A magyarországi víz- csatornamű szolgáltatás ágazati jellege és struktúrája
1. Általános helyzet Magyarországon az 50-es évek első felében a nagyobb városok, illetve a megyék területi szervei létrehozták, megalapították a helyi ellátó rendszereket működtető víz- csatornamű és fürdő vállalatokat. Az üzemeltetők alapvető cégformája a vállalat lett. Ezek a vállalatok megkapták az állami tulajdont, szinte korlátlan tulajdonosi jogokkal bírtak, ennek formája jogilag az un. kezelői jog volt. Az ország közműves víz- csatornaellátását a 80-90-es évek fordulóján 5 regionális és 33 tanácsi vízmű látta el, mikor is 1990. tavaszán a politikai-társadalmi változások okán elkezdődött az „átalakulás”, a közművek területén is. A víziközmű szolgáltatás területén a változásokat hozó legfonto-sabb jogszabályok 1990. évi LXV..
törvény a helyi önkormányzatokról
1991. évi XXXIII. törvény egyes tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról 1991. évi XVI. . törvény a koncesszióról 1995. évi LXXXVII. . törvény az árak megállapításáról 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról 1992. évi LXXXIX. törvény az állami címzett és céltámogatásokról 18/1992. (VII.14.) követelményeiről
KHVM
rendelet
a
víziközművek
üzemeltetésének
38/1995. (IV:5.) Kormányrendelet a közműves ivóvízszolgáltatásról és a közműves szennyvízelvezetésről 1995. évi LVII. . törvény a vízgazdálkodásról 2001. évi LXXI. törvény a vízgazdálkodásról szóló tv. módosításáról (szennyvíztisztítás kötelező feladat) Átalakulás folyamata A törvényi – jogi alapok lényegesen megváltoztak. A parlament megalkotta a legfontosabb törvényeket, jogszabályokat.
2
Az első, s egyben az egyik legfontosabb törvény „A helyi önkormányzatokról” szóló 1990. évi LXV. törvény Ez a törvény a települési önkormányzat kötelességévé tette az egészséges ivóvízről való gondoskodást, és feladatként jelölte meg (nem kötelező erővel) a szennyvízcsapadékvíz-elvezetést és a szennyvíztisztítást. A törvény jogosulttá tette az önkormányzatokat közszolgáltatások ellátása céljából önkormányzati intézmény, vállalat alapításra, melynek vezetőit is az önkormányzat nevezte ki. Továbbá a közszolgáltatás vonatkozásában kimondja, hogy a közművek az önkormányzatok törzsvagyonába tartoznak, és mint ilyenek, korlátozottan, forgalomképesek. A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes tárgyairól a törvény, vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint lehet rendelkezni. Az önkormányzat vállalkozásba is foghat, de a vállalkozásban felelőssége nem haladhatja meg a vagyoni hozzájárulásának a mértékét. A közüzemek vagyonának átadására vonatkozó általános szabályok Főszabályként a tanácsi közüzemi vállalatok teljes vagyona az önkormányzatok tulajdonába került. Vagyontárgyak csoportosítása • •
Közművagyon Működtető vagyon
Közművagyon – ebbe a kategóriába azon vagyontárgyak tartoznak, melyek kizárólag az adott települése vízellátásához, a szennyvízelvezetéshez, szennyvíztisztításhoz tartozik. Ilyenek: kutak, víztározók, hálózatok, víztorony, víztároló medence, átemelők, szivattyúk, vízforgató berendezések, hőközpontok, stb. Működtető vagyon – az alaptevékenységhez kapcsolódó mindazon vagyon tárgy, amely annak ellátásához elengedhetetlenül szükséges (irodaház, laboratórium, szállító eszközök). A közművagyon tulajdonba adásánál döntő szempont volt, hogy annak a településnek a tulajdonába kerüljön, amely számára a közszolgáltatást nyújtotta. A vagyonátadás után a víziközmű vagyon 80 %-a került a települési önkormányzatok tulajdonába. Ez a vagyonérték 1990-ben közel 200 milliárd Ft volt.
3 A vagyonnal történő eredményes gazdálkodáshoz mérnökök, közgazdák, jogászok, politikusok és más szakemberek együttes gondolkodására, a víziközmű szolgáltatásban érintett gazdálkodó szervezetek, tulajdonosok, hatóságok, állami és helyi döntéshozó szervek szoros együttműködésére volt szükség. A víziközmű szolgáltatás 1985-2000 évek közötti változásának néhány jellemző mutatószáma a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján:
ivóvízvezeték hossza bekapcsolt lakásszám szolgáltatott ivóvíz csatornahálózat hossza bekötött lakásszám elvezetett szennyvíz vízszolgáltatás nettó árbevétele szennyvízelvezetés nettó árbevétele foglalkoztatottak száma
1985. 44 ezer km 2,9 millió db 900 millió m3 12 ezer km 1,5 millió db 540 millió m3
2000. 62 ezer km 3,7 millió db 590 millió m3 23 ezer km 2,0 millió db 440 millió m3
8 milliárd Ft
58 milliárd Ft
3,3 milliárd Ft 45 ezer fő
49 milliárd Ft 24 ezer fő
Szervezeti struktúra A megváltozott körülményekhez igazodva kellett kialakítani a víziközmű szolgáltatás új szervezeti rendszerét, struktúráját az önkormányzatoknak. A magyarországi víziközmű szolgáltatás leginkább szembetűnő változása a szolgáltató szervezetek szétaprózódása volt. 1988-ban 5 állami és 28 tanácsi vállalat szolgáltatott, 10 évvel később már mintegy 350 működött az országban. Szakmai szempontból a szétaprózódás megállítása és a folyamat megfordítása indokolt. Műszaki, gazdasági és biztonsági érvek egyértelműen a szervezetek integrációját támasztják alá az önkormányzatok jogainak és tulajdonának tiszteletben tartásával. A szolgáltatás biztonságát és magas színvonalát hosszú távon csak jól felszerelt, megfelelő szellemi és anyagi kapacitással rendelkező üzemeltetők képesek ellátni. A szolgáltató szervezetekkel szembeni alapkövetelmények • • • • •
az előírt minőségű víz biztosítása a mindenkori mennyiségi igények szerint, a szolgáltató művek, berendezések, gépek, eszközök jó állapotban tartása, a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő szennyvízkezelés és elhelyezés, a lakossággal, a fogyasztókkal való korrekt, folyamatos kapcsolat kiépítése, a megfelelő víz- és csatornadíj-rendszer kialakítása.
4 A törvényi-jogi keretek kialakítása nyomán a piaci környezetben változatos gazdálkodási formák jöttek létre. 2001-ben a Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége felmérése alapján 99 tagszervezet (a szolgáltatás 96 %-át adják) a következő képet adja. • • • • • •
28 részvénytársaság 59 korlátolt felelősségű társaság 1 önkormányzati vállalat 6 önkormányzati intézmény 3 közhasznú társaság 2 egyesülés
Szám szerint legelterjedtebb forma a korlátolt felelősségű társaság, de jelentősebb nagyságrendileg a 28 részvénytársaság. A részvénytársaság forma előnyei az önkormányzatok részéről: • • • • • • •
ezen a területen viszonylag tiszta a jogi szabályozás a tulajdonosok érdekeiket részvényeiken keresztül érvényre tudják juttatni egyes önkormányzatok felelőssége korlátolt, a bevitt vagyon arányával egyező az üzemeltetés műszaki gazdasági feltételei adottak, az üzemeltetés biztonságát – még az átmeneti időszakban sem – nem veszélyezteti az esetleges új szervezeti struktúra a részvénytársasági forma lehetővé teszi a későbbiek során külső tőke bevonását a fejlesztésekhez az önkormányzatokban nő a tulajdonosi szemlélet a részvénytársaság önmaga is létrehozhat gazdasági társaságokat a nem alaptevékenységek folytatására
A víziközművek koncesszióba adással történő működtetésére a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény ad lehetőséget. A törvény keretjellegű, a gyakorlatban való alkalmazására a víziközmű szolgáltatás területén Magyarországon még nincs széles körben elterjedt gyakorlat. Koncessziós típusú szerződések vannak az állami tulajdonú víziközművek és az önkormányzatok között. A privatizáció eddig kizárólag az önkormányzati tulajdonú, és a nagyvárosok vízellátását, szennyvízelvezetését biztosító társaságoknál fordult elő. A privatizáció során többféle megoldást alkalmaztak az önkormányzatok. Budapesten – a fővárosban – a víz- és csatornamű társaságok részvényeinek 25 %-a + 1 db részvény értékesítésére került sor, mindkét társaságnál – víz- és csatornaművek – francia és német befektetők részére. Az értékesítés nyílt, nemzetközi pályázat során történt. Szolnok város önkormányzata és a hozzá csatlakozó 10 település a saját tulajdonában tartotta a víziközműveket és az üzemeltetés gazdaságos megoldására koncessziós
5 pályázatot írtak ki. A koncessziós pályázatot egy magánszemély által alapított részvénytársaság nyerte és 35 évre szóló koncessziós szerződést írtak alá. Kaposvári vízmű 35 %-os tulajdonrészét vásárolta meg a Lyonnaise des Eaux. Pécs városában és a csatlakozó kis-településeken nem közvetlenül a vízművet üzemeltető gazdasági társaságot privatizálták, hanem az önkormányzat és a francia befektető 51-49 %-os tulajdoni arányban részvénytársaságot alapított, és ezt a társaságot bízta meg a vízszolgáltatás és a szennyvízelvezetés üzemeltetésével. Szeged városában – egy másik francia befektető (Vivendi) részvételével – a pécsi privatizációhoz hasonló megoldással történt a vízművek privatizációja. A Genereale des Eaux a városi vízmű 49 %-ával rendelkezik. Külön társaságot hozott létre a karbantartási feladatok elvégzésére, amelynek 70 %-a a Generali des Eaux tulajdonában van és 30 % a helyhatóság tulajdonrésze.
