A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19.
Ködös október A nagy francia forradalom forradalmi naptárában október 22-étõl november 20-ig tartó idõszakot “ködösnek” (franciául: brumaire) nevezték. A ködös brumaire tizennyolcadik napján hajtotta végre államcsínyét Bonaparte Napóleon, ami a francia forradalom végét jelentette. Azóta ‘brumaire 18” − a naptártól függetlenül − a forradalomnak véget vetõ katonai államcsíny szinonimája. Ebben az értelemben nevezte Marx könyvében (Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája) Louis Bonaparte 1851-es katonai államcsínyjét Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikájának, noha a nagy Bonaparte törpe unokaöccse naptár szerint valójában december 2-án ragadta kezébe a teljhatalmat, hogy aztán császárnak kiáltassa ki magát.. Október Magyarország történelmében is gyakran volt “ködös”. Nem csupán meterológiai, de történelmi értelemben is. Október 6-án emlékezünk az aradi vértanúkra. 1944. október 15-én került hatalomra a náci Németország segítségével Szálasi Ferenc, ami a nyilas terrorral és a magyar nép háborús szenvedésinek féléves meghosszabbításával több százezer honfitársunk pusztulását okozta. Sötét felhõk gyülekeztek történelmünk egén 1956 októberében is. A felhalmozódott problémák miatti elégedetlenséget felhasználva, október álcázó “ködébe” burkolózva sötét odúikból elõbújó ellenforradalmi erõk új “brumaire tizennyolcadikára” készülõdtek. 1989 októberében az MSZMP puccsszerû likvidálásával vált szabaddá az út a rendszerváltáshoz és a tõkés restaurációhoz. Tavaly õsszel árpádsávos zászlókkal és lyukas zászlókkal, 1956-ot imitálva, elvadult randalírozók ostromolták meg a Magyar Televízió székházát, utcai barikádokat építettek, gyújtogattak. Mintegy alátámasztva azt az igazságot, hogy a történelemben minden kétszer kerül színre: egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat. Történelmünkben volt másfajta, “ködoszlató” október is. Az õszirózsás forradalom és az elsõ Köztársaság kikiáltása 1918 októberében. Oroszországban (a régi naptár szerint) októberben (az új naptár szerint november 7-én) gyõzött az a forradalom, amely “megrengette a világot”. Az oroszországi Októberi Forradalom hulláma Magyarországot is elérte. Ösztönzõen hatott a magyarországi forradalmi mozgalomra. 1918 novemberében megalakult a kom-
A TARTALOMBÓL Tulajdont és hatalmat a dolgozóknak Az orosz kommunisták választási programja
3. oldal
A szakszervezetek elutasítják Az OÉT vitája a biztosítási reformról
4. oldal
Nézeteltérés ‘56 megítélésében Havas Szófia ‘56-ról
5. oldal
Történelmünk sötét lapjai Nyilasterror, mártírok emlékére 6. oldal
Levél a miniszterelnökhöz Törvénysértõ polgármester munista párt, 1919 márciusában kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Az ellenforradalom azonban eltiporta a forradalom rõzselángját. Az 1919-es magyar “brumaire tizennyolcadikán” a diktátorjelölt lovastengerész terrorista különítményeseinek élén fehér lovon lovagolt be a “bûnös” városba. A ködös októberek sötét történelmi emléke ma is kísért. A ránk nehezedõ fullasztó köd eloszlatásához ma új napra, új rõzselángra van szükség. Ady Endre szavaival sóhajtjuk: “Sokáig lesz, sokáig tart még A régi sors, a régi átok? Késlekedõ, tunya, vörös Nap Hozzád kiáltok.” (wirth)
Ezrek emlékeztek a nyilas terror áldozataira október 14-én az 1944-es nyilas hatalomátvétel évfordulóján a Szent István Parkban. A megemlékezésen többek között képviseltette magát a Magyar Antifasiszta Liga, a Magyar Békeszövetség, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Zsidó Hitközségek Országos Szövetsége és a Nagy Imre Társaság.
7. oldal
Támogatjuk a kubai nép 8. oldal harcát
Emlékezés és tiltakozás Hatvanhárom esztendõvel ezelõtt a nyilas hatalomátvétellel kezdõdött történelmünk legsötétebb idõszaka. Antifasiszta szervezetek október 14-én este 5 órától a Duna partjánál, a budapesti Szent István parkban emlékezésre hívtak. Emlékezni az üldözöttekre, akiket kirekesztettek a nemzet testébõl, s emberi létüket csak a Duna-parton árván maradt cipõik idézhették. Katonafiainkra, akiket egy szörnyû háború vágóhídjára kényszeríttettek. A hatvanhét napon át tartó értelmetlen budapesti ostrom civil áldozataira, akikkel ágyútûz és bomba, éhség és járvány végzett. A bátor ellenállókra. Az igazakra, akik életük kockáztatásával, sokszor életük árán mentették az embereket. Megfogadjuk: soha többé fasizmus!
2 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Ki kit gyõz le Ukrajnában? Az elhúzódó válság miatt szeptember 30-án elõrehozott parlamenti választásokat tartottak Ukrajnában, amelyen a részvétel 62 százalékos volt. Három év alatt már negyedszer járultak a választópolgárok az urnákhoz. A politikai erõpróba nem oldotta meg a konfliktust, de az erõvonalak némileg átrendezõdtek. A “narancsos forradalom” pártjai, Julia Timosenko BJuT-ja és a Viktor Juscsenko államfõhöz kötõdõ Mi Ukrajnánk kétfõs többséget szerzett a 450 tagú radában. A mandátumok száma (zárójelben a 2006. márciusi eredmény): Régiók Pártja (PR):175 (185), BJuT: 156 (125), Mi Ukrajnánk (NUK): 72 (81), Kommunisták (KPU): 27 (21), Litvin Blokk: 20 (−), Szocialisták (SzPU): − (31). A populista ígéretekkel manipuláló Timosenko pártja megerõsödött a választásokon, a liberális Mi Ukrajnánk rovására. Juscsenko számára a nagy veszélyt nem egykori vetélytársa, Janukovics, hanem a korábban korrupcióval is vádolt “szövetségese”, Julia Timosenko jelenti. Mozgásterének bõvítésére az államfõ manõverezni próbál, és a PR, a BJuT valamint a NUK képviselõibõl álló nagykoalíció alakítását javasolta. A megállapodás esélye minimális, mert Janukovics és Timosenko egyaránt ragaszkodnak a kormányfõséghez. A Pjotr Szimonyenko által vezetett KPU Janukovics kabinetjét támogatta. A párt szavazótábora másfél év alatt 3,66-ról 5,35 százalékra emelkedett, de távol van a 2002-ben elért húsz szá-
zaléktól. A patthelyzet miatt felértékelõdött centrista Litvin Blokk egyelõre a pozíciókért alkudozik. Az Olekszandr Moroz korábbi parlamenti elnök által vezetett szocialisták viszont nem érték el a háromszázalékos küszöböt, és kiestek a radából. A két politikai tömb között fõleg taktikai és személyi ellentétek vannak, a gazdaság azonban gyorsan fejlõdik. A GDP átlagosan évi hat százalékkal növekszik. A PR a többségben orosz lakosságú Dél és KeletUkrajnában népszerû. A párt a bányákat és az acélipart irányító tõkés csoportok érdekeit képviseli, akiknek szükségük van az olcsó orosz gázra és a nyugati piacokra. Timosenko és Juscsenko támogatottsága Nyugat-Ukrajnában erõs, ahol a gazdaság meghatározó szereplõi a gyors európai integrációt és a liberális “reformokat” követelik. A nagy szomszéd azonban megkerülhetetlen. Az orosz reláció az exportban 22, az importban 31 százalékot képvisel. Az energiaszektor mellett jelentõs kétoldalú kooperáció folyik a hadiiparban, repülõgépgyártásban és más ágazatokban. Janukovics Moszkvában a kedvezményes gázárakról tárgyalt. Lapzártakor érkezett: a választási bizottság nyilvánosságra hozta a választások hivatalos eredményét, amelynek alapján a törvényhozásban szûk többséget szerzett két “narancsos” párt alakít kormányt, kormányalakításra Julia Timosenko kapott megbízatást. K.G.
