A MAGYARORSZÁGI BULVÁRSAJTÓ

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Public Relations SZAK Levelező tagozat

A MAGYARORSZÁGI BULVÁRSAJTÓ

Készítette: Ferenczi Zoltán

Budapest, 2006

Tartalomjegyzék I.

Bevezetés ........................................................................................................................... 5

II.

A rendszerváltás utáni Magyarország................................................................................5 II. 1. A demokratikus médiapolitika alkalmazása ................................................................6 II. 2. A rendszerváltás utáni sajtó......................................................................................... 6 II. 3. A hazai médiapiac kialakulása ..................................................................................10 II.3.1.

A bulvársajtó fejlődése a rendszerváltás után...................................................11

II.3.2.

A külföldi befektetők terjeszkedése ................................................................. 12

II.3.3.

Spontán privatizáció ......................................................................................... 13

II.3.4.

A külföldi tőke szerepe a privatizációban ........................................................ 14

II.3.5.

A médiafogyasztási szokások változása a rendszerváltás utáni években ......... 15

III. A bulvársajtó történelmi hagyományai ........................................................................... 16 IV. A hazai újságírás hagyományai .......................................................................................19 IV. 1. Sajtóélet a pártállami időszakban .............................................................................. 19 IV. 2. Négy újságírói iskola Magyarországon ..................................................................... 19 V.

Az újság fogalma és földrajzi piacai................................................................................ 20 V. 1. Az újságok iránti olvasói kereslet..............................................................................21

VI. Magyarországi bulvársajtó: a napi sajtó összehasonlítása – tartalmi és formai szempontok alapján .................................................................................................................. 22 VI. 1. Bevezetés ................................................................................................................... 22 VI. 2. Első látásra................................................................................................................. 23 VI.2.1. Tipográfia - formai jegyek vizsgálata...............................................................23 VI.2.2. A címlap ........................................................................................................... 24 VI.2.3. A címlap címei .................................................................................................25 VI.2.4. Az alcímek........................................................................................................ 25 VI. 3. Belföld: Politika – Cink – A nap történte .................................................................. 25 VI.3.1. A szerző ............................................................................................................ 26 VI.3.2. Képek, fotók ..................................................................................................... 27 VI. 4. A „hamisítatlan” bulvár: Aktuális – Innen-Onnan – Színes Magyarország.............. 28 VI. 5. Ez is bulvár (?): Játék – Szem, Bazár, Ász Sport – Színes világ, Rejtvény, Tvnéző, Sport ................................................................................................................. 29 VI.5.1. Sport ................................................................................................................. 29 VI.5.2. Mi hiányzik? ..................................................................................................... 30 2

VI. 6. Csütörtök: Blikk – Napi Ász – Színes Bulvár Lap.................................................... 30 VI.6.1. A címlap ........................................................................................................... 30 VI.6.2. Blikk interjú: 1. rész „Fábry: Baloldali vagyok!”............................................. 31 VI.6.3. Színes Bulvár Lap: Letiltották Fábry poénját................................................... 32 VI. 7. Az újságszöveg szemantikája .................................................................................... 33 VI. 8. A közlemény mint mediális szöveg...........................................................................36 VI. 9. A narratív struktúra.................................................................................................... 37 VI.9.1. A jelentés rögzítése........................................................................................... 39 VI. 10.

Műfajok gazdagsága – tájékoztató műfajcsalád ................................................... 40

VI.10.1. Címes hír .......................................................................................................... 40 VI.10.2. Információ ........................................................................................................ 40 VI.10.3. Hír kontra információ .......................................................................................41 VI.10.4. Kommentár ....................................................................................................... 41 VI.10.5. Jegyzet .............................................................................................................. 42 VI. 11.

A kódolás és a dekódolás folyamata..................................................................... 42

VI. 12.

A 2006-os magyarországi árvíz médiareprezentációja.........................................46

VI.12.2. Az árvíz ............................................................................................................ 47 VI.12.3. A drámai szerkezet ........................................................................................... 48 VI.12.4. Fotók, képek ..................................................................................................... 50 VII. Befejezés.......................................................................................................................... 51 VIII. Irodalomjegyzék .............................................................................................................. 52 VIII. 1. Internetes források ................................................................................................ 53 IX. Mellékletek ...................................................................................................................... 54

3

„A sajtó olyan, mint egy pásztázó fénykéve, amely állandóan körbejár, egyszer az egyik, majd egy másik eseményt emelve ki a sötétségből, láthatóvá téve azt.” Walter Lippmann

4

I. Bevezetés Dolgozatom a rendszerváltás után egyre nagyobb népszerűségnek örvendő írott bulvársajtót veszi górcső alá. Az írás első részében kitérek a rendszerváltás időszakában bekövetkező gyökeres változásokra, kiváltképp a hazai médiapiac kialakulásának jellegzetes vonásaira. Ezek után térek rá a magyar populáris sajtó taglalására, melyben a fejlődéstörténetre helyezem a hangsúlyt. Azt vizsgálom, milyen változásokon esett át ez laptípus napjainkig. Dolgozatom második részében a mai magyar tabloid sajtó formai és tartalmi elemzésére kerül sor: egy meghatározott perióduson keresztül a három legnépszerűbb magyar bulvár napilapot egymással hasonlítom össze. A vizsgálódásom során arra keresem a választ, hogy mitől bulvár a bulvár, azaz milyen jellegzetes vonásai vannak egy magyar bulvár napilapnak. „Az a jó újság − kapós áru −, amely legjobban megnyeri az olvasó tetszését. Az olvasót pedig úgy kell megnyerni, hogy hízelegnek neki, politikai botrányokkal, törvényszéki vagy rendőri véres csemegékkel traktálják”1− ilyen mondatok hangzottak el a 19. század végi magyar egyetemeken a sajtóról. Ezeket a gondolatokat − eltérő nyelvhasználattal − akár ma is megfogalmazhatta volna egy egyetemi tanár, kritikus véleményének adva hangot a sajtó bulvárosodásáról. Mintha ezt a receptet ma többen tartanák szem előtt, mint egy másik század eleji gondolatot, melyet az Esti Újság kiadótulajdonosa Zilahi Simon célként fogalmazott meg a tömeglapnak szánt újságjának indulásakor: „Informálni, értesíteni, ez a tisztán zsurnalisztikai szolgálat lesz a fő feladatunk, akár politikáról legyen szó, akár bármi másról. E törekvésünket lelkiismeretesen fogjuk venni…”2

II. A rendszerváltás utáni Magyarország A közép-kelet-európai média átalakulásának fontos és különleges vonása a bulvársajtó (azaz népszerű vagy tabliodsajtó) megjelenése. E lapok létrejötte mögött a rendszerváltás során bekövetkezett átalakulás áll: megszűnt a sajtó közvetlen politikai ellenőrzése, 1

Dezsényi Béla-Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. I. kötet. Budapest, 1954, 241. p

2

Zilahi Simon: Előszó. Esti Újság, 1896. október, 1. p

5

kialakult a sajtópiac, és megváltoztak a médiafogyasztási szokások. A tabloidok további fejlődését meghatározták a rendszerváltás utáni sajtópiacon bekövetkezett változások, elsősorban a piac telítődése és beszűkülése, a külföldi beruházások, az újságok iránti kereslet változásai, valamint a kultúra átalakulása, különösen a globalizálódás és a fogyasztói társadalom megjelenése. A népszerű sajtó megjelenése a sajtópiac szegmentálódásához – azaz három laptípus: a bulvár, a politikai/minőségi és a szakosodott lapok megjelenéséhez – vezetett.1 II. 1. A demokratikus médiapolitika alkalmazása A rendszerváltást követően szabadon választott magyar kormányok a demokratikus országok médiapolitikai elveit igyekeztek követni. A demokratikus médiapolitika célja az, hogy a média (és a sajtó) ne csak szabad, de sokszínű is legyen. 2 A rendszerváltással járó gazdasági, politikai és társadalmi átalakulás rendkívüli hatást gyakorolt a sajtó tulajdonosi rendszerének alakulására csakúgy, mint a lapkiadók tevékenységére és az újságírók munkájára. Amikor a piaci erők átvették az irányítást, új üzleti vállalkozások jelentek meg a színen, aminek következtében új termékek jelentek meg a sajtópiacon. A bulvárlapok bevezetése mérföldkőnek tekinthető, hiszen a hazai olvasóközönség a kommunizmus évtizedeiben nem juthatott hozzá ilyen sajtótermékekhez. Ennek okán a rendszerváltás utáni években a bulvárlapok példányszáma gyorsan nőtt. II. 2. A rendszerváltás utáni sajtó Gulyás Ágnes a magyar sajtó rendszerváltás utáni átalakulásában kitüntetett szerepet tulajdonít a következő folyamatoknak: a sajtó politikai funkcióinak megváltozása, a pluralizáció és a demokratizálódás, a piaci sajtóviszonyok kialakulása, és a sajtó kommercializálódása és kommodifikálódása.3 1

Gulyás Ágnes: Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon.

http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/02_bulvarlapok_a_rendszrevaltas_utani_magyarorszagon, 2005.04.13. 2

Bajomi-Lázár Péter (szerk.): A magyar médiatörténet – a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Akadémia

Kiadó, 2005, Budapest, 33-34. pp. 3


http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/02_bulvarlapok_a_rendszrevaltas_utani_magyarorszagon, 2005.04.13.

6

A változás szele már az 1980-as évek vége felé egyre inkább tetten érhető volt. Egyre nagyobb számban jelentek meg a szórakoztató jellegű, depolitizált újságok, majd elindult a kifejezetten szórakoztatási céllal létrehozott első kereskedelmi (de szervezetileg az állami Magyar Rádióhoz tartozó) állomás, a Danubius Rádió. A szamizdatkiadás már nem bűncselekménynek, hanem szabálysértésnek minősült. 1 A rendszerváltás utáni magyar médiapiacon két előfeltétele volt a bulvárlapok megjelenésének: a közvetlen politikai ellenőrzés megszűnte és a piaci viszonyok létrejötte. Nehéz lenne megállapítani, hogy mikortól indult el ez a folyamat, azonban az 1986-os év mindenképpen hozzájárult a hazai demokratikus médiapolitika kialakulásához. Ekkor jelentek meg az első kereskedelmi rádiók, a helyi kábeltelevíziók együtt, s ebben az évben lépett hatályba a sajtótörvény – az 1986. évi II. törvény – is. Ez többek között a következőket mondta ki: „Mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben […] A sajtó feladata […] a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás”2 A törvény egyrészt megerősítette a sajtó pártirányítását, másrészt tisztább jogi helyzetet teremtett. Az államszocializmusban deklarált médiapolitikai célkitűzések egyre kevésbé valósultak meg. 1988 áprilisában megszüntették a sajtóirányítás központját, a Tájékoztatási Hivatalt, a kiadványok bejegyzésének feladatköre átkerült a Kormányhivatalba. 1988-1989 fordulójára az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az állampárt már képtelen volt a többi politikai erő rovására érvényesíteni az érdekeit a sajtóban és a médiában, ugyanakkor az újonnan felálló demokratikus pártok még nem voltak abban a helyzetben, hogy a politikai vagy tulajdonosi nyomást gyakoroljanak az újságírókra. Ebben a helyzetben a szerkesztőségek azóta sem látott szabadságot élveztek, és ún. „negyedik hatalomként” működhettek. 1988 és 1989 során megszűntek a kommunista sajtóirányítás olyan mechanizmusai, mint a vezető szerkesztők kinevezésének felügyelete és a lapalapítás engedélyhez kötése. 1989. október 23-án hatályba lépett a módosított alkotmány, amely immár formálisan is 1


Kiadó, 2005, Budapest, 262. p. 2

Pálos Tamás: A pártos sajtótól az érdes sajtóig. Sajtópolitika a nyolcvanas években. Médiafüzetek, 2004, 1.

sz., 31. p.

7

deklarálta a sajtó szabadságát (a cenzúra tilalmát azonban nem mondta ki.) Az alkotmány 61. cikkelye szerint „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” 1 Az 1986-os, kommunista sajtótörvényt kiegészítették az 1990. évi XI. törvénnyel, mely jogszabályba iktatta a lapalapítás szabadságát és felszámolta a sajtószabadság megmaradt korlátait.2 A jogszabály 12. cikkelye szerint „(1) Mindenkinek jogában áll sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni.[…] (2) Időszaki lap előállítása és nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá esik. A bejelentés alapján az időszaki lapot nyilvántartásba veszik.”3 A másik előfeltétel, azaz a piaci viszonyok megteremtése magába foglalta a sajtópiacok liberalizálását, a piaci törvények uralkodóvá válását, valamint a privatizációt. A bulvárlapok fejlődésére hatást gyakorolt a magyar sajtópiac néhány sajátossága is. Ezek közé tartozott a piac telítettsége: a kilencvenes években a 10 millió lakosú országnak 12-15 országos napilapja volt. A nyomtatott sajtó liberalizálásának és piacosodásának legfontosabb hatása az új kiadványok megjelenése volt. A lapalapítási láz következtében az országos napilapok száma 1988 és 1992 között csaknem megkétszereződött. (1989-ben 1118 lapot vettek nyilvántartásba.)4 A napilapok piaca azonban nem bővült olyan mértékben, ahogyan az új kiadványok száma. A napilapok olvasótábora az 1987-es 1,69 millióról 1990-re 1,22 millióra, majd 1993-ban 865 ezerre csökkent. A napilapot olvasók lakosságon belüli aránya az 1990-es 81 százalékról 1998-ra 64 százalékra esett vissza. Az olvasótábor csökkenése azt jelentette az 1


Kiadó, 2005, Budapest, 31. p 2

Gergely Ildikó: Understanding the Media in Hungary. Mediafact, The European Institute for the Media,

1997, 36. p 3



Balázs István: Már megint egy új lap! Animus, 2004, Budapest, 6. p

8

új napilapok számára, hogy olyan, szűkülő piacon kell versenyezniük, amelyen egyaránt megnő az üzleti kockázat és a belépési költség. Az új lapoknak ezen túlmenően, meg kellett találniuk a maguk piaci szegmensét: ebből szempontból az önálló profil megteremtését kínáló „bulvárkiadványok” piaca tűnt a legígéretesebbnek.1 A bulvárlapok fejlődésére hatást gyakorolt egy másik piaci sajátosság is: a sajtófinanszírozás átalakulása. A piaci viszonyok kialakulásával a kiadóvállalatoknak a lapok eladásából és a hirdetésekből származó jövedelmükre kellett támaszkodniuk, ellentétben a korábbi gyakorlattal, melyben állami szubvenciók segítségével tartották fenn magukat a különböző sajtótermékek. Az eladott példányok utáni bevétel növelése különösen azért volt nehéz, mert a kommunista laptámogatási rendszer mesterségesen alacsonyan tartotta a lapok árát. A laptámogatás megszűntével a korábbi árak tarthatatlanná váltak. Az árak a sajtópiac valamennyi szegmensében az egekbe szöktek, jócskán meghaladva az infláció mértékét. A napilapok átlagos ára 1990 és 1996 között a huszonegyszeresére nőtt. Az áremelkedés szerepet játszott az olvasótábor csökkenésében is.2 A sajtófinanszírozás a rendszerváltás utáni években a hirdetések terén fejlődött a leggyorsabban. A példányszámok a pártállami időszakhoz képest csökkentek, de megugrottak a hirdetési bevételek. 1991-ben az országos napilapok összes hirdetési bevétele 2,3 milliárd forint volt, 1993-ban 5,1 milliárd, 1996-ban 8,2 milliárd. A növekedés közben azonban egyre kiélezettebbé vált a más médiumokkal – különösen a televízióval – vívott verseny, aminek eredményeképpen csökkent az országos napilapok részesedése a hirdetési piacon. A sajtófinanszírozás átalakulása – beleértve mind a lapeladásból, mind a hirdetésből származó bevételek változását – behatárolta a napilappiacon elérhető profit mértékét.3 A rendszerváltás utáni magyar sajtóviszonyok jellegzetes, a bulvárlappiac fejlődésére is hatást gyakorló vonása a külföldi tulajdon magas aránya is. A külföldi médiavállalatok már az átalakulás kezdetén megjelentek Magyarországon, és a sajtópiac 1



