A mechanisztikus világképről

8.szám

1 / 172

Filozofia A mechanisztikus világképről Ropolyi László Bemutatjuk a mechanisztikus világkép fontosabb vonásait és áttekintjük a folyamatot, amelyben ez a szemlélet uralkodóvá válik és fokozatosan érvényre jut a természettudományokban is. A korszak tudományos, filozófiai és társadalmi mozgalmai révén egyértelműen kibontakozik az embernek a természet feletti uralmának megvalósítását célzó programja. E program működése, sikerei és kudarcai következményeként fejlődik ki a modern polgári társadalom, a 'modernitás' világa.

A mechanisztikus világkép kiteljesedése a XVIII. században

Ropolyi László

Bemutatjuk a mechanisztikus világkép fontosabb vonásait és áttekintjük a folyamatot, amelyben ez a szemlélet uralkodóvá válik és fokozatosan érvényre jut a természettudományokban is. A korszak tudományos, filozófiai és társadalmi mozgalmai révén egyértelműen kibontakozik az embernek a természet feletti uralmának megvalósítását célzó programja. E program működése, sikerei és kudarcai következményeként fejlődik ki a modern polgári társadalom, a 'modernitás' világa.

A XVII - XVIII. században uralomra jutó világfelfogás két - egymással összekapcsolódó, de más hangsúlyokkal rendelkező - megközelítésben is kifejthető: egyrészt felidézhetjük a felvilágosodás korának világnézetét, másrészt rekonstruálhatjuk a korszakban uralkodó mechanisztikus világképet. A kor világfelfogásának ez a kétfajta kifejeződése lényegében ugyanazokat a tapasztalatokat, elveket, eszméket, értékeket tartalmazza, csak - eltérő természetüknek megfelelően - kissé más elrendezésben. Eltérésükben a világnézet és világkép fogalmainak különbözősége fejeződik ki. A világnézet általánosabb fogalom s világképnek a világnézetek sajátos változatát tekinthetjük. A világnézetek a tevékeny ember tapasztalatainak a világra, az emberre és viszonyukra vonatkozó - érzéki, érzelmi, értelmi és akarati elemeket egyaránt tartalmazó - megfelelő értékelés után elrendezett, összességét hordozzák. Az összes tapasztalat persze többféle módon állhat össze a világnézetekre jellemző teljességgé. A teljesség tipikus változatai szerveződhetnek egyrészt az ember, másrészt a tevékeny ember számára adott világ, harmadrészt az adott emberi tevékenység köré is. Az így előálló világnézetek második típusát amelyben tehát az emberi aktivitás objektumaként megjelenő világra vonatkoztatva értékelünk minden tapasztalatunkat - nevezhetjük világképnek. Világképek létrehozásától azt reméljük, hogy mindennél világosabban tájékoztatnak az embertől független valóságról. Mindezek a változatok előfordulnak a tudományos igénnyel létrehozott világnézet, a filozófia esetében is. Ekkor egy konkrét filozófia világképét az adott filozófia lételméleti (ontológiai) kijelentéseiből lehet előállítani. (Olyan kérdésekről van szó, mint például, hogy mi létezik, mi nem, minden egyféleképpen létezik-e, vagy vannak különbségek, van-e a létnek szerkezete, valamiféle rendje, stb.) Tulajdonképpen mondhatjuk azt is, hogy egy filozófia világképét annak ontológiai oldala hordozza, illetve, hogy lételméleti álláspontok egy teljes rendszere egyértelműen meghatároz egy sajátos világképet. Esetünkben tehát beszélhetünk a felvilágosodás korát jellemző világnézetekről s ezek egyikeként azonosíthatjuk a korszakra jellemző világképet, a mechanisztikus világképet. Ha a mechanisztikus világképet jellemezni akarjuk, figyelembe vehetjük a korszak mindennapi gondolkodását, vallásos elgondolásait, a korabeli művészetek törekvéseit, a politikai mozgalmak ideológiáit éppúgy, mint a tudósokat, a teológusokat, vagy a mesterembereket foglalkoztató problémák általánosítható vonásait - persze különféle súllyal mindegyiket. A továbbiakban valami ilyesmivel fogunk próbálkozni. Ugyanakkor filozófiatörténeti tanulmányaink során találkozhattunk már a felvilágosodás filozófiájával és annak ismeretelméleti, ontológiai vagy konkrét kérdéseket (pl. a nevelés témáját) hangsúlyozó változataival. A fentiek alapján nyilván az várható, hogy a mechanisztikus világkép kifejeződik a felvilágosodás filozófusainak ontológiai elgondolásaiban is. Ilyen idézetekkel magunk is szolgálni fogunk, de bőséges választékot találhat minden érdeklődő a korszak filozófusainak műveiben, vagy a korral foglalkozó filozófiatörténeti írások bármelyikében. [1]

1. A mechanisztikus világkép kiteljesedése

Azok a tapasztalatok, eszmék és elgondolások amelyekből a mechanisztikus világkép összeállt évszázadok alatt gyűltek össze, de csak a XVII. század gondolkodói tudták új világnézeti rendszerbe foglalni őket. Ekkor már világossá vált, hogy az új világrend miféle értékeken alapulhat s tudósok, filozófusok láttak neki, hogy felépítsék változatait. Az így kibontakozó új rend - a polgári értékrend - alapvető értékként deklarálta az egyes állampolgárok személyes függetlenségét és szabadságát. Az önmaga lábán álló polgár alapvetően nem lehet ráutalva sem polgártársaira, sem azok valamiféle közösségére - léte független ezektől; a függetlenséget meghatározó viszonyok és jogok mindenkinek elidegeníthetetlen javai, természetadta módon érvényesülnek. Működtetésüket legfeljebb az egyéni belátás korlátozhatja - ez figyelhető meg például akkor, amikor független egyének társadalmi szerződésben rögzítik jogaik részleges és időleges átruházását más emberekre, intézményekre vagy hivatalokra. A függetlenségre épülő individuális szabadság kivonja az egyént mindenféle általános hatalom (isteni, egyházi, világi, társadalmi) uralma alól s saját világának sorsát saját kezébe adva, felszabadítja. Mindezeknek az értelme és természetes következménye egyrészt az, hogy a polgári individuum, a modern egyéniség, az egyedi személyiség tömeges méretű kialakulása lehetővé válik és a polgárosodás folyamata elindulhat. Másrészt lényeges az is, hogy a modern individuum saját létezését csak úgy látja biztosítottnak, ha létfeltételeit teljes mértékben maga ellenőrzi. Akkor érzi magát biztonságban ha saját világa fölötti uralma korláttalan. Ennek a célnak alárendel szinte mindent: hitet, tudást, erőt és érzékeket egyaránt. Ez a szándék annyira erős, hogy a korszak emberei előszeretettel alakítanak ki olyan világképeket, amelyek uralható világot írnak le, olyan világfelfogást amelyben az individuumnak saját világa van s saját világának korlátlan ura lehet, akár egy istenség. A feudális társadalom hierarchikus hatalmi gépezetének lerombolása úgy megy végbe, hogy a hierarchikus hatalmi viszony szétosztódik a polgárok között s ezáltal szinte végtelenül megsokszorozódik - minden egyes polgár saját világának hűbérura és istene lehet - s ezzel a feudális hatalom kiváltságos jellege szűnik meg, de megmarad a világhoz való hatalmi jellegű viszonyulás. A hatalmat persze már nem az állampolgár felett gyakorolják, hanem éppenséggel a polgár gyakorolja minden felett mit saját világába fogad.

2 / 172

A. Az új világfelfogás forradalmi jellege

Az új világnézet radikálisan eltér korábbi korok világfelfogásától. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a közösségtől független individuum kifejlődésének lehetőségei korábbi korokban nem voltak adva - eltekintve néhány évtizednyi időszaktól az antik görög korban, [2] de az gyorsan múló történelmi epizódnak számít - s ilyenformán efféle nézetek, ha létre is jöttek, nem szerezhették meg a naponta ismétlődő tapasztalatok által szentesített nyilvánvaló igazság rangját, s elenyésztek. Igen ám, de vajon miféle elgondolások voltak képesek ilyen rangot szerezni? Sőt, ez nem csak a múlt vonatkozásában érdekes, hanem általában is kérdés lehet, hogy vajon milyen problémák válhatnak világnézeti szempontból jelentőssé? Sok ilyen probléma van és előtérbe kerülésük nagyon függ a konkrét korszak természetétől, de a gondolkodás története azt mutatja, hogy egy kérdéskör mindig ezek között van: az amelyben az ember és környezetének viszonya jelenik meg. Persze sok vetülete van ennek a viszonynak: természeti, társadalmi, politikai, gyakorlati, pszichikai s egyebek. Így például vizsgálhatjuk egy egyénnek egy közösséghez való viszonyát, kisebb és nagyobb emberi közösségek egymáshoz való viszonyát, egy adott kor általában vett emberének a természethez vagy a társadalomhoz fűződő kapcsolatát, az emberi nemnek a világmindenséghez való viszonyát, vagy tevékeny embereknek tevékenységük tárgyaihoz fűződő kapcsolatát, vagy a megfigyeléseket végző ember s a megfigyelhető világ kapcsolatát, s így tovább. Mindezekben - s még sok más szituációban - észrevehető a közös tartalom: ember és környezete, vagy más szóval ember és világa együtt nyilvánul meg. Az ember sokféle lehet, sokféle környezetben, de nincsen környezet nélküli, nincsen világ nélküli ember. Ez egy teljesen általános, alapvető, mindennap beigazolódó tapasztalat s így alkalmas világnézeti funkció betöltésére. Ebben az esetben feltehetők a kérdések: vajon hogyan viszonyul egy kor embere környezetéhez; egyenrangú-e ez a viszony, vagy valamelyik oldal dominál; kölcsönösen meghatározzák egymás természetét, lehetőségeit, vagy a meghatározottság egyenlőtlensége áll fenn; hogyan vannak elosztva az aktivitás és passzivitás szerepei: vajon mindkét oldal rendelkezik-e aktivitással, vagy az csak az ember ill. környezetének sajátja? Figyelemre méltó, hogy ezek a dominanciára, az 'elsődlegességre', a kölcsönös befolyásolásra vonatkozó kérdések egyúttal hatalmi kérdések is: így vagy úgy válaszolva rájuk egyúttal állást foglalunk abban is, hogy a környezet ember feletti uralmának, vagy az ember környezete feletti uralmának milyen változatát tartjuk érvényesülőnek. Továbbá megfigyelhetjük azt is, hogy gondolkodásunkban sok esetben érvényesül egy fontos analógia: az ember hasonló módon képzeli el a természeti tárgy - természet viszonyt, mint ahogyan saját, világban való helyéről gondolkodik. Vagyis gyakran előfordul, hogy hasonlóan értékeljük a

természeti objektum - természet, egyén - közösség, ember - természet, egyén - társadalom

relációkat. Ennek az eljárásnak az a következménye, hogy pl. az egyén - társadalom, vagy az állampolgár - állam viszonyában tapasztalt és nyilvánvalóan érvényesnek elfogadott politikai értékeket és relációkat (pl. függés vagy függetlenség) valami módon érvényesnek fogjuk tekinteni például a természeti tárgy - természet relációban, vagy az ember - természet relációban is. (Filozófiai nyelven szólva azt mondhatjuk, hogy itt valójában egy filozófiai rendszerben érvényesnek elfogadott, az objektum - környezet viszonyra vonatkozó ontológiai álláspontot foglalunk el a valóság különféle területeinek leírása során.) Vajon mi a magyarázata egy ilyen analógia elfogadásának és alkalmazásának? Mivel indokolható egy sajátos ontológiai álláspont elfogadása? Jellegzetes magyarázatot szolgáltat Shapin és Schaffer a 'Leviathan and the Air-pump' című könyvükben. [3] Ez a mű azért is rendkívül érdekes, mert a XVII. század politikai és tudománytörténetének különlegesen összefonódó rekonstrukcióját nyújtja. A szerzők a korszak elemzését elvégezve végül Thomas Hobbesnak (1588-1679) adnak igazat: ' A tudás, ugyanannyira mint az állam, az emberi tevékenység terméke.' [4] Bebizonyítják, hogy a XVII. században 'egy intellektuális térben' zajlik a tudományos és politikai 'termékek' létrehozása, a tudomány művelői maguk is ugyanúgy és ugyanolyan közösséget alkotnak, mint a szélesebb társadalmi közösség és tevékenységük termékei egyúttal a politikai szférában is jelen vannak s hatnak. Ha Shapin és Schaffer eredményeit elismerjük és elfogadjuk, akkor természetessé válik az a törekvés is, hogy a fentebb említett különböző természetű objektum - környezet relációkat hasonlóan szemléljük és értékeljük. A Shapin és Schaffer által kutatásaik során érvényrejuttatott módszert konstruktivistának, vagy szociál-konstruktivistának szokták nevezni a tudományfilozófiában. A név arra az elvre utal, amit fentebb idéztünk is: a tudomány emberi közösségek terméke s csak ekként érthető meg keletkezése, szerkezete, működése, fejlődése és története. Természetesen nem csak a XVII. század tudományára lehet alkalmazni - sok más tudományos szituáció megértésében is segítségünkre van. Mindezek alapján mostmár világosan megérthetjük, hogy a mechanisztikus világkép milyen értelemben tekinthető forradalmian újnak. Ennek érdekében próbáljuk meg felidézni korábbi korok világképeinek elképzeléseit az objektum - környezet viszonyban érvényesülő aktivitás - passzivitás megoszlásról. Ebből a szempontból három jelentősebb korszak világképe fontos: az antik, a középkori és az újkori, polgári koroké. Ha átgondoljuk az egyén - közösség, az ember - természet és a természeti objektum - természeti környezete viszonyokat ezekben a világképekben, akkor kitűnik, hogy:

- Az antik polisz polgára - legalábbis a görögség jelentős korszakaiban - politikai jogainak működtetése révén nem egyszerűen a polisz közösségének alávetettje, hanem egyúttal annak hatalmát gyakorló, aktív tényezője lehetett. A görög embernek a természethez való viszonyában is érvényesül valamiféle harmónia, semmiképpen se beszélhetünk a természetnek való kiszolgáltatottságról, vagy a természet leigázására való törekvésről. Hasonló szemléletmóddal találkozunk az arisztotelészi fizikában is. Ott például a természetes mozgást végző testet mozgató hatás nem tartozik pusztán a testhez és nem tartozik kizárólag a test környezetéhez sem, a mozgás létrejötte a szituáció mindkét szereplőjén egyaránt múlik. Mindezekből világosan látható, hogy az antik kor jellegzetes világképében, az arisztotelészi világfelfogásban az aktivitás lényegében egyenlően oszlik meg az objektum és környezete között. Ez egy aktív objektum az aktív környezetben ontológia.

- A középkori világképekben ezzel szemben azt figyelhetjük meg, hogy az objektum elveszíti minden aktivitását - sőt néha még tulajdonságait, azokat az egyéni vonásait is, melyeket már birtokolt. A hierarchikus társadalmi szerkezet felértékeli a hierarchiában elfoglalt hely szerepét s csakis a kérdéses funkció személytelen működésében érdekelt. Az általánosan érvényesülő összefüggések uralkodnak az egyedi eset felett - ahogyan azt a természeti törvény kialakulási folyamatát áttekintve láthattuk. Az ember a természeti és társadalmi erők hatalmának kiszolgáltatva, azoknak alávetve él. A középkori világfelfogásban tehát az objektumok passzivitását s környezetük aktivitását látják érvényesülni.

- Az újkori világfelfogás legfontosabb eredménye, hogy szöges ellentétére változtatja át a középkori felfogást, s egy olyan világképet nyújt, amelyben az

3 / 172

objektum dominál környezete felett. Ez a változás, amelyben az objektum emancipálódik, felszabadul, kikerül a környezet uralma alól, sőt maga válik dominánssá, ez az újkori világfelfogás radikálisan merész, forradalmi tartalma. Az egyén és társadalmi környezetének viszonyában jól jellemzik ezt a helyzetet az individuális függetlenség és szabadság érvényrejuttatásáért folytatott politikai küzdelem súlyos áldozatai, nem lankadó forradalmi hevülete. De fokozatosan kibontakozik az új értékrend az ember természethez való viszonyában is: míg a reneszánsz kor humanistái és művészei inkább csak az ember saját, belső természete feletti uralmát tűzik ki célként, addig a XVII. század gondolkodói már az ember számára külső természet feletti uralom megszerzéséről szólnak. Míg a deizmus világképében még őrzik Isten általánosságban érvényesülő célkitűző szerepét, s az ember (pl. a mesterember képében) csak egészen konkrét tevékenységek esetében léphet a helyére, addig a későbbi fejlődés minden cél meghatározójává az előrelátóan kalkuláló, tevékeny embert teszi. Az ember saját sorsát saját kezébe veszi. A mechanisztikus világkép meghatározó ideológiai (értékrendet hordozó) tartalma tehát ezekben az új hatalmi viszonyokban van. Az objektum kizárólagos aktivitását elszenvedő passzív környezet: lényegében ennyiből áll a mechanisztikus világfelfogás ontológiai rendszere. Mivel a mechanisztikus világkép világosan kifejezte a kibontakozó polgárság értékrendjét, terjesztése és működtetése az összes lehetséges szituációban a polgárság érdekében állt. Így kezdetben az ideológiai küzdelem eszközeként hasznosították, majd a polgárság megerősödése a mechanisztikus világkép széleskörű elterjedéséhez és elfogadottságához vezetett. Tekintsük át ezt a folyamatot kissé részletesebben is!

B. A polgári világrend uralomra jutásának folyamata

A mechanisztikus világképnek, mint a polgári világrend autentikus hordozójának elterjedésében célszerű megkülönböztetni három, egymástól viszonylag jól elkülönülő fázist. Kezdetben elvont világnézeti, filozófiai programként szerepel. Ez a fázis a XVII. század elején figyelhető meg. A XVII. század végén viszont már azt látjuk, hogy a mechanisztikus világkép konkrétabb problémákban is megjelenik, tudományos programmá válik, egyre nyilvánvalóbban jelenik meg tudományos elvek, hipotézisek, elméletek hátterében. Végül a XVIII. század során válik a robbanásszerűen kifejlődő ipari tevékenység, az ipari forradalom ideológiai motívumaként gyakorlati programmá.

i.) Első fázis - a filozófiai program

Már a reneszánsz korszak mozgalmai és sok képviselője világosan állást foglalt az új világnézet mellett, de véleményüket gyakran nem filozófiai, hanem vallási vagy művészi formában fejezték ki. Luther (1483-1546) és Kálvin (1509-1564) tanításaiban megjelenik például az igény, hogy az egyes ember saját maga alakíthassa Istenhez fűződő viszonyát, bármiféle egyházi közvetítést mellőzve, továbbá például az isteni eleve elrendelés Kálvin-féle elgondolásában megmutatkozik az individuális szabadság lehetősége is. A reneszánsz művészet fontos törekvése az ember természethez való - mindenekelőtt persze saját természetéhez való - alávetettségtől megszabadított, örömteli, harmonikus viszonyának ábrázolása. A reneszánsz zseniális mérnökei és polihisztorai (pl. Filippo Brunelleschi (1377-1446), Leonardo da Vinci (1452-1519), Paracelsus (1493-1541)) saját személyükben képviselik az emberi akarat és tudás korláttalan lehetőségeit, az ember hatalmas erejét és diadalát. A reneszánsz korszak jelentős az egyén kialakulásának történelmi folyamata szempontjából is. [5] Összességében azt mondhatjuk, hogy a reneszánszban ugyan megjelennek a polgári világrend elemei, de még nem állnak össze tudományosan rendszerezett nézetekké, filozófiai rendszerré. A polgári értékrend tudatosabb, rendezettebb, filozófiai rendszerbe foglalt kifejtésével a XVII. századtól találkozhatunk. Bacon és Descartes voltak az új filozófia első nagyhatású képviselői. Bacon nagyon világosan megfogalmazza a kívánatos célt: az ember világának ura lehet, ha kellő tudással rendelkezik. A tudás fontos, mert a tudás hatalom. '...az ember fölénye a tudásban rejlik, ez nem tűr kétséget. A tudás sok olyan dolgot rejteget, amit a királyok összes kincse sem vehet meg, ami felett parancsaiknak nincs hatalmuk; amiről felderítőik és hírhozóik nem szolgálnak híradással, s forráshelyére hajósaik és felfedezőik nem vitorlázhatnak el. Ma csak puszta elképzelésünkben uralkodunk a természeten, és alá vagyunk vetve kényszerének; ha azonban találmányainkban tőle vezettetnénk magunkat, akkor a gyakorlatban is parancsolnánk neki.' [6] Másszóval: 'Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz, mert ha az okot nem ismerjük, az okozat is elmarad. A természet ugyanis csak engedelmességgel győzhető le... Gyakorlati téren az ember csupán annyit tehet, hogy egymáshoz közelít, vagy egymástól eltávolít bizonyos természeti testeket; a további munkát a természet önmagában végzi el.' [7] (Talán érdekes, hogy az ember eme ügyességének, furfangjának jelölésére, amellyel cselesen kijátszhatja, rászedheti a természetet az antik görögök a 'mékhané' szót alkalmazták, [8] s innen kapta nevét a mechanika tudománya.) Bacon a tudás megszerzését biztosító új módszertanában fontos szerepet szán a kísérletezésnek. Vegyük észre, hogy a kísérleti szituációban is az objektum környezet viszony sajátos változata jelenik meg: a kísérletező kiválasztja a vizsgált rendszert, majd bizonyos környezeti hatásokat teremt, illetve enged érvényre jutni. Vagyis a kísérletező uralja a kísérleti helyzetet, eldönti, hogy számára milyen szempontból érdekes a valóság adott része - s nem hódol neki. Használja a valóságot, nem szemléli. [9] (Emlékezzünk vissza: a görögök nem kísérleteztek, hanem szemlélődve gyűjtöttek tapasztalatokat, mivel úgy találták, hogy az emberi beavatkozástól mentes természeti folyamatot csak a szemlélődés tudja megragadni. Lám, ez is arra utal, hogy a görögök nem uralni akarták a természetet, hanem mindenekelőtt harmóniájának felfedezése foglalkoztatta őket.) Descartes módszertani elveiben is világosan megmutatkoznak az új világkép hatalmi motívumai. Az individuumhoz kötődő szubjektív evidencia minden belátás alapja: csak ami számomra evidens, ami világosan áll az én elmém előtt, azt szabad elfogadnom igaznak. Vagyis az egyes ember, az Én akar dönteni az igazság kérdésében. De talán nem is az Én egésze. Figyeljük meg, hogy Descartes híres 'gondolkodom, tehát vagyok' alapelve a gondolkodást a bizonyosság szempontjából a lét elé helyezi, s ezzel alapot szolgáltat ahhoz, hogy a gondolkodást, mint az életen kívül álló, az életre ráirányuló, az életet saját tárgyává tevő tevékenységet fogják fel. [10] Márpedig ez a tárgyként kezelés világosan kifejezi a hatalmi viszonyokat: a ráció, az ész az élet fölött uralkodó tényező kíván lenni. Descartes ismert módszertanában általános formában össze is foglalja a problémák kezelésének technikáját. A Descartes által előnyben részesített ész analitikus munkája során ugyanúgy birtokba veszi és uralja a valóságot, mint Bacon kísérletező tudósa. Ebből a szempontból empirizmus és racionalizmus, úgy tűnik, megértik egymást. Az észre alapozva kell tehát hatalmat szereznünk a természet, a társadalom és saját természetünk felett. Ilyen értelmű megfontolásokat találunk a korszak többi jelentős filozófusa, mindenekelőtt Spinoza és Hobbes számos művében is. Különösen jellegzetes Spinoza etikai álláspontja [11] és Hobbes társadalomfelfogása. A mechanisztikus világfelfogás megalapozását jelentő fenti gondolatmenetek a felvilágosodás filozófiájának részévé váltak. Hiszen jól tudjuk, hogy 'A felvilágosodás lényege az az alternatíva, amelynek kikerülhetetlensége egyben az uralom kikerülhetetlensége. Az embereknek mindig választaniuk kellett aközött, hogy alávetik-e magukat a természetnek, vagy pedig a természetet vetik alá saját Énjüknek.' [12] Ebben a helyzetben egyértelmű a korszak filozófusainak állásfoglalása: 'A felvilágosodásnak az előrehaladó gondolkodás átfogó értelmében mindig is az volt a célja, hogy megszabadítsa az embereket a rettegéstől, és úrrá tegye őket.' [13] Az emberek eme felszabadítása előtt tornyosuló akadályok konkrét megnevezésében és lerombolásuk konkrét programjai létrehozásában nagy szerepet játszott Voltaire, Holbach, Diderot, Rousseau és számos kisebb hírnévre szert tett kortársuk is. Erőteljes támadásokat intéztek a társadalom különféle szféráiban megfigyelhető hierarchikus hatalmi szerkezetek ellen: éles egyház- illetve vallásellenesség, a feudális előjogok radikális elutasítása jellemezte filozófiai, irodalmi és publicisztikai írásaikat. Kezeik között a polgári fejlődés lehetőségét felvázoló filozófiai program az egész társadalom átalakulását eredményező forradalmi cselekvési programmá alakult.

4 / 172

ii.) Második fázis - a tudományos program

Descartes, Spinoza és Hobbes számára egyaránt a geometria módszere jelentette a gondolkodásban és a rendszerépítésben a követendő modellt. Gondolkodásukban és műveik szerkesztése során is gyakran követték eljárásait. Az euklideszi deduktív rendszer azonban csak akkor alkalmazható, ha valamiképpen már eleve a rendelkezésünkre álló, vagy általunk alapigazságként deklarált általános igazságokkal van dolgunk és nem a valósággal. Hiszen a valóságos szituációkban gyakran csak új fogalmak létrehozásával megérthető kísérleti tapasztalatokkal találkozunk. Ahogyan Leibniz mondta volt: 'A geometria nem valóságos, de egzakt; a mechanika reális, de nem egzakt; és csak a fizika az, ami valóságos és egzakt is' [14] Leibniz véleményében jól kifejeződik a tudomány embereinek a XVII. század második felére kialakuló új álláspontja: az elméleti rendszerek építése mellett figyelmüket egyre inkább a megfigyelhető, átalakítható és hasznosítható valóság felé fordítják. Akár megérthető és leírható a megkívánt szigorúsággal, akár nem. Az uralható valóság ellenállhatatlan vonzásában inkább a régi módszerektől szakadnak el. Az új tudás 'termelésében' résztvevő emberek ebből a szempontból két táborra oszthatók. Egyik oldalon találjuk az ügyes kezű mesterembereket, a fantáziadús feltalálókat, akik gyakorlati problémák megoldásaival bíbelődvén furfangos és hatékony gépezeteket szerkesztettek sok lényeges és számos lényegtelen cél megvalósítására. Számukra a működés, a kívánt módon működő mechanizmus volt a lényeges és nem feltétlenül érdeklődtek tevékenységük világnézetileg vagy tudományosan elfogadható megalapozása iránt, hiszen a kérdéses szerkezet látható, érzékelhető működése minden gondolatmenetnél hatásosabban érvelt a választott megoldás mellett. A másik tábor képviselői inkább a mai értelemben vett tudósok, mint Leibniz vagy Newton, akik számára fontos volt, hogy nagy elődeik - Galilei, Descartes - nyomán haladva az új ismereteknek egy új, a geometriai módszer egzaktságához mérhetően tudományos rendszerét hozzák létre. Persze e két tábornak voltak közös törekvései, problémái, szervezetei, sőt gyakorta közös tagjai, de megfigyelhetjük azt is, hogy e két tábor képviselőinek világfelfogásában világosan kifejeződik az empirizmus és racionalizmus közötti különbség is. A különféle mechanikai szerkezetek tervezéséhez és építéséhez jelentős bátorítást jelentettek az újkorban már széleskörűen alkalmazott, nagyjelentőségű találmányok: a könyvnyomtatás, az ágyú, a selyemfonal, a hajósok iránytűje - hogy csak azokat említsük, melyek csodálattal töltötték el a nagy Bacont is. 'Abból is reményt meríthetünk, hogy nem egy olyan ismert találmány van, amelyről mégcsak álmodni sem igen mert volna senki, míg fel nem fedezték, sőt kigúnyolta volna, mint lehetetlent.' [15] Az új földrajzi felfedezések, a gyors ütemben felhalmozódó új eljárások, ismeretek, gépezetek azt a benyomást alakították ki a korszak gondolkodóiban, hogy a történelem menete felgyorsult, az emberi haladás új lendületet vett, a világ határai kitágulnak s az ember lehetőségei napról napra nőnek. Ahogyan például Tomasso Campanella (1568-1639) írja: 'Száz év alatt több minden történt, mint négyezer év alatt! Több könyvet adtak ki ebben a században, mint ötezer év alatt, és mit mondjunk az olyan döbbenetes találmányokról, mint a mágnesség, a sajtó, a puska, amelyek mind a világ egyesülésének nagy jelei.' [16] Figyelemre méltó, hogy ezeket a sikereket nagyrészt azoknak a mechanikusoknak, 'mestereknek' és 'mérnököknek' a tevékenysége tette lehetővé, akikről még a XVII. században is gyakran lekicsinylően nyilatkoztak. Egy korabeli francia szótár a mechanikáról például így ír: 'ez a szó, meghatározott mesterségekről beszélve, azt jelenti, ami a szabad és tiszteletreméltó ellentéte: alantas, pórias, a becsületes emberhez méltatlan.'[17] De az efféle tevékenység megítélése lassan megváltozik, a gyakorlati problémák megoldására szakosodott mesterek (nyomdászok, üvegkészítők, hadmérnökök, selyemszövők, stb.) szívesen fogadott vendégei lesznek az európai udvaroknak. Persze nem csak hasznos szerkezetek készültek. Sokan csakis gép-tervezetek készítését tartották feladatuknak (pl. Leonardo is), míg mások játékos, vagy hihetetlenül bonyolult feladatokat megoldó automatákat építettek. (Ebben a körben nagy hírnévre tett szert Kempelen Farkas (1734-1804), akinek sakkozóautomatája és beszélőgépe a XVIII. századi gépezetépítés csúcsteljesítményei közé tartozik. [18]) De a történelem egy másik XVIII. századi szerkezetnek szánt fontos szerepet: Joseph Ignace Guillotin emberbaráti célokat szolgáló, fájdalommentes kivégzést lehetővé tevő találmányának. Az egyre nagyobb számban készülő illetve tervezett hasznos szerkezetek vizsgálata és hasznosítása lett az egyik feladata a XVII. században létrejövő tudós társaságoknak [19] is. Ezekben az intézményekben kedvező lehetőségek teremtődnek a gépezetek építésében járatos mesteremberek és az egzakt elméletek iránt elkötelezett tudós férfiak közös munkálkodására. 'A Royal Society dolga: kísérletek révén tökéletesíteni a tudást, a természet jelenségei, valamint a hasznos mesterségek, iparok, mechanikai gyakorlatok, gépek és találmányok tekintetében.' [20] Úgy tűnik, gyökeret vertek Bacon eszméi: '...édestestvér az igazság és a haszon...' [21] Ezek a társaságok sokszor a gyakorlatban is hasznosítható témák kutatását szorgalmazták, így például a szivattyúzás, a navigáció, a hidraulika vagy a tüzérség problémáinak tudományos elemzését. Szép eredményeket ért el ezen a téren Robert Boyle (1627-1691) híres gáztörvényével, de a nagy Newton is készített számításokat a tüzérség számára, vagy például Leibniz évekig folytatott szivattyúzással kapcsolatos kísérleteket az egyik német bányavidéken. Másrészt viszont a tudományos megfigyelések számára készítendő egyre precízebben működő gépezetek, műszerek előállítása jelentett komoly kihívást a korszak mestereinek. Ebből a törekvésből is számos fontos eredmény adódott: a távcső, a mikroszkóp, a különféle, egyre pontosabban működő óraszerkezetek, a hőmérő, a barométer és így tovább. A puszta felsorolásból már világosan látható, hogy ezek az eszközök, alkalmazást nyerve, a tudományos kutatásokat rendkívüli mértékben elősegítették. A tudományos társaságok létrejötte egyértelműen utal a tudomány megváltozott működésmódjára. Megalakulásukkal kezdetét veszi a tudományos tevékenység intézményessé válásának folyamata. Az elszigetelten, egyéni érdeklődését követve, bizonytalan támogatásoknak kiszolgáltatottan, vagy éppen szeszélyének rabjaként dolgozó tudós helyébe fokozatosan tudományos intézmények tagjai és alkalmazottai lépnek. A tudománnyal való foglalatosság egyre inkább közösségi jellegű lesz - hasonlóbb lesz a mesteremberek műhelyeiben, 'laboratóriumaiban' zajló tevékenységhez. Megjelennek a tudományos megfigyelések gyors és tömeges ismertetését lehetővé tevő tudományos folyóiratok is. [22]A tudományos intézmények működésük révén a tudományt magát is egy többé-kevéssé jól működő szerkezetté alakítják, és hamarosan beindul a modern tudomány gépezete.

Az óraművilág

A tudósok és mesteremberek együttműködésének egyik legmeggyőzőbb 'terméke' a korszak gondolkodóit fogvatartó elképzelés: egész világunk, s benne szinte minden teremtmény külön - külön is, hasonlatos egy jól működő óraszerkezethez. A mechanisztikus világkép eme alapvető modellje felfedi a korszak 'legtitkosabb' szándékait is. Ugyanis, ha 'a természet és a mesterségek termékei között nincs lényegi különbség' [23] , akkor az ember hatalma már ki is teljesedett és érvényesül. Míg Arisztotelésznél a természet az eszmény, amelyet a mesterségeknek követniük kell, ha céljukat el akarják érni, addig itt a viszony fordított: a természetről való elképzelést igazítják hozzá a mesterség termékéhez. És méghozzá a már sokat hangoztatott okból: azért, hogy célját az ember elérje, hogy uralhassa világát. Már Bacon hangsúlyozza, hogy az emberi alkotás nem 'majmolja' a természetet, és a mesterségek termékei nem alacsonyabb rendűek a természetéihez képest. Descartes szerint: 'nincs semmiféle különbség a kézművesek alkotta gépek és azok között a különféle testek között, melyeket a természet maga hoz létre; ha csak az nem, hogy a gépek hatásait létrehozó csövek, rugók és egyéb eszközök alkotóik kezének arányaihoz igazodva mindig akkorák, hogy látni engedik alakjukat és mozgásukat - a természeti hatásokat kiváltó csövek és rugók viszont általában túlságosan kicsik ahhoz, hogy érzékszerveink felfoghassák őket.' [24] Mindezek érvényesek az élettelen és az élővilág testjeire is. A növények és az állatok gépek, hiszen nincsen gondolkodó lelkük. Az ember több a gépnél, hiszen lelke - Descartes-nál - nem gépezet. De la Mettrie (1709-1751) azonban már azt írja, hogy: 'A lélek... hiú szó csupán, semmiféle fogalom nem tartozik hozzá, s a bölcs csak akkor él vele, ha meg akarja nevezni a bennünk gondolkodó részt. Ha a mozgás elvét egyszer megállapítottuk, a lelkes testnek mindene megvan, amire szüksége lehet ahhoz, hogy mozogjon, érezzen, gondolkozzék... A test óra. Órása a friss tápláló nedv... Állapítsuk meg végül bátran, hogy az ember gép, és hogy az egész mindenség egyetlen szubsztanciából áll, amely különféleképpen módosult.' [25] Történészek vitatkoznak azon, hogy vajon Descartes alkalmazta-e gépezethasonlatát az egész világegyetemre is, vagy sem. Mindenesetre sokan mások biztosan megtették ezt. Így például Boyle is. Szerinte a világegyetem hatalmas önműködő gépezet, egy nagy óramű. Továbbá így ír: ' Ha valaki a kerekekre

5 / 172

járó óra szerkezetét, különböző részeit szemlélve megismeri, és ha megfontolja azt, hogy... hogyan hajtja a rugó vagy a súly a kerekek egyikét, ez megint egy másikat, míg azután ezeknek s egyéb részeknek egymást követő mozgása nyomán a mutató a nap helyes óráját mutatja, nos, ez a szemlélő... bizonyára kellőképpen megelégszik az elmondott eredménynek ezzel a megismerésével, s kevéssé izgatja majd az, hogy vajon a természetfilozófus ezt az időmérő készüléket önmagától való létezőnek, vagy véletlenül létezőnek mondja-e, avagy: vajon belső mozgatóelv mozgatja-e - adott esetben ez a rugó -, vagy külső, amely az óránál a ráfüggesztett súly... Ha a dolgot mechanikailag meg tudja magyarázni, nem annyira arra lesz szüksége, hogy azt mondja: a természet hozta azt létre, mint inkább arra, hogy... kijelentse: az óra az időt nem a szerkezet jóvoltából, hanem a mesterség segítségével mutatja, mert... nagyon is jól megérti majd, hogy azoknak a részeknek, amelyekből a gépezet összeáll, elhelyezésük, szövevényük és mozgásrendjük által az a rendeltetésük, hogy az említett eredményt létrehozzák.' [26] Az óramű hasonlatot rendszeresen alkalmazták tudományos és világnézeti problémák tárgyalása során. Ez történt a korszak egyik érdekes vitájában is, amelyben Leibniz és Newton nézetei csaptak össze. Newton és Leibniz valójában elég sok kérdésben álltak szemben egymással, például a differenciálszámítás felfedezésének elsősége ügyében is, de filozófiai szempontból kétségtelenül az a nézeteltérésük a legfontosabb, amelyik Leibniz és Clarke levelezésében jelent meg. Leibniz és Samuel Clarke levelezése 1715-ben és 1716-ban zajlott. Történészek szerint Clarke lényeges kérdésekben Newton szócsöve volt, mindig vele egyetértésben írt. A levelezésnek Leibniz halála vetett véget. A levelezés fontosabb témáiról Newton és Leibniz már harminc évvel korábban is írtak, Newton a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica-ban 1687-ben, Leibniz pedig a Metafizikai értekezés-ben 1686-ban. A levélváltásnak tehát semmiképpen sem tudományos eredményeik ismertetése volt a célja, hanem elsősorban filozófiai, természetfilozófiai kérdések körül forgott. [27] Így például Newton szerint a fizikai folyamatokban gyakran megfigyelhető az erő elpazarlódása súrlódás révén. Ugyanakkor szeretné érvényben tartani az erő megmaradásának valamilyen törvényét is. Ezt úgy látja elérhetőnek, hogy feltételezi Isten rendkívüli beavatkozását a folyamatokba, amellyel pótolja az elveszett erőt s így hozzájárul az erő megmaradásához. Leibniz erőteljesen támadta Newton magyarázatát. Szerinte az erő megmaradásához nem kell semmiféle isteni beavatkozás, pótlás, efféle. Ha Isten beavatkozna a dolgokba akkor lehetnének csodák is. Sőt, így tudományosan megmagyarázhatatlan csodákra alapoznánk a természetes folyamatok tudományos megértését. Ez semmiképpen sem volna helyes. [28] Továbbá az is fontos, hogy nemcsak a tudományosság szempontjából kell elutasítani Newton eljárását, hanem filozófiai, ill. teológiai szempontból is. Mint 1715 novemberi első levelében írja Newtonnak és követőinek különös felfogásuk van Isten tevékenységéről, mivel 'az Ő doktrínájuk szerint a Mindenható Istennek időről időre fel kell húznia óráját: különben az megszűnne mozogni. Úgy tűnhet, hogy Isten nem rendelkezett a szükséges előrelátással ahhoz, hogy örök mozgással lássa el művét. Sőt, mi több, ezek szerint az urak szerint az Isten által készített gépezet olyan tökéletlen, hogy tisztogatnia kell azt most és később is rendkívül gyakorta, valamint javítania is kell, ugyanúgy, ahogyan egy órásmester javítja a munkáit.' [29] Vagyis Isten tökéletességével nem fér össze, hogy az általa alkotott gépezet ne működjön tökéletesen; sőt, ráadásul még állandó munkával is terhelje tökéletes alkotóját. Newton felfogása nemcsak tudományosan helytelen, hanem teológiai szempontból is tarthatatlan. Clarke ezzel szemben rámutatott, hogy a Leibniz által képviselt deista álláspont valójában rejtett ateizmus, hiszen Istent kizárja a világból, azáltal, hogy nem szán neki semmilyen állandó szerepet világunkban, hanem mindössze a teremtés egyszeri aktusával hozza kapcsolatba. Nagyon jellegzetes, ahogyan érveléseikben használják az óramű hasonlatot. Mindketten óraműről beszélnek, de eltérő világfelfogásuk alapján másképpen értik azt. Leibniz, aki franciául írt, mindig montre-t mond, ezt Clarke mindig watch-nak fordítja angolra, míg Clarke az isteni óraművet clock-nak mondja. Nem véletlenül. Akkoriban a clock nem csak időmérő szerkezetet, hanem bármilyen mechanikai automatát jelentett. Megkülönböztették a műszerészek által készített clock-okat a tudósok által fejlesztett és tudományos célra használt watch-tól. A műszerész-clock inkább egyszerű szerkezet volt, mint például a toronyóra, ami vasból és bronzból készült és a XVIII. században főként patkolókovácsok készítették. Ezek a szerkezetek nem voltak nagyon pontosak: a XVII. század közepére kb. napi 7 perces pontossággal jártak. (Jellemző, hogy csak a XVI. század során szerelték fel őket percmutatókkal.) Valaki állandóan felügyelte a működésüket, ez az ember, a toronyőr, gyakran felmászott a toronyba, naponta kétszer felhúzta a szerkezeteket, időnként kézzel kellett igazgatnia, javítgatnia az órát. A clock technológia fejlődése tette lehetővé a tudományos órák konstrukcióját. A pontosabb csillagászati órák, vagy a mechanikus planetáriumok szerkesztői persze nem kézművesek voltak, vagyis nemcsak azok. Ezekben az esetekben is összekapcsolódott a kézművesek és a tudósok munkája. Fontos újítást jelentett Huygens inga-órája és Hooke spirálrugós órája. A watch-ok hamarosan elég pontosak lettek, de drágák. A XVIII. század közepén egy napi 1 perc pontosságú óra például hússzor annyiba került, mint egy közönségesebb, 2 perc pontos szerkezet. [30] Figyelemre méltó, hogy Newton és Leibniz jellegzetesen eltérő világképeiket ki tudták fejezni az óraművilág hasonlatán belül maradva. Mindez elég jól illusztrálja a mechanisztikus világkép hatékony alkalmazhatóságát, működésének módját és szemléletmódjának jelentőségét. A mechanisztikus világképpel összhangban lévő álláspontokat tudományos kérdésekben nagyrészt a már eddig is említett tudósok működtették és vitték sikerre: Boyle, Newton, Leibniz, Huygens, Johann Bernoulli (1667-1748), s mások tevékenysége révén kibontakozik az újkor tudományos forradalma. Az e forradalomban felemelkedő új fizika, centrumában a newtoni mechanikával, vitathatatlan tekintélyre tesz szert. (Felhívnánk a figyelmet rá, hogy ezek szerint a newtoni mechanika is a mechanisztikus világkép működésének terméke és nem fordítva áll a dolog. Fontos figyelembe venni azt is, hogy a mechanika korabeli elméletei közül azokat, amelyek nem voltak összhangban a mechanisztikus felfogással, a korszak gondolkodói elvetették, s ennek következtében emelkedhetett ki Newton elmélete, azáltal, hogy a lehető legteljesebb mértékben megfelelt annak. [31] A newtoni elgondolások elterjedésével a mechanisztikus világképnek és a mechanika világképének - amit néha mechanikai világképnek is mondunk - a megkülönböztetése már nem lényeges, esetenként nem is lehetséges.) Ennek a tekintélynek az alapja egyrészt az új módszerek eredményes működtetése következtében radikálisan gyarapodó tudás, másrészt az új ismeretek természetében és következményeikben megmutatkozó világnézeti tartalom: ez egy hatékony tudás, a világ minden összefüggése felfedhető és figyelembe vehető, az ember képes rá, hogy a természetet megértse és szolgálatába állítsa. A mechanisztikus világképnek a tudományos forradalom eredményeit figyelembe vevő, s annak világnézeti tartalmait is - esetenként még következetesebb formában - vállaló változatait megtalálhatjuk a felvilágosodás filozófusainak munkáiban. Talán Holbach fogalmaz a legvilágosabban: 'A világegyetem, minden létezőnek ez a hatalmas foglalata, sehol másból nem áll, mint anyagból és mozgásból. Teljes egészében okok és okozatok hatalmas és hézagnélküli láncolatának mutatkozik... Sokféle és végtelen sokféle összetételű anyag szünet nélkül különféle mozgást fogad be és mozgást kelt. Ez anyagoknak a különféle tulajdonságai, különféle kombinációi, különféle működési módjai ...alkotják a dolgok lényegét. A létezők így lényegük különbözése szerint különféle csoportokra, rendekre vagy rendszerekre oszlanak és ezeknek összessége az, amit természetnek nevezünk. Vagyis a természet, a szónak legáltalánosabb értelmében, nagy egész, mely a különféle anyagokból, ezeknek különféle kombinációjából és különféle mozgásából tevődik össze.' [32]

iii.) Harmadik fázis - a gyakorlati program

A mechanisztikus világkép, mint a polgári értékrend tipikus hordozója a XVII. század folyamán előbb a filozófiában, majd a tudományokban jutott érvényre s mindkét területen radikális változásokat eredményezett, de a gyakorlati életbe alig tudott behatolni. Természeti, társadalmi és a gondolkodást gúzsbakötő kényszerek sokasága akadályozta a kívánatosként elképzelt uralmi viszonyok gyakorlati létrehozását. A polgári forradalmak által elfogadtatott új politikai viszonyok és az új tudományosság által inspirált és bátorított új technológiák együttes hatásaként - elsőként a XVIII. századi Angliában - azonban gyakorlatilag is végbemegy a termelési rendszereknek egy olyan radikális átalakulása, amit méltán lehet ipari forradalomként azonosítani. Ahogyan Bernal elemzésének alapján mondhatjuk: az új társadalmi viszonyok és az új tudományosság, vagyis a kapitalizmus és a modern tudomány hatékony együttműködését figyelhetjük meg a modern ipari társadalom kialakítása érdekében. [33] A népesség, a városlakók aránya, a mezőgazdasági és az ipari termelés (mindenekelőtt a textiliparban, a bányászatban és a kohászatban tapasztalhatóan) egyaránt ugrásszerű növekedésnek indulnak [34] , felidézve azt az élményt is, amit Bacon és Campanella olyan csodálattal ecseteltek. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a legjelentősebb hatásokat kiváltó találmányok (a fonóés szövőgépek és a gőzgép is) nem a tudományos eredmények közvetlen hasznosításán alapultak, hanem inkább azok tágabb környezetében jönnek létre. (Például Watt (1736-1819), a gőzgép tökéletesítője, a glasgow-i egyetemen technikusként dolgozott.)

6 / 172

Az ipari forradalom által létrehozott modern ipari társadalommal a polgári fejlődés gyakorlatilag elérte célját, megvalósítva a független és szabad polgárok ama közösségét, mely lényegi tevékenységeként kibontakoztathatja az ember természet feletti uralmát. Ezzel a mechanisztikus világkép a XVIII. század folyamán teljes mértékben érvényre jut.

2. A mechanisztikus világkép megjelenése a tudományokban

A mechanisztikus világkép uralkodóvá válása világosan megnyilvánul a korabeli tudományok szemléletmódjának mechanisztikus jellegében és fejlődésük sajátos tendenciáiban. A XVIII. századi tudományos gondolkodásban a mechanisztikus szemléletmódot legjellegzetesebben képviselő newtoni mechanika lesz a tudományosság mintaképe. Hatása alatt alakul ki a fizika több diszciplínája, alapvetően befolyásolja az ezekben az évtizedekben kifejlődő tudományos kémia jellegét és döntő mértékben hozzájárul az élővilágról kialakított korabeli elgondolásokhoz is.

A. A mechanisztikus fizika világképe

A mechanika esetében sikeres eljárásokat hamarosan alkalmazni tudták a fizika minden jelenségkörére, így a gázokra, folyadékokra, az elektromos, mágneses, optikai és égi mechanikai problémákra is. Ebben a folyamatban lényeges szerepet játszott az is, hogy a mechanika kialakulásával párhuzamosan létrejött a differenciál- és integrálszámítás. A mechanika olyan objektumokat definiál, amelyek egyszerűek, vagyis egy-két adattal maradéktalanul jellemezhetőek, nincsenek belső szabadsági fokaik, vagyis nincsen belső szerkezetük, adottságaik változatlanok, környezetüktől jól elkülönülnek, egymással való kapcsolataik egyneműek, jól definiáltak (pl. erőként), az ilyen objektumokból felépített rendszer szerkezete átlátható, az egész rendszer természete nem tér el az objektumétól. A lehetséges változások csakis a környezet hatására mehetnek végbe, de fontos az is, hogy amíg egy mechanikai objektum az egyik relációban pusztán elszenvedi a környezet hatását, ugyanakkor egy másik szituációban maga válik környezetté s így az objektum - környezet viszony teljesen viszonylagos. (Ezt a viszonylagosságot is tartalmazza Newton III. törvénye.) A mozgás a mechanikai objektum egyik állapota, ami változatlan környezetéhez viszonyítva értelmezhető. Az ily módon elgondolt világ leírásához lehet konstruálni alkalmas matematikai nyelvezetet. A matematikának, mint a természet leírására szolgáló nyelvnek Galilei és Descartes által szorgalmazott fejlesztése Newton és Leibniz munkássága révén alapvető eredményeket produkált. A differenciál- és integrálszámítás módszerei a változó mennyiségek matematikai kezelését is lehetővé tették. [35] Így a mechanikai elméletben alkalmazott állandó és változó mennyiségek értelmezése egységes matematikai leírást kaphatott, amelyben számokkal és az azokon értelmezett függvényekkel minden mechanikai probléma világosan megfogalmazhatóvá, s igénybe véve az aritmetika és a matematikai analízis eljárásait, tanulmányozhatóvá vált. A newtoni mechanika efféle célokra alkalmasabb formáját előbb Leonhard Euler (1707-1783) alakította ki, aki újrafogalmazta a newtoni tömegpontmechanikát, majd pontrendszerekre, merev és rugalmas testekre és folyadékokra is alkalmazható változatait dolgozta ki. De alig valamivel később Joseph Louis Lagrange (1736-1813) már az analitikus mechanika ma is használatos változatát állította elő. Lényegében azt mondhatjuk, hogy a XVIII. század végére a newtoni mechanika elvei, összekapcsolva a matematikai analízis fejlettebb változataival, lehetővé tették az egész fizikai világ egységes, kvantitatív leírását. Ebben a világban minden érthető, kiszámítható. A gondolkodás előtt nem maradhat semmi rejtve, a jövő, akárcsak a múlt, a világ pillanatnyi állapota és az ismert mechanikai törvények által egyértelműen determinált. Semmi sem vonhatja ki magát az univerzális determináció hatálya alól, minden szükségszerűen történik úgy, ahogy történik, a valóságban véletlen nincsen, ha mégis véletlennek tűnik valami, akkor ott tudatlanságunk mutatkozik meg. Egy elegendően körültekintő, figyelmes és jól számoló lény előtt múlt és jövő egyaránt feltárul, számára minden teljesen és egyértelműen megismerhető. (Erre a feladatra képes például a Pierre Simon Laplace (1749-1827) által elképzelt lény, az un. Laplace démon.) Ugyanezt fogalmazza meg filozófiai nyelven Holbach is: ' a világegyetemben minden összefügg: ez hatalmas láncolata az okoknak és okozatoknak, melyek szüntelenül egymásból következnek. Hacsak kicsit is gondolkozunk, fel kell ismernünk, hogy minden, amit csak látunk, szükségszerű és nem létezhet másképpen. Minden, ami látható vagy láthatatlan, meghatározott törvények szerint működik... A heves szél által felkavart porfelhőben - bármennyire kaotikusnak látjuk - avagy az ellentétes szelek félelmetes vihara által keltett szökőárban nincs egyetlen porszem vagy víz-molekula, melynek a helyzete véletlen volna, amely ne elégséges ok hatására foglalná el a helyét és amely ne szigorúan megszabott módon viselkednék. Egy geométer, aki pontosan ismerné a fenti két esetben ható különböző erőket és a mozgó molekulák tulajdonságait, ki tudná mutatni, hogy az adott okok alapján minden molekulának pontosan úgy kell viselkednie és nem viselkedhet másként, mint ahogy valóban viselkedik.' [36] De Holbach számára ez a determináltság persze univerzális filozófiai alapelv, vagyis amellett is érvel, hogy ugyanígy meghatározottak a társadalom mozgásai is, például: '...nincs a forradalomban rombolóként vagy áldozatként résztvevőnek egyetlen tette, egyetlen szava, egyetlen gondolata, egyetlen akarása, vagy egyetlen szenvedélye, amely ne volna szükségszerű, amely ne hatna előírt módon, amely elkerülhetetlenül ne érné el a maga hatását... Mindez világos lenne egy olyan értelem számára, amely ismerné és áttekintené a forradalom szereplőinek összes testi és lelki akcióit és reakcióit.' [37] Sőt, az is fontos Holbach számára, hogy a természeti és társadalmi folyamatok egymással is összefüggésben állnak. Ezt írja például: 'Talán Líbia sivatag terein gyülekeznek annak a viharnak a kezdetei, mely a szelek szárnyán hozzánk érkezik, megváltoztatja atmoszféránkat, és befolyásolja egy olyan ember vérmérsékletét és szenvedélyeit, aki adottságai révén sok emberre tud hatni és aki saját kénye-kedve szerint fog dönteni nemzetek jövendő sorsáról.' [38]

B. A tudományos kémia létrejötte

Az anyagok természetére, tulajdonságaira, átalakulási folyamataira vonatkozó, ősidőkre visszanyúló tapasztalatok rendkívüli sokaságát értelmezik a különféle indíttatású és sikerességű alkimista eszmék történeti változatai. Az efféle tapasztalatok gyakran az emberek mindennapi életéből eredtek, mint például a sütés, a főzés, az erjedés, a megbetegedés vagy a gyógyulás esetében, vagy a különféle technológiák (mint például a fazekasság, a bányászat vagy a kohászat) létrejöttével, működtetésükkel és javítgatásukkal voltak kapcsolatosak. Ezek a különféle hasznosítható, gyakran mesterségekhez, technikákhoz kötődő ismeretek alkották a kémiai ismeretek egyik jelentős csoportját. Ezektől jól elkülöníthetők voltak azok az ismeretek, amelyektől hangsúlyozottan nem gyakorlati hasznot reméltek, hanem teoretikus, gyakran spekulatív, esetenként misztikus célok (bölcsesség, örök ifjúság, tökéletesség, stb.) megközelítését. Mindazonáltal a két szférának vannak közös részei: anyagok, kísérleti eljárások és eszközök s eredmények is. A különböző korokban kidolgozott alkimista értelmezések időnként a spekulatív célokat, máskor a gyakorlatias célokat követték s természetesen gyakorta egyaránt reflektáltak mindkét ismeretszféra eredményeire. Ezért az egyik alkimista tan inkább tűnhet tudományosnak, míg a másik teljesen misztikus lehet. A mechanisztikus világkép kibontakozásával összhangban zajló folyamatban megfigyelhetjük, hogy a XVII. századtól kezdődően egyrészt előtérbe kerülnek, felértékelődnek és nagymértékben szaporodnak a gyakorlatban is hasznosítható kémiai ismeretek, hiszen ezek révén elérhető valaminő konkrét cél, megvalósulhat valamiféle emberi uralom. Másrészt a misztikus tanok elleni küzdelem s a racionális magyarázatokra való erőteljes törekvés következtében elvetik az alkimista tanítások spekulatív elemeit s más tudományágak - persze mindenekelőtt a newtoni mechanika - módszereit követve próbálják értelmezni a kémiai jelenségeket. Mindezek következtében a XVIII. század végére létrejön a racionálissá tett, modern értelemben is

7 / 172

tudományosnak tekinthető kémia. A modern kémia kialakulásánál is észrevehetjük a mechanisztikus világkép fejlesztőinek - korábban is említett - két elkülönülő táborát: a gyakorlati problémákra érzékeny tevékeny kísérletezőt, aki mindenekelőtt műhelyében, laboratóriumában otthonos, és az inkább a tudomány, a filozófia berkeiben járatos tudóst, aki az eredmények rendszerbe foglalásában érdekelt. (Persze ebben a csoportosításban is sok az átfedés.) Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a XVII- XVIII. század során sok gyakorlati kémiai problémát megoldottak, főként olyanokat, amelyeket a textilipar (kénsav és szódagyártás), a kohászat (a faszenet szénnel helyettesítő technológiák), vagy a bányászat vetettek fel; anélkül, hogy a problémák egy egységes kémiai elméletbe illeszthetők lettek volna. (Ugyanolyan folyamatról van itt is szó, mint amit már a gépezetépítő feltalálók esetében is említettünk.) Ezeknek a munkáknak sok felfedezés lett a mellékterméke, sok új elemet fedeztek fel (kobalt, mangán, nikkel, urán, tellur, klór, hidrogén, nitrogén), sokat változtak az analízis módszerei, a reakciók lezajlásának leírására un. affinitási táblázatokat szerkesztettek, és így tovább. Másrészt döntő jelentőségre tett szert a mesterségek és a tudomány képviselőinek közös munkálkodása révén végbement 'pneumatikai forradalom', [39] a gázok vizsgálatában való lényeges haladás. Ennek a fizikában és a kémiában egyaránt olyan lényeges következményei lettek, mint a vákuum felfedezése, vagy a gázok közötti minőségi különbségek megállapításával a reakciók anyagmérlegének radikális pontosítása. Kitűnt, hogy a levegő (és hamarosan a víz is) felbontható s így nem lehet elem. Az égés változatainak megfigyelése az oxigén felfedezéséhez vezetett. A XVII-XVIII. század kémikusainak ezen tapasztalatok értelmezésére kifejtett elgondolásait át meg áthatották a mechanisztikus világfelfogás eszményei. A kémiai tapasztalatoknak, mint kizárólag anyagi folyamatoknak a megértéséhez - egyre nagyobb tudatossággal - alkalmazták az anyag megmaradásának elvét. A kémiai folyamatok során az anyag szerkezete, elrendeződése változik meg, valamilyen 'mélységig'. A folyamatokban változatlannak tekinthető összetevők a kémiai elemek. A változásokat, a változásokra való hajlamot, a kémiai affinitást is mechanikai elvek alapján próbálják értelmezni, például maga Newton is, vagy egy más modell alapján Rogerius Josephus Boskovics (1711-1778). Az égés flogisztonelmélete a mechanisztikus felfogáshoz híven egy külön anyagfajta feltételezésével nyújt magyarázatot: az égés flogisztonleadás. (A termikus jelenségek magyarázatához egy további anyagfajtát, a hőanyagot fogják majd bevezetni. Ezekben az elgondolásokban az a fontos, hogy a gondolkodók - amennyire képesek rá - az érthetetlen jelenségeket meg szeretnék szabadítani misztikus vonásaiktól, s a mechanika eszközeivel hozzáférhető létezővel, valamilyen anyagfajtával reprezentálják őket.) A mechanisztikus természetszemlélet alkalmazhatóságát a kémiában Robert Boyle hirdette meg a 'The Skeptical Chymist' című 1661-ben megjelent munkájában. [40] Kémiai elemtana azonban nem annyira gyakorlatias, mint inkább filozófiai indíttatású. Mihail Vasziljevics Lomonoszov (1711-1765) a fizikai és kémiai szemléletmód összekapcsolására törekedett s a mesterség és tudomány szempontjait is együtt kívánta alkalmazni. Az elemekre vonatkozó elgondolása közel áll John Dalton (1766-1844) atomelméletéhez, a vegyülés mechanikai értelmezését szorgalmazta. Jelentős hatása azonban nem neki, hanem a francia Antoine Laurent Lavoisier-nek (1743-1794) lett. Lavoisier a modern kémia megalapozójának számít, főműve a 'Traité de Chimie', amely 1789-ben jelent meg, a kémia Principiájának tekinthető. Lavoisier is a tömegmegmaradás elvét követte, és elemtanában következetes mechanicista álláspontot foglalt el: az elemiségnek gyakorlati kritériuma van. Elem az, ami a kísérleti tapasztalatok alapján a kémiai folyamatokban nem változik. Az égésre vonatkozó oxigénelméletének alapján a savak, bázisok, sók többségét jól el lehetett különíteni, reakcióikat egyértelműen ki lehetett kalkulálni. Így a kémiai folyamatok is beilleszthetőkké váltak a mechanisztikus világ kiszámíthatóan működő hatalmas gépezetébe.

C. Az élővilág a mechanisztikus világképben

Annak ellenére, hogy 'a XVIII. század végéig nincsen pontos határ az élőlények és a dolgok között ...az élő törés nélkül folytatódik az élettelenben' [41], s így az élővilág objektumai nagyobb nehézségek nélkül beilleszthetők a mechanikai világrendszerbe, talán mégis érdemes megemlíteni néhány sajátos szempontot az élővilág mechanisztikus értelmezésével kapcsolatban is. A XVII-XVIII. század sok új felfedezése értelmezhető volt a gépezetnek tekintett élőlények 'szerkezetének' feltárásaként, mintegy saját hozzájárulásával is megerősítve a mechanisztikus világkép paradigmájának érvényességét. Kétségtelenül ilyen szerepet is játszott William Harvey (1578-1657) leírása a vérkeringés mechanizmusáról. Továbbá ebből a szempontból is érdekes Hooke mikroszkóppal végzett megfigyelései alapján kialakított véleménye az élők sejtes szerkezetéről. A sejtnek az élő végső, tovább már nem osztható elemeként való felfogása az élő szerkezetét hasonlóan elgondolhatóvá teszi a fizikai vagy kémiai anyag szerkezetéhez. A látható struktúra analízise nem csak az egyes egyedek szerkezetének elemzésében, de a fajok azonosításában, a különféle fajok egymáshoz való viszonyának megállapításában is alapvető szerepet kapott a korszakban. A svéd Karl von Linné (1707-1778) az élő fajok osztályozásának, a taxonómiának a megalapítója. Körülbelül hetvenezer fajt sorolt be a megfigyelhető eltérésekre alapozva. Felfogásában minden faj stabil természettel rendelkezett, fejlődésről, vagy akár csak kihalásról nem lehetett szó. [42]

3. A mechanisztikus szemléletmód korlátai

A mechanisztikus világkép a XVIII. század végére uralomra jutott. A filozófiában a felvilágosodás eszméinek dominanciája figyelhető meg. A felvilágosodás eszményeit társadalmi forradalmak kísérlik meg a valóságba átültetni. A kialakuló modern polgári társadalom polgárait függetlennek, szabadnak és egyenlőnek tudja. A mechanisztikus felfogás világmagyarázatában érvényre juttat egy, a megfigyeléseken alapuló racionális elgondolást. Az egész világ egyszerű elemekből felépíthető, átlátható, maradéktalanul megérthető, összefüggő rendszer. A rendszer működése minden vonatkozásban követhető és kiszámítható. A rendszer és elemei tanulmányozása során elvben mindig választható egy helyes módszer, a helyes módszer, amelyet követve feltárul a dologra vonatkozó igazság. A modern polgári viszonyok a társadalomban s a racionális tudományos törekvések a gondolkodásban együtt biztosítják a polgári értékrend univerzális érvényesülését: az ember uralmát a természet, a társadalom s saját természete felett. Az ember saját sorsának ura lehet. 'Ámde a teljesen felvilágosult Föld a győzelmes Balsors fényében ragyog.' [43] Az ember uralmának jelei mellett hamarosan feltűnnek az ember nem-uralmának, elidegenedettségének tünetei is. A figyelmes szemlélő számára kétségesnek tűnik az ember korláttalan aktivitására és a természet végletes passzivitására alapozott uralmi szituáció fenntarthatósága. Már néhány XVIII. századi gondolkodó számára is világos, hogy az anyag nem tekinthető pusztán passzív tényezőnek, hanem önmozgása, és 'érzékelő képessége' van [44] s ebből következően a természetben változás és fejlődés figyelhető meg. A különféle tudományok eredményeiből hamarosan kitűnik, hogy az élővilágnak, a Földnek, sőt, az egész kozmosznak története és fejlődése van. A mechanisztikus világfelfogásba ez az adottság semmiképpen sem illeszthető bele - a fejlődés értelmezése ennek a fogalomkörnek a túllépésére késztet. Az ember aktivitásának korlátai is egyre nyilvánvalóbban megjelennek. A nem-tudáson illetve a nem-törődésen alapuló, a természeti környezetet pusztító technológiák már a XVIII. századi Angliában gondokat okoznak. Az ember természet és társadalom feletti uralmának gyakorlati működtetése során kitűnik, hogy az a fajta tudomány amelyik az ember uralmát szolgálva

8 / 172

fejlődik ki, nem váltja be a hozzá fűzött reményeinket, s mégsem tesz a hatalom birtokosaivá bennünket, hiszen sok dologra, mindenekelőtt a haszonnal éppen nem kecsegtető aspektusokra teljesen érzéketlen. Jól mutatja ezt, hogy fejlődésének egy valamivel későbbi szakaszában '... elfoglalván a felvilágosult ész bírói székét, már nem pusztán tiltja az intelligíbilis világokba való kirándulást, hanem értelmetlen fecsegésnek tartja... A gondolkodás eltávolodása a tényszerű feldolgozásának feladatától, tehát az éppen létező bűvköréből való kilépés... őrületnek és önpusztításnak tetszik a szcientikus érzület számára...' [45] A létünket mindenekelőtt meghatározó aktuálisan fennálló viszonyok feletti uralkodásunk kényszere miatt valójában az éppen létezőnek való behódolás lesz a modern világ alapelve. Horkheimer és Adorno többször idézett nagyszerű könyvében világosan megmutatja, hogy a modern világ (manapság népszerű szóval a modernitás) nem csak az uralom vonatkozásában, hanem ebben a nemkívánatos értelemben is kibontakoztatja a felvilágosodás rejtett totalitárius jellegét, s a felvilágosodás ragyogó eszméit a fasiszta ideológia támaszaivá alakítja át. Az összefüggéseiből kiragadott ismeret, a kontextusától függetlenített tudás, a konkrét társadalmi környezettől elválasztott modern tudomány könnyen elveszíthet minden orientációs lehetőséget s így a pusztán az uralom érdekében működtetett ész az esztelen uralom lehetőségét valósítja meg. Akár még úgy is, mint végletes változatban a fasizmus körülményei között, amikor 'az uralom véres céljának a teremtmény csak anyagául szolgál... A természet szart se ér. Joga kizárólag a rafinált erőnek van, mely képes a túlélésre. Ez az erő maga is ismét csak természet; a modern ipari társadalom egész kiagyalt gépezete puszta természet, mely önmagát tépi szét. Nincs már olyan közeg, mely kifejezésre juttathatná ezt az ellentmondást... Az emberek oly radikálisan elidegenedtek egymástól és a természettől, hogy már csak azt tudják, hogy mire használják egymást, és mivel ártsanak egymásnak.' [46] Jegyzetek

1. Néhány javaslat: Holbach: A természet rendszere (Akadémiai, Budapest, 1978); Helvetius: Az emberről, értelmi képességeiről és neveltetéséről (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962); Diderot: Válogatott filozófiai művei (Akadémiai, Budapest, 1983); J. O. de La Mettrie: Filozófiai művek (Akadémiai , Budapest, 1981); Voltaire: Filozófiai ábécé (Európa, Budapest, 1983); Condillac: Értekezés az érzetekről (Magyar Helikon, Budapest, 1976); Gyergyai A. (szerk.): A francia felvilágosodás - Válogatás Diderot és az enciklopedisták műveiből (Művelt Nép, Budapest, 1954); M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája (Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990) 2. Ld. például Polányi K.: Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban, Gondolat, Budapest, 1984 3. Shapin S. - Shaffer S.: Leviathan and the Air-pump. Hobbes, Boyle, and the Experimental Life (Princeton Univ. Press, Princeton, N.J., 1985) 4. Id. mű: 344. old. 5. Lásd pl.: Burckhardt J.: A reneszánsz Itáliában, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1978, 94-114. old. 6. Bacon véleményét a 'Tudás dícsérete' címü 1592-ben megjelent művéből idézi M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat Atlantisz, Budapest, 1990, 19-20. old. 7. Bacon F.: Novum Organum I. és Śj Atlantis, Művelt Nép, Budapest, 1954, 27. old. 8. Szabó Á. - Kádár Z.: Antik természettudomány, Gondolat, Budapest, 1984. 149. old. 9. 'A megismerés terméketlen öröme Bacon és Luther számára egyaránt ledérség. Nem az igazság felett érzett kielégülésen múlik a dolog, hanem az 'operáción', a hatékony eljáráson; 'a tudomány valódi célja és hivatása' nem a 'plauzibilis, gyönyörködtető, tiszteletre méltó vagy hatásos beszédben, vagy bármifajta meggyőző érvekben áll, hanem a hatásban és munkában, és az addig ismeretlen részletek feltárásában az élet jobb berendezése és megismerése céljából.'' (M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990 a 21. oldalon idézi Bacont) 10. Szilágyi Á.: A vágy titoktalan tárgya, Liget, Budapest, é. n. különösen a 30-31. oldalak 11. Spinoza Etika című művében (Gondolat, Budapest, 1979, 253. old.) olvashatjuk például, hogy 'Az emberi tehetetlenséget az indulatok mérséklésében és megfékezésében szolgaságnak nevezem. Az indulatoknak alávetett ember ugyanis nem a maga ura, hanem ura a sors, s ennek annyira hatalmában van, hogy gyakran, noha belátja a jót, mégis a rosszat kénytelen követni... Itt tehát... a lélek, vagyis az ész hatalmáról szólok, s mindenekelőtt megmutatom, mekkora és milyen az uralma az indulatokon, hogy megfékezze és mérsékelje őket.' 12. M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990, 50. old. 13. M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990, 19. old. 14. Idézi P. M. Harman: Metaphysics and Natural Philosophy - The Problem of Substance in Classical Physics (The Harvester Press, Sussex, 1982) címü könyvének 35. oldalán. 15. Bacon F.: Novum Organum I. és Śj Atlantis, Művelt Nép, Budapest, 1954, 75. old. 16. T. Campanella: A Napváros, Gondolat, Budapest, 1959, 87. old. 17. Idézi: P. Rossi: A filozófusok és a gépek, Kossuth, Budapest, 1975, 38. old. 18. Kempelen Farkas: Az emberi beszéd mechanizmusa, valamint a szerző beszélőgépének leírása, Szépirodalmi, Budapest, 1989 19. Royal Society, London, 1662; Académie des Sciences, Párizs, 1666; Accademia de Lincei, Róma, 1600-1630; Accademia del Cimento, Firenze, 1651-1667; Berlini Akadémia, 1700; Svéd Akadémia, Uppsala, 1710; Pétervári Akadémia, 1725 20. J. D. Bernal: Tudomány és történelem címü könyvében idézi Robert Hooke mondatait. (Gondolat, Budapest, 1963, 290. old.) 21. Bacon F.: Novum Organum I. és Új Atlantis, Művelt Nép, Budapest, 1954, 85. old. 22. Elsőkként a Philosophical Transactions és a Journal des Savants 1665-ben. A XVIII. század végére már kb. 50 különféle folyóirat jelenik meg, ezzel mintegy alkalmat adva a korszak tudósainak a kesergésre: megemészthetetlen ez az információtömeg. Vajon mit mondanának manapság a tízezernyi tudományos folyóirat láttán? Figyelemre méltó, hogy a Philosophical Transactions ma is megjelenik. 23. P. Rossi: A filozófusok és a gépek, Kossuth, Budapest, 1975, 130. old. 24. Descartes: A filozófia alapelvei-ből idézi P. Rossi: A filozófusok és a gépek, Kossuth, Budapest, 1975, 132. old. 25. De la Mettrie: Az embergép című művéből idézi Benedek I. (szerk.): Természettudomány a francia felvilágosodásban, Gondolat, Budapest, 1965, a 192-196 oldalakon.

9 / 172

26. R. Boyle: 'A természet vulgáris fogalmáról' című művéből idézi Makkai L. (szerk.): A tudomány forradalma Angliában, Gondolat, Budapest, 1966, 164. old. 27. G. Freudenthal: Atom and Individual in the Age of Newton. On the Genesis of the Mechanistic World View, Reidel, Dordrecht, 1986, 8. old. 28. Ld. a fenti mű 58-66. oldalait 29. Ugyanott az 57. old. 30. Ugyanott a 61. old. 31. Freudenthal korábban már többször idézett könyvében szépen bemutatja ezt a folyamatot. 32. Holbach: A természet rendszere, Akadémiai, Budapest, 1978, 18. old. 33. J.D. Bernal: Tudomány és történelem, Gondolat, Budapest, 1963, 323. old. 34. Nagy D.: Az ipari forradalom, 161-175. old., in.: Gólyavári esték. A gondolkodás évszázadai, RTV-Minerva, Budapest, 1986. 35. Ribnyikov K. A.: A matematika története, Tankönyvkiadó, Budapest, 1968 36. Holbach: A természet rendszere, Akadémiai, Budapest, 1978, 44-45. old. 37. Holbach művének 45. oldala 38. Holbach művének 45-46. oldala. Talán éppen ezen a ponton lenne érdemes felfigyelni a mechanisztikus eszményeket érvényrejuttató felvilágosodás szemléletmódjában rejlő kedvezőtlen tendenciára. Ahogyan Horkheimer és Adorno észrevette: 'Mindaz, ami nem akar igazodni a kiszámíthatóság és hasznosság mércéjéhez, gyanús a felvilágosodás számára. Ha egyszer zavartalanul, külső elnyomás nélkül kibontakozhat, nincs többé megállás... A felvilágosodás totalitárius.' (M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990, 22. old.) 39. Lásd Bernal fentebb idézett könyve 343. oldalát. 40. Hronszky I. - Varga M.: Történeti - tudományelméleti megjegyzések a kémiáról. A kémia újabb eredményei 42. kötet, Akadémiai, Budapest, 1978 41 F. Jacob: A tojás és a tyúk. Az élők logikája, Európa, Budapest, 1974, 48. old. 42. I. Asimov: A biológia rövid története, Gondolat, Budapest, 1972, 58. old. 43. M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990, 19. old. 44. Ezt olvashatjuk például Diderotnál. 45. M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990, 294. old. 46. M. Horkheimer - Th. W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája, Gondolat - Atlantisz, Budapest, 1990, 43. old.

AZ ÓKORI GÖRÖG RACIONALIZMUS Pais István filozófiatörténész Ez az írás a görög filzófiai gondolkodás fejlődését ismerteti az ismeretterjesztés legjobb hagyományai szerint.

PAIS ISTVÁN

filozófiatörténész, ny. egyetemi docens

AZ ÓKORI GÖRÖG RACIONALIZMUS

Mottó: „Ha az igazi szabadságot akarod elnyerni, a filozófia rabszolgájának kell lenned." (Epikurosz)

A modern európai civilizációnak az eszmei kútfője az antik hellének gondolatvilága. Maga ez az utóbbi az időszámításunk előtti 8. században kezdett markánsabban jelentkezni. Majd pedig a későbbiek során csodás virágzást ért el. Az ókor vége felé különféle okok miatt lehanyatlott, és szinte csak a föld alatt létezett, mivel kontinensünkön a szellemi szféra feletti uralmat a zsidó-keresztény látásmód vette birtokába. Ám az antik görögök eszmei értékei a középkor vége felé, a reneszánsz idején megelevenedtek, és az újkorban ismét csodálatos virágzásnak indultak. Hogy melyek a régi hellének említett

10 / 172

szellemi értékei, arról alább lesz szó. Előbb azonban még ki kell térni valamire. Az ókori Kelet világa Ez a valami pedig az, hogy az antik hellének csupán az időszámításunk kezdete előtti 20. századot követően telepedtek meg a Balkán-félsziget déli végén. Majd ezután több századdal, vagyis igen későn léptek a történelem színpadára. Az utóbbin pedig már évezredekkel őelőttük ott szerepeltek az olyan fejlett kultúrájú népek, mint az egyiptomiak, a mezopotámiaiak, az indiaiak és a kínaiak. Maguk ezek az etnikumok sok szempontból igen magas szintű eredményeket produkáltak pl. a technika, az építkezés, a csillagászat területén. Ám különféle okok, sajátos, öntözésen nyugvó gazdasági rendszerük és központi irányítású, despotikus természetű társadalmi szerkezetük miatt a világszemléletben a lényeget tekintve komoly haladást nem voltak képesek felmutatni. S ezen nem is csodálkozhatunk, mert pl. Egyiptomban a papok művelték a tudományokat is. Ha pedig itt-ott felbukkantak náluk (többek közt Kínában és Indiában) a racionális világszemlélet csírái, akkor azokat hamarosan semlegesítette a mindent uraló vallás. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy megemlítsek röviden néhány olyan gondolatot, amely a szóban forgó népeknél a racionalizmus talajáról a transzcendens világlátást támadja .A védikus időszak Indiájában például a Rigvéda himnuszai kétségbe vonják a realitás, a kozmosz természetfeletti eredetét valló nézeteket, és e himnuszok közül az egyik fölveti a nagy kérdést: „Ki hallotta, honnan eredt a lét? Az istenek már utána lettek, ki mondja hát meg, honnan eredt a lét?" Kínában, az ókori Kelet egyik igen ősi kultúrájú országában Mo Ti (kb. i. e. 480 - 397) követői, a motisták föllépnek a konfucianizmus által képviselt transzcendens fatalizmus ellen, és hangsúlyozzák: a természeti és a szociális történések nem valamiféle égi elrendelés szerint játszódnak le, hanem autonóm világi eseményekként mennek végbe. Érdekes egyébként, hogy az eredeti konfucianizmus e szóban forgó fatalizmusa ellen egy későbbi konfuciánus, Vang Csung (i. sz. 27 - 97) is hadakozik. Szerinte földöntúli hatalmak nem uralkodhatnak az ember fölött, mivel ilyen erők nem léteznek, és csupán mi hisszük, hogy vannak. Vang Csung nagyon szellemes, nem kis mértékben szociomorf mozzanattól terhes érveléssel veti el a konfucianizmus fatalista tanát, amely szerint az összes élőlények közül csupán az embert sújtják az égi hatalmak előidézte szerencsétlenségek. Ez nem lehetséges - mondja Van Csung -, mert a társadalomban azt tapasztaljuk, hogy a bölcs császárok elnézők a nemesek iránt, és csak a közrendűeket büntetik. Mivel pedig az összes élőlények közül az ember a legnemesebb, minő esztelenség volna, ha a kozmosz isten-császára részéről az égi bajok egyedül csupán őt sújtanák. Hasonló jellegű filozófiai gondolatok egyébként más kínai eszmeáramlatokban is föllelhetők. Közülük leginkább figyelmet érdeklők azok, amelyek az időszámításunk előtti 3. században kialakult taoizmusban vannak jelen. Ennek az irányzatnak a nézeteit, bölcseleti alapvetését összefoglaló módon „Az út és az erény könyve" , a Tao tö King tartalmazza. Ez a mű a világmagyarázatból minden transzcendens mozzanatot eltávolít, hérakleitoszi jelleggel ragadja meg a valóság dialektikus voltát és igen magas szinten fejti ki a természettörvény fogalmát. A taoisták szerint ez a természettörvény, a tao (=törvény, „út") határozza meg a történéseket, amit úgy fejez ki a szóban forgó munka, hogy az ember a föld törvényeit, a föld az ég törvényeit, az ég a tao törvényeit, a tao pedig önmaga törvényeit követi. Magát ezt az elvont természettörvényt örökéletűnek gondolják. Úgy vélik, hogy már az ég és a föld megszületése előtt, már az ősi káoszban is megvolt. A „Lie-ce" című munkában, amelyet a taoisták az i. e. 2. században állítottak össze, megfogalmazódik az emberek természeti egyenlőségének a gondolata is. (Az utóbbit a kutatók Mo Ti kortársától, Jang Csutól eredeztetik.) Az időszámításunk 5. századában élt egyik konfuciánus, Fan Csen pedig olyan szép hasonlattal és oly mélyéggel ragadja meg a lélek és test reális viszonyát, hogy még a mai kor embere is csak önfeledt elismeréssel adózhat neki. Szerinte ugyanis a lélek olyasmi az anyaghoz, a testhez viszonyítva, mint az élesség a pengéhez viszonyítva, s ahogy nincs élesség késpenge nélkül, épp úgy nincsen lélek sem test nélkül. Értelmetlen dolog tehát arról beszélni, hogy a test ugyan elenyészik, de a lélek megmarad. (A lélek és test viszonyáról egyébként ugyanilyen nézetet fogalmazott meg a görögöknél időszámításunk kezdete előtt 500 táján a dél-itáliai Krotónból származó híres orvos, Démodékész, őt követően nem sokkal később a szicíliai Akragaszból származó bölcselő, Empedoklész, és aztán az antik gondolkodás tán legegyetemesebb koponyája, Arisztotelész is.) Homérosz A fenti pozitív mozzanatok ellenére azt kell mondanunk, hogy az ókori Keleten voltaképp nem alakult ki a vallástól, a mitikus szemlélettől elkülönült, önálló racionális látásmód, mivel ezeket a pozitív gondolatcsírákat magába szívta a transzcendens-vallási ideológia. Az antik helléneknél viszont megteremtődik a vallástól mentes, vele szembeforduló, önálló, filozófiai tudományos valóságmagyarázat. Az a konzekvens felfogás, amelyet világnézeti szempontból racionalizmusnak vagy - más kifejezést említve - materializmusnak nevezünk. Persze csak azt követően kerülhetett erre sor, hogy a görögök viszonylag rövid idő alatt - megjárták a keleti népek emberiesítő (antropomorfizáló) szemléletének az útját. E folyamatot azért hajthatták végre, mivel náluk nem volt despotikus központi hatalom, mivel ők igen tagolt szárazföldi területeken, rengeteg szigeten éltek, mivel az ő körükben a nemzetiségi rend fölbomlása során kialakult a magántulajdon és ennek alapján az önálló poliszokban létrejött a hajósokból, kereskedőkből és kézművesekből rekrutálódó, az általuk végzett tevékenység révén racionális beállítottságú rabszolgatartó demokrata réteg. Magát ezt az új világlátást azzal szokták az irodalomban hangsúlyozni, hogy Milétoszban, Kisázsia nyugati partvidékén a filozófusok atyjának, Thalésznak köszönhetően megszületett a valóság új típusú szemlélete: a bölcselet. A filozófia keletkezését és későbbi sorsát azonban nem érthetjük meg azon férfiak tevékenységének az áttekintése nélkül, akik a filozófia megszületését a maguk munkásságával eszmeileg előkészítették. Ha róluk nem ejtünk szót, akkor az a hamis látszat alakul ki, mintha a hellén bölcselet minden szellemi előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra jött volna létre. Hasonlóan Pallasz Athéné istennőhöz, aki a görög mítoszok szerint fogantatás és tényleges születés nélkül mint felnőtt hölgy, teljes fegyverzetben pattant ki"apja", a hellén patriarchális főisten, Zeusz fejéből. De hát kik ezek a férfiak? Nos, mindenekelőtt Homérosz, aki az időszámításunk kezdete előtti 8. században élt, és akit a régi görögök a költőnek neveztek. Ez a poéta a tőle ránk maradt két verses művében, az „Iliász"-ban és az „Odüsszeiá"-ban ugyan még a mitikus szemlélet körében mozog, ám a valláson belüli valláskritika révén jelentős mértékben háttérbe szorítja az emberiesítő világlátást. Ezt azért teheti meg, mivel az a szociális kör, amelyhez tartozik,kedvezőbb társadalmi helyzetben van, mint az egyszerű nép, a városállamok szegényebb polgársága. Homérosz egyébként a maga műveiben a szkepszis eszközével él, kétellyel illeti a korabeli vallás nézeteit. Többek közt oly módon, hogy groteszkül ábrázolja az istenek világát. Ebből a szempontból igen találó és a mai olvasót humoros-tragikus voltával elbűvölő ama „történet", amelyet az „Odüsszeia" „mesél el" (VIII. 266-303. sor). Az utóbbi arról szól, hogy Héphaisztoszt, a sánta kovácsistenséget megcsalja a daliás hadistennel, Árésszel a felesége, a szépséges Aphrodité. Továbbá arról, hogy e tettükért mily módon áll bosszút a megcsalt férj. Valamint arról, hogy e történések kapcsán miként viselkednek az olümposzi istenek. Maga ez az „elmesélt" „esemény" gondolkodástörténeti szempontból azért érdekes, mert nyilvánvaló belőle, hogy a költő számára a korabeli hellének által létezőnek vélt és kultikus jelleggel tisztelt istenek már halottak. Ha nem ez volna a helyzet, akkor az istenségeket nem gúnyolná ki. Homérosz egyébként a maga műveiben kétellyel illeti a küklopszok létezését, az alvilági utazás lehetőségét. Külön harcot vív az antikvitásban oly nagy szerepet játszó jóslás „tudománya" ellen. Hangsúlyozza, hogy ennek nincs reális alapja. Egyébként hadakozik azon vélekedés ellen is, amely szerint az emberi sorsot teljesen transzcendens hatalmak határozzák meg. E felfogással szemben, amely a Bibliában, főként pedig annak Ószövetségében is alapvető álláspont, hangsúlyozza: az életünk alakulása legalább részben tőlünk is függ. Így aztán voltaképp az európai kultúra történetében elsőként fejti ki azt a véleményt, amellyel később, a középkort követően az itáliai Machiavellinél (1469-1527) találkozunk, és amely szerint az ember nem egyszerűen külső hatások elszenvedője, hanem bizonyos mértékig szabad, önnön sorsának alakítója is. Hésziodosz A másik olyan egyéniség, aki a maga eszmei munkásságával a racionális világszemlélet megszületését elősegítette, Hésziodosz volt. Ettől a költőtől, aki az időszámításunk előtti 7. században élt, szintén két verses mű maradt fenn. Közülük az egyik a „Theogonia" (az „Istenek születése"), a másik pedig az„Erga kai hémerai" (a „Munkák és napok"). Homéroszhoz képest ő több szempontból lényeges lépést tesz előre az emberiesítő világlátás ellenében. Mégpedig oly módon, hogy míg Homérosz személytelenül meghúzódott a maga alkotásai mögött, addig Hésziodosz beszámol a saját személyes dolgairól és korának szociális állapotairól is. Elmondja, hogy az édesapja a kisázsiai Küméből települt át a Helikón tövében fekvő Aszkrába, hogy az öccse őt a vagyoni osztozkodásnál mily rútul becsapta, s arról is, hogy a korabeli társadalmat már mennyire súlyos ellentétek marcangolják. A „sólyom" (a hatalmas, a gazdag, a törvényszegő) - mondja képes beszéddel - fitogtatja a maga erejét és elpusztítja a „tarkanyakú csalogányt" (a szegény, a nemes jellemű embert). A költő a szociális viszonyokat illetően szomorú beletörődéssel jegyzi meg: „Balgatag az, ki erősebbel mer szembeszegűlni,

11 / 172

Úgysem győz, csak a szégyenhez még bánata társul". (Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre.) - Az említett dolgokon túlmenően Hésziodosz eszmevilága azért is fontos, mivel az európai kultúrában először vázol fel - valószínűleg keleti forrásokhoz kötődve - egy kozmogóniát, amely szerint ez a mostani mindenség nem ilyen volt mindig, hanem valamiből keletkezett. Mégpedig az anyagi természetű Khaoszból. Ebből az utóbbiból keltek életre a Föld (Gaia), az Ég (Uranosz) és az emberarculatú (a múltat tekintve tehát nem örök) istenek. E kozmogóniai elképzelés később számos bölcselőre hatott, amit mutat az a tény, hogy majd Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Szókratész és Platón is szintén valamiféle abszolút kezdettől (esetleg kaotikus állapotból) eredezteti a „rendezett" valóságot. Az aszkrai poétának az is nagy érdeme, hogy a maga nézeteinek kifejtésekor (pl. a „Theogoniá"-ban) egyfajta rendszerességre törekszik, amely elengedhetetlen sajátosság kell hogy legyen az őt követő filozófusok és a tudósok munkásságában. - A bölcseleti szemlélet megszületését elősegítő másik pozitívuma, hogy fölerősíti a már Homérosznál megvolt szkepszist, és nyíltan kétellyel illet egyes mítoszokat. Főként a „Munkák és napok"-ban, amidőn azt vizsgálja, hogy miért szűnt meg az emberiség múltjában valaha állítólag létezett aranykor. Bemutatja, hogy ide vonatkozóan két különböző mítosz is magyarázza a hajdani boldog állapot eltűnését. Közülük az egyik Pandórával és Prométheusszal kapcsolatos, amely szerint az olümposzi istenek a maguk teremtette nővel, a kíváncsi Pandórával felnyittatnak egy hombárt, amelyből aztán kirepülnek azok az ember számára ártalmas dolgok (betegség, munkakényszer, halál), amelyek véget vetnek az aranykornak. A mítosz egyébként arról beszél, hogy az istenek Prométheusz két bűne miatt sújtották a földi halandókat az ősi boldog viszonyok megsemmisítésével. Egyfelől azért, mert a régi időkben az állati áldozatok elosztásakor „átejtette" az isteneket - az embereknek juttatva az értékesebb részeket. Másfelől azért, mivel később husáng szárába dugva az istenek honából lelopta az emberek számára a tüzet. - Az aranykor eltűnését magyarázó másik mítosz, amelyet Hésziodosz a most említettel szembeállít, valószínűleg keleti eredetű. Ez ősi formájában minden bizonnyal a következőket tartalmazta: az önkényesen munkálkodó istenek először aranyból teremtettek embereket, akiknek boldog állapotot biztosítottak, de aztán kipusztították őket; utána ugyanúgy cselekedtek az ezüstből és a rézből megalkotott emberfajtával is; végül azután létrehozták vasból a mostani földi halandókat. A költő szerint tehát e második mítosz azt jeleníti meg, hogy az emberiség történetében degenerálódási folyamat zajlott le. Egyúttal hangsúlyozza, hogy ő maga a vaskorban él, amelyben „Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember gondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk." Ugyanakkor épp ezért a távoli múltban állítólag létezett hajdani vagy a jövőben ismét létrejövő aranykorban szeretne élni. - Az aszkrai poéta (aki az európai kultúra történetében először fogalmazza meg az esztétikai különös kategóriáját, mondván: „Szánkon tarka hazugság, mind a valóra hasonlít, tudjuk zengeni mégis a színigazat, ha akarjuk") a maga szkepszisével, midőn egyes mítoszokat hamisaknak tart, itt-ott áttöri a vallási hagyomány korlátait, és bár a mitikus szemléletet nem veti el, komoly mértékben egyengeti az utat az i. e. 6. században megjelenő filozófiai gondolkodás számára. A „hét bölcs" Hasonló szerepet játszanak a régi görögöknél Hésziodosz azon kortársai is, akiket az irodalom a „hét bölcs"-ként emleget. Róluk az antik források eltérő névsorokat közölnek, aminek következtében összesen 22 szophosz szerepel a kútfőkben. Az utóbbiak közül azonban négyet mindegyik megemlít. Mégpedig a kisázsiai Priénéből származó Biaszt, a leszboszi Pittakoszt, az athéni Szolónt és a milétoszi Thalészt, a filozófia megteremtőjét. A szóban forgó férfiakat kortársaik és a későbbi nemzedékek azért tartották bölcsnek és tisztelték őket, mert csodálták erkölcsi kiválóságukat, szellemes gondolataikat, esetleg költői tehetségüket és nagy elismeréssel adóztak a köz javára végzett tevékenységüknek. Az említett vonatkozásokkal kapcsolatosan - érzékeltetés céljából felidézek néhány konkrétumot. Szolón pl., aki az ókori athéni városállam részére elsőként dolgozott ki alkotmányt, ilyen gondolatokat fogalmazott meg: „Sok gaz gazdag, amíg sanyarognak a legderekabbak; el ne cseréljük azért kincseikért az erényt! Mert maradandó ez mindenkor, míg a világon kézről kézre perdül örökkön a pénz." Egyes források szerint tőle ered az a gyakran idézett mondás is, amely így szól: „Ismerd meg önmagadat!". Ez az aforizma nagyon fontos követelményt fogalmaz meg. Azt, hogy az embernek az eredményes munkálkodás érdekében nem csak a külvilágról, hanem saját mivoltáról is igaz ismeretekre kell szert tennie. Később aztán a különféle filozófus-egyéniségek (talán éppen a szóban forgó bölcs mondást szem előtt tartva) arra törekedtek, hogy tisztába jöjjenek az ember természetével. Pittakosz azt hangsúlyozta, hogy a munkálkodás szempontjából mennyire fontos a legmegfelelőbb időpont fellelése. Egyúttal rámutatott, hogy mily nehéz, egyúttal mily nagyszerű dolog előrelátni a jövőt. Továbbá arra is, hogy ami elmúlt, az már biztos, hogy megtörtént, ami eljövendő, az beláthatatlan. Korinthosz szülöttje, Periandrosz arra intette az embereket, hogy cselekvésük előtt mindent alaposan fontoljanak meg. Igen elgondolkoztató a priénéi Biasz egyik,igen jó emberismeretre utaló megjegyzése is, amelyet saját szavaimmal így írhatok le: „Ha vezető leszel, megmondom, ki vagy". A gnómaköltők Thalészhoz hasonlóan a rhodoszi bölcs, Kleobulosz is azt ajánlotta embertársainak, hogy a maguk életvitelében legyenek mértéktartók. Az elmondottakból látszik, hogy a szóban forgó szophoszok az emberi tevékenységet az ész irányítása alá igyekeztek vonni, s ezáltal a filozófiai racionalizmus felé törték az utat. Nem tekinthetjük véletlennek pl. azt, hogy a későbbi gondolkodók, filozófusok (Arisztotelész, Euripidész és sokan mások) a hét bölcs által oly fontosnak tekintett mértéktartás szükségességével igen behatóan foglalkoztak. De azt sem, hogy a szóban forgó szophoszokhoz hasonlóan ugyancsak a humanista célzatú racionalizmust képviselik azok a poéták is, akik vagy velük egy időben, vagy náluk kicsit később élnek, és akiket az irodalomban szellemes gondolataik, aforizmáik miatt gnómaköltőknek neveznek. Ezek a férfiak a mértéktartás szükségességét, amelyet a hét bölcs csupán rövid mondatokban hangsúlyozott, már részletesebben kifejtik. Az i. e. 7. század derekán a hányatott életű Arkhilokhosz pl. a következő sorokkal: „Ó, te szív, te űzhetetlen gondok által meggyötört, légy erős hát és a sorssal szembevetve melledet, álld a harcot, tartva hűn a baj között is elveid, rendületlenül, s más szemének győztesen se légy kevély ám legyőzve könnyeket se hullass, csüggedőn, hanem örömnek és keservnek - jóban-rosszban egyaránt vess határt, s fogadd el hát az ember élet ritmusát." (Marticskó József fordítása) Ám a gnómaköltők nem csak a mérték-elv részletesebb kifejtésével járulnak hozzá a szophoszoknál jelentősebben a filozófiai gondolkodás kialakításához, hanem még valami mással is. Mégpedig azzal, hogy ők már fölvetnek igen komoly világnézeti kérdéseket is, és azokat már-már filozofikusan vizsgálják és válaszolják meg. E problémák közül talán a következő a legfontosabb: mi szabja meg a valóság, az emberi szféra történéseit? Az egyik poéta, Kallinosz szerint a realitás, az emberiség felett is a Moirák a mindent meghatározó hatalmak. Arkhilokhosz úgy véli, hogy minden az istenektől függ. Küproszi Sztaszinosz és amorgoszi Szémónidész meggyőződése az, hogy a kozmosz mindenható kormányzója Zeusz, a patriarchális kor hellén főistene. Az utóbbi költő idevonatkozóan így ír:

12 / 172

„A dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán a végcél - ő ítéli meg, hogy az hol áll; az ember oktalan; miként a réti nyáj, egyetlen napnak él, de arról mit sem tud, hogy isten itt miféle véget szán neki." (Franyó Zoltán fordítása) A világ történéseit természetfölötti hatalmaktól eredeztető gnómaköltőknél jelen van egy olyan nézet is, amely először Homérosznál bukkant fel, ám amellyel még a 19. században a német filozófusnál, Hegelnél is találkozunk. E nézet szerint az istenvilág a tudatosan cselekvő embereket rászedi, mert velük - anélkül, hogy ők sejtenék - a saját szándékait valósíttatja meg. Sztaszinosz pl. úgy véli: a trójai háború Zeusz ész-csele volt fajunkkal szemben, hogy a hosszú és véres harcok során fogyatkozzék meg a túlságosan elszaporodott emberiség. Ezt az álláspontot - azt ti., hogy az emberi szándékok és sikerek közti eltérést transzcendens erők tudatos megtévesztő tevékenysége idézi elő - markáns módon fogalmazza meg a demokraták által szülőhazájából, Megarából száműzött arisztokrata költő, Theognisz, aki így beszél: „... nem tehet arról senki, ha kárt vagy előnyt ad sorsa: hisz isteneink rendelik ezt vagy amazt; senki se tudja előre, ha művét kezdi, hogy üdvös lesz vagy kárhozatos majd az a cél, mit elér. Sokszor az is, ki gonosz tervet szövöget, csupa jót tesz, és kit a jó szándék hajt, csupa kárt okoz az. Földi lakónak mindaz, amit kíván, sosem üt be, mert tehetetlenség gátja rekeszti el őt. Véges az ember, akármit hisz vagy tud, csupa ábránd minden az isteneink kedve szerint alakul." (Franyó Zoltán fordítása) A gondolkodást szinte már a filozófia előcsarnokába vezető gnómaköltők világnézetének az áttekintését még egy fontos mozzanat megemlítésével fejezem be. Ezt Theognisz veti fel, majd később pedig Euripidész, a tragédiaíró foglalkozik vele, akit Arisztotelész bölcseleti jártassága miatt a színpad filozófusának nevezett. Theognisz azon kérdésfölvetéséről van szó, amelynek lényege a következő: az ártatlanok szenvedései nem vezetnek-e vallástalansághoz, az istenekbe vetett hit meggyöngüléséhez, esetleg kialvásához? A poéta úgy látja, hogy a társadalmi igazságtalanságok miatt az emberek majd a tanszcendens hatalmakat tekintik tisztességteleneknek, és végül - az „erkölcstelen isten nem lehetséges" meggyőződés szellemében - létüket is megtagadják. A vallást fenyegető ezen veszélyről a megarai költő a következőket mondja: „Jogszerű hogy lehet az, Zeusz, égiek atyja, királya, hogy ki jogot nem tört tetteiben soha még, bűn sosem érte kezét, hamis eskü sem hagyta el ajkát, s élete tiszta, jogos, jogtalanul sanyarog? Lesz-e halandó még, aki mindezt látva tovább is féli az isteneket? s jámborul érez-e majd, hisz míg a jogtipró menekülhet, isteni, emberi kéz bosszúja elkerüli, s dölyfösen el, tele pénzzel, aközben a jog követőjét tépik a koldus-sors rettenetes fogai?" (Szepessy Tibor fordítása) Megszületik a filozófia Fentebb utaltam rá, hogy a gnómaköltők az emberi gondolkodást szinte már a filozófia előcsarnokába vezetik el. Magának a világszemléletnek a radikális megváltoztatását azonban az önálló filozófiai látásmód kialakulása jelenti. Ennek megteremtése Thalész (kb. i. e. 624-544) nevéhez fűződik, akit épp ezért az irodalomban joggal emlegetnek a „filozófia atyjaként". Magáról erről a Milétoszból, a keleti görögség igen fejlett városállamából származó férfiúról, akit minden antik kútfő megemlít a hét bölcs között, a Szolónról írott életrajzában Plutarkhosz a következőt jegyzi meg: „Úgy látszik, Thalész volt annak a kornak [az i. e. 7. századnak és az azt követő 50 esztendőnek] egyetlen bölcselője, aki a köznapi szinten felülemelkedve szemlélte a világot, a többiek politikai érdemeikért nyerték el a bölcs nevet." Thalész, a milétoszi iskola Vajon mire utalnak ezek a szavak? Arra a nagyszerű teljesítményre, hogy Thalész kimunkálta a hellén filozófia és tudományos gondolkodás alapjait, hogy a görög bölcselet és tudomány kezdetei egyaránt az ő nevéhez kötődnek. A helyzet ugyanis az, hogy ez a milétoszi gondolkodó nem csupán filozófiai, hanem természettudományos vizsgálódásokat is folytat, és épp ezért őt természetfilozófusnak kell tekintenünk. Természettudományi tevékenységének magas színvonalát jól érzékeltetik a következő tények: 1) A hagyomány szerint ő fogalmazta meg azt a geometriai tételt, amely az ő nevét viseli, s amely szerint a körben az átmérőre rajzolt kerületi szög mindig derékszög. 2) A görögök körében állítólag ő mondta ki elsőként, hogy a Hold önmagában sötét égitest és fényét a Naptól kapja. 3) Valószínűleg Egyiptomban szerzett ismeretei alapján előre jelzett egy napfogyatkozást, amely i. e. 585. május 28-án be is

13 / 172

következett. 4) Két módszerrel is kiszámította az egyiptomi piramisok magasságát. 5) Sajátos magyarázatot dolgozott ki a Nílus évenként rendszeresen jelentkező áradásának okáról. Mindez arra utal, hogy Thalész a realitás történéseit kauzális folyamatokként igyekezett értelmezni. Ez még akkor is igaz, ha esetleg az indoklása konkrétan hamis. Mint pl. a Nílus áradásaival kapcsolatosan. Mert ténylegesen nem az általa okként említett, a föld felszíne fölött az Egyenlítő felé haladó passzátszelek, hanem - mint később Anaxagorasz helyesen vélte - a déli területek esői és hóolvadásai idézik elő az egyiptomi folyó kiöntéseit. Míg az egyiptomiak mitikus módon magyarázták a Nílus áradásait, addig a milétoszi bölcselő a transzcendens indoklással szemben evilági hatásokkal operál. Így aztán a konkrétan hamis álláspontjában azon absztrakt igaz nézet fogalmazódik meg, hogy a realitásban az összes változás immanens, autonóm anyagi történések eredménye. Épp ezért bölcselete nem csak a görög,hanem az egyetemes kultúra fejlődésében is új lépcsőfokot jelent, mivel a transzcendens hatalmakhoz kötődő technomorf és finalizáló szemléletet a természeti kauzalitáson nyugvó látásmóddal váltotta fel. Ez az új szemlélet Thalész egész munkásságát áthatja, ám nem jelenti a vallás közvetlen-nyílt bírálatát. Az utóbbi helyett a maga radikálisan új világképének pozitív kifejtésével lép fel a természetfölöttire vonatkozó hiedelmek ellen. Ennek a pozitív világnézetnek a megfogalmazásakor merül aztán föl nála (és szerepel a későbbi idők materialista vagy materialista tendenciájú gondolkodóinál) az arkhé-tan. Az utóbbi szerint az anyagi világ örök és mostani állapota ilyen vagy olyan ősmatériából jött létre - bármiféle transzcendens hatalom közreműködése nélkül. Magánál Thalésznél ez az ősanyag a „víz", a nedvesség. Milétoszi követői közül Anaxomenésznél a „levegő", Anaximandrosznál pedig a határtalan, meghatározatlan „apeiron", amely talán első kifejeződése annak a törekvésnek, hogy valaki megragadja a létezőnek, az anyagnak az elvont fogalmát. - Hogy az említett dolgok a világszemlélet terén milyen radikális változást jelentenek, többek közt akkor értjük meg, ha arra gondolunk, hogy a Bibliát isteni sugalmazottságú iratok gyűjteményének tekintő zsidó vallás és kereszténység ma is azon a nézeten van, hogy valamilyen istenség (nem egészen 6000 évvel ezelőtt!) hozta létre a mindenséget. Közben a vallások teológusait és híveit egyáltalán nem zavarja, hogy a Biblia legelejének első két fejezetében nem egy tényleges isteni világlétrehozás leírása, hanem két különböző, egymás hitelét teljességgel lerontó teremtésmítosz szerepel. Egyébként a világ racionális szemléletének kialakulása szempontjából Thalészhez hasonlóan fontos szerepet játszik a milétoszi iskola második tagja, Anaximandrosz is, akiről fentebb csak röviden esett szó. Ez a férfiú (kb. i. e. 611-546) először ad tisztán fizikai magyarázatot a szél, a villám és az eső keletkezéséről. Diogenész Laertiosz közlése szerint azt, még a mai ember számára is meglepő nézetet képviselte, hogy a Föld gömb alakú és a kozmosz közepén szabadon lebeg, anélkül, hogy valami tartaná. E bölcselő természetfilozófiájából azonban még valami fontosat meg kell említenünk. Mégpedig azt, hogy Thalész tanítványa megfogalmazza a következő forradalmi gondolatot: az élőlények - köztük maguk az emberek is - nem isteni teremtmények, hanem anyagi hatások okozataiként jöttek létre és fejlődtek. Arról beszél, hogy az „első állatok a vízben keletkeztek, és tüskés hártya borította őket. Életkoruk előre haladtával kiléptek a szárazra, s szétszakítva a hártyát rövid idő elteltével megváltoztatták életmódjukat". Maguk az emberek Anaximandrosz szerint halszerű lényekből születtek meg. Alapvetően új magyarázatai miatt a mitikus szemlélet által uralt kortársai bizonyára nagyon görbe szemmel néztek rá, s ez a nagyszerű koponya valószínűleg elmondhatta Euripidész szavait: „Az ostobák, ha új bölcsességet hozol, hibbant agyúnak,oktalannak tartanak..." Továbbá mint józan racionalistára őrá is vonatkozik Lukianosz szellemes aforizmája: „Részeg társai közt csak Akindünosz ült kupa nélkül, s részegnek látszott éppen ezért egyedül". És az ilyen „részeg", vagyis ésszerűen gondolkodó egyéniségeket már a régi görögöknél üldözték, perbe fogták és esetleg halálra ítélték. Aztán később is sokan szenvedtek racionális szemléletük miatt. Gondoljunk csak Galilei sorsára vagy az inkvizíció által elevenen máglyán elégettetett Giordano Brunóra. S ne feledjük: az 1930-as években az USA-ban támadást indítottak a darwini fejlődéselmélet ellen, és a mai zsidó vallás és a kereszténység esküdt ellensége az élőlények, az emberek létrejöttét természetes okokkal magyarázó tudományos felfogásnak. Xenophanész és a sokistenhit Mint fentebb ismételten utaltam rá, az eddig taglalt gondolkodók a vallásokat, a bennük szereplő isteneket közvetlenül bírálólag nem elemezték. A korai görög felvilágosodás kiemelkedő szerepet játszó személyisége Xenophanész (kb. i. e. 570-474) azonban már a korabeli transzcendens hiedelmek közvetlen kritikai analízisére is sort kerít. Ez a kisázsiai gazdag városállamban, Kolophónban született férfiú - azt követően, hogy a hódító perzsák leigázták poliszát a hellén Nyugatra megy, és először Szicília szigetén,majd pedig a dél-itáliai Eleában tevékenykedik. Mégpedig rapszódoszként. Járja a görög településeket, amelyekben vándor énekesként irodalmi alkotásokat adott elő. Többek közt Homérosz, Hésziodosz műveit és saját verseit. Elméleti munkásságában hadakozik az antik idők sok transzcendens hatalom hitén nyugvó politeizmusa ellen. E küzdelme során fellép Homérosz és Hésziodosz ellen is, mivel ők még a mitikus szemlélet foglyai voltak, s így ír róluk: „Rákent isteneinkre Homérosz Hésziodosszal minden olyant, ami gáncs vagy szégyen az emberi nemnél: lopni, paráználkodni s amellett csalni is egymást." Szerinte nem kell mesélni titánokról, gigászokról és kentaurokról, mert ezek nem léteznek, hanem csupán korábbi emberek fantázia-szüleményei. Ám Kolophón szülöttje nem elégszik meg a mitikus lények, a politeizmusban szereplő istenek létezésének puszta tagadásával, hanem igyekszik - mégpedig sikerrel - föltárni e képzetek kialakulásának titkát és a bennük kifejeződő reális tartalmat. Az általa ide vonatkozóan megfogalmazott nézetek az emberiség, a kultúra, a filozófia fejlődésében új korszakot nyitnak meg és őt a civilizáció halhatatlan egyéniségévé avatják. Jelzi ezt a tényt, hogy a későbbiek során az általa említett kritikai valláselemzést oly jeles bölcselők viszik tovább és fejlesztik magasabb szintre, mint Arisztotelész, a francia Montaigne és a holland Spinoza. Xenophanész nagy tette annak fölfedésében rejlik, hogy a korabeli sok isten képzeteit az emberek a maguk mintájára gondolják el, bennük saját jellemzőiket vetítik önmagukon kívülre. Közben azt hiszik, hogy a transzcendensnek vélt lények ugyanúgy születnek, mint ők maguk, s épp olyan az alkatuk, a hangjuk és a ruházatuk, mint az övék. Mivel aztán az egyes népek különböznek egymástól testi sajátosságaikban, ezért az isteneiket is eltérő sajátosságokkal ruházzák fel. Emiatt míg a négereknél pl. feketék és lapos orrúak, addig a trákoknál kékszeműek és vörös hajúak az elgondolt istenek. Az istenképzetek szóban forgó specifikus voltáról, az itt vagy ott ilyenként vagy olyanként élő emberek sajátos adottságaitól függő természetéről egy szellemes-szimbolikus állathasonlattal élve ekképp nyilatkozik: „... ha a lónak, ökörnek, oroszlánnak keze volna, s festeni tudna kezük s vele azt tennék, mit az ember, akkor a ló is lóra, ökör meg ökörre hasonlón mintázná meg az isteneket, testük meg olyanná alkotná, milyen formát épp önmaga hordoz." Ugyanezt a véleményt vallva az újkori időkben Spinoza (1632-1677) a maga geometriai kifejtési módja szellemében az istenek emberi jellegéről egyik levelében a következőket mondja: „... azt hiszem, hogy a háromszög ha beszélni tudna, ugyanúgy azt mondaná, Isten kizárólag háromszögű, a kör pedig, hogy az isteni természet kiváló mértékben kör alakú, s ilyképpen mindenki a maga attribútumait [sajátosságait] tulajdonítaná Istennek, s önmagát Istenhez hasonlóvá tenné ..." Az ókor legegyetemesebb koponyája, Arisztotelész pedig nem egyszerűen csatlakozik az istenképzetek emberiesítő voltát felfedő xenophanészi állásponthoz, hanem azon egy igen lényeges szempontból még túl is lép. Mégpedig azáltal, hogy kimutatja: az istenvilág hierarchikus rendje nem más, mint az emberi társadalom viszonyainak a kivetítése transzcendens jelleggel. „Az istenekről is azért tartja mindenki, hogy királyi uralom alatt

14 / 172

élnek, - írja a Politika c. művében - mert az emberek maguk részben még most is királyoknak hódolnak, részben pedig hódoltak; s amiként az istenek külső alakját is önmagukról mintázzák az emberek, akképpen azok életformáit is." Hérakleitosz, a dialektika atyja Azok a racionális világmagyarázati törekvések, amelyekről az eddigiek során szót ejtettünk, Hérakleitosznál (kb. i. e. 530-470) már igen radikális megfogalmazást nyernek. Ez a kisázsiai Ephoszoszból származó bölcselő, aki a Milétoszban keletkezett filozófiai iskola nézeteit viszi tovább és emeli magasabb szintre, mindenféle transzcendenst kizár a realitás magyarázatából. Ő a „tüzet" véve fel arkhéul arról beszél a ránk maradt töredékeiben, hogy az anyag örök és saját adottságai, törvényei által meghatározottan - időbeli kezdet és vég nélkül - mennek benne végbe szakadatlanul a történések. Miközben aztán azt mondja, hogy épp ezért nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, mert a belépőkre más és más víz árad, egyik fragmentumában csodálatosan szép szavakkal fogalmazza meg ez a férfiú, akit a dialektikus látásmód atyjának kell tekintenünk, a materializmus álláspontját. Így beszél: „Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember, senki nem alkotta, hanem volt mindig és van és lesz örökké élő tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre." Mindazzal, amit fentebb elmondtunk, azt akartuk bemutatni, hogy az antik görögöknél az i. e. 8-6. században miként bukkantak fel és váltak mind erősebbé azok a törekvések, amelyek a való tényekkel összhangban álló racionális magyarázatot igyekeztek adni a realitásról, a mindenségről. Azok a személyiségek, akik e folyamatot elindították, illetve később sokoldalúan kibontakoztatták, hervadhatatlan érdemeket szereztek a kultúra történetében. Munkásságukkal ugyanis lehetővé tették, hogy a vallás, az objektív idealista filozófia ellenében létrejöjjön a kozmosz, az emberi szféra igaz magyarázata. Ők voltak a kezdeményezői annak a szellemi folyamatnak, amelynek eredményeképpen már az i. e. 5. században a szofisták körében megteremtődött a következetes ateizmus, amelynek hangot adva a tragédiaíró Euripidész egyik alakja így beszél: „Még azt mondják, hogy vannak égben istenek? Dehogy vannak,dehogy! Egyszer már szűnjetek Meg ismételni ezt az elavult mesét!" A bemutatott Homérosszal, Hésziodosszal, a hét bölcs és gnómaköltők köréhez tartozó egyéniségekkel, valamint a milétoszi filozófiai iskola tagjaival indult el az a felvilágosodás, amelynek szellemében a középkori arab gondolkodó, Averroesz (1126-1198) egyik levelében, amelyet Al Ghazai nevű barátjának írt, a következőképp nyilatkozhatott a transzcendens, a vallási világnézet ellenében: „Ha egy tudatlan ember kérdi, hol az isten, azt kell válaszolni: az égben. Ha egy művelt ember kérdi, a megfelelő válasz az, hogy mindenütt a világban. A filozófus kérdésére a válasz csak az lehet, hogy sehol." És a szóban forgó gondolkodók nézeteinek köszönhetően juthatott el a racionális világszemlélet fejlődése odáig, hogy 1841-ben megjelent munkájában, „A kereszténység lényegé"-ben a klasszikus német bölcselet utolsó nagy egyénisége, Ludwig Feuerbach (1804-1872) a következőket írhatta le: „Ahogyan az ember gondolkodik, amilyen az érzülete, olyan az istene is: amennyi érték az emberben van, annyi - és nem több - van istenben. Isten tudata az ember öntudata, isten megismerése az ember önmegismerése. Az embert istenéből ismered meg, viszont az emberből ismered meg istenét is; mindkettő egy és ugyanaz. Ami az ember számára isten, az saját szelleme, lelke, és ami az ember szelleme, lelke, szíve, az az istene: isten az ember nyilvánvaló bensője, szavakba foglalt énje."

15 / 172

Hétköznapjaink Októberi teendők a kertészetben Cs. Nagy László Még az erősebb fagyok előtt szedjük le a kései érésű alma, körte és birs termését, valamint a szőlő fürtöket is , hacsak nem jégbor készítésére hagytuk meg. Az éretlen fejlettebb paradicsom bogyókat száraz, fagymentes helyen célszerű utóérlelni.

Októberi teendők a kertészetben

Még az erősebb fagyok előtt szedjük le a kései érésű alma, körte és birs termését, valamint a szőlő fürtöket is , hacsak nem jégbor készítésére hagytuk meg. Az éretlen fejlettebb paradicsom bogyókat száraz, fagymentes helyen célszerű utóérlelni. A paprikát gyökerestől ládába helyezve és időközönként megöntözve sikeresen eltarthatjuk akár új évig is, Ugyanez vonatkozik a karalábéra is. Ugyanígy snidlinget és vöröshagymát is hajtathatunk szinte egész télen. A termés betakarítást mielőbb kövesse szinte az egész kert őszi lemosó permetezése a két komponensű Bordói lé plusz kén márkanevű szerrel, amely a biotermesztésben is régen engedélyezett. Ezúttal célszerű két százalékos oldatot alkalmazni. A hónap folyamán válik esedékessé a gyümölcsfák és bokrok telepítése tápanyagokkal jól feltöltött és ülepedett ültetőgödrökbe. A gyakorlat igazolta azt a mondást, miszerint lombhullatót ősszel, örökzöldet tavasszal célszerű ültetni, hacsak nem földlabdás csemetékről van szó., de még ebben az esetben is. Ez alól kivételt képeznek a nem nálunk őshonos olyan fajok, mint a kajszi és az őszibarack, amelyeket az örökzöldekhez hasonlóan jobb tavasszal telepíteni. Akkor mondható jónak a telepítés, ha az elültetett csemetét nem tudjuk kézzel kihúzni, azaz lábbal jól be van tömörítve az ültetőgödör talaja. Nagyon fontos szabály, hogy a csemeték gyökérzete nem érintkezhet a szerves trágyával sem és a műtrágyával se. Ugyanilyen fontosságú, hogy klórtartalmú műtrágyát nem használhatunk, mert az égeti a vékonyabb hajszálgyökérzetet. Az ültetést követően legalább 10 cm-es vastagságban takarjuk meg az ültetőgödröt félig érett komposzttal, kaszálékkal, vagy egyéb anyaggal a fagyhatás csökkentése érdekében. Fagymentes napokon pedig öntözzük is meg a csemetéket, mert a száraz talaj veszélyesebb, mint akár a közepes fagyok is. Ugyanakkor a nedves talaj - víztartalmának köszönhetően nagyobb mennyiségű hő tárolására képes. A biotermesztést folytatók nagy gondja a biotermesztésből származó vetőmagok és csemeték beszerezhetőségének problémája. Ezen leginkább csak saját termesztésű szaporító anyagok előállításával segíthetnek. A zöldségfélék közül a petrezselyem és a hagymafélék azok amelyek magtermesztését ősszel kell elkezdeni. Így pl. a petrezselyem-gyökerek közül a fajta jeleggel bíró egyedeket a fölszedéssel egyidejűleg célszerű elültetni a magtermő helyre még október közepéig, hogy a fagyokig begyökeresedhessenek. Ugyanígy a vörös- és a fokhagymát is. Ezeket is takarjuk meg, avagy helyezzünk rájuk félbevágott üdítős flakon-burát, amely egyaránt védelmet nyújt a kártevők. s a száraz fagyok ellen is. Ezeket is takarjuk meg mulccsal.

Nyelvészkedjünk - tanulságos "Értökös" Arról, hogyan tükrözi szavaink jelentéstartalmának változása életminőségünk romlását.

Nyelvészkedjünk – tanulságos

A laikus nyelvészkedők vesszőparipája a szóeredeztetés (etimologizálás – szavaink eredetének keresése) volt valamikor minálunk. Ez volt az az időszak, amikor a homályban késő „régi dicsőségünk” szavaink bibliai ősiségének, de legalábbis szittya - hun eredetének bizonygatásával próbáltuk pótolni.

Később, némileg felülről oktrojálva, a nyelvromlás elleni védekezés jött divatba: küzdöttünk az idegen szavak indokolatlan használata és a „suksüközés” ellen, erőltettük az (anyanyelvünkben igazán soha teljesen teret nem nyert) ikes ige minden alakjának következetes használatát. Ez irányú buzgalmunkban gyakran estünk túlzásokba is. Majdnem sikerült kiirtani az igényes nyelvhasználatból a határozói igenév + létige állítmányi szerkezetet, mondván, idegenszerű, miközben helyébe – mert szükség van rá - valóban idegen nyelvekből fordított alak került. „A feladat meg van oldva” helyett gyakran mondják: „a feladat megoldott”. (Mit oldott meg a feladat, kérdezhetném, pedig arról van szó, hogy valakik – a személyük pillanatnyilag nem fontos – megoldották azt.)

Aztán egyre megengedőbb (liberálisabb) lett a szaktudomány, és természetesen az érdeklődő átlagember álláspontja is. Napjainkban számos nyelvész azt állítja, a nyelv sem nem romlik, sem nem javul, csak változik.

A nyelv úgy változik, ahogy változik a nyelvet használó társadalom állapota. Amennyiben a nyelvközösség életminősége módosul, anyanyelvében ezt tükröző változások következnek be. A mai tőkés társadalom körülményei egyre kevésbé felelnek meg az ember belső, lelki igényeinek, ezt anyanyelvünk változásában („romlásában”) is tetten érhetjük.

16 / 172

Keressünk példát a szókincs, a szóhasználat köréből!

Az elad ige visszaható névmással történő használata nem is olyan régen még ugyancsak elmarasztaló (pejoratív) jelentésárnyalattal bírt: „Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magukat. „Koldusbot és függetlenség” – Ez légyen jelszavad!” (Petőfi Sándor) Ma, amikor adják-veszik a futballsztárokat, a pályakezdő fiatal alig várja, hogy jól eladhassa magát. (Az OXFORD ADVANCED LEARNER’S DICTIONARY 1989-es kiadásában található példamondat: You have to sell yourself at a job interview [Egy fölvételi beszélgetésen kell eladni magad]) Hogy megváltozott ennek a szókapcsolatnak a jelentéstartalma! Korábbi értelmezésében csak politikusainkra gondolhatunk…

Pedig a politikai „elit” igazán képes kezelni a problémáinkat. Lám, a kezel ige is hogy elterpeszkedet a nyelvünkben! Úgyszólván teljesen kiszorította a sajtó nyelvéből a jobb sorsra érdemes régi bánik igénket. Elburjánzásának kiinduló okául az angol handle igét vélem, talán nyugatra szakadt majd hazatért honfitársaink kezdték terjeszteni, de „jobb” is így: ki hinné el politikusainkról, hogy nagy gondjainkkal tényleg bánni tudnak, hogy meg tudják azokat a mi javunkra oldani…

Honatyáink, -anyáink számára a túlélés a fő gond, hogy a politikai porondon mennél tovább „életben” tudjanak maradni. Talán ebben az esetben is az angol survive sablonos – nem körültekintő – fordítása segítette a túlél (valamit) igénk divatszóvá válását.

Mindhárom idézett szó használati körének változása életminőségünk romlását és az angol nyelv hatásának méltánytalan erősödését tanúsítja. Kell ez nekünk?!

A korhadó fák megmentése Cs. Nagy László A fák korhadása többnyire a vastag vázágak kiindulási helyein és a fatörzsek sérülési helyein következik be. Ezért is kell különös figyelmet fordítani a korona alakításra, valamint a kellő törzsvédelemre. ....

A korhadó fák megmentése

A fák korhadása többnyire a vastag vázágak kiindulási helyein és a fatörzsek sérülési helyein következik be. Ezért is kell különös figyelmet fordítani a korona alakításra, valamint a kellő törzsvédelemre. A korona alakító metszések során ne hagyjunk villás elágazásokat, amelyek könnyen széthasadhatnak, a különböző műveletek során pedig figyeljünk a törzsvédelemre, mert lehet szép és egészséges egy fa, ám ha a törzse korhadásnak indul, napjai meg vannak számlálva. Ezért a vész elhárítása céljából a fák törzsét a veszélyeztetett oldalon részesítsük megfelelő védelemben teljes hosszában erős deszka-palló. avagy karókból készített rácsozat rögzítése révén. A már meglévő, korhadt részeket pedig tisztogassuk ki, kenjük be Fagéllel és töltsük ki rostált homokból készített betonnal. A kifordulást erősebb fólia-kötéssel akadályozhatjuk meg, amely akár rajta is maradhat, mivel a vízbeszivárgást is megakadályozhatja. Vastagabb ág eltávolítását is kövesse Fagéllel való szigetelés, majd pedig a csonkra helyezzünk üdítőitalos flakon-burát a víz- és a kártevők behatolásának megakadályozása céljából. A flakonburák jól alkalmazhatók a karók, oszlopok és a kertben áttelelő zöldségfélék, úgy mint hagyma, petrezselyem, spenót, saláta kedvezőtlen időjárás és madárkártétel elleni védelmére is, különösen az áttelelő saláta hálája meg. A fák kérgeit még a fagyok beállta előtt meszeljük le agyagos mésszel, amely a légzést nem akadályozza. E célból a mésztejbe tegyünk 5-6 súlyszázaléknyi agyagot, azt jól keverjük el s a törzsek meszelését addig végezzük el, amíg az éjszakák is fagymentesek. Sok kártevő telelési helyét szüntethetjük így meg s a tél végén erősödő napsütés okozta fagylécesedést és egyéb kéregkárosodást is megelőzhetjük. Ez az eljárás flakonburás mikró klíma létesítése esetén sem felesleges.

Nyelvészkedjünk – ne maradjon „meg nem gondolt gondolat”! "Értökös" "Értökös" ismét "szavakon lovagol".

Nyelvészkedjünk – ne maradjon „meg nem gondolt gondolat”!

Az anyanyelvemmel is úgy vagyok, mint a patriotizmussal: magyar hazafi vagyok, ameddig arról van szó, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak”, amint többről, rögtön csak egy magyar anyanyelvű homo sapiens.

17 / 172

Ismerem és nagyra tartom a magyar nyelv kifejező erejét, azért is szeretnék minél többet tenni megőrzéséért, de nincs más nyelv a birtokomban, hogy jogom lehessen minősíteni egyiket vagy másikat. Akad azonban minálunk elegendő belső eredetű („endogén”) szóvá tenni való szóhasználati gond is! A reklámok újból és újból tudatosítják bennem, hogy kedvencemnek – házi kedvencemnek – épp most milyen tápot kell vennem. Hm… Tényleg kedvencem a macskám? Nem mindig. Kifejezetten bosszant, amikor még virradat előtt követelőzően sétálni kezd rajtam, hogy adjak már neki enni. Nem háziállat, hogy tejjel tápláljon, hogy tojással lásson el, de a szívesen lefitymált panellakásban egeret sem lehet fognia. Kertes házban ma is lehet ilyen föladatköre, ott ma is tekinthető háziállatnak. Minálunk nem. Nem is díszállat, mint a hullámos papagáj. Új szóra van hát szükségünk Az angolok azt mondják, pet. Magyarra rosszul fordították. Nekem társállat. Akkor is társ, amikor bosszant, hogy már megint almot kell cserélnem. A múlt század utolsó harmadában kezdtük „jelezni”, amit tudathattunk vagy közölhettünk volna valakivel, tájékoztathattuk volna valamiről, vagy – uram bocsá’ – megírhattuk, megmondhattuk volna neki. Először hivatalos iratok jellemző fordulata volt: „kérem, jelezze…” Ma számos ismerősöm mondandója közben kérdezek vissza, „akkor mondjam, vagy mutassam?” (Mert ugye akkor is „jelzek”, ha mutatom...) Ennél sokkal inkább bosszant, amikor azt hallom a közszolgálati rádióban, hogy „sztrájkolnak a közszolgák”. Valamikor rang volt közhivatalt viselni, a falusi elithez tartozott a tanító, a jegyző, a városi középiskolai tanár a „középosztályhoz” tartozónak tudta magát. A jobb iparos kezét-lábát törte, hogy gyereke állami alkalmazott lehessen. Lecsúszásuk akkor kezdődött, amikor a társadalmi osztályozásban harmadik helyre került az értelmiségi, és megjelent az „egyéb” kategória. De hogy mára szolgává alázzák őket a sajtó bértollnokai? Kinek hiszik ezek magukat?! Az együttérzés hiányát érzem ki az ilyen újságírói megfogalmazásból is: „a versenyszférában dolgozó munkavállalók nagy százalékát kirúgják”. Nem lehetne-e beleérzőbben (empatikusabban), kevésbé durván fogalmazni, amikor arról kell tájékoztatniuk, hogy dolgozni akaró embereket fosztanak meg a megélhetésüktől?! Ha már a munkavállalókat említettem: annyi, de annyi szó esik róluk a sajtóban! Gyanakodtam, hogy ezt is angolból fordították, de az internetes keresőben a „jobtaker” szóra megjelentetett mindössze 170 találat inkább belső szóalkotást sejtet. Hazánkban a feudális állam megalakulása óta mindig voltak, akiknek dolgozniuk kellett, ők voltak a „nemtelenek”. Többségük jobbágy volt. 1848 után parasztnak, földművesnek hívták őket, a vagyontalanok summások, béresek, kubikusok, a gyárakba kerültek pedig munkások lettek. Akik fölül voltak, jobbára „büdös paraszt – büdös proli”-ként emlegették őket. Az 1950-es évektől új osztályozás született, a gyárban dolgozók „öntudatos” proletárok lettek, utánuk következett a dolgozó – lehetőleg szövetkezeti – parasztság, aztán az értelmiség, végül az egyéb kategória. Aztán jött a rendszerváltás. A falusi lakosságnak biztos megélhetést biztosító termelőszövetkezeteket szétverték, a tagokból „gazda”, jobb estben „farmer” lett. Proletárra, a jövő osztálynélküli társadalmának letéteményesére a társadalomban többé nem volt új politikusainknak szükségük: belőlük lettek a munkanélküliek meg a munkavállalók, akik szíves örömest vállaltak el munkát, akármilyet, csak legyen. De „munkavállaló” az alkalmazója is, az egész menedzsment, akik a beosztottjaik kizsigerelésével biztosítják a tulajdonosok profitját és saját maguk mennél magasabb jövedelmét. Tényleg egy társadalmi csoportot alkotnának?!

A szó tiszta értelmében munkavállaló – reményeim szerint – az a szakmunkásokból, technikusokból, szakértelmiségiekből álló komplex brigád lesz majd, amelynek tagjai közös érdeklődésük, szakismeretük okán önként szövetkeznek, hogy egy bizonyos termelő tevékenységet elvégezzenek, korszerűsítsenek a köz tulajdonában levő termelő, szolgáltató szervezet valamelyik egységénél, műszakjában. Ez az én álmom. „I have a dream” – mondta 40 évvel ezelőtt a Nobel-békedíjas Martin Luther King, és álma, a kirekesztett színes bőrű amerikai polgárok egyenjogúsága most megvalósulni látszik. Bár az én álmom is valóra válna negyven év alatt!

18 / 172

Hírek NÉHÁNY ALAPVETŐ TÉNY AZ OSZÉT NÉPRŐL dr. jakócs Dániel Tapasztalatom szerint addig, amíg az oszétek nem kerültek a világpolitikai érdeklődés körébe, nálunk az emberek többsége azt sem tudta, hogy léteznek. A minimális ismeretek hiányában pedig a közvélemény nagyon könnyen manipulálható, és nálunk a tv és a rádió riporterei nagyon sokszor a „felsőbb" elvárásoknak megfelelően ezt is teszik,...

