A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11.
Baloldali kiút a válságból Az Európai Parlament képviselõinek megválasztása korábban nem ígérkezett jelentõs eseménynek. A választók szerte Európában a helyi ügyeiket intézõ kormányok és helyi hatóságok viselt dolgai iránt érdeklõdtek. Ez érthetõ is, hiszen a munkabéreket, az adókat, a közintézmények sorsát érintõ döntéseket többségében ezen a szinten hozták meg a képviselõk. Az USAból elszabaduló pénzügyi hitelválság és a nyomában kialakuló globális gazdasági válság azonban gyökeresen megváltoztatja a helyzetet. Az EU már eddig is törekedett a piacok egységesítésére és sok olyan szabály született, amelyet kötelezõ volt alkalmazni a tagországokban. Az EU tagországok vezetõi 2003-ban alkotmányozó gyûlést, “konventet” hívtak össze, az alkotmányos szerzõdés tervezetét azonban a francia és holland szavazók nem fogadták el és nem léphetett életbe. Ezután megalkották a Lisszaboni Szerzõdést, amely lényegében azonos a korábban leszavazottal, szentesíteni kívánta a neoliberális politikát, erõsítette a centralizációt és a militarizálást, miközben semmi változást sem javasolt az Unió demokratikus alapjainak kiszélesítésében. A “kétsebességes” Európa koncepció csökkentené a közép és kelet-európai országok súlyát a döntéshozatalban. A 2008-ban megtartott ír népszavazás áthúzta ugyan a gyors ratifikációt, de a neoliberálisok terveit nem hiúsította meg véglegesen. A mára kialakult globális gazdasági válság egyértelmûvé tette, hogy még a legerõsebb ipari országok sem képesek önállóan megoldani a növekvõ társadalmi és szociális konfliktusokat. Nemzetközi tanácskozások sora indult el, ahol az azonnali lépésektõl kezdve a hosszú távú teendõkig mindenrõl szó esik. Jellemzõ a baj nagyságára, hogy a kapitalizmus legnagyobb haszonélvezõi és hívei is a jelenlegi rendszer átalakítását vetették fel, hogy ezzel menthessék a számukra oly fontos politikai gazdasági rendszert. Sarkozy francia elnök után Angela Merkel német kancellár is egyfajta új, szabályozott kapitalizmus homályos képét vetítette elénk. Jellemzõ a helyzetre, hogy a bulvár sajtó is egyre nagyobb arányban foglalkozik a válság következményeivel és a lehetséges megoldásokkal. Ez persze érthetõ, hiszen a vállalkozók tömegesen bocsátják el a munkásokat a csökkenõ kereslet és meg-
rendelések miatt. Korábban is nagy volt a félelem a munkanélküliségtõl, ami most természetesen tovább erõsödött. Sokan féltik a jelzálogkölcsönbõl vásárolt házaikat, lakásaikat, autóikat. Rövid idõn belül családok százezreinek vált kétségessé megélhetésük. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben a neoliberális politikát elutasító baloldali erõknek is nagyobb erõfeszítéseket kell tenniük. Az Európai Parlament képviselõinek megválasztása immár nem csupán úri huncutság. Magyarországon is csak olyan baloldali politikának van esélye, amely összehangoltan lép fel a munkavállalók, a pályakezdõ és családalapítást tervezõ fiatalok, a nyugdíjasok és a szociális vészhelyzetbe került emberek érdekében. Nem elég például csak néhány országban a nagy tõkés társaságok adókedvezményeinek megvonását elérni. Minden EU tagországban egységesen kell ezzel a követeléssel fellépni. A környezetünk védelmét szolgáló politika sem lehet sikeres csupán nemzeti keretek között. A vállalatok elsõsorban profitjuk növelésében érdekeltek, ezért azonnal kihasználják a környezetvédelmi szabályok “réseit”. Olyan országokban települnek meg legszívesebben, ahol a helyi hatóságok mérlegelése után könnyítéseket kaphatnak a szigorú szabályok alól. A szociális védelmet nyújtó jogszabályokat is újra kell alkotni és egységesíteni kell, hogy ezek eltéréseit se használhassák ki a rafinált befektetõk. Arra kell hát törekednünk, hogy az EU minden tagországában közel azonos politikai, gazdasági és szociális követelésekkel lépjünk fel. A baloldali és rendszerkritikus politikai és civil szervezeteknek össze kell fogniuk, közös platformot kell kialakítaniuk. Ennek a gondolatnak a jegyében szervezett konferenciát a Szociális Charta 2009. január 24-én. Az elõadók között felszólalt az Európai Baloldali Párt egyik képviselõje is. A konferencia sikerességét mutatja, hogy az elõadók és a résztvevõk által szorgalmazott szociális minimum dokumentumot már nyilvánosságra is hozták. Az itt közölt követelések összhangban vannak az egész Európában erõt gyûjtõ baloldal és a vele szövetséges rendszerkritikus erõk törekvéseivel. Ez a dokumentum alapja lehet az EP választásokon induló baloldal politikájának is. Vajnai Attila
A TARTALOMBÓL Baloldali Front Franciaországban Két vagy három párttal?
2. oldal
Új alkotmány Bolíviában De az ellenzék aktív
2. oldal
Salvador balra tart
3. oldal
Raúl Castro Moszkvában
3. oldal
Radnóti Miklós Születésének 100. és halálának 65. évfordulójára 4. oldal
Kétharmados többségben a passzivitás Ferencvárosi tapasztalatok
5. oldal
Válság és munkanélküliség Az ipari termelés a fejlett világban zuhan
6. oldal
Zsákutcás magyar liberalizmus
7. oldal
Amit minden ember jogosan elvárhat − szociális minimum Az elmúlt húsz év neoliberális, neokonzervatív gazdasági tévelygései leginkább szociális rendszerünket sújtották. Az egymás után következõ kormányok mindegyike számos, korábban szerzett szociális jogtól fosztotta meg az embereket. Most, a válság körülményei között, a szociális rendszer további szûkítése nem engedhetõ meg. Ellenkezõleg a válságban fokozni kell a szolidaritást, az emberekkel való törõdést, kölcsönös segítségnyújtást. Minden magyar állampolgárnak joga van akkora minimális jövedelemhez, amely önfenntartásához szükséges, (szociális minimum jövedelem) joga van a munkához és munkájával arányos munkabérhez, munkahelyének és munkavállalói jogainak megkülönböztetett védelméhez, joga van önmaga és családja biztonságos életviteléhez alkalmas lakásra, amely anyagi helyzetétõl függõen saját tulajdonú vagy az állam által biztosított bérlemény, Folytatás a 3. oldalon.
