Az öngyógyítás útján III. Miután előző számainkban megmutattuk, miként kerül az energiatestünkbe (és onnan pszichés, ill. testi alkatunkba) valamely tévhitben gyökerező létfélelem, majd három tipikus karakterstruktúrát jellemeztünk, most a hátra lévő két tipikus védekező alkatot írjuk le: a mazochista, és a rideg karakterstruktúrát. Emlékeztetni szeretnénk olvasóinkat, hogy ezek a bevett megnevezések tartalmilag nem teljesen azonosak a freudi lélek-tanból ismerős kategóriákkal! Azt sem szabad elfelednünk, hogy legtöbbünk nem egyféle védelmi beidegződést hordoz elméjében, és azokat felváltva, avagy keverten alkalmazzuk életünk során. A mazochista karakterstruktúra Ennek a védekező alkatnak a központi félelme az állandó ellenőrzöttség, ill. a megalázottság helyzetének megismétlődése körül bolyong. Az előző testi életek tapasz-talataiban központi helyre került az inváziók elszenvedése. Ismételten túlellenőrzöttek, sőt fogva tartottak voltak; nem tudták kreatív személyiségüket úgy megmutatni az élet-ben, ahogy szerették volna. Ellenőrzöttségük nem egyszer elemi létfeltételek szűkösségével párosult, pl. börtönben voltak, vagy éheztek. Több életen át erős vallási, vagy egyéb társadalmi (pl. politikai) kontrolláltságban múlatták éveiket, azt tanulva,hogy az egyéniség önkifejezése,ill. a csoport-normáktól való eltérés kimondottan keserves,sőt veszélyes! Megszokták, hogy engedelmeskedniük kell! Szabadságvágyuk kiéletlenségéért másokat kárhoztathattak, és hajlandóságukká (szokásukká) tették a külső hatalomhordozók erős figyelését, egyben mások okolását önmegvalósítási kudarcaik miatt. A félelem (és a védekezési taktika) aktiválása érdekében –hogy gyógyíthassák- többnyire olyan szülői családban inkarnálódnak, amely börtönként élhető meg általuk. Ez leginkább a túl erős szülők, különösen az uralkodó anya által gerjesztett helyzetekben testesül meg, melyek során szüleikre egyre inkább fogvatartóként –nem pedig szerető támaszadóként- tekintenek. Anyjuk sokszor áldozatos teljesítményként éli meg várandós hónapjait (öröm helyett…), ill. környezetének demonstrálja, mennyire gondos kismama ő, ezáltal a kis emberke már magzatként feszeng. Csecsemő- és kisgyermekkorukat a túlfigyeltség, a figyelmeztetések és kiigazítások sorozatosságának légkörében töltik, nem ritka, hogy az egyszerű (és intim) tevékenységeiket is figyelik, bírálják,”javítgatják” a túl-tengő szülők (néha más családtagok). Még az étkezés, vagy a szükség elvégzése közben sincs rájuk hagyva, hogy miként (ill. mikor) cselekedjenek! A túlságos felnőtt kontroll miatt, önbizalom és derű helyett, bűntudat épül ki bennük. Tartanak a felnőttek megalázásaitól, ám közben megpróbálnak megfelelően viselkedni (hiszen kicsinyek!), vagyis megszokják önérvényesítésük elnyomását –és valójában ez táplálja önmagukkal való rossz viszonyukat-. Az ilyen családokban sokszor megesik, hogy a gyermek-szülő iránti bizalma visszaüt: őszinte (vagy egyenesen bizalmas) közlése némi idővel utóbb egy vitában érvként kerülhet elő, avagy valamilyen korlátozás indokává válik. A szülők inkább birtokolják, mintsem szeretik ezeket a gyerekeket, miközben energiáikkal szinte elárasztják őket. Főként a 3. csakra energiafonalaival kötődnek hozzájuk, a 4. (szív-)csakra energiáinak áramoltatása csökevényes,vagy hiányzik (a szereteti helyzetnek megfelelően). Attól való félelmének eredményeként, hogy állandóan megalázóan ellenőrzik, ill.”meglopják” lényét, a mazochista védekező mélyen visszahúzódik testébe, és masszív fizikális erődítménnyé teszi, hogy a betolakodókat kívül tartsa. Csaknem
1
