A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

IX. évfolyam 4. szám 2009. december

muveszetbarat.mateszalka.hu

Nekünk, mátészalkaiaknak ez a harangláb és a búsan konduló, mégis az örök életbe vetett hitünket hirdetõ lélekharang a válaszunk a gyûlölködésre, a megosztottságra, a rivalizálásra, az irigykedésre. Megéreztük, hogy a szavak ideje lejárt, cselekednünk kell. Cselekedtünk. Együtt, sokan, önzetlenül. Ezzel a szívvel várjuk a Megváltó érkezését, ezzel a szívvel kívánunk mindenkinek Áldott Karácsonyt!

MÉCSVILÁG

2

Falunap, vagy valami más?

Képes Géza Emlékülés a Fesztiválon

Fényes Napi morfondírozások, zsörtölõdések

"Ahol a politika nem használja, hanem szolgálja az értelmiség véleményét"

A Fényes Napok Fesztivál egyik legrangosabb eseménye a Szatmári Múzeumba szervezett Képes Géza Emlékülés volt. A Mátészalkán 100 éve megszületett költõ, mûfordító és nyelvtudós emlékére, Fényhalász címmel, nagy érdeklõdés mellett megrendezett program elõadója volt a költõ lánya Képes Júlia, a nemrég megjelent Képes monográfia szerzõje Tamási Orosz János, valamint a mai mátészalkai költõutód, Oláh András. Utóbbi arról a nevezetes verses mesérõl beszélt, amit Képes Géza itteni barátainak Dávid Ferencnek és feleségének Lilla asszonynak, pontosabban az õ Feri fiúknak írt oly nagy szeretettel és sok-sok, máig ható tanulsággal. Felejthetetlen és élményszámba menõ elõadásában Képes Júlia az otthonában ebédelõ, feleségének állandóan bókoló, igazi török kávét iszogató, a gyerekeivel kiránduló férjet, családapát idézte meg. Tamási Orosz János irodalomtörténész témája új szempontok keresése volt a költõ életmûvének feldolgozásában. Elõadásának központi gondolata volt az értelmiség és a politika viszonya. Képes Géza példáján keresztül mai bajaink is elõkertek. A hatalom és a mûvészet viszonyában éppen a Mátészalkán tapasztalt élményei alapján tett kivételt általánosító megfogalmazásával kapcsolatban." Fentebb már utaltam a mögöttünk álló húsz esztendõ közelrõl szörnyû, távolról tragikomikus lefolyására. Ennek alakításában az értelmiség szerepe megbocsáthatatlan…. Újabb politikai kört téve mondom: az elmúlt húsz évben számos alkalommal jött el az a pillanat, amikor az értelmiségnek egyszerre, egy idõben, s nem szükségszerûen egymás mellett, s azonos irányba, de el kellett volna távolodnia - kinek-kinek merre - a politikától. Semmiképp sem hitelesíteni annak ezt, vagy azt a felét, harmadát, mert érezhetõ volt, hogy eljön a politikai erodálódás pillanata. Ennek miértje végképp nem ide tartozik; annyit róla, hogy a demokrácia tisztelete egyrészt elvárható, másrészt kikövetelhetõ nagyon pregnánsan békés módszerekkel is; de nem ez történt. S arról, hogy a világ közben milyen lett, szóljon ismét Oláh András: " házunkat részeg hódok bontják / vagyunk céltáblák vagy nyulak / elfogyott alólunk az ország / s Isten nekünk fityiszt mutat". A történetünk ennyi; a legtöbb, ami immár parancsolatos súlyú, hogy - nem veszünk részt benne. Csak elmondjuk a véleményünket, keményen, dacosan, máskor pikírten, ahogyan Képes Géza tette - s jól tette. Elmondjuk, hogy egy rendpárt nem egyenlõ a demokráciával - hozza azt létre akár az egyik, a másik, akár a harmadik politikai erõ. A célunk egykor nem az volt, hogy egy rendpárt installációi közé költözzünk, azt szabad választások útján lakva vissza… Pont. Itt, a végén, mert valóban pont, kivallom: az eddig elmondottak és a helyzet között valóban érezhetõ némi ellentmondás. Hiszen ez a könyv a helyi politika részvételének segítségével került a diákok kezébe; s ez a gesztus nem elsõként gyakoroltatik errefelé. Annyival tehát, akár ez örvendetes helyi jelenségtõl függetlenül is, korrigálnám a summázatot: ott, ahol a politika nem használja, hanem szolgálja az értelmiség véleményét, annak üzeneteit, ott természetesen mondataim nem szólhatnak ilyen keményen. Remélem - egyre több lesz az ilyen helyszín. Köszönöm, hogy az egyiken most itt lehetek." P.O.

2009. december

A fáklyavívõk

Amikor e sorokat körmölöm, bizony már télvíz ideje van. Éppenséggel december 6-át jegyzi a naptár. Mikulás itt motoszkál gyermekeim csizmáiban. Nekem pedig mégis szeptemberi eseményekrõl kellene írni. Mégpedig a Mátészalkai Fényes Napokról. Szép kis feladat, hiszen már visszaemlékezni sem egyszerû, mi is történt hosszú õszünk legelején. Ha azt nézem viszont, hogy érzelmi memóriával rendelkezem, akkor mégiscsak jó helyzetben vagyok, hiszen kizárólag arról tudok írni, ami megérintett azon a néhány napon. Rögtön az elején az ugrik be, hogy a Fiatalok Fényvisszaverõ Fesztiválja, amely fesztivál a fesztiválban, igazán jól meg volt komponálva, mégis viszonylag kis visszhangot keltett a városban. Ebbõl teljesen világosan látszik, hogy addig ameddig Mátészalka iskolái, pedagógusai és diákjai nem érzik magukénak az ünnepet, addig nem lehet átütõ sikerre számítani. Mint ahogyan ha városunk lakóinak nagyobbik része nem tudja magáévá tenni a Fényes Napokat, akkor bizony sok üres járat lesz még a dologban. A színház megtanított arra, ha a közönség nem érti az elõadást, akkor korántsem biztos, hogy hülye a nézõ. A színészeknek el kell gondolkodni azon, vajon jó jelrendszert használnak-e. Azaz, ha van valami bibi a fesztivál körül, akkor fel kell tenni a kérdést: nem lenne-e érdemes bizonyos dolgokon változtatni? Változtatni annak érdekében, hogy a mátészalkaiak zöme személyes ügyének tekintse e kulturális csúcsrendezvényt. Miközben el kell ismernem, hogy sok értékes programja volt az idei fesztiválnak, elgondolkodtam

azon, kell-e szeptember elején, az iskola kezdés idõpontjában egymás mellé helyezni a fényes napok rendezvényeit. Felvetõdik az emberben az is, hogy miben különbözik a mi ünnepünk bármelyik falunaptól. Ha figyelmesebbek vagyunk, természetesen könnyen megállapítjuk, hogy sokban. Hiszen magas színvonalú koncertek, elõadások valósulnak meg, amelyeken értékes, szépszámú publikum tapsol lelkesen. Tehát, ha valaki azt mondja, merthogy ezt ugye többször is hallottam: "a Fényes Napok tulajdonképpen három falunap egymás mellé téve", akkor az a nagy helyzet, hogy ez nem igaz. Ki tud például a tyukodi falunapon, Hauser Adrienne, a Hangraforgó, Szalóki Ági, vagy Horgas Eszter hangversenyen részt venni? De nem lehet feledni a színvonalas képzõmûvészeti kiállításokat, tudományos elõadásokat sem. Az is jelzi a szervezõk igényességre való törekvését, hogy a péntek esti szabadtéri nyitókoncertet éppen a Csík Zenekar rittyentette a zeneszeretõk fülébe. És nem Bunyós Pityu playback-vitéz izomkodott a színpadon. De a szombati Zséda muzsika sem a gagyit juttatja eszembe, jóllehet személy szerint a mostanság bombázó nõt alakító Zsédenyi Adrient nem annyira kedvelem. Jobb volt, amikor csak énekelt, és nem vonaglott, ha kell, ha nem. A dalai is elindultak a "könnyen emészthetõk" felé. Úgy vélem érdemes lenne széthúzni a fesztivált. Össze kellene boronálni az Udvarias Estékkel. Így aztán egész nyáron át, idõrõl idõre szép, érdemes kulturális megnyilvánulásokkal lehetne szolgálni a szalkai embereket. S a nyáron bonyolí-

tott (július, augusztus minden péntek és szombat estéjén) rendezvények után, szeptemberben egyetlen káprázatos nappal zárhatnánk a fesztivált. Az viszont olyan lenne, amely felrázná a holtakat is. Egészen biztos, hogy a fesztivál kiemelkedõ produkciójának állítanám a fényes felvonulást. Ez legyen olyan, amelyhez csatlakozhasson minden szalkai lakos, elhozhassa saját otthonának fényét-melegét. Gyulladjanak ki azok az örömtüzek, szóljanak azok a fanfárok, amelyek az összetartozást, a közös sors szépségét és felelõsségét, a "magyarnak-mátészalkainak jó"-t gerjesztik mindazokban, akik utcára vonulnak. Nem tüntetni, hanem boldognak lenni. Mindazon nehézségek és férgességek ellenére is, amelyek mérgezik,

Élõ szobrok a fesztiválon

Fényes Napok

Képes Emlékülés

patkányként rágják mindennapjainkat. Mert, ha elfelejtünk ünnepelni, ha elfojtjuk magunkban a pozitív életösztönt, ha nem tudunk egymásnak örülni, akkor eljön a teljes nihil ideje, eljön a nemzetmegsemmisítõk reneszánsza. Ezt pedig természetesen nem akarhatjuk. Sokan voltunk a Fényes Fesztiválon ebben az esztendõben. Jöjjenek még többen vidulni a következõre. Mert amikor a Szatmár Múzeum elõttrõl elindulván, fáklyával a kezünkben láttuk, hogy az utca két oldalán lévõ házak ablakába gyertyát, meg viharlámpát tettek ki az ott lakók, akkor könynyes derûvel tudtuk, hogy megérte ott lenni, megérte együtt vonulni. Még, ha külön sorokban is. Mégis együtt. Buzogány Béla

MÉCSVILÁG

2009. december

Angyalok a zsinagógában A Fényes Napok Fesztivál talán legrangosabb eseményeinek helyszíne a Kossuth utcai zsinagóga volt. A még romjaiban is impozáns épület szakralitása éppen a mûvészet befogadásával

Fényes Hírek

ma is rendkívül erõs. Ilyenkor, a fesztivál idején igazi angyalok is járnak itt, boldogságot, örömöt, felejthetetlen élményeket hozva a mátészalkaiaknak. Így volt ez az idén is.

Hauser Adrienne fesztiválnyitó koncertje Talán ennyi embert még nem látott egyszerre ez az öreg épület. Hauser Adrienne fesztiválnyitó koncertje olyan esemény volt, amelyrõl komoly ember nem hiányozhatott. Angyali kedvessége, briliáns zongorajátéka mindenki elbûvölt. Chopin és Liszt mûvei úgy szólaltak meg ezen az estén, hogy a világ bármelyik nagy rangos koncerttermének hallgatósága

3

örömest cserélt volna velünk. Itthon volt Hauser Adrienne, itthon játszott azoknak akiket annyira szeret, s akik annyira szeretik. S, volt ott valaki hátul a bejárat mellett, egy könnyeivel küszködõ finom elegáns hölgy, egy másik angyal, aki még kellett ahhoz, hogy ez az este ilyen csodálatos legyen: Õ volt az, Encsike, a mûvésznõ édesanyja.

• Rendhagyó módon, kiállítás záráson mutatkozott be az a két mûvész Mátészalkán, akiknek mûveit már a Fényes Napok Fesztivál zsinagógába szervezett rendezvényein megismerhették a mátészalkaiak. Bíró Lajos szobrászmûvész pódiumbeszélgetésen mutatta be Szegedi Csaba és Göblyös Róbert festõmûvészeket, akik vallottak életükrõl, munkásságukról. • A Fényes Napok Fesztivál egyik legnépszerûbb programja és látványossága volt, a két neves karikatúrarajzoló Tónió és Zsoldos Péter munkálkodása a Fõtéren. Kicsik és nagyok veszik örömmel igénybe ezt a mûvészi szolgáltatást immár negyedik éve. A két mûvész most is egyesületünk vendégeként érkezett Mátészalkára.

Horgas Eszter, Meskó Ilona, Bodó Antónia és egy férfi A fesztivál második napján már egyenesen angyaljárás következett, s mi férfiak a nézõtéren mindnyájan azt az egy társunkat irigyeltük, aki a színpadon ott volt közöttük, velük játszhatott. Kurucz Krisztián a fiatal és zseniális gordonkamûvész fürödhetett angyali mosolyukban, kedvességükben. Ezekbõl azért szerencsére nekünk is bõven jutott. Horgas Eszter fuvolamûvésznõ már harmadszor járt Mátészalkán, de komolyzenei programmal most elõ-

ször érkezett. Korábbi jazz koncertjeinek nagy sikere már elõlegezte a mostani fogadtatást, de talán ekkora ovációra még maga sem számított. Bach, Mendelssohn Verdi mûvei mellett a siker záloga volt még két másik angyal is a színpadon: A mindig mosolygó, csupa bûbáj Meskó Ilona a híres Ventoscala Zenekar alapító karmestere, zeneszerzõ, zongoramûvész, és Bodó Antónia a manökenszépségû hegedûmûvésznõ.

Pénzes Matild és az Imago Mundi Rég nem látott angyal érkezett haza hosszú évek után a fesztivál záró napjára. Pénzes Matild, akinek gyökerei a szomszédos Nagydoboson és itt Mátészalkán keresendõk. Amikor fiatal lányként érettségi után a fõvárosba került, hamar ismertséget, nevet szerzett magának. Matilda néven lépett fel, gyakran az akkor néha még értékeket is közvetítõ televízióban is.