2 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Baloldali Front Franciaországban A párizsi IFOP intézet január végén közzétett felmérése szerint, ha most tartanák az Európai Parlament képviselõinek a választását, akkor a liberális politikát elutasító baloldali erõk a szavazatok 14,5, a szocialisták 22,5, a kormánypárti UMP 25,5, a középutas MODEM 14 és a környezetvédõk 7 százalékát kapnák. A felmérés azon a feltételezésen alapult, hogy a kommunisták (PCF), a Jean-Luc Mélenchon nevéhez kötõdõ Balpárt (PG) és az Új Antikapitalista Párt (NPA) közös listán indulnak. Az Európai Alkotmányra vonatkozó 2005-ben tartott franciaországi népszavazáson a “nem” tábora gyõzött, ami azt jelzi, hogy a mostani felméréshez képest, a baloldali lista lényegesen nagyobb támogatottságra számíthat. A Baloldali Front zászlóbontása február 5-én történt, és a szervezet megkezdte a kampányát a június 7-én tartandó európai választásokra. JeanLuc Mélenchon, a Balpárt elnöke szerint “ez az elsõ alkalom, hogy két politikai szervezet, a kommunisták és a Balpárt egységre törekszik”. Mélenchon hangsúlyozta, hogy a Fronthoz történõ csatlakozás feltétele “a Lisszaboni Szerzõdés elutasítása”. Pierre Laurent, a PCF Végrehajtó Bizottságának a tagja kijelentette, hogy a “Baloldali Front nyitott” és “nem jelenti a pártok egyesülését”. A nyitottság hangsúlyozása elsõsorban az Olivier Besancenot által vezetett Új Antikapitalista Pártnak szólt, amely egyelõre nem csatlakozott a Fronthoz, és csak regionális szinten vesz részt a munkában. A kommunista párt felhívást intézett az új antikapitalisták kongresszusának a résztvevõihez: “Sok a közös közöttünk, de vannak vitáink és nézeteltéréseink. Baloldaliak vagyunk, ezért nagy felelõsség terhel minket”. A pártokat megosztja a szocialistákkal való kapcsolatok kérdése. Jean-Luc Mélenchon a múlt év októberében történt
szakításáig, 31 éven át volt a párt tagja, és a szocialisták színeiben választották szenátorrá. A parlamenti és önkormányzati pozícióik megõrzése érdekében a kommunisták is kénytelenek keresni az együttmûködés lehetõségét a szocialistákkal. Az új antikapitalisták meghatározó követelései viszont: “szakítás a kapitalizmussal” és “teljes függetlenség a Szocialista Párttól”. A baloldali pártok négy jelöltje közül a 2007-ben tartott elnökválasztáson Besancenot kapta a legtöbb szavazatot, 4,08 százalékot, ami több mint kétszerese volt a kommunista Marie-George Buffet támogatottságának, ami a párt legrosszabb eredménye volt 1945 óta. Saját adataik szerint a kommunistáknak 130.000, a Balpártnak 4.000 és az Új Antikapitalista Pártnak 9.000 tagja van, de ez nem tükrözi a pártok tényleges befolyását. Pierre Laurent kommunista vezetõ hangsúlyozta, hogy a január 29-én tartott országos sztrájk után a baloldali pártoknak konkrét politikai lépéseket kell tenniük. A CGT szakszervezet adatai szerint “a fekete csütörtökön” mintegy 2,5 millió személy tüntetett a kormány gazdasági és szociális politikája ellen az országban. A felvonulók száma Párizsban elérte a 300.000 fõt. Megfigyelõk szerint ez volt az elmúlt húsz év legnagyobb tömegmegmozdulása, ami azt mutatja, hogy az egységes antiliberális baloldal sikeresen szerepelhet az európai választásokon. K.G.
Új alkotmány Bolíviában Január 25-én népszavazást tartottak a dél-amerikai országban, amelynek tétje az indián származású Evo Morales elnök által javasolt alkotmány elfogadása volt. 90,3 százalékos részvétel mellett az “igenek” aránya 61,4 százalék volt. Az alaptörvény támogatottsága a falvakban és a paraszti lakosság között volt a legnagyobb, ahol elérte a 82 százalékot. Az ásványkincsekben gazdag négy keleti tartományban a választók többsége viszont “nemmel” szavazott. A referendum lebonyolítását az Amerikai Államok Szervezete, az Európai Unió és a Jimmy Carter, volt USA elnök által létesített alapítvány 350 megfigyelõje ellenõrizte, akik megerõsítették, hogy a választás nyugodt légkörben zajlott le A választások után Morales elnök kijelentette, hogy az “alkotmány elfogadása Bolívia megújhodását jelenti.” Növekszik a gazdaság állami ellenõrzése, bõvül a régiók autonómiája, és az ország 183 éves fennállása óta elõször biztosítja törvény az indián õslakosság “jogait”. Az elnök szerint “véget vetettek a belsõ és külsõ gyarmatosítás korszakának, a latifundiumok uralmának és a neoliberális terveknek”. Az államfõ példaképének tekinti a Chávez elnök irányításával Venezuelában megvalósuló szocialista jellegû átalakulást. Az új alkotmány elõírja az õslakosság megfelelõ képviseletét a különbözõ hatalmi szervekben és intézményekben. Stratégiai fontosságúnak minõsíti az ország ásványkincseit és kizárja külföldi támaszpontok létesítését
Növekszik az öngyilkosok száma A Pentagon adatai szerint 2008ban 128 katona lett öngyilkos, tizenöt további esetet még vizsgálnak. A halálozások 30 százaléka külföldi “missziók” során, 35 százalékuk olyan katonáknál történt, akik korábban más országokban teljesítettek szolgálatot. Az öngyilkosok száma 2007ben 115, 2005-ben 90 volt. A New York Times szerint a hadseregben az öngyilkosok aránya
jóval magasabb, mint a civil lakosság között. A hadsereg vezetése megbízta az Országos Pszichológiai Intézetet, hogy az öngyilkosságok lehetséges okairól egy elemzõ tanulmányt készítsen, amire ötvenmillió dollárt fordítanak. 250 új pszichológust és 40 házassági tanácsadót fognak a jövõben alkalmazni, akikkel meg kívánják erõsíteni az úgynevezett “ön-
az országban. Ingyenes egészségügyi ellátást biztosít minden állampolgár számára. Megtiltja monopóliumok kialakítását a médiában. Az alaptörvény lehetõvé teszi az államfõ egyszeri újjáválasztását, így Evo Morales ismét indulhat a decemberi elnökválasztáson. Döntés született a magántulajdonban lévõ földterület nagyságáról is, amit a voksok 77 százalékával ötezer hektárban korlátoztak. A törvény a meglévõ földtulajdont nem érinti, és csak az új eladásokra vonatkozik. A népszavazás sikere ellenére a kormány nincs könnyû helyzetben. Az autonómia megvalósításáról tárgyalni kényszerül a keleti tartományok vezetõivel, ahol a kõolaj és földgáz 90 százalékát termelik ki, ami az ország legnagyobb kincse és fõ bevételi forrása. A “lázadók” tovább akarják erõsíteni pozícióikat, nagyobb önállóságot és az exportbevételekbõl magasabb részesedést követelnek. A jövõ fogja eldönteni, hogy az új alaptörvény csökkenteni tudja-e azt a mély szakadékot, ami az ország gazdag és konzervatív lakosságát elválasztja a nyugati területeken élõ szegény indián népességtõl. K.G. gyilkosságokat megakadályozó tréningek” vezetését. A halálestek kétharmada külföldön szolgálatot teljesítõ, illetve a közelmúltban hazatért katonák között történt, de amerikai szakértõk szerint, elsõsorban nem az iraki vagy afganisztáni harcokban való részvétel, hanem a gazdasági és személyi bizonytalanság okozta az öngyilkosok számának a növekedését. No comment! ács
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11.