Jakócs Dániel:

NÉHÁNY ALAPVETŐ TÉNY AZ OSZÉT NÉPRŐL

Tapasztalatom szerint addig, amíg az oszétek nem kerültek a világpolitikai érdeklődés körébe, nálunk az emberek többsége azt sem tudta, hogy léteznek. A minimális ismeretek hiányában pedig a közvélemény nagyon könnyen manipulálható, és nálunk a tv és a rádió riporterei nagyon sokszor a „felsőbb" elvárásoknak megfelelően ezt is teszik, mint most is. Nem feltétlenül állítanak teljes valótlanságot, csak éppen elhallgatják a legfontosabb adatokat. Tehát nézzük a tényeket. Az oszét nép is, mint a magyar és az összes európai nép, hosszú fejlődés alatt több nép keveredéséből, asszimilációjából jött létre. Az oszétok legtávolabbi ismert ősei a szkíták voltak. A szkíták nyelve az iráni (perzsa) nyelvek csoportjába tartozott. A Fekete-tenger északi mellékének és a Kaukázustól Északra elterülő füves pusztának a lakói voltak. A Dnyepertől Keletre nomád állattenyésztéssel, Nyugatra már földműveléssel is foglalkoztak. Az i.e. a IV. században törzsszövetségi alapon államot hoztak létre, amely az i. sz. III. században omlott össze a népvándorlás nyomása alatt. Már Herodotosz (i.e. 485-425) leírta a szkítákat, műve magyar fordításban is olvasható. A szkíta állam pusztulásának közvetlen okai a szarmaták voltak, az Ural és Volga felől érkeztek, és magukba olvasztották a leigázott szkítákat. Ők is a szkíták nyelvéhez közel álló iráni nyelvet beszélték, így valószínűleg nem ment nehezen az összeolvadás. A szarmaták a népvándorlás során a Kárpát-medencébe is eljutottak. A szarmatákat a hunok szórták szét. A hun birodalom szétesése után a szarmaták maradványait a Kaukázustól Északra elterülő síkságon az alánok olvasztották magukba. Az alánok a szarmata nyelvhez közel álló iráni nyelven beszéltek. Nem csak a nyelvük, a kultúrájuk is közel állt egymáshoz. Az alánok megőrizték és folytatták a szkíták és a szarmaták nyelvi és kulturális hagyományait. Az alánokról szóló első források az i.e. I. századra és az i.sz. I. századra nyúlnak vissza. A vándorló magyarok a Kaukázustól Északra elterülő füves pusztán viszonylag hosszabb ideig élhettek az alánok szomszédságában, és élénk kereskedelmet folytattak velük. Az oszétek az alán nép egyik csoportja, és nyelvük az alán nyelv egyik nyelvjárása volt. Az alánoknak már az i.sz. V. században volt írásbeliségük. A kereszténységet a bizánciak kezdték terjeszteni köztük a VI. században. A kereszténység csak fokozatosan terjedhetett köztük, mert csak a X. századra lettek teljesen keresztények. A feudális társadalmi viszonyok a IX. században alakultak ki, és létrejött az alán állam. Területéről fontos hadi- és kereskedelmi út ágazott le Délre Mezopotámia felé. Az alán kereskedelem az arany- és ezüstszálas hímzés gyakorlatát, az ezüst csatok, övcsatok, palmettás ezüst tarsolylemezek ismeretét, esetleg készítésének gyakorlatát közvetítette a magyarokhoz. Valószínű, hogy a híd, az asszony, a zöld, az üveg, a kard iráni eredetű szavak az alán nyelvből kerültek a magyarba. Az oszétek magukat ironoknak nevezik. Az első ismert oszét, ill. alán görög betűs nyelvemlék 941-ből származik. A magyarok az oszétokat és természetesen az alánokat jászoknak hívták. A jász elnevezést az óoroszoktól vettük át, ők nevezték így még a középkorban az alánokat. Az alánok államát és magas kultúráját a tatárdúlás semmisítette meg a XIII. században. Az ő sorsukon láthatjuk, hogy mi lett volna a mi sorsunk, ha nem sikerül megvetnünk a lábunkat a Kárpát-medencében a X. században. Az oszétoknak csak az a csoportja maradt meg, amelyiknek sikerült az ÉszakKaukázus lejtőinek egyre emelkedő völgyeibe menekülnie, körülbelül oda, ahol ma az Észak Oszét Autonóm Köztársaság van, valamint a vele szomszédos területekre. A síkságon és a hegyek lábainál élő oszéteket elsöpörte a történelem vihara. Az első jász kereskedők egyes csoportjai valószínűleg a tatárdúlás előtt eljutottak Magyarországra és természetesen előtte a mai Moldva területére. A nagyobb betelepülés vagy betelepítés a XIII-XIV. században történt Alánia megszűnése után, a kunokkal egy időben. A jászok a Zagyva két partja mentén települtek le, és a magyar királyok székbe szervezték őket, és privilégiumokat kaptak. A feudalizmus csak a XIV. századra alakult ki náluk. Kiváltságaik jelentős részét folyamatos küzdelmek árán 1848-ig, azok bizonyos maradványait 1875-ig sikerült megtartaniuk. A Pest megyei Jászfaluból fennmaradt egy jász nyelvemlék a XV. századból, amely alapján feltételezhetjük, hogy a XV. században még beszéltek jászul. Népi kultúrájukat, hagyományaikat a Jász Múzeum őrzi és tanulmányozza Jászberényben. 1774-ben Oroszország elfoglalta és magához csatolta az Észak-Kaukázust, és ezzel az oszét nép életében viszonylag nyugodt korszak kezdődött. A. Segren nyelvtudós létrehozta a cirill betűs oszét ábécét, és még a XIX. században fejlődésnek indult az oszét irodalom. Oroszország 1801-ben a Dél-Kaukázusban is felszámolta a török uralmat, és Oroszországhoz csatolta a mai Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán területeit, ezzel együtt a Dél-Kaukázusban élő oszétok is Oroszországhoz kerültek. Nem közömbös még jogi szempontból sem, hogy Grúzia már a XVI. században a török birodalom része lett, és utána mint állam jogi szempontból nem létezett. (Érdekes feljegyzéseket olvashatunk Mikes Kelemen törökországi leveleiben a grúz arisztokrácia erkölcseiről a török birodalmon belül.) Az új állami és nemzeti élet, és annak keretei csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után alakultak ki, a konszolidáció után 1922-ben. Ma nehéz eldönteni, hogy több évszázados állami lét hiánya után, mialatt a néprajzi határok jelentősen megváltoztak a Kaukázuson belül, milyen alapon húzták meg az új nemzeti határokat, melyik nép kapott kedvezőbb köztársasági vagy autonóm köztársasági státust, és melyik nép jutott arra a sorsra, hogy csak egy másik köztársaság autonóm területévé váljon. Kétségtelen tény, hogy ebben szerepet játszott a lakosság száma és a terület nagysága is, de nem csak. A rendezés rengeteg, sok esetben rossz kompromisszum árán jöhetett létre. Az pedig teljesen igazságtalan és logikátlan, hogy az összefüggő területen élő oszéteket miért kellett két részre szakítani, az északi, a hegygerincen túl élő oszétek miért kaptak önálló autonóm köztársasági státust, míg a déli oldalon élőknek miért kellett csak autonóm területként Grúziához tartozniuk. Valószínűleg ebben nagy szerepe volt Sztálinnak is. Az igazságos az lett volna, hogy az összes oszét egy egységes oszét autonóm köztársaságban egyesüljön. Mindez azonban nem okozott komolyabb problémát, mert az autonóm és tagköztársaságok minden vonatkozásban átjárhatók voltak. Ezért nem tiltakoztak az oszétek sem, pedig akkor is jobb lett volna nekik, ha egy autonóm köztársaságot alkotnak, és az Orosz Federációhoz tartoznak. A helyzet a Szovjetunió szétesése után változott meg, amikor Grúziában az oroszellenes nacionalista erők lettek egyre inkább a hangadók, végül hatalomra is kerültek. Ezek után szükségessé vált a két oszét terület egyesítése és a Dél-oszét Autonóm Terület kiválása Grúziából. A mi meggyőződésünk szerint az oszét népet is megilleti az önrendelkezés joga, és egyik népnek sincs joga egy másikat erőszakkal a határain belül tartani. A mai politikusok helytelenül teszik, hogy mindenkit megkérdeznek, csak magukat a déli oszéteket nem akarják megkérdezni, mert sejtik, hogy az oszétek nem a szájuk íze szerint döntenek. A grúzok vonják ki katonáikat az oszét területek szomszédságából, és ismerjék el az oszétek önrendelkezési jogát. Ezek után pedig mind a két nép őszintén törekedjen a baráti együttműködésre. Az ellenségeskedés, a másik elnyomására való törekvés mindig visszaüt az elnyomóra

19 / 172

is, különösen kis népek esetén, a grúz nép létszáma pedig kb. három millió, ebből ötszázezer él a mai Törökországban diaszpórában. Grúzia lakossága 1975-ben négy millió volt, tehát 2 millió hatszázezernek „kellene" elnyomnia egy millió négyszázezret. Teljes őrültség, és csak végeláthatatlan és reménytelen harcokra vezet. Az annyira kevert nemzetiségű területeken, mint a Kaukázus, nincs más józan út, mint egymás jogainak feltétlen és teljes elismerése, a mindenkori kisebbség egyenlő jogainak feltétlen biztosítása, beleértve a politikai autonómiát is. Ellenkező esetben egy kívülálló nagyhatalom eszköze lesz, mint most Grúzia az USA nagyhatalmi törekvéseié. Mindez érvényes a Kárpát-medencére és ránk is, de tebe fabula narratur. Most pedig nézzük meg az oszétekre vonatkozó jelenkori adatokat. Mivel pontosan nem tudhatjuk, hogy a Szovjetunió szétesése milyen népesedési következményekre vezetett, az 1975-ös, 1978-as adatokból indultunk, amikor még az életkörülmények konszolidáltak voltak. Ekkor azoknak a száma, akik oszétnek vallották magukat, 488 ezer volt, tehát ma lehet félmillió is. Ennél valamivel kevesebben, 432 ezren beszéltek ténylegesen oszétul. Valószínűleg az az ötvenezer, amelyik már nem beszélt oszétul, de oszétnek vallotta magát, diaszpórában, szórványban élt. A fenti tény megértéséhez tudni kell még, hogy a Szovjetunióban a nemzetiségi hovatartozást az apa nemzetisége alapján határozták meg, vegyes házasság esetén a felnőtt ember választhatta anyja nemzetiségét is. Tehát az elsődleges tényező a származás volt, a másodlagos a nemzeti öntudat, a nyelvet külön tartották nyilván. A mi fogalmaink szerint a tényleges oszétek száma 432 ezer körül mozog, ennyien élhetnek egy tömbben az északi és déli oszét területen. Az Észak-oszét Autonóm Köztársaság lakossága 552 ezer volt, ebből oszét 269 ezer, orosz 202 ezer, a fennmaradt 81 ezer nagyon vegyes nemzetiségű lehetett. Ez különben jellemző a Kaukázusra általában. A lakosság többsége a hegyekben, kisebb része a hegyek lábainál elterülő síkságon él. Az Autonóm Oszét Köztársaság területe 8 ezer km2, legmagasabb hegycsúcsa 4649 m. A szovjet korszakban az önálló államiság teljes struktúrája kialakult, volt négy egyeteme, tudományos kutatóintézetek hálózata, művészeti és irodalmi szövetségek, múzeumok, folyóiratok, újságok, modern tömegtájékoztatás, színházak, hangversenytermek, zeneiskolák stb. 1975-ben a Köztársaság intézményeiben 700 tudományosan minősített oktató vagy kutató dolgozott, és mindez 8 ezer km2-en. A főváros neve 1975-ben Ordzsonikidze volt, ma Vladikavkáz. A Dél-oszét Autonóm Terület lakossága 103 ezer volt 1978-ban, ebből oszét 68 495 (66,5%), grúz 28 840 (28%), ez együtt 97 335, a többi 5500-6000 vegyes nemzetiségű lehetett. Mint látjuk, az oszétek aránya Északon csak 48,73 százalék, délen 66,5 százalék. Az egységes oszét terület kettéosztása tehát azon az alapon történt, hogy a 28-29 ezer grúz kisebbség ne kerüljön olyan Autonóm Köztársaságba, ahol az oroszok sokkal többen vannak (202 ezren). Tehát már az egységes oszét tömb kettészakításakor a grúz nacionalizmus szempontjai érvényesültek burkoltan. Az összes oszét lakosság száma az egységes oszét területen 269 000+68 495=337 495. Az összes 488 000 oszétból ennyi kerül az egységes Oszét Köztársaságba, ha külső erőknek nem sikerül megakadályozni az oszét nép akaratát. A többi 150 500 oszét diaszpórában marad többnyire a Kaukázus egyéb területein. Természetesen az így kisebbségbe kerülő grúzoknak minden lehetőséget biztosítani kell nemzeti jogaik biztosítására, beleértve azt is, hogy a grúz nyelvnek az egyik hivatalos nyelvnek kell lennie az egységes Oszét Autonóm Köztársaság területén. A realitás talaján állva az új egységes Oszétiának célszerű az Orosz Federáció tagja maradni autonóm köztársaságként, mert egy 11 900 km2 területnyi kis ország életképtelen gazdaságilag a mai integrálódó világban. Mindez érvényes a „nagy" Grúziára is. Most a különböző színezetű politikusok és riporterek kórusban harsogják, hogy az orosz hadsereg menjen ki Grúziából. Rendben van. Csak ne menjen ki az oszét területekről, mert ez nem Önökre és nem az USÁ-ra tartozik, ez egyedül az oszét nép dolga és joga, ha demokratikusan gondolkodunk. Vajon demokraták-e Önök egyáltalán? Ez itt a kérdés. Számunkra, igazi demokraták részére pedig az oszét nép véleménye kell, hogy mérvadó legyen, és nem az, hogy mit mondott X „európai" vagy Y „amerikai" politikus. Nem rejtem véka alá, hogy a fenti elemzéshez Kossuth konfederációs koncepciójának fő gondolatai szolgáltak alapul, valamint a nemzetiségi politikának azok a tételei, amelyeket a II. Internacionálé teoretikusai kidolgoztak még az I. világháború előtt. E rövid ismertetéshez orosz és magyar nyelvű kézikönyveket használtam. Magyarországon olyan emberről nem tudok, aki oszétul is beszél. Állításaimat, amennyire lehet, igyekeztem ellenőrizni, amiben nem voltam bizonyos, arról nem írtam. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az oszét tudományos intézetek, kutatók saját népükről az 1930-as évektől hatalmas szakirodalmat hoztak létre, aminek tört részét sem ismerjük. Sajnos, mert egy kétezer éves nép kulturális tradícióiról van szó. A már teljesen magyarrá vált jászsági jászokat kivéve csak két oszétot ismertem életemben. Az egyik egy filozófus professzor volt, könyveit, cikkeit olvastam, szakmai levelezést folytattam vele. Célszerű lenne értéktelen politikai propaganda helyett kultúrája alapján megismerni az oszét népet. Jászberényben van tanárképző főiskola. Nagyon dicséretes dolog lenne, ha ennek néhány jász hallgatója magánszorgalomból megtanulná az oszét nyelvet. Tankönyvet biztosan találnánk, szakmódszertani tanácsokat szívesen adunk.

A cigányok elpusztulhatnak J-M Dermagne (M. Collon website-ja) a cigánykérdés Európában a sajtó tükrében

Michel Collon website-járól A cigànyok elpusztulhatnak Jean-Marie Dermagne (Fordítàs franciàból) A nyàri fotó, mely megràzta Olaszorszàgot (a tengerparton két vízbefùlt kislàny teste törölközővel letakarva, mellettük a nyaralók közönyös tekintettel folytatjàk a napozàst) azóta is témàul szolgàl, ki együttérzéssel szól, ki pedig: két kis tolvajjal kevesebb. Az aug.1-i Courrier International címe: «A romàk vagy Európa lelke: Olaszorszàgban kidobva, màsutt gyanakvàssal kezelve». A cikk elmondja, hogy Magyarorszàgon vagy Romàniàban a megkérdezettek 80 %-a visszautasítja, hogy szomszédai cigànyok legyenek, Spanyolorszàgban, ahol pedig nagyon jó a sajtójuk, 40 %-ban nem akarjàk ezt. A Panorama olasz sajtóorgànum jùl. 10-i címe: «NATI PER RUBARE» (‘Arra születtek, hogy lopjanak’), két ugyanannyira hànyingerkeltő, mint ostoba mondattal: 'Alighogy megszületnek, lopàsra, fosztogatàsra, koldulàsra dresszírozzàk őket, ha nem engedelmeskednek, verés és erőszak következik'. 2005-ben meghirdették «a romàk beilleszkedésének évtizedét». Szép program. Azok a kormànyok, melyek orszàgaiban jelentős cigànysàg él (Bulgària, Horvàtorszàg, Csehorszàg, Magyarorszàg, Macedónia, Romània, Szerbia és Szlovàkia) az európai alapokból fizetendő 34 milliàrd eurót értek el, hogy «a szakadékot az oktatàsban, munkahelyekben, egészségügyben és lakhatàsban betemessék». Az eredmények sovànykàk. Amikor egy cigàny gyermeket iskolàba küldenek, leggyakrabban speciàlis «kisegítő» iskolàban talàlja magàt, ahol a szégyenérzet és az előítéletek is megerősödnek. A brit The Economist: «Az àltalàban romànak vagy cigànynak nevezett 4-12 millió európai szàmàra az élet ebben foglalható össze: zónàkban ‘parkoltatjàk’ ôket, mely a normàlis életen kívüli fizikai és lelki marginalitàsra ítéli őket, a modernitàstól elvàlasztó szakadék egyre mélyül, anélkül, hogy csökkenne». Nevezetesen azért, mert «annak arànyàban, hogy Kelet-Európàban emelkedik a jólét, a cigànyokat egyre inkàbb az ùtszélen hagyjàk. Tradicionàlis tudàsuk, a kézművesség, eltűnőben van. Akik dolgozni tudnànak, azok is alig talàlnak munkàt. Az Unióhoz csatlakozàs sùlyosbította a bürokràciàt». Nyugat-Európàban a koldulàs, melyet a romàk folytatnak gyakran gyerektàrsasàgban, ahelyett, hogy együttérzést, alamizsnàt vàltana ki, inkàbb

20 / 172

visszautasítàst provokàl, sőt gyűlöletet. Csak mendemonda tàmasztja alà, hogy ez a koldulàs szervezett bandàk, gangek, a maffia műve. Rebeka, a kis 12 éves cigànylàny is koldult. Spanyolorszàgban, aztàn Olaszorszàgban. Mielőtt gyermekrajzait nem kezdték el publikàlni. Elmesélte sajàt és csalàdja életét az El Pais spanyol ùjsàgnak: a milànói tàbor barakkjaiban, melyet a prefektus utasítàsàra lebulldózereltek, édesanyja, aki «àllandóan sírt», mert «az élet, amiről àlmodunk, egészen màs», szomorùsàgàt, mert «a romàkat nagyon sok ember gyűlöli». Cirkàl a sablon a cigànyok népének ostobasàgàról, akik a nomàd életmódot vàlasztottàk az integràlódàs helyett. Még ha élnek is legendàk, mítoszok, ma màr ismerjük a roma történelmet, tudjuk, miért hagytàk el i.sz. 1000 körül Indiàt, hogy az emigràció nem vàltoztatott nyomorùsàgos sorsukon. Talàn csak a korfui hercegség kivételével 1360 körül, sohasem volt sajàt àllamuk. A 19.sz. közepéig mint a rabszolgàkat, ùgy adtàk el őket a Balkànon. Rabszolgaként éltek, föld nélkül. Ma a mezőgazdasàgi szezonmunka legfàradsàgosabb része gyakorlatilag az egyetlen jövedelmük. És a koldulàs persze. Csak keveseknek jut ki a zenélés, mellyel kilàbalhat a nyomorból, a névtelenségből. Valószínűleg az analfabetizmusuk miatt és mivel – ellentétben a zsidókkal – semmiféle vallàs össze nem kötötte őket, még a nàci rezsim genocidiuma sem hozott szàmukra post mortem elismerést. 1933-45 között a «Porrajmos» több, mint 200 ezer àldozattal jàrt. Szept.16-àn a cigànyok sötét, szomorù és büszke tekintete Brüsszel felé fordul, ahol az őket érő diszkriminàció az európai csùcstalàlkozó figyelmének középpontjàba kerül. Volna mit tenniük az európai vezetőknek.

Sürgős szolidaritási felhívás Kazahsztánból Nemzetközi Egyetértés egy gyár, egy város kéri támogatásunkat

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése egy szolidaritàsi felhívàst kapott kazahsztàni politikai és szakszervezeti felelősöktől. Az Egyetértés kéri a munkàsszervezeteket, a demokràcia és a tàrsadalmi haladàs híveit, küldjék el szolidaritàsi üzenetüket az Irtis vàrosi fémipari és vegyiüzem «Munka védelme» szakszervezetének támogatva a munkàsok jogos követeléseit: -

A vàllalat ùjraàllamosítàsàt, hogy a munkahelyek teljes egészükben megtarthatók legyenek,

-

Az elmaradt bérek kifizetését!

A Nemzetközi Egyetértés sajàt részéről a kazahsztàni hatósàgok és a vàllalati igazgatàs tudomàsàra fogja hozni àllàspontjàt, a követelések tàmogatàsàt.

2008.szept.18. Daniel Gluckstein, A DNNSZ koordinàtora

Elvtàrsak! Segítsetek nekünk nemzetközi kampàny szervezésében! Segítségetek nélkül egy egész munkàsvàros tűnhet el a térképről! Egyetlen termelőegységünk bezàràsàt jelentették be és több mint 4 ezer személyt fenyeget a veszély, hogy létfeltételek és lakhatàs nélkül marad. Tàmogassàtok Pervomajszki lakossàgànak és az irtisi fémipari vegyi vàllalat munkàsainak követeléseit, amelyektől egy egész vàros függ! Veletek győzhetünk! «Munka védelme» Munkàsszakszervezeti Szövetség Szociàldemokrata pàrt (Kelet-Kazahsztàn) Alga pàrt (Uszty-Kamenogorszk képviselete) ___________ A következő címekre küldhetitek üzeneteiteket: [email protected] Adylgazy Bergenev, KeletKazahsztàn prefektusa: Fax: 87232261363. A Kazahsztàni Köztàrsasàg szenàtusa: FAX : 8(7172) 74-72-49 ; 8(7172) 74-72-57. Nursultan Nazarbaev, köztàrsasàgi elnök honlapja: http://www.akorda.kz/www/www_akorda_kz.nsf/mail1?OpenForm&lang=ru Màsolatot küldjetek : [email protected] (a ford. : amennyiben közös tiltakozó- és szolidaritàsi üzenetet akartok, jelezzétek vissza nekem, hogy egyetértetek!) ____________ Szept. 15-én, hétfôn Pervomajszki munkàsvàrosban több, mint 200 személy vett részt azon a rögtönzött gyűlésen, ahol a következő követelések megtàrgyalàsàra került sor: 1.

Sürgős intézkedés az irtisi fémipari vegyiüzem (IkhMZ) megőrzésére, melyre tàmaszkodva épült ki az egész környék. Az üzem ùjraàllamosítàsa vagy becsületes befektetőnektörténő àtadàsa a nyilvànossàg ellenőrzése mellett. 2. Az üzem dolgozóinak elmaradt bérük, 26 millió tenge (160 000 euró) kifizetése. 3. A pervomajszki üzem azon szociàlis problémàinak megoldàsa, amelyek még a vàros létezését is fenyegetik. A peresztrojka előtt Pervomajszki modell-vàrosnak szàmított fejtett infrastruktùràjàval. Az üzem körül és arra épült ki a vàros. 1998-ban 2800 személy dolgozott itt, havonta 10 tonna terméket àllított elő egy ritkafémből, a nióbiumból. Nagyszàmù jól képzett munkàs, mérnök, vezető él itt. A vàllalat privatizàlàsa utàn lelkiismeretlen befektetők működése nemcsak tönkretette az üzemet, hanem anyagi alapjait is romba döntötte. Minden «ùj tulajdonos» sietett bankkölcsönöket felvenni a jól bevàlt módszer szerint: eladósodàs – szubvenció - csőd.

21 / 172

Ezidő alatt az agglomeràció lecsökkent 2 ezer lakosra. Többemeletes középületeket romboltak le. Lakóépületek magànkézbe kerültek. Megjelent a csatornaprobléma, a melegvízszolgàltatàs és fűtés hiànya. A lakosoknak egyedi fűtést kellett lakàsaikban kialakítani, s ma màr Pervomajszki inkàbb hasonlít a Honvédő hàborù alatti Sztàlingràdra. A lakosok tanusítjàk, önkény uralkodik. Egy, a helyi hatósàgok bizalmàt élvező vàllalkozócsoport lebontja a garàzsokat és egyéb kiszolgàlóépületeket, hogy építési anyagként felhasznàlja. A hatósàgi feljelentéseket nem követi intézkedés. Az IkhMZ tulajdonosànak bejelentése arról, hogy szept.16-àn leàllítja a termelést, az utolsó csepp lett a pohàrban. Az üzem halàla azt jelenti, hogy a vàros is meghal, utcàra került lakóit nyomorùsàg vàrja. Az első fagyok beköszöntével àll le az üzem, dràga és egyedi felszerelése hasznàlhatatlannà vàlik. Az àllam 44 %-ban tulajdonos, de semmi konkrét javaslata nincs annak megmentésére! Pedig az orosz Severstal szakértőcsoport ebben az évben született jelentése szerint az üzem nemcsak rentàbilis, hanem szakértő igazgatàssal és 7 millió dollàros befektetéssel óriàsi hasznot tudna hajtani. Megjegyezzük, az àllami invesztàlàs szintén jelentős volt az üzemben csakùgy, mint a vàrosban. Rosszul hasznàltàk fel vagy egyszerűen felszívódott (példàul senki nem tudja, hovà tűntek el a csatornàzàs felùjítàsàra szànt dollàrmilliók). Az egyetlen hatósàgi képviselő, aki valóban segítette és tàmogatta a pervomajszki munkàsokat, a regionàlis parlament (maslikhat) képviselője Alekszandr Tyumencev, ő az egyetlen, aki nem a vezető Nour-Otan pàrt tagja. Problémànkat egyenesen Adylgazy Bergenev, a kelet-kazahsztàni hakim (prefektus) elé tàrta, aki hivatalosan azt nyilatkozta, hogy közbenjàr az üzem tulajdonosànàl az elmaradt bérek azonnal kifizetésre érdekében és alàhùzta, hogy a kormànynak feltett szàndéka az itt élők szociàlis problémàinak megoldàsa. De az üzem fennmaradàsàról nem szólt egy szót sem. Ebben a helyzetben a pervomajszki lakosok kezdeményezésére egy gyűlést hirdettünk szept.7-re, a végrehajtó szervek a kérést visszutasítottàk. Újat hirdettük szept. 15-re, azt is visszautasítottàk. Az üzem és a vàros létezése egy hajszàlon függ, ezt megértve a vàros lakói engedély nélkül az utcàkra mentek. Ekkor, az elégedetlenség lecsillapítàsàra a helyi hatósàgok intézkedtek. Először is nyomàst gyakoroltak az alkalmazottakra elbocsàtàssal fenyegetőzve; soha nem tapasztalt módon ezen a napon a nyugdíjasoknak ingyenes orvosi vizitet kínàltak a klinika specialistàinàl. Ugyanakkor plakàtok jelentek meg, hogy a gyűlés időpontjàt későbbre toltàk, a vàrost megerősített rendőrcsapatok özönlötték el, a kezdeményezőket informàlisan tàjékoztattàk arról, hogy fizikai presszió vàr ràjuk. Ennek ellenére megtartottuk a gyűlést. A nagy ellenzéki kazah pàrtok képviselői eljöttek, hogy tàmogatàsukról biztosítsanak bennünket: Tyumenev képviselő (KNPK – Kazah Népi Kommunista pàrt), I. Bulgakov (OSDP – Szociàldemokrata pàrt, «Munka védelme» Szakszervezeti Szövetség) és D. Zabirov (OSDP, «Munka védelme» Szakszervezeti Szövetség), aki a résztvenni nem tudó «Alga» nevében is szerepelt. A gyűlés folyamàn Pervomajszki lakosai megértvén, hogy nincs veszítenivalójuk, ùgy döntöttek, hogy folytatjàk tiltakozó kampànyukat egészen addig, míg követeléseik kielégítésre nem talàlnak. Az üzem bezàràsa esetére sùlyosabb akcióba kezdenek: tömeges éhségsztràjkba, az utak eltorlaszolàsàba, az üzem és a helyi hakimat elfoglalàsàba. A résztvevők kérték minden demokratikus és munkàsszervezet értesítését Kazahsztànban és nemzetközi porondon, kérték tàmogatàsukat az üzem, a vàros és sajàt életükért vívott harc tàmogatàsàban. A gyűlés végén a munkàsok független szakszervezet létrehozàsàról döntöttek a «Munka védelme» munkàsszakszervezeti szövetség égisze alatt.

Nemzetközi információk 303.sz. Nemzetközi Egyetértés Munkásaktivisták delegációja az Európai Bizottságnál -Haiti - Bolívia - Burundi - francia tüntetés az afgán háború ellen

Nemzetközi informàciók 2008. szept. 16. 303. sz. àra: 0,50 euro A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja Tartalom: A stockholmi nemzetközi munkàskonferencia delegàciójàt a Laval, Viking Rüffert ítéletek megsemmisítésére fogadtàk Brüsszelben. A delegàció beszàmolója; döntése a 2009. febr-i európai konferencia szervezőbizottsàga létrehozàsàráról; felhívàsa. Haiti: «Független népek között békében élni». Felhívàs «testvérnépeinkhez, a karib-térségi és amerikai munkàs-, népi és demokratikus szervezeteihez». Okt.10. a megszàlló csapatok kivonàsàra mozgósítàs napja. Bolívia: Nemet az amerikai beavatkozàsra! A La Chispa nyilatkozata: «Egységfront a COB és Morales elnök között a demokràcia és Bolívia egységének megvédésére!» Burundi: A kormàny döntése «az igazgatásban az etnikai egyensùly» helyreàllítàsàról. A Tribune des travailleurs, a Dolgozók és Demokràcia pàrtja ùjsàgànak (PTD) szerkesztőségi cikke. Franciaorszàg: A Független Munkàspàrt (POI) tüntetésre felhívàsa «A francia csapatok Afganisztànból való visszahívàsàért». Ahhoz, hogy terjeszteni tudjuk a Dolgozók és Népek Egyetértésének hatilapjàt, szükségünk van előfizetésedre!

Kapcsolattartàs: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28 E.mail : [email protected] Haiti Felhívàs testvérnépeinkhez, a karib-térségi és amerikai munkàs-, népi és demokratikus szervezeteihez «Szuverén Haitiért és a MINUSTAH (ENSZ) megszàlló csapatok azonnali tàvozàsàért» Tüntetések okt. 10-én Földrészünkön élő testvéreink! Alulírottak, haiti szakszervezetek, politikai és népi szervezetek hozzàtok fordulunk sürgős szolidaritàsi felhívàssal és segítségkéréssel. Orszàgunk 2004. àpr. 30. óta az ENSZ MINUSTAH-csapatainak katonai megszàllàsa alatt àll. A 40 orszàgból érkezett külföldi haderő 9000 katonàt jelent, brazil vezetés alatt àlló 1208 brazil, 560 argentin, 503 chilei, 218 bolíviai, 67 ecuadori, stb. fegyverest…

22 / 172

Hazànk Haiti az első orszàg volt a kontinensen, mely 1804-ben kivívta függetlenségét, a rabszolgasàgtól megszabadult és a vilàgon az első fekete köztàrsasàgot létrehozta. 200 éven keresztül a nagyhatalmak megfizettették szabadsàgunk àràt: - 150 millió aranyfrank, melyet Franciaorszàg fizettetett 1825-ben a rabszolgatartó kolonialistàk kàrtalanítàsàra, - az orszàg megszàllàsa, mint az USA-é 1915-1934-ben, - szàmtalan diktatùra bevezetése és tàmogatàsa, - a strukturàlis helyrehozàsi tervek tönkretették mezőgazdasàgunkat, privatizàltàk iparunkat és közszolgàltatàsunkat, eladósítottàk orszàgunkat az IMF-nél és a Vilàgbanknàl 1,3 milliàrd dollàrra. Az adóssàg 80 %-ban a Duvalier-k, Papa Doc és Babydoc diktatùràja alatt keletkezett. Két évszàzada folyik a nagyhatalmak imperialista agressziója a első fekete köztàrsasàg ellen, melyet a XIX. sz. elején még az «Antillàk gyöngyszemének» hívtak, ma pedig romokban hever, kifosztottàk, elcsùfítottàk. Haiti 8 millió lakosàval az amerikai kontinens legszegényebb orszàga, az aktív korù lakossàg 60 %-a munkanélküli, 80%-a a szegénységi küszöb alatt él, a születéskor vàrható életkor lecsökkent 50 évre, a gyermekek születési mortalitàsa 1000-ből 80 (Franciaorszàgé 4, a szomszédos Kubàé 7). A mi Haitinket egyre jobban megalàzzàk, 4 éve ismét megszàlltàk, többek között a latin-amerikai kontinens orszàgai. Ne hallgassatok azokra, akik azt àllítjàk, hogy a béke fenntartàsàra küldték a katonàkat! Valójàban sokan közülük résztvesznek a népi lakónegyedek elleni akciókban, fegyvereseket, sőt egész ezredeket jelentettek fel a bírósàgokon bűncselekményekért, lopàsért és erőszakért. Mikor àprilisban a rizs és a gabona àra megduplàzódott a nemzetközi spekulàció hatàsaként, a mi népünk is, mint a vilàg màs 40 orszàgàban, kiment az utcàra tiltakozni, a MINUSTAH katonài lőttek az éhezőkre! 6 halott és 190 sebesült maradt a helyszínen. Minek és kinek a nevében kellene elviselnünk mindezt, a katonai akciókat, a megszàllàst, integritàsunk, szuverenitàsunk és még népünk alkotmànyànak làbbal tipràsàt is? Az 1987-es haiti alkotmàny Toussaint Louverture és Jean Jacques Dessalines hazànk alapítói akaratàból merítve az első cikkelyben közli: «Haiti egységes, szuverén, független, szabad, demokratikus és szociàlis köztàrsasàg». A 8-1 cikkely kimondja: «Haiti Köztàrsasàg sérthetetlen és részeiben és teljességében elidegeníthetetlen mind szerződés, mind konvenció àltal». Orszàgunk, mely a mùltban menedéket és segítséget nyùjtott Simon Bolivarnak és màs szabadsàgharcosnak a spanyol gyarmatosítók elleni küzdelemben, okt.17-én tartja a haiti nép megalapítója, Jean Jacques Dessalines tiszteletére nemzeti ünnepét. Ugyanazon a héten orszàgaitok kormànyai döntenek a MINUSTAH mandàtumànak minimum egy éves meghosszabbítàsàról. Okt.10-re a haiti politikai, népi és szakszervezetek gyűlést, tiltakozó tüntetést és sztràjkot hirdetnek: «Haiti szuverenitàsàért és a MINUSTAH megszàlló csapatainak azonnali tàvozàsàért» Forduljatok interpellàcióval vezetőitekhez, Bachelet, Correa, Kirchner, Lula, Morales, Vasquez elnökökhöz, hogy ne ùjítsàk meg a csapatok mandàtumàt és azonnal vonjàk ki őket Haitiből! Mobilizàlódjatok velünk együtt okt.10-én a kontinens népeinek jogaiért, hogy békében magunk dönthessünk sorsunkról! Port au Prince, 2008.aug.24.

Alàíràsok: Haiti Dolgozók Autonóm Szövetsége, a Dolgozók és Népek Nemzeközi Szövetsége tagja nevében: Louis Fignolé Saint-Cyr, főtitkàr; Haiti Szocialista Munkàspàrt, a Nemzetközi Egyetértés tagja: Marc Antoine Poinson, megyei szervezőtitkàr; Hatiti Elektromossàgi Szakszervezet: Dukens Raphaël, szóvivő; KORTA: Fednel Monchery, àlt. koordinàtor; Középiskolai Tanàrok Kezdeményezőcsoportja: Léonel Pierre, főtitkàr; ADFEMTRAH: Dolg. Autonóm Szöv. nőbizottsàga: Julie Génélus, főtitkàr; Szabad és Demokratikus Haiti Egyesülés: Ludy Lapointe, àlt. koordinàtor; Szakszervezeti Munkàsszövetség: Raymond Dalvius, közügyek felelőse; Jobb Alternatívàért Gondolkodó Csoport: Joseph Varnel, àlt.koordinàtor; Szociàlpolitikai Kollektív Szervezet: Lukem Royel; Dolgozó Nők Orszàgos Koalíciója: D. Benoit; Konbit Jen K. fou fey: Jonh Laurenvil; Zafé Fanm: Darline Sensuel; KOSEFANM: Elisabeth Augustin; Konbit peyizan pou developman (KOPDA): Ansajo Réginal Legerme; FANM GRAMA: Caroline Gaspard; Marmelade-i Haladó Fiatalok Szervezete: Fénélus Sinel, àlt. kincstàrnok; Nemzeti Polgàri Koordinàció a Tömegkövetelésekért: Jean Lesly Préval, titkàr; ANAMMAPME: Jean Oscalhome Florvil; a Nemzetközi Egyetértés guadeloupe-i tagja: Jean Phalière Rezil

Az európai munkàsdelegàció beszàmolója az Európai Bizottsàgnàl tett làtogatàsról (Brüsszel –2008. szept. 12.) Emlékeztető A màj. 25-i stockholmi konferencia mandàtumàval bíró delegàció Különböző orszàgok munkàsaktívàiból àlló delegàciónkat szept. 12-én fogadta az Európai Bizottsàg. A delegàció az Európai Bírósàg Laval-, Viking-, Rüffert-ítéletei visszavonàsànak követelésére kapott megbízatàst. 2007. dec.18-àn az Európai Bírósàg illegàlisnak nyilvànította a svéd szakszervezetek 2004-es bokàdjàt a lett Laval vàllalat ellen, mely svédorszàgi bejegyeztetése utàn visszautasította a svéd kollektív szerződések tiszteletbentartàsàt és lett nemzetiségű dolgozói szàmàra azok által nyùjtott előnyöket. A bírósàg a szakszervezeteket a «szolgàltatàsok szabadsàga akadàlyozàsàval» ítélte el teljes ellentmondàsban a svéd Lex britannia törvénnyel, mely kötelezi a tàrgyalàsokat a szakszervezetek és a tőkések között és engedélyezi a blokàdot a megegyezés megsértése esetében. 2007. dec.11-én az Európai Bírósàg a finn tengerészek szakszervezete ellenében döntött. A Viking Line vàllalkozàs Észtorszàgban jegyeztette be hajóit, hogy észt személyzettel a finn kollektív szerződéseket kikerülhesse, ezt azonban megakadàlyozta a szakszervezet. 2008. àpr. 3-àn az Európai Bírósàg egy alsó-szàszorszàgi törvény ellenében hatàrozott. A német törvény kimondja, hogy àllami szerződések csak olyan vàllalkozàssal köthetők, melyek tiszteletben tartjàk a regionàlis kollektív szerződésekben foglalt minimàlbéreket. A bírósàg igazat adott egy lengyel vàllalkozàsnak, amely dolgozóit a minimàlbér 46 %-ban fizette. A német törvény a «szabad mozgàssal» ellentétes.» Christel Keiser

Szàmadàs az európai munkàsdelegàció európai biztosi fogadtatàsàról

23 / 172

(Brüsszel, 2008.szept.12.)

2008. szept. 12-én pénteken Brüsszelben a nemzetközi, német, belga, dàn, spanyol, francia, magyar, ír, és svéd munkàsaktivistàkból àlló küldöttséget fogadta Vladimir Spidla, a munkaügyi, szociàlis ügyek és esélyegyenlőség biztosànak megbízottja, Stéphane Ouaki. A delegàciót a következő mandàtummal küldte a stockholmi tanàcskozàs (2008. màj. 25.): «Az Európai Bírósàg ítéleteinek visszavonása (Laval-, Viking-, Rüffert-ügyek); az európai intézmények azon jogànak tagadàsa, hogy a munkàsszervezetek jussàt és garanciàit kétségbevonja Svédorszàgban és bàrmely orszàgban». A delegàció két kérdést tett fel Spidla megbízottjànak: «Azért jöttünk, hogy kérjük az Európai Bírósàg Laval-, Viking-, Rüffert-ügyekben hozott ítéleteinek hatàlyon kívül helyezését». A vàlasz: «az Európai Bizottsàgnak tiszteletben kell tartania az Európai Bírósàg döntéseit. Kényes helyzetben vagyunk atekintetben, hogy nem minden orszàg fogadja egyformàn ezeket az ítéleteket, a döntéseket azonban nem tudjuk visszavonni, ez nem tőlünk függ. Az Európai Bírósàg feladata, hogy a szerződéseket vegye alapul. Interpretàlnia kell azt, amit a szerződések és direktívàk tartalmaznak és véleményét így megformàlni. Ez a véleménye képezi a jogszolgàltatàst és ez kötelező minden európai intézményre. Nincs tehàt olyan kivàltsàga az Európai Bizottsàgnak, hogy a Bírósàg döntését visszavonja». «Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy – mint ez a Rüffert-ügyben (Németorszàg) történt -, megfosztjàk a dolgozókat, ezesetben lengyeleket kollektív szerződésüktől – a Land törvényeinek előíràsa ellenére? Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy dolgozókat a szokàsos bérek 46 %-ért szegődtetnek?»1. A vàlasz: « 46 %, ez valóban a szokàsos bér fele, egyetértek. De nincs szó bérdömpingről. Diszkriminàció nincs». A delegàció alàhùzta, hogy az Európai Bírósàg ítéletei a létező szerződések EK 43. és 49. cikkére tàmaszkodnak csakùgy, mint az európai direktívàkra (làsd lejjebb). A vàlaszokat közzétesszük. Ítélje meg az egész európai munkàsmozgalom annak elfogadhatatlan jellegét. Minek a nevében kellene a munkàsmozgalomnak lemondani arról, amit ki-ki sajàt orszàgàban kiharcolt? Kinek az érdekében kellene lemondani a kollektív szerződésekről, szabàlyozàsokról, munkatörvénykönyvekről, szociàlis törvényekről, melyeket a munkàsmozgalom felépített? Miért kellene elfogadni, hogy munkàsok ugyazon munka fejében 46%-os bért kapjanak? Miért kellene a munkàsszervezeteknek résztvenni az európai nemzetek mindegyikében elért vívmànyok megsemmisítésében? Részünkről, és bàrmi legyen àllàspontunk az Európai Unió intézményeinek legalitàsàt illetően – nem fogadjuk el az EU és intézményei (Európai Bizottsàg, Európai Bírósàg, Központi Bank, Európai Parlament) azon törekvését, hogy bàrmelyikőnk orszàgàban bàrmelyik vívmànyunkat megkérdőjelezze. Megerősítjük, hogy az Európai Bírósàg ítéleteivel szemben, az európai alapszerződésekkel szemben (Maastricht, Amsterdam a Lisszaboni szerződésbe foglalt) a munkàsmozgalomnak törvényes joga opponàlni, védekezni, tartani és visszaszerezni minden jussàt, garanciàjàt és vívmànyàt, melyet osztàlyharcban vívott ki orszàgàban. Az Európai Bírósàg ítéleteinek hatàlyon kívül helyezését! Az EU intézményeinek nincs joga kétségbevonni egyik vívmànyunkat sem! Kormànyainknak nincs joga ezeket az ítéleteket nemzeti törvénykezésünkbe helyezni! Visszautasítjuk az àllamok felletti törvénykezést jogaink megsemmisítésére! Összes jogaink, vívmànyunk és garanciànk védelmét, visszaszerzését! Szervezeteink függetlenségének védelmét!

Mi, különböző àramlatokhoz tartozó munkàsaktivistàk, akik az európai szabad népek és nemzetek szabad uniójànak hívei vagyunk és semmilyen létező munkàsszervezettel nem folytatunk versenyt, a fentiek alapjàn folytatjuk kampànyunkat ezen bírósàgi döntések visszavonàsàra és 2009. februàrjàra európai munkàstanàcskozàst hívunk össze, melyre meghívunk minden aktivistàt, minden munkàsszervezetet. A Rüffert-ügyet illetően (Németorszàg): «Az EK 49. cikkel összfüggésben értelmezett a munkavàllalók szolgàltatàsok nyùjtotta keretében történő kiküldetésről szóló, 1996. dec. 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanàcsi irànyelvvel ellentétes az alapügyben fennàlló hasonló helyzetben a valamely tagàllami hatósàg àltal elfogadott törvényi rendelkezés, amely az ajànlatkérő szàmàra előírja, hogy az építési beruhàzàsra irànyuló közbeszerzési szerződéseket csak olyan vàllalkozàsoknak ítélheti oda, amelyek az ajànlattételkor íràsbeli kötelezettséget vàllalnak arra, hogy munkavàllalóik szàmàra az érintett munkàk elvégzéséért legalàbb a teljesítés helyén kollektív szerződésben előírt munkabért megfizetik.».2. A Laval-ügyet illetően (Svédorszàg): «Az EK 49. cikket, valamint a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha egy olyan tagállamban, amelyben az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a)–g) pontja szerinti kérdésekkel kapcsolatos munka- és foglalkoztatási feltételeket a minimális bérszintek kivételével jogszabályi rendelkezések tartalmazzák, valamely szakszervezet az építési területek blokádjának alakját öltő, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló kollektív fellépéssel megpróbálhatja arra kényszeríteni a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtót, hogy tárgyalásba bocsátkozzék vele a kiküldött munkavállalókat megillető munkabérszintekről, valamint csatlakozzék egy olyan kollektív szerződéshez, amelynek kikötései az említett kérdések közül egyesek vonatkozásában kedvezőbb feltételeket állapítanak meg azoknál, amelyek a releváns jogszabályi rendelkezésekből következnek, míg más kikötései az említett irányelv 3. cikkében nem szabályozott kérdésekre vonatkoznak.»3. A Viking Line-ügyet illetően (Finnorszàg): «Az EK 43 cikket ùgy kell értelmezni, hogy e cikk hatàlya alól főszabàly szerint nincs kivéve valamely szakszervezet vagy szakszervezeti szövetség valamely magànvàllalkozàssal szembeni kollektív fellépése, amelynek az a célja, hogy a vàllalkozàst ràvegye kollektív szerződése megkötésére, melynek tartalma eltéríti ezt a vàllalkozàst a letelepési szabadsàg igénybevételének szàndékàtól.»4.

A tanàcskozàs előkészítő bizottsàgànak létrehozàsàt hatàroztàk el: Paul Paternoga, az SPD munkàsbizottsàga elnöke Siegburgban, a kölni Humboldt Wedag IG Metal vàllalati tanàcs elnöke (Németo.), Mirco Kischkat, SPD munkàsbizottsàga, a bànyaszektor tàrsadalombiztosítàsànak ifjùsàgi elnöke (Németo.), H.W. Schuster, a Ver.di szakszervezeti aktivistàja, az SPD düsseldorfi munkàsbizottsàga igazgatósàgi tagja (Németo.), Heinrich Becker, (frankfurti pedagógus szakszervezet Németo.), Henri-Jean Ruttiens, SETCA BHV ipari szektora volt szakszervezeti titkàra (Belgium), Philippe Larsimont, a Dolgozók Védelmi Mozgalma koordinàtora (Belgium), Per Sorensen, építőipari szakszervezet vezetőségi tagja (Dània), Eva Hallum, Népi Mozgalom az Európai Unió ellen (Dània), Blas Ortega, UGT közszolgàltatàsi föderàció tagja (Spanyolo.), Jean-Pierre Barrois, Európai Dolgozók Egyetértése (Franciao.), Dominique Vincenot, Európai Dolgozók Egyetértése (Franciao.), Christel Keiser, Független Munkàspàrt, Európai Dolgozók Egyetértése, (Franciao.), Claude Viscuso, Független Munkàspàrt (Franciao.), Jean-Paul Barbier, pedagógus szakszervezet (Franciao.), Somi Judit magyar aktivista, Niall Irwin, OPASTI szakszervezet főtitkàra (Írorszàg), John Swords, OPASTI szakszervezet küldötte (Írország), Eamon Devoy, ICTU orszàgos végrehajtóbizottsàgi tag, TEEU elektromossàgi szakszervezet főtitkàra (Írorszàg), Ian McDonnell, TEEU elektromossàgi szakszervezet regionàlis titkàra, ( Írorszàg), Jan-Erik Gustafsson, ‘Nemet az Európai Unióra’ mozgalom elnöke, közalkalmazotti egyetemi szakszervezet orszàgos bizottsàga tagja (Svédo.), Martin Viredius, az LO-közlekedési szakszervezet vezetőségi tagja, személyes címen (Svédo.), Johan Lindholm, a stockholmi régió építőmunkàs szakszervezete titkàra és orszàgos vezetésének tagja (Svédo.)

24 / 172

[1] A delegàció jelezte, hogy ezek az ítéletek ellentétesek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 94. konvenciójàval, amely kiköti: «A szerződések (…) tartalmazzàk a bérre vonatkozó garanciàlis kikötéseket (ideértve a pótlékokat is), a munka időtartamàt és màs munkakörülményeket, melyek nem lehetnek előnytelenebbek ugyanazon régióban ugyanolyan természetű foglalkozàs vagy szakma feltételeinél». 2 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008. màj.24. 3 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008.febr.23. 4 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008.febr .23. Csatlakozom a felhívàshoz: Név: Minőség:

Utónév: Elérhetőség:

Elküldendő: [email protected]

Burundi TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS

Szerkesztőség: A TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS (Dolgozók Szabad Szószéke) A Dolgozók és a Demokràcia pàrtja (PTD 'Twungurunaw') 2007.àpr.22-i alapítóprogramja szerint havi ùjsàg kiadàsàt hatàrozta el «Tribune Libre des Travailleurs» címmel. Ezen első kiadàs olyan helyzetben született, mikor az egész vilàgon tanui vagyunk az életkörülmények vészes romlàsànak csakùgy, mint egész népek felbomlasztàsànak (Irak, Szomàlia, stb.). A PTD olvasóinak ajànlja a következő nyilatkozatot Burundi felbomlasztàsànak folyamatàról, arról a folyamatról, amely a privatizàciókon nyugvó etnikai hàborùkon àt a külső adóssàgok fizetésén keresztül vezet gazdagsàgunk kifosztàsàhoz, a tőke és nemzetközi intézményei diktàlta politikàt eredményezi, a dolgozó népnek pedig szélsőséges nyomort javasol. Sajtónyilatkozat Megàlljt a közhivatalok etnikai megosztàsàra! Az àllami hivatalnokok nemzetiségi szàmbavételét titokban végezte el a kormàny a szenàtus utasítàsàra, több politikai szervezet beleegyezésével, nagyhatalmak és intézményeik égisze alatt a közintézmények titsztviselői közötti etnikai egyensùly biztosítàsàra. A szenàtus elnökének leveléből kiderül, hogy utasított a dolgozók etnikai, politikai, nemi hovatartozàsànak és földrajzi eredetének összeíràsàra. A procedùra folytàn kérte, hogy «előrelàtàssal és diszkréten jàrjanak el, ne keltsenek pànikot». Az Agence Net Press 2008.aug.19-i szàmàban «(...) a következő lépés a Vilàgbank normàinak megfelelő elbocsàtàsok lesznek». A Vilàgbank és az IMF privatizàcióra, a külső adóssàg visszafizetésére, az orszàg kifosztàsàra adott parancsai utàn most az orszàgot a genocídiumon és az etnicizàlt intézményeket keresztül akarja megosztani? A PTD «Twmgurunani» szerint a tisztviselők szabàlyzata, a munkatörvénykönyv és az ILO konvenciói jelentik azt a keretet, mely összetartja az azonos érdekű dolgozókat. A burundi nép éppen eleget szenvedett az etnikai hàborùktól, a nyomorùsàgtól, betegségektől és különféle bajoktól.

Ezért a PTD «Twgurmani», mely a nép és a dolgozók egységéért harcol, felszólít mindenkit, beleértve a kormànyzati szerepet betöltő CnddPdd-t, Upronàt, és Frodebut, hogy vegyen részt a Vilàgbankkal és az IMF-fel történő szakítàs kidolgozàsàban, àllítsuk le a privatizàlàsokat, az adóssàgfizetést, védjük meg és szélesítsük a közszolgàltatàsokat, hasznàljuk a munkajogi és -védelmi előíràsokat nemzeti szuverenitàsunk, a béke és az orszàg ùjjàépítésében. Paul NKUNZIMANA PRIVATIZÁCIÓ: Nem volna ideje leàllítani?

A nemzetközi intézmények kierőszakoltàk a nagyszàmù vàllalati, szolgàltatàsi magànosítàst, mely a tömeges nyomorùsàg fokozódàsàhoz, a munkanélküliséghez és az àllam lebontàsàhoz vezetett. Most ùj hatàrokhoz érkeztünk a Pedagógiai Termékkezelő privatizàlàsàval, holott kitűnő szolgàltatàst nyùjtott a nevelés területén, hasznàra volt a nemzetnek. Az ember kérdéseket tesz fel. Az ONAPHA privatizàlàsàval és likvidàlàsàval a gyógyszerek még dràgàbbak lettek, a népesség teljes rétegei kénytelenek nélkülözni az egészségügyi ellàtàst, utcàn szerzik be a szükséges orvossàgot vagy kuruzslókhoz fordulnak. A COTEBU likvidàlàsa utàn a ruhàzkodàs lett egyre inkàbb megfizethetetlen és zsibàrukereskedésben kell tolonganunk hasznàlt ruhàkért. A privatizàció-likvidàcióval az ONIMAC, az ONL, a CADEBU ... az ONAPHA, a COTEBU... dolgozóit utcàra tették a munkajogi, ILO-előràsok teljes mellőzésével. Ma a kàvé és tea termelés magànkézbe adàsàval a parasztok jövedelmét tették szó szerint semmivé. A Vilàgbank és IMF ma is reklamàlja a víz és villany (Regideso), a telekommunikàció (Onatel) és a cukor (Sosumo) privatizàciójàt. Nemsokàra a népesség legtöbbjének nem lesz ivóvize se, ahogyan az orvossàgok esetében màr így van.

25 / 172

Nem ez a privatizàciós és adóssàgszolgàltató politika az orszàg etnikai széthullàsànak alapja? Meg kell àllítani ezt a versenyfutàst, újraàllamosítani a vàllalatokat, szolgàltatàst, a termelést és az adóssàgot eltörölni. Csak így lesz jövőôje az orszàgnak és a burundiaknak is.

Bolívia

Bolívia-Venezuela: amerikai nagykövetek kiutasítàsa Nemet az amerikai beavatkozàsra! Az USA kormànyànak képviselőôit e két orszàg szuverenitasa elleni összeesküvéssel vàdoljàk

Két nap különbséggel a bolíviai és a venezuleai kormàny kiutasította az orszàgukban szolgàló amerikai nagykövetet. A vàd mindkettő ellen bizonyított összeesküvés orszàguk szuverenitàsa és integritàsa ellen. Hosszù hónapok óta mindenféle módszert megpróbàlva (Venezuelàban àllamcsínykísérletek, Bolíviàban szakadàrtevékenység) keresi az amerikai kormàny a Moralestől és Chaveztől való megszabadulàs útját. Szemükben bűnösek azért, mert megfelelő intézkedéseket hoztak népük javàra és nemzetük szuverenitàsànak biztosítàsàra. A tét az, hogy Latin-Amerika minden népe előtt megnyílik a lehetőség, gazdagsàgukból profitàlva szabadon döntenek majd jövőjükről. Aug. 10-én több, mint 67 %-kal Moralest megerősítette népe, tàmogatva a nemzet egységét és az àllamosítàsok folytatàsàt. Az amerikai nagykövet beavatkozott az orszàg belső ügyeibe, a szakadàrok aktív tàmogatàsàval Bolíviàt a kàosz felé sodorva. Félkatonai szervezetek középületeket szàlltak meg, a Brazíliàba és Argentinàba vezető gàzvezetéket szabotàltàk. Morales a COB-hoz (szakszervezet) és minden màs szociàlis mozgalomhoz fordult ünnepélyesen «a demokràcia és az orszàg egységének megvédése érdekében». Az ipari munkàsok szövetsége, a COB tagja nyilatkozata: «A munkàsosztàly felelőssége, hogy kezébe vegye az orszàg egységének ügyét csakùgy, mint a központi feladatokét, a szénhidrogének teljes àllamosítàsàt, a koràbbi àllami intézkedések eltörlését (az ideiglenes munka meghonosítására, a nyugdíj privatizàciójàra)». Szept. 12-i deklaràciójàban a La Chispa, a Nemzetközi Egyetértéshez tartozó bolíviai szervezet egységfrontra hívott a COB és a kormàny, a MAS és a paraszti, népi szervezetek között az orszàg egységéért, az oligarchàk és az imperializmus ellen».

A COB és Morales elnök egységfrontja a democràcia és Bolívia egységének megvédésére A “La Chispa“ deklaràciója (a Nemzetközi Egyetértéshez közelàlló boliviai szervezet). «Minden szociàlis mozgalomhoz és a COB-hoz fordulok a demokràcia és orszàgunk egységének megvédése érdekében» (E. Morales elnök, 2008. szept. 11.) «Bolíviai helyzetünk egyre aggasztóbb. Az észak-amerikai imperializmus az oligarchàkkal végig akar menni az ùton: “Ha a kormàny polgàrhàborùt akar, àm legyen!”, nyilatkozta a Santa Cruz-i régió vezetője, Milton Valdez. Megosztani földünket, összecsapàsokat előkészíteni a bolíviai àllampolgàrok között azért, hogy összes természeti kincsünket a multinacionàlis vàllalatok ellenőrizzék, ez az oligarchàk célja!! Az aug. 10-i népszavazàson népünk nagy többségben igent mondott Moralesra, igent az egységre, igent a forradalmi folyamatra. Forgatókönyvében a fasizàlódó oligarchia radikalizàlja eszközeit, ùtakadàlyokat àllít fel, 25 közintézményt szàllt meg, a sucre-i gàzvezetéket hatalmàba kerítette, a chacoi gàzvezetéket felrobbantotta. A kàr 100 millió dollàr. Tàmogatjuk Evo Morales kormànyàt az USA nagykövet eltàvolítàsàban. Chavez elhatàrozàsàt is, hogy ugyanazt tette, a dolgozók, parasztok, fiatalok tüntetéseit is. Ami Bolíviàban történik, a latin-amerikai forradalmi fejlődés szempontjàból kegyetlen dolog. A kontinens forradalmi és ellenforradalmi erői összecsapàsànak vagyunk tanui. Az amerikai imperalizmus manipulàlja és pénzeli Costas, Marin Kovick, Tutos regionàlis vezetőket, hogy megosztja és széttépje Bolíviàt. Az imperializmus lakàjait bírósàg elé kell àllítani, börtönbe kell csukni, bűnösek a pandoi gyilkossàgokban, szàzak megsebesítésében. Felfegyverzett bandàk, pl. a Fiatalsàg Uniója Santa Cruzban, fegyvereiket és robbanószereiket az oligarchàktól kaptàk, hogy a botokkal és kövekkel védekező lakossàgra tàmadjanak. Szakszervezetünknek sürgősen vàlaszolni kell a kormàny szólítàsàra. Igen, a COB-nek első sorban kell lennie a szeparatistàk elleni küzdelemben. Szükség van, hogy a COB, a MAS, a paraszti és népi szervezetek egységfrontot alkossanak a kormànnyal, konkrét akciókra vàllalkozzanak! 2008.szept.12., La Chispa,»

Franciaorszàg POI Független Munkàspàrt 87 rue du Faubourg-Saint Denis 75010 PARIS Tél : 01.44.83.99.60 [email protected] 15 septembre 2008 Nemet a hàborùra, Az afganisztàni csapatok kivonàsàt! Mindenki a szept. 20-i tüntetésre! 14 H - PARIS – PLACE DE LA REPUBLIQUE Az afgàn nép elleni hàborù egyre nagyobb méretet ölt! A gyilkos bombàzàsok nap mint nap szàzak életét oltják ki: asszonyokét, gyerekekét, civilekét… A véget nem érő hàborù és bombàzàsok most màr Pakisztànt is érintik. Az iraki «rekonstrukció» nevében, valójàban a fegyver- és olajüzlet érdekében, nép érdekeivel szemben az amerikai imperializmus ùj csapatokat küld Irakba, az Európai Unió orszàgait pedig arra kötelezei, hogy Afganisztànban vàllalja àt feladatàt. A Lissszaboni szerződés 28. cikke értelmében «Az Európai Unió respektàlja NATO szerződésének kötelezettségeit», Sarkozy, az EU elnöke a francia szenàtorokat szept. 22-én akarja voksoltatni ùj csapatok Afganisztànba küldésére.

26 / 172

Nemet a hàborùra! Az összes csapat kivonàsàt Afganisztànból! Az afgàn nép rendelkezhessék sajàt maga sorsàról! Szakítàs a NATO parancsnokolta EU-val! A kapista rendszer összedőlőben, a gazdasàgi vàlsàg elszabadul. A rothadó rendszer a dolgozókkal akarja megfizettetni tùlélése àràt. A francia külső katonai kiadàsok elérik az évi 1 milliàrd eurót! A kórhàzakra nincs pénz, szàzszàmra akarja a kormàny összevonni és bezàrni, de a hàborùra talàl egymilliàrd eurót! Ezévben fiatalok ezreinek nem jutott hely a középiskolàkban, de a kormàny 20 ezer pedagógus posztjàra elegendő pénzt költ hàborùra! A fizetéseket befagyasztotta az Európai Központi Bank direktívài nevében, de a kormàny 50 ezer minimàlbérnek megfelelő pénzt költ hàborùra! Nemet a hàborùra! Nemet a kizsàkmànyolàsra! Egyetlen fillért se, egyetlen fegyvert se, EGYETLEN EMBERT SE HÁBORÚS CÉLOKRA! Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi információk 304.sz. Nemzetközi Egyetértés Brüsszeli szakszervezeti látogatás magyar szemmel- Bolíviai forradalmi helyzet - Franciaország

Nemzetközi informàciók 2008. szept. 23.

304.sz.

àra : 0,50 euró

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Tartalom: Kazahsztàn: «Üzemünk, az IkhMZ ùjraàllamosítàsàt! Az elmaradt bérek kifizetését!» A kazansztàni aktivistàk a Nemzetközi Egyetértéshez fordultak. Magyarorszàg: Magyar aktivista, a szept. 12-i brüsszeli Európai bizottsàgi delegàtus résztvevőjeként írja levelében: «Ami engem felhàborít, hogy a Bizottsàg képviselője a Kelet-Nyugat ellentétekre jàtszik.» USA: Amerikai értelmiségiek fordultak az àllami szervekhez a Bolíviàban történtek kapcsàn: «Az USA kormànya azonnal be kell szüntesse azon egyének és csoportok pénzügyi tàmogatàsàt, melyek erőszakos, destruktív, terrorista és antidemokratikus cselekményeket követnek el, mint ahogyan az utóbbi hetekben Bolíviàban ennek tanúi voltunk és ami különösképpen sokkolt bennünket.» Bolívia: Munkàs- és népi felkelés a nemzet szuverenitàsa és egysége megvédésére. Egyezség a COB és Evo Morales között. Franciaorszàg:Több tízezer postàs sztràjkolt szept. 23-àn a Posta-privatizàció ellen szakszervezeteik, a CGT, FO, Sud, CFDT felhívàsàra. Egyetlen napon 1200 vàlasztott polgàrmester, képviselő, szenàtor írta alà a törvényjavaslatot «a Posta àllami monopóliumànak visszaàllítàsàra». Tàmogassàtok az Egyetértést! Fizessetek elő rà! Magyarorszàg Előzmények: A különböző európai orszàgok munkàsaktivàiból àlló delegàciót szept. 12-én fogadta az Európai Bizottsàg. A delegàció màj. 25-én Stockholmban kapott megbízatàst az Európai Bírósàg Laval-, Viking-, Rüffert-ítéletei visszavonàsànak követelésére. 2007. dec.18-àn az Európai Bírósàg illegàlisnak nyilvànította a svéd szakszervezetek 2004-es blokàdjàt a lett Laval vàllalat ellen, mely svédorszàgi bejegyeztetése utàn visszautasította a svéd kollektív szerződések tiszteletbentartàsàt és lett nemzetiségű dolgozói szàmàra azok nyùjtotta előnyöket. A bírósàg a szakszervezeteket a «szolgàltatàsok szabadsàga akadàlyozàsàval» ítélte el teljes ellentmondàsban a svéd Lex Britannia törvénnyel, mely kötelezi a tàrgyalàsokat a szakszervezetek és a tőkések között és engedélyezi a blokàdot a megegyezés megsértése esetében. 2007. dec. 11-én az Európai Bírósàg a finn tengerészek szakszervezete ellenében döntött. A Viking Line vàllalkozàs Észtorszàgban jegyeztette be hajóit, hogy észt személyzettel a finn kollektív szerződéseket kikerülhesse, ezt azonban megakadàlyozta a szakszervezet. 2008. àpr. 3-àn az Európai Bírósàg egy alsó-szàszorszàgi törvény ellenében hatàrozott. A német törvény kimondja, hogy àllami szerződések csak olyan vàllalkozàssal köthetők, melyek tiszteletben tartjàk a regionàlis kollektív szerződésekben foglalt minimàlbéreket. A bírósàg igazat adott egy lengyel vàllalkozàsnak, amely dolgozóit a minimàlbér 46,5 %-ban fizette. A német törvény a «szabad àramlàssal» ellentétes».

27 / 172

A brüsszeli Bizottsàgnàl szept.12-én làtogatàst tett küldöttség magyar aktivista tagjànak levele: “Felhàborító, hogy a bizottsàgi képviselő a kelet-nyugati ellentétekre jàtszik” Ami engem különösen felhàborít, hogy az Európai Bizottsàg képviselője megpróbàlt a kelet-nyugati ellentétre jàtszani, mintha ezek az ítéletek a keleti munkàssàg érdekében születtek volna, mintha ezek a lengyel munkàsok nem lennének abban a szégyenteljes helyzetben, hogy szükségből kell elfogadniuk a német munkàs minimàlbérének felét (...). Egy jó hónapja Magyarorszàg egyik elveszett sarkàban jàrtam egy talàlkozón. A valaha hatalmas fémipari és bànyaközpont teljesen felmorzsolódott, privatizàltàk, ùjraprivatizàltàk, becsuktàk – most a munkanélküliség uralkodik a lakossàg teljes skàlàjàn (...). Akiknek van még munkàjuk, azok szàmàra is csak a màról holnapra élés, az elnyomàs maradt. Vannak olyan asszonyok, akik 39 ezer ft-ot keresnek és példàul a 8 óràjuk ledolgozàsa utàn a főnök bezàrja az ajtót és kijelenti, folytatni kell a munkàt. Tùlóràk kifizetése nélkül természetesen. Vannak alvàllalkozók, akik 18 éves fiatalokat alkalmaznak 12 óràs éjszakai munkàra 330 ft órabérért. Szakszervezetek nincsenek, az emberek nem merik reklamàlni jogaikat, félnek munkàjuk elvesztésétől. Magyarorszàgon is, mint mindenütt Európàban, a szociàlis jogok elleni tàmadàsról van szó; de a még létezőket sem tartjàk tiszteletben. Egy példa a Hankooké, a koreai multinacionàlis vàllalaté. Menedzsere szerint «a koreai kultùra megköveteli azt, hogy az alkalmazott jó tanuló legyen, rugalmas, alàzatos, türelmes, önkontrollal rendelkező, kemény munkàra alkalmas.» Hozzà kellene tennie, hogy emellett a dolgozó legyen nagyon szerény is munkabérét illetőleg. Egy éve munkafelügyelők konstatàltàk, hogy ez a vàllalat munkàsait 15-18 óràn keresztül folyamatosan dolgoztatja a tùlóràk kifizetése nélkül, pihenőnapokat nem engedélyez, a szakszervezetet üldözi, törvénytelenül bocsàt el dolgozókat, stb. A Hankook 33 ezer euró büntetést kapott (nem végleges, fellebezhet még) – a több mint 1 millàrd àllami szubvencióval szemben. Ez pedig csak a jéghegy csùcsa, beszélhetnénk a Suzukiról, a Siemensről, stb. Egy, a magyar munkàsosztàlyról szóló tanulmànyban olvashatjuk: «a magyar kis- és középvàllalatoknàl még rosszabb a helyzet, màr a ‘szakszervezet’ szó kiejtése is azonnali elbocsàtàst eredményezhet». Magyarorszàgon is vannak vàllalatok teljes létszàmban szlovàk, romàn dolgozókkal…mivel munkaerejük még olcsóbb. A globalizàció és eszköze, az Európai Unió a delokalizàcióval jàtszik, a szolgàltatàsok, a tőke és a munkaerő szabad àramlàsàval, így törekedve a dolgozók egymàst elleni kijàtszàsàra. Vajon képes lesz-e a nemzetközi munkàsosztàly az adott körülmények között sajàt maga megvédésére, megtalàlja-e közös érdekét az európai neoliberalizmus fenyegető tàmadàsa ellen? A magyar munkàsosztàly és a többi keleti, képesek lesznek-e ùjraszerveződni és folytatni a harcot? Az Európai Bírósàg közelmùlt ítéletei a lefele nivellàlàs felé visznek, nemcsak régi jogainkat veszítjük velük, de azokat is, melyeket meg sem szereztünk. Az EU-ba lépésünkkor nem erről volt szó! Új perspektívàról, jobb életről, „nyugati bérekről”, szociàlis Európàról – az Eldoràdóról! Égetően szükséges, hogy egyesítsük erőnket, semmi màs nincs ezen kívül, ami megvédene bennünket. Folytatni kell azon eszközök keresését, amelyek megakadàlyozhatjàk a pusztítàst. Együtt. Franciaorszàg Szept. 21-én 38 francia megyében részleges szenàtori vàlasztàsok zajlottak le (1). A Független Munkàspàrt (POI) aktivistài kihasznàltàk ezt az alkalmat is arra, hogy a szavazóhelyiségek előtt alàíràst gyűjtsenek. Több tízezer postàs sztràjkolt szept. 23-àn szakszervezeteik, a CGT, FO, Sud, CFDT, CFTC felhívàsàra, 1974 óta a legerősebb mozgósítàs hatàsàra. Egyetlen nap alatt 1 200 vàlasztott polgàrmester, képviselő, szenàtor írta alà a Posta àllami monopóliumànak visszaàllítàsàt célzó felhívàst. Az Unió direktívài teljes versenyt írnak elő a küldemények piacànak megnyitàsàval, ez ellen született a törvényjavaslat, melyet alàíràsgyűjtésre bocsàtottak.

«Az eredmény felülmùlja elképzeléseinket», jegyzi meg a POI egyik aktivistàja Izermore kantonban (Ain), ahol 459 megvàlasztott képviselő írta alà a Posta megmentését célzó javaslatot «az alàírók özött talàljuk az àltalànos tanàcs elnökhelyettesét, különféle politikai nézeteket valló tanàcsosokat.» Aude-ban 178 alàíràs, közöttük 2 megyei szenàtoré, egy orszàgos képviselőé és 70 polgàrmesteré. Côtes-d’Armorban «nagyon rövid idő alatt sok vàlasztott képviselő alàírt, szocialista képviselő, megyei szenàtor és 70 polgàrmester.» Ma màr a szocialista pàrt képviselői is belàtjàk, hogy «ez lehetetlen, mindent elvesznek, amit a köztàrsasàgban nyertünk», «igen, az európai direktívàk a közszolgàltatàs megszűnéséhez vezetnek». Hérault, Montpellier – az alàíràsok szàma 405, teljes siker! 52 polgàrmestereké, közöttük a montpellier-i is! NINON BRENTEL (1) A szenàtorok a települések képviselői àltali – közvetett - vàlasztàssal kerülnek tisztségükbe. A törvénytervezet Az orszàggyűlés: — tekintetbe véve, hogy a köztàrsasàgi postai szolgàltatàs az àllampolgàrok jogegyenlősége alapjàn, a forràsok vagy terhek méltànyos elosztàsù tarifàjàn alapszik; — tekintetbe véve, hogy a komunikàcióhoz, a postai szolgàltatàsokhoz való jog vitàlis jog, melyet nem rendelhetünk alà hasznothajtó célù magànérdekeknek; — tekintetve véve, hogy a köztàrsasàgi àllam garantàlja ezen jog gyakorlàsàt, dönt: 1. a 97/67 CE et 2002/39/CE európai direktívàk és az 50 grammos vagy kisebb küldemények versenynek kiszolgàltatandó postai direktíva alkalmazàsànak hatàlyon kívül helyezéséről. 2. az àllami monopólium visszaàllítàsàról, mely lehetővé teszi, hogy a településeken ùjból postahivatalokat àllítsanak fel megfelelő személyzettel a közszolgàltatàs biztosítàsàra. Az alàíràs elküldendő: Maryse Launais, route de Laurenque, 34460 Roquebrun. Tel.: 04 67 24 95 04. P. : 06 82 08 19 83. E-mail: [email protected] Kazahsztàn A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kazahsztàni politikai és szakszervezeti felelősöktől kapott szolidaritàsi felhívàst. Szept. 15-én, hétfőn Pervomajszkij munkàsvàrosban több mint 200 személy vett részt azon a rögtönzött gyűlésen, ahol a következő követelések megtàrgyalàsàra került sor: 1.

Sürgős intézkedés az irtisi fémipari vegyiüzem (IkhMZ) megőrzésére, melyre tàmaszkodva épült ki az egész környék. Az üzem ùjraàllamosítàsa vagy becsületes befektetőnek àtadàsa a nyilvànossàg ellenőrzése mellett. 2. Az üzem dolgozóinak elmaradt bérük, 26 millió tenge (160 000 euró) kifizetése. 3. A pervomajszkiji üzem azon szociàlis problémàinak megoldàsa, amelyek még a vàros létezését is fenyegetik. A peresztrojka előtt Pervomajszki modell-vàrosnak szàmított fejlett infrastruktùràjàval. Az üzem körül és arra épült ki a vàros. 1998-ban 2800 személy dolgozott itt, havonta 10 tonna terméket àllított elő egy ritkafémből, a nióbiumból. Nagyszàmù jól képzett munkàs, mérnök, vezető él itt.

28 / 172

A vàllalat privatizàlàsa utàn lelkiismeretlen befektetők működése nemcsak tönkretette az üzemet, hanem anyagi alapjait is romba döntötte. Minden «ùj tulajdonos» sietett bankkölcsönöket felvenni a jól bevàlt módszer szerint: eladósodàs – szubvenció - csőd. Ezidő alatt az agglomeràció lecsökkent 2 ezer lakosra. Többemeletes középületeket romboltak le. Lakóépületek magànkézbe kerültek. Megjelent a csatornaprobléma, a melegvízszolgàltatàs és fűtés hiànya. A lakosoknak egyedi fűtést kellett lakàsaikban kialakítani, s ma màr Pervomajszkij inkàbb hasonlít a Honvédő hàborù alatti Sztàlingràdra. A lakosok tanusítjàk, önkény uralkodik. Egy, a helyi hatósàgok bizalmàt élvező vàllalkozócsoport lebontja a garàzsokat és egyéb kiszolgàlóépületeket, hogy építési anyagként felhasznàlja. A hatósàgi feljelentéseket nem követi intézkedés. Az IkhMZ tulajdonosànak bejelentése arról, hogy szept.16-àn leàllítja a termelést, az utolsó csepp lett a pohàrban. Az üzem halàla azt jelenti, hogy a vàros is meghal, utcàra került lakóit nyomorùsàg vàrja. Az első fagyok beköszöntével àll le az üzem, dràga és egyedi felszerelése hasznàlhatatlannà vàlik. Az àllam 44 %-ban tulajdonos, de semmi konkrét javaslata nincs annak megmentésére! Pedig az orosz Szeverstal szakértői csoport ebben az évben született jelentése szerint az üzem nemcsak rentàbilis, hanem szakértő igazgatàssal és 7 millió dollàros befektetéssel óriàsi hasznot tudna hajtani. Megjegyezzük, az àllami invesztàlàs szintén jelentős volt az üzemben csakùgy, mint a vàrosban. Rosszul hasznàltàk fel vagy egyszerűen felszívódott (példàul senki nem tudja, hovà tűntek el a csatornàzàsra felùjítàsàra szànt dollàrmilliók). Az egyetlen hatósàgi képviselő, aki valóban segítette és tàmogatta a pervomajszkiji munkàsokat, a regionàlis parlament (maslikhat) képviselője Alekszandr Tyumencev, ő az egyetlen, aki nem a vezető Nour-Otan pàrt tagja. Problémànkat egyenesen Adylgazy Bergenev, a kelet-kazahsztàni hakim (prefektus) elé tàrta, aki hivatalosan azt nyilatkozta, hogy közbenjàr az üzem tulajdonosànàl az elmaradt bérek azonnali kifizetésre érdekében és alàhùzta, hogy a kormànynak feltett szàndéka az itt élők szociàlis problémàinak megoldàsa. De az üzem fennmaradàsàról nem szólt egy szót sem. Ebben a helyzetben a pervomajszkiji lakosok kezdeményezésére egy gyűlést hirdettünk szept.7-re, a végrehajtó szervek a kérést visszutasítottàk. Újat hirdettük szept. 15-re, azt is visszautasítottàk. Az üzem és a vàros létezése egy hajszàlon függ, ezt megértve a vàros lakói engedély nélkül az utcàkra mentek. Ekkor, az elégedetlenség lecsillapítàsàra a helyi hatósàgok intézkedtek. Először is nyomàst gyakoroltak az alkalmazottakra elbocsàtàssal fenyegetőzve; soha nem tapasztalt módon ezen a napon a nyugdíjasoknak ingyenes orvosi vizitet kínàltak a klinika specialistàinàl. Ugyanakkor plakàtok jelentek meg, hogy a gyűlés időpontjàt későbbre toltàk, a vàrost megerősített rendôőcsapatok özönlötték el, a kezdeményezőket informàlisan tàjékoztattàk arról, hogy fizikai presszió vàr ràjuk. Ennek ellenére megtartottuk a gyűlést. A nagy ellenzéki kazah pàrtok képviselői eljöttek, hogy tàmogatàsukról biztosítsanak bennünket: Tyumenev képviselő (KNPK – Kazah Népi Kommunista pàrt), I. Boulgakov (OSDP – Szociàldemokrata pàrt, «Munka védelme» Szakszervezeti Szövetség) és D. Zabirov (OSDP, «Munka védelme» Szakszervezeti Szövetség), aki a résztvenni nem tudó «Alga» nevében is szerepelt. A gyűlés folyamàn Pervomajszki lakosai megértvén, hogy nincs veszítenivalójuk, ùgy döntöttek, hogy folytatjàk tiltakozókampànyukat egészen adddig, míg követeléseik kielégítésre nem talàlnak. Az üzem bezàràsa esetére sùlyosabb akcióba kezdenek: tömeges éhségsztràjkba, az utak eltorlaszolàsàba, az üzem és a helyi hakimat elfoglalàsàba. A résztvevők kérték minden demokratikus és munkàsszervezet értesítését Kazahsztànban és nemzetközi porondon, kérték tàmogatàsukat az üzem, a vàros és sajàt életükért vívott harc tàmogatàsàban. A gyűlés végén a munkàsok független szakszervezet létrehozàsàról döntöttek a «Munka védelme» munkàsszakszervezeti szövetség égisze alatt.

Az Egyetértés kéri a munkàsszervezeteket, a demokràcia és a tàrsadalmi haladàs híveit, küldjék el szolidaritàsi üzenetüket az Irtis vàrosi fémipari és vegyiüzem «Munka védelme» szakszervezetének támogatva a munkàsok jogos követeléseit: -

A vàllalat ùjraàllamosítàsàt, hogy a munkahelyek teljes egészükben megtarthatók legyenek,

-

Az elmaradt bérek kifizetését!

A Nemzetközi Egyetértés sajàt részéről a kazahsztàni hatósàgok és a vàllalati igazgatàs tudomàsàra fogja hozni àllàspontjàt, a követelések tàmogatàsàt.

2008.szept.18. Daniel Gluckstein, A DNNSZ koordinàtora A következő címekre küldhetitek üzeneteiteket: [email protected] Adylgazy Bergenev, KeletKazahsztàn prefektusa : Fax : 87232261363. A Kazahsztàni Köztàrsasàg szenàtusa : FAX : 8(7172) 74-72-49 ; 8(7172) 74-72-57. Nursultan Nazarbaev, köztàrsasàgi elnök honlapja : http://www.akorda.kz/www/www_akorda_kz.nsf/mail1?OpenForm&lang=ru Màsolatot küldjetek : [email protected] Elvtàrsak! Segítsetek nekünk nemzetközi kampàny szervezésében! Segítségetek nélkül egy egész munkàsvàros tünhet el a térképről!Egyetlen termelőegységünk bezàràsàt jelentették be és több mint 4 ezer személyt fenyeget a veszély, hogy létfeltételek és lakhatàs nélkül marad. Tàmogassàtok Pervomajszkij lakossàgànak és az irtisi fémipari vegyi vàllalat munkàsainak követeléseit, amelyektől egy egész vàros függ! Veletek győzhetünk! «Munka védelme» Munkàsszakszervezeti Szövetség Szociàldemokrata pàrt (Kelet-Kazahsztàn) Alga pàrt(Uszty-Kamenogorszk képviselete) USA Nyílt levél az USA külügyminisztériumànak a közelmùlt bolíviai erőszakos cselekményei ügyében. Rövidített vàltozatàt 90 egyetemi oktató (Bolívia és Latin-Amerika specialistài) alàíràsàval elküldték a címzettekhez Dr Condoleezza Rice államtitkárnak

29 / 172

Màsolat: Philippe Goldberg, USA nagykövete Bolíviàban Henrietta Fore, igazgató, Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) Eliot Engel, elnök, Külügyi Bizottsàg John McCain szenàtor Barack Obama szenàtor Tisztelt Dr Rice, Ezennel hozzuk tudomàsàra élénk aggodalmunkat a Bolíviàban nemrégen történt események miatt, melyek egy tucat halàlesetet idéztek elő és több millió dollàr veszteséget okoztak a bolíviai kormànynak és népnek. Különös aggodalomra ad okot, hogy az USA kormànya sajàt bevallàsa szerint tàmogatja azokat a bolíviai ellenàllókat, csoportokat és egyéneket, melyek és akik résztvettek a rombolàsban, erőszakban, gyilkossàgokban Santa-Cruz, Pando Chuquisaca tartomànyokban. Amíg az Egyesült Államok kormànya visszautasítja a segítségnyùjtàsànak és anyagi tàmogatàsànak listàja közzétételét, lehetetlen annak megàllapítàsa, milyen mértékben felelős a bolíviai kormàny destabilizàciójànak érdekében elkövetett erőszakért, szabotàzsért, illegàlis akciókért. Evo Morales elnök demokratikus vàlasztàsokon történt megvàlasztàsa óta az USA kormànya milliókat àldozott a bolíviai prefektusra és a helyhatósàgi tanàcsokra. 2044-ben az USAID megnyitotta Bolíviàban az „Átmeneti kezdeményezések Irodàjàt” (OTI), mely közel 11 millió dollàr folyósított a „megyei kormànyzati aktivitàs fejlesztésére”(1). Az OTI kutatta a «megyei kormànyzati kapacitàs (fejlesztését), a prefektus igazgatàsa alatti vàlasztókerületek eredményesebb kezelése érdekében», olykor «a megyei kormànyzók USA-ba invitàlàsát, hogy azok àllami kormànyzókkal talàlkozhassanak» (2). Ezek közül a megyei kormànyzók közül kezdeményezték néhànyan később azt a kampànyt, mely autonómiàt követel vidéküknek és erőszakos, antidemokratikus módon opponàl Morales kormànyànak és népi reformjainak. Az OTI azt állítja, kb. egy éve befejezte aktivitàsàt Bolíviàban; ugyanakkor aktivitàsànak egy része az USAID kezébe került, amely azonban visszautasítja tàmogatottjai listàjànak közzéadàsàt. A mùlt évben 89 millió dollàrt költött Bolíviàban, a bolíviai gazdasàg méreteiben jelentős summát. Amerikai viszonylatban pedig közelít az iraki katonai kiadàsok mértékéhez. Az amerikai adófizetőknek és a bolíviai népnek, kormànynak joga van megtudni, mire hasznàljàk ezt a pénzt. Aug. 10-én, orszàgos referendumon a bolíviai vàlasztók vilàgosan kimondtàk elnökük és helyettese mandàtumànak megerősítetését 67 %-kal és kilenc megyei prefektus, helyettesei elítélését. Ez alkalommal Morales elnök nagyobb tàmogatàst kapott mint 2005-ben! Az közelmùltban az ellenzék àltal elkövetett erőszaktevések hatàrozottan ùgy tűnnek, mintha azok, akik az urnàknàl nem nyertek, illegàlis eszközök hasznàlatàhoz nyùlnànak. Az 5 vidéki kormànyzót is magàba foglaló ellenzék, a jobboldali Podemos pàrt részvételével, a volt elnök Jorge Quiroga (3) elnökletével egy tőkés szövetség. Ami leginkàbb nyugtalanító, az a közelmùltban kiderült összejàtszàs a megyei kormànyzatok és a felfegyverzett csoportok, mint az UJC (Unión Juventud Cruceña, Santa Cruz-i Fiatalok Szövetsége) vagy a Civil Bizottsàg között. Az aug. 10-i népszavazàs utàn rögtön ùj erőszakhullàm indult, s annak tanùja volt a Reuters hírügynökség ùjsàgírója is (miközben interjùvolta a Santa Cruz-i ellenzék vezetőjét, egyben első szàmù üzletemberét, Branko Marinkovicot), hogy az UJC tagjai jöttek-mentek Marinkovic irodàjàban, baseball ütőkkel tàvozva onnan. (4). Még inkàbb elképesztő, hogy az elmùlt két hét alatt történt erőszak-kampàny a CONALDE ellenzéki szövetség szàndékos döntésének eredménye. A médiariporterek leírjàk, hogyan zavartàk el a CONALDE üléséről azokat az ellenzéki Podemos-pàrti képviselőket szeptember elején, akik az erőszakmentes módszerekre szavaztak (5). A mùlt heti ùjsàgcikkek szerint az erőszakos cselekményeket a regionàlis prefektusok és a helyi kormànyzati felelősök tàmogatjàk. «A konzervatív kormànyzók (…) bàtorítjàk a tiltakozó akciókat», írja az Agence France Presse, hozzàtéve, hogy a néhàny vàrosi polgàrmestert is magàba foglaló «ellenzéki koalíció a bolíviai alapvető jövedelmi forràsokra összpontosít: az orszàg keleti területein hùzódó gàzmezőkre» és militànsai ùti akadàlyokat àllítottak fel» (6). Az UJC és hasonló csoportok rasszista jellege is kiderült a MAS (kormànypàrt) indiàn hívei elleni tàmadàs folyamàn. Màjusban az «Intéményközötti Bizottsàgok» tagjai erőszak alkalmazàsàval Morales indiàn és paraszti híveit Sucre vàrosàban végigvezették, nyilvànosan verték őket, ruhàjukat letépték és rasszista sértegetések közepette Morales-ellenes jelszavak intonàlàsàra kényszerítették őket. (7). Ahogy ismert, csak Pando megyében az utóbbi napokban 15 személyt gyilkoltak meg a fegyveresek, nagy többségük paraszt és farmer. Ezzel a tömeggyilkossàggal való kapcsolata miatt tartóztatta le a kormàny Leopoldo Fernandezt, Pando prefektusàt. Az erőszak, a szabotàzsok óriàsi gazdasàgi kàrt is jelentenek, melyeket el kell ítélni. Az amerikai kormàny vàlasza gyenge. A bolíviai kormàny részéről Philippe Goldberg, az USA nagykövetének persona non grata-nak nyilvànítàsa csak következménye ezeknek a cselekedeteknek. Szept. 12-ig hivatalos honlapja szerint az amerikai àllam sajnàlkozik a nagykövet kiutasítàsàn, ami «Morales elnök gyengeségére és reménytelenségére utal» és a «nemzetközi kommunikàció lehetetlenségére nemzetközi segélynyùjtàs céljàból» arra célozva, hogy a bolíviai kormàny nem tudja biztosítani honfitàrsai megélhetését.(8). Ugyanez a honlap semmilyen kommünikét nem tett közzé 2008 màj. 5. és szept. 11. között (9), melyben elítélte volna az erőszakos cselekedeteket, vagy üdvözölte volna Morales győzelmét. Felhívjuk az USA kormànyàt, hogy ùj lapot nyisson a Latin-Amerikàval folytatott politikàjàban, nyíltan ítélje el «autonomista» ellenzék erőszakos, antidemokratikus és romboló eszközeit. Az is elengedhetetlen, hogy Washington nyilvànossà tegye a bolíviai csoportoknak – az USAID és màs ügynökségeken àt – nyùjtott anyagi tàmogatàsàt és ezen alapok címzettjeinek nevét. Az USA kormànyànak azonnal fel kell fügesztenie az összes –anyagi vagy egyéb - tàmogatàsàt a bolíviai és latin-amerikai olyan csoportoknak, melyek erőszakos, terrorista, antidemokratikus módszerekkel operàlnak. Üdvözlettel: Ben Achtenberg, Refuge Media Project, Boston, MA.Emily Achtenberg, Housing Policy & Development Consultant, Boston, MA.Robert Albro, Assistant Professor of Antrhpology, School of International Service, American University.Juan Manuel Arbona, Associate Professor of Anthropology, Bryn Mawr College.Byrna Aronson, Boston, MA.Teo Ballvé, Journalist, former editor of North American Congress on Latin America Report on the Americas, Ericka Beckman, Assistant Professor of Spanish and Portuguese, University of Illinois, Urbana-Champaign.Charles Bergquist, Professor Emeritus of History, University of Washington.John Beverley, Professor of Hispanic Languages and Literatures, University of Pittsburgh.Michelle Bigenho, Associate Professor of Anthropology, Hampshire College.Lina Britto, Ph. D. Candidate, Department of History, New York University.Beverlee Bruce, Ph.D., Program Associate, Planning Alternatives for Change, New York City.Marisol de la Cadena, Associate Professor of Anthropology, University of CaliforniaDavis.Joaquín Chavez, Ph.D. Candidate, Department of History, New York University.Mike Davis, Distinguished Professor of Non-Fiction, University of California-Riverside.Nicole Dettmann-Quisbert, Sudbury, MA.Luis Duno-Gottberg, Associate Professor of Hispanic Languages andLiteratures, Rice University.Arturo Escobar, Kenan Distinguished Professor of Anthropology, Duke University.Nicole Fabricant, Ph. D.Candidate, Department of Anthropology, Northwestern University.Samuel Farber, Professor Emeritus of Political Science, Brooklyn College.Sujatha Fernandes, Assistant Professor of Sociology, Queens College.Lesley Gill, Professor of Anthropology, Vanderbilt University. Marcial Godoy-Anativia, Associate Director, Hemispheric Institute of Performance and Politics, New York University.Daniel Goldstein, Associate Professor of Anthropology, Rutgers University.Manu Goswami, Associate Professor of History, New York University.Greg Grandin, Professor of History, New York University.Bret Gustafson, Associate Professor of Anthropology, Washington University.Charles R. Hale, Professor of Anthropology, University of TexasAustin, former president of the Latin American Studies Association (LASA).Jack Hammond, Professor of Sociology, Hunter College and CUNY Graduate Center.Daniel Hellinger,

30 / 172

Professor of Political Science, Webster University.Eric Hershberg, President, Latin American Studies Association (LASA).Doug Hertzler, Associate Professor of Anthropology, Eastern Mennonite University.Kathryn Hicks, Assistant Professor of Anthropology, University of Memphis.Connie Hogarth, Center for Social Action, Manhattanville College.Forrest Hylton, Ph.D. Candidate, Department of History, New York University.Rachel Kahn-Hunt, Professor Emerita of Sociology, San Francisco State University.Caren Kaplan, Professor of Women’s and Gender Studies, University of California-Davis.Laura Kaplan, Bronx Community College.Steven Karakashian, Milwaukie, OR.Marie Kennedy, Visiting Professor of Urban Planning, UCLA, Professor Emerita of Urban Planning, University of Massachusetts-Boston.Eben Kirksey, Ph.D., National Science Foundation Postdoctoral Fellow, Santa Clara University.Naomi Klein, Journalist.Benjamin Kohl, Associate Professor of Geography and Urban Studies, Temple University.James Krippner, Associate Professor of History, Haverford College.Richard Krushnic, City of Boston, Department of Neighborhood Development, Boston, MA.Maria Lagos, Associate Professor Emerita of Anthropology, Lehman College, CUNY.Amy S. Lang, Professor of English and Humanities, Syracuse University. Daniel Lang/Levitsky, New York, NY.Brooke Larson, Professor of History, State University of New York-Stony Brook.Catherine LeGrand, Associate Professor of History, McGill University.Florencia E. Mallon, Julieta Kirkwood Professor of History, University of Wisconsin-Madison.Angela Marino Segura, Ph.D. candidate, Department of Spanish & Portuguese, New York University.Francine Masiello, Acker Professor of Humanities, University of California-Berkeley. Marie-Josée Massicotte, Director, International Studies and Modern Languages, University of Ottawa.Richard Monks, Vice-President, International Union of Operating Engineers, Local 877.Elizabeth Monasterios, Professor of Hispanic Languages and Literatures, University of Pittsburgh.Pablo Morales, Editor, NACLA Report on the Americas, New York, NY.Mary Nolan, Professor of History, New York University.Lisette Olivares, Ph.D. Candidate, History of Consciousness, University of California-Santa Cruz.Almerindo E. Ojeda, Professor of Linguistics, Director of the Center for the Study of Human Rights in the Americas, University of CaliforniaDavis.Andrew Orta, Associate Professor of Anthropology, University of Illinois, Urbana-Champaign.Deborah Poole, Professor of Anthropology, Director, Program in Latin American Studies, Johns Hopkins University.Nancy Postero, Associate Professor of Anthropology, University of California-San Diego.Seemin Qayum, Independent Scholar and Development Consultant, New York, NY.Peter Ranis, Emeritus Professor of Political Science, City University of New York Graduate Center.David C. Ranney, Professor Emeritus of Urban Planning and Policy, University of Illinois- Chicago.Gerardo Renique, Associate Professor of History, City CollegeCUNY.Marcus Rediker, Professor of History, University of Pittsburgh.Christina Rojas, Director, Program for International Studies, Carleton University, Montreal, CA.Nancy Romer, Brooklyn College & Professional Staff Congress/CUNY, AFT #2334.Fred Rosen, Senior Analyst, North American Congress on Latin America.Karen B. Rosen, Cambridge, MA.Karin Rosemblatt, Associate Professor of Anthropology, University of Maryland, College Park.Frances Rothstein, Professor of Anthropology, Montclair State University.Ethel S. Ruymaker, Oakland, CA.Tamara Lea Spira, Ph.D. Candidate, History of Consciousness, University of California-Santa Cruz.Kent Spriggs, Spriggs Law Firm, Tallahassee, FL.Diana Steinberg, Boston, MA.Marcia Stephenson, Associate Professor of Spanish, Purdue University.Steve Striffler, Zemurray Chair in Latin American Studies, University of New Orleans.Estelle Tarica, Associate Professor, Department of Spanish and Portuguese, University of California-Berkeley.Sinclair Thomson, Associate Professor of History, New York University.Marilyn Young, Professor of History, New York University.George Yudice, Professor of Spanish and Portuguese, American Studies, and Latin American Studies, University of Miami.Jeffrey R. Webber, Ph. D. Candidate, Political Science, University of Toronto.Mark Weisbrot, Co-Director, Center for Economic and Policy Research, Washington, DC.John Womack, Robert Bliss Professor of Latin American History and Economics, Harvard University.Patricia A. Wright, Retired Urban Scholar, University of IllinoisChicago.Carol Zuckerman, MD, Boston, MA. Rosanna Zuckerman, Boston, MA.. [1] USAID/OTI, Bolivia Field Report, Juillet - Septembre 2006.. [2] Ibid.. [3] Franz Chávez, “BOLIVIA: Divisions Emerge in Opposition Strategy.”, Inter Press Service. 4 Septembre 2008. [4] Eduardo Garcia, “Foes of Morales stage general strike in Bolivia.” Reuters, 19 août 2008. Consultable sur http://uk.reuters.com/article/oilRpt /idUKN1925747220080819 . [5] Franz Chávez, “BOLIVIA: Divisions Emerge in Opposition Strategy.”, Inter Press Service. 4 septembre 2008..[6] Agence France Presse, 11 septembre 2008.. [7] Inter-American Commission on Human Rights Press Release, “IACHR Deplores Violence In Bolivia And Urges Punishment Of Those Responsible.” N° 22/08. 29 mai 2008. Consultable sur http://www.cidh.org/Comunicados/English/2008/22.08eng.htm . [8] U.S. Department of State Press Statement, “Expulsion of U.S. Ambassadors to Venezuela and Bolivia.” 12 septembre 2008. Consultable sur http://www.state.gov/r/pa/prs/ps/2008/sept/109534.htm [9] Site internet de U.S. Department of State : « Bolivia – Releases ». http://www.state.gov/p/wha/ci/bl/c7579.htm Bolivie

Munkàs- és népi felkelés a nemzet egységének és szuverenitàsànak védelméért «Egész Dél-Amerika jövője a tét» (Evo Morales) A COB és Morales elnök között megszületett az egységfront 2008. szept. 18-àn a COB központi helyiségében talàlkozó zajlott le annak főtitkàra, Pedro Montes, a Nemzeti Koordinàció a Vàltozàsokért parasztszervezeteket magàba foglaló mozgalom és Evo Morales, elnök között. A talàlkozó egyezség alàíràsàval zàrult, címe: «Szemben a haza egységét fenyegető veszéllyel». Ebben megerősítést nyertek “a jelenlegi forradalmi vàltozàsok, az észak-amerikai nagykövetség finanszírozta szakadàr prefektusok cselekedeteinek visszautasítàsa». Alàhùztàk “a nagybirtokok kisajàtítàsànak, az amerikai nagykövet kiutasítàsànak és Pando prefektusa, Leopoldo Fernandez bírósàg elé àllítàsànak és megbüntetésének szükségességét» (kit azzal vàdolnak, hogy szept.11-én 30 paraszt meggyilkolàsànak szervezésében vett részt – szerk.). Morales elnök deklaràlta, hogy a nagybirtokosok és az észak-amerikai kormànyhoz kötődő oligarchàk elleni harc csak szociàlis mozgalomban történhet, ezért “fontos, hogy a COB àlljon ennek a küzdelemnek az élére». “ Kovàcsoljunk egységet a jobboldal ellen ” Részlet a “La Chispa”, a Nemzetközi Egyetértés bolíviai tagjának nyilatkozatàból

A La Chispa, miutàn üdvözli a Morales és a COB közötti megegyezést, felteszi a kérdést: «Ki opponàl a nemzet egységét megvédeni akaró egyezségnek? Ki opponàl a nagybirtok kisajàtítàsànak? Ki opponàl az amerikai nagykövet kiutasítàsànak? Még, ha vannak is kérdések, amelyekben nem értünk egyet a MAS (kormànyzópàrt) politikàjàval és alkotmàny-javaslatàval, kötelességünk a COB és a kormàny egyezségének tàmogatàsa! Ez nem jelenti a munkàsosztàly követeléseinek feladàsàt, a kapitalizmus megszüntetésének igényét (…). A pàrbeszédet folytatni kell, egységszervezeteket kell létrehozni a COB szakszervezeti szövetségei és a paraszti mozgalmak között, önvédelmi bizottsàgokat alakítani a felfegyverzett bandàk elleni védekezésképpen! Dél-Amerika népei velünk vannak! Mindenütt mellettünk tüntetnek szolidaritàsból! Brazíliàban ezzel vàrjàk szakadàr prefektusainkat, akik utazàsa a közeljövőben vàrható:“Ki innen fasisztàk, gyilkosok, imperialista bérencek!” Most, a nagybankok csődje miatt felgyorsult vilàgvàlsàgban a kapitalizmus megmutatja, hogy màs jövőt nem tud nyùjtani az emberiségnek, mint a barbàrsàgot!»

Előfizetés: 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 €

31 / 172

incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ...................................................................................................................................... Prénom : ................................................................................................................................. Adresse : ................................................................................................................................. Pays : ...................................................................................................................................... E.mail : ................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP Kapcsolattartàs Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected] Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi információk 305.sz. Nemzetközi Egyetértés válság és megoldás - a francia Független Munkáspárt kommünikéje - svéd nyílt levél - kampány az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonására

Nemzetközi informàciók 2008. szept. 30. 305. sz. àra : 0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom: USA: «A Labornak mozgósítania kell a bankok 700 milliàrd dollàros talpraàllítàsa ellen és harcolnia azért, hogy az összes dolgozókat megmentő terv sürgősen elkészüljön.» A The Organizer Newspaper szerkesztőségi cikke. Franciaorszàg: A Független Munkàspàrt orszàgos titkàrainak nyilatkozata: «A bankàrok és a tőkések megmentéséért a «nemzeti egység» nevében fel akarjàk àldozni a nyugdíjakat, a tàrsadalombiztosítàst, a kórhàzakat, az iskolaügyet, a közszolgàltatàsokat.» A dolgozók védelmében szakítani kell ezzel a politikàval. Kampàny az Európai Bírósàg ítéleteinek visszavonàsàra: «Konszenzus» bontakozik ki a kollektív szerződések ellen a szociàlis fórumtól indulva az Európai Bizottsàgig, beleértve a CES-t és az Európai parlament «szocialista» csoportját. Beszélgetés egy német szakszervezeti felelőssel, a szept. 12-i brüsszeli delegàció tagjàval. Svédorszàg: Az Európai Unióra Nemet Mondó Népi Mozgalom nyílt levele a 130 svéd parlamenti szociàldemokratàhoz.

Tàmogassàtok a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének kezdeményezéseit! Fizessetek elő!

Kapcsolattartàs: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected]

USA A munkàsmozgalomnak mozgósítani kell a bankok 700 milliàrd dollàros talpraàllítàsa ellen és küzdenie kell azért, hogy az összes dolgozót megmentő terv megszülessen A cikk, melyből jelentős részletet publikàlunk, az USA-beli The Organizerben jelent meg szept. 28-àn a Képviselők Hàzànak első voksa előtt (mely visszautasította a 700 milliàrdos Paulson-tervet). A következő héten visszatérünk a vàlsàgra, mely naponta produkàl ùj fejleményeket. 2008. szept. 28. – A két vezető pàrt (a Demokrata és a Republikànus) vezetői a Bush-adminisztràcióval együtt tùlóràznak avégett, hogy megpróbáljanak pontot tenni az USA történelmének egyik legnagyobb szélhàmossàga végére. A 700 milliàrd dollàros mentőakció célja a Wall Street bankàrjai tartozàsànak àllamosítàsa. Azoké a bankàroké, akik féktelenül óriàsi spekulàciós hasznot söpörtek be a jelzàlog-kölcsönökben. Szept. 22-én a San Francisco-i Munkàstanàcs Végrehajtó Bizottsàga (SFLC) elfogadott egy szàndéknyilatkozatot az USA kongresszusàhoz fordulva, melyben kéri, hogy az «opponàljon a bankipar tartozàsànak kiegyenlítési tervében».

32 / 172

Egyebek között a szàndéknyilatkozat megjelöli: «A talpraàllítàsi terv eredményeképpen ugyanezek a spekulànsok tovàbb fognak profitàlni az adófizetők mentőakciójàból, míg az egyszerű àllampolgàr szàmàra csak a csődök és a végrehajtàsok, az ingatlanok lefoglalàsa, munkahelyük, fizetésük és hàzuk elvesztése marad. (...). A gazdasàg élén àllók ugyancsak ellene vannak annak is, hogy a legminimàlisabb kormànyzati segítség jusson a népességnek, ők maguk azonban milliàrdokat reklamàlnak ahhoz, hogy kimàszhassanak onnan, ahovà sajàt telhetetlenségük vitte őket.» Igaz. Amikor 2007-ben több mint egymillió amerikainak elvették hàzàt, a kormànyzat semmit nem tett. A csalàdok még rendkívüli segélyt sem kaptak. Azt mondtàk, hogy a «piacgazdasàg törvényei» nem engedik meg a kormàny beavatkozàsàt és különben is, nincs rà pénz. Most, hogy a Wall Street nagytőkései kerültek fenyegetett helyzetbe, most sürgőssé vàlt az àllami beavatkozàs és az ehhez szükséges 1 300 milliàrd dollàrt is megtalàlja a kormàny! Amikor többszàzezer embert hagytak sorsukra – többségükben feketéket – New Orleansban a Katrina hurrikàn alatt és utàn, amikor a szövetségi alapok beavatkozàsàt kérték, hogy ùjjàépítsék negyedeiket, nemcsak hogy nem vettek tudomàst róla, hanem vonattal, autóbusszal elszàllítottàk őket és azt mondtàk, vissza ne jöjjenek. A New Orleansba küldött szövetségi alapok nagy része hotelekben, klubokban, a gazdag vagy turisztikai negyedekben kötött ki. Ezzel a mentőcsomaggal a kormàny – a Demokrata pàrttal – ùjabb dollàrmilliàrdokat lop az àllami alapokból, hogy azoknak adja, akiknek màr akkora vagyonuk van, hogy vesztesek nem is lehetnek. Ezalatt az élelembankoknàl (segélyszervezetek) nincs több élelmiszer a szegények szàmàra, akik éheznek és gyógyíttatni sem tudjàk magukat. Egyre több dolgozó érti a kettős nyelvezetet és haraguk növekedik ; az utóbbi közvéleménykutatàsok szerint a lakossàgnak csak 20 %-a helyesli, 59 %-a ellenzi a «mentést». (…) A tömeges visszautasítàs ellenére, ùgy tűnik, a demokratàk és republikànosok között az egyezség kialakul. Nancy Pelosi, a képviselőhàz demokrata elnöke szorosan együttműködik a konszenzuskeresésben az elnökjelölt Barack Obamàval és John McCainnel (mindkettőjük kampànyàt nagylelkűen a Wall Street spekulànsai finanszíroztàk). (…) Ha a konszenzus létrejön, a megédesített pirulàval is, nem lesz kevesebb, mint olyan egyezség, mely előzmények nélküli módon csap le az orszàg dolgozóinak jogaira és elért vívmànyaira csakùgy mint az egész vilàgéra. Ez a konszenzus a szakszervezeti függetlenség végleges letörését célozza, kötelezve őket arra, hogy tàmogassàk a mentőcsomagot, és tagjaikkal lenyelessék a mérgezett orvossàgot. A szakszervezetek, melyek a dolgozók kemény osztàlyharcàban jöttek létre, beintegràlódnak és képtelenek lesznek a munkahely, bér, jàradékok és munkakörülmények védelmére. Amit a dolgozók vàrhatnak a mentőakciótól. Ha a szakszervezetek és a munkàsmozgalom szervezetei révén nem sikerül megakadàlyozni vagy megfordítani a történelmi szélhàmossàg folyamatàt, az elemzők szerint ez vàrható: a) Az USA kincstàra érték nélküli papírokat fog vàsàrolni, a magànbankok az értékes aktívàt megőrzik maguknak. Annak valószínűsége, hogy a tartozàsokból a kincstàr visszanyerjen valamit – Paulson érvelése – közel àll a nullához. Az adófizető egy csomó papírt finanszíroz, érték nélkül, amit senki meg nem vesz. b) A köztartozàs növekedése – màr eddig is a büdzsé lefontosabb része – ùjból csak a közkiadàsok kàràra (Social Security, Medicaid, Medicare [a szegénységi küszöb alatt élők kórhàzi ellàtàsa –szerk.] történne, a szociàlis ellàtàs, oktatàs, kórhàzak és közmunkàk közfinanszírozàsi hàtrànyàról màr nem is beszélve. Végülis Obama azt erőlteti, mintha aggódna az adók miatt a felbolydult gazdasàgban. Szept. 22-én megígérte, hogy 10 %-kal csökkentené a szövetségi alapokat a szàllítókkal kötött szerződésekben, ami 40 milliàrdos megtakarítàst eredményezne. Azt is nyilatkozta, hogy «csökkentené azokat a szubvenciókat, melyek az adófizetők pénzét pazarolják és követné a magànszektor tanulsàgait, ugyazazokat a technikàkat hasznàlva, hogy növelje a kormànyzati adminisztràció minden szintjén a hatékonysàgot.» Íme a büdzsé megnyesegetőitől, a privatizàlóktól kölcsönvett jobboldali nyelvezet, azoktól, akiknek hazug módon a közintézmények, közkórhàzak, a tömegközlekedés «lényegében hatékonytalanok». c) A talpraàllítàs – bàrmennyire legyenek is kisebb módosítàsok a végső tervben – kerek-perec hàtat fordít annak a 10 millió embernek a pénzügyi szükségleteinek, akik hitelre vették hàzukat és most kockàztatjàk, hogy az utcàra kerülnek. Az ingatlanelkobzàsok, mellyel az embereket megfosztjàk a tetőtől, és az üzembezàràsok sokasodni fognak. d) Az elkezdődött gazdasàgi recesszió el fog mélyülni, tovàbbi restrukturàcióhoz, tömeges elbocsàtàsokhoz fog vezetni. Különösen azóta, hogy az iparnak és a produktív gazdasàgnak nyùjtott hitelek tùlsàgosan megdràgultak, a pénz, ami a Wall Streetre és a spekulàció felé megy, hiànyzik ahhoz, hogy a recesszióból kijussunk. e) A bankok talpraàllítàsàért az USA kincstàrànak a bankóprés szorítàsàhoz kell folyamodnia, ami pedig gigantikus inflàciót fog gerjeszteni. Sőt, a dollàr értékéből veszíteni fog, ugyanakkor a kormànyzati adóssàg màs orszàgokban kevésbé vonzóvà teszi és ez megdràgítja az importot, felgyorsítja az inflàciós spiràlt méginkàbb. f) A recessziós gazdasàg kontextusàban a tőkések és a média stratégiàjukat az «oszd meg és uralkodj»-ra fogjàk helyezni a kapitalista rendszer vàlsàgàért való felelősséget a bevàndorló dolgozókra hàrítva, még inkàbb üldözve a papír-nélkülieket. A dolgozók az egész vilàgon megsínylik a vàlsàgot, mivel a recesszió ki fog terjedni és az amerikai mentőakció elősegíti annak kicsikaràsàt, hogy màs orszàgoktól (tehàt a dolgozóktól) is mind jelentősebb pénzösszeget vonjanak el, így az egész vilàgnak finanszíroznia kell az USA adóssàgàt. Egyetlen példa: csak az utóbbi héten 331 milliàrd eurót utalt àt az Európai Unió az USA kincstàràba, hogy lefedje az amerikai pénzügyi intézmények európai lànyvàllalatainak «rossz hiteleit». Ha ez a talpraàllítàs nem tudja megakadàlyozni a gazdasàg vàlsàgànak tovàbbi mélyülését, ahogyan sok közgazdàsz àllítja, a jelenlegi pénzügyi krízis kataklizma-szerű gazdasàgi vàlsàgba csap – a dolgozók ellen. Fontos kérdés: van-e az USA munkàsmozgalmànak felelőssége ebben? Ha igen, mit kell tenni? A munkàsmozgalomnak tömegesen mozgósítani kell a bankok talpraàllítàsàval szemben.(…) Denis Mosgofian, a San Francisco-i munkàstanàcs jogi igazgatója és specialistàja az AFL-CIO honlapjàn kéri a szövetséget, hogy hatàrozottan foglaljon àllàst a Paulson-terv ellen. Ezt írja: «Ebben az [ùj] helyzetben, az AFL-CIO-nak (AFL-CIO: a legnagyobb szakszervezeti tömörülés 56 tagszervezettel - a ford.megj.) mintegy a haragvó emberek élére kell àllnia, e hatalmas erő képviselőjévé kell vàlnia. Nincs màs a hatalomban, aki bennünket képviselhetne! Álljatok hàt élünkre és cselekedjetek! Az ACF-CIO egy óra alatt àltalànos sztràjkfelhívàst adhat ki az USA egész területére, a dolgozók követnék és a kormàny nem tehetne semmit az elégedetlenekkel szemben.» A Socialist Organizer csatlakozik ezen szakszervezeti vezetők kéréséhez abban is, hogy szakítsanak végre a demokrata pàrtnak való alàvetettséggel. A dolgozók kegyetlen körülmények közé kerültek, a szakszervezeti mozgalomnak vezetnie kell a kialakult hatalmas egységfrontot, hogy ellen tudjunk állni a bankok talpraàllítàsi kísérletével szemben, most ez a legsürgősebb feladat! (…) A tőkés megmentés terve csakùgy, mint a közelmùlt munkàsellenes terve nem valósulhatna meg, ha a szakszervezeti mozgalom a Demokrata pàrtnak nem vetné alà magàt. Minden kétséget kizàróan, ha a szakszervezetek megszerveznék ezt a mozgósítàst a munkàsellenes offenzíva ellen, a munkàsosztàly ùjból öntudatàra ébredne annak az erőnek, melyet képvisel. A szakszervezeti mozgalom legtudatosabb csapata döntő intézkedéseket hozhatna a demokratàkkal való szakítàs érdekében, tàmogatva a fiatal, az OCAW vezetője, Tony Mazzocchi àltal 1990-ben létrehozott Labor Partyt, és a Labor Party jelöltjeit vihetné vàlasztàsai harcra a tőkés ikerpàrtok ellen helyi és àllami szinten. Ezek nem levegőben lógó érvek. A kellő stratégia alapvető eleméről van szó, ha el akarjuk kerülni, hogy a mukàjukat, lakàsukat és betegbiztosítàsukat elvesztett dolgozók ne kerüljenek tùl nagy szàmban az orszàgszerte növekvő szàmù sàtortàborokba.

33 / 172

Semmi kapitalista mentőakciót! Az adófizetőtől egyetlen dollàrt se a spekulànsoknak! Szakszervezeti felhívàsunkkal nem feltétlenül fog minden olvasó egyetérteni, hogy ne tàmogassa Obamàt, szakítson a Demokrata pàrttal és sajàt politikai pàrtjànak formàlàsa ùtjàra lépjen – szakszervezetekre tàmaszkodó munkàspàrtéra, mely nyitva àll minden kizsàkmànyolt előtt. De kampànyt folytathatunk amellett, ami összeköti azokat, akik a munkàosztàly egységét reklamàljàk: «Semmi kapitalista mentőakciót! Az adófizetőtől egyetlen dollàrt se a spekulànsoknak!» Alapvető fontossàgù lenne. A Demokrata pàrt balszàrnyàt követő nagy szàmù aktivista és szakszervezet tàmogatja azt a nézetet, miszerint egyensùlynak kell beàllnia a spekulàtorok megmentési terve és a dolgozóknak, kisparasztoknak, diàkoknak szànt alapok között. A Working America, az AFL-CIO internetes sajtója követeli, hogy: «a Kongresszus àltal adoptàlandó mentési terv kiegyensùlyozott legyen, hogy a népességet is annyira segítse, amennyire a Wall Streetet. Különösen nem szabad gazdasàgunk kiegyensùlyozatlansàgàt sùlyosbítani egy totàlis kiegyensùlyozatlan mentési tervvel.» A Working America hozzéteszi, hogy: «Szerencsére kongresszusi szövetségeseink ellenzik ezt a veszélyes és rosszul kieszelt tervet.» Nyilvànvaló ostobasàg. A demokratàk kapitulàlnak Bush erőszakos taktikàja előtt ezen a gazdasàgi szept. 11-én, viselkedésük hasonló a szept. 11. utànihoz a iraki hàborùt és a Patriot Actot illetően, mikor az Alkotmàny rögzítette szàmos alapvető jogunkat likvidàltàk. A dolgozók csak nézik a fegyverletételt és csak dühöngenek. Elegük van abból, hogy azt halljàk «kiegészítő klauzàt a munkaerőről és környezetvédelemről» a «szabadkereskedelmi» egyezményekben – amit a demokratàk javasolnak megàllàs nélkül, hogy lenyelessék a munkàsellenes egyezményeket. Elegük van azt hallani, hogy majd egy naptàri program szerint visszavonjàk a csapatokat Irakból, ami véget vet a vérfürdőnek és biztosítja a békét a térségben. Ki kell mondani, a spekulànsokra költött minden egyes dollàr elveszett pénz jelent a gazdasàg ùjjàépítése szempontjàból, a közmunkàk kiszélesítése révén biztosított milliók munkàba vonàsa szempontjàból. A spekulànsok jàtszottak és vesztettek. Parazitàk. Nincs szükségünk ràjuk. Hasznukat el kell kobozni. Nem szabad követeléseikre kölcsönözni nekik a «Wall Street megsegítése» ürügyén. Szükségtelen a beavatkozàs a pénzügyi vàlsàg elhàrítàsàra, ellenkezőleg, ez csak sùlyosbítanà a problémàt. Ahhoz kell sürgősen egy terv, hogy a dolgozókat és a gazdasàgot megmentsük. Attól a pillanattól kezdve, hogy a munkàsmozgalom elkötelezi magàt a gyalàzatos mentési terv ellen, azonnal ki kell dolgozni egy ellentervet a dolgozók és gazdasàg megmentése érdekében. Mit tartalmazzon az ellenterv? Néhàny alapvető eleme kell legyen az alàbbi pár gondolat, melyet széleskörű vitàra bocsàjtunk: • A szövetségi tartalékalap àllamosítàsa és egy, a szövetségi àllam tulajdonàban lévő közszolgàlati banki rendszer megteremtése. Ez azért szükséges, hogy a kisvàllalkozàsok, kistulajdonosok hitelhez juthassanak a termelés, a megùjuló energia segítésére és infrastrukturàlis befektetésre. A kapitalista mentési terv az adóssàg àllamosítàsàt foglalja magàba, de nem az aktívumot és a banki-pénzügyi rendszert. Ahhoz, hogy a felàllítàsi terv sikeres legyen, az aktívum àllamosítàsa is kellene, mégpedig kàrpótlàs nélkül. Ezt az ùjraàllamosítàst a Fannie Mae és Freddie Mac-kel kellene kezdeni, hogy a kormàny ezzel az eszközzel leàllíthassa az összes végrehajtàst. A bankrendszer kisajàtítàsa tartalmazza azt is, hogy a fosztogatàsba belekeveredett spekulànsokat és intézményeket tàvol kell tartani a pénzügyi rendszertől és nem pedig tàmogatni őket, hogy szélhàmossàgukat folytathassàk az adófizetők pénzén. A bankrendszer kisajàtítàsa azt jelenti, hogy a kormàny a dolgozók és az elnyomottak érdekeit és szükségleteit szem előtt tartva valósít meg terveket. Nem bízhatunk többet a bankàrokban, akik hitelt adnak vagy a reàlis gazdasàgi befektetésekhez szükséges tőkét szükséges hitelek biztosítjàk. Ezt a szerepet a kormànynak kell betöltenie. A kapitalista mentőakcióval a gazdasàg szàmàra valóban szükséges hitelek el fognak apadni. Csak egy àllami irànyítàsù Sürgősségi bizottsàg közvetítésével tud a valódi gazdasàg helyreàllni, a hàborùktól és a spekulàciótól való függőségétől megszabadulni. Egy nemzeti bank létrejötte – ami egy racionàlis bankrendszert jelent – megoldana egy bizonyos szàmù sürgető problémàt is, ideértve az energiavàlsàgot és az infrastruktùràét is. A “piacgazdasàg” az oka az 1930-as évek óta legsùlyosabb pénzügyi vàlsàgànak. Akik ezt létrehoztàk, azoknak nem engedhetjük tovàbb felügyeletük alatt tartani a pénzügyrendszert. • Az USA àltal folytatott összes hàborù, az iraki és afganisztàni finanszírozàsànak leàllítàsa, az amerikai katonai bàzisok bezàràsa mindenütt a vilàgon, a katonai kiadàsok radikàlis csökkentése. A szept. 26-i McCain - Obama vita soràn mindketten elkötelezték magukat a közel-keleti hàborùs katonai kiadàsok emelése mellett. Az egyetlen különbség csak a fontossàgi sorrend és a hatàridő Afganisztànt, Pakisztànt illetően és az iraki óriàsi kiadàsok ügyében. McCain megerősítette, hogy a legfőbb front marad Irak, Obama pedig a szomszédok felé terelné, Irànt is beleértve. Az afganisztàni, pakisztàni és iràni hàborù még gyilkosabb mocsàrba sodorna bennünket. A hàborùs ikerpàrtok elérték Bush «végnélküli hàborùjàt» azzal az indítékkal, hogy nemzeti biztonsàgunk igényli a «terrorizmus elleni hàborù» finanszírozàsàt és mind intenzívebbé vàlàsàt. De Irak és Afganisztàn lakói gyűlölik orszàguk elfoglalóit és ugyanezt az érzést osztjàk az egész vilàg dolgozói. A hàborùk az USA-ban sem talàlnak helyeslésre és gazdasàgunkat alààssàk. Az összes pénzt, amit a hàborùkra, megszàllàsra, katonai bàzisokra költünk a vilàgon, azonnal àt kell irànyítanunk az emberi szükségletek kielégítésére, a közoktatàs finanszírozàsàra, könyvtàrakra, kórhàzakra, utakra, szociàlis lakàsokra, a Mexikói-öböl ùjjàépítésére, szociàlis szolgàltatàsokra stb. • A végrehajtàsok (lakàs, víz, gàz, villany lezàràsa, kilakoltatàsok) moratóriumànak meghirdetése. Cynthia McKinney, az elnökvàlasztók «Hatalmat a népnek» koalíció jelöltje részletes tervet javasolt, amellyel rendezni lehetne ezt a dolgozók milliói szàmàra életfontossàgù kérdést. Eszerint a következő intézkezéseket kellene megtenni: 1) azonnal felfüggeszteni a végrehajtàsokat, a következő vàltozókamat-emelkedés előtt; 2) minden vàltozókamatù lakàskölcsön megszüntetése, ezek ùjratàrgyalàsa és àtalakítàsa 30-40 éves törlesztésre ( a kormànynak kellene hosszù tàvù kölcsönt biztosítania ésszerű kamattal, de a lakàsok aktuàlis értéke alapjàn, nem pedig az ingatlanpiac tùlzott àrai szerint); 3) az építkezések kritériumai és céljai meghatàrozàsàval, melyekkel a lakhatàs àra elérhetővé vàlna; 4) a közhitelezés területén minden diszkriminatív gyakorlat megszüntetése; 5) az összes kezdeményezés teljes finanszírozàsa, melyet a tulajdonszerzésben rasszizmus megszüntetésère és etnikai különbségek eltüntetésére irànyul; 6) az USA kormànya àltal is alàírt, az ENSZ Emberi Jogok Általànos Nyilatkozatàban foglalt megfelelő lakhatàs jogànak elismerése, hogy ne kelljen senkinek az amerikai vàrosok utcàin aludni. A San Francisco-i Munkàstanàcs 2008. jùn. 9-én kérte a kongresszus elnökétől, «vezessen be moratóriumot a szociàlis lakàsok lebontàsa ügyében addig, amíg ezek a lakàsok helyett nincsenek elérhető àron màsok.» • Orszàgos rekonstrukciós és közmunkaprogram WPA [a New Deal idején bevezetett közmunkarendszer– szerk.] típusù orszàgos programot iskolàk, kórhàzak és infrastrukturàlis létesítmények építésére, mely munkàt ad millióknak méltó fizetés mellett. Jogot a szakszervezeti szervezkedéshez, a dolgozók kollektív ereje gyakorlàsàhoz, ide értve a sztràjk jogàt is (ehhez a Taft-Hartley-törvény eltörlését), mint a magasabb bérek és jobb munkakörümények elérésének eszközét. Minden személynek munkàt kell garantàlni, 15 dollàros minimàlbérrel. Az orszàgnak szüksége van tömegközlekedésre, melyet a helyi tanàcsok igazgatnak, a szakszervezetek és a lakossàg képviseletét is magukbafoglalva. Cindy Sheehan, a Képviselők Hàza vàlasztàsàn mint független jelölt indul Nancy Pelosival szemben San Franciscoban, munkàsprogramjàban megformàlta a

34 / 172

követeléseket: «A vàlsàgot, amely egyre sùlyosabb következményekkel jàr a környezetre és az energiaforràsokra, nem lehet megoldani annak magàntulajdon-viszonyai között. A tömegközlekedést, melyre szükségünk van, finanszírozni lehetne az olajcégek, a gàz és energia vàllalatok àllamosítàsàval, melyek mind hàtràltattàk a tömegközlekedés fejlesztését, hogy szelvényvagdosóik profitjàt örökkévalóvà tegyék.» • Az inflàció mértékét követő bérskàla Erre azért van szükség, hogy a dolgozók az élet dràgulàsàt tudjàk követni. A «stagflàció» màr megjelent, a következő hetekben-hónapokban minden bizonnyal sùlyosbodik. (Stagflàció: a stagnàlàs és inflàció szavak összevonàsa, magas àremelkedés pàrosul lassù gazdasàgi növekedéssel, leàllàssal, visszaeséssel és munkanélküliséggel.) • Az ALENA és a «szabadkereskedelmi» egyezmények eltörlése A tények càfolhatatlanok. Az ALENA munkahelyeket semmisít meg, a munka törvénykönyvét és normàit, a demokratikus jogokat, az egészségügyi és környezetvédelmi normàkat – magàt a demokràciàt is minden alàíró orszàgban. James P. Hoffa, a közlekedési szakszervezet elnöke felhív arra, hogy tàmogassuk az ALENA következményeivel foglalkozó törvényt, a H.R. 429-t. Ez a törvény előírja, hogy abban az esetben, ha 2008. végéig bebizonyosodik, hogy a dolgozóknak nem szàrmazik haszna az ALENA-ból, az USA köteles kivonni magàt alóla (a hatàridő meghosszabbítható 2009-ig). Az ALENA és màs “szabadkereskedelmi” egyezmények azt célozzàk, hogy a bérekre gyakoroljanak nyomàst és az alàíró orszàgok dolgozóinak elnyomàsàt fokozzàk. Meg kell szüntetni őket! • Véget vetni a Vàm- és Bevàndorlàsi Hivatal (ICE) szervezett vadàszatainak a bevàndorlókra; a deportàciók azonnali megszüntetését! Bevàndorló dolgozók tízezrei estek àldozatul az egész orszàgban a Hivatal tisztviselőinek. A ‘papírnélküliek’ egyetlen elkövetett bűne, hogy megpróbàlnak keményen dolgozni csalàdjuk ellàtàsàra! A valódi vétkes az amerikai kormàny és hivatala, az ICE, melyek a csalàdokat elvàlasztják és terrorizàlják. Ezek a söprögetések integràns részei annak a reakciós kampànynak, mely a bevàndorlókat jelöli meg a profithajhàsz kapitalista rendszer összes gondja okozójaként; mintha a vàlsàgért, a szegénység növekedéséért, a munkahelyek csökkenéséért és megszűnéséért, az egyenlőtlenségek növekedéséért és a bérek csökkenéséért ők lennének a felelősök! • Egyetlen szervezet àltal vezetett àltalànos betegségbiztosítàsi rendszerért A H.R. 676 törvénytervezet az amerikai munkàsmozgalom masszív tàmogatàsàt élvezi. Arra kötelez, hogy a biztosítók tartsàk magukat tàvol az egészségügyi rendszertől és egy olyan beteségbiztosítàsi rendszer szülessék, melyet egyetlen szervezet irànyít. Azonnal meg kellene valósítani! Néhàny megjegyzés összfoglalàsképpen: A Labour Partyt tàmogató felhívàsunkkal valószínűleg nem ért egyet minden olvasónk, egyetlen dolog azonban bizonyos: nem lehet elfogadni a bankok és spekulànsok Bush és Nancy Pelosi szervezte talpraàllítàsi kísérletét, Ma az a dolgunk, hogy megàllítsuk ezt az összes dolgozó ellen irànyuló frontàlis tàmadàst – jogaink ellen, szerzett vívmànyaink ellen, de még létezésünk ellen is. Mi, ùjsàgunkkal, a The Organizerrel, elkötelezzük magunkat arra, hogy mindent megteszünk azért, hogy hatalmas mozgalmat hozzunk létre a munkàsosztàly védelmére és a kapitalista agresszió megàllítàsàra. Mert sokmillió dolgozó sorsa a tét orszàgunkban és szerte a vilàgon. Franciaorszàg A “nemzeti egység” nevében fel akarjàk àldozni a nyugdíjakat, a tàrsadalombiztosítàst, a kórhàzakat, iskolàkat, a közszolgàltatàst azért, hogy megmentsék a bankàrokat és tőkéseket! A dolgozók védelmében szakítani kell ezzel a politikàval! A Független Munkàspàrt (POI) orszàgos titkàrainak nyilatkozata Szept. 29. Az egész vilàgon fekete nap marad a dolgozók szàmàra. A tőzsdék sorra omlanak össze, néhàny hónap alatt a pàrizsi 40 %-ot veszített értékéből. Nagybankok, mint a Fortis és Dexia csődbe kerültek és «éppencsak» megmentették őket azzal, hogy felvàsàroltàk a nemzeti kormànyok. Több mint egy évvel a «subprimes» vàlsàg utàn a krízis elmélyül. Dolgozók, ne higgyetek az elemzéseknek és a kormànyok magyaràzatainak, tàmogatóinak, akik azt mondjàk, hogy a dolgok jobban fognak menni! Pontosan az ellenkezője lesz! Ne higgyetek azoknak, akik «szent európai uniót» hirdetnek, ahogyan a tőkés ùjsàg, a Les Echos teszi, ne higgyetek, mert egy ilyen szent szövetség csak a munkàsszervezeteket akarja integràlni az Európai Unió munkàsellenes politikàjàba! A POI megerősíti a tények alapjàn: egyesek deklaràciója ellenére ez a vàlsàg nem szàrmazik sem a deregularizàció «tùlzàsaiból», sem «tévedésekből», óvatlansàgból, hanyagsàgból. Ez a vàlsàg a termelőeszközök magàntulajdonàn alapuló tőkés rendszer működéséből következik. A rendszer normàlisnak és jogosnak tartja, hogy az egyik oldalon milliàrdok és milliàrdok halmozódjanak fel, a màsikon pedig szegénység és nyomor a népesség tùlnyomó többsége szàmàra. Ez a rendszer legitimnek tartja, hogy a tőkés osztàly bàrmilyen eszközzel növelje tőkéjét, ideértve a hàborùkat, a tàrsadalmi bomlàst, a legszegényebbek erőszakos eladósítàsàt. A rendszer mond csődöt, a vàlsàg maga a kapitalizmus vàlsàga. Ezzel igazolàst nyer azt a tény, hogy négy hónappal ezelőtt a Független Munkàspàrt megalakulàsàval beírta magàt «a szocializmusért vívott történelmi küzdelem» könyvébe, hogy «végezzen ezzel a kizsàkmànyoló rendszerrel, lebontsa a tőkések és bérmunkàsok tàrsadalmàt, a termelőeszközök és kereskedelem tàrsadalmasítàsàval igazsàgos és egyenlőségen alapuló tàrsadalmat hozzon létre.» A vàlsàg olyan mély, hogy a tőkés osztàly maga is megoszlik a teendők kérdésében. Az USA-ban szept. 29-én a Paulson-tervet elutasította a kongresszusi többség. De még a vàlsàg közepette is a tőkések egyetértenek abban, hogy még erősebb csapàst kell mérni a dolgozókra és a fiatalsàgra. Ezen az egyetlen napon, az Európai Központi Bank 120 milliàrd eurót injektàlt «piaclikviditàsra». Màsképpen fogalmazva: azért, hogy a bankàrok és spekulànsok rendelkezhessenek ezzel a gigantikus összeggel a spekulàció folytatàsàhoz. Szept. 15-30. között az EKB összesen 914 milliàrd eurót vett ki a kasszàból az USA szövetségi alapjai kérésére. Ehhez adjuk hozzà azt, amibe a tagàllamoknak a bankok felvàsàrlàsa került. Meddig tart még? 914 milliárd euró. Mikor a spekulànsok kerülnek bajba, az Európai Központi Bank nem tétovàzik. De mit csinàl akkor, mikor a dolgozókat éri katasztrófa az Arcelor, Renault, Alstom, a mezőgazdasàg likvidàlàsàval, az egész iparàgakat tönkretevő elbocsàtàsokkal? Megtiltja a nemzeti kormànyok bàrmilyen intézkedését, azok pedig elfogadjàk! Megtiltja az àllamosítàst és az àllami befektetést, mivel – a Maastrichti szerződés kötelez – tiszteletben kell tartani a «szabad és befolyàsolatlan versenyt»! 914 milliàrd euró. Hogy összejöjjön, likvidàlni kellett a tàrsadalombiztosítàst, privatizàlni a közszolgàltatàst, munkahelyek tizezreit megszüntetni az oktatàsban, kórhàzakban, stb. Az EKB és az Európai Unió valódi arcàt mutatja, a tőkésosztàly és a spekulànsok egyszerű eszközeként a Wall Street követelésének szimpla jelfogójaként. Hogyan lehetne megérteni, hogy a dolgozók és a demokràcia nevében megnyilatkozó vezetők nem egyesülnek ennek megakadàlyozàsàra és a dolgozó nép megmentésére, holott valóban sürgőssé vàlt? Hogyan lehetne megérteni, hogy a szocialista pàrt folyamatosan tàmogatja az EU-t és intézményeit? Hogyan érthetnénk meg a «nemzeti egységről» szóló meg-megsokszorozódó nyilatkozatot kormàny- és ellenzéki oldalon? Mi az a «nemzeti egység»? Az EU parancsàra a kormàny olyan büdzsét készít, mely halàlos a munkàsosztàlyra, fenyegeti a nyugdíjakat és a tàrsadalombiztosítàst, előrevetíti a megyék eltüntetését és a településeket erőszakkal összevonja. Màr a mostani vàlsàg előtt, 2008 augusztusàban a munkanélküliség rekordot ért el, a tendencia azóta is

35 / 172

folytatódik. A «nemzeti egység», a «szent európai szövetség» korporatista rendet jelöl, azt, hogy minden szervezet integràlódjék ebbe a politikàba. Ki fogadhatja el? Az EKB 914 milliàrdot adott a Wall Streetnek. És a posta-privatizàcióra a kormàny felàllít egy bizottsàgot, hogy «előkészítse a versenyfeltételek megteremtését 2011. jan.1-re». Hogyan lehetne megérteni, hogy a munkàsszakszervezetek résztvesznek egy ilyen bizottsàgban? 914 milliàrd euró és a kormàny «megtakarítàsokat» akar a középiskolàsok óraszàmàban, veszélyeztetve az érettségiket; pedagógus munkahelyek tízezreit szünteti meg! Hogyan értsük meg, hogy a fő pedagógus szakszervezet elfogadta részvételét az érettségi reform ùgynevezett tàrgyalàsaikban? Rendkívül sùlyos a helyzet. A kormàny biztosnak akar làtszani, valójàban azonban az orszàgot rendkívüli veszélynek teszi ki. Mindenki megértheti, ezzel kormànnyal, mely szüntelenül integràlni akar minden szervezetet a «nemzeti egység» nevében, csak az Európai Unió diktàtumait teljesíti. Mindenki megértheti, a munkàsmozgalom függetlensége központi kérdés. A Független Munkàspàrt (POI) felhív a «nemzeti egység» ellen, a munkàsmozgalom függetlenségéért és a demokràcia éerdekében. A lehető legszélesebb körű vitàra hív fel, hogy legyőzhessük az osztàlyharc talajàn keletkezett akadàlyokat, a megoldàst pedig együtt talàljuk meg. Ebben a szellemben hirdeti meg tanàcskozàsàt, melynek előkészítésére mindenkit vàr. A bankàroknak, spekulànsoknak és az EU diktàtumainak alàvetett kormànyokkal szemben a POI olyan kormànyokért való harcra buzdít, melyek a munkàt és nem a tőkét szolgàljàk. • Ilyen kormàny egyszerűen elkoboznà a bankok és hitelintézetek vagyonàt a legkisebb kàrpótlàs nélkül. • Ilyen kormàny megszüntetné a tàrsadalombiztosítàs fizetése alóli összes felmentést és kötelezté a tőkéseket a 230 milliárd euró visszafizetésére, hogy abból azonnal vissza lehessen àllítani az 1945-ös tàrsadalombiztosítàsi àllapotokat. • Ilyen kormàny a béreket és nyugdíjakat megemelné. • Ilyen kormàny azonnal àllamosítsanà az EDF-GDF-t (energia), a SNCF-t (vasùt), a Postàt, visszaàllítanà a közszolgàltatàsi monopóliumot, a privatizàciókat blokkolnà, megtiltanà a nagyipar tönkretételét és ùjraàllamosítanà a Renault-t, Airbust, stb. • Ilyen kormàny haladéktalanul véget vetne a NATO, tehàt Washington égisze alatt folyó katonai intervencióknak, Afganisztànból késedelem nélkül visszahívnà a francia csapatokat és iskola-, egészségügybe, stb. invesztàlnà a milliàrdokat. Hogy egy kormàny így cselekedhessen, meg kell szabadítani az Európai Unió és az Európai Központi Bank béklyóitól. Ezért javasolja a Független Munkàspàrt az alkotmànyozó nemzetgyűlési vàlasztàsokat, mely megteremtené egy ilyen kormàny szàmàra szuverén döntéseinek biztosítékait. A POI javaslataival lehet egyetérteni és nem, egyet nem lehet: elfogadni azt, ami történik. Nem lehet kerekasztalnàl tàrgyalni azoknak, akik a munkàsosztàly érdekeit védik, közös megoldàsokat kereseni, mely a destrukció folytatàsàt biztosítanà. Integràlódnunk kellene a «szent európai szövetségbe», avgy ellenkezőleg, szakítani vele? A katasztrófa visszavonhatatlanul közeledik, a munkàssàg és szervezeteinek soràt egységbe kell àllítani minél hamarabb. Ehhez pedig az EU égisze alatt folyó nemzeti egységtörekvési formàkkal kell szakítani. Okt. 4-5-én a POI fenàllàsa óta először összeül az orszàgos szövetségi tanàcs, a pàrt két kongresszus közötti legmagasabb szerve és megtàrgyalja javaslatainkat. Claude Jenet, Gérard Schivardi, Jean Markun, Daniel Gluckstein, A Független Munkàspàrt (POI) orszàgos titkàrai 2008. szept. 30. Kampàny az Európai Bírósàg Viking-, Laval- és Rüffert-ügyben hozott ítéleteinek visszavonàsàra El kell-e fogadni az Európai Bírósàg ítéleteit?

