A MELEGEK MEGVÁLTOZHATNAK. SIKERES A HELYREÁLLÍTÓ TERÁPIA Exkluzív interjú dr. Joseph Nicolosival Riporter: David W. Virtue, London (Sallai Gábor fordítása) Forrás: https://heidlgyorgy.wordpress.com/2014/02/01/a-melegek-megvaltozhatnak-exkluzivinterju-dr-joseph-nicolosival/
A westminsteri apátság mellett rendezett kétnapos konferencián alkalmam nyílt megismerkedni a helyreállító terapeuta, dr. Joseph Nicolosi munkásságával, és a neves pszichiáter és fizikus, dr. Jeffrey Satinover előadását is meghallgathattam. Mindkét férfi meg van győződve róla, hogy a férfiak és nők képesek legyőzni saját nemük iránt érzett nem kívánt vonzalmukat, és hogy a tudomány is az ő oldalukon áll. Úgy gondolják, hogy az egész meleg kérdés annyira át van már politizálva az Amerikai Pszichiáterek Szövetségétől kezdve egészen az utcán tapasztalható erőszakig, hogy azok, akik szabadon úgy döntenek, hogy hátat fordítanak homoszexuális életstílusuknak, aligha számíthatnak arra, hogy véleményük meghallgatásra talál. A californiai terapeutával, dr. Nicolosival beszélgettem, aki hét olyan terapeutát foglalkoztat, akik kizárólag szexuális természetű függőséggel és a saját nem iránt érzett vonzódással foglalkoznak. Nicolosi a homoszexualitás kutatásával és gyógyításával foglalkozó nemzeti szövetség, a NARTH vezetője. A NARTH olyan szakmai, tudományos szervezet, mely azoknak nyújt reményt, akik nem kívánt homoszexualitással küzdenek. Oktatási anyagokat terjesztenek, tudományos kutatást végeznek, illetve mások kutatási eredményeit gyűjtik össze, támogatják a hatékony gyógykezelést, és azokat, akik segítségért fordulnak hozzájuk, a megfelelő helyre irányítják. A NARTH meggyőződése, hogy a nem kívánt homoszexuális vonzalommal küszködő egyénnek joga van ahhoz, hogy hatékony pszichológiai ellátásban részesüljön, a szakembereknek pedig ahhoz, hogy ilyen ellátást kínáljanak fel. Dr. Nicolosival azokról a kérdésekről és problémákról beszélgettem, amelyekkel munkája során találkozik. VOL: Melyik a társadalmi szempontból legfontosabb probléma? Nicolosi: Egészen megdöbbentő, hogy melegnek (értsd: tudatosan melegként élő embernek) és/vagy melegpártinak lenni egyben értelemellenességet is jelent. Az értelem azt kívánná, hogy az ember kérdezzen rá a jelenségek okára, azt viszont, hogy valaki miért homoszexuális, nem szabad megkérdezni. A valódi intellektuális érdeklődés mindig rákérdez a dolgok okára. Az ok-okozati összefüggés csak akkor tárul fel, ha feltesszük a kérdést: Miért? Pszichológusként elképesztőnek tartom, hogy szakmám ezer és ezer órát és dollárt szán arra, hogy a legapróbb részletekbe menően rákérdezzen olykor igen lényegtelen dolgokra, azt a kérdést azonban, hogy valaki miért homoszexuális, soha nem teszi fel. Hogyan is mernénk ilyet kérdezni? VOL: Létezik olyan gén, amely felelős a melegségért? Nicolosi: Hiába kutatják már 35 éve, még mindig nem találtak olyan gént, amely felelős lenne a homoszexualitásért. 36 éve, amióta az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége törölte a homoszexualitást a betegségek listájáról, a gyermekkori fejlődés egyetlen olyan modelljével sem találkoztunk, amely úgy adna magyarázatot a homoszexualitásra, hogy ne valamely súlyos lelki megrázkódtatásra mutatna rá, amely a gyermeket érte. Magyarul, ha a gyermeket egy bizonyos pszichés trauma éri, akkor homoszexuális lesz. Ha ilyen pszichés megrázkódtatás nem éri a gyermeket, akkor heteroszexuális lesz. A trauma pedig az édesapához való kötődés kialakulásának korai zavara.