Agárdi Péter: A kultúra sorsa Magyarországon: 1985-1996. Új Mandátum, Budapest, 1997, 85. p

3



9

legtöbb szegmensében domináns pozícióra tettek szert. (A külföldi tőke szerepvállalását illetően a magyar lapkiadás privatizációja igen hasonlított az akkori csehszlovák, illetve lengyel lapprivatizációhoz.) Az országos napilapok piacát az állam privatizálta, és az 1990es évek végére a legtöbb lap−a szerkesztőségekben dolgozó újságírók aktív támogatása révén−külföldi befektetők tulajdonába került. 1991-ben a külföldi tulajdon aránya 71 százalékos volt. Bár ez az arány a kilencvenes évek első felében tulajdonváltásokkal, egyes külföldi cégek kivonulásával és mások belépésével összességében csökkent, az országos sajtópiac külföldi dominanciája megmaradt.1 A lapkiadás privatizációja sokakban ellenérzést váltott ki, s a rendszerváltozást követően parlamenti bizottság alakult egyes ügyek kivizsgálására, azonban munkája túlnyomórészt eredménytelenül zárult.2 A Magyarországon és más közép- és kelet-európai országok sajtópiacán befektető külföldi vállalatok motivációi sokfélék voltak, és az átalakulás éveiben folyamatosan változtak. Egyrészről vonzották az alacsony árak, másrészről a közép-európai piacok egyfajta kaput nyitottak számukra a nagyobb kelet-európai piacokhoz. Miután a kilencvenes évek első felében elmúlt az a vonzerő, amelyet a volt kommunista országok piacainak újdonsága jelentett, a külföldi vállalatok befektetési döntéseiben meghatározó szerep jutott a regionális dominanciára való törekvésnek.3 II. 3. A hazai médiapiac kialakulása A lappiac kialakulásának igencsak kedvezett, a piacgazdaságra való áttérés, s ezen belül is a multinacionális cégek megjelenése, a fogyasztási cikkek addig többé-kevésbé zárt piacán megsokszorozta a hirdetések iránti igényt. Ebből a lapkiadás is jócskán profitált. A napilapkiadóknál a bevételeknek nálunk legalább ötven százalékos részarányt kell elérniük a hirdetési bevételeknek, ahhoz hogy a bevételek fedezzék a kiadásokat, s a médiapiacra 1

Gálik Mihály: Miből élnek a médiumok? Médiagazdaság. In: Vásárhelyi Mária-Halmai Gábor (szerk.): A

nyilvánosság rendszerváltása. Új Mandátum, 1999, Budapest, 186-187. pp 2

Gálik Mihály: A magyar médiapiacok születése, alakulása és érése az 1990-es években. In: Csermely Ákos,

Ráduly Margit, Sükösd Miklós (szerk.): A média jövője – Internet és hagyományos média az ezredfordulón. Média Hungária Kiadó, 1999, Budapest, 229. p 3

Gálik Mihály & Ferenc Dénes: From Command Media to Media Market: The Role of Foreign Capital in the

Transition of the Hungarian Media. 1992, Budapest: working paper, Department of Business Economics, Budapest University of Economics, 8. p

10

való átálláskor ugyan zuhantak a példányszámok a pártállami időszakhoz képest, de megugrottak a hirdetési bevételek. Kiderült, hogy a szükséges technológiai beruházások elvégzése és a korszerű menedzsment módszerek alkalmazása mellett mind a napilap-, mind a magazinkiadás nyereséges lehet. Emellett világossá vált az is, hogy az országos lapok piacán a valós kereslethez képest túl sok a szereplő, s hogy hiába a lapalapítás szabadsága, a megyei napilapok piacán egy vagy legfeljebb két címnek van tere a megélhetéshez, ami a lappiacok sajátosságaiból egyenesen következik.1 A fogyasztói magazinok piacán egyszerűbb volt a helyzet, itt ugyanis olyan szegényes volt a pártállami kínálat, hogy nagyobb kockázat nélkül lehetett új magazinokat kiadni és/vagy az ismert nyugati magazinok magyar változatát meghonosítani. A több címet is piacra dobó nagyobb kiadók az úgynevezett választékgazdaságosság előnyire építve megélnek a magyar piacon. Ugyanakkor ebben az iparágban a verseny nagyon erős, és nagy a termékcserélődés. A reklámbevételek aránya az összbevételen belül általában kisebb, mint a napilapoknál, de maga termék – a magasabb előállítási költségek miatt – viszonylag drága.2 II.3.1. A bulvársajtó fejlődése a rendszerváltás után A piaci viszonyok kialakulása után röviddel a bulvárlapok, nemcsak hogy megvetették lábukat, hanem erős pozíciót sikerült kivívniuk maguknak a magyar sajtópiacon. Példányszámuk – lényegében az 1989-es nulláról indulva – a kilencvenes évek közepére elérte a 300 ezret, ezzel 1996-ban az országos napilappiac 28,1 százalékát birtokolta. Ezt a biztos pozíciót azonban különböző változások −kis mértékben ugyan, de− gyengítették. Időről időre új lapok jelentek meg, régiek tűntek el, változott az egyes lapok példányszáma, formátuma és piaci pozíciója. Ebben az időszakban hat olyan országos napilap működött, amely bulvárlap volt a szónak abban az értelmében, hogy főként színes hírekkel foglalkozott, a cikkek rövidek voltak, és a nyelvezetük is különbözött a minőségi lapokétól. A versenynek köszönhetően,

1


nyilvánosság rendszerváltása. Új Mandátum, 1999, Budapest, 186-187. pp 2


nyilvánosság rendszerváltása. Új Mandátum, 1999, Budapest, 186-187. pp

11

egyes lapok rövid életűek voltak. 1998-ra mindössze két bulvárlap maradt, melyek az országos eladási listán a második és a harmadik helyre tornázták fel magukat.1 II.3.2. A külföldi befektetők terjeszkedése A rendszerváltás hajnalán megjelenő első új országos napilap az 1989 februárjában megjelent Mai Nap című bulvárlap volt. Az újság hamar népszerű lett, ám olvasottsága nem haladta meg a bevett lapokét. A külföldi vállalatok azonban nagy lehetőséget láttak benne. A Rupert Murdoch-féle News International után, az újságot a Jürg Marquard-féle svájci JMG Ost Press csoport szerezte meg. 1998-ra a Mai Nap a legolvasottabb bulvárlap lett. Murdoch mellett Robert Maxwell Mirror Group-ja volt olyan külföldi befektető, aki az átmenet kezdetétől fogva szemet vetett a bulvárlapokra. 1990 elején szerezte meg az egykori

kommunista

bulvárlap,

az

Esti

Hírlap

többségi

tulajdonát,

a

várt−elsősorban−anyagi siker azonban elmaradt. A lap többszöri tulajdonváltást követően 1996-ban megszűnt. 2 A második újonnan létrehozott bulvárlap az 1990 elején az osztrák Denton AG által kiadott Kurír volt. Ez a közepes olvasottságú, különösebb anyagi hasznot nem hozó lap, többszöri tulajdonosváltás után a magyar Postabank tulajdonába került, 1998-ban viszont megszűnt. A Mai Nap mellett a piacon szilárd pozíciót kivívó másik bulvárlap a Blikk volt, amelyet 1994 márciusában jelentetett meg a Ringier Group. Ez a svájci befektető a svájci piacon működő lapjainak külföldi változatát kívánta hazánkban terjeszteni. Az egyik keletközép-európai exportra szánt kiadványa, a Svájcban 330 ezres példányszámmal vezető napilap, a Blick volt. A vállalat két bulvárlapot adott ki Kelet-Közép-Európában: egyet a Cseh Köztársaságban és egyet Magyarországon, mindkettő a Blick mintáját követte. Mindkét lap átvette a Blick formátumát és profilját, a cím mindhárom nyelven ugyanazt jelenti. Magyarországon röviddel megjelenése után az újság a legnépszerűbb bulvárlappá vált, és bár példányszáma folyamatosan csökkent a kilencvenes évek második felében, 1




Kiadó, 2005, Budapest, 120. p

12

megtartotta előkelő helyét a sajtópiacon. 2004-ben 250 ezer feletti példányszámmal már maga mögé utasította a Népszabadságot is, a Dél-Szlovákiában is terjesztett bulvárlap.1 A trónhoz vezető út első lépése a Ringier által megvásárolt Mai Nap Blikkbe való beolvasztása volt 2001-ben. Csak azok járhattak sikerrel, akik az akár öt-nyolc évig is tartó lapbevezetés milliárdos költségeit képesek voltak túlélni. Ezért maradt alul a Som-Média Rt., s így ment tönkre 2003-ban a többször szerencsét próbáló Esti Hírlap is.2 A külföldi befektetők 1996-ban a bulvárlapok piaci szegmensének közel 70 százalékát ellenőrizték. 1998 végére – amikor mindkét fennmaradt lap külföldi tulajdonban volt – dominanciájuk teljessé vált. A kilencvenes években a bulvárlapok piaci szegmensében volt a legmagasabb a külföldi tulajdon aránya. 1996-ban például a közel 70 százalékos részesedésükkel egy időben az országos napilapok piacán mintegy 55 százalékos tulajdonrésszel bírtak, a minőségi lapok piacán pedig 58 százalékossal.3 Annak, hogy e vállalatok a bulvárlapok felé fordultak, a korszak elején az volt a legfontosabb gazdasági oka, hogy a piacnak ezt a részét a hiány jellemezte. Mivel korábban nem voltak bulvárlapok, de nagy volt a fogyasztói kereslet, ez a piaci szegmens majdhogynem felkínálta magát a terjeszkedni vágyó vállalatoknak. A magyarországi bulvárlapok piacának sajátos vonása ugyanakkor, hogy egyikük sem volt anyagilag sikeres, ritkán zárták nyereséggel az évet a tulajdonosok. Ezt olyan tényezők magyarázzák, mint e piaci szegmens sebezhetősége, a potenciális olvasóközönséghez képest nagyszámú versenyző, valamint általában a rendszerváltás utáni magyar napilappiac alacsony teljesítménye és rossz nyereségtermelő képessége.4 II.3.3. Spontán privatizáció A napilap- és magazinszférában 1988-ban jelentek meg új szereplők a színen. A négy nagy párttulajdonban

levő

kiadóvállalatot

nem

privatizálták,

hanem

azok

maguktól

összeomlottak, és eltűntek a piacról. 1





Gálik Mihály: Külföldi tőke a magyar sajtópiacon. Ipargazdasági Szemle, 1990, XXI. évfolyam, 3-4. szám

4



13

Az önkényuralmi politikai rendszerről a demokráciára való politikai átmenet különleges körülményei tömegesen alkalmazhatóvá tették a privatizáció sajátos módját: maguk az újságírók, nem pedig az állam képviselői szabták meg a privatizációs folyamat tempóját és feltételeit. Az újságírók kezdtek tárgyalni a potenciális beruházókkal, és meggyőzték őket, hogy fektessenek be a már piacon levő napilapok kiadásába. Ezt nevezték

spontán

privatizációnak.

Matolcsy

György

a

privatizációnak

ezt

a

„spontaneitását” a következőképpen jellemzi: „A spontán privatizáció azokra az állami vállalatokra volt érvényes, amelyek egy átgondolt előremenekülési stratégia részeként jelentős vállalti vagyontömeget vittek be társaságokba, miközben a vállalti központot elkezdték átalakítani egy stratégiai vagyonkezelő funkció ellátására… A spontán privatizáció egyik legjellemzőbb vonása, hogy nem csupán vállalti kezdeményezés alapján, hanem vállalti döntés alapján is megy végbe a vagyon társaságokba való beadása.”1 A társasággá alakulás motiváló erőiről megoszlanak a vélemények, azonban abban egyetértenek a szakértők, hogy a likviditási gondok, az adósságok kezelése, a csőd elkerülése szolgáltak a privatizáció kiindulópontjául.2 Emellett rövid idő alatt számos új kiadvány tűnt fel. Zömük bulvárlap és fogyasztói magazin volt, mivel a külföldi szakmai befektetők gyorsan megjelentek a liberalizált kiadói ágazatban, s hamarosan megszüntették az ilyen kiadványok iránti kereslet, illetve az azok kínálata közt tátongó rést. II.3.4. A külföldi tőke szerepe a privatizációban A magyar sajtó privatizációjáról a nemzetközi szakmai elemzők között az a vélemény alakult ki, hogy nagyon alacsony áron adták el a lapokat. Ezt a véleményt osztja Slavko Spichal is, akinek könyvéből az derül ki, hogy már 1990-ben a következő sajtótulajdonviszonyok

uralkodtak

Magyarországon:

Bertelsmann

1

Voszka Éva: Spontán privatizáció, Budapest, Kulturtrade Kiadó Kft., 9-10. p

2

Voszka Éva: Spontán privatizáció, Budapest, Kulturtrade Kiadó Kft., 29. p

14

AG

40

%

a

Népszabadságban, Hersant 40 % a Magyar Nemzetben, Mirror Holding Ltd. 40 % a Magyar Hírlapban, Murdoch 50 % a Mai Napban.1 Annak ellenére, hogy a sajtópiaci előírások alapján a külföldi részesedés nem haladhatta meg a 49 %-ot, mely később 40 %-ra módosult, 1991-ben a magyar sajtópiac már 82 %-át tették ki külföldi befektetők. 1994 közepére egyre inkább előtérbe kerültek a hazai tulajdonszerzést támogató privatizációs technikák, aminek következtében ez az arány csökkent. Szóltak azonban érvek a külföldi befektetők mellett, mely a következőkben összefoglalható: a privatizációból befolyt összegekből csökkenthető a külföldi adósság mértéke, a külföldi befektetők rendelkeznek igazán tulajdonosi gyakorlattal, ezért a hatékony

vállalatvezetésre,

átszervezésre,

technológiai

megújításra,

piacszerzésre

leginkább ők alkalmasak. 2 II.3.5. A médiafogyasztási szokások változása a rendszerváltás utáni években A bulvárlapok megjelenésében nemcsak gazdasági megfontolások és a médiavállalatok piaci stratégiái játszanak szerepet, hanem a médiafogyasztási szokások változása is. 1995ben már a magyar lakosság 12 százaléka olvasott rendszeresen bulvárlapot. A minőségi -és a népszerű lapok olvasottsága közötti különbség folyamatosan csökkent a kilencvenes években. A médiafogyasztási szokások megváltozásában fontos szerepe volt a kulturális és társadalmi változásoknak.3 Általánosan elfogadott nézet, hogy azoknak az embereknek a médiafogyasztási szokásait, akik nehezen élik meg a rendszerváltással járó kimerítő gazdasági és politikai nehézségeket, a menekülés (escapism) jellemzi. Az újságok esetében azt mondhatjuk, hogy – más tényezők mellett – e menekülési vágy is szerepet játszott a minőségi lapok olvasótáborának csökkenésében és a bulvárlapok sikerében. Azt, hogy a médiafogyasztás mind jobban szolgálja a menekülést, tetten érhetjük abban is, hogy az emberek mind többet néznek tévét, miközben érdeklődésük elfordul a többi médiumtól. 1995-ben a magyarok 1

Ágoston

Vilmos:

Médiapolitika

vagy

politikai

média.

