A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

Varázs Diáktollal, diákszívvel, diákésszel - hogy mi is magunkra találjunk Talán elhiszik, hogy egy magamfajta, öregedõ lokálpatrióta, nem tudja meghatottság nélkül olvasni Péter Eszter Kedves Mátészalka címû versét. Egy alig 16 esztendõs diáklány, aki mindent pontosan lát, és pontosan ért! Barátaim, öregek és fiatalok, hozzám hasonló "átlagemberek", városunkért felelõsséggel tartozó döntéshozók, olvassuk el sorról sorra a verset. Megéri tanulnunk gimnáziumunk kedves diákjától. Éppen az elmúlt hetekben volt egyesületünk vendége Dr. Csernus Imre a neves pszichiáter, aki itt is, most is tudatosította bennünk, hogy fiataljaink milyen érzékeny "mûszerek", akik számára megbocsáthatatlan a mi megalkuvásunk, beletörõdésünk, mennyire nem érdekli õket magyarázkodásunk, önmagunk mentegetése. Ez a vers legfõbb üzenete, s errõl szól a fehérgyarmati Kovács Gergõ Felnõttek! címû írása is. De hogy Eszter nagyszerû költõtehetség, az inkább Tükör címû versébõl derül ki. Na, de mirõl is van itt szó? Varázs ezzel a címmel jelent meg az az antológia, amely diákírók diákköltõk mûveit tartalmazza. Az Esze Tamás Gimnázium Tudományos Diákkonferenciájának, Mûvészeti Fesztiváljának "Így írunk mi" címû pályázatára érkezett legjobb mûveit az iskola tanárai, Földvári Andrásné, Kovácsné Kiss Csilla, a költõ Kürti László és az antológia szerkesztõje Vargáné Herman Anna válogatták. Varázs nekem is ez a kötet, hiszen azt gondoltam, diákjaink már nem ragadnak tollat, az olyan konzervatív csökevényféle. Én balga, azt képzeltem, hogy már csak a diszkó, a szappanoperák, a valóságshowk hozzák õket lázba, a költészet pedig amolyan tankönyvszagú iskolai maradiság. Istenem, milyen boldogan olvasgatom ezeket az írásokat, s ha jócskán

VI. évfolyam 2. szám 2006. június w3.enternet.hu/muveszet

Péter Eszter: Kedves Mátészalka! Az EU-ban dolgozni: Ez az új holnap! A honfitársak mind kivándorolnak. Ha elcsalnak engem, Kérlek, te hozz haza, Egyetlen otthonom Mátészalka. Nem elég a sok pénz, Több kell az embernek: Hát külföldre menni Ezért nem restellnek. Ha elfeledném azt, Hogy csak egy a haza, Láncolj szent földedhez Édes Mátészalka! Mert itt születtem, Ide rendelt sorsom, Az itteni terheket Vállaimon hordom. Hogyha nem így élek, S megtagadlak Szalka: Felejts el örökre, S ne várj többé haza!

találok közöttük setesutákat, akkor is tudom, hogy itt nem a költõi tudomány a lényeg, hanem a lélek rezdülése. De nehogy azt képzelje a kedves olvasó, hogy a kötet jó szándékú fûzfapoéták antológiája. Korántsem. Vannak igazán kiemelkedõ, sokat sejtetõ alkotások is. Engedtessék meg nekem, hogy a már említetteken kívül még egy nevet idejegyezzek: Nákó Zsejke. Persze, elfogult vagyok vele, hiszen évekig tanítványom volt, meg amúgy sem értek a poétasághoz, de mégis. A verseiben van valami gondolat- és érzelemtöbblet, valami, ami már költészet. Lapunk további oldalain megkereshetõk versei. Remélem nem túloztam, s nemcsak számomra jelentenek sokat Zsejke versei. A kötetet nagyon érdekes rajzok és sokszor - a fekete-fehér fotózás miatt - kideríthetetlen technikájú alkotások illusztrálják. Filep Anita és Skita Judit tanárnõk válogatásából a

nyírbátori Tóth István és a mátészalkai Swarczkopf Boglárka mûveit érdemes megemlíteni. Varázs, varázslatos azért is a kötet mert bizonyítja, hogy a pedagógusaink sem gondolják azt, hogy "mit nekem költészet, mûvészet, abból nem lehet megélni", hanem a rájuk bízott diákok elméjére, lelkére vigyázva, azt ápolgatva terelik õket világunknak egy olyan dimenziója felé, ahol a létnek, az érzéseknek, az alkotásnak, a szépnek jelentõsége, értelme van. Õk tudják azt is, hogy csak ott és csak annak van értelme. Nos, hát kedves felnõtt társaim, vegyük csak kézbe ezt a kötetet, aztán nézzünk gyermekeink, unokáink, tanítványaink szemébe: ha nem tisztességesen, pitiáner megalkuvások nélkül élünk, furcsaságot fogunk látni. Talán el se bírja a tekintetünk. Pénzes Ottó

Kovács Gergõ:

Felnõttek!

Ha ti nem tudjátok, S már akarni sem tudnátok, Hát én megváltom a világot! Szólok szavakat, melyek elnémulnak Ha ti jobbat mondotok. Ülök és hallgatom a bölcsességetek, S ha nem értek egyet, Hát megtartom magamnak, Csak korok békében maradjanak. Álljunk egymás mellett, Ha már engeditek, Hogy ne csak hallgassak, Hanem szóljak! Álljunk egymás mellett, Csak kéz a kézben, Ha nem sérti büszke melletek, Hogy van véleményem!

MÉCSVILÁG

2

Polgármesteri elismerés egyesületünknek Bíró Miklós polgármester úr levélben mondott köszönetet egyesületünk tagságának, vezetõinek az elmúlt évi tevékenységünkért. A kedves, méltató sorokat ezennel közzétéve mi is hadd fejezzük ki hálánkat polgármester úrnak, s a képviselõ testületnek, hogy a közismerten nehéz pénzügyi helyzetben lévõ önkormányzatunk nem mondott le a kultúra támogatásáról, így egyesületünknek is jelentõs segítséget nyújtott céljaink eléréséhez. Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Dr. Cservenyák László Ph.D. Elnök Úr Mátészalka, Kossuth u. 5.

SZALKAI IRODALMI NAPOK A megfigyelõ ember Ardai Etelka kiállítása a Városi Könyvtárban Aki figyelemmel kíséri a Szalkai Irodalmi Napokat az tudhatja, hogy nem egyedi gondolat kiállítást rendezni a Képes Géza Könyvtár falai között. Korábban lógtak már a polcokról Gergely Viktor festményei, a falakról Szállási Árpád mátészalkai képeslapgyûjteménye; de igazi kiállítás-hangulatot még csak idén érezhettek elõször a könyvtárlátogatók Ardai Etelka fotókiállításán. A Zilahról érkezett amatõr fotográfus munkája a megfigyelõ ember jelenlétét

feltételezi, aki összefüggéseket keresõ módon fordul az õt körülvevõ világ apró jelenségei felé. A szemlélõdõ, az amerikai Robert Maplethorpe képi világát vélhette felfedezni a falakon. A fotográfiákon megjelenõ képelemek harmonikus egyensúlyban állnak egymással mégis érezni azt a lelki folyamatot, vívódást, ami a szerzõben zajlott a fénykép elkészültekor. A kevés elembõl álló, kifinomult, egyszerû kompozíciókat a minimal arthoz vagy a japán famet-

Kótai Zoltán és Szabó Balász A városi Könyvtár nagyszerû rendezvénysorozatának, a Szalkai Irodalmi Napoknak már harmadik éve visszatérõ vendége Kátai Zoltán "énekmondó". Eddig a sors úgy hozta, hogy egyszer sem vehettem

részt az estjén, s most láttam csak mirõl maradtam le. Amikor megszólalt csodálatos, mély zengõ basszusa, a hallgató mellkasa is szinte beleremegett. Ahogyan lantja alól kibomlottak a régi ma-

Az Ádám Jenõ Pedagóguskórus hatalmas közönségsikert aratott Szolnokon az Országos Ádám Jenõ Kórustalálkozón. A Mátészalkai Férfikar immár harmadszor szolgált Húsvét alkalmából. Ezúttal az újtelepi református templomban adták elõ a Kolozsvári passiót. Mindkét kórus karnagya Csányi Ottó.

Egy kép a kiállítás anyagából

gyar históriás énekek, szinte megelevenedett történelmünk.Nemzetünk nagyjairól, Szent Istvánról, Szent Lászlóról Hunyadi Jánosról és fiáról Mátyásról, majd tragédiáinkról Mohácsról, Aradról szólt az ének. Aztán megérkezett az est másik szereplõje Szabó Balázs is. Egészen más hangfekvés, más habitus, és mégis, ugyanaz a nemes alázat, ami Kátai Zoltánt jellemzi. Igazi csemege volt a két énekmondó közös emlé-kezése. A kedves olvasó bizonyosan ismeri azt a nagyszerû kiadványsorozatot, amelyet Hangzó Helikon néven foghatunk kezünkbe, gyönyörködve szebbnél szebb illusztrációkban, miközben hall-

Médium legyen a költõ

gathatjuk is a megzenésített verseket, históriákat. Ennek a sorozatnak míves darabja a Kátai Krónika. Jankovics Marcell elbûvölõ rajzait nézegetve hallgathatjuk a történelem-idézõ énekeket. Mind a lemez, mind az est számomra - leghangulatosabb, legfelemelõbb pillanata az, amikor Kátai Zoltán elõadja Kölcsey Ferenc Himnuszát, egy gyönyörû mezõségi dallamra. A könyv elõszavát Kátai Zoltán így zárja: "Szolgáljon ez az összeállítás lelki-szellemi egészségünkre, épülé-sünkre!" Itt, a mátészalkai elõadáson résztvevõknek, s a lemezt hallgatóknak biztosan arra szolgált, arra szolgál! Pénzes Ottó

Molnár Atttila Benedek költõi estje

Mátészalka, 2005. december 30.

