A MI KÓRHÁZUNK. Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai április

A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai

2011. április • az OrthopédTraumatológiáról • sikeres szűrő szombatok • lézeres kőzúzás a Jánosban • alapítványaink munkájáról

Tartalomjegyzék Ficamtól a csípőprotézisig – Bemutatkozik az Ortopéd-Traumatológiai Osztály 3 Sikeres szűrő szombatok 6 Egyedül nem megy… – Konszenzus konferencia és kibeszélő show 7 Fél évszázad a János Kórházban – Beszélgetés Arató főorvos úrral 8 Kunitzer István szülész-onkológustól a Kunitzer István Alapítványig 9 Idegsebészet a kézremegés ellen 10 Kockázat-alapú diabetes-szűrés az egészségügyi intézetek dolgozói között 11 A Szent János Kórház térképe és osztályai 12 Mire költenek az Alapítványaink? 14 A négy nővér - Decubitus Prevenciós Team 15 Egy civilizációs betegség: a vesekő 17 Az alkohol és a rák 18 Kötelezőkről röviden - a kamarai tagság 19 A kert – Dr. Szigeti Zoltán írása 20 Hírek, búcszunk 21

A Mi Kórházunk • a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, Dr. Balázs Magdolna, Bősze Izabella • Újságíró: Székely Ilona • Címlapfotó: Bazánth Ivola • Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán • Fotók: Bazánth Ivola, Szabadosi Béláné, Várkonyi Zoltán Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. Felelős vezető: Borvető Béla Kapcsolat: [email protected] • Budapest 1125 Diós árok 1–3. ISSN 1587-1193

Ficamtól a csípőprotézisig Bemutatkozik az Ortopéd-Traumatológiai Osztály

z Ortopéd-Traumatológiai Osztály kórházunk pavilonrendszerének hatodik épületében helyezkedik el. Ha visszatekintünk a történelembe, láthatjuk, hogy 1918-ban itt jött létre Ma gyar országon először közkórházi ortopédiai osztály. Vezető főorvosa az a Horváth Mihály professzor volt, aki már a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán gyógyítani kezdte az első világháború rokkantjait. A harctéri sérültek később a Szent János Kórházban keresték fel a tudós sebészt. Horváth professzor nevéhez fűződik többek között a német tanulmányútja során megismert csontröntgen meghonosítása. A klasszikus ortopédia területén, de különösen a csípőficamok korai röntgen diagnosztikájáról megjelent publikációi révén a magyar orvos nemzetközi hírnévre tett szert. Alapításakor az osztályt Ortopéd Sebészeti Osztálynak nevezték, de már a kezdetektől a gyógyító munka olyan fejlődési irányt vett, hogy általában traumatológiai és ortopé-

A

diai tevékenység egyaránt folyt az osz tályon. A tradíció nap jainkban sem szakadt meg: ezt tükrözi az osztály jelenlegi neve. Az ortopédia és a traumatológia között sok a különbség, de az azonosság is. Mind kettő mozgásszervi sebészet, a mozgatószervrendszer sebészetét végzi. De igazából arról van szó, hogy a mozgásszervi sebészeten belül a traumatológiához főleg az akut, sürgősségi történések, pl. baleseti sérültek ellátása tartozik. A magyar traumatológia hagyományainak megfelelően azonban itt nem feltétlenül csak a mozgatószervrendszer sérüléseit gyógyítják, hanem a traumán látják el a társosztályokkal együttműködve a politraumatizált betegeket is, akiknek sérülései lehetnek a mellüregben, hasüregben, vagy akár a koponyában is. Az ortopédia ezzel szemben a különböző mozgásszervi fejlődési rendellenességek, mozgatószervi daganatok, ún. degeneratív elváltozások, kopásból, öregedésből adódó ízületi, izmokat, inakat érintő elváltozásoknak a kezelésével foglalkozik, illetve adott esetben a sérülések késői hatásainak a gyógyításával, rekonstrukciójával, vagyis az ún. poszttraumás állapotok orvoslásával. „A két sebészeti ág között számos átfedés, határterület található, ezért szerencsésebb az ortopéd-traumatológiai szakképzést együtt folytatni, illetve ilyen „közös” osztályt működtetni – mondja dr. Kiss Jenő, az osztály vezető főorvosa. – A fővárosban rajtunk kívül egy kórházban működik hasonló ortopéd-trauma párosítás, illetve vidéken 1-2 helyen. Nemrég indult el országosan is egyfajta egyesítési ten-

dencia: napirenden van a mozgásszervi centrumok létrehozása.” Péntek délután, március vége van, lassan vége a síszezonnak, sarokba kerülnek lécek. A folyosón síelésből hazatért fiatalember várja röntgenfelvételének eredményét. Az asszisztens fény felé tartja a felvételt: világítanak a bordák, jól látható a vállficam is. Kiss doktor reméli: áprilistól kevesebb lesz a súlyos síbalaset. „Kedden és pénteken járóbetegek érkeznek hozzám, de a három műtőben ilyenkor is folyamatos a sebészeti ellátás, minden nap műtéti nap van – ecseteli az osztály életét a főorvos. – Közvetlenül a szobám fölött helyezkedik el a műtéti traktus, kettőben aneszteziológiai háttérrel, a harmadik műtőben általában helyi érzéstelenítéssel operálunk. Én rendszerint hétfőn, szerdán és csütörtökön végzek műtéteket. Az általános ortopédián túl az osztály kiemelt sebészeti területei a váll- és könyökprotetika, a nagyízületi endoprotetika (műízületek beültetése), csontpótlással végzett protéziscserék, a nagyízületek artroszkópos sebészete (ízületi tükrözés), kézsebészet, korrekciós lábműtétek, gerincdeformitások, valamint a degeneratív gerincbetegségek kezelése. Minden szerdán és vasárnap, valamint minden harmadik hétfőn a főváros baleseti ügyeleti rendszerében a IV. régió teljes körű baleseti sérültjeinek ellátását mi végezzük. A váll és könyök fejlődési rendellenessége gyerekeknél is nagyon gyakori, ahogy a könyöktörés, a lágyrészek sérülései: ínszakadások és a ficamok is. Nagyon jó az együttműködésünk a Gyereksebészeti Osztállyal, ha kisebb gyerekről van szó, átmegyünk és ott operálunk. A kicsik jobban érzik magukat, ha nem felnőttek közt kell feküdni és a tapasztalt gyermekaneszteziológiai háttér is sokat segít. A fiatalabb felnőtt korosztály általában sportsérüléssel vagy baleset áldozataként kerül hozzánk. Leggyakoribbak a kerékpár-, motor- és autóbalesetek,

A Mi Kórházunk • 3

vagy a síelésen kívül az extrém sportokból, pl. sziklamászásból eredő sérülések. Sok idősebb ember érkezik válltáji töréssel, és náluk jelennek meg az ún. degeneratív, vagy más szóval: kopásos betegségek. Az inak kopása már a középkorú embernél elkezdődik, a folyamatot sokszor foglalkozási ártalom sú lyosbítja.” Dr. Kiss Jenő valamikor a soproni matek tagozatos gimnáziumban koptatta az iskolapadot, szülei mérnöknek szánták, az utolsó pillanatban mégis az orvosira jelentkezett. Medikusként hamar eldöntötte: manuális szakmát választ, bizonyosan sebész lesz. Mindig nyughatatlan, mozgékony fiú volt: sportolóként kardvívónak igazolt, de számíthatott rá a kosárcsapat is. Télen síelt, nyáron vitorlázott. Az egyetem utolsó éveiben komolyabban foglalkoztatta már a tudomány. Diákkörösként az Ortopédiai Klinikára járt műtétekre, a diploma után itt is kapott állást. Tizennyolc évet töltött a Karolina úton, ahol az ortopédiai szakvizsga után megszerezte a traumatológiai és a kézsebészeti szakvizsgát is.

4 • A Mi Kórházunk

„A Karolina úti Klinika akkoriban az ország egyik vezető ortopédiai intézményének számított és annak számít ma is – folytatja Kiss főorvos. – Több nagy nevű professzortól, mestertől tanulhattam a szakmát, s szinte minden ágát gyakorolhattam a mozgásszervi sebészetnek. Itt is végeztünk traumatológiai tevékenységet, ha nem is olyan széles körűt, mint a Jánosban. Hálás vagyok a klinika demokratikus szellemének, mert fiatal kezdőként viszonylag hamar engedtek operálni. Először csak varrogattam, vagy elvégeztem az első vágást, de egy év után már önálló műtétet bíztak rám. Mai napig emlékszem: egy fiatal sportoló térdízületi porcleválását orvosoltuk, ez akkoriban nyitott műtét volt, most szigorúan endoszkóppal végezzük. Az is különleges alkalom volt, hogy szakvizsga előtt operálhattam csípőprotézist.” Kiss főorvos elmondja: speciális területnek azért választotta a vállés könyöksebészetet, mert akkor épp kevesen művelték ezt a sebészeti ágat, hosszú ideig elhanyagolt területnek számított a mozgásszervi

sebészeten belül. A nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején viszont világszerte fejlődésnek indult. Dr. Kiss Jenő 1992-93-ig tanulmányokat folytathatott és gyógyíthatott Oxfordban, ahol angol tanítómesterének sokat köszönhetett, majd 1996-ban egy éven keresztül csak váll- és könyökműtéteket végzett Nottinghamban. „Jövőre lesz 30 éve, hogy orvos vagyok, s az évek során tapasztalhattam, milyen hihetetlen fejlődésen ment keresztül az egész mozgásszervi sebészet. Az ortopédián belül vegyük például az endoprotetikát. Kezdő voltam, amikor a protézisbeültetés Magyarországon is megjelent, de kezdetben csak csípőprotézis-műtétek történtek. Aztán fokozatosan jöttek az ún. részleges térdprotézis-beültetések, majd a kilencvenes évek elejétől a totál térdprotézis, illetve később a váll- és könyökprotézis-beültetések, illetve műtétek. Az utóbbi 10-15 évben kíméletesebb műtéti technikák jöttek divatba, pl. mindennapi gyakorlattá váltak az ún. minimál invazív technikák, melyek kisebb szövetkárosodást idéznek elő, s a műtétnek

nyoma sem marad. A protézisbeültetésre javasolt betegek életkora is alaposan megváltozott: a műtétek fiatalabb és jóval idősebb korban is sikerrel végezhetők. A protézisek anyagukban tartósabbak lettek, ezért manapság fiatalabb betegeknek is, pl. negyven-ötven éveseknek is beültetjük, ami kezdő orvos koromban elképzelhetetlen volt. Attól tartottunk, hogy a protézis nem tart ki a beteg élete végéig, a csere pedig nagyon bonyolult beavatkozást igényelt, s nem kis kockázattal járt. A jelenlegi protézisek jóval tovább tartanak, s az esetleges cserét is bátrabban elvállaljuk, mint a régebbi időkben. Az aneszteziológia fejlődésének köszönhetően pedig egész idős korban, akár nyolvanon felül is nagyobb biztonsággal lehet operálni ortopédiai betegeket.” Az endoszkópos sebészet a nyolcvanas évek második felében terjedt el Magyarországon. Először térdízületnél végeztek ilyen beavatkozásokat, majd az artroszkópia átterjedt más ízületekre: vállízületre, könyökízületre, boka- és csípőízületre. Lehet szkópizálni kézkisízületet, csuklót és már gerincműtétre is használják ezt a technikát. Bizonyos beavatkozásokat már elképzelhetetlen, hogy nyitott műtétként végezzenek. A modern eljárások nagy előnye a betegek számára, hogy a műtét után gyorsabban gyógyulnak, kevesebb fájdalmat élnek át és szép marad a bőrük, nem látszik az operáció helye. Hátrány viszont, hogy a műtétek sokkal költségesebbé váltak. Ez világszerte problémát okoz, hazánkban pedig különösen. „Gondot jelent, hogy az amortizációs költségek nincsenek kellőképpen beépítve a finanszírozásba – magyarázza Kiss doktor. – Az endoszkópos berendezések megvásárlása, majd ezek elhasználódása, javítása, pótlása, illetve a különféle egyszerhasználatos eszközök beszerzése mind-mind drágábbá tették az operációkat. Persze mindenki igyekszik megteremteni a műtétekhez szükséges anyagi technikai feltételeket: vannak jobb és rosszabb periódusok. Osztályunkon a területi ortopédiai ellátáson túl gyakorlatilag az ország egész területéről fogadunk betegeket, főleg a kiemelt profilokkal kapcsolatos kezelésre. Tervezett műtétekre az ambuláns

