A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK MEGJELENÉSE A STRATÉGIAI TERVEZÉSBEN ÉS A TERÜLETFEJLESZTÉSBEN MAGYARORSZÁGON Munkácsy Béla 1

A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK MEGJELENÉSE A STRATÉGIAI TERVEZÉSBEN ÉS A TERÜLETFEJLESZTÉSBEN MAGYARORSZÁGON Munkácsy Béla1 Bevezetés A magyar energetikai szektor működése jelen állapotában hosszú távon nem fenntartható. Ez a megállapítás legalább három tényező együttes megjelenésével támasztható alá: 1. a szektor döntően import energiahordozók felhasználására épít, ezzel nagyban hozzájárul a gazdaság kiszolgáltatottságához, sebezhetőségéhez: „2001-ben az ország energia importtól való függősége 72,6%, az éves energia import 2001-es árakon 792,2 milliárd forint volt” (NFT 2003); 2. a rendszer erősen centralizált struktúrájú, ami az energetikai veszteségek magas voltát, valamint az ellátás biztonságának problémáit idézi elő; 3. szinte kizárólag fosszilis forrásokra támaszkodik, ami sem környezetvédelmikörnyezetegészségügyi szempontból, sem – hosszabb távon – a fosszilis energiahordozók készleteinek csökkenése miatt nem szerencsés. A fenti problémák kisebb-nagyobb regionális eltérésektől eltekintve az egész világon, és így az Európai Unióban is fennállnak. Ezeknek a gondoknak a kezelése első megközelítésben viszonylag egyszerű feladatnak tűnik, hiszen a megújuló energiahordozók a jelenleginél jóval intenzívebb használatba vétele mindhármat egyszerre oldja meg. A probléma egyfelől abban áll, hogy az energetika a hatalmas beruházási költségek miatt természetszerűleg is a leglassabban átalakítható gazdasági szféra, másfelől éppen az óriási anyagi erők és a stratégiai szerepkör miatt az átalakítási folyamat jelentős (környezet)politikai támogatásra szorul a fosszilis erőforrásokat képviselő érdekcsoportok lobbierejének kompenzálására. Ez pedig a döntéshozók részéről a probléma súlyának felismerését feltételezi, amely tekintetben sok országban komoly lemaradás mutatkozik. Ebből a szempontból a térség, és így hazánk számára is kétségtelen előnyt jelent az Európai Unióhoz való csatlakozás, hiszen ott a változások előmozdítása érdekében már számos jogi, gazdasági és műszaki szabályzó született. Ezek közül az egyik legfontosabb az Európai Parlament és Tanács által 2001. szeptember 27-én elfogadott 2001/77/EK Irányelv, amely a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a belső villamosenergia-piacon történő támogatásával foglalkozik. A 2001/77/EC direktíva előírja az EU15 tagállamai számára, hogy 2010-re a jelenlegi 13,9 %-os EU átlag helyett, összesen 22,1 %-os részesedése legyen a megújuló energiaforrásból termelt villamos energiának. Magyarországon a jelenleg termelt villamos energia kb. 0,7 %-át állítják elő megújuló energiaforrásból és ezért az EU átlag elérése gyakorlatilag lehetetlen feladatot jelentene. A csatlakozási tárgyalások, egyeztetések után „a hazánkra eredetileg leosztott 11,5 %-ot sikerült egy reális, azaz még – ha nem is könnyen, de - teljesíthető értékre, 3,6 %-ra csökkenteni. A 2010-es várható villamos energia fogyasztást alapul véve, 1600 GWh villamos energiát kell megújuló alapon termelni”. (Bohoczky F. 2003a) Az Irányelv kötelezi a tagállamokat olyan nemzeti célelőirányzatok elkészítésére, amelyben, az országok az adottságaikhoz igazodva növelik a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia középtávú piaci részarányát. Az EU irányelvek általában nem támogatják a kivételezettséget, a piaci feltételektől való eltérést. Ez esetben azonban ettől az elvtől eltérve, a vállalások elérése érdekében a tagállamokban az állami hatóságok különböző támogatási rendszereket, döntően gazdasági szabályzókat alkalmazhatnak a villamos energia-termelők közvetlen, vagy 1

főiskolai adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Főiskolai Földrajz Tanszék cím: 1117 Budapest, Pázmány P. stny.1/C; e-mail: [email protected]

1

közvetett támogatására. Ilyenek a zöld tanúsítványok, a beruházási támogatások, az adómentesség, az adókedvezmények, az adó visszatérítés, vagy a közvetlen ártámogatás. Mivel a témakör területfejlesztési szempontból még nem kellően feldolgozott, komoly dokumentumok egyelőre e témakörben nem készültek, ezért jelen dolgozatban a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelése érdekében tett hazai erőfeszítéseket, terveket, stratégiákat kívánom bemutatni. Részben ezek jelentik az elméleti alapját a várhatóan a közeljövőben készülő nagyobb szabású területfejlesztési vonatkozású tanulmányoknak, dokumentumoknak. A megújuló energiaforrások jelentősége a jelenlegi magyar energiarendszerben Mielőtt a dolgozat témájának tárgyalására sor kerül, érdemes megvizsgálni, hogy mi jellemzi ma a megújulók helyzetét hazánkban. 1. táblázat A megújuló energiaforrások által termelt energia 2003-ban Magyarországon (Bohoczky F. 2001 alapján átdolgozva, aktualizálva) Energiaforrás Nap Szél Víz Biomassza Geotermikus Hulladék Összesen

