Fonyó Attila–Tomay Kyra
A magyarországi zöldszervezetek a politikai döntéshozatalban
Bevezetés Jelen tanulmányban a magyarországi környezetvédô civil szervezetek és az Európai Unió intézményrendszerének viszonyát, illetve e viszony szervezetek általi megítélését mutatjuk be. A közpolitikai döntéshozatalban érintett nem kormányzati szervezetek (NGO – Non Governmental Organization), társadalmi mozgalmak vizsgálata több szempontból aktuális: 1. Megfigyelhetô a társadalmi mozgalmak és a civil szervezetek átalakulása. Egyrészt kitapintható e szervezetek globális, illetve európai szintû szervezôdése: globalizálódás, europaizálódás. Másrészt a szervezeti kapcsolatokban egyszerre jelentkezik intézményes és hierarchikus koncentrálódás (errôl részletesen lásd Anheier–Glasius–Kaldor 2004a, 2004b), illetve – fôleg az ezredforduló táján a Seattle-ben, Prágában, Genovában jelentkezô tiltakozási hullámban – az informális akciócsoportok hálózatának, a nyomásgyakorló koalícióknak (MAC) a gyakoribbá válása (Szabó 2004b). 2. Változik és – önképe szerint – nyitottabbá válik az Európai Unió döntéshozatala. Ezt a célt fogalmazza meg az „Agenda 21” helyi jellegû fejlesztési terv, melyben megállapításra került, hogy a civil szervezetek alapvetô szerepet játszhatnak a részvételi demokrácia (ki)alakításában, a társadalmi szervezeteknek az Európai Bizottság partnereként kell mûködniük. A környezetvédô társadalmi szervezetek legfontosabb feladatai az állampolgárok környezettudatosságának növelése, az állami hatóságok tevékenységeinek ellenôrzése, az átláthatóság megteremtése, és a jelenlegi környezetvédelmi törvények és egyezmények hatékonyabb alkalmazásának szorgalmazása. Ugyanakkor heves vita tárgya, hogy az europaizálódás, a civil részvétel az állampolgári kontroll erôsödését hozza-e magával azáltal, hogy deliberatív eljárásokat szorgalmaz – és nemcsak saját, hanem nemzeti és nemzet alatti szinten is –, vagy ellenkezôleg: a kontroll gyengülését, azaz „demokratikus deficitet”, mivel az állampolgároktól „távolabb” kerülnek a döntéshozatal egyes szintjei. 3. Számos elemzô álláspontja szerint ezzel párhuzamosan mind európai, mind nemzetállami szinten változik a politikai intézményrendszer szerepe. Egyrészt megfigyelhetô az erôs szabályozásra és állami szerepvállalásra épülô, hierarchikus logikát követô kormányzatról (government) a dinamikusan 155
változó, laza szabályozásra és hálózati együttmûködésekre építô kormányzásra (governance) való áttérés egyes területeken. Másrészt a döntéshozatalban kitapintható egy súlyponteltolódás az uralmi-hatalmi viszonyokról (politics) a közpolitika (policy) javára, bár ez nem jelenti a „semleges” szakpolitikák függetlenedését az uralmi és erôviszonyoktól (Ágh 1999; Hajer 2003). 4. A hazai zöldek szerepe nem csak a nem kormányzati szektor egyik alszektoraként érdekes, mivel európai szinten megfigyelhetô a környezetpolitikának, mint közösségi politikának a felértékelôdése, másrészt e policy terület hagyományosan nyitottabb a deliberatív megoldások iránt: a környezetvédelem és a civil részvétel jelentôségének felértékelése párhuzamosságot mutat (Szabó 2005b). Mindezen folyamatok speciálisan és koncentráltan jelennek meg a 2004ben csatlakozó nyolc volt szocialista kelet-közép-európai és balti ország, így Magyarország esetében. A Magyar Köztársasággal 1996-ban kezdôdtek meg a csatlakozási tárgyalások. 2003 és 2004 között a magyar kormányzat megfigyelôi státuszban, szavazati jog nélkül vett részt az EU döntéshozatalában, míg 2004. május 1-jétôl a Magyar Köztársaság teljes jogú tag. A rendszerváltások hajnalán kibontakozásnak induló, majd kiépülô keletközép-európai civil szektor szembesült a globalizálódásból fakadó kihívásokkal. Ezzel párhuzamosan a hazai politikai keretfeltételek is megváltoztak: másfél évtizeddel a hazai politikai intézményrendszer kiépülése, „megszokása” után, 2004-tôl, Magyarország taggá válásától a jogszabályalkotás kereteinek és fô elveinek meghatározása – legalábbis a környezetpolitika területén – döntôen EU-döntéshozatalba került, így a civil szektor, a társadalmi mozgalmak által ellátott érdekképviselet és értékmegjelenítés is részben európai szintre helyezôdött át. Ágh Attila 1999. évi elemzése szerint, mivel a kormányzat a csatlakozási folyamatba nem vonta be a társadalmi szervezeteket, e szervezetek addig nem tudnak bekapcsolódni az európai közpolitikai folyamatokba, amíg nemzeti szinten nem épülnek ki a civil szektor egészét átfogó közös érdekérvényesítô fórumok (Ágh 1999). Ugyanakkor Ferenc Zoltán és Szabó Andrea felmérése szerint a hazai zöldek már 1995-ben – mind EU-s szinten, mind az akkori tagállamokban mûködô civil hálózatokkal – erôs kapcsolatokat építettek ki az európai politikai szint megismerése és befolyásolása érdekében is. A csatlakozás elôtt majd tíz évvel tehát a hazai zöldek a nemzetközi szerveztek keretében közvetve már jelen voltak a brüsszeli színen (Ferencz–Szabó 1999). Miközben a magyarországi nyilvánosságban az európai uniós csatlakozás gyakorlatilag megkérdôjelezhetetlen célként jelent meg, a környezetvédô szervezetek erôs, meglehetôsen szkeptikus – környezeti, közlekedési, energetikai – szakpolitikai kritikát fogalmaztak meg több kiadványban. Tanulmányunk fô kérdése, hogy hogyan alakult a magyarországi környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, hálózatok bekapcsolódása az EU-s 156
politika alakításába. Kutatásunkban a fenti elméleti felvetéseket teszteltük. Megvizsgáltuk, hogy a hazai zöldekre mennyire jellemzô a globalizálódás és europaizálódás, a nemzetközi mozgalmakba való bekapcsolódás. Választ kerestünk arra, hogy a környezetpolitika esetében EU-s szinten nyitottabbá válik-e a döntéshozatali folyamat, vagy inkább a „demokratikus deficit”-es megközelítés áll közelebb a feltárható tényekhez; az EU környezetpolitikája terén kimutatható-e a kormányzatról (government) a kormányzásra (governance) való áttérés, illetve a szakpolitikai (policy) megközelítés szerepének hangsúlyosabbá válása. Jelen tanulmányban arra szorítkozunk, hogy bemutassuk a hazai zöldszervezetek európai színtéren való megjelenésének módját és mértéket, ezzel párhuzamosan az európai döntéshozatal nyitottságát és fogadókészségét a civil szervezetek irányába a környezetpolitika területén. Noha a kutatás kiterjedt a hazai zöldszervezetek nemzetállami kormányzati részvételére és gyakorlatára is, a magyar politikai rendszerre vonatkozó tapasztalatok bemutatása meghaladná jelen tanulmányunk kereteit. Hasonló okból a szervezetek jellemzôit csak az európai részvétel szempontjából szükséges mértékben mutatjuk be. Módszerek A CIVGOV – Organised Civil Society and European Governance1 – címû, az EU 5-ös keretprogramjának részeként 2003–2005 közt lezajlott, tíz országra kiterjedt kutatás keretében három hullámban vizsgáltuk a hazai zöldmozgalom felépítését, a hazai és az európai kormányzati döntéshozatalt befolyásoló stratégiáit, valamint a környezetpolitikáról kialakított véleményét. A kutatás elsô szakaszában a hazai környezetvédô civil szervezetek feltérképezése, mûködési metódusaik, a közvéleménnyel való viszonyuk elemzése folyt. A második szakaszban még a csatlakozás elôtt, 2003 ôszén elôször huszonegy környezetvédô szervezettel és öt, a zöldmozgalmat támogató közéleti szereplôvel illetve környezetvédelmi szakértôvel, valamint két politikussal készítettünk interjút, melyekben a szervezetek kapcsolatainak, stratégiáinak, illetve a hazai döntéshozatali rendszerben való részvételüknek a vizsgálata mellett az EU döntéshozatali rendszerének értékelésére kértük ôket. Ugyancsak a második szakaszban, 2004 ôszén – tehát már a taggá válás után – összesen hat további interjú készült: ezek közül három EU-szinten mozgó civil szervezetek képviselôivel konkrét gyakorlatokról, kettô a környezetvédelmi tárcánál dolgozó köztisztviselôvel, egy pedig a civil szektor és a kormányzati szektor 1
Contract No. HPSE-CT-2002-00114 Project Acronym: CIVGOV.
