A mátrix filozófiája Kék vagy piros pirula? Boldog tudatlanság vagy igazság mindenáron? A Mátrix című film rengeteg filozófiai kérdést vet fel amellett, hogy kasszasiker lett a világon mindenhol. Egy olyan filmet sikerült létrehozni, amely, ha nem is tetszik mindenkinek, találna
de
benne
nincs
számára
elgondolkodtatót.
A
olyan
ember,
aki
ne
valami érdekeset, valami boldogság
mivolta
mindenkit érint valahol.
Vajon melyik az az út,
amely
vezet
a
helyzetben?
boldogsághoz Sok
olyan
ebben
a
rejtett érdekesség lapul
a filmben, amik sok esetben utólag is képesek megváltoztatni a film jelentését. Kezdjük a boldogsággal. Miért is lett olyan a „világunk”, amilyen? A film egyik jelenetében Mr. Smith, az ügynök, aki a rend fenntartásáért felel a mátrixban, elárulja: „Tudta, hogy az első mátrixot tökéletes emberi világnak tervezték? Senki nem szenvedett, és ahol mindenki boldog lett volna? Teljes kudarc lett belőle. Senki nem fogadta el a programot. Egész sor ember [akik bioelemként funkcionáltak] veszett oda. Volt, aki azt mondta, hogy bizonyára nem állt rendelkezésre az a programnyelv, amellyel le tudtuk volna írni a ti tökéletes világotokat. De szerintem az emberek szenvedéssel és nyomorúsággal definiálják a valóságot. A tökéletes világ olyan álom volt, amelyből az emberek ősi agykérge állandóan fel akart ébredni. Hát ezért kellett a mátrixot áttervezni ilyenre: íme, az emberi civilizáció csúcspontja.”
Ahogy írom ezeket a sorokat, olyan érzésem van, mintha ezt a történetet kicsit más körítéssel már hallottam volna. Ádám és Éva a paradicsomban, tökéletes világban éltek. Mégis kellett még valami. És az a valami, a tudás, ami jelen esetben – a mátrixban -, vagy inkább ezt megelőzően a mesterséges intelligenciát jelentette. A tudás azon formáit, amiket talán jobb lenne, ha nem ismernénk. Nehéz kérdések, mint pl. a klónozás, a mesterséges intelligencia mind olyan hatalmat jelentenek, amelyek irányítása igen nagy felelősséget jelent. Térjünk azonban át a film tényleges filozófiai vonatkozásaira, amelyeket A mátrix filozófia című könyvben is megtalálunk hosszasan és sokféleképpen taglalva. Kezdjük talán rögtön a főszereplővel: Neo-val. Ő lenne a kiválasztott, aki megtöri a mátrix erejét. A képzeletbeli párhuzamot Szókratésszel lehetne meghúzni, aki
szintén nem hitte, hogy bölcs, nem ismerte el saját jelentőségét, ahogyan a filmben Neo sem. Szókratész feladata a kérdések feltevése volt, valamint hogy szembesítse
az
embereket
saját
tudatlanságukkal,
hogy
aztán
együtt
kereshessék a tudást.1 A következő szereplő az Orákulum. Ha egyelőre megmaradunk a cselekmény és külső jegyek megfigyelésénél, a leginkább feltűnő jel az Orákulum ajtófélfája feletti felirat. Habár nem görögül van, hanem latinul, az „Ismerd meg önmagad” táblácska lóg egy rossz környéken lévő panellakáshoz hasonló építmény sokadik emeletének varázslatos lakásában (ez lenne vajon a világ köldöke?). Itt térhetnénk vissza Szókratészhez, aki szerint: „Ha nem vizsgálod meg az életedet, akkor nem is érdemes élned”. Egy nagymama korú asszony süti a süteményeit egy háromlábú sámlin, csak úgy, mint a delphoi jósdában Püthia, a szűz lány, aki Apollón papnőjeként volt ismeretes. Persze kettejük között egyelőre csak a felirat és a sámli az azonos, a süteményeknek az eredeti értelemben semmi közük a görög jósdához. Azonban az illatuk már összefüggésbe hozható az ókori történettel. Hiszen a régi időkben a jóslás csak Apollón leheletének belélegzésével vált lehetővé, a sütemények bódító illata, amelyre a filmbéli Orákulum is felhívja a figyelmet, akár ezúton jelentéssel is bírhat. A filmben azonban az Orákulum szemtől szemben találkozik a jóslatra váró jelöltekkel, míg Püthia csak segédjén keresztül válaszolta meg a nekiszegezett kérdéseket. „Az élet álom” - Calderón Mennyiben igaz az, hogy az álmot meg tudjuk különböztetni a valóságtól? És ha álmomban történik velem valami, az milyen hatással van a „valódi életemre”? Normális esetben álmunkban fizikálisan nem sérülhetünk meg, hiszen a test és elme kapcsolata ebben a helyzetben ezt nem engedné. Vannak azonban feljegyzések egy bizonyos „álomhalál” nevű szindrómáról, melyben az áldozatok álmukban halnak meg. „Morpheus: Neo, álmodtál már valaha olyat, amiről meg voltál győződve, hogy valóság? És mi lenne, ha nem tudnál felébredni egy ilyen álomból? Honnan tudnád, mi a különbség álom és valóság között?”
