A metaforák esztétikai értékelésének tényezi 1 Peth Gergely Csatár Péter Tóth Enik

A metaforák esztétikai értékelésének tényez i1 Peth Gergely – Csatár Péter – Tóth Enik

Tanulmányunk témája a metaforikus kifejezésekkel kapcsolatos esztétikai értékítéletek befolyásolhatósága. Kiindulópontunk Ray Gibbs egy újabb írása (2002), amelyben a metaforák szépségér l alkotott ítéleteket vizsgálja. Azt a hipotézist veti fel és kívánja igazolni kísérleti eszközökkel, hogy a metafora érzékelt szépségét pozitív irányban befolyásolja az, ha a válaszadó nemcsak megértette, hanem el z leg metaforaként is felismerte az adott versszövegben a kérdéses kifejezést. Az általunk elvégzett kísérletek célja, hogy felülvizsgáljuk Gibbs eredményeit és következtetéseit. A cikk felépítése a következ : az 1. részben ismertetjük Gibbs tanulmányát, kísérletének felépítését, eredményeit és a metaforaelmélet szempontjából releváns következtetéseit. A 2. részben összefoglaljuk Gibbs kísérletével, mégpedig különösen az eredmények értelmezésével kapcsolatos aggályainkat. Mindenekel tt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Gibbs több változót is figyelmen kívül hagy, amelyek az általa megfogalmazott hipotézist l függetlenül befolyásolhatják az eredményeket. A 4. részben ismertetünk egy kísérletet, amelyet Gibbs következtetéseinek, valamint az általunk a 3. részben javasolt hipotéziseknek az ellen rzésére végeztünk el. Mivel ez a vizsgálat nem járt releváns értékelhet eredménnyel, viszont az sem vált bel le egyértelm vé, hogy magának Gibbsnek az eredményei reprodukálhatóak-e egyáltalán, egy újabb kísérletet folytattunk le, amelyet az 5. részben mutatunk be. Végs következtetésünk, hogy sem Gibbs eredményei nem ismételhet k meg következetesen, sem a hipotézisét nem sikerült igazolni differenciáltabb eljárás keretében. A 6. részben összefoglaljuk vizsgálatunk tanulságait. 1. Gibbs (2002) kísérlete 1.1. A kísérlet kett s elméleti motivációja: m elemzés és metaforaelméletek Gibbs (2002) bemutat egy kísérletet, amelyb l a szerz azt kívánta megtudni, hogy ha egy irodalmi szövegben azonosítjuk a metaforákat, azzal vajon csökken, vagy növekszik-e a metaforák érzékelt szépsége. Két okból is fontosnak tartja ugyanis e probléma vizsgálatát: Egyrészt annak a közvélekedésnek a helytállóságát kívánja ellen rizni, amely szerint az irodalmi m alkotások iskolás elemzése, értelmezése, a költ i eszközök feltárása valójában nem a szándékolt eredménnyel jár, ti. hogy a diákok megtanulják ért módon olvasni a m alkotást, hanem épp ellenkez leg: a m elemzés határozottan rontja az esztétikai élmény min ségét. A diákok gyakran tekintik belemagyarázásnak, kimódoltnak, m vinek, a m alkotás meger szakolásának. Gibbs másik lényeges célja négylépcs s metaforafeldolgozási modelljének (Gibbs 1994) a meger sítése, jelesül annak az igazolása, hogy a metaforikus kifejezések jelentésének megértése nem feltétlenül jár együtt annak tudatosulásával, hogy az adott kifejezés metafora. A két problémafelvetés nem független egymástól. Ennek megértéséhez induljunk ki abból, hogy a szövegben el forduló metafora megértése automatikusan együtt jár a metaforikus jelleg felismerésével (mert utóbbi el feltétele az el bbinek), amint azt az ún. pragmatista metaforaelméletek állítják (Loewenberg 1975, Searle 1979). Szerintük a metafora megértéséhez mindig el bb észre kell vennünk, hogy valamilyen feszültség áll fenn egy kifejezés tulajdonképpeni, szó szerinti értelme és a kontextus között. Az értelmez nek fel kell ismernie, hogy a feszültséget azáltal tudja feloldani, hogy a kifejezést újraértelmezi valamilyen hasonlóság alapján, azaz metaforikusan. Amennyiben ez a lépés — azaz a kifejezés metaforikus

1

A szerz k köszönettel tartoznak mindenkinek, aki részt vett a kísérletekben, ezek lebonyolításában és értékelésében. Különösen hálával tartozunk a “Szemantikai intuíciók mint nyelvészeti adatok” cím kutatószeminárium (DE BTK) 2004/2005. szi félévi résztvev inek az értékes megjegyzéseikért, ötleteikért. Peth Gergely munkáját az MTA-DE Elméleti Nyelvészeti Kutatócsoport keretében végezte. Csatár Péter munkáját az OTKA F42664 sz. ifjúsági programja támogatta.

1

voltának felismerése — elmarad, nem értjük meg a kifejezést, hanem hamisnak, tautologikusnak, értelmetlennek stb. véljük. Ez a metaforafeldolgozási modell szemben áll Gibbs modelljével, amely szerint a metaforákat közvetlenül értelmezzük a fogalmi metaforaelmélet elgondolásainak megfelel en (Lakoff/Johnson 1980, Lakoff 1987, Lakoff 1993), és nem szükséges hozzá sem valamilyen feszültségnek, anomáliának az észlelése (a metaforikus jelleg felismerése), sem pedig újraértelmezés. Ezen a ponton kapcsolódhatunk vissza a kísérlet két problémafelvetéséhez. Gibbs értelmezésében a pragmatista elmélet szerint semmilyen következménye nem lehetne a metaforára nézve annak, hogy tudatosan is azonosítunk egy metaforát egy szövegben (pl. aláhúzással). A pragmatista álláspont szerint (Gibbs rekonstrukciójában) a metaforikusság felismerése mindig automatikusan végbemegy, amikor megértünk egy metaforát tartalmazó szöveget. Így nem várnánk azt, hogy pusztán azáltal megváltozhat az esztétikai megítélés, hogy az azonosítás aktusát explicit módon (aláhúzással) is kifejezésre juttatjuk. Ezért amennyiben sikerülne igazolni azt, hogy egy kifejezés metaforikus voltának felismerése mégis együtt jár az esztétikai megítélés bármilyen irányú (pozitív vagy negatív) megváltozásával, akkor az Gibbs szerint megcáfolná a pragmatista modellt. Ugyanis ha más körülményeket nem változtatunk meg, az következik ebb l az eredményb l, hogy maga a felismerés az a lényegi új mozzanat a metafora mentális feldolgozásában, amely az esztétikai megítélés módosulását kiváltja. Így a metaforikusság felismerése normális esetben nem inherens része a metafora megértésének. 1.2. A kísérlet szerkezete Miután tisztáztuk Gibbs célkit zését, lássuk, hogyan építette fel a kísérletét. Három csoportra osztva összesen 60 egyetemi hallgató vett részt a kísérletben. Az els feladat az volt, hogy mind a három csoport olvasson végig egy verset: a résztvev k egyik fele Wordsworth Daffodils cím költeményét kapta, a másik pedig Sharon Olds kortárs amerikai költ egy m vét. (Gibbs nem ír arról, hogy a három csoport milyen arányban kapta az egyik vagy a másik verset, de összefoglalása alapján feltételezhet , hogy a csoportok egyik fele kapta az el bbit, a másik az utóbbit.) A három csoport ezután eltér feladatokon dolgozott. Az els (A) csoport tagjait arra kérte a kísérletvezet , hogy olvassák el újra a verset, és közben húzzák alá benne a metaforákat. Nem lett meghatározva, hogy mit kell metaforán érteni, így a résztvev knek a saját „naiv metaforaintuíciójukra” kellett támaszkodniuk. A második (B) csoportnak az volt a dolga, hogy olvassa el még egyszer a verset, viszont az igéket kellett benne aláhúzniuk. A harmadik (C) csoportnak pedig pusztán még egyszer végig kellett olvasnia a költeményt külön instrukció nélkül. Harmadik és egyben utolsó feladatként mind a három csoport tagjai egy lapot kaptak, amelyen ismét a korábbi vers szerepelt, viszont alá volt benne húzva (egyenként) 8 különböz kifejezés. Ezeket kellett értékelniük egy 1-7-es skálán aszerint, hogy mennyire tetszenek nekik (1: nem tetszett, 7: nagyon tetszett). Mind a 8 kifejezés (Gibbs megítélése szerint) metafora volt, de ezt nem közölték a résztvev kkel. Az (A) csoport tagjai a második feladatban átlagosan közel 70%-os találati aránnyal húzták ezeket alá. Két példa a Gibbs által kiemelt, mindhárom csoport által a harmadik feladatban értékelt kifejezésekre a Daffodils cím vers elejér l: I wandered lonely as a cloud That floats on high o’er vales and hills Gibbs els sorban arra volt kíváncsi, hogy milyen hatással van a harmadik feladatban adott értékítéletekre az a tényez , hogy az (A) csoport résztvev i a második feladat során sikeresen felismerték-e (azaz aláhúzták-e) az értékelend kifejezést mint metaforát. Ugyanis Gibbs hipotézise szerint a metafora felismerése befolyásolja az esztétikai értékítéletet. Ez a feltevés pedig akkor tekinthet igazoltnak, ha az (A) csoport által felismert metaforák esztétikai értékelése szignifikánsan eltér a fel nem ismert metaforákhoz rendelt értékekt l, illetve a (B)-(C) csoportok által a szintén metaforaként explicit módon nem azonosított kifejezésekre adott pontszámoktól. 2

1.3. A kísérlet eredményei, tanulságai Az eredmények a következ képpen foglalhatók össze (Gibbs 2002: 107): Feladat metaforát keresett (A) igét keresett (B) a verset kétszer olvasta (C)

Wordsworth

Vers

Olds

felismert metafora

5,11

4,82

fel nem ismert metafora

3,99

3,67

felismert metafora

4,61

4,26

fel nem ismert metafora

4,42

4,38

felismert metafora

4,65

4,39

fel nem ismert metafora

4,5

4,13

1. táblázat

A táblázatban szerepl számok a 2. feladatban felismert, illetve fel nem ismert metaforákra adott értékelések átlagai csoportok, illetve a két vers szerint bontva. Megfigyelhet , hogy az (A) csoportban a metaforaként felismert (aláhúzott) kifejezéseknél az értékítéletek átlaga több mint eggyel magasabb, mint a metaforaként fel nem ismerteké, valamint szebbnek ítélték meg a felismerteket a másik két (B és C) csoporthoz képest is. Magyarázatot igényel a (B) és (C) csoportnál a „felismert” és „fel nem ismert metafora” sor a táblázatban. Ennek a két csoportnak ugyan nem kellett a 2. feladatban metaforát felismernie, de Gibbs azzal az indoklással, hogy a három csoportot így rendszeres és „fair” módon tudja összehasonlítani, az (A) csoport minden résztvev jéhez véletlenszer en rendelt egy-egy másikat a (B) és a (C) csoportból. Amikor kiszámította az (A) csoportban felismert és fel nem ismert metaforák értékelésének átlagait, úgy vette, mintha az (A) csoportbeli résztvev höz véletlenszer en rendelt (B) és (C) csoportbeli résztvev k ugyanazokat a metaforákat ismerték, illetve nem ismerték volna fel, mint , majd ezeket a „felismertnek” és „fel nem ismertnek” vett metaforákat is átlagolta. Bár Gibbs erre nem utal, így ellen rizni lehet, hogy nem csupán azért magasabbak-e a felismert metaforák értékei az (A) csoportban, mint a fel nem ismertekéi, mivel a szebb metaforákat könnyebb felismerni, mint a kevésbé szépeket. A (B) és (C) csoporton belül nincs lényeges különbség a „felismert” és „fel nem ismert” sorokban szerepl értékek között, ami igazolja, hogy nem korrelál ilyen módon a metaforák szépsége és felismerési aránya. Gibbs az adatokat különböz szempontok alapján elemezve azt tapasztalta, hogy a három csoport között nem volt szignifikáns eltérés (ti. az általuk adott összes értékítélet között függetlenül attól, hogy a kifejezést felismerték-e az (A) csoportban vagy nem). Ez azt jelenti, hogy a feladat önmagában nem befolyásolja az érzékelt esztétikai élményt. Ez már önmagában elég annak cáfolására, hogy a m elemzés automatikusan rontaná a m élvezetet. Relevánsabb volt viszont Gibbs szempontjából az az eredmény, hogy az (A) csoporton belül a felismert és fel nem ismert metaforák megítélése közötti különbség statisztikailag is szignifikánsnak bizonyult p < .01 szinten (Gibbs 2002: 108; bár sajnos nem ismerteti, hogy milyen teszt alapján számította ezt ki). Különös módon a (B) és (C) kontrollcsoportokhoz képest nemcsak az (A) résztvev k által felismert metaforák megítélése változott, mégpedig pozitív irányban, hanem a fel nem ismerteké is, de negatív irányban. A Gibbs által mondottakból úgy t nik (bár nem fogalmaz elég világosan), hogy e két utóbbi eltérés szintén statisztikailag szignifikánsnak bizonyult. Míg a pozitív eltéréseket az alábbiaknak megfelel en magyarázni próbálja, a negatívokra ugyan felhívja a figyelmet, de rejtélyesnek véli ket, és magyarázatukra nem tesz kísérletet. Összességében megállapítható, hogy Gibbsnek sikerült igazolnia azt a hipotézisét, hogy a metafora felismerése befolyásolja az esztétikai értékítéletet. Ezen belül is azt tapasztalta, hogy a felismerést követ en javul az értékelés. Gibbs azzal magyarázza az esztétikai értékítélet pozitív 3