vizsgálatokat követően előjegyzés alapján várjuk a betegeket. A csípő, térd-, váll- és könyökízületi endoprotézis beültetésekre és gerincműtétekre intézményi várólista alapján hívjuk be a pácienseket.” Dr. Kiss Jenő 2000 májusában vette át az Ortopédiai-Trauma tológiai Osztály vezetését, a klinika után közkórházi körülmények közt gyógyította tovább a betegeket. Elmondja: kórházunkban kiváló szakembereket talált, akik viszonylag jó technikai viszonyok között, megfelelően kiépített műtőtraktussal láttak el kiemelten nagy betegforgalmat. Ugyanakkor úgy tapasztalta: szükség van a kor igényeinek megfelelő újításokra. Vezetése alatt az osztály traumatológiai és ortopédiai tevékenysége egyaránt sokat fejlődött. Az évek során egyre több új műtéti módszert alkalmaztak, pl. számos modern osteosynthesis módszert vezettek be, valamint új rögzítőanyagok beszerzésére nyílt lehetőség: tovább bővült a már addig is alkalmazott intramedulláris rögzítő eljárások köre. A protetika területén pl. új revíziós térd- és csípőprotézis technikákat vezettek be. Jelentősen bővült a váll- és könyökízület arthroscopos és nyitott sebészi módszerekkel való kezelése, melyek közül több beavatkozást itt végeznek egyedül az országban. Az osztály úttörő szerepet játszott a csigolyatörések mellső feltárásával, mellső felszabadító és stabilizációs műtéteinek bevezetésével. A gerincsérültek primer ellátása sürgősségi ügyeletben is napi gyakorlattá vált, ami nagyban hozzájárul a gyors rehabilitáció megkezdéséhez és a ge-

rincvelő sérüléssel társuló szövődmények számának csökkentéséhez. Az oszály 68 ággyal rendelkezik, melyből 28 az ortopéd, 40 pedig a traumatológiai betegellátást szolgálja. Évente kb. 3000 fekvőbeteg kezelésére kerül sor, melynek háromötöde sérült, kétötöde elektív ortopédiai ellátásban részesül. Átlag 2400 műtétet végeznek egy évben, 600-ra tehető az ambuláns beavatkozások száma. A járóbeteg-forgalom is jelentős: 44 000 mozgásszervi panaszos keresi fel az osztály szakrendelőit: az Ortopéd-Trau matológiai, az Ortopéd-, a Kéz sebészeti Szakrendelést, a Baleseti Utókezelő Szakrendelést, valamint az Ortopéd Gyógy torna Szak rendelést. Kiss főorvos elérte: az osztály valamennyi szakorvosa megszerezte mind az ortopéd, mind pedig a traumatológusi szakképesítést, s emellett többeknek van harmadik szakterülete: pl. kézsebészet, sportorvostan, repülőorvostan vagy igazságügyi orvostan. Az osztály akkreditált képzőhelye az ortopédiának és traumatológiának, így rendszeresen fogad gyakorlatra szakorvosjelölteket, központi gyakornokokat, valamint medikusokat. „A gazdasági nehézségek miatt azonban nálunk sem mindig zökkenőmentes a gyógyító tevékenység – folytatja dr. Kiss Jenő. – Sajnos el kell mondanom, hogy a nagy hagyományú gerincsebészetünk, melynek során degeneratív gerincbetegségeket, ill. gerincdeformitásokat kezeltünk, részben finanszírozási okok miatt, részben aneszteziológiai nehézségek, szakembervándorlás miatt, ha nem is szűnt meg, de jelentő-


sen kisebb számban tud betegeket fogadni. Az endoprotetika terén pedig a TVK miatt alakult ki jelentős visszaesés az utóbbi két évben. Ez a fajta teljesítményszabályozás a mi osztályunkat sem kímélte: nagyon hosszú lett a várólista. Léteznek beavatkozások, melyekre 2-3 évet is várni kell. Jó hírként viszont beszámolhatok arról, hogy fokozatosan megszépült infrastruktúrájában az osztály. Javultak a higiénés körülmények, kifestették a folyosókat, kórtermeket, számos új éjjeliszekrényt, ágyat is kaptunk. Alapítványi forrásból modern bútorokat, korszerű berendezéseket vásároltunk a rendelőkbe, orvosi szobákba, műtőelőkészítőbe. Ugyanígy próbáljuk megoldani új műszerek beszerzését, illetve alapítványunk támogatja a

szakdolgozók és az orvosok továbbképzését is.” S hogy megakadályozhatjuk-e ízületeink kopását, gerincünk deformitását? Sajnos a genetikai adottságon nem tudunk változtatni, de tudnunk kell, hogy a túlsúly nemcsak a szívet, májat, vesét, anyagcserét terheli, hanem ízületeinket, izmainkat is. Nagyon nem mindegy, hogy milyen módon, s hogy milyen körülmények között élünk, dolgozunk. A nedves, hideg környezettől ugyanúgy óvakodnunk kell, mint a rossz lábbelitől, vagy a különböző munkagépek okozta vibrációs ártalmaktól. A sportkedvelők ne válasszanak extrém sportágat, nem szabad túlzottan terhelni ízületeinket, szalagrendszerünket. A rendszeres mozgás azonban min-

denkinek ajánlott. A főorvos úr ebben is példát mutat: nemcsak a Magyar Ortopéd Társaság elnöke, de a mai napig oszlopos tagja egy budapesti kosárcsapatnak. „Az egészségügyben dolgozni sokszor kimerítő és fárasztó, de mégis több sikerélmény éri az embert, mint ahány kudarc – vall a gyógyító munkáról Kiss doktor. – A segédnővérektől kezdve az osztályvezetőig mindenki része a csapatnak. A nehézségek és a türelmetlenség ellenére az emberek hálásak, amikor felépülnek sérüléseikből, vagy súlyos deformitásukból és öröm látni, amikor kezelésünk eredményeként újra járóképessé, önellátóvá válnak.” Székely Ilona

Sikeres szűrő szombatok Stroke szűrés és kardiológiai szűrés Hegyvidéki Önkormányzat és a Szent János Kórház együttműködésének köszönhetően tavaly ősz óta különböző ingyenes szűrővizsgálatokon lehet részt venni. A március 26-i stroke szűrés azért is különleges, mert ez a szűrőprogram általában nem része a hivatalos térítésmentesen elérhető szűréscsomagnak. A stroke akkor alakul ki, amikor az agy vérkeringési zavar miatt nem kap életfontosságú oxigént és tápanyagokat. A negatív folyamat nyomán az idegsejtek pár percen belül működésképtelenné válnak, majd pusztulni kezdenek. A Neurológiai Osztály - Stroke Centrum koordinálásában komplex szűrésen vehettek részt a bejelentke-

A

zett érdeklődők. Kifejezetten erre az alkalomra állítottak össze egy rizikófaktoro kat felmérő kérdőívet, volt testsúlyindex(BMI) és koleszterinszint-mérés, nyaki erek keringés (érszűkület) vizsgálata (Doppler), kardiológiai és szemészeti szűrés. Az összes eredmény ismeretében egyéni kiértékelésre került sor. Ilyen összetett kivizsgálásra ritkán adódik alkalom, így nagyon örülünk, hogy sokakat fogadhattunk, és az érdeklődők számának csak a gépek kapacitása szabott határt. Az április 16-i kardiológiai megelőző szűrésre is igen nagy volt

az érdeklődés. A bejelentkezett betegekről részletes EKG felvétel készült, orvosi javaslatokat, vagy ha szükséges volt életvezetési tanácsokat kaptak az érdeklődők. A Szent János Kórház elkötelezett a betegség-megelőzés terén, hisz a kialakult betegség kezelésének lehetőségei a pl. stroke esetében korlátozottabbak, a megelőzésé a döntő szerep. Az elmúlt évtizedekben ennek a kórképnek a megjelenése növekvő tendenciát mutat, így mindannyiunk felelőssége és érdeke is, hogy odafigyeljünk magunkra és szeretteinkre egyaránt.

Egyedül nem megy… Konszenzus konferencia és kibeszélő show

Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle szervezésében, 2011. április 6-án adott otthon kórházunk a szak- és alapellátásban dolgozó gyermekorvosok, iskolaorvosok és védőnők konferenciájának. Nagy örömünkre az Auditórium teljesen megtelt, közel 160 fő vett részt a rendezvényen, melyet dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony nyitott meg. A szervezők célja teljes mértékben megvalósult: sikerült egy asztalhoz ültetni a politikai döntéshozókat, a védőnőket és a házi (gyermek) orvosokat abból az alkalomból, hogy a szakmai kollégiumok új rendszerében egy tagozatba – gyermek alapellátás – kerültek az eddig önálló kollégiumokban dolgozók. Dr. Beneda Attila az Egészségügyi Államtitkárság kabinetfőnöke a konkrét témán túlmutatóan több kormányzati újdonságról is beszélt: a háziorvosok pl. lekérdezhetik a betegeik valamennyi közfinanszírozott ellátását, tervezik a külföldön elvégzett továbbképzések hazai beszámítását, valamint a kötelező továbbképzések ingyenessé tételét. Dr. Velkey György a szakmai kollégiumok előkészítő bizottság elnöke és a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója hangsúlyozta, hogy az új rendszer az ellátottak felől közelít. Együttműködést remél a védőnők és a házi gyermekorvosok között, meglátása szerint a presztízs-szempontokat félre kell tenni. Csordás Ágnes a Magyar Védőnők

A

Egyesületének elnöke más nézőpontból értékelte a döntést. A védőnők szerint ők egyértelműen vesztesei az átalakításnak, mert le kell mondaniuk eddigi kollégiumi önállóságukról. Hangsúlyozta, hogy feladatuk sokkal összetettebb, nem csak a gyermekekről, hanem a család gondozásáról van szó, és jelezte, hogy tapasztalatai szerint az orvosok sokszor alárendeltnek tekintik a védőnőt. A későbbiekben ezzel a meglátással többen nem értettek egyet sem védőnői, sem orvosi oldalról, a felsorolt negatív példákat kiragadottnak tartották. A Házi Gyermekorvosok Egyesületének vezetői a team munkára helyezték a hangsúlyt. A prevencióhoz együttműködés kell, ahogy dr. Dolowschiák Annamária fogalmazott és közös irányelvek, valamint informatikai rendszer – fűzte hozzá dr. Póta György alelnök. Véleményük szerint a jövő a területi gyermekegészségügyi centrumoké, ahol 6-8 gyermekorvos és 14-16 védőnő dolgozik együtt. Ezt a javaslatot hozzászólásukban többen támogatták is. A jogalkotók részéről Bábiné Szottfried Gabriella a Parlament egészségügyi bizottságának tagja – aki maga is védőnő –, arról beszélt, hogy a szakma interdiszciplináris, a szociális szférával, az oktatással is vannak szoros kapcsolódási pontjai.

A hozzászólók között dr. Blatniczky László főorvos nagy tapsot kapott, amikor a felesleges adminisztrációt kárhoztatta, ami elveszi az időt a valós tevékenységtől. Felvetette, hogy az új szakmai kollégium foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és javasolta, hogy az iskolai védőnők kapjanak több kompetenciát. Problémaként látta még a sportorvosi ellátás „kiszervezését” a házi gyermekorvosok mellől. Ez utóbbira Beneda Attila válaszában azt mondta, hogy a sportorvosi ellátás átgondolás alatt van. Sok hozzászóló tett említést az informatikai rendszerek problémájáról. Javasolták, hogy össze kellene kötni háziorvosi, a kórházi és a szakrendelők adatait. A jelenleg ingyenesen használható védőnői programok gyakran nem kompatibilisek a háziorvosi rendszerrel, és szinte mindent papíralapon is tárolni kell. A védőnők részéről több konkrét kérdés is felmerült, pl. mi a területi pótlék vagy miért nem kap a védőnő plusz munkáért ugyanúgy plusz pénzt mint a gyermekorvos, pl. a nem kötelező védőoltások beadásakor. Ahogy az egyik védőnő fogalmazott a kezdeményezés nagyon jó volt, de a lényeg az, hogy a megbeszélés után valóban történjenek is lépések, a szabályozás a védőnők által javasolt irányba mozduljon el. A rendezvény moderátora dr. Badacsonyi Szabolcs a Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle szerkesztőbizottságának elnöke zárszavában megköszönte a konstruktív vitát, melyben a meghívottakon túl több mint egy tucatnyian szólaltak fel.