Budapest,

Európai

Összehasonlító

Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2005, 126-127. pp. 2

Diczházi Bertalan: A külföldi tőke szerepe a privatizációban, Budapest, ÁPV Rt., 35. p

3



15

átlagosan napi 3,5 órán keresztül néztek tévét, ami jelentős növekedés ahhoz képest, hogy tíz évvel korábban még csak mintegy napi két órát.1 A választék bővülésével, az új csatornák megjelenésével és a műsorok kommercializálódásával a tévé népszerűbbé vált. Az újságolvasási szokások terén e kulturális változások azért voltak fontosak, mert hatást gyakoroltak az emberek érdeklődésére. A bulvárlapok új tartalmat kínáltak: nemzetközi és hazai pletykákat, a hírességek életéről készült beszámolókat, a divattal foglalkozó írásokat és színes híreket. Abban a sikerben, amelyet a bulvárlapok a régi lapok által dominált sajtópiacon értek el, újdonságuk is szerepet játszott.2

III. A bulvársajtó történelmi hagyományai A bulvársajtónak történelmi hagyományai vannak Magyarországon. Hosszú múltra tekint vissza az a lapkiadói és szerkesztői törekvés, hogy olyan időszakos kiadványt adjanak közre, mely a lehető legszélesebb olvasói körökhöz, a tömegekhez szól. A század utolsó évtizedeiben alapvetően megváltozott az újság és a közönség kapcsolata. A lapok a mindenes szerepét vállalták el jól felfogott üzleti érdekből, a közönség kívánalmaihoz igazodva. Az apró, vegyes rovatok elsősorban a szórakoztatást szolgálták, rejtvény, sakk, tarokkfeladvány, anekdota és vicc is megtalálható volt benne.3 A tömegsajtó megszületéséhez elengedhetetlennek bizonyult a kellően népes potenciális olvasóközönség, az adott lap által elérhető közelségben, az olyan technika, amely lehetővé teszi a gyors hírközlést, valamint az olcsó és gyors lapelőállítás. A bulvársajtó − amint a neve is mutatja − azt a laptípust jelöli, amelyet forgalmas nagyvárosi helyszíneken (főútvonalakon, boulevard-okon, pályaudvarok környékén, villamosokon és kávéházakban) árusítottak. Elsősorban éppen ezeken a helyeken voltak hozzáférhetők, s csak másodsorban lehetett rájuk előfizetni. Később voltak olyan lapok is, amelyekre már előfizetni sem lehetett. Az elnevezés ugyan francia eredetre utal, de a budapesti bulvársajtó mintaadója a német, elsősorban a berlini laptípus volt. A lapárusítás

1

Vitányi Iván: A magyar társadalom kulturális állapota. Maecenas, 1997, Budapest, 25. p

2



Buzinkay Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed, 1997, nyár-ősz. 11. p

16

feladatát hagyományosan a trafikok és könyvesboltok, vidéken pedig a szatócs- és fűszerüzletek vállalták magukra.1 Az olvasók többsége, a különböző körök, egyesületek, klubok és kávéházak fizettek elő a lapokra. Egy század eleji megállapítás szerint: „Ha a fővárosban egy kávéház megnyílik, okvetlenül ott találjuk reklámtábláján, hogy az összes bel- és külföldi lapok kaphatók.”2 A XX. század első éveiben már 10 bulvárlap működött, de egyikük sem ért el magas példányszámot. 1896-ban jelent meg az első igazi magyar bulvárlap, az Esti Újság, mely egy olcsó lap kiadását és gyorsan megszerezhető információk nyújtását tűzte ki célul. Témáját tekintve politikai és közéleti lap volt, a szenzációk, rendkívüli események, nagy bűntények itt még elhanyagolható szerepet játszottak. Az 1910-es év korszakváltást hozott: korábban sosem tapasztalt reklámhadjárat után megjelent Az Est című lap, amely a korabeli népszerű angolszász sajtó sajátosságait honosította meg. Az Est újításai közül egyike a legfontosabbaknak, ami szemléletformáló hatással is volt, hogy a politikai témák kiemelt kezelése, átlagon felüli fontossága megszűnt. Egy szerencsétlenség, gazdasági bűnügy vagy gyilkosság, de akár egy művészeti esemény a legkomolyabb nagypolitikai eseménnyel azonos fontosságot nyert. Az Est-ben jelent meg először teljes oldalas sportrovat, és itt találkozhattunk először meteorológiai jelentéssel.3 Hamarosan az első tömeglappá vált, az első világháború előestéjén 400 ezer példányban kelt el. A két világháború és a közöttük lévő időszak tekintélyelvű rendszere, a sajtószabadság korlátozása mély nyomot hagyott a magyar sajtón. A szélsőséges politikai helyzetek – háborúk és a forradalmak – időszakától eltekintve az eladási listákat a bulvárlapok vezették. A második világháború után azonban a politikai lapokhoz hasonlóan ezeket is megszüntették.4 A kommunizmus évtizedeiben a szovjet típusú médiamodellben nem volt helyük a háború előtt született bulvárlapoknak. Vlagyimir Iljics Lenin a következőképpen fogalmazta meg a−Magyarországon is alkalmazott−szovjet médiapolitikai modell lényegét: 1

Buzinkay Géza – Kókay György: A magyar sajtó története I. A kezdetektől a fordulat évéig. Ráció Kiadó,

2005, Budapest, 161. p 2

Újságkiadók Lapja, 1909. 100. sz., 4. p

3


4


17

„A lap szerepe nem korlátozódik csupán eszmék terjesztésére, csupán politikai nevelésre és politikai szövetségesek toborzására. A lap nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is.”1 A párt-és állami szervek tulajdonában álló sajtótermékek és médiumok nem a szabad piac, hanem a tervgazdaság szabályai szerint működtek. Elsősorban nem hirdetők és közönség tartották el őket, hanem a központilag elosztott állami szubvenciók.2 A kommunista sajtó rendszeresen cenzúrázott és minden szempontból ellenőrzött, politikai és propaganda-célokat szolgáló lapokból áll. Az egyes lapok tartalma és formátuma viszont különbözhetett egymástól. Magyarországon megtalálható volt a bulvárlapok kommunista változata, a délután utcára kerülő, Budapesten forgalmazott Esti Hírlap. Természetesen politikai híreket tartalmazott, azonban annyiban eltért a többi laptól, hogy több színes hír is helyett kapott benne, az írások pedig rövidebbek voltak. A rafinált olvasó megpróbálhatott úgy kibújni a hivatalos sajtópolitika hatása alól, hogy a kizárólag sporteseményekkel foglalkozó Népsportot olvasta. Ugyanakkor az Esti Hírlapot és a Népsportot is ugyanazok a sajtóirányítási mechanizmusok felügyelték és korlátozták, amelyeken keresztül a hatalom központilag határozta meg az egyes lapok példányszámát. Nem véletlen, hogy a párt lapja, a Népszabadság különleges privilégiumokat élvezett szemben más lapokkal3 A nyolcvanas évek politikai és gazdasági változásainak hatására a magyar sajtó eltávolodott a szigorú értelemben vett szovjet modelltől. A kommunizmus előtti időszak sajtóhagyományainak továbbélése, az 1956-os forradalom politikai hatása, az 1968. utáni gazdasági reformok, a nyugat-európai rádió- és tévéműsorok elérhetősége, valamint a szamizdat sajtó jelentős szerepet játszottak a magyar sajtóirányítási módszerek megváltozásában. E változások jelentősége abban állt, hogy a sajtó propaganda-szerepe a

1





Kókay-Buzinkay-Murányi: A magyar sajtó története. Budapest, MÚOSZ, 212. p

18

háttérbe szorult, miközben – különösen a nyolcvanas években – mind jobban megnőtt a szórakoztatásé. 1

IV.

A hazai újságírás hagyományai

IV. 1. Sajtóélet a pártállami időszakban Lényegében a pártállam agitációs és propaganda szükségletei határozták meg mind az írott, mind az elektronikus sajtót. Egyetlen értékmutatónak− papírár, nyomdai műveleti árak, lapár, terjesztési jutalék, műsorszórási díjak, rádió és televízió előfizetési díjak, bérek− sem volt valós közgazdasági tartalma, ezeket különböző irányító szervek rendeleti úton, illetve a belső színfalak mögötti alkuk során állapították meg. Az ágazatba való belépés− tehát a lapok, rádiók és televíziók alapítása−csak hatósági engedély birtokában volt lehetséges, s emellett a működéshez szükséges erőforrás ellenőrzésén rajta tartotta a kezét a pártállami intézményrendszer. Egyes központi és területi pártirányító testületek ún. hatásköri listán alapult a vezetők kinevezése, noha ezt formálisan semmilyen jogszabály nem tartalmazta, és ezek a párttestületek rendszeresen, formálisan is beszámoltatták a vezetőket, azaz a szó szoros értelmében felügyelték az egyes médiumok tevékenységét.2 IV. 2. Négy újságírói iskola Magyarországon A rendszerváltás során megszűnt a magyar újságírók politikai alárendeltsége. Az 1990-es években és azt követően négy, egymással össze nem egyeztethető újságírói hagyomány működött egymás mellett. Léteztek olyan újságírók, akik a politikai változások ellenére az egykori lenini útmutatást követve nem a tények tárgyilagos bemutatását tűzték célul, hanem a kormányzat eszméit népszerűsítették. Mások azt a hagyományt követték, amelynek gyökerei az államszocializmus előtti időkbe nyúlnak vissza, és amely szintén nem a tények tárgyilagos

1




nyilvánosság rendszerváltása. Új Mandátum, 1999, Budapest, 185. p

19

bemutatását, hanem különböző eszmék, ügyek, pártok elkötelezett képviseletét tartja a sajtó és a média feladatának. Az 1990-es évek második felében viszont megjelentek Magyarországon azok az angolszász hagyományok, amelyek−ellentétben az előző kettővel−valóban a tények tárgyilagos bemutatására törekedtek. 1 A rendszerváltást követő években ismét teret kapott Magyarországon a bulvárújságírás, amelynek előzményei 19. századra nyúlnak vissza, de amely az államszocializmus évtizedeiben – a szocialista köntösbe bújtatott budapesti Esti Hírlap kivételével – gyakorlatilag ismeretlen volt. Jellemző képviselői a bulvárnapilapok és a kereskedelmi tévék, rádiók hírműsorai, amelyek politikai témákról csak korlátozott terjedelemben számolnak be, s tudósításaik a szenzációkra, botrányokra fókuszálnak. Tevékenységük központjában nem a valóság feltárása, hanem az egyes témák személyiségés eseményközpontú bemutatása áll. A mai Magyarországon ismert bulvárújságírás főként az amerikai kereskedelmi rádiók és televíziók, illetve a brit bulvárlapok gyakorlatát – illetve ezek gyakorlatának Nyugat-Európában fellelhető változatát – követi. 2 A magyar sajtó megújulását általában a Magyar Újságírók Országos Szövetségének 1988-as megújulásától, az elnökség leváltásától és az új program elfogadásától számítják. Bár az 1990-es éveket továbbra is az újságíró-társadalom megosztottsága jellemezte, de az évtized végén a négy legnagyobb szakmai szervezet – a MÚOSZ, a MÚK, a Katolikus Újságírók Szövetsége és a Sajtószakszervezet – közös szakmai-etikai kódexet fogadott el. A kódex 5. paragrafusa megfogalmazza a tények tárgyilagos bemutatásán alapuló újságírás normáját: „Az újságírói munkában következetesen és világosan el kell választani egymástól a hírt és a véleményt. Közös etikai alapelvünk: A hír szent, a vélemény szabad! A hír tényeket, adatokat közöl, valóságtartalma a tényeken alapul és bárki által ellenőrizhető.”3

V. Az újság fogalma és földrajzi piacai Az újság körülhatárolt földrajzi piacokon terjesztett, az adott közönség általános érdeklődésének kielégítését szolgáló, rendszeresen −naponta vagy hetente− kiadott 1

Bajomi-Lázár Péter: Az objektivitás-doktrína nyomában.

http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina, 2005.03.21. 2


http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina, 2005.03.21. 3


http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina, 2005.03.21.

20

nyomtatott médium, amely szokásosan híreket, kommentárokat, leírásokat, tudósításokat, fotókat és hirdetéseket tartalmaz. Az újságokat tartalom, közönség, periodicitás, lokalitás, tulajdonos-finanszírozó szempontok szerint csoportosíthatjuk.1 Tartalom szerint a következőket különböztetjük meg: minőségi, középutas és népszerű (bulvár). A legalapvetőbb újságtípusok a következők: napilap, magazin, folyóirat.2 A napilap a lapágazat klasszikus terméke, olyan általános tartalmú újság, amely a legszélesebb közönséget érdeklő napi politikai, gazdasági és szociális eseményekről tájékoztat.

Másrészről

földrajzilag

körülhatárolt

piacokon

terjesztett

és

napi

rendszerességgel jelenik meg. A Gálik Mihály kifejezésével élve, a kultúra hasadása nyomán a napilapok alapvetően minőségi és népszerű (bulvár-) lapra oszthatók. A lényeges különbség közöttük a tények kiválogatásában, a közölt információ mennyiségében és értelmezésében, értékelésében, a lap tipográfiájában és stílusában van. A bulvársajtó a politikai, gazdasági és szociális kérdések alapos, körültekintő bemutatására nem helyez nagy hangsúlyt.3 V. 1. Az újságok iránti olvasói kereslet A fejlett országokban a XX. század emberének a mindennapjaihoz hozzátartozik az újságolvasás, s ez a szokás az új médiumok megjelenésével, a tömegkommunikációs rendszer gyökeres átalakulásával sem veszett ki. Az újságot azonban elvesztette a század elején élvezett monopolhelyzetét az információs piacon, de jórészt megtartotta olvasóit. Ahogy azt Rupert Murdoch, a híres médiamogul is megfogalmazta: „A lapkiadást a világon mindenütt fenyegeti az elektronikus médiumok versenye, és sok országban csökken az olvasók száma. A lapok legértékesebb kincse ebben a versenyben a fogyasztási szokás tényezője.”4 A fogyasztásra ható ún. demográfiai változók, tehát a nem, a kor, az iskolai végzettség, etnikailag különböző népesség esetében a faj, valamint a jövedelem és az ár. Ezeket a 1

Domokos Lajos: Press & PR. A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai.

Teleschola-könyvek, Budapest, 2005, 186. p. 2

Gálik Mihály: Verseny és szabályozás az újságpiacokon. Jel-kép, 1995/2, 21. p

3


4


21

tényezőket egészíti ki a társadalmi aktivitás, valamint az életmód, életvitel. A lapok olvasása erősen kultúrafüggő is. Az iskolázottabb és magasabb jövedelmű emberek olvasnak leginkább újságot. 1

VI. Magyarországi bulvársajtó: a napi sajtó összehasonlítása – tartalmi és formai szempontok alapján A vizsgálat három országosan ismert és terjesztett magyarországi bulvárlapra terjed ki. A nagy „hármak” 1. Blikk - főszerkesztő: Fejes Gábor 2. Napi Ász, a „független” - főszerkesztő: Gál Gyula 3. Színes Bulvár Lap, Szórakoztató napilap – főszerkesztő: Pallagi Ferenc A vizsgált időtartam: 2006. 04. 19. – 2006. 04. 04. 22. VI. 1. Bevezetés A vizsgált lapok formátumra, küllemre hasonlóak. A Blikk és Napi Ász mérete megegyezik, a Színes Bulvár Lap a legkisebb a három lap közül. Az újságok címlapjai megfelelnek a bulvársajtó kritériumainak: kontrasztos tördelés, harsány színek, felnagyított képek, nagyméretű betűk. A főcímek blikkfangosak, az írások nyelvezete direkt és célratörő. A kiadványok nagy részét sztárok, hírességek, hétköznapi emberek nem hétköznapi esetei uralják. A napi politika is helyet kap a lapokban, de ez leginkább a parlamenti választásoknak tudható be.