villamosenergia-termelő kapacitás (MW) 0,1 3 50 3 24 80,1

villamosenergia-termelés (TJ/év) 0,5 2 670 28 310 1010.5

hőenergia-előállítás (TJ/év) 56 28000 3600 480 32136

A fenti táblázat adatai alapján több fontos megállapítást is tehetünk. A legfontosabb információ talán az, hogy a 1010 TJ/év villamosenergia-termelés (kb. 280 GWh/év) a tervezett 1600 GWh-hoz képest igen csekély mennyiség, hatszoros növekedésre van tehát szükség, hogy a kialkudott EU elvárásnak eleget tegyünk. A problémának egy másik aspektusa a villamosenergia-felhasználás tendenciájával, illetve az ezzel összefüggő energiapolitikai elvárásokkal kapcsolatos. A villamosenergia-fogyasztás 2002-ben 40 000 GWh volt (GKM 2004.). A bevezetésben olvasható idézet szerint: „a hazánkra eredetileg leosztott 11,5 %-ot sikerült egy reális, azaz még – ha nem is könnyen, de - teljesíthető értékre, 3,6 %-ra csökkenteni. A 2010-es várható villamos energia fogyasztást alapul véve, 1600 GWh villamos energiát kell megújuló alapon termelni.” Ebből könnyen kiszámítható, hogy energiapolitikusaink 2010-ig több, mint 10 %-os fogyasztás növekedést terveznek (2. táblázat). Ez azért elszomorító, mert az energiahatékonyság vonatkozásában hazánk igen nagy lemaradásban van az Európai Unió országaihoz képest, ezért minden erőnket a fogyasztás visszaszorítására, a hatékonyság növelésére és ezzel együtt az energiaigényesség javítására (vagyis az egységnyi energiamennyiség befektetésével előállított javak értékének növelésére) kellene fordítanunk – ennek a témakörnek azonban, bár a különféle stratégiákban, elméleti jellegű tanulmányokban, hivatalos dokumentumokban rendre komoly szerepe van, a gyakorlatban csak halvány jelei mutatkoznak… 2. táblázat A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben (GKM 2004 alapján számította a szerző) Villamosenergia-termelés

Megújulók segítségével termelt villamos energia

A megújulók részaránya

2002

40000 GWh

280 GWh

0,7 %

2010

44450 GWh

1600 GWh

3,6 %

2

Az 1. táblázatból kiolvasható másik fontos információ az, hogy hazánkban a legfontosabb megújuló energiahordozónak ma a biomassza tekinthető, ez adja a megújuló energiaforrásokból nyert teljes energiamennyiség 84 %-át. Amint látható, a biomassza egyelőre döntően a hőenergia-előállításban játszik fontos szerepet. Azonban sajnos e tekintetben nem korszerű technológiákról van szó, hanem a vidéki háztartások fatüzeléses megoldásairól, amelyek köztudomásúan nem a leghatékonyabb energiaátalakítási technikák. A villamos energia előállításában a vízenergia szerepe a döntő, emellett a hulladékégetés tölt be fontos szerepet (ezek adják a termelés 98 %-át), azonban mindkettővel kapcsolatban felmerülnek aggályok. A vízerőművek alkalmazása hazánkban a kis esés miatt nagy kiterjedésű területek vízháztartását és ökológiai viszonyait befolyásolja, ráadásul a nagy hordalékszállítás miatt már középtávon technikai, üzemeltetési problémák is jelentkezhetnek. A hulladékégetés, mint megújuló energetikai megoldás csak abban az esetben szerepelhet a EU statisztikáiban, ha az a szelektív hulladékgyűjtés kiterjedt alkalmazásával együtt valósul meg, így hazánk vonatkozásában ez nem is szerepelhetne a GKM kimutatásaiban. Megújuló energiaforrások a környezetpolitikai és energiapolitikai dokumentumokban A következőkben érdemes végigtekinteni, hogy az elmúlt tíz esztendő során a magyar környezetpolitika fontos dokumentumaiban miképpen jelent meg a megújuló energiaforrások alkalmazásának témája. Környezetvédelmi Tv. A 1995. évi LIII. tv. a környezet védelmének általános szabályaival foglalkozó kerettörvény. Éppen kerettörvény jellegéből fakad, hogy döntően csak általános elveket fogalmaz meg, a részletek kidolgozása érdekében számos más törvény megalkotásáról rendelkezik. Erre vezethető vissza, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban is csak áttételes megfogalmazások olvashatók ki a törvényből. A 6.§ az alapelveket fekteti le, melyek között vezető szerepet kap az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás elve. Ezek közül különösen az elővigyázatosság és a megelőzés elvei kapcsolódnak a témánkhoz, hiszen a törvény itt a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával kapcsolatban fogalmaz meg elvárásokat. Ha ezeket komolyan vette volna az elmúlt 10 év bármely kormányzata, akkor a megújulók részaránya a villamosenergia-termelésben ma nem 1 % alatt volna, hanem 10 % felett lehetne. Nemzeti Környezetvédelmi Program I. (NKP) – 1997-2002 A program megalkotása az 1995. évi LIII. tv. elfogadásával lett az Országgyűlés feladata. A törvény 40. §-a szerint ugyanis a környezetvédelmi tervezés alapja a 6 évente megújítandó, az Országgyűlés által jóváhagyott NKP. Az első ilyen dokumentum 1996-ban készült el, de a megújuló energiaforrások sajnos említésre sem kerültek a dokumentumban. A levegőtisztaság-védelemmel foglalkozó fejezet elsősorban a közlekedésre helyezi a hangsúlyt, az energetikával kapcsolatos része igen rövid: „Az ipari és erőművi kibocsátások csökkentése területén – elsősorban a megelőzés elvének figyelembe vételével – a korszerű és a kisebb energiaigényű technológiákat kell előnyben részesíteni és támogatni a megfelelő jogiműszaki-gazdasági ösztönzők kidolgozásával, bevezetésével.”. A tervezéssel foglalkozó fejezet (3.2) áttételesen érinti az energetikát, amikor a „szennyező fizet” elv figyelembevételével kapcsolatban fogalmaz meg elvárásokat. Nyilvánvaló, hogy a környezetet erősen terhelő energetika esetében a szennyező fizet elv határozott érvényesítése a megújuló erőforrások térnyerését és így az egész struktúra teljes átalakulását eredményezné, hiszen a megújulóknak elhanyagolható mértékű externális hatása és költsége van, így ezek olcsón válnának hozzáférhetővé, miközben a fosszilis energiahordozók jelentős mértékben drágulnának. Az NKP-ban megfogalmazott ezen célok azonban sajnálatos módon nem

