A MIGRÁCIÓ INTEGRÁLT TÁRSADALMI MEGKÖZELÍTÉSEI SZERKESZTETTE FÓNAI MIHÁLY – PÉNZES MARIANN
ÉSZAK-KELET MAGYARORSZÁGI SZENVEDÉLYBETEGSÉGEKET MEGELŐZŐ EGYESÜLET – HUMAN-NET ALAPÍTVÁNY NYÍREGYHÁZA, 2009.
A PROJEKT ÉS A KÖTET AZ EURÓPAI UNIÓ EURÓPAI INTEGRÁCIÓS ALAPJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL VALÓSULT MEG PROJEKTSZÁM: EIA/2008/3.2.2.2. LEKTORÁLTA: SÍK ENDRE SZERKESZTETTE FÓNAI MIHÁLY – PÉNZES MARIANN NYÍREGYHÁZA, 2009. ISBN: 978-963-06-8905-2 FELELŐS KIADÓ: Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület Nyíregyháza, Körte u. 41/a, Tel./Fax: 36 42 504582 e-mail címe:
[email protected] A kiadásért felel: Dr. Pénzes Marianna NYOMTA A Start Nonprofit Kft. Felelős vezető: Balogh Zoltán
TARTALOM I.
NEMZETKÖZI VÁNDORLÁSOK JELLEMZŐI AZ ÉSZAK ALFÖLDÖN .................................................................................................. 7. MALAKUCZINÉ PÓKA MÁRIA
II.
A „VELÜK IS SZÁMOLUNK” PROJEKT BEMUTATÁSA ............................. 15.
III.
AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A MIGRÁCIÓ .................................................................... 17. POGÁCSÁS ANETT
IV. A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ LEHETŐSÉGEI, PROBLÉMÁI ÉS MEGOLDÁSI ESÉLYEI ................................................................ 41. IV. 1. MIGRÁCIÓ, SZOCIÁLIS PROBLÉMÁK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK ............ 41. FÁBIÁN GERGELY IV. 2. BEVÁNDORLÓK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE ÉS FOGLALKOZTATÁSI LEHETŐSÉGEI ............................................................. 53. JÁCZKU TAMÁS IV. 3. A KÖZOKTATÁS KIHÍVÁSAI ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK A BEVÁNDORLÓ GYERMEKEK TANÍTÁSÁBAN ........................................... 75. DABASI HALÁSZ ZSUZSANNA IV. 4. BEVÁNDORLÓK EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSA ............................................... 97. ÚJHELYI JÁNOS IV. 5. CIVIL SZERVEZŐDÉSEK ÉS BEVÁNDORLÁS ................................................ 115. VÁRADI ZSUZSANNA V.
JAVASLATOK, JÓ PÉLDÁK ÉS JÓ GYAKORLATOK ..................................... 127.
VI.
BEAVATKOZÁSI POLITIKÁK A NEMZETKÖZI ESETTANULMÁNYOK ÉS RIPORTOK ALAPJÁN ........................................ 147. PÉNZES MARIANN
VII.
A BEVÁNDORLÓK MUNKAERŐ-PIACI INTEGRÁCIÓJÁNAK LEHETSÉGES IRÁNYAI, JÓ PÉLDÁK ÉS JÓ GYAKORLATOK BEMUTATÁSA .................................................................................................................. 171. JÁCZKU TAMÁS
VIII. BIBLIOGRÁFIA ................................................................................................................. 179. IX. MELLÉKLETEK ................................................................................................................. 191. X.
SZERZŐINKRŐL ............................................................................................................. 210.
BEVEZETÉS Jelen kötetben egy pályázati projekt eredményeit mutatjuk be. A „Velük is számolunk” projekt a migráció integrált társadalmi megközelítésének vizsgálatát, a jó példák és gyakorlatok bemutatását célozta meg. A migráció évezredek óta jelen van a társadalmak életében: egyes társadalmak, illetve azok csoportjai valamilyen gazdasági, politikai vagy környezeti ok miatt elvándorolnak korábbi lakóhelyükről – többnyire olyan területekre és országokba, amelyek valamilyen szempontból vonzóak, vagy pusztán lehetőségeket kínálnak a bevándorlóknak. A migráció a huszadik század második felében is nagyon összetett társadalmi folyamat – amiben lényegi változás figyelhető meg, az néhány célország migrációs politikájának az átalakulása: a korábbi politikák, ha lehet arról beszélni, az egyénekre, bizonyos társadalmi csoportokra és az egyházakra „bízták” a migránsok problémáinak, a társadalmi beilleszkedésnek, az integrációnak az intézését és a kezelését. Az 1960-as évektől a célországok, így a nyugat-európai, és a tengerentúli angolszász országok egy összetett, többszereplős migrációs politikát alakítottak ki és működtettek, melyben az államnak, a civil szervezeteknek, az egyházaknak, az egyéneknek, illetve a nemzetközi szervezeteknek, majd az európai integrációnak is fontos szerepe volt – ennek a migrációs politikának, melynek célja a bevándorlók kultúrájának tiszteletben tartása, és ezen alapulva a befogadó társadalmakba való integrálása volt, egyre komolyabb szerepet játszottak maguk a bevándorlók, és különböző szervezeteik, így civil szervezeteik is. Magyarország ebbe a nemzetközi folyamatba a nyolcvanas években kapcsolódott be, mint cél-és befogadó ország. Jelen kötet írásait a projekt által vizsgált, igen összetett kérdéskör, és a pályázati célok következtében többféle megközelítés és metodika jellemzi. Már maga a vizsgált kérdés, a bevándorlók helyzete, a rájuk irányuló és velük foglalkozó politika és társadalmi gyakorlatok is nagyon sokszínűek és összetettek. Részben ebből is következik a kötet felépítésének és a vizsgált kérdéseknek a sokrétűsége. Így a kötetben szerepelnek elemző, teoretikus tanulmányok, de empirikus jellegű esettanulmányok is, gyakran egy-egy tanulmány keretében. A műfaji sokszínűség nem a véletlen műve: az elméleti, jogi, politikai, globalizációs, gazdasági, munkaerő-piaci, oktatási és egészségügyi vonatkozású tanulmányok szerzői konkrét javaslatok megfogalmazására is törekedtek – ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a kötet tanulságos és megvalósítható gyakorlatokat mutasson be. Ezt segítik a nemzetközi együttműködés partnereinek a tapasztalatai és az esettanulmányokban bemutatott működési elvek és konkrét gyakorlatok is. Mindezek figyelembevételével azoknak ajánljuk a kötetet, akik érdeklődnek a kérdés iránt, vagy maguk is részt vesznek a migránsokkal foglalkozó szervezetek munkájában. A szerkesztők
Malakucziné Póka Mária:
I. Nemzetközi vándorlások jellemzői az Észak-Alföldön1
Az 1990-es évek elején a fejlett térségekben egyre inkább jellemzővé vált, hogy a természetes népmozgalmi folyamatok hatására bekövetkező demográfiai, valamint munkaerő-piaci egyensúlyhiány hatására a nemzetközi vándorlások fontossága felértékelődött. Az 1990-es évek politikai, gazdasági változásai hatására, Magyarországnak a földrajzi elhelyezkedéséből, majd uniós tagságából adódóan is megnövekedett a tranzit, illetve célországként való jelentősége. A migráció jelentős volumene ellenére ugyanakkor a 2000-es éveket tekintve Magyarországot az EU-27 átlagánál gyengébb migrációs nyereség jellemezte, ami nem kompenzálta a népesség természetes fogyását, így lakossága fogy. 1. táblázat. Évközepi népesség, népmozgalmi arányszámok Év
Évközepi népesség, millió fő
élveszületés
2000 2008
308,99 322,50
10,7 10,5
2000 2008
483,27 498,73
10,6 10,9
2000 2008
10,21 10,04
9,6 9,9
Ezer lakosra jutó halálozás természetes szaporodás, fogyás (- ) Eurozóna-15 9,5 1,1 9,3 1,2 Európai Unió-27 10,0 0,6 9,7 1,2 Magyarország 13,3 - 3,7 13,0 - 3,1
migrációs különbözet 3,2 3,6 1,5 3,1 1,6 1,7
Forrás:www.ksh.hu_ EU-INFO statisztikai szolgálat. Nemzetközi vándorláson a Magyarországra bevándorló, valamint az innen kivándorló külföldi állampolgárok, valamint a magyar állampolgárok nemzetközi vándorlási egyenlegét értjük közigazgatási egységenként. A nemzetközi vándormozgalom Magyarországon 1990 és 2001. II. 1-je, vagyis a két legutóbbi népszámlálás között 196 ezer fős, vagyis éves átlagban közel 18 ezer fős többletet eredményezett. A 2000-es években a migráció kissé lassult, nyeresége éves szinten 14–15 ezer főre mérséklődött, ami 2001–2008 között közel 117 ezer fős nyereséget eredményezett. A nemzetközi vándormozgalom intenzitása az ország régióiban eltérő, mérete KözépMagyarországon a legszámottevőbb, jelentős méretű Nyugat-Dunántúlon és Dél-Alföldön, az előbbieknél gyengébb intenzitású Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon, legszerényebb mértéket pedig Közép-Dunántúlon és Észak-Magyarországon mutat.
1
A fejezet adatainak forrása a KSH adatbázisai.
7
1. ábra. Nemzetközi vándorlási különbözet éves átlaga ezer lakosra, 2001–2008
Forrás: www.ksh.hu_stADAT táblák. Magyarország a nemzetközi vándormozgalomban a külföldiek vándorlása a meghatározó, a magyarok ilyen irányú mozgása az előbbinek a töredéke. A külföldi állampolgárok, főként a bevándorlók jellemzőit a 2000–2007 közötti időszakban vizsgáljuk, az adatok rendelkezésre állásának megfelelően. Külföldi állampolgárok vándorlása A külföldi állampolgárok Magyarországra történő, be- illetve kivándorlási egyenlege változó méretű, ugyanakkor permanens többletet mutat. 2000–2007 között összesen 172 ezren vándoroltak be az ország területére, ezzel egyidejűleg 24 ezer volt a kivándorlók száma, ami 147 ezer fős vándorlási többletet jelentett. A külföldiek nemzetközi vándorlása tehát Magyarország tekintetében 2000–2007 között évente átlagosan 18 fős vándorlási nyereséget eredményezett. Az Észak-alföldi Régió részaránya a bevándorlásokból 2000–2007 között 7%, a kivándorlásokból közel 9%. Ez a térségbe évente átlagosan több mint 1600 bevándorló külföldi állampolgárt jelent, amihez közel 300 fős kivándorlás tartozik, a régió egyenlege így mintegy 1400 fős többlet. 2. táblázat. Külföldi állampolgárok vándorlása, 2000–2007 között Megnevezés
Bevándorlók összesen
Kivándorlók
éves átlag
összesen
éves átlag
Vándorlási különbözet éves összesen átlag
Ezer fő Magyarország Ebből: Északalföldi Régió
172 12,9
22 1,6
24 2,1
3 0,3
147 10,8
18 1,4
Magyarország Ezen belül: Észak-alföldi Régió
17,1
2,2
2,2
0,3
14,6
1,8
8,5
1,1
1,4
0,2
7,1
0,9
Ezer lakosra
Forrás:KSH_Demográfiai adatbázis.
8
Az Észak-alföldi Régió három megyéje eltérő mértékben részesedik a külföldiek vándorlásából. A folyamatok intenzitása Jász-Nagykun-Szolnok megyében a legkisebb, Hajdú-Biharban, Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig a legintenzívebb. Legtöbb bevándorló Hajdú-Bihar megyébe érkezett, ehhez azonban jelentős kivándorlás is társult. Így Szabolcs-SzatmárBereg a bevándorlók kisebb száma ellenére kissé a Hajdú-Bihar megyeit meghaladó vándorlási nyereséget ért el (lásd: Mellékletek, 1. táblázat). A 2007. évi be-, illetve kivándorlásokat kisebb területi egységenként vizsgálva kiemelkedik a Debreceni kistérség szerepe, amely összefüggésben van a város egyetemi képzésben betöltött szerepével is (lásd: Mellékletek, 2. táblázat). A bevándorlók demográfiai jellemzői A bevándorlók tekintetében vizsgálható demográfiai jellemzők köre meglehetősen korlátozott, a legfontosabb információk azonban rendelkezésre állnak. A bevándorló külföldi állampolgárok nemek szerinti összetétele jelentősebb nőtöbbletet mutat. 2000–2007 között a bevándorlók 54%-a tartozott a gyengébb nemhez. Ezer férfira így 1157 nő jutott a bevándorlók körében. 3. táblázat. A bevándorlók az Észak-alföldi Régióban, nemek szerint Nem
2000
2001
2002
Férfi Nő Összesen
908 1 139 2 047
964 1 144 2 108
539 557 1 096
Férfi Nő Összesen
44,4 55,6 100,0
45,7 54,3 100,0
49,2 50,8 100,0
2003
2004
Fő 540 794 565 1 047 1 105 1 841 Megoszlás,% 48,9 43,1 51,1 56,9 100,0 100,0
2000 2007
2005
2006
2007
750 861 1 611
825 880 1 705
660 723 1 383
5 980 6 916 12 896
46,6 53,4 100,0
48,4 51,6 100,0
47,7 52,3 100,0
46,4 53,6 100,0
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis. A bevándorlók életkor szerinti struktúrája elsősorban a gyermekkorúak és fiatal felnőtt korúak nagyobb arányát, tehát fiatalos korszerkezetet mutat. A bevándorló külföldiek 10%át adják a gyermekkorúak (0–14 évesek), és körülbelül ugyanekkora részarányt (11%-ot) képviselnek az időskorúak (legalább 60 évesek). A 15–59 évesek így a bevándorlók közel nyolctizedét jelentik, és ezen belül is meghatározó (hattized) a 15–39 éves korcsoport. 4. táblázat. Bevándorló külföldi állampolgárok megoszlása az Észak-alföldi Régióban, életkor szerint Korcsoport, éves
2000
2001
2002
2003
2004 fő
2005
2006
2007
0-14 15-19 20-24 25-29 30-39 40-49 50-59 60-x Összesen
249 291 316 213 264 189 213 312 2 047
269 325 305 211 247 167 226 358 2 108
106 207 238 163 171 107 53 51 1 096
71 193 284 186 166 83 55 67 1 105
174 277 391 304 228 141 152 174 1 841
76 246 431 253 181 117 149 158 1 611
192 197 280 252 277 159 141 207 1 705
172 242 264 177 199 141 96 92 1 383
2000-2007 megoszlás, % 1 309 10,2 1 978 15,3 2 509 19,5 1 759 13,6 1 733 13,4 1 104 8,6 1 085 8,4 1 419 11,0 12896 100,0
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis. 9
A fiatalos korstruktúrából adódóan a bevándorlók legnagyobb része (fele) nőtlen vagy hajadon. A házas családi állapotúak 40%-ot képviselnek. A családi állapot és korstruktúra összevetése arra enged következtetni, hogy a bevándorlók között jelentős számban vannak jelen a fiatal, gyermekes házaspárok. 5. táblázat. Bevándorló külföldi állampolgárok az Észak-alföldi Régióban, családi állapot szerint Korcsoport, éves Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Elvált Összesen
2000
2001
2002
2003
2004 fő
2005
2006
2007
967
961
660
571
931
866
588
806
907 101 72 2 047
937 122 88 2 108
382 26 28 1 096
396 95 43 1 105
743 98 69 1 841
601 64 80 1 611
710 331 76 1 705
482 48 47 1 383
2000-2007 megoszlás, % 6 350 49,2 5 158 885 503 12 896
40,0 6,9 3,9 100,0
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis. A bevándorló külföldiek mintegy 70%-ának ismert az iskolai végzettsége, és 30%-ukról nincs ilyen jellegű információ. A fiatal korstruktúrából, illetve a gyermekkorúak magas arányából adódóan 20%-uk alsó fokú vagy ennél alacsonyabb végzettségű, középfokú iskolai végzettséggel 34%-uk rendelkezett, felsőfokú végzettsége pedig 16%-uknak van. 2. ábra. Bevándorló külföldi állampolgárok megoszlása az Észak-alföldi Régióban, legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2000–2007
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis. A kivándorló külföldiek száma lényegesen kisebb a bevándorlóknál, és demográfiai jellemzőik is eltérést mutatnak a bevándorlókétól.
10
6. táblázat. A be-, és kivándorló külföldiek demográfiai jellemzői az Észak-alföldi Régióban, 2000–2007
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis. A kivándorlók között már férfitöbblet jellemző, és körükben a bevándorlókhoz képest jelentősebb arányú a nőtlen, hajadon életforma, legjellemzőbb életkor a 25–39 év, magasabb a felsőfokú végzettség aránya, ugyanakkor igen jelentős az ismeretlen iskolai végzettség is. A bevándorlók legnagyobb része, 83%-a Európa országaiból, ezen belül 78%-uk az EU27 országaiból érkezett a régióba. A két fő küldő ország Ukrajna és Románia, ahonnan 11
a bevándorló külföldi állampolgárok héttizede származik. Az előbbieknél nagyságrenddel kevesebb, de említésre méltó számú a bevándorló Németországból, Olaszországból, Norvégiából is, amely a térségben jelen levő külföldi érdekeltségű vállalkozásokhoz kapcsolódó munkavégzéssel van valószínűleg összefüggésben. Erre utal az is, hogy ezen országok esetén (Olaszország kivételével) viszonylag magas a kivándorlások száma is, számottevő a fluktuáció. 7. táblázat. A be- és kivándorló külföldiek az Észak-alföldi Régióban, állampolgárság szerint, 2000–2007
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis. 12
Ázsiából a bevándorlók 12%-a származik, főként Izraelből, Iránból és Kínából. Az amerikai és afrikai bevándorlók részaránya mérsékelt, 2–2% körüli, amihez relatíve magas kivándorlás társul, különösen az amerikaiak esetén, ami szintén az üzleti szférához kapcsolódó jelenlétből adódhat. A migráns népesség A vándormozgalom jellemzői mellett fontos ezen folyamatok outputjának, azaz az itt élő külföldiek számának, jellemzőinek vizsgálata. A Magyarországon érvényes tartózkodási, bevándorlási és letelepedési engedéllyel rendelkezők, vagyis a tartósan itt élő külföldiek száma 2008. január 1-jén 175 ezer fő volt. Ebből 15 ezer fő Észak-Alföldön tartózkodott. 8. táblázat. Az Észak-alföldi Régióban tartózkodó külföldi állampolgárok az év elején
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis. A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok demográfiai jellemzőiről korlátozott információk állnak rendelkezésre. Származási ország szerinti struktúrájuk a bevándorlókéhoz hasonló, melyet részletesen a Mellékletek 3. táblázata mutatja be.
13
14
II. „Velük is számolunk” projekt bemutatása
(EIA/2008/3.2.2.2 számú, nemzetközi tapasztalatcserére épülő pályázati program ) A projekt olyan harmadik országbeli emberekre fókuszál, akik az Észak-alföldi Régió, illetve szűkebben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén három hónapot meghaladó tartózkodási jogcímmel rendelkeznek, és jogszerűen tartózkodnak itt. Többnyire Ukrajnából és Kínából érkeznek. Egészségügyi, szociális ellátásukkal kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésre. Társadalmi integrációjuk szempontjából kulturális, egészségügyi, szociális, foglalkoztatási és más területeken jelentkező hatások jelenthetnek akadályt. Közösségi részvételük, bevonódásuk, jóllétük nagyban függ az őket ellátó, segítő, támogató vagy egyáltalán a stakeholdernek tekinthető szervezeti struktúra felkészültségétől, hatékony együttműködésétől, kompetencia határaikon belüli szakmai felkészültségétől. Nem hagyható figyelmen kívül a helyi közösség elfogadó-befogadó attitűdje, a nyitottság mértéke a másság, a más kultúra iránt. A bevándorló integrációs lehetőségeit és jóllétét (testi-lelki-szociális, és spirituális egészségét) tovább nehezíti, ha sajátos igényekkel is rendelkezik korát, nemét, fizikai épségét tekintve. A kisgyermekes szülők, a nők alacsony complience a gyermekkori oltások, alapellátás, szűrés tekintetében például jelentős népegészségügyi teherhez vezethet. De a megfelelő hozzáállás ellenére a nyelvi vagy jogszabályi hiányosságok is gondot okozhatnak. A helyi társadalom általános gazdasági terhelésének negatív hatását növeli az itt élők mentális egészsége (depresszió magas szintje, bizalom hiánya, pesszimista jövő szemlélete), így ez további falakat emel a boldogulást kereső bevándorlók és a jobb életre vágyó helyi lakosság között. Integrációs nehézségeket okoznak az alábbi körülmények, tényezők: • nincs irányítás a foglalkoztatási szükségletek és lehetőségek szempontjából, • nem áll rendelkezésre megfelelő helyzetkép a bevándorlók helyzetéről, • hiányoznak az értékelt „jó gyakorlatok”, • a helyi szakembereknek nincs elegendő lehetőségük (forráshiány, nyelvtudás hiánya stb.) hogy megismerjék az Európai Unió tagországaiban, régióiban jól működő programokat, • az érintettek ritkán aktív partnerei az ellátásukra, támogatásukra hivatott intézményrendszernek a stratégia kialakítása során, • nem hasznosulnak kellőképpen a más kultúrából, nyelvtudásból, hagyományokból, szakmai–gyakorlati háttérből származható hatások. A projekt közvetlen célcsoportja a bevándorlók ellátásában, támogatásában, segítésében vagy a velük kapcsolatos döntések meghozatalában, kidolgozásában vagy végrehajtásában szerepet játszó intézményrendszer szakemberei. Szakmai felkészültségük, jogi ismereteik, illetve együttműködési készségük, kapacitásuk és lehetőségeik is változó. A helyi szinten dolgozóknak kevés lehetőségük van a nemzetközi jó gyakorlatok megismerésére. Saját szakterületeiken túl más szervezetekkel való rendszeres, élő kapcsolat hiányzik. Nehézséget okoz az idegen nyelv megfelelő szintű ismeretének hiánya. Nem történt meg a helyi és regionális szintű nemzetközi jó gyakorlatok összegyűjtése, elemzése. Nincs „forgalom- irányító” funkció, mely a helyi lehetőségeket, szükségleteket összhangba hozza a bevándorlók által nyújtott lehetőségekkel, valamint hiányzik a hálózati együttműködésben sikeresen megvalósított problémakezelés (pl. a gyermek-egészségügyi ellátás, foglalkoztatás, szociális ellátás összekapcsolódó problémáinak megoldása). A végső vagy közvetett célcsoport szempontjából – harmadik országból érkező bevándorlók – az elszigetelődés, valamint a jóllét biztosítása okozhat gondot. Részvételük a helyi társada-
15
lom életében korlátozott, különösen a magyar nyelvet nem jól beszélők (kínai nyelvterületről érkezők) tekintetében. A munkaerő-piacon szerepvállalásukat nehezíti az eltérő nyelvi, kulturális, szakmai háttér. Nemritkán célpontjaik a kirekesztésnek. Saját kulturális hátterük tovább nehezíti az esélyegyenlőség megvalósulását, pl. a nők és gyermekek esetében. A tapasztalatok alátámasztására kevés kutatás, vizsgálódás történt és az érintettek részvétele az őket érintő beavatkozások kialakításában igen ritka. Közösségi empowermentjük (részvétel, közös felelősségvállalás) elkerülhetetlen, kihívás és feladat a helyi közösség számára. A 2009. április 1-december 31 között megvalósuló program keretében több konferencia és workshop szerveződött, melyeknek célja: • nemzetközi és hazai beavatkozások, kutatások, gyakorlati tapasztalatok megismerése, cseréje, • a stakeholder intézmények és a végső célcsoport bevonásával az igények, szükségletek és a fejlesztések összehangolására, a sikeres integrációt lassító, akadályozó helyzetek megoldása, információk átadása volt. A bevándorlással kapcsolatos különböző szakterületek értékelő elemzését végezték el az adott terület kiváló helyi szakértői, az általuk megfogalmazott javaslatok hozzá kívánnak járulni az integráció eddiginél sikeresebb végrehajtásához, a szükséges jogi, szakpolitikai keretek megfogalmazásához, az intézmények közötti tevékenységek összehangolásához. Több országba, így Olaszországba, Spanyolországba és Angliába szerveződtek szakmai tanulmányutak. Céljuk, a helyi szakemberekkel való tapasztalatcsere, a különböző nemzetiségű, -kultúrájú, -szociális helyzetű bevándorlók társadalmi integrációját javító kezdeményezések, jó gyakorlatok megismerése. Az elkészült úti-beszámolók segítenek a tapasztalatok széleskörű megismertetésében. Figyelembe véve, hogy a foglalkoztatottság a jóllét (a jó egészségen és a gazdasági biztonságon túl, a közösségi szerepvállalás) fontos feltétele a szervezetek közötti együttműködés, valamint a projekt során szerzett tapasztalatok, összehasonlító elemzések alapján vázoltuk a munkaerő-piaci integrált modell kereteit, elsősorban már figyelembe vehető hazai jó gyakorlatok bemutatásával. Ez segítheti a hazánkba érkező és munkát vállalni kívánó bevándorlók pálya, szakma, munkahely, illetve területi orientálását, vagyis az igények és szükségletek valamint a lehetőségek és a kínálat összehangolását.
16
Pogácsás Anett:
III. Az Európai Unió és a migráció 1. Migráció és integráció – a holisztikus megközelítés kialakulása az Európai Unióban „Az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásán alapul. Ezek az értékek közösek a pluralizmus, a diszkriminációmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvével jellemzett társadalomban” – hangoztatja az Európai Unió működésének hatékonyabbá tételét célzó Lisszaboni Szerződés (másnéven Reformszerződés)1, amely már jóval kiterjedtebb célokat fogalmaz meg, mint az 1957-ben megalkotott Római Szerződés.2 Ez utóbbi, az Európai (Gazdasági) Közösséget3 létrehozó szerződés elsősorban a tagállamok magas szintű gazdasági együttműködésének biztosítását helyezte célkitűzései középpontjába,4 bár már a kezdetektől világossá vált, hogy törekvéseiket folyamatos továbbfejlődés mellett érhetik majd el a tagállamok. A fokozatosan kibontakozó folyamat során mára a migráció és az integráció is sajátos jelentést és szerepet kapott. A közös bevándorlási politika kialakítását 1999-ben döntötték el az EU állam- és kormányfői, hiszen ekkorra már egyértelművé vált, hogy a valamennyi tagállamot érintő, és egyre nagyobb méreteket öltő migráció kezeléséhez is egységes megközelítési módra van szükség. A bel- és igazságügyi (kormányközi szintű, az EU harmadik pillérét jelentő) együttműködést a Maastrichti Szerződés intézményesítette, 5 de talán ennél is fontosabb változást hozott az Amsterdami Szerződés,6 hiszen a menekültügyi és bevándorlási politikát átemelte az EU első pillérébe, a közösségi intézmények hatáskörébe utalva. Ekkor vált alapvető célkitűzéssé „a szabadság, a biztonság és a jog térségének” létrehozása, amely az első és a harmadik pillér összehangolt intézkedésein alapul. Ehhez konkrét tartalmat az Európai Tanács által ötévente megalkotott cselekvési programok nyújtanak. A Tamperében felvázolt első ötéves tervben alapvető feladatként került meghatározásra a vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálása, és itt helyeződött először különös hangsúly az integrációra, mint a migrációs politika közösségi megközelítésének kulcsfontosságú összetevőjére. Az ülés egyik, témánk szempontjából talán a legjelentősebb megállapítása szerint a harmadik országok állampolgárainak jogállását közelíteni kell a tagállamok állampolgáraiéhoz, és a huzamos ideig, jogszerűen valamely tagállamban tartózkodók számára az Európai Unió polgárait megillető jogokhoz a lehető legközelebb álló, egységes jogokat 1 Amelyet az uniós tagállamok állam- és kormányfői 2007. december 13-án írtak alá, és amely a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét érintő politikákat megosztott hatáskörű politikaként határozza meg, valamint további jelentős változásokat hoz 2009. december 1-jére várható hatálybalépését követően. 2 Az 1957. március 25-én Rómában aláírt, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés. 3 A közösségi politikák szélesedésével a Maastrichti Szerződés óta már az elnevezéséből is kikerült a „gazdasági” jelző, habár az összefüggés továbbra is egyértelműen látható. 4 Berke Barna – Boytha György – Dienes-Oehm Egon – Király Miklós – Martonyi János: Az Európai Közösség kereskedelmi joga. KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest, 2004. 27. 5 Az addigi, Európai Közösségeket magában foglaló első pillér mellett (egyenlőre kormányközi együttműködés formájában megvalósulva) megjelent a második pillért alkotó kül- és biztonságpolitika, valamint a harmadik pillér, azaz a bel- és igazságügyi együttműködés. 6 Az 1997. október 02-án aláírt szerződés témánk szempontjából kiemelkedően fontos rendelkezései: a korábbi harmadik pilléres együttműködés bizonyos területeinek (menekültügyi és bevándorlási politika, külső és belső határellenőrzés, igazságügyi együttműködés polgári ügyekben) közösségi szintre emelése; az EU harmadik, mostmár „rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben” elnevezésű pillérében maradó területeken folyó együttműködés hatékonyságának növelése; a Schengeni vívmányok beemelése az Unió keretei közé.
17
kell biztosítani.7 A tamperei célok megvalósítása a Hágai Program8 keretében folytatódott. A kérdés stratégiai továbbgondolása során világossá vált, hogy a tudásalapú társadalomra kifejezetten jótékony hatással lehet a legális migráció – ehhez azonban elengedhetetlen egy ellenőrzött, irányított migrációs politika kidolgozása (managed migration, azaz irányított migráció). Az ennek megvalósítása érdekében elfogadott Cselekvési Terv9 már határozott prioritásai között fogalmazza meg a migráció területén szükségessé vált átfogó megközelítést, amely figyelembe veszi a migráció kiváltó okait és valamennyi szakaszát, valamint a belépési és befogadási politikákat éppúgy, mint a beilleszkedésre és visszatérésre vonatkozókat (holisztikus megközelítés). Mindez a harmadik országokkal fennálló partnerségi kapcsolatok szorosabbá fűzésében, illetve az elöregedő európai társadalmak megerősítésében is különös jelentőséget nyer, és azt is látnunk kell, hogy a migránsok sikeres integrációja nem pusztán a társadalmi kohéziót segíti elő, hanem ez a gazdasági hatékonyság előfeltétele is.10 „Egység a sokféleségben” – az Európai Unió jelmondatának megfelelően a fenti célok, a Hágai Programban megfogalmazott prioritások nem az asszimiláció erőltetésével, hanem a pluralizmus és egyenlőség fogalmaira építő multikulturális integrációs modell11 alkalmazásával valósíthatóak meg. Ennek az elméletnek a középpontjában pedig az integráció alábbi, sajátos fogalma áll: „az integráció olyan sokrétű, dinamikus, hosszú távú és folytatólagos kétirányú folyamat, amely a befogadó országban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és a befogadó társadalom kölcsönös jogain és kötelezettségein alapszik”.12 Hangsúlyos tehát, hogy e kérdés kapcsán ne csak arra – az egyébként igen fontos kritériumra – koncentráljunk, hogy a befogadó társadalom jogszabályai, alapvető értékei a migránsokra nézve is kötelezőek illetve meghatározóak, hanem azt is világosan lássuk, hogy az együttélési normák alakításában, az integrációs eljárások kidolgozásában a migránsok aktív részvétele is kívánatos, egyrészt a közösségek elszigetelődésének és szociális kirekesztődésének megelőzése, másrészt a beilleszkedés elősegítése érdekében. Ehhez a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai élet minden területén alapvető követelmény az összehangolt és hatékony, az Európai Unió integrációs politikájának megfelelő lépések megtétele. Ez már természetesen a befogadó társadalom feladata, szem előtt tartva, hogy a cél nem a teljes asszimiláció, hanem a békés együttélést szolgáló, a migránsok identitásának megtartását lehetővé tevő, az élet számos aspektusára kiterjedő intézkedéssorozat. A beilleszkedés akadályainak lebontásához, az illegális migráció visszaszorításához, és az egyenlő esélyek megteremtéséhez a Hágai Programra épülő, 2004-ben kidolgozott Közös Alapelvek13 is további támpontot jelentettek, és a tagállamok beilleszkedést elősegítő 7 1999. október 15. Tamperei Csúcs. 8 Ld. a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban: az Európai Tanács 2004. november 4-5-ei következtetéseit. 9 Communication from the Commission to the European Parliament—The Hague Programme: Ten priorities for the next five years. The Partnership for European renewal in the field of Freedom, Security and Justice (COM (2005) 184 final). 10 Az Európai Bizottság Közleménye a “Bevándorlásról, integrációról és foglalkoztatásról”. COM (2003) 336. Bővebben lásd: Parti Katalin: Vándormadarak. In: Polgári Szemle, 2009. június. 11 Vö.: A HU2004/IB/JH/01 számú projekt keretében készült Fehér Könyvvel a menekültek, kiegészítő védelemben részesülők és a Magyarországon jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok magyarországi integrációjáról. Budapest, 2006. 12 Fehér Könyv: i.m. 8., lásd továbbá az Európai Bizottság közleményeiben: COM (2003) 336, 3. 1. bek. és COM (2005) 389. 13 2004-ben a groningeni informális konferencián születtek meg a harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésére vonatkozó egységes európai keretrendszert alátámasztó Közös Alapelvekről szóló tanácsi következtetések. Az Európai Unió Tanácsa, a Bel- és Igazságügyi Tanács 2618. ülése, 2004. november 19., Brüsszel, (14615/04. sz. dokumentum). Ld. még a 14776/04 Migr 105. számú tanácsi dokumentumot, amely a jólét, szolidaritás és biztonság fogalmai köré épül.
18
tapasztalatai, információi cseréjének ösztönzése is erőteljesebbé vált.14 A Bizottságnak az európai migrációról és integrációról készített első éves jelentése arra is rámutatott, hogy a munkaerőpiachoz való hozzáférés javítása, a jobb nyelvtudás, illetve képzettség a bevándorlók sikeres beilleszkedésének alapvető feltétele lesz, s egyúttal ez a munkaképes korú népesség számának növekedését is jelenti majd.15 Az Európai Tanács által „A migráció globális megközelítése”16 címen elfogadott következtetések végrehajtására kiadott bizottsági közlemény17 a keleti és délkeleti migrációra vonatkozóan rövidebb és hosszabb távú terveket, ajánlásokat is megfogalmazott. Az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum pedig továbbra is kiindulópontként szolgál ebben a kérdésben.18 A folyamatos fejlődés és a kérdés egyre részletesebb szabályozása azonban 2010-től stratégiai szempontból is átgondolást igényel majd, tekintve, hogy jelen tanulmány írásának évében érkezünk a Hágai Programban meghatározott időszak végéhez, és így a tagállamok szakminisztereinek új együttműködési programot kell felvázolniuk. A további lépések konkretizálása végett a 2007-ben Jövő Csoportok19 néven felállított tanácsadó testületek közül az igazságügyre illetve belügyekre koncentráló szakértői grémium jelentései nyomán az elmúlt év szeptemberében az Európai Bizottság széleskörű közös párbeszédet kezdeményezett.20 A beérkezett jelentések és észrevételek remek kiindulópontot jelentettek a következő többéves program megalkotásához, így a Bizottság legújabb közleménye21 alapján és a 2009 decemberében útnak indított Stockholmi Programnak 22 megfelelően a tagállamok számára továbbra is fontos feladat a migrációra vonatkozó jogforrások folyamatos alakítása, egyszerűsítése, illetve a meglévő intézmények hatékonyabbá tétele. Mivel azonban a Hágai Program alapján komoly eredmények születtek ezeken a területeken, a 2010-2014 közötti periódusban a fő figyelem más területek felé irányul majd a szabadság, a biztonság és jog térségének kialakítása során (áldozatok védelme, korrupció-ellenes politika, internetes bűnözés visszaszorítása). 23 A migrációval kapcsolatos legfőbb célkitűzések az uniós határok biztosítása, valamint a nagyobb szabadság és mobilitás elérése lesz, természetesen a határokon átnyúló bűnözés és az illegális bevándorlás visszaszorítása mellett. 24 A Stockholmi Programban a befogadó társadalom ösztönzése mellett igen fontos prioritás lesz a bevándorlási és menekültügyi politika megszilárdítása és tényleges végrehajtása, amely nem csak 14 Például az EU által 2002-ben létrehozott Integrációs Nemzeti Kapcsolattartókon (NCP), valamint az Európai Migrációs Hálózat (EMH) megalkotásán keresztül [ld. a Tanács 381/2008/EK rendeletét (2008. május 14.) az Európai Migrációs Hálózat létrehozásáról)]. 15 Az Európai Bizottság közleménye a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához – Első éves jelentés a migrációról és az integrációról (2005/C 231/05). 16 A migráció globális megközelítése: A munkavállalás céljából történő bevándorlással kapcsolatos európai politika kialakítása és beépítése a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokba (2008/C 257/04). 17 Az illegális bevándorlás elleni közös politika kidolgozásának alapjait a Bizottság három közleménye vetette meg, amelyek nyomán a Tanács cselekvési terveket fogadott el az illegális bevándorlásról, a külső határokról és a kitoloncolásról. A legutóbbi közlemény: Communication from the Commission to the Council and the European Parliament –Report on implementation of the Hague programme for 2007 (COM(2008) 373 final). 18 Ld. az Európai Tanács 2008. október 15-i következtetéseit. 19 Vö. Szabadság, biztonság, a magánélet védelme - európai belügyek egy nyitott világban: az európai belpolitika jövőjével foglalkozó magas szintű informális tanácsadó csoport (a jövő-munkacsoport) jelentése, 11657/08 JAI 373; Ld. még: Laviero Buono: From Tampere to The Hague and beyond: towards the Stockholm Programme in the area of freedom, security and justice. In: Europäische Rechtsakademie (ERA) Forum, 2009/10. 336. 20 A kérdések megtalálhatóak az alábbi oldalon: http://ec.europa.eu/justice_home/news/consulting_public/news_consulting_0001_en.htm. 21 Communication from the Commission to the European Parliament and the Council – An area of freedom, security and justice serving the citizen (COM (2009) 262/4). 22 Az Európai Tanács várhatóan 2009 decemberében dönt az új programról. 23 Az Európai Parlament 2009 novemberében fogadta el a Stockholmi Programra vonatkozó állásfoglalását, az Európai Tanács 2009. december 10-11-i ülésén dönt majd tartalmáról és jövőjéről. 24 Stratégiai célkitűzések 2005–2009, Európa 2010: partnerség Európa megújulásáért COM(2005) 12, 2005.1.26.
19
a tagállamok közötti szolidaritást biztosítja majd, hanem partnerséget teremt a harmadik országokkal is. A legális bevándorlók számára biztosított státusz az európai munkaerőpiac szükségleteire is tekintettel kell hogy legyen, és még inkább célzott integrációs és oktatási politikára van szükség.25 Az e sorok írásakor már elfogadott, de hatályba még nem lépett Lisszaboni Szerződéstől sokan várnak előrelépést ezen a területen (is). Megalkotói szerint maga az Alkotmányszerződés-tervezet a közös bevándorlási politikának is új lendületet adott volna, hiszen ratifikálásával a döntéseket ezen a területen is együttdöntési eljárás keretében, minősített többséggel hoznák meg.26 Bár Franciaország és Hollandia állampolgárai népszavazáson elutasították ezt a tervezetet, az azóta elfogadott Lisszaboni Szerződéstől is sokan várják, hogy az Európai Unió hatékonyabb, átláthatóbb, demokratikusabb működését teszi lehetővé, és kellően rugalmas keretet nyújt a további fejlődéséhez és növekedéséhez. E szerződést máris számos kritika érte, az azonban kétségtelen, hogy a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségének egy tágabb fogalmát viszi tovább.27 A hazánk által már ugyancsak kihirdetett Lisszaboni Szerződéssel a jogalkotási eljárás jelentősen módosul és az Unió pillérstruktúrája is megszűnik. 2011 első félévében Magyarország kerül az EU elnökség posztjára, így hazánknak a várhatóan decemberben elfogadásra kerülő „poszt-Hága” program megvalósításában is fontos szerep jut majd. 2. Az Európai Közösségek vonatkozó jogforrásai, konkrét elvárásai Az első fejezetben vázolt európai irányvonal után most lássuk azokat a konkrét, hazánkat is komoly kihívások elé állító közösségi elvárásokat illetve jogforrásokat, amelyek az eddig kifejtett, migrációval kapcsolatos célkitűzések megvalósulása érdekében kerültek megfogalmazásra, megalkotásra. Természetesen a különféle nemzetközi és európai egyezmények, így különösen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 28 valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye, 29 illetve az Európai Szociális Charta30 és az Európai Unió Alapjogi Chartája31 a migránsok integrációjával kapcsolatos kérdéskör megközelítésekor is kiindulópontot jelentenek. A vonatkozó közösségi jogforrások nyitóakkordjaiként azonban a Tamperei Program végrehajtása keretében elfogadott, a harmadik országok állampolgárainak családegyesítési jogáról (2003/86/EK) illetve a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (2003/109/EK) szóló irányelvek szolgáltak. Az előbbi a család és a családi élet védelme mellett határozottan a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését kívánja könnyíteni, s egyben az alapvető célkitűzésnek számító gazdasági és társadalmi kohéziót erősíti. Fontos kiemelnünk, hogy a családtagok beilleszkedésére vonatkozó előírások már komoly integrációs kötelezettséget is rónak a tagállamokra. Ugyanez jellemzi az utóbbi irányelvet is, amely szintén a Tamperében megfogalmazott célok megvalósításának igen jelentős állomásának számít, tekintve, hogy a harmadik országbeli állampolgároknak az uniós polgárokhoz hasonló 25 The Stockholm Programme – An open and secure Europe serving and protecting the citizens Brussels, 25 November 2009. 16484/1/09. REV 1. JAI 866. 26 Rómában, 2004. október 29-én írták alá az Európai Unió Alkotmányszerződését. 27 Ld.: 2007. évi CLXVIII. törvény az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről. 28 ENSZ által 1948. december 10-én elfogadott nyilatkozat. 29 Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 04-én elfogadott egyezmény. 30 Az Európa Tanács eredetileg 1961-ben elfogadott, többször módosított egyezménye. 31 A nizzai csúcstalálkozón 2000. december 07-én írták alá, amelyre mostmár a Reformszerződés is hivatkozik azzal, hogy az abban foglalt jogok, szabadságok és elvek ugyanolyan joghatással bírnak, mint a Szerződések.
20
gazdasági, szociális illetve mobilitással összefüggő jogokat biztosít a Közösség területén történő huzamosabb tartózkodás esetére. 32 S bár jó néhány korábbi (így pl. a megkülönböztetés-ellenességre vonatkozó33) jogforrás továbbra is kiváló támpontul szolgál, az egyre több és több, konkrétan a kérdéskörre fókuszáló jogi aktus jelenti az igazi előrelépést. Így a legális migrációt segítette – az immár önálló, nem más jogosulttól függő – diákokra és kutatókra vonatkozó további két irányelv (2004/114/EK és a 2005/71/EK) csakúgy, mint a Tanács korábbi, a menedékkérők befogadásáról szóló (2003/9/EK), továbbá a 2004/83/EK irányelve a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról. Természetesen a migránsok gazdasági kizsákmányolása ellen történő fellépés is fontos összetevője az intézkedéssorozatnak. Ennek megfelelően mind az emberkereskedelem áldozatairól szóló 2004/81/EK, mind a fuvarozók felelősségéről szóló 2004/82/EK irányelv a gyökereinél igyekszik felszámolni az illegális bevándorlást. Ebben segít az AENEAS is, amely egy olyan uniós program, mely a harmadik országok és az EU közötti együttműködést erősíti azzal a céllal, hogy a harmadik országok migrációs jogalkotását, jogalkalmazását fejlessze, és támogassa a nemzetközi jogi dokumentumokkal, elvárásokkal való harmonizációt. 34 Ezeken túlmenően a határellenőrzés, illetve a visszatérés tisztességes és átlátható eljárási rendjét és szabályait egy sor igen jelentős irányelv illetve rendelet alakította ki (a Schengeni határellenőrzési kódexről szóló 562/2006/EK rendelet, 35 a kishatárforgalomról szóló 1931/2006/EK rendelet, a 2008/115/EK visszatérési irányelv, a vízuminformációs rendszerről szóló 767/2008/EK rendelet, a kitoloncolásról illetve a légi kitoloncolásról szóló 2001/40/EK és 2003/110/EK irányelvek). Kiemelendő a közvetett, de különösen hatékonynak tűnő megközelítést alkalmazó legújabb, a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló kezdeményezés. 36 Nem utolsó sorban pedig a harmadik országokkal történő együttműködés elmélyítését jelenti az ún. bevándorlási összekötő tisztviselők (Immigration Liason Officer – ILO) kihelyezése is. 37 Ahogyan a folyamaton végigtekintünk, egyrészt látnunk kell, hogy az említett irányelvek, egyéb jogforrások mára nem csak származékosan, 38 hanem önállóan, saját jogon is igen kiterjedt jogokat biztosítanak a migránsok számára. Egyre több konkrét intézkedés megtörténtének lehettünk és lehetünk tanúi, így például a Hágai Program megvalósítása érdekében elfogadott Cselekvési Tervben megfogalmazott prioritásoknak megfelelően 2005-től létre32 Vö. Windt Szandra Az Unió migrációs politikájának kérdései. In: Doktoranduszok Fóruma, 2005. 368. 33 A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti faji-etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról; a Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról; Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára COM/2005/224 keretstratégia. 34 Vö. az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának a Fejlődésről és Migrációról szóló Munkadokumentumával, 7. 3. 2006. 35 Ennek fontos előzményeként: 2005. május 31-én a Bizottság a SIS II jogalapjára vonatkozóan javaslatokat terjesztett elő, amelyek legfontosabb részeit a következő dokumentumok tartalmazzák: a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létesítéséről, működtetéséről és felhasználásáról szóló tanácsi határozati javaslat (COM(2005) 230 végleges, valamint a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létesítéséről, működtetéséről és felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat (COM(2005) 236 végleges). 36 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról (saját kezdeményezésű vélemény) (2008/C 204/16). 37 A 377/2004/EK rendelet alapján Magyarország 2009-ben Belgrádba, Isztambulba és Kairóba helyez összekötőket. 38 Pl. a Tanács 1977. július 25-i 77/486/EGK irányelvét a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáról.
21
jött az ún. Európai Menekültügyi Alap, 39 az EQUAL Közösségi Kezdeményezés,40 az INTI41 projektek révén felállításra került az Európai Határőrizeti Ügynökség,42 valamint megvalósult a biometrikus azonosítók úti okmányokba, vízumokba és az információs rendszerekbe történő integrálása.43 Másrészt az is szembetűnő, hogy az integráció egyre komolyabb kihívásként szerepel az egyes dokumentumokban. A közös integrációs stratégia elérése érdekében tett lépések számba vételekor mindenképp ki kell emelnünk a 2002-ben a Nemzeti Integrációs Kapcsolattartó Pontok (NCP-k) hálózatának létrehozását. A Bizottság a Bevándorlásról, integrációról és foglalkoztatásról szóló első Közleményével (COM/2003/336) tovább erősítette ezt a hálózatot, és a Migrációról és integrációról készített első éves jelentésében (COM/2004/508) is tovább hangsúlyozta jelentőségét. Konkrét utókövetési vizsgálat indult a Tamperében és Thessalonikiben kialakított, a jogi, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális sokszínűségének figyelembe vételével megfogalmazott alapelvekre épülő, a bevándorlók beilleszkedését célzó európai keretrendszerhez. A 2004-ben elfogadott alapelvekkel (Common Basic Principles)44 egy időben pedig megjelent a „Kézikönyv az integrációról szakpolitikusok és szakemberek számára” első, majd 2007-ben a második kiadása.45 Azonban az elfogadott közös alapelvek gyakorlatba történő átültetésének első komoly eredményét a 2005. december 2-án Brüsszelben elfogadott Közös Integrációs Program jelentette, amely konkrét integrációs intézkedéseket fogalmazott meg mind európai, mind nemzeti szintre lebontva.46 A Hágai Program után kifejezetten központi feladattá vált a migránsok hatékony és felelős integrálása a társadalom minden területén. Ehhez fontos támpontul szolgált a gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről szóló Zöld könyv (COM/2004/811), illetve a Közösség fő politikai tervét tartalmazó COM/2005/669 Bizottsági Közlemény. 2009-ben újabb kézikönyv került kiadásra, amely ezúttal a társadalom tudatosságának növelésére, a média valamint az oktatás szerepére, és az együttműködés fontosságára hívja fel a figyelmet.47 Ebben a folyamatban a civil társadalom szerepe óriási, így nem véletlen, hogy a harmadik országbeli állampolgárokkal kapcsolatos integrációs feladatok megvalósításába is minél szélesebb körben igyekszik bevonni őket az Unió.48 A „Vichy Deklaráció” tovább hangsúlyozza az Európai Unió értékei előmozdításának szükségességét, az integrációs folyamat támogatását, a munkavállaláshoz való hozzáférés és az interkulturális párbeszéd fontosságát.49 39 Kiegészítve az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap szintén kapcsolódó tevékenységeit. 40 Célja olyan újszerű, innovatív megközelítések és módszerek kidolgozása és elterjesztése nemzetközi együttműködés keretei között, amelyek hozzájárulnak a munkaerőpiachoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. 41 Integration of third country nationals elnevezésű EU program. 42 FRONTEX - European Agency for the Management of Operational Cooperation at the External Borders. 43 A 380/2008/EK rendelet egészítette ki a tartózkodási engedély egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK rendeletet a biometrikus adatok tárolásával, így 2010-től az engedély tartalmazni fog egy, a birtokos két ujjlenyomatát interoperábilis formátumban tartalmazó adathordozót is. A biometrikus úti okmányokról egyébként a 2252/2004/Ek rendelet szól. 44 Ld. a 13. lábjegyzetet. 45 Mindkét kézikönyv letölthető az Európai Bizottság weboldaláról: http://ec.europa.eu/justice_home/doc_centre/immigration/integration/doc/handbook_1sted_hu.pdf valamint http:// ec.europa.eu/justice_home/doc_centre/immigration/integration/doc/2007/handbook_2007_hu.pdf 46 A harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedése keretrendszerének közös programjáról, COM/2005/389. 47 Megjelenés 2009-ben esedékes. 48 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalomnak a harmadik országokbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó uniós szintű politikák támogatásába történő nagyobb mértékű bevonását célzó platform strukturális, szervezeti és funkcionális elemei (2009/C 27/21). 49 Konferencia a migránsok beilleszkedéséről, Vichy, 2008. november 3-4.
22
Természetesen az Unió támogatása nélkülözhetetlen a kitűzött célok eléréséhez, így a 2007 – 2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keretek között az Európai Integrációs Alap, a Külső Határok Finanszírozási Alapja, a Menekültügyi Alap, a Beilleszkedési Alap és a Visszatérési Alap létrehozása is megtörtént. 50 Az Igazságügyi és Rendészeti Miniszter által alaponként kijelölt szervezeti egység felelős a támogatott többéves program, illetve az éves programok igazgatásáért, valamint az Európai Bizottsággal való kommunikációért. Az elmúlt időszakban számos sikeres, példaértékű projekt valósulhatott meg az alapok működésének köszönhetően (pl. a BÁH „Migráció a felsőoktatásban”, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének „Bevándorlók honosítási és integrációs stratégiái” elnevezésű projektjei, vagy a Human-Net Alapítvány „Kilátó – Észak-keleti integrácós program”-ja). Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy az Európai Unióban a migránsok beilleszkedése szempontjából is a „mainstreaming” jelenti a követendő irányvonalat, azaz az integráció a társadalom valamennyi színterén, szintjén, szereplőjénél és érdekcsoportjánál követelményként jelenik meg annak érdekében, hogy a migránsok számára is valamennyi intézményben, valamennyi szolgáltatás igénybe vételekor biztosítva legyen a honos állampolgárokkal azonos alapon nyugvó, megkülönböztetésmentes elbánás. 51 3. A magyar migrációs politika Ahogyan azt az első fejezetben írtak is világossá teszik, valamennyi tagállam, így Magyarország számára is alapvető kötelezettséggé vált bevándorlási politikájának harmonizálása. Persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a közösségi előírások és célkitűzések keretein belül mindegyik ország a saját hagyományai, sajátosságai és lehetőségei szerint alakítja ki szabályozási struktúráját, igyekszik megvalósítani a megkívánt integrációt. 52 Az EU által szorgalmazott „mainstreaming” megközelítés a magyar kormányt is arra ösztönzi, hogy döntései meghozatalakor szem előtt tartsa az integráció valamennyi életterületen történő megvalósulásának szükségességét. Ez pedig határozott, pozitív magatartást kíván meg az adott (és valamennyi) tagállam részéről, hiszen az eddigiekben felvázolt cél csak úgy érhető el, ha minden cselekvési szintre, minden intézkedési fázisba – így a szakpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába, utókövetésébe, értékelésébe – beépítésre kerülnek az integrációs törekvések. 53 A befogadás és a beilleszkedés elősegítése, az integráció minél hatékonyabb előmozdítása – ez képezi magvát a kívánatos politikai hozzáállásnak. 54 A 2007-2013 közötti időszakra Magyarország is elindította az Európai Beilleszkedési Alap végrehajtását célzó első többéves programját, amellyel kifejeztük elkötelezettségünket a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedése iránt. Ennek során négy fő feladatul az alábbiakat tűztük ki: 1. az Európai Unió bevándorlói beilleszkedési politikája közös alapel50 A „Szolidaritás és a bevándorlási hullámok kezelése” elnevezésű keretprogram alapján. Ld. még: 3/2009. (II. 13.) IRM rendelet a 2007-2013. közötti programozási időszakban a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános programból származó támogatások felhasználásának alapvető szabályairól, intézményrendszeréről, a pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról. 51 Fehér könyv i.m. 15. 52 Ld. bővebben: Kováts András: A magyarországi bevándorlás-politika problémái. In: Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László (szerk.k): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 53 Gödri Irén – Tóth Pál Péter: Bevándorlás és beilleszkedés. A szomszédos országokból Magyarországra irányuló bevándorlás az ezredfordulón. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Kutatási Jelentései 80. Budapest, 2005/3. 54 „Shifting the focus from the migrant to the host community and defending inclusiveness as a principle of political morality in the Member States and the EU is thus necessary.” Dora Kostakopoulou: The Area of Freedom, Security and Justice and the Political Mortality. In: Hans Lindahl (szerk.): A right to inclusion and exclusion? Hart Publishing, Oxford and Portland, Oregon, 2009. 207.
23
veinek gyakorlatba történő átültetése; 2. az elért haladás megállapítására szolgáló mutatók és értékelési módszerek fejlesztése, a politikák és az intézkedések kiigazítása, valamint az összehasonlító tanulás koordinációs tevékenységének megkönnyítése; 3. a beilleszkedési politika kapacitásának, valamint a koordinációs és a kultúrák közötti párbeszéd képességének kialakítása a tagállamok kormányainak minden szintjén; 4. a beilleszkedésre vonatkozó tapasztalatok, bevált gyakorlatok és információk kicserélése a tagállamok között. 55 Mindez egy dinamikus folyamat során valósulhat meg, ahol kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz a tagállamok polgárai és valamennyi bevándorló. A gyakorlatban ez tehát a harmadik országok különböző gazdasági, kulturális, vallási, nyelvi és etnikai hátterű állampolgárai számára az európai társadalmakba való beilleszkedés elősegítését jelenti, amelyhez nélkülözhetetlen, hogy a tagállamok – így Magyarország is – a társadalom valamennyi aspektusában nemzeti beilleszkedési stratégiákat fejlesszenek ki és hajtsanak végre. 56 A migrációhoz való megfelelő hozzáállás és annak ésszerű kezelése, az illegális migráció elleni küzdelem, valamint a beilleszkedés, a társadalmi kohézió és a minden egyénre kiterjedő aktív társadalmi részvétel elősegítése – mint a migrációs politika sarokkövei – komoly és folyamatos kihívást jelentenek hazánk számra is. 57 Mindezek megvalósítása, megvalósulása érdekében tett lépéseket, az intézményi, strukturális, szervezeti szabályozást és általában a vonatkozó jogszabályi hátteret tekintjük át az alábbiakban. 4. Megvalósításért felelős intézmények, szervezetek A Hágai Programot végrehajtó Cselekvési Terv (5) pontjában megfogalmazottak szerint „a bevándorlás társadalmunkra és gazdaságunkra gyakorolt pozitív hatásainak maximalizálása, valamint különösen a migráns közösségek elszigetelődésének és társadalmi kirekesztésének megelőzése érdekében a tagállamokat megfelelőbb bevándorláspolitika folytatására kell ösztönözni”. Ezzel együtt – ahogyan már említettük – a bevándorlók integrációjának általános megközelítése (mainstreaming) a megvalósításért felelős magyar szervek hatékony rendszerének kialakításánál, feladataik meghatározásánál is szem előtt tartandó. „Az integrációs politikák és intézkedések általános érvényesítése valamennyi érintett politikai tárcánál, kormányzati szinten és a közszolgáltatásban az állami politika kialakításának és végrehajtásának fontos szempontja” kell hogy legyen, és „a bevándorlók részére az állampolgárokkal megegyező alapon, megkülönböztetéstől mentesen biztosított hozzáférés az intézményekhez, valamint a köz- és magánjavakhoz és szolgáltatásokhoz kritikus jelentőségű a nagyobb fokú integráció érdekében”. 58 A migrációval, migránsokkal kapcsolatos rendelkezések és az ezektől immár elválaszthatatlan integrációs feladatok végrehajtása Magyarországon az alábbi struktúra szerint történik. A közigazgatási hatósági eljárások (a jogszabály szóhasználatában: idegenrendészeti eljárások) során a következő hatóságok járnak el mint idegenrendészeti hatóság: az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter, a külpolitikáért felelős miniszter, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, a Hivatal területi szerve (regionális igazgatóság), a vízumkiadásra feljogosított konzuli tisztviselő, valamint a Rendőrség. 59 Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az irányítási feladatokat elsősorban (az európai uniós jogi szakállamtitkár közvetlen irányítása alatt álló) Bel- és Igazságügyi Együttműködési és Migrációs 55 http://ec.europa.eu/justice_home/funding/integration/funding_integration_en.htm 56 Halász Iván: Állampolgárság, migráció és integráció. MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 2009. 180. 57 Vö.: Bodó Julianna: Migrációs folyamatok - közösségi megjelenítések. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2008. 58 (10) és a (6) számú közös alapelv. 59 A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet 1. §-a.
24
Főosztálya két csoportján, a Migrációs Kodifikációs Osztályon és a Migrációs Igazgatási Osztályon keresztül látja el. Alapító okirata szerint az IRM alaptevékenységei közé tartozik a „külföldiek társadalmi beilleszkedésének elősegítése”.60 Az igazságügyi és rendészeti miniszter irányítja a (Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatala és a Menekültügyi és Migrációs Hivatal jogutódjaként) 2000 januárjától működő, központi és területi szervekből, valamint befogadó állomásokból álló Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt.61 A BÁH kétség kívül kulcsfontosságú szerepet tölt be a Magyarországon legálisan, három hónapot meghaladóan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal kapcsolatos, sokrétű feladatok ellátása során (is).62 A szervezetére és működésére vonatkozó szabályzat szerint a Hivatal „az igazságügyi és rendészeti miniszter által átruházott hatáskörben az igazságügyi államtitkár irányítása alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező, önállóan gazdálkodó, az előirányzatok felett teljes jogkörrel rendelkező központi hivatal.”63 A központi hivatal több szervezeti egysége végez témánk szempontjából kiemelkedően fontos tevékenységet. Az Idegenrendészeti Igazgatóság a Vízum és Tartózkodási Osztályon, valamint a Kényszerintézkedési és Kiutaztatási Osztályon keresztül látja el a hatáskörébe utalt idegenrendészeti feladatokat. Az előbbi osztály néhány idevonatkozó feladata: elbírálja a harmadik országbeli állampolgárok tartózkodásával és letelepedésével, a hontalansági eljárással, valamint a meghívólevéllel kapcsolatos, hatáskörébe utalt jogorvoslati kérelmeket; figyelemmel kíséri a harmadik országbeli állampolgárok családtagjai központi nyilvántartását, kapcsolatot tart a személyi adat- és lakcímnyilvántartással; elbírálja a hatáskörébe tartozó nemzeti vízum iránti kérelmeket; a vízumkiadással kapcsolatos feladatok tekintetében szakmailag irányítja a migrációs szakkonzulokat; a szakterületet érintően szakmailag irányítja a hivatal regionális igazgatóságait, valamint koordinálja az idegenrendészeti hatósági feladatok hatékony ellátását;64 míg az utóbbi osztály többek között közreműködik a Nemzetközi Migrációs Szervezet és a Belügyminisztérium között az önkéntes hazatérés segítése érdekében létrejött együttműködési megállapodás végrehajtásában, illetve gondoskodik a hazatéréshez szükséges úti okmányok beszerzéséről.65 Az egyes szakterületek munkájával összefüggő európai uniós és nemzet60 Ld.: 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet, valamint a VIII/1291/2/2009. számú alapító okirat illetve az IRMSZMSZ. 61 A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt (a továbbiakban: BÁH) a többször módosított 162/1999. (XI. 9.) Korm. rendelet hozta létre. 62 A 19/2008. (HÉ 46.) IRM utasítás a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról 1.9. pontja szerint „a Hivatal állami feladatként ellátandó alaptevékenységét, rendeltetését a vonatkozó jogszabályok, valamint az alapító okirat határozza meg a következők szerint: a) a Hivatal ellátja a magyar állampolgárságról szóló jogszabályokban hatáskörébe utalt feladatokat, valamint előkészíti az igazságügyi és rendészeti miniszter feladatkörébe tartozó állampolgársági döntéseket; b) ellátja a jogszabályokban a hatáskörébe utalt hazai anyakönyvezéssel kapcsolatos feladatokat; c) ellátja a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott feladatokat; d) idegenrendészeti hatóságként ellátja a jogszabályokban a hatáskörébe utalt idegenrendészeti feladatokat; e) központi vízumhatóságként kapcsolatot tart más Schengeni államok központi hatóságaival, a SIS-jelzésekkel ös�szefüggésben megkereséssel él a nemzeti SIRENE-iroda felé és reagál a SIRENE-iroda megkereséseire; f) menekültügyi hatóságként ellátja a jogszabályokban hatáskörébe utalt menekültügyi feladatokat; g) útlevélhatóságként ellátja a bevándorolt, letelepedett jogállású személy és a hontalan úti okmányával kapcsolatos hatósági feladatokat, a menekültként elismert személyek kétnyelvű úti okmányával, az oltalmazottként elismert személyek úti okmányával, továbbá a menedékesek úti okmányával összefüggő hatósági feladatokat; h) ellátja az országinformáció szolgáltatásáért felelős szerv (a továbbiakban: országinformációs központ) jogszabályban meghatározott feladatait; i) végrehajtja a migrációs tárgyú nemzetközi szerződésekből adódó feladatokat, felügyeli és koordinálja a visszafogadási egyezmények végrehajtását, engedélyezi a hatósági kísérettel történő átszállításokat; j) kapcsolatot tart a migrációs kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezetekkel.” 63 Uo. 1.1. pont. 64 Uo. 5.2.3.1. pont. 65 U.o. 5.2.3.2.
25
közi relevanciájú feladatok előkészítése, végrehajtásuk koordinálása, illetve a folyamatos kapcsolattartás a tagállami partnerszervezetekkel és a migrációval foglalkozó nemzetközi szervezetekkel a Nemzetközi Együttműködési Főosztály elsődleges feladata; amelynek Schengeni Együttműködési Osztálya pedig az európai uniós jogszabályok, valamint a hatályos visszafogadási egyezmények előírásainak megfelelően engedélyezi a harmadik országok állampolgárainak hatósági kísérettel történő átszállítását, szervezi és koordinálja a hatósági átszállítási feladatok végrehajtását; és eleget tesz a schengeni vízum érvénytelenítéséről és hosszabbításáról történő tájékoztatási kötelezettségnek.66 A következő alfejezetben látni fogjuk, hogy hazánk az uniós követelményeknek igyekszik – az esetek egy részében még jóval az implementációs határidő előtt – eleget tenni a megfelelő, harmonizált jogszabályok megalkotásával. Ezen normák rendelkezéseinek eredményes gyakorlati megvalósítása, illetve a még ránk váró jogalkotási, szabályozási kívánalmaknak való megfelelésünk nagyban múlik a feladat- és hatáskörök hatékony elosztásán. Ezzel kapcsolatban két fontos kérdést érdemes alaposabban górcső alá vennünk. 4.1. Valamennyi érintett szereplő bevonásának és az együttműködésnek a kiemelt jelentősége A 2009-2014 közötti időszakra vonatkozó kormányzati stratégia67 szerint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségében való együttműködésben az egyes minisztériumok érintett szakfőosztályain68 és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalon kívül a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Irodája, a Magyar Köztársaság Európai Unió mellett működő Állandó Képviselete, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Vám- és Pénzügyőrség, valamint az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság is kiemelt szerepet kap. A különféle szintekre, a vonatkozó szakpolitikákba való beépüléshez azonban elengedhetetlen, hogy a stratégia megalkotásáért felelős, imént felsorolt szereplőkön kívül minden érintett bevonásra kerüljön.69 Ennek megfelelően ugyan az Országgyűlés jogalkotási tevékenysége említendő első helyen, azonban – mint minden területen – itt is szükség van az alacsonyabb szintű jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei megalkotására jogosultak és az annak végrehajtásáért felelősök pontos kijelölésére is. Így a harmadik országok állampolgárainak beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény közvetlenül a Kormányt, illetve az idegenrendészetért és menekültügyért, az egészségügyért, a külpolitikáért, az igazságügyért felelős, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztereket ruházza fel a végrehajtással, a vonatkozó részletszabályok megalkotásával.70 Nem feledkezhetünk meg az Alkotmánybíróság szerepéről sem, hiszen a migrációval kapcsolatos jogszabályoknak szintén összhangban kell lenniük a Magyar Köztársaság Alkotmányával – és mint azt a kapcsolódó határozatok mutatják, valóban akad dolga a Testületnek ezen kérdéskör kapcsán is.71 A jogalkotókon és a szakpolitikusokon kívül azonban óriási szerep jut az egyes szolgáltatóknak, a különböző nem kormányzati szervezeteknek (NGOs), a civil szervezeteknek, a munkáltatóknak és maguknak a – magyar illetve uniós, valamint harmadik országbeli – állampolgároknak is. Amellett, hogy szem előtt tartjuk a migrációval kapcsolatos feladatok 66 U.o. 5.2.10. 67 1057/2009. (IV. 24.) Korm. határozat a Magyar Köztársaságnak a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségében való együttműködésére vonatkozó 2009-2014 közötti kormányzati stratégiájáról. 68 Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Önkormányzati Minisztérium érintett szakfőosztályai. 69 Vö.: Lékó Zoltán (szerk.): A migrációs jog kézikönyve. Complex Kiadó, Budapest, 2009. 69. 70 A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 111. §-a. 71 Vö. például a 775/B/2006., a 382/B/2004., a 731/E/2001. és a 821/D/2003. számú AB határozatokkal.
26
interszektorális jellegét és igen összetett voltát (demográfiai, gazdasági, munkaerő-piaci, foglalkoztatáspolitikai, humánerőforrás-fejlesztési, szociális, esélyegyenlőségi, oktatási, egészségügyi, biztonsági, rendészeti stb. összefüggések), a helyi, regionális szintről érkező visszacsatolás jelentőségét is hangsúlyoznunk kell.72 A már említett Kézikönyv szerint „a szakpolitikusoknak, a szolgáltatóknak és a különféle területeken működő nem kormányzati szervezeteknek érdemes kritikus szemmel áttekinteni tevékenységeiket. Milyen mértékben ismerik fel programjaikban a bevándorlók sajátos igényeit és körülményeit, és mennyiben válaszolják meg ezeket, illetve számolnak velük?”73 Ez a legalsóbb szinteken is végbemenő vizsgálódás és igényfelismerés azonban gyors és pontos visszacsatolás nélkül (hosszú távon semmiképp) nem lehet eredményes. A gazdaság igényeire, a demográfiai illetve egyéb sajátosságokra és trendekre vonatkozó helyi valamint regionális tapasztalatok, valamint az egyes szakterületekre vonatkozó gyakorlati ismeretek beépítése a vonatkozó jogszabályokba, a követendő irány ennek megfelelő módosítása legalább olyan fontos, mint az – uniós igényeknek is megfelelő – stratégiákban megfogalmazott követelmények és célok megvalósításához történő széles körű hozzájárulás. Mindkettőben kiemelkedő szerepe van tehát a helyi szintnek. A sokféle érdekelt fél sikeres koordinálása, a párbeszéd, a jó példa, a bel- és külföldi tapasztalatok gyűjtése és alkalmazása ezen a szinten igazán látványos eredményeket képes felmutatni. Viszont az is világos, hogy önmagában ez kevés. A – néha csupán a jó szándék vagy egyfajta gyakorlati kényszer miatt működő – helyi csatornákat, kapcsolatokat, eredményeket intézményesíteni kell és forrásokkal való ellátásuk is nélkülözhetetlen. A kulcsszó tehát az együttműködés. Nem véletlen, hogy a BÁH Központi Hivatala szervezeti egységeinek egyik legfontosabb feladata az állami és önkormányzati szervekkel, a társadalmi és egyéb szervezetekkel, a hazai és nemzetközi tudományos, szakmai, kutatási és felsőoktatási szervezetekkel való kapcsolattartás.74 Emellett a hasonló szakmai feladatokat ellátó nemzetközi és külföldi partnerszervezetekkel, intézményekkel történő együttműködés és a külföldi szakmai gyakorlat magyarországi alkalmazása lehetőségeinek vizsgálata is konkrét feladatként szerepel az SZMSZ-ben.75 Mint már említettük, a visszacsatolás elengedhetetlen, így nem véletlen, hogy a BÁH több szervezeti egysége feladatkörébe kifejezetten beletartozik a felmerülő szakterületi igények megfogalmazása és jelzése, pl. az idegenrendészeti adattárak üzemeltetőjével történő folyamatos kapcsolattartás során.76 „A migráció kezelésének külső dimenziója szempontjából törekedni kell a származási és tranzitországokkal való együttműködésre. Magyarország számára az Európai Uniótól keletre, délkeletre fekvő harmadik országok jelentenek prioritást. A térség hazánk szempontjából kiemelt stratégiai fontosságára tekintettel, ezekkel az országokkal – elsősorban a nyugat-balkáni térség országaival és Ukrajnával – folytatni kell a párbeszédet, valamint a gyakorlati együttműködést a legális migráció, illegális migráció, továbbá a migráció és fejlesztés területein. […] Az elkövetkező években érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni Ázsia egyes országaival fenntartott migrációs kapcsolatok fejlesztésére, hiszen a Közép-Európában fekvő tagállamok mint tranzit- és célországok, a nyugat-európai országok pedig főként mint célországok szembesülnek az ázsiai országokból érkező migrációs áramlatok által ki72 Ld. még: Szarvas Zsuzsa (szerk.): Migráció és turizmus. L’Harmattan Kiadó, 2007. 73 Kézikönyv az integrációról szakpolitikusok és szakemberek számára, lásd 45. lábjegyzet. 74 A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 19/2008. (HÉ 46.) IRM utasítás 5. 1. k) pontja. 75 Uo. l) és o) pont. A migrációs, menekültügyi és állampolgársági kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, azok szakosított szerveivel és a nemzetközi civil szervezetekkel a Nemzetközi Kapcsolatok és Alapok Osztálya tartja a kapcsolatot. Ld. 5.2.10.3. g) pont. 76 Vízum és Tartózkodási (SZMSZ 5.2.3.1. n) pont) és a Kényszerintézkedési és Kiutazási Osztály (SZMSZ 5.2.3.2. m) pont).
27
fejtett nyomással.” – olvashatjuk a már említett kormányzati stratégiában.77 A jogszabályi deklarálás tehát megtörtént – most már egy valóban aktív, az együttműködésen alapuló végrehajtásra és a partnerségek továbbfejlesztésére van szükség. Ennek a kívánalomnak egy igencsak friss eredményeként könyvelhetjük el a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és a Magyar Helsinki Bizottság által megkötött megállapodást, amelynek értelmében a felek kölcsönösen és folyamatosan tájékoztatják egymást, illetve az oktatás, a tapasztalatcsere és a konfliktuskezelés kapcsán is együttműködnek.78 Ez és az ehhez hasonló programok az integrációs törekvések során is óriási előrelépést jelenthetnek. Ahogyan már korábban említésre került, az Európai Integrációs Alap keretében is számos projekt valósult meg sikeresen – remélhetőleg egyre több hasonló programmal találkozunk majd a közeljövőben is. 4.2. Az integrációs feladatok megvalósításáért való felelősség Az 1. részben kifejtett, az integráció Európai Unió által megkívánt általános, globális megközelítésének elve (mainstreaming) magától értetődővé teszi, hogy az integrációs feladatok megvalósításáért való felelősség sem helyeződhet csupán egyetlen szervre, intézményre. Sőt, ebben a kérdésben is hangsúlyoznunk kell a helyi, regionális szint szerepét. Az EU-ban egyre nagyobb hangsúlyt kapó integrációs feladatok kiindulópontjául a korábban részletezett, 2004-ben elfogadott Közös Alapelvek, valamint a 2005-ben megalkotott Közös Integrációs Program szolgál.79 Ennek megfelelően már a magyar kormányzati stratégia is határozott elvárásokat fogalmazott meg: „…támogatni kell az újonnan érkezett bevándorlók igényeihez igazodó integrációs programok kialakítására, illetve a beilleszkedést elősegítő – különösen az alapvető jogokról, illetve a munkavállaláshoz való hozzáférésről szóló tanácsadásra, a beiskolázás területén felmerülő problémák kezelésére, valamint a diszkrimináció elleni küzdelemre irányuló – intézkedések kidolgozására irányuló kezdeményezéseket. E tekintetben kiemelt hangsúlyt kell fektetni a külföldi állampolgárokkal szembeni toleranciát, a társadalmi befogadást növelő akciókra.”. 80 Ezen általános célkitűzések konkrét tartalommal való kitöltése és a tényleges eredmények elérése a felelősök és a jogosultak kijelölését, az együttműködési struktúrák és csatornák kialakítását, illetve a már működőek intézményesítését, valamint a szükséges források biztosítását kívánja meg. Bár általános alapelv, hogy az integrációs szemléletnek minden szintre, minden szakterületre be kell épülnie, azt kell látnunk, hogy egyelőre igen kevés szervre vonatkozóan, igen kevés jogforrásban, szervezeti és működési szabályzatban találunk konkrét, az integráció gyakorlati megvalósulását elősegítő rendelkezést, előírást, intézményesített működési modellt. A kézzelfogható eredmények közül ki kell emelnünk a BÁH Ellátási és Integrációs Osztályát, amely azonban kifejezetten a menekültügyi területre került kialakításra a Menekültügyi Igazgatóságon belül. Az osztály néhány kiemelkedően fontos feladata: együttműködik az állami szervekkel, a helyi önkormányzatokkal és a menekültek, oltalmazottak és menedékesek részére szolgáltatást nyújtó intézményekkel, a menekültek, oltalmazottak és menedékesek ellátásában közreműködő nem-kormányzati és karitatív szervezetekkel; folyamatosan felügyeli a kísérő nélküli kiskorúak otthonának mentálhigiénés, szociális és pedagógiai tevékenységét; végzi és összehangolja a menedékkérők, a menekültek, az oltalmazottak és a menedékesek befogadásával, ellátásával, valamint társadalmi beilleszkedésé77 A Magyar Köztársaságnak a szabadság, biztonság és a jog vonatkozó 2009-2014 közötti kormányzati stratégiájáról szóló pontja. 78 A megállapodást a felek 2009. június 21-én írták alá. 79 Ld. 46. lábjegyzet. 80 A Magyar Köztársaságnak a szabadság, biztonság és a jog vonatkozó 2009-2014 közötti kormányzati stratégiájáról szóló pontja.
28
érvényesülése térségében való együttműködésére 1057/2009. (IV. 24.) Korm. határozat IV. 2. III. h)
érvényesülése térségében való együttműködésére 1057/2009. (IV. 24.) Korm. határozat IV. 2. III. h)
vel kapcsolatos igazgatási feladatokat; közreműködik a befogadási, az ellátási és integrációs szakterületet érintő panaszbeadványok kivizsgálásában és elbírálásában; illetve az ezen területet érintő hatósági döntések bírósági felülvizsgálata során – peres és nem peres ügyekben egyaránt – jogi képviseletet lát el.81 Ehhez hasonló rendelkezésekre nehezen bukkanhatunk az egyes, migránsokra is, vagy kifejezetten a migránsokra vonatkozó jogforrásokban. Stratégiai szinten kétségkívül megjelennek az Európai Unió elvárásainak is megfelelő célkitűzések (az imént említett kormányzati stratégián kívül pl. a Magyarország külkapcsolati stratégiájáról szóló kormányhatározat szerint is „Magyarország az uniós elvekkel és célokkal összhangban hatékonyan fellép az illegális migráció ellen. Szabályozott mederben tartja, és a gazdasági növekedés javára kiaknázza a természetes jelenségnek tekinthető legális migrációt. Felkészül a munkavállalók és más, hosszabb ideig itt tartózkodó külföldiek integrálására, fokozatosan emelve a társadalom befogadó készségének és képességének szintjét. Törekszik azon feltételek megteremtésére, amelyek a menekültek sikeres társadalmi, munkaerő-piaci integrációjához szükségesek, ugyanakkor megakadályozza, hogy a menekültügyi eljárást gazdasági migrációs célok érdekében vegyék igénybe.” 82). A mainstreaming, tehát az integráció globális alkalmazása azonban egyelőre nem jelenik meg minden szinten és szakterületen. Mind központi, mind helyi szinten világosabb és konkrétabb rendelkezésekre van szükség a felelős szervek, intézmények kijelölésekor, illetve ezen szervek együttműködésére vonatkozóan. Hiszen például a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény sem tartalmaz konkrét, az integrációra vonatkozó szabályokat. Ugyanakkor a gyakorlatban számos jó példával találkozhatunk, és több esetben igen hatékonyan és eredményesen működnek együtt a különféle, migránsokkal foglalkozó szervek, intézmények. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy két alapvető teendőnk van. Egyrészt az integrációs törekvéseket minden szinten, és valamennyi, a migránsokkal kapcsolatos feladatokat ellátó szerv, intézmény, szervezet feladati között konkrétan nevesíteni kell, illetve a megvalósításra hozzáértő felelősöket kell kijelölni. Jelenleg ugyan a már többször idézett országos stratégia tartalmazza az általános feladatokat, azonban egy átfogó integrációs stratégia megvalósításának koordinálásra az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy elkülönült osztálya tűnik leginkább alkalmasnak. 83 A stratégia megalkotásán kívül tehát a már meglévő, a legkülönfélébb feladatokat ellátó kormányzati és nem kormányzati szereplők bevonásának módját és eszközeit szükséges központilag meghatározni, de ezen túl minden közreműködő be kell hogy építse az integrációs szemléletet és feladatokat mindennapjaiba.84 Másrészt természetesen az is nélkülözhetetlen, hogy ehhez biztosítva legyenek a szükséges eszközök, források, és a jelenleg jó példaként, sajátosan és önkéntesen kialakított együttműködési formák intézményesített utakra terelődjenek. 5. A migránsokra vonatkozó jogszabályok, jogforrások Ahogyan azt az Alkotmánybíróság is kifejtette egy vonatkozó határozatában, „a hazai jogalkotónak a nemzeti érdekek figyelembe vétele mellett tekintettel kell lennie az Európai Unió migrációs tárgyú jogalkotására, át kell ültetnie a hazai jogba a közösségi jog vonatkozó szabályait. Ugyanakkor a megalkotott belső jogszabálynak az Alkotmány rendelkezéseivel 81 A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 19/2008. (HÉ 46.) IRM utasítás 5.2.2.2. pontja. 82 1012/2008. (III. 4.) Korm. határozat Magyarország külkapcsolati stratégiájáról, VI. fejezet, „Migráció” alcím. 83 Fehér Könyv i. m. 21. 84 Sylvain Giguère - Francesca Froy: From Immigration to Integration: Local Approaches. In: Policy Brief, OECD, 2006/11.