változását, hogy a metaforák felismerésével hozzáférhet vé válnak a nyelvi metaforák mögött meghúzódó fogalmi metaforák. Ezek a fogalmi metaforák ugyanis új jelentéseket és asszociációkat aktiválhatnak, és végs soron ezek teszik szebbé az azonosított metaforákat. Ily módon Gibbs a pragmatista elméletek ellenében igazoltnak tekinti (az 1.1. pontban írottak értelmében) a metaforaelméleti keretet, amelyben kiinduló hipotéziseit megfogalmazta.2 2. Gibbs kísérletével kapcsolatos problémák Gibbs kísérlete véleményünk szerint több szempontból is vitatható. A felvet d problémák három csoportba sorolhatók: (1) a pragmatista metaforafeldolgozási modell Gibbs-féle kritikájával kapcsolatos problémák; (2) az értékítéletet potenciálisan befolyásoló egyéb, figyelembe nem vett tényez k; (3) a m elemzés feltételezett esztétikai hatásával kapcsolatos nehézségek. (1) Lényeges csúsztatást fedezhetünk fel abban, ahogy Gibbs bemutatja a pragmatista metaforaelmélet feldolgozási koncepcióját. Ugyanis úgy állítja be, mintha a pragmatisták egyenl ségjelet tennének a metaforák feldolgozásának azon fázisa között, amikor az értelmez egy szemantikai anomáliába ütközik (ez a metaforafelismerésnek azon értelmezése, amelyet a pragmatisták valóban relevánsnak tartanak), és a metaforák metaforaként való tudatos azonosítása, azaz a kérdéses anomália típusának explicit elemzése között. Valójában a pragmatisták a felismerés utóbbi fogalmát egyáltalán nem tartják a feldolgozás releváns részének, és nem is foglalkoznak vele. Szerintük egyedül az a nem tudatos, implicit procedurális tudás a lényeges, amely minden beszél szemantikai-pragmatikai kompetenciájának része, és amely az említett anomália felszámolását eredményezheti. Ezzel szemben a metaforák megkeresése és explicit besorolása kifejezetten tudatos tevékenység, vagyis (Gibbs álláspontjával ellentétben) vélhet en nem redukálható az anomália felismerésének folyamatára. Ésszer en felvethet például, hogy a válaszadók a metaforák explicit azonosításakor az iskolában tanult metaforákkal mint mintaképekkel vetik össze az osztályozandó kifejezéseket, ez pedig semmiben nem ütközik a pragmatista metaforamodellel. Tehát a pragmatista modellb l semmiképp nem következik az a metaforafelismerési eljárás, amelyet Gibbs neki tulajdonít, ti. hogy a metaforák felismerésekor a beszél k az értelmezési folyamatukat introspektíve elemeznék, azt keresve, hogy felismertek-e ennek során anomáliát a kérdéses kifejezésben.3 Mivel mindezek alapján Gibbs tévesen rekonstruálja a pragmatista feldolgozási modellt, így általános metaforaelméleti következtetései eleve célt tévesztenek. Ett l függetlenül, még ha igaza is volna Gibbsnek abban, hogy a pragmatista elmélet keretében az anomália azonosítása és a metafora explicit aláhúzása lényegében azonosíthatók egymással, akkor sem cáfolnák a kísérlet eredményei ezt a feldolgozási modellt. Gondolkodjunk ugyanis a következ képpen:4 Amennyiben a kifejezések aláhúzása helytállóan reprezentálja azt, hogy a beszél k felismerték-e a feldolgozás során a metaforákat, akkor csupán azokat a metaforákat érthették meg, amelyeket alá is húztak, hiszen a pragmatista modell szerint a felismerés az értelmezés el feltétele. Azaz a válaszadók az általuk aláhúzott metaforákat megértették, ellenben az alá nem húzottakat nem. Márpedig plauzibilis az a feltevés, hogy az embernek a számára érthet kifejezések tendenciaszer en jobban tetszenek, mint azok, amelyeket nem tud értelmezni. Ez pedig tökéletesen korrelál a Gibbs által megfigyeltekkel: A kontrollcsoporthoz képest a felismert (azaz sikeresen értelmezett) metaforák jobban tetszettek a válaszadóknak. A fel nem ismert (azaz meg nem értett) metaforák kevésbé, mint akár a 2

Gibbs ebben a cikkében a fentebb ismertetett kísérleten kívül beszámol egy másodikról is, amelyben arra kéri a kísérleti személyeket, hogy ugyanezen metaforák által kiváltott érzelmi reakció er sségér l számoljanak be egy hasonló, hétfokú skálán. Ezzel viszont itt nem kívánunk foglalkozni. 3 Eleve kétséges, hogy a beszél k a nyelvfeldolgozási képességükhöz introspektíve hozzá tudnak-e férni, ezen belül is rekonstruálni tudják-e azon (pl. értelmezési) folyamatoknak az egyes elemeit, amelyek automatikusan lezajlanak az elméjükben, vö. Schütze 1996. 4 Köszönettel tartozunk Rákosi Csillának azért, hogy felhívta a figyelmünket a következ gondolatmenetre.

4

kontrollcsoportnak, akár az adott metaforát megért kísérleti személyeknek. A kontrollcsoportnak a két véglet közötti elhelyezkedése pedig mindössze annyit jelent, hogy itt nem tudjuk, hogy melyik résztvev ismerte fel (azaz értette meg) az adott kifejezést, és így itt a megértéssel járó pozitív, illetve a meg nem értéssel járó negatív hatás átlagosan kioltja egymást. Vegyük észre, hogy a Gibbs által ilyen módon tévesen rekonstruált pragmatista feldolgozási modell épp hogy összességében sokkal jobban ragadja meg az általa megfigyelt jelenségeket, mint az saját elmélete, ti. nemcsak arra ad választ, hogy a felismert metaforák értékelése miért növekszik a kontrollcsoporthoz képest, hanem arra is, hogy a fel nem ismerteké miért csökken. (2) Gibbs következtetéseit problematikussá teszi az a tény is, hogy változóként kizárólag a metafora felismerését vette figyelembe, és erre vezette vissza az eredményekben megfigyelhet mintázatokat. Mindazonáltal ezen a metaforafeldolgozáshoz közvetlenül köthet tényez n kívül a csoportok közötti eltéréseket egyéb faktorokkal is kapcsolatba hozhatjuk, amelyek kisz résér l Gibbs nem gondoskodott, s t amelyek esetleges befolyását nem is említi az írásában. Egy lehetséges tényez , amely a felismert metaforák felértékel déséhez vezethetett, az, hogy az (A) csoport résztvev i a 2. feladatban éppen az általuk metaforaként felismert kifejezésekre már különös figyelmet fordítottak, és így pozitív visszacsatolásként, megel z munkájuk meger sítéseként élték meg, amikor a 3. feladatban viszontlátták ezeket a kifejezéseket. Egy másik tényez nek gondolhatjuk a metafora fogalmához kapcsolódó különleges szociális normákat. Már az általános iskolában megtanultuk, hogy a metafora szép dolog, amely a pallérozott nyelvhasználat sajátja. Abból indulhatunk ezért ki, hogy a kísérleti személyekre jelent s, nem tudatos szociális nyomás nehezedik akkor, amikor egy kifejezést, amelyr l tudják, hogy metafora, értékelniük kell. Amennyiben ugyanis egy metaforát nem értékelnének eléggé szépnek, arról tennének tanúbizonyságot, hogy nem eléggé fejlett az esztétikai érzékük, m veletlenek, megsértik azokat a kulturális tradíciókat, amelyekben szocializálódtak stb. Feltételezhet , hogy ezt elkerülend a résztvev k tudattalanul is hajlamosak lesznek minél szebbnek értékelni az általuk metaforának tekintett kifejezéseket, azaz „felfelé kerekíteni” az ezekre adott pontszámokat. Mivel Gibbs ezt a két változót nem ellen rizte a kísérletében, így nem tudhatjuk, hogy ténylegesen mekkora része van a metaforafeldolgozás (azaz lényegében a metaforamegértés mechanizmusa) szempontjából közvetlenül releváns tényez nek — a felismerésnek — a megfigyelhet eltérésekben, és mekkora az e szempontból irreleváns kognitív és szociális faktoroknak. Saját kísérleteink célja éppen ennek a kérdésnek a tisztázása volt. (3) Végül azt sem gondoljuk meggy z nek, ahogy Gibbs a m elemzés hatását értékeli az adatok tükrében. A felismert metaforák esztétikai felértékel dését, amelyet ki sikerült mutatnia, válasznak tekinti arra a kiinduló (els ) kérdésére, mely szerint a m elemzés befolyásolja-e, és ha igen, milyen irányban, a m élvezetet. Úgy véli, hogy a kérdéses megfigyelés erre a kérdésfelvetésre az igenl választ támasztja alá, és a m élvezet pozitív irányba tolódik el. Ez viszont nem állja meg a helyét, ti. valójában csak akkor értékel dik fel egy metaforikus kifejezés, ha a válaszadó azt korábban fel is ismerte mint olyat, ellenkez esetben viszont éppen hogy leértékel dik. A két hatás kiegyenlíti egymást: amint fentebb említettük, a metaforákat keres (A) csoport által adott ítéletek összességében nem különböznek szignifikánsan a másik két csoport által adottaktól. Helyesebb lenne tehát azt mondani, hogy a metaforák keresése semmilyen irányú hatással sincs a m alkotás esztétikai élvezetére (legalábbis ha az elemz — a kísérleti személyekhez hasonlóan — nem ismeri fel az összes metaforát). Mindemellett megjegyzend , hogy Gibbs furcsamód egyenl ségjelet tesz a m elemzés és a költ i eszközök azonosítása, a versben való megkeresése között, ami az elemzés fogalmát túlságosan trivializálja. Nem világos továbbá, hogy miért válna számunkra számottev en szebbé egy nyelvi metafora attól, hogy a metaforikus jelleg felismerésének köszönhet en tudatosítjuk magunkban a hátterében álló fogalmi metaforát (mint Gibbs magyarázati javaslata állítja). Még ha el is 5

