A MAGYAR TÁRSASÁGI JOG VÁLTOZÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓS JOGHARMONIZÁCIÓ TÜKRÉBEN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Logisztika szakirány

A MAGYAR TÁRSASÁGI JOG VÁLTOZÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓS JOGHARMONIZÁCIÓ TÜKRÉBEN

Készítette: Vidovenyecz Gyöngyi Budapest, 2008

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés…………………………………………………………………………

5

I. Az Európai Unió jogalkotó szervei és szintjei, jogharmonizációs kötelezettség……………………………………………………………………..

7

II. A közösségi társasági jog…………………………………………………… II.1.A közösségi társasági jog személyi és területi hatálya……………………… II.2.A közösségi társasági jog alapjai…………………………………………… II.2.a. A letelepedési jog…………………………………………………... II.2.b. Rendeletek………………………………………………………….. II.2.c. Irányelvek…………………………………………………………... II.2.d. Az Európai Bizottság cselekvési terve, a Winter-csoport jelentése... II.3. Az Európai Unió gazdasága – mint a társaságok működésének fő színtere.. II.3.a. Az Európai Unió gazdaságának világgazdasági kihívásai…………. II.3.b. Az integráción belüli gazdaság főbb jellemzői és problémái……….

10 10 11 12 13 14 18 20 20 22

III. A magyar jogharmonizáció………………………………………………... III.1.Előzmények – az 1988.évi VI.törvény.................................................... III.2.Tagjelölti jogharmonizáció.................................................................... III.3.Jogharmonizáció a csatlakozás után…………………………………. III.4.A magyar gazdaság legfőbb problémái és kihívásai 2008.elején.........

24 24 25 26 28

IV . Az 1997-es és 2006-os társasági törvény összehasonlító elemzése………. IV.1. A társasági törvény Első Része: A gazdasági társaságok közös szabályai. IV.1.a. Általános rendelkezések……………………………………………

32 32 32

IV.1.b. A társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) - A gazdasági társaság alapítása ………………………………………………………….. IV.1.c. A gazdasági társaságok szervei és legfőbb tisztségviselői………… IV.1.d. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, a kisebbségi jogok védelme, hitelezővédelem…………………………………………………. IV.1.e. Befolyásszerzés, elismert vállalatcsoport………………………….. IV.1.f. A társaság megszűnése……………………………………………... IV.2 A társasági törvény Második Része: Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok............................................................................................... IV.2.a. A korlátolt felelősségű társaság……………………………………. IV.2.b. A részvénytársaság…………………………………………………

32 35 37 39 39 43 43 48

V. A szupranacionális társaságok megjelenése a magyar társasági jogban és a magyar gazdaságban………………………………………………………. V.1. Az európai gazdasági egyesülés (ege.)................................................... V.2. Az európai részvénytársaság ( se)…………………………………….. V.3. Az európai szövetkezet (sce)…………………………………………...

54 54 54 55

VI. . A társaságokat érintő egyéb szabályozások……………………………...

57

VII. Esettanulmány: OMV kontra MOL……………………………………... VII.1. Rövid történeti áttekintés……………………………………………. VII.2. Miért vonzó célpont a Mol?................................................................. VII.3. A lex Mol.............................................................................................. VII.4. A küzdelem újabb színtere. A Budapesti értéktőzsde ( BÉT)………...

60 60 61 62 65

VIII. Befejezés…………………………………………………………………...

67

Mellékletek Irodalomjegyzék

4

BEVEZETÉS

Dolgozatom témája: „ A magyar társasági jog változásai az Európai Uniós jogharmonizáció tükrében”. A gazdasági társaságok működésének alapvető jogi környezetét jelenti a társasági jog. Társasági jogunk az elmúlt húsz évben jelentős változásokon ment keresztül. Az 1980-as évek végén a szocialista rendszer összeomlása és a piacgazdaság kialakulása szükségessé tette egy új társasági törvény megalkotását, amely a piaci verseny keretei között szabályozza a gazdasági társaságok tevékenységét. Az 1990-es években – miután aláírtuk a Társulási Megállapodást az Európai Unióval – kötelezettségünkké vált a jogharmonizáció, így annak a társasági jogot érintő része is. Ennek megfelelően a szükséges módosításokat elvégezve született meg az új, 1997.évi törvényünk a gazdasági társaságokról. 2004.évi uniós csatlakozásunkkal pedig Magyarország is az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, így a jogharmonizáció egy folyamatos, állandóan napirenden lévő feladat. Az Európai Unió társasági joga ugyanakkor egy érdekes jogterület – az integráción belül ugyanis nem létezik egységes társasági jog. Igen nagy a tagállami szabályozás önállósága, a közösségi társasági jog - leszámítva az alapot jelentő Római Szerződést - gyakorlatilag irányelvekben ill. a szupranacionális társaságokat szabályozó rendeletekben „merül ki”. Az egyre erősödő világgazdasági verseny és a terjedő globalizáció arra készteti az Uniót, hogy próbálja egységesíteni a szabályozást – ez azonban nem könnyű feladat. Számos kérdésben – és ez különösen érvényes a társasági jogra – igen nagyfokú a tagállami ellenállás, jó néhány társasági jogi irányelvet csak hosszas egyeztetések után sikerült elfogadni, ill. vannak olyan irányelv-tervezetek, amelyeket az erőteljes tagállami ellenállás miatt a mai napig nem sikerült keresztülvinni. Szakdolgozatomban ezt az érdekes, komplex és mélyreható kutatást igénylő témát igyekszem feldolgozni. Kutatási célom annak bemutatása, hogyan valósult meg eddig ezen a jogterületen a magyar jogharmonizáció, milyen változásokat eredményezett ill. eredményez a szabályozás változása a hazai gazdasági társaságok működésében és mindehhez hogyan illeszkedik, mint háttérjogterület, az Európai Unió társasági joga. A dolgozat megírásához elengedhetetlenül szükséges a közösségi társasági jog alapjainak tanulmányozása a fellelhető szakirodalom és a Római Szerződés vonatkozó cikkelyeinek

5

alapján, a jogharmonizáció fogalmának bemutatása, az eddig elfogadott irányelvek áttekintő ismertetése. A gazdasági társaságok működése szempontjából meghatározó az a gazdasági környezet, amelyben kifejtik tevékenységüket – ezért fontos az Európai Unió gazdaságának vázlatos áttekintése kettős vetületben; egyrészt azt vizsgálva, milyen helyet foglal el az Unió a világgazdasági versenyben , ill. az egységes belső piac megteremtése hogyan halad. A kutatáshoz a gazdasági elemző munkák mellett igen fontosak a szakfolyóiratokban megjelenő publikációk, elemzések, statisztikai összehasonlítások. A magyar gazdasági társaságok tevékenysége szempontjából fontos annak áttekintő bemutatása, milyen a hazai gazdaság aktuális helyzete 2008.elején. A szakdolgozat második – terjedelmesebb része – foglalkozik a tulajdonképpeni magyar társasági jogharmonizációval. Három társasági jogi törvényünk – az 1988., 1997. és 2006.évi Gt.-k

–

részletes,

összehasonlító

elemzése

vált

szükségessé,

figyelemmel

a

szakfolyóiratokban megjelenő, a témában érintett szakemberek által publikált cikkekre, különös tekintettel mindhárom társasági törvényünk kidolgozásában kulcsszerepet játszó Sárközy Tamás publikációira. Fontosnak tartom

az egyes jogszabályi változások

közgazdasági vonatkozású hatásának az ismertetését is. Külön fejezetet szentelek a magyar társasági jogba beépülő szupranacionális társaságok bemutatásának, elemezve, milyen hatással jár ezek megjelenése az egyes, tagállami jogszabályok alapján működő gazdasági társaságok számára. A dolgozatnak nem központi témája , de érintőlegesen áttekintek néhány társjogterületet a gazdasági társaságok szabályozásának vonatkozásában. Végül a dolgozatot egy esettanulmánnyal zárom, ami a „Mol kontra OMV” címet viseli; ezen esettanulmány kapcsán nagyon jól szemléltethető több, a szakdolgozat elméleti részénél érintett téma: az Unió által biztosított letelepedési jog, szabad tőkeáramlás ill. a tagállami érdekek ütközése, a vállalatfelvásárlás – vállalati egyesülés problematikája, az Unión belül megvalósuló piaci verseny. Az esettanulmány feldolgozásánál elengedhetetlen a téma aktualitását tekintve a napi sajtó, szaksajtó, az egyes nyilatkozatok és a témát érintően végrehajtott törvénymódosítás („lex Mol”) figyelemmel kísérése.

6

I. AZ EURÓPAI UNIÓ JOGALKOTÓ SZERVEI ÉS SZINTJEI, JOGHARMONIZÁCIÓS KÖTELEZETTSÉG 1957-ben a Római Szerződés megkötésével létrejött az Európai Gazdasági Közösség. A gazdasági integráció első lépcsője volt a közös piac 1969. végéig történő létrehozása és erre az időpontra ki is alakult a közös piac valamennyi feltétele. Az 1986-os Egységes Európai Okmány a gazdasági integráció következő fokának, az egységes belső piacnak a megteremtését tűzte ki célként, amely létrehozásának határidejét 1992.december 31-ben jelölte meg. Az egységes belső piac olyan határok nélküli gazdasági térség, ahol a közösségi jog által harmonizált nemzeti szabályok is biztosítják az áruk, a személyek, szolgáltatások és a tőke mozgásának szabadságát valamennyi tagállamra kiterjedően. Ezen alapelvek gyakorlati megvalósulásához megfelelő jogi környezet szükséges, amely minden oldalról, (adózási szempontok, társasági jog, számvitel, kötelmi jog stb.) biztosítja az egységes belső piac működéséhez szükséges jogi környezetet. Ezen jogszabálykomplexum megformálásában a Római Szerződésben (RSZ)1 megszabott keretek között döntő szerep hárul az Európai Unió közös jogalkotó szerveire: - Az Európai Unió Tanácsára, - az Európai Parlamentre, - az Európai Bizottságra, - valamint másodlagos intézményként az Európai Központi Bankra. Az egységes belső piacot szabályozó jogi normák természetesen nemcsak közösségi jogból állnak, hanem az ezek keretei között kibocsátott tagállami jogszabályokból is, amelyek azonban komformak kell legyenek a közösségi joggal. Az európai gazdasági integrációt szabályozó gazdasági joganyag ezért több jogalkotói szintre tagozódik: - a tagállamok által elfogadott nemzetközi megállapodások, mint közösségi elsődleges jogforrások. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Római Szerződés ( és annak módosításai), amely kialakította a közös piac alapvető szabályait, s egyúttal meghatározta a közösségi jogalkotó szerveket is, tovább ezek jogalkotói kompetenciáját, 1

Római Szerződés = Európai Közösséget létrehozó Szerződés. 2004.évi XXX.törv.melléklete ( Magyar

Közlöny, 2004.évi 60. sz., 2004.IV.30.)

7

- az RSZ által meghatározott keretek között létrejött ún. közösségi másodlagos jogforrások szintje, a közösségi rendeletek illetve a közösségi irányelvek, amelyeket a közösségi jogalkotó szervek alkotnak meg. Ezeket egészítik ki a közösségi határozatok és ajánlások. - az Európai Bíróság ítéletei - általános és saját (közösségi) jogelvek mint pl. a szolidaritás elve, az arányosság elve, - harmadik országokkal kötött szerződések Az európai közösségi jogrendszer azért jöhetett létre önálló jogrendszerként, mert az 1957ben megkötött Római Szerződést aláíró hat állam a saját jogalkotói szuverenitásának egy részét átruházta a Római Szerződéssel létrehozott közösségi intézményekre. Ezért az RSZ kiemelkedő jelentőséggel bír a közösségi jog, és így a közösségi társasági jog vonatkozásában is, mivel annak jogalapját képezi. A Római Szerződés azonban több módosításon ment keresztül és egy hosszas folyamat eredményeként 1992-ben a Maastrichti Szerződés létrehozta az Európai Uniót. Az 1990-es években a közép-kelet európai térség országainak csatlakozási szándéka , valamint az időközben 15 tagúra bővült Unió működési reformjának szükségessége következtében egymást érték a reformok. 1997-ben elfogadták az Amszterdami Szerződést, 2000-ben létrejött a Nizzai Szerződés – alapvető kérdések azonban megoldatlanok maradtak. 2004-ben megszületett az új Alkotmányos Szerződés, amely a korábbi szerződéseket mind hatályon kívül helyezte volna és egy alapokmányban foglalta volna össze az összes alapszabályt, ami az Európai Unió működéséhez kell. Az Alkotmány azonban nem léphetett érvénybe, mivel Franciaország és Hollandia állampolgárai 2005-ben népszavazáson elutasították azt. Ezt követően az EU állam és kormányfői egy ún. gondolkodási időszakot iktattak be. 2007.első felében Németország soros elnöksége idején az egyik legfontosabb feladat volt az Alkotmány újraélesztéséről szóló diskurzus és 2007.júniusban megegyezés született. 2007.december 13-án a portugál soros elnökség idején írták alá a Lisszaboni Szerződést. A Reformszerződés legfontosabb célja az uniós intézményrendszer, a döntéshozó és törvényalkotó mechanizmusok egyszerűsítése és az unió polgárközelibbé, átláthatóbbá tétele. Egy kisebb változtatást kivéve megtartja az Alkotmányban szereplő intézményi reformokat, egységes jogi személyiséget biztosít az Uniónak, növeli a nemzeti parlamentek az EU jogalkotásba való beleszólását, nyilatkozatban rögzíti az EU jog nemzeti joggal szembeni elsőbbségét és majdnem 50 területen felszámolja a tagállamok vétójogát.

8

A Reformszerződésnek a tagállami ratifikációkat követően 2009.január 1-ig kell hatályba lépnie.2 Az Európai Unió tagállamait jogharmonizációs kötelezettség terheli, mégpedig a Brüsszel által kifejtett jogegyesítő ill. jogközelítő tevékenység kapcsán. Az eredeti hat tagállam, majd a csatlakozási szerződések aláírásával valamennyi később csatlakozó tagállam a létrehozott közösségi intézmények közül többet jogalkotási hatáskörrel ruházott fel. Mindez csak a nemzeti jogalkotói hatáskörök egy meghatározott részéről való lemondás útján jöhetett létre, oly módon, hogy a közösségi intézmények által alkotott jogok elsőbbséget élveznek a tagállami jogokkal szemben. A tagállamokat terhelő jogharmonizációs kötelezettség tartalma és terjedelme az alkalmazott jogszabályi formától függően alakul. Minimális ( feltételes, ill passzív) jogharmonizációs kötelezettsége van a tagállamoknak rendelet esetén, mivel a rendelet kibocsátása jogegyesítést eredményez, vagyis a rendelet valamennyi tagállam belső jogrendszerének részévé válik a közösségi jog elsőbbségének elve alapján. A tagállamtól passzív jogharmonizációt vár el, vagyis, hogy elfogadja a rendeletben foglalt szabályozást és a jogalkalmazás során érvényre jutassa azt. Maximális ( aktív) jogharmonizációs kötelezettséggel járnak a közösségi irányelvek, mivel alkalmazásukhoz a tagállamok részéről további aktív jogalkotói magatartásra van szükség. Az irányelvek nem keletkeztetnek egységes jogot, céljuk a tagállamok nemzeti jogának egymáshoz történő közelítése. A közösségi irányelv elérendő célokat, eredményeket jelöl ki meghatározott határidőn belül, az eszközök és eljárások tekintetében azonban a tagállamoknak szabad mozgásterük van. A jogharmonizációs kötelezettségnek eleget nem tevő, vagy nem megfelelő módon eleget tevő tagállamoknak negatív jogkövetkezményekkel kell számolniuk, amely esetben a végső döntést az Európai Bíróság hozza meg.

2

A Reformszerződést 2008. áprilisáig a következő EU tagállamok még nem ratifikálták: Egyesült Királyság, Spanyolország , Írország, Svédország, Finnország, Lettország, Észtország, Litvánia, Görögország, Ciprus, Olaszország, Csehország, Hollandia, Belgium, Luxemburg Forrás: http://europa/lisabon-treaty/countries/indexhu.htm

9

II. A KÖZÖSSÉGI TÁRSASÁGI JOG Az európai gazdasági jog fontos részét képezi a közösségi társasági jog. Bár a világban vannak példák arra is, hogy valamely egységes piacon belül eltérő társasági jogi szabályok léteznek, mint pl. az Egyesült Államokban, ahol a társasági jogalkotás nem szövetségi, hanem tagállami jogalkotói hatáskörbe tartozik, azonban az Európai Unió a hatékonyabb jogi szabályozás elérése érdekében előirányozta a közösségi társasági jog kialakítását, amely mára a közösségi jogrendszeren belül markánsan különálló jogággá vált. Ugyanakkor az Európai Unió nem rendelkezik egységes társasági joggal, az eddig elért közösségi lépések egyes társasági jogi területeken elsősorban a tagállami szabályok közelítését célzó irányelvi rendelkezéseket tartalmaznak. II. 1. A közösségi társasági jog személyi és területi hatálya A Római Szerződés a társaság fogalmát igen tágan értelmezi: társaság bármely tagállam nemzeti joga alapján létrejött társaság ( a nonprofit szervezeteket kivéve)3 A közösségi társasági jog hatálya azonban csak az. ún. tőkeegyesítő társaságokra terjed ki, amelyeknél valamely tagállam nemzeti joga minimális törzstőke nagyságot ír elő. A magyar Gt.-ben

4

két ilyen társasági forma ismert.: a

korlátolt felelősségű társaság és a

részvénytársaság ( nyílt és zárt) Az ún. személyegyesítő társaságok – a magyar társasági jogban ilyen a közkereseti társaság, és a betéti társaság – nem tartoznak a közösségi társasági jog hatálya alá. Néhány jogi előírás azonban, mint pl. az egységes cégnyilvántartási szabályzat, ezekre a társaságokra is vonatkozik. A magyar társasági jogban nem ismert, de más államokban ( pl Németország) létező társasági forma, az ún. betéti részvénytársaság, szintén a közösségi társasági jog hatálya alá tartozik, mivel a kültag tagi jogait értékpapír, azaz részvény testesíti meg, Ugyanakkor a közösségi társasági jog ismer olyan társasági formákat is, amelyek nem a tagállamok jogában, hanem közösségi szinten léteznek. Ilyenek ún. szupranacionális társasági formák:

3

Római Szerződés 48.§ 2.bekezdés

4

Gt.= A gazdasági társaságokról szóló hatályos 2006.évi IV.törvény

10

- az európai gazdasági egyesülés, - az európai társaság, (vagy más néven európai részvénytársaság.) - az európai szövetkezet Ezen szupranacionális társaságokra közvetlenül a közösségi társasági jog szabályait kell alkalmazni. A közösségi társasági jog területi hatályáról a RSZ. 1.§-a rendelkezik, mivel kimondja, hogy a szerződéssel a szerződő országok létrehozzák az Európai Közösséget, amelynek területén székhellyel bíró társaságokra vonatkoznak a közösségi társasági jog szabályai Érdemes megemlíteni néhány, a magyar gazdasággal szoros kapcsolatban lévő állam társasági formáit, amelyek a közösségi társasági jog hatálya alá esnek: Ausztria: - die Aktiengesellschaft, (részvénytársaság) - die Gesellschaft mit beschränkter Haftung. (korlátolt felelősségű társaság) Németország: - die Aktiengesellschaft, (részvénytársaság) - die Kommanditgesellschaft auf Aktien, (betéti részvénytársaság) - die Gesellschaft mit beschränkter Haftung. (korlátolt felelősségű társaság)

II. 2. A közösségi társasági jog alapjai A közösségi társasági jog kiindulópontját, mint már fentebb említettem, a Római Szerződés jelenti. Alapjait három közösségi társasági jogi rendelet, valamint az eddig elfogadott tizenegy közösségi társasági jogi irányelv képezi. Ezen a jogi alapon a tagállamok társasági jogi normái is ún. eurokomform jogszabályokat alkotnak. A közösségi társasági jog szempontjából döntő jelentőségű a letelepedési jog, amely a négy alapszabadság egyike és az egységes belső piac működésének egyik legfontosabb alapfeltétele.