Kórussikerek

fokozta az a tavaszi csokor, melyet a mátészalkai Zenebarátok Kamarakórusa adott elõ. Czine Árpád

"Szolgáljon ez az összeállítás lelki-szellemi egészségünkre, épülésünkre!"

Annak reményében, hogy a város életének mind több területén ver gyökeret hasonló szemlélet, kívánok Önöknek az új évre is sok sikert, élményekben gazdag programokat, jó egészséget.

Tisztelettel: Bíró Miklós polgármester

szetek kifejezésmódjához hasonlította a képeket méltató Bócsi Krisztián. A kiállítás-megnyitón a fotográfiák hangulatát csak

Kátai Krónika - élõben Mátészalkán

Tisztelt Elnök Úr! Rövid leltárt készítve elméletben a város 2005. évi kulturális életérõl, engedje meg, hogy köszönetemet és elismerésemet fejezzem ki a Mûvészetbarát Egyesület tagjainak és vezetõinek az elmúlt évi tevékenységükért. Azért a szokásostól eltérõ számtalan kezdeményezésért, amellyel megmozgatták a máskor passzív, de a kultúra értékei iránt egyébként nyitott közönséget, azokért a hagyományos rendezvényekért, melyek hiánypótló módon teszik teljesebbé a kínálatot, azért az együttmûködésért, amelynek következtében leomlanak értelmetlen korlátok intézmény, város, megye, falu között, azért a szelíd kényszerért, melynek eredményeként a közös értékek mellé, a közönség mellé áll gazdasági szervezet, ünnepelt mûvész, lánglelkû diák, intézmény, tehetõs és kevésbé tehetõs egyén.

2006. június

Molnár Attila Benedek A kritika jó esetben párbeszéd egy könyvrõl, egy irodalmi estrõl. Rossz esetben leltározás a belsõségekrõl. Hogy hány darab bekezdés, strófa, lírai én és poétikai jegy található a szövegben a költõ személyiségének kisugárzásában, létezésének önön elhelyezkedésében. Mûködött- e a cd- lejátszó, volt- e feszültség a projektor használhatatlansága miatt. A költõ a nem mindenáron

talpon lenni és maradni szellemiség képviseletében kíván létezni, nem a nyílt gyõzni vágyás, hanem a világ megértése, ennek tolmácsolása, ami fontos lehet számára. A költõnek nem nagy egyéniségnek kell lennie, hanem médiumnak. E két esetleges ambíció, csak részleteiben fedheti egymást, de alapvetõ céljuk különbözõ. A híd szerepét tölti be a költõ a vers és az olvasó között, de más bújik meg a kri-

tika sûrû rengetegében… Például, hogy milyen esélyekkel, kilátásokkal létezhet a szerzõ a kritika nyomásában? Egyenlõ bánásmódban részesül-e más szerzõkkel szemben? Valóban az olvasókhoz szólnak-e mûvei, vagy csak a szakma szûk rétegéhez? És végül: ha valaki költõi flaszteren tapossa a maga kilométereit az magányos utazóként elég jó alkalmat talál- e, hogy mely irodalmi lapoknál, milyen jellegû versekkel tud talpon maradni a hazai líra játékterében? Molnár Attila Benedek 1954- ben született azóta "mab-hasadásban" van. (közös verscédéje Bornai Tibor zenész társával, 2003-ban jelent meg) Hisz a barátaiban, akik hisznek benne. Akik elhagytak és, akik vele vannak versben, táncban, zenében, festészetben. "Érzem és élem a szellem elpusztítására irányuló démon jelenlétét. A pusztulás

elkerülhetetlen. Az elgondolt gondolat vet fényt igazából a valóságra. A költõ igenis nyilvánuljon meg az átfogó összefüggésekrõl." MAB a Simon Weil filozófiájával illetve Pilinszky János költészetével rokonítható költõ, nem az elmúlás romantikája izgatja, hanem a világ keletkezése és létezése. Mátészalka egyik irodalmi estjén részben errõl, na meg a nõ és férfi reménytelen együttes misztériumáról halhattunk tõle, majd a Parnasszus folyóirat és költõmûhely irányzatának hatásai, bök versein pl. Pedofil blúz , na meg a helyzetversek a kortárs líra, sajátos lehetõségeirõl, megoldásairól adott némi lélekrajzot. De vajon mire való a költészet a két pofára fogyasztó társadalmunk békeidejében? A vers áthallható- e a táplálkozás zajain a tömegek divatos hóbortjain? Én mostanra egyiket sem tudom már teljes biztonsággal… Kürti László

MÉCSVILÁG

2006. június

3

A “Várva vártként…” folytatódott, aztán véget ért - egyelõre Dr. Csernus Imre, Vekerdy Tamás és Polcz Alaine Mátészalkán

Dr. Csernus Imre Korcsmáros István társaságában

Elõzõ számunkban már részletesen beszámoltunk arról, hogy a néhány évvel ezelõtti, úgynevezett "pszichológiai" rendezvénysorozatunk, mintegy közkívánatra folytatódik. Az érdeklõdés, a siker - s remélhetõleg a tanulság is - a korábbiakhoz hasonlóan nagy volt. Már Czeizel Endre és Ranschburg Jenõ elõadásai is mutatták, milyen nagy az igény arra, hogy ebben a karrierszempontú, elüzletiesedett világban emberi hang szóljon hozzánk. Még az igen szerencsétlenül egy idõpontra szervezett politikai, választási nagygyûlés sem tántorította el az érdeklõdõket Dr. Csernus Imre elõadásáról. A televízióból jól ismert pszichiáter valójában nem is elõadást tartott, hanem önkéntes beszélgetõtársainak közremûködésével, - sokszor kegyetlennek tûnõ pillanatokat átélve - arra sarkallt mindnyájunkat, hogy merjünk szembenézni saját gyengeségeinkkel, merjük ezeket bevallani, s merjük a mindennapi kis és nagy döntéseinket, megalkuvások nélkül meghozni. Különleges és megrendítõen tanulságos volt gimnáziumunk diákjának Tóth Lillának beszélgetése a Doktor Úrral. Miközben büszkék lehettünk a nyíltszívû, kedves fiatal leányra, szembesülhettünk azzal is, hogy gyermekeink elõtt nincs mentség és magyarázat a megalkuvó, beletörõdõ magatartásunkra. (Hadd kérjem a kedves olvasót, majd lapozzon vissza a címlapra, a Varázs címû cikkhez.) Ismét bebizonyosodott, hogy önmagunk megismerése, vállalása, aztán pedig megváltoztatása a világ legnehezebb, de talán legnemesebb dolga. Ezen a helyen szeretném felhívni a figyelmet Csernus doktor úr Ki nevel a végén? címû könyvére, amely igazán tanulságos olvasmány szü-

lõnek, tanárnak, diáknak egyaránt. Alig több mint egy hét múlva, már Vekerdy Tamás, a közismert, népszerû pszichológus volt a vendégünk. Nem kevésbé fontos dolgokról volt, szó, hiszen mi, szülõk, pedagógusok, gyermekek, már azt sem tudjuk mit várhatunk, mit várjunk el egymástól. A tájékozódásban segített nekünk a Tanár Úr. Elsõsorban az óvodás, kisiskolás gyermekek szülei, tanítói kaphattak kézzelfogható, napi gyakorlatban is használható tanácsokat. A sziporkázó elõadást szervesen egészítette ki az a beszélgetés, amely az M1 Televízióban készült, s amely az érzelmi nevelés fontosságára hívta fel nagyon erõteljesen a figyelmet. Szerencsére a televízió gyakran ismételte ezt a mûsort, átérezve annak fontosságát, hogy minél több család megismerhesse Vekerdy Tamás gondolatait, javaslatait, tanácsait.( A nemrég megjelent Vekerdy címû könyvben rengeteg érdekességet olvashatunk a nagyszerû pszichológus gondolkodásmódjáról, elveirõl, értékrendjérõl.) E sorok írója, az említett beszélgetés egyes részleteit bizony kötelezõ tantárgyként oktatná a "szülõk iskolájában". De hát van ilyen? Volt viszont életre szóló élménye minden olyan mátészalkainak, aki május 5-én este ott volt a csodálatos Polcz Alaine elõadásán! Helyesebben inkább ez esetben is beszélgetésrõl volt szó. A neves pszichológust, tanatológust munkatársa Trager Gábor is elkísérte, s vállalta a beszélgetõtárs szerepét. Öregedés, készülõdés a halálra. Ez a téma bizony sok-sok embert félelemmel tölt el. Még a lelkes elõadáslátogatók közül is többen maradtak távol azért, mert nem mertek, nem mernek szembenézni földi

életünknek ezzel a szakaszával, végkifejletével. Voltak aztán mások, akik pedig éppen megnyugvással, Polcz Alainetõl átvett derûvel, békés szívvel tudtak beszélni még a veszteségeikrõl is. Kit siratok? Mit siratok? Ez a címe Polcz Alaine fontos könyvének, amely segít nekünk abban, hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket, amelyek nem feltétlenül halottainkról, hanem elveszett családunkról, hûtlen szerelmeinkrõl, elvált férjeinkrõl, feleségeinkrõl szólhatnak. Polcz Alaine minden leírt és kimondott szava bennem angyaliságának megtestesülése. Rendkívül szerencsés férfi az, aki találkozott már olyan hölggyel, akinek jelenlétében valami földöntúli harmóniát, szeretetteljes békét, személyiségébõl fakadó kisugárzást érzett. Boldogan dicsekszem azzal, hogy Polcz Alaine, s néhány évvel ezelõtt éppen itt Mátészalkán Horgas Eszter fuvolamûvésznõ jelenlétében élhettem át hasonlót. (Vajon ismeri-e egymást a két hölgy személyesen?)

