A. MELLÉKLET a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

HU

HU

HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2010.12.20. COM(2010) 774 végleges A. melléklet / 1. fejezet

A. MELLÉKLET a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről

HU

HU

A. MELLÉKLET

1. FEJEZET: ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK ÉS ALAPELVEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK

HU

1.01

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (a továbbiakban: ESA 2010 vagy ESA) nemzetközileg összehangolt elszámolási rendszerként szolgál a gazdaság egészének (vagyis egy régió, egy ország vagy országcsoport gazdaságának), összetevőinek, illetve azok más gazdaságok egészével való kapcsolatának rendszerbe foglalt, részletes leírásához.

1.02

Az ESA 2010 elődje – az ESA 1995 – 1996-ban jelent meg. Az ESA 2010 kézikönyvnek az első tizenhárom fejezetet illetően ugyanaz a szerkezete, mint az ESA 1995 kiadványnak, de ezt követően tizenegy új fejezet következik, amelyek a modern gazdaságok mérésében, illetve az ESA 95 európai uniós alkalmazásában bekövetkezett fejleményeket tükrözve a rendszer jellemzőit fejtik ki.

1.03

A kézikönyv szerkezete a következő: az 1. fejezet a fogalmak szempontjából a rendszer alapvető jellemzőivel foglalkozik, meghatározza az ESA elveit, és leírja az alapvető statisztikai egységeket és csoportjaikat. Áttekintést ad a számlák sorozatáról, röviden ismerteti a kiemelt aggregátumokat, valamint a forrásfelhasználás táblák szerepét és az input-output keretrendszert. A 2. fejezet bemutatja a gazdasági mérésekhez használt szervezeti egységeket, és azt, ahogyan ezeket az egységeket az elemzés lehetővé tétele érdekében szektorokba és más csoportokba sorolják. A 3. fejezet a termékekkel (termékekkel és szolgáltatásokkal), valamint a nem termelt eszközökkel kapcsolatos tranzakciókat tekinti át. A 4. fejezet a gazdaság azon gazdasági műveleteit írja le, amelyek a gazdaságban a jövedelem vagy vagyon elosztásához, illetve újraelosztásához vezetnek. Az 5. fejezet a gazdaság pénzügyi tranzakcióit ismerteti. A 6. fejezet bemutatja, milyen változások történhetnek az eszközök értékében nem gazdasági események vagy árváltozások miatt. A 7. fejezet ismerteti a vagyonmérlegeket, valamint az eszközök és kötelezettségek osztályozásának rendszerét. A 8. fejezet meghatározza a számlák sorozatát és az egyes számlákkal összefüggő egyenlegező tételeket. A 9. fejezet a forrásfelhasználás táblákat és azt a szerepet írja le, amelyet a forrás-felhasználás táblák a gazdaság jövedelemmel, kibocsátással és kiadással kapcsolatban végzett mérések összeegyeztetésében betöltenek. Ez a fejezet ismerteti a forrás-felhasználás táblákból levezethető input-output táblákat is. A 10. fejezet a számlákban található névleges értékekkel összefüggő árak és volumenek mérésének fogalmi alapjait írja le. A 11. fejezet a népesség és a munkaerőpiac mérőszámaival foglalkozik, amelyek a gazdasági elemzésekhez a nemzeti számlák mérőszámaival együtt használhatók fel. A 12. fejezet röviden bemutatja a negyedéves nemzeti számlákat és azt, milyen lényeges pontokon különböznek azok az éves számláktól.

1.04

A 13. fejezet a regionális számlák kidolgozása során felmerült célokat, fogalmakat és összeállítási kérdéseket írja le. A 14. fejezet a pénzügyi közvetítők által nyújtott, nettó kamatbevételekből finanszírozott pénzügyi szolgáltatások mérésével foglalkozik, tükrözve a tagállamok több éven át tartó kutató-fejlesztő munkáját, melynek célja az volt, hogy a mérések az összes tagállamban harmonizáltak és megbízhatóak legyenek. A szerződésekről, a lízingszerződésekről és licencekről

2

HU

szóló 15. fejezet a nemzeti számlák rendszerében egyre fontosabb szerepet betöltő terület leírásához szükséges. A biztosításról, társadalombiztosításról és nyugdíjról szóló 16. és 17. fejezet azt ismerteti, hogy ezeket a rendszereket, melyek a népesség idősödésével egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek, hogyan kezeli a nemzeti számlák rendszere. A 18. fejezet a külföld számlákkal foglalkozik, amelyek a nemzeti számlák rendszerében megfelelnek a fizetési mérleget mérő rendszer számláinak. Az európai számlákról szóló 19. fejezet is új, és a nemzeti számlák rendszerének azon jellemzőivel foglalkozik, amelyek esetében az uniós intézményi és kereskedelmi rendszerek harmonizált megközelítést igénylő kérdéseket vetnek fel. A 20. fejezet a kormányzati szektor számláit írja le – ez a téma különös érdeklődésre tart számot, mivel a tagállamok körültekintő fiskális politikájának kérdése továbbra is döntő fontosságú az EU-ban a gazdaságpolitika irányításában. A 21. fejezet az üzleti számlák és a nemzeti számlák közötti kapcsolatot írja le, amely annak fényében, hogy a multinacionális vállalatok valamennyi országban a GDP növekvő részének előállításáért felelnek, egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó terület. A 22. fejezet a szatellitszámlák kapcsolatát ismerteti a fő nemzeti számlákkal. A 23. és 24. fejezet referenciaként szolgál: a 23. fejezet a szektorok, tevékenységek és termékek esetében az ESA 2010-ben használt osztályozásokat mutatja be, a 24. fejezet pedig minden egyes szektorra nézve megállapítja a teljes számlasorozatot. 1.05

1.06

HU

Az ESA 2010 nagy vonalakban követi a nemzeti elszámolásra vonatkozó, világszerte alkalmazott iránymutatásokat, a 2008-as nemzeti számlák rendszerét (SNA 2008). Ezek az iránymutatások az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Világbank égisze alatt jöttek létre. Az ESA 2010 kifejezetten az EU körülményeire és adatigényeire összpontosít. Az ESA 2010 az SNA 2008-hoz hasonlóan összhangban áll sok más társadalom- és gazdaságstatisztikában alkalmazott fogalommal és osztályozási rendszerrel, így a munkaügyi statisztikával, az iparstatisztikával és a külkereskedelmi statisztikával. Az ESA 2010 ennélfogva az EU és tagállamai társadalom- és gazdaságstatisztikái számára központi referencia-keretrendszerként szolgál. Az ESA keretrendszer a táblarendszerek két fő típusából épül fel: a)

a gazdasági szektorok számláiból;

b)

az input-output keretrendszerből és az ágazati számlákból.

1.07

A szektorszámlák gazdasági szektorok szerint rendszerbe foglalt leírást adnak a gazdasági folyamat különböző fázisairól: a termelésről, a jövedelem keletkezéséről, a jövedelem elosztásáról, a jövedelem újraelosztásáról, a jövedelem felhasználásáról, valamint a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök felhalmozásáról. A szektorszámlák vagyonmérlegeket is tartalmaznak, amelyek a meglévő eszközök, kötelezettségek és a nettó vagyon állományát írják le a számbavételi időszak elején és végén.

1.08

Az input-output keretrendszer a forrás-felhasználás táblák segítségével részletesebben írja le a termelési folyamatot (a költségszerkezetet, a keletkezett jövedelmet és a foglalkoztatást), valamint a termékek és szolgáltatások áramlását (a termékcsoportok szerint részletezett kibocsátást, importot, exportot, végső fogyasztást, folyó termelőfelhasználást és felhalmozást). Két fontos számviteli azonosság tükröződik ebben a keretrendszerben. Valamely ágazatban a keletkezett

3

HU

jövedelmek összege egyenlő az ágazat által termelt hozzáadott értékkel, valamint bármely termék vagy termékcsoport esetében a kínálat egyenlő a kereslettel.

HU

1.09

Az ESA a népesség és a foglalkoztatottság fogalmait is felöleli. Ezek a fogalmak a szektorszámlák, az ágazati számlák és a forrás-felhasználási keretrendszer tekintetében relevánsak.

1.10

Az ESA 2010 nem korlátozódik az éves nemzeti elszámolásra, hanem kiterjed a negyedéves, illetve a hosszabb vagy rövidebb időszakot felölelő számlákra is. Felöleli emellett a regionális számlákat is.

1.11

Az ESA alkalmazására – az SNA mellett – a nemzeti számlákkal kapcsolatos mérőszámoknak az Unió működésében betöltött szerepe miatt van szükség. Az EU tagállamai viselnek felelősséget hazájuk gazdasági helyzetét leíró nemzeti számláik összeállításáért és bemutatásáért. A tagállamok emellett a szabályozott adattovábbítási program részeként – fontos uniós társadalom-, gazdaság- és költségvetési politikai felhasználásra – meghatározott számlacsoportokat is összeállítanak és benyújtanak a Bizottságnak (Eurostatnak). E felhasználási célok közé tartozik az EU költségvetéséhez a tagállamok által úgynevezett „negyedik forráson” keresztül juttatott monetáris hozzájárulásainak meghatározása, a strukturális alapokból az EU régióinak nyújtott támogatások megállapítása, valamint a tagállamok gazdasági teljesítményének felügyelete a túlzott hiány esetén követendő eljárás és a Stabilitási és Növekedési Paktum keretei között.

1.12

Ahhoz, hogy a befizetéseket és a juttatásokat szigorúan konzisztens módon gyűjtött és megjelenített adatok alapján osszák el, az e célból használt gazdasági statisztikákat azonos fogalmak és szabályok mentén kell elkészíteni. Az ESA olyan szabályozás, amely a tagállamokban az e rendelet B. mellékletében meghatározott adattovábbítási program részét alkotó nemzeti számlák előállítása során alkalmazandó szabályokat, konvenciókat, fogalommeghatározásokat és osztályozásokat fekteti le.

1.13

Figyelemmel az EU-ban működtetett hozzájárulási és juttatási rendszer által érintett jelentős pénzösszegekre, lényeges, hogy a mérőrendszert minden egyes tagállamban összehangolt módon alkalmazzák. Ilyen körülmények között körültekintően kell alkalmazni a piacon nem közvetlenül megfigyelhető tényekre alapuló becsléseket, és lehetőleg kerülni kell modellalapú eljárások alkalmazását a nemzeti számlák rendszerében alkalmazott mérőszámok becslése során.

1.14

Biztosítandó a tagállamok nemzeti számlákból levezetett mérőszámainak lehető legnagyobb összhangját, az ESA fogalmai több esetben konkrétabbak és pontosabbak, mint az SNA fogalmai. Tekintettel arra, hogy a megbízható és konzisztens becslések készítése elsőrendű követelmény, meghatározásra került a nemzeti számlák egy alapállománya. Amikor a tagállamok által elvégzett mérések nincsenek egymással megfelelő mértékben összhangban, a becsléseket általában az úgynevezett „nem alapvető számlákban” szerepeltetik, amelyek közé a kiegészítő táblák és a szatellitszámlák tartoznak.

1.15

Az ESA 2010-ben alkalmazott óvatos megközelítésmód egyik példája a nyugdíjkötelezettségek területe. A gazdasági elemzés elősegítése nyomós érvet jelent ezek mérése mellett, de az időben és térben konzisztens számlák előállításának az EU-ban kritikusnak számító követelménye óvatos megközelítést tett szükségessé.

4

HU

Globalizáció 1.16

1.17

HU

A gazdasági tevékenységek globalizálódása a nemzetközi kereskedelem legkülönbözőbb formáinak lendületes növekedéséhez vezetett, valamint fokozta azt a kihívást, amellyel az országok hazai gazdaságaiknak a nemzeti számlákban történő nyilvántartásba vétele során szembesülnek. A globalizáció az a dinamikus és többdimenziós folyamat, amelynek során a nemzeti erőforrások egyre mobilabbakká válnak a nemzetközi színtéren, miközben a nemzetgazdaságok kölcsönös függése nő. A globalizáció azon sajátossága, amely potenciálisan a legtöbb mérési problémát okozza a nemzeti számlák rendszerében, a multinacionális vállalatok által kezdeményezett azon nemzetközi tranzakciók növekvő aránya, amelyek során a határokon átnyúló tranzakciók anyavállalatok, leányvállalatok és társult vállalkozások között történnek. Másfajta mérési kihívások is léteznek azonban, amelyek jó részét az alábbi listában gyűjtöttük össze: (1)

belső elszámolóárak a társult vállalkozások között (import és export értékelése);

(2)

a bérmunka növekedése, amikor a nemzetközi kereskedelem nem jár tulajdonosváltással (bérmunkaanyag), valamint a speciális kereskedelem (a reexport);

(3)

nemzetközi kereskedelem az interneten keresztül, mind vállalatok, mind háztartások esetében;

(4)

a szellemi tulajdont képező termékek világszerte történő kereskedelme és használata;

(5)

külföldön dolgozó munkavállalók, akik jelentős összegeket utalnak át belföldön tartózkodó családjuknak (munkavállalók átutalásai, a személyes átutalások részeként);

(6)

a termelési hatékonyság maximalizálása és a globális adóteher minimalizálása érdekében az üzleti tevékenységüket nemzeti határokon átnyúló módon szervező multinacionális vállalatok. Ez mesterséges vállalatszerkezetekhez vezethet, amelyek esetleg nem tükrözik a gazdasági valóságot;

(7)

világméretű tevékenységek finanszírozása céljából offshore finanszírozási eszközök (különleges célú gazdasági egységek és egyéb formák) alkalmazása;

(8)

áruk reexportja, valamint áruk az EU-n belül, tagállamok közötti szállítása, miután azokat beléptették a gazdasági unióba (kváziszállítás)

(9)

a közvetlen külföldi tőkebefektetési viszonyok szaporodása, valamint az igény a közvetlen tőkebefektetési folyamatok azonosítására és elosztására.