11

II. 2. a. A letelepedési jog A letelepedés szabadságát már a Római Szerződés is tartalmazta; kimondta a vállalkozások alapításának szabadságát és a vállalkozási formák, gazdasági társaságok számára biztosítandó nemzeti elbánást az Európai Unió minden tagországában.5 A gazdasági társaság vagy cég olyan társaságot vagy céget jelent, amelyet valamely tagállam polgári vagy kereskedelmi joga alapján hoztak létre, ideértve a szövetkezeti társaságokat és egyéb, profitorientált közjogi vagy magánjogi jogi személyeket is. A letelepedés joga azonban csak azon gazdasági társaságokra vonatkozik, amelyek önálló gazdasági tevékenységüket kizárólag jövedelemszerzési céllal fejtik ki. A Európai Bíróság évtizedes joggyakorlata megmutatta, hogy számos, igen fontos kérdés vonatkozásában a Római Szerződés nem tartalmaz egyértelmű szabályozást. Az integráción belüli egységes belső piac kialakulásához a tőkemozgások teljes körű felszabadítására van szükség. (Ennek követelményét az 1985-ös Fehér Könyv 6 is megfogalmazta) Mindez a közvetlen befektetéseket is érintette ( vállalkozások, fióktelepek létesítése, ingatlanbefektetések, értékpapírügyletek, kollektív befektetési vállalkozások). Bár a Római Szerződés 43.§-a különbséget tesz elsődleges és másodlagos letelepedés között, a kérdés szabályozása nem teljes körű. Elsődleges letelepedés esetén egy „fő” letelepedési hely alapításáról van szó– vagyis ahol a gazdasági tevékenység központja van, ahol a legjelentősebb döntések születnek. A jogi személyiség megtartása melletti székhelyáthelyezésre vonatkozóan azonban nem tartalmaz egyértelmű rendelkezést a Római Szerződés. Így, ha székhelymódosításról van szó, a legtöbb esetben újra meg kell alapítani a gazdasági társaságot. A tagállamok megosztottak annak vonatkozásában, hogy jogrendszerük a székhely elvet, vagy a bejegyzés elvét preferálja. Az egykori brit birodalomban kialakuló bejegyzés elve lehetővé teszi , hogy a társaság jogi személyiségének megtartása mellett mozgassa székhelyét – ezen elvet követi pl.az Egyesült Királyság, Hollandia, Dánia – támogatva ezzel a társaságok nemzetközi mozgását és jogbiztonságot szolgáltatva az alapítók számára. Hátránya azonban, hogy a lazaság versenyét teremti meg a társasági jogok között aláásva a fogadó országok

5

RSZ 43.§ és 52.cikk Fehér Könyv: 1985-ben jelent meg az egységes belső piac létrehozása érdekében. 279 olyan jogszabályt tartott szükségesnek, amelyek célja a négy szabadság érvényesülését gátló akadályok felszámolása 6

12

szigorúbb szabályait. A székhely-elv azt a jogot tekinti irányadónak, ahol a jogi személy székhelye van. A külföldi jog szerint alakult társaság csupán egy idegen állam jogának teremtménye, tehát nem létezik azon államon kívül, ahol teremtették, ill. elismerést igényel más tagállamokban. Ennek az elvnek a XIX.századi kialakulásához az a félelem vezetett, hogy a külföldi társaságok beözönlése aláássa a társadalmat és jogrendet. Ezt az elvet követi többek között Franciaország, Németország és Olaszország. Előnye, hogy összhangot teremt a fogadó ország jogrendszerével és ezáltal jobban megfelel a dolgozói részvétel, a hitelezővédelem és a kisebbségi részvényesek érdekeinek. Hátránya viszont, hogy nagyon merev, akadályozza a határon átnyúló mozgást és ezáltal gátját jelenti a letelepedés szabadsága érvényesülésének. Másodlagos letelepedés esetén az anyatársaság székhelye változatlan marad, tevékenységét újabb gazdasági egységek (ügynökségek, fióktelepek, leányvállalatok) alapításával terjeszti ki. Ezt a jogot a Római Szerződés is biztosítja, amikor kimondja, hogy a Tanács és a Bizottság „intézkednek, hogy minden számba vehető gazdasági ágazatban fokozatosan feloldják a letelepedési szabadság korlátozását képviseletek, fiókok, leányvállalatok valamely tagállam

területén

történő

alapításával

kapcsolatban,

valamint

az

anyagvállalat

alkalmazottjainak az említett vállalatok vezető és felügyelő szerveibe való bekerülésre vonatkozóan.” 7 A társaságoknak szabad döntésük van annak vonatkozásában, hogy gazdasági jelenlétük leányvállalaton vagy fióktelepen keresztül valósul-e meg. II. 2. b. Rendeletek A közösségi rendeletek hatálybalépésük napján a tagállamok belső jogának integráns részévé válnak, a rendeletekben foglalt szabályok közvetlen hatállyal bírnak a tagállamokban és közvetlenül alkalmazandók a nemzeti jogszabályok módjára. A tagállamok különböző jogi szabályozásának összehangolására vonatkozó hatáskör és jogalkotási alap mellett a Római Szerződés tartalmaz külön egy ún. szükséges hatáskör kitételt, amely ezt különleges helyzetben, a célkitűzések elérése érdekében a Miniszterek Tanácsának utalja. A jogharmonizációtól eltérően, a közösségi jog szerint létrejövő, sui generis közösségi társasági formák létrehozatalához ez a hatásköri klauzula képezi az alapot. 7

Római Szerződés 53. cikkely, f) pont

13

lehessenek az USA és Japán nagyvállalatainak. A két utóbbi rendelethez tartozik egy-egy irányelv is: - A Tanács 2001. október 8-i 2157/2001/EK rendelete az európai társaság alapokmányának Ezek az ún.. szupranacionális társaságok az alábbi közösségi rendeletek kibocsátásával kerültek bevezetésre: - A Tanács 1985. július 25-i 2137/85/EGK rendelete az európai gazdasági egyesülésről, - A Tanács 2001. október 8-i 2157/2001/EK rendelete az európai társaság alapokmányáról, - A Tanács 2003. július 22-i 1435/2003/EK rendelete az európai szövetkezet alapokmányáról. Ezen társasági formák szabadon mozoghatnak az integráció területen, mivel rájuk nem tagállami, hanem kizárólag a közösségi társasági jogi szabályozás érvényes. Lehetőségük van a kívánatos gazdasági méret elérésére, hogy versenytársai kiegészítéséről a munkavállalói részvétellel összefüggésben, - A Tanács 2003. július 22-i 1435/2003/EK rendelete az európai szövetkezet alapokmányának kiegészítéséről a munkavállalói részvétellel összefüggésben. II. 2. c. Irányelvek A közösségi társasági jogi irányelvek a tagállamok társasági jogának egységesítését szolgálják. Az irányelv lényege, hogy a tagállam nem az irányelvet kell, hogy átvegye (nincs tehát közvetlen alkalmazhatóság) hanem az abban foglalt célokat köteles megvalósítani, miközben a célhoz vezető eszközöket és módszereket illetően több-kevesebb szabad mozgástere van. A társasági jog területén az 1960-as években egy nagyszabású jogközelítési folyamat vette kezdetét. E folyamat első gyümölcse a 68/151/EKG irányelv volt. Brüsszel ugyanis felismerte, hogy a nagy tőkeegyesítő gazdasági társaságok szabályozása nem maradhat kizárólagosan a tagállami jogalkotások keretei között, ez ugyanis a gazdasági integráció, az egységes belső piac ellenében ható tényező lenne. Különösen igaz mindez a részvénytársaságok vonatkozásában, minthogy ezek tevékenysége döntő jelentőségű a tagállamok gazdaságában és gyakran túlnyúlik azok nemzeti határain. A részvénytársaságok mellett a közösségi jogalkotók figyelme az ugyancsak tőkeegyesítő típusú betéti részvénytársaságokra, illetőleg a korlátolt felelősségű társaságokra terjed ki. Az irányelvek fő célkitűzése tehát, hogy a bennük foglaltak tagállami alkalmazása révén hasonló transzperencia szabályok érvényesüljenek, bizonyos működési költségek kiegyenlítődjenek,

14

maradéktalanul megvalósuljon a hitelezővédelem, a társaság és tagjai viszonya a lényegi pontokban hasonló legyen, összehangolt szabályok érvényesüljenek a tőkevédelem, fúziók vonatkozásában és azonos feltételeket biztosítsanak a társaságokról való informálódás területén. A teljes európai társasági jogi szabályozás tehát ezeken az irányelveken alapul, ezeket öleli fel, nem fogja át a jogterület egészét, csupán az ún. kritikus pontokra koncentrál. Szemben tehát a szupranacionális társaságokkal, az egyéb társaságokra vonatkozó szabályozás tagállami kompetenciába tartozik. Ezeket a nemzeti szabályozásokat (pl. a tagállami társasági törvényekben szabályozott részvénytársaságokat) igyekszik a közösségi jogalkotó, amennyire ez lehetséges, minél több tekintetben közös nevezőre hozni. A múlt század hatvanas-hetvenes éveinek eredeti célkitűzése egy jóval átfogóbb és főképpen gyorsabb jogalkotási folyamat volt. Erre figyelemmel az Európai Bizottság egy tizenkét társasági jogi irányelvekből álló „csomagot” dolgozott ki és terjesztett a Tanács elé, amelyet később követett egy tizenharmadik és tizennegyedik iránytervezet is. Ebből azonban a Tanács csak tizenegyet fogadott el, ezért jelenleg tizenegy társasági jogi irányelv van hatályban. Három társasági jogi irányelv sorsa azonban bizonytalan. Ezek az irányelvek: az ötödik társasági jogi irányelv a részvénytársaságok szervezetéről; a kilencedik társasági jogi irányelv a társaságcsoportok (konszernek) szabályozásáról valamint a tizennegyedik társasági jogi irányelv a székhelyáthelyezésről. A közösségi irányelvi jogalkotás eddigi eredményei tehát tizenegy elfogadott társasági jogi irányelv, valamint közel tucatnyi módosító irányelv. Az elfogadott társasági jogi irányelvek a következők: Első társasági jogi irányelv: a Tanács 1968. március 9-i 68/151/EGK irányelve; célja a jogszabályok szükséges mértékű összehangolása, a jogbiztonság és a letelepedés szabadságának biztosítása. Az irányelv csak az 1.cikkben meghatározott jogi személyiséggel rendelkező társaságokra vonatkozóan állapít meg kötelezettségeket, de nem vonja be az alkalmazási körbe azok fióktelepeit. ( ennek szabályozására a tizenegyedik társasági jogi irányelvben kerül sor) Ebben az irányelvben elsősorban publicitási követelmények érvényesülnek. Három fő tartalmi egységből áll: 1.) A

társaság

megalakításához

kapcsolódó

közzétételi,

nyilvánossági

követelmények; – ezen egység a publikálandók minimumlistáját tartalmazza, úgy mint a létesítő dokumentumok és módosításaik; a társaság képviseletére jogosultak kiléte, a képviselet módja, az irányítási és felügyeleti funkciót gyakorló

15

testületek ill. személyek adatai; éves mérleg, beszámoló, auditálás; a társaság székhelyének megváltoztatása, a társaság megszűnésének elhatározása; a felszámoló kijelölése és jogai; a felszámolás befejezése. A tagállamok belső jogszabályozásukban

természetesen

többletinformációs

ill.

közzétételi

kötelezettségeket is megkövetelhetnek. A kor követelményeinek megfelelően egy 2003-as módosítás – 2003/58/EK – meghatározott informatikai eszközök alkalmazását teszi lehetővé a cégek nyilvántartásba vétele során ill. a céginformációkhoz való hozzáférés terén. 2.) A társaság által vállalt kötelezettségek és képviselet vonatkozásában tartalmaz előírásokat. Az irányelv kimondja a társaság nevében eljárók korlátlan és egyetemleges felelősségét a bejegyzés előtti fázisra vonatkozóan, ha a társaság nem veszi át az így elvállalt kötelezettségeket. 3.) A harmadik tartalmi egység a társaság érvénytelenségére (semmisségére) vonatkozik. Jogharmonizációs cél behatárolttá tenni a társaság érvénytelenné nyilvánításának feltételeit, amelynek érdekében az irányelv a semmiségi okok maximum-listáját adja meg, azaz újabb érvénytelenségi okok megfogalmazására nincs lehetősége a tagállamoknak. A semmiség kimondása azonban bírósági határozatban kell történjen. Második( tőkevédelmi) társasági jogi irányelv: a Tanács 1976. december 13.-i 77/91/EKG irányelve a hitelezők és részvényesek védelemről. Csak a klasszikus részvénytársaságokra alkalmazandó, bár néhány tagállam belső jogalkotása bizonyos rendelkezéseit a korlátolt felelősségű társaságokra is kiterjesztette. ( így pl. Magyarország) Az irányelv első része az alapítási dokumentumok kötelező tartalmi elemeit sorolja fel. Célja a társaságról való érdemi információkhoz való tényleges hozzáférhetőség biztosítása. Az irányelv második részében tőkésítési és tőkevédelmi követelményeket fogalmaz meg, a részvénytársaság jegyzett tőkéjének minimumát 25.000 €-ban állapítja meg, és ezáltal biztosítja, hogy a kis- és középvállalkozások is részvénytársaság formájában szerveződhetnek és így részesei lehetnek a jogharmonizáció előnyeinek. A legtöbb tagállami jog azonban ennél magasabban állapítja meg a jegyzett tőke minimumának nagyságát. Az irányelv előírja, hogy az alaptőke része csak gazdaságilag értékelhető forgalomképes vagyon lehet. Emellett szabályozza az alapításkor kibocsátott

16

részvény ellenértékének befizetését, a tárgyi apportot, az osztalékfizetést, a saját részvény megszerzésének és birtoklásának lehetőségeit, a jegyzett tőke változtatásának szabályait. Harmadik társasági jogi irányelv: a Tanács 1978. október 9.-i 78/855/EGK irányelve az egy tagállamon belül megvalósuló egyesülést tárgyalja. Az egyesülésnek két fő estét különbözteti meg: 1) Beolvadással történő egyesülés, azaz egyesülés más társaság megszerzése útján, amikor a társaság felszámolás nélkül úgy szűnik meg, hogy egy másik társaságra ruházza összes vagyonát cserébe a megszerző társaság által a beolvadó társaság részvényeseinek kibocsátott részvényekért és esetleges ellenszolgáltatásokért. Ekkor csak a beolvadó társaság szűnik meg és a megszerző társaság- immár megnövekedve – fennmarad. 2) Egyesülés új társaság alapításával, amikor a társaságok összeolvadás útján fuzionálnak és összes vagyonukat átruházzák egy általuk alapítandó új társaságra. Ebben az esetben gyakorlatilag összeolvadásról van szó, amely során az egyesülésben résztvevő társaságok megszűnnek és lényegében egy új társaság jön létre. Ezek a fúziók a francia, német, olasz jogban érvényesek, az Egyesült Királyság és Hollandia joga eltér ettől, mivel ezekben az országokban a vállalatfelvásárlás ( takeover) a meghatározó forma. A két kategória között lényegi különbség, hogy egyesülés során a részvényesi jogok továbbélnek az új társaságban, míg vállalatfelvásárlás esetén a részvényesi jogok átruházásra kerülnek. Az irányelv megengedi a részfúziót. Negyedik társasági jogi irányelv: a Tanács 1978. július 25-i 78/660/EGK irányelve a gazdasági társaságok éves beszámolójáról. Szabályozott területek: az éves mérleg elemei, tartalma, struktúrája, megjelenítése, közzététele, auditálása, továbbá a mérlegben szereplő tételek értékelése. Ez esetben is minimumharmonizációs szabályról van szó, a tagállamok többletkövetelményeket támaszthatnak. Hatodik társasági jogi irányelv: a Tanács 1982. december 17-i 82/891/EGK irányelve a nyilvánosan működő részvénytársaságok szétválásáról; ezen irányelv számos ponton a fúziókat tárgyaló irányelvet követi. Így a szétválásnak is 2 fő típusát különíti el, egyrészt beolvadással megvalósuló szétválás, amikor a társaság több másik társaságra ruházza át aktíváit és passzíváit, valamint az új társaság megalapításával megvalósuló szétválás, amikor a társaság úgy szűnik meg, hogy vagyona összességét több, újonnan alapítandó társaságra

17

ruházza át. Megengedett a részleges szétválás is; ekkor a társaság nem szűnik meg, hanem ún. leválásokról van szó, a levált rész szűnik meg. Hetedik társasági jogi irányelv: a Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK irányelve az összevont (konszolidált) beszámolóról; A 4. és 7. sz. számviteli irányelvek módosítása a tagállamok szabályozási kötelezettségévé tette, hogy a részvénytársaságoktól megköveteljék, hogy évente nyilatkozzanak a felelős vállalatirányítás elveinek teljesítéséről, vagy az elvektől való eltérés indokairól. Nyolcadik társasági jogi irányelv: a Tanács l984. április 10-i 84/253/EDK irányelve a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának elvégzéséért felelős személyek működésének engedélyezéséről. Tizedik társasági jogi irányelv: a társaságok határokon átnyúló egyesüléséről. Ez az irányelv megteremti annak lehetőségét, hogy két különböző tagállamban honos társaság beolvadás vagy összeolvadás útján egyesülhessen. Tizenegyedik társasági jogi irányelv: a Tanács 1989. december 21.-i 89/666/EGK irányelve az Európai Unió területén működő társaságok fióktelepeire állapít meg bizonyos publicitási követelményeket. Közzé kell tenni a fióktelep címét, tevékenységét és nevét; a képviseletre jogosultak kilétét és jogosultságuk terjedelmét; a fióktelep megszűntetését valamint az anyavállalatra tekintettel az első irányelvben megismert körülményeket. Természetesen a fióktelep működési országa előírhatja további információk, adatok közzétételét. Tizenkettedik társasági jogi irányelv: a Tanács 1989. december 21-i 89/667/EKG társasági jogi irányelve az egyszemélyes korlátolt felelősségű magántársaságokról. Az irányelv elismeri, hogy egy társaság alapítható egy taggal , valamint az is lehetséges, hogy az összes üzletrész tulajdonát egy tag szerzi meg, ezáltal egyszemélyes társaság jön létre. Tizenharmadik társasági jogi irányelv 2004/25/EK a vállalatfelvásárlásról. Ennek az irányelvnek az elfogadását rengeteg vita és hosszú egyeztetési folyamat előzte meg. Az irányelv felsorolja a vállalatfelvásárlás okait, formáit , miközben célja, a nyilvános vételi ajánlattétellel megvalósuló részvényfelvásárlás európai szintű egységesítése. II. 2. d. Az Európai Bizottság cselekvési terve, a Winter-csoport jelentése