3

valósultak meg, döntéshozóink a fosszilis energiahordozók további rejtett pénzügyi támogatása mellett tették le a voksot. A program zárása után 2003-ban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakértői értékelték az elért eredményeket, és a következőket állapították meg: „Az NKP-I megvalósítási időszakában Magyarország számos, a levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatos nemzetközi egyezményt írt alá, ill. azok részesévé vált (pl. a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló jegyzőkönyv). Ezekkel összefüggésben került sor többek között szennyezés-kibocsátási kataszterek készítésére (pl. üvegházgáz kibocsátási adatkataszter). Megtörtént a megújuló energiahordozók felhasználásának elterjesztését támogató intézkedések előkészítése.” (KvVM 2003.). Ez meglehetősen szerény eredmény, hiszen más országokban már évek óta gőzerővel folynak a megvalósítási programok. Eközben nálunk „Az energiatermelés és -felhasználás környezetkímélőbbé tétele” intézkedés-csomag döntően (sőt, ha pénzügyi vonatkozásban vizsgáljuk, akkor kijelenthetjük, hogy szinte kizárólagosan) még mindig a hagyományos energiatermelést támogatta, amikor az erőműrendszer-korszerűsítési program keretében Litér térségében gázüzemű erőművet létesítettek, megtörtént a Vértesi Erőmű felújítása, a Paksi Atomerőmű fejlesztése, a Mátrai Erőmű Rt. kéntelenítő berendezéseinek építése. Ne felejtsük el, hogy ezek mind a hagyományos energiatermelés rejtett támogatásai, amelyek révén a megújulók újabb versenyhátrányba kerültek! Ezekhez képest a „megújuló energiaforrás fejlesztési és a megújuló energiahordozók felhasználási programja” keretében csak szerény, elsősorban elméleti jellegű eredmények születtek: • előkészítő tanulmányok, elemzések elkészítése; • a bioetanol-biodízel program szakmai előkészítése; • energetikai szempontból jelentéktelen új beruházások: szélerőmű (Kulcs), biomasszát felhasználó kisvárosi fűtőművek kialakításának megkezdése, fahulladék tüzelésű kazán (Budakeszi), a biodízel program keretében 3000 tonna/év kapacitású üzem megépítése (Kunhegyes); • fűtési rendszerek korszerűsítése. Összességében a program jelentőségét és eredményességét érzékelteti, hogy a KvVM értékelése szerint „a megújuló energiaforrást hasznosító és egyben energiahatékony beruházások által 2001-2002-ben mintegy 7200 t/év CO2 kibocsátás csökkentése valósult meg.” (KvVM 2003.). Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország éves CO2 kibocsátása 6065 millió t körül mozog, láthatjuk, hogy az elért eredmény alig 0,01 %-os csökkenést jelent, ami szánalmas eredménynek nevezhető. Nemzeti Környezetvédelmi Program II. (2003-2008) Az NKP II. több szempontból is előrelépést jelent elődjéhez képest. Különösen fontos fejlemény, hogy ebben a programban már megjelölik a felelős és közreműködő szerveket, megjelenik az ellenőrzés és a finanszírozás is, mint kiemelt témakör – ezeknek a hiánya ugyanis nagyban hozzájárult az előző program, az NKP I. sikertelenségéhez. További fontos előrelépés, hogy ez a program nem csak általánosságban fogalmaz, hanem számszerűsíti a célokat. A megújuló energiahordozókkal kapcsolatban megállapítja, hogy azok aránya a teljes energiatermelésen belül a jelenlegi 3,6 %-ról 2008-ra 5 %-ra emelendő – a nemzetközi kötelezettség 2010-ig 6 %: „Lényeges fejlesztési kérdés a megújuló energia részarányának jelentős növelése a vonatkozó EU előírásoknak és az ENSZ-ben elfogadott célkitűzéseknek megfelelően.”. Áttörésként értelmezhető, hogy az NKP II. – az Európai Unió Környezetvédelmi Akcióprogramjaival összhangban – végre az externális hatások és költségek figyelembe vételét, és így a szennyező fizet elvének érvényesülését is felsorolja az elérendő célok között: „Különös figyelmet kell fordítani a villamosenergia- és a gázpiac fokozatos megnyitására, az energia ár- és tarifaképzés során pedig a megújuló