157
között elhelyezkedô nemzetközi szervezet képviselôjével. A mintába bekerülô szervezeteket a jogilag civil szervezetnek (egyesületnek, alapítványnak) definiált a) a kiválasztását megelôzô nyolc év médiában való megjelenése; b) költségvetésük nagysága és az alkalmazottak száma – tehát nem a tagság száma vagy támogatói kör – alapján határoltuk le. Ezt a szakértôi kiválasztást az interjúsorozat során c) a megkérdezettek által legjelentôsebbnek ítélt szervezetek listájával ellenôriztük. (Interjúalanyokat lásd: Függelék.) Társadalmi mozgalmak, civil szervezetek A társadalmi mozgalmaktól a civil társadalomig A társadalmi mozgalmak vagy mozgalmi szektor vizsgálatának hagyományosan két nagy megközelítését szokás megkülönböztetni (Cohen 1989; Mezô 1999). Az erôforrás-mozgósítási paradigmába sorolt szerzôk a mozgalmak fellépése és tevékenysége – elsôsorban tiltakozásai – mögött a társadalmi gazdasági rendszer megváltoztatására irányuló stratégiai cselekvést látnak. Számos empirikus kutatás mutatta be, hogy a társadalmi mozgalmak szervezôdései jól átgondolt stratégiák keretében – a mozgalmi elit által – szervezetten mozgósítanak egy-egy ügy (elégedetlenségre okot adó jelenség megváltoztatása) érdekében (McCarthy–Zald 1987). Az idevágó Magyarországi tiltakozásokat leíró kutatások is alátámasztják e megközelítést (Szabó 1995). A mozgósítás és a tömeges kollektív cselekvés tehát eszköz egy politikai cél elérése érdekében – mely politikai cél e megközelítés szerint sem behatárolt csoportérdekekbôl fakad. Az identitásorientált paradigmába sorolt szerzôk szerint viszont a mozgalmak nem a kollektív cselekvések hatékony megszervezôdésén keresztül fejezôdnek ki, hanem az uralkodó kulturális kódok vitatásában vagy új kulturális kódok megjelenítésében. A mozgalom tehát a különbözô identitások egymásra találása, azaz a társadalmi mozgalmak tudatos (reflexív) identitásképzô vagy – akár virtuális – közösségépítô folyamataként értelmezendôk (Melucci 1996). A mozgalmak tiltakozási kultúrája – függetlenül a motivációk összetettségétôl – több évtizedre visszamenôleg vizsgált és jól adatolt kutatási terület (Szabó 1995; Tarrow 1999). Fontos kérdés, hogy a tiltakozásokban testet öltô kollektív cselekvés és az ehhez szükséges tömegmozgósítás mennyire lényegi jellemzôje a mozgalmaknak, illetve milyen mértékben tekinthetô pusztán eszköznek. A kilencvenes évek végének trendjei – legalábbis az európai, illetve a magyar szintéren – azt mutatják, hogy e szervezetek, mozgalmak tevékenységében a tiltakozások helyébe egyre inkább a lobbi- és szakértôi tevékenység, a közvélemény mozgósítása helyébe pedig a szakértôk, a kulturális tôke mozgósítása lép. 158
Arató és Cohen kritikai társadalomelméleti keretben oldja fel Alain Touraine-nek a társadalmi mozgalmakról szóló szintetizáló elemzését, és Jürgen Habermasnak a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozását elemzô leírására, valamint a kommunikatív cselekvés elméletére építve bontják ki a civil társadalom modern fogalmát. Touraine alapján bemutatják, hogy a társadalmi mozgalmak tevékenysége kettôs. Egyrészt magára a civil társadalomra irányul: elôsegítik új – egyéni és kollektív – identitások kibontakozását, a társadalmi integráció új formáit; másrészt a gazdasági és politikai rendszerre gyakorolnak befolyást e kollektív identitások, értékek mentén. Ugyanakkor Arató és Cohen szerint a civil szervezôdések, társadalmi mozgalmak intézményesített köztes szférát jelentenek az – Habermas által kifejtett – életvilág és rendszer, a kommunikatív cselekvés és a célracionalitás elkülönülô világa között. Arató és Cohen a civil társadalom önkorlátozó, identitásközvetítô és a rendszert demokratizáló (eljárásmódokkal lazító, kontrolláló) elemeit emelik ki. A civil társadalom tehát az életvilágban gyökerezô diskurzusok intézményesített végigvitelének a terepe és képviselôje (Arató–Cohen 1992; Huszár 2005). Szintén a – legalábbis részben – demokratikus politikai kereteket emeli ki Sidney Tarrow megközelítése. A politikai keretfeltétel-rendszer (POS) fogalma keretében írja le azt a folyamatot, ahogyan a (köz)politikai döntéshelyzetben lévôk legitimiációhiánya, egymással való vitája vagy elbizonytalanodása esetén nyitottá válnak a mozgalmak, illetve elsôsorban a mozgalmak elitjeinek részvételét a döntéshozatalban (Tarrow 1999). A civil szervezetek, harmadik szektor, nonprofit szektor fogalmi megközelítés, azaz a háromszektoros modell elsôsorban leíró kategória: a nem kormányzati és nem üzleti szervezetek összefoglaló neve, mely szektorra a civil társadalom gyûjtôfogalom is használatos (Kuti 1998; Salamon–Sokolowski–List 2003). Az e körben végzett kutatások a civil szervezetek közszolgáltató elemeit és statisztikailag jól megragadható gazdasági hatásait emelik ki, Magyarországon erôteljesen növekedô, de erôsen szegmentált, kevés professzionális elitszervezetre és sok kicsi szervezôdésre bomló szektort kimutatva. Tanulmányunkban megvizsgáljuk, hogy e formális és normatív „civilségkritériumoknak” mennyiben felelnek meg az általunk vizsgált, civilként definiálható szervezetek. A hazai környezetvédô civil szektor Az elsô valódi környezetvédô szervezetek az 1980-as évek végén jelentek meg. Ezek a szervezetek a környezetvédelmi kérdések (különösen a Bôs–Nagymaros-ügy) kapcsán valójában a politikai rendszer kritikáját fogalmazták meg: a környezetvédelem és a politikai ellenzékiség összekapcsolódott. A rendszer159
váltást követôen a piacgazdaság kiépülésével párhuzamosan megkezdôdött a civil társadalom és a nyugati típusú környezetvédelmi mozgalmak kiépülése is. A zöldszervezetek egyre professzionálisabbak lettek, elhatárolják magukat a pártpolitikától, s tudatosan döntöttek úgy, hogy nem kívánnak egy zöldpárt bázisa lenni. Tevékenységük középpontjában a szakpolitikák (policy) befolyásolása áll, ritkák az olyan esetek, ahol kimutatható az uralmi-hatalmi viszonyokba (politics) való beavatkozás.2 A civil társadalom politikabefolyásolási képessége hazai szinten nem túl erôs, bár a civil szervezetek bevonási kötelezettsége a jogszabályalkotásba formálisan magas szinten biztosított (Fülöp 2002; Bíró 2002). A civil szektor közszolgáltatás-ellátó szerepe sem kiépült. A nemzetközi hálózatokba bekapcsolódott és/vagy közszolgáltatást ellátó néhány szervezet dinamikusan fejlôdött az utóbbi évtizedben, a civil szervezetek nagyobb hányadát kitevô kis szervezetek viszont gyengének tekinthetôk. A magyar civil szervezetekre általában jellemzô az alulfinanszírozottság. Forrásaik túlnyomó része külföldi magánalapítványoktól, különbözô EU-forrásokból, illetve programfinanszírozásból tevôdik össze. A környezetvédô szervezetek – bár a magyar civil szervezetek csupán 2,3 százalékát teszik ki, s számuk körülbelül 1150–1200 közé tehetô – a hazai civil társadalom legszervezettebb alszektorának tekinthetôk. Jelenleg 8–10 nagy országos hatáskörû tematikus és ernyôszervezet, 6–9 nagyobb regionális szervezet alkotja a professzionális szervezeteket (5–15 állandó alkalmazottal). A nagy országos szervezetek tematikusan szervezôdnek. A Levegô Munkacsoport (LMCS) a közlekedés, levegôtisztaság kérdéskörével foglalkozik, több mint száz tagszervezetével az egyik legismertebb hazai szervezet. A másik nagy hazai ernyôszervezet a Magyar Természetvédôk Szövetsége (MTVSZ), mely a természetvédelemre, agrárpolitikára szakosodott, és erôs intézményi pozíciója van amiatt, hogy nemzetközi hálózatokkal, illetve az európai uniós intézményrendszerrel állandó kapcsolatban áll. A Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) a hulladékgazdálkodással, fogyasztóvédelemmel foglalkozó, kisebb állandó létszámmal mûködô szervezet. A legnagyobb létszámú szervezet a természetvédelemmel foglalkozó Magyar Madártani Egyesület (MME). Az Energia Klub energiapolitikára, klímavédelemre szakosodott szervezet, állandó kapcsolatban áll globális hálózatokkal. A jogvédelemre szakosodott EMLA (Environmental Management and Law Association) egy nemzetközi szervezet magyarországi irodája, környezetvédelemmel kapcsolatos jogsegély-szolgáltatást nyújt, segíti a helyi lakossági kezdeményezések munkáját. A Védegylet 2000-ben jött létre, s adatfelvételünk idején már rendkívül nagy 2
Ilyen ügy volt például a Védegylet köztársaságielnök-jelölése.
