű kritika, mint egy udvarias hazugság! Mivel tavaly a tiszántúli régiót sikerült feltérképezni, ezért idén a Dunántúl szerepelt a fő úti célként. Kapóra jött Simon Imre barátom felkérése, nem e kísérném el Tatabányára Dusik Gyula barátunkhoz. Természetesen azonnal igent mondtam, és alig vártam az utazást. Július 4.-én reggel indultunk útnak, de előtte már jeleztük Karlik István érdi tagtársunknak, hogy be szeretnénk hozzá is térni, aki természetesen örömmel vette érkezésünk hírét. Az első túra: Reggel induláskor szomorúan vettük tudomásul, hogy az időjárás nincs velünk, sikerült egész nap esőben kocsikáznunk, de ezt már kezdem megszokni, ha modenales akkor eső! Nem sokkal 12 óra előtt érkeztünk meg Tatabányára, Gyula bátyám már várt minket. Galambjai közé érve feltűnt a maximális higénia, és látszott, hogy nem az érkezésünk híre miatt volt olyan szép tisztaság. Ez bennem mindég kellemes benyomást kelt, és egy jó pont a tenyésztőnek. A galambházban az uralkodó szín a fekete, és annak tarka változata volt, de néhány kék és vörös egyed mellett két fiatal gazzit is kiszúrtam magamnak, ezt a szó szoros értelmében jelentem. Jó testfelépítésű galambok, szép gömbölyű alakkal, feszes tollazattal, de az összbenyomást nálam lerontotta a sok keskeny gyenge fejű madár. Azt hiszem, ha ezen sikerül javítani, hamarosan egy ütőképes, a kiállításokon igen csak jól szereplő állománynak örülhet majd gazdájuk. Beszélgetésünk során kiderült, hogy vendéglátónk is tisztában vanészrevételemmel, de ez nem meglepő attól, aki több mint 25 éve tenyészti a fajtát. Azt hiszem a szaporulatra nem lehet panasz. Egy finom ebéd elfogyasztása után elindultunk vissza fele, pontosabban Érdre Karlik István barátunkhoz. Az autópályának köszönhetően hamar megérkeztünk Pistihez. Első megállapításom az volt, hogy tenyésztőtársunk kevés költőpárral dolgozik, de így is sok fiatallal büszkélkedhet. Láthattunk reményteljes indigó, vörös kovácsolt, kék bronzkovácsolt ésgazzi fiatalokat. Nagy érdeklődéssel várom a kiállításokon galambjait. Itt is volt egy észrevételem, mely szerint a törzsállományban nem sok kimagasló minőségű schietti galambot láttunk, mégis a fiatalok között több ilyen egyedet is felfedezhettünk, mondjuk ez a gazzikra fordítottan volt jellemző. Azt hiszem házigazdánk fog még meglepetéseket okozni az elkövetkező kiállításokon. Mindehhez sok sikert kívánok! Egy gyors kávé után indultunk haza, hisz messze volt még Imrének Hajdúszoboszló, főleg zuhogó esőben, egy kondorosi kitérővel.