1


22

VI. 2. Első látásra VI.2.1. Tipográfia - formai jegyek vizsgálata Amikor az olvasó kézbe vesz egy újságot, esetünkben a három bulvárlap egyikét, azonnal érzékeli méretét, vastagságát, értelmezi címét, hatnak rá a címlap vizuális elemei. Benyomásai alapján azt a következtetést vonhatja le, hogy−műfaját tekintve−szórakoztató újságot tart a kezében. Az iménti megállapításra az újság tipográfiája, grafikai képe alapján juthatott. A tipográfia olyan kifejezési eszköz, amely kiemeli az újság tartalmának különböző jelentésbeli árnyalatait. Segíti az eligazodást az újságszövegben, ami azért különösen fontos, mert minden újságszám közlemények sokaságából épül fel.1 A közlemények elrendezése, rendszerezése a rovatok segítségével történik. A rovatok ugyanakkor segítik az újságolvasót az őt érdeklő témakörök megtalálásában. A rovatcímek az adott rovatba tartozó közlemények témaköreit jelzik.2 Állandó rovatok

Blikk

Napi Ász

Színes Bulvár Lap

Politika, Belföld

Cink

A nap története

Aktuális

Innen, Onnan

Színes Magyarország

Szórakozás

Bizarr

Politika

Játék

Adu - Ász

Színes Világ

Sport

Szem

Hirdetés

Autó

Ász Apró

Rejtvény

Szolgáltatás

Bazár, Külföldi Bazár TV - néző

Apróhirdetés

Ász - Sport

Szolgáltatás - Műsor

Színes tippek Sport

A világ 1. Táblázat A három napilap rovatcímei

1

Ifj. Csákvári József és Malinák Judit: Média-galaxis. A tömegkommunikáció nyelve és társadalmi kérdései.

Szimbiózis Kulturális Alapítvány, Műszaki Könyvkiadó, 1998, 140. p. 2


Szimbiózis Kulturális Alapítvány, Műszaki Könyvkiadó, 1998, 144. p.

23

VI.2.2. A címlap A három lap közül a Blikknek van a legkisebb logója, pedig ez az újság, méretét tekintve a legnagyobb (1. ábra). Alcímmel sem rendelkezik, ellentétben a másik két versenytársával: a Napi Ász a független jelzőt, a Színes Bulvár Lap a szórakoztató napilap „titulust” választotta magának a megkülönböztetés jeléül (2. ábra, 3. ábra). A színek megválasztásában is feltűnő hasonlóságok mutatkoznak: a fehér betűvel írott címet a piros háttér emeli ki, amit a Napi Ász feketével is vegyít. Az egyes napilapok címben elhelyezett árai ugyanazokat a színeket (sárga alapon fekete) használják, ráadásul −leszámítva az egy forintnyi eltérést a Színes Bulvár Lap részéről −ugyanannyiba is kerülnek, ezzel is alátámasztva azt az érzést az olvasóban, hogy mindegy hogy melyiket veszi meg, ugyanazt kapja. Már a címlap zsúfolásig teli van színes, többnyire nagyméretű fotókkal. A nagyméretű, kövér, eltérő típusú betűkkel írott szöveg, a kép magyarázatául szolgál. Ez a megállapítás − nem csupán a három vizsgált, hanem − igaz az összes bulvárlapra, szemben a minőségi lapokkal, amelyekben a fotó a szöveggel szemben másodlagos, kiegészítő szerepet tölt be.1 A legtöbb napilap fotókkal egészíti ki a híreket. A fotó árnyalja, érzékletessé teszi és élményszerűbbé teszi a szöveges részt, ami által többletjelentéshez jut az olvasó. A kép expresszivitása révén hat az olvasó érzelmeire, ugyanakkor az anyag hitelességét is erősíti.2 A bulvárlapok esetében nem beszélhetünk művészi igényű fotókról. A közeli fényképek ugyan a minőség rovására mennek, azonban az esemény valódiságát is erősítik. Olyan érzést vált ki az olvasóból, mintha bepillantást nyerhetne mindabba, amit titok, pletyka, hiedelem övez. Az említett elmosódott képre a szerdai Blikk címlapja szolgál példával. Az álufóról és a kaszinói gyilkosról készült lesifotók gyenge minőségűek, nagyon életlenek, ún. puha (szemcsés) fotók. A fénykép részletének felnagyításával azt az élményt nyújtja az olvasónak, mintha ott lett volna az adott eseményen és sikerült volna bepillantást nyernie a kulisszák mögé.

1


Szimbiózis Kulturális Alapítvány, Műszaki Könyvkiadó, 1998, 139. p. 2


Szimbiózis Kulturális Alapítvány, Műszaki Könyvkiadó, 1998, 141. p.

24

A három lap grafikai képe nagyon hasonló, mégis számos tekintetben találunk különbségeket. A Színes Bulvár Lap címlapján két hirdetés szerepel, a Blikk rengeteg szenzációt közöl, rövidhír és kísérő kopula formájában. E sűrű elrendezésbe csupán egy hirdetést tud beszúrni a szerkesztő. Egyedül a Napi Ász címlapján nem akad meg egy hirdetésen sem az olvasó szeme. VI.2.3. A címlap címei A címek a hatáskeltés eszközei: röviden, szemléletesen adnak hírt valamilyen eseményről. A címek eligazítják az olvasót a cikk témájáról, sűrített információs értékűek.1 Mindhárom lap címlapján találkozhatunk tömör, illetve szenzációs címekkel, gyakori hogy valamilyen kérdéssel vagy rövid, lényegre törő idézettel keltik fel az olvasó figyelmét. „Bea: Kislányt akart lopni az uram!”−olvasható a Napi Ász első oldalán. „Palcsó Tomi: Szeretlek Gabi, fogadj vissza!”− A Színes Bulvár Lap legnagyobb betűmérettel írott címe. Feltűnő az egyes címekben szereplő erős érzelmi intenzitású szavak használata, mint a szétrúgta, a fenyeget, az eltiltották, a lenyúlják, a zokogott, a becsapták, melyek állásfoglalásra késztetik az adott eseményről − valószínűleg − mit sem sejtő hírfogyasztót. Szokatlan szókapcsolatok, különböző retorikai fogások révén a szerzők igyekszenek minél többféle asszociációsort eszünkbe juttatni. VI.2.4. Az alcímek Az alcím más funkciót tölt be, mint a cím. Egyrészről pontosítja, másrészről magyarázza, kibontja a címben jelzett témát. Legtöbbször az alcím betűtípusa és mérete eltér a cím betűtípusától.2 VI. 3. Belföld: Politika – Cink – A nap történte A rovatok címének és az azonos rovathoz tartozó oldalak számának is jelentése van az olvasó számára. A több oldalra kiterjedő rovat azt mutatja meg, hogy az adott újság és

1


Szimbiózis Kulturális Alapítvány, Műszaki Könyvkiadó, 1998, 142. p 2


Szimbiózis Kulturális Alapítvány, Műszaki Könyvkiadó, 1998, 142. p

25

közönsége a valóság tényei közül mit tart fontosnak.1 A három lap hasonlóan tárgyalja a belföldi eseményeket, csak más-más nevet adott az egyes rovatoknak. A Blikk „Politika” rovata érzelmileg semleges, míg a Színes Bulvár Lap „A nap története” és a Napi Ász „Cink” névvel ellátott rovatokhoz különböző asszociációk társulnak. Az előbbihez a szerkesztőség által kiemelt fontosságúnak tartott esemény fűződik, ezt támasztja alá a téma is; az utóbbi kifejezés olvasatán leginkább olyan negatív szavakat juttat eszünkbe, mint a kínos vagy a szégyellnivaló. VI.3.1. A szerző A vizsgált sajtótermékek egyes cikkei alatt szerepel a szerző aláírása vagy monogramja, mások alatt nem. Az az anyag, amelyik nem tartalmaz aláírást, általában a szerkesztőség véleményét, állásfoglalását fejezi ki. Az írás hitelességéért ez esetben a szerkesztőség vállalja a felelősséget. Ha egy cikk után bármilyen aláírás szerepel, azzal a szerkesztőség az információ forrását megadta, így a felelősség a szerkesztő és a szerző között megoszlik. Mindhárom tabloid esetében egyaránt beszélhetünk személyes, valamint személytelen szerzőtípusról. Az előbbi típus az olvasóval való kapcsolat fenntartását szolgálja. A kapcsolat kialakulását segíti elő névvel ellátott írás mellett, az egyes szerzőkről készült képek is.2 A Blikkben „Blikk-kommentár”, a Napi Ászban „Napi Ász vélemény”, a Színes Bulvár Lap pedig alrovatcím nélkül közöl különböző véleményeket különböző témákat érintve más-más szerzők tollából. A legelső alcímekkel szakaszokra osztja a közleményt, jelezve a téma változását. Ennek megfelelően az alcímek betűtípusa és mérete jól láthatóan eltér a cím és a szöveg betűtípusától. Az ezt követően tárgyalt lap csupán szövegközti kiemeléssel él, amivel az általa fontosnak ítélt mondatokra hívja fel a figyelmet. A tipográfiai szempontból a legszegényesebb írással az a sajtótermék rendelkezik, amelyik nevén viseli a bulvár kifejezést is. A „Vasszigor” címmel ellátott kommentárt csupán keretbe foglalva sikerül elkülöníteni a többi cikktől.

1





26

VI.3.2. Képek, fotók Sajtófotók különböző fajtái jelennek meg a vizsgált napilapokban. Eseményfotóval, riportfotóval, illusztratív fotóval egyaránt találkozhat az olvasóközönség. A napilap kontextusában megjelenő sajtófotó hordozta üzenet jelentését az a szövegkörnyezet határozza meg, amelyikben megjelenik. Ezen kívül az is tükrözhet orientációt, hogy mekkora a fotó nagysága, illetve az hogy a lap mely részén helyezkedik el a kép.1 A Blikk 2. oldalán nem véletlenül helyezi Gyurcsány Ferencet a lap bal, Orbán Viktort a lap jobb oldalán, utalva pártpreferenciájukra, azaz ki melyik oldalon áll a hazai politikai palettán. A szerkesztőség semleges álláspontját tükrözi a miniszterelnök-jelöltekről készült−a kampányból

kiragadott−két

kép,

mivel

azonos

méretűek

és

nem

hordoznak

többletjelentést. Ellenpéldával is számolhatunk. A Napi Ász 2. oldalán Orbán Viktort meglehetősen előnytelenül örökítették meg, ezen túlmenően a cikk címével sincs szinkronban (5. ábra). Az „Új tempóban Orbán” cím elolvasása után azt várnánk, hogy valami dinamikus kép egészíti ki a szöveget, azonban nem így történt: csupán egy furcsa gesztusnak lehetünk szemtanúi. Az illusztratív fotó önállóan, szöveg vagy képaláírás nélkül minimális referenciális értékkel rendelkezik. Ennek következtében− frame, azaz értelmezési keret híján−pontatlan értelmezéshez juthat az olvasó. A képaláírás viszont olyan kontextuális információkat közöl, amelyek a fotón nem láthatóak. A Színes Bulvár Lap 3. oldalán, a homokzsákot cipelő katona képe nem mondja el, hogy milyen nemzetiségű és hogy melyik ország városában teljesíti éppen a szolgálatát. Ezt a plusz információt csakis a szövegből és a képaláírásból tudhatja meg az olvasó. Miklós Pál szerint az effajta szövegkényszer egyik következménye a kontextuális manipuláció lehetősége: „A fotó képszövege… viszonylag semleges képpel is asszociatív kapcsolatba tud lépni s tőle eredetében teljesen különböző információkkal tudja a fotót felruházni. A fotó képszövegének, képaláírásának a hiánya pedig a kép önkényes értelmezésének ad teret[...]”2 A katonáról készült kép szöveg nélkül is szimpátiát ébreszt bennünk, ahogy a cipeli a homokkal teli zsákot. A piros keretbe foglalt „Mentik a várost” alcím ezt az asszociációt 1

Radics Vilmos: Képszerkesztés, Sajtófotó. MÚOSZ, 1980, 45. p

2

Miklós Pál: Kép és kommunikáció. MÚOSZ Oktatási Igazgatósága, 1980, 159. p

27

erősíti fel és szinte hőssé avanzsálja a magyar hivatásos katonát, aki tulajdonképpen munkáját teljesíti. (Figyelmünket nem kerülheti el, hiszen ez a keretes írás a magában a képben helyezkedik el.) VI. 4. A „hamisítatlan” bulvár: Aktuális – Innen-Onnan – Színes Magyarország Ebben a rovatban fordulnak elő az igazi bulváros témák: hétköznapi ember szokatlan esete gyilkosság, szex, botrány, őszinte vallomás. Ezeken a hasábokon már kevesebb szöveg tűnik fel, viszont ezzel egyenes arányban nő a képek nagysága. A Blikk 5. oldala egy budapesti gyilkosságot közöl (4. ábra). A döntő momentumot egy felnagyított, alulexponált képpel mutatják be az újság munkatársai. Az esemény további részletét, a halált okozó fegyvert pirossal bekarikázták, amivel odavonzza a néző tekintetét. Ezt a pillanatfelvételt két oldalt homogén képsorozat egészíti ki. Az ilyen, tartalmilag homogén, összefüggően értelmezhető képsorozat a riportázs.1 Meghatározó szerepe van a legnagyobb−jelen esetben a középső−méretű képnek, mert az olvasó ezt nézi meg legelőször, mely egyben az esemény interpretálásának lényegi eleme. Miklós Pál komoly jelentőséget tulajdonít az elrendezésnek: „A képek tipográfiai elrendezése a képoldal összbenyomását esztétikailag szabályozó konvencióknak engedelmeskedik, általános harmónia és egyensúly kialakítását célzó s a logikai rendet második helyre utasító rend…”2 A középső kép dominál, mely a lényeget hivatott kiemelni, a többi hozzá képest alárendelt szerepet tölt be, amit alátámaszt az egyes képek mérete is. Ez a hír mindhárom napilapban megtalálható. A legnagyobb figyelmet a Blikk, ezt követi a Napi Ász, végül a Színes Bulvár Lap. Egyik közlemény írója sem lépi túl az öt rövid bekezdést, viszont mindhárman követik a „bulvárszabályokat”, és élnek a túldramatizálás eszközével. „Felvette a kamera a gyilkos szúrást”, „Lekaszabolták a játékfelügyelőt”, „Szíven szúrták egy kaszinó dolgozóját”− hirdetik az egyes címek.