160
ismertségre tett szert, elsôsorban látványos tiltakozó akcióival. Két nagy nemzetközi szervezet is tart fent magyarországi irodát: a WWF Magyarország (World Wide Found for Nature) állatvédelemmel, természetvédelemmel, területfejlesztéssel foglalkozik, a WWF hazai irodája biztos anyagi háttere miatt erôs pozíciókkal rendelkezik a zöldmozgalomban. A Greenpeace 2002-ben nyitott magyarországi irodát, azóta tevékenységét látványos akciók jellemzik, adatfelvételünk idején még nem vált a hazai zöldmozgalom integráns részévé, a zengôi radarügy idejére viszont beágyazódott a magyarországi közegbe. A hazai zöldmozgalom legnagyobb pénzügyi támogatója az Ökotárs Alapítvány, mely részt vesz mind a nagyobb szervezetek, mind a lakossági kezdeményezések támogatásában. A regionális szervezetekre jellemzô, hogy a környezetvédelmi problémák egészét regionális szinten próbálják képviselni. Környezeti tanácsadással, jogvédelemmel, a helyi döntéshozatal szakmai befolyásolásával, helyi lakossági kezdeményezések támogatásával, tiltakozó akciók szervezésével egyaránt foglalkoznak. Tevékenységi körükkel egy-két megyére kiterjedô országrészt próbálnak lefedni. E szervezeteken kívül 15–20 jelentôsebb városi, megyei, kisebb tematikus szervezet, illetve 150–200 kicsi szervezet mûködik folyamatosan környezetvédô, természetvédô elkötelezettséggel Magyarországon. A maradék 700–800 szervezet alkalmi terepmunkát vagy egy-egy helyi ügy felvállalását látja el. A környezetvédô szervezetekre nem jellemzô a Budapest-központúság; több mint háromnegyedük vidéki szervezet, ugyanakkor a nagy befolyású és országos hatáskörû szervezetek többsége Budapesten vagy környékén székel. A szervezetek között korán kialakultak erôs hálózatok, állandó és folyamatos a kapcsolattartás. A mûködô szervezetek szinte kivétel nélkül képviseltetik magukat a környezet- és természetvédô szervezetek éves országos találkozóján (OT), mely az állami konzultatív testületekbe delegálási joggal rendelkezik. A hazai szervezetek és az európai szervezetek, hálózatok A komolyabb országos szervezetek szinte mindegyike tagja valamely nagy európai hálózatnak vagy ernyôszervezetnek, illetve kapcsolatot tart fent EU-s szintû vagy más nemzetközi szervezetekkel. A regionális szervezetek jellemzôen a hazai ernyôszervezeteken keresztül tartanak kapcsolatot az EU-val, ugyanakkor európai regionális és társszervezeteikkel erôs a kommunikációjuk. A kapcsolattartás elsôsorban az információ- és tapasztalatcserére vonatkozik. Gyakoribb a nemzetközi együttmûködés olyan témákban, amelyek vagy nagy szakmai hátteret igénylenek (pl. a GMO-politika, azaz a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos szabályozás, az energiapolitika – Ökotárs, MTVSZ, Energia Klub), vagy globális, kontinentális, határokon átnyúló 161
ügyeknek tekinthetôk (klímaváltozás, biodiverzitás, maga az EU mûködése – Energia Klub, Ökológiai Intézet, MTVSZ). Számos alkalmi vagy többé-kevésbé rendszeres együttmûködés van egy-egy ügy, téma kapcsán más európai szervezetekkel, ami egyaránt jellemzô a nagy országos és a regionális szervezetekre is. Egyre gyakoribb a nemzetközi szervezetek kampányainak átvétele is. A hazai szervezetek közül többen csatlakoztak európai vagy nagyobb nemzetközi kampányokhoz, illetve tevékenységekhez az elmúlt idôszakban. Ilyen volt az EU alkotmányozási folyamatába való bekapcsolódás, a FoE (Friends of the Earth) WTO-kritikus és GMO-ellenes kampánya, számos WWF-kezdeményezés, a Climate Action Network klímaváltozás-programja, de „Lehet más a világ” néven több szervezet részt vesz a Poˆrto Alegre-i folyamatnak nevezett mozgalom európai találkozóján, az Európai Szociális Fórumon. A nemzetközi kapcsolatok kiemelt funkciója a közös pályázás, azaz a forrásszerzés azokban az esetekben, amikor a pályázat megköveteli a konzorcium formában vagy szövetségben való fellépést – ez szinte az összes EU-pályázatra jellemzô. A civil egyeztetéseket az Európai Bizottság deklaráltan a már nemzetközi szinten megszervezett képviseleti (advocacy) hálózatokkal, szövetségekkel, ernyôszervezetekkel preferálja. Azaz a társadalmi mozgalmak szervezetei nem nemzeti szervezetekként külön-külön, hanem EU-szintû vagy legalábbis több országra kiterjedt szövetségekként léphetnek fel az EU intézményeinek tárgyalópartnereként. A 16 legbefolyásosabb környezetvédô szervezettel és hálózattal állandó kapcsolatot tart fent az EU, többségük mûködését anyagilag is támogatja. A brüsszeli színtéren mozgó környezetvédô civil szervezetek közül néhányan már jóval a 2004-es csatlakozás elôtt kiépítettek kapcsolatokat a térség civil szervezeteivel, vagy létrehoztak irodákat ezen országokban. A – nyolc nagy tematikus szervezetet tömörítô – Green8 csoportosulás közül az EEB (European Environmental Bureau) és a WWF, továbbá az ANPED (Északi Szövetség a Fenntarthatóságért) nyitott a leghamarabb a térség civil társadalma felé. Azaz a civil szervezetek között hamarabb jött létre integráció, mint az EU 15-ök és a csatlakozó 10 ország között. Az EU-döntéshozatal befolyásolásában fontos szervezeteket tömörítô Green8 csoportosulásnak Magyarországon is megvan a lenyomata – mindegyik nemzetközi szervezetnek van magyarországi tagszervezete (lásd Függelék), ez azonban nem tükrözi teljesen a magyar zöldmozgalom szerkezetét. Néhány befolyásos szervezet nem, vagy csak az utóbbi években kapcsolódott be e hálózatok munkájába, a nagy befolyású regionális szervezetek pedig nem tagok, bár információcsere, szakértôi együttmûködés van e legjelentôsebbeknek tartott szervezetekkel. A Green8 tagjai közül az EU-döntéshozatal szempontjá162
ból kiemelendô az EEB, mely kifejezetten lobbitevékenységre jött létre. Hét magyarországi tagja van, ezek közül a legaktívabb az MTVSZ, az LMCS, és sokáig az Ökológiai Intézet volt, új tagok a HUMUSZ és a Védegylet. Mind a lobbitevékenységben, mind a természetvédelmi programok megvalósításában kiemelt a Birdlife International és a WWF szerepe. A Greenpeace és a FoE inkább kampányszervezeteknek tekinthetôk. A FoE magyar tagja, a hagyományosan szakértôi-véleményezési és lobbitevékenységet folytató MTVSZ a FoEtagság óta vállal fel erôsebb kampányszerepet. Néhány esetben a hazai szervezetnek, annak ellenére, hogy formálisan nem tagja egy-egy ernyôszervezetnek, mégis erôs kapcsolatai vannak, fôleg az információcsere területén. A Green8-on kívüli környezetvédô szervezetek és hálózatok közül ki kell emelni a különbözô pénzintézeteik – így EU-vonatkozásban az EBRD – tevékenységének és politikájának környezetvédelmi hatásait rögzítô Bankwatchhálózatban való részvételt, valamint az ANPED-del való együttmûködést. E két hálózatban való részvétel több szervezetnél is elôfordul, ami a kilencvenes évek elejétôl katalizátorszerûen hatott a magyarországi zöldek fejlôdésére. Civilek az Európai Unió politikai döntéshozatalában Változó politikai keretfeltételek Az európai közpolitikai döntéshozatalt érdek-érték-intézmény hármasában vizsgálva (Ágh 1998) mindhárom területen megfigyelhetô a civil szervezetek hatásának növekedése. A tagállami, ágazati és csoportérdekek egyeztetése területén a nemzetközi szinten mozgó szervezetek szövetségesként jelenhetnek meg a különbözô közpolitikai közösségekben, hálózatokban. Az ideák (értékek, megközelítési módok) esetében fontos tényezô, hogy a) az intézmények holdudvarában létrejövô szakértôi testületek, „think tank”-ek munkájába bekapcsolódnak e szervezetek; b) a mozgalmak hatékony stratégiákat alkalmaznak a nyilvános és a szakpolitikai beszédmódok értelmezési keretének megváltoztatására (framing) (Tarrow 1994: 106–122); c) a nyilvános kommunikációban a mozgalmak olyan szempontokat, értékeket jelenítenek meg, melyek szondázása akár sajtó vagy közvélemény-kutatás, akár társadalmi párbeszéd intézményesített formáin (deliberatív gyûlések, workshopok, állampolgári esküdtszékek) keresztül megjelenik a közpolitika-alkotás folyamatában (Hajer 2003). Legalább ennyire kiemelendô, hogy a civil szervezôdések képviselôi, szakértôi részeseivé válnak a szakértôi korporatív struktúráknak, információs hálóknak. Az „intézményi alvilág” hárompólusúvá vált. A folyamat nyomon követhetô az intézmények nyilvános szintjén is: az európai intézmények deklarált célja az intézmények és a civil szervezetek 163