A második túra: Hosszúságra ez volt a leghosszabb, hisz nem kevesebb, mint 1200 km-t tettünk meg három nap alatt. Gyakorlatilag megkerültük „tengerünket” a Balatont, mégpedig a Kondoros – Tolna – Mohács – Beleg – Zalalövő – Abda – Kecskemét – Kondoros útvonalon. Ezúttal Demcsák Zsolt kondorosi galambtenyésztő barátom kísért el, e nem mindennapi kiruccanásra. Azt hiszem rég vártam már ennyire valamit, nagyon izgatott az utazás, főleg azért, mert már egy korábbi időpontban az meghiúsult. Na de augusztus 10.-én nekivágtunk a várva várt útnak. Első modena tenyésztőnk ezen a pénteki napon Horváth Gábor tolnai barátom volt. Pontban 10 órára értünk Gabi bácsi otthonához. Természetesen készségesen vezetett minket galambházához, ahol már a madarak erős vedlésben voltak. Első észrevételem, hogy valami más típusú modenák tárultak a szemem elé, mint amikhez hozzá vagyok szokva. Szép kerek madarak, feszes tollazattal, jó erős fejek egytől – egyig, de a galambok jóval tömegesebbek, nagyobbak, mint nekem az átlagos. Mindenek ellenére tetszetős állományt láthattunk sok idei fiatallal, és egy érdekes, ritkán tapasztalható jelenséggel, tudni illik az Angol modena egy temperamentumos, nem a legkezesebb fajták közé tartozik, ezért van, ha felé nyúlunk elkezdi fújni magát, és csapkod is. Nos ez nem kívánatos, hisz a galamb ebből kifolyólag borzolja a tollát. Gabi bácsi modenái teljesen szelídek, nem tanúsítanak ilyen viselkedést, érdekes, nem igazán tapasztaltam még ilyet. Időnk rövidsége miatt folytatnunk kellett utunkat, de mielőtt elhagytuk volna Tolna városát, megkértem barátomat, hogy kalauzoljon el minket Both Béla szintén tolnai modena tenyésztőhöz. Ez hamar meg is történt, Bélánál is hasonló típusú, és méretű galambokat láttunk, sejtem kitől származik állományának gerince. Sajnos ottjártunkig az idei esztendő szaporítás szempontjából nem sikerült a legjobban Bélának. Remélem még a szezon végére sikerült néhány fiatalt legyűrűznie. Már nem az első hely, ahol észrevetten a számomra egy különös etetési módszert, Tolnán a galambok minden fajta magot külön – külön etető cellában kapnak, így csak azt eszi meg, amit megkíván kedvencünk. Biztos hogy jó, mert nem veri ki a magot a madár, de nem biztos, hogy felszedi az árpát, vagy épp nem „zabál” be a borsótól. Nem is tudom, na de nekik bevált és az a lényeg. Következő állomásunk Zsifkovics György – Mohács. Elég nehezen, de sikerült odatalálnunk Gyurihoz. Nagyon tetszett a hatalmas zöld, füves udvar, ahol vagy 20 Angol modena napozott a szabadban. Nagyon értékesnek tartom barátunk elhivatottságát a ritka magnaniak, és a talán még ritkább fehérek iránt. Állományán még sok munka van, mint megtudtuk a közelmúltban szerezte be galambjait Németországból, és sajnos idő közben egy róka is besegített a tenyésztésbe. Szűk állás, „slampos” hosszú farok, keskeny mell, ezeket a nemkívánatos jellemzőket kell kiszedni madaraiból barátunknak. Nem egyszerű, de biztos, hogy előbb – utóbb meglesz, mert láttam jó típusos egyedeket is, ezeket kéne valahogy összegyúrni. Sok sikert kívánok hozzá! Nem kellett sokat utazni, mert Petri János már várt minket Mohács egyik bevásárló központjának a parkolójában. Innen még kb. tíz perc volt Nagynyárád, ahol Jani él és galambászik. A padlásra érve kicsit meglepődtem a sok galamb láttán, Angol modenák és Mondainok, utóbbiak nagyon gyenge minőségben. Elhihetik