18

A XXI.sz. elején szükségessé vált, hogy az Európai Unió a kor új kihívásainak megfelelően hatékonyabbá tegye a közösségi társasági jog szabályozását, erősítve ezáltal az integráció reálgazdaságát, javítva a vállalkozások hatékonyságát és versenyképességét. Az új szabályozási keret létrehozását több ok tette szükségessé: egyrészt egyre több uniós vállalat kezdte meg tevékenységét más tagállamban is; a tőzsdén jegyzett vállalatok koherensebb, integráltabb tőkepiacot kívántak; az új informatikai és távközlési technikák kihasználásához pedig harmonizált szabályozásra volt szükség. A küszöbön álló – majd 2004ben, ill. 2007-ben bekövetkezett – új uniós bővítések előre vetítették, hogy a csatlakozni kívánó új tagállamok tovább növelik a nemzeti szabályozások változatosságát . Végül pedig az ezredfordulón több ún. vállalati, pénzügyi botrányra került sor, ami megrendítette a befektetők bizalmát és szükségessé vált ennek a megrendült bizalomnak a visszaszerzése. 2002.novemberében magas szintű szakértői csoport jött létre Jaap Winter vezetésével, amely „A modern regulatory from work for company law in Europa” címmel készítette el jelentését, melynek nyomán az Európai Bizottság elkészítette cselekvési tervét. E tervnek két fő célkitűzése volt: a versenyképesség és hatékonyság megőrzése, valamint az érdekeltek védelme. A cselekvési terv fontosnak tartotta a „részvételi” és „tájékozódási” korlátok felszámolását, azaz az előbbi esetben el kell hárítani a más tagállamban élő részvényes szavazati jogának gyakorlása előtt tornyosuló adminisztratív akadályokat ill. a tájékozódási korlátok felszámolása a vállalatok irányítására vonatkozó információk megszerzésének akadályait kívánta megszüntetni. Az Európai Bizottság nem tartotta szükségesnek egy egységes, uniós vállalati kódex kidolgozását, mivel a nemzeti eltérések miatt úgysem lehetne igazi harmonizációt megvalósítani – vagy túl sok alternatívát hagyna meg lehetőségnek, vagy csupán elveket nyilatkoztatna ki. Ezért inkább cselekvési vonalakat fogalmaztak meg, melyek mentén tovább lehet haladni. Ezen cselekvési program a következő legfontosabb területekre koncentrált: a tőzsdei vállalatoknak éves jelentésükben ki kell térniük a vállalatirányítási rendszerük ismertetésére; a befektetőket tájékoztatni kell befektetési és szavazási politikájukról, akár konkrét esetekre vonatkozóan is; a részvényesek számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy a közgyűlés előtt akár elektronikus úton is hozzáférhessenek a szükséges információkhoz, sürgősen meg kell oldani a határon túli szavazati jog gyakorlását, biztosítani kell a demokratikus joggyakorlást. (oly módon, hogy az egy részvény – egy szavazat elve legyen irányadó.) Megfogalmazták az igazgatótanács korszerűsítésének legfontosabb tételeit – úgy mint az igazgatótanács

19

összetétele, az igazgatók juttatásai és igazgatók felelősségének kérdései. Kezdeményezték egy évente egyszer vagy kétszer összeülő Európai Vállalatirányítási Fórum létrehozását. Mivel a vállalati összefonódások potenciális kockázatot jelentenek a részvényesek számára, ezért az érvényben lévő tulajdonosi csoportokról szóló törvény három területen történő módosítását tűzték ki célul. Elengedhetetlen az összefonódások szerkezetének a közzététele, a vállalatcsoportok

működésének

szabályozása,

valamint

a

tulajdonosi

piramisok

átláthatóságának biztosítása. A Winter-csoport egy új uniós jogi forma létrehozását is szükségesnek tartotta, amely elsősorban a több tagországban tevékenykedő

kis- és

középvállalkozások számára lenne hasznos, ez volna az európai magánvállalat. Végül célként jelent meg a nemzeti társulási formák átláthatóságának a javítása. Az Európai Bizottság cselekvési terve valóban útmutatásként szolgált, több pontját sikerült megvalósítani ill a megvalósítás jelenleg is folyik. II. 3. Az Európai Unió gazdasága – mint a társaságok működésének fő színtere II. 3. a. Az Európai Unió gazdaságának világgazdasági kihívásai Az Európai Unió gazdaságának egyre erősödő világgazdasági versenyben kell helytállnia, és választ kell adnia a globalizáció kihívásaira. Az elmúlt néhány évtizedben ugyanis a globális verseny jelentősen felerősödött, a gazdasági szuperhatalmak első számú gazdaságpolitikai célkitűzése versenyképességük megőrzése ill. erősítése lett. Ezt a célt szolgálta a 2000. március 23-24-én, a lisszaboni EU Tanács ülésén elfogadott célkitűzésrendszer, amely válaszkísérlet a globalizációs kihívásokra és az Uniónak a nemzetközi lemaradástól való félelmeire. A lisszaboni stratégia legfontosabb célkitűzése az Európai Unió hosszú távú versenyképességének javítása az európai társadalmi modell megőrzése mellett, oly módon, hogy

az Európai Unió tíz év alatt a világ legversenyképesebb térsége legyen.

Eszközrendszerét a strukturális reformok, a szociális kohézió és a fenntartható fejlődés jelenti. A stratégia a gazdasági és társadalmi dimenzió cselekvési területein három fő prioritást fogalmazott meg: 1. A versenyképes, dinamikus, tudásalapú gazdaságra való áttörés előkészítését – ezen belül szerepel az információs társadalom elérhetősége mindenki számára; vállalkozásbarát környezet létrehozása innovatív vállalkozások, különösen a kis – és közepes méretű

20

vállalkozások számára; gazdasági reformok a kiteljesedett és működő belső piac érdekében; hatékony és integrált pénzügyi piacok létrehozása; 2. Az európai társadalmi modell modernizációja a humán erőforrásba való befektetés, valamint az aktív jóléti állam megteremtése révén – ezen belül több és jobb munkahely, aktív foglalkoztatáspolitika 3. A döntések gyakorlati alkalmazása; koherensebb és rendszer szemléletűbb megközelítés. A stratégia megvalósításának határidejét 2010-re tűzték ki. Az alapvető következtetéseket és feladatkijelöléseket az Európai Tanács határozta meg. Az Európai Tanács-ülések állandó napirendi pontjává vált a lisszaboni stratégia áttekintése az Európai Bizottság rendszeressé vált tavaszi jelentése alapján. A 2001.június 15-16-i göteborgi Európai Tanács a fenntartható fejlődésre helyezte a hangsúlyt – ez a jelen generációja igényeinek olyan módon történő kielégítését jelenti, ami nem a jövő nemzedékeinek kárára történik. 2005-ben esedékessé vált a stratégia félidei felülvizsgálata. Ekkora már látható volt, hogy számos eredeti célkitűzés nem fog megvalósulni 2010-ig. (pl. a 70 százalékos foglalkoztatási szint). Így az Európai Bizottság 2005.februárjában elkészítette félidei felülvizsgálati jelentését, amelynek feladata a lisszaboni stratégia főbb kereteinek, irányainak kijelölése volt. Ennek előkészítését jelentette a Wim Kok korábbi holland miniszterelnök vezetésével készített tervezet. A Bizottság három nagy cél mentén 10 pontban határozta meg azokat a kulcsterületeket, amelyek fejlesztése feltétlenül szükséges. E három nagy cél: 1.) több és jobb munkahely 2.) tudás és innováció a növekedésért 3.) Európa, mint az üzleti tevékenység vonzó terepe8 (A lisszaboni célok elérése még nem történt meg, és úgy néz ki, a kitűzött időpontig sem sikerül a stratégia maradéktalan megvalósítása. Ennek több oka is van. Az Európai Unió két legnagyobb problémája az elégtelen belső kereslet, valamint a gyenge növekedési teljesítmény. 2007-ben a növekedési ütem 2,9 % volt, ami az Európai Bizottság 2007.őszi előrejelzése szerint 2008-ban és 2009-ben várhatóan 2,4 %-ra csökken. Ez lényegesen elmarad a világgazdaság növekedési ütemétől, ami 2004-2006.között 5,4 % volt. Az Európai Unió legnagyobb versenytársa az USA, amely azonban az utóbbi időben szintén gazdasági nehézségekkel küzd; a dollár 2002-ig erős volt, azóta azonban mélyrepülésbe kezdett. Az elkövetkezendő egy-két évben az euró-dollár árfolyama várhatóan továbbra is 8

Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága, HVG Kiadói Rt. Budapest 2006. 86.o.

21

hullámzó lesz, középtávon a szakértők erős euróval számolnak. A másik szuperhatalom, Japán gazdasága évek óta stagnál. A feltörekvő Kína célja pedig a vágtató gazdaság megóvása a túlhevüléstől. Jelenleg az Európai Uniónak a legnagyobb a részesedése a világkereskedelemből – a 25 tagállam

a világ népességének csak 7%-át adja, ugyanakkor a részesedése 20 %-os.

Kereskedelmének 60%-a Közösségen belüli, a fennmaradó 40% a Közösségen kívülre irányul. Erős a fékvezető gyártás, a mobiltechnológia, az orvosi műszer-gyártás és környezetvédelmi technológiák területén, ugyanakkor gyenge teljesítményt mutat az IT-ipar valamint a biotechnológia vonatkozásában. A külső kihívások tekintetében az Európai Uniónak nincs más esélye, minthogy radikálisan fejlessze a tudásalapú gazdaságot és növelje gazdasági teljesítményét.

II. 3. b. Az integráción belüli gazdaság főbb jellemzői és problémái Az Európai Unión belüli legfontosabb gazdasági cél, ami a négy alapszabadság – az áruk a tőke, a szolgáltatás valamint a munkaerő szabad áramlása - megvalósulásának legfontosabb feltétele, az egységes belső piac létrehozása és fejlesztése. Az egységes piac kialakulásának több szakasza volt: -

a ’70-es évek gazdasági válsága újfajta válaszokat igényelt az Európai Közösségtől, ezeket próbálta megadni az Egységes Európai Okmány

-

a ’80-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy az európai országok nem tudnak egyedül megoldást találni a gazdasági növekedés előmozdítására

-

1993-ra létrejött a belső piac – de ez csak az első lépés volt, ennek fejlesztése egy igen hosszú folyamat, ami jelenleg is tart. „Az egységes belső piac kialakítása az eddig eltelt időszak tapasztalatai alapján véget nem érő folyamatnak tűnik”„ 9 Következő lépés volt az egységes valuta, az euró bevezetése, ami azonban nem sikerült teljes körűen. Nem csatlakozott az euró-övezethez Nagy-Britannia, Svédország és Dánia, valamint az új uniós tagállamok csatlakozása is igen vontatottan halad. (2008-ban Málta, Ciprus és Szlovénia jutott el az euró-bevezetésig; 2009.január 1-től Szlovákia szeretne csatlakozni az euró-övezethez) Új kihívásokat jelentett az egységes belső piac szempontjából az

9

Rácz Margit: Az egységes belső piac fejlődésének sajátosságai és problémái 2003-2006.között; Külgazdaság, LI.évf., 2007.január.február, 57.o

22

integráció bővítési folyamata a XXI.század elején. 2004-ben az újonnan csatlakozó 10 európai állam, majd 2007-től Románia és Bulgária gazdaságát kellett integrálni. Ugyanakkor elmondható, hogy az újonnan csatlakozó tagállamok gazdasági növekedési üteme a régi tagállamok átlaga felett van, ami kedvező hatást gyakorol az integráció átlagos fejlődésére. A ’80-as évek közepétől a világgazdaság motorját jelentik a működőtőke befektetések. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy az új tagállamokban erőteljes volt a működőtőkeáramlás, sokkal erőteljesebb, mint a régi tagországokban. A kiáramló működőtőkét illetően azonban az új tagállamok jelentősen alacsonyabb állományt tudnak felmutatni, mint a fejlett régi államok. Ennek okai: az alacsonyabb szintű gazdasági fejlettség, az új országok befektetői kevesebb műszaki és menedzsment know how-t tudnak társítani, valamint a hazai lehetőségek is jó ideig vonzó befektetési célpontul szolgálnak. Komoly belső kihívást jelent ugyanakkor az Unió számára a várható élettartam növekedése és a születési ráták csökkenése, ami jelentős változásokat eredményezhet az európai népesség mértékében és korösszetételében. Az egységes belső piac megvalósítása és a lisszaboni stratégia megvalósulása szempontjából komoly gátló tényező a tagállami kompetenciába tartozó reformok számonkérhetetlensége, a siker ugyanis nagymértékben kiszolgáltatott a tagállamok kormányainak (pl. a munkaerő piaci reformok vagy a K+F kiadások növelése területén) Szintén fontos probléma a lisszaboni célok másodlagossága a belpolitikai megfontolásokkal szemben.

23

III. A MAGYAR JOGHARMONIZÁCIÓ

III.1. Előzmények – az 1988.évi VI.törvény A magyar társasági jog a német jogi dogmatikájú társasági jogok családjába tartozik. Nem idegen tőle a külföldi minták követése és az sem, hogy jogintézményeket szinte változtatás nélkül vegyen át. Ennek történelmi gyökerei az 1875.évi kereskedelmi törvény megalkotásáig nyúlnak vissza, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia részeként került sor az osztrák jog alkalmazására. A külföldi jogi minták átvételét gazdasági okok is indokolják, hiszen Magyarországnak, mint tőkeimportra szoruló országnak bizonyos fokig alkalmazkodnia kell a potenciális befektetők által megszokott jogi megoldásokhoz. Magyarország Európai Unióhoz való közeledése, majd pedig tagállammá válása során a gazdasági érdekek mellett jogi kötelezettségünk is lett a jogharmonizáció. A második világháború után szovjet hatásra megszületett a szocialista tervgazdálkodás joga, nem volt szükség gazdasági társaságokra, így társasági törvényre sem. Az 1980-as évek második felében, a 1985-ös gorbacsovi fordulat után, amikor is meghirdetésre került a glasznoszty és peresztrojka ( nyilvánosság és átépítés) Magyarországon is megindult a nyitás és enyhülés folyamata, melynek következtében megszületett - a szocialista országok közül először - az 1988.évi VI.törvény a Gazdasági társaságokról (továbbiakban Gt.) . Ennek a törvénynek nagyon nagy volt a jelentősége, hiszen húzó törvény volt az egész gazdasági jogrendszer, valamint a joggyakorlat szempontjából is. Ugyanakkor mintaként szolgált a többi volt szocialista ország számára is. Külön ki kell emelni, hogy a Gt. megalkotása során az Európai Közösség akkor már ismert társasági jogi irányelvei az adott körülmények között figyelembevételre kerültek. A törvény elfogadásának következtében kialakult a gazdálkodó szervetek egységes, közhiteles nyilvántartása, a magánközjegyzői rendszer, megerősödött a vagyonértékelés és a

24

számviteli fegyelem, nőtt a mérlegek megbízhatósága, helyet találtak maguknak a magyar piacon a nagy nyugati és auditori cégek. Sorra alakultak a törvény által megengedett formában a gazdasági társaságok: betéti társaságok, közkereseti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok – valamint megmaradtak a törvény által megtartott közös vállalatok és egyesülések. 1997-ig a külföldi tőke behatolás a legnagyobb volt Közép-Kelet-Európában (16 milliárd $). Közép és kisvállalkozói körben főleg bt-k és kftk alakultak, míg az amerikai és távol-keleti befektetők valamint a nagyvállalati kör elsősorban részvénytársaságokat alapított. A számadatok önmagukért beszélnek: a társas vállalkozások száma 1989-1997. között nyolcszorosára nőtt, ezen belül huszonháromszorosára nőtt a korlátolt felelősségű társaságok és több, mint tízszeresére a részvénytársaságok száma.10 III.2. Tagjelölti jogharmonizáció Magyarország 1991.december 16-án Brüsszelben aláírta a társulási szerződést az Európai Unióval, ami 1994.évi I. törvényként lett kihirdetve Európai Megállapodás néven. Magyarország ebben vállalta a letelepedési jog biztosítását és az Európai közösség jogával való harmonizáció megteremtését. 1988. és 1997. között a társasági törvény számos módosítására került sor, amelyek elsősorban gyakorlati igényeket elégítettek ki. A publicitás kiterjesztése érdekében szabályozták, hogy nem elegendő kft esetén a tagjegyzéket érintő változások bejelentése, hanem a hatályos tagjegyzéket be kell nyújtani a cégbírósághoz 11 ill kimondták, hogy a részvénykönyvet bárki megtekintheti, ha érdekeltségét valószínűsíti.12 . A tőkevédelem erősítését szolgálta az a rendelkezés, mely szerint apport csak olyan végrehajtható dolog, szellemi alkotás vagy jog lehet, amelyet utóbb a társaság harmadik személy hozzájárulása nélkül ruházhat át. A vagyoni hozzájárulás teljesítési ideje is lerövidült. (szigorúbb határidőt szabva meg, mint a 2.irányelvben rögzített elvárás, kiszámíthatóbbá téve ezáltal a cégek működését) Pontosították a társaság megszűnése után fennmaradó társasági tartozásokért való tagi felelősség szabályait

13

.

Lehetővé tették a

10

Dr. Schmuck Ottó: Vállalkozások Magyarországon 1992-1997 Statisztikai Elemzések, KSH 1999. 1991.évi LXV.törvény 12 1996.évi.CXI.törvény 13 1991.XIV.törv.54.§ (2)-(4) bekezdés 11

25

zártkörű alaptőke-emelést 1991-ben14. Európai mintára átvettük az érvénytelenségi okok taxatív rendszerét, jórészt lefedve az első irányelvben a társaság érvénytelenségére vonatkozóan megfogalmazottakat. Fokozatosan hatályon kívül helyezték az 1988.évi törvénynek az államot preferáló rendelkezéseit, valamint eltörölték azokat a rendelkezéseket, amelyek Nyugat-Európában szokatlannak számítottak, így pl. hogy a részvény névértéke 10.000 Ft legyen és tízezerrel maradék nélkül osztható; a részvény nyomdai úton való előállításának előírását,az egyszemélyes részvénytársaság egyedüli részvényesét terhelő teljes és korlátlan felelősséget. A magyar kormány egy rendeletével ( 2282/1996 ) az 1997.évre irányozta elő az uniós társasági jogi irányelveknek megfelelő magyar belső szabályok kialakítását. Ezt a célt sikerült is maradéktalanul teljesíteni a 1997.évi CXLIV törvény a gazdasági társaságokról ill. 1997. évi cégtörvény megalkotásával15.