A globalizáció mindezen egyre inkább elterjedt formái egyre nehezebbé teszik a nemzeti statisztikusok számára a határokon átnyúló folyamatok nyomon követését és pontos mérését. Még ha a külföld szektor tételeinek (és így a fizetési mérlegben

5

HU

található nemzetközi számláknak) gyűjtési és mérési rendszere átfogó és megbízható is, a globalizáció nyomán további erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a nemzeti számlák minőségét mind az egész gazdaságra, illetve a gazdaságcsoportokra megőrizhessük. AZ ESA FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI Az elemzések és a politikák kialakításának keretrendszere 1.18

Az ESA keretrendszer az alábbiak elemzésére és értékelésére nyújt lehetőséget: a)

b)

c)

HU

A gazdaság egészének szerkezete. Példák az alkalmazott mérőszámokra: (1)

a hozzáadott érték és foglalkoztatottak száma ágazatonként;

(2)

a hozzáadott érték és a foglalkoztatottak száma régiónként;

(3)

az elosztott jövedelem szektoronként;

(4)

az import és export termékcsoportonként;

(5)

a végső fogyasztási termékcsoportonként;

(6)

az állóeszköz-felhalmozás és állóeszköz-állomány ágazatonként;

(7)

a pénzügyi eszközök gazdasági folyamatainak és állományainak összetétele eszköztípusonként és szektoronként.

kiadás

funkcionális

tételenként

és

A gazdaság különös részei vagy különös vonatkozásai. Például: (1)

a bank- és pénzügyek a nemzetgazdaságban;

(2)

a kormányzat szerepe és pénzügyi helyzete

(3)

egy adott régió gazdasága (az egész nemzetgazdasággal összehasonlítva);

(4)

a háztartások megtakarításainak és adósságának a szintje.

A gazdaság időbeli fejlődése. Például: (1)

a GDP növekedési ütemének elemzése;

(2)

az infláció elemzése;

(3)

a háztartások kiadásai szezonális eltéréseinek elemzése a negyedéves számlák alapján;

(4)

a különböző típusú pénzügyi instrumentumok jelentőségének időbeli változására vonatkozó elemzés, például a pénzügyi derivatívák növekvő jelentősége;

(5)

a nemzetgazdaság ágazati szerkezetének hosszú távú összehasonlítása.

6

HU

d)

1.19

A nemzetgazdaság egésze más gazdaságokhoz viszonyítva. Például: (1)

a kormányzat szerepének és méretének összehasonlítása az EU tagállamaiban;

(2)

az EU gazdaságai közötti kölcsönös függőség elemzése;

(3)

az EU exportjának szerkezet és rendeltetési hely szerinti elemzése;

(4)

a GDP növekedési ütemeinek vagy az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelemnek az összehasonlítása az EU-n belül, illetve más fejlett gazdaságokkal.

Az EU és tagállamai számára az ESA keretrendszerből származó adatok jelentős szerepet játszanak a társadalom- és gazdaságpolitika kialakításában és követésében. A következő példák az ESA keretrendszer ez irányú felhasználási lehetőségeit szemléltetik: a)

az euróövezetben követett makrogazdasági és monetáris politika meghatározásának figyelemmel kísérése és irányítása, valamint a gazdasági és monetáris unió konvergenciakritériumainak meghatározása a nemzeti számlák adatai (például GDP növekedési ütemek) alapján.

b)

a túlzott hiány esetén követendő eljárás kritériumainak meghatározása: a kormányzati hiány és adósság mérése.

c)

a pénzügyi támogatások odaítélése az EU régióinak: a kiadások fedezetét szolgáló alapok régióknak történő elosztásához regionálisszámla-statisztikákat használnak;

d)

az európai uniós költségvetés saját forrásainak meghatározása. Az EU költségvetése a nemzeti számlák adataitól három módon függ: (1)

az EU összes forrásának meghatározása a tagállamok aggregált bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) százalékában történik;

(2)

az EU harmadik saját forrása a hozzáadottérték-adón alapuló saját forrás. A tagállamok hozzájárulását ehhez a forráshoz lényegében a nemzeti számlák adatai határozzák meg, mivel ezeket használják az átlagos hozzáadottértékadó-kulcs kiszámításához;

(3)

a tagállamok hozzájárulásának relatív nagysága az EU negyedik saját forrásához a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének becslésén alapszik. Ezeken a becsléseken alapszik a tagállamok befizetéseinek a többsége.

Az ESA fogalmak tulajdonságai 1.20

Az adatigények és az adatelőállítási lehetőségek egyensúlyának megteremtése érdekében az ESA-ban szereplő fogalmak több fontos tulajdonsággal rendelkeznek. Ennek megfelelően a számlák: a)

HU

nemzetközileg összehasonlíthatók;

7

HU

1.21

b)

más társadalom- és gazdaságstatisztikai rendszerekkel harmonizáltak;

c)

konzisztensek;

d)

operacionalizálhatók, azaz a gyakorlatban mérhetők;

e)

különböznek az adminisztratív adatforrások legtöbbjében használt fogalmaktól;

f)

megalapozottak és hosszú időn keresztül állandóak;

g)

a gazdasági folyamatok pénzben történő leírására és a könnyen megfigyelhető fogalmakra összpontosítanak;

h)

különböző célokból és különböző helyzetekben alkalmazhatók.

A fogalmak nemzetközi szinten összehasonlíthatók, mivel: a)

az ESA-ban szereplő fogalmak megegyeznek a nemzeti elszámolásról szóló világszintű iránymutatásokban, azaz az SNA-ban szereplő fogalmakkal;

b)

nemzetiszámla-adataikat az EU tagállamai az ESA szabványainak megfelelően juttatják el a nemzetközi szervezeteknek;

A fogalmak nemzetközi összehasonlíthatósága döntő jelentőségű a különböző országok statisztikáinak összehasonlításakor. 1.22

A fogalmak összhangban vannak más társadalom- és gazdaságstatisztikai fogalmakkal, mert az ESA olyan fogalmakat és osztályozásokat alkalmaz (például a NACE Rev. 2-t), amelyeket az EU tagállamai más társadalom- és gazdaságstatisztikáik, például az iparstatisztika, a külkereskedelmi statisztika és a munkaügyi statisztika esetében is alkalmaznak. A fogalmi eltérések ezek között ezért a lehető legcsekélyebbek. Ezenkívül az uniós fogalmak és osztályozások az ENSZ fogalmaival és osztályozásaival is összhangban vannak. A társadalom- és gazdaságstatisztikákkal való harmonizáció elősegíti az ezekkel az adatokkal való kapcsolatot és összehasonlítást, így a nemzeti számlák adatainak minősége garantált lehet. Továbbá, az e konkrét statisztikákban szereplő adatok jobban kapcsolódhatnak a nemzetgazdaságra vonatkozó általános statisztikákhoz.

1.23

HU

A nemzeti számlák keretrendszerének egészében, valamint a más társadalom- és gazdaságstatisztikákban használt közös fogalmak lehetővé teszik konzisztens mérőszámok megállapítását. Így például az alábbi arányszámok számíthatók ki: a)

termelékenységi adatok, például a ledolgozott munkaórára jutó hozzáadott érték (ez a szám megkívánja a hozzáadott érték és a ledolgozott munkaórák fogalma közötti konzisztenciát);

b)

az egy főre jutó nemzeti jövedelem (ez az arányszám megkívánja a rendelkezésre álló nemzeti jövedelem fogalmának és a népesség mérőszámainak konzisztenciáját);

8

HU

c)

állóeszköz-felhalmozás az állóeszköz-állomány százalékában (ez az arányszám megkívánja e folyamatok és állományok fogalommeghatározása közötti összhangot);

d)

a kormányzati hiány és adósság a bruttó hazai termék százalékában (ezek a számok megkívánják a kormányzati hiány, a kormányzati adósság és a bruttó hazai termék fogalmainak összhangját).

A fogalmak rendszeren belüli összhangja lehetővé teszi, hogy egyes becslések a maradványelv alapján történjenek, például a megtakarítás a rendelkezésre álló jövedelem és a végső fogyasztási kiadás különbözeteként becsülhető. 1.24

1.25

Az ESA-ban szereplő fogalmak az adatgyűjtési és mérési tevékenység szempontjainak szem előtt tartásával alkalmazandók. Az operacionalizálhatóság követelménye több módon is megjelenik a számlák kidolgozására vonatkozó iránymutatásban: a)

egyes tevékenységeket vagy tételeket csak akkor kell feltüntetni, ha azok jelentős mértékűek. A háztartások saját felhasználási célú áru termelését, mint például kelme szövését, illetve kerámia előállítását például nem számolják el a termelés alatt, mivel ezek az EU országaiban jelentéktelennek minősülnek;

b)

egyes fogalmakat a becslésük módjára vonatkozó iránymutatás kísér. Az állóeszköz-felhasználás meghatározásakor például lineáris értékcsökkenési leírás alkalmazandó. Az állóeszköz-állomány becsléséhez a folyamatos leltározás módszerét kell alkalmazni, ha az állóeszközök állományára vonatkozó közvetlen információk hiányoznak. Egy további példa a saját felhasználási célú termelés értékelése: ez elvben alapáron történik, de ha szükséges, az alapár-értékelés becsülhető a különböző felmerült költségek összeadásával;

c)

néhány esetben egyezményes eljárás alkalmazandó. Az államháztartás által nyújtott közösségi szolgáltatásokat például végső fogyasztási kiadásként kell besorolni.

A nemzeti számlák statisztikáihoz szükséges adatokat nem mindig egyszerű azonban közvetlenül gyűjteni, mivel az alapvető fogalmak általában eltérnek az adminisztratív adatforrások alapvető fogalmaitól. Közigazgatási források például az üzleti számlák, a különböző típusú adókról (hozzáadottérték-adó, személyi jövedelemadó, importilletékek, stb.) készülő nyilvántartások, a társadalombiztosítási adatok, valamint a bank- és biztosításfelügyeletek adatai. Ezek az adminisztratív adatok inputként szolgálnak a nemzeti számlák összeállításánál. Ezeket az adatokat általában át kell alakítani, hogy megfeleljenek az ESA követelményeinek. Az ESA-ban szereplő fogalmak általában különböznek az adminisztratív fogalmaktól, mert: a)

HU

az adminisztratív fogalmak országonként különböznek. Következésképpen az adminisztratív fogalmak alkalmazása nem teszi lehetővé a nemzetközi összeegyeztethetőséget;

9

HU

1.26

1.27

b)

az adminisztratív fogalmak idővel változnak. Következésképpen az adminisztratív fogalmak alkalmazása nem teszi lehetővé az időbeli összehasonlítást;

c)

az adminisztratív adatforrások alapvető fogalmai általában nincsenek összhangban a különböző adminisztratív rendszerekben. A nemzeti számlák adatainak összeállításánál döntő fontosságú az adatok összekapcsolása és összehasonlítása, ami azonban csak konzisztens fogalomrendszer keretein belül lehetséges;

d)

az adminisztratív fogalmak általában nem optimálisak a gazdasági elemzések és a gazdaságpolitika értékelése szempontjából.

Ugyanakkor az adminisztratív adatforrások nagyon jól kielégítik a nemzeti számlák és egyéb statisztikák adatigényeit, mivel: a)

az eredetileg statisztikai célokra kialakított fogalmak és osztályozások átvehetők adminisztratív célokra is, mint például az állami kiadások típus szerinti osztályozására;

b)

az adminisztratív adatforrások kifejezetten figyelembe veszik a statisztikák (külön) adatigényeit; ennek egyik példája az EU tagállamok közötti áruszállítási adatokat szolgáltató Intrastat rendszer.