pályafutásom során láttam jó pár Mondaint, és kondorosi mivoltamból azt sikerült elég jó megtanulnom, mi is a jó! Nos, ezzel bántás nélkül csak arra szeretnék célozni, hogy egy rossz minőségű galamb is annyit eszik, mint egy jó, de néha még többet is, kérdés milyen célból is tartjuk azokat! Visszatérve a modenákra, a nap folyamán itt láttam a legjobb típusú egyedeket, pontosabban 4 darabot. Házigazdánknak egy alapos szelektálás után, be kéne szerezni még néhány jó minőségű egyedet, és pár év múlva berobbanhat galambjaival akár a legjobbak közé is. Az alapok már megvannak, a többi pedig rajta múlik! Elindultunk a péntekre tervezett utolsó modena tenyésztőhöz Novák SándorhozBelegre, ahol az éjszakát is töltöttük. Tulajdonképpen ránk is esteledett mire megérkeztünk. Fáradságunkat a Novák család vendégszeretete feledtette, a galambokat már az éjszakában nem akartuk zavargászni, ezért maradt a beszélgetés és szieszta, hiszen holnap is lesz nap. Mielőtt tovább mennék, a péntekhez még egy gondolatot hozzá szeretnék fűzni, mindazon barátainknak nagyon szépen köszönjük a vendéglátást, akik nem tenyésztik az Angol modenát, de megtekinthettük galambjaikat. Úgy érzem megérdemlik, hogy névszerintmegemlítsük őket: Tóth Sándor – Bátaszék, Eibel István – Vokány, Bényei János – Vokány, Fejes József – Szigetvár és Horváth Csaba – Nagyatád. Reggel hamar a galambok közt voltunk, azt mondanom sem kell idő közben elkezdett szakadni az eső. Sándor barátomnál is egy komoly szelektálásra volna szükség, ugyan is elég „vegyes vágott” az állománya. A legjobban az egységességet hiányoltam a látottakban, ez minden tekintetben érvényes galambjaira. Nem fogok udvariaskodni, akár milyen jó komám is a Sanyi, de a kb. 50 egyedes állományból nem látom azt a tenyészirányzatot, amit Ő követ. Szóval mindenből van egy kicsi, meg kéne állapodni, és ezt egy jó alapos szelektálással meg lehetne oldani. Várom az eredményeket! Köszönjük a kellemes estét Novák Sándornak és családjának. Következő úti célunk Fonyód lett volna, de mivel Tolnai Attilát nem tudtuk elérni ezért Zalalövőnek vettük az irányt, azon belül is Schrádi Péter vendéglátónk otthonát. Komolyabb következtetéseket nem igazán tudtam levonni, mert idén Péter sem tartott sok tenyészpárt, az biztos, hogy a jövő egyik komoly modena tenyésztőjénél vendégeskedhettünk. Utóbbi megállapításom arra alapozom, amit házigazdánk elmondott terveiről, és ahogy az új galambházát elnéztem komolyan is gondolja azokat. Kívánom, hogy a kitűzött céljait sikerüljön megvalósítani. A jelenlegi állományáról azért annyit illik megjegyezni, hogy olyan neves tenyésztőktől származnak mint Vincze Gyula vagy Tüske József, és sikerült már neki az idén is szép fiatalokat tenyészteni. A nap második és egyben utolsó modena tenyésztője Tüske József jóbarátom volt, aki egyben a klubtitkárom is. Ahogy azt terveztük az egész délutánt Józsiéknál töltöttük. Zsuzsa asszony már finom ebéddel várt minket, melynek elfogyasztása után elkezdtük szépen sorban a barátom kedvenceit nézegetni. Mindenek előtt azt leszögezem, hogy volt mit, hisz majd egy órába tellett, mire megpillanthattam az első Angol modenát. Kifejezetten sok tenyészpárral dolgozik, de viszont nem sok a fiatal, mint ahogy az szemléltetve is lett, valami nyavalya tizedeli őket. Kár azért a sok fiatalért, mert klubunk egyik éltenyésztőjénél voltunk, és Józsit ismerve, biztosan segítette volna velük a klubtagokat. Nekem nagyon tetszett az a sok tarka galamb
együtt, nagyon mutatósak voltak annak ellenére, hogy már erősen vedlettek. Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a titkár úr külföldön dogozik, és ez nagyban behatárorja szabadidejét, ez pedig sok tekintetben visszaüt a galamboknál. Végszóként had idézzek egy gondolatot mely szerint „első a család és a megélhetés, majd csak az után jöhet a hobbi”! Szombaton még vendégül láttak: Sabján Miklós – Zalalövő, Tüske Gábor – Zalalövő és Belencsák István – Körmend tenyésztők akiknek szintén köszönjük, hogy megnézhettük kedvenceiket. Az este megint egy kicsit hosszúra sikeredett, de nem bántuk, hisz volt miről témázgatnunk. Reggel még Józsi körbe vitt minket