A megszólító nyelvi elemek pragmatikai funkcióinak vizsgálata fordított szövegben Somodi Júlia 1. Bevezető Jelen tanulmány a Konyec – Az utolsó csekk a pohárban – című magyar vígjáték magyar nyelvű szövegkönyve és japán nyelvű filmfelirata alapján vizsgálja a forrásnyelvi és célnyelvi szövegben előforduló megszólító nyelvi elemeket a pragmatika szemszögéből. Tanulmányunkban a következőket elemezzük: 1) A megszólítások illokúciós erőt fokozó (up-grader) és lefokozó vagy enyhítő (down-grader) szerepe a forrásnyelvi és célnyelvi szövegben (Balázs 1993, Szili 2004); 2) Sikerül-e megteremtenie a fordítónak a funkcionális ekvivalenciát A megszólítások japánra való fordításakor (House 1997)? 2. Megszólítások A kommunikációs partnerre való verbális utalások jelzik legnyilvánvalóbban a felek viszonyát. Jelen tanulmányban az interperszonális viszonyok (House 1997) elemzésekor Domonkosi (2002) definícióját alapul véve megszólításnak tekintjük közvetlenül a beszédpartnerre utaló nyelvi elemek mindegyikét, a pragmatikai funkció vizsgálatánál azonban csak (a beszélői szándékot kifejező) névszói elemek képezik a vizsgálat tárgyát, mert a tegezést-magázást normatív szabályok irányítják, amely a pragmatika számára közömbös (kivétel normatörés) (Szili 2007). A magyar és japán megszólítási rendszer főbb jellemzőit egy korábbi tanulmányunkban már bemutattuk, így helyszűke miatt erre itt most nem térünk ki részletesen (ld. Somodi 2009). . 3. A megszólítások pragmatikai megközelítése Jelen tanulmányban a megszólítások szociolingvisztikai aspektusait nem emeljük ki, a megszólítások beszélői szándékkal összefüggésbe hozható jellemzőit vizsgáljuk. (…) A szociolingvisztika a viszonylag állandó társadalmi változók (osztály, nem, kor, etnikum) hatásával foglalkozik az egyén beszédére. A pragmatika ezzel szemben a nyelvészeti összefüggések leírására vállalkozik ugyanannak a személynek a relatíve változó jellemzői (státusz, társadalmi szerepe) és aközött, hogyan aknázza ki szociolingvisztikai repertoárját egy bizonyos cél elérése érdekében. (Szili 2004:26). A beszédaktus-elmélet megalkotójának, Austinnak egyik fontos felfedezése, hogy minden megnyilatkozásunk valamilyen mértékben cselekvés (Austin 1997, Balázs 1993). Austin a beszédaktusok két fő csoportját különbözteti meg: 319
lokúciós aktusok (a mondott, szerkesztett hangsor), és illokúciós aktusok: amit teszünk, az aktus, a cselekvés. Hasonlóképpen más beszédaktushoz, a megszólításoknak is van illokúciós ereje. Bizonyos megszólító elemek fokozzák (up-grader), mások meg csökkentik, enyhítik (down-grader) az illokúciós erőt (Szili 2004:143). 4. Megszólítások a filmfeliratokban Hervey az illokúciós erő kifejezés helyett az illokúciós funkció fogalmát használja, és megállapítja, hogy egyik nyelvből a másikba csak bizonyos veszteségek árán vihető át. „The illocutionary function manifested in one language/culture are autonomous cultural/linguistic categories, but are imaginable by members of other cultures and, to some extent, are cross-culturally translatable, though not, of course, without translation loss” (Hervey 1998:12). House (1997) elsőként hívja fel a figyelmet arra, hogy a fordítások, fordítói stratégiák értékelésekor mindenekelőtt pragmatikai szempontokat kell figyelembe venni. Az ekvivalenciát a fordítás alapvető kritériumának tekinti. Az ekvivalenciát a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg funkciójának azonosságában látja, tehát a fordítás alapvető követelménye, hogy a célnyelvi szöveg megőrizze a forrásnyelvi szöveg funkcióját (1997: 32). Fordításértékelési rendszerének magalkotásakor