Szolgáltatási díjak, támogatások rendszere A víziközművek szétaprózódásának megállítása mellett másik legfontosabb, egyben a mai helyzetben legbonyolultabb gazdasági probléma a vízdíjak és csatornadíjak szintjének és struktúrájának megállapítása. A víz- csatornadíj rendszerek problémái az országban kisebb-nagyobb eltéréssel hasonlóak. A rendszerváltás során a víz- és csatornadíjak megállapításának mechanizmusa alapjaiban megváltozott. Az árhatósági jogkör az önkormányzati tulajdonú vízműveknél az önkormányzatok képviselőtestületéé, az állami tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját a közlekedési-, hírközlési és vízügyi miniszter állapítja meg. Az ármegállapításra az ártörvény előírásait kell alkalmazni. Az 1990. évi LXXXVII. tv. a hatósági ármegállapítás szabályait rögzíti. A legmagasabb árt úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira ésa működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson. A lakosságot közvetlenül érintő hatósági ár változtatásáról a hatósági ár megállapítója legkésőbb a hatósági ár érvénybelépésével egyidejűleg köteles a lakosságot tájékoztatni. Magyarországi víz- csatornadíj rendszerek jellemzői: • • • • • •
jelentős költségnövekedés az elmúlt években a díjak mértéke rendkívül szóródik szolgáltatónként az emelkedő díjak miatt a fogyasztók fizetési hajlandósága csökkent, a szolgáltatók kintlévőségei növekedtek, likviditási problémák jelentkeznek a háztartási jövedelmeknek 4-8 %-a teszi ki a víziközmű szolgáltatásra fizetett összeget a díjak sok esetben fejlesztési elemet nem tartalmaznak, az alacsony díjak veszteséges gazdálkodásához vezetnek a díjak általában egytényezősek
6 • • •
ritka a szerződésen, árképleten alapuló díjszabályozás nincs meg sem jogi, sem szervezeti feltétele az árellenőrzésnek lakossági ivóvíz- és csatornaszolgáltatás támogatási rendszer működik egy bizonyos ráfordítási szint felett
A szolgáltató vállalatoknál a szolgáltatás díjának alapját a szolgáltatott vízmennyiség (m3) képezi. Számbavételére méréssel (vízmérőkkel), ennek hiányában az adott fogyasztási jellemzők esetén hatóságilag megállapított átlagnormák alapján számítással, egyébként műszaki becslésekkel kerül sor. A csatornaszolgáltatás alapját a szennyvíz mennyiségmérők hiányában a felhasznált ivóvíz mennyiségével azonosan számításba vett szennyvíz-mennyiség képezi. A magyarországi víz- csatornadíjak a víziközmű szolgáltatást végző szervek körében nagyságában és struktúrájában is igen nagy szóródást mutatnak. 2001-ben a lakossági vízdíj 145 Ft/m3, a csatornadíj pedig átlagosan 117 Ft/m3, melyet 12 %-os ÁFA terhel. A víz- csatornadíjakban az állandó költség nagysága 75-80 %. A bevétel-arányos nyereség 0-4 % között mozog. A piaci viszonyok között működő szolgáltatók díjai – a látszólag magas díjak ellenére - számos helyen még az amortizációt sem fedezik. A díjak – egy-két kivételtől eltekintve – fejlesztési hányadot jellemzően nem tartalmaznak. A díjak kényszerűen követik az inflációt. Az éves díjakat a tulajdonos állam vagy önkormányzatok állapítják meg, a szolgáltató javaslata alapján, de a javaslat felülbírálható. A szolgáltatási díjak sok esetben cégen belül sem egységesek, hanem településenként eltérőek. A szolgáltatók számára minden évben jelentős erőfeszítést igényel a díjjavaslatok egyeztetése a nem egy esetben igen sok (100-200) önkormányzat képviselő testületével, akik nem csak a szolgáltató szervezetek érdekelt tulajdonosai, hanem a fogyasztók által választott képviselők is egyszemélyben.
7 2. Az állam szerepe a víz- és csatornaszolgáltatásban Állami díjtámogatási rendszer Az állami költségvetés – átmenetileg – díjtámogatást ad a kiugróan magas - évenként megállapított küszöbérték feletti - víz- és csatorna szolgáltatási díjak kompenzálásához a kérelmező önkormányzatok számára. A támogatás kizárólag a lakossági ivóvíz- és csatornaszolgáltatás ráfordí-tásainak csökkentésére használható fel. A csökkentett ráfordítás képezheti a lakosság ivóvízés szennyvízelvezetés díjának alapját. A lakosság a fizetendő díjakra érzékenyen reagál. Az értékarányos vízdíj fokozatos kialakulásának következménye, hogy napjainkra a fogyasztók mindinkább törekednek a takarékos vízfelhasználásra. A fogyasztókat ezen kívül meg kell győzni arról, hogy az ivóvíz nem áll korlátlanul rendelkezésre. Kitermelése, tisztítása, fogyasztóhoz való eljuttatása komoly munkát, energia-felhasználást igényel. A lakosságnak szolgáltatott víz mennyisége 1990-ben 579 millió m3, mely 2001-ben már csak 339 millió m3, ami 40 %-os csökkenést jelent. A lakosság körében a fajlagos vízfogyasztás napjainkban stabilizálódik. Az éves díjtámogatásokat eldöntő Tárcaközi Bizottság tagjait a • • •
Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Belügyminisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium
delegálja. Döntésük jelentősen befolyásolja az önkormányzati művek működését. A települések több mint 1/3-a részesül központi költségvetési támogatásban. Az állam szerepe a víz-csatornadíjak megállapításánál Az országban mintegy 400 vízmű szolgáltató végzi 3200 településen a víziközmű szolgáltatást. Az árhatóság, azaz a díjmegállapító az esetek többségében a települési önkormányzat. Az állami tulajdonú közműveknél továbbra is a közlekedési és vízügyi miniszter állapítja meg a díjakat. Ezek: • • •
a más víziközmű részére értékesített, átadott ivóvízdíj, ez az évente szolgáltatott ivóvízmennyiség mintegy 5 %-át teszi ki, az állami tulajdonú szervezetek által végzett ivóvízszolgáltatás díja, az ország ivóvízfelhasználás 10 %-át érinti, az állami tulajdonú csatornaművek csatornaszolgáltatásának díja, mely az országos mennyiség 7 %-át érinti.
8 Tehát az állam a szolgáltatás 20 %-ban továbbra is közvetlenül részt vesz, mint árhatóság. Hatása érvényesül az önkormányzati művek díjmegállapításában is. A lakossági ivóvíz- és csatornaszolgáltatás meghatározott hányadában egy sajátos ármegállapító szerepet tölt be a költségvetési törvény felhatal-mazása alapján a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatásának elbírálását végző Tárcaközi Bizottság. A közműves vízellátás fogyasztóit a szolgáltatók a következő csoportokra osztják: • • •
lakossági fogyasztók közületi fogyasztók ipari fogyasztók
A lakossági és közületi fogyasztók mérőit általában kéthavonta, az ipari fogyasztók mérőit havonta olvassák le. E téren általában egységes a gyakorlat. A fogyasztók fentiek szerinti csoportosítása, a csoportok egymáshoz viszonyított aránya szolgáltatónként más és más. A fogyasztóhelyek szerint a lakossági fogyasztók száma a legnagyobb, az összes mérőhelyek száma mintegy 3,5 millió Ft. A szolgáltatóknál kialakult számlázási rendszert a fogyasztók összetétele nagymértékben meghatározza. Az országban – elsősorban a lakossági fogyasztóknál – több mint 1 millió mellékmérő üzemel, amelyek jogi szabályozása számos megoldatlan kérdést vet fel. AZ ÁLLAM JOGSZABÁLYALKOTÓ SZEREPE Nagyon sok terület szabályozása nem precíz – fontos szakmapolitikai kérdések meghatározása nem egyértelmű. Összefoglalóan a víziközmű szolgáltatás szabályozása nem átfogó jellegű, a különböző szintű jogszabályok nem képeznek konzisztens rendszert, vannak hiányterületek – ilyenek pl: • • • •
árképzés szabályozása, szolgáltatás tárgyi feltételei, tőkebeli feltételek, tevékenység ellátására való alkalmasság átfogó szabályozása.