Életében, mûvészetében akkor állt be gyökeres változás, amikor Veress Gáborral találkozva, s megjárva DélIndiát is megalapították az Imago Mundi zenekart. Azóta ez a Matild világa, s ezt hozta el nekünk Mátészalkára. Koncertjük bensõséges, mély gondolatokat közvetítõ zenéjük lélekig hatoló igazi élmény volt.

NetVers Fesztivál lesz Mátészalkán

Pénzes Ottó

Képes Géza lemez a Hangraforgótól

Kisdiákjaink is ajándékot kaptak a költõ születésének századik évfordulóján Képes Géza születésének századik évfordulóján méltóképpen emlékezett a város. Szabó István polgármester úr egyesületünket kérte fel, hogy olyan Emlékév gazdái legyünk, ami minden mátészalkai számára emlékezetessé teszi a jeles évfordulót, és amelytõl hosszú idõre tartást útmutatást kaphatunk a költõ életútjának, munkásságának felelevenítésével. Érettségizõ diákjaink - több mint hatszázan - ajándékba kapták a költõ összegyûjtött verseit tartalmazó kötetet valamint a Képes Géza életét bemutató monográfiát Szabó István utószavával. Koncertet rendezhettünk a híres Kaláka együttes közremûködésével, ahol Képes Géza megzenésített versei is felcsendültek, a költõ nevét viselõ intézmények vezetõi és városunk polgármestere pedig nívós elõ-

adásokat tartottak. Nagysikerû emlékülésen idézhették fel kitûnõ elõadók - Képes Júlia, Tamási Orosz János és Oláh András - a költõ emlékét. A Fényes Napok Fesztivál egyik nyitó rendezvényeként pedig 3 koncerten majd ezer felsõ tagozatos általános iskolás lehetett résztvevõje annak az eseménynek amelyen F. Sipos Bea és Faggyas László, azaz a Hangraforgó együttes tagjai bemutatták a Képes Géza verseinek megzenésítésébõl készült lemezüket. Azt a lemezt, amelyet aztán Szabó István polgármester és Dr. Cservenyák László egyesületünk elnöke Cd formában minden diáknak ajándékként át is adott. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület megbízása eredetileg úgy szólt a kiváló zenész házaspárnak, hogy kimondottan ki-

csinyeknek készüljön lemez, de menet közben kiderült, hogy igazi alkotói kihívást az jelentene, ha amolyan keresztmetszet készülhetne a költõ életmûvébõl, így már természetesen kicsiknek és nagyoknak is. Ez a megjegyzés aztán szerepel is a megjelent lemez nagyon szép, mûvészi borítóján. (Faggyas László alkotása.). F. Sipos Bea és Faggyas László olyan anyagot készítettek el, amelyrõl csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. Gazdag és változatos hangszereléssel, különbözõ stílusokat felvonultatva mutatják fel azt az értéket, amit Képes Géza költészete magában hordoz. Sok jól ismert versre is rácsodálkozhatunk, hiszen a dallam, a gyönyörû, tiszta vokális hangzás újabb rétegeket tesz láthatóvá hallhatóvá - az életmûbõl. Nehéz

kiemelni egy-egy alkotást a Cdrõl, hiszen felépített, egységes anyagról van szó, de e sorok írója most veszi a bátorságot, hogy a szívéhez oly közel álló Szalkai éjszaka, Tûzmadár, Novemberi éj és Pályakép címû verseket, dalokat külön megnevezze. Végül tegyünk fel még egy kérdést: Van-e annak értelme, hogy majd ezer kisdiák kezébe odaadjunk egy ilyen lemezt ami egyébként kereskedelmi forgalomba nem is került - vagy fogjuk ezt fel kidobott pénznek, valamiféle értelmetlen gesztusnak? Hosszú, filozofálgató válaszom is van, de az igazi talán ez: Ha csak egy lesz közöttük, akinek a szívében megfogan a vers, a dal, az fogja egy picivel elõrébb vinni városunk és hazánk ügyét. Ebben hiszek, ebben hiszünk. Pénzes Ottó

A Gyõrben élõ Mátészalkaiak, F. Sipos Bea és Faggyas László igazi misszionáriusok. A költészet, az énekelt vers hírvivõi, a lélek szépítõi. Kiváló emberek, kiváló mûvészek! Kifogyhatatlan energiájukból már harmadszor telik arra, hogy megszervezzék azt a fantasztikus rendezvényt, amit InternetVers Fesztiválnak - röviden netversfeszt - és 2010-ben itt Mátészalkán majd Vers Dal Randevúnak neveznek el. Már az idõpont is megvan: május 20-21-22. Három nap, három költõ születésnapjára felfûzve: Reményik Sándor 120., Faludi György 100., és Csoóri Sándor 80. születésnapja adja a keretet, de mihez is? Érdemes beleolvasni a szervezõk felhívásába - ami egyébként teljes terjedelemben megtalálható a www.netversfeszt.hu weboldalon: "Várjuk költõk, dalszövegírók jelentkezését; küldjenek énekelhetõ verseket, hogy a fesztivál honlapján közzétett írásaik forrásul szolgáljanak vállalkozó kedvû énekes-hangszeres muzsikusok számára. Várjuk olyan szólisták és kisegyüttesek jelentkezését,akik arra vállalkoznak, hogy a fesztivál Vers-váróterem oldalán szereplõ költõk e célra felajánlott verseibõl komponált dalaikat a költõk és a közönség jelenlétében elõadják.” Igen, s a helyszín pedig itt lesz Mátészalkán iskolákban, közintézményekben, színházban, utcákon, tereken. Lesznek tehát itt költõk és dalosok az ország minden pontjáról, de lesz mozdulatszínház a Talán Teátrumtól Reményik verseire, várjuk Földes László Hobót Faludy estjével és természetesen Csoóri Sándort is. P.O.

4

MÉCSVILÁG

2009. december

KÖSZÖNTJÜK AZ 50 Oláh András: Hamar Péter: A közjáték után folytatódik a darab Születésnapi dohogás Negyvennyolc éves múltam épp, kínnal írt vers ez - hordalék -, amit avítt sorokba szedve szór felém - korrodált életem delén egy kócbohóc. Negyvennyolc évem füstbe ment, lelkem csupasz lett, annyi szent, és rest a test. Hamis hunyor az Úr szemén, rossz bõrben van itt hit, remény: túlnõ a gõg. Versenyt fut vélem az idõ, megcsalt múltam lyukas cipõ - kevés a rés: mint kötél - lóg a nyakamon -, nem tudok rajta s magamon lazítani. Igazam mit se változott. Próbára tesz az átkozott alomvadon. Hetero vagyok - s nem menõ, toleranciát szenvedõ kajla fajta. Gyilkolnak üres szavakkal, és már semmi se marasztal. Cudar ugar növi be bolond lelkemet, ha eltemet, ki eltemet. Szerény erény: félelem s Isten nem gyötör, magába gyûr egy vak gödör, s lapít a hit…

közjáték vagyunk abban egyformák vagyunk hogy orvvadászok lesnek ránk ezen az elátkozott színpadon - számunkra nincs fegyverszünet sem vadászati tilalom csak homok alatti csönd hisz közjáték vagyunk csupán Isten elfuserált ötletében

Hogyan van jelen manapság a vers az életünkben? Hagyjuk most az iskolát, ahol a diák kényszerûen találkozik a líra legértékesebb részével, s csak arra figyeljünk, ami a spontán érdeklõdéssel függ össze! Kérdésünkre bizonyára találnánk statisztikailag megalapozott részletválaszokat, de talán szerencsésebb, ha kerüljük a csalóka számadatokat, s inkább a tendenciákat tudatosítjuk. A legszembetûnõbb, hogy soha nem volt annyi verset publikáló ember Magyarországon, mint mostanában. Lassan minden, magára valamit adó tájegység, öntudatos település lapot vagy folyóiratot ad ki, s ezek tele vannak versnek látszó szövegekkel. Az önálló köteteknek pedig se szeri, se száma, hiszen nem kell hozzá egyéb, mint pár százezer forint, s az önjelölt költõ elindulhat a Parnasszus felé. Magyarán: versfronton jelentõs túlkínálat tapasztalható. Ugyanakkor egy ezzel ellentétes folyamatnak lehetünk tanúi: soha nem olvastak olyan kevesen verset minálunk, mint napjainkban. A csekély példányszámban megjelenõ kötetek jelentõs hányada nem a kereskedelmi csatornákon jut el a célszemélyekhez (akik nem feltétlenül olvasók), hanem ajándék gyanánt, s a folyóiratokkal kapcsolatos helyzet sem sokban különbözik ettõl. Persze nem azért kevés az olvasó, mert kicsiny a példányszám, hanem azért csekély a példányszám, mert kevés az érdeklõdõ. Az egymással szembemenõ két tendencia okainak feltérképezése jelentõs irodalomszociológiai feladat lenne, egy recenzió keretei között azonban legfeljebb egy-egy sejtés megpendítésére nyílik lehetõség. Az idegenkedés a ritmikus rendbe szedett szövegektõl nyilván összefügg azzal, hogy nagy többségükrõl kiderül, érdektelen klapanciák. Összefügg továbbá azzal is, hogy a valódi költészet világa belterjes lett: egymásnak írnak a költõk. És nemcsak verset, kritikát is. A megdicsõülésnek különös útjai vannak. S néha, vagy többször, esetleg többnyire a rangos sajtóorgánumok versközleményei is csalódást okoznak. Marad így nekünk az egy kezünkön megszámlálható költõ az élõk közül, akikre még érdemes figyelnünk. A tanulság: a versolvasás mostanában hasonlatossá vált a dunai aranymosók tevékenységéhez. (Igen, vannak néhányan ilyen emberek a Dunatájon, itt-ott!) Több tonnányi homok és sóder megmozgatása révén néhány gramm nemesfémhez tudnak jutni. E példabeszédet egy, az ünnepi könyvhétre megjelent, tipográfiailag szépen gondozott könyv szólította életre bennem: Oláh András, Mátészalkán élõ költõ Közjáték vagyunk (alcíme: 50 év - 50 vers) címmel megjelent verskötete. A tény kedvéért le kellett írnom mátészalkai ille-

tõségét, de máris lelkiismeretfurdalást érzek miatta, mert tudom (éreztem a magam bõrén elégszer), hogy aki "vidéken" él, ráadásul errefelé, az ab ovo gyanús. Pedig az említett kötet figyelemre méltó, s nem annak ellenére, mert…, hanem azért, mert ami benne olvasható (és hallható!), abban e mai kor jellemzõ ellentmondásai csengenek vissza, egy érzékeny ember lelkében tükrözõdve, s olyan formavilág közvetítésével, amelyben a klasszikus költõi nyelv hagyománya ötvözõdik a modern versbeszéd eszköztárával. S ha már a nyomdai munkálatokat dicsértem, néhány érvet hadd hozzak fel mellette! Minden szerzõ tudja, hogy a paperback forma amolyan jobb híján-megoldás, kissé snassz, de nem telt többre, mondja a kiadó. Oláh András könyve szép, kemény kötésben látott napvilágot. A hátsó borító "elbírja" a CD-t, amelyrõl meghallgathatók Pathó István színmûvész és a Hangrafogó Együttes elõadásában a versek (nem 50, hanem csak 40, de ezek között, ha jól számolom, 16 olyan akad, amelyik a nyomtatott oldalakon nem található, így aztán az alcím csak félig-meddig igaz, de egy költõtõl ne várjuk el, hogy matematikából eminens legyen). Kedves a kötetet tervezõ, sok ötletet felvonultató Filep Anitától, hogy a címlapon a költõ kis betûkkel szedett nevében az L-t naggyal írva emeli ki. A Közjáték vagyunk a kerek évfordulóra tekintõ válogatás a korábbi nyolc kötetbõl, új vers mindössze egy akad benne (Születésnapi dohogás). Számvetés tehát az élet egy olyan pontján, amit akár drámainak is megélhet az ember, de Oláh Andrásnak eszében sincs efféle szerepben tetszelegni. Rezignált arccal pillant szakálla mögül a világra, tekintetébõl a kitárulkozás és az összegzés örömét vélem kiolvasni, és esetleg a kényszerû önkorlátozás miatti sajnálkozást. A "megmenekült" versek négy ciklusba rendezõdnek, s ez a megoldás jól segíti az elmélyültebb tájékozódást Oláh költõi világában, a lírai én irányultságának követésében, ugyanakkor megfoszt a pályaívre vonatkozó, a történeti szempontú megközelítés lehetõségétõl. (Ha a versek alatt ott állana a keletkezés évszáma, segítséget nyújthatna az ilyen irányú vizsgálódáshoz.) Egy összegzõ kötetben az a legizgalmasabb (ha szabad ezt a jelzõt versgyûjteményre alkalmazni), hogy benne jól áttekinthetõen feltárulkozik a költõ és a világ viszonya, s felkínálja az olvasó számára a lehetõséget, hogy a saját (nem költõi formában kialakított) álláspontjával szembesítse, vitatva vagy egyetértve. Számomra nincs Oláh kibontakozó világképében olyan lényeges részlet, amellyel ne tudnék

Hamar Péter köszönti a költõt egyetérteni, sõt úgy találom, hogy a dolgok állása talán a pesszimizmus mélyebb tónusait is elfogadhatóvá tenné, de ezt bizonyára az életkorbeli különbség mondatja velem, ennyivel régebb óta forgok a hiúság vásárában. Azt mindenképp nyugtáznom kell, hogy a kötet színei mind a négy ciklusban a sötétebb árnyalatok felé tolódnak, s a versek a lírai én nyugtalanságának, aggódásának, a távlatok homályba veszésének, az örömteli pillanatok hiányának tanúságtételei. Az elsõ ciklus (Üzenet a toronyba) a közéleti verseké, azoké, amelyek hangulatjelentések egy olyan világról, ahová átzuhantunk a múltból, de változatlanul koreszmék zavaros füstjét szívjuk, s a botok fehér koppanása jelzi a kötelezõ haladási irányt. Populista megközelítésben biztos csípõbõl lõnének a költõre az alábbi versszak alapján, de populisták nem olvasnak verseket, csak a kezükbe adott idézetekkel argumentálnak. E versszak lélekbe markoló peszszimizmusa azonban nem a kibicé, hanem olyasvalakié, aki szenved azért, hogy ezeket a sorokat le kell írnia: magyarnak látszunk egy maszkabálban tarkónkra festve a célkereszt cédává züllünk egy rongy hazában ugyan mondjátok: ki érti ezt … A mûfaj természete, mármint a recenzióé, nem teszi lehetõvé, hogy hosszasan idõzzek e ciklus verseinél, pedig a költõi képek sziporkái vagy a versötletek kibontásának bravúrjai (Seherezádé, Munkács eleste) megérnének egy-egy misét. Mint ahogy az is, hogy a kötött formákban otthonosabb költõ gondolatai e témakörben miként kívánkoznak a szabadvers világa felé. A második ciklus a szerelmi témáé. Tiszta szerencse, hogy a költõk még hisznek benne, lehet ebben az érzelmi tartományban is újat, mást vagy másként mondani, mint az elõdök. Ami föltûnõ: a fejezet múlt idejû címe: Megõriztem. Összecseng ezzel, hogy az elsõ, a hogy magadba zárj címû vers kivételével a továbbiak a csalódottság, a kiábrándultság, a beteljesületlenség húrjain szólalnak meg, pedig ezek mögött már nem a társadalmi, hanem a szubjektíven egyéni tapasztalatok állanak.