4

energiahordozók és a kapcsolt hő- és villamosenergiatermelés versenyhátrányának mérséklésére… A fenntartható fejlődés biztosításának egyik legfontosabb eleme energetikai szempontból a környezet-, táj- és természetvédelemmel kapcsolatos költségek internalizálása.”. Mindezek megvalósulása – vagyis az torz árképzés megszűnése – esetén a megújuló energiahordozók nem szorulnának további támogatásra, térnyerésük valóban jelentős lehetne. Az energetika és a megújuló energiahordozók ebben a dokumentumban az Éghajlatváltozási Akcióprogram részeként „különleges kezelést igénylő terület” néven kapnak helyet. Az alprogram felelős szervei a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, közreműködők az EszCsM, az FVM és a PM. Az NKP II. Éghajlatváltozási Akcióprogramjának specifikus és operatív célkitűzései a következők: 3.2.1 Az energiagazdálkodási tevékenységekből eredő légköri kibocsátások csökkentésének előmozdítása 3.2.2 Megújuló energiahordozók hasznosításával kapcsolatos technológiák fejlesztése és elterjesztése (beruházási támogatással) 3.2.3 Közlekedési eredetű szennyezőanyag-kibocsátások mérséklése 3.2.4 Az üvegházhatású gázok mezőgazdasági és hulladék eredetű kibocsátásának mérséklése, valamint a szén-dioxid nyelő-kapacitások erősítésével 3.2.5 Sztratoszférikus ózoncsökkenés és légköri eredetű savasodás megelőzése 3.2.6 Kutatásfejlesztés, horizontális intézkedések Az akcióprogram második pontja tehát külön foglalkozik a megújuló energiaforrásokkal – mégpedig úgy, hogy a témakört az alábbi alpontokra bontja: a) Alternatív üzemanyag alkalmazása b) Depóniagáz hasznosítása c) Egyéb biomassza-hasznosítás, a helyi célokra jelenleg használt gáz tüzelőanyag kiváltása helyi biomassza felhasználással, valamint párhuzamos fűtési rendszerek kialakítása d) Nap- és szélenergia, valamint geotermikus energia alkalmazása, e) Árpreferencia a megújuló energiaforrások felhasználásával termelt Az utolsó pontban megfogalmazott árpreferencia jelenti az egyik leginkább sarkalatos témakört, hiszen ez az egyetlen hatékony megoldás addig, amíg az externáliák meg nem jelennek az árképzésben. Fontos eredményként könyvelhető el, hogy éppen ezen a téren sikerült is gyors eredményt elérni, hiszen a 2001. évi CX tv. a villamos energiáról a gazdasági miniszter feladataként sorolja fel, hogy: „megállapítja a megújuló, a hulladékból nyert energiával, kapcsoltan, illetve a jogszabályban meghatározott egyéb módon termelt villamos energia kötelező átvételének szabályait, valamint a pénzügyminiszterrel egyetértésben kialakítja az így termelt villamos energia támogatásának rendjét.” A törvény folyományaként megjelenő 56/2002 GKM rendelet 4. §-a szerint átvételi kötelezettség vonatkozik a 0,1 MWnál nagyobb átadási teljesítményű a) a geotermikus energia hasznosításával értékesítésre termelt villamos energiára, b) a napenergia hasznosításával értékesítésre termelt villamos energiára, c) a szélenergia hasznosításával értékesítésre termelt villamos energiára, d) a biomassza vagy biogáz hasznosításával értékesítésre termelt villamos energiára, e) a vízerőműben értékesítésre termelt villamos energiára, f) a hulladékhasznosító erőműben értékesítésre termelt villamos energiára, ha az nem tartozik a VET 125. § (5) bekezdésének a) pontja alá, g) az egyedi gázerőműben értékesítésre termelt villamos energiára, h) a nyomásejtő erőműben értékesítésre termelt villamos energiára, i) az (5) bekezdés szerint részletezett, kapcsoltan termelt villamos energiára