A közüzemi szolgáltatás alapvető szabályait a törvény tartalmazza, rögzítve az állam és a helyi önkormányzatok feladatait, a tulajdonra és a tulajdon működtetésre vonatkozó rendelkezéseket, köztük az üzemeltető szervezetekre, a víziközművek használatba adására, a koncessziós pályázatokra való előírásokat. A víziközművek működtetőit szerződési kötelezettség terheli a fogyasztók felé. A szolgáltató a fogyasztóval a Polgári Törvénykönyv alapján kell szerződést kötnie.
9
Az előző törvényi rendelkezéseken túl csupán a 38/1995.(IV.5.) Kormányrendelet szabályozza - rendeleti szinten - a fogyasztók és szolgáltatók viszonyát, kapcsolatát illetőleg - még ennél is alacsonyabb jogszabályi szinten - 18/1992.(VII.14.) KHVM rendelet határozza meg a víziközművek üzemeltetésének követelményeit. Az állam feladatkörébe tartozik az ellenőrzés területe is. Az ellenőrzés jogszabályi háttere a víziközművek üzemeltetésének követelményeiről szóló 24/1996.(XII.4.) KHVM rendelettel módosított 18/1992.(VII.14.) KHVM rendelet. A rendelet általános szakmai követelményeket, dokumentációs és nyilvántartási kötelezettségeket, laboratóriumi tevékenységgel kapcsolatos előírásokat, minimális vizsgálati gyakoriságot és képesítési előírásokat határoz meg. A kormányzati feladatok a közszolgáltatás területén a piacgazdaságban is megmaradnak, és ezek a kormányzati feladatok ellátása elengedhetetlen a biztonságos működtetéshez: • • • • •
jogszabályalkotás, finanszírozási és pénzügyi szabályozás, hatósági felügyelet, szakmai felügyelet – minőségbiztosítás, szervezeti formák és irányítási módszerek meghatározása.
Beruházás Az EU csatlakozás kapcsán felmerülő feladatok a vízközmű szolgáltatás fejlesztésében 1. Az ivóvízminőség javítása A 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet végrehajtása, az EU ivóvíz minőségi követelményeinek átvétele. Arzén határérték, több nehézfém határérték, szerves anyag, ammónium, nitrit, nitrát határértékek szigorítása az ivóvízben. A szükséges technológiai fejlesztés mintegy 200 milliárd Ft beruházást igényel, és az üzemeltetés költségeit is növeli. Hatékony PR tevékenység indítása szükséges az érintett állami, önkormányzati és szolgáltató szervek és szervezetek együttműködésével. 2. A csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése A 91/271 EU direktíva valamint a készülő szennyvíziszap direktíva átvételének céljából az EU országokhoz képest meglevő jelentős elmaradásunk megszüntetése jó ütemben folyik, de még jelentős erőfeszítések szükségesek. A 2207/1996 sz. Kormányhatározat nyomán 2001-ben elfogadásra került a Nemzeti Szennyvízelvezetési, Tisztítási, Szennyvíziszap-kezelési és Elhelyezési Program.
10 A program 2015-ig – Az EU által adott türelmi idő lejártáig – a következő fejlesztéseket irányozza elő: • •
A 2000 LEÉ feletti települések – a sérülékeny vízbázisokon az ez alatti települések is – szennyvízelvezetésének és legalább biológiai tisztításának megoldása A keletkező szennyvizek és iszapok hasznosítása
A nemzeti program főbb mutató számai: • • • •
10.000 km szennyvízcsatorna építése 1 millió m3/nap biológiai szennyvíztisztító kapacitás kiépítése 1 millió lakás rákötése a közcsatornára A csatornázottság mértéke országosan érje el a 70 %-ot. További 25 %-a a lakásoknak legyen ellátva korszerű közműpótló berendezéssel
A nemzeti program költsége mintegy 800 milliárd Ft, amelynek forrásai lehetnek: • • • • •
Állami költségvetési támogatás és hitel EU támogatás és hitel Hazai és külföldi infrastrukturális bankhitelek Önkormányzati saját erő Lakossági, gazdálkodó szervezeti hozzájárulás
3. Az ivóvízbázisok és a termőföld védelme A 33/2000 és a 123/1997 Kormányrendeletek által előírt védelmi beruházások végrehajtása valamint az 50/2001 Kormányrendelet alkalmazása a szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésénél. 4. A vízközmű szolgáltatás szervezeti korszerűsítése Integráció, az állami-hatósági szerepvállalás és a piaci verseny különválasztása, tulajdonviszonyok rendezése, az üzemeltetők szakmai követelményeinek szigorítása, stb. A közcélú vízilétesítmények létesítésével kapcsolatos feladatokat az állam, illetve az önkormányzatok látják el. A vállalatok számára jóváhagyott víz- és csatornadíjak beruházási fedezetet ma sem tartalmaznak. A díjakból csupán a rekonstrukciós feladatokra van költségfedezet. A jelenlegi struktúrában a közművek tulajdonjoga a helyi önkormányzatoké, így a közmű fejlesztés feladata is átszáll az önkormányzatokra. Természetesen a kötelezettség és a jog együtt jár, így nyilvánvaló, hogy a beruházási döntési jogkör is az önkormányzatokat illeti meg. A pénzforrások biztosítására pedig szűkös lehetősége van az önkormányzatnak, lényegében az alábbiak állnak rendelkezésre:
11
• • • • • • •
víz- és csatornadíjba beépíthető fejlesztési hányad, önkormányzati támogatás, fogyasztói hozzájárulás a közmű létesítéshez (lakosság, ipar, közület, stb.) címzett céltámogatás, Vízügyi Alap Környezetvédelmi Alap Területfejlesztési Alap
Az állam szerepe a víziközmű beruházásokban Az állam részvétele a központi költségvetésen keresztül a megvalósításában meghatározó szerepet játszik a 90-es évek után is.