29
is összhangban kell állnia.” 85 Nyilvánvalóan nem könnyű feladat valamennyi szereplő érdekeit szem előtt tartó, a magyar jogrendbe illeszkedő, az Alkotmánnyal összhangban álló és az Európai Unió elvárásainak is megfelelő jogszabályi hátteret teremteni a migránsokra vonatkozóan. Az alábbiakban áttekintésre kerül, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések mennyire felelnek meg ennek az összetett követelményrendszernek, illetve de lege ferenda szándékkal számbavételre kerülnek a hiányosságok, problémás területek is. 5.1. Stratégiai jelentőségű jogforrások A szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségében való együttműködésre vonatkozó, a 2009-2014 közötti periódusra vonatkozó hazai kormányzati stratégia86 is világosan leszögezi, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés révén az Unióban létrejövő kooperációs mechanizmusok olyan eszközök, amelyekkel meg kell tanulnunk élni, hiszen a követő módon, illetve a kötelezettségek teljesítése jegyében kialakított részvétel a legkevésbé sem lesz elegendő. Bár a vonatkozó implementációs feladatoknak viszonylag rövid időn belül eleget teszünk az esetek döntő többségében, a kezdeményező magyar részvétel még nem igazán figyelhető meg. Ami ennél talán jóval nagyobb hiányosságként jelölhető meg, hogy a területi és helyi szint koordinációba történő bevonása igencsak akadozva történik, akárcsak a szakmai, gyakorlati tapasztalatok döntéshozatalba történő becsatornázása. Előrelépésként könyvelhetjük el, hogy maga a stratégia is egyértelmű veszélyként kezeli ezt a tényt. A legális migrációra vonatkozó célkitűzései között pedig határozottan megfogalmazásra került, hogy „a Magyarország számára prioritást jelentő Európai Unión kívüli államokkal, a migráció globális megközelítése keretében megjelölt eszközök alkalmazásával kell az együttműködést fokozni. Emellett Magyarországnak aktív szerepet kell vállalnia az illegális migráció elleni hatékony küzdelemben.” Ennek során kiemelten fontos, hogy a valós hazai munkaerő-piaci igényeket, a demográfiai trendeket, a gazdaság és a tudomány igényeit is folyamatosan szem előtt tartsuk, de emellett a bevándorlók igényeihez igazodó, a beilleszkedést elősegítő integrációs programok kerüljenek kialakításra. A jelen tanulmány elkészítésében közreműködő, az Észak-alföldi régióban működő szervezetek, szakemberek munkájának jelentőségét fokozza, hogy Magyarország számára az Európai Uniótól keletre, délkeletre fekvő harmadik országok jelentenek prioritást, és ezen országokkal – elsősorban a nyugat-balkáni térséggel és Ukrajnával – a fokozott párbeszédre és a gyakorlati együttműködésre kiemelt szükség van.87 Bár a hazánk külkapcsolati stratégiáját meghatározó kormányhatározat szerint Magyarország „megkülönböztetett figyelmet szentel a szomszédos országokban és a diaszpórában élő, magyar nemzetiségű, illetve kulturális identitású bevándorlóknak, de – szem előtt tartva a szülőföldön való boldogulás kívánalmát – nem célja tömeges áttelepülésük ösztönzése.” 88 Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az elkövetkező években érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni Ázsia egyes országaival fenntartott migrációs kapcsolatok fejlesztésére, hiszen tranzit- és célországként is szembesülnünk kell az ázsiai országokból érkező migrációs áramlatok által kifejtett nyomással. A Magyar Köztársaság Kormányának programja is megkülönböztetett figyelmet fordít a Nyugat-Balkánra, illetve Ukrajna89 európai pers85 775/B/2006. AB határozat a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 36. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról. 86 1057/2009. (IV. 24.) Korm. határozat a Magyar Köztársaságnak a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségében való együttműködésére vonatkozó 2009-2014 közötti kormányzati stratégiájáról. 87 Vö.: Tóth Judit – Ugróczky Mária: Kézikönyv a határon túli magyarokat érintő jogszabályi rendelkezésekről. Országgyűlés Hivatal, Budapest, 2008. 88 1012/2008. (III. 4.) Korm. határozat Magyarország külkapcsolati stratégiájáról, VI. fejezet, „Migráció” alcím. 89 Ld. bővebben: Baranyi Béla: Magyar – ukrán határrégió. Együttműködés az Európai Unió külső határán. MTA Regionális Kutatások Központja, Debrecen, 2008.
30
pektívájának támogatására, amelynek keretében különösen fontosnak tekinti a határokon átnyúló térségi, kistérségi együttműködés erősítését, valamint a biztonságos, ugyanakkor átjárható határok rendszerének kiépítését.90 „A kormány határozott törekvése, hogy a térség általános társadalmi és gazdasági felemelkedését, az élet minőségének javulását magas színvonalú oktatási, innovációs és logisztikai szolgáltatások nyújtásával, a fejlődést meghatározó régióközpontként segítse elő” – olvashatjuk ugyanitt. A Külső Határok Alap Nemzeti Programjáról szóló kormányhatározat szerint a legális migráció gördülékeny, kulturált, az emberi méltóság teljes tiszteletben tartását, de egyben az illegális migráció és más kockázati tényezők kiszűrését biztosítani képes külképviseletek és konzulátusok fejlesztése, illetve állományaik magas szintű felkészítése is elengedhetetlenül szükséges.91 A legális migráció kérdése és hatékony működése elválaszthatatlan az illegális bevándorlás elleni küzdelemtől – nem véletlen, hogy a Kormány Európa-politikai92 illetve nemzeti biztonsági93 stratégiája, valamint több konkrét határozat94 is világosan láttatja ezt a kapcsolatot. Természetesen – ahogyan azt Magyarországnak a Bizottság által elfogadott Nemzeti Stratégiai Referenciakerete95 is kiemeli – a megfogalmazott prioritások gyakorlatba történő átültetése maga is egy a legfontosabb feladatok közül. 5.2. A harmadik országok állampolgáraira vonatkozó általános jogforrás Bizton állíthatjuk, hogy stratégiailag Magyarország messze meghaladja a „kielégítő” szintet. Az elvárások, hosszú távú programok, elképzelések szépen illeszkednek az európai uniós követelményekhez, és az általános irányvonalak megalkotásakor a jogalkotók valamennyi szereplő érdekét igyekszenek szem előtt tartani. Azonban tényleges megvalósítás nélkül a legkiválóbb stratégia is csupán „kirakatintézkedésként” létezhet. Lássuk, a konkrét magyar jogalkotás mennyire tud lépést tartani az általános irányvonalakként megfogalmazottakkal. „A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség fokozatos létrehozásában történő közreműködés, valamint az Európai Unió és az azon kívüli országok társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében – az Alkotmány 58. §-ában foglaltakra figyelemmel – a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról” 96 az Országgyűlés 2007-ben alkotott törvényt. Természetesen ez a jogszabály sem volt előzmény nélküli, hiszen már a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. Törvény (Idtv.) rendelkezéseinek kialakításakor is figyelembe vételre kerültek a közelgő uniós, schengeni tagságunkból fakadó egyes követelmények. Az azóta megalkotott, migránsokra vonatkozó másodlagos jogforrások azonban olyan kiterjedt harmonizációs kötelezettséget és egyben szemléletváltást keletkeztettek, hogy indokolttá vált a rendszert alapjában átgondoló szabályozás. Így két külön törvényben kaptak helyet a szabad mozgás és tartózkodás jogát élvezők, valamint a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó ren90 A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010. „Biztonságos köztársaság” c. fejezete. 91 A Külső Határok Alap Nemzeti Programjáról szóló 1102/2007. (XII. 23.) Korm. határozat III. fejezete. 92 2147/2007. (VIII. 8.) Korm. határozat a Kormány Európa-politikai stratégiájának új irányairól és feladatairól. 93 A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról szóló 2073/2004. (IV. 15.) Korm. határozat. 94 Vö.: a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló 94/1998. (XII. 29.) OGY határozattal; a terrorizmus elleni küzdelem aktuális feladatairól szóló 2112/2004. (V. 7.) Korm. határozat módosításáról szóló 2046/2007. (III. 19.) Korm. határozattal; vagy az emberkereskedelem elleni, 2008-2012 közötti nemzeti stratégiáról szóló 1018/2008. (III. 26.) Korm. határozattal. 95 A Nemzeti Fejlesztési Terv és a Közösségi Támogatási Keret helyét felváltó „Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013. Foglalkoztatás és növekedés”. 96 A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény preambuluma.
31
delkezések,97 hiszen a korábbi, egységes idegenrendészeti kódex (Idtv.) fenntartása már ésszerűtlen volt (ennek alátámasztására elegendő lenne csupán a terminológiai különbségekre gondolnunk, de az uniós jogforrásokra vonatkozó átültetési kötelezettségünk fényében is ez bizonyult célszerűnek). Szintén újdonság a korábbiakhoz képest, hogy a törvény külön fejezetben szabályozza a három hónapot meg nem haladó és a három hónapot meghaladó tartózkodás szabályait, amely szintén harmonizációs célokat szolgál: a három hónapot meg nem haladó tartózkodás céljából beutazni kívánó harmadik országbeli állampolgárok beutazására a Schengeni határ-ellenőrzési kódex szabályait kell alkalmazni,98 amely rendelet viszont a három hónapot meghaladó tartózkodás céljából történő beutazásra nem terjed ki. A tartózkodási vízumok és tartózkodási engedélyek korábbi rendszere is átesett némi változáson – a tartózkodási vízum helyett már a külképviseleten tartózkodási engedély kérelmezhető, mely pozitív tartalmú döntés esetén Magyarországon vehető át egy új vízumtípus, a tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum birtokában. Speciális vízumtípus még a három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító nemzeti vízum, illetve a szezonális munkavállalási vízum. A korábbi rendszernél rugalmasabb felső határt állapít meg a törvény a tartózkodási engedély érvényességi idejeként, és szépen eleget tesz a különféle közösségi jogi aktusokban99 megfogalmazott kívánalmaknak is. Lássunk ezekre néhány példát. Külön tartózkodási jogcímként jelent meg az önkéntes tevékenység folytatása, új tartózkodási célnak minősülhet a tudományos kutatás, akárcsak a gyógykezelés vagy a látogatás. Áttekinthetőbbé 97 A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I., illetve a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény mellett a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény teszi teljessé a képet. 98 A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/ EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mindenképp közvetlenül alkalmazandó Magyarország számára is (tehát életbe léptetése nem szükséges, sőt tilos), így a törvény csupán a végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg. 99 A törvény 120. §-a szerint az alábbi közösségi aktusoknak való részleges megfelelés valósult meg: a) a Tanács 2001/51/EK irányelve (2001. június 28.) az 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény 26. Cikke rendelkezéseinek kiegészítéséről; b) a Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról; c) a Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról; d) a Tanács 2003/110/EK irányelve (2003. november 25.) a légi úton történő kiutasítás céljából történő átszállítás eseteiben biztosított segítségnyújtásról; e) a Tanács 2004/81/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált, vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről; f) a Tanács 2004/82/EK irányelve (2004. április 29.) a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről; g) a Tanács 2004/114/EK irányelve (2004. december 13.) a harmadik országok állampolgárainak tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazása feltételeiről; h) a Tanács 2005/71/EK irányelve (2005. október 12.) a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról; i) a Tanács 1994. november 30-i határozata a Tanács által az Európai Unióról szóló Egyezmény K. 3. (2) Cikke alapján elfogadott közös intézkedésről a valamely tagállamban lakó harmadik országbeli iskolai tanulók utazási lehetőségéről; j) a Tanács 1994. november 30-i állásfoglalása a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére egyéni vállalkozás céljából történő belépésének korlátozásáról; k) a Tanács 1995. december 22-i ajánlása az illegális migráció és az illegális munkavállalás elleni küzdelem eszközeinek harmonizálásáról, és az ellenőrzés eredményes módjainak fejlesztéséről; l) a Tanács 1996. március 4-i ajánlása a repülőtéri tranzitintézkedésekkel kapcsolatos közös fellépésről; m) a Tanács 1996. március 4-i ajánlása a helyi konzulátusok együttműködéséről a vízumokkal kapcsolatosan; n) a Tanács 1997. június 26-i állásfoglalása a harmadik állambeli kísérő nélküli kiskorúakról; o) a Tanács 1997. december 4-i állásfoglalása az érdekházasságok elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedésekről.
32
vált a keresőtevékenységre vonatkozó szabályozás, illetve meghatározásra kerültek az ilyen célú tartózkodási vízum, illetve tartózkodási engedély birtokában folytatható tevékenységek. Teljesen harmonizált a nappali tagozaton felsőfokú tanulmányokat folytató harmadik országbeli állampolgárok tartózkodásának szabályai is, és immár a középfokú oktatási intézmények diákjai is jogosultak tanulmányi célú tartózkodási vízumra, illetve tartózkodási engedélyre, amellyel egyszerűsödött a felsőoktatási intézménybe történő jelentkezésük esetén szükséges eljárás, hiszen ilyenkor nincs szükség külön vízum felvételére. A korábbi letelepedési engedélyhez hasonló státuszt biztosító nemzeti letelepedési engedély mellett megjelent az Európai Unióban széles körű mobilitásra jogosító EK letelepedési engedély is, valamint harmadik jogcímként a határozott időtartamra kiadható ideiglenes letelepedési engedély (ez utóbbi az Unió valamely tagállama által kiadott huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező, hazánkban keresőtevékenység, tanulmányok folytatása céljából, vagy egyéb, igazolt célból tartózkodni kívánók számára bocsátható ki).100 Mint már említésre került, egyfajta szemléletváltásbeli igény is szerepet játszott a törvény megalkotásakor. Mára a legálisan beutazó és legálisan hazánkban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítése került előtérbe, míg korábban a migránsok leginkább csak idegenrendészeti kérdést jelentettek.101 A változás jeleit mutatja többek között, hogy a „beléptetés megtagadása” cím alatt szabályozott visszairányítás esetén is biztosított a jogorvoslat, valamint hogy kiemelkedő helyet foglal el és széles körben alkalmazásra kerül az önkéntes visszatérés elve (különösen fontos ez annak fényében, hogy az országelhagyási tilalom, illetve a kiutasítástól eltekintés esetén viszont igen szűkreszabott a hatóság mérlegelési lehetősége). A kifogás, mint az idegenrendészeti hatóság törvényességi felülvizsgálatának eszköze ugyancsak lényeges előrelépés, akárcsak az idegenrendészeti őrizet maximális időtartamának hat hónapra történő csökkentése. Többször hangsúlyoztuk már, mennyire fontos a gyakorlati tapasztalatok figyelembe vétele a jogalkotás során. Ilyen gyakorlati megfigyelés és kívánalom eredményeként került sor a fuvarozókra kiszabható közrendvédelmi bírság beiktatására a felelősségi szabályok közé, mérlegelési lehetőséget biztosítva az eljáró hatóságnak.102 A szemléletváltás természetesen nem egyenlő azzal, hogy valamennyi harmadik országbeli állampolgár feltétel nélküli beilleszkedésének elősegítését helyezzük az első helyre.103 Ahogyan azt a Közös Konzuli Utasítások is leszögezi, a három hónapot meg nem haladó tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelmek vizsgálatakor elsősorban a schengeni államok biztonságát, az illegális bevándorlás elleni küzdelmet, valamint a schengeni államok nemzetközi kapcsolatait szükséges szem előtt tartani, a bevándorlás kockázatának104 vizsgálata tehát megelőzi az integrációs feladatokat. Ahhoz viszont, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők valóban integrálódni tudjanak abba a társadalomba, amelyben élnek, a tagállamok állampolgáraival megegyező elbánásban kell részesülniük a gazdasági és szociális ügyek széles területén. Az ehhez szükséges további jogosultságokat azonban már ágazati jogszabályok fejtik ki: a mainstreaming (az integráció globális megközelítésének elve) alapján is ez a járható út, mely szerint az integráció elérése céljából mindig az általános struktúrákat kell előnyben részesíteni a specializáltakkal szemben.105 100 A törvény részletes bemutatását, elemzését a Lékó Zoltán szerkesztésében megjelent, korábban már hivatkozott kézikönyv végzi el. Ld. 69. lábjegyzet. 101 Vö.: Hajduk Annamária: Esély vagy veszély? : bevándorlás Magyarországra. Demos Magyarország Kiadó, Budapest, 2008. 102 Ld. a 2007. évi II. törvényhez fűzött indokolást. 103 Vö.: Bódi Ferenc: Migrációs folyamatok az újkori Magyarországon. In: Bódi Ferenc (szerk.): Helyi szociális ellátórendszer. MTA PTI, Budapest, 2008.; vagy Nagy Boldizsár: A szuverén határai. In: Fundamentum, 2002/2. 104 Ez a vizsgálat vonatkozik a büntetett előéletre, kizáró okok fennálltára, de ugyancsak a megélhetés és lakhatás biztosítottságára is. 105 Pl. a migránsok számára nyújtott támogatásokat a többi, általános támogatás közé építve kell meghatározni.
33
5.3. A harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó különféle, szakterületi szabályok Az ágazati jogszabályoknak az új tartózkodási jogcímek bevezetése kapcsán indokolt módosításain kívül az integrációs feladatok és az együttműködés kialakításához szükséges intézkedések is komoly jogalkotási munkát jelentenek. A már oly sokszor említett átfogó szemléletet követve tulajdonképpen valamennyi olyan területet érinti a szemléletváltás és az ennek megfelelő intézkedési kötelezettség, amelyek összefüggésbe hozhatóak a harmadik országokból érkező, legálisan, három hónapot meghaladóan Magyarországon tartózkodókkal – tehát igen szerteágazó a kérdéskör. Mint azt az előző fejezetben láttuk, a vonatkozó irányelvekkel (így például a családegyesítési jogra vonatkozóval) összhangban áll a magyar szabályozás. A mindennapok során azonban számos olyan konkrét kérdés merülhet fel, amelyek határozott és kézzelfogható lebontást, végrehajtást igényelnek. A mindenképp kiemelendő területek a foglalkoztatás, a nyelvi kérdések, az oktatás, és az egészségügy. Ezekkel a kérdésekkel jelen tanulmánykötet külön fejezetei részletesen foglalkoznak. Az előremutató jellegűek mellett jó néhány olyan rendelkezéssel találkozhatunk, amelyek csupán igen érintőlegesen segít(het)ik elő a célcsoport beilleszkedését. Az alábbiakban áttekintésre kerülnek azok a hazai jogszabályok, amelyek harmonizációs illetve integrálási céllal kerültek megalkotásra, és rávilágítunk néhány homályosabb foltra, hiányos területre is. A becsatornázott, intézményesített együttműködés szép példáját fogalmazza meg a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. Törvény, amikor az áldozatsegítő hatóság kötelezettségévé teszi a hozzá forduló, emberkereskedelem áldozatává vált harmadik országbeli állampolgár tájékoztatását a számára biztosítható speciális tartózkodási engedélyről,106 sőt ezen tájékoztatást követően – a büntetőeljárás adott szakaszában eljáró nyomozó hatóság, ügyész vagy bíróság egyidejű értesítése mellett – haladéktalanul kezdeményeznie kell az idegenrendészeti hatóságnál a harmadik országbeli állampolgár ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással történő ellátását.107 Az önkéntesek számára biztosított beutazás és tartózkodás szabályozása pedig valóban követi azt az elvárást, hogy valamennyi szereplőt és érdeket szem előtt kell tartanunk: a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. Törvényben a jogosultságok mellett a befogadó társadalom védelmét szolgáló biztosítékok is egyértelmű megfogalmazást nyertek.108 Bár e két utóbbi rendelkezés nem kifejezetten a három hónapot meghaladóan hazánkban tartózkodó migránsok beilleszkedése szempontjából bír különös jelentőséggel, mégis hozzájárulnak a teljes kép tökéletesebbé tételéhez. A Magyarországon három hónapot meghaladóan, legálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra már jóval közvetlenebb hatással van az, hogy hazánk a 2007. évi CLXVIII. Törvénnyel kihirdette az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lis�106 A törvény 9/A. §-a szerint a bűncselekmény felderítésében a hatóságokkal történő együttműködésre nem köteles, de az ennek eldöntésére biztosított gondolkodási idő tartamára ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásra, a hatóságokkal való együttműködés időtartamára pedig tartózkodási engedélyre jogosult az emberkereskedelem áldozatává vált harmadik országbeli állampolgár. 107 Uo. 43. § (3) bekezdés. 108 4. § (6) bekezdés szerint harmadik országbeli állampolgár közérdekű önkéntes tevékenységet akkor végezhet, ha a) a fogadó szervezet az önkéntes által okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítási szerződést kötött, b) az önkéntes szállása, ellátása és visszautazása biztosított, c) az önkéntes egészségügyi szolgáltatásra jogosult, vagy rendelkezik az egészségügyi szolgáltatások költségét fedező biztosítással.
34
szaboni szerződést. Ezen törvény 2. számú mellékletének, az Európai Unió Alapjogi Chartájának109 több cikke kiemelendő témánk szempontjából, így a foglalkoztatás megválasztásának szabadságáról és a munkavállaláshoz való jogról szóló 15. cikk (3) bekezdése szerint harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg; illetve a 45. cikk szerint a mozgás és tartózkodás szabadsága a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak is biztosítható. Ennek az elvárásnak a gyakorlati megvalósulásával a tanulmánykötet vonatkozó fejezete részletesen foglalkozik. Sokkal konkrétabb és kézzelfoghatóbb szabályt fogalmaz meg a lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló törvény, amely nem csak a magyar állampolgárokat valamint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket sorolja a természetes személy fogalma alá, hanem a harmadik országbeli állampolgárokat is, amen�nyiben a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvényben foglaltak szerint bevándorolt vagy letelepedett jogállással rendelkeznek.110 Hasonló rendelkezést tartalmaz a felnőttképzésről szóló törvény,111 melynek értelmében a felnőttképzés támogatására szolgáló források terhére támogatásban részesülhet az a nem magyar állampolgár is, aki a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, és bevándorolt, letelepedett illetve befogadott jogállású. A felsőoktatási törvény már a viszonosságra helyezi a hangsúlyt a harmadik országokból érkező hallgatók vonatkozásában,112 azonban megjelenik a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmény fogalma, amelynek keretében viszont nem szükséges munkavállalási engedély a harmadik országbeli állampolgárok által folytatott oktatási, tudományos kutatói, vagy művészeti alkotó tevékenységhez.113 Ami a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerését illeti, a vonatkozó jogszabály szerint a tagállam állampolgárával azonos megítélés alá esik a kutatás céljából tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár, valamint a bevándorolt, illetve letelepedett jogállású személy is.114 Ha a közoktatásra is vetünk egy pillantást, azt látjuk, hogy a bevándorolt vagy letelepedett jogállású, illetve a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár kiskorúak már óvodai ellátásra jogosultak illetve később tankötelessé válnak.115 Sajátos kérdések merülnek fel a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény rendelkezései kapcsán. Tekintettel arra, hogy ez a jogszabály kedvezményes elbánást nyújt meghatározott nemzetiségű, idegen állampolgároknak, ezzel különbséget tesz ezen egyének és szülőföldjük más, nem a kedvezményezett nemzetiséghez tartozó állampolgárai, valamint ezen egyének és más, nem a kedvezményezett nemzetiséghez tartozó, harmadik államok állampolgárai között. Ez a kizárólag etnikai hovatartozáson alapuló különbségtétel az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapján csak akkor megengedhető, ha ténylegesen és ésszerűen is indokolható. Így a törvény hatályba lépését követően az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága (Velencei Bizottság) ajánlásának megfelelően módosításra került sor. Az általános alapvetés szerint az oktatási és kulturális tárgyú kedvezmények annyiban egyeztethetőek össze az egyezménynek a hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel, amennyiben azok az érintett etnikai csoport és az anyaország közötti 109 Amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2007. december 12-én az Európai Unió Alapjogi Chartájaként ünnepélyesen kihirdetett szövege. 110 2009. évi IV. törvény 1. § 10. c) pont. 111 A 2001. évi CI. törvény 21. § (7) bekezdésének b) pontja. 112 Vö. a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 39. § (1) bekezdésének d) pontjával. 113 Uo. 138/B. § (4) bekezdés. 114 A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 28. § b) és c) pontja. 115 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, 110. § (1) bekezdés.
35
kulturális kapcsolatok elmélyítését és élénkítését szolgálják.116 Ennek megfelelően például a Magyar Köztársaság területén történő munkavállalásra – mivel ez nem kapcsolódik az anyaországi kultúrához és nem is az ahhoz való hozzáférést könnyíti a Bizottság állásfoglalása szerint – a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni, ettől eltérni pedig csak nemzetközi szerződés alapján lehet.117 S végül meg kell jegyeznünk, hogy bár a törvény nem csak a Magyar Köztársaság területén kívül, hanem az ország területén biztosítható kedvezményeket, támogatásokat is tartalmaz, azonban hatálya nem terjed ki a bevándorolt vagy letelepedett jogállású személyekre.118 A családok támogatásáról szóló törvény hatályát nyilvánvaló gazdasági okokból nem szabhatták túl tágra a jogalkotók, jelenleg a magyar állampolgárokon illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezőkön kívül a bevándorolt vagy letelepedett jogállásúakra terjed ki.119 Ugyanez mondható el a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényről.120 Térítésmentes terhesgondozásra is a bevándorolt vagy letelepedett jogállású harmadik országbeli állampolgár jogosult.121 Az egészségügyről szóló törvény is erre az alapra épül fel, azonban további speciális szabályt tartalmaz például a hazai oktatási intézményben nem magyar nyelvű képzés során szakképesítést szerzett, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyekre: eszerint ilyen személy akkor vehető fel a működési nyilvántartásba, ha „a megfelelő szakképesítést igazoló hazai oklevél kiadására egyébként jogosult oktatási intézmény által erre a célra szervezett bizottság előtt a magyar szociális biztonsági rendszerre, valamint a szakmai etikai szabályokra vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott ismeretekből magyar vagy – választása szerint hazai, a megfelelő felsőfokú szakirányú képzést végző oktatási intézményben oktatási nyelvként alkalmazott – idegen nyelven eredményes vizsgát tett, és a végezni kívánt szakirányú egészségügyi tevékenység gyakorlásához szükséges magyar nyelvi ismereteit bizonyította.”122 Harmonizációs követelményeknek megfelelően módosult a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, valamint a lakástakarékpénztárakról szóló törvény is. Előbbi esetében az 1408/71/EGK rendelet hatálya a 2003. január 1-jével a 859/2003/EGK rendelet alapján elfogadott módosítások miatt már a harmadik országok állampolgáraira is kiterjed.123 Utóbbinál pedig a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló 2003/109/EK irányelvben foglaltak alapján lakás-előtakarékossági támogatásra jogosult a Magyarországon lakóhellyel rendelkező bevándorolt, vagy letelepedett jogállású személy is.124 A gyülekezési jogról szóló törvényünk arra is felhatalmazást ad az előbb említett személyi körnek, hogy magyarországi rendezvény szervezői legyenek,125 vagy akár társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szervének tagjaivá is válhatnak.126 Az eddig említett legfontosabb területekkel részletesen találkozhatunk e tanulmány vonatkozó, szakterületi fejezeteiben. Mint láthattuk, a fent említett törvények viszonylag kevés 116 2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról. 117 Uo. 15. §. 2001. december 22-én aláírt egyetértési nyilatkozat a Szátv. 15. §-ának hatályát a gyakorlatban kiterjesztette valamennyi román állampolgárra. 118 Uo. 1. § (3) bekezdés c) pont. 119 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról. 120 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról. 121 Ld. a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 3. §-át. 122 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 112. § (7) bekezdése. 123 1997. évi LXXX. törvény. 124 1996. évi CXIII. törvény. 125 A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 5. § c) pontja. 126 Ld.: egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 8. § c) pontját.
36
kézzelfogható eredményt tartalmaznak, és bizony számos kérdést, szabályozatlan (vagy elégtelenül szabályozott) élethelyzetet hagynak maguk mögött. Tekintsünk most át néhány friss, alsóbb szintű jogszabályt, a legújabb eredményekkel és kézzelfoghatóbb hatással. A magyar állampolgárokon kívül támogatott személynek minősülnek a bevándorolt vagy letelepedett jogállással rendelkező harmadik országbeli állampolgárok is a fiatalok, valamint a többgyermekes családok lakáscélú kölcsöneinek állami támogatásáról szóló kormányrendelet szerint.127 Abszolút kézzel fogható eredménynek könyvelhetjük el a harmadik országbeli állampolgár kutatókat fogadó kutatószervezetek akkreditációjáról, valamint a fogadási megállapodásról szóló kormányrendeletet,128 bár kétségkívül nem a legszélesebb rétegeket érinti ez a szabályozás. Egész más személyi körre vonatkoznak, de talán jóval nagyobb gyakorlati jelentőséggel bírnak a közösségi szállásokra, és az itt elhelyezettek, valamint az őrizetbe vett harmadik országbeli állampolgárok egészségügyi ellátására vonatkozó rendelkezések.129 Inkább csak idegenrendészeti alapon nyugvó, és a gyakorlatban – az önkéntes bevalláson alapuló volta miatt – kevésbé hatékony rendelkezés, mely szerint a tartózkodási engedély kiadását vagy annak meghosszabbítását kérelmező harmadik országbeli állampolgár köteles nyilatkozni arról, hogy tudomása szerint az egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott betegségben szenved-e, fertőzőképes, illetve kórokozó hordozó állapotban van-e.130 A visszacsatolás szép példája (lenne) ezen rendelkezés következő bekezdése, mely szerint ha a „veszélyeztető” egészségügyi állapot fennáll,131 a regionális igazgatóság értesíti a harmadik országbeli állampolgár magyarországi szálláshelye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervet. Azonban tekintettel arra, hogy ebben az esetben az értesítés magán az érintett nyilatkozatán alapul, hatékonysága megkérdőjelezhető. Persze amennyiben tudomására jut, természetesen maga az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat is értesíti a BÁH illetékes regionális igazgatóságát a migráns fertőző betegségéről, kórokozó hordozó állapotáról.132 Szintén magának a harmadik országbeli állampolgárnak a kötelessége, hogy amennyiben tartózkodási vízumát vagy tartózkodási engedélyét családi együttélés biztosítása céljából kapta, házassága felbontását, illetve házastársa halálát, a házasság felbontására vonatkozó jogerős ítélet kézhezvételétől, illetve a halotti anyakönyvi kivonat kiállításától számított harminc napon belül a szálláshelye szerint illetékes regionális igazgatóságnál az okiratok egyidejű csatolásával bejelentse.133 Értelemszerűen nehezíti az érintett szervek feladatainak ellátását az is, ha nem tudnak a területükön élő harmadik országbeli állampolgárról, például azért, mert a letelepedett nem közli az új lakóhelye szerint illetékes önkormányzati jegyzővel a letelepedési engedélyezési eljárásban bejelentett lakóhelyének megváltozását.134 Még inkább a hatóságok együttműködésén kell hogy alapuljon a kiskorúakkal kapcsolatos valamennyi eljárás, az ő védelmük, integrációjuk elősegítése. Az eljárás során az ide127 134/2009. (VI. 23.) Korm. rendelet a fiatalok, valamint a többgyermekes családok lakáscélú kölcsöneinek állami támogatásáról 1. § 5. pont c). 128 181/2007. (VII. 6.) Korm. rendelet, amely az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelvnek való részleges megfelelést szolgálja. 129 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról. 130 Uo. 48. §. 131 A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi tartózkodásával összefüggő közegészséget veszélyeztető betegségekről szóló 32/2007. (VI. 27.) EüM rendelet 1. melléklete azokat a közegészséget veszélyeztető betegségeket és a kórokozó hordozó állapotokat, amelyeket a harmadik országbeli állampolgár magyarországi beutazásának és tartózkodásának engedélyezése, illetve a közegészségügyi okból történő kiutasítására történő javaslattétel során figyelembe kell venni. 132 32/2007. (VI. 27.) EüM rendelet 2. melléklete. 133 Uo. 58. §. 134 Uo. 91. § (4) bekezdés.
37
genrendészeti hatóság köteles vizsgálni, hogy a kiskorú harmadik országbeli állampolgárra a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó szabályok alkalmazásának van-e helye, tehát egyrészt meg kell állapítani, hogy a harmadik országbeli állampolgár kiskorú-e, illetve van-e olyan személy, aki jogszabály vagy szokás alapján a kiskorú harmadik országbeli állampolgár felügyeletére köteles. A kísérő nélküli kiskorú érdekeinek védelmében ügygondnok kirendelése iránt az eljárás megindításakor haladéktalanul intézkedni kell, elhelyezése érdekében pedig fel kell venni a kapcsolatot a gyámhatósággal, valamint a kiskorú állampolgársága szerinti államnak a Magyar Köztársaság területén működő konzuli képviseletével.135 Persze – amennyiben az már hazánk területén történik – gyermeke születését magának a harmadik országbeli állampolgárnak kell bejelentenie a gyermek születési anyakönyvi kivonatának a szülő lakóhelye szerint illetékes regionális igazgatóságon történő bemutatásával.136 Az eljáró hatóságok hiányos információi, az illetékességi területről történő eltávozás illetve az oda értesítés nélkül történő beköltözés komoly fennakadásokat tud okozni a rendszerben. A különféle statisztikák készítése, valamennyi érintett szerv számára történő hozzáférhetővé tétele, a kölcsönös együttműködés, értesítés és visszacsatolás szélesebb körű alkalmazása nagyban hozzájárulna a rendszer átláthatóságának fokozásához, működésének nagyobb hatékonyságához. Természetesen ezekre vannak már meglévő, szép példák (így a bevándorlási engedély, letelepedési engedély, ideiglenes letelepedési engedély, nemzeti letelepedési engedély, illetve EK letelepedési engedély visszavonásáról a regionális igazgatóság a jogerős és végrehajtható határozat egy másolati példányának megküldésével öt munkanapon belül értesíti a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervet;137 valamint immár törvény állapítja meg a légi fuvarozók adatszolgáltatási kötelezettségét, mulasztásuk esetén a velük szemben alkalmazható szankciókat, és a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat138), azonban komoly hiányosságokat is észlelhetünk, ahogyan azt jelen tanulmány egyes szakterületi fejezeteiben is láthatjuk. Ha a „one-stop-shop” elven működő gyakorlat a migránsok integrációja kapcsán nem is tűnik megvalósíthatónak, a különféle érintett szervek közötti információáramlás erősítése mindenképp elsődleges célkitűzésünk kell hogy legyen. A központi adatkezelő szerv a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, így az egész rendszert jelenleg ők lehetnek képesek összefogni. A polgárok személyi adatait és lakcímét tartalmazó nyilvántartás, melyben többek között rögzített az állampolgárság illetve a bevándorolt, letelepedett státusz is, a védelmet biztosító garanciális szabályok betartásával a közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek, a helyi önkormányzatok, valamint más természetes és jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek törvényen alapuló adatigényeinek kielégítését is szolgálja.139 Azonban ezen törvényi rendelkezés csak akkor párosulhat hatékony gyakorlati alkalmazással, ha egyrészt naprakész adatokat tartalmaz, másrészt ha az adatszolgáltatás valóban megvalósul. Ehhez az is szükséges, hogy a központi idegenrendészeti nyilvántartás is megfelelő adatokat tartalmazzon, hiszen az adatok onnan származnak – ez tehát a két nyilvántartó szerv szoros és rendszeres együttműködését is igényli.140 135 Uo. 72. §. 136 Uo. 157. §. 137 Uo. 111. § (1) bekezdés. 138 2007. évi II. törvény VII. és X. fejezete. 139 A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 1. § (2) bekezdése. 140 Uo. 48. §: „A központi szerv a letelepedett polgárok adatainak egyeztetése céljából a központi idegenrendészeti nyilvántartást kezelő szervtől jogosult igényelni az érintettek a) természetes személyazonosító és állampolgársági adatait, b) magyarországi tartózkodási helyének címét, c) tartózkodási jogosultságát igazoló okmány számát és érvényességi idejét. (3) A központi szerv a bevándorolt polgárok adatainak egyeztetése céljából a központi idegenrendészeti nyilvántartást kezelő szervtől jogosult igényelni az érintettek állampolgársági adatait.”
38
Azon túl, hogy magukat a migránsokat is tájékoztatjuk a lehetőségekről, ösztönöznünk is kell őket a rendelkezésre álló legális utak követésére, az őket segítő szervezetek felkeresésére, az együttműködésre. Hiszen a meglévő lehetőségekkel úgy tudnak élni, ha például a migránsok beilleszkedését segítő civil szervezetekről, a felvehető hallgatói hitelről,141 stb. információt juttatunk el magához az érintett célcsoporthoz. Erre a legjobb módszer az lenne, ha olyan szerv feladatává tennénk a tájékoztatási kötelezettséget, amellyel a harmadik országbeli állampolgárnak mindenképpen fel kell vennie a kapcsolatot a szükséges eljárások során. Tehát bár egy szervhez telepíteni az összes beilleszkedéssel kapcsolatos feladatot szinte lehetetlen (és célszerűtlen is) lenne, az mindenképp szükséges a hatékony működéshez, hogy maga a BÁH mintegy információs központként segítse a „több ablak” közötti eligazodást, információáramlást, együttműködést. A BÁH teherbíró képességét is szem előtt tartva természetesen az is megfelelő lehet, ha az integrációt segítő, ösztönző különálló szervezeteket hozunk létre, illetve ha ilyen civil szervezetek működnek, azonban a központi hivatalok feladata itt is nélkülözhetetlen abban, hogy a migránsokat hozzájuk irányítsák. Bár számos követhető és követendő példa áll már előttünk – gondoljunk csak az Európai Integrációs Alap keretében, a különféle szervezetek által megvalósított projektekre, vagy a Nemzeti Migrációs Tanács munkájára –, teendőnk még bőven akad. A migránsok beilleszkedését persze maga a jogalkotó sem csak direkt, de közvetett eszközökkel is segítheti. Erre lehet érdekes példa az a dán szabályozás, amelyet bár eredetileg a kényszerházasságok megakadályozására vezettek be, de egész más hatás is kapcsolódik hozzá: nevezetesen a bevándorlókat tanulmányaik befejezésére ösztönzi. Sajnálatos trend volt ugyanis Dániában, hogy a korai és többnyire kényszerű házasság hatására egyre több tizennégy és tizennyolc év közötti bevándorló fiatal hagyta félbe tanulmányait. Így az a szabályozás, amely házasságkötéskor huszonnégy évben határozta meg a párok minimum életkorát, nem csak a kényszerházasságok számát tudta leszorítani, de jótékony hatással volt arra is, hogy a bevándorló fiatalokat is rávegye tanulmányaik befejezésére, így beilleszkedésük is sokkal gördülékenyebb lehet. Ennek a módszernek a radikális voltát vitathatjuk, de a dán elemzők meggyőződése szerint „a képzés alapvető fontosságú a modern társadalmakban ahhoz, hogy sikeres legyen a bevándorlók integrációja és a maximálisat lehessen kihozni belőlük.”142 Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy az Európai Unió komoly elvárásainak megfelelően igyekszünk minél pontosabban eleget tenni harmonizációs kötelezettségünknek,143 és egyre nagyobb hangsúly tevődik hazánkban is a legálisan itt tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítésére, az elvárások mellett felismerve ennek társadalmi, gazdasági, szociális jelentőségét is. Azonban még távolról sem lehetünk teljesen elégedettek az eddig elért eredményekkel, hiszen bár számos általános és konkrét rendelkezés született, amely valóban elősegít(het)i a migránsok integrációját, azonban a gyakran túl távolinak vagy elvontnak bizonyuló szabályok gyakorlatba történő beépítése, alkalmazhatósága, hatékonysága még hagy kívánnivalót maga után. Többféle érdeket kell folyamatosan szem előtt tartanunk, ami meglehetősen összetetté teszi a feladatot: a gazdasági és szociális igények és lehetőségek természetesen nem hagyhatóak figyelmen kívül, ugyanakkor igen komoly elvárásoknak kell megfelelnünk az Európai Unió meglehetősen határozott integrációs politikája révén. Annál is inkább nehéz a feladat, mert mindez nem csak a jogszabályok átalakítását, új normák alkotását, hanem az egész 141 Ld. a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló 86/2006. (IV. 12.) Korm. rendelet 3. § (1) a) pontját. 142 Incze Nikolett: Bevándorlók integrációja dán módra. In: Kitekintő, 2007/10. 143 Ld. még: Lékó Péter: i. m.; Gellérné Lukács Éva – Illés Sándor: Migrációs politikák és jogharmonizáció. KSH NKI, Budapest, 2005.
39
társadalom szemléletváltását, befogadókészségének fokozását is igényli144 (amelyet talán a befogadóképesség növelésénél is nehezebb elérni).145 Különösen fontos továbberősíteni az érintett szervek együttműködést, az adatszolgáltatás gördülékenységét, az integrációra vonatkozó globális szemléletet. A gyakorlat értékelése, a helyi tapasztalatok figyelembe vétele nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy valóban hatékony és jól működő rendszer épülhessen ki. Ehhez az is elengedhetetlen, hogy az eddig néhol csupán „paktumszerűen” zajló együttműködési formák intézményesítésre kerüljenek, a regionális illetve helyi szint – szerepének megfelelően – kiemelkedő jelentőséget nyerjen, és egyfajta általános szemléletváltás jellemezze a migránsokkal foglalkozó szakembereket csakúgy, mint a társadalom egészét. Ennek kiváló jelképe lehet, hogy ma már a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó törvényünk sem pusztán az „idegenrendészet” szempontjait veszi figyelembe, kifejezve, hogy a migránsokkal kapcsolatos teendők ezentúl nem merülhetnek ki pusztán a rendészeti feladatok teljesítésében, hanem a mainstreaming elvének megfelelően beilleszkedésük minél hatékonyabban történő elősegítése is – valamennyiünk – komoly feladatává vált. Ehhez pedig valóban használható és pontos szabályokra, és ezek minél hatékonyabb érvényesítésére, megvalósítására van szükség.
144 A legújabb kézikönyv 2009-től elérhető. 145 Vö.: Póczik Szilveszter – Dunavölgyi Szilveszter (szerk.): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVGOrac, Budapest, 2008.
40
IV. A társadalmi integráció lehetőségei, problémái és megoldási esélyei
Fábián Gergely:
IV. 1. Nemzetközi migráció és szociális problémák Az 1993-ban alakult LOSS-Project (Local Organisation of Social Security) nemzetközi kutatócsoport, melynek alapító tagjai között találjuk a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, valamint az MTA Politikai Tudományok Intézet munkatársait, az eddig eltelt időszakban két alkalommal is foglalkozott a nemzetközi migráció problematikájával, különös tekintettel a bevándorlás okozta szociális problémákra. Egyik tematikus konferenciájuk éppen Nyíregyházán került megrendezésre, 1998-ban, amikor is magyar, német, olasz, finn és angol kutatók számoltak be a nemzetközi migráció társadalmi hatásairól. A konferencia egyik konklúziója volt, hogy az egyes országokban rendkívül hasonló problémák figyelhetők meg. Globalizációs folyamatok és nemzetközi vándorlás A Nyíregyházán megrendezett konferencián elhangzottak is nyilvánvalóvá tették, hogy a gazdasági globalizáció korának egyik paradoxona a nemzetközi tőke és a nemzetközi migráció ellentétes mozgása. Miközben a globális tőke keletről nyugatra, az amerikai kontinensen pedig északról délre tart, addig a nemzetközi vándorlás keletről nyugatra, illetve délről északra. A bevándorlók célpontjai elsődlegesen azok a legfejlettebb régiók, amelyek a globális gazdaság döntéshozói centrumainak számítanak. Főleg nagyvárosok, ahol a bevándorlók biztos megélhetést remélnek, illetve gyors beilleszkedést, bízva a korábban kivándoroltak hathatós segítségében. Európában létezik egy szinte összefüggőnek nevezhető „aranysáv”, amely Londontól húzódik részben Franciaországon és Németországon keresztül egészen Észak-Olaszországig. Ezekben a régiókban a legmagasabb az egy főre jutó GDP, itt találhatók a nemzetközi pénzvilág központjai, és itt a legmagasabb a bevándorlók száma és aránya is. Bár a nemzetközi szakirodalomban viszonylag kevés olyan elemzést találunk, amely az ellentétes irányú mozgások társadalmi hatásait mutatják be, néhány – főleg a munkaerőpiaci hatásokra és a bérek alakulására vonatkozó – kutatás eredményét érdemes felidézni. Az egyre globálisabbá váló gazdaság hátterében az egyre szabadabban áramló tőkeberuházások, a termelőkapacitások és vállalati funkciók kihelyezése, a rövidtávon elérhető nyereség maximalizálása, következésképpen a költségek csökkentésének folyamatos kényszere áll. A globális gazdasági háló pókjai, a multinacionális vállalatok, ha az anyaországban termelőkapacitást szűntetnek meg, növelik a munkanélküliséget, ugyanakkor a termelés kihelyezésével a világ valamely pontján növelik a foglalkoztatottak számát. A szegénységkutatások számára fontos tényező, hogy mindez a munkaerő árának csökkenéséhez vezet.146 Ha ugyanis egy alacsony bérszínvonalú országban olcsóbban lehet előállítani egy terméket, ez előbb utóbb hatást fog gyakorolni a fejlettebb országok bérszínvonalára is. A kérdés az, hogy a nemzetközi tőkebefektetések kiegyenlítő hatásúak-e? Artaud és Banaroya számításai szerint a külföldi tőkeberuházások, illetve a termelőkapacitások kihelyezése az Európai Unió munkanélküliségéből legalább egynegyednyit magyaráznak (ArtaudBanaroya, 1998). 146 Azt természetesen nem állítjuk, hogy kizárólag az olcsó munkaerő vonzza a külföldi befektetőket, hiszen akkor mindenki valahol Afrikában termeltetne. Fontos a befektetés jogbiztonsága, a politikai stabilitás, a fejlett infrastruktúra, ugyanakkor döntő szempont az anyaországnál olcsóbb, kvalifikált, vagy kvalifikálható munkaerő. „Ha Münchenben 42 Euro bérköltséggel számolunk, ez az összeg Portugáliában 9 Euro lesz, Magyarországon 4, Lengyelországban 2, Kínában pedig 65 cent.” (Mayer, 1996)
41
Brown kutatásainak eredménye szerint ugyanerre az okra vezethető vissza, hogy az Egyesült Államokban 1977 és 1994 között 23 százalékkal csökkent az iparban foglalkoztatottak száma (Brown, 1996). Glickmann és Woodward számításai szerint az Egyesült Államokban 1977 és 1986 között 3,3 millió munkahely szűnt meg a külföldi tőkebefektetések miatt. Az USA-ba érkező befektetések ezzel szemben pusztán 600 000 új munkahelyet teremtettek, a mérleg tehát erősen negatív. Gyakori, hogy a külföldi beruházás belföldi vállalkozásokat juttat csődbe, s kevesebb új munkahelyet teremt, mint amennyit ezzel megszűntetett (Glickmann-Woodward, 1989). Kiegyenlítődésről tehát egyelőre nincs szó. A rezidens populáció munkaerőpiaci helyzetét és bérszínvonalát a bevándorlók azzal veszélyeztethetik, hogy ugyanazokat a munkákat alacsonyabb bérért is elvállalják. A fejlett országok egyik jellemzője napjainkban a deindusztrializáció, azaz az a jelenség, hogy stagnál, vagy csökken az iparban foglalkoztatottak aránya, ezzel párhuzamosan pedig egyre többen dolgoznak a tercier szektorban. Az ipari foglalkoztatás általános jellemzője, hogy az átlagbérek magasabbak, mint más szektorban, illetve a bérek nagyságának szóródása alacsonyabb, mint a szolgáltatások esetében. A harmadik szektorra számos esetben az alacsonyabb bérek, illetve a bérek nagyságának jóval nagyobb szóródása, következésképpen a szegénységi rizikó magasabb aránya jellemző (Nielsen – Alderson, 1997, 2001). A globalizációs folyamatok szegénységre gyakorolt hatásai közül a non-indusztriális gazdaságokból származó import, a tőke mobilitásának növekedése, és az egyre erőteljesebb migráció hatásait érdemes kiemelni. A kevésbé fejlett országokból származó import a korábbi anyaország dolgozóinak állását és relatíve magas bérét veszélyezteti, hiszen viszonylag képzett, de jóval alacsonyabb bérért foglalkoztatott munkásokkal kell közvetlenül versenyezniük. Ez a verseny a bérek csökkenéséhez és a munkátlanság növekedéséhez vezet. A tőke mobilitása felgyorsítja a fejlett országok deindusztrializációs folyamatait, átalakítja a foglalkoztatást, illetve számos esetben gyengíti az állam és a szakszervezetek közötti korábbi béralkukat (Esping – Andersen, 1999, Alderson – Nielsen, 2002). A nemzetközi migráció növeli a szegénységet, hiszen a bevándorlók többsége általában alacsonyabban képzett, mint a rezidens populáció.147 Az alacsony képzettségű bevándorlók egyrészt növelik a szegénységben élők számát, másrészt munkaerőpiaci jelenlétük szintén a rezidens populáció munkabérének csökkenéséhez vezethet. A kutatások korántsem azt bizonyítják, hogy a migránsok „elveszik a munkalehetőséget a bennszülöttektől”, azt viszont igen, hogy a fejlett régiókban kialakul egy munkaerőpiaci ár-és bérverseny, amely az utóbbi évtizedekben egyes ágazatokban a munkaerő árának folyamatos csökkenéséhez vezetett. Társadalomlélektani szempontból pedig érthető, hogy a rezidens populáció miért kezeli mindezek miatt bűnbakként a bevándorlást, miért a bevándorlókat okolja, mert a globális gazdaságban elveszíti munkahelyét, csökken a jövedelme, következésképpen romlik a szociális helyzete. Mindezek alapján ma már nem tartható az a nézet, hogy „területhez kötött nemzetállamok és az államok között egy adott irányban mozgó vándorlók jelentik a nemzetközi vándorlás alapját. A kapcsolat megbomlott mind a nemzetállamok, mind pedig a vándorlók oldalán, és ezért csak politikai eszme szintjén értelmezhető a közkeletűen “olvasztótégelyként” elgondolt nemzetállam gondolata. Úgy tűnik tehát, hogy a migráció elemzésekor elsősorban a transznacionális (globális) gazdasági és társadalmi kapcsolatok, és terek mentén lehet teljes körűen megérteni a nemzetközi migráció folyamatát” (Melegh, 2004).
147 A bevándorlók tipikusan „kettészakadt” csoportok, zömük alacsonyan képzett, vagy éppen semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezik. Csak kisebb hányaduk magasan képzett munkavállaló.
42
Az enklávék A mai világvárosok mára már megszokott jellemzője lett a bevándorlók által alapított és lakott nemzeti-etnikai városrész, azaz a kínai negyed, vagy az olasz városrész, mint pl. New Yorkban a Chinatown, vagy a Little Italy. A nemzeti-etnikai alapon szerveződő enklávék jelentős segítséget adhatnak az újonnan érkezőknek, megszokott, az óhazát felidéző építkezési stílussal, az anyanyelv használatának lehetőségével, a sok esetben feltétel nélküli befogadással, az első szálláslehetőséggel és nem utolsó sorban olyan személyekkel, akik segítenek eligazodni az idegen környezetben, ismerik a hivatalokat, eligazítást adhatnak egy idegen kultúrában. Az enklávék a nagyvárosokban alakultak ki, gyakorlatilag szinte egyidősek a modern kori migrációval, a segítés alapvető helyszínei, ugyanakkor jelentős mértékben járultak hozzá a bevándorlókkal kapcsolatos előítéletek és szegregáció kialakulásához, ahogyan erre Greca egyik történeti jellegű elemzése is rámutat. Az 1800-as évek közepén német bevándorlási hullám érte el az Egyesült Államokat, melynek oka egyrészt gazdasági és szociális problémákban rejlik, másrészt viszont az 1848-as forradalom hatására néhány német államban olyan polgárháborús helyzet alakult ki, amely arra kényszerített férfiakat és nőket egyaránt, hogy a tengerentúlon keressenek új lehetőségeket. Az Ohio államban lévő Cincinnati város volt a német bevándorlók egyik célpontja. Mint ahogy az ma is történik, az egész társadalmat átfogó kolóniák jöttek létre, a korábban érkező bevándorlók arra bíztatták külföldön élő rokonaikat és barátaikat, hogy a közelükben telepedjenek le. Cincinnati egyik negyedét, amit „Rajnán-túli”-nak neveztek el, legnagyobb számban németek lakták, jellegzetes identitást kölcsönözve lakóhelyüknek sörkertjeikkel, németnyelvű színházakkal és német élelmiszerüzletekkel. 1840-ben a negyed lakosságának csaknem fele különböző német tartományból (porosz, bajor, szász) érkezett. Sokak számára úgy tűnt, hogy a negyedet a város többi részétől elválasztó csatornát átlépve, mintegy a Rajnán át, Németországba lépnek. Innen kapta a nevét, a „Rajnán-túli” - nevet. Ma ezt a helyzetet tipikus gettó-helyzetnek neveznénk: szülőföldjüktől elszakadt, a saját nyelvüket beszélő és saját kulturális hagyományaikat megőrző bevándorlók csoportosulása. Ez a nagy létszámú és jellemzően német származású közösség zavarta a főleg angol ősöktől származó lakosságot, akik szinte minden, a várost ért szerencsétlenségért a német bevándorlókat okolták, a járványoktól a munkanélküliségig. Úgy vélekedtek, hogy még a romló gazdasági helyzet is az új bevándorlóknak köszönhető, mivel ők korábban alacsonyabb béreket is elfogadtak. 1855-ben a konfliktus következményeképpen az őslakosok egy csoportja megpróbálta elfoglalni a „Rajnán-túli” negyedet, de a németek megvédték lakóhelyüket, barikádokat emeltek és golyózáporral fogadták a betolakodókat. A harc két napig tartott, sok sebesültet és sok halálos áldozatot követelve. Mindössze 80 évvel korábban ugyanezen a területen őslakos amerikaiak és brit bevándorlók csaptak össze több ízben, akkor még a szövetségi alakulatok is megjelentek. Az egyik ilyen ütközetben több mint 200 fehér katona esett el. Az 1800-as évek közepére az őslakosság eltűnt, nemcsak az állandó katonai támadások miatt, hanem olyan betegségek megjelenése következtében, melyek az első telepesek felbukkanása előtt ismeretlenek voltak számukra. 100 évvel később a Nemzeti Gárda járőrözött Cincinnati utcáin, mivel az afro-amerikaiak integrálási programja kudarcba fulladt. 1967 és 1970 között az utcai zavargások sorozata miatt számos kereskedelmi és közigazgatási épület rongálódott meg (Greca, 2003). Cincinatti példája nemcsak arra utal, hogy az elmúlt századokban is létezett jelentős mértékű bevándorlás, és hogy az őslakosok és bevándorlók közötti ellentétek olyan régi keletűek, mint a bevándorlás maga, hanem azt is jelzi, hogy több mint 100 évvel ezelőtt a németek jelentős csoportját alkották az amerikai bevándorlóknak, és hogy ugyanazokkal a problémákkal küszködtek, mint a mai bevándorlók, szerte a világon. 43
A bemutatott példa jól jellemzi, hogyan lesz egyfajta kettős szerepe a nemzeti-etnikai enklávéknak. Az egyik oldalon alapvető segítséget nyújt a bevándorlóknak, olyat is, amelyet a többségi társadalom nem tud, vagy nem akar, zártsága azonban megteremti a szegregáció alapfeltételeit is. Az enklávék ugyanis nemcsak nemzeti-etnikai jelleggel rendelkeznek, hanem sok esetben, a többségi társadalom szempontjából szubkultúraként definiálhatók. Absztrakt megfogalmazásban a szubkultúrák olyan egyének együttesei, akik saját normáikban, értékeikben, intézményeikben és objektivációikban jelentősen különböznek azoktól a normáktól, értékektől, intézményektől és objektivációktól, amiket az uralkodó elit határozott meg, és amelyeket a társadalmi többség követ (Schwendter, 2003). A bevándorlók más hagyományokkal, kulturális értékekkel, szokásokkal érkeznek egy adott országba, az enkláve pedig lehetővé teszi számukra, hogy tovább őrizzék hagyományaikat, amely eltér a többségi társadalométól, következésképpen (mint általában minden szubkultúra esetében) deviánsnak minősül. A bevándorló azonban, ellentétben sok más szubkultúrával, egy nem önként vállalt szubkultúra tagja lesz. Jó példa erre Ingolstadt esete Németországban, ahová a Szovjetunió felbomlása idején számos eredetileg német származású ún. repatriált érkezett (sok esetben Volga-németek néven emlegették őket, mivel jelentős részük a Volga vidékén élt), akiknél tipikus gettóhelyzetről beszélhetünk: koncentráltan élnek néhány városrészben, csak egymással érintkeznek (a fiatalok is), főleg oroszul beszélnek, a német nyelvet alig ismerve. A számukra külön megépített lakótelep természetesen a város szélén található, ahol gyorsan kialakult az enkláve összes jellemzőjével együtt. A szomszédságban lakó németek gyakorlatilag azonnal deviánsnak minősítették a betelepülőket, nem engedték elhordani az építkezés során felhalmozott törmelékhalmokat, hanem szabadidejükben tovább építették azt, földdel és más anyagokkal, befüvesítették, így mára a két településrészt egy hosszú és igen magas domb választja el egymástól, jelezve, hogy a német őslakosok fizikailag sem kívánnak érintkezni a bevándoroltakkal. A példák alapján talán nem meglepő, hogy a bevándorlók egy jelentős része ma már nem az enklávékat keresi, ahogyan erre az újabb amerikai kutatások is rámutatnak. Az elmúlt tíz, húsz évben a Mexikóból, Latin-Amerikából, Délkelet-Ázsiából érkezők kevésbé hajlamosak a nagyvárosok etnikai enklávéiban letelepedni, és szétszélednek az Egyesült Államok ilyen szempontból feltérképezetlen területeire. Ezek a területek főleg az agrárállamokban találhatók, sok esetben azoknak is a legrurálisabb részein. A múltban, ezekben az államokban nem volt számottevő a bevándorlók aránya. A legújabb jelentések azonban azt mutatják, hogy ez a helyzet megváltozott. Azokban a városokban, amelyekben az első hullámban (1830-1865), majd a második hullámban (1880-1910) érkező bevándorlók letelepedtek, számos intézkedést hoztak az újonnan érkezők integrációjának segítésére. Ezt részben megkönnyítették a már létező enklávék, amelyek révén az új bevándorlók hamarosan a közösség részévé váltak. Azok a főleg rurális államok viszont, amelyekben csak mostanában jelentek meg a bevándorlók, nincsenek megfelelően felkészülve ennek a problémának a kezelésére. Amúgy is sok a gondjuk: kevés a munkahely, rossz a közlekedés, nem megfelelő az egészségügyi ellátás, a mentálhigiénés problémákkal és alkoholizmussal küszködőknek valamint a drogfogyasztóknak a megsegítésére pedig kevés szakember áll rendelkezésre. Tovább növeli ezen államok gondját az elvándorlás problémája. Az állampolgársággal rendelkezők nagy számban keresnek jobb megélhetést a nagyvárosokban, így a vidékre érkező bevándorlókat már nem fogadja segítőkész etnikai enkláve. Egy másik új keletű tendencia az Egyesült Államokban, hogy jelentősen megváltozott a bevándorlók magatartása a szociális szolgáltatásokkal szemben. A szociális munkások az enklávék esetében „könnyű helyzetben” vannak, hiszen tudják, hol találják meg klienseiket, a szétszóródva betelepülők esetében azonban erre egyre kevesebb esélyük van. Ku és Matani ebben az esetben „dermesztő hatást” emlegetnek, amikor arról írnak, hogy a be44
vándorlók csekély mértékben veszik igénybe a szociális szolgáltatásokat azért, mert félnek attól, hogy a hatóságok látókörébe kerülhetnek. A helyzetet még tovább bonyolítja az 1996-ban hozott „jóléti reform”, hivatalos nevén a Személyes Felelősség és Munkalehetőség Egyeztetési Törvény (Personal Responsability and Work Opportunity Reconciliation Act; PRWORA). Ez a törvény drasztikusan változtatta meg a szociális intézmények lehetőségeit az Egyesült Államokban. A változások egy része a legálisan itt tartózkodó emigránsoknak nyújtható szolgáltatásokat érinti, például kimondja, hogy csak bizonyos számú legális bevándorló juthat hozzá a Medicaid-hez, a szegényeknek juttatott kormányzati egészségbiztosításhoz, és csak ötévnyi, bizonyított tartózkodás után kaphatnak egészségbiztosítást. A politikai változások mellett az Egyesült Államokban megfigyelhető egy magatartásbeli változás is a jóléti reformot követően. A domináns népességet már a nyolcvanas évek közepe óta aggasztja az ellenőrizetlen bevándorló tömeg, és további megszorításokat követelt a közösségi segítségnyújtást érintő politikai kérdésekben. A legdrámaibb példa ebből a szempontból a kaliforniai 187-es Javaslat, amely mindenkinek, aki nem tudta azonnal bizonyítani, hogy legálisan tartózkodik az Egyesült Államokban, megtiltotta azt, hogy társadalmi juttatásban (iskolába való beiratkozás, ingyenkonyha, egészségügyi ellátás) részesüljön. Ezáltal valóságos „rendőrállam” jött létre, amelyben azok, akik a társadalmi szolgáltatásokat nyújtották, kénytelenek voltak kérdéseket feltenni mielőtt a munkájukat elvégezhették volna, sőt, elvárták tőlük, hogy értesítsék a hatóságokat, amen�nyiben olyan bevándorló fordult hozzájuk, aki nem rendelkezett hivatalos papírokkal. Igaz, hogy a 187-es Javaslatot végül is törvénytelennek ítélték, mégis, az a tény, hogy eredetileg elfogadták és alkalmazták is, jól jellemzi a politikai és társadalmi magatartás változását (Cappiccie, 2009). A szociális munkások szempontjából így nemcsak az elérés jelent egyre jelentősebb problémát, hanem az őket terhelő kettős mandátum is, amely különösen a bevándorlókkal végzett munka esetében problematikus. Ahogyan arra Pataki elemzése rámutat, a kettős mandátum több megfogalmazásban jelenik meg a szakirodalomban, de lényegét tekintve többé-kevésbé azonos tartalmak és megállapítások jellemzik. A kettős mandátum egy olyan megbízatási formaként határozható meg, amely egyik oldalán a társadalom/intézmény, a másik oldalán a segítséget kereső egyén áll, mint megbízó. Az egyén oldaláról nemcsak a támogatással együtt járó materiális javak kielégítésének igénye áll, hanem a lehetőségek és esélyek megteremtésének elvárása, illetve kifejeződnek az egyén autonómia törekvései is. A társadalom és a közösség oldaláról pedig az integráció helyreállításának és biztosításának érdeke jelentkezik. Egy másik értelmezésben három szinten jelenhetnek meg a konfliktusok. Az egyik síkon a segítséget kereső rászoruló szükségletei, érdekeivel és igényeivel szemben a társadalmi érdekek és lehetőségek állnak, a második szinten a bürokrácia elveivel szemben a szociális munka elvei, és a kettős mandátum harmadik területe, a cselekvési szempontok szintjén jelentkező ellentmondás (közösség kontra individuum). Ez a hármas felosztás megjeleníti a társadalom és egyén kapcsolatában megjelenő ellentmondásokat, de képes kifejezni a szociális munka területén jelentkező kényszereket és konfliktusokat is (Pataki, 2008). A végletekig leegyszerűsítve a bevándorlókkal foglalkozó szociális munkások esetében a dilemma így szól: segítsem, vagy feljelentsem? Bevándorlók és problémák A bevándorlók szociális problémái a foglalkoztatottságnál kezdődnek. Ha figyelmen kívül hagyjuk az illegális munkavégzést, a szürke- és feketegazdaságban végzett tevékenységeket, a bevándorlók foglalkoztatottsága a hivatalos statisztikák szerint is jóval alacsonyabb arányú számos OECD országban, mint az állampolgársággal rendelkezőké. Ennek következtében 45
körükben magasabb a munkanélküliségi ráta is. Egyes országokban a differencia 5-10 százalék között mozog (Luxemburg, Írország, Nagy-Britannia), máshol ennél jóval magasabb és eléri a 18 százalékot is. Ilyen országok Belgium, Franciaország, Finnország, illetve Svédország. Németországban, Ausztriában, Finnországban és Franciaországban különösen a törökök körében mért igen magas munkanélküliség problematikus. Egy közelmúltban készült elemzés szerint Svédországban a harmadik országból érkező bevándorlók esetében kétszer nagyobb annak a valószínűsége, hogy munkanélküliek lesznek, mint a rezidens népesség esetében. A francia Caritas jelentése szerint az uniós államokból érkezők esetében mért munkanélküliségi ráta megegyezik a franciákéval, szemben a Tunéziából, Marokkóból, Algériából, Törökországból érkezettekkel, akiknél a ráta 30 százalékkal magasabb. A munkanélküliség, tartós munkanélküliség már valamilyen financiális szükségletet, illetve segítséget feltételez. Ez azonban nemcsak rájuk igaz, számos olyan bevándorló él ugyanis a fejlett országokban, akik dolgoznak, mégis rászorultak, mivel jövedelmük jóval alacsonyabb, mint az adott ország polgárai esetében. Ausztriában a bevándorlók átlagosan 17 százalékkal keresnek kevesebbet, mint az osztrákok, de hasonló a helyzet Franciaországban, vagy Belgiumban. Svédországban a hetvenes évtizedhez képest jelentősen nőtt a jövedelmi olló a svédek és a bevándorlók között, míg 1970-ben még csak 3% volt, addig a kilencvenes évek végén már 14 százalék (Caritas Europa, 2006). Mindezek alapján nem meglepő, hogy a különböző nemzeti szegénységkutatások a bevándorlók körében mért magasabb szegénységi rátákra, illetve kockázatra hívják fel a figyelmet. Az Egyesült Államokban 2007 és 2008 között 12,5 százalékról 13,2 százalékra nőtt a hivatalos szegénységi ráta. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelenleg közel 40 millió ember él szegénységben. Az egyes társadalmi csoportok között jelentős eltérések mérhetőek. Míg a fehérek körében a ráta 8,6 %, addig az ázsiai származásúak körében már 11,8, a spanyol anyanyelvűek esetében 23,2, a feketék körében pedig 24,7 százalék (U.S. Census Bureau, 2009). Hasonló tendenciákról számolnak be a lokális szegénységkutatások. Az elmúlt közel húsz évben München városában folyamatosan nőtt a szegénységben élők száma és aránya. 1986ban 83 000 fő minősült szegénynek a helyi szociális szolgáltatók felmérése szerint, ezzel szemben 2007-ben már 182 000 fő. Helyi szinten is jelentős különbségek tapasztalhatóak a német és nem német lakosok között. Míg a németek körében az 1000 főre jutó szegények száma 48 fő, addig a bevándorlók esetében már 102. Különösen problematikus a gyermekek szegénysége, hiszen a bevándoroltak gyermekei körében ez az arány már 275 fő és 148 fő között mozog, annak függvényében, melyik életkori csoportot vesszük figyelembe. Természetszerűleg a bevándorlók körében magasabb a különböző szociális támogatásokban, segélyekben részesültek száma és aránya is, körükben igen magas azoknak a száma, akik kizárólag szociális transzferekből élnek. A jogosultságok természetesen igen különbözőek, a bevándorlók jogi státuszától függően változnak, vannak olyan csoportok, amelyek egyes esetekben semmilyen támogatásra nem jogosultak. Münchenben nemcsak a materiális szegénység egyes típusai okoznak problémát. Az utcai munkások által rendszeresen végzett felmérések eredményei alapján a hajléktalanok körében folyamatosan nő a bevándorlók száma és aránya. A kilencvenes évek közepén arányuk még alig érte el a 3 százalékot, 2007-ben már 15,1 százalék volt (Romaus et al, 2008). Hasonló eredményekről számolnak be egyes nemzeti felmérések is. Olaszországban, egy 2002-ben végzett és 7 nagyvárosra kiterjedő kutatás vizsgálta a hajléktalanellátás intézményeit és jellemzőit. A területen dolgozó szociális munkások arról számoltak be, hogy klienseiknek legalább a fele migránsokból áll, illetve, hogy komoly problémát jelent a hivatalos papírokkal nem rendelkező bevándorlókkal végzett munka. Az 1999-ben Svédországban lebonyolított „Mapping Excercise” elnevezésű kutatás szerint az országban felmért hajléktalanok 30 százaléka nem Svédországban, vagy Finnország46
ban született. Egy 2002-es berlini felmérés igen hasonló eredményeket hozott, az egyik intézmény vezetője szerint „ezek az emberek szívesen jönnek hozzánk, mert tudják, hogy bürokráciamentesen és különösebb kérdezősködés nélkül kaphatnak segítséget a különböző hivatalos papírok beszerzésében”. A FEANTSA (European Federation of National Organisations working with the Homeless) 2004-ben megjelent „Immigration and Homelessness in Europe” című jelentésében arról számol be, hogy létezik egy minta, amelynek alapján a bevándorlók meghatározott csoportjai nagyobb valószínűséggel válnak hajléktalanná, függetlenül attól, hogy az unió egyes tagországai között jelentősebb eltérések is mérhetőek. A domináns csoportok elsősorban Afrika egyes országaiból érkeznek, demográfiai szempontból pedig felülreprezentáltak a nők és a fiatalok (Caritas Europa, 2006). A materiális szegénység mellett így a lakhatással kapcsolatos problémák is jelentős gondot okoznak a bevándorlóknak. Az enklávék nyilvánvalóan segítséget nyújthatnak ennek megoldásában is, ugyanakkor a segítség gyakorta egyet jelent a gátlástalan kizsákmányolással is, mivel számos korábbi bevándorló (vagy helybeli) komoly üzletet csinál lakások, vagy szobák bérbeadásával, természetesen illegálisan. Egy Münchenben lebonyolított igen részletes vizsgálat eredményei alapján az újonnan érkezett bevándorlók kiszolgáltatott helyzetére jellemző, hogy a magas árak miatt „albérlőként” laknak kicsi, átlagosan 20 négyzetméteres lakásokban, amelyet az esetek többségében kénytelenek öt, nyolc, gyakorta tíz másik emberrel is megosztani. Egy középkorú házaspár másfél évig élt egy ilyen kis lakásban három másik párral. Az albérletért 800 márkát fizettek, ehhez jött még 200 márka rezsi, amiben nem volt benne a fűtés és a víz, mivel fürdőszoba nem volt a lakásban, a mosakodást máshol kellett elintézniük. Az üzletek természetesen szóban köttetnek, papírok nélkül, így gyakori, hogy a megállapodások csak igen rövid ideig érvényesek. A kutatásban résztvevő egyik interjúalany így mesélt ezekről a helyzetekről: „…ez egy nehéz téma. Vannak olyan honfitársaink, akik üzletet csinálnak ebből. Nekem 900 márkát kellett havonta egy kis, 15 négyzetméteres lakásért fizetni, ebből ötszázat előre. Hat hónapig laktam ott, aztán az előleg egyszer csak 730 lett. Ismertem egy asszonyt, akinek már második nap el kellett költöznie az emelés miatt. Egy olasz 20 négyzetméteres lakást adott ki tíz embernek, akiktől fejenként 200-220 márkát kért.” (Anderson, 2003). A lakások felszereltsége az esetek többségében igen hiányos, néhány széken, illetve ágyon kívül gyakorlatilag semmit nem tartalmaz, az emberek egy része arról számolt be, hogy gyakorlatilag hónapokon vagy éveken keresztül a földön aludt, miközben éjszakánként csótányok szaladgáltak a lakásban. A zsúfoltság és a különböző nemzetiségű bevándorlók ilyenfajta együttélése természetesen nem problémamentes, gyakoriak a kisebb-nagyobb lopások. Egy asszony nemcsak arról számolt be, hogy gyakorta meglopták, hanem arról is, hogy egyszer csillagászati telefonszámlát kapott (2000 márkáról), mivel valaki az ő telefonját használta arra, hogy rendszeresen hazatelefonáljon. A bevándorlók egy része azonban mindezt szinte természetesnek tartja. Gyakorlatilag azért érkeztek, hogy dolgozzanak, pénzt keressenek, és minél többet tudjanak megspórolni, amihez magától értetődő módon tartozik hozzá az olcsó lakhatás. Mindegy, hogy barátoknál, ismerősöknél laknak feketén, vagy egy lakóközösségben többen, a lényeg, hogy minél többet tegyenek félre. Az egyik interjúalany így fogalmazott: „A munkának élnek. Egyikőjük egy kofferben tartotta az összes pénzét, amit állandóan magával hordott, kb. 30 000 márka lehetett benne. Ezek az emberek mihamarabb haza akarnak menni. Ez az ember rendkívül csalódott volt, mikor hazament, mert kiderült, hogy 47
a havonta hazautalt pénzt (kb. 500 márkát küldött haza minden hónapban) a rokonság teljes egészében elverte. Visszajött Németországba és tovább dolgozott, de ezután csak 100 márkát küldött haza havonta, a többit magánál tartotta. A honfitársaim egy része nagyon igénytelen. Gond nélkül megélnek a legrosszabb körülmények között is, egyikőjük azt írta egyik levelében a családjának, hogy itt még a börtönök is olyanok, mint egy szálloda.” (Anderson, 2003). A bevándorlók szociális problémáiból következően rászorultságuk általában erőteljesebb, mint a rezidens népességé. Gyakori azonban, hogy az adott ország lakosai előítélettel fogalmaznak meg olyan kijelentéseket, melyek szerint a bevándorlók sokkal több támogatást, segélyt kapnak, mint ők. Ezek a kijelentések csak egyes országok, illetve jóléti rendszerek esetében igazak, ahogyan arra többek között Anastassova és Paligorova kutatásai is rámutattak. Az Egyesült Államok esetében a bevándorlók szignifikánsan kevesebb támogatásban részesülnek, mint az amerikai állampolgárok, elsősorban a liberális módon értelmezett állami szerepfelfogásnak köszönhetően, Európában pedig igen eltérő a helyzet, országról országra változik, attól függően, hogy miként értelmezik az állam jóléti feladatait. A bevándorlók főleg a skandináv államokban (elsősorban Svédországban) részesülnek magasabb támogatásban, elsősorban azért, mert a szociáldemokrata jóléti rendszer számára a szociális egyenlőség megteremtése, illetve a család megerősítése áll a középpontban. Ezekben az országokban a bevándorlók azért is részesülnek több támogatásban, mert általában kedvezőtlenebb a munkaerő-piaci helyzetük, sok közöttük a munkanélküli, illetve számosan nagycsaládosak, azaz több gyermeket nevelnek, mint a rezidens népesség. Némileg eltérő a helyzet a nyugat-európai országokban, többek között Belgiumban és Németországban, ahol az állam a családok tekintetében elsődlegesen a főkeresőket támogatja, így az individuális jellemzők befolyásolják inkább a bevándorlóknak adható szolgáltatásokat. Európában tehát több országra is igaz a támogatások nagyobb aránya, de ezt elsősorban nem a bevándorló státusz határozza meg, hanem a foglalkoztatottság, illetve a családi struktúra (Anastassova-Paligorova, 2005). Az említett nyugat-európai országokban számos esetben fordul elő, hogy a bevándorlók kisebb összegű támogatásokban részesülnek, mint pl. a németek, vagy a belgák. A német Caritas felmérése szerint azok a bevándorlók, akiknek a jogi státusza már rendeződött és jogosultak valamilyen segélyre, közel 30 százalékkal kisebb támogatásban részesülnek, mint a német rászorulók. Jelentős részük ezt a támogatást nem is anyagi formában kapja, hanem valamilyen természetbeni juttatás, pl. étkezési jegy formájában. Dániában 2002 júliusa óta módosították a jogosultság feltételeit, az adható segély összege pedig olyan alacsony, hogy biztosan nem lehet belőle a lakhatás, az étkezés és a ruházkodás kiadásait fedezni, a közösségi aktivitás egyes formáiról már nem is beszélve. Még rosszabb, hogy azok a családtagok, akik a családegyesítés programjának keretében érkeznek az országba, egyáltalán nem jogosultak semmilyen támogatásra. A dán szakértők így egy folyamatosan bővülő, mélyszegénységben élő csoport kialakulásáról beszélnek, amelyet szinte kizárólag bevándorlók alkotnak (Caritas Europa, 2006). Migráció és bűnözés Témánk szempontjából kevésbé tűnik fontosnak az illegális migráció jogi szabályozása, ugyanakkor mégis szükséges foglalkozni vele, mivel számos európai ország szigorította jogszabályait az utóbbi években. Legutóbb Olaszország módosította az illegális bevándorlókra vonatkozó jogszabályait 2009 nyarán, amely heves ellenreakciókat váltott ki, nemcsak a jogvédő szervezetek részéről, a jelentős szigorításokat tartalmazó törvény még a Vatikán ellenkezését is kiváltotta. 48
A törvény bűncselekménynek minősíti az illegális bevándorlást, büntetni rendeli azt is, aki a menekülőket befogadja, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi az illegális bevándorlók gyerekeinek anyakönyvezését. A törvény kötelezővé teszi minden szülőnek, hogy amikor anyakönyveztetik újszülött gyereküket, papírokkal igazolják, hogy törvényesen tartózkodnak Olaszországban. Olasz szociális szakemberek szerint ennek eredménye az lesz, hogy létrejön a láthatatlan gyerekek nemzedéke, amely a szociális rendszeren kívül rekedve nő fel. A törvény értelmében az elfogott illegális bevándorlóra ötezer és tízezer euró közötti pénzbüntetés, valamint kitoloncolás vár. Silvio Berlusconi kormánya eredetileg börtönbüntetéses törvényt akart, de mivel az olasz börtönök zsúfolásig teltek, enyhült az eredeti elképzelés. A törvény egyik legvitatottabb része az az intézkedés volt, amely engedélyezi polgárőr csoportoknak, hogy a közrend érdekében fellépjenek a szabályok megsértői ellen. A heves tiltakozások hatására végül úgy módosult a törvény, hogy a helyi önkormányzatok szigorú fennhatósága és ellenőrzése alá rendelték ezeket a csoportokat. A szigorítások bizonyos szempontok figyelembe vételével érthetőek, hiszen a nemzetközi migrációra iparszerű méretekben épült rá a szervezett bűnözés, embercsempészettel, prostitúcióval, kábítószer-kereskedelemmel, a hamis papírok piacával. Szociális szempontból az utóbbi érdemel kiemelt figyelmet, hiszen a migránsok számára a hivatalos papírok belépőt jelentenek egy új világba, munkavállalásra jogosíthatnak, esetleg tanulásra és képzésre, családegyesítésre és az adott országon, esetleg az unión belüli szabad mozgásra. A papírok egzisztenciális biztonságot jelenthetnek, így nem meglepő, hogy az egyébként egyre jobb minőségű hamis papíroknak jelentős méretű piaca alakult ki a célországokban. A kutatások arra utalnak, hogy ezen a területen is létezik egy külső és egy belső piac. A külső piac azt jelenti, hogy már az „óhazában” vagy az „óhazából” meg lehet rendelni – különböző közvetítőkön keresztül – a legkülönfélébb papírokat, amelyeket aztán a szervezet tagjai bárhová leszállítanak. Az ilyen papírok nemcsak a beutazást szolgálhatják, gyakoriak a rövidebb időre szóló vízumok (munkavégzésre szóló engedéllyel kiegészítve), illetve a továbbutazásra szóló engedélyek. Konkrét példát említve valaki kap egy rövid időre szóló engedélyt, hogy pl. egy Németországban megrendezett nemzetközi vásáron dolgozhasson, továbbutazási engedéllyel. Ebben az esetben az adott személyek igen rövid németországi tartózkodás után továbbindulnak más országokba (gyakorta Spanyolországba), hogy ott próbáljanak munkalehetőséget találni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen módon, kívülről érkező papírok egy jelentős része Kelet-Európában készül, és jelentős részük nem is tekinthető hamisnak. A belső piacon egyértelműen a hamis papírok dominálnak. Ahogyan egy müncheni kutatásban készült interjú alanya elmesélte: „Azoknak az embereknek, akik itt akarnak maradni, két lehetőségük van. Vagy elmerülnek papírok nélkül, vagy hamis papírokkal élnek. Hamis papírokkal még mindig jobb, mint teljesen papírok nélkül. Általában útleveleket vásárolnak. Nekem francia útlevelem van, ami ezer márkába került. Egy francia személyi igazolvány 300 és 500 márka között mozog. Az albánok inkább olasz útleveleket vesznek, részben azért, mert úgy néznek ki, mint az olaszok, részben azért, mert közülük elég sokan beszélnek is olaszul. Az Észak-Afrikából érkezők logikus módon francia papírokat keresnek, jól is beszélnek franciául”. A belső piacon ugyanakkor nemcsak az útlevelek, személyi igazolványok keresettek, hanem a legkülönfélébb papírok, pl. betegségbiztosítási kártyák, születési, vagy éppen házasságkötési anyakönyvi kivonatok. Hasonló módon nagy a kereslet az egyes szociális intézmények, szervezetek által megkövetelt dokumentumok iránt. Ezen a területen gyakorta groteszk esetek is jellemzőek. Az 49
egyik civil szervezet képviselője számolt be arról, hogy kliensüktől a helyi „szociális iroda” a jogi szabályozásnak és az előírásoknak megfelelően olyan dokumentumokat is kért, amelyek a kliens hazájában nem léteznek, így az kénytelen volt hamisíttatni azokat (Anderson, 2003). A migráció és a bűnözés kapcsolatának egy másik dimenziója a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények alakulása. Az Egyesült Államokból származó statisztikai kimutatások szerint a fekete lakosok, illetve a fekete bőrű fiatalok többször kerülnek összetűzésbe a törvénnyel, mint a fehérek. Ugyanakkor az elkövetők száma és aránya igen alacsony az ázsiai származásúak esetében. Németországban ugyanakkor pl. a fiatalkorú bűnözők a letelepedési engedéllyel bíró fiatalkorúak, vagy a másod- illetve harmadik generációs lakosok - például a török lakosság körében -, vagy olyanok, akik már német állampolgárok, de még nem integrálódtak a német kulturális hagyományokba, például a repatriált (orosz) fiatalok. Ha létezik olyan elmélet, amely képes mindkét esetet megmagyarázni, az vagy a hagyományos strukturális lehetőségek elmélete lesz -, amely a bűnözést úgy fogja fel, hogy az bizonyos társadalmi csoportok hiányzó lehetőségeinek következménye, mivel az elkövetők nem tudják kívánt céljaikat legális úton megvalósítani -, vagy pedig az az elmélet, mely szerint a nyugati, kapitalista társadalmakban megjelenő kihívások emigrációra ösztönzik a mobilabb embereket, akik aztán hazájukat elhagyva, társadalmi gyökerek nélkül maradnak (Greca, 2003). Példák a jó gyakorlatokra Bár az eddigi kutatások eredményei arra utalnak, hogy a bevándorlók társadalmi integrációja korántsem problémamentes, számos szociális problémával jár, ideértve a szegénységi kockázatot, a munkanélküliséget, a társadalmi izolációt, stb. Még a korábban megoldásnak tűnő enklávék szerepe is paradox módon változott az utóbbi évtizedekben. Ugyanakkor a LOSS Project keretén belül a kutatócsoport találkozhatott több olyan modellprogrammal, amelyek adaptálása legalább megfontolásra érdemes. Az Egyesült Államokban a legjobb módszerekkel az önszerveződő lakóközösségek körében találkozhattunk. A különböző nemzetiségű csoportok nagyon aktívak. Cincinnatiban a latin-amerikaiak, kínaiak, az ázsiaiak, vagy a zsidó közösségek törődnek sorstársaikkal, és felelősséget vállalnak értük. Részben ennek köszönhető, hogy a bűnözés aránya meglepően alacsony ezeken a területeken. Emellett ezek a közösségek igen ügyesen és szervezetten képviselik érdekeiket. Jó példa erre a Peaslee lakótelep, Cincinnati „Rajnán-túli” negyedében. Ebben a negyedben a fekete és fehér lakosság együtt folytat olyan tevékenységeket, melyekkel meg tudják védeni lakóhelyüket, javítani tudnak életkörülményeiken, és próbálnak jobb jövőt biztosítani gyermekeiknek. Többek között pénzt gyűjtöttek azért, hogy házakat vegyenek meg és újítsanak fel lakóhelyükön, ily módon akadályozva meg pénzügyi spekulánsok ingatlanvásárlásait a környéken. A bevándorlókkal kapcsolatos szociális munka egy másik kitűnő példája a (részben a LOSS-Projectből „kinőtt”) REGSAM (regionális szociális munka) program Münchenben. Az egyes városrészekben, különböző egészségügyi, szociális szervezetek és oktatási intézmények működnek együtt önkéntes csoportokkal, hogy javítsák az ott élő bevándorlók életkörülményeit. Egy másik sikeres bevándorlási és kulturális beilleszkedési mintával is találkozhattunk az egyesült államokbeli zsidó közösségeknél, nevezetesen azzal a móddal, ahogyan segítik a volt Szovjetunióból érkező bevándorlókat. Ennek a jól működő modellnek több olyan része is van, melyeket érdemes lenne más országokban is bevezetni. Ha egy bevándorló család érkezik, a lakóközösségből egy család felelősséget vállal értük és figyelemmel kíséri beilleszkedésüket az elkövetkező 3 évben. A fogadó család saját pénzéből biztosítja a frissen érkezett 50
család első havi kiadásait. Ezután a zsidó közösség hivatalos szerződést köt a bevándorló családdal, anyanyelvükön, az elkövetkező két év programjáról, részletesen ismertetve a közösség vállalásait és a bevándorlók kötelezettségeit. A közösség folyamatosan nyomon követi a beilleszkedési program végrehajtását: a fogadó családoknak rendszeresen számot kell adni a bevándorló család fejlődéséről, például nyelvtudásáról, szakképzettségéről, eligazodási képességéről az amerikai mindennapi életben stb. Elvárják, hogy két év múlva, bizonyos esetekben három év múlva a bevándorlók a közösség felelős tagjaivá váljanak, és hogy képesek legyenek önmagukat ellátni és képviselni, mint az Egyesült Államok teljes jogú állampolgárai. Az egyes és sikeresen működő modellek természetesen nem minden esetben adaptálhatóak. Regionális problémákra keresve megoldást, a regionális tevékenységek csak időnként bizonyulnak hatékonynak. De az összehasonlításból talán az is kitűnik, hogy a regionális szervezeteknek igenis van lehetőségük a problémák kezelésére. Ha megvizsgáljuk a bevándorlással és kulturális beilleszkedéssel kapcsolatos tevékenységi formákat, nehezen eldönthető, hogy melyek jelenthetik a legjobb megoldást. Ennek fő oka az, hogy a probléma kezelési kísérletei ritkán zajlanak laboratóriumi körülmények között, következésképpen nem könnyű eldönteni, hogy mely tényezők jelentenek sikeres beavatkozást, és melyek vezetnek kudarchoz. Mindemellett nem könnyű meghatározni az értékelési szempontokat sem: az erkölcsi normákat nem mindig lehet gazdasági vagy politikai követelményekkel összhangba hozni. Végül pedig: a beavatkozás sikeres volta gyakran csak hosszú idő múltán derül ki, ami az első pillanatban eredménynek látszik, később számos, nem kívánt negatív mellékhatás előidézője lehet. A programok sikerességét nagyban befolyásolja az, hogy egy adott társadalom mennyire befogadó, mennyire toleráns. A LOSS program során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenleg érvényes politikai elképzelések nem minden esetben találnak össztársadalmi elfogadásra. A multikulturalizmus koncepciója Európában és az amerikai salátástál koncepció nem hasonlít annyira egymásra, mint ahogy az az első pillanatban látszik. A salátástál koncepció egy olyan országban alakult ki, amelynek 200 éves tapasztalata van a belső migrációból eredő beilleszkedési problémák kezelésében. Számos, a múlt század végén jelentkező társadalmi gondot megoldott a nyugatra vándorlással. Európában és különösen Németországban a multikulturalizmus koncepcióját jól képzett, középosztálybeli állampolgárok alakították ki, és igen kérdéses ma már, hogy elfogadja-e az egész lakosság és minden társadalmi osztály. Amennyiben a migránsokkal végzett szociális munka területén vizsgáljuk ezt a problémát, feltétlenül ki kell térni az antirasszista szociális munka dilemmájára. A nyugati államokban a szociális munkások többsége középosztálybeli, fehér származású, klienseik viszont számtalan kultúrát képviselnek. A rasszizmus olyannyira beivódott a mindennapjainkba, hogy áthatol a szociális munka ideológiáján és gyakorlatán is, és csak folyamatos önreflexióval lehet felülemelkedni rajta. Azaz a mégoly érzékenynek és toleránsnak gondolt szociális szakemberek is éppúgy érintettek lehetnek, mint a hétköznapi emberek. Az önreflexió mellett megoldást jelenthet a kulturálisan kompetens szociális munka gyakorlata, azaz az a „követelmény”, hogy a szociális munkás ismerje azoknak az etnikai csoportoknak a jellemzőit, amelyek tagjaival dolgozik. Ez a tudás több szempontból is fontos. Egyrészt rávilágít a különböző elméletek hasznosságára és fontosságára, valamint előtérbe helyezi a kritikus gondolkodást. Ezek az ismeretek segítik a szociális munkást, hogy kialakítsa a gyakorlatot, összeegyeztethetővé tegye a kulturális sajátosságokkal, elvárásokkal, ezáltal pedig növelje a siker esélyét. A kliens kultúrájának megismerése (a kliens kultúrájára jellemző problémamegoldási stratégiák, teherbírás, közösségi erőforrások stb. feltárása) segít meghatározni azokat a tényezőket, amelyek relevánsak a kliens problémájában, illetve azokat, amelyek hozzájárulhatnak a probléma megoldásához (Kováts et al., 2006; Bognár, 2008). 51
Hazánkban különösen problematikus a helyzet mindkét említett területen. Magyarországon még igen hiányosak az emigránsok számára kínált szociális szolgáltatások, illetve számos empirikus kutatás eredménye alapján elmondható, hogy a magyarok egy jelentős része befogadás ellenes, tízből három lakos vallja azt, hogy országunkba egy menedékkérőt se engedjünk be. Az adatok azt mutatják, hogy még egy fiktív nemzet (a TÁRKI kutatásából elhíresült nem létező piréz nemzet) kapcsán is képesek vagyunk elutasítóan viselkedni.
