Farkas Réka
A magyarországi orvoselvándorlás
A kormány egészségügyi reformelképzeléseit összefoglaló Semmelweis Terv külön fejezetet szentel a jelenségnek, és egy életpályamodell kialakításában lát megoldást a helyzet rendezésére. Az egyre nagyobb méreteket öltő orvoselvándorlás feltartóztatása azonban nem egyszerű feladat, hiszen a magyarországi egészségügyi dolgozók mindössze töredékét keresik nyugati kollégáiknak, ráadásul 2011. május 1. óta Németország és Nagy-Britannia által eddig hazánkkal szemben fenntartott munkaerőpiaci korlátozásai is feloldásra kerültek, szabad utat engedve ezzel a nálunk képzett szakemberek elvándorlásának. A humánerőforrás-krízist csak súlyosbítja a Magyar Rezidens Szövetség akciója, amelyik célul tűzte ki, hogy az orvosok átlagbére érje el a nemzetgazdasági átlagbér háromszorosát, azaz a kezdő orvosok esetén a 200 ezer forintot, a szakorvosok esetén pedig a 300 ezer forintot. Az akció eredményessége érdekében 2012. január 17-ig 2512 rezidens helyezte letétbe felmondólevelét, amelyek elvileg 2011. december 31-ig kerültek volna „élesítésre”. A rezidensek felmondóleveleinek érvényesítése
az
év
elején
–
a
kormánnyal
megkezdett
bértárgyalások
következményeként – három hónappal (április 1-ig) került elhalasztásra.
1. A humánerőforrás-krízis okai az egészségügyben (alulfinanszírozottság, elöregedő orvostársadalom, nagymértékű elvándorlás). A magyarországi egészségügy alulfinanszírozott, derül ki az „OECD Health Data 2011” tanulmányából, hiszen 2009-ben hazánk összes egészségügyi kiadásai mindössze a GDP 7,4%-át tették ki, amelyik számottevően elmarad az OECD átlagától (9,5%). Az olyan jóléti államok, mint az Egyesült Államok (17,4%), Hollandia
-1-
(12%), Franciaország (11,8%) és Németország (11,6%), nem csupán összeg, hanem arány
tekintetében
is
lényegesen
többet
szánnak
Magyarországnál
saját
egészségügyi rendszerük fenntartására. Nem véletlen tehát, hogy hazánkban az alacsonyabb kiadások mellett kevesebb jut az egészségügyi szektorban dolgozók bérére is. Az egészségügyi szektor humánerőforrás-krízise Magyarországon egyrészről az orvoselvándorlásból, másrészről az orvostársadalom elöregedéséből tevődik össze, amelyik azért nagy probléma, mivel a hazai munkaerőpiacról kiesők létszáma lényegesen elmarad az újonnan munkaerőpiacra kilépők számától. Jelenleg az 50-54 év közötti korosztály teszi ki az egészségügyben dolgozók legnépesebb korosztályát, amelynek nagy része előreláthatóan 10-15 éven belül fog nyugdíjba menni, nagy űrt hagyva ezzel az ellátásban.
A 2011-es évben összesen 1200 orvos jelezte a
távozási szándékát, azaz ennyi orvos kérelmezte az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási
Hivataltól
(továbbiakban:
Hivatal)
Magyarországon
szerzett
képesítésüknek külföldi elismeréséhez szükséges hatósági bizonyítvány kiállítását. Ez talán nem tűnik olyan égető problémának a hazánkban praktizáló mintegy 35 ezer orvoshoz viszonyítva, mégis e folyamat állandósulása esetén hosszabb távon már komolyabb fennakadásokat okozhat az ellátásban. Aggodalmat keltő az is, hogy az országot elhagyni szándékozó orvosok közül sokan az egyébként is hiányszakmának számító területekről (pl. aneszteziológia, csecsemő- és gyermekgyógyászat, pszichiátria, radiológia, traumatológia, patológia, orvosi mikrobiológia) kívánnak kivándorolni. Az orvosok elvándorlása mellett egyre komolyabb méreteket kezd ölteni az egészségügyi szakdolgozók pályaelhagyása is, amelyik szintén nagyban nehezíti a zökkenőmentes egészségügyi ellátás fenntartását.