Vekerdy Tamás elõad

A mátészalkai mûvészetbarátok minden kedves vendéget ajándékkal várnak, s ez nem volt másképp eme sorozat alkalmával sem. Dr. Csernus Imrét Endrédi Ákos a Képes Géza Általános Iskola tanulója köszöntötte Képes Géza egyik versével,

Polcz Alaine és Trager Gábor

Vekerdy Tamást pedig Oláh András költõ, drámaíró ajándékozta meg gondolataival, s két versével. Polcz Alainet egyenesen férfikoszorú köszöntötte. A nemrég Aranydiplomát szerzett nyíregyházi fõiskolásokból álló Menegáli Férfikar énekelt tiszteletére szívmelengetõ szépséggel. Mi, szalkaiak pedig ugyanilyen boldogságot éreztünk, amikor olvashattuk Csernus Imre sorait - "Nagyon örülök, hogy gondolataimmal segíthettem" - Trager Gábor levelét - "Testben ugyan eljöttünk Mátészalkáról, de a szívünk ott maradt. Vagy ha a szívünk is eljött, akkor benne jöttetek Ti is. Mindenesetre, sokat gondolunk Rátok, emlegetjük a vendégszereteteteket, s hirdetjük, hogy Mátészalka a világ közepe." - vagy Vekerdy Tamás mindent elmondó, egyesületünk szellemiségét ragyogóan megragadó szavait - "Köszönet és hála részemrõl is,... Jó volt Veletek együtt lenni - és együtt enni-inni -; szerintem sok olyan személyes (lélektõl-lélekig ható) beszélgetés kellene, ahol szabadon kerülhetnek egymás mellé az eltérõ, érzelemtõl áthatott képzetek, gondolatok és szabadon lélegezhetnek egymás közegében, a beszélõkbeszélgetõk személyes jóindulatától, és egymás iránti kölcsönös nagyrabecsülésétõl kisérve." A Képes Géza Általános Iskola és a Nevelési Tanácsadó volt egyesületünk társa a szervezésben, s az érdeklõdést, a sikert látva, úgy tûnik, bátran vállalkozhatunk arra, hogy bár a sorozat egyelõre véget ért - õsszel újra jelentkezzünk. Popper Péter és Müller Péter várva várt mátészalkai látogatása megéri, hogy újra összejöjjünk. Ott lesznek? Pénzes Ottó

Nákó Zsejke: Egy és ugyanaz S ha majd csonkig égett a gyertya, Fújd el a hamut, a füstöt, Bebújok én a kezedbe, paplanodba, Bebújok bõröd alá, nyelved alá ágyazok. Fogat mosok fogaiddal… Lezuhanyozok testedben… Ha megfésülöd hajad, az enyémet bogozod, S este az én szuszogásomat hallod. Fázol - betakarsz; Szomjas vagyok - inni mész; Éhesen loholsz ki a konyhába - eszek helyetted; Megsimogatom arcom - téged kényeztet; Elmúlt az álom, felkelsz - felkelek; Megcsókolom a tükröt - rajtad cuppan; S megsiklik lábam nagy férfipapucsban. Én elrejtem a nõi telefonszámokat, És nem is borotválkozom többet. Te belakkozod a körmöd, virágot locsolsz, Menstruálsz helyettem. S én majd minden reggel megköszönöm a tükörnek, hogy vagy nekem, hogy beléd költözhettem.

Nákó Zsejke: Változás Zsugorodik az agy, remegnek a csontok, A sima arc ráncokat épít és ápol. Már nem a karcsú vonalakat õrzi, Hanem a beteg hámokat rejti. Nincs már olyan porcika, mely ne fájna, Olyan belsõ szerv, mi orvosságért ne kiáltana. Beidegzõdött mondatok hangzanak el a fájdalomról, Egyre cifrábbak és valótlanabbak. Félelemmel ébred az elme, meglepõdik minden reggel: "Még egy ajándék nap?!...ezt le kell beszélnem Istennel." Este újra álomra hajtva a fejet, Reflexszerûen kulcsolódnak össze izzadt, sovány kezek. Az ajkak hadarják a Miatyánkot, s csodát remélnek. A temetõbe is csak gyertyát gyújtani mennek; S már azt sem a halottért teszik, Hanem, hogy kielégítsék a kíváncsi, gonosz szemeket.

Emlékbizottság és Nagy Imre portré 1956 ötvenedik évfordulóján Nemzeti ünnepünk méltó megünneplésére készül városunk. A képviselõtestület emlékbizottság felállításáról döntött, melynek tagja lett Izsóné Fekete Mária, akinek édesapja viselt börtönbüntetést, valamint a forradalom még két élõ mátészalkai résztvevõje, Dr. Pénzes András és Szilágyi Sándor. Az emlékbizottság elnökének Dr. Cservenyák László múzeumigazgatót jelölték. A testület egy szervezõbizottságot is létrehozott, mely az ünnepségsorozat operatív teendõit végzi. Döntés született egy Nagy Imre portré felállításáról is az Ifjúság téri parkban. A mû elkészítésére a városunkban élõ Ihanus Sirpa szobrászmûvésznõ kapott megbízást.

MÉCSVILÁG

4

Francia Fesztivál Mátészalkán

Yvan Gut nyelvi attassé, Szabó Magda, Oláhné Borzován Edit, Korcsmáros István és Darabos Zsuzsa

Pontosabban Francia Nyelvû Gyermekfesztivál, és már tizenegyedik alkalommal. A Képes Géza Általános Iskola tantestülete Korcsmáros István igazgató és Oláhné Borzován Edit fõszervezõ, francia tanárnõ vezetésével ismét rendkívül magas színvonalon bonyolította ezt a nagyhírû rendezvényt. Már a meghívók, plakátok is azt sugallták, itt magas a nívó. A Franciaországban élõ Franyo Aa Tooth festõmûvész által tervezett "promóciós" anyaghoz méltó volt maga a fesztivál, vagyis inkább fordítva. Jöttek diákok, tanárok, a francia nyelv és kultúra szerelmesei Pécsrõl, Aradról, Szegvárról, Kaposvárról, Budapestrõl, Szegedrõl, Nyíregyházáról, Szentesrõl, Nagykárolyból, Désrõl. Volt igazi forgatag, sok, sok kísérõrendezvény, táncház, rajzkiállítás, nagysikerû gálamûsor a mátészalkai zenebarátok Kamarakórusának, valamint a neves francia lantmûvész Partig Kernoa közremûködésével. Nagy eseménye ez a rendezvény Magyarországon a francia kultúrának, s bár lelkesen áll mögé évrõl évre a budapesti Francia Intézet, a Magyar - Francia Ifjúsági Alapítvány, a debreceni Alliance Francaise, s a nagykövet úr is többször tiszteletét tette, valamit mégis nehezen akarnak észrevenni barátaink. Mégpedig azt, hogy itt Mátészalkán és a szatmári térségben már "megágyaztak" egy francia érdekeltségû gazdasági befektetésnek, ami valószínûleg jól érezné itt magát, s az itteniek sem csak mint elõkelõ idegeneket kerülgetnék képviselõiket. Félõ, ha nem lesz ebbe az irányba továbblépés, egy tanárnõ, de még egy tantestület, mi több egy város lelkesedése sem lesz elég ahhoz, hogy a francia nyelv és kultúra gyökeret verjen errefelé. Pénzes Ottó

Ismét a tagdíjról Egyesületünk vezetõségének kényelmetlen, ha újból és újból fel kell szólítanunk "rendes" tagjainkat, hogy fizessék be 2006- évi tagdíjaikat. Az alapszabály szerinti határidõ - március 31. - már jócskán lejárt, ezért tisztelettel kérünk mindenkit, június 15-ig teljesítse egyetlen tagságból eredõ kötelezettségét. A Mécsvilág következõ számában "leltárt" készítünk elkötelezett tagságunkról.

2006. március

Beszéld el nekem a múltat…. (6. rész) Ahogy közeledünk "napjainkhoz" (80-90 évvel korábbi dátumnál tartunk) egyházközségünk történetében, egyre többen ismernek rá rokonaikra, ismerõseikre a leírások alapján. Amennyiben olvasóink birtokában vannak régi fotók, buzdítom Önöket, juttassák el a képeket a Szatmári Múzeumba, ahol a régi fotókat lefényképezik és azonnal vissza is adják a tulajdonosának. 1924-ben két nagy eseményrõl számol be a Historia Domus, és így a korabeli dokumentumok alapján én is. Az elsõ nagy történés a Mária-kongregációba való tagfelvétel volt. Errõl írtam újságunk elõzõ számában. Ez év szeptemberében a másik jelentõs egyházközségi esemény a 85 éves szatmári püspök dr. Boromisza Tibor látogatása városunkban. A püspök atya nem csak Mátészalkára jött el, hanem végiglátogatta a szatmári csonka egyházmegye valamennyi plébániáját. Minden plébánián töltött egy napot, és megáldoztatta a híveket. Szeptember 16-án délután öt órakor érkezett a fõpásztor kíséretével. A község határában diadalkapu várja a "szent rabot". Megérkezése után az Apolló mozgószínházban (ma Zefi mozi) ünnepi estély volt a püspök tiszteletére. Másnap, szeptember 17-én ünnepi misén az atya megáldotta a Kongregáció, a Dalárda és a Szociális Missió zászlaját, majd tovább folytatta püspöki körútját. 1925-ben megtisztelõ kitüntetést kap - tegyük hozzá megérdemelten - Ortutay Gyula egyházközségi-világi elnök. Átadják neki a PÁPAI NAGY SZENT GERGELYRENDI lovagkeresztet. Ortutay Gyula tovább foly-