közötti kapcsolatok kiszélesítése. Az Agenda 21, a White Paper on European Governance, illetve a The Commission and Non-Governmental Organisations címû Commission Discussion Paper a kapcsolatok erôsítését szorgalmazza. A fehér könyv a „szociális partnerek” (beleértve a NGO-kat, mozgalmakat) nagyobb és szélesebb participációját tûzi ki célul, a végrehajtásban pedig a civil szervezetek mint partnerek jelennek meg. A részvételi demokrácia erôsítése és a civil szervezetek által megfogalmazott szempontok fokozott figyelembevétele tehát normatív célként jelenik meg az EU politikájában, fokozottan a környezetpolitika területén. A célok deklarálását és a kétségkívül létezô trendeket azonban nem szabad túlbecsülni. Az EU intézményrendszere folyamatosan változó politikai kereteket jelöl ki, Sidney Tarrow értelmezése szerint (ismerteti Szabó, 2004) a politikai döntéshozatal európai szintje új lehetôségeket teremtett a nemzetállami keretekhez képest. Az európai politikai elit és bürokrácia gyenge legitimációja miatt az európai döntéshozatal nyitott(abb) a mozgalmi elitek irányába, így egy a nemzeti szinten – akár a zárt(abb) politikai keretfeltételek, akár a szervezet, mozgalom gyengesége miatt – háttérbe került ügy europaizálására nyílik lehetôség. Ugyanakkor az európai szintre nem került vagy nehezen kerülô ügyek és az azt képviselô szervezetek nemzetállami keretekben rekedhetnek, és ellenérdekeltekké válhatnak a közpolitikai folyamatok európai szintû nyitása felé. Tarrow arra is felhívja a figyelmet, hogy a közösségi politikák esetében a végrehajtó hatalom befolyása megnô a képviselettel szemben, márpedig az EU intézményrendszere a döntéshozatali participációnál nyitottabb a végrehajtásban, a szolgáltatásközvetítésben hajlamos a civil szektorra támaszkodni. A végrehajtásba bekapcsolódó szervezetek ezáltal végrehajtási tapasztalataik és szakértelmük révén az adott szakpolitikában jelentôs befolyásra tehetnek szert – miközben a hagyományosan nemzeti keretekben lobbizó civil szervezetek, érdekképviseletek beleszólási lehetôsége leszûkül. „Az EU-ban a »demokratikus deficit« problémái és dilemmái tehát ebben a vonatkozásban is sokoldalúan és nem egyértelmûen jelentkeznek, hiszen az európai bürokráciák egyelôre gyenge lábon álló képviseleti legitimációja éppen közvetlen részvételi legitimációs források iránti érzékenységük megnövekedéséhez, és ezáltal az európai civil társadalom támogatásához vezethet” – foglalja össze Szabó Máté (Szabó 2004a). Míg a képviseleti logika szempontjából demokratikus deficitrôl lehet beszélni, eközben demokratizálás is zajlik: hisz az intézményesített civil részvételnek és az EU-nak a tagállamokénál szélesebb nyilvánosság mellett mûködô szakpolitikai döntéshozatalában olyan szempontrendszerek és értékek jelennek meg – szakértôi köntösben – az egyes szakpolitikákban, melyek néhány évtizede még elképzelhetetlenek voltak. 164
Kapcsolódási pontok, stratégiák, tevékenységek A civil szervezetek és az EU kapcsolódási lehetôségei a döntéshozatalban, a szakértôi hálózatok tevékenységében való részvételtôl kezdve a nyilvános ellenôrzô, tiltakozó akciókon keresztül a végrehajtásban és finanszírozásban megjelenô együttmûködésig széles skálán mozognak. A lentebb bemutatandó, hálózatosan szervezôdô környezetvédô szervezetekre sajátos stratégia jellemzô. A közösségi környezetvédelmi politika esetében a zöldszervezetek nagyon ritkán élnek a tiltakozás, nyilvános nyomásgyakorlás eszközével akár közvetlen, akár közvetett úton (Rucht 2001). Az EU környezetvédelmi politikájának befolyásolására irányuló stratégiák relevanciája Tevékenységi szint Tevékenységi forma
Nemzet alatti (régió)
Nemzeti
Uniós szint
Intézményes részvétel
hiányzik
kevésbé jelentôs
kevésbé jelentôs
Alkudozás
kevésbé jelentôs
jelentôs
jelentôs
Politikai nyomásgyakorlás
kevésbé jelentôs
kevésbé jelentôs
hiányzik
Konfrontáció
kevésbé jelentôs
kevésbé jelentôs
hiányzik
Az EU-döntéshozatal esetében annak ellenére nem jellemzô a demonstratív fellépés, hogy egyrészt e nemzetközi zöldhálózatok, illetve tagszervezeteik nemzetállami szinten jelentôs tiltakozási potenciált halmoztak fel a különbözô NIMBY-tiltakozásoktól3 az atomvonatok blokkolásáig, másrészt a – jól behatárolt csoportérdekeket képviselô – gazdák, illetve a szakszervezetek sikerrel vegyítik a lobbizás és a tiltakozó demonstrációk eszköztárát az EU döntéshozatalának befolyásolásában. A kilencvenes években gyakorlatilag csupán néhány állatvédôk általi megmozdulás jegyezhetô fel. Az ezredforduló változást hozott a környezetpolitika területén: bár továbbra is jellemzô a szakértôi háttérmunkára, lobbizásra épülô tevékenység, a genetikailag módosított szervezetek termesztése elleni széles, környezetvédô-biogazda-fogyasztóvédô-egészségvédô-anyákat tömörítô szervezetek alkotta koalíció által folyatott, és egész Európára kiterjedô kampánysorozat mellett néhány kisebb, európai szintre emelt környezeti témájú
A NIMBY rövidítés a „Not In My Backyard”, azaz a „Ne az én kertembe!” jelszó feloldása. Lényege egy-egy környezetszennyezô vagy annak vélt tevékenység távol tartása a tiltakozók közvetlen környezetétôl. 3
165
tiltakozó kampányra is sor került (bálnavadászat, Ebro-szennyezés, a verespataki aranybányaprojekt). Fontos kiemelni, hogy a zöldmozgalmak nemcsak nemzeti vagy az alatti szintet érintô kérdésekben alkalmaznak tiltakozó akciókat, hanem globális környezetpolitikai kérdésekben, sôt globális szervezetek ellen is, azaz a célkeresztbôl csak az EU környezetpolitikai szintje marad ki. Az európai színtéren jelentkezô magyar szervezetek esetében hasonló tendenciát találtunk, azzal a különbséggel, hogy e szervezetek esetében nemzeti szinten sem domináns a tiltakozás, a nyilvános kampányolás – legalábbis a régebbi tagállamok hasonló aktivitásához képest. A kapcsolatok jellege – némi leegyszerûsítéssel – a következô: az EUszinten megjelenô magyar szervezetek közül az MTVSZ elsôsorban közvetlen lobbitevékenységet folytat az EEB keretén belül, míg Magyarországon egyre erôsebb a – fôleg a GMO-val és a klímapolitikával kapcsolatos – kampánytevékenysége. Az LMCS, a Magyar Közlekedési Klub, az Energia Klub inkább szakértôi szolgáltatáson, véleményezésen keresztül áttételesen befolyásol(hat)ja a döntéshozatalt, azaz inkább a tudományos viták és szakértôi egyeztetések módszereit követi, és kevésbé a közvetlen érdekérvényesítés logikáját. A WWF, a Göncöl Szövetség, az MME, a CEEWEB (Central and East European Working Group for the Enhancement of Biodiversity – Közép- és Kelet-európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megôrzéséért) természetvédelmi szakmai tanácsadásban, illetve végrehajtásban jeleskedik. Viszonylag kevés a példa kiszerzôdéses programmegvalósításra az EU és a magyar civil szervezetek között. A REC (Central and Eastern European Regional Environmental Center – Közép- és Kelet-európai Regionális Környezetvédelmi Központ) mint nemzetközi szervezet gyakran lát el ilyen feladatot, az MTVSZ vezényelte le az EU politikáját és intézményrendszerét népszerûsítô PUBLIC AVERNES programot, az Ökotárs Alapítvány pedig rendszeresen koordinál EU-pályázatokat. A NATURA 2000 program magyarországi megvalósításában részt vesz a WWF, az MME, a CEEWEB és az MTVSZ. A Magyar Közlekedési Klub (MKK) az Európai Autómentes Nap magyarországi kampánya elôkészítésében vett részt. Az EU regionális politikájának nyomon követése és befolyásolása egyes környezetvédô szervezeteknél a tevékenység egyik megkerülhetetlen vonatkoztatási pontjává tette az EU-t. Regionális politikai kérdésekbe elsôsorban a sikeresnek tekinthetô regionális környezetvédô szervezetek folynak bele (Reflex, Ökológiai Intézet, E-misszió). A nemzetközi szervezeti tagságok is befolyásolják e tevékenységeket: a leginkább lobbitevékenységgel fellépô szervezet az EEB, illetve a WWF International, míg a FoE és a Greenpeace elsôsorban kampányol. Az európai környezetvédô szervezeteket – az erre igényt nem tartó Greenpeace-t kivéve – az Európai Bizottság támogatja. E források döntôen meg166