5

abban az esetben, ha a hálózatra adás a különféle szabályzatokban megfogalmazott paramétereknek megfelelően történik. A jogszabály a kötelező átvételi árat is meghatározza, amely az a-d, f és h pontok alá tartozó villamos energia esetében ÁFA nélkül a következőképpen kell alakuljon: Csúcsidőszak Völgyidőszak

Ft/kWh 24,00 15,00

Bár a rendeletben foglalt árvételi árak magasabbak, mint az általános átvételi ár, a megújuló piac egyelőre mégsem reagált kedvezően, nem indultak meg a beruházások. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a kalkulált árak nem kellően magasak, másrészt nem fogalmazódik meg az átvételi árakra hosszú távú garancia – mint ahogy az a hasonló külföldi szabályozások esetében pedig általános. Nemzeti Fejlesztési Terv Az NFT 5 Operatív Programja közül a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) – foglalkozik az energetika tárgykörével: „A magyar kormány célja a Magyar Energiamegőrzési Programmal és Akciótervvel a megújuló energiaforrások 6%-os arányának elérése 2010-ig.” (NFT 2003). A megvalósítás ütemére vonatkozóan a dokumentum határozottan fogalmaz: „A későbbiekben tett kötelezettségvállalások (kén II, CO2 korlátozások) teljesítése a tényleges energia megtakarítás, valamint a megújuló energiaforrások fokozott kihasználására történő gyors átállás függvénye.” Az NFT megfogalmazásaiban azonban az eddigiekhez képest újdonság nincs, és sajnos a dokumentumból az sem világlik ki egyértelműen, hogy az energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztésére szánt forrásokat hogyan és milyen ütemezésben fogjuk felhasználni. Ha ismét a fosszilis energiahordozókra és atomenergetikára épülő energiatermelés kapja meg a környezetvédelmi támogatások nagy részét, akkor meglehetősen elkeserítő jövő vár a következő generációkra, hiszen a struktúraváltásban a lemaradásunk már most is olyan mértékű, hogy azt behozni igen jelentős erőfeszítést feltételez. Mindazonáltal aggasztó, és a fejlesztés irányának helyességét kérdőjelezi meg, hogy az alábbi táblázat szerint a főúthálózat műszaki színvonalának emelése költségsorban a program tízszer akkora forrást határoz meg, mint amekkorát az energiagazdálkodás teljes átalakítására fordítani szándékoznak. Vagyis a környezet állapota végső soron nemhogy javulni nem fog, de a közlekedésben történő, a közút irányába történő hangsúlyeltolódás erősödésével komoly romlásra számíthatunk. Az NFT tehát szemléletében nem egységes, egyes fejezetei korszerűbbek, más fejezeti elavultak, és nem felelnek meg sem az EU alapelveinek, sem a hőn áhított fenntartható fejlődés elvárásainak. A megújuló energiaforrások hazai alkalmazásának rövid- és középtávú lehetőségei A hazai megújuló energiapolitika a megújuló energiaforrások alkalmazásának kérdéskörét meglehetősen konzervatív megközelítésben kezeli. A GKI által készített egyik tanulmány (GKI 2003), amely az új energiakoncepció alapkérdéseit elemzi mintha nem venne tudomást a problémakör tágabb környezetéről. Az energetikát a közgazdaságikörnyezetgazdasági környezetéből kiragadva vizsgálja, melyből aztán néhány komoly szakmai tévedés is következik. A GKI szerint „a megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználását nem a technikai fejlődés és nem a piaci viszonyok indokolják, hanem a környezeti szükségszerűség, a fenntartható fejlődés érdekében”. Megítélésem szerint azonban itt bizony éppen a piaci viszonyoktól és a technikai fejlődés tárgykörétől nem tekinthetünk el! Ezek, és nem csak a – sajnálatosan – leginkább szólamként megfogalmazódó fenntartható fejlődés az, ami lépésre kényszerít bennünket. Nem véletlen, hogy az ExternE-program

6

keretében az Európai Unió minden tagállamában éveken keresztül behatóan tanulmányozták az energiatermelés különféle módjainak externális költségeit. Nyilván az sem véletlen, hogy ezzel párhuzamosan deklarálták, hogy belátható időn belül az energiaárakban meg kell jelenniük ezeknek a külső költségeknek (EC 1992). Igen fontos továbbá, hogy hazánk ne maradjon végérvényesen le az egyre nagyobb jelentőségű környezeti ipar fejlődésében, amelynek egyik fő szegmense éppen a mikroenergetika, ezen belül is a megújuló energiatermelés! Hazánk a biomassza energetikai hasznosításának egyik legkomolyabb húzóállama kellene legyen, ez pedig akkor elképzelhető, ha az ezzel kapcsolatos kutatásfejlesztés területén is élvonalban vagyunk (ezt példázza a szélenergetika, ahol a legjelentősebb alkalmazó országok egyszersmind a berendezések szinte kizárólagos gyártói – Dánia, Németország, Spanyolország). 3. táblázat A Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program tervezett költségvetése (MEH 2003)