1



Miklós Pál: Kép és kommunikáció. MÚOSZ Oktatási Igazgatósága, 1980, 156. p

28

Mindhárom újságcím képes cím kategóriába sorolható, mely fokozza a szöveg expresszivitását, és kiegészítő információt nyújt az olvasónak. Ezeken a hasábokon is előszeretettel élnek−mindkét irányban−a túlzás erejével: csodát tett, pusztultak, félelmükben, robbantás, halálra verte. Semleges hírt elvétve talál „hírmazsolázó”, legfeljebb rövidhírekben, melyek egészségvizsgáló műszert teszteléséről, illetve a kezdődő Balatoni fesztiválról szolgálnak hírül. Több olyan visszatérő rovat van, aminek ugyan alacsony a hírértéke, viszont könnyen azonosul vele az olvasó. Ilyen a Napi Ász „Anettka üzenetei” és a Blikk „Elmondhatod mindenkinek”

névre

közismertségnek

keresztelt

örvendő

rovata,

személy

melyben

az

„utca

magánemberként−osztja

embere”−vagy meg

véleményét

egy a

közönséggel. VI. 5. Ez is bulvár (?): Játék – Szem, Bazár, Ász Sport – Színes világ, Rejtvény, Tvnéző, Sport Az eddigi oldalak ugyan tartalmaztak hirdetéseket, reklámokat, de nem olyan nagy számban, mint az ezt követő hasábok. Lapozgatás közben találkozhatunk olyan oldalakkal, ahol a reklám dominál, de olyannal is, amelyiken több mint a fele hirdetés, sőt teljes oldalt betöltő reklámba is ütközhetünk. Az oldalak számával egyenes arányban nő az erotikus témájú cikkek és képek száma. VI.5.1. Sport A Blikk és a Színes Bulvár Lap 6, a Napi Ász 3 oldalt szentel ennek a sokak által kedvelt tevékenységnek. Ez a rovat inkább formai, mintsem tartalmi szempontból hordozza a tabloidok stílusjegyeit. Blikk Sport oldalait lapozgatva olyan érzése támad a hírek csemegézőjének, mintha a Nemzeti Sport akadt volna kezei közé. Csak nagyon ritkán él a túlzás eszközével, leginkább semleges álláspontot képvisel, botrányszagú témák elvétve fordulnak elő a legnépszerűbb magyar napilapban. A Színes Bulvár Lap marad igazán hű a populáris sajtó eszköztárához. A bulváros témák közül a családi drámának kiemelt szerepet tulajdonít: „Pelé gyereke holtvágányra jutott.”

29

VI.5.2. Mi hiányzik? Bizonyos rovatok hiánya jelentéssel bír.1 Nem a véletlen műve, hogy a bulvárlapokban nemigen olvashatunk tőzsdei hírekről, könyvismertetésekről vagy éppen kulturális eseményekről. Az iménti megállapítás arra enged következtetni, hogy a vizsgált lapok nem akarnak gyökeresen eltérni attól kitűzött céltól, amit a Színes Bulvár Lap jelzőjéül is választott, ami nem más, mint a szórakoztatás. A Napi Ász utolsó oldalán, ahol Madonna újabb keresztbotrányáról és Tom Cruise szokatlan méhlepény-„éhségéről” szerzünk tudomást, keretbe foglalt jegyzet árválkodik. A szerző azt rója fel két neves fővárosi színházunknak, hogy miért nem tartanak lépést önmagukkal. Tehát kritikát fogalmazott kulturális életünk szerves részét képező színházakról. A másik két lap−igaz, csak a szerdai számban−nem tér ki még rövidhír formájában sem kulturális esemény tárgyalására. VI. 6. Csütörtök: Blikk – Napi Ász – Színes Bulvár Lap VI.6.1. A címlap A borítókép az újság fő látványossága, egyben szemiotikailag arculatának, tartalmának jelölője. A színes képek mellett az újság nevét és tartalmát képező főbb címeit is beletördelik. A címlapkép az újság híranyagának egyik legérdekesebbnek ítélt részlete, hiszen a vásárló részben a borító láttán dönti el, hogy melyik sajtóterméket vásárolja meg, funkciója hasonlít a filmelőzeteséhez.2 Formai szempontból ugyanazt tapasztaljuk, mint az előző számok esetében. Zsúfoltság, színkavalkád, egyenetlen tördelés. Elolvashatjuk ugyanazt a politikai hirdetést, amit a Színes Bulvár Lap címlapján láthattunk az előző címlap alján, csak most a Blikk borítóján szerepel. Fábry Sándor két vizsgált napilap címlapján is szerepel, ami jelentést hordoz magában: a Blikk és Színes Bulvár Lap szerkesztősége is kiemelt szerepet tulajdonít a hírnek. Különös, hogy a Napi Ász csak utólag−két nap késéssel−informál a nagy port kavart eseményről. 1





30

A Blikk keretbe foglalva választja el a többi cikk ismertetőitől tovább növelve kiemelt fontosságát. „Fábry beszól”, „Fábry savazna” áll a két lap címlapján (6. ábra, 7. ábra). Ezek a képes címek−a szöveg stílusát tekintve−egyszerű stílusnemhez tartozó szószerkezetek, azonban a köznapitól eltérő jelentéstartalommal ruházták fel az egyes újságírók. VI.6.2. Blikk interjú: 1. rész „Fábry: Baloldali vagyok!” (8. ábra) A valóság ugyanazon tényéről sokféleképpen lehet beszélni. Mindenki mást vesz észre, mást jegyez meg, mást tart közlésre érdemesnek, mást emel ki. Azzal, hogy mit mondunk el már értelmezzük az eseményeket. Bizonyos irányban egy sajtótermék is elindítja az olvasók gondolkodását, hiszen a kommunikáció egyirányúsága miatt, az üzenet vevőjének nincs módja reagálni, az esemény más aspektusaira rákérdezni. Azzal tehát, ha valamit kiemel vagy hangsúlyoz az adott újság, azzal automatikusan elhallgat más tényeket és meghatározott irányba terelik az olvasó gondolkodását. 1 Azzal, hogy az interjút készítő újságíró kiragadja a szövegkörnyezetből ezt a két szót más értelmezést ad a szókapcsolat jelentésének. A felkiáltójellel, valamint a piros aláhúzással tovább erősíti ennek a kijelentésnek a súlyát. Ha visszahelyezzük a mondatba a vizsgált kijelentést az előbbitől eltérő értelmezési keretbe foglaljuk a népszerű showman szavait: „Többször is elmondtam már, hogy én valójában baloldali vagyok, de ezeknek a fiúknak az égegyadta világon semmi közük ahhoz, amit képviselniük kellene.” 2 Az interjú mint műfaj általában két ember beszélgetésének szöveges formájú megjelenítése. A showmannel készített interjú az a típust, mikor a cél az hogy a megszólalótól autentikus információkat szerezzenek valamely fontos vagy érdekes témáról.3 Ebben az írásban−a bulvárlapoktól eltérően−a fotó a szöveggel szemben másodlagos, kiegészítő szerepet tölt be. Ez leginkább a mértékadó napilapokra jellemző, 1



Blikk

3

Gombó Pál: Sajtóismeret. Tankönyvkiadó, 1977, 43. p

31

viszont ugyanúgy magán hordozza a tabloid stílusjegyeit. Sárga háttéren fekete, piros és kék szín dominál. A személyről készített fotó dominanciája nem tisztázott. Néhol a szöveghez képest előtérben van, azaz eltakarja a szöveget, máskor viszont ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. A képkivágásra nem fordítottak kellő gondosságot, a tördelésnek köszönhetően lemaradt egy darab a neves humorista egyik kezéből. Az effajta „csonkításokkal” ritkán élnek a minőségi újságok. A szöveg felépítése, a 3 hasábos tördelésnek köszönhetően könnyen olvasható, és nem zavaró a szem számára. Az interjú első, bevezető mondatai még nem képezik részét magának az interjúnak, de összefoglalják az eseményhez kapcsolódó alapvető tényeket. Ebben az ún. leadben kapunk választ a Ki?, Mit?, Mikor?, Hol? kérdésekre, melyet a széles, kövér és az interjútól eltérő betűtípus kiválóan elkülönít.1 Hasonló elkülönítést tapasztalhatunk a kérdező és a válaszoló közötti szövegben, amit a kérdések piros pont általi bekezdései kitűnően szemléltetnek. Csupán az első idézet után nevezi teljes nevén az interjúalanyt, utána a rövidítés eszközével él. További fontos információt kapunk a keretes írásból, mely kiegészíti az interjúban közölteket. Különállását a külön cím is alátámasztja. Az interjú végén aláírást követően előzetes információt kapunk az interjú 2. részének témájáról. VI.6.3. Színes Bulvár Lap: Letiltották Fábry poénját (10. ábra) Ugyanazon esemény kapcsán két−műfaját tekintve is− különböző cikket ismerhet meg az olvasó. Ugyanazon tény kapcsán más tartott közlésre érdemes a Blikk és mást mondott el, emelt ki a Színes Bulvár Lap. Már a két cím is eltérő interpretációt, értelmezést sejtet: az előbbi a showman politikai hovatartozását állítja pellengérre, az utóbbi a kereskedelmi csatorna cenzúrázási kísérletét sérelmezi. Terjedelmét tekintve több sort áldoz az idézetekkel telitűzdelt informáló szöveg, mint az interjú. A pirossal aláhúzott címet kövér és felnagyított betűtípussal emelik ki a szövegből, melyet fel-, és főcímmel is kiegészített a szerző. Az alcím jelen esetben nem tölti be azt a funkcióját, hogy pontosítja, határt szab a címben jelzett témának, hanem egy kérdéssel szerzői véleményt fogalmaz meg. Feltesz egy kérdést, amire választ vár a közönség a cikk elolvasása után. Nem csupán felkelti az érdeklődést, hanem állásfoglalásra

1


Teleschola-könyvek, Budapest, 2005, 211. p

32

készteti a szórakozásra vágyó olvasót. Központi szerepét tovább fokozza −a szövegtől eltérő betűtípus és piros háttéren kívül−a szöveghez igazított tördelés. Ellentétben a Blikkben közölt képpel, itt nem „civilben, hanem „munka” közben látjuk a humoristát, ahogy poénokkal szórakozatja a hallgatóságát, valamint megjelenik gúny tárgyát képező kulcsszereplő is. VI. 7. Az újságszöveg szemantikája Az újságszöveg szemantikájára három értelmi egység jellemző: a téma, a kopula és a réma. A téma azokat a valóságos eseményeket jelenti, amelyek a közlemény alapját képezik. A témával azt állítjuk, hogy valami történt. A kopula fogalma a megjelenítés módját és eszközeit jelenti, az összes olyan elemet, amely nem a konkrét közlemény anyagát alkotja. Ebbe ugyanúgy beletartozik a lapfej (újság elnevezése), az egyes rovatcímek, mint a címek, al- és felcímek, az aláírásokkal együtt.1 Az újság elnevezése is jelentéssel bír. A Napi Ász konnotációja a magyar kártya legnagyobb értékű lapjára utal, azaz ha az olvasó ezt az újságot forgatja, értékes dolgot jutott a kezébe. A lapfej alatt szereplő felirat a „független” a Napi Ász vagy a „szórakoztató napilap” a Színes Bulvár Lap esetében további információt nyújt a sajtótermékről. Az előbbi−utalva a minőségi lapok által hol vállalt, hol nem vállalt preferenciájukra −a lap függetlenségét emeli ki, az utóbbi a lap műfaját határozza meg. A Blikk egykori lapfejében található „Független színes napilap” a szó szoros értelmében független napilapnak számított. A kopula további típusai felfedezhetőek a vizsgált újságokban. Állandó kopulának tekinthető a Napi Ász „a független” jelzője, ami meghatározza az egész napilap struktúráját (stílusát, szerkezetét). Tárgyi kopulát, azaz egy vagy néhány közlemény címének, oldalszámának kiemelését a lapfejbe vágott szalagcím formájában, nem alkalmaz egyik újság sem. Ez a fajta kopula leginkább a minőségi lapok sajátjának. A tárgyi kopulával ellentétben egyes közlemények címlapon közölt rövid kivonatát, kísérő kopulák „hadával” találkozunk a bulvárlapok esetében. A szerkesztőség által kiemelt hírekre ráirányítja a figyelmet, segít a megtalálásukban, többek közt azzal, hogy feltűnteti az oldalszámot és jelez az olvasónak, hogy ezeket érdemes elolvasnia. Leginkább a Blikk az a sajtótermék, mely híve a kísérő kopula használatának, a Színes Bulvár Lap inkább egy-

1

Róka Jolán: Az újságszövegek szerkesztési és stílustipológiája. Akadémia Kiadó, 1986, 68. p

33

egy mondattal foglalja össze a témához kapcsolódó cikket. A kísérő kopula−a minőségi -és a bulvárlapoknak egyaránt−a figyelemfelkeltés egyik közkedvelt eszköze.1 A szintaktikai kopulára az a jellemző, hogy a szerkesztőség az általa fontosnak tartott híreket megszakítással közli, a cikk elejét a címlapon helyezik el, ahol összefoglalják annak lényegét, a téma kifejtése pedig egy későbbi lapon található. Ez a típusú kopula−a három napilap közül−megint csak a Blikk jellemzője.2 A kommunikáció konatív (felszólító) funkciója is jellemző a kopulára, amennyiben a közlemény elolvasására, azon való gondolkodásra és cselekvésre ösztönöz, a jelszó esetében pedig az azzal való azonosulásra. A kommunikáció esztétikai funkciója a tördelés révén érvényesül, amennyiben az információ nem a kontextusra vonatkozik, hanem annak formájára kialakítási módjára. A közlemény szövege a réma, ami mindig a szerkesztőség sugallt vagy kimondott véleményével társul. A téma, a kopula és a réma viszonya a szerkesztőség retorikai módszereiről nyújt információt.3 Az elmozdulás egy olyan jelenség, mely a közlemény tartalmával függ össze. Ha egy számban ugyanazon témával több közlemény foglalkozik, ezt szinkron elmozdulásnak nevezzük (paradigmatikus szint), ha egy közlemény témája a következő számokban megismétlődik, akkor diakron elmozdulásról beszélünk (szintagmatikus szint). Ha egy számon belül ugyanazon témával több közlemény foglalkozik és ez több egymást követő számban

megismétlődik,

akkor

kombinált

elmozdulásról

van

szó.

A

vizsgált

sajtótermékeken belül leginkább diakron elmozdulásra látunk példát. Mindhárom újságban találunk vissza-visszatérő témát, akadnak olyan események, amelyeket a három napilap az egymást követő számaiban ugyanúgy végigkísér. (Lásd a 2. táblázatot.) Nemcsak témák, hanem szereplők (legfőképpen sztárok) más-más kontextusban való említése a bulvárlapok közös jellemzője. A diakron elmozdulásnak köszönhetően ismerjük meg a sztárok szárnyalását vagy akár a bukását. A következő visszatérő témákkal találkozhat az olvasóközönség: a Hollywood- i színészek-, Megasztárok mindennapi élete, ezen belül is főleg magánéletükre fókuszálva; külföldi és hazai sportolók eredményei.