Az ESA-ban szereplő fő fogalmak jól megalapozottak és hosszú időn keresztül állandóak, mivel: a)

a fogalmakat sok évre jóváhagyták mint nemzetközi szabványt;

b)

a nemzeti elszámolásra vonatkozó egymást követő nemzetközi iránymutatásokban az alapvető fogalmak közül nagyon kevés változik.

A fogalmi folytonosságnak köszönhetően ritkán merül fel az idősorokat újraszámításának szükségessége, és a fogalmak kevésbé kitettek a nemzeti és nemzetközi politikai nyomásnak. A fenti okok miatt a nemzeti számlák objektív adatbázisként szolgálhatják a gazdaságpolitikát és a gazdasági elemzést. 1.28

Az ESA-ban szereplő fogalmak a gazdasági folyamatok pénzben történő leírására és a könnyen megfigyelhető fogalmakra összpontosítanak. Az olyan állományok és folyamatok, amelyek pénzben nem figyelhetők meg könnyen, vagy nincs egyértelmű pénzbeli megfeleltetésük, nem kerülnek elszámolásra az ESA-ban. Ezt az elvet nem alkalmazzák szigorúan, mivel a konzisztencia követelményét és az adatigényeket is szem előtt kell tartani. A konzisztencia például megkívánja, hogy a kormányzat által előállított közösségi szolgáltatások értékét kibocsátásként számolják el, mert a munkavállalói jövedelmek kifizetése és a kormányzat által megvásárolt valamennyi áru és szolgáltatás pénzben közvetlenül kifejezhető. Ezen túlmenően a gazdasági elemzések és a gazdaságpolitika szempontjából növeli a nemzeti számlák egészének hasznosságát, ha kimutatja a kormányzat közösségi szolgáltatásainak a nemzetgazdaság fennmaradó részéhez való viszonyát.

HU

10

HU

1.29

Az ESA-ban szereplő fogalmak alkalmazási köre néhány fontos határeset vizsgálatával illusztrálható. Az ESA-ban a termelés határán belül kell elszámolni az alábbiakat (lásd a 3.07-től 3.09-ig terjedő bekezdéseket):

1.30

1.31

HU

a)

a kormányzat által nyújtott egyéni és közösségi szolgáltatások;

b)

a tulajdonos-lakó által önmagának nyújtott lakásszolgáltatás (a saját tulajdonú lakásszolgáltatás);

c)

a saját végső felhasználásra termelt termékek, például mezőgazdasági termékek termelése;

d)

a saját kivitelezésű építés, beleértve a háztartások által történő saját kivitelezésű építést is;

e)

a fizetett háztartási személyzet által végzett szolgáltatásnyújtás;

f)

a haltenyésztés halgazdaságokban;

g)

a törvény által tiltott termelés, amennyiben minden, a tranzakcióban résztvevő egység önkéntesen vesz részt a tranzakcióban;

h)

az olyan termelés, amelynek jövedelmét nem teljes egészében vallották be az adóhatóságnak, például eltitkolt textilgyártás.

A termelés határán kívül esnek, és ezért az ESA-ban nem számolandók el az alábbiak: a)

az ugyanabban a háztartásban termelt és igénybe vett háztartási és személyi jellegű szolgáltatások, például takarítás, főzés, beteg vagy idős emberek gondozása;

b)

az olyan önkéntes tevékenységek, amelyek nem kapcsolódnak termékek termeléséhez, például ingyenes gondozás és takarítás;

c)

nyílt tengeri természetes haltenyésztés.

Az ESA a termelés határán belüli termelésből származó minden kibocsátást elszámol. A kisegítő tevékenységek kibocsátását azonban nem számolja el. Minden valamely kisegítő tevékenységhez felhasznált ráfordítást úgy kell kezelni, mint az általa támogatott tevékenység ráfordítását. Ha egy, csak kisegítő tevékenységeket végző telephely statisztikailag megfigyelhető, azaz rendelkezésre állnak az általa végzett termelésre vonatkozó önálló számlák, vagy ha az általa kiszolgált telephelytől eltérő földrajzi helyszínen található, akkor a nyilvántartása önálló egységként történik, és mind a nemzeti, mind a regionális számlákban a főtevékenységének megfelelő ágazati osztályba tartozik. Megfelelő alapadatok hiányában a kisegítő tevékenység kibocsátását a költségek összeadásával becsülni is lehet.

11

HU

1.32

1.33

Ha adott tevékenységeket termelésnek tekintenek, és a kibocsátásukat elszámolják, az ezzel együtt járó jövedelmet, foglalkoztatást, végső fogyasztást stb. szintén el kell számolni. Például, mivel a saját tulajdonú lakásszolgáltatás termelésként elszámolásra kerül, el kell számolni a lakástulajdonosok ebből származó jövedelmét és végső fogyasztási kiadásait is. Meg kell azonban jegyezni, hogy a keletkezett jövedelemnek nem része a munkavállalók jövedelme, így a tevékenység esetében nincs ennek megfelelő, elismert foglalkoztatás. Ez fenntartja az összhangot a munkaügyi statisztika rendszerével, amelyben a lakások tulajdonlásával kapcsolatban nem számolnak el foglalkoztatást. Ennek ellenkezője áll fenn, ha adott tevékenységek termelésként nem kerülnek elszámolásra: az ugyanabban a háztartásban termelt és igénybevett háztartási szolgáltatások nem keletkeztetnek jövedelmet, illetve végső fogyasztási kiadást, és nem járnak foglalkoztatással. Az ESA számos konvenciót is tartalmaz, például: a)

a kormányzati kibocsátás értékeléséről;

b)

a biztosítási szolgáltatások kibocsátásának értékeléséről és a pénzközvetítői szolgáltatás közvetett méréséről;

c)

a kormányzat által nyújtott valamennyi közösségi szolgáltatás végső fogyasztási kiadásként és nem folyó termelőfelhasználásként történő elszámolásáról.

Szektorok szerinti osztályozás 1.34

A szektorszámlákat egységek szektorokhoz történő besorolásával hozzák létre, ami lehetővé teszi a számlák tranzakcióinak és egyenlegező tételeinek szektorok szerinti bemutatását. A szektoronkénti bemutatás sok gazdaság- és költségvetési politikai szempontból fontos mérőszám megállapítását teszi lehetővé. A fő szektorok a háztartások, a kormányzat, a (pénzügyi és nem pénzügyi) vállalatok, a háztartásokat segítő nonprofit intézmények, valamint a külföld. Fontos megkülönböztetés a piaci és nem piaci tevékenységek közötti különbségtétel. Egy kormányzati irányítás alatt álló egységet, amely kimutathatóan piaci vállalat, a kormányzati szektoron kívül, a vállalati szektorba kell sorolni. Így a vállalat hiányés adósságszintje nem képezi részét a kormányzati hiánynak és adósságnak.

1.35

Fontos, hogy egyértelmű és szilárd kritériumok vonatkozzanak meg az egységek szektorokba történő besorolására. A közösségi szektor a gazdaságban rezidens mindazon szervezeti egységekből áll, amelyeket a kormányzat irányít. Minden más rezidens egység a magánszektorhoz tartozik. Az 1.1. táblázat meghatározza a közösségi és a magánszektor közötti, valamint az állami szektoron belül a kormányzati szektor és a közösségi vállalati szektor, illetve a magánszektoron belül a háztartásokat segítő nonprofit intézményi szektor és a magánvállalati szektor közötti különbségtételhez használt kritériumokat.

HU

12

HU

1.1. táblázat Kritériumok

Nem kibocsátás

piaci

Piaci kibocsátás

A kormányzat irányítása alatt áll

Magánkézben van

(Állami szektor)

(Magánszektor)

Kormányzat

Háztartásokat intézmények

Közösségi vállalatok

Magánvállalatok

segítő

nonprofit

1.36

Az irányítás fogalma valamely szervezeti egység általános politikájának vagy programjának kijelölésére irányuló képességként határozandó meg. Az irányítás teljes fogalommeghatározása a 2.26. bekezdésben található.

1.37

A piaci és nem piaci közötti különbségtétel, így a közösségi szektor egységei esetében azoknak a kormányzati szektorba vagy a közösségi vállalati szektorba való besorolása a következő szabály alapján történik: Valamely tevékenység akkor tekintendő piaci tevékenységnek, ha a vonatkozó termékekkel és szolgáltatásokkal az alábbi feltételek mellett kereskednek: (1)

az eladók a nyereségük hosszú távú maximalizálása érdekében járnak el oly módon, hogy a piacon szabadon árulnak termékeket és szolgáltatásokat bárkinek, aki hajlandó az ajánlati árat megfizetni;

(2)

a vevők a korlátozott erőforrásaikkal elérhető hasznosság maximalizálása érdekében járnak el oly módon, hogy az ajánlott áron a szükségleteiket legjobban kielégítő termékeket veszik meg;

(3)

tényleges piacok léteznek, amelyekhez az eladók és a vevők hozzáféréssel, illetve amelyekről információkkal rendelkeznek. Egy tényleges piac akkor is működhet, ha ezek a feltételek nem teljesülnek tökéletesen.

1.38

Az ESA fogalmi keretrendszere elég részletes ahhoz, hogy rugalmas legyen: egyes fogalmak nem szerepelnek kifejezetten az ESA-ban, de abból könnyen levezethetők. Példa erre, hogy meghatározott alszektorok átrendezésével új szektorok hozhatók létre az ESA-ban.

1.39

A rugalmasság olyan szempontból is érvényesül, hogy lehetőség nyílik további olyan kritériumok bevezetésére, amelyek a rendszer logikájával nem ütköznek. Az ilyen kritériumok megengedik például, hogy a termelő egységek által foglalkoztatott létszám vagy a háztartások jövedelmének nagysága alapján alszektorszámlák kerüljenek kialakításra. A foglalkoztatottak esetében be lehet vezetni az iskolai végzettség, kor, illetve nem szerinti alosztályozást.

Szatellitszámlák 1.40

HU

Egyes adatigények esetében külön szatellitszámlákat kell kidolgozni.

13

HU

Példák:

1.41

HU

a)

a társadalmi elszámolási mátrixok (SAM);

b)

a turizmus által a nemzetgazdaságban betöltött szerep;

c)

az egészségügy költségeinek és finanszírozásának elemzése;

d)

a szellemi tulajdon felhalmozásaként elismert kutatás-fejlesztés;

e)

a humántőke eszközként való elismerése a nemzetgazdaságban;

f)

a háztartások jövedelmeinek és kiadásainak elemzése a jövedelmek és kiadások nem makrostatisztikai fogalmai alapján;

g)

a környezet és a gazdaság kölcsönhatása;

h)

a háztartásokon belüli termelés;

i)

a jólét változásainak elemzése;

j)

a nemzeti számlák és az üzleti számlák adatai közötti különbségek, illetve ezek értéktőzsdékre és piacokra gyakorolt hatásának elemzése;

k)

az adóbevételek becslése.

A szatellitszámlák ezeket az adatigényeket az alábbiak révén elégítik ki: a)

ahol szükséges, több részletet mutatnak, ugyanakkor kihagyják a felesleges adatokat;

b)

az elszámolási keretrendszer alkalmazási körét nem pénzügyi információkkal, például szennyezésre vagy környezeti javakra vonatkozó információkkal bővítik ki;

c)

egyes alapfogalmakat módosítanak, például kibővítik a felhalmozás fogalmát, belevéve az oktatásra fordított kiadásokat is.

1.42

A társadalmi elszámolási mátrix (SAM) olyan tábla, amely a forrás-felhasználás táblák és a szektorszámlák közötti kapcsolatokat részletezi. A SAM a munkavállalói jövedelmeknek a foglalkoztatott személyek típusa szerinti albontása segítségével további információkkal szolgál a foglalkoztatás (munkanélküliség) szintjéről és összetételéről. Ez az albontás vonatkozik az ágazatok munkaerő-felhasználására a felhasználás táblákban ugyanúgy, mint a társadalmi-gazdasági alcsoportok munkaerőkínálatára a háztartási szektor alszektorainak elsődleges jövedelemelosztása számlájában. Ily módon a különböző munkaerő-kategóriák forrása és felhasználása rendszerezett formában kerül bemutatásra.

1.43

A szatellitszámlák a központi keretrendszer minden alapfogalmát és osztályozását megőrzik. A fogalmakban módosításokat csak akkor vezetnek be, ha a szatellitszámla célja éppen ez. Ilyen esetekben a szatellitszámlának tartalmaznia kell egy olyan táblát is, amely bemutatja a kapcsolatot a szatellitszámlában szereplő főbb aggregátumok és a központi keretrendszer aggregátumai között. Ily módon a központi keretrendszer

14

HU

megtartja hivatkozási keretrendszer szerepét, ugyanakkor a speciális igények is kielégíthetőek. 1.44

a)

a háztartásokon belül végzett termelést az alternatív felhasználásra jutó órákban is le lehet írni;

b)

az oktatást az oktatás típusával, a tanulók számával, a bizonyítvány megszerzéséig az oktatásban töltött évek átlagos számával stb., is le lehet írni;

c)

a szennyezés hatásait az élő fajok számában beállt változással, az erdők fáinak egészségi állapotával, a hulladék mennyiségével, a szén-monoxid-kibocsátás és a sugárzás mennyiségével stb. is le lehet írni.