Bizonyos “konszenzus” kezd kialakulni a kollektív szerződések ellen a Szociàlis Fórumtól kiindulva az Európai Bizottsàgig, intergàlva a Szakszervezetek Európai Szövetségét (CES-t) és az európai parlamenti «szocialista» csoportot. A Nemzetközi Egyetértés szervezésében nagyszàmù munkàsdelegàció làtogatott szept. 12-én az Európai Bizottsàghoz az Európai Bírósàg ítéleteinek megsemmisítését követelve. Spidla képviselője visszautasította ezen ítéletek visszavonàsàt, megerősítve azoknak az európai szerződéseken való alapulàsàt és meghívàst közvetített «konszenzus» megtalàlàsàra a «szociàlis partnerek» között az ítéletetek «jobb» alkalmazhatósàgàért. Néhàny nappal később az európai Szociàlis Fórum tartotta összejövetelét Malmöben (Svédo.) és elfogadott egy nyilatkozatot az EB-döntésekről. Egyetlen pillanatig sem kéri az ítéletek visszavonàsàt, csak «a szakszervezetek szàmàra kedvezőtlen hatàsok kiküszöbölését». Az SZF megerősíti, hogy «hosszù tàvù reàlis lehetőség csak európai szinten jöhet létre, megvàltoztatva az európai törvényeket». Ezért «a dolgozók kiküldetéséről szóló direktívàhoz speciàlis módosítàsokat» kell hozzàfűzni. A SZF hozzàteszi: «Tàmogatjuk a CES javaslatàt, az EU szerződések “szociàlis klauzussal” való kiegészítését.» Tehàt mindössze hozzà kell tenni a szerződésekhez egy kiegészítést és màris rendben lesz minden – ahogyan a CES is mondja. A CES màr arra is felszólított 2005-ben, hogy szavazzunk az «európai alkotmànyra», és Írorszàgban jùn. 12-én pedig a Lisszaboni szerződésre. Tehàt, az Európai Parlamentnek erről a «kiküldetéses dolgozók direktívàjànak» kiegészítéséről kell vitatkozni. A Liaisons sociales Europe (2008. szept. 4-17.) jelzi, hogy «a Laval, Viking és Rüffert-döntések óta a szakszervezeti vilàg felbolydult. A bírósàg kétségbevonta a nemzeti jogrendszereket és fölébük helyezte az európait (…). Ez az érzékeny téma képezi majd vita tàrgyàt az Európai Parlamentben, amelynek meg kell vizsgàlnia a Jan Andersson (PSE) svéd euroképviselő beadvànyàt: “A kollektív szerződések kihívàsai az EU-ban” (…), a kiküldetésben lévő dolgozókról szóló direktíva revíziójàban.» Ugyanez az «euroképviselő», ahogyan a CES vezetői is, okt. 9-én Brüsszelben talàlható a Bizottsàg àltal szervezett szeminàriumon… hogy vitatkozzon az ítéletek végrehajtàsànak és alkalmazàsànak problémàjàról. Hol a veszély? A kollektív szerződések elleni «konszenzus» civil és intézményi bàzison csak «felülvizsgàl» és «szociàlisabbà tesz», de az Európai Bírósàg ellen, mely rombolja azokat, nem fog fordulni. Dominique Férré. Németorszàg “Az Európai Bírósàg blokkolja az összes szociàlpolitikai kezdeményezést” Beszélgetés egy német szakszervezeti felelőssel, aki a szept.12-i brüsszeli delegàció tagja volt. Paul Paternoga az SPD munkàsbizottsàgànak Sieburg jàràsi elnöke, a kölni Humboldt-Wedag üzemi tanàcsànak elnöke. Szeptemberben ő is tagja volt a brüsszeli delegàciónak, mely a Viking-, Rüffert-, Laval-ügyekben hozott ítéletek megsemmisítését reklamàlta. Milyen érzésekkel tértél haza a brüsszeli ùt utàn? Első megjegyzésem: a küldöttség ügye nagyon fontos. Megkapó volt làtni, hogy különböző orszàgokból érkező nyugtalan emberek talàlkoztak, olykor bonyolult utazàs és mindenféle nyelvi nehézség dacàra. Mindenkit a jogainkat érintő aggodalom vezérelt: az Európai Bírósàg blokkolja az összes szociàlpolitikai kezdeményezést, mely hatàrt jelentene a tőke és a kereskedelmi forgalom szabadsàga előtt. Alà kell még hùzni a harmóniàt és a hajlandósàgot az együttes harcra.

36 / 172

A brüsszeli delegàció làtogatàsàval egyidőben az IG-Metall-lal 40 000 fémmunkàs tüntetett Wolfsburgban. Mi az összefüggés az Európai Bírósàggal? A Bizottsàg a szociàlis jogok közül törölni akarja az ùn. Volkswagen-törvényt, mondta a VW üzemi bizottsàga elnöke, Osterloh. Szükségünk van erre a törvényre, mert védelmet jelent. 48 éve ez a törvény biztosítja, hogy az ipari csoportban senkinek ne lehessen 20 %-nàl nagyobb részesedése, így mikor delokalizàcióról vagy ùj termelőegység megnyitàsàról van szó, mindenki szót kap. (Ezt a törvényt is elítélte az EB, mivel «màs orszàgbeli befektetők szabad beruhàzàsàt akadàlyozza» – a ford.) A brüsszeli politikàval brutàlis neoliberalizmus valósul meg, mely likvidàlja a dolgozók jogait és garanciàit. Ami Nokia 3 ezer fős leépítését illeti Bochumban, ez a VW-nél nem lett volna lehetséges, mivel az àllam nagyrészvényesként védelmezi. Az IG-Metallnak jó oka volt a dolgozókat nagy demonstràcióra hívni, mivel azt sem kell elfelejteni, hogy miutàn a nàciktól kisajàtítottàk, a Volkswagent szakszervezeti pénzekből alapítottàk ùjra. Visszautasítjuk, hogy a Bizottsàg és a Bírósàg beleavatkozzon a mi sajàt dolgainkba. Hogy làtod az európai munkàstanàcskozàst, aminek összehívàsàról döntött a küldöttség? Fontos lesz ez a tanàcskozàs. A részvételre meg kell nyerni a szakszervezetek széles körét és azokat a demokratàkat, akik a dolgozók mellett kötelezték el magukat. Svédorszàg Nyílt levél a svéd parlament 130 szociàldemokrata képviselőjének Az Európai Unióra Nemet Mondó Népi Mozgalom levelet intézett a svéd szocialdemokrata parlamenti képviselőkhöz: «Képviselők! A svéd nemzeti szuverenitàs, a bérből élők kollektív szerződésekhez való joga és a sztràjkjog függ tőletek (…) 130-an vagytok. Elég, ha csak 88 közületek nemet mond a Lisszaboni szerződésre (...)» A szociàldemokrata ùjsàgban, az Aktuellt i politiken jùl. 23-i szàmàban Margot Wallström európai biztos írja: “Lényegében mindegy, hogy az ír nép mi okból mondott nemet a Lisszaboni szerződésre, az eredményt tiszteletben kell tartani. Az ír népnek ugyanannyi joga van az Unióban, mint minden màsnak.» Ha a biztos ezt mondja, akkor ennek érvényesnek kell lennie a francia, holland szavazàsra is. S mivel a Lisszaboni 96 %-ban ugyanaz, mint az Alkotmàny, és ez màr elutasítàsra talàlt… Az ETC 34/08-ban a szociàldemokrata euroképviselő Anna Hedh magyaràzza: “(…) a Parlament végül is dönteni fog a Lisszaboni szerződésről; holott nincs vita róla, abszolut csend honol körülötte (…) Az ír referendumnak konzekvenciài kellenének, hogy legyenek, de ennek ellenére a tagorszàgokban, Svédorszàgban is, a ratifikàció halad – ami antidemokratikus és mint inzultus jelenik meg az ír nép szàmàra”. Később hozzàteszi: “A Lisszaboni szerződés nagymértékű hatalomàtadàst jelent az EU-nak és intézményeinek. Fontos területeken, mint pl. a büntetőjog, Svédorszàg szuverenitàsa limitàlt. Az Unió katonai szövetség jellegét ölti. A svéd alkotmànyt formàlisan is alàrendeli az európai szabàlyozàsnak. Az EU-nak lesz elnöke, külügyminisztere és gyakorlatilag ők kormànyozzàk a tagàllamokat ”. Hozzàtesszük, hogy a parlamenti hatalom is jelentősen csökken a Miniszterek Tanàcsa javàra, ami az EU egyik intézményévé vàlna, és az Európai Parlament javàra, melynek nagyobb együttdöntési hatalma lenne a szabàlyozàsokban. A nagy orszàgok lesznek a Miniszterek Tanàcsa àltal favorizàltak. Pl. Németorszàg 9,17-szer több tanàcskozó vokssal birna többel Svédorszàgnàl, holott most, az érvényes Nizzai szerződéssel csak 2,9-szer több. A szociàldemokrata képviselő, Bo Bernardsson egy szakszervezeti konferenciàn Malmőben aug. 24-én ezt nyilatkozta: “(…) nem is érdemes mondani, hogy Önök az EU ellen vannak, hogy követeléseik vannak az EU felé. Ellenkezőleg, ez kötelező, ha logikusak akarnak maradni”. Ugyanezen a konferenciàn a szocdemek, Scanie jàràsi a LO (szakszervezet) és a Balpàrt követelték “kivételes intézkedéseket a kollektív szerződések megőrzésére a Lisszaboni szerződés alàíràsa előtt”. Ehhez az EU kormànyszintű konferenciàt kell összehívjon. A Byggettan (Stockholmi régió építőipari szakszervezet) a stockholmi jàràsi LO kezdeményezésére a szakszervezeti mozgalom màr elindított egy petíciót, melyben a bérből élőket kérik alàíràsra, hogy a svéd kollektív szerződések és a sztràjkjog megmaradàsàt követeljék. Az LO kongresszusa jùniusban egyhangúlag elfogadta a követelést, hogy “a Lisszaboni szerződés ratifikàciójànak előzményeként be kell mutatni a Strååth kormànyzati bizottsàg konklùzióit a parlament előtt (a vizsgàlat a szerződés hatàsànak kimutatàsàra irànyul – a ford.)”. Ahogyan a Göran Persson-kormàny nem respektàlta a francia és holland nemet, a Fredrik Reinfeldt-kormàny sem respektàlja az ír nemet. Az európai ügyek minisztere, Cecilia Malmström, hivatalosan bejelentette, hogy a parlament nov. 20-àn ratifikàlni fogja a szerződést. A Reinfeldt-kormàny bejelentette, hogy a Strååth-bizottsàg jelentését dec. 15-én mutathatja be. Szociàldemokrata képviselők! Azt mondjuk, “legyetek logikusak”! Mozgalmunk azt kéri, kötelezzétek a Reinfeldt-kormànyt referendum megtartàsàra. A svéd nép értelmi kapacitàsa nem marad el az írekétől, hogy dönthessen a Lisszaboni szerződésről. Ha nem kéritek a népszavazàst, azt kérjük nyomatékosan, hogy szavazzatok NEM-mel nov. 20-àn. Minden màs àrulàs lenne a svéd nép és a szakszervezeti mozgalom ellen. Jan-Erik Gustafsson Az Európai Unióra Nemet Mondó Népi Mozgalom elnöke www.nejtilleu.se

Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP Kapcsolattartàs Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

37 / 172

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi információk 306.sz. Nemzetközi Egyetértés brüsszeli delegáció jegyzőkönyve - haiti segélykiáltás - válság: USA

Nemzetközi informàciók 2008. okt. 7. 306. sz. àra : 0,50 euro A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja Tartalom: USA: «A talpraàllítàsi törvényt megszavaztàk, de az összeomlàs folytatódik» (International Herald Tribune okt. 6.). Az ILWU (kikötőmunkàsok) szakszervezeti aktivistàjànak reagàlàsàt tette közzé a 2008. okt. 1-i The Organizer. Kampàny az Európai Bírósàg ítéleteinek visszavonàsàért a Viking-, Laval-, Rüffert-ügyben: teljes anyag a szept. 12-i delegàció talàlkozójàról a Bizottsàg képviselőjével Brüsszelben. A delegàció tagjai folytatjàk és kiszélesítik a kampànyt, 2009 februàrjàra európai konferenciàt hívnak össze. Haiti: okt. 10. «Követeljük a MINUSTAH-csapatok tàvozàsàt!» A mozgósítàs tovàbb folyik «segítségért és nemzetközi munkàsszolidarítàsért, a kontinens népeinek jogàért, hogy sorsàról maga döntsön, a szuverén népek békéjéért». Levelezőnktől a karibi, amerikai és európai mozgósítàsról. A haiti Szocialista Munkàspàrt (POS) orszàgos irodàjànak kommünikéje. Vegyetek részt a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének kezdeményezéseiben! Ismertessétek meg màsokkal is a Nemzetközi informàciókat! Fizessetek elő! Kapcsolattartàs: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected]

USA Vàlsàg “A talpraàllítàsi törvényt megszavaztàk, de az összomlàs folytatódik” (International Herald Tribune, 2008.okt.6.) A bankok talpraàllítàsàra szànt masszív dollàr- és euróinjekciók, az USA demokrata és republikànus szenàtorai kéz a kézben szavazàsa nem volt elegendő a vàlsàg megàllítàsàra. Most màr a vàlsàg gazdasàgi fàzisàba jutottunk, mely minden szektort sùjt kezdve az iparral. Jelenleg 9,5 millió amerikai munkanélküli és teljes idejű munka híjàn 6,1 millió részmunkaidős. «A körülmények csak rosszabbodnak. A gépkocsieladàsok szeptemberben alàzuhantak, a vàllalati megrendelések csökkennek, az ùj lakàsok eladàsa 17 év óta a legalacsonyabb (…). Az export, ami az egyetlen pozitív elemnek tűnt, szintén csökken, mert màs nemzetek is résztvettek az amerikai pénzügyi őrületben és viselik annak következményeit», jegyzi az International Herald Tribune (2008.okt.6.) szerkesztőségi cikke. Még ha ez a mentési terv késleltetné is màs bankok elsüllyedését, hùzza alà az ùjsàg, «kevéssé valószínű, hogy sok amerikait megmentene munkahelye és lakàsa elvesztésétől». Az egész vilàg kerül a csődbekerült rendszer nyomàn olyan vàlsàgba, mely belàthatatlan következményekkel jàr emberek milliói szàmàra. «Az európai helyzet rosszabb, mint az amerikai», jelzi a Financial Times (okt.2.): «Az európai kontinens az amerikainàl mélyebb recessziót él àt.» A The Organizer az USA szakszervezeteit hívja, hogy azok «àlljanak egy utcàn kialakult egységfront élére, hogy ellenàlljanak a bankok talpraàllítàsi tervének». Az ILWU (kikötőmunkàsok) szakszervezeti aktivistàjànak reagàlàsa (The Organizer, 2008. okt. 1.). “Elképeszt, hogy ùgy tartjàk, kizàrólag a pénzügyi vàlsàg érdemel mentési tervet”

“Fel vagyok hàborodva! Az USA szenàtusa előtt áll ugyanannak a Wall Street megmentésére irànyuló tervnek – kisebb módostàsokkal - a megszavazàsa, melyet a Képviselők hàza visszautasított. A hírek szerint ez a törvény mindkét pàrt tàmogatàsàt megkapja, ideértve Barack Obamàét is (…). Elképeszt, hogy ùgy tartjàk, kizàrólag a pénzügyi vàlsàg érdemel mentési tervet, akkor, mikor 40 millió amerikainak nincs egészségügyi biztosítàsi háttere. Ez nem eredményez vàlsàgot? Az egész oktatàsi rendszer összomlóban van. Ez nem vàlsàg? Az orszàg infrastruktùràja tönkremegy. Ez sem krízis? Az őrült és bűnös hàborù Irakban? A listàt pedig folytathatnàm … Azt kérem, hogy azonnal mindnyàjan írjunk szenàtorainknak és kérjük, hogy a Wall Street megmentésére irànyuló tervet ne szavazza meg!» A Képviselők Hàza a Szenàtus utàn végül is megszavazta a Paulson-tervet, «a végső szavazàs (263 voks 171 ellenében) kétheti remegésnek vetett véget (…). 58 vokssal több született a terv mellett, mint az első szavazàs soràn. A kongresszusi demokrata elnök Nancy Pelosi azt mondotta, hogy ez az intézkedés szükséges volt ahhoz, hogy “elkezdődjön orszàgunk pénzügyi stabilitàsànak és gazdasàgi biztonsàgànak visszanyerése” (…). Több Black Causushoz tartozó demokrata képviselő módosította szavazatàt, azt àllítva, hogy az elnökjelölt Barack Obama kérte tőlük ezt. A republikànus John Mc Cain jelölt ugyanebben az irànyban jàrt közbe, de visszautasította annak közlését, kiknél» (Associated Press, október 3.).

38 / 172

Kampàny az Európai Bírósàg Viking-, Laval- és Rüffert-ügyek ítéletének megsemmisítésére Európai szakszervezeti küldöttség az EB ítéleteinek visszavonàsànak követetelésére Brüsszelben – szàmadàs 2008.szept.12-én a Bizottsàg részéről Stéphane Ouaki, Vladimir Spidla munka- és szociàlis ügyek és esélyegyenlőségi biztos képviselője fogadta a német, belga, dàn, spanyol, francia, magyar, ír, svéd aktivistàk alkotta küldöttséget. A tàrgyalàs kezdetén M. Ouaki mellett egy jogi szakértő is résztvett. Christel Keiser (Franciao.): «Szeretnék a delegàció nevében két kérdést feltenni: szàndékozzàk-e Önök visszavonni ezeket az ítéleteket, melyek mindegyikőnk orszàgàban a kollektív jogokat és megegyezéseket teszik kérdésessé? Vitatjàk-e Önök azt a tényt, hogy ezek az ítéletek lehetővé teszik – ahogy az Németorszàgban történt lengyel munkàsokkal – a szokàsos bérek 46 %-a arànyàban alkalmazzanak dolgozókat? Mielőtt vàlaszàt megkezdené, szeretném pontosítani, tagadhatatlan, hogy az Európai Bírósàg ezen ítéletei a hatàlyos európai szerződések alapjàn születtek, különösen a 43. és a 47. értelmében.» Jogi szakértő: «Spidla biztos nevében, aki ma nincs Brüsszelben, megköszönöm, hogy eljöttek. Az Önök aggodalma Európa-szerte széles körben kérdéseket kelt és mi is rendkívül komolyan vesszük. A Bizottsàgnak tiszteletben kell tartani a Bírósàg ítéleteit. Különösen kényes helyzetben vagyunk, mivel az ítéleteket nem egyformàn fogadjàk minden orszàgban. Okt. 9-én jogi és gazdasàgi szakértők részvételével fórumot tartunk, ahol a különböző szempontok meghallgatàsra kerülnek, hogy szilàrd bàzist képezzenek a késôbbi intézkedésekhez. Pillanatnyilag, Önök is megérthetik, rendkívül kényes helyzetben vagyunk. A döntéseket nem vonhatjuk vissza, ez nem tőlünk függ. Az érvényben levő direktíva elegendő lehetőséget nyùjt jó megoldàs talàlàsàra. A Rüffert-ügyben példàul a direktíva lehetővé teszi az európai orszàgokban működő külföldi vàllalkozàsoknak, hogy tiszteletben tartsanak bizonyos bérszintet. De Szàszorszàg nem hasznàlt ki minden lehetőséget a direktívàból (…) Reméljük, hogy az okt. 9-i fórumon talàlunk közös nevezőt és közös megoldàst». Martin Viredius (Svédo.): «Ön azt àllítja, hogy a helyzet bonyolult, mert nincs hatalmuk ahhoz, hogy az ítéleket megsemmisítsék. Azonban vannak arra példàk, hogy a döntéseket visszavontàk. Példàul, mikor Svédorszàg belépett az Unióba 1994-ben, a Bizottsàg megígérte, hogy a Lex britanniàt nem fogjàk megkérdőjelezni. Azóta az Európai Bizottsàg ezzel az ígérettel ellentétes irànyt vett. Az a kérdésem: honnan veszi az EB a jogot ehhez?». S. Ouaki: «Az Európai Bírósàg mandàtumàt a szerződések tartalmazzàk. Ez a mandàtum azt jelenti, hogy az EB az európai törvénykezés különböző rendelkezéseit megvalósítja. A szerződéseket, direktívàkat interpretàlja és alkalmazza, véleményt ad, melyek joggyakorlatként minden európai intézményre kötelezőek. A Bizottsàgnak tehàt nincs olyan kivàltsàga, hogy ítéleteket semmisíthessen meg. A Svédorszàgot illető ígéretre vonatkozólag különbséget kell tenni a Bizottsàg egy adott pillanatban tett ígérete és az EB ítélete között. A Bizottsàg nem adopàlt semmi rendelkezést a svéd modell ellen, de nem tudja megakadàlyozni a Bírósàgot abban, hogy ùgy interpretàlja a közösségi jogrendszert, ahogyan azt akarja. Amióta Svédorszàg belépett az Unióba, a Bizottsàg soha nem kérdőjelezte meg a svéd modellt. (…). De nincs rà hatalmunk, hogy megakadàlyozzuk a Bírósàgot, hogy munkàjàt a szerződések alajàn végezze és egyik vagy màsik fél javàra ítéljen». Eamon Devoy (Írorszàg): «Szakszerveztünk, a TEEU – elektromosipari – alàírt egy törvény àltal is elismert egyezményt a munkàltatókkal. 12 000 villanyszerelő és tanonc élvezi előnyeit. A munkàltatók egy csoportja az ír Legfelsőbb Bírósàghoz benyùjtott egy indítvànyt, hogy ennek az egyezménynek módosítsa a tartalmàt. Ez alkalomból felidézték az EB ítéleteit, melyekre az ír bírósàgoknak is tàmaszkodniuk kell. Bizonyíték van tehàt arra, hogy az EB-döntések lefelé nivellàlnak és ennek azonnali következményei vannak orszàgainkban. Szakszervezetünk a Lisszaboni szerződésre adandó nemért kampànyolt pontosan az EB ítéletek miatt, melyeket népünk nem fogad el. Szakszervezetünk csakùgy, mint a munkàsok 74 %-a, nemmelt voksolt a dolgozók jogai védelmében. A bírósàgi ítéletek a referendumra adott nemek egyik oka volt. Ha ezek a döntések nem kerülnek visszavonàsra és ùjabb népszavazàsra kerül sor, a nemmel szavazók még nagyobb arànyban győznek.». Niall Irwin (Írország): «Tudja-e, hogy vannak hasonló ügyek az Európai Bírósàg előtt?» S. Ouaki: «Nem». Claude Viscuso (Franciaország): «Nem arról van szó, hogy szociàlis dömping készül?» S. Ouaki: «Nem tudom, mit értenek Önök szociàlis dömpingen. Minden tagàllamnak el kellett fogadnia az EU-ba lépésekor a közös jogrendszert. Van egy belső piac, amely bizonyos rendszabàlyokat igényel avégett, hogy elkerüljük azt, amit Önök szociàlis dömpingnek neveznek. Egyik oldalról kell egy rendszer, hogy küzdjünk az Önök àltal szociàlis dömpingnek nevezett jelenség ellen, màsik oldalról meg kell őrizni a nemzeti sajàtossàgokat. Ez àllandó nyomàst jelent és nehéz kezelni. Azt mondtàk nekünk, hogy el kell kerülni a delokalizàciót és ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk a svéd vagy francia modellt. Nincs szociàlis dömping, szociàlis rendszabàlyok vannak». A.W. Schuster (Németo.): «Ön azt mondta az EB döntések kapcsàn, hogy «senki nem tehet ellene semmit». De mégis, normàlis dolognak tartja-e, hogy az Európai Bírósàgnak joga van a legmagasabb szintű német bírósàggal szemben ítélni, mely pedig ùgy ítélte meg, hogy alkotmànyellenes a Rüffert-ítélet? Ön azt mondta, hogy az EU-ban nincs szociàlis dömping, de madame Keiser feltette Önnek a kérdést: korrekt dolog a lengyel munkàsokat Németorszàgban a német szokàsos bér 45 %-ért dolgoztatni?». S. Ouaki: «Arról van szó, hogy az EB és a tagàllamok közötti viszony problémàs a szerződések megítélésében, amire döntéseit alapozza. Ez az egyetlen szabàly, ami lehetővé teszi, hogy az EU működjön, különben minden nemzeti törvénynek màs lenne az értelmezése. A vàllalatok oda mennek, ahol a körülmények jobbak szàmunkra. Meg kell őrizni a közösségi jogrendszer egységét. Az Európai Bírósàg nem tudja ítéleteit egy tagàllam alkotmànybírósàgàhoz kötni. A szokàsos német bér 46 %-val kapcsolatban, a mobilitàsnak kétféle típusa van. Ha egy lengyel dolgozó Nagy-Britanniàban dolgozik, az összes brit írott szabàlyozàs minden területen érvényes rà. Az EU szàmos orszàga fenntartja a korlàtozàsokat, de mindenkinek joga van arra, hogy ùgy kezeljék, mint a helyieket. A rövid tàvù kiküldetés szolgàltatàsi munkàt jelent (gépek javítàsa, stb.). Ennek szabadnak kell lennie, direktíva szabàlyozza, hogy elkerüljük az aggodalmakat és sùlyos adminisztràciós teendőket. Gondoljanak bele, hogy csak a francia munkatörvénykönyv többezer oldalt tartalmaz. Nem kérhetjük egy Franciaorszàgban kéthetes munkàt végző német cégtől, hogy minden francia előíràst ismerjen... Kissé arànytalan lenne, ugye? Azon orszàgok esetében, ahol többféle kollektív szerződés létezik a munkabérekről, nem lehet tudni, hogy melyik érvényes. Az Európai Bírósàg egyensùlyt keres. Megértem, hogy nem értenek egyet vele. De bizonyos esetekben az EB a dolgozók javàra dönt, mint pl. a nők és férfiak egyenlősége esetében. Vissztérve a Rüffert-ügyre. 46 %, ez a szokàsos bér fele, egyetértek. Hogyan lehet rendezni a problémàt? Nem szabad azt mondani «semmisítsük meg a Rüffert-ítéletet». Dialógust kell folytatni a szociàlis partnerek bevonàsàval a gond felderítésére és megvizsgàlni, hogy a jogalkotàst lehet-e módosítani. Ez lesz a célja az okt. 9-i fórumnak». Christel Keiser (Franciao.): «Ön «diszkriminàció-mentességről» beszél, de miről van szó, ha ugyanazon orszàgban, ugyanazon munkàért a lengyel munkàs a német kollégàjànak csak 46 %-os bérét kapja? Minek a nevében kellene lemondanunk kollektív szerződéseinkről?»

39 / 172

S. Ouaki: «Az Európai Unió tiszteletben tartja a kollektív szerződéseket. Ha nem volnànak nemzeti törvények, nem lennének gondjaink most. S, ha gondjaink vannak, ezek a különböző jogrendszerek miatt vannak. Hogyan tudjuk megakadàlyozni, hogy ezek rendszeresen előforduljanak? Önök ùgy tartjàk, hogy a szerződés okozza a gondot, de van màs elemzés is. A gond nem a szerződés vagy a direktíva, azok elvégzik, amit kell, hanem bizonyos tagàllamok, melyek rendszerük specialitàsàból következően nem ùgy hasznàljàk a direktívàt, ahogyan kellett volna. Amit mi akarunk, az az, hogy segítsük az orszàgokat az Európai Bírósàg ítéleteihez igazítani. Hozzà kell tenni, hogy a kollektív akciók jogát elismerjük.». Paul Paternoga (Németo.): «A hatàrozatok folyamata mindig a dolgozók érdekei elleni hatàrozatokba torkollik». S. Ouaki: «Nincs nemzeti törvénykezési interpretàció. A Bírósàg mindig a közös jogrendszer alapjàn interpretàl. Sok területen a Bírósàg a dolgozók érdekei szerint dönt». Paul Barbier (Franciao.): «Sok minden elhangzott és óràk hosszat vitatkozhatnànk. Kivilàglik, hogy Ön nem tagadja, hogy a Bírósàg ítélete alapjàn a dolgozókat bérezhetik a nemzeti törvények szerinti bér 46 %-val. Ön a normàkat emlegette, viszont az ILO 94. konvenciója kimondja, hogy «a szerződéseknek (…) tartalmazniuk kell azokat a zàradékokat, melyek garantàljàk az érintett dolgozók bérét (ideértve a pótlékokat), a munka tartamàt és egyéb körülményeit, melyek nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint hasonló jellegű foglalkozàsok esetében ugyanabban a régióban». Nem talàlja ellentétesnek?» S. Ouaki: «Meg kell különböztetni az ILO konvencióit, melyeket az àllamok ratifikàlniuk kell vagy sem, és a közösségi jogrendszert, mely kötelező érvényű a tagàllamok számára (…). Az ùj àllamok részéről az Önök jelen lépései sok aggodalmat okoznak. Azt mondjàk: «hàt ez Európa?». Johan Lindholm (Svédo.): «Stockholmból jövök, építési szakszervezeti felelős vagyok. Làtjuk nàlunk, hogy észt dolgozók a svédek bérének 20 %-àt kapjàk, gyalàzatos körülmények között élnek, autóban alszanak, napi 16 óràt dolgoznak. Ez a helyzet kedvező az idegengyűlölet kialakulàsàra». Martin Viredius (Svédo.): «Svédorszàgban nincs minimàlbér. Az Európai Bírósàg ùgy döntött, hogy szabad egy lett munkàst a svéd dolgozó bérének 20 %-ért foglalkoztatni. A kollektív szerződések garantàltàk a bérből élők egyforma bànàsmódjàt. 1994-ben megígérték nekünk a Lex Britannia fenntartàsàt, az EB alàaknàzta ezt a garanciàt. Ha tudtuk volna, nem csatlakoztunk volna az Unióhoz, a szakszervezetek a nemmel szavazàsra szólítottak volna fel. Hittünk, különben nemet mondtunk volna. Azt akarjuk, hogy legyen jogunk tàrsadalmi berendezkedésünkhöz. A Bizottsàgnak módosítani kellene a szabàlyzàst, mikor a Bírósàg ésszerűtlen ítéleteket hoz. Ez demokràcia kérdése”. S. Ouaki: «Tudjuk, hogy létezik visszaélés, de nehéz konszenzusra jutni.» Martin Viredius (Svédo.): «Az Európai Bírósàg alààsta a lex Britanniàt azzal, hogy illegàlisnak nyilvànította a szakszervezetek jogàt a svéd kollektív szerződéseket megszegő vàllalkozàsok blokkolàsàra. Jogunk van a blokàdra, hogy a svéd törvényeket betartassuk, ez sztràjkjogunk része.» S. Ouaki: «Tegye àt ezt a helyzetet Franciaorszàgba és làtni fogja, hogy a direktíva kötelez a minimàlbérre. Különbség van aközött, amit a Bírósàg mondott és amire Ön gondol arról, amit a Bírósàg mondott.» Blas Ortega (Spanyolo.): «Spanyolorszàgban elfogadtak 2007 jùliusàban egy törvényt, a «verseny védelméről». A törvény első cikkelye közvetlenül az európai szerződések 81. cikkéből szàrmazik és következményeként a kollektív szerződések sok szektorban megszűntek. Elfogadhatatlan beavatkozàs, amely a szakszervezetek önàllósàgàt érinti, ellentmondàsban àll a munkatörvénykönyv 90.5 cikkével, mely a munkaügyi bírónak lehetőséget ad előzetes hatàrozatra a kollektív szerződés legalitàsàról». Christel Keiser (France) jelzi, hogy a delegàció szàmadàst tesz minden szervezetben és felhívja a figyelmet arra, hogy a stockholmi tanàcskozàs mandàmuma fennmarad. Szàmadàs az európai munkàsdelegàció európai biztosi fogadtatàsàról (Brüsszel, 2008.szept.12.)

2008. szept. 12-én pénteken Brüsszelben a nemzetközi, német, belga, dàn, spanyol, francia, magyar, ír, és svéd munkàsaktivistàkból àlló küldöttséget fogadta Vladimir Spidla, a munkaügyi, szociàlis ügyek és esélyegyenlőség biztosànak megbízottja, Stéphane Ouaki. A delegàciót a következő mandàtummal küldte a stockholmi tanàcskozàs (2008. màj. 25.): «Az Európai Bírósàg ítéleteinek visszavonása (Laval-, Viking-, Rüffert-ügyek); az európai intézmények azon jogànak tagadàsa, hogy a munkàsszervezetek jussàt és garanciàit kétségbevonja Svédorszàgban és bàrmely orszàgban». A delegàció két kérdést tett fel Spidla megbízottjànak: «Azért jöttünk, hogy kérjük az Európai Bírósàg Laval-, Viking-, Rüffert-ügyekben hozott ítéleteinek hatàlyon kívül helyezését». A vàlasz: «az Európai Bizottsàgnak tiszteletben kell tartania az Európai Bírósàg döntéseit. Kényes helyzetben vagyunk atekintetben, hogy nem minden orszàg fogadja egyformàn ezeket az ítéleteket, a döntéseket azonban nem tudjuk visszavonni, ez nem tőlünk függ. Az Európai Bírósàg feladata, hogy a szerződéseket vegye alapul. Interpretàlnia kell azt, amit a szerződések és direktívàk tartalmaznak és véleményét így megformàlni. Ez a véleménye képezi a jogszolgàltatàst és ez kötelező minden európai intézményre. Nincs tehàt olyan kivàltsàga az Európai Bizottsàgnak, hogy a Bírósàg döntését visszavonja». «Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy – mint ez a Rüffert-ügyben (Németorszàg) történt – megfosztjàk a dolgozókat, ezesetben lengyeleket kollektív szerződésüktől – a Land törvényeinek előíràsa ellenére? Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy dolgozókat a szokàsos bérek 46 %-ért szegődtetnek el?»1 A vàlasz: « 46 %, ez valóban a szokàsos bér fele, egyetértek. De nincs szó bérdömpingről. Diszkriminàció nincs». A delegàció alàhùzta, hogy az Európai Bírósàg ítéletei a létező szerződések EK 43. és 49. cikkére tàmaszkodnak csakùgy, mint az európai direktívàkra (làsd lejjebb). A vàlaszokat közzétesszük. Ítélje meg az egész európai munkàsmozgalom annak elfogadhatatlan jellegét. Minek a nevében kellene a munkàsmozgalomnak lemondani arról, amit ki-ki sajàt orszàgàban kiharcolt? Kinek az érdekében kellene lemondani a kollektív szerződésekről, szabàlyozàsokról, munkatörvénykönyvekről, szociàlis törvényekről, melyeket a munkàsmozgalom felépített? Miért kellene elfogadni, hogy munkàsok ugyazon munka fejében 46%-os bért kapjanak? Miért kellene a munkàsszervezeteknek résztvenni az európai nemzetek mindegyikében elért vívmànyok megsemmisítésében? Részünkről, és bàrmi legyen àllàspontunk az Európai Unió intézményeinek legalitàsàt illetően – nem fogadjuk el az EU és intézményei (Európai Bizottsàg, Európai Bírósàg, Központi Bank, Európai Parlament) azon törekvését, hogy bàrmelyikőnk orszàgàban bàrmelyik vívmànyunkat megkérdőjelezze. Megerősítjük, hogy az Európai Bírósàg ítéleteivel szemben, az európai alapszerződésekkel szemben (Maastricht, Amsterdam, a Lisszaboni szerződésbe foglalt) a munkàsmozgalomnak törvényes joga opponàlni, védekezni, tartani és visszaszerezni minden jussàt, garanciàjàt és vívmànyàt, melyet

40 / 172

osztàlyharcban vívott ki orszàgàban. Az Európai Bírósàg ítéleteinek hatàlyon kívül helyezését! Az EU intézményeinek nincs joga kétségbevonni egyik vívmànyunkat sem! Kormànyainknak nincs joga ezeket az ítéleteket nemzeti törvénykezésünkbe helyezni! Visszautasítjuk az àllamok felletti törvénykezést jogaink megsemmisítésére! Összes jogaink, vívmànyunk és garanciànk védelmét, visszaszerzését! Szervezeteink függetlenségének védelmét!

Mi, különböző àramlatokhoz tartozó munkàsaktivistàk, akik az európai szabad népek és nemzetek szabad uniójànak hívei vagyunk és semmilyen létező munkàsszervezettel nem folytatunk versenyt, a fentiek alapjàn folytatjuk kampànyunkat ezen bírósàgi döntések visszavonàsàra és 2009. februàrjàra európai munkàstanàcskozàst hívunk össze, melyre meghívunk minden aktivistàt, minden munkàsszervezetet. A Rüffert-ügyet illetően (Németorszàg): «Az EK 49. cikkel összfüggésben értelmezett a munkavàllalók szolgàltatàsok nyùjtotta keretében történő kiküldetésről szóló, 1996. dec. 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanàcsi irànyelvvel ellentétes az alapügyben fenàlló hasonló helyzetben a valamely tagàllami hatósàg àltal elfogadott törvényi rendelkezés, amely az ajànlatkérő szàmàra előírja, hogy az építési beruhàzàsra irànyuló közbeszerzési szerződéseket csak olyan vàllalkozàsoknak ítélheti oda, amelyek az ajànlattételkor íràsban kötelezettséget vàllalnak arra, hogy munkavàllalóik szàmàra az érintett munkàk elvégzéséért legalàbb a teljesítés helyén kollektív szerződésben előírt munkabért megfizetik.»2 A Laval-ügyet illetően (Svédorszàg): «Az EK 49. cikket, valamint a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha egy olyan tagállamban, amelyben az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a)–g) pontja szerinti kérdésekkel kapcsolatos munka- és foglalkoztatási feltételeket a minimális bérszintek kivételével jogszabályi rendelkezések tartalmazzák, valamely szakszervezet az építési területek blokádjának alakját öltő, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló kollektív fellépéssel megpróbálhatja arra kényszeríteni a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtót, hogy tárgyalásba bocsátkozzék vele a kiküldött munkavállalókat megillető munkabérszintekről, valamint csatlakozzék egy olyan kollektív szerződéshez, amelynek kikötései az említett kérdések közül egyesek vonatkozásában kedvezőbb feltételeket állapítanak meg azoknál, amelyek a releváns jogszabályi rendelkezésekből következnek, míg más kikötései az említett irányelv 3. cikkében nem szabályozott kérdésekre vonatkoznak.»3. A Viking Line-ügyet illetően (Finnorszàg): «Az EK 43 cikket ùgy kell értelmezni, hogy e cikk hatàlya alól főszabàly szerint nincs kivéve valamely szakszervezet vagy szakszervezeti szövetség valamely magànvàllalkozàssal szembeni kollektív fellépése, amelynek az a célja, hogy a vàllalkozàst ràvegye kollektív szerződése megkötésére, melynek tartalma eltéríti ezt a vàllalkozàst a letelepési szabadsàg igénybevételének szàndékàtól.»4.

A tanàcskozàs előkészítő bizottsàgànak létrehozàsàt hatàroztàk el: Paul Paternoga, az SPD munkàsbizottsàga elnöke Siegburgban, a kölni Humboldt Wedag IG Metal vàllalati tanàcs elnöke (Németo.), Mirco Kischkat, SPD munkàsbizottsàga, a bànyaszektor tàrsadalombiztosítàsànak ifjùsàgi elnöke (Németo.), H.W. Schuster, a Ver.di szakszervezeti aktivistàja, az SPD düsseldorfi munkàsbizottsàga igazgatósàgi tagja (Németo.), Heinrich Becker, (frankfurti pedagógus szakszervezet Németo.), Henri-Jean Ruttiens, SETCA BHV ipari szektora volt szakszervezeti titkàra (Belgium), Philippe Larsimont, a Dolgozók Védelmi Mozgalma koordinàtora (Belgium), Per Sorensen, építőipari szakszervezet vezetőségi tagja (Dània), Eva Hallum, Népi Mozgalom az Európai Unió ellen (Dània), Blas Ortega, UGT közszolgàltatàsi föderàció tagja (Spanyolo.), Jean-Pierre Barrois, Európai Dolgozók Egyetértése (Franciao.), Dominique Vincenot, Európai Dolgozók Egyetértése (Franciao.), Christel Keiser, Független Munkàspàrt, Európai Dolgozók Egyetértése, (Franciao.), Claude Viscuso, Független Munkàspàrt (Franciao.), Jean-Paul Barbier, pedagógus szakszervezet (Franciao.), Somi Judit magyar aktivista, Niall Irwin, OPASTI szakszervezet főtitkàra (Írorszàg), John Swords, OPASTI szakszervezet küldötte (Írország), Eamon Devoy, ICTU orszàgos végrehajtóbizottsàgi tag, TEEU elektromossàgi szakszervezet főtitkàra (Írorszàg), Ian McDonnell, TEEU elektromossàgi szakszervezet regionàlis titkàra, ( Írorszàg), Jan-Erik Gustafsson, ‘Nemet az Európai Unióra’ mozgalom elnöke, közalkalmazotti egyetemi szakszervezet orszàgos bizottsàga tagja (Svédo.), Martin Viredius, az LO-közlekedési szakszervezet vezetőségi tagja, személyes címen (Svédo.), Johan Lindholm, a stockholmi régió építőmunkàs szakszervezete titkàra és orszàgos vezetésének tagja (Svédo.) [1] A delegàció jelezte, hogy ezek az ítéletek ellentétesek a Nemzetközi munkaügyi Szervezet (ILO) 94. konvenciójàval, amely kiköti: «A szerződések (…) tartalmazzàk a bérre vonatkozó garanciàlis kikötéseket (ideértve a pótlékokat is), a munka időtartamàt és màs munkakörülményeket, melyek nem lehetnek előnytelenebbek ugyanazon régióban ugyanolyan természetű foglalkozàs vagy szakma feltételeinél». 2 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008. màj.24. 3 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008. febr.23. 4 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008. febr .23. Csatlakozom a felhívàshoz: Név: Minőség:

Utónév: Elérhetőség:

Elküldendő: [email protected] Haiti Okt.10-én követeljük a MINUSTAH-csapatok kivonàsàt! A mozgósítàs folytatódik! 20 haiti politikai, népi és szakszervezet bocsàtotta felhívàsàt a karibi és az amerikai kontinens dolgozóihoz, testvérnépeinkhez, a munkàs- és demokratikus szervezetekhez “Haiti szuverenitàsàért és a Minustah (ENSZ)-csapatok azonnali tàvozàsàért' [Nemzetközi informàciók 303.sz.]. A UNOH (Tanítóképzői növendékek uniója) és a PAPDA (Haiti Platform az Alternatív Fejlődésért) csatlakozott hozààjuk. Szept. 24-én ùjabb felhívàsra került sor. Néhàny részlete: «Ahogyan tudjàtok, orszàgunk pár hét alatt kellett elviselje a Fray, Gustav, Hanna és Ike hurrikànok csapàsait. Orszàgunk egész térületét érintette, hivatalosan több, mint 600 halottat, 50 eltűntet és 800 ezer kàrosultat eredményezve. A helyzetet sùlyosbítja, hogy a privatizàció, likvidàlàs vagy strukturàlis kiigazítàs utàn megmaradt néhàny közszolgàltatàs ma tùlterhelt, nem tud valódi segítséget nyùjtani a népességnek. Az elnök passzív hanyagsàgàban a nemzetközi humanitàrius szervezetek s főként a MINUSTAH-katonàk mögé menekült. Georges Bush és az amerikai

41 / 172

kormàny döntött 4 éve a 9ezer idegen katona jelenlétéről. Hirtelen, a hurrikànok utàn megmentőkké vàltak, a haiti nép jótevőivé Semmit nem kérünk azoktól, akik orszàgunkat megszàllàs alatt tartjàk, akkor sem, ha ma hàtukon rizzsel teli zsàkok vannak, inkàbb a nemzetközi munkàsszolidaritàshoz fordulunk! Haiti nem àll hàborùban senkivel. Azt akarjuk, hogy az a 40 kormàny, mely ma is fenntartja orszàgunk megszàllàsàt, vonja ki csapatait, mely évente 540 millió USA- dollàrba kerül és ha a haiti népet akarjàk valóban segíteni, ezt az összeget fordítsàk a katonàk helyettesítésére orvosokkal, közbiztonsàgi szakértőkkel, technikusokkal, munkàsokkal, akik segítenek lerombolt orszàguk ùjjàépítésében (...) Okt.10-én követelni fogjuk: — Az adóssàg eltörlését! Egy fillérrel se többet a nemzetközi bankoknak! Orszàgunk természeti forràsai szolgàljàk az orszàg ùjjàépítését! — Békét, demokràciàt, a haiti nép szuverenitàsa tiszteletbentartàsàt: a z idegen csapatok azonnali kivonàsàt Haitiből, Préval elnök nem kérheti a csapatok mandàtumànak meghosszabbítàsàt!

Hol tartunk ma? A szolidarítàs számos jelét tapasztaljuk, Martinique-ban, Guadeloupe-ban, a Dominikai Köztàrsasàgban, Európàban; Franciaorszàgban, Spanyolorszàgban, Mexikóban, az USA-ban és Brazíliàban, Venezuleàban, Ecuadorban és Bolíviàban. 8 ezer dollàr érkezett eddig elvtàrsainknak, bajtàrsainknak sürgős segítségként. A gyűjtést folytatjuk.

Robert Fabert A haiti Szocialista Munkàspàrt orszàgos irodàja (POS) Nemzetközi szolidaritàsi kampàny a hatiti nép tàmogatàsàra Kommüniké A Szocialista Munkàspàrt (POS) koràbban MRDH màsodik orszàgos kogresszusàt tartotta 2008. aug.22-24. között Miragoâne-ban. A kongresszus 20 màs haiti, karibi, amerikai és azon kívüli szervezethez fordult, hogy — kormànyaikat (brazil, bolíviai, ecuadori, argentin, chilei, stb.) kötelezzék arra, hogy ne ùjítsàk meg a MINUSTAH keretében folyó katonai jelenlétüket Haitiben, — hogy kérjék a csapatkivonàst okt. 17-re, Jean Jacques DESSALINES, az első fekete köztàrsasàg alapítója halàlànak évfordulójàra, — az amerikai kontinensen okt. 10-èn mobilizàljanak és tiltakozzanak a haiti népszuverenitàs érdekében. Haiti megszàllàsànak, az ebből fakadó zűrzavarnak, a jótéteménynek beàllított hazugsàgoknak véget kell vetni okt. 17-re! A hàrom hurrikàn (Gustave, Hanna és Ike) pusztítàsa megmutatta René PREVAL elnök tehetetlenségét is, azt, hogy képtelen az orszàg irànyítàsàra! A haiti népnek elege van az eseményeket irànyító amerikai imperializmusból, nagykövetségéből, a MINUSTAH-ból, mely megakadàlyozza, hogy az orszàg visszanyerje önàllósàgàt, büszkeségét. Ma orszàgunkban már a természeti csapàsok egy millió embert megfosztottak fedelüktől, 1500 halottal, többszàz eltűnttel szàmolunk. A rendszert és mindazon rosszat, melyet a megszàllàsok és a diktatùràk okoznak 2 évszàzada Haitiban, el kell söpörnünk, ezért a POS: — követeli a megszàllàs azonnali megszüntetését — követeli Préval elnöktôl az okt. 15-én mandàtumuk végére érő csapatok elküldését — segítséget és tàmogatàst kér a testvérnépektől az ùjjàépítéshez — követeli a Duvalier és Aristide kormànyok 1975- 1994. között felhalmozott 1,3 milliàrd dollàrnyi adóssàga törlését — az 1915 előtti köztàrsasàgi gàrda ùjbóli felàllítàsàt — harcol a szabad vàlasztàsok kiíràsàért alkotmànyozó nemzetgyűlés összhívàsàra, hogy népünk dönthessen végre sajàt jövőjéről és orszàga ùjjàépítéséről. A POS nemzetközi szolidarítàsra szólítja a munkàsszervezeteket a békéért, demokràciàért és nemzeti szuverenitàsért. Tàmogatàs: Név :……………………………………………………………….Utónév :………………………………………….. Cím :………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… Tel. :………………………………………………………. E-mail :…………………………………………………………………………………………..... Tàmogatom a POS-t kampànyàban, melyet a haiti nép szuverenitàsàért vív a MINUSTAH-csapatok megszàllàsa ellen. Felajànlok ……………… US dollàrt Kapcsolat : Tel. 06 15 50 12 17 /E-mail : [email protected]

Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

42 / 172

Kapcsolattartàs Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Tiltakozás Somi Judit a kubai ötök szabadonbocsátásáért

Tiltakozás Ma este egy megrázó talàlkozón vettem részt. Öt kubai bebörtönzött fogoly felesége közül kettő ellàtogatott közénk és elmondta férje kàlvàriàjàt. Emlékeztetőül: (www.cubanismo.net / www.antiterroristas.cu) Az USA Kuba elleni piszkos hàborùja màr 3.500 àldozatot szedett. Ugyanakkor Miamiben a terroristàk teljes szabadsàgban cirkàlnak. Közöttük példàul Orlando Boschm, aki felelős egy kubai repülő elpusztítàsàért, 73 utas és a személyzet halàlàért. Szàmtalan hasztalan tiltakozàs utàn a kubai kormàny így elhatàrozta, hogy a tovàbbi vérfürdőt elkerülje, beszivàrogtatja a Miamiban dekkoló terrorista hàlózatba embereit. 1998. jún. 17-én a kubai hatósàgok átadták az FBI-nak ezen öt ember àltal összàllított dossziét. 1998. szept. 12-én az FBI letartóztatta – nem a terroristàkat, hanem ezt az öt kubai àllampolgàrt. 17 hónapig teljes elzàrtsàgban tartottàk őket, ügyvédeikkel sem talàlkozhattak. A vàd ellenük «összeesküvés kémkedésre» és «összeesküvés gyilkossàgra». Tipikus politikai vàdakról van szó, melyekhez bizonyíték nem pàrosul, elég a szàndék feltételezése. Az eljàràsi paródia folyamàn az esküdteket megfélemlítették, a vàdlottak és ügyvédeik nem férhettek hozzà az ügyiratokhoz, a tanùkat az ötök védelmére nem hallgattàk meg. Összesen négyszeres életfogytiglani és 75 éves börtönbüntetést kaptak, a «főbűnös» egymaga kétszeres életfogytiglanit plusz 15 évet! Jelenleg öt különböző àllam fegyhàzàban vannak bebörtönözve, csalàdjuk nem làtogathatta meg egyszer sem őket (repülőtéri érkezéskor visszatartottàk őket, sőt: magukat is letartóztattàk a megadott beutazàsi engedély dacàra!). Ügyük decemberben a Legfelsőbb Bírósàg elé kerül, mely véglegesíti büntetésüket, ezért minden legàlis eszközt megpróbàlnak ezek a feleségek arra, hogy férjük 10 év utàn kiszabaduljon. Körbejàrtàk az összes kontinens összes orszàgàt, megnyerték emberjogi, vallàsi szervezetek, parlamenti képviselők, szakszervezetek alàíràsàt. Az USA kormànya sajàt törvényeit sem tartja be, ha politikai ellenfelekről van szó! Nobel-díjasok, európai parlamenterek àlltak a követelés mellé, de szükség van a Ti tiltakozàsotokra is, összhangolt nemzetközi akcióval talàn rà lehet kényszeríteni az ùj amerikai elnököt erre! Alàíràsotokat eljutattatom az USA nagykövetségére és az elítéltek hozzàtartozóihoz. «Alulírottak, követeljük a 5 börtönben tartott kubai elítélt: Gerardo Hernández, Antonio Guerrero, Ramón Labañino, Fernando González és René González emberi és tisztességes bírósàgi eljàràshoz való jogainak tiszteletbentartàsàt! A humànum, a demokràcia, a jog nevében követeljük, hogy csalàdjukat ne akadàlyozzàk meglàtogatàsukban! Az Egyesült Államok valamikor a szabadsàg földje volt, ne nyùljon tisztességtelen eszközökhöz akkor sem, ha politika ellenfeleiről van szó, akik sajàt hazàjuk védelmében cselekedtek!»

Név : ……………

Minőség : ……………..

Visszaküldés: [email protected]

Üdvözlettel: Somi Judit

Nemzetközi Információk Nemzetközi Egyetértés Nemzetközi információk 307.sz. Bolívia - Haiti: szakszervezeti aktivista meggyilkolása -Fülöp-szigetek: migráció és megoldása - Dél-Afrikai elnökváltás - Belgium: általános sztrájk

Nemzetközi informàciók 2008.okt.14. 307.sz. àra : 0,50 euró

43 / 172

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Tartalom: Bolívia: a brazil CUT és az Olajipari dolgozók föderàciójànak delegàciója Bolíviàba làtogatott, La Pazban, a helyszínen demonstràlta «szolidaritàsàt a bolíviai néppel az orszàga szuverenitàsàért, nemzete egységéért az Evo Morales-kormànyt destabilizàlni akaró oligarchàk ellen». Haiti: a CATH szakszervezeti központ aktivistàjàt, Jefaisant Laguerre-t megyilkoltàk Port-au-Prince-ben a haliti megszàlló csapatok kivonàsàért tartott nemzetközi tüntetés estéjén. A CATH a Nemzetközi Egyetértéshez fordul, hogy a szégyenletes gyilkossàg nyilvànossàgra kerüljön. A Nemzetközi Egyetértés és a Független Munkàspàrt (POI) azonnal àllàst foglalt. Okt.10. nemzetközi mozgósítàs: «Követeljük a MINUSTAH-csapatok tàvozàsàt!». Kezdeményezések Brazíliàban , Mexikóban, Martinique-en, Guadeloupe-on, Pàrizsban. Fülöp-szigetek: a «Partido ng Manggagawa » (Fülöp-szigeti Dolgozók Pàrtja) «A fülöp-szigeti emigrànsok életkörülményei és követelései». Dél-Afrika (Azania): a SOPA kommünikéje Thabo Mbeki elnök lemondàsa utàn. Belgium okt.6.: «az egyetlen munkàsosztàly egységben az àltalànos sztràjkban». Beszélgetés Philippe Larsimont-nal, a Mouvement de défense des travailleurs (MDT- Dolgozók védelmi mozgalma) koordinàtoràval. Tàmogassàtok a Nemzetközi Egyetértést! Ismertessétek meg màsokkal is a Nemzetközi informàciókat! Fizessetek elő!

Kapcsolattartàs: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected]

Bolívia (a CUT on line informàciós lapjàból: Leonardo Severo) A brazil szakszervezeti tömörülés (CUT) Boliviàban 2008 .okt. 08. Antonio Carlos Spis, Julio Turra – CUT végrehajtó bizottsàgi tagok – és Anselmo Ruoso — az Olajipari Dolgozók Föderàciójàtól FUP –a puccsista jobboldal ellen a brazil nép szolidaritàsàt hoztàk. A CUT delegàciót küldött, hogy a helyszínen mutassa ki együttérzését a bolíviai néppel az oligarchàk elleni harcàban. A küldöttek megérkezésük óta szoros kapcsolatban àllnak a helyi népi és szakszervezetekkel. Reggel talàlkoztak Isaac Avalosszal, a vidéki dolgozók szakszervezezeti szövetségétől, akitől felvilàgosítàst kaptak az okt. 13-i demonstràció szervezéséről. Az orszàg különböző területeiről La Pazba érkező tömeg a Nemzeti Kongresszus előtt akarja megvàrni, hogy az ùj alkotmànyról szóló referendum kiíràsa megszülessen. A kongresszus utóbbi ülésszakait a jobboldal bojkottàlta. Sajtóközleményben tudattàk a CUT és FUP àllàspontjàt, miszerint az olajkincs nem a multinacionàlis vàllalatok, hanem a nép tulajdona, és azért, hogy ez így legyen, résztvesznek a 30 bolíviai szervezet mozgósítàsában. A delegàtusokat fogadta a bolíviai indiàn nők vezetője, Leonida Zurita, aki a MAS tartalék szenàtora is egyben. Ismertette az asszonyok szerepét a nép harcàban, kérte a vendégeket, hogy jàrjanak közbe kormànyuknàl, ne adjanak menekültstàtuszt a jelenleg (gyilkossàgokban való részvétellel vàdolt) börtönben ülő Leopoldo Fernandez prefektus (kormànyzó) odamenekült többszàz hívének. Ahogy Leonida mondta, ha nem bűnösek a szept. 11-i tömeggyilkossàgban, nincs mitől félniük, ha bűnösek, itt kell ítélkezni fölöttük. Délutàn a szervezést végző Conalcam vezetőjével, Fidel Surcoval talàlkoztak, aki ismertette, hogy az aug. 10-i referendum eredményét (a voksok 2/3-àt Evo Moralès kapta) a jobboldal nem képes elviselni, azóta puccskísérletek történtek, középületek elfoglalàsa, stb. Evo Moralès nyitott az ellenzékkel való tàrgyalàsra, de a többségi véleményt nekik is el kell fogadniuk, mégha őrizni is akarjàk földbirtokosi és magàntulajdoni privilégiumaikat. A demonstràció békés lesz, ünnepi hangulatù, azonban a kongresszus «fenyegetés jelent a demokràciàra», tette hozzà. A képviselőhàzban a MAS (Evo Moralès Szocializmusért mozgalma) vezetője, David Herrada fogadta a delegàtust. Élete szorosan kötődik Moralèséhez, ismeretségük abból az időből ered, mikor mindketten a kokacserjetermesztők vezetésében dolgoztak Chapare-ben. David beszélt a pàrtról, a korrupció elleni harcról, az ellenzékkel folytatott dialógusról. Nem a helyi végrehajtó hatalomnak vagy hatalmi csoportnak kell dönteni az alkotmànyról szóló népszavazàsról – mondotta – , erről magànak a népnek kell véleményt mondania. Éjjel 23h30-kor Spis és Julio egyenes adàsban interjùt adtak a bolíviai TV Canal 7 csatornàjàn. Programjuk ma, okt. 8-àn folytatódik. Haiti A CATH szakszervezet egyik aktivistàjàt meggyilkoltàk A gyalàzatos tettet a Port-au-Prince-ben tartott, a haiti megszàlló csapatok kivonàsàt követelő nemzetközi nap keretében lezajlott tüntetés estéjén követték el Haitiben és az egész amerikai kontinensen tüntetések, demonstràciók, nagygyűlések követték egymàst a haiti 22 szervezet felhívàsa nyomàban követelve a

44 / 172

MINUSTAH-csapatok mandàtumànak lejàrtàval a megszàlló csapatok kivonàsàt. Az impozàns Port-au-Prince-i (fővàros) tüntetés estéjén a CATH (független szakszervezeti tömörülés) bejelentést tett egyik vezetője, Malique elvtàrs fivérének megyilkolàsàról. Az informàciók szerint a 64 éves Jefaisant Laguerre-t, aki a tüntetésről visszatérőben egy MINUSTAH-ellenes tàblàt vitt, a Cité Soleil közelében megölték. Ismert és nagyra becsült személyiség volt, MINUSTAH-ellenes nézeteit és politkai nézeteit nem rejtette véka alá soha. A rendőrség letartóztatott egy személyt, a csalàd maga is feljelentést tett. Az elvtàrsak nem hagyjàk magukra őket, meggyőződésük, hogy nem egy magànyos bandita cselekedett, hanem valaki, aki kapcsolatban àll a megszàlló csapatokkal. A CATH a Nemzetközi Egyetértéshez fordul, hogy nemzetközi szinten is tudassa a mieink közül egynek a halàlàt, aki a megszàllàs ellen harcolt, egyben követeli a politikai gyilkossàgban bűnös felkutatàsàt, megbízói megbüntetését.

Levelezőnktől

Franciaorszàg: A Független Munkàspàrt (POI) titkàrsàgànak nyilatkozata Fignole Saint-Cyrnek, a Haiti Dolgozók Autonóm Tömörülése (CATH) titkàrànak A POI tudomàst szerezve szervezetetek főtitkàrhelyettesének fivére, Jefaisant Laguerre okt. 10-i meggyilkolàsàról szóló hírről, csatlakozik a CATH és a POS követeléséhez, hogy a gyilkossàg elkövetőjét és felbujtóit megtalàljàk és megbüntessék a legrövidebb hatàridőn belül (...) Vezetésünk és minden tagunk együttérez és szolidàris Veletek, tàmogat Benneteket. A Ti gyàszotok a mienk is, a munkàsjogok védelméért, nemzeti szuverenitàsotokért, a békéért és demokràciàért vívott harcotok a mienk is, együtt küzdünk a tőkés profittól mentes tàrsadalmi rendért (…). Igazsàgot Jefaisant Laguerre-nek, bünhődést a bűnösöknek! Pàrizs, 2008.okt.13. Okt.10. nemzetközi mozgósítàs Követeljük a MINUSTAH-csapatok kivonàsàt!

Mintegy két tucat haiti politikai, népi és szakszervezet felhívàsàra “Haiti szuverenitàsàért, a Minustah-csapatok azonnali tàvozàsàért» megmozdulàsok zajlottak le a vilàgban. Brazíliàban: nagygyűlések São Pauloban, Rióban és az orszàg 20 màs vàrosàban az ENSZ brazil parancsnoksàg alà helyezett megszàllàsa ellen, 20 ezer alàíràst gyűjtöttek össze, mely az orszàggyűléstől és Lula elnöktől követeli a csapatok azonnali kivonàsàt. Martinique-on: nagygyűlés a Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége felhívàsàra a Szakszervezetek Hàzàban. Mexikóban: demonstràció az ENSZ képviselet előtt (mely visszautasította a delegàció fogadàsàt). Pàrizsban: küldöttség követeli — a csapatok azonnali kivonàsàt Haitiból — annak követelése, hogy a MINUSTAH mandàtumàt okt. 15-én ne ùjítsa meg az ENSZ Biztonsàgi Tanàcsa. A küldöttség a Külügyminisztériumban, majd a köztàrsasàgi elnöknél nyùjtotta be a követeléseket. Előbbiben Bernard Kouchner tanàcsadója Mme Guitton tudatta, hogy „nem óhajt talàlkozni a küldöttséggel”, utóbbiban a katonai kabinet vezetője közölte, hogy a diplomàciai tanàcsnok jelenléte hiànyàban a delegàció nem fogadható, de rövid időn belül írott vàlaszt kap a Nemzetközi Egyetértés.

Pàrizs, okt.10. 19 h. a delegàció tagjai

Haiti Guadeloupe 3 szervezet meghirdetésében került sor a mintegy 90 személy vitàjàra, melyen a Zöldek főtitkàra is jelezte szolidaritàsàt. Az orszàgban jól ismerik a haiti helyzetet, a hivatalos televízió is bemutatta a nyomorùsàgot, a ciklonok àltal sùjtott területeken a Minustah és civil szervezetek jelenlétét. A szintén jelenlevő haiti alkonzul diplomàciai stàtusza ellenére a helyzet fontossàgàra való tekintettel hozzàszólt, megköszönte a szervezők és résztvevők együttérzését, beismerte az elmondottak igazsàgàt (megszàllt orszàg, külső adóssàgproblémàk, Franciaorszàg 90 millió aranyfrankos követelése 1825-ben, stb.), de Préval elnök behatàrolt mozgàsterére hivatkozott. „Franciaorszàg ugyan nem viselkedett korrekt módon egy haiti csalàd kiutasítàsàval, de baràti orszàg marad.” Elmagyaràzta, hogy orszàga nem kér beutazóvízumot senkitől, mégis a legnagyobb nehézségekkel talàljàk szembe magukat a haiti àllampolgàrok az USA-ba vagy Franciaorszàgba igyekezve. A Travayè é Péyizan és az ATPC kéviselője ismertette a felhívàst, mely egyben előkészítőül is szolgàl a decemberi 3. karibi konferenciàhoz. Haiti sorsa nem fatalitàs, a nemzeti kormànyok cinkossàgàval a nemzetközi intézmények műve. Az UGTG főtitkàra elmondta annak okàt, miért vesz rész szervezete a mozgósítàsban; ràmutatott a guadeloupe-i gyarmati hatalom törekvéseire, hogy a lakossàgot a haiti leszàrmazottak ellen fordítsa. A Mouvman NONM képviselője dokumentumokra tàmaszkodva kimutatta a haiti és quadeloupe-i népet összekötő kapcsolatokat és felhívott a tovàbbi szoros építő együttműködésre. Az anyagi tàmogatàssal együttjàró szolidaritàsi akció végeredményét hamarosan közöljük, eddig 9 ezer euró gyűlt össze. Robert Fabert ENSZ-diktàtum: a katonai jelenlét meghosszabbítàsa és szó sem lehet gazdasàgi segítségről! Okt.14: döntés az ENSZ-ben Associated Press (okt.8.): «Az ENSZ Biztonsàgi Tanàcsa valószínűleg egy évre meghosszabbítja a békefenntartó egységek jelenlétét Haitiban. A ciklonok àltal sùjtott orszàg gazdasàgi segítségre irànyuló kérését azonban nem veszi figyelembe – deklaràlta az ENSZ-megbízott a helyszínen. A szavazàs okt.14-én

45 / 172

estére vàrható. Az előzetes hírek szerint a 7 060 katona és 2 091 rendőr marad. Akkor, mikor a «békefenntartàs» költségei elérik a 575 millió dollàrt, az ENSZ «nehezen talàlna» a gazdasàgi feljesztéshez szükséges pénzeszközöket. A 4 ciklon pusztítàsa utàn kért 108 millió dollàrnak csak 16 %-a érkezett meg. Ledöntött hidak, elöntött utak, hajléktalanok ezrei, de semmilyen alap nem szolgàl az infrastruktùra és a gazdasàg helyrehozàsàra. Az élelmiszeràrak tovàbb emelkednek, a termés 60 %-a ezévben màris megsemmisült.» Fülöp-szigetek A Fülöp-szigeti emingràns dolgozók életkörülményei és követelései

A Partido ng Manggagawa (Fülöp-szigeti Dolgozók Pàrtja) levelezéséből Az emigrànsok hazaküldött pénze rendkívül lényeges a gazdasàgban. A munkaerő exportja ràmutat az orszàg óriàsi munkanélküliségére, màsrészről ezek az àtutalàsok tartjàk fenn a gazdasàgot, enélkül elmerülne. Az emigràció egyarànt jelent kulcstényezőt a szociàlis helyzet alakulàsàban, megfigyelők szerint enélkül a „szociàlis vulkàn” màr kitört volna. Többmillió fülöp-szigeti hagyta el hazàjàt a csalàd diszfunkcionàlis létezését és az agyelszívàs jelenségeit eredményezve: a 80 milliós lakossàgból 9 millió külföldön dolgozik, majdnem 10 %, az illegàlis „papírnélkülieket” nem szàmítva. Ezen dolgozók (overseas Filipino workers – OFW-ek) közel fele szerződéssel dolgozik, alapvetően Szaud-Aràbiàban, Japànban, Hongkongban, az Arab Emiràtusban, Tajvanban, a màsik fele az USA-ban, Kanadàban, Ausztràliàban, az Egyesült Kiràlysàgban. Tehàt gyakorlatilag minden màsodik csalàdból valaki külföldön él és dolgozik, sokszor màr a màsodik nemzedék. Jellemző, hogy csalàdjukat külföldről tàmogatjàk, csak 2007-ben 14 milliàrd dollàrral, több mint egymilliàrddal havonta, a becslések szerint ezt megtoldhatjuk 50 %-kal, ha az informàlis csatornàkat is belevesszük. A hivatalos adatok is a bruttó nemzeti termék 10 %-àt képezik és ez jóval több a külföldi befektetések összegénél, enélkül az àllamhàztartàs mérlegének nyelve negatívba lendülne. Az àtutalàsok egyre nőnek az emigrànsok szàmànak növekedésével arànyosan, 1993-ben még csak félmillió emigràns 2,5 milliàrd dollàr küldött, ami akkor is màr jelentős összegnek szàmított. A kormàny aktívan tàmogatja a munkaerő elvàndorlàsàt, ez része a munkahelyteremtő éves céloknak, évente egymillió, naponta 3 ezer ember hagyja el hazàjàt, 2007-ben egyharmaduk első munkahelyét keresi külföldön. 2007 óta a dolgozó emigràns nők szàma emelkedőben van, ma màr az első munkàt keresők felét eléri. Sokan hàztartàsi munkàt vàllalnak Hong Kongban, művészek Japànban, àpolónők az USA-ban. Megfigyelhetjük az anyàk ellentmondàsos helyzetét, màsok gyermekeivel foglalkoznak, miközben a sajàtjaik nélkülözik fizikai jelenlétüket. Az emigràns munka feminizàlódàsa és védelmének hiànya sok esetben vezet visszaélésekhez, zaklatàshoz, erőszakhoz. Történelmileg a Fülöp-szigeti kivàndorlàsnak régi hagyomànya van, az első nagy hullàm a mùlt szàzadban indult Hawai és Kalifornia ültetvényeire. A jelenlegi hullàmot a 70-es években a Marcos-diktatùra indította, a szakkképzett munkàsok tömegével vàndoroltak a Közel-Keletre, az építkezés teljes „boom”-ja idején. A diktàtor bukàsa nem àllította le, ellenkezőleg, felgyorsította folyamatot az Aquino-rezsim alatt, mely liberalizàciót hozott a kereskedelemben, míg a gazdasàg stagnàlt. Azóta szakképzett és szakképzetlen munkàsok, pedagógusok, àpolók, orvosok vàlasztjàk a boldogulàs eme ùtjàt. Annak ellenére, hogy az egyetemi oktatàsban az egyik legnépszerűbb az àpoló-képzés, az orszàgban hiàny van belőlük és orvosokból is, mivel legtöbbjük elhagyja hazàjàt. Nem tùlzàs azt àllítani, hogy az emigràns munkàssàg a rabszolgasàg modern formàja. A globalizàlt vilàgban a jobban zöldülő füvet vàlasztja sokmillió dolgozó, hogy a munkanélküliséget, a nyomort elkerülje, az otthoni és a külföldi bérek közötti különbség elég a tömeges kivàndorlàshoz. Ugyanakkor az alapvető munkàsjogokból nem részesülnek, a normàk nem vonatkoznak ràjuk, közülük jóval többen esnek a visszaélések àldozatul is. A Fülöp-szigeteken nincs megbízható adat, de mindenki ismeri a toborzó-irodàk mértéktelen honoràriumait. Külföldön sokan alulfizetettek vagy egyàltalàn nem kapnak fizetést. Sokakat heti 50-80 óràban dolgoztatjàk, a tùlóràkat nem fizetik, veszélyes körülmények között, a szerződésüket kàrtalanítàs nélkül megszakítjàk. Legrosszabb esetben kényszerítik őket (munkàra, szexuàlis rabszolgasàgra), börtönbe kerülnek àrtatlansàguk ellenére vagy maguk is gyilkossàg àldozataivà vàlnak. Több fogadóorszàgban a munka alapjogai és normài nincsenek tiszteletben tartva vagy betartatva. Még a fejlett orszàgokban is, ahol formàlisan léteznek a munkàsjogok garanciài, a bevàndorlók üldözése és a bevàndorlàsi politika sùjtja őket. Az ellentmondàs nyilvànvaló: a globàlis vilàgban a termékek, a tőke, az informàció szabadon mozog, a munkaerő szabad mozgàsàsa elé azonban akadàlyokat àllítanak. A kereskedelem, a tőke totàlis liberalizàlàsa a sokoldalù szerződésekben megvalósult, a dolgozók vàndorlàsa unilateràlis akciókban erősen szabàlyozott. Alapvetően sùlyos egyenlőtlenségekhez vezet és kimutatja a mondializàció kettős nyelvezetét. Annàl is inkàbb, mert az utóbbi években alapvető kapocs a munkaerő migràciója, 150 millióra becsülik a vilàgon a migrànsok és emigrànsok szàmàt, ami a Föld teljes lakossàgànak 2,5 %-a. Az egyetemes liberàlis politikànak, privatizàciónak, deregularizàciónak màsik következménye a helyi ipar és a mezőgazdasàg összeomlàsa, mely arra ösztönöz, hogy a munkàt màsutt keressék a dolgozók. Azt tartjuk, hogy a migràciónak olyan munkavàllalói joggà kell vàlnia, mellyel mindenki élhet ebben a globàlis univerzumban. Sőt, a munkaerőnek több szabadsàg kellene, mint az àrucikkek és a tőke szabadsàga, normàkkal, garanciàval! A Partido ng Manggagawa, a munkàsosztàly pàrtja, védi és alapvetőnek tartja ezt a jogot, mint ami mindenkit megillet; a munkànak mobilnak kell lennie, hogy jobb fizetéseket talàljon, jobb munkakörülményeket! Célunk, hogy védjük a migràns dolgozók jogait és jólétét a fogadóorszàgokban. A garantàlt munkàsjogok, melyeket az ILO foglal konvencióiba, ideértve a szervezkedés, tàrgyalàs és sztràjk szabadsàgàt is, érvényesek kell legyenek a migràns dolgozókra is. Kormànyunknak kétoldalù szerződésekben kell rögzíteni az OWF-ek alapvető munkavàllalói jogait és meg kell győződnie azok betartatàsàról. A kormànynak kezdeményeznie kell, hogy multilateràlis szerződésekben is ezt tegyék. Az a kormàny, melynek programjàban talàlható a migràció, màst nem is tehetne. A kivàndorlàst is szabàlyoznia kell a visszaélések megakadàlyozàsàra, az ezzel foglalkozó irodàk szigorítàsàval; a kivàndorlàst fékezni az ipari és mezőgazdasàgi politika vàltoztatàsàval. Törvényünket, a Migrant Workers and Overseas Filipino Act vagy RA 8042 törvényt, ebben az értelemben kell megvàltoztatni, kiegészítéseket tenni a tengerészek és nők védelmét illetően... A hivatalt, az Overseas Workers Welfare Administration-t (OWWA) ùjjà kell szervezni és programjàt arra orientàlni, hogy a migràns dolgozók àltal teremtett alapok a migràciós politikàt, a csalàdok segítését szolgàljàk, a visszaélések megakadàlyozàsàra pedig àtlàthatóvà kell tenni. Külföldi követségeiknek is e szellemben kell működniük, a migràciós problémàknak meg kell előzniük a turizmus vagy a befektetés növelésére fordított misszióikat. Màs tennivalók is akadnak: a kivàndorlók felkészítése, képzése a feladatra, integràciójuk és reintegràciójuk elősegítése (tàrsad.bizt., betegbizt., lakhatàs, stb), a „tàvollevő vàlasztók”-ról (Overseas Absentee Voting Law) szóló törvény megvàltoztatàsa, hogy valóban élhessen mindenki szavazati jogàval. A munkaerő exportjànak majd’ 4 évszàzada tàrsadalmi előrehaladàst nem hozott a Fülöp-szigeteknek. Ez és az agyelszívàs együttesen megsemmisítik az összes gazdasàgi előnyt, ami a munkerő-kivàndorlàsból szàrmazott. A kormànynak meg kell fordítania ezt a helyzetet, a teljes foglalkoztatàs alkotmànyos mandàtumàt kell megvalósítania. Ilyen politikai vàltozàst pedig csak ùgy lehet véghezvinni mint a mondializàció paradigmàival szembeni vàltozàst. Anélkül, hogy az önellàtàs csapdàjàba esnénk, a helyi gazdasàgot, ipart és mezőgazdasàgot meg kell erősíteni annyira, hogy elegendő munkahelyet nyùjtson minden fülöp-szigetinek.

Dél-Afrika (Azania) Thabo Mbeki elnök lemondàsa

46 / 172

Szept. 20-àn bejelentették Thabo Mbeki lemondàsàt, aki 1999-ben került Nelson Mandela utódjaként a Dél-Afrikai Köztàrsàg elnöki székébe Az Azaniai Szocialista Pàrt (SOPA) kommünikéje a lemondàsról Thabo Mbeki elnök félreàllítàsa nyugtalansàg forràsa, melyet mi is osztunk, dél-afrikai milliók szàmàra, mivel belső politikai harcról tanúskodik. Mbeki magatartàsa, tapasztalható tettei alapján — szerintünk — sokak megbecsülését élvezte, aki felelősséget viselt a lakossàg többségének, különösen a feketék szenvedéseiért. Az emberek ùgy vélik, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszus belső csatàinak semmi köze nincs a népesség szükségleteihez, csak arról az ellenőrző szerepről van szó, ami lehetővé teszi a kormànynak a rothadàs és korrupció fenntartàsàt. Thabo Mbeki elnök csődje az ANK politikàjànak csődje, annak a politikànak, mely alàvet mindent a «piacgazdasàgnak». Mindegy, hogy ki àll a hatalom élén, Thabo Mbeki vagy M. Zuma. Amíg ezt a politikàt követik, ugyanaz lesz az eredmény. M. Zuma ugyanazt akarja folytatni, népünk helyzete tehàt nem fog vàltozni. Összefoglalàsul köszönjük M. Mbeki zimbabwei munkàjàt. Sok ellenséget szerzett, főként a nyugati imperialista körökben, amelyek a katonai beavatkozàst szerették volna. Ők óhajtottàk leginkàbb tàvozàsàt, hogy helyére puhàbb személyiség kerülhessen. Tiyani Lybon Mabasa, a SOPA elnöke 2008.szept.20.

Belgium Október 6.: az egyetlen munkàsosztàly egységben az àltalànos sztràjkban Beszélgetés Philippe Larsimont-nal, a Dolgozók Védelmi Mozgalma (MDT) koordinàtoràval Az okt. 6-i demonstràció azt jelzi, hogy a vilàgvàlsàgban sem hajlandó a munkàsosztàly lemondani jogairól. Évek óta a kormànyok Belgiumban, ahogyan màsutt is, kötelezik az Európai Unió politikàjàt, a szociàlis jogok destrukciójàt. Az eredmény? Az összes tőke, ami kivonult a termelésből (az Unió ipartalanító kereteiben), a spekulàció felé fordult. Most aztàn itt az összomlàs. Egy hét alatt a legnagyobb belga bank, a Fortis tönkrement. A Fortis a Générale de banque (még Belgium iparosítàsànàl bàbàskodott) és a CGER (volt àllami, aztàn privatizàlt bank) fùziójàból szàrmazott. Földrengés. A Fortis Belgium-Luxemburgot nevetséges àron eladtàk a BNP-Paribas-nak. Rablàs. Belgiumban egy éve tart a rendszer vàlsàga, a széthullàs mindenhovà beszivàrgott, a szakszervezetbe is, pedig az egyetlen harci mód, ha azt együtt tesszük. Az FGTB néhàny vezetője elérte néhàny hónapja, hogy nem lett àltalànos sztràjk, ennek követelése most sem hangzott el. Vannak olyan szakszervezetek, amelyek semmilyen utasítàst nem adtak tagjaiknak e napra, még rosszabb, hogy egyik jelentős àgazat nyilvànosan a sztràjk ellen foglalt àllàst. Ennek ellenére a sztràjk àltalànossà duzzadt, fontos, hogy orszàgos méretűvé vàlt és nem csak egyik-màsik régióban. Liège, Antwerpen megbénult. Ha több nép is él Belgiumban, munkàsosztàly csak egy van, egyesülve szakszervezeteikben és szociàlis vívmànyaikban. Küzdőképessége biztosíték arra, hogy az összes föderàlis jogot megtartsa. A szakszervezeti ktivistàk orszàgos szintű mozgalmat hoznak létre a munkàsosztàly egysége és jogai megvédésére, a vàlsàgért jelentős mértékben felelős Európai Unió intézményeivel való szakítàsra.

Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolattartàs Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi pénzügyi válság és világrendszer-kritika Több szervezet rendezvénye Könyvbemutató és kerekasztal beszélgetés

Meghívó

47 / 172

Az Eszmélet folyóirat szerkesztősége, a Napvilág Kiadó, az Attac Magyarország és a TIT Kossuth Klub Egyesület

Nemzetközi pénzügyi válság és világrendszer-kritika címmel

kerekasztal-beszélgetést rendez

2008. október 29-én, szerdán 16 órakor a Kossuth Klubban (Budapest VIII. Múzeum u. 7.).

A rendezvény alkalmából bemutatjuk a Napvilág Kiadó

Az adóparadicsomtól a zöldmozgalmakig – Kritikai szócikkek a világgazdaságról és a globalizációról c. kötetét.

Program:

16 h Sajtóbemutató

Andor László és Farkas Péter (szerk.): Az adóparadicsomtól s zöldmozgalmakig – Kritikai szócikkek a világgazdaságról és a globalizációról, Napvilág Kiadó, Budapest, 2008.

A kötetet a szerkesztők mutatják be.

17 h Kerekasztal-beszélgetés a nemzetközi pénzügyi válságról

Bevezető: Andor László Hozzászólók: Artner Annamária, Farkas Péter, Krausz Tamás, Pásztor Eszter, Sebők Miklós és Tamás Gáspár Miklós

Nemzetközi információk 308.sz. Nemzetközi Egyetértés Információk az Európai Biróság ítéleteinek visszavonását követelő munkástanácskozásról - Bolívia - Haiti: egy aktivista halálára

Nemzetközi informàciók 2008.okt.28. 308.sz. àra : 0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Tartalom: Kampàny az Európai Bírósàg ítéleteinek visszavonàsàra (Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg-ügyek). A szervezőbizottsàg 2.sz. levelének közzététele: - Christel Keiser, a francia POI orszàgos irodàja tagjának levele a konferencia politikai kereteiről Hozzàszólàsok: — Németorszàg: interjù Paul Paternogàval, a sieburgi SPD munkàsbizottsàga elnökével, a kölni Humboldt-Wedag munkàstanàcsa elnökével; — Svédorszàg: «megjegyzések a malmői szociàlis fórum 3 szeminàriumànak nyilatkozatàról az Európai Bírósàg ítéleteit illetően» Jan-Erik Gustafssontól, a «Nemet az EU-ra népi mozgalom» elnöke, a közszolgàltatàsok szakszervezetének egyetemi bizottsàga tagjàtól; — Magyarorszàg: Somi Judit levele, az Információ es vita szerkesztősége tagja, a szept. 12-i bizottsàgi küldöttség résztvevője.

48 / 172

Bolívia: Evo Moralèssal a COB és a szociàlis mozgalmak, 5000 dolgozó, paraszt és fiatal menetel, hogy a Nemzti Kongresszus megszavazza az ùj Alkotmànyról szóló népszavazàst. Haiti: a Nemzetközi Egyetértés üzenete a gyalàzatos körülmények között meggyilkolt CATH-aktivista Jefaisant Laguerre ünnepélyes temetésére. Fizessetek elő, ismertessétek màsokkal is a Nemzetközi informàciókat!

Bolívia Tüntetés a szuverenitàsért Evo Moralès-szel a COB és a szociàlis mozgalmak, 5 000 dolgozó, paraszt és fiatal

Okt.13-àn Caracolloból, La Paztól 250 km-nyire indult a menet, hogy kötelezze a Nemzeti kongresszust (orszàggyűlést) az ùj Alkotmànyról szóló referendum meghirdetésére. A bolíviai elnök, Evo Moralès a szociàlis mozgalmak és a COB szakszervezet vezetőitől kísérve megkezdte menetét, mely La Pazba okt. 20-àn kellett megérkezzen. A Murillo téren őrséget àllítanak fel, amíg a referendum az ùj Alkotmàny kiíràsàra meghirdetésre nem kerül. Útjukon keresztezték Santa Cruz vàrosàt (az egyik leggazdagabb terület gàzban és olajszàrmazékokban, az erős jobboldal megpróbàlja elszakítani Bolíviàtól) megakadàlyozva az ellenzék imperialistabaràt akcióit, utakat elbarrikàdozva. A szept. 11-i paraszti tömeggyilkossàg felhàborodàst keltett, a szomszédos Pando megye prefektusa Leopoldo Fernandez, ki alaposan gyanusítható felbujtàssal, börtönben került. Evo Morales pàrbeszédre hívta fel az ellenzéket, s ez az attitüd rosszallàst vàltott ki sajàt bàzisàn, a Szocializmus felé mozgalmon belül is. Tény, hogy a pàrbeszéd nem volt tùlzottan sikeres, az ellenzék szàmàra csak időnyerésre volt jó. Ezek utàn hatàroztak a szervezők (a szociàlis mozgalmak és a COB) a menetről, egységfrontot alkotva az össszes elnyomottal a jobboldal, az orszàgot szétszakítani akaró imperialista ügynökök ellen. Újból a tömegek oldottàk meg a kérdést, mozgalmukkal kötelezve a nemzeti szuverenítàs tiszteletbentartàsàra, az «Októberi naptàr» folytatàsàra (àllamosítàsok, agràrreform, nyugdíjtörvény, stb.), a jobboldal àltal bojkottàlt ùj Alkotmàny kikövetelésére tàmaszkodva. Julio TURRA A politikai kereteket meghatàrozó nemzetközi felhívàs Kampàny az Európai Bírósàg ítéleteinek visszavonàsàra (Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg-ügyek) 2.sz. levél Emlékeztető Nemzetközi munkàstanàcskozàs eredményeképpen, az Európai Bírósàg ítéletei megsemmisítésének követelésével megbízott delegàció làtogatott el az Európai Bizottsàghoz szept. 12-én. A Bizottsàg szociàlis és munkaügyi biztosa képviselőjével való talàlkozàs utàn a delegàció felhívàst tett: «Bàrmi is legyen àllàspontunk az Európai Unió intézményeinek legitimitàst illetően, tagadjuk az EU és intézményeinek (Bizottsàg, Bírósàg, Központi Bank, Parlament) azt a jogàt, hogy megfosszon bàrmelyikünket is orszàgàban kiharcolt vívmànyainktól. Megerősítjük, hogy az Európai Bírósàg ítéleteivel szemben, az alapszerződésekkel szemben (Maastricht, Amsterdam, Lissszabon),a munkàsosztàlynak legitim joga van védekezést kifejteni, ragaszkodni azokhoz és visszaszerezni összes jogait, garanciàit és az osztàlyharcban kivívott vívmànyait. Tegyék semmissé az ítéleteket! Az Európai Unió intézményeinek nincs joga bàrmely vívmànyunk kétségbevonàsàra!! Tagadjuk kormànyaink jogàt ezen ítéletek nemzeti törvényeink közé építésébe! Visszautasítjuk jogaink megsemmisítését a nemzetek feletti törvénykezés àltal! Megvédjük és visszaszerezzük összes jogunkat, vívmànyunkat és garanciànkat! Megvédelmezzük szervezeteink függetlenségét!» Kapcsolattartàs: Entente Européenne des Travailleurs [email protected] Európai munkàskonferencia Az Európai Bírósàg ítéleteinek megsemmisítésére Javaslat: Pàrizs, 2009. febr. 6 -7. Christel Keiser, a POI orszàgos irodàja tagja (Franciaorszàg) levele Kedves Elvtàrsaink, Kedves Baràtaink! Amikor a szept. 12-i Európai bizottsàgi làtogatàs utàn elbùcsùztunk egymàstól, leszögeztük, hogy folytatni kell kampànyunkat az ítéletek megsemmisítésére és februàrra összehívni egy európai munkàstanàcskozàst, mely nyitott az ezt elfogadó minden aktivista, szervezet felé. Azóta a nemzetközi méretekre kiterjedt vàlsàg arra késztet bennünket, hogy ùjból megàllapítsuk, az Európai Uniótól ered a jogok és garanciàk elleni tàmadàs. 3 hét alatt a Központi Bank 1 500 milliàrd eurót költött a spekulànsok kisegítésére, a kormànyok részéről pedig az EU parancsàra a dolgozók elleni legdurvàbb támadás zajlik. Nem gyengül ellenàllàsunk, a belga dolgozók okt. 6-i mozgósítàsa, a romàn pedagógusok mozgalma, a lengyel hajógyàri munkàsok tüntetései jelzik. Okt. 4-5-én a Független Munkàspàrt (POI) orszàgos tanàcsa ülésén ismertettük a delegàció àltal megfogalmazott konklùziót. Az Orszàgos Tanàcs javasolta,

49 / 172

hogy a Nemzetközi Egyetértés rendezésében tartsuk meg az európai munkàstanàcskozàst és e keretben egyben egy nagy nemzetközi talàlkozót. Így tehàt indítványozzuk, hogy febr. 6-7-án (abban az esetben, ha sikerül helyet biztosítani) találkozzunk Párizsban. Vàrjuk véleményeteket a javaslatról. Testvéri üdvözlettel: Christel Keiser, a POI orszàgos irodàja tagja A konferencia politikai kereteit meghatàrozó nemzetközi felhívàs Szàmadàs az európai munkàsdelegàció európai biztosi fogadtatàsàról (Brüsszel, 2008.szept.12.)

2008. szept. 12-én pénteken Brüsszelben a nemzetközi, német, belga, dàn, spanyol, francia, magyar, ír, és svéd munkàsaktivistàkból àlló küldöttséget fogadta Vladimir Spidla, a munkaügyi, szociàlis ügyek és esélyegyenlőség biztosànak megbízottja, Stéphane Ouaki. A delegàciót a következő mandàtummal küldte a stockholmi tanàcskozàs (2008. màj. 25.): «Az Európai Bírósàg ítéleteinek visszavonása (Laval-, Viking-, Rüffert-ügyek); az európai intézmények azon jogànak tagadàsa, hogy a munkàsszervezetek jussàt és garanciàit kétségbevonja Svédorszàgban és bàrmely orszàgban».. A delegàció két kérdést tett fel Spidla megbízottjànak: «Azért jöttünk, hogy kérjük az Európai Bírósàg Laval-, Viking-, Rüffert-ügyekben hozott ítéleteinek hatàlyon kívül helyezését». A vàlasz: «az Európai Bizottsàgnak tiszteletben kell tartania az Európai Bírósàg döntéseit. Kényes helyzetben vagyunk atekintetben, hogy nem minden orszàg fogadja egyformàn ezeket az ítéleteket, a döntéseket azonban nem tudjuk visszavonni, ez nem tőlünk függ. Az Európai Bírósàg feladata, hogy a szerződéseket vegye alapul. Interpretàlnia kell azt, amit a szerződések és direktívàk tartalmaznak és véleményét így megformàlni. Ez a véleménye képezi a jogszolgàltatàst és ez kötelező minden európai intézményre. Nincs tehàt olyan kivàltsàga az Európai Bizottsàgnak, hogy a Bírósàg döntését visszavonja». «Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy – mint ez a Rüffert-ügyben (Németorszàg) történt–, megfosztjàk a dolgozókat, ezesetben lengyeleket kollektív szerződésüktől – a Land törvényeinek előíràsa ellenére? Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy dolgozókat a szokàsos bérek 46 %-ért szegődtetnek[1] ?» A vàlasz: «46 %, ez valóban a szokàsos bér fele, egyetértek. De nincs szó bérdömpingről. Diszkriminàció nincs». A delegàció alàhùzta, hogy az Európai Bírósàg ítéletei a létező szerződések EK 43. és 49. cikkére tàmaszkodnak csakùgy, mint az európai direktívàkra (làsd lejjebb). A vàlaszokat közzétesszük. Ítélje meg az egész európai munkàsmozgalom annak elfogadhatatlan jellegét. Minek a nevében kellene a munkàsmozgalomnak lemondani arról, amit ki-ki sajàt orszàgàban kiharcolt? Kinek az érdekében kellene lemondani a kollektív szerződésekről, szabàlyozàsokról, munkatörvénykönyvekről, szociàlis törvényekről, melyeket a munkàsmozgalom felépített? Miért kellene elfogadni, hogy munkàsok ugyazon munka fejében 46%-os bért kapjanak? Miért kellene a munkàsszervezeteknek résztvenni az európai nemzetek mindegyikében elért vívmànyok megsemmisítésében? Részünkről, és bàrmi legyen àllàspontunk az Európai Unió intézményeinek legitimitàsàt illetően, nem fogadjuk el az EU és intézményei (Európai Bizottsàg, Európai Bírósàg, Központi Bank, Európai Parlament) azon törekvését, hogy bàrmelyikőnk orszàgàban bàrmelyik vívmànyunkat megkérdőjelezze. Megerősítjük, hogy az Európai Bírósàg ítéleteivel szemben, az európai alapszerződésekkel szemben (Maastricht, Amsterdam a Lisszaboni szerződésben foglalt) a munkàsmozgalomnak törvényes joga opponàlni, védekezni, tartani és visszaszerezni minden jussàt, garanciàjàt és vívmànyàt, melyet osztàlyharcban vívott ki orszàgàban. Az Európai Bírósàg ítéleteinek hatàlyon kívül helyezését! Az EU intézményeinek nincs joga kétségbevonni egyik vívmànyunkat sem! Kormànyainknak nincs joga ezeket az ítéleteket nemzeti törvénykezésünkbe helyezni! Visszautasítjuk az àllamok felletti törvénykezésnek jogaink megsemmisítésére! Összes jogaink, vívmànyunk és garanciànk védelmét, visszaszerzését! Szervezeteink függetlenségének védelmét!

Mi, különbözô àramlatokhoz tartozó munkàsaktivistàk, akik az európai szabad népek és nemzetek szabad uniójànak hívei vagyunk és semmilyen létező munkàsszervezettel nem folytatunk versenyt, a fentiek alapjàn folytatjuk kampànyunkat ezen bírósàgi döntések visszavonàsàra és 2009. februàrjàra európai munkàstanàcskozàst hívunk össze, melyre meghívunk minden aktivistàt, minden munkàsszervezetet. A Rüffert-ügyet illetően (Németorszàg): «Az EK 49. cikkel összfüggésben értelmezett a munkavàllalók szolgàltatàsok nyùjtotta keretében történő kiküldetésről szóló, 1996. dec. 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanàcsi irànyelvvel ellentétes az alapügyben fenàlló hasonló helyzetben a valamely tagàllami hatósàg àltal elfogadott törvényi rendelkezés, amely az ajànlatkérő szàmàra előírja, hogy az építési beruhàzàsra irànyuló közbeszerzési szerződéseket csak olyan vàllalkozàsoknak ítélheti oda, amelyek az ajànlattételkor íràsban kötelezettséget vàllalnak arra, hogy munkavàllalóik szàmàra az érintett munkàk elvégzéséért legalàbb a teljesítés helyén kollektív szerződésben előírt munkabért megfizetik.».[2] A Laval-ügyet illetően (Svédorszàg): «Az EK 49. cikket, valamint a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha egy olyan tagállamban, amelyben az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a)–g) pontja szerinti kérdésekkel kapcsolatos munka- és foglalkoztatási feltételeket a minimális bérszintek kivételével jogszabályi rendelkezések tartalmazzák, valamely szakszervezet az építési területek blokádjának alakját öltő, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló kollektív fellépéssel megpróbálhatja arra kényszeríteni a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtót, hogy tárgyalásba bocsátkozzék vele a kiküldött munkavállalókat megillető munkabérszintekről, valamint csatlakozzék egy olyan kollektív szerződéshez, amelynek kikötései az említett kérdések közül egyesek vonatkozásában kedvezőbb feltételeket állapítanak meg azoknál, amelyek a releváns jogszabályi rendelkezésekből következnek, míg más kikötései az említett irányelv 3. cikkében nem szabályozott kérdésekre vonatkoznak.»3. A Viking Line-ügyet illetően (Finnorszàg): «Az EK 43 cikket ùgy kell értelmezni, hogy e cikk hatàlya alól főszabàly szerint nincs kivéve valamely szakszervezet vagy szakszervezeti szövetség valamely magànvàllalkozàssal szembeni kollektív fellépése, amelynek az a célja, hogy a vàllalkozàst ràvegye kollektív szerződése megkötésére, melynek tartalma eltéríti ezt a vàllalkozàst a letelepési szabadsàg igénybevételének szàndékàtól.»4.

A tanàcskozàs előkészítő bizottsàgànak létrehozàsàt hatàroztàk el: Paul Paternoga, az SPD munkàsbizottsàga elnöke Siegburgban, a kölni Humboldt Wedag IG Metal vàllalati tanàcs elnöke (Németo.), Mirco Kischkat, SPD munkàsbizottsàga, a bànyaszektor tàrsadalombiztosítàsànak ifjùsàgi elnöke (Németo.), H.W. Schuster, a Ver.di szakszervezeti aktivistàja, az SPD

50 / 172

düsseldorfi munkàsbizottsàga igazgatósàgi tagja (Németo.), Heinrich Becker, (frankfurti pedagógus szakszervezet Németo.), Henri-Jean Ruttiens, SETCA BHV ipari szektora volt szakszervezeti titkàra (Belgium), Philippe Larsimont, a Dolgozók Védelmi Mozgalma koordinàtora (Belgium), Per Sorensen, építőipari szakszervezet vezetőségi tagja (Dània), Eva Hallum, Népi Mozgalom az Európai Unió ellen (Dània), Blas Ortega, UGT közszolgàltatàsi föderàció tagja (Spanyolo.), Jean-Pierre Barrois, Európai Dolgozók Egyetértése (Franciao.), Dominique Vincenot, Európai Dolgozók Egyetértése (Franciao.), Christel Keiser, Független Munkàspàrt, Európai Dolgozók Egyetértése, (Franciao.), Claude Viscuso, Független Munkàspàrt (Franciao.), Jean-Paul Barbier, pedagógus szakszervezet (Franciao.), Somi Judit magyar aktivista, Niall Irwin, OPASTI szakszervezet főtitkàra (Írorszàg), John Swords, OPASTI szakszervezet küldötte (Írország), Eamon Devoy, ICTU orszàgos végrehajtóbizottsàgi tag, TEEU elektromossàgi szakszervezet főtitkàra (Írorszàg), Ian McDonnell, TEEU elektromossàgi szakszervezet regionàlis titkàra, ( Írorszàg), Jan-Erik Gustafsson, ‘Nemet az Európai Unióra’ mozgalom elnöke, közalkalmazotti egyetemi szakszervezet orszàgos bizottsàga tagja (Svédo.), Martin Viredius, az LO-közlekedési szakszervezet vezetőségi tagja, személyes címen (Svédo.), Johan Lindholm, a stockholmi régió építőmunkàs szakszervezete titkàra és orszàgos vezetésének tagja (Svédo.) [1] A delegàció jelezte, hogy ezek az ítéletek ellentétesek a Nemzetközi munkaügyi Szervezet (ILO) 94. konvenciójàval, amely kiköti: «A szerződések (…) tartalmazzàk a bérre vonatkozó garanciàlis kikötéseket (ideértve a pótlékokat is), a munka időtartamàt és màs munkakörülményeket, melyek nem lehetnek előnytelenebbek ugyanazon régióban ugyanolyan természetű foglalkozàs vagy szakma feltételeinél». 2 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008. màj.24. 3 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008. febr.23. 4 Az Európai Unió hivatalos lapja, 2008. febr .23. Feliratkozàs a konferenciàn részvételre Részt szeretnék venni a Laval, Viking, Rüffert és Luxembourg-döntések visszavonására irànyuló nemzetközi munkàstanàcskozàson: Név :..........................................................................Utónév :......................................................................................... Szervezet :.......................................................................................Minôség : ............................................................... Cím : ..................................................................................................................Orszàg : ............................................... Személyes címen :........... Szervezetem nevében : ............................................................................................... Telefon................................................................................... E-mail......................................................................................... Részvételi díjról később küldünk értesítést. Elküldeni: [email protected] Hozzàszólàsok: -Németorszàgból Interjù Paul Paternogàval (az SPD munkàsbizottsàgànak Sieburg jàràsi elnöke, a kölni Humboldt-Wedag üzemi tanàcsànak elnöke). Szept-ben ő is tagja volt a brüsszeli delegàciónak, mely a Viking-, Rüffert-, Laval-ügyekben hozott ítéletek megsemmisítését reklamàlta. Milyen érzésekkel tértél haza a brüsszeli ùt utàn? Első megjegyzésem: a küldöttség ügye nagyon fontos. Megkapó volt làtni, ahogy különböző orszàgokból érkező nyugtalan emberek talàlkoztak, olykor bonyolult utazàs és mindenféle nyelvi nehézség dacàra. Mindenkit a jogainkat érintő aggodalom vezérelt: az Európai Bírósàg blokkolja az összes szociàlpolitikai kezdeményezést, mely hatàrt jelentene a tőke és a kereskedelmi forgalom szabadsàga elôtt. Alà kell még hùzni a harmóniàt és a hajlandósàgot az együttes harcra. A brüsszeli delegàció làtogatàsàval egyidőben az IG-Metall-lal 40 000 fémmunkàs tüntetett Wolfsburgban. Mi az összefüggés az Európai Bírósàggal? A Bizottsàg a szociàlis jogok közül törölni akarja az ùn. Volkswagen-törvényt, mondta a VW üzemi bizottsàga elnöke, Osterloh. Szükségünk van erre a törvényre, mert védelmet jelent. 48 éve ez a törvény biztosítja, hogy az ipari csoportban senkinek ne lehessen 20 %-nàl nagyobb részesedése, így mikor delokalizàcióról vagy ùj termelőegység megnyitàsàról van szó, mindenki szót kap. (Ezt a törvényt is elítélte az EB, mivel «màs orszàgbeli befektetők szabad beruhàzàsàt akadàlyozza» – a ford.) A brüsszeli politikàval brutàlis neoliberalizmus valósul meg, mely likvidàlja a dolgozók jogait és garanciàit. Ami Nokia 3 ezer fős leépítését illeti Bochumban, ez a VW-nél nem lett volna lehetséges, mivel az àllam nagyrészvényesként védelmezi. Az IG-Metallnak jó oka volt a dolgozókat nagy demonstràcióra hívni, mivel azt sem kell elfelejteni, hogy miutàn a nàciktól kisajàtítottàk, a Volkswagent szakszervezeti pénzekbôl alapítottàk ùjra. Visszautasítjuk, hogy a Bizottsàg és a Bírósàg beleavatkozzon a mi sajàt dolgainkba. Hogy làtod az európai munkàstanàcskozàst, aminek összehívàsàról döntött a küldöttség? Fontos lesz ez a tanàcskozàs. A részvételre meg kell nyerni a szakszervezetek széles körét és azokat a demokratàkat, akik a dolgozók mellett kötelezték el magukat.

-Svédorszàgból Jan-Erik Gustafsson, az Európai Unióra Nemet Mondó Népi Mozgalom elnöke és a svéd közszolgàltatàsi szakszervezet egyetemi bizottsàga tagja véleményt mond a malmői Szociàlis Fórum 3 szeminàriumànak nyilatkozatàról az Európai Bírósàg ítéleteit illetően Egyetértek a deklaràció azon részével, miszerint az Európai Bírósàg 4 döntése (Laval, Viking, Rüffert és Luxemburg) «az európai munkàsjogokra soha nem tapasztalt csapàst mértek». Ezek az ítéletek ténylegesen leszàmoltak az illùziókkal, melyek még éltek a svéd munkàsmozgalomban, még a nagy szakszervezeti vezetők körében is az 1994-es népszavazàst megelőző uniós ígéretek kapcsàn. Akkor azt ígérték, hogy nem nyùlnak a svéd munkajoghoz és kollektív szerződéseink rendszeréhez. Nagyra becsülöm, hogy tàmogatjàtok a svéd szakszervezeteket abban a törekvésükben, hogy a Lisszaboni szerződés svéd parlamenti ratifikàciójànak véget vessenek. Ugyanakkor nem értek egyet az alapötlettel: kampànyt indítani azért, hogy «a döntések minden hatàsa, mely a szakszervezetek hàtrànyàra szolgàl, megszűnjön». Nem a döntések hatàsàt kell megszüntetni, hanem magukat a döntéseket! Pontosan ezt kérte az európai munkàsdelegàció szept. 12-én a Bizottsàgtól! A talàlkozón vilàgosan kiderült, a Bizottsàg semmiféle intézkedést nem fog hozni a döntések eltörlése érdekében, illuzórikus àllàspont lenne azt hinni, hogy

51 / 172

speciàlis vàltoztatàsokat tenne a direktívàban. Csatlakozom véleményemmel a delegàció szàmadàsàhoz. Hozzàteszem, szintén irreàlis àllàspont a CES/ETUC-é (Szakszervezetek Európai Szövetsége), melyet a deklaràció tàmogat, vagyis a Szerződéshez szociàlis fejlődési zàradék illesztése a jövőben, nem tudni, mikor. Gösta Torstensson a svéd szakszervezetek széles körében terjesztetett cikkében részletesen kifejti az àltalam itt is elmondottakat. A CES volt az első szakszervezeti mozgalom, mely igent mondott a Lisszaboni szerződésre. Véleményt szeretnék mondani a szakszervezetekhez intézett felhívàsotokról az okt.7-i „tisztes munka”-tüntetésel kapcsolatban. Ez a kifejezés, hogy «tisztes munka» nem létezett 2006 novembere, az ùj Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (CSI) megalkotàsa előtt. A CSI szabàlyzata emlegeti több ízben, pl.: «A Szövetség ùgy tartja, hogy a dolgozók jogainak àltalànos tiszteletbentartàsa és a tisztes munkàhoz való hozzàjutàs elképzelhetetlenek az igazsàgos és hosszantartó fejlődéshez.». Nem tudok arról, hogy a svéd szakszervezeti mozgalomban bàrmikor is vita vagy megbeszélés tàrgyàt képezte volna ez a koncepció, most azonban hirtelen feltűnik az okt. 7-i tüntetésen. Összezavarja azt a harcot, amiről a nyilatkozat beszél; elfedi azt az ellentétet, mely a tőke és a munka között feszül és osztàlyharcban nyilvànul meg. Végül, a Lisszaboni szerződés ratifikàciójàt nem csak az EB-döntések miatt ellenezzük. Azért is, mert a hatalom nagy része àtkerül a nemzeti parlamentektől az Európai Unió szupranacionàlis intézményei kezébe. Ha az EU respektàlta volna Írorszàg szavazatàt, a szerződés màr nem is létezne. Régóta igyekszünk Svédorszàgban is elérni a referendumot, ha nem sikerül, arra kérjük a svéd szociàldemokratàkat, nemmel szavazzanak november 20-àn.

-Magyarorszàgról Somi Judit, az Informàció és vita szerkesztőségi tagja «Jogàllamban pénz a fegyver» (József Attila, a 30-as években) Egy felmérés szerint a magyar embereknek csak 14 %- ítéli meg ùgy, hogy élete kellemesebb lett a politikai-gazdasàgi renszervàltàs óta. 86 % magàt vesztesnek tarja. Több, mint tàrsadalmi gyanakvàs kíséri a privatizàciót («a külföldi hatalmak érdeke»), az Európai Uniót («csatlakozàsunkat a piac megszerzése érdekében fogadtàk el»), a pluralizmust («a politikai pàrtok közötti àllandó a viszàlykodàs»). «Azelőtt biztonsàgban voltunk», «az életszínvonal és a megélhetés fontosabbak, mint a demokratikus szabadsàgjogok». Az emberek azt mondjàk, a régi rendszer jobb volt, igazsàgosabb és humànusabb; volt munka, a tàrsadalmi különbségek nem voltak jelentősek és a szegényeknek is több lehetőségük volt kitörésre helyzetükből. A politikai vàltozàsok idején nem gondoltunk a reàlis kapitalizmusra, csak a svéd modell szerinti «szociàlis àllamra»; nem beszéltünk munkanélküliségről, csak «a veszteséges üzemek bezàràsàról»; a jelenlegi növekvő szegénység, a szociàlis problémàk nem képezték polémia tàrgyàt… mert majd «minden jobban fog menni Európàban!». Szàmunkra ez az Európa szociàlis és szolidàris volt, munkàs- és szakszervezeti jogokkal. Hovà lettek? Az ùjkonzervatívok és a szocialistàk (a régi „apparatcsikok” szervezésével) minden privatizàltak, becsuktak, likvidàltak. Vége a nagyiparnak, fémiparnak, bànyàknak. Milliók szàmàra hirtelen nincs munka, nincs hely a tàrsadalomban. A munkanélküliek között a cigànyok népének 80 %-a, abszolut nyomorban élve a szociàlis lépcső aljàn. A termelőszövetkezeteket szétverték, helyükön a kisparcellàk, a tùlélésre csak mint önellàtók alkalmasak. A közszolgàltatàsok leépítésével falusi iskolàk, vasùti szàrnyvonalak, orvosi rendelők tűnnek el, önkormànyzatok mennek csődbe. Az Egységes Európai Okmàny és a Maastrichti szerződés egyenlő a szegénység, munkanélküliség, a «bizonytalan helyzetű» munkahelyek vàgtató emelkedésével, gyàrbezàràsokkal és az àllami javak eladàsával. A tàrsadalom vàlsàga idején, ahogyan most Magyarorszàgon is, mindig feltűnik a szélsőjobb. A Maastrichti szerződés, a konvergencia kritériumai, a tőke szabad àramlàsa elősegítik a bérek lenyomàsàt, a munkanélküliséget, a feketemunkàt és tàplàljàk az ùjfasizmust. Félkatonai szervezetek vàlnak legàlissà a fékek nélküli liberalizmusban és egyenruhàban masírozhatnak, fenyegethetnek soviniszta, atniszemita, cigànyellenes jelszavakat ordítva. A kispolgàrsàg ezen rétegét pedig bàtorítjàk a konzervatívok, az egyhàz(ak). A tőke pedig szabadon finanszírozhatja. Kelet-Európa munkàsosztàlya sokkal inkàbb kiszolgàltatott, mint a gazdag orszàgoké. A munkàsosztàly felmorzsolódott, szétszóródott, feldarabolódott és politikai értelemben véve apatikus. A nagyipar megszűnése szétszaggatta, atomizàlta és különböző csoportokra osztja (a delokalizàció okàból egymàs konkurenseivé vàltak a bérbôl élők, részmunkaidősök, tàvolsàgi munkàt végzők, munkanélküliek, bevàndoroltak, al- és kényszervàllalkozók, stb.). Nagyon könnyű őket egymàs ellen fordítani. A szakszervezetek elvesztették sùlyukat màr a politikai vàltozàsok időszakàban, ma is alszanak, megfélelmítettek. A munkàltatók hallani sem akarnak róluk, gyakran titokban kell megalakulniuk egy-egy munkahelyen. A munka törvénykönyvét szàzszor àtalakítottàk, nem tartjàk be, nem szolgàl garanciaként... Az összes kivívott jog el fog tűnni hamarosan. Amikor szept. 12-én a Bizottsàg fogadta az európai aktivistàk delegàciójàt, képviselője megpróbàlt jàtszani a Kelet-Nyugat ellentéteinek hùrjain. Mintha ezek az ítéletek a kelet-európai munkàssàg érdekeit szolgàlnàk! Mintha ezek a munkàsok nem lennének abban a szégyenteljes helyzetben, hogy kénytelenek elfogadni – szükségből – a német munkàsbérek felét! Mintha a szabad àramlàs kereken a dolgozó osztàlyok érdekében lett volna kitalàlva és nem a tőke céljaiért! Divida et impera! Ugyanekkor a Bizottsàg képviselője azt is nyilatkozta, hogy nem tudnak semmit tenni, a Bírósàg függetlenül dönt, a Tanàcs àltal megszavazott szerződések interpretàlàsàval. Ezàltal ő maga kínàlta a megoldàst: forduljunk a szerződések ellen, ha a szerződések ellenünk vannak, meg kell szabadulnunk tőlük! Nagy szükség van a pàrbeszéd kialakítàsàra, küzdeni a rànk hozott vész ellen és megvédeni azt, amit meg tudunk. Fel kell tàrni okokat és az eredetet, melyek azonosak az egész vilàgon. Együtt, mert egy a sorsunk. Haiti A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése Daniel Gluckstein koordinàtor üzenete Jefaisant Laguerre temetésére Pàrizs, 2008.okt.18. Hölgyeim, Uraim, Kedves Elvtàrsak !

52 / 172

A Nemzetközi Egyetértéshez tartozó szervezetek és aktivistàk nevében tisztelgek Jefaisant Laguerre emléke előtt, aki okt. 10-én gyalàzatos bűncselekmény àldozata lett. Tàmogatàsunról és szolidarítàsunkról biztosítom csalàdjàt, gyermekeit, Manique fivérét, baràtait és elvtàrsait a CATH-tól. Személyesen nem ismertem az embert, a csalàdapàt, az aktivistàt. Tudom, hogy alattomos módon hàza közelében megyilkoltàk, mikor a CATH, POS és màs munkàsszervezetek MINUSTAH-ellenes tüntetéséről érkezett, hogy kivívja az idegen csapatok tàvozàsàt és a haiti nép szuverenitàsàt. Az Egyetértéshez tartozó POS és CATH és az amerikai kontinens 6 màsik orszàgànak szervezetei ezen a napon tiltakoztak, Jefaisant Laguerre-t akkor ölték meg, mikor kezében «mande pou MINUSTAH ale» feliratú transzparensét tartotta. Lehetetlen összefüggést nem keresni a bűncselekmény és a megszàllàs között. A MINUSTAH-csapatok mandàtumàt egy évre meghosszabbítottàk. Az ENSZ Biztonsági Tanàcsa, a nagyhatalmak kormànyfői így döntöttek okt. 14-én. Így hatàroztak, hogy Haitinak megszàllàs alatt kell maradnia, haiti népe, Toussaint Louverture és Jean Jacques Dessalines örököse, nem lehet szabad. De Haitinak, mint az összes népnek, joga van nemzeti szuverenitàsàért küzdeni, mely nélkül nincs demokratikus béke, nincs jólét. Joga van felkelni a hàborùkat kirobbantó, éhinséget eredményező kapitalista elnyomàs és kizsàkmànyolàs ellen. Akit ma temetünk, osztotta nézetünket és harcolt értük. Egy volt a mieink közül, nem felejtjük el. Tudjuk, hogy küzdelmünk nehéz és az is marad. Baràtunk, testvérünk, elvtàrsunk Jefaisant a legutóbbi àldozataink egyike. De bàrmilyen akadàlyt is àllítsanak elénk, bàrmilyen gyalàzatos bűncselekményt is kövessenek el, a Nemzetközi Egyetértés szervezeteivel és aktivistàival harcra kötelezi magàt a végsőkig, a munkàsosztàllyal és népeinkkel a barbàr kapitalista rendszerből való felszabadulàsért, hogy jogot szerezzünk egy testvéri, éhségtől, hàborùktól, profittól, kizsàkmànyolàstól mentes vilàgra. Meggyőződésünk a végső győzelem. Veletek és előttetek a Nemzetközi Egyetértés ígéretet tesz, hogy mindent elkövet a gyilkossàg elkövetőinek és megrendelőinek felkutatàsàra és megbüntetésére. Jefaisant Laguerre, tisztelgünk emléked előtt. Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP kapcsolattartàs Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected] Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Vitafórum Címe:Ságvári Endre és korának magyar valósága Kádár János Baráti Társaság Előadó: Dr. Svéd László a Politika Történeti Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa 2008. október 30-án / csütörtök/ du. 16 órakor

Meghívó!

A Kádár János Baráti Kör elnöksége

2008. október 30-án / csütörtök/ du. 16 órakor előadással egybekötött vitafórumot szervez, amelyre tisztelettel meghívjuk.

53 / 172

Az előadás helyszíne: Budapest, VII. ker. Nefelejts u. 8. sz. párthelyiség. / sarokház, bejárat a Garay u. felől a 78-as trolibusz végállomásánál./

Előadó: Dr. Svéd László a Politika Történeti Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa.

Az előadás címe: Ságvári Endre és korának magyar valósága. Az előadást levezeti: Morva József elnökségi tag.

Budapest, 2008. október 10 Moravcsik Attila elnök

Teremtsünk mikroklímát Cs. Nagy László Egy adott termőtáj klimatikus viszonyinak megváltoztatására vajmi kevés lehetőségünk van, ám a mikró klimatikus adottságok szakszerű kihasználásával sikeresebb termesztési eredményeket érhetünk el mindenkor. Házi kerti termesztési gyakorlatunkban azismert .....

Teremtsünk mikroklímát

Egy adott termőtáj klimatikus viszonyinak megváltoztatására vajmi kevés lehetőségünk van, ám a mikroklimatikus adottságok szakszerű kihasználásával sikeresebb termesztési eredményeket érhetünk el mindenkor. Házi kerti termesztési gyakorlatunkban az ismert eljárásokon túl ezúttal a gyümölcstermő fáink egyedi és hatásos mikroklimatikus óvásáról kívánom a sok éven át szerzett tapasztalataimat olvasóinkkal megosztani. A kívánt mikroklíma előállításához ezúttal (is) az üdítőitalos flakonokat használom fel, ezúttal is vízzel töltve, térfogatuk 90 százalékáig, hogy erősebb fagyok esetén se repedhessenek meg. A fák koronája alatt ezeket átlósan, az első sort félig a talajba süllyesztve úgy rakom le, hogy azok között lehetőleg ne maradjon hézag, illetőleg azokat éles homokkal töltöm ki a rágcsálók és a különféle rovarok behatolásának megakadályozása céljából, mind ez ideig sikeresen. A következő sort a flakonok érintkezési helyén képződő mélyedésbe helyezem s ezt a műveletet így folytatom legalább egy méteres magasságig, mert ez esetben a rakat alsó fele már még nagy hidegekben sem szokott átfagyni, mindig megőrzi hőtároló képességét. Egyúttal ez az egy köbméternyi víz szolgál a nagy nyári forróságban is légkondicionáló és víztárolási módszerként, ahonnan akár napi rendszerességgel kiönthetek néhány flakonnal, biztosítva a szükséges vízutánpótlást és a relatív páratartalmat. Tavaszi fagyok esetén pedig a fa törzséhez erősített rúddal és esernyőszerűen arra helyezett fóliával biztosítom a fagykár elhárítást az éppen veszélyeztetett gyümölcsfának. A határoló képesség javítása céljából a rakatot fóliával veszem körül és kissé kúposan alakítva le is fedem. A szétcsúszást meg lehet akadályozni léckerítéssel, drótfonattal, avagy néhány deszkalappal is. Ez az eljárás különösen jelentős sikereket biztosít a friss ültetések és a fagyérzékeny fajok esetén. A károsodásmentes teleltetés a betegségekkel szembeni ellenálló képesség erősödésében is bizonyítható, következésképp a bio-termesztésnek is kifejezetten jó módszerei közé sorolható. A nyári szárazság adott évi és több évre ható kártétele pedig kiküszöbölhetővé válik, ezért érdemes a szélesebb körű alkalmazásával foglalkozni. Többletköltséget szinte nem igényel.

Új-Zéland avagy a privatizációk szembeszökő csődje Marco van Hees (Belgium) Privatizalták a közszolgáltatásokat - visszatértek a köztulajdonhoz

Új-Zéland avagy a privatizációk szembeszökő csődje Marco van Hees írása, Solidaire, a Belga Munkapárt (PTB) hetilapja Ausztrália délkeleti részétől 2 ezer km-re 2 nagy és sok kis sziget: a bámulatos Új-Zéland. Egyedülálló flórájával és faunájával egyike az utolsókként felfedezett területeknek. A maorik 1050-1300 között érkeztek, az európaiak 1642-ben. Ellenben a liberalizáció és privatizáció területén Új-Zélandot előfutárként tartottuk számon. 1984-től az egymást követő kormányok a protekcionista és szabályozott gazdaságot liberalizálták. Ez volt a „Rogernomics”, Roger Douglas pénzügyminiszter (Labour party) nevéből származtatva: a közkiadások, szolgáltatások lefaragása, magánkézre adása (vasút, hajózás, légiközlekedés, stb.), melyek közül a postaszolgáltatásét a világ legradikálisabb liberalizációjának számítjuk a svéddel együtt. Nyomában pl. teljesen megszűnt a postai pénzügyi szolgáltatás. De a XXI. sz. elején a tömegközlekedés olyan állapotba került, hogy fenntartásának biztosítására az állam kénytelen volt visszavásárolni. A kormány állami légitársaságot indított, új állami vasuti társaságot (Kiwirail) nyitott, állami tengerhajózást hozott létre, valamint új postai szolgáltatást, mely miután fiókokat nyitott, létrehozta a Kiwibankot, a köztulajdonban levő pénzügyi szolgáltatást. Megnyitása után 3 évvel a 4 millió lakosból már 600 ezer ügyfél tagja van!

54 / 172

Új-Zéland ismeretes még alacsony gyógyszerárairól is (pl. a belgiumi 1 doboz Paracetamol árából Hollandiában, mely részlegesen bevezette a Kiwi-modellt már 8 dobozra telik, míg Új-Zélandban 20-ra!). Ebben sincs csoda, az állam maga tárgyal a gyógyszergyártókkal „árlejtés” módszerével! Ezt hívjuk úgy, hogy abszurd demonstráció!

MEGHÍVÓ Erdélyi István Tisztelettel meghívjuk Önöket a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület tudományos konferenciájára, melynek tárgya a Magyar Korona.

Tisztelettel meghívjuk Önöket a

Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület tudományos konferenciájára, melynek tárgya

a Magyar Korona.

A rendezvény nyilvános, melyen három szakelőadás hangzik el. Helye: ELTE BTK Bp. Múzeum krt. 6-8. 252.terem. Időpontja: 2008 december 5. 11 óra. Az előadás idején folyóiratunkat és egyéb kiadványainkat kiadói áron árusítjuk.

Erdélyi István egyesületi elnök, az MTA doktora

Információ és vita 6.sz. Nemzetközi Egyetértés magyar aktivistái Magyarország Europában

Információ és vita Közlemények

6.sz. füzet

2008. október-november

A publikáció kezdeményezői: A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének magyar aktivistái

Kedves Olvasóink!

Kifosztanak bennünket és hazudnak... 1 700 milliárd euró az eurózóna spekulánsainak megmentésére. Ezt a határozatot hozta az okt. 12-én összeült EU-csúcstalálkozó. És miért? A Financial Times magyarázata: «A világ pénzügyi szervezeteinek szíve megszünt dobogni. Életre kell kelteni.» A bankok a világ minden táján a mélybe zuhannak és folytatják a zuhanást. Okt. 6-át a hírmondók «fekete hétfőnek» nevezik. De maradjunk Európában. Mit jelent ez az 1 700 milliárd euró Franciaország szempontjából? Azonnali 360 milliárd eurós segély a spekulánsoknak. Egyszóval, a bankok csődjét le kell állítani, ez az eurózóna államainak elsődleges feladata. Viszont a dolgozók követeléseire - ami meg sem közelíti ezt a horribilis összeget - a válasz egyhangú: üres a kassza! A francia állam állítása szerint ebből mindenki hasznot húz. Hazugság! Dupla hazugság! Az állam pénzét kölcsönkapják a bankok, amit, ha csődbe nem jutnak, esetleg visszafizetnek, mondhatnánk. Ki biztosítja, hogy ez lesz a vége? Az államadósság 360 milliárddal gyarapodik, amit szintén a lakosság fizet meg, miközben jogaink, vívmányaink füstbemennek, mivel Brüsszel még határozottabban és hatékonyabban fogja követelni az összes állami szolgáltatás szétforgácsolását, megszüntetését. S a következmények a dolgozókra, a fiatalságra, a nyugdíjasokra? A kórházak, iskolák összevonása, bezárása még nagyobb méreteket ölt. Az állami szolgáltatások felgyorsított privatizálása, több százezer munkahely felszámolása, az egészségügyi és nyugdíjrendszer megnyirbálása. Azt is lehetne mondani, hogy a dolgozók ellenállásával birkózó kormányok számára a válság éppen kapóra jött. Így jogosnak tüntethetik fel a megszorításokat, az elszegényedés rohamos növekedését, a hajléktalanok számának mértéktelen emelkedését, a kiharcolt vívmányok megszüntetését különösen ha azok, akik hivatottak az ellenállás megszervezésére, a hatalommal szembeni jóindulatú semlegesség álláspontjára helyezkednek.

55 / 172

Pedig közismert tény, hogy a társadalom, a gazdaság szívverését nem a bankok, hanem a dolgozók jelentik, akik munkájukkal termelik meg az összes értéket. Sarkozy tehát 360 milliárdnyi ajándékot biztosít a spekulánsoknak, ugyanakkor a Posta privatizációja folyik és állami tulajdonban maradását 3 millárddal garantálni lehetne. Vissza lehetne állítani munkájába az 50 ezer pedagógust és a 20 ezer kórházi dolgozót alig 10 milliárddal. Meg lehetne tiltani a munkahelyek felszámolását. A közpénzek elherdálása helyett államosítani lehetne a bankokat és pénzügyi intézményeket kártérítés és megvásárlás nélkül. Természetesen Fillon miniszerelnök véleménye egészen más: «A fellendítési terv legjobb módszere: hajlíthatatlannak maradni a közkiadások terén». A kapitalizmus imperialista szakasza régóta nem tapasztalt válság kezdetét éli, ami jelenleg már nem csak a bankokat érinti, hanem magát a termelést is. Franciaországban pl. 2008 második felében 100 ezer munkahely felszámolásának előkészítése folyik a kereskedelemben, több tízezer az iparban, 180 ezer az építőiparban (nem cáfolva a közmondást: «ha az építőipar megy, minden megy», ha nem, semmi sem). Ugyanezek a gondok a többi fejlett ipari országban is. Trichet, az Európai Központi Bank vezetője kijelentette: «nem lehet megengedni a deficit megmaradását, a Stabilitási paktum minden szabálya érvényben marad». És az EU újabb tagjai, mint Magyarország is, biztonságban érezhetik-e magukat, mikor a Bizottság rendszeresen figyelmeztetéseket, intést, büntetést küld címükre a kijelölt szabályok megsértése miatt? Az europénzek az ipari termelést, a mezőgazdaságot, a dolgozók jólétét szolgálják-e? A kérdést, azt hiszem, még feltenni sem érdemes. Gyurcsány Magyarországa még nem tartozik az eurozónába. Annyi baj legyen, majd a Nemzetközi Valutaalap, az Egyesült Államok közvetlenül nyújt «segítséget». Hová jutunk? E néhány adatot a tisztánlátás érdekében fel kellett sorolnom, így valódi tényekkel alátámasztva tudjunk gondolkodni arról, ki a felelős és mi a teendő. Mindenki tapasztalja a helyzet romlását. Látja a nemzetek önrendelkezési jogának rendszeres megsértését. Beszédes maga a tény, hogy a törvénykezés 80 %-át nem az országgyűlés határozza meg, hanem csak jóváhagyja az EU által diktáltakat. A jelenlegi helyzetben központi kérdés az - és sürgős megvitatásra kell kerüljön a munkásmozgalomban -, hogy létrehozzuk a megoldás feltételeit, a dolgozók egységét azért, hogy ellen tudjunk állni az EU és kormányaink politikájának. A problémát meg kell vitatni és az egységet ki kell építeni, hogy Európa valamennyi népe, dolgozója saját országa haladó tradícióival felfegyverezve együtt határozza meg követeléseinket a közös ellenséggel szemben. Szept. 12-én a munkásmozgalom különböző áramlataihoz tartozó küldöttekből álló delegáció fordult az Európai Bizottsághoz az Európai Bíróság Laval-, Viking- Rüffert -ügyben hozott ítéleteinek eltörlése érdekében. A delegáció beszámolóját olvashatják jelenlegi számunkban. E delegáció a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésével együtt a jövő év február7-8-án Párizsban tartandó konferenciára hív. A tanácskozás lehetőséget fog nyújtani a föntebb említett problémák megvitatására is, a vita és részvétel nyitott mindenki számára (idő és hely pontosítása később). Én a magam részéről arra következtetésere jutottam, hogy a féreg a gyümölcsben van, a problémák gyökereinek kiirtására ki kell lépni az Európai Unióból, mely intézményes hátteret ad ahhoz, hogy a tőke, a multik érdekeiknek megfelelően, minden gátlás nélkül, a legális normák és konvenciók figyelembevétele nélkül, bárhol a legolcsóbb munkaerő alkalmazására törekedjenek. A mi feladatunk a szabad népek szabad Európájának megteremtése. Kovács Marika

Az ECOFIN-Tanács és az Alkotmánybíróság apropóján

A gazdasági miniszterek és pénzügyminiszterek alkotta EU tanács (ECOFIN-Tanács) 2008. október 13-i ülésének és határozatának hírére felsóhajt az ember: akinek ilyen barátai vannak, ellenségre már nincs is szüksége! A felajánlott technikai és pénzügyi segítség ugyanis nem jelent mást, mint további állami eladósodást és a pénzek újbóli multinacionális zsebekbe vándorlását - így erősödik az emlegetett `bizalom és stabilitás`. A magyar hatóságok által bevezetett `kiigazítási politikák` ismertek: privatizáció, társadalombiztosítási és egészségügyi reform, közszolgálati leépítések, nemzetközi tőke támogatása stb. Brüsszel elégedett ugyan az eddig történtekkel, de mégis: tanácsadókat akar küldeni a gazdasági és politikai zűrzavarba bonyolódott kormánynak „a fellendítő hatás kibontakoztatására' (ezzel máris megoldaná a pénz egy része elköltésének gondját). Igaz, egyelőre csak „az IMF kész megfontolni' a segítségnyújtást, de mi már tudjuk hogyan fog dönteni... és országunk örömmel fogadja majd: az IMF sokszor bizonyított, ahová betette lábát csupa jószándékkal, ott minden gond megszűnt, halleluja! Szól az Ecofin a piaci nyomásról is, ami ránk nehezedik, arról ugyan nem, hogy kik állnak mögötte, de azt el tudjuk képzelni, hogy nem Mari néni. Dícséret a kormány felé: javított a makrogazdasági és pénzügyi mutatókon, úgyhogy ezután, ha éhesen hajtjuk fejünk nyugovóra, ez meg fog vígasztalni. Na és, ha az IMF „segítsége' sem lesz elég, sebaj, az EU kiegészíti azt, csak a Szerződéssel összhangban legyenek a konvergencia- és nemzeti reformprogramok! Versenyképesség-növelés, a piacgazdaság méginkább kiszélesítése - az állam méginkább kivonul, a bérek még nyomottabbak, a gazdaság még jobban a nemzetközi tőke hatása alatt, a munkáltatók még elégedettebbek, a dolgozók még kizsákmányoltabbak, az infláció meg folytatja diadalútját, a „tartaléksereg' egyre népesebb, a társadalmi szakadékok mélyülnek, szociális gettók sokasodnak... A magyar Alkotmánybíróság okt. 13-án pusztán véleménynyilvánítássá degradálva alkotmányellenesnek nyilvánította a szakszervezetek egyetértési jogát, s csatlakozott a köztársasági elnök véleményéhez: «nem rendelkeznek a közhatalom gyakorlásához szükséges demokratikus legitimációval». Döntése pompásan illeszkedik az európai politika, az Európai Bíróság közelmúltbeli ítéleteinek sorába: meg kell fosztani a dolgozókat az érdekvédelem egyetlen legális szervezett mozgalmától. A svéd, dán, német, ír, francia szakszervezetekkel együtt magyar részről - hivatalosan - senki nem vesz részt abban a kampányban, mellyel a munkásellenes ítéletek megsemmisítését próbáljuk elérni. 2009 februárjában európai találkozót szervezünk ugyanebben a kampányban, a találkozó nyitott, minden szervezet, minden irányzat részt vehet, szót kap. Most talán nyilvánvalóbbá vált, hogy érdekeink azonosak, mert helyzetünk is azonos. Az EU a kapitalizmus általános válsága közepette nyögvenyelősen próbálkozik menteni, amit menthetőnek vél. Liberális politikájának kudarcát nem vallja be, akkor se, ha az a Napnál is világosabb; ha a mögötte álló amerikai spekulációs tőke kisegítésére 914 millárd eurót is kell kihúznia zsebünkből. Ilyen-olyan koncok dobálásával jobbra-balra még húzhatja ideig-óráig és ehhez asszisztálhatnak jobb- és baloldali pártok, szakszervezetek, fórumok, emberek, ki-ki érdekeinek védelmében, annak fel nem ismerésében, naivitásból vagy nemtörődömségből. Látni kell azonban, hogy ez az Európai Unió a «gazdagok zárt klubja», osztogatása fosztogatás, nemhogy nem old meg semmit, de a gondokat súlyosbítja. Látni kell és cselekedni. Somi Judit

A munkásosztály nem alszik Németország: szept. 23-án az egész ország területéről érkezett 130 ezer kórházi alkalmazott és orvos tüntetett Berlinben a kórházak védelméért. A tüntetést orvosi szervezetek és a Ver.di szakszervezet indította el, mivel határozottan elleneznek olyan finanszírozási tervet, mely az EU által előírt drasztikus mértékű csökkenést ír elő «költségvetési kényszerre» hivatkozva.