Magyarország előrehaladását értékelő 1998-as

brüsszeli jelentés is kiemelte, „hogy a jogi szabályozás majdnem teljes mértékben a helyén van” A jogharmonizáció kapcsán ki kell emelni, hogy a közösségi társasági jog terjedelme eltér a Magyarországon megszokottól, mivel az Európai Unió társasági jogi irányelveinek egy része a számviteli jog körébe tartozik. Ebből fakadóan a szűken vett társasági jog terén jogharmonizációs követelményt az alapkérdéseket szabályozó első és második társasági jogi irányelvek, a részvénytársasági átalakulásokkal foglalkozó harmadik és hatodik irányelvek, továbbá a tizenegyedik (fióktelepekről) ill a tizenkettedik, majd később a tizenharmadik irányelvek tartalmaznak. 2003-ban, a csatlakozást megelőző évben tovább folytatódott a 2.irányelv implementációja a részvénytársasági szabályok megváltoztatásával ( 2003.évi XXXIX.törvény) és megalkotásra került az elektronikus cégeljárásra irányadó hazai szabályozás is. Megtörtént az Európai Unió két társasági rendeletének magyar jogba befogadása.( 2003.évi XXXIX.törvény az európai gazdasági egyesülésre irányadóan) ill. az európai részvénytársaságra vonatkozóan. ( 2004.évi XLV.törvény) III. 3. Jogharmonizáció a csatlakozás után

14

15

1991.LXV.törv 1997.évi CXLV.törvény a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról)

26

2004.május 1-én Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. A társasági jog harmonizációja erre az időpontra a leglényegesebb kérdésekben megtörtént. Az újonnan elfogadott irányelv ill. meglévő irányelv-tervezetek, valamint az EU Bizottság ajánlásai állandó és folyamatos felülvizsgálatot ill. változásokat tesznek szükségessé. Ennek jegyében került sor 2006-ban az új, harmadik gazdasági társaságokról szóló törvény elfogadására16, amely tartalmaz harmonizációs elemeket, a legfőbb változások azonban eljárásjogi kérdéseket érintenek Az eddig elfogadott társasági jogi törvényeinket ugyanaz a Kodifikációs Bizottság készítette elő, melynek vezetője mindhárom esetben a témában igen sokat publikáló Sárközy Tamás professzor volt. Ő már az 1980-as évek végén kialakította azt a kodifikációs taktikát, hogy a Gt-t lehetőség szerint távol kell tartani a politikai behatásoktól17. Ennek is köszönhető, hogy a magyar társasági jognak az első Gt-vel megvalósított alapelvei, szerkezete és felépítése nem sokat változott. Ugyanakkor a törvényalkotók elismerik, hogy a törvényt intézményesen 6-10 évenként felül kell vizsgálni, és a szükséges változtatásokat végre kell hajtani. A felülvizsgálatot több dolog indokolja. Egyrészt

az Európai Unió társasági joga még

mozgásban van, állandóan változik, ciklikusan fejlődik. A régebbi irányelveket gyakran módosítják, ill. új irányelvek keletkeznek, a rendelettel bevezetett szupranacionális társaságok pedig a nemzeti társasági jog versenytársaiként lépnek fel. Másrészt az elmúlt időszak és napjaink jelentős technikai fejlődése a jogalkalmazásban is érezteti hatását, ezt az igényt elégíti ki az elektronikus cégeljárás terjedése. Figyelemmel kell lenni a társ-jogterületek fejlődésére is, mint pl. a versenyjog a konszernjognál, vagy a számviteli jog. És végül időnként szükséges a társasági joggyakorlat tapasztalatainak értékelése is. Az első két törvény gyakorlatilag már kielégítette az Európai Unió társasági jogi irányelveinek szinte valamennyi követelményét, ezért uniós csatlakozásunkkor a társasági jogon különösebb változtatásokat már nem kellett végrehajtanunk. A fentebb felsorolt érvek tették szükségessé a 2006. évi új Gt. megalkotását. A 2006. évi. törvényről maga Sárközy Tamás így nyilatkozik: „Formailag új törvény, tartalmilag novella”18. Valóban, a régi Gt-hez képest igen kevés új kogens szabályt tartalmaz. 16

17

2006.évi IV.törvény a Gazdasági társaságokról Sárközy Tamás: A harmadik Gt. – a fontolva haladás törvénye ; Gazdaság és Jog, 14.évf ., 6-7.szám 3.o

18

Sárközy Tamás: A harmadik Gt. – a fontolva haladás törvénye ; Gazdaság és Jog 14.évf ., 6-7.szám 3.o

27

Kikerültek a törvényből a más jogterületekre való átkalandozások és a Gt. nyelvezete az egyszerűségre, könnyen érthetőségre és értelmezhetőségre koncentrál, elősegítve ezzel a jogalkotók által megvalósítani szándékolt vállalkozásbarát szemléletmód érvényesülését. A törvény előkészítése során különös gondot fordítottak a számviteli joggal való szinkron megteremtésére, hiszen az Európai Unió irányelvei - mint már fentebb rávilágítottam - tele vannak számviteli rendelkezésekkel. Ugyanakkor megfigyelhető az a - az Európai Unió más tagállamaiban is jellemző – törekvés, hogy a nemzetközi fejlődéshez és az Európai Unió által elfogadott irányelvekhez úgy kell folyamatosan alkalmazkodnunk, hogy közben megőrizzük a magyar társasági jog nemzeti tradícióit. Az irányleveket sem kell egy az egyben átvennünk, hanem a jogpolitikai céllal kell azonosulnunk. Sárközy Tamás ugyanakkor a „fontolva haladás” törvényének is nevezte a 2006.os Gt.-t. A „fontolva haladás” mérsékelt modernizációt takart, amelynek célja, hogy közkereseti társaság, betéti társaság, és korlátolt felelősségű társaság esetén tartják a hagyományos struktúrát, míg a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén utat nyitnak egy erősebb, angol-amerikai befolyásnak. Erre már csak azért is szükség volt, mert világjelenség, hogy általános támadás folyik a hagyományos német-francia típusú társasági jogok ellen az egész kontinentális Európában. Ezt a „fontolva haladást” akasztotta meg a 2007.évi LXI.törvény , amely 2007.szeptember 1én lépett hatályba. Ez a törvény 2006.évi V.törvény (Cégtörvény) mellett a hatályos Gt.-t is több ponton módosította, jelentős vitát kiváltva jogász körökben. Ezt a viszonylag gyors és jelentős változást több indokkal támasztották alá: egyrészt gyorsítani, egyszerűbbé és olcsóbbá kell tenni a vállalkozások piacra lépését; másrészt felgyorsult az elektronizáció és ennek jegyében 2008.július 1-től általánosan bevezetik az elektronikus cégeljárást és cégjegyzést. Mint látjuk, társasági jogunk folyamatos mozgásban van, a kor kihívásainak megfelelőn állandóan megújul, változik. Az eddigi tendencia alapján egy újabb társasági törvény megalkotására 2012-14. körül kellene sor kerüljön, de jogászi vélemények szerint már 2009ben új társasági törvény várható. III. 4. A magyar gazdaság legfőbb problémái és kihívásai 2008.elején

28

Magyarország a gazdaságilag

közepesen fejlett országok sorába tartozik.

Gazdaságunk

nyitott szerkezetű, alapvetően működőtőke – import révén modernizálódó gazdaság. Gazdaságunk szerkezete duális: egyik oldalon áll a külföldi tulajdonú cégek nagy gazdasági ereje, másik oldalon a viszonylag gyenge hazai tulajdonosi kör. Ez a megosztottság megnehezíti az üzleti szféra egységes fellépését. 2007-ben a vártnál jóval alacsonyabb volt a gazdasági növekedés üteme ( évi kb. 1,5 %). A 2006-os kiigazítási kormánykörök számítottak

kormányprogram hatásaként mind az üzleti, mind pedig a a gazdasági növekedés ütemének mérséklődésére, de ilyen

mértékű csökkenéssel senki sem számolt. 2008. elején a magyar gazdaság tartós növekedési problémái nyilvánvalóak. A hosszú távú növekedés 2-3 % között becsülhető, ezzel Magyarország negatív kivétel a közép-európai térségben, ahol Lengyelországtól Szlovéniáig minden más országban dinamikus felzárkózási folyamatot figyelhetünk meg. Míg 1997-2005.között 4% feletti növekedést produkáltunk, addig 2001-2006. között már a hosszú távú növekedés minden egyes paramétere ( a beruházás, a foglalkoztatás és az intézményi környezet) is negatív irányba változott. Az üzleti környezet – ami a tőkevonzás szempontjából igen fontos tényező – az utóbbi években igen kedvezőtlenül alakul. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a vállalkozások magyarországi adóterhei összességükben lényegesen meghaladják a régiós átlagot. Bár a társasági nyereségadó nálunk alacsony, jelentős az iparűzési adó, és különösen magasak a munkát terhelő adók. Ugyanakkor a magasabb adók nem társulnak a többi közép-európai országokénál jobb minőségű közszolgáltatásokkal. Így szinte valamennyi gazdasági elemző egyet ért abban, hogy a jövő egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladata az adórendszer átalakítása. Ez egyrészt jelentené a vállalkozások adóterheinek csökkentését, másrészt pedig az adórendszert egyszerűsítését.

Míg a transznacionális nagyvállalatok a különböző

országokban működő termelőegységeik tevékenységének átszervezésével viszonylag gyorsan alkalmazkodnak az üzleti környezet változásaihoz, addig a

belső piactól függő

kisvállalatokat súlyosan érintik az üzleti környezet problémái. Ennek egyik következménye a beruházások elmaradása, csökkenése. Már 2005-ben sem volt elégségesnek mondható a beruházások növekedési üteme, amit 2006-ban visszaesés, majd 2007-ben a csökkent színvonalon való stagnálás követett. Egyedül a feldolgozó ipar mutat jelentős bővülést a minden más területen visszaeső beruházási tevékenységgel szemben. ( 2007. első felében 37 %-os volt a bővülés) Különösen feltűnő a nagy zöldmezős beruházások ritkasága.

29

A magyar gazdaság egyik igen komoly, folyamatosan meglévő problémája az alacsony foglalkoztatási szint. Ennek oka a munkát terhelő adók regionálisan kiugró mértéke, valamint a humán erőforrásoknál jelentkező kínálati probléma, a képzett szakemberek hiánya. Míg 1988. és 1996-1997. között a kvalifikált, de kvalifikáltságához képest olcsó munkaerő volt az egyik legfontosabb tőkevonzási tényező, addig ma már a további tőkevonzás egyik legfőbb akadálya a szakképzett munkaerő hiánya. Mindez a képzési rendszerünk átalakítását teszi igen sürgetővé. A vártnál magasabban alakult az infláció. ( 2007-ben várhatóan 7,9 %) A magas infláció elsődleges oka az olaj tartósan magas világpiaci ára ( és e területen egyenlőre nem várható csökkenés) valamint a mezőgazdaság alacsony teljesítménye miatt az élelmiszerárak jelentős mértékű emelkedése. A 2006-os kiigazító, egyensúlyjavító intézkedések hatására a fizetőképes kereslet minden társadalmi és gazdasági csoportnál szűkült, az állam beruházási tevékenysége visszaszorult, a fogyasztás és a felhalmozás üteme érezhetően mérséklődött. A munkanélküliség magas szinten, 7,5% körül stabilizálódott. Az ipari termelés üteme és exportja az év első 8 hónapjában nőtt, ( külön ki kell emelni a gumigyártás kimagasló teljesítményét) az év utolsó hónapjaiban azonban már az ipari növekedés üteme is mérséklődött. Különösen jelentős volt az építőipar teljesítményének visszaesése. ( oka a közúthálózat-fejlesztési munkák ütemének lassulása, valamint a visszaeső lakásépítések) A külkereskedelem egyenlege azonban javult, ami a gazdasági növekedés lényeges forrásoldali összetevője. 2007.január-szeptember között a kivitel értéke 17 %-kal, a behozatal 13 %-kal bővült. Az export dinamikája tehát továbbra is meghaladta az importét. A legjelentősebb kereskedelmi partnerünk az Európai Unió,

a magyar ipari termelés

kétharmadát közvetlenül az EU piacain értékesítjük.( ezen belül is kiemelkedő kereskedelmi partnerünk Németország) Ugyanakkor a magyar exportnak immár több, mint egy évtizede legalább háromnegyede a transznacionális társaságok magyarországi leányvállalataitól származik. Mára erősen visszaesett a korábban pozitív működőtőke-szaldó; ( az 1990-es évek első felében Magyarország gyakorlatilag versenytárs nélkül vonzotta a multinacionális cégeket, mivel a többi ország még nem, vagy alig nyitott ebbe az irányba) ebben a versenyképességet rontó belső gazdaságpolitika mellett szerepe volt a térségbeli más országok vonzerejének. Ugyanakkor a magyar belső piac gyenge alakulása jelentős külföldi befektetőket ösztönöz

30

arra, hogy további bővítéseiket már ne nálunk tervezzék. Fokozódik a Magyarországon megtermelt profit kivonása is. A működő-tőke befektetések növelésének lényeges feltétele lenne a népességcsökkenés mérséklése, a szakképzettség javítása, az infrastruktúra fejlesztése, és végül az intézmény-szabályozási rendszer átalakítása. Végül hatással van tőkeimportunkra a z EU és a nagyvilág gazdasági állapota is.19 Működő-tőke importunk várhatóan egyre inkább a magasabb hozzáadott értékű és szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységek irányába mozdul el. Ugyanakkor Magyarország várhatóan egyre inkább hátrányba kerülhet az EU-hoz újonnan csatlakozott többi tagország többségéhez képest. A tőkeexportot tekintve viszont néhány éve élen állunk a régió országainak versenyében. Tőkeexportunk 2005-ben lódult meg, ennek legfontosabb okai: kedvezően változtak a nemzetközi feltételek, megerősödtek a magyar vállalatok annyira, hogy a magyar piac szűkösnek bizonyult számukra és az egyre erősödő piaci verseny is terjeszkedésre ösztönözte a tőkeerős magyar vállalatokat. Különösen dinamikusan terjeszkedik a MOL, a Richter és az OTP. 2006-ban tőkeexportunk elérte a 2,4 milliárd €-t., amelynek mintegy 50%-a a szomszédos országokba irányult. Magyarország előnyös földrajzi és történelmi helyzete miatt ugyanis a legkedveltebbek célpontok a szomszédos országok. A tőkekivitelünk 10 %-a pedig a Balkánra irányult. A legnépszerűbb célpontok közé tartozik a privatizáció előtt álló Szerbia (ennek egyik oka a szerb-orosz szabadkereskedelmi egyezményben rejlő előnyök kiaknázásának lehetősége, mivel Szerbiából 2 %-os vám mellett lehet Oroszországba exportálni ), valamint igen kedvelt célpont Románia és Szlovákia is. Úgy tűnik, a dinamizmus töretlen, újabban a hazai kis- és középvállalatok is részt vesznek a tőke-exportban. Az Európai Unió 2007-es bővítése Románia és Bulgária csatlakozásával előmozdította a Balkán-régió egészének politikai stabilitását ill. a térség intenzívebb bekapcsolódását a világgazdasági vérkeringésbe. Ez új kihívásokat jelent a hazai külgazdasági politika számára is, hiszen a térségnek igen erős a tőkevonzó képessége. A térségbe irányuló exportunk 19972006.között 0,9-ről 5,3 milliárd €-ra nőtt, éves szinten 22%-os növekedést mutatva. Gazdaságpolitikánk legfontosabb feladata a gazdaság élénkítése és a magyarországi vállalatok versenyképességének javítása érdekében azon legfontosabb lépéseknek a megtétele, amelyekkel biztosítani lehet, hogy Magyarország az Európai Unió „sereghajtója” helyett ismét annak „éllovas” országai közé tartozzon.

19

Körkérdés a magyar gazdaság hosszú távú növekedési kilátásairól; Külgazdaság, LII.évf. 2008.január-február 41-42.o. Kalotay Kálmán

31

IV . AZ 1997-ES ÉS 2006-OS TÁRSASÁGI TÖRVÉNY ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE IV. 1. A társasági törvény Első Része: A gazdasági társaságok közös szabályai IV. 1. a. Általános rendelkezések A magyar társasági jog, mint már fentebb említettem, a német jogi dogmatikájú társasági jogok családjába tartozik és ennek megfelelőn társasági jogunkban elsődlegesen a székhely elv érvényesül a származás elvével szemben.

A törvény hatálya ugyanis a

Magyarországon székhellyel rendelkező társaságokra terjed ki, főszabályként a külföldi székhelyű gazdasági társaságokra nem vonatkozik. Ugyanakkor a fentebb idézett 2007.évi LXI. törvény

a székhely -liberalizáció jegyében

kimondja, hogy a magyar székhelyű

társaságok elsődleges tevékenységüket külföldön is folytathatják – ugyanakkor a székhely Magyarországon marad, vagyis a székhelyáthelyezés az eredeti nemzeti jog megtartásával a problémát nem oldja meg. A gazdasági társaságok jogában formakényszer van : vagyis gazdasági társaságok csak a törvény által engedélyezett formában alapíthatók. Az 1997-es Gt. öt társasági formát ismer el, ezek a következők: közkereseti társaság (továbbiakban kkt.) , betéti társaság, (továbbiakban bt.) korlátolt felelősségű társaság,( továbbiakban kft) közös vállalat és a részvénytársaság. Az egyesülés, amely az 1988.évi Gt-ben még a gazdasági társasági formák közé tartozott, itt már nem szerepel, mivel nem folytat üzletszerű közös gazdasági tevékenységet. Ugyanakkor a törvény XIII. fejezete szabályozza az egyesüléseket és a Gt. első részének gazdasági társaságokra vonatkozó közös szabályait az egyesülésekre is alkalmazni kell. Ez már lényegesen közelít az Európai Unió gazdasági érdekegyesülési szabályozásához. A 2006-os Gt. tovább csökkenti a gazdasági társaságok számát, mivel itt már kimarad a közös vállalat.

32

A gazdasági társaság cégnevén jogalany, ami azonban a többi külföldi jogtól eltérően nem vezet automatikusan jogi személyiséghez. A magyar kereskedelmi jog 1875.óta fennálló tradíciójának megfelelően a kkt. és a bt nem jogi személy, bár jogképessége tartalmában nem különbözik a jogi személyektől, amit a 2006.évi IV.törvény. ki is emel. A cégnév vonatkozásában a 2007-es módosítás jelentős egyszerűsítést tartalmaz, mivel lehetővé teszi, hogy a cégnév kizárólag a vezérszóból és a cégformából is állhat, a tevékenységi körre nem kell utalni. Már az 1997.évi törvény a Római Szerződés előírásainak megfelelően biztosítja az egyenlő elbánás elvét, amikor kimondja, hogy külföldiek a magyarokkal azonos szabályok szerint vehetnek részt gazdasági társaságokban, megszüntetve azt a korábbi egyetlen kivételt, mely szerint külföldi csak névre szóló részvényt szerezhetett. A 2006.-os törvény a jogi párhuzamok megszüntetése érdekében már nem tartalmaz külön, a külföldi társaságokra vonatkozó megjegyzéseket, mivel a külföldiekre az 1988.évi XXIV.törvény rendelkezései az irányadóak. Mindkét Gt. tartalmazza a hitelezővédelem biztosítása érdekében ( Európai Unió 2.sz.irányelve), hogy természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag. A 2006.évi törvény már részletesen tárgyalja a nonprofit gazdasági társaságok alapításának szabályait, amit a korábbi törvény még nem tesz meg. Egyszemélyes gazdasági társaság alapítását már az 1997.évi törvény is lehetővé tette, de csak speciális szabályokkal, amelyek zömében hitelezővédelmi indíttatásúak voltak.

Érdekes

viszont, hogy a 2006.évi törvény a korábbi törvénnyel teljesen ellentétesen leszögezi, hogy egyszemélyes gazdasági társaság újabb egyszemélyes társaságot alapíthat, annak egyedüli tagja (részvényese) lehet.20 . A korábbi szabályozás ugyanis könnyen kijátszható volt ún. strohmannok igénybevételével, ál-kétszemélyes társaságok létrehozásával. Az informatikai forradalom jegyében a legújabb törvény már lehetővé teszi a tagsági jogoknak elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével történő gyakorlását. IV. 1. b. A társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) - A gazdasági társaság alapítása 20

2006.évi IV.törvény 5. § (4)

33

Gazdasági társaság alapításához társasági szerződés, részvénytársaság esetén alapszabály ( az 1997. évi törvény még megkülönbözteti nyílt rt. esetén alapszabály, zártkörűen működő rt. esetén alapító okirat), egyszemélyes gazdasági társaság esetén alapító okirat szükséges. Az Európai Unió 1.sz. irányelvének megfelelően a törvény valamennyi, a nyilvánosság biztosításához szükséges kötelező elemet előír, sőt a jelenleg hatályos törvény még tovább bővíti a tartalmi elemek körét. A társasági szerződést (alapszabályt, alapító okiratot) közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd vagy az alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A kis- és középvállalkozások anyagi terheinek csökkentése érdekében angolszász mintára a 2006. évi Gt. lehetővé teszi, hogy kkt, bt. és kft esetén a 2006.évi V.törvény (továbbiakban Ctv.) mellékletét képző szerződésminta felhasználásával is elkészíthető a társasági szerződés, ügyvédi ellenjegyzésre azonban továbbra is szükség van. Nyugat-Európában ugyanakkor ismeretlen az ügyvédi ellenjegyzés, ezt idővel majd nyilvánvalóan meg kell szüntetni. A 2007.évi LXVI.törvény pedig további két, a zártkörűen működő részvénytársaságra érvényes szerződésmintával egészíti ki a Ctv. mellékletét, így már csak a nyilvánosan működő részvénytársaságot nem lehet szerződésmintával alapítani. Ez a törvényi rendelkezés erősen vitatott, mivel a kontinentális Európában nem szokásos szerződésmintával

részvénytársaságokat

alapítani,

hiszen

a

részvénytársaság

a

legbonyolultabb szervezeti és működési jellemzőkkel bíró társasági forma. Az

új

szabályozás

szerint

Magyarországon

kb.

a

részvénytársaságok

97%-a

szerződésmintával alapítható, hiszen kb. ekkora a zártkörűen működő részvénytársaságok aránya. Az 1997.évi törvény jelentős újítása az előtársaság intézményének bevezetése. ( a német Vorgesellschaft mintájára) hiszen ezzel megszűnt a visszamenőleges hatályú cégbejegyzés, mivel a bejelentkezéstől a bejegyzésig tartó hosszú időszak sokszor jogbizonytalanságot idézett elő s ezáltal jogi anomáliák tömkelege jött létre. Az előtársasági lét a társasági szerződés ügyvédi ellenjegyzésétől a cégbejegyzésig tart. Ez alatt az idő alatt a „végleges” társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de nem kerülhet sor ún. alapvető stratégiai döntések meghozatalára ill. hatósági engedélyköteles tevékenység sem folytatható. Az 1.sz irányelv előírásának megfelelően a törvény kimondja a társaság nevében eljárók korlátlan és egyetemleges felelősségét a bejegyzés előtti időszakra vonatkozóan.