VOL: Milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt negyedszázad során? Nicolosi: Ezt a munkát 25 éve végzem, és azt figyeltem meg, hogy érdekes változás történt a klinikánkra érkező paciensek életkorát illetően. Korábban a betegek többsége húszas éveik végén, harmincas éveik elején járt. Ma a paciensek mintegy 40%-a tizenéves, ami az oktatási rendszer és szórakoztatóipar melegpárti propagandájának köszönhető. Az interneten található meleg pornó és a meleg chattelő fórumok világában a serdülők mindenféle dolgot kipróbálnak, és szexuális érdeklődésük is könnyen a homoerotikus képek iránt ébred fel. A rossz hír az, hogy egyre több tizenéves vallja magát melegnek vagy biszexuálisnak. A jó hír pedig az, hogy a felelős szülők hamarabb vihetik el gyermekeiket terápiára. A serdülők 50%-a meg szeretne változni, a másik 50% pedig nem. VOL: Igaz az, hogy ha valaki meleg, az mindig is meleg marad? Nicolosi: Pontosan ez a meleg propaganda központi üzenete, vagyis az, hogy ha valaki egyszer már meleg, az mindig is meleg marad. Döbbenetes, hogy a meleg propaganda milyen sikeresen tudta meggyőzni a többséget arról, hogy az ember vagy meleg, vagy heteró, amit persze a melegségért felelős mitikus gén határoz meg. Különösen azt tartom megdöbbentőnek, hogy sok egyházi vezető is azt gondolja, hogy Isten kétféle embert teremtett: a homoszexuálisokat és a heteroszexuálisokat. Mi azt gondoljuk, hogy minden ember heteroszexuális, néhányuknak azonban a homoszexualitás problémájával kell megküzdeniük. VOL: Létezik olyan, hogy homoszexuális hajlam? Nicolosi: Elismerjük, hogy alkati hajlam – félénkség, félszegség, az agresszivitás hiánya, művészi hajlam, befelé forduló természet – elképzelhető. Ez a feltételezés azonban vitatható. Mivel álláspontunk szerint a homoszexualitás az anyához való intenzív, de bizonytalan kötődéssel kezdődik, ezt alkati dolognak tekinthetjük. Valójában a biztonságot nyújtó anyai kapcsolat hiányának következményéről van szó. John Bowlby, a gyermekkori kötődés kutatásának nagy úttörője, az anyjához bizonytalanul kötődő gyermeket félénknek, félszegnek, befelé fordulónak mutatja be, a homoszexualitást azonban meg sem említi. Az anyjával való bizonytalan kapcsolat miatt a fiú nem tud kötődni az érzelmileg távolságtartó és/vagy ellenséges apához sem. VOL: Mi történt 1973-ban, mikor az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége kimondta, hogy a homoszexualitás többé nem tekinthető rendellenes viselkedésnek? Nicolosi: Megdöbbentő, ha arra gondolunk, hogy 1973-ban a pszichoanalitikus irodalom gyermekekre vonatkozó 100 évnyi kutatását egy nap alatt egyszerűen lesöpörték az asztalról, és a homoszexualitást „rendes” állapotnak nyilvánították. A pszichoanalízis mindhárom nagy úttörője, Freud, Jung és Adler rendellenesnek tartotta a homoszexualitást, csakúgy, mint az őket követő összes pszichoanalitikus, egészen 1973-ig. Oscar Wilde szavait némileg módosítva azt mondhatnánk, hogy „Az a gén beszél, amely nem meri kimondani a nevét.” Az okra nem szabad rákérdezni, aminek pedig az a következménye szakmánkra nézve, hogy kutatásainkat megfélemlítő környezetben kell végeznünk, az orvosok és a kutatók pedig nem vizsgálhatják többé egy olyan betegség okát, amely sokak számára jelent nyomasztó problémát. VOL: A férfiak és nők önként keresik fel Önt? Nicolosi: Igen, teljesen önként.