Fél évszázad a János Kórházban

r. Arató József szülész-nőgyógyász onkológus 51. munkaévét kezdte ebben az évben a János Kórház onkológiai gondozójában. 1960-ban kezdett el a János Kórházban dolgozni, azonban orvosi tevékenysége régebbi ennél, hiszen ezt megelőzően a Bakáts téri szülészeten is dolgozott, valamint mentőzött is. Jóllehet 2002ben, 42 év egy helyben töltött munkaviszony után nyugdíjba ment, munkáját a mai napig folytatja, s 51 éves János kórházi tevékenységével Salamon Ferenc főorvos úr után a második legtöbb időt itt gyógyító aktív orvosunk. Az aktívak között viszont rangidős, idén tölti be 85. életévét. A nyugodt, élénk, érdeklődő tekintetű, barátságos orvossal kedd délelőtti szakrendelése után, az Onkológiai Gondozóban beszélgettem. „Kaposváron születtem és Pécsett kezdtem orvosi egyetemre járni. Akkoriban, ha valaki egyetemre akart jelentkezni Pécsett és a környékén orvos, jogász vagy bölcsész lehetett,mert akkor még csak ez a három kar működött a pécsi Egyetemen. Humán beállítottságú szüleim az orvosi pálya felé terelgettek. Az egyetemet Pécsen kezdtem és Budapesten nem fejeztem be.” 1950-ben, az ötödik évfolyam végén ugyanis 32 társával egyetemben közölték velük, hogy továbbtanulásukat nem engedélyezik. A levélben indok nem szerepelt. Csupán feltételezés, hogy az MKP alatt induló DISZ orvostanhallga-

D


tói nagygyűlésről távolmaradókat így szankcionálták. Bár napok alatt szakképzetlen, iratok és diploma nélküli munkanélküli lett, nem sértődött meg a vele méltánytalan sorsra. Hamarosan belépett az akkor induló metróépítkezést irányító Budapesti Földalatti Vasútépítő Vállalathoz betegzsilipeskeszonos munkakörbe. Akkoriban ugyanis inkább érteni kellett valamihez, mint papírral rendelkezni róla, s a betegzsilipes-keszonos munkakör ellátásához pedig már eleget tanult. Pár év mentőzés, majd az orvosi egyetem Szegeden történő befejezése után 1958ban avatták orvosdoktorrá. Nyolc évvel később kapott diplomát, mint kaphatott volna, mégis ez az akkor bizonyára soknak tűnő „elvesztegetett idő” a hosszú életpálya tükrében gazdagító életszakasznak, esetleg apró malőrnek tűnik. 1958-ban lépett be első orvosi munkahelyére, a Bakács téri kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályára segédorvosnak, majd 1960-ban helyezték át a János Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályára. 1962-ben szülészetnőgyógyászatból, 1967-ben pedig klinikai onkológiából szerzett szakorvosi képesítést. A méltán híres Dr. Kunitzer István után pályázattal lett az első szakképzett onkológus a János Kórházban. „Az ember az én szakmámban, amíg fiata,l legszívesebben szülészettel foglalkozik. Egy baba születése, még ha mi szülészek ezt sokszor is lá-

tjuk, mindig megható, revelatív élmény. Aztán az idő múlásával a jelentős fizikai igénybevétel, a sok ügyelet, az állandó készenlét, rendelkezésre-állás, behívhatóság kissé amortizálja a szervezetet, s így a diagnózisában és terápiában jobban tervezhető nőgyógyászati problémák felé fordultam inkább. Aztán amikor a betegeim is, és én is haladtunk előre a korban, sajnos egyre több daganatos betegséggel találkoztam. Akkor keltette fel érdeklődésemet a nőgyógyászati onkológia. Tudja, az onkológusnak, bár a terápiák, a gyógyszerek egyre jobbak, mégis a pszichikai szerepe a legjelentősebb. Daganatos megbetegedésnél elsődleges operatív szerepe elsősorban a sebésznek, radiológusnak, belgyógyásznak van. Nekünk onkológusoknak a beteg állapotának figyelemmel kísérése, lelki megerősítése, a családban történő minél elfogadóbb együttműködés kialakítása a feladatunk.” Sosem akart más kórházba menni dolgozni? – kérdeztem, hátha megtudok valamit az itt eltöltött hosszú évek titkáról. „Soha. Így alakult” – mondta, mintha más járható út fel sem merülhetett volna. A nehéz és sok bajjal járó szakterület ellenére (vagy tán éppen ezért) Arató József vidám, pozitív kisugárzású ember. Soha nem volt beteg, egy napot nem töltött betegállományban. „A mandulám és a vakbelem is megvan ” – mondja. Kissé csodálkozó, némileg értetlenkedő kérdésemre, hogy minek tulajdonítja ezt, elsősorban a szerencsét, szerencsés alkatát említi. „Azért nem jó mindenkit eltemetni” – fűzi még hozzá, hogy ne tűnjék minden felhőtlennek. Egy napnál többet sosem tervez előre, de ez az óvatosság vagy bölcsesség nem csak most, hanem egész életvezetésének korábban is jellemzője volt. „A nyugalmam titka pedig, hogy nincs mobiltelefonom. Illetve van egy – javítja ki saját magát. A kocsim kesztyűtartójában őrzöm, arra az esetre, ha vezetés közben valami probléma merülne fel. Elvégre nem vagyok már nagyon fiatal.” Szerintem a telefonszámát sem tudja, de ezt már csak gondolom, nem mondom, amikor elköszönök. Jó egészséget és további munkával eltöltött éveket kívánunk Arató József főorvos úrnak! Balázs Magdolna

Kunitzer István szülész-onkológustól a Kunitzer István Alapítványig

fél évszázada a János Kórházban dolgozó dr. Arató József említette élettörténete felidézése kapcsán, hogy ő a második onkológusa, de az első szakvizsgázott szülész-nőgyógyász onkológusa a János Kórháznak. „Ki volt az első?” – kérdeztem. „Kunitzer István. Sétány és alapítvány is van elnevezve róla a kórházban” – mondja a múltban és a jelenben is otthonosan mozogó Arató doktor. De ki is volt Kunitzer István, akinek nevét itt a kórházban többször halljuk, tevékenységéről viszont talán kevesebbet tudunk. Tősgyökeres óbudai, 1920-ban ő nyitotta meg az első szakorvosi rendelőt Óbudán, ahol ekkor 15 orvos dolgozott a kerületben. Lánya, Kunitzer Szonja elbeszéléséből tudjuk, hogy az óbudai Fő tér egyik kis földszinti házának kapujára kiszögezett egy táblát: „szülész-nőgyógyász” felirattal. Éppen világmegváltó hangulatban volt. A világmegváltáshoz szükséges energiákra szüksége is volt, hiszen a korabeli mentális és higiénés állapotok, a civilizációs szint, a problémák megoldásához való viszonyulások minden emberi leleményt és tudást mozgósítottak az akkor fiatal or-

A

vosban. Sok lakásban, ahová a szülésekhez hívták a legcsekélyebb higiénés feltételeket is nagyon nehéz volt megteremteni. Vizet a szomszédos ház kerti kútjából hoztak, világításra faggyúgyertya szolgált, fűtésre a sparhelt, amelyen főztek is. Közlekedni gyalog közlekedett, ha hívták, s hívás is „szalajtással” történt, lévén nagyon kevés telefon volt még akkoriban. Családi legendaként maradt fenn néhány, háznál levezetett szülése, amikor a szülőnő hasára ragasztott faggyúgyertyák és ráolvasásokat mormoló asszonyok gyülekezte fogadta a kiérkező orvost. Mindez a 20-as évek Budapestjének egyik kerületében. S mégis szerette és ragaszkodott Óbudához, a Fő térről is csak a Lajos utcaGalagonya utca sarkáig költözött. Egy amerikás magyar betege azt kérdezte tőle egy későbbi hazalátogatásakor,hogy „Maga tudna-e külföldön élni?” „Másik kerületben sem” – hangzott Kunitzer válasza. 1930-tól 1951-ig az óbudai Goldberger gyár (később: Pamutnyomóipari Vállalat) rendelőintézetének nőgyógyász főorvosa volt. Másik kerületig azért elvetette a sors és a soron következő feladat. Ha nem is Pestig, de a János Kórházig ténylegesen és képletesen is eljött. 1949-ben ugyanis, amikor még nem volt onkológiai hálózat, megbízást kapott a III. kerületi rákszűrés megszervezésére, amit társadalmi munkában végzett. 1952-ben pedig négy kerület, az I, II, III. és a XII. kerületi onkológiai gondozó vezető főorvosává nevezték ki. A gondozó központja a János Kórházban volt. Éppen 60 éves lett, nyugdíjra érett, amikor elérte az első fix (biztos állami) állása. Új perspektíva nyílt előtte, hiszen a magánorvosok ideje lejárt, egy jó ideje már csak teamben, másokkal együttműködve lehetett eredményesen dolgozni, produkálni, fejlődni. Hatodmagával kezdte el felépíteni Budapesten az onkológiai hálózatot. Szakorvos még egyikőjük sem volt, a műszereket otthonról hozták a rendelőkbe. A MOM Kultúrházban és a Városmajori

Színpadon tartott felvilágosító, ismeretterjesztő előadásokat, amire a kor civilizációs szintjét, de akár a mai viszonyokat ismerve is nagy szükség és igény mutatkozott. A rákgyógyászat hőskora volt ez, nagy volt az írott sajtó, a rádió érdeklődése, sikernek számított minden egyes korai időben felismert rákbetegség. Onkológusként kapta az első kormánykitüntetést és az első tudományos elismeréseket. 1967-es nyugdíjba vonulásáig tartozott a János Kórház állományába. Nagy büszkeségére szolgált, hogy három, a kórházban akkor vele dolgozó kollégáját óbudai szülészként ő segítette a világra. A Kunitzer-szellem, hagyomány és -gondolkodásmód azonban képletesen is áthagyományozódott a János Kórházra. Édesapja emlékére lánya, Kunitzer Szonja az I. Belgyógyászati Osztály betegeként az általa ismert és értékelt osztály számára alapítványt hozott létre 1996ban 150 ezer forint alaptőkével. A Kunitzer István Alapítvány célja az emésztőszervi diagnosztika és tudományos munka támogatása. A későbbi támogatóknak is köszönhetően ebből vett az alapítvány az osztály számára ultrahang diagnosztikai készülékekhez alkatrészeket, endoszkópos műszereihez kiegészítőket (DVD lejátszót), áramforrásokat, másolókat, nyomtatókat, gyógyító segédeszközöket, bútorokat, berendezéseket. Ebből fizetik, illetve egészítik ki az osztályon dolgozó szakorvosok kötelező továbbképző tanfolyamainak költségét és legutóbb a nővérszálló költségeihez is hozzájárultak. Dr. Székely György osztályvezető főorvos lényében is azonosulva ápolja Kunitzer István humánus hagyatékát. „Az élet nem csak évtizedekből, hanem félórákból tevődik össze… és ki is kell használnunk ezeket a félórákat.” – idézi édesanyját, az alapítványt tevő Kunitzer Szonja. Kunitzer István élete, munkája, szellemisége és humánuma nagyon is megfelelt ezeknek a házastársi elvárásoknak. Balázs Magdolna


Idegsebészet a kézremegés ellen Dr. Valálik István PhD házivédése kik kedvelik a tudományos felfedézeskről, új műtéti technikákról szóló híreket, bizonyára hallottak már dr. Valálik Istvánról. A kilencvenes évek közepén ő végzett Magyarországon először Parkinson kóros betegen olyan CT-vezérelt idegsebészeti műtétet, amely megszüntette a beteg kézremegését. 1996-ban ún. hőkezeléses technikával történt az első beavatkozás. Valálik főorvos egy elektródát vezetett a beteg agyába, s azt a sejtcsoportot, amely a mozgászavart okozta, hőkezeléssel elpusztította. 1998-ban a Svájcban már kipróbált új módszerrel állt elő: az agyba vezetett elektródát egy külsőleg beállítható bőr alá ültetett pacemakerrel kötötte össze, s a neuromoduláció hatására a mozgászavarral küzdő beteg újra tudott önállóan enni, öltözködni. Azóta több száz beteg köszönheti neki életminőségének javulását. De hogy lett a beregszászi fiatalember az Európai Sztereotaxiás Idegsebészeti Társaság vezetőségi tagja? És miként vetődött a János Kórházba? Ismerjék meg önök is a történetet. A Valálik családban mindenki magyarul beszélt, még akkor is, ha Bereg megye a II. világháború után a Szovjetunió része lett. István hétévesen az iskolában idegen nyelvként tanulta az oroszt, akárcsak az angolt. Édesanyja sokat betegeskedett, többször kórházba is került. Beregszászon tisztelet övezte az orvosokat, István ekkor döntötte el: ha megnő, fehér köpenyes gyógyító lesz. A helyi magyar gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett, majd anyanyelvén nyert felvételt az Ungvári