Ugyancsak a fenti problémával – vagyis a közgazdasági vonatkozások, az externális költségek problematikájának teljes figyelmen kívül hagyásával – áll összefüggésben a hazai energiapolitika egyik meghatározó szereplőjének, a Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. osztályvezető szakértőjének a Világgazdaság című lap mellékletében megjelent megállapítása: „Lehet Magyarországon is a szélerőműveket favorizálni, csak akkor nem 30 Ft-ba kerülne az áram, hanem 50-60 Ft-ba.” (Hlavay R. 2004) Ez a nyilvánvaló csúsztatás jól érzékelteti a magyar energetikában vezető szakembergárdájának ellenérdekeltségét, ellenállását a megújuló energiaforrások elterjedésével szemben. A valóság ugyanis az, hogy az energiaárak növekedésére éppen a fosszilis energiahordozók alkalmazásának externális költségei miatt következik majd be. Hogy a megújuló energiaforrások alkalmazásának szükségszerűsége nemzetközi kötelezettségeink kapcsán sem vetődik fel komolyan, annak hátterében a fentiekben bemutatott torz látásmód van. Hazánk csatlakozott például az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és aláírta a Kiotói Jegyzőkönyvet. A magyar diplomácia sikereként szokás elkönyvelni az előkészítő tárgyalások során elért eredményt, vagyis azt, hogy hazánkra

7

nem azonos feltételek vonatkoznak, mint a többi aláíró országra. A dokumentum ugyanis azt mondja ki, hogy az aláíró országok a 2000. évben nem bocsátanak ki több üvegházhatású gázt, mint az 1990-es esztendőben. A 2008-2012 közötti időszakra hazánk 6 %-os csökkentést vállalt. Azonban Magyarország esetében az általánostól eltérően, az 1985-87 közötti időszak tekintendő bázisnak, ehhez képest kell kibocsátásunkat korlátozni (Faragó T. 1998). Mivel az egyik legfontosabb üvegházgáz a fosszilis energiahordozók égetése során keletkező széndioxid, így a korlátozások elméletileg érintenék az energiaszektort is. Azonban a bázisidőszak megválasztásával sikerült elérni, hogy hazánkban semmiféle lépést ne kelljen tenni a cél érdekében, hiszen a rendszerváltozáshoz kapcsolódó gazdasági szerkezetváltás miatt vállalásainkat automatikusan teljesítettük. CO2-kibocsátásunk például 1985-ben 88,8 millió tonna, 2000-ben 59,4 millió tonna volt, vagyis a csökkenés 33 %-os. Magam részéről ezt nem diplomáciai sikerként, hanem megfutamodásként, a gondok elodázásaként értékelem. Ugyancsak nemzetközi kötelezettségvállalásunk fűződik a SO2-kibocsátás csökkentéséhez. Talán ezek után már nem meglepő, hogy ezt sem a megújuló energiahordozók aktívabb felhasználásával, hanem tüzelőanyag-váltással és csővégi technológiák alkalmazásával fogjuk teljesíteni. Mindazonáltal a magyar kormány 1999-ben tízéves energiatakarékossági cselekvési programot indított útjára. A cselekvési program célkitűzései között szerepel, hogy 2010-ig az energiaszektor egészét tekintve el kell érni az 50 PJ/év (kb. 14000 GWh/év) mértékű megújuló energiaforrás felhasználást (Szalóki A. 2002). Ennek alig tized részét adja a bevezetőben már említett 1600 GWh/év villamos energia. A megújuló energiahordozók és a területi tervezés Az Országgyűlés előírta a Kormány számára Magyarország energiapolitikájának kidolgozását és annak kétévenkénti ismételt áttekintését. Az energiapolitikában foglalt fejlesztési javaslatok nem tekinthetők döntéseknek, hiszen az állami döntések menetét törvények szabályozzák, a magántársaságok döntéseit pedig piaci és üzleti megfontolások vezérlik. Mindazonáltal a területfejlesztési programokba a jövőben az energiapolitika legutóbbi időkben kulcsfontosságúvá vált stratégiai célkitűzéseit elkerülhetetlenül be kell építeni: • energiatakarékosság, • a termelő célú energiafelhasználás fajlagosainak csökkentése, • az energiatermeléssel, szállítással és felhasználással járó környezetszennyezés csökkentése és • a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése. Mindennek hátterében az áll, hogy az EU területi tervezésének kiemelt célja a fenntartható fejlődés feltételeinek megfelelő energiaellátási stratégia végrehajtása. A csatlakozás után már a hazai területfejlesztési koncepciók sem kerülhetik meg az energiafelhasználás hatékonyságának javítására, az energetika által okozott környezeti ártalmak csökkentésére és a megújuló energiaforrások hasznosítására vonatkozó célok figyelembevételét. Ez utóbbiak azért is a területfejlesztési koncepciók meghatározó elemei kell legyenek, mert a felsorolt célkitűzések csak az egyes régiókban végrehajtandó fejlesztések révén valósíthatók meg. A területfejlesztés és területrendezés területén dolgozó szakemberek tehát nagy feladat előtt állnak, hiszen a magyarországi területi tervezés energia fejezetei jelenleg sem az energiafelhasználás hatékonyságának, sem a megújuló energiák hasznosításának fejlesztését nem tartalmazzák (Ligeti P. 2002). Pedig ezek a területek az EU irányelveinek megfelelően támogatásban kell részesüljenek. A támogatásról, annak mértékéről az ország gazdaságpolitikájának keretében kell dönteni. A hazai területi energiaellátási stratégiának az eddigiekben a következő célkitűzései voltak:

