A mezővéd ő e r d ő s á v o k n ö v é n y v é d e l m i vonatkozása i D E . GÁL J Á N O S
Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőtelepítéstani Tanszékén közel egy év tizede folytatjuk a mezővédő erdősávok hatásának komplex vizsgálatát és ter vezési irányelveinek, valamint ápolási feltételeinek a kidolgozását. Ezek a vizs gálatok a mikroklíma megváltozásával, növényvédelmi vonatkozásokkal, az er dősávok eróziócsökkentő hatásával, az erdősávoknak a mikroorganizmusok élet tevékenységére gyakorolt hatásával, a mezőgazdasági terméseredmények növe lésével stb. függnek össze. A vizsgálati eredményekről a jövőben Az Erdő ha sábjain több ízben beszámolunk, bevezetésként jelen tanulmányban a vizsgálati eredményeink felhasználásával készült növényvédelmi tapasztalatainkat adjuk közre. A mezővédő erdősávok növényvédelmi biológiai szerepének tisztázásakor határozott választ kell adni arra a sokak által hangoztatott feltevésre, hogy a mezővédő erdősávok melegágyai-e a növényi kártevőknek és fertőző gócokat jelentenek-e az általuk védett mezőre? Lehetőségünk nem volt arra, hogy saját kísérletekkel vizsgáljuk meg ennek az állításnak a valódiságát. Ezzel kapcsolatban hivatkozunk van der Linde (1954) kelet-németországi kutatásaira, aki megállapította, hogy az Evotomys glareolus, Apodemus sylvaticus és Apodemus flavülis egérfajok előszeretettel választot ták tartózkodási helyül az erdősávokat. Megállapította, hogy az itt felsorolt egérfajok jellegzetesen erdőlakók s így az erdősávokban való gyakoribb előfor dulásuk nyilvánvaló. Megállapította azt is, hogy a mezei egér, a Microtus arvalis az erdősávokban csak ritkán fordult elő, tartózkodási helyül a sávokon kívül levő mezőgazdasági területeket választotta. Ezek szerint az erdősávok az egérkárok előidézésében jelentős szerepet nem játszanak. Megnyugtatóbb eredmények elérése céljából felkértük a Növényvédelmi Kutató Intézet munkatársait, hogy az erdősávok komplex hatásvizsgálatának munkálataiban vegyenek részt és az általunk vizsgált erdősávok közti mezőn együttesen végezzük el a szükséges növényvédelmi vizsgálatokat is. A z ez irányú kutatásainkat 1961 nyarán a sopronhorpácsi 1—4. sz. erdősávok hatástávol ságában végeztük el. Megjegyezzük, hogy az Intézet, bár kérésünknek a legna gyobb készséggel tett eleget, a kérdés tanulmányozását mégis szerény keretek között tudta csak elvégezni, mivel másirányú kutatási tervei nem tették lehe tővé a kiterjedtebb vizsgálatokat. A legszükségesebb felvételezések azonban megtörténtek és ezek elégségesnek mutatkoznak arra, hogy bizonyos következ tetéseket levonhassunk. Mivel a sopronhorpácsi erdősávok a vizsgált időpont ban már egy évtizednél is idősebbek voltak, feltehető, hogy amennyiben a kár tevők állítólagos gócaként szolgálnak, akkor a környező vetésekben az erdősávok közelében jelentősebb egyedsűrűségben volnának találhatók a vizsgált kultúr növények jelentősebb kártevői, mint a táblák közepén, vagy az erdősávokkal nem védett területeken. Már most megjegyezzük, hogy a vizsgálatok során sem miféle erre mutató jelet nem találtunk. A vizsgálatok 1961 júliusában folytak. A vizsgált növények: őszi árpa, őszi búza (egy szovjet és egy olasz fajta), kukorica ós cukorrépa. A vizsgálat során az erdősávtól távolodva 20 m-enként tüzetesen megvizsgáltunk 100—100 növényt és feljegyeztük az azokon található kártevők számát. A gabona-féléken ezt a vizsgálatsorozatot mind a lábon álló növényen, mind a tarlón elvégeztük, ez utóbbit azért, hogy a szártövekben élő gabonalegyek, valamint a szalmadarázs egyedsűrűségéről is képet nyerhessünk.