Azokat a tényeket azonban, amelyek a költõi magatartást kiváltják, az olvasó nem ismerheti, mint ahogy a múzsa (múzsák?) is anonim marad számára (ilyen hendikeppel indul a mai költõ a klasszikusokkal szemben!), ezért nehezebbé válik a befogadói azonosulás. Ebbõl következõen felértékelõdnek a ciklus olyan versei, amelyekben valami sajátos áttûnés folytán felkínálódik az identifikáció lehetõsége. Ilyen a bûnhõdés, amely a helyzetdal manapság ritka mûfajában adja a jelenvalóság élményét, vagy a búcsú Nausikaatól, amelynek szereplírája az antik mû jól körülhatárolható, idõtlenül jelen levõ érzelmi világát tudja a mába transzponálni. Azt gondolom, nem tévedek, ha Oláh kötetének jól tapintható forrásvidékéhez odaszámítom Ingmar Bergmant, a filmrendezõt is, akinek mûvészi horizontján mindvégig ott van az Istennel, illetve a hiányával való hadakozás. Bevallom, számomra ez a tematikus vonulat, a harmadik ciklus (Türelmi zóna) kínálja a legtöbb szellemi izgalmat. Ebben az egységben olvasható a kötet talán legjobb verse, a nyolcadik napon, amelyben szinte meglepõ módon - a szelíd hangú, meditatív hajlamú költõ nyers hangnembe vált. Méltatlan lenne itt elnagyoltan felvázolni azt a filozófiát, amelyet a Türelmi zóna darabjai hordoznak, itt csak jelezni tudom, hogy megérnének egy külön vizsgálatot, együtt a kötetbe nem került, de tematikusan illeszkedõ többi verssel. Az utolsó ciklus (az utolsó szerep) portrékat és önportrékat (létállapot-verseket) tartalmaz. Az elesettek, a számkivetettek, a lenézettek arcképe rajzolódik ki együttérzõ megértéssel a költõ sorai mögül, s úgy tûnik, a szerzõ önmagát is odasorolja azok közé, akiknek csapnivaló szerepben, a hazugság gyûrött ruhájában, lapító hittel kell keresnie… de mit is? És mennyi eséllyel? Õszinteség, józan számvetés, mértéktartó indulatok, tiszteletre méltó önismeret, formai sokrétûség, gazdag költõi invenció jellemzik a Közjáték vagyunk verseit. Olyan kötettel gazdagította az olvasókat Oláh András, amelyre érdemes odafigyelni. Ha vannak még, akikben akad hajlandóság a figyelemre!

MÉCSVILÁG

2009. december

5

ÉVES OLÁH ANDRÁST Egy éven át tartó születésnap Oláh András: Ismét mi kaptunk valamit Oláh Andrástól

Milyen jó lehet annak, akinek egy egész éven át ünneplik a születésnapját! Bár, ha kerek évfordulóról, ráadásul öt tízesrõl van szó…. Na, nem is tudom. Oláh András barátunkat azonban sikerült egészen januártól (az igazi születésnaptól) novemberig (kötetbemutatójáig) emlékeztetni arra, hogy igen, felette is elszaladt ötven év. Mindenki másképpen éli meg az idõ múlását, de annak biztosan könnyebb tudomásul venni az eltelt éveket, aki azért "letett valamit az asztalra". Bár Andris esetében talán az lenne a helyesebb megfogalmazás, hogy leírt valamit azokra a bizonyos kötetlapokra. A mûvei méltatása már itt nem az én tisztem, mégis annyit meg kell jegyeznem, hogy azok a bizonyos leírt sorok nem "valamik" voltak, hanem igazi elgondolkodtató, töprengésre, rágódásra késztetõ verseket olvashattunk az eddig megjelent köteteiben, drámáiban. No, de vissza ahhoz a bizonyos novemberi naphoz! Keretes hirdetés a szórólapban, hogy születésnapi kötetbemutató készül. (Na, aki nem tudta, hogy Oláh András ötven éves, most már tudja és köszönti. Andris nem gyõz magyarázkodni, hogy

tulajdonképpen õ már nem is ötven, hanem ötvenegyedik, mert januárban volt az a bizonyos kerek évforduló, egy idõ után feladja.). Hangol a kamarateremben a "zenekar" is, mert megérkeztek F. Sípos Beáék, akik a Közjáték vagyunk címû verseskötet CD-jét készítették el. És természetesen itt vannak a családtagok, barátok, kedves ismerõsök, munkatársak. Néhányan közülük papírlapokat, köteteket szorongatnak izgatottan, és csak úgy magukban szidják Pénzes Ottót, aki már megint kitalált valami marhaságot, mármint azt, hogy õk olvassanak fel Oláh András verset, így köszöntve a költõt. Ottó mindenkit megnyugtat, hogy itt a szív a lényeg, nem az elõadás mûvészi volta, de már érkezik is az ünnepelt! Szerintem õ is zavarban van egy kicsit, mi sem vagyunk oldottabbak, de ez csak percekig tart. Felhangzanak Beáék elõadásában az ismerõs megzenésített verssorok, túl vannak a legjobban izgulók is a versmondásokon, és most már teljesen felhõtlenül hátra dõlhetünk a székeken, hallgathatjuk a profi zenészeket és a profi versmondókat, na és András emlékezõ szavait.

A meglepetés-vetítés jó alkalmat adott arra, hogy emlékezzünk egy kicsit. Olyan képek villantak fel, amelyek felidézték a sok együtt, baráti társaságban eltöltött órát, a lassan feledésbe merülõ, akkor számunkra a világon legfontosabb eseményeket, és viszontláthattuk a képeken azokat is, akik már csak onnan föntrõl koccinthattak a kedves barát egészségére. Mennyien elmentek már… súgtuk magunknak, de ez az óra az emlékezés mellett inkább az ünneplésé legyen! Zárásként közösen énekelve pezsgõt bontottunk, elõkerült a nagykés is - a tortaszeleteléshez, és már úgy kellett kitessékelni bennünket a kamaraterembõl, mert legszívesebben reggelig maradtunk volna. Érdekes volt egyébként ez a délután. A születésnapokon a vendégek köszöntenek, átadják az ünnepeltnek az ajándékokat, itt érzésem szerint fordítva történt a dolog. Igaz, hogy volt köszöntés, torta, pezsgõ, karikatúra bekeretezve, mégis végig az volt az érzésem, hogy ismét mi kaptunk valamit Oláh Andrástól. Kaptunk egy lehetõséget a születésnap kapcsán, hogy együtt legyünk, útravalóul pedig a megzenésített versek

Júdás

Pénzes Bence ajándéka Oláh Andrásnak

mellett a fél évszázados ünnepelt gondolatait versben és prózában. Nagyon sablonos lenne most leírni azt, hogy köszönöm, de nincs rá jobb szavunk. Köszönjük Oláh András! Kapturné Bíró Beáta Az esten közremûködtek: Buzogány Béla, Dávid Ferenc, Filep Anita, Hamar Péter, Izsó Sándor, Kapturné Bíró Beáta, Kürti László, Papp Lászlóné, Pénzesné Papp Erika, Szabó István, Tóthné Lakatos Erzsébet és a Hangraforgó együttes (F.Sipos Bea és Faggyas László), valamint egy hatalmas Falánk Fanni torta

Míg szembe nem jön velünk az igazság! Izgalmasnak és érdekesnek tartom, hogy Szabó Pista barátommal - egymás tudta nélkül - ugyanazt a verset választottuk. Azt hiszem, tanulságos lesz mind az alkotónak, mind a jelen lévõ versszeretõknek megélni az ismert filozófiai tételt. A mûvészet azért halhatatlan, mert minden mû minden befogadó által újjászületik. Amikor a felkérésnek eleget téve elõvettem András barátom - varázslatosan szép - jubileumi kötetét, már tudtam, hogy a Júdás címû versével fogom õt köszönteni. Emlékszem, 2005-ben a Fagyöngy és jégcsapok címû gyûjtemény idején is "kiszólt" nekem ez a költemény. Ráleltem - ugyanis - benne mindarra, ami nekem ma is a mûvészet értelmét jelenti: az emberi lényegre. A mûvészetnek - így a költészetnek is - számomra addig van értelme, amíg azt érzem, hogy az alkotó a nevemben is farag, vés, dalol; értem is szól, vagyis mindazt, ami engem is gyötör vagy boldogít, helyet-

tem is felmutatja sajátos eszközeivel. Ezért érzem annyira magaménak a Júdás címû verset; amely nekem azt üzeni, hogy sorsunk a földi létben - valamilyen módon közös "Júdás-sors". A "Júdás-sors" drámája. Amely elõl nem menekülhetünk. Nem, mert emberi lényegünk "janus-arcú". A bûnben fogant és az Isten-képet õrzõ énünk örök küzdelme. Sorsunk, kisebb-nagyobb megalkuvások, mulasztások és kitérõk folyamata, amelyet igyekszünk a körülmények, a kényszerek, kikerülhetetlen, feloldhatatlan akadályok és nehézségek számlájára írni; s azt sugallni a többieknek: "nem én akartam, az Úr akarta így/vajh kié a nagyobb teher…". És a másik ember, a "júdássorsban" társ szívesen megteszi, hogy igazol, bizonyít - cserébe õ is hasonló bizonyságot, s ezáltal felmentést vár és kap tõlem. Így áltatjuk magunkat a földi létben az önvizsgálat elõli futásunk során mindaddig, míg a lelkiismeretünk tükrében szembe nem jön velünk

arcát tenyerébe temetve könyököl a kocsmaasztalon körötte bágyadt tekintetû részegek merülnek poharaikba "mennyi mocskos arc mennyi arctalan senki s Krisztus értük szenvedett - röhej: lám a názáreti ez egyszer tévedett" erszényét a pultra üríti "amit tettem meggyõzõdésbõl tettem nem holmi ezüstökért tettem mert hittem: így kell lennie" minden szempár rámered minden szempárban Krisztus szelíd tekintete csak dobhártyáján dobol vadul a vér a zsivajgó lelkiismeret "nem akarom hogy megbocsáss hogy megérts vagy szánakozz" ökleivel a fejét üti dühödten s bár önkínzó haragja nem csitul üvöltése egyre halkul már csak csendesen zokog "nem én akartam az Úr akarta így s vajh kié a nagyobb teher… hé kocsmáros hozz még egy kört mindenkinek" - és halkan súgva kérdi csak: - "a pénzbõl kenderkötélre mondd még futja-e"

OLÁHírek • Oláh András költõ, drámaíró Közjáték vagyunk címû, válogatott mûveit tartalmazó születésnapi kötete az Írószövetségben is bemutatásra került Kaiser László, a Hungarovox Kiadó vezetõjének moderálásával. • Az ország vezetõ irodalmi folyóirataiban jelennek meg folyamatosan versei, írásai. A Magyar Nemzet c. lapban írás jelent meg róla. • A Fejér Megyei Közgyûlés pályadíját nemrég vehette át Bordal helyett címû verséért. • Részt vett a Tokaji Írótábor munkájában. • Versei elhangzottak a Petõfi Rádió Irodalmi mûsorában Kaszás Gergõ színmûvész elõadásában.

Szabó István polgármester pezsgõje

az igazság: istenarcú, kérlelhetetlen önmagunk - a lelkiismeret. És akkor nem marad más hátra, mint az élet-kocsmában felhajtott "utolsó kört" követõ suttogás: a (júdás) pénzbõl kenderkötélre /mondd, még futja-é". Nem feloldó a perspektíva, nincs könnyülés, katarzis. De ez a sorsunk, és ez az igazság. És én ezt várom el a mûvészettõl; szülessen bár a mû vésõvel vagy tollal. Az igazságot. András barátunk nem fél az igazságtól. Egész költõi útja bizonyság erre. Bizonyára

• Részt vett a Gyõrben második alkalommal megrendezett NetVers Fesztiválon. A rendezvénysorozat megálmodói és szervezõi a Mátészalkáról elszármazott F. Sipos Bea és férje, zenésztársa Faggyas László voltak.

nem könnyû neki. A mûvész keresztre feszülése ez. De hiszem, hogy csak így van értelme mûvésznek, így költõnek lenni is. Ez a szenvedélyes igazságkeresés lehet az alapja - bár így ezen még soha nem gondolkoztam - a köztünk lévõ tetemes korkülönbség ellenére, közel negyed százada tartó barátságunknak is. Kedves András! Öcsém, Barátom. Köszöntelek! Dávid Ferenc (Elhangzott 2009. november 6-án, Oláh András születésnapi kötetbemutatóján.)

Oláh András

MÉCSVILÁG

6 Losonczi Léna:

Lélekharang-avató Hálaadó Ünnep - Az építés drámája 2.