beruházások
Az önkormányzatok beruházásaikhoz 80-85 %-ban veszik igénybe a köz-ponti támogatásokat. Minimum négy állami pénzforrásból kell összeszedni a több milliárdos beruházási összeget, ha az önkormányzat beruházni kíván. A lakossági hozzájárulás 20-25 %-ot tesz ki. Az önkormányzati beruházások elsődleges központi forrása a Belügy-minisztérium céltámogatási rendszere. Ez a forrás adja a beruházások pénzügyi költségvetésének 50-60 %-át. Ez alól kivételt képeznek a megyei jogú városok szennyvíztelepi beruházásai, melyek csak 25 %-os állami támogatásra tarthatnak igényt az 54/1995.(V.10.) Korm.rendelet alapján. Jelenleg a BM egy szakmai prioritási lista alapján ítéli oda az önkormányzatok által igényelt beruházási összeget. A beruházni kívánó önkormányzatoknak a további 25-30 %-ot a Környezetvédelmi Alap Célfeladatból (KAC) – melynek kezelője a KöM, a Vízügyi Célelőirányzatból (VICE), melynek kezelője a KöVíM-OVF keresztül, illetve a megyei szinten rendelkezésre álló területfejlesztési támogatásokból kell összegyűjteni. Az Európai Uniós források (PHARE, ISPA) jelenleg korlátozottak, és kizárólag néhány nagy beruházás számára állnak rendelkezésre. A beruházások megvalósításánál a jövőben egyre nagyobb szerepet kapnak a hazai és külföldi banki és állami hitelkonstrukciók. A beruházások állami támogatási formái 1. Címzett támogatás (1 milliárd Ft-nál nagyobb költségű, elsősorban nagyvárosi csatornázási – szennyvíztisztítási beruházásokra igénylik) 2. Céltámogatás (elsősorban a kistelepülések szennyvízközmű fejlesztései számára). A két központi elosztású – támogatási forma felhasználásával valósult meg az egészséges ivóvízellátás programja. Az utóbbi években a címzett és céltámogatás keretösszegének 70 %-át fordították szennyvízközmű fejlesztésekre a települések, az EU országok ellátási színvonalának megközelítése érdekében. A támogatási rendszer igyekszik rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez. A közelmúltban alakult megyei területfejlesztési tanácsok fontos feladata a területfejlesztési kiegyenlítő támogatások odaítélése. Kiemelt a céljellegű
12 decentralizált támogatás szerepe. A céltámogatásban részesülnek a több önkormányzat közös beruházásai és a meglévő rendszerekhez történő csatlakozások. A céltámogatási rendszeren túl az egyes elkülönített állami pénzalapok közül a Vízügyi Alap és a Központi Környezetvédelmi Alap -és bizonyos esetekben a Településfejlesztési Alap- nyújt támogatást az önkormányzatok beruházásainak megvalósításához. Ez a beruházási összegek 5 – 15 %-a. Az önkormányzatoknak, mivel több forrásból kell összeszedni a pénzt, különböző pályázatokat kell elkészíteniük, s más-más minisztériumoknak benyújtani. A beruházó önkormányzatok jelentős pénzt és energiát fektetnek be egy-egy pályázat elkészítésébe, ugyanakkor valamelyik forrás hiánya akadályozhatja a teljes beruházást, vagy az eredeti tervtől el kell térniük. További probléma, hogy a beruházni kívánó önkormányzatok legtöbbje nem rendelkezik saját forrással, s a központi pályázatokra benyújtott túlzott igénnyel próbálják a saját részt fedezni. Ezt meg is tehetik, ugyanis a pályázat odaítélésekor nem kell a saját forrást letétbe helyezni. Az állami kooperációt a víziközmű beruházások finanszírozásában az alábbiak jellemzik: • • • • • • • • • • • • •
az állam támogatási rendszerében egyszerre jelen van a pazarlás és a hiány, a támogatások sok forrásból jönnek, ezek összehangolatlanok. Több minisztérium feladatkörébe tartozik, a műszaki ellenőrzés az állami oldalról nem megoldott, a különböző állami források között nincs koordináció, az odaítélt támogatások több mint felét nem tudják hasznosítani, a cselekedni kívánó önkormányzatok számára a feltételek állandóan változnak, a beruházások lassúak és kiszámíthatatlanok, a csatornahálózatra való rákötést sok helyen nem követelik meg, az önkormányzatok a saját erőt nem tudják biztosítani, több beruházás nem indult el, de a címzett és céltámogatási összeg le volt kötve (1998-ban 27 milliárd Ft), a kihasználatlan támogatások aránya évről-évre nő, szakmailag indokolatlan sok esetben a magasabb fokú szennyvíz-tisztítás, a céltámogatás útján támogatott beruházásokat az országgyűlés határozza meg, az országgyűlés jelöli meg a kiemelt célokat, a beruházásokra benyújtott pályázatok értékelési módszere bonyolult, a hatáskörök túl magasra telepítése a jellemző (Kormány, Országgyűlés).
Nemzeti Szennyvízelvezetési Program Az önkormányzatoknak az elkövetkező 5-10 évben jelentős ivóvíz-minőségi szennyvízelvezetési és –tisztítási beruházásokat kell megvaló-sítaniuk.
13 Az ország területén közel 500 db települési szennyvíztisztító telep üzemel, összesen 1800 ezer m3/nap névleges tisztító teljesítménnyel. A közcsatornán elvezetett szennyvizeknek kb 80 %-a kerül szenny-víztisztító telepre. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kezelt szennyvizek jelentős része nem részesül kellő mértékű tisztításban, a szennyvíztisztító telepek nem kielégítő mértékű kiépítettsége miatt. A szennyvíztisztító telepek hatékonysága, a létesítmények műszaki állaga és az alkalmazott technológia eltérő. A főváros és a megyei jogú városok csatornázottsága ugyan jelentősen meghaladja a többi település ellátottságát – az ország csatornáinak 50 %-a ezen a területen található – ennek ellenére ezeken a településeken a lakosság 20 %-a (mintegy 850 ezer fő) még ma is csatornázatlan területen él. Országos szinten a közcsatornán elvezetett összes szennyvíz mintegy 20 %-a gyakorlatilag tisztítás nélkül terheli az élővizeket. A tisztítatlan szennyvizek 60 %-a a fővárosból kerül a Dunába. A tisztítatlan szennyvizek aránya a fővárosban a legnagyobb, itt az összegyűjtött szennyvizeknek csak 1/3-a kerül tisztító telepekre. A csatornázatlan területeken megközelítően naponta 500 ezer m3 szennyvizet helyeznek el. Ez főként lakossági eredetű (házi) szennyvíz, továbbá a csatornázatlan területen található közületek, intézmények, kisüzemek szennyvizei és egyéb használati vizei. A csatornapótló berendezések közel kétharmada szakszerűtlen kialakítású, és üzemeltetésük nem felel meg az ártalommentes szennyvíz-elhelyezés követelményeinek. A berendezések legnagyobb része a talajt és a talajon keresztül a kellő védettséggel nem rendelkező felszín alatti vízkészleteket veszélyezteti, illetve szennyezi. Naponta az országban 20-22 ezer m3 települési folyékony hulladék keletkezik. Problémát a nem kielégítő módon történő elhelyezés jelent. A rendszerváltásig a lakosság víziközmű-ellátásának felelőssége állami felelősségi körbe tartozott. Az 1990. évi LXV. törvény az önkormányzatok feladatává, majd a 2001. évi LXXI. törvény kötelező feladattá tette a települések csatornázását és szennyvíztisztítását. Ezzel a közüzemi infrastruktúra fejlesztésének leginkább és közvetlenül érdekelt önkormányzatoké lett a fejlesztési felelősség is. A kormány a címzett és céltámogatáson belül 30-40 % között támogatja a beruházásokat. Általában a kisebb települések nagyobb arányú támogatást kaptak. A városok csatornahálózatának építésekor a támogatás mértéke 30 %. A szennyvízelvezető és tisztító művek fejlesztéséért a szakmailag felelős Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium elkészítette Magyarország Nemzeti Szennyvízelvezetési és Szennyvíztisztítási Programját A program kijelöli a fejlesztések irányvonalait és volumeneit, meghatározza a műszaki-, gazdasági-,
14 környezeti szempontból szükséges prioritásokat és javaslatokat ad a fejlesztések ütemezésére. A program kidolgozásánál alapelv volt, hogy a szennyvízelvezető hálózatok és szennyvíztisztító telepek fejlesztését úgy kell megoldani, hogy azok megfeleljenek a hazai előírásoknak, és tekintettel legyenek az EU szabályozásban megfogalmazott követelményekre is. Az országos szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási program az ország városait és községeit, azok természeti, társadalmi és gazdasági adottságai alapján megállapított, feltétlenül elérendő csatornázási mértéke szerint 4 kategóriába sorolja. A - a csatornázás mértéke 80 %-nál magasabb, B - a csatornázás mértéke 50-80 % között, C - a csatornázás mértéke 10-50 % között, D – a csatornázás mértéke 10 %-nál kisebb. A kategóriák bevezetése azért szükséges, mert az ország településeinek teljes körű csatornázása jelenleg vízgazdálkodási szempontból nem indokolt és gazdaságilag hosszabb távlatban is csak belátható időn túl lehetséges. A csatornázási kategória megállapításánál az általános alapelv, hogy a nagyobb népességű (lakosegyenértékű) településeken magasabb csatornázási arányt kell előirányozni, sérülékeny környezetben lévő települések csatornázása révén minél nagyobb mértékben védeni kell a területet a szennyvízből származó terhelésektől. Magyarország természeti és települési adottságai mellett a csatornázás szükséges aránya 67-68 %. A hosszabb távlatban csatornázatlanul maradó területeken 22-23 %ban szakszerű közműpótlóval kell megoldani az ártalommentes elhelyezést. A program megvalósításának költsége eléri a 800 milliárd Ft-ot.
15 3. A víziközműszolgáltatás jellemzői A magyarországi víz- és csatornaszolgáltatás általános és az EU csatlakozáshoz a közeli jövőben megoldandó problémáit röviden a következőkben lehet összefoglalni: Műszaki – környezeti jellemzők •
Teljeskörű ivóvízellátás, 50 %-os szennyvízkezelés. 3100 településen van vezetékes ivóvíz, amely ma még mindenütt iható. A lakosság 98 %-a ellátott, a lakások 90 %-ában be van vezetve. Vízminőségi problémák helyenként, de egyre több helyen jelentkeznek. Szennyvízcsatorna hálózat kb. 800 településen üzemel, a lakosság 50 %-a ellátott. A keletkezett szennyvizek 80 %-át vezeti el a hálózat, a szennyvizeknek csak 60 %-át tisztítják a meglévő szennyvíztisztító telepek. Különösen beruházás igényes a főváros szennyvízprogramjának megoldása (mintegy 200 milliárd Ft).