1.45

A szatellitszámlák lehetővé teszik az ilyen, nem pénzügyi egységekben kifejezett statisztikáknak a nemzeti számlák központi keretrendszeréhez való kapcsolását. A központi keretrendszerben használt osztályozásoknak az ilyen nem pénzügyi statisztikákra történő alkalmazása lehetővé teszi a kapcsolat létrehozását, például a háztartás típusa szerinti osztályozást vagy az ágazat szerinti osztályozást. Ily módon egy összehangolt, kibővített keretrendszer kerül kidolgozásra. Ez a keretrendszer adatbázisként szolgálhat a központi keretrendszer és a kiterjesztett rész változói közötti kölcsönhatások elemzéséhez és értékeléséhez.

1.46

A központi keretrendszer és főbb aggregátumai nem írják le a jólét változásait. Kibővített számlákat lehet készíteni, amelyek például az alábbiak pénzben kifejezett, imputált értékeit is tartalmazzák:

1.47

HU

Általánosságban a központi keretrendszer nem tartalmazza az állományok és folyamatok olyan mérőszámait, amelyek közvetlenül nem megfigyelhetőek pénzben (vagy nincs egyértelmű pénzbeli ellentételezésük). Az ilyen állományok és folyamatok elemzése esetén, ezek jellegénél fogva, rendszerint hasznos lehet nem pénzben kifejezett statisztikákat is összeállítani, például:

a)

a háztartási és személyi jellegű szolgáltatások termelése és fogyasztása egyazon háztartáson belül;

b)

a szabadidő változásai;

c)

a városi élet előnyei és hátrányai;

d)

a személyek közötti jövedelemeloszlás egyenlőtlenségei.

A kiterjesztett számlák a kényszerű szükségletekre (például védelemre) fordított végső felhasználási kiadásokat újraosztályozhatják mint folyó termelőfelhasználást, azaz a jóléthez nem hozzájáruló tételként. Hasonlóképpen az árvizek és egyéb természeti csapások által okozott károk osztályozhatók folyó termelőfelhasználásként, azaz az (abszolút) jólétet csökkentő tételként. Ily módon megkísérelhetnénk egy meglehetősen elnagyolt és tökéletlen mutatót összeállítani a jólét változásairól. A jólétnek azonban sok összetevője van, amelyek többségét nem pénzben lehet a legjobban kifejezni. A jólét mérésére tehát jobb megoldás, ha az összetevők mindegyikére külön mutatókat és mértékegységeket alkalmaznak. Ilyen mutató lehetne például a csecsemőhalandóság, a várható élettartam, a felnőttek írni-olvasni tudása és az egy

15

HU

főre jutó nemzeti jövedelem. Ezeket a mutatókat egy szatellitszámlába lehetne belefoglalni. 1.48

Közigazgatási fogalmakat nem használ az ESA, mivel célja összehangolt, nemzetközileg kompatibilis keretrendszer létrehozása. Ugyanakkor különböző nemzeti célokból az adminisztratív fogalmakon alapuló adatok megszerzése nagyon hasznos lehet. Például az adóbevételek becsléséhez szükség van az adóköteles jövedelmek statisztikájára. Ezek a statisztikák a nemzetiszámla-statisztikák bizonyos módosításával előállíthatók.

1.49

Hasonlóképpen közelíthetőek meg a nemzeti gazdaságpolitikákban használt egyes fogalmak is, például: a)

az infláció fogalmának használata a nyugdíj, a munkanélküli-segély vagy a közalkalmazottak munkavállalói jövedelmének emelésénél;

b)

az adók, a társadalombiztosítási járulékok, a kormányzat és a közösségi szektor fogalmának használata a közösségi szektor optimális méretéről folyó vitában;

c)

a „stratégiai” szektorok/ágazatok fogalmának használata gazdaságpolitikákban vagy az EU gazdaságpolitikájában;

d)

az „üzleti befektetések” fogalmának használata a nemzeti gazdaságpolitikákban;

e)

a nyugdíjak teljes elszámolását mutató táblázat.

a

nemzeti

A szatellitszámlák vagy a kiegészítő táblák ki tudják elégíteni az ilyen adatigényeket. Az ESA 2010 és az SNA 2008 1.50

Az ESA 2010 a nemzeti számlák 2008-as rendszerének (SNA 2008) fogalmain alapszik, amely rendszer világszerte minden ország számára iránymutatást nyújt a nemzeti elszámolás összeállításához. Az ESA 2010 és az SNA 2008 között azonban számos, az alábbiakban részletezett különbség is van. a)

HU

A számlák prezentációja tekintetében különbségek mutatkoznak például a következőkben: (1)

az ESA-ban külön fejezetek foglalkoznak a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos tranzakciókkal, a jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletekkel és a pénzügyi tranzakciókkal. Ezzel ellentétben az SNA ezeket a tranzakciókat számlánként rendezett fejezetekben tárgyalja, például a termelési számlával, a jövedelmek elsődleges elosztása számlával, a tőkeszámlával és a külföld számlával foglalkozó fejezetekben;

(2)

az ESA egy fogalmat úgy ír le, hogy meghatározza azt és felsorolja, hogy a fogalom mit tartalmaz, és mit nem. Az SNA rendszerint általánosabb módon írja le a fogalmakat, és elmagyarázza a használt konvenciók indokait;

16

HU

b)

Az ESA-ban szereplő fogalmak több esetben pontosabbak és kidolgozottabbak, mint az SNA-ban szereplő fogalmak. Például: (1)

az SNA-ban nem szerepelnek a kibocsátás piaci, a saját végső felhasználású és a nem piaci kategóriája között különbséget tevő konkrét kritériumok. Az ESA ezért az egységes megközelítés biztosítása céljából részletesebb iránymutatást vezetett be;

(2)

az ESA feltételezi, hogy a háztartások terméktermelésének több típusa, mint például a kelmeszövés és bútorkészítés, az EU tagállamaiban nem jelentős mértékű, és ezért ezeket nem kell elszámolni;

(3)

az ESA hivatkozik európai uniós intézményi rendszerekre, mint például a termékek EU-n belüli áramlását és a tagállamok által az EU-nak befizetett hozzájárulásokat elszámoló Intrastat rendszerre;

(4)

az ESA tartalmaz EU-specifikus osztályozásokat, például a termékekre vonatkozó CPA-t és az ágazatokra vonatkozó NACE Rev. 2-t (mindkettőt harmonizálták a megfelelő ENSZ-osztályozásokkal);

(5)

az ESA minden külgazdasági tranzakcióra vonatkozóan további osztályozást tartalmaz: a tranzakciókat felosztja az EU rezidensei közötti, illetve az EU-n kívüli rezidensekkel folytatott tranzakciókra;

(6)

az ESA a pénzügyi vállalatok szektorában az SNA alszektorokat újrarendezi annak érdekében, hogy az Európai Monetáris Unió igényeit kielégítse.

Az ESA 2010 és az ESA 1995 1.51

HU

Az ESA 2010 alkalmazási körében és fogalmaiban is eltér az ESA 1995-től. Ezeknek a különbségeknek a többsége az SNA 1993 és az SNA 2008 közötti különbségekre vezethető vissza. A főbb különbségek a következők: a)

az ESA 2010 a kutatás-fejlesztést elismeri szellemi tulajdont képező eszközökhöz vezető felhalmozásként. Ezt a módosítást szatellitszámlában számolják el, majd az alapszámlákba fogják foglalni, amint kellő harmonizáció és szilárdság lesz megfigyelhető az EU tagállamaiban végzett mérésekben;

b)

az ESA 2010 folyó kiadások helyett állóeszköz-felhalmozásként osztályozza az eszközök általános fogalommeghatározásának megfelelő fegyverrendszerekre fordított kiadásokat;

c)

az ESA 2010 a piaci termelés vonatkozásában bevezeti a tőkeszolgáltatások analitikai fogalmát annak érdekében, hogy kiegészítő táblát lehessen készíteni, amelyben a tőkeszolgáltatások a hozzáadott érték összetevőjeként mutathatók ki;

d)

az ESA 2010 kiterjeszti a pénzügyi eszközök határát annak érdekében, hogy az a pénzügyiderivatíva-kontraktusok szélesebb körét fedje le;

17

HU

1.52

e)

az ESA 2010 új szabályokat tartalmaz a nyugdíjjogosultságok elszámolása tekintetében. A számlákban kiegészítő táblát vezettek be, amely lehetővé teszi becslések elszámolását a nyugdíjrendszerek minden kötelezettségére nézve, legyenek azok akár alapszerűek, akár nem. Ebben a táblában – amely valamennyi alapszerű és nem alapszerű, magántulajdonban, illetve közösségi tulajdonban lévő nyugdíjrendszer kötelezettségeit és az azokkal összefüggő folyamatokat kimutatja, valamint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszereket is tartalmazza – az átfogó elemzéshez szükséges információk teljes köre bemutatásra kerül;

f)

az ESA 2010 egyetemessé teszi a termékek tulajdonjogának átruházására vonatkozó szabályok alkalmazását, amely a reexport és mind a külföldre, mind a hazai gazdaságba feldolgozásra küldött termékek elszámolásának módosításával jár. Ez azt eredményezi, hogy a külföldre, feldolgozásra küldött termékeket nettó alapon számolják el, szemben a korábbi SNA és ESA bruttó alapú gyakorlatával. Ennek a változásnak jelentős hatása van e tevékenységeknek a forrás-felhasználás keretrendszerben történő elszámolására;

g)

az ESA 2010 részletesebb iránymutatást nyújt általánosságban a pénzügyi vállalatokról, konkrétabban pedig a speciális célú vállalatokról. Az állami irányítású, külföldön található speciális célú vállalatok kezelését úgy módosították, hogy a speciális célú vállalatokfelmerült kötelezettségei biztosan a kormányzati számlákban kerüljenek kimutatásra;

h)

az ESA 2010 tisztázza, hogy a közösségi vállalatok által kifizetett szuper osztalékokat rendkívüli kifizetésként és a saját tőkéből történő levonásként kell kezelni;

i)

az ESA 2010 meghatározza a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPPék) kezelésére vonatkozó elveket, valamint kiterjeszti a szerkezetátalakító ügynökségek kezelését;

j)

az ESA 2010 tisztázza a kormányzat és a közösségi vállalatok közötti, illetve az értékpapírosítási tranzakciók kezelésének szabályait az olyan tételek jobb elszámolása érdekében, amelyek jelentős hatással lehetnek az államadósságra;

k)

az ESA 2010 tisztázza a hitelgaranciák kezelésének szabályait, és új szabályokat tartalmaz a szabványosított hitelgaranciák, például az exporthitel-garanciák és diákhitel-garanciák kezelésére. Ennek lényege, hogy a garanciák lehívási valószínűségének mértékében pénzügyi eszközt és kötelezettséget ismernek el a számlákban.

Az ESA 2010 ESA 1995-höz képest bevezetett módosításai nem korlátozódnak fogalmi változásokra. Jelentős különbségek vannak az alkalmazási körben, új fejezetekkel bővült a szatellitszámlákról, a kormányzati számlákról és a külföld számlákról szóló rész. Emellett a negyedéves számlákkal és a regionális számlákkal foglalkozó fejezetek is jelentősen bővültek.

AZ ESA MINT RENDSZER ALAPELVEI 1.53

HU

A rendszer legfontosabb jellemzői:

18

HU

a)

a statisztikai egységek és csoportosításuk;

b)

a gazdasági folyamatok és állományok;

c)

a számlák rendszere és az aggregátumok;

d)

az input-output keretrendszer.

A STATISZTIKAI EGYSÉGEK ÉS CSOPORTOSÍTÁSUK 1.54

A rendszer két egységtípust és a gazdaság felosztásának két ennek megfelelő módját alkalmazza, amelyek meglehetősen különbözőek és különálló analitikai célokat szolgálnak.

1.55

Az első cél, azaz a jövedelmek, kiadások, pénzügyi folyamatok és vagyonmérlegek leírása érdekében a rendszer a szervezeti egységeket fő funkciójuk, viselkedésük és célkitűzéseik alapján szektorokba sorolja.

1.56

A második cél, azaz a termelési folyamatok leírása és az input-output elemzések érdekében a rendszer a szakosodott telephelyeket a tevékenységük jellege alapján ágazatokba sorolja. Egy tevékenységet az input termékek , a termelési folyamat és a termékkibocsátás jellemez.