maradnak a brüsszeli – nemzetközi – szinten, nem jutnak el a nemzeti, így a magyarországi országos szintre sem. Ugyanakkor az EU pályázati rendszerén keresztül a magyarországi zöldmozgalom jelentôs erôforrásokra tett szert, a szervezetek költségvetésében a csatlakozás elôtti években e források átlagosan 10–30 százalékot tettek ki. Mind civil, mind intézményi szereplôk jelezték ugyanakkor, hogy a 2004-ben csatlakozott országok civil szervezetei a finanszírozást illetôen légüres térbe kerültek – a kifejezetten felzárkózásra szánt EU-források mellett a nagy magánalapítványoké is radikálisan lecsökkent, azaz a taggá válással a csatlakozó közép-kelet-európai országok civil szervezeti nem kerültek elônyösebb pénzügyi helyzetbe. A döntéshozatalban való részvétel módja A helyi vagy országos hatáskörû mozgalmak és szervezetek alapvetôen három úton érhetik el az EU döntéshozatali rendszerét: (1) A nemzeti NGO az EUszinten mozgó nemzetközi civil hálózatokon vagy ernyôszervezeteken keresztül próbál meg kapcsolatot kiépíteni az EU-döntéshozatallal. A jellemzô elérési mód az, hogy a nemzeti civilek közösen vagy a nemzetközi civil szervezeten keresztül lépnek fel – az adott nemzeti civil szervezet álláspontját egyeztetett európai civil véleményként képviselve. Ebben az esetben a döntéshozatal befolyásolásának célpontja elsôsorban az Európai Bizottság, a fôigazgatóságok és az Európai Parlament (EP). (2) A nemzeti kormányokon keresztüli érdekérvényesítés esetében az adott országban mûködô NGO saját nemzeti kormányánál lobbizik, aki saját kormányzati álláspontjába beépítve képviseli az NGO álláspontját – az Európai Tanácsban és annak különbözô tanácsi formációiban. (3) Végül lehetséges a közvetlen kapcsolat. A tagállamok képviselôit tömörítô Tanácsnak (tanácsi formációknak) mindmáig túlsúlya van a döntéshozatalban. Ezáltal a tényleges döntéshozatal befolyásolásának középpontjában a nemzetállami döntéshozatali szervek, és ezen keresztül a tanácsi döntések befolyásolása lennének, bár a közösségi politikát képviselô bizottság és az EP jó terep bizonyos kérdések tematizálására. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy az európai szervezetek, mozgalmi szövetségek többsége egyre inkább a nyitottabb, nagyobb nyilvánosság mellett mûködô bizottsági és parlamenti döntéshozatalt célozza meg. A régi tagállamok esetében a kilencvenes évek elejéig a nemzetállami álláspont alakítása volt a jellemzôbb a brüsszeli fellépéssel szemben, ami a nyitottabb politikai kultúrával és aktívabb környezetpolitikával rendelkezô országok esetében hatékonynak is bizonyult (Rucht 2001), ugyanakkor a kilencvenes évek közepétôl egyre inkább hangsúlyeltolódás figyelhetô meg a brüsszeli színtér javára (Rucht 2001; Szabó 2005a). 167
A magyarországi zöld civil szervezetek gyakorlatát az alábbi módon ábrázolhatjuk: Európai civil hálózat
EUkormányzat
Helyi civil szervezet
Nemzeti kormányzat
Az ábrán a nyilak vastagsága a döntéshozatal elérésének intenzitását jelöli. Azon magyarországi zöldszervezetek gyakorlatára tehát, melyek tevékenységük részének tekintik az EU-szintû lobbizást, az a jellemzô, hogy nemzetközi civil szervezeteken, hálózatokon keresztül kapcsolódnak be e folyamatba. „A valóság az, hogy jelenleg jelentôsebb hatás – nem mindig, de – általában a közös civil fellépéssel érhetô el. Ha úgy tud kommunikálni egy tagállami civil, hogy az EU 25-ök érintett civiljei nevében beszél, vagy a civilek közösen nyilatkoznak valamirôl, annak nagyobb a súlya. A jelenlegi helyzet a közös civil fellépés” (Faragó Tibor – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium [KVVM]). A nemzeti kormányzaton keresztüli brüsszeli lobbizás még nem alakult ki Magyarországon. Az EU tanácsi formációi számára készített kormányzati álláspontok kialakításában nincs formális bevonás, ennek intézményrendszere még nem épült ki. „Pro forma semennyire [nem vonjuk be e civileket]. Nem is tudunk róluk. Én személyesen nagyon sokat ismerek, meg magam részben onnan jövök, de formálisan nincs. […] Egész egyszerûen nagyon sok eljárás nincsen kiforrva a minisztériumban, s általában az államigazgatásban” (Baranyai Gábor – KVVM). A különbözô tanácsi formációkban képviselendô nemzeti álláspont kialakításának keretei – ha akadozva is – viszonylag korán létrejöttek: a társulásai szakaszban a Külügyminisztérium, majd a csatlakozás évétôl külön hivatal, illetve az általuk mûködtetett fórum keretében. A jelenleg Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságnak nevezett egyeztetô fórum az ágazati érdekeket, álláspontokat képviselô tárcák egyeztetésének cizellált eljárási renddel rendelkezô, de a nyilvánosságtól teljesen elzárt fóruma (Györkös 2005), ahol a megtárgyalandó javaslatok elvben már átestek a társadalmi véleményezésen, ennek dokumentálása azonban – számos más európai tagállam gyakorlatától eltérôen – semmilyen szinten sem elvárt. Azaz a civil szervezetek véleményezési lehetôségének biztosítása csak a szaktárcán vagy annak elôkészítô szervezeti egységén múlik, az EU-szintû jogszabály-alkotási folyamatban még a hazai joggyakorlatnál megszokott formális garanciák sincsenek biztosítva a civil szervezetek részvételére. 168
A formális együttmûködés kiforratlansága mellett azonban erôs informális és szakmai együttmûködés tapasztalható a környezetvédelmi tárca és a civilek között. „A munkatársak egy része régóta tudja, hogy a civil szervezetekkel való kapcsolat nem baj, hanem kifejezetten hasznos, és sok munkatárs van, aki dolgozott civil szervezet soraiban” (Faragó Tibor – KVVM). Témakörönként, szakpolitikánként eltérô, hogy mennyire támaszkodnak a környezetvédelmi tárca álláspontjának kialakításakor a civil szervezetek véleményére és szakmai anyagaira, de az ilyen irányú részvétel kimutatható. Mind a civil szervezetek képviselôi, mind a kormányzati szereplôk felhívták a figyelmet arra, hogy a kívánatos együttmûködési mód a mindkét irányú civil részvétel lenne, azaz mind a nemzetközi civil együttmûködés, mind a nemzeti kormányon, kormányokon keresztüli NGO-részvétel és – fôleg – szakmai segítségnyújtás. „Mind a kettô kell. A nemzetközileg összehangolt tevékenység mellett a magyar kormányt is kell befolyásolni, de kimegyünk EU-szintre is, és ottani civil szervezeteken keresztül is megpróbálunk fellépni. Fôleg ez utóbbi a jellemzô” (Lukács András – LMCS). Intézményi szereplôk véleménye szerint a nemzeti kormányzat álláspontjának kialakításában erôsíteni kellene a civil szervezetek részvételét. „Nagyon jó lenne, ha részt vennének [a civil szervezetek], ha lenne egy tripartiális platform. Amikor mi egy álláspontot kiküldünk Brüsszelbe, legalább a szabályozás alanyainak tudniuk kell, hogy abban mi van – ez jórészt az ipar. Nem ártana, ha ezzel párhuzamosan tudnánk egyéb szereplôk véleményérôl is” (Baranyai Gábor – KVVM). Az EU intézményeivel való közvetlen kapcsolattartás a legritkább elérési mód a döntéshozatal befolyásolására. Az Európai Bizottság deklaráltan a nemzetközi, EU-szinten megszervezett civil hálózatokkal való együttmûködésre törekszik, s nem támogatja a nemzeti NGO-k sokaságával való közvetlen érdekegyeztetést. Közvetlen kontaktust egyfelôl a személyes kapcsolatok jelentenek, másfelôl alacsonyabb szinteken gyakori a szakmai levelezés, a véleménycsere, az információátadás, melyek keretében EU-anyagokat véleményezhetnek a tagországok helyi szervezetei. Emellett speciális fórumok is érdekérvényesítési terepül szolgálhattak a hazai civil szervezetek számára. Magyarország csatlakozási szakaszában az Európai Bizottság és a kelet-közép-európai zöld civil szervezetek között került sor a REC által szervezett „NGO Dialogue” sorozatra, melyet összesen 7 alkalommal rendeztek meg. A csatlakozás után e közvetlen kapcsolat megszûnt, a REC-nek azonban egyes területeken továbbra is vannak hasonló fórumai. A kapcsolatok jellegében tehát paradoxon figyelhetô meg. A csatlakozásig mûködô speciális fórumok a 2004. évi tagállammá válás után megszûntek, tehát a közpolitikai befolyásolás lehetôsége is szûkült. A nemzeti kormányzatokon keresztüli, azaz a nemzeti álláspont befolyásolását célzó tevékenység részvételi lehetôségei azonban még nem kiforrottak – részben azért nem, mert 169