tatja áldásos szervezõ munkáját, és míg Molnár Károly plébános missziós úton van Szatmáron és Máramaroson, addig a hívektõl gyûjtött adományok segítségével kívül-belül renováltatja a templomot. "..nagy volt az élvezet a hívek közt, mikor Molnár plébánost látták örömtelien csudálkozni hazajövetelekor a megszépült templom láttán."- írja a Historia Domus. 1926-ban ideiglenesen kap egy káplánt egyházközségünk Heller Ernõ személyében. Az új káplán lelkes, hitoktatást, szervezõmunkát végez, de néhány hónap múltán áthelyezik Vásárosnaményba. Itt kell neki templomot építeni és megszervezni a római katolikus egyházközséget. Eladásra kerül három hold kántori föld a Beregszászi úton (ma Széchenyi út). E területen a község a marhavásárokat tartja. (Mai Vásártér és Ifjúság tér). Az eladásból befolyt összeget a templom környékének rendbetételére és a villany bevezetésére fordítják. Marad még annyi, hogy pótolni tudják az eladott három hold földet is. A következõ 1927-es esztendõ is a gyarapodás éve. Nyugodt az ország, kiegyenlítettek a politikai viszonyok, bár Trianont senki nem akarja és tudja feledni. Az egyház gyarapodik anyagiakban és lelkiekben. Lelkesen mûködnek az egyház keretein belül a különféle csoportok. Virágvasárnap az iparos székház színpadán (a mozival szemben) mûkedvelõkkel elõadják a Jairus leány címû nagyszabású bibliai játékot korhû jelmezekkel a Szociális Missio társulat rendezésében 45 szereplõvel. Az érdeklõdés óriási volt, az elõadást meg kellett ismételni nagyszerdán. (A Mécsvi-

lág 2005. áprilisi számában részletesen olvashattunk a szalkai színjátszók múltjáról. Érdekes adalék lehet a történethez ezen elõadás színpadra vitele is.) Ez év augusztusában a katolikus egyház Dalárdája részt vesz a Szegeden rendezett Országos Dalversenyen. Molnár Károly dalárdai elnök és Bertók Béla karnagy vezetésével nyereményserleggel térnek haza. Molnár Károly plébános tennivalói gyarapodnak, mert Györteleken felszentelésre kerül egy kis kápolna, ahol õ misézik havonta egyszer. 1928. Nagyon késõn tavaszodik ebben az évben. A plébánia épülete lakhatatlanná vált. Falai omlanak, teteje csurog, ablakai elkorhadtak. Székely Gyula vikárius sürgeti a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy a püspöki birtok jövedelmébõl utaljon ki megfelelõ összeget a plébánia újjáépítésére. A minisztérium pénzhiányra hivatkozva (már akkor is!!!) elodázza a döntést, de a tavaszi esõzések olyan mértékû romlást okoznak, hogy az épületet végül Dr. Madarassy István fõszolgabíró bezáratja. Most már nincs mit tenni, a minisztériumnak is támogatni kell az építkezést. Az aratás után, a püspöki birtok jövedelmébõl 32.000 pengõt engedélyeztek a plébánia újjáépítésére. Ortutay Gyula bankigazgató, egyházközségi-világi elnök az építkezéshez szükséges induló összeget elõlegezi bankkölcsön címén, hogy minél hamarabb elkezdõdjenek a munkálatok. Õt bízzák meg egyébként az építkezés lebonyolításával is. Az alapkõ ünnepélyes letételére 1928. május 2-án került sor. ("…a szokásos okmányt és pénzdarabokat ünnepélyes formák közt elhelyeztük az

Mindenütt otthon

alapkõben, mely aztán a plébániaépület utcai frontjának és a templom felé esõ nyugati falának alapkövei közé befalaztatott"- írja a Historia Domus). Az építkezést Erdélyi György kõmûves, Konrád József vásárosnaményi ács és Jeszenszki József mátészalkai asztalosmesterek végezték Ortutay Gyula szakszerû irányításával. Augusztus végére elkészül az épület, és a plébános szeptember 1-jével be is költözhet! Az idõjárás próbára teszi az új plébániaépületet, mert igen hamar beköszönt a rossz idõ, hóval, faggyal, -30 fokkal. Az épület állja az idõjárás viszontagságait, annál kevésbé a plébános, Molnár Károly. Egész télen fázik, mert a kegyetlen hideg átjárta a szobákat, nem volt megfelelõ mennyiségû fa a háznál, hogy kifûthessék az épületet. A plébánia szép lett, de egy kissé nagyra sikerült. Az építkezés lezárásával még pénz is maradt!!!, hála Ortutay Gyula gondos munkájának. Az elõirányzott 37.000 pengõbõl csak 27.000-t költöttek el, így még a plébánia udvarán felépíthettek egy harangozói lakást és a temetõõrnek a temetõben egy téglaépületet. 1929. A kemény téli idõ nem enged szorításából. Február 10-én -32 Celsius fokot mutat a hõmérõ. P. Zsíros Ferenc március 17-én megalakítja a szívgárdát. Szeptember 1-jén Heller Ernõ vásárosnaményi lelkész mátészalkai hitoktató lesz. A szociális Missiótársulat népkonyhát nyit, melyen felekezeti hovatartozástól függetlenül 35 gyermek kap ingyen ebédet. Az ebédet a szervezet tagjai fõzik és osztják ki. Kapturné Bíró Beáta

Dinnyés József, Sípos Bea és Faggyas László újra itthon Mindig nagy öröm, ha a "távolba szakadt" szalkaiakat újra itthon üdvözölhetjük. Hiába él évek óta Gyõrben Sípos Bea és Faggyas László, a szívük itt maradt, s szerencsére gyakran haza is húzza Õket. A Szalkai Irodalmi Napokra magukkal hozták kedves barátjukat, a legendás daltulajdonost, Dinnyés Józsefet is. Igazán kedves és szép gesztus volt a három nagyszerû elõadótól, hogy haza, hazait hoztak, ugyanis estjük mottója: Három költõ Kelet - Magyarországról. Az elsõ részben Dinnyés József Váci Mihály verseit adta elõ dalokban. Milyen régen hallgattunk már Vácit, pedig milyen gyönyörû. Hálával tartozunk azért, hogy újra

felfedezhettük magunknak, s a következõ napok már az Õ köteteinek lapozgatásával telhettek el. Ratkó József megidézése még mindig a Dinnyés József "feladata" volt, mi újra rácsodálkozhattunk a nagykállói klasszikus veretes mûveire. Amikor Sípos Bea és Faggyas László mûsora következett, már egy köztünk élõ, hús-vér kelet-magyarországi költõt üdvözölhettünk sorainkban. Oláh András Fagyöngy és jégcsapok címû kötetének budapesti bemutatóján már felcsendültek azok a dalok, amelyeket most a zeneszerzõ, elõadó páros itthon is bemutatott. Külön említést érdemel az a cizelláltság, ahogyan készítik, hangszerelik, elõadják dalaikat. A

változatos hangszerhasználat, a tiszta többszólamúság, a finom, nem hivalkodó elõadásmód igazi fényükben ragyogtatják fel Oláh András verseit. Sõt! Az az ember érzése, hogy zenéjükkel többletet, új tartalmat is adnak a

mûveknek. S ezt bizony már úgy hívják, hogy mûvészet. Az est végén a közös éneklés, majd a közönség bevonása a fináléba, tovább emelte a hangulatot. Isten hozta a kedves mûvészeket itthon, jöjjenek gyakran! P.O.

Dinnyés József, Sípos Bea, Faggyas László

MÉCSVILÁG

2006. június

5

Szent-Iván éj, a Múzeumok éjszakája Azt mondják, aki ezen az éjszakán leszakítja a páfrány csodatévõ virágát, örökké érteni fogja a növények és az állatok beszédét, s megleli a Föld elrejtett kincseit. A téli napfordulót követõen a Nap Szent-Iván napján éri el pályája csúcsát, ekkor emelkedik a legmagasabbra, hogy utána újra hanyatlani kezdjen. A különbözõ népek és kultúrák mindig is nagy jelentõséget tulajdonítottak az év leghosszabb és legrövidebb napjának. A sötétséggel állandóan harcban lévõ ember megpróbálta "segíteni" a Napot, hogy az, minél tovább beragyogja a Földet, ezért a nyár közepén tüzeket gyújtott. E hagyomány egészen a kereszténység elterjedéséig maradt meg, a tûz és a Nap ünnepeként. A kereszténység is átvette az õsi pogányok ünnepeit, és egy-egy szent nevéhez, esetben Szent Iván nevéhez kötötte. Szent Iván éjjele az év leg-

rövidebb éjszakája, melyen minél messzebb kell ûzni az ártó szellemeket a fény erejével. Az ünnep az életet, a termékenységet, a fény és a világosság gyõzelmét fejezte ki a sötétség és a halál felett: A keresztény egyház is ezen a napon ünnepli Keresztelõ Szent János születésének napját. De ha a Keresztelõ neve Szent János, akkor miért tulajdonítják az ünnepet mégis Szent Ivánnak? Azért, mert az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János névnek a szláv formájából, aminek jelentése Isten kegyelme. Mikor az ünnep már más formát nyert, de hordozta még régi tartalmát is, változott a megrendezése, ám az intenzitásából semmit sem veszített. A népszokások túlélték az egyes korokat, népeket, egyházakat. Ünnepelték városokban és falvakban, fesztiválokon, karneválokon, piactereken, erdõkben és a hegyek tetején is. Akár Euró-

pában akár a tengeren túl, nemzeti ünnepeken is lobog a tûz Svédországtól Angliáig. Druidának öltözött férfiak és nõk százai várják a napfelkeltét Stonhenge kövei mellett, és a népszokások ma is erõsen élnek tovább. De megünneplik Szentivánéjt Magyarországon is. Pár évvel ezelõtt nálunk is divatba jött a nagyszabású "Szent Iván éj õrület", ám a sok helyen megrendezett tradicionális tûzrakás mellett kulturális rendezvényeken, fesztiválokon ünnepelhetünk. Méghozzá nem is akármilyen fesztiválon, hiszen a nyugati országokhoz hasonlóan nálunk is megrendezik a Múzeumok Éjszakáját. Ez Európa nyugati felében már hosszú ideje örvend nagy népszerûségnek, nálunk az ötlet 2001-ben született meg a Néprajzi Múzeumban az Idõképek kiállítás során. Kezdetben néhány múzeum csatlakozott a kezdeményezéshez, mára már több száz múzeum készül érdekes,

izgalmas programokkal a legrövidebb éjszakára. Nincs ez másként a Szatmári Múzeumban sem. Az elmúlt évben elõször megrendezett múzeumi éjszaka nagy sikert aratott. Kiállításnyitás, rituális tûzgyújtás, táncház, koncert, könyvbemutató várta az éjszakára érkezõket. Idén június 24. szombatra esik, amikor is este 9 órára várjuk a vendégeket. Újra hármas kiállításnyitással kezdünk, amely nemzetközire sikeredett. Helena Junttila finn grafikusmûvész, Heini Sorno svájci szobrászmûvész és Jakó Balázs festõmûvész kiállításának megnyitása után mi is meggyújtjuk a Szent Iván éji tüzet, amelyet illik minden résztvevõnek átugrania. Ezt táncház követi, aztán bevezetés a misztikum világába sok meglepetéssel és titokkal, majd a Bereczky Jazz Band koncertjével zárul az éj. Várjuk Önöket, nem bánják meg! Dr. Cservenyák László