Fidel Castro élõ TV mûsorban A lábadozó Fidel Castro telefonon jelentkezett Hugo Chavez venezuelai elnök Kubából, a Che Guevara-mauzóleumnak otthont adó Santa Clarából sugárzott Halló Elnök úr címû élõ mûsorába. A kubaiak most láthatták az ország irányításától tavaly július végén visszavonult elnöküket élõ mûsorban beszélni. A
telefonbeszélgetésbõl kiderült, hogy Fidel Castro élõben követte Hugo Chavez Halló, Elnök úr mûsorát. A telefonbeszélgetés elõtt egy 17 perces videofelvételt vetítettek le, amelyen Castro Che Guevarát méltatta, Chavez pedig Castrot “minden idõk forradalmárai atyjának” nevezte.
Párbeszéd a két Korea között Október 2-án háromnapos látogatásra Phenjanba érkezett Ro Mu Hjon dél-koreai államfõ, hogy tárgyalásokat folytasson Kim Dzson Illel, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) Nemzetvédelmi Bizottságának elnökével, a Munkapárt fõtitkárával. Kim De Dzsung 2000-ben tett észak-koreai útját követõen ez a második Korea-közi csúcstalálkozó. Ro háromszáz fõs kíséretében sok üzletember, politikusok és a kulturális élet képviselõi voltak. A hatoldalú tárgyalások eredményeként Phenjan korábban már leállította a jongbjoni atomreaktort, és megállapodás történt három észak-koreai atomlétesítmény 2007 végéig történõ bezárásában. A természeti csapásoktól gyakran sújtott KNDK viszonzásul egymillió tonna fûtõolajat és más gazdasági segítséget kap. Várható, hogy az USA fokozatosan megszünteti az embargót, és törli az országot a “latorállamok” listájáról. A nukleáris kísérletek felfüggesztésére vonatkozó megállapodást, a két ország képviselõi már Clinton elnöksége idején megkötötték. Az új washingtoni adminisztráció azonban elvetette a KNDK-val való párbeszédet. Richard Cheney alelnök kijelentette, hogy “a gonosszal nem tárgyalunk, és le fogjuk gyõzni”. Az alelnök környezetében lévõ “héják” az észak-koreai létesítmények bombázását is javasolták. Phenjan erre a kísérletek felújításával válaszolt. Szakértõk szerint a CIA lényegesen túlbe-
csülte az ázsiai ország nukleáris kapacitását. Washington nyomása az utóbbi idõben enyhült a KNDK irányába, ami részben a Bushkormányzat csökkenõ hazai népszerûségével és külpolitikai kudarcaival magyarázható. Másrészt, az USA az iráni nukleáris fenyegetést tartja veszélyesebbnek, és Phenjant semlegesíteni akarja egy konfliktus esetén. A Le Monde Diplomatique szerint az események alakulását befolyásolja az USA és Dél-Korea között megromlott viszony is. Bush elnöksége óta az Amerika-ellenes hangulat megerõsödött az országban. Szöul nem ért egyet a megelõzõ csapásra vonatkozó doktrínával sem, és vétójogot követel az országban állomásozó amerikai csapatok bármilyen szomszédos államban történõ fegyveres akciója esetére. A középbal irányzatú délkoreai elnök látogatásának elsõsorban belpolitikai okai voltak. A decemberi elnökválasztás elõtt Ro ellensúlyozni akarja pártja csökkenõ népszerûségét. A tárgyalások során több gazdasági megállapodást írtak alá, amelyek a kétoldalú kapcsolatokat bõvítik, és az észak-koreai közlekedési infrastruktúrát javítják. A feszültség csökkentése érdekében tervezik a védelmi miniszterek találkozóját. Az enyhülés jeleként a két kormány Pekingben és Washingtonban kezdeményezni fogja, hogy a koreai háborút lezáró, 1953-ban aláírt tûzszüneti megállapodást békeszerzõdés váltsa fel. ács
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19.