VOL: Honnan hát akkor ez a furcsa ellenállás, és miért övezi gyűlölet a változás lehetőségét, mikor valaki önként kopogtat az Önök ajtaján, és így szól: „Kérem, segítsenek”? Nicolosi: A meleg aktivisták szerint azért jönnek hozzánk a homoszexuálisok, mert „nem sikerült úrrá lenniük internalizált homofóbiájukon”, tehát szerintük csak akkor fogadható el a kezelés, ha nem adjuk meg nekik, amit kérnek, és pont azt kell megadnunk nekik, amit nem kérnek. Azzal az arrogáns magyarázattal fosztják meg a pacienst önrendelkezési jogától, hogy „mi jobban tudjuk nálad, mi jó neked”. Mi majd megmondjuk neked, mi a te problémád: meg kell tanulnod élvezned a homoszexuális szexet. Szabadulj hát meg gátlásaidtól, avítt vallásos hiedelmeidtől, felejtsd el az erkölcsöt és az etikát, és csatlakozz a meleg felvonuláshoz. VOL: Kik beszélnek így többes szám első személyben? Nicolosi: A „mi” nem a tudomány szava, hanem a meleg aktivistáké, akik a pszichiátriai és pszichológiai szervezeteken keresztül az irányelveket meghatározzák. VOL: A meleg propaganda erőszakosnak tűnik. Olyan, mintha már nem is lenne szó szabad választásról. Nicolosi: Így van. Még az emberi méltóságot sem tisztelik. Ez a választás szabadságának a megsértése. Azt a pacienst, aki azért fordul hozzánk, hogy segítsünk megerősíteni heteroszexuális énjét, és szabadítsuk meg életének nyomasztó terhétől, nos, az ilyen pacienst nekünk el kell utasítanunk. Ha feleségről, házasságról, gyermekekről, nyugodt, hagyományos életről ábrándozik, minderről le kell mondania, hisz a meleg aktivisták jobban tudják, mint ő. Ők élvezik a melegséget, akkor hát neked is élvezned kell. VOL: Azt mondta, hogy a nagy hazugság a homoszexualitással kapcsolatban az, hogy ha valaki meleg, mindig is meleg marad. Kifejtené ezt bővebben? Nicolosi: A meleg propaganda és a homoszexualitás mint rendes és természetes dolog elfogadtatása arra a meggyőződésre épül, hogy bizonyos emberek egyszerűen melegnek születnek. A meleg aktivisták jól ismerik a közvélemény-kutatási eredményeket, amelyek következetesen azt mutatják, hogy ha az emberek azt gondolják, hogy a melegek ilyennek születnek, és ezért nincs is választási lehetőségük, akkor nagyobb toleranciát és elfogadást tapasztalnak meg. Ha azonban megjelenik a választás lehetősége, akkor csökken a tolerancia. Tehát valahányszor valaki feláll, és azt mondja, hogy „homoszexuális voltam, de már nem vagyok az”, a meleg propaganda legérzékenyebb pontját érinti. Úgy gondolom, hogy a melegek jogaiért küzdő mozgalom már elég sikert ért el a polgári szabadságjogok általános elfogadtatása terén, úgyhogy nem kell már félniük a volt melegek tanúságtételétől. Véleményem szerint a meleg közösség már elégséges elfogadásra számíthat a társadalom részéről, úgyhogy nem kell becsmérlően szólniuk a homoszexuális ember életéről, ha az hátat fordít homoszexualitásának. VOL: 25 éves gyakorlatában mennyire volt része sikerben, és mennyi volt a kudarc? Nicolosi: El kell mondanom, hogy a gyógyítás sikere elsősorban a paciens motivációjától függ. Ha nagyon motivált, és nincsenek egyéb pszichológiai problémái, a saját neme iránt mutatkozó vonzalom jelentős csökkenését tapasztalja meg. Vannak, akiknél nem történik változás, tehát nem mindenki esetében garantálható a siker, azt azonban elmondhatom, hogy azon a klinikán, amely hetente mintegy 135 esetet kezel, és amelynek igazgatójaként hét terapeuta munkáját felügyelem, az elmúlt 25 évben olyan technikákat és terápiás beavatkozási lehetőségeket dolgoztunk ki, melyekkel rövidebb idő alatt nagyobb változást tudunk elérni.