Harangok Fekete harangszó settenkedik értem, osonva a kertek alatt. Bújócskázik a fejfák között a kis - és nagyharang szava. Szólítgatnak már a temetõi gyászhírnökök, a zsindelyes tetejû harangok… Csak a harangok várnak még rám… Várnak, hogy szórhassák szomorú-szelíd hangjukat, a hervadt virágú ravatalra, hogy lágy öleléssel majd magukkal vigyenek, hû kísérõim, a kopjafás, csúcsívek közt meglapult harangok. Halkuló hangjukba kapaszkodik akkor elárvult lelkem, míg felhõrõl felhõre emelve röpítenek fel a magasba, a mindenen túl, a harmadik. égbe. hogy átadjanak az angyali hárfák hangjainak. Várnak még rám a fekete harangok, mint én várok, s te vársz, barátom, arra a tiszta harangszó mosta végsõ alkonyatra. Mert itt kondul értünk utoljára bús-búgó hangja, hol közös az öröm, és közös a bánat-, Kondul, hogy elkísérjen ama végsõ útra, ahol nem marad más, csak emlék, s alázat. Itt kíséri fájón gyászos énekünk, hol lezárul végleg földi életünk, hol befogad e föld. S ha millió csillag ébred odafönt, itt pihen rá halkan, szívünkre a csönd. 2009. nov. 1. A harangláb átadásakor

Losonczi Léna:

Gondolatok a szeretetrõl

A vállalt feladatot becsülettel elvégeztük. Áll a harangláb, megkondulhat a lélekharang, méltóságot adva elmenõnek, búcsúzónak. Amikor Szabó István polgármester úr megfogalmazta elképzelését a közös összefogásról, a mátészalkaiak jóakaratú lokálpatriotizmusáról, a földi életbõl távozók kegyeletteljes búcsújáról, Dr. Cservenyák László elnök úrral azonnal felajánlottuk a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület szervezõerejét, támogatását. A Mécsvilág lapjain került a nyilvánosság elé a szándék és Zsigmond László mérnök úr terve is. Megkezdtük a gyûjtés és a kapcsolódó rendezvények szervezését, minden eseményrõl. minden összegyûlt fillérrõl számot adva újságunk hasábjain. Beszámoltunk a kivitelezés megindulásáról, s legutóbbi számunkban már azt is leírhattuk, hogy a mátészalkai emberek csodálatos összefogásának eredményeként Mindenszentek Ünnepére elkészülhet a gyönyörû harangláb és ott lehet a Mátészalka feliratú, címeres harang is. Felépült a harangláb, megszólalhatott a lélekharang, és Szabó István polgár-

a SZERETET-nek nincs határa, se mértéke, és nincsen ára. Pénzzel az meg nem fizethetõ, drága arannyal meg nem vehetõ. A szeretet él a végtelenben, terjedhet, nõhet a képzeletben, megmaradhat viharban, vészben, nem alszik ki, mint láng a szélben. Sugározhat egy tekintetben, egy mosolyban, egy érintésben, egy ölelésben, egy gondolatban, felragyoghat pár kedves szóban… Óh, ezernyi annak formája! Mily nagy érte a lélek vágya! Oly különös gyarapodása, osztva nem fogy, nõ áradása! Benne rejlik minden emberben, - Istentõl kaptuk teremtésben -, ott van szikrája minden szívben, kis gyermekben úgy, mint öregben. Rejtekhelyébõl kitörni vágyik, akkor csillagként izzik, sugárzik… Átér óceánt, gyújt újabb lángot, betölti az egész romlott világot. Áraszt meleget kunyhóban, fagyra gyógyír lesz betegségre, bajra, Vigaszt ad gyászra, meggyötört szívre… És él, s megmarad… MINDÖRÖKRE!

2009. december

mester úr megrendülve mondhatott köszönetet mindenkinek, akinek bármi köze volt ehhez a nagyszerû történethez. A lapunk utolsó oldalán olvasható köszönetnyilvánítás a bizonyíték arra, amit mi mûvészetbarátok megalakulásunk óta vallunk: Ott legyen a világ közepe, ahol élünk. Nekünk Mátészalka az, s hogy ez így van, most bizonyították is az itteniek. Ezzel az emelkedett lélekkel, a lemenõ Nap sugaraitól kísérve avattuk, szenteltük a haranglábat, lélekharangot november elsején délután azon a Hálaadó Ünnepségen, amelyen polgármester úr mellett a két református egyházközség, a római és a görög katolikus közösségek és a baptista gyülekezet képviselõi, lelkészei, papjai mondtak áldást. Drámánk csúcspontja volt a pillanat, amikor az a Huszti Menyhért húzta meg elõször a lélekharangot, aki úgy dolgozott ácsként több mint egy hónapig a harangláb építésén, hogy néhány hónappal korábban tragikus körülmények között veszítette el feleségét. Szép tiszta a harangunk hangja. Legyen ilyen a miénk is. Pénzes Ottó

A sorok írója mellett Zsigmond László építész, Bagonyi László ácsmester, Szöllösi Lajos fafaragó mûvész és Szabó István polgármester

Losonczi Léna Harangok címû versét mondja

Szabó István az összefogás kezdeményezõje

Csend-Súly alatt

Losonczi Léna új (régi) versei A csend nagy vallató. Amikor az ember önmagával marad, amikor álmatlan éjszakákon számba veszi életét, cselekedeteit, érzéseit, bizony, nem lehet hazudni. Ha az Isten mûvészi talentumot ad, akkor ennek a csend-súlyú igazságnak nyoma marad vásznon, papíron, hangszeren, míg a magunk fajta földi halandó reggelre talán el is felejti éjszakai gyötrelmes birkózásait. Ha azonban mûvészetbarát - nem sznob - és nem a szórakozást keresi, hanem a hiteles, a katartikus élményt, akkor találkozik, találkozhat ezzel szigorú, kérlelhetetlen igazsággal. Nincs menekvés sem a

mûvész, sem a mûvészetbarát számára. Így találkozhat az igazságkeresõvel és nagy konklúziók kimondójával az, aki Losonczi Léna verseit olvassa. Tizenötödik kötete jelent meg a Mátészalkán élõ alkotónak, aki csend-súly alatt kereste most is a válaszokat. Egy zaklatott élet sok-sok traumája, lelki, fizikai fájdalma után és közben még mindig ott a kétség, hogy jó úton járt, jár-e, van-e haszna, értelme létének, lapra vésett gondolatainak. A kötet elsõ felében szinte kérdõjel-erdõt találunk címekben, sorok végén. Késõbb ezek elmaradnak, s jönnek a pontok, a bi-

zonyosságot oly nyugodtan, kérlelhetetlenül, "pontosan" kifejezõ pontok. Sorra veszi életének szerepeit, s megszólal az anya, a társ, a tanító. Sorra veszi gyötrelmeit is, s megszólal a magára maradt barát, a kórházi ágyon szorongó, szenvedõ beteg is. Mindenkihez van szava: gyógyítóihoz, régi kartársaihoz, mûvészbarátaihoz. Alkalmi versei nemzeti ünnepekre, születésnapokra és gyakran halálesetek apropóján készültek, s most közülük több is helyet kapott a kötetben. Régebbi, ahogyan Õ mondja, leporolt versek is elõkerültek, hiszen még üzenetük van, még nem

mondtak el mindent, vagy mi még nem hallottunk meg mindent azokból. Külön érdekessége a kötetnek, hogy számba veszi azokat az alkotásokat, amelyek eddig megzenésítésre kerültek, és nyilvánvalóan hozzáadtak valamit a mondanivalóhoz, vagy legalábbis segíthették azok befogadását. Mellékletként maguk a kották is megtalálhatók, olyan szerzõktõl, - mint hogy csak a mátészalkaiakat említsem, Csányi Ottó, F. Sípos Bea, vagy Faggyas László. Ennek a kötetnek súlya van. Legyen erõnk kérdéseit, gondolatait magunkra venni. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2009. december

7

Felnõtt Amatõr Színjátszó Találkozó - TIZEDSZER! A mátészalkai Komédiás Kör ismét a közönség szeretetében fürödhetett

November utolsó hétvégéje most már egyet jelent az amatõr színjátszó csoportoknak azzal, hogy városunkba látogatnak néhány napra. Idén 12 csapat, közülük három határon túli társulat mutatkozott be a nagyérdemû közönség és a szakmai zsûri elõtt (Lõkös Ildikó dramaturg, Perényi Balázs színikritikus, Horváth Réka színmûvész és Horváth László Attila színmûvész). November 26-án, csütörtökön ADRIAN MOLE ÚJABB KÍNSZENVEDÉSEI-vel indult a fesztivál. A nyíregyházi Gilgál tagjai, akiket egy-két éve még a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozón láthattunk, mára 170 centis kamaszokká nyurgultak. A szentegyházi Ködszurkáló Kisszínház - a mátészalkaiak mellett - az a csapat, amely valamennyi Színjátszó Találkozón részt vett. Idén Moliére: TARTUFFE-jét nézhettük meg tõlük. Szép pillanatokban volt része mindazoknak, akik láthatták a vásárosnaményi Kontársulat elõadásában Molnár Ferenc: LILIOM címû színmûvét. A pénteki nap nagyon erõsen indult. Ekkor léptek a színpadra ugyanis a füleki Apropó Kisszínpad diákjai. SZERELMESÉK címmel dramatizált magyar népballadákat álmodott a színpadra rendezõjük, Szvorák Zsuzsa. A szégyenbe esett leány, Az elégetett házasságtörõ, valamint Kádár Kata története elevenedett meg rengeteg humorral, számtalan ötlettel fûszerezve, tanulságul, okulásul a mindenkori szerelmesek részére. Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom, hogy a középiskolás korosztály figyelmét a legnehezebb kiérdemelni és lekötni. Mikor tíz órakor megtelt a nézõtér, bevallom, kicsit aggódva néztem körül, és azon gondolkoztam, vajon hogy fogja fogadni a nyüzsgõ diáksereg a maroknyi füleki csapatot. A válasz nem váratott sokáig magára: három perc alatt "megvették" közönségüket. A legnagyobb dicséretet pedig az egyik fiú mondta (aki egyébként nem is akart bejönni a darabra): "Nem lehetne még egyszer megnézni?" A tiszavasvári Dezsavü Színkör elsõ alkalommal vett részt a Találkozón. Molnár Ferenc:

DOKTOR ÚR címû vígjátékát adták elõ. Szintén idén debütált nálunk a tarpai Wax Speciális Társulat, melynek tagjai a Szabolcs - Szatmár Bereg Megyei Önkormányzat Kikelet Ápoló- Gondozó Otthonában élnek. Az enyhe-, valamint középfokban sérült, illetve halmozottan fogyatékos szereplõk által elõadott AB OVO címû táncjátékban az õselemek táncoló, érzõ kavalkádját álmodta színpadra koreográfusuk, Kincs Alexa. Ezen az estén láthattuk a mátészalkai Komédiás Színkört. A közönség szeretetét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy este hat órára megtelt a nézõtér. Georges Feydeau: A HÜLYÉJE címû komédiáját láthattuk Puskás Tivadar rendezésében a "mieinktõl". Elfogultság ide, vagy oda, valóban nagyszerû elõadást láthattunk a csapattól….. és itt a hangsúly a csapat szón van. Igazi közösségként kell dolgozni az amatõr világban is ahhoz, hogy egy produkció létrejöhessen. Hiszen akik "csak" hobbiként foglalkoznak a színjátszással, munka után (vagy elõtt) rohannak próbára, készítik a jelmezt és a díszletet, azért, hogy a nagy összevisszaságból egyszer csak megszülessen az ELÕADÁS. Általában az utolsó héten minden borzalmas: rosszak a végszavak (ha vannak egyáltalán), nem állnak a falak, az a jelmez is elkeveredett, ami pedig korábban már megvolt, sõt, még a varrógép is elromlik, amivel az új ruhák készülnének. De mégis eljön az bemutató napja, amikor hirtelen minden összeáll. (Bár az egy örök kérdés marad, hogy ez a pillanat miért nem jön el kicsit hamarabb.) Nem volt ez most sem másképp. A zsûri szavait idézve: "remek alakításokat láthattunk a csoport minden tagjától". Még most is elmosolyodom, mikor arra gondolok, hogyan csábított hatalmas vehemenciával és persze erõs angol akcentussal Friss Melinda, vagy amikor Erdõs Laci felrakta süket felesége fejére hajhálóját, majd pedig katonásan megigazította azt, és Bori (Kicsák Ferencné) mindeközben úgy nézett rá, mint egy gyönyörû félistenre. De megtévesztõ lenne, ha csak a vidám mozzanatokat ragadnánk ki a darabból.

