behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 1
A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ HETILAPJA
Békehírnök 2013. január 27.
ALAPÍTÁSI ÉV: 1895
Jobb adni, mint kapni
A jánoshalmi gyülekezet tagjai átérezhették ennek az igeversnek az ízét, mikor gyermekek karácsonyi ajándékozásában lehettek együtt, képviselve a legnagyobb ajándékként emberré lett Úr Jézust. A testvérek a Magyar Misszió és az orgoványi Örömhír Alapítványtól kapott közel 150 darab cipősdobozajándékcsomagot osztották szét az ön-
kormányzati általános iskola hátrányos helyzetű tanulói, a Családsegítő Szolgálat által érintett családok, a gyülekezet és vonzáskörzetének gyermekei, valamint a mélykúti roma gyülekezethez tartozók között. A csomagokon felül még kézi kötésű baba- és gyermekruhák, takarók is érkeztek a felajánlással. Nagy örömmel keresték meg a szolgálatban részt vállalók mindazokat, akiknek ez segítséget jelentett karácsony közeledtével. Az iskolában tartott műsoron az Ünnepek ünnepéről szólt az ének, és még néhány gondolat elhangzott, mellyel a pedagógusok figyelmét is igyekeztek felhívni Őrá, Aki értünk jött le a földre. Bíró Tibor
Kosárlabdával Jézusért Gáspár Botond vagyok, az Angyalföldi Baptista Gyülekezet tagja. 2011 márciusában merítkeztem be, 2010 nyár vége óta járok rendszeresen a közeli imaházba, 2003-ban Tóalmáson hozott döntésemmel indultam el Krisztus felé. 1996 óta kosárlabdázom, 2003 óta pedig streetballberkekben is pallérozódtam, azaz utcai kosárlabdáztam, ami sok csellel, trükkel, szabadabb, kötetlenebb játékstílussal járt. 2009-ben kerestem meg az első kórház gyermekosztályát, hogy a betegeket kis kosárzsonglőr-előadással örvendeztessem meg, majd később egyre több helyre kezdtem látogatni, és egyre többet szerettem volna adni. Korábban edzősködtem táborokban, ahol a foglalkozásvezetés mellett lelkigondoztuk, neveltük és sportra taní-
tottuk a fiatalokat. 2010-ben volt egy combizomszakadásom, amikor végleg elhagytam sok megkötözöttségem, újjászülethettem, és elkezdhettem teljesen átadni életem az Úr Jézusnak. A gyülekezetünkhöz közel rendszeres labdás foglalkozásokat indítottam el, ahonnan számos fiatalt tudtam beterelgetni ifinkbe. Miattuk indítottuk el Biztos Szikla Klubunkat. A 2011-es és 2012-es években 35 városban kb. 160 alkalommal volt módom bizonyságot tenni labdás bemutatóimmal, amiket egyedül vagy pár hívő és világi csapattársammal együtt tartottunk iskolákban, börtönökben, gyermekotthonokban, gyerekklinikákon, menekülttáborban, rendezvényeken és egyéb helyszíneken. (Folytatás a 30. oldalon)
Két célja van földi életünknek: hogy Istennel idõt töltve tanuljunk tõle, és hogy a világban hirdessük evangéliumát.
CVII. ÉVF. 4. SZÁM
Heti útmutató A HÉT IGÉJE „Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével.” (Mk 6,7) A HÉT GONDOLATA Jézus egy kis számú tanítványi csoportba fektette idejének, energiájának nagy részét. Elhívásának két célja volt, egyrészt minél több időt eltölteni tanítványaival, másrészt elküldeni őket a szolgálatba. A kettő csak együtt működik igazán. (Merényi Zoltán) A HÉT GYAKORLATA Ne küszködjünk egyedül az életben! Amit csak teszünk, gondoljuk végig, abból mit tehetnénk másokkal összefogva! A HÉT IMÁJA Uram, mutasd meg, hogy a szolgálatra való küldetésben kikkel akarod, hogy összefogjak! Segíts, hogy ne zárkózzak el azoktól, akikkel te akarod, hogy együtt dolgozzak, együtt szolgáljak! Ámen.
Hálaadás az elmúlt évért Az elmúlt év a budakeszi gyülekezetben sok mindent hordott magában. Voltak örömök és voltak nehéz percek, melyeket csak Isten segítségével élhetett át a gyülekezet. Az év elején még kevésbé volt bizonyos, hogy szükség lesz lelkipásztorváltásra, amikor ez végleg eldőlt, némelyek elhagyták a gyülekezetet. Az ott maradt kevesek megoldást, segítséget kerestek. Így került sor a megkeseredett gyülekezet újrakezdésére régi lelkipásztorának segítségével. Amikor áprilisban beléptünk a gyülekezetbe, egy segítséget váró, reménykedő, kis gyülekezetet találtunk. (Folytatás az utolsó oldalon)
behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 2
26 BÉKEHÍRNÖK
Keresztrejtvény
2013. január 27.
Avatottak szolgálata gyülekezeteinkben ahogy a Presbiteri Tanács látja és ajánlja
Vízszintes: 1: Üres has!; 3: A megoldás első része; 10: Visszafele: csontoz; 11: Lada egynemű betűi; 12: Énekhang; 13: Meggyőződne róla; 15: Benjámin egyik unokája (1Krón 7); 17: Angol eső!; 18: Szarvasfajta; 19: Elege lesz belőle; 21: Páros GYED!; 22: Nehéz (kérdés); 23: Ek!; 24: Ételízesítő: 25: -nál párja; 26: Páratlanul írnál!; 27: Szegedi iskolaalapító (Péter); 29: Nagy méretű gyümölcs; 31: Keserű forrású helyről való; 32: Életed; 33: Hódolat része!; 34: Zavaros eleid!; 36: Kötőszó Függőleges: 2: Visszafogott; 3: Számomra (régiesen); 4: Sém egyik fia; 5: Pál egy rövid levelet írt neki; 6: Az éfód fele!; 7: Zsinagógai elöljáró, akinek a lányát Jézus meggyógyította; 8: Összekeveredett manna!; 9: Elektron jele; 12: A megoldás második része; 14: Duplázva csodálkozás; 16: A megoldás harmadik része; 20: Római tartomány, főként itt működött Jézus; 22: Engedd magadhoz!; 23: Erdélyi városból való; 24: Sikál; 26: Fegyelmezi; 28: Szolmizációs hang; 30: Központtalan népek!; 34: Elek! 35: Tál közepe! Február végéig várjuk a megoldást. Készítette: Asztalos Bogdán
PROGRAMAJÁNLÓ A leprások világnapján, január 27-én vasárnap 4 órakor ünnepi rendezvényt és tisztújító nagygyűlést tart a Lepramisszió a Budapest VIII., Salétrom u. 5. szám alatti református templomban. (Megközelítés: a 4-es vagy 6-os villamos Rákóczi téri megállójától gyalog.) Szeretettel várják a támogatókat, munkatársakat, érdeklődőket.