Tisztelet - tiszteletadás A magyar etimológiai szótár szerinti értelmezésben a magyar nyelvben használatos tisztelet kifejezés, mint származékszó, nyelvtani névszóból "l" képzõvel alakult a szláv eredetû "tiszt" (tyzt, tizt) fõnévbõl: tisztelet = tyztólety. E képzett szó tulajdonképpeni jelentése: méltósággal lát el, nagyra becsül valakit, elismerést tanúsít valaki iránt, elismeri valakinek a tekintélyét, rangjának, állásának megfelelõen viszonyul embertársához, elismeri valaminek a valós és eszmei értékét. A tisztelet hasonlóan elvont fogalom akár a szeretet, a becsület, az erkölcs és a dicsõség, valamilyen magatartásra valló érzelmi cselekedet (gesztus), erkölcsi igény a társadalmi érintkezésben. A tisztelet nem kõbe vésett kényszerkötelék, nem egyoldalú "jogviszony". A tiszteletet nemcsak a szentírás, hanem az etika is magába foglalja. Éppen ezért a tisztelet mindenkor kiemelt figyelmet érdemelt a civilizált emberek egymás közötti kapcsolatában, mint a magatartás egyfajta értékmérõje. A tisztelet nem önmagáért van, valamilyen mértékben kapcsolódik az illemhez és a szeretethez. A humánus gondolkodású, jóravaló emberben mindig van egy "adag" mások megbecsülésére, tiszteletadási szándékra, szemben az individualista, illetve a nihilista gondol-

kodású emberrel. Emberi voltunknak és értékünknek felemelõ volta az un. Méltóság, minden cselekvõképes emberbõl haláláig tiszteletet ébreszt. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az tiszteletre nem méltó személy, vagy pedig önellátó szigeten élõ remete. Az embernek az élete során az iránta megnyilvánuló tisztelet aszerint alakul, jut kifejezésre, ahogyan belsõ értékei változnak. Tiszteletadással ismerjük el a másik személy erényét, azt az értékes tulajdonságát, amely miatt tartjuk õt többre, mint magunkat. Ehhez a viszonyításhoz azonban kritikusan ismernünk kell saját értékeinket, amely környezetünkkel való kapcsolatunk folyamán változik, alakul ki, tudatosul bennünk. Ez az egymásrahatás kölcsönös, s ha ezt tárgyilagos megítéléssel figyelembe vesszük, reális képet kaphatunk magunkról: sem alá, sem túl nem becsülhetjük emberi értékünket, tekintélyünket. A tisztelet a rokoni szálak érdemei, rangjai szerint örökölhetõ, nemzedékeken átívelõ is lehet. A személynek szóló tisztelet azonban nem áru, nem cserélhetõ, lemondani viszont le lehet róla (pl. nemesi, fõúri, katonai rang), illetve méltatlanná válhat valaki korábbi tiszteletre, s a vele járó méltóságra. A tisztelet konkrét alkalmazása a tiszteletadás, a

családban gyökerezik, aztán az oktatási intézményekben, majd pedig a kis- és nagybetûs életben folytatódik, válik felnõttként általános gyakorlattá. A szülõi nevelés során tudja meg legelõször a gyermek, az ifjú a tisztelet fogalmát, a tiszteletadás formáit, ettõl kezdve lesz elõtte ismert, hogy kinek, minek mikor és miért illik (kell) tiszteletet adni. Tudatosodik az ifjúban a tisztelet és tisztelõ kapcsolat. A tisztelet két formában nyilvánulhat meg. Lehet személynek (élõ, holt) nyújtó és lehet szimbólumoknak szóló tisztelet. Személyhez irányuló tisztelet szokványos formáit hivatali és magánlevelezéskor alkalmazzuk (pl. a címzett udvarias megszólítása, udvarias levélzáradék). Leggyakoribb tiszteletadásra személyes érintkezéskor kerül sor: köszönéskor ("…tiszteletem..") ismeretlen személy megszólításakor, valamilyen közösség üdvözlésekor, üdvözlet küldésekor, kérés esetén és így tovább. Az ország állampolgárainak a kizárólagos társadalmi helyzete, méltósága, illetve valakinek a munkakörét meghatározó hivatali beosztása, továbbá valakinek a társadalmi szerepébõl eredõ jelentõsége, megbecsült volta alapján lehet értéke a tiszteletnek. Úgy gondolom, legnagyobb tisztelet, rang hazánkban az ország köztársasági elnökét, az államfõt

illeti meg. - Õt követi a kormány országgyûlés által szabadon megválasztott kormányfõje, a miniszterelnök. Szimbólumnak szól tiszteletünk a Himnusz, a Szózat és a Hiszekegy elhangzásakor, a nemzeti jelképek, ereklyék, szobrok, dombormûvek és a kiemelten védett történelmi, illetve egyházi mûemlékek elõtt. Megjegyzésként még annyit: a tiszteletreméltó állampolgárokat nem csak elismerés illeti, mint halandókat, kifogásolható magatartásuk esetén bírálni is lehet. Szerintem senki sem tarthat közülük igényt kritikátlan csodálatra, ebbõl fakadó istenítésre. Minden ember társadalmi hasznosságát az élet minõsíti! Meg kell erõsödni bennünk, hogy a jó szándékú bírálat nem tisztességtelen, szemben a rosszindulatú véleménynyilvánítással, amely nem ritkán a közélet és a politika személyiségeit éri. Az építõ jellegû kritikát, véleményt kultúrált állampolgár elfogadja, sõt tisztelettel megköszöni. A fentiek fogalmazódtak meg bennem, amikor a civilizált viselkedés (amelybõl most igazán nagy hiány van) kapcsán az emberi méltóságot leginkább kifejezõ magatartás, a tisztelet gyakorlata fölött töprengtem.

Dr. Szilvássy László

A közösségekben az erõ!

Munkában a szülõk

A címben megfogalmazott állítást alapul véve és abszolút igaznak tartva alakult meg annak idején a Mûvészetbarát Egyesület, s mûködik minden más, bejegyzett és nem hivatalos társaság is. Közösségeinkben nemcsak az együttlét örömét élhetjük át, hanem azt az érzést is, hogy tettünk valamit, valamit, ami fontos egy nagyobb közösségnek, segíthettünk másokon, vagy egyszerûen "csak" csillogó szemû gyermekeink életét tettük még felhõtlenebbé. Óvodákból, iskolákból érkeznek a hírek, hogy micsoda erõt ad a szülõk összefogása, mi mindent érnek el, valósítanak meg együtt. A napokban éppen Héri Bertalannénak, a Belvárosi Óvoda vezetõjének köszönõ levele került a kezembe, amelyben részletesen számol be arról az összefogásról, ami az új gyönyörû fajátékok telepítése és a kerítés teljes felújítása kapcsán jött össze. Azt már egy másik forrásból tudom, hogy a szorgalmas szülõk milyen fergeteges hangulatú bográcsolással ünnepelték a közös munkát. Addig esetleg csak köszönõviszonyban lévõ emberek kerültek közel egymáshoz, új barátságok indultak, új tervek szövõdtek. Minden rosszban van valami jó: Képzeljük csak el, hogy gazdag és elõrelátó önkormányzatunk "leveszi" ezt a terhet a szülõk válláról, s minden munkát elvégeztet ami egy ilyen intézmény körül adódik. Mi lett volna ebbõl az összefogásból? Az ország és a város súlyos gondjainak ellenére azért Magyarország belátható idõn belül jóléti állam lesz - bizonyos szempontból már az is. Nem tudom, hogy örüljek-e ennek! Pénzes Ottó

Péter Eszter: Tükör Hozzád érek, de te hideg vagy és idegen, szinte taszítasz, ahogy rám nézel ridegen. Smink nincs, rossz a hajam, ami igaz, az igaz. Felszínes és külsõ után ítéli azt, Amit lát, hát te vagy, ez nagyon tipikus, Senkinél nem különb, viszont mással kritikus. Nem tetszik az új ruhám, a szemedbõl ordít, De mi van akkor, ha a szemüveged torzít? Az öröm az mindig igaz, de a bánat csal, Nehogy elkezdj hát játszani a látszattal! Fényesen mosolyogsz, de ez vajon mit takar? Hisz mindenki csakis azt látja, amit akar Benned, képmutató vagy, csupán egy látomás, Akin csak akkor látszik egy kicsi változás, Ha magunk is így teszünk: mosolygok hát én, És láss csodát: te meg visszasugárzod a fényt! Szemet szemért, fogat fogért, hát ez sima ügy, De vajon ha most belédvágok te visszaütsz? Oh nem, és ostoba visszaéltem a bûvkörrel, Nem lett volna szabad bunyóznom a tükörrel! Most már késõ, csak az a néhány tükördarab, Ami a kapcsolatunkból még hátramaradt.