52
Jáczku Tamás:
IV. 2. Bevándorlók munkaerő-piaci helyzete és foglalkoztatási lehetőségei 1. a régió főbb munkaerő-piaci jellemzői A Nagyalföld északi, északkeleti részén található Észak-alföldi régió az ország legkevésbé fejlett, a mai gazdasági felfogás szerint tradicionálisan elmaradott régiója. A régiót alkotó három megye – Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg – mindegyike stagnál, vagyis gazdasági növekedésük néhány százalékpontos ingadozással nagyjából az országos átlagnak felel meg. A munkanélküliség szintje nagyon magas, a foglalkoztatottság alacsony. Területe (17729 km2) alapján az ország második legnagyobb régiója. Településszerkezetére részben történelmi, részben természetföldrajzi okokból jellemző a nagyobb, legtöbb esetben mezővárosi hagyományokkal rendelkező nagyközségek, illetve kisebb és nagyobb városok hálózata. A régió munkaügyi központja, Nyíregyháza, a térség második legnépesebb városa. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok eredményeként a 2000-2007 közötti időszakban az Észak-alföldi régió népessége 3,2%-kal csökkent, a fogyás az országos jellemzőnél nagyobb mértékű volt. 2008. január 1-jén az itt élő lakosság száma 1 514 fő volt, ezzel még mindig az ország legnépesebb régiója. A népességszám csökkenése nem egyformán érintette az egyes megyéket. Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt a legjelentősebb, ahol mind a természetes szaporodás, mind a vándorlás egyenlege kedvezőtlenül alakult, de a régió másik két megyéjében is jelentős visszaesés következett be az ott élők számában. A népesség korösszetételre jellemző, hogy lényegesen fiatalabb az országos átlagnál, és a régió egyes területein számottevő eltérést mutat. Az Észak-alföldi régió az ország legkevésbé fejlett régiója, bár a fajlagos GDP-értéket tekintve nem sokban marad el Észak-Magyarországétól, a Dél-alfölditől és a Dél-Dunántúlétól, stabilan őrzi utolsó helyét a régiók rangsorában. Az iparosításnak köszönhetően 1975-ben még megközelítette az országos fejlettségi szintet, ám a rendszerváltozást követő visszaesés azóta is folyamatosan tart. A 2006. évi 1 490 ezer Ft/fő összeg az országos (fővárost is magában foglaló) átlagnak 63,1%-a. Szabolcs-Szatmár-Bereg e tekintetben is jelentős elmaradottságát mindennél jobban mutatja, hogy az egy lakosra jutó GDP nagysága nemhogy nőtt, hanem inkább csökkent a 2000. évhez képest, és mintegy 20%-kal alacsonyabb, mint Hajdú-Biharban. 2007-ben továbbra is az ország legfejlettebb térsége Közép-Magyarország és a rangsor utolsó helyén álló Észak-alföldi régió egy főre jutó GDP-je között változatlanul 2,6-szoros a különbség.
53
3. ábra. A GDP értéke, megoszlása, az egy főre jutó GDP, valamint a bruttó hozzáadott érték megoszlása régiónként, 2007
(Forrás: Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Tájékoztatója 2009. október) A fővárost is magában foglaló Közép-Magyarország adatát figyelmen kívül hagyva a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező Nyugat-Dunántúl és a legalacsonyabb értéket mutató Észak-alföldi régió között ennél lényegesen mérsékeltebb, 1,6-szeres különbség tapasztalható. Ezek a térségi különbségek szoros kapcsolatban vannak a foglalkoztatottsággal is. 2008 azonos időszakához viszonyítva 2009. I. félévében a gazdasági teljesítmény kisebbnagyobb mértékben zsugorodott. Az ipar teljesítménye, a megyei székhelyű építőipari vállalkozások produktuma és a gazdasági szervezetek beruházása egyaránt mérséklődött, és a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma is elmaradt az egy évvel korábbitól. Tovább szűkült az alkalmazásban állók száma, és az országosnál nagyobb mértékben csökkent a reálkereset. A befejezett új lakások száma visszaesett. Ezek az információk mind a gazdasági recesszió hatásával függnek össze. 4. ábra. Fontosabb gazdasági jelzőszámok, 2009. I. félév (2008. I. félév = 100) az Észak-alföldi régió megyéiben
Hajdú-Bihar megye
Jász-Nagykun-Szolnok
(Forrás: KSH, stADAT táblák Általános gazdasági mutatók) 54
Szabolcs-Szatmár-Bereg
A régió alapvetően továbbra is mezőgazdasági karakterű, mely különösen igaz SzabolcsSzatmár-Beregre, ellentétben Jász-Nagykun-Szolnokkal. Viszonylag jelentős a térségben, és főként Jász-Nagykun-Szolnok megyében a feldolgozóipar értéktermelése és aránylag jelentős többletsúlya van az országos átlaghoz képest az építőiparnak, az oktatásnak és az egészségügynek is. Az ipari termelés növekedése a régióban nem mutatott jelentős eltéréseket az országostól a legutóbbi évekig, majd Jász-Nagykun-Szolnok megyében az országosnál gyorsabb arányú fejlődés indult meg, de 2006-ról 2007-re – követve az országos trendet – mindhárom megyében visszaesés következett be. A régió helyzetét, elmaradottságát jól szemlélteti, hogy a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (IX. 17.) Kormány-rendelet nyolc Észak-alföldi régióbeli, köztük hat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistérséget sorolt az ország leghátrányosabb helyzetű (33 db) kistérségei közé, így ezek a kistérségek egy komplex programcsomag alapján a következő években garantált gazdaságfejlesztési és a társadalmi problémákat enyhíteni hivatott támogatásban részesülnek. A bruttó és nettó keresetek az egész országban – a Dél-alföldi régióval együtt – itt a legalacsonyabbak, helyenként alig érik el az országos átlag 80%-át. Belső egyenlőtlenségek e tekintetben is felfedezhetők: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hátránya itt is egyértelműen érzékelhető, míg Hajdú-Bihar munkavállalói kissé jobb helyzetben vannak A foglalkoztatottak száma az Észak-alföldi régióban hosszú ideig folyamatosan növekedett, egészen 2003-ig, amikor a foglalkoztatási ráta 45,9% volt. 1.1. Az Észak-alföldi régió gazdasági aktivitása a KSH adatai alapján148 A régióra jellemző a munkanélküliek magas száma, nagyobb hányada iskolázatlan, szakképzettséggel nem rendelkezik, ebből adódóan a tartósan nyilvántartottak táborát növelik, elhelyezkedési esélyük gyakorlatilag nullával egyenlő. Az alacsony foglalkoztatottság, valamint a magas munkanélküliség hatással van a lakosság jövedelmi viszonyaira. A 2007. évi adatokat tekintve az egy adófizetőre jutó jövedelem mintegy 15%-kal alacsonyabb az országosnál. Az Észak-alföldi régióban 2007 végén 136 ezer regisztrált vállalkozás volt, ami a Magyarországon regisztráltaknak 11%-a. A vállalkozási aktivitás relatíve alacsony, ezer lakosra 90 vállalkozás jut, ez az országos átlagnak 73%-a, míg a Budapest nélküli vidéki átlagnak 86%a. A regisztrált vállalkozások kevéssel több, mint harmadát társas formában alakították. A legtöbb vállalkozás (74%) szolgáltatásra alakult, 14%-uk építőipari, 12% mezőgazdasági tevékenységet végez. A gazdasági válság foglalkoztatásra gyakorolt hatását értékelve, a KSH negyedéves munkaerő-felmérésének eredményeit 2008. IV. negyedévétől vizsgáltuk meg. Az Észak-alföldi régióban – 2008 utolsó és 2009 első két negyedévének átlaga alapján, az egy évvel korábbi azonos negyedévek átlagához képest – a foglalkoztatási helyzet az országost meghaladóan romlott. Az 1 139,6 ezer fős 15-74 éves népességéből 573,7 ezer fő volt gazdaságilag aktív, amely 0,8 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Az aktivitási arány hasonló időintervallumban 50,4%-ról 50,3%-ra módosult, ami az országosnál 4,2 százalékponttal alacsonyabb. Térségünkben a gazdaságilag aktív népességen belül a foglalkoztatottak száma 17,7 ezer fős csökkenést mutatott a bázisidőszakhoz képest. Aránya 43,3%-nak felelt meg, ami jelentős mértékben elmaradt az országos – szintén 148 KSH negyedéves munkaerő-felméréseinek adatai alapján Tárgyidőszak: 2008. IV. és 2009. I.-II. negyedévek átlaga Bázisidőszak: 2007. IV. és 2008. I.-II. negyedévek átlaga
55
csökkenő – 49,5%-os foglalkoztatási rátától. A munkanélküliek 79,9 ezer fős létszáma 13,1 ezer fővel (19,5%-kal) volt több az egy évvel korábbinál, arányuk 11,6%-ról 13,9%-ra emelkedett. Az országos adatokhoz viszonyítva mindkét vizsgált időszakban lényegesen (+3,8 és +4,8%-ponttal) kedvezőtlenebb e mutató értéke. 5. ábra. A 15-74 éves gazdaságilag aktív népesség összetételének megyénkénti változása az
Észak-alföldi régióban A régióban foglalkoztatottak létszámcsökkenésének fele Hajdú-Bihar megyét érintette, ahol 8,5 ezer fővel (4,5%-kal) 179,4 ezerre apadt a létszámuk, a népességen belüli arányuk 2%-ponttal 43,6%-ra mérséklődött, ami ennek ellenére is meghaladta a régiós átlagot. Jász-Nagykun-Szolnok megye rendelkezik régiós szinten a legkedvezőbb (47,5%-os) foglalkoztatási rátával, ami 2%-ponttal alacsonyabb, mint az országos érték. Az itt foglalkoztatottak száma csökkent a legkevésbé (2,5%-kal), létszámuk 146,6 ezerről 143 ezer főre mérséklődött. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ugyanakkor a 1574 éves népesség mindössze 40,2%-ának volt munkaviszonya a vizsgált időszakban, ami 171,3 ezres létszámot jelentett. A foglalkoztatottak számának csökkenésével párhuzamosan növekedett a munkanélküliek létszáma. A 13 ezres régiós növekedésből 6,8 ezer fő az egyébként is rendkívül magas munkanélküliséggel jellemezhető szabolcsi térséget érintette, 19,7%-os munkanélküliségi rátát eredményezve. Ez a bázisidőszakban számítottól 3,2%-ponttal volt kedvezőtlenebb. Az Észak-alföldi régió közel 80 ezres munkanélküli létszámának több mint fele SzabolcsSzatmár-Beregben él. 1.1.2. Nyilvántartott álláskeresők Az Észak-alföldi régióban, 2009. I-IX. havában nyilvántartott álláskeresők 126 797 fős átlagos létszáma az előző év hasonló időszakához képest 14,9%-kal emelkedett. Ez jóval alacsonyabb, mint az országos 25,9%-os bővülés. A létszámbeli változás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (+5 902 fő), a növekedés dinamikája pedig Jász-Nagykun-Szolnok megyében (+24,7%) volt a legnagyobb.
56
6. ábra. A nyilvántartott álláskeresők létszámának változása az Észak-alföldi Régióban (20092008. I-IX. hónap)
A kirendeltségenkénti létszámváltozások mértéke -11,7% és +53,1% között szóródott. Átlag feletti növekedés főként Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében következett be. Regionális szinten a legfeljebb 8 általánost végzettek száma a vizsgált időszakban elérte az 58 857 főt, a regisztrált álláskeresőkön belüli arányuk egy év alatt 2,2%-ponttal 46,4%ra mérséklődött. Létszámuk 9,6%-os emelkedése a régióban regisztrált álláskeresők létszámnövekedését (+14,9%) nem érte el. A legnagyobb (+17,5%-os) változás Jász-NagykunSzolnok megyében történt. A 25 év alatti álláskeresők átlagos száma 23 046 fő, a 25-50 éveseké 84 583 fő, az 50 év felettieké 19 168 fő volt. 2008. év azonos időszakához képest mindhárom korcsoport létszáma emelkedett, a legnagyobb, 24,6%-os mértékű létszámnövekedés az 50 éven felülieknél következett be. A régióban 2009. I-IX. havában – 2008 hasonló időszakához viszonyítva – az álláskeresők között a férfiak száma 17,8%-kal (10 472 fővel), a nőké 11,6%-kal (5 996 fővel) volt több. A férfiak aránya 1,3%-ponttal 54,6%-ra nőtt. Mindhárom megyében a nemek megoszlása a férfiak túlsúlyát mutatta, a legnagyobb eltérés Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (55,544,5%), míg a legkisebb Jász-Nagykun-Szolnokban (53,5-46,5%) volt. Az álláskeresők 86,5%-a (109 689 fő) fizikai, 13,5%-a (17 108 fő) szellemi foglalkozásúként szerepelt a nyilvántartásban. A bázisidőszakhoz képest mind a fizikaiak (+14,6%), mind pedig a szellemiek (+17%) létszáma bővült. 1.1.3. Nyilvántartásba belépő álláskeresők Régiónkban a nyilvántartásba került álláskeresők száma 2009. I-III. negyedévében megközelítette a 118,1 ezer főt, ami 29,7%-kal (27 027 fővel) több belépési esetet jelentett, mint 2008. év ugyanezen időszakában. A kilenc havi összesítés alapján a legtöbb (48 202 fő) nyilvántartásba lépő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt, ezt követte Hajdú-Bihar megye 40 992-vel, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megye 28 899-cel. Az első alkalommal nyilvántartásba vett álláskeresők száma egy év alatt 5,6%-kal (689 fővel) 12 952 főre emelkedett, így az összes belépőkön belüli arányuk 11%-ra módosult. 57
1.1.4. Ellátások 2009 első kilenc havi átlagos adatai szerint a régióban a nyilvántartott álláskeresők 58,9%-a (74 689 fő) kapott jogszabályi előírások teljesülése alapján ellátást a munkaügyi központtól vagy a lakóhelye szerinti önkormányzattól, mely arány 0,9%-ponttal alacsonyabb, mint az előző év hasonló időszakában (59,8% - 65938 fő). Az ellátottak átlagos létszáma ez idő alatt 13,3%-kal (8 751 fővel) emelkedett. A régióban a járadék típusú ellátásban részesülők a regisztrált álláskeresők a 17,3%-át, a segély típusúban részesülők a 6,3%-át, a rendszeres szociális segélyben és a rendelkezésre állási támogatásban részesülők együtt pedig a 35,2%-át tették ki. A passzív ellátottak 44,4%-a Szabolcs-Szatmár-Beregben, 34%-a Hajdú-Biharban, 21,6%a Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt regisztrálva. Számuk legdinamikusabban (+27,5%) Jász-Nagykun-Szolnok megyében növekedett. Álláskeresőkön belüli létszámuk és arányuk megyénként a következők szerint alakult: HB: 25 414 fő - 58,5%, JNSZ: 16 111 fő - 61,8%, SZSZB: 33 162 fő - 57,9%. A vizsgált időszakban, a régió járadék típusú ellátásban részesülőinek száma megközelítette a 22 ezer főt, 38,5%-kal meghaladva a bázisidőszaki átlagos létszámot. Segély típusú ellátásban 13,4%-os növekedés következtében 8 044 fő részesült. Rendszeres szociális segélyben 17 986 fő, rendelkezésre állási támogatásban 26 705 fő részesült, így összesen átlagosan 44 690 fő (az álláskeresők 35,2%-a) szerzett jogosultságot az önkormányzatok által nyújtott támogatásokra, 3,9%-kal többen, mint 2008 azonos időszakában. Az önkormányzati ellátásban részesülők álláskeresőkön belüli legmagasabb aránya (38,7%) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt. 2. A munkaerőkereslet jellemzői a régióban A munkaügyi szervezet 1991 óta készít rövid távú munkaerő-piaci előrejelzéseket, ún. prognózisokat. Az alkalmazott módszer szerint a gazdálkodó szervezetek külön adatlapon önálló kitöltéssel adnak választ a tényadatokról, jövőbeni várakozásaik pedig személyes kikérdezéssel kerülnek felmérésre. A feltett kérdésekre minden esetben a vállalkozás tulajdonosa vagy a felső vezetés egy tagja válaszol, ez nagyban hozzájárul az adatok érvényességéhez és pontosságához. A KSH adatai szerint az Észak-alföldi régióban 2007-ben 108 228 olyan regisztrált gazdasági szervezetet tartottak nyilván, melyeknek ismertek voltak a létszámadatai. 9. táblázat. Gazdálkodó szervezetek létszámnagyság-kategóriák szerint az Észak-alföldi régióban Megnevezés
Összesen
Létszámnagyság-kategória 1-9 102.578
10-49 4.284
50-249 1.136
250 felett 130
108.228
Prognózisban részt vevők
304
351
251
54
925
Reprezentáció aránya (%)
0,3
8,2
22,1
41,5
0,9
Regisztrált gazdasági szervezetek*
* KSH, Tájékoztatási Adatbázis 2007. év (0 és ismeretlen létszámúak nélkül)
58
2.1 A prognózis eredménye 2009-re A cégek 75,3%-a változatlan létszámmal képzeli el működését 2009-ben, ez 675, főleg az 50 fő alatti létszám-kategóriába tartozó vállalkozást jelent, melyek többsége a kereskedelem, a feldolgozóipar, és az ingatlangazdálkodás területén tevékenykedik. A 144 létszámnövelést jelző cégnél l283 fő felvételére látnak lehetőséget 2009-ben, főként a 10-49 fős és az 50-249 fős létszámmal működők. A prognosztizált növekedés 60 százalékot meghaladóan várhatóan náluk realizálódik. Az ingatlanforgalmazóknál és a gumitermék gyártóknál 200-266 fő, míg a kereskedelmi vállalkozásoknál és a híradástechnikai termék gyártásával foglalkozóknál 102-106 ember talál munkát. 2009-re létszámcsökkentést a válaszolók 8,7%-a, 78 gazdálkodó szervezet jelzett, ahonnan 988 fő elbocsátására kerül sor. Ebből 424 fő a szállítás, raktározás, posta, távközlés, 138 fő a gép-, berendezésgyártás területéről. Ilyen irányú elképzelések nagyobb részt a 250 fő feletti munkavállalót foglalkoztatók részéről érkeztek. Az évközi létszámmozgások 2009-ben nem érnek el olyan méreteket, mint ahogy azt korábban 2008-ra jelezték a munkáltatók. Százzal kevesebben gondolják úgy, hogy bármiféle létszámmozgás lesz cégüknél. A kiáramlással számoló 159 vállalkozás közül az egyéb létszámleadás mellett döntők vannak többségben (71,7%). Az így feleslegessé váló létszám azonban kevesebb, mint ahányan a tudatos létszámleépítés révén veszítik el állásukat. Az elbocsátással, tudatos létszámleépítéssel munkavállalóitól megváló 54 cég mindegyike átlagosan 19 embernél többet küld el. Ez az a pont, ahol a 2008 őszén már érzékelhető kedvezőtlen világpiaci és pénzügyi helyzet kezdi éreztetni hatását. Eddig ugyanis a munkáltatók többségénél egyéb létszámleadás révén csökkent inkább a munkavállalók száma, 2009-re azonban ez már nem érvényes. A helyzet ugyanakkor ettől összetettebb, ha arra gondolunk, hogy a „nagyfoglalkoztatók” körében egyre inkább terjed munkaerőigényük kölcsönzött munkavállalóval történő kielégítése, mivel ez számukra olcsóbbá teszi a munkaerő „árát”. Igen jellemzővé kezd válni a határozott idejű munkaszerződéssel történő foglalkoztatás is. Az így alkalmazottakat munkaviszonyuk megszűnésekor az egyéb létszámleadás kategóriájába kell besorolni, ám ha a munkáltató olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen csökkenteni dolgozói létszámát, ez az a réteg, amelyiktől első körben megszabadul oly módon, hogy nem köt új szerződést sem a kölcsönző céggel, sem a munkavállalóval. Ilyen tekintetben tehát ez is egyfajta tudatos létszámleépítésnek minősíthető. Az egyéb létszámleadás révén a mezőgazdasági, az építőipari és kereskedelmi cégek válnak meg legnagyobb létszámban dolgozóiktól, de 50 fő feletti létszámcsökkenést terveztek az ingatlanügyletek, szállítás, raktározás, posta, távközlés, a feldolgozóiparon belül a gép-, berendezés- és papírtermék gyártás területén tevékenykedők is. Létszámfelvételben 212 munkáltató érintett összesen 2297 fő vonatkozásában. A felmérés időpontjában a 10-49 főnyi munkavállalóval rendelkezők gondolták úgy, hogy további bővítést hajtanak végre, de nem sokkal maradnak el mögöttük, az egy kategóriával magasabb létszámot foglalkoztatók sem. Az egyes gazdasági ágak közül nagyobb számban (336-354 fő) az élelmiszeriparban és az ingatlanügyletekkel foglalkozóknál nyílik lehetőség munkavállalásra. Az építőiparban, a kereskedelemben, a gumi-, műanyag termék gyártásban 200-215 fő, míg a mezőgazdaságban, a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátásban, valamint a híradástechnikai termék gyártásban 100-145 fő tud elhelyezkedni. A munkaerőpiacon 2009-ben is a szakképzettséggel rendelkezők kerülhetnek kedvezőbb pozícióba, bár előnyük némiképp csökkent az előző években tapasztaltakhoz képest. A szakmunkások létszámában bekövetkező 945 fős csökkenést ellensúlyozza, hogy ettől több, 1147 fő munkájára tartanak igényt a vállalkozások. A csökkentésben érintettek közül 59
a legtöbbnek a szállítás, a mezőgazdaság, az építőipar, a kereskedelem területén szűnik meg a munkaviszonya, míg felvételre ezekben az ágazatokban csak az elbocsátott létszám fele számíthat, a nagyobb lehetőség elhelyezkedésre a feldolgozóiparban nyílik. A szakképzettséggel nem rendelkezők iránt 2009-ben nagyobb kereslet mutatkozik. 974 főnek sikerülhet elhelyezkednie, ugyanakkor 896 fő elbocsátása várható. A legtöbb szakképzetlen munkavállalót az élelmiszeripar, a gépgyártás, az ingatlanforgalmazók és a kereskedelmi cégek bocsátják el, felvételükre – a gépgyártás kivételével – is ugyanezen területeken lehet számítani. A szellemi foglalkozásúakat sokkal kisebb létszámban érintik az egyes létszámmozgások. 2009-ben 166 közép- vagy felsőfokú szellemi végzettségű munkájára nem tartanak igényt, ugyanakkor 328 fő felvételét tervezik, elsősorban az ingatlanügyletekkel és a kereskedelemmel foglalkozók. 2.2 Tartósan betöltetlen álláshelyek, a létszámváltozással leginkább érintett foglalkozások Az esetenként vagy tartósan jelentkező munkaerő-igény/hiány kielégítésére a vállalkozások több forrást, eltérő fajsúllyal vesznek igénybe. A legnagyobb szerepük ebben a munkaügyi kirendeltségeknek van, köszönhetően annak, hogy a munkáltatóknak bejelentési kötelezettségük van a munkaügyi szervezet felé, amennyiben üres álláshellyel rendelkeznek. Az álláshelyek több mint felét hirdetések útján és informális csatornákon keresztül próbálják meg betölteni. Pályázatot csak nagyon kevesen hirdetnek egy-egy munkakör betöltésére, de még kevesebben veszik igénybe a munkaerő-közvetítők szolgáltatásait. Vagy a sikeres HR tevékenység, vagy a rendelkezésre álló megfelelő kvalifikált munkaerő eredménye, de a megkérdezett cégek nagyobb részénél nem gátolta a működést tartós munkaerőhiány. A felméréskor minden kilencedik nyilatkozott úgy, hogy némely álláshelyet hosszabb-rövidebb ideje nem tud betölteni. A hiányzó 753 főt több mint nyolcvan munkakörbe vennék fel a munkáltatók. Vezető tisztségviselőket ugyanúgy keresnek, mint szakképzett lakatosokat, hegesztőket vagy gyártósori dolgozókat, segédmunkásokat. A munkaerőhiány leginkább a fizikai munkaköröket érinti, az álláshelyek közül 90%-ban ezeket nem tudják huzamosabb ideje betölteni, és főként azokat, amelyek valamilyen szakképzettséget igényelnek. A szellemi foglalkoztatottat igénylő munkakörökre elsősorban felsőfokú végzettségűeket várnak. A munkaerő hiánya létszámnagyságtól függetlenül mindegyik működő céget sújtotta csak más-más mértékben, a közepes és nagyobb vállalkozásokat jobban, a kisebbeket kevésbé. Átlagosan minden hetedik álláshely volt huzamosabb ideje betöltetlen. Tartósan jelentkező munkaerő gondokat főként a kereskedők, az építőipari tevékenységet végzők, az ingatlanügyletekkel foglalkozók jeleztek. A feldolgozóiparon belül a gépgyártók, a fémfeldolgozási termékgyártók és az élelmiszeripari cégek szembesültek ezzel a problémával. A betöltetlen álláshelyek számát tekintve azonban nem egészen ezeket az ágazatokat kell kiemelnünk. Első helyen itt a ruházati terméket gyártók szerepelnek, ahonnan az összes betöltetlen álláshely mintegy 23%-át jelezték. 60-80 fős hiánnyal kénytelenek szembesülni a különböző gépeket, berendezéseket, híradástechnikai termékeket gyártók. A feldolgozóipar után építőipari munkásokra lenne szükség legnagyobb számban (76 fő), őket az ingatlanügyletekkel foglalkozók követik 48 fős igényükkel. A többi ágazat elég nagy szóródást mutat 10-40 fő közötti betöltésre váró álláshelyével. A mostani adatok szerint a vállalkozások kevesebb munkakört, és összességében kisebb létszámot jelöltek meg az előző évben végzett prognózis adataihoz képest. Míg a tavalyi felméréskor a műanyag-feldolgozó munkakörbe kerestek 100-nál is több (most csak 70 főt) 60
embert, addig az idén a szabó, varró munkakört nem sikerült betölteniük a munkáltatóknak. Hiány mutatkozott lakatosokból, hegesztőből is, ugyanakkor a korábban népszerű gyártósori összeszerelő munkakörre csupán 30 főt kerestek. A táblázatból kiderül, hogy melyek azok a 20 fő vagy a feletti létszámot igénylő munkakörök, melyeket a munkáltatók huzamosabb ideje nem tudnak betölteni. 10. táblázat: Betöltetlen munkakörök FEOR 7321 8136 7425 7421 8357 8193 3121 7439 9111
Foglalkozás megnevezése Szabó, varró, modellkészítő Műanyag-feldolgozó Hegesztő, lángvágó Lakatos Autóbuszvezető Gyártósori összeszerelő Gyengeáramú villamos-ipari technikus Egyéb gépek, berendezések szerelői, javítói Lakás-, intézménytakarító
Cégek száma (db)
Álláshelyek száma (fő)
4 1 13 10 2 1 1 3 4
159 70 48 40 31 30 30 22 20
(Forrás: Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ: Az Észak-alföldi régió 2009. I. negyedéves munkaerő-gazdálkodási felmérésének eredményei) A különböző irányú létszámmozgások ötvennél több munkakört érintenek 2009-ben, melyek zöme fizikai jellegű, illetve változó pozíciójú. A létszámcsökkentésben leginkább érintett foglalkozások közül a kimondottan romló pozíciójú igen kevés és alacsony az azokban megjelölt létszám is. Az autóbusz-vezetőt kell kiemelni, ebben a munkakörben ugyanis kiugróan magas – várhatóan 405 fő – azoknak a száma, akiknek a munkájára nem tartanak majd igényt a munkáltatók. Más munkakörökben lényegesen kisebb az érintett létszám nagysága. Ezek közé tartozik a ruházatigép-kezelő (34 fő), az általános állattartó és -tenyésztő (20 fő), a gyógyszergyártó gépkezelő (10 fő). A munkáltatók által megadott egyéb munkakörökben csak 1-5 fő közötti létszámcsökkenésre lehet számítani. A létszámnövelés által leginkább érintett munkakörökből, az ún. keresett foglalkozások mögött több százas nagyságrendű vagy ahhoz közeli létszámot találunk, mint az előző csoportban. Nagyobb lehetőséget kapnak a szellemi munkakörök betöltésére a közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők, mert a jelzett foglalkozások megközelítőleg 15,5 százaléka ilyen jellegű. A fizikai jellegű munkakörök közül legnagyobb számban (180 fő) műanyag feldolgozókat keresnek a munkáltatók. Más munkakörökben ettől jóval kisebb bővülésre lehet számítani. Több egyéb élelmiszergyártó (90 fő), vagyonőr (45 fő), gazdaasszony, szobaasszony (30 fő) találhat magának munkát. Szellemi munkakörökre különösen keresettek a mérnökök – köztük főként a gépészek (30 fő) – és az informatikusok (30 fő). Hiány mutatkozik a különféle technikusokból. Itt is a gépészek számára kínálkozik nagyobb lehetőség (10 fő), ettől nagyobb számban (20 fő) keresnek azonban gyengeáramú villamosipari technikusokat. Az ügynökök és biztosítási ügyintézők munkájára is nagyobb számban (24 fő és 17 fő) számítanak a munkáltatók. A változó pozíciójú szakmák, munkakörök alatt azokat értjük, amelyek egyaránt érintettek a létszámnövelésben és -csökkentésben is. Létszámvonzatuk jelen felmérésben jelentősebb, mint az előző két csoportban említetteké. A szellemi munkaköröknél általában 1-5 fő közötti létszámot érint, kivéve az irodai adminisztrátort, ahol 30-at, eredményeként csökkenés várható az adott munkakörökben. 61
2009-ben a gazdálkodó szervezetek nemcsak beosztott dolgozóik, hanem vezető tisztségviselőik (részegység vezetők, közvetlen termelésirányítók) egy részétől is megválik. A fizikaiaknál első helyen a gyártósori összeszerelő munkakör szerepel, mely nagyjából 200 főt érint. Még mindig keresettek a varrónők, a villamossági szerelők, a lakatosok, az egyéb segédmunkások, egyéb őrök, ugyanis a munkáltatók több munkavállalót vesznek fel ezekre a szakmákra, mint ahányat elbocsátanak. Összevetve a különböző irányú létszámmozgásokban leginkább érintett foglalkozások létszámvonzatát, a mérleg nyelve a növekedés felé billen, vagyis a munkáltatók által kiemelt egyes munkakörökben inkább létszámnövekedés, mint csökkenés várható. A régió kirendeltségein 2009 első kilenc hónapjában összesen 54 120 álláshelyet jelentettek be, ami 1,3%-kal (706-tal) kevesebb, mint a 2008-as esztendő azonos időszakában. A 3 megye közül a legtöbb (25 037 fős) igény Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe érkezett, ami – a másik két megyével ellentétben – 5,8%-kal több lehetőséget jelentett, mint egy évvel korábban. Számuk a régiós álláshelyek 46,3%-át tette ki. Hajdú-Biharban 11,9%-kal 13 921-re, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1,3%-kal 15 162-re esett vissza a bejelentett munkaposztok száma. A támogatással segített munkahelyek száma egy év alatt régiós szinten 31,5%-kal bővült, így az összes igény 67,9%-át tették ki. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ettől magasabb, közel 70%-os volt a támogatott álláshelyek aránya. Ugyanakkor a legnagyobb változás JászNagykun-Szolnok megyében történt, ahol 4 835-tel (88,2%-kal) több támogatott álláshely került benyújtásra, mint a bázisidőszakban. Összegezve, az Észak-alföldi régió munkaerőpiacát tehát összességében az országos átlagnál jóval rosszabb foglalkoztatási, munkanélküliségi és inaktivitási mutatók jellemzik. Amellett, hogy 50%-ot meghaladja a szakképzetlenek aránya, a szakképzettséggel rendelkezők elhelyezkedési esélye is az országos átlag alatt van. Jellemzőek a régión belüli területi különbségek is az álláslehetőségek zömében a nagyobb városokban koncentrálódnak, addig a kistelepüléseken gyakorlatilag az egyetlen foglalkoztató az önkormányzat. Az önkormányzat és a különféle programokhoz és támogatásokhoz kapcsolódó munkalehetőségek azonban csak tűzoltó jellegűek, mert ez csak a további álláskeresési támogatáshoz, majd segélyezéshez teremtenek jogszerző időt. A tartósan álláskeresők magas száma miatt keretek sok esetben szűkösnek bizonyulnak és gyakorlatilag szezonális jellegűek. A kedvezőtlen tömegközlekedési lehetőségek és úthálózat, valamint a segélyezett ennél fogva helyhez kötött életformára történő berendezkedés ugyanakkor kifejezetten csökkenti az ingázási kedvet is. A munkáltatók által az országos átlagnál alacsonyabb kereseti lehetőségek tovább csökkentik az elhelyezkedési kedvet.
62
3. AZ EURÓPÁN KÍVÜLI HARMADIK ORSZÁGBÓL ÉRKEZŐ SZEMÉLYEK ESÉLYEI A RÉGIÓ MUNKAERŐPIACÁN 3.1 A magyar munkáltatók fogadókészsége Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak a már előző fejezetben is hivatkozott 2008. évi prognózisában részt vevőknél nem jellemző a külföldi állampolgárok alkalmazása, a 304 munkáltatóból mindössze 78-an nyilatkoztak úgy, hogy 2008-ban volt ilyen munkavállalójuk. A megkérdezett munkáltatóknál előző évhez képest növekedett, ennek ellenére a dolgozók alig valamivel több, mint fél százaléka, vagyis 357 fő volt a külföldi állampolgárok száma 2008 szeptemberében régiós szinten. Régiónknak Ukrajnával és Romániával van közös határa, így főként innen érkeztek munkavállalók, elsősorban románok. A legtöbb külföldi Jász-Nagykun-Szolnok megyében (152 fő), a legkevesebb Hajdú-Bihar megyében (80 fő) dolgozott, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 125-en jutottak munkalehetőséghez. Külföldiek alkalmazását az 50-249 fős létszám-kategóriába tartozók jeleztek vissza legtöbben, őket a 250-999 fősek követték. A legnagyobb létszámot alkalmazók működési területe a gép-, berendezésgyártás; ruházati termék gyártás; híradástechnikai termék gyártás. A külföldi munkavállalókkal betöltött, 10 főt meghaladó munkakörök a 2008. szeptember végi adatok szerint a következők voltak: 11. táblázat. Külföldi munkavállalókkal betöltött munkakörök FEOR 8193 9190 1311 8122 7321 9131 4291 7211 7423
Foglalkozás megnevezése Gyártósori összeszerelő Egyéb segédmunkások Gazdasági szervezet vezetője Ruházati gép kezelő és gyártósori dolgozó Szabó, varró, modellkészítő Kézi anyagmozgató, csomagoló Ügyfél-tájékoztató Húsfeldolgozó Forgácsoló
Foglalkoztatott létszám (fő) 30 26 22 15 14 13 12 12 11
(Forrás: Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ: Az Észak-alföldi régió 2009. I. negyedéves munkaerő-gazdálkodási felmérésének eredményei) 2009-re 75 cég tervezte, hogy munkaerő-szükségletének egy részét továbbra is külföldiekkel tölti be, ez némileg kevesebb, mint 2008-ban. Szinte mindannyian változatlan létszámmal kívánnak a jövőben dolgozni, mindössze 3-4 gondolkodik másképpen. A külföldi munkavállalók átlagos statisztikai állományi létszámában jelentős nagyságrendbeli változás nem várható. A 2007. évi 299 főről 2008 végére 293 főre módosul, ugyanakkor 2009-ben 310 fővel számolhatott a prognózis. Az előbbi prognózis eredményét alátámasztják az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ adatai is. A foglakoztatási törvény szerint ugyanis külföldi személy – a menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként elismert, valamint bevándorolt vagy letelepedett jogállású, továbbá a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy (EGT) kivételével – kizárólag engedély alapján foglalkoztatható. Az engedélyezési eljárás lefolytatása pedig a területileg illetékes munkaügyi központ feladata.
63
3.2. A korábbi időszakban engedélyezett és bejelentett foglalkoztatások számának alakulása és annak állampolgárság szerinti megoszlása Az Észak-alföldi régióban 2007. évtől kezdődően a külföldiek foglalkoztatásának engedélyezésére jellemző fokozott igény mérséklődik. Ennek alapvető oka, hogy az EGT állampolgárok, ezen belül is a román állampolgárok foglalkoztatása engedélymentessé vált, így az engedélyezési számok között az EGT állampolgárok száma nem jelenik meg. Az, hogy adott időpontban hány EGT állampolgár dolgozik Magyarországon, a foglalkoztatók bejelentéseiből követhető nyomon. Amennyiben a kiadott engedélyek és a bejelentések számát összegezzük, akkor is megállapítható, hogy 2007. évtől kezdődően a külföldiek foglalkoztatásának száma csökkenő tendenciájú. A statisztikai adatokból megállapítható az is, hogy a foglalkoztatások többsége napjainkban engedélymentes. 3.2.1. 2007. évi engedélyezési adatok 2007. évben a kiadott engedélyek száma 958 volt, ami a megelőző évben kiadott engedélyek számához képest kb. 20%-os csökkenést jelentett. A csökkenés oka elsősorban a román és bolgár állampolgárok foglalkoztatására vonatkozó engedélymentességi szabályok megváltozása. 2007. évben a román állampolgárok engedélymentes foglalkoztatásához 159 igazolást (zöldkártya) adtunk ki. Amennyiben a két számadatot összegezzük, akkor régiónkban a regisztrált és engedélyezett foglalkoztatások száma összességében 10%-kal csökkent. Ebben az időszakban is a környező országokból, így leginkább a Romániából és Ukrajnából érkező külföldiek foglalkoztatására mutatkozott a legnagyobb igény. A kiadott engedélyek 37%-a (357 fő) ukrán, míg 36%-a (349 fő) román munkavállalók foglalkoztatását érintette. Az Ukrajnából érkező munkavállalók száma arányaiban a korábbi évek szintjén megmaradt. A Romániából érkező munkavállalók száma a korábbi évekhez képest annak ellenére sem növekedett, hogy a magyarországi foglalkoztatásuk engedélyezési szabályai lényegesen egyszerűsödtek. A fentieken kívül az ázsiai országokból érkezők, dél-koreai, thaiföldi, kínai, török állampolgárok foglalkoztatásában mutatkozik növekedés (lásd: Mellékletek, 4. táblázat). 3.2.2. 2008. évi engedélyezési adatok A kiadott engedélyek száma 2008. évben 785 volt, ami a 2007. évben kiadott engedélyek számához képest kb. 19%-os csökkenést mutatott (ha ezt a 2006. évi engedélyezésekhez viszonyítom a csökkenés 35%). A csökkenés elsősorban abból adódott, hogy az év elejétől a kezdődően tovább nőt az EGT állampolgárok és családtagjai engedélymentes magyarországi munkavégzésének lehetősége, illetve 2007. évtől kezdődően a munkavállalási engedélyek 2 évre adhatók, így a hosszabbítási igények általában minden második évben fognak jelentkezni. 2008. év végén az érvényben lévő engedélyek száma 744 volt. 2008. évben régiós szinten 280 fő engedélymentes foglalkoztatásának megkezdésére vonatkozóan 127 bejelentést tettek. Amennyiben a két számadatot összegezzük, akkor régiónkban a bejelentett és engedélyezett foglalkoztatások száma az előző évhez képest közel 10%-kal csökkent (lásd Mellékletek 5. táblázat). 3.2.3. 2009. I. féléves engedélyezési adatok 2009. első félévében a külföldiek megkezdett foglalkoztatásának száma (502) a korábbi évek hasonló időszakához képest (538) tovább csökkent. Ezen belül a harmadik országbeli állampolgárok engedélyköteles foglalkoztatására kiadott engedélyek száma a tavalyi év hasonló 64
időszakához képest több mint felére (185) esett, míg a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezők bejelentett engedélymentes foglalkoztatásainak száma 317 fő, ami már a tavalyi év egész időszakára vonatkozó bejelentések számát (280 fő) is jóval meghaladja. Az előzőekből kitűnik, hogy régiónkban elsősorban olyan külföldit alkalmaznak, akinek a foglalkoztatásához nincs szükség munkavállalási engedélyre. 2009. január 01. napjától kezdődően az EGT állampolgár és családtagjai foglalkoztatásához általános jelleggel egységesen nincs szükség engedélyre (pl. román, szlovák), így ezen személyi körökben történő foglalkoztatás lényegesen könnyebben valósítható meg, mint a harmadik országbeli (pl. ukrán, szerb) állampolgárok engedélyköteles foglalkoztatása. A kiadott engedélyek számának csökkenésének elsősorban az az oka, hogy a térségünkre meghatározóan jellemző román állampolgárok foglalkoztatásához az év elejétől már nem kell munkavállalási engedély. A továbbiakban a román állampolgárok foglalkoztatására vonatkozó statisztikai adatok a bejelentések számában jelenik meg. 2009 első félévének végén az érvényben lévő engedélyek száma 592 volt, ami a megelőző év hasonló időszakában érvényben lévő engedélyek számához képest 20%-kal kevesebb. A régióban 2009. első félévében az EGT térségén kívül 17 különböző országból érkeztek külföldi munkavállalók. A kiadott engedélyek állampolgársági megoszlásában továbbra is az Ukrajnából érkező külföldiek (46%) foglalkoztatása a legjellemzőbb, de emellett arányában lényegesen nőtt az Ázsiából, ezen belül is a Kínából (27%) és Thaiföldről (11%) érkező munkavállalók száma. Az előbb említett állampolgársági körökben történő foglalkoztatások elsősorban Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében valósulnak meg. A kiadott engedélyek közül legnagyobb mértékben az ukrán állampolgárok foglalkoztatása csökkent. Míg a tavalyi év hasonló időszakában összesen 213 ukrán állampolgár kapott engedélyt, addig az idén ebben az állampolgársági körben 78 engedély lett kiadva (lásd Mellékletek 6. táblázat). Az EGT állampolgárok és családtagjaik magyarországi engedélymentes foglalkoztatása továbbra is bejelentés köteles. A bejelentések számából kitűnik, hogy az EGT térségből érkezők foglalkoztatása növekszik. Az engedélymentes bejelentések zöme román (72%) állampolgár foglalkoztatására vonatkozott. Emellett a francia, lengyel, szlovák munkavállalók foglalkoztatása jellemző. (EGT állampolgárok és családtagjai engedélymentes foglalkoztatásának bejelentései 2009 I. félév, Mellékletek 7. táblázat) 3.2.4. A külföldiek foglalkoztatásának népgazdasági, nemenkénti és életkor szerinti megoszlása Az engedélyköteles külföldi munkavállalók népgazdasági ágankénti foglalkoztatásának megoszlásában némi változás mutatkozik. A korábbi évekhez képest a feldolgozóipar, szállítás, mezőgazdaság területét érintő foglalkoztatások száma arányában csökkent, míg a kereskedelem-vendéglátás, szolgáltatás és építőipar területét érintő foglalkoztatások száma arányában nőtt. Ezen ágazatokon belül is tipikusan a szakmunkákat, vagy a betanított munkát érintő engedélyezés a legjellemzőbb. Például a feldolgozóiparban tartósítóipari munkás, csomagoló, húsfeldolgozó munkakörök, a kereskedelem-vendéglátásban a szakács, illetve pl. az egyéb kereskedelmi vagy áruforgalmi ügyintéző, a mezőgazdaságban az állatgondozó, az építőiparban betanított kőműves, ács, vasbetonszerelő a szolgáltatások terén a masszőr munkakörök. Továbbra is jellemző, hogy a régiónkba letelepedett nagyobb külföldi cégek a vezetői munkaköröket általában az anyacégtől érkező külföldi munkavállalókkal töltik fel. A munkavállalók nemek szerinti megoszlásában elsősorban a férfi munkavállalók (67%), míg az életkor szerinti megoszlásban a középkorúak (25-39 éves 50%, 40-54 éves 32%) foglalkoztatása dominál.
65
A 2008 évi prognózis és a munkaügyi központ engedélyezési adatait összevetve megállapítható, hogy a teljes foglalkoztatói szférára vetítetten nagyobb volumenű igény egyelőre nem jelentkezik a régió munkáltatói részéről a bevándorlók foglalkoztatására, azaz egy esetleges nagyobb tömegű bevándorlási hullámra nincs felkészülve a régió munkaerőpiaca. A fenti megállapítással ellentétben, ugyanakkor egyes speciális területeken kifejezetten szívesen foglalkoztatják a külföldieket: - Olyan nehéz fizikai munkát, munkakörülményeket igénylő munkakörökben, amelyet belföldi munkavállaló nem szívesen lát el. - Kifejezetten a bevándorló nemzeti hovatartozásával összefüggő szakmát, képességeket igénylő munkakörök amelynek ellátására belföldi nem vagy kevésbé alkalmas (pl. kínai szakács). - Olyan nagyobb munkáltatók, akik betanított munkásokat folyamatosan nagy számban alkalmaznának de – figyelemmel a magyar munkavállalók alacsony ingázási hajlandóságára – a térség munkaerő-kínálatából nem tudnak kielégíteni. - Jól képzett külföldi szakmunkásokat hiányszakmákban. - Alacsony bevételű, elsősorban mikro és kisvállalkozások, akik az alacsony haszon mellett az átlagostól jóval érdekeltebbek a bérköltségek lefaragásában olyan külföldieket, akik az adott munkakörben a helyben szokásosnál alacsonyabb munkabérért is elvállalják ugyanazt a munkalehetőséget. - Idegennyelvtudásra épülő munkakörök. - A régióban működő külföldi vállalkozások az anyaországukból letelepedési szándékkal a régióba érkező honfitársaikat vagy azzal azonos kultúrából érkező személyeket. 4. A bevándorló munkavállalók foglalkoztathatósága a személy oldaláról Az előző fejezetek bemutatták, hogy a régió magyar állampolgárságú álláskeresői is nehéz helyzetben vannak, amennyiben önmagukat és családjukat munkaviszonyból vagy más foglalkoztatásra irányuló jogviszonyból kívánják eltartani. A harmadik országból érkező személyeknek ezen túl még számos nehézséggel ún. elhelyezkedést akadályozó körülményekkel kell szembenézni. Amennyiben nem saját vállalkozást indítanak, vagy nem rendelkeznek kellő kapcsolati tőkével és ebből eredő biztos és stabil munkalehetőséggel (bár ez utóbbi az átlagosnál alacsonyabb gazdasági mutatókkal bíró régióban hosszabb távon nehezen értelmezhető), hamarosan az álláskeresők népes táborában találják magukat. Ekkor az egyén helyzete szempontjából két lehetőség áll fenn: Amennyiben engedélyköteles a foglalkoztatása, abban az esetben a munkavállalásra kiadott vízum lejártát követően el kell hagynia az országot. Talán jelen tanulmány nem ezen célcsoportra fókuszál, de a munkaügyi központ figyelmébe került már több olyan külföldi munkavállaló is, akik hosszú évek óta itt dolgoznak évente lejáró és meghosszabbított engedélyekkel, viszont életvitelszerűen élnek közöttünk sok esetben családostól, ezért álláspontom szerint róluk is szólni kell. Amennyiben menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként elismert, valamint bevándorolt vagy letelepedett jogállású személyről van szó, abban az esetben az előbbi csoporthoz képest abban a kedvezőbb helyzetben van, hogy a magyar állampolgárral azonos megítélés alá esik foglalkoztatásjogi szempontból, azaz felkeresheti az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ lakóhelye szerint illetékes kirendeltségét, és kérheti az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételét. Ekkor az alábbiakra jogosult: • Munka-, álláskeresési, rehabilitációs, pszichológiai tanácsadás ingyenes igénybevétele • A munkaügyi kirendeltség bejelentett megfelelő állásajánlat esetén arra kiközvetíti 66
• Ha korábban már volt (magyarországi vagy EGK tagállamban) bejelentett munkaviszonya jogosulhat álláskeresési járulékra, álláskeresési segélyre • Foglalkoztatást elősegítő képzésben vehet részt • Amennyiben vállalkozni kíván, vállalkozást elősegítő támogatást kaphat • A jogszabályi feltételek fennállása esetén jogosult START kártyát kiváltani, ami a leendő munkáltatója szempontjából kedvezőbb foglalkoztatási feltételeket tesz lehetővé, ami növeli elhelyezkedési esélyeit • A munkáltató szempontjából ugyancsak kedvezőbb foglalkoztatási lehetőségeket biztosít a munkaügyi központtól igénybe vehető bér- és járulékjellegű támogatások lehetősége Ugyanakkor a jelenkori foglalkoztatáspolitika szempontjából a harmadik országból érkezett személyek problémái az érdeklődés perifériájára szorulnak vissza az olyan nagyságrendekkel súlyosabb gondok, mint például a romák vagy a fogyatékkal élők foglalkoztatása. A foglalkoztatási törvény és végrehajtási rendeletei nem tartalmaznak egyetlen rendelkezést sem, amely ezen réteg speciális foglalkoztatási problémáit nevesítené vagy eszközöket adna a végrehajtás szintjére, amely az egyes aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök pozitív diszkriminációval történő alkalmazásával talán hatékonyabb válaszokat adna ezekre a problémákra. A foglalkoztatási törvény és végrehajtási rendeletei ugyanis felsorolják mindazokat a bérjellegű támogatásokat, amelyeket a munkáltatók kérelemre igénybe vehetnek munkanélküli személy alkalmazása esetén. Ugyanakkor a jogszabályok munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű személyek esetén engedélyezi a százalékos mértékben történő pozitív eltérés lehetőségét. Például a Foglalkoztatási törvény 16/A.§ szerint a munkaadó részére a foglalkoztatás közvetlen költségeinek 70%-áig terjedő összegű támogatás nyújtható egyéves időtartamra, ha regisztrált álláskeresőt közhasznú munkavégzés keretében alkalmaz. Ha az álláskereső 45 éven felüli, vagy a foglalkoztatást cigány kisebbségi önkormányzat vagy érdekképviseleti szerv szervezi, akkor akár 90%-os támogatás is adható akár kétéves időtartamra is. Foglalkoztatáspolitikai szempontból hátrányos helyzetű személyeknek minősülnek különösen a jogszabályok alapján: • legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, • ötvenedik életévét betöltötte, • pályakezdő álláskereső, • a saját háztartásában legalább egy 18 évesnél fiatalabb gyermeket egyedül nevel, • gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, illetőleg terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, vagy ápolási díjban részesült, • megelőző 12 hónapon belül előzetes letartóztatásban volt, szabadságvesztés, vagy elzárás büntetését töltötte, • megváltozott munkaképességű személy, • cigány etnikumhoz tartozó személyek. A bevándorlókkal szemben, akik alapvetően hátránnyal indulnak a magyar munkaerőpiacon, hiszen nyelvi, kulturális problémákkal küzdenek, azon túl hely-, jogszabályismerettel sem rendelkeznek a jelenlegi foglalkoztatási jogszabályok nem ismerik el hátrányos helyzetüket. Ahhoz, hogy védett helyzetbe kerüljenek, a fent felsorolt valamely célcsoportjába kell kerülniük.
67
A legtipikusabb elhelyezkedést akadályozó körülmények: • A nyelvtudásuk alacsony szintje. • Az eltérő kulturális hagyományaik, esetenként a magyarországi normákkal nehezen egyeztethető szokásaik, megnyilvánulásaik. Az eltérő kulturális háttér, vagy a hiányos általános ismeretek negatív hatásával a munkahelymegtartás tekintetében is számolni kell. Erre példa az időhöz való viszony kulturálisan meghatározott különbsége, vagy akár a munkavállalás általános szabályainak ismerete, illetve annak hiánya. A különböző vallási szokások is okozhatnak fennakadásokat a folyamatos munkavégzés terén, és ezt a munkáltatók jellemzően nem tolerálják. • Álláskeresési technikák ismeretének a hiánya. A célcsoport nem tudja kitől kaphat segítséget (munkaügyi központ, magán-munkaközvetítők, civil szervezetek), hova tud fordulni ilyen irányú ismeretek megszerzése céljából. • Alapvető jogi ismeretek hiánya. A célcsoport tagjai nem ismerik a magyar munkajog alapvető szabályait (munkaidő, munkabér, pihenőidő stb.). Illetve nem tudják, mely fórumok előtt tudják érvényesíteni jogaikat. 5. Az elhelyezkedést akadályozó körülmények a munkaügyes személyes tapasztalatai alapján (A Csatáriné Kócsák Enikővel, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Debreceni Kirendeltség és Szolgáltató Központjának ügyfélszolgálati és migráns ügyintézőjével készült interjú alapján) Az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Debreceni Kirendeltség és Szolgáltató Központjában 2006. január 1-től napjainkig 133 fő harmadik országbeli álláskeresőt tartottunk nyilván. 83 férfi és 50 nő. Ebből menekült státuszban 45 fő van. 35 férfi és 10 nő. A regisztrált álláskeresők közül a hazánkba érkezett 3. országbeli állampolgárok többsége bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik. Ők hazájukat a jobb életminőség, magasabb életszínvonal reményében hagyják el. Gyakran nemzetiségi hovatartozásuk miatt is hazánkat választják életük színterének. Nyilvántartásba vételük, jelentkeztetésük a hagyományos gyakorlatnak megfelelően történik, így általánosításokat levonni, megfogalmazni – ahogy honfitársaink esetében is –, úgy gondolom, igen erőltetett lenne, hiszen mindannyian mások vagyunk, eltérő személyiséggel, motívumokkal, érdeklődéssel. Ami általánosságban eltér és ügyintézésük, álláskeresésük során több figyelmet kíván, az – menekült, menedékes státuszban lévőknél – nyelvtudásuk alacsonyabb szintje, valamint az eltérő iskolarendszerekből adódóan végzettségük, tanulmányaik megítélése, besorolása, különféle kultúrák, a magyarországi megszokottól való eltérő viselkedésmód, szokások nehezítik a munka világába való beilleszkedést. Legtöbben a hozzánk érkezett külföldi állampolgárok (harmadik országbeliek közül) a mai Ukrajnához tartozó településekről jöttek, bevándorlási, letelepedési engedéllyel rendelkeznek vagy európai uniós állampolgárok családtagjai. 49 fő, ebből 19 férfi és 30 nő. Többen is elmondták, hogy ott magyarnak, itt pedig ukránnak tartják őket. Magyar nemzetiségük révén a munkavállalásuk különösebb akadályba nem ütközik, idegen nyelvet is beszélnek (ukrán, orosz). Már ahhoz, hogy megkaphassák az állandó tartózkodási engedélyt, a jogszabály feltételként előírja, hogy olyan jövedelemmel kell rendelkezniük, ami biztosítja létfenntartásukat vagy valakinek biztosítania kell az illető eltartását. Úgyhogy mire hozzánk kerülnek, általában rendelkeznek annyi magyar munkaviszonnyal, hogy álláskeresési ellátásra is jogosultságot szereznek. A társadalomba való beilleszkedésük sem jelent különösebb problémát, mert főként olyanok választják hazánkat, akik már valamilyen családi 68
vagy baráti kapcsolatokkal rendelkeznek, illetőleg magyar nemzetiségük miatt ismerik a mi szokásainkat, kultúránkat. A fenti állítások nemcsak az ukránokra, hanem bármely más országból hozzánk érkezett letelepedési, bevándorlási engedéllyel rendelkezőkre, illetőleg családegyesítés miatt itt tartózkodókra igazak. A volt Jugoszlávia területéről érkeztek a második legtöbben. Az innen érkező menekültek közül 11 fő volt magát regisztráltatni 2006. január 1. óta. Egyéb jogcímen 10 fő ügyfelünk volt erről a területről. A menekülteknél általános probléma, hogy a menekült státuszuk megszerzését követően csak bizonyos ideig maradhattak a menekült táborban, ezt követően kb. fél évig a menekült állomás mellett működő ún. integrációs házakban szállásolták el őket. Itt már a saját családjukkal külön, egy apartmanszerű sorházban laktak. De még a szociális munkások „gondjukat viselték”. A létfenntartási támogatás folyósítását ahhoz is kötötték, hogy a még munka nélkül lévő menekültek nálunk regisztráltassák magukat álláskeresőként. Segítettek nekik munkát és albérletet keresni. Több esetben velem is hivatalból felvették a kapcsolatot, és előre megbeszélt időpontban soron kívül jöttek be hozzám, hogy regisztráljam őket. Az ilyen státuszú egyének helyzetét megoldani csak az érintett államigazgatási, civil szervezetek, családsegítő szolgálatok, gyermekvédelmi, oktatási intézmények munkájának összehangolásával, együttműködésével lehetséges. Több alkalommal több ilyen megbeszélésen, konferencián vagy fórumokon veszünk/vettünk részt az ügyük minél hamarabbi rendezése érdekében. A számukra megfelelő állás megtalálása szempontjából általános probléma, hogy a munkáltatók sokszor nincsenek azzal tisztában, hogy nem minden külföldinek kell engedély a foglalkoztatásához. Így mindig mikor ilyen személyt közvetítettem/közvetítek ki dolgozni, általában előtte telefonon felhívom a munkáltatókat, hogy lenne egy-egy ilyen személy. Legtöbbször már ekkor elutasítják őket, még mielőtt meglátnák, vagy elbeszélgethetnének az ügyféllel. Főleg nyelvi nehézségek miatt, vagy ha a menekült szót meghallják. (Hajléktalan, bűnöző, magyarul nem tudó alakoknak vélhetik őket.) Erre hamar rájöttem, ezért csak „külföldi állampolgár” kifejezéssel említem őket, mikor munkáltatókkal beszélek. Ha nem tudok velük személyesen vagy telefonon beszélni, akkor a közvetítőlapra rá szoktam írni, hogy nem kell engedély a foglalkoztatásához. A volt Jugoszlávia területén élő menekültjeink, mikor ide kerültek, nem beszéltek magyarul. A jugoszláv háború pszichésen is megviselte őket. Az első család: egy többtagú családból az apa és fia jött el regisztráltatni magát. Az apa 1963-as születésű, többször szívinfarktuson átesett, tbc-s, nagyon sovány, legyengült állapotban volt, még egy vödröt sem bírt megemelni. Az egyik debreceni családsegítő szociális munkása is többször jött velük-vagy nélkülük hozzám, hogy mit csináljunk velük. Írni, olvasni sem tudott. Konyhai munkát végzett a hazájában, de tbc betegsége miatt ebben nyilván meg sem próbáltam elhelyezni. Iskolai végzettség és nyelvtudás hiányában még utcaseprőnek sem akarta alkalmazni a munkáltató. Telefonon több munkáltatóval is beszéltem, végül egy gyár területére helyeztem el takarítónak. De ott gépesítették azt a munkát, ezért pár hónap után újra regisztráltatta magát. Álláskeresési segélyre is jogosult lett. Több alakalommal is közhasznú foglalkoztatásban vett részt. A fia angolul beszél, ezért főként az ő segítségével kommunikáltunk. Fodrász tanuló volt, de a háború miatt abba kellett hagynia. Ő lett a családfenntartó. Volt még kiskorú testvére is. Az anyja olyan súlyosan sérült (meglőtték, a fél tüdejét ki kellett venni, de egyéb betegségei is voltak, egyértelműen munkaképtelen állapotban volt), hogy szinte lábon állni is két ember segítségével tudott. Ezért lebeszéltem a családot arról, hogy álláskeresőként beregisztráljuk, hisz még a megjelenése is gondokba ütközött volna. Visszatérve a fiúra pályakezdő álláskeresőként regisztráltam. Pályakezdő munkatapasztalat szerző támogatás keretében is dolgozott egy darabig. Illetőleg segéd- és betanított munkára többször kiközvetítettem. Sokszor felvették, de volt olyan eset, hogy – kőműves mellett – olyan kemény 69
fizikai munkát kellett végeznie, hogy nem bírta. Vagy azért nem tudta tartósan vállalni a munkát, mert Budapesten, illetőleg más vidéki városban kellett huzamosabb ideig dolgozni, a család az ő segítségére támaszkodott, úgy nem tudta a család dolgait intézni, hogy nem volt itthon. A második család az előbb említetteknek a rokonsága. Az ő soruk hazájukban jól ment a háború kitörése előtt, gazdag kereskedők voltak. Itt a zsibogóban több üzletük is volt, de tönkrementek. Először 2003-ban találkoztam velük. Az apa nagydarab, hangos beszédű ember, először úgy tűnt, hogy nem akar dolgozni, inkább a nyugdíj és a leszázalékolás érdekli, de később meggondolta magát. Az anyának otthon nem kellett dolgoznia sem (Jugoszláviában a régi rendszerben sem volt kötelező mindenkinek munkát vállalni). Itt emiatt és a betegségei miatt elég nehezen tudtam elhelyezni. Mindig a férje kíséretében jött, sokszor nőknek lett volna aránylag könnyebb fizikai munka is. De ő nem tudott megtanulni magyarul, a férje akarta mindig kísérni és azt akarta, hogy előbb mondják el neki, hogy mit kell csinálni, majd ő megmutatja az asszonynak. Az idősebb lányuknak sikerült Németországba eljutnia, a család jelentős pénzt áldozott rá, szó volt róla, hogy ők is utánuk mennek. A családnak szinte az összes megtakarított pénze ráment az embercsempészekre, akik viszont átverték őket. A nagyobbik fiú látványos, pozitív változáson ment át, 2003-ban első találkozásunkkor annyira rossz lelki állapotban volt, hogy szinte a személyes adatait is alig tudtuk felvenni. Nagyon reszketett még a székben is, látszott, hogy igen nagy megpróbáltatás számára még a regisztráció is. Külsőleg is látszott rajta a nagy félelem, rettegés (valószínűleg kínozták a hazájában, esetleg a véletlennek köszönhetően nem ölték meg, de szemtanúja lehetett több embertársa halálának). Pályakezdő álláskeresőként regisztráltam be. Akkor nem is tett eleget a következő jelentkezési kötelezettségének. 2005-ben jött ismét, először rá sem ismertem, csak az okmányai bemutatása után. Rendezettebb lett a külseje, jól megtanult magyarul, nyugodtabb lett, magyar barátnőt is talált magának. Rövid idő elteltével sikerült számára állást találni. 2006-ban már visszatérő ügyfél volt. Nem túl hosszú ideig maradt egy-egy munkáltatónál. A Húsiparba mikor először próbáltam kiközvetíteni a testvérével együtt, azért nem sikerült megkapniuk az állást, mert egy munkavédelmi tesztet magyar nyelven kellett volna kitölteniük, és annyira jól azért nem tudtak magyarul, hogy jól sikerüljön a teszt megírása. Később már sikerült bejutniuk, az előzőleg említett család fiú tagját is sikerült oda bejuttatniuk dolgozni. Többször túlórázniuk kellett, az ő elmondásuk szerint nem annyi bért fizettek számukra, mint amennyi járt volna, ezért otthagyták a munkát. Azóta Balkányban vettek tanyát maguknak, az előzőleg említett család is ott lakik. Jelenleg a nagykállói kirendeltség ügyfele mindkét család, ún. rendelkezésre állási támogatásban részesülnek. A harmadik család egy házaspár 3 gyerekkel. Egy lakótelepen sikerült albérletet találniuk, magyarul nem nagyon tudnak. A kiskorú gyerekek tankötelesek, ők jól megtanultak, vagy a 8, vagy a 10 éves gyerekük kísérte el őket, és ők tolmácsoltak a szülők számára. A kiskorú gyerekek szókincsét tekintve nagyon jól. AM könyvvel egy szupermarketben dolgozott a férfi. A nő a lakótelepi háznak a lépcsőházát takarította hetenként egy-két alkalommal AM könyvvel, ahol laktak. A lépcsőházban lakók adtak nekik sokszor ételt, ruhákat a gyerekeknek vagy nekik, mert nem nagyon telt szegényeknek rá. A családsegítő nem igazán fordított rájuk kellő figyelmet. Többször próbáltam állást keresni nekik, de a nyelvtudás hiánya miatt nem vették fel őket. Azóta Bagamérban vettek házat. A Létavértesi Kirendeltség ügyfelei. A negyedik család: anya és három lánya (ők kiskorúak). A nő nagyon akart dolgozni. Iskolázatlan, magyarul nem tud. A lányai is kisegítő iskolába járnak. Több munkahelyre kiközvetítettem, hetente, de akár naponta is bejárt hozzám munkahelyet keresni. Egy takarító vállalkozóhoz sikerült elhelyeznem egy darabig. Ezt követően általában közhasznú munka keretében foglalkoztatták különböző közhasznú szervezeteknél. Álláskeresési segélyben is 70
több alkalommal részesült. Itt említeném meg, hogy megható, ahogyan a szegény emberek próbálnak egymáson segíteni. Helyismeret hiányában ez a hölgy nem tudta megérteni, hogy merre találja meg a munkáltatót. Abban az időben volt itt egy magyar állampolgár, általános iskolai végzettségű, rossz anyagi körülmények között élő nő. Ő ajánlotta fel, hogy elkíséri a hölgyet, mert őt is oda közvetítették ki. Meg is tette. Többször együtt vissza jöttek hozzám azóta is, együtt dolgoztak, segített neki elmagyarázni, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy a menekült ügyfél is megfelelhessen a munkahelyen, összebarátkoztak. Elmondta nekem is, hogy mennyire szegény és milyen körülmények között élnek. Szinte csak kenyeret ettek egy időben, még vajjal sem mindig tudták megkenni. Az anya ette a kenyér haját, a gyerekeknek adta a belsejét. Mégis minden tőle telhetőt megtett, hogy eltartsa a családját. A munkáltatók sem panaszkodtak rá, állami gondozásba sem vették el tőle a gyerekeket. Jelenleg van munkahelye. Rajtuk kívül jelenleg egy Hajdúsámsonban lakó férfi van még menekült státuszban. Manapság Rendelkezésre állási támogatást kap az önkormányzattól. Magyar élettársa van, szeretne dolgozni, de nem túl jól beszél magyarul, és ez megnehezíti a dolgot. Megítélésem szerint a magatartása is, mert mindenkivel tegezve beszél (nem feltétlen a hiányos nyelvtudása miatt) és hangosan, a mediterrán kultúrában ez így szokásos, de nálunk olyan hatása van, mintha veszekedne vagy agresszív lenne. A saját normája szerint akar mindent csinálni, de a munkáltatók ezt nyilván nem fogják eltűrni. Kilenc fő iráni származású menekült regisztráltatta magát és hét fő iraki. Ezen férfiak egy része nem akart munkát keresni. Inkább idősebb hölgyek „barátságára”, házasságra vágytak. Egy részük azóta a szélesebb körű lehetőségek (több munka, magasabb munkabérek) miatt Budapestre költözött. A jelenleg is Debrecenben lakók közül többen az egyik bt.-nél konyhai kisegítő, szakács munkakörben dolgoznak, főleg AM149 könyvvel (ottani származású az egyik tulajdonos), gyrost és egyéb keleties ételeket árulnak, készítenek. Az ő társadalmukban a nőknek alárendelt szerepük van, a menekült státuszban lévő nők nem tudtak sem írni, sem olvasni, iskolába sem jártak. Egy iraki család: anya, két felnőtt fiú. Az anya most már nyugdíjas korú, de mivel soha nem dolgozott, nem kap nyugdíjat. Csak kurdul beszél, iskolába nem járt, a nevét sem tudja leírni. Az idősebb férfi munkaképes, jelenleg gyrost árul a bt. alkalmazásában, AM könyvvel. A fiatalabb férfit olyan súlyosan bántalmazták hazájában – az apjukat megölték, őt annyira megverték és összerugdosták, hogy maradandó agysérülése lett. Jelenleg néma, pszichiátriai kezelésben részesült, fel-alá járkálgat időnként a lakásukban vagy a szobájukban. Kommunikálni sem nagyon lehetett vele, a testvére segített. Vele főleg angolul tudtam beszélni. Az egyik iráni származású nő 1973-as születésű, 11 gyereke van, akikről nem tud semmit. Írni, olvasni sem tud. Finnországban van rokonsága, oda szeretett volna menni, talán azóta már ott is van. Szintén a bt.-nél dolgozott konyhai kisegítőként. Egy iráni férfi önkéntes munkát is végzett nálunk a Munkaügyi Központban. Egy kft.-nél nyomdai segédmunkás munkakörben AM könyvvel dolgozott. Jelenleg pszichés beteg, orvosi kezelés alatt áll. Rá és más honfitársaira is – valószínűleg az ő hazájukban így szokás – jellemző egyfajta számunkra szokatlan alázatosság. Nálunk ezt nem várja el senki, sőt egy kívülálló számára furcsa látvány, hogy pl. mindig meghajolnak. Többször előfordult, hogy az utcán találkoztunk, ő biciklizett, de már szinte félutcányi távolságról hajlongott még biciklizés közben is, amint rám ismert. Ha segítek neki, vagy válaszolok a kérdéseire, akkor is általában”Köszönöm, Madame”-mal válaszol. A túl alázatos viselkedése szembe tűnt annak a nálunk dolgozó vezetőnek is, akinél önkéntes munkát végzett, vele is nagyon hálálkodóan viselkedett. Grúziából három menekült jött jelentkezni a Kirendeltségre. Egy család: anya és két 149 AM: alkalmi munkavállalói könyv
71
gyerek. Az apát menekülés közben a családtagok szeme láttára lőtték agyon. Az idősebb fiú vállalta magára a családfenntartó szerepet. Középiskolai tanulmányait abba kellett hagynia, mert el kellett menekülniük Grúziából. Olyan nehéz munkát végzett, hogy a húgát és az anyját el tudja tartani, hogy sérvet kapott. Benzinkút-kezelői munkára közvetítettem ki, de ahogy eljött a tél, nem bírta a hideget (náluk melegebb az éghajlat, mint nálunk). Majd szakács tanfolyamot végzett a Munkaügyi Központ átképző tanfolyamai közül. Görögországban vannak rokonaik, oda kimentek hozzájuk, a fiú jelenleg is ott dolgozik. Az anya filozófia szakon végzett hazájában, egyetemi diplomája van, de kifőzdéjük volt és ott dolgozott már Grúziában is. Egy Közhasznú Társasághoz tudtuk elhelyezni, közhasznú munkára, több alkalommal. A lány még akkor iskolába járt. Majd együtt elmentek Görögországba. Jelenleg az anya és a lánya visszajöttek Magyarországra, mert magyar állampolgárok szeretnének lenni. A lány pályakezdő álláskeresőként regisztráltatta magát, az anya pedig álláskeresőként. Ellátásra nem jogosultak, mert bejelentett munkaviszonyuk nem volt Görögországban sem. Szudánból volt három férfi menekült státuszban regisztrált álláskeresőként nyilvántartva. Az egyikük azóta megnősült, Angliában dolgozik a felesége, ő pedig szeretne magyar állampolgár lenni. Többször is bejött hozzám munkahelyet keresni az előírt időpontokon kívül is. Különféle újságokból álláshirdetéseket is hozott be nekem, én lefordítottam neki angolra, hogy megértse. Többször volt, hogy pl. sztriptíztáncosnő állást kínáltak, ami nyilván nem neki való. Láthatta, hogy a következő hirdetésben ugyanaz a szó szerepel de mégis mindig újra, ismételten fordítanom kellett, szorgalmasan jött, hozta az újságokat 2-3 naponta. Tunéziából is volt egy menekült ügyfél, ő szakács tanfolyamot végzett nálunk. Négy nyelven beszél, a vendéglátásban helyezkedett el. A fentieken kívül még Szomáliából, Zimbabweből, Kongóból és Guineából is voltak ügyfeleim. Az egyik ilyen ügyfélnek betanított állatgondozói állást ajánlottam egy falusi vendéglátással foglalkozó majorban. Felhívtam őket, lovakat kellett ápolni és gondozni. Az ügyfél nem beszélt angolul, nem értette, hogy milyen állatról lehet szó. Találgatott, hogy oroszlán, tigris vagy hasonló (amilyenek náluk Afrikában vannak). Próbáltam mondani, hogy nálunk olyan csak a cirkuszban vagy az állatkertben van, végül le kellett rajzolnom, hogy megértse. Más esetben kőműves mellé kerestek segédmunkást, angolul a kőműves szóban szerepel a brick, azaz tégla. Nem értette az ügyfél, mert ahonnan ő jött, ott ilyen építőanyagot nem használnak, nem tudta, hogy mi az, el kellett magyaráznom a munkafolyamatot, hogy sejtse, hogy miről van szó. Afrikában a különböző törzsek különféle nyelveket is beszélnek, ezért egymás között is sokszor angolul kommunikálnak, a volt francia gyarmatokon általában franciául, ezekben az országokban kevesen tudnak angolul. A menekültekkel való beszéd sok esetben úgy történik, hogy olyan illetőt tudnak hozni fordítani, aki a saját nyelvüket (pl. zulu, kurd) fordítja angolra és én a tolmáccsal beszélek angolul. Időigényes maga a munka, mert a tolmácsnak is idegen a mi intézményrendszerünk, nem mindenki tudja, hogy milyen ügyet kell intézni a Munkaügyi Központban. Előfordult, hogy nekem panaszkodnak a menekült táborbeli körülményekről vagy társközvetítést szerettek volna, és nem munkát keresni. Olyanok is vannak, akik túl általánosságban tudják, hogy milyen szolgáltatásokat lehet nálunk igénybe venni, de nem tudják, hogy nekik az nem megfelelő. Pl. Tudják, hogy OKJ-s képzések megszerzésére indítunk tanfolyamokat, de azt már nem, hogy ezt csak magyar nyelven. Szeretnének szakmát tanulni, de nincs meg még az alapfokú képzettségük sem (először azt kellene megszerezni), magyarul sem beszélnek olyan szinten. Ezeket és egyéb dolgokat is a tolmáccsal külön meg kell értetni, majd ezt követően az ügyféllel külön. Mire megkapják a menekült státuszt, akkorra általában nagyjából képben vannak a mi kultúránkkal, de ezt megelőzően olyan is van, aki – felnőtt ember – és még nem tudja az evőeszközöket sem használni, mert olyan területről jött, ahol kézzel esznek. 72
Több menekülttel előfordult, hogy csak beregisztráltatják magukat, de azt követően nem jönnek jelentkezni és munkát keresni sem. Szerintem ők tranzitországnak tekintik hazánkat, és amint módjukban áll, külföldre távoznak. A kiskorú gyerekek 6 éves kortól hazánkban tankötelesek. Már mielőtt megkapják a menekült státuszt a szülők, a gyerekeket iskolába kell járatniuk. Ez is egyfajta visszatartó erő a külföldre távozásban, mert ha már itt megtanulta a gyerek a nyelvet és beilleszkedett, a szülő is próbál, nem akarják folyamatosan változó körülmények közé kényszeríteni a gyerekeket. A menekültekkel kapcsolatos eljárások megváltoztak 2008. január 1-től. 3 befogadó állomás működik Magyarországon, ezek közül a debreceni a legnagyobb. A jelenlegi szabályozás szerint itt az oltalmazottakat helyezik el, azokat, akik megkapják a menekült státuszt, a bicskei Menekült Táborba viszik. Emiatt is egy kicsit kevesebb ilyen ügyfelünk lett. Olyanok is vannak, akik magyar állampolgárokkal kötnek házasságot vagy élettársi viszonyt, ez főleg azokra jellemző, akik nem kapják meg a menekült státuszt, de mégsem szeretnének különféle okok miatt a hazájukba visszamenni. Többen elköltöztek a Kirendeltségünk illetékességi körébe tartozó településekről, ugyanis aki hazánkban szeretne letelepedni, az igyekszik saját tulajdonú lakást vagy házat venni. Itt magasak az ingatlanárak, a várostól távolabb eső kisebb falvakban kevesebb pénzért is kapnak házat. Állatokat tartanak, megtermelnek maguknak zöldségeket, gyümölcsöket. Így biztosabban meg tudnak élni, mint albérletben egy lakótelepi házban. De sokan ott is munkanélküliek maradnak, különféle támogatott állásokban tudnak elhelyezkedni általában ideiglenesen, hiszen ott még kevesebb álláslehetőség van, mint a városokban. Általában az alacsony iskolai végzettségűek vagy a különféle betegségekkel küszködők, magyarul nem beszélők maradnak hosszabb ideig regisztrált álláskeresők. Ők együtt is működnek velünk, mert tudják, hogy csak úgy kaphatják meg a különféle segélyeket, ha regisztrált álláskeresők. Egyes országokból a honfitársaikat is segítik a már korábban letelepedett gazdagabbak, a mi kultúránkban, szokásainkban jártasabbak. Pl. irakiak, irániak vagy afgánok. Többségükben férfiak regisztráltatják magukat, részben azért is, mert egyes országokban a férfi a családfenntartó és aláássa a tekintélyét, ha dolgoznia kell a feleségének. A nők szerepe a háztartás vezetése, a család ellátása, gyermekek nevelése, gondozása. A déli országokból érkezőknek másabb az életritmusuk, lustábbak, mint a magyarok. Volt olyan esetem, hogy győzködtem a munkáltatót, hogy vegyen föl menekült státuszú ügyfeleket. Mindenféle kifogása volt, elmondta, hogy lusták, az ismerősénél már dolgoztak, nem lehetett rájuk számítani, mert megbízhatatlanok voltak. De hosszas rábeszélésemre hajlandó volt próbát tenni. Megbeszéltük, hogy reggel 7.00-kor a nagyállomás előtt felveszi a mi dolgozni vágyó ügyfeleinket és kocsival elviszi őket a város szélén lévő munkahelyre. Az ügyfelek látszólag örültek, fogadkoztak, hogy ott lesznek. Másnap szóltak, hogy nem voltak ott a megbeszélt időpontban, mert elaludtak, 9.00-kor ébredtek. Megbeszéltük, hogy feküdjenek le időben, hogy fel tudjanak kelni a következő nap, a munkáltatóval is beszéltem, hogy legyen már ott ismét. De akkor sem mentek el. Kültéri munkát a menekültek nem akarnak vállalni, részben mert nálunk hidegebb van, de olyan is akadt, aki szégyellte, hogy látják udvart sepregetni vagy dolgozni. De akár attól is félhet, hogy valaki felismeri és megtudják, hogy hol tartózkodik, akkor az esetleges üldözői a nyomára akadhatnak. Az önállóan állást keresők leggyakrabban használt állásinformációs forrása a kapcsolati tőke: szociális munkásokon, családgondozókon barátokon, honfitársakon keresztül próbálnak munkalehetőségekhez jutni, ami sok esetben nem bejelentett foglalkoztatást, feketemunkát eredményez. Az ügyintézési időt növeli, hogy problémáik megoldásához sokszor társszervezetek bevonására is szükség van. Akik családegyesítés révén vannak nálunk, azok sem maradnak túl sokáig a rendszerünkben, mert a család magyar része is segít abban, hogy minél hamarabb állást kapjon az illető. 73
Gyakori eset, hogy a letelepedett vagy bevándorolt státuszúak, de a családegyesítés jogcímen nálunk tartózkodóak is nehezményezik, hogy elkérjük a személyazonosító okmányaikat, tartózkodási jogcímüket igazoló irataikat. Az ő munkavállalásuk különösebb gondokba nem ütközik, tudatosan hazánkat választották életük színhelyévé. Nagyjából tisztában vannak a munkamorálunkkal, szokásainkkal. Sőt még a nyelvünket is beszélik, vagy olyan egyén kíséri el őket, aki a segítségükre tud lenni. Általában ellátásra is jogosultak.” Összegezve, megállapítható, hogy az Észak-alföldi régió munkaerőpiacán a harmadik országból érkezett bevándorlók még nem jelentek meg nagy számban és a foglalkoztatásuk tekintetében – egyes speciális esetektől eltérően – még számottevő igény nem jelentkezik a munkáltatók részéről. Azonban, ha figyelembe vesszük az európai uniós tendenciákat, előbb-utóbb számolni kell azzal, hogy a népesség fogyásával párhuzamosan a jelenlegi recessziót követően fellendülés következik be a munkaerőpiacon, megnő a kereslet, abban az esetben egyre többen kívánnak élni a lehetőségekkel. Jelenleg a bevándorlókat a régiónak az átlagosnál sokkal rosszabb helyzete nem sok lehetőséggel kecsegteti, továbbá speciális helyzetüknél fogva hatványozott hátrányban vannak, még a magyar álláskeresőkhöz képest is, amelyekre a mindenkori munkaügyi szakigazgatás az eddigiekben nem fordított kellő figyelmet. Ennek hiányában az önállóan állást kereső bevándorlók leggyakrabban használt állásinformációs forrása a kapcsolati tőke: szociális munkásokon, családgondozókon, barátokon, honfitársakon keresztül próbálnak munkalehetőségekhez jutni, ami sok esetben nem bejelentett foglalkoztatást, feketemunkát eredményez. A bevándorlóknak egyes csoportjaival (pl. menekültek) ugyan foglalkoznak különböző civil szervezetek, de ezek szinte mindig projekt jellegű kísérletek, amelyek fenntarthatósága az adott projekt végével a források kiapadásával gyakorlatilag megszűnnek.