TÁMPONT 3
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Salvador balra tart
A 6,7 millió lakosú közép-amerikai országban január 18-án parlamenti és polgármester választásokat tartottak, amelyen a legtöbb szavazatot a baloldali Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMNL) jelöltjei kapták. Az FMLN 35 (42,5%), a jobboldali Arena 32 (38,4%) helyet szerzett a 84 tagú parlamentben. A többi mandátumon három másik párt osztozott. A 2006-ban tartott választásokhoz képest az FMNL támogatottsága három százalékkal növekedett és az ország legnagyobb politikai erejévé vált. A helyi választások eredménye árnyaltabb képet mutat. Az FMNL-nek nem sikerült gyõznie, a fõvárosban, San Salvadorban, ahol az Arena jelöltje, Norman Quijano lett a polgármester. Az FMLN valamint szövetségesei 96, az Arena 120 és más pártok 45 település irányítását szerezték meg. Luis Yánez, az Európai Unió megfigyelõ csoportjának a vezetõje kijelentette, hogy a választások
rendben zajlottak és viszonylag kevés szabálytalanságot észleltek. A politikai erõpróba a március 15-én tartandó elnökválasztás fõpróbájának tekinthetõ, amelyen az FMNL Mauricio Funes népszerû újságírót, a CNN spanyolnyelvû adásának volt szerkesztõjét indítja. A legutolsó felmérések szerint Funes biztosan vezet a jobboldali Rodrigo Ávilával, nyugalmazott rendõrparancsnokkal szemben. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front 1980-ban jött létre. A szervezet 1981−92 között gerillaháborút folytatott a kormány ellen. A fegyveres harc megítélésében azonban a kommunisták véleménye megoszlott. A polgárháború során mintegy 75 ezer személy halt meg, akiknek a többsége a hadsereg és a jobboldali halálbrigádok áldozata volt. A békekötés után az FMLN legális politikai párttá alakult, és az ország befolyásos politikai erejévé vált. Az 1930-ban alakult Salvadori Kommunista Párt egyik alapítója Farabundo Marti volt. A párt 1994-ben megszûnt és beolvadt az FMLN-be. Sajtójelentések szerint a korábbi tagok egy csoportja 2006-ban kezdeményezte a párt újjászervezését. ács
Raúl Castro Moszkvában
Castro és Medvegyev
A kubai államfõ január 28-án nyolcnapos látogatásra az orosz fõvárosba érkezett. A tárgyalások során Castro és Dimitrij Medvegyev orosz elnök 33 megállapodást kötöttek. A kubai vezetõ a szovjet idõkben 23 alkalommal járt Moszkvában, legutóbbi útja 1985-ben volt. A gazdasági kapcsolatok fejlõdését jelzi, hogy a múlt évben aláírt 335 millió dolláros hitelnyújtás mellett Oroszország további 20 millió dollárt biztosít a kubai építõ- és energiaipar, valamint a mezõgazdaság részére. A hurrikánok által sújtott területek lakossága számára Moszkva 28 millió dollár értékû gabonát ajándékozott. Az Orosz Külkereskedelmi Bank 44,5 milliós keretet nyitott korszerû TU-204SM repülõgépek és hajtómûvek vásárlására. Az Aeroflot és a Cubana légitársaságok képviselõi szándéknyilatkozatot írtak alá vegyes vállalat létesítésérõl, ami latin-
Amit minden ember jogosan elvárhat − szociális minimum (Folytatás az 1. oldalról.) joga van lakásában a közszolgáltatások (energia, víz, telekommunikáció, informatika) igénybevételére, joga van önmaga és családtagjai oktatási, kulturális igényei kielégítésére, általános mûvelõdése, testedzése, fizikai állapotának karbantartására, joga van, mint biztosított az egészségügyi intézmények igénybevételével életkorának megfelelõ egészségi állapot fenntartásához, az egészséges környezethez, joga van a törvény elõtti feltétlen egyenlõséghez, joga van a gyülekezéshez,
egyesüléshez, az általános beleszóláshoz és a szólásszabadsághoz, az államélet és intézményei feletti civil ellenõrzéshez, az eltérõ egyéni identitások nyilvános, megkülönböztetés mentes vállalásához. Követeljük meg, hogy a nõk és gyermekek jogai az Európai Szociális Charta szerint maradéktalanul érvényesüljenek. Fogyatékos embertársaink jogos elvárása, egyben deklarált joga, hogy a társadalom teljes szolidaritását, humánus segítõkészségét igénybe vehessék. Hátrányos adottságaikat az életüket megkönnyítõ gesztusokkal, részükre megtervezett
és megépített tárgyi világgal kompenzálják. Mindenkinek joga van országunkban a legteljesebb személyi biztonsághoz. Hol a pénz ehhez, replikáznak? A pénz mindehhez megvan. Az elcsalt adókban, a korrupciós lenyúlásokban, a tõkések extra profitjában, a bankárok csillagászati fizetéseiben, a bankok hatalmas hasznaiban, a multinacionális cégek elvtelen támogatásában, a privatizáció be nem tartott szerzõdéseiben, a spekulációs tõkékben, az igazolhatatlanul megszerzett nagy vagyonokban. Ezt kell visszakapnunk.
amerikai járatokat üzemeltetne. A két ország között kiemelt projektként szerepel az energiaszektorban, a nikkelbányászatban és -feldolgozásban, valamint a halászatban történõ kooperáció. Az orosz fél érdeklõdik a biotechnológiában és a gyógyszergyártásban elért kubai eredmények alkalmazása iránt. Medvegyev száz−száz ösztöndíjat ajánlott fel diákok illetve sportolók számára. A szakértõi tárgyalásokon felmerült, hogy az új típusú Lada személygépkocsikat és Kamaz teherautókat a szigetországban szereljék össze. Sok kiaknázatlan lehetõség van még a gazdaságban, mert a kölcsönös áruforgalom csak 200 millió euró értékû volt 2008-ban. A megújuló katonai kapcsolatokat mutatja, hogy orosz hadihajók a múlt év decemberében látogatást tettek a havannai kikötõben. Igor Szecsin miniszterelnök helyettes, a kormányközi vegyesbizottság orosz társelnöke kijelentette, hogy az együttmûködés “összhangban van a nemzetközi megállapodásokkal” és “tiszteletben tartja a két ország szuverenitását”. Medvegyev hangsúlyozta, hogy “a két ország kapcsolatai stratégiai jellegûek”. “A kilátások nagyon kedvezõek.” A kubai elnök "fontos és történelmi” eseménynek nevezte a szerzõdések aláírását. Kijelentette, hogy “régi barátok vagyunk, megismertük egymást jó és rossz helyzetben is”. Elutazása elõtt Raúl Castro megbeszélést folytatott Vladimir Putyin kormányfõvel valamint más politikusokkal, és találkozott Gennagyij Zjuganovval, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának az elnökével is. K.G.