rámutat arra, hogy különbséget kell tennünk nyílt (overt) és rejtett (covert) fordítás között. Nyílt fordításról akkor beszélünk, amikor a fordításban megőrizzük a forrásnyelvi elemeket (neveket, mértékegységet, nyelvhasználati szokásokat). Rejtett fordítás esetén a szövegen nem látszik, hogy fordított szöveg, mivel nem tartalmaz forrásnyelvi lexikai elemeket, és a nyelvhasználat is a célnyelvnek megfelelő (House 1997: 66-69). A filmfelirat a nyílt fordítás kategóriájába tartozik, ugyanis hozzáférést biztosít az eredeti szöveghez is (Gonzáles 2008:20). House véleménye szerint nyílt fordítás esetén nem lehet cél a forrásnyelvi szöveggel való teljes azonosság, csak másodlagos funkcionális ekvivalencia (second-level funcional equivalence) megvalósítása lehetséges (pl. dialektusok, humor fordítása esetén nehéz célnyelvi ekvivalenst találni). (House 1997:108). House kidolgozott egy funkcionális-pragmatikai fordításértékelési modellt a fordított és eredeti szövegek elemzésére és összehasonlítására. House Halliday (1994) hármas regiszter-rendszerét veszi alapul, és ebből vezet le szemantikai rendszereket: diskurzusmező (field of discourse), az interperszonális viszonyokat tükröző diskurzushangvétel (tenor) és a textuális funkciót kifejező mód (mode) (House 1997:107). Jelen kutatás szempontjából a második dimenziónak, azaz a diskurzushangvételnek van jelentőségge, ezért helyszűke miatt a tanulmányban csak ennek bemutatására szorítkozunk. A
320
diskurzushangvétel utal ugyanis a kommunikációs partnerek közötti viszonyra, a beszélő és befogadó közötti társadalmi-szociális kapcsolatra, valamint az egyes lexikai és grammatikai elemek utalnak a közöttük lévő szociális távolságra is. A diskurzushangvétel négy alkategóriája a beállítottság (stance), a szociális szerepviszony (social role relationship), a szociális távolság (social attitude) és a részvétel (participation). A megszólítások a szociális szerepviszonyon és a szociális távolságon keresztül tükröződnek. A szociális szerepviszony a kommunikációban részt vevő felek közt fennálló viszonyra – amely lehet szimmetrikus és aszimmetrikus – világít rá különböző grammatikai és lexikai kategóriákkal (megszólítások, tegezés, magázás). A szociális távolságot pedig a formalitás és informalitás tekintetében értelmezi (House 1997:42). 5. Elemzés Az audiovizuális fordítást a fordítás egy speciális típusának tekintjük abban az értelemben, hogy itt a fordító munkáját több tényező korlátozza: 1) beszélt nyelvet írott nyelvre kell átváltani; 2) idő-és térbeli korlátok; 3) a fenti kettő következtében a forrásnyelvi szöveg redukálódása; 4) az akusztikai és vizuális elemek egyeztetése (fordított szöveg és mozgó kép közötti koherencia megvalósítása) (Hatim & Mason 2000: 431). Hatim és Mason szerint a fordítónak a következő képletet kell szem előtt tartania munkája során: Text producer (TP) 1 = szövegkönyvíró, TP 2 = A szereplő a képernyőn, Text receiver (TR) 1 = B szereplő a képernyőn, TR 2 = nézők (moziban), TR 3 = más potenciális néző (Hatim & Mason 2000:434). 5.1. Megszólító nyelvi elemek a magyar és japán korpuszban Összegyűjtöttük a magyar szövegkönyvben, illetve a japán filmfeliratban előforduló megszólító nyelvi elemeket. Az alábbi táblázatban összesítettük az eredményeket. 1. Típus Névszói
Igei
táblázat: A filmben előforduló megszólító nyelvi elemek Forrásnyelv Célnyelv Előfordulás Előfordulás 119 50 Nominális 71 25 Pronominális 48 25 156 111 Tegező 41 33 = közvetlen igealak 8 = nincs fordítás Magázó 115 9 = tiszteleti igealak, vagy más szófaj tiszteleti alakja 321