Változatlan körülményeket feltételezve, ma már két-három hónap alatt jelentős változásra számíthatunk. VOL: Ez teljes gyógyulást jelent? Nicolosi: Nem akarom azt mondani, hogy ez alatt az idő alatt az emberek teljesen „kigyógyulnak” homoszexualitásukból. A folyamat több évig is eltarthat, akár egész életükön át, de közben olyan készségekre és önismeretre tesznek szert, amellyel homoszexuális kísértéseik egyre jobban csökkenthetők, míg végül szinte egészen el nem tűnnek. Egy férfi azt mondta egyszer, hogy olyan ez, mintha időnként egy szúnyog zümmögne a füle körül. VOL: Találkozott olyanokkal, akik teljesen megszabadultak homoszexualitásuktól? Nicolosi: Hogyne. Van például egy 63 éves férfi paciensem, aki egész életében küzdött a homoszexualitásával. Hat hónapja jár hozzám terápiára, és homoszexuális vonzalmai és homoszexuális kísértései mára már teljesen eltűntek, és most – mivel régebben oly sok időt töltött meleg pornó nézegetésével és meleg témákról való fantáziálgatással – arról panaszkodik, hogy unalmas az élete. Mellesleg mindezt SKYPE-on csináltuk, ugyanis Ausztráliában lakik, Sydneyben. VOL: Milyen a siker aránya? Nicolosi: Korábban azt mondtam volna, hogy egyharmaduknál semmilyen változás nem történik, egyharmaduknál jelentős a javulás, egyharmaduknál pedig sikerrel zárul a kezelés. Ma már viszont egyre több embernek sikerül megszabadulnia a saját neme iránt érzett nem kívánt vonzalmától. A teljes gyógyulásról beszélek. Sokaknál pedig, akik nem teljesen gyógyulnak ki a homoszexualitásból, a vonzalom egyre csökken, mígnem alig lesz több a szúnyogzümmögésnél. VOL: És mi van azokkal, akiknél semmi sikert sem sikerül elérnie? Nicolosi: Ők olyan tinédzserek, akiket a szüleik hoznak el erőszakkal, de ők maguk nem szeretnének megváltozni, vagy olyan férjek, akiket a feleségük hoz el akaratuk ellenére, vagy olyan személyek, akiket a lelkészük vagy papjuk. Ismét csak a motivációról van szó, amely nélkülözhetetlen. A homoszexuális népesség azon részénél is kudarcot vallhat a terápia, akik ugyan meg szeretnének gyógyulni, de egyéb pszichológiai problémáik is vannak, melyek akadályozzák a terápia sikerét. VOL: Például? Nicolosi: A szenvedélybetegségek, az indulatok és ösztönök feletti uralom hiánya, a narcisztikus személyiségzavar, az önreflexióra való képtelenség – hogy csak néhányat említsünk. VOL: Nemrégiben egy ismert amerikai szabadkeresztény vezető vallotta be, hogy homoszexuális. Biztos Ön is olvasott róla. Később – négy hónapra rá – azt mondta, hogy meggyógyult. Mi a véleménye erről? Nicolosi: Én azért megkérdezném, hogy foglalkozott-e homoszexualitása okaival. A paciens kérlelhetetlen őszintesége önmagával szemben elengedhetetlen feltétele a terápia sikerének. Ha négy hónap alatt sikerült meggyógyulnia, arról könyvet kellene írnia. Azonnal óriási könyvsiker lenne. Én is megvenném. VOL: Ön nagy mítoszokról beszél a homoszexualitással kapcsolatban. Az első az, hogy a népesség 10%-a homoszexuális. Igaz ez?