4 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11.
“Ember vigyázz, figyeld meg jól világod” (Radnóti Miklós) Idén emlékezünk meg Radnóti Miklós születésének 100. és halálának 65. évfordulójáról. Fiatalon, a haladó szellemû “szegedi fiatatok” alapító tagjaként, a társadalmi haladás és a humanizmus eszméi mellett kötelezte el magát. Fájdalmasan rövid élete és költészete elszánt küzdelem volt a Horthy-rendszer és fasizmus ellen. “Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám e lángoktól ölelt kis ország” írta versében. Szülõhazájának szeretete elválaszthatatlan volt a dolgozó néppel való szolidaritástól. “Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg”. Oly korban élt, mikor − a költõ szavaival − “az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt”. 1944-ben munkaszolgálatosként Szerbiába vitték, majd a front közeledtével gyalogmenetben hajtották tovább Németországba. “Bolond, ki földre rogyván felkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer”. Az “erõltetett menet” kínjait Radnóti versekben örökítette meg: “Ékezet nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron”. “Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld jelzõk ringtak a metrum tajtékos taraján és éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltûnt drága barátok, verseket írtak a rég elesettek, szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.”
Radnóti Miklóst a keretlegények magyar földön lõtték agyon. Utolsó verseinek kéziratát viharkabátja zsebében a tömegsír kihantolása során az árokban találták meg. Egyik töredékes versében mintegy saját közelgõ halálát vetítette elõre: “Mellézuhantam, átfordult a teste, s feszes volt már, mint a húr, ha pattan, Tarkólövés. − Így végzed hát te is, − súgtam magamnak, − csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. − Der springt noch auf, − hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen” Oly korban élt, “mikor a költõ is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra”. Radnóti életét kioltotta a fasiszta golyó. De elnémítani nem tudták. Versei mementó a gyilkos korról és annak tanulságairól. A ma is terjedõ “ordas eszmékre” emlékeztetnek. Verseivel és sorsával azt üzenik nekünk, a mai kor emberének: “Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, − hordozd szívedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.” W.Á.
Töredék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hõs, − s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyûlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, − az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértõl és mocsoktól részegen.
Nem halványul el az emlék Kazincbarcikán január 21-én hagyományosan megemlékeztek a Don-kanyarban elhunyt hõsökrõl. “Fontosnak tartom − mondta Bagyal József nyugállományú alezredes, a HONSZ országos alelnöke a jelenlevõ nagyszámú iskoláshoz és fiatalhoz szólva −, hogy a háború eseményeit a felnövõ nemzedék ne csak a történelemkönyvekbõl, hanem az akkor élt emberek visszaem-
Radnóti Miklós:
lékezéseibõl, történeteibõl is megismerhessék”. Emlékezõ beszédében Molnár Miklós, a Munkáspárt 2006 országos elnökségének a tagja utalt arra, hogy a katonák nem önként mentek a háborúba. Oroszországban nem háborgatják a magyar katonák sírjait, mi is becsüljük meg a szovjet hõsöket, és ne engedjük meggyalázni sírjaikat. (Tudósítónktól)
Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élõ írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sûrû méregoldat, …………………………………. . Oly korban éltem én e földön, mikor a költõ is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra − mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, − a rettentõ szavak tudósa, Ésaiás. ……………………………… 1944. május 19.
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11.
Ismertessük politikánkat − bõvítsük kapcsolatainkat Január 31-én az elnökség kibõvített ülést tartott, amelyen rész vettek a megyei elnökök és a választási programbizottság tagjai is. Az ülés a június 7-i EP választásokra felkészüléssel és feladatokkal, valamint egyéb idõszerû kérdésekkel foglalkozott. Az elnökség megállapította, hogy a következõ négy hónapban a párt minden szervezetének és tagjának fokozott erõfeszítésére van szükség pártunk politikai álláspontjának és javaslatainak minél szélesebb körben való ismertetésére és a személyi kapcsolatok, a párt tömegbefolyásának bõvítésére. Az elnökség felhatalmazta Fratanolo János és Vajnai Attila elvtársakat a baloldali együttmûködésre vonatkozó tárgyalások további folytatására és február végéig történõ lezárására. Az elnökség egyetértõen vette tudomásul, hogy több megyében már tárgyalások folynak más baloldali pártokkal és szervezetekkel a megyei és helyi együttmûködésrõl, és szükségesnek tartja, hogy másutt is kezdjék
meg a kapcsolatok felvételét. Fel kell készülni az ajánlószelvények gyûjtésére, ami lehetõvé teszi, hogy a párt listát állítson és induljon a választásokon. Január 31-én két napos látogatásra Budapestre érkezett Helmut Scholz és Oliver Schröder, a németországi BAL párt elnökségének tagja, nemzetközi osztályvezetõje és munkatársa, akik egyben az Európai Baloldali Pártot is képviselték. Német elvtársaink rövid látogatást tettek az elnökség ülésén, ahol Helmut Scholz ismertette a német és az európai párt felkészülését az EP választásokra és figyelmünkbe ajánlotta a közös európai választási program felhasználását. Az elnökség február 14-i ülése ismételten felméri a munka állását és a további feladatokat. A Központi Bizottság február 28-i ülése hozza meg a határozatokat a párt választási szövetségben vagy önállóan való indulásáról, a párt központi választási jelszavairól és a választási listáról.
TÁMPONT 5
Kétharmados többségben a passzivitás A ferencvárosi idõközi választás eredményeibõl pártállása és vérmérséklete szerint több politológus és elemzõ vont le következtetéseket. A választáson indult pártok képviselõi természetesen saját szemszögükbõl próbálták megtalálni a legkedvezõbb értelmezést, meglepõ módon azonban a legszembetûnõbb jelenséggel foglalkoztak talán a legkevésbé. Az országos médiában és a bulvársajtóban is nagy visszhangot váltott ki a ferencvárosi választás, illetve a kampány során fényre derült ajánlószelvény-hamisítás. Ennek taszító hatása volt, hiszen egy botrányokkal tarkított választási kampány nem gyakorol mozgósító hatást a bizonytalan választókra. Az is igaz azonban, hogy a kiemelt érdeklõdés a médiában a pártok aktív támogatóit kifejezetten ösztönözte a szavazásra. Ráadásul Orbán Viktor “vízválasztónak” nevezte a voksolást. A Fidesz elnöke szerint számukra a gyõzelem “hangos szó lesz, amely talán a következõ parlamenti választásokig is elhallatszik”. Már most elmondható, hogy ez nem jött be. A választók több mint 70 százaléka sem az elsõ, sem a második fordulóban nem vett részt a szavazáson. Ez a lát-
Az Európai Parlamenti választások szabályai Hazánkban idén kerül sor másodszor az Európai Parlament tagjainak megválasztására, de kire és hogyan szavazhatunk? Az Európai Parlament tagjait az EU tagországok választópolgárai 5 évre választják, minden országban az általános irányelveknek megfelelõ saját szabályaik szerint. Magyarországon elõször 2004 júniusában választottunk, akkor 24 képviselõi helyünk volt, idén a nizzai szerzõdés alapján az idõközben két tagállammal bõvült Unióba már csak 22 képviselõt küldhetünk. Az EP többnyire Brüsszelben, de idõnként Strasbourgban ülésezik. Az EP választások egyfordulósak, nincs egyéni képviselõjelölés, csak pártlistáról lehet bejutni a parlamentbe. Egész Magyarország egy listás választókerületet alkot, listát csak
bejegyzett párt indíthat, azzal az elõnnyel azonban, hogy mód van két vagy több kisebb párt összefogására közös lista állítása céljából. A listaállítás feltétele 20000 érvényes ajánlószelvény összegyûjtése az ország területérõl. Idén az ajánlószelvény-gyûjtés kezdésének legkorábbi idõpontja 2009. április 9. Ezt követõen valamivel több mint egy hónap áll a pártok rendelkezésére, hogy összeszedjék a 20000 érvényes ajánlást. A választáson a magyar állampolgárokon kívül részt vehet minden EU tagállam Magyarország területén bejelentett lakcímmel rendelkezõ állampolgára, amennyiben e szándékát elõre jelzi az illetékes választási bizottságnál. Ebben az esetben a külföldi állampolgárnak is a Magyarországon induló pártok közül kell választania.