11 = semleges igealak 56 = közvetlen igealak 29 = nincs fordítás Birtokos személyjel
E/2
2
E/3
8
1 = tiszteleti igealak 1 = közvetlen igealak
Összesen
285
163
Az eredeti szövegben összesen 285 megszólítást találtunk: 119 névszói (71 nominális, 48 pronominális), 156 igei megszólítás (41 tegező, 115 magázó alak) található a szövegben, valamint 10 birtokos személyjellel ellátott főnévvel történő megszólítás. Ezzel szemben a fordított szöveg csupán 163 megszólító elemet tartalmaz, amely az eredetiben fellelhető megszólítások 57%-át teszi ki. A célnyelvi szövegben 50 névszói megszólítást (25 nominális, 25 pronominális) és 111 igei megszólítást találunk. A szembetűnő különbség magyarázható az audiovizuális fordítást szabályozó idő-és térbeli korlátokkal, de szerepet játszhatnak a forrás-és célnyelvi normabeli eltérések is. A nominális megszólítás fontos szerepet tölt be pragmatikai szempontból. A magyar eredetiben a nominális megszólítások közül legnagyobb arányban a társjelölő főnévvel való megszólítás (13 alkalommal fordul elő: pl. uram, asszonyom) áll, ezt követi a keresztnévvel, valamint kedveskedő főnévvel (aranyom, kedvesem) való megszólítás (12-12 alkalommal fordul elő). Ezzel szemben a fordított szövegben csupán négyszer használnak társjelölőt (a magyar szövegben lévőknek csupán a 30%-át teszi ki), keresztnevet mindössze ötöt találunk a japán szövegben, kedveskedő főnevet pedig csak egyet. Az eredeti szövegben 75%-van van jelen a maga személyes névmás, és csupán 25%-ot tesz ki a te E/2. személyű névmás használata. Ennek egyik fő oka, hogy a két főszereplő, Hédi és Emil (akiktől a legtöbb párbeszéd származik) magázódnak. Az első szembetűnő észrevétel tehát, hogy a magyar szöveg nagyobb számban tartalmaz bensőséges, közeli viszonyra utaló névszói elemeket. Ez visszavezethető arra, hogy a japán a távolító kultúrák csoportjába tartozik, a magyar viszont a szívélyességet, familiaritást helyezi előtérbe (Szili 2004, Wierzbicka 1991, Yui 2007). Az igei megszólításoknál is azt láthatjuk, hogy nagyobb arányban használ a fordító egyszerű (semleges) alakú igéket, amelyek a közvetlenebb emberi kapcsolatok esetén használatosak.
322
5.2. Megszólítások illokúciót fokozó és lefokozó ereje A magyar szövegkönyvben 47 fokozó (pl. Hédike, drága, kapitány úr, asszonyom) elemet és 22 lefokozót (papa, te rohadt cigány) találunk, míg a célnyelvi szövegben csupán 13 fokozó és hét lefokozó erejű megszólítás fordul elő. Az alábbi táblázatban néhány forrásnyelvi ás célnyelvi példával szemléltetem, milyen veszteség éri a fordítást azáltal, hogy a fokozó, illetve lefokozó elemek kimaradnak a fordított szövegből. A táblázatban feltüntetjük az egyes kijelentések illokúciós erejét, a forrásnyelvi mondatot, a célnyelvi mondatot, valamint zárójelben mellékelem a japán mondat szószerinti fordítását.
1.
2.
3.
4.
5.
2.táblázat: A megszólítások illokúciós erőt fokozó és lefokozó ereje Illokúciós erő Forrásnyelvi szöveg Célnyelvi szöveg Bocsánatkérés A: Uram, ami a vadorzót Micurjósa no koto va hanszei illeti, valóban kicsit sitemaszu. (Sajnálom, ami a túllőttem a célon. vadorzót illeti.) → 0 nominális megszólítás Fenyegetés E: Uram…! Ne kívánja, Onegai deszu. (Kérem!) hogy elővegyem a → 0 nominális megszólítás rosszabbik modoromat…! Figyelmeztetés E: Hédike, drága, sietni Iszoge. szugu deru zo. (Siess, kell…! azonnal indulnunk kell!) → 0 nominális megszólítás Bocsánatkérés Bocs, papa! Magának már Varui na, dósze hima daró. úgyse sürgős. (Bocs, de úgyis ráérsz, nemde?) → 0 nominális megszólítás Kérés Inkább én kérnék valamit, Odzsószan, tanomi ga arun hölgyem. da ga ne. (Hölgyem/kisasszony, lenne egy kérésem.)