56 / 172

Lengyelország: okt. 3-án 3 ezer szceczini hajóépítő munkás tüntetett a Solidarnosc szakszervezet zászlaja alatt. Szembeállásukat fejezték ki az Európai Bizottság határozata ellen, mely fel akarja számolni a hajógyárat, mivel az állam «illegálisan támogatta» a termelést. Egy hónappal korábban Brüsszelben tüntettek a Bizottság előtt transzparensükkel: »Brüsszel, hagyj élni bennünket!».

Olaszország: október 4-én Torinóban 40 ezer pedagógus, szülő és diák tüntetett a CGIL, a SISL és UIL szakszervezetek felhívására a többezer pedagógusi állás megszüntetése és országos kollektív szerződésük felszámolása ellen. «Általános sztrájkot most, rögtön!» skandálták a tüntetők.

A romániai Tribuna sociala, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kiadványában olvashatjuk: ‘A pedagógusok mozgósítása szakszervezeteikkel együtt kikényszerítette a képviselők egyhangú szavazását a Parlamentben a pedagógusbérek 50 %-os emelésére. A gazdasági és pénzügyi miniszter, Vosganian kijelentette «ez a fizetésemelés európai uniós státuszunkat teszi kockára»`.

57 / 172

Belgium: okt. 6-án annak ellenére, hogy a szakszervezetek nem általános sztrájkra szólítottak, az ország megbénult. A munkásosztály egységben lépett sztrájkba. A belga kormány - ahogyan a többi is - évek óta felgyorsított ütemben vezényli a szociális jogok megszüntetését. A széttördelésre irányuló tendencia mindenhová belopódzik, a szakszervezetekbe is, egyetlen ellenszere a dolgozók együttes fellépése. Belgiumban több nép él együtt, de munkásosztály csak egy van, szakszervezeteikben egyesülve, egységes és együtt kivívott jogokkal. Harci képessége az egyetlen kiút: az összes szociális és föderális jog megtartása (egészségügy, kollektív szerződések, munkához való jog...) Szakszervezeti aktivisták országos felhívást adtak ki a munkásosztály egységének és jogainak védelmében, a krízis forrásával, az Európai Unióval való szakításért. (Philippe Larsimont, a Dolgozók Védelmi Mozgalma koordinátora)

Számadás az európai munkásdelegáció európai biztosi fogadtatásáról (Brüsszel, 2008.szept.12.) 2008. szept. 12-én pénteken Brüsszelben a nemzetközi, német, belga, dán, spanyol, francia, magyar, ír, és svéd munkásaktivistákból álló küldöttséget fogadta Vladimir Spidla, a munkaügyi, szociális ügyek és esélyegyenlőség biztosának megbízottja, Stéphane Ouaki. A delegációt a következő mandátummal küldte a stockholmi tanácskozás (2008. máj. 25.): «Az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonása (Laval-, Viking-, Rüffert-ügyek); az európai intézmények azon jogának tagadása, hogy a munkásszervezetek jussát és garanciáit kétségbevonja Svédországban és bármely országban».. A delegáció két kérdést tett fel Spidla megbízottjának: «Azért jöttünk, hogy kérjük az Európai Bíróság Laval-, Viking-, Rüffert-ügyekben hozott ítéleteinek hatályon kívül helyezését». A válasz: «az Európai Bizottságnak tiszteletben kell tartania az Európai Bíróság döntéseit. Kényes helyzetben vagyunk a tekintetben, hogy nem minden ország fogadja egyformán ezeket az ítéleteket, a döntéseket azonban nem tudjuk visszavonni, ez nem tőlünk függ. Az Európai Bíróság feladata, hogy a szerződéseket vegye alapul. Interpretálnia kell azt, amit a szerződések és direktívák tartalmaznak és véleményét így megformálni. Ez a véleménye képezi a jogszolgáltatást és ez kötelező minden európai intézményre. Nincs tehát olyan kiváltsága az Európai Bizottságnak, hogy a Bíróság döntését visszavonja». «Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy - mint ez a Rüffert-ügyben (Németország) történt-, megfosztják a dolgozókat, ezesetben lengyeleket, kollektív szerződésüktől,1

a Land törvényeinek előírása ellenére? Vitatja-e Ön azt a tényt, hogy dolgozókat a szokásos bérek 46 %-ért szegődtetnek ?» A válasz: « 46 %, ez valóban a szokásos bér fele, egyetértek. De nincs szó bérdömpingről. Diszkrimináció nincs». A delegáció aláhùzta, hogy az Európai Bíróság ítéletei a létező szerződések EK 43. és 49. cikkére támaszkodnak csakùgy, mint az európai direktívákra.

58 / 172

A válaszokat közzétesszük. Ítélje meg az egész európai munkásmozgalom annak elfogadhatatlan jellegét. Minek a nevében kellene a munkásmozgalomnak lemondani arról, amit ki-ki saját országában kiharcolt? Kinek az érdekében kellene lemondani a kollektív szerződésekről, szabályozásokról, munkatörvénykönyvekről, szociális törvényekről, melyeket a munkásmozgalom felépített? Miért kellene elfogadni, hogy munkások ugyazon munka fejében 46%-os bért kapjanak? Miért kellene a munkásszervezeteknek résztvenni az európai nemzetek mindegyikében elért vívmányok megsemmisítésében? Részünkről, és bármi legyen álláspontunk az Európai Unió intézményeinek legalitását illetően - nem fogadjuk el az EU és intézményei (Európai Bizottság, Európai Bíróság, Központi Bank, Európai Parlament) azon törekvését, hogy bármelyikőnk országában bármelyik vívmányunkat megkérdőjelezze. Megerősítjük, hogy az Európai Bíróság ítéleteivel szemben, az európai alapszerződésekkel szemben (Maastricht, Amsterdam a Lisszaboni szerződésbe foglalt) a munkásmozgalomnak törvényes joga opponálni, védekezni, tartani és visszaszerezni minden jussát, garanciáját és vívmányát, melyet osztályharcban vívott ki országában. Az Európai Bíróság ítéleteinek hatályon kívül helyezését! Az EU intézményeinek nincs joga kétségbevonni egyik vívmányunkat sem! Kormányainknak nincs joga ezeket az ítéleteket nemzeti törvénykezésünkbe helyezni! Visszautasítjuk az államok felletti törvénykezésnek jogaink megsemmisítésére! Összes jogaink, vívmányunk és garanciánk védelmét, visszaszerzését! Szervezeteink függetlenségének védelmét!

Mi, különböző áramlatokhoz tartozó munkásaktivisták, akik az európai szabad népek és nemzetek szabad uniójának hívei vagyunk és semmilyen létező munkásszervezettel nem folytatunk versenyt, a fentiek alapján folytatjuk kampányunkat ezen bírósági döntések visszavonására és 2009. februárjára európai munkástanácskozást hívunk össze, melyre meghívunk minden aktivistát, minden munkásszervezetet.

A magyar oktatásügy változásai az 1990 évek után

A kommunizmus évei alatt /1990-ig/ az oktatásügy volt az egyik alulfinanszírozott ágazat, a másik az egészségügy. Azóta ez a helyzet nem változott, csak romlott. Rövid időre próbálták ezt kormányok orvosolni, de olyan mérvű a lemaradás, hogy nem lehet „akciókkal' célt érni. Ennek következménye, hogy a pedagógus pálya elnőiesedett. Mivel a szülők körében sok a válás, gyakorlatilag a gyerekeket csak nők nevelik. A fiú gyerekek nem látnak férfi mintát maguk előtt, felnőve azt hiszik a férfiasság a durvasággal egyenlő, hiszen a TV filmekből. ezt tanulják. A gazdasági élet problémái az iskolára is hatottak. Magyarországon az iskolák többségét a helyi önkormányzatok tartják fenn. Ha kevés a pénz, bezárják, vagy összevonják az iskolákat. Ennek következményeként sok tanár válik feleslegessé, munkanélkülivé. Az 1995-ös évtől kezdve új oktatási rendet /Nemzeti Alap Tantervet/ vezettek be. Csökkentették a gyerekek óraszámát: már ½1-kor hazamennek a gyerekek, illetve a városban lakók csavarognak, játéktermekben töltik el az időt. Csökkentették a tananyagot, a művészeti nevelésre nem adnak órát! Kodály hazájában a zenei nevelés a nullával egyenlő. 2006 őszétől emelték 2 órával a tanárok óraszámát, ami megint pedagógus felesleghez vezetett, vagyis több százan kerültek az utcára. A falusi iskolákat bezárták, a gyerekek a nagyobb településekre járnak iskolába. Következmény: elköltözött a falvakból az értelmiség, a gyerekek nem kötődnek lakó- vagy szülőhelyükhöz.

Úgy tűnik ez a cél! Minél több kötődés nélküli, alacsony kultúrával rendelkező fiatal nőjön fel, így jól lehet őket manipulálni, különböző célokra felhasználni. A szakképző iskolákat vagy megszüntették, vagy összevonták. Van olyan iskola a fővárosban, ahol a gyerekeknek a lépcsőfordulóban, vagy raktárban tartanak órát, mert az összevonás miatt nincs elég tanterem. Összefoglalva: A pedagógusok helyzete az elmúlt 20 évben rosszabb lett. Társadalmi megbecsülésük sem anyagi, sem erkölcsi téren nincs. /Utóbbi időben több pedagógust megvertek a diákok, vagy szüleik. A tanárok elbizonytalanodtak, a szülők diktálnak, az ő kívánságaikat kell figyelembe venni. Sok a sértegetés, feljelentés, s mint fentebb már írtam a tettlegesség is. Aki megmaradt a pályán, vagy kényszerből, mert más lehetősége nincs, vagy elszántságból, hivatásszeretetből. Külön kis szigetet jelentenek az egyházak által fenntartott intézmények, ahol még a megbecsülés kicsit több. Nem az anyagi!! Ezekben az intézményekben a fizetések még alacsonyabbak, de legalább emberség több van. Nem sok reménységgel nézünk a jövő elébe. Az Európai Unió nem „oktatásbarát'. Nincs az oktatásnak megfelelő képviselője az Unióban. A „multik' azt mondják: legyenek az osztályok 30-35 fős létszámúak, csak azt tanítsák, ami nekik, a nagy cégeknek kell. Zámbó Istvánné Éva

59 / 172

Keresztény Pedagógusok Szakszervezete

Egy egyetemi pedagógus véleménye

Mára komoly versenyhelyzet van az iskolában - sőt az óvodában is -, csak az IQ, a mérhető teljesítmény, a teszt számít. A kogníciót tartjuk a legfontosabbnak, hiányzik az öröm, az átélt élmény az oktatásban (Flow), helyette: apátia, kudarc, szorongás, az állandó megfelelés kényszere dominál. A globalizált világban, a fogyasztói társadalomban cél a mértéktelen fogyasztásra (Hollywood- effektus) való ösztönzés. A gyerekek, családok zsarolása folyik a médián keresztül. Az iskola elidegenedett, eszköztelen terület lett, a média sokszor nevetséges szerepben tünteti fel a pedagógusokat. A régi nevelői - oktatói mechanizmusok már nem működnek, újak pedig még nem alakultak ki. Az agressziót tápláló, utópisztikus közeget kínáló média tudatformáló hatása ma már egyértelműen kimutatható, a képi kultúra kizárólagosságával a gondolkodás útja is megváltozott, az események követése nem igényel gondolkodási műveleteket, és tulajdonképpen ez is a cél. Az emberek elbutításának vagyunk tanúi. Elmosódik a határ az életkorok között, így egyszerre beszélhetünk koravén felnőttekről és gyermekszinten megrekedt felnőttekről. A felnőtt-gyermek élethelyzetek már félelmetesen hasonlítanak egymásra. Posztmodern világunkban a védettség kora véget ért, nincs semmi rejtve (szexualitás), a felnőtt nem tud ellenőrizni, befolyásolni. A védettség kora véget ért, gyermekeink túl korán nőnek fel. Az ideális gyermek a felszívódni képes gyermek. A posztmodernben minden egész szétesett, apró darabokra törött. Vége a nagy narratívák időszakának, elvesztették erejüket, felbomlottak, már nincsenek abszolút igazságok. Egymás mellett képesek élni egymásnak ellentmondó nézetek, eszmék, értékrendek, vallások. Ebből következően bizalmatlanság van a tudomány nagy magyarázataival szemben is. A posztmodern csapdái: nincs kitüntetett értékrend, a megismerés elbizonytalanodása, távolodás a nyugati civilizáció alapjait jelentő fogalmaktól és azok „relativizálása', a televízió, a médiák, a pop-art és a bulvársajtó „világuralma', az erőszak hallgatólagos jóváhagyása. A káoszt kihasználják azok, akik szeretnek a zavarosban halászni. Meg is teszik. Már Magyarországon is komoly probléma a gyermekszegénység. Minden harmadik gyermeknek küzd a megfelelő táplálkozás hiányából adódó problémákkal, mely testi és lelki eredetű betegségek kialakulásához vezet. Az éhes gyermek nem tud tanulni, az agy fejlődése nem megfelelő, így majd felnőttként is lesznek tanulási problémái. Ez állandó kudarchoz, munkanélküliséghez, alkohol-és drogproblémákhoz vezet. Félő, hogy ezt majd áthagyományozza gyermekének is. Így sok esetben eleve elrendelt sorsokról beszélhetünk. A teljes értékű felnőtt - lét alapja a kiegyensúlyozott, boldog, védettséget biztosító gyermekkor, de ezt nem adjuk meg nekik. Már az emberi lét legfontosabb időszakában, a gyermekkorban elvesszük az esélyt tőlük.

VL

SZOLIDARITÁS a Kazahsztáni munkásokkal

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kazahsztáni politikai és szakszervezeti felelősöktől kapott szolidarítási felhívást.Az Egyetértés kéri a munkásszervezeteket, a demokrácia és a társadalmi haladás híveit, küldjék el szolidarítási üzenetüket az Irtis városi fémipari és vegyiüzem « Munka védelme » szakszervezetének támogatva a munkások jogos követeléseit : A vállalat újraállamosítását, hogy a munkahelyek teljes egészükben megtarthatók legyenek, Az elmaradt bérek kifizetését ! A Nemzetközi Egyetértés saját részéről a kazahsztáni hatóságok és a vállalati igazgatás tudomására fogja hozni álláspontját, a követelések támogatását. 2008.szept.18. Daniel Gluckstein, A DNNSZ koordinátora

Elvtársak ! Segítsetek nekünk nemzetközi kampány szervezésében ! Segítségetek nélkül egy egész munkásváros tünhet el a térképről ! Egyetlen termelőegységünk bezárását jelentették be és több mint 4 ezer személyt fenyeget a veszély, hogy létfeltételek és lakhatás nélkül marad. Támogassátok Pervomajszki lakosságának és az irtisi fémipari vegyi vállalat munkásainak követeléseit, amelyektől egy egész város függ ! Veletek győzhetünk ! « Munka védelme » Munkásszakszervezeti Szövetség Szociáldemokrata párt (Kelet-Kazahsztán) Alga párt(Uszty-Kamenogorszk képviselete)

A következő címekre küldhetitek üzeneteiteket: [email protected] Adylgazy Bergenev, KeletKazahsztán prefektusa : Fax : 87232261363. A Kazahsztáni Köztársaság szenátusa : FAX : 8(7172) 74-72-49 ; 8(7172) 74-72-57.

60 / 172

Nursultan Nazarbaev, köztársasági elnök honlapja : http://www.akorda.kz/www/www_akorda_kz.nsf/mail1?OpenForm⟨=ru Másolatot küldjetek : [email protected]

Részletek Pervomajszkiból érkezett levélből Szept. 15-én, hétfőn Pervomajszki munkásvárosban több mint 200 személy vett részt azon a rögtönzött gyülésen, ahol a következő követelések megtárgyalására került sor:

1. Sürgős intézkedés az irtisi fémipari vegyiüzem (IkhMZ) megőrzésére, melyre támaszkodva épült ki az egész környék. Az üzem ùjraállamosítása vagy becsületes befektetőnek átadása a nyilvánosság ellenőrzése mellett.

2. Az üzem dolgozóinak elmaradt bérük, 26 millió tenge (160 000 euró) kifizetése. 3. A pervomajszki üzem azon szociális problémáinak megoldása, amelyek még a város létezését is fenyegetik. A peresztrojka előtt Pervomajszki modell-városnak számított fejlett infrastruktúrájával. Az üzem körül és arra épült ki a város. 1998-ban 2800 személy dolgozott itt, havonta 10 tonna terméket állított elő egy ritkafémből, a nióbiumból. Nagyszámú jól képzett munkás, mérnök, vezető él itt. A vállalat privatizálása után lelkiismeretlen befektetők működése nemcsak tönkretette az üzemet, hanem anyagi alapjait is romba döntötte. Minden « új tulajdonos » sietett bankkölcsönöket felvenni a jól bevált módszer szerint : eladósodás - szubvenció - csőd. [...] Az IkhMZ tulajdonosának bejelentése arról, hogy szept.16-án leállítja a termelést, az utolsó csepp lett a pohárban. Az üzem halála azt jelenti, hogy a város is meghal, utcára került lakóit nyomorúság várja. Az első fagyok beköszöntével áll le az üzem, drága és egyedi felszerelése használhatatlanná válik. Az állam 44 %-ban tulajdonos, de semmi konkrét javaslata nincs annak megmentésére! Pedig az orosz Severstal szakértőcsoport ebben az évben született jelentése szerint az üzem nemcsak rentábilis, hanem szakértő igazgatással és 7 millió dolláros befektetéssel óriási hasznot tudna hajtani. Megjegyezzük, az állami invesztálás szintén jelentős volt az üzemben csakúgy, mint a városban. Rosszul használták fel vagy egyszerűen felszívódott (például senki nem tudja, hová tüntek el a csatornázás felújítására szánt dollármilliók). [...] Az üzem és a város létezése egy hajszálon függ, ezt megértve a város lakói engedély nélkül az utcára mentek. Ekkor, az elégedetlenség lecsillapítására a helyi hatóságok intézkedtek. Először is nyomást gyakoroltak az alkalmazottakra elbocsátással fenyegetőzve; soha nem tapasztalt módon ezen a napon a nyugdíjasoknak ingyenes orvosi vizitet kínáltak a klinika specialistáinál. Ugyanakkor plakátok jelentek meg, hogy a gyúlés időpontját későbbre tolták, a várost megerősített rendőrcsapatok özönlötték el, a kezdeményezőket informálisan tájékoztatták arról, hogy fizikai presszió vár rájuk. Ennek ellenére megtartottuk az összejövetelt. [...] A gyűlés végén a munkások független szakszervezet létrehozásáról döntöttek a « Munka védelme » munkásszakszervezeti szövetség égisze alatt.

A NEMZETKÖZI MUNKÁSSZOLIDARITÁS eredménye

Kedden, okt. 28.-án délután 1h-kor három évi bebörtönzés után Cretan Constantin román bányászt, szakszervezeti vezetőt (olténiai szénbányában) szabadlábra helyezték. A Dolgozók és a Népek Nemzetközi Egyetértése által szervezett szolidarítási mozgalom nemzetközi téren meghozta gyümölcsét. De ezt a mozgalmat folytatni kell, mert még két bányász továbbra is börtönben sínylődik: Lois Dorin és Lupu Vasile.

Hamarosan megjelenik magyar fordításban KOVÁCS Marika visszaemlékezései 1956-ról: „1956 Magyar Októbere. A Tanácsok forradalma.' Ez alkalommal a Kossuth Klubban vitát szervezünk, melyre minden érdeklődőt meghívunk. A pontos dátumot időben közöljük. I.V.Szerkesztősége

Információ és vita, c/o Entente internationale des travailleurs, 87, rue du Faubourg Saint-Denis, 75 010 Paris - FRANCE

61 / 172

1

Nemzetközi információk 309. szám Nemztközi Egyetértés Románia, Olaszország: pegagógussztrájkok - USA: elnökválasztás - Franciaország: tiltakozás a bankok megmentési terve ellen

Nemzetközi információk 2008. okt. 29. 309. sz. ára :0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Tartalom: Románia: Constantin Cretan szakszervezeti felelős végre szabad! Részletek a Nemzetközi Egyetértés nyilatkozatából, melyben üdvözli a nemzetközi munkásszolidarítás eredményét és a két utolsó fogoly, Dorin Lois és Vasile Lupu kiszabadítása szólít. USA: részletek a The Organizerből, a Nemzetközi Egyetértéshez tartozó aktivisták újságából. — A feketék és latinók szavazatának védelmében! Nemet a csalásra! Mindenki szavazhasson! — Három hozzászólás a 2008. okt. 5-i Comité Labor For Cindy Sheehan (Munkásmozgalom Cindy Sheehanért) meetingjén, melyet a San Francisco-i Centro del Puebloban tartottak 60 szakszervezeti aktivista részvételével a Paulson-terv képviselőházi megszavazása után. Franciaország: Párizs, 2008.okt.19. a POI országos titkárainak nyilatkozata “A spekulánsoknak szánt 360 milliárdos tervet vissza kell vonni!” Olaszország: “A pedagógusokkal és diákokkal együtt az egész lakosság felkel” beszélgetés egy pedagógus szakszervezeti aktivistával a római okt. 25-i tüntetés előtt néhány nappal. Burundi: Néhány részlet a La Tribune libre des travailleurs (‘Dolgozók szabad szószéke’) hasábjairól. Szerkesztőségi cikk “Az ország nem eladó”. Fülöp-szigetek: A Fülöp-szigeti Dolgozók pártja (partido ng manggagawa) kampánya a munkahelyek biztonságáért. Fizessetek elő a Nemzetközi információkra!

Kapcsolattartás: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected] Franciaország A spekulánsok megsegítésére 360 milliárdos szánt tervet vissza kell vonni! A kormány szerint lehetetlen a kapitalista rendszer válságától sújtott lakosság igényeit kielégíteni. Folytatni és felgyorsítani kell szerinte az Európai Unió diktálta «reformokat». Ehhez 360 milliárd eurót kell kell az állami alapokból a spekulánsok és a bankárok hasznára fordítani! Ugyanakkor dolgozók tízmilliói napi megélhetési gondokkal találkoznak és munkahelyük elvesztése, családjuk jövője miatti szorongásban élnek… Ugyanakkor a közszolgáltatási, az autóipari, a hajógyártási, a légiközlekedési, az építőipari munkahelyek megszüntetéséről szóló bejelentések megsokszorozódnak … Ugyanakkor, mikor nyugdíjasok milliói nyugtalankodnak nyugdíjukért, félretett pénzecskéjükért … …a kormány pedig merészeli – a bankárok és spekulánsok tapsolása közepette – megszavaztatni a Parlamenttel a bankok talpraállítási tervét, ezzel még inkább táplálva a kórházak, a lakhatás, a közoktatásügy kifosztását. Az Európai Központi Bank terve: 1700 milliárdot a bankoknak! A fosztogatás eme tervét úgy merészelik bemutatni, mint «közérdekű» mentési intézkedést!» Milyen “közérdekról” lehet szó? Mi lehet a közös az «újjászervezett» szolgáltatások áldozataként a postásnak és Nicolas Sarkozynek, aki magát nyíltan a nagytőkések és bankárok barátjának hirdeti, a szétesőben lévő kapitalista gazdaság értékeinek védelmében? Ez a pénzügyi világhoz odaadóan ragaszkodó, mert ahhoz ezer és ezer szállal fűződő kormány védené az «általános érdekeket»? Miről döntöttek? A spekulánsoknak ajándékozandó 360 milliárd érdekében elhatározták, hogy a privatizációt felgyorsítják, elbocsátanak, a közszolgáltatást likvidálják, és a munka prekaritását súlyosbítják. Lelkiismeretfurdalás nélkül döntenek a Posta azonnali magánkézbe adásáról azzal az ürüggyel, hogy fenntartásához hiányzik 3 nyomorult milliárd euró! Hogyan tarthatja magát a Parlement a nép demokratikus képviselőjének, mikor a lakosság óriási többségének kisemmizésére szavaz? Hogyan tartózkodhatnak a PS, annak a pártnak a képviselői, mely szocialistának mondja magát? Hogyan lehet, hogy a PCF (a ford.: kommunista párt) képviselői ellene szavaztak, de azt mondják «sürgős szükség van a pénzintézetek és bankok megmentésére» (L’Humanité, okt. 14.)? Álláspontjukat pedig osztja Besancenot LCR-je (a ford.: a magát – hamisan - trockistának mondó párt), mely számára «nincs itt az ideje annak, hogy opponáljunk a bankok megmentési terve ellen» (Rouge, okt. 9.). A kormány, az V. Köztársaság Parlamentje, az Európai Unió összes hűbéres kormányával együtt egyhangúan csak a brüsszeli vezénylésű napiparancsot hajtogatja: nemzeti egységet! Hogyan jöhetne létre «nemzeti egység» Seillière, Parisot, Lakshmi Mittal, Ghosn és a sandouville-i munkás között, aki havi 400 eurót veszít a technikai munkanélküliség miatt (a ford.: így hívják, mikor bizonyos időre leáll az üzem) és éppen most tudta meg, hogy az ezer munkahely megszűnése őt is érinti?

62 / 172

Nemet a nemzeti egységre! Kilépés az Európai Unióból! Az ország dolgozói és népe jogos önvédelmet folytatnak! Egységet ennek a tervnek a visszavonására! Mindenünnen hallik az igény: egységet! — A munkásmozgalom függetlenségét! — Szakítás az Ailleret-bizottsággal, melyet a kormány azért hozott létre, hogy a szakszervezeteket a postaprivatizásóba belerángassa! Kifele az ilyen jellegű összes bizottságból, melyek arra szolgálnak, hogy leláncolják a szakszervezeteket! — Egységet, hogy a postaprivatizáció tervét azonnal visszavonják, az uniós postadirektívákat hatályon kvvül helyezzék és visszatérjünk a köz monopóliumához! Egységet: — Az elbocsátások felfüggesztésére! — A Renault, Airbus, hajógyárak, vasipar azonnali visszaállamosítására! — A bankok kártérítés vagy felvásárlás nélküli államosítására! — Általános bér-és nyugdíjemelést! — Egyetlen fillért se a bankároknak és spekulánsoknak!

Ebben a szellemben, ezekkel a követelésekkel készíti elő a POI dec.7-re országos küldöttgyűlését. Csatlakozzatok a párthoz! Párizs, 2008. okt. 19. A POItitkárai: Gérard Schivardi, Claude Jenet, Jean Markun, Daniel Gluckstein

Fülöp-szigetek A Fülöp-szigeti Dolgozók pártja (partido ng manggagawa) kampánya a munkahelyek biztonságáért Hozzászólások a vitaindítóhoz 2003.szept. 28-án az ország egyik legnagyobb ruhaipari vállalata, a Novelty bezárta kapuit és utcára tett 2 365 alkalmazottat, 80 %-uk nő és napi 290 pesos munkabérrel majdnem mindegyik családfenntartó. Ma munkanélküliek. A tömeges elbocsátás indikátora annak, amit a globalizációért kell fizetnünk. A Partido ng Manggagawa kampányt indított a munkahelyek védelme és biztonsága érdekében. 2003.okt.13-án 100 szakszervezetbe tömörülő 50 ezer dolgozó egy napra leállítja a munkát Manilában. A tömeg akciója egyben szolidaritás az elbocsátott dolgozókkal és tiltakozás az állami költségvetési megszorítások, a bezárások és a részleges munkanélküliség ellen. Ugyanezen a napon az UNITE, a textilipari szakszervezet sztrájkőrséget állít a Baby Togs – a Novelty Philippines első számù részvényese – előtt New Yorkban, Chicagoban és Los Angelesben a Novelty dolgozóival való szolidaritása jeléül. Az indiai szakszervezetek központi tanácsa (AICCTU) levélben fordult Macapagal-Arroyo elnökhöz. A kampány folytatódott, 2004. nov. 30-án a tüntető munkások több órára elfoglalták a DOLE épületét. A Novelty Philippines inc. az országben a textilipar egyik ùttörőjének számított, gyermekruházatot gyártott főként amerikai piacra JC Penney, Dillards, Children’s Place és B.T. Kids néven. 1952-ben nyílt meg 50 alkalmazottal, a 80-as években pedig már 13 ezer dolgozója lett. 1991-től az igazgatóság alvállalkozóknak adta ki a munkát, így a dolgozói létszám a legfőbb üzemben 2 ezerre csökkent. Elképesztő profitot vágott zsebre azzal is, hogy az alkalmazottakat szerződéses dolgozókkal váltotta fel (bérük jóval alacsonyabb, szociális kedvezmények nélkül és szakszervezeti védelem híján). A Novelty alvállalkozóknak adta át termelését, ami illegális, vagy delokalizálta üzemeit Kínába és Vietnamba (a globalizáció normái szerint), a szervezett dolgozói munkahelyeket szervezetlen felé irányította (amivel egyidőben támadást indított a szakszervezetetek ellen). Célja az volt, hogy növelje a hasznot az olcsó és engedelmes munkaerő fokozott kizsákmányolásával, egyben a szakszervezeteket letörje. A Novelty nincsenek egyedül. Néhány példa hasonló esetekből: StatutWintertex Laguna 1 400 dolgozó, 2 hónapos időszakos bezárás, Solid Mills Paranaque 1 200 dolgozó, 2003.okt-ben bezárt, részleges munkanélküliség, Meritlux Laguna 600 dolgozó, részleges munkanélküliség, Asiatex Laguna 200 dolgozó, havi 10 nap munka, Prima Apparel Laguna 500 dolgozó, 100 elbocsátás, Sang-Woo Phils. Laguna 517 dolgozó, részleges munkanélküliség, Supreme Baby Wear Mandaluyong 200 dolgozó, 65 csökkentett munkaidő, részleges munkanélküliség, Yarn Venture Laguna 400 dolgozó, részleges munkanélküliség 3 napos rotációban, First Quality Rizal 100 dolgozó, 2003 szeptembere óta időlegesen csukva, Karayom Paranaque 700 dolgozó, bezárt, A. Bylson Las Pinas 100 dolgozó, bezárt, Manila Bay Spinning Marikina 1 200 dolgozó, részleges munkanélküliség, Fairland Manila 115 dolgozó munkbér nélkül, SB Sales Valenzuela 37 dolgozó, részleges munkanélküliség, Pamphil Garments Laguna 570 dolgozó, 200 elbocsátás, Phil Pacific Paranaque 300 dolgozó, 200 elbocsátás. A textilipari dolgozók azt követelik, hogy a bezárások hullámának, a részleges munkanélküliségnek, a szerződések elterjedésének és a költségvetési megszorításoknak vessenek véget. Nyilván a kormánynak kell megoldást találnia a globalizáció ilyen hatásainak kivédésére, nemzetközi egyezményeiben a nemzeti érdekeket kell képviselnie és a megvédeni a helyi ipart. A dolgozók olyan törvénykezést reklamálnak, mely a hagyományos textilipart és annak munkásait védi. A jelenlegi gyakorlat szerinti alkalmi munkaerő, mely tilos egyébként, nem törheti le a határozatlan időre szóló munkahelyeket, ennek el kell tűnnie, csak klasszikus (helyettesítő) formájában maradhat fenn, olyan dolgozóként, ki maga is élvezi a határozatlan időre szóló szerződés össes előnyét. A tùlzott és erőltetett tùlórázásokat meg kell szüntetni. Minden egyes alkalommal, mikor 4 órás tùlórára kényszeríti a tőkés a dolgozót, egy nyolcórás munkahely veszik el. Ha valódi munkahelyeket akar teremteni a kormány, törvény által kell szabályozni a tùlórákat (pl. az erre adandó bér összegét meg kell emelni, hogy ne ösztönözzön ennek használatára). A munka törvényeinek be nem tartását bűncselekményként kell kezelni, börtönnel kell büntetni, nem pedig csak bírsággal. Ezzel kell küzdeni a jelenleg gyakori illegális műhelyek létezése ellen is. Az üzemek bezárásákor a dolgozók prioritást kell élvezzenek, még csőd, vagy jelentős veszteségek miatt bezáró vállalatok esetében is először a dolgozók járandóságait, kárpótlását kell kifizeni. Ami az ország versenyképességét és a munka ùgynevezett «magas bekerülését» illeti, a hosszùtávù megoldás nem a nominálbérek emelése, hanem a megélhetési költségek csökkentése. Ez a kínai alacsony nominálbérek titka, az, hogy a szubvencionált lakhatás és a gyógyszerek, az olcsó élelem és javak így hoznak létre valódi béreket és fizetéseket. Feltétlenül radikális élelmiszerár-csökkentésre van szükség, mivel az élelmiszerekre kiadás ma a családi költségvetés felét elviszi. Törvényt kell hozni arra, hogy a minimálbér csakugyan a megélhetés szintjén legyen, a béremelések a személyi jövedelemadó csökkentésének kombinációjára, a társadalombiztosítási segítségnyùjtásra, az alapvető megélhetési cikkek árának csökkentésére! USA A feketék és latinók szavazatainak védelmében! Nemet a csalásra! Mindenki szavazhasson! Részletek a The Organizerből, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tagjának napilapjából

63 / 172

Tőmeges csalásra lehet számtani, a cél az, hogy többmillió szavazó, főként fekete és latino véleménynyilvánítását megakadályozzák. The Organizer nem támogatja sem Barack Obamát, sem a Demokrata pártot, de ezzel szemben a demokratikus jogok odaadó hívei vagyunk. Ez azt jelenti, hogy foggal-körömmel védjük a szavazati jogot, különösen egy olyan országban, ahol az ideológiát a fehér faj felsőbbrendűségére alapították és színesbőrűek tömegeit próbálják kizárni a demokratikus jogok gyakorlásából. A 2008-as elnökválasztás Ahogyan nov. 4. közeledik, ùgy válik egyre fontosabbá az elnökválasztás négy szempontból: • a pénzügyi válság mélyül • az USA történelmében először színesbőrű elnök kerülhet a hatalom élére • a háborù többet nyom a latban (az amerikai halottak száma Irakben kisebb, de az irakiaké emelkedőben, Afganisztánban viszont nem csak az amerikai, hanem az alárendelt európa hatalmak veszteségei is nőnek) • valódi választási csalás lehetősége áll fenn Utóbbi nem csak egyszerű feltevés. Az államok nagy számában, a választási listákat «megtisztogatták», mivel bizonyos nevek nincsenek összhangban a szociális szolgáltatások listáin szereplőkkel – ami a szövetségi törvények megsértését jelentik. Arizonában és másutt a szavazási képesség bizonyítását követelik. A Stealbackyourvote.org honlapon Greg Palast és Bobby Kennedy Jr elemzik ezeket: «Az utolsó elnökválasztási kampány óta az államok kétes értékű «listakezelési szabályokat» használnak, hogy «megtisztítsák» azokat legkevesebb 10 millió választótól. Coloradoban 6 választóból 1-et a listáról már levettek». «2,7millió választó biztos visszautasításra talál a Bush által bevezetett törvény értelmében, mely Kennedy, a szavazati jogok védelmének jogtanácsosa szerint a «Jim Crow» ( a szegregációs törvény) feltámadása a spanyolajkùak és a szinesek ellen. 2004-ben a Republikánus párt terve végeredményben 1,1 millió választót zárt ki, most ennél jóval sùlyosabb lehet, jelzi Palast.» A The Huffington Post okt. 15-i számában azt írja, hogy: «A választásokon be kell mutatni egy fényképes igazolványt, ami meglepő számban zár ki tùl fiatal, tùl öreg, szegény,vagy pl. egyházi személyeket – ahogy ez évben Illinois-ban a demokrata előválasztásokon. Nyilvánvalóan illegális kísérletek is megtörténnek, mind a «caging», ami azt jelenti, hogy az illető számára nem tudták kézbesíteni küldeményét (házát elkobozták pl.). Hamis telefonriasztások is történnek: a választási iroda elköltözött, a rendőrség letartóztatja azokat, aki nem fizették a gyerek- vagy nőtartást ill. parkolási díjakat, mint Pennsilvániában». Rekordrészvétel várható 2007 januárja óta gyakorlatilag 2 millió latinó kérte naturalizációját, hogy szavazhasson. 60 %-kal több, mint az előző évben a szakszervezetek kampányának eredményeképpen. A rendszer, a kétpárti tőkés republikrácia alacsony részvételi arányra lett kitalálva, ma azonban a válsággal az emberek változást keresnek. Sokan illuzórikusan bíznak Obamában, ő lesz – valószínűleg – az első színesbőrű a Fehér Házban. A republikánusok rasszista szélsőségei nem akarnak elnökként egy feketét. Terroristának bélyegzik, erőszakkal fenyegetnek megválasztása esetére. Nem szabad alábecsülni őket, nem riadnak vissza sem ettől, sem a csalástól. Az uralkodó osztálynak is van egy rétege, mely nem annyira Obamától tart, mint a haragos dolgozó tömegektől, feketéktől, latinóktól. A szavazás jogának védelmében! A szakszervezeteknek és az elnyomottak szerevzeteinek egyesíteni kell erejüket ennek érdekében. Ha így akarják Obama megválasztását megakadályozni, ki kell menni az utcákra és követelni az egyenkénti elszámolást. 2000-ben és 2004-ben ez nem így volt, a demokraták kapituláltak a republikánusok előtt, nem védték meg a szavazás jogát. Ma ébernek kell lenni ennek megakadályozására.

USA (folytatás) Részletek a Comité Labor For Cindy Sheehan 60 szakszervezeti aktivista részvételével megtartott találkozóján elhangzott hozzászólásokból a San Francisco-i Centro del Pueblo-ban. Sokak szemét kinyitotta, hogy a demokraták élükön Nancy Pelosival a bankok talpraállítási tervét megszavazták. San Franciscoban a munkásmozgalom látja a veszélyeket, tiltakozik az iraki és afganisztáni háborù, az ALENA ellen, a társadalombiztosításért, az emigránsok egyenlőségéért, a kilakoltatási moratóriumért. Hiba, hogy sok szakszervezet olyan jelöltet támogat, aki sokkal inkább a kapitalista adminisztráció barátja, mint a mienk. Dianne Feinstein, kaliforniai szenátorasszony tudatta a sajtóban, hogy 92 000 telefonüzenetet kapott, melyből 85 000 arra kérte, nemmel szavazzon a bankok talpraállítási tervére. Egy privát beszélgetésben Nancy Pelosi is beismerte, hogy «a pártnak vége». A Wall Street tartja kezében mindkét jelöltet, Barack Obama is sok pénzt kapott tőlük. A mi szakszervezeteink is milliókat utaltak a demokratáknak, kérdés, hogy mire megyünk vele. Semmire, jobb lett volna, ha másra használják! Aki azt képzeli, hogy a demokraták vagy a republikánusok a dolgozókat képviselik, a Télapóban is hisz. Sok szó esett a kölcsönökről, melyeket nem tudnak fizetni, de kevés a munkanélküliségről. A krízis következtében elbocsátott 800 ezer dolgozó esetében Reid szenátor javasolta a segély meghosszabbítását. Rögtön megszólalt a kórus: „Nem most!”. Az ő esetükben nincs szó megmentésről. Ideje kimondani, hogy elég! BURUNDI TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS (Röviden) Az ország nem eladó

64 / 172

Azt az állami kísérletet követően, hogy etnikai egyensùlyt teremtsenek a közszolgáltatásokban, az ország a bejelentett privatizációk csapdájába esve kezd rombadőlni. Az egész állami tilajdon magánkézbe kerül, a bujumburai vágóhíd, a pedagógiai termékszolgáltató, a víz és elektromosság, a nikkel- és kobaltbányák, az olaj, stb. a hotellánc, a telekommunikáció, a cukor, a gyapot multibnacionális vállalatok kezébe kerülnek. A szenátus beleegyezését adta. Mindenki konstatálja, hogy a nemzetközi intézmények, a Világbank, az IMF, az Európai Unió tevékenységének köszönhetően ebben az országban a genocidiumhoz vezető háborùk, a lakosság fizikai megsemmisítése, és a nyomor, az éhség, a betegségek, stb. növekedik. De különféle mozgalmak megpróbálnak ellenállni, visszaverik ezt a politikát: ezt jelzi az orvosok sztrájkja helyzetük szabályozása érdekében, a sajtószabadság kővetelése a bebörtönzött Net Press-igazgató kiszabadítása érdekében, a szakszervezeti szabadságjogokért szakszervezeti felelősök kiszabadításáért, a paraszti ellenállás a privatizáció ellen és még sorolhatnánk. A PTD, a «Twungurunani» számára az ország nem eladó. A kormány feladata pedig a Bretton Woods-szal való szakítás, hogy a béke, a demokrácia elérhető közelségbe kerüljön, s a nép maga védhesse meg természeti kincseit és szuverenitását. Iskolaügyünk különösen nehéz helyzetbe került. A dolgozók tömegei merültek nyomorba, több, mint 80 %-ak hivatalosan is szegény. Elemi iskoláink vannak 80 fős osztálylétszámokkal, 2 ezer osztály 160 ezer tanulóval pedagógus nélkül maradt! Mindez a büdzsé lefaragásának tudható be. Szakítanunk kell a Világbankkal, az IMF-fel!

Olaszország A pedagógusokkal és diákokkal az egész lakosság felkel

Beszélgetés Lorenzo Varaldoval, pedagógusszakszervezeti felelőssel, az okt. 25-i római tüntetés előtt Olaszországban jelentős megmozdulás várható, mely az elemi iskolából indult szept. elején, azután pedig továbbterjedt a felsőbb intézmények felé. Mindenfelé gyűlések, tüntetések, iskolaelfoglalások, sztrájkok. Torinóban 40 ezres tüntetés okt. 4-én, ugyanannyi Firenzében 21-én, 17-én százezrek Rómában, 30-ra pedig az oktatásügy legnagyobb sztrájkja készül a CGIL-CISL-UIL-SNALS-GILDA szakszervezetek felhívására. A kormány nyáron meghirdette intézkedéseit: 87 500 munkahely megszüntetése, 4 700 iskola bezárása, 44 500 kisegítő személy elbocsátása, a felsőoktatásban 4 óra csökkentés, az elemi iskolában az egész napos tanítás megszüntetése (délután fizetős magánszervezetekre bízva a gyerekeket), a kutatók és egyetemi professzorok ¾ részének prekarizálása és „egyszerű” iskola és egyetemi privatizálások. Évek óta minden kormány a közszolgáltatásból nyeseget az Európai Unió Stabilitási paktuma és az «automómia»-direktívák értelmében. Ma azonban a világválság mást követel: a közoktatás megszüntetését. Az Európai Központi Bank 1 700 milliárd eurót egy hónap alatt átadott a spekulánsoknak – ez pedig csak annak árán érhető el, hogy a közszolgáltatást megszüntetik. A Prodi-kormány, mely baloldalinak mondta magát, már elkezdte, de az ellenállás miatt nem fejezete be. Az egész lakosság megmozdult, mert nem csak az iskolákról van szó, hanem a köztársaság egységéről is, az országos szerződésekről, a demokráciáról. A kormány persze kereste a szakszervezetek megnyerését és meg is próbálta őket osztani, ezegyszer azonban nem sikerült neki. (a ford.: Rómában 2,5 millió ember tüntetett ezen a napon) Románia Constantin Cretan szakszervezeti felelős végre szabad!

Okt. 28-án 13 órakor, 3 hosszú börtönév után, Constantin Cretan, az olténiai bányászszakszervezet volt felelőse elhagyhatta Targu-Jiu (Zsilvásárhely) büntetésvégrehajtási intézetének szigorúan őrzött falait. 5 szakszervezeti vezető társával – közöttük Miron Cozmával – 2004-ben ítélte 5 év szabadságvesztésre a bukaresti Fellebbviteli bíróság «az állambiztonság veszélyeztetéséért». A szakszervezeti felelősök «bűne» a bányászok menetelésének megszervezése 1999-ben a bánya-restrukturációk és elbocsátások ellen. Egyikőjük, Ionel Ciontu 2007 januárjában a börtönben megfelelő betegellátás hiányában elhunyt, Miron Cozma pedig, aki hosszú éveket töltött le büntetéséből, még abban az évben kiszabadult. 2 másik szakszervezeti felelős azonban még mindig a dévai büntetésvégrehajtási intézet lakója. A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése a Represszió Elleni Nemzetközi Bizottsággal együtt 1999-ben széles nemzetközi kampányba kezdett kiszabadításuk érdekében, büntetésük eltörléséért. A nemzetközi munkásmozgalom által elért kiszabadulását üdvözöljük! Kampányunk szakaszai: 2006 februárjában Berlinben szerb, német, francia aktivisták létrehozták a Nemzetközi munkásszolidarítási alapot, mely a munkásszervezetek által összegyűjtött mintegy 15000 eurót a bebörtönzött bányászok családjának átutalta. 2006 májusában, a román MERIDIAN Országos szakszervezeti konföderáció panaszt nyújott be az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) Szakszervezeti Szabadságjogok Bizottságához, mely pedig a román kormánytól kért kiegészítő információkat (októberben megkapta). A Nemzetközi Egyetértés széles körben ismertette a panaszt és kérte a nemzetközi munkásszervezetek támogatását. 2007 januárjában, Ionel Ciontu tragikus börtönbeli halála után, az Egyetértés megsokszorozta a román követségekhez küldött delegációit, Algírban, Párizsban, Madridban, Berlinben, Kisinyovban… 2007 februárjában a MERIDIAN Konföderáció panaszához kiegészítést csatolt Ionel Ciontu haláláról. 2007 márciusában, 344. jelentésében a Szakszervezeti Szabadságjogk Bizottsága összefoglalta: «kéri a kormányt, hogy független szakértői jelentést adjon (…) Ha a jelentés szakszervezetellenes diszkriminációt tár fel, a Bizottság kéri a kormányt, intézkedjen azonnali szabadlábra helyezésükről». 2007. aug. 5-8. a francia Laporte, Robel és Venet doktorokból álló független orvosbizottság hatósági engedélyt kapott és megvizsgálta a foglyokat Bukarest, Déva és Targu Jiu börtöneiben. A kampány sokféle formában folytatódott, pl. a nemzetközi munkástalálkozóval TarguJiu-ban 2008. márc. 16-án, vagy a német szakszervezeti aktivisták 2008 szeptemberi fogadásával a Deutscher Gewerkschaftsbund [DGB] igazgatóságánál. A kampányt folytatnunk kell a két utolsó fogoly, Dorin Lois és Vasile Lupu kiszabadításáért. Daniel Gluckstein, A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora Párizs, 2008.okt.28.

A pedagógusok 50 %-os béremelése Basescu román elnök pénteken bejelentette, hogy a román pedagógusok 50 %-os béremelést kapnak. A döntés az után született, hogy országszerte tömeges szakszervezeti mozgósítás történt annak érdekében, hogy az országgyűlés garantálja a béremelést. Varujan Vosganian pénzügyminiszter élénken kritizálta a képviselők szavazattöbbségét, mondván, hogy az «előzmények nélküli béremelés» a Maastrichti szerződésben megszabott költségvetési 3 %-os fölé nyomhatja a költségvetést, ami «EU tagságunkat kérdőjelezheti meg». Tariceanu miniszterelnök is kritizált: «A román gazdaságra nézve katasztrofális lehet (…) a jelen világválság közepette». De az elnök, a képviselők után engedett a sztrájkolóknak. Felbátorodva a köztisztviselők és az egészségügyi alkalmazottak is hasonló béremelési követelésbe kezdtek sztrájkkal fenyegetve.

65 / 172

Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolattartás Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi információk 310.sz. Nemzetközi Egyetértés USA - Benin - Olaszország (válság és következményei)

Nemzetközi információk 2008. nov. 5. 310.sz. ára: 0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Tartalom: USA: választások: történelmi pillanat «A különleges történelmi pillanatot maga az évszázadokon át elnyomott és kizsákmányolt amerikai nép teremtette meg.» A Munkásinformációk c. lapból átvett cikk (Franciaország) Olaszország: több, mint kétmillió tüntető okt. 30-án Rómában a CGIL, CISL és az UIL pedagógusszakszervezetek felhívására. «Még három menetet meg kellett szervezni, hogy mindenki felvonulhasson». Interjú a tüntetés után. Algéria: 2009-es költségvetési terv elfogadása után «A legrosszabb, amit a Nemzeti Népi gyűlés eddig hozott», nyilatkozta Louisa Hanoune képviselő. Brazília: a Diálogo dokumentuma — a brazil Dolgozók pártja O Trabalho-hoz tartozó csoportja és különböző aktivisták országos találkozót kérnek nov. 15-re. «A felfordulással szemben Lulának intézkedéseket kell hoznia a dolgozók családjai és a nemzeti szuverenitás védelmére». Benin: «A dolgozók és szervezeteik a válság következményeivel szemben ellenállást fejtenek ki». Levelezőnk a benini privatizációs program ellen. A nemzetközi információk az Egyetértés levelezőinek írásait publikálja. Ismertesd meg másokkal is! Fizess elő!

Kapcsolattartás: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected] Olaszország Több, mint kétmilló tüntető Rómában október 30-án Az előző (309.) számunkban közzétettünk egy beszélgetést Lorenzo Varaldoval — tanító, szakszervezeti felelős, az olasz közoktatásért folyt tüntetés szervezője –, melyet néhány nappal az okt. 30-i római demonstráció előtt készítettünk. Mostani interjúnk ez után készült. A CGIL, a CISL és az l’UIL pedagógusszakszervezeti föderációk közös felhívására okt. 30-án több, mint 2 millió tüntető! Ez történelmi tény, nemde?

66 / 172

Valóban, 3 újabb menetet kellett szerveznünk, hogy mindenki felvonulhasson. Annak ellenére, hogy a szakszervezetek csak a római demonstrációra szólítottak fel, a vidéki városokban minden szervezés nélkül kiment a lakosság az utcákra, Milánóban 200 ezer ember, Torinóban 100 ezer, Palermóban 50 ezer, Bolognában 30 ezer és máshol is tízezrek. (1). Nyilvánvaló, hogy nem csak a pedagógusok, hanem a diákok, szülők, a dolgozók is tömegesen elutasítják az okt. 29-i parlamenti szavazás eredményét, a Gelmini-határozatot. Mit tartalmaz ez a határozat? Az európai politika jobboldali vonala, a «deficitcsökkentés» értelmében (akkor, mikor Berlusconi belejentette a spekulánsok 20 milliárdos mentési tervét!), a kormány megszüntetett 87 000 pedagógusállást és 43 000 nem pedagógusi személyzetét. A «páratlan mester» ellenreformmal, amit sok pedagógus «páratlan káosznak» hív, most arról van szó, hogy a közoktatást szétzilálják, likvidálják a programokat 4-5 szervezetettel és minden iskolában más órarenddel. Mit akarnak a tüntetők? A szakszervezeti zászlók alatt vonulók világosan megfogalmazták, «azonnali visszavonást» ; igaz, az országos vezetők nem formálták meg nyilvánvalóan, de a követelés nagyon is élő. 2 hete a CISL titkára, Bonnani azt nyilatkozta, hogy ha a kormány tárgyalna velük, visszavonnák a felhívást. Ki is fütyülték, mikor csütörtökön feltűnt. Viszont, Epifanit, a CGIL vezetőjét megéljenezték, mikor igazolta, miért utasította vissza aláírását a közfeladatok új szerződéséről szóló kormányjavaslatra: «Nem cseréljük el egységünk erejét egy tál lencséért»! A La Repubblica írja: «Nem egy üres frázis volt. A szakszervezeti kapcsolatok új időszakát jelzi.» A pedagógusok és dolgozók szervezeteikkel elfogadtatták, hogy kimondják követelésüket a Gelmini-törvény és az Aprea törvénytervezet, a totális privatizáció azonnali visszavonására. Mi volt a kormány és az «elenzék» reakciója? Berlusconi feltételezte, hogy csak 100 ezer tüntető volt, de a válság tovább terjed az állam magasabb szintjén is. Dacára, hogy kényelmes többsége van a parlamentben, csak 30 szavazattöbbséggel verte át a törvényt. Sok reakciós azt mondta, «lehet, a kormány rosszul magyarázta el a reformot»… sokan távolmaradtak a szavazástól. Veltroni, a Demokrata párt vezetője (volt kommunista párti vezető) «népszavazást» kért, ami a törvény marginális aspektusaira vonatkozna. Csalóka dolog, hiszen a referendumot egy-két év múlva lehetne megtartani legjobb esetben is, addigra pedig a törvényt bevezetnék. A Sinistra Critica (2) körüli csoport azt mondja, a sztrájknak megvan a maga ideje, más akciót kell kezdeni, «látványosabbat». Ez megint csak oda vezetne, hogy zsákutcába terelné az okt. 30-án kinyilvánított akaratot: a pedagógusok, a diákok, az összes dolgozó egységben általános sztrájkot akar addig, amíg vissza nem vonják a Gelmini törvényt.

(1) annak ellenére, hogy a COBAS (szakszervezetellenes «alapbizottságok») okt. 17-i «általános sztrájk»-akciója mintegy megosztásként jelent meg (2) Sinistra Critica: a francia LCR, a Forradalmi Kommunista Liga (Besancenot és Krivine vezetésű, magát hamisan trockistának valló párt) olasz megfelelője. USA Amerikai választások: Történelmi pillanat Munkás információk (Franciaország) 20.sz. nov.05. A demokrata jelöltet, Barack Obamát választotta nov.4-én az USA 44. elnökének a szavazatok 52 %-val ellenfelével, a republikánus John McCain 47 %-kal szemben, előzetes eredmények szerint. A választók kb. 66 %- vett részt a választásokon, 1908. óta el nem ért rekord. 1960-ban John Fitzgerald Kennedy megválasztásánál ez 63,1 %-os arány volt. 2004-ben George W. Bush újraválasztásánál mindössze 55,3 %. Az amerikai választók szintén voksoltak a Szenátus egyharmadára és a Képviselők háza egészére. Részeredmények alapján demokrata többség lesz mindkettőben. A történelemben vannak olyan pillanatok, melyek évek, évszázadok alatt kristályosulnak ki. Barack Obama megválasztása ilyen pillanat. Az USA népének mélye nyilatkozott, annyi elnyomás és kizsákmányolás után. A népi-munkás fekete lakosság kifejezi politikai aspirációit A választások utáni első beszélgetések egyikében Obama maga is beismerte ezt, a Chicagoban összegyűlt tömegnek: «Soha nem voltam a legvalószínűbb jelöltje ennek a versenynek.» Néhány perccel korábban a new-yorki televízióban egy harlemi fekete: «Ha Obama győz, ez felér egy forradalommal, senki nem akarta jelöltnek, ezt mi harcoltuk ki, mi, akik először szavazunk.» Tény és való, az USA minden hagyománya ellenére elképesztően széleskörű mozgósítás történt munkás-, népi és színesbőrű körökben, ami mély politikai törekvéseket fejez ki. Emlékezzünk, a demokraták jelöltjeként Hillary Clinton neve merült fel és minden meg is tettek, hogy ő legyen az. Nem mintha Hillary Clinton politikai programja különbözött volna Obamáétól a multinacionális cégek és a politikai elit szemében, utóbbié némely ponton még jobbboldalibb is. Egyszerűen csak azért, mert mindenki megérezte, hogy abban az országban, ahol a rasszizmus kérdése soha nem rendeződött, ebben kristályosult a jelentős és nemkívánt mozgalom. Minden megtettek, hogy akadályozzák és mihelyt meghiúsult, apránként – nem Obama jelöltsége – Obama kampánya hozta létre ezt a mozgósítást, elsősorban Bush, az ő háborús, fosztogató és az egész lakosságot elszegényítő politikája elutasításával. Obama jelszavát a változást ígérve, megerősítve a nép kapacitását annak követelésére (a híres «Yes, we can!») szó szerint vette sokmillió fiatal, latinó, fekete, akik mindent meg is tettek a mozgósítás érdekében. A kampány e pillanatában a domináns amerikai imperialista körök úgy véltek, jobb lesz megpróbálni az eredetileg neki szánt kereteken túlcsordult mozgalom ellenőrzését, így kezdődött részükről Obama politikai és anyagi nyílt támogatása. Természetesen cserében az egyre pontosabban megfogalmazott érdekvédelmükért (ezért kellett alelnöknek jelölni Bident, az utóbbi 25 évben minden katonai intervenció támogatóját). Csakhogy a választói térképen a «Swing States», az Obama számára bizonytalannak számító államok (mert azt állították, a fehér munkásosztály hallgatag marad egy fekete jelölt előtt) szintén a javára mozdultak, mintegy szökőárként, munkások, alkalmazottak, fiatalok, feketék, fehérek, spanyolajkúak szavaztak rá. Nyilvánvalóan az utóbbi két hónapban előrehaladt pénzügyi és gazdasági válság méginkább hangsúlyt helyezett a jelenségre. Az első francia rádiós kommentárokban ezen az éjszakán bizonyos újságírók megjegyezték, joggal, hogy az új adminisztrációtól elsősorban a «Health Care»-kérdés megoldását várják, a betegbiztosításét, mely a munkás- és szakszervezeti követelések között szerepel. Más elemek is közrejátszottak. Az LCP csatornán egy kommentátor az Obama-hívek indokai között megjegyezte «A Katrina-hirrikán szörnyű nyomokat

67 / 172

hagyott, a kisebbség tapasztalhatta, hogy a többséggel nem egyenlő módon kezelték, a veszélynek leginkább kitett szociális rétegek olyan helyzetben találták magukat, mely ellen nem tudtak védekezni, a szegények védtelenné váltak, a gazdagokat oltalmazták». A Katrina nem csak az Obamára szavazásban hagyott nyomokat, hanem a független jelölteknek a hurrikán pusztítása nyomán az elhagyott fekete lakosság Újjáépítés pártja követeléseit közvetítő eredményeiben is. A választások folyamán különleges helyet kapott a feketék kérdése az USA-ban De ezen a választáson különleges helyet foglal el a rasszizmus kérdése és az amerikai feketéké. Ebből a szempontból mindenfajta analógia ellen védekezni kell. Franciaországban sokan szeretnének profitálni abból, ami az USA-ban történik, hogy érveljenek a regionalizáció, a köztársaság atomizálása mellett, mely lehetővé tenné a munkásosztály és a fiatalság megosztását és előnyös helyzetbe hozná az összes Unió diktálta «lebontási» tervet és balkanizációt. De attól függetlenül, hogy néhányan hátsó reakciós gondolatokkal manipulálni akarnak az óceántúli események kapcsán, látnunk kell, hogy az USA-ban létezik egy nem rendezett nemzeti kérdés, a feketéké, és ez, ami magában hordozza a felemelkedés nagy lehetőségeit, a munkásosztály tekintetében is. Nem véletlenül Obama többször is hivatkozott ezen az éjszakán Lincolnra. Vállalja annak az örökségét, aki az északiak győzelme érdekében a déliek felett megígérte minden egyes, az északiak seregében harcoló feketének nemcsak saját szabadságát, hanem 40 hold földet és egy öszvért, hogy parasztként megélhessen. A szecesszionista háború végén Lincolnt megölték, a rabszolgaság intézményét ugyan megszüntették, de a 40 hold földet és az öszvérnek színét sem látta egyetlen fekete amerikai sem. A fekete munkáspolitika képviselete és a Labor Party: forró aktualitás a választások után Még rosszabb a déli államokban, a rabszolgaságtól megszabadult feketék a radikális rekonstrukciónak nevezett periódust (a politikai és szociális intézmények egyenjogúsítása) visszasírják. Az északi fehér burzsoázia szövetkezett régi ellenfelével, a déli rabszolgatartó földbirtokosréteggel, hogy vérbefojtsa a fekete lakosság autentikus demokrácia megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. A nemzet építéséből száműzték a feketéket és pontosan azok, akik „barátaiknak”, sőt védelmezőiknek mondták magukat. Ebben képez a feketék kérdése nemzeti (és szociális) kérdést az egész politikai életben és az amerikai osztályharcban. A feketék nem alkotják a lakosság semmilyen „bevándorló” szektorát, ők maguk az amerikai nemzet szíve. Az USA legrégebbi lakosai a tömegesen idehurcolt rabszolgák. Az ő erőszakos kizsákmányolásuk nélkül (a deportációkkalal, tömeggyilkosságokkal kezdve) nem lett volna eredeti felhalmozás, mely az USA gazdagságát megalapozta még annak megalakulása előtt. A déli rabszolgák fegyveres harca nélkül Észak sem győzhetett volna. A fekete munkaerő erőszakos kapitalista elnyomása, kizsákmányolása és alulfizetettsége nélkül, a világháborúkban és Koreában, Vietnamban, ma pedig Irakban, Afganisztánban ágyutöltelékként való felhasználása nélkül az imperializmus soha nem tudta volna katonai szupremációját a világ egészére kiterjeszteni. Mindezek mellett pedig a feketék a politikai hatalomból soha nem részesedhettek. Fél évszázada még az apartheid uralkodott a déli államokban, az egyetemekre feketék nem juthattak be, a fehérekkel azonos iskolákba nem járhattak. Még a munkásmozgalomban is kevesebb, mint 50 éve bizonyos szakszervezetek visszautasították a feketék foglalkoztatását vagy szervezetükbe történő felvételét. Ebben az értelemben tartja úgy a fekete lakosság, a munkások, fiatalok, munkanélküliek, hogy politikailag száműzöttek, éz ez az értelme a független munkás politikai képviselet jelszavának is, mely autentikus pártot akar létrehozni (egy Labour Partyt), így értelmezték a független jelöltek a választásokon. (lásd lejjebb) Ami leginkább szembeötlő ezen a napon: a fekete választók megmozdulása, ami nyilvánvalóvá teszi Obama számára ezt, amit a kampány során próbáltak elrejteni. A «hagyomány» évtizedek óta az volt, hogy nem vettek részt a választásokon, mivel – nem véletlenül – úgy ítélték meg, hogy a rendszer távoltartja őket. Most ott voltak tömegesen az urnáknál kifejezni akaratukat: ezután el akarjuk foglalni a bennünket megillető helyet és beleszólni a jövő meghatározásába. “Igen, most nem szavakban, tettekben is változásnak kell jönnie.” Egy francia rádióriporter azt kérdezi: «Akkora a remény, nem fog ez óriási kiábránduláshoz vezetni?» Mindenki felteszi magának is a kérdést. Egy harlemi fekete New Yorkban: «Először szavazunk, mi választjuk meg Obamát» és az újságírónak, aki megemlíti, hogy nem feltétlenül ért egyet Obama a harlemi feketék követeléseivel, a válasz: «Vigyázat, nem kell, hogy hátat fordítson nekünk, nincs joga hozzá velünk szemben, akik megválasztottuk.» Nem lehet másképpen értékelni a mozgósítást, mint az osztályharc kifejezését. Minden összejövetelen elhangzott: eddig a szavakban volt változás, most már tettekben is legyen! Olyannyira, hogy demokraták, republikánusok azonos következtetésre jutottak: összehúzni soraikat. A kongresszusi demokrata elnök, Nancy Pelosi, aki pártja összes méltóságával rávetette magát a tévé és rádióállomásokra, hogy a fejekbe verje: «Ez a mi győzelmünk!», csak nem azt értette, a demokrata párt győzött azzal, hogy a Paulson terv révén 1 300 millárd dollárt ajándékozott a bankároknak és spekulánsoknak a szociális és közszolgáltatások leépítése árán? McCain sietős kifejezését sem tudjuk másként értelmezni, mikor vereségét beismerve szent szövetségre ajánlkozott: «Nehéz korszakhoz érkeztünk, mindent megteszek, ami módomban áll, hogy segítsek és együtt találjunk kompromisszumos megoldást a nehézségeken való felülemelkedésre». Hozzátette: «Bármilyen különbségek is legyenek közöttünk, amerikaiak vagyunk, össze kell fogunk, hogy az országot jó útra vigyük». Néhány perccel később Obama beszélt hatalmas tömeg előtt Chicagoban: «Többé semmi nem lesz olyan, mint azelőtt.» Ez a remény fejeződött ki a kizsákmányoltak és elnyomottak mozgósításában, hogy 4 évszázad szolgaság, megalázás, diszkrimináció után a dolgok valóban megváltoznak. Obama tudatában van a realitásnak, gyakran hivatkozott Lincoln hosszú harcára az 1860-as években, a 60-as évek polgárjogi mozgalmaira. A történelmi összevetés után: «Feketék és fehérek, gazdagok és szegények, minden amerikai egyesül ma. McCain szenátortól ma kedves üzenetet kaptam, én is szívesen dolgoznék vele a nemzet érdekében a jövőben». Miután megemlítette az iraki háborút, a pénzügyi válságot, a munkanélküliség és az oktatás kérdését, hozzátette: «Az út hosszú lesz, egy év, egy mandátum alatt nem érünk a végére. Lesznek tévedéseink, nem fog mindenki egyetérteni, kőről kőre kell felépíteni a nemzetet. Akik McCaint támogatták, nem lesznek ellenségeink, mindannyian barátok vagyunk, sorsunk közös». Ahogy egész Amerika közeledett egymáshoz Roosevelt New Dealje vagy méginkább Pearl Harbor idején. Ezek az elemek bontakoznak ki egy nemzeti egységpolitika elemei gyanánt, amit az új elnök megrajzolt. Milyen mértékben lesz képes ezen az úton előhaladni, mikor vitathatatlanul másról szólt a választás, a nép a munkahelyekre, a társadalombiztosításra, a háború befejezésére, a közszolgáltatásokra, az újjáépítésre New Orleansben, az oktatásra szavazott. El fogja-e fogadni a szent egység politkáját, melyet a Paulson-terv igényel, az ezzel járó nyomorúságot, ez a kérdés. Akármi is jöjjön, nem kevesebb történt nov. 4-én, mint új lap nyílott az USA történelmének könyvében. A történelem törvényei erősebbek, mint az apparátusok, a tömegmozgalom a helyzet kulcsát kezébe vette. Az amerikai dolgozók, feketék, latinók egyesültek és megszervezték maguk azt az erőt, mely a felemelkedéshez vezethet az USA-ban és az egész világon. Daniel GLUCKSTEIN

68 / 172

Független munkáspolitikáért A Paulson-terv, az iraki és afganisztáni csapatok visszavonásáért, a lakosságért sürgősségi intézkedések bevezetése az amerikaiak milliói számára kulcskérdés

Ez óra szerint helyi és állami szinten szakszervezetek nagy számban állást foglaltak a Paulsen-terv visszavonásáért és a dolgozó lakosság védelme érdekében történő intézkedések kidolgozásáért ( figyelem! 44 millió amerikai család betegbiztosítás nélkül kénytelen élni, több mint 30 millió élelmiszerjegyekből él, 2 millió családot otthonából kiűztek a subprime-krízis következtében és a tanulmányok ennek megduplázódását jelzik a következő évre). Ebben az értelemben megfogalmazott jelzések felmerültek a választási eljárás folyamán is. Cynthia McKinney, volt demokrata párti képviselő (fekete jelölt, a Zöld párttal szövetségben, de annak programján kívül) elnökválasztási kampányában igen pontosan megjelent a New Orleansi feketék alkotta Újjáépítés pártjának igénye. Cindy Sheehan kampányában San Franciscoban szintén. Cindy Sheehan, egy Irakban megölt katona édesanyja sátrat állított a Bush-rezidencia előtt a háborúért való felelősséggel vádolva őt és követelve leállítását. Bátor kampány folytatásaként Cindy Sheehan 2006 után vállalta a független képviselői jelöltséget San Franciscoban a demokrata Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke lelépésével. Programja szakított a demokrata programmal, holott a pártnak azelőtt tagja volt, platformja annak a demokrata pártnak a kapitulációját képviselte, mely a 2006-os győzelemben többséget szerzett a háború leállítása ígéretével, de hátat fordított szavazóinak. Sheehan platformja tartalmazta a «munkásmozgalom szakítását a demokratákkal», a Nafta szabadkereskedelmi egyezmények visszavonását, a háború befejezését, betegbiztosítást, a bevándorlók, latínók speciális jogvédelmét. Nyilvánosan az Újjáépítés pártja mellé állt és Cynthia McKinney jelölttel egymást támogatták. Ezidőben úgy tűnik, Cindy Sheehannak jelentős az eredménye, a médiabojkott ellenére.

Algéria A 2009-re vonatkozó pénzügyi törvény elfogadása után

«Ez a legrosszabb mandátum, amit a nemzetgyűlés (APN) valaha is végrehajtásra kapott», nyilatkozta Louisa Hanoune, képviselő, a Parti des travailleurs d’Algérie (algériai Dolgozók pártja) szóvivője egy sajtókonferencián (1). A Dolgozók pártja riasztásra szolgáló nyilatkozatának eredete az a tény, hogy a nemzetgyűlési iroda visszautasította a Dolgozók pártjának a legszerencsétlenebb rétegek, átlagdolgozók (a minimálbér 35 ezer dinárra emelése), nyugdíjasok, diákok, a közszolgáltatás, a mezőgazdaság, a gyógyszeripar, az oktatás, a munkahely támogatására szolgáló 61 módosítását. Louisa Hanoune, mitán elmagyarázta, hogy a nemzeközi válságról egyáltalán nem vett tudomást a pénzügyi törvény, rátért a mezőgazdasági problémákra: «Ha a tej és a búza támogatását levonjuk, csak 19 milliárd dinár marad a szektorban, annak nagyrésze is a kereskedelemben, nem pedig a mezőgazdasági termelés serkentésére..» A gyógyszeripart illetően a pénzügyi bizottság visszadobta a kiegészítő javaslatot a helyi orvosságok kivitele megtiltására azzal az indokkal, hogy az EU-val és a Világkereskedelmi Szervezettel kötött megállapodásokkal ellentétes lenne, holott a kormány szándéka is ez volt. “Algéria szuverenitásának megvédése” «Az volt az érzésünk, hogy megfogalmazott módosításainkat el sem olvasták. Algéria légiflottája megújítására vonatkozó módosító javaslatra pl. azt válaszolták, hogy a vállalatnak nincs szüksége támogatásra (…). A nemzetgyűlés nyilvánvalóan hátat fordít a népnek. Lett volna alkalma kimutatni, hogy az állampolgárok problémáival foglalkozik, de nem tette (…). Nem a Dolgozók pártját bünteti ezzel, a kormányt, a nemzetet, a szuverenitást», mondta Louisa Hanoune. A Dolgozók Pártja jelezte részvételét a 2009-es elnök-, alkotmányozó nemzetgyűlési választáson. Olyan nemzetgyűlést szeretne, mely «ellenőrizhető és visszahívható» és az ország érdekeit szem előtt tartó képviselőkből állna, «Algéria konszolidációja és szuverenitása» érdekében. (1) A költségvetésről van szó. Az idézetek a következő okt. 27-i sajtóorgánumokból származnak: Le Courrier, L’Expression, La Nouvelle République, Le Soir, Le Maghreb, La Tribune, Algérie nouvelle. (2) A garantált minimálbér megfelel kb. havi 460 eurónak. Brazília A Diálogo, a brazil dolgozók pártja 2008.febr.28-án alakult meg O Trabalho irányzatának kezdeményezésére és különböző irányzathoz tartozó aktivisták vesznek részt munkájában. Össze kívánja fogni a DP-n belül azokat, akik független politikáért szállnak síkra. A Dolgozók pártja keretében párbeszédre hívás nov.15-re Februárban meghirdettük a dolgozók pártjának dialógusát, mondván «a mi pártunk által vezetett kormányt akarunk, hogy az imperialista politikától megszabadítson bennünket». Mit kell, hogy konstatáljunk ma? A spekuláció által irányítorr kapitalizmus válsága, megmentése dollárbillókba kerül a munkahelyek teremtése rovására, és az éhezés vészjóslásával megérkezett Brazíliába. Egyik részről a népek kűzdenek a válság következményei ellen. Ecuadorban alkotmányt hoztak a természeti források visszaszerzésére; Bolíviában a nép a gáz és olaj nemzeti szuverenitását védi; Venezuelában az államosításokat kiszélesítik. Brazíliában a lakosság hangulata nem különbözik. Az utóbbi hetekben Lula elnök azt mondta, hogy az USA egyedül kell megoldja problémáját; nem tartható, hogy «ha haszon keletkezik, az az USA-ba megy, ha veszteség, azt vissza akarja passzolni». Akkor: mit tegyünk? Azt biztosan ne, hogy kérjük az IMF beavatkozását! Ez olyan, mintha a rókát kérnék arra, hogy ügyeljen a baromfiudvarra! Az IMF úgyis csak azt akarná, hogy minden kormány tegyen úgy, ahogy Bush, és pénzelje a bankok megmentését. Lulának a dolgozók és az ország szuverenitása védelmére kell intézkedéseket hoznia: 1 - A pénzt a népre, nem a spekulációra fordítani! invesztálni kell a közszolgáltatásba, véget kell vetni a Superavit Primaire-nek és a hamis Fiskális felelősség törvényének, az IMF két adósságszolgálati követelményének, a kormánynak meg kell szüntetnie a hitelkamatokat ahelyett, hogy a bankokat segítené. 2 – A Pré-Sal Est a mienk: az olajat ki kell venni a spekulánsok kezéből, a nemzeti ellenőrzést vissza kell állítani, ahogyan a CUT javasolja, 100 %-os állami monopóliummal a Petrobras esetében, a privatizátorok és spekulánsok karmaiból ki kell mentenünk! 3 – A minimálbér kiigazítását: az élelmiszerárak emelkedésének mértéke szerint kell újrakalkulálni, mert a vásárlóerőt csökkenti a dollár mozgása is.

69 / 172

4 – Agrárreformot: a földnélküliek azonnali letelepítése, a földek eladásának megtiltása külföldieknek. 5 – Haiti: egyikünk szuverenitása mindannyiunké! A kormánynak nemcsak Bolívia egységét kell védenie, hanem csapatait is ki kell vonnia Haitiban, hogy Haiti is szuverénné válhasson. Mi jelent a Dolgozók pártjának 16,5 millió voksa a választások első fordulójában? A dolgozó nép a vörös zászlóra szavazott. A dolgozók és a nép védelmére. Szuverén politikára, ami Lula kormányát és a prefektusokat arra indítja, hogy vállaljanak részt ebben. Azonban stagnálnak szavazataink (16,4 millió 2004-ben) és ez annak a következménye, hogy a Dolgozók pártja vezetése a pártot visszavetette a harcban a «szövetségi bázis» nevében, ugyan védelmezi a szuverenitást széles antiimperialista fronttal, de a brazil szuverenitást is védeni kell az olajunk megtartásával. Az égető nemzeti kérdés kapcsán azt mondjuk Lulának: a Pré-Sal a mienk, és állítsd helyre a Petrobras monopóliumát! Mi, a Dolgozók pártja 38 helyi képviselőjelöltje, akik ezt a felhívást párbeszédre elindítottuk, meg akarjuk védeni a közszolgáltatásokat, meg akarjuk szüntetni a privatizációkat, meg akarjuk semmisíteni a szociális szervezetekről szóló törvényt és tanulóknak ingyenes tömegközlekedést akarunk. Egységre szólítunk benneteket, szabad vitára az országos találkozó előkészítéséhez. A második fordulóban tovább folytatjuk a küzdelmet. Kik vagyunk? - Diálogo Markus Sokol (DN-PT, Courant O Trabalho du PT), com Aurélio Medeiros, presidente da Federação dos Químicos RJ/CUT, Arnaldo Fernandez, Coordenador da Federação Nacional Independente Sobre Trilhos/CUT, Bárbara Alves, Coordenadora Estadual Setorial GLBT PT-BA, Francisnaldo Carvalho, Executiva PT Serra Talhada-PE e Franscisco de Paula Silva, Executiva PT Barretos-SP; Correspondente - Humberto Daniel da Silva, Coletivo Socialista do Pará. CANDIDATOS A VEREADOR: José Carlos Fernandes, Maceió, Marcia Meirellys, Arapiraca (AL); Edenice Santana, Salvador; Zito do Queijo, Itabuna (BA); Evaldo Varela, Fortaleza (CE); Valter Abelha, Vila Velha (ES); Helena Bortolo, Cuiabá (MT); Roberto Cupolillo, eleito, Juiz de Fora (MG);Professor Cafu, Curitiba; Joãozinho Santana, São José dos Pinhais; Adauto da Silva, Bianco, eleito, Sarandi; (PR); Cida Santos, Luís Pereira, Jaboatão; José Elias, Lagoa de Itaenga; Bernardino de Souza, Recife (PE); Cristiane Granha, Rio (RJ); Danilo Toio Farias - Caçapava, Porto Alegre (RS); Professor Nelson Galvão, São Paulo; Francisco de Paula Silva, eleito, Regina Aielo, Barretos; Paulo Afonso, eleito, Franca; José Lucio Índio, Guarulhos; Keila da Silva, Guatapará; Renê Monteiro, Itapevi; Carmelita Souza, Murilo-Pezão da Moradia, Poá; Felipe Santos de Carvalho, Fernando C. de Matos, Joel Prado Inene, Juarez Diogo, Laurivaldo Fidelis, Marcelo Ferreira e Osias Feliciano, Ribeirão Preto; Michel Sucata, São Caetano do Sul; Ademir André da Silva, São Carlos; Luiz Vasconcelos, Santos (SP); Carlos Augusto Euzébio, Kabuki, Criciúma; Antonio Battisti, eleito, São José (SC).

Dialógustalálkozó: Nov.15. 10 óra, Diretoire National du PT székhelye, rua Silveira Martins 132, Metro Sé, SP kapcsolat: [email protected]

Benin

Dolgozók és szervezeteik ellenállnak a válság következményeinek A két éve elnök Yayi Boni privatizációs programról döntött

Beninben a 2006-os elnökválasztáson M. Yayi Boni győzött. Korábban a Nyugat-Afrikai Feljesztési Bank elnöke, aki változásokat igért. Most sok-sok állami vállalat privatizációját határozta el. Benini levelezőnktől A benini magánkézre adandó vállalatok között szerepel: a mezőgazdasági termékek állami vállalalata (Sonapra), amely elsősorban gyapottal foglalkozik, az ország alapvető exporttermékével; a villamosenergia benini vállalata; a Bénin Télécom SA távközlési cég; a Cotonou-kikötő (leosztályozás fenyegeti, hacsak a helyzet nem «normalizálódik» azáltal, hogy Benin elfogadja az amerikai partvédelmi direktívákat). Egyébként a hatalom egyre csak betiltja az összes tüntetést, a sárga (hazafias) szakszervezetet előlépteti, bizonyos szakszervezeti vezetők korrupciója folytatódik… A szociális helyzet egyre rosszabb Az élelmiszerválság és a vágtató infláció Benint is elérte. Az élet egyre drágább, a szakszervezetek szabadsága fogyóban, az akcióegység csak néhány hónap óta kezd kialakulni a szakszervezeti konföderációk között. Közös demonstrációk, közös nyilatkozatok, sajtókonferenciák, menetelések és sztrájkok, amelynek során (például a 2008. júl. 10-i tiltakozásokon) a dolgozók követelték egyebek között: a minimálbér 25 %-os felemelését a magán- és félállami szektorban; a köztisztviselők bérindexálását 25 %-ra; az elektromosság és a víz áfa-tartalmának csökkentését; az állami működtetési költségek csökkentését; a demokratikus szabadságjogok részletekbemenő tiszteletbentartását; a lakosság vásárlóerejének fenntartását; a szakszervezetekkel való azonnali tárgyalások megkezdését a dolgozói követelésekről. A magánszektorban csak 15 %-os minimálbért akarnak a munkáltatók, azt is csak úgy, ha a kormány adócsökkentést hajt végre. Az állami szektorban a kormány a köztisztviselőknek pedig csak 5 %-os béremelést akar a 2009-es költségvetési évben. A kormány okt. 15-én «szociális párbeszédre» hívott, hogy gátak közé szorítsák a sztrájkokat. A dolgozókon múlik a jövő.

Előfizetés: 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : .......................................................................................................................................

70 / 172

Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolat: Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi információk 311.sz. Nemzetközi Egyetértés Előkészület a párizsi munkástanácskozásra - újabb román bányász szakszervezeti vezető szabadon - tiltakozás a taganrogi retorziók ellen

Nemzetközi információk 2008. nov. 12. 311. sz. ára: 0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja Tartalom: Az európai munkáskonferencia az Európai Bíróság közelmúltbeli ítéletei visszavonására (Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg) 2009. február 7-8-án ül össze Párizsban. A 3.sz. levél: Fórum a kiküldetési direktíváról, melyet az európai intézmények 2008. okt. 9-én tartottak. Egy belga szakszervezeti felelős részt vett és számadásából publikálunk jelentős részleteket. Spanyolország: a konferencián résztvevő ipari szakszervezeti delegátus hozzászólása Barcelonából: «Autóipari dolgozók tízezrei tüntettek Barcelonában az elbocsátások ellen és a kollektív szerződések tiszteletbentartásáért». Kína: a kínai információs levél szerkesztőségi cikke. Kínában a csődök megsokszorozódnak a gazdasági lassulás miatt. «Miért kellene folytatni? Miért kell Kínát megnyitni a Wall Street vagy London csődbejutott spekulánsai előtt? Miért nem teszünk egy lépést hátra?» Oroszország: «Nemet a Taganrog autóüzem szakszervezetellenes repressziójára!» – a Nemzetközi Egyetértés kommünikéje. Románia: Dorin Lois bányász szakszervezeti aktívát szabadon bocsátották nov. 11-én! Támogasságok a Nemzetközi Egyetértést! Fizessetek elő a Nemzetközi információkra!

Kapcsolattartás: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected]

Kampány az Európai Bíróság ítéletei visszavonására (Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg-ügy) 3.sz. levél Európai munkástanácskozás az EB-ítéletek megsemmisítésére Párizs, 2009.febr.7-8. Emlékeztető A munkástanácskozás összehívását az a delegció javasolta, mely az Európai Bizottságot látogatta meg 2008.szept.12-én. A Szociális kérdések és munkahely európai biztosa megbízottjánál tett látogatása folyamán felhívást tett közzé a küldöttség: «Bármi is legyen álláspontunk az EU intézményeinek (Bizottság, Bíróság, Központi Bank, Parlament) legitimitását illetően, tagadjuk azt a jogát, hogy

71 / 172

bármelyikünk országában vívmányainkat kétségbevonja. Megerősítjük, hogy az Európai Bírósággal szemben, az európai szerződésekkel szemben (Maastricht, Amszterdam, melyeket a Liszaboni szerződés megismétel) a munkásmozgalomnak legitim joga szembeállítani védekezését, fenntartani és visszavenni minden jogát, garanciáját és vívmányát, melyet osztályharcban ért el mindenegyikünk országában.» Az EB ítéletek semmissé nyilvánítását! Az Uniónak nincs joga megkérdőjelezni egyetlen vívmányunkat sem! Kormányainknak nincs joga ezeket az ítéleteket a nemzeti törvénykezésbe építeni! Visszautasítjuk, hogy a nemzetek feletti erők jogainkat kétségbevonják! Megvédjük és visszaszerezzük az összes jogunkat, vívmányunkat és garanciáinkat! Megvédjük szervezeteink függetlenségét! Kapcsolattartás: Entente Européenne des Travailleurs [email protected]

A delegáció fogadása alkalmából Spidla kabinetfőnöke javasolta, hogy a küldöttség tagjai vegyenek részt az uniós intézmények által szervezett okt. 9-i fórumon, melyet a kiküldetési direktíváról tartottak. A fórumon résztvettek a Bizottság és az államok képviselői csakúgy, mint a «szociális partnerek». Egy belga szakszervezeti felelős beszámolójából: V. Spidla (munkaügyi európai biztos): A kiküldetési direktíva (más tagországbéli állampolgár szabad munkavállalásáról – a ford.), a munkaerőpiac harmonikus működésének egyik eleme, 12 éves. Azonban hirtelen lökést kapott az Unió kiszélesítésével, most pedig felmerülnek bizonyos kérdések annak értelmezéséről. Az Európai Bíróság feladata ez az értelmezés, ezé az intéményé a bíró szerepe. Időnként sárga vagy piros lapot oszt, de nem tudunk elképzelni olyan meccset, ahol nincs bíró, neki kell a rendet mindenkivel betartatnia. Fontos joggyakorlata van, számításba veszi az emberi jogok európai konvencióját, az alapvető jogok chartáját. A 4 ítélet élénk vitákat váltott ki. Mik lesznek a következmények? A kérdést magam is felteszem. Időre van szükség, hogy gondolkodhassunk. Elemezni kell az EB interpretációit a maguk mélységében. A vitát racionalizálni kell. A Laval & Viking-ügyben a Bíróság első alkalommal elismerte a sztrájkjogot, de kikötötte, hogy azt restrikcióknak kell alávetni. Ez nem új, sok nemzeti törvénykezés is tartalmazza. Finnországban a sztrájk tilos, ha ellentétes a hazai vagy közösségi jogszabályokkal. Emlékezzünk, hogy a kiküldetési direktíva (1996.) eredete az volt, hogy Hollandiában a portugál dolgozók helyzetével visszaéltek. A direktíva célja az volt, hogy legalább minimális védelmet nyújtson a legrászorulóbbaknak. A kiküldetés évente 1 millió dolgozót érint. 2/3 része az EU régi országait érinti, 200 000 német és 200 000 lengyel dolgozót. Ezután Belgium, Luxemburg, az Egyesült Királyság, Hollandia, Portugália következik. Arra kérem a szociális partnereket, hogy alapos elemzést készítsenek a kishatármenti mobilitás problémájáról. Ez egy nagyon fontos szakasza lesz a bizalom megerősítésének. Ebben az értékelésben világossá kell tenni a Bíróság döntéseinek irányát. A tagállamoknak a direktíva általi lehetőségek szerint kell mozdulniuk. Dániában és Németországban, tudom, meg fogják változtatni a törvényt. Svédországban folytatódik a gondolkodás. Mindannyiunknak egy közös célja van: a direktívát világossá tenni, hogy harmonikusan működhessen. X. Bertrand (francia munkaügyi miniszter, az Európai Tanács munkaügyi elnöke): Örülök, hogy tabuk nélküli vitát nyitottunk. 4 ítélet okozott jelentős nyugtalanságot a munka világában: a Viking a sztrájkjogról, a Laval a szabad áramlás aránytalanságáról, a Rüffert a szabad szolgáltatásról és a Luxemburg a direktíva előírásaihoz képest túlzott adminisztratív kötelezettségekről. A döntéseket különféleképpen értékelik. Néhányan azt mondják, ez a direktíva logikája, mások szkeptikusok és nyugtalanok, kérdéseket tesznek fel, vajon a kollektív akcióknak van-e helye, a szociális jog nem szűnik-e meg a szociális dömpinggel. Ezek a nyugtalanságok nem szűnnek. A status quot el kell kerülnünk. A CES (ETUC– Szakszervezetek Európai Szövetsége) is hallatta hangját, levelet írt szeptemberben Sarkozy elnöknek. Az Európai Parlament adoptálta az Anderson-jelentést. Az európai tervek a munkakörülményeket akarják javítani. Nem kell túlértékelni az Európai Bíróság ítéleteit, az EB nem kérdőjelezheti meg az európai terveket. Nem kell a vitát a bírákra hagyni, de nem kell felülvizsgálni a direktívát sem azelőtt, mielőtt a vitát végigvinnénk. A direktíva felülvizsgálata nincs kizárva, nem is elkerülhetetlen, a realitást kell kereseni, ez pedig időbe telik, a cseh és a svéd elnökségig biztosan. Az európai szociális dialógust kell feleleveníteni. Meg kell hallgatni azokat az államokat, melyeket érintenek az ítéletek. Dánia megkapott egy véleményt, Svédország decemberben kapja meg a jelentést. A többieket várjuk. A szociális partnereket is meg kell hallgatni feltétlenül. Szükségünk van elemzésükre, javaslataikra. Ha találunk olyan szabályozást, ami mindenkinek megfelel, akkor nem kell a bírákhoz fordulni. Ez a munkáltatók érdeke is, akiket a verseny szorít, nem csak a dolgozóké. A szociális partnereknek kell képzelőerővel bírni és nekik kell javasolni egy soft-law-t (lágy törvény). A Lisszaboni szerződés segíthet a helyzet megoldásában. A szerződésben benne van a horizontális szociális záradék és az Alapvető jogok chartája. A ratifikációs eljárást újra kell indítani. Amikor a politika nem reagál, a bíró foglalja el a terepet, ne tegyünk neki szemrehányást. Ha el akarjuk kerülni az új ítéletekkel kapcsolatos nyugtalanságot, felelősségteljesen meg kell ismerni az asztalon lévő európai elképzeléseket. C.H. Frederiksen (dán munkaügyi miniszter): Országomban a vita dühöt váltott ki. Vissza kell nyúlnunk a múltba, 1972-ben népszavazást tartottunk a csatlakozásról. A szakszervezetek azt mondták: nem hagyjuk, hogy Európa széttörje szociális rendszerünket. Az 1996-os kiküldetési direktíva elfogadása viharos körülmények között történt Maastricht után, ami 1993-ban elutasítást kapott. Azt mondtuk Dániában: nem, a direktíva nem érinti a sztrájkjogot; nem, nincs semmi olyan cikkelye, mely érintené a dán nemzeti törvényeket. A Laval-ítélet meglepetést keltett. A sztrájknak benne kell lennie a direktívában! Azt gondoljuk, hogy a sztrájkjogot nem szabad a direktívának limitálnia, akkor se, ha a sztrájkjog egyébként behatárolt. A Laval-ítélettel nem tudjuk ugyanazt kérni a külföldi munkáltatótól, mint a dántól. Gyakorlatilag az EB nem ismeri el, hogy a nemzeti piac védelme a szociális dömping ellen magasabb érdekű. Jelenleg tisztelnünk kell az európai törvénykezést. De hogyan feleljünk meg a kihívásnak? A vita hipotetikus. A dán modell nem törvényeken alapul, hanem a szociális partnerek közötti egyeztetésen, tárgyaláson, az önkéntes egyezség alapvető szerepet játszik. Szerencsére a szakszervezetek igent mondtak egy országos megoldásra. Lesz egy törvényjavaslat, ahogy én tudom, adoptálni is fogják. Ez a törvény ad majd keretet a sztrájkoknak, melyeket a létező konvenciókból kiindulva ismerünk el; illegális sztrájk lesz, ha nem alkalmazható arra, amit a munkáltatóktól kérünk országosan. Protekcionista sztrájk nem lesz. Mindig arra gondoltunk az ILO-egyezmények és a Rüffert-ügy kapcsán, hogy az állami szektornak mint munkaadónak modellként kell szolgálnia,. Az ítélet ezt nem teszi lehetővé. Dániában mi az Unió kibővítése mellett állunk. De el kell kerülni a visszéléseket, a túl alacsony béreket. Szükségünk van az Európai Bíróságra, nem ez a vita tárgya. A kérdés az, hogyan húzzunk hasznot a globalizált gazdaságból és ugyanakkor hogyan tartsuk fenn a nemzeti munkaerőpiacot. Nem támogatom a direktíva módosítását, szerintem lehetséges a konvergencia az ítéletek és a nemzeti törvények fenntartása között.

72 / 172

S.O. Littorin (svéd munkaügyi miniszter): Az egységes piac lehetővé tette a fejlődést. A szociális jogok tiszteletbentartásának politikája a közös piac éltető eleme. Meg kell őrizni a nemzeti szociális modelleket, ahogyan az imént Dánia esetében elhangzott. Svédországban létrehoztunk egy bizottságot a Laval-ügy megvizsgálására, dec. 15-re kell megtegye jelentését. Két feladata van: hogyan lehet megőrizni maximálisan a svéd szociális modellt és tiszteletbentartani uniós kötelezettségeinket. Azt gondolom, lehet megoldást találni. Nálunk nincs törvény arra, hogy a kollektív szerződéseket hogyan kell általánosan alkalmazni. Modellünk mégis jól működött, igazságos. A Laval-ítélet meglepett bennünket. A szakszervezetek azt vélik, a döntés a szociális fejlődéssel szemben hat, így a direktívát felül kell vizsgálni. A munkaadók elégedettek a döntéssel. Lehet, hogy javítani kell a direktíván, az építőiparban a munkáltatók már megszüntették a kollektív szerződéseket. A direktíva esetleges átalakítása időt vesz igénybe, én pedig nem gondolom, hogy jó megoldás lenne: lehet, hogy az új direktíva még keményebb lenne a nemzeti modellekkel szemben. Az európai biztossal értek egyet, a direktíva alkalmazását kell feljeszteni. F. Biltgen (luxemburgi munkaügyi miniszter): Közlöm, hogy velem van az a törvénytervezet, mely a Luxemburg-ítéletnek megfelelővé teszi igazságszolgáltatásunkat. 2002-es törvényünket elhagytuk; az Európai Bíróság volt olyan kedves és elmagyarázta, hogyan írjuk újjá. A helyzet nehéz, minden téren sokat veszítünk. A 2002-es törvény tágas volt a direktívához képest, annak «kemény magva» volt leginkább széles, a Bizottság ezért választotta mint kisérleti nyulat a Nagyhercegséget (Luxemburg). A kis- és közepes vállalatok támogatták, a szociális védelem területén hatalmas fejlődést értünk el. A döntés fájó. Én az Alkotmányra igent mondtam. Azt mondtam, ez a szociális Európa. Azt mondtam, ez nem a Bolkenstein-direktíva, nincs szociális dömping. Jún. 19. óta állandóan azt kell magyaráznom, hogy az új törvény a régit nem kérdőjelezi meg. A közvélemény nem jogi, hanem politikai döntésnek tartja és azt a benyomása, hogy Európában a gazdaságnak elsőbbsége van a szociális viszonyokkal szemben. Nekem harcolnom kell e benyomás ellen. Spidla biztos azt mondta, hogy az Európai Bíróság csak a szabályokat alkalmaztatja. Erre én azt mondom, nem, az EB a szabályokat alkalmazza és nagyon korlátozó módon. A direktívában van szellem. Rendben, a 49. cikkelyt a szabad szolgáltatásnak szenteli, de a direktíva más. Vissza kell térni az eredeti 1991-es javaslatra. Voltak a nemzeti törvények. Ezt fenntartandó köteleztek a kemény magra. Konfliktus keletkezett a nemzeti és a közösségi szabályozás között. A Római szerződésnek nem sikerült megoldani a problémát. Ezekben az ítéletekben én nem látom a szellemet. Az értelmezés szöveg szerinti és nem teleológiai, árnyalt. Az ítéletek köteleznek egy «hivatalos pecsétre», ami hivatalossá teszi a kollektív szerződéseket, mint általános kötelezettséget. Az ítélet csak annyit mond: kell ez a pecsét! De a direktíva szelleme nem ez. Ami a helyzetet még nehezebbé teszi, ez az automatikus bérindexálás visszautasítása, amit a 2002-es törvény mindenki számára kötelezővé tett. Az ítélet azt mondja, hogy ez csak a minimálbért érinti! Ezen a ponton is elítélt bennünkat a bíróság, holott erről nem is kértek döntést! Az indexálás a Nagyhercegségben politikai kérdés, a döntés valóságos földindulást hozott. A direktívában a 3-10. cikkely lehetővé teszi a nemzeti szociális közrend definiálását. Ténylegesen voltak viták a kemény magról. Zárt lista kell-e vagy nyitott a kemény mag definiálásához? Az 1996. előtti joggyakorlat nyílt listát ismert el. Az 1996-os kompromisszum azon a bázison alapult, hogy volt egy zárt lista az 1.§-ban, de a 10. § kiegészítette és ezzel tovább lehetett bővíteni (példa az egyhavi távolmaradás határidejére). A Luxemburg-döntés a 10. paragrafust felhasználhatatlanná teszi. Nem tudom, hogyan lehetne azzá tenni. Van egy különbség a Luxemburg-ítélet és a többi három között. Utóbbiak olyan ítéletek, melyek hátrányt okozó ügyek bírósági megítélése, az előbbi egyenesen egy országot támad. A Nagyhercegség szakszervezetei számára a Bizottság a továbbiakban nem védelmző, hanem «bomlasztó». Ezek az én jogi gondolataim a politikai problémáimról. Nagyító alatt vagyok, innen izgatottságom. Vannak jogi és politikai válaszok, én négyet látok. 1) A CES szociális protokollt javasol. Merkel és Juncker már megpróbálták, hiába. Nem hiszem, hogy egység alakulhatna ki ebben a tárgyban, bár magam tiszta szívemből kívánom. 2) A direktíva revíziója: egyetértek a svéd kollégával, Pandora szelencéjét nyitnánk ki vele . 3) A Lissszaboni szerződés – de a horizontális szociális záradék nem érinti az ítéletek problémáját. 4) Én a Bizottság, a Tanács felé való politikai közeledés mellett szólok. Ez a közeledés kell, hogy definiálja az uniós intézmények felé közeledést is. Kétlem, hogy a bal- és jobboldal Európa ellen egyesülne, ami az állampolgárokat és főleg a dolgozókat az EU ellen fordítaná. O. Scholz (német munkaügyi miniszter): Szokás azt mondani, hogy Európa hátrányos a szociális jogokra nézve. Holott a bírói intézményt a múltban pontosan a szociális jelleg kidomborítására hozták létre. A demokrácia a szakszervezeteknek köszönhetően fejlődött ki, a jogtalan kartellek elleni küzdelemben. Ez az egyensúlyi erő a dolgozók és a munkáltatók között teszi lehetővé, hogy társadalmi egyezményeket kössünk. 1955-ben a német bírák kidolgoztak egy előremutató szociális törvényt. Ha el akarjuk kerülni az európai intézmények legitimitási krízisét, akkor ezeket nem úgy kell láttatni az állampolgárokkal, mint amelyek 100 éves társadalmi haladás lebontásának eredői. A szabadkereskedelemnek együtt kell járnia a szociális előrehaladással, de ezt az üzenetet most nehéz továbbítani. 1996-ban kompromisszumot kötöttünk. Ez volt a minimálgarancia. Az Anderson-jelentés (Európa Parlament) mint bázis érdekel bennünket a direktíva értelmezéséhez. Meg kell érteni, hogy a minimum az nem a maximum! Biztosítani kell az egyensúlyt a szabványokkal, melyek mintákká válnak és köteleznek gazdasági jogokra. A Lissszaboni szerződés lehetővé teszi, hogy az EU szociális dimenzióit megjavítsuk. Az Európai Bíróságnak nem kell olyan messzire elkalandoznia, mint az USA legfelsőbb bíróságának, az EB tartsa tiszteletben az európai demokrácia társadalomtörténeti hagyományait. John Monks (CES, Szakszervezetek Európai Szövetsége): A négy ítélet olyan, mint egy baleset, a szociális jogok mechanizmusába homok került. Az Európai Bíróság–szakszervezetek meccs állása 4-0. Mondhatjuk, a szamár megrúgott bennünket ott, ahol gondolom. Mindnyájan felbolydultunk. Az Unióba vetett bizalom megingott. Nem várhatunk nyugodtan, a helyzet sürget. A Lisszaboni szerződés ratifikálása nem lesz könnyebb. Az írországi szakszervezeteknek nehéz dolguk van. Nem vagyunk protekcionisták. A CES nincs ellene a szolgáltatások szabadságának, azzal a kitétellel, hogy az a hely, ahol a munkavégzés folyik, tiszteletben legyen tartva. Ha nem, viták lesznek és nem tudni, hová vezethetnek. A Bíróság nem védi a helyi és kiküldetéses dolgozók közötti egyenjogú bánásmódot. A Bíróság határt szab annak, hogy a kollektív szerződések nemzeti rendszerét meg lehessen menteni. A dán megoldást támadni fogják. Akármelyik vállalat hivatkozhat az ítéletekre, hogy véget vessen egy sztrájknak. Ez lesz minden sztrájk esetében az etalon! Ugyanazt a helyzetet látjuk majd, mint a XX. sz. eleji Angliában. A döntések szerint a sztrájkot igazolni kell, arányosítani és referenciának ott vannak az ítéletek, a bírót éjszaka is fel kell kelteni. A Bíróság a minimumot mondja ki, de a maximum, ami veszélyesnek tűnik. Ha egy szakszervezet elér egy jobb arányt, a bírák leállíthatják. A tagállamok meg lesznek kötve törvénykezésükben (mint Luxemburg). Az Unió intézményei nagyon komolyan kell vegyék az elég hajlékony értelmezéseket, hogy a direktíva céljai megvalósuljanak, amin a gazdasági szabadság és a szociális védelem összebékítését értjük. Az ILO-t teszik kérdésessé az EB-ítéletek. A szöveget sürgősen újra elő kell venni. Mi többet javasolunk: egy társadalmi egyezmény-protokollt akarunk. Nem a Lisszaboni szerződéshez hozzátéve, ezt

73 / 172

már nehezen lehetne megtenni. Alkalmasint, lehet, hogy mint mellékletet Horvátország csatlakozási egyezményéhez? Én Európa-párti vagyok, de a szakszervezetek Európa-támogatása nagyon lecsökkenhet, ha nem teszünk semmit, és ebből gondok lesznek! Egy protokollnak ki kell mondania: nincs gazdasági haladás társadalmi haladás nélkül. Konfliktus esetén pedig a társadalmi oldalnak kell prioritása legyen. Nem akarjuk a migrációt leállítani, de mint a zarándokok mondták: Rómában tégy úgy, mint a rómaiak! Philippe De Buck (európai munkáltatók): Időre van szükség a gondolkodáshoz. A közös piac az európaiaknak prosperitást hozott, gazdasági fejlődést: plusz 400 eurós fizetést, plusz 3 millió munkahelyet. De maradtak még gátak, igazságtalan határok, melyeket le kell bontani. Ezek az ítéletek a munkaerőpiac jobbítását szolgálják, és akármit is mondanak egyesek, a munkakörülmények javítását. Egyetértek a Bírósággal a sztrájkjogot illetően, ennek európai jognak kell lennie. De a sztrájkjog nem lehet határtalan. Emlékeztetnem kell, hogy a Laval igazgatósága egyetértett egy minimumban. A sztrájk mégis a vállalat bezárásáig tartott. Túlment a direktíván. Luxemburg meg túl szélesen értelmezte a direktívát. A döntések mindig megadják a kollektív szerződések jogát. Nincs szociális dömping. Az ítéletek azt mondják ki, hogy a kollektív szerződéseknek általánosnak kell lenniük. Mi a direktíva revíziója ellen vagyunk. Ez egy jó eszköz. Ugyanezen okból nem kell a Lisszaboni szerződésen sem változtatni, mi is és a CES is támogatta. A szociális céloknak minden döntésben szerepelniük kell és a szociális partnerség megerősítésének is. Az államok közötti adminisztratív együttműködésre kell koncentrálni (a direktívában előírás és a Bizottság 2008. áprilisi közleményében megerősítést nyert). V. Spidla: A Bizottságnak nincs rejtegetnivalója. Már gondoltunk az egyensúlyra, bátorítva az érdekelt országokat. Megoldások vannak előkészületben, a jóakarat jelen van. Szintén egyensúly kell a törvényhozás és a joggyakorlat között (ezt nem lehet elkerülni demokratikus társadalmunkban). Az EU a haladás uniója, gazdaságilag és társadalmilag, de mindig a haladásé. X. Bertrand: Nem mondjuk mindnyájan ugyanazt a dolgot, de ugyanarról a dologról beszélünk. A gazdaság és a társadalom közötti konvergenciáról. Mindegyik oldal tisztában van a másik oldal nehézségeivel. Optimista vagyok, mert megtartottuk ezt a konferenciát, ahol világos dolgok lettek kimondva. A status quo lehetetlen. Különben ez az Európa nyugtalankodni fog. Mindent meg fogok mozgatni, ki kell dolgozni egy módszert.

Európai munkástanácskozás az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonására (folyt.) Párizs 2009.febr.7-8. Spanyolországi hozzászólás “Részt fogok venni az európai konferencián a dolgozók jogainak megvédéséért” Beszélgetés Manuel Iniesta barcelonai autóipari kisegítőipari szakszervezeti küldöttel Számodra mi a «bankmegmentések» következménye? A spekulánsoknak az EU és a kormány többszáz milló euró adott, ami csak sietteti a gazdaság összeomlását. A válság nevében az autóipari multinacionális vállalatok a kollektív szerződésekben aláírt megegyezésekre fittyet hánynak. A szerződésekre és a „szabad és befolyásoltalan verseny” cikkelyeire támaszkodva, amit az Európai Bíróság is használt, a Bizottság támogatja a delokalizációt, az elbocsátásokat és bezárásokat. A multik veszteséges mérleget mutatnak be, hogy igazolják ezeket az intézkedéseket, kihasználják az elbocsátástól való félelmet. Hogyan reagálnak az autóipari dolgozók? Szakszervezetem bemutatott egy jelentést a katalóniai regionális kormány munkaügyi területének címezve az elbocsátások kontratervéről, rámutatva a Seat-Volkswagen restrukturális dossziéja «szociális tervezetének» tarthatatlanságára. De a brüsszeli kritériumok értelmében a katalán – baloldali – kormány mégis zöld utat adott neki. A Nissan azonnal benyújtotta 1 680 dolgozó elbocsátásának tervezetét. Barcelonában több tízezer autóipari dolgozó tüntetett nov. 5-én ezen elbocsátások ellen és a kollektív szerződések betartásáért. Először azokhoz fordulunk, akiket mi választottunk, hogy a munkás többség érdekében kormányozzon és az elbocsátásokat ne fogadja el. Ezért akarjuk, hogy a spekulánsok megmentésének tervét vonják vissza. Csak így lehet megmenteni a munkahelyeket, és minden országban, így Spanyolországban is a törvényes kollektív szerződéseket (nálunk több mint 5 ezer ilyen szerződés van). A munkásosztály jövője a tét. Ezért akarok résztvenni a párizsi konferencián, ahol a különböző országok dolgozóinak jogait védelmezzük, melybe beletartozik az Európai Bíróság Laval-, Viking- és Rüffert-ítéleteinek visszavonása.

Iratkozz fel a konferenciára!

Részt szeretnék venni az Európai Bíróság Laval-, Viking-, Rüffert- és Luxemburg-ítéletei visszavonására irányuló nemzetközi munkáskonferencián: Név:..........................................................................Utónév :......................................................................................... Szervezet:....................................................................................... Minőség: ............................................................... Cím:................................................................................................................. Ország: ............................................... Személyes címen :........... Szervezetem nevében : ............................................................................................... Tel. :................................................................................... E-mail :.........................................................................................

74 / 172

Részvételi díj : 50 euró. Küldés : [email protected]

Részlet a Franciaországban publikált kínai 'Információs levél'-ből 299. szám, 2008.okt.15. Szerkesztőségi cikk «1949: csak a szocializmus mentheti meg Kínát; 1979: csak a kapitalizmus mentheti meg Kínát; 1989: csak Kína mentheti meg a szocializmust; 2009: csak Kína mentheti meg a kapitalizmust.» A kínai bloggereknek van humoruk még a legdrámaibb pillanatokban is. Tény és való, Kína a stabilitás mentőtényezőjeként jelent meg az USA-t és az európai országokat felbolygató pusztulás előtt. Így kellett legyen, ti. a nyitás még teljesen nyitott… «Még 30 év reform után is zárt maradt a kínai pénzügyi rendszer, ha a piacgazdaságokhoz viszonyítjuk. Következtetésképpen más országoknál kevésbé vad támadás érte.» (Asia Times, okt.8.). A bankok még államiak, a kínai pénz még mindig nem teljes mértékben konvertálható és a pénzügypiac nem tud közvetlen spekulációkba kezdeni a jüannal. Ugyanakkor a válság ma már feltehetően Kínát is veszélybe sodorta. Világgazdasági integrációja eredményeképpen az export esik a recesszióban lévő országok felé (USA, EU), csökkenti a termelést és dolgozók millióit fenyegeti. Kína teljes gazdasági aktivitásnak 35 %-a exporttevékenység. Ezért – írja a kínai KP lapja, a Népújság okt. 24-én – az amerikai recessziól: «akadályozza a kínai exportnövekedést. A tradicionálisan erre berendezkedett régiókban nagyszámú vállalkozás küzd nehézségekkel (…), némelyek már a csőd szélén állnak (…) Pillanatnyilag nem kevés belső nehézséggel néz szembe az ország.»

«Kínában megsokszorozódtak a csődeljárások a gazdasági lassulás miatt» írta a «Le Monde» (okt.20.: «Zhangmutou, egy kis dongguani település polgármesteri hivatala előtt okt. 16-án a Smart Union játékgyár többezer munkása gyűlt össze. A gyár váratlanul bezárt a hét elején, de a munkásoknak nincs szándékukban magukat kiszolgáltatni hagyni. Az erős rendőri készültség ellenére sem (…) Ugyanez a forgatókönyv ismétlődik egyre gyakrabban hónapok óta a Gyöngyök folyó deltájában és Shanghaj körül. (…) Cipőgyárak ezrei zártak be (…),a nagyüzemeket is kezdi súlyosabban érinteni a válság, a textilipart: a China Printing & Dyeing Holding októberben csukott be 3 ezer munkás hagyva a helyszínen. (…) Okt. 11-én egy poliészter nagybeszállító szüntette be működését, a helyi lapok szerint 7 milliárd jüan tartozással bedolgozói és egy tucat bank felé. Yiwuban, Ningboban és Taizhouban is jelentős bezárások történtek».

«A válság a kínai vezetőknek politikai kockázatot jelent», írta az «International Herald Tribune» (okt.23.). 8 %-os fejlődéshez van szükség, hogy a munkanélküliség ne emelkedjen veszélyessé és ne vezessen társadalmi feszültséghez: «A hatóságok turbulenciazónába kerültek», írta a «Les Echos» (okt.27.). De a nagyon szoros kapcsolat a kínai, az amerikai és európai gazdaság között a kínai bankoknak is veszteséget okoz: «Sok befektető, kínai pénzügyi vállalat invesztált amerikai befektetési bankokba, így veszteségek érték utóbbiak csődje vagy rossz gazdálkodása miatt» («Népújság», okt.24.). Elég a China Investment Corporation, a kínai független alapok kétségbeesett erőfeszítéseit látni, hogyan igyekszik behajtani a spekulációs alapokba befektetett milliárdokat, mint pl. a Reserve’s Primarytől, mely szintén közel egy milliárd dollárt helyezett el a Lehman Brothers csődbejutott banknál. Kína folytatja az amerikai adósságok finanszírozását? Igen, feleli Hu Angang közgazdász, «a nemzetközi pénzügyi piacoknak Kína nem akar gondot okozni». De Hu úr nyugtalakodik-e amiatt, mennyibe már került és mennyibe még fog mindez a dolgozó népnek? Nem a nép pénze az, amit Hu úr nagylelkűen a csődbejutott külföldi pénzügyi intézményeknek ajánl? Nem a kizsákmányolásból, a túlzott kizsákmányolásból származik ez a pénz? Akkor, miért kellene folytatni? Miért kellene megnyitni Kínát a Wall Street és London bankár-spekulánsai előtt? Miért nem visszalépni és ezzel megfelelni a lakosság igényének? Oroszország Kommuniké Nemet a taganrogi autóüzem szakszervezetellenes repressziójára! A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kommunikéje (2008.nov.7.) Az Oroszországi Föderáció szakszervezeti aktivistái a következő tényről informáltak bennünket: a munkásjogok szakszervezeti védelme súlyos veszélyben forog Taganrogban. A TaGAz üzem vezetése elutasította a szakszervezet elismerését, visszautasította a tárgyalások megkezdését vele. Szergej Brizgalov és Alekszej Gramm aktivistákat ismeretlen szemények megtámadták, miután átadták az üzem igazgatóságának a béremelési követeléseket. A vállalati vezetés nem hajlandó a nemzetközi norma szerinti és az Oroszországi Föderáció által ratifikált törvényes garanciákat (ILO 97. és 98. konvenciója) vállalni és elismerni a dolgozók azon jogát, hogy saját szakszervezeteiket létrehozzák. Mitán a szakszervezet 2008.jún.23-án tiltakozó őrséget állított az üzem bejárata elé, hogy a munka törvénykönyve által biztosított lehetőségekkel élhessenek a munkások és röpcédulákat terjesztett a béremelés követelésére, egy ismeretlen jól megtermett illető megtámadta és bántalmazta Brizgalovot, s egy másik helyen ugyanakkor Grammot is támadás érte. Ezután Alekszej Grammot elbocsátották munkahelyéről, mely a munkatörvénykönyv 374 TK RF cikkelyébe ütköző cselekedet. Az üzem aktivistái szerint a rendőrség nem reagált a bejelentett panaszra, az ügyet lezárta júl. 26-án. A Nemzetközi Egyetértés osztja a munkásellenes akció elleni felháborodást. Támogatja a dolgozók jogos harcát szakszervezetük elismertetésében, kéri a presszió és az aktivisták üldözésének megszüntetését. Daniel Gluckstein, koordinátor

Románia Dorin Lois bányász, szakszervezeti aktivista

75 / 172

nov.11-én kiszabadult!

Constantin Cretan után, aki okt.28-án szabadult, nov.11-én Dorin Loist is szabadon engedték a román hatóságok. Ahogy Miron Cozmát, Constantin Cretant, Ionel Ciontut (tragikusan elhunyt a börtönben 2007.jan.11-én) és Vasile Luput (most is börtönben van), Dorin Loist is elítélték és börtönbe zárták «az állam biztonságának megsértéséért» 2005 szeptemberében. Mindnyájan szervezői voltak az 1999-es, az IMF és az EU által diktált restrukturálási politika elleni bányász demonstrációknak. A Nemzetközi Munkaügyi Iroda elítélte az ILO 87-es konvencióját sértő ítéleteket. Dorin Lois 3 évet töltött le büntetéséből botrányos körülmények között. A Nemzetközi Egyetértés, a Represszió elleni bizottsággal együtt széles nemzetközi kampányba kezdett 1999-től. Üdvözli a szakszervezeti vezetők szabadonbocsátását, melyet a nemzetközi munkásmozgalom harcának eredményeként értékel. A munkásszolidaritás Vasile Lupu azonnali szabadlábra helyezését követeli!

Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolattartás Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi információk 312.sz. Nemzetközi Egyetértés amerikai munkásmozgalom: mi a teendő? - Haiti: újabb iskola omlott össze - Roger Sandri a válságról

Nemzetközi információk 2008. nov. 18. 312. sz. ára: 0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja Tartalom: — A Socialist Organizer Országos Bizottságának nyilatkozata. «Nov.4. – történelmi választás. A nép követeli a változást, ennek eleget kell tenni». —John Sweeney, az AFL-CIO elnökének megjegyzései Obama megválasztásának másnapján, —Roger Sandri hozzászólása Franciaországból: A kapitalizmus megmentése! – ez a világ - és élén Sarkozyvel, a francia burzsoázia jelszava. — Haiti: 5 nappal a Pétionvillei dráma után egy második iskola dőlt össze. Dec. 11-12-én Haitiban mintegy 20 munkás- és népi szervezet és a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére kontinentális tanácskozás zajlik a Minustahcsapatok kivonására és a haiti nép szuverenitásának visszanyerésére. Ismertessétek aktivitásunkat, hozzászólásainkat! Fizessetek elő a Nemzetközi információkra!

Kapcsolattartás: Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected] USA

76 / 172

Nov.4. történelmi választás: A nép követeli a változást, ennek eleget kell tenni! (a Socialist Organizer Országos Bizottsága nyilatkozata) Az egész országban több százezer ember – talán több milló – ment ki az utcákra nov. 4-én ünnepelni az ország első fekete bőrű elnökét. A feket és spannyolajkú negyedekben, az egyetemi campusokban és városokban északon és délen (még É-Karolinában is) érezni lehetett az eufóriát, nem csak azért, mert végetért a Bush-féle 8 éves rémálom, hanem mert ami korábban lehetetlennek tűnt, Barack Obama, egy fekete lett az ország lefelsőbb méltóságának birtokosa. A chicagoi Grant Parkban a fekete aktivisták könnyes szemmel hallgatták Obamát. 400 éves nemzeti, rasszista elnyomás, a rabszolgaság, számtalan árulás, a szegregáció, a mai ipari-börtönök súlya, ha csak egy éjszakára is, nem nyomja ezeknek az embereknek a vállát. Azért is történelmi ez a választás, mert feketék, latínók, fiatalok és különféle eredetű dolgozók kimondhatták: elég, elég a rasszizmusból, az elnyomásból! A súlyosbodó gazdasági válság közepette kimondhatták: nem fogadják el a munkahelyek, a lakásaik, a közszolgáltatások, a negyedeik elpusztítását – nem felelősek a válságért, nem akarnak fizetni érte! Főként a fekete fiatalok nyilatkozták a sajtóban, hogy először voksoltak. Mert ezegyszer fontosnak tűnt! Mert Obama munkahelyeket igért, egyetemi továbbtanulásra közalapítványokat, mert az iraki háborúnak véget vet, hogy ne maradjon a defavorizált ifjúság számára egyetlen kitörési pontként a hadseregbe belépés. A Democracy Now meginterjúvolt egy fiatalt harlemi feketét, aki talán a legjellemzőbben fejezi ki oly sokak reményét: «Obamával minden meg fog változni. Végre szabadok és egyenlőek leszünk. Megtaláljuk méltóságunkat.» Bruce Dixon, a Black Agenda Report főszerkesztője azt írta utolsó szerkesztőségi cikkében: “Inkasszálni az Obama által aláírt csekket”: « Az első fekete elnök az Ovális terembe reményeket visz magával, álmokat és törekvéseket, olyan emberekét, akikkel sose fog találkozni, de aki úgy hiszi, ismeri motivációit és szándékait. Persze mindez nem szerepelt a szavazási lapokon és a média, valamint a jelöltek is elkerülték nagy ívben. Mégis a tízmilliók, akik rá szavaztak, elsősorban azért tették, hogy a háborúnak véget vessen, a katonai kiadásokat és a börtönbe csukott népességet csökkentse, betegbiztosítást akarnak. Olyan gazdaságot akarnak, mely igazságosabb és ellenzik a Bush- (és Obama) tervet a Wall Street megmentésére! Hogy felidézzük Martin Luther King híres kifejezését, az ország társadalmi és gazdasági igazságossága, valamint a külső béke egy hatalmas csekk, amit régóta ki kellett volna fizetni. Ebben a változásban bíznak, ezt a változást várják.» (BAR, 2008.nov.6.)

A “nemzeti konszenzus” a dolgozók érdekét szolgálja? Barack Obama a gazdagok és szegények nemzeti egységéről beszélt Chicagoban, a «prosperáló» Wall Street (a bankok és ügyletek negyede) és az “újraélesztett” Main Street (a Fő utca, népesség utcája) között. Az ország értékeinek nagyobbik részét birtokló és ellenőrző kapitalista vezetők nyugtalankodnak, hogy az Obama győzelmét biztosítotó feketéket, hiszpanókat, színes munkáscsaládokat nehéz lesz kordában tartani és a domináns osztály ellenőrzése alá vonni. Tapsoltak Obama javaslatára a nemzeti konszenzusról főnök és munkás között, de nagyon is jól érzik a rizikót. Nem lesz könnyű elfogadtatni a „főnökkel közös megoldásokat”. A munkáltatók csúcsa számára a nemzeti konszenzus annyit jelent, hogy a munkásosztály szervezetei vissza kell vonják követeléseiket, le kell mondjanak érdekeikről a «nemzeti egység» és a «közös jó» nevében. A kapitalistákat talpra állítani, a dolgozók és elnyomottak szükségleteit válasz nélkül hagyni. Mindjárt a választások után már megindult a «remények csökkentése». Obama maga is kijelentette: «Az út hosszú lesz, az emelkedő meredek. Egy év nem lesz elég, lehet, hogy a négyéves mandátum sem.» Leon Panetta, a Bill Clinton-kabinet volt igazgatója a Fehér Házban ezekkel a kifejezésekkel magyarázta: «Még két háborút ki kell fizetnünk és dollármilliárdokat fordítani a gazdaságra. Az új elnöknek a fiskális elvek útjára kell az országot tenni (...). Ez azt jelenti, hogy vissza kell térni a kezdeményezések legtöbbjére.» (San Francisco Chronicle, nov.5.) Természetesen, úgy kell érteni, hogy semmiféle «megmentési terv» nem készül az amerikai munkásosztály érdekében, semmi valódi munkahelymentő akció, semmi valódi egészségügyi reform, semmi támogatás a szervezett munkásság követeléseit illetően. Hogyan haladni előre? Az ország katasztrofális állapotban van. Ezév eleje óta 1,2 millió munkahely szűnt meg, további több milló megszüntetése folyamatban van. Több mint 2 millió ember élte át háza elkobzását; a dolgozók elleni támadások a szociális szolgáltatások eltörlésével és a kibontakozó gazdasági válsággal együtt folytatódni fognak. A jelenlegi válság nem csak egy szimpla “piackorrekció”, sem pedig, ahogy el akarják hitetni: «néhány rühes birka a tökéletesen egészséges nyáj közepében». A termelési mód, a magántulajdonon alapuló szabadpiaci gazdasági rendszer csődje ez. A választások másnapján mindjárt felmerült: hogyan tovább? A kapitalisták számára egyszerű a válasz. Meg kell menteni a bankárokat és spekulánsokat, hogy osztályérdekeiket megerősíthessék. Obama gazdasági tanácsadói között – nagy örömükre – ott találjuk többek között Paul Volkert, a Szövetségi alapok volt elnökét, Warren Buffet-t, aki milliárdokat keresett Wall Street-i spekulációval és Lawrence Summerst, a Kincstár volt titkárát. A teljes lista hasonlít a Wall Street öreg pénzügyi gárdája “Who’s Who” –jára (Ki kicsoda). Mikor Washingtonban Obama bemutatta gazdasági tanácsadói csapatát, ismét felhívott “nemzeti konszenzusra” a Wall Streettel: «Tudom, hogy sikerrel járunk, ha félretesszük a politikát és pártos érdekeinket és együtt alkotunk, mint egy és oszthatatlan nemzet». Mi a munkásosztály válasza? Ami bennünket, a Socialist Organizert illeti, mi tudjuk, hogy a munkásosztály érdeke és a tőkéseké ellentétesek. Érdekeik védelmében a dolgozók saját független szervezetekkel kell rendelkezzenek és saját független kifejezésmódjukkal. Ezért kell saját Labor Partyjukat felépíteni, a szakszervezetekre támaszkodni és nyitottnak lenni mindent elnyomott felé. Nem támogattuk Obamát, aki a Demokrata párt jelöltje volt, a tőke pártjáé. Nem jobban, mint a munkásszervezetek. Ez azt jelenti, hisszük, hogy nagyon kifejező az Obama egyik fő kampánytámogatója, az AFL-CIO választások utáni nyilatkozata, melyben aláhúzza annak sürgősségét, hogy a munkásosztály érdekében sürgős lépések történjenek. John Sweeney, az AFL-CIO elnöke gratulált, kiemelte azt az alapvető szerepet, amit a szakszervezetek játszottak az elnökválasztásban. Most várunk. De amit a business-körök sajtója nem várt, az Sweeney erős nógatása, hogy Obama első 100 napját a szakszervezetek és a munkásosztály előnyére szolgáló törvényhozással töltse. Miután megjegyezte «a választás csak az első lépés a változtatások útján», Sweeney folytatta: «a változásoknak a több évtizeddel ezelőtti Franklin D. Roosevelt szerinti gazdasági változások irányában kell menniük.» Sweeney hozzáteszi: «A dolgozóknak szükségük van egy gazdasági felemelkedési tervre, de azonnal, befektetésekre van szükség új munkahelyek teremtésére, rossz állapotban lévő útjaink, iskoláink és hídjaink rendbetételére.» Sweeney kitart amellett, hogy szükséges a «közel 50 millió ezzel nem rendelkező és több millió személy számára nem megfelelő szociális védelmi háló-egészségügyi biztosítási rendszer felállítása». Sweeney ezután aláhúzza az AFL-CIO számára legfontosabb követelést: «Alapvetően elsőbbséget élvez

77 / 172

számunkra az “Employee Free Choice Act” (bérből élők szabad választása) törvény elfogadása, mely a dolgozóknak lehetőséget biztosít a jobb életről való tárgyalásokra. Olyan gazdaságban, mely túl sok hatalmat ad a gazdaságnak, egy szakszervezeti kártya lenne a legjobb garancia középosztályba jutáshoz.» A Wall Street Journal nov. 7-én publikált egy cikket: «A munkásmozgalom azt akarja, hogy Obama megkezdje a nagy küzdelmet». A cikk aláhúzza, hogy a munkásmozgalom erősen számít az “Employee Free Choice Act” törvényre, ami lehetőséget adna a dolgozóknak, mihelyt többségük aláírja a kártyát, szakszervezet megalapítására és elismerésére – sokkal kedvezőbb módon, mint a jelenlegi szisztéma (jegyzékre titkos szavazás). Az amerikai üzleti körök, közöttük a Kereskedelmi Kamara erőszakosan ellenáll a tervnek. A Wal-Mart, az USA legnagyobb magánmunkáltatója, melynek megátalkodott szakszervezetellenes hagyományai közismertek, egyike a leghatározottabban ellenzőknek. Lee Scott igazgató azt nyilatkozta, hogy a törvény miatt «az ország kevésbé lenne versenyképes» és «kényszerítő erőket vezetne be a munkahelyen» (London Times, nov.6.). Az észak-karolinai szenátor, John Edwards, akit a Wall Street Journal idézett, azt mondja, hogy “Harmadik politikai világháborút” vár ebben a kérdésben a munkásosztály és az üzleti körök között. A London Times jelzi azt is, hogy az üzleti körök kerekasztala foglalkozott Obamának a «szabadkereskedelmet» illető állásfoglalásával, az ALENA újratárgyalásának javaslatával. Világos, hogy erőpróba zajlik a munkásosztály és a tőkések jelentős rétege között. A Socialist Organizer nem hívott az Obamára szavazásra. Azt gondoljuk, hogy a Demokrata Párt kapitalista párt, a vállalkozók és az uralkodó osztályok érdekeit védi a dolgozókkal szemben. Mi, feltételek nélkül, a munkásosztály mellett állunk ki, a munkásmozgalom és a dolgozók elemi érdekeiért, erre hívunk minden szakszervezetet és a munkásjogok aktivistáit. Semmilyen vaódi változás nem lehetséges a Paulson megmentési tervvel Okt. 3-án demokraták és republikánusok kéz a kézben a Bush-adminisztrációval az USA történetének egyik legnagyobb szélhámosságának engedtek utat, amikor 1 300 millárd dollárt (ideértjük az ezt megelőző összegeket is) áldoztak a Wall Street bankárjainak, akik a spekulatív lakáskölcsönökből húztak óriási hasznot. A dolgozók nem akarták ezt a megmentést. Annak ellenére, hogy Obama, Pelosi, John McCain és George W. Bush támogatta, a Képviselők Háza első nekifutásra nem fogadta el. A ‘nem’ megrázta az egész világot. Az kellett, hogy Obama és Pelosi lépéseket tegyenek, hogy nyomást gyakoroljanak, hogy a Dow Jones még 776 pontot veszítsen és a képviselők – választóik akarata ellenére – elfogadták. A dolgozóknak azt mondták, hogy ha nem adnak ennyi pénzt a Wall Street urainak, a gazdaság összeomlik. Azonban a megmentési terv elfogadása után is folytatódik a gazdasági recesszió, a pénzügyi piacok is esnek. Még Obama megválasztása után is. Persze ez várható volt, a közgazdászok már az elején figyelmeztettek arra, hogy a Paulson-terv nem old meg semmilyen gazdasági alapproblémát. Kevéssel a terv megszavazása után Pelosi és Obama felhívást intéztek, hogy a mérgezett pirulát lenyelessék: magyarázták, hogy egy újabb tervre kerül sor, mely «újraindítja a gazdaságot 200-300 milliárd dollárral» ha a Demokrata párt nyerne a választásokon és többséget kapta a Kongresszusban is. De nov. 6-án, két nappal a választások után Nancy Pelosi visszalépett. Bejelentette, hogy a gazdaság állapotát nézve meg kell vizsgálni ezt az összeget, most csak 50 milliárd, lehet, ennél is kevesebb dollárról beszél. A spekulánsok megmentését célzó és az adófizetők rovására megszavazott Paulson-terv mellett egyáltalán nincs lehetőség komoly munkahelyteremtésre, még kevésbé az Obama által megígért más programpontok teljesítésére, egészségügyi büdzsé emelésére, oktatásra, stb. A Paulson-tervet vissza kell vonni! Egy fillért se a spekulánsoknak! Eddig, okt. 3-ig, mindössze 700 milliárd dollárt fizettek ki a spekulánsoknak. A többit később kellene folyósítani. A nov. 7-i Financial Times: «Mr Obama örökli a megmentési tervet és a bankok közötti kölcsönök 700 milliárd dolláros garanciáját. Neki kell dönteni arról, hogyan módosítja és valósítja meg.» Az AFL-CIO, melyhez nagy számban csatlakoztak a többi szakszervezetek, (Change to Win) igényei teljesítéséhez a Wall Street megmentési tervét kereken le kellene állítani. Egyetlen fillért sem kellene adni a spekulánsoknak! Az országnak szüksége van a dolgozókat szolgáló tervekre, a munkahelyek védelmére és újak létesítésére. A gazdasági válság elmélyülésével nincs arra mód, hogy egyszerre a bankokat is megmentse és jelentős gazdasági felegyenedést is végrehajtson a kormány. A spekulánsok játszottak és vesztettek. Paraziták. Hasznukat el kell kobozni. Ha felállítják őket, az csak növelni fogja a gondokat. Mobilizálódni a változtatások elérésére A munkásosztály szükségleteinek elérésére annak a politikának ellen kell állni, mely az emigránsokból, bevándorlókból és más rétegekből bűnbakot csinál, a háborúnak véget kell vetni. A rendezetlen helyzetű «papírnélküliek» küzdelme elsőrendű és az egész dolgozó népességet érinti. A «papírnélküliek» tízezreit, melyek egyetlen bűne a kemény munka családjuk eltartására, kiseprűzték az ICE (vám- és emigrációs rendőrség) funkcionáriusai. A kormány, az ICE terrort alkalmaz és a családokat szétválasztja. A reakciós mozgalom egyik legkegyetlenebb eleme, hogy a krízistől rogyadozó rendszer mentegetésére a szegénység növekedésének, az elbocsátásoknak, az egyenlőtlenségek növekedésének és a bérek csökkenésének okaként őket nevezik meg mint bűnbakot. Az emigránsok jogaiért kűzdő széleskörű aktivista koalíció petíciót intéz Obamához: «Az ICE azonnali leállítását! Obama, a spanyolajkú és emigráns választók reagáltak a változást igérő szavaidra! Tartsd be igéretedet és azonnal függeszd fel az ICE támadásait, addig is, míg az új, igazságos és humánus emigrációs reform meg nem születik!» A felhívásra a munkásmozgalomnak és a fekete aktivista szervezeteknek sürgősen reagálniuk kell! Ugyanígy az emberek szükségleteit és a békét követelő felhívásokra. Az ANSWER koalíció egységes tömegdemonstrációt hirdet 2009. márc. 21-re Washington, Los Angeles, San Francisco, Chicago és Miami helyszínnel, a 6 éve tartó háború és megszállás ellen, a csapatok azonnali kivonásáért (Bring the Troops Home Now). Egy másik szervezet, a United For Peace and Justice (UFPJ) egy hetes demonstrációra hív Washingtonba ugyanebben az időszakban. «Az iraki és afganisztáni amerikai jelenlétet a politikai bűnözés és kormányzati irányítású pusztítás jellemzi, szembe kell szállni vele!» Egységet! Az AFL-CIO-nak igaza van, hogy ebben a helyzetben a munkásosztály specifikus követeléseit hangoztatja. Nem a Wall Street, hanem a dolgozók számára kell a megmentési tervet felállítani. Néhány követelés: • Leállítani a Paulson-tervet. • Moratoriumot az ingatlan-elkobzásokra, a gáz, elektromosság szolgáltatás felfüggesztésére, a kilakoltatásokra és a lakbéremelésre. • A “Employee Free Choice Act” (alkalmazottak szabad választási jogának törvénye) bevezetését, hogy mindenki képviseltetve lehessen egy szakszervezetben. • Az elbocsátások megszüntetése az iparban. • Az ICE söprögetésének, a kiutasításoknak a leállítása. • Valódi betegbiztosítási rendszer felállítása. • A háborús kiadások felfüggesztése, a katonák hazaszállítása Irakból és Afganisztánból. • Széles közmunkaprogram meghirdetése iskolák, kórházak építésére, a romokban álló infrastruktúra pótlására, ami millóknak biztosítana munkát, méltó bért. A szakszervezetekbe tömörülés szabadságát! A Mexikói-öböl környékének rekonstrukcióját! Ezek nem álmodozások. Nov. 4-én a dolgozó osztályok világosan kimutatták. A Socialist Organizer országos bizottsága ezeket a javaslatokat támogatja.