Nicolosi: Nem, hazugság, amelyet Alfred Kinsey kezdett el terjeszteni immáron több mint 60 éve, és amely a meleg aktivisták és a homoszexualitás védelmezőinek legfőbb jelszavává vált. Valójában 1,5 – 2 %-ról beszélhetünk. A százalékos arány meghamisítása a homoszexuális Kinsey személyes érdeke volt. VOL: Ha valaki meleg, akkor mindig is meleg marad? Nicolosi: Tévedés. Nincsen olyan gén, mely felelős lenne a melegségért. Ez egy mítosz. Azt hangoztatják, hogy a homoszexuális ember minden tekintetben egészséges, kivéve a nemi preferenciáját. Ez tévedés, pont az ellenkezője az igaz. Mélyen a személyiségben gyökerező, jelentős eltérések mutathatók ki, amelyek felelősek a betegségért, a homoszexualitás pedig csak a jéghegy csúcsa, csak tünete a személyiség mélyebb zavarának. VOL: Több kigyógyult meleggel találkozik manapság? Nicolosi: Csodálatos látni, hogy egyre nagyobb számban vannak olyan férfiak és nők, akik a nyilvánosság előtt is ki merik mondani, miként szabadultak meg saját nemük iránt érzett nem kívánt vonzalmuktól. Tíz éve még senki se volt, aki ki mert volna állni ezzel a nyilvánosság elé. Ha ma egy fiatal ilyen érzésekkel küzd, sok példát láthat maga előtt. Számos olyan honlap van, ahol az emberek a kamera előtt is elmondhatják történetüket. Egy Olaszországban rendezett koncerten az olasz táncdalénekes, Povia egy kitűnő dalt adott elő „Luca meleg volt” címmel, mellyel a kigyógyult meleg ember alakját vezette be a popkultúrába. Megrendítő pillanat volt. A videót itt lehet megnézni angol felirattal: https://www.youtube.com/watch?v=583GBge-U-c VOL: Mit jelent ez a jövőre nézve? Nicolosi: Azt, hogy az a férfi vagy nő, aki heteroszexuális szeretne lenni, egyre nagyobb elismerésre és tiszteletre számíthat. VOL: Köszönöm, dr. Nicolosi! Ha a többet szeretne megtudni a NARTH munkájáról, vagy kapcsolatba szeretne lépni dr. Nicolosival, a következő linkre kattintson: http://www.narth.com/, ahol dr. Nicolosi egyéb cikkeit is elolvashatja. *** Kiegészítő információk az interjúhoz. Joseph Nicolosi könyve (Szégyen és kötődésvesztés – A helyreállító terápia gyakorlata, Harmat Kiadó, 2013) c. könyve magyarul is olvasható. Részlet Buda Béla recenziójából (Pszichoterápia, 2012/6., 419.):„A kötet rendkívül átgondolt, a gyakorlat kérdéseire mintegy körkörösen visszatérő módon fogalmazó, a definíciókra nagyon ügyelő munka. Ilyen gazdag koncepcióanyaggal, ilyen sok terápiás eseményt és alternatívát figyelembe vevő, gyakorlati kötet az utóbbi évtizedekben nem jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. Pszichoanalitikus gondolati keretben, pszichodinamikus elvek alapján, feltáró módon dolgozó terapeuta a leírt jelenségekkel mind találkozott a férfi szexuális zavarok, és különösen az identitászavarok kezelése során. Gyakorlatilag minden tétel és minden megfigyelés, amit Nicolosi felvázol, hiteles és fontos. Ezt a recenzens tapasztalatból állítja.” A téma kapcsán a Heti Válasz interjút is közölt Buda a Bélával, melynek szövege itt olvasható: http://valasz.hu/itthon/visszafordithato-a-homoszexualitas-exkluziv-interju-aneves-pszichiaterrel-64937/