•
Felesleges kapacitások a rendszerekben üzemen kívül helyezett létesítmények hasznosítása Az ivóvíztermelő kapacitás 40 %-ban a szennyvíztisztító kapacitás 50 %-ban kihasznált. A pangó ivóvíz hálózatokban és tározókban a vízminőséget rontó másodlagos szennyezések lépnek fel. A túlméretezett szennyvíztisztító telepek alacsony kihasználtsága – egyes helyeken meg éppen a telepek túlterhelése – a szennyvíztisztítás hatásfokát rontja. A szolgáltatók másik nagy problémája, ami szintén önkormányzati döntési kompetenciába tartozik a „kihasználatlan kapacitások” kérdése. Az ország számos területén a gazdasági környezet változása miatt jelentősen csökkentek a fogyasztások, ennek következtében nőtt a kihasználatlan kapacitás aránya.
•
Ivóvízbázisok elszennyeződésének veszélye A meglévő és távlati vízbázisok jelentős része sérülékeny környezetben fekszik. Hatékony védelmük szükséges, mert a talajba és a talajvízbe kerülő termelési és települési hulladékok, tisztítatlan szennyvizek és iszapok a vízbázisokat fokozatosan elszennyezik. Emiatt új és költséges víztisztítási technológiák bevezetése is szükséges lehet. A 123/1997. sz. Kormányrendelet és a 33/2000 sz. Kormányrendelet a vízbázisok védelmében több tízmilliárdos beruházási feladatokat ró a víziközművek tulajdonosaira és a szolgáltatókra.
•
Felkészülés az EU ivóvíz-szabványok bevezetésére (201/2001.sz. Kormányrendelet). Az EU ivóvíz-szabvány több paraméter (nitrit, nitrát, vas, mangán, ammónium, arzén, szerves anyag) tekintetében szigorúbb a hazainál. A követelmények teljesítése országosan kétszázmilliárd Ft –os igényű technológiaváltást igényel
16 •
A települések szennyvíztisztításának EU irányelveiből adódó feladatok: A 91/271.sz. EU irányelv szerint a – türelmi idővel a 2015. évig - valamennyi 2000 lakos egyenértékűnél nagyobb településen – sérülékeny környezetben az ennél kisebbekben is – legalább biológiai szenny-víztisztítókat kell megvalósítani. Meg kell oldani a szenny-víziszapok kezelését és ártalommentes elhelyezését, valamint a tisztított szennyvizek újrahasznosítását. A 2207/1996.(VII.24.) sz. Kormányhatározat elfogadta a 15 éves (1995-2010) országos szennyvíztisztítási programot. 1995. év Csatornahálózat hossza 15.000 km Bekapcsolt lakások aránya 44 % Szennyvíztisztító kapaci- 1.700 ezer m3/nap tás
2010. év 30.000 km 67 % 2.900 ezer m3/nap
A program korszerűsítését jelenti a Nemzeti Szennyvízelvezetési Program 2001. évi elfogadása. Gazdasági – pénzügyi jellemzők •
Ár- és díjképzés rendszere, korszerűsítése indokolt. Ármegállapító hatóság a tulajdonos önkormányzat (5 RV Rt-nél az állam, KöVíM). A Víz- és csatornadíj évenkénti megállapítása az önkormányzatok számára politikai kérdés, a szolgáltatók csak javaslatot tehetnek.
•
Kinnlevőségek A kinnlevőségek továbbra is gondot jelent a szolgáltatóknak, a kinnlevőség átlagos szintje (9 %). A kinnlevőségek mintegy kétharmada (65,6 %) a lakossági fogyasztók adják a közületeké, intézményeké 30,4 %, egyéb fogyasztók aránya 4 %. Nagyságrendjét tekintve ez az arány évek óta szinte változatlan. Általánosságban megállapítható, hogy a szolgáltatók lehetőségei korlátozottak a nem fizető fogyasztok szankcionálására. A víz- és csatornadíjak kinnlevőségek a szolgáltatóknál (2000. december 31.) Lakosság 5,73 milliárd Ft Közületek, intézmények 2,56 milliárd Ft Egyéb szervezetek 0,79 milliárd Ft ---------------------------------------------------Összesen: 9,08 milliárd Ft
17 A 2000. évi kinnlévőség összege az alaptevékenységi árbevétel 8,5 %-a volt, és az 1999. évi értéket 22,37 %-kal haladta meg. •
Az állami dijtámogatás mértéke (Költségvetési hozzájárulás) a víz- és csatornadíjak összegéhez: 1992. év 1995. év 1996. év 1997. év 1998. év 1999. év 2000. év 2001. év
1,5 milliárd Ft 2,0 milliárd Ft 2,5 milliárd Ft 3,0 milliárd Ft 3,4 milliárd Ft 3,8 milliárd Ft 4,1 milliárd Ft 4,5 milliárd Ft
Az állami díjtámogatás rendszere nem eurokonform •
A víz- és csatornadíjak szerkezete A díjak önköltségi típusú díjak, alapvetően csak az üzemeltetés költségeit fedezik. Karbantartásra és fejlesztésre nincs elegendő pénzügyi forrás. • Indokolt lenne a víz- és csatornadíjak megállapításának szakmai ellenőrzését végző független szerv(ezet) létrehozása. Jogi – tulajdoni jellemzők •
Szolgáltatók szétaprózódása Több mint 300 víziközmű szolgáltató szervezet nagyon sok, ennek töredéke volna az ideális. A szolgáltatás biztonsága és az ésszerű gazdálkodás a szervezetek piaci alapon történő integrációját kívánja, de jogi kényszer is szükséges.
•
Mellékmérők helyzetének átfogó jogi rendezése szükséges. A 37/1999..(II.26.) Kormányrendelettel módosított 38/1995.(IV.5.) Kormányrendelet nem oldotta meg a kérdést. A társadalmi szervezetek folyamatosan lépnek fel javaslatokkal, ám ezek szakmai szempontból vitatottak.
•
A felszíni vizek védelméről szóló 203/2001.sz. Kormányrendelet, valamint a csatornabírságról, szól 204/2001. Kormányrendelet, illetve a bevezetésre javasolt környezetterhelési díjról szóló jogszabályok összehangolása indokolt.
•
Üzemeltetőkkel szemben támasztott követelmények A szolgáltatás biztonsága, a szakmai színvonal emelése megköveteli, és a szolgáltató szervezetek kívánatos integrálódását segítené elő az akkreditálást előíró jogszabály megalkotása, vagy a 18/1992. KHVM rendelet módosítása.
•
A víziközmű szolgáltatás szabályozásának törvényi úton való megvalósulását tartjuk szükségesnek az EU-országok gyakorlatához hasonlóan.
18 •
A beruházási és üzemeltetési tőkehiányt enyhítené egy víziközmű bank alapítása, illetve a meglévő kereskedelmi bankok infrastrukturális (alacsony kamatú, hosszú távú) hitelkonstrukciójának kiépítése.
•
A társadalmi párbeszéd koncepciója súlyt helyez a szakmai érdekkép-viselet rendszerének működtetésére. Az érdekegyeztetésről szóló törvényjavaslat kötelezően előírja az érintett társadalmi szervezetek bevonását az adott jogszabály előkészítésébe, ám nem teszi kötelezővé az észrevételek általános figyelembe vételét a jogalkotó számára.
4. Az önkormányzat a víziközmű szolgáltatásban Az 1990-es évek után az önkormányzatok szerepe meghatározóvá vált. Az önkormányzati feladatok és felelősség szempontjából alap-vető jogszabályok •
önkormányzati törvény (1990. évi LXV. törvény)
•
vízgazdákodási törvény (1995. évi LVII. törvény)
•
vagyontörvény (1991. évi XXXIII. törvény)
•
ártörvény (1995. évi LXXXVII. törvény)
A víz- csatornaszolgáltatásban az önkormányzatok helyzetét és szerepét meghatározó alapvető jogszabályok, törvények többször módosultak. A víz- és csatornaszolgáltatás rendszere és fő keretei, a szereplők jogai, kötelessége és feladatai ezekben a jogszabályokban fogalmazódnak meg. Az 1990-es évek első felében alakultak ki ezek a törvényes keretek, azóta csak kisebb változtatásokon ment keresztül. Az önkormányzat a szolgáltatás területén különböző érdekstruktúrában vesz részt. Ellátási felelősségéből adódóan megjelenít alapvetően, egy érdeket, mint a víziközmű tulajdonosa képviseli a tulajdonosi érdeket. Árhatósági szerepköréből adódóan rendelkezik hatósági érdekkel is, s mint fogyasztó is részt vesz a szolgáltatásban, itt jelenik meg a fogyasztói érdek. A vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adását szabályozó törvény alapján az összes víziközmű rendszer 80 %-a került önkormányzati tulajdonba, így az ármegállapítás jogköre is 80 %-ban az önkormányzatokhoz került. 1990. és 2000. közötti években az ivóvíz- és csatorna-szolgáltatás díjai az inflációt meghaladóan emelkedtek. 1989. évhez viszonyítva 2000-re – a fogyasztói árszínvonal 8-szorosá-ra, az ivóvízszolgáltatás díja 54-szeresére, a csatornaszolgáltatás, szennyvízelvezetés tisztítás díja 70-szeresére emelkedett.