Értelemszerûen a külföldön szavazó magyarok ilyen esetben az illetõ ország pártjai közül választhatnak. Mandátumot az a lista szerezhet, amelyikre az érvényes szavazatok legalább 5 százaléka érkezett. Ellentétben az Országgyûlési választásokkal, az EP választásokon a közös listán induló pártokra is az 5 százalékos küszöb érvényes. A mandátumok elosztása hasonlóan történik, mint a magyar parlamenti választásoknál az országos listás mandátumok kiszámítása. A választás érvényességét a részvételi arány nem befolyásolja. A legutóbbi választások során a Fidesz−MPSZ 12, az MSZP 9, az SZDSZ 2, az MDF 1 mandátumot szerzett mindössze 38,5 százalékos részvétel mellett. Bakó András
ványos passzivitás sokkal inkább tudható be a hatalmi elittel szembeni bizalmatlanságnak, mint a botrányoknak. Bár a Fidesz utcahosszal vezet az országos felmérések szerint, Ferencvárosban az összes pártra leadott szavazat kevesebb volt annál, mint amennyire ezek a felmérések a Fidesz táborát becsülik. Különösen érdemes felhívni a figyelmet a szélsõjobb szereplésére. Az elért 8 százalék körüli eredményük nemcsak azt mutatja, hogy a hivatalos felmérések alábecsülik ezt a politikai csoportot, de azt is, hogy a Jobbik a Ferencvárosban korábban is erõs MIÉP szavazóinál nem tudott többet megnyerni magának. A várhatóan országosan is csökkenõ választási részvétel mellett a szélsõjobb befolyásának növekedésére kell számítani. Az újfasiszták erõsödése érzékelhetõ, de nem radikális. A humanisták önálló jelöltjének közel 4 százalékos eredménye biztató lehet a rendszert balról bíráló politikai erõk számára. Voltak, akik szerint az SZDSZ szavazói támogatták a humanistákat, de ezt csak olyanok állítják, akik csökkenteni akarják a neoliberális párt vereségének mértékét. A baloldal számára egyértelmû üzenet, hogy a szavazók a rendszert bíráló, a szó szoros értelmében vett humanista politikát támogatták inkább a Fidesszel és a jobboldallal együttmûködõ MKMP-vel szemben. Ez utóbbira a második fordulóban leadott 48 szavazat (0,5 százalék) a regisztrált 800 ajánlószelvénnyel szemben önmagáért beszélõ adat, nem igényel magyarázatot. 2004-ben a választók 38 százaléka vett részt az Európai Parlamenti választásokon. A társadalom mai állapotában ennél alacsonyabb részvételi arány várható az idei szavazáson. A ferencvárosi választás azt mutatja, hogy jelenleg csak a társadalom egyharmada kész aktívan részt venni a politikai életben. Az együttmûködésre készülõ alternatív baloldal számára nyilvánvalóan adódik a következtetés. A politikából, a rendszerbõl kiábrándult embereket kell megszólítani, számukra kell megoldásokat keresni. Most õk vannak kétharmados többségben. VA
6 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11.
Válság és munkanélküliség S ha most a tyúkszemünkre lépnek, hogy lábunk cipõnkbe dagad, rajtad is mult. Lásd, harc az élet, ne tékozold bizalmadat. (József Attila, Vigasz, 1933. okt. 19.) Józan ésszel a válság tényét többé nem lehet tagadni: tartós a pénzszûke, a termelés visszaesik, a csõdök száma nõ, a foglalkoztatottság csökken és a munkanélküliség meredeken emelkedik. Magyarországon 2008 IV. negyedévében a 15−64 éves korcsoportban 3851 ezer fõ, 56,7 százalék volt a nyilvántartott foglalkoztatottak létszáma, és 337 ezer fõ, 8 százalék a nyilvántartott munkanélkülieké. A foglalkoztatás közel 30 ezer fõvel, rátája 0,4 százalékponttal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál, a nyilvántartott munkanélküliek száma több mint 16 ezer fõvel volt több, arányuk 7,8 százalékról 8 százalékra emelkedett. A 20−24 éves korosztályban különösen súlyos a munkanélküliség, vagyis nagyon nagy azoknak a száma, akik az oktatási rendszerbõl már kiléptek, és nincs munkájuk. A statisztika 50,2 ezer e korosztályba tartozó fiatalt tart számon munkanélküliként, a munkanélküliségi ráta ebben a korosztályban 17,7 százalékot mutat. (KSH, Gyorstájékoztató, 2009. 01. 30.). A magyar gazdasági válság része a világválságnak, hasonló tendenciák mutatkoznak világszerte. Közvetlen környezetünkben, az Európai Unióban a munkanélküliségi ráta 2008ban 6,8 százalékról 7,4 százalékra, a munkanélküliek száma 1 millió 665 ezer fõvel emelkedett, ezen belül az euró-övezetben közel 1,4 millió volt a növekmény (Eurostat, 2009. 01. 30.). Az Egyesült Államokban múlt év decemberében a munkanélküliek száma 632 ezerrel 11,1 millió fõre, a munkanélküliségi ráta 7,2 százalékra nõtt. 2007 decemberéhez képest a növekmény 3,6 millió fõ, 2,3 százalékpont (US Department of Labor, 2009. 01. 09.). A számok jelzik a változások irányát, de tompítottan adják vissza a valóságban végbeme-