a potenciális érintett szervezetek nem is küzdöttek azokért. Az elsô jelentôs változás ezen a téren az Európai Bizottság által jóváhagyott, de Magyarországon védzáradék keretében termesztésre nem engedélyezett genetikailag módosított szervezetek ügyében 2005-ben és 2006-ban indított kampány volt. A vegyes stratégiát alkalmazó és széles koalícióban fellépô szervezetek nemcsak Magyarország GMO-mentességének megôrzését, hanem az erôteljesebb brüsszeli fellépést is szorgalmazták. Hasonló volt a romániai verespataki aranybánya ügye, ahol mind nemzeti szinten, mind a probléma europaizálása keretében indult – döntôen tiltakozásra épülô – kampány. Percepciók az EU-döntéshozatal nyitottságáról és fogadókészségérôl Nyitottság a társadalmi részvételre A társadalmi részvétel kapcsán mind a nemzetközi szinten aktívan mozgó, mind a többi – alkalmi kapcsolatokkal rendelkezô – hazai szervezet az EU intézményrendszerének viszonylag nagyfokú participációs nyitottságát emelte ki, ugyanakkor ezt inkább elvi lehetôségnek látják, mellyel a gyakorlatban nem mindig tudnak élni, vagy a formálisan biztosított széles részvételi kereteket a gyakorlatban szûkebbnek érzik. „Elvi lehetôség a jobbra, de a gyakorlat nem igazolja” (Gyulai Iván – Ökológai Intézet). Ugyanakkor interjúalanyaink általános szinten a partnerséget emelték ki: adott szakpolitikákban a környezetvédô szervezetek szoros, partneri viszonyt tudtak kialakítani az EU egyes intézményeivel, ahol a nemzeti szervezetek – mint már láttuk – a nemzetközi hálózatokon keresztül tudnak élni a participációs lehetôségekkel. „A zöldeket meghívni hagyomány” (Baranyai Gábor – KVVM). Ezt a környezetvédelemmel foglalkozó intézmények esetében megmutatkozó nagyfokú nyitottságot más területeken kevésbé észlelik. Az egyes EU-intézmények hagyományai, politikai kultúrája közt nagy eltérések adódnak, ezek nyitottságának megítélése összhangban van a kapcsolatok kiépítettségének fokával. A három döntéshozatalban részt vevô intézmény közül az Európai Bizottságot tekintették a leginkább civilbarátnak, mivel állandó, strukturált társadalmi konzultációt folytat. „Bevonja azokat, akiknek pénzt ad, vagy akik bizonyos kritériumoknak megfelelnek. De az egyeztetés nem egy road show, nem viszik körbe Európában, és teszik közzé mindenhol” (Baranyai Gábor – KVVM). A fôigazgatóságok közül a környezetvédelmi fôigazgatóságot (DG ENV) ítélték a legnyitottabbnak, más bizottsági fôigazgatóságok kevésbé vonják be a civileket. A „DG ENV-nek is szüksége van a civil szervezetek támogatására, hogy jobban tudjon lobbizni, hogy 170
segítsenek a nyomásgyakorlásban” (Schmuck Erzsébet – MTVSZ). Az adóügyi (DG TAX) és a mezôgazdasági fôigazgatóságot (DG AGRI) a nyitottabbak közé sorolták interjúalanyaink, kevésbé civilbarátnak érzékelik a közlekedési (DG TREN), valamint a regionális politikát felügyelô (DG REGIO) fôigazgatóságot és általában a gazdasági, ipari fôigazgatóságokat. Nagyon nyitottnak, de strukturálatlannak ítélték az Európai Parlament gyakorlatát. Ezen belül az EP Környezetvédelmi Bizottságának tagjaival mûködnek együtt, illetve a zöldfrakció is nagyon sokat egyeztet az NGO-kkal. A legkevésbé elégségesnek az Európai Tanács gyakorlatát érzékelték a civilek participációja szempontjából. A tanács elôkészítô munkáját végzô COREPER, illetve a tanács üléseit megelôzô, a nagy NGO-knak szóló tájékoztatókat intézményi szereplôk emelték ki, mint a döntéshozatal nyitottságának fontos példáját; a magyarországi civil interjúalanyok ezeket a fórumokat azonban nem tekintették kiemelt participációs fórumnak. A civil álláspontok figyelembevétele Az EU-s környezetvédelmi szereplôk nyitottsága a civilek felé még közel sem jelenti ezen álláspontok érvényesülését. A zöldszervezetek javaslatainak – saját érzékelésük szerint – csak egy része épül bele a döntéshozatalba. „Nyitottak azzal, hogy lehetôséget adnak a kommentárokra, lehet véleményt formálni. (...) Az, hogy ebbôl mennyi épül be, már sokkal nehezebb történet” (Perneczky László – REC). A végleges döntésekben fontosabb szerepet játszanak a komolyabb erôvel bíró gazdasági, ipari érdekek és lobbik, mint a környezetvédelem szempontjai. „Komoly ügyekben lerúgják a zöldeket. Pont. Ha erôs konfliktusok vannak, nagyon ritka, hogy a zöldek nyernének. Hacsak nem találnak valamilyen árkot, ahol az ipart meg lehet osztani, és az ipar egyik ágához tudnak csatlakozni” (Baranyai Gábor – KVVM). A civilek véleménye szerint bizonyos politikákat – például a stratégiaalkotást – inkább tudnak befolyásolni, és vannak olyan „lágyabb” politikák is, mint például a természetvédelem, ahol inkább érnek el hatást. „Ilyenkor hallgatnak a civilekre. Keményebb vagy bonyolultabb témákban nehezebb: meghallgatják a környezetvédô civil véleményt, de onnantól önálló útra indul, és annyi helyrôl kapnak véleményt, hogy hatása elsikkadhat” (Krolopp András – CEE WEB). A civilek álláspontja két szinten szûrôdik meg erôsen: az Európai Bizottságon belül hiába képvisel hasonló álláspontot a környezetvédelmi „tárca” (DG ENV), a bizottságon belüli egyeztetéseken (interservice szinten) megjelenik egy ellenérdekeltségû – más fôigazgatóságok által képviselt – vélemény. Ennek felismerése készteti az NGO-kat a más fôigazgatóságoknál folytatott erôsebb 171
lobbizásra. A másik szûrôt az Európai Tanács jelenti: az EP által általában képviselt, a civil szervezetekhez általában közelebb álló álláspontot a döntések végrehajtásáért felelôs nemzeti kormányokat tömörítô tanács tereli az általa megvalósíthatónak vagy kívánatosabbnak vélt irányba. Ennek felismerése készteti az NGO-kat arra, hogy a nemzeti kormányzatokat is megpróbálják befolyásolni, szövetségeseket keresve álláspontjuk képviseletéhez (bár ez az út még nem annyira bejáratott a magyar szervezetek esetében, mint a nemzetközi civil szervezeteken keresztüli fellépés). „Az Európai Parlament – mert távol van választóitól – szabadabban képvisel hosszú távú érdekeket, a tanács és a bizottság messze van a néptôl, viszont közel van a különbözô lobbik befolyásához. Az EU inkább kedvezményez a lobbiérdeknek” (Gyulai Iván – Ökológiai Intézet). Változások a civil részvétel alakulásában Az europaizálódásnak fontos területe a civil participáció szélesedésének kérdése. Magyarország teljes jogú taggá válásának direkt hatását a civil részvétel alakulására sem az intézményi szereplôk, sem a civil aktivisták nem érzékelték. Az a kevés hazai civil szervezet, amely nemzetközi szinten mozgott, hamarabb kiépítette kapcsolatait az európai szinten mozgó civil szervezetekkel és széles együttmûködést alakított ki a tevékenységi területükért felelôs EU-intézményekkel, hamarabb részese lett a brüsszeli színtérnek. „…maguk a civilek nem május 1-jétôl számították az integrációt, sokkal hamarabb kint voltak” (Baranyai Gábor – KVVM). Ugyanakkor a bôvítéssel életbe lépett döntéshozatali mechanizmus összetettebbé vált, ezáltal az amúgy is kapacitáshiánnyal küzdô civil szervezetek kevésbé hatékonyan léphetnek fel. Paradox módon Magyarország EU-taggá válása átmenetileg hátrányosan érinti a hazai zöldszervezeteket, mivel az addigi külön források és a speciálisan a felkészülést szolgáló konzultatív fórumok megszûntek a belépéssel, a nemzeti kormányzaton keresztüli brüsszeli érdekérvényesítés lehetôségei pedig még kiforratlanok. A civil szervezetek közvetítô szerepe Ebben a fejezetben az EU, a közvélemény és a civil szervezetek viszonyának percepciójáról lesz szó a környezetvédelmi kérdések vonatkozásában. A „demokratikus deficit” tézise és Arató–Cohen civiltársadalom-elmélete szempontjából érdemes megvizsgálni, mennyire közvetítôk a hazai civil szervezetek. A környezetvédô civil szervezetek nem tekintik feladatuknak a közvélemény képviseletét az EU felé, mivel szerintük a közvélemény sokszor nem eléggé 172