74
Dabasi Halász Zsuzsanna:
IV. 3. A közoktatás kihívásai és megoldási javasla tok a bevándorló gyermekek tanításában „Mi tagadás! Nyugat felett áll költőivel napkelet. Egyenlők egy téren vagyunk csak, éppúgy gyűlöljük fajzatunkat.” Goethe (fordította: Kálnoky László) Bevezetés A gazdasági migráció, az újkori népvándorlás új társadalmi világprobléma a fenntartható fejlődés szempontjából. A migrációs folyamatok és a demográfiai, társadalmi, gazdasági jellemzők közötti kölcsönhatások jelentősek, és számos új (munkaerő-piaci, oktatási, egészségügyi) kihívás elé állítják a befogadó országokat. A kormányok erőfeszítéseket tesznek a munkaerőpiacok „kifehérítésére”, a migrációs rétegek helyzetének javítására. Ez annál is fontosabb, mert a migrációs rétegek termékenységi rátája és azok jövőbeli alakulása meghatározó lesz a lakosság korösszetételében. Amen�nyiben ugyanis nem kapcsolódnak be a legális társadalmi vérkeringésbe, és nem járulnak hozzá a nagy társadalmi elosztó rendszerek finanszírozásához, a családegyesítések, illetve a menedékjog révén egyre növekvő réteg egészségügyi, oktatási, stb. ellátása ellehetetlenül. Ugyanakkor szociális felelősség is a bevándorolt réteg társadalmi „ellátását” felvállalni. Ugyanis munkanélküliségük és a vele terjedő morális válság hatására növekvő bűnözés és devianciák társadalmi kihívása évtizedünk egyik legnagyobb megoldásra váró, összetett problematikája. „Nincs kihez és nincs hova integrálni, ha a bevándorló gyerekek alkotják a többséget!” írja esettanulmányában egy francia pedagógiai folyóirat, amely különszámban foglalkozik a Nyugat-Európába bevándorló gyerekek esélyegyenlőségével.150 Bár Magyarországon közel sem meghatározó a külföldi gyerekek jelenléte az iskolákban, azonban ha figyelembe ves�szük a más EU-országok tapasztalatait már napjainkban foglalkozni kell e kérdéssel. Az Eurostat előrejelzései alapján az elkövetkező évtizedeket tekintve, az Európai Unió (EU-27) jelenlegi tagállamaiban nem jelezhető előre népességcsökkenés, amely legfőképp a bevándorlásnak köszönhető. Az EU-27 népessége a jelenlegi 495 millió főről 2035-re eléri az 521 millió főt, majd 2050-re fokozatosan 515 millió főre csökken vissza. Tehát Európa demográfiai adatai arról tanúskodnak, hogy az öreg kontinens már nem önellátó, a Földön egyedül itt fogy a lakosság, ha nem vesszük figyelembe a bevándorlást. Az Európai Unióban ez idő szerint megközelítőleg 20 millió külföldi tartózkodik, amely tehát mintegy a népesség 5%-át teszi ki. Az 1980-as évek kezdete óta három általános folyamat határozza meg az európai népességmozgásokat: • a külföldi népesség számának folyamatos növekedése; • a bevándorlók tartós letelepedésének a tendenciája, és végül: • a népességmozgások származási országainak és módjának kibővülése. Az európai társadalmak – köztük Magyarország – korstruktúrája és egyben családszerkezete jelentősen átalakul. A prognózis szerint az Unión belüli gyermekkorú népesség (0–14 150 Erőss G.: Etnika-kulturális sokféleség és oktatáspolitika Nyugat-Európában in: Edukatio 2003. (12. évf.) 3. sz. 474-477. old
75
évesek) össznépességen belüli aránya a jelenlegi 16 százalékról 14 százalékra változik. Ezen belül könnyen belátható, hogy a külföldi születésűek aránya emelkedni fog. Megítélésünk szerint a tankötelezettek között (6-18 év) a külföldiek aránya megtriplázódik, a jelenlegi akár elenyészőnek is mondható 1%-ról feltehetően 3%-ra emelkedik. A társadalmi folyamatok ütközőpontja a közoktatás, a helyzet komolyságát jelezve idézek két friss, 2009 tavaszi beszámolót, olyan országokból, ahol hazánkhoz hasonlóan a nyelvi problémák miatt szintén nem jellemző a migráció. A közzétett adatok szerint Svédországban jelenleg 330 ezer 18 év alatti gyermek rendelkezik külföldi születési hellyel, vagy külföldről bevándorolt szülőkkel. Ez a gyermekek lélekszámának 17 százalékát jelenti. Öt évvel ezelőtt ugyanez az arány 12 százalék volt. Ez a komoly emelkedés annál is figyelemre méltóbb, mert azok a gyerekek, akiknek a szülei már megkapták a svéd állampolgárságot, statisztikailag már nem tartoznak a „külföldi hátterű” gyerekek közé. (Oktatási és egyéb szempontból viszont még egy darabig igen, de ez is „elkopik” az évek során, és a gyermek perfekt svéd nyelvtudásával véget is ér.) A legtipikusabb mai bevándorló gyermek Irakból érkezik, létszámukban őket a lengyelek, a szomáliaiak és a thaiföldiek követik. A Statistiska Centralbyran adatai nem tesznek különbséget a politikai, a gazdasági menekültek, valamint az EU-országokból, vagy például az USA-ból érkezők között, ezért az adatok teljesen politikamentesek, azonban a politikusoknak sokat mondanak. A legkomolyabb érdeklődök azok a politikusok, akik leginkább az integráció és az oktatás terén érdekeltek, de az alkalmazott szociológia, a szabadidő-tudomány is erősen képviselteti magát. Az oslói egyetem szociológia tanszékének kisebbségi kérdésekkel foglalkozó professzora szerint a bevándorló gyereket gyakran szellemileg visszamaradottként könyvelik el a tanárok és az iskolapszichológusok. A professzor felmérése szerint a bevándorlók legalább 50 százalékát pszichológushoz küldték ahelyett, hogy anyanyelvén értő segítséget adtak volna mellé. A gyerekek az intelligenciatesztet sem tudják megfelelően kitölteni a nyelvi nehézségek miatt. A professzor azt állítja, az oktatásért felelősök nem hajlandók belátni a párhuzamot a 70-es évekig asszimilált lapp kisebbség oktatásával kapcsolatos problémák és a migráns gyermekek helyzete között. A közoktatás számára jelenleg a bevándorlás nem égető, de többrétegű problémát jelent: egyrészt a jövőben az intézmények számíthatnak a migráns gyerekek nagyobb arányú megjelenésére - ha nem is túl nagy számban. S mivel eddig jó részüknek semmilyen ehhez fogható tapasztalata nincs, nincsenek felkészülve a nem magyar anyanyelvű tanulók oktatására. Továbbá, mivel kevés gyerekről van szó, éppen ezért nem is sürgeti őket semmi a mulasztás pótlására. Az iskolákban a társadalmi feszültségek koncentráltan jelennek meg. A XXI. század elején hazánkban nem a legnagyobb probléma a külföldiekkel szembeni erőszak megjelenése az iskolákban. Azonban a társadalomban megjelenő szélsőséges rasszista nézetek a felfokozott agresszivitással együtt jelentkeznek az iskolában. Az idegengyűlöletről a TÁRKI hosszú évek óta készít jelentést. Mértékének kezdeti gyors növekedése (1992-1995) után előbb ingadozott (1996-1998, 1999-2001), majd 2002 óta kisebb ingadozások mellett 25-33 százalék között stabilizálódott. A helyzet csak azért másabb, mint Európa többi országában, mert valójában hazánkban
76
alacsony a külföldiek jelenléte.151 Az alábbi cikkrészlet az Európában növekvő külföldi jelenlétről és az ezzel párhuzamosan megjelenő társadalmi feszültségről számol be, amely már elérte az iskolákat is. A marokkóiak, a cigányok és a latin-amerikaiak azok a közösségek, amelyekkel szemben a spanyol diákok a legnagyobb ellenszenvet érzik, és akikkel nem szívesen tanulnak együtt. Az utóbbi négy évben most először fordult elő, hogy a latin-amerikaiakkal szemben ilyen mértékben megnőtt az idegengyűlölet - világít rá a több mint 10 ezer diák felmérésével készült kutatás. Az iskolások 11,6 százaléka kijelentette, hogy zavarná, ha latin-amerikai osztálytársa lenne (2002-ben ez az arány 3,7 százalék volt), és 34 százalékuk nem szívesen kötne házasságot latin-amerikaival - írja az MTI. A legnagyobb visszautasításban a marokkóiaknak van részük, többen utasítják el őket, mint a hagyományosan diszkriminált cigányságot. A spanyol fiatalok mindkét népcsoportot elutasítják mint potenciális osztálytársakat, házastársakat, és legszívesebben eltávolítanák őket az országból. A felmérés rámutat, hogy megnőtt a bizalmatlanság a románokkal és más keleteurópaiakkal szemben is. A fiatalok negatívan értékelik a bevándorlást, 50,8 százalékuknak az a véleménye, hogy az idegenek elveszik a munkahelyeket a „bennszülöttektől”, 61 százalékuk úgy gondolja, a bevándorlással nőtt a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés. (168 óra online) Magyarországon, ahol a városokba koncentrálódó bevándorlók miatti feszültségek kevésbé jellemzőek, a társadalmi szegregáció és az esélyegyenlőség hiánya leginkább a vidéki területeken jelentkezik. Ez legalább akkora kihívást jelent. Míg a szegénység alapvetően az elégtelen jövedelem eredménye, a területi kirekesztés ezen túlmutat, mivel a szegregált településeken és területeken élők sok további lehetőségtől is elesnek: tanulási lehetőségektől, az infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáféréstől. Az etnikai különbségek az elmaradott területek problémáit tovább súlyosbítják, mivel integrációjuk sokkal nehezebb. Végül, a legtöbb kiszolgáltatott csoport feltehetőleg nemcsak a társadalmi-gazdasági fejlődés pozitív hatásaiból nem részesül, hanem a döntéshozatali folyamatokból is kirekesztődik. A keleti és déli határ menti megyékre ez különösen jellemző. Az európai és a magyar statisztikákból nem láthatóak eléggé a társadalmi problémák. Csak néhány társadalmi mutató áll rendelkezésre területi bontásban, így a térbeli kutatások kevésbé összpontosítanak a társadalmi problémákra. Létezik néhány esettanulmány, amely a bevándorlókat is érintő szegregáció és a területi kirekesztés jelenségével foglalkozik, azonban országos vagy regionális szinten érvényes elemzés még nem készült. Tanulmányunkban egyrészt körképet kívánunk adni a Magyarországon és ezen belül kiváltképp az Észak-alföldi régióban élő harmadik országból érkező gyermekek oktatásával kapcsolatos problémákról, az Európai Unióból megismert „jó példák” és a témában készített interjúk segítségével megoldási javaslatokat dolgoztunk ki a migráns gyerekek integrációjának segítésére.
151 Tárki Omnibusz: Változatlan az idegengyűlölet mértéke Magyarországon: HVG július 8.
77
1. A külföldiek jelenléte a közoktatásban „Mit tehet az ember az emberért?” (Szabó Lőrinc)
Magyarországon az elmúlt évtizedben a migrációs mozgás lassú, de konstans növekedése volt tapasztalható. Az országban 2009. január 1-jén 184 ezer külföldi rendelkezett tartózkodási, bevándorlási, valamint letelepedési engedéllyel. A bevándorlók zöme, 84%-a valamely európai terület, elsősorban a szomszédos országok állampolgáraként élt Magyarországon. Közülük a legtöbben Romániából (66 ezren), Ukrajnából (17 és fél ezren), és Szerbiából (17 ezren) származtak. Míg az ukrán és a szerb állampolgárok Közép-Magyarország mellett az államukkal szomszédos magyar megyékben telepedtek le inkább, addig a Romániából érkezők előnyben részesítették a fővárost és Pest megyét, 64%-uk élt Közép-Magyarország területén. Számottevő, közel 17 ezer fő a hazánkban, elsősorban a fővárosban és környékén, valamint a Balatont övező három megyében élő német állampolgárok száma is. Az elmúlt években Európa határain kívülről a kínai állampolgárok választották legnagyobb számban Magyarországot, 2008-ban már csaknem 11 ezer kínai bevándorló élt az országban, többségük (83%) Budapesten. Az országba bevándorlók legjelentősebb csoportját a határon túlról érkező magyarok jelentették, akiknek nagy része munkavállalás és/vagy letelepedés céljából érkezett. A bevándorlók másik jelentősebb csoportja Nyugat-Ázsiából vagy a Közel-Keletről jött, akiknek többsége – a kínaiakat leszámítva, akik többnyire vállalkozóként tevékenykednek Magyarországon – az Európai Unióhoz való csatlakozásig főként Nyugat-Európa felé való tranzitországként tekintett Magyarországra. A betelepedő külföldieknek számán belül mintegy 10%-ra tehető a tanköteles korúak aránya. Ez az arány a világtendenciákat figyelve egyre emelkedőben van. Ha figyelembe vesszük a teljes migrációs trendeket és az európai és magyar demográfiai viszonyokat, láthatjuk, hogy iskoláinkban várhatóan nőni fog a külföldi születésűek aránya. A fiatal külföldiek korfája és nem szerinti megoszlása szerint 2005-ös KSH Demográfia kiadványa szerint az alábbi volt. Itt már kis mértékben érzékelhető az alsó 5 évben jelentkező növekedés. 7. ábra: A fiatal külföldiek korfája 1996 és 2005-ben
Forrás: Magyarország 2005 KSH 8. o A külföldi állampolgárok területi elhelyezkedése az országon belül egyrészt nem egyenletes, másrészt a külföldiek különböző csoportjai az ország egyes, míg más csoportjai az ország más területeit részesítik előnyben. Budapestnek meghatározó szerepe van a külföl78
diek befogadásában. Minden harmadik, egy éven túl Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár Budapesten él. A fővároson kívül öt megyében számottevő még a külföldiek létszáma: Pest (14%), Csongrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg (6–6%), Hajdú-Bihar és BácsKiskun (4–4%). A többi megye részesedése alacsonyabb. Az azonos országokból érkezettek erőteljesen koncentrálódnak egy-egy földrajzi területen. Az Ukrajna és Jugoszlávia utódállamainak polgárai többnyire a saját államukkal szomszédos határ menti magyar régiókban telepedtek le. Az ukrán állampolgárok mintegy 30–30%-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét és Budapestet választotta, a többiek is jórészt az előbbiekkel szomszédos megyéket (Pest, illetve Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén), ahol mintegy 10–6–6%-uk él. A jugoszláv utódállamok polgárainak lakhelye mindenekelőtt Csongrád (39%) és Bács-Kiskun megye (16%), Budapestre mindössze 12%-uk jött. A román állampolgárságúak – szemben az előzőekkel – nem a határ közelében, hanem a fővárosban és környékén koncentrálódnak: több mint egyharmaduk Budapesten él, további 21%-uk Pest megyében. A Romániával szomszédos megyékben viszonylag kevesebben telepedtek le, arányuk két határ menti megyében (Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar) nem éri el a 10%-ot, Békésben pedig az 5%-ot sem. A kínaiak döntő többségét (84%) Budapesten találtuk, esetükben egyéb regionális preferencia nem érzékelhető. 12. táblázat. Külföldi állampolgárságú diákok a magyar oktatási intézményekben Év 2001/02 2002/03 2003/04 2004/05 2005/06 2006/07 2007/08 2008/09
Óvoda 1048 1554 1538 1608 1683 1584 1603 1629
Általános iskola 3777 5002 4761 4577 4515 4496 4390 4224
Szakiskola 685 738 911 882 717 741 633 448
Középiskola 4640 5459 5365 5353 5152 4921 4281 4076
Összesen 10150 12753 12575 12420 12067 11742 10916 13681
Forrás: Oktatási Évkönyv 2008/2009 31 o. Az előbbi állításunkat jól mutatja az 12. számú táblázat, amely szerint a 2002-2003 évi megtorpanás után ismét emelkedik a külföldi állampolgárságú tanulók/hallgatók száma. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2006/2007-es tanévi adatainak összesítése lehetővé teszi a tanulók számának intézménytípusonkénti, anyanyelv, valamint származási országcsoport szerinti bontásban való bemutatását is. A 2006/2007-es tanévben a magyar közoktatásban részt vett külföldi több mint fele magyar anyanyelvű nem magyar állampolgár. A középfokú intézményekben egyértelműen kimutatható a magyar anyanyelvű külföldiek túlsúlya, míg az általános iskolák esetében a külföldi magyar és nem magyar anyanyelvű tanulók aránya kiegyensúlyozottabb: a tanulók 57,5 százaléka magyar, 42,5 százaléka nem magyar anyanyelvű.
79
13. táblázat. Külföldi tanulók a magyar közoktatásban iskolatípusonként, anyanyelvük és származási régiójuk szerint, 2006/2007 Iskola típus
Óvoda Általános iskola Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola Összesen
Magyar anyanyelvű nem magyar állampolgár 728 2585 1435 2215 645 7608
Nem magyar anyanyelvű EU- országból Nem EUországból 246 483 298 131 13 1171
610 1428 574 268 83 2963
Összesen
1584 4496 2307 2614 741 11742
Forrás: OKM adatbázis in: Németh Szilvia Sajátos nevelési igényű migráns tanulók A Magyarországon élő külföldi gyerekek oktatását az előírások szerint az „Interkulturális pedagógiai rendszer” címet viselő program keretében lehet megvalósítani. A program jogi hátteréül a közoktatási, a menedékjogi, az idegenrendészet és a költségvetési törvény szolgál, valamint nemzetközi dokumentumok és azok ajánlásai is. 2. A harmadik országból érkező bevándoroltak oktatásának jogi háttere Az Európai Unióban (illetve korábban az Európai Gazdasági Közösségben) hosszú időn át az oktatás a tagországok belügyeibe tartozott. A hetvenes évek második felében változott a politika. Alapvetően az 1973-as olajválság kapcsán merült fel az oktatás és képzés vizsgálata. 1976-ban született meg az első olyan munkaterv, amely az államok közötti tapasztalatcserét tartotta fontosnak. Ez volt az első lépés a közös oktatáspolitika irányába. Az Európai Közösségek Tanácsa 1977-ben foglalkozott először a Nyugat-Európába bevándorlók gyermekeivel. Ennek bizonyítéka az Európa Tanács 1977. július 25-i állampolgársági konvenciója és a 77/486/EGK irányelve a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáról. E dokumentumok célja az volt, hogy elősegítse a Közösség versenyképességét a mobilitás erősítésével. A dokumentumokban legalizálják az Európába bevándorló szülők gyermekeinek oktatáshoz való jogát. Ezen elvek alapján foglalkoztak a bevándorló gyerekek iskoláztatásával, figyelembe véve az indokolt specialitásokat, valamint azt, hogy a gyerekeknek saját nyelvüket és kultúrájukat is meg kell ismerniük. Az Irányelvben így fogalmaznak: „A tagállamok belső körülményeikkel és jogrendszerükkel összhangban meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az 1. cikkben említett gyerekek számára biztosított legyen a területükön a befogadásukat célzó, ingyenes oktatás, ideértve különösen a fogadó állam hivatalos nyelvének vagy egyik hivatalos nyelvének a gyerekek különleges igényeihez alakított oktatását. A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek az ilyen oktatást végző tanárok képzéséhez és továbbképzéséhez szükségesek.” (A TANÁCS 1977. július 25-i 77/486/EGK IRÁNYELVE) Az Irányelvben már ekkor megfogalmazták azt is, hogy e gyerekek számára biztosítani kell anyanyelvük és származási országuk kultúrájának az oktatását is. Természetesen nem csak emberbaráti segítségről van szó, hanem szigorú gazdasági törvényszerűségek figyelembevételéről is, mivel a vendégmunkásokra rászorult országoknak érdeke volt, hogy ez az olcsó munkaerő megmaradjon, integrálódjon, ne gerjesszen társadalmi feszültséget. A következő dokumentum, melyet a kérdés kapcsán érdemes vizsgálni, 1999. május 1-jén született, ez az Amszterdami Szerződés. Az Európai Unió ezen dokumentumában kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja az egyenlőséget, és megtilt minden faji és etnikai 80
diszkriminációt. Ettől az időtől beszélünk az esélyegyenlőség megteremtéséről. A szerződés többek között harmonizálja a tagállamok között a bevándorlás és tartózkodás, valamint a menekültstátusz feltételeit. Létrehozták a migrációval és menekültüggyel foglalkozó magas szintű csoportot, amelynek egyik fő feladata a migráció okainak megszüntetése. 1999. október 15-én az Európa Tanács ülésén, Tamperében a résztvevők újabb dokumentumot írtak alá. Megfogalmazták a migrációs politika alapkövetelményeit, amelyekből talán a legfontosabb a közös európai menekültügyi rendszer és a tisztességes eljárás a harmadik ország állampolgáraival szemben. Kimondták a harmadik világból érkezők tanulási jogát. Ezzel is erősíteni kívánták az Európai Unió integrációs politikáját. Az integráció alapját az emberi jogok érvényesítése, a demokratikus intézményrendszer léte és működése, valamint a jogállamiság jelenti. 2.1 Tamperétől Hágáig Az Amszterdami Szerződés legelőremutatóbb rendelkezései a bel- és igazságügyi együttműködéshez kapcsolódtak, amelyek szándékait az 1999. őszi tamperei európai tanácsi ülés konkretizálta. A Tanács pontos menetrendet (1999-2004) és célokat határozott meg, és a bel- és igazságügyi célkitűzések közt lefektette a közös menekültügyi és bevándorlási politika alapjait is. Az ún. Tamperei Program abból indul ki, hogy a legális és az illegális migrációt csak együtt lehet kezelni, mert a legális migrációval kapcsolatos politika sikere és hitelessége elsősorban az illegális elleni harc hatékonyságától függ. A legális migráció elősegítésére, a Tamperei Program végrehajtása keretében elfogadott főbb jogi aktusok: Családegyesítés: a 2003/86/EK irányelv megkönnyíti a családegyesítést, mely alapfeltétele a migránsok társadalmi integrációjának. A huzamosabb idejű tartózkodás: a 2003/109/EK irányelv az Unióban huzamosabb idejű tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok jogállásáról szól. Az irányelvben érvényesül az a Tamperében megfogalmazott alapelv, hogy a tartósan az Unióban tartózkodók jogait közelíteni kell az uniós állampolgárok által élvezett jogokhoz. Diákok: a 2004/114/EK irányelv lehetővé teszi a harmadik országból származó diákok számára az Unió területén tanulást, részvételt csereprogramban, illetve szakmai gyakorlaton. Kutatók: a 2005/71/EK irányelv a szellemi potenciál elcsábításával („agyelszívás”) kapcsolatos. Az irányelv lehetővé teszi ugyan, hogy harmadik ország kutatói könnyített eljárással kapcsolódhassanak be európai kutatási programokba, ugyanakkor támogatja a tudósok visszatérését is, hogy saját hazájuk fejlődéséhez is hozzájárulhassanak a tapasztalataikkal. Öt évvel az Európai Tanács tamperei ülése után szükségessé és időszerűvé vált egy új menetrend kidolgozása annak érdekében, hogy az Unió felhasználhassa az addig elért eredményeket, és hatékonyan kezelhesse az előtte álló újabb kihívásokat. 2.1.1 A lisszaboni eredmények A következő fontos lépés 2000-ben a lisszaboni csúcsértekezlet, amelyen az Európai Unió állam- és kormányfői vettek részt, és megállapodtak abban, hogy milyen legyen a jövő Európája („a legversenyképesebb, legdinamikusabb, több, jobb munkahely, erősebb társadalmi kohézió”…). A lisszaboni gondolatok között alapvetően – az európai oktatási és képzési rendszerek kellően kompatibilisek legyenek ahhoz, hogy az állampolgárok számára lehetővé váljon sokszínűségük kihasználása és az átjárás közöttük; – az Európai Unió bármely tagállamában különféle végzettséget, tudást és ismeretet szerzett állampolgárok karrierjük vagy további tanulásuk során képesek legyenek ezeket az egész Európai Unió területén elismertetni; 81
– az európai polgárok minden korosztálya előtt nyitva álljon az élethosszig tartó tanulás lehetősége; – kölcsönös előnyök érdekében Európa legyen nyitott a más régiókkal való együttműködésre, és váljon a világ más pontján élő diákok, tudósok és kutatók legkedveltebb célállomásává.” Vagyis az új Európa alapja az általános demokratizálás, és ennek alapvető területe az oktatás. Ez azonban nemcsak az oktatást, hanem az életszínvonalat, a szociális szférát is érinti. A dokumentumokban megfogalmazódik a személyes sorsok fontossága. Csak kiegyensúlyozott egzisztenciájú emberekkel építhető a 21. századi Európa. „Fontos szerepet játszanak a szociális kohézió kialakításában, a diszkrimináció, a kirekesztés, a faj- és idegengyűlölet megelőzésében, és ezáltal elősegítik a toleranciát, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását. Az oktatási és képzési rendszerek szerepét az európai társadalmak közös, alapvető értékeinek terjesztésében kiemeli az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeli célkitűzéseiről szóló jelentés és az élethosszig tartó tanulásról szóló Közlemény is. Mindkét dokumentum hangsúlyozza, hogy a társadalom által az oktatási és képzési rendszereknek tulajdonított általános célok nem csupán arra korlátozódnak, hogy felkészítsék az európai polgárokat szakmai pályafutásukra, hanem ezen túlmenően különös tekintettel vannak az állampolgárok jobb élet eléréséhez szükséges személyes fejlődésére és a demokratikus, a kulturális és nyelvi sokszínűséget tiszteletben tartó társadalmakban az aktív állampolgári szerepvállalásra.” A lisszaboni csúcs óta rendszeresek az Európai Unió különböző szerveinek ülései, megbeszélései, tárgyalásai. Az oktatási miniszterek rendszeres konzultációkat tartanak. A programok kidolgozása gyorsan, igen dinamikusan történik. Erre szükség is van, hiszen 2010-et jelölték meg az oktatási és képzési célok megvalósulásának határidejeként. 2.1.2 A Hágai Program végrehajtása 2004 novemberében e célból fogadta el az Európai Tanács a Hágai Program nevet viselő dokumentumot, amely öt évre tíz prioritást határoz meg a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítése céljából. A Hágai Program a tamperei célok megvalósítását viszi tovább, amelynek legfontosabb új eleme az ún. irányított migráció (managed migration). A program megfogalmazza, hogy a legális migráció jótékony hatással lehet a tudásalapú társadalom megteremtésére, ehhez azonban ellenőrzött, irányított migrációs politikára van szükség. Ebbe a folyamatba illik a 2004 novemberében az Európai Bizottság által létrehozott Eurydice-hálózat dokumentuma: L’ intégration scolaire des enfants immigrants en Europe, azaz Az Európába bevándorló gyerekek iskolai integrációja. 27 évre volt szükség ahhoz, hogy egy ilyen áttekintés megszülessen. Az előzményekhez tartozik az is, hogy az Európa Tanács 2004. április 29-én kiadta a 2004/83/EK irányelvét, amely az alábbi hosszú címet viseli: A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról. 2003-ban Thesszalonikiben pontosították az Európai Unió integrációs politikáját a harmadik országbeli illetőségűekkel szemben, azaz összefoglalták az integrációt elősegítő különböző tényezőket. Ezek a tanítás és a nyelvoktatás. Erőteljes törekvés van arra, hogy integrálni lehessen a bevándorló gyereket. Ehhez garantálni kellett e gyerekeknek a befogadó ország gyerekeivel azonos jogait. Az európai országokban sok törvény született ezzel kapcsolatban. A törvények születésének időpontját tartalmazó listán ismétlődnek az országok nevei, ugyanis a törvények igazodnak a gazdasági, politikai, szociális realitásokhoz és a törvényalkotás egyébként is hosszú folyamat. A bevándorlás problémája szinte minden európai államot érint. 82
Az európai oktatási rendszerbe különböző módon történik a bevándorló gyerekek integrációja. Ez természetes is, hiszen a különböző országokban különböző a demográfiai, gazdasági, politikai helyzet, és nem utolsósorban különbözőek az oktatási tradíciók is. A bevándorló gyerekek iskoláztatása két alapvető célból történik: • a nyelvi hiányosságok kompenzálása, • a tanulási hiányosságok kompenzálása. Ez történhet: • a nyelvre irányuló intenzív tanulás keretében személyre szabottan, kis csoportban, a normál tanítás keretein belül; • a tananyagrészek pótlásával; • az osztálylétszám csökkentésével. Minden fontos dokumentum leszögezi, hogy a bevándorló tanulók ugyanolyan iskolai szolgáltatásokat vehetnek igénybe, mint a befogadó ország tanulói. Itt a „szolgáltatás” szóra szeretném felhívni a figyelmet. Ezt a kifejezést ritkán használjuk Magyarországon, pedig érdemes hozzászokni. Az Európai Unióban az iskolai szolgáltatás az iskolai infrastruktúra használatát, étkezést, az iskolai tananyagokhoz való hozzájutást, lehetőséget a tanításon kívüli tevékenységhez, egészségügyi szolgáltatást, megfelelő közlekedést jelent. 2.2 A tankötelezettséggel kapcsolatos törvények 2002 óta – az európai uniós előírásoknak megfelelően – a külföldi gyerekeknek ugyanazokat az oktatási szolgáltatásokat kell biztosítani, mint amelyek a magyar állampolgárságú diákokat megilletik. Így a legálisan Magyarországon tartózkodó kiskorúak számára jár diákigazolvány, fizetett iskolai étkeztetés, nem kell tandíjat fizetniük, és ugyanúgy tankötelezettek 18 éves korukig, ahogy a magyar tanulók. A tankötelezettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szabályozza. „A Magyar Köztársaságban – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek tanköteles.”(1993. évi LXXIX. Tv. 6. §, 1. bekezdés.) A közoktatási törvény szerint a nem magyar állampolgárságú kiskorú tanköteles (járhat óvodába, kötelezően részt kell vennie az iskola előtti felkészítésben, illetve a tankötelezettség jelenlegi főszabály szerint 18 év) Magyarországon. Ha a Magyar Köztársaság területén tartózkodás ideje az egy évet nem haladja meg, a szülő kérésére, ha meghaladja, a közoktatásról szóló törvény erejénél fogva válik a gyermek tankötelessé. Az iskolákba felvett tanulókat – a közoktatási törvényben foglaltak szerint – a magyar állampolgárokkal azonos bánásmód illeti meg. Ennél fogva a közoktatásban tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen a gyermek vagy hozzátartozói bőrszíne, neme, vallása, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedelmi helyzete, kora, cselekvőképességének hiánya vagy korlátozottsága, születési vagy egyéb helyzete miatt. „A közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében feladatainak végrehajtásában közreműködők a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlő bánásmód követelményeit kötelesek megtartani.” (1993. évi LXXIX. Tv. 4/A. §, 1. bekezdés)
83
3. Migráns gyerekek szociológiai jellemzői A magyarországi harmadik országból érkező bevándorlók jellemzőiről kevés adat áll rendelkezésünkre, és még talán ettől kevesebb a gyermekkorúakról. Így alapvetően csak tapasztalatainkra illetve egyes primer vizsgálatok eredményeiből következtethetünk rá, mint Vámos Ágnes tanulmányai. A bevándorló családok összetétele életkoruk, iskolai végzettségük tekintetében jelentősen eltér a magyar társadalométól. Helyzetüket alapvetően a családfők státusza határozza meg, akikre jellemző, hogy szakképzettségüket tekintve heterogén képet mutatnak: a teljesen iskolázatlanok és a magasan képzettek aránya egyaránt meghaladja az átlagosat. A szakképzettségük zömmel kielégítő, és a szakmájukban Magyarországon is el tudnának helyezkedni, de ebben a nyelvtudás hiánya megakadályozza őket. A nyelvtudás az egyik alapfeltétele a bevándorlók társadalmi beilleszkedésének. A munkaerő-piaci beilleszkedés sikeressége rányomja bélyegét az élet egyéb területeire, az elégedettséget, a szubjektív jólétet, valamint a jövőbeli kilátások megítélését is meghatározza. Erősen függ a bevándorló család iskoláskorú gyermekének integrációs képessége, hogy szülei mikor érkeztek az országba. Az elmúlt harminc évben négy fő hullámban érkeztek bevándorlók: • A magyarországi bevándorlás jelentős része 1987 és 2001 között a bevándorlók mintegy 70%-a a szomszédos országokból (főként Romániából, Ukrajnából és a volt Jugoszláviából) érkezett, túlnyomó többségűk az ott élő magyar kisebbségek köréből. A legnagyobb hulláma a környező országbeliek bevándorlásának 1989–1990-ben volt, az exodus-szerű romániai kivándorlás következtében, ezt követően számuk és egyben arányuk is visszaesett, majd 1998-tól újra növekedésnek indult. Az első, romániai menekültáradattal mintegy 15000 gyerek érkezett, beiskolázásuk magyar anyanyelvük és hasonló kultúrájuk miatt nem okozott különösebb nehézséget. A környező országokból érkező magyar nemzetiségű és anyanyelvű bevándorlók ugyanis e migráció során nyelvi és kulturális szempontból nem egy idegen környezetbe, hanem az ún. „anyaországba” érkeztek. Számukra az áttelepedés által éppen a saját anyanyelv szabad használata vált lehetővé (nem csupán a magánszférában, hanem hivatalos helyeken is), továbbá hagyományaik ápolása, kulturális, vallási szokásaik, valamint etnikai identitásuk megőrzése sem ütközött akadályokba, illetve nem vezetett a fogadó társadalmon belüli szegregációhoz. Nem csak nyelvi, de kulturális szempontból is a saját kulturális mintáikhoz, hagyományaikhoz sokkal közelebb álló közegbe kerültek e migráció által, mint amilyen a kibocsátó ország(ok) többségi társadalmaiban körülvette őket. A tanintézetek sok esetben még a rendezetlen státuszú gyerekeket is befogadták. Napjainkra vagy állampolgársággal rendelkeznek a szülők, vagy legalizált státuszuk van és alig különböztethetők meg gyermekeik az iskolapadban. • Az 1991-92-ben a volt Jugoszláviából hazánkba érkezett bevándorlók nagy része nem beszélt magyarul, jelentős részük nem is akart hosszú távon Magyarországon tartózkodni. A főként határvidékeken és a menekülttáborokban élő gyerekek iskoláztatása már komolyabb problémát jelentett, oktatásuk horvát, bosnyák és magyar iskolákban folyt. A kilencvenes években egyre nagyobb arányú volt a Magyarországra irányuló migráció a déli szomszédjaink felől, s ezzel a 6-18 éves korú külföldi (nem magyar állampolgár) gyerekek megjelenése növekedett a közoktatásban is. Ez a jelenség szükségszerűvé tette a gyermekek magyar nyelvre tanítását. Sajátos feladatot jelentettek a magyar közoktatásban azok a külföldi tankötelesek, akik családjukkal menekülési vagy tranzit céllal, tartós vagy végleges letelepedési szándékkal érkeztek hazánkba. Számuk folyamatosan növekedett, s nőtt az összes iskolához és az összes tanulóhoz viszonyított arányuk is. Ez utóbbiban közrejátszott az is, hogy a közoktatásban tanulók száma – demográfiai okok miatt – csökkenő tendenciájú, s csökkent az intézmények száma is. 84
• Az 1999-es NATO-bombázások következményeként érkező menekülők nagy része turistaként lépte át a határt. Sok gimnazista korú gyerek szülő nélkül érkezett. Ebben az időben a budapesti szerb nemzetiségi iskola vállalt magára oroszlánrészt a gyerekek befogadása terén. Az 1999/2000. tanévben minden harmadik általános iskolában és minden második középiskolában tanultak külföldiek. Zömében még mindig magyar ajkúak, azonban ekkor már egyre több a kínai illetve más egzotikus országból származó. • Az Európai Unióhoz csatlakozásunk óta a 2004-et követően a távolabbról, más kontinensről illetve az Ukrajnából érkezettek száma megemelkedett. Az ő oktatásuk kapcsán alapvetően a következő problémák merültek fel: • A magyar nyelvtudás hiánya vagy alacsony szintje; Magyarországgal, a magyar kultúrával kapcsolatos ismeretek hiánya, kulturális tájékozatlanság. Ennek súlyos következményei tapasztalhatók a mindennapi pedagógiai szituációkban, a tanuló haladásában, a közoktatásban. • A származási és befogadó ország, ez utóbbi jelen esetben Magyarország tantárgyi rendszere és követelményei közötti különbség, eltérés a tanulási szokásokban. A migráns tanulók hozott tudásának felmérése nehézségekbe ütközik, problémás a kompatibilitás megállapítása. • Az intézményes anyanyelvtanulás hiánya, az anyanyelvi fejlődés korlátozódása. Az anyanyelv egyrészt annak a kultúrának a része, amelybe a gyermek korábban tartozott, másrészt mindaddig az egyetlen eszköz, amíg egy másik nyelv alkalmassá nem válik a tudás, a képességek fejlődésének generálására. Nehézségekkel kell számolni akkor, ha a sajátos (családi) szocializációs hatások jelentősen eltérnek a Magyarországon megszokottól. A külföldi tanuló iskolán kívüli életében fellépő családi, egzisztenciális problémák. A migráns gyermekek, tanulók fokozottan ki vannak téve az áldozattá válás veszélyének, könnyen válnak bűncselekmény tárgyává vagy keverednek jogsértő helyzetekbe. A migráns létforma rombolhatja a családi kötelékeket; az értékválság devianciához vezethet. Érdekes fejlemény volt, hogy 2004-ben kínai befektetőket és egyetemi hallgatókat hívott az országba a magyar miniszterelnök, és hozzátette: a kormány épületet biztosít a kínai gyermekek iskolázása céljából, ezzel is vonzóbbá téve a befektetők számára a körülményeket152 . 2004-ben, közpénzből, meg is nyílt a magyar tanterv alapján, két tannyelvvel működő iskola, amely magyar tanulókat is fogad, de elsősorban kínai gyerekek számára tartják fenn. A kínai tantervet, a tankönyveket és a tanárokat a kínai kormánnyal együttműködve választották ki. A konstrukció egy meghatározott transznacionális csoport kétlaki oktatását hivatott biztosítani, és nem azt a célt szolgálta, hogy egy soketnikumú közegben a magyar iskolarendszerbe integrálja a csoportot. A kínai és a magyar kormányközi megbeszélések során fölvetődött az a javaslat is, hogy valamelyik budapesti kórházban olyan osztályt kellene nyitni, mely a kínai betegeket látná el, és hogy a kínai rendőrségnek ismét Budapest segítségére kellene sietnie a kínai bűnözők utáni nyomozásban.153 A vizsgálataink során a külföldi diákok alábbi lényegi jellemzőit tártuk fel: • Vágynak a megértésre és az elfogadásra: szívesen megmutatnák, milyenek is ők valójában. Fontos számukra, hogy meglássák őket, és értékítéletektől mentesen közeledjenek hozzájuk. Ezt azonban tényként közlik, kompromisszumra való hajlandóság nélkül: elvárják, 152 Krajczár Gyula (2004): Akik kiestek a császár kegyéből. A kínai kivándorlók sokszor visszatérnek az anyaországba, Népszabadság, július 24. 153 Népszabadság, 2004. március 17.
85
hogy a környezet evidenciaként kezelje személyiségüket. Ők maguk ezzel szemben korántsem nevezhetők megértőnek és elfogadónak: rendkívül kritikusak, tele vannak elvárásokkal. • Saját szabályrendszerrel rendelkeznek: a környezet által felállított szabályokkal csak abban az esetben képesek azonosulni, ha az illeszkedik saját belső jogrendjükhöz. Ellenkező esetben a külső szabályokat értelmetlen vagy bántó korlátozásként élik meg, vagy egyszerűen elkerüli a figyelmüket a mások által felállított rendszer. • Fokozott kongruenciaigényük van: elvárják, hogy a másik fél tisztán, egyszerűen és hitelesen kommunikáljon, minden szava valódi lényéből fakadjon. Amennyiben valakit nem kongruens személyiségnek ítélnek meg, nem veszik komolyan, nem adnak a szavára. • Képesek egyfajta tisztánlátásra: felismerhetőek olyan pillanatok az életükben, amikor rádöbbennek addig rejtve maradt összefüggésekre, illetve időnként képesek egyes szituációkat kívülről, más szemszögből szemlélni, és így jutni felismerésekhez. • Magányosak: bár látszólag sok haver veszi őket körül, az emberi kapcsolataik – ideértve a családi viszonyokat és a párkapcsolatot is – üresek, felszínesek, ritkán alapulnak valódi és kölcsönös kötődésen. 4. Az oktatás, mint a szocializáció központi kérdése Az iskolai végzettség foka az egyének egyik legmeghatározóbb szocio-demográfiai jellemzője. Számos gazdasági, társadalmi és demográfiai indikátor mentén jellegzetes különbségek fedezhetők fel az egyes iskolázottsági szintek között (pl. termékenység, életkilátások, mobilitás, munkaerő-piaci érvényesülés stb.). Az iskolázatlan és képzetlen emberek a legtöbb esetben alapvetően hátrányos helyzetből indulnak, amely lemaradás a későbbiekben tovább kumulálódik. Az alapfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatottsága kiugróan gyenge (nem éri el a 40 százalékot), amely igen égető problémaként jelentkezik az európai viszonylatban amúgy is rendkívül alacsony szinten lévő magyar gazdasági aktivitást és foglalkoztatottságot tekintve. A duális munkaerőpiac (Galasi, 1979) szegmensei, a szegmentációs tényezők hosszú távú hatásai miatt tartósan elkülönülnek egymástól, a szegmensek közötti átjárás lehetősége viszonylag kicsi. A két szektor között nem alakul ki verseny, ezért a szektorok közötti különbségek nem egyenlítődnek ki. Csak nagy társadalmi változások teszik lehetővé a piaci szegmensek közötti nagyobb mobilitást. Magyarországon az elmúlt évtizedekben jelentősen átstrukturálódott a lakosság, jellemzőek voltak a nagy népességmozgások (faluból városba, mezőgazdaságból az iparba stb.), és felgyorsult intergenerációs (szülőkhöz viszonyított életpálya) és intragenerációs (egyéni életpályán belüli) mobilitás következtében. Ugyanakkor az utóbbi években a szociológiai kutatások lassuló mobilitást jeleznek, s az esélyegyenlőség megteremtését szolgáló társadalompolitikai intézkedéseket sürgetnek. Az iskola feladataival, funkcióival kapcsolatosan rögtön az oly sokszor előtérbe kerülő dilemma merült fel: szocializáljon, neveljen vagy a személyiségfejlesztésre koncentráljon-e elsősorban az intézmény. Az iskola által közvetített tudás és a diákok érdeklődése, szubkultúrája közötti ellentmondásokat vizsgálva a diákok különböző igényei merültek fel. Az iskolának kell-e ezt maradéktalanul biztosítani, vagy ebben támaszkodni kell-e (lehet-e) a szülőkre, a szülők segítségével igénybe vett külső forrásokra is? Hogyan lehet segíteni azokat a tudatosan előre haladni szándékozó gyerekeket, akik nem kapnak meg mindent az iskolától és szüleik támogatására sem számíthatnak? Hogyan lehet kezelni azt a helyzetet, hogy egyre nagyobb a szakadék aközött, amit tanítunk, és ami a gyerekeket foglalkoztatja? Legyen-e, és ha igen, milyen mértékben váljék tananyaggá az, ami a gyerekeket érdekli? Lehet-e, kell-e középutat találni a klasszikus kultúra és a diákokat érdeklő területek, esetlegesen a pillanatnyi világot leképező cselekvés között? 86
A két kép egy spanyol grafikus rajza154, aki azt a társadalmi problémát mutatja meg, hogy míg az 1970-es években a szegény faluról érkezett gyerekek voltak az osztály legros�szabb tanulói, akiket hátra ülhettek, addig napjainkban Európában a biztos iskolai kudarcra ítéltetett gyerekek a zömében látszatra is eltérő „fekete” bevándorló gyerekek. A gyenge teljesítményű, leszakadó, marginalizálódó fiataloknak nincs más életesélyük, csak a szabálykövető magatartás, az alkalmazkodás, a szakmatanulás feltételeinek elfogadása. A nappali rendszerű iskolákból lemaradók gyakran nem képesek iskolai és társadalmi normákhoz alkalmazkodni, önmagukat e normákon kívül fogalmazzák meg. Ez többnyire azért következik be, mert sem a társadalom, sem az iskola nem kínál olyan karrierlehetőséget, amelyek a deviáns magatartás ellenében tényleges esélyt jelenthetnek. Fejlődési szempontból fontos lenne a jó családi légkör, támogató szülői magatartás, a tágabb környezet elfogadó attitűdje, a kortársközösség pozitív hatása. Mindezek azonban az érintett fiatalok esetében részben vagy teljesen hiányoznak. Tekintettel arra, hogy az emberi értékeket nem lehet közvetlenül tanítani, a szociális értékek tanulásának tantárgyi megjelenítése, a foglalkozások hagyományos iskolai formái ebben az esetben sem hatékonyak, sőt sok esetben ellenkező hatást is kiválthatnak. A feladatot sem lehet másként megoldani, mint kiscsoportban, amely intenzív együttlétet feltételez, ahol védett közegben, saját élményként szereznek a résztvevők emberi kapcsolatok kialakításához a gyakorlatban is jól hasznosítható tapasztalatokat. A ledolgozandó hátrányok sokfélék lehetnek, fiatalonként különbözőek. Ahhoz, hogy bármilyen pozitív irányú változást elérjünk, ismernünk kell azokat a személyiségfejlődési modelleket, melyekhez munkánk során közelítenünk kell. A pedagógusszakma a teleologikus foglalkozások közé tartozik, és ez módszertani kérdésekben meglehetősen sebezhetővé teszi a hivatás gyakorlását. A pedagógiai szakirodalmak tanulmányozásakor nyilvánvalóvá válik, hogy alig esik szó a megfogalmazott célok elérésének hogyanjáról. Technológiai szegénységgel küszködik a pedagógia. A gyakorló nevelő – oktató szinte semmilyen eligazítást sem kap a munkája során felmerülő hétköznapi nevelési feladatok megoldásában. A tanári munka magányos foglalkozás. A munkanap nagy részében a pedagógus egyedül, pontosabban másik felnőtt jelenléte nélkül, gyermekek között, gyermekekkel dolgozik. Feltétlenül támogatásra van szüksége az iskolai oktatás keretei között is a pedagógusoknak.
154 A tanulmányban közölt külön nem jelölt illusztrációk eredete: Pla de ciutadania i immigratio Katalónia Oktatási Hivatalának kiadványa 2008 Barcelóna
87
5. Közoktatás bevándorló harmadik országbeli gyerekeknek A külföldi gyerekekkel folytatott beszélgetések szerint a tanulóknak két nagy problémával kellett megbirkózniuk: az egyik a magyar nyelv tanulása, a másik az életkoruknak megfelelő évfolyamba kerülés. Lita és Liang, kínai állampolgárok Az interjú elkészítésekor Liang, a fiú már betöltötte a 14. életévét. Annak ellenére, hogy Magyarországon született, kínai állampolgár. A gyermek születése előtt két évvel jöttek el a szülők Kínából. Az édesapa és az édesanya is iskolázott. A házaspár a 30-as évei elején érkezett hazánkba, mindketten dolgozni jöttek, vállalkoztak, a vendéglátóiparban dolgoztak. A kisgyermekkorát Liang Magyarországon töltötte, óvodába is járt Budapesten két évet. A fiú visszaemlékezései szerint nagyon keveset tudott magyarul. A családban mindig kínai nyelven beszéltek. Az édesanyának egy magyar barátnője tanította magyar nyelvre. Ez a hölgy vállalta a keresztszülői szerepet is. Liang után négy évvel született a családban egy kislány, Lita, jelenleg 10 éves. A kislány megszületése után egy évvel a család visszament Kínába, ahol 5 évet töltöttek. Közben Liang – az elmondása szerint – teljesen elfelejtette a magyar nyelvet. Liang a kínai iskola fegyelmét, követelményrendszerét szigorúnak tartja, míg a magyar iskolát szabadosabbnak. A két ország iskolája közti különbségként még megemlítette, hogy bár 6-10 évesként járt oda, vagyis a mi iskolarendszerünknek megfelelő alsó tagozatot végezte, mégis a tanítási órák száma lényegesen több volt, mint nálunk. 2006-ban visszajött Magyarországra a család, már egyből egy észak-magyarországi nagyvárosba költöztek egy ismerősük tanácsára. Az apa azonnal belefogott egy étterem üzemeltetésébe, lakást bérelt, és gyermekeit az első héten iskolába íratta. Azt az általános iskolát választotta, amelyik az albérletükhöz a legközelebb esett. Az iskola igazgatója készségesen fogadta a gyerekeket, bár valószínűleg akkor még ideiglenesen sem voltak bejelentkezve a lakásba. Mivel a két gyerek a 2005/2006-os tanév 2. félévében érkezett, a tanév anyagát nem tudták elsajátítani. A 2005/2006-os tanévet Lita az 1. osztályban kezdte, Liang viszont 3.-os lett. Amikor visszaérkeztek Magyarországra, a kislány semmit sem tudott magyarul, a fiúnak a nyelvi emlékei is csak hézagosak voltak. Azóta mindketten jól megtanultak magyarul, de legnagyobb gondnak mégis a nyelvi problémákat említették. Mivel a két nyelv hangjai, írása, mondatszerkesztése, teljes rendszere annyira eltér egymástól, igen nehéz volt számukra az első félév. A kislány az iskolai rendes anyanyelvi korrepetáláson vett részt, a fiú nem. Vele az egyik tanító néni külön foglalkozott. Ezek a foglalkozások kifejezetten magyar nyelvi képzések voltak. Lita jelenleg olvasásból és nyelvtanból is jól teljesít (5), Liang teljesítménye is jó (4). A két gyerek tanítói az interjú során külön kiemelték a kulturális különbségeket a két ország között. Szerintük a magyar nyelv tanulása során külön nehézséget okozott a gyerekeknek a szövegértés. Hiába tanultak meg azóta jól magyarul, még mindig problémát okoz nekik egy-egy speciális szófordulat, szólás. Lita minden tantárgyból jól teljesít, Liang teljesítménye azonban tantárgyfüggő. Matematika a kedvenc tantárgya, tanárai szerint is ebben kiemelkedő. Adottságai és iskolai tanulmányai mellett képességeit még más módon is fejleszti: az édesapja pénzügyeit rendszeresen ő intézi. Az apa nem tanult meg magyarul, és a fia tolmácsol neki. Liang rendszeresen intézkedik az üzleti életben és felnőtteket megszégyenítő biztonsággal és gyorsasággal váltja át a különféle pénzeket bármilyen valutára. Liang fordít és tolmácsol általában a papának, aki teljesen megbízik a fiában. Az iskolában a két gyerek megfelelő évfolyamba helyezése problémát okozott. A kislánynak alakult szerencsésen a helyzete. Mivel ő egyébként sem volt évvesztes, a csonka év után újrakezdve az 1. osztályt, rendesen halad a kortársaival. Liang is 1. osztályba került a 2006/2007-es tanévben, kifejezetten a nyelvi problémák miatt. Majd a következő tanévben osztályozó vizsgát téve, a 2. 88
évfolyamot átugorva járt 3. osztályba. A tanév végén a 4. osztály anyagából is vizsgát tett. Az idén, a 2009/2010-es tanévben rendesen elkezdte az 5. osztályt, de tervei szerint a felső tagozatban is szeretne egy tanév alatt két évfolyamot is elvégezni. Telefonon is felhívták a tanító nénit, ha problémáik voltak, sőt a szülők még a tanító néni lakására is ellátogattak. Nem kerültek kapcsolatba más, gyermekekkel foglalkozó intézménnyel, logopédushoz nem jártak, a családsegítő szolgálatról nincs tudomásuk. Szerintük nem voltak beilleszkedési problémáik. A kislány kedves, szeretetreméltó természetű, osztálytársai – főleg a lányok – azonnal bevonták a játékokba. A fiú már vagányabb. Legszívesebben a vele egykorúakkal van együtt, az iskola 8.-osai kifejezetten kedvelik. Liang komoly szívfájdalma, hogy nem a kortársaival jár egy évfolyamra. Mindig részt vesznek az iskolai programokban, de más elfoglaltságaik is vannak: osztálytársaik meghívják őket születésnapi zsúrokra, moziba mennek. Interneten tartják a kapcsolatot Kínában élő barátaikkal és az édesanyjukkal. Liang mostanában a városban élő kínaiakkal is barátkozik, akik persze idősebbek nála. Az édesapával jó a kapcsolata az iskolának. Szülői értekezletre, fogadóórára egyéb iskolai programokra ugyan ritkán jár el, elég sok az elfoglaltsága. Minden évben visszamentek Kínába kb. két-két hónapra. Elmondásuk szerint, amikor Kínában vannak, akkor ott érzik jól magukat, amikor Magyarországon vannak, akkor ez a hazájuk. (egy hajdúsági iskola udvarán készült riport) A magyar anyanyelvű migráns gyerekek természetesen ismerik és jól beszélik a magyar nyelvet. A közös kultúra által a nyelvi szocializáció náluk ugyanolyan módon történt, mint a Magyarországon élő gyerekeknél. Számukra kevesebb problémát okoz a magyar nyelven való tanulás. Otthon a családban ezt a nyelvet beszélték, és közülük nagyon sok gyereknek az iskolában használatos nyelve is a magyar volt. Nekik az jelenthet problémát, hogy az egyes tantárgyak Magyarországon használatos szakszavai helyett az anyaországukban használatos kifejezéseket ismerik. Ez a mindennapi iskolai életben azonban kisebb gondot jelenthet, hiszen a szaktanárok a tanítási órák alatt megismertetik a gyerekeket ezekkel a kifejezésekkel. Javasolható az a módszer is, hogy a gyerekek készítsenek egy-egy szójegyzetet (szótárt) az általuk korábban használatban volt és a jelenlegi szavakkal. Kifejezetten nagy feladatot jelent a nem magyar anyanyelvű gyerekekkel való foglalkozás. Ezek a gyerekek nem önszántukból kerültek Magyarországra, a szüleik döntöttek úgy, hogy idejönnek. Döntő többségük nem szeptember 1-jén kezdi az iskolát, hiszen a migrációra kényszerítő ok – legyen az gazdasági vagy menekültügyi – nem igazodik a magyar oktatás időrendjéhez. Ráadásul rokonságuk, barátaik elvesztése, a megszokott környezet hiánya olyan lelki traumát idézhet elő náluk, amiből csak hosszú hónapok alatt lesznek képesek kivergődni. Kevés külföldi állampolgárságú gyerek járt hozzánk. Jelenleg csak egy van, egy jordán kisfiú az első osztályban. Korábban egy vietnami és egy orosz gyerek volt nálunk. A vietnami gyerek családja nagyon hamar elment a városból. Az orosz állampolgárságú gyerek maradt a városban, mert itt élnek a rokonai is. A fiú csak kicsit tudott magyarul. A napközis tanító nénije orosz szakos volt, így elég jól elboldogultak. Amikor a gyerek Magyarországra jött, a 7.-es évfolyamnak megfelelő volt a kora, de hogy időt adjunk a nyelv tanulására, a 6.-ba tettük. Szerintem jól döntöttünk. (egy szabolcsi iskola igazgatónője) Még azt is nehéz megítélnünk, hogy jobb-e, ha a szülőhazából történő kimozdulást eltervezte a család, vagy a migráció hirtelen következett be valamilyen tragikus kényszerítő körülmény hatására.
89
A gyerekek rengeteg problémájukkal együtt becsöppennek egy számukra teljesen ismeretlen környezetbe, ami jó esetben elfogadó, de lehet akár elutasító is. Szüleik sokszor épp ebben az időszakban kevesebbet tudnak törődni velük, hiszen kapcsolatba kell kerülniük a magyar hatóságokkal, a saját nyelvi problémájukból fakadó hiányosságaikat is meg kell oldaniuk, új egzisztenciát kell teremteniük. Ezt a sok negatív hatású körülményt még tetézi az anyanyelvi sokk, vagyis rádöbbennek arra, hogy a korábban természetes módon a jelenlegi helyzetben nem tudnak kommunikálni. Ez többféle viselkedési módot is kiválthat belőlük. Megnőhet az agresszióra, kitörésre való hajlam, amikor a ki nem beszélt érzéseiket, gondolataikat szélsőséges módon közlik a külvilággal. Talán még ettől is rosszabb, ha a gyermek depressziós, befelé forduló lesz. Az idegen környezetben nem ismer senkit, esetleg még ellenségesen is viselkednek vele szemben. A korábban megszokott kommunikációs lehetőség megszűnt számára. A Magyarországra került gyerekekkel folytatott beszélgetések kapcsán is ez a tényező merült fel első és rendkívül fontos megoldandó problémaként: a nyelvtudás hiányából fakadó gondok enyhítése. Minél kisebb korban kerül Magyarországra a gyermek, annál nagyobb az esélye, hogy még az óvodában vagy az iskolaévek elején megtanulja a magyar nyelvet. Tíz éve jöttem Magyarországra. Orvos vagyok, és egy konferencián ismerkedtem meg az X. városban dolgozó főorvosnővel, aki pár napos ismeretség után Magyarországra invitált. Már akkor megvolt a magyar barátom, aki szintén hívott, és akihez férjhez is mentem. Azóta már elváltunk, de nem bántam meg , hogy eljöttem otthonról. Amikor Magyarországra jöttünk, akkor a kislányom ötéves volt. Szinte pár hónap alatt megtanult magyarul. Az alsó tagozatot egy kisvárosi iskolában járta, mert ott laktunk. Majd amikor a városi kórházban kaptam állást, és már elváltunk, akkor átírattam a lányomat egy egyházi iskolába. A gyerekemnek sosem volt problémája az osztálytársaival, bár az arcvonásain mindjárt látni, hogy nem európai. Alla eléggé talpraesett, mondhatnám, hogy nagyszájú, és mindig megvédi magát. Az általános iskola jó volt, de néha képmutató magatartást is tapasztaltam a tanárok és a gyerekek részéről is. Igaz, ezek a problémák nem a lányom felé irányultak. A kislányom jól tanult, majdnem kitűnő tanuló volt. Most egy jó nevű gimnáziumba jár a gyerekem. Az iskola nagyon erős. Tavaly egy ötöse volt angolból, a többi jegye mind négyes volt. A többi Magyarországon élő kazahhal csak ritkán tartjuk a kapcsolatot. Néhányról tudom, hogy melyik városban lakik. Nem szeretem, ha megkülönböztetnek a többi magyar embertől, még akkor sem, ha az pozitív diszkrimináció. (egy 15 éves kazah lány édesanyja) Márpedig a nyelvtudáson nagyon sok múlik. Ha a nyelvtanulás korán történik, vagy ha a nyelvtanulás gyorsan történik, ez a gyermek számára mindenképp kedvező lesz. Az interkulturális pedagógiai rendszer igyekszik a nyelvtanulás problémáját orvosolni. A magyar nyelvet idegen nyelvként oktatja a nyelvet nem vagy kevésbé beszélő gyerekek számára. Mindez úgy történik, hogy a nyelvet egy magyar mint idegen nyelv oktatására képesített pedagógus tanítja, vagy olyan tanító vagy magyar nyelv tanár, aki elvégezte az ehhez szükséges 90 órás akkreditált tanfolyamot. A tanulónak a magyar lesz a tannyelve, de a magyarórák 50-75%-ában a magyar nyelvet mint idegen nyelvet tanulják. Természetesen a délutáni foglalkozások, korrepetálások is nagy segítséget jelentenek a nyelvet nem ismerő tanulók számára. Azok a pedagógusok, akik külföldi állampolgárságú gyerekeket oktatnak, kivétel nélkül kiemelték a nyelvi szocializáció problémáját. Az idegen országból származó tanulók teljesen más kultúrában nőttek fel, más meséket hallgattak, nyelvi gondolkodásmódjuk is eltérő. 90
Újabb gondot jelent, hogy a magyar nyelv rendszere különbözik a legtöbb nyelvtől, mivel a magyar nyelv az agglutináló nyelvek csoportjába tartozik. Ezért tartják nehezen megtanulhatónak a külföldi emberek a magyar nyelvet. Pedig nyelvtudás nélkül nem lehet boldogulni, a nyelv az ismeretszerzés és a képességfejlesztés eszköze és egyben hordozója is. A magyar mint idegen nyelv és a Magyarország-ismeret tantárgy oktatásának azonban van egy nagy hiányossága. Nagyon kevés tankönyv illetve tanmenet áll a gyerekek és a pedagógusok rendelkezésére. Sajnos ezek is csak többnyire könyvtárakban találhatók meg. A következő kiadványok jelentek meg a tankönyvpiacon: 1. Csön-csön gyűrű (Szlovén Köztársaság Oktatási Intézete / Magyar Nyelvi Intézet) könyv 2. Kerek perec (Szlovén Köztársaság Oktatási Intézet / Magyar Nyelvi Intézet) könyv 3. Kiliki a Földön, tankönyv (a Balassi Bálint Intézet tanárai) munkáltató tankönyv, tanári kézikönyv, 4. Kiliki a Földön, DVD (a Balassi Bálint Intézet tanárai) DVD, multimédiás oktatóanyag 5. Magyar mint idegen nyelv és Magyarország-ismeret tanterv (Magyar Iskola) tankönyv, CD, interaktív anyag 6. Programcsomag és kerettanterv (Sulinova / Educatio) kézirat A külföldi állampolgárságú gyerekekkel foglalkozó pedagógusok még egy másik problémát emeltek ki szinte egyöntetűen: nehézkesnek tartják a gyerekek osztályba helyezését. Ez a megfelelő évfolyamba helyezést jelent. Valószínűleg még nem alakult ki a jó gyakorlat. Majdnem mindenki rossznak tartja azt a módot, hogy az iskolában megjelenő gyereket az 1. osztályba helyezzék. Ez rendkívül frusztrálja mind az osztályba kerülő gyereket, mind az osztálytársait. Ha egy migrációs sokktól szenvedő gyerek egy saját osztályától lényegesen kisebb évfolyamba kerül, az mindenképpen csak növeli a gondjait. Nem tud megfelelő barátot találni az osztályon belül, könnyen elszigetelődik, még jobban visszahúzódóvá válik. Sokkal jobb gyakorlatnak tartom, ha a gyermeket a saját évfolyamába helyezik. Ezután több út is lehetséges. Ha a gyermek az év végére behozza a nyelvi hiányosságait, megfelelő szinten beszéli a magyar nyelvet, elsajátítja a latin betűs írást, akkor osztályozóvizsga letétele után folytathatja az iskolát. Jellemzőbb azonban az a gyakorlat, amikor a gyerek évismétlő lesz az első Magyarországon töltött év után. Bár az évismétlés mindig együtt jár kisebbnagyobb fokú lelki válsággal a tanulónál, de ha túl rövid volt az idő, amit az iskolaévből a magyar iskolában töltött, vagy túl nagy a régi és az új iskolarendszer közti különbség, vagy a magyar nyelv ismerete még hiányos, akkor érdemes az első (és a legtöbb esetben rövid) évet nyelvi előkészítő évnek tekinteni. Ekkor a gyermek a következő évi tanulmányait is abban az évfolyamban végzi, amelyikben az előző évben volt. Ilyenkor a gyermeket oktató pedagógusnak, osztályfőnöknek érdemes nyíltan elmondani a gyerek előtt álló lehetőségeket, hiszen az a célunk, hogy a pszichés gondjait csökkentsük. Minden esetben az igazgató dönt az osztályba helyezésről kikérve az osztályfőnök esetleg a magyar, mint idegen nyelvet oktató tanár véleményét. Húsz éve jöttem Magyarországra, Kelet-Magyarország egyik műszaki egyetemén tanultam. Nagyon szerettem itt lenni, szabadnak éreztem magam. Az első feleségemet itt ismertem meg. Ő magyar és évfolyamtársam volt. A válásunkat az okozta elsősorban, hogy minden dolgot másképp láttunk. Az első házasságomból van egy nagy fiam, ő nagyon okos, a közgazdasági egyetemre jár. A második feleségemet már Szíriából hoztam. Nem a szakmámban dolgozom, hanem a vendéglátóiparban. Délután kezdődik a munkám, és hajnalig tart. A feleségem végez mindent a háztartásban, de én a gyerekekkel szoktam foglalkozni. Két gyerekünk van: Ahmed hétéves, a kisebb fiú négy. Ő még óvodába jár. A gyerekeket mindennap én viszem óvodába és iskolába, és a feleségem megy értük. Otthon arab nyelven beszélünk, én jól tudok magyarul, és angolul is jól beszélek. A 91
két gyerek arabul és magyarul is jól tud, a feleségem csak kicsit beszél magyarul. Úgy gondolom, Magyarországon elég jók a lehetőségek a tanulásra. Szerintem a fiamnak sem lesz nehéz. A kisfiú tanító nénijének más volt a véleménye, ő a gyermeket túl játékosnak és visszahúzódónak tartja. Bár az interjú készítésekor Ahmed még csak két hónapot járt iskolába. Ahmed: Szeretek iskolába járni, de itt túl sok a gyerek. (Harmincan vannak.) Az óvodában jobb volt. Bence a barátom, sokat rajzolunk. A kisfiú, aki mellett ülök, mindig verekszik. Nem csak velem, mással is. Legjobban rajzolni szeretek, és otthon legózni. (Ahmed, hétéves kisfiú és az édesapja) 6. Harmadik országbeli bevándorlók a felsőoktatásban A Tanács irányelvet fogadott el a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányainak folytatásáról, diákcseréről, javadalmazás nélküli gyakorlatról, illetve az önkéntes szolgálat céljából történő beutazások feltételeiről. (2004/114/EK irányelv (HL 2004 L 375)) Az EU egyik kiemelkedő célkitűzésének tekinti, hogy a világ legkiemelkedőbb tanulmányi és szakképzési központjává váljon, e megfontolásnak pedig fontos eleme a harmadik államok polgárainak tanulmányi célú migrációja az Unióban. A tanulmányi migrációt (amely vonatkozhat a felsőés a középfokú oktatásban résztvevőkre egyaránt) az EU átmenetiként kezeli. A tudományos kutatókra vonatkozóan pedig megszületett a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló irányelv. (2005/71/EK irányelv (HL 2005 L 289)) Ezen irányelv lehetővé teszi, hogy harmadik ország kutatói könnyített eljárással kapcsolódhassanak be európai kutatási programokba, egyúttal támogatja a kutatók visszatérését is, hogy saját hazájuk fejlődéséhez is hozzájárulhassanak szakmai képességeik által. A gazdasági fejlődés kitörési pontjaként értékeli a felsőoktatási export tevékenységének bővítését az AAM Tanácsadó Zrt., mely 2009. október 28-án mutatta be harmadik alkalommal kiadott Gyorsítósáv című tanulmányát. Az elképzelés szerint pusztán a gazdaság által kikényszerített erővel és politikai lobbi nélkül, a marketing eszközök alkalmazásával kellene Magyarországra csábítani mintegy 15-20 ezer külföldi hallgatót, tehát a jelenlegi akár kétszeresét. A tanulmány szerint az ázsiai földrész és Észak-Afrika jelenti a potenciális célpontokat. Az onnan érkező diákok itthon nem akkreditált képzéseken vennének részt állami támogatás nélkül, tanulmányaik idején pedig hazánkban költenének. A tanulmány kidolgozásában külső szakértőként részt vevő dr. Árva László az okokról is beszámolt: „egy felmérés szerint a Debreceni Egyetemen tanuló háromezer külföldi hallgató tanulmányai alatt annyit költ, amennyit az intézmény összes magyar, nappali tagozatos hallgatója együtt.” A hallgatók 3,7 százaléka külföldi Magyarországon, mintegy 1,2-1,3 százalék azonban az, aki nem határon túl élő magyar, hanem egyéb országokból érkezik hazánkba. A szakértő szerint abban a helyzetben kell megragadni a lehetőséget más hallgatók ide csábítására, amikor az OECD elemzése szerint 70 százalékkal nőtt az elmúlt évekhez képest a mobilitási hajlandóság a világban. A tanulmány szerint 3-5 éven belül a jelenlegi 15 ezer fős külföldi hallgatói létszámot további 15-20 ezerrel kellene növelni, akik évente a befogadó városokban akár több mint 38-40 milliárd forintot is elkölthetnek a számítások szerint. A tanulmány Indiát, Vietnámot, Egyiptomot, tehát az ázsiai és észak-afrikai területet nevezik meg küldő régiókként. Dr. Árva László a tervvel kapcsolatban az Edupressnek azt is elmondta: nincs szükség politikai lobbira, hiszen főként olyan képzések keretében képzelik el a megnövekedett számú külföldi diákok oktatását, melyek nyugat-európai egyetemek leányvállalataiként, magyarországi akkreditáció nélkül kínálnak külföldi diplomát. „Mivel az állam ezen képzésekben tanuló hallgatók számára nem nyújt támogatást, a keretszámokba sincs beleszólási joga, ha pedig 92
egy brit vagy francia diplomát nyújtunk, kit érdekel, hogy nincs akkreditáltatva itthon a képzés” - mondta el a szakértő. 7. Interkulturális pedagógiai rendszer Az oktatásnak mindig a nyelvi és kulturális sokszínűség szolgálatában kell állnia, valamint szolgálnia kell a világ nyelvi közösségei közötti kapcsolatok harmóniáját. A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata A külföldi állampolgárságú gyermekek oktatásának megkönnyítésére 2006-ban az Oktatási Minisztérium kiadott egy ajánlást „Interkulturális program” címmel. A programban egyaránt részt vehetnek óvodák, általános iskolák, szakiskolák és gimnáziumok is, de a programban megfogalmazott irányelveket be kell tartaniuk. A szükséges dolgok finanszírozására kiegészítő normatíva is igénybe vehető. A XXI. század elejére vált szükségessé, hogy az Oktatási Minisztérium kidolgozzon egy olyan rendszert, amelyet már tudományos kutatások, felmérések, helyzetelemzések is megelőztek. Általában azokban az iskolákban érdeklődtek ezután a pedagógiai program iránt, ahol több külföldi állampolgárságú gyermek tanult. Ezek az iskolák főleg Magyarország déli, keleti régióiban találhatók, de természetesen több budapesti iskola is bekapcsolódott a programba. A programban részt vevő iskolák igazgatói, pedagógusai szerint szükség volt egy közös szabályozásra, még ha az csak az ajánlás szintjén is maradt. (Tehát nem minden külföldi állampolgárságú gyerekeket oktató iskola fogadta el vagy ismerte meg ezt a programot.) A program óriási előnye, hogy nyitottságra, elfogadó magatartásra ösztönzi a program résztvevőit, pedagógusokat, szülőket és gyerekeket egyaránt. Mindezt híven tükrözik a program alapelvei is. Alapelvek: 1. A multikulturális szemlélet az iskola nevelési-oktatási hatásrendszerében értékként veszi figyelembe a tanulók állampolgársága, anyanyelve közötti különbözőséget. 2. Az integráció elősegítése biztosítja a magyar nyelv tantárgyi és tannyelvi tanulását, Magyarország kultúrájának és civilizációjának megismerését, valamint segíti a nem magyar állampolgárságú és anyanyelvű tanulókat anyanyelvük és kultúrájuk megőrzésében és fejlesztésében. 3. Az additivitás és komprehenzivitás elvének érvényesülésekor a pedagógiai eljárásokban tekintettel vannak arra, hogy a tanulók – önhibájukon kívül – a tanév különböző időpontjában létesítenek az iskolával jogviszonyt, különböző szintű lehet az iskolai haladáshoz szükséges magyarnyelv-tudásuk, tanulási tapasztalataik, tudásuk eltér a magyar közoktatásban érvényes követelményektől, beilleszkedésüket pszichés traumák nehezítik stb. E tényezők miatti hátrányos helyzetük kompenzálása az iskola feladata. (OM közlemény 2006. dec.) Az interkulturalitásra való törekvés természetesen megjelenik a célkitűzésekben is. Az interkulturális program nevelési-oktatási céljai és feladatai két pontban fogalmazhatók meg. 1. A nyelvek és a kultúrák közti közlekedésben jártas, reális énképpel és önismerettel, egészséges identitással rendelkező, nyitott és elfogadó, autonóm és pozitív életvezetésre képes személyek építése, fejlesztése. Az anyanyelv és kultúra megbecsülése és ápolása, illetve mások anyanyelvének és kultúrájának megismerése, megértése, a különböző állampolgárságú és anyanyelvű tanulók közös nevelésével. 2. Az iskolai előrehaladáshoz, a sikeres szocializációhoz, és majd a konstruktív társadalmi 93
integrációhoz szükséges magyarnyelv-tudás megszerzése a magyar nyelv tantárgyi és tannyelvi tanulásával; a magyarországi integráció elősegítése és Magyarország mint befogadó ország értékeihez való pozitív kötődések kialakítása, kultúrájának és civilizációjának megismerése és megértése által. (OM közlemény 2006. dec.) A program lehetőséget ad külön nyelvi előkészítő évfolyam szervezésére. Erre főleg azokban az iskolákban van szükség, ahol több idegen országból származó gyerek jelenik meg, és egyszerre van szükség a felzárkóztatásukra, a magyar nyelv elsajátítására. Új elemként jelenik meg az Interkulturális pedagógiai rendszerben a Magyarország-ismeret. Hasonló tantárggyal (civilizáció, országismeret) minden két tanítási nyelvű iskolában lehet találkozni. Annak az országnak a kultúráját, szokásrendszerét, népeit ismertetik meg a gyerekekkel, amelyiknek a nyelvét tanulják. A Magyarország-ismeret tantárgyként való oktatását kiemelten fontosnak tartom, s remélem, hogy az emberek közti feszültségek is enyhíthetők oly módon, hogy a gyerekek több kultúra ismerőivé válnak. Az interkulturális pedagógiai rendszer kiemelten segíti a migráns tanulók szocializációját. Ezek a gyerekek sok ok miatt hátrányban vannak osztálytársaikhoz képest, ezért a program fokozott segítséget nyújt integrációjukhoz. Mindennek úgy kell megtörténnie, hogy ne veszítse el régi kultúráját, legyen büszke önmagára, saját népére, és érezze azt, hogy ha több kultúra birtokosa, akkor azáltal önmaga is többé válik. Ezt elősegítendő, az iskolákban érdemes alkalmazni anyanyelvi tanárt, vagyis olyan tanárt, aki a gyerekekkel a saját nyelvükön tud beszélni. Ez természetesen csak ott lehetséges, ahol több azonos országból származó gyerek is van egy iskolában. Ahol ez nincs meg, ott legalább időnként ajánlatos tolmács segítségét kérni, hogy megkönnyítsük mind a gyerekekkel, mind a szülőkkel való kommunikációt. 8. Esettanulmány „peer review” tartalommal Új jelenség, hogy néhány uniós tagállam révén migráció kibocsátóvá vált néhány európai térség (Közép-Kelet-Európa, Dél-Európa), vagy új, nagy migrációbefogadó országok jöttek létre az Unió déli tagállamaiban, elsősorban Olaszország, Spanyolország és Görögország vált migrációs célterületté. Ezekben az országokban mély társadalmi-gazdasági változásokat indukál a migrációs lakosság, és a foglalkoztatási kérdés sem ítélhető meg figyelembe vételük nélkül. Olaszországban a bevándorlók integrációjának segítéséhez számos intézmény működik. A Bolognában működőt azért mutatjuk be, mert hazánkban is megvalósíthatónak látjuk, olyan városokban, ahol jelentős diaszpórák élnek. Interkulturális Központ, Bologna Az Interkulturális Központ egy önkormányzati fenntartású intézmény, melynek feladata a kultúrák közötti párbeszéd erősítése, valamint a bevándorlók beilleszkedésének elősegítése közösségi programok szervezésével, a kulturális és nyelvi nehézségek leküzdése tanfolyamok szervezésével, egészségügyi és szociális szolgáltatások nyújtása, valamint pszichológiai és pedagógiai képzés. Ez utóbbit a bevándorlókkal foglalkozó szakemberek számára szervezik. Ezen túlmenően bentlakásos intézményként is működik, melyben a magyarországi tanoda94
programhoz hasonlóan nyújtanak segítséget a diákoknak az iskolai előrehaladásban, valamint zeneiskolaként működve az identitástudat erősítése a céljuk a zenén és táncon keresztül. A zenének és táncnak, mint a kultúra fő elemeinek az oktatásban is jótékony szerepe van, mely olyan kompetenciák fejlesztéséhez járul hozzá, amit nem csak az iskolai oktatásban, hanem a későbbiek folyamán a munkaerőpiacon is hasznosítani tudnak a diákok. Hangsúlyt fektetnek továbbá az informatikai és a nyelvi képzésre is. A nyelvi képzés két prioritása: az olasz, mint idegen nyelv tanítása a befogadó országban való eligazodás megkönnyítéséért, illetve az anyanyelven történő oktatás, mely hozzásegít az identitástudat megőrzéséhez. (Van pl. arab nyelvű képzésük, mely mindenki számára nyitott.) Az intézményben több nyelven beszélő kulturális mediátorokat alkalmaznak a diákok könnyebb megértése és iskolai felzárkózásuk érdekében. A pedagógusok és a mediátorok segítenek a házi feladatok megoldásában, valamint a másnapi tanórára való felkészülésben is. A zenei és táncfoglalkozásokon kívül sportfoglalkozásokat tartanak. Céljuk, hogy a bevándorló diákok szabadidejüket hasznosan töltsék el. A fentieken túlmenően hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra, -fejlesztésre is. Közösségi terükben több alkalommal szerveznek olyan eseményeket, melyeken fellépési lehetőséget biztosítanak a tehetséges gyermekek és fiatalok számára. A családokat megpróbálják a hatékonyság növelése érdekében komplexen kezelni, melyre a családi szoba nyújt lehetőséget. Mediációt biztosítanak, tanácsadást nyújtanak a család minden tagja számára. Spanyolországbeli Katalóniában az elmúlt 10 évben megsokszorozódott a külföldiek, zömében nem európai és nem spanyol ajkú bevándoroltak száma. Az alábbi úti beszámoló a barcelónai oktatási minisztériumban 2009 októberében tett látogatás tapasztalatait írja. Egy olyan programot dolgoztak ki, amely segítséget kíván nyújtani a gyerekek iskolai kudarcának orvoslására, és az ezáltal növekedő feszültség elkerülésére. Katalónia Katalónia az elmúlt tíz évben úgynevezett mediterrán folyosóvá vált. Ez a külföldi diákok számának növekedésével még az átlagos külföldi jelenléttől is erősebb. Az Európai Unió bevándorlásának 50%-a Spanyolországban csapódik le. Remény és válság jellemzi a helyzetet, mert a diákok nem cégvezetők, híres focisták vagy erős munkavállalók. A társadalom nyomása lecsapódik az oktatásban. Az iskolák válnak sokszor a legfőbb szociális és társadalmi probléma prédájává. Az oktatásról a társadalom emlékezetében egy szebb múlt él, ami a csend, rend, fegyelem, egységesség. A mai iskola azonban nem erről szól, hanem a sokszínűségről. Minden gyerek egy saját projekt. Ennek az alapgondolata, hogy a félelmeket → problémává → a problémát megoldássá kell alakítani. A külföldi gyerekekkel való foglalkozás alapját mutatja a következő ábra. Igyekeznek optimális arányt kialakítani a szociális készségek, az önismeret és az ismeretszerzés, a gondolatok és érzések között. Barcelónában a program alapja, hogy az iskolát közelebb vigyék a társadalomhoz, kinyissák a tereket és ne az iskola kapuit feszítsék szét a társadalmi problémák, ne váljon az iskola csatatérré, hanem teremtse meg azt a kommunikációs teret ahol a szülő, gyerek, pedagógus képes együttműködni.