A

Egyetem Orvosi Karára. Csak az első előadáson jött zavarba: semmit sem értett a tudományból. Ahhoz jobban kellett volna tudnia oroszul, de legalább ukránul. Magyarul nem oktattak az egyetemen. „Az első év végén már oroszul jegyzeteltem az ukránul beszélő professzor szavait – emlékszik vissza Valálik főorvos, bár máig akcentussal beszélem az oroszt. Kezdettől az idegtudomány érdekelt, az utolsó évfolyamon bejártam nézelődni idegsebészeti műtétekre, ideggyógyászati rendelésre. A diploma után azonban oda kellett menni, ahová irányítottak, így először gyermekgyógyászati osztályra kerültem. Kis kitérő után az idegsebészeti szakvizsgát már a Kijevi Idegsebészeti Intézetben szereztem meg.” Valálik István többször kérvényezte áttelepülését az „anyaországba”, amit évekig nem engedélyeztek. Pedig egyik nagyapja Budapesten született, a másik pedig magyar huszárként harcolta végig az I. világháborút. Magyarországról szakmai úton járt a kijevi Idegsebészeti Intézetben dr. Julow Jenő tanár úr, akinek Valálik doktor tolmácsolt, s az ismerettségből hamarosan szakmai barátság lett. Amikor 1989-ben sikerült a végleges áttelepülés, mind az Országos Idegsebészeti Intézetből, mind pedig a Szt. János Kórház Idegsebészeti Osztályáról kapott állásajánlatot. Először az Amerikai úton töltött pár évet, majd 1991-től a Szt. Jánosban végzett műtéteket. „Ekkoriban jelent meg egy új szakirány az idegsebészeten belül: a mozgás-

Dr, Kiss Tibor, dr Valálik István és dr. Székely György osztályvezető főorvos

zavarok sebészete, vagy más néven funkcionális idegsebészet – folytatja Valálik főorvos. – Itt a látszólag ép agyon végzünk olyan beavatkozásokat, amely megváltoztatja az agy kóros funkcióját, ami pl. kézremegést vált ki. Ebben az esetben a CT, illetve MR felvételen semmilyen elváltozás nem érzékelhető, és a mozgászavart nem mozgásszervi törés, sérülés okozza, hanem az ideg-, izompályának központi idegrendszerből eredő károsodása. Ennek Nyugat- és ÉszakEurópában a kilencvenes évek elején elindult a sebészi kezelése, Magyarországon azonban még nem csinálta senki. Engem ez nagyon érdekelt.” Valálik doktor először Svédországban vett részt először sikeres funkcionális idegsebészeti műtéteken, majd levélben megkeresett egy világhírű svájci professzort, akinek klinikáján a legmodernebb műszerekkel végeztek hasonló beavatkozásokat. Zürichben örömmel fogadták az érdeklődő magyar sebészt, aki saját pénzén vett részt az ígéretes tanulmányúton. Ezt követően sikerült elnyernie az Európai Sztereotaxiás Idegsebészeti Társaság ösztöndíját, mellyel támogatták, hogy a fiatal „keleti blokkból” érkező orvos meg szeretné hazájában honosítani a funkcionális idegsebészetet. Julow Jenő professzor elérte, hogy az osztály műtője modern felszerelésekkel, pl. agyi célzó berendezéssel gazdagodjon, így a János kKórházban is lehetőség nyílt a sztereotaxiás módszer alkalmazására. „1996-ban Freiburgból már konkrét elképzelésekkel jöttem haza, el voltam szánva az első hőkezeléses műtétre – meséli István. – Írtam egy részletes forgatókönyvet, s azt minden résztvevőnek a kezébe adtam, hogy tudja, mi a dolga. A nagy nap előtt „olvasópróbát” is tartottunk. Egy 62 éves Parkinson-kóros hölgy volt a beteg, egyoldali kézremegését szerettük volna orvosolni. A műtét alatt végig ébren volt, s ahogy elvégeztük a beavatkozást, még ott a műtét közben megszűnt a remegése. Az első napok nagyon izgalmasak voltak, de az idő minket igazolt: a tünet nem tért vissza. 1998-ban az alapítványunk segítségével összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy a műtét egy még korszerűbb formáját, a pacemakeres neuromodulációt: az elektródás beültetéssel végzett mély agyi stimulációt (DBS) is

megvalósítsuk elsőként Magyarországon.” Ma már a hőkezeléses műtétet a TB teljes mértékben téríti, az elektródás beültetést 2002 óta pedig egyre nagyobb összeggel támogatja. Szinte az első betegek között volt hazánk Kossuth-díjas „agyafúrt költője”, Orbán Ottó is, aki betegségéről, műtétjéről az Élet és Irodalom hasábjain számolt be lírikus módon, szívszorító iróniával, a TV2 pedig riportfilmet is bemutatott vele. Az ő műtéti költségét a többi között még a Radnóti Színház is állta: a jegyek árából a közönség segített a költőnek. „A műtét önmagában a Parkinsonkórt nem gyógyítja, csupán a mozgászavart szünteti meg – magyarázza dr. Valálik. – S azt is tudni kell, hogy a Parkinson-kóros betegek 30%-ának nincs is kézremegése. A kórós mozgásnak, remegésnek ráadásul többféle eredete is lehet: okozhatja keringési rend-

ellenesség, oxigénhiányos állapot mérgezés, agyvelőgyulladás, vagy sclerosis multiplex. Azt, hogy mely típusú betegeknél lehet eredményes a funkcionális idegsebészeti beavatkozás, mindig egy részletes kivizsgálás után döntjük el. Tudományos munkáim a mozgáselemzéssel, modern képalkotó eljárásokkal, hangelemzéssel kapcsolatosak és a műtétek életminőségre történő hatásának javítását célozzák. Érdekesség, hogy pszichiátriai betegeknél a tikkeléssel járó Touretteszindrómában és a súlyosabb formájú kényszerbetegségek esetében is végeztünk már több sikeres pacemakeres műtétet, ami új kihívást és kutatási területet jelent.” Valálik főorvos jelenleg nemcsak a Szt. János Kórházban, de évek óta a B.A.Z. Megyei Kórházban Miskolcon és a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján is operál. Nemrég zajlott le

kórházunkban PhD dolgozatának házi védése, melynek keretében 270 Parkinson-kóros betegen végzett 406 műtétjét (volt, akinek mindkét agyféltekéjén történt beavatkozás) elemezte különböző nézőpontokból. A mozgászavar megszűnésével a betegek élete lényegesen könnyebbé vált, ráadásul sok esetben a gyógyszerek mennyiségét is csökkenteni lehetett. „Annak idején azért is döntöttem az idegsebészet mellett, mert láttam, hogy ugrásszerűen fejlődik, s tapasztaltam, hogy az új technikai vívmányokat nagyon jó hatásfokkal be lehet építeni a gyógyításba. Az agyi pacemakeres műtét sikerében is sok-sok terület csúcstechnológiája összpontosul. Remélem, hogy a magyar egészségügy válságos helyzete ellenére továbbra is segíthetek tudásommal, műtétjeimmel az arra rászorult embereknek.” Székely Ilona

Kockázat-alapú diabetes-szűrés az egészségügyi intézetek dolgozói között A FINDRISC-Hungary II. szűrővizsgálat kórházi ágának eredményei Winkler Gábor dr., Hidvégi Tibor dr., Vándorfi Győző dr., Jermendy György dr. publikációja alapján cukorbetegség, különösen 2-es típusú formája előfordulása világszerte exponenciális mértékben növekszik. A 2-es típusú diabetes az esetek jelentős részében elkerülhető, de legalább időben felismerhető, ha a kialakulása szempontjából fokozott kockázattal rendelkezők körében célzott szűrővizsgálatot végeznek. A Magyar Diabetes Társaság ezért a FINDRISC kérdőív magyar nyelvű változatának kitöltésén és a cukorbetegség szempontjából fokozott kockázattal rendelkezők körében történő laboratóriumi vércukormérésen alapuló szűrést indított (FINDRISC-Hungary program). Ennek a szűrésnek a II., kiterjesztett fázisának alvizsgálataként, elvégezték a szűrést hazai egészségügyi intézetek dolgozói között is. A vizsgálatban 29 hazai egészségügyi intézetből 6 486, 18-73 év közötti, ismert szénhidrát-anyagcserezavartól mentes személy vett részt. Közülük 1 254 fő kérdőíveinek pontértéke volt a

A

rizikó-tartományban (12 pont, vagy a felett). A felajánlott további vizsgálatra – cukorterhelésre – 921 fő jelentkezett, körükben 19,44%-ban volt a diabetes valamely megelőző állapota, 8,58%-ban pedig már létező, de a szűrés megtörténtéig nem ismert diabetes leírható. Ezek az adatok ismételten ráirányítják a figyelmet a célzott diabetes szűrés jelentőségére. Időben, ideális esetben még a diabetest megelőző állapotok (emelkedett vércukorszint éhgyomorra, csökkent glukóztolerancia) valamelyikében történő felismerésével elkerülhetők, vagy csökkenthetők lennének a betegség késői szövődményei. Azok, amelyek az állapot rendszerint tünet-

szegény kezdetéből és a betegség felismerésének ebből eredő késéséből adódóan gyakran már előrehaladott formában vannak jelen a diagnózis felállításakor. A Magyar Diabetes Társaság egyik fő célkitűzése, hogy 2012-ben e szűrés felnőtt lakosság körében történő bevezetéséről döntés szülessen. Ennek indokoltságát jelzi a most elvégzett vizsgálat is.

Cukorbetegek ellenőrzése


GYÓGYÍTÓ OSZTÁLYOK ÉS SZAKRENDELÉSEK I. Belgyógyászat – Gasztroenterológia (3.) II. Belgyógyászat – Diabetológia (8.) III. Belgyógyászat – Kardiológia (14.) Ápolási Osztály (17/a) Angiológiai labor (14.) Audiológia (17/a) Bőr-nemibeteg gond. (Szilágyi E. fasor 18.) CT (26.) Endokrinológiai Szakambulancia (8.) EKG (14.) Érsebészeti Szakrendelés (2.) Fizikoterápia (25.) Fogászat (10.) Fül-Orr-Gégészeti Osztály (17/a) Gyermek és Csecsemő Osztály (19.) Gyermekseb. és Traumatológiai Osztály (19.) Gyógytorna – Reuma (8.) Hepatológiai Szakambulancia (3.) Idegsebészeti Osztály (26.) Kardiometabolikus Ambulancia (8.) Klimax (11.) Központi Intenzív Osztály (10.) Krónikus Belgyógyászat (25.) Labor (1.) Mammográfia (10.) Meddőségi Centrum (9.) Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály (25.) Nephrológia Szakrendelés (8.) Neuropátia Centrum (8.) Neurológiai Osztály – Stroke Centrum (19.) Onkológiai Gondozó (18.) Orthopédia–Traumatológiai Osztály (6.) Pajzsmirigy Szakrendelés (8.) Patológiai Osztály (13.) Perinatális Intenzív Centrum PIC (11.) Proktológia (2.) Pszichiátriai Osztály (19.) Pszichiátriai Gondozó (XII. ker.) (8.) Reumatológia (XII.ker) (8.) Röntgen (Központi) (11.) Sebészeti Osztály (2.) Szájsebészeti Szakrendelés (10.) Szemészeti Osztály (15.) Szemészeti Szakrendelés (7.) Szülészet–Nőgyógyászati Osztály (11.) Terhes- és Tiniambulancia (11.) Traumatológia–Kézsebészeti Osztály (26.) Urológiai osztály (5.)