8

• legyen az országban mindenütt korlátozás nélkül hozzáférhető a villamos energia; • legyen minél több helyen vezetékes földgáz-szolgáltatás; • legyen minden településen energia kínálat. A magyar energiastratégia változása azt igényli, hogy további kulcsfontosságú célokat tűzzünk ki: • az energiaellátás feleljen meg a fenntartható fejlődés követelményeinek; • az energiafelhasználás legyen takarékos; • a termelés, szállítás, felhasználás legyen hatékony. A megvalósítást illetően célszerű a német modell kisebb módosításokkal történő átvétele. Itt a gyakorlati megvalósítás koordinálása a tartományi kormányok feladata, amelyek a törvényalkotás keretében jogszabályokat alkottak arról, hogy az elkövetkező években a megújuló energiahordozóknak milyen arányban kell részt vállalniuk a tartomány villamosenergia-termelésében. A következő szinten – a tartományokon belül – az egyes régiók a területnagyság arányában kell, hogy részt vállaljanak a megújuló energiára épülő villamos energia termelő kapacitás kiépítésében. A jogszabályok gyakorlati megvalósításában a regionális tervezésé az első és legfontosabb szerep. Minden régió rendelkezik egy tájtervezéssel, területfejlesztéssel foglalkozó irodával, ahol a tartományi elképzeléseket igyekeznek a helyi lehetőségeknek megfelelően megvalósítani. Ha a megújuló energiahordozók problémakörét vizsgáljuk, akkor a tervezési folyamat a következő lépésekből áll: 1. Kiszámolják, hogy a tervezett üvegházgáz-kibocsátás-csökkentés vajon mekkora megújuló energiahordozóra épülő kapacitással váltható ki; 2. Ezután mérlegelik, hogy az egyes energiahordozók közül melyik, milyen arányban vegyen részt a kapacitás kiépítésében; 3. Az ezt követő lépésekben már külön-külön foglalkoznak a szóba jöhető megújuló energiahordozókkal. Kiszámítják területigényt (például a jelenlegi szélturbinaméretek mellett egy 25 egységből álló, 50 MW beépített teljesítményű szélfarm mintegy 1,5-1,6 km2 alapterületű helyet igényel – ma a német gyakorlatban ennél nagyobb szélfarm telepítését a szárazföldön nem támogatják); 4. A következő munkaszakaszban a helyszínek pontos kijelölése történik. Érdekes, hogy a tervezés során döntően a természetvédelmi szempontok jelennek meg, és például a szélturbinák helyének meghatározásakor nem veszik figyelembe a szélsebességet. Ennek kettős magyarázata van. Egyfelől a legújabb gazdasági szabályzás szerint a kedvezőtlenebb szélpotenciállal rendelkező térségekben a szolgáltatónak magasabb átvételi árat kell fizetniük a zöld áramért, mint a jobb adottságú területeken, így a kisebb energetikai hatékonyságból eredő problémát az állami beavatkozással sikerült pénzügyi szempontból kompenzálni. A másik ok, hogy az új generációs, igen magasra elhelyezett korszerű turbinák ma már a kontinens belsejében is képesek hatékony energiatermelésre; 5. A különféle szempontokat egyeztetik az érintett hatóságokkal; 6. Az eredményt térinformatikai módszerekkel sűrítik egyetlen térképbe, amely azokat a helyeket ábrázolja, ahol nincsen akadálya a beruházásnak; 7. Az így kapott eredményt újra egyeztetik a hatóságokkal és a tartományi minisztériumokkal. 8. Az ezt követő lépésben a társadalmi egyeztetés következik. Ennek során általában több száz észrevétel érkezik a regionális irodákba, ahol mérlegelik, hogy ezek közül melyek és milyen súllyal kell számításba essenek; 9. A végső lépésben a társadalmi egyeztetés során kapott további szempontokat is érvényesítik a tervezési folyamatban.