95
A siker kulcsa a tanárban van, a legjobbaknak kell a leggyengébb képességűekkel foglalkozniuk. Ahhoz, hogy az önértékelés és az önkritika megelőzze a külső értékelést, kreatívnak és magabiztosnak kell lennünk. Ha ez megvan, akkor talán a pontos arányt is megérezzük, mikor, mennyiben kell egy-egy gyerek esetében elengednünk őt ahhoz, hogy még biztonságban érezze magát, és a mi számunkra is biztonságos legyen a helyzet. A szorongó gyerek nehezebben fejlődik. A szorongó tanár viszont nem lehet a fejlődés segítője. Összegzés Tanulmányunkban a Magyarországon élő harmadik országból érkező diákok nevelésével kapcsolatos kérdéseket tártuk fel. Kitekintést adtunk az európai helyzetre, amely szerint várhatóan a XXI. század egyik nagy kihívása a demográfiai folyamatokból adódó népességcsökkenés megoldása. Ennek jelenleg egyedüli kompenzálója a harmadik országból történő bevándorlás támogatása. A jövő munkaerejét kompetensebbé, a társadalmat felkészültebbé egy olyan közoktatás tudja tenni, amely nem csak a napjaink égető problémájával foglalkozik, hanem felkészül a kihívásokra. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a közoktatás olyan stratégiát dolgozzon ki, amelyben szerepet kap a migrációs folyamatok kezelése is. Az eszközök tárháza valószínű kimeríthetetlen, és ezekre jelentős anyagi források is szükségesek. Nem elvárható a túlterhelt lerobbant magyar közoktatási intézményektől, hogy emberszeretetből és pedagógiai érzékből oldják meg azokat a várható problémákat, amiktől a tőlünk nyugatabbra lévő európai országok iskolái már roskadoznak. Azonban mégsem ez a legfontosabb, hanem az emberi, pedagógusi hozzáállás, mely tapasztalatunk szerint pozitív, segítőkész.
96
Újhelyi János:
IV. 4. Bevándorlók egészségügyi ellátása Bevezetés és problémafelvetés Sem az országban, sem régiónkban nem működik megnyugtatóan a legálisan, három hónapnál tovább itt tartózkodó – nem európai uniós országból érkezett – egyének egészségügyi ellátása. Bizonyos, hogy ennek káros következményei nem kizárólag a külföldi állampolgárokra nézve fogalmazhatók meg, de a környezetükben élő magyar lakosokra is, sőt epidemiológiai, népegészségügyi következményekkel is számolhatunk. A külföldi állampolgárok egészségügyi ellátásának szabályozása nehezen átlátható. Több dokumentum rendelkezik róla, ami a gyakorlatban megnehezíti, vagy éppenséggel ellehetetleníti az adekvát és azonnali ellátást és adminisztrációt. Az általam hozzáférhető irodalomban kevés olyan elemzést találtam, amely a mindennapi gyakorlatot is segítené. Az egészségügyi ellátórendszer legfontosabb szereplőinek véleményét is kikérve, azok tapasztalatait felhasználva igyekeztem a mai bonyolult eljárásoknál hatékonyabb gyakorlatra ajánlást tenni. A fekvő/járóbeteg- ellátás és az alapellátás szintjein megvalósítható ajánlások hozzásegíthetik a „harmadik országbeli embereket” a fejlett magyar egészségügyi ellátórendszer igénybevételére. A folyamatosan biztosított gyógyító-megelőző szolgáltatás közvetett gazdasági haszonnal is jár, és nagyban segíti az integrációt. Különösen fontosnak tartom, hogy Magyarországra érkezésüket követően mielőbb bekapcsolódjanak az egészségügyi alapellátásba. Az egészségügyi ellátás szempontjából fontos intézményekkel történő egyeztetések tapasztalatait is hasznosítva, az ismert nehézségek kiküszöbölésével és a nem életszerű szabályok felülvizsgálatával reményeink szerint az eddigiektől jobb gyakorlat érhető el. Kiemelhető, hogy a legfontosabb körülmény a biztosítási jogviszony korrekt rendezése: meglétét már a tartózkodási engedély kiadásának feltételéül kellene szabni. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az egészségügyi ellátás szempontjából legfontosabb kórtörténeti adatok ismertek legyenek, és kötelezően megjelenjenek az alapellátási regisztrációban. Ezek az adatok teszik lehetővé többek között, hogy a folyamatos felügyelet, a gyógyító-megelőző ellátás a hazai biztosítottakhoz hasonlóan gond nélkül megvalósulhasson. Ki kell küszöbölni azt a ma még csaknem mindennapos gyakorlatot, hogy különböző trükkökkel egész kolónia vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást egyetlen külföldi állampolgár biztosítási kártyájával, vagy magyar biztosított jogviszonyával élnek vissza. A mai betegmozgás kapcsán nélkülözhetetlen, hogy a „törzskarton” adattartalmával egyező információk a külföldi állampolgárról is rendelkezésére álljanak annak az egészségügyi alapellátónak és fekvőbeteg-ellátónak, aki a beteg kezelését aktuálisan végzi. Gyermekkorban különösen fontos a védőoltásokkal való ellátottság ismerete, amely lehetőséget kínál arra, hogy mielőbb integrálódhasson a magyar oltási rendhez. A felnőtt betegellátáshoz is nélkülözhetetlenek ezek az adatok, továbbá azok a fontos információk is minden korosztályban, amelyek nélkül kicsi az esély az eredményes gyógyító/megelőző tevékenységre (krónikus betegség, allergia, rendszeresen szedett gyógyszerek, gondozási ápolási szükségletek…). A külföldi állampolgárnak pedig legyen információja arról, hogy akut krónikus betegségével illetve betegségmegelőzési tanácsokért mikor, melyik szolgáltató vehető igénybe. Fontos, hogy ezeken az ellátó helyeken a nyelvi kommunikáció is megoldott legyen. Az eredményes egészségügyi ellátás csak team-munkában valósítható meg, amit az egészségügyi ellátást nyújtó szervezetek jó együttműködése szavatolhat, de egyben a társadalmi és szociális biztonság is támogat.
97
1. Migránsok és egészségi állapot A migráció az eddigi tapasztalatok és számítások szerint egyre nagyobb mértékű lesz mind az Európai Unió, mind pedig Magyarország irányába. Erre a népesség- és munkaerő-többletre hazánknak égetően nagy szüksége van. Bizonyos, hogy szűkebb hazánkra, régiónkra, megyénkre is ez a tendencia vár. Az eddigi problémák elemzésével, és a megoldáskereséssel a jövő kihívásainak tehetünk eleget. A „harmadik országbeli emberek”155 egyik legfontosabb problémája az egészségvédelem. Ennek az emberi vonatkozásokon túlmenően gazdasági okai is vannak. Az egészségi állapot és gazdasági teljesítőképesség szoros kapcsolatban van. A külföldről beáramló tömegek betegségeket is hordozhatnak. Természetes igény a magas szintű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Ellátórendszerünk, igazgatásunk még nem készült fel az eddigitől nagyobb tömegű ellátásra. Elengedhetetlen az egészségügy felkészülése, felkészítése a várható folyamatokra, de ezzel párhuzamosan az állami szervek felkészülésének is meg kell történnie. Ma még általában a migránsok hozzáférése a szolgáltatásokhoz körülményes. Természetesen hozzájárul ehhez a különleges stressz szituáció, a nyelvi nehézség, a kulturális akadályok, másrészről a hiedelmek vagy előítéletek, a speciális, esetleg különleges betegségek, a táplálkozási szokások és a teljesen ismeretlen egészségkultúra. Az eddigi ismeretek arról szólnak, hogy különösen nehéz azoknak a harmadik országbeli polgároknak a helyzete, akik gyermekekkel érkeznek, egészségi, szociális szempontból hátrányos helyzetűek. Az ő hozzájutásuk a magyar egészségügyi ellátórendszerekhez még nehezebb. Közismert a szociális helyzet medikalizálódási törvényszerűsége, vagyis hogy a nehéz szociális helyzet szükségszerűen torkollik valamilyen betegségbe. Az egészségügyi ellátás csak a szociális ellátórendszerrel való szoros együttműködésében lehet eredményes. Ezért a szociális védőhálót rájuk is ki kell terjeszteni. Csak úgy tudunk vonzó célpontja lenni a bevándorlóknak, ha a helyi viszonyokat figyelembevevő, a szükségletekből kiinduló ellátórendszerrel és eljárásokkal fogadjuk őket. Már kellő hazai és nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésre ahhoz, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátásokat javítani lehessen. Abból az alapvetésből kell kiindulni, hogy a bevándorlók egészségi állapotát, szükségleteit meg kell ismerni. Fogékonyak lehetnek nálunk ritka megbetegedésekre, és ismerni kell az esetleges krónikus megbetegedéseiket, melyek folyamatos ellátását itt is folytatni szükséges. Ma még sem országosan, sem regionálisan nincsenek a migráció miatt olyan közegészségügyi problémák, mint más országokban, de ezt meg lehet és meg is kell akadályozni a jó felkészüléssel. Nem csak mint célország vagyunk fontosak ebből a szempontból, hanem mint tranzitország is. A schengeni határral, az EU délkeleti kapujaként sajátos járványügyi helyzetben vagyunk. Míg a schengeni határőrizeti egyezmény alapján nagy hangsúlyt fektetnek az állategészségügyi biztonságra, addig az emberi egészségügyre ilyen előírások nincsenek. A kiinduló ország népegészségügyi jellemzőit is célszerű megismernünk. Meg kell teremteni a szükséges információk gyors, rugalmas beszerzési módját az eredeti országok hatóságaitól. Tudnunk kell arról, hogy milyen élet- és munkakörülmények közül érkeznek ezek az emberek. Ismerni kell, hogy milyen iskolai végzettségűek, és ez a tudás hasznosítható-e az országunkban. A bevándoroltakkal kapcsolatos lakossági tolerancia és segítőkészség, vagy ennek hiánya önmagában is meghatározója lehet az integráció sikeres vagy sikertelen kimenetelét illetően. Segítenünk kell a toleráns, segítő, befogadó magatartást. 155 Azokra, akik az Észak-alföldi régió illetve szűkebben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén 3 hónapot meghaladó tartózkodási jogcímmel rendelkeznek, és jogszerűen tartózkodnak itt; a továbbiakban a „harmadik országbeli emberek” helyett a „bevándorló” terminust alkalmazzuk.
98
Bizonyos, hogy hatékony jogi, szervezési, igazgatási, oktatási lépésekkel és ezek megfelelő finanszírozásával a kihívásoknak eleget tudunk tenni. A szükségletekhez kell igazítani az egészségügyi szolgáltatásokat mind a szakmai, mind a humán erőforrás oldaláról. Mindezeket úgy kell megvalósítanunk, hogy a ma csaknem követhetetlen ellátási, anyagi-elszámolási szabályok egyszerűsödjenek, az adminisztratív kötelezettség csökkenjen, több időt és energiát fordíthassunk a tényleges gyógyító-megelőző tevékenységre. Az eredményes egészségügyi ellátáshoz számos, a magyar lakosokétól eltérő, egyéb információra is szükség van. Ezek ismerete mind a megelőző, mind a gyógyító munkában nélkülözhetetlen. Az ellátást befolyásoló problémák megismerése mellett az ellátók ismerjék a hazai beteganyagtól eltérő genetikai, a földrajzi adottságaikból adódó megbetegedési hajlamokat, a gyógyulásukat segítő sajátos körülményeiket, igényeiket. Előítéletektől menetesen és nyitottan kell közeledni hozzájuk. Számos téves feltételezést kell félretenni az objektív megközelítésükhöz, mint: • A bevándorlók egészségi állapota rosszabb, mit a hazai embereké. Ennek inkább az ellenkezője igaz. Hazánkba, így régiónkba is elsősorban fiatal, munkaképes emberek jönnek, akik az átlagos magyar lakosságnál egészségesebbek. • Eltúlozzák a sajátos betegségeik nagyságrendjét és jelentőségét. Ugyan vannak ilyenek, de az ellátórendszernek részükről is a „szokványos” betegségekkel kell számolni. Az egészségi állapotuk felől objektíve két módon kaphatunk információt: 1. klinikai vizsgálatokkal (családorvosok, kórházak, egyetemi klinikák adataival) 2. populáció alapú vizsgálatokkal (kérdezésen alapuló felmérésekkel) Indikátorok megalkotásával, és ezek folyamatos értékelésével olyan minőségirányítási gyakorlatot kell bevezetni, hogy ellátásuk hosszabb távon is megelégedettséget garantáljon. Ilyen indikátorok lehetnek a halandósági, várható életkorukat, szubjektív egészségi állapotukat jelző információk. A jó szolgáltatási minőséget biztosító gyakorlati tapasztalatokat (lehetőségeket, adatokat, módszereket) meg kell osztani a hazai és nemzetközi szolgáltatók között. Ennek gyakorlati megvalósítását ki kell munkálni. El kell különíteni az általánosítható és a csak bizonyos migráns közösségre jellemző ismereteket, melyeket az ellátás során célszerű és hasznos figyelembe venni. Egységes elvek szerinti adatgyűjtést kell alkalmazni az egész országban, amely kompatibilis a nemzetközi adatgyűjtési projekttel156. Az adatgyűjtés és elemzés alapján megismert „jó gyakorlathoz (good practices)” minél szélesebb körű hozzáférést kell biztosítani. Ha a hazai ellátórendszer képes lesz arra, hogy a kiinduló ország pácienseinek minden általános, valamint a csak a kiinduló országra érvényes, továbbá a személyhez köthető sajátos információit is megismeri és felismeri, az egészségügy nagyban hozzá tud járulni a harmadik országból érkezők integrációjának előmozdításához. Ehhez alapos elemző munka, széles körű adatgyűjtés és együttműködés szükséges. Szervezeti, jogi és ellátás-szervezési lépések megtétele után a mainál jobb hatásfokú, esetleg elégedettségre okot adó ellátás biztosítható számukra. 2. Helyzetelemzés Hazánknak az 1980-as évektől kezdődően az egyre növekvő számú bevándorló megjelenésével új feladatokat kell megoldani. Az Európai Unió több országában ez már több évtizede nagy tömegeket jelent, a tendencia hazánkban is emelkedő, de nagyságrendjét tekintve még nem jelentős tényező. A migráció kiváltó okai sokfélék. Migrációt előidéző folyamatként 156 MEHO (Migrants and Health Observatory)
99
említhető a higiénés és egészségügyi feltételek javulásának következményeként a Föld népességének robbanásszerű növekedése. Nagyságrendekkel csökkent a szegényövezetek hagyományosan magas halálozási rátája, miközben az ugyancsak magas termékenységi, illetve születési ráta csökkentésére tett kísérletek jóval szerényebb eredményeket hoztak. Az ENSZ Népesedési Bizottságának számításai szerint a Föld lakossága a jelenlegi 6 milliárdról 2025-ig 8,5 milliárdra növekszik. Közülük azonban csak 1,4 milliárd személy él majd az úgynevezett jóléti övezetekben, 7,1 milliárd ember a krízisövezetekben, a lepusztult régiókban küzd a mindennapi túlélésért, de ha teheti, megcélozza a jobb életet biztosító országok valamelyikét. A nemzetközi migráció világszerte egyre nagyobb méreteket ölt, s a jelenség hatásait Európában is mind jobban érezzük. A migráció fokozódása nyomán az Uniónak, így hazánknak is számos kihívással kell szembenéznie, például demográfiai és gazdasági téren. A legfontosabb problémakört azonban az egészségvédelem jelenti. Az otthon elhagyásával és az országváltással járó stresszhatás miatt a bevándorlók nagyobb mértékben vannak kitéve egészségügyi kockázatoknak. Ráadásul a nyelvi és a kulturális akadályok, valamint más természetű nehézségek miatt az egészségügyi szolgáltatásokhoz is nehezebben férnek hozzá. Ezek a problémák még súlyosabban jelentkeznek a gyermekek vagy más hátrányos helyzetű csoportok tagjai esetén. Az EUROSTAT adatai szerint 2004-ben az EU-ban közel 25 millió, nem az Európai Unió valamelyik tagállamában született ember élt (a teljes népesség mintegy 5,5%-a). Az ENSZ 2006-os adatai szerint a világ migránsai 34%-ának Európa a célállomása. A migráció trendje az elmúlt évtizedekben megváltozott, és nem egyenlő mértékben érinti az egyes tagállamokat. A migráció jelentős hatással van a bevándorlók egészségi állapotára, a befogadó országok népegészségügyi rendszerére és végső soron a népesség egészének az egészségére is. Lényeges kérdésről van tehát szó, annál is inkább, mert Európa várhatóan továbbra is vonzó célpont marad a szegényebb övezeteket elhagyni szándékozók számára. A kérdés kezelésére az Európai Unió ajánlásokkal segíti a tagországait: • A migránsok szerepének EU szintű elismerése, tekintettel a gazdasági és a demográfiai növekedésben betöltött fontos szerepükre; • A migránsok különösen érzékeny csoportot alkotnak; • A migránsok egészségi problémáinak hátterében túlnyomórészt társadalmi és környezeti tényezők állnak; • A migránsok csoportjai rendkívül sokrétűek, különösen iskolázottsági szint, kulturális identitás, vallás, nyelv és társadalmi státusz tekintetében; • A migránsok egészségi állapotára vonatkozó minőségi adatok szükségessége; • EUROMED folyamat elmélyítésének szükségessége; • „Health in All Policies” elv elmélyítése és szélesítése; • Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó közösségi keretszabályozás vegye figyelembe a migráció specifikus aspektusait; • A származási és célországok közötti együttműködés erősítése; • A migráció globális kérdés, amely átfogó megközelítést igényel. Ebben az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia. A migráció egészségügyi következményeire azért is kell nagyobb gondot fordítani, mert az egészségügyi ellátás szoros kapcsolatban van az általános emberi alapelvek együttes érvényesülésével • Az Európai Unió a szolidaritás, a demokrácia, a diszkrimináció ellenzése és az emberi jogok elismerésének alapelveire épül. Az egészség szorosan összefügg ezekkel az alapelvekkel. Az egészséghez való jogot alapvető emberi jognak tekintjük. Az Európai Unióba érkező személyeknek magas szintű egészségvédelemben kell részesülniük, tekintet nélkül arra, hogy honnan érkeztek vagy mi a foglalkozásuk, magasan képzett munkavállalók, 100
szakemberek vagy menedéket kérők. Az egészségi egyenlőtlenségek elleni küzdelem így nagy kihívást jelent a migráció összefüggésében. • A népesség egészségi állapota alapvető jelentőséggel bír a gazdasági teljesítés szempontjából. Olyan egészségpolitikára van szükség, amely a lehető legjobb egészségi állapotot és produktivitást biztosítja a népesség minden tagja számára. A migránsok jelentős részét alkotják az Unió népességének, és specifikus szükségleteikhez igazodó politikát igényelnek. • Annak ellenére, hogy a bevándorlók egészségi állapota általában jobb, mint az otthon maradt honfitársaiké, a befogadó országban sokkal sebezhetőbbek, betegségekre fogékonyabbak, ráadásul új betegségeket is hordozhatnak. Mindez nagy kihívást jelent az egészségpolitika szempontjából. Minderre tekintettel a hazai egészségi kihívások kezelése megköveteli, hogy egyúttal a külföldi helyzetet is figyelemmel kísérjük, és segítséget nyújtsunk a legfontosabb betegségek elleni küzdelemben. Néhány országban kétszer, háromszor nagyobb a súlyos mentális zavarok kialakulásának kockázata, kétszer gyakoribbak az olyan krónikus betegségek, mint pl. a szívbetegségek vagy a cukorbetegség és 50%-kal magasabb a gyermekhalálozás aránya. A fertőző betegségek szintén problémát jelentenek. A rosszabb egészségi állapotért egyrészt azok a kockázati tényezők felelősek, amelyeket a bevándorlók magukkal hoznak, másrészt azonban azok a körülmények, amelyek között az Európai Unióban élnek. A rossz életkörülmények felelőssé tehetők a magasabb gyermekhalálozásért, a fertőző betegségekért és a krónikus betegségekért. A rossz munkakörülmények, az egészségi és biztonsági rendszabályok figyelmen kívül hagyása megmagyarázza a balesetek nagyobb gyakoriságát. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való nehezebb hozzáférés eredményeként a megelőzhető betegségek előfordulási aránya magasabb, a társadalmi integráció tökéletlensége mentális zavarokat eredményezhet. A helyzet javítására sok lehetőség van a tagállamok és az Unió szintjén, továbbá az Unión kívül is. A bevándorlók egészségi állapotának javítása hozzájárul a teljes népesség egészségi állapotának javulásához. A végső célkitűzés az egész népesség egészségi állapotának javítása egy befogadó társadalomban. Milyen eszközökhöz folyamodik az Unió a cél elérésének érdekében? Tekintettel arra, hogy a hazai egészségügyi helyzet nem izolálható a nemzetközi kihívásoktól, az uniós tevékenység hazai és nemzetközi dimenziókban zajlik. A népegészségügyi célkitűzések fontos szerepet kapnak a fejlesztési segélyek elosztásakor, és központi elemei a szomszédos, kelet-európai országok és Észak-Afrika számára összeállított programoknak is. A népegészségügyi infrastruktúrának az összgazdasági fejlesztés részeként történő megerősítése és a szegénységgel összefüggő megbetegedések elleni harc egyaránt célja a tevékenységeknek. Az Európai Unió új Egészség Stratégiája a szándékok szerint a globális népegészségügyi tevékenység kiterjesztését támogatja majd, és az új Közösségi Egészségügyi Program (20082013) is több lehetőséget ad harmadik országok, különösen Európa szomszédjainak részvételére. Az Unió határaival kapcsolatos kérdések szintén nagyon fontosak, a téma vonatkozásában felvetett Bizottsági javaslatok kulcsfontosságú eleme az egészség. Az egészségügyi szakemberek migrációjának kérdésével kapcsolatban a Bizottság új javaslatot szándékozik nyilvánosságra hozni, annak érdekében, hogy a tagállamok és az Unió, mint egész, képes legyen a magas minőségi színvonalú egészségügyi ellátás biztosítására anélkül, hogy aláásná a fejlődő országok egészségügyi rendszereit. Ami a speciális betegségek elleni küzdelmet illeti, a tuberkulózis, különösen annak rezisztens fajtája, igen aggasztó probléma a migránsok körében. Az EU-ban 2005-ben bejelentett összes (91 845) tbc-s esetből 19%-ot az EU-n kívül született személyekben, vagy nem EU állampolgárokban észleltek. A Bizottság felkérte az ECDC-t (Európai Betegségmegelőzési 101
és Járványvédelmi Központ/European Centre for Disease Prevention and Control) a tuberkulózis leküzdésére szolgáló európai uniós cselekvési terv javaslatának kidolgozására. A hatásos fellépéshez a nemzeti szervek és az EU, továbbá a többi nemzetközi érintett és a szomszédos országok együttműködésére lesz szükség. Ebben a munkában a fejlett országokhoz képest a magas magyar TBC morbiditás tapasztalatával hazánknak is nagy szerepe van. Régiónkban ez a megbetegedés még az országos átlagnál is magasabb, ezért ezzel arányosak a feladataink is. A HIV és az AIDS szintén igen jelentős probléma, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a migránsok olyan területekről jönnek, ahol nagyon magas a fertőzés prevalenciája. A becslések szerint 2005. végén az EU-ban mintegy 700 ezer HIV/AIDS eset létezett, ebből 24%, 170 000 eset nem EU állampolgárokban fordult elő vagy nem EU tagállamban keletkezett. Az Európai Unió HIV/AIDS stratégiája különleges hangsúlyt helyez a szomszédos országokkal való együttműködésre. Számos olyan projekt finanszírozására kerül sor, amelynek célja a HIV fertőzés megelőzése a nagy kockázatú migráns csoportokban. Ebben a vonatkozásban mind hazánk, mind régiónk és megyénk igen kedvező statisztikai adatokkal rendelkezik. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni a pesszimista jóslatokat sem. A migránsok egészségügyi igényeinek fokozott kielégítéséhez szükség van az egészségügyi szolgáltatások erősítésére és adaptálására. Ennek egyik aspektusát jelenti a jobb informálódás a migránsok egészségi állapotáról. Nemrégiben született döntés egy olyan projekt finanszírozásáról, amely az Európán belüli migránsok egészségi állapotának monitorozását és az indikátorok kidolgozását támogatja. A legmegfelelőbb intézkedések csak a szisztematikus információk alapján határozhatók meg. Az EU finanszírozza egy olyan hálózat fenntartását is, amelyik a nem dokumentált/regisztrált bevándorlóknak szóló szolgáltatásokkal foglalkozik. Megegyezés született interaktív weboldalak létrehozására is, amelyek 16 országban működve, a migránsok és a kisebbségben élők egészségével foglalkozó egyének, szervezetek információit tartalmazzák. A migránsok egészségi szükségleteinek kielégítése beletartozik az egészséggel kapcsolatos egyenlőség és méltányosság tágabb kérdéskörébe. Ez pedig az EU új egészségstratégiájának keretében végzett tevékenységeket is alátámasztó alapelvnek tekinthető. Ennek szellemében kell régiónkban is megszervezni a migránsok egészségügyi ellátását. Az Észak-alföldi régióban számos „külhoni” állampolgárral találkozhatunk, akik tartósan közöttünk élnek, az átlagos emberekre jellemző, de sajátos szükségletekkel. A hozzáférhető statisztikák nem nevesítik őket, de láthatóan egyre nagyobb számban vannak jelen. Számolni kell velük, mégpedig úgy, hogy integrációjuk gyors és harmonikus legyen. Ezzel jó hírnevünket erősítik és segítik további nemzettársaik beutazását, esetleges munkavállalását hazánkban. Közöttük nagy számban vannak azok a nem az Unióból érkező bevándorlók, akik európai társaiknál hátrányosabb helyzetben vannak, mind a legális tartózkodás, mind a munkavállalás, mind a különböző szolgáltatásokhoz való hozzájutás szempontjából. Régiónk abban a sajátos helyzetben van, hogy itt számos olyan egészségügyi dolgozó él és praktizál, akik maguk is bevándoroltak és átélték, átélik az integrációval kapcsolatos nehézségeket. Számolni lehet és kell velük, és számítani kell rájuk: tudásuk és motiváltságuk hasznos a migránsok sajátos szükségleteinek és gondjainak orvoslásakor. A bevándorlási hivatal statisztikájából nem olvasható ki, hogy a kiadott engedélyekkel az országban valójában hol tartózkodnak a polgárok. Az azonban bizonyos, hogy az Észak-alföldi régióban egyre több – szükségszerűen az egészségügyi szolgáltatást is igénybe vevő –, Ukrajnából és Kínából érkezett polgár tartózkodik, akikkel az ellátórendszernek számolni kell. Ha megvizsgáljuk a jelenlegi egészségügyi ellátásukat, bizonyossá válik a jelenlegi gyakorlat mielőbbi megváltoztatásának szükségszerűsége. 102
Az egészségügyben dolgozó szakemberek még nem találkoztak régiónkban olyan nagy számú pacienssel, hogy olyan attitűddel tudjanak viszonyulni a migráns emberekhez, melynek révén egészségügyi gondjaikon túlmenően az életüket befolyásoló egyéb körülményeiket is megismerhessék és az ellátás során azt figyelembe vegyék. Nem mondható általánosnak, hogy a szocio-kulturális környezetükről, az anyaországuk etnikai csoportjairól, a gazdasági, politikai körülményeikről is tájékozottak lennének. Ezeken túlmenően az ellátásuk során nem kellően tájékozott a hazai egészségügyi személyzet a külhoni polgár vallási hovatartozásáról, annak gyakorlásáról, s annak a gyógyulásban betöltött szerepéről! Csak hozzávetőleges ismeret birtokában van az ellátó, hogy akit éppen kezel, az milyen tevékenységet szeretne folytatni hazánkban, vagy egyáltalán, van-e munkája a bevándorlóknak. Célszerűnek látszik az igazgatási, a hatósági, a biztosítási, az egészségügyi gyakorlatot és a tényleges betegellátók eljárását áttekinteni. Ennek ismeretében, a valós szükségletek alapján kell meghatározni és célszerűen ütemezni a szükségessé váló változtatásokat. Abból a megfontolásból kell kiindulni, hogy a bevándorlók egy fejlett egészségügyi ellátó képességgel rendelkező országba azzal a céllal is érkeznek, hogy itt teljes körű és magas színtű ellátásban részesülnek. Az egészségi állapotuk hozzásegíti őket a munkaerőpiacon való érvényesüléshez. Sajnálatos körülmény, hogy sem régiónkban, sem megyénkben nincsenek objektív hozzáférhető adatok az ellátandókról. Az Állampolgársági és Bevándorlási Hivatal honlapján szereplő adatok csak hozzávetőlegesen értelmezhetők mind a jelenlegi számokat, mind a tendenciát illetően. 14. táblázat. Bevándorolt, letelepedett és három hónapot meghaladó tartózkodók száma (2008. június 30- i állapot) Státusz megnevezése
Rendelkezők száma
Bevándorlási engedély Letelepedési engedély Tartózkodási engedély EGT tartózkodási engedély Regisztrációs igazolás Állandó tartózkodási kártya Magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja
48 195 30 245 15 967 31 067 36 901 4 420 3 277
EGT állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja
241
EK letelepedési engedély Nemzeti letelepedési engedély Ideiglenes letelepedési engedély Összesen
78 986 1 171 378
Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Az adatokból látható, hogy a bevándorlás és tartózkodás jogcímén Magyarországon élő külhoniak száma még nem magas, de már ez a nagyságrend is központi, szervezési, igazgatási lépések sorát igényli. A hazai egészségügy finanszírozása pedig (túlnyomóan az OEP révén) természetessé is teszi a központi segítséget. Egy-egy régióban, városban a feladatok nagysága nem is tenné lehetővé azt, hogy a helyi önkormányzat saját erőből oldja meg ezeket a feladatokat. Hazánkban a központi irányítás hagyománya és eszközrendszere olyan 103
mértékű, hogy a jelenlegi és várható migrációval kapcsolatos feladatok túlnyomó része is csak központi forrásból finanszírozható. Az önkormányzatok és helyi intézmények mozgástere elsősorban a sajátos viszonyok (emberi, települési) érvényesítését szolgálhatják és a megvalósítás módjait színesíthetik. 15. táblázat. Bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldiek száma főbb állampolgárságok szerint, 2008. december 31-i állapot Állampolgárság
Bevándorlási engedély
Román
20 627
volt jugoszláv
6 160
Ukrán
4 082
Kínai
3 485
volt szovjet
2 173
Vietnámi
1 287
Egyéb
9 391
Összesen
47 205
Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2008. előtt még Románia is Unión kívüli állam volt, ezért szerepel a statisztikában. Látható, hogy a volt jugoszláv, ukrán, kínai és volt szovjet területekről érkeztek hazánkba bevándorlók. Ezek az arányok tapasztalataink szerint régiónkban is hasonlóak. 16. táblázat. Főbb idegenrendészeti kérelmek megoszlása az Észak-alföldi régióban (százalékban), 2008 Tartózkodási engedély
Nemzeti letelepedési engedély
Regisztrációs igazolás
Tartózkodási kártya
Állandó tartózkodási kártya
év iránti kérelem, 2008. év Észak-alföldi Regionális Igazgatóság
2 340 (6,74)
97 (5,32)
Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
104
1 824 (6,82)
545 (15,1)
386 (8,84)
A táblázat és az M8. táblázat a bevándorlók regionális eloszlására utaló adatokat tartalmazza. Eszerint Budapest és a közép-magyarországi területek túlsúlya jellemző. Ezt követi nagyságrenddel kevesebb számban a Dél-dunántúli, majd az Észak-alföldi régió. A számok azt a tapasztalati tényt támasztják alá, hogy Budapest és Pest megye a migránsok számára is a legtöbb lehetőséget kínálja. De nyilvánvaló az egyes régiókban tartózkodni kívánók nemzetiségi különbözősége is. A szomszédos, nem uniós országból többen telepednek le a hazájukhoz közelebb eső régiókban. Ma a hazánkba legálisan három hónapnál tovább tartózkodni szándékozó külhoni polgár számos nehézséggel találja szemben magát. Az egészségügyi ellátása szempontjából ezek közül a bürokratikus eljárások, a tájékoztatások elmaradása vagy elégtelen volta, a nyelvi nehézségek, az ellátórendszerekhez való hozzáférés nehézsége emelhető ki. Fontos a mindenki számára, a saját és családja egészségvédelméért felelős intézmények és személyek elérhetősége és szolgáltatások biztosításának módja is. Kívánatos lenne, hogy a jó hazai egészségügyi ellátórendszerbe teljes jogú biztosítottként, diszkriminációmentesen jussanak szolgáltatásokhoz. 3. Lehetséges megoldások: igazgatási, szervezési kérdések és a bevándorlók A migráns csoportoknak, egyéneknek a fogadó országba történő integrációja világprobléma, és csak kevés jó gyakorlat ismert ennek megoldására. Az Unió is fontos kérdésnek tekinti ezt a mértékeit illetően is egyre nagyobb problémát. Hazánkban nem áll rendelkezésre olyan, a migránsokra kidolgozott, jól alkalmazható szabály- vagy ajánlásrendszer, mely az egészségügyi ellátásukat a befogadó ország állampolgárainak színvonalán biztosíthatná. Természetesen a legsürgetőbb egészségügyi ellátás biztosításával, igénybevételi lehetőséggel nincs gond, de nem állítható, hogy az ezt meghaladó magas színtű gyógyító-megelőző ellátás általánosan elérhető lenne számukra. Változást hozhat a jelenleg is folyó projekt157, melyben hazánk is részt vesz. „Az EUGATE projekt célja, hogy az ezen a területen meglévő jelenlegi részleges tudásunkat rendszerezze és meghatározza a különböző migráns csoportok számára az egészségügyi ellátás legjobb gyakorlatát 16 EU országban. Az EUGATE végső célja, hogy meghatározza a legjobb gyakorlat irányelveit.” A jó gyakorlat kialakítása feltételezi, hogy a befogadó ország ismerje fel a migránsok gazdasági és demográfiai jelentőségét, és súlyának megfelelő lépéseket tegyen az integrációjuk előmozdításában. Ennek a felismerésnek a mainál jobban tükröződnie kell a bevándorlást, tartózkodást szabályozó törvényekben és rendeletekben. Az intézményeinket fel kell készíteni a jelenlegi migráció kapcsán szükségessé váló feladatok rugalmasabb ellátására. A fejlesztésekben hangsúlyos szerepet kell kapnia a várható migrációs nyomásnak. Az alapszükségletek (lakás, munkahely, jövedelem, egészségügyi szolgáltatás) garantálása mind az EU normáival, mind hazánk érdekeivel összhangban, a bevándorlók számára megkérdőjelezhetetlen legyen. Nagy segítségül szolgálhat az ezen a téren nagy tapasztalatokkal rendelkező országok gyakorlatának megismerése és adaptálása. A beilleszkedést segítő lépéseknél figyelembe kell venni azt, hogy a bevándorlók különösen érzékeny csoportot alkotnak a befogadó régióban. A társadalmi és környezeti tényezők nagy szerepet játszanak az egészségi problémáikban. Fel kell készülni arra, hogy rendkívül változatos, sokrétű problémával kell szembenézni: az iskolázottsági szint, kulturális identitás, vallási, nyelvi és társadalmi státusz tekintetében még egy kisebb csoport is igen heterogén lehet. Az egészségügyi szükségleteiket csak korrekt, a minőségirányítás elemeit is ötvöző módszerekkel 157 European Best Practices in Access, Quality and Appropriateness of Health Services for Immigrants in Europe
105
határozhatjuk meg megbízhatóan. Ahol ez csak lehetséges, fel kell venni a kapcsolatot a származási ország(-ok) egészségügyi irányítóival és velük jó munkakapcsolatot kialakítani. A legfontosabb betegségek leküzdésében nyújtott segítség, a helyi egészségügyi gondok megelőzését is szolgálja, ezért is javasolható az ilyen irányú segítségnyújtás erősítése. Az egészséghez való jogból, mint alapvető emberi jogból következik, hogy a származási országtól függetlenül mindenkinek biztosítani szükséges a magas színvonalú egészségvédelmet. Olyan egészségpolitikára van szükségük a bevándorlók ellátó kapacitásának meghatározásakor, hogy az a legjobb egészségi állapot mellett a munkaképességet is biztosítani tudja. Ehhez az is szükséges, hogy folyamatosan nyomon tudjuk követni a bevándorlók egészségi állapotát, azokról hiteles adataink legyenek. A szociális biztonság megteremtése is nagyon fontos. A hazai szociális „háló” jelenleg csak a magyar állampolgárok számára nyújt védelmet. Lépéseket kell tenni, hogy a legálisan és tartósan hazánkban élő migránsok számára is elérhető legyen a szociális biztonság. Az egészségügyi ellátást lényegesen megkönnyítené, ha minden olyan egészségügyi dokumentumot magával hozna a paciens, mely szereppel bírhat. Komoly szervezési problémát okoz a csaknem általános tapasztalat: a migráns és a helyi lakosság közötti kapcsolat hiánya vagy elégtelen volta. A kölcsönös megismerés és elfogadás legfontosabb feltételei az integrációnak. Egyszerre szolgálja a hasznos ismeretszerzést, és a testi és lelki egészséget. Tudatosan szervezett és spontán akciók lehetőségeivel ezek számát gyarapítani szükséges, különösen helyi szinteken. Az ország számos egészségügyi ellátóhelyén van már tapasztalat a bevándorlók ellátása terén. Ezen ellátóhelyek ismereteit, tapasztalatait kölcsönösen hasznosítani lehetne. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét: milyen módszer szolgálná a célt legjobban. A modern elektronikai eszközök már jelenleg is sok lehetőséget kínálnak, melyeket nem használunk ki. A jelenlegi ellátandók köréről és ennek dinamikájáról naprakész információkkal kell rendelkezni az egészségügy szervezőinek. A valid adatgyűjtésre ki kell dolgozni a megfelelő módszert és általánossá tenni a jelentési kötelezettséget. 3.1. az ÁNTSZ és a bevándorlók Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat országos, regionális és kistérségi intézményhálózata kulcsfontosságú a hazánkban több mint három hónapot legálisan tartózkodó egyének egészségügyi kérdéseinek megoldásában. Népegészségügyi, járványügyi jogosítványai lehetővé teszik, hogy a hazánkban tartózkodó polgárok megfelelő egészségügyi szolgáltatásokban részesüljenek. Magyarország egészségügyi, közegészségügyi intézményhálózata, az ellátórendszerben dolgozók szakképzettsége megnyugtatóan biztosítani tudja az itt élők, tartózkodók járványügyi biztonságát és gyógyító-megelőző egészségügyi ellátását. Nemzetközi egyezmények garantálják az életmentéssel kapcsolatos és járványügyi szolgáltatásokat. Természetesen, mint minden szolgáltatás az adott ország, így hazánk gazdasági lehetőségei is korlátokat állíthatnak ezen a feladatokban. Lényeges változás a korábbi gyakorlathoz képest, hogy megszűnt a különböző célból három hónapnál hosszabb időt hazánkban tartózkodni kívánó polgárok kötelező egészségügyi szűrővizsgálata. Korábban kötelező volt többek között a HIV, Hepatitis B, Lues, tbc szűrés a bevándorló felnőtteknél, míg a gyermekkorúaknál korábban sem volt semmilyen előzetes szűrővizsgálat. Ma egy nyilatkozattétel is elégséges a járványügyi biztonságot garantálni hivatott jogszabályok szerint, holott még nagyobb éberségre lenne szükség az egyéni és környezeti biztonság szavatolására. Az új eljárás nem tesz különbséget abból a szempontból sem, hogy a bevándorlók honnan, milyen járványügyi szempontból érdekes területről érkeznek. A liberálisnak jellemezhető rendelkezés hasznossága több szempontból is vitatható. A mobilizáció felgyorsulása még nagyobb figyelmet kívánna, nem szerencsés megvárni az 106
egyes fertőző betegségeknek a célországban statisztikailag is kimutatható terjedését. Régiónkban egy éve diagnosztizáltak egy külhoni diáknál olyan tbc fertőzést, mely a mai kezelési lehetőségek mellett is tragédiával végződött. Nem tűnik elég hatékonynak az a törvény adta jog, hogy a tartózkodási engedély megadása illetve meghosszabbítása megtagadható, ha a harmadik országbeli polgár közegészséget veszélyeztető betegségben szenved, és nem veti alá magát kötelező és rendszeres egészségügyi ellátásnak. Ugyancsak ilyen következményekkel számolhat a jogszabály szerint, ha tartózkodása alatt az egészségügyre vonatkozó hatályos magyar jogszabályok előírásait nem tartja be. Ezen esetekben az ÁNTSZ értesíti az illetékes bevándorlási hivatalt, amely meghozhatja a tartózkodási engedélyt visszavonó határozatát. A mindennapi gyakorlatban ez az eljárási rend nem életszerű, ezért itt is, mint az egészségügy területén máshol is, a megelőzést szolgáló eljárások kellenének. Komoly gondként jelentkezik a harmadik országbeli polgároknál a védőoltásokkal való átoltottság kérdése. Ezekről a tartózkodási engedélyezés során még nyilatkozni sem kell. Érthetetlen, miért ilyen megengedő hazánk ebben a kérdésben, mikor az egészségügyi, járványügyi eredményeink közül leginkább a lakossági védőoltási átoltottságunkra lehetünk büszkék. Közismert, hogy számos országban a tartózkodási kérelem szerves része a védőoltási dokumentáció hiteles igazolása, a legfontosabb fertőző megbetegedésekkel szemben megszerzett védelme. A tartózkodási engedély megadása előtt az ÁNTSZ itt is követelje meg a hiteles védőoltási igazolások bemutatását. Ennek ismeretében az ÁNTSZ hatóságként járjon el a szükséges felzárkóztató védőoltások ütemezésében, még mielőtt az esetleges fertőzőképesség vagy fertőző betegségekre való fogékonyság megbetegedéseket okozhatna. Erre a hivatali lépésre azért van szükség, mert az alapellátó orvosnál történő bejelentkezés hosszabb ideig húzódhat, elmaradhat. Minden életkorban, de különösen a gyermekkorban a fertőző betegségekkel szembeni védelem nagyon fontos. A legtöbb esetben az erről szóló egészségügyi dokumentum nincs meg vagy hiányos. Jóllehet, a felzárkóztató védőoltásokat államunk ingyen biztosítja, de alapadatok hiányában ez nem lehetséges. A védőoltásokról szóló hatályos rendelet szerint a három hónapnál hosszabb időt Magyarországon tartózkodónak biztosítja az állam a hazai oltási rendhez igazodó felzárkóztató oltóanyagot. Az oltási rendünk viszont olyan, hogy például egy két hónapos csecsemő nem várhat veszély nélkül további három hónapot arra, hogy a védőoltásait megkaphassa. Hazánkban újszülött korban kötelező a tbc elleni védelmet szolgáló BCG oltás. Ez a gyakorlat, szemben több más országéval, azért szükséges, mert nálunk még komolyan kell számolni a tbc megbetegedéssel, különösen egy-egy régióban, így az Észak-alföldi régióban is. A bevándorlók gyermekeinél, ha tbc elleni oltást (BCG) újszülött korban nem kaptak, az előírások szerint egy éves korra azt pótolni kell. A két év felettiek esetén csak előzetes vizsgálatok után kerül szóba ez az oltási típus. Elgondolkodtató az, hogy mi történik, ha egy ilyen gyermek tbc fertőzött környezetből kerül Magyarországra. További nehézség, hogy míg a magyar állampolgárok számára a kötelező védőoltások megtagadása szabálysértést von maga után, ez migránsokra nem vonatkozik. A további védőoltások hazánkban 2. 3. és 4. hónapban esedékesek. A szabályos, három hónapos várakozási idő betartásával a harmadik ország csecsemői nem részesülhetnek időben az alapvédettséget jelentő oltásokban. Ezért ezt a szabályozást is rugalmasabban kellene a gyakorlatban alkalmazni, illetve rendeletmódosítással is támogatni. A védőoltásokkal és járványüggyel foglalkozó rendelet158 egyértelműen szól az egyes fertőző betegségekkel kapcsolatos és a védőoltások lebonyolításakor követendő eljárásokról. A külföldi állampolgár hiányzó dokumentációja, valamint változó vagy ismeretlen tartózkodási helye azonban a jogszabály betartását lehetetlenné teszi. 158 A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet
107
3.2. Biztosítási jogviszony és a bevándorlók Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár regionális és megyei szerveződésben látja el a feladatát. Sem megyei szinten, sem regionálisan nincs elég mozgástere az Egészségpénztárnak a bevándorlók sajátos, helyi problémáinak megoldására. A központi igazgatás utasításai szerint történik a bevándorlókkal kapcsolatos eljárások lefolytatása. A gyógyító-megelőző tevékenység szempontjából döntő momentum a biztosítási jogviszony kérdése. A három hónapot meghaladó tartózkodás több jogcímen valósulhat meg. A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény159 általános feltételként írja elő azt, hogy az ügyfélnek rendelkezni kell az egészségügyi ellátások teljes körével, tehát biztosítottnak kell lennie. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy ha nincs szerződése az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, vagy nincs olyan egészségbiztosítása, ami teljes körű és Magyarországra érvényes, ezt megfelelő anyagi eszközeivel kiváltsa. A komoly anyagi háttér még önmagában nem garancia arra, hogy minden szükséges egészségügyi ellátást fedezni tud és akar is az egyén. Ez a lehetőség sokkal inkább arra ösztönöz, hogy egy biztosítási jogviszonnyal rendelkező magyar vagy külföldi polgár biztosítási kártyáját felhasználva jusson egészségügyi szolgáltatáshoz. Egy általános és kivételektől mentes OEP-biztosítás garancia lehetne a gyakorlatban tapasztalható méltatlan helyzetek kiküszöbölésére. Csaknem általánosnak mondható, hogy a hatályos szabályokat át kell lépni ahhoz, hogy „normális ellátást” kapjanak a külföldiek. Ha bejelentett kereső tevékenység miatt tartózkodik az állampolgár Magyarországon, úgy természetszerű a biztosított jogviszony. A családtagok biztosítási helyzete általában nem megnyugtató. A házastárs és gyermekek ellátása során sok olyan helyzettel találkozunk, hogy a biztosítási jogviszonyuk nem rendezett. A munkát vállaló bevándorlók eltartottjainak, és közeli hozzátartozóik biztosítási jogviszonya 2007. április 1-jével úgy módosult, hogy az addig automatikusan megillető ellátási jogosultságuk megszűnt, és csak a megyei egészségpénztárnál kötött megállapodás alapján válhatnak ellátási jogosultakká. Magyarországon, ezen belül régiónkban, a bevándorlók között nagy számban vannak olyan polgárok, akik tanulás céljából tartózkodnak nálunk. Számukra az ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat csak a nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj biztosíthatja. A többieknek egyénenként megállapodásokat kell kötni. Régiónkban számos olyan közép- és felsőfokú intézményben tanuló van – elsősorban Ukrajnából érkeztek –, akiknek az egészségügyi ellátása bizonytalan a magyar biztosítás hiányában. Az egészségügyi ellátásuk a mindennapi gyakorlatban igen nagy feladatot ró a szolgáltatókra. Akut betegellátás államközi szerződés alapján megoldható, de a gyógyítás folytatása miatt szükségessé váló további gyógyszerelés nehezen, vagy egyáltalán nem. A mai állapotok szerint minden gyógyszeres kezelést igénylő megbetegedésnél – legyen az súlyos, vagy enyhe –, vissza kell (kellene) utazni Ukrajnába. A gyakorlatban ez az esetek többségében nem történik meg. Tehát gyógykezelés vagy egyáltalán nincs, vagy nem legális úton valósul meg a magyar ellátórendszerben. Ezeknek a tanulóknak a többsége úgy folytatja tanulmányait régiónkban, hogy lényegében sem az iskola-egészségügyi, sem a háziorvosi szolgálatnak az egészségi alapadatokról semmilyen információja nincs. Mivel a tanulók rendszerint kollégiumban laknak hazánkban, nem csak önmaguk, de környezetük is veszélyeztetettnek tekinthető. A magyar egészségügyi ellátás során automatikus TAJ-ellenőrzés történik. A jogviszony ellenőrzése során a számítógépes program „zöld, piros, kék és barna” jelzésekkel informál a páciens biztosítási jogállásáról. A jelzés alapján különböző teendői vannak a szolgáltatónak. Ezek a fekvőbeteg-intézetekben – ahol megfelelő apparátus áll rendelkezésre – nehezen 159 A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról szóló és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény
108
bár, de megoldható lépések. Nagy forgalmú, ambuláns betegellátás során az OEP előírások nem alkalmazhatók, és helyenként eltérő megoldások születnek. A harmadik országból jött állampolgárok köthetnek magánbiztosítókkal is biztosítást, és ha ez egy évnél hosszabb időszakra szól, elfogadható a bevándorlási hivatal számára. Ezek díja általában kevesebb, ezért választják szívesen. Ugyanakkor ezek a biztosítások rendszerint szűkebb körre terjednek ki, és nehéz helyzetbe hozhatják a külhoni biztosítottat. A biztosítási jogviszony szabályozása, véleményem szerint nem működik kifogástalanul. A kusza, sok esetben átláthatatlan és gyakran változó szabályozás az ellátórendszereket sokszor megoldhatatlan helyzetek elé állítja. Ezekhez hozzájárul a gyakran követhetetlen, államközi szerződéseken alapuló, országonként más és más ellátási jogosultság. Ha a hazánkban tartózkodó külhoni állampolgár hazájával nincs Magyarországnak érvényes szociális biztosítási egyezménye, vagy más jogviszony alapján sem jogosult egészségbiztosítási ellátásra, lehetősége van az egészségbiztosítóval kötött megállapodással gondoskodni az egészségügyi ellátásról, egy előre meghatározott összegű járulék fizetésének vállalása mellett. Ezzel biztosítani lehet a jogosultságot a megállapodást kötő külföldi személlyel együtt élő gyermekek számára is. Szerencsés lenne, ha az egyén tulajdonában olyan egészségügyi kártya, vagy más adtahordozó lenne, mely a személy azonosítását és a szolgáltatások igénybevételének körét egyaránt igazolni tudja, valamint lehetőséget kínálna az esetleges helyszíni anyagi elszámolásra. Meggyőződésem, hogy ilyen adathordozó technikailag könnyen bevezethető és általánosítható lenne. A bevándorlók azonosítása a mai napi gyakorlatban nem megoldható. Ismereteim vannak arról, hogy egy érvényes TAJ kártyával rendszeresen, több azonos nemzetiségű állampolgár jut hazánkban teljes körű egészségügyi szolgáltatáshoz. 3.3. Gyógyító-megelőző alapellátás és bevándorlók Az egészségügyi alapellátás hazánkban mind struktúrájában, mind működésében jól kiépített, nemzetközileg elismerten eredményes. A szabályozó rendeletek160 161 162 163 pontosan megfogalmazzák az alapellátás feladatait, melyek eredményeként a lakosság érvényes biztosítási jogviszonya folytán magas színvonalú ingyenes alapellátásban részesül. Világviszonylatban is kiemelkedően eredményes a védőnői területi ellátás. Az alapellátásnak köszönhetően szinte nincs még egy olyan ország, ahol a védőoltási átoltottság, a járványügyi helyzet olyan eredményes lenne, mint hazánkban. Mindezek alapján bevándorlók egészségügyi ellátása akkor valósulhatna meg a legeredményesebben, ha az alapellátási ellátórendszerben a magyar biztosítottakkal egyenértékű ellátásban részesülnének. A személyes és folyamatos gyógyító-megelőző alapellátási tevékenység végzésének alapfeltétele, hogy a paciens tartózkodási helye ismert és valós legyen, bizalmi kapcsolatban működjön, és megfelelő adatok szolgáljanak ehhez a munkához. A magyar állampolgárságú biztosítottal megegyező feltételek természetesen magában foglalják a szabad orvosválasztás jogának gyakorlását is azzal a megjegyzéssel, hogy a nyelveket beszélő alapellátó orvosok jegyzéke egy adott település önkormányzatánál elérhető. Ezek ismeretében a bevándorlók egészségügyi alapellátójának kiválasztása, a biztosító ÁNTSZ - önkormányzat - alapellótó praxis úton valósulhatna meg. Az egyének jó egészségi állapotának biztosításához, és a gyógyító tevékenységhez alapvető a megfelelő kórtörténet ismerete, az ellátásig bekövetkező, minden olyan egészséget befolyásoló történés, mely a szakma szabályai szerint fontossággal bír. A gyógyító mun160 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatokról 161 4/2000 (II. 25.) EüM rendelet a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről. 162 A területi védőnői ellátásról szóló 49/2004 ( V. 21 .) ESZCSM rendelet 163 26/1997 (IX. 3.) NM rendelet az iskola-egészségügyi ellátásról
109
ka nem nélkülözheti többek között a védőoltások, fertőző betegségek, a krónikus, tehát gondozást igénylő betegségek, a kórházi kezelések, a folyamatosan szükséges gyógyszerigények, esetleges gyógyszer-érzékenységet jelző információkat. Ez a mai gyakorlatban csak elvétve biztosított. A bevándorlók magukkal hozott dokumentációinak hasznosítását, értelmezését és a kommunikációt is könnyítené, ha az Unió területén egy egységes egészségügyi adathordozó (pl. plasztik kártya) kötelezően tartalmazná a szakma által az eredményes gyógyító-megelőző munkához szükséges legfontosabb adatokat. Ennek megszületéséig azonban ennek megfelelő adattartalommal bíró írásos – magyar nyelvű – dokumentummal kellene, hogy rendelkezzen a harmadik országbeli állampolgár. Ez a dokumentum megkön�nyítené az aktuális egészségügyi szolgáltatás szakmai megalapozottságát, egyúttal jogi megfontolásból is hasznos. A fenti dokumentum azonban nem oldja meg a paciensekkel a nyelvi, kommunikációs problémát. A betegellátáshoz nélkülözhetetlen folyamatos, szóbeli információcsere megvalósulhat tolmács közbeiktatásával, de más módon is. Az alapellátásban a tényleges gyógyító-megelőző munka a védőnői ellátás, a háziorvosi és házi gyermekorvosi, valamint az iskola-egészségügyi szolgálatok útján valósul meg. Nagyobb városokban a gyermekkorú populációt gyermek szakorvosok látják el házi gyermekorvos minőségükben. A felnőtt lakosokat itt háziorvosok gyógyítják. Ahol nincs gyermekorvosi alapellátás, ott a gyógyító-megelőző feladatot ún. „vegyes praxisok” végzik. Ezek elsősorban kisebb településeken és kisvárosokban jellemző ellátóhelyek. Feladata lényegében nem különbözik a felnőtt vagy gyermekorvosi munkától, de a csecsemőkortól az aggkorig való ellátási kötelezettség sajátos szemléletmódot kíván. Ki kell hangsúlyozni a lakóhely szerint illetékes területi védőnő kulcsszerepét az egészségügy kiemelkedően fontos területén, a prevenciós munkában. Az alapellátást biztosító team tagjai a legfontosabb szereplők nemcsak a magyar lakosság, de a hazánkban hosszabb ideig tartózkodó külhoni polgárok számára is. A bevándorlók egészségügyi alapellátásának megkezdése és folytatása a magyar állampolgárok ellátásának megfelelően bejelentkezéssel, ún. „törzskarton felvétellel” kell hogy kezdődjön. A magyarországi tartózkodás feltételeként kívánatos, hogy – a már említett – kötelező szűrővizsgálat eredményéről az ÁNTSZ közvetlenül, de szükség esetén az önkormányzat bevonásával az alapellátó orvost értesítse. Az ismertté vált esetleges krónikus betegségeknél az alapellátó team gondoskodik a szükséges szűrővizsgálatokról, a gondozásáról és a szükséges szakrendelői ellenőrzések, konzíliumok elrendeléséről. A „kapuőr”-funkciót ellátó háziorvost annyi információhoz kell juttatni, hogy a bevándorlók esetében is az első számú felelőse lehessen paciense egészségi állapotának. Szakítani kellene a csak akut betegségek ellátására igénybe vett mindennapi gyakorlattal! A páciens kórtörténetének megismerése után a szükséges gondozásokat a szakma szabályai szerint végezheti az alapellátó orvos, aki az állapotnak megfelelően szakorvosi konzultációkat, gondozásokat és fekvőbeteg-ellátást vesz igénybe. Tapasztalatom szerint azonban, még az akut betegellátásokat sem egy bizalmi viszony alapján választott orvostól veszik igénybe, hanem az alapellátás - szakrendelés - Sürgősségi Betegellátó Osztály - ügyelet valamelyikétől, ahol azonban gyakran még az akut betegség ellátása sem lehet tökéletes a hiányzó adatok miatt. Ha figyelembe vesszük, hogy a bevándorlók biztosítási jogviszonya sok esetben rendezetlen és sokan érvényes, de nem saját TAJ-kártyával veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, látható, hogy nagyon sok a teendő. A 14-18 év alatti korosztály ellátása hazánkban házi gyermekorvosi és ún. „vegyes” praxisok révén valósul meg. Mindkét szolgálatot segíti, illetve önálló feladatát végezve részt vesz a védőnői ellátás. A gyermekkorúak ellátása során különösen nagy súlyt fektetünk a prevencióra. Az alapellátó praxishoz történő bejelentkezésre fel lehet szólítani az egyént, de azt elrendelni nem, mert ez a magyar biztosítottak esetében sem kötelező. Ugyanakkor, 110
ha a gyermekkorúakat ellátó praxishoz bejelentkezés nem történik, lehetetlen biztosítani a magyarországi gyermekkorúakhoz hasonló színvonalú gyógyító-megelőző ellátást. A gyermekkorúak akut, krónikus betegségeinek kezelése, az egészséges testi-szellemi fejlődését biztosító szolgáltatások csak akkor működhetnek kifogástalanul, ha a gyermek egy egészségügyi alapellátó teamhez kötődik, ahol miden szükségletének megfelelő beavatkozást időben és szakszerűen végrehajtanak, a folyamatot menedzselik. A kiskorúak esetén különösen fontos, hogy a kirekesztettség érzésétől is megóvjuk őket. A „normál magyar gyermekként” ellátott külhoni kiskorúnál ez a veszély sokkal kisebb, mint a kevésbé integrálódott, migráns fiatalnál. Az alapellátó teamnek legyen lehetősége a zavartalan, testi-lelki fejlődéshez nélkülözhetetlen, összes információt birtokolni. Ha az egészségügyi ellátásba nem úgy kapcsolódnak be, ahogy éppen sikerül, hanem jogszerűen, a szabad orvosválasztás lehetőségével is élve, már rövid idő alatt megteremthető a harmonikus orvos-beteg kapcsolaton alapuló – a hazai páciensek ellátása során alkalmazott gyakorlat. Kulcsszerepe van a gyermekkorúak preventív ellátásában a több mint 60 éves hagyomán�nyal rendelkező védőnői hálózatnak. Hazánkban a szabad orvosválasztás miatt az adott földrajzi területen élő várandós kismamákról és a 0-6 éves korosztály számáról, összetételéről és egészségügyi szükségleteiről a legjobban a védőnői szolgálat informált. Számos feladata mellett a védőnői körzethez tartozó felnőtt lakosság szűrővizsgálatának megszervezésében is fontos szerepe van. A legsérülékenyebb korosztály részére nyújtott megelőző egészségügyi szolgáltatásaival nagyban hozzájárul a világviszonylatban is kiemelkedő csecsemő- és kisgyermekkor egészségügyi mutatóihoz. Ezek is amellett szólnak, hogy a harmadik országból érkezett gyerekekről a lehető legrövidebb időn belül értesüljön a területi védőnő. Tapasztalatunk szerint a tartózkodási engedélyhez nélkülözhetetlen lakhatás, illetve a lakcím, a gyakorlatban másként alakul, mint ahogyan a hatályos előírásokból azt gondolni lehetne. A védőnői, de az alapellátó orvosi ellátáshoz is nélkülözhetetlen a megbízható lakcím, ahol valójában el is érhető a paciens. A védőnő munkájának fontos részét jelenti a személyes, a paciens otthonában nyújtott tanácsadás, gyakorlati ápolási-gondozási segítség. Gondoskodni kell arról, hogy ezzel a lehetőséggel a bevándorlók és gyermekeik is élhessenek. Természetesen, még az Unió országaiban sem igazán ismerik ezt a segítő formát. A bevándorlók részéről még inkább számítani lehet arra, hogy ez a szolgáltatás ismeretlen és bizalmatlansággal fogadják, nem veszik igénybe. Komoly meggyőző munka kell ahhoz, hogy ne így legyen. Meg kell ismertetni és elfogatatni velük ennek a fontos szolgáltatásnak az értelmét és hasznát. A járóbeteg-szakellátások feladata többek között a kórházi fekvőbeteg-ellátást még nem igénylő, de az alapellátás kompetenciáját meghaladó szolgáltatások biztosítása, a krónikus betegek gondozása. Ezeket a szolgáltatásokat csak a magyar lakosság biztosítási jogviszonyával megegyező jogosultsággal vehetik igénybe a bevándorlók. Az egészségügyi ellátás erre a szintjére épp olyan szüksége van egy hazánkban tartózkodó külföldi polgárnak, mint minden magyar biztosítottnak. Az alapellátó orvos által megismert krónikus beteget, gondozást igénylő pácienst a háziorvosa utalja be ezekre a kezelésekre. Tapasztalatom szerint a bevándorlók ezeket a lehetőségeket nem, vagy alig veszik igénybe, pedig legalább olyan gyakorisággal jelentkeznek náluk is gondozást, szakkonzultációt igénylő kórállapotok, mint a hazai populációban. Nem tartható az a csaknem általános gyakorlat, hogy minden szakrendelést igénylő kórállapotban a személyes kapcsolatokat kihasználva, fekvőbeteg- illetve sürgősségi osztályos ellátásokkal helyettesítsék a szakellátást. Ez annál is inkább így történik, mert teljes körű egészségügyi szolgáltatásra kiterjedő biztosítás hiányában a krónikus betegellátásokért és gondozásokért a betegnek alkalomszerűen fizetni kell. Gondoskodni kell arról is, hogy a krónikus beteg bárhol kapja is az ellátást, az alapellátó orvosa tudjon róla, és ismereteit a szakrendelések is fel tudják használni. A betegutak 111
betartása mind a kezelő orvosak, mind a betegnek előnyös, és elősegíti a további gyógykezelést. Érvényes TAJ-szám birtoklása esetén nyomon követhető, milyen szolgáltatásban részesült a beteg a hazai egészségügyben, a szedett gyógyszerek megismerhetők és ez hasznos segítségül szolgál a hazánkból történő távozás után is. Ugyancsak ezt a célt szolgálja az az ismerethalmaz, mellyel az alapellátó orvos és a betegség szerinti gondozó rendelkezik. 3.4. Fekvőbeteg-ellátás és bevándorlók Régiókban, így Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is rendszeres és nagyszámú a fekvőbeteg-ellátást igénybe vevők száma. Ezek nagy része azonban – a dolgozat témája szempontjából lényegtelen – a térítés ellenében igénybe vett szülészeti és sebészeti ellátásokat jelenti, melyeket csaknem minden esetben céltudatosan vesznek igénybe – elsősorban Ukrajnából érkező betegek. Ismereteim szerint a fekvőbeteg-ellátó intézmények nem rendelkeznek erre vonatkozó egységes, központi előírásokkal. A külhoniak ellátása, az adminisztratív teendők, valamint az anyagi elszámolás a helyi, belső szabályozásuk szerint zajlik. A fekvőbeteg-ellátás kiemelkedő költségigénye miatt különösen fontos hogy a betegellátást valaki kifizesse – vagy a páciens, vagy a biztosítója, vagy az OEP. Ezek változatos ötvözete is gyakori. A kórházi ellátás kapcsán privatizált szolgáltatásokat is igénybe vesz a beteg egy-egy szolgáltatás közvetlen finanszírozási kötelezettségével (pl. labor). Nagyobb fekvőbeteg-intézmények – mint a Jósa András Oktatókórház Nyíregyházán – önálló osztályt működtet a térítéses ellátások adminisztrációjára, a tájékoztatásra és felvilágosításra. Ez az osztály gyakran kerül kapcsolatba külföldi biztosítókkal. Az ilyen osztályok jól szolgálják a bevándorlók tájékoztatását és az adminisztrációt. Szerencsés lenne minden fekvőbeteg intézményben megvalósítani egy ilyen feladatot ellátni képes önálló vagy más osztály részeként működtetett egységet. A térítéses ellátások esetében egyszerű a finanszírozási helyzet: előre fizet a beteg a szolgáltatásért. Ugyanakkor előfordul, hogy fekvőbeteg-ellátás után, amennyiben utólag válik szükségessé a fizetés, de a paciens ezt nem teszi meg, az OEP finanszírozza le azt az ellátást, körülményes adminisztrációt követően. A fekvőbeteg-ellátás során is nyilvánvalóan az a legszerencsésebb, ha a bevándorlók a magyar lakossággal egyező, rendezett jogviszon�nyal rendelkezhetnének. A megelőzést szolgáló egészségügyi szolgáltatások (primer prevenció, a korai felismerést lehetővé tévő rendszeres szűrővizsgálatok) külhoniak számára történő megoldatlansága komoly gondot jelent. A pacienseknek ugyan lehetősége van, ún. magánklinikákon magánrendeléseken, vagy az intézmények által biztosított térítéses szűrővizsgálatok, ellátások széles körét igénybe venni, de ennek esetlegessége nem biztosítja a kívánatos színvonalú és folyamatos gyógyító-megelőző egészségügyi ellátást, ami a betegelégedettség mellett az integráció fontos feltétele. A térítéses ellátások lehetősége egyébként egyre bővül. Ezek igénybevételének elősegítésére a szolgáltatások egy része idegen nyelven is jelentet meg részletes tájékoztatókat, magyar nyelven pedig az intézmények honlapján férhető hozzá. Ezekre a nem térítéses szolgáltatásoknál is szükség lenne, hogy a bevándorlók minél szélesebb köre hozzájusson. Az egészségügyi ellátások minden szintjén kívánatos, hogy az igénybevétel lehetőségei, illetve annak módja is előre ismert legyen. Ez megvalósulhat írásos tájékoztatókkal, de tolmács segítségével is. Ma még nincs mindenütt kihasználva az internet nyújtotta lehetőségek széles tára. Az intézmények honlapján a paciensek anyanyelvükön tájékozódhatnának, és ezt oly módon is megtehetnék, hogy nagyobb intézményekben (szakrendelők, kórházak) a helyszínen telepített számítógép állna rendelkezésükre. Több jó példát látunk az egészségügyi ellátások igénybevétele kapcsán: esetenként a páciens hoz magával tolmácsot, máskor az 112
adott településen gyakrabban szükségessé váló nyelvi segítség igénye miatt rendszeresítenek kommunikációs segítőt. Régiónkban, megyénkben több ukrán nyelvet beszélő orvos él, akik nagy segítséget jelentenek az ellátóknak. Mindig van elérhető, anyanyelvén segítő orvos, de ez csupán egy szerencsés körülmény. Más, régiónkban nagyobb számban tartózkodó bevándorlók csoportjánál ez már nem megoldás. Törekedni kell arra, hogy az egészségügyi ellátásoknál ne esetleges, hanem bizonyos legyen a megértést és szakmaiságot érdemben segítő kommunikáció. Segítené az egészségügyi ellátást az is, ha a potenciálisan ellátóként számításba került szolgáltató egységek „központi”, a betegellátást megkönnyítő írásos segítséget kapnának, melyben a területet felkereső nemzetiségiek sajátos egészségügyi és egyéb, az ellátást befolyásoló információk eleve rendelkezésre állnának. Az egészségügyi ellátások minden szintjén figyelembe kell venni az egyén testi-lelki egészsége mellett a gazdasági, szociális, kulturális, vallási helyzetét. Meg kell ismerni és hasznosítani kell minden olyan információt, mely utal arra, hogy milyen sajátos problémák merülnek fel a bevándorlók ellátása során, amelyek nem jellemzőek a hasonló tünetekkel jelentkező hazai betegnél. Fontos azt is ismerni, hogy milyen speciális problémákkal találkozik a szolgáltatást felkereső beteg, amelyek különbözőek azoktól a problémáktól, amelyekkel egy hasonló tünetekkel rendelkező hazai betegnek kell szembenéznie. A vallás gyakorlására legalább minimális lehetőséget (csendes szoba) kellene biztosítani.
113
114
Váradi Zsuzsanna:
IV. 5. Civil szerveződések és bevándorlás Bevezetés Velük is számolunk! Ezt a címet adta az Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület és a Humán-Net Alapítvány pályázati programjának. Két civil szervezet fogott össze a pályázatban megjelölt célok megvalósítására. A programban megjelölt tanulmányban önálló fejezet kaptak a civil szervezetek. Egy alapítvány és egy egyesület összefogása nem véletlenül találhatta fontosnak a terület civil dimenzióból való megközelítését. A téma feldolgozásánál magam is ebből a nézőpontból – civil szervezeti oldalról – közelítettem a problémákhoz és lehetőségekhez. A nonprofit és a civil fogalma gyakran keveredik, a legtöbb kutatásban és felmérésben együtt kezelik a nonprofit szektor civil és nem civil részét. A szektorra jellemző általános részekben én magam is így kezeltem, a téma specifikus pontoknál és a működési jellemzőknél már csak a civil szervezetekről beszélek. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bejegyzett szervezetek működésüket, problémáikat tekintve kevéssel térnek el az országostól, ezért külön említést az elemzési résznél tettem. A polgári törvénykönyv módosítása 1987 után lehetővé tette az alapítványi élet újbóli megindulását Magyarországon. Az egyesülési törvény megjelenéséig még két év telt el. Ekkor még jelentéktelen számban működtek ezek a szervezetek. 1993 és 1994 között azonban ugrásszerű változás következett be és a nonprofit szervezetek száma már túllépte a húszezret. Az okok között lehet említeni a jogi szabályozás meglétét, a gazdasági szabályozások meghatározását, a rendszerváltozással együtt járó hatások, a jóléti szolgáltatások hiányát. Az elmúlt másfél évtizedben a magyar nonprofit szektornak nem kisebb feladata volt, mint újjászerveződni és leküzdeni évtizedek elmaradását. Eleinte a nagy mennyiségi felfutás időszakában a szerepkeresés és a jogi szabályozási környezet ellentmondásai kísérték fejlődésüket. Jelentős előrelépés volt az SZJA 1%-nak felajánlhatósága és a közhasznúsági törvény, a Nemzeti Civil Alapprogramról és az önkéntességről szóló törvény, amelyek minden ellentmondásosságuk ellenére jelentős változást hoztak a szektor számára. A harmadik szektor társadalompolitikai szerepe két területen fogalmazható meg. A társadalmi részvétel megszervezésével hozzájárulhatnak a demokratikus jogállam működéséhez, az állami szervek ellenőrzéséhez. Másrészt a befolyásolási módszerek kialakítása során, célkitűzéseik érdekében jelentős szolgáltató tevékenységet is végeznek. A nonprofit szervezetek gazdasági mutatói dinamikusan nőttek az elmúlt években, hiszen a szektor bevétele 1993 és 2003 között meghatszorozódott. Az alaptevékenységből származó bevételek csökkenése mellett ez az állami (önkormányzati) bevételek növekedéséből származott kb. 2000-től kezdve. A magántámogatások aránya szintén csökkenő tendenciát mutat. A fentieken túl elmondható, hogy nem csak a hazai – az 1989-90-es – társadalmi-politikai-gazdasági átalakulást követő változások adják a civil társadalom működési kereteit, hanem a jelen is, hiszen Magyarország 2004 májusa óta az Európai Unió tagja, és ennek a ténynek a hatása megkerülhetetlen. Összességében megállapítható, hogy a hazai civil szervezeteknek jelenleg kettős történelmi tehertétel – a magyar (polgári) társadalom és a globalizált világtársadalom igényei, illetőleg elvárásai mellett kellene önszerveződő módon megfelelni a kor kihívásainak. Mindezt megtenni akkor, mikor a civil szervezetek döntő többsége nehezen tud mindennapi működési problémáin túl, a szektor fejlődésének koncepcionális kérdéseire koncentrálni. Bevételeiken belül nagyon nagyarányú az állami támogatások megléte, mely csökkenti önállóságukat és növeli az államtól való függésüket. Nem ismerik és nem vesznek részt a döntéshozatal meglévő lehetőségeiben.
115
A feltárt helyzetből adódóan következnek azok a problémák, melyek a bevándorlók integrációjába való civil bekapcsolódás lehetőségeit nehezítik. A megoldás keresésében ezekre a problémákra koncentráltam, mert ezekből kiindulva látom lehetségesnek a migráció kezelésébe való civil bekapcsolódást. Ezek pedig az együttműködés, érdekérvényesítés elégtelensége. A belső szervezeti működés hiányosságai. Az önkéntesek bevonásának kihasználatlansága. A foglalkoztatottság területi és ágazati koncentrációja és elégtelensége. A megoldási javaslatokat is a feltárt problémák kezelésének irányában fogalmaztam meg. 1. A bevándorló, mint kliens 2. A bevándorló, mint önkéntes 3. A bevándorló, mint foglalkoztatott 4. A bevándorló, mint tag 5. Együttműködés és partnerség a bevándorlókkal foglalkozó szervezetek között Az utolsó pontot tartom a legfontosabb teendőnek, mely mindenkit érint, aki akár ennek a programnak a kapcsán, akár pedig mindennapi munkájában célul tűzte ki a Magyarországra érkező bevándorlók integrációját. Ehhez a munkához pedig ajánlásul a proHáló országos civil hálózat mottóját ajánlom, mely a hálózati együttműködés alapelvéül szolgál számukra: „Összejönni, ez a kezdet, Együtt maradni haladás, Együtt dolgozni siker.” 1. A magyarországi civil szektor rövid bemutatása „A harmadik szektor magyarországi fejlődése az utóbbi néhány évben minden várakozást felülmúlt. A nonprofit szervezetek ezrei jelentek meg szinte egyik napról a másikra, egyaránt meghökkentve ezzel a törvényhozókat és a kormányzati szakembereket, elméleti elemzőket és gyakorlati irányítókat.” írta Kuti Éva egy tanulmányában. A nonprofit szektor 1987-89-ben kezdődött újraéledése óta a működő szervezetek száma ugrásszerűen nőtt. Már a 2002-es statisztikai adatok alapján a hazánkban működő nonprofit szervezetek számát mintegy 50 000-re tehetjük. Ebben a számban csak azok a szervezetek szerepelnek, amelyek intézményesült formában működnek, jogi személyiséggel rendelkeznek. A KSH adatai alapján a szervezetek mintegy 40%-a alapítványi formában, 60%-a pedig valamilyen társas szervezet formájában működik. Az alapítványok mintegy egyharmada az oktatás területén működik, másik egyharmada a kultúra, az egészségügy, illetve a szociális ellátás területén. A társas formában működő szervezetek nagy része társadalmi szervezet, vagy más néven egyesület. Ezen szervezetek nagyjából egyharmada sport és szabadidős célokból jött létre, további nagyjából 10%-uk a kultúra, másik több mint 10%uk az érdekképviselet területén működik. Számos szervezet működik még akár alapítványi, akár társas formában a vallás, a kutatás, a környezetvédelem, a település-, illetve gazdaságfejlesztés, a közbiztonság, a polgárvédelem, a jogvédelem és a nemzetközi kapcsolatok területein. A szervezetek nagyjából egynegyede a fővárosban jött létre, az alapítványok esetében ez az arány csaknem egyharmad. Az elmúlt években nem csak a szervezetek száma, hanem bevételeik is folyamatosan nőttek. Domináns tevékenységük és az általuk elsődlegesen betöltött funkciók szerint a mai magyar gyakorlatban a nonprofit szervezetek alábbi típusait különböztethetjük meg (Harsányi László nyomán): • adományosztó szervezetek, • adománygyűjtő szervezetek, • szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, 116
• • • •
érdekvédelmi szervezetek, felhalmozási célú, önsegélyező jellegű szervezetek, társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek, korábbi állami, államigazgatási tevékenységet „átvállaló” köztestületek.