nõ drámai folyamatot, amely a híradások szerint januárban tovább folytatódott. A munkanélküliség a válság kibontakozásának az a szakasza, amikor a pénzügyi összeomlás, a banki és vállalati csõdök hatása tömegesen eljut a termék vagy a szolgáltatás termelõjéhez. A munkanélküliség növekedése elõrevetíti a fizetõképes kereslet további csökkenését, jelzi, hogy a válság még nem érte el mélypontját. A jelenleg kibontakozó válság sajátossága, hogy a megelõzõ gazdasági növekedési idõszakok már nem tudták felszívni a tartalék munkássereget, az újonnan munkanélkülivé válók a nagyszámú tartós munkanélküliek sorát növelik, és mögöttük világszerte a lakosság széles elszegényedett és kirekesztett rétegei tengetik életüket. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a 2008. évi magyarországi adatok szerint a munkanélküliek 48,6 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást, és a munkanélküliség átlagos idõtartama 18,5 hónap volt. Ha a kialakult spontán folyamatok fogják tovább uralni az eseményeket, akkor nemcsak a már gyakran emlegetett 1929-es nagy világgazdasági válsághoz hasonló, de annál még súlyosabb válságnak nézhetünk elébe. A kormányok és nemzetközi szervezetek a válság kezdete óta a nagytõke érdekeit követték, csak a folyamat pénzügyi vetületével foglalkoztak, és szinte számolatlanul költötték a pénzt a hitelszféra talpra állítására. Ezzel sok idõt elvesztegettek és a költségvetések eladósodását a nélkül növelték, hogy elérték volna ezzel a kívánt célt. Mert bár a hitelezés valóban rendkívül beszûkült, és sok kisjövedelmû adós is bajba került, de a baj igazi forrása a fizetõképes vásárlóerõ szûkössége a rendelkezésre álló termelõ kapacitások és árutömegekhez képest. Ezért sürgetik a
marxista és a reálszféra problémáit ismerõ közgazdászok a nagybankok államosítását vagy állami bankszektor sürgõs életre hívását, munkahely teremtõ állami nagyberuházások beindítását, a lakossági vásárlóerõnek, a szociális kiadásoknak nem a szûkítését, hanem a bõvítését. Az nem érv, hogy erre most nincs pénzforrás, hiszen példátlanul nagy összegeket teremtettek már eddig elõ a veszteségforrást képezõ bankok, hitelintézetek és nagyvállalatok megmentésére, hasztalanul. A neoliberális vagy neokonzervatív közgazdasági iskolák tudományosan, a valóság mércéjén sohasem állták meg a helyüket, a válság pedig naprólnapra mutatja e tanok teljes csõdjét. A közgondolkodásba azonban tanításuk mélyen beágyazódott, tantételeiket megismétlõ cikkek, nyilatkozatok sora jelenik meg és zavarja meg a tisztánlátást. Furcsa kettõség jellemzi a politikusok nagy részének megnyilatkozásait is. A
változtatás jelszava jegyében lázas tevékenység folyik hazai és nemzetközi téren egyaránt, de a kapkodó intézkedések tanácstalanságra utalnak, újra és újra visszacsempészik a lejárt, a válságot kiváltó gyakorlatot. A tõkének értelmetlen könyörögni, hogy változtasson a magatartásán, mert a termelés a termelésért már kifulladt, a hadiiparok korlátlan fejlesztésére most nincs mód, a beruházási és fogyasztási piac pedig szûkös. Ezen kellene segíteni. A válság elemi erõvel, természeti csapás módjára hat. A huszadik században a tõke diktálta a nagy válságra a választ, háborús felkészülést és világháborút. De lehetséges más válasz is, ha a munkájukból élõ társadalmi osztályok, rétegek összefognak és felveszik a harcot életbevágó érdekeik védelmében. Ez a harc a társadalmi rend megújulása, a szocializmus felé való átmenet irányába mutat. Morva Tamás
Az ipari termelés alakulása A Pénzügyminisztérium február 6-án tájékoztatásul közzétette az ipari termelésre vonatkozó általuk összegyûjtött adatokat. Az adatok bizonyítják, hogy a válság alapja a fizetõképes kereslethez képest elõállt túltermelés, és sajnálatos mó-
don elõrevetítik, hogy megfelelõ intézkedések hiányában növekvõ munkanélküliséggel és a fogyasztás csökkenésével is kell számolni. Az alábbi táblázatban ebbõl közöljük az euróövezet és a bennünket leginkább érdeklõ országok adatait.
Az ipari termelés alakulása változás az elõzõ év azonos hónapjához képest, % Eurózóna Csehország Németország Észtország Franciaország Olaszország Lettország Litvánia Magyarország Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Egyesült Királyság Törökország Egyesült Államok Japán
október −5,6 −6,1 −3,8 −11,7 −7,6 −6,9 −8,2 −3,0 −7,2 −1,9 −0,2 −3,2 −3,1 −2,8 0,1 −5,4 −8,1 −4,8 −6,7
november −8,1 −13,0 −6,6 −17,4 −10,7 −9,7 −13,7 −7,0 −12,0 0,0 −5,8 −7,2 −8,3 −12,0 −7,2 −8,0 −14,6 −5,7 −15,7
december
−20,7 −14,2 −4,4 −19,6 −7,7 −11,7
−7,8 −20,6
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11.