-2-
2. A Semmelweis Terv irányvonalai A Semmelweis Terv leginkább a bérek és pótlékok emelésében, valamint a juttatások növelésében látja az egészségügyben dolgozók pályán tartásának lehetőségét. A béremeléseket mindenekelőtt a belső források átcsoportosításával, illetve külső források bevonásával (népegészségügyi termékdíj) képzeli el a kormány. A hiányszakmákban a Semmelweis Terv ösztöndíjprogrammal igyekezne enyhíteni a munkaerőhiányt, mindemellett a nyugat-európai trendet követve, magasan képzett egészségügyi
szakdolgozók
széleskörű
alkalmazásában
(Advanced
Nurse
Practitioner) lát lehetőséget az orvosok munkájának tehermentesítésében. A külföldre távozott egészségügyi dolgozók hazatérését a jelenlegi adminisztrációs és jogi terhek csökkentésével lehetne könnyíteni, a dolgozók munkával járó lelki kiégését
pedig
ingyenes
pszichológiai
tanácsadással,
rendszeres
komplex
szűrővizsgálatokkal, szabadidős tevékenységek biztosításával, a munkakörülmények javításával, valamint rugalmas foglalkoztatási formák támogatásával lehetne enyhíteni.
Nagyban
megkönnyíthetné
a
szektorban
dolgozók
életét,
és
visszatarthatná őket a pályaelhagyástól valamifajta lakhatási támogatás, illetve kedvezményes bölcsődei és óvodai ellátás biztosítása. A Semmelweis Terv szükségesnek tartja továbbá az egyébként európai szintű szakképzési rendszer átalakítását is, amelyik még mindig nem eléggé gyakorlatorientált, ezen kívül jobban kéne ösztönözni és ellenőrizni a szakmai továbbképzéseket is. 3. A külföldön munkát vállalni kívánó egészségügyi dolgozók összetétele A 2011-es évben összesen 1901 egészségügyi dolgozó kérte a Hivataltól egészségügyi szakképesítésének külföldi elismertetéséhez szükséges hatósági bizonyítvány kiállítását. Ezek között a szakemberek között 1200 orvos, 219 fogorvos, 44 gyógyszerész és 438 szakdolgozó található. A legkedveltebb célországok a hazai pályaelhagyók körében – mind az orvosok, mind az egyéb szakdolgozók tekintetében – az Egyesült Királyság, Németország, Ausztria és Svédország.
-3-
Az országot elhagyni szándékozó egészségügyi dolgozók életkori megoszlása, valamennyi egészségügyi szakmában hasonló képet mutat, vagyis főleg a fiatal korosztály (25-29 év, 30-34 év, illetve 35-39) mutat leginkább hajlandóságot arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Kivételt képeznek az ápolók, akik közül nem is a 25-29 év közöttiek, hanem inkább a valamivel idősebbek, vagyis a 30-34 év közöttiek (72 fő), a 35-39 év közöttiek (82 fő), illetve a 40-44 év közöttiek (52 fő) kívánják elhagyni hazánkat. A Magyarországról kivándorolni szándékozó egészségügyi dolgozók nem szerinti megoszlása tekintetében elmondható, hogy több nő (1052 fő), mint férfi (849 fő) kíván külföldön szerencsét próbálni, miközben az orvosokat nézve ez az arány éppen fordított (556 nő, 644 férfi). Ennek oka az lehet, hogy a Magyarországot elhagyni kívánó egészségügyi dolgozók többsége azokon a területeken áll alkalmazásban, amelyeken jellemzően egyébként is a nők vannak túlsúlyban (ápoló, gyógyszerész, szülésznő). A Magyarországon szerzett egészségügyi képesítést külföldön elismertetni kívánó személyek (1901 fő) állampolgárság szerinti összetétele arról tanúskodik, hogy sok külföldi vesz részt
hazánkban egészségügyi szakképzésben. Legmagasabb