Tanuljunk Lenintõl! (3) Lenin egyidejûleg harcolt a revizionizmus és a marxizmus dogmatikus, “vaskalapos” felfogása ellen. Bírálta és ostorozta azokat, akik ismerték és tanulták ugyan a marxizmust, de forradalmi dialektikáját nem értették meg, “ugyanakkor a legféktelenebb frázispuffogtatással és kérkedéssel takargatták gyávaságukat” (Forradalmunkról). A mozgalmon belül a jobboldali opportunizmust tartotta fõ veszélynek és ellenségnek. Ugyanakkor leszögezte: “a baloldali doktrinerség is hiba, nemcsak a jobboldali doktrinerség”. “A legbiztosabb eszköz arra, hogy egy új politikai (és nemcsak politikai) eszmét lejárassunk és ártsunk neki, az, hogy megvédésének ürügyén a képtelenségig visszük. Mert minden igazságot, ha szertelenné teszik, ha eltúlozzák, ha kiterjesztik tényleges alkalmazhatóságának határain túl, a képtelenségig lehet vinni, sõt a jelzett körülmények között az igazság elkerülhetetlenül képtelenségbe csap át” (A “baloldaliság” a kommunizmus gyermekbetegsége). A marxizmus karikatúrája ellen A mozgalom történetében bekövetkezõ éles fordulatok, a fejlõdés nehézségei szükségszerûen kitermelték és kitermelik a “marxizmus karikatúráját”. A marxizmus karikatúrájának nevezte Lenin többek között az úgynevezett “otzovizmust”, a parlament bojkottját hirdetõ, a szociáldemokrata képviselõknek a parlamentbõl történõ visszahívásét követelõ “baloldali bolsevikok” álláspontját. Lenin “hadat üzent és hadjáratot folytatott a marxizmus karikatúrája ellen, amelyet az orosz élet siralmas viszonyai és a szocializmus történetében bekövetkezett fordulat szültek” (A bolsevizmus karikatúrája). “Eszem ágában sincs kétségbe vonni szándékaik tisztaságát, hiszen pusztán politikai naivitásból is demagóggá válhat valaki” − írta a “baloldali bolsevikokról”. “De amennyiben az otzovizmust elmélet rangjára emelik, amennyiben egész politikai rendszerré fejlesztik,
annyiban engesztelhetetlen eszmei háborút kell viselnünk ellenük”. A múlt század 20-as éveiben Lenin szembeszállt a nemzetközi kommunista mozgalomban jelentkezõ úgynevezett “baloldali kommunizmussal” (A “baloldaliság” a kommunizmus gyermekbetegsége). A “baloldali. kommunisták” fõ hibájának azt tartotta, hogy “helytelenül értékelik a párt szerepét és feladatát az osztályhoz és a tömegekhez való viszonya területén, tagadják a kommunistáknak azt a kötelességét, hogy a polgári parlamentben és a reakciós szakszervezetekben is dolgozzanak, megengedhetetlennek tartanak és elvetnek minden kompromisszumot” (Tézisek a Kommunista Internacionálé II. kongresszusához). Akkor vagyunk ma méltó képviselõi és folytatói Lenin ügyének, ha frázispufogtatás nélkül komolyan tanulmányozzuk munkáit, és tanulunk is belõlük. Megtanuljuk tõle elsajátítani és munkánkban alkalmazni a marxizmust, fáradságos és szívós munkával “kikínlódjuk” magunk számára a marxizmust, mint egyedül helyes forradalmi elméletet. Ma is idõszerû Leninnek az a figyelmeztetése, hogy “nem lehet a válság által felvetett kérdéseket kézlegyintéssel elintézni. Mi sem ártalmasabb, elvtelenebb, mint az a kísérlet, hogy frázissal intézzük el õket”. Arra tanít ma is, hogy válságos idõszakokban a legfontosabb egyesíteni az összes marxistát a marxizmus alapjainak megvédésére, a válság leküzdésére, a bomlás elleni harcra. “A program lobogóul szolgál a harcoló pártnak” A marxista munkásmozgalom fejlõdésében Lenin elkerülhetetleneknek és szükségeseknek tartotta a vitákat. Ezek akkor hasznosak, ha “tisztázódik, hogy tulajdonképpen miben vannak nézeteltérések, mennyire mélyek ezek a nézeteltérések, lényegbevágó nézeteltérések-e ezek, vagy csak részkérdéseket érintenek, akadályozzák-e ezek a nézeteltérések a közös munkát egy párt sorai-
TÁMPONT 3 ban, vagy sem”. Ebben nagy jelentõséget tulajdonított a közös pártprogram kidolgozásának. “A program igen fontos a politikai párt egybeforrott és következetes tevékenysége szempontjából.” “A közös pártprogram kidolgozásával persze korántsem kell véget vetni minden vitának, de a program szilárdan meghatározza a mozgalmunk jellegére, céljaira és feladatira vonatkozó alapvetõ nézeteket, amelyeknek lobogóul kell szolgálniuk a harcoló pártnak, amely egybeforrott és egységes marad, ha tagjai között részletkérdésekben vannak is részleges nézeteltérések” (A párt programtervezete, 1899− 1900). Vitáinkban ma is meg kell különböztetni egymástól a lényegbevágó elvi nézeteltéréseket és a részletkérdéseket érintõ másodlagos nézeteltéréseket. A
programvitában elsõsorban arra kell törekednünk, hogy a leglényegesebb kérdéseket, a mozgalom jellegére, céljaira és feladataira vonatkozó nézeteket tisztázzuk, s ezekben lehetõleg egységes álláspontot alakítsunk ki. Ne pedig a “minek nevezzük?” típusú terminológiai kérdések (marxizmus vagy marxizmus−leninizmus, a párt nevének megváltoztatása) és más részkérdésekben jelentkezõ másodlagos nézeteltérések álljanak a programvita középpontjában. Ha az egységes pártprogram szilárdan meghatározza a párt céljaira és feladataira vonatkozó alapvetõ nézeteket, amelyek “lobogóul szolgálnak a harcoló pártnak”, a részletkérdéseket érintõ részleges nézeteltérések nem akadályozhatják a közös munkát. Tanuljunk Lenintõl! Wirth Ádám
Hatalmat és tulajdont a dolgozóknak Az OFKP választási programja A 74 milliós gazdaságilag aktív népességbõl Oroszországban 55 milliónak kevesebb mint 5 ezer rubel a havi jövedelme. Tizenötszörös a gazdagok és szegények közötti különbség. Oroszország elsõ helyen áll a milliárdosok számát tekintve. Utolsók között van ugyanakkor az életminõség tekintetében. A kapitalizmus megöli Oroszországot. Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja nem békül meg ezzel a helyzettel. Választási programja Oroszország megmentésére kínál alternatívát. Hét lépés az áttöréshez: Az elsõ lépés: a természeti források és a stratégiai ágazatok államosítása, a távlati tervezés helyreállítása.. A második lépés: az ország függetlenségét és a szociális jogokat sértõ törvények megváltoztatása, a szovjet idõszak szociális kedvezményeinek helyre-
állítása. Harmadik lépés: az államosított tulajdon eszközeinek az ipar, a mezõgazdaság és a közlekedés fejlesztésére történõ felhasználása, prioritás a tudományigényes ágazatok fejlesztésének. Negyedik lépés: a magántõke nyomásától, csalásoktól és manipulációktól mentes választás, a megválasztott küldöttek társadalmi ellenõrzése és visszahívhatósága. Ötödik lépés: az ország függetlenségének, az állampolgárok biztonságának biztosítása, a bûnözés visszaszorítása, az ország védelmi képességének megerõsítése. Hatodik lépés: a tudomány és kultúra fejlesztése, ingyenes színvonalas oktatás és egészségügyi ellátás. Hetedik lépés: új alkotmány népszavazásra bocsátása, “minden hatalmat a szovjeteknek”.
Kína Kommunista Pártjának kongresszusa Október 15-én Pekingben megnyílt Kína Kommunista Pártjának XVII. Kongresszusa. Hu Csin-tao fõtitkár 2200 küldött elõtt mondta el beszámolóját. Beszédében új koncepciót nyit a “tudományos fej-
lõdéskoncepció” és a “harmonikus társadalom”. Politikai téren a szocialista demokrácia fejlesztése képviseli a kongresszus fõ irányvonalát, amely a tervek szerint október 21-ig tart.
4 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19.