19
Az önkormányzatok víziközmű vagyon tulajdonlása A víziközmű vagyon tulajdonlását alapvetően az 1990. évi LXV. sz. törvény (az önkormányzati törvény), valamint az 1991. évi XXXIII. sz. törvény (az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvény, azaz a vagyon-átadási törvény) határozza meg. Az 1992. december 31-ikét követő időben létesült eszközök részben új eszközök, melyek a közműrendszerek bővítése, fejlesztése, új rendszerek létrehozása során keletkeztek, részben a meglévő rendszerek elhasználódott elemeinek felújítása, pótlása, rekonstrukciója kerültek különböző tulajdonba. Ezen eszközök forrása: az önkormányzatok pénzeszközei (részben saját, részben fogyasztói-lakossági, közületi-pénzeszközök), állami pénzeszközök, valamint üzemeltetői szervezetek saját forrásai. Az így létrejött víziközművek tulajdonosai vagy az önkormányzatok, vagy a szolgáltató szervezetek lettek. Konfliktusok az önkormányzati tulajdon szervezeteken belül A vagyonátadást követően az egyes önkormányzatok különböző nagyságú-értékű vagyonhoz jutottak. A gazdasági társaságok szerveződésekor (a volt tanácsi, megyei vállalatok átalakulásával) meg-határozó volt egyrészt a műszaki feltételrendszer - egy műszaki rend-szerhez tartozó önkormányzatok kénytelen voltak egyben maradni, ugyanakkor a kedvezőbb adottságú – elsősorban pénzügyi megfontolás alapján – települések kiváltak, s önálló gazdasági társaságot alakítottak. A kiválás után megmaradt önkormányzatok sok esetben mind műszakilag, mind pénzügyileg rosszabb helyzetbe kerültek – egy-értelműen emelkedtek az üzemelési költségek, így a víz- csatornadíjak is. Azoknál a gazdasági társaságoknál, ahol van egy meghatározó önkormányzat úgy gazdaságilag, mint nagyság szempontjából (pl.: Kecskemét, BÁCSVÍZ Rt., Székesfehérvár, FEJÉRVÍZ Rt., Győr – Pannon-Víz Rt., ott a volt megyei vállalatokból kisebb, ill. kevesebb szám volt a kiválás. Budapest környékén 1990. előtt a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat volt az egyetlen szolgáltató vagyonátadás után darabjaira hullott szét a régi vállalat, ezen a területen nem volt egy meghatározó önkormányzat. Budapesten a Fővárosi Vízművek Rt. és a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. a két víziközmű szolgáltató. A megalakult gazdasági társaságoknál is társaságon belül – vagyis az önkormányzatok között – van eltérő érdekeltség. Más-más ütemben akarnak beruházni, díjemelés mértéke is más és más, ezek mind ellentmondásokat szülnek. A szolgáltató ilyen esetben nehezen tudja feloldani az érdekellentéteket, ott ahol van agy meghatározó önkormányzat (Győr, Kecskemét, Székesfehérvár) a gazdasági fölény következtében az ellentétek nem kerülnek annyira felszínre.
20 Szolgáltató szervezetek és az önkormányzat – állam kapcsolata Az 1991. évi XVI. sz. törvény (a koncesszióról szóló törvény) szerint a helyi közművek – így a víziközművek – működtetésének feltétele, hogy az állam vagy az önkormányzat többségi részesedésével működő szervezetet vagy költségvetési, illetőleg önkormányzati intézményt alapítson, vagy az állami, illetőleg az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződés keretében átengedje. Ennek alapján az önkormányzatok a tulajdonukban megtartott víziközművek működtetését, legnagyobb részt általuk alapított és többségében tulajdonolt gazdasági társaságokra bízták, kisebb részben intézményekkel vagy még kisebb részben magán szolgáltatókkal üzemeltetik. A privatizált vízművek a társasági tulajdonba került közműveket értelemszerűen a társaságok üzemeltetik. Olyan gyakorlat nem alakult ki, hogy társasági tulajdonú közművet egy másik társaság működtet. A működtetés az 1995. évi LVII. törvény (vízgazdálkodásról szóló törvény) meghatározása alapján az alábbi tevékenységeket foglalja magába • • • •
létesítés, felújítás, karbantartás, üzemeltetés.
Az állami tulajdonú közművek működtetése a törvény alapján az állam feladattá teszi, működtetését az öt állami tulajdonú regionális vízmű végzi. A szolgáltató szervezetek a víziközmű vagyon működtetésére az alábbi forrásokat tudják igénybe venni: Működtetési elem Fejlesztés (létesítés)
Felújítás
Karbantartás
Megvalósítási forrás - Állami pénzeszközök - Önkormányzati pénzeszközök - A szolgáltatás nyújtásából eredő, fejlesztés felhasználható pénzeszközök - állami pénzeszközök - Önkormányzati pénzeszközök - A szolgáltatás nyújtásából erdő, felújításra felhasználandó pénzeszközök -A szolgáltatás nyújtásából eredő pénzeszközök
Jelenlegi struktúrában teljesen hiányzik az ellátásért felelős önkormányzat és az üzemeltető közötti kapcsolat jogi szabályozása.
21 Ugyanígy rendezetlen a kapcsolat több település és egy üzemeltető esetén a tulajdonosok és az üzemeltető között. A szolgáltató szervezetek integrációja Szakmai körökben letisztultnak tekinthető az a nézet, hogy szükség van az üzemeltető szervezetek integrációjára, nem tartható az eltérő vagyon nyilvántartás. A megoldás módjára azonban nincs semmilyen koncepció. A direkt szabályozás módszere feltételezné egy egységes víziközmű törvény megalkotását, valamint a szakmai követelményrendszer az akkreditáció rendszer kidolgozását. A víziközmű vagyon egységesen forgalomképtelen minősítését a privatizációval kapcsolatosan óvatosságot szükségesnek tartó szakemberek preferálják, míg a forgalomképes minősítés hívei e vonatkozásban kellő körültekintés esetén nem látnak okot az aggodalomra. Egységesnek tekinthető az az álláspont is, hogy a napjainkra kialakult tulajdonosi struktúra, tulajdonosi megosztottság (állami, önkormányzati), még ha esetleg vitathatók is, a vagyonátadáskor történtek, nem jelentenek akadályt az üzemeltetési struktúra kedvező irányú változása szempontjából, s ezen nem változtat az előbb-utóbb megjelentő magántulajdon sem. Az integráció műszaki alapja a helyi, kistérségi és regionális víziköz-mű rendszerek kialakult rendje. Az integráció gazdasági alapját az ellátási felelősség teremti meg. Az integráció jogszabályi feltételei döntően tisztázottak (államháztartási, társasági, vízgazdálkodási, kincstári-vagyonkezelési, számviteli törvény), de a jogi szabályozás inkonzisztenciája a tulajdonosi elkülönültséghez tartozó vagyonminősítés tekintetében feloldást kíván. A víziközmű integráció lehetőségei függnek attól, hogy a vagyontárgyak minősítése forgalomképesség szempontjából változik-e vagy sem. Amennyiben nem változik a jelenlegi helyzet, kizárólag az üzemeltetési jogokra szerződéses formában építhető fel az integráció. Ez a tulajdonviszonyokat nem változtatja meg. A meghatározott időtartamra vonatkozó üzemeltetési jog egyúttal vagyonértékű jog is. E vagyonértékű jog tőkében kifejezhető és a működtető vagyonnal együtt az integrátor tőkeerejét növelheti. Amennyiben a törvényi szabályozás változtat a meglévő helyzeten, azaz forgalomképessé vagy korlátozottan forgalomképessé teszi a közművagyont, abban az esetben az integráció a tőkekoncentráció folyamata szerint valósítható meg, és egyúttal megteremti a privatizációs folyamat lehetőségeit is 49 %-os tőkearány mértékéig. Ez a döntés egyrészt az állami és önkormányzati szerepvállalás átértékelését vonja maga után, várhatóan a víz- és csatornadíjak emelkedését, továbbá a működés és fejlesztés állami támogatásának
22 visszaszorulását, másrészt a vízárak szociálpolitikai támogatását jelenti.
megfizetésének
nagyobb
mértékű
Rekonstrukció vagy fejlesztés esetén az ilyen típusú integrációnak bővebbek a lehetőségei tekintettel arra, hogy a tőkefedezeti ereje többszöröse lehet az üzemeltetési jogokra épülő integrációk tőkeerejének. Az egyik jelentős szervezeti fejlesztési feladat az árellenőrzés rendszerének felépítése. Az árellenőrzés rendszerének a gazdasági szabályozás szerepét kellene betöltenie. A minőség ellenőrzés szervezeti fejlesztésének célja – kiemelve most az ivóvízellátás területét – a minőségi biztonság növelése és magas színvonalának biztosítása, ami távlatilag független vizsgáló szervezetekkel oldható meg, ahol mind a hatósági ellenőrző szervezetek, mind az üzemeltető szervezetek megrendelőként jelennek meg. A minőségi biztonság területén azonban már azáltal is jelentős javulás érhető el, ha megoldódik a közegészségügyi és üzemeltetői vizsgálatok együttes értékelése.