mindig irtózik a közvetlen, testi érintéstől (pláne a simogatástól!). Nem adja ki magát és ügyeit (nehogy kontrollálásának eszközeivé váljanak), energiamezeje tehát viszonylag nagy és táplált lesz. Azonban a gyermekkori pszichés intervenciók következtében aurájának határai nem erősek, nem egyértelműek. Az 1.,3.,és 5. szint jól strukturált, míg a 2., 4.,6.,és 7.szint kevéssé,ám a védekező pont utóbbiakat táplálja,fejleszti. Ennek lenyomataként auramezeje nagy, ám szivacsos, porózus. Ez a többnyire nagy testtel együtt azt a benyomást kel-ti, hogy a mazochista karakter jól oltalmazott, de ez csak futó látszat. A porózus aurába a pszichés energiák könnyen behatolnak, és ekkor a védekező még inkább visszahúzódik. Felnövekvése során főként a 3. csakra fonalainak visszahúzását, mintegy csomóba gubancolását tette szokásává, hogy a szülők erős, ellenőrző energetikai kapcsolódását mérsékelje. (Ez később máj, epe, hasnyálmirigy, és vastagbél megbetegedésekhez vezethet.) A mazochista védekező végül is a passzivitás, és a cselekvésbéli önállótlanság közt billegő felnőtté lesz. Az ellenőrzöttség utálata mellett ugyanis önbecsülés- és önbizalomhiányt is hordoz. Vagy begubódzik, vagy mások engedélyét, bíztatását várja a cselekvéshez. Energetikailag ezt bioplazma nyaláb kibocsájtásával, vagy (a szülői módszert utánozva) a baráti személy solar-plexusához kapcsolódva kezdeményezi. Közben ilyes-mit hallhatunk:”neked és nekem sok megbeszélnivalónk van…”, ahelyett, hogy így szólna:”van egy ötletem, amit szeretnék veled megbeszélni…”. Első ránézésre jól kooperáló csapat-tagnak mutatkozik, de idővel feltűnik önállótlansága, szinte tapad arra,aki segítőnek mutatkozik. Ha mégis egyedül csinált meg valamit, szerénykedik, nem mutatja meg, tart ugyanis az ellenőri bírálattól. Pedig, ha büszkén felmutatná produkcióját, erősödne és gyógyulna általa! Ennek a karakternek a gyógyulásához egyedisége szabad kifejezésének gyakor-lását kell szokássá tennie. Nagyon szükséges, hogy gyakorlatot szerezzen annak kimon-dásában, hogy ki is ő, és mi a szándéka. Segítő, jóhiszemű embereik előtt közzé kell ten-niük tisztázatlan gondolataikat, hogy azok gyakorlatias elképzeléssé formálódjanak,és végül személyesen alkalmazásra is kerüljenek. Fontos, hogy rendelkezzenek olyan sze-mélyes, privát térrel, amelynek alakításával kimutatják, kik is ők, milyen tükröző környe-zetben érzik otthon magukat. Különösen jelentős, hogy diákkoruk után már ne éljenek szüleikkel, ill. ne „szülőpótló” társat válasszanak, mivel e magánéleti körülmények célszerűtlensége hosszan (akár életvégig) fenntarthatja önállótlanságukat, félelmüket az önkifejezéstől. Egyenrangú társukkal célszerű kimondottan tanulniuk testi érintések megengedését, ezáltal gyógyítva félelem-hitüket az ellenőrzöttséggel kapcsolatban! Spirituális szinten a mazochista védekezők feladata, hogy felismerjék maguk-ban az örök teremtő erő forrását, a csillagmagot, hogy elhiggyék: a bennük lévő isteni te-remtő szikra igenis ott van, ellophatatlanul és ellenük fordíthatatlanul! Ismét adok egy öngyógyító gyakorlatot azoknak, akik úgy találják, hogy a ma-zochista védelmi rendszert használják. Állj lazán, hajlítsd be a térdeidet, és lélegezz egyenletesen… Tapadj erősen a földhöz, és engedd…és érezd,hogy az energia felfelé áramlik talpaidon és lábaidon át, eltölti 1.,majd 2.csakrádat…és folytatja útját felfelé,feltöltve meződet. Tedd kezedet védelmezőn a 3. csakrádra... Ha úgy érzed, hogy a 3. csakrán keresztül mégis kapcsolódsz más személyhez, akkor képzeld el,hogy a fonalak elmennek ugyan hozzá,de visszatérnek hozzád! Vizualizáld és érezd át, hogy ezek a (3. csakrás) fonalak csillagmagodhoz kapcsolódnak…Tartsd meg figyelmedet önmagad belső erőinél,személyiséged lényegénél… és (hallhatóan) ismételd a mantrát: Szabad vagyok! …Szabad vagyok!…Saját életemet én irányítom!…