78 / 172

Országunk történelmi keresztútra került; soha ilyen fontos nem volt a munkásosztály legszélesebb összefogáson alapuló akcióegysége, a feketék és spanyolajkúak, a háborúellenes és más szociális mozgalmak szervezeteivel, hogy a dolgozók és minden elnyomott nemzet szükségleteinek megfelelő intézkedéseket elérjük. Felhívást intézünk mindazokhoz, akik osztják törkvéseinket, csatlakozzanak hozzánk együttes kampányra! Tervet a dolgozók megmentésére, nem a Wall Streetére! 2008. nov. 10-i nyilatkozat Megjegyés: Ha egyetértetek a nyilatkozattal és velünk együtt akartok dolgozni, jelentkezzetek az alábbi címen: P.O. Box 40009, San Francisco, CA 94140 vagy hívjatok a 415-641-8616 sz. telefonon, írjatok: [email protected]. Látogassátok web site-unkat: www.socialistorganizer.org USA (folytatás) John Sweeney, az AFL-CIO szakszervezet elnökének megjegyzései a választások másnapján tartott sajtótájékoztatón (2008.nov.5.) Az AFL-CIO, a Fehér Házzal szemben, a park másik oldalán nagyon örül az új szomszédnak. Ez a legszebb napja az ország dolgozóiért vívott harccal telt életemnek. Ha azokra gondolok, akikkel találkoztam, akik minden odaadtak azért, hogy változások jöjjenek, mondhatom, hogy ez az egész nemzet számára is a legszebb nap. Ezzel a jelölttel, akikek hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogy reményt keltsen, visszavettük országunkat azok kezéből, akik a tulajdonosok és privilegizáltak érdekeit szolgálták az összes többi hátrányára. Megtettük az első lépést egy jövő építése felé gyermekeink és unokáink számára. Amit tapasztaltunk, a választók meglepően nagyarányú részvétele, jelzi, hogy folytatni is tudjuk a történetet. Órási gazdasági változásra adtunk mandátumot Barack Obama, Joe Biden és a Szenátus, a Képviselők Háza új többségének megválasztásával. Amerikai dolgozó családok és szakszervezeteink kifejtették minden meggyőző erejüket ebben a kampányban, házról házra jártak, megállás nélkül rábeszéltek. Ebben az évben 24 államban több, mint 13 millió szakszervezeti tag választót kerestünk meg. Mozgósítottunk, ahogyan soha még. Magam is jártam házról házra, röplapokat osztogattam, telefonhívásokat bonyolítottam, s ugyanezt tette 250 ezer szakszervezeti tag, felelős. Soha nem láttam még ilyet. Az eredmény nem maradt el, Obamára szavaztak a tömegek, mert hiszünk benne, hogy végigviszi azt, amit megígért és Amerika gazdaságát megerősítve a dolgozók felé fordul. 2,5 millió új szakszervezeti tag lépett be hozzánk a kampány során. A újonnan választott Kongresszus, népi támogatása szerint, biztosan erős lesz. De ez csak az első lépés a változtatás útján. A dolgozók teljes erejükből támogatják Obamát, hogy megtegye mindazt, amire szükségünk van. Rövid távon szükség van a dolgozók gazdasági megmentésére, amely újraindítja a gazdaságot. Azon milliók számára, akik nem találnak még munkát, munkanélküli biztosítás kell, élelmiszerjegyekhez kell juttatni őket, alapvető szolgáltatásokhoz. De azonnal neki kell látni a munkahelyek teremtésének az utak, iskolák, romos hidak újjáépítésével. Hosszabb távon új gazdaságpolitika kell, jó munkahelyekkel, a környezetvédelemmel – nem a spekulatív buborékokkal. A Wall Streetnek engedelmeskednie kell a szabályoknak, a dolgozók nehezen megkeresett pénze megélhetésre, lakásra, nyugdíjra kell, egészségügyi ellátásra. A vállalatok uralmának véget kell vetni. Bush elnök alatt egyre mélyebb szakadék választotta el a gazdagokat és szegényeket. Nem tudjuk a középosztályt megteremteni, ha nem nyújtunk a dolgozóknak olyan körülményeket, szabadságot, hogy maguk tárgyalhassanak munkabérükről, -körülményeikről. A szervezett dolgozók átlagosan 30 %-kal több bért kapnak, ezt tudni kell és megkapják az összes pótlékot is. Ezért akarjuk, hogy minden dolgozó részesülhessen a szakszervezethez tartozás jogával. Gyermekeinknek, unokáinknak építjük ez az amerikai fordulatot. Egyenlőséget és igazságot akarunk, hogy a világ újra tisztelje Amerikát.

Franciaország TRIBÜN • Angelo Geddo A kapitalizmus megmentése Ez a világ - és élén Sarkozyvel a francia burzsoázia jelszava. Meg kell állapítsuk, hogy a politikai vezetők együttese, jobboldalaik és baloldaliak Európában és Franciaországban átvedlettek tűzoltóvá a „tőke” házát menteni. Dollár-, euró- és yenmilliárdok százaival könnyedén töltik fel az agnizáló rendszer réseit, repedéseit. Ellenben jól emlékezünk arra a visszatáncolásra, mikor «3,60-at» (a fentiekhez képest aprópénzt) kellett találni az aktív szolidaritás (pótlék a dolgozóknak, munkanélkülieknek garantált minimumjövedelem) finanszírozására. Visszatérve az elemzésre, több, mint 360 milliárd eurót rögtön talált a kormány a banki szektor támogatására, kötelezettségvállalásra több mint kétséges ügyletekben, emlékezzünk a Crédit lyonnais-ügyre. A bankok vezetőit még csak el se számoltatták. Folytatják ügyleteiteket, mintha mi sem történt volna. Régi francia metódus, némelyek mindig felfelé buknak. Több elemző rámutat az elmúlt évtiszedek Thatcher-Reagan vad liberalista nyomaira, melyek bélyeget nyomtak a paranoia érmének feliratára. Aranyozott ejtőernyők, dollár egyeseknek, euró másoknak, nem is olyan régen. Az EADS-ügy, emlékezzünk a beavatottak vétségére és a vezetőknek adományozott aranyat tojó tyúkra. Csak a jéghegy csúcsáról van szó. A jövő tartogat még minden bizonnyal hasonló meglepetéseket. Ne mondják akkor: «A tehetséget és a hozzáértést kompenzálni kell.» A proli saját területén soha nem képezi ilyen jóság tárgyát, csak azt, hogy soha nem végez eleget. Az egész szuperstruktúra mára elfekélyesedett, bizonyos helyzetek meghaladják az értelmet, legyen szó pénzügyi, gazdasági vagy ipari körökről. Ugyanez a helyzet a média, a sport, a show-business területén. Ez a jelenlegi közeg, ahol fiskális paradicsomok váltak a felhalmozott vagyonok kezelőivé, míg másoknak a legrosszabb, illegális körülmények jutnak, beleértve a bűnözést is, felér egy provokációval. Csak Franciaországban több, mint 7 milló személy él a szegénységi küszöb alatt, mindazonáltal van munkahelye, legtöbbször időleges. A bankkölcsönök, bármit is mondanak Sarkozy és miniszterei, el fognak veszni az állami ajándékok a szektorba való injektálása ellenére. Nagyon itt az ideje, hogy az összes haszonlesőtől visszavegyük, mielőtt a nép saját maga tesz igazságot. A bérből élőket és családjaikat fojtogatja a lakásvásárlás vagy házépítés nagynehezen elért befektetése. Az amerikai subprime-botrány után Franciaország is

79 / 172

több-kevesebb időn belül hasonló helyzetben találja magát, ha nem másért, a munkanélküliség emelkedése miatt. A pénzügyi kapitalizmus (ma a «pénzügyi ipar» formát használjuk) a globális rendszernek csak felszíne. Ez az a rendszer, mely – ismételjük csak át – a termelési eszközök magántulajdonán alapul, az értéktöbblet elnyerésén és annak minél inkább fiktív felhalmozásán, a vásárlóerő világválsága okából pedig a proletarizált tömegeket sújtja. A válság ma az egész világot érinti, a reális gazdaságot is a munkanélküliség emelkedésével, ahogy Juan Somavia, az ILO igazgatója megerősítette. Minden terület érintett. A legfrisebb statisztikai adatok az ipari és az alapanyagtermelés összeomlásáról tanuskodnak. Senki sem láthatja előre a politikai következményeket. Bizonyos, a történelem nem ismétli önmagát. A munkásmozgalomnak tökéletesíteni kell szervezeteit, az osztályharc talaján erős falat emelni a káosz születését eredményező barbár rombolás elé. Ami felülmúlja «a kapitalizmus megmentését». Roger Sandri Haiti Az előző héten az újságok jelentették: 50 halott egy 700 tanulós iskola összeomlásánál Mintegy 50 személy, többségben gyemek halt meg egy 700 tanulós iskola összeomlásánánál Port-au-Prince külvárosában, PétionVille-ben. A «La Promesse» (Ígéret) intézmény, melyet egy lelkész irányított, nagyobb részben bádogvárosban élő 3-20 év közötti tanulókat fogadott. A kétemeletes épületre egy harmadik emeletet húztak fel. «Az épület nem felelt meg a normáknak. Kértük az Oktatási minisztériumtól az összes hasonló konstrukciójú iskola felülvizsgálatát», ismerte be Yvon Bissereth szenátor, parlamenti bizottsági felelős. Haiti, az amerikai kontinens legszegényebb országa Minustah-csapatok (ENSZ-misszió) megszállása alatt áll, melyet visszautasítanak a haiti munkás- és demokratikus szervezetek a Nemzetközi Egyetértéssel együtt. Decemberben kontinentális tanácskozást rendeznek a MINUSTAH csapatai kivonására, hogy a haiti nép visszanyerhesse szuverenitását. Öt nappal a dráma után: A második iskola omlott össze Port-au-Prince-ben Újabb iskola omlott össze Port-au-Prince központjában, 9 sebesült, közülük 8 gyermek. A korábbi iskola-összeomlásnál 93-an haltak meg (lásd fentebb – az akkori hírek még csak 50 halottról szóltak). Szülők és hozzátartozók ezrei futottak rémülten és haraggal a helyszínre, a rendőrségnek meg kellett erősíteni sorait. Az iskola mintegy 100, 5-12 éves gyermek oktatását végezte. A közlemény pánikhangulatot provokált más iskolákban is, ahol a szülők rohanva szedték össze gyerekeiket újabb tragédiától tartva. A drámai események az államot vádolják, mely a közszolgáltatásokat csökkenti, így az iskolákat is elhanyagolja a MINUSTAH-csapatok megszállása alatt. Dec. 12-13-án Haitiben, mintegy 20 munkás- és népi szervezetet felhívására a Minustah-csapatok kivonását és a népszuverenitás követelő tanácskozás zajlik. Ha támogatni akarjátok a konferenciát, hozzászólásaitokat küldjétek a Nemzetközi Egyetértés címére: 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (chèques á l’ordre de CMO). Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolattartás Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Meghívó könyvbemutatóra Meghívó Krausz Tamás Leninről írt könyvének bemutatója

Meghívó

80 / 172

könyvbemutatóra

A tudomány posztmodern világában a történetírás fő árama Lenin elméleti és politikai teljesítményét a terrorizmus és a diktatúra narratívájába helyezte. Lenin ismét ellentmondások nélkül áll előttünk, csak most ellenkező az előjel: a Lenin-kultusz helyét egy differenciálatlan ellenkultusz foglalta el Oroszországtól Amerikáig, Angliától Magyarországig. A könyv kísérletet tesz arra, hogy Lenin világlátását, gondolkodásának fő irányait, társadalomelméleti nézeteit a történetírás módszereivel rekonstruálja, újraértelmezze. Lenin gondolkodásának belső összefüggéseit megismerni és megítélni csak a konkrét történeti kontextusban lehet, amelynek helyreállításával mutathatja meg a szerző az életmű alapvetően új elemeit, ellentmondásait, maradandóságát és mulandóságát.

A Napvilág Kiadóa Politikatörténeti Alapítvány és a Kossuth Klub tisztelettel meghívja KRAUSZ TAMÁS

Lenin Társadalomelméleti rekonstrukció című könyvének bemutatójára

Helye: Kossuth Klub (Budapest, VIII. Múzeum utca 7.)

Ideje: 2008. december 1., hétfő, 17 óra

A kötetet bemutatja: ORMOS MÁRIA akadémikus SIPOS PÉTER, a történettudományok doktora SZVÁK GYULA, a történettudományok doktora, egyetemi tanár A beszélgetést vezeti FÖLDES GYÖRGY, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója

Nemzetközi információk 313.sz. Nemzetközi Egyetértés Burkina Faso: gondolatok mindannyiunknak - Pakisztán: az Aptuf jelene es múltja - Európai munkatanácskozás: hozzászólások - román bányaszerencsétlenség

Nemzetközi információk 2008. nov. 25. 313. sz. ára: 0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Tartalom: Pakisztán: jelentés a pakisztáni APTUF, országos, független és demokratikus szakszervezeti konföderációról és a dolgozók helyzetéről. Európai munkáskonferencia, febr. 7-8. Párizs. Részleteket adunk közre a «4. levélből»: «Résztvesznek az európai munkáskonferencián!». Francia, belga, ír és német hozzászólás. Svédország: beszélgetés Jan-Erik Gustafssonnal, a Nemet az Európai Unióra népi mozgalom elnökével: «A nép akarata ellenére a Parlament ratifikálta a Lisszaboni szerződést». Burkina Faso: A Burkina Faso-i CGT 20. születésnapja. Ez a szakszervezet más szakszervezetekkel együtt kezdeményezője volt az év eleji nagy demonstrációknak az alapvető cikkek drágulása ellen, fenállása óta kűzd a privatizáció ellen és a közszolgáltatások védelméért. Románia: 12 halott és 14 súlyos sebesült a petrilai bányarobbanásnál (Zsil-völgy): «Segítsetek, hogy kiderüljön az igazság a petrilai bányászok haláláról». Miron Cozmának megtiltották a szerencsétlenül járt bánya meglátogatását. Támogassátok a Nemzetközi Egyetértést! Fizessetek elő, ismertessétek meg másokkal is a Nemzetközi információkat! Kapcsolattartás: Informations internationales

81 / 172

Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : [email protected] Pakisztán Jelentés az APTUF-ról és a dolgozók helyzetéről Pakisztánban Az APTUF 1948-ban jött létre, az ország (Indiától) való elszakadása után. Vezetésünk kezdettől fogva heves kormánytámadásnak volt kitéve, a diktatúra és a demokrácia alatt egyaránt. Számos vezetőnket megölték, börtönbe csukták, számtalan halálos fenyegetést kaptak szélsőségesek, a munkáltatók, az aktuális kormány részéről, székhelyünket feldúlták. Az APTUF jelentősége óriási, főképpen nőtagozata miatt, mely nagyszámú és szakszervezeti program alapján mobilizál. A WWO (Dolgozó Nők Szervezete) független szerveződés, mely támogatja az APTUF tevékenységét Pakisztánban. Még ha a patriarchális és feudális jellegű társadalom nem is engedi a nőket résztvenni szakszervezeti aktivitásban, a harcot folytatjuk és keressük a nők szervezkedésének útját. Az APTUF országos, független és demokratikus konföderáció Pakisztánban. Magán és állami szektorban egyaránt szervezzük a dolgozókat, a papír-és kartoniparban, a vegyiparban, nyomdaiparban, mezőgazdaságban, acélgyártásban, gyógyszeriparban, gumigyártásban, cipőiparban és kereskedelemben, a vasút szakszervezete is tagszervezetünk. A bádogvárosokban is jelen vagyunk, szervezzük a téglagyártókat, a mezőgazdasági munkásokat. Székhelyünk a pundzsabi Lahore-ben van, három további regionális székházzal az országban. Szorosan együttműködünk más független munkásszervezettel és országos szervezetekkel különösen Ázsiában, de a világ más részén is ápoljuk a barátságot és információkat cserélünk, egymást támogatjuk a harcban. A dolgozók helyzete Pakisztán 1947-es megalakulása óta a kormány váltakozva hol katonák, hol civilek kezében volt: 33 év katonai és 27 év civil kormányzás a mérleg. 61 éve vagyunk függetlenek, problémáink nagy része ebből a váltakozásból ered, mely a kritikus pontot elérte és az állami szuverenitást és stabilitást fenyegeti. A koalíciós civil kormánynak nem sikerült megoldani a gondokat. A választóktól kapott mandátumát nem tudta teljesíteni, a gazdaságot nem javította meg, a stabilitást nem biztosította. A bírói hatalom nem független, nem létezik törvényhozó hatalom – parlament – a végrehajtó hatalomtól világosan elválasztva, határaink mellől, ahol háború zajlik, külső fenyegetések érik hazánkat. Egész történelmünk válságok, államcsínyek, külföldi beavatkozások és politikai manőverek története. De az utóbbi évek drámai fordulata rövidre fogja a tömegeket és az értelmiséget is. Az ország bizonytalanságban él, akár a törzsi régiókat, ahol a dolgozók jogait megkérdőjelezik, akár a legfelsőbb birósági elnök elküldését, az ügyvédek tiltakozását nézzük. Számtalan bombatámadás, ártatlanok ezreinek halála; férfiak, asszonyok, sőt gyermekek öngyilkossága az árak horribilis megemelkedése, a szegénység és a munkanélküliség miatt. A pakisztáni nép, a dolgozók próbálják túlélni a munkakörülmények nehezedésével és az ifláció növekedésével súlyosbított helyzetet. Vajon az új kormány teljesíteni fogja-e igéreteit? Mivel a munkásosztály jogait garantáló Alkotmány betartása alapvető a nagy többség sorának megjavítására. Ha a kormány nem hallja meg a legnyomorultabbakat, folytatja a munkaadók támogatását, akiket mindig csak a minél több haszon érdekel, nem ölthet testet a virágzó Pakisztánról szóló álom, hol mindenkinek van megélhetése. Könnyen lemérhető lenne abból, ha véget vetne a 2002-es munkásellenes IRO-nak (munkaviszony-előírások), ha folytatná a föderális és vidéki titkárságok működtetését, ha munkügyi politikáját revíziónak vetné alá, ha konzultálna a szakszervezeti vezetőkkel, hogy várakozásaiknak megfeleljen. A szervezettség évek óta csökken. A kapitalista elvek felé forduló kormányzati politikának ez egyenes következménye. Több politikai intézkedést tett az ipartelepítésre és –invesztálásra; de hiába, a belső biztonság és politikai helyzet stabilitáshiánya miatt. Az új ipari politikával a munkaügyi titkárság abbahagyta a vállalatok vizsgálatát, ezzel megfosztották a dolgozókat megcsúfolt jogaik helyreállításától és az állami szektor minden vállalatát privatizálták. Az eljárás megkönnyítésére az egymást követő kormányok fokozatosan bevezettek olyan törvényeket, melyek a dolgozóknak megtiltják, hogy vállalatuk vagy farmjuk privatizációjának ellenálljanak. A munkahelyek, az életkörülmények, az emberi jogok degradálódása az imperialista offenzíva következménye. A kapitalista világrendszer válsága a monopolkapitalizmus válsága, mely provokálja az alacsony béreket, a munkanélküliség emelkedését és az ideiglenes, bizonytalan munkát. A demokratikus jogok szűkülnek, a szakszervezeti jogok is, a sztrájkjog is, az imperialista kizsákmányolás rendszerénék erőszakossága a végletekig fokozódik. A gazdasági helyzet és a munkásellenes gyakorlat a munkásosztály pauperizációjához vezetett. A dolgozóknak csak egy negyede tapasztalja a munkásvédő törvények alkalmazását. Sem a mezőgazdaságban, sem a szőnyegiparban, sem a bányákban, sem az ún. informális gazdaságban nincsenek ilyenek. A dolgozók 3 %-ának van hozzáférése a szakszervezetekhez, holott 6 751 bejegyzett szervezetet létezik.A szakszervezeteket meggyengítette a 2001-es rendelet az elbocsátásokról, mely a hivatalnokok elbocsátása esetén az indoklás szükségességét megszüntette. A 2002-es IRO a vasút, bankok, stb. területén gyakorlatilag megtiltotta a szerveződést. A harag nő a kormány ellen. Politikai akarat kell a problémák rendezéséhez. A kormány most adja el a sokatígérő Qadirpur gázmezőt, mely eddig a Gázfejlesztési Társaságé (köztulajdonban) volt. Ellenezzük ezt a privatizációt, ahogy a PTCL (telekommunikáció) eladását is, mely rentábilis volt, csak privatizációja után vesztette el azt. A Sindh-vidék politikai és értelmiségi körei tiltakoztak az ipar magánkézre adása ellen, mintegy konspirációs támadásnak ítélve a tartomány ellen. Gáz- és elektromossági termelőüzemek bezárása A határozatlan időre szóló szerződéses dolgozók csakúgy, mint a napi szerződésesek súlyosan érintettek az utóbbi hónapok SUI gáz- és villanyáramtermelés leállítása miatt. A Pandzsábban bejelentett több mint 6 000 textilüzem-bezárás elbocsátásaival a legfőbb tanuja az okozott kárnak. A textiliipar az ország legnagyobb szektora, legfőbb munkaadója, az összes dolgozó 35 %-át foglalkoztatja. Az építőipar szenved a hengermű bezárásától, a gáz- és villanyszolgáltatás csökkentésétől. Az építőipar szintén jelentős számú dolgozót foglalkoztat az országban. A ruhaiparban gyakran 30- 40 %-os elbocsátások vannak az export-megrendelések csökkenése miatt. Sokaknak a dolgozók közül csak napi szerződésük van, a termeléscsökkentés súlyosan érinti vásárlóerejüket. A liszt árának növekedése szintén a nyomort növeli. Ugyanúgy a rizsé, bármilyen is legyen minősége, nem engedhetik meg maguknak, hogy megvásárolják. A napi szerződéses munkásoknak nincs választása, csak az élelmiszeren spórolhatnak. 312 textilüzem a gáz- és villanyszolgáltatás csökkentése miatt zárt be, dolgozók ezreit utcára téve Faisalabad-Punjabban. Több, mint 500 000 mezőgazdasági dolgozó, és a Világbank becslése szerint egymillió asszony dolgozik nagyon nehéz körülmények között – és nem tömörülhet szakszervezetekbe. A textiliparban dolgozók ezrei (árammal hajtott gépekkel dolgoznak) Faisalabadban, az ország harmadik legnagyobb városában és a textil fővárosában kimentek az utcákra. Reklamálták, hogy kollektív szerződéseket hozzanak létre, azt írják alá a munkáltatók és a munkásság képviselői. De a kollektív szerződés írott malaszt maradt és a munkások folytatják a demonstrációt. Sztrájkolnak is egy hónapja, mert munkakörülményeik és alacsony bérük elfogadhatatlan. A fehérgallérosok, a vasutasok, az orvosok, a kamionsofőrök, a magánszektor dolgozói is jogaikért harcolnak. Az APTUF teljes mellel kiáll mellettük.

82 / 172

Az APTUF szintén teljes mértékben támogatta az 1400 ideiglenes szerződéses postai dolgozó csatáját, mely győzelemmel végződött. A múlt hónapban a vasútnál, egy hónapos kemény munka után az APTUF nyerte meg a választásokat. Kampánysikerünk a dolgozók tömegeinek bizalmának köszönhető. Ugyanakkor kampányt folytatunk az ILO konvencióinak, a munkatörvénykönyvnek és a minimálbérnek a betartatására. A diktatúra hosszú időszaka szétzilálta a szakszervezeteket és a politikai intézményeket. A pakisztáni politikai pártok soha nem álltak a szakszervezetek és a munkásmozgalom mellé. Többször szabotálták a szakszervezeteket és konfliktus esetén mindig a tulajdonosokkal és a helyi hatóságokkal szövetkeznek a valódi szakszervezetek és a munkások ellen. Ezért akarunk független szakszervezeteket, amelyek a munkások, a parasztok érdekében cselekednek.A pártok csak szavakban nyilatkoznak meg a nép mellett, tetteikkel a diktatúrát, az imperializmust szolgálják. Alakoskodás nélkül mondjuk, hogy mi tartjuk magunkat elkötelezettségünkhöz, párbeszédet folytatunk a munkássággal, és igazi szakszervezeti mozgalmat hoztunk létre Pakisztánban. Jelenleg veszélyes helyzetbe kerültünk, nemzetközi szintű barátaink nélkül nem is tudnánk túlélni, fejlődni, mert a háború, az üzembezárások, a hátrányos törvénykezés veszélybe hozza Pakisztán munkásságát és népét. Az intervenciós imperialista beavatkozás az országot lerombolja. Mindenki tudja, hogy a háború semmit meg nem old, hanem Pakisztán és a munkásosztály érdekei ellenére történik. Az APTUF tevékenysége: • Belsőleg az APTUF szabályzatának megfelelően cselekszik, vezetőinek mandátumát háromévente kongresszuson újítjuk meg. • Küzdelem a munkásellenes politika ellen. • Harc az elbocsátások, munkanélküliség, a polgárháborúk ellen. • Kampány a minimálbérek tiszteletbentartásáért és az IRO 2002 rendelet visszavonásáért • Harc az ország békéjéért. • Nyomásgyakorlás a kormányra, hogy háromoldalú bizottságot állítson fel munkáspolitika és törvények megformálására az ILO konvencióknak megfelelően. • Kapcsolat és szolidaritás a nemzetközi munkásszervezetekkel, szakszervezetekkel és emberjogi szervezetekkel. • Az APTUF országos kongresszusát december utolsó hetében tartjuk Lahorében. Konzultálunk a tartományok képviselőivel a pontos időről és helyről. • Együttműködünk a PWC-val, a Pakisztáni Dolgozók Szövetségével megfelelő, az ILO konvenciókkal konform törvények kidolgozásában a szegénység, a munkanélküliség, a privatizációk, a rossz törvények, a háború, a bizonytalanság ellen.

Kampány az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonásáért (Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg-ügyek) Párizs, 2009.febr.7.-8. Nemzetközi munkástanácskozás Részletek a 4. levélből Emlékeztető 2008. febr. 2-3-án Párizsban munkáskonferenciát tartottunk nemet mondva a Lisszaboni szerződésre, a Maastrichti, Amszterdami visszavonására, a nemzeti törvénykezésben elismert jogok és garanciák védelmére és viszaszerzésére. Első lépés volt az Európai Egyetértés megteremtése felé. Ezen a konferencián egy svéd küldött számolt be az Európai Bíróság két ítéletéről (Viking és Laval), melyek súlyosan veszélyeztetik a szakszervezeteket. Ezért a konferencia döntött, hogy követeli az ítéletek visszavonását. A ítéleteket másik kettő követte (Rüffert és Luxemburg), megerősítve a szakszervezeti sztrájkjog csonkítását is. A 2008. máj. 25-i konferencián Stockholmban 65 német, dán, spanyol, francia, norvég, brit aktivista tanácskozott. Felhívást tett közzé, melyben megismételte követelését az ítéletek megsemmisítésére avégett, hogy megvédje az országaink törvénykezésében a munkásosztály által kivívott, létező jogokat és garanciákat, elhatározta, hogy delegátust küld Brüsszelbe az Európai Bizottsághoz szept. 12-én. Ezt a delegációt fogadta Vladimir Spidla, a munkaügyi biztos munkatársa. Válaszai kimutatták, az Európai Bíróság ítéletei az európai szerződéseken nyugszanak, melyek ellentmondanak az országaink kivívott jogoknak és garanciáknak. Ezért döntöttek úgy a küldöttek, hogy a kampányt folytatni kell az ítéletek visszavonására, felhívásukban kijelentették: «Nincs joga az Európai Uniónak és intézményeinek ahhoz, hogy bármilyen vívmányunkat is megkérdőjelezze. A munkásosztálynak legitim joga, hogy megvédje osztályharcban megszerzett jussát». Szervezőbizottságot hoztak létre és határoztak a 2009. febr. 7-8-i tanácskozás összehívásáról.

Európai munkáskonferencia az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonására Részt fognak venni a tanácskozáson, elmondják, miért: Franciaország Interjú Sandra Rendával, Eure et Loir-i ügyvéddel, munkajogi specialistával Nagyon felháborodtam azon, hogy a pénzügyi világválság kellős közepén 1700 milliárd eurót injektálnak a spekuláció megmentésére, az Európai Unió viszont direktíváival és bírósági ítéleteivel a dolgozó nép jogait teszi semmissé egész Európában, hogy a munkaerő árát letörje. Jobban van rá szükség, mint valaha, hogy védjék a leggyengébbeket erős, független szakszervezetekkel, munkatörvényekkel, szociális hálóval, jogi tanácsokkal, társadalmi igazságossággal. Szükség van egy hatóságoktól független országos munkaügyi ellenőrzésre! Nemet a szociális dömpingre, a Köztársaság régiókra darabolására! A Viking-, Luxemburg- és Laval-ügyek joggyakorlatként szolgálnak a munkajog, a szakszervezetek határtalan kapitalista kizsákmányolás alá vetésére. A munkajog egyedül köztársasági kompetencia lehet, nem pedig az EU-é és az Európai Bíróságé. Semmi nem kényszerít bennünket arra, hogy megalázkodjunk az EU és a direktívák előtt, melyek – egyébként az ILO 87. konvenciója által is biztosított - szakszervezeti jogok szabad gyakorlását tiltják. Ma a szakszervezetek és demokratikus szervezetek felelőssége az, hogy egyesüljenek és elégséges erőt képviseljenek annak megakadályozására, hogy a folyamatot megállítsák és megtagadják az EU-nak való engedelmességet nemzeti jogaink és eredményeink lerombolásában. Ebből a szempontból alapvető különbség van a direktívák, az EB-ítéletek és az ILO normái között. Az ILO elismeri a nemzetek, tehát a népek szuverenítását. A konvenciókban rögzíti a szociális minimumot minden téren és garantálja a szabad szakszervezeti tárgyalásokat, hogy a bérből élők számára nemzeti szinten előnyösen fejlődjenek a szabályozások. Az EU tiltja a nemzeti szuverenitást, kötelező módon előírja a a munkabér, a közszolgáltatás csökkenését, de a «társadalmi igazságosságét» is vagy a francia hagyomány, a Conseils de Prud’homme intézményét (elsőfokú munkaügyi tanács). Egész demokráciánk alapját. El lehet-e fogadni, hogy a vasárnapi pihenőnap általánosan munkanap legyen és ugyanannyi fizetést kapjunk rá, mint a többi napra? Ugyanezzel a logikával

83 / 172

továbbmehetünk és elgondolhatjuk, hogy ünnepnapok se lesznek, 5. heti szabadság se – mivel a pénzügyi krízis nem kínál más megoldást? Holott a megoldás egyszerű: meg kell emelni a minimálbért, akkor lesz vásárlóerő. De ehhez ki kell mondani, hogy a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok és a fiatalok, a közszolgáltatás és a társadalombiztosítás nem arra valók, hogy a bankárokat mentsék meg 360 milliárdos tervvel, hanem ezek szükségleteit kell kielégíteni. A dolgozók, a szakszervezetek, a népesség és választott képviselőik együttesen kell küzdjenek. A garanciákat, a vívmányainkat nemzeti függetlenségünket nem adjuk, függetlenséget akarunk az Európai Uniótól. Az igazságszolgáltatás dolgozóihoz fordulunk, hogy a szakszervezetekkel együtt készítsék elő ezt a tanácskozást, hogy a nemzetek feletti „törvénykezésnek” ellenállhassunk, mert a szociális dömping társadalmi nyomorúságot hoz és káoszt, amibe az EU akar bennünket taszítani. Belgium Henri-Jean Ruttiens, az ipari FGTB-SETCa volt felelőse Nemzetközi és külön belga érvek szólnak az európai konferencián történő részvétel mellett. Egyik nemzetközi érvet a keleti ország küldötte mondta ki, hogy a svéd jogok kétségbevonása nem segíti az EU-hoz újonnan csatlakozott országok dolgozóit. Fordítva, az egyik ország hátrálása a másikat is hátrább löki. Tehát egy dolgozónak lett légyen svéd vagy lett nemzetiségű, nem érdeke a szociális visszalépés a másik országában sem. Belgiumban az okt. 6-i általános sztrájknak két fő jelszava volt: a vásárlóerő védelme és a szövetségi vívmányoké. A Viking és más ítéleteknek az a hatása, hogy az országainkban létező szociális vívmányokat megkérdőjelezi. Nálunk erősíti azt a tendenciát, hogy regiókra bomoljon az ország. Ezek az ítéletek az okt. 6-i követelésekkel ellentétben állnak. Ez egy plusz ok, hogy résztvegyünk a tanácskozáson. A másik kérdés a szociális konfliktusok bírósági útra terelése. Belgiumban két munkáltatói feljelentés is történt a sztrájkőrségek ellen (UCB és Carrefour). A szakszervezeti mozgalom mindig is ellenezte a szociális mozgalmak ilyenfajta megoldását. Ezt méginkább ellenzi, mikor nemzetek feletti «bíróságról» van szó, melynek semmi köze a demokráciához. Már holnap is kaphatunk európai bírósági végzést a sztrájkőrség ellen, a szabadverseny gátlásáért. Írország Jimmy Kelly, a UNITE the Union írországi szekciója (köztársaság és Ulster) szakszervezeti titkára Az Európai Bíróság ítéleteivel szisztematikus harcot visel a dolgozók jogai ellen. A Bíróság szerint a szakszervezeteknek nincs joguk munkahelyük, életszínvonaluk megvédésére, saját országukban akadályozzák jogait gyakorlását. Akármit is erősít meg az Alapvető jogok chartája, a tőke jogait, a versenyt az EU védi. Ez már eleve arra hív fel, hogy az európai országok között is legyen verseny a bérek lefele nivellálásában. Ezért muszáj, hogy a szakszervezetek és a haladó erők ne csak az Európai Bíróság ítéletei ellen fogjanak össze, hanem egy reális terv felállításáért is, melynek megvalósításával előre tudnánk haladni. Ez egy olyan kérdés, mely Európán át szakszervezeti egységet feltételez és ezen a tanácskozáson tudnánk a neoliberális politika, annak életszínvonal- és szociális jogromboló hatása ellen tenni. Németország H. -W. Schuster, az SPD munkástanácsa, Düsseldorf Kedves Kollégák, kedves Elvtársak! Az Európai Bizottságnál látogatást tett szept. 12-i delegáció elhatározta, hogy az ítéletek visszavonására a kampányt folytatja és munkástanácskozást hív össze febr. 7-8-ra. Nov. 18-án Mazak ügyvéd az Európai Bíróság asztalára letette konklúzióit a C-350/07 sz. ügyben, a «Kattner-Acélkonstrukciót» illetően. Ebben az ügyben a bíróságnak az 1884 óta létező német balesetbiztosítás privatizációjáról kell döntenie. Mi, az országainkban kivívott eredményeink támadása ellen egységet javaslunk, ez lesz az egyik feladata a konferenciának és ennek mikéntjének meghatározása. De azt gondolom, hogy ki kell szélesíteni a konferencia kereteit. Christel Keiser, a POI országos irodája tagja a 2.sz. levélben leírta, hogy a világgazdasági válság felveti, ellenőrizzük újból, vajon az EU intézményei képezik-e a jogaink és garanciáink elleni támadás kezdeményezését. 1 700 milliárd eurót juttatott az EKB a spekulációgaranciájaként, míg az EU parancsára a kormányok a legbrutálisabb indítványokat valósítják meg a dolgozók ellen. Végül konstatálja, az „ellenállási mozgalom” nem gyengül. Nov. 14-én a sajtó közzétette a listát, melyik ország mennyi milliárdot húzott ki zsebéből egy szempillantás alatt: Nagy-Britannia: 616 milliárd, Németo.: 500 milliárd, Írország: 400 milliárd, Franciaország: 360 milliárd, Hollandia: 200 milliárd, Svédo.: 152 milliárd, Spanyolo. : 100 milliárd, Ausztria: 100 milliárd, Portugália: 20 milliárd. Csak ennek a 9 országnak a «megmentési terve» eléri a 2 448 milliárd eurót. Hogy a csődöt elkerülje, Magyarország 25 milliárd eurót kapott az Uniótól, az IMF-től és a Világbanktól. Ugyanezen okból Ukrajna 16,4 milliárd dollárt és Izland 6 milliárd dollárt. Svédországban októberben 20 000 elbocsátást jeleztek. Többezer munkakölcsönzőn keresztül dolgozó munkást küldtek el Németországban. Az ILO (Munkaügyi Nemzetközi Szervezet) világszinten 190 millióra számít, majd 2009-ben 210 millióra. Fel kell tennünk a kérdést a konferencia előtt: követelhetjük-e az ítéletek visszavonását anélkül, hogy tudomást vennénk a válság következményeiről és arról, amit a kormányok az EU nyomására tesznek? A delegáció mandátumát respektálva hozzá kell tennünk azt, amit a dolgozók kérnek: a megmentési tervek visszavonását és az erre szánt összegeknek a dolgozókra fordítását. A Bíróság jogainkat támadja egyik oldalról, a megmentési tervek pedig gazdasági létezésünket – ez az érem két oldala. Két dolgot kell megtegyen a konferencia: központosítania kell és megszervezni a harcot az ítéletek visszavonása és a „megmentési tervek” ellen. A GM/Opel csoport vezetői a német kormánytól 2 milliárdos garanciát követelnek. Az SPD munkásbizottsági tagja ezt írták: «csak arról van szó, hogy a profitot mentsék, emiatt vannak a munkás bércsökkentések szerte Európában az GM/Opelnél, a termelésleállítások, és, mint az USA-ban, ezzel csak előkészítik a tömeges elbocsátásokat.» Azt mondják, csak egy válasz lehet: a magánbankok államosítása vagyonukkal együtt, a termelés államosítása, a munkahelyek állami védelme. Tudjuk, hogy ez összeegyeztethetetlen az EU-val, szerződéseivel, Bíróságával. Az EU fenyegetése nyilvánvaló, nov.14-én Németország ellen nyújtott be panaszt, mivel az orszàg akadályozza a Volkswagen spekulációs átalakítását; itt a balesetbiztosítás privatizálása és a többi ítélet a dolgozók és szakszervezetek ellen – el kell döntenünk: hagyjuk-e vagy szakítunk az Unióval. Svédország Nov. 20-án a svéd parlament 24 órás vita után a Lisszaboni szerződést megszavazta 243 szavazattal, 38 ellenszavazattal és 13 tartózkodással. Az ellenszavazók között huszan baloldaliak (Kommunista Párt), 18 pedig a zöldek képviselője. A 13 tartózkodó között 8 szociáldemokrata. 54 képviselő, közöttük 27 szociáldemokrata távolmaradt. Mik az alapvető tanulságai ennek a többhónapos kampánynak? Milyen új szakasznak kell jönnie? Ezek azok a kédések, melyeket feltettünk Jan Erik Gustafssonnak, a Nemet az Európai Unióra népi mozgalom elnökének. Személyes elemzését rendelkezésünkre bocsájtotta. A lakossági vélemény ellenére a Parlament ratifikálta a Lisszaboni szerződést

84 / 172

Az Lisszaboni szerződés elleni egész kampány alatt a sajtó kvázi semmit sem mondott. Csak a regonális újságok foglaltak állást a népszavazás szükségességée mellett. A voksolást megelőző héten, az Európai Uniót kritizáló nagyszámú újságcikk jelent meg, ami nyomást gyakorolt a képviselőkre. Három hónap alatt mozgalmunk 12 nyílt levelet tett közzé 130 szociáldemokrata képviselőknek címezve. Ezekben kértük a nemre szavazást vagy a szavazás elhalasztását, a szakszervezeti mozgalomban is szélesen ismertek voltak. Szombaton Stockholmban találkozó volt. Európai parlamenti képviselők is részt vettek rajta és a fémipari dolgozók szakszervezeti felelőse. Írországból támogató üzenetet kaptunk a TEEU-tól és a Népi mozgalom a nemért-től. Végül nov. 15-én szakszervezeti demonstráció zajlott volna le, ami az LO szakszervezeti kondföderáció vezetésének manipulációja révén egy 30 perces tüntetéssé redukálódott a szavazás előestéjén. Este, sötétben két szónok beszélt, az észt szakszervezeti szövetség elnöke, Harri Taliga, és az LO és CES elnöke, Wanja Lundby-Wedin. A ratifikáció masszív ellenzése dacáca pl. az építési vagy a szállítási szakszervezet részéről, Wanja Lundby-Wedin mentegette az EU-t, ami a svéd szociális modell és a kollektív szerződések elleni támadást illeti. Az ellentmondás – és ez érdekes, mert megmutatja, mit kell tennünk –, hogy hatalmas transzparensek előtt beszélt: «Nemet a szerződésre!» és «Tartsátok tiszteletben az írek szavazatát!». A kampány sokak szemét kinyitotta, ez alkalommal informálódnak igazából az Európai Bíróság ítéleteiről és folytattak valódi vitát az EU-ról. Korábban csak az uniós propagandát ismerték a szociális Európáról. Az ítéletek megmutatták, miről van szó. Természetesen támogatjuk Írországot, hogy szavazatát tiszteletben tartsák, de itt is folytatódik a kűzdelem. Azt gondolom, a felvilágosítással tovább kell foglalkoznunk és szervezeni a szakszervezeti ellenállást a többi szerződés visszavonásáról. Fontos lesz a februári tanácskozás. Svédországban is, mint mindenütt, itt a társadalmi válság és a recesszió. Burkina Faso A Burkina Fasoi CGT megalapításának 20. évfordulóját ünnepelte. Napjainkban a Kongói Köztársaságban bekövetkezett fegyveres konfliktus az egész régióban robbanással fenyeget az itt élő népek számára a vég nélküli háború és nyomor kiterjesztésével. A 20. évfordulónak nagy jelentősége van a dolgozók és a nép számára. ACGT-B más szakszervezetekkel együtt kezdeményezője volt az éveleji nagy demonstrációknak az emelkedő megélhetés ellen és mindig harcolt a privatizáció és a közszolgáltatás megszűnése ellen. A CGT-B 10 éve csatlakozott a Nemzetközi Egyetértéshez, aktívan részt vesz tevékenységében, kongresszusi készülődéséből publikálunk részleteket. Üdvözöljük elvtársainkat a Nemzetközi Egyetértéstől. 10 éve dolgozunk veletek. A jelenlegi demonstráción Nektek is részt kellett volna vennetek, a 20. évfordulónkon. 20 év küzdelem a dolgozók érdekében megérdemli az elismerést. Különös értelmet ad neki az tény, hogy a kapitalista rendszert a korábbiaknál erősebb válság rázza meg. Az 1929-esnél is erősebb krízist látunk, ami pedig “az összes válság anyja volt, a modern kapitalizmus alapító mitosza (...), mely megérttette, hogy rendszer magában hordja saját halálát”. Az idézetet nem egy forradalmi újságból vettük, mégcsak baloldaliból sem, hanem a “Challenges” burzsoá francia lapból (114.sz. 2008. márc. 6.), Hogy mentsék a rendszert, sokan a kapitalizmus reformjáról beszélnek. Mások a «szociális záradékok» beiktatásáról az összes burzsoá- és kormánykezdeményezésbe. Ez elég lesz ahhoz, hogy elkerüljük a válságot? Jogunk van kételkedni. Ahogyan a “Challenges” írta “a rendszer magában hordozza saját halálát”. Magában a kizsákmányolás folyamatában rejlik az ellentmondás, a kapitalizmus válságainak ez a forrása (...). A financiális tőke szükséglete szerint a munkaerő árának lefelé kell mozdulnia: elbocsátások, a bérek befagyasztása vagy csökkenése, a szociális védelem privatizálása, az alapvető fogyasztási cikkek árának emelkedése, stb (…). Hogyan következik be a válásg megoldása? Ha azt nézzük, ami a múlt században történt, a kapitalista megoldás: a háború. Különösen a második világháború, az 1929-es válság egyenes következményeképpen. A háború mindent elpusztít és az újjáépítés során a gazdaságot újralendíti. Barbárság. Anélkül, hogy általánossá vált volna a háború, már mindeütt ott van a világban. A barbárság pedig más formát is felvesz. Sátorvárosok virágoznak, mert a családok elvesztették házukat, nem Bangladesben vagy Afrika eldugott sarkában, hanem a nagy amerikai városok peremén. A világ leggazdagabb országa, a kapitalizmus bajnoka két év múlva 9 millió állampolgárát mondhatja hajléktalannak. Minden országot érint a válság és a fenyegető recesszió. Melyek lesznek a következmények Afrikára nézve? Ha a bankok nem is jutnak csődbe, merthogy eszközök híján nem keveredtek bele a «subprime» masszív részvényvásárlásába, Afrika sem mentesül, mivel a világgazdasági integrációja totális. Egy dolog világos: a volt francia gyarmatok ugyanazt a pénzt használják, a frankot, mely az euróhoz kötődik erősen. Ha Európa elbukik, ezek az országok is elbuknak. Az afrikai népek életkörülményei még inkább degradálódnak. Vajon az emberiség nem termel eleget, hogy egyre inkább a nyomorba merülnek a népek? Az eszközök megvannak, de egy osztály kaparintotta meg őket; a burzsoázia. Sokáig ismételgették, hogy nem lehet elengedni az afrikai országok feltételezett adósságát, kb. 360 milliárd dollárt. Most, néhány nap alatt – mialatt az emberiség jórészét éhinség fenyegeti – 3200 millárd dollárt mozgósított az USA és az EU együtt, nem a szegényeknek, a dolgozóknak, akik elveszíthetik munkájukat, lakásukat, stb., hanem a bankároknak, a spekulánsoknak. Ami csak a spekuláció újjáéledéséhez vezet. Ki fog fizetni, ha nem a dolgozók, a nép? Mindenütt, az USA-ban, Európában elbocsátásokat jeleznek (Franciaországban a Renault 4 ezer munkahely megszűnését jelzi). A dolgozók, a nép nem akarja annak a válságnak az árát megfizetni, melynek kialakulásában nem volt szerepe (...). Mindannyian szembenézünk ezzel. Ha a dolgozók és a nép nem akarják, az állam vezetői megtalálják-e az erőszakos eszközöket ahhoz, hogy folytassák ezt a visszautasított politikát? Ha ma az összes munkásmozgalmi vezető kimondaná: «Egységet, hogy lefejezzük ezeket a terveket!», milliók mennének ki az utcákra. Nemcsak, hogy nem mondják, hanem az ellenkezőjét mondják vagy csinálják. Vegyünk egy példát! A krízis közepette a CSI (Nemzetközi Szakszervezeti Szövetgés) világszintű demonstrációt szervezett (azokban az országokban, ahol szervezetük van). Azt gondolhatnánk, hogy a transzparenseken megjelent «Egy vasat se a bankároknak és spekulánsoknak!», «A munkahelyek védelmét!». Nem, a demonstráció «a méltó munkát» hirdette. A «méltó munka» nem a munkásosztály követelése. Ez inkább csak egy kísérlet arra, hogy a munkásosztály számára «a hólyagot lámpásnak tartsák», kezéből kivegyék a fegyvert. A munkáskövetelés, az valami pontos, mérhető (napi, heti munkaidő, minimálbér, béremelés, stb.), amiből láthatjuk, hogy elégedett-e vagy sem. Az ilyen homályos követelések, mint a «méltó munka», csak arra jók, hogy becsapják a munkásokat. A tőkés rendszer válsága idején egységre van szükségünk. A követelésekben is. A Nemzetközi Egyetértés ilyen kampányt folytat: Egységet a Paulson-terv visszavonására! Egységét az Unió terveinek visszavonására! Egy fillért sem a bankároknak és spekulánsoknak!

85 / 172

Kell a népek egysége annak megakadályozására is, hogy az államok és nemzetek megosztása folyjék a nemzetiségi különbségeket kihasználva. Van okunk aggodalomra, mikor ilyen délafrikai T-shirtöket látunk: «100% Zulu». Örülünk, hogy az CGT-B mindig tartotta vonalát a munkásosztály védelmében, olyan követelések támogatásában, melyek nem osztották meg népünket. Minden bizonnyal ezt az utat kell követnünk. Boldog születésnapot, CGT-B! Románia Az EU politikája gyilkolja a dolgozókat 12 halott és14 súlyos sérült a petrilai bányarobbanásban

Ez a Zsil-völgy bányarobbanás eredménye. Az első robbanásban 8 bányász halt meg. Pánikban, a sajtó jelenléte mellett, teljes választási kapmány alatt a vezetők kötelezik a bánymentőket az áldozatok holttesteinek felhozatalára, holott a rend úgy szól, 24 óráig az újabb robbanás veszélye miatt nem szabadna. Ismét robbanás és 4 bányamentő életét veszti. A bányászok és a családok tanusága sokkoló valóságról árulkodik. Hosszú évek óta a biztonsági rendszert elhanyagolták, a «termelékenység» növelésére a bányászok fedett detektorral, szellőztetőcsövekkel szálltak a mélybe, hogy a valóságosnál alacsonyabb metánkoncentrátumot mutassanak. Mivel az igazgatóság nem akarta a munkát lelassítani, sem a biztonságba invesztálni. Mindez egy olyan társaságnál történt, melyet az állam még mindig szubvenciókkal támogat. De ez a támogatás 2002 óta évi max. 100 milló euró lehet az EU szabályozása szerint, ahogy Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyi igazgató mondja. A múlt évben ennel dupláját kérte minimumként a társaság, természetesen nem kapta meg, így a munkavédelemre megint nem jutott pénz. Az EU politikája momentán az, hogy 1 700 milliárd eurót ajándékoz a spekulánsoknak. A bányák biztonsági befektetésére szánt közpénzeket viszont visszautasítja! Minden munkásszervezethez: segítsetek kideríteni a valódi bűnösöket a petrilai bányászok halálában! Meg kell lakolniuk! Segítsetek kideríteni, miért zárták évekre börtönbe a bányász szakszervezeti vezetőket és segítsetek Vasile Lupu kiszabadításában! Segítsük Miron Cozmát, hogy állampolgári jogait visszanyerhesse, szabadon utazhasson! Ezt kéri a Nemzetközi Munkaügyi Iroda szakszervezeti szabadságjogok bizottsága is. Constantin Niculaie, a Tribune sociale szerkesztője

Miron Cozmát eltiltották a szerencsétlenül járt bánya megközelítésétől A közigazgatást kritizáló Marian Holbant, az LSMVJ igazgatósági tagját halállal fenyegették. A baleset másnapján Miron Cozmát (bányászvezér, a 91-99-es demonstációk vezetője, ezévben szabadult 11 éves börtönbüntetése után) az országos OTV meginterjuvolta. Elmagyarázta a bányamunka és a munkavédelem technikai részleteit. Kérte a balesetet szenvedett bányászok családjait, hogy vegyék elő az igazgatóságot és a menedzsereket. A családok direkt adásban válaszolva kérték Cozmát a nov. 18-i temetésen való részvételre. Hogy Miron Cozma Petrilába mehessen, Petrosani bányavároson át kell utaznia, erre azonban a hatóságok az engedélyt megtagadták.

Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolattartás Informations internationales Entente internationale .des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

86 / 172

Újlipótvárosi Esték Polgár Ern? Szépírók társasága

Görögország Nemzetközi Egyetértés beszámolók az eseményekről

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése 2008. dec. 10. Közzéadjuk azokat az információkat, melyeket levelezőinktől kaptunk a görögországi fiatalok és dolgozók mozgalmáról

87 / 172

A népesség és a fiatalság a “a tolvajok és gyilkosok kormányával” szemben. A dec. 10-i, minden görög szakszervezet által meghirdetett általános sztrájk előtt néhány nappal kitört a felháborodás. “Gyilkosok!”: ezzel a transzparenssel demonstráltak a fiatalok dec. 7-én délután Athén egyik nagy sugárútján. Mivel senki, sem a politikusok közül, sem a sajtóban nem tagadhatta a tényt: előző nap 21 óra körül az utcán, szemtanuk előtt egy rendőr hidegvérrel megölt egy 15 éves fiút. “Soha nem hittem volna – zokogja egy asszony –,ilyen csak moziban történhet'. A görög, európai, nemzetközi sajtó megmutatott mindent, a gyújtogatásokat, és ami ezután következett a görög nagyvárosokban szombat este és vasárnap: a tüntetők összecsapását a rendőrséggel. A károk számosak és látványosak. Bankok és boltok bezúzott üvegportáljai, összetört buszvárók és közlekedési lámpák, felgyújtott autók és szemeteskukák tanuskodnak a molotov-koktélok és egyéb lövedékek használatáról. Vasárnap az Exarchia-negyedben háborús hangulat uralkodott: helikopterzaj, égő autók füstje, a tüntetőkre dobott könygázbomba szaga. De a zendülés egy különös irány vett mára: a kontrollálatlan hétvégi események után a középiskolások, egyetemi hallgatók, a politikai és szakszervezetek tüntetnek a «tolvajok és gyilkosok kormánya» ellen, így foglalva össze Karamanlisz, az Új Demokrácia (jobboldali) miniszterelnök politikáját, mely az utóbbi hetekben jelentette be tervét a bankok támogatására, de a szociális segítségről nyomasztó kételyt hordoz. A közeljövőben nem is változik a klíma: az egyetemi tanárok háromnapos sztrájkot tartanak, az iskolák és a közszolgálati intézmények hétfőn-kedden zárva voltak, az athéni egyetemeket (nevezetesen a Természettudományit) elfoglalták a hallgatók. Hétfőn este az egyetemi negyedből induló tüntetés még mutatta azt a dühöt, mely a népesség egészét hatalmába kerítette. A rendőröket „zsaruk, disznók, gyilkosok” kiáltások várták, indulatos hangok vegyültek a nyugodtan vonuló dolgozók menetébe. Gyakorlatilag az egész lakosságot érinti a válság és mindenki mélyen elítéli a rendőri erőszakot. Elsősorban akiket «600-as generáció»-nak hívnak, fiatal diplomások munka nélkül vagy 600 eurós kis munkákból élők hallatják hangjukat. Kedden a középiskolai és egyetemi hallgatói diákszervezetek hívtak tüntetni, szerdán általános sztrájk, először egységfrontban a GSEE-vel, a görög dolgozók szövetségével és az Adedy-vel, a tisztviselők szövetségével. Görögországban robbanásig feszült a helyzet, a válság sújtotta lakosság nagyon alacsony jövedelemből él, az infláció Európában az egyik legmagasabb, az oktatási rendszer az egyenlőtlenségeket fokozza. A kormány olyan intézkedéseket hoz, melyeket az Európai Unió előír, s népszerűtlensége az ezévi több politikai-pénzügyi botrány után a mozgalmat még szélesebbé teheti.

* * * «A rendőrök a fiatalokra vetik magukat» (kedd esti TV híradás). Hétfőn a helyzet apokaliptikussá vált: a televíziók sorban mutatták az elképesztő képeket Athén központjáról, mintegy harminc épület állt lángokban. A rendőrök már régen elvesztették a helyzet fölötti uralmat. Az összecsapások mégis erőszakosak voltak, de a fiatalok cselekedetei nem érintettek mindent ugyanúgy, a bankok, az áruházak, a luxusautók voltak a különleges cél. A káosz ellenére az egyetemi oktatók és középiskolai tanárok folytatják a fiatalok feltétel nélküli támogatását. Meg kell mondani, a pedagógusok hosszú idő óta opponálnak a kormány privatizációs tendenciái ellen; 2006-ben hónapokig tartott a fakultások munkabeszüntetése. A népesség nagyrészben szintén felháborodott, de azon, hogy a rendőrség nem képes megvédeni az egyének javait. Kedd délben a középiskolai tanárok, diákok, kollégisták együtt vonultak fel. A jelszavak világosak: “Mondjon le a belügyminiszter!”; “Mondjon le a gyilkosok kormánya!” ; “Nemet az állami megtorlásra!” ; “A rendőrség azonnali lefegyverzését!” vagy “Gyilkosságban bűnös a kormány!; Permanens harc az oktatásért és demokráciáért!”. “Pénzt az oktatásra, nem pedig a bankároknak, sem az F16 –nak! Iskolákat, nem bombákat!”. A tüntető menet nem érhetett a Parlament elé a Syntagma téren, a rendőrség visszanyomta, miután néhány résztvevő molotov-koktélt és egyéb lövedéket dobott. De ezúttal a rendőrökkel szemben nem csuklyás fiatalok álltak, hanem tanárok, szülők, diákok, néha egészen fiatal tanulók. Szlogenjük “Egyetlen fegyverünk az utca!”, a rendőrség ellenben nagyon jól felkészült, erőszakkal és könnygázbombákkal szorította vissza őket. A kormány egyetlen válasza ismét csak az erőszak volt még tegnap is: több amatőrfilm bemutatta, hogy a fiatal Alexis temetésén a rendőrök nem haboztak előhúzni fegyverüket és a levegőbe lőni – az emberek kint álltak az erkélyeken. Egy újság első oldalon hozta a fényképet: vasárnap este egy rendőr fegyverét rázza a tüntetők ellen. Másik rendőr köveket szed össze és a fiatalok felé dobja. Ebben a helyzetben nincs választása a fiataloknak és a görög társadalomnak: a kormány semmit sem ad, 3 nappal egy 15 éves gyerek halála után csak megtorlást és barbárságot.

* * *

Az információk átadását folytatjuk az elkövetkezendő napokban.

88 / 172

Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 Paris (France) Tél. : (331) 48 01 88 28 – Fax : (331) 48 01 88 36 – email : [email protected]

89 / 172

Művészet Fuit "Értökös" Egy jószándékú tervezet és szerzője kimúlásáról szóló történet.

„Értökös”: Fuit Félálomban az évtizedek óta benne érő regény szálait szövögette két emberről, akiket az isten is egymásnak teremtett. Egy epizódnyi időre megtalálták egymást, aztán a nyugtalanul változó időben annyiszor, de annyiszor mentek el egymás mellett! Mindig másodperceken, métereken múlt csupán. De most itt a világháló: „Ott lehetne megpróbálni …” A megszokott helyett fület hasogató csilingelés szólt az előszobából. „Mert mindenféle csengőhangot csak úgy le lehet tölteni!” – gondolta bosszúsan, és kászálódott le a heverőről. Alig bírta mozdítani a lábát. „Mint az ólommadár – mondaná édesapám.” Az előszobaajtóban az ismerős postás. Levelet hozott. - Miért nem dobta be a földszinten a levélszekrénybe? - Itt írja alá! – mondta az kurtán. Nagy hamuszürke boríték, rajta ugyancsak szürke, régimódi sornyomtató nyomtatta betűkkel a címzett: Bucs Frigyes. „Ez tényleg én vagyok.” Bal fölső szögletében a feladó: Hilber Iván. „Persze, az oktatási miniszter! Ezért kellett szegény postásnak megmászni a három emeletet… Hát még mindig ő van ott? Vagy újra?” Tisztelt tanár úr – kezdődik a levél, - egyik ismerősöm hívta fel a figyelmem a http://www.mondlibereco.hu internetes lapban megjelent írására, amelyben az iskolafalvak létesítését kezdeményezi. „Mer’ nem olvastad el, te gazember, az ímélem, amiben épp erre hívtam volna föl a szíves figyelmed. Mikor is? Ja, hát lett volna rá időd rogyásig.” Az iskolacsaláddal megvalósítható nevelés a pedagógia forradalmian új útját jelöli ki. „Helyedben szégyellném a forradalom szót a számra venni, de hisz’ csak egy törekvő politikus vagy.” Segítségével a Magyar Köztársaság a nemzetek közösségében újra méltó elismerést vív ki magának. Megvalósítása során jelentős európai uniós támogatásra számíthatunk. Általánossá válva pedig a magyar mezőgazdaság vezető helyet tud elfoglalni a biotermékek exportjában is, miközben jelentősen nő a mezőgazdasági foglalkoztatottság. Az oktatási kormányzat nagyszabású projekt kidolgozáshoz lát hozzá, hogy biztosítsa alkalmas pedagógusok megfelelő felkészítését a nagy feladatra. Számos neves kulturantropológus, pszichológus és biogazdálkodással foglalkozó szakember vállalta, hogy részt vesz a képzési program kidolgozásában. „Talán mégiscsak lesz belőle valami? Hej, ha igaz lenne!” Minisztériumom nevében felkérem Önt, vállalja el a projekt tiszteletbeli elnöki tisztét. Azt is szeretnénk, ha elvállalná egy nonprofit alapítványként működő, egyelőre költségtérítéses egy-kétéves tesztprogram irányítását az Ön elképzelései szerint, hogy dokumentálható eredményekkel biztosíthassuk az Európai Unió támogatását. „Hát, ezt tényleg meg kéne csinálni. Üres parasztházat sajnos úton-útfelen lehet találni, parlagon hagyott föld is lenne. Kellene egy pár tehén, két ló, birka, baromfi….Berendezést, bútort ideiglenesen tájházakból is kölcsön lehetne venni. Még jobb lenne két ház, hogy ne csak fogadott testvérek legyenek, de szomszédgyerekek, játszópajtások is. Ehhez két üres házat is kellene találni. Megoldható valamelyik elnéptelenedő faluban. Külső munkáskéz is kell, mert nem várható el, hogy egy alkalmi ’nagycsalád’ teljes értékű paraszti gazdálkodást folytasson. Szakértelem, munkatapasztalat. Nagyszülők, szomszédok lehetnének.. A munkájukért tisztességesen meg is kell fizetni őket. Így. Most aztán jöhet a reklám. Nagycsaládi biogazdálkodási tréning gyerekeknek – ilyen címen lehetne meghirdetni.” Máris a számítógép előtt ült, legszebb kézírásával formált kék betűk pattogtak egymás után a monitoron. Büszkén gondolt informatikus unokájára, aki kérésére megcsinálta neki ezt a csodát.. „Utazási irodával bárhová elmehetsz a Földön – időutazást csak mi kínálunk.” Kedves lányok, kedves fiúk! El tudjátok-e képzelni, milyen volt dédnagymamátok vagy dédnagypapátok idején parasztgyereknek lenni? Próbáljátok ki! Az év 365 napjából háromszor egy hétig földművelő családban, ’fogadott’ szülőkkel és 6-8 testvérrel élhetitek át elődeitek boldog, dolgos, teremtő hétköznapjait. Nincs az a drága külföldi túra, amely ennyi tanulságot, ennyi szépet, ilyen önbecsülést, ilyen barátságokat tudna nyújtani nektek. Már az első hét után türelmetlenül fogjátok számolni a napokat, amikor újra együtt lehettek. Kedves szülők! Gyermekük fizikai és érzelmi fejlődéséhez biztosít semmi mással össze nem mérhető ragyogó lehetőséget a meghirdetett Nagycsaládi Biogazdálkodási Tréning. Az év folyamán arányosan eloszló három hét alatt a vegyszerhasználat nélküli önellátó élelmiszertermelés minden ágában bizonyos, szükség esetén jól hasznosítható jártasságra tesz szert. Olyan skanzenlátogatásra visszük el, ahol számára a holt tárgyak életre kelnek, értelmet nyernek, megtapasztalja az életkorának megfelelő kétkezi munka örömét, a nagycsaládi együttlét lelket gazdagító élményét. Vebkameráról a ’fogadott család’ életébe is rendszeresen bepillanthatnak.” Idáig könnyen eljutott, de a részvételi díjról is kellett volna valamit mondani. „Mennyi is?” - A számolás mindig gyengén ment neki, azért is nem mérnöknek tanult. Valamelyik reklámújságból egy görögországi út ára jutott az eszébe: hatvanezer forint egy hétre. Ez se kerülne kevesebbe. Három hétre tehát száznyolcvanezer… „Mennyi?!” – szisszent föl érezhető fizikai fájdalommal. „Hát így megint csak a módos szülők gyerekének jut ki a jóból! Anyukám! Én ezt nem akarom! Nem akarhatom!” Kínosan melege lett. Égni kezdett az arca. Látja, hogy az iménti kék betűk fölpiroslanak, mint a cekász – a hődrót – a régi samottos villanyrezsóban.. Hogy, hogy nem, az izzó írásjegyek már egy papírlapon kezdtek kialudni. Olyan szürke színű hamu lepte be az írást, mint a Hilber Iván küldte boríték. Olvashatatlan lett. „Nem hagyom!” – ordított föl, és teljes erejével ráfújt az oldalra. A hamu fölszállt, ám azonnyomban megkeményedett, megakadályozta, hogy üres tüdejébe levegőt vegyen. Rémülten kapott levegő után. Az erőfeszítéstől egész teste görcsbe rándult, mint a lumbágós „szép” napokban. Aztán elernyedt – most már örökre. *** Három fiatalember beszélget. - Szegény papóka! Már nem töri újabb találmányokon a fejét. - Kreatív fej volt, mit ne mondjak – szól hozzá az idősebb. - Amíg kisebb voltam – folytatja a legfiatalabb, - sokszor kértem, hogy meséljen ezekről a soha meg nem valósított ötleteiről. Legszívesebben az ufóhajtóműről magyarázott. - Engem meg is kért, hogy számításokkal igazoljam a berendezés működőképességét.. Fizikatanárom életképes ötletnek tartotta, aztán azt mondta, mégsem. Én sem számoltam utána. - Nekem meg egy helikoptermodellt kellett volna szereznem neki, hogy szülőfaluja határában légi felvételeket tudjon csinálni. Régészkedni szeretett volna… - Társak kellettek volna neki, akik veszik a lapot. Egyedül nem megy …

90 / 172

A Magyar Korona . A Magyar Korona képekben, és dr Jakócs Dániel gondolatai.

A Magyar Korona

(a képek rájuk kattintva nagyíthatóak)

A Szent Korona az Országházban

A Korona és a relikviák

A Magyar Szent Korona

Elölről

Elölről

Hátulról

Egyik oldalról

Másik oldalról

Felülről

Felülről

Alulnézetben

Részlet (Szt. Fülöp)

Részlet (Szt. Mihály arkangyal)

Részlet (Szt. Mihály arkangyal)

Részlet (Gabriel arkangyal)

Részlet (Gabriel arkangyal)

Részlet (Szt. György)

Részlet (Szt. György)

Részlet (Szt. Demeter)

Részlet (Szt. Demeter)

Részlet (Szt. Kozma)

Részlet (Szt. Kozma)

Részlet (Szt. Damján)

Részlet (Szt. Damján)

Részlet (Konstantin)

91 / 172

Részlet (Géza)

Részlet (Dukász Mihály)

Részlet (Jakab)

A felső rész elölről

A Pantokrátor Krisztus

A Pantokrátor Krisztus

A bal oldala a függőkkel

A bal oldali függők hátoldala

A jobb oldala a függőkkel

A jobb oldali függők hátoldala

Hátulról, függővel

Hátulról

Hátulról, a függő hátoldalával

Az abroncs egy részlete

Az abroncs egy részlete

Az abroncs egy részlete

A rátett újabb kép

Pantokrátor az apostolokkal

Az abroncs egy részlete

Az abroncs egy részlete

Az abroncs egy részlete

Az abroncs egy részlete

Az abroncs egy részlete

Az abroncs egy részlete

Pantokrátor a Korona tetején

Filigrán

Gyöngydíszítés

Gyöngyök és filigrán díszítés

Gyöngyök és kőfoglalat

Kőfoglalat és díszítések

Pantokrátor (Teremtő)

Pantokrátor az apostolokkal

Rekeszzománcfiligrán ötvösművészet

A párta zománcdíszítése

Kőfoglalat és gyöngyök

92 / 172

Kőfoglalat és gyöngyök

Szt. Péter

Szt. András

Szt. Jakab

Szt. Pál

Szt. Péter és András

Szt. Péter

Szt. Tamás

Szt. János

Szt. Jakab

Szt. András

Szt. Fülöp

Szt. Pál

Szt. Péter

Néhány megjegyzés a magyar koronáról

Szent vagy nem szent , miért magyar és mennyiben nem magyar? Hogy ezekre a kérdésekre válaszoljunk, minden ködösítés nélkül meg kell vizsgálnunk , mi volt a korona funkciója a középkorban szerte Európában. A középkori felfogás szerint az uralkodó, nálunk a király a hatalmat Isten kegyelméből kapta. Így is írták alá a rendeleteiket, hogy ' mi ( mondjuk ) László Isten kegyelméből Magyarország királya'. Hogy ennek hitele legyen az akkori emberek gondolkodásában, a királyokat mindenhol az államvallás , nálunk a romai katolikus egyház első embere , az esztergomi érsek iktatta be 'hivatalába', szentelte fel az uralkodásra .. Ezután lett az uralkodó ' Ísten kegyelméből király '. Ebből következik, hogy az államvallás mindenhol az államhatalom szerves része volt, vezetője pedig fontos államhatalmi szerepet játszott, a király felszentelése csak egy volt a sok közül. A királlyá ' szentelés' csak egy volt a sok közül. Ennek legfőbb szertartási kelléke volt a korona, és végső fokon ezért lett 'szent'. Mi történjék azonban ott , ahol a modern polgári godokodásnak megfelelően az államot elválasztották a vallástól, ahol az államhatalmi szerve-ket- legalábbis formálisan- a nép választja és a kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel . Ott a koronázást és a koronát okavesztett-nek kell tekinteni, ahol mégis megmaradt , ott csak üres tradició . A ténylegesen modern gondolkodású országokban a köztársasági elnök lett az államfő., a korona pedig oda került , ahova való, a múzeumba . Így volt ez nálunk is . Most , amikor nálunk is köztársasági elnök van, a korona körüli viták egyszerűen komikusak . Azok a politikai erők , pártvezérek , akik a koronának ismét közjogi funkciót akarnak adni , vissza akarják csempészni a katolikus egyházat az államhatalomba, és ezt nem is nagyon titkolják . Mindez nagyon nevetséges lenne , ha nem lenne egyszerre szomorú , hogy nemzeti öntudatunkat középkori szintre akarják süllyeszteni. Miért magyar a korona ? Tudjuk, hogy I. Géza királyunk ajándékba kapta a bizánci császártól . A válasz egyszerű azért , mert Magyarország királyait koronázták vele. Közülük sokan igazából nem is voltak magyarok . Mi a korona az igazán korszerű magyar gondolkodás számára? Erre is egyszerű a válasz, ha nem akarunk olyasmit bebizonyítani, amire semmilyen bizonyíték nincs . A korona történelmi emlék és műalkotás .Akinek legalább halvány fogalma van a bizánci művészetről , könnyen megállapíthatja , hogy a korona a bizánci művészet egyik kitűnő alkotása . Történelmi dokumentumként is fontos , mert az egyik rekeszzománcon I. Géza királyunk hiteles arcképe látható. Ilyen hiteles arckép az Árpád-ház tagjairól még kettő van :Szent István hímzett arcképe a koronázási paláston , és Szent László lányánának Piroskának az arcképe a Szent Szófia székesegyházban Konstantinápolyban , a mai Isztambulban . Piroska II. Joanesz Komnenosz bizánci császár felesége volt és Irene néven az ortodox egyház szentje lett , így került az arcképe a székesegyház falára . A koronát szokás lett két részre osztani : görögre és latinra . Valóban nincs két korona , a 'latin korona ' csak egy keresztpánt , aminek a rekeszzománcain a feliratok latin betűsek . Ebbe kapaszkodtak bele egyesek és mindenféle elméletet gyártottak , amelyek mögött nincs semilyen bízonyíték . Nem szabad elfelejteni, hogy a bizánci birodalom magát hivatalosan Római Birodalomnak tartotta , a VII. század elejéig a hivatalos állam nyelv a latin volt csak ezután tértek át a görögre . A keresztény egyház nyelve volt görög eredetileg . A keresztpánt rekeszzománcainak a stílusa is bizánci , csak arhaikusabb és készülhetett bárhol a birodalomban . Hogy mikor és hol készült a keresztpánt és mikor került az alapra nem tudhatjuk , mert semmilyen adatunk nincs , és ezért nem érdemes foglalkozni vele . A korona mai alakja pedig hasonlít azokra az ortodox egyházi koronákra , amelyekkel a püspököket szentelték fel . Tehát, terszik nem tetszik, a magyar korona stílusa és alakja szerint is bizánci műalkotás . Nekünk semmi kifogásunk nincs ez ellen a tény ellen és teljesen érthetőnek tartjuk , ha figyelembe vesszük az Árpád-ház kiterjedt rokoni , gazdasági és egyéb kapcsolatait Bizánccal . Hely hiányában csak a korona rekeszzománcain ábrázolt négy ókersztény szentté avatott vértanúról szeretnék még írni. Őket a nagy egyházszakadás után (1054) is egyformán tisztelték a római és az ortodox keresztények egyaránt . A hagyomány szerint mind a négyen i. sz. 303-ban szenvedtek vértanúságot. Szent Damján és Kozma orvosok voltak és ingyen gyogyították a szegényeket, ábrázolásukkal a király egészségét is gondjaikba ajánlották. Szent Demeter katona volt Sirmiumban azaz magyarul a Szerémségben élt, magyarországi tiszteletének tárgyi bizonyítéka a Dömötör torony Szegeden. Végül Kappadokiai Szent György, aki a legtiszteltebb szent az ortodox egyházban , az orosz ortodox egyház Oroszország legfőbb védőszentjének tartja . Ő a győzelmet bíztosító szent . Érdekes momen- tum, hogy a II. világháború idején , amikor a fasiszta német hadsereg Moszkva alatt a város elfoglalására készült , Zsukov marsall utasítására egy szovjet katonai repülőgép körbevitte Szent György csodatevő ikonját Moszkva határai mentén. Magyarországi tiszteletét bizonyítja Kolozsvári Márton és György híres Szent Györgyszobra , amely ma Prágában áll. Szent György nevéhez sok népszokás sőt népmesei elem is kapcsolódik szerte Európában . Mivel személyes létezését csak a hagyomány bizonyította és történelmileg nem lehetett igazolni a római katolikus egyház a XX. században törölte a szentek sorából. Természetesen ettől függetlenül az ortodox egyház legfontosabb szentje maradt .

93 / 172

A Magyar Királyi Jogar és az Országalma

A Magyar Királyi Jogar

A jogar hegyikristály feje

A jogar hegyikristály feje

A jogar feje közelről

A jogar alulról

A jogar aranyozott ezüst nyele

A jogar feje és nyele A jogar feje közelebbről

Az Országalma

A keresztesvitéz keresztje Baranyi Ferenc Részletek Baranyi Ferenc verseskötetéből HÖLGYKOSZORÚ (részletek) HÁROM A TÁNC (részlet) MEFISZTÓTÁGAS STACCATO

HÖLGYKOSZORÚ l. SZÁZNÁL TÖBB VOLT A NŐ, KI TESTBEN IS ENYÉM LETT és tíz ha volt talán, kit szivvel is szerettem, de jó emlékű mind: szép vágyaik tüzének parazsánál ma is gyakorta megmelegszem. Odaadásukért csak tétován reméltek biztonságot s erős szövetséget velem - nem kellett nekik, csupán a villámlás-igézet egy elvetélt vihar utáni kriptacsendben. A bőrük illatát pórusaimban őrzöm, egy-egy vonásuk is nagynéha még előjön s csókjaik zamata kisért megannyi csókban. Méltók lennének ők több ékes költeményre, versbe is szedtem én a legtöbbjük nevét, de most nincs hely és idő, hogy mindet elsoroljam.

...

3. A SORS NEKEM BÖBÉT RENDELTE FELESÉGNEK, ő a legemberebb asszony az életemben, hálás leszek neki s áldom, amíg csak élek, mert sok nagy bűnömért ő kinzatott helyettem. Százszor elhagytam én a biztos menedéket, hol Solvejg-módra várt örökkön vissza engem,

94 / 172

s mikor végül hazavetett a szégyenérzet: szemében örömöt láttam csak. Egyebet nem. Tudom, nincs már idő levezekelni mindent, amivel életét beárnyékoltam itt lent de hulljon rá a fény, mit Istentől oroztam. Szerettem kivüle nem egy-két nőt. de százat, más mégse mondhatott engem hites urának: a többinek csupán a szeretője voltam. HÁROM A TÁNC 1. KÁLLAI KETTŐS Felülről fúj mindig a szél s tarolja lent, amit elér, fű szálsága, hová lettél, talán a sárba görnyedtél? Fű szálsága, egyenesség, megtörtek, mint Krisztus testét, lehajlítottak a sárba fű egyenessége, szálsága! Felülről fúj mindig a szél, fű, fa, virág földre alél, hiába hull csöndes eső, fű, fa, virág fel sose nő, csak ha tarlók lyukaiból búvik elő a szél, mikor lentről ver fel a förgeteg! Ahogy néhányszor megesett.

... MEFISZTÓTÁGAS Eladó, minden eladó: eszme, rögeszme, hit, cinizmus, kordé, bicikli, bárka, kisbusz, lógonbóc és üveggolyó eladó, minden eladó. Eladó, minden eladó: a meggyvörös, az enciánkék, a tűz, a viz, a fény, az árnyék, delnő, kamaszlány és lotyó eladó, minden eladó. Eladó, minden eladó: a múlt s a pillanatnyi helyzet, a közösség, a nép, a nemzet, megannyi Föld- és Mars-lakó eladó, minden eladó. Eladó, minden eladó: a Hét krajcár, a Bánk, a Toldi, Júlia, Lilla, Léda, Fanni, Szózat, Rákóczi induló eladó, minden eladó. Eladó, minden eladó. Forog az árú körbe-körbe, csobog a bor, sül az ökör - de nincs több vevő. mint eladó. És ez azért vigasztaló.

(1979)

STACCATO Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:

95 / 172

csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaesö kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg varom folytatását egy-két lopott órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás ád, mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy már messze vagy, mikor megérkezel. Karomba kaplak s mégsem érlek el. 1967

Gyűlik az elhanyagolt mondandók sora Koosán Ildikó / groteszk kispróza, posztmodern stílusban/

Gyűlik az elhanyagolt mondandók sora / groteszk kispróza, posztmodern stílusban/

Gyűlik az elhanyagolt mondandók sora. Na, nem azért, mert valaha is eszembe jutott volna, hogy gyűjtsem. Nem. Gyűjtögettem éppen eleget, nem sok sikerrel, minek fokozzam tovább a kudarcot, nem divat ez a mai világban. A sikerorientált, az igen, a nemtörődömség könnyed bájával tetézett jókedvű, bohókás életforma a menő, nem a göcsörtös földhözragadt gondolkodású, s pláne a lelkiismeretes, buzgó, esetleg mindent túlteljesítő értelmetlen törtetése az alig-megélhetés koldusfilléreiért.

Gyűjtögetni nagyvonalúan érdemes, nem beszélve arról, hogy mit és hogyan. Valaha még a papírszalvétát , gyufásdobozcímkét, a söralátétet, a....na, de minek is sorolnám, ez a merőben fölösleges időtöltés akkor örömet jelentett, s az is, ha egy-egy színesebb, szebb rajzolatú, jobban kidolgozott darabra leltek. Az idegen nyelvű szöveggel díszített mondjuk étlapot, körültekintő becserkészéssel, finomabban, titkos eltulajdonítással tették magukévá a sóvárgók, hogy otthon, a kabátzsebből előhalászva a félig formátlanná nyomorodott mesés szerzeményt restaurálásnak vetessék alá, pl. újságpapíron keresztül óvatosan vasalgatva, mint az agyonfőzött, de töltelékmentes babapelenkát, szóval restaurálták, hogy aztán az a „ sorozat" új tagjává lépjen elő. Láttam ilyen gyönyörrel megszerzett relikviák gondos feldolgozását, keménykötésű, tiszteletet parancsoló tapétamintás albumokban, az elmozdulás ellen fényképsarkokkal ,/ ezt külön 100 darabot tartalmazó dobozokban árulták, nehezen volt beszerezhető, esetleg összeköttetéssel a pult alól, a jobb vevőknek, bár lehetősége nyílt rá, hogy a többet utazók, persze, ha volt rá keret, és a külföldi út kontingensét nem lépték túl, akkor onnan, de hagyjuk ezt most, nem akarunk politizálni, szóval onnan is be lehetett szerezni/- rögzítve esztétikus elrendezésben a szerzeményt az oldalakon. Alatta aztán kaligrafikus betűkkel a név, a beszerzés időpontja, precízen feltüntetve, esetleg színes vonalakkal aláhúzva, vagy bekeretezve elütő, mutatósan , végül, hogy mindezek fölé az áttetsző, vékony pauszpapír boruljon, az idő vasfogától megvédendő. Arról nem is teszek említést, hisz mindenki tudja, látta, ezeket az értékeket üveges vitrinekben, polcokon mutatós rendben, mint a könyveket, megszámozva kötetenként és fő címet adva az eligazodás elősegítésére, hogy a barátok, ismerősök látogatásakor csak lezseren előkapva dicsekedni lehessen a mesés gyűjtemény egy-egy kiemelkedő darabjával. Nem és nem! Én nem ilyen gyűjteményekről beszélek, hanem a nagyokról, a komoly befektetést igénylőkről, a valamit érőkről, ami aztán egészen más tartást adhat az embernek, egyrészt az érték, másrészt a tudás fitogtatásával, ahol már versenyezni kell a jobb „ darabokért", ahol az, „aki bírja marja", elvi megfogalmazást a mindennapi gyakorlat kivitelezési módszerévé léptették elő. Persze, hogy mit nevezünk itt jó és hasznos gyűjtési területnek, mint mondják az ízlések és pofonok igencsak különbözőek. A régiség, mint érték aranykorában a gyűjtés jó megélhetési forrást juttatott a „ komoly" elszántsággal belemenőknek. A valamit valamiért gyakorlata is megduplázhatta a hozzáértők és hozzá nem értők pozitív, illetve negatív nyereségét. A gyűjtögetés kezdeti idejére eső igen szerény ráfordítások mértéke a gyűjtőszenvedély lineáris emelkedésével szemben, ugyanis hatványozottan emelkedett. A továbbadással várható haszon mértékét általában negatív előjellel lehetett elkönyvelni. De hát mégis ez volt a legolcsóbban hozzáférhető szórakozás, a társaságszerző, a barátlelő , a haragos-gyűjtő, s még sorolhatnám...

Mennyit változott azóta a gyűjtés jellege, a gyűjtendőkre használt újfajta értékítélet mennyire más konstellációk mellett létezik! A csupa-nekem harácsolás méretei egyedülállóak. Itt nem az olcsó hozzáférhető szórakozás kritériumai jellemzőek, újfajta magatartásnormák önképzéstől feldúsult formáival lehet nap, mint nap találkozni. Vagy dehogyis találkozunk. Nagyon is elszigetelt, önméltóság- fokozó távoltartással emelkednek az átlag-, a középszint határvonala fölötti régiókba, a megközelíthetetlen, a "csak nekem adatott", öntudatos fensőbbségével. Hol marad meg itt a társaságszerzés, a barátlelés, az apró öröm megosztásának naiv, de szükségszerű emberi tulajdonsága? Az irigylésre méltó látszatot kell fenntartani mindenáron. Hát ez az amikor a gyűjtögetés mellékvágányra kanyarodó vonatát a lemaradt többség sárga irigysége kezdi ki, örök emberi reflexeivel. Mégis ,ha írnánk valamiről, mondjuk az elhanyagolt mondandók közlésére éreznénk halaszthatatlan késztetést, valamiféle partok közzé illene szorítani a szó mértéktelen áradását, az aztán teljesen mindegy, hogy természetes, vagy mesterségesen szabályozott partvonalaktól van-e szó, áradásnál ugyanis mindkét esetben fennáll a szomszédos terület elöntésének veszélye. Mivel ezt mindenképpen jó lenne elkerülni, akár homokzsákokkal, akár az önmérséklés legparányibb szeletkéjével, ha többre nem is telik / tekintettel a költségvetés szűkös voltára/, legalább a tendenciái legyenek láthatóak. Hol van már az az előre gondoskodás, az a tervszerű lépés, fellépés,

96 / 172

megjelenítés, körülhatárolás, előméreti kalkuláció, hatástanulmány, a lehetetlen szükségszerű felkutatása, hogy a téma ami az asztalra kerül minden körülmények között helytálló maradjon? Mi az , hogy maradjon? Teljes lényegét járják át a helytállóság itt nem sorolt jellemzői, de például a példamutatás, a jövő generációjának ütemezett nevelése, a megadott útvonalak közlekedésirányítása s főleg a karbantartása, attól függetlenül, hogy hová vezetnek. Az útkövezésről majd később, de a sorok között csendesen megjegyezve,- mintegy elöljáróban- , hogy a pokolba vezető utak állítólag jó-szándékkal vannak kikövezve, a sár elkerülése végett. Persze ezt akkor lenne érdemes részleteiben kifejteni, egyrészt, ha a menni készülő épp a pokol felé indulna, másrészt, az anyagbeszerzés nehézségeire is ki kellene térni. Mert jó, hogy az -ántiban ez kényes kérdés volt, ma már nem az, az utak járhatósága a kapuk átjárhatósága mindig is lehetőséget adott előbb- vagy utóbb a szükséglet kielégítésre. Manapság azonban a „jószándék , mint olyan", beszerzése a legkifinomultabb módszerekkel, a legkülönlegesebb helyek felkutatásával, a leglehetetlenebb lehetőségek kiaknázásával sem lehetséges. Lehet, hogy egy idejét múlt filozófiai kategória nosztalgikus felidézéséről lenne szó? /sic. A lehetséges lehetetlenségek szóhalmaza itt aláhúzás helyett/ Tehát nem tudni, hogy a" jó szándékból" ekkora mennyiség beszerzése hogyan lehetséges, mivel az út hosszát sem ismerjük, de még azt sem, találnánk -e erre a munkára kivitelezőt, hogy a szponzorálásról ne is beszéljek, vállalnák- e az elő- és utómunkák igencsak munkaigényes feladatait, ha csak az engedélyezések útvesztőibe belegondol az ember, /Most nem a pokolba vezető út leágazásaira gondolok, más útvesztők is vannak, ismerősek és ismeretlenek/ és hát az a negyvenhat év sem igazán csábító elkészülési határidő, s micsoda manőverezési taktikák! Jobb- és balkéz-szabály! Mert ma már közismerten "jól ismert" minden település környezetszennyezési térképe, a jelenlegi ártalmas anyagokkal való lefedettség százalékpontos aránya, így könnyen citálható, egy-egy készülő beruházás engedélyezésének eldöntésénél, s ha ez nem, hát a népszavazás igazán méltó felkiáltó jel az erőszakosak számára. Nem, is tudni, hogyan gondolták abban az ánti világban, s még annak előtte is, amikor -csak úgy-, engedélyezések nélkül mondjuk felvettek és odábbtettek valamit? A fejlődés XXI. századi digitalizált nyomvonalán, ilyen meggondolatlan, felkészületlen előrehaladás eleve kizárt. Többek között a létrehozásnak is /tekintettel a rövidesen beköszöntő űrkorszak előkészületeire/ szigorúan körülhatárolt keretek között kell bonyolódnia.

A főhatóságok, társhatóságok tudta és beleegyezése nélkül , ahol szájhagyomány szerint a legkiválóbb szakembereket alkalmazzák, akik sokirányú képzettségük révén az echte szakmérnöki munkák bírálatát kellő lelkiismeretességgel végezve, akár újraterveztetik, lebontatják, újraépítetik az egész objektumot, úgy is, ha pl. az oktaéder négyszögesítése nem szabványos, vagy, ha a fémek felcsillanását biztosító beesési szög koordinátáinak megváltoztatása, a tetszési index amplitúdóinak kívánt szintre emelése célszerűbb. Mert hiába, a XX. szd. követelményeit bőven felülírja a napi tudásszint rohamléptékű fejlődése, bár azt sem kellene elfelejteni, hogy előzmények nélkül hogyan lehetett volna egyáltalán a kor modernizmusáról, magas szintű fejlődéskészségéről beszélni.

Látszik, hogy az elhanyagolt mondandókra még mindig nem sikerült sort keríteni. Igaz a sorra kerüléshez a besorolás, felsorolás, a pontokba szedés amolyan mankó a gyengébbeknek, hogy átlássák a lényeg köré csoportosítás írói szándékát. Ilyen lehetne pl., az ombudsman szerepét és jelentőségét hangsúlyozni felsorolási pontként, a pokolra vezető út választásának esetében is. Tőle tudjuk ugyanis, hogy mindenkinek magánügye,- az országnak az országé, a városnak a városé, s így tovább- az út és az irány megválasztása. A gondolat is hátborzongató, hogy a szabad akaratot képező elhatározás megmásítására akár szóban, akár a multimédiákon keresztül bárki /a még gondosan mért azonos időtartam mellett is/ beleszóljon. A beleszólási jog, a régen napirenden lévő, de részleteiben még nem szabályozott törvényhely kiskapuit kihasználva, annak szűz-fehér lapjain grafiti-s névjegyüket úgy is otthagyják a naponta nyilatkozó fő-okos elemzők, az előre- illetve hátralátók, az árkon kívüli gyepmesterek, a jósok, és más önmutogatók. A mutogatás úgy tűnik napjainkra reneszánszát éli, ismét divat, / holott régen a kezére ütöttek annak aki ilyen illetlenséget követett el/ és főként az egymásra mutogatás díszesen cizellált formáival találkozunk nap, mint nap. Külön művészeti ág fejlődött ki, szinte észrevétlenül, öngerjesztően, pályázati felhívás nélküli versengés formájában. Ma már ott tartunk, külön tudományágnak kellene foglalkozni az egymásra mutogatás keletkezési feltételeivel, kóroktanával, a járványszerű terjedés irányultságával, az indítékok aprólékos feltárásával, mélylélektani magyarázatával. Mert magyarázni és megmagyarázni nem azonos fogalom, ugyanúgy, ahogy az érteni és megérteni sem.. A filozófiai fogalomkategóriák értékelése nem tartozik e rövid eszmefuttatás ismertetendő témái közé, itt tulajdonképpen az elhanyagolt mondandók rövid kifejtéséről lett volna szó, - annak érdemes, vagy érdemtelen gyűjtéséről- de valahogy átcsúszott a ma divatos posztmodern formátumú írások- végeláthatatlan, előre meg nem határozott tematikájú, folyamatos gondolattársítással, mondhatnám esetleges improvizációs jelleggel megáldott, vagy megátkozott írásművek- eléggé el nem ítélhető berkeibe. Az elhanyagolt mondandók gyűjtögetése nem érdem, s nem is időálló érték. Magánpasszió, véletlenszerűen kialakult hobby, az embert naponta érő inzultusok, /bocsánat! impulzusok összegeződése, vagy inkább hatványozódása, ami kis külön láthatatlan fiókok létrehozását, modernebbül újabb és újabb mappanyitást indukál agytekervényeinken, beledobálni, csak úgy, formázatlanul a gondolatokat, blogok és linkek nélkül, csak úgy, számítva arra, hogy egyszer lesz idő a rendezésre, feldolgozásra, értelmezésre, a megélés tudatosulásra, valami örök emberi kíváncsiságtól hajtva, tulajdonképpen miért is ?

Koosán Ildikó

Szombathely, 2008 augusztus 21.

Valahányszor rám néz Szepes Erika Mind ordítottak, a hangok szavakká össze nem tapadva cikáztak ide-oda a fejünk fölött, célba egyik sem ért, válasz egyikre sem érkezett. Ordítottak, hát hogyne ordítottak volna, ha közel tíz nyelv polifóniája harsogott, angol, német, francia, ivrit,cseh, szlovák, orosz, magyar. Végignézek rajtuk: ők az én soknyelvű és sokhazájú családom.

Szepes Erika

Valahányszor rám néz

97 / 172

Mind ordítottak, a hangok szavakká össze nem tapadva cikáztak ide-oda a fejünk fölött, célba egyik sem ért, válasz egyikre sem érkezett. Ordítottak, hát hogyne ordítottak volna, ha közel tíz nyelv polifóniája harsogott, angol, német, francia, ivrit, cseh, szlovák, orosz, magyar. Végignézek rajtuk: ők az én soknyelvű és sokhazájú családom. Többjüket mindezideig nem ismertem, idelátogatásukat legalább annyira akadályozta a negyedszázados félelem, mint a vasfüggöny: akkor mentek el Európából, amikor Európa éppen nem az volt, aminek szimbólumaként tartjuk számon, a civilizáció bölcsőjének, Európa akkor a civilizáció temetője volt. Családom általam nem ismert tagjai a menekülő népvándorlással minden addigi diaszpórát felülmúló szétszóratásba jutottak. Az ötlet apámé volt: minthogy ő nem tud utazni, rendezzünk egy összcsaládi találkozót nálunk, Budapesten. Ide már mindenkit beengednek, ha meghívólevéllel is, ha a Külföldieket Ellenőrző Országos Kirendeltségnél kötelező bejelentkezéssel is, de lehet jönni, béke van, viszonylagos jólét van, a találkozót koranyárra tervezzük, akkor napsütés is lesz, szép idő is, gyertek, gyertek mindannyian. És jöttek: boldogan és szorongva, mert most megmérettetik, ki mennyit öregedett, ki milyen házastársat választott, milyenek lettek a gyerekeik, hogy élnek választott hazájukban, megérte-e kimenni; mindenki kíváncsi volt, de nem tudta kivárni a másik válaszát, már mondta a magáét, egyre hangosabb és zaklatottabb lett az ordítás, s csak időnként szakadt meg, ha valaki elsírta magát. Az első közös ebéd nálunk volt, nem fértünk ugyan el ennyien a hatszemélyes ebédlőasztal körül, bár két végén kihúzható s így valamennyire hosszabbítható volt, nem lehetett szertartásosan megteríteni, de hát ki figyelt oda a tálalásra? Damaszt? Ezüst? Porcelán? Nem volt, nem is hiányzott. Anyai nagyanyám, akivel együtt éltünk, fénykorában remek szakácsnő volt, frissen nyugdíjba került anyám pedig helyet követelt magának a konyhában. A hétköznapokon sokszor ütköztek, ízlésük és egészségi szempontjaik merőben különböztek, de most közös összefogással igyekeztek kielégíteni a közel negyven ember levélben már előre elküldött kívánságait. Csak még egyszer ehetnék beiglit! - írta már levélben, de a helyszínen, akcentussal el is sóhajtotta sosem látott unokabátyám, aki Szlovákiából katonaszökevényként, hosszas hányódás után kötött ki New Yersey-ben .Haláláig nem léphetett Csehszlovákia földjére. És nagyanyám - az ő nagynénje - kockás kötényt kötve, ősz haja alatt a konyhamelegtől és az izgalomtól egyaránt lángoló arccal, hatalmas tepsikben fuvarozta be a konyhából a diós és mákos beiglik farakásként egymásra halmozott tekercseit. Magduskám, tudod még, mi az a hortobágyi palacsinta? Mert én húsz éve forgatom a számban az ízét, de hát nálunk odahaza - és itt egy percre megállt, hogy hol is van az az odahaza - még csak hasonló sincs! És anyám térült-fordult, hozta a házban kölcsönkérhető legnagyobb jénaiban a tejfölös mártásban gőzölgő hortobágyit, aminek töltelékét abból a pörköltből készítette, amire egy másik rokon vágyott - galuskával. Néma ízlelgetés kezdődött: ki-ki összehasonlította az emléket a mostani ízzel, a csöndes áhítat perceit éltük a kóstolás és a nyelés közti időben. Néhány lassan elmorzsolt falat után megtört a csend, a mesélés és meséltetés vágya erősebb volt az ízélménynél. A szoba különféle zugaiból olykor a szégyenlős meghatottság hüppögése hallatszott, előkerültek a mosott-vasalt, kockás, csíkos és egyszínű pamutzsebkendők, mindenütt ételdarabkák, foltok, szalvéták, rúzsfoltos poharak, csak egy kóstolásnyi harapás fogsorát őrző kenyérdarabok, üres palackok. Na ezt majd én takaríthatom holnap -, gondolatban eltávolodtam a boldog zsivajtól, sosem kedveltem a csődületet. Késő estére már nagyjából sejtettem, ki kicsoda, kihez milyen nyelven lehet fordulni, kihez kell tolmácsot kérni. A klán tagjainak elvonulása után szállodában laktak, ennyi embert nem tudtunk elszállásolni - a lakás úgy festett, mintha tűz elől menekülő elefántcsorda rohant volna végig rajta, ormányával útközben még felkapva egy-egy rúd beiglit, vínersniclit, beletúrva a rakott krumpliba. Apám, az ötletgazda, belátta: a család nőtagjaira elvégezhetetlen feladat hárul, nagylelkűen felajánlotta hát, hogy másnap menjünk ki a Margitszigetre - akkor még csak a Nagyszálló volt ott - ebédelni, a költségeket ő állja. Rögtön aznap este hat darab nyolcszemélyes asztalt foglalt le előre, azzal a kéréssel, hogy tolják össze őket egy hosszú asztallá. Nekem csudamód tetszett - a mosogatás elmaradásán túl - az éttermi ebéd gondolata, és ráadásul nem menüt ettünk, hanem à la carte lehetett rendelni, így messze kerülhettem azokat az ételeket, amik miatt a külföldi rokonok jöttek: a halászlét, a túrós csuszát, a gulyáslevest, a csirkepaprikást, a lecsós marhasültet, a hagymás cigánypecsenyét és a többi hungarikumot, amit mindig is utáltam, különösen amióta állandó harcban álltam a kilókkal és a kalóriákkal. Míg a többiek az aranyló karikás Újházy tyúkhúslevest, a petrezselyemmel meghintett májgombóclevest szürcsölgették, én unottan döfködtem szívószálammal a pohárban felfelé igyekvő buborékokat, mert akkortájt még nem hódított a szénsavmentes ásványvíz divatja, csak a szódásüvegből fröccsentéssel kimért erősen csípős nedűt lehetett kapni. A bámulatos mennyiségben és találékonyággal feldíszített ételek fogyasztása közben persze megint nem lehetett beszélgetni, fényképeket ugyan adtak közre, de képtelenség volt kitalálni, melyik meztelen popsi kinek a gyerekéé, netán unokájáé. Még volt néhány nap hátra, apám taktikát változtatott: a szorosan összetartozó kis családokat külön-külön hívta meg a lakásunkba, kávé melletti beszélgetésre. Elsőként az ő családjának csekély számú, megmaradt tagjai közül a hozzánk mindössze kettesben ellátogató unokafivéreit láttuk vendégül, ők Prágában éltek. Különös becenevüket hamar megtanultam és kóstolgattam: Jenda és Honza, Honza és Jenda. Jenda orvosprofesszor volt, Honza műszerészsegéd. A kettejük szakmája közti nagy különbségnek nem neveltetésük vagy iskoláztatásuk, s főként nem intelligenciájuk más-más szintje volt az oka, hanem a Csehszlovákiát is elért koncepciós perek, amelyek egyikében mindkét testvér vád alá került, minthogy a világháborúban emigránsként az angol légelhárítás tisztjei voltak, nagy kitüntetésekkel tértek haza, amelyekre otthon még rádupláztak. Emiatt azután, amikor Anglia szövetségesből ellenséggé vált, mindkettőt kémkedéssel gyanúsították és lecsukták. Jendát a vizsgálati fogság után kiengedték, Honza öt évet ült, miközben három kisgyerekét egyedül nevelő felesége rákos lett. Nem sokkal élte túl Honza szabadulását . A beteg asszonyon az egyébként szintén három gyermeket nevelő Jendáék segítettek, akik ily módon hat gyereket gondoztak. Honzát szabadulása után saját gyerekei nem ismerték meg. Amikor a Nagy Találkozó létrejött, már szabadlábon volt ugyan, de értelmiségiként soha többet nem helyezkedhetett el, és a pártba sem vették vissza. - Megkönnyítették a dolgomat, nem kellett kilépnem - mondta őszintén, egyáltalán nem cinikusan Honza, s közben rendkívül férfias, metszett arca még elszántabb lett. Megőszült a börtönben, míg az idősebb Jenda, ha kopaszodva is, de fekete maradt. A gének kifürkészhetetlen játéka következtében én Jenda középső fiára, Milánra hasonlítottam,( kölcsönösen vonzódtunk is egymáshoz, szép, hullámos szőke hajú, vakítóan fehér bőrű srác volt, ma kuglikopasz orvosprofesszor Svédországban); az öcsém a megtévesztésig Honza legkisebb fiára, Vlágyára, akinek neve is az én öcsém nevének cseh változata volt, fekete hajú, sötétbőrű sármos csirkefogó mindkettő. Apámnak élt még egy unokatestvére Londonban, egy az USÁ-ban, de ők nem jöhettek el. Így több rokona nem lévén a találkozón, anyám családja következett. Két édes unokatestvére érkezett, két testvér: az Amerikában élő Victor és az Izraelt otthonául választó Juci. Mindketten hozták házastársaikat is, Victor egy Charlotte nevű, nála jóval idősebb pszichiáternőt, aki a korosodó amerikai hölgyek tipikus szériadarabja volt: vörösesszőkére festett haj, a kitépett szemöldök helyén egy fekete ceruzával húzott vonal, hatalmas, vörösre rúzsozott száj, amin a lekopott, lecsókolt, leevett festéket állandóan, mindenki szeme láttára, egy púderes doboz tükrének segítségével pótolta, valami émelyítően erős parfüm - Givenchy - mondta hanyag eleganciával, mikor mi itthon csak a 4711-et meg a Krasznaja Moszkvát ismertük; megvallom, ez az előkelő nevű illat egy szemernyivel sem volt diszkrétebb ama szovjethoni társánál. A szériadarabhoz tartozott még egy feszes, hófehér nadrág, egy aranyszínű tűsarkú cipő, egy szédületesen tarka hímzett, puffos ujjú matyóblúz, - az amerikai magyar klubban viselem - , mondta, ötszáz kiló hús, ebből négyszáz a feneke. Minden ebéd után tíz percre lefeküdt - Nekem nem kell több, én ennyi idő alatt is tökéletesen relaxálom magamat - ezt nem értettem, de amikor engem is analizálni kezdett, hogy azért van övsömöröm, mert rossz pszichés állapotban vagyok, - érettségi, több országos pályázati díj és egy öngyilkos szerelem volt az év mérlege -, legyengült az immunrendszerem, ezért támadott az övsömör, de ő majd hipnotizál, és akkor meggyógyulok, - úgy döntöttem, hogy inkább a valódi rokonommal, Victorral törődöm. Róla egyébként is voltak információim, ha nem is a személyéről, még fényképet se láttam róla, de ő volt az a titokzatos jótevő, aki az októberi sajnálatos események után IKKA csomagokkal látta el nagyanyámat, az ő nagynénjét. Ezek a csomagok szinte a mesék világából érkeztek, oly misztikusak és felfoghatatlan eredetűek voltak. Csak egyetlen, erre a célra rendelt helyen lehetett őket átvenni, csak személyesen, személyi igazolvánnyal, és a személyes átvevőt maximum egy fő kísérhette. Engem oly mértékben izgatott a csomagok transzcendens jellege, az átvevőhely szinte alvilági, börtönszerű kiképzése ( sűrű vasrácsok között, páncélajtókon kellett keresztülmenni, majd egy sötét, dohos szobában kellett hosszan várakozni ), hogy nagy könyörgésre mindig én voltam a maximum egy fő. A sötét odúban a sok felbontott, majd egyendobozba visszacsomagolt, politikailag gyanús göngyöleg közül kiválasztották azt, amelyikre nagyanyám neve volt, nem éppen kalligrafikus, egyenbetűkkel feliratozva.

98 / 172

Hazatérés után azonnal elkezdtük a boncolást. A sötétbarna dobozos Cadbury Drinking Cacao nem tudott izgatni, az akkor nálunk még ismeretlen Nescaffé sem, de reménykedve túrtam a ruhaneműk és elegyes darabok közé, van-e ott nekem valami. Ha csak nylon-harisnya volt, szidtam az USÁ-t, ha pálmafás nyakkendő, amit apám természetesen soha nem viselt, szidtam a hülye Victort, és kiakasztottuk az ablakba időjárásjelzőnek (Karinthy madzagbarométeréről vettük az ötletet), ha öltözős-vetkőzős meztelen nővel dekorált golyóstoll, szidtam az egész férfinemet. A legjobban akkor jártam, ha Victor előbb levélben megkérdezte, mit küldjön, és én olyan zenei kuriózumokat kértem, amik nálunk még a Zeneakadémia lemeztárában sem voltak meg, reakciós származásuk okán. Így lettem birtokosa sok reakciós műnek: a háború elől az USÁ-ba emigrált Schönberg bűbájos Pierrot Lunaire-jének, az önvallomásos Mózes és Áron-nak, a már a tízes évektől Párizsban, majd az USÁ-ban letelepedett Sztravinszkij barbár Les Sacres du Printemps-jának, a hazájában meghurcolt, megrágalmazott Prokofjev Eizenstein filmjével kongeniális Alekszandr Nyevszkij-kísérőzenéjének, a Juillard-vonósnégyes néhány felvételének. Ma már nem is emlékszem mindenre, mert a bakelit lemezek lejátszására használt lemezjátszónkon két-három éves kisfiam a centrifugális erő hatását vizsgálta: a forgókorongra ráhelyezte kedvenc barna maciját, beindította a lengőkart, és hangosan kacagott, valahányszor a maci lerepült. Ezt mindaddig ismételte, amíg végérvényesen elrontotta a lemezjátszót, és azóta nem használunk bakelit lemezt. Victor okos volt, sovány, halk, szemüveges, hiányzott belőle mindaz, ami Charlotte-ot túladagolásban ellenszenvessé tette. Miért vetted el? - kérdeztem olyan pofátlanul, amilyen arcátlan csak egy kamasz tud lenni, s amire visszaemlékezve csodálkozom, hogy ezután még szóba állt velem. Ő Prágából szökött, én Pozsonyból, magányosak voltunk - Victor csak ennyit mondott. Nem tértünk rá vissza soha többé. Hiába volt ő a fiatalabb, Charlotte csillapíthatatlan étvágya előbb emésztette el őt: hosszú évekkel korábban halt meg. Húga, Juci, férjével, a nála sokkal idősebb Elóval (Elemért becézték így) Tel-Avivban ismerkedett meg, szintén a kivándorlás után. Ők is mindketten teljesen egyedül voltak, hát együtt maradtak. Két lányuk született, akiket erre a beszélgetésre nem hoztak el. Victor és Juci, a hajdan elválaszthatatlan testvérek, 1944 óta most látták egymást először. Az első szembesülés olyan volt, mintha a Balaton jegén egymás felé közelítenének, már karnyújtásnyira vannak, amikor egy rianás hirtelen elvágja őket egymástól. Victor és Juci álltak a mi szobánk jégtábláján, némán, szemben, amikor betört a kettejük közti magasfeszültségű térbe öcsém, valami közösen aláírandó képeslappal, a távolmaradtaknak, és akkor harsant a rianás. Megdermedtek, eltávolodtak. Nem tudtak megszólalni, csak néztek és sírtak. Apám intett, hogy hagyjuk magukra őket. Csendben kimentünk a szobából, és órákon át vártuk, mikor hívnak vissza. Már besötétedett, langyos hullámokban áradt be a szobába a párás, nyári meleg, amikor végre előjöttek, ronggyá ázott arccal. Elveszített gyermekkorukat, szüleiket, otthonukat igyekeztek apró mozaikokból összerakni. Édesanyjuk, anyám nagynénje, Hédi néni, a maga szelídségével, szeretetteljes odafordulásával, segítőkészségével, egész csöndes emberségével hatalmas egyéniség lehetett. Anyám mindig a legnagyobb meghatottsággal beszélt róla. Mutatta, hogy kapott Hédi nénitől egy világoskék, kisvirágos selyem hálóinget, az elején sűrű, finom, apró pliszírozással, kelengyébe. Olyan szépnek találta, hogy nem merte viselni, nehogy a kézi pliszírozásnak baja essék. Amikor én mentem férjhez, anyám tovább adta az ereklyét. Én sem húztam soha magamra, a kék hálóing érintetlenül élte túl a háborút, a bujkálásokat, a költözködéseket, több generációt. Hédi nénit Auschwitzban elégették. Amikor anyám meghalt, kívánsága szerint elhamvaszttattuk, mint apámat, az urnája a mellette megvásárolt helyre került, nevét a közös márványtáblára vésték. Akarja még látni? - kérdezték az orvosok, amikor sürgős hívásra, a hatalmas hóesésben az utolsó pillanatban estem be a kórházba. Anyám már órák óta eszméletlen volt, az utolsó korty levegő után kapkodott. Nem ismert volna meg. Nem akartam látni, nem azt az arcot akartam magammal vinni. Tessék majd holnap ruhát behozni - figyelmeztetett az egyik nővér. Miért- kérdeztem, -hát nem hamvasztják? De igen-, mondta a nővér, - de kell a ruha az öltöztető asszonyoknak. Talán ott szállt még felettünk anyám utolsó lehelete, talán utolsó szava kereste még meghallgatóját, amikor az érzéketlen, durva koreográfia visszarántott nem is a földre, hanem valami alantas, ember alatti világba. Igenis -mondtam elszántan, és pontosan tudtam, mit kell tennem. Másnap bevittem a kórházba Hédi néni világoskék, kisvirágos, pliszírozott hálóingét meg anyám legszebb, ünneplő kosztümjét. Ezt feltétlenül adják rá - nyújtottam oda a hálóinget a „Gondoskodó Kezek Temetkezési Vállalat" alkalmazottjának. -A kosztümöt elviheti az öltöztetőnő. Éppen ötvenöt éve Hédi néni vált füstté, most utána szállt anyám a kék selyemhálóingben. Victor és Juci, kezükben azokkal a fényképekkel, amelyeket apám őrzött szüleikről, nem tudtak elválni egymástól. Másnap mesélték, hogy először Victor kísérte Jucit a szállásukra, onnan Juci Victort a Gellértbe, és ezt addig ismételgették, amíg éjjel nem lett. Amikor még este tőlünk búcsút vettek, Juci engedélyt kért apámtól, hogy másnap elhozhassa a barátnőjét, aki velük jött Tel-Avivból, és szeretne apámmal találkozni. Apám - addig ilyet talán még nem is láttam- mintha megijedt volna, de hamar magához tért. Bárkit szívesen látok, akit te hozol - mondta igazán szívélyesen, csak amikor már a testvérek eltávoztak, kérdezte halkan önmagától: - Mit akarhat tőlem egy idegen, tel-avivi nő? A természet empátiáját már sokszor tapasztaltam, gondolom, más is, mert a világlíra jó részében együtt sírnak a fák a bánatos emberrel, együtt szaladnak a bárányfelhők a réten boldogan futkározó szerelmesekkel. Arra már kevésbé figyeltem oda, hogy a természet tud előre jelezni is, hiszen a jelzést csak akkor észleljük, ha már beteljesült. Ilyen előrejelzésnek látom most, az idő távolából azt a nyári vihart, ami sötét fellegekkel és erős szélviharral közeledett, majd hatalmas cseppekben szakadt az eső, és fenyegetően kopogtak a cseresznye nagyságú jégdarabok is. Akár egy vészhozó fekete varjú csőrének kopogása is lehetett. Akkor nem erre figyeltem, csak azon dühöngtem, hogy megint ablakmosás után szakad az eső. De a taxik esőben is járnak, és elhozták hozzánk Jucit, Elót és az ismeretlen látogatót. Apám dolgozószobájában ült, a hatalmas íróasztal mögött. Minden bútor rá hasonlított, az ő személyiségét öltötte magára: tagbaszakadtak, nehezek, szinte egy tömbből faragottak, mozdíthatatlanok és méltóságteljesen örökkévalók voltak. Pedig nem is ő vette őket, hanem anyai nagyszüleim - ők valóban az örökkévalóságban gondolkodtak vásárlási szokásaikban, merő spórolásból -, apám egyetlen papírkofferral költözött be anyámékhoz. Nehezen állt fel a vendég üdvözlésére, és ebben a lassúságban akkor nemcsak a test nehézkességét éreztem. Mintha félt volna. De kedvesen kezet rázott a hölggyel (kézcsók soha! kispolgári csökevény), hellyel kínálta mindhármukat, és visszazökkent az íróasztal mögé, amely elrejtette beteg lábait, belehelyezkedett a széles, forgatható karosszékbe, amely most mintha óvón vette volna körül. Rövid és semmitmondó ismerkedés után - a hölgy tornatanárnő volt - a vendég váratlanul megkérdezte: volt-e apámnak lánytestvére. Kimerevített pillanat volt. Mindannyian tisztában voltunk a válasszal, a kérdező is, csak meg akart bizonyosodni. Van róla fényképe a főorvos úrnak? - akart további bizonyítékokat a hölgy, akit csak most vettem szemügyre: sovány, napbarnított, őszülő fekete hajú, férfiasan öltözködő nő volt, szemüveg, hegyes orr és zárt, keskeny száj. Én nem tudtam semmiféle fényképről, ezért apám határozott elutasítását vártam. Nem az következett. Kinyitotta az íróasztal-erődítmény jobb oldali szekrényét, annak egyik fiókjából egy X-Ray feliratú, mályva és fekete színű mappából képek kezdtek kihullani. Kettőt megfogott és szó nélkül mutatta a hölgynek.

99 / 172

Igen - ,mondta a magát különös módon Noëlnek megnevező hölgy. - Ő az. Mi az, hogy ő az? - kiáltott rá apám, a váratlanságtól elveszítve híres önuralmát. - Honnan ismeri? Mit tud róla? Noël természetesen fogadta a felindulást, mint akinek része volt már néhány érzelmi kitörésben. Együtt voltunk Auschwitzban - mondta, mintha azt közölné, hogy együtt nyaraltak, és közben felgyűrte ingujját. A betűk és a számok igazolták. Nem értem - motyogta magában apám, - nem értem. - Hová lett ő és hogy kerül maga ide? Noël kézbe fogta a csészéjét, amelyben ott gőzölgött anyám erős illatú, karcos feketekávéja. Cukrot tett bele, kavargatni kezdte. A szüleivel együtt érkezett Magyarországról, én akkor már ott voltam. És? - suttogta apám. Elválasztották őt a szüleitől, ahogyan engem is az enyémektől. A csinos, fiatal lányokat elkülönítették, és a láger körülményeihez képest jól tartották: nem vágták le a hajunkat, nem jártunk számozott, csíkos ruhában, hanem a sajátunkban, amiről még ott sem szedhettük le a sárga csillagot, időnként még valami rendeset is kaptunk enni, hogy ne fogyjunk le nagyon. (Gyanakvás ébredt bennem, a gonosz női ösztön piszkálni kezdett. Ez a csontos, horgasorrú, vékonyszájú nő még fiatalon sem lehetett valami csinos. Nemhogy különlegesen szép. De ez csak átsuhanó sejtelem volt.) És? -jött az újabb sóhaj apám széles mellkasából. Egy idő után elvittek minket a táborból, marhavagonba zsúfoltak, hosszan zötykölődtünk a vonaton, majd feltereltek minket egy hajóra, aminek a rakományát, ahogy hallottuk, a Németországgal jó kereskedelmi kapcsolatban lévő Törökországba akarták szállítani. Nem értettünk semmit, nem láttunk semmiféle rakományt. Aztán megtudtuk, hogy mi vagyunk a rakomány, és jó pénzért eladtak minket gazdag törököknek, akiknek, ha háremük már nem volt is, de bordélyházakat nagy számban működtettek. És? Ne apránként adagolja a mérget! - apám már nem volt azonos önmagával. Jó érzékkel fogott gyanút, hogy Noëlnek mintha nem is maga a dermesztő történet lenne a fontos, hanem ő, aki ezt megélte, most elmondja, szinte előadja. Szerepel. Úton voltunk Törökország felé, és sokat beszélgettünk arról, hogy mi lenne a jobb. Gázba menni Auschwitzban, vagy, ha megalázottan, prostituált létbe kényszerítve is, de élni. Juliska inkább maradt volna a szüleivel, én megpróbáltam örülni az akármilyen minőségű, de valóságos életnek. Talán már a Földközi tengeren járhattunk, amikor az angol felderítés egy gépe észrevette a német felségjellel haladó hajót, és bombázni kezdte. A hajó égett, recsegett-ropogott, szétesett, pusztulása talán ijesztőbb volt egy épület égésénél, mert ott a vízzel oltani lehet, itt viszont a két fő őselem, a tűz és a víz egyszerre csapott össze fölöttünk, és a szárazföldön életet adó víz számunkra ugyanúgy a halált jelentette. Nem láttunk semmit, sem egymást, se biztos pontot. Én nagy szerencsémre, találtam egy nagyobb darab deszkát, aminek segítségével sokáig-sokáig úsztam - ja azt nem mondtam, hogy úszóbajnok voltam, Székely Éva riválisa - , és valahol, félholtan, partot értem. Mint kiderült, miután feleszméltem, és emberek vettek körül: Görögországba jutottam. (Odüsszeusz a phaiákok földjén, mindjárt jön Nauszikaá - próbáltam másra gondolni, hogy ne én sírjam el magam először.) Onnan már, ha lassan is, sokat gyalogolva, néha olyan szekereken, amik alig gurultak, olyan durva volt a talaj, eljutottam Izraelbe. Átvészeltem az angol háborút és azóta Tel-Avivban élek, Juci a legjobb barátnőm. Apám hosszan hallgatott, közben levonult arcáról a hatalmas felindulás okozta vörösség. Majd csendesen megszólalt: Sok mindent nem értek. Miért meséli el ezt a felfoghatatlan történetet? Hogy reménykedni kezdjek, hogy ha maga él, élhet a testvérem is? Vagy így akarja tudomásomra hozni biztos halálát ? Hogy az „eltűnt" kategóriából a holokauszt biztos áldozatává váljon? Miért akar kiforgatni minket évtizedes, ha nem is megnyugvásunkból, de beletörődésünkből, elhallgatott mindennapi fájdalmainkból? Mi egy másik történetet ismertünk, aszerint Juliska hajóval Dél-Amerikába akart volna utazni, és az a hajó süllyedt el. Ez is teljesen hihetetlen volt, mert hogyan jutott volna ki Auschwitzból egy tengerjáró hajóra? Mikor vált el szüleinktől? És egyáltalán, hogy tudta őket ott hagyni? Talán nem is volt Auschwitzban- töprengett Noël. ( Normális ez?- kérdeztem magamban. - Ez volt az első, nyilvánvaló önellentmondása. Hiszen éppen ő kezdte azzal, hogy ott ismerkedett meg Juliskával.) Apám, mint akit kígyó mart meg, felugrott. - Kicsoda maga és miért jött ide?- ez most már a számonkérés hangja volt. El akartam mondani maguknak Juliska történetét - felelte Noël, és a szeme sem rezzent. De hát amit maga elmondott, az valami fantazmagória!- emelkedett megint apámban az indulat. - Ki tudja ezt bizonyítani, ki tudja magát igazolni? Nincs szükségem igazolásra. Én elmondtam a magam verzióját, ami sokkal hihetőbb, mint a dél-amerikai hajóút. És egyszer végre meg kell tudnia a világnak, mi lett Hebron legszebb leányaival. És hogy ennek a tökéletes pusztulást hozó akciónak is van túlélője. (Bennem megint a női ösztön mozdult: mikor voltál te Hebron legszebb lánya?-kérdeztem magamban, a horgasorrú, csontos Noëlre pillantva. Most már biztosan éreztem, hogy valamiképpen megmásítja mindazt, amit előad. Igen: ez a jó szó, előad, mintha csak szórakoztatni akarna. Hogy csak rá figyeljünk.) Apám visszanyerte teljes józanságát, és higgadtan, de nagyon szomorúan mondta: Feltehetőleg egyik történet sem igaz. A legvalószínűbb számomra az, ami a levelekből derült ki, amiket haza írtam, és amik visszajöttek „Címzett ismeretlen" felülbélyegzéssel: hármukat együtt vitték el, és ugyanabban a lágerben halhattak meg. Nem értem, miért jobb magának a biztos halál tudata, mint egy halvány remény az élet fennmaradására? Nem jobb, csak nem kelti fel a hiábavaló vágyakozást. Meg aztán, ha Juliska életben maradt volna, biztosan keresett volna engem, és megtalált volna ugyanúgy, ahogyan maga. Még hamarabb is. Mi nagyon közel voltunk egymáshoz. És amikor... - apám félbehagyta a mondatot .Hirtelen hátat is fordított Noëlnek, majd lassan nekem is. Noël, mint aki megérezte, hogy a hallgatóságot másutt kell keresnie, tüstént hangnemet váltott.. Nézd meg te is a fényképeket , érdemes, nagyon szép lány volt- fordult kedvesen hozzám Most bennem merevedett meg a pillanat. Mintha rólam készült fotók lettek volna, körülbelül annyi idősen, amennyi voltam a Nagy Találkozó idején, frissen az érettségi után. Juliska hihetetlenül olyan volt, mint én. Erősebb, teltebb testalkatú, életében nem lehetett gondja a kilóira, őt is úgy nevelhették, ahogyan apám akart engem: semmi a külcsín, minden a belbecs. Arca kedves, fénylő szemű, mosolygós. Nem feszenghetett a fényképész előtt, mint én, valahányszor arra készültem, hogy szembesülni fogok kelttészta képemmel és tömlőként duzzadó karjaimmal. Meg mindig látom magamon a fotózás előtti

100 / 172

kényszeredettséget. Apám azonnal érzékelte a képeknek rám tett hatását, nem véletlenül nem mutatta meg soha, ki is akarta venni a kezemből, de én erősen szorítottam, sőt szinte követelve kértem, hogy mutasson még. Apám - a vendégre való tekintettel - megadta magát, és elővett mindent, ami Juliskáról maradt. Hihetetlen, ilyen egyszerűen nem létezik - gondoltam, és apámra bámultam. - Hiszen akkor, valahányszor rám néz, őt is látja! Nem - pontosítottam magam. Valahányszor rám néz, őt látja. A jégeső szaporábban verte az ablakot, a rémséges fekete varjú csőre egyre hevesebben kopogtatott, most már belülről, bennem. Hát hogyne lett volna szigorú, rideg és mogorva velem, aki gyengén sikerült utánzata vagyok a vele együtt nyilván tökéletesre nevelt húgának? Mikor vette észre, hogy hasonlítok rá? Hogy ennyire hasonlítok? Talán ezért szállt szembe mindig a fogyókúráimmal, talán Juliska kiegyensúlyozott teltségét szerette volna rajtam viszontlátni? És nem Audrey Hepburn arányait?. És talán elvárta tőlem azt a feltétlen tiszteletet és alázatot, amellyel Juliska viseltetett nagy tekintélyű rabbi apjával szemben? Ott guggoltam kedvenc helyemen, a könyvszekrény alján, közben Juci, Elo és Noël elmentek, anyám kihordta a mosogatni valót, apám is kiment, visszajött, nem szólt. A Sors és a jégeső kopogott, kikopogta további utamat, amit - gondoltam kamaszságom minden romantikájával és tragikumával - kettős szerepben járok majd. Másként, rosszul. Hiszen csak az emlék hibátlan. Valahányszor rám néz, tudja, mát régóta tudja, hogy nem vagyok azonos. Én vagyok. Az, aki nem hibátlan. A Nagy Összcsaládi Találkozóról egyenként vagy párosával távoztak a rokonok. Csendesebben, mint ahogy jöttek, tele nosztalgiával, szorongással, hogy leszünk-e még együtt, ennyien valaha is? Távozásukkal elhaltak a polifónia szólamai, halkult a bábeli kórus, és amit magukkal vittek, és ami nekünk megmaradt, a régóta tudat alá szorított és most mindenkivel megosztott emlékek, szétporladt reményeink, közös halottaink. Egy családtörténet végérvényes felmorzsolódása a diaszpórában.

A VIZSGA Szabó László Tibor Mariann nem régen tette le vizsgáit és szerezte meg az idegenforgalmi menedzser képesítést. A záróvizsgán szinte elsöpörte az asztal mellől a vizsgabizottságot. Egyébként is nagyon testhez álló tételt húzott, - mint mondani szokták.

Szabó László Tibor

A VIZSGA

Mariann nem régen tette le vizsgáit és szerezte meg az idegenforgalmi menedzser képesítést. A záróvizsgán szinte elsöpörte az asztal mellől a vizsgabizottságot. Egyébként is nagyon testhez álló tételt húzott, - mint mondani szokták. Csinos, karcsú, jó fellépésű lány volt. Elhelyezkedése sem volt problémás, ugyanis már akkor kapcsolatba került az egyik utazási irodával, amikor szakdolgozatát készítette. Kölcsönös szimpátia alakult ki az iroda vezetője és közötte, szinte tárt karokkal várták friss diplomájával. Pultosként indult, mivel azt akarták, hogy minden idegenforgalmi tevékenységet a gyakorlatban is megismerjen, - másrészt pedig szükség is volt rá az iroda egyik eladóhelyén, mivel egy fiatal munkatárs szülési szabadságra ment és még senkit sem találtak a helyére. A szezon kezdett beindulni, egyre többen nyitottak be az irodába. Egy kedd délelőtt éppen csak elfoglalta helyét a pult, vagyis az íróasztal mögött, amikor egy idősebb házaspár lépett be az ajtón. A többiek rendkívüli elfoglaltságot színleltek, az egyik kolléganő dermedten meredt az előtte álló komputerre, a másik mélyen elmerült irományai között és időnként egy-egy számot vetett az előtte fekvő papírra. Baloghék tanácstalanul pislákoltak az iroda közepén, majd Mariann bíztató mosolyára odamentek hozzá. Az átlagnál valamivel magasabb nyugdíjat élveztek, a mama halála után pedig megörökölték ennek öröklakását és hamarosan találtak is egy megbízható, jól fizető lakót. Eljött az ideje, hogy nagyobb lábon éljenek. Arra gondoltunk, hogy elmegyünk egy vagy két hétre a görög tengerpartra, vagy valami hasonló helyre. Örömmel üdvözlöm Önöket irodánkban, ahol a legszélesebb termékkínálattal szembesülhetnek. Kínálatfejlesztésünk az elmúlt években szegmensspecifikusan és komplex módon történt. Az egyszerű terméktípustól az exkluzív követelményekig mindennel megismerkedhetnek irodánkban. Balogh úr a feleségére pillantott, aki zavartan gyűrögette a bevásárló szatyrát és igyekezett átszellemült arcot vágni az elmondottakhoz. Tulajdonképpen mi csak......... Mariann egyre hevesebb tempóban folytatta: Az elmúlt szezonban végzett piackutatások és elemzések egyértelműen igazolták, hogy a minőségi turizmusra való törekvés pozitív visszhangot váltott ki a vevők körében, amit persze nem lehet elvonatkoztatni az egyre erőteljesebben fejlődő marketingkommunikációs tevékenységtől sem. Ami a görög relációt illeti, irodánk kínálata és a vevőigények teljes összhangban állnak egymással. Balogh úr ismét megszólalt: Az fontos lenne, hogy a szálloda ne legyen messze a vízparttól, mert a feleségem lábai, - tudja már nem igazán a régiek..... Mariann egy másik vizsgatételre tért át: Lenyűgöző fekvésű szállodát tudok Önöknek ajánlani. A szobákban műholdas TV, telefon, mini hűtőszekrény, hajszárító. Az ellátás all inclusive, reggel, délben, este büféasztal, kávé, tea, helyi alkoholos italok és a héten hat napon át animátor. A beachen nemzetközi hangulatú bárok, a közelben

101 / 172

modern bevásárlóközpont. Baloghné közbevágott: A büfének a gyárban is - ahol nyugdíjazásomig dolgoztam - elég jó választéka volt. Mariann belepillantott az előtte fekvő katalógusba és Baloghné ezt a pillanatot használta ki, hogy férjét megkérdezze: Mondd, az animátor az olyan mint a narrátor? Nem egészen. Mariann nagy levegőt vett és folytatta: - Tudok olyan szállodát is ajánlani, ahol lehetőség nyílik autóbérlésre vagy jeep-szafarin való részvételre. Olyan eldugott falvakat fedezhetnek fel, amelyek semmilyen térképen sem találhatók meg. A vizsgabizottság ott ült egy széles jacuzziban az ajtó előtt és mosolygó arccal figyelte Mariannt. A víz csobogott körülöttük, az elnök szemüvegét tisztogatta, - de azért figyelt. A tanintézet igazgatóhelyettese együtt izgult vele, időnként súgásra görbültek az ajkai és a kereskedelmi kamara vizsgabiztosa is jóindulatú mélasággal figyelte az elhangzó szöveget. Valamennyien divatos fürdőruhában voltak, az egyik irodai munkatárs éppen valami hűsítőt szolgált fel nekik. Mariann nekibátorodott és rövid értelmi szünet után tovább mondta: - Természeti csodák, csodálatos képződmények, bizarr sziklák, festői öblök várják Önöket, a strand egyszerre gyorsan és lassan mélyülő, homokos/kavicsos, kristálytiszta tenger. Mondjon valamit a sportolási lehetőségekről és a vizisport-bázisról is, - szólalt meg jóindulatú mosollyal a kérdező tanár. Mariann átnézett Baloghék feje felett és mondta: Az ajánlatban szereplő szálloda négy teniszpályával rendelkezik - két keményborítású, két salakos - fitness, minigolf, íjászat, a vizisport-bázis kamikáze- és anakonda csúszdával, természetesen szörfdeszkák, búvárszemüvegek bérlése.... Mondjam még? A vizsgabizottság elnöke szemüvegét levéve kilépett a jacuzziból, csöpögő fürdőruhájában átment az irodán, magához ölelte Mariannt és csak annyit szólt, hogy köszönöm elég. A többiek is felálltak, egymás után gratuláltak neki. Az iroda ott ülő munkatársai irigy pillantásokat vetettek rá. Volt olyan is, aki eljátszotta a közömböst, pedig Mariann tudta, hogy közben eszi a penész. Baloghék ezt a helyzetet használták ki és lassan kihátráltak az irodából. Fél percen belül jött a villamos. Lemegyünk Lajosékhoz Nagyszénásra, tavaly is olyan rendesek voltak hozzánk. A levegő is milyen kitűnő ott, csak elég sokat kell gyalogolni a strandig. - Nem tudom, hogy megvan-e még a fagylaltos? Tavaly azt mondta, hogy nem csinálja tovább.