Az őszi árpában legjelentősebb egyedsűrűségben az árpalevéltetű (Sitobium avenae) mutatkozott. Egyedsűrűsége 100—100 szárra vonatkoztatva 20 m-enként a következőképpen alakult: 7, 80, 52, 32, 53, 56, 39, 64, 62, 387, 158, 11, 40. A továbbiakban ismét 20 és 70 közé csökkent a 100 szárra mért egyedsűrűség. Nem kétséges tehát, hogy a 200 m-nél tapasztalt kiugróan magas egyedszám nincsen összefüggésben az erdősávok ottlétével. A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus) szintén előkerült néhány példányban, egy tojás 40 m-re, egy lárva 180 m-re, egy tojás és egy lárva 200 m távolságra az erdősávtól. Ez sem mutat arra, hogy mint áttelelő hely (fertőzési góc) az erdősáv az adott esetben bármiféle sze repet játszott volna. Az őszi búzában a fűtetű (Schizaphis graminum) mutatta a legnagyobb egyedsűrűséget, ami az előbbihez hasonló felvételezési módon a következő szám szerű adatokat mutatta: 3, 1, 6, 9, 8, 8, 21, 18, 13, 4. A diszperzitás a továbbiak ban is hasonló volt. A táblán válogatás nélkül, különböző távolságban végzett felvételezések alapján tehát ennek a kártevőnek egyedsűrűsége nem mutatott semmi összefüggést az erdősáv közelebb, vagy távolabb létével. A diszperzitásnak ez a foka egyéb cönológiai felvételezéseknél is mindennapos jelenség azok ban a táblákban is, ahol a közelben semmiféle erdősáv sincs. A gabonapoloska (Eurygaster maura) egyetlen példányban került elő az erdősáv közvetlen köze lében. Egy-egy példány még igen nagy szórtságban a tábla más helyein is talál ható volt. Ez sem mutat arra, hogy a mezővédő erdősáv fokozta volna a gabona poloska veszélyt, holott ez a kártevő a kultúrtáblákon kívüli mesgyéken, erdő szélek avarjában szokott áttelelni. A z apró törpedarázs (Isostasius punctiger) ke rült elő 200 méterenként 8—10 egyedszámban. Ez a rovar a búzaszemrontó gubacsszúnyog (Conatrinia tritici) ismert élősködője, tehát arra mutat, hogy a kártevő a vetéstáblán jelen volt. Egyedsűrűsége azonban igen kicsiny lehetett, mert megejtett kalászvizsgálatainkban nyomára sem akadtunk. A veresnyakú árpabogárnak csak egyetlen példánya került elő 200 m-en. Aratás után azonnal megejtettük a tarlóvizsgálatot is. A felvételezések so rán a már ismertetett módszert követtük. A fiatal gabonaszárakban élő 3 ga bonalégynek (Oscinella jrit., Phorbia securis, Phorbia penicillifera) ezer tő levizsgálásával sem akadtunk nyomára, mint ahogyan a búzatáblában nyoma sem volt a kalász alatti szárrészen károsító és a kalász hasbanmaradását előidéző csíkoshátú búzalégynek (Chlorops pumilionis) sem. A gabonakártevők közül egyedül a szalmadarázs (Cephus pygmaeus) került elő igen gyér egyedsűrűség ben, amely 100 tövenként 1 alatt maradt. Cukorrépán és kukoricán elvétve mutatkoztak korábbi földibolha, illetőleg ismeretlen eredetű [valószínűleg a kukoricabarkótól (Tanymecus tiraticollis) származó] rágások. A rágás mértékében semmiféle összefüggés nem volt az erdősávok közelsége