Zsákutcás magyar liberalizmus Rövidített közlés A magyar liberálisok bajban vannak. Ez derül ki abból, hogy elkezdtek haragudni a népre. Legalábbis megszólaló képviselõik nyilatkozataiból ez látszik. Lengyel László például nacionalizmusáért (Harmadik nacionalista forradalom? A válság hozadéka. HVG-Online, 2009. január 2.), Heller Ágnes a szabadság elutasításáért kárhoztatja az istenadtát (Húsz év múlva. Heti Világgazdaság, 2009. január 3.). Többen a magyar modell válságáról, sõt torz nemzeti karakterrõl kezdtek el beszélni. Ezután a szerzõ Bibó István gondolatait idézi és azokat a történelmi okokat tárgyalja, amiért mély beidegzõdöttségként alakult ki “a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése és az a meggyõzõdés, hogy az autonóm és fõként kollektív fellépésnél célravezetõbb az egyéni kiskapuk megtalálása”. Csak az ûr maradt A politikai rendszerváltás után eltelt húsz év társadalmi-gazdasági és politikai folyamatai sem kedveztek azon készség kialakulásának, amelyet Bibó ép reagálókészségnek nevez. Valóban, a létezett szocializmus évei alatt hibernálódott [téli álomba merült] nacionalizmus rég nem látott erõvel tör felszínre, és az emberek ismét egyre erõsödõ mértékben váltak és válnak szkeptikussá egyéni és kollektív szabadságjogaik valódiságát illetõen. Nem elutasítják ezeket − egyszerûen nem hisznek bennük. ... Hogy mit is jelent Kelet-Európa, ezen belül Magyarország tényleges alávetettsége, arról már sokat írtam. Nagyon röviden: a kelet-európai átalakulás jellegét alapvetõen a centrumkapitalista országok és a globális tõke érdekei határozták meg. Emellett a helyi politikai, gazdasági és kulturális elitek rövidlátásának, önzésének és behódoló magatartásának is szerepe volt abban, hogy ezen országok többségében klasszikus félperifériás kapitalizmusok alakultak ki. Vagyis kettõs gazdaság- és társadalomszerkezetek, nagy egyenlõtlenségek, és ami a jelenlegi gazdasági világválságban különösen nagy veszélyeket hordoz,
a világpiaci folyamatoknak való nagyfokú kiszolgáltatottság jellemzi helyzetüket. A magyarországi elitek különösen élen jártak a gazdaság teljes megnyitásában, a belsõ anyagi és humán erõforrások, erõtartalékok szinte teljes kiszolgáltatásában. Az emberek mindezt érzik − és nacionalizmussal, valamint a szabadságjogok iránti szkepszissel reagálnak rá. A történelmileg hordozott vírusok virulenssé váltak. A kisemmizettek kisemmizése A fent vázolt helyzetért több más körülmény és szereplõ mellett kiemelt felelõsség terheli a liberális, pontosabban magát annak valló értelmiséget is. Bibó a liberális öndefinícióról a következõket írta 1973-ban: “Nem vallhatja magát liberálisnak (valaki − Sz. E.), amennyiben liberalizmus alatt a vagyonszerzés, a tõkefelhalmozás és az egyszemélyes tõkeuralom, a munkavállalókkal szemben való abszolút tõkéstulajdoni kizárólagosság elvét vallja”. Márpedig a hazai liberálisok − pontosabban neoliberálisok − hangadó csoportjai pontosan ezt vallották és vallják ma is. Õk voltak azok, akik az ideológiát szolgáltatták a gazdaság teljes és kritikátlan, megfontolatlan megnyitásához a “"mamuttulajdonok” elõtt, akiknek a munkaerõ ára mindig túl magas volt és jelenleg is az, és akik még ma is a megmaradt közszféra teljes piacosítását szorgalmazzák. Békesi László szerint például hibás kormányzati stratégia az, hogy a jelenlegi válságban az egyik legfontosabb cél minden munkahely lehetõség szerinti megtartása legyen. Jöjjön a megtisztító vihar! − mondja még ma is, amikor a foglalkoztatási mutatónk az egyik legrosszabb Európában. Iványi György még ennél is továbbment a kisemmizettek további kisemmizésére való felhívásában, amikor a “szlovák csoda” egyik lényegi és követendõ elemét úgy fogalmazta meg, hogy bizony a szlovák romák éhséglázadását letörõ erõszakos karhatalmi fellépés miatt a jogvédõk nem rohantak Strasbourgba. A neoliberális lélektani hadviselés egyik döntõ eleme az álta-
TÁMPONT 7 lános bûntudatkeltés. Bauer Tamás szerint például mélyen szégyellnünk kell magunkat azért, mert az Egyesült Államokból induló gazdasági válság nyomán elszabaduló kóbor tõkék a múlt év végén éppen bennünket támadtak meg másodszorra. A neoliberálisok úgy állítják be, mintha a Bokros-csomag utáni néhány év a rendszerváltást követõ idõszak aranykora lett volna, amelynek sajnos véget vetett a populista, “osztogatásos” gazdaságpolitika, ami elsõsorban felelõs az újabb súlyos külsõ eladósodásért. Holott valójában döntõen Bokros idején épült ki az az alapvetõen monokulturális, döntõen egy felvevõpiacra (a németre) épülõ gazdaságszerkezet, melynek a mai recesszióban igen-igen megisszuk a levét. De ezt a levet már elkezdtük inni 2000 után néhány évvel is, mert felvevõpiacainkon az átmeneti élénkülés már akkor elkezdett recesszióba fordulni. Aki az ápolónõknek, orvosoknak, tanároknak és egyéb közszolgáknak adott 50 százalékos béremelést kárhoztatja az utóbbi években jelentõsen megugró külsõ eladósodásunkért, az errõl mélyen hallgat. Miként az eladósodás többi tényezõjérõl, a profitkivonásról, a hullámszerûen ismétlõdõ forráskivonásról, a privatizációs bevételek elapadásáról és a tõke érdekeltsége miatti alacsony foglalkoztatásból adódó csökkenõ adóbevételekrõl is. És szintén hallgat a méregdrága autópálya-építésekrõl. Különösen félrevezetõek a neoliberálisok elmarasztaló gazdasági helyzetértékelései akkor,
amikor azokban nem a társadalom fokozódó kiszolgáltatottságáról, a szegénység bebetonozódásáról esik szó, hanem arról, hogy végzetesen lemaradtunk a kelet-európai versenyben. … Súlyos tények mutatják ma szerte a világban, hogy a neoliberális gazdaságfilozófia megbukott. … A kapitalizmus történetében nem elõször kerül egymással éles ellentétbe az emberjogi és a gazdasági liberalizmus. Hazánkban kevés liberális ismerte ezt fel idõben, de akik felismerték − közülük kimagaslik Tamás Gáspár Miklós −, azok kénytelenek voltak a kapitalizmus egész rendszerének kritikusává is válni (még ha annak jelenkori meghaladhatóságát illetõen véleményük el is tér egymásétól). A liberális színtéren ma szinte csak a gazdasági liberálisok hangját hallani, az emberjogi liberálisok átfogó kérdésekben jórészt hallgatnak. A gazdasági liberálisok logikájából viszont az a − sokszor nem is titkolt − következtetés adódik, hogy széles társadalmi csoportokat igenis fel kell áldoznunk az “elõrehaladásunkért”, sõt a puszta megmaradásunkért. (Például: “Ha így mennek tovább a dolgok, a tehetséges emberek tömegesen fogják elhagyni az országot” − és elszigetelten, csak a “magyar megoldásban” gondolkodva ennek fenyegetõ erejében sok igazság is van.) Talán ideje lenne emlékezetükbe idéznünk Déva várának történetét.
Szalai Erzsébet, szociológus, egyetemi tanár Népszabadság, 2009. január 28.
Egy lakáshitel a több ezer közül A hitelt a kedvezményes fészekrakó-programban vették fel 2006. december 22-én. Összege 8.280 ezer forint, ami akkor 52.491 svájci franknak felelt meg. A hitelfelvétel költségei az akkori árfolyamon és árakon kb. százezer forintot tettek ki. Az elsõ törlesztõrészlet 2007. január 4-én volt esedékes, 38.512 Ft plusz 9.820 Ft (kötelezõ lakástakarékpénztári hozzájárulás), együtt 48.332 forintot kellett befizetni. A hitel változó kamatozású, két év alatt a bank hétszer emelte a törlesztõ részletet, és egyszer fordult elõ, hogy csökkentette. A következmény hogy a 26. részlet 2009. február 4-én a következõ-
képpen alakult: 78.053 Ft plusz 9.820 (ltp), vagyis 87.873 Ft. A hitel türelmi idõs, 20 év futamidejû, az elsõ négy évben a befizetett részletek csak a felvett hitel költségeinek a kifizetését szolgálják, a tõketartozásból az ügyfél még nem törleszt semmit. A tõketartozást csak négy év múlva kezdik leírni. Abban az abszurd esetben, ha az ügyfél ma ki szeretné fizetni a hitelét, akkor 10.589 ezer forintot kellene kifizetnie. A konkrét példa mutatja, hogy mit jelent a lakást vásárló fiataloknak a válság. A kormány segítsége még nem “csorgott le” a bankoktól a terheket ténylegesen viselõ alanyokhoz. Kiss Bálint
8 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. FEBRUÁR 11.