A szervezeti egységek és a szektorok 1.57

A szervezeti egységek olyan gazdasági alanyok, amelyek saját jogon képesek termékeket és eszközöket birtokolni, kötelezettségeket vállalni, gazdasági tevékenységet végezni, valamint más egységekkel gazdasági műveleteket lebonyolítani. A rendszer alkalmazásában a szervezeti egységeket öt egymást kölcsönösen kizáró hazai gazdasági szektorba sorolják: a)

nem pénzügyi vállalatok;

b)

pénzügyi vállalatok;

c)

kormányzat;

d)

háztartások;

e)

háztartásokat segítő nonprofit intézmények.

Az öt szektor együttesen alkotja a hazai gazdaság egészét. Az egyes szektorokat alszektorokra is bontják. A rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes szektorokra, alszektorokra, valamint a gazdaság egészére nézve teljes folyamat számla- és vagyonmérleg-sorozatokat állítsanak össze. A nem rezidens egységek ezzel az öt hazai szektorral lépnek kapcsolatba, amely interakció a hazai szektorok és egy hatodik szektor, a külföld szektor között jelenik meg. A szakosodott telephelyek és az ágazatok

HU

19

HU

1.58

Ha a szervezeti egységek egynél több tevékenységet végeznek, a tevékenység jellege szerint kell azokat felosztani. A szakosodott telephelyek teszik lehetővé ennek a bemutatását. A szakosodott telephely a termelői minőségükben vett szervezeti egységeknek azon részeit foglalja magában, amelyek egyetlen telephelyen vagy egymáshoz közeli telephelyeken helyezkednek el, és egyazon NACE Rev. 2. szakágazati (negyedik számjegy szerinti) szintű tevékenység végzéséhez járulnak hozzá.

1.59

A szakosodott telephelyeket minden egyes másodlagos tevékenység vonatkozásában nyilvántartásba veszik, ha azonban nem állnak rendelkezésre az ilyen tevékenységek elkülönült leírásához szükséges számviteli dokumentumok, a szakosodott telephely több másodlagos tevékenységet von össze. Az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató szakosodott telephelyek összessége alkot egy ágazatot. Egy szervezeti egység egy vagy több szakosodott telephelyet tartalmaz; egy szakosodott telephely egy és csakis egy szervezeti egységhez tartozhat.

1.60

A termelési folyamat elemzésére szolgál az analitikus termelő egység fogalma. Ez az egység csak akkor figyelhető meg, ha egy szakosodott telephelyen egy fajta terméket állítanak elő, másodlagos tevékenység nélkül. Az ilyen fajta egységet nevezik homogén szakosodott egységnek. Összességük homogén ágazatot alkot.

Rezidens és nem rezidens egységek; a teljes gazdaság és a külföld

HU

1.61

A gazdaság egészét a rezidens egységek segítségével határozzák meg. Egy egység akkor tekinthető egy ország rezidens egységének, ha gazdasági érdekeltségének legfőbb központja az adott ország területére esik, azaz ha hosszabb ideig (legalább egy évig) az adott ország területén gazdasági tevékenységet folytat. A fent említett gazdasági szektorok rezidens szervezeti egységeket foglalnak magukba.

1.62

A rezidens egységek gazdasági műveleteket bonyolítanak nem rezidens egységekkel (azaz olyan egységekkel, amelyek más gazdaságokban rezidensek). Ezek a gazdasági műveletek az adott gazdaság külgazdasági tranzakciói, amelyeket a külföld számlába sorolnak be. Így a külföld a gazdasági szektorokhoz hasonló szerepet játszik, bár a nem rezidens egységeket csak annyiban tartalmazza a rendszer, amennyiben azok a rezidens szervezeti egységekkel gazdasági műveleteket folytatnak.

1.63

A rendszerben szervezeti egységként fogalommeghatározása a következő:

kezelt,

képzett

rezidens

egységek

a)

a nem rezidens egységek azon részei, amelyek gazdasági érdekeltségének legfőbb központja az adott ország gazdasági területén található (általában amelyek ott legalább egy évig gazdasági műveleteket végeznek);

b)

a nem rezidens egységek az ország gazdasági területén lévő föld- vagy épülettulajdonosi minőségükben, de kizárólag az ilyen földet vagy épületeket érintő tranzakciók vonatkozásában.

20

HU

A GAZDASÁGI FOLYAMATOK ÉS ÁLLOMÁNYOK 1.64

A rendszer az adatok két alapvető típusát rögzíti: a gazdasági folyamatokra és az állományokra vonatkozó információkat. A folyamatok egy adott időszakon belül végbemenő tevékenységekre és események hatásaira vonatkoznak, míg az állományok egy adott időpontban fennálló állapotot írnak le.

Folyamatok 1.65

A folyamatok a gazdasági érték létrehozását, átalakítását, cseréjét, átruházását vagy megszűnését tükrözik. Magukban foglalják a szervezeti egység eszközeinek vagy kötelezettségeinek értékében bekövetkező változásokat. A gazdasági folyamatoknak két típusa létezik: a gazdasági műveletek és az eszközök egyéb változásai. A gazdasági műveletek megjelennek minden olyan számlán és táblában, ahol folyamatok vannak feltüntetve, kivéve az eszközök egyéb volumenváltozásai számlát és az átértékelési számlát. Az eszközök egyéb változásait csak ebben a két számlában számolják el. Az elemi tranzakciókat és egyéb folyamatokat a jellegük alapján aránylag kis számú típusba sorolják.

Gazdasági műveletek 1.66

Egy gazdasági művelet vagy a szervezeti egységek között kölcsönös megállapodás alapján végbemenő, kölcsönhatással járó gazdasági folyamat, vagy egyetlen szervezeti egységen belül végbemenő olyan tevékenység, amelyet hasznos tranzakcióként kezelni, mert az egység két eltérő minőségben működik. A gazdasági műveletek négy fő csoportba oszthatók: a)

termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos tranzakciók:

leírják a termékek és szolgáltatások eredetét (hazai kibocsátás vagy import) és felhasználását (folyó termelőfelhasználás, végső fogyasztás, az állóeszközfelhasználást tartalmazó felhalmozás, vagy export); b)

jövedelemelosztással kapcsolatos tranzakciók:

leírják, hogy a termelés során keletkezett hozzáadott érték hogyan oszlik meg a munka, a tőke és a kormányzat között, valamint leírják a jövedelem és a vagyon újraelosztását (jövedelem- és vagyonadók, valamint egyéb transzferek); c)

pénzügyi tranzakciók:

leírják a pénzügyi eszközök beszerzésének vagy az egyes pénzügyi instrumentumtípusok tekintetében a kötelezettségek keletkezésének nettó egyenlegét. Az ilyen tranzakciók egyaránt előfordulnak nem pénzügyi tranzakciók ellentételezéseként, illetve kizárólag pénzügyi instrumentumokkal végzett tranzakciók esetében;

HU

21

HU

d)

a fenti három csoportba nem tartozó gazdasági műveletek:

nem-termelt nem pénzügyi eszközök beszerzésének és eladásának egyenlege. A gazdasági műveletek tulajdonságai Egységek közötti vagy egységen belüli tranzakciók 1.67

A legtöbb gazdasági művelet két vagy több szervezeti egység között megy végbe. A rendszer azonban néhány szervezeti egységen belüli tevékenységet is gazdasági műveletként számol el. Az egységeken belüli tranzakciók elszámolásának az a célja, hogy a gazdaságelemzés szempontjainak minél jobban megfelelő kép álljon rendelkezésre a kibocsátásról, a végső felhasználásról és a költségekről.

1.68

A rendszer által költségként elszámolt állóeszköz-felhasználás egységen belüli tranzakció. A többi egységen belüli tranzakció többsége termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos tranzakció, amelyek jellemzően akkor kerülnek elszámolásra, amikor a termelőként és végső fogyasztóként egyaránt fellépő szervezeti egység úgy dönt, hogy az általa termelt kibocsátás egy részét saját maga használja fel. Ilyen eset a háztartásokban és a kormányzatban gyakran előfordul.

1.69

El kell számolni minden saját termelésű kibocsátást, amely ugyanazon a szervezeti egységen belül kerül végső felhasználásra. Az ugyanazon szervezeti egységen belül folyó termelőfelhasználásra kerülő saját termelésű kibocsátást csak akkor kell elszámolni, ha a termelésre és a folyó termelőfelhasználásra ugyanazon a szervezeti egységen belül különböző szakosodott telephelyeken kerül sor. Az ugyanazon a szakosodott telephelyen belül előállított és folyó termelőfelhasználásként felhasznált kibocsátás nem kerül elszámolásra.

Monetáris vagy nem monetáris tranzakciók 1.70

Monetáris tranzakciók azok a tranzakciók, amelyek esetében az egységek fizetőeszköz-egységekben kifejezve teljesítenek, illetve fogadnak kifizetéseket, vagy vállalnak kötelezettségeket, illetve kapnak eszközöket. Azok a tranzakciók, amelyek nem járnak készpénz vagy fizetőeszközben kifejezett eszközök vagy kötelezettségek cseréjével, nem monetáris tranzakciók. Az egységen belüli tranzakciók nem monetáris tranzakciók. A több szervezeti egység által végzett nem monetáris tranzakció lehet termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos tranzakció (termékek és szolgáltatások természetbeni cseréje), jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági művelet (természetbeni díjazás, természetbeni transzfer stb.) és egyéb tranzakció (nem-termelt nem pénzügyi eszközök természetbeni cseréje). A rendszer minden gazdasági műveletet pénzben számol el. A nem monetáris tranzakciók elszámolt értékét tehát közvetve kell mérni, vagy egyéb módon becsléssel kell megállapítani.

Ellentételezéssel járó és ellentételezés nélküli tranzakciók 1.71

HU

Az egynél több egységet érintő tranzakciók kétfélék lehetnek. Lehetnek „valamit valamiért”, azaz viszonzott tranzakciók, vagy „valamit semmiért”, azaz viszonzatlan tranzakciók. A viszonzott tranzakciók szervezeti egységek közötti cserék, azaz termékek, szolgáltatások vagy eszközök nyújtása ellentételezésért, például pénzért. A

22

HU

viszonzatlan tranzakciók az egyik szervezeti egység által a másik számára ellentételezés nélkül készpénzben vagy természetben teljesített kifizetések. A viszonzott tranzakciók mind a négy gazdasági műveleti csoportban előfordulnak, míg a viszonzatlan tranzakciók elsősorban jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek, például adók, társadalombiztosítási jellegű társadalmi juttatások vagy ajándékok. Ezeket a viszonzatlan tranzakciókat hívják transzfereknek. Átcsoportosított gazdasági műveletek 1.72

A gazdasági műveleteket ugyanúgy számolják el, ahogyan azok a részt vevő szervezeti egységeknél megjelennek. Néhány gazdasági művelet azonban átcsoportosításra kerül annak érdekében, hogy az alapul szolgáló gazdasági kapcsolatok világosabbá váljanak. A gazdasági műveletek háromféleképpen csoportosíthatók át: keresztülvezetéssel, felosztással és a tranzakció megbízójának elismerésével.

Keresztülvezetés 1.73

Egy gazdasági művelet, amely a részt vevő egységek szempontjából úgy tűnik, hogy közvetlenül az A és a C egységek között zajlik, a számlákban elszámolható úgy is, mintha közvetve egy harmadik, B egységen keresztül valósulna meg. Így az A és C között lezajló egyetlen tranzakció két tranzakcióként kerül elszámolásra: az A és B közötti és a B és C közötti tranzakciókkal. Ebben az esetben a tranzakciót keresztülvezetik.

1.74

A keresztülvezetésre példa az, ahogyan a munkaadók által közvetlenül a társadalombiztosítási alapoknak kifizetett munkaadói társadalombiztosítási járulékokat számba veszik a számlákban. A rendszer ezeket a befizetéseket két tranzakcióként számolja el: a munkaadók kifizetik a munkaadói társadalombiztosítási járulékokat a munkavállalóiknak, a munkavállalók pedig ugyanezeket a járulékokat befizetik a társadalombiztosítási alapokba. Mint minden keresztülvezetésnél, a cél itt is a tranzakció mögötti gazdasági összefüggés megvilágítása, amely ebben az esetben annak kimutatása, hogy a munkaadói társadalombiztosításai járulékok a munkavállalók javára befizetett járulékok.

1.75

A keresztülvezetés másik típusa az, amelynek során a tranzakció két vagy több szervezeti egység között létrejött tranzakcióként történő elszámolása, bár a részt vevő felek szerint egyáltalán nem kerül sor tranzakcióra. Erre példa a biztosítótársaságok által fenntartott, egyes biztosító pénztárakban keletkezett tulajdonosi jövedelem kezelése. A rendszer ezt a tulajdonosi jövedelmet a biztosítótársaságok által a biztosítottaknak kifizetett jövedelemként számolja el, akik azután ugyanezt az összeget biztosítási díjkiegészítésként visszafizetik a biztosítótársaságoknak.