34

A cégbejegyzési időt már az 1997-es törvénynek is sikerült jelentősen lerövidíteni, személyegyesítő társaságoknál 30 nap, tőkeegyesítők esetén 60 nap bejegyzési határidőt előírva. Ugyanakkor a legutóbbi, 2007.évi törvénymódosítás drasztikusan lecsökkentette a bejegyzési időt az elektronikus cégbejegyzés bevezetésével. Ha valaki elektronikusan és szerződésmintával kíván társaságot alapítani, annak kérelmét egyszerűsített cégeljárás keretében 1 munkaórán belül be kell jegyezni. A bejegyzés lényegében automatikus, az adatok valódiságáért a kitöltött mintát ellenjegyző ügyvéd felel. Ez a szabályozás igen nagy hibalehetőséget rejt magában. Az 1.irányelv publicitási követelményének megfelelően a törvény előírja, hogy a gazdasági társaságra, valamint a társaság tagjaira, vezető tisztségviselőire és a felügyelő bizottságra vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező jogok, tények és adatok nyilvánosak. A 2006. évi törvény már nem tartalmazza a cégközlönyi közzététel kötelező előírását, elegendő a cégjogi közzététel a társaság honlapján; ez a rendelkezés vállalkozásbarát módon jelentősen csökkentette a nyilvánosságra hozatal költségeit. A törvény előírja, hogy

a társaság alapításához valamennyi tag vagyoni hozzájárulása

szükséges. Ez állhat pénzbeli hozzájárulásból ill. nem pénzbeli hozzájárulásból, apportból. A hitelező védelem szempontjából tilos az apportot túlértékelni, ugyanakkor főleg kft esetén a hitelezői érdeket sérti, ha a társaság vagyona túlzott mértékben apport. Így a törvény a gazdasági társaságok egyes fajtáinál megállapítja a jegyzett tőke legkisebb mértékét, másfelől pedig meghatározhatja a pénzbeli / nem pénzbeli hozzájárulás arányát.

IV. 1. c. A gazdasági társaságok szervei és legfőbb tisztségviselői Az 1997. évi törvény még a német típusú megosztott vezetési rendszert alkalmazta a gazdasági társaságok vezető testületeivel kapcsolatban. Ez azt jelentette, hogy teljesen elkülönült egymástól az operatív ügyvezetés és az ellenőrzés. Az ügyvezetési feladatokat bt. és kkt. esetén az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok, kft esetén az ügyvezető(k), részvénytársaság esetén pedig a 3-15 tagú igazgatóság látta el. Időközben azonban egyre erősebb tendenciává vált, hogy az Európai Unió jogi aktusaiból angol-amerikai jogszemlélet zúdul az integráció országaira és felmerült a reális veszélye annak, hogy az Európai Unió szupranacionális társaságai leversenyzik a nemzeti jog társasági formáit. Németországban az utóbbi években megfigyelhető tendencia, hogy a német nagyvállalatok sorra hagyják el a

35

német részvénytársasági jogot és alakulnak át európai részvénytársasággá, mivel így kijátszhatják a Mitbestimmungot ( munkavállalói participáció) ill. átvehetik az angol-amerikai jogban

alkalmazott

Board-típusú

egységes

vezetési

törvényelőkészítők és -alkotók számára világossá vált,

rendszert.

Magyarországon

a

meg kell előzni, hogy a német

példához hasonlóan nagyvállalati körben a társaságok elhagyják a magyar jogot és helyette az európai jogot válasszák. Így az új Gt. nyilvánosan működő részvénytársaságok esetén lehetővé teszi, hogy a társulók a Board –rendszert alkalmazzák. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályozás több területen is eltér az 1997.évi és a 2006.évi törvényben. Újdonság volt, hogy a vezető tisztségviselő megbízatását munkaviszonyban nem láthatta el, majd a Gt.nek ezt a paragrafusát igen gyorsan módosították és a 2007.évi LXI. törvény már ismételten kimondta, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony munkaviszonyban vagy polgári megbízási viszonyban is ellátható. Kimaradt az a korlátozás, hogy egy természetes személy egyszerre legfeljebb csak három gazdasági társaságnál lehet vezető tisztségviselő. Az 1997.évi törvény kimondja, hogy a társaság fizetésképtelensége esetén, a felszámolást követő 3 évig ( korábban 2 év volt, de a törvény szigorított) nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolás elrendelését megelőző két évben legalább egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt. A társasági jogban ugyanis általános nemzetközi hitelezővédelmi tendencia, hogy a felszámolás alá vont társaságnál a vezető tisztséget betöltő személyek jövőbeli tisztségviselői lehetőségeit korlátozni kellene. Ez a korlátozás

azonban a 2006.évi törvényből kimaradt. Helyette

azonban a törvény leszögezi, hogy „ A gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.„2118 Mindkét törvényben meglévő lényeges kisebbségvédelmi előírás, hogy ha vezető tisztségviselők a társaság érdekeit sértő határozatot hoznak, a károkért korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A gazdasági társaság ellenőrző szerve a Felügyelő bizottság. ( kivéve a törvény által meghatározott esetekben) Az 1997.évi törvény kötelezővé tette felügyelő bizottság létrehozását részvénytársaság esetén, kft-knél, ha a törzstőke nagyobb, mint 50 millió Ft, ill. azon társaságoknál, ahol az éves átlagban teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozói 21

2006.évi IV.törvény, 30.§ (3))

36

létszám meghaladja a 200 főt. Az új törvény csak ezen legutolsó esetet hagyta meg változatlanul. Új szabályként előírja nyilvánosan működő részvénytársaságok esetén, ha nem az

egységes

irányítási

rendszer

szabályai

szerint

működik,

zártkörűen

működő

részvénytársaság esetén, ha a szavazati jogok legalább 5%-val rendelkező alapítók ill. tagok kérik, ill. ha a törvény köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja. A modern társasági jog egyik új eleme a munkavállalói participáció ( a német Mitbestimmung mintájára), amelyet a magyar társasági jog már 1988-ban bevezetett. Eszerint a 200 főnél több munkavállalót

foglalkoztató

társaságoknál

a

felügyelő

bizottság

egyharmadát

a

munkavállalók saját soraiból választott küldöttek képezik. Az 1997.évi törvény új, részletesebb szabályozást ad, miközben számos részletkérdésben a munkavállalókra kedvezőbb megoldást választja. A 200 fős

határ Magyarországon

lényegében a középvállalati felső mértéket jelenti. IV. 1. d. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, a kisebbségi jogok védelme, hitelezővédelem A törvény IV. és V. fejezetének tagolása jelentősen eltér egymástól az 1997.évi és 2006.évi törvények

esetében.

Az

új

Gt.

inkább

követi

az

Európai

Unió

irányelveinek

követelményrendszerét. Az 1997.évi Gt. tartalmazza a cégbíróság törvényességi felügyeletének előírását, ez a rész azonban a legutóbbi Gt-ből már kimarad. A törvényességi felügyeletet a társaság székhelye szerinti cégbíróság látja el, ennek érdemi szabályait viszont a cégtörvény tartalmazza. Valószínűleg a jogi párhuzamok elkerülése érdekében maradt ki a szabályozás a 2006.évi törvényből. Nyugat-Európában vannak olyan országok, ahol a kereskedelmi nyilvántartást a kamarák végzik, de a többségi megoldás a nyugat-európai országokban is a bírósági cégbejegyzés. Magyarországon nem indokolt a változtatás, amely számottevő költségekkel, veszteséggel és a már megszilárdult ügyintézési gyakorlat szétválásával járna. Fontos kisebbségvédelmi érdeket valósítanak meg a törvénynek a

gazdasági társaság

határozatainak bírósági felülvizsgálatára. ill. a tag kizárására vonatkozó rendelkezései. E két kérdéskör szinte változatlan módon kerül szabályozásra.

A gazdasági társaság bírósági

felülvizsgálatát jogszabály ellenesség esetén bármely tag, vezető tisztségviselő vagy felügyelő bizottsági tag kezdeményezheti. Ha a bíróság jogszerűtlenséget állapít meg hatályon kívül

37

helyezi a határozatot. A tag kizárása szempontjából az 1997.évi törvény jelentős előrelépést tett a korábbi szabályozáshoz képest. Egységesítette ugyanis a kizárásra vonatkozó szabályokat, hiszen a részvénytársaság kivételével bármely gazdasági társaságnál előfordulhat. A korábbi nem egyértelmű szabályozás nagyon sok jogi anomáliát idézett elő. Kétszemélyes társaság esetén bárki bármikor kizárhatta a másikat, ezért a törvényt a kizárást ezen társasági formánál tiltja. Szintén kimondja, hogy nem zárható ki az a tag, aki a szavazatok több, mint ¾-ével rendelkezik ( korábban két 1-1-%-os tag kizárhatta a 98%-os harmadik tagot.) Megszűnt a taggyűlés kizárásról való döntési jogköre , a taggyűlés csak a kizárásra irányuló perindításról dönthet ¾-es többséggel, de csak akkor, ha a tag társaságban maradása a társaság céljának elérést nagymértékben veszélyezteti. Ezzel elkerülhető az a korábban előforduló eset, hogy a kizárt tag üzletrészét elárverezték, miközben az a kizárási határozatot bíróságon megtámadta, a bíróság a tag kizárását megsemmisítette, a tagsági jogok helyreálltak és így egy helyen két tagja is lett a társaságban; a bírósági döntéssel visszakerült régi tag és az ő elárverezett üzletrészét megvevő új tag. Mindkét Gt. tartalmazza a kisebbségi jogok biztosítására vonatkozó önálló fejezetet. Ez a fejezet három, igen lényeges kisebbségi jogot foglal össze: 1) A szavazatok legalább egytizedét képviselő tagok az ok és cél megjelölésével kérhetik a társaság legfőbb szerve rendkívüli ülésének az összehívását. Ezt a kérelmet az ügyvezetés köteles teljesíteni, mert ha nem, úgy a kisebbség a törvényességi felügyeleti jogot gyakorló cégbírósághoz fordulhat az ülés összehívása érdekében. 2) A szavazatok legalább egytizedét képviselő tagok kérhetik az utolsó éves beszámoló ill. az általuk megjelölt jelentősebb gazdasági esemény könyvvizsgálói vizsgálatát. 3) A szavazatok legalább egytizedét képviselő tagok a társaságnak egyes meghatározott tagokkal,

vezető

tisztségviselőkkel,

felügyelő

bizottsági

tagokkal

ill.

a

könyvvizsgálóval szembeni igényeit a társaság nevében keresettel maguk is érvényesíthetik. A törvény a társaság és az érintett tagok közötti méltányos költségviselésről rendelkezik. A 2006.évi Gt. tartalmaz külön, a hitelezővédelemre vonatkozó szabályozást, biztosítva az Európai Unió 2.sz. irányelvének maradéktalan érvényesülését. Kimondja, hogy kft. vagy rt. jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes) aki ezzel visszaélt, sőt azon tag (részvényes) aki korlátolt felelőségével ill. a társaságtól elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaélt, korlátlanul és egyetemlegesen felel a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Kötelező jellegű

38

átalakulást vagy jogutód nélküli megszűnésről való rendelkezést ír elő a törvény arra az esetre, ha a társaság egymást követő két üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével.

IV. 1. e.Befolyásszerzés, elismert vállalatcsoport. Új elemként került a 2006-os törvénybe a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályozás ill. az uralmi szerződés intézményének átvétele a német jogból. Ez utóbbi különösen fontos, mert ezáltal kulturáltabb egységes üzletpolitika érvényesítésére nyílt lehetőség, átláthatóbbá váltak a vállalatcsoporton belüli viszonyok, valamint jobban védhetőek lettek a hitelezői érdekek. IV. 1. f.. A társaság megszűnése A Gt. a gazdasági társaságok megszűnésének két fő csoportját különbözteti meg: a jogutód nélküli vagy jogutódlással történő megszűnést. A jogutód nélküli megszűnésre vonatkozóan az uniós irányelvekben csak egyetlen helyen találunk utalást: A 2.sz irányelv 5.cikke kimondja, hogy ha valamely tagállam a társaság alapításához több alapító tag részvételét követeli is meg, önmagában az a tény, hogy a részvények egy kézben összpontosulnak vagy a tagok száma a törvényi minimum alá csökken, nem vezethet automatikusan a társaság megszűnéséhez. Ha a tagállami jogalkotás szerint az ilyen társaságot a bíróságnak kell megszüntetnie, akkor a bíráknak hatalmában kell álljon elegendő időt biztosítani a társaságnak arra, hogy a tagok számát a megfelelő szintre hozza. Az 1.sz.irányelv hatálya alá tartozó társaságok esetén pedig ( részvénytársaság és kft.) nyilvánosságra hozandó tény a társaság végelszámolása ill. felszámoló kirendelése. A magyar társasági jogi törvény a jogutód nélküli megszűnést tagállami jogában a hitelező érdekek és a közérdek figyelembevételével szabályozza. Az 1988.évi Gt.-ben

felsorolt

megszűnési esetek változatlanok maradtak, a hitelezők védelme érdekében pedig kimondták, hogy a társasággal szemben fennálló követelések a társaság megszűnésétől számított 5 éven

39

belül évülnek el. Jogutód nélküli megszűnés esetén kötelező a végelszámolási eljárás lefolytatása, kivéve, ha a társaság ellen felszámolási eljárás indult vagy a társaság cégbíróság általi hivatalból való törlésére került sor. Jogutóddal szűnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés és szétválás esetén. Az Európai Unió 3. ill. 6.sz. irányelve részletesen szabályozza az átalakulás eseteit, de csak a részvénytársaságok vonatkozásában. A magyar társasági törvényben a társaságok átalakulásával kapcsolatos szabályozás az Első Részben, az általános rendelkezések között kapott helyet, ezzel is kifejezve, hogy a jogutóddal történő megszűnés szabályait minden gazdasági társaság esetében alkalmazni kell. Az 1988.évi VI.törvény még nem tartalmazta az átalakulásra vonatkozó szabályokat, azok utólag épültek be .( 1992.évi LV.tv.) Az Európai Unió 3.számú irányelve az egyesülés, a 6.számú irányelv a szétválás eseteit tartalmazza. Az irányelvben nem kapott helyet, de a hazai jog természetesen megkülönbözteti a más társasági formává való átalakulás esetét. A leggyakoribb eset, hogy az alapításkor még kevésbé tőkeerős szervezet a működés során megerősödve az egyszerűbb társasági formát „kinövi” és bonyolultabb, jogi személyiséggel rendelkező társasággá alakul át. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a társaság célszerűségi szempontból úgy dönt, hogy számára a kisebb tőkeerőt és adminisztrációt igénylő szervezeti forma a megfelelőbb. Bár a 3.számú irányelv rendelkezései az egyesülésre, és azon belül is a részvénytársaságokra vonatkoznak, az átalakulás közös szabályainál a törvény több területen követi az irányelv rendelkezéseit. Nem alakulhat át olyan gazdasági társaság, amely felszámolás vagy végelszámolás alatt áll. Az irányelv ugyanakkor megengedi a végelszámolás alatt álló társaságok átalakulását abban az esetben, ha még nem kezdte el vagyonának felosztását (3.irányelv, 3. és 4. cikk.) Az átalakulással létrejött társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja. A törvény – a hitelezővédelem biztosítása érdekében – rendelkezik az átalakult társaság tagjainak felelősségi kérdéseiben. A törvény előírja, hogy az átalakulással létrejött és az átalakuló társaságnak egyaránt vagyonleltár- és vagyonmérleg-tervezetet kell készítenie, valamint el kell készíteni a jogutód társaság társasági szerződés tervezetét ill. a jogutód gazdasági társaságban tagként részt venni nem kívánó személyekkel való elszámolás módjáról szóló tervezetet. Ha a két társaság vagyonmérleg-tervezete eltér egymástól, átalakulási tervet kell készíteni. A publicitás követelményeinek megfelelően az átalakulással létrejött új gazdasági társaságról kötelező közleményt közzétenni a Cégközlönynél. A gazdasági társaságok egyesülésére vonatkozóan még külön egyedi szabályozást tartalmaz a törvény, ebben a kérdésben az 1997-es és 2006-os Gt. között lényegi különbség nincsen. A

40

3.számú irányelvnek megfelelően a magyar társasági jogi törvény is az egyesülésnek két formáját különíti el egymástól: a.) a beolvadást, amikor a beolvadó gazdasági társaság megszűnik és annak vagyona az átvevő gazdasági társaságra, mint jogutódra száll, amelynek társasági formája változatlan marad. b.) Az összeolvadást, amikor az összeolvadó gazdasági társaságok megszűnnek és vagyonuk az átalakulással létrejövő új gazdasági társaságra, mint jogutódra száll. Az uniós irányelv elsődlegesen az egyesülés szabályait részletezi, az összeolvadás esetén csak az eltérésekre koncentrál. A magyar jogban az 1988.évi VI.törvény főszabályként csak az azonos formájú gazdasági társaságok egyesülését engedte meg. Emellett lehetővé tette, hogy közkereseti társaság betéti társasággal ill. kft részvénytársasággal egyesüljön. Az új szabályozás már bármely társasági formák számára lehetővé teszi az egyesülést. Beolvadás esetén bár az átvevő gazdasági társaság társasági formája nem változhat meg, nevében, székhelyében és ügyvezetésében változás következhet be. A jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének összegét az egyesülő gazdasági társaságok tagjai határozhatják meg, de a törvény néhány fontos hitelezővédelmi szabályt állapít meg, amelyek a jegyzett tőke valódiságának elvét szolgálják.22 Összeolvadás során csak azonos társasági formájú gazdasági társaságok választhatnak a jogutód gazdasági társaságnak más társasági formát. Egyébként a jogutód társaság csak a jogelődök valamelyikének társasági formájában jöhet létre. Az átalakulási folyamat áttekinthetősége, a számviteli szabályok betarthatósága megkívánja, hogy két különböző társasági formájú gazdasági társaság összeolvadása esetében a jogutód gazdasági társaság ne legyen egy harmadik társasági formájú cég. Összeolvadás esetén is tartalmazza a törvény a jegyzett tőke valódiságának elvét szolgáló hitelezővédelmi szabályokat. A részvénytársaságok egyesülését az általános rendelkezéseken túl a törvény külön is szabályozza, hiszen a 3.számú irányelv előírásai erre a társasági formára vonatkoznak, így jogharmonizációs kötelességünk az irányelvben foglaltak megvalósítása. Az 1997.évi törvény az általános rendelkezések között külön foglalkozik a részvénytársaságok egyesülésével, a 2006.évi Gt. azonban csak a Második Részben, az egyes társasági formákra vonatkozó szabályozásnál tér ki a részvénytársaságok egyesülésére vonatkozó speciális szabályokra. 22

2006.évi törvény 81.§ (1)-(5).)