Debreczeni József az orbáni politika zsákutcájáról “Orbán és tábora 2007 õszére szûk zsákutcába szorult bele − írja Debreczeni József Az õszödi zsákutcában címû cikkében. “Az õszödi beszédre épített stratégia, amelyik mindent egy lapra: a rettegett−gyûlölt, ellenséggé nyilvánított, kriminalizált ellenfél, Gyurcsány megbuktatására tett föl, csõdöt mondott... A jobboldal azonban nem képes szembenézni a saját válságával. Mert még mindig elhiszi a vezérnek, hogy Gyurcsány menni fog. Az önkormányzati választások után. 72 óra múlva. Október 23-án. Március 15-én. A népszavazás után. Pedig már Orbán is csak ennyit ígér: ‘Megtesszük az elsõ lépést a szociális válságból kivezetõ úton, móresre tanítjuk a hazugokat, és megtanítjuk a hatalmat igazat mondani.’ A hatalom tehát a helyén marad! Hol van már a márciusi hév (‘nem marad más számára, mint futni, de gyorsan: ez az értelme a népszavazásnak’)?” “Az õszödi politika hozadéka a Fidesz összefonódása a legvadabb szélsõséggel Gyurcsány megbuktatása érdekében. Az már korábban kiderült, hogy Gyurcsány és Orbán kormányzásra való alkalmasságát azonosan ítélik meg a magyar választók (bár az elõbbi igen népszerûtlen, az utóbbi kevésbé). A Medián viszont a Magyar Gárda-ügy nyomán legutóbb már azt is megállapította, hogy az MSZP elindult fölfelé (két hónap alatt 4 százalék), miközben mérhetõvé vált a Jobbik támogatottsága (2 százalék). Orbán radikalizmusa tehát egyfelõl sok, másfelõl kevés! S ami a legbeszédesebb: a Századvég−Forsence kérdésére, hogy szükség van-e új pártra a bal-, illetve a jobboldalon, az MSZP-s szavazóknak csupán 8, a fideszeseknek ellenben 25 százaléka válaszolt igennel! Mit mutat ez, ha nem az ‘egy a tábor − immár: kettõ a zászló’ stratégia kudarcát?” “Az õszödi beszéd [nyomán] kialakult politikai válság, az önkormányzati választásokon elért ellenzéki gyõzelem, azt a csalóka látszatot alakították ki, hogy a jobboldal válsága elmúlt. [Pedig] a Fidesz semmit sem tudott megoldani azokból a problémákból, amelyek 2006-ban a parlamenti választási vereséghez vezettek... Ha fennmarad a jobboldal oly sokat magasztalt szervezeti és politikai egysége, akkor nem képes választást nyerni... [A megújulás] leküzdhetetlennek tûnõ akadálya a kialakult erõsen centralizált pártszervezet... Ez országos, regionális és helyi szintig hatóan minden politikai és személyzeti kérdésben a pártelnök hatalmát intézményesíti”. A válság második legfontosabb elemét. a pártelnök, Orbán Viktor személye jelenti. A rendszerváltás legendás alakja, az 1998-as jobboldali gyõzelem és koalíció megteremtõje és sikeres kormányfõje a 2006-os kampány idõszakára a jobboldal egyik legnagyobb tehertételévé vált. A polgári politikát 2002 után fokozatosan
populista és etatista retorikával felváltó politikus párton belüli autokratikus hatalma, valamint a jobboldali sajtó túlnyomó része fölötti politikai befolyása révén képes nagy tömegek mozgósítására, de mindez ma már elsõsorban saját politikai túlélését szolgálja. Sem a polgári jobboldal, sem a közjó − a nemzet java − nem profitál belõle. A jobboldalon egyre kevesebben hisznek abban, hogy Orbánnal a Fidesz még egyszer kormányra kerülhet.” (forrás: Élet és Irodalom)
Egy demokratikus intézmény lejáratása Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta, mikor, mirõl, és hány kérdésben fogunk népszavazni. Mi lehet a sorsa az egymást megelõzni, vagy éppen kioltani szándékozó indítványoknak? Három “eredeti” kérdés a Fidesztõl (tandíj, vizitdíj, “magyar föld”), Kálmán László nyelvészprofesszor három “ellenkérdése”, Gyurcsány Ferenc hét pontos tisztasági csomagja, az erre adott Fideszes válasz (nyolc pontban), végül Szeretõ Szabolcs magyar nemzetes újságíró (mint “magánember”) “kormányfõelõzõ” öt kérdése. Továbbá: háromszáz egyéb kérelem, amely az Országos Választási Bizottsághoz eddig beérkezett. Hogy végül mirõl, és mikor szavazhatunk, senki nem tudja megmondani, de az már látszik, hogy a népszavazás szabályai több ponton sem egyértelmûek. A történet akkor kezdõdött, amikor a Fidesz ezt a fontos demokratikus eszközt elõször kezdte saját rövid távú önös politikai céljaira felhasználni, és az illetékes döntési fórumok, élükön az Alkotmánybírósággal (AB) zöld utat adtak ennek a törekvésnek Hiába foglalkozott az Alkotmánybíróság többször is a népszavazással, történt alkotmánymódosítás is az ügyben, máig rengeteg a nyitott kérdés. Alkotmányos szempontból a helyzet, enyhén szólva, kaotikus. A mostani dömping ellehetetleníti és lejáratja ezt a demokratikus intézményt. És nem a választópolgárok hibájából. Arra a kérdésre, hogy mikor járulhatunk majd az urnákhoz, a szakértõk egybehangzó válasza: bizony nem mostanában. Még a legelõrehaladottabb kezdeményezésbõl (a Fidesz tandíjról, vizitdíjról stb. szóló kérdései) is csak valamikor jövõ év közepén lehet referendum. Ha megvannak az aláírások, ezeket még hitelesítenie kell az OVB-nek, majd a parlamentnek határozatot hoznia a népszavazás kiírásáról, és a köztársasági elnöknek kiírnia a pontos dátumot.
Törvénysértõ a Magyar Gárda A legfõbb ügyész által elrendelt ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy a magát “hagyományõrzõ és kulturális egyesületnek” nevezõ Magyar Gárda mûködése törvénysértõ, mivel tevékenysége nincs összhangban deklarált céljával. Példaként a “rend- és polgári védelmi feladatokban való részvételt” említik. Az egyesület mûködését az ügyészség nem függesztette fel, csupán felszólalással élt, hogy az hagyjon fel az alapszabályában meghatározott céloktól eltérõ tevékenységgel. A Magyar Gárda október 21-én újabb 600 gárdatag felavatására készül. Az egyesület feloszlatásáról a bíróság dönthet, ahogyan ez a magát ugyancsak “kulturális egyesületként” bejegyzõ Vér és Becsület esetében történt. Meggyõzõdésünk, hogy a magyar közéletben nincs helye a Magyar Gárdához hasonló szervezeteknek.
A szakszervezetek elutasítják Az Országos Érdekegyeztetõ Tanács legutóbbi ülésén a szakszervezetek elvetették az egészségbiztosítási reform koncepcióját. Azzal érveltek, hogy a tervezet nem ad választ arra, hogyan érhetõek el a benne megfogalmazott célok, például a jobb minõségû ellátás vagy a költséghatékonyság megteremtése. Bírálták a társadalmi vita hiányát, illetve az arra biztosított idõ rövidségét. Elutasították a profitérdek megjelenését az új rendszerben. A munkaadói oldal az OÉT ülésén a koncepciót nem utasította el.