fogadjuk azt, hogy a fogalmi metafora felismerésével a jelentések szélesebb tárháza válik hozzáférhet vé a kísérleti személy számára, ebb l semmiképp sem következik, hogy ez pozitív irányba tolná el az esztétikai értékelést. 3. Általános hipotézisek Az alább ismertetend kísérleteinkben a következ , egymástól független hipotéziseket teszteltük. 1. „A metaforikus jelentés hipotézise (MJ)”: Amennyiben Gibbsnek igaza van, ti. a metaforikus jelentésszerkezet felismerése (és csak ez) vezet a felismert metaforák felértékel déséhez, akkor azoknak a metaforáknak, amelyeknek az értelmezésére rákérdezünk, de amelyekr l nem jelentjük ki explicit módon, hogy metaforák, biztosan emelkedni fog a megítélése a kontrollhoz képest. 2. „A szociális kényszer hipotézise (SzK)”: Amennyiben az a hipotézis a helytálló, hogy a metaforafogalomhoz kapcsolódó szociális elvárások jelentik az egyetlen releváns hatáskiváltó tényez t, azt jelezzük el re, hogy csakis azok a kifejezések fognak felértékel dni, amelyekkel kapcsolatban explicit módon arra utalunk, hogy metaforák. 3. „A fokozott figyelem és pozitív visszacsatolás hipotézise (FV)”: Amennyiben végül kizárólag a fokozott figyelem és a pozitív visszacsatolás felel s a Gibbs által megfigyelt hatásért, azt várjuk, hogy azoknak és csak azoknak a kifejezéseknek fog a kontrollhoz képest megemelkedni a megítélése, amelyeknek az értelmezésére rákérdezünk, függetlenül attól, hogy metaforákról van szó vagy sem. 4. Els kísérlet Els kísérletünkben, amelyet 57 egyetemi hallgató bevonásával végeztünk el, az volt a célunk, hogy különválasszuk a fentebb említett változókat, és feltárjuk a szerepüket a Gibbs által megfigyelt jelenség létrejöttében. Feladatunk tehát az volt, hogy különválasszuk egymástól 1. a metafora hátterében álló jelentésszerkezetnek (azaz a kifejezés metaforikus voltának) felismerését, 2. az egyes szövegrészekre irányuló nagyobb figyelemnek és az ehhez kapcsolódó pozitív visszajelzésnek, valamint 3. a metaforákhoz köthet szociális kényszereknek a hatását. 4.1. A kísérleti személyek és a kísérlet anyaga A kísérletben két csoportra osztva 28-29 német és angol szakos, magyar anyanyelv , debreceni egyetemi hallgató vett részt. Mindkét csoportnak egy több részb l álló, versrészleteket és azokra vonatkozó kérdéseket tartalmazó kérd ívet kellett kitöltenie. A kérd íveket a függelékben közöljük. 4.2. A kísérlet menete A kísérlet els szakaszában mindkét csoport két-két versrészletet kapott. Az (A) csoportnak Juhász Gyula: Még jönni fog és Ady Endre: Valaki útravált bel lünk, a (B) csoportnak pedig Babits Mihály: Es s nyár, valamint József Attila: sz c. versét kellett kétszer figyelmesen elolvasnia. A második feladat az volt, hogy válaszoljanak három kérdésre a versekkel kapcsolatban. A kérdések a versek egyes részeinek értelmezésére irányultak, voltak köztük metaforaértelmezési feladatok is, de anélkül, hogy maga a „metafora” kifejezés a kérdésben felt nt volna. A kérdések célja ezen a ponton mindössze a kísérleti személyek figyelmének elterelése volt. Azt kívántuk ugyanis velük elhitetni, hogy a kísérlet a versek tartalmára, értelmezésére irányul. A harmadik feladatban a kísérlet résztvev i ismét megkapták a korábban olvasott verseket, viszont most aláhúztunk bennük 10-10 kifejezést. A kérésünk a következ képpen szólt: „Kiválasztottunk a versekb l néhány kifejezést. Ítéld meg egy kilencfokú skálán (1 – egyáltalán nem tetszik, 9 – nagyon tetszik), hogy mennyire tetszenek neked ezek a kifejezések az adott 6

szövegkörnyezetben!” Ismét nem utaltunk tehát arra, hogy a kifejezések között vannak metaforák. A második feladatban el z leg szerepelt kérdések egyike sem az aláhúzott kifejezésekre vonatkozott, így az értékelést ezek nem befolyásolhatták. Azaz a kísérleti személyek válaszaiban a fent említett három lehetséges faktor közül, amelyek elképzelésünk szerint módosíthatják az esztétikai értékítéletet, egyik sem érvényesülhetett, tehát eredményként ilyen értelemben tiszta ítéleteket kaptunk. Ez azért lényeges, mert a harmadik feladat funkciója a kísérletünkben az volt, hogy a kés bbiekben kontrollként használjuk az itt létrejött eredményeket a hatodik feladat eredményeinek kiértékelésekor, ahol ti. különböz módokon manipulálni igyekeztük az esztétikai értékítéleteket. A negyedik feladatban megcseréltük a verseket, azaz az (A) csoport kapta Babits Mihály és József Attila versét, a (B) csoport pedig Juhász Gyuláét és Ady Endréét. Az els feladathoz hasonlóan ezeket is kétszer figyelmesen el kellett olvasniuk. Ezután az ötödik feladatban ismét három értelmezési kérdés következett, amelyek viszont ezúttal részben olyan kifejezésekre irányultak, amelyeket a következ feladatban aztán értékelniük is kellett a résztvev knek, bár ezt ezen a ponton még nem tudták. Például az (A) csoportnak a következ feladatot adtuk: „Értelmezd Babits versében a „kisírt szem virág” kifejezést!” Ezt a metaforikus kifejezést a következ feladatban értékelniük kellett a kísérleti személyeknek. Vegyük észre, hogy az idézett feladat szükségképpen együtt járt azzal, hogy a résztvev k elgondolkodtak a kifejezés jelentésszerkezetén, így fel is kellett ismerniük annak metaforikus voltát. Nem utaltunk viszont explicit módon arra, hogy metaforáról van szó, így elválasztottuk egymástól a metaforikus jelentésszerkezet felismerését mint az értékelés egyik potenciális befolyásoló tényez jét (amelynek így itt teret engedtünk) és a metaforaként való megjelölést, amely a szociális nyomást közvetíthette volna (és amelyet a „metafora” megjelölés tudatos kerülésével itt igyekeztünk kizárni). A hatodik feladatban végül ismét bemutattuk a résztvev knek azt a két szöveget, amelyet a negyedik feladatban el kellett olvasniuk. Ezúttal viszont (a harmadik feladathoz hasonlóan) kiemeltünk bennük néhány kifejezést, amelyeket a résztvev knek ismét értékelniük kellett egy kilencfokú skálán. A kiemelt kifejezések azonosak voltak azokkal, amelyeket a másik csoportnak a harmadik feladatban értékelnie kellett. A másik csoport megfelel feladatával szemben azonban kiegészítettük a kiemelést azzal, hogy bizonyos kifejezések elé zárójelben itt egy nagy nyomtatott (M) került, és a feladat szövegezése csekély mértékben, de lényegesen eltért attól: „Kiválasztottunk a versekb l néhány kifejezést és néhány metaforát is, melyeket egy (M)-mel jelöltünk. Ítéld meg egy kilencfokú skálán (1 – egyáltalán nem tetszik, 9 – nagyon tetszik), hogy mennyire tetszenek neked ezek a kifejezések az adott szövegkörnyezetben!” Azaz az (M) jelölésekkel explicit módon utaltunk arra, hogy mely kifejezések metaforák, és melyek nem. Az értékel feladat célja annak vizsgálata volt, hogy a kontrollcsoporttal szemben a kifejezések megítélését hogyan változtatták meg (ha egyáltalán megváltoztatták) azok a tényez k, amelyeket potenciálisan relevánsnak gondoltunk. Abból, hogy mely kifejezések azok, amelyeknek a kontrollcsoportéhoz képest megváltozik az értékelése ebben a feladatban, vissza szerettünk volna következtetni arra, hogy a kérdéses faktorok ténylegesen milyen szerepet játszanak ebben a folyamatban. 4.3. Értékelési szempontjaink Az alábbiakban táblázatszer en összefoglaljuk az egyik verspárban található kiemelt kifejezéseket és azokat a manipulatív eszközöket, amelyekkel befolyásolni próbáltuk a megítélésüket. Kiemelt kifejezés 1.

Rákérdeztünk az 5. feladatban?

levert forradalom

7

Jelöltük (M) jellel?

Besorolás nem jelölt valódi metaforikus hasonlat (része)

2. 3.

vacognak a füvek szürke fény

4.

mint csüggedt férfi

5.

sok kisírt szem virág

6.

tar ágak-bogak

7.

az szi ködök

8.

hunyorog a dér

9.

teherkocsit

10.

Értelmezd Babits versében a „kisírt szem virág“ kifejezést!

jelölt valódi metafora álmetafora nem jelölt valódi metaforikus hasonlat (része) nem jelölt valódi metafora, rákérdeztünk álmetafora

Értelmezd József Attila versében az „ szi ködök“ kifejezést!

nem jelölt, nem metafora, rákérdeztünk jelölt valódi metafora nem jelölt, nem metafora álmetafora

vakvágányon 2. táblázat

A „besorolás” oszlop némi magyarázatot igényel. „Valódi metaforának” mondjuk azokat a kifejezéseket, amelyek megítélésünk szerint metaforák. Ezekt l (a szakirodalmi gyakorlatnak megfelel en) nem választottuk külön a metaforikus hasonlatokat, azaz olyan hasonlatokat, amelyek képszer ek, jelentésszerkezetük a metaforákéval azonos. A valódi metaforákon belül megkülönböztettük a nem jelölt csoporttól a „jelölt” csoportot (az utóbbihoz tartozó kifejezéseket jelöltük (M) jellel a feladatlapon). A két csoport szembeállításával azt tudtuk vizsgálni, hogy önmagában a metaforaként való megjelölés valódi metaforák esetében együtt jár-e a metafora felértékel désével, illetve ennek az elmaradása a felértékel dés elmaradásával ti. azt sugalljuk, hogy ezek az el bbiekkel ellentétben valójában nem metaforák. „Nem jelölt, nem metaforának” hívtuk azokat a kifejezéseket, amelyek megítélésünk szerint nem metaforák (és nem is részei metaforának vagy metaforikus hasonlatnak), és ezért nem is jelöltük (M)-mel. „Álmetaforának” hívjuk ezzel szemben a jelölt nem metaforikus kifejezéseket, azaz azokat, amelyek ugyan nem metaforák, de (M) jellel láttuk el ket, ezzel félrevezetve a résztvev ket. Megjegyzend , hogy nem tekintettük metaforának a konvencionális vagy holt metaforának nevezett kifejezéseket, amelyek ugyan eredetileg metaforikusan motiváltak, de amelyek lexikalizálódtak, majd teljesen elvesztették képszer ségüket. Ilyen a tar ágak-bogak (ti. a tar eredetileg emberekr l volt predikálható) és a vakvágányon a fenti táblázatban. Végül volt egy metaforikus és egy nem metaforikus kifejezés (egyiket sem jelöltük), amelyekre az 5. feladatban rákérdeztünk. Célunk a két esetben viszont más-más volt. Ha ugyanis egy nem metaforikus kifejezésre kérdezünk rá, ezáltal azt érjük el, hogy a kísérleti személy intenzívebben foglalkozzon ezzel, mint az értékelend más kifejezésekkel, így a kontrollcsoporttal való összehasonlításból megállapíthatjuk, hogy a fokozott figyelem és pozitív visszacsatolás eredményeként megfigyelhet -e bármilyen változás (felértékel dés). A rákérdezett metaforikus kifejezésnél nem csupán err l van szó. Itt ugyanis a nagyobb figyelem, a fokozott energiabefektetés mellett érvényesül az a tényez is, hogy rávezetjük a válaszadót a kifejezés metaforikus jelentésszerkezetének a feltárására anélkül, hogy explicitté tennénk azt, hogy metaforáról van szó. E két csoporttal tehát el tudjuk egymástól választani a metaforaként való megjelölés hatását a nagyobb figyelemét l, illetve a metaforikus jelentésszerkezet hatásától (már amennyiben egy-egy kifejezésre vonatkozó eredményekb l általánosítani lehet). Lássuk, hogy hogyan viszonyulnak az imént jellemzett kifejezéskategóriák a Gibbs által a saját kísérletéb l levont következtetésekhez, illetve a fent ismertetett hipotézisekhez. 1. Az MJ hipotézis szerint annak a metaforának, amelyre rákérdeztünk az 5. feladatban, viszont nem jelöltük meg mint metaforát a 6. feladatban, biztosan emelkedni fog a megítélése a kontrollhoz képest (azaz a B csoport 3. feladatához képest, ahol sem nem jelöltünk semmit, sem nem kérdeztünk rá semmire). Ugyanebb l a hipotézisb l, jelesül abból a részéb l, hogy ez az egyetlen releváns tényez , az is következik, hogy nem értékel dhetnek fel sem az álmetaforák, 8