41

Az irányelv a tagok, az alkalmazottak és a hitelezők védelmében szabályozza a fúziós terv kötelező minimális tartalmi elemeit, elkészítésének rendjét,közzétételét, továbbá független szakértők bevonását, valamint a fúzió joghatásait. A szétválás irányelvi előírásait a Európai Unió 6.számú irányelve tartalmazza. Az irányelv a szétválásnak két típusát különíti el: az első esetben egy társaság megszűnik, és minden vagyonát több, különböző társaságra ruházza át. (31.cikk) A második esetben viszont a megszűnő társaság minden vagyonát több, újonnan alapított társaságra ruházza át. Az irányelv a két alaptípus keveredését is elképzelhetőnek tartja, ekkor a kétféle szétválás szabályainak együttes alkalmazását írja elő. A szabályozási technika nagyon hasonlít a 3.számú irányelvnél látottakhoz; csak az első típus nyer részletes szabályozást, a többi esetben csak az eltérésekre koncentrál. A szétválásra vonatkozó szabályok nagy része lényegében megegyezik az egyesülésnél alkalmazott előírásokkal. Ezen irányelv esetében

nehéz a megfeleltetés a

magyar jogrendszerrel, mivel hiányzik az az eset, amikor az eredeti társaságból kiválik egy társaság úgy, hogy az eredeti társaság nem szűnik meg. A magyar társasági jog ezt nevezi kiválásnak. Nemzeti jogunk szerint a szétválás másik esete a különválás, amikor a különváló gazdasági társaság megszűnik, és vagyona a létrejövő gazdasági társaságokra, mint jogutódokra száll át. A magyar jogban azt az esetet, amikor egy megszűnő társaság vagyona több, már létező társaság között oszlik meg, a magyar jog nem tekinti átalakulásnak. ( mivel ebben az esetben nincs egyetemes jogutódlás) A magyar társasági jog ugyanakkor leszögezi, hogy nyílt részvénytársaság nem alapítható szétválással. A szétválásra vonatkozó szabályozás az egyesüléshez hasonlóan az általános részben, valamennyi társaságra vonatkozóan történik. A részvénytársaságok szétválásáról a fentebb ismertetett 6.sz. irányelv rendelkezik. Ennek hatálya a részvénytársaságok egy tagállamon belüli szétválására terjed ki. Tekintettel arra, hogy az Irányelvben szabályozott szétválási forma nem minden tagállamban ismert, az Irányelv nem teszi kötelezővé a szabályainak bevezetését. Mivel az Irányelv szabályai nagymértékben hasonlítanak az egyesülésre vonatkozó Irányelv szabályaihoz, különösen az átalakulásról való döntést, a hitelezők védelmét, a részvényesek irat betekintési jogát és a független szakértő szerepét illetően, megfelelőnek látszik a törvény azon megoldása, hogy részvénytársaságok szétválása esetén, ha a szétválás eredményeképpen részvénytársaságok jönnek létre, a

részvénytársaságok

egyesülésére vonatkozó különleges szabályok alkalmazását írja elő. Fontos kiemelni, hogy a magyar törvény általánosságban veszi át az irányelvnek azt a szabályát, mely szerint ha a szétvált társaság hitelezője nem nyert kielégítést attól a jogutód

42

társaságtól, amelyik a szétválási terv szerint az adott követelés kötelezettjévé vált, akkor minden

jogutód

társaság

egyetemlegesen

köteles

helytállni.

Ez

a

rendelkezés

megakadályozhatja azt a gyakori helyzetet, hogy valamely gazdasági társaság oly módon kíván adósságaitól megszabadulni, hogy szétválással jogutód gazdasági társaságokat hoznak létre, amelyek közül az értéktelenebb vagyontömegű társaságra terheli a legterhesebb kötelezettségeket a másik vagy a többi jogutód társaság vagyoni helyzetének javítása érdekében. Ez gyakorlat a hitelezői érdekek súlyos sérelmével járt. A szétválás kérdésének hazai jogi szabályozásában nincs lényeges eltérés az 1997-es és a 2006-os társasági törvény között. IV. 2. A társasági törvény Második Része: Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok Társasági törvényünk második része külön-külön tárgyalja az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó

speciális

szabályokat.

Mivel

a

szakdolgozat

témája

elsődlegesen

a

jogharmonizáció, és az Európai Unió társasági jogi irányelvei fő szabályként a tőkeegyesítő társaságokra – Magyarországon a korlátolt felelősségű társaságra és a részvénytársaságra vonatkoznak – így a törvény részletes, összehasonlító elemzésére csak ezen két társasági forma esetén térnék ki. Ugyanakkor a betéti társaság és közkereseti társaság kapcsán el kell mondani, hogy személyegyesítő, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokról van szó, a magyar kisvállalkozások leggyakoribb formáiról, amelyek jogi szabályozása tagállami kompetenciába tartozik. Mégis az irányelvek által lefektetett szabályok közül azok, amelyek a hitelezővédelem, publicitási követelmények és közérdek miatt a gazdaság biztonságos és átlátható működése szempontjából lényegesek, a gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályozás révén a személyegyesítő társaságokra is vonatkoznak. IV. 2.a A korlátolt felelősségű társaság A kft. mind Magyarországon, mind pedig Európában a legelterjedtebb társasági forma. Ennek elsődleges oka a szervezeti szabályozás rugalmassága; egyaránt alkalmas néhány fős kisvállalkozás számára, ugyanakkor a sok tagból álló, kiterjedt és tőkeerős vállalkozásoknak is megfelelő működési keretet biztosít. Jelentős gazdasági előnyt jelent, hogy tagjainak felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott, vagyis csak bevitt tőkéjüket, ill. annak fel nem

43

osztott

hozamát

kockáztatják,

a

társaság

veszteséges

gazdálkodása

esetén

saját

magánvagyonukat a végrehajtásba nem lehet bevonni, a társaság viszont, mint jogi személy teljes saját vagyonával felel tartozásaiért. Ugyanakkor az utóbbi időben a tagok korlátolt felelőssége lényeges változásokon ment keresztül. A törvény időközi módosításai során elsősorban hitelezővédelmi okokból a kedvezőtlen tapasztalatok miatt egyre több kivételt teremt a jogalkotó. A kft vegyes jellegű gazdasági társaság, ami azt jelenti, hogy szabályozásában ötvöződnek a kkt. személyes vonásai és a részvénytársaság személytelensége, annak tőkeegyesüléses jellege. Méretét tekintve is valahol e két társasági forma között helyezkedik el. A kft., mint már fentebb említettem, jogi személyiséggel rendelkező társaság, amely saját cégneve alatt jogképes jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A kft. létrejöttével és működése során jogokat és kötelezettségeket nem a társaság egyes tagjai vagy azok összessége szereznek, hanem maga a társaság. A társaság jogalanyiságát a társaság elnevezése – a cégnév – testesíti meg. Korlátolt felelősségű társaság –jogszabály tiltó rendelkezés hiányában – bármely gazdasági tevékenység végzésére létrehozható. Ha valamely gazdasági tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, a kft. e tevékenységét csak az engedély birtokában (hatósági határozatot) végezheti, melyet a cégbírósághoz is be kell nyújtani. A korlátolt felelősségű társaság alapítható egyszemélyes, vagy több személyes társaságként. A taglétszám felső határa nem korlátozott. Tagjai lehetnek külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt. Kft. alapítható jogutódlással is. Törvényi rendelkezés értelmében – a konzervatív német jogfelfogásnak megfelelően - tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni, például hirdetés útján. Így lehetővé válik az egymásnak megfelelő üzleti partnereknek a nyilvánosság kizárásával bizalmi szempontokra is figyelemmel lévő megválogatása. A kft. alapításához társasági szerződés megkötése, egyszemélyes gazdasági társaságnál alapító okirat elfogadása szükséges. A törvény felsorolja a társasági szerződés kötelező és nem kötelező tartalmi elemeit, ez utóbbiakról csak szükség esetén rendelkezik a társaság a társasági szerződésben. Az 1988.évi törvényi szabályozás még diszpozitív jellegű volt, ami azt jelentette, hogy a tagok a társasági szerződésben a törvény rendelkezéseitől szabadon eltérhettek, hacsak a törvény ezt kifejezetten nem tiltotta. A harmonizáció követelményeinek megfelelően az 1997. évi Gt-ben már megfordult a

44

szabályozás jellege: a szabályozás kógenssé vált, vagyis a tagok a társasági szerződésben a törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt a törvény kifejezetten megengedi. A társasági szerződést (alapító okiratot) az alapítók döntésétől függően vagy közjegyző által készített közokiratba kell foglalni, vagy ügyvéd, esetleg az alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett okiratba. A 2006.évi Gt. lehetővé teszi a Cégtörvény mellékletében lévő szerződésminta használatát. Kft. alapításakor az induláshoz szükséges vagyont az alapítók bocsátják a társaság rendelkezésére. Az alapításhoz valamennyi tag hozzájárulása szükséges

A minimális

törzstőke, valamint a tagok által teljesítendő törzsbetétek jogi szabályozásában jelentős változásokra került sor az elmúlt évek során, amelyek szakmai körökben igen heves vitákhoz vezettek. 1930-ban, a kft. magyar jogba való bevezetésekor a törzstőke-minimum 10.000 pengő volt. Az 1988.évi VI.törvény kimondta, 1 000 000 Ft-nál nem lehet kevesebb az alapításkori törzstőke nagysága, ezt az összeget az 1997.évi Gt. 3 millió Ft-ra emelte, amit a 2006.évi törvény eredeti hatályossá vált változata nem változtatott meg. Jogalkotói körökben azonban heves viták bontakoztak ki, többen a törzstőke drasztikus mérséklését követelték, megjelent az ezer forintos kft. víziója. A magasabb összeghatár szükségességét hitelezővédelmi okokkal magyarázzák, valamint azzal, hogy így a komolytalan, eseti jellegű üzleti vállalkozások létrehozása meggátolható. Az ezer forintos kft. támogatói23 azonban azzal érvelnek, hogy a jegyzett tőke nem azonos a társaság saját vagyonával, márpedig a társaság a hitelezők felé teljes vagyonával felel, a törzstőke, mint a társasági vagyon része nem kezelhető hitelezői garanciaalapként. A hitelezők elsősorban a cégnyilvántartás nyilvánosságától, a gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozástól és a vezető tisztségviselők személyes felelősségét előíró rendelkezésektől várnak védelmet. Ugyanakkor a törzstőke leszállítása jelentősen megkönnyítené a vállalkozások alapítását és a kis- és középvállalkozások számára is elérhetőbbé válna ez a társasági forma az uniós célkitűzéseknek megfelelően. A módosítás ellenzői24 szerint azonban a törzstőke mértékének drasztikus leszállítása a kft.-re vonatkozó szabályozás egészét érinti; ezer forintos kft.-nél nincs értelme üzletrésznek és törzsbetétnek, az apportra, a tőkeemelésre és tőkeleszállításra vonatkozó szabályoknak. Számítani kellene a már meglévő, mintegy 200.000 kft. esetében a törzstőke azonnali leszállítására, ami a 23

lsd. Szegedi András: Az "ezer forintos kft." védelmében; Gazdaság és Jog, 15.évf. 3.szám 8-13.o.

24

Komáromi Gábor: A vitatható kft., Gazdaság és Jog, 15.évf. 6-7.szám 9-13.o

45

cégbíróságokra nézve is hihetetlen munkaterhet róna. Valamint reális veszély lenne a kedvezőbb felelősségű alakzat reményében a kkt-k és bt-k tömeges átalakulása. A 2007.06.11. törvényi módosítás végül - Komáromi Gábor szavait idézve – „a tipikus magyar félmegoldások példája lehetne”.25 A törzstőke minimumát többszemélyes kft esetében 500.000 Ft., egyszemélyes kft. esetén pedig 100.000 Ft. –ban határozták meg. A korábbi összeghatárhoz képest ez is drasztikus módosítás. Az elkövetkezendő évek mutatják majd meg, hogy ez a változtatás milyen hatással lesz a Magyarországon működő társaságok szervezeti struktúrájára – azaz bekövetkezik-e a kkt-k és bt-k tömeges mértékű átalakulása többszemélyes kft-vé, ill. az egyéni vállalkozások közül hányan választják inkább a jóval kedvezőbb felelősségi viszonyokat tartalmazó egyszemélyes kft. társasági formát. Módosításokra került sor a törzsbetétek vonatkozásában is. Enyhített a 2006. évi Gt. az alapításkori törzstőke rendelkezésre bocsátásának határidejét illetően is, amikor is a nem pénzbeli betétek rendelkezésre bocsátásának határidejét a cégbejegyzéstől számított maximum 3 évben határozta meg, amennyiben a nem pénzbeli hozzájárulások összege nem éri el a törzstőke felét, szemben az 1997. évi Gt. szabályozásával, amely szerint a nem pénzbeli betéteket alapításkor teljes egészükben a társaság rendelkezésére kellett bocsátani. A 2006. évi Gt. változatlanul hagyta az 1997. évi Gt. azon szabályát, hogy alapításkor a pénzbeli betéteknek a felét a társaság rendelkezésére kell bocsátani, azonban módosítást hozott a tekintetben, hogy az 1997. évi Gt. szerint ezen összeg legkevesebb 1.000.000 Ft. kellett legyen, amit a 2006. évi Gt. már nem követel meg. Új szabály, hogy a 2006. évi Gt. lehetővé teszi, hogy pénzbeli betét nélkül, csak nem pénzbeli betéttel (apporttal) is lehet korlátolt felelősségű társaságot alapítani, ellentétben az 1997. évi Gt. szabályozásával, amely szerint a pénzbeli betétek összege alapításkor nem lehetett kevesebb a törzstőke 30%-ánál, illetve 1.000.000 Ft-nál. A pénzbeli betétek teljes összegének befizetési határideje a 2006. évi Gt-ben is maradt az 1997. évi Gt.-ben előírt, a cégbejegyzéstől számított 1 éves határidő. Szintén változatlan maradt, hogy az egyes törzsbetétek összege nem lehet kevesebb 100.000 Ft-nál, és 10.000-el maradék nélkül oszthatónak kell lennie. Egyszemélyes kft. esetén korábban ( az 1997.-es és 2006-os Gt.-ben) a cégbírósághoz való bejelentés előtt a teljes pénzbeli hozzájárulást be kellett fizetni, ill. az apportot a társaság rendelkezésére kellett bocsátani, hiszen egyszemélyes társaság alapítása fokozottabb

25

Komáromi Gábor: A vitatható kft., Gazdaság és Jog, 15.évf. 6-7.szám 9-13.o

46

garanciákat igényel. A 2007-es törvénymódosítás szerint azonban már csak a felét kell befizetni, ill. további könnyítés, hogy ha az alapító okirat úgy rendelkezik, akkor elegendő 100.000 Ft. befizetése is. Jelentős újítása az új szabályozásnak, hogy az Európai Unió 2.számú tőkevédelmi irányelve alapján kialakított rendelkezéseket a részvénytársaság mellett a kft-re is alkalmazni kell. Ezzel a hitelezői érdekek fokozott biztosítását kívánják elérni. Ennek alapján a társaság saját tőkéjéből a tagok javára kifizetést a társaság fennállása során kizárólag a törvényben meghatározott esetekben és csak a számviteli törvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén eszközölhet. Tagsági jogviszony alapján csak az osztalék ill. osztalék előleg fizethető ki a saját tőke terhére a tárgyévi adózott eredményből ill. szabad eredménytartalékból. Szigorú követelményként jelenik meg a 2007es törvénymódosításban, hogy az ügyvezetőnek írásban kell nyilatkoznia a taggyűlésnek arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét ill a társasági hitelezők érdekeinek érvényesülését, korábban ez nem volt kötelező, csak, mint lehetőség jelent meg. Egyes vélemények szerint ez a rendelkezés elsősorban a társaság belügyeit érinti és feleslegesen tovább terheli az ügyvezetőket. A kft. legfőbb szerve a taggyűlés. A 2006.évi IV. törvény a korábbi előírásoktól eltérőn lehetővé teszi, hogy a társaság rendelkezhet arról, hogy a taggyűlésen a tagok nem közvetlenül személyes jelenléttel, hanem a tagok közötti párbeszédet ill. vitát korlátozás nélkül lehetővé tevő elektronikus hírközlőeszközök közvetítésével vesznek részt. Azt is megengedi, hogy a tagok taggyűlés tartása nélkül is határozhatnak – a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyását kivéve – a taggyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben. A 2007es módosítás ezt az egy kivételt is megszüntette, így lényegében taggyűlés tartása nélkül évekig is működhet a társaság. Ez nyilvánvaló könnyebbség a nagybefekektetőknek, viszont sérül az az elv, hogy a társaság vállalkozók közössége. A társaság képviseletére vonatkozó szabályozást az Európai Unió 1.számú Irányelve tartalmazza. A társaság köteles bejelenteni azokat a cégadatokat amelyekből megállapíthatóa képviseletre jogosult személy vagy személyek köre, kinevezésük ill. visszahívásuk időpontja. Arról is tájékoztatást kell adni, hogy a társaság a képviseleti jog gyakorlásának mely formáját választotta. ( önálló és / vagy együttes képviselet). A korlátolt felelősségű társaságban képviseleti jogkörrel rendelkezők: - ügyvezető(k), mint a társaság általános, teljes körű és önálló képviseleti joggal felruházott törvényes képviselői,

47

- cégvezető, - képviseleti jogkörrel felruházott munkavállaló. A korlátolt felelősségű társaságot az ügyvezető, mint vezető tisztségviselő képviseli harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt. A 2006. évi Gt. szerint az ügyvezetőt határozatlan időre is meg lehet választani, szemben az 1997. évi Gt.-vel, amely ezt maximum 5 éves határozott időre tette csak lehetővé, azonban az ügyvezető újraválasztható volt. Szintén új és nagyon fontos szabály, hogy a 2007. évi módosítás lehetővé teszi, hogy az ügyvezető munkaviszonyban végezze a dolgát, szemben a 2006.évi eredeti és az 1997. évi Gt.-vel, amely ezt csak megbízási jogviszonyban, illetve tagi jogviszonyban tette lehetővé. Ez alól egyetlen kivétel az egy személyes korlátolt felelősségű társaság, ahol továbbra sem lehet az alapító tag egyidejűleg a társaság munkaviszonyban lévő ügyvezetője is IV.2.b. A részvénytársaság A gazdasági társasági formák közül a legbonyolultabb és legtöbb szabályozást igénylő a részvénytársasági forma. A részvénytársaság is -

mint már korábban utaltam rá -

a

tőkeegyesítő társaságok sorába tartozik és ez az a társasági forma, amelyre vonatkozóan a legtöbb jogharmonizációs kötelezettségünk áll fenn, hiszen az irányelvek hatálya e társasági formára terjed ki leginkább. Az 1997. évi Gt. a részvénytársaságokra vonatkozó szabályokat a jogharmonizációs előírásoknak megfelelően az uniós társasági jogi szabályokhoz igazította. A 2006. évi Gt. pedig az európai részvénytársasági jog fejlődésének megfelelően alakította át a magyar részvénytársaságokra vonatkozó szabályozást. Nagyon fontos a társasági törvény, valamint az értékpapír és értéktőzsdejogi szabályozás teljes összhangjának megteremtése részvénytársaságok esetén, mivel a részvénytársaságokra a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. Tv. (Tpt.) szabályai is megfelelően irányadóak, a Gt. és a Tpt. szabályait tehát együtt kell alkalmazni. A törvény meghatározása szerint a részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki.26 A részvényesek felelőssége korlátozott, leszámítva néhány, a törvény által meghatározott esetet. Az összes részvény névértékének 26

2006.évi IV.törv. 171.§, (1)

48

összege a részvénytársaság jegyzett tőkéje. A törvény tiltja a névérték alatti kibocsátást, amennyiben ez a cégbejegyzés előtt mégis megtörténik, az ebből eredő károkért a kibocsátók egyetemlegesen felelnek;

( kivételt teremtve

ezzel a korlátozott felelősség alól)

cégbejegyzést követő névérték alatti részvénykibocsátás esetén viszont a társaságot terheli a felelősség. Alapvető újítása az 1997.évi, a jogharmonizációt megvalósító törvénynek, hogy megkülönbözteti a részvénytársaságok zártkörű ill. nyilvános alapítását. A régi Gt. csak az alapításnál és az alaptőke-emelésnél tett különbséget úgy, hogy alapesetnek a nyilvános alapítású társaságot tekintette, ehhez képest kivételként szabályozta a zártkörű alapítást. Nem vette viszont figyelembe a két típus közötti különbséget a társaság szervezeti és működési kérdéseinek szabályozása során. Az európai uniós társasági jog fejlődésével összhangban történő magyar jogfejlődés a 2006. évi Gt-ben alapvető változásokat hozott a részvénytársaságok szabályozása területén, amikor az új szabályozás a részvénytársaságokat kétféleképpen működő részvénytársaságra osztja. Külön fejezetben szabályozza a 2006. évi Gt. a nyilvánosan működő részvénytársaságokat (Nyrt.) és külön fejezetben a zártkörűen működő részvénytársaságokat (Zrt.). Azonban a kétféle részvénytársaság közötti „átjárhatóságot” a 2006. évi Gt. is fenntartotta. A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetén csak az eltérésekre koncentrál, egyebekben a zártkörű részvénytársaságokra irányadó szabályozást kell alkalmazni Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra, majd ezt a definíciót kiegészíti a 2006-os Gt. azzal, hogy azon részvénytársaság is nyilvánosan működik, amelynek részvényeit a nem nyilvános forgalomba hozatalt követően nyilvános értékesítésre ajánlották fel. Zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra, továbbá – a 2006-os Gt. többletszabályozása szerint – amelynek a nyilvánosan forgalomba hozott részvényeit nyilvános ajánlattétel útján már nem értékesítik, ill. azokat a szabályozott piacról kivezették. A 2006-ios Gt. – egy korábbi módosításnak megfelelően - azt is előírja, hogy a működési formát a cégnévben, annak „zrt” vagy „nyrt” rövidítésével fel kell tüntetni. Ez forma NyugatEurópában nem ismert. Magyarországon a részvénytársaságok jelentős része zártkörűen működik; ennek részben az az oka, hogy az állami vállalatból történt átalakulást követően részvényeik olyan nagybefektetők kezébe kerültek, akiknek nem állt szándékában a részvények eladása;

49

másrészt olyan kisebb társaságokról van szó, amelyek nem kívánják vállalni a nyilvános működéssel járó szigorú előírásokat. Az 1997.évi Gt. új szabálya volt az is, – amit a 2006-os Gt. is átvett – hogy lehetővé tette a részvénytársaság működési formájának működés közbeni megváltoztatását.