Bebetonozott elit Százfokos skálán 30 körülire süllyedt a “politikacsinálók” és az intézmények, az Országgyûlés, a pártok iránti bizalom. Az új politikai elit 1990 óta szinte kimozdíthatatlanul õrzi hatalmi pozícióit. A jelenlegi pártfinanszírozási rendszerrel a mostani pártstruktúra bebetonozódott. 1990 óta új politikai alakulat csak egyszer volt képes parlamenti frakciót alakítani (1998-ban a MIÉP, akkor is a Fidesz segítségével). Az FKGP kivételével ma is az elsõ parlament pártjai alkotják az Országgyûlést. Az ötszázalékos szavazatküszöb átlépéséhez a próbálkozónak milliárdos indulótõkét kellene felhalmoznia. A rendszerváltó generáció számos potentátja az ötödik ciklust tölti a parlamentben. A parlamentbõl kiesettekrõl is gondoskodik pártjuk: sokan közülük politikai állást kapnak médiatestületben, területfejlesztési grémiumban, állami cég vezetésében. A jelenlegi pátfinanszírozási rendszer a korrupció melegágya. (forrás:HVG)
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19.
TGM a magyarországi viszonyokról Tamás Gáspár Miklós a Népszabadság Hétvége mellékletében hosszabb cikkben (Harc és egyetértés, Népszabadság, szeptember 29.) elemezte azt a harcot, amely Lengyelországban a klerikálisnacionalista Kaczynski-párt és a többiek között, Romániában az elnökpárti és az elnökellenes erõk között, Szlovákiában a piacellenes kormánypártok és a velük szemben álló neokonzervatív−neoliberális ellenzék között, Magyarországon a nyugatbarát, piaci fundamentalista “polgári baloldal” és a “keleti” konzervatív, klerikális−nacionalista jobboldal között dúl. A “két tábor” közötti ellenséges viszony és szakadás Magyarországon szinte vallásháború jellegét öltötte. Az alábbiakban kivonatosan, rövidítésekkel ismertetjük a hosszabb írás néhány elemét.
"Kié voltaképpen a hatalom?" A mai globális−multinacionális kapitalizmus deregulációs, monetarista alapelveinek a mindenkori országgyûlési képviselõ-választások kimenetelétõl függetlenül történõ intézményesítése minden fontos politikai erõ közös szándéka. Ez is mutatja, kié voltaképpen a hatalom. Még csak nem is a polgárságé, melynek napi konkrét érdekei egyáltalán nem esnek feltétlenül egybe a tõke elvont, általános tendenciáival, a tõkék mind szélesebb körû és mind hatékonyabb érvényesülésével. (Nota bene, a polgárság − különösen a felsõ középosztály − közvetlen, napi anyagi érdekeit inkább a Fidesz szolgálta jobban, a kapitalizmus általános, hosszú távú érdekeit, az ezzel járó rombolással együtt inkább az MSZP/SZDSZ.) Parlamentarizmus és népszavazás A populizmus az ún. “kisember” álláspontja, aki bizalmatlan a mindenféle (elsõsorban kulturális és politikai) elitekkel szemben, ezért ellenséges a “képviselet” alkotmányos gyakorlatával szemben. Innen a populista erõk elõszeretete a népszavazásos módszerek, eljárások iránt. Ez persze nagyon bizonytalan dolog, hiszen a népakaratot trükkökkel is lehet manipulálni. A magyarországi parlamentarizmust a neoliberális fináncbürokrácia, az egyre jobban terjeszkedõ “bírói törvényhozás”, a technokrata és a pártok-ellenes elnöki elitizmus éppúgy fenyegeti, mint a populizmus, a jobboldali ellenzék vonakodása a parlamenti vitától. A magyarországi képviseleti kormányzat megteremtõjérõl elnevezett Kossuth tér, az Országgyûlés
székhelye az antiparlamentáris szélsõjobboldal jelképe lett, amely a Szent Korona-elmélet militáns ünneplésével, nyíltan diktatórikus, rendi−korporatív és fajüldözõ elképzeléseivel kívülrõl támadja azt, amit az Országház falai között egyelõre még “alkotmányosan” és “demokratikusan” ostromolnak. ... Az öldöklõ gyûlölet patologikus rohamaiban fetrengõ ellenzéki és kormánypártok álláspontja sokkal közelebb áll egymáshoz, mintsem gondolnánk. Az egészségügyi intézményeknek, mint olyanoknak, állami tulajdonban tartása nem lényeges, legfeljebb a kórházépületek ingatlanspekulációs célokravaló felhasználását akadályozza meg. A fõ kérdés az, hogy lehet-e a kórházak mûködtetését magánbefektetõk, tõkés társaságok tulajdonába adni. Ezt pedig a Fidesz kérdése nem akadályozza meg, összhangban egyébként az eddigi
TÁMPONT 5 egyetlen Fidesz-kormány egykori gyakorlatával. Nemhiába nevezte magát “polgári” kormánynak, s ma is sokkal kevésbé árulta el a “polgári” eszményt, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök feltételezi. A polgári demokrácia védelme Nem csoda, hogy honfitársaink nem hisznek a pártjaiknak, de nagy baj volna, ha ebbõl azt a következtetést vonnák le, hogy a parlamenti demokráciát ki kell dobni az ablakon. A tõkés rendszernek a parlamenti demokrácia a legelviselhetõbb, a honpolgárokat leginkább oltalmazó változata − amivel nem mondunk sokat. Nem helyeslem a “rendszerkritikai baloldal” némely résztvevõjének azt a véleményét, amely szerint mindegy, milyen tõkés rendszerben élünk, mert mindegyik végsõ soron egykutya. Az elmúlt évszázad bizonyítja, hogy ez öngyilkos tévedés. Kisebb kockázat a parlamenti demokrácia védelme az antidemokratikus törekvésekkel szemben, mint a független baloldal elméleti tisztaságának védelme, habár a polgári demokrácia oltalmazása nyilván nem lehet a baloldal elsõrendû célja. Ez csak defenzíva, de a defenzívát nem szabad másnak nevezni, mint ami. Honfitársaink, polgártársaink egyre szûkülõ életlehetõségeit kell védenünk, akkor is, ha csak nagyon kevés illúziónk maradt a polgári demokráciát illetõen.
Megkezdõdött a “béralku” Az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsban (OÉT) elkezdõdtek a tárgyalások a jövõ évre szóló országos bérajánlásokról. A kormány indító ajánlása 0,5 százalék. A szakszervezetek a kormány által tervezett 0,5 százalékos reálkereset-növekedéssel szemben 2008-ban 4 százalékos reálemelkedést kívánnak elérni. Azt is szeretnék elérni, hogy a kormány elõre kötelezze el magát arra, nem nyúl jövõre a munkavállalói járulékokhoz, és hogy legkésõbb november végéig a bértágyalásokon megállapodás szülessen. A munkáltatók csak a jövõ évi adójogszabályok és költségvetés elfogadása után alakít-
ják ki saját ajánlásukat. Az elmúlt években a kormány és a szakszervezetek induló bérajánlása, valamint a tárgyalások végén kialakult eredmény a következõ volt: 2002: kormány 3−4,5%, szakszervezetek 8−9%, eredmény 4,5%; 2003: kormány 7−8%, szakszervezetek 10%, eredmény 7%; 2004: kormány 4,5%, szakszervezetek 6−7%, eredmény 6%; 2005: kormány 3,5−4%, szakszervezetek 6%, eredmény 4−5%; 2006: kormány 6−6,5%, szakszervezetek 13−15%, eredmény 5,5−8%. A munkáltatók a legtöbb évben álláspontjukat a tárgyalások során alakították ki.