23 5. FÜGGELÉK A.
Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége Küldetés A Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége társadalmi úton szervezett, önálló érdekközvetítő, érdekegyeztető, érdekképviseleti, kereskedelem-fejlesztési és mérnökszolgáltatási feladatokat ellátó szakmai szervezet, önálló jogi személy, társadalmi szervezet, amely 1990-ben alakult. Tagsági célok A Szövetség tagjai az ország víz- és csatornaművet üzemeltető szervezetei, valamint a víziparban vagy az ahhoz kapcsolódó ágazatban tevékenykedő gyártó, tervező, kivitelező, kereskedelmi, könyvszakértő és forgalmazó szervezetek. A tagsági viszony önkéntes és minden olyan szervezet számára nyitott, amely elfogadja a Szövetség alapszabályát és az abban kinyilvánított célok érdekében kíván tevékenykedni. A Szakmai Szövetség célja: • • •
összefogni a víz- és csatornaszolgáltatásban tevékenykedő és a szakmáért tenni akaró szervezetek, műszaki, gazdasági, jogi szempontok alapján a tagok érdekeinek egyeztetése, képviselete, elősegíteni és kezdeményezni a nemzetközi gazdasági és szakmai kapcsolatok kiépítését és fejlesztését az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében.
A Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége tagja a Vízellátók és Szennyvízszolgáltatók Nemzeti Szövetségei Európai Uniójának (EUREAU), a Nemzetközi Vízügyi Szövetségnek (IWA)és kapcsolatban áll számos más hazai és külföldi szervezettel. Szervek A Szövetség legfőbb szerve a tagok és társult tagok képviselőinek összességét alkotó Közgyűlés. A Szövetséget háromévenként újraválasztott Elnökség irányítja, amelynek élén az Elnök áll. A Szövetség gazdálkodásának alapja az éves tagdíj, amelynek felhasználását a Felügyelő Bizottság ellenőrzi. A napi feladatokat a Főtitkár vezetésével kis létszámú titkárság látja el. A Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetségének munkáját a résztvevő gazdálkodó szervezetek legjobb szakembereiből alakított bizottságok segítik, melyek a következők:
24 Műszaki Bizottság Tevékenysége a tagszerveztek műszaki fejlesztését, a piacgazdaság körülményei közötti eredményes gazdálkodást, az ISO minősítés elterjedését és az európai műszaki előírások alkalmazását célozza. Vízminőség Ellenőrzési és Védelmi Munkacsoport Az ivóvíz, a tisztított szennyvíz és iszap környezetvédelmi, egészségügyi előírásaira vonatkozó rendelkezések megalkotásakor olyan megalapozott szakmai álláspontot képvisel a jogszabályokat alkotó hatóságok felé, amelynek hátterét a tagszervezeteknél működő laboratóriumok adják. Köztük számos laboratórium rendelkezik a Nemzeti Akkreditáló Testület jogosítványával. Szennyvíztechnikai Tagozat Célja a korszerű költségtakarékos és környezetkímélő szennyvíz-tisztítási és elhelyezési módok elterjesztése, a téma szakemberei számára információs és vitafórum, nemzetközi kitekintési lehetőség biztosítása. Közgazdasági Bizottság A Bizottság javaslattevő, koordináló szerepet lát el: • • •
az egyes szervezetek pénzügyi-, gazdálkodási terveinek összeállításánál, mérlegbeszámoló elkészítésénél, a víz- és csatornadíj kinnlévőségek csökkentésére irányuló megoldások kidolgozásánál, a szolgáltató és a tulajdonos között megkötendő üzemeltetői szerződés kidolgozásában.
Jogi Bizottság A Bizottság fontos szerepet tölt be a víziközmű szolgáltatásra vonatkozó jogszabályok előkészítésében, véleményezésében, aktuális jogi kérdések tisztázásában. Működésének fontosságát aláhúzza az utóbbi években a rendszerváltást és a piacgazdaság kialakulását elősegítő számos jogszabály megszületése, az előírások sokszínűsége, a tulajdoni formák változása. PR Munkacsoport Feladata a Szövetség imázsának folyamatos alakítása, arculatának tervezése és PR-programjának összeállítása, lebonyolítása. A Munka-csoport rendszeres oktatást végez a Szövetség tagszervezeteinél, minden évben szervezi és koordinálja a Víz Világnapja (március 22.) megünneplésének és az ezt követő Környezetvédelmi Hónap vízi-közmű programjainak eseménysorozatát.
25 Informatikai Munkacsoport Célja az informatika, a teljes körű integrált irányítási rendszerek bevezetése a víziközmű szolgáltatásban. Humánpolitikai Munkacsoport A Szövetség tagszervezetének humánpolitikai fejlesztő, tervező munkáját hangolja össze. Kiadványok, rendezvények A kiadványok az adott szakterület legidőszerűbb műszaki, gazdasági, jogi, PR vagy etikai és más kérdéseit tárgyalják. A rendszeres tájékoztatás mellett e kiadványok célja a szakma fejlődésének a megalapozása is. Hasonló célokat szolgálnak a Szövetség által szervezett értekezletek, konferenciák és nyilvános rendezvények, termék- és cégbemutatók, valamint a Szövetség rendszeres oktatási programja. A Szövetség negyedévente jelenteti meg a ”Vízmű Panoráma” című folyóiratát. A színvonalas szakmai írásokat tartalmazó, igényes kiállítású, több színnyomású lap a szakmai körökön kívül is elismert. A Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége és tagszervezetei éves működéséről, eredményeiről az egyes víz- és csatornamű-szolgáltatók részletes ismertetésével és adataival a rendszeresen megjelenő Évkönyv és Vízipar című kiadványok számolnak be.
A Szövetség KSH száma: 196 35325 9111 331 01 Az ágazat TEÁOR besorolása: • • •
víztermelés, -kezelés, -elosztás hulladékvíz, szennyvíz kezelése mérőórák felszerelése
41.00 90. 00. 1 45 31 1
26 B. TÁBLÁZATOK
1.sz. táblázat
A települések víziközmű ellátottsága (KSH 1999. év végi adatok)
Városok Ebből: Budapest Községek
6.275
26,4
2.462
14,5
1.785
Szennyvíztisztító berendezés e kapacitása (ezer m3/nap) 1.774
1.812 3.761
4,4 35,6
808 1.248
4,1 8,2
750 207
220 229
Összesen:
10.036
62,0
3.710
22,7
1.992
2.003
Település csoport
Lakosság száma (ezer fő)
Ivóvíz Hálózat Ellátott hossza lakások (ezer száma km) (ezer db)
Közcsatornahálózat Hossza Bekapcsol (ezer km) t lakások száma (ezer db)
27 2.sz. táblázat
Települési szennyvizek mennyisége és tisztítása Magyarországon (KöVíM adatok)
Szennyvíz fajtája, mennyisége 1. Összegyűjtött települési 2. Tisztítatlanul befogadóba 3. Tisztítottan befogadóba 3.1. csak mechanikai 3.2. mechanikai + biológiai 3.3. biológiai + III. fokozat 3.4. biológiai összesen (3.2 + 3.3)
1998. ezer m3/nap
%
552,8 240,9 311,9 17,6 230,5 63,8
1515,0 660,0 855,0 48,2 631,5 174,8
100,0 43,6 56,4 3,2 41,7 11,5
294,3
806,3
53,2
millió m3/év
28 3.sz. táblázat A Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége tagszervezeteinek 2001. évi összesített adatai Ivóvízellátás Vízművek ivóvíztermelő kapacitása
(millió m3/nap) (millió m3/év
Termelt ivóvíz (millió m3) Társszolgáltatótól átvett víz (millió m3) Társszolgáltatónak átadott víz (millió m3) A víztermelő kapacitás kihasználtsága (%) Értékesített ivóvíz (millió m3)
4,23 1543 677 41,1 43,7 43,9 537
Szennyvíztisztítás Mechanikai szennyvíztisztító kapacitás (millió m3/nap) (millió m3/év) Biológiai szennyvíztisztító kapacitás (millió m3/nap) (millió m3/év) 3 Elvezetett szennyvíz (millió m ) Biológiailag is tisztított szennyvíz (millió m3) A biológiai szennyvíztisztító kapacitás kihasználtság (%)
1,85 674 1,49 545 422 311 57,0
Hálózat hosszak A vízvezeték-hálózat hossza (km) A csatornahálózat hossza (km) A csatornahálózat és a vízvezeték hálózat hosszának aránya (%)
54714 20612 37,7
Energia felhasználás Villamosenergia - felhasználás-ivóvízhez (ezer MWh) Egy m3 értékesített ivóvízre jutó villamos energia (kWh) Villamosenergia - felhasználás-szennyvízhez (ezer MWh) Egy m3 elvezetett szennyvízre jutó villamos energia (kWh)
418,5 0,78 205 0,49
Gazdálkodás Az üzemeltetett művek tárgyi eszközeinek bruttó értéke (milliárd Ft) Az összes tevékenység nettó árbevétele (milliárd Ft) Az alaptevékenység nettó árbevétele (milliárd Ft)
505,5 127,4 107,4
Létszám A teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma (fő) havi átlagkeresete (Ft ) Egy fő teljes munkaidős foglalkoztatottra jutó nettó árbevétel (millió Ft)
23255 93578 5,48
29 4.sz. táblázat
Felhasznált állami (költségvetési) források szennyvíz – elvezetési ,-tisztítási beruházásokra az 1998-1999. években, millió Ft-ban
Forrás megnevezése
1998.