MÉCSVILÁG

6

A kis balerina,

aki boldognak szeretné látni az embereket

Fülep Mariann

Amikor kiderült, hogy a kislány valóban nagy tehetség, amikor felvételt nyert 10 évesen a Táncmûvészeti Fõiskolára, nos, akkor a Fülep család szedte a sátorfáját, felszámolta addigi életét itt Mátészalkán, irány az ismeretlen, a fõváros. Nem volt könnyû itthagyni mindent, de tovább élni se lehetett volna azzal a tudattal, hogy nem tettek meg mindent gyermekük tehetségének kibontakoztatásáért. Mert a szülõi felelõsség - már ha komolyan vesszük - az bizony ilyen. S Fülepék komolyan vették. Tisztelet és megbecsülés nekik itthonról, biztatás, hogy a szülõföld figyelemmel kísér, drukkol, ha kell és tud segít, és nagyon büszke. Már van is mire, hiszen a kis balerina, Fülep Mariann már négy éve tanul a fõvárosban, s gyönyörû sikerekben, nagyszerû élményekben van része, bár nem tagadja, néha annyit kell dolgoznia, hogy a sírás is rájön. Már elsõéves korában a Diótörõ amerikai változatában táncolt a Tháliában. Másodévesként az Operaházban gyerekfõszerepet - ez az orosz koreográfia -harmadévesként szintén az Operaházban már egy kicsivel komolyabb szerepet, - Pas de Trois - táncolt. Ezzel párhuzamosan abban az évben a tháliai Diótörõben a gyerekfõszerepet is megkapta, idén pedig ugyancsak ott a Marcipán táncot. Vendégszerepelt a svájci Lausanne-ban, részt vett az Operabálon, fellépett a Mûvészetek Palotájában a Bajadérban. Néhány hete pedig Marosvásárhelyen érezte magát "otthon". Visszatérve a szülõk áldozatvállalására, felelõsségére azért azt is meg kell jegyeznünk, hogy súlyos döntés, komoly kockázattal egy olyan lépés, amelyet a Fülep család megtett: Akár kudarc, kiégés, csömör, is lehet a vége annak, ha valaki ilyen fiatalon egy lapra tesz fel mindent. Fülepéknek azonban bizonyosan nem kell aggódniuk, mert ha a csupa bûbáj Mariann csilingelõ, vidám hangján a következõt tudta kimondani, akkor ott minden rendben van: "Elvégezni az iskolát, és a legjobbat kihozni nap mint nap magamból. Szeretném, ha a tánc egyre több embernek szerezne örömet, s ha néhány percre is, de meg tudnának feledkezni a mindennapok gondjaitól a tánc láttán, az már siker lenne. Ezért mindent megteszek!" Pénzes Ottó

2006. június

Betelt a pohár

Véget ért Banner Zoltán mûvészettörténész sorozata A történet még az elmúlt év végén kezdõdött, a mikor Kozma istván erdélyi festõmûvész kiállításának megnyitóján a résztvevõ mûvészetbarátokat megbabonázta a megnyitó elõadás. Igen, ez az! Így, ilyen hozzáértéssel, odaadással kell beszélni a mûvészetrõl. Csak így hiteles, csak így járhatja át testünket, lelkünket, ez a csoda, ez az emberi teremtõerõ, amit mûvészetnek nevezünk. Valami ilyesmi járhatott Dr. Cservenyák László fejében, aki már régen tervezte, hogy az õ kedves múzeumlátogatóinak, mûvészetbarátainak szervez egy kis "kurzust", továbbképzést, vagy valami ilyesmit. Igen, akkor látta elérkezetnek az idõt, s vélte megtalálni a megfelelõ személyt. A többi pedig már, - ahogy Tõle megszoktuk - szinte ment magától. Valószínûleg Banner Zoltán professzor úr is megérezte a fogadókészséget, az igényt egy mûvészettörténeti áttekintõ sorozatra, s igent mondott a felkérésre. Pedig nagy áldozatot vállalt: Minden

hónap utolsó péntekén, kora reggel felül a Békéscsabáról Debrecenbe tartó buszra, majd ott rohanás a vasútállomásra, hogy elérje a Mátészalkára 2 óra alatt "elszáguldó" (78 km) személyvonatot. Másnap ugyanezt visszafelé, januártól, májusig. S ez bizony 74 évesen azért mégsem gyerekjáték. Az egyezség úgy szólt, nézzük át a mûvészettörténet nagy korszakait az õskortól, az ókori nagy kultúrákon át, a középkor, különös tekintettel a reneszánsz világára, a barokkot és a rokokót érintve jussunk el a XIX. század mûvészetének idõszakához. Aki egy kicsit is konyít a mûvészettörténethez, azonnal látja, hogy ez szinte lehetetlenség öt alkalommal, másfél órában. Éppen ezért elhatároztuk, hogy nem is törekszünk teljességre, inkább "cseppeket" adunk a hallgatóságnak ezekbõl a korokból. Így lett a sorozat címe: ÖT CSEPP MÛVÉSZET. Az elsõ két elõadáson még pótszékeket is be kellet raknunk a Szatmári Múzeum nagytermébe, de

Banner Zoltán és leghuségesebb hallgatói

aztán a tavasz és a "konkurens" kulturális rendezvények érkezésével már csak egy nagyon komoly "kemény mag" tartott ki, õk azonban nem csalódtak. Izzó hangulatú, szuggesztív, pergõ elõadások, "A Mûvészet Története" c. tízkötetes sorozat anyagára épülõ kivetített képek, érdekes fejtegetések, epizódok a mûvészek életébõl. Ezt kaptuk "cseppekben" egy kiváló elõadótól, egy nagyszerû embertõl, akinél reméljük nem telt be a pohár, még akkor sem, ha az utolsó csepphez is

elérkeztünk. Azt hiszem a legtöbb ami ezután történhet, hogy komolyan veszzük Márai Sándor javaslatát, miszerint egyetlen napot se mulasszunk el, hogy ne gyönyörködjünk néhány percig egy-egy szép képben. Talán megéreztük, hogy életünket remekmûvek között érdemes élni. Ez bizony nem kis dolog a mai idõkben, s az sem biztos, hogy csak a képzõmûvészetre kell vonatkoztatnunk. Köszönjük szépen Professzor Úr! Pénzes Ottó

A mátészalkai kórházért szól a muzsika Jótékonysági est amerikai (magyar) mûvészvendégekkel

Sokan emlékezünk jó szívvel arra a tavalyi hegedûestre, amelynek vendégei a neves, Amerikában, Baltimorban élõ mûvész Szabó Zoltán és zongorakísérõje Mengelkoch Éva voltak A mûvészek már akkor is azzal a nemes szándékkal érkeztek, hogy segíthessenek, pontosabban a muzsikájukkal, mûvészetükkel valakiknek gyönyörû estét szerezzenek, másoknak pedig a mindennapi megélhetési gondjaikon enyhíthessenek. Az akkori koncert bevétele a beregszászi Magyar Fõiskola számlájára került. A két neves mûvész az idén is ellátogat Mátészalkára, s június 20-án este 7 órakor a Mûvelõdési Központban adnak koncertet. Mûsorukon Mozart, Beethoven, Schumann és Brahms mûvek szerepelnek.

Az est most is jótékonysági célt szolgál. Ezúttal a mátészalkai kórház I. számú Belgyógyászatának "Pulzus" Alapítványa kapja a bevételt.. Dr. Bajkó Sándor osztályvezetõ fõorvos úr, úgy döntött nem a sült galambra vár, hanem a tettek mezejére lép, hiszen mégiscsak beteg embertársainkról van szó. A következõ gondolatok jegyében indította útjára az alapítványt: "A magyar embert az jellemzi, hogy ott segít, ahol igazán szükség mutatkozik. A távoli és közeli múltunk szerencsétlen történései bizonyították, hogy akkor is segíteni tudunk, ha tõlünk több száz kilométerre lakó, ismeretlen emberek kerülnek bajba. Most itt az alkalom, hogy magunkon segítsünk. Hiszen betegek bármikor lehetünk és a beteg ember igazán igényli önzetlenségünket. A cél az,

hogy minden használhatatlan ablakot, új, jól záró, a betegeknek meleget biztosító mûanyag nyílászáróra cseréljünk, a kórtermeket újrafessük, komfortfokozatukat javítsuk, az egész osztályt korszerûsítsük. ....Hiszen a kórház a betegeké, a betegek pedig a mi ismerõseink, hozzátartozóink, vagy éppen mi magunk.". A felhívás nyitott fülekre talált több helyen is, s talán nekünk sem kell szégyellõsnek lenni, ha nyilvánosságra hozzuk, ki mindenki érezte fontosnak támogatni ezt az ügyet: Bíró Miklós városunk polgármestere, a Szal - Tó Kft, a Kelet - Agóra Kft, a Kéri Pharma Kft, a SANSZ Autósiskola, az "Öcsi Hús" Húsipari Zrt., a Valentin Kft, a Hoya Rt, a Zeiss Rt. Szabó Gusztáv betonkeverõ vállalkozó és Sinkó János kereskedõ. Dr. Bereczky Zsigmond és Dr. Kádár Zoltán is szívesség-

bõl végezte el az alapítással együttjáró jogi, közjegyzõi munkákat, mint ahogyan Sípos Attila belsõépítész is fontosnak érezte a kezdeményezés támogatását. Értünk szól tehát a csodálatos muzsika június 20-án este. Belépõjegyek 1.000 Ft-os áron a Mûvelõdési Központban, a Szatmári Múzeumban és természetesen a kórház I. számú Belgyógyászati Osztályán vásárolhatók. S, hogy minden fillér a betegek javát szolgálhassa, a koncert szervezésével kapcsolatos járulékos költségeket a két társrendezõ a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezete és a Mûvészetbarát Egyesület vállalta magára. Elõbbi szervezet Mátészalka város önkormányzatához nyújtott be pályázatot a közcélú programok keret terhére. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2006. június