A két díjazott: Erdõs László és Kicsák Ferencné Elgondolkodtató, mély pillanatokat is átélhettünk. Nehéz volna elfelejteni a második felvonás utolsó jelenetét, amikor "pattogtak" a láthatatlan teniszlabdák azon a mecscsen, ahol az érzelmek, az indulatok röpködtek ide-oda. Csepi (Cseppentõ Ágnes) tekintetében pedig benne volt minden fájdalom, amit átélhet egy nõ, vagy egy férfi, amikor meginog a társába vetett bizalma. Nem is sorolom tovább a számomra kedves részeket, hiszen az az igazi, ha mindenki magának válogatja ki a kedvenceket. A szombati napon újabb öt elõadást nézhettünk meg. A sort a panyolai Szamosparti Nyugdíjasklub kezdte a A SZERELEM MINDENT LEGYÕZ címû vígjátékával. Ahogyan a cím is mutatja, a szerelem körül forgott itt minden gondolat, amit a fellépõ nyugdíjasok nagyon bájosan tálaltak. Az újfehértói Tükörcserepek Színjátszó Egyesület KUTYASZORÍTÓ címû bohózata után "abszurdoidokat" nézhettünk meg a debreceni Kuckó Mûvésztanya Utcaszínház elõadásában. Aki látta a két Páskándi - darabot (KITÕL TANULJA? és az ÖNKÉNTES TÛZOLTÓK) egy ideig nem fogja elfelejteni azt a mondatot, amit azóta is idézgetünk egymás között: "Menjél fiam önkéntes tûzoltónak, nehogy megtedd, hogy ne menjél önkéntes tûzoltónak!" A tiszalöki Mámor Színtársulat ebben az évben egy igazi HECCKÚRÁ-ra invitálta a nevetésre vágyókat. Kabaréjeleneteikkel, vidám dalaikkal igazán vidám perceket szereztek a nagyérdemûnek. Utolsóként léptek a színpadra a királyhelmeci Bodrogközi Színjátszó Cso-

port tagjai, akik Carlo Goldoni - Kiss Csaba: A LEGYEZÕ címû komédiáját játszották a tõlük már megszokott magas színvonalon. Néhány sorba sûrítve - talán kicsit szubjektíven - ilyen volt ez a három nap, amikor 220 amatõr színjátszó "lepte el" a színháztermet a X. Amatõr Színjátszó Találkozón. A rendezvény célja a kezdetek óta az, hogy a színjátszással foglalkozó csoportok megismerjék egymás munkáját, szakmai fórumon cserélhessék ki tapasztalataikat, és három napon át szórakoztassák Mátészalka és a térség mûvészetkedvelõ közönségét. De ezen kívül van még egy nagy érdeme. A társulatok nagy része évrõl évre visszajár hozzánk, többen mondják, hogy szinte már hazajönnek Mátészalkára, annyi itt a kedves ismerõs. Abban pedig, hogy ilyen családias a légkör, hatalmas szerepe van Erzsónak (Tóth Istvánnénak), aki 10 évvel ezelõtt megálmodta a rendezvényt, és azóta is lelkesen szervezi, hogy minden év utolsó novemberi hétvégéjén Mátészalka legyen egy kis idõre az amatõr színjátszás kis szigete. Végül - kissé elfogultan - hadd kerüljön az is megemlítésre, hogy a zsûri döntése alapján a mátészalkai Komédiás Kör arany minõsítést és a legjobb elõadás díját kapta meg, míg Puskás Tivadar a legjobb rendezõ, Halóka Zsolt a legjobb férfialakítás, Erdõs László a legjobb férfi, Kicsák Ferencné pedig a legjobb nõi epizód szerepért, Filep Anita a legjobb látványtervért járó díjat vehette át. Zsoldos Judit Városi Mûvelõdési Központ

Reneszánsz panoptikum - a remény kiállítása Különleges mondanivalója van annak, hogy amikor hazánkban minden ebek harmincadjára került, amikor szétfoszlani látszik a rendszerváltozáskor megálmodott álom egy értékelvû, szabad világról, akkor hozza Mátészalkára Buzogány Béla igazgató úr azt a panoptikumot, ami Mátyás király udvarába kalauzol min-

ket. Hazánk történetének kimagasló csúcsa, ahol a mûveltség, a mûvészet az érték, mitöbb, alapja mindennek. Ez a kiállítás a remény kiállítása. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a közel harminc élethû reneszánsz figurát felvonultató kiállítást Szabó István Mátészalka polgármestere. És valóban: nem a

látvány érdekessége a lebilincselõ, hanem a szellemi, mûvészeti központ létezése. Ez az, ami reménykeltõ, persze csak akkor, ha végre felismerik a döntéshozók, hogy ezeknek a szellemi tüzeknek a sugárzása, melegsége a jövõ záloga. Talán Mátészalkán nincs sok ok panaszra, s ez jó érzés. Mint ahogyan az is, ahogyan özön-

lenek általános és középiskolás diákok a kiállításra, s amilyen okossággal, kedvességgel kalauzolja õket Zsoldos Judit a mûvelõdési központ munkatársa. A kiállítás december 16-ig tekinthetõ meg a kamarateremben. P.O.

2009. A Braille-írás éve 200 éve, 1809. január 4-én született Louis Braille, a Párizsi Vakok Intézetének minden bizonnyal leghíresebb egykori növendéke. Maga is vak ember lévén sorstársai számára átalakított és tökéletesített egy katonai titkosírást, melyet késõbb róla neveztek el. A vak emberek számára a Braille-írás jelenti a valódi írásbeliséget. A pontírás az egyetlen olyan rendszer, melynek segítségével a súlyos látássérült emberek elektronikus segédeszközök nélkül önállóan írni-olvasni képesek. Minden évben október 15-e A LÁTÁSSÉRÜLTEK NEMZETKÖZI NAPJA, vagyis A FEHÉR BOT NAPJA. A nemzetközi nap célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és a gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetõségeit, a társadalomba való teljesebb értékû beilleszkedésük útját. 2009. október 15-én a Mûvelõdési Központ az "Óda a Fényhez" Látássérültek Klubjának mátészalkai szervezetével közösen egy olyan délutánra hívott minden kedves érdeklõdõt, akik nyitottak voltak arra, hogy megismerjék a látássérült emberek mindennapjait. A nap folyamán vakvezetõ kutyákkal lehetett kipróbálni, milyen az, ha egy kutya segít a közlekedésben, a tájékozódásban. Emellett egy sötét szobát is berendeztünk és Braille-eszközökkel is megismerkedhettek a résztvevõk. Zsoldos Judit

Az év természetfotósa kiállítás Több mint száz lélegzetelállító kép, 2008 legszebb természetfotói láthatók abban az albumban, amely a Béres Csepp - Az Év Természetfotósa 2008 pályázat díjazott mûveit vonultatja fel. 163 pályázó 3518 képe közül választotta ki a szakmai zsûri az egyes kategóriák díjazottjait, valamint azt a 123 fotográfiát, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeumban rendezett kiállításon mutatnak be a természetszeretõ nagyközönségnek. Ez az anyag érkezett Mátészalkára, s került bemutatásra a Mûvelõdési Központ színháztermének aulájában. Szabó István polgármester köszöntõ szavai után a kiállítást Szabóné Zsoldos Valéria gimnáziumi tanár nyitotta meg. Közremûködött Máté Dóra és Tóth Hajnalka.

MÉCSVILÁG

8

Múzeumok Õszi Éjszakája - több szólamban A Múzeumok Éjszakája programsor már évek óta része a mátészalkai kulturális életnek, s mindig kíváncsian várjuk, hogy Dr. Cservenyák László milyen érdekességgel, furcsasággal, meglepetéssel rukkol elõ. Mert itt minden más egy kicsit. Mint ahogyan elindulva a pompás szekérszínbõl, a népi kultúra világából, eljutunk az emeleti szalonig, ahol már a kiforrott polgári, mit ne mondjak, fõúri ízlést és hangulatot érezhetjük meg, úgy jutunk a múzeumi rendezvényeken is a népi ihletettségûtõl, a kortárs produkciókig. Nyáron persze könnyebb szabadtéri rendezvény szervezni, no de õsszel!? Most ugyanis a Múzeumok Õszi Éjszakája következett el, s bár a hideg sokakat megfutamodásra késztetett, a hangulat most is remek volt, a programok pedig a várakozásnak megfelelõen váratlanok: Volt Márton napi libaterelgetõ verseny, persze evéssel, ivással - variációk libacombra, ludaskása, libatepertõ - szekértoló verseny ne mondják, hogy itt csak széltolók élnek - sörívó verseny, no de ehhez a programhoz már egy kiállítás is dukált. Kalenda Zoltán szerkesztõ úr, aki hetedszer készítette el a Fényes Napok Fesztivál hivatalos lapját, a szép és tartalmas Fényes Lapokat, ezúttal sörös krigli gyûjteményét hozta el Mátészalkára. A télikertben Sörömpölõ címmel megrendezett kiállítást Dr. Németh Péter címzetes megyei múzeumigazgató nyitotta meg. Hármas hangzat címmel már kortárs képzõmûvészeti kiállítás nyílt meg három kiváló festõmûvész, három barát munkáiból. Buka László, Homonna György és Rácz Imre. alkotásai együtt kerültek bemutatásra. Így ír magukról Buka László: "Három hang egyszerre. Három különbözõ hang szól egyszerre. Harmonikusan, disszonánsan, mikor hogy. Dúr, moll, nagy, kis, szûkített, bõvített… Rendjük szabott, kötött, tudományos. Három férfi, matematikarajz szakos tanárok, 52 év körüliek, családapák, festõk. 19 éves (!) koruk óta ismerik egymást, együtt voltak katonák, fõiskolások. Egymás kiállításait olykor-néha szervezik, rendezik, megnyitják, megnézik. Tudnak egymásról, néha találkoznak egymással alkotótelepeken, évenkénti csoporttalálkozókon…" Kiállításukat Fülöp István országgyûlési képviselõ és Dr. Csorba Pál a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképzõ Fõiskola rektora nyitották meg. Mi dûlt el az éjjel? címmel már a Talán Teátrum társulatának elõadásában pajzán népi tréfákat láthatott a hidegben is kitartó közönség. Végül egy kis múzeumbejárás következhetett a pincétõl a padlásig, rejtett kincsek nyomába. P.O.

2009. december

A XXI. század múzeuma

A Szatmári Múzeum tevékenységének újabb elismerése a Poroszlay díj Pontosan öt évvel ezelõtt nyerte el a Szatmári Múzeum az "év múzeuma 2004" pályázaton a múzeum fejlesztését szolgáló helyi források megszervezéséért, a város kulturális életében játszott szerepéért az ICOM (A Múzeumok Nemzetközi Szervezete) Magyar Nemzeti Bizottsága Különdíját. 2009. október 15-én Mezõkövesden pedig a Matyó múzeumban vehette át dr. Cservenyák László a múzeum igazgatója a Pulszky Ferenc Magyar Múzeumi Egyesület Kismúzeumi Tagozatának kitüntetését a Poroszlay Ildikó emlékérmet. A négy éve alapított, évente egy alkalommal egy múzeum részére adandó díjat az ország 800 múzeuma közül a Szatmári Múzeum érdemelte ki. A Dr. Cservenyák László és munkatársai által méltán kiérdemelt elismerés indoklás minden szatmári embernek szívmelengetõ lehet:

"Mátészalkán, Szatmár megye közismert kisvárosában csak igen késõn alakultak ki önálló múzeum létrehozásának feltételei. Bizonyára része volt ebben a település 20. századi históriájának éppen úgy, mint a Tiszántúl ellentmondásos gazdasági és társadalmi fejlõdésének. Az 1969-ben újra adományozott városi címet követõen csak 1975-ben történt meg a múzeumalapítás, a volt fõispáni lakás szecessziós épületében. Meghatározó szerepe volt ebben Farkas József kollégának (Mátészalka, 1931. július 08.- 2002. április 06. Mátészalka), - aki 1974. június 1-tõl 1991. december 31-ig irányította a Szatmári Múzeumot - hasonlóan utódjának, az õt váltó Cservenyák László igazgatónak is. A Szatmári Múzeum szakmai irányultságában és egész szellemiségében éppen úgy felismerhetõ a térség egykori kiváló kutatóinak és köz-

gyûjteményi szakembereinek (Luby Margit, Csiszár Árpád, Szalontai Barnabás) hatása, mint a Debreceni Egyetem félévszázados vonzása. Farkas József már az 1950-es évek elsõ felében is részese volt a Néprajzi Tanszék által végzett kutatómunkának, s ez a kapcsolat azóta is rendkívül szoros. A muzeológia szakterületeit számba véve a mátészalkai múzeum elsõsorban Szatmár tárgyi néprajzi örökségének a letéteményese, de az elmúlt másfél évtizedben különösen a kerekes jármûvekbõl létrehozott tematikus gyûjteménye emelte országos rangra. A Szatmári Múzeum Mátészalka kulturális életének egyik központja, elsõsorban dr. Cservenyák László személye kapcsolja össze az intézmény gazdag kiállítási programját a város egyéb kulturális rendezvényeivel. A múzeumügy országos programjaihoz igazodó helyi ren-

dezvények éppen úgy rendkívül sikeresek és látogatottak, mint a saját programsorozatok: az irodalmi és zenei programok, könyvbemutatók. A szakmai konferenciák és a tudományos kiadványok (pl. a kétkötetes Mátészalka monográfia) egy olyan tudományos "mûhelyt" dicsérnek, amit a Szatmári Múzeum tart össze. Egyáltalán nem független az intézmény muzeológiai tevékenységétõl, hogy egyik központja és õrzõje a "szalkaiságnak" éppen úgy, mint a "szatmáriságnak", s mind a maga valóságában, mind virtuálisan rendre maga köré gyûjti a térségbõl elszármazottakat is. Úgy véljük, hogy a Szatmári Múzeum egyfajta modelljét képviseli annak az intézménytípusnak, amit a 21. század elején "kismúzeumnak" nevezhetünk."

Bakutól a halálig Ereiben örmény, azeri, ukrán és magyar vér folyt, s bár Bakuban született, a kárpátaljai Técsõn nevelkedett nagyszüleinél. Még kisgyerekként az ottani hittanórán választotta saját "védõszentjéül" a szentjánosbogarat, remélve hogy az majd megsegíti és eljuthat Magyarországra. Eljutott.

Itt járt közöttünk Mátészalkán. Sok barátot szerzett, színészkedett, de csak a színpadon. Õszinte, igaz embersége mély nyomott hagyott az itteniekben, s amikor megérkezett halálának híre az könnyeket, megrendülést hozott városunkba. Barátai emlékeznek rá.