2
Amikor jóleső érzés bukkan fel (mint egy kis büszkeség) a mantra hallatán, egyenesedj fel, és fejezd be aznapra az öngyógyító gyakorlatot! A rideg karakterstruktúra Elérkeztünk az ötödik tipikus védekező alkathoz, a rideg-merev karakterhez. Ennek legfőbb érdekessége, hogy hordozói igen jó állapotban lévő, csaknem probléma-mentes embereknek mutatkoznak, akik módfelett ritkán kérnek segítséget, ill. gyógyítást, inkább ők nyújtanak támaszt másoknak! Energiafonalaik kapcsolódó képesek, bioplazma nyalábok kiárasztására igen kevéssé hajlamosak. Szinte tökéletes minden… és pont ez a probléma! A rideg védekezést folytatók központi félelme, hogy tökéletlenek, nem teljes hitelességűek lehetnek a földi életben, mégpedig a leginkább az érzelmeik megélése és fel-mutatása által. Ezért igen nagy racionális önkontrollal tökéletesítik evilági működéseiket, igen erős ego-t építenek fel, és sok munkával tartják kézben kapcsolataikat, ügyeiket. Előző életeikben a túlélés (az életben maradás) érdekében erőt és hibátlan mű-ködést kellett felmutatniuk, így vált hitükké, hogy a legteljesebb hitelességgel, tökéletesen kell élni a Földön, az anyagi világban. A hibátlanság, az erő, a teljes odaadással cselekvés álarcát vették magukra, mégpedig jól kimunkáltan! Nagy gyakorlatot szereztek különböző tevékenységek rendíthetetlen elvégzésében, dolgok mindenképpen való elintézésében. A negatív tapasztalat, a kudarc, ill. a visszavonulás (különféle formái) megengedhetetlenségét tették hitükké, és e szerint próbálnak ezúttal is élni. Az alapfélelem (és a rideg védekezés) aktiválása szinte kivétel nélkül az ellen-kező nemű szülő általi visszautasítás (ok) csecsemő-, ill. kisgyermekkori átélésével történik. Ez természetesen sokszor nem szándéka a szülőnek,”csupán” életmódjának (pl. munkarendjének) mellékterméke, ám a gyermek a szeretet elárulását éli meg, kicsiként önmaga „hibásságának” visszatükröződéseként értelmezi, és nekilát, hogy szeretetre méltóvá tökéletesítse magát. Fokozatosan ráveszi magát, hogy uralkodjon érzésein, kiváltképp azok kimutatásán, legyen szó akár haragról, akár kicsattanó jókedvről… érzelem visszatartóvá alakul. Viszont igyekszik jól, sőt kifogástalanul teljesíteni feladatait, hogy ne kerüljön sor újabb visszautasításra. Történjen bármi (betegség, vita, szülő alkoholizálása, stb.), ő másnap „mintha mi sem történt volna” viselkedéssel produkál dolgaiban… Felnőve, a rideg-merev védekező többnyire kiváló a munkában, kiegyensúlyo-zott és problémamentes életűnek látszik, nem kér segítségeket, inkább ő segít…minden elvégzésére képesnek mutatkozik. Ám eközben: sosem elégedett, életérzése üres, csak sodródik az időben. Hatalmas erőfeszítéssel,következetes munkával,az ügyeket szüntele-nül rendező intézkedésekkel próbál egypólusú (t.i.csak „jó”) élményvilágot teremteni maga körül,és pont ezáltal helyzete gépiesedik,öröme halványul (kontrasztképző élmé-nyek híjján!). A „nem jó”-t, a negatívumokat elutasítja, elzárja magát azoktól, szinte ho-mokba dugja fejét…őt nem döntheti le egy érzelem a lábáról! Csakhogy ennek tükörol-dalán (automatikusan) megfosztja magát a pozitív érzelmek melegétől, örömétől is! A rideg karakterű személyek nagyon erőteljes belső elhatárolódást építenek ki az érzelmi áramlások megfékezésére; ennek következtében aztán tulajdon legbenső, igaz, mag-lé-nyegüktől is elkülönülnek. Ez utóbbi ugyanis alapvetően érzelmekkel „tájékoztatja” a felszíni személyiséget (az ego-t) arról, milyen értelmű kapcsolódást kívánna az adott jelen valóságához.