Sok testvérünk kérésének eleget téve, többéves egyeztető munka eredményeként megfogalmaztuk és közreadjuk a gyülekezeti avatásokról és a gyülekezeti tisztségekről alkotott véleményünket és ajánlásunkat. A Presbiteri Tanácsnak mint az avatottak szakbizottságának határozatként elfogadott állásfoglalása nem szabályzat, ugyanakkor nem titkoljuk orientáló szándékunkat és azt, hogy az eddig nem definiált gondolatokat szeretettel ajánljuk megfontolásra gyülekezeteink számára. Hivatkozott igehelyek: ApCsel 6,1–7; 20,28; Ef 4,11–12; 1Tim 3,1–13; 5,17; Tit 1,5–9; 1Pt 5,1–5. Baptista hitvallásunk egyértelműen fogalmazza meg: „Hisszük, hogy az Úr a gyülekezetek tanítására, gondozására lelkipásztorokat, presbitereket és diakónusokat hív el a családi, a társadalmi és a gyülekezeti élet terén feddhetetlen és példamutató gyülekezeti tagok közül.” Kiket válasszunk? A gyülekezet avatott szolgálattevőinek megválasztásakor elsődleges szempontként ajánljuk azokat a testvéreket figyelembe venni, akik arra kegyelmi ajándékkal rendelkeznek, és ezt a gyülekezet felismeri. A kiválasztott személy legyen rátermett a feladatra, amelyet végeznie kell, hogy szavain és cselekedetein keresztül képes legyen hatni másokra, és lelki ajándékain keresztül a Szentlélek munkálkodhasson a gyülekezet javára és épülésére! Természetesen fontos tanulmányozni az Újszövetség különböző szakaszaiban található idevonatkozó, fent hivatkozott igehelyeket, amelyek a jelölt személyes tulajdonságairól, környezetének véleményéről, családi életéről és a szolgálattal járó egyéb elvárásokról tájékoztatnak. Mi a felavatás célja, mikor válaszszunk és avassunk? Meggyőződésünk szerint a felavatás semmiképpen sem az egyén tekintélyét hivatott növelni, hanem a szent munka hitelét, fontosságát és hatékonyságát kell hogy szolgálja a gyülekezetben. A felavatás nem az elismerés eszköze az egyébként hűséges szolgálatért, hanem megbízás, felhatalmazás a szolgálatra. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kiválasztás legalább egy ciklusban ellátott elöljárói szolgálatot
követően történjék meg, akkor, amikor a személy munkabírása, aktivitása hasznára lehet a gyülekezetnek. Hogyan válasszunk? Sok gyülekezet gyakorlatában azt látjuk, hogy különféle megfontolásokból előbb diakónussá avatnak fel valakit, majd később presbiteri szolgálattal bízzák meg. Mivel a két gyülekezeti tisztség más és más területet ölel fel, mindenképpen a feladatorientált kiválasztás hívei vagyunk, kinek-kinek a neki adott lelki ajándék szerint történjen meg az avatása! Meggyőződésünk, hogy a lelki ajándékok nem életkorfüggőek, ezért azokat azon a területen kell kamatoztatni, ahová azt az ajándékozó Úr szánta. Presbiterek, lelkipásztorok, evangélisták Az újszövetségi gyülekezetekben két fontos avatást különböztetünk meg, az egyik a presbiteri – ideértve a lelkipásztorrá és evangélistává történő avatást is –, másik a diakónusi avatás. Az avatottságból eredő jogosultságok is ennek a két bibliai tisztségnek a mentén alakultak ki. A lelkipásztori szolgálat a lelkimunkának egy speciális területe, ahol különösképpen szükséges a tanításban és a pásztorolásban való jártasság, ezért a történelem folyamán megmutatkozott annak szükségessége is, hogy a gyülekezetek élén álló lelkipásztorok legyenek képzettek a teológia tudományában. A presbiter és az evangélista szolgálata lelkimunka, legfőbb feladata a „szentek felkészítése”, vagyis a tanítás, az igemagyarázat, az igehirdetés szolgálata. A lelkipásztorral együtt felelősek a gyülekezet lelki életéért, a tiszta, biblikus tanításért. Másik fő szolgálati területük a „gondviselés, őrzés, legeltetés”, vagyis a pásztorolás szolgálata. A presbiterek a lelkipásztorral együtt a gyülekezet lelki vezetői, akik egymással jó testvéri és munkatársi kapcsolatban, az Istentől kapott lelki ajándékok szerint szolgálva vezetik és formálják a gyülekezet lelki életét. A presbiterek gyülekezeti „jogkörét” tekintve nincs különbség a lelkipásztorokéval, az igehirdetés mellett minden más szolgálatot elláthatnak. A presbiterek életében különösen fontos jellemvonásként említjük a személyes példamutatást úgy is, mint akik ezért számadással tartoznak. Fontosnak tartjuk, hogy a presbiter értékelje és
behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 3
2013. január 27. becsülje azt a nyájat, amelyben a Szentlélek vigyázóvá tette. Diakónusok a gyülekezetben A gyülekezet vezetésében az anyagi jellegű ügyek intézését, „az asztal körüli szolgálatot” látjuk elsőként a diakónusok feladatának, amely a gyülekezet működtetési feltételeinek biztosítását jelenti. Olyan feltételeket kell teremteniük, amelyekben a lelkimunka akadálymentesen haladhat. A gyülekezet pénzügyei, az anyagi javakkal való sáfárkodás, a gyülekezet objektumainak kezelése az elsődleges munkaterületük. Szolgálatuk során legfőbb felelősei és szervezői a gyülekezet diakóniai szolgálatának. Ebben munkatársként elfogadhatónak tartjuk nőtestvérek, diakonisszák munkába állítását is. A diakónusok a gyülekezet lelki vezetőinek legfőbb munkatársai. Az alkalmasság tekintetében szinte minden olyan feltételnek meg kell felelniük, amit a presbiteri szolgálatnál említ az Ige. Feladatuk, hogy részt vegyenek az úrvacsora kiosztásában éppúgy, mint a betegek számon tartásában és szükség szerint az igeszolgálatokban is. A gyülekezetvezető szerepe és szolgálati területe A gyülekezetvezető és a lelkipásztor a gyülekezet első számú vezetői. A feladatokat megosztják egymás között. Míg a lelkipásztor az igehirdetés mellett hivatásának megfelelően a lelki és pásztorolási feladatok jelentősebb részét végzi, addig a gyülekezetvezető elsősorban a gazdasági, szervezési kérdésekből vállalja fel a nagyobbik részt. Ajánlatos, hogy ezt a funkciót felavatott személy, presbiter vagy diakónus lássa el. Ha nem lenne avatott a gyülekezetben, de egyébként van erre a fontos szolgálatra alkalmas személy, akkor újszövetségi módon avassa fel őt a gyülekezet, hogy szolgálata folytán a lelkipásztorral együtt felelős legyen a gyülekezetben folyó tanításért, a lelki növekedésért és az erkölcsi tisztaságért! A gyülekezetvezetőnek elsődlegesen koordinátor szerepe van. Nem áll a presbitertársak és diakónustársai felett, hanem ő az a személy, aki összefogja, összehangolja munkájukat. Legyen elkötelezett a helyi gyülekezet ügyei iránt! Legyen kellő ismerete a gyülekezet múltjáról (előzmények, helyi sajátosságok), valamint rendelkezzék a mindenkori ügyek alapos, kellő mélységű és összefüggéseiben való ismeretével, megkívántatik tőle az ügyek biblikus módon való kezelése! Hitelvi kérdésekben ne legyen megal-