( 75 %-os

többséggel) A működési forma megváltoztatása azonban nem minősül átalakulásnak, hiszen a részvénytársasági gazdasági forma megmarad. A részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír. Jellemzői a részvény névértéke, kibocsátási értéke, előállítási módja, típusa és fajtája. Az elmúlt 20 évben a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és részvények szerepe jelentősen megnőtt, a kötvények és részvények a világ teljes pénzügyi készletének mintegy 70%-át képviselik (ezzel szemben a bankbetétek 30%-ot) 2002-ig két típusa volt: névre és bemutatóra szóló. 2002. január 1. óta részvény csak névre szóló részvényként bocsátható ki, de a fenti időpontot megelőzően nyilvánosan működő részvénytársaság

által

kibocsátott

bemutatóra

szóló

okirati

formában

előállított

törzsrészvények e részvénytípusban változatlanul megmaradhatnak, így bár rendkívül szűk körben, de vannak bemutatóra szóló részvények. A 2006-os Gt. azonban már nem teszi lehetővé a bemutatóra szóló részvény kibocsátását. Az 1997.évi Gt. jelentős újítást vezetett be a részvények osztályozásának vonatkozásában, mivel a korábbi Gt. és az annak alapján kialakuló gyakorlat nem volt egységes a részvények osztályozása és különböző típusai ill. formái közötti megkülönböztetés terén. Az 1997-es szabályozás – korábbi szabályozással egyezően - két alapvető típust különböztetett meg: névre és a bemutatóra szóló részvényt. (ez utóbbi a fenti rendelkezés miatt már nem bocsátható ki). Majd rendelkezik a törvény a részvényfajtákról, az elsőbbségi részvényen belül részvény osztályokat sorol fel, s legkisebb egységként bevezeti a részvénysorozat fogalmat, amely egy részfajtán ill. részvényosztályon belül bocsátható ki. A részvény fajtája szerint lehet törzsrészvény, elsőbbségi részvény, dolgozói részvény, kamatozó részvény, avagy visszaváltható részvény. A törzsrészvény fogalmát az 1997. évi Gt. negatív módon határozta meg, vagyis törzsrészvény az a részvény, mely nem tartozik a speciális részvényfajták közé, a törzsrészvény tulajdonosainak a részvény névértékével arányos részvényesi jogokat biztosít speciális kedvezmények nélkül. Ezt a szabályozást a 2006. évi Gt. is fenntartotta. Az elsőbbségi részvény a részvény tulajdonosának valamilyen a létesítő okiratban meghatározott többlet jogosítványt biztosít. Elsőbbségi részvény akár részvénytársaság

50

alapításakor, akár a társaság működése során kibocsátható, a részvénytársaság által kibocsátott elsőbbségi részvények névértékének együttes összege a részvénytársaság alaptőkéjének felét nem haladhatja meg. A dolgozói részvény specifikuma, hogy a dolgozói részvényt csak a részvénytársaságnál teljes, vagy részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók szerezhetik meg ingyenesen, avagy kedvezményes áron. A kamatozó részvény a részvény létesítő okiratban meghatározott mértékű kamatra jogosít, természetesen a névértékarányosan járó osztalék mellett. Nem fizethető a részvényesnek kamat az alaptőke terhére, illetve, ha nincs a társaságnak adózott eredménye, szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredménye. Kamatozó részvény akár a társaság alapításakor, akár működése során kibocsátható, a kamatozó részvények össznévértéke az alaptőke tíz százalékát nem haladhatja meg. Az 1997.-es Gt. új szabályokat állapít meg a saját részvényre vonatkozóan, mivel a korábbi törvénynek a saját részvényre vonatkozó rendelkezései ellentétesek voltak az Európai Unió 2.sz. irányelvével. Az ideiglenes részvényekkel kapcsolatban a korábbi szabályozáshoz képest két lényeges ponton történt változás: az új szöveg egyértelművé teszi, hogy az ideiglenes részvény értékpapír, továbbá előírja annak kibocsátását. A részvénytársasági fejezet egyik legfontosabb újítása volt, hogy az 1997-es Gt. elismeri ún.dematerializált részvényt és lehetővé tette a nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé történő átalakítását. Az út azonban egyirányú, mert visszafele nem működik. Nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei kizárólag dematerializált módon állíthatók elő a hatályos Gt. szerint. Az 1997-es Gt. további újításokat is tartalmaz: szankcionálja a részvényeknek olyan időpontban történő forgalomba hozatalát, amikor a részvénytársaság arra nem lett volna jogosult. Részletesen rendelkezik az ún. összevont részvényekről. Megváltozik a részvénykönyv szerepe is: eredetileg a névre szóló részvények nyilvántartására szolgált, 1997-től a névre szóló részvények részvényeseinek a nyilvántartása az elsődleges cél. Az 1988-as Gt. a részvény, mint értékpapír szabad és korlátozhatatlan átruházásából indult ki, az új szabályozás már tartalmazza az átruházás korlátozását. Részvénytársaság mind az 1997. évi Gt. mind pedig a 2006. évi Gt. szerint az uniós társasági jogi szabályokhoz igazodóan alapítható egyrészt új jogelőd nélküli társaságként, akár zártkörűen, akár nyilvánosan, másrészt átalakulással. A 2007-es módosítás már zártkörűen

51

működő rt. esetén is lehetővé teszi a szerződésmintával történő alapítást, ez a lehetőség a magyar gazdasági társasági formák közül csak a nyrt. esetén nem áll fenn. Részvénytársaság zártkörű alapítása: Részvénytársaság zártkörű alapítása esetén a társaság alapítása nem tér el a többi társasági formáétól, a részvénytársaság alapítói egyben a társaság első részvényesei, akik arra vállalnak kötelezettséget az alapító okirat aláírásával, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik. A részvényesek az alapító okiratban felsorolásra kerülnek és az alapító okiratot aláírják. Az alapító okiratot közokiratba kell foglalni, vagy ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzéssel kell ellátni. Részvénytársaság nyilvános alapítása: Részvénytársaság nyilvános alapítása esetén az alapítás folyamata hosszasabb, több fázisú, a Gt. mellett a Tpt. szabályai hangsúlyozottan betartandók. Nyilvános alapítás esetén az rt. alapítói a részvénytársaság első részvényeseivel nem esnek egybe, hiszen a nyilvános alapítás célja, épp a részvényesek nyilvános ajánlattétel útján történő összegyűjtése. Az alapítók nem kötelesek az általuk létrehozni tervezett részvénytársaságban részvényt jegyezni, így részvényessé válni. E lehetőségtől azonban elzárva sincsenek, akár pénzbeli vagyoni hozzájárulással, akár apporttal a részvénytársaság jegyzett tőkéjéhez hozzájárulhatnak, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport) szolgáltatására nyilvános alapítás esetén azonban csakis az alapítók jogosultak. A nyilvános alapítás, mely az alapítandó részvénytársaság részvényeinek nyilvános forgalomba hozatalát jelenti, akkor folytatható le, ha az alapítók a forgalomba hozatal előkészítésével, lebonyolításával befektetési vállalkozót bíznak meg. Az 1997-es Gt. a jegyzett tőke minimumának nagyságát a korábbi 10.000.000 Ft-ról 20.000.000 Ft-ra emelte, amit a 2006-os Gt. eredeti változata változatlanul hagyott. A tőkeemelési és tőkeleszállítási eljárás szabályozása során a 2006-os Gt. sokkal nagyobb figyelemmel van a számviteli terminológiára, mint elődei, hiszen

- mint korábban már

utaltam rá – az Európai Unió társasági jogi irányelvei tele vannak számviteli rendelkezésekkel. Mint már fentebb, a gazdasági társaságok vezetési rendszerének általános tárgyalása során rámutattam, a 2006-os Gt. lehetővé teszi nyílt rt. esetén, hogy az ún. Board-egységes vezetési rendszert használják.

Ez azt jelenti, hogy az ügyvezetési és ellenőrzési funkciókat

egységesen az igazgatótanács látja el ( korábban elkülönült az igazgatóság és a felügyelő bizottság) létrehozva az egységes irányítási rendszerű részvénytársaságot. Ez esetben a részvénytársaságnál felügyelő bizottság nem működik, és az igazgatótanács tagjai minősülnek

52

vezető tisztségviselőknek. Ez az új szabályozás egyértelműen kedvez az angol, amerikai és távol-keleti befektetőknek.

53

V. A SZUPRANACIONÁLIS TÁRSASÁGOK MEGJELENÉSE A MAGYAR TÁRSASÁGI JOGBAN ÉS A MAGYAR GAZDASÁGBAN V.1. Az európai gazdasági egyesülés (ege.) Az európai gazdasági egyesülésről szóló közösségi rendeletet a Tanács 1985.július 25-én fogadta el és ezzel megnyitotta az európai gazdasági integráció területén a szupranacionális társaságok sorát. Az európai gazdasági egyesülés szervezeti forma bevezetésének hátterében az a felismerés állt, hogy a harmonikus gazdasági fejlődéshez, az egységes belső piac zavartalan működéséhez olyan jogi keretrendszer kialakítása szükséges amely megkönnyíti mind a társaságok és más jogi személyek, mind a természetes személyek számára az Európai Közösségen belüli határokon túli együttműködést. Az európai gazdasági egyesülés egy társaságtól alapvetően célját tekintve tér el, amely kizárólag arra irányul, hogy megkönnyítse vagy előmozdítsa a saját tagjainak gazdasági tevékenységét – az egyesülés célja tehát nem a profitszerzés. E célból a rendelet számos korlátozást vezetett be: az európai gazdasági egyesülés pl. nem gyakorolhat közvetlenül vagy közvetett módon

irányítási és/vagy felügyeleti jogkört; nem birtokolhatja valamely

tagvállalkozásának részvényeit; nem foglalkoztathat 500 főnél több munkavállalót; nem lehet egy másik európai gazdasági egyesülés tagja. A szervezeti forma szupranacionális jellegét az a fontos előfeltétel biztosítja, amely kimondja, hogy az egyesületet alapító társaságoknak ill. természetes személyeknek legalább két tagállamhoz kell kötődniük. A tagok az egyesület tartozásaiért korlátlanul és egyetemlegesen felelnek A jogharmonizáció folytán európai gazdasági egyesülés Magyarországon is alapítható, csatlakozásunkkal az ege.-ről szóló rendelet belső jogunk részévé vált. Erről a 2003.évi XLIX.törvény rendelkezik, amely jogharmonizációs céllal módosította a korábbi 1997.évi társasági és cégtörvényt is. V.2. Az európai részvénytársaság ( se) Az európai részvénytársaság létrehozásának szükségességét már az 1970-es években felvetették, végül 2001-ben fogadták el a Tanács 2157/2001/EK rendeletét, amely 2004. október 8-tól lépett hatályba. A rendelet lényege, hogy ezáltal lehetővé válik egy vállalkozás

54

székhelyének egyik tagállamból a másikba való áthelyezése úgy, hogy ez nem jár a jogi személyiség megszűnésével és nem igényli a fogadó államban új társaság alapítását, a vállalkozás a teljes közösségi belső piacon szabadon mozoghat. A rendelet ugyanakkor jelentős mértékben elősegíti a vállalkozások határon átnyúló tőkeegyesítését. Az európai társaság jogi személyiséggel rendelkezik, tulajdonképpen egy nyilvánosan működő részvénytársaságnak felel meg. Alaptőke részvényekre oszlik, a társaság tagjainak a társasággal szembeni felelőssége korlátozott. Alaptőkéjét euróban kell meghatározni, minimális összege 120.000 €, de a tagállamok belső joga ennél magasabb minimális tőkekövetelményt is előírhat. Létrehozása többféleképpen történhet: egyesülés útján ( beolvadással vagy összeolvadással), részvénytársasági holding alapításával, egyszerű átalakítással ill. leányvállalat alapításával. Fontos követelmény, hogy az alapító részvénytársaságok közül legalább kettőnek a székhelye különböző tagországban legyen. Szervezeti egységei a részvényesek közgyűlése és egy felügyeleti szerv és egy ügyviteli szerv vagy csak egy ügyviteli szerv. Székhely alatt a központi ügyintézés helyét kell érteni. A társaság a bejegyzés helye szerinti országban fizet adót összes jövedelme után. Az irányítás tekintetében az alapítók az egyszintű - management board vagy a kétszintű – kontinentális típusú – rendszer közül választhatnak. Magyarország uniós csatlakozásával ez a rendelet is belső jogunk részévé vált; megszületett a 2004.évi XLV.törvény az európai részvénytársaságról. A törvény hatálya a magyarországi székhelyű európai részvénytársaságokra terjed ki. A törvény első része a közösségi rendelettel összhangban lévő általános rendelkezéseket tartalmazza, míg a második részletesen rögzíti a munkavállalói részvételnek az európai közösségi joggal harmonizáló szabályait. Mint arra korábban utaltam, számítani lehet arra, hogy Magyarországon is egyre több nagyvállalat választja

ezt a társasági formát. (mint ahogyan azt Németországban

megfigyelhetjük). Pl. salgótarjáni SVT-Wamsler Zrt. ( a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely jogutódja) bejelentette átalakulását európai részvénytársasággá – a cég jelentős exportot termel német osztrák és holland piacra és a hazai piacon is meghatározó részesedéssel rendelkezik. V.3. Az európai szövetkezet (sce) 2003.július 22-én fogadta el a Tanács az európai szövetkezetekről szóló rendeletét, háromra növelve ezáltal az Európai Unión belüli szupranacionális társasági szervezeti formák számát.

55

A tényleges hatálybalépésre szokatlanul hosszú határidőt állapítottak meg, 2006.augusztus 18-át. Az

európai

szövetkezet

jogi

személyiséggel

rendelkezik.

Alapvető

célja

tagjai

szükségleteinek kielégítése és/vagy tagjai gazdasági és szociális tevékenységeinek fejlesztése. Tagjai önállóságukat megőrizve, belső megállapodások útján törekednek gazdasági és társasági tevékenységeik fejlesztésére. Az egyezmények jellemzően valamely áru szállítására vagy szolgáltatás elvégzésére vonatkoznak. A szövetkezet jegyzett tőkéje részjegyekre oszlik, minimális összege 30.000 € kell legyen. Ha a szövetkezet alapszabálya eltérően nem rendelkezik az alapításkor egyetlen tag felelőssége sem haladhatja meg az általa jegyzett összeg mértékét. Alapítási feltétele: legalább öt természetes személy által, akik legalább két államban honosak, vagy legalább két gazdasági társaság vagy más jogi személy által, amelyek legalább két tagállam joghatósága alá tartoznak. Tulajdonosi irányító szerve a közgyűlés, az ez alatti szervezeti szinten itt is – mint ez európai részvénytársaságnál – választani lehet a kétszintű rendszer és az egyszintű rendszer alkalmazása között.

56

VI. A TÁRSASÁGOKAT ÉRINTŐ EGYÉB SZABÁLYOZÁSOK A gazdasági társaságok működését a társasági törvényen kívül még számos egyéb jogi szabályozás határozza meg. Ezek közül a legfontosabbak a következők. - 1996. évi LVII.törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról

(Tpvt.)