vagy messzebb volta között. E két kultúrnövény talaját a felvételezés időpontjában nem vizsgáltuk meg, de drótféreg vagy pajorkárokra a fiatal tövek pusztulása alapján külön talaj vizsgálatok nélkül is következtethettünk volna. Ilyen kárra azonban semmi jel nem mutatott. Mindezek alapján azt kell megállapítanunk, hogy a felsorolt kártevők egyedsűrűsége és a mezővédő erdősávok ottléte között semmiféle összefüggést megállapítani nem tudtunk. A felsorolt növényi kártevőkön túl az erdősávoknak jelentős szerepe lehet még néhány komolyabb károsítást előidéző kártevővel kapcsolatban. Ezek kö•zött első helyen áll a cserebogárpajor, mert az imágók érési táplálkozásukhoz az erdősávokban kedvező tápnövényeket találhatnak. Különösen akkor, ha az
erdősávokban olyan fafajokat írunk elő telepítésre, amelyeket a cserebogár pajor közismerten kedvel. A z is bizonyos azonban, hogy a cserebogár-rajzást figyelemmel kísérve és az esetlegesen meglepett fákat HCH-tartalmú szerekkel beporozva, az ilyen bekövetkező kárt csírájában el lehet fojtani. A földi bolhák szintén találhatnak kedvező téli szállást az erdősávokban, azonban nagyobb ve szélyt ez sem rejt magában, mert csak azzal jár, hogy a kelő répát az erdősáv mentén fokozott figyelemben kell részesíteni és a bolhák jelentkezése esetén a megtámadott sávot le kell porozni. Az elmondottakon túlmenően a Növényvédelmi Kutató Intézet véleménye szerint még némi előnnyel is jár az, ha valamennyi mezőgazdasági kártevő az erdősávban gócosodik, tehát onnan indítja meg támadását, mert a frontális tá madást a mai védőszerekkel így sokkal könnyebb kivédeni, mintha a táblát min den irányból lepik el a legkülönbözőbb helyeken (mesgyéken, útszéleken, árok partokon) áttelelt imágók. Nem kétséges, hogy e kérdésben teljes biztonsággal következtetéseket a fen tieken túlmenően levonni csak éveken át folytatott többszörös ismétlésben vég zett kutatások alapján lehetséges. Biztos azonban, hogy a 10 éve telepített erdő sávnak káros voltát valamilyen formában éreztetni kellett volna, ha valóban a növény-károsítók melegágya, fertőző góca lenne. Az erdősávok ez irányú esetleges káros hatása is még tovább csökkenthető azáltal, ha telepítésük során azokat a fafajokat teljesen mellőzzük, vagy kisebb elegyszámban telepítjük, amelyek a mezőgazdasági károsítok és betegségek (el sősorban gombabetegségek) köztes gazdái, illetve átvivői. Ilyen fa- és cserjefa jok a következők: Jegenye nyár (Populus nigra L. cv. 'italicá), a Pemphigius bursarius gubacstetű nyári nemzedékének gazdanövénye, a saláta károsítója. Mezei szil (Ulmus campestris L.) a Pyrsocrypta gallarum gubacstetű nyári nemzedékének gazdanövénye, amely a kukorica gyökerét károsítja. Sóskaborbolya (Berberis vulgáris L.), a feketerozsda (Puccinia graminis) köztes növénye. Egybibés galagonya (Crataegus monogyna Jácq.) több gyömölcskárosító, így a pókhálós molyok (Hyponomeutidae) és a gyapjas lepke (Lymantria