Nézeteltérés ‘56 megítélésében Havas Szófia MSZP-és képviselõ a HVG-ben megjelent mini-interjúban kijelentette: “Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönbõl kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudom semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal körözõ fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben, a zsidókra vadászva. Az 1955-ben született Havas Szófia édesapja, Horn Gyula testvére, 1956-ban halt meg. Az MSZP-frakció “56-os munkacsoportja” elhatárolódott a “történelemhamisítónak” bélyegzett nyilatkozattól, s “bocsánatkérésre” szólította fel a képviselõnõt. A képviselõnõ visszautasította a történelemhamisítás vádját. “Elvárom, hogy õk kérjenek bocsánatot tõlem.”
Európai szakszervezeti akció az energialiberó ellen Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC) aláírásgyûjtõ akciót indít az európai energetikai liberalizációs direktíva ellen. Az Európai Bizottság szeptember 19-én közzétett direktívája minden országban liberalizálni akarja az energiapiacot. Semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy ez csökkentené az árakat vagy jobb minõségi ellátást biztosítana. Az EB egyetlen válasza minden problémára a verseny. Ennél jobb megoldást kell találni a fogyasztók védelmére, a mindenki számára elérhetõ közszolgáltatás biztosítására, a klímaváltozás elleni küzdelemre. Állítsuk meg az energialiberalizációt − olvasható az Európai Szakszervezetek Szövetségének felhívásában. A tiltakozó petíciót az ETUC honlapján (www. petitiopublicservice.eu) lehet aláírni.
6 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19. TÖRTÉNELMÜNK SÖTÉT LAPJAI
A nyilas terror háza Különösen hírhedt volt a Szent István körút 2. számú nyilas pártház. Sok embert hurcoltak ide, s innen utolsó útjukra. Már a nyilasok odaköltözése is úgy kezdõdött, hogy a ház zsidó lakóit, 120−130 embert, letereltek a pincébe. A szellõzõnyílásokat elzárták, élelmet, vizet nem engedtek levinni. Napokon keresztül kínozták az éhségtõl és hidegtõl elgyötört embereket. 1944 karácsonyán a ház pincéjében lõgyakorlatokat tartottak élõ embereken. A pártszolgálatosok egyenként lõttek az eléjük állítottakra. Volt, aki azonnal halálos sebet kapott, mások csak hosszas lövöldözés után pusztultak el. A pártházban mûködött egy nyomozórészleg, az úgynevezett felderítõ és védelmi osztály. Vezetõjének hatásköre
Mezõ Imre 1905−1956, a munkásmozgalom mártírja
Szegényparaszt családban született. Tizenhat évesen Kisvárdán szabóinas. 1927ben Belgiumba emigrál, 1929-tõl a Belga Kommunista Párt tagja. A spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigád tagjaként harcol a köztársaságiak oldalán. Kétszer súlyosan megsebesült. Franciaországban részt vesz az ellenállási mozgalomban. 1945-ben hazatér, az MKP-ban, majd az MDP-ben tölt be különbözõ tisztségeket. 1950-tõl a budapesti pártbizottság titkára. 1956 októberében a Köztársaság téri pártház ellen támadó ellenforradalmi banda orvul meggyilkolja. Sírja a Munkásmozgalmi Panteon díszhelyén van.
korlátlan volt. Ez a nyomozórészleg jutott a nyomára a Klotild utca 22. szám alatt tartózkodó ellenállási csoportnak, amelynek egyik vezetõje Stollár Béla volt. A csoport nagy részét a fegyveres összeütközésben megölték. A Szent István körúti pártszolgálatosoknak rendszeres kivégzõhelyei voltak: a Dunapartnak az Országház melletti része, a Szemölnök utcában egy teniszpálya, a Szent István park, és késõbb már a körút környéki utcák. Az utcákon heverõ hullák kellemetlen látványt nyújtottak, ezért megállapodtak, hogy a legmegfelelõbb hely a Duna, mert ott nem maradnak nyomok.
Mártírok emlékére Október 30-án délelõtt 10 órakor, a Köztársaság téri pártház ostromának 51. évfordulóján a pártház egykori védõi a korábbi pártház elõcsarnokában kegyelettel emlékeznek az ellenforradalmárok által lemészárolt tár-
saikra, és megkoszorúzzák a mártírok tiszteletére ott felállított emléktáblát. A megemlékezésre és koszorúzásra mindazokat várják, akik a mártír hõsök iránti tiszteletüket akarják leróni. Köztársaság tér - 1956
(Vincellér Béla: Sötét hon Magyarhon felett c. könyve alapján)
Egy “rehabilitált” Szálasi tábornok Kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagyot, a VI. hadtest parancsnokát Horthy kívánságára még október 15-e elõtt hivatták a Várba, ahol közölték vele, hogy számítanak rá. Október 14-én azonban Horthy kabinetirodájának vezetõje már olyan információt kapott, hogy Farkas Ferenc kapcsolatba lépett a nyilasokkal, és felajánlotta szolgálatait. A Szálasi-kormány megalakulásakor Farkas a Ludovika Akadémia kórházépületében tartózkodott. El volt keseredve, mert a nyilas katonai vezetõk hidegen fogadták, nem akartak vele tárgyalni. Amikor meghallotta, hogy egy féltucat altábornagyot Szálasi vezérezredessé nevezett ki, vigasztalan volt. Ekkor elment Beregfy Károly nyilas honvédelmi miniszterhez, és felajánlotta szolgálatait. Kinevezték kitelepítési kormánybiztosnak és elõléptették vezérezredessé. Õ lett az elnöke annak a hadbíróságnak is, amely a háborúból való kilépésben szerepet játszó katonatisztek és politikusok ügyét tárgyalta. Ebben a minõségben õ írta alá Bajcsy-Zsilinszkx Endre és társai halálos ítéletét. A nyu-
gatra menekülõ Kisbarnaki Farkas Ferenc 1945-ben felkerült a háborús bûnösök listájára. 2006-ban a Honvédelmi Minisztérium Rahabilitációs Bizottságának kezdeményezésére, a honvédelmi miniszter elõterjesztésére Sólyom László köztársasági elnök helyreállította Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesi rendfokozatát.
Történelmi konferencia A MEASZ Történelmi Klubja, a Politikatörténeti Intézet támogatásával Magyarország 1944 címmel október 17-én tudományos konferenciát rendezett. Elõadók voltak: dr. Sipos Péter egyetemi tanár, dr. Krausz Tamás egyetemi tanár, dr. Szita Szabolcs történész, dr. Balogh Margit, az MTA. Társadalomtudományi Intézetének igazgatója, Varró István történész, szociológus, dr. Tóth Sándor hadtörténész.