BÉKEHÍRNÖK 27 kuvó, egyéb ügyekben azonban legyen kész az egészséges kompromiszszumra! Legyen gyakorlatias gondolkodású, jó szervezőkészségű egyén, látható legyen benne a vezetés lelki ajándéka! Ne egy személyben döntsön, hanem az ügyek alapos döntéselőkészítését tartsa kézben! Járjon elöl az ötletek, javaslatok előterjesztésében mint a realitások és lehetőségek egyik legjobb ismerője. Első számú felelős azért, hogy a döntések meg is valósuljanak. A gyülekezet képviseletét a lelkipásztorral együtt látja el. A lelkipásztor mellett a gyülekezet hivatalos leveleinek aláírója. Szükség szerint vezeti az elöljárósági vagy gyülekezeti tanácskozásokat. A gyülekezetvezetőt a gyülekezeti tanácskozás titkos szavazással választja meg. Mivel szolgálatának fontossága a gyülekezetben azonos a lelkipásztoréval, megválasztásához is ajánlatos a lelkipásztorokéhoz szükséges mérték, de legalább a kétharmados többség. A megbízatás határozott időre szóljon (négy év), mikor is ajánlott ismét megvizsgálni, hogy továbbra is megfelel-e a feltételeknek. A gyülekezet szükségleteit figyelembe véve ajánljuk gyülekezeteink felé, hogy bátran lépjenek a fiatalítás és a szakértelem irányába. Presbiteri Tanács
Gyermekbemutatás Aszódon „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt 18,14) A szülők mindent megtesznek azért, hogy gyermekeik fizikailag egészségesek legyenek, el ne veszszenek. Annak érdekében, hogy lelkileg se vesszenek el, kérik Mennyei Atyánk segítségét. S ahogyan a fenti igevers is bizonyítja, ez Istenünk akaratával egyező kívánság. 2012. december 30-án dr. Almási Kornél és felesége, Gyopár szívükben ezzel a kéréssel hozták el második gyermeküket, Miron Kornélt, Isten és az aszódi gyülekezet testvérisége elé, hogy imádkozzunk érte, értük. A gyermekbemutatás és igehirdetés szolgálatát a nagyapa, dr. Almási Tibor testvér végezte. Isten gazdag áldását kívánjuk az Almási család életére! Mártonné Szászi Ildikó
Családháló.pont Baján
A Bajai Baptista Gyülekezet Baba-mama köre megható ünnepség keretében vette át a Családháló.pont címet és a kört segítő játékokat január 12-én. Ők a második Családháló.pont az országban. A Családháló online családi magazin által még az előző év októberében kiírt pályázatra jelentkezők közül 70 pályázó nyerte el a Családháló.pont címet, akik közül 11 pályázó komplett babasarkot kapott. A pályázók között számtalan egyházi csoport is jelentkezett, a döntésnél az is szempont volt, hogy lehetőleg minden jelentkező felekezet kapjon egy-egy babasarkot. A társult Családháló.pontok közt további hat baptista családos csoport is van. Olyan családi közösségek pályázatait várták, akik hoszszú távon gondolkodnak, rendszeresen találkoznak, nyitottak más családok felé is, és akik szívesen válnak egy hálózat tagjává, és azonosulnak a Családháló céljaival. A hálózat tagjai számára a Családháló közös rendezvényeket tart majd, információkat, előadásokat kínál családot érintő kérdésekben, de a lehetőségek köre folyamatosan bővül, ahogy a hálózat fejlődik, hiszen várják a résztvevők javaslatait, kezdeményezéseit is. Egymást segítő közösségeket szeretnének összefogni. A Családháló online családi magazin másfél éve indult, azért, hogy a családot mint értéket mutassa fel, és egyúttal hasznos és értékes olvasmányt biztosítson a családoknak. Olvashatnak itt párkapcsolati kérdésektől a gyermeknevelésen át háztartási tippekig. A portál cikkei képet adnak a családok, gyermekek helyzetéről az egész világon, és szép vagy épp megrázó történeteket korábbi időkből is. Mindezek mellett praktikus tanácsokkal is ellátják olvasóikat. Bővebb információ: Gesztes Olympia (Családháló-programkoordinátor,
[email protected]).
behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 4
28 BÉKEHÍRNÖK
Útravaló a gyõztes élethez
Év végén talán többen elgondolkodtunk azon, merre halad az életünk, jó-e ez az irány. Hol voltunk év elején és hova jutottunk el egy év alatt? Erősebben állunk-e most az Úrban, mint 2012 elején? Ha egy listát készítenénk arról, milyen egy erős keresztény, szerepelne rajta az, aki rendszeresen olvassa a Bibliát és sokat imádkozik. Ott lenne az is, hogy a jó hívő sokat tesz bizonyságot, hiszen aki többet beszél Istenről, az nemcsak másokat erősít, de eközben maga is erősebb lesz. A jó keresztény listájára – ha volna ilyen a valóságban – más dolgokat is fel kéne írnunk. Mint például a bűnnel szembeni harcot, amely erősíti a hitünket. Pál többször elmondta Timóteusnak, hogy harcolja meg a hit nemes harcát. Az életünk inkább egy bokszmeccshez hasonlít, amit halálunkig vagy az elragadtatásig vívunk. Ahhoz, hogy győztesek legyünk ebben a csatában, néhány dologra oda kell figyelnünk. Tilos leengednünk a kezünket! Ha ezt tesszük, garantáltan sorra kapjuk a jobb- és balhorgosokat. De a legnagyobb bajban talán akkor vagyunk, amikor nem is tudjuk, hogy ott vagyunk a ringben, a harcmezőn. Csak nézelődünk, miközben az ellenség könnyed mozdulattal a földre terít. Kiütnek, még mielőtt felfogtuk volna, mi is történt. Küzdünk a bűnnel nap mint nap? Harcoltunk ellene 2012ben? Ha a válaszunk igen, akkor a növekedés útján vagyunk és jó irányba haladunk. Hiszen jobb egy olyan keresztény, aki küzd a bűnnel, mint aki csak feltartott kézzel megadja magát. A harc bennünket is megerősít, csakúgy, mint (Folytatás a következő oldalon)
2013. január 27.