1999.
Céltámogatás Kiemelt városok szennyvíztisztítása Balaton regionális közmű Egyéb regionális közmű Környezetvédelmi alap (célelőirányzat) Vízügyi Alap (célelőirányzat) Területfejlesztési Alap (célelőirányzat)
14 967 2 311 1 551 1.410 5.336 860 515
15 386 745 568 267 6.200 1.337 575
Összesen: Forrás: OVF
26 080
25 078
30 5.sz. táblázat A felszín alatti vízbeszerzés arányai víztípusonként (%)
Parti szűrésű víz Rétegvíz Karsztvíz Talajvíz Összes víztermelés felszín alatti készletből
1995.
1998.
2010 előirányzat
2015 előirányzat
45 40 12 3
44 42 11 3
44 42 11 3
44 42 11 3
100
100
100
100
(a felszíni víztermelés 42 millió m3/év)
31 6.sz. táblázat
A közüzemi ivóvíztermelés és szolgáltatás adatai
1995. millió m3 Termelt ivóvíz összesen 795,9 Szolgáltatott ivóvíz 618,1 összesen Veszteség (a termelt ivóvízből, annak %-ban) 177,8 Szolgáltatott ivóvíz megoszlása fogyasztói csoportok szerint
lakosság
421,4
egyéb fogyasztó k (közintéz 196,7 mények, ipar) Szolgáltatott Budapest 219,4 ivóvíz többi 271,1 megoszlása város településkategóriák községek 127,6 szerint
1998. %
millió m3
2010. előirányzat %
millió m3
millió m3
%
100
746,0 550,6
22
195,4
68
382,4
69
524
69
543
67
32
168,2
31
236
31
267
33
35
184,7
34
258
34
275
34
44
245,0
44
335
44
357
44
21
120,9
22
167
22
178
22
100
26
808 760
%
2015. előirányzat
100
820 810
100
152
20
146
18
Forrás: - Az 1995. évi adatok: A magyar vízgazdálkodás, Országjelentés, (EUROWATER Projekt 2000.) - a 2010. és 2015. évi adatok számításon alapulnak
32 7.sz. táblázat
A települési csatornaművek főbb létesítményeinek mennyiségi adatai
2010.
Szennyvíztisztító telepek száma (db) Szennyvíztisztító kapacitás összesen (1000 m3/d) csak mechanikai tisztítás (1000 m3/d)
2015.
1996.
1998.
412 1.719
456 1.933
815 2.590
900 2.660
245
326
-
-
1.295
1.283
2.208
2.278
179
324
382
382
14.866
18.298
35.798
43.798
10.365
13.029
30.529
38.529
4.501 4.365
5.269 6.123
5.269 n.a.
5.269 n.a.
3.285
3.127
n.a.
n.a.
előirányzat
Ebből
mechanikai és biológiai tisztítás (1000 m3/d) mechanikai, biológiai és III. tisztítási fokozat (1000 m3/d) Közcsatorna-hálózat hossza összesen (km) Elválasztó rendszerű Ebből szennyvízcsatorna (km) Egyesített rendszerű csatorna (km) Bekötőcsatornák hossza összesen (km) Szennyvízátemelők száma (db) Forrás:
A vízgazdálkodás koncepciója, KöVíM 2001.
33 8. sz. táblázat Az ágazat 5 legfontosabb munkáltatója 1. 2. 3. 4. 5.
Fővárosi Vízművek Rt. Fővárosi Csatornázási Művek Rt. Dunántúli Regionális Vízmű Rt. Dunamenti Regionális Vízmű Rt. Északdunántúli Vízmű Rt.
További jelentős víziközmű szolgáltató szervezetek (részvénytársasá-gok) • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Bakonykarszt Rt. Bácsvíz Rt. Békés Megyei Vízművek Borsodvíz Rt. Debreceni Vízmű Rt. Délzalai Víz- és Csatornamű Rt. Északmagyarországi Regionális Vízmű Rt. Fejérvíz Rt. GW-Borsodvíz Rt. Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Rt. Heves Megyei Vízmű Rt. Miskolci Vízmű Rt. Nyírségvíz Rt. Pannon-Víz Rt. Pápai Víz- és Csatornamű Rt. Pécsi Vízmű Rt. Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Rt. Szegedi Vízmű Rt. Tiszamenti Vízművek Rt. VASIVÍZ Rt. Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt., Szolnok ZALAVIZ Rt.
•
Zsigmondy Béla Víziközműveket Üzemeltető Rt.
34 9.sz. táblázat A víziközmű szolgáltatók dolgozóinak életkor összetétele 15-25 év 26-35 év 36-45 év 46-55 év 56 év felett
5% 22 % 33 % 34 % 6%
A közép- és felsőfokú végzettségű műszaki személyi állomány képzettség szerinti megoszlása (%)
Műszaki képzettség
Mérnők Technikus Összesen: Összesen: Szakriány összesen: Nem szakirány összesen
Vízellátás Szakirány Nem szakirány 11,3 29,4 5,1 34,1 16,4
63,5
Csatornázás Szakirány Nem szakirány 5,1 3,9 3,8 7,3 8,9
79,9 %
11,2 20,1 %
25,3 74,7
35 10.sz. táblázat
Rendszeres, béren felüli juttatások a VCsOSzSz tagszervezeteknél (a cégek számának %-ban)
Kollektív szerződés Premizálás Törzsgárda vagy hűségjutalom 13. havi bér Étkezési hozzájárulás Üdülési támogatás Vízdíj hozzájárulás Önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás Sport támogatás Szociális segély Lakáshoz jutási támogatás
78 86 75 50 98 47 12 70 35 51 70
36
Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége
A MAGYARORSZÁGI VÍZ és CSATORNAMŰ SZOLGÁLTATÁS ÁGAZATI JELLEGE és STRUKTÚRÁJA
Dr. Papp Mária Dr. Bukta Endre
2002. január
37
TARTALOM Oldal 1. Általános helyzet • Átalakulás folyamata • A közüzemek vagyonának átadására vonatkozó általános szabályok • Szervezeti struktúra • Szolgáltatási díjak, támogatások rendszere • A magyaországi víz- és csatornadíjak rendszerének jellemzői 2. Az állam szerepe a víz- és csatornaszolgáltatásban • • • • • • •
Az állami díjtámogatási rendszer Az állam szerepe a víz-csatornadíjak megállapításánál Az állam jogszabályalkotó szerepe Beruházás – az EU csatlakozás feladatai Az állam szerepe a víziközmű beruházásoknál A beruházások állami támogatási formái Nemzeti Szennyvízelvezetési Program
3. A víziközmű szolgáltatás jellemzői • • •
Műszaki-környezeti jellemzők Gazdasági-pénzügyi jellemzők Jogi-tulajdoni jellemzők
4. Az önkormányzat a víziközmű szolgáltatásban • • • •
Az önkormányzatok víziközmű vagyon tulajdonlása Konfliktusok az önkormányzati tulajdon szervezeteken belül Szolgáltató szervezetek és az önkormányzat-állam kapcsolata A szolgáltató szervezetek integrációja
5. FÜGGELÉK •
A.
• B.
Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége Táblázatok