Állati jogok Szabó László Tibor Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy a nálunk is rendszeresen publikáló Szabó László Tibor 2008. szeptemberében a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság Emlékpályázatán "Járulékos veszteség" című novellájával elnyerte a zsűri Különdíját.Ez az írása később fog megjelenni. Most "Állati jogok" című novelláját adjuk közre. Gratulálunk a szerzőnek!

Szabó László Tibor

Állati jogok

Felső Madzsária városállam parlamentje.ünnepi ülésre készült. Több évi áldozatos jogalkotói munka után végre eljött a nap, hogy végleges formájában, valamint a nemzetközi joggal teljes összhangban kinyilvánítsák az Állati Jogok Chartáját. Már a törvény formába öntésének folyamatában látható volt, hogy ez a szabályozás később példaképül szolgálhat más nemzeteknek is. A legfelsőbb jogalkotók - bár nem merték hangosan kimondani - abban reménykedtek, hogy idővel a Chartát egy az egyben beépítik az emberiség szabadságát deklaráló Világchartába is. Az állatokkal kialakult szimbiózis példák százaival bizonyította a jogalkotók előrelátását, valamint mélységes humanizmusát és animalizmusát is. Egyesek az animizmus diadalát látták az új törvényben. A törvényhozók tagadták ezt, bár elismerték, hogy minden állatnak van lelke és a Chartát egyben a földhözragadt materializmus éles bírálatának is szánják. A korszellem egyébként sem kedvezett a materializmusnak és egyéb baloldali filozófiáknak. Régen elmúlt már az idő, amikor még a mezőgazdasági hasznosság volt a fő szempont az állatok megítélésében. Hasznos állat - kártékony állat. Ezek a

102 / 172

nézetek egyértelműen emberközpontúak voltak. A Charta megfogalmazói viszont kínosan ügyeltek az ember-állat viszony egyensúlyára, bár elfogadták, hogy egyes állatok olykor többé-kevésbé zavarhatják az emberi élet minőségét. A begyepesedett, becsontozódott régi szemlélettel szemben azonban egyértelmű jogi áttörésnek tekintettél például az állatok spontán tüntetéshez való jogát. Tévedtek azok a kritikusok is, akik a Charta elfogadása után az emberek és az állatok közötti egyensúly felborulására utaltak, akik azzal érveltek, hogy az állatok nagyrésze nem rendelkezik olyan intelligenciával mint az emberek többsége, hogy erőszakos cselekedetekre fog sor kerülni az érdekek érvényesítése folyamán. Egyesek azzal riogattak, hogy a különféle agresszív állatfajták egyszerűen fel fogják rúgni a demokratikus együttélés szabályait és egy nekik megfelelő társadalmi rendet fognak kialakítani. A demokrata érzelmű államférfiak egyszerűen nevetségesnek találták ezeket az érveléseket és még arra is utaltak, hogy az ilyen folyamatok a Világchartát is sértenék és a nemzetek közössége ezt nem tűrné el. A nagyobb gondok akkor kezdődtek, amikor a legyek úgymond elszemtelenedtek és mivel a Charta értelmében a fecskék, cinkék és denevérek áttértek a vegetáriánus táplálkozásra, nem is akadt igazi ellenfelük. Sokan persze ismét megpróbálkoztak a régebben bevált légyirtó szerekkel és módszerekkel, de a különféle eszközöket csak titokban használhatták, mivel a Charta tiltotta ezek igénybe vételét. Az emberek és az állatok közötti egyensúly durva megsértésének tekintették ezeket a cselekvéseket. A legyek ugyanis nem támadták meg az embereket, nem falták fel őket, csak szabad véleményüket nyilvánították ki állandó és hangos zümmögésükkel, megpróbáltak egy kicsit többet megszerezni azokból a javakból, amelyekben az emberek dúslakodtak. Kezdetben még érvényben volt egy olyan szóban kötött megállapodás, miszerint csak az ételmaradékokra telepednek rá, de később ez már nem volt korrekt módon betartható. A tányérok gyakori megszállásában elsősorban az emberek határozatlansága, egyesek időben hosszan elnyúló étkezése volt a hibás. Az így kialakult helyzet a maradék-elv elméletének felújításához vezetett, számos tanulmány szerzője mélyült el a probléma kidolgozásában. Megszülettek az első disszertációk is. A védett állatok kategóriája az új jogi helyzet következtében értelmetlennek bizonyult. Gyakorlatilag minden állat védetté vált, egyes filozófusok viszont mind gyakrabban vetették fel a védett ember fogalmát. Ez ismét hatalmas vitákat váltott ki, hiszen azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy korlátozni kellene bármelyik állatfaj cselekvési szabadságát. Az ember képes megvédeni magát! A régi jogrendszert ugyanis nem törölték el, csak fokozatosan kiegészítették, - messzemenően figyelembe véve az állatok magától értetődő törekvéseit. A vakondok tömeges megjelenése azért sokakat gondolkodásra késztetett. A korábban föld alatt élő fekete színű kis állatok egyre sűrűbben jelentek meg a városközpontban, a kulturális emlékhelyeken. Először csak az tűnt fel az embereknek, hogy a kertekben, valamint az utak és a járdák mellett egyre több vakondtúrás látható. A demokrácia őrei ezeket először kunhalmoknak nézték és kimondottan történelmi aspektusból közelítették meg a problémát. Többen ki is fejtették a különböző tömegkommunikációs csatornákon, hogy ezek a túrások - bár olykor zavaróak - a városállam kulturális megnyilvánulásainak is tekinthetők. Ez pedig fellendítheti az idegenforgalmat, újabb beruházókat vonzhat és teljes mértékben összeegyeztethető a demokratikus alapelvekkel. Egyesek ugyan azzal érveltek, hogy a jelentősen megnövekedett vakondmozgás egyre inkább kiszámíthatatlanabbá válik és sokakban félelmet kelt, az Államtanács azonban rövid úton leszerelte az aggályoskodókat. Indoklásában kifejtette, hogy a szabad helyváltoztatás jogát mindenkinek, így a vakondoknak is biztosítani kell. A vakondok spontán tüntetései egyre gyakoribbá váltak. Az egyik alkalommal egy épület is kigyulladt a közelben, a hatóságok azonban nem tudtak a végére járni, hogy tulajdonképpen miért és mitől gyulladt ki a ház. Lefolytattak ugyan egy eljárást, amely vádemelést is tartalmazott ismeretlen tettes vagy tettesek ellen, de a kezdeti felcsigázott érdeklődés az egymást követő fellebbezések következtében igen rövid idő alatt megcsappant.

A társadalmi vita már arról folyt hogy engedélyezzék-e a vakondoknak a fegyverviselést. A még elég jelentős számú tiltakozó miatt az Államtanács igen bölcsen csak a fegyvertartási jogot engedélyezte. Ez a legtöbb embert megnyugtatta. Közben azonban egy újabb peres eljárás keltette fel a lakósság érdeklődését. Garázdaság vádjával eljárást indítottak több állampolgár ellen, akik a vakondok egyik felvonulása alkalmából rátámadtak az élen haladókra, kitépték kezeik közül a fegyvereket és összetiporva azokat, ott helyben megsemmisítették. Az eseménynek számos szemtanúja volt és ez jelentősen megkönnyítette a bíróság munkáját. A független lapok felháborodottan tudósítottak az incidensről, követelték a bűnösök mielőbbi felelősségre vonását. A közvélemény meglehetősen tartózkodóan viselkedett az eseményekkel kapcsolatban. A legtöbb ember nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani, elfoglaltságára hivatkozott, amikor a közvélemény kutatók megjelentek. A bíróság fő dilemmája pedig az volt, hogy a vakondok a szóban forgó tüntetésen megszegték-e a fegyverviselési tilalmat, vagy sem. Az esküdtszék álláspontja szerint a fegyvertartási jog - amelyet a vakondoknak engedélyeztek felhatalmazta őket arra, hogy a fegyvert a kezükben tartsák és a szemtanúk szerint is ez egyértelmű tartás volt és nem viselés. Ők tehát áldozatai voltak a brutális támadásnak és a törvényt semmilyen szempontból sem szegték meg. A következő választáson - amelyeken minden ember és valamennyi állat részt vehetett és egyenlő jogokkal rendelkezett -a vakondok szerezték meg az Államtanács helyeinek döntő többségét. Első intézkedésük az Állati Jogok Chartájának a felfüggesztése volt. Néhány nap elteltével intézkedéseket foganatosítottak a Világchartából való kilépésre is és szigorú törvényeket hoztak az emberek vakonddá nyilvánításának feltételeiről.

Hatalomváltás előtt, Hatalomváltások után Hollósi Judit A művészet rovaton belül új fejezetet nyitunk : a Többszörösen mellőzött nemzedék rovatát azokét, akik 1957 után születtek és 1989-ben már felnőtt emberek voltak és ezért a rendszerváltás már nehezebben manipulálhatta meg őket. Nekik szeretnénkmegnyilvánulási lehetőséget biztosítani.

Hatalomváltás előtt

Nem ismerlek benneteket.

103 / 172

Nem tudom, szavaitok mit jelentenek. Ha majd tettekre kerül a sor, elválik, mi kél ki tűző napon rettegett tojásaitokból: vipera vagy naposcsibe.

Budapest, l988. április l6.

Hollósi Judit

Hatalomváltások után

Ismerlek benneteket. Tudom, szavaitok mit jelentenek. Elvált, mi kél ki tűző napon rettegett tojásaitokból.

Budapest, 2oo6. március 27.

Hollósi Judit

Fogadóvers Gavroche gyújtó hatású, megrázó vallomás

CIGÁNYKODÓ, CIGÁNY HATALMASOKNAK! Fogadóvers - A Walesi Bárdok nyomán Magyarhoni roma király, ki „küldetés gyanánt” népedhez érkezel a politika fakult lován: Te, ki aranyakkal - gazdagsággal kérkedve szólsz: S kérded: Had látom, mennyit ér, vajon hasonló-e még az ősi vér, a cigány hagyomány. Van ott dádéima s rege, anyai múlt mely oly jó? Csinos romnyi, kinek csókja a gazdagságban is bódító? Kutasd, keresd, - hisz-e még e párianép, s használt- e a szód? Mely személyétől, tudattal, távolodó! S a cigányság, a trónt adó nép, vajon boldog- e? Földi devla, Te önjelölt, trónnéküli király! Valóban? Boldogságod éke, éned értéke az ősi atyai eredet, melyből fakad a népi hit, szenvedés és szeretett? Imát, múltat, édes anyai szót Te még népedbe lelsz? A nép, a devla verte, párialétű cigány nép most is remél, és bódultan hisz. Kit a hite, s bárgyúsága a keservbe és a pusztulásba visz. Üldözötten, elárulva csak némultan, van valamennyi cigány lelkében sír aki századok óta csodamód létezik, mint gazdátlan hangszer és a néma sír. Önjelölt, Roma király, aki vakon vágtatsz a fakult pártpolitika lován. Érzed? Körötted gettó, keserv amerre pártpolitikai lovaddal „mehetsz” (!) tovább, tovább. Halkan Sír a szegénység, ordít az árulás, s vigyáz, tetteddel Te is tetézed ezt, roma álkirály.

104 / 172

Mond, mennyit ér még a habiszti becsület, a múltból suttogó atyaiság? A létező erkölcsi gettó - a léttől rettegő romatartomány? Van e szabad ég és fű, s uraságodnak csinos felordító cigányasszony kövér, aki gyötört gyengeségében adja magát és még tőled akkor is, gyermekének enni kér?” Nyomor-gettó a romalét neve, s holnapra ezt az idő még újabbal: - pusztulással tetézi meg. Sebaj! Kunyhóból, sunyit az üres tányér, csörren a kanál, vacokból világit az éhhalál, sírni is gyenge a purdé, sejteni, itt roma még, él. Róla-nélküle törődik, s érte, belőle busásan meg él az, aki gyáva módon erről a „tisztes” távolságból beszél. Barátját is veszti a nyomorult roma, akinek barátja úgy se, sosevolt, eme bratyizás mezsgyéje a hernyómagasságig, hosszágig szól. A 'kétvér' barátság, sajnálattal töltött pohár, ha azt megemelik, kényes vigyor kíséri, s mielőtt koccintásra ér, rögtön eltörik. Ha lázad a szegény, magára marad, mert ellenségkép, hiszen a szegény felett erős a kevélység. Alamizsnára vár az, aki még önszántából nem lóg, S akit az álságos szeretett helyett is Csak önpusztító mámor szabadsága istápol. Bírja az a rúgást az istenadta, bele rúg az is, akit a közelmúlt, a zsellérségből kiszabadította. Szól a roma helyett az is, kinek halvány gőze nincs felőle, Reméli, ha cigánykodóan álcigány lesz, ...gazdagsága lesz belőle. Az, cigány királyt köszönteni tolongnak ők, egymást pusztító könyökléssel, azt lökik hátra éppen, - azt, akit a vendéglő királynak illenék megszólítania legalább egyszer bátran, szépen. Az álságos férgek könnyűsége lehetővé teszi... A cigánykirály szemmagasságáig felérni, s tetszelegni neki. A szánalmas cigánykirály, mivel csak nyomorultak között úr, s mint fát pusztító nyomoroncok nem hajolnak meg a tőig, úgy a pártfegyelem „egyenességet” mutatva, Ő a főroma, nem hajol le a pária létű roma nép szintjéig Páriák! Cigányok! Lépjen végre előre egy! Egy, akinek kincse a keservből fakadó szó, éhségében árulja önmagát, bátran, higgyen, hiszen őt képviselné akit félve tisztel, s az a pártpolitikai cigány király. Mond neki atyaisággal, - üldözöttek között csak színész ma az, akit látok, akinek népe, valóság és átok. Számára csak egy lélekharangszó zúghat örökké; - marokba szorított sárcsomók váljatok gyöngyökké. Gavroche

105 / 172

Olvasnivaló Heltai Jenő levele a vészkorszakból . Részlet egy 25 éve megjelent könyvből, a Mester Miklós egykori államtitkárral 1977 tavaszán, Budapesten készített interjúból ([1] pp. 160-162.):

Részlet egy 25 éve megjelent könyvből, a Mester Miklós egykori államtitkárral 1977 tavaszán, Budapesten készített interjúból ([1] pp. 160-162.):

Hiszen akkor még nem lehetett biztosan tudni, hogy sikerül-e megakadályozni a budapesti deportálást! Ha a németek valamilyen módon lélegzethez, időhöz jutnak, akkor még nehezebb lesz a megakadályozása… Ezért is siettünk a dologgal. Ebben nagyszerű segítőim voltak, akik százszámra hozták a mentesítendők nevét, adatait. Például Bajor Gizi. Aztán Palló Imre és Orosz Júlia operaénekesek. És Sergio Failloni karmester. Tamási Áron. Lukács Miklós, aki akkor is az Opera igazgatója volt. No, és a titkárom, Csomor Gusztáv, aki minden dolgomban-ügyemben benne volt, mindenről tudott és 1

intézkedett. Én ebben az időben nagyon sok drámai pillanatot éltem át. Talán a legdrámaibb a nagy íróval, Heltai Jenővel volt kapcsolatban. Heltait többen is felszólították, hogy kérjen mentesítést. Nem tette. Itt van a levele, az eredeti, még a boríték is eredeti.

15. A levél

(Halvány-drapp papír, a bal sarokban apró, egyszerű betűkkel: Heltai Jenő, II. Bimbó u. 4. Jól olvasható kézírás. A dátum: 1944. július 23.) „Méltóságos Uram, nagyon tisztelt Barátom! Fiam, dr. Heltai János, néhány nappal ezelőtt közölte velem, hogy a Kultuszminisztériumban – tudtom nélkül – kérvényt adott be, amelyben, úgynevezett érdemeimre való hivatkozással, a zsidórendeletek alól való fölmentésemet kérelmezte. Közölte velem azt is, milyen rendkívüli jóindulattal – ha szabad azt mondanom, barátsággal – fogadtad ezt a kérelmet. Erről időközben Palló Imrének, kedves jóbarátomnak a leveléből is értesültem… (Fiam) nagyon jól tudta, hogy én magam sohasem kértem volna semmiféle mentesítést. Sok jót kaptam attól az országtól, amelyben születtem és amelynek a nyelvén írok, el kell fogadnom a rosszat is… Amilyen nagy könnyebbség és elégtétel volna az, hogy kiemelnek a sok százezer főnyi zsidó vagy megkeresztelkedett tömegből, olyan elképzelhetetlen számomra, hogy bármiféle kivételezést vagy kedvezést kérjek… Sohasem kértem se előnyt, se jutalmat, érdemekkel hivalkodni nem tudok és egy hosszú élet alkonyán megváltozni többé nem tudok. Még akkor sem, ha azok, akik szeretnek és féltenek, szenvednek is emiatt. Még egyszer köszönöm mindazt, amit értem tettél és vagyok igaz tisztelettel és nagy baráti érzéssel, hálás híved – Heltai Jenő.”

Irodalom:

2

1. Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén – Interjúk egy filmsorozathoz , RTV–Minerva–Kossuth, Bp., 1982. p. 359 2. Magyar Nagylexikon 9. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, Bp. 1999. pp. 363 1 Heltai Jenő 1871. aug. 11-én született Pesten. Jogi tanulmányait 1890-ben megszakította és hírlapíró lett. Könnyen formálta a nyelvet, pl. neki köszönhetjük mozi szavunkat. Költő, író, dalszerző (Modern dalok, 1892) és drámaíró is volt. 1929-től a Belvárosi Színház, 1932-34 között a Magyar Színház igazgatója volt. Elbeszélőköteteinek (Írók, színésznők és más csirkefogók, 1910; A tündérlaki lányok 1914), legolvasottabb regényének (Álmok háza 1929) sikere sem érhette el A néma levente (1936) c. mesejátékáét, amely hallhatatlan magyar színpadi szerzővé tette. Műfordításaiért 1927-ben a francia becsületrenddel jutalmazták. Munkásságáért halála évében kapott Kossuth-díjat. 1957. szept. 3-án hunyt el Budapesten. [2] 2 Századunk (XX.)

106 / 172

Olvasói vélemények Az értelmiség szerepe a rendszerváltásban Kovács Géza Elgondolkoztató, áttekintő elemzés az értelmiség szerepéről közelmultunk történelmében.

Az értelmiség szerepe a rendszerváltásban Egy interjú alapján készítettem 2002-ben Kiss Gábor Fejezet: A rendszerváltás elkerülhetetlen

Az értelmiséget bevonják a folyamatokba

A rendszerváltás előzménye az egyre jobban érzékelhető gazdasági válság, ennek elkerülése érdekében először bevezették az új gazdasági mechanizmust, ez mint tudjuk nem jelentett tartós megoldást.

1986 -87 körül azért nyilvánvalóvá lett az, hogy az a gazdasági válság, ami kezdett kibontakozni, az egy strukturális válsággá alakult. Az akkori MSZMP-én belül úgy vélték, hogy a konzervatívoknál kiváltott egy védekező reflexet. Azért sokan elgondolkodtak azon, hogy a drámai politikai konfrontációt el kellene kerülni. Először reformokban gondolkodtak. A rendszerváltás gondolatáig csak 1989 februárjában jutottak el, főleg a Pozsgai vezette csapat. Mindenesetre az MSZMP-én belül megindult egy árnyalódás, amely felkeltette az értelmiség érdeklődését is. A rendszerváltásnak egy nagyon kevésbé ismert gondolatával - hogy megindult egy olyan fajta folyamat, elsősorban kulcspozícióban lévő kutató helyeken -, hogy reformokkal hogyan lehet elébe menni a konfrontációnak. Tehát nehogy az utcán dőljenek el a dolgok, hanem inkább valamiféle szervezett alkut kellene kibontani. Ez 1987 után akkor pörgött fel, amikor a társadalmi szerződést elutasította az MSZMP.

Az értelmiségiek egy része nyílt politikai szerepet vállal

Később a rendszerváltás éveiben az értelmiségi csoportok némelyike politikai mozgalommá vagy párttá alakult, a kommunista párton belüli belső tagoltság pártszakadássá „fejlődött', s új szereplőként megjelentek a politikai porondon a történelmi pártok, a politikai ellenzék. Ezzel az értelmiség egy része helyet keresett magának és bekerült a politikai elitbe.

Tehát a demokratikus ellenzék által kiadott társadalmi szerződés, ami pedig azért lett volna fontos, - meg kell, hogy mondjam, taktikainak szánták azt az iratot - mert két kardinális kérdést szögezett le akkor a későbbi Szabad Demokraták ősmagja. Egyik pont: egy párton belül az egypártrendszert nem érintve legyen politikai pluralizmus - ezt nyilván rövidtávúnak szánták -, de ezt élesen elutasította a hatalom. A másik pont: - ami a társadalmi szerződésben fontos kiindulópont lett volna - az állami tulajdont önigazgató tulajdonnal akarták felváltani. Ez ma is olvasható a társadalmi szerződésben. Ezt is taktikának szánták. Nem merték nyersen felvetni a magántulajdont - tehát az állami tulajdon magán kisajátításának a problémáját -, még akkor éltek azok a reflexek, hogy ez visszarendeződés lenne egy kapitalizmus felé,. amit ötvenhatban sem vetettek föl. Másrészt viszont az önigazgató tulajdonnal úgy gondolta az akkori demokratikus ellenzék, hogy a munkásokat meg tudja szólítani. S ez is fontos lett volna, hisz addig nem volt tömegbázisa. Nem is keresett, nem is talált utat a munkásokhoz ezzel a programmal. 1997-ben, tehát tíz év múlva, panaszkodik Kiss János a társadalmi szerződés nem kapott a munkavállalók részéről támogatást. Nem is kaphatott, mert nem is hitték el neki igazán, hogy egy '56-os típusú önigazgató tulajdonhoz akarnak visszanyúlni.

A demokratikus ellenzék a tömegbázisát keresi

Az viszont lényeges volt, hogy megindult az ellenzék részéről, két oldalról a munkások megszervezése. Ez volt a Liga őse a TDDSZ. A kezdeti Munkástanácsok is, melyet az MDF részéről kezdték el szervezni. Szerintem ezek a pártszerű képződmények, - akkor még pártszerű protopártok -

107 / 172

tulajdonképpen a tömegbázisukat akarták erősíteni, hogy adott esetben a hatalomnak erősebb ellenfelei legyenek. Tehát nem igazán őszintén közvetítettek a munkásokhoz, nem is értették ezt a nyelvet. Jellemző, hogy a demokratikus ellenzék, éppen úgy, mint az MDF, nem az elsőszámú vezetőit küldte erre a hadszíntérre vagy erre a terepre, hanem inkább a második, harmadik vonalbelieket, vagy inkább összekötő embereket.

Reformokkal elébe menni a változásnak

Volt egy harmadik mozgás is, a hatalom részéről reformokkal elébe menni a változásnak a konfrontáció elkerülése végett. Ennek egyik eleme az volt, hogy teljesen át kellett szervezni az egész érdekvédelmet. Érzékelték azt, hogy a tömegbázis a munkásság és a parasztság, így kézenfekvő volt megosztani ezt a két csoportot. Szakszervezeti vonalon ez egy felülről elinduló törekvés. A Társadalomtudományi Intézetben folytak alkotmányjogi előkészítések. A Történettudományi Intézetben is folytak ilyen munkák. A történelemszemlélet alakítása ennek része volt. Például egy vizsgálatba - „Az '56 mibenléte' -, amibe nagyon sok értelmiségit vontak be, dr. Thoma László is írt egy tanulmányt '56 újraértékeléséről. Egy ilyen színhely volt a Szakszervezeti Kutatóintézet. Ott sokan dolgoztak többek között a sztrájktörvény előkészítésén is, de főleg olyan elméleti kérdéseken, amelyekből a szakszervezeti mozgalom új irányokba indulhatna. Közbejött a munkástanács-mozgalom beindításának az ötlete, ezt a SZOT konzervatívjai a saját tagságuk elől el akarták hallgatni. Ugyanakkor felmerült a munkások igénye a munkástanácsok megalakítására. Ha a munkások ezt akarják, akkor csinálni kell. Együttműködést kell kialakítani a szakszervezetek és a munkástanácsok között: '56-os mintára. Tehát a munkástanács egy tulajdonosi önigazgató szervezet - persze nem így indult - és a szakszervezetek térjenek vissza a klasszikus érdekvédelemhez. Mai szóval ezt úgy fogalmaznánk, hogy kilép az állami korporativizmusból, valamiféle független szakszervezet lesz és új erők alakítják az intézményt.

Új törvények születnek

Ez a munka nagyon sok irányba indult meg, ennek része volt a sztrájktörvény, az 1989. évi V. tv. a munkatörvénykönyv módosítása, és az átalakulási törvény, ami 1989. májusában lépett hatályba. Ez azért fontos, mert a sztrájktörvényen látszott először: nem tartható, hogy a sztrájkot nem szabályozzák, mert akkor minden politikává válik. Például: 1988 augusztusában kirobbant egy István aknai sztrájk, ahol kiderült, hogy a hatalmat teljesen zavarba hozta ez a maroknyi bányászcsapat, mert miniszteri szinten kellett velük tárgyalni. Nem volt szabályozva, ki kivel tárgyaljon. Ez meggyorsította a sztrájktörvény munkálatait és így 1989 áprilisában már hatályba is tudott lépni. Az volt az érdekes, hogy megindult egy ilyen fajta erjedés minden oldalról, ez persze egybeesett az MSZMP-n belüli reformkörösök ügyével is. Akkor ez még egy reformtörekvés volt, amiből később a reformkörösök alakultak ki. Őket később a baloldali értelmiségként említik, ami 1988-ig elsősorban a Kádár köré csoportosuló konzervatívok, később pedig Grósz ellen szerveződik, Pozsgai vezetésével. Természetes dolog, hogy ebben az időben a szervezkedések már nem voltak kivételesek, inkább tömeges jelleget öltöttek, tehát a szakszervezeti válság mélyebb volt, túlléptek azon a kereten, amit a legfelsőbb politikai vezetés akart. Ezt elsősorban a munkástanács mozgalomra kell érteni, mert a TDDSZ meg a LIGA kezdettől fogva bírta a hatalom rokonszenvét. Tehát a TDDSZ-ben meg a LIGÁ-ban ott voltak a szocialista párt reformkörösei. Ők a reform-koncepciókat képviselték és saját maguk számára próbáltak politikai tőkét és pozíciót szerezni.

Értelmiségiek egy kiscsoportja a munkások mögött A munkástanács a hatalom számára nehezebb ügy volt, mert oda többen mentek. Velük tartottak a szélsőbalosok is, akik szintén kiutat akartak, meg nagyon sok konjunktúra-lovag is keveredett közéjük. Őszintén hitték jó néhányan, hogy önigazgató típusú munkásmozgalomnak van realitása a '80-as évek végén. Az átalakulási törvény 1989 májusában hatályba lépett; egyértelmű volt, hogy munkástanács mozgalom nincs. Abban az '56-os értelemben nem lehet munkástanácsi mozgalom, ahogy ezt eredetileg akarták. Az állami vállalatok privatizálásában a menedzser kizárólagos jogkört kapott, az állam már nem ellenőrizte. A szakszervezet beleszólási jogát a privatizációba a '89. évi V. törvény a munkatörvénykönyv módosítás elvette; deklarálta azt, hogy magántulajdonú vállalat esetében a szakszervezetek participációs jogosítványai nincsenek meg. Ez kitűnő terep volt a menedzsereknek, mert a menedzsment ezzel szinte kizárólagos jogkört kapott, a munkások érdekképviseletéhez pedig a munkástanácsmozgalom nem volt elég erős.

A koncepciót nem támogatja senki

Azt a koncepciót, hogy a munkástulajdont kell erősíteni, nem támogatta egyetlen politikai erő, sem itthon, sem külföldön. Német mintára kívánták megerősíteni a munkavállalói érdekvédelmet és a munkások privatizációs pozícióját. A Montán törvényben, a Montán ágazatokban, vasiparban, acéliparban, bányászatban a szakszervezeteknek 50%-os képviselete van a felügyelő bizottságban. Ez nagyon erős jogosítvány egy független elnök mellett, hogy nélkülük nem lehet dönteni semmiben. 1951-ben született meg a Montán törvény és azóta példásan védi a munkásokat például az elbocsátás ellen. Nem véletlen, mert dekonjunktúrában született meg: egy acélipari dekonjunktúrában. Persze '51-ben az NSZK-ban 600.000 kohó és gépipari munkás, valamint 700.000 bányász sztrájkmozgalma támogatta és kényszerítette ki, hogy tárgyaljanak velük. Ezek a feltételek nálunk hiányoztak, de azért sokan úgy gondolták, hogy ennek a gondolatnak van realitása. Az első munkástanács-mozgalomnál ezen illúzió miatt a németek támogatását kérték egy hasonló konstrukcióhoz, de meglepő módon egész Európában egyetlen szakszervezet sem állt a gondolat támogatása mellé. Ezzel szemben elvárásuk az volt, hogy a munkástanácsi mozgalom menjen szakszervezeti szerepbe, de ez 1991-ig még nem dőlt el. Tehát legyen egyike a szakszervezeteknek, és hagyja a tulajdonviszonyokat békén. Ez sokunknak nagyon nagy csalódás volt, mert kiderült, hogy egyetlen párt sem - beleértve az akkor már megalakult MSZP-t és a Szabad Demokratákat - vállalja fel ügyünk támogatását egy ilyen koncepcióhoz. Tulajdonképpen az '56-osok meg néhányan a baloldalról támogatták a munkástulajdont - ami lehetetlen volt gazdaságilag -, a másik oldalon pedig mindenki egybehangzóan azt mondta, hogy a privatizációnak nem lehet útját állni. Ha nagyon erősek a munkások pozíciói (ezt még ráadásul ki se mondták ilyen tisztességesen), akkor ez lassítani fogja a privatizációt. Ez azzal függött össze, hogy az volt az illúziója mindenkinek, hogy Kelet-Közép Európában az állami tulajdon lebontása egyben egy szanálási program is, vállalati és nemzetgazdasági szinten is, ehhez pedig a külföldi tőke az egyetlen forrás, mert belföldi tőke nincs.

108 / 172

Lehetőségek a tulajdonviszonyok átrendezésére

Az átalakulási törvénnyel olyan jogi konstrukciót hoztak létre, amely lehetőséget teremtett a korrupciónak, és a munkásokat teljesen kiszorította az egész folyamatból. Az értelmiségiek egy csoportja 1989 őszén megkereste az MSZMP parlamenti csoportját és kérte, hogy legyen az állami tulajdon a munkavállalók közös tulajdona, mert ez egy jogcím lehetett volna. Ezt az akkori hatalom nem fogadta el. A rendszerváltó törvények közül ez ki is maradt. Az állami tulajdont nem deklarálták a munkások tulajdonaként. A nemzeti kerekasztal-tárgyalásoknál lehetőség nyílt volna az átalakulási törvény hatályon kívül helyezésére. Az ellenzék és a harmadik oldal ebben a kérdésben egyetértett, de az MSZMP ellenezte. Ezek az álláspontok a következő napi újságokban publikussá váltak. A tárgyalások következő lépésében az MSZMP megfenyegette a SZOT-osokat, hogy bemutatják a televízióban azt a papírt, amin aláírták, hogy az átalakulási törvényhez hozzájárulnak. Itt egy patthelyzet volt. A SZOT ugyan kivonult emiatt a harmadik oldalról, de végül is nem állt teljes szívvel és lélekkel az ügy mellé. Ennek a következményei már akkor hatottak, hiszen a vállalati vezérek így adhatták el a cégeket, üríthették ki a leányvállalatokat, dobhatták piacra szinte telekáron a vidéki gyáregységeket. A munkásosztály szempontjából ez egy óriási politikai vereség. Nyugat-Európából pedig továbbra sem érkezett semmiféle segítség.

Hiába óvták a rendszerváltó csoportokat

Ezen a vonalon megmutatkozott nekem a rendszerváltásunk azon folyamata, amiktől, mint erőszakos megoldásoktól, többen óvták a rendszerváltó csoportokat. Nem a rendőri erőszakra gondoltak, hanem az ilyenfajta sokkszerű hatásokra, mert ezek kihúzzák a rendszerváltás alól a társadalmi támogatottságot. Szelényi Iván szociológus szerint óvakodni kell az erőszakos modernizációtól és reprivatizációtól mert iszonyú munkanélküliséget eredményez. Ezzel olyan nagyra nő a vesztesek aránya, hogy a rendszerváltás támogatottsága minimális lesz. Szelényi cikke akkor jelent meg, amikor ez a folyamat elindult. Ez nem reprivatizáció, hanem külföldieknek szóló privatizáció és a szemünk előtt zajlott le a folyamat, munkások tömegei kerültek az utcára. Négy év alatt végül egymillió-négyszázezer munkahely szűnt meg, ez a munkahelyek harminc százalékát jelentette. Fejezet: A háttérben zajló folyamatok

Agyonhallgatott gazdasági rendszerváltás

„A rendszerváltás nálunk semmi egyebet nem jelent, mint a politikai intézményrendszer reformja, mert a politikai rendszerváltást hangsúlyozzák, de az állami tulajdon lebontásából mindenkit kihagytak. Tehát ezért a törvényalkotás l989 tavaszán különösen erre törekedett. Az összes szociális kérdés meg a társadalmi alku is ezt célozta: a munkahelyi problémákat kivonja a rendszerváltás vitáiból. Ugyanis, ha ezek bekerülnek a rendszerváltás vitáiba, a politika témái közé, akkor gyakorlatilag az úgynevezett békés rendszerváltás veszélybe kerülhetett volna. Ezért volt az a furcsa paradoxon, hogy a politikai elit csak a politikai intézményrendszerről, meg a politikai hatalomról alkudozott - nem is mindig gusztusosan -, de pontosan azt a kérdést, ami az embereket leginkább izgatta volna, hogy hogyan tovább, azt nem mutatta be'.

A megosztott munkásság nem tudja befolyásolni az eseményeket

Lengyelországgal szemben, ahol a koncentrált és erős Szolidaritás Szakszervezeti Mozgalom ébren tartotta a munkások önvédelmi és ellenállási reflexeit, nálunk a munkásosztály megosztottsága ezt nem tette lehetővé. Magyarországon olyan erős összetartás és egyetértés a munkások között nem volt. A politikai elit teljesen tisztában volt azzal, hogy az egész hatalomosztozkodás árát a munkások meg a parasztok fogják megfizetni. Ezért hiába a szép szavak, azaz a „piac' és a „demokrácia', mivel ezek voltak az alap lózungok, tulajdonképpen a demokráciából azokat a pontokat nem tárgyalták sehol, amelyek a legfontosabbak lettek volna, például a privatizáció. A Közép-Európában a német modellt érvényesítették - nem a korporatív tripartit intézményrendszert -, ugyanis ebben látszott kezelhetőnek akkori társadalmi feszültség. Minden törvénykezés odahatott, hogy ami igazán közelről érintette a munkásokat, az politikai töltés nélkül kerüljön tárgyalásra. Csehszlovákiában - igaz, az utolsó pillanatban - a szakszervezetek létrehozták 1989-ben az üzemi bizottságokat, és általános sztrájkkal fenyegették a kormányt, ha nem hajlandó az ellenzékkel tárgyalni a demokráciáról. Nálunk ez a sztrájktörvény után lehetetlen volt, mert politikai sztrájk nem volt lefolytatható a sztrájktörvény értelmében, csak illegálisan. Nálunk a sztrájktörvény tulajdonképpen bármilyen munkásvédő törvény is, de abban a pillanatban a munkások ellen hatott. Védekezésképpen - amikor a vállalati tanácsok felállítását az ÉT tárgyalta - a munkástanácsok azt akarták, hogy a vállalati tanácsot a munkások titkos szavazással még egyszer legitimálják. Ezt a LIGA meg a SZOT is élesen elvetette, így egyedül maradtunk. . Az értelmiségi törekvése

Az értelmiség törekvése (1989 után 1991-ig lezáróan) az új elitbe bekerülés volt. A legtöbb értelmiséginek ez volt a motivációja, azért igyekezett mindenki a politikai szerepét kialakítani, meglehetősen határozott célokkal. Legtöbben, még a reformkörösök mozgalmában is túl akarták élni az egész dolgot. Ettől még lehetett volna jó szerep, de részben a vakság, részben pedig az önző érdekek okán, tulajdonképpen ez a szerep határozta meg legtöbb ember magatartását. Mindenki a politikai rendszer reformjával foglalkozott, meglehetősen egyszerű képletek alapján. Elég egyszerű képletek voltak, demokratizálni kell a szervezeteket, az ágazati struktúrákat a szakszervezetekben át kell alakítani szövetségi struktúrákká. A legjobbak eljutottak odáig, hogy az MSZMP-ből - egy tömegpártból - egy néppárti struktúrát alakítottak ki l989 októberében, tehát végül is ez egy hatékony munka volt az értelmiség részéről. Csak az volt a baj, hogy eközben lényegi kérdésekről feledkeztek. meg: százezrekről, azokról a rétegekről, akik a rendszerváltás kulturális vesztesei is voltak, hiszen a korábban elsajátított szocializációs mintáik érvénytelenné váltak az új intézményrendszerben, gazdaságilag is ellehetetlenültek, hiszen a munkájukat is elvesztették. Az értelmiség egymást gyilkolta, tülekedett, ez volt az igazán vérremenő küzdelem.

Az értelmiségi lét alakulása és tévutak

109 / 172

„Ott is voltak vesztesek. Akinek nem sikerült bekerülnie a politikai elitbe, nem lett képviselő, az is vesztesnek bizonyult. Az értelmiségi lét sem változott olyan sokat, de nem vonták le igazán a konzekvenciákat. Nagyon jellemző dolog volt az, mikor egy értelmiségi gyűlés alkalmával kértem az értelmiségieket, hogy segítsék a Munkástanács mozgalmat. Elmondtam azt a képletet amit látok, milyen módon kellene a lengyel mintát követni. Hagynunk kell, hogy a munkások saját magukat vezessék, mi legyünk tanácsadók mögöttük, segítsük a munkájukat, de ne bolsevizáljunk, ez legyen az értelmiség feladata. Mire felpattant az egyik jelenlévő, - ma is nagyon aktív és tisztességes politikus - álljunk az élére. Mondom, ne álljatok az élére, oda a munkások álljanak, ti mögéjük álljatok. Nagy tanulság, hogy az a kevés kivétel aki megtalálta az utat, nem tudott azonosulni. Volt olyan, akivel gyárban voltam, kint a munkások között és amikor elkezdte mondani a kolléga, hogy tulajdonképpen el kellene foglalni a gyárat, akkor figyelmeztettem, ilyet ne ajánlj a munkásoknak, mert el vannak keseredve, holnapután ki fogják őket rúgni, mert a gyárat eladták, de te nem tudod a rendőröket megállítani a kapuban. Nem szabad kalandba hajszolni az embereket, bármilyen őszintén hiszel is ebben. Biztos, hogy szívesen ott állnál a barikádokon, de ez túl ősi mód, ez a romantika az emberek életével nem jön össze, az embereket nem érdemes erre rávenni.' T.L.

Az értelmiség nem találta meg az utat

Az értelmiség nem találta meg, nem is értette legtöbb esetben a munkásokat, eltérő szocializációja miatt. Csak elképzelései voltak a munkásokról, de valójában nem ismerte őket. Emiatt az értelmiség végig asszisztált egy csomó ember kialakuló nyomorán és reménytelen helyzetén, segítségnyújtásra azonban képtelen volt. Most már látjuk, hogy az átalakulási törvény gazdasági értelemben is elhibázott volt. Kár volt rohanni a privatizációval, hogy elengedjük a spontán privatizációt, mert tényleg nagyon jelentős vagyonvesztést okozott. Azok az országok, amelyekben erős szakszervezet volt, mint például: Csehszlovákiában rákényszeríttették a kormányt arra, hogy egy sokkal lassúbb privatizációba kezdjenek bele. Lengyelországban végül is l992-ben, amikor a szolidaritás újból feltámadt, akkor sok mindenre rávette a kormányt. A kormány visszakozott minden sokkterápiától és úgy látszik nem járt rosszabbul, mint mi. Tehát nem igaz, hogy attól lettünk éllovasok, hogy gyorsan, hebehurgyán, és „huszárosan' próbáltuk meg a privatizációt végigcsinálni, mert nem volt olyan hatékony az egész mint amekkora szenvedéseket okozott az embereknek.

Az érzéketlenség döbbenetes

Ilyen kérdések után döbbenetes, hogy az értelmiség mennyire érzéketlen. Saját szűk csoportérdekeit tartotta szemelőtt és jellemző, hogy azokat a szociológusokat , akik ezt szemére vetették a magyar értelmiségnek, meglehetősen hűvösen fogadták. Például Bill Lomax-ot, aki l997-ben írt egy tanulmányt a magyar értelmiség rettenetes gyáva viselkedéséről, valósággal kiátkozták. Szinte letagadják, hogy Bill Lomax létezett, pedig Lomax l956-ról szóló könyvét l986-ban szamizdatban megünnepelték. Később ki is adták a Lomax könyvet, Lomax rengeteget járt Magyarországon, most már nem jár. Meg is tanult magyarul az l956-os forradalom kedvéért. Egyszerűen azért, mert pontosan azokat a kérdéseket vetette a magyar értelmiség szemére, hogy kiszorították a politikai folyamatokból a magyar munkásokat, és a gazdasági, társadalmi tulajdonos váltási folyamatból is, tehát azokat az intézményeket nem építették ki, ahol a munkások, parasztok beleszólhattak volna a dolgokba. Szerintem mindmáig nem fél jobban semmitől a politikai elit, mint a közvetlen demokrácia különböző formáitól.

A rendszerváltók szerencséje

Szerencséje volt a magyar értelmiségnek, hogy a Kádár rendszerben a hagyományos osztályszerkezeteket fölszámolták. A '60-as években megindult egy folyamat, a magyar társadalom atomjaira hullott szét. A magyar társadalom nem volt védekezésre képes. Ez volt a szerencse, mert így űr támadt: az emberek inkább foglalkoztak a kiskertjükkel meg a trabantjukkal, meg hasonlókkal - teljes joggal egyébként, mert ez volt a lehetőség, hogy emberi életet éljenek. Az emberek, ha lehet, nem politizálnak - nagyon szűk munkáscsoportokat leszámítva. Így tulajdonképpen elvették azt, hogy a nép magáénak tekintette a rendszerváltást. A magyar rendszerváltás annyiban specifikus Kelet-Közép Európában, hogy tényleg az 'elit műve' volt - a munkások és parasztok soha nem érezték sajátjuknak. Egyes csoportok, akiknek hasznuk volt belőle igyekeztek kihasználni a lehetőséget. De nem volt igaz az, hogy ez egy közös alkotás, azért demokrácia. Ez viszont nagyon visszaütött, hiszen 1990 óta egyebet se látunk a közvéleménykutatásokból, minthogy a politikai intézményrendszerrel szembeni társadalmi bizalom folyamatosan csökken.

A rendszerváltásba vetett bizalom megrendült

A politikai elit erkölcsileg kétes értékű példaként jelenik meg - nem teljesen alaptalanul az emberek szemében. Ebben közrejátszott az értelmiség a Géczi 1

Józseféket is beleértve, mert Géczi József ennek a könyvnek az egyik főhőse. Ő egy ilyen narodnyik hajlamú baloldali politikus, de még őneki sem volt igazán affinitása a munkások problémái iránt. Ez nagyon fontos mondat. Az elit abban a pillanatban, hogy hatalomról volt szó, hajlandó volt tárgyalni, mihelyt tárgyaló partnernek ismerték el, lásd: ellenzéki kerek asztal. Aki ezen a körön kívül rekedt, arról hajlamosak voltak elfeledkezni. Tehát ezért van, hogy leszűkítették a politikai rendszerre szóló vitára az egész rendszerváltó vitákat. Ez a könyv sem szól egyetlen egyszer sem arról, hogy mondjuk itt tulajdonváltás is történt. A munkások úgy élték meg a privatizációt, mint egy rémtettet pl. egy gyárban: azt áldozták föl először ami a munkásoké volt, és semmilyen beleszólásuk nem volt. Nem az összvagyonban - mert hát az senkit nem érdekelt - a saját gyárának a privatizálásában. Először eladták mindig azt a tulajdon- részt, ami kétségtelen az övék volt. Törvényesen is az övék volt, pl. a vállalati üdülők, mert hát azt az ő fejkvótájukból adták össze. Aztán lépésről lépésre, a jóléti intézményeket, később az egészségügyi, oktatási intézményeket. Tehát, hogy egy totalitárius társadalomból - a demokráciába menet - egy súlyosan egyenlőtlen társadalomba megyünk. Az értelmiség ahelyett, hogy ezt kimondta volna és széles körben fölkészítette volna az embereket erre, és segített volna nekik, hogy megvédjék magukat, ezt mélyen elhallgatta és csak a rendszerváltás szükségességét hangsúlyozta. A lengyeleknél is, Szlovéniában is megvédték magukat a munkások minden ilyesmitől. Csehszlovákiában is jelentős mértékben ez történt. A magyar értelmiségi nagyon patetikus, tehát itt „árulta el' a többieket: önző módon kisajátította ezt a feladatot.

110 / 172

Az értelmiség döntő többsége is ráfizetett

Az már csak egy „isteni igazságszolgáltatás', hogy az értelmiség döntő része is ráfizetett erre a folyamatra, mint mindazok, akik nem kerültek be az új elitbe. Akár az új értelmiségi elitbe, amelyek alapítványokkal és külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek, akár a politikai elitbe, akik a hatalomban maradtak. Akik meg egyikbe se kerültek be, azok mind vesztesnek bizonyultak. Európában egyedülállóan szegény a magyar értelmiség. A közalkalmazottak sorsa szintén közös a munkásokéval. Tehát ők is ráfizettek.

Fejezet: A rendszerváltás megtörtént

A rendszerváltás politikai folyamatai

A privatizáció megtörtént. Tehát itt új lapokat leosztani nem lehet, mert „a nagy privatizáció' 1997 végére lezajlott. Új fölállás lehetne még, csakhogy a fejlemények nem erre mutatnak, mert ami 1998 után itt lezajlott, az a végrehajtó hatalomnak egy nagyon erős koncentrációja. A végrehajtó hatalom egyszerre kisajátította magának a közjó képviseletét. Ezzel egyes csoportérdekeket, rétegérdekeket nem lehet szembeállítani.

Út az osztálytársadalom felé

Ami új helyzetet hozhat - különösen ha gazdaságilag nem következik be baj- az az, hogy a munkások megérzik, ők egy osztályhoz tartoztak, azt most a tőke-munka új szerepvállalása aktuálissá teszi. A munkások előbb-utóbb megértik, hogy van egy osztályi tagozódás a társadalomban és ha a társadalmi életben hatékonyan részt akarnak venni, akkor meg kell szerveződniük: osztályként. Ezt föl kell ismerniük, valamint azt is, hogy nincs vagyonuk és nincs hatalmuk: újra kell szerveződni, de most már az új alapoktól. Ezt a jelenlegi szakszervezeti keretekben nem lehet megcsinálni, mert a 'szakszervezeti csúcsok' betagolódtak az elitbe. Ez egyrészt egy hosszú evolúciós folyamat. A társadalom atomizáltsága változatlanul fennáll.

Az általános részvétlenség

A társadalom mélypontján lévő rétegeket - akiket nem lehet lebecsülni - , iszonyatos társadalmi részvétlenség övezi. Tehát egy országban, ahol száznyolcvan - százkilencvenezer éhező gyerek van, ez körülbelül annyit jelent, hogy otthon nem kap enni a gyerek, csak az intézményekben. Ennek a mögöttese egy elég nagy rétegű szegénység: a totális részvétlenség kíséretében. A másik pedig az, hogy ma a 'proli' gúnyszó az újságokban, a szépirodalomban is gúnyszónak számít. Bár nem feltétlenül nyomorog a proli, sőt mi több a magasan képzett munkaerőre iszonyú szükség van, de olyan társadalmi közöny övezi ezt a réteget, hogy megdöbbentő. Az elit - és itt minden elit csoportra gondolok, nagyobb közösségek, tehát az értelmiségi elit és a pénz elit -, lépten-nyomon egymás nyakába borul. A többi réteget nagyon nagy közöny kíséri. Szóval, ha ma kimondom azt, hogy munkás, akkor a legtöbb értelmiséginek a csövesek jutnak eszébe - bár valamire való munkás ezt kikérné magának: megalázó szituáció.

Az értelmiséggel együtt a demokratikus jogokért

Tehát ez csak azon múlik hogy a munkások „elkezdik -e'? Nem azért, hogy forradalmat csináljanak, hanem egyáltalán, hogy a társadalomban saját jogaikat kivívják, kiköveteljék, bár a jelen szituációban a demokratikus jogaikkal nem is nagyon tudnának élni. Mindaddig, amíg a munkaerőpiacon nyomás van, meg a napi gondjaik akkorák amekkorák, ezekkel a jogokkal nem nagyon lehet élni. Ez tény. De ez a jelenlegi intézményrendszerben talán nem is lehet. (Minden munkavállaló érdekképviseletéről beszélek, nem szakszervezetekről.) Senki nem veszi észre az ellentmondást, mert nálunk ezek a fogalmak összefonódtak, összemosódtak.

Az értelmiség támogatásával sem sikerült megújítani a szakszervezeteket

Egy hiteltelen szakszervezeti vezérkarra rábízni azt, hogy képviselje a törvényhozásban a munkavállalókat, kissé nonszensz. Amúgy sem szervezettségük, sem mozgósító erejük nincs. Ők maguk vagyonos emberek, sőt mi több, botrányok „hősei'. (pl. a Nemzeti Üdülési Alapítvány, Viplisták.) Tehát ilyenekre nem, ez hiteltelen dolog. Az a tanulság ugyanis, hogy az elmúlt tíz évben nem sikerült a szakszervezeti mozgalmat megújítani. A régiek ugyanúgy viselkednek, mint az újak. Ez csak attól függ, mekkora a vagyon. Mindenki érzékeli, hogy fogy a tagdíjbevételük. Amit csinálnak, az olyan helyzet önmagában is, hogy résztvevőket eleve hitelteleníti, tőlük semmit nem lehet várni. Mikor jut el a magyar munkavállaló oda, hogy fölismerje: Európában is fontos megszerveznie önmagát. Nagyon kevés ember vállalkozik arra, hogy ezeket az ismeretanyagokat közvetítse számukra, az információs csatornákat elzárták. Ugyanakkor jó helyzetben is lenne a magyar munkavállaló, mert a multinacionális vagy a transznacionális tőke szereti a rendezett munkaügyi kapcsolatokat. Nem ott van veszélyben a magyar munkás. Hát a bérek? Nekik a rendezett kapcsolatok többet jelentenek.

111 / 172

Az értelmiség közönye

Az hiányzik, hogy erről beszéljenek, munkások-értelmiségiek egymás közt, de a magyar értelmiséget hidegen hagyja a társadalomnak ez a rétege. Nyilvánvalóan azért, mert az elit meg a többi társadalmi csoport közötti szakadék iszonyatosan mély. Aki ma gazdag, az már nem mérhető egy tíz-tizenöt évvel ezelőtti gazdagság mértékével, mert ma már milliárdosok számítanak az elitbe. Tehát a milliomos már nem jelent semmit. Arra várni vagy abban bízni, hogy a munkások felismerjék saját lehetőségeiket, nem elég. Inkább azt látom most a FIDESZ kormánynál is - minden ellenzéki csoportot, szakszervezetet „balról előz', de csak a nagy osztogatással -, bizony szinte mindenki megvásárolható, és én ezért még nem is hibáztatom őket. Az egyetemi hallgatók megvásárolhatók a diákhitellel, a munkások megvásárolhatók a nagyobb minimálbérrel, ami előbb-utóbb azért nyomást fog gyakorolni a bérskálára. A kormány nem mondja meg neki, hogy mért kell ez a minimálbér - mert ezt a kormánynak úgyis meg kell lépnie -, hanem saját politikai tőkét kovácsol belőle, hát igaza van. Ha meglehet csinálni, csinálja meg. Csak nem arrafelé megy a társadalmi fejlődés, különösen 1998 óta, hogy a munkások nagyobb beleszólást kapjanak. Tehát egy erős állam - egy erős miniszterelnök; az emberek egyre inkább úgy néznek rá, mint az Istú atyára, atyjukra, elfogadják, amit ez a rendszer kínál, mert kényelmes. Meg lehet őket érteni. Nem hiszek egy újfajta újraelosztásban, mert intézményesen és a vagyon-ügyben már nincs új leosztás. Az egészségügy meg az oktatás, nos ezek a katasztrofális területek. Az értelmiség megnyomorítva van ott is, és ez egy olyan válságterület, ahonnan tulajdonképpen kiindulhatna valami. A kormány úgy fogja levezetni az átalakulási folyamatot ezen a területen, hogy az elit itt is megteremti saját egzisztenciáját. Valószínűleg ugyanez lesz az egészségügyben is, a privatizáció itt is készen áll. A többieknek meg marad a többi rész. Az egészségügyben ugyanúgy vannak proletárok, tehát akik semmiben nem részesülnek, de minden hátrány rajtuk csattan. És van az elit, amelyik viszont nagyon megtudja szedni magát ebben a helyzetben is. Pláne meg fogják szedni magukat az egészségügy privatizációjában. A jövőképet illetően azt látom, ahogy a gazdaság stabilizálódik, erősödik, az emberek belehelyezkednek egy meglehetősen kellemes privát életbe és tovább folyik a társadalomnak ez a széthullása. Tehát atomjaira hullása, atomizálódása és nem sok esélyt látok. Egyre kevesebb és egyre gyengébb a társadalmi tiltakozás.

Megszűnt a demokrácia iránti vágy

Az állam a minden. Egy ilyen gondoskodó államra ma már jobban vágynak az emberek, mint arra, hogy az állam komolyan vegye őket, és bevonja őket a hatalom gyakorlásába, erre én nem látok esélyt. Főleg azért, mert a civilszervezetek legtöbbje egy vezető politikai parkolópályája, azok is arra várnak, hogy a politikába átkerüljenek. Ez a szakszervezetek teljes erkölcsi hitelvesztése. Nem túl rózsás jövő... Egy kormányváltással sem sok esélyt látok. A szocialisták ígérnek egy demokratikusabb hatalom gyakorlását, de bizonyos pontokon nem fognak engedni és éppen a munkásoknál nem engednek. Tehát kizártnak tartom azt, hogy a munkásoknak jobb lesz. Inkább onnan várok esélyeket, hogy az európai integrációs folyamatban a szakszervezetek végül is megtalálják a helyüket, az amszterdami szerződés után, ezért itt a szakszervezeteket nem lehet kihagyni semmiből. Ezt főleg a franciák közreműködésének köszönhetjük. Az európai szakszervezetek a magyar szakszervezeteknek, a magyar államnak, kormánynak tesznek fel kérdéseket, ezekre demokratikus válaszokat kellene megfogalmazni. Ezt pedig nagyon nem akarják. Nauman Lászlóék szisztematikusan megvizsgálták, hogy mit tudnak a szociális partnerek pl. az Európa Uniós integrációs folyamatokról. Kiderült, semmit se tudnak. Nemcsak a saját elképzeléseim ezek, ezt egy komoly vizsgálat is megerősítette.

Felkészületlenek csoportja képviseli az érdekeinket

A tárgyalás folyamatában, amikor a szakszervezetek valóban bejelenthették volna az igényeiket, hogy mit várnak az Uniós csatlakozástól, egyetlen követelésük sem volt. Ez a szakasz már lezárult, a mostani vezetők azt se tudták, hogy miről folyik a szó. Úgy közelítették meg a problémát, mintha az Unió maga a Kánaán lenne. Szerintem nem teljes az azonosság. Nem hallottam szakszervezeti követelést pl. a munkaerő szabad vándorlása ügyében, ami kulcskérdés lett volna, mert hiszen ebben a kérdésben moratóriumot fognak elérni. Tehát miközben a tőke szabad áramlása Uniós belépésünk pillanatában megszületik - még a földügyében is, a FIDESZ kormányt erre is rávették, teljes joggal egyébként -, a szabad Uniós munkavállalás kérdésében mindenki lapít és mellébeszél. (Úgy hallom, legalább két évig ezt nem lehet megvalósítani. De megcsinálják, és most a szakszervezet és a kormány is hibás/bűnös, hogy az Uniós csatlakozáson a munkavállaló megint csak veszíteni fog az első menetben.)

A tehetetlenséggel szemben nincs orvosság

A munkások még mindig automatikusan megválasztják „szokásos vezetőiket', és nem értik, hogy ebbe nem szólhat bele semmi külső erő. Thoma László 1988-ban írt egy olyan cikket, hogy „Vegyétek vissza a szakszervezeteket!' (már mint a munkásoknak). Talán patetikus cím, de közvetlenül a munkásokhoz szól: „nem az én gondom, hány szakszervezet legyen. Legyen az, ami van, csak a tietek legyen, mindenkit el kell zavarni'. A nyugat-európai szakszervezeti évkönyvek és Közép-Kelet Európáról - szinte minden országról, a Lengyeleken kívül - azt írják le állandóan, sok minden történt de a régi káderek ott ülnek. Nem volt annyi erő még a csehekben sem, hogy elzavarják a kompromittált vezetőiket. Az NDK-ban elzavarták, már az egész szakszervezetet felszámolták, de ott ez evidens volt, hogy nem maradhatott. Ez a túlélés. Ez azt jelentette, hogy ők ugyanazok, akik bekerültek az elitbe. A Bokros-csomag idején mélyponton volt a helyzet, a szakszervezeteknek a befolyása nulla volt. Olyan fajta stabilizációs program mehetett, amit nem engedett a kormány megtörni. Egyébként reális volt ez a törekvés a kormányzat oldaláról. A szakszervezeteket háttérbe kellett szorítani, hogy ne zavarják a gazdasági folyamatot, de az már feltűnő volt, hogy a szakszervezeti vezetők befolyása iszonyatosan sokat növekedett. Tehát ők közben gazdagodtak, vagyonosodtak. Nagyon is kihasználták a gazdasági és politikai befolyásukat. Ha a kormányok úgy léptek volna, mint 1990-91-ben, majd most 1998-ban, hogy a szakszervezeti elit hatalmát is megtörik, akkor viszont megint csak a szakszervezeti tagság jár rosszul. Nem nagyon lehet mit csinálni ezekben a struktúrákban: a társadalmi rétegződés nem a munkások javát szolgálja. Minden rétegben kemény a belső konkurrencia harc is. A pályaképek megváltoztak.

Az értelmiség és az elit viszonya

Úgy gondolom, értelmetlen túlképzés folyik a felsőoktatásban és nagyon sok „jó diplomás munkanélküli' várható rövidesen. Még ez természetesnek hatna, csakhogy ugyanaz a képlet nálunk, mint ami 1968-ban a nyugati oktatási rendszerben: hogy az egész rendszer tulajdonképpen társadalmi helyzet, származás szerint szelektál. Tehát az „előnyverseny' - és ez a tragikus -, amit egy nem értelmiségi családban született gyerek hátrányként elszenved az elsődleges

112 / 172

szocializációs intézményben, azokat szinte élethossziglan örökli. Bourdieu írt erről a hetvenes években megrázó tanulmányokat (La reproduction: éléments d'une théorie du système d'enseignement) Bizony az egyetemen is az szenved hátrányt, aki rosszabb körülmények közül jött. Az elit csoportok kíméletlenül érvényesítik a kultúrában is az elit pozíciókat, ők megőrzik, hiszen győzik pénzzel a gyerekek nyelvi felkészítését (pl. külföldi egyetem). Tehát hosszútávon sem lehet azt mondani, hogy nem egy törzsi társadalom alakul ki Magyarországon. Az elit nagyon megőrzi generációkon át a pozícióját, pláne, hogy itt Kelet-Közép Európában az elit nagyon fiatal, ezért nagyon közönséges, hiszen pillanatok alatt szerezte vagyonát - és kultúráját. Nálunk a vagyonok az államtulajdon lebontásából származnak, tehát nem a klasszikus nyugat-európai forma szerint. Az új gazdasági elit kiépíti a kulturális pozícióit a gyerekeinek is. A társadalom kettészakítása szociológiai értelemben is megtörténik, ha a hatalom antidemokratikusan viselkedik, csak akkor még kíméletlenebb ez a megkülönböztetés.

A hátrányos társadalomi csoportok helyzete

„Aki leszakadt, az kulturálisan is leszakad'. A legalacsonyabb jövedelmű családok 20 % -ában születik a gyerekeknek több, mint fele. Nos ez a több, mint 20 % mit tud kultúrából adni, mikor az a gondja, hogy enni adjon a gyerekeinek? Nem könyveket és nyelvórákat fog venni. Akiknél ezt a gyerekek nem kapják meg - és ez a gyerekek többsége lesz lassan -, azoknak a modern gazdaságba való beilleszkedésük is gond, nem az 'elit pozícióba kerülés'. Nekik az is gond, hogy felkészüljenek arra, hogy a 'modern piacgazdaságba tényleg be tudjanak kerülni'. Ha gazdag az állam, akkor eltartja őket, ha kell segélyekkel; ha az állam szegény lesz, még nagyobb szegénység lesz. Tehát a hátrányos, halmozottan hátrányos csoportok problémái elől menekül mindenki: a kormányok is, az önkormányzatok is menekülnek, mert különböző alap emberi jogok még vannak itt-ott. Nézzük meg, hogy az európai szociális carta melyik pontjait ratifikálták. Pontosan azokat a pontokat nem, mint a munkához való jog, a lakhatáshoz való jog, pedig hát ez elvileg alkotmányos jog: a legkeményebb tételek. Még az intézmények is ellenük szólnak. Ezért nagyon nagy tehertétel volna tőlük elvárni azt, hogy képviseljenek egy igazságosabb elosztást. (És rájuk bízni mindezt, miközben az értelmiség ezzel nem foglalkozik, csak a saját érvényesülésével foglalkozik...)

Fejezet: Néhány gondolat

Nem hallja meg senki, pedig van megoldás

„Az ember ott mondja el, ahol akarja, ott írja meg, ahol akarja, mindig lehet lapot találni, TV-be is, rádióba is beszélhetsz. A baj inkább az, hogy nincs rá fül, nem hallja meg úgysem senki. A munkásokhoz nem tudsz eljutni, mert ahhoz, hogy a munkásoknak mond el, létező intézményeket kellene teremteni: iskolákat a munkásoknak, olvasóköröket, vagy esetleg munkás-mozgalmat'.

Fejezet: Konklúzió Az értelmiség és az elit felelőssége

Ez így demagógia abban a pillanatban, ahogy elkezdenek beszélni róla. A tapasztalatok szerint jól stabilizálható ez a hatalom. Az amerikai társadalom elit csoportjainak hatalmáról mindenféle csúnyaságot szoktak mondani; ettől még az amerikai társadalom működik, bár igazságtalan társadalom: a társadalmak nem igazság vagy igazságtalanság szerint szerveződnek. Én már egy évtizeddel a rendszerváltás után nem nagyon látok egy generáción belül új esélyeket a munkavállalók számára. Akkor lehetne új esély, ha átgondolná az értelmiség az oktatási rendszer szervezését, amit viszont az oktatás demokratizálásával kellene kezdeni, csakhogy éppen az ellenkező irányba megyünk. Nem demokratizáljuk, hanem nyílegyenesen haladunk egy nagyon mélyen antidemokratikus angolszász iskolarendszer felé, ami az elit az iskolarendszere, az államit pedig lezülleszti. Erre is be lehet rendezkedni, évszázadokig működőképes lehet. Tehát úgy gondolom, hogy az átszervezés lezárult, mégis megérné újrakezdeni az egészet más logika szerint. A privatizációhoz mindenképpen el kellett jutni; lehetett volna kevesebb igazságtalansággal méltányossági alapon, és lehetett volna a munkavállalók erősebb részvételi jogosítványaival. Nem így volt? Most már utána vagyunk. Jött a FIDESZ kormány és azt a késő kádári elitet, amely nem hozzájuk tartozott, kiszorította a jelentős pozíciókból, létrehozta az új elitet, akit ők 'szabadítottak föl' valamint ők „hoztak helyzetbe'. Ez az elit azonban semmivel sem különb a posztkádári elit másik felénél. Ez a makkos cipős vállalkozó, aki seftel az útépítéseknél. Mennyivel különb, mint az előző időszak 'makkos cipősei'?! Mottó 2:' Die ganze Scheisse kommt zurück' (Marx Irodalomjegyzék

Ágh Atilla, Géczi József, Sipos József: Rendszerváltók a baloldalon /Reformerek és reform körök; 1988-1989 Kossuth kiadó Budapest 1999

Konrád György - Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztálytársadalomhoz; Gondolat, Budapest, 1989

1 Ágh Atilla, Géczi József, Sipos József: Rendszerváltók a baloldalon /Reformerek és reform körök; 1988-1989 Kossuth kiadó Budapest 1999

113 / 172

114 / 172

Politika Ismét az ellenség csapdájában "Értökös" Az "Összefüggéstelennek tűnő gondolatok Sztálinról" címmel közölt írás néhány állításával vitatkozó hozzászólás.

„Értökös”: Ismét az ellenség csapdájában A Világszabadságban megjelent írás (Összefüggéstelennek tűnő gondolatok Sztálinról) számos továbbgondolásra érdemes gondolatot vet föl. Igaza van, hogy „hogy hosszú évtizedeken keresztül fokozatosan mélyülő szakadék keletkezett a dialektikus materializmus tanítása és alkalmazása között”. Sajnos igaza van, hogy mind a Szovjetunióban, mind a „szocialista tábor” többi országában „több párt- és állami határozatot úgy hoztak, hogy semmibe vették a dialektika törvényeit” Énszerintem is csak önszabályozásra képes mechanizmusok kialakulása után válik egy társadalmi rendszer életképessé. „A kézi vezérlés csak rövid és nagyon indokolt időszakokban alkalmazható” – állítja a szerző, bár ennek például Hunyadi Mátyás hosszas regnálása ellentmondani látszik. Ha már ellentmondásról van szó, antagonisztikus társadalmi rendszerek elemzésekor teljesen dialektikátlan igény, hogy „külső tényezőkkel csak akkor foglalkozzunk, miután alaposan átvizsgáltuk saját portánkat”. Ha igaz a Kommunista kiáltvány második mondata, hogy már a kommunizmus kísértete ellen összefogtak a vén Európa összes hatalmasságai, hogyne fogtak volna össze, amikor a kísértet testet is öltött. És máris látnunk kell, hogy itt is „minden mindennel összefügg” – a Szovjetunióban történtek nem érthetők meg a külső tényezők figyelembe vétele nélkül. Közismert, hogy a marxizmus klasszikusai a szocialista rendszer győzelmét a legfejlettebb tőkés országokban tartották lehetségesnek. Lenin úgy találta, hogy a „leggyöngébb láncszemnek” kell törvényszerűen elszakadnia, az oroszországi forradalmat pedig a világháborúban meggyengült államokban az öldöklésbe belefáradt nép győzedelmesen továbbviszi. Kiderült, hogy Lenin, a lenini gárda tévedett. A Bajor Tanácsköztársaság és a Magyar Tanácsköztársaság követte csak az orosz példát, mindkettőt kegyetlenül vérbefojtották. Szovjetoroszország megalakulásának első pillanatától bukásáig a tőkés világ kemény (valódi vagy hideg-) háborús nyomása alatt állt. Ilyen körülmények közt, olvasom egy orosz honlapon, nem lehetett jó, csak rossz vagy kevésbé rossz döntéseket hozni. Általánosságban természetesen igaza van Pataki Mihálynak, hogy „a kézi vezérlés csak rövid és nagyon indokolt időszakokban alkalmazható. Ha hosszabb ideig használják, előbb-utóbb zavarok keletkeznek”. (Sajnos túl hosszú ideig volt a Szovjetunió egyedül az ellenséges tőkés világgal szemben.) A Sztálin iránti rokonszenvvel legkevésbé sem vádolható dr. Nagy András marxista egyetemi tanár szerint „a tőkés országok a maguk modernizációját más népek gyarmatosítása révén oldották meg, s így iszonyú bűneiket javarészt nem otthon, hanem a gyarmatokon követték el, míg a sztálini apparátus a Szovjetunió modernizálását magának Szovjetuniónak a gyarmatosításával próbálta megoldani”. „A hatalom részleges birtokában Sztálin … Buharin, Trockij, Preobrazsenszkij és mások által korábban kidolgozott elméletre támaszkodva megalkotta az adminisztratív-tervutasításos gazdaságirányítási rendszert, amelyet a szintén általa kiépített bürokratikus apparátus kiválóan kézben tudott tartani, és amellyel látszólag hatékonyan pótolni lehetett a tőke fent említett modernizációs szerepét. Ehhez szükség volt hatalmas mennyiségű centralizált munkaerőre, amit a falu kollektivizálása és a GULAG szállítottak”. „Vajon mindezek nélkül a szovjet Vörös Hadsereg megnyerhette volna a II. világháborút?” Sajnálatos, hogy a valódi baloldali veboldalakon, internetes fórumokon nem szokott szóba kerülni sem a Szovjetunió elleni, már a polgárháború alatt kezdett ismétlődő agresszió, sem a hidegháború objektív elemzése, helyette úton-útfélen besétálunk az ellenségeink csapdájába: egy démonizált Sztálin-kép összevethető Hitlerével. Tehát a náci fasizmus nem „a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája” volt, ahogy G. Dimitrov jellemezte, „mindössze” egy gonosz őrült bűncselekménye, így a „kommunizmus” sem egyéb. Tehát a mai kapitalizmus a „létező világok legjobbika”, a „történelem vége”, mindazok pedig, akik annak szükségszerű meghaladását igénylik, veszélyes álmodozók, akik könnyen válhatnak terroristákká, akiket joggal figyelnek a demokrácia erőszakszervezetei: „Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba írják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.”

A Szovjetunió, később a többi kommunista vezetésű ország története rengeteg alapos elemzést igénylő tanulsággal szolgál mind elméleti, mind konkrét gyakorlati szempontból, amelyeket mind-mind figyelembe kell majd venni, ha a történelem újra lehetőséget nyújt a mi vidékünkön is embernek való társadalom megteremtésére.

A jobboldali médiabirodalom gyorsított kiépítése “Alexandrosz” A TÁMPONZ 2008 aug.9-i számából átvett írás

A jobboldali médiabirodalom gyorsított kiépítése Az ma már nem titok, hogy a “Schmidt Mária szerint − aki szélsõjobboldal sajtóközpontot korábban Orbán szûkebb köréhoz létre, és az általa hiányos- hez tartozott − valóban vége nak tartott történelmi oktatás azoknak az idõknek, amikor “kijavítását” célozva “fõisko- 90:10, 80:20 lehetett az arány a lát” fog beindítani. Teljesen baloldal javára, ma már inkább nyilvánvaló, hogy a szélsõjobb mondjuk 60:40 a sajtóbeli erõnem bíz semmit sem a véletlen- viszonyok aránya. Vagyis eddig re, elérkezettnek látja az idõt, óvatosabb személyiségek is behogy az egész országot elkapcsolódtak a jobboldali és

115 / 172

szegõdtek, és amelynek hatalomra juttatását segítik. A sajtónak, a politikának, és gazdaságnak ez a kapcsolata sem okozhat meglepetést, és nagy ostobaság volna azt hinni, hogy a kapitalista állam, a kapitalizmuspárti pártok teljesen függetlenek lennének a gazdaságtól, nem lenne a jobboldalnak

árassza ordas eszméinek terjesztésével. A Vasárnapi Hírek cikke szerint, amely Hendét visszhangzó Szájer címmel jelent meg, érdekes betekintést enged a jobboldali médiabirodalom mögött álló vállalkozó kilétére, Széles Gábort mint legfõbb mecénást megnevezve. “Hideget és meleget is kapott jobbszélrõl a Terror Háza fõigazgatónõje, amiért a napokban kimondta: megváltoztak az

szélsõjobb [e kettõ néha átfedni látszik egymást…] médiatámogatásába”. (Vasárnapi Hírek, 2008. 08. 03.) Mindez egyébként nem okozhat meglepetést 18 évvel a tõkés rendszer visszaállítása

pártos újságírása. Az élet számtalan területén megfigyelhetõk a különbözõ kapcsolatok a pártok és a mögöttük álló vállalkozások, gazdasági erõk között, amelyek érdekeit a politika a törvényhozásban is érvényre juttatja a után, és meglepõ lenne, ha a konkurensekkel hadakozva. A vállalkozók egy része nem gon- különbözõ jobboldali sajtó, médoskodna arról, hogy nézeteik dia ma már orrán-száján, éjjeluralkodóvá tételét kellõképpen nappal harsogja nemcsak a tiszmegfinanszírozzák, noha egye- tes konzervatívnak tartott jobblõre vállalniuk kell a késõbbi oldali eszmeiséget, de belekearányok a bal és a jobboldal megtérülés kockázatát. Termé- verve az ordasságot, és nyíltan sajtója között az utóbbi javára. szetesen a megtérülést és támo- szélsõjobboldali orgánumok is Az okok egyikére most derült gatást is attól a politikai erõtõl terjesztik az ordas újfasiszta, fény: az ország ötödik leggaz- várják, amelynek szolgálatába újnáci, újnyilas, újhorthysta dagabb embere eddig 3,5 millieszméket, és az ember tényleg árdot fektetett be olyan médiuúgy érezheti magát, mintha a mokba, amelyek mindvégig naptár a magyarországi harveszteségesek”. mincas−negyvenes éveket mutatná a huszadik századból.

“Alexandrosz”

Nemzedéki szakadékok "Értökös" Gondolatok az üzleti érdekek generálta nemzedéki ellentétekről.

NEMZEDÉKI SZAKADÉKOK

A 19. század közepére kialakult burzsoá rend – a Kommunista kiáltvány szavaival – „nem hagyott meg más köteléket ember és ember között, mint a meztelen érdeket, az érzés nélküli „készpénzfizetést”. A jámbor rajongás, a lovagi lelkesedés, a nyárspolgári érzelgősség szent borzongását az önző számítás jeges vizébe fojtotta. A személyi méltóságot csereértékké oldotta fel, és az oklevelekben biztosított, nehezen szerzett számtalan szabadság helyébe az egy lelkiismeretlen kereskedelmi szabadságot iktatta.” Ugyanakkor persze se szeri, se száma a ködösítésnek – mintha egészen másképp lenne!

A 20. század első felében még bízón énekelték az elődeink, „nem lesz a tőke úr mirajtunk”, és mi, fiaik, lányaik, hittünk is apáinknak. Ők még példaképeink voltak.

Az ember teremtette Tőke mára életünk minden szegletét átjárja. Egyetlen dolog egységesült azóta látványosan: a világpiac. Az amerikai furkósbot-diplomácia azonnal akcióba is lép, amint bármely ország kormánya – rendszerint „diktátora” – korlátozni próbálja annak működését. Szokás azt mondani, hogy mára a világ egyetlen nagy faluvá lett. Elfogadható az állítás, amikor Földünk mai állapotát a „világfalu” statisztikájával szemléltetik: száz lakosából hányan nem tudnak írni-olvasni, közülük milyen kevesen élnek komfortos lakásban, és milyen kevésnek jut közülük minden földi jó. Igazából mintha az ókori római birodalmi stratégia jelszavát tette volna magáévá a rendszer: DIVIDE ET IMPERA – oszd meg és úgy uralkodj fölötte. Természetesen nem valamiféle transzcendens hatalom folytat tudatos elidegenítési politikát. A haszonelvű társadalom kialakult mechanizmusai fosztják meg a ma élő embereket a maguk természetes közösségeitől, hogy helyette különféle fogyasztói csoportokba sorolva késztessék a részükre kikalkulált termékek megvásárlására.

A „késztetés” a média – a nyomtatott és elektronikus sajtó – feladatköre. Ébrenlétünk során szinte állandóan szól a rádió, a tévé. Meg benne a reklám. A reklám szakemberei az ember manipulálásának eszközévé silányították a lélektant. A bájos gyerekek meg a boldog szülők, a valószerűtlenül jó karban levő derűs öregek, a szexi lányok és macsó fiatalemberek mind-mind azt sugallják, te is ilyen leszel, csak vedd meg - és ide bármi behelyettesíthető! A tévében mutatott krimi, horror vagy szexfilm legizgalmasabb jeleneteit szakítják meg a hirdetések: a néző ilyenkor a legfogékonyabb az „üzenet” befogadására. Az írott sajtó egyre inkább „bulvárosodik”: tele fölfújt szenzációval, számos üstökösnek hazudott hullócsillaggal („sztárral”), kevés objektív hírrel, de sok-sok reklámmal, mert abból él meg a lap.

116 / 172

A függetlennek mondott „média” információ-összeállítása - az újságok, rádiók, tévék felelős szerkesztőinek és más munkatársainak jól fölfogott érdekéből fakadóan - hűségesen követi a nagy nyugati, azok közül is elsősorban az angol és amerikai tájékoztató szervezetek híranyagát. Még véletlenül sem esik szó bennük olyan eseményekről, amelyek az amerikai érdekek sugallta tendenciózus beállítás igazságát megkérdőjelezhetnék. Mint a magyar sajtó történetében olyan sokszor, most is a „sorok között” kell olvasni, hogy többé-kevésbé helyes képünk legyen a világ eseményeiről. A gondolkodó embernek azon is el kell néha töprengenie, miért nem ejtenek egyetlen szót sem számos olyan eseményről, amelynek a maga idején jelentős publicitása volt, esetleg magunk is részesei voltunk. A fiatalabbaknak ez már történelem, aminek kritikus végiggondolására nincsenek fölkészítve.

Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a civilizált emberiség történelmünk során még soha nem volt tudatosan-akaratlanul ilyen gátlástalanul és mélyen manipulálva.

A szándékos befolyásoláson még számos világosfejű kortársunk képes túltenni magát – tud „a sorok között olvasni”. A reklámok özönének – ezek az akaratlan manipulálás eszközei – azonban sokkal nehezebb ellenállni. Ezek azt sulykolják, hogy bárki bármit elérhet, csak vállalnia kell a „kihívást”, és eleve ostobaság a társadalom jobbításával törődni. Az idősebb nemzedékek saját tapasztalataik okán rendelkeznek némi védettséggel – nem úgy a gyerekek, fiatalok.

Ők a reklámok kitüntetett célcsoportja. Ők és legújabb „kütyüket” – mobiltelefonokat, egyre-másra csengőhangokat, háttérképeket. színes magazin rájuk szakosodott. A számos

vásárolják, majd gondolkodás nélkül dobják el az újabb konzervzene- és mozgóképlejátszókat, töltenek le A szórakoztatóipar belőlük él, megannyi méregdrága ifjúsági „szubkultúra” is az üzleti manipuláció kreációja.

A mai társadalom magára hagyja a gyerekeket. Amíg fölnőnek, hányszor kell a tévé előtt ülniük, hogy anyut, aput ne zavarják! A szülők fáradtak, a pénzkereséssel vannak erejükön felül elfoglalva, egyebek mellett azért is, hogy biztosítsák utódaik mesterségesen gerjesztett költséges igényeinek a kielégítését. A neoliberalizmus nevelési elvei még erényt is csinálnak a muszájból: teljes szabadosságot követelnek a gyerek nevelésében – úgymond – spontán fejlődésük biztosítása érdekében.

Konrad Lorenz, az etológia klasszikusa szerint már a fiatalabb generációnak nemcsak azonosulnia nem sikerül többé az idősebbel, de azt kulturális értelemben sem képes megérteni. Ezért azzal idegen etnikai csoportként bánik, és „nacionalista” gyűlölködést táplál iránta. Ennek az identifikációs zavarnak az oka elsősorban a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat hiányos volta, mely már csecsszopó korban patologikus következményeket okoz. („A civilizált emberiség nyolc halálos bűne”)

Ehhez képest elhanyagolható gondnak tűnik a felnőtt nemzedékek széttagolódása oly gyakran csalódó pályakezdőkre, szerencsés (?) karrierépítőkre és korosabb robotosokra, akik feje fölött állandóan ott lebeg a munkanélküliség réme, és életkoruk miatt alig-alig remélhetnek tisztességesen megfizetett új állást, akiknek álmaik netovábbja a korkedvezményes nyugdíj.

******

„…nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már!” (József Attila)

Fölszabadulni a tőke embert nyomorító szorítása alól - ez a mai emberiség mondjam, zsigeri érdeke.

létfontosságú, hogy úgy

A grúz hadsereg által lebombázott Chinváli . .

117 / 172

Az Internationale kiáltványa A 2. Internacionálé kongresszusa (A Baselben 1912 november 24-én és 25-én tartott kongresszus határozata.)

Az Internationale kiáltvánуа. (A Baselben 1912 nоvеmbеr 24-én és 25-én tartott koпgresszus hаtárоzаtа.)

Az Internationale Stuttgartban és Корenhágában tartott kongresszusain a háború ellen való küzdelemnek következő vezérelveit állарította meg valamennyi ország proletárjaira nézve: Ha háború kitörése fenyeget, akkor az érdekelt országok dolgozó оsztályai és ezeknek parlamenti képviseletei kötelesek, támaszkodva nemzetközi iroda támogatására, minden lehetőt :megtenni, hogy a legalkalmasabbnak ítélt eszközök fölhasználásával a háború kitörését megakadályozzák. `Ezek az eszközök, az osztályharc és az általános politikai helyzet kiélesedése szerint, természetszerűen különbözők. Ha azonban. a .háború ennek ellenére is kitörne, kötelesek annak befejezését minden erejükkel siettetni, továbbá a

háború okozta gazdasági és politikai válságot a nép fölrázására kihasználni és ilyen módon a kapitalista

osztályuralom megszüntetését siettetni. A legutóbbi . események kötelességévé teszik a proletariátusnak, hogy most -- sokal inkább, mint bármikor ezelőtt -- tervszerűen; a legnagyobb erővel és energiával hajtsa végre közös akcióit. Egyrészt az általános fegyverkezési őrület az élelmiszerdrágaságot fokozta és ezáltal az osztályellentéteket kiélesítette, a munkásosztályt óriási elkeseredéssel töltötte el; a munkások véget akarnak vetni a nyugtalanítás és tékozlás ezen rendszerének. Мásrészt a folyton-folyvást megújuló háborús veszedelmek egyre erősebb forrongásba hozzák a tömegeket. Európa nagy népei állandóan abban a veszedelemben forognak, hogy egymás ellen terelik őket, noha az emberies érzés és a józan ész ellen való ezen merényleteket a népérdeknek még csak legcsekélyebb ürügyével sem lehet igazolni. A Balkán-válság, amelyből már eddig is oly rémítő borzalmak származtak,, ha tovább harapódzna, a legirtózatosabb veszedelemmé válnék a civilizációra és a proletárságra nézve. Ez lenne egyszersmind a világtöгténelem legnagyobb gazsága is, ha számításba vesszük, hogy milyen rémítő nagy a fenyegető katаsztrófa és milyen jelentéktelenek az érdekek, amelyek miatt a krízis kitöгt. Ezért a kongresszus örömmel állapítja meg, hogy a háború ellen való küzdelem elveiben valamennyi ország szocialista pártjai és szаkszervеzetei teljesen egyetértenek. . , Vаlаmennуi ország рrоletárjai egyidejűleg szálltak síkra az imperializmus ellen; az Internationale minden egyes osztálya az illető огszágbаn a proletárság ellenállását állította gátul az imperialista törekvések elé és nemzetének közvéleményét mozgósította minden háborús törekvés :ellen. Ebből valamennyi ország munkásainak nagyszerű együttműködése támadt, amely már eddig is nagyban hozzájárulta fenyegetett. világbéke megóvásához. Az uralkodó osztályoknak attól való félelme, hogy a világháború nyomában . föllép a proletárforradalom, a béke fontos zálogának bizonyult. A kongresszus tehát fölszólítja a szociáldemokrata pártokat, hogy ezt az akciójukat tovább folytassák minden eszközzel, amelyet erre alkalmasnak vélnek. És ebben a közös akcióban minden egyes ország szocialista pártjára külön föladatot ró. A Balkán-félsziget szociáldemokrata pártjаinak nagyon nehéz dolguk van. Az európai nagyhatalmak eltűrték minden reform rendszeres kijátszását és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy Törökországban közgazdasági; nemzeti és politikai tekintetbеn tűrhetetlen állapotok támadjanak, amelyek szükségképpen lázadásra és háborúra vezettek. Az egyes országok dinasztiái és burzsoáziái ezeket az állapotokat a maguk javára akarták kiaknázni. Ezzel szemben a Balkán szocialista pártjai hősies bátorsággal a demokratikus államszövetséget követelték. A kongresszus ezennel fölszólítja őket, hogy tartsanak - ki álláspontjuk mellett. A kongresszus elvárja, hogy a Balkán szociáldemokráciája minden erejével meg fogja akadályozni azt, hogy a balkáni háborúnak oly rettenetes áldozatok árán kiküzdött eredményeit a dinasztiák, a, militarizmus és a hódításra éhező burzsoázia á maguk céljaira aknázzák ki.

118 / 172

Különösen аrra szólítja föl a kongresszus a Balkán szocialistáit, hogy ne csak a szerbek, bolgárok, románok és görögök közt való ősi ellenségeskedés fölújulását, hanem a másik táborban küzdő balkáni népeknek — a törököknek és albánoknak — elnyomását is megakadályozzák. A Balkán szocialistái tehát kötelesek küzdeni az ellen, hogy ezek a népek jogaiktól megfosztassanak, továbbá kötelesek a fékevesztett nemzeti sovinizmussal szemben az összes Balkán-népek testvéri . szövetségét proklamálni, beleértve az albánokat, törököket és románokat is. Ausztria, Мagyarország, Horvát- és Szlavonország, Bosznia és Hercegovina szociáldemokratáinak az a kötelességük, hogy teljes erővel folytassák hatásos akciójukat az ellen, hogy az Osztrák-Маgyar Monarchia Szerbiát megtámаdјa. Az ő föladatuk, hogy úgy, mint eddig —. a jövőben is. ellene szegüljenek annak a tervnek; amely Szerbiát a háború eredményeitől fegyveres erővel akarja megfosztani és Ausztria gyarmatává akarja átváltoztatni, `ezáltal pedig dinasztikus érdekből - Ausztria-Magyarország népeit, de egyúttal Európa valamennyi nemzetét is a legnagyobb veszedelmekbe sodorja. Ausztria-Magyarország szociáldemokrata pártjai. a jövőben is küzdeni fognak azért, hogy a délszlávoknak a Habsburg-ház uralma alatt lévő része, a monarchia határain: belül, a demokratikus ónkormányzati jogot megkapja. Különös figyelmet fordítsanak Ausztria-Magyarország szociáldemokrata pártjai, valamint Olaszország szocialistái is az albán kérdésre. A kongresszus elismeri, hogy az albán népnek joga van az önkormányzathoz; de tiltakozik az ellen, hogy Albánia az önkormányzat köpönyege аlatt az osztrák-magyar és olasz uralomvágy áldozatává legyen, Mert ebben a kongresszus nemcsak Albániára nézve lát veszedelmet, hanem veszélyeztetve látja, nem nagyon távoli jövőben az Ausztria-Magyarország és Olaszország között való békét is. •Albánia csak mint a demokratikus balkáni államszövetség autonóm tagja élhet önálló életet. A kongresszus tehát fölszólítja Ausztria-Маgyarország és Olaszország .szociáldemokratáit, hogy küzdјеnеk kormányuknak. minden olyan ` törekvése ellen, amely Albániát ezeknek az országоknak érdekkörébe akarja vonni; továbbá, hogy folytassák fárаdozásukat az Ausztriа-Magyarország és Olaszország között való békés viszony megerősítése érdekében . A kongresszus nagy örömmеl üdvözli az orosz munkások nagy tiltakozó sztrájkjait. Ezekben annak bizonyítékát látja, hogy Oroszország és Lengyelország proletársága kezd magához térni azoktól a csapásoktól, amelyekkel a сári ellenforradalom sújtotta. Ebben látja a kongresszus a legerősebb biztosítékot a gonoszul intrikáló cárizmus `e1 len, amely, miután saját országának népeit porba tiporta, miután a balkáni .népeket számtalanszor elárulta és; ellenségeiknek kiszolgáltatta, most két félelem közt ingadozik: egyrészt retteg аzoktól a következményektől, amelyekkel a háború геájа magára nézve járhat, `másreszt pedig retteg a háborút sürgető

nacionalista mozgalomtól, amelyet ő maga teremtett `meg. Ha a cárizmus most megint. a

balkáni nemzetek fölszabadítójaként akar szerepelni, ezt csak azért teszi, hogy ez alatt a kéрmutató ürügу alatt visszaszerezze magának a Balkán-népek fölött . való döntő bеfo1yását . А kоngresszus tehát elvárja, hogy Oгoszország, Finnország és Lengyelország megerősödő városi és falusi proletariátusa a hazugságnak ezt a szövevényét szét fogja tépni, a cárizmus min den harci kalandjának ellene fog szegülni, a cárizmus minden mеrénylete ellen; illesse az akár Örményországot, akár Коnstantinápolyt, küzdeni fog… és minden erejét egyesíteni fogja a cárizmus ellen való forradalmi szabadságharc fölújítására. Mert hiszen a.cárizmus Európa minden reakciónárius hаtаlmánаk a геménуѕégе, a demokráciának és az uralma alatt álló népeknek legkegyetlenebb ellensége úgy, hogy `az Internitionale egyik legnagyobb föladatának tekinti a cárizmпs pusztulásának siettetését. Azonban az Internationale működésébő1 a legfontosabb rész Németország, Franciaország és Angolország munkásosztályának jut. A mostani napokban ezen országok munkásainak az a föladatuk, hogy kormánуaiktól követеljék, hogy tagadjanak meg úgy Аusztria-Magуаrországtól, mint Oroszoгszágtól minden támogatást, tartózkodjanak a balkáni zavarokba vаló mindennemű bеаvаtkozástól és őrizzék meg föltétlen semlegességüket. Ha ez a három nagy vezеtő kulturnép a szerb-osztrák kikötő-vita miatt háborút viselne, ez bűnös őrültség volna. Németország és-Franciaország munkásai tehát nem ismerhetnek el semmiféle titkos szerződést, amely а balkáni konfliktusba való beavatkozásra kötelezhetné államaikat. Ha pedig a török katonai hatalom összeomlásának az lesz a további következménye, hogy az ozmán urаlom Kis-Ázsiábаn is megrеndül, akkor Angol-, Francia- és Németország szocialistáirа hárul az a föladat, hogy minden erejükkel ellene szegüljenek a Kis-Ázsiában való hódító politikának, amely egyenesen a világháborúra vezetne. Európa békéjének legnagyobb veszеdelmét. a kongresszus abban a mеsterségеsen táplált ellenségeskеdésben látja, amely Nagybritannia s a Német birodalom között van. Ezért а. kongresszus üdvözli az angol és német munkásságnak azt a törekvést, hogy az or szágaik között levő ellentétet át akarják hidаlni. Е cél elérésére a kongresszus szerint az volna a legjobb eszköz, ha Némеtország és Аngolország egyezséget kötne a f1оttаfеjlesztés megszüntetésére és a tengеri zsákmányolási jog eltörlésére. A kongresszus fölszólítja Angol- és Németország szocialistáit, hogy folytassák agitációjukat egy ilуеn egyezség érdekében. A világbéke legnagyobb veszedelme megszűnne, ha sikerülnе megszüntetni azt az ellentétet, amely Németországot szembehelyezi Francia- és Angolországgal. Ezzel egyszersmind megrendülne a cárizmus hatalmi helyzete is, amely ezt az ellentétet kiaknázza, továbbá lehetetlenné válnék: Ausztriа-Маgyarországnak Ѕzerbország ellen vаló támadása és így biztosíttatnék a világbéke. Az lnternationalénak legfőképpen erre a célra kell irányítani fáradozását. A kongresszus megállарítja, bogy a külpolitikának ezekben az alapelveiben az еgész szocialista Internationale megegyezik. Fölszólítja vеlamennyi ország munkásait, hogy a kapitalista imperializmussal a proletárság nemzetközi szolidaritásának erejét szegezze szembe. Óva inti valаmennyi állam uralkodó

119 / 172

osztályaít, bogy a tömеgnyomort, amelyet a kapitalista termelőmód támaszt, ne fokozák még háborús műveletekkel is. Nyomatékosan követeli a békét. Ne felejtsék el a kormányok, hogy Európa mostani állapotában és a munkásosztály mostani hangulatában önönmagukra nézve is veszélyes a háborúba bocsátkozás; emlékezzenek arra, hogy a német-francia háborút nyomon követte a kommün forradalmi kitörése; emlékezzenek arra, hogy az orosz-japán háborű mozgatta meg az orosz birodalom néреinek forradalmi erőit és hogy Angolországban meg a kontinensen a száгazföldi és tengeri versenyfegyverkezés az osztálykonf`liktusokat hallаtlanul kiélesítette és óriási munkabeszüntetéseket vont mаga után. Őrültség volna, ha a kormányok nem látnák be, hogy a v i l á g h á b o r ú i s z o n y а t o s s á g a i nа k m á r a puszta gondolata is szükségképpen lángra lobbantja a munkásosztály haragját .és fölháborodását. A proletárok nem аkarják elkövetni azt a bűnt, hogy a kapitalista osztályok profitja érdekében, a dinasztiák becsvágya kedvéért vagy a diplomáciai titkos szегződések tiszteletére egymásra lőjenek. Ha az uralkodó osztályok útját vágnák a békés fejlődés lehetőségének és ezzel a proletariátust kétségbeesett elhatározásrа kényszerítenék : nekik maguknak kellene viselniök az egész felelősséget a krízis következményeiért, amelyet ők idéztek föl. Az Internationale az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel igyekszik majd ezt a válságot megakadálуоzni, egyre nyomatékosabban fog tiltakozni, egyre erélyesebb és kiterjedtebb propagandát fog ellene folytatni. Ezért a kongresszus megbízza a Nemzetközi Szocialista Irodát, hogy- az eseményeket fokozottabb figуelemmel kísérje és bármi történjék is, az összeköttetést a рroletár pártok között fönntartsa és erősítse. A proletariátus tisztában van azzal, hogy ebben a pillanatban ő rajta fordul meg az emberiség egész jövője. Tehát minden erejével meg fogja akadályozni, hogy megsеmmisíttessék a népek szíve, virágjа, amelyet a tömeggyilkolás, az éhínség és a pestis ezerféle iszonyatoságai fenyegetnek. Ti hozzátok fordul a kongresszus, vаlamennyi országok proletárjai és szосialistái, hogy emeljétek föl szavаtokat ebben a válságos órában! Hirdessétek akaratotokat mindenhol és mínden módon, tiltakozzatok erőtök teljes súlyával a parlamentekben és tömeges tüntetéseiteken, használjatok föl minden eszközt, amelyet a szervezettség ereje ad nektek! Legyetek éberek a béke őrzésében és gondoskodjatok arról, hogy a proletárság szenvedélyes békeakarata folyton-folyvást a fülükbe harsogjon a kormányoknak! Így állítsátok, szembe a kizsákmánуоkis és tömeggуilkolás kapitalista világávаl a békének és a népek testvérіségénеk proletárvilágát!

10 kérdés a válságról Michel Collon, független belga újságíró Michel Collon vitakezdeményezése

10 kérdés a vàlsàgról MICHEL COLLON 1. «Subprimes»? A kiindulópont: valódi szélhàmossàg. A nyugati bankok irtózatos hasznot fölöztek le az észak-amerikai hàztartàsok kizsarolàsàval, melyektől tùlzott erőfeszítést kívànt a törlesztés, mondvàn: annyi baj, ha nem bírjàk, hàzukat olcsón felvàsàroljàk. 2. Csak a bankok? Egyàltalàn nem. Valódi gazdasàgi vàlsàgról van szó, mely a bankszektorból indult, de okai mélyebbek. Valójàban az egész USA-gazdasàg hitelből él 30 éve, a vàllalkozàsok lehetőségeiken tùl eladósodtak (a hàborùk miatt) s a magànszemélyeket is az eladósodàs felé sodortàk, a gazdasàgi növekedés fenntartàsànak egyetlen eszközeként. 3. Valódi ok? A polgàri sajtóban nem talàlunk vàlaszt. Holott a «subprimes» csak a jéghegy csùcsa, az àltalànos krízis leglàtvànyosabb jelensége annak a tùltermelési vàlsàgnak, mely az USA-t és a nyugati àllamokat sùjtja. A multinacionàlis vàllalatok tömeges elbocsàtàsai, ugyanazon munka elvégeztetése kevesebb emberrel, a jövedelmek csökkentése a kormànyok cinkossàgàval a vàsàrlóerő zsugorodàsàhoz vezet, s kinek adjàk el akkor fogyasztàsi javaikat? 4. Csak ezt a vàlsàgot kell megoldani? A kapitalizmus történelme vàlsàgok története. Időről időre egy «jó kis hàborù» kellett, hogy azokból kievickéljen, megszabaduljon a rivàlisoktól, vàllalkozàsoktól, infrastruktùràtól, ami csinos kis «fellendítésre» adott módot. A vàlsàg csak egy fàzisa a rendszernek, melyből a legerősebbek profitàlnak, hogy a gyengébbeket lenyeljék, mint ma a US-bankszektoràban, vagy a BNP Paribas Fortis-bekebelezésével (és a folyamat csak elkezdődött!). Ha a krízis erősíti a tőkekoncentràciót egyre kisebb szàmù multinacionàlis vàllalkozàs kezében, mik lesznek a következmények? A szupercsoportoknak még nagyobb lehetőségeik lesznek a kizsàkmànyolàs, a munkaerőverseny fokozàsàra. 5. Erkölcsös kapitalizmus? 50 éve ezt ígérik, még Bush és Sarkozy is! Ugyanolyan lehetetlenség, mint a vegetariànus tigris. A kapitalizmus hàrom elven nyugszik:

1. A termelés és finanszírozàsànak magàntulajdona 2. A verseny: a gazdasàgi hàborù megnyerése, a rivàlisok kiiktatása 3. Maximàlis profit elérése, ami kizàrja az «ésszerű, normàlis» haszonszerzést. A kapitalizmus tehàt bizony a dzsungel törvénye, ahogyan Marx Kàroly megfogalmazta: «A tőke retteg a profit hiànyàtól. Ha hasznot szimatol, a tőke elszemtelenedik. 20 %-tól belelkesedik, 50-nél vakmerővé válik, 100-nàl làbbal tapossa az emberi törvényeket és 300 %-nàl semmiféle bűncselekménytől nem riad vissza (A tőke, 22.fejezet). 6. Megmenteni a bankokat? Persze, a bankok klienseit védeni kell, annàl is inkàbb, mert rànkkényszerítették őket! De amit az àllam tesz, az a gazdagok védelme, az ő veszteségeik àtvàllalàsa. A belga àllamnak nincs szàzmillió eurója a kisemberek vàsàrlóereje fenntartàsàra, de a bankok megmentésére két óra alatt talàlt öt milliàrdot! A milliàrdokat pedig nekünk kell kifizetni. A sors iróniàja: a Dexia jólmenő köztulajdonù bank volt, a Fortis nyelte el. 20 éven àt vezetői és részvényesei folytattàk gyümölcsöző business-üket, ma pedig kérik-e tőlük az eltört korsó àràt a félretett milliàrdokból? Nem, azt tőlünk kérik. 7. A sajtó? Ahelyett, hogy a valódi okokra mutatna, màsodlagos aspektusra teszi a hangsùlyt. Meg kell talàlni a hibàkat, a felelősöket, a tùlzàsok ellen kell harcolni, bla-bla-bla. Semmiféle ilyen-olyan hibàról nincs szó, ez maga a rendszer. A vàlsàg elkerülhetetlen, a gyengék és szerencsétlenek elbuknak, az erősek megerősödnek, még nagyobb hatalmuk lesz gazdasàgunkon és életünkön.. 8. A neoliberalizmus? A vàlsàgot nem provokàlta, csak felgyorsította az utóbbi 20 év neoliberàlis divatja. Sokan ùgy vélik, a gazdag orszàgok erejükkel ràkényszerítik a neoliberalizmust a harmadik vilàgra. Latin-Amerikàban, melyet készülő könyvemhez tanulmànyozok, emberek millióit taszította nyomorba a neoliberalimus. De azt az embert, aki az ellenàllàs ùtjàt vàlasztotta, aki megmutatta, hogy a Vilàgbanknak, az IMF-nek, a multiknak ellen lehet àllni, hogy a szegénység legyőzéséhez a neoliberalizmusnak hàtat lehet fordítani: Hugo Chavezt a médiahatalom ördögként festi le, hazugsàgokat és elferdítéseket terjeszt. Miért?

120 / 172

9. A harmadik vilàg? Csak az Északot érintő vàlsàgról hallunk. Azonban az egész harmadik vilàg, a Dél sùlyos szenvedéseket él àt a gazdasàgi recesszióval, az alap- és nyersanyagagàrak csökkenésével, mely kihatàsai hosszùak lesznek. 10. Alternatíva? 1989-ben a híres USA-béli Francis Fukuyama bejelentette «a történelem végét»: a kapitalizmus örökre győzött, vélte. Nem kellett sok idő, hogy a «győztesek» pofàra essenek. Az emberiségnek más tàrsadalomra van szüksége, a jelenlegi csak szegénységet eredményez; aggodalmat azoknak, akiknek (ideiglenes) «szerencséjükre» munkàjuk van; megsokszorozza a hàborùkat; a Föld forràsait rombadönti. Feltételezni, hogy az emberiség arra ítéltetett, hogy a dzsugel törvényei között éljen, ez azt jelenti, hogy hülyéknek néznek bennünket. Hogyan érhetjük el ezt az emberibb tàrsadalmat mindenkinek méltóbb jövőt biztosítva? Beszéljük meg – tabuk nélkül. 2008.okt.6.

Reflexiók a 10 kérdés a válság nyomán Flora Rossignol gondolatok a vitaindítóra

Gondolkodàs a vàlsàg 10 kérdéséről Hozzàszólàs Michel Collon vitaindítójàhoz (Vilàgszabadsàg, Politika rovat)

1. «Subprimes»? A fogyasztói tàrsadalom egyik részről meggondoltsàg nélküli fogyasztàsra csàbít, az egyént arra készteti, hogy megbocsàthatatlan bűnöket (is) elkövessen, màsik részről pedig mindent elvesz: munkàt, biztonsàgot, megélhetést, önbecsülést. A «subprimes»-t ùgy kell értékelni mint a nagy kapitalista jàték részét. Nem elég, hogy ebben a tàrsadalomban becsületes légy, dolgozz éjjel-nappal, az kell, hogy ravasz legyél, màsok eszén túljárj, àtgàzolj testeken, különben vesztes vagy. 2. Csak a bankok? A gépkocsigyàrtàsban màr leàllítjàk a termelést heti néhàny napra, most az iparon a sor, ott is leàllàsok következnek. 500 ezer olyan Dexia-kliensről beszélnek, aki veszít a bankon – s vajon mindenki nagybefektető? –, adjuk hozzà ehhez a dolgozók ezreit, akiket munkakölcsönző foglalkoztat, rövid időtartamú szerződésekkel dolgozik, vàllalkozóként bedolgozó, stb., aki mind munkàja felfüggesztésére, sőt leàllàsra kényszerül, mert a mi kedves Európai Uniónk és kormànyaink az US FED-nek adjàk pénzünket (914 milliàrd eurót) és az Európai Központi Bank folytatja a «likviditàsi injektàlàst a piacra». 3. Valódi ok? Megtalàljuk helyét a privatizàciók soràban, a szakszervezetek elleni tàmadàsokban, a közszolgàltatàsok leépítésében minden európai orszàgban, az USA-ban és az egész vilàgon. A Maastrichti szerződés megtiltja az àllami beavatkozàst a szent «szabad- és befolyàsolatlan verseny» zavartalansàga érdekében – de most, hogy meg kell menteni a spekulànsokat, felejtsük el egy pillanatra! 4. Csak ezt a vàlsàgot kell megoldani? A krízis sokkal szélesebb, mintsem pontosan érzékelnénk és minden nappal mélyebbé lesz. Emlékszünk 1928-as vàlsàgra, annak következményeire? Senki ne mondja, hogy a fasizmus többet vissza nem térhet! Melyik orszàgban nincs szélsőjobboldal? Melyik orszàgban nem nő az elkeseredettség, ami a fasiszta bàzist, a kispolgàrsàgot tàplàlja? Melyik orszàgban olyan erős a munkàsmozgalom, hogy képes lenne még megszületése előtt végezni a fenevaddal? 5. Erkölcsös kapitalizmus? A NATO, az EU és intézményei jelentik a létező demokràciàkat képmutatàsaikkal, hazugsàgaikkal, elnyomàsukkal, hàborùikkal. Szabadok vagyunk… ha elég pénzünk van, mindent megtehetünk, még többet is! Egyenlőek vagyunk (kik előtt?), kikérik véleményünket (csak a vàlasztàsokon!), nem mondjuk, vak (ez csùnya), csak «gyengénlàtó». Generàciókról generàciókra szàll a munkanélküliség, «szükségtelen» emberek sokasodnak a tàrsadalom terhére. A közösségek atomizàlódnak, mindenki magànak, egymàs «versenytàrsaivà» degradàlnak bennünket. És ez az élet a vilàgon létezők legjobbika… 6. Megmenteni a bankokat? Ma muszàj vàlasztanunk egy bankot és egy szàmlaszàmot. Nem azért, mert annyi a pénzünk, hogy abból profitàljunk, hanem a nyugdíjat, fizetést, segélyt màshogyan nem kapjuk meg. Ezért a «szolgàltatàsért» pedig nemhogy kamatot nem adnak, hanem nekünk kell fizetnünk. Ezerszer hallottuk: «az àllam nem hatékony, csak a magànszektor az». Íme a hatékonység szép példàja: a korsót is mi fizetjük és, ha eltörik, azt is. 7. A sajtó? Igen meglepő, hogy intelligens emberek komolyan veszik a médiàt. Ki hihet annak, hogy egy ùjsàgíró független marad, miutàn sajtó-mandarinja fizeti? A bértollnok csak elbutítani akar bennünket gazdàja parancsa szerint. Dolgozók, semmi bizalmat a burzsoázia és tàmogatói elemzéseinek és kommentàrjainak, hazudnak! 8. A neoliberalizmus? A győztes tùlzottan magabiztos. Övé a vilàg. De a munkàsosztàly még nincs véglegesen eltemetve, Latin-Amerikàban màr felébredt, a munkàsmozgalom él Afrikàban, Ázsiàban és Európàban is! Ellenségünk ott bùjik a kormànyok, az EU és intézményei mögött munkàsellenes szerződéseivel és direktívàival. Most közelednünk kell egymàshoz, muszàj, hogy ellentéteinket legyőzzük és együtt harcoljunk! 9. A harmadik vilàg? Nàlunk is többet szenved. De megmutatja azt is, ami rànk vàr: nyomor, teljes kiszolgàltatottsàg. Ami őket éri, az nekünk is fàj, az ő küzdelmük a mienk is, nekünk több közünk van hozzàjuk, mint sajàt embertelen burzsoà honfitàrsainkhoz. Ne gondoljàtok, hogy a delokalizàció boldogsàgot hoz, csak a kizsàkmànyolás növekszik! 10. Alternativa? Nekünk magunknak kell a vilàgot megvàltoztatni. Nincs szükségünk magàntulajdonon alapuló tàrsadalomra, nem akarunk többet agonizàló gyermekeket, megölt katonàkat, bombàzàsokat, koldusokat, «felesleges» embereket. Azt akarjuk, hogy az emberiség békében és egyenlőségben növekedjék, azt akarjuk, hogy a természettel harmonizàljanak szükségleteink, azt akarjuk, hogy a munkànak becsülete és gyümölcse legyen, azt akarjuk, hogy orszàgaink gazdagsàga népeink tulajdona legyen és a dolgozók hasznàra szolgàljon. A barbàrsàg ellen képesek kell legyünk ennek megvalósítàsàra! Forradalmat! Flora Rossignol Belgium, 2008. okt. 13.

Bolívia bejelentette, hogy decemberre felszámolják az analfabétizmust Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság A bolíviai bejelentés részletes ismertetése

Bolívia bejelentette, hogy decemberre felszámolják az analfabétizmust

121 / 172

Evo Morales, Bolívia elnöke kijelentette, hogy az országot decembertől analfabétizmustól mentes területnek tudják nyilvánítani.

Ezek után Bolívia lesz a harmadik ország a térségben Kuba és Venezuela után, amely végrehajtotta azt az UNESCO előírást, miszerint az ország akkor számít analfabétizmustól mentesnek, ha a lakosság négy százalékánál kevesebb azok száma, akik nem tudnak írni és olvasni. 'Nekem az a nagy vágyam van, hogy soha többé ne legyen olyan anya, aki nem tudja a fia laktanyából írt levelét elolvasni' - mondat Morales egy megemlékezésen, amelyet a legendás gerilla, Ernesto Che Guevara meggyilkolásának 41. évfordulója előestéjén rendeztek. Vallegrande tartományban - ahol 1967-ben a CIA parancsára meggyilkolták Che Guevarát - jelentette be Evo Morales, hogy Santa Cruz a második tartomány Oruro után, amelyet analfabétizmustól mentes területnek nyilvánítottak. A rendezvényen részt vevő Rafael Dausá, Kuba bolíviai nagykövete kihangsúlyozta a Morales elnök vezette kormány sikerét a jobboldali ellenzék által irányított régióban.

'Ha az elnök, a kormányzók és a polgármesterek együttműködnek - mindegy, hogy melyik politikai irányzathoz tartoznak - teljesíteni tudjuk történelmi kötelességünket', mondta Morales.

Egyedül Santa Cruz tartományban az elmúlt 27 hónapban, amióta elkezdődött az írás-olvasás tanítása felnőttek részére is, 128.549 nagykorú tanult meg írni és olvasni.

'A segítség Kubából és Venezuelából nem csak most jött az analfabétizmus megszüntetésére, hanem ugyanúgy segítenek egészségügyben és a szociális biztonság megvédésében. Ez hallatlanul fontos támogatás nekünk, mivel teljesen önzetlenül teszik ezeket. Ezt hívjuk igazi szolidaritásnak!' - hangoztatta Morales. Összességében december végéig 820.000 felnőttet segítenek hozzá az írni és olvasni tudáshoz, akiknek többsége nő.

A Kubában kifejlesztett tanítási módszer, a 'Yo si puedo' (Én tudom ezt), nem csak azt segíti, hogy a hallgatók megtanuljanak spanyolul írni és olvasni, hanem hozzásegít ahhoz is, hogy az indián lakosság is megtarthassa anyanyelvét. A csatolt képen a kampány logója látható.

Üdvözlettel:

Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság [email protected]

Működik a Vitézi Rend… Strassenreiter Erzsébet A Horthy rendszer ideológiájának mai térnyeréséről szóló írás A NÉPSZAVA október 31-i számából átvéve.

Működik a Vitézi Rend…

A rádióadások, az újságok hírt adtak arról, hogy a Nyugaton már évtizedek óta működő - egyébként itthon nem engedélyezett - Vitézi Rend fiókszervezetének főkapitánya a Mátyás templomban három kiemelkedő, (feltehetően) tiszta vérű magyart, köztük Széles Gábort, vitézzé avatta, amiről az utóbbi saját napilapja számolt be. A hír annyiban változott, hogy nem avatás, csak plecsniátadás történt. A nagy alkalom kapcsán a rádióban megszólaltatott főkapitánytól és egy másik vezetőtől megtudhattuk, hogy a Vitézi Rendnek a legfontosabb küldetése, célja az alapító, vitéz nagybányai Horthy Miklós fővezér első számú vitéz és főparancsnok szerint a bolsevizmus és a kommunizmus elleni harc volt, amit mai örökösei, természetesen, vitézzé avatásukkor tett esküjük szellemében szent kötelességüknek tartanak ma is. De valójában ennél összetettebb funkciójú szervezetről, fegyveres testületről van szó. 1920 augusztusában nagybányai Horthy Miklós kormányzó Úr egy új nemesi réteg megalapozásának céljával hozta létre a Vitézi Rendet, amelynek egyébként ő lett az első számú vitéze és egyben főkapitánya is. Mivel Horthy Miklós származásánál fogva nemességet nem adományozhatott, ezért a fehérterror tombolásának csúcspontján úgy döntött, hogy a hozzá leghűbb katonákból külön rendet, amolyan új nemességet alapít. Így született meg a Vitézi Rend. Az egyik alapgondolata szerint azok, akiket erre a vitézi szék Horthy Miklósnak, a vitézek főkapitányának elnökletével méltónak tart, földet kapnak, ú. n. vitézi telket (20-30 holdat), és ezzel számos kiváltságot is. A vitézek kötelessége volt, hogy cserébe feltétel nélkül Horthy szolgálatának szenteljék életüket. Úgy gondolta, hogy méltósága öröklődik majd családjában, mint ahogyan a vitézi cím és a vitézi telek is, így a későbbi időkben is lesz majd szilárd támasza, a Horthy családért mindenre kész vitézi csapata, megbízható magánhadserege, az országnak pedig mindenre elszánt védelmezője, amelynek tagjai hozzá és utódaihoz halálán túl is hűségesen ragaszkodnak.

122 / 172

Horthy további eredeti elgondolásairól az szól igazán, hogy kik lehettek a Vitézi Rend tagjai, vagyis a Horthy vezetésével működő vitézi szék kiket tart méltónak arra, hogy az első számú vitéz, a saját kardjával, ünnepélyesen, vitézzé avassa, „üsse”. A tagjelölttel szembeni elvárásokról, feltételekről Horthy így írt barátjának, bizalmasának, gróf Teleky Pálnak 1940-ben: A Vitézi Rend alapításánál „főleg a fajnemesítés gondolata vezetett. Azonkívül jutalmazni, lekötni, és az ország vezetése iránti hűségben megtartani kívántam mindazokat, kik a világháború és a lezajlott forradalmak alatt egyénileg vitézségükkel és nemzeti érzésükkel kitűntek. Az ősi nemesi inszurrekció (a magyar rendiség korában a nemesség hadba vonulása, a nemesi felkelés- S. E.) ez újabb formájával egy mindhalálig megbízható magyar alakulatot akartam, úgy a kívülről jövő támadás, mint a belső destruktív erők újbóli forradalmi kísérlete esetén örök időkre a főkapitány rendelkezésére állítani. Hogy ez a sereg mindég megbízható legyen, fő a származás és családi körülmények tisztasága, az erkölcsi alap, valamint az egészséges vér. (sic!). A vitéz csak engedéllyel házasodhatik, idegen fajból származót csak akkor veszünk fel, ha 100%-ig magyarul érez, megbízható, és ha maga kéri a névmagyarosítást. Így a Vitézi Renddel mindég egy megbízható ütőerő is áll rendelkezésemre. A legbátrabb és legjobban dekorált (értsd: háborús érdemrendekkel díszített—S. E.) zsidó is ki van zárva.” Horthy a gróf Teleky Pálhoz írt bizalmas levelében azt is leszögezte: a Vitézi Rendbe való felvétel „sohasem lehet járandóság”, csak „kitüntetés”. A rutének, tótok stb., névmagyarosításáról, ha felvétetnek a Vitézi Rendbe, Horthy a következőképpen vélekedett: „mindég ellensége voltam és vagyok minden névmagyarosításnak. A zsidók névmagyarosítását régi időktől fogva fenntartottam magamnak, és a legritkább esetben engedélyeztem, csak ha, p. o. az illető bátran harcolt és nincs gyermeke.” Jobban szerette, „ha Maróthy – Meisler és Báthory — Hüttner marad”— hozzáfűzve, „Den Vogel erkennt man an den Federn.” („A madarat tolláról ismerik meg.”). Nem titkolta, sőt büszke volt antiszemitizmusára. A harmincas évek közepétől, a szélsőjobboldali, radikálisok által felszított antiszemitáknak a zsidókérdést illetően – szinte hivalkodva és büszkén – üzente: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem.” Tűrhetetlennek tartotta, hogy Magyarországon gyár, bank, stb. „zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó.” Majd így folytatta: „Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell”, lehetetlen a zsidókat „egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkremegyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell.” Horthy tehát azt bizonygatta, hogy mindenki bízza rá a zsidókérdés megoldását, mert ő mindenkinél antiszemitább, ő maga is azon van, hogy a zsidóktól megszabaduljanak, tehát ne legyen senki, a szélsőjobb sem, pápább a pápánál, azaz nála antiszemitább. „Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust” – közölte gróf Teleky Pállal, aki feltehetően ezt jól tudta, hiszen az 1920 - 1921-ben - és a későbbi években is - a zsidóság ellen hozott törvényeket Teleky, és mások is, Horthy tudtával és támogatásával fogalmazta meg és terjesztette a parlament elé. De Horthy, a „zsidókérdést” úri módon akarta megoldani, „elegánsan”, fokozatosan akart a zsidóságtól megszabadulni. A magyar fasisztákkal, antiszemitákkal együtt, Horthy is „nemzeti stratégiának” tekintette a „zsidótlanítást”, ezt már a folyamatosan hozott zsidótörvények is szolgálták. Ezeket Horthy „elvi”, faji stb., alapon messzemenően helyeselte és támogatta. Ezzel nemcsak utat nyitott a radikális, antiszemiták, szélsőjobboldaliak előtt, hanem messzemenően bátorította is őket. Ugyanazon elveket vallva igazat adott nekik és az általuk is hangoztatott nézeteknek is. Nem változtat ezen az, hogy látszólag elhatárolódott az ekkor már szinte mindennapivá vált nyilas zsidóellenes támadásoktól, atrocitásoktól, akcióitól, amit levelének további mondata sejtet, amikor így ír: „azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.” (Utána már lehet, vajon?! - kiemelés S. E.) (Horthy Miklós titkos iratai, Kossuth könyvkiadó, 1962. 260-261. old.). . Ez tehát valójában látszatelhatárolódás volt, mert a lényeget tekintve az elvi alap közös. Horthy egyébként a piszkos munkát mindig rábízta az őt vakon követő alantas híveire, így a fehér glasszékesztyűjére soha sem esett vérfolt. Nem véletlen, hogy a Vitézi Rend első több száz tagja az 1919 augusztusától pár éven keresztül szabadon gyilkoló, önbíráskodó fehérterroristák, tiszti különítményesek lettek. Manapság ezek a nemzet pusztulásába, romlásába vezető ideológiák, nézetek, politikai jelenségeket hordozó szervezetek, csoportok, és mai harcos örökösei szaporodtak el, s váltak virulenssé, jelentek meg a közéletben, a politikai porondon. Ezek ugyan ezt a sötét múltat ugyan nem vallják be ma még teljes egészében, de félrevezetve az embereket, büszkén vállalják annak szellemi, politikai örökségét, mint az igazi magyar, nemzeti jelleget jelentő tényeket. A mai Vitézi Rend vezetői, tagjai, hű követői - élén a harcos, elszánt főkapitánnyal - bizonyára mind szittya magyarok, „egészséges vérűek”, nem „idegen fajból származók”, és főleg egyikük sem zsidó, mert Horthy lelke a túlvilágon nagyon szomorú lenne, ha utódai, a nyomdokába lépő örököseinek elfajulását látná. A Vitézi Rend megújítóitól megtudtuk azt is, hogy a gazdag ideológiai, szellemi, politikai örökség birtokában a gyakorlatban is hűségesek akarnak lenni a néhai vezérükhöz, a Hadúrhoz, és elszánt harcot vívnak a kommunisták, a bolsevikok és hasonlók ellen (a zsidókat nem említették még). Manapság legfontosabb feladatuknak tekintik - a szervezkedés mellett – továbbra is az antikommunizmusukat és antibolsevizmusukat. Ennek jegyében a jelenlegi kormány megbuktatását, az ellene vívandó küzdelmet tekintik. A főkapitány kijelentette: jelenleg nincsen nemzeti kormány. Ez, ami most van, valójában nem létezik, és a jövő tavasszal biztosan választások lesznek, amire készülnek. A Vitézi Rendnek már 5000 aktív tagja van, ez a családtagokkal és rokonokkal együtt már 50000 ember, és ez elég ahhoz, hogy változást harcoljanak ki. Lefordítva a „vitézek” nyelvére: elűzzék a bolsevikokat és a kommunistákat, és átvegyék a hatalmat. A Vitézi Rend tehát a napi politikai élet részekén, meghatározó erejeként a magyar belpolitikában hangadó szerepet vindikál magának, méghozzá az 1920-tól 1945-ig élő ideológiai és politikai örökség, no meg annak jogán, hogy vezérük, az elhunyt vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Úr néhai főkapitány szellemi hagyatékának a folytatói, ami a szabályzat szerint soha sem évül el. (Csak mellékesen jegyzem meg: a Fidesz elméleti vezéralakja, Fritz Úr rendkívül agresszíven követelte, hogy Orbán részvételének a nemzeti konszenzusban szabjanak feltételt: Gyurcsány 2009 júniusára vonuljon félre, és írják ki az előrehozott választásokat. Így néz ki a „nemzetért aggódó”, és nem a miniszterelnöki bársonyszékért harcoló jobb- és szélsőjobboldali potentátok, vezetők zsarolási politikája, amely teljesen egybecseng a Vitézi Rend politikai törekvéseivel). Feltűnő, hogy ez a „molyzsákból” előbújt, abszolút „nemzeti és demokratikus” Vitézi Rend ugyanazt harsogja, mint a Fidesz. Az egész nemzetet mételyező ordas eszmék 1944 előtt át és átjárták az egész magyar közéletet. Az országban évről évre erősödő antiszemitizmus, faji gyűlölködés, konzervatív, rasszista, irredenta, stb., nézetek és politika ellen elsősorban a legális szocialista és az üldözött, betiltott kommunista baloldal - olykor a demokratikus polgári liberálisokkal együtt - tiltakozott.A parlamentben a zsidótörvényjavaslatokat 1938-ban, 1939-ben feltűnő hevességgel a szociáldemokrata frakció tagjai bélyegezték meg. Esztergályos János, Györki Imre, Kéthly Anna, Malasits Géza, Peyer Károly, Reisinger Ferenc és mások, a frakció 11 tagja többször is felszólalt. Az 1939 közepére 5 főre apadt SZDP frakció tagjai többször is szót kértek. Kéthly Anna 11-szer szólalt fel, és igen keményen ítélte el a törvényjavaslatot, és az elfogadását támogatók érveit. Kéthly és társai azonban ugyanilyen keményen ítélték el az ellenforradalmi rendszert is, amely az antiszemita, fajelméleti szellemiségével és politikájával előkészítette a talajt ezeknek az embertelen törvényjavaslatoknak napirendre tűzéséhez. A frakció egységesen szavazott a törvénytervezet ellen. Azt is meg kell említeni, hogy a szociáldemokrata szervezetekben a tagság is elítélte a zsidók elleni atrocitásokat, fasiszta támadásokat, a magyar politikai élet fasizálódását. Nagyon könnyű tömegeket tévútra terelni - állapította meg Kéthly Anna egyik beszédében - majd hosszan cáfolta a törvényjavaslat mellett kiállók minden érvét, és többek között kijelentette: „T. Ház! Én munkástestvéreimet védem, amikor ez ellen a javaslat ellen felszólalok, („Úgy van! Úgy van!” - a szélsőbaloldalon), azokat, akiket ezzel a javaslattal nemcsak erkölcsi pofon ér, hanem akiket gazdaságilag is romlásba taszítanak. És ha azt süvítik felém és felénk, hogy zsidókat védünk, akkor azt felelem rá, hogy nem zsidókat, hanem üldözötteket védünk. Üldözötteket, akiknek védelmére az én pártom, az én mozgalmam minden időben felsorakozni kötelességének ismeri. Aki azt hiszi, hogy az ország lakosságának hat százalékát kitevő zsidóság elleni hadjárat

123 / 172

nem érdemli meg ezt a kiállást, annak figyelmébe ajánljuk, hogy a zsidókérdés csak egyik látható és ezek alapján nagyon is érthető kiélezése a társadalom mélységében forrongó problémáknak.” „Talán mosolyra derítő, ha annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, - fejezte be beszédét -, hogy az ártatlanok üldözése előbb-utóbb megbosszulja magát, csak az a szörnyű sors fenyeget minket, hogy ez a bosszú nem a zsidótörvény szellemi szülőit fogja érni, hanem az ország népességét, annak minden dolgozóját és ennek a veszedelemnek elhárítása végett tiltakozom a törvényjavaslat megszavazása ellen.”[1]Kéthly jóslata beteljesedett. Kéthly képviselőtársaival együtt, bebizonyította, hogy a kormányzat és az uralkodó osztályok idegen érdekeket kiszolgálva valójában a rendkívül súlyos gazdasági, szociális, politikai problémákról akarják elterelni a lakosság figyelmét. Az antiszemitizmus felszításával a társadalom átalakításának, a megoldásra érett társadalmi problémáknak napirendre tűzését akarják elodázni. A nagy tömegek nyomorának enyhítése, a kapitalizmus-feudalizmus felszámolása helyett a zsidók ellen akarják irányítani a dolgozó milliók haragját, elkeseredését. Nem árt felidézni a múlt árnyait, azokat az eszmei, ideológiai, politikai irányzatokat, és a döntési helyzetben lévő társadalmi csoportok tetteit, amelyek második Mohács szélére sodorták az egész nemzetet, népet, mert úgy tűnik, hogy sokan nem tanultak, és tanulnak ebből. A Vitézi Rend csupán csepp abban a hatalmas társadalmi tengerben, amelynek vizét az utóbbi fél évtizedben ezek a múltból előkapart, felelevenített, valamikor rendkívül sok kárt, rombolást okozó törekvések, nézetek egyre vészesebben kavarják fel, belepik és tévútra terelik a lakosság normálisan élni akaró többségének gondolkodását és mindennapi emberi viszonyait.

Strassenreiter Erzsébet

[1] .

Forró nyár (Belgium) Lionel társadalmi kérdések és válaszok

(Az alábbi írást röplapon tegnap Anderlecht és Dél-Brüsszel piacain osztogatták fiatal barátaink. - írta a publikáló még augusztus végén. Elnézést kérünk a késedelmes közlésért). Forró nyár… Miközben sokan a nyár örömeit ízlelgetik, a belga demokrácia celláiban nem csökken a hőmérséklet. A bebörtönzöttek két év óta vissza-visszatérően szakítanak a rutinnal, kollektív vagy egyéni akciókkal, börtönfoglalással, szökésekkel… Az utóbbi események sokatmondóak. Júl. elején Steenokkerzeelben, az egyik autentikus büntetőintézetben, ahová az állam a nemkívánatos egyéneket internálja, lázadás tör ki. A rendőrség speciális egysége 5 bekötött szemű elítéltet hurcol más intézményekbe. Júl. közepén két fogoly Merksplas büntetésvégrehajtó intézményének tetejére mászik ki fogvatartásuk körülményei elleni tiltakozásul. Támogatásképpen az intézet két szárnya is fellázad. Ismét a rendőrség avatkozik be a lázongás megfékezésére. A következő éjszaka Turnhoutban egy elzárt felgyújtja celláját, a tűz az egész folyosón végigsöpör. Öt nappal később két fiatal fogoly Louvainben szabadulását követelve egy börtönőrt ejt foglyul. Aztán elengedik, de elbarikádozzák magukat és felgyújtanak egy folyosót. Ahogyan Merksplasban, itt is a speciális rendőrségi alakulat állítja helyre a rendet, a két fiatalt más börtönbe viszik. Július utolsó napján újra a merkplasi sitt néhány foglya megtagadja a visszatérést cellájába. Késekkel, botokkal felfegyverkezve egyik börtönszárnyat eltorlaszolják, lerombolják a környezetet, egy egész épületszárny hamu martaléka lesz. A speciális egység csak éjjelre tudja megfékezni őket. A szabadulásvágyó erőszakhullámmal szemben az állam csak összeszorítja száját, holott a zsurnaliszta lakájok folytatják a sokadik kioktatást (a felháborodott és lázadó foglyok túszszedőkké válnak, manipulátorokká, ultra-erőszakossá, őrültekké és – miért ne – terroristákká). Néhány kérdést tisztázzunk, hogy megértsük a dolgokat, annak ellenére, hogy a konvenciók intenzíven befolyásolják gondolkodási képességeinket. Kik is a túszejtők? Egy börtönőrt túszul ejtettek: ez volt az egyik újság címe a louvaini akció kapcsán. De nem az állam ejt folyamatosan túszul többezer személyt a börtönökben? Kik a bírák, ha nem azok, akik felelősek ezért a mindennapos túszszedésért? Kik a börtönőrök és hasonszőrűek, akik a piszkos, vértől bűzlő pénzt elfogadják gazdáiktól? Ez a hatalmas túszszedő, az állam kötelezi az elzártakat és a népesség maradék részét egy egyszerű dologra: a rendszeren belüli helyed elfogadására. Akceptáld a tényt, hogy dolgozol és ezzel a gazdagokat még gazdagabbá teszed, vedd tudomásul a nyomorúságot és alávetettséget, a neked szánt sorsszerűséget. Ismerd el, hogy az életben vannak nyertesek és vesztesek. A nyertesek pénzt csinálnak a mi kárunkon a törvény és a rendőrség védelme alatt.

124 / 172

A vesztesek pedig mi vagyunk, akikkel a rendszer erőszakkal megpróbálja elfogadtatni ezt a világot. Azok is maradunk addig, amíg mi magunk is fel nem lázadunk. Ahogyan minden fogoly tudja jól, egyetlen útja van annak, hogy állva maradhasson és őrizhesse méltóságát a demokrácia szürke falai mögött: állandóan konfrontálódni kell a büntetésvégrehajtó apparátussal az ellenállás ezerféle módján. Kik az őrültek? A merkplasi deportálótábor tetejére felmászott rebelliseket és internáltakat, akik a felszabadító tűznek kiszolgáltatták a börtönszárnyat, mint őrülteket tartják számon. De nem azok a «zavarodottak», akik megpróbálják eladni nekünk a rutin és televízió unalmas életét? Nem azok-e, akik tönkreteszik környezetünket irodaépületeikkel, TGV-jükkel (nagy sebességű expresszvonat), nukleáris telepeikkel, lakhatatlan ingatlan-komplexumaikkal? Nem azok a «zavarodottak», akik nap mint nap kitesznek bennünket a mobiltelefonok antennái kártékony radiosugárzásának, vegyiüzemeik mérgező kibocsásának? Ésszerű-e «őrültségük», az átgondolt és meghatározott projekt a mindig több lóvé megszerzéséért? Ki kit manipulál? A hatalom embereinek új trükkje az, hogy a börtönvilágban és az utcán zajló szociális konfliktust zsarolásnak minősíti. Ha a lázadók nem hagyják magukat alávetni a demokratikus szabályoknak, mely csak arra szolgál, hogy a létező rendet fenntartsa, akkor «zsarolnak». A brüsszeli építődaruk elfoglalása azért, hogy felhívják a figyelmet a kiutasítás gépezetére, ezen politikus urak szerint nem más, mint «zsarolás». Az osztályharc soha nem lesz zsarolás vagy terrorizmus, a valódi tettesek másutt vannak. A bankok kizsigerelnek bennünket a kapitalista dzsungelben való túléléshez szükséges kölcsönök miatt! A főnökök elbocsátással fenyegetnek, ha vissza merjük utasítani a zsarnokságukat! Az állam az, mely elítélés, bebörtönzés fenyegetését lebegteti, ha nem hajlunk meg dominációs igénye előtt! Ennek a világnak a hatalmasságai nagyon jól tudják, hogy amikor ezt a zsarolást átlépik azok, akik nem viselik el többé ezt a nyomorúságot, valami nagyon fontos dolog a tét. Mi az ilyen pillanatokban találjuk meg potenciális erőnket. A jelen világ káprázata csak társadalmi küzdelem és a lázadás révén veszti el varázsát. Kik erőszakosak? Minden évben 200-nál több ember hal meg Belgiumban munkahelyi balesetben. Minden évben több tucat bebörtönzött hal meg a rácsok mögött vagy kiutasítása közben. Minden évben tucatnyi személyt öl meg a rendőrség, legutóbb Charleroiban, ahol egy év alatt harmadszor autótolvajt végzett ki több fejlövéssel. Az állami erőszak mindennapos, a kapitalista hatóságok nem ismernek semmilyen határt. Mikor lázadásunkat «erőszakosnak» minősítik, csak nevetni lehet. Amikor azt erősítgetik, hogy a társadalmi harc egyenlő a terrorizmussal, világosan megértjük, hogy az egyetlen létező terrorizmust – a rendszer, a pénz, a börtönök, a rendőrség, a határok, az internálás, a nyomor terrorját – próbálják meg a világ legjobbikaként bemutatni. Kevesen hiszik még, hogy a dolgok megváltoztathatóak a politiku(tyu)soktól való koldulással, szavazással, tiszteletteljes követelések bemutatásával vagy peticiókkal. Mindenki tudja, hogy a társadalmi harc saját útját keresi és akkor lesz a mi utunk, ha mi döntünk így. Függetlenül megszervezve magunknak szakszervezetekeinket, pártjainkat, intézményeinket; magunk által kiválasztva a módot, hogyan üssük az ellenséget túllépve a legális-illegális kategórián. A rendszer erőhatalmával szemben vizsgálatunk tárgyát képezi a lázadás minden formája. Így megörvendeztet bennünket, ha a bebörtönzöttek felgyújtják cellájukat, ha elfűrészelik rácsaikat és megszöknek, ha visszautasítják az ajtót minden nap rájukzáró egyenruhásnak «köszönöm, főnök»-öt mondani. Mindenütt, amikor csak lehetséges, vissza kell utasítani a rendszer zsarolását és küzdeni az állami terrorizmus ellen, mely uralkodáson és kizsákmányoláson alapul. Ne maradjon elszigetelt egyetlen lázongás sem a falak között, a menekültek zárt központjainak szögesdrótja mögött, a sztrájkoló üzem területén, a forrongó negyedekben, az építődaru magas kabinjában! Szolidaritás minden börtön és menekülttábor harcával! Szabadságot mindenkinek! Egyetlen fal se emelkedjék a lázadás elé, egyetlen ellenség se legyen elég védett a felkelés ellen! Brüsszel, 2008. aug. 28.