felkészült és környezettudatos. A közvélemény és a szervezetek viszonyában fontosabbnak tartják a szemléletformálást, mint a direkt érdekképviseletet. Problémafelvetéseik, ügyeik felvállalása döntôen szakmai tevékenységükbôl és elkötelezettségükbôl, és nem lakossági észrevételekbôl, megkeresésekbôl fakad – környezetpolitikai szinten.4 A zöld civilekre jellemzô az „élcsapat”-szemlélet, értékelésük szerint szakmailag is megalapozottabb véleményeket tudnak kialakítani, ezért nem feladatuk a közvélemény reprezentálása. EU-szinten az érdekérvényesítésben a közvélemény támogatása csak egy faktor, ami a GMOügy esetében jelentkezett is, de a civil szervezetek fellépésében nem elsôdleges hivatkozás a közvélemény artikulált véleményének képviselete. Komolyabb problémaként merült fel, hogy a brüsszeli színtéren mozgó zöldszervezetek mennyire képesek a hazai környezetvédô mozgalom egészét képviselni. „Ha jól reprezentálnák a civilek a közvéleményt, akkor még ennyien se lennének, és nem lennének ennyire harcosak. Olyan nagyon egyértelmû elvárás nincs a környezetpolitikára vonatkozóan a közvéleményben, az átlagpolgár pedig szakmailag nem elég felvértezett. Attól még, hogy a lakosság környezeti érzékenysége alacsony, nem kell a civilekének is alacsonynak lennie. (…) A közvéleményt akkor tudom jól képviselni, ha a közvélemény érti, mirôl van szó. Bizonyos témákban van már példa erre is, de általában nincs” (Faragó Tibor – KVVM). A döntéshozatalban való részvétel során a szervezetek idomulnak az EU intézményi logikájához, de eközben formálják, rugalmasabbá is teszik a rendszert. Demokratizálás figyelhetô meg tehát abból a szempontból, hogy e szervezetek, kihasználva a nyitottabb politikai keretfeltételeket, a közpolitika által addig nem, vagy csak részben figyelembe vett – és általában a nemzeti kormányok által sem képviselt – érdek- és szempontrendszerek figyelembevételére szorítják a döntéshozatalt. Ugyanakkor az általuk képviselt érdekek – általában – nem támaszkodnak a közvélemény által artikulált igényekre. Az értékek megfogalmazásában sem jellemzô az identitásközpontúság. Mindkét esetben a szakmai-tudományos érvek sora a döntô. Konklúzió A környezetpolitika fejlôdése sok szempontból az EU demokratizálódási történetének része. A hazai környezetvédô mozgalmak közpolitikai fellépését, döntésbefolyásolási lehetôségeiket és stratégiájukat egy általánosabb folyamat:
Konkrét ügyek képviseletében általában a helyi, gyakran NIMBY-kezdeményezés, illetve nagyobb szervezet tevékenységi köre találkozik. 4
173
az európai kormányzás átalakulása, ezen belül is a civilek egyre szélesebb körû bevonása egy mintájának tekinthetjük. A környezetvédô civil szervezetek stratégiája alapvetôen a szakértôi-véleményezô tevékenység, a lobbizás; a közvéleménnyel való kapcsolatuk gyengébb, nem törekszenek széles tömegbázis kialakítására, illetve artikulált vélemények képviseletére. Érdek- és értékválasztásaikat inkább szakmai, tudományos alapon legitimálják. Tevékenységük elsôsorban a politikai döntéshozatal felé orientált. Ez a tendencia nem csak a hazai szervezetekre jellemzô, hanem nemzetközileg megfigyelt trend része, legalábbis az ezredforduló idején. Az európai színtéren mozgó környezetvédô civil szervezetek mûködése idomul az EU intézményi kereteihez, logikájához. Stratégiai szövetségek, és nem közösségi, kulturális értékek mentén szervezôdnek. Van példa identitásközpontú szervezôdésekre, megmozdulásokra is, de tipikusan nem az európai közpolitikai folyamatokhoz kapcsolódóan, hanem a globális tiltakozó vagy helyi közösségikulturális megmozdulások esetében. A hazai környezetpolitikával foglalkozó szervezetek számára az EU-szintû döntéshozatal befolyásolása fontos, de kormányzati kapcsolataik viszonylag gyengének tekinthetôk. A döntéshozatallal néhány nagy országos szervezet képviselôje kerül kapcsolatba, és azok is csak kevés ügy esetében. Az EUkapcsolatok elsôsorban a nemzetközi szervezeteken keresztül valósulnak meg, az EU-kormányzat nemzeti kormányzaton keresztüli befolyásolása ritkább. A magyarországi civil szervezeteknek erôs és sûrû kapcsolataik vannak a nemzetközi vagy brüsszeli szintéren mozgó civil szervezetekkel, hálózatokkal. A nagy országos szervezetek mindegyike tagja valamely nagy nemzetközi ernyôszervezetnek. Ezek a kapcsolatok már jóval Magyarország EU-csatlakozását megelôzôen kiépültek, tehát a zöldek „elôbb csatlakoztak Európához”. Ugyanakkor a fôként a csatlakozást megelôzô, felkészítô idôszakra jellemzô megkülönböztetett figyelem és bevonás némiképp lanyhulni látszik a csatlakozás után, ami erôsítheti a nemzeti kormányzaton keresztül történô döntésbefolyásolási csatorna szerepét. A környezetvédô civil szervezetek az EU társadalmi részvételre való nyitottságát nagyfokúnak és jónak érzékelik, de a civil szervezetek álláspontjainak megfogadására való hajlandóságot már kevésbé, a környezeti érdekek érvényesítésének lehetôségét pedig kifejezetten gyengének tekintik. A nyitottságot és az érdekérvényesítést befolyásoló tényezôk közül a legfontosabbnak a környezeti érdekek és a gazdasági érdekek ütközését, valamint az EU-szervezetek civilbarát kultúráját tekintik. A csatlakozást követôen az EU érdeklôdése némileg csökkent ugyan a hazai civilek irányába, ugyanakkor a teljes jogú taggá válás újfajta lehetôségeket nyit, új szerepek vállalására ösztönözheti a környezetvédôket: a végrehajtás, szolgáltatás-ellátás irányába mozdulhatnak el. 174
Irodalomjegyzék ÁGH ATTILA (1998): Az Európai Unió közpolitikai intézményei és folyamatai I–II. Politikatudományi Szemle, (1)–(2). (1999): Civil társadalom és korai konszolidáció az EU-csatlakozás jegyében Magyarországon. In Magyar és európai civil társadalom. Csefkó Ferenc– Horváth Csaba (szerk.). Pécs: MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete – Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület. ANHEIER, H.–GLASIUS M.–KALDOR, M. (szerk.) (2004a): Globális civil társadalom 1. Budapest: Typotex. (2004b): Globális civil társadalom 2. Budapest: Typotex. COHEN, JEAN (1989): Stratégia vagy identitás: Új elméleti paradigmák és a jelenkori társadalmi tömegmozgalmak. Szociológiai Szemle, (1). COHEN, JEAN L.–ARATO, ANDREW (1992): Civil Society and Political Theory. Cambridge: MIT Press. FERENC ZOLTÁN–SZABÓ ANDREA (1999): Intézményrendszer és társadalmi részvétel a környezetvédelemben. (Magyar környezeti mozgalmak a „brüsszeli színen”.) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, Zöld belépô sorozat 85. FÜLÖP SÁNDOR (2002): Környezetvédelmi demokrácia a gyakorlatban. Szentendre: REC. GYÖRKÖS PÉTER (2005): EU-koordináció Magyarországon. Európai Tükör, (5): 10–23. HAJER, MAARTEN (2003): Policy Without Polity? Policy Analysis and the Institutional Void. Policy Science, (36): 175–195. HUSZÁR ÁKOS (2005): A frankfurti iskola elsô generációjának kritikai pozíciója. In Kötô-jelek. ELTE Tátk, Szociológiai Doktori Iskola Évkönyve. KUTI ÉVA (1998): Hívjuk talán nonprofitnak… A jótékonyság, a civil kezdeményezések és az állami keretbôl kiszoruló jóléti szolgáltatások szektorrá szervezôdése. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport. MCCARTHY, JOHN D.–ZALD, MAYER N. (1987): Social Movements in an Organizational Society. New Brunswick: Transaction Books. MELUCCI, ALBERTO (1996): Challenging Codes. Collective Action in the Information Age. Cambridge: Cambridge University Press. MEZÔ FERENC (1999): A társadalmi mozgalmak és az ellenállás területei. Magyar Tudomány, (10). RUCHT, DIETER (2001): Lobbying or Protest? Strategies to Influence EU Environmental Politics. In Contentious Euriopeans. Doug Imig–Sidney Tarrow (szerk.). New York: Rowman & Littlefield.
175
SALAMON, LESTER M.–SOKOLOWSKI, S. WOJCIECH–LIST, REGINA (2003): A civil társadalom „világnézetben”. Budapest: Civitas Egyesület. SZABÓ MÁTÉ (1995): Politikai tiltakozás, mint az új politikai kultúra eleme. Magyarország, Szlovénia, Szlovákia. Szociológiai Szemle (3): 51–73. (2004a): Globalizáció, europaizálódás, civil társadalom Magyarországon. Az EU-csatlakozás várható hatásai. Politikatudományi Szemle (1). (2004b): Globális civil tiltakozások, globális civil társadalom és tiltakozási kultúra. Jogelméleti Szemle, 2004/1 http://jesz.ajk.elte.hu/szabo17.html. (2005a): Európai Magyarország 2004-ben? A civil társadalom esélyei az új Európában. Beszélô, (2). (2005b): Európai környezetpolitika, európai civil társadalom. Európai Füzetek, 63. Budapest: Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô Központ. TARROW, SIDNEY (1998): Power in Mowement. Cambridge: Cambridge University Press.