Neonácik Újvidéken A Nemzeti Arcvonal nevû neonáci szervezet Újvidéken október 7-ére, Heinrich Himmler egykori SS-vezetõ születésnapjára zászlós felvonulást hirdetett. A neonáci felvonulás híre Újvidéken és Szerbiában komoly visszhangot váltott ki. A közvélemény nyomására a rendõrség a rendezvényt betiltotta. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga antifasiszta ellentüntetésre hívott fel. A vajdasági parlament elnöke levélben fordult a szerb belügyminiszterhez, kérve a fasiszta és újfasiszta szervezetek betiltását. A bel-
ügyminiszter úgy nyilatkozott: e szervezetek nem jelentenek belbiztonsági veszélyt, kizárólag az ország nemzetközi megítélését rontják. Október 7-én, vasárnap különbözõ pártok és civil szervezetek összefogásával antifasiszta tüntetésre került sor. Az ötezer fõs menet a fasizmus áldozatainak a Duna partján lévõ emlékmûvéhez tartott, amikor egy neonáci csoport rájuk rontott, kõvel dobálta meg õket, és többüket megsebesítette. A rendõrök és csendõrök 59 dobálót, köztük tizenegy Szlovákiából érkezett neonácit letartóztattak.
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19.
Levél a miniszterelnökhöz Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök úr részére Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretnénk a figyelmét felhívni egy, a 2006. évi országgyûlési választások idején felmerült, a kampánypénzek felhasználásával kapcsolatos ügyre. A rendõrség által feltárt bizonyítékok vannak arra, hogy Lázár János képviselõ (hódmezõvásárhelyi képviselõ) sokszorosan túllépte az 1 millió forintos kampánylimitet, valamint arra, hogy gazdasági jellegû ügyben is nyomozás indult. Havránek Ferenc, aki az adott körzetben a választásokon egyéni jelöltként indult, a törvényeknek megfelelõen bejelentést tett az Állami Számvevõszéknek, minden rendelkezésre álló dokumentumot és bizonyítékot csatolva a beadványhoz. Levelünk mellékletébõl kitûnik, hogy az ÁSZ lefolytatta a vizsgálatot, de hatáskör hiányában nem tudott eljárni, és nem tudott megnevezni más szervet sem, amelynek hatásköre lenne az ügyben. Ez a helyzet a jogállam alapjait érintõ kérdéseket vet fel. Az ÁSZ úgy ítélte meg: a választási költségek elszámolásával kapcsolatos hiányosságok korrupciós fenyegetést jelentenek. A választások tisztaságának és demokratizmusának ügye számunkra különösen fontos, ezért szükség esetén akár nemzetközi szervekhez (pl. az EBESZ-hez) is készek vagyunk fordulni. Megítélésünk szerint azonban a magyar törvényhozás feladata megteremteni a tiszta és demokratikus választások feltételeit. Olyan törvény-
Feloszlattuk Ahogyan errõl elõzõ számunkban beszámoltunk, a Magyarországi Munkáspárt 2006 A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete az ügyészséghez fordult azzal kapcsolatban, hogy a Nemzeti Õrsereg tagjainak katonai alakzatban, egyenruhában szeptember 18-án Nyíregyházán végrehajtott menetelése félelemkeltõ volt. A szervezet egyenruhája, jelképei
módosításokat kell végrehajtani, amelyek a választási költségek elszámolásával kapcsolatos szabályokat megsértõ képviselõket sújtó jogi lépéseket lehetõvé teszik. Véleményünk szerint az engedélyezett kampányköltségeket minimalizálni kellene, ezzel elérhetõ lenne, hogy a versengõ politikusok visszatérjenek a nyilvános vitákhoz, és pénz helyett érvek és személyiségek befolyásolják a választókat. A sajtóban a jelöltek számára egyenlõ feltételeket kell biztosítani, kizárva annak a lehetõségét, hogy egyes jelöltek visszaélhessenek polgármesteri tisztségükkel. A most feltárt eset is azt a gyanút erõsíti, hogy az országgyûlési választási kampány során a funkcionáló polgármestereknek lehetõségük van arra, hogy a hatáskörükbe tartozó intézményeket választási céljaikra használják fel. Ezért is célszerû megfontolni a polgármesteri és az országgyûlési képviselõi mandátumok szétválasztására vonatkozó javaslatokat. A Magyarországi Munkáspárt 2006 támogatja a közélet tisztaságáért indított kezdeményezéseket és javaslatokat. Meggyõzõdésünk, hogy e nélkül a megtisztulás nélkül a magyar társadalom nem tud megfelelni az elõtte álló feladatoknak. Budapest, 2007. október 9. Tisztelettel: Havránek Ferenc önkormányzati képviselõ Magyarországi Munkáspárt 2006 hódmezõvásárhelyi elnök
Vajnai Attila
Magyarországi Munkáspárt 2006 elnökhelyettes
olyan félkatonai csoportosulást idéznek, amelynek mûködése a Párizsi Békeszerzõdés máig érvényes rendelkezése szerint nem megengedett. Kezdeményeztük a Nemzeti Õrsereg feloszlatását. A Munkáspárt 2006 bejelentése nyomán lefolytatott ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy a Nemzeti Õrsereg nem rendelkezik bírósági bejegyzéssel, mûködése illegitim. A résztvevõkkel szemben gyülekezési joggal való visszaélés gyanújával eljárás indult.
TÁMPONT 7
Rólunk írták
A Munkáspárt 2006 kezdeményezésérõl A Magyarországi Munkáspárt 2006 országos kampányt indít annak jegyében, hogy a legrászorultabbak, például a kis nyugdíjból élõk, a munkanélküliek, a pályakezdõ fiatalok számára ellentételezni kell az infláció mértékét meghaladó energiaszámlákat − jelentette ki Fratanolo János, a párt elnöke. A Munkáspárt 2006 vezetõi pár napja e kezdeményezés megvalósításához kerestek partnereket a baloldali szervezetek körében Bátonyterenyén és Salgótarjánban, ahol pozitív tapasztalatokat szereztek: mindenki, akivel tárgyaltak, úgy látta, hogy valós, súlyos problémákra próbálnak megoldást találni. Elsõ lépésként egy egységes, az egész országot és az energiaügyeket érintõ szociális tarifarendszert kell kidolgozni. Ezt nem lehet sokáig halogatni, hiszen 2008. január elsejétõl az energiapiacon bekövetkezik a liberalizáció, ami a jelek szerint az általánosan tapasztalható drágulás mellett további áremelkedéssel járhat − ismertette Vajnai Attila alelnök. Mint mondotta, emellett helyi intézkedésekre is szükség lehet, például meg kell védeni a kisfogyasztókat a különbözõ, jelentõs gazdasági erõvel bíró közmû-cégek túlszámlázási gyakorlatával szemben. Kezdeményezzük, hogy az önkormány-
zatok szervezzenek külön szolgáltatást azon állampolgárok számára, akik nem jártasak ezekben az ügyekben. − Ha ugyanis egy hivatal összegyûjt tizenöt-húsz panaszt egy településen, s a nevükben egy tapasztalt szakember jelenik meg a szolgáltatónál, igen gyorsan el lehet intézni, hogy a valós számlát állítsák ki, s ne az állampolgár hitelezzen az amúgy is hatalmas profitra szert tevõ cégnek − hangsúlyozta Vajnai Attila. A Magyarországi Munkáspárt 2006 szerint a legrászorultabbakat kormányrendelet és törvények szintjén is kell segíteni, de kihagyhatatlan az önkormányzat. A párt egy konkrét javaslatcsomagot készít el a kormányzat és a településvezetések számára, amelyet hamarosan minden érintett helyre eljuttat. A Magyar Szocialista Párt salgótarjáni frakcióvezetõje, Dóra Ottó elmondta: bízik abban, hogy az ilyen típusú kezdeményezések nem halnak el a pártálláson. Bár a megyeszékhelyen a szocialisták ellenzékben vannak, megpróbálják elérni, hogy a városvezetés − különösen szolgáltató cégek tulajdonosaként − az ügy mellé álljon. A közeljövõben az MSZP városi vezetése is bõvíti tanácsadó rendszerét. Nógrád Megyei Hírlap
Baloldali összejövetel A Munkáspárt 2006 Esztegomkertvárosi szervezete párttagok és szimpatizánsok részvételével a baloldal helyzetét és feladatait tárgyaló összejövetelt szervezett.