arányban magyarok (1601 fő) kérelmezik a szükséges hatósági bizonyítvány kiállítását, de sok izraeli (58 fő), német (37 fő), görög (33 fő), iráni (26 fő), svéd (25 fő), brit (21 fő), nigériai (13 fő), illetve osztrák (10 fő) és román (10 fő) fordult ilyen kérelemmel a tavalyi év során a Hivatalhoz. A Magyarországot elhagyni kívánó orvosok szakképesítés szerinti megoszlása jól mutatja, hogy az elvándorlás több orvosi hiányszakmát is súlyt. A 2011-es évben ugyanis a 651 általános orvosdoktori oklevéllel rendelkező orvos mellett többek között 59 belgyógyász, 51 háziorvos, 45 aneszteziológus, 43 sebész, 34 ortopédorvos, 27 szülész-nőgyógyász, 26 csecsemő- és gyermekgyógyász, 23
-4-
radiológus, 20 patológus és 19 pszichiáter jelezte kivándorlási szándékát a Hivatalnál. 4. Kormány válasza az orvosok elvándorlására (magasabb bérek, rezidens ösztöndíj, hallgatói szerződések) A kormányzat a belső anyagi források átcsoportosításával, illetve alternatív források bevonásával (népegészségügyi termékdíj) kíván az egészségügyi dolgozók alacsony bérszínvonalán javítani. A bértárgyalások február végére kerülnek lezárásra, és várhatóan
30
milliárd
lesz
fordítható
idén
bérfejlesztésre,
amelynek
eredményeképpen – a Világgazdaság értesülései szerint – havi bruttó 57 ezer forintos béremelés juthat az orvosoknak, a szakdolgozók pedig havi bruttó 12 ezer forint béremelésre számíthatnak. Az egészségügyi szaktárca a rezidenseket és a gyógyszerészeket a tavalyi év során ösztöndíjprogram meghirdetésével próbálta meg itthon maradásra ösztönözni, amelynek keretében mintegy 480 millió forint kerül szétosztásra 600 szakorvosjelölt (Markusovszky Lajos-ösztöndíj) és 20 gyógyszerész (Than Károly-ösztöndíj) között. Az ösztöndíj nyertesei vállalták, hogy a szakképzésük időtartalma alatt juttatandó havi 100 ezer forint fejében tíz évig Magyarországon fognak dolgozni, és nem fogadnak el hálapénzt. A kormány legújabb munkaerő-elvándorlást akadályozó lépését, amelyik valamennyi terület szakembereinek elvándorlásának kíván gátat szabni, Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár által kezdeményezett (2/2012. (I.20.) Korm. rendelet) rendeletben ölt testet. Ennek értelmében az állami (rész)ösztöndíjas hallgató köteles az oklevél megszerzését követő 20 éven belül az általa állami (rész)ösztöndíjjal folytatott
tanulmányok
ideje
kétszeresének
megfelelő
időtartamban
hazai
munkaviszonyt folytatni. Amennyiben ennek nem tesz eleget, vissza kell fizetnie az általa igénybe vett állami költségtérítés teljes összegét. Ez már akár valóban
-5-
visszatartó erőként szolgálhat a rezidensek elvándorlásánál, hiszen a hatéves orvosképzés szemeszterenként jelenleg 900 ezer forintba kerül. A közel 11 millió forintos képzési díj visszafizetése pedig már elég nagy összeg ahhoz, hogy jelentős terhet jelentsen még egy nyugat-európai orvos átlagfizetése mellett (2500-3000 euró) is. 5. Merre tovább? Az egészségügy humánerőforrás-krízise összességét tekintve túlmutat a bérek alacsony színvonalán. A probléma az egészségügyi rendszer egészével van, hiszen a szektorban dolgozók alacsony létszámmal, szegényes felszereltséggel bíró intézményekben, alacsony bérekért dolgoznak olyan munkakörnyezetben, amelyet a hatékonyság helyett sokszor a korrupció (leginkább hálapénz formájában) jellemez. Az orvoselvándorlás problémájának megoldásához tehát nem elég pusztán a béreket emelni, emellett az egészségügyi szektor már régóta esedékes átalakítása is szükséges. Mindenesetre a kormány a Semmelweis Tervben megfogalmazásra került elképzelései összességében biztatónak tekinthetőek, de kellő anyagi forrás híján, valamint a szektor átalakítás egyéb kihívásai mellett nagyon nehéz lesz visszafordítani az elvándorlás folyamatát, miközben a nyugati országok magas bérek és jobb munkakörülmények ígéretével csábítják magukhoz a hazai szakembereket.
-6-