Istenhez csakis Jézus Krisztuson keresztül 32 éven át éltem úgy, hogy soha nem hallottam az evangélium üzenetét, gyakorlatilag az irodalomórán tanultakon kívül semmit nem tudtam a Bibliáról. Minden, ami vallással kapcsolatos, egy zárt világ volt előttem, legfeljebb édesapám megjegyzéseit hallottam gyerekkoromban az osztálytársamról, akik télen-nyáron minden héten beteges kis autójukkal gurultak az imaház felé, miszerint ájtatos, erőtlen, támasz nélküli ember az ilyen, akinek Isten támasza kell az életben való boldoguláshoz. Nagymamám próbált hittanra járatni, de édesapám nem nézte jó szemmel, így egy idő után elmaradt ez a próbálkozás. Édesanya azért nincs az én történetemben, mert ötéves koromban ő úgy döntött, hogy elhagy minket, és innentől apukám nevelt, így maradtunk kettesben, én egyke gyerekként. Hamar kellett felnőnöm, édesapámmal sem volt egyszerű együtt élni, viszont önállóságra és kitartásra nevelt az élet. Nagyon szerettem az osztálytársaimnál lenni iskola után – felnőttkoromban tudtam meg, hogy ők baptista gyülekezetbe járók –, ahol egység volt, több testvér, olykor ugyan civakodások, de tapintható szeretet. Úgy érzem, Isten időről időre szólított engem, én pedig hevesen ellenálltam, belém égve édesapám szava. Érdekes, hogy kamaszkoromtól kezdve, mikor nehéz idők jártak, végül mindig egy templomban kötöttem ki. Fogalmam sem volt Jézus Krisztusról, csak azt éreztem, hogy a templomban megnyugszik a lelkem. Például mikor kiköltöztem Angliába, és döcögősen indult az életem: csak róttam az utcát, azt sem tudtam, este majd hol alszom, és bementem egy templomba, ami épp szembejött velem, és próbálkoztam imádkozni. Estére lett is szállásom, ráadásul olyan hajdúnánási magyarokhoz kerültem, akik végig segítettek, támogattak. Egy valóságos csoda volt ez, persze én akkor szerencsének hívtam. Furcsa kombináció volt ez: kiáltottam segítségért, mikor megérkezett, akkor viszont úgy hívtam, szerencse... Mikor megszületett a lányom, és a nagy boldogság mellett az aggódás is ott volt velem – nehezen rázódtam bele az anyaszerepbe, túlontúl jól akartam csinálni... sokszor tologattam a babakocsit itt az imaház előtt, volt, hogy csüggedésemben rángattam az imaház kapujának kilincsét, hogy amíg elaludt a kislányom, addig hátha beülhetnék az imaházba megnyugvást találni. Aztán ez év májusá-
ban valahonnan jöttünk haza kocsival, és ahogy behajtottunk a lakóparkba, a kis ABC előtt láttam pár embert asztalokkal, könyvekkel felszerelkezve. Felszaladtunk, átöltöztettem a gyerekeket, és azt éreztem, hogy oda kell mennünk. Beszélgettem Anikóval, Katival, Timóteussal, majd meghívtak minket az anyák napi istentiszteletre. Fogalmam sem volt, mire számítsak, életemben nem voltam se misén, se istentiszteleten, mégis várakozással teli és kíváncsi voltam. Az istentiszteletet a játszószobában néztem végig, nagyon meghatott az anyák napi műsor és a fiatalok köszöntése. Az első alkalom után olyan érzés volt bennem egyszerűen, hogy itt megnyugvást találok, hogy annyira más ez a közeg, mint az a világ odakint, amiben élek. A következő két vasárnapon is részt vettünk az istentiszteleteken, majd Debreceniné Kati június elején elhívott a Reménység fesztivál zárónapjára. Soha nem hallottam erről a rendezvényről, nagyjából annyi sejtésem volt, hogy sokféle keresztény együttes zenei koncertje. A fesztivál hangulata – aki ott volt vagy videót látott róla, tudja – felemelő volt, igazán áldott alkalom volt, de például azt sem tudtam, hogy a végén evangelizáció lesz, fogalmam sem volt, ki az a Franklin Graham, ahogy az evangéliumról sem hallottam előtte... Az, ahogy Franklin az evangéliumról beszélt, az éles, konkrét volt, de mégis át volt itatva Isten szeretetével. Nem beszélt feleslegesen, mindössze kihirdette az evangéliumot... úgy, hogy én, aki soha előtte erről nem hallottam, és olyan családból jövök, ahol ez soha téma nem volt, mégis világosan értettem, mi az üzenet. Világos, kristálytiszta üzenet volt. Először hallottam ténylegesen arról, hogy mi is a bűn, hogy bűnös vagyok, akármennyi jó cselekedetet is próbálok összegyűjteni, hogy Istenhez csakis Jézus Krisztuson keresztül juthatok el, és ott döntöttem arról, hogy követni akarom őt mint Uramat mostantól kezdve. Nem a döntéstől tartottam, hanem egyszerűen a folyamat volt ismeretlen, így épp mikor Katit megkértem volna, hogy vezessen engem, ő pontosan akkor kérdezte meg, hogy szeretnék-e lemenni a megtérők közé. Lementem, és sok száz emberrel együtt mondtam el a megtérők imáját: kértem, hogy Isten bocsásson meg, hogy költözzön a szívembe, és segítsen nekem, hogy életem úgy éljem, ahogy azt ő szeretné – másképp fogalmazva: átadtam az életem. Ezután Isten mellett ez a gondos-
behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 5
2013. január 27. kodó és szerető gyülekezet lett az én fő támaszom a növekedésben. Még mindig az út elején tartok, de nagyon sok segítséget kapok a gyülekezettől. Első lépésként lett egy Bibliám, ami napi olvasmányom lett, bár még mindig úgy érzem, a töredékét sem olvastam, de mindig nálam van, és amikor csak lehet, olvasom. Kívül-belül takarítás kezdődött az életemben, a lelkemben is és a mindennapi életemben is. Eddig is hálás lehettem, amiért szerető férjem és egészséges gyermekeim vannak, de nyár óta folyamatosan érzem Isten szeretetét. Egyik áldás követi a másikat a családunkban, lelkemben sokkal nyugodtabb vagyok, a mindennapi nehézségeket egészen máshogy értékelem, mint megtérésem előtt. Tudom, hogy várnak rám próbák, hiszen a hit nem egy rózsaszín álomvilág, nem azt ígérte Isten, hogy minden gond nélküli lesz, de állok elébe, mert ő mindig velem van. Boldog vagyok, hogy Isten