szülőhelyén, bemutatta annak érdekességeit, szépségeit, de az idő szorított ezért el kellett búcsúznunk. Nagyon szépen köszönjük a Schrádi és Tüske családoknak a kellemes napot és a vendéglátást, remélem még lesz benne részünk. Hihetetlen módon enyhe szemerkélő esős időben elindultunk Abdára Szűcs Gyula pávagalamb tenyésztő barátomhoz, de ennek a látogatásnak a története egy másik írásom témájául szolgál majd. Hosszú volt haza még az út, főleg úgy, hogy majdnem sikerült Kecskeméten egy kicsit feldobnunk az amúgy sem unalmas repülőnapot. A harmadik túra: Minden évben egyszer-kétszer meglátogatjuk egymást Simon Imre barátommal. Ez történt részemről augusztus 19.-én, ahova elkísértek Dévai Zoltán és Wágner Róbert kondorosi galambtenyésztők is. Úgy voltunk vele, ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor szánjuk rá az egész napot és látogassunk meg több galambászt is. Ez a több pontosan nyolc tenyésztőben nyilvánult meg. Korán indultunk, és furcsa módon esőnek semmi jele az égen, ez jó. Tudtam, hogy Simon Imrénél bőven akad a látnivalókból, és telefonbeszélgetéseink során is kaptam utalást, hogy szakelőadónk bővelkedik a szebbnél szebb fiatalokban. Bizony hamar szembesültem a ténnyel, hogy ez nem csak amolyan baráti ugratás volt. Házigazdánk büszkén hordta ki az idei tenyészév gyümölcsét, láthattunk receszív és domináns vörösöket, feketéket és tarkákat, különböző kékeket és barnákat, de volt fakó és fehér is. Azt hiszem a mennyiséget talán a higénia és a minőség, ami felülmúlta. Nem akarok elemezgetni, a látottak magukért beszélnek, biztosan ki merem állítani, hogy hazánk legegységesebb Angol modena állományát csodálhattuk meg. Bizony fel kell kötni azt a bizonyos „gatyát” annak, aki meg akarja szorítani Simon Imre galambjait! Hajdúszoboszlón maradva kerestük fel Orsó Pál barátunkat. Pali nem rég foglalkozik a modenákkal, de nyugodtsággal vettem tudomásul, hogy nagyon jó mester felügyeli tenyésztői munkáját, gondolom kitalálták ki is lehet az. A galambokat elnézve irigylésre méltó alapanyag áll a rendelkezésre, ha Palinak sikerül olyan szinten tenyésztenie modenáit, mint mondjuk a Debreceni pergőket, akkor hamarosan sok fejfájást fog okozni a nagy tenyésztőinknek is. Sok sikert kívánok hozzá! Tovább haladtunk Debrecen – Kismacs felé Martyin Tiborhoz. Itt ugye már tavaly is megfordultunk, és sajnálattal tapasztaltuk, hogy ez az év sem sikerült úgy, ahogy azt Tibor szerette volna. Kevesebb galambot is tart, de ez jellemző volt a fiatalokra is. Minden esetre a körülmények ideálisak a galambtartáshoz, tágas galambház, nagy volierekkel, jó takarmány és megfelelő higénia. Én csak azt tudom javasolni a Tibornak, hogy nem szabad feladni, és amiben csak tudunk, segítünk!
Túrkevén részben szintén visszatérő vendégnek számítunk. Márki Imrénél és Hagymási Sándornál már jártunk, de Nagy Zoltán új tag a fajtaklub tagsága, de még a galambtenyésztők között is. Nála még nagyon gyerek cipőben jár a tenyésztés, csak most kezd kibontakozni a dolog. Nincs ebben mit szégyellni, mindenki valahol elkezdte egyszer. Egy – két év múlva biztosan már mást fogok írni. Tudom, hogy a Márki és a Hagymási sporttársak bármiben segíteni fogják, eredményes tenyésztést kívánok! Az imént említett másik két túrkevei barátunknál mindenképp meg szeretném említeni, hogy az egy évvel korábbiakhoz képest mintha fordult volna a helyzet. Bizony a tanítvány mintha ránőtt volna a mester nyakára! Ugye emlékeznek még, Hogy a Sanyit egy kissé letoltam tavalyi írásomban, nos úgy néz ki, hogy ez betalált. A barátomnál eltűntek a kingek, és annyi modenával büszkélkedhet, hogy új galambházat kellett építeni. A minőség javulásáról nem is beszélve, sokkal egységesebbek madarai, jó érzés volt látni ezt a fejlődést, gratulálok