Juszifov Vugár temetésére 2009. november 9. Budapest Végtisztességre gyûlt gyászoló rokonok, megrendült barátok, Mélyen megszomorodott Juszifov család. Drága Vugár! Tudom, most azt mondanád: "Ne sírjatok! Nem hagytalak itt benneteket, csak elõre mentem." Igen, elõre mentél, mint rövidre szabott életed minden percében. Elõrementél akkor is, amikor szülõföldedet elhagyva elindultál a bizonytalanba, de reményekkel teli, választott hazádba. Kis városunk Mátészalka elsõként fogadott be, s leltél benne igaz barátokra, akik most családoddal együtt körülállják koporsódat. Különleges kedves egyéniséged, kiváló tehetséged hamar a színpadra juttatott, s egy csapásra közismert, közkedvelt, népszerû és szeretnivaló lettél sok-sok örömpercet szerezve a színházpártoló közönségnek. A színházi deszkák mellett a nehezebb, az élet színpada is neked jutott, melynek fõszereplõje Te magad lettél. A fõszerep mellet a rendezõ munkája is Rád várt. Életedben másoknak te osztottad a

szerepet. Ki lett a társad a fõszerepben, kinek jutott csupán epizód, vagy mellékszerep. Hogy milyen mûfajt választottál? Tragédiát, drámát, komédiát, bohózatot talán? Igen, jutott mindegyikbõl egy-egy felvonás. Tudom, nem ilyen egyszerû mégsem. Gyakran nem mi alakítjuk az életünket, hanem az élet alakít bennünket. Jól játszottad a komédiát a bohózatot, nevettél és nevettettél, s most a tragédiának fõhõse lettél. Az örök rendezõ átírta forgatókönyvedet, rövidjáték lett életed. Miért így? Miért most? Miért Te? Mért kell szülõnek temetni gyermekét? Miért kell ifjú feleségnek hiába várni férjét? Megannyi kérdés. A választ Jézus vigasztaló szava adhatja meg: "Igen Atyám, mert így volt kedves elõtted." Könnyezõ gyászolók, fájdalomban osztozkodók! A könny forrása a lélek. A könny mindig az emberrõl beszél, s csak az ember tud sírni. Most búcsúzunk, búcsúzunk Juszifov Vugártól, akinek koporsójához a szeretet, a

tisztelet a megbecsülés hozott valamennyiünket. Tudjuk halott, ám érezzük, hogy élõbb, mint amikor élt. Míg élt közel volt és távol. Most már szüntelenül velünk van, magunkban hordjuk halottunkat egy mozdulatban egy szóban, egy hangsúlyban. Öröm és bánat, bizony e kettõ el nem választható. Együtt érkeznek és amikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik. Amikor örvendeztek nézzetek szívetekbe mélyen és látjátok majd, hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is. Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek. Igen örömünket leltük játékodban Vugár. Bizony mondom mérlegként függünk öröm és bánat között. Drága Vugár! 31 év. Ennyi jutott számodra a rendelt idõbõl. S most amennyivel rövidebb lett a véges, annyival hosszabb lett a végtelen. Most és itt! Milyen súlyosan és keményen koppannak ezek

a szavak együtt. Most és itt elközelgett a végsõ pillanat, amikor a mátészalkai Komédiás Kör a város színházszeretõ közönsége és a barátok nevében így búcsúzok Tõled. Viszontlátásra. Mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek, de bennem legbelül valami remeg. Mert nem tudom, sohase tudhatom, szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra! Mondom mégis, mégis. Viszontlátásra holnap, vagy ha nem akkor, hát holnapután. Vagy, ha nem akkor, hát majd azután. És ha aztán sem, talán egy év múlva, S ha még akkor sem, hát ezer év múlva. Viszontlátásra a földnek porában! Viszontlátásra az égi sugárban! Viszontlátásra a Hold udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán. Vidám viszontlátásra Vugár! Dr. Cservenyák László múzeumigazgató jó barát

MÉCSVILÁG

2009. december

9

Törpék aláztak csillagokat

Filmklub - ismét remek filmekkel

A szédületes Szatmár Kamara megmutatta mi az érték A közmûsort szolgáltató kereskedelmi televízió csatornák káros hatása felmérhetetlen! Nem, ezzel nem mondtam semmit. Tragikus! Döbbenetes! No, ezeket a jelzõket pedig éppen õk sajátították ki holmi sztárok (celebek??) aktuális nyûgjeinek érzékeltetésére. Tehát, elvették a szavak erejét, degradálták azok értékét. Mit mondhatok akkor még: gyalázat amit mûvelnek! Még szerencse, hogy azok, akik a Mécsvilágot olvassák, értik mirõl van szó. A pénz - és végsõ soron a teljesen kiszolgáltatott emberiség feletti uralom - érdekében kimossák, kilúgozzák a fejeket, a lelkeket. Ez a gyalázat az országokat vezetõ politika gyalázata, hiszen asszisztálásukkal történhet csak meg mindez. Tematikus csatornák persze lehetnek magánkézbe, olyanok mint sport, filmmúzeum, természetfilmek, no de közszolgáltató jellegû!? Évek óta nem nézek televíziót és ha igen, akkor is csak a Duna TV-t, és a mi mátészalkai M1 csatornánkat. Még akkor sem kapcsolnék ezeknek az embert-gyalázó, nemzetrontó médiáknak a mûso-

raira, ha történetesen valami hihetetlen nagy értékkel állnának egyszer elõ. Nem kapcsoltam akkor sem, amikor a Csillag születik címû "parádéval" szédítették a népet. Pedig hát ott voltak az én szívemnek csücskei, a Szatmár Kamara néven mûködõ mátészalkai táncosok. Az adást követõ napon interneten próbáltam meg a fiúkra szûkítve belenézni a mûsorba. Nem kerülhettem azonban el, hogy a "nagyformátumú" zsûribõl, vagy a többnyire deviáns, szerencsétlen fellépõk programjából ne lássak néhány percet. Nem találok szavakat. Olyan, mintha álmodnék. Ez van ma a mi ezer sebbõl vérzõ hazánkban. Vagyis hát, ezért vérzünk ezer sebbõl! Szavaztam persze, sõt másokat is buzdítottam, de tudtam, és talán Ön is tudja kedves olvasó, hogy ezzel csak a lelkiismeretünket nyugtattuk, hiszen azt, hogy a közönség kit juttat tovább, azt már a mûsor elõkészítésekor eldöntötték, a mi 315 forintos sms-ünk pedig csak hizlalta a tulajdonosokat. Biztosan tudom, hogy amikor végül (végre) kiestek a fiaink, akkor is toronymagasan a legtöbb sza-

vazatot kapták. De, miért írom, hogy végre? Mert ebbõl a fertõbõl mihamarabb meg kellett már szabadulni nekünk szeretõ szívû mátészalkaiaknak, de mindenekelõtt ezeknek a kedves, fantasztikusan tehetséges, de éppen olyan naiv fiúknak is. Azt hitték, hogy ma Magyarországon csillag lehet az, aki egyenes gerincû és szavú ember, aki saját népe hagyományait ápolva újító, kreatív módon teremt csodát, aki virtuóz módon mûveli az általa és neki választott mûvészeti ágat. Ismerem egyenként ezeket a fiúkat, némelyik tanítványom is volt. Hadd írjam ide a nevüket nagy szeretettel: Filep László, Filep Gergõ, Oláh Levente,

Szatlóczky Tibor, Cseppentõ Péter, Császár Gábor, Iványiczki Tamás és a nagykállói Márton Attila. Az nem lehet, hogy ilyen embereket senkiháziak alázzanak nyilvánosan! Az nem lehet, hogy ez a nemzet ne ébredjen fel ebbõl a rémálomból, amiben hosszú évek óta él! Csillagok Õk, a mi csillagjaink, a jövõ csillagjai! Magyarországnak akkor van jövõje, ha az ilyen emberek, az ilyen mûvészek lesznek a csillagjai! Ha ilyen produkciókon nevelkedhet a magyar ember, ha ez az értékrend ömlik majd a médiákból. Így legyen! Pénzes Ottó

Bócsi Krisztián és Czine Árpád sikerei

nevéhez kapcsolódik az a szép és szokatlan kiadvány is, amelyben Miskolc városát mutatják be szerzõtársával a francia Mathilde Mestrallettel. November 5-én a Magyar Fotográfusok Házában, a Mai Manó Házban nyílt meg az a kiállítás, ami A születéstõl a halálig és tovább. Kálvin 500 címet viseli, s amelyen olyan mûvészek társaságában volt kiállító Bócsi Krisztián, mint Benkõ Imre, Haris László és Szebeni András. Talán nemcsak az én szívemet melengeti az a tény, hogy a magyar fotómûvészet nagy eseményérõl készült meghívókon is Krisztián fotója látható mégpedig az, amelyet itt Szatmárban a csekei temetõben készített. Legújabb ösztöndíja Törökországba

hívja, s a tél egy részét már ott tölti. Biztosan nem jön haza valamiféle csoda nélkül. Már az is biztos, hogy a nagyhírû National Geographic Magyarország c. lap következõ számában 20 teljes oldalon mutatja be Szatmárról készült sorozatának néhány képét. Bócsi Krisztián barátja, talán egykori iskolatársa is Czine Árpád, akinek fotóival - és néha írásaival is - gyakran találkozhatnak a Mécsvilág olvasói. A Városi Könyvtár rendkívül kreatív munkatársának nyakában is szinte mindig ott lóg a fényképezõgép. Sokáig úgy tûnt, hogy Bócsi Krisztián árnyékában neki csak a hobbifotós szerepe juthat, de utóbbi munkái és nagyszerû sikere erre rácáfolni látszik.

Kisebb, nagyobb kiállítások után belépõt válthatott a profizmus elõszobájába, már amennyiben a Csoda címmel megrendezett Faludi Nemzetközi Amatõrfilmszemle és Fotópályázaton elnyert különdíja ezt jelentheti. Mindenesetre a siker fantasztikus, hiszen a "Reggel a Stadion út 15-ben" címû sorozatával olyan zsûritõl kapott különdíjat és elismerést melynek tagjai között ott találhattuk Dér Andrást, Haris Lászlót, Móser Zoltánt és Stalter Györgyöt is. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban megrendezett ünnepi díjkiosztón és kiállításmegnyitón ismét nagyszerû érzés volt Mátészalkainak lenni. Pénzes Ottó

Az Ádám Jenõ Kórus a Stefánia Palotában Budapestre, a reprezentatív Stefánia Palotába szólt a meghívás, a Pedagóguskórusok Országos Társasága megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett hangversenyre. A mátészalkai Ádám Jenõ Pedagóguskórus annak a 16 kórusnak egyike lehetett, amelyik részt vehetett a jubileumi programon. Több, Budapesten élõ

egykori mátészalkai is ott ült a közönség soraiban, s bizony büszkén hallgatták a "hazai" hangokat. A rendezvényen jelen lévõ Szõnyi Erzsébet mûvének 600 fõs interpretációja, s a többi összkari szám nemcsak a közönségnek, hanem a Csányi Ottó vezette szalkai kórus tagjainak is hatalmas élmény lehetett.

P.O.

Protestáns népi énekek a Városi Könyvtárban

Fotósnagyhatalom leszünk? Elsõ emlékeim a fotózásról, a mûvészi fotózásról még egykori gimnáziumi tanáromhoz, késõbbi barátomhoz a szépemlékû Szabó Gábor szakköreihez fûzõdnek. Késõbb akkor eszméltem, amikor Bócsi Krisztián különleges világa került a szemem elé. Róla sokat és sokszor írtam már, s mai napig büszke vagyok, ha a neve elõkerül. Márpedig elõkerül Hála Istennek, mert mára befutott, igazán nagyszerû mûvész lett. Most nem sorolom fel díjait, kiállításait, sikereit, csak a legutóbbi eseményekbõl szemezgetek picit: Krisztián nemrégen tért haza Strasburgból, ahol három hónapos ösztöndíjjal dolgozhatott, s ahol csoportos kiállításon is szerepelt. Szintén

Már több mint öt éve, mióta egyesületünk társszervezõje lehet az egykori gimnáziumi filmkluboknak, diákok és felnõttek együtt várják Dr. Hamar Péter bevezetõ elõadásait és együtt beszélgetnek, néha vitatkoznak a látottakról. Ennek az évnek õszi sorozata is adott bõven lehetõséget igazi élmények megélésére, és izgalmas diskurzusokra. Jiri Menzel filmje, az Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai rögtön olyan beugró volt, amit diák és felnõtt egyaránt hangos ovációval fogadott. A Faun labirintusa címû spanyol film, ami hat Oscar díjat is begyûjtött, szürrealisztikus képeivel már nehezebben emészthetõ alkotás volt. A Rosemary gyermeke címû film érdekességét - túl saját értékein - most éppen a rendezõje Roman Polanski körül kialakult botrány adta. A Nagy Lebowski címû film már ismét a fergeteges vígjáték mûfaja volt - nagy sikerrel. Lapunk megjelenésekor már a sorozat utolsó filmje is levetítésre kerül, mégpedig Fellini klasszikusa, az Országúton. Nagy áldás az nekünk mátészalkaiaknak, hogy Dr. Telkes Lászlóné ilyen lelkesen, nagy hozzáértéssel gondozza, szervezi a filmklub programjait, s csábítja több mint egy évtizede városunkba Dr. Hamar Pétert, akit mi már Mátészalka szellemi életének meghatározó alakjaként tartunk számon. Várjuk a következõ, téli-tavaszi sorozat filmjeit.