BÉKEHÍRNÖK 29 folyamatosan vezet és terelget, új látást adott. Meg kellett tanulnom rá támaszkodni. Nekem, akinek már gyerekkoromban önállónak és erősnek kellett lennem, ez elég furcsa élmény volt az elején: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5–6) Az a vágyam, hogy tovább növekedjek a hívő életemben, hogy másoknak is beszélhessek arról, ahogy Isten átformált engem. Tudom, hogy még nagyon sokat kell haladnom előre, de szeretnék a gyülekezeten belül hasznos tagként járni ezen az úton. Hálás vagyok az Úrnak, hogy ez év nyarán ismét megszólított, és a gyülekezet által elért engem és gyermekévé fogadott. Kedvenc igeversemet szeretném megosztani a testvérekkel így végezetül: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róm 8,28) Jandó Csilla
Tippek az elhatározások megvalósításához Kedves Áron! Szomorúan írok neked, mert nem sikerült az elhatározásom, hogy egy év alatt kiolvassam a Bibliát. De szeretném megpróbálni megint! Mindig elismerően gondolok arra, hogy te milyen kitartó vagy ezekben a dolgokban. Emlékszem, hogy az elhatározásokkal kapcsolatban egyszer azt mondtad: lényeg a kitartásrealitás-számonkérhetőség-terv-nem feladás együttese. Most nagy szükségem lenne rá, hogy mesélj erről részletesebben! Kedves Anda! Először is egy elszánt, kitartó hozzáállás nélkülözhetetlen a hosszú távú elhatározásokhoz, megfelelő mennyiségű akaraterővel és eltökéltséggel párosítva. Ezen fontos elméleti alap mellé, íme, néhány gyakorlati dolog, ami, úgy gondolom, segíthet bármilyen elhatározásnál. Határozd el, hogy megteszed! Az első lépés a elkötelezettség. Olyan dolgot érdemes választani, aminek a megvalósulása előrevisz, fejleszt, jobbá tesz, mert ez sok motivációt tud adni. Reális legyen a célod, ne túl könnyű, de ne is túl nehéz! Sokat segít a megtartásban, ha olyan dolgot választasz, amiben van tapasztalatod, tehát tudod, mit vállalsz. Érdemes folyamatokban gondolkozni, határozz el valamit pár napra, aztán ha működik a vállalt dolog, akkor pár hétre, így a tapasztalatok alapján tudsz változtatni (nehezíteni/könnyíteni) rajta. Imádkozz, hogy a Jóisten megáldja munkálkodásod!
Mondd el másoknak is, keress egy társat az elhatározáshoz! Oszd meg másokkal is a tervedet, hogy mire kötelezted el magad! Tedd lehetővé, hogy számon kérjék rajtad! Ha Isten iránti elkötelezettségedet titokban tartod, könnyebb kibújni alóla. A legjobb, ha valakivel együtt vágsz bele, így tudjátok egymást motiválni, bátorítani, megosztani egymással, hogy mit tanultatok a csendességben. Ez lehet akár egy kisebb csoport is. Készíts tervet! Fontos tudni, hogyan akarod megvalósítani az elhatározást, hogyan vezeted be a mindennapjaidba, mikor szánsz rá időt, milyen részek jutnak egy napra az ószövetségi és újszövetségi részekből. Légy határozott! Ne hagyd, hogy bármi is eltántorítson vállalásodtól! Légy egyértelműen eltökélt, hogy életedben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban! Ha kihagysz egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten igéjéhez. Nem szabad elcsüggedni, ha nem sikerül valami. Újra és újra próbálkozni kell, és nem kudarcként felfogni, főleg nem abbahagyni. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy nem a feladat tökéletes teljesítése a legfőbb (bár törekedjünk erre minden időben), hanem a régihez képest az előrelépés, a kihívás adta erő és gondolatok. Haladj előre bátran és bizakodva, és hiszem, hogy a Jóisten erőt ad törekvéseinkhez! „Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti.” (Péld 20,5) Milassin Anda, Rencsényi Áron
(Folytatás az előző oldalról) egy bokszolót, aki mindennap edz és csatázik. A harc erősebbé tesz Jellemző korunkra a kereszténység elvilágiasodása. Amely azt jelenti, hogy járunk a gyülekezetbe, énekelünk, de nem égünk az Úrért. Követjük őt, de nem túl szorosan. Hiszen az élet – amiben most élünk – tele van élvezetekkel, amiket nem szabad kihagyni. Azt tudnunk kell, hogy Isten mindig megbocsát. De azt se felejtsük el, hogy a tettünk következményeit le fogjuk aratni! Lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy a kereszténység tele van szabályokkal, mit miért ne tegyünk. Kifogásokat is lehet keresni, például fiatal vagyok, ráérek. Vagy már régóta így élek, én ilyen vagyok. Lehet bennünk feladás is. Talán úgy gondoljuk, olyan magas a mérce, hogy nem tudjuk megugrani. De higgyük el, hogy nem a mérce rossz, hanem a mi látásmódunkkal van baj! A győztes keresztény élet nem azt jelenti, hogy bűntelenek leszünk itt a földön. Pál is küzdött a bűnnel, de az ő életében ez nemes harc volt, amin keresztül megláthatta, hogy minden pillanatban szüksége van Jézusra. Minél közelebb kerülünk őhozzá, annál jobban felismerjük, hogy szükségünk van megbocsátásra és kegyelemre. A kérdés nem az, hogy jobbak leszünk-e holnap, hanem az, hogy engedjük-e, hogy Isten munkálkodjon az életünkben. A mennyre lettünk teremtve, de amíg nem érünk oda, addig küzdenünk kell! Sokszor elbukunk, de fel is állunk. Az elesés nem a vég. A felállással kezdődik el minden. Nem a küszködés a legrosszabb, ami történhet velünk, hanem az, ha már feladtuk. A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de megbánhatjuk a bűneinket, és hittel nézhetünk előre. Ha hajlandóak vagyunk bűnbánatot tartani, Isten kiárasztja a kegyelmét. Drága testvérem! 2013-ban is harcolj a bűnnel szemben! Ne érezd magad legyőzöttnek, még akkor sem, ha elestél! Isten segít, hogy mindig felállj és folytasd a harcodat! Durkó Anett
behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 6
30 BÉKEHÍRNÖK
2013. január 27. Kosárlabdával Jézusért – folytatás a címoldalról
IFIROVAT