9

Összefoglalás A megújuló energiahordozók magyarországi alkalmazása terén igen nagy a lemaradásunk. El kell gondolkodnunk, hogy miképpen lehetséges az, hogy a hazai területi tervezéssel és energetikával foglalkozó szakembergárda nem ismerte fel az energetika területén lezajló óriási változások jelentőségét és Magyarországra gyakorolt hatását. Hogyan fordulhatott elő, hogy több mint egy évtizede megkezdődtek a tárgyalások az Európai Unióhoz való csatlakozásról, de a magyar energetikai szektor szakértői számára a mai napig az újdonság erejével hatnak az EU-ban már szinte hétköznapinak tekinthető megújuló energiahordozók. Vajon mekkora lemaradásban van fővárosunk műszaki egyetemének energetikus képzése, ha az egyik professzor nemrégiben úgy fogalmazott, hogy a megújuló energiahordozókról annyi szó esik majd, amilyen arányban azok a hazai energetikában megjelennek – a 21. században még mindig a 20. század számára képezzük a szakembereket? Az uniós csatlakozás sok tekintetben veszélyeket rejt és nyilván számos problémát is okoz majd Magyarországon. Jelen dolgozatban foglaltak tükrében talán nem meglepő az a kijelentés, hogy egy területen minden bizonnyal gyökeres fejlődésnek lehetünk majd tanúi, ez pedig az energiagazdálkodás. Paradigmaváltással felérő változást hozhat egy már előkészítés alatt lévő dokumentum, amely várhatóan 2005-től egységesítené a megújuló energiahordozók támogatási rendszerét az egész unión belül (Kjaer Ch. 2004). Ha Nyugat-Európa elég erős lesz ahhoz, hogy a saját támogatási rendszerét erőltesse az egész Unióra, akkor olyan jelentős és hosszú távra garantált, kötelező átvételi árak fognak megjelenni az energiapiacon, amelyek elegendő segítséget nyújthatnak az externális költségek figyelmen kívül hagyása miatt jelenleg versenyelőnyben lévő fosszilis energiahordozókkal folytatott harcban. Nem kétséges, hogy a megújuló energiaforrások betörése a piacra nem egyszerű, hiszen a lobbiérdekek, az energiahordozók árával kapcsolatos politikai érzékenység hátráltathatja az energiaszektor átállását egy fenntartható(bb) útra. Erre azonban a környezetvédelemmel, éghajlatváltozással, természetvédelemmel foglalkozó kutatók szerint meglehetősen kevés ideje van az emberiségnek – hogy pontosan mennyi, az nem világos, de az éghajlatváltozás, a genetikai erózió, környezetünk levegőminősége mind-mind hajtóerő kellene legyen. A felelősség mindannyiunké, és nem csak nemzetközi szinten jelenik meg, hanem országos, regionális, sőt egyéni szinten is. IRODALOM Ángyán J. (2000) Válaszúton a mezőgazdaság. – in: Gadó Gy. (szerk.) A természet romlása, a romlás természete. Föld Napja Alapítvány, pp. 37-59. Bai A. (szerk.) (2002) A biomassza felhasználása. Szaktudás Kiadó Ház, pp. 88-91 Bohoczky F. (2001) Az energiapolitika és a megújuló energiaforrások – in: Mika J. (szerk.) A légköri erőforrások hasznosításának meteorológiai alapjai, Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, pp.15-20. Bohoczky F. (2003a) Megújuló energiaforrások helyzete az EU-ban és Magyarországon www.gkm.hu (2004. 04. 11.) Bohoczky F. (2003b) Realitások a megújuló energiaforrásokból termelhető villamosenergiatermelés területén. – Energiafogyasztók Lapja, VIII. évf. 2. szám, 2003. június, pp.1819. EC (1992) A fenntarthatóság felé - Az Európai Közösség 5. Környezetvédelmi Akcióprogramja, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1997. pp.143145 Kjaer, Ch. (2004) Support Mechanisms. – Renewable Energy World, Volume 7, Number 2. pp. 48-59.

10

Faragó, T. (szerk.) (1998): Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése: Kiotói jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a hazai feladatok. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest GKI (2003) Az új energiakoncepció alapkérdései – Az állam szerepe a liberalizált energiapiacon, GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. GKM (2004) Tájékoztató a hazai és a nemzetközi megújuló energiahordozó-felhasználás helyzetéről, az EU csatlakozás során Magyarország felé jelentkező elvárásokról, 2004, március – www.gkm.hu (2004. 04. 12.) Hlavay R. (2004) Oda a távhőpotenciál? interjú Stróbl Alajossal – Energiainfo 2004. március KvVM (2003) Jelentés az első Nemzeti Környezetvédelmi Program (1997-2002) végrehajtásának értékeléséről, 2003. december – www.kvvm.hu (2004. 02. 05.) Ligeti P. (2002) Az energia infrastruktúra tervezés kérdései a területfejlesztési tervekben. VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság, 141 p. MEH (2003) Összefoglaló a Magyar Nemzeti Fejlesztési Tervről – www.nfh.hu (2004. 04.18.) REW (2004) Plans for World’s Largest PV Power Plant Announced. – Renewable Energy News, Volume 7, Number 2; p.11 Szabó E. – Pomázi, I. (szerk.) (2003) Magyarország környezeti mutatói 2002. – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest Szalóki A. (2002) Úton az energia hatékonyabb felhasználása felé. – in: Pálvölgyi T. (szerk.) Vissza vagy hova – Útkeresés a fenntarthatóság felé Magyarországon, Tertia Kiadó pp. 306-310. Jogi dokumentumok 56/2002. (XII. 29.) GKM rendelet az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia átvételének szabályairól és árainak megállapításáról 1995. évi LIII. tv. a környezet védelmének általános szabályairól a 2001. évi CX tv. a villamos energiáról Nemzeti Fejlesztési Terv – 2003 Nemzeti Környezetvédelmi Program I. – 1996 Nemzeti Környezetvédelmi Program II. – 2003

11