Az új világrend ígérete, vagy élet a romokon Január 24-én a Kossuth Klubban a fenti címmel konferenciát rendezett a Szociális Charta Mozgalom, amit a Magyarországi Munkáspárt 2006 is aktívan támogatott. A tanácskozáson neves baloldali értelmiségiek a hazai, valamint nemzetközi baloldal elõtt álló kérdéseket vitattak meg. A konferencia vendége volt és munkájában részt vett Elisabeth Gauthier (Franciaország), az Espaces Marx vezetõségének és a Transform nevû, hat nyelven megjelenõ baloldali folyóirat szerkesztõ bizottságának a tagja. A konferenciát üdvözölte és munkájában részt vett Varga László, a SZEF elnöke. A különbözõ nézeteket vallók egyetértettek abban, hogy a kapitalizmus jelenlegi neoliberális formája megbukott, és a világgazdasági válság további mélyülésével kell számolni. A sürgetõ teendõkre és a válság utáni helyzetre a baloldalnak új válaszokkal kell szolgálnia, többféle variánssal számolva, ugyanis a jelenlegi helyzetben megfigyelhetõ szélsõjobboldali nyomulásban résztvevõ erõk csak bûnbakot keresnek, de nem tudnak pozitív kiutat mutatni a tõke által elszegényített és elnyomott millióknak. Hasonlóképpen elfogadhatatlan a jobboldal válasza is a kapitalizmus válságának feloldására. A baloldalnak sokkal határozottabban kell megfogalmaznia mindazokat a követeléseket és érdekeket, amelyek rövid és hosszabb távon a jelenlegi helyzetben − széles népi közreJustus Pál, a magyarországi baloldali szociáldemokrácia kiemelkedõ alakjának életérõl, elméleti, politikai és oktatói munkásságáról Jemnitz János és Székely Gábor szerkesztésében könyv jelent meg. A könyv olvasható és beszerezhetõ a Politikatörténeti Intézetben.
Nagyobb megbecsülést a kétkezi munkásnak! NB: “NEM AZÉRT VAGYUNK VEZETÕK, LEGYEN BÁRMILYEN POZÍCIÓ, HOGY SZÉPEKET MONDJUNK, HANEM HOGY IGAZAT MONDJUNK ÉS A NÉPET KÉPVISELJÜK.”
mûködéssel − egy jobb élet reményével biztatnak. Róna Péter közgazdász a hitelrendszer és a végrehajtó hatalom feletti állami ellenõrzés fontosságát hangsúlyozta. Krausz Tamás a társadalmat bénító tényezõkrõl beszélt és a baloldal összefogására hívott fel. Tamás Gáspár Miklós szerint a neoliberalizmus még itt van, nem adta fel! Elisabeth Gauthier áttekintette az európai baloldal helyzetét és vázolta, hogy melyek lehetnek az európai összefogás fõ témái. Megengedhetetlen, hogy újabb tíz és százezrek kerüljenek a pauperizmus mocsarába. Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 általános elnökhelyettese szerint eljött a közös cselekvés ideje, és a baloldal legfontosabb közös követeléseit − a szociális követeléseket, a korrupció elleni harcot, a jobboldal nyomulásával szembeni társadalmi ellenállást és a szakszervezeti mozgalmak támogatását, valamint a lakhatáshoz való jognak az alkotmányban való biztosítását − az egész ország elé kell tárni, hogy milliók léphessenek aktívan saját sorsuk megváltoztatásának az útjára. A konferencia résztvevõi nagy tapssal fogadták és támogatták, hogy mielõbb meg kell fogalmazni a közös baloldali minimumot. Czöndör Gyula, a konferencia fõ szervezõje, a Szociális Charta ügyvezetõ titkára bejelentette, hogy a javaslat elkészítése folyamatban van, hamarosan megküldik a társszervezeteknek. Fotó−tudósító: Varga Sándor
Magyarországon ma talán a legkisebb a presztízse, és megbecsülése a kétkezi munkásoknak van. Nagyon helyes, hogy kitüntetjük a közösség szolgálatában tevékenykedõ tudósokat, mûvészeket, a köznevelésért sokat tevõ pedagógusokat, és még sorolhatnánk hosszan a példákat. A gyárakban, üzemekben dolgozó emberek azonban úgy érzik, hogy rájuk nem gondol senki, õk, bár a nemzeti jövedelem nagy részét termelik meg, mégsem kapnak elismerést. Egy baloldali pártnak, és kormányának nem elég azt mondani, hogy baloldali, de ténylegesen is annak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy kötelessége nyitni a munkások felé, nem a tõkéseknek hajtani a profitot, hiszen a munkások azok, akik azt megtermelik, és akik a mi potenciális szavazóink. Végre õk is úgy éreznék, hogy hasznos tagjai a társadalmunknak, és nemcsak akkor vesszük elõ õket, amikor a szavazatukra van szükség. A Munkáspárt 2006 a kétkezi és szellemi dolgozókat, a kényszervállalkozókat, a bérbõl és a fizetésbõl élõket, a nyugdíjasokat és a munkanélkülieket képviseli. Mit akar elérni a Munkáspárt 2006? − A szakmunka becsületének
helyreállítását. − A szakmunkásképzés piaci igényekhez való igazítását. − Egészséges, biztonságos munkakörülményeket. − Tisztességes megélhetést biztosító munkajövedelmet. − Bejelentett munkahelyeket. − Esélyegyenlõséget a munkavállalásban, uniós munkáért uniós béreket. − A kis- és kényszervállalkozók helyzetének javítását. − Az adórendszer egyszerûsítését a munkavállalók javára. − A munkavállalók képzésének, továbbtanulásának támogatását. − A távmunka kiterjesztése révén is a foglalkoztatottság növelését. − A kistérségek munkahelyteremtésének elõsegítését. − A politikai szembenállás, és a nép megosztása helyett az ország felvirágoztatását. Kérjük, amennyiben egyetért törekvéseinkkel, tegyen azért, hogy ezek meg is valósuljanak. Tiszteljen meg jelenlétével, és aktív közremûködésével emelje munkánk színvonalát. Amennyiben egyetért céljainkkal, támogassa a Magyarországi Munkáspárt 2006 választási sikerét. Tatár Csaba, a Munkáspárt 2006 Eger városi elnöke
Meghívó “Emlékeztek még rám?” A Kádár János Baráti Kör, a Munkáspárt 2006 és a Fiatal Baloldali Unió−MIK egri szervezetei szeretettel meghívnak minden érdeklõdõt Somogyi Imre Kádár János életérõl szóló könyvének elsõ egri bemutatására és dedikálására! Idõpont: 2009. február 15. (Vasárnap) 11.30 Helyszín: Magyarországi Munkáspárt 2006 Eger Városi Pártszékháza, Eger Mindszenty Gedeon út 12.
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