Az adományosztó és adománygyűjtő szervezetek nagyobbrészt alapítványi formában működnek. A klasszikus, nagy alaptőkével létrehozott, és kizárólag annak hozadékából gazdálkodó alapítványok nagyon ritkák a hazai nonprofit szektorban. A magánalapítványok csatlakozók adományaira, illetve egyéb adományokra alapozza működését. Az adománygyűjtő alapítványok célja az esetek igen nagy részében egy-egy konkrét intézmény (például egy iskola vagy egy kórház) vagy ügy támogatása, vagy konkrét cél elérése (például egy tornaterem felépítése). A nagy adományosztó szervezetek általában nagymértékben kötődnek az állami szektorhoz, az állami költségvetéshez, sok szervezet tulajdonképpen bizonyos állami források demokratikusabb formában történő elosztásával foglalkozik. Az így elosztott támogatásoknak csak egy része áramlik a nonprofit szektor más szereplőihez, nagyobb része magánszemélyekhez, és sok esetben for-profit szervezetekhez áramlik (például a gazdaságfejlesztési források). Ezek a nonprofit szervezetek tehát állami forrásokat áramoltatnak a nonprofit szektoron keresztül az üzleti életbe. Számos magánalapítvány ugyanakkor olyan közintézmények, közcélok támogatására gyűjt adományokat, amely célok finanszírozása alapvetően az állam feladata. Ezek a szervezetek tehát a magánszektorból, az üzleti élet szereplőitől és magánszemélyektől származó forrásokat áramoltatnak vissza az állami szférába. Amint látható, a társadalom három szektorának szereplői gazdaságilag szoros összefonódásban működnek, a nonprofit szervezeteknek pedig nagy szerepük van abban, hogy az üzleti és az állami szektor közötti kommunikáció és együttműködés fejlődjön. Az elsődlegesen szolgáltatásokat nyújtó szervezetek bármelyik nonprofit (alapítványi, egyesületi, közhasznú társasági) formában működhetnek, s valóban valamennyi intézményforma elő is fordul közöttük. Tevékenységeik igen sokrétűek. Számos olyan szolgáltatást nyújtanak, amelyek az államtól átvállalt közfeladatok, de sok szolgáltatást nyújtó szervezet kisebb társadalmi csoportok speciális rétegigényeinek kiszolgálását biztosítja. Ezek a szolgáltatások sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom általános elégedettsége növekedjék. Az érdekvédelmi szervezetek, a felhalmozási célú, önsegélyező jellegű szervezetek és a társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek elsődlegesen egyesületi formában működnek. Igen fontos szerepük van a társadalmi feszültségek enyhítésében, a szocializációban, a társadalom egyes rétegeiben felgyülemlő feszültségek, kialakuló problémák artikulálásában, az ezek megoldását szolgáló lehetőségek kimunkálásában. A hazai nonprofit szektor további folyamatos fejlődését remélhetőleg biztosítja majd az, hogy a közhasznú szervezetekről szóló törvény mellett ma már működik a Nemzeti Civil Alapprogram is. A közhasznúsági törvény elsődlegesen a professzionálisabb, nagyobb szervezetek számára adott lehetőséget, hogy működésük körülményei biztonságosabbak és kiszámíthatóbbak legyenek. Ez a törvény azon szervezetek számára nyújt nagy lehetőségeket, amelyek képesek a szigorú törvényi előírásokhoz igazítani működésüket, és az ehhez szükséges forrásokat is el tudják különíteni saját költségvetésükben. A Nemzeti Civil Alapprogram, amely évente a befolyó személyi jövedelemadó fél százalékát adja a nonprofit szektornak, és amelynek elosztásáról a szektor által delegált testület dönt, a civil társadalom egészének lelkiismeretére bízza a kisebb, helyi jelentőségű szervezetek létfeltételeinek biztosítását. Az utóbbi években nemcsak az állampolgárok és szervezeteik, hanem a kormányzati intézmények is aktívan részt vettek szolgáltató típusú nonprofit szervezetek létrehozásában. Országos jelentőségű tudományos, kulturális és szociális intézményeket alakítottak át 117
előbb alapítvánnyá, majd közalapítvánnyá, köztestületté, közhasznú társasággá, mely szervezeti formák megszűntek, illetve átalakultak az utóbbi években. A helyi önkormányzatok szintén követték a központi kormány példáját, s a helyi jóléti szolgáltatásokat, sőt, esetenként a kommunális feladatok ellátását is nonprofit formában szervezték meg. Ugyanakkor az ellátási résekben sorra jöttek létre az alternatív szolgáltatásokat kínáló nonprofit iskolák, színházak, szociális intézmények stb. A magyar nonprofit szektor bevételei, az elmúlt 2-3 évben tapasztalható növekedés ellenére, továbbra is elmaradnak a fejlett országokra jellemző értékektől, miközben az országban a társadalmi és szociális problémák még ma is jóval nagyobbak, mint NyugatEurópában, és ezek megoldásában a nonprofit szektor nem sokkal vállal kevesebbet itthon, mint máshol. Az egyre több átvállalt állami feladatot a nonprofit szervezetek általában az államnál olcsóbban tudják nyújtani, aminek oka elsődlegesen dinamikus, informális felépítésük és a munkában résztvevő nagyszámú önkéntes. Az állam számára ezeket a szolgáltatásokat még inkább olcsóvá teszi az, hogy a nonprofit szervezetek más forrásokkal is ki tudják egészíteni az államiakat, vállalati és magánadományokkal éppúgy, mint külföldi forrásokkal. Ennek ellenére a nonprofit szektor szervezetei ma is bizonytalanabb finanszírozási háttérrel rendelkeznek, mint az állami szolgáltatók. Az általuk nyújtott szolgáltatás finanszírozása ma is ki van téve számos bizonytalansági tényezőnek mind a jogi szabályozás változásai, mind a politika miatt. Az, hogy a szektor finanszírozása mennyire alakul kedvezően és kiszámíthatóan legalább annyira múlik magukon a civil szervezeteken, mint a politikán. Mind a kormányzati lépéseket, mind a jogszabályi környezet alakítását jelentősen befolyásolni tudják maguk az érintett szervezetek, ha érdekképviseleti és érdekérvényesítő tevékenységük ehhez megfelelő. A nonprofit szervezetek által nyújtott szolgáltatások, és általában a nonprofit szervezetek tevékenységének finanszírozása akkor lehet megalapozottan folyamatos, ha mind a szolgáltatások igénybevevői, mind a finanszírozást nyújtó állam meg van győződve arról, hogy a tevékenység jól szervezetten, megfelelő szakmai színvonalon és megbízható gazdálkodással zajlik. Ehhez egyfelől szükség van olyan jól képzett, a szektor menedzsmentjéhez szükséges ismeretekkel rendelkező szakemberekre, akik felkészülten képesek a szervezetek tevékenységének napi irányítására, megfelelő adminisztrációjára és kommunikációjára. Másfelől szükség van arra is, hogy a szervezetek elegendő olyan szakemberrel rendelkezzenek, akik képesek a tevékenységek szakmai szervezésére és lebonyolítására. Ehhez az szükséges, hogy a nonprofit szervezetek is versenyképes jövedelmet tudjanak biztosítani az ott elhelyezkedő menedzserek és szakemberek számára. A szakmai színvonallal kapcsolatos kételyeket természetesen nem csökkenti a tevékenységekben az önkéntesek részvétele, de amennyiben a menedzsment és a szakmai irányítás jó kezekben van, az önkéntesekkel kapcsolatban is kevesebb probléma merülhet fel. A szakmai színvonal és a finanszírozás kérdéseiben további nehézséget jelent, hogy az elmúlt években számos olyan negatív példával szolgáltak bizonyos szolgáltatásokat is nyújtó szervezetek, amelyek komoly médiavisszhangot kaptak. A kiemelkedően jól működő szervezeteknek is meg kell küzdeniük azokkal a hatásokkal, amelyeket ezek a negatív példák keltettek a közvéleményben. Az egymással versengő szervezetek jelenleg nem mindig képesek összehangolni lépéseiket, törekvéseik időnként egymással ellentétesek. Ennek egyik oka, hogy a források jelenleg is szűkös volta miatt tulajdonképpen piaci versenytársak, ugyanazokért a forrásokért, sőt sokszor ugyanazokért a szolgáltatás-igénybevevőkért versenyeznek. Ahhoz, hogy további lépéseket lehessen tenni a szektor erősödése és minél nagyobb anyagi biztonsága érdekében, a szervezeteknek fel kell ismerniük a demokratikus alapokon nyugvó összefogás fontosságát. Az Európai Unióhoz való csatlakozás újabb esélyeket és kihívásokat jelentett a hazai 118
nonprofit szervezetek számára. Az esélyegyenlőség, amely az EU jelenlegi talán legfontosabb, minden más területet átívelő politikája kiemelt szerepet szán, és ezáltal számos lehetőséget teremt a nonprofit szervezeteknek. Az, hogy a hazai nonprofit szektor mekkora része lesz képes arra, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználja, a képzésen, az önképzésen és az összefogáson múlik elsősorban. Képessé kell válniuk a hazai szervezeteknek szakmai, menedzsment és adminisztrációs téren is arra, hogy képesek legyenek igénybe venni az EU nyújtotta forrásokat és egyéb lehetőségeket. Ugyanakkor összefogás szükséges ahhoz, hogy a hazai kormányzati politika megteremtse ennek előfeltételeit. Az összefogáshoz nélkülözhetetlen lenne a szervezetekben a szektortudat, az együvé tartozás érzésének erősödése. 2. A civil szervezetekre vonatkozó szabályozások, jogszabályi környezet 2.1. A társadalmi szervezet A társadalmi szervezet az egyesülési jog gyakorlásaként létrejött, bármilyen elnevezésű jogi személy összefoglaló elnevezése. Az egyesülési jogot az egyesület, mint jogi személy alcím alatt a Polgári Törvénykönyv, az összes társadalmi szervezetre vonatkozóan az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény, a pártok vonatkozásában pedig a párttörvény szabályozza. Az egyesülési jog gyakorlása alapvető és mindenkit megillető állampolgári szabadságjog. Az egyesülési jog gyakorlásaként társadalmi szervezetet hozhatnak létre az állampolgárok. Társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik és céljai elérése érdekében szervezi a tagok tevékenységét. Elnevezése szerint lehet bármi: egyesület, klub, kör, társaság, fórum, stb. A társadalmi szervezetet a bíróság veszi nyilvántartásba, ha legalább 10 alapító tag (lehet magánszemély és jogi személy is) elhatározza megalakítását, megállapítja a törvényekbe nem ütköző tartalmú alapszabályát és megválasztja ügyintéző, képviseleti szerveit. A társadalmi szervezet a bírósági nyilvántartásba vétellel válik jogi személlyé, ettől az időponttól kezdve gyakorolhatja jogait és vállalhat kötelezettséget. Különleges társadalmi szervezetek a tömegmozgalom (amelynek tevékenységében nem nyilvántartott tagok is részt vehetnek), a párt és a szakszervezet (amelynek csak magánszemély tagjai lehetnek). A pártok működéséről és gazdálkodásáról külön törvény rendelkezik. Nem minősül társadalmi szervezetnek az állampolgárok egyesülési joga alapján létrehozott olyan közösség, amelynek működése nem rendszeres, vagy nincsen nyilvántartott tagsága, vagy a törvényben meghatározott szervezete. Léteznek tehát olyan állampolgári személyegyesülések, amelyeket a bíróság nem ismer el társadalmi szervezetnek, nem jegyzi be őket (nem is kérik általában), ezért nem jelenhetnek meg a tagjaiktól elkülönült jogalanyként. Ilyenek a különböző hobbikörök, szomszéd- és baráti társaságok, gyerekközösségek. A társadalmi szervezetek egy része – a közhasznú szervezetekről szóló törvény rendelkezései szerint – közhasznúnak vagy kiemelkedően közhasznúnak minősített szervezetként külön kedvezményekre jogosult, viszont működése során nagyobb nyilvánossági és állami kontroll tudomásul vételére, szigorúbb elszámolási és ellenőrzési szabályok betartására köteles. A közhasznú szervezetekről az 1997. évi CLVI. törvény rendelkezik. 2.2. Az alapítvány Alapítványt tartós közérdekű célra hozhat létre magánszemély vagy jogi személy. Az alapítvány önálló jogi személy, az alapítótól elkülönül, függetlenné válik. Az alapítvány alapító okiratában meg kell jelölni a közérdekű célokat (például oktatás, gyógyítás, szociális gondo119
zás, kutatás, kultúra, tömegsport, stb.), az alapítvány nevét, székhelyét és az adományozott vagyont, illetve annak felhasználási módjait. Szintén az alapító okiratban határozzák meg az alapítvány kezelő szervét (például kuratórium, vezetőség, elnökség, ügydöntő testület, ügyvivői értekezlet, stb.) és képviselőjét, aki általában e testületek elnöke. A kezelő szervben nem lehet döntő befolyása az alapítónak, mert ez azt jelentené, hogy az alapító határozná meg közvetlenül az alapítványi vagyon felhasználását. Az alapító csak az alapító okiratban normatív módon, szabályozás útján befolyásolhatja a tőle függetlenné vált vagyon sorsát. Az alapítványok létrehozásához és támogatásához az adójogszabályok különböző kedvezményeket rendelnek. Az alapítványokra vonatkozó jogi szabályozást a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. Az alapítványok egy része – a közhasznú szervezetekről szóló törvény rendelkezései szerint – közhasznúnak vagy kiemelkedően közhasznúnak minősített szervezetként külön kedvezményekre jogosult, viszont működése során nagyobb nyilvánossági és állami kontroll tudomásul vételére, szigorúbb elszámolási és ellenőrzési szabályok betartására köteles. A közhasznú szervezetekről az 1997. évi CLVI. törvény rendelkezik. 2.3. A civil jogszabályok által előírt általános közzétételi kötelezettségek Nem közhasznú alapítványok és egyesületek: Az alapító okiratuk, alapszabályuk szerinti közzétételi kötelezettségek – ha vannak ilyenek a létesítő okiratban. A civil szervezetnek állampolgárok által felajánlott SZJA 1% ténylegesen átutalt részének felhasználásáról sajtóközleményt – amely az összeg cél szerinti felhasználásáról tartalmaz adatokat, meghatározva a támogatás esetleges tartalékolásának tényét és összegét is – az átutalást követő naptári év október 31. napjáig kell nyilvánosságra hozni. A sajtóközlemény egy eredeti példányát adózási bizonylatként meg kell őrizni. (1996. évi CXXVI.tv. 6.§ (3) bek.) A számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 20.§ (4) bekezdése szerint „Az a cégbíróságon be nem jegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet, amely más jogszabály alapján fontosabb adatait köteles nyilvánosságra hozni, illetve beszámolóját saját elhatározásából nyilvánosságra hozza, a közzétételnek – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében való megjelentetésével, a székhelyén történő betekinthetőséggel vagy egyéb más, a számviteli politikájában rögzített módon tehet eleget. A közzététel határideje ez esetben is az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő 150. nap.” Ez a rendelkezés a számviteli beszámoló saját elhatározásból történő közzétételéhez teremti meg a Hivatalos Értesítőben történő megjelenés lehetőségét a tárgyévet követő május 31. napjáig. 2.4. Közhasznú alapítványok és egyesületek Az alapító okiratuk, alapszabályuk szerinti közzétételi kötelezettségek – ha vannak ilyenek a létesítő okiratban. A civil szervezetnek állampolgárok által felajánlott SZJA 1% ténylegesen átutalt részének felhasználásáról sajtóközleményt – amely az összeg cél szerinti felhasználásáról tartalmaz adatokat, meghatározva a támogatás esetleges tartalékolásának tényét és összegét is – az átutalást követő naptári év október 31. napjáig kell nyilvánosságra hozni. A sajtóközlemény egy eredeti példányát adózási bizonylatként meg kell őrizni. (1996. évi CXXVI.tv. 6.§ (3) bek.) A közhasznúsági jelentést legkésőbb a tárgyévet követő június 30. napjáig kell nyilvánosságra hozni a közhasznú szervezet honlapján, ennek hiányában egyéb, a nyilvánosság számára elérhető módon. {Khtv.19.§ (5) bek.] A számviteli törvény szerinti egyes egyéb 120
szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 20.§ (4) bekezdése szerint „Az a cégbíróságon be nem jegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet, amely más jogszabály alapján fontosabb adatait köteles nyilvánosságra hozni, illetve beszámolóját saját elhatározásából nyilvánosságra hozza, a közzétételnek – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében való megjelentetésével, a székhelyén történő betekinthetőséggel vagy egyéb más, a számviteli politikájában rögzített módon tehet eleget. A közzététel határideje ez esetben is az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő 150. nap.” Ez a rendelkezés a közhasznúsági jelentés közzétételéhez, valamint a számviteli beszámolónak saját elhatározásból történő közzétételéhez teremti meg a Hivatalos Értesítőben történő megjelenés lehetőségét a tárgyévet követő május 31. napjáig. 2.5. Kiemelkedően közhasznú alapítványok és egyesületek Az alapító okiratuk, alapszabályuk szerinti közzétételi kötelezettségek – ha vannak ilyenek a létesítő okiratban. A civil szervezetnek állampolgárok által felajánlott SZJA 1% ténylegesen átutalt részének felhasználásáról sajtóközleményt – amely az összeg cél szerinti felhasználásáról tartalmaz adatokat, meghatározva a támogatás esetleges tartalékolásának tényét és összegét is – az átutalást követő naptári év október 31. napjáig kell nyilvánosságra hozni. A sajtóközlemény egy eredeti példányát adózási bizonylatként meg kell őrizni. (1996. évi CXXVI.tv. 6.§ (3) bek.) A közhasznúsági jelentést legkésőbb a tárgyévet követő június 30. napjáig kell nyilvánosságra hozni a közhasznú szervezet honlapján, ennek hiányában egyéb, a nyilvánosság számára elérhető módon. [Khtv.19.§ (5) bek.] Létesítő okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait a helyi vagy országos sajtó útján (erről lásd az alapító okirat vagy alapszabály rendelkezését) is nyilvánosságra kell hozni. [Khtv. 5.§ (2) bek.] A számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 20.§ (4) bekezdése szerint „Az a cégbíróságon be nem jegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet, amely más jogszabály alapján fontosabb adatait köteles nyilvánosságra hozni, illetve beszámolóját saját elhatározásából nyilvánosságra hozza, a közzétételnek – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében való megjelentetésével, a székhelyén történő betekinthetőséggel vagy egyéb más, a számviteli politikájában rögzített módon tehet eleget. A közzététel határideje ez esetben is az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő 150. nap.” Ez a rendelkezés a 3.3. pont alatt írt közhasznúsági jelentés közzétételéhez, a 3.4. pont alatt írt tájékoztató adatok közzétételéhez, valamint a számviteli beszámolónak saját elhatározásból történő közzétételéhez teremti meg a Hivatalos Értesítőben történő megjelenés lehetőségét a tárgyévet követő május 31. napjáig. 3. Helyzetelemzés A KSH által végzett adatgyűjtés nem kér olyan adatot a civil szervezetekről, hogy feladataik között foglalkoznak-e a bevándorlók integrációjával. Ez országos és ezáltal megyei szinten is igaz. Éppen ezért egyáltalán nem található hiteles adat erre vonatkozóan. Az egyéb tevékenységek alapján lehet következtetni arra, hogy integrációs tevékenységet is végez valamely szervezet. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét a legtöbb esetben Magyarország hátrányos helyzetű megyéi között emlegetik jórészt a foglalkoztatási, elvándorlási, alacsony iskolázottsági 121
problémáknak köszönhetően. Lakosságszámát tekintve a nagyobb megyék közé tartozik, az adófizetők száma 210 ezer fő. A KSH munkaerő-felmérése alapján 2006-ban a foglalkoztatottak száma 235 ezer fő volt. A munkanélküliségi ráta ebben a megyében a legmagasabb (13,7%), ennek következtében a foglalkoztatási ráta nagyon alacsony 47,6%. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2006-ban 2400 nonprofit szervezet működött, 86 százalékuk az ún. klasszikus szervezeti formákhoz köthető, 29% alapítványi, 57% egyesületi formában tevékenykedett. Az 1000 lakosra jutó szervezetek száma 4,2, ami országos viszonylatban szintén a legrosszabb mutató. A klasszikus szervezeti formák dominanciája miatt nem véletlen, hogy a megye civil szervezetei a szabadidő és hobbi, valamint a sport és az oktatás területén jelennek meg a legnagyobb számban. Nagyon kevés a kutatással, adományosztással foglalkozó szervezetek száma. A települési hierarchia szerinti megoszlásnál általában a megyeszékhelyek és a nagyobb városok dominanciája figyelhető meg minden régióban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esetében a legtöbb szervezet községekben működik, és alig több mint harmaduk kötődik a megyeszékhelyhez. Ez a jelenség magyarázatot ad a szabadidős és sport szervezetek magas arányára is, hiszen a kisebb falvakban általában ezek a domináló tevékenységi területek. 17. táblázat. A nonprofit szervezetek száma településtípus szerint az Észak-alföldi és a vele szomszédos régiókban, 2006. Megye, régió Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
Megyeszékhely 1 200 575 304 2 079 1 399 512 807 2 718 668 463 1 238 2 369
Többi város 1 105 532 330 1 967 923 839 765 2 527 1 167 1 194 753 3 114
Község
Összesen
1 244 761 496 2 501 457 486 830 1 773 715 497 458 1 670
3 549 1 868 1 130 6 547 2 779 1 837 2 402 7 018 2 550 2 154 2 449 7 153
Forrás: KSH 2006. A nonprofit szervezetek szolgáltatásának elérése szempontjából igencsak lényeges, hogy mekkora egy-egy szervezet hatóköre. A legtöbb klasszikus civil szervezet települési szinten tevékenykedik (30%), a második legnagyobb csoportot (425) az egy konkrét cél teljesítésére létrejövő szervezetek alkotják. Mindössze 86-an rendelkeznek regionális hatókörrel, és 46 szervezetnek van nemzetközi kapcsolata is. A nonprofit szervezetek kommunikációs eszközökkel való ellátottsága, nagyban befolyásolja működésüket, az információkhoz való hozzájutás, illetve a pályázatokon való sikeres részvétel fontos eszköze a számítógép valamint az internet. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 34 százalékot tesz ki azon egységek aránya, amelyeknek 2006-ban semmilyen kommunikációs lehetősége nem volt. Telefaxot a szervezetek majdnem fele, számítógépet csak 63 százalékuk, internetet 1150-en használtak. Legritkábbnak a saját honlap bizonyult, ezzel csupán 15 százalékuk rendelkezett, ezek a mutatószámok minden eszköz esetében alatta maradnak az országos átlagnak. A kommunikációs eszközök hiányából azonban nem feltétlenül következik az azok iránti igény is. A megyében működő klasszikus civil szervezetek körében a legkeresettebb a számítógép és a saját honlap, összességében a civilek több mint harmada nincs megelégedve informatikai felszereltségével. 122
A megyében működő civil szervezetek 48 százaléka 500 ezer Ft-nál alacsonyabb éves költségvetésből gazdálkodik. A megye nonprofit szektorában képződő 22,6 milliárd Ft-nyi bevételnek rendkívül alacsony hányada, mindössze 35 százaléka szolgálja az alapítványok, egyesületek működését, a nagyobbik rész az állami redisztribúciós szerepeket betöltő nonprofitok (kht, közalapítvány) szervezetszám szerint elenyészően kicsi, gazdasági erő szerint viszont a legnagyobb csoport forrásait gyarapítja (lásd: M. 9/1. – M. 11/2. táblázatok). A bevételi források esetében szintén jelentős koncentráció mutatható ki. A klasszikus civilek 7,9 milliárdos bevételének 47 százalékát a központi állami támogatások adják, ez a részesedés a legmagasabb a megyék közötti összehasonlításban, ha ehhez még hozzávesszük az önkormányzatoktól kapott 12,4%-ot, megállapíthatjuk, hogy a megyei civilek bevételének kétharmada közvetlen vagy közvetett módon az állami költségvetésből származik. A magántámogatások súlya nagyon csekély mindössze 9 százalék körüli, illetve a szolgáltatási és tagdíjakból, valamint a vállalkozási tevékenységből elérhető bevételek megszerzésében sem jeleskedtek a szabolcsi civil szervezetek (lásd: M. 9/1. – M. 11/2. táblázatok) A szektorba áramló 80 milliárdos pályázati forrásokból a szabolcsiaknak 2,4 milliárdot sikerült megszerezni, közel 700 szervezet nyert különböző pályázatokon kisebb-nagyobb összegeket. Az egyik legjelentősebb pályázati lehetőség, az NCA források megszerzése tekintetében a megye nem tartozik a legsikeresebbek közé, 2006-ban mindössze 474 szervezet tudott nyertes pályázatot benyújtani és 716 millió Ft NCA támogatást megszerezni. A megyében működő civil szervezetek mindössze 16 százaléka engedheti meg magának, hogy főállású vagy részmunkaidős munkavállalót foglalkoztasson. Még alacsonyabb ez az arány a klasszikus civil szervezeteknél, ahol mindössze 246 szervezetnek van fizetett alkalmazottja. A megye 185 ezer munkavállalójából közel 4000 tevékenykedik a nonprofit szférában, és alig több mint ezren dolgoznak alapítványoknál és egyesületeknél. További ezer főt megbízási szerződéses munkaviszony keretében foglalkoztattak a klasszikus civilek. Az 18. táblázatban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő, klasszikus civil szervezetek, amelyeknek van pályázatból származó bevétele, az éves bevételük meghaladja a 5 millió Ft-ot, és legalább egy foglalkoztatottal, vagy egy megbízási szerződéses munkavállalóval rendelkeznek.
123
18. táblázat. Foglalkoztatottal rendelkező civil szervezetek tevékenységi terület szerinti megoszlása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, 2006. Alapítvány
Egyesület
Összesen
Kultúra
4
5
9
Vallás
1
0
1
Sport
0
13
13
Szabadidő
1
11
12
Oktatás
7
4
11
Kutatás
–
–
–
Tevékenységcsoport
Egészségügy
0
4
4
Szociális ellátás
14
15
29
Polgárvédelem, tűzoltás
0
2
2
Környezetvédelem
4
2
6
Településfejlesztés
0
8
8
Gazdaságfejlesztés
2
2
4
Jogvédelem
0
6
6
Közbiztonság védelme
–
–
–
Többcélú adományosztás, nonprofit szövetségek
0
5
5
Nemzetközi kapcsolatok
0
3
3
Szakmai, gazdasági érdekképviselet
–
–
–
Politika Összesen
–
–
–
33
80
113
Forrás: KSH 2006. A táblázat számaiból is lehet következtetni arra a feltételezésre, hogy kevés a bevándorlókkal foglalkozó szervezetek száma. A tevékenység szerint feltételezhetjük, hogy a szociális és egészségügyi ellátás, valamint a jogvédelem területén tevékenykedő szervezetek egyik célcsoportja lehet a hazánkba érkező külföldi állampolgár. Ezek a szervezetek jól működő, foglalkoztatottal, pályázati bevételekkel rendelkező szervezetek. A Nyírségi Civilház információi szerint azonban jelen pályázati programban részt vevő két civil szervezeten kívül – Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület és Humán-Net Alapítvány – egy szervezet sem foglalkozik kiemelten a bevándorlókkal. Országos szinten sem sokkal jobb a helyzet. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal honlapján a partnerek között mindössze hét civil szervezet szerepel: Amnesty International Alapítvány, Autonómia Alapítvány, Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, Társaság a Szabadságjogokért, Magyar Vöröskereszt, Oltalom Karitatív Egyesület. A Európai Unió Gemma projektjének pedig a Tudomány és Technológia Alapítvány a magyarországi partnere. Ezek közül a Menedék Egyesület az, melynek fő célcsoportja a bevándorlók, és Budapesten kívül vidéken (Debrecenben és Békéscsabán) is van irodája. 4. Megoldáskeresés A civil szektor egyik fontos társadalmi funkciója a közfeladatok hiányzó vagy hiányos, hibás állami feladatellátásának pótlása, kiegészítése, növelése. Soha nem voltak és soha nem is lesz124
nek az állami, önkormányzati költségvetési források teljes mértékben elegendőek a jogszabályokban meghatározott közfeladatok (mint például a bevándorlók integrációja) optimális szintű gyakorlására. Mindig szükség volt és mindig szükség lesz a szűkebb-tágabb társadalmi környezet, beleértve a civil szervezetek segítő, támogató, kiegészítő tevékenységére. Szükség van a kontrol és jelző funkcióban történő közreműködésre és szükség van konkrét feladatok ellátásában rájuk. A két funkció különbözik egymástól, az átjárás közöttük nehéz. A bevándorlók integrációjában való részvételükben azonban mindkettőre szükség van, csekély számuk azonban akadályozza az igazi eredményességet. Mindenképpen szükséges a részvételük növelése, hiszen működésük jellegénél fogva hatékonyabb, emberközelibb, az egyes eseteket egyedileg kezelni tudó beavatkozásokra képes szervezeti forma. Nagyon fontos kiegészítője kell legyen az állami intézményrendszernek. Azokra a hiányterületekre szükséges koncentrálnia, melyekre működésük jellegénél fogva a másik két szektor nem képes. Sajnos azonban a hazai civil szektor maga is sok problémával küzd, melyek közül kiemelek néhányat, mely jelentős lehet a bevándorlók integrációjában való civil részvételt tekintve. • Általánosan jellemző, hogy az általuk felvállalt társadalmi probléma (pld. lelki segítségnyújtás, hagyományőrzés stb.) területén elkötelezettek erőn felül is vállalnak feladatokat. A szervezet működtetésére, pályázatírásra, a megnyert pályázatok megvalósítására, az elszámolásra, a szervezet gazdálkodására, a rendszeres megbeszélésekre, a szervezet külső kommunikációjára nem jut idő és energia. Ezért az egyik legnagyobb szükséglet a partneri együttműködéshez, az érdekérvényesítéshez kapcsolódik. • Szintén általános problémaként jelentkezik a külső források megszerzésére való erőfeszítés előtérbe kerülése miatt, hogy a belső problémák kezelésére, a felkészült szakmai munkára, a tudatos építkezésre nem marad energia. Részben emiatt is marad el (és persze az általános társadalmi helyzet miatt is) az önkéntesek aktív bevonása és részvétele a szervezetek működésébe. Nyugaton jól működő önkéntes központok (önkéntes-közvetítő irodák) gyűjtik össze az igényeket és a jelentkezőket, majd párosítják az önkénteseket a szervezetekkel és feladatokkal. 2001. óta működik Magyarországon az Önkéntes Központ Alapítvány, mely magára vállalta, hogy a hazai önkéntesség módszertanát, jogi hátterét kidolgozza és kiharcolja törvénybe iktatását, mely meg is történt. A hazai nonprofit szervezetek általában nincsenek felkészülve az önkéntesekkel való munkára. Legtöbbjüknek még nincs kialakult felépítése, programja, ezért nem tudja, hogy milyen munkát adjon az önkéntesnek. Ezért lehet nehéz a bevándorlók önkéntesként való bevonása a civil munkába, hiszen mindként oldal kicsit felkészületlen a feladatra. • Az önkéntesek bevonása a szervezetek programjaiba nagyon eredményes az intézményi működést segítő alapítványok, egyesületek esetében. Van azonban egy nagyon fontos szelete a szektornak, mely a foglalkoztatottakkal rendelkező szervezeteket jelenti. Sajnos számuk és arányok nagyon csekély. Nyugat-Európában a harmadik szektor gazdasági súlya jelentős. Ezt erősíti a viszonylag nagyszámú foglalkoztatott. Ez hazánkban sokkal csekélyebb, bár egyre növekvő tendenciát mutat. Legalább 5 millió forint feletti árbevétel esetén beszélhetünk arról, hogy képes foglalkoztatni a szervezet. A foglalkoztatni tudó szervezetek azonban elég koncentráltan vannak jelen, elsősorban a fővárosban és a megyeszékhelyeken ez azonban találkozik a bevándorlókra jellemző koncentrációval is. Működési terület szerint is megfigyelhető bizonyos koncentráció. Az állami, önkormányzati feladatellátási szerződéssel rendelkezők bizonyosan foglalkoztatók (ez a leggyakoribb a szociális, kulturális területen). Rajtuk kívül a jelentős pályázati forrásokat megszerezni képes civilek tudnak munkaerőt alkalmazni. A szektorban meglévő alacsony bérek miatt azonban jelentős a fluktuáció, amely nehezíti a folyamatos, magas szintű szakmai feladatellátást. 125
126
V. Javaslatok, jó példák és jó gyakorlatok Ebben a fejezetben a szerzők a hazai és nemzetközi szakirodalom, saját kutatásaik és tapasztalataik, valamint a „jó gyakorlatok” és „jó példák” alapján fogalmazzák meg észrevételeiket és javaslataikat, melyeket a migránsokkal foglalkozó (köz)politikák, intézmények, és szervezetek a (napi) gyakorlatukban figyelembe vehetnek. A fejezet szerzői nagyrészt a tanulmányok szerzői – az egységes szerkezet következtében az egyes részfejezetek szerzői lábjegyzetben szerepelnek. Az Európai unió és a migráció164 A korábbi fejezetekből világossá vált, hogy bár igyekszünk minél pontosabban eleget tenni az Európai Unió harmonizációs elvárásainak, és a legálisan itt tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítése hazánkban is több figyelmet kapott az elmúlt években, azonban a vonatkozó általános és konkrét rendelkezések, amelyek a migránsok integrációját hivatottak elősegíteni, még korántsem alkotnak teljes és kielégítő szabályozási rendszert. Feltétlenül szükséges alakítani a gyakran túl távolinak vagy elvontnak bizonyuló részletszabályok alkalmazhatóbbá, hatékonyabbá tételén (lásd a szakterületi fejezetek javaslatait), illetve kiemelt feladat az elvi, stratégiai célkitűzések kifejezetten migránsokra is történő megfogalmazása és a gyakorlatba történő beépítése, folyamatos – és nem csak az egyes projektek lezárulásáig élő – támogatása. Az elképzeléseket a gazdasági és szociális igények, lehetőségek erősen alakítják, és folyamatosan figyelemmel kell lennünk az Európai Unió integrációs politikájára is. A jogalkotás feladata a stratégiai szinten szépen (bár sajnálatos módon nem kifejezetten a migrációra vonatkozóan) megfogalmazott elvek alacsonyabb jogszabályokban történő kibontása, itt azonban kiemelten fontos a helyi szint jelentőségét is hangsúlyoznunk. Mivel égető szükség van a befogadó társadalom szemléletváltására (a pusztán idegenrendészeti, „védekező” szemlélet helyett a pozitív hatásokat felismerve, kimondva és erősítve az integráció kell, hogy előtérbe kerüljön), a befogadókészség ösztönzését sem vonhatjuk ki a jogalkotó feladatai közül. A helyi tapasztalatok értékelésén és az együttműködésen, gördülékeny adatszolgáltatáson alapuló komplex rendszer létrehozása nélkülözhetetlen az integrációra vonatkozó globális szemlélet általános érvényesítéséhez. Ennek keretében elengedhetetlen valamen�nyi érintett szerv intézményesített bevonása (információcsere és jó példa átadása, friss, használható adatok hozzáférhetővé tétele); a harmadik országok állampolgárai valamint a befogadó társadalom hatékonyabb tájékoztatása (programok, találkozók, konferenciák szervezése, információs pontok létrehozása, média bevonása, kiadványok készítése); a tudatosságfejlesztés, és az adott, migránsokkal kapcsolatba kerülő szerveken belül az integrációs feladatok nevesítése, pontos és kifejezett elosztása. Régóta húzódó fontos teendőnk a legfontosabb magyar jogszabályok, de legalább ezek kivonatainak idegen nyelven (angolul, de a régió jellegétől függően ukrán, kínai, stb. nyelven) hozzáférhetővé tétele, illetve a jog- és államigazgatási rendszerünket érthetőbbé tevő összefoglaló ismertetők készítése. Ezzel párhuzamosan be kell látnunk, hogy szükség van a migránsok – jogszabály útján is kötelezővé és egyúttal lehetővé teendő – magyar nyelvi képzésére, és az iskolák felkészítésére. Az adott régió speciális igényeire, helyzetére és felkészültségére különös figyelemmel levő helyi szabályozás és gyakorlat szerepe nem hangsúlyozható eléggé, a civil társadalommal történő együttműködés fokozása pedig (már csak az állami, önkormányzati szervek 164 Dr. Pogácsás Anett
127
kapacitásbeli korlátai miatt is) kiemelt célkitűzéssé kell, hogy váljon. Az érintett szereplők képzése, a feladat- és hatáskörök (adott szerven belül is megtörténő) nevesítése, konkrét és pontos kijelölése, minden érdekelt aktív bevonása nélkülözhetetlen a hatékonysághoz. A visszacsatolás, így pl. a kreatív ötlettel, jó példával, értékteremtő megoldással rendelkező érdekeltek tapasztalatainak a jogalkotás során történő figyelembe vétele, széles körben használhatóvá tétele nagyot lendíthet a rendszer tényleges működőképességén és eredményességén. Javaslatok a bevándorlók szociális ellátása területén165 A nemzetközi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a fejlett országokhoz képest hazánkban sem nemzeti, sem regionális szinten nem alakultak ki a bevándorlókkal foglalkozó, speciális szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények, ellátások és szolgáltatások. Realitásként kell kezelnünk azonban, hogy a bevándorlás jelenlegi mértéke nem indokolja, a szociális ellátásokra fordított finanszírozás pedig nem teszi lehetővé egy önálló ellátórendszer, vagy intézményhálózat kialakítását, így elsősorban a működő ellátások fejlesztését lehet célkitűzésként megfogalmazni. A szociális munkások tapasztalatai alapján elsőként az elérés problémáját kell megoldani, hiszen a szolgáltatók nem rendelkeznek hivatalos információkkal a bevándorlókkal kapcsolatosan, csak esetlegesen, konkrét esetek kapcsán szembesülnek a problémákkal. Leggyakrabban az utcai szociális munkások, családsegítők és a gyermekjóléti szolgálatok találkoznak bevándorlókkal és problémáikkal. A bevándorlókkal foglalkozó hivatalos szervek sem igazán tudják, mely szervezeteket, ellátókat kellene pontosan informálniuk. A megoldás egy hivatalos információs hálózat kialakítása lenne, amelynek keretében a hivatalos szerveknek elsőként az egyes önkormányzatoknál működő szociális irodákat, osztályokat kellene pontos információkkal ellátniuk, akik a megfelelő információk birtokában már mozgósíthatják azokat a szolgáltatókat, amelyek az esetnek legmegfelelőbb ellátást tudják nyújtani (pl. családsegítő, gyermekjóléti szolgáltatások, idősellátás intézményei, stb.). Amennyiben a nagyobb városokban már léteznek bevándorlók alkotta enklávék az elérés könnyebbé válhat, ebben az esetben azonban a szociális munkásoknak meg kell küzdeniük az általános bizalmatlansággal, hiszen sok esetben „hivatalos személyként” kezelik őket, ami jelentősen nehezíti a kapcsolatfelvételt és az eset kezelését. Ilyen szituációkban a már létező hazai és nemzetközi etikai kódexek előírásai lehetnek mérvadóak (a többes mandátumból adódó konfliktusok elkerülése miatt), illetve azok a kommunikációs és pszichológiai módszerek, amelyek a szociális munkások képzésének szerves részét képezik. Az enklávék esetében mindenképpen szükség lenne olyan, már korábban bevándorolt kontaktszemélyekre, akikkel a szociális munkások bizalmi viszonyt tudnak kialakítani, és akik segíteni tudnak a kontaktus megteremtésében, illetve szükség esetén a nyelvi nehézségek leküzdésében is. A nemzetközi kutatások eredményei szerint a bevándorlók egyik legkomolyabb problémája a materiális szegénység, illetve a lakhatás megoldása. Ennek megoldására hazánkban jogszabályi változásokra, illetve jogszabályok harmonizációjára van szükség, hiszen szociális ellátásban (materiális problémák esetén szociális segélyre, vagy átmeneti segélyre) magyar, vagy uniós állampolgárok jogosultak, a harmadik országokból érkezők mindaddig nem, amíg erre valamilyen jogosultságot nem szereznek, azaz nem rendelkeznek letelepedési engedéllyel, vagy akár már magyar állampolgársággal. A bevándorlókkal foglalkozó szociális munkások természetesen segíthetnek a hivatalos ügyintézésben klienseiknek, ugyanakkor pont a legszorultabb időszakban (a megérkezéstől számítva a jogosultságig) nem tudnak financiális segítséget adni az ügyfeleknek. 165 Dr. Fábián Gergely
128
Ettől kissé eltérő a helyzet a hajléktalan-ellátás területén. Amennyiben az intézmény működési engedélye, illetve házirendje nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a szolgáltatást kizárólag magyar állampolgárok vehetik igénybe, a szolgáltatásokat (szállás megoldása, étkezés, utcai segítés) a külföldiek is igénybe vehetik, a szociális munkások pedig el is látják őket. Ez a helyzet az érvényben lévő szabályozások hiányosságaiból adódik, amely nem tartalmaz olyan kitételt, hogy bevándorlókat nem láthatnak el, a szociális szakemberek pedig nem erőltetik a szabályozás bővítését, mivel így legalább az alapvető ellátásokat tudják biztosítani. Az alapvető problémákat ez természetesen nem oldja meg, de lehetővé teszi az akut krízishelyzetek kezelését. A hazai intézményekben dolgozó szociális szakemberek sok esetben bizonytalanok és felkészületlenek a bevándorlókkal kapcsolatos problémák kezelésében. Bizonytalanok, mert eddig alig találkoztak ilyen jellegű problémákkal, bizonytalanok a jogszabályok hiányosságai miatt, az információk és a tapasztalatok hiányában, és felkészületlenek, mert a hazai képzések alig tartalmaznak olyan speciális ismereteket, amelyek felkészítenék őket a bevándorlókkal végzett munkára. Ennek értelmében szükség lenne olyan rövid idejű, kiegészítő típusú képzésekre, kurzusokra, amelyek speciálisan erre a területre készítik fel a már alapdiplomával rendelkezőket, pl. szakirányú továbbképzés formájában, hiszen az elkövetkező időszakban várhatóan egyre gyakrabban konfrontálódnak majd a bevándorlók problémáival. Ilyen jellegű kezdeményezés született meg a közelmúltban a Pécsi Tudományegyetemen, ahol egy 6 modulból álló, két szemeszteres szakirányú továbbképzés programját dolgozták ki, az alábbi főbb témakörök mentén: • Az integráció közgazdasági kérdései • Migránsok mentális egészségvédelme és pszichoszociális gondozása • A migráció szociális és magatartástudományi aspektusai • Közegészségügy és alkalmazott epidemiológia, infektológia • ’Migráns barát’ egészségügyi és szociális ellátó rendszerek és kapcsolódó rendszermenedzseri ismeretek, feladatok • Munkaegészségügy (foglalkozás-egészségügy) alkalmazott területei A képzés jól érzékelhetően interdiszciplináris, felöleli az egészségügyi, szociális és közgazdasági kérdéseket is, amely jelentős segítséget adhat a terület iránt érdeklődő szociális szakembereknek. Hasonló jellegű, tematikusan adaptált képzésekre régiónkban is nagy szükség lenne. Javaslatok a munkaerő-piaci integrációt segítő célzott programokra166 Munkatanácsadás A munkapiaci folyamatok megismerésén, a munkavállalást elősegítő, illetve korlátozó tényezők feltárásán, az elhelyezkedési akadályok elhárításán, valamint a szükséges támogatási eszközök meghatározásán keresztül, segíti az álláshoz jutást és az állás megtartását. A tanácsadói beszélgetés során a tanácskérő megerősítést kaphat elképzelésében, bizonytalanságát, kétségeit eloszlathatja, s a megszerzett tudása, készségei, munkatapasztalatai birtokában, igényeihez igazodó döntést hozhat további szakmai pályafutásával kapcsolatban, és az elhelyezkedésére irányuló tervet dolgozhat ki, illetve valósíthat meg.
166 Nyírcsák János
129
Pályatanácsadás Ez a tanácsadási forma segíti a pályaelképzelések, pályacélok megfogalmazását, a pályadöntés meghozatalát, valamint támogatást nyújt a megvalósításhoz vezető út, a cselekvési terv kidolgozásához. A tanácsadói beszélgetések során a tanácskérő a számára leginkább megfelelő pályák, foglalkozások körét határozhatja meg, és tudatosan megtervezheti az életpályáját. Álláskeresési tanácsadás Ez a tanácsadási forma az álláskeresési folyamat lépéseinek megtervezéséhez, a hatékony álláskeresési technikák (önéletrajzírás, munkapiaci marketing, felkészülés az állásinterjúra stb.) megismeréséhez, elsajátításához, az intenzív álláskereséshez nyújt gyakorlati segítséget. Az álláskeresést segítő szolgáltatások igénybevétele történhet: • egyéni álláskeresési tanácsadás keretében • álláskeresési ismeretek oktatása csoportfoglalkozáson • álláskeresési tréning formájában (3- 5 napos időtartamban) Pszichológiai tanácsadás • Segít feltárni a tanácskérő számára az életvezetésből, a személyiségproblémákból eredő, illetve az elhelyezkedést akadályozó körülményeket. • Segít a tanácskérőnek érzelmi nehézségeinek kezelésében, a munkába állást akadályozó személyes problémák megértésében, feldolgozásában, illetve megoldásában. • Segíti a tanácskérő valós önértékelésének kialakítását, a számára valóban megfelelő képzés megtalálását, hogy nagyobb valószínűséggel kerülhessen vissza a munkaerőpiacra. • Segít feldolgozni a munkanélküliség hatásaként jelentkező érzelmi és lelki kríziseket. • Segít hozzájárulni az önbizalom javításához. A megfelelő pszicho-diagnosztikai eszközök alkalmazásával segíti a tanácskérőt a személyiségének, képességeinek, érdeklődésének teljesebb megismeréséhez, a megfelelő döntés meghozatalához és a további képzés irányának megválasztásában. A pszichológiai tanácsadás egyéni tanácsadás keretében valósul meg. Álláskereső klub Álláskereső klub részvevői 3 héten keresztül intenzív álláskeresést folytatnak, amelyhez technikai segítséget (önéletrajzok, álláskereső levelek megírása, az álláskereséssel kapcsolatos iratok fénymásolása, a munkavállalással kapcsolatos telefonbeszélgetések lebonyolítása) és szakmai támogatást (egyéni álláskeresési problémák megbeszélése, álláskeresési technikák elsajátítása, begyakorlása, pozitív megerősítés) kapnak. „My fair lady” program – női álláskereső program Célja: Ez a modul egy speciális álláskereső klub, ami az alábbiakkal egészül ki: • a tervszerű és átgondolt életvitel és családi gazdálkodás megvalósulása, • a jelenlegi állapotok feltárása, a problémás területek csoporton belüli megvitatása, a tagok személyes példamutatása, illetve a jövőbeni helyzet javítását elősegítő munkahelyi jövedelem motivációs eszközként történő használata (mi van most, mi van akkor ha…), • a modulba bevontak kifejezőkészsége, beszédtechnikája fejlődjön, megfelelő önértékeléssel rendelkezzen, reális énkép alakuljon ki, • első benyomást alakító külső tényezők alakítása. Pl.: öltözködés, higiénia, fogászat-szájápolás, hajviselet.
130
„Útkereső” program – pályaorientációs foglalkozás Célja: A foglalkozás általános célja a fiatalok önazonosságának erősítése a pályaválasztási képesség fejlesztése révén. A specifikus cél a fiatalok adottságainak, képességeinek, motivációinak, továbbtanulási lehetőségeinek tudatosítása. „Milyenek az adottságaim, képességeim?” „Mire vagyok motivált? „Milyen lehetőségeim vannak a továbbtanulás terén?” A fiatalokat tehát iskola- és pályaválasztásukban, jövőbeli szakmai identitásuk fejlődésének érdekében a jó döntések, a helyes önismeret és a megfelelő pályairányítás megteremtése által segítjük. „Kerék” program – kulcsképességet feltáró foglalkozás Célja: A csoportfoglalkozás során azoknak a képességeknek a feltárása és számbavétele történik meg, amelyeket a munkanélküliek bármilyen munkafeladatban hasznosítani tudnak. A munka elsősorban a problémamegoldás folyamatára, a kommunikáció minőségére, a kooperáció képességére, valamint a felelősségvállaláshoz kapcsolódó indoklás és értékelési képesség megismerésére irányul. A csoportos foglalkozásban élményszintű feladatmegoldás mellett nagy hangsúlyt kap az önálló munkavégzésre történő felkészülés. A családsegítő szolgálat és a nonprofit szervezeti keretek között nyújtott szolgáltatások célja, hogy segítsék a hátrányos helyzetű csoportok sikeres társadalmi integrációját, illetve hozzájáruljanak a szociális biztonság megteremtéséhez. A különböző speciális programok alkalmasak arra, hogy segítséget nyújtsanak a harmadik országbeli állampolgárok számára. A tudatosan tervezett és összeállított projektek célja, hogy a harmadik országok állampolgárai számára képesek legyünk: • a széles körű információk nyújtására, • személyiségük fejlesztésén keresztül az egyéni és csoportos tanácsadásokkal integrációjuk hatékonyabbá tételére, • hivatalos ügyintézésüket úgy segíteni, hogy eligazodjanak a közigazgatás bonyolult rendszerében, • a klubfoglalkozások, workshopok szervezésével a befogadó közösség megerősödését segíteni, • a munkaerő-piaci programokon keresztül a munkavállalók foglalkoztathatósági állapotának a javítására, a munkavállaláshoz kapcsolódó karrierjük felépítésére. Végső soron az egyes jó gyakorlatok képesek egy olyan komplex egységet alkotni, amely a célcsoport valamennyi tagját megszólítja, aktivizálja és elősegíti, hogy az egyének, családok megtalálják a helyüket a szűkebb közösségben.
131
Megoldási lehetőségek és javaslatok a harmadik országból érkező gyerekek oktatásához167 Azokban a kicsiny világokban, ahol a gyerekek élnek […] semmit sem érezni jobban és mélyebben, mint az igazságtalanságot. Charles Dickens (Las grandes esperanzas, 1861) Gondolatok az oktatási stratégiáról Az oktatásban jelenleg kis szerepet kap a harmadik országból érkezettek oktatása. Ez a kérdés együtt kezelendő a más EU tagországokból érkező fiatalok integrációjának segítésével. Mindkét esetben a cél a tanulók segítése az iskolai karrierben, és később a munka világában. Ehhez egy átgondolt, célirányos program szükséges, ami nem írott malaszt, hanem tudatosan végigvitt az oktatási rendszerbe illesztett financiálisan is támogatott tevékenységsorozat. 8 ábra. Komplex, idegen tanulókra is odafigyelő rendszer szemléletű oktatáspolitika
Az Unió a szociális és munkaügyi kérdéseket a „rugalmas biztonság” köré kívánja rendezni. A „flexicurity” koncepciója voltaképpen az európai versenyképesség erősítésének parancsoló szükségét próbálja közös nevezőre hozni az európai életforma megőrzésének vágyával. Az oktatási stratégiák kialakításakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelen és az elkövetkező nemzedékek tagjainak különböző képzési szintekkel kapcsolatos elvárásait, illetve keresleteit, valamint az egész életen át tartó tanulás, a felnőttképzés oktatásfejlesztési koncepciója mentén kitűzött célokat sem. Tehát a majdani folyamatokat egyrészről az egyes iskolai szinteken tanulók létszámának és részvételi hányadának alakulása és ennek komplex hatásai felől érdemes vizsgálni, másrészről ugyanilyen lényeges a tartalmi, minőségi, valamint mentalitásbeli változások lehetséges irányvonalait is górcső alá venni. A kora gyermekkori nevelés és oktatás fejlesztésére egyértelműen nagyobb hangsúlyt kell fektetni a továbbiakban, hiszen a gyermekekbe történő befektetés alapozza meg a jövő társadalmát. Mindezen kiindulási pontokra kívánjuk a hangsúlyt helyezni, mikor olyan oktatáspolitika kialakítását tanácsoljuk, amely a bevándorlók integrációját előtérbe helyezi. Megítélésünk szerint a kérdés kapcsolatba hozható a roma gyerekek integrációs programjával. Az oktatáspolitika számára megkerülhetetlen, és az egyik leglényegesebb kérdés a roma népesség jövőbeni demográfiai folyamatainak alakulása. A cigányság túlnyomó hányada jelenleg egyértelműen hátrányos helyzetben van munkaerő-piaci, szociális és iskolázottsági szempontból egyaránt. Ezen gazdaságitársadalmi metszetek egyértelműen összefüggnek, és felerősítik egymás hatásait. A probléma 167 Dr. Dabasi Halász Zsuzsanna
132
oka gyakran más, de a megoldási módok sokban hasonlóak. Vagyis az iskolarendszerű képzés magasabb szintjein történő gyenge oktatási részvételük növelése, a sikeres életpályához szükséges minél magasabb iskolai végzettség megszerzési esélyének megteremtése össztársadalmi integrációjukat is segítheti. Az össztársadalmi integrációhoz szükséges modell egy folytonosság, amivel nyomon követhető a bevándorló gyerekek integrációja. Ennek sematikus vázlata a következő lehet: 9. ábra: A bevándorló gyerekek integrációját segítő program működtetése
A stratégia alapvető három eleme, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot a befogadó csoport, a befogadó központok és a környezet között. Ennek megvalósulására külön projekteket kell készíteni, amelyek például nyelvi, együttélési, és környezetet befolyásoló médiakampányok. Hasznos programok a közös családi kirándulások, vagy a nemzeti estek. Érdekes kérdés az egyházak bevonása az integrációs stratégiába. Számos Magyarországra bevándorló erős vallási gyökerekkel rendelkezik. Például Ukrajna és Szerbia magyar ajkú lakossága történelménél fogva jobban ragaszkodik vallásához. A fekete és arab bevándoroltak között sok a keresztény illetve a muszlim vallású. Mindkét esetben fontos kérdés lehet a gyermekek integrációjában a vallási közösség befogadó hajlandósága, akik segíthetik mind az állami, mind az egyházi fenntartású iskolák pedagógusait. Tapasztalataim szerin az egyházi iskolák ma az anyagi kérdések előtérbe kerülése mellett, gyakorta megfeledkeznek az erkölcsi hivatásukkal együtt járó gyengébbeket támogató kötelességükről. 10. ábra: Projektek az oktatás területén a befogadáshoz
133
Mentorálás A mentorálás, személyes segítségnyújtás jelentősége napjainkban különösen nagy hangsúlyt kaphat a bevándorló gyerekek integrálásában. Ennek oka, hogy több oldalról is nyomás nehezedik a társadalomra, a személyes figyelem biztosítására. Nyílt igényként jelenik meg napjaink közoktatásában lévő, illetve oda belépni készülő marginális csoportokhoz tartozó fiataljainak a tanuláshoz és kapcsolatteremtéshez való viszonya: a többségi társadalomhoz képest feltűnő individualizmus jellemzi őket, szokatlanul nagy mértékben igénylik a szuverenitást és az autonómiát. Ezt a jelenség nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Látens igényként tekinthetjük azokat a jellemzőket, melyek nem kerülnek nyíltan kifejezésre, azonban célzott kutatással feltárhatóak. Napjaink „zűrös” fiataljainak meghatározó vonásai többek közt a fokozott kongruenciaigény, a mindennél erősebb vágy a megértésre és elfogadásra, a kötelezően kijelölt tekintélyszemélyek elutasítása csupa olyan jellemző, melyek az autonomitás felé mutatnak, ennek felismeréséhez és tudatosításához azonban elengedhetetlen a személyre szabott segítség. Kényszerítő erőként jelenik meg az autonóm személyek keresése a munkaerőpiac oldaláról is: olyan tulajdonságok kerültek előtérbe és váltak értékessé a munkaadók számára, melyek megléte korábban nem volt alapfeltétel. Ma már mindennél többet ér az a munkaerő, aki képes az önálló munkavégzésre, saját ötletei vannak, döntési helyzetekben határozottan mérlegel, jó a problémamegoldó képessége és képes a folyamatos fejlődésre. A megoldás ebben a helyzetben csak egyvalami lehet: egy olyan átfogó, rendszerszemléletű megközelítés megalkotása, amelyben a különféle megoldások nem vetélkednek egymással: mindegyik egyformán jó, hiszen az adott helyzetben bevált és elfogadott, ugyanakkor nem általánosítható, mivel személyre és helyzetre szabott, lehetővé téve a segítő folyamat mélyebb megértését, tudatosítását. Ehhez szükséges speciális mentorképzés. A hatékony mentorképzés kulcsa: a cél nem általános szakemberek képzése, hanem az adott terület feltárása után a helyzethez legmegfelelőbb mentorok biztosítása. A rendszerszemléletű megközelítés lehetővé teszi, hogy a képzési program konkrét problémákra kínáljon konkrét válaszokat. A bevándorlókkal és menekültekkel való munkát olyan tényezők teszik egyedivé, mint a kulturális, vallási különbségek, a nyelvi korlátok vagy éppen a menekülés miatt elszenvedett pszichológiai trauma, és ezek a jellemzők nem külön-külön, hanem többnyire egyszerre jelentkeznek. A szakembernek tisztában kell lennie a szociokulturális sajátosságokkal, mint például a megváltozott társadalmi helyzet, az elszegényedés, a családon belüli felcserélődött szerepek, találkozás az előítéletekkel, az elszigetelődés. Az alkalmas segítőnek, a „jó” mentornak kongruens személynek kell lennie. Kongruens személy eredményesen csak olyan szervezetben képes tevékenykedni, amely maga is kongruens jellemzőkkel bír. Ebből következik, hogy az alkalmas segítő szervezetnek értékorientált jellegű szervezetnek kell lennie. Az értékorientált jellegű szervezet – az autonóm személyek együttműködésé nek természetes környezete – természetes környezete a mentorálásnak is. Ebben a közegben ugyanis a mentorálás nem egy különleges tevékenység, hanem az autonóm személyek közötti kapcsolódások egyik természetes megjelenési módja. A migránsokkal folytatandó hatékony segítő munka elengedhetetlen feltététele, hogy a segítő tisztában legyen a kliens, klienscsoport etnikai jellegzetességeivel, el tudja fogadni a másságot, a kommunikáció során kezelni tudja a kulturális különbségeket. Másrészt a saját etnikai identitásának is feldolgozottnak kell lennie. Tisztában kell lennie a segítőnek saját származásával, a szocializációját meghatározó értékekkel. A hatékony segítés alapfeltétele (és ez nem migránsspecifikus) az integráns személyiség. Fontos, hogy a segítő felismerje a benne zajló pszichés folyamatot, kezelni tudja a konfliktusokat.
134
A jó mentor legfontosabb tulajdonságai: • Célszerű, ha a segítő központban történő munkavégzést végelegesnek gondolja. • Tanítási gyakorlata van, és gyakorlott az információtechnológiai eszközök használatában. • Vezetői képességek, empátia, dinamika. • A mentor legfontosabb feladata az új tanuló tanulmányainak elősegítése. A mentorképzés elképzeléseink szerint moduláris felépítésű legyen, a moduloknak tetszés szerint variálhatónak kell lennie, kiegészíthetőek vagy kihagyhatóak az adott intézmény igényeinek megfelelően. Az igények felmérése a tréner feladata legyen, melyet a képzés előkészítéseként végez. Ennek során elkészíti a fogadó/megrendelő intézményben érvényesülő, vagy kívánatos személyes segítést jellemző mintázatot, ennek megfelelően állítja össze a képzési tervet a megadott modulok alapján. Így biztosítható a képzés személyre szabottsága, és ezen keresztül garancia annak hatékonyságára. A képzés célja, hogy közvetítse a rendszerszemléletű gondolkodást, ezáltal új nézőpontokat biztosítson a gyakorló szakemberek számára; kialakítsa a résztvevőkben a feladataik szakszerű elvégzéséhez szükséges kompetenciákat, valamint a további fejlődés, élethosszig tartó tanulás igényét. A képzést be kell integrálni a pedagógus továbbképzés rendszerébe. Mentorháló a felsőoktatásban Az esélyegyenlőségi program azoknak a fiataloknak nyújthatna segítséget, akik az érettségi megszerzése után felsőfokú tanulmányokat szeretnének folytatni, ám családjuk külföldi születésük miatti egzisztenciális, kulturális helyzete ezt megnehezíti, ill. nem teszi lehetővé. Központi cél az érintettek felsőoktatásba segítése, amely a későbbi, a munkaerő-piaci részvételük előfeltétele. A program a felsőoktatásba kerülő, külföldi születésű hallgatóknak, valamint a velük azonos karra és szakra járó, felsőbb évfolyamos mentoruknak segítő, patronáló kapcsolatán alapul. A mentorok önkéntesek, egy felvételi eljárást követően kerülnének a programba, tevékenységük ideje alatt folyamatos szakmai felkészítésben részesülnének. A mentoráltak és a mentorok együttműködését a sokoldalú partnerség jellemezheti, a kialakuló kapcsolatok a kölcsönösségen, az egyedi igényekre szabott segítségnyújtáson nyugszanak. A program keretében a mentoráltak számára lehetőség nyílik különböző képzéseken, tanfolyamokon való részvételre. A Mentorprogram szoros kapcsolatot tart fenn az egyetemek/főiskolák hallgatói önkormányzataival, számos civil és nonprofit szervezettel. Működését az állami támogatás mellett pályázati forrásokból és egyetemista/főiskolás hallgatók önkéntes munkájával valósíthatja meg. A mentorálási rendszer A mentorokat a már meglévő szociális ellátó rendszerbe kell integrálni. Feladatukat az alábbi modell szerint építhetjük fel.
135
11. ábra: A mentori rendszer feladata
A magyar nyelv oktatása Minden tantárgynál szükséges kialakítani egy olyan támogató tananyagot, amely lényege hogy segíti a tanulót elsajátítani az új ismeretanyagot a magyar nyelv nem teljes körű ismerete nélkül, és egyben fejleszti a nyelvi késségeit is. Ennek kialakításához alkalmazható a következő modell: 12. ábra. Magyar nyelv tanulási program
Ezen rendszer kialakításában több eszköz együttesen alkalmazható: • Grafikai segédanyagok: grafikonok, táblázat, vázlat, lista, fogalmak közötti viszonyok képekben, • Irányított olvasmányok, • Szókincs tanulás, • Útmutató az íráskészség fejlesztéséhez (kérdőívek, nyomtatványok, vázlatok), • Íráskészség fejlesztésének támogatása: a szituáció elemeinek közös meghatározása, a szöveg tartalmának és formájának közös meghatározása, szavak listája, konkrét írásos anyag közös elemzése, az értékelés szempontjai, • Irányított projektek. 136
Net-Magyar Program elsődleges célja a magyar nyelvi ismeretek bővítése, a kommunikációs- és be szédkészség fejlesztése. Lényege, hogy erre a feladatra kiképzett mentorok tartják a kapcsolatot a bevándorló gyerekekkel az internet segítségével. Ebben a kapcsolatban az ide-oda küldött nyelvi feladatok csak másodlagosak, sokkal többet jelent számukra, hogy kapcsolatba léphetnek valakivel, aki valóban érdeklődik irántuk. A tananyagot úgy kell felépíteni, hogy elsődleges legyen a diák számára a „figyelek rád, meghallgatlak” érzése, és ennek apropóján kerüljön szóba az éppen aktuális tananyag is. A laza kérdésfeltevés lehetővé teszi, hogy a fiatalok valóban arról írhassanak, amiről szeretnének, ami foglalkoztatja őket, és ez sok esetben őszinte kitárulkozáshoz vezet. Az, hogy átgondolhatják a választ ezekre az alapvető kérdésekre, egyben tudatosít olyan alapvető tényeket, mint hogy ki vagyok én, kikkel élek együtt, milyen céljaim vannak és ehhez milyen eszközök állnak a rendelkezésemre? Az on-line kommunikáció egyik alapvető problémája, hogy a személyes kapcsolat hiánya miatt mindenki azt állít magáról, amit szeretne, és ez sok esetben nem teljesen fedi a valóságot. A távmentori munka során más esetekben is kiderült, hogy a levelek valóságtartalma másodlagos: a felvett szerep, az esetleges ellentmondások, a saját érdemek kisebbítése vagy felnagyítása éppen annyira része a gyerekek személyiségének, mint a valóban megtörtént események, így a velük való munkát a szövegek konkrét tartalma közvetlenül nem befolyásolja Nyitott tér, modern pedagógiai eszközök, a rogersi szemlélet erősítése az iskolákban A rogersi iskola szemléletét érdemes elsajátítani, ami egy pszichológiai megközelítést tágított ki szemléletté, és kereste meg ennek az emberi kommunikációhoz, együttéléshez, pedagógiai gyakorlathoz kapcsolódó elemeit. Az általa felsorolt alaptényezők közül több egy az egyben az iskola alapértékei közé kerül (bizalom, empátia, hitelesség). Rogerst sokan a keleti és a nyugati civilizáció közötti hídnak tekintették, hiszen megközelítésében a keleti gondolkodás elemei meghatározóan kapcsolódnak össze a nyugati ember gondolatvilágával. A személyközpontú megközelítés a klienscentrikus terápiából nőtt ki, és ilyen formában már nem csupán módszert, elméleti rendszert jelöl, hanem stílust, szemléletet, megközelítésmódot is. Alapvető tézisei: empátia, feltételekhez nem kötött pozitív odafordulás minden ember felé, a hitelesség és nyílt kommunikáció, valamint a másik emberbe vetett bizalom. Amerikában alkalmazták először bevándorló gyerekek oktatását is vállaló iskolában. A személyközpontú segítő (facilitátor) elfogadja a partner autonómiáját, gondolat- és érzésvilágát, hiszi, hogy a másik tudja, miért csatlakozik vagy nem csatlakozik valamihez. Megpróbálja mélyen megérteni, átérezni az indítékait. Lehetőségeiben látja a diákot. Mindenki értékes számára, a saját jogán, függetlenül a pillanatnyi állapotától. El tudja fogadni a véleménykülönbségeket, de tiltakozik az elfogadhatatlan viselkedés ellen. Bízik az erőben, amellyel minden ember képes kiválasztani a maga számára a fontos és nem fontos dolgokat, amellyel megoldja a problémákat, kialakítja helyét a világban. Bízik az önépítő erőben, a diákban lévő jóra épít, bízik benne, hogy meg tudja szólítani a minden emberben meglévő „emberi dimenziót”. Azt, ami nélkül nincs hatékony tanulás a világ egyetlen iskolájában, egyetlen osztályában, egyetlen tanárával sem. Mit tanítsunk? Rogers ebbe nem szól bele, de egy lényeges és átfogó gondolatot kapunk tőle: minden és mindenki lehet a tanulás forrása! Rogers szerint a tanár sem a mindent tudó, tudást osztogató személy, ő is egy az értékes, elérhető források közül, de sok más forrás is rendelkezésre áll: a gyerekek, a könyvek, más felnőttek, pl. a szülők! A gyermekekkel foglalkozás két különleges és különlegesen hatékony módját említeném meg: a drámapedagógiát és az élménypedagógiát, mely jól használható a külföldi gyerekek esetében is. 137
Játszani mindenki szeret, csak legfeljebb ilyen irányú érdeklődése háttérbe szorul. Azok az embertársaink, akik nem felejtették el játékaikat, ma is szívesen hódolnak gyűjtőszenvedélyüknek, csapatjátékoknak, építik kisvasútjaikat. Egészségesebbek, mint azok, akik úgy gondolják, kinőtték már ezt. A játék, drámajáték elgondolkodtat, kreatívvá tesz, rejtett tartalékokat mozgósít, segít az önismeretben, utat nyit mások megismeréséhez, hozzásegít a kollektív élményekhez. Használható bármikor, bármilyen tanórán, szabadidős foglalkozásként. Észrevétlenül fejt ki terápiás hatásokat. Az élménypedagógia még alig ismert hazánkban, holott tőlünk kicsit nyugatabbra, évtizedes múltra tekint vissza az iskolákban is. Leginkább együttműködésre tanít, felnőttet és gyermeket, gyermeket és gyermekeket, tanárt és tanárt. A siker mindenkin múlik, sokszor apró részleteken áll vagy bukik az élmény. Élménypedagógiai gyakorlat egy sikeres rendezvény, melynek a tervezésétől, szervezésétől kezdve minden örömében és nehézségében részt vesznek a fiatalok is, majd a közös lebonyolításon túl az értékelésben is részt vesznek a gyermekek. Élménypedagógia, pl. egy vadvízi evezés, ahol együttműködés nélkül csak nagyon rövid ideig lehet csónakban maradni. Élmény felnőtteknek és gyermekeknek, siker vagy továbbgondolásra érdemes kudarc – minden résztvevőnek. A pedagógiai és az emberi kreativitás kimeríthetetlen, tanuljunk egymástól, egymással dolgozni, adjuk át jó és rossz tapasztalatunkat, vegyük észre, ha valaki önhibáján kívül már nem képes megújulni, próbáljunk idejében segíteni. A bevándorló lakosságintegrációjának, jövőbeli munkaerő-piaci felkészítésének egyik legjelentősebb terepe a hazai oktatási rendszerbe történő hatékony bekapcsolásuk. A mindenkori nemzetközi migráció valahogyan mindig kapcsolódott a „brain drain”-hez, vagyis a tudásimport legjárhatóbb útjának bizonyult. a felkészítés fontossága és szintjei a külföldi tanuló érkezésekor Az első probléma, amivel a pedagógusok szembesülnek a migráns tanuló érkezésekor, az osztály felkészítése. A nevelő jó esetben már tudja, hogy néhány nap múlva új, külföldi gyerek érkezik az osztályba, de az is előfordult már, hogy az igazgató közlése után már másnap új tanulóval bővült az osztály. Az osztály felkészítése kiemelten fontos feladat. Közölni kell a gyerekekkel a tényt, hogy új osztálytársuk érkezik, és azt is fontos nekik elmondani, hogy a gyermek honnan jön. Valószínű, hogy az osztályban felébred a kíváncsiság, és lehet, hogy néhányan utánanéznek a könyvekben, az interneten az új tanuló anyaországának. Fel kell hívni a gyermekek figyelmét arra, hogy az új tanulónak nehéz lesz a beilleszkedés, hiszen még minden új neki. Valószínűleg lesznek nyelvi problémái, hiszen az is elképzelhető, hogy a magyar nyelvvel még csak most fog először találkozni. A kulturális különbségek már az első pillanattól érezhetőek lesznek, hiszen ez az öltözködésben, a köszönésben, minden emberi tevékenységben megnyilvánul. Az osztály felkészítésén túl hasznosnak tartjuk, hogy legalább a migráns gyermek osztályában tanító kollégák összeüljenek, és megbeszéljék a teendőiket. A legfontosabb feladat az osztályfőnökre hárul, aki koordinálni fogja a kollégák tevékenységét. Az első, konkrét feladat egy egyénre szabott felzárkóztató terv elkészítése. Ezt az új tanuló nyelvi szintje és értelmi képességei határozzák meg. Érdemes már az első héten egy magyar nyelvi szintfelmérést végeztetni a gyerekkel, és ennek tükrében megállapítani a teendőket, feladatokat. Egy-két hét után a tantárgyi tudásszintek felmérése is történjék meg. Ebben szerepeljen az adott helyzet bemutatása, melyek a céljaink, és a célok elérése érdekében milyen módszereket kívánunk alkalmazni. A gyermek iskolai életének megkönnyítése érdekében szoros kapcsolatot kell tartani a szülőkkel. Minél többet beszélgessünk a családdal a gyermek jelenlétében. A szülők felé meg kell fogalmazni az iskola elvárásait. Ajánlatos eleinte a tolmács alkalmazása is. 138
Minél nagyobb a távolság a kultúrák között annál nagyobb szakértelemre van szükség, és annál fontosabb a tervszerű és szervezett körülmények közötti tanulás. Természetesen minden iskolai és osztályprogramba már a kezdetektől fogva vonjuk be a tanulót, hiszen nemcsak a tanulási felzárkóztatás a célunk, hanem a gyermek életminőségének a javítása is. Az anyanyelv tanulására és fejlesztésére lehetőség megteremtése A magyarországi idegen származású gyerekek és fiatalok beillesztésénél fontos – az Európai Unió által is támogatott – az erőszakos asszimiláció helyetti integráció. Ennek egyik alapja az integritás megtartása. A legfontosabb eleme a nyelv megőrzése és a nyelvben való fejlődés lehetősége. A jó oktatáspolitikának ezt támogatni kell. Ehhez szükséges a kevésbé gyakori nyelvek tananyagának kialakítása, a kötelező tananyagok elérhetővé tétele különböző nyelveken. Mert a gyerekek szókincse a képzéssel bővül. Akik nagyon fiatalon elhagyják a származási országukat illetve már idegen új hazában születnek, gyakran szenvednek attól, hogy anyanyelvükben nem tudnak fejlődni. Ez azonban nem csak a külföldi származású gyerekek számára hasznos. Az együttéléssel – és ezen anyagok elérhetőségével – a befogadó csoport nyelvi képességei is javulnak. A XXI. században várhatóan a többnyelvűség fogja a versenyelőnyt jelenteni. David Crystal szavaival élve „A jövő a poligottoké lesz”. Megoldási javaslatok: a bevándorlók egészségügyi ellátása 168 • A bevándorlók társadalmi tagságának, egészségügyi és szociális biztonságának megteremtése fontos kiegészítője az eddig elsősorban rendészeti-biztonsági szempontú migrációs szabályozásnak. Az ezt megvalósító jogi és intézményi működés tükrözi a társadalom külföldi vándorokkal kapcsolatos beállítottságát. Paradigma-váltásra van ezért szükség. A szükséges intézkedéseket fontossági sorrendbe kell állítani és olyan ütemtervet kell kidolgozni, mely garantálja a megvalósítást. Ennek az ütemtervnek a megvalósítását széles társadalmi és politikai konszenzussal bíró alapokra kell helyezni. Az igazgatási, jogalkotási, szervezési és a szükséges egyéb feladatokra a megvalósulást garantáló költségvetési forrásokat kell biztosítani, mind regionális, mind megyei és nagyvárosi szinteken. • Ne legyen elkülönült szociális, egészségügyi, gyermekjóléti ellátórendszer a nem zetközi vándorok szükségleteinek kielégítésére, hanem a hazai lakosság ellátását szolgáló intézményrendszert kapacitásában és szakmailag kell alkalmassá tenni az azonos és a ván dorlással (a különböző testi és lelki egészséget érintő kockázatokkal, kulturális hagyományokkal, társadalmi kapcsolataikat elvesztett, idegen közegbe került migránsokkal) összefüggő sajátos szolgáltatásokra. Ezzel összefüggő alapelv, hogy az ellátórendszerben a nemzetközi vándort ne idegenként, hanem biztosítottként, munkavállalóként, adófizetőként, betegként, kiskorúként stb. kezeljék. Az integráció alapfeltétele az elkülönülés, elkülönítés, megkülönböztetés minden módjának, formájának mellőzése. Ehhez nem csak állami, regionális és helyi politikai, gazdasági döntések kellenek, hanem szemléletet formáló változások is. Ez utóbbi megvalósítása sokszor lassúbb és bonyolultabb is. A befogadó és a vándorok csoportjai, közösségei, civil szervezetei sokat tehetnek a kölcsönös megismerés és elfogadás érdekében. A beteg migráns ember lelkileg még sérülékenyebb. A megismerésükre nyitott elfogadó környezetben lelki és szervi bajaik is gyorsabban, eredményesebben gyógyulnak. 168 Dr. Újhelyi János
139
• Minden külföldi vándornak, rendezett vagy rendezetlen jogállásától függetlenül, állami költségvetési forrásból finanszírozva biztosítani kell a sürgősségi orvosi ellátást és a szállást, amennyiben arról maga vagy eltartója nem tud gondoskodni. A (közösségi) szállást elsősorban nem állami, hanem karitatív, közhasznú szervezetek intézményében kell biztosítani. Az alapvető, létszükségletet garantáló feltételek biztosítása elsőrendű kötelessége a befogadó országnak. Csak erre épülhet az életminőséget javító és szükséglethez igazodó további segítség. • A szociális helyzet és egészségi állapot szoros kapcsolata szükségessé teszi, hogy a bevándorlók élvezői lehessenek a hazai szociális ellátó rendszereknek. A szociális biztonság önmagában is egészségjavító hatású. A mindennapi gyakorlatban számos az egészséget, gyógyulást szolgáló szociális segítségre van (lenne) szükség. • Az engedélyezési eljárások előtt a bevándorlók már az anyaországban ismerjék meg, hogy az egészségügyi ellátáshoz milyen dokumentumokra van szükség a célországban. A hazánkban történő igazgatási, engedélyezési eljárások során ezeket pedig meg kell követelni. A betegellátást végző egészségügyi szolgáltatónak hiteles, áttekinthető, az ellátás során jól hasznosítható dokumentum álljon rendelkezésére. A beléptető hatóságok gondoskodjanak arról, hogy az engedélyek kiadása után közvetlenül már annyi és olyan információhoz jusson az ellátó, mely a korrekt egészségügyi ellátást lehetővé teszi. A „hiánypótlás” lehetőségét a minimális szintre kellene csökkenteni vagy meg is szüntetni. Az engedélyek kiadása után a dokumentumok pótlása már körülményes és a gyógyítás folyamatát hátráltatja. Az utólagos dokumentumbeszerzés bizonytalan, hos�szadalmas és addig fontos információk nélkül kell a betegellátásukat biztosítani. • Az országban meg kell osztani azokat a tapasztalatokat, melyeket az egyes ellátóhelyek megszereztek és ezeket folyamatosan megújítva, hozzáférhetővé kell tenni minden más ellátóhely számára is. A személyes tapasztalatszerzés és szakmai tanácskozások is jól szolgálhatják az információcserét. • Szükség lenne pontos számadatokra a régiónkban élő migránsokról. Az adatgyűjtés módját a rendelkezésre álló legális statisztikai adatok alapján kell megoldani. Az adatvédelmi szabályok betartása mellett is történhet előrelépés a mai, még megközelítően sem pontos információhoz képest. Ugyanakkor meg lehet vizsgálni annak a módját, hogy a betegellátás érdekében a hiteles adatokhoz jutás mely formái járhatók. (Bevándorlási Hivatal adatai, bejelentett tartózkodási hely az önkormányzatoknál, egészségügyi ellátások adatai, stb.) • A feladatok meghatározásához és ütemezéséhez alapvető annak ismerete, hogy milyen nagyságrendű ellátottról kell az egészségügynek gondoskodni. Ismerni kell a várható betegmozgások dinamikáját, azt, hogy évek múlva milyen kapacitást kell biztosítani mind humán erőforrás, mind műszaki-technikai téren. Az ÁNTSZ és a bevándorlók • Vissza kell állítani az előzetes egészségügyi szűrővizsgálatokat. Ez még a jogszerű tartózkodási engedély kiállítása előtt történjen meg. Ehhez jogszabály-módosítás is szükséges169. A korábbi gyakorlat – a megváltozott epidemiológia helyzetnek és igényeknek megfelelő – módosított formája lenne kívánatos. Ez ugyan ellenállást válthat ki a beutazóból, de 169 114/2007 Korm. rendelet 29§ ( a 2007. évi II. tv. végrehajtásáról)
140
az ÁNTSZ apparátusára is többlet feladatot ró, továbbá forrásigénye van, anyagi és humán vonatkozásban egyaránt. A mai gyakorlat folytatása azonban ezekhez képest aránytalanul nagy veszélyekkel jár és ezért a változtatás szükségszerű. • Az eljárási rend „Egészségügyi nyilatkozat” részének a mainál több szakmai tartalmat kell hordoznia, a szűrővizsgálatokkal nyert információkon túlmenően a szakma által szükségesnek tartott adatok – többek között a krónikus betegsége, esetleges gyógyszer szedése, gyógyszerérzékenysége stb. • Hiteles oltási bizonyítvány, vagy azzal egyenértékű orvosi igazolás – több ország jelenlegi gyakorlatához hasonlóan – hazánkban is megkövetelhető a belépővel szemben. Ennek alapján kell meghatározni mind a felnőtt, mind a gyermekkorúaknál a hazánkban szükséges pótlólagos oltásokat. Ennek ütemezése és igénylése ne az alapellátó orvos/védőnő feladata legyen, hanem az ÁNTSZ írja elő. A szükséges védőoltások, esetleges további vizsgálatok előírásait az ÁNTSZ továbbítsa az önkormányzat közbeiktatásával az alapellátó orvos/védőnői teamnek. • A „felzárkóztató” védőoltások gyakorlati megvalósítása és adminisztrációja legyen egyszerűbb, hogy a lehető leggyorsabban megtörténhessen. Ebben az se jelentsen akadályt, ha a biztosítási jogállás még nem tisztázott. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bevándorlók számára szükséges oltások igénylésének eddigi rendje megváltozna, az igény az ÁNTSZ részéről ismert lenne, így annak adminisztrációja is ezzel megoldottá válhat. Természetesen a tényleges beadást követően az oltóorvosnak el kell számolni a felhasznált oltóanyaggal. Az ÁNTSZ és oltóorvos közötti kommunikáció elektronikus módját – a ma még nem általános, de már jól működő egységekhez hasonlóan – általános gyakorlattá kell tenni. • A bevándorlók egészségügyi ellátásának gyakorlatát, és diszkriminációmentes megvalósulását az erre felkészített felügyeleti és megfelelő hatáskörrel bíró szervek ellenőrizzék. A szakfelügyeleti hálózatot fel kell készíteni erre a sajátos feladatra. Az ellenőrzés tárgyát, formáját, az esetleges hibák kiküszöbölési lehetőségét is ismerniük kell, hogy a gyakorlatban érdemi segítő-ellenőrző tevékenységet végezzenek. A gyors és folyamatos konzultáció lehetőségét jelenti a szakfelügyelő és az egészségügyi alapellátást végző között, ha a munkája során használt szoftvere szakértői programként segítséget nyújt a felhasználónak a bevándorlók ellátása kapcsán felmerült sajátos feladatok elvégzésében. Biztosítási jogviszony és a bevándorlók • A Magyarországon jogszerűen kereső foglalkozást űzők, tőkejövedelemből élők megélhetése és a járulékrendszeren (biztosításon) alapuló egészségügyi, munkanélküli és nyugellátása a magyar állampolgárokhoz hasonlóan – esetenként kétoldalú egyezmények értelmében – megoldottnak tűnik. A gyakorlatban ez nem így van. A magyar biztosítottakéhoz hasonló, egységes, minden beutazóra érvényes, TAJ-alapú biztosításra lenne szükség. Ne mentesítsen a biztosítási kötelezettség alól az sem, ha a megfelelő anyagi kondíció elvileg fedezni is tudná a térítéses ellátást. • A biztosításokkal történő visszaélések elkerülése érdekében a személyek azonosításának módszerét ki kell dolgozni és alkalmazni. Ennek egyik lehetséges módja a kiinduló országban kiállított intelligens, a gyógyító munkát megkönnyítő és adathordozóra felvitt információ. Természetesen ennek leolvasására alkalmas berendezésekkel kell rendelkezni a szolgáltatóknak. 141
• A felnőtt korú és a gyermek családtagok biztosítása az országba történő belépés után a lehető legrövidebb időn belül rendezett legyen. Ez gyermekkorúak esetében – amennyiben a szülő biztosított – automatikus, de felnőtt korúaknál csak saját jogú biztosítás révén valósulhat meg. • Az ún. szerzett biztosítás transzfer gyakorlatban történő alkalmazásának feltételeit könnyíteni szükséges. A bevándorlókra vonatkozó mai bonyolult szabályozást egyszerűsíteni kellene, a változó biztosítási jogállás az ellátást veszélyezteti. • A régiónkban tanuló, Ukrajnából érkezett fiatalok biztosítási jogviszonyát rendezni kell. A csak sürgősségi ellátási jogosultság számukra nem elegendő. Náluk is a teljes jogú biztosítás jelentene megoldást, amivel az alapellátási bejelentkezések után minden szükséges egészségügyi ellátó igénybe vehető lenne. Az intézmény vezetőjének személyes felelősséget kell vállalni az ott tanuló diák környezetére is veszélyes egészségi állapotáért, a szükséges egészségügyi szolgáltatások hozzáférésének megteremtéséért. • Ki lehet, és ki kell használni a számítógép nyújtotta lehetőségeket. Meg lehetne valósítani egy olyan szoftver beépítését az ellátók számítógépes rendszerébe, mely a jogosultságnak megfelelő információ alapján szakértői program segítségével ad adatokat az ellátóknak, egyben a szükséges jelentési adminisztrációs követelményeket is teljesíti. Gyógyító-megelőző alapellátás és bevándorlók • A bevándorlók olyan szervezeti és szakmai feltételek között részesüljenek a gyógyító-megelőző alapellátásban, mint a hazai paciensek. Mindenfajta megkülönböztetés a bizalmatlanságukat fokozza, és problematikussá teszi a kívánatos gyors integrációjukat. Az egészségügy terén tapasztalt „egyenlő bánásmód” ezzel szemben a bizalmat erősíti. Azonos ellátási feltételek mellett könnyebb a közvetlen környezetében élő magyar állampolgár segítségét is igénybe venni, aki jobban ismeri a magyar ellátórendszert. • Kívánatos, hogy az egészségügyi alapellátást biztosító praxisba történő bejelentkezés, a tartózkodási okmányok kiadását követően a legrövidebb időn belül történjen meg. A folyamatos ellátást, ellenőrzést igénylő betegségek miatt ez feltétlenül indokolt, és a paciens nagyobb biztonságát szolgálja. • A szabad orvosválasztás joga a migránsokat is meg kell, hogy illesse. Figyelembe kellene venni ugyanakkor, hogy a kommunikációt megkönnyítő, nyelveket beszélő alapellátó praxisok segíthetnek a gyorsabb alkalmazkodásban. A paciensek tudjanak ezekről a praxisokról. Segítségükre lehetne már az ÁNTSZ-ügyintézéskor megkapott szórólap. • Az alapellátó orvosi teamhez történő bejelentkezéskor, ugyanúgy történjen meg a „törzskarton” adatainak rögzítése, mint minden más paciens esetében. Itt minden olyan adatot adminisztrálni kell, mely a zavartalan betegellátást biztosítja. Ez hiteles dokumentumokat is szükségessé tesz a beteg szakmai ismereteinek hiánya miatt. A valóságnak megfelelő tartózkodási hely nem csak az orvos és ápolónő esetleges lakáson történő gyógyító munkája miatt fontos, de nagy szerepe van az elérhetőségnek a megelőző tevékenységet végző védőnői feladatok miatt is. A felnőtt paciensek elérése a védőnők révén a szűrővizsgálatok szervezései kapcsán, a gyermekkorúknál pedig ezeken túl a védőoltások és tanácsadások elvégzése miatt is.