Ahogy a fenti példákból is kitűnik, a forrásnyelvi mondatok mindegyike tartalmaz nominális megszólító elemet, amelyek a kijelentés illokúciós erejét fokozzák, vagy gyengítik. Az első példában a beszélő felettesétől, a kapitánytól kér elnézést, és az uram megszólító elem mintegy erősíti, fokozza a bocsánatkérés erejét. A célnyelvi mondatokból (a táblázatban szereplő utolsó mondat kivételével) a megszólító elem elmarad, így bár az illokúciós erőt legtöbb esetben a fordítás megőrzi, az ezt fokozó elemek a japán feliratból kimaradnak. A második példamondatban az illokúciós erő tekintetében is változást figyelhetünk meg, az eredeti mondat (amely rabláskor hangzik el) illokúciós ereje ugyanis erősebb, a fenyegetés a japán fordításban kéréssé gyengül. 323
5.3. Szociális szerepviszonyok és szociális távolság a dialógusokban A szociális szerepviszony különböző lexikai és grammatikai elemeken keresztül fejeződik ki, mint például a tegezés, magázás, megszólító elemek. A filmben a karakterek közötti szerepviszonyok a szimmetria-aszimmetria tekintetében a következőképpen alakul. 3.táblázat: Szociális szerepviszonyok Szereplők Forrásnyelvi szöveg Célnyelvi szöveg Hédi – Emil (idős házaspár) magázódás tegeződés Ági – Andor (fiatal házaspár) tegeződés tegeződés Andor – kapitány (beosztott – kölcsönös A.→ K. magázódás felettes) magázódás K.→ A. tegeződés (szimmetria) (aszimmetria) Hédi – szomszédasszonyok tegeződés tegeződés A szociális szerepviszony tekintetében két helyen tapasztalhatunk eltérést a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg között, az idős házaspár az eredeti szövegben végig magázódik, a fordításban viszont a közvetlen viszony jelenik meg. A fordítás azonban a célnyelvi normának megfelel, hiszen a japán nyelvben ez a stílus megszokott a házastársak közötti kommunikációban. Hasonló a helyzet a főnök-beosztott párbeszédben is, ahol a japán szövegben aszimmetrikus viszonyt figyelhetünk meg. Akárcsak az előbbi példánál, itt is a célnyelvi norma szerint jár el a fordító, így azt mondhatjuk, hogy a megszólítások fordításában a másodlagos funkcionális ekvivalenciát sikerült létrehozni a fordítónak. House a szociális távolságot a formalitás-informalitás tekintetében értelmezi. A forrásnyelvi szövegben 44 közeli, bensőséges viszonyra utaló nominális megszólítást találunk, a fordított szövegben csupán nyolc esetben alkalmaz hasonló stratégiát a fordító. Az esetek többségében ezen nominális elemek fordítása elmarad. A dialógusokban használt igei vagy pronominális megszólítás tükrözi ugyan a szociális szerepviszonyokat, a bensőséges, intim viszonyra utaló névszói megszólítás hiánya miatt azonban a felek közötti szociális távolság nem mindig fejeződik ki kellőképpen a verbális elemeken keresztül. Különösen érződik ez a különbség Hédi és Emil dialógusaiban, hiszen az ő viszonyuk a film során fejlődésen megy keresztül. Kettejük közötti viszony a film során javul, a film első részében a „maga” személyes névmás használata jellemző a dialógusokra, a film második részében viszont, amikor kapcsolatuk meghitté válik, egyre gyakoribbá válik a kedveskedő főnevek, melléknevek használata.