sem az a nem metaforikus kifejezés, amelyre rákérdeztünk, és amely így fokozott figyelmet kapott, sem pedig a nem jelölt metaforák, amelyekre nem kérdezünk rá. 2. Az SzK szerint az (M)-mel jelölt kifejezések, és csakis ezek fognak felértékel dni. Ezek közé a jelölt valódi metaforák és az álmetaforák tartoznak a kísérletünkben. Nem várunk ellenben értékemelkedést a nem jelölt, rákérdezett valódi metaforánál és a rákérdezett, nem jelölt, nem metaforikus kifejezésnél. 3. Az FV szerint azoknak és csak azoknak a kifejezéseknek fog a kontrollhoz képest megemelkedni a megítélése, amelyeknek az értelmezésére az 5. feladatban rákérdeztünk. Nem fog emelkedni viszont az álmetaforáké és a jelölt metaforáké. Mindhárom hipotézis azt jelzi el re, hogy nem fog emelkedni az olyan nem jelölt (metaforikus vagy nem metaforikus) kifejezések értékelése, amelyekre nem kérdeztünk rá. Amennyiben a három hipotézis közül kett vagy mindhárom együttesen is helytálló lenne, arra számítanánk, hogy az adott hipotézisek által egyenként pozitívan érintett csoportok nagyságszintje nagyobb lesz. Ezen felül azt is várjuk, hogy azok a kifejezéskategóriák fognak a legnagyobb mérték változást mutatni, amelyek nagyságszintjének a megemelkedése mellett egyszerre több ilyen tényez is szól. 4.4. Eredmények A Juhász-Ady szövegpár átlagos eredményei a következ képpen festenek: Kiemelt kifejezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

tarlón Holdunk ezüstje h vös, mint a dér szeptemberi magyar szomorúság fonnyadt határon magyar rózsa sustorgó ázott-fák a t zben falnak fordított tükör ájult búval nagy termeink magányos férfi-porta

Átlag a kontrollcsoportban, (A) csoport 3. f. 5,39 7,48 5,32 4,52 6,31 7,03 6,86 5,97 4,76 4,62

Átlag a manipulált csoportban, (B) csoport 6. f. 5,14 7,33 5,32 4,79 6,5 6,89 6,71 5,86 4,93 4,82

3. táblázat

Az eltérések minimálisak, nem is közelítenek a Gibbs kísérletében megfigyelhet khöz. Egyik eltérés sem szignifikáns. Nézzük táblázatosan, hogy az egyes kifejezések a hipotézisek szempontjából melyik releváns kategóriába tartoznak. Mivel nincs egyetlen szignifikáns eltérés sem, így olyan esetet nem találunk a táblázatban, amikor az egyes hipotéziseknek az adott kifejezésre adott pozitív el rejelzése teljesülne, azaz az el rejelzett irányú, szignifikáns eltérés volna megfigyelhet . Nem fordul el a fordított eset sem, ti. amikor szignifikáns, az el rejelzettel ellentétes irányú eltérést tapasztalunk. Ezek volnának az egyedüli meggy z érvek a hipotézisek bármelyike mellett, illetve ellen. Amennyiben a hipotézis által el rejelzett irányú szignifikáns eltérés elmarad, ezt -vel jelöljük, amikor pedig teljesül az elmélet azon el rejelzése, hogy nem lesz szignifikáns eltérés, ezt jelzi. A táblázat lényeges részei a szürkén kiemelt rovatok, amelyek azt jelzik, hogy az adott hipotézis erre a tételre pozitív irányú szignifikáns növekedést jelez el re, ami egyetlen esetben sem teljesül. Kiemelt kifejezések 1., 4. 2., 5., 6., 7., 10.

Besorolás álmetafora jelölt valódi metafora

MJ teljesül? ?

9

SzK teljesül?

FV teljesül?

3. 8. 9.

nem jelölt, nem metafora nem jelölt, nem metafora, rákérdeztünk nem jelölt valódi metafora, rákérdeztünk 4. táblázat

Az MJ oszlopban a jelölt valódi metaforák sorába a „?” jelet írtuk, mivel a hipotézis nem fogalmaz meg egyértelm el rejelzést arra vonatkozóan, hogy változik-e a metaforikus kifejezések megítélése akkor, ha felhívjuk a résztvev k figyelmét explicit módon arra, hogy metaforákról van szó. Amennyiben ugyanis a kísérleti személyek az (M) jelzés alapján rekonstruálják a kifejezés metaforikus jelentésszerkezetét, akkor a megítélésnek n nie kell, azaz a kérdéses sorokra az MJ hipotézis el rejelzése nem teljesülne. Amennyiben viszont ennek a jelzésnek az elolvasása nem vezet automatikusan ahhoz is, hogy a kísérleti személy tudatosan belegondoljon a kifejezés jelentésszerkezetébe, akkor az MJ azt jelzi el re, hogy nem lesz eltérés, ami teljesül. Nem dönthet el általánosságban, hogy e két lehet ség közül melyik a helytálló. Lássuk most a következ táblázatot, a Babits-József szövegpár átlagos eredményeit: Kiemelt kifejezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

levert forradalom vacognak a füvek szürke fény mint csüggedt férfi sok kisírt szem virág tar ágak-bogak az szi ködök hunyorog a dér teherkocsit vakvágányon

Átlag a kontrollcsoportban, (B) csoport 3. f. 4,86 6,82 4,61 5,29 7,71 5,29 5,04 6,96 3,43 4,25

Átlag a manipulált csoportban, (A) csoport 6. f. 6,07 6,72 5,31 5,31 7,54 5,24 5,1 6,59 4,07 5,31

5. táblázat

Egyik eltérés sem szignifikáns a Mann-Whitney teszt szerint. A kifejezéstípusok és hipotézisek szerinti kimutatás erre a szövegpárra így a következ : Kiemelt kifejezés 1., 4. 2., 8. 3., 6., 10. 5. 7. 9.

Besorolás nem jelölt valódi metafora jelölt valódi metafora álmetafora nem jelölt valódi metafora, rákérdeztünk nem jelölt, nem metafora, rákérdeztünk nem jelölt, nem metafora

MJ teljesül?

SzK teljesül?

FV teljesül?

?

6. táblázat

A táblázat lényeges részei ismét a szürkén kiemelt rovatok, amelyekb l látható, hogy itt sem kínált egyik hipotézis sem olyan el rejelzést, amely teljesült volna. Mindkét szövegpár esetében a hipotézisek el rejelzései azért nem teljesültek, mert egyszer en egyetlen esetben sem volt szignifikáns különbség a manipulált csoport és a kontrollcsoport adatai között. A kísérlet tapasztalatai úgy összegezhet k, hogy a három hipotézis közül egyik sem igazolódott be, azaz a három általunk potenciálisan relevánsnak tekintett befolyásoló tényez egyike sem eredményezett szignifikáns különbséget a két csoport között. Az egyes 10

kifejezésekhez kapcsolódó, interszubjektíve jelent s mértékben egyez értékítéletek (l. a 6. fejezetet) annyira er sek, hogy egyik tényez sem elegend ahhoz, hogy ezekben kimutatható módosulást idézzen el . A két táblázatot alaposabban is megvizsgálva ennél er sebb megállapítást is tehetünk: a 3. táblázat 9. sora és a 5. táblázat 5. sora arról tanúskodik, hogy a metaforikus jelentés feltárása (MJ) és a fokozott figyelem (FV) együttesen sem elegend ek ahhoz, hogy akár csak átlagosan pozitív elmozdulást is eredményezzenek, nemhogy szignifikánsat. SzK és FV együttes hatását ebben a kísérletben nem teszteltük (azaz nem volt olyan kifejezés, amelyre rá is kérdeztünk, és amelyet meg is jelöltünk metaforaként), így azt nem ellen riztük, hogy ezekb l következhet-e a Gibbs által regisztrált szignifikáns eltérés. MJ és SzK együttes hatását feltételezhetjük esetleg a jelölt valódi metaforák esetében (l. fentebb), mindenesetre ezeknél sem figyelhet meg egyetlen számottev eltérés sem a kontrollhoz képest. Mivel szignifikáns eltérés egyetlen esetben sem volt, viszont Gibbs is támaszkodik hasonló érvekre, érdemes szemügyre vennünk legalább azt a négy esetet, ahol (a többihez képest) kiugróan magas volt a különbség a két csoport által adott értékek között. Öt álmetafora közül kett esetében figyelhetjük meg azt a hatást, hogy az értékek jelent s mértékben eltolódtak. Ez a hatás egyedül a szociális kényszer hipotézisével egyeztethet össze, a másik két hipotézisnek ellentmond. Ezt az eredményt úgy értékelhetjük, hogy van ugyan minimális hatása a szociális kényszernek a nyelvi kifejezésekkel kapcsolatban megfogalmazott értékítéletekre, ami az átlagokban megmutatkozik, de ez nem eléggé er s ahhoz, hogy statisztikailag is szignifikáns legyen az eltérés. Másrészt teljesen váratlan az a jelenség, hogy egy nem jelölt valódi metafora és egy nem jelölt, nem metaforikus kifejezés kapcsán is jelent s pozitív irányú elmozdulást tapasztalunk a kontrollhoz képest, ami pedig egyetlen javasolt hipotézissel sem egyeztethet össze. Összegzésképpen megállapítható, hogy az els kísérlet semmilyen megnyugtató eredményt nem hozott. Az eredmények arra utalnak, hogy a potenciálisan relevánsnak tekintett értékelésmódosító tényez k egyike sem eredményez ténylegesen szignifikáns eltérést a kontrollhoz képest, legalábbis az általunk választott kísérleti szerkezet mellett. Így viszont több mint rejtélyes, hogy Gibbs kísérletében mi eredményezhette a mieinkhez képest már számszer leg is jelent s és statisztikailag szignifikáns eltéréseket az átlagos értékben. Mindemellett az egyetlen valamennyire is észrevehet különbség, amivel a három kiinduló hipotézis közül bármelyik is tud valamit kezdeni, az álmetaforáknál jelentkezett, ti. némi emelkedés volt észrevehet . Mindezek tükrében ésszer nek tartottuk megismételni Gibbs kísérletét azt ellen rizend , hogy reprodukálhatók-e egyáltalán egy, az övével lényegében azonos módon felépített kísérletben az általa megfigyelt szignifikáns eltérések. Ésszer nek tartottuk viszont azt is, hogy ugyanezen kísérleti szerkezetbe ágyazva ismételten ellen rizzük a szociális elvárások kihatását, ti. azáltal, hogy „álmetaforákat” is szerepeltetünk az értékelend kifejezések között. 5. Második kísérlet Mivel azt láttuk az els kísérletben, hogy a metaforikus jelentés felismerése önmagában következetesen nem vált ki semmilyen hatást, ugyanúgy, mint ahogy a fokozott figyelem és visszacsatolás sem, így ezeket nem próbáltuk ezúttal elszigetelni sem egymástól, sem pedig a szociális kényszert l. Azaz Gibbshez hasonlóan az egyik vizsgált tényez nek azt tekintettük, hogy a válaszadó megtalálja-e a vele kerestetett metaforákat a szövegben. A másik vizsgált tényez , amelyet ezzel szembeállítottunk, önmagában a szociális kényszer hatása volt. Részletesebben arra voltunk kíváncsiak, hogy abban az esetben, amikor egy válaszadó el zetesen felismert egy metaforát, szignifikánsan nagyobb mértékben növekszik-e a kontrollhoz képest a metafora értékelése, mint amilyen mértékben az álmetaforák értékelése növekszik (ha egyáltalán). Míg ugyanis a sikeresen felismert metaforáknál mindhárom feltételezett tényez (MJ, SzK, FV) együttesen is szerepet játszhat az esetleges