1
William Irwin: Mátrix filozófia: 1. A számítógép, Platón barlangja és a delphoi jósda: Neo és Szókratész; 17.o.; Édesvíz kiadó,2003,2004. ISBN 963 528 728 3
Sokan foglalkoztak már ezzel a kérdéssel, a freud-i alteregónkon kívül és a különböző pszichiátriai értekezéseken kívül Feldmár András pszichoterapeuta is írja „Feldmár mesél” című könyvében, hogy akadt olyan páciense, akinek az egész életét megbénító traumája valójában nem bizonyos, hogy megtörtént, állítólag a későbbiek során már nem tudta eldönteni, hogy álom volt-e vagy valóság, ami megbélyegezte az egész életét.2 Itt érdemes megemlíteni, hogy Morpheus nyitja fel a filmben Neo szemét, ő hozza ki őt a „platóni barlangból”, a tudatlan foglyok közül, hogy a valóság egy magasabb szintjét mutassa meg neki. Morpheusz neve egyébként a görög mitológiában az álom és az alvás istenét jelölte, aki változtatja alakját az álmokban, jelentése alakító, formázó.3 Ha azonban feltételezzük azt, hogy nem tudunk különbséget tenni az álom és valóság között, akkor mit hihetünk valóságnak? Itt már el is érkeztünk a szkepticizmusig,
amikor
is
a
minket
körülvevő
világ
teljesen
megkérdőjelezhetővé válik – még a mátrix is. Morpheusz is azzal magyarázza Neo-nak, hogy mennyire kételkedett az elején a mátrix létezésében, hogy addig nem hitte el, míg nem látta saját szemével az embertenyésztő mezőket. Ez ugyanakkor megint csak egy emberi érzékszerv, a szem által közvetített elektromos impulzus az agyban. „Morpheus: Hiszel a sorsban, Neo? Neo: Nem. Morpheus: Miért nem? Neo: Mert nem tetszik a gondolat, hogy nem a saját életemet élem.”