324
A jelenséget két forrásnyelvi és célnyelvi példamondattal szemléltetjük. (1a) (1b) (2a) (2b)
Hédi:Mintha maga nem égetné nap mint nap éjfélig a villanyt... Anata (E/2) mo jonaka made denki o cuketerun va. Emil: Tudja, kedvesem, egy valami még hiányzik magáról. Szó ieba, hitocu dake tarinai mono ga aru. (Ford.: Apropó, egy valami még hiányzik. 0 nominális megszólítás)
Az (1a) és (1b) mondatok a film első feléből származnak, amikor még sok a veszekedés a két szereplő között. A japán nyelvben a házastársak közötti párbeszédben férfiak részéről gyakoribb a becenévvel vagy rokonsági megnevezéssel való megszólítás, a névmáshasználat, a nők azonban gyakran élnek az anata névmási megszólítással (Kurokawa 1972:234, Nagura 1992:53), így a maga anata-val való fordítása megfelelőnek mondható. A (2a) és (2a) példamondatban viszont azzal, hogy a bensőséges viszonyra utaló kedvesem megszólítás a fordításban elmarad, a célközönség a szociális távolságban bekövetkezett változásról csak a nonverbális elemek segítségével értesülhet. A japán nyelvre nem jellemző a kedveskedő főnévvel vagy melléknévvel való megszólítás, ha a fordításban azonban a becenév vagy a keresztnév (+ csan) utótag megszólítással élt volna a fordító, a forrásnyelvi dialógusban megjelenő szociális távolság kifejezése pontosabb lett volna. 6. Összegzés Az elemzés alapján a következők állapíthatók meg a fordításról: (1) Az illokúciós erőt fokozó és lefokozó megszólítások száma a célnyelvi szövegben jóval alacsonyabb, mint az eredetiben, így amennyiben a vizsgálatunk kizárólag a megszólítások fordítására összpontosít, azt mondhatjuk, hogy a pragmatikai funkció tekintetében eltérés mutatható ki a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg között; (2) a szociális szerepviszonyok kis mértékben változnak, mert a fordító a célnyelvi normához igazítja ezeket, megfelelve ezáltal a célközönség elvárásainak (és a nyílt fordítás követelményeinek); (3) a magyar nyelvű dialógusokban kifejezett szociális távolság a célnyelvi szövegben néhol torzul. Összegegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy filmfelirat fordítása esetén, ahol a verbális és nonverbális eszközök együttesen segítik a nézőt a film megértésében, a kontextus egészét kell néznünk, és ha a megszólító elemek célnyelvi szövegben betöltött szerepét a film képi világával összhangban elemezzük, azt állapíthatjuk meg, hogy a fordításban sikerült megvalósítani a másodlagos funkcionális ekvivalenciát. Itt szeretnék köszönetet mondani a Hungaricom Kft. munkatársainak, akik rendelkezésemre bocsátották a film szövegkönyvét.
325
Irodalom Austin, J. L., 1997. Tetten ért szavak. In: Pléh Cs. (et.al. szerk.) Nyelvkommunikáció-cselekvés. Budapest: Osiris Kiadó. 29–42. Balázs G. 1993. Kapcsolatra utaló (fatikus) elemek a magyar nyelvben. Nyelvtudományi értekezések. 137. sz. Budapest: Akadémiai Kiadó. Brown, P. Levinson, S. 1987. Politeness: Some Universals in Language Usage. Cambridge: Cambridge University Press. Domonkosi Á. 2002. Megszólítások és beszédpartnerre utaló elemek nyelvhasználatunkban. Debrecen: Debreceni Egyetem. Gonzáles, L.P. 2008. Audiovisual Translation. In: Baker, M. , Saldanha, G. (ed.) Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London & New York. 13–20. Halliday, M.A.K. (1994) An Introduction to Functional Grammar (Second Edition). London: Edward Arnold. Hatim, B., Mason, I. 2000. Politeness in Screen Translation. In: Venuti, L. (ed.) The Translation Studies Reader. London & NY: Routledge: 430–445. Hervey, S.G.J. 1998. Speech Acts and Illocutionary Function in Translation Methodology. In: Leo Hickey (szerk.) The Pragmatics of Translation. 10–24. House, J. 1997. Translation Quality Assessment: A Model Revisited. Tübingen: Narr. Kurokawa. S. 1972. Japanese Terms of Address: Some Usage of the First and Second Person Pronouns. Papers on Japanese Linguistics. 1,2. 228–238. Nagura, T. 1992. The Use of Address Terms Between Japanese Spouses. Sekai no nihongokjóiku No.2. Somodi J. 2009. Fordítási univerzálék japán megszólítások magyar fordításában. Fordítástudomány. XI. évf. 2. szám. 70–81. Szili K. 2004. Tetté vált szavak. Budapest: Tinta Könyvkiadó. Szili K. 2007. Az udvariasság pragmatikája. Magyar Nyelvőr. 131.évf. 1.sz. 1–17. Wierzbicka, A. 1991. Cross-cultural Pragmatis: The Semantics of Human Interaction. Berlin: Mouton de Gruyter. Yui M. 2007. Nihongo ojobi eigo ni okeru taisósi no kinó. Politeness to no kanrenszei. (Functions of Address Terms in English and Japanese: With Reference to Politeness). Surugadai University: Surugadai University Studies. Vol. 33. 19–30. Forrás Konyec - Az utolsó csekk a pohárban – (2006, magyar vígjáték). R.: Rohonyi Gábor. (japán szöveg: Japán: Fervente Studio)
326