A Szent János Kórház térképe NEM EGÉSZSÉGÜGYI RÉSZLEGEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK Auditórium (23.) Ápolási Igazgatóság (36.) Bér és Munkaügyi osztály (20.) Betegjogi képviselő (20.) Büfé (44.) (31.) Étterem (50.) Finanszírozás és Módszertan (18) Főigazgatóság (1.) Gazdasági Igazgatóság (1.) Gyógyászati segédeszköz (15.) Gyógyszertár (7.) Higiénia Osztály (20.) Humánpolitika (20.) Informatika (23.) Jogi iroda (1.) Kápolna (7.) Könyvtár (20.) Környezetvédelmi felelős (20.) Logisztika (23.) Minőségirányítás (4.) Múzeum (20.) Műszaki Osztály (12.) Optikus (7.) Orvosigazgatóság (1.) OTP automata (4.) Pénzgazdálkodási Osztály, Pénztár (4.) PR és Marketing (1.) Újságos (1.) Vagyongazdálkodási Osztály (4.)

Nem a kórház területén található ellátások Allergia Szakrendelés, Tüdőgondozó és Szűrőállomás 1122 Budapest, Pethényi köz 1. (a fogaskerekű megállója mellett) A Mi Kórházunk • 13

Mire költenek az alapítványaink? Fejlesztés a Fejlődésneurológiai Osztályon A Fejlődésneurológiai Osztály munkájáról, ezen belül a neuroterápiás módszerről készített és mutatott be egy igen érdekes összeállítást a TV2 Aktív című műsora március 24én. Bendéről, egy négy és fél hónapos Miskolcon született kisfiúról szólt, aki felkarbénulással született, s ez után került Berényi Marianne főorvosnő osztályára. Bemutatásra került az az elektro-stimulációs készülék, amelynek segítségével a felkarbénulás, de a nyelésbénulás, arcidegbénulás, hólyagbénulás és a végbélbénulás esetén ideg felőli ingerlést lehet végezni, s pár hónapos korban az eredmény rövid időn belül, sok esetben radikális javulást hoz. Bende lógó karral és merev ujjakkal került két és fél hónaposan az osztályra. Az elektroterápiai kezelés és gondos gyógytorna két hónapja után hajlítani tudta a könyökét, mozgatta és magasra emelte a kezét, megfogta a játékokat. Mindezek jó jelek voltak ahhoz, hogy a születés utáni bénult felkar megfelelően tudjon majd működni és a gyermek teljes életet tudjon majd élni. A műsorban elhangzott, hogy az osztálynak jelenleg egy

működő elektroterápiás készüléke van, de a hatékony működéshez több kellene. Segítséget jelentene a javíthatatlannak mondott készülékek megjavítása (egyedi készülékekről van szó) vagy újak vásárlása. Egy készülék ára bruttó 187 000 Ft, amelyet az egyedi gyártást végző mesterember – saját felajánlásaként – anyagköltségen állít elő. Aki szeretne és tud az az „Agykárosodott Csecsemők Gyógykezelése – Neurohabilitációs Alapítvány" részére, az alábbi számlaszámon segíthet: 1410020614982549-01000007 (Volksbank). A segítségre szorult gyermekek és az osztály nevében köszönjük az eddigi és a jövőbeni támogatásokat!

Dr. Jánossy Tibor Szülészetinőgyógyászati Alapítvány A Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály az a terület, ahol túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindenki megfordul legalább egyszer életében. A hölgyeknél egészen különleges helynek számít, hisz itt adnak életet a gyermeküknek és az apukáknak sem mellékes, hol láthatják meg először a fiukat vagy lányukat. Az alapítvány segítségével igyekeznek a munkatár-

sak minél komfortosabbá tenni a kórházban töltött napokat, így került sor több kórterem teljes felújítására (padlózatcsere, falfestés, csempézés), mosógépet vettek a csecsemőrészlegre (aki már megélte, tudja mennyi ruha fogy az újszülötteknél). A II. emeleti műtő korszerűsítésére is áldoztak, klímaberendezést szereztek be.

Dr. Palich-Szántó Olga Alapítvány (Szemészeti Osztály) A szemészeti osztály az elmúlt évben jelentős átalakításon, felújításon, korszerűsítésen esett át. Az osztály teljes kifestésén túl, a TÁMOP program további támogatásával sikerült az osztályt akadálymentesíteni, kényelmesebb vizsgálóhelyiségeket kialakítani. Az osztály komfortosabbá tételéhez jelentős mértékben hozzájárult az osztály alapítványa is. Zárható szekrényeket vásároltak a betegek részére, továbbá kéziműszereket és függönyt is vettek az osztály számára. Alapítványi pénzből vettek festéket, amivel az osztály dolgozói festették le a már kopott műtőskocsikat, infúziós állványokat. Segíts magadon és hamarabb meglesz – vallják többen az osztályon.

Aprónép Alapítvány a Gyermekek Megsegítésére Az Aprónép Alapítvány eredendően a Budai Gyermekkórház gyermekellátásának támogatására jött létre, de emellett segítséget nyújt a János Kórház gyermekosztályának munkájához is. Madarasi Anna osztályvezető főorvosnő személye kiváló összekötő kapocs a Budai Gyermekkórház és a János Kórház gyermekosztálya, valamint az Aprónép alapítvány között. Ebben az évben ennek az alapítvány támogatásával sikerült dekorációval kifesteni a gyermekosztály első emeleti folyosóját, amely vidámabbá, derűsebbé, így elviselhetőbbé teszi az ide belépő gyermekek és szüleik számára a gyógyítás-gyógyulás viszontagságait.

A négy nővér Decubitus Prevenciós Team órházunk 50 milliós vissza nem térítendő támogatásban részesült, mivel sikeresen indult a „Szakdolgozói létszám növelése családbarát programmal” témájú projekttel a „Foglalkoztatás támogatása egészségügyi intézmények számára” kiírt TÁMOP pályázaton. A nyertes pályázat lehetőséget adott arra, hogy nyolc GYES-en, ill. GYED-en lévő kismama kedvező körülmények között visszatérjen dolgozni az egészségügybe. Közülük négyen alkotják azt a Decubitus Prevenciós Teamet, amely sok tekintetben tehermentesíti az ágy melletti ápolókat a különböző osztályokon és munkájukkal hozzájárulnak az ápolás minőségének javításához. Szakdolgozóként az alapfizetés mellett kiegészítő juttatásokban is részesülnek: budapesti bérletet, étkezési utalványt kapnak. Egyikőjük 8 órában, hármójuk pedig 6 órában vállalta az ápolói munkát. „A kolléganők aktívan részt vesznek az osztályos ápolói munkában, de leginkább a teljes ellátást igénylő, illetve felfekvés szempontjából veszélyeztetett betegeket gondozzák – mondja Felföldi Kati ápolási igazgató-helyettes, az ápolók koordinátora. – Kórházunkban hosszú évek óta harcot folytatunk a felfekvések ellen. Az eredmények azt mutatják, hogy

K

leghatékonyabb fegyverünk: a megelőzés. Arra kell figyelnünk, hogy az osztályokon minél kevesebb felfekvés alakuljon ki. Sajnos egyre kevesebb ápoló dolgozik a kórtermekben, így mindnyájan egyre leterheltebbek. Azokra a betegekre, akiket forgatni, fürdetni, etetni, pelenkázni, vagy éppen felfekvésüket kezelni kell, egyre kevesebb idő jut. Ezért gondoltunk arra, hogy ezen a területen van a legnagyobb szükség segítségre. A Prevenciós Team tagjai hetente többször látogatják, figyelemmel kísérik a decubitus szempontjából veszélyeztetett betegeket és min-

den lehetséges eszközzel, akár prevenciós eszközt, matracot biztosítva óvják a rászorulókat. A felfekvéses betegeket rendszeresen kötözik, valamint naplót vezetnek a kezelésről, a seb gyógyulásáról. Az ápolói csapat főleg az aktív osztályokat járja, hiszen az a cél, hogy minél kevesebb sebbel rendelkező beteg kerüljön át a krónikus osztályokra.” Oláh Árpádné Krisztina 1996-tól 2002-ig az Ortopédián dolgozott a Jánosban, mint műtő-szakasszisztens. Párját is a kórházi munkája során ismerte meg, a kórházi románcból hamarosan esküvő lett.

Négy gyermekük született: a legnagyobb kilenc, a legkisebb kétéves. Krisztina októbertől kapcsolódott az ápolói programba. Pesterzsébetről jár be: reggelente óvodába, bölcsődébe viszi a srácokat, nyolckor már a betegágy mellett van. „Boglárkát a férjem viszi iskolába, a fiúk velem jönnek, már egész jól viselik a korai kelést – meséli mosolyogva az édesanya. –- Nagyon örülök, hogy a hatórás munkára lehetőséget kaptam, mert így a gyerekekre is marad időm és a szakmámban is továbbképezhetem magam. Először az Ápolási Osztályon kezdtünk, nekem külön meg kellett tanulnom a nővéri feladatokat, hiszen korábban műtéteknél asszisztáltam, most pedig a betegágy mellett kell helyt állni. Fokozatosan megtanultam, melyik sebre milyen kötszer kell, az ágytálazásnál, mozgatásnál egymásnak segítünk. Nagyon jó, hogy négyen együtt dolgozunk, mert, ha valamelyikünk hiányzik a gyerekek betegsége miatt, akkor is elegen maradunk és el tudjuk végezni a fizikailag nehéz munkát.” „Szinte minden osztályon eltöltöttünk már 2-3 hetet – folytatja Ádám Gabriella, az ápolói csapat másik tagja. – Sorra kerültek a belgyógyászati osztályok, a Mozgásszervi Rehabilitácó, Idegsebészet, Pszichiátria, Neurológia, Traumatológia és az Ortopédia is. Van úgy, hogy egy nap öt osztályon is megfordulunk. Kezdetben nem tudták, hogy


kik vagyunk, meg kellett, hogy ismerjenek bennünket, ahogy nekünk is alkalmazkodni kellett az osztály sajátosságaihoz. Örülünk, hogy elfogadtak minket, s hogy értelme van a munkánknak. Én is ősszel tértem vissza a Jánosba, amikor a kislányom óvodába ment. Korábban a hasi sebészeten voltam ápolónő 2001-től 2007-ig. A sebészeten éjszakázni kellett és természetesen a hétvégékre is be voltunk osztva. Most reggel héttől háromig ápolom a betegeket, az óvoda után még a játszótérre is le tudom vinni a kislányomat. Az éjszakákat és a hétvégét nehezen tudnám megoldani, így nagyon örülök ennek a munkabeosztásnak. Az ágyhoz kötött betegek gondozásába, a sebkötözésbe, ill. a prevenciós nővéri feladatokba nekem is újra bele kellett rázódnom, bár én korábban betegágy mellett, a sebészeten hasonló feladatokat is végeztem.” Köles Borbála tíz éven keresztül a Városmajori Érsebészeti Klinikán volt az Érsebészeti intenzívterápiás osztályon ápoló. Aztán születtek a gyerekei: Roland most hároméves, Gabriella huszonegy hónapos. A kicsik mellett ő sem tudta vállalni korábbi munkakörét, ezért januárban örömmel csatlakozott a családbarát ápolói programhoz. „Már négy évet otthon töltöttem, szerettem volna újra munkába állni: elég tevékeny természetem van – meséli Borbála. Nagykovácsiból járunk be, ez a hat óra a kórházban éppen ideális a gye-

rekek mellett. Bevallom először féltem a decubitus sebek kötözéstől, nem ismertem a kötszereket, de a többiek: Kriszti, Gabi és Kovács Ági sokat segítettek. Mindegyikünk más-más területen dolgozott korábban, mindenkinek más az erőssége. Ez sokszor előny, hiszen különböző osztályokon keressük fel az ágyhoz kötött betegeket. Az érsebészeti intenzíven csupán 2-3 napig tartózkodott egy-egy beteg. Most több beteggel bensőségesebb kapcsolatba kerülünk, hiszen többször látogatjuk őket, beszélgetünk velük, s együtt örülünk, ha jobban vannak, vagy ha a sebük a kezelés hatására meggyógyul.” Kovács Ágnes ikergyermekei születése előtt a 2008-ban bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Neurológiai Osztályán dolgozott főnővérként. „Tavaly ősszel, miután Barnus és Orsi beilleszkedett az óvodai életbe, én is munka után néztem – mondja Ágnes. – A János Kórház volt az első számú lehetőség, mivel közel van a lakóhelyemhez. Nem sokat gondolkodtam, amikor az Ápolási Igazgatóságon hallottam a TÁMOP nyújtotta lehetőségről, mert úgy éreztem, ez a munkakör közel áll hozzám. Örülök, hogy négyünk között rövid idő alatt nagyon jó kollegiális viszony alakult ki.” A négy nővér a pályázaton elnyert összegből 24 hónapig kapja fizetését az ápolói munkáért, valamint kórházunk vállalta, hogy a juttatásokat a pályázat befejezése után legalább fél évig fenntartja. Krisztina, Ágnes, Gabriella és Borbála egyre gyakorlottabbak, önállóbbak. Az általuk vezetett napló alapján igyekeznek költséghatékony megoldást találni minden kezelt betegnél. Az ágy melletti munka során számos adatot gyűjtenek a sebkezelési, gyógyulási folyamatról, s talán ebből valamikor tudományos dolgozat is születhet, vagy fontos szerep juthat a statisztikának az oktatásban. A legfontosabb azonban, hogy munkájuk révén az elesett, magatehetetlen beteg több törődésben, gondozásban részesül. Székely Ilona