11

értéknövekedésben a nem metaforákat keres kontrollcsoporttal szemben, az álmetaforáknál csupán SzK érvényesülhet. 5.1. A kísérleti személyek és a kísérlet anyaga Második kísérletünket viszonylag nagy számú — kb. 160 —, a Debreceni Egyetemen német nyelv és irodalom szakra járó, magyar anyanyelv egyetemi hallgató bevonásával végeztük el. A résztvev ket 8 csoportra osztottuk, minden csoportban kb. 20-20 hallgató szerepelt. Három bináris tényez kombinációjából adódott a 8 csoport: 1. A hallgatók egyik fele (80 f ) egy jól ismert versszöveget olvasott, a másik felük egy viszonylag ismeretlen prózaszöveget. 2. A hallgatók egyik felének azt a feladatot adtuk, hogy a szövegben metaforákat keressen, a másiknak pedig valamilyen más feladatot. 3. A hallgatók egyik felének csupán metaforikus kifejezéseket kellett értékelniük, a másiknak a metaforái közé nem metaforikus (bár stilisztikailag jelölt) kifejezéseket is csempésztünk. Így a nyolc csoport a következ képpen jött létre:

metaforát keres nem metaforát keres

nem csak metaforát értékel csak metaforát értékel nem csak metaforát értékel csak metaforát értékel

versszöveg

prózaszöveg

1A

3A

1B

3B

2A

4A

2B

4B

7. táblázat

A versszöveg és a prózaszöveg olvastatásának nem volt különösebb jelent sége, bár kíváncsiak voltunk arra, hogy mi történik, ha nem versben található metaforákat kell értékelnie a kísérleti személynek. Mind a vers, mind a próza kiválasztásában nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy olyan szöveggel végezzük a kísérletet, amely dönt en nem allegorikus-szimbolikus (mint amilyenek az el z kísérletben voltak a szövegeink), hanem konkrét-életképszer (hasonlóan a Gibbs által felhasznált Wordsworth-vershez). Ugyanis az els kísérletünkkel kapcsolatban lehetséges módszertani problémaként merült fel az, hogy mind a négy vers teljes szövege összességében annyira metaforikus volt, hogy nem volt tökéletesen meggy z a valódi metaforák és nem metaforikus kifejezések egymástól való elválasztása. Az itt választott szövegek ezzel szemben dönt en nem metaforikusak, hanem szó szerint értend k voltak, és elszórva fordultak el bennük metaforikus kifejezések. Lényeges, hogy ugyan a versszövegben és prózaszövegben keres , valamint a csak metaforát és nem csak metaforát értékel csoportokat kevertük egymással (ti. egy teremben ültek olyan kísérleti személyek, akik ezekb l a szempontokból nem azonos feladatot kaptak), ellenben a metaforát és nem metaforát keres csoportok külön voltak választva. Ennek az oka az volt, hogy az instrukciók felolvasásakor csak a metaforákat keres csoportokban hangzott el a metafora kifejezés, a többi csoporttal viszont explicit módon nem közöltük azt a tényt, hogy a kísérlet metaforákról szól. Ez azért jelent s mozzanat, mert ezáltal ellen rizni tudtuk azt, hogy a nem metaforákat keres résztvev ket nem befolyásolhatta a metafora fogalmához kapcsolódó szociális elvárás, amelyet így a (2A), (2B), (4A), (4B) csoportokban mint kontrollcsoportokban ki tudtunk sz rni. Minden kísérleti személynek egy két részb l álló kérd ívet kellett kitöltenie. A kérd íveket a függelékben közöljük. 5.2. A kísérlet menete

12

Els feladatként az (1A/B), (2A/B) csoportoknak Arany János: Családi kör cím versének egy hosszabb részletét kellett egyszer figyelmesen elolvasnia, a (3A/B), (4A/B) csoportoknak pedig Juhász Gyula: A pusztában kiáltó cím novellájából egy részletet (l. függelék). A második feladat az volt, hogy a verssel dolgozó csoportok egyik fele, és a prózával dolgozók egyik fele, ti. (1A), (1B), (3A), (3B), húzza alá a szövegében található metaforákat, míg másik felük, ti. (2A), (2B) húzza alá a versben található f névi igeneveket, a (4A), (4B) pedig a prózában található foglalkozásneveket. Sem a f névi igenevek, sem a foglalkozásnevek nem szerepeltek a következ feladatban értékelend kifejezések között. Végül a harmadik feladat az volt, hogy fordítsák meg a lapot, ahol az el bbiekben végigolvasott vers, illetve próza szerepelt, ebben viszont alá volt húzva és vastagon ki volt emelve 5-5 kifejezés. Ezeket kellett a résztvev knek értékelniük ismét egy 1-t l 9-ig terjed skálán. A feladat a következ képpen szólt: „A lapon az el z oldalon már látott vers, illetve prózaszöveg szerepel, de itt kiemeltünk benne néhány kifejezést. A szöveg mellett található skálán jelöld be, hogy ezek a kifejezések abban a szövegkörnyezetben, ahol szerepelnek, mennyire tetszenek neked. Az 1 érték azt jelenti, hogy egyáltalán nem tetszik, a 9 azt, hogy nagyon tetszik, az 5 pedig közömbös, semleges.” Egyik csoportnak sem mondtuk azt, hogy az értékelend kifejezések metaforák, annak érdekében, hogy Gibbs kísérletét a lehet legpontosabban tudjuk reprodukálni. Az (1A)-(2A) csoportnak, az (1B)-(2B) csoportnak, a (3A)-(4A) csoportnak stb. páronként ugyanazokat a kifejezéseket kellett értékelnie, a feladatlap azonos volt, eltérés mindössze abban volt a két csoport között, hogy az els feladatban milyen kifejezéseket kellett keresniük (ti. metaforákat vagy nem metaforákat). 5.3. Értékelési szempontjaink Összességében ezzel a kísérleti felállással a következ ket tudtuk vizsgálni: 1. A metaforákat keres négy csoportban ellen rizni tudtuk, hogy a megtalált metaforák értékelése hogyan viszonyul (ti. változik-e, és ha igen, milyen irányban) egyrészt a válaszadó által meg nem talált metaforákéhoz, másrészt pedig az adott csoport nem metaforákat keres , de egyébként azonos feladatlappal dolgozó kontrollcsoportjához. 2. A nem csak metaforákat értékel csoportokban meg tudtuk vizsgálni, hogy ezúttal is tapasztalunk-e különbséget az értékelésükben azok között a válaszadók között (1A, 3A) egyfel l, akiknek a feladattal azt sugalltuk, hogy metaforákat értékelnek (így az itt szerepl metaforákat álmetaforáknak tekinthetjük), és a megfelel kontrollcsoportok között (2A, 4A), akiknek a feladattal ezt nem sugalltuk. 3. Általában is ellen rizni tudtuk, hogy a metafora keresése mint feladat valóban nem vezete eltér értékelésekhez a nem metaforákat keres kontrollcsoportokhoz képest (mint ahogy azt Gibbs saját kísérletében tapasztalta). 4. Összevethet vé váltak a metaforákat keres csoporton belüli alcsoportok (ti. a csak metaforákat és a nem csak metaforákat értékel k) eredményei. 5. A csak metaforákat és a nem csak metaforákat értékel csoportok feladatlapjait úgy állítottuk össze, hogy részben azonos kifejezéseket kellett értékelniük. Így meg tudtuk vizsgálni, hogy az egyes kifejezések értékelésében az els kísérlet alkalmával tapasztalt jelent s interszubjektív egyezések úgy jönnek-e létre, hogy a kísérlet résztvev i abszolút módon értékelik egybehangzóan ezeket, vagy pedig relatív módon, ti. a többi értékelt kifejezéshez viszonyítva adnak nekik egy bizonyos pontszámot. 5.4. Eredmények Mindenekel tt azt érdemes megvizsgálnunk, hogy sikerült-e megismételnünk Gibbs kísérletének az eredményeit. Ennek érdekében egyel re csak azt a négy csoportot kell szemügyre vennünk, amelyek csak valódi metaforákat értékeltek a harmadik feladatban. (1B): 23 f ; (2B): 18 f 13

Kiemelt kifejezés

1.

2. 3. 4. 5.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek, lomha földi békák szanaszét görögnek a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag Üszköt csóvál néha: t zkígyókat rajzol Mélyre van az szántva az élet-ekével a t z sem világít, kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit Átlagos értékek

Átlag (1B)

Átlag: felismer k (felismerés aránya)

Átlag: fel nem ismer k

Átlag a kontrollcsoportban (2B)

5,67

5,46 (57%)

5,91

6,44

6,96

7 (83%)

6,8

6,56

5,54

5,23 (57%)

5,91

6,06

7,42

7,35 (74%)

7,57

7,17

7,92

8 (52%)

7,83

7,33

6,7

6,66 (64%)

6,76

6,71

8. táblázat

Sem az (1B) csoporton belül az egyes metaforákat felismer és fel nem ismer kísérleti személyek által adott értékelések közötti eltérések, sem pedig az (1B) csoportból a metaforákat felismer k által adott pontszámok és a (2B) kontrollcsoport által adottak nem tértek el egymástól szignifikáns módon (a Mann-Whitney próba alapján). Gibbs tanulmányából nem derül ki egyértelm en, hogy a metaforákat keres csoportján belül hasonlította-e össze a metaforákat felismer és az azokat fel nem ismer kísérleti személyek, vagy pedig egybevette a metaforákat keres , de ezeket fel nem ismer és a metaforákat nem is keres résztvev ket, és ezek eredményeit együttesen hasonlította a metaforákat felismer kéihez. Ezt ugyan a 8. táblázatban nem tüntettük fel, de az utóbbi esetre is elvégeztük a megfelel számítást. Egyik eltérés sem bizonyult szignifikánsnak. Megvizsgáltuk azt is, hogy az (1B) csoporton belül a felismert metaforákra adott értékítéletek összesítve (azaz nem metaforánként lebontva) és a fel nem ismert metaforákra adottak összesítve hogyan viszonyulnak egymáshoz, illetve a felismert metaforák értékei összességében hogyan viszonyulnak a kontrollcsoport által adott értékekhez. Ezt a táblázat alsó sora foglalja össze. Ha jól értelmezzük azt, amit Gibbs mond az 1. táblázatban megadott átlagértékekr l, akkor jelent s mérték és szignifikáns eltérést várnánk a metaforákat el z leg felismer k és fel nem ismer k között is, és a felismer k és a kontrollcsoport között is. Ez az el rejelzés viszont nem teljesül. Ugyanez mondható el a felismert metaforáknak és a kontrollcsoport eredményeinek az összehasonlításáról, valamint a felismert metaforák szembeállításáról a fel nem ismertekkel és a kontrollal összesen (átlag: 6,73). Gibbs eredményeit tehát lényegében azonos feladat mellett, az kísérletében alkalmazottal lényegében azonos csoportokkal sem sikerült reprodukálni semmilyen szinten.5 A metaforákat fel nem ismer kísérleti személyek hol magasabb, hol alacsonyabb értéket adtak a metaforára, mint az ket felismer k, az eltérések sehol nem voltak szignifikánsak. De még csak az sem teljesült, hogy kis mérték , nem szignifikáns eltérést tapasztaltunk volna a felismer csoportban adott értékelése javára: a tendencia ennek éppen fordítottja volt. Lássuk ezután a prózaszöveggel dolgozó megfelel csoportokat: (3B): 21 f , (4B): 19 f Kiemelt kifejezés

1. 2. 3.

törött ablakkal, amelyen a szél szokott hegedülni kecskelábú székek az áprilisi nap

Átlag (3B)

Átlag: felismer k (felismerés aránya)

Átlag: fel nem ismer k

Átlag a kontrollcsoportban (4B)

6,38

6,38 (62%)

6,38

7,37

5,05 7,76

5,92 (57%) 8,2 (47%)

3,89 7,36

5,21 6,74

5

Bár Gibbs cikkéb l nem derül ki egyértelm en, hogy milyen módszerrel értékelte ki az eredményeit, az általunk itt alkalmazhatónak ítélt Mann-Whitney próba nem mutatott szignifikáns különbségeket a mért eredményekre.