7

Fényes Napok - negyedszer

Muzsikás együttes Fényes Napok Kulturális és Idegenforgalmi Fesztivál a tisztességes neve annak, a magas színvonalú programdömpingnek, amelyet városunk önkormányzata immár negyedik alkalommal rendez meg. Jeney Ferenc fõtanácsos úr - aki elsõ perctõl kezdve fõszervezõje, mindenese a jeles eseménynek tájékoztatósa szerint ebben az évben augusztus 29. és szeptember 3. között kerül megrendezésre a fesztivál. Még sok minden elég bizonytalan, ahogy ez ilyenkor lenni

szokott, de van néhány stabil program, amire már készülhetnek a mátészalkai, a környékbeli, és a reményeink szerint a távolabbról is egyre nagyobb számban idelótogató kultúrabarátok. Faragó Miklós festõmûvész kiállítása a zsinagógában és a Carl Zeiss Optikai Kft égisze alatt megrendezésre kerülõ optikai kiállítása a Mûvelõdési Központ elõcsarnokában már biztos, mint ahogyan a világhírû zongoramûvész Bogányi Gergely koncertje a színházteremben augusztus

30-án. Ez utóbbi rendezvény olyan csemege, amire méltán lehetünk büszkék mi mátészalkaiak, s már csak arra kell figyelnünk, hogy idõben lekössük a képletes 1.000 Ftos belépõjegyeinket. Szintén biztosra vehetõ az elmaradhatatlan, világhírû Benkó Dixiland Band, a Repuplic és a Ghymes együttes koncertje. Természetesen most is lesz fáklyás felvonulás, fellép a Szatmár Táncegyüttes, lesz népmûvészeti kirakodóvásár, országos íjászverseny, derûs tanévnyitó diákprogram. Szeptember 2-án Sztojka Emma a Mátészalkán élõ zongoramûvésznõ ad koncertet a zsinagógában. Eddig még minden esztendõben kapott felkérést egyesületünk is, hogy - mikor több, mikor kevesebb - program gazdájaként járuljon hozzá a fesztivál sikeréhez. Ezen alkalmakkor is a város képviselõtestületéhez nyújthatunk be pályázatot a közcélú programok nevû pályázatra, ahol saját forrásainkat jelentõs

Oláh András dedikál

mértékben kiegészítve vehetünk részt a szervezõmunkában. Ebben az esztendõben - szeptember 1-jén a Szatmári Múzeum földszinti kiállítótermében rendezhetjük meg Somogyi Gyõzõ Munkácsy - díjas festõmûvész Magyar Hadiviseletek címû kiállítását. Ezt követõen a múzeum szemet-gyönyörködtetõ udvarán a Muzsikás együttes lesz a vendégünk, s itt lesz a népszerû ének- és mesemondó Berecz András is. Pénzes Ottó

Bogányi Gergely

Utóhangok egy kiállításhoz

A kiállítás megnyitója

Elõbb úgy terveztük, hogy nagyszabású, látványos, hosszantartó kiállítást szervezünk a zsinagógában _akkor még nem tudtuk, amit mások persze igen, hogy a papír hullámosodik, megszívja magát vízzel és tönkremegy az alkotás. Azután praktikus és egyéb iskolai szervezési okokból mégis a tanintézményi helyszín mellett voksoltunk. Ám középiskolásaink túlságosan beleélték magukat a zsinagógába, különben is fél éves beszédtéma volt közöttük egy bemutatkozó kiállítás gondolata. A pazar, gazdag anyag szóhoz sem engedett volna jutni másokat iskolánkban. Rövidre zárva, az egy kiállításból így lett kettõ. Tehát, amirõl most beszélek, az április 26-án, szerdán 17 órától nyílt a Kossuth utcában. Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola, jubileumi /40 év zene, 10 év

egyéb/ rendezvénysor eleje. Nagyon készültünk, hogy jól sikerüljön. Magam is nagyon szeretem a falakon belüli hangulatot. Egyik kedvencem a keletmagyarországi, Árpád-kori kis templom, amelyet évekig tartó odaadó, tisztességes és korrekt munkával tárt fel, majd hozott rendbe egy magyar-lengyel kutatócsoport; régészekbõl, restaurátorokból, építészekbõl és mûvészettörténészekbõl. Ez pedig a nyíracsádi református templom õsi, miniatûr kis ékszerdoboza, aminek a hangulatát -és nem építészetét - idézi fel bennem a zsinagóga miliõje. De ugyanígy felötlik bennem az ócsai templom belseje, még akkor is, ha ott apszissal zárul a fõfal. Persze, nem akarok senkit rábeszélni. Kifejezett ellenzõk is vannak, akiket idegesít az avíttság. A fiatalok viszont

természetes ösztönnel fogják meg ezt a hangulatot: egy kevés azokból a helyekbõl Mátészalkán, ahol van múlt, ami értéket hordozott, és még menthetõ - ide helyezni saját gondolat-csíráikat a falakra, azaz régi jó földbe új magot. Õszintén, ki szeretne panelban kiállítani? A kiállítókról: három mûvészeti szakközépiskolás, egy még jelenlegi tanítvány. Fábiánné Magditól összefogottabb, szebb méltatást magam sem tudnék tenni. Csástyu Lilla a mûvészeti szakközépiskola díszlettervezõ 5. éve után fõiskolára jár. Németh Gabi most zárja az ötödévet grafika szakon, két országos versenyen is harmadik, második lett. Szabó Katinka festõ szakos. Szabó Ádám Csaba még iskolánkba jár rajzra és kerámiára, de ez utóbbi fejlõdésében jelentõs szerepe van dr. Baloghné Hajninak, ami sajnos, nem hangzott el a kiállítás-megnyitón. Más sem hangzott el. A megnyitó elejérõl van szó ugyanis. Fábiánné Magdi mondta ugyan, hogy legalább két mondatban hivatkozva Bíró Lajosra, adjam át a szót, de nem fogadtam meg. Mondanom sem kell, megbántam. Fölösleges protokoll-körnek véltem egészen addig, míg Bíró Lajos szobrászmûvészünk pillanatnyi zavar és habozás után bemutatta

magát, közölte, hogy õt kértük meg a kiállítás megnyitására. Akkor döbbentem rá, hogy méltatlan helyzetbe hoztam, és hogy a protokollnak degradált gesztus egyben a tisztelet jele is, amit nem kapott meg. Ezen mondatokkal fogadja "mea culpá"-mat. Minden elrontott dolog megtanít valamire. Senkitõl ne sajnáljuk "azt a két mondatot". A megnyitón mindez néhány másodperc volt csupán, és talán nem ilyen súlyos, mint ahogy én kimerevítettem, sõt, abban is reménykedem, hogy nem rontotta el a hangulatot, és a kiállítás örömét. Ha adtunk volna címet az eseménynek, én azt javasoltam volna, hogy ÚTON..., jelképesen és valóságosan is. Aki látta a kiállított anyagot, szép dolgokat láthatott - nyilván önmagukhoz mérve a fiatalokat. Jó úton járnak, de még az elején. Kellenek az ilyen "kiállítás-megállók", hogy a következõnél visszatekinthessenek, mennyit mentek elõre. Akik ott voltunk, mindnyájan segítettünk egy ilyen állomást közösen megépíteni. Azt kívánom mind a négyõjüknek, hogy egy nagyon hosszú úton, nagyon sok állomáson még több ember várja õket, és mindkét fél örüljön a másik jelenlétének. Pankotainé Tölgyesi Klára

Igen, az Ünnepi Könyvhéten, június 10-én, szombaton déli 12 órakor a Vörösmarty téren, majd délután 3 órakor a Móricz Zsigmond körtéren, a Magyar Napló Kiadó standjainál, a Mátészalkán élõ költõ és drámaíró Oláh András dedikálja drámakötetét. A költõként már jól ismert és országos elismertségre szert tevõ "íróember", ezúttal három történelmi drámáját tartalmazó kötet bemutatására utazik a fõvárosba. Átokverte. Ez a címe a könyvnek, egyúttal a Vörösmarty Mihályról szóló mûnek. Az Isten óvja lelkét címû alkotás Teleki László tragédiáját dolgozza fel. (Korábban már mindkét dráma díjnyertes lett.) A harmadik alkotás is - Királyok vére - napvilágot látott már a Hitel c. folyóiratban, most pedig ez, az István király korát megidézõ mû lett a trilógia harmadik része. Érdekessége még a kiadványnak, hogy a borítója egy szintén Mátészalkán élõ alkotó, Bócsi Krisztián fotójának felhasználásával készült. Mire lapunk megjelenik, már véget ér az a különleges program, amelynek egyik fõszereplõje szintén Oláh András: Június 3án vendége volt Õ is a Költészet Vására címû rendezvénynek a Mûvészetek Palotájában, ahol Kányádi Sándor, Ágh István, Lackfy János, Zalán Tibor költõ, valamint Jordán Tamás, Sebestyén Márta, Kátai Zoltán, a Kaláka és a Sebõ együttes társaságában pódiumbeszélgetésen vett részt. A nap házigazdái Gryllus Dániel és Lázár Fruzsina voltak. Az Ünnepi Könyvhéten igen sûrû programot bonyolít András, hiszen június 8-án Vásárosnaményban író-olvasó találkozón vesz részt, s még ezen a napon Nyíregyházán is dedikálja a már említett drámakötetét. Keressük a könyvesboltokban, de egyesületünknél biztosan beszerezhetõ lesz.

Villon világa és babák a Szatmári Múzeumban Az elmúlt idõszakban sem maradtak képzõmûvészeti kiállítások nélkül a szatmári térség mûvészetbarátai. Április 10-én a Csedreki László szobrászmûvész által fába álmodott világot, valamint László Ákos grafikusmûvész bravúros mûveit tekinthették meg az érdeklõdõk. A kiállítás érdekessége, hogy mindketten Villon által megihletve készítették alkotásaikat, s így kézenfekvõ volt, hogy a megnyitón Buzogány Bála társulata a Talán Teátrum a Villon darabjának részleteivel örvendeztette meg a résztvevõket. Május 10-én ismét a nyírbátori társulat énekeseinek tapsolhattunk, amikoris Szalontai Judit babagyûjteményét mutatta be a múzeum télikertjében.