Egy civilizációs betegség: a vesekő Lézeres kőzúzás a János Kórházban

r. Csicsenkov Péter, a János Kórház urológiai sebészetének szakorvosa látványos, megbízható tudást közvetítő előadásával többek figyelmét felkeltette a legutóbbi Fiatal Diplomások Fórumán. A vesekőzúzásról, ezen belül az endoszkópos beavatkozások során alkalmazott holmium lézerrel végzett kőzúzásról, beavatkozásról tartott prezentációt. Arról a műtéti technikáról, amit maga is nagy kedvvel és eredményességgel végez dr. Kovács András főorvos úr osztályán. Kórházunk ezen specialitásáról, a vesekő népbetegség kialakulásának okairól kérdeztem az igen fiatal, de a János Kórházban már 11. éve gyógyító szakorvost. Az egyetem 2000-ben történő elvégzése után ugyanis Csicsenkov Péter már rezidensnek ide került, 2007-ben urológiai sebészetből szakvizsgázott, majd még ugyan ebben az évben az európai nemzetközi urológiai szakvizsgát is letette. Dr. Kiss Sándor főorvos úr, a sebészeti osztály vezetője, s természetesen dr. Kovács András főorvos úr erkölcsi és szakmai támogatását említi meghatározóként. „A fejlődés, az anyagi jólét növekedése kedvez a vesekövek kialakulásának. A jólétre jellemző fokozott só-, fehérje- és szénhidrátbevitel egyértelmű oka az egyre gyakoribb vesekőnek. A rohanó életmód miatt sokszor előnyben részesítjük a kész és félkész élelmiszereket, cukros, tartósított üdítőket, ezeken kívül pedig alig iszunk egyrészt egészséges, másrészt elegendő, harmadrészt egyenletesen bevitt folyadékot. A sok só és fehérje a vizeletben kicsapódik, s könnyen megindul a kristályosodás folyamata, amely a kőképződés kezdete. A nem elegendő és rendszertelenül bevitt

D

folyadék miatt pedig a vizelet sűrűvé válik, s ez is a kőképződés előidézője. Az ülőmunka, a mozgásszegény életmód tovább „segíti” a kőképződés folyamatát, mert a véráramlás lassúbb, ami kedvez a kristályok kialakulásának. Ma már a népesség 5%-a érintett valamilyen formában a vesekőbetegségben. Bármelyik korosztályt érintheti, legfiatalabb betegünk 3 éves volt, legidősebb betegünk pedig 80 év feletti volt. Sajnálatos, hogy e népbetegség korfa egyre inkább a fiatal korosztály felé közelít” – magyarázza az okokat és a jelenséget Csicsenkov Péter. A férfiak pedig – egy újabb hátrány – 3-szor gyakrabban érintettek ebben a betegségben, mint a nők. Nem az öregedéssel, az élettartam meghosszabbodásával, hanem az életforma, a táplálkozás és az életvitel megváltozásával összefüggésben növekszik tehát a vesekőbetegek száma. „Homokszem nagyságútól akár egész vesét kitöltő vesekövekkel is találkozunk. Osztályunkon évente 400 körüli kőzúzást végzünk, amikor testen kívül gerjesztett lökéshullámokkal zúzzuk szét a köveket. 80-100 esetben viszont endoszkópos (testen belüli) technikát használunk a kövek eltávolítására, amit végezhetünk speciális kőfogóval, hurokkal és lézerrel is. A lézerszálat szem ellenőrzése mellett vezetjük be az uréterbe (húgycsőbe) és közvetlen kontakttal, a kőhöz hozzáérve zúzzuk szét a követ. A beavatkozás módját mindig a kő nagysága, keménysége, elhelyezkedése és a beteg érdeke, kívánsága határozza meg. Bizonyos keménységű köveket ugyanis csak lézerrel lehet szétzúzni, s van olyan eset is, amikor a beteg siet vissza dolgozni, s a lézeres beavatkozást követően ha-

marabb gyógyul, hamarabb válik kőmentessé. Nagyon biztonságos és sikeres beavatkozás, minimális szövetsérülést okoz, ezért gyors a regeneráció is. Hetente legalább egy lézeres kőeltávolítást végzünk, főként az uréterkövek esetén választjuk ezt a megoldást” – világítja meg számunkra e gyakori betegség terápiás módszereit Csicsenkov doktor. Lökéshullám-kezelést már 1988 óta végeznek az osztályon, említést érdemel, hogy a János Kórház urológiai osztályán elsőként került bevezetésre országos szinten. Az Urológiai Osztály 2003-ban kapott új, lökéshullámmal működő kőzúzó készüléket és 2009-ben a Karl Storz cég által gyártott holmiumlézeres kőzúzó berendezést, amely a köves betegek kezelésének eszköztárát bővítette. Ezzel a lézerrel bármilyen szilárdságú követ szét tudnak zúzni. Csicsenkov Péter több generációs orvoscsaládból származik. A nagyszülők közül az apai nagypapa neurológus, nagymamája belgyógyász, édesanyja gyermekorvos volt. Édesapja jelenleg is a moszkvai Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Tanszékének farmakológus professzora. Orvosfeleségével egy négyéves kisfiút nevelgetnek a család humanista tradíciójának talaján. A korszerű urológiai ellátás az endourológia irányába fejlődik. A beteg akkor jár jól, ha orvosa egyaránt uralja a hagyományos feltárásos és az endourológiai módszereket, technikákat is. Ahogy Csicsenkov doktor motiváltságát és lelkiismeretességét elnézem van remény – még ha mindig ülünk, sokat eszünk és keveset iszunk is. Legalább rajta nem fog múlni. Balázs Magdolna

Az alkohol és a rák Magyar Rákellenes Liga Hegyvidéki Alapszervezete, a Nemzeti Rákellenes Nap keretében 2011. április 6-án ünnepi ülést tartott a Szent János Kórházban. Az ünnepi ülés elnöke dr. Jánosi András professzor úr volt, az ülés elnökségében helyet foglalt dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató, dr. Torgyik Pál orvos-igazgató, Kovács Lajos alpolgármester, Gallai Dolores a XII. kerületi önkormányzat egészségügyi tanácsnoka és dr. Simon Tamás a Magyar Rákellenes Liga elnöke. Rövid bevezetőjében dr. Demeter Jolán az ülés szervezője, és egyben a Magyar Rákellenes Liga alelnöke megadta az egész rendezvény mottóját: Egy célért dolgozunk, a betegért. Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony megnyitó beszédében méltatta a Rákellenes Liga erőfeszítéseit, hogy a lakosságot egészségtudatosabb életmódra igyekeznek ösztönözni. Kiemelte a jó együttműködést a XII. kerületi önkormányzattal, aminek az elmúlt hónapokban a hegyvidékiek számára pl. a szűrő szombatok programjai voltak a kézzelfogható eredményei. A nagy érdeklődéssel és túljelentkezéssel kísért sorozatot ősszel folytatni szeretné mind az önkormányzat, mind a kórház. Kovács Lajos a XII. kerület alpolgármestere hangsúlyozta az önkormányzat elkötelezettségét a hegyvidéki polgárok minél jobb egészségügyi ellátásáért, és köszönetét fejezte ki a főigazgató asszony felé, akivel si-

A

került szoros és jó munkakapcsolatot kiépíteniük. Dr. Simon Tamás a Magyar Rákellenes Liga elnöke kiemelte, hogy a mai társadalomban sajnos az alkoholfogyasztás már a kiskorúaknál is egyre elterjedtebb, pedig nekik egyáltalán nem lenne szabad alkoholt fogyasztaniuk. Felhívta a figyelmet az életmód szerepére, ami 40%ban határozza meg az egészséget (az egészségügyi ellátás csak 15%-ban). Dr. habil. Hirschberg Andor fülorr-gégész, osztályvezető főorvos egy elszomorító adattal kezdte előadását: mind a férfiaknál, mind a nőknél 1. helyen állunk Európában a szájüregi rák okozta halálozás területén. A szeszfoktól függően az alkohol krónikus nyálkahártya-irritációt okoz, ami megkönnyíti a kóros anyagok felszívódását. Aki egyszerre dohányzik és alkoholt is fogyaszt, annak 15-ször nagyobb az esélye gége- vagy garatrákra, mint annak, aki egyik szenvedélynek sem hódol. Dr. Demeter Jolán kórházunk Emlőszűrő Centrumának vezetője a nők szempontjából tekintett az alkohol és a rák kapcsolatára. A nők szervezete lassabban bontja le az alkoholt és már kis mennyiség is növeli a rák rizikóját, gyöngíti az immunrendszert. A főorvos asszony kárhoz-

tatja a reklámok befolyásoló szerepét, és meglátása szerint senki ne fogyasszon azért alkoholt, hogy megelőzzön egy másik betegséget. Jánosi professzor úr hozzászólásában kardiológiai kutatásokra alapozva napi egy pohár vörösbort még elfogadhatónak tart. Dr. Székely György gasztroenterológus osztályvezető főorvos is egy elszomorító adatot osztott meg a hallgatósággal, a primer májrák kialakulásáért 50%-ban az alkohol felelős. Az alkohol tönkreteszi a bélflórát is, ezzel is gyengítve az immunrendszert. A megbomlott egyensúlyt probiotikumok segíthetnek helyreállítani. Frankó András a Magyar Máltai Szeretetszolgálat családterapeutája a szenvedélybetegségek családra gyakorolt hatásairól beszélt, és arról, hogy a kölcsönhatás fordítva is igaz, minden a családban kezdődik. A szenvedélybetegségek kialakulásában a szociális öröklés lényeges faktor. Felhívta a figyelmet a Szeretetszolgálat által működtetett www.kimondhato.hu címen elérhető weboldalra, ahol a szenvedélybetegségekkel kapcsolatosan bárki segítséget kérhet, akár e-mail formájában is. Demeter főorvos asszony szervezésének köszönhetően a konferenciát kis uzsonna követte, zárásként pedig a résztvevők le is tornázhatták a bevitt kalóriákat.

Kötelezőkről röviden kamarai törvény módosítása alapján a 2011. XXIII. törvény 14/A. §-a értelmében (1) Egészségügyi tevékenységet – jogszabályban megállapított egyéb feltételek mellett – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel csak az végezhet, aki tagja az adott tevékenység végzésének feltételeként előírt szakképesítés szerint illetékes szakmai kamarának. A Budapesti Orvosi Kamara tájékoztatóját az intraneten az Irattár/Tájékoztatók/Orvosi Kamara (2001.04.13) címen tudják elolvasni. A szakdolgozóknak is kötelező a tagság, és ugyanúgy nekik kell kezdeményezniük a belépést, mint az orvosoknak. Ezt megtehetik a kamara honlapján (www.meszk.hu) elérhető elektronikus tagfelvételi kitöltő program segítségével. A Kórház segítséget nyújt a további lépésekhez: a kitöltés után ezt az adatlapot ki kell nyomtatni, és az ugyancsak a honlapról elérhető tagdíjlevonási nyilatkozattal együtt aláírni és odaadni a főnővéreknek. Ők egyben elviszik az Ápolási Igazgatóságra, ahonnan továbbítják a Kamarához és a tagdíjlevonási nyilatkozatot a Bér- és Munkaügyi csoporthoz. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, annak egyénileg kell intéznie a belépést, és a kitöltött felvételi kérelmet a területileg illetékes kamarai szervezethez (1088 Budapest, Bródy

A

Sándor u. 2. I. 4.) kell postai vagy személyes úton eljuttatni. Aki több területi szervezet illetékességi területén folytat egészségügyi tevékenységet, maga dönti el, hogy melyik szervezetnél kéri felvételét. Tagdíjfizetésre három lehetőség van: Havonta, munkáltató általi levonás formájában; átutalással, vagy csekken féléves befizetéssel; éves egyösszegű befizetéssel, melyet a tagfelvételi kérelem kitöltésekor kell megadni. Amennyiben a Kórház vonja le a fizetésből akkor a Kamara által készített levonási nyilatkozatot kell kitölteni és neki személyesen a Bér- és Munkaügyi Osztály Titkárságán leadni. A befizetett összeg adóalap-csök-

kentő tényező. A nyugdíjasok, GYÁS-on, GYES-en, GYED-en lévők, amennyiben más kereső tevékenységet nem folytatnak, csökkentett mértékű tagdíjat fizetnek, melynek öszszege a mindenkori tagdíj 50%-a. Felhívjuk a Kollégák figyelmét, hogy a működési nyilvántartási kártya és a kamarai kártya nem ugyanaz. A kamarai kártya (zöld) a tagfelvételt követően az illetékes területi szervezet által kibocsájtott kártya, amelyen a tagdíj befizetést követően érvényesítő matrica is található. A működési nyilvántartási kártya kék színű, kibocsájtása az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által történik.