Élõben jelentkezünk! Isten mosolya Egyszer egy kisfiú elhatározta, hogy feltétlenül találkozni fog Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, és elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit. A hölgy egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra. Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, az idős hölgy bizonyára nagyon éhes lehet. Fogott hát egy csokoládét, és odaadta. A néni hálásan elfogadta és a fiúra mosolygott: csodálatos volt a mosolya. A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért kólával is megkínálta a nénit, aki újra rámosolygott, még varázslatosabban, mint előtte. A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz. Amikor besötétedett, a kisfiú elálmosodott és hazaindult. Már néhány lépést tett, amikor megállt és visszafordult. Visszasétált a nénihez, és átölelte. A néni a legeslegszebb mosolyával ajándékozta meg. Amikor a fiú hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán, hát megkérdezte: „Mi jó történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?” A kisfiú így válaszolt: „Istennel ebédeltem, akinek csodálatos a mosolya.” Amikor az idős néni hazaért, fia már az ajtóban várt rá. Amikor megkérdezte, miért mosolyog, a néni így válaszolt: „Istennel ebédeltem, aki sokkal fiatalabb, mint amilyennek gondoltam.” (Ismeretlen szerző) „...amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40)
Családom áldásaként tartom számon azt, hogy muszlim anyukámmal békességben élünk, és hiszem, hogy Istennek az ő változása sem lehetetlen! Apukám 25 éve él Amerikában, idén hatodjára találkoztunk, és behívta a szívébe Krisztust, kint pedig jár gyülekezetbe – végre:) Nagyim kecskeméti, és idén részt vett a Reménység fesztiválon és az Ez Az A Napon is, míg rendszertelenül, egészségfüggően jár a helyi baptista gyülekezetbe. Húgom Mexikóban él, öcsémmel pedig 14 éves szünetet követően kezdjük megismerni egymást, és megismerni közösen az atyai kegyelmet. A pécsi és versendi szolgálat a baptista fenntartású iskolákban December 2-án Pécs-Somogyon bemerítkezésre voltunk hivatalosak, ennek apropóján utaztam el Pécsre immáron újjászületettként, hogy játsszak és bizonyságot tegyek Jézusról mint Megváltómról. Felvettem a kapcsolatot Barbarics Péter és Benedek Zalán testvérekkel, valamint Sinka Csaba pécsi lelkésszel. Fiatalok felé szerettünk volna szolgálni sportos evangelizáció formájában. Számos iskolában fogadtak minket, hogy tartsak bemutatót a nagyszünetben és a testnevelés keretében. Vasárnap tartottunk egy megbeszélést, ahol megvitattuk, miként történhet meg a fiatal érdeklődők integrálása ifibe, kisifibe, gyülibe. Első ízben az imahátteret biztosítottuk gyülekezeteink részéről, mert számos megtapasztalás alapja, hogy Isten elé vittük többen ebbéli vágyunk, hogy fiatalok szívébe hintsük el az Ige magvait. Gyártottunk szórólapokat, plakátokat. Így korosztálynak megfelelően tudtunk promótálni/ismertetni az ifis alkalmakat. A felnőtteket kávéházas beszélgetőestre invitálhattuk, míg a cipősdobozkampányt is népszerűsíthettük látogatásaink során. 3-án a versendi, baptista irányítás alatt levő iskolában jártunk, ahol külön találkozhattunk az alsós és felsős tagozattal, összesen közel 110 gyerekkel! Általánosságban oldódás gyanánt egy interaktív játékkal indítottuk az eseményt, ezután került sor a lelki részre, bizonyságtételre, majd pedig a bemutatóra, végül szétosztottunk a kosaras kártyák mellé traktátusokat, meghívókat, Jeligét, Mai Igét és palántás gyermekkiadványokat. Ezután felsősökhöz voltunk hivatalosak Pécsre, ahol a testnevelésórán
lehetőség nyílt találkozni diákokkal. Ami külön figyelemre méltó, hogy volt egy osztály, ami nem volt előre lebeszélve, de a tanárok kérték, hogy ők még hadd férjenek bele az időnkbe. Aznap délután szétküldtünk közel 70 e-mailt a helyi és térségi médiába. Imáink meghallgattattak, mert végül szerdán egy ízben a helyi PécsTV és újság velünk tartott. Egy-egy ilyen kapcsolat kevésbé a sportmisszió javát szolgálja, inkább kapu a gyülekezetnek, ifinek ahhoz, hogy sokak felé eljusson egy program felhívása vagy egy szolgálat bemutatása által. 4-én ismét egy iskolában jártunk és egy gyermekotthonban. Aznap az egyik nagyon lelkes ifis lány is velünk tartott Sinka Csaba pásztorral, hogy személyesen hirdesse az ifiket a fiataloknak, vagy épp segítsen az ajándékok kiosztásában, vagy pedig beszélgethessen az érdeklődő ifjakkal. Ami kiemelendő volt, hogy nem akarták kárba veszni a lehetőséget, hogy találkozhassunk újabb osztállyal, annak ellenére, hogy a kísérő tanárok közül tudták már, hogy nemcsak tömény labda show vár a nebulókra, hanem az evangéliumot se spóroljuk ki! Mindig kimeríthetetlen élmény, hogy nagy tömeg gyerek előtt, bármilyen előzetes kapcsolat nélkül, mikor a fontos dolgokba kezdtem bele, szinte kivétel nélkül csendesedtek le. A másik megtapasztalás, hogy miként nyertem bölcsességet az Úrtól arra, hogy egy 11-12-dikes osztály után egy harmadikos évfolyamnak hogyan beszéljek. A gyerekotthonban is jó volt tapasztalni, hogy a fiatalok közönyösségét miként veszi el az Isten, s miként nyíltak meg nekünk. Több helyen tudtunk imádkozni is az egybegyűltekkel! 5-én egy református oviban kezdtünk, ahol Isten-Jézus, szülőgyermek vonatkozásban adhattuk át üzenetünk a piciknek, akik nagyon élvezték az egész programot. Ezután egy iskolába voltunk hivatalosak testnevelésre. Végül a gyerekklinikán tettünk látogatást két osztályon, ahol a gyermekekkel, szüleikkel, doktorokkal és nővérekkel találkozhattunk. Több mély beszélgetésben is részt vehettünk. Több helyre visszavárnak minket, számos helyen nyitottak arra, hogy a gyülekezet vagy a helyi ifi szolgáló csapatait fogadják, meghallgassák! Szeretettel: gaspar botond „kiri” www.facebook.com/botondkiri
behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 7
2013. január 27.