A Kálvin Emlékév alkalmából, és a reformációra emlékezve szerveztünk egy különleges koncertet a Városi Könyvtárban. Krisztus ki vagy nap és világ… .a református énekeskönyvünkben szereplõ dicséret dallama csendült fel elsõként 2009. október 17-én a Csizmadia palota falai között. Erdélybõl érkeztek az elõadók Mátészalkára két kolozsvári fellépés után. A telekfalvi néptánc táborhoz kötõdõ Somos zenekar fiatal tagjai merész feladatra vállalkoztak. A ma is használt erdélyi református, unitárius, valamint evangélikus énekeskönyvek 16-18. századi magyar dallamait népi kíséretre hangszerelték. Csodálatos viseletben, vajdaszentiványi, kalotaszegi, széki dallamokra illetve mezõségi táncrendnek megfelelõen adták elõ mûsorukat. Az egyházi énekeket a népzenével ötvözõ stílus sokak számára különösnek, akár összeférhetetlennek is tûnhet, az így született zene azonban egyedi és élvezetes volt. Jelenleg egy lemez kiadásán dolgoznak. A Krisztus ki vagy nap és világ címmel megjelenõ, 20 éneket tartalmazó CD a tervek szerint az év végére készül el. A CD-n és a koncerten is vendégmûvészként Kátai Zoltán énekmondót hallhattuk. Az együttes tagjai Boné Katalin, Kászoni Szilárd, Kincses Olga (ének) Kászoniné Fejõs Gabriella (prímhegedû és ének) Miklós Alpár (brácsa) Juhász Ábel (nagybõgõ). Szabóné Dankó Erzsébet

MÉCSVILÁG

10

JUSZIFOV VUGÁR Azer és magyar vér kavargott ereidben. És Te így voltál nagyszerû, igazi magyar. Szeretett, imádott, keblére ölelt téged Budapest, 'szalka, Túristvándi, Kisar, Nagyar. Nagy szerepet osztott Rád az égi rendezõ. Az Igaz Ember rémesen nehéz szerepét. Keményen, kõkeményen rendelkezett Veled, Rövidre szabta játékod idõkeretét. Eljátszottad a szerencsét próbáló fiút, Az otthonhagyottak segítõ imádatát, Minden földi alakításod emlékezetes marad, Pedig nem nyertél meg mindig, minden csatát. Te igazi komédiás akartál lenni. Valójában az voltál. Fájlaljuk a múlt idõt. Egy országúti jobb kanyarban nem volt súgód, Korán jött a "függöny". Nem értjük az ügyelõt! Iszonyatosan nagy ûrt hagytál magad után. Itt hagytál mindent és mindenkit. Csapot, papot, Itt hagytad még azt is, amit másoktól kaptál, Még azt is, amit ez a világ Tõled kapott. Közönséged többletenergiákhoz jutott. Többet adtál, mint amennyit - sohasem kértél. Evilági létezésed túl rövidke volt, Nem volt hiábavaló! Másokért is éltél. Mindig, minden szerepedet komolyan vetted. Ha gratuláltak, Te szerényen hárítottál. Elmosolyodtál, visszafogottan örültél, Köszönöm - mondtad, és szerényen ránk mutattál. Vugi! Nekünk Te voltál az Egy Igaz Ember. Barát, játszótárs és egy igaz emberszeretõ. Döbbenten állunk, sírunk. A lelkünk is fázik! Nem illik hozzád még e hely. Ez egy temetõ! Játszd el odafent is, amit reád osztanak. Légy az Ég tengerén Hemingway bölcs halásza. Nekünk hû barátként, játszótársként maradsz meg. Menj! Mindannyiónk csillagszemû juhásza. Tóth Tibor

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye IX. évfolyam 4. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó Tördelõ-szerkesztõ: Orbán Norbert A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta (e-mail): [email protected] Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

Fülöp Gáboré az idei Kogart-díj Fülöp Gábor szobrászmûvész nyerte el idén a Kovács Gábor Mûvészeti Alapítvány Kogart-díját. A mûvész 1981-ben született Mátészalkán, és tavaly végzett a Magyar Képzõmûvészeti Egyetemen. A Kogartdíj elõtt Ludwig- és Székely Bertalan-ösztöndíjat is nyert. 2008 májusában avatták föl az ELTE Botanikus Kertjében Eloldódás címû, két elembõl álló, kaput alkotó fákra hasonlító alkotását. Munkáiban a faszobrászat hagyományait viszi tovább, tágítva annak technikai és

mûfaji határait. Az organikus szobrászatot mûveli, egy rönkbõl faragja ki munkáit. Új szobrainak egzotikumát japán vörös lakk használatával növeli.

2009. december

Bemutattuk Galgóczy Árpád új könyvét Ismét a városi könyvtár adott otthont Galgóczy Árpád kötetbemutatójának. A Mátészalkáról elhurcolt fiatalember Gulág-béli történeteinek harmadik kötete is napvilágot látott, így végre megismerhettük a szabadulás körülményeit. Mint ahogyan a kötetbemutatón is kiderült, az olvasóban azonban hiányérzet van, mert bár hét különleges év után kinyílik a tábor kapuja, de hogy mi történt utána…? Szóval, A Túlélés

mûvészete, a Fények a vaksötétben és a most megjelent Az alagút vége címû kötetek után jönnie kell még egynek - talán Élet a Gulág után címmel. Az érdeklõdõk halvány biztatást is kaptak az írótól, de bizonyosságot még nem. Mi itt Mátészalkán mindenesetre várjuk a folytatást, addig is jó erõt, egészséget kívánva a nagyszerû író, mûfordítónak. P.O.

Kálvin Év - elõadássorozat és Károli szobor Húszéves hagyomány már, hogy október végén Mátészalkán megrendezésre kerül a helyi gyülekezetek és a város önkormányzatának szervezésében a Reformáció Ünnepe. Ez az év különleges a helyi protestánsoknak. de mondjuk ki nyíltan, az egész országnak, hiszen Kálvin Év

lévén hangsúlyozottan vehetjük számba azt, amit a protestantizmus adott a világnak. A helyi Kertvárosi Gyülekezet rendezvénysorozattal készült, amelynek egyik vendége Dávid Ferenc nyugalmazott történelem tanár és kollégiumigazgató volt. Kálvin élete és kora

címû elõadása elismerést váltott ki a hívek körében. A már említett Reformáció Ünnep alkalmából ezúttal is városunkba látogatott Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyház püspöke, ünnepi mûsort pedig a Talán Teátrum társulata és az Ádám Jenõ Pedagóguskórus

adott. Az est egyik fénypontja volt a Kossuth téri templomkertben felállított Károli Gáspár mellszobor felavatása. Bíró Lajos Mátészalkán élõ szobrászmûvész szép alkotásának leleplezésén több százan vettek részt emelkedett lélekkel.

Egy kunfajta legény Mátészalkáról

Új könyv és egy régi konferencia a gnoszticizmus jegyében Legutóbb a Kölcsey utcában, a régi házukban találkoztunk. Ez a hely ma Mátészalka egyik legjobb étterme, a Provolóne. Ott ültünk Tóth Béla kályhásmester remeke mellett és beszélgettünk. Legújabb könyvét mutatta: A kún kérdésrõl és a sidó állapotrúl L. Nagy Lajos maga is tipikus kun ember. Hatalmas termet, erõs csontozat, kemény fej - kívül, belül, - szigorú értékrend, elhivatottság. Szinte megszállottként kutatja, hirdeti az igaz kereszténység gnosztikus tanait. Máni kutató és vallja, hogy magyar népünk története is másképpen néz ki, ha nem a judeokereszténység szem-

üvegén keresztül nézzük. Új könyvében olvasható Szántai Lajos Kun László királyról tartott elõadásának szövege, saját kun kutatásának egy tanulmánya, néhány részlet Fehér M. Jenõ "Középkori magyar inkvizíció" c. valamint Graham Hancock, Robert Bauval "Titkos jelek" c. könyvébõl. Máni írásai mellett új tanulmánya is megtalálható, amit Fülöp apokrif evangéliuma alapján írt a "sidó állapotrúl". Beszélgetésünk alkalmával szóba hoztuk azt a konferenciát is, amelyet szeptember 5én, a Fényes Napok Fesztivál keretében rendeztünk meg a városi könyvtárban A Fény Üzenete címmel. Elmondta,

örült, hogy a mátészalkaiak jó szívvel fogadták Máthé Lajos, Pásti Timea, Kõházi Éva, Juhász Zsolt és Szabóné Kövesdi Mária elõadásait. Végül még egy praktikus információ a kedves olvasó-

nak: L. Nagy Lajos új könyve megvásárolható a Képes Géza Városi Könyvtárban, valamint a Novella Könyvesboltban. P.O.

Ajándék Böszörményi Zoltántól Egy olyan könyvismertetõre vártuk szeptember 29-én az érdeklõdõket, ahonnan üres kézzel nem távozott senki sem. A kalandos életû Böszörményi Zoltánt láttuk vendégül a Képes Géza Könyvtárban. Néhány évvel ezelõtt, az Irodalmi jelen címû folyóirat - melynek tulajdonosa, szerkesztõje, ma már csak online megjelenõ újság - népszerûsítõ turnéjának egyik állomása volt Mátészalka. Most az erdélyi származású író regényeivel ismerkedhettünk meg. Böszörményi Zoltán beszélgetõ partnere Kürti

László volt. Néhol parázs vitára sarkalló megállapítások hangzottak el, ami a hallgatóságot ellenvetésre késztette (milyen gyakran olvasunk verseket ma Magyarországon). Igazi csemege volt, ahogyan Kürti László, a költõ megvédte a versek létjogosultságát, míg Böszörményi, aki ma már nem igazán ír verseket, a regények mellett érvelt. A nem túl nagyszámú közönség nemcsak egy kulturális élménnyel lett gazdagabb, hanem mindenki egy-egy kötetet is kapott a szerzõtõl.

Kürti László és Böszörményi Zoltán Szabóné Dankó Erzsébet

MÉCSVILÁG

2009. december

Köszöntések Egyesületünk három tiszteletbeli tagját is köszöntjük nagyon sok szeretettel! Sztojka Emma zongoramûvésznõ, a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola nyugállo-

Városunkban mindig emelkedett lélekkel készülnek a lakók a Megváltó érkezésére, Karácsony Ünnepére. Ebben az esztendõben is találkozhatunk egymással a megértés, a türelem és a szeretet jegyében a következõ idõpontokban és helyeken: • December 14-23 között a Polgármesteri Hivatal elõt-

mányba vonuló tanára városunk képviselõ testületétõl Pro Urbe kitüntetést kapott! Erdõs Jenõ az Ádám Jenõ Pedagóguskórus alapító karnagya, a város és a megye zenei életének kiemelkedõ

alakja 89 éves lett! Szabó László professzor úr, a neves néprajztudós, aki sok szállal kötõdik Mátészalkához 70. születésnapját ünnepelte!

Mátészalkai Karácsony

ti téren végre kultúrált körülmények között kerülthet sor a Karácsonyi forgatagnak nevezett vásárra. Szabadtéri kulturális programok lesznek a téren felállított színpadon.

kórus Karácsonya Közremûködik az Esze Tamás Gimnázium Leánykara, a Happy Nation énekegyüttes, és a zenekar Karnagy: Csányi Ottó

• December 16. szerda 18 óra Görög Katolikus templom - Adám Jenõ Pedagógus-

• December 18. péntek 18 óra Városi Mûvelõdési Központ színházterme -

Hírek Mindnyájuknak köszönjük, hogy rangot, tartást adnak városunknak, egyesületünknek. Kívánunk nekik további egészségben, boldog alkotószellemben eltöltött hosszú földi éveket.

GHYMES Karácsony Közremûködnek a város általános iskoláinak kórusai. • December 20. vasárnap 17 óra Kossuth téri Római Katolikus templom - Zenebarátok Kórusának Karácsonya Karnagy: Balogh Ferencné

Mátészalkáról elszármazottak V. találkozója Eltelt a nyár, és legutóbbi, májusi találkozónk után ismét összegyûlt a Mátészalkáról elszármazottak csapata. A tavaszi - Isaszegen Szabó Panniéknál tartott - összejövetel után most Szigetszentmiklóson a Csûrös család várt bennünket Éváék otthonában. Nem kis tett ám ennyi ember minden kívánságát lesni, de sem jó szóban, se a tényleg szívbõl jövõ adni akarásban sem volt hiány. E találkozót is megelõzte a szervezés, köszönet érte az ebbõl oroszlánrészt vállaló Szabó Panninak, és Thiele Gabinak. Köszönet Házigazdánknak, Csûrös Andor barátunknak, aki mindenkit még egy maga készítette térképpel is jó útra próbált téríteni. No, nem rajta múlott, hogy aztán Szigetszentmiklós utcáit majd mindegyik autóval érkezõ társunk akarva akaratlanul is többszörösen végig kocsikázta. .Stimmelt ott minden, csak épp az egyik szó, az általa Oázisnak írt helyet próbáltuk beazonosítani, nem túl nagy sikerrel. A kulcs szó ez volt. Miután mindnyájunk célhoz ért az is nagy nevetések közepette derült ki, ki hogy értelmezte az oázis keresését. Zöld is volt, föld is volt, ...aztán hopp, Andor bácsi is szemünk elé került. Csodaszép kertben ültünk együtt, gazdagon terített asztalok mellett. Vendéglátóink: Éva, a Férje, - a tiszteletbeli mátészalkai címet rég kiérdemelt barátunk Laci-a Fiúk Péter, Andor bácsi és felesége Marika, Csûrös Andi rop-

pant helyes fia, és lánya sürgött forgott körülöttünk. Sokáig gondolkoztam, hogy fogalmazzam meg, mi történt, mi változott az elsõ találkozónk óta. Aktív tagjaink maradtak, nem lettünk kevesebben. Az itt résztvevõ mátészalkai barátaink egy része szinte a teljes családdal képviselteti magát. Itt van példának Szabó Panni, aki férje munkájából adódó távollétét ellensúlyozva Réka a lánya, és Réka Párja is velünk tartott. /utóbbi többszörös dicséretben részesül. Gyakorlatilag senkit nem ismerve közülünk vette a lapot, volt tökéletes partner./ De mondhatnám a Csizmadia családot, ahonnan két anya-lánya páros is nem elõször jött. . Mi változott? Az elsõ találkozó az újra "bemutatkozás" jegyében telt. Mostanra a "mi van velem"helyébe a "mi van Veletek" lépett. A Veletek mellé a "mi van Velük, mi van Mátészalkán élõ barátainkkal, közös ismerõseinkkel". Összeadogatjuk, rakosgatjuk a darabkákat, van aki tájékozottabb, több információval bír szülõvárosunkról. Abban mindannyian egyetértünk, hogy Mátészalka kulturális élete, rendezvényei, az azt keretbe foglaló Mécsvilág újság számunkra állandó forrás. A Mûvészetbarát Egyesület hírlevele tájékoztatást nyújt, bennünket is hív. Thiele Gabi felvetése nyomán együtt akarunk részt venni a november végi Pedagógus Kórus budapesti koncertjén.