3
A rideg védekező akár árulásnak is tekintheti az érzelmek érvényesítését, ezért a szerelemben való (kétirányú) önátadás nem lehet része az életének, helyette a szex-et éli. A tökéletesen hiteles életszerep-kivitelezés embereinek párkapcsolati élete tehát többnyire szerelem-mentes (ezért kevéssé tápláló lelkileg), és körükben magas a szívbetegségek, pl. az infarktus előfordulása. Aurájuk általában fénylő és erős, de a test első oldalán mintha „vasinget” viselnének: a 2.,3.,4.,és 5. előoldali csakrájuk beszűkült,néha zárt is. Ennek a karakternek fő dolga –gyógyulása érdekében-, hogy az önmagával folytatott „kiválósági versenyt” elhagyva felvállalja kapcsolatát csillagmagjával, ami megköveteli érzőközpontjai használatát, az érzések áramlásának és mások számára való megmutatásának a szokását. Az érzelem megélésének és megosztásának bátorságát kell felépíteniük a rideg védekezőknek,hogy meggyógyítsák félelmüket! Ez csak mások sze-rető elfogadásának támogató erőterében lehetséges, és amennyiben sikerül, úgy ezek az emberek nagy teljesítményű, ám egyben életélvező, örömteli társainkká válnak! Úgy is mondhatnánk: ezek az emberek úgy vitték tökélyre alacsonyabb énjük használatát, hogy közben azt elválasztották magasabb Énjüktől; gyógyulásuk tehát abban áll, hogy részei-ket (ismét) összekapcsolják. Következzék az öngyógyító gyakorlat azoknak, akik ráismernek önmaguknál a rideg-merev védekezés életszokására (mert ez nem esetenkénti védekezés, ez életmód!): Ha már tudod magadról, hogy túl fontos számodra a hibátlan, hiteles, tökéletes cselekvés, akkor keresd a lehetőséget baráti társaságban való fesztelen beszélgetésekbe kapcsolódásra! És ha majd észreveszed, amint nem kedvedre való mondatokat hallva egyre inkább hallgatsz, kívülről figyeled a beszélgetést, közben belül keresed a racionálisan leginkább hibátlan álláspontot…akkor ÁLLJ MEG,ne okoskodj tovább! Koncentrálj magcsillagodra (kb a köldök és a szív közti felezőponton)…maradj meg ebben a figyelemben…és érezd át egységedet:minden Te vagy…érzéseid is,gondolataid is…erőid is. Érezd egységes, életre méltó lény mivoltodat…és ekkor kapcsolódj vissza finoman,kis megjegyzésekkel,vagy kérdésekkel a társalgásba,és közben ismételgesd (magadban!) a mantrát: Valóságos vagyok…igaz és jó vagyok…Fény vagyok!… Ha a beszélgetés végén örömöt érzel, pusztán a találkozás megtörténte miatt (függetlenül a képviselt állásponttól, ill. annak sikerétől), akkor elindultál a gyógyulás felé. Tedd szokásoddá, hogy a fenti mantrára gondolva nem vonulsz hallgatómegfigyelő pozícióba a beszélgetésekben, hanem kimondod, amit szeretnél kimondani! Örülni fogsz! * Miután áttekintettük az alapvető karakterstruktúrákat, alighanem olvasóink is képessé válnak arra, hogy környező embereiknél is, de magukban is felismerjék, milyen védekezéseket építettek magukba, szinte kikezdhetetlen reflexekként. A félelmek is, és a gyógyítási módok is egyszerűek! Ám pont azért, mert az egyszerű dolgok nagyon alapos és széles kihatású dolgok is, a gyógyulás (ill. az öngyógyítás) türelmes következetességet, valamint szereteti segítség elfogadását is kívánja. A gyógyulásra időt kell áldoznunk! Sorozatunk elején kifejtettük, hogy a lélek anyagtestbe inkarnálódásának egyik fő célja a hitévé vált (energiatestébe vett) fájdalmak, félelmek gyógyítása. Ez életcélunk! A földi lét egy tanulási fejezet, azt tanuljuk –tehát: azt az új hitet építjükbenne és általa, hogy kreatív, nagyszerű, eredményes lények vagyunk!
4
Tanulással-tapasztalással tudásra teszünk szert, lépésről lépésre megtudjuk, hogy félelmeink tévhiteken alapultak. Gyógyulunk, és gyógyulni segítünk másoknak. A félelem-mentesség pedig megnyit minket minden más létező, és bármilyen eddig még nem tapasztalt élmény elfogadására. Ezáltal válunk szeretetté, ezáltal érünk vissza igaz otthonunkba! Jó, gyógyulásos utat mindnyájunknak! Hegedüs Eta / vége /
5