125 / 172

SPECIÁLIS anyaok Éljen November 7 . Éjen november 7 a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 91. évfordulója! Világszabadság szerkesztősége üdvözletét küldi a világ összes dolgozójának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 91. évfordulója alkalmából !

Editorial Board of Vilagszabadsag sends greetings to the workers all over the world on the 91st anniversary of the Great October Socialist Revolution !

Редакционная Коллегия Вилагсабадшага поздравляет всех трудящихся мира с праздником 7-ого ноября!

Die Redaktion der Weltfreiheit / Világszabadság / begrüsst alle Werktätigen der Welt aus dem Anlass des 91. Jahrestages der Grossen Sozialistischen Oktoberrevolution!

Az októberi Oroszországi eseményekkel kapcsolatban lásd a 90. évforduló alkalmára összeállított anyagunkat is! Tovább....

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

126 / 172

Tudomány A bio-termesztés gyakorlati kérdései Cs. Nagy László A bio-termékekkel szemben támasztható igényeket röviden ugy lehet megfogalmazni, hogy azok elégítsék ki az állati és az emberi szervezet egészséges funkcionálásához szükséges táplálkozási feltételeket. Azaz az elfogyasztható és a szervezet számára optimálisan elsajátítható, valamennyi tápelemet tartalmazza, a szervezet számára megterhelő és mérgezést okozó anyagok egyidejű kizárásával.

A bio-termesztés gyakorlati kérdései

A bio-termékekkel szemben támasztható igényeket röviden ugy lehet megfogalmazni, hogy azok elégitsék ki az állati és az emberi szervezet egészséges funkcionálásáhos szükséges táplálkozási feltételeket. Azaz az elfogyasztható és a szervezet számára optimálisan elsajátitható, valamennyi tápelemet tartalmazza, a szervezet számára megterhelő és mérgezést okozó anyagok egyidejű kizárásával. Ez a kritérium feltételezi elsősorban is a termőtalaj, avagy termesztő-közeg, továbbá az optimális vizellátás, valamint az optimális széndioxid-tartalmu, ám káros gázoktól mentes levegő biztositását is, egyszerre és egyidőben, mivel mindenféle élettevékenység szünet nélküli, permanens folyamat. A növényzet, az állatok és az ember tápanyag szükséglete a kivánatos produktum és a terhelhetőség függvényében is ma már jól ismert, azok betartása a számitott eredményeket is garantálni tudja. Ám a nehézségeket az ipari eredetü kemikáliák felhasználásának tilalma okozza a bio-termékek előállitását illetően Különösen érvényes ez a megállapitás a tápanyagban, tápelemekben szegény talajok esetében, melynek következtében mikroelemekben és tápanyagokban szegény, avagy hiányos növényzet és termés okozhat élettani és egészségügyi problémákat a fogyasztóiknál. E problémák kiküszöbölése céljából a bio-termesztésben különösen nagy figyelmet kell szentelni a megfelelő tápanyag utánpótlásra, ami biztositja a végtermék optimális élelmi, azaz magas biológiai értékét. A tápanyag utánpótlásra felhasználható anyagok között elsőként kell emliteni az istállótrágyát, ha az jól kezelt és nem antibiotikumokkal kezelt, illetőleg azzal takarmányozott állatoktól származik, mert azok a növényekbe is felszivódhatnak s a fogyasztók immunrendszerét kátosithatják, továbbá baktérium-rezisztenciát eredményezhetnek. A másik anyag a szintén jól kezelt komposzt, amelynek a dusitása céljából igen eredményesen alkalmazható a z Alginit, továbbá o nyomelemekben bővelkedő zeolit, avagy más néven a takarmányboltokban Zeovit néven forgalmazott ásványi anyag, amely könnyen bekeverhető a komposztokba s azok szagtalan erjedését is biztositja. Ezeken kivül a nyomelem-utánpótlás céljaira jól alkalmazható és felhasználható a felhasználásra alkalmatlanná vált oltottmész, az összeállt cement és a vegyi szennyezettség nélküli épitési törmelék is, pl. a tégla, a cserép, a malter-maradvány stb. Ezeket előzetesen porlasztani kell s a már elművelt talaj felszinére kell kiszórni négyzetméterenként 2O-3O dkg-os mennyiségben, aztán pedig begereblyézni. A tápanyag utánpótlás zöldtrágyázással is történhet. E célra igen jó eredménnyel alkalmazható a csicsóka, amely nemcsak nagy tömeget ad, de mintegy félszáz nyomelemet is hasznositásra tud összegyüjteni a talaj mélyebb rétegeiből s nyári hasznositását követően még termést is ad ősszel. Megfigyeléseim és vizsgálataim szerint a csicsókával zöldtrágyázott talajban nevelt és termesztett növények beltartalma, főként pedig nyomelem tartalma magasabb, összetettebb. A másik zöldtrágyázásra általam javasolt növény az inka-paré, vagy Amaránt, amely a 2OO7-es igen aszályos évben is nagyon birta a nyári, eső nélküli forróságot és hatalmas, mintegy 5OO métermázsányi tömeget adott hektáronként. Megjegyzem, hogy ez a növény mintegy 9O százalékban tartalmaz vizet s mindenféle őszi vetésű növénynek is jó előveteménye, aláforgatva. Házikerti körülmények között pedig ásónyom mélységben beásva, majd pedig elmunkálva. Ezt a növényt Amerika őslakói főzelékként, saláták készitésére és a mákhoz hasonló magját még több célra használják, miután l9 féle esszenciális aminósavat tartalmaz, olyanokat, amelyeket az emberi szervezet csak élelmiszerekből tud hasznositani. Piritott formában müzlikhez, darálva sokféleképpen különféle ételekhez, süteményekhez. A vörös levelü változata rákellenes hatásu. Betegségek utáni felerősödést biztosit rövid idő alatt. A bio-termesztés általánossá válásának másik komoly akadálya az egyre több és az előzőeknél is nagyobb kártételt okozó kártevők és kórokozók elleni szakadatlan és költséges védekezés kényszerüsége és az alkalmazható szerek lekorlátozottsága a bio-termesztésben is alkalmazható szerekre, mint amilyen a réz- és a kéntartalmu szerek, valamint az olajos készitmények. A gondokat tovább fokozza, hogy egyes növények és bizonyos fejlődési fázisokban azok egyes részei érzékenyek az engedélyezett szerekre s ilyenkor nem használhatók, mialatt a kórokozók az előzetes védekezés hatását nullává redukálhatják. Hasonló a helyzet a kártevők elleni védekezésnél is. A bio-termesztésben alkalmazott erjesztett növénypreparátumok készitéséhez szükséges növények csak saját termesztésben lennének biztosithatók, ám a lehetőségek nagyon korlátozottak területileg. Igy marad a hálós, a tasakos és a rovarcsapdás védekezés lehetősége, amely egyre terjed és egyre hatékonyabb. A hálós védekezéshez sorolható a szunyoghálós, valamint a sürübb szövésü függönyös takarás, különösen kisebb fák, avagy egyes ágak esetében, a tasakosokhoz a nejlon zacskós befogás, mely esetben biztositani kell az esőviz kifolyását és némi szellőzést is, a rovarcsapdás védekezés pedig a védett növény közelében, avagy koronájában elhelyezett rovarcsapdákat feltételezi. E célból a vásárolható feromoncsapdák alkalmazását gátolja azok viszonylag magas ára és alkalmazhatóságuk problémái is, mig a házi készitésü csapdák rendszerint késve kerülnek kihelyezésre s ezáltal nem akadáyozzák észrevehetően a kártevők elszaporodását és kártételét. Ezért a csapdákat már a rügypattanáskor ki kell rakni. E célra jól alkalmazhatók a z üditős flakonok, amelyeken középtájt egy tiz cm.es ajtót nyitunk, azt felhajtjuk s a flakonba különböző befőttekből kb.egy –másfél dl-nyit töltünk. Amennyiben a befőttek tartósitószerrel készültek, ugy azok nem fognak megromlani s igen jelentős mennyiségü rovart tudnak összefogni, különösen ha napelemes kerti lámpát is elhelyezünk a közelükben. A flakonokat a négy égtájnak megfelelően és lehetőleg változó szinekben aggassuk a gyümölcsfák ágaira. A méhek elriasztása céljából a csali folyadékba öntsünk egy pár csepp ecetet. A rovar csapdákat hagyjuk a fákon egészen a tél kezdetéig, időközönként megujitva a folyadékot. A kártevők elleni küzdelemben nagy segitséget jelentenek az énekes madarak, ezért róluk se feledkezzünk meg. A téli etetésüket-itatásukat nyáron ivóviz biztositása révén folytassuk, továbbá fészkelő és buvó hellyel is igyekezzünk ellátni s maradásra birni őket. E célból célszerü kis ligetet létesiteni a számikra, ahol legyen bodzafa, galagonya, csipkebokor, amelyek télen eleséget és bizonyos védelmet boztositanak a madaraknak, továbbá vessünk oda kendermagot is.napraforgót is és akasszunk fel téli etetőt, itatót, továbbá létesitsünk valamilyen esőbeállót is a számukra. Ezek a ,,beruházások,, busásan megtérülnek a számunkra. A bio-termesztés és a bio-termék előállitás feltételei közé sorolják manapság már a bio-vetőmag kizárólagos alkalmazási lehetőségét is. Ilyen vetőmagot még elég nehéz beszerezni, annak ellenére, hogy egyre több bio- vetőmagot állitanak elő. Ugyanakkor elég gyakran hamisitják is, ezért csakis ellenőrzött helyről szabad vetőmagot vásárolni. Ez vonatkozik a burgonyagumóra is. Nagyon fontos, szigoru követelmény a permetezési napló rendszeres vezetése és annak elérhetősége az ellenőrzést végző közegek számára. Az egyéb tudnivalókat a havonként megjelenő kertészeti tanácsok fogják ismertetni, ezért javasoljuk,hogy azokat is kisérjék figyelemmel. Bővebb ismeretanyagot a havonként megjelenő Kerti Kalendárium-ból is szerezhetnek, de ez meg is rendelhető a Magyar Mezőgazdaság Kft-cimén :Bp.Pf.294.

Cs.Nagy László

Jánossy Ferenc trendjei a mai magyar gazdaságban

127 / 172

Dr. Nagy András Az Eszmélet 51. számából átvett írás. A 2000. év magyar gazdasági jelentéseit az a megállapítás jellemzi, hogy a magyar gazdaság 1999-ben újra elérte a rendszerváltás előtti szintet, azaz „befejeződött a gazdasági visszaesés helyreállítása"

Jánossy Ferenc trendjei a mai magyar gazdaságban

A 2000. év magyar gazdasági jelentéseit (különösen a kormánykörökből származókat) két - egymással összefüggő - megállapítás jellemzi. Az egyik, hogy a magyar gazdaság 1998-1999 ben újra elérte legtöbb mutatójában az 1989-1990-es szintet, azaz „befejeződött a rendszerváltást kísérő (annak oka-okozata?) gazdasági visszaesés helyreállítása“. A másik, hogy jelenleg Magyarország példa nélküli növekedést produkál, növekedési üteme mind a nemzetközi, mind a történelmi összehasonlításban kimagasló. Tekintettel arra, hogy a nemrég elhunyt kiváló magyar közgazdász, Jánossy Ferenc „A gazdasági fejlődés trendvonaláról“ című (2. kiadás Magvető Könyvkiadó, 1975), a maga idejében nagy feltünést keltett könyvében éppen a helyreállítással egybekötött növekedés problémáit elemzi, célszerűnek véltem, hogy Jánossy módszerével szemügyre vegyem ezt a kormányzat számára oly nagy politikai jelentősséggel bíró helyzetet. Jánossy elmélete - dióhéjban Jánossy könyve két megállapításával keltett szenzációt.

● Az egyik szerint egy ország normális fejlődésében egy exponenciális trend mutatható ki, mivel a gazdaságot egy meglehetősen stabil növekedési ütem jellemzi (ezt később a Jánossy-féle trendelmélet irodalma korszerüdési rátának nevezte el, maga Jánossy egy vonatkozásban „fejlődési együtthatóról“ beszél), amely az ország társadalmi-technikai állapotától, a szakképzés színvonalától stb. függ.

Ha ezt az ütemet α-val jelöljük, a GDP-t, vagy más növekedést mutató gazdasági mennyiséget pedig Y-nal, akkor

ahol t a vizsgált időszak hossza években (t=0 a bázisév). A trend ábrázolása rendkívül szemléletes lesz, ha a vizszintes tengelyre az időt, a függőleges tengelyre a gazdasági mutató (például a GDP) logaritmusát (bármilyen alappal) mérjük fel, ugyanis a fentiek szerint:

A statisztikusok (mint a mellékelt táblázatból is látható) előszeretettel adják meg a növekedő gazdasági mutatókat relatív, százalékos számokkal, a bázisévi adatot 100 (%)-nak véve. A fentebb leírt logaritmikus ábrázolás ezt a problémát is jól kezeli:

tehát

azaz innen

A mellékelt grafikonok ezzel a metodikával készültek. (Megnyugtathatom a kedves olvasót, hogy ezzel a matematikai fejtegetéseket befejeztem.) Jánossy felfedezése nem a trendre, hanem annak mibenlétjére vonatkozik. A szokásos statisztikai megközelítéssel szemben Jánossy szerint „a trendvonalat nem szabad a termelés átlagos növekedését kifejező görbeként berajzolnunk, ... , hanem csakis olyan görbét fogadhatunk el trendvonalnak, amely a termelési görbe maximumpontjait köti össze egymással, ... „. (i.m. 27. oldal) ● Jánossy másik - talán az előzőnél is újszerübb - megállapítása a gazdasági katasztrófát követő helyreállítási periódusra vonatkozik. A trend előzőeknek megfelelő értelmezése mellett evidensnek tűnik (jóllehet a hétköznapi statisztikai, politikai stb. gyakorlattal szöges ellentétben áll), hogy a helyreállításnak nem akkor van vége, amikor a legfontosabb mutatók elérik a katasztrófa előtti szintjüket, hanem amikor azok a katasztrófa nélküli trend szintjét érik el.

128 / 172

0.ábra Az ábrán látható, hogy a katasztrófa a t1 időpontban következett be, a t2 időpontban érte el mélypontját a visszaesés és kezdődött meg a helyreállítás. Jóllehet a t3 időpontban a gazdaság elérte a t1-ben elhagyott színtet, de a tényleges helyreállítás csak a t4 időpontban fejeződött be. Nagyon fontos, hogy a t2-t4 helyreállítási időszakban (t3 után is!) a növekedés üteme lényegesen nagyobb a trend meredekségét meghatározó korszerüsödési rátánál. Ez is evidensnek tűnik az ábra alapján, azonkívül elméletileg is igazolható (ennek leírását itt mellőzöm), ám a gazdaságpolitikusok a legkülönbözőbb rendszerekben elfeledkeznek erről az „evidenciáról“. Jánossy a trendet nem tekinti fátum-szerű megváltoztathatatlan tendenciának. Nagyon szellemesen jegyzi meg: „Engedjük mégis - hacsak egy pillanatra is szabadjára azt a hajmeresztő elképzelést, hogy a trendvonal determinisztikus felfogása - mint valami járvány - elterjed, és ennek az új fétisnek ajándékaként mindenki tétlenül várja saját szerencséjét. Mi történne ekkor? A múlt következtében valóban sziklaszilárd adottságként folytatódó trendvonal megtörne akárcsak egy szalmaszál.“(i.m., 30. oldal) Azonban a kitétel - „a múlt következtében valóban sziklaszilárd adottságként folytatódó trendvonal“ - azt is mutatja, hogy Jánossy a trendet, a növekedési pályát szabadon alakító voluntarizmust is elutasítja. Könyvének fő mondanivalója, hogy a trendet megváltoztatni (akár felfelé, akár lefelé) csak a szakmastruktúra, a társadalom termelési kultúrájának mélyreható megváltoztatásával lehet. Azonban a példaként elemzett Szovjetúnió adatai azt mutatják, hogy az októberi forradalmat követő társadalmi átalakulás (a lenini értelemben vett kultúrális forradalom) ugyan megtörte (felfelé) az orosz gazdaság trendjét, ám ez a törés nem volt túlságosan jelentős. (i.m., 65. oldal) Ebben szerepet játszhatott a sztálini fordulat visszafogó hatása, de - más példákat is figyelembe véve - a trend meglehetősen makacs természete is. Ahogy Jánossy Japánnal kapcsolatban megjegyzi: „a fák mégsem nőnek az égig“ (i.m. 56. oldal) A Jánossy-elmélet irodalma (Erdős Tibor és mások) a trend alakulását a beruházási tevékenységgel is összekötik (követve Jánossy utalásait) megkülönböztetve a korszerütlen, a korszerű és az inovatív beruházásokat, attól függően, hogy a beruházás úgynevezett belső korszerüsödési rátája (a beruházás okozta teljesítménynövekmény aránya) hogyan viszonyul a társadalom korszerüsödési rátájához (a trend meredekségéhez). A tömeges korszerütlen beruházás lefelé, a tömeges inovatív beruházás felfelé töri a trendet. Ez végül is összhangban van Jánossyval, hiszen a beruházás korszerűsége részben fokmérője, részben alakítója a termelési kultúrának. Maga Jánossy különös fontosságot tulajdonít az általa „gazdaságtalan“-nak nevezett beruházásnak: „... a gyorsításhoz olyan beruházások szükségesek, amelyek részben a munkaerő kiképzésére irányulnak, ezért a termelés szempontjából «gazdaságtalanok».“ (i.m. 347. oldal) A további fejtegetés alapján Jánossy „gazdaságtalan“ beruházása igen szoros összefüggésben áll az utóbb inovatívnak minősített beruházásokkal. A lényeg, hogy az inovatív beruházás nem képzelhető el az új technológia elsajátításához, kitanulásához szükséges oktatási rendszer létrehozása nélkül, ez pedig szűk megtérülési szempontból „gazdaságtalan“. A magyar gazdaság idősorai 1960-tól napjainkig Elvégezve a KSH adatsorain a fentjelzett átalakításokat (log Yt - log Y1960) grafikusan ábrázoltam néhány fontos mutatót ● Aktív népesség ● GDP ● Végső felhasználás ● Ebből a lakossági felhasználás ● Termelékenység - itt a GDP egy aktív főre jutó értékét számoltam ki és ábrázoltam ● Felhalmozás ● Ebből állóeszközök ● Beruházás volumenindexe A táblázat további részeit, amelyek a mezőgazdaságra vonatkoznak, szintén ábrázoltam, de mivel azokból egy elhúzódó agrárválság képe rajzolódott ki, ebben a dolgozatban nem foglalkozom velük. A vizsgált grafikonok három csoportba sorolhatók: ● Az elsőbe csak az aktív népesség alakulása kerül, amely nem közvetlenül a gazdasági növekedésnek alávetett mutató, így trendeket sem rajzoltam hozzá. Viszont jelentős szerepe van a többi ábra értelmezésében; ● A másodikba a GDP, a termelékenységi sor és a GDP összetevői közül a felhasználási adatok kerültek. Ezeknél a Jánosssy-elmélet meglehetősen jól érvényesül;

129 / 172

● A harmadikba a GDP felhalmozási összetevői kerültek - itt a Jánossy-féle trendek sajátosan viselkednek, de alakulásuk segíthet az előbbi csoport trendjeinek értelmezésében. Az aktív népesség alakulása Az aktív népesség alakulásán (1.ábra) elég jól tükröződnek a gazdasági fejlődés fontosabb eseményei. 1960-62 között elég erőteljes csökkenés látszik, ami a rövid időszak és az előzmények ismeretének hiányában nemigen értelmezhető; 1962-68 között egy lanyhább emelkedés tapasztalható, amit magyarázhat a falu „szocialista átalakítása“, a magángazdák „aktívvá“, mezőgazdasági vagy ipari bérmunkássá válása; 1968-72 között, valószínüleg az „új gazdasági mechanizmus“ hatására az aktív népesség gyarapodása drasztikusan felgyorsul - ez azért is érdekes, mert sokan annak idején a gazdasági reformok következtében munkanélküliséggel számoltak; 1972-78 között a reform visszarendezése és a gyes bevezetésének együttes hatására az aktív népesség növekedése nem szünt meg, de lényegesen lelassult; 1978-89 között a gazdasági válság erősődése, a népesség csökkenése együttesen megkezdte az aktív népesség lassú lefaragását; 1989 után a rendszerváltás az aktív népesség mind a mai napig tartó drasztikus csökkenését eredményezte. A közeljövőben ennek a folyamatnak a lelassulása várható (az előző időszakhoz hasonló mértékig). Az aktív népesség belátható időn belül aligha indul megint növekedésnek, jó ha a stagnálás állapotáig eljutunk. A GDP alakulása A GDP grafikonja meglepően tiszta képet mutat. Az 1964-es, valószínüleg módszertani okokra visszavezethető ugrást leszámítva szinte nyílegyenes (tisztán exponenciális) szakaszokból épül fel egészen a rendszerváltás „katasztrófájáig“. 1978-ban következett be egy jelentős (lefelé-)törés a trenden. Ez összefügg az aktív népesség alakulásával és az adósságcsapda működésbe lépésével. A zuhanás 1989-90-ben kezdődött el és 1996-ig tartott. 1996-ban (!) kezdődött a helyreállítás. Az 1998-99-ben a jelenlegi kormányzati periódusban megjelenő növekedési ütem sem nem váratlan, sem nem példátlan. Mivel a 2.ábra szerint 1999-ben érte el a GDP újra az 1989-es szintet, azért valószínüleg itt a leggyorsabb a növekedés - már amennyiben Jánossy elmélete helytálló. Az is látható, hogy ez az ütem lényegében megegyezik az 1960 és 1978 közötti ütemmel, szó sincs tehát példa nélküli növekedésről. Ismét csak elfogadva Jánossy elméletét, ez a növekedési ütem hozzávetőlegesen még 5-6 évig lesz tartható, ha csak egy igen inovatív (Jánossy értelmében „gazdaságtalan“) tömegberuházással a trendet felfelé nem törik. Erre a folyamatban levő oktatási reform felemás reményeket nyújt, mivel - belülről szerzett tapasztalataim alapján - az oktatási reform elsősorban a közép- és méginkább a felsőfokú oktatás extenzív fejlesztésében nyilvánul meg, a minőség legalább is nem javul. Az inováció másik forrása is kétséges. A beáramló külföldi tőke igen kis mértékben inovatív. Legtöbb külföldi tulajdonos megszüntette, vagy erősen csökkentette az általa megvásárolt vállalatok fejlesztő tevékenységét, s amennyiben hozott egyáltalán ide technológiát, az a legtöbb esetben a cég lefutóban levő, „hazai pályán“ már korszerütlennek számító technológiája, ami „ide még jó lesz“. A „zöldmezős“ beruházások túlnyomó többségben összeszerelő, feldolgozó üzemek, és szintén magyarországi fejlesztés nélkül, a legkorszerübbet csupán követő technológiával. Ha viszont a trend nem fog változni, akkor a következő kormányzati periódusban a mostani magas növekedési ütem meg fog torpanni (lecsökken a trend színvonalára) és ez ugyanúgy nem lesz az akkori kormányzat bűne, mint ahogy a mostani magas növekedési ütem nem a jelenlegi kormányzat érdeme. A végső felhasználás alakulása A végső felhasználás grafikonja sokban hasonlít a GDP-jéhez.. Ugyanakkor az ingadozások itt jelentősebbek, mint ott és a visszaesés korábban, már 1988-ban megkezdődött. Figyelemreméltó, hogy a visszaesési szakaszt apró fellendülések tarkítják - 1989, 1992, 1997 - ragyogóan illusztrálva a politikai ciklusok létezését. A trendhez való visszatérés itt lényegesen később következne be (8-10 év), de figyelembevéve a fentebb jelzett politikai ciklusokat úgy tűnik, hogy a választások előtti „eröltetett növekedés“ következtében ez már hamarabb, szintén úgy a következő ciklus közepén fog bekövetkezni, ugyancsak megterhelve a következő kormányzat politikai tőkéjét. A lakossági végső felhasználás (fogyasztás) alakulása Ez lényegében ugyanazt a képet mutatja, mint az előző grafikon. Itt az „egyenletes növekedés“ várható hatását prognosztizáltam, ami – mint az előbb jeleztem – a trendhez való igazodást kb. 8-10 év múlva valószínűsiti. A termelékenység alakulása A termelékenység általam számított értékeit egyes kollégáim vitathatják, valóban nem teljesen fedi a kategória elfogadott definicióit. Arra gondoltam ugyanakkor, hogy a teljes foglalkoztatottság mellett számított termelékenység (GDP/Aktív népesség) nem rossz mutató, hiszen a társadalomnak a munkasnélkülieket is el kell tartania és én – őszintén szólva – nem vagyok meggyőződve arról, hogy a munkanélküliség jelenlegi szintje valóban a leghatékonyabb foglalkoztatást jelenti. Ha tévednék, és a magasabb foglalkoztatás mellett a tradicionális termelékenységi mutató (GDP/Foglalkoztatott népesség) romlana, akkor az én mutatóm végül is egyenértékű lenne. Ha viszont a tradicionális mutató javulna a foglalkoztatás növekedésével, akkor azzal, hogy figyelmen kívűl hagyja a munkanélküliség társadalmilag nyomasztó jelenségét tulajdonképpen egyenesen félrevezető lenne. Az én mutatóm tehát mindenképpen a valós társadalmi hatékonyságot igyekszik tükrözni. A termelékenység alakulásának grafikonja számomra nem szolgált meglepetéssel. Jánossy elméletével teljes összhangban a társadalmi hatékonyság lényegesen stabilabbnak mutatkozik, mint az elért eredmény. Az 1978-as trend-törés sokkal kisebb mértékű, mint az előző grafikonokon, ami arra utal, hogy az eredmény-visszaesés nagymértékben az aktív népesség 1978-ban elkezdődött csökkenésének köszönhető és kisebb mértékben azoknak a makrogazdasági okoknak, amelyek többek között e csökkenés okai is. A termelékenység drasztikus visszaesése is viszonylag rövid ideig tartott és a rendszerváltás zavaraival magyarázható. A korábbi oktatási rendszert dicséri a „helyreállítás“ gyors beindulása és így a trend elérése már napjainkban bekövetkezik (bekövetkezett) A termelékenységi mutató nagyfokú stabilitása és gyors regenerálódó képessége egyfelöl kétségessé teszi, hogy a magyar munkaerő annyira rá lenne szorulva a nyugati „szakértők“ kioktató segítségére, de másfelöl a gyors felzárkózást is megkérdőjelezi. Úgy gondolom, hogy csak egy valódi, inovatív oktatási/kulturális váltás tenné lehetővé a trend felfelé törését és ezzel a felzárkózás feltételeinek megteremtését. Másodvonalbeli technológiák és másodvonalbeli (?) „szakértők“ átvétele ezt aligha oldja meg. A felhalmozás, állóeszközfelhalmozás és beruházási volumenindex alakulása Mint fentebb jeleztem az idősoroknak ez a csoportja nem mutatja a Jánossy által leírt növekedési sajátosságokat. Ez valószínűleg nem véletlen. Mindhárom görbe döntően az állóeszköz-beruházások alakulásának hatását tükrözi. Az állóeszköz-beruházásoknak pedig, mint ismeretes, alapvető szerepük van a különböző gazdasági ciklusok alakulásában. Így azután nem váratlan, hogy ezek a görbék egy nagyjából változatlan trend szétcsúsztatott darabjaiból állóknak tünnek. Ez a teljes felhalmozás görbéjén is megfigyelhető, de ott nem egyértelmű, viszont a másik két görbe esetében egészen feltünő. Az állóeszköz-felhalmozás illetve a beruházási volumenindex alakulásában, ha eltekintünk a kisamplitudójú rövidtávú ciklusoktól (amelyek valószínüleg azonosak a Bauer Tamás által elemzett beruházási ciklusokkal), akkor egy viszonylag stabil növekedést látunk, amely talán egy kissé megtört az 1972-es visszarendeződés környékén. Ezt a növekedést egy drasztikus visszaesés követi (megint csak kisebb amplitudójú ingadozásokkal tarkítva) 1978-tól egészen

130 / 172

1992-ig. Figyelemre méltó, hogy ez a szakasz egybeesik az aktív népesség csökkenésével – nyílván nem függetlenül attól. A termelékenységi trend 1978-as lefelé törésében minden valószínűség szerint ez a visszaesés a ludas. 1993-tól újra emelkedni kezd a beruházási görbe, mégpedig a korábbival lényegében megegyező ütemmel. Ez pedig azt valószínüsíti, hogy az új beruházási hullám legjobb esetben is csak korszerű, de nem inovatív beruházásokból áll és így nem valószínű a termelési trendek érzékelhető felfelé törése. Ami viszont a fenti prognózisok megvalósulását valószínűsíti.

131 / 172

Év

Aktív népesség

GDP

Végső felhasználás

Bruttó felhalmozás

Beruházás

Mező-

Bruttó termelési index

Felvásárlási index

gazdaÖsszes

Lakos-

Összes

sági

Álló-

Volumen index

Folyó áron

sági terület

eszköz

Növényter- Állattemesztés

Mező-

Össz-

nyésztés gazdaság termék

1960

4735

100

100

100

100

100

100

426

71411

100

100

100

100

1961

4626

105

102

101

104

97

97

399

70836

94

106

99

106

1962

4544

111

108

105

112

107

108

441

70127

99

106

102

112

1963

4569

117

113

110

126

122

122

502

69848

108

107

107

120

1964

4653

123

119

116

136

126

129

520

69798

109

117

112

123

1965

4649

124

120

118

129

128

130

497

69536

101

113

106

126

1966

4666

133

126

123

141

142

145

549

69275

115

118

116

133

1967

4710

143

133

131

172

170

173

656

69134

118

123

120

140

1968

4802

150

140

137

174

173

176

650

69026

117

127

121

147

1969

4979

161

147

145

174

187

193

844

68881

133

124

129

163

1970

5127

168

159

155

201

219

227

1014

68751

111

137

122

151

1971

5440

179

168

163

245

242

251

1143

68551

122

145

131

179

1972

5491

190

173

169

215

240

249

1184

68465

129

143

135

192

1973

5531

203

180

176

215

247

259

1257

68350

139

150

143

211

1974

5563

215

192

187

265

274

282

1394

67827

140

159

148

222

1975

5634

228

201

196

292

306

319

1634

67699

147

163

153

229

1976

5679

236

205

199

298

306

319

1707

67572

136

167

149

222

1977

5777

254

214

208

327

344

360

2015

67295

152

182

165

250

1978

5742

265

223

216

385

360

377

2185

66979

154

187

168

255

1979

5736

273

230

221

331

363

381

2257

66512

149

189

166

261

Év

Aktív népesség

GDP

Végső felhasználás

Bruttó felhalmozás

Beruházás

Mező-

Bruttó termelési index

Felvásárlási index

gazdaÖsszes

Lakos-

Összes

sági

Álló-

Volumen index

Folyó áron

sági terület

eszköz

Növényter- Állattemesztés

Mező-

Össz-

nyésztés gazdaság termék

1980

5734

273

232

224

318

340

359

2134

66265

160

192

173

271

1981

5701

281

238

229

312

326

341

2094

66012

159

197

175

274

1982

5678

289

241

232

301

320

333

2156

65824

174

208

188

296

1983

5646

291

242

234

278

310

323

2242

65705

161

212

183

293

132 / 172

1984

5616

299

245

236

272

298

314

2315

65545

169

214

188

303

1985

5373

298

249

239

262

289

307

2396

65397

159

202

177

285

1986

5361

302

255

244

285

308

314

2592

65236

165

205

182

283

1987

5371

315

264

254

294

338

338

2951

65113

156

208

178

279

1988

5329

315

256

243

284

307

312

2904

64973

168

211

186

278

1989

5278

317

259

249

288

329

325

3396

64839

166

205

182

261

1990

5251

306

252

240

275

306

293

3563

64731

151

205

174

237

1991

5153

269

239

226

217

274

257

4919

64597

157

173

163

200

1992

4940

261

240

226

173

267

253

5556

61357

116

151

130

173

1993

4753

259

253

230

229

272

259

6383

61291

106

136

118

121

1994

4514

267

247

230

274

306

291

8427

61220

116

130

121

116

1995

4313

271

231

215

296

293

276

10388

61793

118

134

125

132

1996

4240

275

224

209

334

313

290

13376

61845

130

137

132

137

1997

4206

288

229

213

368

342

315

17099

61946

127

128

127

132

1998

4211

303

237

221

454

381

355

21379

61927

116

136

125

131

1999

4096

320

245

378

Forrás: KSH Évkönyv 1999; az 1999 évi adatok becsléséhez a KSH 1999 I. negyedéves jelentését használtam fel

133 / 172

1.ábra

2.ábra

3.ábra

134 / 172

4.ábra

5.ábra

6.ábra

135 / 172

7.ábra

8.ábra

136 / 172

A Jánossy-féle trend a mai magyar gazdaságban A vizsgálat folytatása Öt évvel ezelőtt írtam meg „Jánossy Ferenc trendjei a mai magyar gazdaságban” című (Eszmélet 51. szám) dolgozatomat, aminek téziseit a 1999. évi BGF Tudomány-napi konferenciáján is ismertettem. Azóta lezajlott egy kormányváltással járó országgyűlési választás, sőt, immár a következő előtt állunk. Úgy döntöttem, hogy szembesítem az akkori következtetéseimet az azóta végbement folyamatokkal. Megbízható statisztikai adatok sajnos még csak a 2003. évig állnak rendelkezésemre, illetve elég jó becsléseket sikerült találnom a 2004. év egyes mutatóira Próbálkoztam 2005 évi előrejelzésekkel is, de ezek megbízhatósága nagyon kétségesnek bizonyult, így ezekről lemondtam. Az említett dolgozatban a KSH idősorait használtam, amelyek báziséve 1960. A jobb szemléletesség kedvéért elhagytam a meghosszabbított idősorok elejét és a bázisévet – egyszerű indexálással – áthelyeztem 1985-re. Ennek eredményeképpen a logaritmált értékek a visszaesés mélypontja körül negatívvá váltak, de ez mit sem változtatott a görbék menetén, amik pedig elemzésünk tárgyai. Nézzük tehát a fenti dolgozat megállapításait, és azok meg- illetve meg-nem-valósulásait.

„1989 után a rendszerváltás az aktív népesség mind a mai napig tartó drasztikus csökkenését eredményezte. A közeljövőben ennek a folyamatnak a lelassulása várható (az előző időszakhoz hasonló mértékig). Az aktív népesség belátható időn belül aligha indul megint növekedésnek, jó, ha a stagnálás állapotáig eljutunk.” (lásd 1. ábra) A 2. ábrán látható, hogy az 1999-re kiszámolt becslésem elég rosszul sikerült, ám összességében egy olyan enyhe növekedés tapasztalható az 1996-98 évi stagnálás után – ráadásul egy gyanús ciklus-jellegű ingadozással – amely nyugodtan tekinthető stagnálásnak is. Tehát, bár prognózisom nem vált be, de nem is tévedtem túl nagyot.

„A GDP alakulása … Ha … a trend nem fog változni, akkor a következő kormányzati periódusban a mostani magas növekedési ütem meg fog torpanni (lecsökken a trend színvonalára) és ez ugyanúgy nem lesz az akkori kormányzat bűne, mint ahogy a mostani magas növekedési ütem nem a jelenlegi kormányzat érdeme.” (3. ábra) A 4. ábra alapján a prognózis helyesnek bizonyult. Sőt, a GDP növekedése 2001 tájékán alig észrevehetően lassult. Sajnos a politikai prognózisom is bevált:

„… elfogadva Jánossy elméletét, ez a növekedési ütem hozzávetőlegesen még 5-6 évig lesz tartható, ha csak egy igen innovatív (Jánossy értelmében „gazdaságtalan“) tömegberuházással a trendet felfelé nem törik. Erre a folyamatban levő oktatási reform felemás reményeket nyújt, mivel - belülről szerzett tapasztalataim alapján - az oktatási reform elsősorban a közép- és még inkább a felsőfokú oktatás extenzív fejlesztésében nyilvánul meg, a minőség legalább is nem javul. Az innováció másik forrása is kétséges. A beáramló külföldi tőke igen kis mértékben innovatív. Legtöbb külföldi tulajdonos megszüntette, vagy erősen csökkentette az általa megvásárolt vállalatok fejlesztő tevékenységét, s amennyiben hozott egyáltalán ide technológiát, az a legtöbb esetben a cég lefutóban levő, „hazai pályán“ már korszerűtlennek számító technológiája, ami „ide még jó lesz“. A „zöldmezős“ beruházások túlnyomó többségben összeszerelő, feldolgozó üzemek, és szintén magyarországi fejlesztés nélkül, a legkorszerűbbet csupán követő technológiával.” Mindez nagyjából így történt. Külön kitérnék az oktatási reform kérdésére. Az Orbán-kormány meghirdette, hogy 2004-ig a megfelelő korú népesség fele fog felsőfokú képzésben részt venni. Pokorny Zoltán mondta el először, majd Orbán Viktor a Vigadóban szó szerint megismételte, hogy „míg a rendszerváltás előtt a megfelelő korú fiatalok közül csak minden tizenkettedik jutott be a felsőoktatásba, addig ma már minden harmadik, és 2004-re elérjük, hogy minden második fiatal folytathasson felsőfokú tanulmányokat”. Ez a terv lényegében megvalósult. A kormányváltás után ugyan az új szakminiszter, Magyar Bálint tett néhány halvány utalást a folyamat lelassítására, de végül az Orbánék által kitűzött cél megvalósult. Kérdés, milyen áron? Ennek elemzésére a következő gondolatkísérleti modellt alkalmazom. Ábrázoljuk a „megfelelő korú fiatalok” sokaságát egy négyzettel, amelynek vízszintes oldala a potenciális felsőfokú tanulmányokat végzők anyagi hátterét, a függőleges oldal pedig az intellektuális képességeit méri. Így a négyzet teljes területe a korosztály 100 %-át reprezentálja, a délnyugati sarokban a legalacsonyabb intellektusú és legszegényebb fiatallal, az északkeleti sarokban a legmagasabb intellektusú és egyben legjobb anyagi hátterű fiatallal. (természetesen a gondolatkísérlet abból a nem feltétlenül teljesülő hipotézisből indul ki, hogy minden intellektuális szinten szintenként azonos a legszegényebb illetve a leggazdagabb egyén anyagi helyzete, és ugyanígy minden anyagi helyzethez ugyanaz a legalacsonyabb illetve legmagasabb intellektuális színvonal tartozik – a valóságban az ábra valószínűleg nem négyzet alakú, de ez a következtetéseket alig befolyásolja). Az ábrákon a bevonalkázott rész a felsőoktatásba bekerült fiatalok sokasága.

Ennek a modellnek az érvényességét a gyakorlati tapasztalatok támasztják alá. Egyrészt igen jelentősen megnőttek a továbbtanulás költségei, és ezen lényegesen nem változtatott az a tény, hogy az Orbán-kormány eltörölte a Bokros-csomagban bevezetett tandíjat és viszont bevezette a diákhitelt. Az utóbbi – konstrukciójánál fogva – nem igazán alkalmas a költségek csökkentésére, a Bokros-féle tandíj pedig a továbbtanulással fellépő többletkiadások kis töredékét jelentette. Másrészt a rohamosan csökkenő felvételi ponthatárok az intellektuális minimum csökkenését valószínűsítik, mellesleg ugyanúgy, mint a növekvő bukási arány a bekerültek között. Ez utóbbival kapcsolatban „a mennyiség átcsapása minőségbe” jelenséggel is találkozhatunk. Amíg 1999-2000-ben a korábbi évekhez képest nem csak a bukások száma, de a sikeres vizsgák száma is nőtt – jóllehet a bukások számánál kisebb mértékben, addig 2004 körül már a sikeres vizsgák száma csökkent a korábbi évekhez képest. Amennyiben a gondolatkísérleti ábráink jól tükrözik a valóságot, akkor ez a tendencia érthető, hiszen az ábra szerint 2004-re a bekerült hallgatók között túlsúlyba kezdtek kerülni a felsőoktatásban kívánatos szintnél alacsonyabb

137 / 172

intellektusúak, és ez ellehetetlenítette a korábban többé-kevésbé sikeresen alkalmazott oktatási módszereket. Összességében tehát – véleményem szerint – az oktatási reform az „erőltetett növekedés” modellje szerint alakult, ami a „korszerűtlen” humántőke beruházások tömegét zúdította a társadalomra, annak sok-sok negatív hatásával: a felsőoktatási munka elgépiesedése, a felsőoktatásban folyó tudományos kutatómunka visszaszorulása, nagy tömegű alacsonyan képzett diplomás, növekvő pályakezdő- és diplomás munkanélküliség stb. Hogy ezen a tendencián változtat-e valamit a „bolognai folyamat” erőltetése (ismét kicsit pápábbak vagyunk a pápánál), és ha igen, pozitív vagy negatív irányba – nos ebben a kérdésben nem ennek a dolgozatnak a tisztje állást foglalni. Személy szerint én szkeptikus vagyok.

„A végső felhasználás alakulása. … A trendhez való visszatérés itt lényegesen később következne be (8-10 év), de figyelembe véve a fentebb jelzett politikai ciklusokat úgy tűnik, hogy a választások előtti „erőltetett növekedés“ következtében ez már hamarabb, szintén úgy a következő ciklus közepén fog bekövetkezni, ugyancsak megterhelve a következő kormányzat politikai tőkéjét.” (5. ábra) Az 6. ábra ezt a prognózist egyértelműen alátámasztja. Jól látható a végső felhasználás „erőltetett” felfelé törése a 2000-2002 években, majd a megtorpanás 2003-ban.

„A lakossági végső felhasználás (fogyasztás) alakulása Ez lényegében ugyanazt a képet mutatja, mint az előző grafikon. Itt az „egyenletes növekedés“ várható hatását prognosztizáltam, ami – mint az előbb jeleztem – a trendhez való igazodást kb. 8-10 év múlva valószínűsíti.” (7. ábra) A 8. ábra az 6. ábrához hasonlóan az „erőltetett” verziót igazolja vissza.

„A termelékenység alakulása … Úgy gondolom, hogy csak egy valódi, innovatív oktatási/kulturális váltás tenné lehetővé a trend felfelé törését és ezzel a felzárkózás feltételeinek megteremtését. Másodvonalbeli technológiák és másodvonalbeli (?) „szakértők“ átvétele ezt aligha oldja meg.” (9. ábra) A 10. ábrán látható 2002 évi enyhe visszaesés egyrészt ismét igazolja Jánossy hipotézisét a termelékenység növekedésének nagyfokú stabilitásáról (amennyiben ez a visszaesés alig észrevehetően gyenge), másrészt viszont megerősíti fenti fejtegetésemet az oktatási reform „erőltetett növekedéséről” (amennyiben az alig észrevehető törés mégiscsak lefelé és nem felfelé történt).

„A felhalmozás, állóeszköz-felhalmozás és beruházási volumenindex alakulása … 1993-tól újra emelkedni kezd a beruházási görbe, mégpedig a korábbival lényegében megegyező ütemmel. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy az új beruházási hullám legjobb esetben is csak korszerű, de nem innovatív beruházásokból áll és így nem valószínű a termelési trendek érzékelhető felfelé törése. Ami viszont a fenti prognózisok megvalósulását valószínűsíti.” (11. ábra) A 11. és 12. ábrán a három görbe közül a közgazdasági értelemben legkifejezőbb beruházási volumenindex alakulását ábrázolom – a többi lényegében hasonló menetet követ. A fent idézett megállapításaimat megerősíti a 12. ábrán a 2002-nél kezdődő visszaesés. Ámbár a görbe éppen eléggé hullámos, hogy ennek a visszaesésnek ne tulajdonítsunk túl nagy jelentősséget. De mégis a visszaesés nem felfelé törés …

1.

ábra

138 / 172

2. ábra

3. ábra

4. ábra

139 / 172

5. ábra

6. ábra

7. ábra

140 / 172

8. ábra

9. ábra

10. ábra

141 / 172

11. ábra

12. ábra Hivatkozott irodalom [1] KSH Magyarország statisztikai évkönyve 2004 [2] Nagy András Jánossy Ferenc trendjei a mai magyar gazdaságban Eszmélet 51. [3] Nagy András U. a. http://pszfb.bgf.hu/kozgaz/Janossy.doc

Hajléktalanok Végh Ferenc A hajléktalanok problémáját nem lehet olcsó tömegszállásokkal, másnaponkénti egy tál levesekkel 'Karácsony másnap, Húsvét másnap, ' megoldani. A látszatmegoldások csak a közvélemény megnyugtatását szolgálják,

Hajléktalanok.

A hajléktalanok problémáját nem lehet olcsó tömegszállásokkal, másnaponkénti egy tál levesekkel 'Karácsony másnap, Húsvét másnap, ' megoldani. A látszatmegoldások csak a közvélemény megnyugtatását szolgálják, pl.: 11 családnak hajléktalan lakás, mikor 80-100 ezer hajléktalan van. Ezzel csak a létfenntartó bűnözést, a fertőző betegségeket, a téli fagyhalált tartósítjuk számukra. Mivel ők is emberek, tisztességes munkát és a munka gyümölcseként szociális biztonságot kellene biztosítani számukra, ahol védettek a szabad versenyes kapitalizmus áldásaitól, mivel az állandó megmérettetésnek úgy sem tudnak megfelelni.

1. A hajléktalanok különböző események hatására veszítették el lakásukat, otthonukat. Csövesek: ők azok a hajléktalanok, akiknél a hajléktalanság elfogadott életforma, csupán a hajléktalanok 5-8 %-át teszik ki.

142 / 172

A többi hajléktalan, vagy önhibájából, vagy a körülmények alakulása miatt, vagy mások erőszakos vagyon szerzése miatt váltak hajléktalanná.

Önhibájukból: Főként a szenvedélybetegek ital, játék, kábítószer, stb.

Körülmények: Azok az emberek, akik munkásszállón laktak, vagy vállalati ingatlanokba a rendszerváltás idején egyszerre szűnt meg a munkahelyük és a lakásuk ezek az emberek még esélyt sem kaptak az új társadalomtól a beilleszkedésre, idetartoznak még az utcára tett házastársak csoportja is.

A kapzsiság vesztesei is sokan vannak: Egy 1996-ban lebukott lakásmaffiának 150-család esett áldozatul, azóta nincsenek felmérések. A lakás kivásárlás, ahol a bentlakónak nem adnak lehetőséget a tulajdonossá válásra, viszont lakbéremeléssel, vagy felmondással kilakoltatják. Például: Csepelen, egy forintért adták el 13-család feje felöl a lakást. De a nagy lakóparkok is sok embert juttattak az utcára, azzal hogy felvásárolták a lerobbant ingatlanokat olcsón és ötszöröséért, nyolcszorosáért építették újra, így az ott lakók, vagy munkanélküliek, vagy hajléktalanok lettek.

Vannak, akik küzdenek a fennmaradásért, de az ápolatlan embereket nem, vagy csak fillérekért foglalkoztatják, így esélyük sincs a társadalmi beilleszkedésre. Legnehezebb a családosok helyzete, mivel rajtuk úgy segítenek, hogy szétszakítsák a családot. A gyerekeket intézetbe zárják, a szülő boldoguljon, ahogy tud.

1. Ezt a problémát csak egy megfelelő intézmény rendszer létrehozásával lehet vissza szorítani. A rendszerváltás után az egyház, mint szociálisan érzékeny intézmény, nagy összegeket kapott erre a célra, de nem sikerült megoldania a problémát, mivel a segélyezés egy feneketlen zsák, és a tömegszállások embertelenek. Szerintem egy kettős intézmény rendszer oldaná meg a problémát kevesebb anyagi ráfordítással, mint a mai szociális szervezetek. Az egyiket nevezzük Hajléktalanok Rehabilitációs Intézményének, a másikat Önfenntartó Gazdasági és Szociális Közösségnek.

A Hajléktalanok Rehabilitációs Intézménye, olyan gazdálkodó szervezet, amely orvosokból, műszakiakból, gazdasági szakemberekből áll, befogadna minden hajléktalant és orvosi ellátást, munkásszálló minőségű szállást 2-4 ágyas szobák, családosok esetén családonként egy szoba, biztosít a hajléktalanok számára. Munkát és ellátást biztosítana a hajléktalanok számára. Az öltözködést is az intézmény biztosítja a megkeresett bér 80%-ért, így 3-9 hónapot dolgozhatna a hajléktalan, amíg végleges munkahelyt nem találnak a számára, vagy előkészítik a munkahelyét az Önfenntartó Gazdasági és Szociális Közösségbe.

Az orvosi ellátást biztosító részleg feladata, kiszűrni a fertőző betegeket és a 15 napon túl gyógyuló betegeket. A súlyos betegek munkaképtelenek a megfelelő intézményekbe kerülhetnének, ahol a további ellátásukról gondoskodnának. Azok a hajléktalanok, akik munkaképesek, vagy 15-napon belül munkaképessé válnak. Munkásszállón kell elhelyezni, és munkát kell biztosítani a számukra. Főként volt termelőszövetkezetek újraélesztésével, ahol sok a megműveletlen, megvásárolható vagy bérelhető terület. Illetve meg szüntetett vállalatok, elhagyott épületeiben újra beindítani olyan termelő tevékenységet, amely nem kíván magas szaktudást.

A Hajléktalanok Rehabilitációs Intézménye nem börtön, aki nem bírja elviselni a közösségi kötöttségeket, szabadon elmehet. Viszont a második esélyre már várnia kell. Ha a munkáját elvégezte, bármikor elmehet, csak be kell jelentenie, hogy meddig lesz távol, illetve hol. Három hónap után, az intézmény elkezdi a hajléktalan munkaközvetítését. A hajléktalan választhat az Önfenntartó Gazdasági és Szociális Közösség, illetve olyan vállalkozások között, aki rendelkeznek munkásszállással, vagy más szociális struktúrával, ami a hajléktalant befogadja. Így a hajléktalan visszakerül a társadalomba.

Hajléktalanok Rehabilitációs Intézménye

143 / 172

Azok akik nem tudtak beilleszkedni, és 3-hónapon beül elhagyták az intézményt vissza kerülnek az utcára(csövesek).

Önfenntartó Gazdasági és Szociális Közösség

Az Önfenntartó Gazdasági és Szociális Közösséghez hasonló szerveződések, Európában, több országban is megtalálhatók, Németországban, Olaszországban, főként Franciaországban, a legmagasabb szintre Izraelbe fejlődött, ez a közösségi forma. Az Önfenntartó Gazdasági és Szociális Közösség olyan gazdasági szervezet, amely működését az alapítólevél szabályozza. Az alapítólevél határozza meg, kilehet a közösség tagja, milyen jogok illetik meg, és milyen kötelességei vannak az egyes tagoknak a közösséggel szemben. Aki elfogadja és magára nézve kötelezőérvényűnek tartja, az alapítólevélbe foglaltakat, az tagja lehet a közösségnek. A tagok egyenrangúak vezetőiket önmaguk közül választják, a vezetőcsoport gyakorolja a munkáltatói jogokat az éves újra választásig, a gazdasági tevékenységet szakemberek irányítják, akik lehetnek alkalmazottak is, de alkalmazott munkáltatói döntést nem hozhat. A közösség vezetése gondoskodik a közösség tagjainak ellátásáról, munkájáról, a kisebb beruházásokról és évvégén számot ad a közösség vagyonáról, az újra választás előtt. Az egész közösséget érintő vagyoni döntésről csak az egész közösség dönthet, pl.: mezőgazdasági tevékenység esetén a földtulajdonról, ipari tevékenység esetén, az ipari létesítményekről. A közösség gondoskodik tagjai ellátásáról, lakás, ruha, napi élelem, viszont csak a fizetésük 10%-ával rendelkezhetnek a tagok. Az alapítólevél két fő részből áll, az alapszerződés, ami utólag nem megváltoztatható és a kiegészítések, amelyet a közösség egésze felülbírálhat. A tagok egyenlő arányban haszonélvezők. A közösség a teljes tulajdon haszonélvezője. A szervezetek létrehozásához főként volt termelőszövetkezetek újraélesztésével, ahol sok a megműveletlen, megvásárolható vagy bérelhető terület. Illetve meg szüntetett vállalatok, elhagyott épületeiben kellene újra beindítani olyan termelő tevékenységet, amely nem kíván magas szaktudást. A szervezetek öt-évig élvezzenek adómentességet, mint a külföldi vállalkozások és két évig áthidaló hiteleket, amely biztosítja az első két év zavartalan működését. Öt év után, mint gazdálkodó szervezet is önállóvá válna, körülbelül ennyi időre van szükség az infrastruktúra kialakulásához. Az induló befektetés megtérülne. Az egyéb előnyök, is megjelennének csökkenne a létfenntartó bűnözés. Az ellenőrizetlen fertőző betegségek terjedése. Az ellehetetlenült emberek számára, egy utolsó menedék lenne, a hajléktalanná válás és az öngyilkosság helyett. Kik lehetnek az Önfenntartó Gazdasági és Szociális Közösség tagjai Akik a közösségben dolgoznak, és a közösség fenntartó munkában résztvesznek. Akik a közösségen kívűl dolgoznak de a fizetésüket a közösségnek utalják át, és résztvesznek a közösség fenntartó munkában. Olyan jövedelemmel rendelkezők pl: nyugdíjasok, akit a közösség elfogad, ateljes jövedelmüket a közösségnek utalják, és a közösség fenntartó munkában résztvesznek. Olyan jövedelemmel rendelkezők, akik munkaképesek, de nem dolgoznak, nem lehetnek a közösség tagjai. A közösség fenntartó munka, pl: a konyhai kisegitőmunka, amit egyébként az emberek nem szivesen végeznek, itt beosztás alapján mindenki sorra kerül. A közösség a működéséhez szükséges anyagi forrásokat termelésből fedezi nyereséges termelés esetén az évvégi közgyűlés dönti el hogy mijen irányú új beruházások jöjjenek létre, szociális vagy gazdasági. Veszteséges gazdálkodás esetén a gazdasági javak eladásával, vagy banki kölcsönökkel próbáljon a közösség talpra álni.

144 / 172

Néhány adat, a hajléktalanság létrejöttének kezdetéről.

A töneges hajléktalanná válás 1990 és 1994 oka a vállalati munkásszállók megszünése a munka helyek eladásával és megszüntetésével. Kőbaányán ahol nagyonsok gyár volt kb:28000 ember élt munkás szállón. A venyige szállón kd:9-10 ezer embe élt. Kokrét példa amikor a Kőbányai Textil Művek olasz tuladonba került, a 2200 elbocsátott dolgozóbó 320 ember úgyanazon a napon veszítette el a munkahelyét és a hajlékát. Ezeknek az embereknek egyrésze vidékre huzódott, de ottis utólérte a munkanélküliség és a nyomor. Aki az utcán maradt azok közül Nagyon sokan már nem élnek az állandó megfázás és a fertőzések szervi betegségek hez és korai halálhoz vezettek 1-év az utcán 5 lakásbantöltött-évnek felel meg öregedésben. 1990-esév után tömegesen szüntek meg a munkahelyek.1989-ben 5,8 millió munkavállaló volt magyarországon. 1994-ben 3,5 millió munkavállaó és 700 ezer vállalkozó, ami aztjelenti hogy többmint 1 millió munkanélküli volt, viszont a mukanélküli segély bevezetése csak a váltás után mésfél évvel történt meg, így a perifériára szorultak semmien ellátásban nem részesültek. Felütütte feját a lakás maffia, a szegénység különböző vámszedői, uzsorások akik befektetőnek hívták magukat és évi 120%-os kamatra adtak pénzt Az ingatlan értékének ¼-rész értékért adtak kölcsön, és a lakás volt a biztosíték. Ennek a kölcsön felvételnek legtöbb esetben hajléktalanság lett az ára. Mivel külföldről nézve magyarországon alacsonyak voltak a lakás árak, megindúlt a lakások kivásárlása, több mint 200 ezer lakás kerűlt külföldi tulajdonba. Mivel csökkent a nemzeti lakásvagyon a hajléktalanok lakáshoz jutása lehetetlenné vált. A fentiekben felsorolt okok miatt, mivel nem csak az egyének, hanem a társadalmiredszer változsa és a jogszabájok késői megjelenése, is okozója a kialakult helyzetnek, ezét úgyvélem a változások egyértelmű haszonélvezői segíthetnék a megoldát célzó program létrejöttét. A magyarországon tevékenykedö multinacionális cégek az adómentes időszakukban forgalmazott, bruttóforgalmuk 0,1% -át, az az a forgalom 1-ezred részét felajánlanák, a program létrejöttére, a hajléktalanság problémája 4-5-év mulva nagyrészben megoldódna. Végh Ferenc cikkét vitaindítónak szánjuk a hajléktalanság problémájáról . A hajléktalanság mint társadalmi jelenség jellemzi az

egész kapitalista világot Nagy-Británia nyugati partjaitól egészen Vlagyivosztokig és tovább . Mint lakmuszpapir úgy mutatja meg korunk kapitalizmusának tényleges helyzetét , lényegét , embertelenségét és antidenokratizmusát .Nem valószínű, hogy a kapitalista társadalomban teljesen meg lehetne szüntetni , mert komolyan nem is törödnek vele , de nem szabad beletörödni , hogy mértéke ilyen maradjon . Fel szeretnénk rázni közömbös korunk lelkiismeretét , hogy tegyünk meg mindent ennek a szégyenletes helyzetnek a megszüntetésére . Várjuk cikkeiket és javaslataikat .

Szerkesztőség

Vegyszerek nélkül Cs. Nagy László Amit régen tudtak a háziasszonyok, de mára elfelejtettük...

Vegyszerek nélkül

Takaritás:Forró vizben oldjunk fel szappanforgácsot vagy szappandarabokat s az oldattal felmoshatjuk a konyhát,a fürdöszobát és más csempézett helyiségeket. Úgyan ez az oldat nagyon hasznos ,virágápoló szerként is használlható. Mossuk le a leveleket alulról is s a kártevök elpusztulnak rajtuk.Tehetjük az oldatot szórófejes flakonba is.Ügyeljünk arra,hogy „a szörös"levelü virágokat perzselheti.Nagyon jó tisztitószer az ecet is amelyból egy kanálnyi kell pl.az ablakmosó viszbe és fényes lessz az üveg.Ugyanezzel az oldattal a fénytelen poharakat és üvegvázákat is csillogóvá varázsolhatjuk.A fürdöszobában az ecetes viz kevés borax hozzáadásával oljda a zsir- és vizköfoltokat.Nagyon vastag lerakódásokon hagyjuk pár órát állni az ecetet és az eredmény nem marad el.Eggyuttal a kellemetlen szagokat is megszünteti az ecet.A bútorokat étolaj és ecet 2:1 arányú keverékével áttörölgetve szép fényessé varázsolhatjuk.Az ablakpárkányokról,a külső ablakkeretekről és ajókról ugyan ez a keverék eltávolitja a piszkot, ha rövid ideig rajtahagyjuk,majd puha papirral vagy ronggyal átdörzsöljük.A különféle réz tárgyainkat felmelegitett sörrel ragyogóvá polirozhatjuk.

Mosás,Vasalás:Valamikor az elsőszámú folttisztitó a glicerin volt ,amely soha nem roncsolta a ruha szövetét.Ha glicerinben áztatjuk ki tudjuk venni a kávé,kakaó és csokoládé foltokat valaminta tea szinte kitisztithatatlan foltját is ha azonnal glicerinbe áztatjuk a pecsétes fuhadarabot,s egy ideig állni hadjuk,majd pedig vizzel kimossuk a foltot.Selyem alapanyagú kelmékből glicerinnel nem távolithatjuk el a foltokat mert foltot hagy.De például elsárgult habselyem fehérnemüket fehérre varázsolja a friss tej 2-3 napi áztatás után, naponta cserélve rajta a tejet.Utána szokott módon ki kell mosni belöle a tej maradékát is.A rozsda-,penész-,és tintafoltok elhalványitására a legjobb a citrom. Rá kell csöpögtetni a levét és napon száritani,majd jól kiöbliteni.A mosógép kellemetlen szagának megszüntetése céljából csavarjunk vászonba kettévágott citromot, tegyük az autómata gépünkbe és állitsuk be öblitő programba.Ha izzadság folt keletkezett fehér blúzunkon,pólónkon,áztassuk langyos ecetes vizbe a foltot.Vasalás során enyhén ecetes vizzel befröcskölt ruhákból kivasalhatjuk a legmakacsabb gyürődéseket is.Elsárgult függönyeinket fehérré varázsolhatjuk 7-8 orán keresztül sós vizben történő áztatás útján.Kellemetlen szagú ruhanemüek szaga enyhén esetes,vagy fél citrom levét tartalmazó vizben eltünik. De ellenőrizzük, hogy nem ereszti-e valamely

145 / 172

ruhadarab a szinét. A szintartó anyagok szine még fel is frissül az áztatóviztöl.A kemény vizeket citromlével és ecettel is lágyithatjuk,addig, amig a szappan már nem turósodik.

A fenti ismertetőt Nagy Nikolett 7.osztályos tanuló készitette. Lakcime-Kerepes,Szilasligetiut 6. - 2l44.

A rovásírás emlékei hazánkban. dr.Jakócs Dániel Az ábrázolt képen egy tegez fedelén található csontlemezt látunk....A csontlemezt Homokmégy-Halmon találták 1956-ban.

Az ábrázolt képen egy tegez fedelén található csontlemezt látunk. A csontlemezen, a képen alulról a harmadik részleten nagyon halvány rovásírás található. A felírt szöveg, jelentése magyarul : kagánomnak , a szöveg csuvasos típusú török nyelven van.

146 / 172

Ezen a nyelven beszéltek a magyar nyelvű honfoglalókkal együtt bejött kabarok. A csontlemezt Homokmégy-Halmon találták 1956-ban. A szöveget D.D. Vasziljev orosz nyelvész fejtette meg.

Szavalókórusok a magyar munkásmozgalomban (1926-1933) K?vágó Sarolta A magyar munkás-kulturális mozgalomban az 1920-as évek közepén új jelenségként tűnt fel a szavalókórus, és az évtized fordulójára széles tömegmozgalommá vált. E mozgalom rövid virágzását egy belügyminiszteri rendelet szüntette meg 1933 októberében.

Kővágó Sarolta:

147 / 172

Szavalókórusok a magyar munkásmozgalomban (1926-1933)

A magyar munkás-kulturális mozgalomban az 1920-as évek közepén új jelenségként tűnt fel a szavalókórus, és az évtized fordulójára széles tömegmozgalommá vált. E mozgalom rövid virágzását egy belügyminiszteri rendelet szüntette meg 1933 októberében. A szavalókórusok történetét teljességében még nem vizsgálták, pedig éppen a belügyminiszter betiltó rendelete hívná fel a figyelmet arra, hogy fontos munkásmozgalmi jelenségről van szó. 1933-ban, betiltásakor e mozgalomnak kb. 1000 olyan aktív tagja volt, akik a legális munkásmozgalomban elsősorban kulturális téren tevékenykedtek, de politikai működésük és hatásuk meghaladta a kulturális kereteket. A munkás-szavalókórusok új színt hoztak a hazai munkás-kulturális mozgalomba és a mozgalmi agitációs munkába. A kórusok politikai mondanivalójukat erős érzelmi hatással tolmácsolták, és rövid idő alatt nagy létszámú közönséget vonzottak előadásaikhoz. A kirándulások, tornaünnepélyek is bemutatkozási lehetőséget jelentettek számukra. Gyors sikerük titka: újszerű mondanivalójukat a magyar közönség számára újszerű formában közvetítették, mégis közérthetően, rendkívül expresszíven és szuggesztíven. Fiatalosan hittek mondanivalójuk igazságában, és őszintén szavaltak. Tömeg szólt a színpadról közvetlenül a tömeghez. Az a közönség, amely eddig a munkásdalárdák mellett legfeljebb a műkedvelő előadások polgári színjátszást utánzó produkcióit (operetteket, népszínműveket) és a szóló szavalatokat ismerte, váratlanul a legújabb európai irodalmi és színházi törekvésekhez hasonló jelenséggel találkozott. A 30-40, gyakran 100 főnyi kórus, szóló szavalatokkal kiegészítve, forradalmi hangulatú verseket mondott, a tartalomnak megfelelő szólambeosztásokkal (az énekkórusok szólambeosztásait alkalmazva beszédhangra), kihasználva az emberi hang lehetőségeit. Előadásaikat gyakran kísérte mozgáskórus, a munka ritmikáját, gesztusait utánzó mozgásművészeti csoportok vagy mintatornászcsapatok gimnasztikai gyakorlatai. A munkás-szavalókórusok megjelenése Magyarországon A szavalókórusok forradalmi avantgardot képviselő hirdetői gyakran hangsúlyozták a kórusokban megtestesülő 'teljesen új' szándékaikat a szocialista 1

2

kollektív művészet megteremtésében , de nem tagadható, hogy a szavalókórusok formai őse a görög drámák kórusa . Amiben valóban újat jelentetek, az az volt, hogy ezeket a kórusokat a forradalmi munkásmozgalom szolgálatába állították, nyílt politikai agitációt folytatva a színpadról a szocialista tartalmú művek bemutatásával. Hogyan jutott el a szavalókórus-mozgalom hazánkba? A szavalókórusok a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően először Szovjet-Oroszországban terjedtek el az agitációs és propagandamunka részeként. Az orosz forradalmár avantgarde művészek az Októberi Forradalom után magukénak érezve a szocialista forradalmi eszméket, újító törekvéseik számára szinte kisajátították a művészet minden területét, sajátos formanyelven közvetítve forradalmi 3

gondolataikat. A karneváli hagyományok, népi játékok újjáélesztésekor, az ún. „monumentális propaganda' részeként emlékművek felavatásakor, az ezres tömegeket felvonultató misztériumjátékokban, melyeket a világhírűvé vált színházi rendezők: Tairov, Meyerhold, Mardzsanov rendeztek, már jelen voltak a szavalókórusok. A tömegek bevonása a művészi munkába szorosan kapcsolódik a korszak Proletkult irányzatának elveihez és gyakorlatához. A több ezres létszámú (1919-ben már 80 ezer tagja volt a Proletár Kulturális Népművelési Szervezetek Szövetségének) Proletkult-szervezetekben rendkívül szerteágazó és 4

kísérletező munka folyt annak az elvnek az alapján, hogy „csakis az új proletárkultúra képes átalakítani' a tömegek tudatát és ízlését . 1918. szeptember 15. és 20. között Moszkvában ülésezett a Proletkult-szervezetek I. Összoroszországi Kongresszusa, melyen meghatározták szervezeti szabályzatukat és munkaprogramjukat. Lenin akkori felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kulturális munkát össze kell kapcsolni az általános politikai feladatokkal. A Proletkult-brigádok a párt felhívására megjelentek a frontokon, színházvonatok indultak, melyek gyakran az aktuális napi híreket közölték 5

ún. „élő újság' formájában, s „a színpadi szemléltetés eszközeivel' hatottak . „Szórakoztattak, és egyúttal az új eszméket terjesztették.' Ezeknek az előadásoknak éppúgy egyik alkotóeleme volt a szavalókórus, mint a népünnepélyeknek. A Proletkult szervezeteiben és a tömegünnepélyeken feltűnő 6

szavalókórusok tehát a gyakorlati politika agitációs eszközévé váltak Lenin koncepciója alapján . A Proletkult keretében feltűnő írók (Gasztyev, Geraszimov, Gyemjan Bednij) verseit sokfelé szavalták egyénileg és kórus előadásában is. Ezeknek a költeményeknek alapvető vonása a forradalmi lendület és a kollektivizmus érzésének kifejezése. De nem a kifejezetten Proletkulthoz tartozó költők: Majakovszkij, Blok, Tyihonov költészetét is áthatotta a korszak forradalmi pátosza és a közösségi gondolat. A tömegek érzéseit közvetítő költemények, 7

melyeket íróik a tömegeknek szántak, sokkal erősebben hatottak szavalókórusban , tömeg előadásában, mint szólószavalatként. 8

Az orosz forradalmi avantgarde íróinak törekvése az „alkalmazott irodalom' megteremtése volt , olyan irodalomé, amelynek elsődleges célja a politikai nevelés. Ez az „alkalmazott irodalom', amely mindig konkrét politikai mondanivaló közvetítésére vállalkozott, megjelent az orosz munkásszínpadok után Németország, Csehszlovákia, Ausztria és (1926-ban) Magyarország munkásszínpadjain is, a szavalókórusok előadásában. Az oroszországi Proletkult-szervezetek működésének hatására terjedtek el a német munkásszínjátszásban is az agitációs propagandaelőadások. 1918 után a pártok a már működő munkásszínjátszó együtteseket a politikai mozgalom szolgálatába állították, és színre léptek az ún. „agitprop-gruppe'-k. a nagy létszámú szavalókórusok szinte elmaradhatatlan szereplőivé váltak a munkáselőadásoknak. A szavalókórusok kezdetben „nagy tömegben, dübörögve 9

vonultak a színpadra', indulókat énekelve . A húszas évek közepére ezek a kórusok tagolódtak, mozgékonyabbá váltak, és framatikusabb felépítésben, mozgásokat, gesztusokat is felhasználva léptek színre. 1921-ben, az orosz Proletkult mintájára Csehszlovákiában is megalakult a Proletkult-szervezet, amely a különféle kulturális szerveket tömörítette, önálló kiadványai, előadásai voltak. „Az első Szovjet-Oroszországba látogató cseh küldöttek beszámolói adtak lendületet az 1921-es év elején a „Dédrasbor' (Drámai Munkáskórus) megalakításához - írja egy csehszlovákiai kutató. - ez a szavalókórus munkás és munkásnő tagjait egész Prágából toborozta. A 10

kórusban DDOC-csoport (Csehszlovák Munkásszínjátszók Szövetsége) tagjai mellett szervezetlen fiatalkorúak is álltak ...' A prágai munkáskórus létrehozását követően Csehszlovákia különböző városaiban alakultak szavalókórusok, így Kassán is. 1922. május 1-én a kassai Proletkult ünnepségét Hidas 11 Antal rendezte, ez alkalomból született Kassák Lajos Májusi kórus című kórusverse . Ezek a szavalókórusok rendszeresen felléptek munkásotthonokban, tömegrendezvényeken, sportünnepélyeken. Versmondásukat gyakran mozgással kísérték, általában cseh és szlovák proletárköltők verseit szavalták, de szerepelt repertoárjukon az orosz és a német szocialista avantgarde költészet is. E kórusok fellépéseik alkalmával gyakran használtak vetített képeket, különleges világítást és merész színpadi tereket konstruáltak. Mind a német, mind a csehszlovák kórusokban közreműködtek kommunisták, szocialisták és szervezetlen munkások is. A különböző pártok saját programjuknak megfelelően használták fel a kórusokat. Magyarországon elsősorban a német törekvések éreztették hatásukat. A politikai emigráció révén a magyar munkásszavalókórusoknak közvetlen 12

kapcsolatuk volt a hasonló berlini, bécsi, lipcsei törekvésekkel . A kórusversek szövegeit lefordították, és folyóiratokban ismertették a munkáselőadásokat. A német expresszionista költészet közvetítésében (a kórusversek nagy része idesorolható) kiemelkedő szerepe volt a kassai Munkásnak éppen úgy, mint az orosz szocialista költészet közvetítésében. Richard Dehmel, Johannes R. Becher, Ernst Toller, Bruno Schönlak, Franz Weiskopf, Erich Mühsam versei, 13

melyek a magyar szavalókórusok állandó és kedvelt műsorszámai voltak, többnyire e lapokban jelentek meg először magyarul .

148 / 172

A Kommunisták Magyarországi Pártja 1925 augusztusában tartott I. kongresszusa leszögezte: „a kommunista párt vezető szerepének és a proletárság hegemóniájának megvalósítása feltétlenül szükségessé teszi, hogy a kommunisták minden legális lehetőséget és törvényes szervezeti formát (szakszervezet, szövetkezet, sport-, turistaegyesületek és a munkásság egyéb társadalmi egyesülései) kihasználjanak, sőt minden erővel új legális formákat keressenek avégből, hogy a tömegekkel állandó érintkezésben maradjanak, bennük dolgozzanak, és így semmiféle üldözés, az illegális szerveztek szétrombolása se 14

tudja őket leválasztani a munkásságról '. A kongresszus a KMP-nek a tömegekre gyakorolt hatását igen fontosnak ítélte, és szükségesnek tartotta bővíteni a már meglevő legális kereteket. Természetesen az MSZMP volt ebben az időben a legszélesebb bázis, de a munkás kulturális egyesületek is kiváló 15

lehetőséget teremtettek a szervezkedésre . Az első magyar munkás-szavalókórusnak, az Alkoholellenes Munkásszövetség kórusának megalakulása és működése összefüggésben állt a KMP idézett törekvéseivel. Érdemes részletesebben nyomon követni útját, mert feltűnése és sikere megmutatta a munkás-szavalókórusokban rejlő lehetőségeket, meghatározta a későbbi kórusok stílusát és tevékenységük irányát. Az AMSZ az 1920-as évek második felében dr. Arató Emil vezetésével baloldali irányítás alatt állt. Propagandáját ugyan elsősorban a szervezett munkások között fejtette ki, de a szövetségnek tagja lehetett bárki, aki magáénak érezte az alkoholizmus elleni társadalmi összefogás eszméjét. Így az AMSZ alkalmas lett a szervezetlen ifjúmunkások befogadására és a sehova sem tartozó tömegek megnyerésére. (És alkalmassá vált az illegális kommunisták beépülésére.) Az AMSZ-nak már 1922-ben önálló dalkara és műkedvelő gárdája volt. Kapcsolatban álltak az avantgarde színpadi kísérleteket folytató Palasovszky Ödönnel, akinek előadóestjeit a mozgás-beszéd-zene ritmusának összeötvözése jellemezte. Színpadi kísérleteinél Palasovszky együtt dolgozott Madzsarné Jászi Alizzal és mozgásművészeti csoportjával. Többször felléptek az AMSZ kultúrestjein, és Palasovszky segítséget nyújtott az AMSZ műkedvelő gárdájának szerepléseihez. 16

A kommunista Tamás Aladár 1926-ban az AMSZ előadója volt, kulturális kérdésekről beszélt . Munkás-szavalókórusát az AMSZ dalkarának és műkedvelő 17

gárdájának kísérletező kedvű tagjaiból hozta létre, és a Természetbarát Szövetség VII. kerületi csoportjának és az MSZMP-nek a tagjaival egészítette ki . 18

Kezdetben Palasovszky Ödön is részt vett a szavalókórus munkájában, az Új Föld irodalmi estek keretében mutatkozott be a kórus a Zeneakadémián . A szavalókórus tevékenysége az AMSZ műkedvelő gárdájának 1927. január 7-ei újjáalakulása után lendült fel. Az AMSZ 1927. február 12-ei választmányi ülésén már elhangzott olyan bírálat, hogy a műkedvelő gárda tagjai között vannak olyanok, akik még nem tagjai az Alkoholellenes Munkás Szövetségnek. Ez volt az első utalás arra, hogy szervezetlen fiatalok is tömörültek az AMSZ kultúrgárdájában. Később ez a tény egyre nagyobb problémát jelentett mind az AMSZ-nak, mind az MSZDP vezetőinek. Ugyanezen a választmányi ülésen ismertették, hogy a műkedvelő csoport szavalókórusa fellép február 15-én az MSZDP IX. szervezetében, majd 17-én 19

Csepelen a Munkásotthon Somogyi Béla emlékünnepélyén . A Munkáskultúra 1927. márciusi száma Kollektív érzéssel című cikke számolt be a kórus e két szerepléséről. Műsorukon Ernst Toller Requiem-je és Majakovszkij Kékzubbonyosok című műve szerepelt. A Requiem és a Kékzubbonyosok (Balra mars) volt az a két vers, amelynek átütő sikere meghozta a kórus számára az elismerést, és amelynek bemutatása meghatározta a kórus művészi arculatát. Az AMSZ-kórus férfi szólistája Hornyák Lipót csepeli vasmunkás, női szólistája Pál (Szántó) Judit volt, aki még Kassáról hozta magával a szavalókórus műfajának ismeretét. (Mint utaltam rá, Hidas Antal, Pál Judit volt férje, rendezte a kassai Proletkult 1922. május 1-ei ünnepélyét.) A szavalókórus fellépéseinek mindenütt sikere volt, létszáma akkoriban 30-32 fő volt, de egy határozat értelmében a belépőknek meg kellett mondaniuk, hogy még milyen más egyesülethez tartoztak. A vezetőség így kísérelte meg ellenőrizni a kórusban feltűnő új arcokat, és erre feltehetően az MSZDP vezetőinek kifogásai adtak okot. Ezt támasztja alá, hogy az AMSZ 1927. június 10-ei választmányi ülésén az MSZDP képviseletében megjelent Mónus Illés, és kérte, hogy az AMSZ tagjai egyúttal lépjenek be az MSZDP-be. Az AMSZ vezetősége nevében Weisz Sándor azzal hárította el Mónus kérését, hogy ők az MSZDP-tagságtól függetlenül is szocialista szellemben nevelnek. Ezen az ülésen Tamás Aladár ismertette az 1927. március 20-án létrejött ún. Kultúr 20

Alosztály munkáját, amelynek ő volt az elnöke, s amelyhez a szavalókórus is tartozott . E választmányi ülést követően, valószínűleg az MSZDP vezetőségével való nézeteltérések miatt, átmenetileg megromlott a viszony Tamáséké és az AMSZ vezetősége között. Közben megkezdték átépíteni a Népegészségügyi Múzeum épületét, és a szavalókórus helyiség nélkül maradt. Ekkor Martos Flóra közbenjárására a magánalkalmazottak Szövetségének helyiségében, majd a bőripari munkások és más szakszervezetek helyiségeiben tartották próbáikat. 1927 augusztusában még az AMSZ képviseletében vettek részt a hűvösvölgyi munkásdalos ünnepélyen, valamint az eszperantistákkal és a bőripari munkásokkal együtt rendezett nagymarosi kiránduláson. A hajókirándulásnak 1100 résztvevője volt, és a szavalókórus óriási sikert aratott. Sikereikre való 21 tekintettel hívták meg őket október 30-ára, Várnai Zeni szerzői estjére. Az ő hatásukra alakult meg az AMSZ csepeli csoportjának szavalókórusa is . A Kultúr Alosztály tagjainak szervezeti hovatartozása kérdésében keletkezett vita következménye az Alosztály feloszlása lett. 1927 augusztusában megjelent Tamás Aladár szerkesztésében a KMP legális a, a 100 %, és az AMSZ szavalókórusának gárdája ezentúl e folyóirat szavalókórusaként lépett fel, s fejtette ki önálló tevékenységét. (Tamás Aladár továbbra is tagja maradt az AMSZ választmányának, egészen 1928. októberig az Oktatásügyi Bizottságban dolgozott.) A volt AMSZ-kórus tevékenysége attól kezdve, hogy a 100 % című folyóirat kórusa lett, elsődlegesen politikai jellegűvé vált. Széles körű politikai propagandát folytattak a 100 % terjesztésével, a szocialista irodalom pódiumszerű előadásával és a kórus körében szervezett szemináriumokkal. Mivel a kórus a 100 % neve alatt szerepelt, tagjait egyéb kötöttség nem gátolta, s így Tamás Aladár megvalósíthatta a KMP I. kongresszusán meghatározott feladatot: egy legális kulturális szerven belül teremtette meg a kommunista propaganda és szervezkedés lehetőségét, szervezetlen fiatalokat vont be a mozgalomba. Maga választotta meg a bemutatásra kerülő műveket (zömében a 100 %-ban is megjelenő költeményeket), a fellépési lehetőségeket és a politikai nevelőmunka eszközeit. 22

Repertoárjukat tükrözi a 100 % Kiskönyvtár 1928 őszén megjelenő első kötete, a Szavalókórusok . Itt fogalmazták meg a szavalókórusokról vallott tételeiket is. A 100 % maga is rendszeresen foglalkozott a szavalókórusok elméleti kérdéseivel, és ismertette a különböző avantgarde színpadi kísérleteket. Érdemes kitérni néhány ilyen cikkre. A folyóirat 1927. évi 2. számában Tamás Aladár a szavalókórusokról szóló írásában tagadta, hogy a szavalókórus a görög drámák kórusának utóda lenne. Szerinte „létrehozója a kollektív szellem'. Úgy ítélte meg, hogy a szavalókórus nem pusztán színpadi technikai újítás, mert hatása csak a művek tartalmával együtt érvényesül. Ám elismerte, hogy nem minden politikai mondanivalót hordozó vers adható elő szavalókórus formában. „Hogy milyen verseket adjunk tehát elő kórussal - folytatja gondolatmenetét -, azt legkönnyebben úgy határozhatjuk meg, ha a tömegkórust kitevő egyének hajlamait figyelembe vesszük, és aszerint választjuk meg a verset, hogy az egyes emberek összeállításából létrejött tömegkórus érzelmeinek, céljainak és akaratának kifejezője legyen.' A kórusvezető feladata a tagság nevelése és irányítása, nemcsak a versek művészi bemutatása. A kórus létszámát nem kell előre meghatározni, két női kar és két férfi kar, megfelelő szólistákkal, biztosítja a lehetőséget a kiválasztott művek előadására. Tamás még hozzáfűzi, hogy a művek előadásának különleges lehetősége az énekkel, tánccal, zenével való összekapcsolás. Palasovszky Ödön színházi kísérletei éppen ezeket a lehetőségeket kutatták. A 100 % 1928. évi 7. számában Gergely Sándor Két cikkcakk esté-ről számolt be. Palasovszky Kövesházi Ágnes mozgásművészeivel, Kozma József zenéjére, Boromissza Tibor színpadi terveivel rendezte előadóestjeit. Ezekkel foglalkozva Gergely hiányolta Palasovszkyék erőteljesebb politikai mondanivalóját, bár úgy vélte, hogy ez csak kezdeti hiányosság lehet. Gergely írásából kitetszik, hogy „az agitációs színház' igényével tekintett Palasovszkyékra is. Nem tartotta helyesnek a pusztán művészeti kísérleteket, csupán a mondanivalónak alárendelt interpretációt fogadta el. Az ő nézetében

149 / 172

is a Proletkult szemlélete élt tovább. Nemes László A német színpad a világnézetek harcában című cikke az 1927. évi 2. számban a német Volksbühne mozgalmat ismerteti, melynek célja a polgári színházi monopólium megdöntése, a munkásság színházi kultúrájának megteremtése volt. Ilyen irányba mutattak Piscator színházi kísérletei. A különböző német amatőr színházi mozgalmak szoros kapcsolatban álltak a politikai törekvésekkel s a 100 % mozgalom vezetői is példának érezték a német politikai színházi kísérleteket. Szelényi István Beszédművészet címmel írt a 100 % 1927. évi 3. számában. A szavalókórusok megjelenése felvetette a színpadi beszédkultúra igényét. Az előadóknak az emberi hang modulációs törvényeit is követniük kellett. Szelényi véleménye szerint nem a zenei előadásmódhoz kell igazodniuk, hanem elsősorban a gondolat kifejezésére kell törekedni a hang segítségével. A cikkíró egy grafikonszerű lejegyzési mód kifejlesztését tartotta szükségesnek a kórusversek betanításához. A 100 %-kórus forradalmi verseivel fellépett munkásotthonokban, kirándulásokon, május elsejei ünnepélyeken, szavalt lakóházak udvarán. A kórus összetétele változatos volt, a legkülönfélébb szakmákhoz tartozó fiatalokat tömörítette. „Általában két régi kórustag ajánlatára vettük fel az új tagokat. Utána azonban a tagok kötelezettségeit illetően rendkívül szigorúak voltunk. A próbákon, szemináriumokon, előadásokon való pontos megjelenés kötelező volt, s 23

ezt mindig ellenőriztük' - írja visszaemlékezésében Tamás Aladár . A kórusnak 1928-ban 50-60 tagja lehetett, de hatásukra csakhamar 100 % kórusok alakultak Angyalföldön, Újpesten, Óbudán, Rákospalotán, A Pénzintézeti 24

Tisztviselők Országos Egyesületében . A munkáskerületekben tevékenykedő 100 %-kórusok, melyeknek közvetlen kapcsolatuk volt a munkássággal, nemcsak fellépéseik, hanem a folyóirat terjesztőgárdájának révén is gyorsan népszerűek lettek. A szavalókórusokban rejlő agitatív lehetőségre a 100 % kórusok sikerei nyomán hamar felfigyelt a rendőrség. Az 1929 szeptemberében kelt összesítő detektívjelentés, többek között, foglalkozik a 100 %-szavalókórus tevékenységével is, és megállapítja: „A Tamás-féle kórus démonikus erejű, néha 25

kezdetleges, de mindig forradalmi verseivel ' éri el a hatását. A központi 100 %-kórus akkoriban a hírlapterjesztők helyiségeiben tartotta összejöveteleit, szemináriumaikat zömében Tamás Aladár és Gergely Sándor 26 vezette, kiemelkedő női szólistájuk Lányi Olga volt . Nyáron a dunakeszi Duna-parton, az MTE által használt partszakasz mellett béreltek egy kisebb 27

területet, ahol pihentek, sportoltak és egyúttal művelődtek. A váci járási főszolgabíró jelentése szerint a sátrak között rendszeres agitációt folytattak . A kórus létszáma ekkorra 120-ra emelkedett, és a már idézett összesítő detektívjelentés szerint a 100 % című folyóirat kommunista propagandájának leghatásosabb gyakorlati eszközévé lett. De propagandaeszköz volt a kórus műsorán szereplő versek szövegének röpiratként való terjesztése is. Gyemjan Bednij: A főutca, Ernst Toller: Requiem, Ember Ervin: Mozdonyvezető, Bollwadys: Építők verse, Majakovszkij: Kékzubbonyosok című költeményei 28

sokszorosítva is terjedtek . L. Tihanyi Ernő 1930-ban saját kiadásában megjelentette Munkáskórusok című versesfüzetét, amely egészében is röpiratnak tekinthető. (A füzet borítója Dési Huber István montázsával készült, amely a gyártelepeket körülölelő munkástömeget ábrázolja. A tömegből kiemelkedik egy szavalókórus és a kalapácsos tornagyakorlatot végző munkástornászok csoportjai. Az expresszionista stílusban készült kompozíció jól tükrözi a kötetben szereplő versek hangulatát.) 1930. július 19-én letartóztatták Tamás Aladárt, és az ő letartóztatásával megszűnt a 100 % szavalókórusa. A volt kórustagok munkájukat a szakszervezetek, a szociáldemokrata pártszervezetek és a legális munkás-kulturális szervezetek kórusaiban folytatták. A szakszervezeti és a szociáldemokrata szavalókórusok fellépése A 100 %-kórus sikereinek hatására a szakszervezetekben és a szociáldemokrata pártszervezetekben is alakultak szavalókórusok. 1929-ben már kb. 15 szervezetnek volt szavalókórusa. A Szakszervezeti kórusok közül tipikusnak tekinthető a Nyomdász Szavalókórus működése, ezért ennek az elsőként megalakult szakszervezeti szavalókórusnak a történetével részletesebben foglalkozunk. A nyomdászok szakszervezete Szedőkörének néhány ifjú tagja, aki elégedetlen volt a szakszervezetben működő kulturális egyesület, az ún. Gutenberg Társaság (hivatalos nevén: Gutenberg Társaság, a Nyomdászok Művészeti és Zeneegyesülete) munkájával, és baloldalibb tevékenységet kívánt kifejteni, 1928 első hónapjaiban a szakszervezeten belül szavalókórust alakított. Ismerték és lelkesedtek a 100 % kórusért, és hatással volt rájuk Kassák Lajos 29

költészete. Az alapító tagok között volt: Kiss (Klein) Ferenc és Sándor, Lengyel Lajos, Kocsis Vilmos, Kondor Árpád, Szilas Gábor, Sallmayer Ferenc . 30

Sallmayer Ferenc és Kocsis Vilmos felkeresték Tamás Aladárt, és kérték, hogy vállalja el a kórus vezetését, de Sallmayer olyan feltételeket közölt, 31

amelyek korlátozni akarták a kórusvezető szabad műsorválasztását . Tamás Aladár nem vállalta a kórus vezetését. A fiatalok ezután Kassákné Simon Jolánhoz fordultak, aki elvállalta az irányítást. Kassákné emigrációja alatt megismerkedett a német mintájú kórusok munkamódszereivel, és ezek alapján kezdett dolgozni a nyomdászoknál. A kórus ekkor szervezetileg a Gutenberg Társasághoz tartozott, a kórustagok felvétele is itt történt. Bemutató előadásukat 1928. május 16-án tartották. A kórus Kassák A munka emberei és Sandburg Az örök út című művét adta elő. Közreműködött Nádass József, aki saját novelláját olvasta fel, továbbá Kassákné és Hont Ferenc Kassák-művekkel. A Typographia 1928. május 25-ei számában megállapította, hogy a „fiatalság első nyilvános szereplése várakozáson felől sikerült', a műsor a szocialista művészetet propagálta. A szavalókórus fiataljai és a Gutenberg Társaság hivatalos kultúrprogramja között egyre mélyült a szakadék. A fiatal szocialisták elítélték a polgári színjátszást utánzó műkedvelő előadásokat, a nyomdászok dalkarának szerintük átlagos teljesítményét. Modernebb formákat és harcosabb programot követeltek. A Gutenberg Társaság és a szavalókórus közötti ellentét szétváláshoz vezetett, s a kórus 1928 júliusában - a segélyegylet keretei között - önálló szervezetté lett Nyomdász Szavalókórus és Kultúrkör néven. A nyár folyamán kirándulásokat szerveztek Gödre és Gárdonyba, ezek a kirándulások egyúttal szabadtéri fellépést is jelentettek számukra. Szeptemberben előadást rendeztek az új orosz irodalomról, melyet Nádass József tartott. Szeptember 26-ai műsoros estjükön zongorán Kadosa Pál és Szelényi István működött közre, és a kórusműveken, szólószavalatokon kívül ún. „élő újságot' is bemutattak, az aktuális napi eseményekhez kötötten, a napi politikát kommentálva. Ezen az esten fellépett az MTE hat tagból álló tornászcsoportja is. December 1-én Várnai Zseni szerzői estjén mutatkoztak be a Vasasok 32

Magdolna utcai székházában, a Kórus szopránban című vers előadásával . A szerzői esten az Eljön az óra című verset kívánták még bemutatni, de a rendőrség ezt betiltotta. A vers címét bekonferálták, de a jelenlevő rendőrtiszt közbelépése megakadályozta a mű előadását. 33

1928 végére a kórus vezetősége és Kassákné között személyes ellentét fejlődött ki, és Kassákné megvált a kórustól . Kassákné távozásával a Nyomdász Szavalókórus kettévált, a csoport egy része követte vezetőjét, és ők alkották a magját a későbbi Munka-kórusnak, mely Kassák folyóirata köré tömörült. 1929 márciusától Ascher Oszkár vette át a Nyomdász Szavalókórus vezetését. (Ascher később elvállalta a MÉMOSZ Világosság szavalókórusának irányítását is, és a két kórus gyakran lépett fel közösen.) A kórus rendszeresen fellépett a szociáldemokrata pártszervezetek, kulturális testvérszervezetek rendezvényein, a Stromfeld Aurél-emlékesteken, a Somogyi-Bacsó-gyászünnepélyeken, május 1-én, az MSZDP Nők Napja rendezvényein, a nyomdászszakszervezet segédavató ünnepélyein, a nyomdászok hagyományos János-ünnepélyein, március 15, megünneplésén, a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége nyári dalosünnepélyein, a természetbarátok, gyermekbarátok, eszperantisták műsoros estjein. 1930. március 23-25-án a Vasmunkások Szövetsége dísztermében ülésezett a Szakszervezeti Tanács IX. kongresszusa. A kongresszust az Általános

150 / 172

34

Munkásdalkör köszöntötte, majd a Nyomdász Szavalókórus Petőfi Föltámadott a tenger című költeményét szavalta . A kórus és vezetője egy-egy fellépéskor honoráriumot kapott, a meghívó szerv anyagi helyzetétől függően. A munkanélküliek számára azonban ingyenes esteket rendeztek. Ugyancsak ingyen léptek fel például 1930 januárjában a Váci úti ifjúmunkások rendezvényén. 1929. április 20-án a pilisvörösvári bányászok gyermekeinek segélyezésére rendeztek hasonló előadást. Nagy sikerű vidéki fellépésük volt, többek között, Szolnokon, Győrött, Székesfehérvárott, Felsőgallán, Tatabányán a bányászünnepségen. A felsőgallai Bányamunkás Otthonban Tieger (K. Tucholsky) Bányászdalának előadásával értek el óriási sikert; szereplésüket a helyi hatóságok „nyugtalanul fogadták'. 35 Sikerüket levelezésük tanúsítja, mely szerint fellépéseik nem egy helyi szavalókórus megalakulását inspirálták . A kórus gyakran együtt mutatkozott be a különböző szakszervezeti, illetve pártszervezeti kórusokkal. A MÉMOSZ Világosság kórusán kívül szerepeltek együtt a VIII. kerületi MSZDP Barátság kórusával, a Fogyasztási Szövetségével Hajnal kórusával, a Gyermekbarátok Szavalókórusával, a KAOSZkórusával és az MTE-kórusával. 1931. március 22-én tartotta az MTE márciusi ünnepélyét a Városi Színházban. Ezen az előadáson több szavalókórus szerepelt, közöttük a Nyomdász Szavalókórus is. A nyomdászok rendezvényein viszont fellépett például Madzsar Aliz mozgáskórusa, az MTE minta-tornászcsapata, a Vasas-tornászok, Szalmás Piroska Népdalkórusa és különböző dalkórusok. A kórus ekkori repertoárján szerepelt: Tu_Fu: Marsolás; Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger; Ady Endre: Az Isten harsonája; Lukács László: Háború; Millió; Az idő dala; Lantos Béla: Futószalagon; Szakasits Árpád: Plakát; Üzenet az éjszakába; Várnai zeni: A kuli; Tábori Kornél: Szél dala; Felhőkarcoló; József Attila: Munkások; Sao Pao: Vörös hegyek; Dos Passos: Béke herceg; Ismeretlen költő: Anno 1812; Wierzinsky: Falábak; Erdélyi József: Fal; Szélpál Árpád: Elnyomottak kórusa; Korvin Lajos: Nagyüzem; Illyés Gyula: Búcsúztató, Körmendi Zoltán: Kínai katonák panasza, R. Dehmel: Aratódal; Kurt 36

Tucholsky: Rend és nyugalom; Bányászdal . A Nyomdász Szavalókórus kulturális tevékenysége nem kizárólag a rendezvényeken való szereplést jelentette. Tanulmányi kirándulásokat és ismeretterjesztő előadásokat is szerveztek. Kirándulásokat szerveztek, többek között, az óbudai gázgyár megtekintésére, a svábhegyi csillagvizsgálóhoz, az aquincumi romok, a káposztásmegyeri vízművek, a Központi Általános Tejcsarnok, az Általános Fogyasztási Szövetkezet Székházában rendezett kiállítás meglátogatására, a Rádió stúdiójába, a Szépművészeti Múzeumba. Ismeretterjesztő előadásaik hasonlóan változatos képet mutatnak. Bresztovszky Vilma például kulturális kérdésekről, Wiesner Sándor az agrárkérdésről, Buchinger Manó az ifjúság szerepéről a munkásmozgalomban, Elkán László ugyancsak az ifjúság problémáiról, Wollák Jenő Bevezetés a közgazdaságba címmel tartott beszédet. Hertzka Sándor vezetésével nyári előadássorozatot indítottak 1932-ben. Ennek keretében Keleti Márton A tőke, érték és értéktöbblet, dr. Szinetár Ernő A nő helyzete a társadalomban és a nemi életben, dr. Deutsch Sándor A gázháború rémségei, Németh Andor Az eleven magyar irodalom, Nyigri Imre Petőfi a forradalomban, Ady a forradalom előtt címmel tartott előadást. 1931-ben súlyos incidens játszódott le a nyomdászkórusnál, amely Sallmayer Ferenc nevéhez fűződött. Sallmayer saját kiadásában nyomtatott röpiratot 37

terjesztett Ascher Oszkár ellen , és sikerült megnyernie néhány fiatalt Ascher tevékenységének bírálatára. A gyalázkodó hangú röpirat mintegy 'balról' támadta Aschert, különösen a polgári irodalmi körökkel való kapcsolatát kifogásolta. A Segélyegylet választmányi ülésén foglalkozott a kérdéssel, elítélték Sallmayernek és társainak viselkedését, kizárva néhányukat a kórusból. A tagok többsége elhatárolta magát Sallmayeréktől, és levélben kérte Aschert, vállalja továbbra is a kórus vezetését. A kórus körül azonban nem csitultak el a viták, és 1931. október 15-én a Segélyegylet választmányi ülésén a kórus működését három hónapra felfüggesztették, megvonva tőlük az anyagi és erkölcsi támogatást. 1932. január elsején a szavalókórus 22 tagja beadványban fordult a Segélyegylet választmányához, hogy működésüket ismét engedélyezzék, és a 38

szubvenciót is folyósítsák számukra. A választmány a kérésnek eleget tett, a kórus oktatója ismét Ascher Oszkár lett , s a munka a korábbi mederben folyt tovább. Ötéves estjükön Szakasits Árpád tartott beszédet. Az estről a Typographia 1933. április 14-ei száma közölt ismertetést, amely szerint „sokat fejlődött ez a kollektív előadó művészet, amely az ifjúságból kitűnő agitátorokat és jó szónokokat nevel a munkásmozgalom számára.' (A szerző kiemelése.) Az utolsó János-ünnepély, melyen szerepeltek, 1933. június 25-én volt, amikor is a közönség nem akarta leengedni őket a dobogóról. Műsorukon, többek között, Tucholsky Rend és nyugalom, Dehmel Aratódal, Szegő István A nagy egér és József Attila Munkások című verse szerepelt. 1933. október 22-én léptek fel utoljára a Háború című kórusjátékkal. A Nyomdász Szavalókórustól bizonyos mértékig eltérő típust képviselt közvetlenül az MSZDP-hez kapcsolódva a VIII. kerületi szervezett ifjúmunkások Barátság szavalókórusa, amely 1928 elején, Szamai Lajos kezdeményezésére alakult meg. Első vezetőjük Gárdos Dezső volt, mellette Vajda László titkárként működött. Knopp Imrét mint költőt hívták meg, hogy verseket, jeleneteket írjon a kórus számára, és később ő vette át a csoport művészeti irányítását, betanította a műveket, és rendezte az előadásokat. 1930 szeptemberétől Révész Ferenc lett a kórus titkára, megbízatását a kerületi pártszervezet végrehajtó bizottságától kapta. 39

Az MSZDP VIII. kerületi szervezete a kórust eleve agitációs célokra akarta felhasználni, szerepeltetni akarták a kórust az MSZDP rendezvényein , és ugyanakkor szocialista képzettséget kívántak nyújtani a fiataloknak. A kórus tagjai ifjúsági napon vettek részt a pártszervezetben. Szerdahelyi Sándor, Mónus Illés, Braun Soma, Nagy Tamás, Ries István, Hertzka Sándor 40

voltak meghívott előadóik . Az ifjúsági napon kívül rendszeresen látogatták a szociáldemokrata szemináriumokat (a még nem párttagok 1930 januárjában egységesen beléptek az MSZDP-be), melyeken a szocialista elvek alapelemeivel ismerkedtek. Emellett a kórustagok számára külön is rendeztek politikai foglalkozásokat. A kórustagoknak kötelező volt az előadások hallgatása, de maguk is tartottak előadásokat kedvük szerint választott témákról. A kórusfoglalkozásokon elsősorban az előadott művekre koncentráltak, azok alapján vitatkoztak. A vitákat Knopp Imre vezette. A kórusnak kb. 50 tagja volt. Programjukon a klasszikus forradalmi verseken kívül aktuális propagandisztikus anyagot is szerepeltettek. Népszerű volt az ún. „élő újság'. Szatirikus jelenteket, ún. politikai revüket, kórusjátékokat adtak elő. Knopp Imrének a kórus számára írt versein kívül legtöbbször Szakasits 41

Árpád, Szélpál Árpád, Körmendi Zoltán, Brichta Cézár verseit mondták . 1931. március 2-án a Vasmunkások Székházában tartott előadóestjük a következőképpen zajlott le: az est bevezetőjét Buchinger Manó mondta, a köszöntőt Szamai Lajos. A szocialista politikai revüt Knopp Imre állította össze a szavalókórus Brichta Cézár Pénz című versét, Knopp Imre Munkadalát és Éljen a háború című költeményét, Perényi Pál két kórusjátékát (Karácsonyi játék, Rongyosok kórusa) a nézőközönség közreműködésével adta elő. Az esten fellépett dr. Békéssy Mária mozgásművészeti csoportja. (A politikai revü a német munkásszínjátszásban az 1920-as évek végén jelent meg, ugyancsak ebben az időben vált általánossá a nézőtér bevonása a kórusjátékokba. Ezek az új jelenségek viszonylag gyorsan megjelentek a magyar kórusmozgalomban, bizonyítva a magyar munkás-kulturális mozgalom fellendülését és érdeklődését a nemzetközi törekvések iránt.) 42

A kórus a szavalókórusokat betiltó rendelet követően sem oszlott fel, hanem mint Barátság Kultúrgárda működött tovább 1939-ig . Sajátos színt jelentett a szavalókórus-mozgalomban a Munkás Testedző Egyesület kórusa. E Munkás sport- és kulturális szervezet szavalókórusa 1929-1930-ban szerveződött egységes kórussá. Az MTE úszószakosztályának fiataljai hét végén közös programokat rendeztek, és műsorokat állítottak

151 / 172

össze, melyeknek színvonalát a különböző sportszakosztályok erősen bírálták. Ekkor Zelk Zoltánhoz fordultak, hogy írjon jeleneteket számukra, a csoport 43

egyik tagja, Czieger Zoltán pedig felkérte sógorát, Hont Ferenc színházi rendezőt, legyen segítségükre . Hont Ferenc első szavalókórusát 1926-ban, a magyarországi AMSZ-kórussal nagyjából azonos időben, Párizsban alakította meg, a Párizsi Magyarok Egyesülete keretében, munkások részvételével. A kórus munkájába itt József Attila is bekapcsolódott, akivel Hont akkoriban egy szállodában lakott. József 44

Attila Koldusok című versét a Hont Ferenc által vezetett szavalókórus előadóestje keretében mutatták be Párizsban, 1926. november 14-én . Ez volt József Attila első kapcsolata a munkás-szavalókórussal. Amikor Hont 1927 decemberében visszatért Párizsból, Magyarországon már sikeresen működött a 100 %-kórus, Palasovszky Ödön pedig munkások számára avantgarde színházi esteket rendezett. Hont később kapcsolatba került a Nyomdászok Szavalókórusával, fellépett, rendezést vállalt műsoros 45

46

estjeiken . Az MTE sportolóinak kérését szívesen teljesítette és elvállalta a szavalókórus megszervezését . 47

Az MTE tornaszakosztályában már 1928 decemberében alakult egy szavalókórus , amely a 100 %-mozgalomhoz kötődött. A 100 % megszűntével 1930-ban a tagok az MTE úszószakosztályának kórusába léptek be. A csoporthoz nemcsak fizikai munkások tartoztak, hanem diákok, tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak is. A kórus kb. 30-40 főből állt, és a kórushoz főként a sporton keresztül kapcsolódtak a résztvevők. 1932-ben a vezetést Hont Ferenctől Balogh László, az 48

MTE aktivistája vette át. A kórus létszáma fokozatosan emelkedett, és 1933-ban egy ízben 120-ra is megnőtt . A gödi Fészek állandó fellépési színhelyük volt. Amíg a Barátság kórus esetében érezhetően a politikai nevelés állt a kórus tevékenységének középpontjában, addig az MTE kórusa inkább a sportoló fiatalok általános kulturálódását kívánta megteremteni. AZ MTE-kórusnál jól érzékelhető a különböző munkás kulturális szervezetek összefonódása és együttes hatása a fiatalokra. Végül nem hagyhatjuk említés nélkül (bár nem bocsátkozva részletekbe), hogy a fővárosi szavalókórusok szerepléseinek és sikereinek hatására számos szavalókórus alakult vidéken is 1928-1930 táján. Ilyen volt például a szegedi Munkásotthon szavalókórusa a kommunista Hont Ferenc vezetésével, a miskolci kórus, melyet Vincze Oszkár irányított, a kommunista fedőszerv igényével Krausz Dezső által alapított győri szavalókórus, melynek élén Ruzicskay György állt, valamint a jelentős debreceni és szolnoki szavalókórus. A munkás-szavalókórusok országos központja. Létrejöttének körülményei A fellendülő és nagy tömeghatású szavalókórus-mozgalmat a rendőrség állandó figyelemmel kísérte. A budapesti rendőrfőkapitány 3388/1929. iktatószámú, 1929. január 29-ei körrendelet-tervezete a szocialista szakszervezetekben alakuló szavalókórusok működése ellenőrzésének elrendelését tartalmazta. Ez a rendelet idézte a Nyomdász Szavalókórus röplapjának szövegét, s leszögezte, hogy a szavalókórusok bevallott céljaik mellett bizonyos kommunista jellegű tevékenységet is kifejtenek. Ekkoriban még kevés bizonyíték állt rendelkezésre a kérések betiltásához, de fokozott ellenőrzésüket feltétlenül szükségesnek tartották. A körrendelet szerint csakis azonos szakmához tartozók vehettek részt egy-egy szakszervezeti kórus munkájában, a leventekötelesek egyáltalán nem, és azok sem, akik nem voltak tagjai a kórust létrehozó szakszervezetnek. A körrendelet-tervezet 1929. március 10-én kelt, kézírással javított példányán kiegészítésként szerepel az is, hogy a szociáldemokrata munkás egyesületek törvényhatósága, illetve hatósága, a területükön levő szervezeteket állandóan ellenőrizze. A 49

végül is 1929. április 4-én kiadott körrendelet felszólította a hatóságokat a szocialista szakszervezetekben működő kórusok fokozott ellenőrzésére . A rendelet értelmében a szakszervezetek és az MSZDP védnöksége nélkül szavalókórus a későbbiekben nem jöhetett létre. A munkásotthonokban kórusok csak az MSZDP égisze alatt működhettek. Jellemző, hogy amikor Ascher Oszkár elvállalta az Építők Szakszervezete Világosság szavalókórusának irányítását, az általuk meghatározott feltételek között az első pont így hangzott: „Önök kijelentik, hogy politikailag kimondottan szociáldemokrata alapokon állnak; a kóruson belül különböző frakciók 50 összeütközéséről, viszálykodásáról szó sem lehet .' A szociáldemokrata elvekhez való ragaszkodás hangsúlyozása azt mutatja, hogy a kórusok működésének zavartalanságát csak ilyen módon lehetett megoldani. Sem a szakszervezeti vezetőség, sem Ascher nem akarták felidézni a betiltás veszélyét. A hatóságok nemcsak a bemutatásra kerülő műveket ellenőrizték, hanem a kórusok összetételét, egész tevékenységét. A Nyomdász Szavalókórus is - mint szakszervezeti kórus - formailag csak teljesen szabályszerűen működhetett. A főkapitányi körrendeletben foglaltaknak megfelelően tagjai mind a nyomdászszakszervezet tagjai voltak, és a kórus működését a szociáldemokrata párthoz való alkalmazkodása tett lehetővé. A nyomdászok nevelési programjuk értelmében 1929. január 26-án levélben fordultak a szakszervezet Helybizottságához és szemináriumaik rendezéséhez 51

helyiséget igényeltek . E levélből is kitűnik, hogy a szavalókórus szervesen épült a szakszervezet és a szociáldemokrata párt politikai és kulturális életébe. Tagjai a pártszemináriumokat és az ismeretterjesztő előadásokat egyaránt látogatták, és ezeken túl önálló programokat is összeállítottak. Minden alkalmat megragadtak az önképzésre, de mindig a szervezeti kereteken belül. A szakszervezet teremtette meg számukra a gazdasági bázist, a helyiséget, az előadókat, a vezetők részére a honoráriumot, de ennek fejében a kórusnak igazodnia kellett a szakszervezeti szabályokhoz. A miskolci szavalókórus betiltását 1930 júniusában a debreceni kerületi főkapitány azzal az indoklással kérte a belügyminisztertől, hogy „egy politikai pártban semmiféle egyesületi tevékenység nem lehet, így kórus sem'. A miskolci szavalókórust, amely hivatalosan az MSZDP helyi szervezetének kórusa 52

volt, ilyen indok alapján azután valóban feloszlatták . Az 1929. szeptemberi rendőrségi összesítő jelentés a szavalókórus-mozgalomról szólva leszögezte: „nyomatékosan utalunk annak jelentőségére. A külföldi országokban is nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek, és mindenütt tisztában vannak azzal, hogy a szociáldemokrácia fegyvere a dalárda, a kommunistáké 53 a kórus. Ez meg is felel a tényleges helyzetnek .' A húszas évek második felében, a harmincas évek elején a kommunista mozgalom ellen gyakoribbá váló hatósági támadások során többeket letartóztattak a kórusmozgalom tagjai közül is. Tamás Aladár említett lefogása mellett például megemlíthetjük, hogy a Schillinger László és társai ellen indított per iratában 54

a fiatalkorú Léderer Endrét azzal vádolták, hogy kommunista agitációját a „szavalókórusokban és az ún. kultúrestélyeken is folytatta '. A Nemes Dezsővel 55

és Popper Sándorral együtt letartóztatott Ligeti Magdánál ugyancsak felmerült a szavalókórusban folytatott politikai agitáció . Az Ujlaki Kálmán és társai ellen indított perben, az Edelényi Szabó Rózsa ellen kiadott vádiratban szerepel, hogy tagja volt a Hársfa u. 37. sz. alatt működő Mozgásművészeti és Szavalókórusnak, melyben „bolsevista szervezkedés' folyt, s a vádlott röpcédulákat és a kommunista verseket terjesztett. A szavalókórus helyiségében 56

házkutatást tartottak, s a rendőrség a lefoglalt irodalmat „lázító tartalmúnak ' ítélte. A vádiratokból, a bírói végzésekből, a rendőrségi jelentésekből kitűnik, hogy a hatóságok a szavalókórusra részben mint az agitáció lehetséges formájára, részben mint az agitáció lehetséges formájára, részben mint az agitáció eszközére is tekintettek. Különösen veszélyes volt számukra ez az agitáció a leventekorú fiatalok körében, hiszen a kórustagok zömét éppen az ifjúmunkások alkották. Igyekeztek tehát mindent megtenni a kórusmozgalom visszaszorítására. Mint láttuk, a munkás-kulturális mozgalomban megjelenő szavalókórusok kezdetben különböző kulturális szervezetek keretében, irodalmi folyóiratok kultúrgárdájaként vagy munkásotthonokban, szakszervezetekben, pártszervezetekben működtek, de viszonylag önálló alakulatok voltak. Mivel tagjaik

152 / 172

között sok volt a még szervezetlen fiatal, a heterogén összetételű, forradalmi művészetet közvetítő kórusok színre lépésük pillanatától kezdve nyugtalanították a hivatalos szerveket, elsősorban a rendőrséget. Ugyanakkor nem volt olyan testület, amely tevékenységükért felelősséget vállalt volna. Az MSZDP joggal háríthatta el a felelősséget, ha olyan kórusról volt szó, amelynek tagjai nem voltak párttagok. A Szaktanács sem szólhatott bele általános érvénnyel munkájukba, hiszen nemcsak szakszervezeti kórusok működtek. Ezzel a helyzettel is összefüggött, hogy a Belügyminisztérium szükségesnek 57

ítélte a szavalókórus tevékenységének fokozott hatósági ellenőrzését szolgáló rendelet kibocsátását . Amikor 1930-ban a szavalókórusok felügyelete az MSZDP kezébe került, az nem elsősorban a párt vezetőségének kezdeményezésére történt, hanem belügyminiszteri rendeletek következménye volt, amennyiben a hatóságok megkövetelték a szociáldemokrata szervezetektől a szavalókórusok rendszeres ellenőrzését. 1930 júliusában az MSZDP létrehozta oktatásügyi Bizottságának alárendelve a Munkásszavalókórusok Országos Központját (a Kórusközpontot), amely 58

összefogta a pártszervezetekben és szakszervezetekben működő kórusokat . Ekkoriban már kb. 20 kórus dolgozott a különböző szervezetekben. Azzal, hogy az MSZDP önálló kulturális alakulattá emelte őket a dalkórusokhoz hasonlóan, legalitásukat is biztosította. Természetesen ugyanakkor ellenőrzése alá is vonta őket a KMP befolyásának visszaszorítása érdekében, és felhasználta a szavalókórusok lehetőségeit saját propaganda céljaira, de tevékenységükért vállalta a felelősséget. 59

A Kórusközpont alakuló ülését 1930. szeptember 5-én tartották meg az MSZDP Conti utcai székházában . Az alakuló választmányi gyűlés szeptember 60

12-én volt, melyen elfogadták a működési szabályzatot . Elnökké Vajda Lászlót, titkárrá Mester Ferencet választották. Később a vezetőség átalakult, és 61

tagjai Szakasits Árpád, Paulik Béla, Körmendi Zoltán és Szélpál Árpád lettek . A Kórusközpont rendszeresen megtartotta választmányi ülését, melyen egy-egy kórust két személy képviselt. A Munkás-szavalókórusok Országos központja egyeztette a kórusok fellépéseit, ellenőrizte a próbákat, számon tartotta repertoárjukat. Azoknak a 62

kórusoknak, amelyek befizették tagdíjukat, havonta küldött egy-egy kórusverset . Az alakuló kórusok a központtól kérhettek kórusvezetőt. A Kórusközpont intézte a munkás-kultúrszervek közös rendezvényein - például a nyaranta rendezett munkásdalos ünnepélyeken - való fellépéseket. 63

1930 és 1933 között a Kórusközpont két pályázatot írt ki, melyekre 64 pályamű: kórusvers, kórusjáték érkezett , de a pályázaton kívül is közel 60 verset és játékot küldtek be. Természetesen ezek a művek nem minden esetben érték el a valóban művészi szintet, de tény, hogy a korszak számos jelentős művészét inspirálta alkotásra a szavalókórusok munkája. Gondoljunk József Attila, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Várnai Zseni költészetére. 64

1933. január 7-ére a Vasmunkások Székházának nagytermébe a Kórusközpont főpróbát hirdetett. A meghívón 250-300 tagú tömegkórust és 60 tagú gyermekkórust tüntettek fel, melyek szavalókórusokat és kórusjátékokat kívántak bemutatni. Az esten Szalmás Piroska Népdalkórusának fellépését jelezték, a bevezetőre Szakasits Árpádot kérték fel. Sajnos annak nincs nyoma, hogy a tömegkórust mely kórusokból alakították, de a meghívó alapján a Kórusközpont aktív szervező tevékenységére következtethetünk. Hasonló nagy létszámú tömegkórusok szerepeltek a május 1-ei ünnepségeken a 65

Millenárison, vagy például a Munkásdalegyletek Szövetsége nyári dalosünnepén a Népszigeten, 1931. július 12-én . 1932 decemberében a Kórusközponthoz 22 szavalókórus tartozott, taglétszámuk összesen kb. 800-900-ra tehető. Az MSDZP 1933. januári XXIX. 66

Kongresszusa Kultúrgárdáink tevékenysége címmel foglalkozott a kórusmozgalommal . Leszögezte, hogy az Oktatásügyi Bizottság égisze alatt működő Kórusközpont eredményes tevékenységet folytatott. A kórusok agitációja széles körű, és igyekeztek felhasználni „az érzelem, az értelem és az indulat minden kifejezésmódját'. Úgy ítélték, a kórusmozgalom összefogta a fiatalokat, elősegítette szocialista szellemiségű nevelésüket. A kongresszus egyetértett 67

e Kórusközpont művészi törekvéseivel és agitációs tevékenységével . 1933 márciusában megjelent a Kórusközpont kiadásában a Munkáskórus című lap Szélpál Árpád szerkesztésében, Szakasits Árpád A halott Marx és az élő eszme című beköszöntő cikkével. Az első szám többek között Zelk Zoltán Népköltészet-osztályköltészet című cikkét, Veres Péter Én nem bújhatok el című versét, Majakovszkij Én című írását közli. Kepes Éva berlini munkáselőadásokról számolt be, Braun Soma a szavalókórusok eredetéről írt tanulmányt. A Harc a folyóval című Marsak-verset Körmendi Zoltán dolgozta át kórusjátékká. Dehmelnek a szavalókórusok által sokat mondott Aratódalát Ascher Oszkár ismertette. 1933. májusi 2. számukban a népes szerzőgárdában, többek között, Traven, Upton Sinclair, Walt Whitman, Radnóti Miklós, Kéthly Anna, Szalmás Piroska, Knopp Imre, Szélpál Árpád, Bresztovszky Ede, Körmendi Zoltán cikkei szerepeltek. Az írásokra jellemző, hogy a szocialista kultúra és a proletártömegek viszonyát érintik. A versek kiválasztását érezhetően a szavalókórusi előadásra való alkalmasságuk határozta meg. A Munkáskórus első két száma az említettek mellett ismerteti a Nyomdászok Szavalókórusának és a szarvasi Világosság kórusnak a működését. A lap irányítani, segíteni akarta a szavalókórusok munkáját, kórusversek közlésével, szakmai tanácsokkal, ismeretterjesztő cikkekkel egyaránt. A szerzők névsora azt bizonyítja, hogy a szerkesztők igyekeztek lapjukat a színvonalas szocialista irodalomhoz közelíteni. A Munkáskórussal szemben 1933 májusában a Magyarországi Munkáskórusok Osztályharcos Ellenzéke kiadványaként Korvin Lajos szerkesztésében 68

megjelent a Kórusművészet című lap, amely mint Korvin A kollektív művészet útja című vezércikkében írja, céljának tekintette a művészetet „kollektivizálni', és fellépni a művészetek „fasizálódása' ellen. 69

A Kórusművészet radikálisan követelte a kórusok „osztályharcosabb' kultúrgárdává fejlesztését . Cikkírói bírálták az MSZDP-t, úgy vélték, hogy gátolja a kórusok valódi szocialista tevékenységét. Korvin Harc a kórusokban című cikkében - nem ok nélkül - a kórusmozgalom „kisajátításával' vádolta az 70

MSZDP-t . Seef János Polgári szocialisták című írásában a Munkáskórust bírálta, amiért osztályharcos kultúrát hirdet meg. Csont Ferenc A Munkáskórus 71

szerepe a munkásmozgalomban című cikkében azt állította, hogy a kórusmozgalom ellen a harcot az MSZDP vezeti . Mind az MSZDP kórusaival, mind a Kórusművészet ellenzéki fiataljaival szemben a harcot valójában a hatóságok folytatták. Az a türelmetlen hang, amely a Kórusművészetben jelentkezett, nemcsak a kórusmozgalom ellenzéki fiataljaira volt jellemző, jellemezte a KMP akkori politikáját is. Az ellenzéki Kórusművészet radikális követelései számára az adott időszakban valójában nem sok lehetőség nyílhatott. Fellépésüket követően néhány hónap múlva a belügyminiszter 1471200/1933. BM VIII. sz. rendelete minden magyarországi munkásszavalókórust betiltott. *** A Kórusközponthoz tartozó kórusok erőteljes politikai agitációja a gazdasági világválság éveiben (hiszen a kórusok legaktívabb időszaka éppen 1929-1933) nem maradt hatástalan. A tömegigénynek megfelelt az az előadási forma, amelyet a szavalókórusok képviseltek. Az általuk hirdetett „kollektív művészet' közönségre talált a gazdasági válságtól, munkanélküliségtől elkeseredett munkások soraiban. Jól érzékelhető a kórusok tevékenységének jelentősége, ha elképzeljük, mit jelentett az, amikor egy kb. 50 tagú kórus például József Attila Munkások című költeményét munkanélkülieknek szavalta. minden konkrét agitációnál és szemináriumnál nagyobb hatást értek el, a művészet erejével hatottak érzelmekre és értelemre egyaránt. A hallgatóság saját hangját vélte hallani az 1930. szeptember 1-i tüntetés hatására íródott Szeptember 1. című versnek a tüntetés jelszavait harsogó kezdősoraiból. (A verset a Nyomdászok Szavalókórusa még ezen a címen mutatta be, kötetbe már a Tömeg címmel került.) Természetesen a szavalókórusoknak is be kellett nyújtaniuk minden vers szövegét a rendőrségnek, de a leírt szöveg sokszor ártalmatlanabbnak tűnt az

153 / 172

elmondott költeménynél. A munkásköltők, akiknek verseit szavalták, ha nem is a legmagasabb költői szinten szóltak, a munkáskórusok közvetítésével tömegmozgató politikai erővé váltak. A munkásság korabeli átlagos műveltségénél jóval képzettebb, szervezett és politikailag nagyon aktív gárda tevékenykedett a munkás-kulturális mozgalomban. Olyanok, akik e mozgalomban tovább képezve magukat, a kultúra terjesztői is lehettek. Ez a közeg érzékenyen reagálhatott Ernst Toller, Johannes R. Becher, Majakovszkij szocialista költészetére, befogadóként és közvetítőként egyaránt. A szavalókórusokat nemcsak azok hallgatták, akik maguk is aktív résztvevői voltak a kulturális mozgalomnak, a kórusok a munkásság alacsonyabb képzettségű és szervezetlen tömegeihez is szóltak, amikor kirándulásokon, tömeggyűléseken, kocsmaudvarokon, népünnepélyeken léptek fel. A szocialista irodalmat valóban a legszélesebb körben tudták terjeszteni, és talán a leghatásosabb módon. Nemcsak művészi fogásnak tekinthetjük, hogy a rendező olykor a kórustagokat a közönség soraiban helyezte el, és a közönség együtt harsogta a verset a szavalókkal - ez elsősorban politikai propaganda volt. A munkás-szavalókórusok propagandája veszélyes volt a rendszer számára, a rendőrség akkor is kommunista szervezkedésként érzékelte, amikor nem volt az. Éppen ezért keresték a megfelelő alkalmat a kórusok betiltására. 1935. augusztus 11-én a MÉMOSZ-székházban az MSZDP VII. ker. bizottsága a kizárt Ganz-gyári munkások javára műsoros estélyt rendezett, melynek programját nem mutatták be előzetesen a rendőrségnek. Az esten fellépett Szalmás Piroska Népdalkórusa és több szavalókórus. A fodrászok szavalókórusa, többek között, Lantos Béla Futószalagon és Knopp Imre Rádió című versét adta elő. Az újpesti pártszervezet szavalókórusa a Marx-évfordulóra írt kórusjátékot mutatta be (a kórusjátékot a Munkáskórus 1933 márciusi száma közölte). A kőbányai kórus Majakovszkij Kékzubbonyosok című versét szavalta, az élelmezési munkások az Egységfront című költeményt adták elő. Szalmás Piroska Népdalkórusa a Bunkócskát és az Avanti popolót énekelte. A rendőrség az előadást „bolsevista agitációnak' minősítette, mert az est programját előzetesen nem hagyták jóvá, „jóllehet az előadott művek korábban már 72

szerepeltek a nyilvánosság előtt '. A kórusestről szóló rendőrségi jelentés tükrözi a rendőrség által kialakított véleményt az egész szavalókórus-mozgalomról. A jelentés szerint az MSZDP évekkel ezelőtt „szovjet mintára' hívta életre a proletár szavalókórusokat, amelyek az „én' kultusza helyett a kollektivizmus eszméjét fejezte ki. (A jelentés írója pontosan érzékelte tehát a kórusok szándékát, bár ami a „szovjet mintát' illeti, mint láttuk, nem annyira közvetlen, mint inkább közvetett hatásról beszélhetünk.) „Ezek a kórusok nem arra a célra alakultak, hogy a közönségnek szórakozást nyújtsanak, hanem azért, hogy megszólaltassák és tudatosítsák a proletárság ösztönös kollektív érzéseit. Céljuk tehát nem az előadás, hanem a közösség hangulatának a kifejezése szabatos formában.' A kórusban való előadásforma - folytatódik a jelentés - „lerombolja a mesterségesen emelt válaszfalakat az előadók és a hallgatóság között, és a szolidaritásnak ad kifejezést'. A jelentés megállapítja, hogy a Kórusközpont mint ellenőrző szerv, nem teljesítette feladatát, és ezzel lehetővé tette, hogy a kórusokban és a kórusokon 73

keresztül oly „hatalmas agitációs-propaganda terpeszkedhessék rá a pártra, mint amilyet talán csak a kórusok tudnak kifejteni '. A MÉMOSZ-székházban rendezett engedély nélküli kórusest, a Kórusművészet című lap radikális cikkei megfelelő ürügyet szolgáltathattak a hatóságoknak a szavalókórusok betiltásához. Az 1933. október 27-én kelt, a szavalókórusokat betiltó rendeletet azzal az indoklással bocsátották ki, hogy tevékenységük az 74 állami és társadalmi rendet súlyosan veszélyezteti . A betiltó rendelet alapján a szavalókórusokat és a Kórusközpontot feloszlatták. Néhány kórus esetében az együttes „kultúrgárda' néven tovább dolgozhatott (Barátság, KAOSZ-kórus stb.), elsősorban jeleneteket, politikai revüt, színdarabokat, szóló szavalatokat, élőújságot adva elő az MSZDP hivatalos rendezvényein. Bár a Munkásdalegyletek Szövetségének 1934. január 13-ai összvezetőségi ülésén elhangzott olyan javaslat, hogy a dalkórusok időnként szavalókórusként 75

is működjenek , ez a javaslat az adott körülmények között kivihetetlen volt, hiszen egy ilyen lépés a dalkórusok létét is veszélyeztette volna. Az MSZDP 1935 októberében tartott XXX. kongresszusa kitért a kórusok betiltására, és megemlékezett a kórusmozgalomról, értékelve munkásságát. A pártvezetőség jelentése megállapította: „A Munkás-szavalókórusok Országos Központja több éven át komoly és szép munkával szolgálta a munkáskultúra ügyét. Új harcot, új korszerű előadásformát hozott, amely kifejezte a munkástömegekben élő kollektív erőket, és mélységes hatást gyakorolt a 76

hallgatóságra .' Találó ez a megállapítás. A szavalókórusok valóban kifejezték „a munkástömegekben élő kollektív erőket', ezért értek el sikereket, ezért váltak népszerűvé. Hangot adtak a tömegek elégedetlenségének, forradalmi hangulatának, és ugyanakkor a tömeg összefogását is szimbolizálta a színpadra lépő vagy felvonuló, harsogó kórus. A magyar munkás-szavalókórusok minden megnyilvánulása a szocialista munkáskultúra ügyét szolgálta, akár az illegális KMP irányítása alatt álló 100 %-kórusokra, akár a szakszervezeti és a szociáldemokrata kórusokra gondolunk. A kórusok önálló testületek voltak, szemináriumaik vitalehetőséget teremtettek a tagok számára. Soraik között a KIMSZ, a KMP, az MSZDP tagjai együtt vitatkoztak az MSZDP tagjaival, vegyülve a csak kulturális érdeklődésből csatlakozó fiatalokkal. Jóllehet a kórusnak műsorait agyoncenzúrázták, előadásaikat a főpróba után gyakran betiltották, korlátozott lehetőségeik ellenére a kórus keretei között a tagok a marxizmus alapelveivel ismerkedhettek, és műsoraik összeállítása politikai program volt. A szavalókórus nevelte a fiatalságot az előadott művekkel, az előadási forma szuggesztivitásával, és azzal a mozgalmi kerettel is, amelyet maga az együttes jelentett. Mind a KMP, mind az MSZDP számára rendkívül fontos volt a szavalókórusoknak a mozgalomban elfoglalt helye. A KMP számára az egyik legfontosabb szempont a szervezkedési lehetőség megteremtése volt. Ez érződött már az MASZ-kórusoknál vagy a győri kórusnál, amelyekben a KMP és a KIMSZ 77

jelentős bázisokat építhetett ki . Mint láttuk, a szavalókórusoknak a húszas évek második felében még nem volt központi felügyeleti szervük, és ez is megkönnyítette a KMP számára a közvetlen szervező munkát. A KMP befolyása alatt álló kórusok műsorválasztása radikálisabb volt a szociáldemokrata irányítású kórusokénál. Merészebben követték a külföldi szocialista avantgarde példákat, és minden esetben a művek forradalmi mondanivalójára helyezték a hangsúlyt. A KMP az előadandó művekkel aktivizálni akarta az általa közelinek vélt szocialista forradalom érdekében. A különböző országok Proletkult-szervezeteinek kulturális műsora a napi politikai programoknak volt alárendelve. Magyarországon természetesen nem épülhetett ki a Proletkulthoz hasonló kulturális mozgalmi élet, de azok a megnyilvánulások, melyek a KMP kulturális programját tükrözik, magukban hordják a szovjet-oroszországi Proletkult szemléletét. Azok az ellentmondások, melyek a korabeli magyar munkásmozgalom egészét jellemezték, a kulturális egyesületekben is jelentkeztek, éppen az egyesületek heterogénebb összetétele miatt, és természetesen tapasztalhatók voltak a szavalókórusokban is. A KMP által irányított szavalókórusok radikálisabb hangon szóltak, mint az MSZDP vagy a szakszervezetek által irányított kórusok, és nem tagadhatók az ellentétek a különböző irányítású kórusok között. Ez tükröződött például a Munkáskórus és a Kórusművészet című lapok szembenállásában. Kétségtelen, hogy az MSZDP a Kórusközponttal felügyelete alá rendelte a kórusokat, s a Kórusközpont a szociáldemokrata reformista politikája érdekében fejtette ki tevékenységét, de arról sem feledkezhetünk meg, hogy egyúttal lehetővé tette a szavalókórusok legális működését.