hozzá Sándor! Márki Imre barátomnál koránt sem ilyen rózsás a helyzet, nagyon elmentek a galambok, de ezt tudja a gazdájuk is, és őt jól ismerve ez hamar rendbe lesz téve. Bizony gyorsan cselekedni kell, mert komoly lesz a baj! A nap során utoljára Gellai Tibornál tettük tiszteletünket. Már nagyon kíváncsi voltam mit sikerült idén tenyésztenie Tibinek, mert a „verebek” azt csiripelték, hogy van mit megnézni. Ez részben igaz, mert tényleg vannak szép, reményteljes fiatalok, de szomorúan vettem tudomásul, hogy az a bizonyos nagy szelektálás elmaradt. Pedig amíg ez nem fog megtörténni, addig az állomány sohasem lesz egységes, sőt, inkább a szétszórtság fogja jellemezni mindvégig! Én a labdát újból feldobom! Végezetül megjegyezném még, hogy köszönjük szépen Horváth Györgynek is , hogy fogadott minket kisújszállási birtokán. A negyedik túra: Minden tekintetben ez ígérkezett a legrövidebbnek, történt ugyan is, hogy Tüske Józsi barátom a meghívásomnak eleget téve szeptember 14.-én átruccant hozzám Kondorosra, és megbeszéltük, ha már újból itt van, akkor látogassuk meg Simon Imrét. Nos minden a megbeszéltek szerint alakult, de közben kieszeltük, hogy meglátogathatnánk Fejér Lajost is Balmazújvárosban. Érdekes volt Imréhez három hét után visszatérni, így meggyőződhettem róla, miként alakulnak fiatal galambjai. Sejtettem hogy jók lesznek, ami be is jött, de egy némelyik láttán majdnem hanyatt vágódtam. Tudni illik idő közben ez a bizonyos egy némelyik fiatal, kivedlette magát és elkészült. Remélem, Imre megossza majd mindenkivel ezt a gyönyört és benevezi modenáit több kiállításra is! Hosszasan el tudtunk volna még beszélgetni, de mivel a Lajost nem akartuk megváratni, ezért elindultunk Balmazújvárosba. Kicsit furcsálltuk a dolgot, ami elénk tárult, szóval nem a legjobb modenák közé lettünk be invitálva. Igaz volt egy-két szép madár, de amolyan hiányérzetünk volt. Egy ideig kerülgettük a forró kását, de hamar kibukott a szög a zsákból. Az, amit mi először láttunk, az nem a törzsállomány volt. Egy másik helyen teljesen elszeparálva vannak tartva, úgy kb. négy pár galamb. Itt már egészen más volt a helyzet, szép modenák, csak sajnos a külvilágtól elzárva. Ez számomra érthetetlen, ahol adottak a jó körülmények, ott miért kell legszebb madarainkat egy sötét nyirkos lyukba bezárni? Na mindegy ez nem az én dolgom, a
lényeg, hogy Lajosnál is megvan a jó alapanyag, és szerintem oda fog tudni tenni a klubkiállításokra néhány szép modenát. Visszafele még bementünk Imréhez egy röpke órára, utána haza indultunk Kondorosra és ezzel véget ért az idei modenales. Összegezve a látottakat, az új tagjainknak még van mit bepótolniuk legfőképpen az egységességet illetően. Ha bele gondolok, hogy pár éve mi is így kezdtük, akkor szerintem aggodalomra semmi ok, rövid időn belül nekik is sikerül majd megtalálni a jó utat. Úgy gondolom azért van a fajtaklub, hogy segítsük egymást egy közös cél érdekében! Néhány régebbi klubtagunknak pedig el kéne már dönteni, hogy mit is akar valójában, már csak azért is, mert nekik kéne példát mutatni az újonnan belépő tagtársaknak! Szóval nekem ilyen „kukkollósan” telt a nyaram, és ha összeadom a túrázásra fordított napokat, akkor még egy kóser kis nyaralásnak is beillene, arról nem is beszélve, hogy kicsi hazám megannyi csodás táját megismerhettem. Végezetül meg szeretném köszönni minden Angol modena tenyésztőnek a szíves vendéglátást, írásomban bántó szándék nélkül mind végig a jóakarat vezérelt! A látogatások során készült képek megtekinthetők klubunk honlapján, a www.modenafanklub.freeweb.hu oldalon. Ezek kizárólag életképek, melyen galambászok és galambjaik életéből láthatunk néhány pillanatot! Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Gáspár Csaba Kondoros