Felosztás

HU

1.76

Ha a résztvevő felek számára egyetlen tranzakciónak tűnő gazdasági műveletet két vagy több, különbözőképpen osztályozott tranzakcióként számolnak el, az a gazdasági művelet felosztását jelenti. A felosztás nem vonja maga után további egységeknek a tranzakcióba történő bevonását.

1.77

A nemélet-biztosítási díjak kifizetése jellemzően felosztott tranzakció. Bár a biztosítottak és a biztosítók ezeket a kifizetéseket egy tranzakciónak tekintik, a

23

HU

rendszer ezeket két teljesen különböző tranzakcióra osztja: a nemélet-biztosítási szolgáltatások nyújtásáért járó kifizetésekre és nettó nemélet-biztosítási díjakra. Egy másik példa a felosztásra valamely termék vagy szolgáltatás értékesítését úgy elszámolni, mint a termék vagy szolgáltatás, valamint a kereskedelmi árrés értékesítését. A tranzakció megbízójának elismerése 1.78

Ha valamely egység egy másik egység (a megbízó) nevében bonyolít le egy tranzakciót, amit ez utóbbi egység finanszíroz, a gazdasági műveletet kizárólag a megbízó számláiban számolják el. Ezt az elvet lehetőség szerint tiszteletben kell tartani, és nem lehet például adókat vagy támogatásokat feltételezett végső kifizetőknek vagy kedvezményezetteknek elszámolni. Az ilyen esetek egyik példája, amikor a kormányzat valamelyik egysége egy másik egység nevében szed be adókat. Az adót annál a kormányzati egységnél kell elszámolni, amelyik: a) az adó kivetésére jogosult (akár megbízóként, akár a megbízó felhatalmazása alapján), valamint b) meghozza a végső döntést az adó mértékéről és annak módosításáról.

Határesetek 1.79

A gazdasági művelet fogalommeghatározása kiköti, hogy a szervezeti egységek közötti kapcsolatnak kölcsönös megállapodással kell létrejönnie. Ha a gazdasági művelet végrehajtását kölcsönös megállapodással vállalják, feltételezhető, hogy a szervezeti egységek annak feltételeit előzetesen ismerték, és azokba beleegyeztek. Az adók, bírságok és kötbérek megfizetése olyan értelemben kölcsönös megegyezéssel történik, hogy a befizető állampolgárra vonatkoznak az ország törvényei. Eszközök térítés nélküli lefoglalása azonban nem tekinthető gazdasági műveletnek, még ha törvény írja is elő. Az illegális gazdasági tevékenységet akkor kell gazdasági műveletnek tekinteni, ha minden résztvevő egység kölcsönös megállapodással folytatja a tevékenységet. Így az illegális kábítószerek vagy lopásból származó vagyontárgyak vásárlása, értékesítése vagy természetbeni cseréje gazdasági műveletnek minősül, míg a lopás nem.

Eszközök egyéb változásai 1.80

Az eszközök egyéb változásaiként azokat a változásokat kell elszámolni, amelyek nem a gazdasági műveletek eredményeképpen jönnek létre. Ezek vagy: a)

az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai; vagy

b)

eszköztartási nyereség és veszteség.

Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai 1.81

HU

Ezek a változások három fő kategóriába oszthatók:

24

HU

1.82

a)

eszközök nem gazdasági műveletek segítségével történő szokásos megjelenése és kikerülése;

b)

eszközök és kötelezettségek változása olyan különleges, nem várt események miatt, amelyek nem gazdasági jellegűek;

c)

az osztályozásban és a szerkezetben bekövetkező változások.

Példák az a) kategórián belüli eszközök szokásos megjelenésére és kikerülésére: a felszín alatti természeti kincsek felfedezése vagy kimerülése, valamint a művelés alatt nem álló biológiai erőforrások természetes növekedése. Példák a b) kategóriába sorolt, különleges, nem várt események miatti változásokra: természeti csapások, háború vagy súlyos bűncselekmények miatti eszközveszteségek. Adósság egyoldalú törlése és eszközök térítés nélküli lefoglalása szintén a b) kategóriába tartozik. Egy példa a c) kategórián belüli, osztályozásban és szerkezetben bekövetkező változásokra: szervezeti egységek átsorolása az egyik szektorból egy másikba.

Eszköztartási nyereség és veszteség 1.83

Eszköztartási nyereség és veszteség akkor fordul elő, amikor az eszközök árai megváltoznak. Ilyen nyereség és veszteség a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök, illetve kötelezettségek bármely típusában keletkezhet. Az eszköztartási nyereség és veszteség kizárólag annak eredményeképpen keletkezik az eszközök és kötelezettségek tulajdonosai számára, hogy az eszközök és kötelezettségek bizonyos ideig minden átalakítás nélkül a tulajdonukban voltak.

1.84

A piaci folyó áron mért eszköztartási nyereséget, illetve veszteséget névleges eszköztartási nyereségnek, illetve veszteségnek nevezik. Ez az általános árszínvonal változásait tükröző semleges eszköztartási nyereségre és veszteségre, valamint az eszközök árváltozásait tükröző az általános árszínvonal változásain túlmenő reáleszköztartási nyereségre és -veszteségre bontható fel.

Állományok 1.85

Az egy adott időpontban tartott eszközök és kötelezettségek jelentik az állományt. Az állományok minden számbavételi időszak elején és végén elszámolásra kerülnek. Az állományokat feltüntető számlákat vagyonmérlegeknek nevezik.

1.86

Állományként kerülnek elszámolásra a népesség és a foglalkoztatottak is. Ugyanakkor ezeket az állományokat a számbavételi időszak középértékén számolják el. A rendszer határain belül minden eszköz, vagyis mind a termelt, mind a nem termelt nem pénzügyi eszközök és kötelezettségek, illetve pénzügyi eszközök és kötelezettségek esetében elszámolnak állományokat. A rendszer az eszközök elszámolását azonban azokra az eszközökre korlátozza, amelyeket gazdasági tevékenység során használnak, és amelyekre tulajdonjog vonatkozik.

1.87

Így az olyan eszközök állománya nem kerül elszámolásra, mint a tulajdonjog alá nem tartozó humántőke és természeti erőforrások. Határain belül a rendszer teljes körű mind a gazdasági folyamatok, mind az állományok tekintetében. Ez magában foglalja azt, hogy minden állományváltozás teljes egészében megmagyarázható az elszámolt folyamatok segítségével.

HU

25

HU

A SZÁMLÁK RENDSZERE ÉS AZ AGGREGÁTUMOK Elszámolási szabályok 1.88

Egy számla a valamely egységnél vagy szektornál jelentkező értékváltozásokat számolja el a számlában kimutatott gazdasági folyamatok jellege szerint. A számla két oszlopból álló tábla. A folyó számlák azok a számlák, amelyek a termelést, a jövedelmek keletkezését és -elosztását, a jövedelmek elosztását és újraelosztását, valamint azok felhasználását mutatják. A felhalmozási számlák a tőkeszámlák és a pénzügyi számlák, valamint az egyéb volumenváltozási számlák.

A számlák két oldalának terminológiája 1.89

A rendszer a „forrásokat” a folyó számlák jobb oldalán mutatja, ahol azok a tranzakciók jelennek meg, amelyek egy egység vagy szektor gazdasági értékéhez hozzáadnak. A számlák bal oldala a „felhasználásokat” mutatja – azon tranzakciókat, amelyek csökkentik a gazdasági értéket. A felhalmozási számlák jobb oldala a „kötelezettségek és nettó vagyon változásait”, bal oldala pedig az „eszközváltozást” mutatja. A vagyonmérlegek jobb oldalán a „kötelezettségek és nettó vagyon” (az eszközök és kötelezettségek különbözete), bal oldalán pedig az „eszközök” szerepelnek. Két egymást követő vagyonmérleg összehasonlítása a kötelezettségek és a nettó vagyon változásait, valamint az eszközváltozásokat mutatja meg.

1.90

Az ESA megkülönbözteti a jogi tulajdonjogot és a gazdasági tulajdonjogot. Annak kritériuma, hogy termékek egyik egységről a másik egységre történő átruházását elszámolják, az, hogy a gazdasági tulajdonjog az egyikről a másikra szálljon. A jogi tulajdonos az az egység, amelyik a törvény szerint jogosult a tulajdon hasznából részesülni. A jogi tulajdonos azonban szerződhet egy másik egységgel abból a célból, hogy ez utóbbi kölcsönösen elfogadott fizetség ellenében átvállalja a termékek termelésben való hasznosításának kockázatát és nyereségét. A megállapodás jellege olyan, mint egy pénzügyi lízing, ahol a kifizetések csak azt tükrözik, hogy a kölcsönadó az eszközt a kölcsönvevő rendelkezésére bocsátja. Például, ha egy bank jogi tulajdonosa egy repülőgépnek, de pénzügyi lízing szerződést köt egy légitársasággal a repülőgép üzemeltetéséről, akkor a számlákban szereplő tranzakciók szempontjából a légitársaság tekinthető a repülőgép tulajdonosának. Azzal egyidejűleg, hogy a légitársaság a repülőgép vásárlójaként kerül feltüntetésre, a banktól a légitársaság részére folyósított hitel kerül beszámításra, amely tükrözi a repülőgép használatáért a jövőben fizetendő összegeket.

Kettős elszámolás/négyszeres elszámolás

HU

1.91

Az egységek vagy szektorok esetében a nemzeti elszámolás a kettős elszámolás elvén alapszik. Minden gazdasági műveletet kétszer kell elszámolni, egyszer forrásként (vagy mint a kötelezettségekben bekövetkezett változásként), egyszer pedig felhasználásként (vagy eszközváltozásként). A forrásként vagy a kötelezettségek változásaként elszámolt gazdasági műveletek összegének meg kell egyeznie a felhasználásként vagy eszközváltozásként elszámolt gazdasági műveletek összegével, ami lehetővé teszi a számlák összhangjának ellenőrzését.

1.92

A nemzeti számlák – az összes egység és az összes szektor esetében – a négyszeres elszámolás elvén alapulnak, mivel a legtöbb gazdasági műveletben két szervezeti egység vesz részt. Minden egyes tranzakciót a két érintett bonyolító kétszer számol el.

26

HU

Például egy kormányzati egység által egy háztartásnak készpénzben kifizetett társadalmi juttatás a kormányzat számláiban a transzferek között felhasználásként és a fizetőeszköz és betétek soron negatív beszerzésként kerül elszámolásra; a háztartási szektor számláiban pedig a transzferek között forrásként és a fizetőeszköz és betétek soron beszerzésként kerül elszámolásra. 1.93

Az egyetlen egységen belüli gazdasági műveletek (például kibocsátás ugyanazon egység általi felhasználása, amelyik előállította) csak két elszámolást tesznek szükségessé, amelyek értékét meg kell becsülni.

Értékelés 1.94

A népességre és munkaerőre vonatkozó néhány változó kivételével a rendszer minden gazdasági folyamatot és állományt pénzben fejez ki. A gazdasági folyamatokat és állományokat a csereértékük alapján kell mérni, azon az értéken, amelyen a gazdasági folyamatokat és állományokat ténylegesen készpénzre cserélik, vagy amelyen készpénzre cserélhetők lennének. Így az ESA-ban a piaci árak képezik az értékelés hivatkozási alapját.

1.95

Monetáris tranzakciók, valamint készpénzállományok és kötelezettségek esetén a szükséges értékek közvetlenül rendelkezésre állnak. Az egyéb esetek többségében az értékelés legjobb módja hasonló termékek, szolgáltatások vagy eszközök értékét figyelembe venni. Ezt a módszert alkalmazzák például természetbeni cserék és a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatásai esetén is. Amikor nem áll rendelkezésre egy hasonló termék piaci ára – például a kormányzat által nyújtott nem piaci szolgáltatások esetén –, az értékelést a termelési költségek összeadásával kell elvégezni. Amennyiben nincs piaci ár, amely hivatkozási alapul szolgálhatna, és költségek sem állnak rendelkezésre, a gazdasági folyamatokat és állományokat fel lehet értékelni a jövőbeni várható megtérülésük diszkontált jelenértékén. Ez utóbbi módszer csak végső esetben használható.

1.96

Az állományokat annak az időpontnak a folyó árain kell értékelni, amely időpontra a vagyonmérleg vonatkozik, és nem az állományokat alkotó termékek vagy eszközök megtermelése vagy beszerzése időpontjának árain. Az állományokat az értékcsökkenéssel korrigált, becsült folyó beszerzési értéken vagy termelési költségen kell értékelni.