Van-e egyáltalán szabad akarat akár a mátrixon kívül is? Morpheusz azt állítja, hogy a mátrixban élő emberek rabszolgák. Nincs szabad akaratuk, hiszen az életüket a rendszer irányítja. Azonban ha megnézzük, Morpheusz életét ki irányítja, ha nem az Orákulum? Ha az Orákulum ismeri a jövőt, akkor a jövő eleve el van döntve. Akkor viszont senki sem irányíthatja a saját életét, még Neo sem.4 Az Orákulum pontosan megjövendöli, hogy Neo le fogja verni a vázát, vagy éppen azt, hogy Morpheusz megtalálja a kiválasztottat, valamint hogy Trinity szerelmes lesz a Kiválasztottba, és még annyi mindent. Vajon a szabad akarat vezeti ezeket az embereket, és ugyanezek történnek velük a jóslatok 2
Feldmár András: Feldmár mesél, egy terapeuta történetei: 87.o. Sötét családi titkok, ISBN 978 963 9604 26 1 http://hu.wikipedia.org/wiki/Morpheusz 4 William Irwin: Mátrix filozófia:Ifj. Theodore Shick: 8. Sors, szabadság és előre tudás;107.o.; Édesvíz kiadó,2003,2004. ISBN 963 528 728 3 3
nélkül is? Vagy ahogy az Orákulum is mondja: „Majd később fogod igazán megérteni [Neo], de mondd csak, akkor is eltörted volna a vázát, ha nem mondtam volna előtte semmit?” Nézzük egy kicsit a filmet vallási szempontból. Két alapvető vallási irányt emelnék ki a filmből. Az egyik a buddhizmus. Többször találkozunk a tükör fogalmával. A buddhizmusban jelképe az egyértelműségnek, hiszen azt tükrözi vissza, ami előtte van. A tanítások is gyakran szólnak arról, hogy legyünk olyanok, mint a tükör, legyen tiszta az elménk. A történetben Neo a piros bogyó bevétele után, mikor először lép ki a mátrixból, a folyamat fontos része, hogy megérinti a tükröt, sőt, ő maga lesz a tükör. A tükörré válás jelentené Neo megvilágosodását. Vagy amikor az Orákulum lakásán a lótuszülésben lévő kisfiú közli Neo-val, hogy „Nincs kanál”. Szintén buddhista tanítás, hogy ez esetben sem a kanál tükrözi vissza Neo arcát, hiszen nincs kanál, csak az elme van.5 Megjelenik a filmben a kereszténység. A messiás eljövetele, a megváltó eljövetele mind a keresztény valláshoz fűződnek. A Neo név egyébként az angol „one” – „kiválasztott” szónak az anagrammája. Továbbá a „Thomas Anderson” név is levezethető, (Neo mátrixbéli „polgári” neve) például hitetlen Tamásra, aki nem
hitte,
hogy
Jézus
feltámadt
(Ján
20:24-29).
Neo
kételkedik
saját
képességeiben, és abban is, hogy ő a kiválasztott. Az Anderson annyit tesz: „Emberfia”, ahogy gyakran Jézus is hívta magát. Érdekesség még, hogy Neo Trinity csókjától támad fel (~Szentháromság), ha nem is a harmadik napon, de a 303-as szobában.6 Zion pedig az utolsó földalatti igazi emberekből álló város, amit pedig az Ótestamentumban találunk Sion-ként, ami Jeruzsálem vallásos neve, a keresztény irodalomban pedig emlegetik a menny neveként.7 Visszatérve
az
eredeti
kérdéshez,
hogy
boldog
tudatlanságról
vagy
igazságról,először is tudnunk kéne mi az a boldogság. A boldogságot egyesek az
5
William Irwin: Mátrix filozófia:Michael Brannigan: 9.Nincs kanál: a buddhizmus tükrében,126.o..; Édesvíz kiadó,2003,2004. ISBN 963 528 728 3 6
William Irwin: Mátrix filozófia:Gregory Bassham:10. Vallás a mátrixban 136.o..; Édesvíz kiadó,2003,2004. ISBN 963 528 728 3 7 „Zion” The New Encyclopedia Britannica, 1999. vol.12, 922.o.
elégedettséggel teszik egyenlővé. Viszont a vakság és az egyenlőség testvérek.8 Valaki, aki elérte céljait, aki belenyugodott abba a létbe, amiben éppen van, nem vágyik már másra, egyfajta kiegyensúlyozottságot ért el, lenne boldog? Vagy azt a néhány másodperces kitörő örömöt nevezzük boldogságnak? Ha ugyanis a kék tablettát vesszük be, az agyunk szerint minket ért impulzusok alapján boldogok lehetünk, vagyunk is néha. De itt sem igaz ez mindenkire. Felmerül a kérdés, ha nem is az „igazságot” tudjuk, amely semmiképpen sem takar egy boldog életet, egy számítógépek által vezérelt világban mik lennénk? A nulla vagy inkább „Az Egy” ?
Bibliográfia: - William Irwin: Mátrix filozófia ISBN 963 528 728 3 - Feldmár András: Feldmár mesél ISBN 978 963 9604 26 1 - Biblia ISBN 963 300 956-1 - www.google.com (ld. lábjegyzet)
8
William Irwin: Mátrix filozófia:Ifj. Charles L. Griswold 11.Cypher választása és a boldogság:boldogok a tudatlanok? 159.o..; Édesvíz kiadó,2003,2004. ISBN 963 528 728 3