1

Róka Jolán: Az újságszövegek szerkesztési és stílustipológiája. Akadémia Kiadó, 1986, 68. p

2





34

Szinkron-, valamint kombinált elmozdulásra−az idei parlamenti választásoknak köszönhetően−a hazai politikai események, és a magyarországi árvízveszély szolgálnak példának. Ezek olyan változást jeleznek, aminek−a magas érintettségnek köszönhetően− nagy jelentősége van az olvasóra nézve, illetve amely nagy tömegek érdeklődésére tart számot. Az elmozdulás alkalmazásával a szerkesztőség bizonyos közlemények jelentőségét hangsúlyozhatja. Ha egy adott közlemény több rovatba bekerül, és az olvasó minden rovatot átnéz, akkor többször találkozik vele, csupán a téma ismétlődése folytán is nagyobb jelentőséget tulajdonít neki. Diakron elmozdulás esetén a figyelemfelkeltés még hatékonyabb. Az elmozdulás alkalmazásával a kommunikáció felszólító funkciója dominál, amennyiben a szerkesztőség szándéka a téma gyakori felvetése révén annak fontosságára felhívni az olvasók figyelmét, mint a magyarországi árvíz esetében, vagy gondolkodásra, állásfoglalásra, cselekvésre ösztönözés, mint a parlamenti választások esetében láthattuk.1 2. Táblázat Példák elmozdulásra

Blikk

Napi Ász

Színes Bulvár Lap

Egy számon

parlamenti

parlamenti

parlamenti

belül többször is, választások,

választások,

választások,

a vizsgált

magyarországi

magyarországi

magyarországi

időtartam alatt

árvíz,

árvíz,

árvíz, Tom

legalább

Palcsó Tomi és

Cruise és Katie

háromszor

Tóth Gabi

Holmes

előfordult témák

kapcsolata, Megasztárok

A vizsgált

Tom Cruise és

Majoros István,

Majoros István,

időtartam alatt

Katie Holmes,

II. Erzsébet,

Fábry Sándor,

kétszer vagy

Fábry Sándor,

Bochkor Gábor,

háromszor

Győzike, Majoros

Győzike

előfordult témák

István, Bochkor Gábor

1



35

VI. 8. A közlemény mint mediális szöveg Az újság alapvető egysége, a közlemény (üzenet). A közlemény a jelölő, a jelölt pedig az amire az üzenet vonatkozik, a referens, a valóság. A jelentés létrejötte összetett folyamat; a közlemény jelentését a következők árnyalják: az újság tipográfiája, az elhelyezett fotók, a közlemény nyelvi, stiláris eszközei, konnotációs szintjei, valamint az olvasó, a címzett kulturális tapasztalata. Az adott közleményt, a szöveget ugyanis az olvasók kulturális tapasztalataiktól, társadalmi helyzetüktől függően másképp interpretálják. Másképp reagál a Napi Ász fővárosi útépítésekről szóló hírre egy vidéki, illetve egy helyi lakos. A közlemények küldői, az újságírók is másképpen értelmezik és alakítják szöveggé a valóság azonos tényeit.1 Amikor a közlemény küldője, jelen esetben az újságíró, létrehozza a közölni kívánt szöveget, a következőket gondolja végig: mit akar mondani, kinek milyen céllal és hogyan önti azt formába annak érdekében, hogy az üzenet jól érthetően jusson el a címzetthez, és elég érdekes legyen ahhoz hogy az olvasó figyelmét mindvégig lekösse. Tekintettel arra, hogy a sajtón keresztüli kommunikáció egyirányú, s a küldő fél nem kap visszajelzést, nem tud közvetlenül hatni az üzenet vevőjére.2 Az újságcikkek mindig eseményt mesélnek el, és a következő kérdésekre adnak választ: ki/kik, mikor, hol, miért, hogyan, mit csináltak. A szövegekben vannak szereplők, helyszínek, tárgyak, eszközök, fogalmak stb. Ezeket alapul véve elmondhatjuk, hogy az újságszövegek − legyen szó minőségi, középutas vagy populáris lapról − leírhatók a narratív struktúra alapján is.3 Minden szövegnek jelentése van. A Lévi-Strauss-féle oppozíciós elmélet értelmében a jelentés különböző karakterek, funkciók szembeállítása révén jön létre. Mint ahogy a közönségfilmek is hősöket és antihősőket vonultatnak fel, úgy az újsághírek is hősökről (akikkel azonosulni tud az olvasó), valamint antihősökről (negatív személyek, akiket el tud ítélni az olvasótábor) szól.4 A sajtó esetében mindig interpretáció kérdése, 1



Bencédy József: Sajtónyelv. MÚOSZ, 1995, 149. p

3

Tim O’Sullivan-Brian Dutton-Philip Rayner: Médiaismeret, Korona Kiadó, Budapest, 2002, 85. p

4



36

hogy ki a hős, ki az antihős, ki szolgálja az igazságot, ki jószívű, ki haszontalan, ki léhűtő, ki bátor. Sok esetben már a címből is lehet következtetni, hogy ki képviseli a pozitív és ki a negatív figurát. Mindhárom újságban bőven találunk rá példát. A Színes Bulvár Lap csütörtöki számában a ralizás hóbortjának hódoló Palik László a következő kijelentést tette, ami a közlemény címéül is szolgált: „Anikó mellett kellett volna lennem.” A szövegben− melyből megtudjuk, hogy míg Palik a sivatagban ralizott, addig betörtek közös otthonukba − pozitív figuraként jelenik meg. A szerző a szerető, gondos férj képét társítja a személyhez. A „független” populáris sajtó zászlóvivője, a Napi Ász szerdai címlapján−a Romantic együttesből ismert Győzike felesége− Bea asszony felháborodásának adott hangot, amiért kislányt akart lopni az „ura”. Palik Lászlóval, a szerető férj sztereotip megtestesítőjével ellentétben, Győzike nem pozitív, hanem negatív mintaként szolgál. Mivel a lopás kívül esik a társadalom normarendszerén, a roma énekes antipátiát váltva ki a közönség tagjaiból antihősként szerepel a közleményben. VI. 9. A narratív struktúra A médiaszövegek nagy része valamilyen történetet mesél el. A narratíva az a mód, ahogyan a történetmesélés folyamata megszerveződik. Narratív szerkezetekben a cselekmény kibontása mindig az időbeli struktúra alapján történik. Az időben egymást követő események egymás mögé kerülnek. A szövegek struktúrája általában a következő: expozíció, konfliktus vagy probléma, gondolat kibontása, megoldás. Az olvasó érdeklődését a konfliktus vagy valamilyen gondolatmenet bizonytalan, ismeretlen végkimenetele tartja ébren.1 A következő példán keresztül mutatom be a narratív szerkezetet. Az elemzett szöveg, a Blikk pénteki számában megjelent Hernádi Lovas László „Edzőtábor helyett mulatott Majoros” című írása (14. ábra). Az esemény exkluzivitását már az újság is jelzi, amellett, hogy a címlapon is helyett kapott az olimpiai bajnok esete: „Bilincsben a birkózó” (13. ábra).

1



37

A cím az oppozíció eszközével él: edzőtábor és annak társult jelentése (konnotációja) szemben áll a mulatozással. Egy olimpiai aranyérmes birkózó edzőtábora, minden bizonnyal komoly megterhelés ellentétben a mulatozással. Mindezt kiegészíti a „helyett” szóval is, mely fokozza a cím expresszivitását. Az alcím−hasonlóan a címhez−is sűrített narratív szerkezet, az esemény kulcsmomentumát és következményét két mondatba sűrítette. Az hogy mi történt azt a címlapról megtudhatta az érdeklődő: „Részegen autókat tört az olimpiai bajnok Majoros”. Az „autókat tört” szókapcsolat többféle asszociációsort is eszünkbe juttat: karambolozott, szétvert stb. Expozíció: Elmondja, hogy a 31 éves olimpiai bajnok birkózónk, három autónak nekirohant Szentendrén. Megjelentek a szereplők is, egyelőre pozitív és negatív előjel nélkül. A konfliktus: A több összetevőből áll. Egyrészről az ittasan volán mögé ült Majoros karambolt okozott, másrészről ellenállt a rendőri intézkedésnek. Hősök/segítők: A kötelességüket teljesítő rendőrök, annak ellenére hogy Majoros ellenállt és minősíthetetlen hangnemben fenyegette őket, sikerült a rendőri autóba ültetni. A rendőrök hősként, Majoros−aki az olimpián hősként szerepelt− ez alkalommal antihősként szerepelt. A megoldás: A birkózót a pomázi egészségházba szállították vérvételre. Ekkor már nyugodtabban viselkedett, gond és balhé nélkül tűrte, hogy a rendőrök a laboratóriumhoz kísérjék. Következmények: Majoros beismeri, hogy hibázott és mindenkitől elnézést kért. A történtek veszélyeztethetik az EB-részvételét. Majoros István pomázi karambolja mindhárom újság számára igazi sztorinak tűnhetett, hiszen napokon keresztül foglalkoztak az eseménnyel. A Blikk egyik munkatársának sikerült mikrofonvégre kapnia az olimpiai bajnok birkózót. Az esemény interpretálása−egy kis eltéréssel−minden közlemény esetében ugyanúgy zajlott: Majoros mint sportoló hősként, mint magánszemély antihősként szerepelt az egyes médiaszövegekben. Az ellentmondás feszültséget teremt az olvasóban, s hogy mindezt feloldják, egy kicsit módosítva kódolják az üzenetet. Azonban−a késleltetés technikáját alkalmazva−erre csak másnap kerül sor. „Edzőtábor helyett mulatott Majoros”; „Ittasan karambolozott az olimpiai aranyérmes”−írja a Blikk és a Színes Bulvár Lap pénteki száma (14. ábra, 16. ábra). A két 38

cím és annak konnotációi antihősként demonstrálják a korábban hősként bemutatott Majorost: azzal, hogy alkoholt fogyasztott és ivott, megsértette a társadalom normarendszerét, aminek következtében elítéli őt a közönség. A szombati folytatásban az előzőekkel ellentétben a következő címek tűnnek fel: „Hibát követtem el, bűnhődnöm kell”, „Majoros: elismerem a hibámat, sajnálom”. A korábbi−az előző napi−ellenszenv helyébe empátia lépett. A fent említett idézetek a „mindannyian emberek vagyunk, mindenki hibázhat” érzését keltik az olvasóban. Korábbi elítélő állásfoglalását felülírva, mondhatni megbocsát Majorosnak. Az egyes cikkekhez kötött képeken, a balesetet okozó birkózó tekintetének konnotációja őszinte megbánásról árulkodik. Inkább együttérzést, mintsem ellenérzést kelt, szemben a korábbi számokban megjelent képekkel, melyben Majorost bilincsben láthatjuk. VI.9.1. A jelentés rögzítése A médiaszöveget gyakran oly módon szerkesztik meg, hogy a közönséget egyetlen jelentés megtalálása ösztönözze arra, hogy egy bizonyos módon értelmezze a bemutatott témát vagy eseményt. Ezt többnyire a jelentés rögzítése révén érik el. A szavak segítségével rögzítik a kép és a képzet jelentését, valamely konkrét olvasatra biztatva ezzel az olvasót: bulvárlapokban elhelyezett képek alá vagy mellé egy bizonyos feliratot helyeznek. Az eredményül kapott, gyakran hozzáadott jelentéssel dúsult jelentést preferált olvasatnak nevezi a szakirodalom.1 A Napi Ászban közölt címlapképek jól demonstrálják, hogyan változtatja meg egy kép jelentésének rögzülése az olvasatot. Az egyes fényképek jelentése önmagában is egyértelmű, de a főcím és a képaláírás világosan rögzíti a két kép konnotációs jelentését.2 Ily módon jön létre a preferált jelentés. Liptai Claudiáról készült kép mellé helyezett felirat pontosítja a kép által hordozott üzenet jelentését: öröm, a születendő kisbaba miatt. Hasonlóan pontosítja Havas Henrikről készült fényképet a felirat: kimerült (11. ábra). A 6. oldalon olvasható cikk is tartalmaz képeket, amelyekhez már más konnotációs jelentés társult. Havas Henrikről készült fotó már nem azt sugallja, hogy mennyire kimerült a „tanár úr”, hanem pont az ellenkezőjét: mosolyog, miközben dolgozik (12. ábra). A preferált jelentés − eltérve a címlap és a képaláírás által kódolt jelentéstől − korántsem 1


2



39

arról tanúskodik, miszerint a népszerű mediális személyiség ki lenne merülve. A közlemény elolvasása után megtudjuk, elfáradt ugyan, de mint mindenkinek neki is pihenésre van szüksége, azt követően újra neki lát a munkának. A címben exponált konfliktushelyzet, miszerint Liptai Claudia és Havas Henrik nem folytatják együtt a műsorvezetést, az érdeklődés felkeltésére szolgál, hiszen A cím sűrített narratív szerkezet, és egyben rejtvénykód is, aminek kapcsán felmerül az olvasóban: Mi az oka annak, hogy a továbbiakban nem dolgoznak együtt. A választ a cikk elolvasása után tudják meg. VI. 10. Műfajok gazdagsága – tájékoztató műfajcsalád VI.10.1. Címes hír Címes hír esetében a cím azért szerepel a hír előtt, mert a hír tartalma, a hír értéke fontosabb annál, hogy a többi hír között közöljék. 1 A három lap mindegyikében találunk példát címes hírre. A Napi Ász „Röviden” rovatcím alatt − a másik két újság külön rovatcím nélkül− rendszerezi rövid híreket, külön jelezve a történés helyszínét. A hír címe általában a tartalomra utaló, sűrített narráció: „Egymilliós vérdíj”, Schöntalt vádolják”, „Össztűz Teheránra”. VI.10.2. Információ Az információ az olvasó bővebb tájékoztatására szolgál. Az információ részletesebb, mint a címes hír. Általában kitér a tények összefüggéseire, körülményeire, következményire. A vizsgált újságok sok esetben elkülönítve, keretbe foglalva szolgálnak plusz információval. A tájékoztatást adó újságíró nem az esemény helyszínéről jelentkezik, hanem összegyűjtött források alapján informál. A hír, jelentés, információ műfajában közzétett anyagok a szakmai előírásoknak megfelelően nem tükrözhetnek, közvetett módon sem, véleménynyilvánítást az eseményről.

Nem

szerepelhetnek

benne

jelzők,

minősítő

szavak,

amelyek

a

szerkesztőségnek vagy az újságírónak az állásfoglalására utalnának.2 Az egyes bulvárlapok 1





40

hasábjain szereplő közlemények nem minden esetben feleltek meg az előbb tárgyalt műfaji kritériumoknak. A Blikk április 20-ai „Kampányúton a nagyágyúk” című cikke közvetett módon ugyan, de minősíti két személyt. „Szédítő tempóban járja az országot Gyurcsány Ferenc”−olvasható az írás első mondata, melynek első szava egyértelműen pozitív képzetet társít a szocialista politikushoz. Orbán Viktor vele szemben csupán „keresztbe-kasul járja az országot”, melynek konnotációja össze-visszaságot sugall. VI.10.3. Hír kontra információ A hír rövid, egyszerű, lényegre törő narráció a szereplők megnevezésével, az esemény valamint a hely és az időpont bemutatásával és az eseményt kiváltó ok (esetleg konfliktus) leírásával. A hír szerzői általában nem írják alá a szöveget, a hangsúly a közölt információn van, a közlő személye nem érdekes. Az információ a hírtől alapvetően a terjedelemben tér el, emiatt narratív elemi és szerkezete jobban nyomon követhető. Sok esetben az expozíció, a téma felvezetése a szöveg előtti lead-ben található vastagabb szedéssel, ezt követi a történet időrendben történő elmesélése, a konfliktus/probléma részletesebb kifejtése. A bővebb terjedelem miatt többszereplős narratívok is előfordulnak e műfajban.1 VI.10.4. Kommentár A kommentár valamihez szóban vagy írásban fűzött magyarázó, kifejtő megjegyzés, fejtegetés, magyarázó jegyzet, értelmezés. A minőségű újságokban megjelenő kommentár általában közéleti, politikai híreknek, eseményeknek a magyarázata, a tabliodsajtó hírmagyarázatai többnyire más témákat részesítenek előnyben. A kommentár szerzője valamilyen aktuális eseményből indul ki, annak fontosságát méltatva értelmezi a történteket. Sok esetben azonban nem konkrét esethez fűz megjegyzést, hanem valamilyen jelenségről, tendenciáról mond véleményt, mint ahogy azt a pénteki Blikkben olvashatjuk (18. ábra).2 1





41

A „Szalonna helyett saláta” címmel ellátott kommentár narratív elemeket tartalmaz. A cím szembeállítás eszközével élve jelöli meg a témát, mely egyben szimbolikakód. A szalonnához az egészségtelen, a salátához pedig az egészséges életmód képzete társul. Az előbbihez negatív asszociációk, mint a túlsúly, a magas koleszterinszint, az utóbbihoz pozitív konnotációk mint a sport és az életerő tartoznak.1 A szerző megnevezi a szereplőket és az időt, amihez mindvégig referenciális és szereplőkód társul. A múltból folyamatosan közelítünk a jelenhez, míg el nem érkezünk a pozitív jövőképhez. A jelen, múlt, illetve jövő szembeállítását tipográfiai elemek − bekezdések, kiemelések − is kihangsúlyozzák. Már az egyes történelmi korok sajátos bemutatása is tükrözi a cikk írójának véleményét, igazán azonban a kitekintés során ismerjük meg, ahogy feltesz egy kérdést, amit egyből meg is válaszol. VI.10.5. Jegyzet A jegyzetet, a kommentár műfaját, keretét kitágítva használják. A jegyzetnek nagy szerepe van az újság és az olvasók közötti egyfajta bensőséges kapcsolat megteremtésében. Ezt a célt szolgálja többek közt a szerzőről közölt név és fénykép. A jegyzetíró is kommentál. A jegyzet témájában kötetlen (nem kötődik feltétlenül a napi aktuális hírhez), terjedelmében, szerkezetében azonban kötött műfaj, mivel egyetlen gondolatsorba állítja a jegyzetíró reflexióit. Koncentrált, sűrített megfogalmazású szöveg, mely többnyire hétköznapi jelenségekről szól, mint a Napi Ász számaiban közölt jegyzetsorozat, mely a hazai politikai élet visszáságairól ejt szót.2 Az érdekes az, hogy az újság szerkesztője „Napi Ász vélemény” rovatcím alatt közöl jegyzetet, mely azt jelzi, hogy a fent említett műfajok között nincs éles határvonal. VI. 11. A kódolás és a dekódolás folyamata A médiaszövegek értelmezése során előálló egyéni interpretációk sokféle tényezőtől függenek, melyek szorosan kötődnek a befogadó korához, neméhez, társadalmi hátteréhez. A közönség egy olyan kód-és jelrendszeren keresztül sajátítja el a lehetséges jelentésekhez vezető értelmezési módokat, amely hasonló ahhoz a rendszerhez, amely az írott és a 1 2

Blikk Domokos Lajos: Press & PR. A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai.