A termékeket és szolgáltatásokat érintő speciális értékelési eljárások

HU

1.97

A szállítási költségek, kereskedelmi árrések és a termékadók egyenlege miatt egy adott termék termelője és felhasználója általában különbözőképpen érzékeli annak értékét. Ahhoz, hogy a gazdasági műveletekben részt vevők nézetét a lehető legjobban lehessen visszaadni, a rendszer minden felhasználást piaci beszerzési áron számol el, amely tartalmazza a szállítási költségeket, a kereskedelmi árréseket és a termékadók egyenlegét, míg a kibocsátás alapáron kerül elszámolásra, ami nem tartalmazza ezeket az elemeket.

1.98

A termékek importját és exportját határparitáson kell elszámolni. Az összes importot és exportot az exportőr határparitásán, vagy FOB-paritáson értékelik. Az importőr és az exportőr országhatárai közötti külföldi szállítási és biztosítási szolgáltatások nincsenek benne a termékek értékében, de szolgáltatásként elszámolásra kerülnek. A külkereskedelmi adatokat tartalmazó táblák az importot az importőr határparitásán

27

HU

(CIF-paritáson) értékelve mutatják, mivel a részletes termékek szerinti bontásokhoz nem mindig lehetséges FOB-értékekhez jutni. Az importtermékek értéke minden olyan szállítási és biztosítási szolgáltatást tartalmaz, amely az importőr határáig felmerül. Amennyiben ezek a szolgáltatások hazai szolgáltatásokat is érintenek, teljes FOB-/CIF-korrekciót végeznek a kimutatásban. Változatlan árakon történő értékelés 1.99

Változatlan árakon történő értékelésen a számbavételi időszak gazdasági folyamatainak és állományainak egy korábbi időszak árain történő értékelése értendő. A változatlan árakon történő értékelés célja a gazdasági folyamatok és állományok értékeiben adott időszak alatt bekövetkező változások felbontása ár- és volumenváltozásokra. A gazdasági folyamatok és az állományok változatlan áron leírhatók a volumen szempontjából.

1.100

Sok gazdasági folyamatnak és állománynak, például a jövedelemnek nincs saját ár- és mennyiségdimenziója. Ugyanakkor ezeknek a mutatóknak a vásárlóereje meghatározható a folyó értékek megfelelő árindexszel történő deflálásával, például a készletváltozást nem tartalmazó végső nemzeti felhasználás árindexének segítségével. A deflált gazdasági folyamatok és állományok más néven reálfolyamatok és reálállományok. Példa erre a reál rendelkezésre álló jövedelem.

Az elszámolás időpontja

HU

1.101

A folyamatokat eredményszemléletűen kell elszámolni, azaz akkor, amikor gazdasági érték keletkezik, átalakul vagy megszűnik, illetve akkor, amikor a követelések és kötelezettségek keletkeznek, átalakulnak, vagy azokat törlik.

1.102

A kibocsátást a termelés időpontjában kell elszámolni, és nem amikor a vásárló kifizeti. Egy eszköz értékesítését azzal az időponttal számolják el, amikor az eszközt átadják, és nem a vonatkozó kifizetés időpontjával. A kamatot abban a számbavételi időszakban számolják el, amikor keletkezik, függetlenül attól, hogy azt abban az időszakban fizették-e ki. Minden monetáris és nem monetáris, valamint egységen belüli és egységek közötti folyamat elszámolására eredményszemléletet kell alkalmazni.

1.103

Szükséges lehet az ettől a megközelítéstől való eltérés az adók és más kormányzattal kapcsolatos olyan folyamatok esetében, amelyek gyakran készpénzalapon kerülnek elszámolásra a kormányzati számlákban. E folyamatok készpénzalapúból eredményszemléletűvé történő pontos átalakítását nehézkes lehet elvégezni, ezért közelítő módszer is alkalmazható.

1.104

A kormányzatnak fizetendő adók és társadalombiztosítási járulékok elszámolására vonatkozó általános szabályok alóli kivételként vagy el lehet e folyamatokat a valószínűleg nem beszedhető rész nélkül számolni, vagy ha ezt a részt is beszámítják, ugyanazon számbavételi időszak alatt a kormányzattól az érintett szektoroknak juttatott tőketranszferekkel ezt semlegesíteni lehet.

1.105

A folyamatokat az azokban részt vevő összes szervezeti egységnél, minden számlán, ugyanabban az időpontban kell elszámolni. A szervezeti egységek nem mindig ugyanazokat az elszámolási szabályokat alkalmazzák. Olyan gyakorlati okokból, mint például a késve érkező információk, még abban az esetben is felmerülhetnek eltérések

28

HU

a tényleges elszámolásban, ha ugyanazokat az elszámolási szabályokat alkalmazzák. Ennek következtében a gazdasági műveleteket az azokban részt vevők esetleg különböző időpontokban számolják el. Ezeket az eltéréseket korrekciókkal kell kiküszöbölni. Konszolidálás és nettósítás Konszolidálás 1.106

A konszolidálás a csoportba sorolt egységek közötti gazdasági műveleteknek mind a forrásokból, mind a felhasználásokból történő kiküszöbölését, valamint az egymással szembenálló pénzügyi eszközök és kötelezettségek kiküszöbölését jelenti. Ez rendszerint akkor történik, ha a kormányzat alszektorainak számláit összevonják.

1.107

Alapelv, hogy alszektorok vagy szektorok esetén az alkotóegységeik közötti gazdasági folyamatokat és állományokat az alkotóegységek között nem konszolidálják.

1.108

Ugyanakkor kiegészítő kimutatásokhoz és elemzésekhez konszolidált számlák készíthetők. Az ezen (al)szektorok más szektorokkal folytatott tranzakcióival kapcsolatos információk és a vonatkozó „külső” pénzügyi helyzetük nagyobb jelentőséggel bírhat, mint az átfogó bruttó adatok.

1.109

Ezen túlmenően, a hitelező/adós viszonyt bemutató számlák és táblák részletes képet nyújtanak a gazdaság finanszírozásáról, és nagyon hasznosnak tekinthetők annak megértéséhez, hogy milyen csatornákon jut el a finanszírozási többlet az eredeti hitelezőtől a végső hitelfelvevőig.

Nettósítás 1.110

Az egyes egységek vagy szektorok azonos típusú tranzakciókat szerepeltethetnek mind felhasználásként, mind forrásként (például fizetnek és kapnak is kamatot), valamint azonos típusú pénzügyi eszközt szerepeltethetnek mind az eszköz, mind a kötelezettség oldalon. Az ESA megközelítése a bruttó elszámolás, eltekintve a nettósítás azon mértékétől, amely magukban az osztályozásokban rejlik.

1.111

Egyes tranzakciós kategóriákban hallgatólagosan benne rejlik a nettósítás, aminek legkiemelkedőbb példája a „készletváltozás”, amely inkább az elemzés számára fontos összes felhalmozást hangsúlyozza, nem pedig a napi készletnövekedések és csökkenések követését. Ehhez hasonlóan, néhány kivételtől eltekintve a pénzügyi számla és az eszközök egyéb változásai számlák is nettó alapon számolják el az eszköz- és kötelezettségnövekedéseket, és ezáltal a számbavételi időszak végén láthatóvá teszi az ilyen típusú folyamatok végső következményét.

Számlák, egyenlegező tételek és aggregátumok 1.112

HU

Az egységek és egységek csoportjai esetében a gazdasági élet valamely szempontjához (például a termeléshez) kapcsolódó gazdasági műveleteket különböző számlák számolják el. A termelési számla esetében a tranzakciók egyenlegező tétel beiktatása nélkül nem mutatják ki a felhasználások és források egyenlőségét. Hasonlóképpen egy szervezeti egység vagy szektor összes eszközei és összes kötelezettségei között is be kell vezetni az egyenlegező tételt (nettó vagyon). Az

29

HU

egyenlegező tételek önmagukban is sokatmondó mérőszámai a gazdasági teljesítménynek. A gazdaság egészére összesítve fontos aggregátumokat alkotnak. A számlák sorozata 1.113

A rendszer az egymással összefüggő számlák sorozatára épül. A szervezeti egységek és szektorok számláinak teljes sorozatát a folyó számlák, a felhalmozási számlák és a vagyonmérlegek alkotják.

1.114

A folyó számlák a jövedelem termelésével, keletkezésével, elosztásával és újraelosztásával, valamint ennek a jövedelemnek végső fogyasztás formájában történő felhasználásával foglalkoznak. A felhalmozási számlák az eszközök és kötelezettségek, valamint a nettó vagyon változását (a szervezeti egységnél vagy egységcsoportnál az eszközök és kötelezettségek különbsége) tartalmazzák. A vagyonmérlegek az eszközök és kötelezettségek, valamint a nettó vagyon állományát mutatják be.

1.115

A szakosodott telephelyek és ágazatok számlasorozatai a rendszerben az első folyó számlákra korlátozódnak: a termelési számlára és jövedelmek keletkezése számlára, amelyek egyenlegező tétele a működési eredmény.

A termékszámla (termékek és szolgáltatások számlája) 1.116

A termékszámla a gazdaság egészére vagy termékcsoportokra nézve tartalmazza az összes forrást (kibocsátás és import), valamint a termékek és szolgáltatások felhasználását (folyó termelőfelhasználás, végső fogyasztás, készletváltozás, bruttó állóeszköz-felhalmozás, értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege és export). Ez a számla ugyanabban az értelemben, mint a sorozat többi számlája nem számla, és nem keletkeztet olyan egyenlegező tételt, amelyet a sorozat következő számlájára továbbvisznek. E helyett ez egy számviteli azonosság tábla formájában történő bemutatása, miszerint minden termékre és termékcsoportra nézve a gazdaságban a kereslet egyenlő a kínálattal.

A külföld számla 1.117

A külföld számlához a rezidens és nem rezidens szervezeti egységek közötti tranzakciók, valamint az ezekhez kapcsolódó eszköz- és kötelezettségállományok tartoznak. Mivel a külföld az elszámolási szerkezetben hasonló szerepet játszik, mint egy gazdasági szektor, a külföld számlát a külföld szempontjából állítják össze. Ami a külföld számára forrás, az a gazdaság egésze számára felhasználás, és fordítva. Ha az egyenlegező tétel pozitív, ez a külföld számára többletet, a gazdaság egésze számára pedig hiányt jelent, és a helyzet fordított, ha az egyenlegező tétel negatív. A külföld abban eltér a többi szektorszámlától, hogy nem mutatja ki az összes külföldi számviteli tranzakciót, csak azokat, amelyeknek ellenoldali résztvevője a mért hazai gazdasághoz tartozik.

HU

30

HU

Egyenlegező tételek 1.118

Az egyenlegező tétel úgy állítható elő, hogy a számla egyik oldalán lévő tételek összértékéből kivonják a számla másik oldalán szereplő összértéket. Az egyenlegező tételek sok információt tartalmaznak, köztük a számlák legfontosabb tételei közül néhányat, ahogy az az egyenlegező tételek alábbi példáiból is látható: hozzáadott érték, működési eredmény, rendelkezésre álló jövedelem, megtakarítás, nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel. Az alábbi diagram a számlák sorozatát folyamatábrán mutatja be – minden egyes egyenlegező tétel félkövéren került feltüntetésre.

HU

31

HU

Diagram a számlák sorozatáról Termelési számla Hozzáadott érték

Jövedelmek keletkezése számla Működési eredmény/vegyes jövedelem

Elsődleges jövedelmek elosztása számla Elsődleges jövedelmek egyenlege

Jövedelmek másodlagos elosztása számla

Természetbeni jövedelmek újraelosztása számla

Rendelkezésre álló jövedelem

Korrigált rendelkezésre álló jövedelem

Rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számla megtakarítás

Nyitó vagyonmérleg

Tőkeszámla Nettó hitelnyújtás (+)/ hitelfelvétel (-)

Pénzügyi számla Nettó vagyon

HU

Nettó hitelnyújtás (+)/ hitelfelvétel (-)

Korrigált rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számla megtakarítás

Egyéb volumenváltozások számla

Eszközök volumenváltozásai

Átértékelési számla

Záró vagyonmérleg

Névleges eszköztartási nyereség és veszteség

Nettó vagyon

1.119

A sorozat első számlája a termelési számla, amely a termelési folyamat kibocsátását és ráfordításait számolja el, egyenlegező tételként a hozzáadott értékhez jutva.

1.120

A hozzáadott értéket továbbviszik a következő számlára, amely a jövedelmek keletkezése számla. Itt kerülnek elszámolásra a termelési folyamat során keletkező munkavállalói jövedelmek, valamint a termelés miatt a kormányzatnak fizetendő adók, melynek eredményeként egyenlegező tételként a működési eredmény (vagy a háztartási szektor önállóinak vegyes jövedelme) vezethető le minden egyes szektor esetében. Ez a lépés azért szükséges, hogy a termelő szektorban működési eredményként vagy vegyes jövedelemként visszatartott hozzáadott érték összegét mérni lehessen.