dispar) költőhelye. Csíkos kecskerágó (Evonymus europaea L.) és a kányabangita (Viburnum. opulus), a répalevéltetű (Doralis fabac) költőhelye. Nehézszagú boróka (Juniperus sabina L.) a körtefarozsda (Gymnosporangium sabinae) köztes gazdája. Ükörke-félék (Lonicera xylosteum L. és L. tatarica L.) a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) költőhelyei. Kökény (Prunus spinosa L.), a komló levéltetű (Phorodon pruni) és a pók hálós molyok (Hyponomeutidae) költőhelye. Zselnicemeggy (Prunus padus L.) a zablevéltetű (Rhophalosiphon padi) költőhelye. Varjútövis (Rhamnus catharticus L.) a zab koronás rozsdájának (Puccinia coronifera avennae) köztes növénye. Hazai termőhelyi viszonyaink között tenyésző nagyszámú értékes fa- és cserjefajunk lehetővé teszi, hogy a felsorolt kevésbé fontos fa- és cserjefajokat az erdősávok telepítésénél teljes egészében mellőzzük, tehát még ennek a kisebb jelentőségű károknak a megjelenését is kiküszöböljük. A z erdősávok tervezése során hazai viszonyaink között rendelkezésünkre állanak olyan fa- és cserje fajok, amelyek a mezőgazdasági termelést nem veszélyeztetik, gyors növekedé-
sűek és a népgazdaság számára értékes ipari fát szolgáltatnak. Ezekből a faés cserjefajokból a helyes sávtípusok megválasztásával nagy hatásfokú, jó szer szerkezetű erdősávok alakíthatók ki. Saját megfigyeléseket nem végeztünk arra vonatkozóan, hogy az erdősá vokba betelepülő madárvilág milyen mértékben érezteti hatását a közbezárt me zőgazdasági területek biológiai védettségét illetően. Külföldi — elsősorban szov jet — irodalmi adatok meggyőzően bizonyítják, hogy erdősávokba betelepülő, odavonzott hasznos madárvilág segítségével sikeresen lehet felvenni a harcot a mezőgazdasági növényi károsítok ellen. Ennek érdekében az erdősávokban a cserjék telepítésére igen nagy figyelmet kell fordítani, különösen azokra a oserjékre, amelyek a madarak számára jó védelmet, fészkelő helyet és táplálékot szolgáltatnak. Ilyen feltételek között —• különösen, ha mesterséges fészkelő helyek kihelyezésével is elősegítjük — a fiatal erdősávokban a madárfajok szá ma szinte a záródás bekövetkeztével egyidőben eléri a 30-at, idősebb korban pedig azon erdősávokban, ahol a cserjeszint fenntartására folyamatosan figyel met fordítottak, a fajok száma az ötvenet is meghaladja. Ilyen viszonyok között például a poltavai terület egyik kolhozában 1 ha-nyi területre kihelyezett 200 ezer hernyót a madarak öt nap alatt teljes egészében felfaltak. Az elvégzett gyomorvizsgálatok azt mutatták, hogy az erdősávokban leg gyakrabban előforduló madarak elsősorban a mezőgazdasági növények számára káros élőlényekkel táplálkoznak. Így pl. a széncinke táplálékában 79,7% a ká ros és csak 8,2% a hasznos élőlény. A többi madárfaj táplálkozásában ez a vi szonyszám a következőképpen alakul:
Mezei poszáta (Sylvia communis Lath.)
Kerti sármány (Emberiza hortulana L.) Citromsármány (Emberiza citrinella L.)