Erdõs Jenõ bácsi, az elszármazottak doayenje sajnos a mostani találkozóra nem tudott eljönni, üdvözlõ levelét, mely mindnyájunkhoz szólt, az összegyûltek elõtt felolvasásra került. Vele együtt bizakodunk, hogy a már most tervezett szilveszteri összejövetelkor /Királyné, Szabó Panni meghívása!/ Jenõ bácsit is sorainkban köszönthetjük. Lehetetlen leírni mindent, ami tegnap elhangzott. Egymás mellett ülve, állva, néha külön-külön, párban, körben, nevetve, sõt hangosan kacagva beszélgettünk. Nem megjátszva a barátot, nem szabályok közé szorítva. Itt nem elvárás az ünneplõ ruha, miután "hazamegyünk", bármelyikünk is ad otthont. Panni megfogalmazása: játszóruhát öltünk, de egymást nem játszótársnak nézzük. Barátaink, akik az összejövetelen részt vettek: Házigazdáink: Csûrös Andor, és felesége, Marika /névnapot is ünnepeltünk ám!/ Csûrös Éva és férje, Bank László Bank Péter, Éváék frissen

11

érettségizett gyógyszerész hallgató Fia Csûrös Andi, és gyermekei Herman Gabriella / tündéri kis-nagylány/ Herman Gábor A mindig helyt álló szervezõnk, és lelkünk: Királyné Szabó Panni Király Réka és párja Róbert A minden szállal Mátészalkához kötõdõ Thiele Gabi Igaz barátunk, mindenki Cilája, Kézi Laci / róla mintázhatnánk az örök optimista képét / Vezérné Csizmadia Katalin és lánya Kurucz Zsuzsanna Az örökké mosolygó, végtelenül kedves Vargáné Végh Kati Sokunk szeretett tanára: Csizmadia Endréné és lánya, Csizmadia Tuti Ismét velünk volt: Dalia Enikõ. Testvére, Olivér . " igazoltan" távol A jókedv nem mesterkélt szobra : Varga Klári / Ducsi/ Újabb tagunk, Zsatku Mihály és Felesége E sorok írója Szentléleky Erika és férje Szûcs István

• Az interneten is olvasható a Mécsvilág! A Szalkahír internetes portálon a legfrissebb lapszámunk mellett korábbi Mécsvilágokat is böngészhet a kedves érdeklõdõ. A www.szalkahir.hu oldalon a városban történt, vagy történõ eseményekrõl mindig naprakészen informálódhatunk. Köszönet Bacskó Sándor úrnak, • A Szabolcs-Szatmár - Bereg Megyei Fõügyészség törvényességi vizsgálatot tartott egyes mûvészettel foglalkozó civil szervezeteknél. Ennek kapcsán került sor a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület ellenõrzésére is. Örömmel tudatjuk tagtársainkkal, hogy a vizsgálat alapján készült jegyzõkönyv és Dr. Sipos István megyei fõügyész-helyettes úr megállapítása szerint törvényességi szempontból egyesületünk példásan mûködik. • A Zene Világnapján nagysikerû hangversenyt rendezett a Szatmár Alapfokú Mûvészeti iskola. A rendezvényen tanárok, diákok léptek az érdeklõdõ közönség elé. A Kálvin János Református Általános Iskolában ezen a napon egész napos hangszeres bemutatókat, játékos vetélkedõket szervezett Balogh Ferencné tanárnõ, a Zenebarátok Kamarakórusának Pro Urbe díjas karnagya. • Október 6-án a Vörösmarty Kör szervezésében emlékeztek a mátészalkai polgárok az 1848-49-es szabadságharc elestére és az aradi vértanúkra Dorgay Károly honvéd százados sírjánál. Kapturné Bíró Beáta tanítványainak, a Széchenyi István Általános Iskola tanulóinak elõadásában elhangzott F. Sípos Bea és Faggyas László névsorolója, az aradi mártírok neveinek énekelt változata is. Emlékbeszédet Varsányi Gábor Az Esze Tamás Gimnázium tanára mondott. • Az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulójának ünnepe Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzatának központi megemlékezése is volt egyben. Köszöntõt Szabó István polgármester, ünnepi beszédet Pedig Seszták Oszkár a megyei közgyûlés elnöke mondott. Az ünnepi mûsorban felléptek: Gosztola Adél, Szalma Tamás, valamint a Talán Teátrum mûvészei. • Köszönetünket fejezzük ki Kalenda Zoltán úrnak, a Fényes Lapok szerkesztõjének, aki 50.000 Ft támogatást juttatott el egyesületünkhöz értékelve és becsülve tevékenységünket. Hálásak vagyunk Mónus Béla nagytiszteletû úrnak támogatásáért és a Budapesten élõ Tempfli Józsefnek a havi rendszerességgel küldött összegért. • Adventi koncertet rendezett a Képes Géza Városi Könyvtár december 8-án este Tóth Eszter népdalénekes és Kátai Zoltán énekmondó közremûködésével. • Köszönetet mondunk egyesületünk tiszteletbeli tagjának Dr. Szilvássy Lászlónak, aki Család és Közélet c. könyvének újabb példányaival ajándékozta meg egyesületünket. Egyúttal gratulálunk legújabb kötetének megjelenéséhez, melyben a Történelmi Országközép Emlékmû krónikáját tárja az olvasók elé. • Bú József szatmárnémeti fafaragó kiállítása nyílt meg október 12-én a Szatmári Múzeumban. A történelmi és irodalmi arcképcsarnok címû kiállítást Dr. Cservenyák László nyitotta meg, aki az alkotó méltatásakor idézte annak ars poetica-ját is:"Ha rövid idõre is, de sikerül fenntartanom a múlt iránti tiszteletet, akkor próbálkozásom nem volt hiábavaló."

12

Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2007. és 2009. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla • Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond • Kossuth téri Református Egyházközség Becsei Miklós • Mátészalkai Rotary Club - Podolyák József Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Tibor • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Radics Ilona • HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János • Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft Szabó Tibor • MOM Vízméréstecnikai Zrt. - Thomas König • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Info West Kft - Juhász Katalin • Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László • Multilink Kft-PC-Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd • Szatmár Jármû Kft - Király István Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt • Szalkahír internetes hírportál - Bacskó Sándor Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG

2009. december

KÖSZÖNET A MÁTÉSZALKAIAKNAK! A szeretetbe, az összefogásba, a szolidaritásba vetett hitem diadalaként élem meg azt, hogy olyan ügy kezdeményezõje lehettem, ami megmérte, és "súlyosnak" találta a mátészalkaiak nagy közösségét. Közös sorstudatunk jegyében, mi itthoni és távol élõ mátészalkaiak, még válság idején is adtunk a magunkéból. Bebizonyítottuk, hogy sokkal több, nemesebb és magasztosabb dolog az, ami összeköt minket, mint az, ami elválaszt. Közakaratból és közadakozásból áll immáron a harangláb és megkondulhat a lélekharang a városi köztemetõben! Köszönet Zsigmond László Ybl díjas építésznek, városunk fõépítészének, akinek ajándékba adott impozáns terve lehetõséget adott nekünk az összefogásra. Köszönet és elismerés a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tagságának, vezetõségének, Dr. Cservenyák László elnök úrnak, hogy elsõ perctõl az ügy mellé állva szervezték a gyûjtést, vezették a kivitelezést. Köszönet közvetlen munkatársaimnak, Dr. Takács Csaba jegyzõ úrnak, Jászovics Anita irodavezetõ aszszonynak, Kovács Sándor irodavezetõ úrnak, és Kovács József mérnök úrnak, mûszaki ügyintézõnek, hogy a hivatali és a szervezõ munkában segítségemre voltak. Köszönet és elismerés Bagonyi László ácsmester úrnak és munkatársainak Kovács Mihálynak, Hornyák Jánosnak, Gazi Mihálynak - a magas szintû, kreatív kivitelezésért. Külön köszönet Huszti Menyhértnek, aki otthonát munkaterepnek ajánlotta, fogadta, tárolta az építõanyagokat Köszönet Szöllösi Lajos fafaragó mûvésznek, aki nagy áldozatot vállalva ajánlotta segítségét, és megrendítõ alkotásait jó szívvel adományozta városunknak. Köszönet városunk önkormányzati képviselõinek, akik pártállásra tekintet nélkül ajánlottak képviselõi

alapjukból a nemes célra: Dr. Nagyháziné Szondi Erika, képviselõ asszony, valamint Dr. Szászi István alpolgármester úr, Oláh András, Lukács Bertalan, Dienes Béla, Dr. Sarka Attila, Kövendy Zsolt, Kovács Árpád, Nyiscsák András, képviselõ urak, és Virovec Pálné képviselõ asszony. Köszönet adományaikért a történelmi egyházak helyi gyülekezeteinek, közösségeinek: Kossuth téri Református Egyházközség - Becsei Miklós lelkész úr Kertvárosi Református Egyházközség - Nagy György lelkész úr Római Katolikus Egyház Heidelsperger István esperes-kanonok úr Görög Katolikus Egyház Papp Zoltán esperes-parochus úr Baptista Egyház - Takács Zoltán lelkész úr Köszönet a városban mûködõ civil szervezeteknek adományaikért: Mátészalkai Vörösmarty Kör Holdsugár Nyugdíjas Klub "Óda a Fényhez" Vakok és Gyengénlátók Klubja Inner Wheel Klub Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mátészalkai Szervezete Kelet-Magyarországi Munkaadók Szövetsége Nagycsaládosok Egyesülete A Napsugár és a Royal Nyugdíjas Klubok Hála Pregitzer Fruzsina Jászai Mari díjas színmûvésznek, valamint az amerikai Baltimorban élõ Zoltan Szabo hegedûmûvésznek, Eva Mengelkoch zongoramûvésznek és Monica Szabo énekmûvésznek, akik jótékonysági esteket adtak városunkban a lélekharang elkészültéért. Köszönet a Városi Mûvelõdési Központ vezetõjének Buzogány Béla színmûvész igazgató úrnak és munkatársainak, Zsoldos Juditnak, Filep Anitának, Ónodi Zsoltnak és Szabó Lászlónak munkájukért. Köszönet azoknak a vállalkozóknak, magánszemélyeknek, akik munkaerejüket, szolgáltatásaikat, a kivitelezéshez szükséges építõanyagokat ajánlották

fel, kedvezményes vásárlási lehetõséget biztosítottak: Kovács Sándor - K.E.B. Fabriker Bt Szekrényes András, Nagy Sándor - Sz-Sz-Bereg Megyei Temetkezési Vállalat Farkas Sándor igazgató Szalkatávhõ Kft, Fudella László és felesége Fudex Kft, Dánics Pál - fakereskedõ, Tarcsa Dániel - Szatmárvill Kft Gaál Imre és Gaál Krisztián - Gálép Kft Szabó Gusztáv - KeletTrans Beton '92 Betonkeverõ Kft Dobos László - fémkereskedõ "MÉH" Dr. Bugya László igazgató, Jenei Ferenc építész, szakoktató - MÁSZIK Kedves Gusztáv - bádogos vállalkozó Bíró Jenõ - villamosipari technikus Jobb József - villamosmérnök Kóródi Attila - fuvarozó vállalkozó Lábas Tibor - Szatmárkerház Kft Gladics János és Vargha Ferdinánd - Szalka Tüzép Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet - Kastélyszálló Bodó István és Bodó József - Szalka-ker 2000 Bt Heller Gyula - vállalkozó Tóth Endre - kõmûves vállalkozó Podolyák József - villamosmérnök Varga Dezsõ és Varga Zsolt - M1 Televízió Juhász Katalin - Infó-West Nyomdaipari Kft Szamosi István - Szatmári Szó Információs Lap Pénzes László - SzatmárBeregi Hírszóró - Szalka Tv Szentmihályi Zoltán hivatalvezetõ - Sz-Sz-Bereg Megyei Földhivatal Hornyák András - M & W Csavarbolt Kft Láncz István - vállalkozó Németh Sándor - zenész Czuczi Ernõ - vállalkozó, Békésszentandrás Fábián Imre - nyugdíjas Turgyán Sándor - Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke Surányi László Szalkatávhõ Kft Városüzemeltetési részleg vezetõje Ignácz Gyula - Sz-Sz-Bereg Megyei Földhivatal munkatársa Milák Sándor - vállalkozó Bráder László - vállalkozó Torma Sándor - vállalkozó

Szíl György - erdész Orosz Józsefné Köszönet azoknak a vállalkozásoknak, magánszemélyeknek, akik pénzadománnyal segítették a harangláb felépítését, a lélekharang elkészítését: Szal-Tó Kft - Szalai Árpád és Tóth Attila Can Tel East Kft T. Mobil Szaküzlet - Szabó Tibor, Medivox Bt - Dr. Nagyháziné Szondi Erika Farkas Sándor mérnök úr, Szatmár Jármû Kft - Király István, Stamusz Gábor és felesége, Bíró Miklós - városunk volt polgármestere Dr. Cservenyák László - a Szatmári Múzeum igazgatója Losonczi Léna - költõ, Erdõs Jenõ - Mátészalka Díszpolgára, valamint Dr. Bajkó Sándor, Bodnár Mária, Csizmadia Mihály és felesége, Hagymássy Irma (Budapest), Szentléleky Erika és Szûcs István (Budapest), Kõfalviné Thiele Gabriella (Budapest), Dr. Veress Róbert és felesége (Budapest), Szamosi Istvánné, Pataki Istvánné, Kaptur Sándor és felesége, Bíró Bálintné, Dr. Hudák István és felesége, Pénzes Máté, Czine Árpád, Csizmadia István és felesége, Nagy Péter, Bócsi Krisztián, Jakab Zoltán, Dr. Viga Gyula (Miskolc), Fülöp Sándorné, Szentléleky Gyuláné, Huszti Judit, Dr. Heizer Antalné, Mártonné Molnár Erika, Dr. Kádár Emília, Szikszay Erzsébet. Simon Józsefné, Kozma Kinga, Gergely Józsefné Végül, de természetesen nem utolsó sorban azoknak a mátészalkaiaknak tartozom köszönettel, akik névtelenül helyezték el adományaikat a kihelyezett gyûjtõládákba, perselyekbe, akik megváltották belépõiket a jótékonysági estekre. Nyilvánvalóan õk vannak a legtöbben, így elmondható: Ebben az emberi méltóságunkról szóló, a szeretet erejét bizonyító összefogásban mind részesek vagyunk. Adjon ez biztatást mindnyájunknak, mutasson irányt életünkben és szolgáljon példaként a kételkedõknek! Szabó István polgármester