142
• Az egészségügyi ellátás minden szintjén alapvető, hogy olyan szemlélettel közeledjenek a betegekhez, melyek a paciens sajátos körülményeinek is pontos megismerésére törekszenek. Ismerjék: melyek azok az ellátásbeli különbségek, melyek eltérnek a magyar biztosítottaktól? Az ellátás megszervezéséhez ismerni kell a pontos kórtörténetet, a beteg egészségi ellátása szempontjából fontos történéseket. Szerencsés lenne általában, de helyenként feltétlenül, hogy írásos dokumentumok is alátámasszák az elmondottakat. • A kiinduló ország egészségügyének ismerete mellett fontos ismerni a kezelés eredményességét erősen befolyásoló kulturális, vallási, szocio-ökonómiai viszonyokat, és természetesen a szakma szabályai szerint fontos egyéb adatokat. Az ellátás megkezdése előtt, de ha ez nem lehetséges, mielőbb módot kell találni ezen információknak a beszerzésére. • Az alapellátással való szoros kapcsolat azt a lehetőséget is biztosítja, hogy az ellátó(k) és ellátottak egymással intézményes formában is többször találkozzanak. Az egészségügyi felvilágosító munka ebben az esetben különösen hangsúlyos. Ezeken a találkozókon a hazai ellátórendszer felépítéséről, működéséről lehet ismereteket szerezni. Ugyanakkor mód van a paciensek sajátos igényei, egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és egyéb, a gyógyítása szempontjából fontos adatok megszerzésére, és a betegségmegelőző ismeretek átadására is. • Minden egészségügyi szolgáltató csak akkor vállalhatja el a gyógyító-megelőző feladatokat, ha az ehhez szükséges kommunikáció biztosított. • A bevándorlók számára biztosítani kell az akut betegellátások mellett az esetleges krónikus betegségének gondozását, a rendszeres szakorvosi konzultációk lehetőségét. Az ehhez szükséges biztosítási jogviszonyról időben gondoskodni szükséges. • A járóbeteg-szakellátásokat az alapellátó orvos tudtával és segítségével kell megvalósítani. Ha bárhol egészségügyi ellátásban részesül a páciens, erről a legrövidebb időn belül az alapellátó team értesüljön. A fekvőbeteg-intézmények- járóbeteg-ellátók - alapellátások között megteremthető a gyógyítást szolgáló olyan informatikai kapcsolat, hogy a beteg utak jól követhetővé válnak, egyúttal elkerülhetők a felesleges vizsgálatok is. Fekvőbeteg-ellátás és bevándorlók • Minden fekvőbeteg-intézményben legyen „előírás” a migráns páciensek ellátása kapcsán ellátandó speciális feladatokról. Ez az előírás minden ilyen betegekkel is foglalkozó ellátóhelyen ismert és elérhető legyen. • A páciensek előre kapjanak tájékoztatást a velük kapcsolatos egészségügyi beavatkozásokról, kezelésekről és vizsgálatokról. • Minden fekvőbeteg-gyógyító intézményben legyen felelős osztály vagy egység a bevándorlók egészségügyi ellátásának segítésére. • Az intézmény által működtetett minőségirányítási rendszer fontos része legyen a külhoniak ellátásának megfelelősége, a paciensek elégedettségi mutatóinak beépítése a folyamatszabályozásba. • Gondoskodni kell arról, hogy a betegekkel történő minden eljárás, beavatkozás érthető és követhető legyen a külhoniak számára is. 143
• A tájékoztatás írásos dokumentumokkal, az intézet internetes honlapján elérhetően, felkészült kórházi alkalmazott segítségével történhet. Megvalósítható olyan internetes intézeti terminál, melyen a paciensek helyben, saját nyelvükön juthatnak információkhoz. • A betegellátás kapcsán figyelembe kell venni a betegek sajátos szükségleteit. A vallásgyakorlás lehetőségét legalább egy nyugalmas helyiség igénybevételével szükséges biztosítani. Megoldási javaslatok: a civil szerveződések szerepe a bevándorlók intgerációjában170 A civil szervezetekkel foglalkozó fejezetben vázolt problémák jelentős része nem közvetlenül kapcsolódik a bevándorlók integrációjában való civil szervezetek feladataihoz. A problémák jelentős része mindazokból a hiányosságokból adódik, melyek a magyarországi civil társadalom működéséből adódnak. Nézzük meg, hogy az eddigiekben megismert civil szervezeteknél, szervezetekben és szervezeteknek milyen lehetősége adódik a bevándorlók integrációjában való aktív részvételnek. A bevándorló, mint kliens A helyzetelemzés részben taglaltak alapján látható, hogy a bevándorlókkal foglalkozó hazai szervezetek elsősorban kliensként találkoznak velük. Valószínűleg emiatt van az, hogy tevékenységi területüket tekintve a jogvédelem, a szociális és egészségügyi ellátás területén dolgozó civileket találunk közöttük. Ez természetesen adódik a bevándorlók helyzetéből, az országba érkezve ezek azok a területek, ahol segítségre szorulnak. Kliensként jól körülhatárolható problémákkal küzdenek. Elsősorban a közfeladatok ellátására is szakosodott civil szervezeteknek jelenthetnek munkát. Fontosak lehetnek azonban a prevencióval foglalkozó egyesületek, alapítványok számára is. A bevándorló, mint önkéntes Az önkéntes szó, latinul voluntaris, ami hajlandót jelent. Hogyan is határozhatjuk meg, ki az, aki önkéntes munkát végez. Önkéntes az, aki • szabad akaratából, • tudatosan, • mások javára történő tevékenységet, • anyagi ellenszolgáltatás, fizetség nélkül végez. A fizetség nélkül nem feltétlenül jelenti azt, hogy munkájuk más módon nem kompenzálódik. Az önkéntes munka nagyban segíti az állampolgárok bekapcsolódását a közéletbe, és e munkán keresztül hozzájárulhatnak a saját életükben, illetve a társadalmi életben bekövetkező változásokhoz. Az önkéntesség azt a természetes igényünket elégíti ki, hogy olyan csoporthoz tartozzunk, melynek céljait és értékrendjét teljesen el tudjuk fogadni és azonosulni tudunk vele. Nagyon jó lehetőség tehát a hazánkba érkező „idegennek”, hogy megismerje a fogadó ország szabályait, munkalehetőségeit, kultúráját. Egy híd lehet ez a típusú tevékenység a fogadó ország és az itt letelepülni szándékozó között egymás megismerésére, valamint híd a munka világába. Milyennek kell lennie, ha önkéntes munkát szeretne végezni: szeretne tenni valamit a közösségért. Szívesen áldozza szabadidejét és kamatoztatja tudását, képességeit önkéntes 170 Váradi Zsuzsanna
144
munka kertében. Természetesen elengedhetetlen a képességek és a feladatok megfelelő párosítása. A fogadó szervezetnek fel kell mérnie, milyen szinten áll az integrációban a bevándorló, milyen munkát akar és tud végezni. Amennyiben a két fél megfelelő időben és helyzetben találkozik, akkor lesz belőle jó önkéntes, aki képes és tud azonosulni a szervezet célkitűzéseivel, nyílt gondolkodású, segítőkész és motivált, lehetőleg kezdeményező. Ez az elvárás talán túlzó egy sajátos élethelyzetben lévő, hazánkba nem régen érkező felé, azonban nem elképzelhetetlen az erre megfelelő egyének számára. Az előbb említett híd szerep pedig a legkönnyebb „átjutást” jelentheti a fogadó országba. A bevándorló, mint foglalkoztatott Az önkéntes munka után magától értetődően adódik a lehetőség arra, hogy igazi munkát végezve foglalkoztatottként kapcsolódhasson a civilek munkájába a bevándorló. Gyakran történik meg a civilek életében, hogy egy jól dolgozó önkéntesnek valamilyen program keretében munkát tudnak biztosítani. Nagyon eredményes lehet olyan munkaerő alkalmazása, aki maga is az esetleges célcsoportba tartozik. Itt kapcsolódik a foglalkoztatott-kliens viszony egymáshoz. Könnyen kiemelkedhet a csoportból az a jól motiválható tag, aki tud és akar dolgozni, aki ismeri az adott csoport problémáit, ért a nyelvükön és tudja milyen utat kell bejárniuk. A foglalkoztatás jogi feltételeivel itt nem kívánok foglalkozni. Ebben a tekintetben nem különbözik a civil szervezetekben történő munkavégzés más szféráétól. A működésükből adódóan azonban rugalmasabban tudják kezelni a munkavállaló egyéni problémáit. Amennyiben valamilyen projekt-program keretében dolgozik, már a tervezésnél figyelembe tudják ezeket a sajátosságokat venni. Sokkal könnyebben tudnak rugalmas, illetve kötetlen munkaidőben, esetleg részmunkaidőben foglalkoztatni. Az általában struktúrából adódóan egyénre szabottan tudják kijelölni és meghatározni a munkavállaló helyét és szerepét. Későbbi programjaik tervezésénél már mindezeket figyelembe véve tudják az esetleges továbbfoglalkoztatást megvalósítani. Hátrány természetesen a projekt függő foglalkoztatási bizonytalanság, ez azonban kompenzálható az előbb említett előnyökkel. Nagy valószínűséggel inkább átmeneti állapotot jelenthet ez a típusú foglalkoztatás a bevándorlónak, azonban a már említett híd talán legfontosabb állomása. A bevándorló, mint tag Természetesen adott a lehetőség a bevándorlók számára, hogy tagok legyenek egy-egy szervezetben, vagy akár maguk alakíthassanak civil szervezetet. Ez azonban már csak akkor válik számukra „apró pénzre váltható” lehetőséggé, amikor megszerzik a magyar állampolgárságot. A magyar jog szerint magyar állampolgár lehet tagja, kezdeményezője valamilyen társadalmi szervezet alapításának. Amennyiben azonban bejárja az előbb említett utat, megismeri a civil szervezetek működését, akár kliensként, önkéntesként, akár munkavállalóként bekapcsolódik tevékenységükbe, motivált lehet a későbbiekben civil szervezet alapítására. Ez természetesen már az integráció magas foka. Amikor egy volt bevándorló, már magyar állampolgárként ilyen öntevékenységben gondolkodik, akkor már fontos neki a befogadó ország. Nagyon fontos lenne véleményem szerint olyan szervezetek megalakítása, ahol ilyen emberek azzal a céllal szerveződnek, hogy hazánkban az integráció folyamata könnyebb legyen. Igaz ez a bevándorló és a befogadó társadalom részéről egyaránt. Egymás kultúrájának megismerése, az itt letelepülni szándékozók jogainak védelme, érdekeinek érvényesítése, mindennapi problémáikban való segítségnyújtás lehetnek azok a területek, ahol működhetnek.
145
Ezen civil szervezeteknek, de a nem bevándorlók által alapított civil szervezeteknek is beavatkozási területei lehetnek: • az információ szolgáltatás, • érdekvédelem, • jogvédelem, • szociális ellátás, • oktatás, • foglalkoztatás, • kultúra, kulturális párbeszéd. Nem kívánom ezeket a területeket egyenként részletezni, hiszen nem, vagy nem sokban különbözik általános működtetése ezeknek a területeknek. Ami miatt mégis különbözik, az a célcsoport, a célok. Ezek meghatározása azonban mindig az adott szervezet feladata és kompetenciája. Felelőssége pedig a meghatározott célok mentén működtetni a civil szervezetet legjobb tudásuk szerint. Együttműködés, partnerség a bevándorlókkal foglalkozó szervezetek között A „megoldás keresés”-ben már jeleztem, hogy az egyik legnagyobb civil szervezeti szükséglet a partneri együttműködéshez és érdekképviselethez kapcsolódik. A szektorban már évek óta megfogalmazódott az vélemény, hogy minőségi munkát bármely területen az együttműködés és partnerség kiépítésével lehet elérni. Az ezredforduló utáni évek nagy kihívását jelenti, hogy a szervezetek megtalálják-e a hatékony, kölcsönös előnyökre és eredőkre épülő együttműködés formáit, kialakulnak-e partneri kapcsolatok az állami, önkormányzati és gazdasági szektorral? A civil szervezetek közötti együttműködést legkönnyebb helyi szinten elindítani. Erre nagyon sok jó kezdeményezés van már. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva szükséges a területi és ágazati dimenziókat is figyelembe véve egy-egy területen kialakítani a hatékony együttműködést. A legnagyobb bevándorlókkal foglalkozó civil szervezet, a Menedék Egyesület is felismerte ezt, és elindított egy programot Migráns Hálózat néven, melynek célja a migráció területén tevékenykedő szervezetek és szakemberek közötti koordinált együttműködés létrehozása, javítása. Ezáltal a hálózatban részt vevő tagszervezetek tevékenységének szakmai színvonalnövelése, valamint hálózati és egyéni érdekképviselet növelése. Ennek a meglévő együttműködésnek a tapasztalatait felhasználva szükséges továbbfejleszteni ezen a területen a partnerséget.
146
Pénzes Mariann:
VI. Beavatkozási politikák bemutatása a nemzet közi esettanulmányok és riportok alapján VI. 1. Sikeres beavatkozás politikák szakmai háttere A mai társadalmak folyamatosan változnak, összetételükben és méretükben is. A bevándorlás és idősödés két olyan aktuális kérdés, mely mind gazdasági, mind egészségügy-szociális szempontból nagy hatással van a helyi közösségre. Nagy kérdés, vagyis igazi kihívás, hogy ezek a társadalmak hogyan tudják biztosítani a jóllétet és jólétet állampolgáraiknak és jövendő polgáraiknak egy ilyen változó társadalmi közegben. Tud-e elegendő forrást termelni/előállítani ehhez, milyen intézményrendszert kell kiépítenie, és ezek szükségletei hogyan illeszkednek a társadalmi szükségletekhez? Hogyan érik el a szolidaritást, és alakítják ki a társadalmi kohéziót?171 És persze kérdés az is, hogyan vesznek részt maguk a bevándorlók saját, illetve a befogadó közösség jövőjének alakításában. Az integráció nagymértékben függ a befogadó társadalom nyitottságától, befogadóképességétől, attól, hogy mennyire képes a helyi közösség az elfogadást és szolidaritást értékként biztosítani. A sikeres integráció politikai összhangot kíván, az egységes jogszabályi háttér biztosítja azt a keretet, amelybe beépülnek a honpolgárok és a bevándorlók jogai, a politikai és társadalmi részvétel lehetősége, az esélyegyenlőség és az antidiszkrimináció léte. Ez a keret egyben olyan serkentő folyamatokat is generál, melyek a fentiek tartós biztosítását lehetővé teszik, egységes alapelveket nyújtanak, és útmutatóként is szolgálnak. A végeredmény olyan társadalmi környezet, mely szabályozott és egyenlő eséllyel elérhető lehetőségeket kínál mindenki számára. A helyi beavatkozási politikák akkor sikeresek, ha eltávolítják az integrációt nehezítő tényezőket, támogatják a segítő folyamatokat, így a személyes fejlődést (készségek és képességek egész életen át tartó megőrzését és fejlesztését), az intézményi struktúra fejlődését. Mindezek eredményeként az emberek rendelkeznek megfelelő készségekkel és kompetenciával, melyek nélkülözhetetlenek egy gyorsan változó, sokszínű társadalomban, az intézményrendszer pedig kellően nyitott és gyorsan reagálni képes a sokszínű lakosság igényeire. A bevándorlók társadalmi integrációjához, egyáltalán a társadalom folyamatos fejlődéséhez a források célzott allokációja nélkülözhetetlen. Enélkül a kidolgozott politikák, elképzelések csak álmok maradnak. Közvetett és közvetlen anyagi támogatások (pl. célzott támogatások, kölcsönök) segítik az elképzelések gyakorlati megvalósulását. Az integrációban érintettek, érdekeltek (stakeholderek) közötti párbeszéd, tárgyalás biztosítja az emberi és pénzügyi források megfelelő, a szükségletekhez, igényekhez, adottságokhoz illeszkedő felhasználását. Az érdekek egyeztetése és a konszenzus bizalmat és elkötelezettséget biztosít az adott társadalom különböző, néha egymással versengő csoportjai között. Az integráció különböző területeit segítő intézményi rendszer, annak állami és civil képviselői kulcsszerepet játszanak és mind helyi, mind nemzeti szinten szükséges felkészítésük, támogatásuk a sokszínű társadalom (állampolgárok, bevándorlók, hosszabb-rövidebb ideig az adott országban tartózkodók) változatos igényeinek kielégítésére. A Közös Alap Elvek (Common Basic Principles) bevezetése az EU tagországokban segíti az integráció sikeres megvalósítását, így az integrációs politika kialakítását, annak értékelését és
171 Developing and using European Integration Indicators, Jan Niessen background paper www.migpolgroup.org
147
hatásvizsgálatát.172 Az integráció biztosításában fontos szerep jut az EU jogi eszközök alkalmazásának, információcserének és a széles körű együttműködésnek. A Migrációs Politikai Csoport (MPG) által készített kézikönyv stakeholder együttműködés eredménye. Fejezetei négy fő területet ölelnek át, melyek kiemelt jelentőségűek a bevándorlók integrációjában, illetve annak értékelésében. A mainstreaming – átitatódás fejezet azt vizsgálja, hogyan válik a bevándorlók integrációja a politikaformálás, szolgáltatás tervezés és szervezeti kultúra integráns részévé a különböző területeken. Eszközöket is ajánl, amely segít a politikaformálóknak a változó társadalom változó helyzeteihez alkalmazkodni. A társadalmi integráció nélkülözhetetlen eleme a megfelelő körülmények közötti lakhatás, mely tükröződik a Maslow szükséglet piramis első (legalsó) alapszükségletében is. A gazdasági integráció, amely magába foglalja a foglalkoztatást és vállalkozóvá válást is. Az integráció egyik kulcskérdése, hogyan lehet hatékonyan segítséget nyújtani a bevándorlóknak, hogy megfelelő munkaerőpiaci karriert érjenek el, rendelkezzenek megfelelő ismeretekkel a különböző lehetőségekről, képesek legyenek nyelvi és egyéb készségek birtokában állást találni. Fontos szempont, hogy a munkahelyek diszkrimináció-mentesek legyenek, és a diverzitási stratégia esélyegyenlőséggel járjon együtt, erősítve a munkaerő/munkahely megtartását, ahol a különbözőség érték és nem hátrány. Olyan eszközök szükségesek, melyek tanácsadással segítik a más etnikumú vállalkozókat, segítik a forrásokhoz jutást, vagy a hálózati támogatás eszközével élnek. Az integrációs irányítás megjelenik a struktúrákban, a folyamatokban, eljárásokban és az együttműködésekben. Az integrációt célzó beavatkozások hatékony összehangolása helyi szinten különösen kulcsfontosságú. A politika és programtervezés értékelése és az ezen alapuló fejlesztés hosszú távon szükséges. Az integrációt biztosító forrásokra a kormányzati és magánszektor képviselőinek egyaránt hatása van. A bevándorlók integrációjának, mint folyamat sikereinek és kudarcainak tükre az egészségi állapot. Az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége, a szolgáltatás minősége, elérhetősége, illetve ennek korlátozottsága jelzi a kirekesztettséget, hátrányos helyzetet. Az egészségi állapot determinánsai (lakhatás, foglalkoztatottság, egészségmagatartás, kapcsolati háló nagysága, döntéshozói kompetencia-érdekérvényesítési készség és lehetőség stb.) révén a migrációs – integrációs folyamat az egész társadalomra befolyással van. Egy adott népesség/közösség egészségi állapota, életminősége nagymértékben meghatározza a gazdasági versenyképességet.173 A bevándorlás, vagyis a születési és lakóhely tartós elhagyása, a családi, rokonsági, közösségi kapcsolatok-gyökerek elvesztése, a sokszor teljesen más kultúrába való áthelyeződés jelentős fizikai, pszichés, szociális és spirituális változásokkal jár. Ha a bevándorlás okozta átmeneti vagy tartós ártalmakat sikerül mérsékelni, különösen megelőzni egyéni és közösségi szinten, megerősítjük és a befogadó közösség, valamint az érintett migráns személy előnyére fordíthatjuk ennek az egyre jelentősebb társadalmi folyamatnak a hatásait. Melyek is ezek a hatások, mellékhatások, kiemelten az egészség szemszögéből?174 A mobilitás (vándorlás) a helyváltoztatáson túl számtalan egyéb következménnyel jár együtt. Az emberek magukkal viszik saját kultúrájukat, vallásukat, szokásaikat, hagyományaikat és természetesen az egészséggel kapcsolatos hiedelmeiket, elképzeléseiket. Ha ezek jelentősen eltérnek a befogadó közösségétől, és még nyelvi akadályokkal is együtt 172 Providing policy-makers and practitioners with practical tools to improve integration policies: the second edition on The Handbook on Integration (MEMO/07/167 Brussels, 7 May 2007) http://ec.europe.eu/justice_home/ doc_centre/immigration/integration/doc_immigration_integration_en.htm 173 The Tallin Charter: Health systems for Health and Wealth (WHO European Ministerial Conference on Health Systems: „Health Systems For Health and Wealth” Tallin Estonia, 25-27 June 2008) 174 Well-managed migrants’ health benefitsball (Danielle Grondin) Bulletin of the World Health Organisation, August 2004, 82 (8) Editorials
148
járnak, jelentősen megnehezíthetik az egészségügyi és más rendszerekkel való hatékony együttműködést mind az ellátó, mind az igénybe vevő oldaláról. A szülőhazájukat elhagyók hordozzák az egészségüket meghatározó egyéb tényezőket, illetve viselik otthoni körülményeik hatását, pl. genetikai hátterüket (mely jelenthet fokozott fogékonyságot bizonyos betegségekkel szemben), fertőző és nem-fertőző betegségekben szenvedhetnek a károsító szocio-gazdasági-környezeti tényezők következtében. Hozzák magukkal saját egészségmagatartásukat, egészségtudásukat. A legálisan érkező és tartósan az adott országban tartózkodó bevándorlók esetében nyilvánvalóan nem jelenik meg az illegális bevándorlók esetében igen jelentős mentális és fizikai bántalmazás, fenyegetettség egészségkárosító hatása. A szülőhely és korai szocializációs közösség elhagyása azonban a legális bevándorlók esetében is számottevő. Közös érdeke az egész társadalomnak, hogy a migráció folyamatának minden lépésében (az elvándorlás döntésének meghozatalától a társadalmi integrációig) biztosítsa a jóllétét és jólétét a másik országból érkezettnek, családtagjának és az egész közösségnek a saját jól felfogott érdekében. Ennek fontos eleme az egészségügyi és egyéb szolgáltatásokhoz egyenlő eséllyel való hozzáférés, a szükségletekre épülő ellátások elérhetően magas színvonalának biztosítása, az aktív társadalmi részvétel és hozzájárulás, a felelősség megosztás (empowerment), a tisztelet, valamint a diszkriminációmentes lét a mindennapokban. Az egészség szempontjából nélkülözhetetlen a szolgáltatás (benne a megelőzés és egészségfejlesztés, diagnosztika, terápia, rehabilitáció) hozzáférhetősége, a nyelvi-kulturális akadályok leküzdése, az esetleges konfliktusok sikeres kezelése.175 A nyelvi-kulturális akadályok mellett nem szabad elfelejtkezni a migránsok esetében a szolgáltatásokkal és az azt igénybe vevőkkel kapcsolatos hiányos információkról, és a kölcsönös bizalomhiányról. A WHO bevándorlók egészségével foglalkozó közgyűlési határozata kimondja (Resolution WHA61.17 on the Health and Migrants): • a bevándorlók szükségleteire érzékenyen reagáló egészségpolitika szükséges, • biztosítani kell az esélyegyenlőséget és a diszkrimináció-mentességet az egészségfejlesztés, betegség megelőzés, és ellátás tekintetében, • megfelelő információs rendszerre van szükség, • össze kell gyűjteni az adatokat, és elemezni a trendeket, • meg kell ismerni a jó gyakorlatokat, • nélkülözhetetlen a kulturális érzékenység, • az egészségügyi személyzet felkészítése szükséges arra, hogy megfelelően, hatékonyan tudja kezelni azokat ez egészséggel kapcsolatos kérdéseket, melyek a lakosság vándorlásával hozható összefüggésbe, • erősíteni kell a különböző szintű együttműködéseket, • továbbá elkerülhetetlen az egészségügyi személyzet kapacitáshiányainak mérséklése. A közösségi beavatkozások sikerének, a társadalmi integrációnak a mérése nagy kihívás minden ország számára. Tapasztalatok alapján az alábbi beavatkozások segíthetik a bevándorlók társadalmi integrációját: A célcsoport irányában: • migránsbarát szolgáltatás, • soknyelvű, érthető információ (speciális infokommunikációs rendszerek és módszerek), • sajátos ellátások elérhetősége (sérülékeny vagy sajátos igényű célcsoportok), • integrációtámogatás (esélynövelés, esélyegyenlőség stb.). 175 Migrants and Healthcare: Response by European Regions (MIGHER) Bologna, July 11-12, 2008. Kick-off meeting with WHO RHN and other experts
149
A szolgáltatók felől: • információátadás, • networking, • humánerőforrás (készségek, képességek, attitűd, világos célok és kompetenciák stb.), • értékelés és fejlesztés, • bizonyítékokon alapuló ellátás. A politika szempontjából: • helyi szabályozás, harmonizáció a szintek között, • megfelelő információs rendszer/adatbázis, • jogszabályi keret a szolidaritás, az esélyegyenlőség biztosítása és diszkrimináció kizárása érdekében. A fejezetben bemutatott ajánlások elemei megjelennek a különböző országok mindennapi gyakorlatában. Azonban egyik ország, illetve régió sem alkalmazza ezen beavatkozások olyan egységes, átfogó formáját, ahol az erre épülő mindennapi gakorlat bizonyítottan sikeres integrációhoz vezet. VI. 2. Külföldi partnerek esettanulmányai Az EIA/2008/3.2.2.2 számú, nemzetközi tapasztalatcserére épülő pályázati program célja az integrációval kapcsolatos tapasztalatok, a bevált gyakorlatok és az információk cseréje az Európai Unió tagállamai között. A program megvalósításába bevont külföldi szakértők által bemutatott jó gyakorlatok hazai adaptálásra is érdemesek, még azokban az esetekben is, ahol a szolgáltatás fókuszában illegális bevándorlók állnak. A tapasztalatok nemcsak bevándorlók, hanem más, kirekesztett, nehezen elérhető lakossági csoportok megkereséséhez is nyújtanak jó ötleteket. Az esettanulmányok a korábban bemutatott ajánlások gyakorlati alkalmazására mutatnak jó példákat. Különösen az egészség/egészségügyi ellátás és a bevándorlás aktuális kihívásai tekintetében találkozunk jó gyakorlatokkal a katalán, olasz és a svájci esettanulmányoknál. A luiswille-i (amerikai) Közösségi Ház jó példája annak, hogyan lehet biztosítani a közösség-támogatást, építést, a bevándorlók empowermentjét (felelősség-megosztás, közösségi bevonódás) annak érdekében, hogy más országból legálisan érkezők sikeres, aktív tagjaivá váljanak a befogadó társadalomnak. Katalónia (Spanyolország)176 Katalóniában a bevándorlók számában gyors növekedés ment végbe, míg 2000-ben csak 2,9% volt a bevándorlók aránya, ez az érték 2008-ra 15,4%-ra emelkedett. A bevándoroltak száma százalékban a legtöbb katalán tartományban több mint egy év alatt nőtt meg. A L’Alt Empordà tartomány északi részén, és La Segarra tartomány középső részén a bevándoroltak teszik ki a lakosság 18%-át. A Barcelonai Városi Tanács Statisztikai osztálya szerint Barcelonában, Katalónia fővárosában az összes ház 17,3%-a van külföldiek tulajdonában (280.817 bevándorolt lakos él a katalán területen). Tekintettel arra, hogy az egészség olyan érték, mely meghatározó tényező egy társadalom hosszú távú fejlődésében, a katalán esettanulmányt az egészség és esélyegyenlőség szempontjából mutatjuk be. 176 Dr. Tona Lizana, Directora del Pla Director d’Immigració i Cooperació Secretaria d’Estratègia i Coordinaci Departament de Salut
150
A katalán esettanulmány például szolgál a hatékony beavatkozási politikák eszközrendszerének bemutatására (jogszabályi háttér, standardok kialakítása, források allokálása, igényekre reagáló szolgáltatások kialakítása stb.). A Katalán Egészségügyi Osztály olyan programot készített, mely a legjobban megfelel a bevándoroltak egészségi helyzetének, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jellemzőinek. Célja, hogy hatékonyan birkózzon meg a meglévő helyzettel, ezen belül: • ismerjék meg a bevándorolt népességnek nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat és ezek használatát, • javítsák a bevándoroltak egészségügyi rendszerhez való hozzáférését és ezeknek a rendszereknek a minőségét, • területi szerveződés és irányítás megvalósítása. A Bevándorlási Mesterprogramot (PDI) azért dolgozták ki, hogy lefektesse azokat a célokat, amelyek még jobban ráirányítják a figyelmet a bevándoroltak egészségi helyzetére, és hogy előkészítsék a célok eléréséhez szükséges tevékenységeket. Ezeket azok a stratégiák fogják meghatározni, amelyek a befogadáson, a mediáción és a továbbképzésen alapulnak. Az intézkedések koordinációja az Egészségügyi Regionális Hatóságokon (Governs Territorials de Salut or GTSs) keresztül mind az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak. A Terv alapvető eleme a területi szerveződés, mely magában foglalja az egészségügy és bevándorlás központi és regionális bizottságainak létrehozását. A mediáció olyan kulcsterület, mely segíti a bevándorlók és a szolgáltatásokat nyújtók közötti hatékony kommunikációt, kölcsönös megértést, és így javítja az ellátás hatékonyságát. A regionális bizottságok felelősek azért, hogy a mediációs követelmények megfeleljenek a valóságnak. Ugyanakkor, meghatározzák a mediátorok modelljét és szerepét, a beavatkozás időtervét, a célokat és a munkatervet. Fontos, hogy a mediáció tartalmának, kereteinek kidolgozásában mindazok a szervezetek, intézmények vegyenek részt, amelyek ezt a szolgáltatást leginkább igénybe veszik: önkormányzatok, az egészségügyért felelős intézmények (Minisztérium, alapellátó központok, kórházak), és a többi együttműködő szervezet (nonprofit szervezetek, egyesületek, mediátorok, stb). A mediáció egészségügyi alkalmazását segíti az a projekt, melynek keretében a Katalán Egészségügyi Tanulmányok Intézetén keresztül kulturális mediátorokat képeztek 2008 és 2009 között. 50 olyan kulturális mediátor, akiknek eddig nem volt tapasztalatuk egészségügyi szolgáltatások területén, és 53 olyan kulturális mediátor, akik már dolgoztak az egészségügyben, kaptak végzettséget. A projektet az „Obra Social Fundació La Caixa” támogatta (a La Caixa Bank Szociális Alapítványa). A képzés elméleti és gyakorlati részt tartalmazott. Havonta két nap jártak iskolába, a többi napon pedig az Egészségügyi Központban dolgoztak. Létrehoztak egy informatikai rendszert is a mediáció értékelésére, így a pozitív tapasztalatok bemutatására rendelkezésre állnak adatok. Eszerint a mediációk száma folyamatosan emelkedett 2008-2009 (június 30-ig) között, és 2009. június végére már havonta közel 3000 esetet regisztráltak. A találkozások érintettjeinek 68%-a 25-65 éves volt, közel kétszer annyi nő vette igénybe, mint férfi (47% illetve 21% ebben a korosztályban; összességében 66% nő és 34% férfi). A mediációra jelentős részben arab és kínai nyelven volt szükség. 2008 és 2009 között összesen több mint 15 000 beavatkozás történt. Ezek főleg nyelvi és kulturális fordítások voltak 25 és 64 év közötti afrikai nők számára. A témáját tekintve nagyrészt az egészségügyi ellátással és a vámmal kapcsolatosan történt segítségnyújtás, ezek közül járóbeteg-ellátás során 36%-ban, kórházi benfekvés kapcsán 25%, vám 11%. A fordításokra legtöbbször kórházakban volt szükség, mikor szakorvoso151
kat kerestek (szülészeket, háziorvosokat, gyermekgyógyászokat). Több mint 97 egészségügyi központban vannak interkulturális mediátoraik (kórházakban, alapellátásban, mentális egészségügyi központokban, stb.). Katalóniában megpróbálják megerősíteni az interkulturális mediátorok szerepét a népegészségügyi dolgozók (CHW) mellett is, mivel így jobb eredményeket lehetne elérni azon népesség esetében, akiknek rosszabb az egészségi állapota. A népegészségügyi dolgozók (CHW) beavatkozásai nagyobb mértékű javulást mutathatnak a résztvevők viselkedésében és az egészségi állapotukban. A CHW beavatkozásoknak volt a bevándoroltak esetében a legnagyobb hatása az olyan betegségek megelőzésénél, mint az STD, drogfüggőség, méhnyakrákszűrés és mammográfiai szűrés, valamint a tbc-s páciensek sikeres kezelésében. A katalán program keretében széleskörűen alkalmazott kulturális mediáció az ellátáshoz való hozzáférés, és igénybevétel mellett hozzájárult ahhoz, hogy biztosítani tudják a páciensek számára a titoktartást és az emberi méltóságot. Képzett mediátor hiányában ugyanis gyakran az érintett saját gyereke tolmácsol az egészségügyi ellátás során. Ilyen esetekben ez azt is jelenti, hogy a gyerekek így nem mennek iskolába, és ez gyakran hatással van a pszichológiai fejlődésükre is, mivel nekik kell olyan felelősséget vállalniuk, amely meghaladja a lelki-emocionális fejlettségüket. Az interkulturális mediációval az is elkerülhető, hogy egyéb rokonok és barátok avatkozzanak be a szakemberek és a betegek közötti párbeszédbe. Emilia Romagna (Olaszország)177 A Reggio Emilia Helyi Egészségügyi Tröszt szembesült az új, soknemzetiségű társadalom igényeinek változásával. Olyan stratégiákat kellett bevezetniük, amelyek javították a bevándoroltak egészségügyi és szociális-egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, és egy kulturálisan kompetens szervezetet hoztak létre. Hálózati együttműködésen keresztül kívánják terjeszteni a tapasztalatokat szervezeti és tartományi szinten. A cél az, hogy növeljék az egészségügyi szakértők és a felhasználók tudását, hogy ellenőrizzék az igények alakulását, hogy garantáljuk a források igazságos használatát. Egységessé kívánják tenni a szervezetet, változatossá tenni a kínálatot és biztosítani a minőségi szabványok alkalmazását. Koordináló testületet biztosítja az egészségügyi szolgáltatások elérését a bevándorlók részére. A testület az alábbi képviselőkből áll: a Tröszt vezetőségének tagjaiból, a kórházak és a helyi osztályok és szolgáltatások képviselőiből, tehát olyan személyekből, akik nap, mint nap foglalkoznak a bevándorló népességgel. Nősegítő egyesületek, gyermekosztály, mentális egészségügyi szolgáltatás, népegészségügyi szolgáltatások, és minden olyan szervezet képviselője szerepet kap, aki részt vesz a nyelvi-kulturális mediáció fejlesztésében. A régióban jelen van a WHO Bevándorlóbarát kórház projektje, valamint az Európai hálózat Egészséget támogató kórházai, amelyet Reggio Emilia Régió Helyi Egészségügyi Testülete irányít. 2005-ben nyelvi-kulturális mediációs szolgáltatás jött létre, a legaktívabb területek a sürgősségi osztályok, nővédelmi és gyermekvédelmi szolgáltatások. 16 mediátor beszéli a legelterjedtebb nyelveket: kínait, arabot, franciát, indiait, kelet-európai nyelveket, dél- és közép-afrikai nyelveket. Mindannyian közép- illetve felsőfokú végzettséggel rendelkeznek (szinte mindegyiküknek van egyetemi diplomája), és jelenleg is továbbképzéseken vesznek részt. Mivel különböző problémák és szervezeti igények merülnek fel, a mediációs szolgálat a beavatkozások változatos módjait kínálja: irodákat a kórházakban, programozott, vagy sürgős beavatkozásokat, telefontanácsadást, az egészségügyi dokumentumok írott fordítását. A mediátorok együttműködnek az egészségügyi szakértőkkel, hogy előkészítsék a 177 Dr. Marco Biocca Agenzia Sanitaria e sociale regionale dell’Emilia-Romagna Regional Agency for Health and Social Care of Emilia-Romagna
152
felvételt, a kórházi kezelést, a kezeléseket és az elbocsátásokat. A Tröszt stratégiájának fő célja az, hogy garantálják a fogadást, az alapellátást és minden bevándorló számára a sürgősségi ellátást. A Reggio Emilia Helyi Egészségügyi Trösztje speciális tréning programokat szervezett azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik napi kapcsolatban vannak a bevándorlókkal. Nagy figyelmet fordítanak a kórházi betegfelvételre, a kórházi kezelésre és a kórházi elbocsátásra. A bevándorlók szükségletein, egészségügyi profilján és értékelési prioritásain alapuló elemzések eredményei szerint speciális ápolási tervet állítottak fel a bevándorlók számára, főleg a terhesség, abortusz, a szülés utáni depresszió, a fogamzásgátlás, a védőoltások, a tbc ellenőrzés és más fertőző betegségek esetében. Annak érdekében, hogy ezek a szolgáltatások mind szélesebb körben legyenek ismertek a bevándorlók körében, különböző nyelveken információs anyagokat készítenek és terjesztenek. Az interkulturális mediáció intézményét minden tartomány szociális és egészségügyi intézményében bevezették. Speciális információs kampányokat támogatnak soknyelvű nyomtatott anyagok terjesztésével, találkozókat szerveznek a fő bevándorló közösségeket fogadó helyeken. Képzéseket szerveztek egészségügyi szakembereknek és mediátoroknak, hogy növeljék a transzkulturális kompetenciájukat. Elemezték az oktatási igényeket, hogy olyan oktató modellt és tanfolyamot ajánlhassanak, amely garantálja a megfelelő ismereteket (bevándorlás és egészség, kulturális integráció, politika és jog, egyenlőtlenségek, orvosi-medikai antropológia), tudatosságot a munkájuk során (hogy lehet multikulturális környezeben a lehető legérzékenyebb módon dolgozni, sztereotípiák és előítéletek, egészségügyi felfogások és hiedelmek ismeretében) és hogy hogyan tehetnek szert speciális képességekre (interkulturális kapcsolatok kezelése, információszerzés a páciensektől). A Külföldi családok egészségközpontja 1998-ban nyílt meg Reggio Emilia Helyi Egészségügyi Trösztje és a Caritas együttműködésében, hogy egészségügyi és szociális megoldást kínáljon a területen élő illegális bevándoroltak részére az 1998. márciusi „Turco-Napolitano Törvény” a migrációról és az ezt megerősítő „Bossi-Fini Törvény” alapján. A Központ az egészségügyi szolgálaton alapul és egészségfejlesztés, megelőzés, fertőző betegségek megfékezése terén nyújt segítséget elsősorban (de nem kizárólagosan) azoknak a külföldieknek, akik ideiglenesen és illegálisan tartózkodnak a tartományban, és nem biztosított számukra az egészségügyi és szociális ellátás. A program ingyenes elérhetőséget biztosít a járó betegeknek, speciális projekjeik vannak, mint pl. az „Eva Luna tér” utcai járókelőknek, gyermekellátás, tbc rendelés, ápolási ellátás, szülészeti konzultáció bejelentkezés alapján. Mikor a bevándorló először jön a központba, be kell mutatnia valamilyen személyi igazolványt, hogy azonosítsák a nemzetiségét. Ekkor regisztrálják és kap egy STP kártyát. Az első vizsgálatok a Központban (ellenőrzés, védőoltás, vérvizsgálat), a további szakrendelések a Helyi Egészségügyi Tröszttel együttműködve a Caritas irodáiban történnek. Az olyan egészségügyi problémákkal, amelyeket itt nem lehet megoldani, a pácienseket a városi kórházba küldik, és fizetik az ide szóló jegyét. A Központ és a Caritas irodái együttműködnek olyan egészségügyi beavatkozásoknál, mint a tuberkulózis, hepatitis és más fertőző betegségek. Az új felhasználók száma a Külföldi családok egészségügyi központjában a 2000-es 500 főről 2005-re 1800-ra nőtt. Ugyanebben az időszakban 2000-ről 7000-re nőtt a felhasználók teljes száma. A Központ munkájába különböző szakértőket vontak be: a Helyi Egészségügyi Tröszt gyermekorvosait, szülészeit, nőgyógyászait és ápolóit, az önkormányzatok szociális munkásait, és északafrikai, közép-afrikai, albán, orosz, kínai, indo-pakisztáni nyelvi és kulturális mediátorokat. Jelenleg a mediátorok alapvető szerepet töltenek be abban, hogy minél többen érjék el a 153
szolgáltatásokat: hozzájárulnak a nyelvi korlátok ledöntéséhez, és segítenek mind a szakembereknek, mind pedig a felhasználóknak megérteni a származási hely kultúráját, továbbá megértetni velük az egészség és ápolás fogalmát. A Külföldi Családok Egészségügyi Központja az intézmények közötti hatékony hálózati együttműködés jó példája (Helyi Egészségügyi Tröszt, Önkormányzatok, tartomány, régió), amelyben önkéntes szervezetek is szerepet vállalnak, mint pl. a Caritas. A Központ egy, a realitás talaján álló egészségügyi szolgáltatást nyújt Emilia Reggio tartományban, kiváltságos szerepben van, mint az egészség és a szociális problémák megfigyelő központja, ahol illegális és legális bevándorlók is megfordulnak, és így referencia az erre a területre érkezett bevándorlók számára. Fő erőssége: Kulturális mediáció; • egyezmény a Caritassal, és együttműködés más önkéntes egyesülettel; • hálózati együttműködés az önkormányzatokkal, tartománnyal és a régióval; • multidiszciplináris munkacsoport. Különösen figyelemreméltó kezdeményezés a SOKOS (Egyesület a Számkivetettek és Bevándorlók Gondozásáért), mely 1993-ban jött létre Bolognában. Kiváló példája a civil kezdeményezés és állami intézményrendszerek együttműködésének, egy, a társadalmat érzékenyen érintő probléma hatékony kezelése érdekében. Olyan orvosok alapították meg, akiknek van tapasztalatuk háborús szituációkban, tudják, mi a szegénység és milyen érzés a társadalom peremén élni, ismerik a menekülttáborokat. Kb. 50-en (orvosok és más szakemberek) dolgoznak a SOKOS-nál. Az Egyesület célja minden olyan egyén egészségügyi igényének kielégítése, aki bármilyen okból (szociális marginalizáció, deviancia, migráció, stb.) úgy érzi, hogy kérése nem talált meghallgatásra. 1993 óta a SOKOS beavatkozási területei szélesedtek, újonnan felmerülő vészhelyzetekkel kellett szembesülnie, a volt Jugoszlávia háborús menekültjeitől a koszovói, és kurd menekültekig, foglalkozott a kelet-európai, dél-afrikai és délkelet-ázsiaiak folyamatos és egyre növekvő bevándorlási hullámaival. Önkéntes tevékenységük azokat az embereket célozza meg, akik szociális, kulturális, vagy személyes körülményeik miatt nem tudják, vagy nem képesek használni az egészségügyi szolgáltatásokat (azoknak az embereknek, akik a SOKOS-hoz fordulnak, 95%-a belépési engedéllyel nem rendelkező bevándorló). Az Egyesület gondoskodást, védelmet és egészségügyi védelmet kínál nekik. 1996-ban aláírtak egy egyezményt a bolognai Helyi Egészségügyi Tröszttel, hogy a működtetés érdekében fedezik a kiadásaikat. Az egyezmény értelmében a SOKOS kérheti a szükséges STP kártyát, azért, hogy a személy – a SOKOS orvosainak kérésére – gyógyszereket kaphasson, laboratóriumi és műszeres vizsgálatokon vehessen részt, és ha szükséges, kórházba is felvegyék. Mostanáig legalább egyszer 14000-en vették igénybe ezt a szolgáltatást. 2008-ban majdnem 6000-en vették igénybe az alapellátást és a specialisták szolgáltatásait. Napjainkban, a SOKOS-sal és a bolognai Helyi Egészségügyi Tröszttel együttműködve alapították meg az Egészségüggyel és Bevándorlókkal Foglalkozó Tanulmányi és Dokumentációs Központot, hogy anyagokat gyűjtsenek, ezeket elemezzék, és frissítsék azokat az egészségügyi adatokat, amelyek a bevándorlással kapcsolatosak, és hogy eszközöket, kutatási ismereteket, adatfrissítést és oktatást kínáljanak. A SALEM projekt Cesena-ban a számkivetettekkel, romákkal és illegális bevándorlókkal foglalkozik. Megalakulása válasz arra az égető szükségletre, amelyet a Tanácsadó és Első Befogadó Központ és a Külföldiek Központja fogalmazott meg. Segítséget kértek a Helyi Egészségügyi Tröszttől, hogy egészségügyi ellátást tudjanak kínálni az illegális bevándorlóknak, ha összetett terápiákra és vizsgálatokra van szükségük, és ha anyagilag nem engedhetik meg maguknak az egészségügyi ellátás igénybe vételét. 154
Így 1999-ben létrejött egy egyezmény a Cesena-i Helyi Egészségügyi Tröszt támogatásával az egyesületek között a bevándorlók ellátásáról. Ennek keretében a SALEM program garantálja a kitaszított társadalmi csoportok, az illegális bevándorlók, a romák és a számkivetettek hozzáférését az egészségügyi ellátáshoz. A projekt összhangban van az 1998-2000-es Nemzeti Egészségügyi Tervvel, amely céljai között szerepel a gyengék védelmének javítása, és amely arra szólította fel a régiókat, hogy támogassák azokat a projekteket, amelyek az egyenlőtlenségek ellen lép fel az egészségügyi szolgáltatások elérésének érdekében. A Helyi Egészségügyi Tröszt arra ösztönöz mindenkit, hogy tegyék könnyebbé a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, hogy terjesszék az információkat és képezzék az egészségügyi szakembereket. A SALEM önkéntes egyesületéhez tartozó alapellátás járóbeteg-struktúráján belül megszervezték, hogy a hálózaton belül lehessen használni a STP kártyát. Kb. 40 orvos ajánlotta fel, hogy ingyen fogadja a külföldieket a rendelőjében. Az, hogy a családorvosok már meglévő járóbeteg-ellátását használják ahelyett, hogy speciális szolgáltatásokat hoznának létre az illegális bevándorlók részére, azt jelenti, hogy fellépnek az egyenlőtlenségek ellen, hogy segítik az integrációjukat azzal, hogy ugyanazokat az egészségügyi kereteket kínálják a bevándorlóknak is, mint az olasz állampolgároknak alapellátásban dolgozó orvosok részvételével, kerületek szerint és kórházi ellátással. Ezen kívül ezek a járóbeteg-struktúrák elterjedtek az egész területen, minden nap nyitva vannak, és így sokkal könnyebben lehet igénybe venni őket. 2008. január 1-től a Cesena-i Helyi Egészségügyi Tröszt elhatározta, hogy felszámolja az önkéntes-alapú szervezetet, hogy megerősítse a szerkezetét, és garantálja a jövőbeni munkát is, így ezt a tevékenységet bevonták a helyi családorvosokkal kötött egyezménybe. Ma 150 alapellátásban dolgozó orvos kínál STP-vel rendelkező betegeknek ellátást a rendelőjében, és a Tröszttől ezért minden egyes vizsgálatért megkapják a megfelelő visszatérítést. A segítségre szoruló külföldiek számára a vizsgálat ingyenes, nekik csak a receptre felírt gyógyszerek kiváltásáért kell fizetniük, a vizsgálatokat és a szakorvosi vizsgálatokat úgy vehetik igénybe, mint minden olasz állampolgár. A tevékenység adatait folyamatosan ellenőrzik és megjelentetik az úgynevezett Salem jelentésben, amelyet le lehet tölteni a Helyi Egészségügyi Tröszt weblapjáról: http://www.ausl-cesena.emr.it Palermo (SzicÍlia, Olaszország)178 Szicília, Olaszország déli régiója egyike a bevándorlás által legsúlyosabban érintett régióknak. A Többcélú Intézmény a menekültek és bevándorlók beilleszkedésének és fogadásának segítéséért projektet (2008. január – 2009. január) Palermo Regionális Tartománya támogatta a Regionális Munkaügyi Hivatal Bevándorlási Ügyi Tanácsának Nemzeti Alapja felhasználásával179. A projekt célja, hogy támogassa a menekültek, a kisebbségek és a felnőtt bevándorlók életét Palermo tartományban. Ezen túl koordinálja a közösségi, egyéni és civil szervezetek hálózati munkáját. A projektben részt vevő partnerek: Palermo Regionális Tartománya, a Centro Astalli Civil Szervezet a bevándorlók segítségéért, a Giuseppina Arnao szociális terület tanulmányi és kutatóközpont, a helyi Villa Sofia az V. Cervello, az Egyetemi Kórház és a palermoi Civico ‘Di Cristina’ Szakkórház (ARNAS), ahol kulturális mediációs szolgáltatások érhetők el. A fő tevékenységi köre egy sokcélú intézmény létrehozása, amely főleg a gyermek178 Dr. Pina Frazzica, Director General Centre for Training and Research in Public Health - CEFPAS 179 (http://politichesociali.provincia.palermo.it).
155
és fiatalkorúakra, ezenkívül az interkulturális témákra koncentrál. Két információs pontot hoztak létre, az egyiket a jogi ügyekre, a másikat a munkával kapcsolatos információkra. Elindítottak egy website-ot is, be lehet lépni a Szicíliai Régió Szociális Ügyek web portáljába. Az érdeklődők megtekinthetik, hogy milyen szociális és egészségügyi szolgáltatásokat ajánlanak, és milyen bürokratikus és törvényes változások vannak a bevándorlás területén. A Többcélú Intézményben lehetőség van a különböző nemzetiségek tapasztalatainak cseréjére és segítik az intézmények valamint a nem helyi szolgáltatások közötti bevándorlással foglalkozó kapcsolatot: segítségnyújtással, kulturális, rekreációs, és egyéb tevékenységekkel. Az Intézmény célja, hogy segítse a bevándorlók szociális integrációját azzal, hogy kulturális mediátor, úgynevezett facilitátor segítségét veszik igénybe, aki heti 18 órában áll rendelkezésre a helyi kórházban. Ez garantálja és teszi hatékonyabbá a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A „Gyermekkor és ifjúság” terület integrálja azokat a helyi szinten működő egyesületeket, amelyek például délutáni kulturális és sport tevékenységeket szerveznek, interkulturális beszélgető műhelyeket, animációs tevékenységeket, film klubokat és etnikai művészeti kiállításokat hoznak létre. A „Bevándorlás és egészség” program keretében a kórházakban egy új Interkulturális Osztályt hoznak létre. Ez egy olyan találkozóhely, amely szociális és egészségügyi dolgozókat, bevándorlókat és menekülteket, olaszokat von be a programba facilitátorok segítségével. Itt lehet megbeszélni az egészség és a bevándorlás speciális aspektusait. A palermói négy közkórház közül csak a V. Cervello és az ARNAS Civico Di Cristina Kórház írta alá a protokollt a Palermoi Regionális Tartomány Szociális Ügyek Osztályával. A másik két közkórház szervezési problémák miatt nem vesz részt a projektben. Az „Interkulturális és interetnikai kommunikátorok” hálózat a „másság” legyőzésére jött létre egy olyan, az egyesületek közötti kollaboráció segítségével, amelyeket bevontak az interkulturális tevékenységekbe és azoknak a nyilvános és magán intézményeknek a segítségével, amelyek ezekre a szektorokra specializálódtak. Az, hogy minden tematikus területbe belevonták a menekülteket és a bevándorlókat, külön értéke a programnak. A helyiek, főleg a fiatalok számára ez a széles körű összefogás lehetővé tette, hogy megtapasztalják, az együttműködés, a szolidaritás kultúrája hozzájárul minden egyes személy fejlődéséhez. Sok, a Többcélú Intézmény keretében megvalósult tevékenységben együtt vettek részt olasz és bevándorló nők. Gyermekfelügyeletet szerveztek azon nők gyermekei számára, akik a következő tanfolyamokon vettek részt: olasz nyelvi kurzus, soknemzetiségű szabásvarrás és énekkar, amelyet Matilde Politi vezényelt. A projekt folyamatos, eredményes tevékenysége érdekében értékelő munkacsoportot hoztak létre. Tagjai: az Intézmény koordinátora, a Palermoi Regionális Tartomány Szociáis Ügyek Osztályáról néhány szociális munkás, akik a bevándorlási területen dolgoztak, és a helyi kórház néhány képviselője. A cél az volt, hogy megszervezzék a Központ tevékenységeit és megfogalmazzák a havi jelentéseket, amelyekben leírták ezeket a tevékenységeket mind minőségi, mind pedig mennyiségi szemszögből. Az is a feladatuk volt, hogy az elért és elérendő célokat és az utánkövetési programot is megfogalmazzák és kidolgozzák. Louisville (USA) Americana Közösségi Ház, Inc. 180 Az Americana Közösségi Ház (ACC) a Louisville déli részén élő lakosság számára nyújt szolgáltatásokat. Az itt élők között találhatunk menekülteket, bevándorlókat és alacsony jövedelmű családokat. A Louisville-ben élő mintegy 85 000 új bevándorló kb. 10%-a első ge180 Prof. Dr. Thomas R. Lawson, Kent School of Social Work University of Louisville Louisville, Kentucky USA
156
nerációs. A Központ egyedülálló helyszínt és a különféle programokat kínál az itt élők számára. Ezek olyan ingyenes programok és lehetőségek, amelyek segítenek erős közösséget és szoros családi köteléket létrehozni. Felnőtt, ifjúsági, családi és közösségi programokat kínálnak, amelyek középpontjában az oktatás, a szakképzés, a művészet és a kikapcsolódás áll. A Központ kezdetektől fogva nem a speciális kulturális tevékenységre, hanem inkább a többnemzetiségi programokra helyezte a hangsúlyt. Az ide betérők saját kultúrájukat hozzák el, megőrizve a sajátjukat, azonban a program kiemelt célja, hogy nem egy adott etnikai csoportra irányuljanak a programok, hanem igyekeznek bevonni mindenkit, egyszerre (pl. van ESL nyelvi program, de ez az összes bevándorlónak ugyanabban az időben van). Nincs külön ESL osztály bosnyákok, szomáliaiak stb. számára, minden bevándoroltat ugyanabba az osztályba tesznek, hogy segítsék egymást, hogy tanuljanak egymásról, hiszen együtt akarnak beilleszkedni a társadalomba. Azzal, hogy a Központ többnemzetiségű programokra összpontosított, képes volt megtartani a korábbi bevándorlókat is, és a bevándoroltak újabb csoportját is. A programokban közösen vettek részt, és megtanulták, hogy nem számít, ki honnan származik. Az egyik jó példa az előbbi gyakorlatra a futball, ahol a fiatalok annak ellenére, hogy különböző nyelven beszéltek, egy csapatban, egy célért fociznak. A másik példa a Közösségi Kert, ahol a világ minden tájáról érkezett családoknak kis telkeik vannak, és együtt termelik a zöldségeket. Itt is, az emberek megint csak a világ minden tájáról érkeznek, hogy megosszák egymással a legjobb módszereket, hogy lehet a legjobban termeszteni olyan zöldségeket és gyümölcsöket, amelyeket addig nem ismertek, míg el nem kezdtek dolgozni a Közösségi Kertben. Egy új világban osztják meg egymással kertészeti tapasztalataikat, és az új ízeket az Americana igazi többnemzetiségű vacsoráján kóstolják meg. Egy másik fontos érdeme a programnak, hogy a tervezésnél támaszkodnak maguknak a bevándorlóknak a véleményére, javaslataira. A Központnak folyamatosan volt fókuszcsoportja és folyamatosan szerveztek találkozókat a különböző bevándorló csoportok számára, hogy folyamatosan ellenőrizze a felmerülő és eddig kielégítetlen igényeit a csoportoknak, ugyanakkor pedig kiemelten kezelte azt is, hogy visszajelzéseket kapjanak arról, hogy mennyire hasznos a program, mit kell módosítani, hogy jobban segítse a bevándorlókat. Ifjúsági programok Nyolchetes intenzív nyári program és egy Iskola Utáni Program (ami legalább heti négy nap foglalkozást biztosít a tanév folyamán) biztosítja, hogy a fiatalok tanulmányaikban is és személyiségük fejlesztésében is sikereket érjenek el az iskolában és a magánéletben is. A témák között egészséges életmódra nevelés, személyiségfejlesztés, támogató kapcsolatok kiépítése szerepel. Az ifjúsági szolgáltatások programban 2008-2009 folyamán az AmericorpsVISTA egy teljes munkaidőben foglalkoztatott tagja segített. A programot a szövetségi kormány finanszírozta. Az elmúlt év során 353 fiatal vett részt az iskola utáni és nyári programokban. Az olvasási készséget célozta növelni a „Jog az olvasáshoz” program, melynél a tanfolyam végére egy átlagos tanuló a 16 szintből 5 olvasási szintet javult. Ez egy műveltség alapú ösztönzési program, ahol saját maguk számára kellett kitűzniük valamilyen célt, és nyomon kellett követni az olvasott műveket. A tanulók 100%-a teljesítette legalább egy célját, és 75%-uknál növekedett az olvasással töltött idő. A Kölyökkávézó mellett, mely heti háromszori friss étkezést biztosít azoknak a gyermekeknek, akiknek szükségük van tápláló ételekre, többféle elfoglaltságot kínál a Központ (Gazdag Lehetőségek Tárháza):
157
• • • • • • •
heti művészeti osztályok, fiú és lány cserkészcsapatok, számítógép Laboratórium, szervezett szabadidős foglalkozások, beleértve a foci- és kosárlabda-csapat edzéseit, a tornaterem használata a Központ tornatermében nyári terepgyakorlat, különleges programok és események: Pl.: Őszi karnevál, Holiday Party, Tini Variety Show.
Családi és felnőtt programok Családi Oktatási Program a különböző képességek kialakítását és olyan információkat kínál a bevándorló és menekült családok részére, amelyek segítik őket abban, hogy a gyermekeik az iskolában sikereket érjenek el. Ez a program a családtagok közötti köteléket az oktatás, nyelvi fejlődés és a polgári életre való neveléssel fűzi még szorosabbá. A délelőtti programot, amely az öt éven aluli gyermekekre és szüleikre összpontosít, az idén esti programokkal is kiegészítették. Ezt a programot 34 szakképzett önkéntes vezeti, 46 héten keresztül heti két óra reggel és két óra esti rendszerességgel. A Felnőtt Oktatási Program a középiskolaival egyenértékű oktatást biztosít a felnőtteknek, és ennek eredményeként a résztvevők sikeresen tudják majd letenni a vizsgát, amely a középiskolai érettségivel egyenrangú. A nyelvi képzésekből a környékbeli felnőttek tetszés szerint választhatnak a reggel, délután és este között. A sikeres integráció egyik előfeltétele a gazdasági biztonság megteremtése, a vagyonnövekedés elérése bevándorló családok számára. Az Önkéntes jövedelemadó-segítség program ingyenes költségvetési és adóügyekkel kapcsolatos felkészítő tanfolyamot kínál a Központban. Családi Egészségügyi Központ. A Louisville-i Családi Egészségügyi Központtal együttműködésben jött létre a már nagyon régen várt egészségügyi központ, hogy kiszolgálja a helyi lakosság igényeit. Heti öt nap áll nyitva az érdeklődők számára. Ez a Családi Egészségügyi Központ kulturálisan kompetens egészségügyi ellátást biztosít a környéken élőknek. Magában foglalja az alapellátást, a menekültek egészségügyi szűréseit, a védőoltásokat, egészségnevelést, egészséges magatartásra oktatást és a beutalók írását. 2008-ban az Americana Családi egészségügyi központ 1857 különböző beteget látott el. Az Americana Közösségi Ház Közösségi Kertjének építése 2006 tavaszán kezdődött. 2009 tavaszára 34 család használta a kertészkedésre a telkeket. Azok a kertészek, akik az ACC kertjeit használják, a világ minden tájáról érkeztek – Boszniából, Kongóból, Vietnamból. Csodálatos nézni, ahogy a különböző nyelvet beszélő, különböző kulturális háttérrel rendelkező kertészek egymás mellett dolgoznak, és a kertészkedés nyelvén tudnak csak kommunikálni. Sokan a világ olyan területeiről érkeztek, ahol kertészkedésből éltek meg. Ma Louisville-ben, egy nagyvárosban élnek, gyakran kis lakásokban, ahol kevés, vagy egyáltalán nincs zöld terület. A közösség kert nagy érték, mert saját maguk termesztik meg a főzéshez szükséges alapanyagokat, gyakran úgy, ahogy otthon is tették, és így a kert szabadtéri oktatási létesítményként is funkcionál. Az Esőkert 2008 nyarán épült a Közösségi Kert mellé. Úgy tervezték és szerelték fel, hogy felfogja a Közösségi központ tornatermének tetejéről lecsorgó esővizet, és egyenesen a városi csatornarendszerbe irányítsa. Ezt az esővizet használják magának az Esőkertnek (a nem élelmiszerkertnek) az öntözésére, és ha van elég eső, a Közösségi Kert öntözését is innen oldják meg. Az Americana-nak megvolt az a lehetősége, hogy Kentucky államban a Kentuckiana Művekkel szerződést kössön a 2009-es év nyári munkaprogramjára. Így a Központ 20 munkahelyet ajánlott fel tinédzser korú fiatalok számára a nyár folyamán. Minden fiatalt az 158
Americana központ három területén dolgozott: (1) Crew (tereprendezés és kertészet) (2) Ifjú Tanácsadók (a nyári ifjúsági programban való részvétel), valamint a (3) családi nevelés programban résztvevők gyermekeinek felügyelete (azon gyermekek felügyeletének ellátása, akik szülei részt vesznek a a Családi Oktatási Programban). Amellett, hogy ezeknek a fiataloknak fizetett munkájuk van, hetente részt vehetnek olyan órákon, amelyek felkészítik őket a jövőbeni munkahelyükre. Ticino (Svájc)181 Svájc sok éve célhelye a nemzetközi migrációnak, a bevándorlók jelentős része az európai országokból érkezik (gazdasági okok, családegyesítés vagy politikai okok miatt), és itt kíván letelepedni, integrálódni. A jólétnek fontos determinánsa az egészségi állapot, ezen belül az egészségügyi ellátórendszerek elérhetősége. 2002-ben a Föderációs Kormány elfogadta azt az öt éves programot (Migráció és népegészségügyi stratégia), melyet 2013-ig terjesztett ki, s melynek fő jellemzője, hogy célpontba állítja a társadalmi-gazdasági determinánsokat, a környezeti, szociális, kulturális tényezőkkel együtt és ezek hatását az egészségre. Olyan beavatkozási eszközöket ajánl, melyek segítik az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést azok számára is, akiket az előbb jelzett meghatározó tényezők negatívan érintenek. Vagyis kiemelten kezeli a fokozott sérülékenységet és kirekesztődést okozó, fenntartó tényezőket. Ticino, egyike a 26 svájci kantonnak, a lakossága 26%-a nem itt született, közülük 56% olasz származású. Svájcra elmondható, hogy multi-etnikus ország, mindent elkövet az ide érkezők jogainak érvényesítéséért, a sikeres társadalmi integrációjáért, még akkor is, ha egyébként félti, a már változóban lévő kulturális identitását. Az egészségügyi ellátó rendszer (amely leggyakrabban szembesül a migrációval kapcsolatos problémákkal) elemei közül a kórházak, ügyeleti szolgáltatások valamint az alacsony küszöbű ellátások révén a bevándorlók könnyebben elérhetők és átadhatók a legszükségesebb információk, jogszabályi, egészségügyi vagy szociális témákban is. A nyelvi-kulturális mediáció hidat képvisel az ellátórendszer munkatársai, valamint az érintettek között. A különböző szintű egészségpolitika (de ez más területekre is igaz) helyi, nemzeti és nemzetközi összhangja azért is fontos, hogy megtaláljuk, megismerjük, megtanuljuk egymástól azokat a sikeres beavatkozási módokat, melyek találkoznak társadalmunk sokszínű etnikai, intézményi, szakmai csoportjai szükségleteivel. Nemzeti szintre van delegálva az egészségbiztosítás megszervezése és szabályozása, a fertőző betegségek kontrollja és megelőzése, az egészségvédelem, a genetika, orvosi kutatás és a reprodukciós orvoslás, valamint az egészségügyi személyzet képzési programjának kialakítása. A kantonok felelősségi körébe tartozik az egészségügyi ellátórendszer szervezése és irányítása. A migráció politikai kérdései a szövetségi kormány kompetenciájába tartoznak. A 200820013-as második Migrációs és népegészségügyi stratégia (Népegészségügyi Szövetségi Iroda 2007) tartalmazza azokat a hosszú távú célokat, amelyek eredményeként létre lehet hozni olyan intézményeket, amelyek képesek kiszolgálni egy olyan társadalmat, és klientúráját, akiknek szükségleteik a migráció következtében megváltoztak. Svájc migráns populációját célozza meg általánosságban, nem pedig kiemelt csoportokat nevez meg, mint a program távoli élvezőit. A Svájci Népegészségügyi Szövetségi Iroda Egyenlő Esélyek Egészségügyi Szekciója a Bevándorlási Szövetségi Irodával és a Külföldiek Szövetségi Bizottságával együtt felelős a 181 Dr. Annamaria Fahrlander
159
program fejlesztéséért. A migráns populáció az Inter-institutional Acompanying Group-on belül megnövekedett számú Migrant Integrational Forum-mal jobban biztosított, mint eddig bármikor. A migráns lakosság részéről a már meglevő források nagyobb kihasználtságát várják. A méréseket négy területen kell végrehajtani: 1. Egészségmegőrzés és prevenció • Támogatni az alacsony küszöbű egészségmegőrző és prevenciós projekteket, amelyeket a migráns hálózat dolgozott ki és hajtott végre. • Támogatni az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos információk terjesztését, főleg az egészségmegőrzés és prevenció területén 2. Tréning és folyamatos képzés az egészségügyben dolgozóknak • Transzkulturális és migráns specifikus ismeretek tanítása és az itt tanultak terjesztése, • az egészségügyi dolgozók ezen ismereteinek fejlesztése a kantonokban is. • Erősíteni kell az interkulturális tolmácsok hálózatát valamint a jelentős számú irodát is. Az interkulturális tolmácsképzést be kell integrálni a szakmai képzésbe. 3. Egészségügyi szolgáltatás • Az egészségügyi szolgáltatások elérése nem függhet a nyelvi nehézségektől, vagy a vallási különbségektől, nem lehet a nem és a kor kizáró tényező, a szociális és gazdasági körülmények sem lehetnek az eltérés okai. Ezért az az alapcélja a stratégiának, hogy az egészségügyi ellátás mindenütt Svájcban elérhető legyen, és megfelelően alkalmazkodjon a bevándorlók igényeihez. A „megfelelően” azt jelenti, hogy az orvosi kezelés elérhetősége ugyanolyan legyen a bevándorlók számára is, mint a helyi lakosok számára. • Támogatni fogják az olyan projekteket, amelyek a térségükben az egészségügyi szolgáltatások elérését könnyítik. • A bevándorlóbarát kórházak támogatása • A Migrációs szövetségi hivatal támogatja azokat az intézményeket, amelyek speciális terápiákat hoztak létre sebesült menedékesek számára. Támogatják az ilyen intézmények decentralizációját is. 4. Kutatások • Kutatási projektek, a bevándorlók integrálásához • A Svájcba bevándoroltak egészségügyi állapotának felmérését fejleszteni kell. • Információszerzés, koordináció, hálózatépítés • Egyenlő esélyek tekintetbe vétele • Az egyenlő esélyek szem előtt tartása szempontjából különösen fontos a nemek szerinti hovatartozás számbavétele. • A kantonok szintjén: további egészségügyi indikátorok, statisztikai adatok gyűjtése, • Ugyancsak a kantonok szintjén a többnyelvű egészségügyi anyagok és dokumentációk terjesztése az egészségügyi dolgozók és a bevándorlók között. Az alacsonyküszöbű szolgáltatások elérhetőségét fejleszteni szükséges a legsérülékenyebb bevándorló csoportok körében. A Lugánói Egyetem, a Svájci Népegészségügyi Iskola és nyári egyetem közös beruházásában javítják az egészségügyi szolgáltatások feltételeit, ezek hatékonyságát és az adminisztrációban dolgozó felső- és középvezetők, valamint az egészségügyi szakemberek ilyen irányú képzését. Együttműködés kidolgozása a kelet-európai, svájci és más európai egészségügyi szak160
emberek és az adminisztrációban dolgozó felső- és középvezetők között, valamint ezen országok kórházai és egyéb egészségügyi intézményei között. A WHO RHN MIGHRER projektje nagyszerű lehetőség Ticino számára, hogy a fenti stratégiákat mind nemzeti, mind regionális szinten beépítse a svájci rendszerbe, és a jó gyakorlatok tanulmányozása és az ország és a migránsok számára legkedvezőbb gyakorlatok átvételével segítse a döntéshozók munkáját. Ticino Kanton egyik példája a jó gyakorlatokra a May Day információs szolgálat, amely minden olyan egészségügyre vonatkozó kérdéssel foglalkozik, amelyek fontosak a bevándorlók számára. Ez egy alacsonyküszöbű szolgáltatás, amely főleg azokat a bevándoroltakat célozza meg, akik nem rendelkeznek letelepedési engedéllyel. Itt csak meghallgatják a bevándoroltakat, és elirányítják őket a megfelelő intézményekhez és szakemberekhez. A May Day eléréséhez nincs szükség dokumentumokra. Ez egy 1996 óta működő privát szolgáltatás, amelyet a kanton finanszíroz. • Ez egy alacsonyköltségű szolgáltatás, meghatározott humán erőforrással. Az ereje abban rejlik, hogy a szakemberek és az interkulturális tolmácsok hálózatát célzottan használja fel az adott terület szolgáltatásaihoz; • az információs szolgáltatás és ennek fenntartási költsége alacsony, ugyanakkor az interkulturális és transzkulturális tudásanyaguk nagy; nincsenek marketing költségek, a szolgáltatásról informális csatornákon lehet tudomást szerezni; • az ilyen szolgáltatást bárhol be lehet vezetni. Főbb tevékenységei: • tájékoztatás és tanácsadás az egészségügyi ellátással kapcsolatban, valamint a szociális ellátások és jogszabályokkal kapcsolatban, • összehangolja a szakemberek munkáját, ezen túl az egészségügyi, szociális tevékenységeket, • együttműködés mindazokkal, akik kapcsolatba kerülnek bevándorlókkal vagy az őket ellátó szolgáltatókkal, • részvétel pályázatokban, • célzott betegségmegelőzés (HIV, AIDS), • szemináriumok, workshopok szervezése. Sokféle beavatkozási program segíti a hatékony társadalmi integrációt a világ különböző pontján. Ezek folyamatos fejlesztése, modellek alkalmazása és gyakorlati javaslatok hozzájárulnak ahhoz, hogy az Európai Unió minden tagjának lehetősége nyíljon céltudatos tervezéssel a migráció okozta gyors kihívásokra reagálni. VI. 3. Jó gyakorlatok: külföldi tanulmányutak tapasztalatai182 Az Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület és a HumanNet Alapítvány által megvalósított pályázat célja a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő tapasztalatok és az információ cseréje volt a pályázatban részt vevő tagországok között. A szakmai tapasztalatuk és motivációjuk alapján kiválasztott hazai szakemberek elsősorban az integrációs politika pénzügyi, intézményi és jogi hátterére fókuszáltak az együttműködő partnerek segítségével. A szervezett tanulmányutak célországai a projektben együttműködő partnerrégiók voltak; ennek megfelelően Manchester, Barcelona és Bologna adott helyet a külföldi tapasztalatcserére. 182 Gurály Edina, tanulmányút tapasztalatok összefoglalója
161
A tanulmányutak 2009. szeptember-október hónapokban valósultak meg. Ezekre a projekt megvalósítói pályáztatás révén választották ki azokat a szakembereket, akik a leghatékonyabban képesek a külföldön szerzett tapasztalatok helyi viszonyokra való adaptálására. A kiválasztás a pályázók által megküldött motivációs levél és szakmai önéletrajz alapján történt. Ennek segítségével a tanulmányutak programját a helyi szervezők úgy alakították ki, hogy a bevándorlók társadalmi integrációjának különböző színtereit ismerhessék meg a résztvevők. A célországokon belül olyan területre látogattak el az utazók, amelyekben kiemelkedően magas a bevándorlók száma, emiatt ezekben az országokban többéves múltra tekint vissza a „bevándorláskérdés”, a bevándorlók integrációjával kapcsolatos programok és tapasztalatok. A tanulmányút résztvevői az ott szerzett tapasztalatok alapján úti beszámolót készítettek. Fontos megjegyezni, hogy bár a magyarországi pályázat célcsoportja a harmadik országból legálisan, három hónapnál hosszabb ideje hazánkban tartózkodó bevándorlók csoportja, a tanulmányutak programjai között többször szerepeltek menekültekre irányuló szolgáltatások is, elsősorban a manchesteri program tartalmazott több, a projekt szempontjából nem releváns célcsoportot. Az itt szerzett tapasztalatok azonban gyakran átemelhetők, sok tekintetben eredményesen alkalmazhatók a saját célcsoport esetében is. Bár mindhárom célország – sőt, azokon belül az érintett tartományok, régiók – intézményrendszerei másképpen kezelik a bevándorlók integrációjának kérdését, más gyakorlat alapján működnek, a róluk való gondoskodás és társadalmi beilleszkedés elősegítése mindhárom országban hasonló elvek alapján valósul meg. Think globally, act locally! Ilyen az, amikor a jelszavak nem csupán szavak maradnak, hanem meg is valósulnak. Jelen összefoglalóban igyekeztünk az úti beszámolók alapján kiemelni azokat a projekteket, jó gyakorlatokat, amelyek segítségül szolgálhatnak a bevándorlók beilleszkedését segítő hazai programokban. Jó gyakorlatok North West England-ben
Manchester, Liverpool 2009. szeptember 22-25.
A fogadó szervezet a North-West of England és a szervezet munkatársai voltak. Ha migránsokról beszélünk, akkor ezen a területen elsősorban a lengyeleket, és a kínai bevándorlókat kell érteni. Ez utóbbiak tekinthetők a saját projektünk szempontjából célcsoportnak, de a lengyelekkel kapcsolatos programok jól alkalmazhatók a hazai határon túlról érkező bevándorlók esetében. Részben előadások, részben kötetlen beszélgetések során nyertek a résztvevők betekintést a brit egészségügyi és a kormányzati rendszer migránsokkal foglalkozó szerveivel, valamint részben az integrációt, részben az egészségmegőrzést célzó projektjeivel. „Piccadilly Walk-in Centre” Mivel az északnyugati régióban az emberek általános egészségi állapota rosszabb, mint a brit átlag, emellett a háziorvosi rendszer túlterhelt, egy áthidaló megoldást kerestek a kisebb betegségekkel orvoshoz fordulók ellátására. A Piccadilly Walk-in Centre-t 2 éve hozták létre, az állomástól kb. két percre helyezkedik el, és a könnyű megközelítés is nagyon fontos szerepet játszott a megépítésében, hisz a Manchesterbe esetlegesen betegen érkező vagy a későbbiek során beteggé váló emberek így könnyen megtalálják a helyet, és igénybe vehetik szükség esetén a szolgáltatásait. A betegek számára az ellátás ingyenes, biztosítás nélküli betegeket is fogadnak. Az informatikai rendszere azonban arra is lehetőséget nyújt, hogy a biztosítással rendelkező 162
betegek háziorvosai értesüljenek az ellátásról. A rendelés több okból is kedvelt. Nincs előjegyzés, a várakozási idő rövid, közel van a vasútállomáshoz és a munkahelyekhez. Nem angol anyanyelvű betegek esetében, ha a személyzet nem beszél az adott nyelven, telefonos tolmácsszolgáltatást vehetnek igénybe. A Walk-in Centre alapszintű, elsődleges ellátást nyújt teljesen ingyenesen, enyhébb betegségek és sérülések esetén. „Az egészségügy és a migráció kapcsolata” A munka céljából letelepedők gyakran rossz körülmények között dolgoznak, bizonytalan az állásuk, gyakran kizsákmányolják őket, rossz szociális körülmények között élnek. Általában azonban fiatal, egészséges emberekről van szó, akik ritkán igényelnek orvosi ellátást. Átmeneti tartózkodásuk miatt kevés felmérés készül az egészségügyi igényeikkel kapcsolatban, kiesnek az etnikai/kisebbségi csoportokat felmérő tanulmányokból is. A bevándorlók gyakran nehezen férnek hozzá az egészségügyi elltásásokhoz, egyrészt hiányos nyelvtudásuk, hiányos ismereteik miatt. Az egészségmegőrzést, és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a szükségleteikhez kell igazítani. Jóval több időt és energiát igényel a nem angol anyanyelvűek felvilágosítása. Milyen eszközökkel igyekeznek javítani a helyzeten: • széles körű felmérések végzése, • az adatok gyűjtése, értékelése annak érdekében, hogy jobban megértsék ezen csoportok igényeit, • kapcsolatok erősítése a bevándorló etnikumok szervezeteivel, az önkéntes szervezetekkel, • jobb tájékoztatás nyújtása az újonnan érkezőknek (anyanyelvre fordított szóróanyagokkal, anyanyelvű kapcsolattartó emberekkel) hogyan épül fel a nemzeti egészségügyi szolgálat, és hogy lehet a szolgáltatásait elérni, • minden intézményben legyen elérhető tolmács szolgáltatás, legalább telefonon keresztül, • az egészségügyi személyzet továbbképzésének része legyen az eltérő kultúrák megismerése, • stratégiák kidolgozása: hogyan lehet az egészségügyi rendszerbe vonzani, illetve ott megtartani a külföldi munkavállalókat. A liverpooli lengyel közösség integrációját segítő törekvések A projekt keretében elsősorban a lengyel kismamák felvilágosítását, a terhesség kapcsán elérhető egészségügyi szolgáltatások jobb megismerését tűzték ki célul. A projekt vezetője egy lengyel származású hölgy volt. Mivel anyanyelven tudott kommunikálni a kismamákkal, velük és családjaikkal könyebben tudta tartani a kapcsolatot. Az első feladat az érintettek megtalálása, és a csoportok megszervezése volt. Mivel a lengyel családok gyermekei is angol iskolákba járnak, valamint a gyermekközpontokba, és lengyel vasárnapi iskolákba, a gyermekeken keresztül vették fel a kapcsolatot a családokkal. A projekten belül felvilágosító előadásokat szerveztek, ahol megismertették a kismamákat az angol terhesgondozás lépcsőivel, a szülés kapcsán várható feltételekkel. Gyakori problémaként említették a kismamák, hogy a szülés kapcsán szülésznők látják el őket, míg Lengyelországban megszokták, hogy a szülés körüli teendőket orvosok látják el. A foglalkozások kapcsán fogadtatták el velük, hogy ez nem jelent alacsonyabb színvonalú ellátást. A foglalkozásokon kívül kirándulásokat szerveztek, közös szabadidős tevékenységeket angol családokkal, hogy az integrációt így is elősegítsék.