42

beszélt nyelvet szabályozza, ám rendkívül sok egyéb vizuális és auditív dimenziót is hordoz. A médiaszövegek jelentéseinek elemzése során nemcsak azt kell figyelembe vennünk, hogy milyen sajátos körülmények között „olvassa” a közönség az egyes jeleket és kódokat, hanem azt is, hogy milyen formában és milyen összefüggésben hozták létre a szövegeket. Ezek a szövegformák magukba foglalják a „feladó” vagy a gyártó által végrehajtott kódolás folyamatait, majd pedig a dekódolást, amelynek során a közönség befogadja és elolvassa azokat.1 Az április 20-ai Blikkben, a politika rovatcím alatt megjelenő cikkek kiváló például szolgálnak arra a típusú médiaszövegre, amelyet sok különböző részből állítottak össze úgy, hogy minden elem az összhatás és jelentés kialakítását szolgálja (17. ábra, 18. ábra). Ez a két cikk egymással szembehelyezve, annak képeiből és társult jelentéseiből (konnotációból) épülnek fel, amelyeket kövér, vastagított alcímmel kombináltak.2 A főcím sűrített narratív szerkezet, amely − felkeltve a közönség érdeklődését − megjelöli a témát. A címben szereplő „nagyágyúk” kifejezés szereplőkód, amely a két miniszterelnök-jelöltről szolgál információt: két népszerű jelölt nagy tömeget képes mozgósítani. A mindkét alcím további sűrített narratív elemekkel foglalja össze az eseményeket. A „Gyurcsány nyugalmat ígért” kiemeléshez pozitív képzet társul, hiszen kinek ne lenne a legfőbb vágya a nyugalom kampányidőszakban. Az „Orbán az MDF híveit győzködte” kiemelés, az előzővel ellentétes asszociációkat hordoz magában. A „győzködte” cselekménykódhoz, a bizonytalanság társult jelentés kapcsolódik: nem derül ki, hogy a sikerült-e meggyőznie az összegyűlt tömeget vagy sem. Ezeket a konnotációkat fokozzák az egyes képek és a hozzájuk tartozó képaláírások. A bal oldalt elhelyezett kép denotatív (leíró) tartalma − tehát az, amit a kép tényszerűen mutat − egy idős hölgy tulipánt nyújt az MSZP miniszterelnök-jelöltje számára, amit Gyurcsány Ferenc készségesen átvesz hívétől. A háttérben bal oldalt egy kamerás embert látunk, többen figyelik a hölgy kedves gesztusát, a háttérben egy szocialista transzparens lóg be a képbe.3

1


2

Blikk

3


43

A kép konnotatív (társult) jelentését könnyen értelmezni tudja a néző. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjét örömmel és lelkesedéssel fogadja a tömeg. A hölgy egymagában hordozza, fejezi ki az összegyűlt emberek viszonyát az eseményhez és a személyhez egyaránt. Egyértelműen pozitív képzet társul a képhez, amely a következő üzenetet hordozza: az emberek szeretik őt. Ezt az érzés erősíti fel az alatta szereplő kép és a hozzá tartozó képaláírás, amelyen autogramot ír egy idős bácsinak, mely továbbviszi az előző konnotációt. Nemcsak szeretik, de tisztelik és felnéznek rá az emberek. A jobb oldalt elhelyezett kép denotatív tartalma egy kisfiú kilóg a tömegből, almát eszik és magyar zászlót tart kezében, bal oldalt egy transzparens található, amin „Emberek! Összefogni a gyermekeink jövőjéért” szöveg olvasható. Maga a szöveg nem vehető ki teljesen, mert belóg egy másik kép egy része, amin a Fidesz miniszterelnök-jelöltje beszédet mond. Mivel az előbbi kép takarásban van az utóbbi teljes alakos képnek köszönhetően a kódolt üzenet módosulhat, nem a transzparens dominál, hanem a kisgyermek és részben a belógó Orbán Viktor.1 A kép konnotatív jelentése inkább szubjektív, több üzenetet hordoz magában. Hogy a kép valóban hasson, előzetes információkra is szükségünk lehet. A választás két fordulója között ez a párt hátrányban állt a kormányzó párthoz képest. Kormányváltáshoz minden szimpatizánsára szüksége volt. Erre utalhat, hogy a Fidesz hívek még a gyermeküket is elhozták, a szimpátiát pedig a magyar zászló és a narancssárga színű pulóver üzeni a néző számára.2 A képhez más asszociációk is társulhatnak. Szintén előzetes információval kell rendelkeznie a befogadónak, de ha ismeri a 2002-es magyarországi parlamenti választás eredményét és jelszavait, akkor felsejlhet a „Mindenki hozzon magával még egy embert!”, Orbán Viktor által üzent felszólítás. Akik elhozták gyermeküket, most is teljesítette a Fidesz elnök kérését, azonban 18 év alatti személy nem számít választópolgárnak, tehát érdemben nem változtat a helyzeten. Ezt a képzetet erősíti fel a másik kép, ahol Orbán Viktor egyedül áll a pulpituson szemben riválisával, akit a képen körbe vesznek hívei. Erre a látens oppozícióra épül az egész üzenet. A színek is az előbbiekhez hasonlóan kódolt üzenet formájában hordozzák a jelenlegi állást: a bal oldali médiaszöveg háttere kékes színű, ami egy másik párt által 1

Blikk

2


44

használt szín, méghozzá azé a párté, amely segítségével az MSZP képes folytatni a kormányzást koalíció formájában. A jobb oldalt található cikk háttere halvány, fakó narancssárga színű, a nagyobbik ellenzéki párt által használt szín, a következőket kódolja a befogadó számára: maga a narancssárga szín utalhat arra, hogy a Fidesz egyedül van, nincs kivel összefognia. Ezt tovább fokozza a fakó, halvány tónus, mely egy lehetséges koalíció esélytelenségét, reménytelenségét vetíti előre, miközben olvasva a képaláírást „Orbán közölte: készen áll az egyezségre az MDF-fel”, melynek a preferált olvasata − az előbbieket figyelembe véve − a következő: Orbán ugyan szeretne összefogni, de nincs rá túl sok esély. A Blikk másnapi száma, mely a kampánycsend előtt egy nappal jelent meg, az előbb tárgyalt asszociáció-sorozatot vitte tovább. A cikkek elhelyezése is információval szolgál. Az MSZP-SZDSZ közös fővárosi kampányzáró gyűlését ismertető hír a lap felső, a Fidesz fővárosi nagygyűléséről szóló cikk pedig a lap alsó részén helyezkedik el (17. ábra, 18. ábra). A „fent-lent” elhelyezés a „győztes-vesztes” oppozíciót üzeni az olvasó felé. A fenti írás főcíme, a „Folytasd, koalíció!”, amelyet a szerző emelt ki a szövegből, a jelenlegi koalíció hatalmon maradását hordozza magában. A felszólító mód, valamint az hogy nincs jelezve, hogy ki mondta ezeket a sorokat, azt kódolja a közönségnek, hogy ez a többség álláspontja. „Orbán szerint még semmi sem dőlt el!”, a lenti írás főcímének konnotációja, fentivel ellentétben, csak Orbán Viktor szerint nem dőlt el semmi, mások a koalíció folytatása mellett teszik le a voksukat. Ez a jelentés a szövegek intertextualitása (egymásra hatása) révén jön létre.1 A két miniszterelnök-jelöltről bevágott kép konnotációi tovább erősítik a Gyurcsány Ferenc győzelmének esélyét. A fenti kép denotatív tartalma a következő: a szocialista jelölt jellegzetesen mosolyog és integet, a pulpituson választási szlogen olvasható: „Húzzunk bele!”. A metakommunikáció a győzelem érzését társítja a képhez. A Fidesz jelöltjéről bevágott képhez nem társul ennyi asszociáció, azonban preferált jelentése egyértelmű: nem ő az esélyes. Nem látható a Fidesz választási szlogenje, Orbán Viktor karmozdulata is erről árulkodik. A Színes Bulvár Lap, valamint a Napi Ász is foglalkozik a választással. Színes Bulvár Lap kétszer közli Gyurcsány Ferencről ugyanazt a képet, amellyel a Blikkben találkozhattunk (19. ábra). Orbán Viktorról viszont legtöbbször kisebb méretű képpel 1


45

találkozhat az olvasóközönség. A Három napilap közül kizárólag a Napi Ászban fordul elő, hogy a Fidesz-jelöltről igen, az MSZP jelöltjéről azonban nem látunk képet. VI. 12. A 2006-os magyarországi árvíz médiareprezentációja Nap

Blikk

Napi Ász

Színes

Bulvár

Lap Szerda

Meddig

bírják Vészhelyzet

a Szeged

még a szegedi Tisza mentén (2. belvárosáig ér az gátak az árvizet? oldal), (3. oldal)

árvíz (2. és 3.

Átszakadnak

a oldal)

gátak (5. oldal) Csütörtök

Húszezer embert Hatezer veszélyeztet

embert Gátszakadástól

az kitelepítettek (5. tartanak

árvíz (3. oldal)

oldal),

Szolnokon (6. és

Katasztrófafóbia

7. oldal)

Szegeden 8. és 9. oldal) Péntek

Csongrádot maga -

Végkimerülésig

alá

küzdenek az árral

gyűri

a

megáradt Körös

(6. oldal)

(3. oldal) Szombat

Ezrek menekültek

Hatezer a embernek

4500

embert

telepítenek ki (8.

Körös mentén (3. mennie kell (2. oldal) oldal)

oldal)

3. Táblázat A három tabloid árvízről szóló közleményeinek címei

VI.12.1. A katasztrófák interpretációja Szociológiai szempontból a katasztrófák a közösség külső vagy belső határainak sérülését jelentik: megszakítják a mindennapi élet normális menetét. Valamennyi katasztrófára jellemző, hogy a rend összeomlása először zavart és félelmet kelt, mindemellett azonban megjelenik a kollektív szolidaritás is. Megfogalmazódik egy közös cél: együttes erővel minél hamarabb helyreállítsák a rendet. Az esemény váratlansága, emberi akarattól 46

független természete és a közösséget fenyegető jellege miatt a katasztrófák hírértéke minden másnál magasabb. Ezeket híreket obstruktív híreknek nevezik a médiakritikusok, mert a bennük rejlő fizikai és morális fontosság egyenesen kikényszeríti, hogy helyet kapjon a médiában, szemben a közösség kollektív életéhez közvetlenül nem kapcsolódó, úgynevezett nem obstruktív hírekkel, amelyek közlésében vagy éppenséggel nem közlésében a szerkesztőség tetszés szerint válogathat.1 A katasztrófákról szóló hírek ugyanolyan rögzített formulákat követnek, mint a megrendezett katasztrófafilmek. A földrengéseknél, hurrikánoknál, árvizeknél és más, nem megelőzhető katasztrófáknál minden hír egységesen az áldozatokról, a kárról és mentési munkákról számol be. Sok esetben már a cím vagy alcím sűrített narratív formában magában hordozza a veszélyben lévők, áldozatok számát. A katasztrófahírek lényegét a tér és időbeli proxemitás elvében kell keresni, miszerint az újságírónak ott kell lenniük, akkor és ahol amikor az események történnek. A „minőségi”- és a tabloidsajtó tárgyalásmódja különbözik ugyan − az utóbbi gyakran él a túlzás, a dramatizálás eszközéve −, de mindkettejük felidézi a veszély nagyságát, az emberek fenyegetettségét, így nemcsak informálják, de involválják is a közönséget. A tér- és időbeli proxemitás mellett a hírek másik követelménye a drámai szerkezet. A drámaiság retorikai igényéből adódik, hogy az újságírás számára minden katasztrófa szenzációs, váratlan esemény.2 VI.12.2. Az árvíz A 2006. évi magyarországi árvízzel írott és elektronikus sajtó egyaránt foglalkozik, amiből a populáris sajtó is kiveszi saját részét. Napról-napra újabb és újabb információkkal, fejleményekkel látja el olvasóközönségét. A vizsgált lapok−a terjedelmet figyelmen kívül hagyva−ugyanúgy tárgyalják az árvíz eseményeit: ugyanazokkal a hatásmechanizmusokkal (retorikai fordulatok, emocionalizmus) élnek, egymáshoz hasonlóan melodramatikus eszközökre támaszkodnak. A három sajtótermék közül a vizsgált időszakban csak a Napi Ász szerkesztősége viszi címlapra az eseményt, méghozzá két alkalommal. A Blikk mindig ugyanazon 1

Császi Lajos: A média rítusai. A kommunikáció neodurkheimi elmélete. Osiris Kiadó, Budapest, 2002, 139.

p. 2


p.

47

rovatcím alatt és nagyjából ugyannyi terjedelemben közli az aktualitásokat. A Színes Bulvár Lap számonként, legalább egy oldalt szentel e természeti jelenségnek, túlnyomórészt képek formájában.1 Bármilyen katasztrófáról legyen is szó − jelen esetben a magyarországi árvízről − a hírek a következő elemekből állnak: az érintett területen az élet normális rendje megszűnt (nincs víz, gáz és villany, nem lehet járni az utakon). Tehetetlenség, kétségbeesés, tanácstalanság mindenütt. A segítség nehezen és vontatottan indul be, de önkéntesek, szomszédok, katonák, diákok jönnek és tevékenyen részt vesznek a rend helyreállításában.2 Bármelyik cikket is vesszük nagyító alá mindegyik elemre temérdek példát találunk, legtöbb esetben szakértői véleménnyel kiegészülve. 2006.04.19-2006.04.22. Megszűnt

az

normális rendje

Blikk

élet „A

Napi Ász

Színes Bulvár Lap

városban „Városrészeket zártak „A

biztonsági

le”

vízelvezető

csatorna felmondta a

intézkedéseket

szolgálatot”

léptettek életbe” Kétségbeesés,

„Ekkora árvizet még „Kezd kitörni a pánik” „Közel száz család

tanácstalanság

nem

láttam.

könyörög

Rettegünk” Önkéntesek, segítsége

katonák „A

a

segítségért”

polgárőrök „Hadsereg

lezárták

speciális „Csak

katonákat

a kompjával szállítjuk a engedtek dolgozni a

veszélyeztetett

zsákokat”

utcákat”

Szegedet

védő

gátakon”

4. Táblázat Példák az árvíz „tálalásának” elemeire

VI.12.3. A drámai szerkezet A főcímek legtöbbször sűrített narratívát használva képes cím vagy kérdés formájában hangsúlyozzák a fenyegetettséget, veszélyhelyzetet.