BÉKEHÍRNÖK 31
Az Aliansz-imahét országos megnyitója Kispesten
Igét hirdet Szeverényi János, mellette dr. Mészáros Kálmán és Szuhánszky Gábor
vékenységéről Szuhánszky Gábor főtitkár számolt be. Az imahét áldásaiért Papp János baptista egyházelnök fohászkodott. Az imaközösségbe a többi jelen lévő egyházak vezetői is bekapcsolódtak, majd két-három fős csoportokban minden résztvevőnek alkalma nyílt az egyenkénti, hangos imádságra. Az ünnepi istentiszteletet a Reménység fesztivál budapesti alkalmi ének- és zenekarának lelkes szolgálata tette még ékesebbé és felemelőbbé dr. Almási Kornél karnagy vezetésével. Az ünnepi alkalom házigazdája dr. Mészáros Kálmán, a Magyar Evangéliumi Szövetség egyik alelnöke volt, aki jelenleg a kispesti gyülekezetet pásztorolja. Legyen Isten áldása az imádsággal induló 2013-as kegyelmi esztendőn!
A Kispesti Baptista Imaházban került sor az Aliansz-imahét országos megnyitó istentiszteletére 2013. január 6-án. A felekezetközi találkozón igen nagy számban vettek részt az evangéliumi egyházak tagjai éppúgy, mint a népegyházak – katolikus, református, evangélikus, sőt izraelita felekezet – képviselői is. Az imahetet D. Szabó Dániel, a Magyar Evangéliumi Szövetség elnöke nyitotta meg. Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Szeverényi János, az evangélikus egyház országos A Reménység fesztivál budapesti alkalmi énekmissziói lelkésze végezte. Az Aliansz országos teés zenekarát dr. Almási Kornél vezeti
Az Aliansz-imahét országos megnyitóján több mint háromszázan vettek részt különböző felekezetek képviseletében
AKIK HAZAMENTEK „Van vigasztalás Krisztusban” (Fil 2,1) HAJDÚBÖSZÖRMÉNY: Özv. Sóvágó Áronné Nagy Róza 90-ik esztendejében hazaköltözött Urához. A tartalmas és mozgalmas gyülekezeti évek elmúltával az otthon csendjében őrizte hitének drága kincsét. Hamvainak felravatalozására a hajdúböszörményi imaházban került sor. Korábbi kérésére az igehirdetés 1Pt 2,24–25 alapján szólt. BP., ÚJPEST: Juhász Sándor testvérünk 54 éves korában, hosszú, türelemmel viselt szenvedés után költözött az Úrhoz. Temetésére 2012. október 12-én került sor Dunakeszin, népes gyülekezet jelenlétében. A vigasztalás igéjét Mészáros Kornél lelkipásztor hirdette. Csendes, alázatos, szolgáló élete példa mindanynyiunk előtt. DEBRECEN: 2012. november 27-én volt Fehér Jánosné (Balogh Borbála) testvér temetése, aki 87 éves korában költözött el e földi létből az örökkévaló hazába. ÓCSA: Orodán Sándor testvér a Baptista Árvaházban nevelkedett. A József utcában merítkezett be. Feleségével, Rótán Juliannával 62 évet éltek boldog házasságban. Isten két gyermekkel, négy unokával és négy dédunokával ajándékozta meg őket. 87. évében hívta haza az Úr. Temetése november 29-én volt, melyen Nemeshegyi Zoltán lelkipásztor hirdette a vigasztalás igéjét. DUNAHARASZTI: Bánhidi Gáborné (sz. Szilágyi Piroska) testvérnőnktől 2012. december 17-én vettünk végső búcsút, aki hosszan tartó betegség után, 67 évesen tért meg teremtő Urához. A ravatalnál, illetve a sírhelyen Plank József és Varga Boldizsár helyi lelkipásztorok hirdették a vigasztalás igéit. GYULA: Putnoki Győzőné (sz. Gaál Mária) 77 évesen, 2013. január 3-án hunyt el. Temetésén, január 11én a gyulai Szentháromság temetőben a helyi gyülekezet lelkipásztora, Matuz József hirdette a vigasztalás igéjét a Zsolt 73,23–26 alapján. A ravatalnál Papp József nyugdíjas lelkipásztor adott hálát Marika néni életéért, Isten kegyelmes cselekvéséért.