A nőgyógyász az egyetlen férfi, aki valóban nem élhet nők nélkül. Arthur Schopenhauer német filozófus – Doktor úr, csak azért kerestem fel ismét, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki önnek. – Ne haragudjon, de nem emlékszem. Ön páciens, vagy örökös? A villanyszerelő beszól az intenzív osztályra: – Akkor mindenkinek nagy levegő, biztosítékot cserélünk!


A kert – Gyere – intett fejével Hevesinek –, ezt nézd! Milyen gyönyörű bronzos a színe, milyen szép gömb alakú! Még a gömbtuják között is ritkaság. Homonnay professzornak a kert volt a büszkesége. Mikor a TV-ben is bemutatták a finoman hullámzó zöld pázsitot, az ausztrál növényritkaságokat, a sziklakert tavaszi színpompáját, a betegei máris tudták, mivel honorálhatják a professzor életmentő műtéteit. A klinikán szájról szájra járt a hír növényszeretetéről, és hol a falusi kiskert értéktelen virágaival, hol pedig méregdrága üvegházi ritkaságokkal kedveskedtek neki. Hevesi docens régóta szerette volna látni ezt a csodakertet, és most, hogy Homonnay családja elutazott, örömmel látogatta meg az „öreget”. A kert valóban lenyűgöző volt, és boldogan sétált professzorával a ritka növények között. –Emlékszel, Sarlós doktor feleségét operáltam mellrákkal, tőle kaptam ezt a gyönyörű gömbtuját. –Nagyon jól sikerült a műtét – bólintott Hevesi –, egész kivirult az asszony. – Így volt, de gyere csak közelebb – guggolt le Homonnay, hogy széthajtsa a kis gömbtuját, ami olyan szépen zárta le a sziklakert végét –, nézz ide! Hevesi lehajolt, és a kis fa belsejében csupa rozsdabarna, elszáradt tűlevelet látott, amelyeket csak a pókháló tartott fenn, a kopasz, elsárgult, halott ágak között. –A kemoterápia nem volt hatásos, félek, a sugárkezelés sem hoz eredményt. Homonnay látta docense megdöbbent arcát, és lassan engedte újra összezárulni az élő ágakat. Hiába csillogott ismét bronzos, zölden a kis


fa, Hevesi mint egy röntgen képen, csak azt a halott, barna részt látta a gömb belsejében. –Nézd azt a pompás eperszínű virágot! – Lépett tovább egy árnyékos foltra Homonnay. – Honnan tudják, hogy imádom a rododendront? A kis fácska csillogó zöld levelei alig látszottak a dús, habszerű virágoktól. A rododendron, mintha csak elnyomták volna a szomszédos növények, olyan furcsán, féloldalasan nőtt. –Ezt a cukorbeteg Pap bácsi hozta, emlékszel, akinek a fél lábát amputálni kellett. Homonnay kitépett egy vaskos levelű gyomot, és közelebb lépett a rododendronhoz. Hevesi már látta, miért volt olyan féloldalas a kis fa. A korábban levágott ág helyén nagy, kerek heg látszott a törzs egyik oldalán. Nézte főnökét, ahogy metszőollót

húz ki a zsebéből, és már ő is észrevette, hogy a kis cserje másik oldalán virágtalanul, kókadt levelekkel hajlik le egy száradó ág. Kattant a metszőolló, és a korábban féloldalas rododendron, igaz, alul kopasz törzzsel, de visszanyerte alakját. –Mi van az öreggel? – Dugta zsebre a metszőollót a professzor. – Régen láttam, remélem nem kell újra operálnunk! – Gyönyörű a kerted – Hevesi szeretett volna már visszamenekülni

a terasz köves kopárságába –, köszönöm, hogy láthattam. – Ezt még azért nézd meg – karolta át a vállát Homonnay –, ezt tőled kaptam a hatvanadik születésnapomra, de már nem fogsz ráismerni! Az ösvény kanyarulatából kilépve, parányi tisztáshoz jutottak. Csillogó kavicsoktól körülvéve, gyönyörű, ezüstszürke agavé uralta az apró teret. Hevesi valóban nem ismerte volna fel a korábban cserépnyi növényt, amely most telt, tüskés leveleivel fenséges látványt nyújtott. Homonnay is kedvtelve nézegette, és örült docense meglepett arcának. –A kutyafáját – hajolt le hirtelen az agavé szürke törzséhez. – Ezt a pára, a párás levegő teszi. Hevesi mellé guggolt, és most már ő is látta a duzzadó törzsön azt a barnás foltot, amely felett ráncosan húzódott össze a növény bőre. – Ez gomba lesz – egyenesedett fel Homonnay –, hozom a gombaölő szert. – Ülj le addig a padra, élvezd a finom levegőt – kiáltott vissza futtából, és eltűnt az ösvény kanyarulatában. Hevesi ismét lehajolt, ujjával óvatosan megnyomta azt a kis foltot a növény szárán. A szétnyíló sebből bűzös barna folyadék ürült. Mint aki rosszat tett, felugrott, és leült a zöld kerti padra. Szíve hevesebben kezdett dobogni, és hirtelen a gyomrába újra belehasított az a tompa fájdalom, amit már hetek óta érzett, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Ez a fájdalom most összegörnyesztette, és ahogy előrehajolt, észrevette, hogy az agavé törzsén lefolyó nyúlós, bűzös folyadékra kék potrohú döglégy száll. Dr. Szigeti Zoltán

HÍREK – ESEMÉNYEK Új orvos-igazgató a kórházban Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony az orvos-igazgatói állásra kiírt pályázatot elbírálta, és dr. Torgyik Pált bízta meg 2011. április 4-től a feladatok ellátásával. Dr. Havas Szófia mb. orvos-igazgató vezetői megbízása a pályázat elbírálásáig szólt, így ez visszavonásra került. Dr. Torgyik Pál főorvos úr a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végzett 1984-ben. Belgyógyászatból (1990), tüdőgyógyászatból (1995), klinikai onkológiából (2006) szerzett szakvizsgát, továbbá háziorvosi licence vizsgával

(2001) és egészségügyi szakközgazdász-menedzser (1997) végzettséggel is rendelkezik. Korábban a Honvéd Kórházban, a szekszárdi Balassa János Kórházban (1986-92), az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben (1992-98), a Szent János Kórházban (1998-2001), a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán (2001-03), legutóbb pedig a Péterfy Sándor utcai Kórházban onkológusként, valamint kontrolling- és informatikai igazgatóként dolgozott. Munkájához sok sikert kívánunk!

Főorvosi értekezlet A február 22-i értekezlet elején Jánosi professzor úrtól, mint osztályvezető főorvostól köszönt el az intézmény. Ahogy d. Kiss Béla főorvos úr beszédében a szakmai méltatáson túl hangsúlyozta is: az újratalálkozás reményével írta sorait, hisz a Tudományos Bizottság elnökeként a kórházban marad Jánosi professzor úr. Az értekezlet további részében a laborok vezetői tartották meg beszámolójukat. Először dr. Csernák Zsolt a Synlab munkájáról beszélt, mely egy egész Európában szolgáltató cégcsoport tagja. A Szent János Kórházban napi 250-300 járóbeteget látnak el, vezető gyártók automatáit használva a vizsgálatokhoz. Problémaként említette, hogy a járó-

beteg-rendelésnél szűk a hely, ezen az infrastrukturális adottságon nehéz változtatni. Csernák főorvos úr az informatikai fejlesztéseikre büszke, és mivel ennek a laboratóriumi munkában kiemelt szerepe van, a jövőben is ezt tartja egyik fő fejlesztési irányuknak. Általános probléma a laborok finanszírozása, mivel a vizsgálatot a Kórház rendeli meg, de a labor végzi el, kötött összegen, vagyis minél több a vizsgálat, annál kevesebb az egységre jutó finanszírozási összeg. Dr. Szabó Ágnes a Szent Margit Kórház Laboratóriumának vezetője elmondta, hogy a Budai Gyermekkórház szakambulanciáinak vizsgálatait is ők végzik, és szoros az együttműködésük a Synlabbal is. Lift a hegyoldalban

A Szent János Kórház épületei több mint 110 éves múltra tekinthetnek vissza. Gyönyörű helyen fekszik az intézmény, a budai hegyek oldalában, de a betegek és látogatók számára az emelkedők „megmászása” néha kellemetlen feladat. Ezen segít a KMOP-4.5.3. akadálymentesítési pályázatából elnyert támogatással épített lift, amit az első szintemelő épületben alakítottak ki. Ez a régi János Büfé helye. A helyszín a látássérültek számára is könnyen megközelíthető a honlapunkról letölthető hangosvezető szöveg segítségével. A lift egyébként „beszél” is, jelzi, hogy melyik szinten áll, és hova tart éppen. Használják egészséggel!

Mintákat ők csak a gyógyító osztályoktól kapnak, így közvetlen járóbeteg-ellátás nem folyik. A munkájukat nagyban segítette a 2010-ben kapott új klímaberendezés. A főorvos asszony kiemelte továbbá a – főleg az Onkológiai Osztállyal közös – kliniko-farmakológiai vizsgálatokban való részvételüket. Dr. Rákay Erzsébet a Kórház-higiénia osztályvezető főorvosa hozzászólásában felhívta a figyelmet a bakteriális fertőzések esetén a mintavétel helyének kiválasztására. Fontos, hogy a seb szélső részéről történjen, így az a terület érhető el, ahol éppen aktív a baktérium, még öli az élő részt. A középső gennyes felületekről nem tenyészthetőek ki a baktériumok.

Tudományos konzultációk a Gyermekosztályon Ez év február második hetében indította először Madarasi Anna gyermekgyógyászattal kapcsolatos tudományos konzultációit a János kórház Gyermekosztályának Könyvtárában. Ettől az alkalomtól kezdődően minden hónap második keddjén 14-15 óra között volt és lesz e tudományos ülés megtartva, ahová szívesen várják a kórház gyermekgyógyászattal foglalkozó bármely orvosát, szakdolgozóját és a budai régió gyermekorvosait is. A szakmai innováció, a kapcsolatépítés és a tapasztalatcsere egyaránt céljai az üléseknek. A legutóbbi, áprilisi rendezvényen a liquid tápszerekről, annak előnyeiről tartott előadást Csatlós Noémi, a Milupa részéről. Említette az immunrendszer érését elősegítő hatását, az egyedi kiszereléseket, a hasi komfort biztosításának jelentőségét, a tejkonyha kiváltásának lehetőségét. Ezt követően dr. Pászti Ildikó tartott előadást a gyermekkori vérhányás okairól, tüneteiről, a lehetséges előfordulásokról, az elvégezhető vizsgálatokról. Az előadást szakmai konzultáció követte. Ez után Zimányi Krisztina a Budai Gyermekkórház dietetikusa ecsetelte a diétás elveket a gyermekkori székrekedés és hasfájás esetén. Átnézik és elemzik ilyen esetekben az étrendnaplókat, kikérdezik a gyermeket életmódjáról. A legtöbb esetben megállapítható a rendszer-

telen és mozgásszegény életmód, a rost- és folyadékszegény étrend, az éhgyomorra étkezés szokása, pszichés okok, öröklött tényezők egyaránt. A diétának megelőzés és terápia egyaránt lehet a célja. Megoldásként a sok folyadék és rostban gazdag étkezés, a rendszeres mozgás és életmód kínálkozna. Végül dr. Fadgyas Balázs és dr. Fang-Tóbiás Adrienn, a Gyermeksebészeti Osztály rezidensei tartottak esetismertetéseket és folyóirat-referátumokat. A Milupa jóvoltából fincsi szendvicsek, gyümölcsök és üdítők mellett beszélgethettek az azonos korosztályért, de különböző helyszíneken és területeken dolgozó résztvevők. A májusi rendezvény témája a gyermekkori obesitas (kövérség) lesz.