A drámai szerkesztésmódnak

köszönhetően a veszedelem nagysága − az, hogy hány ember életét veszélyezteti, és milyen károkat okoz az árvíz − keretként szolgál a katasztrófa interpretációjánál. 1

Blikk, Napi Ász, Színes Bulvár Lap

2


p

48

A cikkekben exponált szereplők vagy azok, akiket érint az árvízveszély vagy hősök, akik segítséget nyújtanak a bajbajutottakon, és részt vesznek a védelmi munkálatokban. A szerzők megszólaltatnak szakértőket, polgármestereket, de a „főszerep” a helyi lakosoknak jut. Nyilatkozataik, beszámolóik kiemelt szerepet játszanak azoknak az érzések átadásában, amelyeket a közösség tagjaiból vált ki az árvíz. Az árvíz egyes szereplői más-más szemszögből reprezentálják a katasztrófát. A katasztrófavédelmisek − a hősök − szóvivője a következőket mondta a szombati Blikkben: „Akadt már ennél nagyobb kitelepítés is, legutóbb 2001-ben kellett 20 ezer embert kiköltöztetni […]”, „Elővigyázatosságból kell elhagyniuk a területet az embereknek […] A megyében a biztosítással együtt 4300-an védekeznek.”−olvasható a Csongrád Megyei Védelmi Bizottság titkárának nyilatkozata a szombati Színes Bulvár Lap 8. oldalán. A két idézetből (és azok konnotációiból) megtudhatja az olvasó, hogy veszélyhelyzet ugyan van, de a szakértők, veszélyelhárítók minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy úrrá legyenek a krízisen. Az első idézet kellően tompítja a fenyegetettség hegyét, hiszen−mint megtudtuk−korábban már ennél nagyobb katasztrófát is megoldottak. Ezek a mondatok egyrészt megnyugtatóan hatnak a közönségre, másrészt maguk a sztereotip hősök pozitív mintaként szolgálnak, akikkel azonosulhat a veszélytől elzárt „hírfogyasztó”. Érzelmileg viszont könnyebben azonosulhat azokkal a civilekkel a befogadó, akik nem a kötelességüket teljesítve segítenek, és válnak „hétköznapi” hősökké. „Eszem ágában sincs elhagyni a falut! Vállaljuk a felelősséget, vállaljuk a veszélyt.”− Napi Ász, szombat; „Jaj, kislányom, mind a két lábamba protézis van beépítve, évek óta még a házból sem mozdultam ki, de most tudtam, hogy jönnöm kell.”− tudhattuk meg a 70 éves Nándudvari Lászlótól Színes Bulvár Lap pénteki számában. „[…] reggel 7 óta dolgozunk, és este 6-ig itt is leszünk. Az igazgató úr hirdette ki, hogy aki csak teheti, az segítsen”− nyilatkozta a Blikknek ez a 18 éves diák. Mindhármuk önzetlen felajánlkozása, segítsége és a közös veszély elleni kollektív fellépése a csoportszolidaritás jegyében történik. Ezek a nyilatkozatok az „én is ezt tettem volna”, „én is így cselekednék” érzését keltik a befogadó közönségben. Dramaturgiai megfontolások alapján azonban nem pusztán megnyugtató, hanem elbizonytalanító, véleményeket hallhatunk az ott élőktől és szakértői részről egyaránt. A feszültség fokozása, a bizonytalan végkimenet az érdeklődés folyamatos fenntartását szolgálja. „Most először látom a földközelből ezt a katasztrófát, de elszorul a szívem, ha arra gondolok, mi történhet, ha nem bírnak a szivárgással.”− egy tapasztalt helikopterpilóta, Színes Bulvár Lap, csütörtök; „A gátak még bírják, de egyre több a víz, a 49

tetőzés pedig még messze van.”− Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság munkatársa, Blikk, csütörtök. A pilóta ezúttal nem szakértői véleményét osztja meg az olvasókkal, hanem sokkal személyesebb hangvételben nyilatkozik a bulvárlapnak. Az „Elszorul a szívem” drámai szókapcsolat, a kapcsolati tengelyt aktivizálja, és szorosabbra fűzi az olvasóval való kapcsolatot. A feszültséget pedig tovább fokozza a baljós előrejelzéssel. A civilek a bizonytalanság, félelem és tehetetlenség közepette a következőképpen nyilatkoztak: „71 éve élek itt, de ekkora árvizet még nem láttam! Nagyobb, mint 70-ben. Rettegünk!” −Blikk, csütörtök (21. ábra). „Az én kertemben még nem áll víz, de a legrosszabbra számítok, mert régi házban lakom.”− Színes Bulvár Lap, csütörtök. A rettegés nem csupán a szövegben érhető tetten, hanem a hozzá fűzött képpel expresszíven megjeleníti a félelemnek ezt a magas fokát. A vizuális elemekkel tarkított médiaszöveg, mondhatni sokkolja a közönséget, ugyanakkor együttérzést is kivált. VI.12.4. Fotók, képek A három lap mindegyike közöl képeket a történtekről. Számos esetben − összehasonlítva a képek nagyságát az írás terjedelmével − domináns szerepet tölt be a szöveggel szemben. Légfelvételeknek köszönhetően betekintést nyerhetünk az árvízzel sújtott terültekre (24. ábra). Az egyes képeken szereplő emberek különböző üzeneteket kódolnak a befogadó közönség felé. A lapátoló, homokzsákot cipelő, dolgos civilek képeihez az a jelentés társul, hogy közösen képesek elhárítani az árvízveszélyt (25. ábra). Ugyanakkor egyes fotók pedig a tehetetlenséget, a kilátástalanságot sugallják. Különösen érdekes a két kislány perszonalizált ábrázolása a Színes Bulvár Lap pénteki, illetve szombati számában. Katika, ahogy kinéz szobája ablakán, pici félelméről számol be; Marika pedig azt reméli, hogy ő otthon maradhat. A gyermekek szerepeltetése egyrészről jelzi azt, hogy a veszély minden ott élőt fenyeget, másrészről pedig a szolidaritást vált ki az olvasókból.

50

VII. Befejezés Mitől bulvár a bulvár? Talán attól, hogy ismert vagy ismeretlen személyek magánéletében vájkál, vagy attól, hogy egyszerű stílusnem és sajátos szókincs jellemzi, esetleg attól, hogy kevéssé informatív. Nincs pontos meghatározás. Az értelmező kéziszótár a művészi igényt nélkülöző, szenzációhajhász, izgalmat keltő írást nevezi bulvárnak. Az elemzések során a következő bulvár-jellegzetességekre figyeltem fel. Az eseményeket dramatizált és perszonalizált módon ábrázolják, amivel az olvasóközönséggel való kapcsolatukat erősítik. Az összefüggések feltárása és a tárgyilagosság helyett az eseményekre és azok szereplőire koncentrálnak. Az egyes történéseket hol valóságos környezetükből kiragadva, hol pedig leegyszerűsítve, sztereotipizálva mutatják be. Minél titokzatosabb, különlegesebb egy esemény, annál nagyobb a „bulvár-hírértéke”, a lényeg hogy kielégüljön egyik alapvető tulajdonságunk, a kíváncsiság. „Még soha senki sem vásárolt tévét, azért hogy tájékozott legyen.”− jelentette ki az amerikai Dan Rather, a 60 minutes világhírű műsorvezető-producere utalva arra, hogy az emberek nem azért vesznek tévékészüléket, hogy információhoz jussanak. E sokak által idézett mondat − feltéve, ha egyetértünk vele − igaz lehet az írott sajtó bulvár műfajú termékeire is. Nem csupán az információ-éhség vezérli az újságolvasót, hanem szórakozni is vágyik. Erre épül az infotainment gondolata, mely információ (information) és a szórakozás (entertainment) szavakat vegyítve az információhoz jutást és a szórakoztatást valósítja − vagy nem valósítja − meg az emberek számára. A dolog fonákja abban rejlik, hogy egyszerre tudunk szórakozni és információhoz jutni. Mennyire lehet ez igaz a bulvárlapokra? Valószínűleg semennyire. Hogy szórakozik-e az ember az ízlés dolga, hogy információhoz jut-e az már kérdéses, de nem is ezért vásárolnak az emberek bulvárlapokat.

51

VIII. Irodalomjegyzék 1. Agárdi Péter (1997): A kultúra sorsa Magyarországon: 1985-1996. Budapest: Új Mandátum. 2. Ágoston Vilmos (2005): Médiapolitika vagy politikai média. Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 3. Asa Briggs-Peter Burke (2002): A média társadalomtörténete – Gutenbergtől az Internetig. Budapest, Napvilág Kiadó. 4. Bajomi-Lázár Péter (szerk.) (2005): A magyar médiatörténet – a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Akadémia Kiadó, Budapest. 5. Balázs István (2004): Már megint egy új lap! Budapest, Animus. 6. Bencédy József (1995): Sajtónyelv. MÚOSZ 7. Buzinkay Géza (1997): Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed, nyár-ősz. 8. Császi Lajos (2002): A média rítusai. A kommunikáció neodurkheimi elmélete. Osiris Kiadó, Budapest 9. Cseh Gabriella & Enyedi Nagy Mihály & Solténszki Tibor (szerk.) (1998): Médiakönyv 1998. Budapest: Enamiké. 10. Csermely Ákos, Ráduly Margit, Sükösd Miklós (szerk.) (1999): A média jövője – Internet és hagyományos média az ezredfordulón. Média Hungária Kiadó, Budapest 11. Gálik Mihály: A magyar médiapiacok születése, alakulása és érése az 1990-es években In: Csermely Ákos, Ráduly Margit, Sükösd Miklós (szerk.) (1999): A média jövője – Internet és hagyományos média az ezredfordulón. Média Hungária Kiadó, Budapest 13. Gálik Mihály (1998): Miből élnek a médiumok? Médiagazdaság. In: Vásárhelyi MáriaHalmai Gábor (szerk.) A nyilvánosság rendszerváltása. Új Mandátum, Budapest 14. Gálik Mihály (1995): Verseny és szabályozás az újságpiacokon. Jel-kép 15. Gombó Pál: Sajtóismeret. Tankönyvkiadó, 1977 16. Diczházi Bertalan: A külföldi tőke szerepe a privatizációban, Budapest, ÁPV Rt. 17. Domokos Lajos (2005): Press & PR. A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai. Teleschola-könyvek, Budapest, 18. Gergely Ildikó (1997): Understanding the Media in Hungary. Mediafact, The European Institute for the Media. 19. Gulyás Ágnes (2000): Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon. Médiakutató, ősz

52

20. Juhász Gábor (1998): Tulajdonviszonyok a magyar sajtóban. In: Vásárhelyi MáriaHalmai Gábor (szerk.) A nyilvánosság rendszerváltása. Budapest: Új Mandátum. 21. Ifj. Csákvári József és Malinák Judit (1998): Média-galaxis. A tömegkommunikáció nyelve és társadalmi kérdései. Szimbiózis Kulturális Alapítvány, Műszaki Könyvkiadó 22. Kókay-Buzinkay-Murányi: A magyar sajtó története. Budapest, MÚOSZ 23. Kovács Róbert (2004): Csúcsra járatott bulvár. Médiamix, július. 24. Kováts Ildikó & Gordon Whiting (1995): Hungary. In Paletz & Jakubowicz & Novosel (szerk.): Glasnost and After: Media and Change in Central and Eastern Europe. Hampton Press. 25. Levendel Ádám: Gazdasági befektetések 2000-ben In: Csermely Ákos, Ráduly Margit, Sükösd Miklós (szerk.) (1999): A média jövője – Internet és hagyományos média az ezredfordulón. Média Hungária Kiadó, Budapest 26. Miklós Pál: Kép és kommunikáció. MÚOSZ Oktatási Igazgatósága, 1980 27. Papp Bojána (2004): Semmi nem ciki – A bulvárújságírás lélektana. Médiamix, július. 28. Radics Vilmos: Képszerkesztés, Sajtófotó. MÚOSZ, 1980 29. Róka Jolán (1986): Az újságszövegek szerkesztési és stílustipológiája. Akadémia Kiadó 30. Slavko Splichal (1994): Media Beyond Socialism: Theory and Practice in East-Central Europe. Westview Press. 31. Tim O’Sullivan-Brian Dutton-Philip Rayner (2002): Médiaismeret, Korona Kiadó, Budapest 32. Venczel Tímea (1998): A lapolvasási szokások változása 1990. és 1998. között. In Vásárhelyi Mária-Halmai Gábor (szerk.): A nyilvánosság rendszerváltása. Budapest: Új Mandátum. 33. Voszka Éva: Spontán privatizáció, Budapest, Kulturtrade Kiadó Kft. 34. Vitányi Iván (1997): A magyar társadalom kulturális állapota. Maecenas, Budapest VIII. 1. Internetes források http://www.mediakutato.hu http://www.matesz.hu

53

IX.

Mellékletek

Összesen értékesített példányszám

Blikk

Napi Ász (2004-től)

2003. I. félév megjelenésenkénti átlagai 2003. II. félév megjelenésenkénti átlagai 2004. I. félév megjelenésenkénti átlagai 2004. II. félév megjelenésenkénti átlagai 2005. I. negyedév 2005. II. negyedév 2005. III. negyedév (nem auditált adatok) 2005. IV. negyedév 2006. I. negyedév

226 895

nincs adat

Színes Bulvár Lap (2004-ig Színes Mai Lap) 69 722

252 394

nincs adat

60 753

254 961

nincs adat

51 337

257 851

nincs adat

43 561

254 845 253 154 250 495

nincs adat nincs adat 24 314

42 529 38 814 50 573

237 111 244 086

22 631 25 838

57 566 61 142

5. Táblázat A Matesz által ellenőrzött kiadványok példányszámai

1. ábra Blikk: szerdai címlapkép

54

2. ábra Napi Ász: szerdai címlapkép

3. ábra Színes Bulvár Lap: a szerdai címlap

55

4. ábra Blikk: szerda, 6. oldal

56

5. ábra Napi Ász: szerda, 2. oldal

6. ábra Blikk: csütörtöki címlapkép

57

7. ábra Színes Bulvár Lap: csütörtöki címlapkép

58

8. ábra Blikk: csütörtök, 12. oldal

9. ábra Napi Ász: szombat, 7. oldal

59

10. ábra Színes Bulvár Lap: csütörtök, 16. oldal

60

11. ábra Napi Ász: csütörtöki címlapkép

12. ábra Napi Ász: csütörtök, 7. oldal

61

13. ábra Blikk: pénteki címlapkép

14. ábra Blikk: péntek, 13. oldal

62

15. ábra Napi Ász: péntek, 16. oldal

16. ábra Színes Bulvár Lap: péntek, 31. oldal

63



64



65


22. ábra Napi Ász: csütörtök, 3. oldal

66

23. ábra Színes Bulvár Lap: csütörtök, 6-7. oldal


67


68

26. ábra Színes Bulvár Lap: szombat, 8. oldal

69

A MAGYARORSZÁGI BULVÁRSAJTÓ

Recommend Documents