163
„SmokeFree NorthWest Polish Migrant Community Support Projekt” A projekt célja a lengyel bevándorlók körében a dohányzási szokások felmérése, és életmódtanácsok adása. Az utóbbi időben Lengyelországból érkező bevándorlók között magasabb a dohányzók aránya, mint a brit átlag, ez különösen a terhes nők és kisgyermekes nők esetében jelent komoly veszélyforrást. Mivel az újonnan letelepedők nyelvi nehézséggel küzdenek, a széles körű brit felvilágosító programok nem jutnak el hozzájuk, illetve nem hasznosíthatók. Ezért a projekt keretében a lengyel közösségekkel anyanyelvükön próbálták meg felvenni a kapcsolatot. Mivel a lengyel közösség meglehetősen vallásos, a kapcsolatfelvételre jó lehetőséget nyújtott az érintettek megkeresése a templomokban és a vasárnapi iskolákban. Részben szóban, anyanyelven, részben anyanyelvre lefordított szóróanyagokkal kívánták felhívni a figyelmet a dohányzás káros hatásaira. „Black Health Agency” Egyedülóálló szolgáltatásokat nyújt elsősorban a fekete afrikai, karibi, délkelet-ázsiai és a kelet-európai kisebbségek számára. 18 éve működik, bármilyen hártányos helyzetű csoport tagja fordulhat hozzájuk segítségért. Elsődleges célja, hogy a tanácsadások révén javítsa az emberek egészségi állapotát és közérzetét. Könnyen átlátható információs csomagokat készítenek a különböző kisebbségi csoportok igényeinek megfelelően. Támogatják az újonnan érkező családokat abban, hogy elérjék a legfontosabb közszolgáltatásokat, mint iskola, háziorvos, lakáskeresés. Igyekeznek megelőzni a kisebbségek elszigetelődését, meglátogatják a családokat, találkozókat szerveznek az ott élő, azonos országból származó emberekkel, és másokkal, akik a szűkebb környezetükben élnek, felmérik az újonnan érkezők igényeit és tájékoztatják a társszervezeteket. Szervezett szolgáltatásaik: • African AIDS Helpline: ingyenes és bizalmas telefonos szolgáltatás, az AIDS-el, szexuális betegségekkel kapcsolatos felvilágosítás, illetve HIV teszt végzése elsősorban afrikaiak számára. A kapcsolattartók is afrikai származásúak. • National African HIV Prevention Programme (NAHIP): személyes segítségnyújtás HIVvel diagnosztizált afrikaiak számára, felvilágosítás, továbbképzés, anyagi, ügyvédi segítség, kórházi és otthoni látogatás. • Jeena Health Project: elsősorban a dél-ázsiai nők egészségi állapotának javításával, felvilágosításával foglalkozik, melynek részei az egészséges táplálkozás, a szexuális egészség, vagy a fogamzásgátlás. • Manchester Drugs and Race Unit: drog- és alkoholfogyasztással kapcsolatos programokat szerveznek a kisebbségi csoportoknak, igyekeznek elérni, hogy hasonló eséllyel vehessenek részt leszoktató programokban, illetve elsősorban a megelőzést célzó felvilágosító kampányokat szerveznek. • Routes: beilleszkedést segítő, felvilágosító programok családok számára. • Sahara: menedékkérők és menekültek segítése, felvilágosítás, illetve kapcsolatfelvétel segítése pszichológusokkal. • Sickle Cell and Thalassaemia Outreach Project: célja, hogy a dél-ázsiai kisebbséget felvilágosítsa a köztük gyakori sarlósejtes vérszegénység betegségről. Szűrőprogramokat szerveznek. • Young Black Peerspectives: 11-25 év közötti menekült gyermekek segítése, egészségügyi felvilágosítás, önmegvalósítás segítése. • Manchester Race and Health Forum: célja a fekete kisebbség egészségi állapotának javítása, egyenlő hozzáférés elérése az egészségügyi, szociális szolgáltatásokhoz, fekete kisebbség alkalmazása az egészségügyi szférában, kapcsolattartás a helyi kormányzati szervekkel az esélyegyenlőség megteremtése érdekében. 164
Jó gyakorlatok Katalóniában: Barcelona (2009. szeptember 28-2009. október 01.) A tanulmányút során elsősorban minisztériumokba, illetve a bevándorlókkal foglalkozó magasabb szintű hivatalokba látogattak el a résztvevők, ezzel lehetőségük nyílt arra, hogy a bevándorlókkal kapcsolatosan egy átfogó, szisztematikus képet kapjanak. Sikerült megismerni a bevándorlókkal foglalkozó intézményeket, illetve az egyes intézmények összekapcsolódását a probléma kezelésében, összességében a bevándorlókkal foglalkozó „rendszert”. A Bevándorlási Hivatal munkáját segítő megegyezések, szervezetek A számunkra talán elképzelhetetlen mértékű imigráns tömeg integrációjában kardinális szerepet játszik az Országos Immigrációs Paktum (Pacto National para Imigratio, PNI), melyet minden politikai párt (kivéve a szélsőjobb), a szakszervezetek, vállalkozók/munkáltatók, továbbá a szociális szervezetek elfogadtak. A paktum hosszú távon, politikai rezsimektől és a változó társadalmi erőviszonyoktól függetlenül biztosítja a tervezett megvalósulást. A Paktum három részből áll: • A bevándorlás szabályozása (ami egy hivatalos eljárás), • munkalehetőség, • kulturális politika. A társadalmi beilleszkedés egyik legfontosabb szegmense, hogy a befogadó országba való kulturális beilleszkedés megtörténjen. Ez egy kétoldalú folyamat, a hozott szokásokat a befogadó társadalomnak pozitívumként kell értékelni, hozzáadott értéknek tekinteni. A spanyol, vagy szűkebben katalán kultúrát pedig fogadják el a bevándorlók. A hivatal munkáját segíti az ún. CII – Intézményközi Kapcsolatok Bizottsága. Ennek a bizottságnak feladata az érintett intézményrendszerrel, a célcsoporttal tartani a kapcsolatot, visszajelzések, vélemények, tapasztalatok, tendenciák, prognózisok begyűjtése, összegyűjtése, irányelvek megfogalmazása. Például az iskolarendszerben külön osztályt hoztak létre a bevándorlóknak, így könnyen jutnak információhoz. Arra is figyelnek, hogy egy idő után ezeket az osztályokat integrálják az iskola többi osztályába. A Bevándorlási Hivatal működtet egy úgynevezett „Civil Bevándorlási Kerekasztalt”(TCI), amelyben a bevándorlók képviselői, szakszervezet, munkáltatók, stb. vannak jelen. A Kerekasztal munkacsoportokat hoz létre, amelyek egy-egy téma köré csoportosulnak. A Kerekasztal állami támogatással működik. Társadalmi integrációt segítő, a Bevándorlási Hivatal által megvalósított projektek „Származási ország projekt” Arra a kérdésre keres választ, hogy a bevándorló hogyan tud beilleszkedni. Célcsoportja azok a Katalóniában élő emigráns emberek, akik a családjaikat akarják egyesíteni. A megvalósítás során Marokkóba utaztak ki a szakemberek, és megkeresték saját hazájukban az egyesíteni kívánt családokat, így a beérkezők már rendelkeznek alapvető ismeretekkel a befogadó országról.
165
„Kiskorú bevándorlók és családjaik” A barcelonai kiskorú bevándorlókkal önkormányzati szinten foglalkoznak. Problémák: • Sok a kiskorú bevándorló, • a kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények száma növekszik, emiatt bővül a velük foglalkozók száma is. A kiskorú bevándorlókkal kapcsolatban a legnagyobb feladat kideríteni, hogy honnan származnak, van-e családjuk, valamint valóban kiskorúak-e. A gyerekekkel való foglalkozást megnehezíti, hogy alapvetően bizalomhiányosak és félnek. A Bevándorlási Hivatal 2000 óta dolgozik együtt a rendőrséggel, azóta könnyebb az azonosítás, jobbak és helyesebbek az adatok. Létrehoztak egy adatbázist, azonosítási számot kapnak a gyerekek, amihez fotó kapcsolódik. A rendszer hibája, hogy csak Katalóniában működik így, ha elhagyja a területet, az újra problémát jelent. (Hogy miért nem egységes a rendszer egész Spanyolországban, az nyitott kérdés maradt.) a Munkaügyi minisztérium és a Foglalkoztatási Hivatal (SOC) által megvalósított, munkavállalást elősegítő projektek A spanyol közigazgatási rendszerben a közösségi végrehajtás alá tartozik a SOC, amely 1988-ban alakult meg. Felügyeleti szerve a Munkaügyi Hivatal, célja a minőségi foglalkoztatás megvalósítása a kohézió érdekében a vállalati versenyképesség növelésével. Az SOC-cal együttműködik az érdekegyeztetési tanács. Három helyi megegyezés van az oktatási, lakásügyi és bevándorlási, ezek közül az érdekegyeztetési tanács része a bevándorlási ügyekkel foglalkozó bizottság. „SILO rendszer” Harmadik országbeliek számára Spanyolországban kínál munkát. Főképp Kelet-Európa, Észak-Afrika és Dél-Amerika állampolgárai számára. A kibocsátó országokban tartottak fent irodákat, azon keresztül jöttek főleg az idénymunkások. Jelenleg a közvetítést Spanyolországból végzik. A rendszer segítségével az illegális munkavállalók száma jelentősen csökkenthető volt. Kihelyezett tanácsadás: a származási országban felveszik a kapcsolatot az érintettekkel, és felkészítik őket a gördülékeny megérkezésre és a hivatalos eljárásrendre. „Munkaerő-toborzás” Megyei szinten (négy tartomány) egy katalógusba van rendezve a hiányszakmák felsorolása. Ezt a SOC bevándorlási bizottsága állítja össze, az igazgatóság hagyja jóvá. Olyan hiányszakmák jelennek meg benne, ami egy évre garantálja a foglalkoztatást. Ha valaki munkavállalási engedélyt kap (ez egy évre szól), az meghatározza, hogy milyen területen és milyen szakmában dolgozhat. Ha át akar menni máshova az országon belül, azt kérvényezni kell. Bevándorló gyerekek integrációja, Oktatási Minisztérium A bevándorló gyerekekkel kapcsolatos intézkedéseket, törekvéseket, megfogalmazásokat az ún. Nyelvi Interkulturális Beilleszkedési Terv tartalmazza, rövidítése Plan LIC. Az oktatási rendszerben alkalmazott holisztikus szemléletre, bevándorló gyermekek által generált innovációk alkalmazására hívták fel a figyelmet.
166
Hármas célrendszer köré építették a tervüket: 1. Kompetenciafejlesztés: ezen belül is a főcél az analfabétizmus eltörlése. Továbbá a kompetenciafejlesztés horizontális alaptevékenységét négy ige jellemezi: megismerni, tenni, átélni, kooperálni. Minden ismeretanyaggal kapcsolatban szeretnék elérni, hogy a gyerekek megismerjék (megfelelő információkkal ellássák), kipróbálják (cselekedni tudjanak), ezek élményeket adjanak, mindez közösségben történjék. 2. Az információs rendszerüket folyamatosan alakítják. Céljuk a könnyebb befogadás, illetve a kommunikációs csatornák kétirányú működésére helyeznek nagy hangsúlyt. 3. Identitásfejlesztés. A bevándorló gyermekek személyiségfejlesztését takarja, a kön�nyebb, problémamentes beilleszkedés érdekében. Interkulturális Iskolákat hoztak létre, melyek alapértékei: • Egyenjogúság • Sokszínűség • Identitás Az iskolák és a pedagógusok nincsenek, illetve nem voltak felkészülve a migránsok kezelésére. Az Oktatási Minisztérium a problémára a módszertan fejlesztésében, és a gyermekek egyéni beilleszkedési tervének elkészítésében látja a megoldást. Ennek lépései: a félelmeket átalakítják megfogalmazott problémákká, és ezekre már megoldáskereső intézkedéseket tudnak foganatosítani. A Minisztérium munkájának módszerét a Projekt Ciklusú Menedzsment módszerhez lehet hasonlítani: a tervezni, cselekedni, figyelni, újragondolni négyes körforgását használják. Az egyik konkrét megoldást elérő lépésként egy szakemberekből álló tanácsadói hálózatot hoztak létre, melynek mozaikneve: LIC. Ennek a csapatnak feladata a tanárok, illetve a diákok részére egyéni tanácsadás nyújtása, mely a beilleszkedést, tanulmányi előmenetelt segíti. „Jó gyakorlatok” Emilia-Romagna tartományban: Reggio Emilia, Bologna, Velence (2009. október 11-14.) A bevándorlási politika egy érzékeny területnek, kényes témának számít Olaszországban. A bevándorlási politika és ezzel együtt az ehhez kapcsolódó intézkedések megvalósítását nehezíti az, hogy a tartományi vezetés álláspontja nagyban eltér a kormány álláspontjától. Az álláspontok különbözőségét az adja, hogy helytelen az a megközelítés, hogy külön építenek iskolákat, intézményeket a bevándorlók számára, de az sem helyénvaló, hogy ugyanazt használják, mint az olaszok. Éppen ezért köztes megoldást kellett találni a bevándorlási politika tekintetében, melyet az alábbi három ponton határoztak meg: • A nyelv kérdése, nyelvi képzés, nyelvhasználat. • Kulturális mediátorok alkalmazása. • Diszkrimináció elleni harc. A tartományi Szociális és Egészségügyi Ügynökség jó gyakorlatai „Mediátorok a beilleszkedés elősegítésében” A bevándorlók és az intézmények közötti kapcsolat kialakítása, a nyelvi korlátok leküzdése érdekében kulturális mediátorokat alkalmaznak, akik együttműködnek a helyi és a kormányzati intézményekkel. A közösségekben szociális mediátorok segítik a beilleszkedést, akiknek a konfliktusok kezelésére is kiterjed a feladatuk. A mediátorok a bevándorlók kö167
zül kerülnek kiválasztásra. Több nyelven beszélnek, régebben élnek Olaszországban és továbbképzésen vesznek részt. Ők segítenek az országba érkező honfitársaiknak a könnyebb beilleszkedésben. A tartományban összesen 300-400 fő kulturális mediátort alkalmaznak, Olaszországban összesen 700 fő látja el ezt a feladatot. Ügyfélszámukat nehéz megbecsülni. „Egészségügyi ellátásokban való részvétel elősegítése” Az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat illetően megállapítható, hogy a bevándorlók kevésbé veszik igénybe ezeket, mint az olasz állampolgárok. Mivel az ügynökség munkatársai és a bevándorlással foglalkozó szakemberek úgy vélik, hogy a legegyszerűbben az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéből tudnak megfelelő adatokat, információkat gyűjteni a bevándorlókról, ezért nemzeti szinten létrehoztak egy projektet, melynek célja a bevándorlók egészségügyi ellátásának javítása volt az előzőeken túlmenően. A projekt megvalósítására csoportot hoztak létre, amelyben hat megye vett részt. A KSH, a Nemzeti Biztosítási Intézettel és az Olasz Járványügyi Hivatallal egy módszertant dolgozott ki, hogy analizálhassák a bevándorlók egészségügyi állapotát. Ez lehetővé teszi, hogy felmérjék az igényeket a bevándorlók egészségügyi állapotát illetően. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy eltér-e a bevándorlók egészségügyi állapota az olaszokétól, és hogy az intézmények hogyan tudnak megfelelni a külföldiek felől érkező igényeknek. Kialakítottak egy informatikai rendszert, mely a bevándorlók állampolgárságára vonatkozó információkat mutatja meg. Ez egy olyan adatbázis, amelyhez minden megye hozzáfér. A cél egyszerű eszközök módszertanának létrehozása volt. A csoportok feladata volt továbbá, hogy vizsgálják a fertőzésveszélyt is. Megállapították, hogy nagyon sok köztük a tbc-s beteg. Ami számunkra idegen és furcsa hozzáállás volt, hogy Olaszországban nincsen erre védőoltás. Úgy gondolják, hogy a tbc-t csak a rossz életkörülmények között élők kaphatják el, ezért nem tartják fontosnak az oltást. A szakemberek jövőképe igen pozitív a bevándorlókkal kapcsolatosan, melyet a javuló tendenciákra alapoznak: egészséges külföldiek érkeznek hazájukba, vagy ha nem is azok, de egy minden igényt és szükségletet kielégítő ellátórendszerrel azokká válhatnak. Ennek egyik előfeltétele azonban annak a rendszernek a hatékonysága, mely lehetővé teszi a megfelelő információáramlást és adatforgalmat. Interkulturális Központ működtetése Az interkulturális központ egy önkormányzati intézmény, melynek feladata a kultúrák közötti párbeszéd erősítése, valamint a bevándorlók beilleszkedésének elősegítése közösségi programok szervezésével, a kulturális és nyelvi nehézségek leküzdése tanfolyamok szervezésével, egészségügyi és szociális szolgáltatások nyújtása, valamint pszichológiai és pedagógiai képzés. Ezen túlmenően egy bentlakásos intézményként működik, melyben a magyarországi tanoda-programhoz hasonlóan nyújtanak segítséget a diákoknak az iskolai előrehaladásban, valamint zeneiskolaként működve az identitástudat erősítése a céljuk a zenén és táncon keresztül. Hangsúlyt fektetnek továbbá az informatikai és a nyelvi képzésre is. A szolgáltatások nyújtásába, valamint a bevándorlókkal kapcsolatos tevékenységekbe minden területen bevonják a civil szervezeteket, és arra ösztönzik őket, hogy hozzanak létre ők is programokat a társadalom minden rétege számára. Segítségnyújtásuk elsősorban a képviseletben nyilvánul meg.
168
A bevándorló külföldiek egészségügyi ellátásának módszerei Reggio Emilia-ban egy, a bevándorlók számára létrehozott kórházi komplexumot látogattak meg a résztvevők. A kórház által nyújtott szolgáltatásaik igen széles körűek, a hagyományos közellátáson túlmenően különböző szakrendelésekkel várják az arra rászorulókat. Ezen túlmenően prevenciós és egészségfejlesztési szolgáltatásaik is vannak. A bevándorlók körében problémát okoznak a nyelvi nehézségek, a kulturális különbségek, főleg a vallási és nemzetiségi különbözőségek miatt. Ez elsősorban a bevándorlók egészségügyi szokásaiban és állapotában megjelenő különbségeket jelenti. Ennek áthidalására kulturális mediátorokat alkalmaznak, akik minden szempontból közvetítőként vannak jelen az orvos és páciens között. Feladataik: a megértés javítása, az egészségügyi szolgáltatások lehetőségeinek megismertetése, a személyzet felkészítése a betegek sokszínűségére, a szervezet felkészítése a feladatokra. A fejletlenebb országokból érkezők magukkal hozzák betegségeiket, melyek a rossz életkörülményekből, az alacsony színvonalú egészségügyi ellátásból és az elégtelen epidemiológiai gyakorlatból fakadnak. Ennek ellenére alacsonyabb fokban veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, melynek több okát is felsorolták. Ezek: • hiányos az ismeretük az egészségügyi ellátásokról; • nyelvi akadályok; • kulturális különbségek; • nem mindig kötődnek, alkalmazkodnak az igényekhez. Ennek kiküszöbölésére az alábbi megoldási javaslatokkal léptek fel: • Megpróbáltak reagálni a bevándorlók szükségleteire, külön figyelmet fordítottak az illegális bevándorlás területére. Létrehoztak egy migránsokkal foglalkozó szolgáltató központot, kulturális mediátorokat alkalmaznak a könnyebb megértés érdekében, együttműködnek a világ önkénteseivel, valamint feltérképezték a szolgáltatásokat és a fertőző betegségeket, köztük a tbc-t. • Egyenlőséget kell teremteni az egészségügyi szolgáltatások elérése terén. Ahhoz, hogy elérjék a bevándorlók egészségügyi integrációját, csökkenteni kellett a nyelvi nehézségeket, akadályokat. Továbbá a hatékonyabb információáramlást szem előtt tartva, meg kell ismertetni őket az egészségügyi ellátásokkal, fel kell készíteni a velük foglalkozó szakembereket, valamint a szolgáltatásokat az igényeikhez szabva át kell alakítani. A bevándorlók egészségügyi szükségleteinek vizsgálata alapján meghatározták, hogy a szolgáltatások mennyiségét kell növelni, a terhességre és az újszülött korosztályra kell hangsúlyt fektetni, valamint az alacsonyabb szintű szolgáltatásokat kell előtérbe helyezni. A bevándorlók esetében a legtöbben a fertőző betegségek és a munkahelyi balesetek esetén keresik fel az egészségügyi ellátó intézményeket. A terhes nők számára felkészítő tanfolyamokat tartanak, mely két részből áll: az egyik egy szülés előkészítő tanfolyam, a másik pedig egy gyermekgondozási tanfolyam. Érdekessége, hogy külön tanfolyamot szerveznek a kínaiaknak és külön az arab országokból érkezők számára. Ezeken a tanácsadásokon jelen van a védőnő, a mediátor, valamint a szülész szakember. A tanácsadások célja kettős: egyrészt a szüléssel és a gyermekneveléssel kapcsolatos információkkal látja el a kismamát, másrészt egy alapszókincset nyújt az igénybevevők számára a szülés utáni orvosi szakszavak terén. Szervezetten foglalkoznak a bevándorlók pszichés problémáival, drogfüggőségükkel, a szabad elérhetőség, nyitottság jegyében. Egy lelkes csapat foglalkozik olyan mélységben ezzel a kérdéssel, ami példaértékű. A rendelések egy része a lakóhelyhez közel, illetve az intézményeken belül zajlik. 169
A WHO Velencei képviseletének szerepe a bevándorlók egészségi állapotának kezelésében Az iroda elsősorban szociális és gazdasági kérdésekkel foglalkozik, mely kapcsolatban áll az egészségügyi helyzettel is. Azt tartják, hogy ha az egészségügyi helyzet romlik, akkor az kihatással lesz a szociális és gazdasági helyzetre is. Éppen ezért ezt a három területet komplexen kell kezelni. A feladatuk egyrészt a tudományos kutatás, másrészt pedig ezen kutatási eredmények gyakorlatba való átültetése. Azt a szemléletet képviselik, hogy az egészségügyi rendszer ne csak az egészséggel foglalkozzon, hanem innovatív módon tárja fel a betegség mögött húzódó egyéb okokat is, érintve a szociális és gazdasági helyzetet. Rájöttek, hogy először az életkörülményeiket kell javítani a betegeknek, és akkor nagyobb lesz az esély arra, hogy megelőzzék a betegséget. Ahhoz, hogy az életkörülményeik javuljanak, munkához kell juttatniuk őket, ehhez pedig megfelelő szakképzettséget kell szerezniük – alacsony iskolai végzettségű betegekről van szó –, illetve lakhatásukat kell megoldani.
170
Jáczku Tamás:
VII. A bevándorlók munkaerő-piaci integrációjá nak lehetséges irányai, jó példák és jó gyakor latok bemutatása A korábbi fejezetekben tárgyalásra került, hogy a Foglalkoztatási törvény és végrehajtási rendeletei nem tárgyalják külön a bevándorlók, speciális helyzetére tekintettel lévő támogatási lehetőségeket, ettől függetlenül az utóbbi években (igaz, hogy a bevándorlókon belül csak kifejezetten a menekült státuszúak tekintetében) hasznos és jó példával szolgáló projektek indultak, a munkaerő-piaci integrációjuk elősegítésére az adott jogszabályi lehetőségeken belül. Pilot programok Az úgynevezett pilot programok elsősorban a romák munkaerő-piaci helyzetének, esélyeik növelésére kerültek kidolgozásra. A lényege, hogy a célcsoportból a program feltételrendszerének megfelelő személyek kiválasztásra kerülnek (közvetlen célcsoport). Speciális képzést kapnak és támogatott foglalkoztatási lehetőséget (önkormányzatoknál, kisebbségi önkormányzatnál, közhasznú szervezeteknél). A foglalkoztatásuk pedig arra irányul, hogy feltérképezzék a környezetükben élő a célcsoport tagjai közé tartozó személyek (közvetett célcsoport) helyzetét, elhelyezkedést akadályozó körülményeiket, a térség munkaerőpiacát, munkalehetőségeket. Ezt követően pedig segítsék az elhelyezkedést tanácsaikkal, mentorálással. Mivel, mint már említettük, a menekült státuszú bevándorlók is regisztráltathatják magukat munkanélküliként és hozzáférnek mindahhoz a támogatási lehetőséghez, mint a magyar állampolgárságú munkanélküliek is, semmiféle jogi akadálya nincs annak, hogy munkaerő-piaci programok kerüljenek kidolgozásra a részükre. A Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ 2004-ben kidolgozott egy ilyen programtervet az alábbiak szerint: A program célja: A Hajdú-Bihar megye területén élő menekült, menedékes illetve bevándorlási, letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi személyek munkába helyezésének elősegítése. A program célcsoportja: Közvetlen célcsoport: A program indításakor munkanélküliként nyilvántartott a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló többször módosított 1991. évi IV. tv 7. § (2) bek. hatálya alá tartozó a külön jogszabály szerint menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá bevándorlási és letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi személyek, akik alkalmasak, és kiválasztásra kerülnek a „migráns foglalkoztatás-szervezői” munkakör betöltésére. Közvetett célcsoport: A programot megvalósító települési önkormányzatok illetékességi területén élő, elhelyezkedési gondokkal küzdő, aktív korú a külön jogszabály szerint menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi személyek (a továbbiakban migránsok). A megvalósítás helye: Hajdú-Bihar megye települései.
171
A program tartalma: Az önkormányzat a településen élő migráns lakosság foglalkoztatásának elősegítése érdekében, a munkaügyi központ általános szolgáltatási és támogatási lehetőségein túlmenően, valamint az önkormányzat ez irányú, jogszabályokban foglalt, kötelező feladatait meghaladó tevékenységeket lát el. Ennek eredményeként a célcsoport foglalkoztatási esélyei javulnak. A program keretében az önkormányzat felméri, és jobban megismeri a közvetett célcsoport elhelyezkedését nehezítő, akadályozó problémák körét. Ezen ismeretek alapján meghatározhatók azok az alternatív cselekvési megoldások, amelyek a helyi sajátosságokra alapozottan hozzájárulnak a program céljának eléréséhez. Az önkormányzat migráns foglalkoztatás-szervezői munkakört alakít ki, aminek célja a többletfeladatok ellátása. Főbb többletfeladatok: • alkalmi munkalehetőségek feltárása, • látens munkahelyek feltérképezése, • foglalkoztatási diszkrimináció csökkentése, • széles körű információnyújtás a feketemunka csökkentése érdekében, • a migránsok élethelyzetéhez igazodó hiteles információk nyújtása, azok körének bővítése (pozitív példák bemutatása), • a célcsoport motiválása (képzés, munkavállalás, stb.) A program megvalósításának támogatási elemei (programelemek): 1. Támogatás a munkaerő-piaci program részben történő megvalósításához. (6/1996 (VII. 16.) MüM. rendelet 26/G .§) 2. Képzések elősegítése (Flt. 14.§) 3. Foglalkoztatásbővítést szolgáló támogatás (Flt. 16. §) 4. Foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása (Flt. 18/B. §) A programelemek kapcsolódása: • Az önkormányzat a 2. sz. melléklet szerinti szándéknyilatkozatot kitölti és eljuttatja a munkaügyi központnak, amely határozattal dönt a program részbeni megvalósításának támogatásáról. Ezt követően az önkormányzat előzetesen kiválasztja a közvetlen célcsoportnál részletesen körülírt, a migráns foglalkoztatás-szervezői munkakör betöltésére alkalmas magyarul jól beszélő személyt. • Az önkormányzatok által előzetesen kiválasztásra került, a munkakör betöltésére alkalmas személyek feladatvégzésre irányuló ismereteinek bővítése képzések elősegítése támogatással. • A képzés eredményes befejezését követően a migráns foglalkoztatás-szervezők foglakoztatásának biztosítása, foglalkoztatásbővítését szolgáló (bér)támogatással és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalásával. A program megvalósításában közreműködők: • települési önkormányzatok, • képző intézmények. A program megvalósításának időtartama: 2004. április 15. – 2005. november 30.
172
Az egyes programelemek elvárt eredménye, annak értékelésének, mérésének módja: 1. Bővül a képzésbe vont migráns foglalkoztatás-szervezőknek a feladat ellátásához szükséges ismereti szintje, ezáltal biztosított, hogy a közvetett célcsoport munkába helyezéséhez, annak elősegítéséhez szakmailag képzett személyek állnak rendelkezésre. Mérése: a képzés eredményes befejezése. 2. A támogatással érintett személyek foglalkoztatásával a többletfeladatok ellátásra kerülnek, a közvetett célcsoport foglalkoztatási esélyei javulnak. Mérése: a program indulásakor helyzetelemzés, háromhavonta változáselemzés, a program zárásakor összegző értékelés. A célok megvalósulása értékelésének gyakorisága: 1. A képzés befejezését követő 15 napon belül. 2. Háromhavonta, a változáselemzés beérkezését követően. 3. Záró értékelés. A programban, valamint az egyes programelemekben való részvétel feltételei, az azokhoz szükséges dokumentumok: 1. programelem: Feltétel: Hajdú-Bihar megye területén elhelyezkedő település önkormányzata, amely részt vesz a program részbeni megvalósításában. Dokumentumok: szándéknyilatkozat a program részbeni megvalósítására. 2. programelem: Feltétel: Menekült vagy menedékes státusz vagy bevándorlási, letelepedési engedély, munkanélküli státusz (Flt.58.§ (5)bek. D.)pont Dokumentumok: A BÁH által kiállított külön jogszabály szerinti okirat (igazolvány), a munkaügyi központ illetékes kirendeltségének igazolása a munkanélküliként történt regisztrációról. 3. programelem: Feltétel: A kérelmező a programban részt vevő önkormányzat lehet, aki a migráns foglalkoztatás-szervezőt alkalmazza. Dokumentumok: részvételi szándéknyilatkozat, munkaszerződés, valamint a jogszabályban és a vonatkozó eljárási rendben előírt dokumentumok. 4. programelem: Feltétel: A kérelmező a programban részt vevő önkormányzat lehet, aki a migráns foglalkoztatás-szervezőt alkalmazza. Dokumentumok: részvételi szándéknyilatkozat, munkaszerződés, valamint a jogszabályban és a vonatkozó eljárási rendben előírt dokumentumok. A program során tehát kiválasztásra kerülnek olyan bevándorlók, akik magyarul jól beszélnek. Képzésben vesznek részt, amelynek során álláskeresési, tréneri ismereteket szereznek. Ezt követően, munkabérüknek és járulékaiknak 100%-os támogatásával elhelyezkednek önkormányzatoknál foglalkoztatás-szervezői munkakörben. A program azért jó, mert egyrészt a foglalkoztatás-szervezők szakmát és munkatapasztalatot szereznek. Az általuk mentorált bevándorlóknak sokkal könnyebb egy élethelyzetüket jól ismerő, akár nyelvi, kulturális szempontból azonos térségből érkező személlyel az 173
együttműködés, nagyobb a bizalmi tőke, nagyobb az együttérzés, a nehézségek megértése. Segítenek álláslehetőségeket felkutatni, önéletrajzot írni, elkísérhetik a munkahelyre, a felvételire, de tanácsaikkal segíthetik a munkahelyi környezetbe történő beilleszkedést. A fenti program végül finanszírozási lehetőségek hiányában nem valósult meg, de ettől függetlenül kétségtelenül nagy lehetőségeket tartalmazott volna. Minden esetre a lehetőség adott, a jogszabályi feltételek ma is lehetőséget teremtenek ilyen program kidolgozására, amennyiben az önkormányzatoknak igénye van rá és az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ részére a Munkaerő-piaci Alap biztosítja a szükséges pénzügyi fedezetet. Bevándorlók integrációja önkéntes foglalkoztatáson keresztül A 2005 június és 2006 szeptembere között lezajlott INVOLVE-project hat ország (Ausztria, Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Nagy-Britannia és Magyarország) együttműködésén alapult, koordinátor a brüsszeli székhelyű CEV (the European Volounteer Centre), a projectet az Európai Unió az INTI-n keresztül finanszírozta. A project célja az volt, hogy feltárja az Unión kívülről érkező bevándorlók önkéntes foglalkoztatáson keresztüli integrációjának lehetőségeit. A részt vevő országokból érkezett szakértők nemzetközi szemináriumokon mutatták be eddigi eredményeiket, és vitatták meg a felmerülő nehézségeket. Fontos volt, hogy a jól működő gyakorlatokat átvehessék egymástól a résztvevők, illetve a rendelkezésre álló tapasztalatokkal segítsék egymást a témában érintettek. A szemináriumokon a civil szféra, a gazdaság és a politikai döntéshozás képviselői együtt vettek részt az önkéntesként dolgozó menekültekkel, így a nemzetközi együttműködésen túl a társadalom különböző szféráinak együttműködése is megvalósul. A nemzetközi szemináriumokon kívül minden országban kutatás készül, mely feltárja a bevándorlók önkéntes foglalkoztatásának jogi és gazdasági feltételeit, valamint a bevándorlók önkéntességének aktuális helyzetét. Ezekből az országjelentésekből, valamint a szemináriumok eredményeiből a témával foglalkozók hasznos információkat kaphatnak a bevándorlók önkéntes foglalkoztatásának európai helyzetéről. A projektbe bekapcsolódott a Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ is. Ez lehetővé vált a jogszabályi környezet változásából eredően, ugyanis kihirdetésre került a Közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény, amely megengedte, hogy költségvetési szerv rendezett jogi körülmények között önkénteseket foglalkoztasson. Másrészt a munkaügyi központban is igény jelentkezett menekült önkéntesek foglalkoztatására, ugyanis Debrecenben működik az ország legnagyobb menekülteket befogadó állomása. Azaz megjelent az illetékességi területén egy új, foglalkoztatáspolitikai szempontból hátrányos helyzetű célcsoport, amely talán nehezebb helyzetben van, mint a többi (pályakezdők, fogyatékkal élő, romák, 45 éven felüliek), hiszen amellett, hogy nyelvi és alapvető társadalmi ismeretekkel sem rendelkeznek, gyakran szembe kell nézniük bőrszínük, eltérő kulturális szokásaik alapján kialakult burkolt vagy nyílt előítéletekkel. A menekült státuszt elnyerő kérelmező munkajogi státusza azonos a magyar állampolgáréval, azaz engedély nélkül foglalkoztatható, így lehetőség van álláskeresőként regisztrálni. Mivel az előbb említett hátrányos helyzetük miatt a célcsoport önálló elhelyezkedési esélyei csak igen korlátozottak, egyre többen élnek a lehetőséggel, hogy a munkaügyi központ segítségét kérjék és regisztrálják magukat. A munkaügyi központ debreceni kirendeltségén már korábban kijelölésre került egy angol nyelven jól beszélő ellátási ügyintéző, akinek az volt a feladata, hogy a célcsoport speciális helyzetére szabott ellátásban, szolgáltatásban részesítse az érintetteket, de ez önmagában kevésnek bizonyult, mivel a célcsoportról nem rendelkezett számottevő ismerettel, illetve a menekültek sem ismerték, értették a munkaügyi központ tevékenységét, eljárásának sajátosságait. 174
Az önkéntes foglalkoztatásban volt meg az a lehetőség, amely leginkább elősegíti az ügyintézőket és a menekülteket egymás kölcsönös megismerésében. A kiválasztásban a munkaügyi központ segítségére volt a Menedék Migránsokat Segítő Egyesületnek a befogadóállomáson dolgozó szociális munkása, aki jól ismerte a célcsoportot, és ki tudta választani a leginkább alkalmas jelentkezőket. Segített nekik megírni egy angol típusú szakmai önéletrajzot, amelyet előzetesen eljuttatott a foglalkoztatóhoz, aki a végzettségük, képzettségük alapján kiválasztotta a jelölteket. Az önkéntesek természetesen nem végezhetnek hatósági, ügyintézői, ügykezelői munkát, csak kisegítő jellegű tevékenységeket, de nagy segítséget jelentett az olyan tevékenység is, mint a már említett menekült ügyfelek útbaigazítása a hivatalon belül, borítékolás, anyagmozgatás stb. Az önkéntesekkel megkötésre került a jogszabály által előírt önkéntes foglalkoztatásra irányuló szerződést, adat- és titokvédelmi nyilatkozatot tettek, illetve munka- és tűzvédelmi képzésbe részesültek. Szállást, élelmezést a befogadóállomás, a munkába járáshoz szükséges helyi buszbérletet a munkaügyi központ biztosította. A tevékenység, mint neve is mutatja önkéntes, azaz külön munkarendet nem lehet előírni, viszont minden héten előzetesen egyeztették a fogadó szervezeti egységek vezetőivel, hogy mikor fognak jönni, illetve milyen feladatok elvégzéséhez kérik a segítséget. Az elvégzett feladatokról külön nyilvántartást vezettek. Azon túl, hogy a tevékenységükkel a munkaügyi központ munkatársai részéről értékes munkaidők szabadulnak fel, amelyeket ügyfeleinkre fordíthatnak, elősegítve a munkaügyi központ szolgáltató tevékenységének fejlesztését a foglalkoztatással a következő eredményeket érték el. Lehetőséget teremtettek a menekülteket befogadó állomáson élőknek a társadalmi beilleszkedésre, a hatékony szocializációra, a helyes önértékelés és társadalmi hasznosság kialakítására. Csökkent a táborban való bezártság miatt fennálló mentálhigiénés leépülés veszélye. Munkagyakorlatot szereztek, amely javította elhelyezkedési esélyeiket és munkaerő-piaci helyzetüket. Fejlődött a nyelvismeretük (magyar), kiépült a kapcsolatrendszerük magyar kollégáikon és ügyfeleinken keresztül. Megismerték a magyar közigazgatás rendszerét, megértették működési mechanizmusainak sajátosságait. Megszerzett ismereteiket tovább tudták adni a befogadóállomáson élő sorstársaiknak. Eleinte még kissé idegenkedtek a munkaügyi központ munkatársai az önkéntesektől, később már széles körben elterjedt, pozitív visszhangja volt a projektnek, sőt újabb önkéntesek bevonására mutatkozott igény. Az önkéntesek magyar nyelvtudása többet fejlődött ebben az időszakban, mint a korábbi (befogadóállomáson szervezett) nyelvtanfolyamon. Egyik önkéntesüknek később sikerült elhelyezkedni egy munkáltatónál, elmondása szerint pozitív benyomást váltott ki, hogy dolgozott közigazgatási szervnél. A projekt iránt európai uniós szinten is érdeklődés mutatkozott, mivel nem ismert, hogy bármely tagállamban közigazgatási szervnél foglalkoztatnának menekülteket önkéntesként. Integráció a helyi munkaerő-piaci szereplők együttműködésével A 2005-ben indított „ESÉLY” Fejlesztési Partnerség (EQUAL) keretében megvalósuló projekt a menedékkérők számára nyújt képzési modulok segítségével, egyidejűleg és összehangoltan munkaerő-piaci orientációt és készségfelmérést, kulturális orientációt, pszicho-szociális segítséget és nyelvi képzést. A partnerség két civil szervezet, két megyei munkaügyi központ és egy piacorientált vállalkozás együttműködésén alapult.
175
Az együttműködés közvetlen célja: • A menedékkérők munkaerő-piaci orientációjával kapcsolatos szakmai módszertan kidolgozása • Az integrált szakmai szolgáltatások egyidejű alkalmazásának kipróbálása A program közvetett céljai között szerepel: • A szakpolitikai környezet megváltoztatása. A meglévő munkaügyi szolgáltatók tevékenységének egy új, eddig még nem támogatott célcsoportra való kiterjesztésével. A menekültügyi intézményrendszer szolgáltatásainak foglalkoztatáspolitikai eszközökkel való bővítésével. Valamint a jelenleg hatályos – munkavállalásra vonatkozó – törvényi szabályozás felülvizsgálásával. • A társadalmi előítéletek csökkentése • Melyek végső célként a menedékkérők és menekültek társadalmi integrációját segítik elő. A projekt során kidolgozott és kipróbált szolgáltatáscsomag két szempontból is egyedülálló: • egyrészt a célcsoport számára hasonló programokon ez idáig nem nyílt részvételi lehetőség, • másrészt a fejlesztési partnerségben részt vevő szervezetek mostanáig nem működtek együtt ilyen szervezett formában. A projekt az előzetesen kiválasztott jelölteknél, nyelvi képzésből és munkaerő-piaci orientációs képzésből állt. A kiválasztás során alkalmazott kérdőívek a résztvevők megismerését segítették. Az önértékelő kérdőívek közül egy munka-motivációs, valamint egy személyes tulajdonságokat vizsgáló kérdőív került kiválasztásra. A munka-motivációs kérdőív, melyet a munkaügyi szervezetek több éve használnak a pályaválasztási, illetve pályamódosítási döntések előkészítésére, hét kategóriában vizsgál. A kategóriákban elért eredmények alapján feltérképezhetőek azon motívumok, melyek az egyént a munkavégzésében befolyásolják. Az előzetes elképzelések szerint, maga az önértékelés, mint módszer alkalmazása előkészítik későbbiekben a csoporttal végzett munkát. Ugyanis az egyhetes tréning blokk célja, hogy a résztevők megismerjék azokat a munkaerő-piaci, álláskeresési ismereteket, technikákat, melyek segítségével mind hazánkban, mind Európa más országaiban képesek lesznek saját maguk, képességeik, tapasztalataik bemutatására, az önérvényesítő álláskeresésre. A hatékony álláskereséshez azonban a keresés technikájának begyakoroltatása mellett reális tervek, célok kitűzése szükséges. Olyan munkakörök, foglalkozások elérése kell hogy megfogalmazódjon, melyek összhangban vannak az álláskeresők képességeivel, az eddig tanultakkal, a szakmai gyakorlati tapasztalatokkal, a személyiséggel és a képességekkel. A személyes tulajdonságok kérdőív, a munka-motivációs kérdőívet egészítette ki, lehetőséget adva a személy tulajdonságainak elemzésére is. Bár a kérdőívek nem képességet vizsgáltak és egyszerű feleletválasztással megválaszolhatók voltak, a jelentkezők sok esetben bonyolultnak tartották. Valószínűleg ennek hátterében a csoporttagok eltérő angolnyelv-ismerete állt. A magyar csoportoknál kb. 10-15 percet igénylő motivációs teszt kitöltése közel 1 órát vett igénybe. A megfelelő személyes tulajdonságok kiválasztása már gyorsabban ment. Ezzel a feladattal később, az önéletrajzírás előkészítésekor a tréning során is találkoztak a részvevők.
176
A nyelvi képzésnél rendelkezésre álló 170 óra csak a túlélést irányozhatta meg. Az általános témakörök, amikkel foglalkozni lehet ilyen alacsony óraszám mellett, bármely nyelv elsajátítása esetén hasonló képet mutatnak. A témakörök többek között az alábbiak voltak: • • • • • • • • • • • • •
az ismerkedés, a saját azonosításunk, a közvetlen vagy tágabb értelemben vett hozzátartozóink bemutatása, az életkor, a foglalkozás, a születési hely és a születési idő, a lakhely, az érdeklődési körök, a készségek és képességek, a napirend, a hetirend és a szokásrend, a betegség, a bevásárlás, a hétvégi program, a városi tájékozódás, a hely- és irányhatározók, az időhatározók a közlekedési eszközök, az ételek és az ünnepek.
A célcsoport sajátosságait ismerő szakemberekkel – szociális munkással, pszichiáterrel – való konzultáció, valamint a későbbi képzések (kulturális és munkaerő-piaci) szókincs igényét figyelembe véve a témakörök tartalma jelentős változásokon ment keresztül. • A célcsoport esetleges traumatizáltsága következtében voltak témakörök, amiket nem lehetett erőltetni. Ilyen például a család, a hozzátartozók bemutatása. • Az egyes témakörök tartalma, szókincsanyaga érdeklődési körüknek megfelelően alakult. Például a foglalkozás témakör alkalmat teremtett az általuk fontosnak ítélt foglalkozás nevek elsajátítására, ami jellemzően a saját elképzelt céljaikkal esett egybe. A jövőkép formálódása, vagyis, hogy el tudta magát helyezni valamilyen foglalkozást gyakorolva, a munkaerő-piaci képzés szókincsét is előkészítette. • Az érdeklődési körök, hobbik témakör elsajátítása esetén is elsősorban a saját érdeklődési körük szerint haladtunk. A célcsoport anyagi megfosztottsága miatt a pénzigényes sportokat háttérbe szorítottuk. • A vásárlás témakör újabb alkalmat teremtett a tábori izolációból való kitörésre, a valódi élet mindennapjaira való ráhangolódásra (a téma feldolgozása egy aktuális reklámújság termékkatalógusa, valamint valódi vásárlásélmény keretében történt). • Hangsúly került az emberi test részeivel és a betegségek tüneteivel való foglalkozásra. Erre a csoport sajátos igényei miatt volt szükség: a többség nehezen alkalmazkodott a korábban megszokottól eltérő klímához és étkezési kultúrához. • A napirend, a hetirend és a szokásrend, valamint az ételek és ünnepek témakörök a kulturális orientáció képzés szókincsét készítették elő. A munkaerő-piaci orientáció két részből tevődött össze: egy tartalmát illetően „szárazabb”, jogi és kulturális ismereteket tartalmazó egyhetes modulból, és egy játékos, felhőtlenebb tanulási formát kínáló tréningből, melyen elsajátították a résztvevők többek között az önéletrajzírás, a bemutatkozó-kártya formai és tartalmi követelményeit, valamint az állásinterjúk során kívánatos megjelenés és viselkedés szabályait. A kulturális orientáció két hangsúlyos eleme az ország- és munkajog ismeret, mely a célcsoport speciális hátrányára válaszul, kulturális és munkaerő-piaci ismeretek elsajátításával növeli a későbbi munkavállalási esélyeket, illetve munkaviszony létesítése esetén segíti a magyar jogszabályokban való eligazodást. 177
Tartalma a következőkből állt: Magyarország földrajza, történelme és politikai berendezkedése: • Magyarország földrajza (folyók, országhatárok, szomszédos államok, legnagyobb városaink, Balaton) kapcsán az ország népessége, etnikai összetétele, valamint a határon túli magyarság. • Magyarország történelme (a legfontosabb időszakok: a királyság, a kommunista diktatúra, és a rendszerváltás) és a nemzeti szimbólumok. • Politikai berendezkedés (a köztársasági elnök és a miniszterelnök jogállása, a parlament és a politikai pártok). Munkajogi ismeretek: • Munkaszerződés jelentősége, munkáltatói kötelesség (munkaviszony létesítésének bejelentése a hivatalos szervek felé), munkaviszony típusai (a határozott és a határozatlan időtartamra létesített munkaviszony), munkavállalói kötelezettségek, szabadság/betegszabadság, a munkaviszony megszüntetésének lehetséges módozatai és annak következményei, a munka díjazása (a minimálbér és a közterhek). Társadalombiztosítási ismeretek: • Táppénz, öregségi nyugdíj Munkaügyi szervezetrendszer: • a munkaügyi szervek szolgáltatásai magánszemélyeknek Menekültügyi jogszabályok: • a különböző jogállásoknak megfelelő jogok és kötelezettségek A tanfolyam másik része a magyar munkanélkülieknél is alkalmazott álláskeresési technikák oktatása volt, amelynek célja, hogy a résztvevők bővítsék szakma ismeretüket, tudatosítsák a munkában hasznosítható erősségeiket, személyes tulajdonságaikat. Ismerjék meg és a gyakorlatban is legyenek képesek hatékonyan alkalmazni a legalapvetőbb álláskeresési technikákat: • ismerjék meg az állásinformációs forrásokat; • írják meg a saját bemutatkozó kártyájukat; • legyenek tisztában az önéletrajz tartalmi és formai elemeivel; • készüljenek fel a munkáltatóval folytatott felvételi interjúra; • legyenek tisztában az alapvető munkahelyi szokásokkal (az állás megtartása); • képesek legyenek felismerni lehetőségeiket és korlátjaikat. A projekt során a civil szervezetek szociális munkásai biztosították a résztvevők mentorálását, és természetesen pszichológus is rendelkezésre állt a konfliktushelyzetek kezelésére. A projekt végterméke egy Módszertani Kézikönyv, amely a ma is elérhető és a kísérleti projekt tapasztalatait átadva hasznos ismereteket nyújt, bármilyen bevándorlókkal foglalkozó szakember (munkaügyes, nyelvtanár, szociális munkás) részére. Összegezve, a fenti projektek jó példával szolgálnak arra, hogy a kedvezőtlenebb jogszabály adta lehetőségeken belül is a helyi szereplők (civil szervezetek, önkormányzatok, munkaügyi központok, munkáltatók) összefogásával lehetőség van a bevándorlók munkaerő-piaci integrációjának elősegítésére, elhelyezkedési esélyeik növelésére akár képzésekkel, foglalkoztatást elősegítő munkaerő-piaci programok indításával, vagy munkatapasztalatot nyújtó önkéntes foglalkoztatás lehetőségének biztosításával. Ezek bármikor megismételhetők az egész régió területén, hiszen a szükséges tapasztalatok rendelkezésre állnak, a kérdés az, hogy a helyi munkaerő-piaci szereplők és a bevándorlók részéről merül-e fel olyan mértékű igény, amely képessé teszi őket az összefogásra, és tudnak-e olyan lobbi tevékenységet kifejteni, hogy a foglalkoztatáspolitika biztosítsa a szükséges anyagi forrásokat. 178
VIII. Bibliográfia A nonprofit szektor statisztikai jellemzői (2006). Budapest: KSH. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára (2007). Budapest: NIOK 2007. Ambrus Ágnes: Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Budapesti Képviseletének oltalma alá tartozó menekültek helyzete a magyar idegenrendészeti jogszabályok és a gyakorlat tükrében. Acta Humana. Emberi jogi közlemények, 1997. 27: 27-38 Anastassova, Lubomira-Paligorova, Teodora (2005): Why Immigrants Manage to Grab More Social Benefits? Empirical Vross-Country Analysis. LIS Working papers. Anderson, Philip (2003): Dass sie uns nicht vergessen. Menschen in der Illegalität in München. Landeshauptstadt München. Artaud, Giovanni-Banaroya, Francois (1998): La concurrence, ennemie de l’emploi. In: Problémes économiques. 1998/1. Back András (1997): Idegenrendészet a határon innen és túl – a külügyi szervek feladatai, szerepük a külföldiek hatósági ügyintézésében. Acta Humana. Emberi jogi közlemények. 27: 72-81. Balázs Péter (2009). Nemzetközi Migrációs hatások és belső tényezők Magyarország orvosi munkaerő-gazdálkodásában. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 2009/4: 12-20 Baranyi Béla (2008): Magyar – ukrán határrégió. Együttműködés az Európai Unió külső határán. Debrecen: MTA Regionális Kutatások Központja Berke Barna – Boytha György – Dienes-Oehm Egon – Király Miklós – Martonyi János (2004): Az Európai Közösség kereskedelmi joga. Budapest: KJK-KERSZÖV Kiadó Bíró Endre – Salamon György – Salamon Eszter: A nonprofit világ (Budapest 2004.) Bíró Endre (2005): A KCR-dimenzió, A közfeladat-ellátásban való civil részvétel jogi akadályai. Budapest: EMLA. Bódi Ferenc (2008): Migrációs folyamatok az újkori Magyarországon. In: Bódi Ferenc (szerk.) (2008): Helyi szociális ellátórendszer. Budapest: MTA PTI. 321-332. Bodó Julianna (2008): Migrációs folyamatok – közösségi megjelenítések. Csíkszereda: Státus Kiadó Bognár Katalin (2008): Másként segíteni. Menedék Egyesület, Budapest. Brown, Robert (1996): Whither Manufacturing? In: South Dakota Business Review. 1996/12.
179
Cappiccie, Amy (2009): Migrants to the United States and Rural Health. In: Social Work in Health Care. Szerk.: Thomas R. Lawson – Fábián Gergely. Faculty of Health, University of Debrecen – Kent School of Social Work, University of Louisville. In print. Caritas Europa (2006): Migration, Endstation Armut? Brussel. Cseresnyés Ferenc (1999): Migrációs tendenciák Magyarországon az 1990-es években, Belügyi Szemle, 1:35-49. Dora Kostakopoulou (2009): The Area of Freedom, Security and Justice and the Political Mortality. In: Hans Lindahl (Ed) (2009): A right to inclusion and exclusion? Hart Publishing, Oxford and Portland, Oregon, 205-220. Dövényi Zoltán (1997): Adalékok a Magyarországon élő „idegenek” területi megoszlásához. In Sík Endre – Tóth Judit (Szerk) (1997): Migráció és politika. MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1996. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport: 97-105. Egészség globális gazdasági válság idején: a WHO Európai Régióját érintő vonatkozások http://www.euro.who.int/Document/HSM/Oslo_DP_crisis_implic.pdf Erőss Gábor (2003): Etnika-kulturális sokféleség és oktatáspolitika Nyugat-Európában in: Edukatio, 12. évf. 3: 474-477. Esping-Andersen, Gosta (1999): Social Foundations of Postindustrial Economies. Oxford University Press. Fehér Könyv a menekültek, kiegészítő védelemben részesülők és a Magyarországon jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok magyarországi integrációjáról. HU2004/ IB/JH/01 számú projekt, Budapest, 2006. Feischmidt Margit és Nyíri Pál (szerk.)(2006): Nem kívánt gyerekek? Külföldi gyerekek magyar iskolákban Budapest, 259 o. Field, John: Az európai dimenzió és a globális kontextus. www.europaletta.hu/tanulmany Galasi Péter (1979): A szegmentált munkaerőpiac elmélete Közgazdasági Szemle, 12: 1487-1500. Gellérné Lukács Éva – Illés Sándor (2005): Migrációs politikák és jogharmonizáció. Budapest: KSH NKI Glickmann, Norman-Woodward, Douglas (1989): The New Competitors: How Foreign Investors are Changing the US Economy. New York: Basis Books. Grondin, Danielle (2004): Well-managed migrants’ health benefitsball. Bulletin of the World Health Organisation, August, 82 (8) Editorials Gödri Irén – Tóth Pál Péter (2005): Bevándorlás és beilleszkedés. A szomszédos országokból Magyarországra irányuló bevándorlás az ezredfordulón. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Kutatási Jelentései 80. 2005/3. 180
Greca, Rainer (2003): Immigration and Cultural Integration in Germany and the United States: A Comparison. In: Fábián Gergely (Szerk.) (2003): A Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Tudományos Közleményei II. 13-47. Hajduk Annamária (2008): Esély vagy veszély? Bevándorlás Magyarországra. Budapest: Demos Magyarország Kiadó Halász Gábor (2004): A sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása: európai politikánk és hazai kihívások. Új Pedagógiai Szemle, 2: 28.-37. Halász Gábor (2004): Közös oktatásfejlesztési célok az Európai Unióban. Új Pedagógiai Szemle, 12: 61.-68. Halász Iván (2009): Állampolgárság, migráció és integráció. Budapest: MTA Jogtudományi Intézete Hárs Ágnes (1997): Bevándorláspolitikai stratégia és a munkaerőpiac. Migráció és politika. In Sík Endre – Tóth Judit (Szerk) (1997): Migráció és politika. MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1996. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Huntington, Samuel P. (2005): A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Budapest: Európa Könyvkiadó Kft. Illés Katalin – Medgyesi Anna (2009): A migráns gyerekek oktatása. Budapest: Migránsokat Segítő Egyesület Illés Sándor – Hablicsek László (1997): A külső vándorlás tovagyűrűző hatásai. Migráció és politika. In Sík Endre – Tóth Judit (Szerk) (1997): Migráció és politika. MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1996. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport: 97-105. Incze Nikolett (2007): Bevándorlók integrációja dán módra. In: Kitekintő, 10. 2-5. Jakubovich Nóra (2001): A legális migráció belügyi vonatkozásai tekintettel az uniós csatlakozásra. Migráció és Európai Unió (Szerk) Dr. Lukács Éva – Dr. Király Miklós, Budapest: 127-145. Javaslat Magyarország migrációs politikájának kialakításához. In Sík Endre – Tóth Judit (Szerk) (1999): Átmenetek. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1999: 9-41. Jungbert Béla: A Schengeni Egyezmény és az európai integráció. Társadalmi Szemle 4/94 : 59-66. Karoliny Eszter – Mohay Ágoston (2009): A nemzetközi migráció jogi keretei. http://www. ittvagyunk.eu/application/essay/37 Károlyi Géza (2000): Külföldiek gazdasági célú letelepedésének lehetőségeiről. Gazdaság és Jog, 5:15-18. 181
Kemény Gabriella (2002): Lisszabontól Barcelonáig – változások az oktatás és képzés közösségi koordinációjában. Új Pedagógiai Szemle, 12: 141.-147. Kovács István Vilmos (2004): Az oktatás és képzés 2010 című munkaprogram tapasztalatai. Új Pedagógiai Szemle, 12: 69.-73. Kováts András (2004): A magyarországi bevándorlás-politika problémái. In: Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László (szerk.) (2004): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből III. Budapest: Akadémiai Kiadó 308-321. Kováts András (1999): Szociálpolitika és migráció. In Sík Endre – Tóth Judit (Szerk.): Átmenetek. MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1999. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete: 75–79. o Kováts, András – Miklusakova, Marta – Rangelova, Vera – Siniovas, Vladimiras (2006): Practical Social Work with Refugees (A Human Rights Approach), A Textbook for Higher Education Students, Menedék Egyesület, Budapest. Kőszeg Ferenc: Minden hatalmat a rendvédelmieknek! Új szabályok az idegenrendészetben. Fundamentum. Az emberi jogok folyóirata. 1998/4 104. Kuti Éva (1998): Hívjuk talán nonprofitnak. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport Laviero Buono (2009): From Tampere to The Hague and beyond: towards the Stockholm Programme in the area of freedom, security and justice. In: Europäische Rechtsakademie (ERA) Forum, 10. pp. 333-342. Lékó Zoltán (szerk.) (2009): A migrációs jog kézikönyve. Budapest: Complex Kiadó Lukács Éva – Király Miklós (2001): Migráció és Európai Unió. Budapest: Aduprint Kiadó Mayer, Leo (1996): Internationale Konzerne und Finanzgruppen heute. Institut für marxistische Forschungen und Studien. Frankfurt am Main. Melegh Attila (2004): Munkások vagy migránsok? Eszmélet, 62. Nagy Boldizsár (2002): A szuverén határai. In: Fundamentum, 2: 38-48. Nelson (1995): A gyermekgyógyászat tankönyve. Budapest : Melania Kiadó Németh Szilvia: Sajátos nevelési igényű migráns tanulók A „Kulturális sokszínűség és sajátos nevelési igény” című projekt bemutatása Oktatás és fejlesztő intézet on-line http://www.oki.hu Nielsen, Francois-Alderson, Arthur (1997): The Kuznets Curve and the Great U-Turn: Income Inequality in U.S. Countries, 1970 to 1990. In: American Sociological Review 62: 12-33.
182
Nielsen, Francois-Alderson, Arthur (2001): Trends in Income Inequality in the United States. In: Berg-Kalleberg: Sourcebook on Labor Markets: Evolving Structures and Processes. New York, 355-385. Nyíri Pál (1991): Létezik-e „kínai bűnözés”?, Belügyi Szemle, 1: 91-103. Nyíri Pál (1998): Magyarország és a kínai migráció. Magyar Tudomány, 3: 287-305. Nyíri Pál: Kivándorolni hazafias? – Peking szerepe a kínai diaszpóra identitásépítésében. In Sík Endre Endre – Tóth Judit (Szerk) (2000): Diskurzusok a vándorlásról. Budapest: MTA Politika Tudományok Intézete Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont, 82-90. Parti Katalin (2009): Vándormadarak. In: Polgári Szemle, június: 12-16. Póczik Szilveszter – Dunavölgyi Szilveszter (2008): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. Budapest: HVG- ORAC Könyv – és Lapkiadó Kft Póczik Szilveszter – Dunavölgyi Szilveszter (szerk.) (2008): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. Budapest: HVG-Orac Reszler Gábor – Szászi Ferenc (1999): Bevándorlás a volt Szovjetunióból Szabolcs-SzatmárBereg megyébe 1974-1996. Belügyi Szemle, 1: 50-61. Révai Róbert – Görbe Attiláné – Zán Krisztina (2009). Egészség és migráció az Európai Unióban és Magyarországon. Hadmérnök, IV évfolyam 2: 166-171 Romaus, Rolf-Weizel, Ruth-Fröhlics, Werner (2008): Münchner Armutsbericht, 2007. Landeshauptstadt München. Sárosi Annamária (2005): Magyarországon élő külföldiek, Korfa 2005., Budapest: KSH Schwendter, Rolf (2003): The Theory of Subculture and the Situation of Migrant Workers in Germany. In: Fábián Gergely (Szerk) (2003): A Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Tudományos Közleményei II. 69-81. Sebestény István (2005): Civil dilemmák – Kihívások és alternatívák a civil szektorban. Budapest: Civitalis Egyesület Sebestény István (2005): Foglalkoztatási nonprofit szervezetek 2000-2003. kézirat, OFA kutatás Sík Endre (1991): Idegenellenesség a mai Magyarországon. Belügyi Szemle, 1: 11-20. Sík Endre (1992): A menekültekkel kapcsolatos előítéletesség növekedésének elkerülhetetlensége a mai Magyarországon. Menekülők, vándorlók, szerencsét próbálók. MTA Politikatudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve 1991. Budapest: MTA MTA Politikatudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport 59-64. Simon Mária (2005): A bevándorló gyerekek iskolai integrációja Európában. Új Pedagógiai Szemle, 7.-8: 205-213. 183
Sylvain Giguère - Francesca Froy (2006): From Immigration to Integration: Local Approaches. In: Policy Brief, OECD, 11. pp. 2-8. Szarvas Zsuzsa (szerk.) (2007): Migráció és turizmus. Budapest: L’Harmattan Kiadó The Tallin Charter: Health systems for Health and Wealth (WHO European Ministerial Conference on Health Systems: „Health Systems For Health and Wealth” Tallin Estonia, 2527 June 2008) Tóth Judit (1994): A HIV fertőzöttség és az AIDS a nemzetközi migrációs szabályozásban. Magyar Jog, 8: 730-733. Tóth Judit: Kívánatos immigránsok? Az állampolgársági és az idegenrendészeti törvényről. In Sík Endre – Tóth Judit (Szerk) (1994): Jönnek? Mennek? Maradnak? MTA Politikatudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve 1993. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport: 98-110. Tóth Pál Péter (1997): Milyen legyen a magyar migrációs politikai stratégia? In Sík Endre – Tóth Judit (Szerk) (1997): Migráció és politika. MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve 1996. Budapest: MTA Politikatudományok Intézete: 182-189. Tóth Pál Péter (2005): A szomszédos országokból bevándorlók lakóhelyi és kulturális jellemzői, Korfa 2005., Budapest: KSH Tóth Pál Péter(1997): Új állampolgárok. Statisztikai Szemle,4-5: 368-38 Tóth Teréz (2004): Az Európa-építés folyamata az Európa Tanács oktatási tevékenységének tükrében. Új Pedagógiai Szemle, 2: 80-94. Tóth Judit – Ugróczky Mária (2008): Kézikönyv a határon túli magyarokat érintő jogszabályi rendelkezésekről. Budapest: Országgyűlés Hivatal U.S. Census Bureau (2009): Poverty in the United States, 2008 Váradi Zsuzsanna – Vágvölgyi Gusztáv (2009): Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei civil szervezetek – helyzetelemzés. Nyíregyháza: ENYFT Windt Szandra (2005): Az Unió migrációs politikájának kérdései. In Doktoranduszok Fóruma, 2005. 376-381. Zám Mária (2004): A magyar nonprofit szektor jövője a munkanélküliség kezelésében az európai integráció folyamatában „Kitartottság vagy integráció – a felzárkózás esélyei az európai piacon.” Budapest: Non-profit Kutatócsoport Egyesület http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/immigration/fsj_immigration_intro_de.htm http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl1_06ib.html?298# http://www.ittvagyunk.eu/htmls/tanulmanyok.html?essayID=21 http://www.menedek.hu http://www.nonprofit.hu 184
Jogforrások Európai Uniós jogforrások: A Tanács 1977. július 25-i 77/486/EGK irányelve a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáról. A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról. A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról. A Tanács 2001/51/EK irányelve (2001. június 28.) az 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény 26. cikke rendelkezéseinek kiegészítéséről. A Tanács 1030/2002/EK rendelete (2002. június 13.) a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról. A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról. A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról. A Tanács 2003/110/EK irányelve (2003. november 25.) a légi úton történő kiutasítás céljából történő átszállítás eseteiben biztosított segítségnyújtásról. A Tanács 2004/81/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált, vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről. A Tanács 2004/82/EK irányelve (2004. április 29.) a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről. A Tanács 2004/114/EK irányelve (2004. december 13.) a harmadik országok állampolgárainak tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazása feltételeiről. A Tanács 377/2004/EK rendelete (2004. február 19.) a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról. A Tanács 2252/2004/EK rendelete (2004. december 13.) a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról. A Tanács 2005/71/EK irányelve (2005. október 12.) a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról. A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet. 185
A Tanács 380/2008/EK rendelete (2008. április 18.) a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK rendelet módosításáról. A Tanács 381/2008/EK rendelete (2008. május 14.) az Európai Migrációs Hálózat létrehozásáról. A Tanács 1994. november 30-i határozata a Tanács által az Európai Unióról szóló Egyezmény K. 3. (2) cikke alapján elfogadott közös intézkedésről a valamely tagállamban lakó harmadik országbeli iskolai tanulók utazási lehetőségéről. A Tanács 1994. november 30-i állásfoglalása a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére egyéni vállalkozás céljából történő belépésének korlátozásáról. A Tanács 1995. december 22-i ajánlása az illegális migráció és az illegális munkavállalás elleni küzdelem eszközeinek harmonizálásáról, és az ellenőrzés eredményes módjainak fejlesztéséről. A Tanács 1996. március 4-i ajánlása a repülőtéri tranzitintézkedésekkel kapcsolatos közös fellépésről. A Tanács 1996. március 4-i ajánlása a helyi konzulátusok együttműködéséről a vízumokkal kapcsolatosan. A Tanács 1997. június 26-i állásfoglalása a harmadik állambeli kísérő nélküli kiskorúakról. A Tanács 1997. december 4-i állásfoglalása az érdekházasságok elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedésekről. Európai Bizottság közleménye az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére – Bevándorlás, integráció és foglalkoztatottság, COM (2003) 336 végleges. Az Európai Tanács 2004. november 4-5-ei következtetései, 14292/04 tanácsi dokumentum. A Bizottság Közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre, Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért, COM (2005) 184 végleges. A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – Keretstratégia, COM 2005/224. A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létesítéséről, működtetéséről és felhasználásáról szóló tanácsi határozatra vonatkozó javaslat, COM (2005) 230 végleges. A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létesítéséről, működtetéséről és felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat, COM(2005) 236 végleges. 186
A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, A harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedése keretrendszerének közös programjáról, COM/2005/389. Az Európai Unió Tanácsa, a Bel- és Igazságügyi Tanács 2618. ülése, 2004. november 19., Brüs�szel, 14615/04. sz. dokumentum. Régiók Bizottságának véleménye, Az Európai Bizottság közleménye a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához – Első éves jelentés a migrációról és az integrációról, 2005/C 231/05. Stratégiai célkitűzések 2005–2009, Európa 2010: partnerség Európa megújulásáért, COM (2005) 12. Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának a Fejlődésről és Migrációról szóló Munkadokumentuma, 7. 3. 2006. A Hágai Program végrehajtásáról szóló 2007-es éves jelentés, az Európai Bizottsági közleménye, COM (2008) 373 végleges. 2008/C 204/16 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról (saját kezdeményezésű vélemény). 2008/C 257/04 A migráció globális megközelítése: A munkavállalás céljából történő bevándorlással kapcsolatos európai politika kialakítása és beépítése a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokba. Az európai belpolitika jövőjével foglalkozó magas szintű informális tanácsadó csoport (a jövő-munkacsoport) 11657/08 JAI 373 számú jelentése. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalomnak a harmadik országokbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó uniós szintű politikák támogatásába történő nagyobb mértékű bevonását célzó platform strukturális, szervezeti és funkcionális elemei, 2009/C 27/21. A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában, COM (2009) 262/4. The Stockholm Programme – An open and secure Europe serving and protecting the citizens Brussels, 25 November 2009. 16484/1/09. REV 1. JAI 866. Hazai jogforrások: 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról. 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról. 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról.
187
1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről. 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról. 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról. 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról. 2001. évi C. törvény a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről. 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről. 2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról. 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről. 2005. évi CXXXV. törvény az állami kárenyhítésről. 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról. 2007. évi CLXVIII. törvény az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről. 2007. évi I. törvény a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról. 2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról. 2007. évi LXXX. törvény a menedékjogról. 2009. évi IV. törvény a lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről. 94/1998. (XII. 29.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről. 162/1999. (XI. 9.) Korm. rendelet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt létrehozásáról. 2073/2004. (IV. 15.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról. 86/2006. (IV. 12.) Korm. rendelet a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról. 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről.
188
A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010. 32/2007. (VI. 27.) EüM rendelet a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi tartózkodásával összefüggő közegészséget veszélyeztető betegségekről. 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról. 181/2007. (VII. 6.) Korm. rendelet A harmadik országbeli állampolgár kutatókat fogadó kutatószervezetek akkreditációjáról, valamint a fogadási megállapodásról. 1102/2007. (XII. 23.) Korm. határozat a Külső Határok Alap Nemzeti Programjáról. 2046/2007. (III. 19.) Korm. határozat a terrorizmus elleni küzdelem aktuális feladatairól szóló 2112/2004. (V. 7.) Korm. határozat módosításáról. 2147/2007. (VIII. 8.) Korm. határozat a Kormány Európa-politikai stratégiájának új irányairól és feladatairól. A 19/2008. (HÉ 46.) IRM utasítás a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról. 1012/2008. (III. 4.) Korm. határozat Magyarország külkapcsolati stratégiájáról. 1018/2008. (III. 26.) Korm. határozat az Emberkereskedelem elleni, 2008-2012 közötti nemzeti stratégiáról. 3/2009. (II. 13.) IRM rendelet a 2007-2013. közötti programozási időszakban a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános programból származó támogatások felhasználásának alapvető szabályairól, intézményrendszeréről, a pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról. 134/2009. (VI. 23.) Korm. rendelet a fiatalok, valamint a többgyermekes családok lakáscélú kölcsöneinek állami támogatásáról. 1057/2009. (IV. 24.) Korm. határozat a Magyar Köztársaságnak a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségében való együttműködésére vonatkozó 2009-2014 közötti kormányzati stratégiájáról. 775/B/2006. AB határozat. 382/B/2004. AB határozat. 731/E/2001. AB határozat. 821/D/2003. AB határozat.
189
190
IX. 1. MELLÉKLETEK M. 1. táblázat. A külföldi állampolgárok vándorlásának összefoglaló adatai Észak-Alföldön
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis.
191
M. 2. táblázat. A be- és kivándorló külföldiek megoszlása Észak-Alföldön kistérségek szerint, 2007 Kistérség
Bevándorlók
Balmazújvárosi Berettyóújfalui Debreceni Hajdúböszörményi Hajdúszoboszlói Polgári Püspökladányi Derecske-Létavértesi Hajdúhadházi Összesen
2 39 551 12 14 3 14 20 23 678
Jászberényi Karcagi Kunszentmártoni Szolnoki Tiszafüredi Törökszentmiklósi Mezőtúri Összesen
71 8 21 47 29 12 4 192
Baktalórántházai Csengeri Fehérgyarmati Kisvárdai Mátészalkai Nagykállói Nyírbátori Nyíregyházi Tiszavasvári Vásárosnaményi Ibrány-Nagyhalászi Összesen
28 12 44 73 28 28 14 187 14 57 28 513
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis.
192
Hajdú-Bihar
Jász-Nagykun-Szolnok
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kivándorlók 1 10 269 11 9 5 3 9 8 325 34 6 8 33 8 9 4 102 2 4 1 3 2 4 5 13 3 2 4 43
M. 3. táblázat. Az Észak-alföldi Régióban tartózkodó külföldi állampolgárok származási ország szerint, 2008 elején Európa Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Svájc Románia Szerbia és Montenegró Horvátország Szlovénia Szlovákia Ukrajna Oroszország Lengyelország Norvégia Törökország Egyéb európai országok Ázsia Irán Izrael Japán Kína Mongólia Szíria Vietnam Egyéb ázsiai ország Amerika Egyesült Államok Kanada Egyéb amerikai ország Afrika Líbia Egyéb afrikai ország Egyéb és ismeretlen Összesen
Hajdú-Bihar 8 3 1 11 7 18 26 277 38 4 2 15 5 2 686 97 4 2 96 823 60 71 43 13 185
Jász-NagykunSzolnok 20 3 1 1 5 1 28 5 376 9 1 5 10 1 045 136 2 66 289 27 52 11 129
172 233 12 93 20 17 57 218
35 18 6 13 26
88 23 13
18 2 3
13 140 13 5 607
26 8 2 385
8
SzabolcsSzatmár-Bereg 12 3 3 21 11 1 21 196 19 4 3 1 805 52 5
Észak-Alföld 40 9 2 4 37 8 57 1 52 849 66 5 2 24 18 5 536 285
73 4 179 73 27 1 8 484
9 4 235 5 291 160 150 44 32 798
1 21 7 148 1 2 6 64
181 254 19 276 39 25 76 308
10 19
116 25 35
5 15 11 7 311
18 181 32 15 303
Forrás: KSH_Demográfiai adatbázis.
193
M. 1. ábra: A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szervezeti felépítése. Forrás: A 19/2008. (HÉ 46.) IRM utasítás a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról 1. számú függeléke.
194
M. 4. táblázat. Külföldiek foglalkoztatása az Észak-alföldi Régióban, 2007 év
Forrás: Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ rendszeres félévi jelentései a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal felé.
195
M. 5. táblázat. Bejelentett és engedélyezett foglalkoztatások száma az Észak-alföldi régióban, 2008.
196
Forrás : Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ rendszeres félévi jelentései a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal felé.
197
M. 6. táblázat. Munkavállaláshoz kiadott engedélyek az Észak-alföldi régióban
Forrás : Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ rendszeres félévi jelentései a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal felé.
198
M 7. táblázat. EGT állampolgárok és családtagjai engedélymentes foglalkoztatásának bejelentései, 2009 I. félév
Forrás : Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ rendszeres félévi jelentései a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal felé.
199
M. 2. ábra. Bevándorolt, letelepedett és három hónapot meghaladó tartózkodók száma (2008. június 30- i állapot)
Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
200
M. 8. táblázat. Főbb idegenrendészeti kérelmek megoszlása a BÁH regionális igazgatóságai között (százalékban), 2008.
Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
201
M. 9/1. táblázat. A nonprofit szervezetek száma az Észak-alföldi és a vele szomszédos régiókban szervezeti forma szerinti bontásban, 2006. Megye, régió Borsod-AbaújZemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-NagykunSzolnok Szabolcs-SzatmárBereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
Alapítvány
Közalapítvány
Egyesület
Köztestület
Munkavállalói érdekképviselet
1376
122
1718
43
76
645 335 2356 1070
63 51 236 54
992 674 3384 1424
42 5 90 6
31 7 114 40
659
46
965
6
34
694
89
1370
6
24
2423 834 660 834 2328
189 86 64 65 215
3759 1365 1238 1299 3902
18 57 5 19 81
98 36 46 43 125
Forrás: KSH 2006. M.9/2. táblázat. A nonprofit szervezetek száma az Észak-alföldi és a vele szomszédos régiókban szervezeti forma szerinti bontásban, 2006. Szakmai, munkáltatói érdekképviselet
Közhasznú társaság
Nonprofit intézmény
Egyesülés
Összesen
Borsod-Abaúj-Zemplén Heves
112 54
97 38
2 1
3 2
3549 1868
Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
31 197 101 81 90 272 110 93 94 297
27 162 76 44 125 245 61 44 90 195
0 3 0 0 2 2 0 2 2 4
0 5 8 2 2 12 1 2 3 6
1130 6547 2779 1837 2402 7018 2550 2154 2449 7153
Megye, régió
Forrás: KSH 2006.
202
M. 10/1. táblázat. A nonprofit szervezetek bevétele az Észak-alföldi és a vele szomszédos régiókban szervezeti forma szerinti bontásban, 2006. (milliárd Ft) Megye, régió Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
Alapítvány 5 686,4 3 081,4 1 199,1 9 966,9 4 420,3 2 780,5 3 097,1 10 297,9 6 585,7 2 322,3 4 448,5 13 356,5
Közalapítvány 541,4 1 033,9 138,1 1 713,4 221,5 757,0 572,4 1 550,9 1 432,2 425,4 933,2 2 790,7
Egyesület
Köztestület
6 672,8 2 787,2 2 099,4 11 559,3 5 904,4 3 779,5 4 806,7 14 490,8 4 456,9 3 625,1 4 268,7 12 350,8
615,9 462,4 147,7 1 225,9 406,7 364,9 245,1 1 016,8 571,6 184,7 403,0 1 159,5
Munkavállalói érdekképviselet 191,8 102,6 6,4 300,8 239,3 37,3 44,4 321,0 40,6 65,1 148,0 253,8
Forrás: KSH 2006. M.10/2. táblázat. A nonprofit szervezetek bevétele az Észak-alföldi és a vele szomszédos régiókban szervezeti forma szerinti bontásban, 2006. (milliárd Ft) Megye, régió
Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
Szakmai, munkáltatói érdekképviselet
Közhasznú társaság
514,0 136,6 115,7 766,4 324,5 209,3 359,6 893,3 423,8 395,2 249,9 1 068,8
11 973,5 5 516,6 2 029,7 19 519,8 13 785,9 3 813,2 13 220,2 30 819,2 9 401,3 2 511,8 13 336,3 25 249,3
Nonprofit intézmény
184,6 12,0 0,0 196,6 0,0 0,0 204,9 204,9 0,0 270,9 240,7 511,5
Egyesülés
92,1 202,8 0,0 294,9 98,0 95,5 63,6 257,1 0,1 2,7 2,1 4,9
Összesen
26 472,5 13 335,5 5 736,1 45 544,0 25 400,6 11 837,2 22 614,0 59 851,9 22 912,2 9 803,2 24 030,4 56 745,8
Forrás: KSH 2006.
203
M. 11/1. táblázat. A nonprofit szervezetek bevételének megoszlása az Észak-alföldi és a vele szomszédos régiókban szervezeti forma szerinti bontásban, 2006 (%) Megye, régió Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-SzatmárBereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
Alapítvány
Közalapítvány
Egyesület
Köztestület
21,5 23,1 20,9 21,9 17,4 23,5 13,7
2,0 7,8 2,4 3,8 0,9 6,4 2,5
25,2 20,9 36,6 25,4 23,2 31,9 21,3
2,3 3,5 2,6 2,7 1,6 3,1 1,1
Munkavállalói érdekképviselet 0,7 0,8 0,1 0,7 0,9 0,3 0,2
17,2 28,7 23,7 18,5 23,5
2,6 6,3 4,3 3,9 4,9
24,2 19,5 37,0 17,8 21,8
1,7 2,5 1,9 1,7 2,0
0,5 0,2 0,7 0,6 0,4
Forrás: KSH 2006. M. 11/2. táblázat. A nonprofit szervezetek bevételének megoszlása az Észak-alföldi és a vele szomszédos régiókban szervezeti forma szerinti bontásban, 2006 (%) Megye, régió Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
Forrás: KSH 2006.
204
Szakmai, munkáltatói érdekképviselet 1,9 1,0 2,0 1,7 1,3 1,8 1,6 1,5 1,8 4,0 1,0 1,9
Közhasznú társaság 45,4 41,3 35,4 42,8 54,3 32,2 58,4 51,6 41,0 25,6 55,5 44,6
Nonprofit intézmény
Egyesülés
Összesen
0,7 0,1 0,0 0,4 0,0 0,0 0,9 0,3 0,0 2,8 1,0 0,9
0,3 1,5 0,0 0,6 0,4 0,8 0,3 0,4 0,0 0,0 0,0 0,0
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
IX. 2. melléklet : a könyvben szereplő ábrák szines változatai 1. ábra. Nemzetközi vándorlási különbözet éves átlaga ezer lakosra, 2001–2008
2. ábra. Bevándorló külföldi állampolgárok megoszlása az Észak-alföldi Régióban, legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2000–2007
3. ábra. A GDP értéke, megoszlása, az egy főre jutó GDP, valamint a bruttó hozzáadott érték megoszlása régiónként, 2007
205
4. ábra. Fontosabb gazdasági jelzőszámok, 2009. I. félév (2008. I. félév = 100) az Észak-alföldi régió megyéiben
Hajdú-Bihar megye
Jász-Nagykun-Szolnok
Szabolcs-Szatmár-Bereg
5. ábra. A 15-74 éves gazdaságilag aktív népesség összetételének megyénkénti változása az Észak-alföldi régióban
6. ábra. A nyilvántartott álláskeresők létszámának változása az Észak-alföldi Régióban (20092008. I-IX. hónap)
206
7. ábra: A fiatal külföldiek korfája 1996 és 2005-ben
8 ábra. Komplex, idegen tanulókra is odafigyelő rendszer szemléletű oktatáspolitika
9. ábra: A bevándorló gyerekek integrációját segítő program működtetése
207
10. ábra: Projektek az oktatás területén a befogadáshoz
11. ábra: A mentori rendszer feladata
Interkulturális Központ, Bologna
208
M. 2. ábra. Bevándorolt, letelepedett és három hónapot meghaladó tartózkodók száma (2008. június 30- i állapot)
209
X. Szerzőinkről Dr. Dabasi Halász Zsuzsanna, PHD, EGYETEMI ADJUNKTUS, MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Dr. Fábián Gergely, PhD, szociológus, Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, főiskolai tanár Dr. Fónai Mihály, PhD, szociológus, Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kar, egyetemi docens Dr. Jáczku Tamás, jogász, regionális Munkaügyi központ igazgatója Gurály Edina szociológus Malakucziné Póka Mária, statisztikus, KSH debreceni igazgatóság, igazgató Nyírcsák János, szociálpolitikus, humannet alapítvány és családsegítő szolgálat igazgatója Dr. Pénzes Mariann, orvos, észak-kelet magyarországi szenvedélybetegségeket megelőző egyesület elnöke Dr. Pogácsás Anett, jogász, pázmány péter egyetem TOLDINÉ BÉLTEKI ANDREA, ANGOL SZAKOS TANÁR, A KÜLFÖLDI ESETTANULMÁNYOK FORDÍTÓJA Dr. Újhelyi János, orvos, gyermekgyógyász szakfelügyelő Váradi Zsuzsanna, terület és településfejlesztő, első nyírségi fejlesztési társaság vezetője
210