Hasznos /o
Káros %
Közömbös
59,0 82,8 71,0 66,7 60,8 20,0 45,0 52,7 76,0 58,2 49,0 83,0
3,4 2,7 6,4 17,4 8,5 4,4 19,6 2,7 6,7 5,1 1,4 8,3
37,6 .14,5 22,6 15,9 30,7 75,6 35,4 44,6 17,3 36,7 49,6 8,7
°/ A>
Hazai viszonyaink között, a mezőgazdasági biológiai növényvédelem legfon tosabb eszközének a foglyot és a fácánt kell tekintenünk (Haracsi L.: Erdővédelemtani egyetemi előadásai, kézirat 1965; Péterfai J.: A fogoly és fácán mezőés erdőgazdasági jelentősége. Aquila. Mezőgazd. Kiadó Bpest. 1957). A fogoly táplálkozásából hasznos 54,5%, káros 4,7%, közömbös 40,8%, a fácánéból pedig hasznos 64,5%, káros 11,5%, közömbös pedig 24%. Hozzávetőleges becsléssel, korszerű erdősávrendszerek telepítésével a hazai fácánállományunkat mintegy 2 millióra, fogolyállományunkat pedig 3 millióra lehetséges felfejleszteni. Ha azt vesszük figyelembe, hogy évi átlagban a fogoly napi 10—15 gramm, a fácán pe dig 30—40 gramm táplálékot fogyaszt, könnyű kiszámítani, milyen mennyiségű rovart és gyommagot pusztítana el a tervezett fogoly- és fácánállomány, és ugyancsak nem nehéz következtetni a közvetett haszonra a biológiai növény védelemben.
Ezen túlmenően természetesen figyelembe kell venni azt a közgazdasági hasznot is, amit a fogoly és fácán húsa. jelent elsősorban a népélelmezésben és a mezőgazdasági exportban. Fenti állomány esetében évente egy millió fácán és 1,5 millió fogoly volna lőhető. Ennek súlya 13 000 q fácán és 5700 q fogolyhús. Külkereskedelmünk egy élő fácánért 4,3 dollárt, egy élő fogolyért pedig 5,4 dol lárt kap a nyugati tőkés piacon. Nem közömbös továbbá az sem, hogy a korszerű apróvad tenyésztéssel lehetőségünk nyílik elsősorban mezőgazdasági dolgozóink és szakembereink számára nehéz munkájuk kipihenésében kulturált sportolási és szórakozási lehetőség biztosítására a fogoly- és fácánvadászatok szervezésével. A korszerű nagyüzemi táblás'tás és az erdősáv telepítések egyidejű alkal mazásával mezőgazdasági területeinken elsősegíthetjük az őzállomány szaporo dását és életfeltételeinek biztosítását, amelynek jelentőségét azt hiszem, szükség telen részletezni. A z elmondottakból világosan kitűnik, hogy az erdősávok talajvédő, mikro klímát javító, terméshozam növelő szerepén túlmenően, azok biológiai és nö vényvédelmi jelentősége is elsőrendű fontosságú.
nOJlE3AIHHTHbIE
3AIXIHTbI
fl-p ran Pl.: JlECHblÉ IlOJlOCbl B OTHOUIEHHH P A C T H E H H FIpH HCCjieflOBaHHHX no 3amnTe pacTeiiHÍS Hejib3fl ycTaHOBHTb HHKaKyro CBH3b c n/ioTHOCTbio Bpejr™a. cejibCK0X03«HCTBeHHbix KyjibTyp H HajíHMHeM HX B nojie3amMTHbix jiecHbix nojrocax. TaKHM o6pa30M, nojiTejimHTHbie necHbie nojiocbi He HBJI^ÍOTCH paccaflHHKaMH BpeAHTejieH cejibCK0X03HHCTBeHHbix KyjibTyp H He 0Ka3e3 B a í O T c a 3apa3HTenbHbiMH onaraMH B OTHOLUCHHH 3amHinaeMbix HMH nojien. HanpoTHB Toro, OHH KaK MecbirHe3fl0BaHH« noJie3Hbix nTMU H oÖHTaHHfl HaceKOMbix wrpaíOT 6o-nbinyio pojib B 6HOjiorHMecKOH 3amHTe OKpywaiomHx nojietö.