Kórházunk névadójáról

A bécsi ócskapiacon pillantottam meg a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló képet. A szakadó esőben bőrig ázva kezdtem a licitet az árat illetőleg, mert ahogy a képen látszik is a keretben már az arany díszítésig állt az üveg alá befolyt koszos esővíz. Kórházunk védőszentjének fejét csillagos glória övezi. A gyónási titok megőrzője imádkozva pillant a feszületre. Az 1393-ban elhunyt püspököt 1729-ben avatták szentté. V. R. Hoffmann litográfiája alapján a bécsi nyomdában készült színezett, 60x50 cm nagyságú nyomat a 19., ennyi biztos készült belőle. Végül keretestől 10 euróra „leolcsóztam” és hazahoztam. Pontosabb analízisre, restaurálásra az osztrák euró bevezetése óta vár... Dr. Katona József

Búcsúzunk Elhunyt Apró István Ezt a nevet kevesen ismerték – a Kórház számára „a fodrász Pityu” volt – része a kórháznak, mint ahogy a kórház volt az élete. Az Intézetben született 1941-ben – itt dolgoztak és laktak szülei is – először az Igazgatóság épületében, majd a jelenlegi Intenzív feletti emeleten. Innen járt iskolába, élt a Kórházban, futballozott a labdarúgó csapatában – ismert mindenkit és mindenki ismerte, szerette Őt. A fodrász szakmát tanulta és feleségével együtt a kórházban dolgozott évtizedeken át. A betegeken kívül a dolgozók, nagy számban nővérek, orvosok – kötődtek hozzájuk – tartották a kapcsolatot nyugdíjba vonulásuk után is – hozták-vitték a híreket régi dolgozókról – jót és szomorút is. Most, hogy néhány nappal 70. születésnapja előtt végleg elment, sok emléket vitt magával, melyek pótolhatatlanul elvesztek – és sokunk emlékezetében megmarad.


Csendben elhunyt Rózsa Antalné Margit kórházunk Élelmezési Osztályának volt vezetője, aki 1945-től dolgozott kórházunkban. 1970-től vezette az Élelmezési Osztályt. Édesapja a Kórház megbecsült géplakatosa volt, édesanyja okleveles nővérként szolgált az Ideg-elmeosztályon. Hosszú ideig a Széher úti Kórházban is dolgozott, majd a Kútvölgyi úti Kórházban szolgált. 1983ban pályájának csúcsán vonult nyugdíjba 38 év munka után. Tevékenysége révén öröm volt az étteremben étkezni, pihenni, ahol a dolgozók elé tették az ételeket, kiszolgálták őket. Valahogy még arra is futotta, hogy a kihozott tálból kétszer lehetett levest merni. Következetes, szigorú volt, munkatársai szerették tisztelték, az Élelmezési Osztály második otthona volt. Nyugdíjasként férjét ápolta, unokáit nevelte, imádott kertjét művelte, gyümölcsöket nevelt. Csendben eltemettük. Dr. Katona József

15 éves a Gastro Update

15-dik alkalommal vettem részt egy érdekes gasztroenterológiai konferencián. Metzger Péter sebész, Papp János gasztroenterológus ötlete volt 15 évvel ezelött, hogy egy munkacsoportot alakítanak ki, akik az előző év gasztroenterológiai irodalmát feldolgozzák, egymás előtt előadások formájában is prezentálják. Ebből a négynapos rendezvényből jött létre évente a Gastro Update könyv is, amely az érdeklődőknek, a szakorvosjelölteknek a legfrissebb információkat nyújtotta a szakirodalomból. Az évek során – változó meghívottakkal – a kör kissé bővült, jelenleg negyven referens munkájából jön létre az idei – elég vaskos – könyv. Intézményünkből Demeter Pál főorvos is részt vett a konferencián. A felkészülés az előadók számára egy több hónapos periódus, amely után már az év elején le kell adni a referálandó anyagot. A múlt évi cikkekből a legérdekesebbeket, a legvitatottabbakat az előadások során végigbeszéli a negyvenfős csoport, a megjelenő könyvben az egyes referensek véleményüket is megírják. Az előadók általában szervenként kapnak egy-egy témát, amelynek elméleti alapjait, diagnosztikáját, vagy terápiáját dolgozzák fel. A csoportban gasztroenterológus belgyógyászokon kívül, sebészek, patológusok, radiológusok, onkológusok vannak, így mód van a különféle orvosi szemléletek ütköztetésére is. A napi hatórás igen intenzív és sok vitával dúsított program sok információval gazdagítja a résztvevőket és remélhetőleg a könyv olvasóit is. A Gastro Update alapítvány formájában működik és évente még legalább 1-2 rendezvényt hoz létre, amely szintén az orvostovábbképzést szolgálja. Ebben az évben a konferencia helyszíne az osztrák Obergurgl falucska volt, amely igazi festői környezetet biztosított a munkához. A szabadidőben sportolásra is lehetőség volt. Dr. Székely György

Főnővéri értekezlet Március 2-án maratoni értekezletet tartottak a főnővérek. Felföldi Katalin ápolási igazgató-helyettes a decubitusról és a 2010-es év betegbaleseteiről számolt be. Elmondta, hogy fő céljuk a prevenció erősítése az aktív osztályokon, ezért is alakult a prevenciós team a TÁMOP pályázatból finanszírozott munkatársak részvételével. Pozitív adatokról tudott beszámolni, a legsúlyosabb decubitusos betegek száma a felére csökkent a tavalyi évben. A decubitusmatracok is felmérésre kerülnek, kért minden osztályt, hogy a nem használható eszközöket selejtezzék le, mert csak így van mód újak beszerzésére. Dr. Cseh Ibolya főgyógyszerész asszony felhívta a figyelmet arra, hogy tavaly novemberben új intézeti Gyógyszerellátási szabályzatot fogadtak el. Ezt nézze át mindenki. Néhány pontot kiemelt, pl. az adománygyógyszereket, amelyeknek először a Gyógyszertárba kell kerülniük, csak

ezután juthatnak a betegellátó osztályokra. Beteg csak a gyógyszertárból igényelt gyógyszert kaphat. Ha bármilyen kérdés merül fel, a gyógyszerészek mindig elérhetőek. Lászlóné Dezső Kornélia ápolási igazgató asszony elmondta, hogy a visszajelzések alapján igen sok gond volt a letétkezeléssel. Így ezt a területet nézték át a belső ellenőrök. Kovács Zoltán elmondta, hogy a Főnővéri Kollégium 24 pontos listáján mentek végig, figyelték pl., hogy van-e az értékek megőrzésére megfelelő zárható hely, ismerik-e a munkatársak a konkrét dokumentumokat stb. Az eredmények erősen szórtak, de ezen a fórumon nem részletezte egyes osztályokra lebontva a tanulságokat. Az értekezlet végén egy személyi változásra hívta fel a figyelmet az ápolási igazgató asszony: a Transzfúziós laboratórium vezető asszisztense Csernákné Marton Veronika lett.

Holland rendőrök adománya A Budai Gyermekkórháznak A magyar Készenléti Rendőrséghez 2011. március 7. és március 9. között kétfős holland delegáció érkezett szakmai tapasztalatcsere céljából. A holland hagyományoknak és szokásoknak megfelelően a vendégek ajándékokat, adományokat is hoztak magukkal. A holland rendőrök két nagy doboz játékot gyűjtöttek össze, amelyben plüssfigurák, labdák, logikai játékok voltak, s ezeket személye-

sen hozták el a Budai Gyermekkórház Rehabilitációs Osztályára. Két jó erős kávé, a focilabdák felfújása és pár derűs szó után indultak tovább, mert még egy korszerű elektromos kerekesszéket is el „kellett” vinniük egy közeli szociális intézménybe. Mi pedig hálásak vagyunk a protestáns etika és életvezetés e nemes hagyományának. Sok jó percet okoz ez nekünk.

Kedves Betegek! Kedves Hozzátartozók! Kedves Munkatársak! Köszönjük, hogy eddig is megtisztelték Kórházunkat bizalmukkal. Reméljük Önök is úgy érzik, hogy eddigi fáradozásaink az ellátás javítása és bővítése érdekében sikeresek voltak. Kérjük, amennyiben tehetik, támogassák a Kórház alapítványait! Köszönjük!

Alapítványaink a Szt. János Kórházban Prof. Horváth Mihály Alapítvány Ortopédiai és Egyéb Mozgásszervi Betegségek Kutatására és gyógyítására Adószám: 18049574-2-01

Götze Árpád Alapítvány, a Fej-nyaki és Szájüregi Daganatos Betegek, Hallássérültek és Allergiások Gyógyításáért Adószám: 18237137-1-43

Lipcsey Attila Klinikai Idegtudományi Alapítvány (Neurológiai Osztály – Stroke Centrum) Adószám: 18259247-1-43

Noszkay Aurél az Urológiai Rosszindulatú Daganatos Betegekért Adószám: 18231777-1-43

Gyermekért és Családért Alapítvány (Pszichiátriai Osztály) Adószám: 1811301-1-41

Csepp Emberkék Koraszülöttekért Alapítvány (PIC) Adószám: 18258002-1-43

Peter Gortvai Alapítvány a Budai Idegsebészetért Adószám: 18233425-1-43

A Szent János Kórház Krónikus Belosztályain Kezelt betegekért Adószám: 18232125-1-43

Szemlőhegyi Barlangterápia Alapítvány Adószám: 18061794-1-41

Dr. Palich-Szántó Olga Alapítvány (Szemészeti Osztály) Adószám: 18233133-1-43

Neuron Alapítvány (Idegsebészeti Osztály) Adószám: 18075890-1-41

Aneszteziológia és Intenzív Terápia Fejlesztéséért Alapítvány Adószám: 18249815-1-43

Szent János Kórház Nővéreiért és Egészségügyi Dolgozókért Adószám: 18239988-1-43

Dr. Kunitzer István (Gasztroenteorológiai Osztály) Adószám: 18227901-2-43

Salus Aegroti (Diabetológiai ellátásért) Adószám: 18047527-1-43

Spiritusz Alapítvány (Pszichiátriai betegekért) Adószám: 18182893-1-10

Hedri Endre Alapítvány a sérültekért (Traumatológiai Osztály) Adószám: 18049574-2-01

Segíts Gyorsan (Gyermekosztály) Adószám: 18052882-1-43

Égett Gyermekek Javára Alapítvány Adószám: 19677756-1-43 Szív Adj a Szívnek Adószám:19654621-1-43

Dr. Jánossy Tibor Szülészeti-nőgyógyászati Alapítvány Adószám: 18054530-1-43

Alapítvány a Szent János Kórházért Adószám: 18034257-1-43 Védőháló a Lelki Egészségért Adószám: 18252154-1-43

Alapítványaink a Szt. Margit Kórházban Dr. Bak Géza Közhasznú Alapítvány az Emésztőszervi Betegekért Adószám: 18117259-1-41

Pilishegyi János Alpítvány (Szülészet-Nőgyógyászati Osztály) Adószám: 18097254-1-41

Szt. Margit Kórház Újszülött Alapítvány Adószám: 18108828-1-41

Szt. Margit Kórház Kardiológiai Alapítvány Adószám: 18123508-1-41

Agykárosodott Csecsemők Gyógykezelése – Neurohabilitáció Alapítvány Adószám: 19652485-1-43

Óbudai Geriátriai Alapítvány Adószám: 18079801-1-41

Oncordia a Daganatos Betegekért Alapítvány Adószám: 18126673-1-41

Szt. Margit Kórház Vese Alapítvány Adószám: 18087183-1-41

Szt. Margit Kórház Intenzív Alapítvány Adószám: 18050017-1-41

Alapítványaink a Budai Gyermekkórházban Juvenilis-Diab-Help (Cukorbeteg gyermekek gondozásáért) Adószám:19668356-1-41 Aprónép Alapítvány a Gyermekek Megsegítésére Adószám: 19677749-1-41

Child Epi Help Epilepsziás Gyermekek Gyógyítását Támogató Alapítvány Adószám: 19623362-1-41

Anna Alapítvány Légzésbénult (Heine-Medin) betegekért Adószám: 18085992-1-41

A MI KÓRHÁZUNK. Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai április

Recommend Documents