14

4. 5.

tréfálkozik künn járja az id a bolondját denevérszárnyú barna köpenyben Átlagos értékek

6,38

5,25 (38%)

7,08

6,42

5,52

5,62 (62%)

5,38

5,84

6,22

6,27 (53%)

6,16

6,32

9. táblázat

Itt az egyes metaforáknál részben szignifikáns eltéréseket tapasztaltunk, amelyek azonban nem voltak azonos irányúak. Gibbs megfigyelésével egybehangzó irányú szignifikáns eltérést találunk a 2. metaforával kapcsolatban a felismer k és a fel nem ismer k között a felismer k javára (p < .025), valamint a 3. metaforával kapcsolatban a felismer k és a kontrollcsoport között ismét a felismer k javára (p < .025). Az megállapításával ellentétes irányú szignifikáns eltérés figyelhet meg ellenben a 4. metaforánál a felismer k és a fel nem ismer k között a felismer k javára (p < .025). Sehol máshol nem volt szignifikáns eltérés. Mivel az eltérések semmi rendszert nem mutatnak, aligha tekinthet k használható adatoknak. Az el z táblázathoz hasonlóan az utolsó sorban itt is összefoglaltuk, hogy összesítve (azaz nem metaforákra lebontva) hogyan alakulnak a felismert és a fel nem ismert metaforákra adott értékítéletek. Gibbs kísérlete ismét akkor lenne reprodukáltnak tekinthet , ha szignifikáns pozitív különbséget találnánk mind a felismert és fel nem ismert metaforák, mind a felismertek és a kontroll között. Ezek egyike sem teljesül, hasonlóan az (1B) csoporthoz. A felismert és a fel nem ismert metaforák közötti eltérés elhanyagolható, statisztikailag nem szignifikáns, a felismert metaforák és a kontroll közötti eltérés összehasonlításáról ugyanez mondható el. Összegezhet , hogy a kísérletünknek Gibbs kísérletével közel azonos módon felépített részében egyáltalán nem tudtuk reprodukálni a szóban forgó eredményeit, és így alátámasztani a következtetéseit. Rejtélyes, hogy Gibbsnél rendkívül jelent s és statisztikailag szignifikáns különbségek jelentkeztek következetesen, míg a mi szövegeink esetében semmit nem tapasztaltunk: nemhogy szembeötl , de még enyhe tendenciaszer eltérés sem volt látható. Megjegyzend , hogy nemcsak a felismert metaforák felt n felértékel dését nem tudtuk reprodukálni, hanem azt a Gibbs által megfigyelt és meglep nek ítélt hatást sem, hogy a fel nem ismert metaforák leértékel dnek a kontrollhoz képest (és így a kontrollcsoport értékei félúton helyezkednének el a felértékel dött felismert és a leértékel dött fel nem ismert metaforák között). Pozitív eredményként viszont megállapíthatjuk, hogy Gibbs egy másik eredményét sikerült reprodukálnunk: a különböz feladatokat kapó, de egyébként azonos szöveggel dolgozó és azonos kifejezéseket értékel csoportok (ti. 1B-2B, illetve 3B-4B) között összességében nem volt szignifikáns eltérés. Meglep módon a metaforákat keres csoport (3B) egyetlen esetben mégis szignifikánsan szebbnek ítélt egy kifejezést, mint a foglalkozásneveket keres kontrollcsoport (4B), mégpedig a 3. metaforát (7,76 szemben a 6,74-gyel, p < .05). Miután a Gibbs csoportjaival analóg módon felépített részét áttekintettük a kísérletünknek, lássuk most az álmetaforákkal kapcsolatos kísérletrészt. Mindenekel tt arra voltunk kíváncsiak, hogy mi történik akkor, ha a második feladatban metaforákat kerestetünk a válaszadókkal ahhoz képest, ha nem metaforákat kell keresniük (hanem f névi igeneveket, illetve foglalkozásneveket). Az el rejelzésünk az volt, hogy (amennyiben a metafora fogalmához kapcsolódó szociális elvárások befolyásolják a metaforák megítélését) a metaforákat keres csoport magasabb pontszámot fog adni a metaforák közé rejtett nem metaforikus értékelend kifejezésekre (azaz álmetaforákra), mint a mást keres kontrollcsoport, legalábbis ha a válaszadók elhiszik nekünk, hogy metaforákat értékelnek. Mindkét szöveg feladatlapján 3-3 metaforát és 2-2 (megítélésünk szerint) nem metaforikus kifejezést emeltünk ki és értékeltettünk a résztvev kkel. Mindkét szövegben a 2., illetve az 5. értékelend kifejezés volt nem metaforikus, a többi pedig metafora. Lássuk el ször is az álmetaforák esztétikai értékelését a metaforát keres és a kontrollcsoportokban: 15

(1A): 20 f , (2A): 19 f Kiemelt kifejezés

2. 5.

Átlag (1A)

rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán földre hintik a zizeg szalmát...

5,65 6,35

Átlag a kontrollcsoportban (2A) 5,11 5,58

10. táblázat

(3A): 19 f , (4A): 19 f Kiemelt kifejezés

2. 5.

Átlag (3A)

Igen megkopott már ez a régi ábrázolat komoly tekintet férfi lépte át a gyaluforgácsos ajtó küszöbét

5,21

Átlag a kontrollcsoportban (4A) 5,32

6,37

5,74

11. táblázat

Ugyan az átlagok közti eltérés egyik esetben sem volt szignifikáns a Mann-Whitney próba szerint, mégis megfigyelhet itt is egy világos tendencia, amely abba az irányba mutat, hogy az, ha egy kifejezésr l azt állítjuk vagy sugalljuk, hogy metafora, a kifejezés esztétikai megítélésének az enyhe emelkedéséhez vezet: összes „álmetaforák” tetszése átlagosan (a metaforákat keres csoportokban): 5,9 nem metaforikus kifejezések tetszése átlagosan (a nem metaforákat keres csoportokban): 5,66 A releváns adatokra elvégzett Mann-Whitney próba szerint a különbség statisztikailag nem szignifikáns. A kísérleti eredmények tehát nem támasztják alá egyértelm en, hogy az esztétikai értékítéletet pozitívan befolyásolják a metaforákhoz kapcsolódó szociális elvárások, azonban ennek nem is mondanak ellent. Mindett l függetlenül, még ha ezt a hatást valóban létez nek is tételezzük fel, az adataink szerint egyértelm en nem t nik eléggé er snek ahhoz, hogy önmagában magyarázatot tudjon adni a Gibbs által észlelt értékelésbeli különbségekre. (Ráadásul ez az utóbbi különbség kifejezetten a felismert és fel nem ismert metaforák szembeállításakor jelentkezett, nem pedig a különböz feladatot kapott csoportok között.) Az álmetaforákat tartalmazó feladatsorokban ezen kívül csoportonként három-három valódi metaforát is értékeltettünk a válaszadókkal. Itt a következ eredményeket kaptuk: (1A): 20 f , (2A): 19 f Kiemelt kifejezés

1. 3.

4.

feketén bólingat az eperfa lombja elvegy l a gyermektársaságba, // mint csillagok közé nyájas hold világa mélyre van az szántva az élet-ekével Átlagos értékek

Átlag (1A)

Átlag: felismer k (felismerés aránya)

Átlag: fel nem ismer k

Átlag a kontrollcsoportban (2A)

7

7,88 (40%)

6,42

6,68

8,25

8,56 (45%)

8

6,95

7,95

7,91 (55%)

8

6,63

7,73

8,11 (47%)

7,41

6,75

Átlag: fel nem ismer k

Átlag a kontrollcsoportban (4A)

12. táblázat

(3A): 19 f , (4A): 19 f Kiemelt kifejezés

1.

törött ablakkal, amelyen

Átlag (3A)

7,26

Átlag: felismer k (felismerés aránya)

7 (68%)

16

7,83

7

3. 4.

a szél szokott hegedülni az áprilisi nap tréfálkozik künn denevérszárnyú barna köpenyben Átlagos értékek

8,37

8,4 (53%)

8,33

7,16

6

5,92 (63%)

6,14

5,84

7,21

7 (61%)

7,5

6,67

13. táblázat

Az egyes metaforákra adott értékek tekintetében sehol nincs szignifikáns különbség az ket felismer és a fel nem ismer válaszadók között. Ellenben szignifikáns különbséget tapasztalunk (p < .025 szinten) az (1A) csoporton belül az összes felismert metaforára adott érték és az összes fel nem ismert metaforára adott érték között.6 Ebben az egyetlen esetben tehát sikerült reprodukálnunk a Gibbs által megfigyelt jelenséget (a felismert és fel nem ismert metaforák megítélése közötti szignifikáns különbséget az el bbiek javára). Viszont e két csoporthoz képest még jelent sebben különbözött egymástól a felismer k és a kontrollcsoport eredménye, itt az eltérés rendkívül szignifikáns volt (p < .001 a Mann-Whitney próba alapján), ami nem egyezik Gibbs megfigyelésével (ti. nála a kontrollcsoport eredményei a felismer k és a fel nem ismer k között helyezkedtek el). Viszont a (3A) csoporton belüli eredmények ismét ellentmondanak a Gibbs által tapasztaltaknak. Itt a fel nem ismert metaforák értékelése magasabb, mint a felismerteké, bár ez az eltérés nem szignifikáns. Ezzel szemben itt éppenséggel a fel nem ismert metaforák értékelése szignifikánsan magasabb a kontrollcsoport által adott értékekhez képest (p < .025 szinten a Mann-Whitney próba alapján), míg a felismertek értékelése nem szignifikánsan magasabb annál. Ez ismét egy olyan megfigyelés, amivel Gibbs magyarázati sémáját alapul véve semmit nem tudunk kezdeni. Mi több, az (1A) és a (3A) csoportok összevetése a megfelel kontrollcsoportokkal (2A és 4A) egy további olyan megfigyeléssel is szolgál, amely minden eddiginek (így többek között Gibbs megállapításainak is) ellentmond: Szignifikáns eltérést tapasztalunk a metaforákat keres csoportok eredményei és a nem metaforákat, hanem f névi igenevet, illetve foglalkozásnevet keres csoportok eredményei között. Az (1A) csoport átlagosan 7,04 pontra értékelte a kifejezéseket, míg a (2A) átlagosan 6,19 pontra. Az eltérés a Mann-Whitney próba alapján szignifikáns p < .01 szinten. A (3A) csoport által adott pontszámok átlaga pedig 6,64 volt, a (4A) csoport által adottaké 6,21, az eltérés itt is szignifikáns p < .05 szinten. Ezekben az esetekben csak magának az eltér feladatnak lehet a következménye, hogy jelent sen emelkednek az értékítéletek a metaforákat keres k körében a kontrollcsoporthoz képest. Ezeket az eredményeket összességében Gibbs metaforaelméleti hipotézise nem tudja magyarázni. Az egyetlen plauzibilisnek t n magyarázat ismét csak az lehet, hogy a metaforákat keres csoportot explicit módon emlékeztettük arra, hogy metaforákat kell értékelniük, ami így kiválthatta a metaforákhoz kapcsolódó szociális elvárások érvényesülését. Ezt er síti az a fentebb említett tényez is, hogy az értékek növekvése mind a valódi, mind az álmetaforák körében megfigyelhet volt. Arra viszont ez a hipotézis sem tud semmiféle magyarázatot kínálni, hogy a jelenség miért csupán azokban a csoportokban volt tetten érthet , amelyeknek az értékelend kifejezései közé a metaforák mellett nem metaforikus kifejezéseket is becsempésztünk. 6. Összegzés és tanulságok A második kísérlet eredményének összegzéseként ismét csak azt mondhatjuk, mint az els kísérlet kapcsán: Gibbs eredményeit semmilyen szinten nem sikerült reprodukálnunk. A négy releváns csoport (1A, 1B, 3A, 3B) közül egyedül az (1A) csoportban tapasztaltuk azt, hogy a 6

Ti. ha egy mintát alkot az 1., 3. és 4. metaforára adott összes olyan érték, amelyeket azok a válaszadók adtak, akik a 2. feladatban metaforaként aláhúzták az adott kifejezést, és egy másik mintát képez a 2. feladatban az adott válaszadó által alá nem húzott metaforákra adott összes érték. A két minta különbsége a Mann-Whitney próba alapján bizonyult szignifikánsnak.