176
Függelék A 2003-ban kérdezett interjúalanyok CIVIL SZERVEZET Az interjúalany neve
A szervezet neve
A szervezet fontosabb jellemzôi
Orbán Péter
Biokultúra Egyesület
Biogazdálkodókat tömörítô egyesület, GMO-kérdésekben specialista
Bojtos Ferenc
CSEMETE Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület
Szeged, regionális szervezet
Priksz Gábor
E-misszió
Nyíregyháza, regionális szervezet
Ámon Ada
Energia Klub
Országos ernyôszervezet, energiapolitikai és globális gazdasági kérdésekben lép fel
Vásárhelyi Judit
FÖK Független Ökológiai Központ
Nagy tekintélyû, régiófejlesztéssel foglalkozó, kisebb, de országos hatáskörû szakértô szervezet
Malatinszky Ákos
GATE Zöld Kör
Gödöllô, egyetemi klubból kinôtt regionális környezetvédô szervezet
Kalovits Judit
Greenpeace
A nemzetközi szervezet bécsi központja alá tartozó budapesti iroda
Kelemen Zoltán
Göncöl Szövetség – Két Kerékkel Kevesebb Egyesület
Vác, regionális szövetség kerékpáros szervezete
Szili László
HUMUSZ Hulladék Munkaszövetség
Országos ernyôszervezet hulladékkezelési és fogyasztóvédelmi kérdésekben
Balogh Gábor
KEROSZ Kerékpárral Közlekedôk Országos Szövetsége
Országos ernyôszervezet a kerékpárosok ügyeiben
Beliczay Erzsébet
Levegô Munkacsoport
Országos ernyôszervezet általános, levegôtisztasági, városi, közlekedési kérdésekben
Joó Ferenc
MKK Magyar Közlekedési Klub
Országos hatáskörû, speciális közlekedéses szakértôi szervezet
177
CIVIL SZERVEZET Az interjúalany neve
A szervezet neve
A szervezet fontosabb jellemzôi
Friedrich Róbert
MTVSZ Magyar Természetvédôk Szövetsége
Országos általános környezetvédôtermészetvédô ernyôszervezet
Gyulai Iván
Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány
Miskolc, regionális szervezet
F. Nagy Zsuzsa
Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány
Miskolc, regionális szervezet
Móra Veronika
Ökotárs Alapítvány
Budapest, speciális adományozó szervezet
Bérces Viktória
Pécsi Zöld Kör
Pécs, regionális szervezet
Lajtmann Csaba
Reflex
Gyôr, regionális szövetség
Ferjancsik Viola
Rügyecskék Alapítvány
Budapest és környéke, kisebb általános környezetvédô szervezet, fiatalok tömegbázisa mozgósításában speciális
Kôhalmi István
Városi Biciklizés Barátai Egyesület
Budapest, kerékpárosok szervezete
Kajner Péter
Védegylet
Budapest, általános ökopolitikai szervezet
178
SZAKÉRTÔ, TEKINTÉLY Név
Tevékenység
Kerekes Sándor
A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Gazdaságtudományi Kara dékánja, a Környezetgazdálkodási Tanszék vezetôje, a Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb környezetvédelmi könyvsorozatának, a Zöld Belépônek a szerkesztôje. Közismert szakértô környezetpolitikában, civil szervezeteket nem képvisel.
Fleischer Tamás
Közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos fômunkatársa. Kutatási területei: infrastruktúra, közlekedés. Néhány környezetvédô szervezetben tag vagy kurátor.
Boda Zsolt
Közgazdász; a Védegylet Tanácsadó Testületének elnöke, szakmai együttmûködésben áll számos civil szervezettel.
Lányi András
Író, szociológus, publiciszta, egyetemi oktató a budapesti ELTE-n. A nyolcvanas-kilencvenes években a Duna-mozgalmak aktivistája. A Védegylet alapítója. Rendszeresen jelentkezik publicisztikákkal a magyar sajtóban, több kutatást végzett környezeti konfliktusok témájában.
Karátson Gábor
Festô, író, a Tao te king és a Ji king fordítója. A nyolcvanas években kapcsolódott be az ellenzéki Duna-mozgalmakba. A zöldmozgalom egyik szimbolikus alakja, a Védegylet tiszteletbeli elnöke.
POLITIKUS Név
Tevékenység
Kóródi Mária
Kormánypárti országgyûlési képviselô (SZDSZ), 2002– 2003 között környezetvédelmi miniszter. Miniszterként két nagy civil szervezet elnökét nevezte ki a minisztériumba felsôvezetônek.
Illés Zoltán
Ellenzéki országgyûlési képviselô (Fidesz-MPP), 1998–2002 között az Országgyûlés környezetvédelmi bizottságának elnöke. Aktív civil kapcsolatokat ápoló, zöld imázzsal rendelkezô politikus.
179
A 2004-ben kérdezett interjúalanyok CIVIL SZERVEZET Schmuck Erzsébet
Magyar Természetvédôk Szövetsége, MTVSZ
Az EEB alelnöke, az MTVSZ társelnöke, a magyarországi zöldmozgalom állandó brüsszeli tárgyalója.
Lukács András
Levegô Munkacsoport LMCS
Az LMCS elnöke, gyakori tárgyaló Brüszszelben.
Krolopp András
CEE WEB
Közép-európai természetvédelmi hálózat brüsszeli tárgyalója.
NEMZETKÖZI KÖZVETÍTÔ INTÉZMÉNY Perneczky László
Regional Environmental Center, REC
A nemzetközi szervezet magyar irodájának munkatársa.
Baranyai Gábor
KVVM
Volt környezetvédelmi attasé, jelenleg a környezetvédelmi tárca EU-s jogi ügyekkel foglalkozó osztályának vezetôje.
Faragó Tibor
KVVM
A környezetvédelmi tárca EU-s és más nemzetközi ügyeket koordináló nemzetközi fôosztályának vezetôje.
KORMÁNYZAT
180
A Green8 csoportosulás és magyar tagjai, 2004 Birdlife International (BI) Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society
http://www.birdlife.net/ Magyar Madártani Egyesület (MME)
http://www.mme.hu
Climate Action Network Europe (CAN)
http://www.climnet.org/
Energy Club
http://www.energiaklub.hu
Energia Klub
European Environmental Bureau (EEB)
http://www.eeb.org
Clean Air Action Group
Levegô Munkacsoport (LMCS)
http://www.levego.hu
National Society of Conservationists Hungary
Magyar Természetvédôk Szövetsége (MTVSZ)
http://www.mtvsz.hu/
Ecological Institute for Sustainable Development
Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért
http:// www.ecolinst.hu
CEE WEB
CEE WEB
http://www.ceeweb.org
Waste Reduction Alliance, Hungary
Hulladék Munkaszövetség HUMUSZ
http://www.humusz.hu
Védegylet
http:// www.vedegylet.hu
Környezettudományi Központ
http://www.ktk-ces.hu/
Center for Environmental Studies
European Federation for Transport & Environment (T&E)
http://www.t-e.nu/
Clean Air Action Group
Levegô Munkacsoport (LMCS)
http://www.levego.hu
Hungarian Traffic Club
MKK
http:// www.mkk.zpok.hu
Friends of the Earth Europe (FoE)
http://www.foeeurope.org/
National Society of Conservationists Hungary
http://www.mtvsz.hu/
Magyar Természetvédôk Szövetsége (MTVSZ)
Friends of Nature International
http://www.nfi.at/english/
Hungarian Ramblers’ Association „Friends of Nature”
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/
Magyar Természetbarát Szövetség
Greenpeace International Greenpeace Hungary
http://www.greenpeace.org/ Greenpeace Magyarország
http:// www.greenpeace.hu /
World Wide Fund for Nature (WWF)
http://www.wwf.org/
WWF Hungary
http://www.wwf.hu/
WWF Magyarország
181
Az Európai Bizottság támogatását élvezô egyéb környezetvédelmi civil szervezetek Európai Kerékpáros Szövetség
(European Cyclists’ Federation)
Európai Természetvédelmi és Legeltetô Állattenyésztési Fórum
(European Forum on Nature Conservation and Pastoralism)
Mediterrán Civil Hálózat az Ökológiáért és a Fenntartható Fejlôdésért
(Mediterranean NGO Network for Ecology and Sustainable Development – Medforum)
Milieukontact Kelet-Európa
(Milieukontact Oost-Europa)
Mediterrán Tájékoztatási Iroda a Környezetért, a Kultúráért és a Fenntartható Fejlôdésért
(Mediterranean Information Office for Environment, Culture and Sustainable Development – MIO)
Északi Szövetség a Fenntarthatóságért
(Northern Alliance for Sustainability – ANPED)
Veszélyeztetett Tengerek
(Seas at Risk)
Tajgamegmentô Hálózat
(Taiga Rescue Network)
A legfontosabb európai hálózatok és magyar tagszervezeteik Európai Kerékpáros Szövetség European Cyclists’ Federation Magyar Kerékpáros Klub (MKK) European Forum on Nature Conservation and Pastoralism Európai Természetvédelmi és Legeltetô Állattenyésztési Fórum
http://www.ecf.com/ http://www.kerekparosklub.org/ http://www.efncp.org/
– Mediterranean NGO Network for Ecology and Sustainable Development – Medforum Mediterrán Civil Hálózat az Ökológiáért és a Fenntartható Fejlôdésért
http://www.medforum.org/
– Milieukontakt Oost-Europa Milieukontakt Kelet-Európa Alapítvány, nem ernyôszervezet
182
http://www.milieukontakt.nl/
Mediterranean Information Office for Environment, Culture and Sustainable Development – MIO Mediterrán Tájékoztatási Iroda a Környezetért, a Kultúráért és a Fenntartható Fejlôdésért
http://www.mio-ecsde.org/
– Northern Alliance for Sustainability – ANPED Északi Szövetség a Fenntarthatóságért
http://www.anped.org
Environmental Management and Law Association – EMLA EMLA
http://www.emla.hu/
National Society of Conservationists MTVSZ
http://www.mtvsz.hu
Association of Conscious Consumers Tudatos Vásárlók Egyesülete
http://www.tve.hu/
Seas at Risk Veszélyeztetett Tengerek
http://www.seas-at-risk.org/ – http://www.taigarescue.org/
Taiga Rescue Network Tajgamegmentô Hálózat –
183