Í I
Dr. Gál J.: DIE FELDSCHÜTZENDE W A L D S T R E I F E N A U S DER SICHT DES P F L A N Z E N SCHUTZES. Bei aus der Sicht des Pflanzenschutzes vorgenommenen Untersuchungen konnte zwischen der Individuendichte der Schadlinge landwirtschaítlicher Kulturen und der Anwesenheit der Waldstreifen keinerlei Zusammenhang festgestellt werden. Die feldschützenden Waldstreifen sjnd daher keine Brutstátten der Pflanzenschádünge und s-tellen keine Infektionsherde f ü r die durch sie geschützten Felder dar. Sie spielen im Gegenteil als die Niststellen nützlleher Vögel u n d als Unterkunft für die Raubkafer eine sehr grosse Rolle im biologischen Pflanzenschutz der angrenzenden Schlage.
H I H B l l l I SZEM.E Nagyarányú lucfenyő telepítés l e h e t ő s é g e i t m é r t e f e l a r o m á n e r d é s z e t i t u d o m á nyos i n t é z e t b e n 2 2 á l l o m á ny e l e m z é s e a l a p j á n Al. lonescu. C s a k a K e l e t i K á r p á t o k l e j t ő i n , a m o l d v a i t á b l á n 1 0 00 0 h a - r a b e c s ü l i k a z t a t e r ü l e t e t, a h o l a t e r m é s z e t e s e l t e r j e d é s i k ö r z e t é n k í v ü l l u c f e n y ő — h e l y e n k é n t j e g e n y e f e n y ő — t e l e p í t é se a z á l l o m á n y o k fafajcserés átalakítás a sorá n előirányozható . A felvétele k szerin t a vágásfordul ó 5 0 é v k ö r ü l l e h e t . A z é vi á t l a g o s n ö v e d é k e t 8—1 0 m / h a - r a b e c s ü l i k . A t e r m e s z t é s b e n a h ag y o m á n y o s e l j á r á s o k a t l á t s z a n a k e l ő i r á n y o z n i , a k o r s z e r ű — • R o m á n i á b an e g y é b k é n t sok v o n a t k o z á s b a n i s m e r t — fenyőtermesztés i eljáráso k bevezetésével , ezér t a v á r h a t ó h o z a m o k a tervezettnél lényegese n n a g y o b b a k lehetnek . A gyorsa n n ö v ő f e n y ő k h o n o sítása a t a n u l m á n y s z e r i n t 85—9 0 éve s E r d é l y é s B á n át t e r ü l e t é n , a l i g f i a t a l a b b é s a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú idejébő l v a l ó k a K á r p á t o k k e l e t i l e j t ő i n t a l á l h a t ó k . (Ref . P a d . 1968. 4. sz. 173—177 . R e f . Dr. Szőnyi L.) 3
A fafajok fagyrepedéseiről ( F r o s t r i s s e a n B a u m s t á m m e n) é r d e k e s é s r é s z l e t es i sm e r t e t é s t k ö z ö l M . Schirp a F o r s t a r c h i v 1968./7 . f ü z e t é b e n . 5 4 s z e r ző m e g f i g y e l é s e i n e k feldolgozásával elemz i keletkezésü k feltételeit , anatómia i következiményeit , méreteit , e l h e l y e z k e d é s ü k h e l y é t a t ö r z s e k e n . B e n n ü n k e t k ü l ö n ö s e n a z o k a m e g á l l a p í t á s ok é r d e k e l h e t n e k , a m e l y e k a f a g y r e p e d é s e k k e l e t k e z é s é n e k a t e r m ő h e l l y e l k a p c s o l a t o s össze f ü g g é s e i r e , a z egyes f a f a j o k h o z k ö t h e t ő s z á m a r á n y á r a v o n a t k o z n a k . M i u t á n a fagyrepedése k csa k k í v ü l r ő l g y ó g y u l n a k , a f a testébe n bekövetkezet t s z ö v e t s z a k a d á s o k m á r t ö b b é n e m n ő n e k össze : a k ö v e t k e z ő t e l e k e n ú j b ó l é s ú j b ó l f e l n y í l h a t n a k a s e b e k . A z í gy k i a l a k u ló b e l s ő ü r e g e k v í z z e l t e l h e t n e k m e g ( „ v í z e r e s