17

felismert metaforákat a kísérleti személyek a Gibbs által megfigyelteknek megfelel en tetszet sebbnek ítélték meg, mint a fel nem ismerteket. Ebben az egyetlen esetben sem kaptunk viszont maradéktalanul Gibbs eredményeihez hasonló adatokat, ti. a kontrollhoz képest a fel nem ismert metaforák értékelése nálunk magasabb volt, míg Gibbsnél alacsonyabb. Mindenesetre semmiképp sem figyeltünk meg olyan következetes, nagyon szignifikáns eltéréseket, mint Gibbs, ami a 2. fejezetben megfogalmazott kételyeinkt l függetlenül is kérdésessé teszi következtetéseinek az érvényességét. Mindemellett saját hipotézisünket sem sikerült meggy z en alátámasztanunk, hogy ti. a szociális elvárások dönt en befolyásolnák a metaforákra adott esztétikai értékítéleteket. A feltételezett hatást nem sikerült következetesen kimutatnunk, bár egyes adatok az érvényesülésére utalnak. Összességében az a benyomás alakult ki bennünk a kísérleti eredmények elemzése során, hogy az eredmények lényegében használhatatlanok: semmilyen világos, következetesen reprodukálható hatás sem látszik kirajzolódni. Felmerülhet ezért az a kérdés, hogy egyáltalán értelmes kérdésfelvetéssel van-e dolgunk akkor, amikor a kísérleti személyeket arra kérjük, hogy nyilatkozzanak arról, hogy mennyire tetszenek nekik egyes kifejezések. Nyilvánvaló ugyanis, hogy míg megérteni egy kifejezést olyan dolog, amire a normális kommunikációban szükség van, nem kézenfekv , hogy az esztétikai megítélés is szerves része lenne a nyelvi képességeknek (leszámítva a kifejezetten stigmatizált, trágár stb. nyelvhasználat megítélését, ami teljes mértékben szociális konvenciók függvénye). Éppen ezért elemeztük a kapott adatokat ebb l a szempontból is, mégpedig ellen riztük, hogy a kísérleti személyek tudták-e értelmezni, meg tudták-e oldani a feladatot. Ez örvendetes módon kézzelfogható eredménnyel járt. Egyrészt megvizsgáltuk, hogy mennyire viselkedtek a résztvev k egymáshoz hasonlóan abban a tekintetben, hogy hogyan ítélik meg az adott körülmények között a kifejezések szépségét. Az eredmény meglep en világos volt: a kísérleti személyek igen hasonlóan vélekedtek afel l, hogy egy kifejezés tetszik-e nekik vagy nem. A különböz kifejezésekre adott esztétikai értékítéletek egymáshoz részben hasonlítottak (amikor a résztvev k úgy vélték, hogy két kifejezés egymáshoz hasonlóan tetszik nekik), részben jelent sen eltértek. Így például az els kísérletbeli Juhász-Ady verspár 1. és 3. kifejezését igen hasonló mértékben gondolták tetszet snek a kísérleti személyek, míg az 1. és a 2. kifejezést igen jelent s mértékben egymástól különböz szépség nek találták. Lássuk részletesen a Juhász-Ady verspár egyes értékelend kifejezéseinek az átlagértékét (ahol átlagoltuk az (A) csoport 3. feladatának és a (B) csoport 6. feladatának az azonos kifejezésekre vonatkozó ítéleteit): 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Kiemelt kifejezés tarlón Holdunk ezüstje h vös, mint a dér szeptemberi magyar szomorúság fonnyadt határon magyar rózsa sustorgó ázott-fák a t zben falnak fordított tükör ájult búval nagy termeink magányos férfi-porta

Átlag 5,27 7,41 5,32 4,65 6,4 6,96 6,79 5,91 4,84 4,72

Szórás 2,1 2,02 2,44 2,5 2,4 2,07 2,4 2,27 2,22 2,43

14. táblázat

A különböz kifejezések értékei közötti eltérések igen magas szinten szignifikánsak (p < .001 a Friedman-próba alapján), így például az 1. és a 2., a 2. és a 4., a 7. és a 10. kifejezésre adott pontszámokat összehasonlítva. Kizárólag az olyan kifejezéspárok értékei között nem találtunk szignifikáns eltérést, ahol az átlagok közötti különbség aránylag csekély, pl. az 1. 18

(5,27) és a 3. (5,32), illetve a 6. (6,96) és a 7. (6,79) kifejezés között. A szórás következetesen kb. 2 volt. Így világosan megállapíthatjuk, hogy a kísérleti személyek egyáltalán nem vaktában, hanem meglep en konzisztens módon pontozták a kifejezéseket, és messzemen egyetértés volt köztük a tekintetben, hogy egy kifejezés pl. 4-es vagy 6-os szépség -e. További kérdésként felvethet , hogy a résztvev k hogyan jártak el az értékelés során: 1. az egyes kifejezéseket egyenként, izoláltan ítélték-e meg, azaz az értékelés abszolút módon történte, avagy 2. az értékelés a többi értékelend kifejezéshez viszonyítva, azaz relatív módon megy-e végbe. A második kísérletünket úgy alkottuk meg, hogy ezt a kérdést meg tudjuk vizsgálni. A (3-4A) és a (3-4B) csoportok kérd ívén ugyanis részben azonos kifejezéseket kellett értékelniük a kísérleti személyeknek: törött ablakkal, amelyen a szél szokott hegedülni az áprilisi nap tréfálkozik künn denevérszárnyú barna köpenyben

(3-4A) csoportban 1. 7,13 3. 4.

7,76 5,92

(3-4B) csoportban 1. 6,85 3. 5.

7,28 5,68

15. táblázat

A táblázat azt mutatja, hogy az adott metafora hányadik értékelend kifejezésként szerepelt a feladatlapon, és hogy milyen átlagos értéket kapott az adott csoportokban összesen. Az eltérés a (3-4A) és a (3-4B) csoport eredményei között egyik esetben sem volt szignifikáns (a MannWhitney próba szerint), míg a három metafora közötti különbség (a Friedman próba alapján) mind a (3-4A) csoporton, mind a (3-4B) csoporton belül igen szignifikáns volt (p < .001). Azaz (bár ezt az állítást szerencsés volna további vizsgálatokkal meger síteni) abból indulhatunk ki, hogy a válaszadók nem relatív, hanem abszolút módon értékeltek. Ugyanis a (34A) csoportokban más kifejezésekkel együtt kellett a szóban forgó három metaforát értékelniük a válaszadóknak, mint a (3-4B) csoportokban, így az a viszonyítási alap, amelyre a csoportok támaszkodhattak, eltér volt a két esetben. Ha relatív módon értékeltek volna a résztvev k, és nem egy abszolút mércét követtek volna, semmi nem szólhatna az ellen, hogy akár szignifikáns eltérést is tapasztaljunk a két társaság között. Megfigyelhet mindazonáltal az is, hogy a (3-4A) csoportokban az átlagos értékek következetesen (bár nem szignifikáns módon) magasabbak, mint a (3-4B) csoportokban. Eszerint az a tény, hogy az értékelend metafora mellett a (3-4A) csoportokban nem metaforikus kifejezéseket is kellett értékelni, azt eredményezte, hogy a metaforák megítélése az ezekkel való összehasonlítás következtében mégis enyhén felfelé mozdult el. Leszögezhetjük tehát, hogy bár Gibbs a problémát magát a közvélekedésre és anekdotikus élményekre alapozva veti fel, az adatokból kiderül, hogy valóban lehet a (metaforikus és nem metaforikus) kifejezések esetében az esztétikai értéknek egyfajta viszonylag objektív mércéjér l beszélni. Indokolt ezért a fentebbiekben vizsgált kett s kérdésfelvetés, hogy 1. milyen alapon nyugszik a nyelvhasználók ezen értékítélete, illetve 2. milyen tényez kkel befolyásolható (ha egyáltalán) az értékelés eredménye. Ugyanakkor továbbra is tisztázatlan, hogy milyen módszerrel lehet úgy vizsgálni ezeket, hogy értékelhet eredményekhez jussunk.

HIVATKOZÁSOK Gibbs, R. W. 1994. The poetics of mind: Figurative thought, language, and understanding. Cambridge: Cambridge University Press. Gibbs, R. W. 2002. Identifying and appreciating poetic metaphor. Journal of Literary Semantics 31, 101-112. Lakoff, G. / M. Johnson 1980. Metaphors we live by. Chicago: Chicago University Press. Lakoff, G. 1987. Women, fire and dangerous things. Chicago: Chicago University Press. Lakoff, G. 1993. The contemporary theory of metaphor. In: A. Ortony (szerk.), Metaphor and thought. 2nd Edition. Cambridge: Cambridge University Press.

19

Loewenberg, I. 1975. Indentifying metaphors. Foundations of Language 12, 315-338. Schütze, C. 1996. The empirical base of linguistics: Grammaticality judgments and linguistic methodology. Chicago: University of Chicago Press. Searle, J. R. 1979. Metaphor. In: Searle, J. R.: Expression and meaning. Cambridge: Cambridge University Press, 76-116.

20

FÜGGELÉK

AZ 1. KÍSÉRLET FELADATSORAI Versszövegek BABITS MIHÁLY: Es s nyár

JÓZSEF ATTILA: sz

Mint egy ország levert forradalom után, oly csöndes ez a nap. Vacognak a füvek, s az ágak fenn a fán gyáván bólintanak, ha elleng köztük a halk inspektor, a szél … Az égb l is csupán sz ken sz r dik át valami szürke fény az ónos cenzurán.

Tar ágak-bogak rácsai között Kaparásznak az szi ködök, s vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb Tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Micsoda nyár! Talán kezd dik már az sz. Korán vénül az év, mint csüggedt férfi, kit korai gond red z … A házeresz csövén könny ül, s a kerti sok kisírt szem virág úgy néz föl a csigás f b l, mint akiket nem enyhít semmi más, csupán a zokogás.

Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedv oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy míg dolgozik, a gyár körül az sz ólálkodik, hogy nyála már a téglákra csorog?

Mit ér a zokogás? Ugyis meghal a nyár. Ugyis meghal az év. Pár hétre még talán kij a napsugár … Az is csak haladék. A legvirágosabb sz is a télbe visz … Szép lejt is leránt … Lesz még tavasz, de az más tavasz lesz, s nem is emlékezik miránk.

Tudtam, hogy sz lesz s majd f teni kell, de nem hittem, hogy itt van, ily közel, hogy szemembe néz s fülembe morog. (1935., József Attila összes m vei, II, 141; Akadémiai Kiadó, 1955)

(Újabb versek, 1934-1937.; Babits Mihály Összegy jtött versei, 415, Szépirodalmi Kiadó, 1974)

ADY ENDRE: Valaki útravált bel lünk Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-k ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a t zben, Panasszal égünk, hangtalan.