Békehírnök – a Magyarországi Baptista Egyház hetilapja Felelõs kiadó: Papp János egyházelnök Felelõs szerkesztõ: Háló Gyula Tördelõszerkesztõ: Papp Szabolcs Szerkesztõség és kiadóhivatal: 1068 Budapest VI., Benczúr u. 31. Telefon: 352-9707/199 Fax: 3529993/103 E-mail:
[email protected] www.bekehirnok.baptist.hu Elõfizetés és terjesztés (postázással, példányszámmal kapcsolatos kérések-kérdések): 352-9993/172 A Békehírnök csekkszámlaszáma: 11706016–22163851 Kéziratot nem adunk vissza és nem õrzünk meg. Lapzárta szerda este, átfutási idõ három hét. A hirdetéseket megjelentetjük, tartalmukért felelõsséget vállalni nem tudunk. Nyomtatás: Mátyus Bt. Telefon: 29/367-945 Felelõs vezetõ: Mátyus Gyula HU ISSN 0133–1256 HU ISSN 1588–0117 (on-line) Ára: 200 Ft
behi04.qxd
1/17/2013
4:33 PM
Page 8
32 BÉKEHÍRNÖK
Elégedetlenek vagyunk? Nap mint nap találkozunk elégedetlen hangokkal, megjegyzésekkel. Való igaz, ebben az évben kevesebb csapadék volt, a szárazföldi éghajlatról nem ezeket tanultuk annak idején az iskolában. Szemtanúi lehetünk annak is, hogy látványosan kevesebb gyümölcs érik be, s helyszíni tudósításokból tájékozódhatunk a kukoricatermések csökkenéséről is. Igazak a jóslások, bizonnyal drágulás követi majd a kisebb termésátlagokat. Behozatalra szorul majd országunk olyan régiókból, amelyeket nem uralt ennyire a száraz éghajlat és az esőhiány. Elgondolkodok a gépkocsi kormányánál. Miközben elsuhan a táj, eszembe jut a hét szűk esztendő képe. Hol vagyunk még ettől? Még ezt az „első” évet sem mondhatjuk szűknek, hiszen tudtunk vásárolni, nem apadtak ki annyira folyóink, hogy ne lenne víz, és a boltok polcain is megtaláljuk a kedvenc ételeinket. Tehát még csak szűk esztendőnek sem mondhatjuk a bibliai kor értelmében. És vajon mi lenne akkor, ha valóban újabb hét szűk esztendő következne? Mindenki tudna leadni bizonyos dolgokból. Át kellene programoznunk magunkat, meg kellene változtatni a napi ritmusunkat a megváltozott körülményekhez. Pál apostol köztudottan kedvenc egyházközösségéhez, a filippibeliekhez így írt erről: „Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” (Fil 4,11–12). Pilinszky János így vall Aranykori töredék című versében: „Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.” Nos, ezen kristálymorzsáknál tömörebben nem lehet megfogalmazni a szűkölködés-bővölködés horizontján elégedettségünket. Ide kívánkozik még Pál megállapítása ugyanezen levélből: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Dr. Nagy Imre
2013. január 27. Hálaadás az elmúlt évért – folytatás a címoldalról Élni akartak, és ezért mindent meg is tettek a testvérek. Isten hamarosan a gyülekezetre tekintett, és visszatért egy fiatal, aki sírva arról tett bizonyságot, hogy ő már évek óta azért imádkozik, hogy visszajöjjön régi lelkipásztora. A gyülekezet vele örült. Annak is örültünk, hogy benne egy jó szociális munkást találtunk, akinek a kapcsolatai révén használt ruhákhoz juthattunk. Így kezdődhetett meg a „szeretet követeinek munkája”. A nyár folyamán két alkalommal is megtelhetett az imaház udvara rászoruló anyukákkal, kisgyerekekkel, akik örömmel válogattak a szép ruhák között. Minden alkalommal szívesen beszélgettek. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy már ott is maradtak a gyülekezetben: a mi feladatunk a vetés volt. Az, hogy hol terem ez majd valami gyümölcsöt, egyedül Istenre tartozik. Mi osztottuk jókedvvel a szeretetet, és a városban befogadtak bennünket. Sajnos nem sok időnk volt a készülődésre, mert hamarosan elérkezett szeptember első vasárnapja, amikor a gyülekezet száztíz éves jubileumát ünnepelte. Igyekeztünk felkutatni a régi budakeszieket, de bizonyosan nem értünk el mindenkit. Így is megtelt a kis imaház délelőtt és délután is, még kívül is hallgatták némelyek a szolgálatokat. A délelőtti istentiszteleten Kiss Emil, az első bemerített Léber Antal unokája hirdette az igét, visszaemlékezve a gyermekkorában Budakeszin töltött évekre. A délutáni szolgálatban pedig egyházunk elnöke, Papp János hirdette Isten igéjét. Hálásak vagyunk azokért az énekesekért, akik azonnal vállalták, hogy segítenek Oláh Miklós testvér vezetésével az énekkar szolgálatában. A két istentisztelet között Pető Albert testvérék házánál az általa készített gulyásból került sor a közös ebédre, amely kedves, jókedvű, emlékező beszélgetésekben zajlott. Ebéd után, akik tehették, eljöttek a temetőkertbe, ahol dr. Gerzsenyi László testvér emlékezett vissza Meyer Henrik első lelkipásztorra, és a gyülekezet elhelyezte a megemlékezés virágait, majd továbbment az általunk felkutatott és elérhető sírokhoz, ahol egy-egy szál virággal emlékeztünk a régiekre. Hamarosan következett a gyülekezet hálaadó istentisztelete, amelyet most vendég-szolgálattevő nélkül szeretett volna tartani a gyülekezet. Volt miért hálát adni, bár májusban
újabb veszteség érte a gyülekezetet, mert Joó Attila gyülekezetvezető feleségével elköltözött Balatonföldvárra, de Isten hamarosan gondoskodott Sáfrány Márton személyében a folytatásról. Isten adott szolgálattevőket, idősebbeket és fiatalabbakat, akik hűségesek maradtak. A gyülekezet pedig tovább tervezgetett, és ennek megvalósításában az újpesti gyülekezet harangzenekara és Mészáros Kornél testvérek voltak segítségünkre. A Prohászka Ottokár Gimnáziumban megtartott jótékonysági hangversenyre – melynek bevétele a karácsonyi ajándékozásban segített az önkormányzatnak – sokan eljöttek meghívásunkra. Még fel sem ocsúdtunk az ünneplésekből, amikor egy fiatal házaspár jelezte, hogy szeretne bemerítkezni, velük együtt egy másik pár is jelezte ilyen irányú szándékát. Jó volt látni a házaspár fejlődését a készülések alatt. Hogyan lesz egy csendes, viszszahúzódó fiatalból imádkozó, másoknak is bizonyságot tevő, hívő ember. Nagy áldás volt ez gyülekezetünknek. Az ő életükben lett igazzá Pál apostol szava: más a magvető, más, aki öntöz, a növekedést pedig Isten adja. Ők ugyanis Erdélyben tértek meg, de Budakeszin élnek. Bemerítésük, három József utcai fiatallal együtt, december 13-án, a József utcai imaházban történt. A bemerítés szolgálatát Újvári Ferenc lelkipásztor testvér végezte. Így a Szilágyi házaspárral ismét nőhetett a gyülekezet létszáma. Reménységünk szerint a másik fiatal pár is eljut a végső elhatározásig. Jó kapcsolat alakult ki a testvéregyházakkal és az önkormányzattal is. Így vehetünk részt a közös alkalmakon, melyekre minden esetben tisztelettel hívják és várják a kis gyülekezetet. Augusztusban az új kenyérért adtunk közösen hálát, adventben pedig együtt ünnepeltünk a város adventjén. Hálát adtunk Istennek metodista testvéreink új templomáért, ünnepelve velük a gyönyörű templomban. Sajnos a karácsonyi terveink nem válhattak egészen valóra, hiszen ekkor is szerettünk volna ajándékokat osztani, részt akartunk venni mások megsegítésében, ebben azonban megakadályoztattunk, de nem veszítjük el reményünket. Igyekszünk tovább dolgozni, hogy áldássá lehessünk Isten kezében. Kis Árpádné lelkipásztor