154 / 172

Az MSZDP is elsősorban agitációs célokra kívánta felhasználni a keretében működő kórusokat, ahogyan Németországban, Csehszlovákiában, Ausztriában működtek a szociáldemokrata pártszervezetekhez tartozó kórusok. A már bemutatott Barátság-kórus működését a VIII. ker. pártszervezet eleve ilyen szándékkal támogatta. Az 1930-as budapesti községi választási agitációba is bevonta a Barátság-kórust Knopp Imre Amiről a plakátok beszélnek című kórusjátékával, melyben a különböző pártok választási plakátjainak stílusában szólaltatta meg a szereplőket - természetesen a szociáldemokrata párt 78

választási agitációjának érdekében . Az MSZDP felismerte az ifjúság megnyerésének, összefogásának és szociáldemokrata szellemben való nevelésének eszközét is a szavalókórusokban. A pártnak a húszas évek közepén gondot okozott az új generáció jelentkezése (később az OIB létrehozására is ez késztette), féltette az ifjúságot a „bolsevista' befolyástól, és egyidejűleg ott állt velük szemben a cserkészmozgalom és a leventeintézmény. A szavalókórus vonzó formának bizonyult a munkásifjúság előtt. A kórusoknak a természetbarátokkal, munkástestedzőkkel és más kulturális szervezetekkel való kapcsolatai lehetővé tették a fiatalok érdeklődésének sokoldalú kielégítését. (Jó példa volt erre az MTE szavalókórusa.) Az MSZDP ugyanakkor megszervezte a fiatalok rendszeres politikai oktatását. Érzékelhető volt mind a KMP-hez, mind az MSZDP-hez tartozó kórusoknál, hogy az előadási mód, a kórusforma és az előadott mű is csak eszköz a pártok politikai céljainak megvalósításához. Hogy mennyire hatásos eszköznek bizonyult, azt igazolta a kórusok elterjedése, nagy népszerűségük és az ellenük hozott hatósági intézkedések. Az ellenforradalmi rendszer erőszakapparátusa jól ítélte meg a szavalókórusok számukra ijesztő mozgalmát. A tömegek véleményének és érzelmeinek olyan nyílt felszínre kerülése, ahogy az a világgazdasági válság éveiben a szavalókórusokban történt, a rendszer számára fenyegető veszélyt hordozott. Ezért került sor a Kórusközpont és a szavalókórusok betiltására. 1 Tamás Aladár: Szavalókórusokról. 100 %, I. évf. 2. sz. (1927. október); Simon Jolán: A szavalókórus. Munka, 1929. május. 2 Kocsis Rózsa: Igen és nem (A magyar avantgarde színjáték története). Magvető Könyvkiadó, 1974. 3 Varga Mihály: A szocialista kultúra kezdetei Szovjet-Oroszországban. In: „Az újnak tenni hitet'. Szerk.: Illés László, József Farkas. Akadémiai Kiadó, 1977. 4 L. Saragina: Az orosz proletárirodalom 1912-1925. In: „Az újnak tenni hitet'. Szerk.: Illés László, József Farkas. Akadémiai Kiadó, 1977. 5 Hont Ferenc: Színház és munkásosztály. Kiad.: Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 1935. 11. o. 6 V. V. Gorbunov: Lenin és a proletkult. Kossuth Könyvkiadó, 1976. 7 Hogy miért Szovjet-Oroszországban vált először népszerűvé a drámától önállósult szavalókórus műfaja, annak egyik oka a következő lehet: A pravoszláv egyházi énekkórusok dramatikus felépítése és a szertartásokban szereplő parlando és ének, szóló és kórus felelgetése a tömegek mindennapi ismeretéhez tartozott. Amikor a forradalmat követően, a beszédkórusok forradalmi verseiket szavalták, a kórus ismerősnek tetszhetett az egyszerűbb emberek számára is. Az orosz színházi rendezők, amikor a munkásünnepeket rendezték, meríthettek a nyugat-európai színházi rendezők (például Reinhardt) színpadi kísérletei mellett tehát az orosz egyházi szertartások dramaturgiájából is. 8 Aleksander Flaker: Az orosz avantgarde kérdéséhez. In: „Az újnak tenni hitet'. 9 Friedrich Wolf-Klaus Pfützner: A német munkásszínjátszás. Színháztudományi Intézet, Budapest 1961. 10 Frantisek Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. Színháztudományi Intézet, Budapest 1961. 23. o. 11 R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgarde. Közli: Meghallói a törvényeknek. Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Illés László. Akadémiai Kiadó, 1973. 12 A berlini „Rote Blusen' és a „Kolonne Links' agitprop-gruppék német nyelvű kórusversei Mándi Teréz, volt 100 % kórustag hagyatékából kerültek a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumba. (V. ny. gy. 78/69/1-78/71/1.) 13 Botka Ferenc: A haladó német irodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar nyelvű kommunista sajtóban 1920-1930. Filológiai Közlöny, 1976. 1. sz. 14 Szabó Ágnes-Imre Magda: A KMP első kongresszusa. Kossuth Könyvkiadó, 1975. 136. o. 15 Uo. 16 Az AMSZ jegyzőkönyvei, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (a továbbiakban: MMM) I. gy. 76. 58. 1. 17 Tamás Aladár: A 100 % (A KMP legális folyóirata 1927-1930.) Akadémiai Kiadó 1964. 18 Az AMSZ hivatalos lapja, a Munkáskultúra 1926. július 3-ai száma közölte a természetbarátoknak, antialkoholistáknak és eszperantistáknak a Természetbarát Menedékház Alap javára rendezett közös hajókirándulása programját, és már itt szó esett a szavalókórusokról is: „három dalkar, két zenekar, beszédkórus' fellépését hirdették. Az 1926. október 23-ai műsoruk programját ld.: MMM Rpgy. 68. 508. 19 MMM I. gy. 76. 58. 1. 20 Uo. 21 Uo. 22 Szerkesztette: Tamás Aladár, Budapest 1928. 23 Tamás Aladár: A 100 % (A KMP legális folyóirata 1927-1930) 98. o. 24 Kun Zsigmond: A homályból. Irodalomtörténeti Közlemények, 1972. 4. sz. 25 MMM. I. gy. 77. 37. 1. Összesítő detektívjelentés, 1929. 26 PI Archívum. 651. 82/1929-7-3388. 27 Uo. 2/1930-3-6636. 28 PI Archívum. 614. f. 1/1926-15580. XLI. k. 29 Vietorisz Géza: A nyomdászszakszervezet története. Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete (Kézirat.) 30 Sallmayer Ferenc azonos azzal a Kassai-Sallmayer Ferenccel, aki később Szálasi nyilas minisztere lett. Ekkoriban még erősen baloldali elveket

155 / 172

hangoztatott, de a Nyomdász Szavalókórusnál a későbbiekben játszott szerepe alapján kétségbe vonható ekkori viselkedésének őszintesége. 31 Tamás Aladár szóbeli közlése. 32 Typographia, 1928. július-december. 33 Kassák Múzeum Lev. 411. 34 Szakszervezeti Értesítő, 1930. 4. sz. 35 MMM. I. gy. Gy. N. sz. 473/78. 36 Uo. 37 A röpirat Ascher Gabriella tulajdonában van. 38 Ebből az időből származtathatók azok a belépési nyilatkozatok, melyek szövege: „Alulírott, belépek a Nyomdászok Szavalókórusába, és annak szabályait magamra nézve kötelezőnek elismerem.' Ezután a nevet, lakcímet és a munkáltató nyomdát kellett feltüntetni. MMM. I. gy. Gy. n. sz. 473/78. 39 1931. március 2-án a pártszervezet kultúrestjén szerepelt a szavalókórus, a Vasmunkások székházának dísztermében. (PI Archívum. Rpgy. III. 20/1931/III. 3084. 1.) 1931. október 24-én az MSZDP R-gárda rendezvényén léptek fel. (PI Archívum. Rpgy. III. 20/1931/X. 3109. 1.) 1931. november 29-én a ferencvárosi MSZDP szervezet rendezvényén szerepeltek. (PI Archívum. Rpgy. III. 20/1931/XL. 3112. 1.) 40 Prágai Sándor és Révész Ferenc szóbeli közlése. 41 PI Archívum. 680. f. 3. ő. e. 42 Ilyen hosszú ideig még a KAOSZ szavalókórusa dolgozott, melyet Heimer Jenő vezetett. Ők a rendőrség zaklatásai ellenére a szakszervezet vezetőségének hallgatólagos beleegyezésével dolgozhattak. 1939-ben azonban már a szakszervezeti vezetőség sem tudta kivédeni a rendőrség nyomását, és a KAOSZ szavalókórusát feloszlatták. 43 Balogh László szóbeli közlése. 44 Lásd az est francia nyelvű programját. (MMM V. ny. gy. 79. 334. o.) A francia szavalókórusokról: Hont Ferenc: Színház és munkásosztály. Kiadta a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 1935. 45 MMM I. gy. Gy. N. sz. 473/78. 46 Hont Ferenc szóbeli, Végh László volt kórustag írásbeli közlése. 47 Munkáscsoport, 1928. december 5. 48 Balogh László szóbeli közlése. 49 PI Archívum. 651. f. 2/1929-7-3388. 50 MMM. I. gy. Gy. n. sz. 473/78. Gépelt levélmásolat. 51 Uo. 52 PI Archívum. 651. f. 2/1931-7-8233. 53 MMM. I. gy. 77. 37. 1. 54 MMM. I. gy. 68. 774. 55 MMM. I. gy. Gy. n. sz. 539/78. 56 PI Archívum. 653. f. 3. T/1932-7410.; Uo. 721. f. 2/A-458. 57 OL. K. 149-1929. BM. res. 1-3388. 58 A Kórusközpont megalakításáról 1930. július első felében tartott megbeszélésen részt vettek a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetségének képviselői is. A dalosok részéről a továbbiakban egy bizottság tartotta az állandó kapcsolatot a szavalókkal. (PI Archívum. 680. f. 2. ő. e. A Munkásdalos Szövetség 1930. július 16-i választmányi ülésének jegyzőkönyve.) 59 Népszava, 1930. szeptember 5. 60 MMM. I. gy. Gy. N. sz. 473/78. 61 Révész Ferenc és Knopp Imre özvegyének szóbeli közlése. 62 MMM. I. gy. Gy. N. sz. 473/78. 63 Az MSZDP vezetőségének és a párt parlamenti csoportjának évi jelentése az 1933. évi pártgyűléshez. Népszava. Klny. 64 PI Archívum. Rpgy. III/20/1933/4172. 65 Munkások dal- és zeneközlönye, 1931. 8-9. sz. 66 Az MSZDP vezetőségének és a párt parlamenti csoportjának évi jelentése az 1933. évi pártgyűléshez. 67 Nem ismerjük a Kórusközponthoz tartozó kórusok pontos listáját. Tudomásunk szerint a következő szavalókórusok működtek 1930-1933 között a legális munkásszakszervezetekben a fővárosban és környékén: Nyomdászok Szavalókórusa, Világosság szavalókórus (MÉMOSZ); KAOSZ-kórus, Hajnal szavalókórus (Fogyasztási Szövetkezet), Fodrászok Szavalókórusa, Cukrászok Szakszervezeti Szavalókórusa, Kárpitosok Szakszervezeti Szavalókórusa, Barátság szavalókórus (VIII. ker. MSZDP), IX. ker. MSZDP, a Kőbányai Munkásotthon szavalókórusa (X. ker. MSZDP), Gyermekbarátok szavalókórusa, MTE szavalókórusa, Pesterzsébeti Pártszervezet Szabó Ervin szavalókórusa, Ady szavalókórus (Soroksár), Újpesti Munkásotthon szavalókórusa, Csepeli Munkásotthon szavalókórusa, Kispesti Munkásotthon szavalókórusa, Budakeszi Munkásotthon Szövetkezet szavalókórusa, Törökőri MSZDP-szervezet szavalókórusa, Óbudai Munkásotthon Somogyi Béla szavalókórusa.

156 / 172

68 A Kórusművészet ellen a későbbiekben lefolytatott rendőrségi vizsgálat során a hatóságok arra a megállapításra jutottak, hogy szerkesztése „jellegzetesen konspiratív módon' történt, és tartalma alapján a lapot „félillegális sajtóterméknek' tekintették. (PI. Archívum. 651. f. 4/1933. október.) 69 Egy ferencvárosi ellenzéki: Munkáskórusok célja: Kórusművészet, 1933. 1. sz. 70 Kórusművészet, 1933. 2. sz. 71 Uo. 1933. 3. sz. 72 PI Archívum. 651. f. 4/1933. 73 Uo. 614. f. 1/1933-11626. 104-144. o. 74 Az MSZDP vezetőségének és a párt parlamenti csoportjának évi jelentése az 1935. évi pártgyűléshez. Népszava. Klny. 75 PI Archívum. 680. f. 2. ő. e. 10. 76 AZ MSZDP vezetőségének és a párt parlamenti csoportjának évi jelentése az 1935. évi pártgyűléshez. 77 Vö. Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkás kultúr- és sportmozgalomban (1925-1945). Akadémiai Kiadó 1963. 78 PI Archívum. 680. f. 3. ő. e. XVI. k.

A kapitalizmus a végét járja Immanuel Wallerstein Mélyreható, globális - és elég pesszimista végkicsengésű -elemzés a jelenlegi pénzügyi/gazdasági válságról. Forditotta :Hrabák András (forrás: http://charta2008.blog.hu)

A kapitalizmus a végét járja 2008.10.19. 19:29 szociális charta 2008

Szombat 2008. október 18. , írta Immanuel Wallerstein Immanuel Wallerstein szerint a jelenlegi válság része a kapitalizmus végső válságának, amely visszafordíthatatlan. Wallerstein el tudja képzelni azt, hogy a kiút egy, még a kapitalizmusnál is erőszakosabb kizsákmányoló rendszerbe vezet, de egy kedvezőbb, egalitárius társadalom kialakulását is.

Immanuel Wallerstein, a Yale Egyetem Szociológiai Tanszékének kutatója, a Nemzetközi Szociológiai Társaság korábbi elnöke 'A kapitalizmus a végét járja” LE MONDE | 2008. október 11. | 20h18 A 2005-ös Porto Alegre-i Szociális Fórum kiáltványának („Tizenkét javaslat egy másik lehetséges világért”) aláírójaként Önt úgy ismerik, mint az altermondialista mozgalom egyik fő inspirálóját. Ön alapította és vezeti a Fernand-Braudel Központot amely a történelmi rendszerek gazdaságaival és civilizációival kapcsolatos kutatásokat folytat a New York-i Állami Egyetemen, Binghamtonban. Hogyan helyezné el az aktuális gazdasági és pénzügyi válságot a kapitalizmus történetének „hosszú idejében” ? Immanuel Wallerstein : Fernand Braudel (1902-1985) megkülönböztette a „hosszantartó” időszakokat, amelyek egymást követő, az emberi viszonyokat az anyagi világban meghatározó rendszerek az emberiség történetében, és ezeken a fázisokon belül a hosszútávú konjunkturális ciklusokat, amelyeket olyan közgazdászok írtak le, mint Nyikolaj Kondrateyev (1882-1930) vagy Joseph Schumpeter (1883-1950). Ma világosan láthatóan egy Kondratyev-ciklus B fázisában vagyunk, amely harminc-harmincöt évvel ezelőtt kezdődött, egy A fázis után, amely a leghosszabb volt (1945-1975) a kapitalista rendszer ötszáz éves történetében. Egy A fázisban a profitot az anyagi termelés, az ipar vagy más generálja, a B fázisban a kapitalizmusnak ahhoz, hogy továbbra is profitot tudjon produkálni, finanszíroznia kell magát, ezért a spekulációba kell menekülnie. Több, mint harminc év óta a vállalatok, az államok és a háztartások masszívan eladósodtak. Ma egy ilyen Kondratyev-féle B fázis utolsó éveiben vagyunk, amikor a virtuális hanyatlás valóságossá válik és amelyben a buborékok egymás után pukkadnak szét: a csődök száma megsokszorozódik, a tőke koncentrációja nő, a munkanélküliség nő, és a gazdaság egy valódi deflációs helyzetben találja magát. De ma, a konjunkturális ciklus ezen pillanata egybeesik, és ennek következtében súlyosabbá válik, egy átmeneti korszakkal két hosszútávú rendszer között. Én valójában azt gondolom, hogy harminc év óta a kapitalista rendszer végső fázisában vagyunk. Ez az, ami alapvetően megkülönbözteti ezt a fázist a korábbi konjunkturális ciklusok megszakítatlan sorozatától, azt jelenti, hogy a kapitalizmus nem képes többé „rendszert alkotni”, ahogyan azt Ilja Prigogine (1917-2003) orvos-kémikus* leírta: amikor egy rendszer, biológiai, kémiai vagy társadalmi, egyre gyakrabban tér ki stabil helyzetéből, nem képes többé visszanyerni egyensúlyát, akkor egy útelágazáshoz érkezünk. A helyzet kaotikussá válik, azok az erők, amelyek eddig azt uralták, többé nem képesek ellenőrizni és egy harcot látunk, immár nem a rendszer birtoklói és azok ellenfelei között, hanem minden szereplő között azért, hogy ki lesz képes ezeket felváltani. Én a „válság” szót az ilyen időszakokra korlátozva

157 / 172

használom. Nos, válságban vagyunk. A kapitalizmus a saját végéhez érkezett. Miért nem inkább a kapitalizmus egy újabb változatáról van szó, mint amit már láttunk, a kereskedő kapitalizmus után az ipari kapitalizmus, azt pedig felváltja a pénzügyi kapitalizmus ? A kapitalizmus mindenevő, ott szerzi meg a profitot, ahol egy adott pillanatban az a legnagyobb; nem elégszik meg kis marginális profitokkal, ellenkezőleg, maximalizálja azokat monopóliumokat formálva – még utoljára megpróbálja ezt a biotechnológiában és az informatikában. De azt gondolom, hogy a rendszer reális felhalmozási lehetőségei elérték a határaikat. A kapitalizmus, a XVI. század közepén történt megszületése óta abból az egyenlőtlenségből táplálkozik, amely egy, a profitokat összegyűjtő centrum és egy (nem feltétlen földrajzi alapon létrejövő), egyre jobban elszegényedő periféria között jön létre. Ebben a tekintetben Kelet-Ázsia, India és Latin-Amerika gazdasági felemelkedése egy elháríthatatlan kihívást jelent a Nyugat által létrehozott világgazdaság számára, amely többé nem képes kontrollálni a felhalmozás költségeit. A három fő ár görbéje, a munkaerőé, az elsődleges nyersanyagoké és az adóké mindenütt erős növekedést mutat évtizedek óta. A jelenlegi rövid neoliberális korszak, amely a végéhez közeledik, csak ideiglenesen fordította meg ezt a tendenciát: az 1990-es évek végén az árak kétségtelenül alacsonyabbak voltak, mint 1970-ben, de jóval meghaladták az 1945-ös árakat. Tény, hogy az utolsó igazi felhalmozási korszak – a „harminc dicső év” – csak azért volt lehetséges, mert a keynesiánus államok a tőke szolgálatába állították erőiket. De még őket is utolérte a vég! Voltak olyan előzményei a jelenlegi fázisnak, amelyeket ön leírt? Sok ilyen volt az emberiség történetében, ellentétben ezzel, amely elutasítja a bírálatot, a XIX. század közepén, egy folyamatos és elkerülhetetlen haladásból kovácsolódott ki, a marxista változat szerint is. Én jobban szeretek a haladás lehetőségének tézisére korlátozódni, és nem annak szükségszerűségére. Bizonyos, hogy a kapitalizmus az a rendszer, amely tud termelni, különleges és figyelemreméltó módon, a javak és a gazdagság többségét. De figyelembe kell venni a veszteségek összegét is – a környezetét, a társadalomét –, amit ez létrehoz. Az egyedüli jó, az, amely lehetővé teszi a legtöbb ember számára, hogy racionális és intelligens életet éljen. Ennek alapján a maihoz hasonló legutolsó válság a feudális rendszer összeomlása volt Európában, a XV. és XVI. század közepe között és azt a kapitalista rendszer színrelépése követte. Ez az időszak, amelyet vallásháborúk jellemeztek, a királyi, úri és vallási hatalom összeomlása volt a leggazdagabb paraszti közösségekben és a városokban. Ez a rendszer fokozatos kísérletezések révén, öntudatlan módon jött létre, váratlan megoldásokkal, amelyeknek a sikere a „rendszer létrehozásával” végződik, fokozatosan elterjedve a kapitalizmus égisze alatt. Mennyi időt igényel ez az aktuális átmenet és mibe torkollana ? Az értékek destrukciójának ideje, amely egy Kondratyev-ciklus B fázisát lezárja, általában kettőtől öt évig tart, az A fázisba való belépés feltételeinek létrejötte előtt, amikor újra reális profitot lehet kinyerni új anyagi technológiákból, ahogyan azt Schumpeter leírta. De az a tény, hogy ez a fázis aktuálisan egy rendszerválságnak felel meg, azt jelenti, hogy egy politikai káosznak nézünk elébe, melynek során a domináns szereplők, élén a nyugati államokkal és vállalatokkal mindent meg fognak tenni, ami technikailag lehetséges, hogy visszaállítsák az egyensúlyt, de nagyon valószínű, hogy nem lesznek rá képesek. A legintelligensebbek már megértették, hogy valami teljesen új dolgot kell csinálni. De máris túl sokan cselekszenek, rendezetlenül és öntudatlanul, anélkül, hogy tudnák, milyen rendszer fog kialakulni ezekből a próbálkozásokból. Egy olyan, eléggé ritka időszakban élünk, amikor a válság és a hatalmon levők tehetetlensége helyet hagy mindenkinek a szabad bírálatra, ma egy olyan időközben vagyunk, amely során bármelyikünknek lehetősége van befolyásolni a jövőt egyéni cselekvéssel. Mivel azonban ez a jövő nagyszámú ilyen kiszámíthatatlan cselekvés eredője lesz, abszolút lehetetlen megjósolni, melyik modell fog uralkodóvá válni. Tíz év után talán világosabban látunk, harminc vagy negyven év alatt egy új rendszer alakulhatna ki. Azt hiszem, hogy teljes mértékben lehetséges, hogy egy, sajnos még a kapitalizmusnál is erőszakosabb kizsákmányoló rendszer jöjjön létre, de ellenkezőleg, felléphet egy sokkal egalitáriusabb és erősebben redisztibutív modell is. A kapitalizmus korábbi változatai gyakran torkolltak a „világgazdaság” központjának áthelyeződésébe, például a mediterrán medencéből Európa atlanti partjai felé, utána az Egyesült Államokba. A rendszer központja a jövőben Kína felé tolódik ? A válság, amelyben élünk, egy politikai ciklus végének felel meg, az amerikai hegemónia végének, amely ugyancsak az 1970-es években jött létre. Az Egyesült Államok fontos cselekvő marad, de soha nem nyerheti vissza domináns helyzetét a hatalmi centrumok megsokszorozódásával szemben, beleértve Nyugat-Európát, Kínát, Brazíliát, Indiát. Egy új hegemónikus hatalom, ha a braudeli hosszú időre hivatkozunk, kialakulhat ötven év alatt. De nem tudom, melyik lesz az. Addig is, az aktuális válság politikai következményei óriásiak, abban a mértékben, ahogyan a rendszer vezetői megpróbálják megtalálni a bűnbakot, aki felelős hegemóniájuk tönkremeneteléért. Úgy gondolom, az amerikaiak fele nem fogja elfogadni azt, ami történik. A belső konfliktusok tehát súlyosabbak lesznek az Egyesült Államokban, amely úton van afelé, hogy politikailag a világ egyik legkevésbé stabil országa legyen. És ne felejtsék el, hogy mi, amerikaiak, mind fel vagyunk fegyverezve.

*Ilja Prigogine orosz származású belga Nobel-díjas fizikokémikus, az Université Libre de Bruxelles-en végzett, ott, majd amerikai és belga kutatóközpontokban dolgozott. Nobel-díját a nem-egyensúlyi termodinamikában elért eredményeiért kapta, melynek lényegi eleme a determinizmus elvetése.

Fordítás: Hrabák András

Meddig terjed az alternativitás határa? Hungarista tankönyvsorozat Nagy László Bakay Kornél és a nyilasok rehabilitálása általános iskolai és középiskolai tankönyvekben

Nagy László:

Meddig terjed az alternativitás határa?

158 / 172

Hungarista tankönyvsorozat kicsiknek és nagyoknak

Bakay Kornél és a nyilasok rehabilitálása

Amikor az alternatív tankönyvek megjelentek a tankönyvpiacon és oktatási intézményeink szabad kezet kaptak a tananyag kiválasztásában, senki sem gondolta, hogy előbb-utóbb Szálasi Ferenc és nyilas körének zavaros történelemszemlélete is helyet kap majd a magyar oktatási rendszer kanonizált történelemfelfogásai között. Mint ahogy valószínűsíthetően nem gondolta az államszocialista évtizedekben a Magyar Tudományos Akadémia korántsem „szerény kenyerét majszolgató” régészbojtár, Bakay Kornél sem, hogy egyszer lehetősége nyílik majd az általa oly nagyon tisztelt hungarista vezér eszméinek népszerűsítésére. De beköszöntött a rendszerváltás és a szólásszabadság jegyében minden, még a nyugaton börtönbüntetéssel szankcionált holokauszttagadás bűnténye is megengedetté vált. Múzeumigazgatóként Bakay Kornél sem riadt vissza, hogy kőszegi telephelyén Szálasi Ferencet rehabilitáló kiállítást szervezzen. Hiába követte ezt országos méretű felháborodás, ami állásvesztésével járt együtt, Bakay újabb kiskaput keresett, hogy támadást intézzen a történettudomány ellen. A László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület volt az, amelyik anyagi tőkéjével az elképzelés mellé állt, ennek következtében egy tankönyvcsomag látott napvilágot, melynek terjesztésébe, forgalmazásába a Püski Kiadó is beszállt. 2004-ben piacra került Bakay Kornél - Harangozó Imre - Molnár V. József Történelem 5. osztályosoknak (Alternatív történelem tankönyv 11-12 éves gyermekek számára) c. könyve, ezt követte 2005-ben a 6. osztályosok számára írt munka Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József és Nagy Gyula tollából. Bakay Kornél nemcsak íróként vett részt a sorozat elkészítésében, hanem főszerkesztőként is jegyzi a két tankönyvet, amelyek gyakorlatilag a kalandor Zajti Ferenc nézetein alapuló, Szálasi Ferenc által népszerűvé tett gondvánai-sumér-szkíta-pártus-magyar azonosságelméletére épülnek. A tudományos szempontból teljesen értékelhetetlen nyilas „történészek”, a pártfunkcionárius, majd a hungarista emigráció egyik vezető személyisége Baráth Tibor [1] és követője, a Dél-Amerikában élő Badiny Jós Ferenc ezt a teóriát aztán antiszemita alapon (minden nagy kultúrát magyarnak minősítve és minden hanyatlást a szemita beáramlásnak tulajdonítva) könyveikben és kiadványaikban (pl. Magyar Turán-Sumir Szemle) hosszasan bizonygatták, s még az ún. nemzeti-konzervatív magyar emigráció is elhatárolódott tőlük. Bakay elfelejtett ugyan a tankönyvekhez ajánlott irodalmat és bibliográfiát írni, de alapos elemzés után nyilvánvaló, hogy Zajti Ferenc, Szálasi Ferenc és Baráth Tibor téziseiből és „kutatási eredményeiből” építkezik. A két általános iskolai tankönyv mellett három egyetemisták számára készült könyv is napvilágot látott Bakay Kornél tollából, Őstörténetünk régészeti forrásai I-III. címmel. Ezek a miskolci egyetemen használatban lévő jegyzetek a történelemhamisítás magasiskoláját képezik (és mint ilyet, negatív példaként mindenhol tanítani kellene), hiszen az elképesztő mennyiségű hivatkozás és lábjegyzet között az átlagos olvasó aligha tudja kiszűrni a hungarista forrásokat. Bonyolítja a helyzetet, hogy a nyilas szerzőkre viszonylag kevésszer, elsősorban a párthusok taglalása során utal (többek között Zajti, Baráth, Badiny Jós és a szélsőjobboldali, Imrédy köréhez tartozó Padányi Viktor műveire), de a jegyzetsorozat szemléletmódja egyértelművé teszi a hungarista vonatkozásokat. Az egyetemi kiadványok helyzetéről Gidáné Orsós Erzsébet a Jövőmunkások – Cigány értelmiségiek mondják c. könyvben a következőket írja: „Az egri főiskolán megjelent egy jegyzet, ami tele volt előítéletes szövegekkel. „Ahogy a cigányok telepeit eltöröltük, úgy kell a kultúrájukat is eltörölni” – szólt az egyik mondat. És asszimilálni kell őket. Döbbenetes, hogy ezt ma Magyarországon le lehet írni. Ezt a jegyzetet bevonták, de sokkal több van forgalomban. Több száz fiatalt képeznek ezekből a tankönyvekből.” [2]

A nyilas tankönyvcsomag célkitűzései

Az 5. osztályos tankönyv bevezetőjében Bakay előrebocsátja nagyszabású tankönyvprojektjének koncepcióját, amely a felnövekvő generáció történelemszemléletét kívánja szélsőjobboldali-hungarista szellemben befolyásolni: „Sokunkban régóta élt az a vágy, hogy új magyar történelmi tankönyvek kerülhessenek a gyermekeink kezében kezdve az ötödik osztállyal s eljutva egészen az érettségiző fiataljainkig, sőt azon túl is. Valljuk és hisszük, a magyar jövő ezen áll vagy bukik. Az egyetemi tankönyv gyanánt használható Őstörténetünk régészeti forrásai I-II. és III. kötete már készen van [3], az általános iskola 6-7. és 8. osztályosai, valamint a gimnáziumi négy osztály számára írt tankönyvek 2005/07-ben a könyvesboltokba kerülnek. Kiadónk és fő támogatónk a László Gyula Kulturális Egyesület összesen 16 tankönyv kiadását vállalta: négy általános iskolait, négy gimnáziumit és nyolc egyetemit.” [4] Az elképzelés csak félig valósult meg, de még ezek a könyvek is mérhetetlen károkat okoznak a felnövekvő generáció identitástudatának kialakításában. Nem tudjuk, mely iskolákban tanítanak ezekből a nyilas propagandakönyvekből, de a Kulturális és Oktatási Minisztériumnak mielőbb felmérést kellene végezni, mely oktatási intézmények érintettek az ügyben. Bakay elővigyázatos „cukrosbácsiként” azokra a diákokra is gondol, akik olyan iskolákban kénytelenek tanulni, ahol a hivatalos tanmenet nem az ő munkáját írja elő: „Amikor történelem órára készültök, a táskába, a hátizsákba nem ezt a könyvet kell elsőként berakni, mert hiszen a tanár néni vagy a tanár bácsi más könyvekből tanít benneteket. De azért ebbe a könyvbe is olvasgassatok bele, nézegessétek meg a képeit, kövessétek a benne leírt eseményeket. Hamarosan észre fogjátok venni, hogy ez a történelemkönyv más, mint az előírt iskolai tankönyvek. Egyrészt kiegészíti azokat, másrészt olyanról is mesél, amelyekről a többi könyvben szó sem esik.” [5] A szélsőjobboldali történész az objektivitáson alapuló történelemtanításnak és történelemszemléletnek üzen hadat: „Sem a tantervi előírások, sem a tananyagok nem azt a célt tűzik az iskolák elé, hogy a világot egy magyar gyermek szemével láttassák, hanem sokkal inkább azt, hogy a semleges egyetemességet tekintsék a legfőbb értéknek, amelyhez semmiféle érzelmi kötődés nem kapcsolható, sőt, a kis magyar lelkekbe ezzel a módszerrel már idejekorán belesulykolható, beleégethető: a magyarság csak a történelem peremén létezett a kezdetektől fogva, hiszen a hivatalosan előírt tankönyvekben az ún. emberréválás folyamatának döbbenetesen kezdetleges leírása után az ókori Kelet, a görög, majd a római történelem és kultúra hosszadalmas taglalása következik s csak a tankönyvek legvégén kerül sor, mindösszesen 15-17 oldalnyi terjedelemben a magyar őstörténet összegzésére. De ez az összegzés is magáért beszél! Mi azt a célt tűztük magunk elé, hogy a 11-12 éves gyermekeink rendkívül fogékony és még el és meg nem rontott tudatába elültessük az igazi tudás mustármagját, mégpedig úgy, hogy az egész világ történelmét a magyar nép históriájának szemszögéből mutassuk be.” [6] A demagóg szöveg hemzseg a rosszindulatú csúsztatásoktól, ugyanis az iskolai történelemtankönyvek párhuzamosan, kronologikus sorrendben haladnak végig az egyetemes és az ennek kontextusába beágyazott magyar történelem eseményein. Összességében a magyar történelemről sokkal többet meg lehet tudni tankönyveinkből, mint bármely más ország történetéről. Tankönyveinket ismerő történészként, történelemtanárként tapasztalatom, hogy összességében a magyar-egyetemes történelem aránya sok esetben túllép az 50-50%-on, mintegy 60-40%-os az arány, országunk történelme javára! És miként definiálható a Bakay által oly szívesen hangoztatott „igazi tudás” avagy „igazi történelem”. Akkor minden eddigi tudásunk hamis lenne és csak a nyilas házmesteríróknak lenne igazuk??? A magyarság történetének három centrális kérdését kívánja kiemelni: a fajiságot-nyelvet (ezt, mint látni fogjuk nyilas példák alapján, megfelelteti egymásnak), a dicsőséges nagyhatalmi státust (természetesen, ezt is túlozva) és Trianont: „Célunk annak bemutatása is, hogy miért és miben egyedülálló a magyarság történelme a többi néphez képest? Legelőször is abban, hogy mi vagyunk az egyetlen Keletről ide érkezett, nem indoeurópai nyelvű, ugyanakkor tiszta europid embertani fajtájú népessége Európának. Másodsorban abban, hogy a magyar állam hét évszázadon (9-16.sz.) át Európa meghatározó hatalmi tényezője volt, amely státusát 1526 után elvesztette. Harmadjára abban, hogy az ősi országunkat tudatosan és előre eltervezett módon feldarabolták s ezáltal a magyar nemzet érzelmi és biológiai közösségét erőszakosan megszüntették.” (Megjegyzés: a biológiai közösség a magyar népre, mint sokszorosan kevert fajtára még a honfoglalás korában –a törökökkel, kazárokkal való keveredés miatt- sem volt igaz. Vajon ki az a magyar ember, amelyik valamelyik honfoglaló törzsre vissza tudja vezetni a családfáját?) [7] Bakay szubjektív hangvételű visszaemlékezésében leírja, ő neki hogyan tanította a „tanító bácsi” a történelmet: „Azt a Kárpát-hazát, amelyet galádul elvettek tőlünk 1920.jún.4.-én, Trianon gyalázatos napján, amely döntést tanítónk nem tartott véglegesnek. Ő úgy tanította, hogy a magyar hazát a Kárpátok és az Alpok ölelik körül s délen a Száva folyó zárja le.” [8] A türelmetlen sovinizmus megtalálja azt a pontot, ahonnét kezdve átírhatja történelmünket a maga szájízének megfelelően. Ez a pont a finnugor-elmélet kérdése és annak megkérdőjelezése, hogy a magyar nép csak a 900-as években (jóval az ókori Mezopotámia, Egyiptom, Izrael, görög városállamok,

159 / 172

macedón birodalom, római birodalom után) válik történelmi tényezővé (és valljuk be őszintén, nem azért, hogy bármiféle kisebbrendűségi érzést keltsünk fel nemzeti öntudatunkban, történelmi súlya sem mérhető az előbb felsoroltakhoz). A finnugor eredet valamiért derogál egyeseknek és ezt azzal kívánják kompenzálni, hogy azt állítják, minden kultúra kiindulópontja a magyar népnél keresendő és az összes kultúrteremtő nemzet voltaképpen magyar volt. Bakay így polemizál a finnugor múltunkkal: „A magyar nyelv lényegében egyedülálló nyelv a világon! Egyedülálló azért, mert igazi közeli rokona nincs. Vannak ugyan olyan rokon-nyelvek, amelyek nyelvtani szerkezetükben és csekély számú szavaikban némi rokonságot mutatnak a magyarral (pl. a finn, az észt, a lapp, a lív, a mordvin, a cseremisz, a komi, a mari, a manysi, a hanti), ám ezek a hasonlóságok nem túl mélyek, így nem lehetnek döntő jelentőségük a mi nyelvünkre nézve.” [9] A 6-os történelemkönyv végén található szómagyarázatban a finnugor címszónál pedig még tovább megy: „Mára hiteltelenné lett elmélet arról, hogy őseink egy őshazában lakván – rokonságban álltak olyan hasonló nyelvű népekkel, akik halászattal, vadászattal, gyűjtögetéssel tengették életüket. Ma már a többség tudja, hogy ez a származáselmélet idejét múlta.” [10] Vajon kit tekint Bakay a többségnek?

A hungarista propaganda-„történész”, Baráth Tibor

Ez a gondolatmenet megdöbbentő hasonlóságot mutat a Szálasi udvari történetírója, Baráth Tibor által leírtakkal. A meggyőződéses hungarista „történészt” 1944 októberében Szálasi Ferenc nevezte ki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyetemi és főiskolai ügyekkel foglalkozó IV. ügyosztály vezetőjének. Nevéhez fűződik másik két hírhedt hungarista politikus, Csilléry András (egyetemek és főiskolák áttelepítésének kormánybiztosa) és Kisbarnaki Farkas Ferenc (országos elhelyezési és kitelepülési kormánybiztos) társaságában a felsőoktatási intézmények Németországba való áttelepítése. Baráth dilettantizmusa pár hónapos regnálása alatt felbecsülhetetlen károkat okozott a magyar felsőoktatásnak, ő vitte keresztül Rajniss Ferenc kultuszminiszter rendeleteit, melyek az oktatási színvonal „mélyrepülését” és a tanintézmények alkalmatlan személyekkel való feltöltését irányozták elő (a kilencedik félévet végző orvostanhallgatóknak gyakorlatilag disszertáció és államvizsga nélkül kiadták a diplomát; az egyetemek közgazdasági és orvosi karain azoknak a diákoknak, akik elmulasztották első szigorlatukat letenni, érvénytelen féléveiket be kellett számítani; a hadi érdemeket szerzett személyeknek akkor is engedélyezték a továbbtanulást, ill. az érettségi vagy a képesítő vizsga letételét, ha erre eddigi eredményeik alapján nem lettek volna bocsáthatók). [11] Baráth Tibor „történészi” tevékenysége azonban még ezt is képes alulmúlni: A magyar népek őstörténete c. hét kötetes munkájában azt igyekszik görcsösen bizonygatni, hogy minden igazi kultúrteremtő nép, a sumér, az egyiptomi, a görög, a római, a kelta, a frank, a germán magyar volt és nyelvük is a magyar nyelvnek feleltethető meg. Ezt a mindenütt jelenlévő magyar népet fajisága alapján tiszta árjának feltételezi. Olyan képtelenségeket állít, hogy az ókori egyiptomi hieroglifák nyelve magyar, sőt még Homérosz is a mi szép anyanyelvünkön írt! Az értékteremtő magyarral szemben a „csúnya, gonosz, testileg is alacsony, torz” szemitát feltételezi, amelynek egyetlen célja a világuralom megszerzése és az árja magyar népek rabszolgaságba taszítása. Így olyan népeket is szemitáknak tekint, amelyeknek a valóságban semmi köze nincs a szemitákhoz és a zsidósághoz (pl. a görög felvilágosodást is –csúsztatásokkal, alaptalan rágalmakkal, a dór bevándorlókat szemita eredetűnek tartva- a zsidó szellem rombolásaként írja le, pedig mint tudjuk, Szókratész és köre jóformán csak az elnevezését ismerhette az izraelitáknak). De Baráth Tibort a reális tények nem zavartatták, ő igazi propaganda„történész” volt, aki a Kárpát-Duna Nagy Haza, Hungarista Birodalom megteremtéséhez adta volna a szellemi muníciót. A Magyar népek őstörténetének a nyelv és a faj egységét felvázoló előszava rögtön a második bekezdésben kitér a finnugor-elmélet lehető legteljesebb elutasítására: „A magyar őstörténeti kutatások szempontjából ez a sikertelenség sok ígéretet tartalmaz. Abból az anyagból ugyanis amit a nemzetközi tudomány nagy áldozatokkal felszínre hozott, de nem értett meg, mi a magyar őstörténetre vonatkozólag már eddig is sokat tudtunk hasznosítani. Az onnan kiemelhető magyar adatok zömükben az időszámításunk előtti első négy évezredből származnak és jelentőségben sokszorosan felülmúlják azt, amit a finnugor ívású tudósok a maguk tételére az elmúlt száz esztendő alatt összehordtak. / Ezek előtt az adatok előtt, amelyek között összefüggő nagyobb magyar nyelvemlékek is szép számmal akadnak, meghökkenve állunk. Meglep bennünket az adatok nagy régisége és azok földrajzi előfordulási helye. A finnugor nyelvészeti eredményekre felépített magyar őstörténet sarkalatos tételei szerint ugyanis kizárt dolog, hogy az időszámítást megelőző időkből magyar nyelvemlék létezhessék, méghozzá a Régi Keleten. Hiszen ha ezen a földrajzi tájon a mondott időből akárcsak egyetlen egy hiteles magyar szöveg is található, az puszta létével máris szétfeszíti a finnugor kereteket és megcáfolja a magyar őshazának Ural- Szibériában való elképzelését. Márpedig ilyen Krisztus előtti időből származó hiteles magyar szöveg nemcsak egy került elő, hanem e könyv maga is száznál többet mutat be. Ezért ne csodálkozzunk, ha az új utakon járó történet kutatók a finnugor elméletet elavult elméletnek tekintik és helytállóbb magyar őstörténeti elképzelést szorgalmaznak.” [12]

Még az ősember is magyar…

Bakay Kornél tankönyve voltaképpen ehhez a Baráth Tibor-féle történelemszemlélethez kapcsolódik. Az őstörténet tárgyalását a Darwin-elmélet bírálatával (és ki nem mondva, de az egész könyv szellemiségéből következően, a bibliai teremtésmítosz elismerésével) kezdi: „Ma már világosan látjuk, hogy a mai embernek (Homo Sapiens Sapiens) még a viszonylag fejlett neandervölgyi fajta sem volt elődje, akik közel félmillió évvel ezelőtt népesítették be Európa nagy részét. Elég rápillantani az emberszabású majom és az ember agykoponyájára s látjuk az alapvető különbséget. Ember majomtól nem származhatott!” [13] Itt van egy csúsztatás, amelyre érdemes felhívni a figyelmet: Darwin és követői sohasem állították, hogy az ember evolúció révén a majomból fejlődött ki, mindössze annyit feltételeztek, hogy létezik egy közös ős, mely mind az emberszabású majmok, mind a biológiai jellegzetességei alapján a főemlősök kategóriájába sorolt ember elődjének tekinthető. Ezt követően Bakay mindjárt behozza azt az elképzelést, miszerint az ősember is magyar volt. Az ősi barlangrajzokat, melynek nyilvánvaló a figurális ábrázolása, ősi magyar rovásírásként vizionálja: „megdöbbentő a hasonlóság az ős-írásjelek és a magyar rovásbetűs abc között!” [14] Itt is különböző logikai bakugrásokkal jut el hipotézise magyarázatáig: „Ez a székely-magyar rovás abc. Évszázadokkal ezelőtt a magyar tudósok egészen másként vélekedtek a mi műveltségünkről, mint manapság. Baranyai Decsi János 1598-ban az alábbiakat fejtette ki: a magyar nép sokkal régebbi, mint a külföldiek és a Kelet-ázsiai szkítáktól származik. (Jobbról balra írják a betűket.) / S gondolnánk-e, hogy a magyar írás abc betűi- és szótagjelei a legősibb betűkészletet alkotják? De nemcsak betűink ilyen régiek, hanem számírásunk is, hiszen az erdélyi sóvágók mennyiség-jelei szinte pontos másai az őskőkori festményeken megfigyelhető számjeleknek. Sokan még ma sem hiszik el, hogy a barlangi festményeken nem nyílvesszők láthatók, hanem betűk és számok.” [15] Baráth Tibor is azt állítja, az őskor egyetlen viszonylag fejlett kultúrájú, „írástudó” népeleme a magyar volt. Bár Bakay ebből verbálisan mindössze azt veszi át, hogy „a mai ember közvetlen elődje, a neandervölgyihez hasonlóan Afrikából terjedt szét” [16], a Baráth által leírtakból ennek a háttere is világosan kirajzolódik: „A Régi Kelet klímatörténete magyarázatul szolgál arra, hogy miért indult el a két magyar nyelvű népág, az északon lakó hun és a délen lakó magyar egymás irányában a történelmi találkozóra és közös nemzet kialakítására. … Régészeti megállapítások szerint, amint a jégtakaró elolvadt és a felszabadult földterületen a növény- és állatvilág újra megjelent, az ősemberiség is elhagyta hegyvidéki menhelyeit és fokozatosan szétáradt az új lehetőségek között. E szétáradás a bennünket érdeklő földrészen legkorábban a kaukázusi menhelyről történt meg. … Innen, a kaukázusi menhelyről ment a lakosság egyrészt délnyugat felé, a Habúr, Jordán, Orontes folyók mellékére, ahol Jerikó és Jármó a legrégibb eddig ismert csiszolt kőkori telepek; másrészt délkelet felé, a Kaspi-tó alá (Hurkaisi-tó) és a Tigris folyó vidékére, meg az iráni beltenger egyre szélesedő partvidékére (91m. 5, 370 sk; 122m. 74; 14m. 167; 146m. 85). A másik gócpont, ahol a neolitikus kultúra korai nyomait megtalálták, Délkelet-Afrikában volt, a Nagy tavak vidékén. A földművelés, állattenyésztés és rendszeres helyben lakás nyomait itt az i. sz. e. IV. évezred elejéről keltezik. A letelepült élet legrégibb nyomait a Turkani kerületben lévő Magasi község határában találták meg a Nakuru folyó vidékén lévő Hyrax dombon, továbbá az Eburru hegy alatt és a Njoro folyónál (39m. 26, 4~, 104, 198). Innen sugárzott szét a neolitikus kultúra fokozatosan észak és kelet felé, hogy végül kitöltse a Régi Kelet egész déli félholdját. Minden egyezik tehát azzal, amit más adatok egybevetéséből a megelőző lapokon előadtunk. … Az tény, hogy a két ősi gócpontból gyarmatosított területeken az időszámítás előtti IV. és III. évezred fordulóján a magyar nyelv már kiterjedt használatban volt; ezt írásos okmányokkal bőségesen tudjuk bizonyítani.” [17] Szálasi Ferenc is a magyarságot tekintette a legősibb népnek és az afrikai területről származtatta az eredetet. Zavaros fejtegetésében az évmilliárdokkal ezelőtt létezett őskontinensről, Gondvánáról (Dél-Amerika és Afrika egysége kettéválása előtt – Szálasi még a fogalom magyarázatával is adós marad) írt és

160 / 172

ennek népességét, az ún. gondvánai fajt, a magyart tette meg felsőbbrendű fajnak. (Szemben Baráth Tiborral, aki felsőbbrendű árjának feltételezte a magyart!) A többi fajt, az árját, az elő-ázsiait (semitát), a négert és az indiánt alsóbbrendűnek tartotta Szálasi és kialakulásukról semmit sem írt. A valóságban az általa meghatározott időben földünkön még nem alakult ki emberi élet. Elméletére még bizonyítékot sem hoz fel, csupán ezekkel a szavakkal próbálja magyarázni: “Én magam tanulmányaim során emberbiológiai elképzelésekkel is foglalkoztam és erre vonatkozó irodalmat is olvastam.” Szálasi a tiszta gondvánai fajtát kívánta kitenyészteni a hungarista munkaállamban, miként a Harmadik Birodalomban Hitler az árja fajt: „Célunk volt tehát ezt a gondvánai törzsfajtát kitenyészteni, amennyiben százszázalékos ilyen fajtát kitenyészteni lehetséges és megtisztítani minden más beütéstől, Magyarországon például a leggyakrabban előforduló árja (nordicus, mediterrán) és semita beütésektől. A tiszta faj kitenyésztése pedig azért volt gyakorlati célom, mert egészséges politikát csak egészséges fajú emberekkel tudok végrehajtani.” [18] A nyilasok elképzelései szerint nemcsak a világ többi részén volt domináns nép a magyar, hanem a Kárpát-medencében is őshonos volt. Bakay a génkutatásokra hivatkozik a faji kontinuitás alátámasztására: „Legújabban a tudósok a génvizsgálat révén (DNS vagy DNA) kimutatták, hogy 35-40 ezer évvel ezelőtt magyar fajta-jellegű emberek is lakták mai hazánk földjét.” A vonatkozó képaláírásban pedig azt állítja, „a DNS-vizsgálatok lehetővé teszik a tízezer évvel ezelőtt élt emberek rokonsági fokának megállapítását.”

Harc a finnugor-elmélet ellen

A finnugor-elméletet is genetikai alapon és egy bizonyíthatatlan migráció feltételezésével igyekszik cáfolni: „A rénszarvasok nyomában az akkori vadász népesség egy része északkelet felé vonult s talán ekkor (8-9 ezer évvel ezelőtt) váltottak nyelvet a finnek és az észtek ősei, akik nem a mi génjellemzőinket bírják, tehát valójában nem rokonaink, de átvették ősnyelvünk szerkezetét és jónéhány alapszavát.” [19] Baráth Tibor is hasonlókat állít, a magyar primátusát hangsúlyozva: „Megértjük ezek után, ha a maguk tudományos eredményeiben ma is vakon hívő finnugor nyelvészeknek és híveiknek a hallottak hátborzongató újságként szolgálnak, hiszen ha mindez igaz, tanszékek buknak el, folyóiratok szűnnek meg vagy alakulnak át és a hivatalos magyar kultúrpolitikának összes nyelvi és történeti könyveit újra kell íratnia. A finnugor elmélet védelmezői utolsó ellenvetésként azt hozzák fel: jó, jó, de mindez akármennyire kézenfekvő, elfogadható csak akkor lehet, ha az új elgondolásba a magyarral rokon balti és urali nyelvek is beleilleszthetők. Ez tökéletesen igaz, a beillesztés nemcsak igényelhető, hanem szükségszerű és meg is történt: a balti és urali népek is a magyar nyelvű hatalmas keleti közösségből szakadtak ki, nekik is van bizonyítható ókori történetük, nemcsak a Kaukázustól délre, hanem Kelet-Európában is.” [20]

Sumér-magyar azonosság

Baráth Tibor és Bakay Kornél gondolatmenetét tovább bonyolítja az, hogy a Kárpát-medencében élő magyart és a Mezopotámiában élő sumért már az őskorban is nyelvileg és fajilag azonos népnek tekintik. Szálasi Ferenc is azonos népnek tartotta a sumért és a magyart, de mivel teljes egészében, fenntartások nélkül átvette Zajti Ferenc elméletét a sumer-szkíta-párthus-magyar azonosságról, nem bocsátkozott ennek részletesebb taglalásába. [21] Bakay korábbi megállapítását, miszerint az írást rovásírás formájában a magyar nép találta fel, így bővíti ki: „A mennyiségek rögzítésére talán a legkorábban volt szükség, hiszen a vagyon és a tulajdon másként nem tartható nyilván. Nem véletlen, hogy a legősibb számtani műveleteket ugyanaz a nép fejlesztette ki, amelyik az írást kitalálta. Ez a nép a sumér nevű nép volt.” [22] Baráth Tiborra célozva, de meg nem nevezve a nyilas „történészt” kijelenti, „az újabb írástörténeti kutatások egyre határozottabban azt mutatják, hogy a magyar rovásbetűs írásnak szoros kapcsolatai vannak a sumér ékírás jeleivel.” És itt egy olyan példát hoz fel Bakay, amely kétséget kizáróan egyértelművé teszi, hogy Baráth könyvét elsődleges forrásnak tekinti: „Érdemes figyelmesen tanulmányozni az Erdélyben talált híres alsótatárlaki korongot is, s ha elmélyülten vizsgáljuk, számos meglepetésben lehet részünk! Ne féljetek, bátran, kötöttségek nélkül, tehát szárnyalóan gondolkodni! Ne csak nézzetek, de lássatok is! És ne higgyetek a kishitűeknek! Tanuljuk meg tehát az ősi írásjeleket, mert a betűírás ebből az ősi írásból fejlődött ki. Általában a föníciaiaknak tulajdonítják a hangokat jelölő betűk (a 32 mássalhangzó) megalkotását, amely azután alapja lett a görögnek és a latinnak is.” A fejezet végén a manipuláló célzat szellemében azt a kérdést teszi fel a szerző: „Miért mondhatjuk, hogy a magyar rovásírás abc a világ legrégibb jelrendszere?” Az egyik képaláírás pedig a következő: „A tartariai (vagy újabb nevén alsótatárlaki) sumer piktogramokkal ellátott agyagtáblák.” Az 5. osztályos kisiskolás tudatában így a magyar és a sumér végleg összekapcsolódik. [23] Az 1961-ben felszínre hozott alsótatárlaki három agyagtábla feliratait és ábráit több román, német, angol, olasz és amerikai történész tanulmányozta, mikor Baráth Tibor meglepő magyarázattal állt elő, miszerint az agyagtáblák magyar nyelvűek és egy ókori napvárta, csillagvizsgáló alkatelemei voltak: „A szóban forgó helyen eredetileg egy tudós pap, egy 'Tóthúr' lakott, aki - miként az egyiptomi Tóth is tette, - a Nap járását figyelte s számolta a napokat. Bizonyára róla nevezték el a lakot 'Tóth úr lakának' s ebből alakult ki hangrendbe ugrással a mai Tat-ár-laka. Észrevételünket, hogy a tatárlaki táblák a Nap járásának figyelésére szolgáltak, megerősíti az a további mozzanat, hogy rajtuk olyan állatok szerepelnek - rák és bak - amelyek az állatövben a Nap évi járását jelző csillagképek jelei. Ezek az elemek együttesen már közérthetően mondják, hogy amivel szemben állunk, az egy NAP-T-AR, Naptár. E műszer megfelelő beállításával ugyanis megfigyelhető volt a 'nyári napmegálló' ( solstitium) amikor a Nap tizenegyszer egymás után ( június 10-20) ugyanazon a helyen kel, ugyanabban az időben.” A feliratokat a következőképpen „fejtette meg”: 1.: „„Ez irány elé jön Isten négy órakor (hónap jele:) Rák övön tíz telek után.” A felirat értelméből kiderül, hogy a Nap keltét figyelő, lyukkal is ellátott korong úgy volt betájolva, bizonyára egy fa tok segítségével, hogy vele a nyári napmegállót lehessen észlelni, a június 10-től 20-ig terjedő időt, akkor kel ugyanis a Nap a tatárlaki délkörön pár perccel hajnali négy óra után.” 2: „„A Nap (az Ég ura) itt a Rákkor jön A napszekér lyukába.” Vagyis a téglalap alakú műszer szintén a nyári napmegálló megfigyelésére szolgált.” 3. Ezen csak ábrák találhatóak, a központi figura egy kecskebak amely „a téli napfordulót (december 25) jelzi, ami akkoriban a Bak- csillagkép havában zajlott le, ha már a nyárpont a Rákba esett. Magyarországon az égbolt decemberben általában borult, a Nap sugarait nem lehet észlelni, nyilván ezért nincs naplyuk ezen a táblán.” A konklúzió a teljes történelmi dilettantizmust mutatja: „Vizsgálatainkat abban összegezhetjük, hogy a tatárlaki agyagtáblák rendkívül súlyos tárgyi bizonyítékot szolgáltatnak ahhoz a főbenjáró megállapításhoz, hogy a Duna-medencében a Kr. e. ll. évezred közepén már régóta laknak magyar ajkú népek.” Természetesen, ezt az interpretációt a hungarista emigráción kívül senki említésre nem méltatta. [24] A tatárlaki korongban találta meg Bakay azt a megfelelő felvezetést, amely után egyértelműen kimondja: „Az ékírással feljegyzett sok tízezer szöveg-emlék alapján egyértelműen megállapítható, hogy a sumér nyelv olyan felépítésű, mint a mi magyar nyelvünk, tehát ragokkal és képzőkkel alkotott új szavakat, mondatszerkesztése is merőben más, mint a szemita vagy az indoeurópai nyelveké. … A mi magyar nyelvünkről mindenütt azt tanítják, hogy finnugor nyelv, amely a mai formájában alig másfél ezer éve alakult ki. Ez teljesen lehetetlen feltevés és nemcsak azért káros, mert elszigetel bennünket, hanem azért is, mert nem teszi lehetővé, hogy pontos és megalapozott összevetéseket végezzenek a nyelvészek olyan ősrégi nyelvekkel, mint pl. a sumér.” És itt következik Bakay tankönyvének első antiszemita kitétele: „a sumerek embertani alkatukban sem szemiták!” [25] Annak ellenére, hogy a háromszáz éves sumér uralom után az akkádok meghódították a térséget, a népességet asszimilálva átvették a sumérok nyelvét, Bakay így ír nyelvükről: „Az akkád nyelv nem rokona a sumérnak!” (Valójában az akkád nyelv megszűnt létezni.) Ezt követően röviden összefoglalja, az akkádok és az amoriták a sumér írást és kultúrát vitték tovább, majd erre a kultúrára épült rá az asszír birodalom: „A sumér nép alávetetté vált s részben elvándorolt észak, északkelet és északnyugat felé, részben beolvadt más népekbe, a nyelve azonban, mint a szent iratok nyelve, sokáig fennmaradt és számos más nyelvre hatott.” [26]

A zsidó történelem és az Ószövetség megkérdőjelezése

161 / 172

A nemzetiszocialista hungarista ideológia legfőbb ellenségképe a totális megsemmisítésre ítélt zsidóság. Bakay a zsidóság teljes ókori történetét negligálja. Az egyiptomi fogságot és kivonulást, ill. József történelmi szerepét a könyv fülszövegében mindössze ezzel a rövid mondattal „tudja le”: „Csak legendákról van szó, mert sem Mózesről, sem a zsidók csodákkal teli kivonulásáról semmiféle történeti adatunk nincs.” [27] A kiadvány végén található szómagyarázatban, a Böngészőben lényegében tovább ismételgeti ezt a tételt. A Biblia címszónál ezt írja: „Az ótestamentumi személyek és események zöme nem történeti tény, hanem szent legenda (Ábrahám, Jákob, Mózes, egyiptomi fogság, izraeliták egyiptomi tartózkodása, Kánaán egyiptomi tartomány volt, nem zsidó terület).” [28] Dávid király kapcsán a zsidó királyságot is nemlétezőnek tekinti: „A történeti és régészeti tények a zsidó hagyományokat nem igazolják! Sem Saul, sem Dávid, sem Salamon király dicső tetteinek nincsen nyoma.” [29] Az egyik legrégibb zsidó város, Jerikó eredetét is kétségbe vonja: „A kánaáni városok egyike, amelyekben azonban a zsidó hagyományokkal ellentétbe nem éltek zsidók a Kr. Sz. e. 13. században és később sem jó ideig.” [30] Szálasi Börtönnaplójának passzusaival megdöbbentő párhuzamot mutat ez a megközelítés. A hungarista vezér a zsidóság történelmi jelentőségét, melynek középpontjában az egyistenhit bevezetése és az első egyetemes etikai szabályozás, a tízparancsolat megalkotása áll, egyszerűen letagadja. Az Ószövetséget nem ismeri el a kereszténység előzményeként: „Az Ószövetség a legbölcsebb ostobaság és a legostobább bölcsesség, melyet írtak, hittek. Krisztusnak semmi, de semmi köze hozzá. [31] ... Keresztényvallás és zsidóvallás között olyan a különbség, mint az igaz Egyisten-hit és a primitív népek babonáikon nyugvó egyistensége között. A Mózes-hit lehet minden, csak nem vallás. ... Az Ószövetség Istennek a zsidók iránti megvetésének története és írása. Az Újszövetség Isten megvetésének szentesítése.” [32] Baráth Tibor művének is központi gondolata az egyetemes emberi kultúra alapjának, a zsidó-keresztény kultúrkörnek a zsidóságtól való elvitatása.

Az egyiptomiak is magyarok lennének?

Bakay az ókori Egyiptom története kapcsán is azt sugallja, mintha lett volna valamifajta köze a magyarokhoz: „Igen különös és nagyon fura, hogy azt kellene elhinnünk, hogy mind a sumér, mind az egyiptomi nép egyszerűen és nyomtalanul eltűnt a történelem színpadáról. Ez nagyon valószínűtlen, tehát minden erővel tovább kell kutatnunk.” [33] A képtelenségek halmozása miatt nem mer annyira kiállni az egyiptomi-magyar megfeleltetés mellett, mint a sumér-magyar mellett, ezért inkább nem foglalkozik a témával. Az előzmények vizsgálatánál azonban nem szabad elfelejteni, hogy Baráth Tibor az egyiptomit - magyarnak tartotta: „A keleti ősnyelv és a magyar nyelv viszonyát eddig csupán a mezopotámiai ággal kapcsolatban fejtegették; az egyiptomi magyar ág helyzetével tudtommal nem foglalkozol senki. Utóbbi vonatkozásban tehát magamon kívül nincs kire hivatkozzam és támaszkodjam. Telekiné Kovács Zsuzsanna, aki szumír nevek olvasására vállalkozott, határozottan azzal a benyomással fejezte be munkáját, hogy e szövegeik világosan mutatják, hogy a magyar nyelvet úgyszólván mai kifejlett formájában beszélték és írták Mezopotámiában Kr. e. 1000 és 3000 között (Krónika, 1956 június). E sorok írója legbehatóbban egyiptomi szövegekkel foglalkozott és azok között mindenesetre tucatszámra olvasta a pompásnál pompásabb magyar mondatokat ma is jól érthető magyar nyelven. Ha tehát a mezopotámiai és egyiptomi nyelv ugyanaz az ősnyelv és az egyiptomit és a mezopotámiait is lehet magyarul olvasni, akkor abból világosan következik, hogy a régi keleti ősnyelv, az úgynevezett szumír és az úgynevezett egyiptomi nyelv szabályos magyar nyelv volt.” [34] Zavaros etimológiai fejtegetéseivel is ezt kívánja alátámasztani: „az egyiptomi király legfontosabb királycíme ,Est Ura` volt. Az egyiptomi király népe is UNI: Huni volt, a király maga ANER: Honúr vagy Hun úr és ONOK-AROK-URA: Hungarok ura. … A Hon, Honúr, Honős, Honokura és képzett alakjai a Régi Kelet másik legfontosabb területén, Egyiptomban is megtalálhatók és ott is ugyanaz az értelmük. A legrégibb idők egyik ismert személye a predinasztikus kor utolsó királya OS-IR: Ős-úr volt, akinek nevét a kézikönyvek az egyiptomi írástól eltérőleg a görögösen csengő Osiris alakban használják.[35] ” A piramisépíttető Mykerinos fáraó nevét „Magyar Honős királynak” magyarázza. A Halottak Könyvének 144. fejezetében lévő passzus megértéséhez pedig a következő kulcsot adja: „a szöveg egy buja nőről szól, akinek SEKHET BASTRA. A dolgot magyarul megértjük és az egyiptológusok is tudják, hogy az illető nő termékenységi szolgálatban állott és testével szolgálta istenét. Ezt különben az illusztráció is kétségtelenné teszi. A férfi leírása, aki e papnőnek udvarolt: TEKA, HARS S A PUSA REMK, AKAR E ME T(OSNU), továbbá, hogy ő HARPU KAKASH ARUSH A BAIU. Az erotikus szöveg pontos értelme kiderül, mihelyt a mi helyesírásunkkal tolmácsoljuk, kipontozva az ildomtalan részeket:-Töke, here s a f... remek, akar ő ma b...ni; Harapó kakas, erős a bája.)” [36]

A kaukázusi szkíták

Az ötödikes tankönyv fontosnak tartja felhívni a figyelmet a Kaukázus térségére is. Itt „igen ősi kultúrák virágoztak, olyan hatalmas államok, mint Urartu (mai Örményország és Törökország földje). Urartu nemcsak szembeszállt Asszíriával, de többször le is győzte azt! Nekünk, magyaroknak, is közünk van a Kaukázushoz, kivált a szkíták és a hunok révén, akik rokonaink voltak.” [37] Urartu létrejöttét Baráth Tibor így írja le: „A Kr. e. 7. század elején az őshazai magyar politikai láthatár teljesen elborult s a jövendő reménytelennek látszott. … Az Őshaza keleti felében élt magyarság is nagyon megfogyatkozott, a babiloni magyarok elpusztultak, Mezopotámiában a szemita lakosság alkotta már a többséget s a nemzeti gondolat a rendszeres deportálások és új népelemek behozatala által mindenütt meggyengült. Ilyen körülmények között a felszabadítás munkája főleg és elsősorban arra a magyar nyelvű tömbre hárult, amely a Kr. e. 7. században a Kaukázus völgyeiben és a Kaspi- Oxus vidékén (Turánban) gyülekezett s helyi néven méda, szkíta és huni néven volt ismeretes. A Kaukázus vidékén élő magyar nyelvű törzsek politikai és katonai összefogását a Van- tó és az Urmia- tó környékén megszállt részek indították el a Kr. e. 13. században, amikor Urartu (egyenes szórendben Erdő Ura) néven országot szerveztek.” [38] A kaukázusi szkíták betörései veszélyt jelentettek az asszírokra, perzsákra (Dareiosz nagykirályt is legyőzték) és az ókori zsidó lakosságra is. Érdekes módon az Ószövetséget eddig szisztematikusan tagadó Bakay most Jeremiás könyvének sorait idézi (ezzel saját korábbi állításait cáfolja meg). Nem nehéz észrevenni a kontextusból a rejtett antiszemita felhangot, mely a végső leszámolást előlegezi meg: „Vonuljatok megerősített városokba! / Meneküljetek! Ne késlekedjetek! / Mert veszedelmet hozok észak felől, / rettenetes pusztulást. / … Lovasok és nyilasok jönnek! / Egy távoli nemzetet szabadítok rátok, / Isten háza! – mondja az Úr. / Egy legyőzhetetlen régi nemzetet, / … Tegze olyan, mint a nyitott sír, / s mindannyian hősök! / Egy hatalmas nép tör elő. / … kegyetlen és nem ismer könyörületet…” [39] Baráth Tibor ugyanezen szövegrészből kissé bővebben idéz és a magyarázat is megegyezik: „A több mint félezer év óta büntetlenül nyúzó és gyilkoló asszír népet halálfélelem fogta el. Reszketve vették a száguldó lovasokról szóló híreket és minden percben várták az íjat feszítő, lándzsát lengető méd, a káldi és egyéb katonák megjelenését. Jeremiás próféta Júdában így jövendölt: 'Ezek íjjal és lándzsával jönnek, ezek kegyetlenek és nincs irgalom. Hangjuk zúg, mint a tenger és lovakon utaznak' (Jeremiás VI 23; 87m 512). Habakuk szerint a káldiak 'rémesek és félelmetesek . . . lovasaik szerte fognak ágazni és jönni fognak messze vidékről, szinte repülve, mint zsákmányára siető sas. Jönni fognak mindnyájan,; hogy erőszakot vegyenek: orcájuk keleti szélként fogja felszívni és összegyűjteni a foglyokat, miként teszi a homokkal' (Habakuk I 7-9).” [40] Bakay könyve szerint a szkíták egy példátlan mértékű fejlődéshullámot indítottak el: „A világtörténelem nagy horderejű változásainak nem kis részét a szkíták, a hunok, az avarok, a türkök és a magyarok vezették be.” Példának a nyereg, a kengyel, a reflexíj, a nadrág, a fehérnemű viselete, a villa és a kanál feltalálását hozza fel. [41] Mint a „megtelepedett életmódot folytató, állattartó, lovas népek” a szkíták is „magas kultúrával” rendelkeztek. Ezt támasztják alá a temetkezési szokások, „a sírok gazdagsága és rendkívül magas színvonalú állatábrázoló művészet (ún. szkíta állatstílus)”. [42] A szkíták fontosságát messze a görögök elé helyezi Bakay, európai mivoltunkat és az európai hagyományok fontosságát kérdőjelezve meg ezzel: „A perzsák (Dareiosz) hadat viseltek a görögök ellen, de ezek az események bármennyire is fontosak Európa népei számára, nekünk közel sem jelentenek annyit, mint a szkíta-perzsa a szkíta-görög kapcsolatok.” (A mondat vége nyelvtanilag is kívánnivalókat hagy maga után.) [43] … „Természetesen nagyon fontos és igen jelentős az antik világ műveltsége és hagyatéka, ezen belül kivált a görögöké, ám nekünk magyaroknak sokkal fontosabb megismernünk a kincses Keletet, mert mi onnan származunk, mert mi Kelet népe vagyunk, mert a mi múltunk nem a zsidókhoz, nem a föníciaiakhoz, nem a göröghöz, nem a rómaiakhoz kapcsolódik, hanem a szkítákhoz, a szarmatákhoz, a hunokhoz, az alánokhoz és a kazárokhoz.” [44] A szkíták nyelvét is a magyarral rokonítja: „Lehetséges, hogy az ősmagyarhoz hasonló nyelvűek voltak a szkíták? Igen, ez lehetséges, noha még nem bizonyított, jóllehet régen az ősi magyar írást, a rovásbetűs írást, egybehangzóan szkíta betűs írásnak nevezték.” Szamosközi István a 16. sz.-i megállapítását veszi alapul, azzal a szándékkal, hogy a szkítákat és a székelyeket azonosítja: „Erdélyben van még bizonyos hazai írásmód, amely régi

162 / 172

őseikről, a szkítáktól, sok századokon keresztül szállott át a maradékra s ezt az Európába keletről behozott írásukat máig is fenntartják. Később ezt az írást szittya-hun írásnak nevezték, amely 9 magánhangzóból és 24 mássalhangzóból áll.” [45] Tétsi János 1708-ban megfogalmazott írását is felhozza ennek hangsúlyozására: „Nem hitel nélküli hagyomány, hogy a magyarok Szkíthiában tulajdon betűikkel éltek.” [46]

Fajelméleti alapok

Baráth Tibornál a szkíta-székely megfeleltetés kendőzetlenül van jelen, a nemzetiszocialista-hungarista fajelmélet egyik döntő kategóriájával, kerekfejűként meghatározva: „Az embertan művelői a mai magyar nemzetben megemlékeznek egy második embertípusról is, amely lényegében megegyezik az iráni típussal, úgyhogy azzal majdnem azonosnak vehető. E típus országos átlagát 20%-ban állapították meg. A 4. és 5. századi kárpáti magyar népek közül ebbe a csoportba a hunokkal azonos tájról érkezett iráni szkíták (székelyek) tehetők, akiket a hun okmányok is magukkal azonosnak tekintettek és ugyanazon állattal ábrázoltak, mint sajátmagukat. Eszerint az iráni típus (a hun és szkíta) leszármazói a magyar nemzet 48%-át alkotják. … A koponya alakját a fejindex fejezi ki. Ez az index a felülről nézett koponya szélességének (A) és hosszúságának (B) viszonya, szorozva 100-zal, tehát (A:B) x 100. Három főtípust különböztetnek meg. Ha az index 81 vagy annál magasabb, akkor rövid fejű (brachycephal) típustól beszélnek; ha az index 76 vagy kevesebb, akkor hosszú fejű (dolychocephal) típusról szólnak; ha az index a jelzett két szám között mozog (76-81), akkor középfejűeket (mezocephal) mondanak. Az embertan tudósai szerint Európa első magas kultúráját 'Európa I'-et ezek a kerekfejűek alakították ki. … Az őstörténet kutatója az embertan megállapításéiból elsősorban azokat tudja felhasználni, amelyek az egyes nemzetek keretén belül hosszú időn át előforduló embertípusokra vonatkoznak. Ezeket a típusokat a faji ismertetőjelek alapján szokták meghatározni, aminők a bőr színe, a termet nagysága, az orr formája, a szem állása, nagysága és színe, és a koponya alakja felülnézetben.” [47] A fejméret döntő fontosságú a náci fajelmélet magyarországi képviselőjénél, Méhely Lajosnál is: „a magyar fajta két árnyalata, az ugoros (keleti balti) és a törökös (turáni) magyarság Közép-Európa valamennyi rövidfejű fajtájával, tehát a kelet-balti (ugor), az alpesi és a dinári fajtával harmonikusan keveredhetik, ellenben a hosszúfejű északi, fáli és földközi fajtával való kereszteződés sem antropológiai, sem szerológiai tekintetben nem kívánatos.” A zsidóságot alacsonyabbrendű fajnak határozza meg: „Ismeretes, hogy a zsidó fajta örökléstani értelemben sokszoros korcsnak, polyhybridnek felel meg.” [48] A Baráth által felsorolt faji jellegzetességek primitív táblázatát pedig a vezető nyilas fajbiológus, Kelecsényi István dolgozta ki. Kelecsényi jellegzetes figurája volt a hungarista pártnak, ahol valóságos zseninek tartották. A Szeged-Szőreg vidékéről, paraszti családból származó tanulatlatlan húsz-egynéhány éves nyeszlett “csodagyerek” sánta volt, kancsal és dadogott. A világon állítólag először alkalmazott speciális módszerei segítségével tökéletes biztonsággal meg lehetett állapítani, hogy van-e valakiben zsidó vér, akár a legcsekélyebb mértékben is. Kelecsényi nagyon sok szempont mérlegelése után állapította meg a végleges eredményt: „A fenotípusokról táblázatot fektettünk fel, ez a táblázat, ha jól emlékszem 64 vagy 67 olyan különböző tényezőt állapított meg, melyek besorolása döntötte el a fenotípust. Hogy ezen 64 vagy 67 különböző tényezőből számszerüleg mennyi tartozott az egyes fajtatörzsekbe, ez a számszerűség, már t.i. többség döntötte el az alapfajiságot. A legfontosabb szempontok a következők voltak: a haj (színe, keresztmetszete, rugalmassága, vastagsága), a koponyaméretek, a homlok, a szemöldök, a szemüreg, a szem ( színe, fénye ), az orr, az orrnyereg, az orrcimpa, a fül, a száj, az orr- és fülszög, arcél, pofacsont, áll, állkapocs, fogak, test, karok, lábak, a test mozgása, a test szőrzete és az alkat. Egy ilyen vizsgálatnál az alfajokat vettük és az alfajokból következtettünk vissza a fajtatörzsre.” [49]

Homérosz, a magyar???

Bakay a szkítákkal szembeállított európaiakat legszívesebben magyarnak tekintené: „Csak annyi bizonyos, hogy (a szkíták – N.L.) nem indoeurópaiak voltak, rovásbetűket használtak és ők hatottak a görögökre, nem pedig fordítva! [50] Azt a nyilvánvaló képtelenséget is megkockáztatja, hogy nagy valószínűséggel „a Kárpát-medencéből indultak útjukra az első görög nyelvű törzsek, az akkhájok”, akiknek „szoros kapcsolatuk volt a szkítákkal, a perzsákkal, majd a macedón Nagy Sándor hódításai révén a közép-ázsiai és a Fekete-tengeri népekkel.” [51] Az etruszkokról pedig azt írja: „Honnan jöttek a csodálatos kultúrájú etruszkok? Nem tudjuk.” Etruszk virágkor, a 6-8. század időintervallumából, amely megegyezik az eurázsiai szkíta korral, ezt a következtetést vonja le: „Az etruszkok is hatalmas halmok, kurgánok alá temették a halottaikat s éppen úgy tették a kelták is a Krisztus születése előtti 6-4. században. [52] … De kurgánok például az indoeurópaiak által lakott Görögországban, egyáltalán nincsenek! És a kelták vagy a gallok eredetét és nyelvét vajon pontosan ismerjük? Sajnos, nem. Városaik szinte már a mi korunkat idézik, olyan korszerűek voltak! Ugyanakkor kortársai és vetélytársai voltak a szkítáknak. A kelták magasrendű művészete, a druidának nevezett papjaik vallásos szertartásai számos rokon vonást mutatnak a keleti lovas népekkel. Így pl. a kelták is fehér lovat áldoztak a Teremtő Istennek és ősi írásuk rovásírás volt.” [53] Baráth Tibor mind a görög, mind az etruszk, ill. római kultúrát magyarként írja le, ehhez tudománytalan etimológiákat és párhuzamokat használ. A történelmi anakronizmusok tárházát lehetetlen és szükségtelen is lenne mind felsorolni, itt csak a legképtelenebb, a Homéroszról szóló rész álljon: „Az Odysseát, az Égei-tenger dór utasának kalandozásait Kr. e. 700 táján foglalták görög nyelven írásba. Az eposzt, amelynek összeállítója a Homeros név alatt rejtőzik, a nyugati szellem első nagyszabású irodalmi megnyilatkozásának tartják. … A híres munkát mi is elsősorban az ókori görög-magyar viszony megvilágítására fogjuk használni. … Mi megpróbáltuk a kritikus helyek egyik-másikát a régi magyar gondolkodás szerint elképzelni, a görögül érthetetlen szavakat az összecsengés alapján magyarul elgondolni s ekkor kiderült, hogy Homeros ellenállása megszűnt, a részek érthetővé váltak, de mivel az előadás nyelve görög, abban a dolog csattanója elsikkad. Mint magyarul elgondolt és bizonyára eredetileg magyarul előadott, de utóbb görögül leírt munka pontosan beleillik abba a kétnyelvű, kétnépű, meglehetősen laza erkölcsű világba, amely a Balkán-félszigeten a dór bevándorlás után kialakult. Az Odyssea témája a folytonos utazás, az ide-oda hányódás, vagyis csavargás, főhőse is egy utas, Az Utazó (Odysseus), aki a nevét ENIAUTOS (Honi Utas) formában maga is magyarázza. Amikor már elöregedett, Ithakában, a Balkánfélsziget nyugati oldalán lévő szigeten telepedett le atyjától örökölt birtokán. Életének ez utolsó állomásához érkezve, már nem Utazónak mondja magát, hanem így szól: 'Az én büszke nevem AETHON', ami alatt bizonyára itthon értendő. A homéroszi jelzők közül néhányat azonnal megértünk, ha őshazai ismereteinket felelevenítjük. Itt van mindjárt a spártai király Mene-Laos jelzője, 'aki az égből eredt'. Ez arra mutat, hogy az illető egyiptomi lehetett, mert Egyiptom neve volt Égi-Ta. … Odysseus egy ARNEUS nevű koldussal kel birokra, akit kiskorától kezdve IRUSnak neveznek. Mivel a koldus neve összecseng az Arányos magyar szóval, azért adja neki Homeros az 'arányos testű' jelzőt; gyermekkori Irus neve viszont az Erős magyar szóval egyezik, azért kapja a 'csodálatos erejű' értelmezést és azt a körülírást, hogy amikor levetkőzött, megmutatkozott hatalmas testi tömege. Telemakos dajkája EURIC-LEIA, egy Öreg lány volt. Akik a sportban győznek, azok mind erősek és jelesek: az egyik neve ARES, Erős, a másiké ELATREUS, Életerős és a többiek is Jelesek: OK-YALUS, EURYALUS, ANK-IALUS. Amikor Odysseus az alvilágban bolyong, több régi ismerősével találkozik, köztük EPIKASTE szép asszonnyal is. Szörnyű dolgot tett ez a nő, mondja Homeros, mert szerelmében saját fiával Oedipussal házasodott össze. Mentsége csak az, hogy nem ő, hanem a fia kezdte a dolgot (innen E-PI-KASTE), aki az apját megölte, azután anyját feleségévé tette. A későbbi írók nem fogadták el a mentséget és Epikaste nevét a JO-KASTE, Anyja kezdte névre változtatták (99m 148 és jzt Epikaste). Amikor Homeros a tengeri jelenségekről szól, azokkal kapcsolatban is magyarul gondolkodik, megszemélyesíti őket és szörnyetegekké teszi. Három ilyen tengeri szörny van: SIRENA, SKYLLA és KHARYBDIS, de egyikük nevét sem lehet a görögből megérteni. Mit művelnek ezek a szörnyek? A Sirena egy éles hang, amelyet egy síró nő ad ki, mondja Homeros, magyarul nyilván Síró nő. A Skylla a tengerből kiemelkedő sikamlós szikla és sikít, talán azért Skylla mert az összecseng a Sziklával. Kharybdis viszont egy rémes örvény, amely magába szívja a vizet, azután újra kiköpi, a tenger hullámzása szerint, pontosan úgy, mintha ott egy szörnyeteg harapdosná a vizet: Harapdosból lett görögösítve a Kharybdis. A magyar etimológia valóban találó. … Összegezve dolgainkat, mit állapíthatunk meg a Kréta szigetén, az Égei-szigeteken és a Balkánon tett vizsgálódásaink eredményeképpen? Azt a fontos tényt, hogy a magyar őshazából, a Régi Keletről, a magyar nyelvű népek igen tekintélyes, magas műveltséget hordozó részlegei Kr. e. 3000-től kezdve az Égei-tenger térségébe költöztek át, ahol kb. Kr. e. 1150-ig államalkotó minőségben, főleg földműves és hajós életformában éltek. E korszak végén szemita fajhoz tartozó néprészek nyomultak be hazájukba, minek következtében sokan tovább vonultak észak felé, Európa más tájaira. A helyben maradtak pedig összeolvadtak a jövevényekkel és létrehozták a sötétes kinézésű, jó kereskedői érzékkel megáldott hellén népet. Hellén öntudat azonban csak a perzsa háborúk és Spárta- Athén küzdelmének lezajlása után, a Kr. e. 5. század legvégén alakult ki, amikor a magyarság balkáni szerepe lezárult.” [54] A görög kultúra hanyatlását a dór bevándorlókhoz köti, akiket szemita asszíroknak ír le. Az is ellentmond a történelmi tényeknek, miszerint a dórokat „JAVANI, Jáve-honi” névvel illették a zsidókkal együtt. [55]

163 / 172

Az indiai kusánok

Bakay tankönyvében a szkíták jelentik az összekötő láncszemet a sumérok és a párthusok, az indiai kusánok, ill. a hunok között: „S ezek az emberek (a szkíták – N.L.) nem mongoloidok, nem sinoidok (kínaiak) voltak, hanem europidok, amint a Tárim folyó medencéjébe feltárt sírok, valamint az Altájban és Közép-Ázsia számos más lelőhelyén feltárt temetkezések embertani anyaga egyértelműen bizonyítja. S ez a népesség tovább élt a párthus és a kusán birodalom idején. (Bizonyítékként a temetkezési szokásokat hozza fel. – N.L.) Ez a hagyomány tovább élt az ázsiai hunok, a közép-ázsiai eredetű avarok és a magyarok kultúrájában is.” [56] A kusánokat egyáltalán nem részletezi, még azt sem írja le róluk, hogy Indiában éltek. Ez az ötödikes gyermekek számára kifejezetten zavaró tényező és tényleg csak az a célja, hogy a szemitákon kívül mindent a magyarral azonosítson. Baráth Tibor soraiból aztán indokolttá válik, miért hozza fel őket Bakay: „Az Indus-völgyében élt árják és kusok nyelvére az első utalásokat a nem-magyar szerzők munkáiban találjuk. Mint említettük, ott szerepelnek ezek a magyar szavak: Úr, Kos, Szín, Barát, Város, Hon, Ta és Hely. Az e szavakból nyerhető benyomásunkat megerősítik az árja- kusok által hátrahagyott földrajzi nevek, amelyek egy részét Ptolemaios alexandriai földrajztudós jegyezte fel A.D. 2. században készített munkájában. Az ő térképein szerepel a Terim-medencében az A- Chasa terület, a Kasia törzs, A- Skatag-Kas hegy és a Kas- Gar város, mindegyik nevében a Kus név valamilyen formájával. Észak-India határtartománya, Kas- Mir ugyanebbe a csoportba tartozik (a neveket mi tagoljuk, hogy a Kus részleget kiemelhessük). Dél felé haladva azonban megszűnnek a Kus nevek és csak India délnyugati szélén, a Gujarat nevű államban találunk egy-két újabb Kutch területet, amely nagyon jellemzően - mocsaras és sós vizű értéktelen táj, de sorsűzött népnek jó búvóhely. Délen, a félsziget zugában szerepel egy további Kus- hon, Cochin. E kus nevek területi elhelyezkedése megfelel az Indus-völgyi Birodalom 17-16. századi meghódítása nyomán előállt néprajzi eltolódásoknak. Pontosan ilyen elhelyezkedésben találjuk azokat a földrajzi neveket is, amelyek az Indus-völgyi kultúrát létrehozó második faji elemmel, a mediterrán (árja) fajtával hozhatók kapcsolatba. Ez annak a jele, hogy a kusokkal valóban azonos sorsközösségben éltek. Ezek a nevek is a Tarim- medencében kezdődnek, melynek eredeti lakossága árja fajú volt, az Indus- völgyi és iráni kultúrkörbe tartozott és csak a jelen időszámítás 8. századának második felében lett turk népiségűvé (80m 19, 92). Az árja nevek az Ötfolyó vidékén sűrűsödnek, ott találjuk a történelmi nevezetességű Maszúria (angol ~ Mussoorie) és Mazar (Mathura) városokat, amelyek kétségtelenül az ősi Magyar nevet idézik. Innen dél felé haladva a Magyar nevek folytonossága is megszakad, de a Hindu-félsziget alsó, sivatagos részében újra előbukkannak s ott éppen ezek a nevek a legjellemzőbbek. Ott van a Mahar- Ashtra (Magyar Est- Úr) állama, a Mysore állam és a Madra állam s a nagyvárosok is Madúra, Mysora, Madras nevűek, amelyek szintén a Magyar szó és név változatainak tűnnek fel. India északi területén ma is a világosabb bőrű emberfajta az uralkodó típus és ezt várhatnánk a déli, Magyar nevű államokban is. Oda azonban a sötét bőrűek utóbb oly nagy tömegben hatoltak be, hogy típusukkal az árja jellemvonásokat elhomályosították.” [57]

A párthus Jázus

Bakay a párthusokról sem ír bővebben, viszont Jézus zsidó származását viszont nyíltan kétségbe vonja. Az ötödikes tankönyvben ez található a keresztény vallás alapítójáról: „Jézus zsidó származása is kétségbe vonható.” [58] A Böngésző Jézus címszavánál így részletezi tézisét: „történeti személyiség volt, egyben Isten egyszülött fia, akinek anyja Mária, nevelőapja Dávid király nemzetségéből való József. Így csak József zsidó volta vitathatatlan. Születési ideje a keresztény időszámítás kezdetétől hat vagy hét évvel korábbra esett s így keresztrefeszítése is 30-31 körül történhetett. [59] A könyv más képtelenségeket is állít a zsidóságról, kifejezetten antiszemita indulatok gerjesztése céljából. A középkori rabszolgaságért egy alaptalan, manipulatív rágalommal is az izraelitákat teszi meg bűnbaknak (a Böngésző rabszolga címszava alatt): „A keresztény Európába is virágzott a zsidók kezében lévő rabszolgakereskedés, még a 15. században is, sőt Bonaparte Napóleon is eladott többezer magyart rabszolgának.” [60] A „zsidók” címszó alatt leírtak Nyugat-Európában nemzetiszocialista propagandatevékenység bűntényével súlyos büntetéseket vonnának maga után: „Kétezer év óta feszültség van a zsidók és a többi nép között.” A rövid, sematikus történeti összefoglaló konklúziója a következő: „A 19. században számuk erősen megnőtt és kivívtak maguknak sok jogot. Jelenleg Európában, Párizs után Budapest az a város, ahol a legtöbb zsidó él.” [61] A ZSIDÓ SZÁRMAZÁSÚ MAGYAR AKKOR KULTURÁLIS GYÖKEREI ÉS NYELVE ELLENÉRE NEM TEKINTHETŐ MAGYARNAK??? A 6-os tankönyv „zsidó” szómagyarázata szervesen kiegészíti a korábbiakat: „Sémi (szemita) eredetű népcsoport jellegzetes külső jegyekkel, amely a történelmi ókorban keletkezett vallást gyakorol. Általánosságban elmondható, hogy kereskedelemmel, pénzváltással, hitellel, banki tevékenységgel foglalkozik. Az újkorban a művészetek és a szellemi szabadfoglalkozások is érdeklődése homlokterébe kerültek. 1948-ban a Földközi-tenger nyugati partvidékén megalakult Izrael állam.” [62] A nyilas ideológia egyik alapvető tétele Jézus zsidó mivoltának negligálása: Szálasi nemcsak az évezredes antiszemita hagyomány szellemében Krisztus kereszthaláláért tette felelőssé a zsidóságot (holott római bíróság római törvények alapján ítélte el Jézust, római halálnemmel), hanem még tovább ment, Jézust - a Bibliában leírtak ellenére - egyszerűen nem tekintette zsidónak. Zavaros fejtegetésében – többszörös logikai bakugrással - a történelmi kérdésekben tájékozatlan, kalandos életű festő, Zajti Ferenc “Zsidó volt-e Jézus?” c. több mint ezeroldalas könyvének álláspontját veszi át dogmatikus alapon, axiómaként: Jézus szkíta-párthus herceg volt és a szkíta-párthus nép nem más, mint a sumér nép közvetlen utóda (természetesen az akkádokról, az amoritákról és az asszírokról tudomást sem vesz) és a magyar nép közvetlen elődje. [63] Zajti Ferenc magabiztosan állította: „Krisztus nem a zsidóság kikristályoisodása volt. Ezt mutatja az egész újtestamentum története, Jézus élete, mely oly ellentétes psychét képviselt a zsidó nép és papi rend lelkületével szemben. Jézus a skythaság köréből és lelkületéből sarjadzott ki. … Hisz ma is egy világ harcol a túlanyagias sémi psyche előretörése és világuralmi törekvése ellen.” [64] A szkíta-hun-magyar fajt ősi turáni népnek tartotta, aki „bálványt sohasem tisztelt és isteneket sem csereberélt, míg a zsidóság, mint kalmár hálózta be a világot, addig Turán népe, mint hódító fogta át ugyanazon területet. [65] … A skytha faj a zsidóság között sohase jutott vezérszerephez, annál inkább nem uralomhoz.” [66] A párthusokat Zajti Perzsiában élő szkítákként határozza meg, etimológiai magyarázata szerint is a párthus perzsa nyelven szkítát jelent. A párthusok a szkíta nyelvet, törvényeket és viseletet is megtartották. [67] Jézus ezek szerint galileai szkíta-párthus, ún. „galilha-gojim”, a zsidóság által gyűlölt és leigázott szkíta telepes lett volna. Zajti is szívesen használja a goj szót, amely a Talmud félremagyarázásán és helytelen fordításán alapszik. A brutális orosz pogromok elindításához ürügyet szolgáltató, cári titkosrendőrség által hamisított Cion bölcseinek jegyzőkönyve tételezi fel először negatív értelemben ezt a kifejezést. A héber nyelvben létezik ugyan a szó, de ez nem a nem zsidókra használatos alacsonyabbrendű emberfajt, állati szinten lévő emberi lényt jelent, hanem idegent, külföldit, mindenfajta érzelmi felhang nélkül (akárcsak az angol nyelvben a foreigner kifejezés). Zajti is felhasználja csúsztatásaihoz a Talmud helytelen téves fordítását, mikor Mose bar Majemon rabbi állítólagos kijelentését idézi: „Az ember ne barátkozzék egy bálványozóval, de tiltva van az is, hogy rajta könyörüljön. Ha tehát (valamely zsidó) egy kuthaeust életveszélyben vagy a vízbe fúlni lát, nem szabad kimentenie, akkor sem szabad megmentenie, ha halálos veszedelemben van.” [68] Baráth Tibor Zajtihoz hasonlóan kiemelt jelentőséget tulajdonít a párthusoknak és Jézus életét is anakronisztikus kontextusba helyezi: „Az a sok magyar szó, ami vizsgálatunk során lépten-nyomon tömegesen elénk bukkant, csalhatatlan bizonyíték, hogy a vallást az ősmagyar népek találták ki, az ókori tudományos fogalmaiknak megfelelően, tehát ők azok, akik az emberi nemet ezzel a hallatlanul nagy léptékű tényezővel, a társadalom és állam tartóoszlopával megajándékozták. Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy az általuk megfogalmazott hittételeket az elsőtől az utolsóig átvette a kereszténység, amelynek központi alakjaként azt a Jézust tiszteljük, aki tanuló éveit éppen Egyiptomban, a magyar népek legszebb keleti országában töltötte és akire úgy emlékeztek, - MATAR-IOSra: Magyar jósra. Az összefüggések szédítő látványt tárnak elénk: kiderül, hogy a kereszténység az ókori pogány magyar világ egyenes folytatása, minden lényegében a magyar szellem világraszóló alkotása.” [69] A sovinizmustól és faji felsőbbrendűségtől fűtött mondat a nyilas propaganda egyik „legszebb gyöngyszeme”. Az az erőltetett próbálkozás is szánalmas, ahogyan a párthus birodalom történetét minduntalan a magyar történelem és az antiszemitizmus kereteibe próbálja gyömöszölni: „Érdemes egy pillantást vetni egy másik nagy szkíta népágra, a Parthi népre is, amely a Régi Keleten az utolsó nagy birodalmat alkotta meg. A Parthinak nevezett nép, az ilyen ország és állam, a Kaspi- tó déli partján lakó árja és kus törzsek vállalkozásából született meg, - innen a Parti-név - akik makedón Nagy Sándor (Alexander) görög uralma ellen sikeresen fellázadtak és függetlenségüket Kr. e. 250-ben véglegesen biztosították. A királyság területe rohamosan növekedett s a Kr. e. 2. században már birodalommá szélesedett. Felölelte a Kaspi- tótól a Perzsa-öbölig és az Oxustól az Indus folyóig terjedő világot. Az állam magja hét nemzetség összefogásából jött létre, a magyar népek vallásban gyökerező szokásának megfelelően. Az alapítók életformája a lovas életforma volt, fő fegyverük az íj és a nyíl. A lényeg e birodalommal kapcsolatban az, hogy magában foglalta a Régi Kelet mindhárom emberfajtájának

164 / 172

képviselőit: árjákat, kusokat és szemitákat. Vezetőrétege azonban kétségtelenül magyar nyelvű volt, amit határozottan megállapíthatunk a ránk maradt néhány parthi nyelvemlékből és történetük általános zajlásából. Országalapító királyuk trónneve ugyanis AR- SZAK-ES három egytagú magyar szó: ÚrSzék- Ős összetételéből keletkezett s szó szerint a királyi szék (úr-szék) felállítóját, megszervezőjét jelenti. Mint összetett szó azután `Országős`, azaz honalapító értelmet kapott és a parthi királyok egyik állandó címe lett. Az első országőst, Arszakest (Arsaces) a források következetesen 'szkíta férfinak' (vir Scytha) mondják, ami származásának már közelebbi meghatározása. Parthiát a nagyműveltségű Mithra-Dates (Kr. e. 160-137) bővítette birodalommá. E név etimológiája talán `Magyar Tudós`, amint ezt a vele kapcsolatban megőrzött hagyományból (a 'nagyműveltségű' jelzőből) is következtethetjük. Utóbb ezt a trónnevet is több király használta. Parthia két legjobban ismert városa, Hatra és Ktesziphon, bizonyára az alapító hét magyar nemzetség emlékét őrzi: `Hét Úr` illetőleg `Hét Szép Hona` értelemben. A Parthiak birodalmában egyesített árja, kus és szemita fajú népek vezetése a jelen időszámítás 226. évében kiesett az országalapító Arszakes- nemzetség kezéből. Az történt ugyanis, hogy a birodalom perzsa tartományában a helybeli hűbéres fejedelem, Ardasír, a régi perzsa királyi család leszármazója fellázadt és függetlenítette magát (A.D. 226-241), majd belháborúban legyőzte törvényes urát Artabánt és egész Párthia vezetését magához ragadta. Ezzel a változással a szemita befolyás került előtérbe, a szokásos véres jelenetek kíséretében. Ardasír levágatta; Artabán király fejét és azt a parthiak egyik templomában közszemlém kiakasztatta. Ugyanő az Arméniában uralkodó kus fejedelmet, Kosroes (Esti Kos Urat azaz a nyugati Kus királyt), az országalapító Arszakes dinasztia leszármazóját csellel megölette. A hazájukból elűzött parthiaiak észak fejé menekültek s egy részük eljutott a Kaukázuson túlra. Az ismét hatalomhoz jutott perzsákról a birodalmat 'Új Perzsa Birodalomnak' (A.D. 226-651) nevezték és az a perzsa királyok szemita hagyományai szerint kezdettől fogva világuralomra, az univerzális monarchia megalapítására törekedett. )” [70] Bakay az egyetemisták számára készült jegyzetben már leplezetlenül hivatkozik nyilas elődeire: „Az emigráns történetírás jelesebb képviselői 1945 után általában foglalkoztak a párthus-kusán kérdéskörrel (ezek a „jeles képviselők” egytől egyik hungaristák voltak vagy holdudvarukhoz tartoztak; a lábjegyzetben a nyilasokkal szoros kapcsolatot tartó, imrédysta Padányi Viktor Dentu-Magyaria 1989-es Turul kiadására hivatkozik – N.L.), igen éles és durva elutasításban csak egyesek részesültek, mindenek előtt Badiny Jós Ferenc, aki már húsz évvel ezelőtt felvetette a római kereszténység egyik legsúlyosabb és legdrámaibb ellentmondását, hogy ti. ha Jézus és szeplőtelenül fogant anyja, Mária zsidó származású volt, akkor a judeo-kereszténység nem a miénk. Badiny Jós Ferenc Zajti Ferencet követte (a lábjegyzetben leírja, „Jézus nem volt zsidó” Zajti a hungarista Pannon Frontban közzétett A galileai Jézus c. írására utalva; azt természetesen kihagyja, hogy a fő összekötő kapocs Szálasi és Baráth Tibor volt – N.L.), de túl is lépett rajta, kivált legújabb munkájával, „A párthus Jézus”-sal. E napjainkban eléggé széles körben ismertté vált munka természetesen még inkább szükségessé teszi a párthusok történeti és régészeti emlékeinek megismerését.” [71] A párthus-magyar kapcsolatokat a Szent Korona kapcsán továbbgondoló amatőr Csomor Lajos kapcsán Baráth Tiborra már közvetlenül hivatkozik: Csomor „többször utal arra, hogy a párthusok húnok, valamint -Baráth Tibor könyve (A magyar népek őstörténete – N.L.) nyomán- kijelenti, hogy a párthusok magyarul beszéltek”. A lábjegyzetben Bakay saját korábbi írására, a MIÉP orgánumában, a Magyar Fórumban 1996-ban napvilágot látott „Hazát kell néktek is teremteni – A nemzeti történetírás” c. publicisztikájára hivatkozik, melyben Baráth munkásságát méltatta. [72] A miskolci egyetemen ma is forgalomban lévő jegyzet egyértelműen az egyetemista diákok szélsőjobboldali manipulációját tekinti fő célkitűzésének. Tudománytalan, a hungarista kelléktárból vett téveszméi mérhetetlen károkat okoznak és egy torz, fajelméleti alapon nyugvó történelemszemlélethez vezetnek.

Mióta keresztény nép a magyar? A párthus Jézus mítosza egyértelművé teszi, Bakay a hungarista tézis alapján áll, miszerint „a teremtés magyar mitológiája a kereszténység az ókori pogány magyar világ egyenes folytatása, minden lényegében a magyar szellem világraszóló alkotása”. [73] Az 5.-es történelemtankönyv erről így ír: „Mondáinkat és a teremtésre vonatkozó hagyományainkat a legutóbbi időkig népünk szóbeli hagyománya őrizte meg. E szerint bátran kijelenthetjük, hogy népünk tudatában nem található meg az indoeurópai népek hagyományaiból oly ismerős sokistenhit. Egy Istenünk van, s nyoma nincs annak, hogy ez valaha másként lett volna.” Ennek bizonyítására későbbi, a kereszténység hegemóniáját elfogadtatni kívánó, „átpolitizált” krónikaszövegeket idéz (Anonymus: „A magyarok csak egy istent imádtak, a világegyetem teremtőjét, a Mindenség urát.”; Képes Krónika – Budai Krónika és Thuróczy János krónikája: „Árpád a kürtre … a mindenható Isten kegyelmét kérte, adja nekik az úr a földet mindörökre.”; Kézai: Lehel-monda: „mi a nagy Isten bosszúja vagyunk”) [74] Isten nevét, amely szerinte Deimel akkád-sumér szótárában betű szerint ugyanúgy olvasható, mint a Halotti Beszédben, a sumér-hettita „Istanu” alakból eredezteti. Jelentésének etimológiája pedig „egy, egyetlen, első”. [75][76] A 6. osztályos tankönyvben is a kontinuitást igyekszik kimutatni: „A magyarok ismerték a keresztény tanításokat. Még az avarok sírjaiban is szép számmal voltak keresztek és keresztény jelképek, a magyarok sírjaiban pedig több tucatot találtak a régészek.” [77] A gyermekek kereszténységről alkotott képét tovább bonyolítja az, hogy a „A csíksomlyói búcsúban” feliratú kép található mellékletként, anélkül, hogy utalna valós kialakulására. Az újkorban kialakult zarándoklatnak semmi köze nincsen a kereszténység I. István előtti feltételezéséhez. [78] A kereszténység visszavetítése céljából több ponton is ellentmondásokba kényszerül: „Igaz az, hogy a keleti hazát akkor el kellett hagyni őseinknek, amikor az iszlám hitű arabok meghódították egész Közép-Ázsiát a Krisztus születése utáni 7.sz.-ban, mert nem kívántak hitükről lemondani. A magyarok ugyanis sem Mohamed próféta, sem Buddha tanait soha nem vették át! Csaknem két évszázadon át részesei voltak a kazár birodalomnak, de nem szolganépként, hanem államalkotó szövetségesként s nem elvándorlással igyekeztek megszabadulni a kazár szolgaságból, hanem a kazár vezetőréteg zsidó hitre térése után (800 körül) nem kívántak osztozni az ortodox zsidó vallás kötöttségeiben, ezért elváltak a kazároktól és birtokba vették Attila nagykirály örökségét, a Duna-Tisza vidékét. Egy részük felköltözött a Volga-vidékre, ők lettek később Juliánusz barát magyarjai. … Őseink nem sámánhitűek voltak, mert a sámánizmus nem vallás. Voltak táltosaink, de ők nem sámánok, hanem tudós emberek, akik közvetítettek a teremtő Isten és az emberek között.” A hunok Az eddigiek tükrében nyilvánvaló, a hunokat is magyarokként határozza meg Bakay. Hosszasan részletezi az ázsiai hunok, a hsziung-nuk történetét, akik „Attila hunjainak a testvérei” voltak és támadásaik ellen építették fel a kínaiak a Nagy Falat. [79] Az európai hunok és a magyarok azonosságára a krónikáink által leírtakat hozza fel, melyek szerint „Attila családjából származott Álmos és Árpád” (ezek a családfák többnyire legitimációs célzattal szerepelnek a később keletkezett krónikákban), következésképpen a „magyarok és hunok testvérnépek” A történettudományt súlyosan elmarasztalja azért, mert ezt a testvériséget, rokonságot „a mai történettudósok mindenáron cáfolni igyekeznek”. [80] Népvándorlás A népvándorlás bizonyított tényét (egyértelmű, hogy a gótok, a vandálok, a hunok és a magyarok dominóelv-szerűen özönlöttek nyugat-Európába) a tankönyv egy nyelvtanilag is hibás mondattal bevezetve kérdőjelezi meg: „Szólnunk kell itt a népvándorlásnak nevezett eseményekről is, mert azok a történések úgy, ahogyan tanítják, soha meg nem történhetett! Egyetlen nép sem hagyja el, igen súlyos ok nélkül hazáját, az ősi földjét, apáinak sírjait. A mi őseink sem kóboroltak ezredéveken keresztül a füves pusztákon és sohasem voltak olyan műveletlen félállati lények, akik magukat „beszélő embereknek” tartották, míg a többiekről azt hitték volna, hogy nem is tudnak értelmesen beszélni. Aki ilyesmiket állít, az hamis és hazug meséket ad elő. Ezek a tanítások, ezek az elméletek tehát teljesen hamisak és egészében hibásak. Az ugyanis tény, hogy a magyar állam a 9-10-11. században rendkívül erős hatalom volt, amely hatalom uralta egész Európát s ez nem jöhetett létre kóbor nomád hordák rabló kalandozásai révén.” [81] A Böngésző „népvándorlás” szócikkében tovább bizonygatja álláspontját: „a történettudomány feltételezése szerint, követve az ókori történetírók közhelyes leírásait, az a nézet terjedt el, hogy évezredek óta vándorolnak a népek keletről nyugat felé. Így tettek volna már a szkíták, a hunok, a szarmaták, a türkök, az avarok, a germánok, a magyarok, a besenyők, a kunok. De hasonlóképpen jártak el a kelták, a normannok (a vikingek), a szlávok, csakhogy ők nyugatról, ill. észak felől indultak útra. Bizonyos népmozgások, természetesen minden korban voltak, ámde egyetlen nép sem hagyja el súlyos ok nélkül ősi földjét, településeit, temetőit. A keleti lovas népek elvándorlását a legelők kimerülésével és az adott táj elsivatagosodásával szokták magyarázni. Az első ok hamis, a második valós, mégsem szabad összecserélni egy-egy tájegység birtokba vételét a fejveszetten menekülő, vándorló népek örök mozgásával. A Kr.sz. előtti 8. századtól a Kr.sz.8. századig az eurázsiai sztyeppe övezet egységes világ volt, jóllehet, különböző nyelvű és szokású népek lakták. Az Ordosz-folyótól, az Altájtól a Bécsimedencéig terjedt Kelet népeinek hatalmas övezete.” [82][83] A kalandozó „hadjáratokat –írja- nem lehet kalandozó rablóhadjáratoknak nevezni, mert egyrészt kiválóan megtervezett katonai akciók voltak, másrészt pedig az volt a legfőbb céljuk, hogy megelőző csapást mérjenek a magyar hazára veszélyes

165 / 172

támadások ellen. Ilyen hatalmas katonai teljesítményekre csak a vikingek és az arabok voltak képesek.” [84] A 6.-os tankönyvben ezekhez a népekhez még a párthusokat is odaveszi: az 55 európai hadjárathoz hasonlót „a történelemben csak a párthusok, a vikingek és az arabok hajtottak végre”. [85] A kalandozások kapcsán a Böngésző „horda” címszavánál többszörös csúsztatással élve ködösít: „A tudománytalan és idejétmúlt marxista történetszemlélet szerint őskori társadalmi egység. Általában a keleti lovas népekre szokták vonatkoztatni becsmérlő jelleggel.” [86] A magyar hagyományban meghatározó jellegű vérszerződést szerinte magyarul beszélő szavárdok, törökül beszélő onogurok és az iráni nyelvű alánok kötötték (a hét törzsről és vezéreiről egyáltalán nem ír semmit): „A vérszerződés a magyar nép legfontosabb okmánya, mondhatjuk anyakönyvi kivonata, amelynek révén az eredetileg nem-rokon népek örök és felbonthatatlan testvériséget fogadtak egymásnak. … A vérszerződés egymagában is bizonyítja a magyarság szkíta rokonságát, hiszen a vérszerződés szokását gyakorolták a szkíták, ismerték a párthusok és elevenen élt a hagyománya a magyarság körében még a 16. században is. A jászberényi múzeumban őrzött ún. Lehel kürtje valójában nem zeneszerszám volt, hanem ivóedény (szkíta rython), amely a vérszerződés szent edényeként szerepelhetett. Ezért is tiszteljük annyira.” Ez a feltételezés a történettudomány eszközeivel nem bizonyítható és szintén csak a hamis történelmi tudat kialakítására szolgál. [87] A Magyar Birodalom korabeli víziója gyakorlatilag a mai Oroszországot, Belorussziát, Ukrajnát és az egész Kárpát-medencét felöleli: „A Kárpát-medence szerves része volt annak a hatalmas eurázsiai térségnek, amely Kínától a Bécsi-medencéig tartott. … A szkíták, a hunok, az avarok és a magyarok keletről érkeztek, de a Kárpát-medencétől nyugatabbra sohasem települtek meg.” A győztes hadjáratok után a kalandozók visszatértek a Kárpát-medencébe, de a nyugati kultúra érdemeinek elvitatása céljából Bakay rendhagyó esetek után is éles szemmel vizslat: „Ilyen kivételek voltak a szarmata és az alán páncélos lovagok, akik eljutottak a későbbi Spanyolországba, sőt Angliába is. A híres Arthur király legendáját ők teremtették meg.” A Kárpát-medence birtoklásának ősi jogalapja A 800-as évek végén lezajlott honfoglalást Bakay azzal próbálja semmissé tenni, hogy a magyarok mindig a Kárpát-medencében laktak. Ennek legitimáló ereje a Trianon-problematika kapcsán lesz majd fontos: „A Kárpát-medence 1920 óta már nemcsak a magyaroké, de attól, hogy a világot uraló nagyhatalmak feldarabolták ezeréves hazánkat, nem változott meg az alaphelyzet, hogy ez a föld ősi jogon a magyaroké, amelyről lélekben soha nem mondhatunk le! Úgy kell megtanulnunk, úgy kell a szívünkben megőriznünk, hogy a mai Szlovákiának nevezett ország minden négyzetmétere ezer éven át magyar föld volt.” (Itt a többi ország és az egykor magyarországi városok részletes felsorolás következik.) [88] Ezt vetíti rá a múltra, mikor azt állítja, –és itt viszont az általa korábban oly szívesen idézett krónikáinknak mond ellent- a honfoglalás, a magyarok betelepülése békésen zajlott, hiszen „a korábban itt lakók nagy része nyelvileg és genetikailag a rokonunk volt”. [89] A Kárpát-medence az ősidőktől fogva megkérdőjelezhetetlenül a „magyarok országa” álláspontja szerint: „Az újabb kutatások alapján lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is évezredek óta laktak magyar nyelvű népcsoportok, s talán ez volt az oka annak, hogy őseink végül ezt a térséget választották végső és végleges hazájuknak, ahol mindmáig élünk.” [90] A hatodikos könyv bevezetőjében az i.e. 500 körüli időszakra teszi a honfoglalás időpontját: „Több hullámban Keletről érkeztek ide őseink, ám az első betelepülő rokonaink legalább 2500 évvel ezelőtt” éltek itt. [91] Feudalizmus helyett: a rabszolgakereskedő zsidó bankár mítosza A hatodikos tankönyv a középkor időszakát teljesen átfogja, de egyetlen helyen sem ír a feudalizmusról és annak alapjáról, a hűbéri láncról. A korszakot meghatározó társadalmi ellentétről, a nemes-jobbágy viszonyáról, az arisztokrácia és az egyházi rend privilégiumairól mit sem ír, viszont minden bajok forrásának a zsidóságot teszi meg. Ezekért a sorokért nemcsak a tankönyv mielőbbi betiltására és forgalomból való kivonására lenne szükség, hanem szerkesztőjének és szerzőinek legsúlyosabb szankcionálására is: „A keresztény Európa társadalmi rendje korántsem volt eszményi ebben a korban. Az emberek két csoportra oszlottak: a szabadokra és a rabszolgákra, akiket a zsidó és a muszlim rabszolgakereskedők szállítottak hatalmas mennyiségben. A zsidó banktőke is ebben a korban született meg, amely aztán, az egyre általánosabb zsidó-ellenesség dacára, mind nagyobb szerephez jutott Európa történetében.” ILYEN RÁGALMAKAT NE TANÍTSANAK ISKOLÁKBAN, MERT A FELNÖVEKVŐ GENERÁCIÓT GYŰLÖLETTEL FERTŐZIK MEG. AKIK ELFOGADJÁK EZEKET A GYILKOS TANOKAT, BÁRMIKOR KÉSZEK LESZNEK ÁRTATLAN EMBERI ÉLETEK KIOLTÁSÁRA IS!!!. Nyugat-Európa társadalmának bírálata is a nemzetiszocializmus eszméjében fogant: „A keleti lovas népek mind nyelvileg, mind genetikailag (azaz fajilag – N.L.), mind társadalmi rendjüket illetően élesen különböztek Nyugat-Európa népességétől. A keleti emberek számára hosszú évszázadokon át nem az egyéni érdek állott a középpontban, hanem a közösség érdeke! Az egyéni kezdeményezés visszaszorult. Ha a közösség, a nép élén rátermett, erős akaratú vezetők állottak, rendkívüli teljesítményekre voltak képesek.” A leplezetlen vezérkultuszban nem nehéz a fasizmus Führer-prinzipét felismerni. A meghatározás egésze pedig a történelmi rendszerek közül a nemzetiszocialista diktatúrára illik a leginkább. [92] A magyar középkor A tankönyv a középkori magyar történelmet is a soviniszta történelemszemlélet kialakítására használja. Elnagyolt ábrázolása, közhelyeket egymásra halmozó stílusa egy hamis nemzeti énképhez, torz önértékeléshez vezet el. A Szent Korona történetére, mint nemzeti identitásformáló tényezőre nagy hangsúlyt fektet: „A mi Szent Koronánk ugyanis eredetileg is olyan boltozott korona volt, amint ma is látható. Nem két részből állították össze, s nem a 11. század vége után készült. A hátsó oldalon látható Dukász Mihály bizánci császárt (1071-1078) ábrázoló lemezt ugyanis később tették rá a koronára. A mi Szent Koronánk egészen egyedülálló ereklye, nincs párja a kerek világon. Szent István király után csak az az uralkodó volt törvényes magyar király, akit ezzel koronáztak meg. … Géza készítette fia, István számára uralkodói beavató koronaként.” [93] Ezért a „„Geobitz”-nak nevezett magyar uralkodó nyilván maga Géza nagyfejedelem és nem I. Géza. [94] … A Szent Koronát sem II. Szilveszter pápa küldte, ő legfeljebb csak a szent olajat és áldását adta a magyar királynak Asztrik érseken keresztül.” [95] I. István ellenfeleiről ezt írja: „Koppány nem pogány, hanem … Koppány és hívei nem hittek a nyugati világnak és elutasították a római keresztény egyházat, jóllehet, maguk is keresztények voltak.” I. István azért döntött Róma mellett, mert „a keleti keresztény (a bizánci ortodox) egyház feje maga a bizánci császár volt, mint istencsászár, aki minden más keleti uralkodót eleve a hűbéresének tekintett.” [96] A hűbéres fogalmát azonban nem magyarázza meg, így a hatodikos gyermek nem sokat ért a leírásból. Róma és Bizánc ellentéte sem éleződött még ki ekkor, az egyházszakadás csak fél évszázaddal később, 1054-ben következett be. Erről Bakay kijelenti, „korántsem volt olyan jelentős esemény, mint századokkal később gondolták”. Állítására bizonyítékot nem hoz fel. [97] A pogánylázadások szabadságharcként való meghatározása szintén az újkori események ősi múltba való vetítésének igényét fejezi ki: „A magyar nép nem tűrte az itáliai és német kalandorok rémuralmát, hanem fellázadt ellenük. I. András király helyreállította a rendet, a nyugati papokat, lovagokat és tizedszedőket legyilkolni szándékozók ellen keményen fellépett, de ez a lázadás nem nevezhető pogánylázadásnak, sokkal inkább – ősi szokás szerinti - szabadságharcnak.” [98] Forgalomba kerülhet ma Magyarországon ilyen tankönyvcsomag? Nem szabad megengedni, hogy iskoláinkban a nyilasok tudománytalan, káros hatású, antiszemita és rasszista indulatokat gerjesztő elméletet oktassák! Egyáltalán hogyan kerülhetett forgalomba ma Magyarországon ilyen tankönyvsorozat? Több mint egy évtized és majdnem fél évtized telt el az első egyetemi jegyzet, ill. általános iskolai könyv megjelenésétől és gyakorlatilag a Száva Vince vezette Magyarországi Kisebbségek Pártja (MKP) – Magyarországi Nemzeti-Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesülete (ÉKE) kivételével senki sem tiltakozott. Az MKP-ÉKE 2008.szept.9.-én a Kulturális és Oktatási Minisztériumnak és Hiller István miniszternek a magyar oktatási rendszerben megnyilvánuló rasszizmus és szegregáció megszüntetése érdekében átadott petíciója az első dokumentum, amely a tankönyvcsomag azonnali bevonását követeli. Most már csak az illetékeseken múlik a döntés, de ha szükséges, a fenyegetett társadalmi csoportok védelmében az MKP-ÉKE a legmagasabb külföldi fórumokhoz fog fordulni. [99]

[1] Baráth Tibor (Alsólendva, 1906. aug. 16. - Montreal, Kanada, 1992. febr. 22.) hungarista történész. Tanulmányait Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, itt 1929-ben doktorált. Bécsben, Párizsban ösztöndíjasként tanult tovább. 1934-ben a Nemzeti Múzeum tisztviselője lett, majd a párizsi magyar tanulmányi központhoz kapott beosztást. 1940-től a kolozsvári egyetemen a magyar történelem tanára. 1944-ben a nyilas puccsot követően kinevezték a Vallás- és Közoktatási Minisztérium egyetemi ügyosztályvezetőjének. Később

166 / 172

különböző párizsi tudományos intézetek munkatársa volt, 1946-1952 közt az északi-franciaországi ipartanács dokumentációs osztályát vezette. 1952 után Kanadában dolgozott. Az 1950-es évektől őstörténettel foglalkozott. 1949-1955 között a Nyugati Magyarság c. politikai és „tudományos” szemle szerkesztője és kiadója volt. 1961-ben könyvtárosi képesítést szerzett, majd a montreali nyomdaipari adminisztrációs központ igazgatóhelyettese volt. Több nyugati hungarista folyóiratban publikált. 1945 után az ún. sumer-magyar rokonság alapján álló magyar őstörténeti kutatásokkal foglalkozott. Magyar, francia és angol nyelven 15 kötet történeti munkája jelent meg, ezek nagyobbrészt –sajátos megközelítésben- Magyarország történetével foglalkoznak. http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm [2]

Jövőmunkások – Cigány értelmiségiek mondják, 52.o., Bp., 2002, Gladiátor Kiadó

[3] Bakay Kornél Őstörténetünk régészeti forrásai I. c. jegyzete már 1997-ben napvilágot látott a Miskolci Bölcsész Egyesület kiadásában. A II. rész kiadását is ők vállalták, 1998-ban. [4] Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. Alternatív tankönyv 11-12 éves gyermekek számára. 9.o., Bp., 2004, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület [5]

Ua. 11.o.

[6]

Ua. 7.o.

[7]

Ua. 8.o.

[8]

Ua.15.o.

[9]

Ua.11.o.

[10] Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak. Alternatív történelem tankönyv. 187.o., Bp., 2005, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület [11] [12]

Budapesti Közlöny 1944.nov.15. 2.o., 1944.dec.5. 2.o. és 1944.1944.dec.14. 1.o. http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Előszó

[13]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 17.o.

[14]

Ua. 22.o.

[15]

Ua. 38.o.

[16]

Ua. 19.o.

[17] gyarmatosai

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Az őshaza történet éghajlata és első

[18]

Szálasi Ferenc börtönben írt feljegyzései (1945.okt.23-24.) a nyilasok fajelméletéről. In: Szálasi-per 139-140.o., Bp., 1988, Reform Kiadó

[19]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 28-29.o.

[20] http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – A szumér és egyiptomi nyelv egyformán magyar [21]

Szálasi Ferenc: Börtönnapló 1938-1941., 109-110.o. (1939.júl.6.), Bp., 1997, Budapest Főváros Levéltára és a Filum kiadása

[22]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 40.o.

[23]

Ua. 42.o.

[24] http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete. - A Maros-völgyi Tatárlakán felszínre került három agyagtábla egy ókori napvárta alkateleme volt. A korongon magyar nyelvű felirat szerepel. [25]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 49-50.o.

[26]

Ua. 56.o.

[27]

Ua. 61-63.o.

[28]

Ua. 142.o.

[29]

Ua. 143.o.

[30]

Ua. 147.o.

[31]

Szálasi Ferenc: Börtönnapló 1938-1940, 114.o. (1939.aug.28.)

[32]

Ua. 82-83 o. (1939.jan.30.)

[33]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 59.o.

[34] http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – A szumér és az egyiptomi nyelv egyformán magyar nyelv [35]

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Az őshazára utaló ismert adatok

[36] http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – A szumér és az egyiptomi nyelv egyformán magyar nyelv [37] [38]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 68.o. http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Az asszírok bukása

167 / 172

[39] [40]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 69.o. http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Az asszírok bukása

[41]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 69.o.

[42]

Ua. 76-77.o.

[43]

Ua. 71.o.

[44]

Ua. 76.o.

[45] [46]

Ua. 74.o. Ua. 76.o.

[47] http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete - A kárpáti Hunország népeinek fali sajátságai és népnevei. Embertani megfigyelések [48] és fajnemesítés. 19.o., Bp., 1936, Hekd János könyvnyomdája

Méhely Lajos: Fajvédelem

[49] Szálasi Ferenc börtönben írt feljegyzései (1945.okt.23-24.) a nyilasok fajelméletéről. In: Szálasi-per, 141-144. o.; Vincellér Béla: Szálasi hat hónapja 1944. október- 1945. május Bp., 1996, Volos Kiadó [50]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 94.o.

[51]

Ua. 97.o.

[52]

Ua. 94.o.

[53]

Ua. 96.o.

[54]

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete - Jegyzet Homeros Odysseájáról

[55]

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – A Balkán-félsziget magyar lakossága

[56] [57]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 81.o. http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Az indus-völgyi kusok

[58]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 103.o.

[59]

Ua. 148.o.

[60]

Ua. 153.o.

[61]

Ua. 158-159.o.

[62]

Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak. 192.o.

[63]

Szálasi Ferenc: Börtönnapló 1938-1940, 109-110.o. (1939.júl.6.)

[64] Krisztus. 41.o., Bp., 1999, Gede Testvérek Kiadása [65]

Ua. 40.o.

[66]

Ua. 75.o.

[67]

Ua. 221.o.

[68]

Ua. 15.o.

Zajti Ferenc: Zsidó volt-e

[69]

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Néhány szó a Halottak könyvéről

[70]

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete - A 'Parthi' nevű nép magyarsága

[71]

Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I. 210.o., Miskolc, 1997, Miskolci Bölcsész Egylet

[72]

Ua. 221.o.

[73]

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar.htm - Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete – Néhány szó a Halottak könyvéről

[74]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 89.o.

[75]

Ua. 90.o.

[76]

Ua. 129.o.

[77]

Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak. 45.o.

[78]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak. 92.o.

[79]

Ua. 97.o.

[80]

Ua. 115.o.

[81]

Ua. 123.o.

168 / 172

[82]

Ua. 151.o.

[83]

Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak. 27.o.

[84]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak.128.o.

[85]

Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak. 44.o.

[86]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak.147.o.

[87]

Ua. 125-126.o.

[88]

Ua. 129.o.

[89]

Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak. 37.o.

[90]

Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak.129.o.

[91]

Bakay Kornél – Csajághy Gyula – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak. 8.o.

[92]

Ua. 34.o.

[93]

Ua. 48-49.o.

[94]

Ua. 56.o.

[95]

Ua. 60.o.

[96]

Ua. 57.o.

[97]

Ua. 61.o.

[98]

Ua. 69.o.

[99]

www.mkp-eke.hu

Mi a szocializmus? Szabó András György Ma is érvényes írás, melyet Baloldali Alternatíva Egyesülés 1989 május 1-re adott ki.

1

Mi a szocializmus?

Ma a szocializmus állítólagos hívei is azt mondják, hogy ezt nem lehet tudni. Mások általános frázisokkal, polgári demokratikus jelszavakkal ködösítik el a választ. Ám az igazság valójában egyszerű.

A szocializmus az a társadalmi rendszer, amely a kifejlett kapitalizmus vívmányait felhasználva egyesíti a tőke által szétválasztott munkát és tulajdont, a termelőket és a termelési eszközöket. Az államosítások azért sem hoztak létre ilyen társadalmat, mert a termelési eszközök felett a párt-, állami és gazdasági-pénzügyi bürokrácia rendelkezik, újfajta kiváltságokat teremtve magának. Az anyagi és szellemi javak létrehozói pedig bérmunkások maradtak, akik nincsenek érdekelve a termelés hatékony fejlesztésében.

A hatalom birtokosai a külföldi és a belföldi tőkétől, a magánvállalkozástól várják a válság megoldását. Elismerve azt, hogy a magántulajdonosi ösztönzőerők még sokáig nélkülözhetetlenek lesznek, naivitás - vagy még rosszabb - egyedül rájuk hagyatkozni. Eltekintve attól, hogy a tőkések nem törik magukat deficites vállalataink után, néhány ezer vállalkozó nem oldhatja meg társadalmi rendszerünk strukturális hibáit, nem számolhatja fel a tömegek érdektelenségét. Ehhez minden dolgozó embert vállalkozóvá, igazi tulajdonossá kell tenni, ezt pedig csak a szocialista irányú fejlődés, a termelők és a termelési eszközök újraegyesítése biztosíthatja!

Az igazi reformkommunizmus ezért mindenekelőtt a termelési (tulajdonosi) demokráciát, a társadalmi önigazgatást, önkormányzatot, a vállalatok, intézmények munkásainak, alkalmazottainak jogokkal biztosított ellenőrző szerepét jelenti.

Ezt követeli a Baloldali Alternatíva Egyesülés 1 Ezt a röplapot dr. Szabó András György egyetemi tanár, a Baloldali Alternatíva Egyesülés (BAL) Egyeztető Bizottságának tagja fogalmazta, és 1989. május 1-ére adta ki a BAL.

169 / 172

A civilizáció Vége? James Lovelock A Gaia-elmélet megalkotója szerint a klíma-egyensúly végleg felborult, a Föld menthetetlen. James Lovelock, a Gaia-elmélet felállítója szerint a világ a pusztulás útjára lépett, és ez az út nem is lesz túl hosszú. Népszabadság 2008.11.28

Vége az emberi civilizációnak?

A Gaia-elmélet megalkotója szerint a klíma-egyensúly végleg felborult, a Föld menthetetlen. James Lovelock, a Gaia-elmélet felállítója szerint a világ a pusztulás útjára lépett, és ez az út nem is lesz túl hosszú. A neves tudós azt valószínűsíti, hogy a klímaváltozás visszafordíthatatlanná vált, és sokkal drámaibb következményei lesznek, mint ami az eddigi prognózisokban szerepelt. A kutató szerint nem tehetünk semmit, a kikerülhetetlen klíma-katasztrófa a 21. században akár hatmilliárd ember halálával is járhat.

Hasonló, sokkoló hatású bejelentésekből a globális felmelegedés ismertté válása óta nincs hiány, komoly ember azonban eddig ritkán adta a nevét ilyesmihez. Lovelock azonban más kategória: olyan tudós, akinek a szavára az egész világon figyelnek. A 90-es években az ózonlyuk kialakulásáért felelős gázok feldúsulásának leírásáért hajszál híján Nobel-díjat kapott. De nem ez tette világhírűvé, hanem az a tudományos elmélet, amely a Néma tavasz című könyv mellett talán a legnagyobb hatást gyakorolta a környezetvédő mozgalmak és a környezettudatos gondolkodás kialakulására.

A Gaia-hipotézis szerint a Föld a maga bioszférájával (az élőlények és az élőhelyek összességével) nem egy bolygó csupán: inkább úgy működik, mint egy nagyon összetett önszabályozó rendszer - vagyis, mint egy bolygó-méretű élőlény.

Az elméletbe sokminden belefér - akár az is, hogy a Föld 'immunrendszere' elpusztítja azokat az organizmusokat (praktikusan az emberiséget), akiknek a léte a bolygó egészének túlélését veszélyezteti. A közvéleményben azonban inkább csak az csapódott le a gondolatból, hogy a bolygó él, sebezhető, és védelemre szorul (holott talán hatásosabb lett volna, ha azt ismeri fel az emberi társadalom, hogy őt magát kell megvédeni, méghozzá, ha közvetve is, saját magától).

Lovelock (akinek elméletét a Rolling Stone magazin írása nyomán a Greenfo környezetvédelmi portál elemezte) nem a levegőbe beszél, amit mond, azt megfigyelésekkel, kísérletekkel, számításokkal is alátámasztja. A tudós azt állítja, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) számítógépes modelljei tévesek: a globális átlagos felmelegedés nem áll meg a ma legvalószínűbbnek tartott 4 foknál, hanem akár 8 fokkal is melegedhet a földi klíma. Emiatt 2020-ra a szárazságok és az extrém időjárási jelenségek hétköznapivá válnak, a Szahara 2040-re eléri Európát, Berlin éghajlata pedig Bagdadéhoz válik hasonlóvá.

A világ legnagyobb, tízmilliós népességű nagyvárosai legalább részben lakhatatlanná válnak. Az általános élelmiszerhiány miatt tömeges lesz az elvándorlás, ami a korábbi világháborúkhoz hasonló léptékű konfliktusokhoz vezet, például Szibéria megszerzéséért Kína és Oroszország között. Mindez - a tengerek szintjének emelkedésével, az éhínség és a járványok tömegessé válásával, az életfeltételek radikális romlásával - oda vezet, hogy a bolygó népessége megtizedelődik: 2100-ra a jelenlgi 6,6 milliárdról 500 millióra csökken, és a túlélők Északra (Kanadába, Izlandra, Skandiáviába, a sarkkörön túli területekre) húzódnak.

A riasztó forgatókönyv azon alapul, hogy a felmelegedés következtében beindult változások a többszörös pozitív visszacsatolásokon keresztül ma már egymást gerjesztik, és pillanatnyilag nincs olyan emberi eszközökkel befolyásolható erő, ami megfékezhetné a folyamatot.

James Lovelock nagyjából négy éve építgeti azt a gondolati modellt, amiből ezek a következtetések adódnak. 2004-ben látogatást tett barátja és kollégája, Richard Betts, a Hadley Centre for Climate Change kutatója munkahelyén, és elbeszélgetett az ott dolgozókkal. Öt, egymástól független munkát végző, különböző szakterületeken dolgozó tudós számolt be neki olyan folyamatokról, amelyek külön-külön is elegendőek lennének a klíma-egyensúly felborítására.

Kiderült, hogy ugyanaz történik a sarki jégmezőkön és a magashegységek hóhatár feletti területein, a tajgákon és a trópusi esőerdőkben, illetve az óceánokban: a felmelegedés következtében beálló változások maguk is gyorsítják a melegedést (például úgy, hogy a jégtakaró elolvadása után a sötétebb földfelszín jobban melegszik, amitől gyorsul a maradék jég olvadása). Ráadásul ezek a földrajzilag olykor nagy távolságra zajló változások egyáltalán nem függetlenek egymástól, sőt, a globális víz- és szén-körforgási ciklusokon, a szél- és áramlási rendszereken keresztül kölcsönhatásban vannak, és erősítik egymást.

Minden változás ugyanabba az irányba mutat, és a hatás már jócskán meghaladja a rendszer rugalmasságát, a beépített korrekciós lehetőségek kapacitását. Vagyis nem tehetünk semmit: a folyamatok tehetetlenségi ereje jóval nagyobb, mint az ember beavatkozási képessége.

170 / 172

A kutató szerint a jelenlegi számítógépes klímamodellek használhatatlanok, mivel - politikai vagy egyéb okokból - túlságosan óvatosak. Az IPCC jelentésében például az szerepel, hogy Grönland jégtakarójának leolvadásához nagyjából 1000 év kell, miközben ez a ma ismert adatok alapján akár 2030-ra is megtörténhet. Ugyanilyen pontatlanok a tengerszint emelkedésére vonatkozó számítások: az IPCC 2100-ig maximálisan 6,4 Celsius fokos felmelegedést, és ennek hatására legfeljebb 60 centiméteres víszszint-emelekedést jósol, miközben a sarki jég teljes elolvadása - Lovelock számításai alapján akár már 20 év múlva - 24 méteres, özönvízszerű hatásokkal járó emelkedéshez is vezethet.

A Lovelock-féle krízis-forgatókönyv szerint a növekvő hőmérséklet miatt egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jéggel nem borított szárazföld felülete (és persze a vízszint is). Mivel a jég visszaveri, a víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre gyorsítja a hőmérséklet növekedését, és magát az olvadást is. A gyorsuló melegedés és szárazodás miatt a legnagyobb kiterjedésű erdőségek nagyrészt elpusztulnak (így széndioxidmegkötő képességük lecsökken), az 'örökké fagyott' területek felolvadása nyomán pedig rengeteg metán kerül a légkörbe (a metán csaknem húszszor erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid).

Az ember megjelenése előtt a földi rendszerben az imént említett, egymást erősítő folyamatokat a megfelelő negatív visszacsatolások ellensúlyozták, például úgy, hogy a Föld a fölösleges hőt kisugározta a világűrbe. Erre azonban ma, az emberi tevékenység nyomán a légkörbe került üvegház-gázok miatt nincs mód. Ezért a melegedés egy darabig egyre gyorsul, majd egy ponton új egyensúly alakul ki: az éghajlat a ma ismertnél jóval melegebb és szárazabb lesz.

A tudós végkövetkeztetése, hogy 'fenntartható növekedésről' értelmetlen beszélni, inkább a 'fenntartható visszavonulásra', vagyis az emberi élőhelyek megváltozására és összezsugorodására kellene felkészülnünk. -Nincs olyan megoldás, amely valóban segíthetne. A túlnépesedett Földön jelenleg hétmilliárd ember lakik, és akkor még nem számoltuk az állatvilágal. Ha csupán azt a szén-dioxid-mennyiséget nézzük, ami a lélegzéssel kerül a levegőbe, már az is a teljes kibocsátás negyede, jóval több, mint amit például a légiforgalom okoz.

Nem mondhatjuk az élőlényeknek, hogy ezentúl tartsák vissza a levegőt. Nincs menekvés: minden korlátunkat túlhaladtuk - fogalmazott a kutató. Lovelock szerint ideje lenne, hogy a politikusok a valóság elkendőzése helyett végre tudomásul vegyék az igazságot, és annak megfelelően ne 'fenntartható fejlődést', hanem 'vért, verítéket és könnyeket' ígérjenek a jövőre nézve. -Az emberek már tudják, hogy nagy a baj, lehetne velük értelmesen beszélni - állítja a tudós.

Az emberiségnek szerinte (pontosabban a túlélők kicsiny táborának) két választása van: vagy visszalép a technika és a civilizáció egy korábbi, a Föld által még tolerálható szintjére, vagy egy nagyon fejlett, de minden ma létezőnél környezettudatosabb társadalmat hoz létre.

171 / 172

172 / 172