JUHÁSZ GYULA: Még jönni fog A magyar sz már ott bolyong a tarlón, Holdunk ezüstje h vös, mint a dér, Az szi tücsök elmélázva hangol, S a honi akác lombja elalél.

Mint elárvult pipere-asztal, Mint falnak fordított tükör, Olyan a lelkünk, kér, marasztal Valakit, ki már nincs velünk, Ki után ájult búval nézünk. Egy régi, kényes, édes dámát, Kegyetlen szépet siratunk, Bennünk sarjadtat: asszony-részünk. Valakit, kiért hiúk voltunk, Apródok s cifra dalnokok S kit udvarunkban udvaroltunk.

Ó, szeptemberi magyar szomorúság, Veres, dalos, te: új szüret fogad. Lelkünk gerezdje még megtermi búját, S bánat hangolja még a húrokat. Hogy végignézek a fonnyadt határon, Hány magyar rózsa hervadt el a nyáron: T n dve és bánkódva kérdezem. Még jönni fogsz tán aranyos batáron, De milyen áron, ó, de milyen áron, Piros, boros, utolsó gy zelem!

(1915., Juhász Gyula válogatott m vei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981)

Ingunk s mint rossz tornyok, bed lünk, Nagy termeink üresen kongnak, Kölykösen úszók szemeink: Valaki útravált bel lünk S nem veszi észre senki más, Milyen magányos férfi-porta Lett a szemünk, lett a szivünk, Szemünknek és szivünknek sorsa, Mert asszony-részünk elhagyott. [...] (1913., Ady Endre összes versei, 460; Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977)

151;

21

Feladatok: (B) csoport: I. Olvasd el kétszer figyelmesen az alábbi két verset! [Babits: Es s nyár, József: sz] II. Válaszolj a következ kérdésekre! 1. Mit gondolsz, kedvelik a költ k ezeket az évszakokat? 2. Milyen állat József Attila versében az sz? 3. Mit nevez Babits “ónos cenzúrának” a vers els versszakában? III. Kiválasztottunk a versekb l néhány kifejezést. Ítéld meg egy kilencfokú skálán (1 – egyáltalán nem tetszik, 9 – nagyon tetszik), hogy mennyire tetszenek neked ezek a kifejezések az adott szövegkörnyezetben! Babits Mihály: Es s nyár

úgy néz föl a csigás f b l, mint akiket nem enyhít semmi más, csupán a zokogás. [...]

Mint egy ország levert forradalom után, oly csöndes ez a nap. Vacognak a füvek, s az ágak fenn a fán gyáván bólintanak, ha elleng köztük a halk inspektor, a szél … Az égb l is csupán sz ken sz r dik át valami szürke fény az ónos cenzurán.

*** József Attila: sz Tar ágak-bogak rácsai között Kaparásznak az szi ködök, s vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. [...]

Micsoda nyár! Talán kezd dik már az sz. Korán vénül az év, mint csüggedt férfi, kit korai gond red z … A házeresz csövén könny ül, s a kerti sok kisírt szem virág

IV. Olvasd el kétszer figyelmesen az alábbi két verset! [Juhász: Még jönni fog; Ady: Valaki útravált...] V. Válaszolj a következ kérdésekre! 1. Milyen épülethez hasonlítja Ady a lelkét a vers harmadik versszakában? 2. Mit jelent az „ájult bú“ fordulat Ady versében? 3. Milyen szüretr l van szó Juhász Gyula versében? VI. Válaszolj a következ kérdésre Kiválasztottunk a versekb l néhány kifejezést és néhány metaforát is, melyeket egy (M)-mel jelöltünk. Ítéld meg egy kilencfokú skálán (1 – egyáltalán nem tetszik, 9 – nagyon tetszik), hogy mennyire tetszenek neked ezek a kifejezések az adott szövegkörnyezetben! Juhász Gyula: Még jönni fog A magyar sz már ott bolyong a tarlón, Holdunk ezüstje h vös, mint a dér, Az szi tücsök elmélázva hangol, S a honi akác lombja elalél.

Csalódás-k ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a t zben, Panasszal égünk, hangtalan.

(M) (M)

Mint elárvult pipere-asztal, Mint falnak fordított tükör, Olyan a lelkünk, kér, marasztal Valakit, ki már nincs velünk, Ki után ájult búval nézünk.

Ó, szeptemberi magyar szomorúság, Veres, dalos, te: új szüret fogad. Lelkünk gerezdje még megtermi búját, S bánat hangolja még a húrokat. Hogy végignézek a fonnyadt határon, Hány magyar rózsa hervadt el a nyáron: T n dve és bánkódva kérdezem.

(M)

(M)

Egy régi, kényes, édes dámát, Kegyetlen szépet siratunk, Bennünk sarjadtat: asszony-részünk. Valakit, kiért hiúk voltunk, Apródok s cifra dalnokok S kit udvarunkban udvaroltunk.

(M) (M)

Még jönni fogsz tán aranyos batáron, De milyen áron, ó, de milyen áron, Piros, boros, utolsó gy zelem!

Ingunk s mint rossz tornyok, bed lünk, Nagy termeink üresen kongnak,

***

Kölykösen úszók szemeink: Valaki útravált bel lünk S nem veszi észre senki más, Milyen magányos férfi-porta Lett a szemünk, lett a szivünk, Szemünknek és szivünknek sorsa, Mert asszony-részünk elhagyott.

Ady Endre: Valaki útravált bel lünk Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket.

22

(M)

*** (A) csoport I. Olvasd el kétszer figyelmesen az alábbi két verset! [Juhász: Még jönni fog; Ady: Valaki útravált...] II. Válaszolj a következ kérdésekre! 1. Milyen szüretr l van szó Juhász Gyula versében? 2. Miért beszél a lírai én többes szám els személyben Ady Endre versében? 3. Értelmezd a következ kifejezést Ady verséb l: “Csalódás-k ránk nem zuhant”! III. Kiválasztottunk a versekb l néhány kifejezést. Ítéld meg egy kilencfokú skálán (1 – egyáltalán nem tetszik, 9 – nagyon tetszik), hogy mennyire tetszenek neked ezek a kifejezések az adott szövegkörnyezetben! [a két versszöveg és kiemelt részei teljesen azonosak az (A) csoport VI. feladatában szerepeltekkel, de itt hiányoznak az (M) jelölések] IV. Olvasd el kétszer figyelmesen az alábbi két verset! [Babits: Es s nyár, József: sz] V. Válaszolj a következ kérdésekre! 1. Mit gondolsz, kedvelik a költ k ezeket az évszakokat? 2. Értelmezd Babits versében a „kisírt szem virág“ kifejezést! 3. Értelmezd József Attila versében az „ szi ködök“ kifejezést! VI Válaszolj a következ kérdésre Kiválasztottunk a versekb l néhány kifejezést és néhány metaforát is, melyeket egy (M)-mel jelöltünk. Ítéld meg egy kilencfokú skálán (1 – egyáltalán nem tetszik, 9 – nagyon tetszik), hogy mennyire tetszenek neked ezek a kifejezések az adott szövegkörnyezetben! Babits Mihály: Es s nyár Mint egy ország levert forradalom után, oly csöndes ez a nap. Vacognak a füvek, s az ágak fenn a fán gyáván bólintanak, ha elleng köztük a halk inspektor, a szél … Az égb l is csupán sz ken sz r dik át valami szürke fény az ónos cenzurán.

úgy néz föl a csigás f b l, mint akiket nem enyhít semmi más, csupán a zokogás. [...]

(M)

József Attila: sz (M)

Tar ágak-bogak rácsai között Kaparásznak az szi ködök, s vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. [...]

Micsoda nyár! Talán kezd dik már az sz. Korán vénül az év, mint csüggedt férfi, kit korai gond red z … A házeresz csövén könny ül, s a kerti sok kisírt szem virág

23

(M) (M) (M)

Versszöveg:

A 2. KÍSÉRLET FELADATLAPJAI

[Sima aláhúzással jelöljük azokat a kifejezéseket, amelyek az [1A-2A] csoportok feladatlapján voltak kiemelve, és amelyekkel kapcsolatban a kísérleti személyek azt a feladatot kapták, hogy értékeljék ket. Szaggatott aláhúzással jelöltük azokat, amelyek az [1B-2B] csoportok feladatlapján voltak kiemelve, míg kett s aláhúzással azokat, amelyek mindegyik csoportban ki voltak emelve.] ARANY JÁNOS: Családi kör

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: t zkígyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat.

Este van, este van: ki-ki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

A gazda mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltör dött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcred i elsimulnak szépen; Göndüz pipáját a t zbe meríti; Nyájas szavu n je mosolyra deríti.

Nyitva áll az ajtó; a tüzel fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó el tt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elsz ri a tejet, Kér kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegy l a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa.

[…] Este van, este van… a t z sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, - egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizeg szalmát… S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

Egy eladó lyány a t zre venyigét rak: a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag. Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja…. S reggel ünnep lészen. Kör l az apróság, vidám mese mellett, Zörg s héju borsót, vagy babot szemelget, Héjából id nként t zre tesznek sokat: Az világítja meg gömböly arcukat.

Prózaszöveg:

[Mint fentebb, itt is sima aláhúzással jelöljük azokat a kifejezéseket, amelyek az [3A-4A] csoportok feladatlapján voltak kiemelve, szaggatott aláhúzással jelöltük azokat, amelyek az [3B-4B] csoportok feladatlapján voltak kiemelve, míg kett s aláhúzással azokat, amelyek mindegyik csoportban ki voltak emelve.] JUHÁSZ GYULA: A pusztában kiáltó (részlet) Kecskemét szabados városa legvégén, ahol Orgovány felé visz az út, állott a kis kocsma A' Szittya Vitézhez. Alacsony házikó, törött ablakkal, amelyen a szél szokott hegedülni. Az ivóban banyakemence, pár barnára kopott zöld asztal, kecskelábú székek. A falon éktelen olajnyomatban Zách Feliciánt vágják le a király emberei, elrettent például a maradéknak. Igen megkopott már ez a régi ábrázolat, vele szemben gáláns pásztorok és pásztorn k rózsaszínszalagos bárányokat legeltetnek egy szök kutas és kastélyos parkban. Az egyik asztalnál két pandúr beszélget, valami betyárt lesnek, aki egyik tanyába zörgetett be az éjjel, de a gazda puskalövései elriasztották. Az áprilisi nap tréfálkozik künn, hol kiderül, hol elborul, egyszer homokot hajt a szél, majd meg tölcsért formál bel le és az égig emeli. - Járja az id a bolondját - dörmög az egyik pandúr, és nagyot húz a homoki vinkóból. A másik pandúr nem szól egy szót sem, csak félszemmel kémleli az utat. Így ülnek órákon át a meszely bor mellett. - Nagy úr a Ferenc császár - szólal meg végre hosszú hallgatás után a másik -, de azért a betyár is úr a maga rejtekében! A szomszéd asztalnál ütött-kopott úrféle borongott, denevérszárnyú barna köpenyben, borostás állal, csillogó szemekkel. Hét lépésr l meg lehetett ismerni benne a vándorkomédiást. Valami elsárgult rollét nézegetett, és ajkai áhítatosan mormolták az igéket. is várt valakit, vagy talán csak a jó szerencsét, amely eddig elkerülte. Lám már jön is, ha igaz. Egy zömök, komoly tekintet férfi lépte át a gyaluforgácsos ajtó küszöbét, gyanakodva körülnézett a gerendás ivóban, majd megemelve kalapját, helyet foglalt a magányos ivó mellett. Az egyik pandúr tiszteletteljesen üdvözölte, majd a meszely fölött odasúgta társának: - Ez a nemzetes f fiskális úr, akinek olyan keményen serceg a pennája. In: Juhász Gyula Válogatott m vei. Magyar Remekírók. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1981.

24