Az összejövetelen részt vett Vajnai Attila a párt elnökhelyettese, Morva Tamás, KB-tag, Wágner Ferenc, a dorogi szénmedence Bányászszakszervezetének titkára.
8 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2007. OKTÓBER 19.
Támogatjuk a kubai nép harcát A Kubai Köztársaság budapesti Nagykövetsége zárórendezvényen összegezte az Egyesült Államokban bebörtönzött öt anti-terrorista kubai hazafi szabadon bocsátásáért megtartott nemzetközi szolidaritási napokat. (Lásd errõl Amerikai kettõs erkölcs c. cikkünket a TÁMPONT 15. számában). A rendezvényen az új kubai nagykövet, Soroya Elena Álvarez Núnez tájékoztatója után dokumentumfilmet vetítettek le a Kuba ellen az USA-ból szervezett diverziós és terrorakciókról, a kubai hazafiak ellen lefolytatott koncepciós perrõl, a kiszabadulásukért folyó nemzetközi szolidaritási mozgalomról. Szeptember 20-án az Európai Parlament Kubai Barátsági és Szolidaritási Csoport konferenciája keretében került bemutatásra a Kuba elleni gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi blokád megszüntetésének szükségességérõl készült jelentés. Felipe Pérez Roque kubai külügyminiszter elmondta: a blokád eddig 89 milliárd kárt okozott Kubának. A blokád harmadik
országokat is szankcionál, ha azok Kubával üzleti kapcsolatokat tartanak fenn. A múlt évben az ENSZ Közgyûlésén183 ország szavazott a blokád megszüntetésére, mindössze négyen szavaztak a határozati javaslat ellen, egy ország tartózkodott. A kubai külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a közgyûlés idén is megszavazza a benyújtott kubai határozati javaslatot.
Köszöntjük a Kubai Köztársaság új budapesti nagykövetét, Soroya Elene Álvarez Núnez asszonyt, sok sikert kívánunk itteni munkájához.
Élelmezési világnap Az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezete (FAO) minden év október 6-án élelmezési világnapot szervez. A világnap idei témája: az élelemhez való jog. Az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozata kimondja: “Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregedés esetére, valamint más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.” Európában harmincöt
millióan, Magyarországon pedig kétszázezren éheznek − mondotta a FAO regionális vezetõje.
“A népesség közel egyharmada szegénységben, jelentõs hányada mélyszegénységben él. Több tízezer gyermek alultáplált, éhezik. A karitatív akciók és jótékonykodó szegénypolitika nem elegendõ.” (A Magyarországi Munkáspárt 2006 programtervezetébõl)
Che Guevara emlékére Negyven éve, 1967 október 9én gyilkolták meg Bolíviában Ernesto Che Guevarát. Halálának negyvenedik évfordulóján Kubában, Latin-Amerikában, a világ számos városáben tartottak megemlékezéseket a legendás forradalmárról, méltatták munkásságának és harcainak jelentõségét. A kubai Santa Clarában, melyet a Batista-diktatúra elleni gerilla-háború a Che vezette csapat foglalt el, s ahol a Bolíviából hazaszállított csontjait is elhelyezték, tömeggyûlésen emlékeztek meg Fidel Castro mellett a kubai forradalom második vezetõjérõl. Az emlékünnepségen a beteg Fidel távollétében Raul Castro mondott beszédet. A bolíviai Villegrandéban, ahol egykor közszemlére tették a meggyilkolt forradalmár holttestét, a tiszteletére rendezett ünnepségen, melyen a latinamerikai népi mozgalmak képviselõin kívül észak-amerikai és európai fiatalok is részt vettek, Evo Morales, az ország indián származású elnöke mondott beszédet. “Che harca
mindaddig folytatódik, amíg az igazságtalan kapitalista rendszer fennmarad, amíg a ‘birodalom’ (az Egyesült Államok) háborúval fenyegeti a népeket” − mondotta. Megemlékezõ ünnepségek és felvonulások voltak Venezuelában és egy sor latin-amerikai városban. Az újságok az egész világon megemlékeztek Che halálának negyvenedik évfordulójáról. Che Guevara emlékét tisztelettel õrizzük, személyisége és munkássága lelkesítõ példa számunkra is a kapitalizmus, az imperializmus elleni harc folytatásához.
Gyermekek egészségügyi ellátása az USA-ban A Népszabadság washingtoni tudósítója arról számolt be, hogy George W. Bush elnök megvétózta a gyermekek állami egészségügyi ellátásának meghosszabbításáról és kiterjesztésérõl szóló törvényt. Az ügy az Egyesült Államok egyik legsúlyosabb problémáját, az egészségügyi ellátás egyre elviselhetetlenebb költségeit érinti. Amerikában alanyi jogon csak a 65 éven felülieknek és a legszegényebbeknek jár egészségi ellátás. A szövetségi kormány eddigi évi 5 milliárd dolláros programja mintegy 6,6 millió, a szegénységi küszöb közelében élõ gyermekre terjedt ki. Kilenc
millió fiatalkorú így is egészségügyi biztosítás nélkül maradt. A szövetségi programot a liberális többségû törvényhozás újabb 5 évre, évi 7 milliárd dollárra felemelve kívánta meghosszabbítani. Az elnöki vétó ezt meghiúsította. A Fehér Ház szerint a szövetségi program meghosszabbítása és kiterjesztése sok, jelenleg magánbiztosítással rendelkezõ családot arra ösztönözne, hogy átírassák gyermekeiket a szövetségi programba, ami a konzervatív oldal szerint állami − illetve, ahogy emlegetik “szocialista” − irányba tolná el az Egyesült Államokat. Bush elnök fél a szocializmustól.
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