Igazi és játék babák

MÉCSVILÁG

8 Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Egyesületünk tagságának lelkes munkája, adománya, valamint együttmûködõ partnereink és állandó támogatóink nagyvonalú segítsége teszi lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók támogatója, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet. Partnereink: Szatmári Múzeum, Városi Mûvelõdési Központ, Képes Géza Városi Könyvtár, Alapfokú Mûvészeti Iskola, Esze Tamás Gimnázium Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület. Támogatóink: Mátészalka Város Önkormányzata Bíró Miklós városunk polgármestere Szabó István országgyûlési képviselõ Carl Zeiss Hungária Optikai Kft - Szûcs Gyuláné, Sandra Form Euromobil Bútoripari Kft - Dr. Nagy Gergely Nobilis Rt. - Novák Tibor MOM Vízméréstecnikai Rt. - Georg Strauss Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Zoltán Infó-West Kft. - Majorfalviné Juhász Katalin KATI Optika - Szováti Tiborné Medivox Bt. - Szondi Erika Trend Divatüzlet - Kovács Sándorné Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor Multilink Kft - PC-Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint Medicus Universalis Bt. - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Can-Tel East Telekommunikációs Kft - Szabó Tibor Flabeg Automatíve Gyártó és Kereskedelmi Kft - Martin Urbanski Kelet - Holz Kft - Szegedi Tibor Képes Géza Általános Iskola - Korcsmáros István Médiatámogatóink: Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VI. évfolyam 2. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail): [email protected]

Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

2006. június

Tiszavarázs egészségvölgy

Egészséges életmód, turisztikai lehetõségek vidékünkön

Dr. Ungvári Zsigmond, a közismert és népszerû háziorvos minden lehetõséget megragad, hogy rádöbbentsen öreget, fiatalt az egészséges életmód fontosságára, megéreztesse velünk a mozgás örömét, s hogy arra buzdítson, lelki, szellemi testi lényként fogjuk fel önmagunkat mi emberek, s ehhez méltóan éljünk, viselkedjünk. No kérem, hát ez így együtt a kultúra! Ha televíziós mûsort vezet Teljesség felé címmel az M1 Televízióban, ha gyalogos, kerékpár, lovas, vagy kenu túrát szervez, ha ételbemutatót

tart, a cél mindig ugyanaz: Egészségesen élni, szellemi, lelki harmóniában önmagunkkal, a Teremtõvel. Legújabb kezdeményezése a Tiszavarázs, egészségvölgy program, melynek beharangozója egy rendkívül igényesen szerkesztett és kivitelezett füzetecske, amely a környék turisztikai lehetõséget, látnivalóit veszi sorra, pontos útvonaltervvel, szállás és étkezési lehetõséggel. Nagy öröm tudni, hogy egyesületünkhöz is kötõdõ lelkes emberek állnak az ügy mögött, úgy mint Katona István az Uniqa Biztosító Rt munkatársa, aki a túraútvonalakat összeállította, Filep Anita aki az esztétikus kiadványt tervezte, Fülöp Bálint a paposi Fülöp tanya Lovaspanzió, Tóth József a Kastélyszálló, Deme László a Kraszna Vigadó tulajdonosa, és hát természetesen Ungvári Zsigmond, aki a Fõnix Parkot mûködteti. Érdemes ideidézni a kiadvány bevezetõjét, a Doktor Úr szavait: "Az Újtelepi emberek egészségéért" Alapítvány, a

mátészalkai Rotary Club és a beregszászi Önkormányzat 2004 évben az Európai Unió által is finanszírozott határon átívelõ pályázaton támogatásban részesült. A "Turisztikai fejlesztés és egészségmegõrzés határok nélkül" címû project keretében egy modell értékû, teljesen újszerû egészségturisztikai információs rendszert hozott létre és folyamatosan a hozzá kapcsolódó programok szervezésével az egészségmegõrzés, az egészségfejlesztés és a fogyatékkal élõk társadalomba való beilleszkedése érdekében. A project keretében konferenciák, túrák szervezésére az egészséges életmóddal kapcsolatos szemléletváltást elõsegítõ gyakorlati bemutatókra került sor. Ebben a kiadványban egy "turisztikai övezet" alapjait kívánjuk lerakni azokkal a túraútvonalakkal, amelyek gyalogosan, kerékpárral, kajakkal, kenukkal, vagy lóháton teljesíthetõk. Az ajánlott útvonalak biztonságosak, érdekes látnivalókat érintenek, egyénileg vagy csoportosan telje-

síthetõk, és a rendszeresen nem sportolók számára is elviselhetõ fizikai megterhelést jelentenek. Célunk a rendszeres testmozgással egészségünk megõrzése, fizikai kondíciónk folyamatos javítása, szûkebb hazánk Szatmár megismerése. Reményeink szerint gyakran találkozunk majd egymással az ajánlott útvonalakon egy esti séta, kerékpározás, lovaglás alkalmával, vagy egy-egy hétvégi kiránduláson, amelyen a család valamennyi tagja részt vesz a közösen elfogyasztott ebéd után. Sokan fognak majd csodálkozni, hogy milyen üdítõ élményt jelenthet az érintetlen környezet, a jó közösség és a folyamatosan javuló érõállapot. Kívánom, hogy minél többen részesüljenek ebben a csodában és együtt váljunk egészségesebbé, lelkileg kiegyensúlyozottabbakká, ismeretekben, élményekben gazdagabbakká a "Tiszavarázs egészségvölgy" turisztikai övezetben." Pénzes Ottó

Zongora Ünnepe Keleten 2006 Lehet, hogy még korainak tûnik, de jó szívvel és örömmel adunk hírt a komolyzene kedvelõ mûvészetbarátoknak az idei tiszadobi rendezvénysorozat programjairól. Lélekben már készülhetünk a nagyszerû alkalmakra:

Franciakert: Aug. 4 péntek este fél 8 RÁNKI DEZSÕ Aug. 5 szombat este fél 8 HAUSER ADRIENNE Aug. 6 vasárnap este fél 8 ELISSO VIRSALADZE Aug. 7 hétfõ este fél 8 NAGY PÉTER

Aug. 8 kedd este fél 8 KOCSIS ZOLTÁN Andrássy szalon : Aug. 6. vasárnap du. fél 5 FARKAS GÁBOR Aug. 7. hétfõ du. fél 5 RUDOLF VONÓSNÉGYES

Pathó István hangja Érdekes kísérletnek lehettek "fültanúi" azok, akik május 12-én és 13-án délután 2 órától a mátészalkai M1 Televízió képújságját figyelték. A sokszor idegesítõ, zenének nevezett hangzavart

sugárzó rádióadások helyett EMBERI HANG hallatszott majd két órán át. Pathó István Jászai Mari - díjas, Mátészalkáról elszármazott színmûvész Budapest Rádióban elhangzott mûsorát hallgathat-

ták mindazok, akik szeretnének büszkék lenni városukra, s akik kíváncsiak a neves mûvész visszaemlékezéseire, megdöbbentõ, olykor tragikus emlékeire. Az M1 Televízió és a Mûvé-

szetbarát Egyesület készen állnak a kísérlet folytatására, akár minden hétvégén is, de elõbb várjuk a visszajelzéseket, ötleteket, javaslatokat.

Somló Tamás és az Unicum Plus Band a GRÓZI Fesztiválon

Néhány évvel a nagysikerû mátészalkai közös koncert után ismét együtt lép színpadra a Locomotív GT legendás énekese Somló Tamás és a mátészalkai Unicum Plus Band együttes.

Június 11-én, vasárnap este a piac mögötti területen, a második alkalommal megrendezésre kerülõ Grózi Fesztiválon elõbb 8 órai kezdettel az Unicum PB, majd 9 óra után Somló Tamás ad kon-

certet. Néhány közös dal erejéig felidézik a régi szép idõket. Érdemes megemlíteni, hogy a mátészalkai zenészek készülõ önálló lemezének egyik dalában is szerepet vállalt Somló Tamás. A napokban

került sor a budapesti TomTom stúdióban arra a felvételre, amelyen az LGT-s sztár mellet Hobo, Földes László és Takáts Tamás is közremûködött.

HÍREK • HÍREK •HÍREK • HÍREK •HÍREK • HÍREK • HÍREK

• Óvodásoktól középiskolásokig minden tehetséges fiatalt invitált egy kulturális bemutatkozásra a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Rajzok, versek, mesék, zenemûvek, s mindet összekötötte valami: a lengyel magyar barátság érzése, s annak ápolása. A kiállító és fellépõ diákok értékes ajándékokat kaptak,

amelyeket a fõszervezõk Grabovszkyné Gál Anna és Muskovszky János nyújtottak át. • Nagy sikerrel szerepelt Mátészalkán a Shirchadasj holland Gospel kórus május 5én. A mátészalkai református Szeretet Alapítvány rendezvényét a város önkormányzat is támogatta. Felrázó rock, eredeti néger black gospel és

szívbõl jövõ dicsõítés - mindez megtalálható és átélhetõ volt a holland formáció mûsorában. • Fennállásának századik évfordulóját ünnepelte a mátészalkai Széchenyi István Általános Iskola. Az egykori Polgári Iskola, majd a Zalka Máté nevét viselõ szocialista korszak után a legnagyobb ma-

gyarhoz méltó gondolkodásmód kialakítása volt a szándék. Hogy milyen sikerrel, azt majd a jövõ dönti el, de az bizonyos, hogy az egykori tanárok, diákok jelenlétében nagyon magas színvonalú mûsort mutattak be a mai tanulók Kapturné Bíró Beáta tanárnõ vezetésével.