32

HU

HU

1.121

Ezt követően a hozzáadott értéket munkavállalói jövedelem, adók és működési eredmény / vegyes jövedelem lebontásban tovább viszik az elsődleges jövedelmek elosztása számlára. A bontás lehetővé teszi, hogy minden egyes tényező jövedelmét a termelő szektorral szemben a fogadó szektorhoz osszák el. Például minden munkavállalói jövedelmet a háztartási szektor és a külföld szektor között osztanak el, míg a működési eredmény annál a vállalati szektornál marad, ahol keletkezett. Ebben a számlában kerülnek elszámolásra a szektorba be és onnan kiáramló tulajdonosi jövedelem folyamatai oly módon, hogy az egyenlegező tétel a szektorba beáramló elsődleges jövedelem egyenlege lesz.

1.222

A következő számla – a jövedelmek másodlagos elosztása számla – e jövedelmek transzferek segítségével történő újraelosztását számolja el. Az újraelosztás fő eszközei a háztartási szektorra kivetett kormányzati adók és a háztartási szektornak nyújtott társadalmi juttatások. Az egyenlegező tétel a rendelkezésre álló jövedelem.

1.123

Az alapszámlák fő sorozata a rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számláig terjed; ez a számla a háztartási szektor esetében fontos, mert itt kerül elszámolásra a háztartások végső kiadása, melynek maradványértéke – a háztartások megtakarításai – a számla egyenlegező tétele.

1.124

Ezzel egyidejűleg keletkezik egy párhuzamos számla, a természetbeni jövedelmek újraelosztása számla. Ennek a számlának az a különleges célja, hogy a természetbeni társadalmi juttatásokat az államháztartásból a háztartási szektornak juttatott imputált transzferként mutassa ki, és így a háztartások jövedelme az egyéni felhasználásra szolgáló közösségi szolgáltatások értékével nőhet. A következő, korrigált rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számlán a rendelkezésre álló jövedelem háztartási felhasználását növelik ugyanezzel az összeggel, mintha a háztartási szektor megvásárolná az államháztartás által nyújtott egyéni felhasználásra szolgáló szolgáltatásokat. Ez a két imputálás kiegyenlíti egymást, így az egyenlegező tétel a megtakarítás, amely azonos a számlák fő sorozatában szereplő megtakarítással.

1.125

A megtakarítást továbbvezetik a tőkeszámlára, ahol a felhalmozás finanszírozására használják, lehetővé téve a szektorokból, illetve szektorokba történő tőketranszfereket. A vagyontárgyak beszerzése tekintetében jelentkező alulköltés vagy túlköltés az egyenlegező tételben megjelenő nettó hitelnyújtáshoz vagy hitelfelvételhez vezet. A nettó hitelnyújtás kikölcsönzött többlet, a nettó hitelfelvétel pedig a hiány finanszírozása.

1.126

Végül a pénzügyi számlák kerülnek sorra, ahol minden egyes szektor részletes hitelnyújtása és hitelfelvétele kerül meghatározásra oly módon, hogy a nettó hitelnyújtás vagy hitelfelvétel egyenlegező tétele megfigyelhető legyen. Ennek pontosan egyeznie kell a tőkeszámla nettó hitelnyújtás / hitelfelvétel egyenlegező tételével, illetve bármilyen különbözet csak a gazdasági tevékenységek valós és pénzügyi elszámolása közötti mérési eltérés lehet.

1.127

A diagram alsó sorában a bal oldali számla a nyitó vagyonmérleg, amely az összes eszköznek és kötelezettségnek mind valós, mind pénzügyi szintjét mutatja egy meghatározott időszak kezdetén. Egy gazdaság gazdagságát nettó vagyonával, azaz eszközei és kötelezettségei egyenlegével mérik, amelyet a vagyonmérleg alján mutatnak ki.

33

HU

1.128

Az eszközöknek és kötelezettségeknek a számbavételi időszak alatt történő különböző változásai a nyitó vagyonmérlegtől balról jobbra haladva kerülnek elszámolásra. A tőkeszámla a vagyontárgyakat, a pénzügyi számlák pedig a pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket érintő tranzakciók miatt bekövetkezett változásokat mutatják ki. Más hatások hiányában ez lehetővé teszi a záró helyzet azonnali kiszámítását, a változásoknak a nyitó helyzethez történő hozzáadásával.

1.129

Változások mindazonáltal a termelés és fogyasztás gazdasági ciklusán kívül is történhetnek, és ezek a változások hatással lesznek a záró időszak eszközeinek és kötelezettségeinek értékére. A változások egyik fajtája az eszközök volumenváltozása – valós változások az állóeszközökben, amelyeket gazdaságon kívüli események váltanak ki. Ilyen például egy természeti katasztrófa – jelentős földrengés – miatti veszteség, amikor eszközök jelentős mennyiségben pusztulnak el, de nem gazdasági cseretranzakciók vagy transzferek miatt. Ezt a veszteséget az eszközök egyéb volumenváltozásai számlán kell elszámolni, hogy az eszközöknek tisztán a gazdasági eseményeket nézve várható szintjénél alacsonyabb szintjéről számot lehessen adni. Egy második mód, ahogyan eszközök (és kötelezettségek) értékében nem gazdasági műveletek eredményeként változások történhetnek, az a tartott eszközök állományában bekövetkező eszköztartási nyereséget és veszteséget eredményező árváltozás. Ezt a változást az átértékelési számlákban számolják el. Az eszköz- és kötelezettségállomány értékét befolyásoló, e két kiegészítő hatást megengedve lehetővé válik, hogy a záró vagyonmérleg értékeit a nyitó helyzet alapján az ábra alsó sorában szereplő folyamatszámlákban bekövetkezett változásokkal történő korrigálással megbecsüljék.

Aggregátumok 1.130

Az aggregátumok összetett értékek, amelyek a teljes gazdaság tevékenységének eredményét mérik, például a kibocsátást, a hozzáadott értéket, a rendelkezésre álló jövedelmet, a végső fogyasztást, a megtakarítást, a felhalmozást stb. Bár az aggregátumok kiszámítása nem az ESA kizárólagos célja, makrogazdasági elemzések, valamint időbeni és térbeli összehasonlítások céljait szolgáló összegző mutatókként nagyon fontosak.

1.131

A rendszer az aggregátumok két típusát különbözteti meg:

1.132

HU

a)

a rendszerben közvetlenül a tranzakciókra utaló aggregátumokat, mint például a termékek és szolgáltatások kibocsátását, a végső fogyasztást, a bruttó állóeszköz-felhalmozást, a munkavállalói jövedelmeket stb.;

b)

a számlákban egyenlegező tételeket jelentő aggregátumokat, mint például a bruttó hazai terméket (GDP) piaci áron, a teljes gazdaság működési eredményét, a bruttó nemzeti jövedelmet (GNI), a rendelkezésre álló nemzeti jövedelmet, a megtakarítást, a folyó külső egyenleget, a teljes gazdaság nettó vagyonát (nemzeti vagyont).

A nemzeti számlákban a népesség egy főre jutó mutatóinak fontos felhasználásaik vannak. Az olyan széles körű aggregátumoknál, mint a bruttó hazai termék, a nemzeti jövedelem vagy a háztartások végső fogyasztása, az általánosan alkalmazott nevező a teljes (rezidens) népesség. A háztartási szektor számláinak vagy a számlák egy

34

HU

részének alszektorokra bontásához az egyes alszektorokba tartozó háztartások és személyek számát használják. A GDP: egy kiemelt aggregátum 1.133

1.134

A bruttó hazai termék (GDP) az ESA egyik legfontosabb aggregátuma. A GDP egy gazdasági területen belül a teljes gazdasági tevékenységet méri, mely a gazdaság eredeti keresletét kielégítő kibocsátáshoz vezet. A GDP piaci áron történő mérésének három módja van: (1)

a termelésen alapuló megközelítés, amelynek során a termékek és szolgáltatások előállítására irányuló valamennyi tevékenység hozzáadott értékét összeadják, majd ehhez hozzáadják a termékadók egyenlegét;

(2)

a kiadáson alapuló megközelítés, amelynek során vagy a gazdaság végső kibocsátásának a felhasználása során vagy a vagyonhoz való hozzáadása során kifizetett végső kiadásokat összegzik, hozzáadva ehhez a termékek és szolgáltatások külkereskedelmének egyenlegét;

(3)

a jövedelmen alapuló megközelítés, amelynek során a termékek és szolgáltatások előállítási folyamata során realizált jövedelmeket összegzik, hozzáadva ehhez a termékadók egyenlegét.

A GDP mérésének ez a három megközelítése azt is tükrözi, hogy a GDP-t az összetevői alapján milyen különböző módokon lehet vizsgálni. A hozzáadott érték lebontható a gazdasági szektorok, illetve az egészhez hozzájáruló tevékenység vagy ágazat típusa szerint, például mezőgazdaság, feldolgozóipar, építőipar, szolgáltatások stb. A végső felhasználási kiadások típus szerint a következőkre bonthatók le: háztartási kiadás, háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső kiadása, kormányzati végső kiadás, készletváltozás, állóeszköz-felhalmozás és az import költségével csökkentett export. Az összjövedelem a jövedelem típusa szerint lebontható munkavállalói jövedelemre és működési eredményre.

1.135

HU

Annak érdekében, hogy a GDP becslése az elérhető legjobb legyen, e három megközelítés elemeit forrás-felhasználás keretrendszerbe viszik be. Ez lehetővé teszi a hozzáadott értékre és a jövedelemre vonatkozó becslések ágazat szerinti összehangolását, valamint a termékek kínálatának és keresletének kiegyenlítését. Ez az integrált megközelítés biztosítja a GDP összetevői közötti összhangot, valamint jobb becslést nyújt a GDP szintjéről, mintha a három közül csak az egyik megközelítést alkalmaznák. Ha a GDP-ből az állóeszköz-felhasználást levonják, a nettó hazai terméket kapják meg piaci áron (NDP).

35

HU

AZ INPUT-OUTPUT KERETRENDSZER 1.136

Az input-output keretrendszer a bruttó hozzáadott érték, az ágazati ráfordítások és kibocsátások, a termékkínálat és -kereslet összetevőit, valamint a gazdaság gazdasági szektorokon átívelő felhasználásainak és forrásainak az összetételét egyesíti. A keretrendszer a gazdaságot úgy bontja fel, hogy minden termék és szolgáltatás egyetlen időszak (például egy negyedév vagy egy év) alatt az ágazatok és a végső fogyasztók között történő tranzakciói feltüntetésre kerüljenek. Az információk kétféleképpen mutathatók be: • forrás-felhasználás táblákban, és • szimmetrikus input-output táblákban.

Forrás-felhasználás táblák 1.137

A forrás-felhasználás táblák a gazdaság egészét ágazatok (például gépjárműipar) és termékek (például sportszerek) szerint mutatja. A táblák a bruttó hozzáadott érték, az ágazati ráfordítások és kibocsátások, a termékkereslet és -kínálat összetevői közötti kapcsolatokat mutatják. A forrás-felhasználás táblák a gazdaság különböző gazdasági szektorait (például közösségi vállalatok) kapcsolják össze a termékek és szolgáltatások importjának és exportjának, a kormányzati kiadásoknak, a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények kiadásainak, valamint a felhalmozásnak az adataival.

1.138

A forrás-felhasználás táblák készítése lehetővé teszi a nemzeti számlák összetevői közötti összhang és koherencia egyetlen részletes keretrendszeren belül történő vizsgálatát, és a GDP mérésére szolgáló három (azaz a termelésen, a jövedelmen és a kiadáson alapuló) megközelítés összetevőinek ötvözése által lehetővé teszik egyetlen GDP-becslés meghatározását.

1.139

Ha integrált módon kiegyenlítik őket, a forrás-felhasználás táblák összhangot és koherenciát biztosítanak a következő három számla összetevőinek összekapcsolásában is: (1)

a termékszámla (termékek és szolgáltatások számla);

(2)

a termelési számla (ágazatok és gazdasági szektorok szerint); és

(3)

a jövedelmek keletkezése számla (ágazatok és gazdasági szektorok szerint).

Szimmetrikus input-output táblák

HU

1.140

A szimmetrikus input-output táblákat a forrás-felhasználás táblákban és más további forrásokban szereplő adatokból vezetik le, hogy az ezt követő elemzések számára elméleti alapokat alkossanak.

1.141

Ezek a táblák szimmetrikus táblákat (termék x termék vagy ágazat x ágazat), Leontiefinverzmátrixot és más diagnosztikai elemzéseket, például kibocsátásmultiplikátorokat tartalmaznak. E táblák külön tüntetik fel a hazai termelésű és az importált termékek és szolgáltatások felhasználását, így biztosítva elméleti keretet a gazdaság további

36

HU

szerkezeti elemzéseihez, többek között a gazdaság végső kereslete összetevőinek, illetve a kereslet változása hatásának vizsgálatához.

HU

37

HU