A gazdasági hatékonyságot elősegítő piaci verseny biztosítása érdekében létrejött a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát szolgáló versenytörvény. Az ebben foglalt versenyjogi rendelkezések tiltják a tisztességes verseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozzák a vállalkozásoknak a versenyre hátrányos összefonódását. A törvény szakított a korábbi szabályozással, amely általános ún. generál klauzulaként tiltotta általánosságban a tisztességtelen piaci magatartást, a tisztességtelen verseny tilalma elnevezésű fejezet körében. Az új versenytörvény fejezeti vagy kis generál klauzulaként tiltja a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető, illetve az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartások tanúsítását konkretizálva a gazdasági versenyt sértő magatartásokat. A törvény a piaci kapcsolatok megzavarásának sajátos formájaként szabályozza azt a magatartást, amikor a versenytárs a korábbi gazdasági kapcsolatok felbontására vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozására törekszik úgy, hogy ilyen tartalmú felhívást intéz az érintett vállalkozó jelenlegi vagy lehetséges üzleti partnereihez. Az ún. „bojkott felhívás” csak akkor minősül versenyjog sértőnek, ha az tisztességtelen. Nem kifogásolható az olyan felhívás a konkurencia üzletköréhez, amelyben valaki kedvezőbb fizetési feltételeket, jobb minőséget, alacsonyabb árat, rövidebb szállítási határidőt kínál. A Tpvt. az európai versenyjoghoz való harmonizációja során a korábbi versenytörvény szabályozását kiterjesztette és a fogyasztók megtévesztésén kívül tiltja a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását is. A fogyasztók megtévesztését, valamint a választási szabadság indokolatlan korlátozását eredményező üzleti módszerek alkalmazását, együttesen a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmaként jelöli. A fogyasztók körét a törvény a korábbi szabályozáshoz képest szélesebben határozza meg, az Európai Közösség irányelvének alapulvételével fogyasztónak nemcsak az minősül, aki az áru vagy szolgáltatás vevője, megrendelője, hanem az is, aki az árut vagy szolgáltatást használja,

57

de nem maga vásárolta (pl. családtag) valamint vevő az is, aki nem maga használja fel az általa vásárolt árut, mert azt például tovább ajándékozza. A fogyasztó fogalma alatt az új versenytörvény a végső felhasználót érti. A vállalkozások közötti gazdasági együttműködés nem tiltott, amennyiben az a verseny tisztaságával és a fogyasztók érdekeivel nem ellentétes. A vállalkozások azonban a gazdasági verseny elkerülése érdekében néha meg nem engedett eszközöket vesznek igénybe. Ilyen pl. amikor olyan megállapodást kötnek, illetve olyan összehangolt magatartást tanúsítanak, amelyek a verseny kiküszöbölésével biztosítanak előnyöket számukra, a gazdasági versenyt kizárják vagy legalábbis korlátozzák hátrányt okozva ezzel a fogyasztóknak. A megállapodásnak nem kell írásban léteznie, sőt megállapodás hiányában az összehangolt magatartás tanúsítása is okot ad a jogsértés szankcionálására. Az ilyen versenykorlátozó megállapodásokat kartelleknek nevezzük, melyek létrehozását az európai versenyjogok tiltják. A versenytörvény szerint nem minősül függetlennek a vállalkozás, ha egyik a másikat irányítja. Közvetlen irányítással rendelkezik egy vállalkozás, ha a másik vállalkozás többségi szavazati jogot biztosító üzletrészei, részvényei, illetőleg a szavazati jogok több mint 50%ával rendelkezik, vagy szerződés alapján jogosult a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására. A törvény példálózva sorolja fel a gazdasági versenykorlátozó megállapodások kritikus fajtáit, nevezetesen: a vételi vagy eladási árak vagy egyéb üzleti feltételek meghatározására létrejött ún. árkartelleket, az előállítás, forgalmazás, műszaki fejlesztés vagy befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására létrejött ún. kontigentáló kartelleket, a beszerzési források, illetőleg az értékesítési piac felosztására vonatkozó ún. piacfelosztó kartelleket. - 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről

A biztonságos árukhoz és szolgáltatásokhoz fűződő fogyasztói érdekek védelmében lépett hatályba a fogyasztóvédelmi törvény. A törvény részletesen szabályozza a közvetlenül a fogyasztók számára értékesítést, illetve szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára követendő piaci magatartásokat, ezáltal védve a fogyasztók érdekeit. A törvény szabályozza a fogyasztóvédelmi, érdekképviseleti szervezetek működését is, amelyek feladata a fogyasztók védelme a törvényt be nem tartó vállalkozásokkal szemben.

58

- 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről A törvény fogyasztók védelme érdekében szabályozza a kereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeit, mint pl. az üzletek nyitva tartásának rendjét, szabályokat tartalmaz a piacon „jelentős piaci erővel rendelkező” vállalkozásokra vonatkozóan, továbbá a versenytörvényre és a fogyasztóvédelmi törvényre történő utalással szankciókat tartalmaz a kereskedelmi szabályok megszegőivel szemben. - 1997. évi LVIII. Törvény a gazdasági reklámtevékenységről Az Európai Unióban meglévő szabályokhoz hasonlóan a magyar gazdasági reklámtörvény is fogyasztói érdekek védelmének biztosítása, valamint a fogyasztók tisztességes tájékoztatása érdekében határozza meg a gazdasági reklámtevékenység szabályait.

- Adójogszabályok: A gazdasági társaságok vonatkozásában kapcsolódó jogterületként meg kell említeni a társaságokra vonatkozó adótörvényeket is: 2003. évi XCII. Tv. az adózás rendjéről. 2007. évi CXXVII. Tv. az általános forgalmi adóról. 1996. évi LXXI. Tv a társasági adóról és az osztalékadóról. Az

adótörvények területen nem beszélhetünk igazából jogharmonizációról. Pedig az

egységes belső piac funkcionálását akadályozó egyik legfontosabb tényezőt az adókorlátok jelentik. Az adók fokozatos egységesítésére két út kínálkozik: 1.) felülről jövő adóharmonizáció; ami a közvetett adók szintjén jelentene harmonizációt, elsősorban az áfa-kulcsok számának és nagyságának egységesítésével 2.) adóverseny által kikényszerített egységesülés, amire a legjobb példa a társasági adó. A 2004. évi uniós bővítés óta igazi verseny bontakozott ki a tagállamok között a társasági adó területén. Ugyanakkor elmondható, hogy megnőtt az indirekt adók jelentősége a direktek rovására. Lassan, de végbemegy a nemzeti adórendszerek harmonizációja az Európai Unióban.

59

VII. ESETTANULMÁNY – MOL KONTRA OMV Az elmúlt közel egy év üzleti életének megkülönbözetett figyelmet érdemlő eseménye a két nagy közép-európai olajipari cég – a magyar Mol Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. és az osztrák OMV AG – esetleges, az osztrák cég által szorgalmazott egyesülése. Az esemény heves politikai vihart kavart Magyarországon, hiszen egy fontos stratégiai ágazat „került veszélybe”, és a törvényhozás viharos gyorsasággal fogadta el a sokat vitatott és az Európai Unió által is bírált lex Mol néven elhíresült törvényt, másrészt a fúzió lehetősége aggodalommal tölt el bizonyos üzleti köröket, akik attól tartanak, hogy a két cég esetleges összefonódása vészesen korlátozná a közép-európai energetikai versenyt. VII. 1 Rövid történeti áttekintés Az előzmények 2002-ig nyúlnak vissza, amikor az OMV titokban vásárolta össze a tőzsdén első 10%-os pakettjét, majd 2007. júniusában tovább növelte részesedését 18,6 %ra. Jelenleg az OMV öt leányvállalata révén a részvények kb. 20,2%-val rendelkezik27 A „bomba 2007. szeptemberében robbant”, amikor az OMV bejelentette, hogy a Mol-lal való működésének egyesítésére törekszik, de formális vételi ajánlatot nem tett. Közölte, hogy a Budapest Értéktőzsdén 19.935 és 30.000 forint között mozgó MOL részvényekért 32.000 forintot is megadna. A reakció magyar részről nem maradt el. A MOL menedzsmentje, majd hatásukra Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök is az osztrákok szándékát ellenségesnek minősítette. A magyar cég védekezésül a piacon felvásárolta saját részvényeinek 43%-át, amiből a 10% feletti mennyiséget „baráti” cégeknek adta kölcsön. A magyar országgyűlés pedig 2007.októberében elfogadta a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2007.évi CXVI.törvényt, amely 2007.október 4-én lépett hatályba. A törvény természetesen felkeltette az Európai Unió Bizottságának a figyelmét, amely megfogalmazta aggodalmait. Közben az OMV 2007.decemberében pert indított a MOL ellen a Fővárosi Bíróság előtt, mert szerinte a magyar cég alapszabálya három ponton is ellentétes a magyar joggal. A pert végül a felek 27

Csabai Károly: Előjátszmák – az OMV elhúzódó harca a Mol-ért - Heti Világgazdaság XXX.évf., 10.sz.

104.o.

60

kérésére

májusig

elhalasztották.

2008.februárjában

az

OMV

hivatalos, előzetes összefonódási bejelentést tett az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatóságánál. Mint ahogyan azt szakértő körökben várták, a Bizottság az első körben, 2008.március 6-ai határidőig nem tudta eldönteni, hogy az OMV AG és a MOL Nyrt. összefonódása milyen hatással lenne az egységes piacon belüli versenyre. Ezért a következő 90-105 napban részletes, mindenre kiterjedő vizsgálat következik, amely után a Bizottságnak már mindenképpen véleményt kellene formálnia. Az OMV ugyanakkor készül a MOL 2008.április 24-ére összehívott éves közgyűlésére, ahol el szeretné érni, hogy a részvényesek megszavazzák a „baráti cégekkel” való megállapodások felülvizsgálatát. A „csata” legújabb színtere a Budapesti Értéktőzsde, ahol a háttérben sokan ismét a MOLOMV konfliktus egy újabb fejezetét sejtik. VII. 2. Miért vonzó célpont a Mol? A 109,7 milliárd forint jegyzett tőkéjű Mol Nyrt. (HVG, XXX.évf.15.szám, 116.o.), mint Közép-Európa egyik olajóriása, kétségtelen, hogy vonzó felvásárlási célpont a térségben dinamikusan terjeszkedő OMV AG számára. Bár a legtöbb termelékenységi mutató – így az árbevétel, az adózott eredmény, az olaj- és gázkitermelés adatai az OMV dominanciáját mutatják,több olyan mutatószám van, ami viszont a Mol elsőbbségét demonstrálja. Az OMV és a Mol 2007.évi főbb adatai OMV Árbevétel (milliárd forint) Adózott eredmény (milliárd forint) Olaj- és gázkitermelés (ezer hordó/nap) Töltőállomások (darab) Gázszállítás (milliárd köbméter) Létszám (fő) * 2007.évi átlagos MNB-devizaárfolyamon

5 037* 463* 321 2 538 52 33 665

Mol 2 593 254 91 1 001 17 15 658 Forrás: HVG XXX.évf.10.sz.104.o.

A Mol-nak ugyanis igen impozánsak a nyereségességi mutatói. Kőolajfinomítói nyeresége a feldolgozott kőolaj mennyiségéhez viszonyítva a legjobb Európában, hordónként közel 12 $ ( az OMV 7 $-ral a középmezőnyben van) Jobbak a Mol-nak az egységnyi tőkére vetített eredményei is. Hatékonyabb a kitermelési ágazatban is, mivel élen jár a kutatás-kitermelés egy hordóra vetített költségeit tekintve.

61

A két cég közötti strukturális különbség elsősorban abból adódik, hogy az OMV elsősorban a kutatásból és kitermelésből, míg a Mol feldolgozásból él. Emiatt szakértők szerint jól kiegészíthetnék egymást. Ugyanakkor a régióban komoly versenytársai egymásnak. A Mol 2006-2010. közötti időszakra vonatkozó stratégiájának középpontjában áll 1500 kiskereskedelmi kúthálózat feletti rendelkezés ( 820 volt induláskor) valamint a finomítói kapacitás növelése. Főbb terjeszkedési területek közé tartozik Románia, ahol éppen az OMV az egyik legnagyobb vetélytárs, amely a Mol elől szerezte meg a román Petromot. Ugyanakkor elmondható, hogy az OMV árbevételének jelentős része – csaknem a fele – származik Romániából, de mivel a román kormány az eddig hihetetlenül alacsony bányajáradék duplájára emelését tervezi, a jövőben bevételcsökkenéssel kell számolni. A Mol terjeszkedni kíván a déli régióban is, elsősorban Horvátországban és Szerbiában.

Ugyanakkor egy esetleges fúzió jelentősen

átrendezné az ágazat erőviszonyait a térségben. Magyarországon, a Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint

a Mol működteti a töltőállomások 36, az OMV pedig a 17

százalékát, a fúzionáló páros tehát jelentős hazai piaci fölényre tehetne szert. Ugyanakkor Romániában is dominálna az OMV-Mol duó, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában pedig az ottani törvények alapján előzetes engedély szükséges az összefonódáshoz. A hamburgi székhelyű európai olajkereskedők független iparági szervezete, az UPEI közleményben tiltakozott a két közép-európai megacég esetleges összeolvadása ellen, jelentős árdrágulást vizionálva mind a nagyfogyasztók, mind a magánemberek számára. VII. 3. A lex Mol Az OMV felvásárlási szándékának híre jelentősen felbolygatta a magyar politikai életet, és a parlamenti pártok tőlük teljesen szokatlan módon sorakoztak fel egy emberként a hazai stratégiai cégek védelmében hozott törvénymódosítás mögött.( a törvényt a parlament 337 igen 4 nem és 3 tartózkodás mellett fogadta el) A lex Mol néven ismertté vált, 2007.évi CXVI.törvény - amely 20007.október 24-én lépett hatályba – hatályon kívül helyezte a gazdasági társaságokról szóló IV.törvény egyes, a nyilvánosan működő részvénytársaság szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró rendelkezéseit és módosította a tőkepiacról szóló 2001.évi CXX.törvénynek a befolyásszerzés nyilvánosan működő részvénytársaságba címet viselő harmadik részének bizonyos paragrafusait. A törvény egyik legfontosabb rendelkezése, hogy eltörölte a 2006.évi Gt. 223.§-nak (2)-t, amely kimondta, hogy

62

a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények névértékének együttes összege nem haladhatja meg az alaptőke tíz százalékát. Ezzel gyakorlatilag lehetőség van arra, hogy ellenséges célú vállalatfelvásárlás esetén a célvállalat felvásárolja saját részvényeit – korlát nélkül. Viszont a saját részvény nem biztosít szavazati jogot. Lehetőség van azonban arra – mint ahogyan az a MOL esetében is történt – hogy a felvásárolt saját részvényeket a vállalat értékpapír-kölcsönzési ügylet keretében „baráti társaságok” számára elidegenítse. Az értékpapír tulajdonjoga ugyanis az ügylet révén átszáll. Az elidegenítés révén a részvény kikerül a társaság tulajdonából, megszűnik saját részvény lenni és visszanyeri mindazokat a részvényhez kapcsolódó jogosítványokat, amelyektől saját részvényként meg volt fosztva. Mindezek mellett a MOL alapszabályának egyik pontja – amelyet az OMV bírósági úton meg is támadott – további gátját jelenti a vállalatfelvásárlásnak – az alapszabály ugyanis kimondja, hogy egy részvényesnek sem lehet 10 százaléknál nagyobb szavazati joga. Ezen általános szabályozáson túl a törvénynek több rendelkezése kifejezetten az ország energiaellátása biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaságokra terjed ki. Ezek olyan társaságok, amelyekben az államnak korábban szavazatelsőbbséget biztosító részvényei voltak, és amely részvényekhez kapcsolódó különleges jogok 2007.áprilisában az aranyrészvényekre vonatkozó szabályozások eltörlésével megszűntek. Legfontosabb rendelkezések: -

e társaságok alapvető eszközeinek átruházásához a társaság legfőbb szervének jóváhagyó határozata szükséges; ez a szabályozás a közösségi joggal konform, valamennyi gazdasági társaságra ki lehetne terjeszteni alkalmazását

-

a Magyar Energetikai Hivatal e társaságok igazgatóságának és felügyelőbizottságának egy-egy tagját jelöli, akit azonban mind a határozatképesség, mind a létszám számításánál figyelmen kívül kell hagyni és sem képviseleti, sem pedig szavazati joggal nem rendelkezik; ennek a szabályozásnak az a lényege, hogy ez a személy első kézből tud információhoz jutni az érintett vállalkozások napi működéséről

-

ezen stratégiai jelentőségű gazdasági társaságok igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak visszahívásáról szóló határozatot a társaság legfőbb szervének háromnegyedes többséggel kell meghoznia; vagyis a felvásárlás ellen védekező igazgatóság csak olyan szavazati többség mellett távolítható el, amelynek létrejöttét könnyen elháríthatja

-

e társaságokban nyilvános vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés esetén a nyilvános vételi ajánlat mellékletét képező működési tervet az ajánlattevő legfőbb szervének is jóvá kell hagynia; így a vételi szándékról már jóval korábban tudomást lehet szerezni, mint

63

ahogyan a tényleges vételi ajánlat megtörténik. Ez pedig jelentős időt ad a céltársaságnak arra, hogy felkészüljön a várható ajánlatra. Ezt a törvényt a korlátozó rendelkezései miatt számos bírálat érte és az Európai Unió is kifejezte aggodalmát – várható a törvény Európai Bíróság általi felülvizsgálata, amely elsősorban arra terjed ki, hogy a törvény mennyiben gátolja a tőke szabad mozgását ill. sérti a letelepedés szabadságát. A Római Szerződés 56.cikk (1) bekezdése ugyanis általánosan tiltja a tagállamok közötti tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat. Ennek ellenére, az Európai Bíróság joggyakorlata során számos példa volt arra, amikor a különböző államokkal szemben elmarasztaló ítélet született amiatt, hogy nemzeti jogi szabályozásuk alkalmasnak bizonyult a tőke szabad mozgása korlátozásának. Ilyen esetek voltak: pl. Franciaországban a C-483/99.sz ügy, amikor a nemzeti szabályozás egy meghatározott olajipari társasággal kapcsolatos előjogokat adott az állam számára; vagy az Olaszország elleni C-58/99.sz. ügy, ahol a tagállam jogszabályai felhatalmazták a miniszterelnököt, hogy rendelettel jelölje ki azokat a stratégiailag fontos társaságokat, amelyeket az állam közvetve vagy közvetlen ellenőriz. A tagállamok ezen szabályozások meghozatalánál általában a Római Szerződés 58.cikk (1) bekezdésére hivatkoztak, amely a közbiztonság érdekében lehetővé teszi a tőke szabad mozgásának korlátozását. A Bíróság döntései során nem csak azt vizsgálta, hogy a szabályozás valóban a fent említett cél érdekében történt, hanem azt is, hogy arányban állt-e a cél és az eszköz. Egyedüliként eddig Belgium esetében született pozitív döntés(C503/99.sz.ügy). A tagállami szabályozás szerint előzetesen értesíteni kellett az illetékes belga minisztert az energetikai termékek szállításához használt vagy erre alkalmas vezetékek, ill. e területeken tevékenykedő társaságok stratégiai jelentőségű vagyontárgyai elidegenítéséről, felhasználási céljainak megváltoztatásáról. A miniszter ezekben a kérdésekben vétójoggal rendelkezett., ill. megsemmisíthette a társaságnak azon döntéseit, amelyek ellentétben álltak az ország energiapolitikai elveivel. A belga szabályozás kapcsán a Bíróság megállapította, hogy a rendszer alkalmas volt a kitűzött cél elérésére, másrészt arányban is állt a cél és az eszköz. Tekintve az Európai Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatát, várható, hogy Magyarország is elmarasztalásban részesül a lex Mol több rendelkezése miatt.

64

VII.4. A küzdelem újabb színtere: a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) Ez év elején felforrósodott a levegő a Budapest Értéktőzsde körül. A tőzsde ugyanis tisztújításra készült – és felröppent a hír, hogy a BÉT-részvények 12,5 százalékát tulajdonló Wiener Börse AG az eddigi elnök, Szalay-Berzeviczy Attila leváltására készül. A Wiener Börse támaszkodni kívánt a BÉT 68,8 százalékát birtokló osztrák konzorciumra. A BÉT elnökkel állítólag az volt a gond, hogy túlságosan előtérbe helyezte a magyar befektető közönség érdekeit az osztrák tulajdonosokéval szemben. Magyar részről viszont azért kritizálják az osztrákokat, hogy az osztalékon kívül más nem érdekli őket és a BÉT-et a Wiener Börse fióktelepévé akarják silányítani. Tény ugyanakkor, hogy Andreas Treichl, az Erste Bank vezére ( az Erste Bank AG és az Erste Befektetési Zrt. együtt a BÉT részvények 12,11 százalékát birtokolja) már 2005. tavaszán kinyilatkoztatta28 hogy felesleges minden országnak külön tőzsdét fenntartania: Bécsnek, Pozsonynak, Prágának és Budapestnek egyesülnie kell és a közös tőzsde adózási okok miatt Pozsonyban lenne. Minden ország fontosnak tartja saját tőkepiaca fejlesztését, így egyértelmű, hogy a BÉT esetében is ellentétben állnak egymással a magyar és osztrák érdekek. 2007.decemberében a MOL és az OTP szerény részesedést vásárolt

a Budapesti

Értéktőzsdében ( a MOL Nyrt. 2,18, az OTP 2,65 százalékot): Ez a lépés a két cég számára üzletileg indokolatlan volt, így valószínűsíteni lehet, hogy nem egyszerű befektetésként kezelik a plakettjüket. A két társaság levelet küldött

az osztrák konzorcium tagjainak

beleszólást kérve a tőzsde irányításába. Az osztrákok azonban nem foglalkoztak érdemben a levéllel – pedig a MOL és az OTP adja a tőzsde forgalmának mintegy négyötödét, így az intézmény nyeresége is döntően e két cég kereskedésének a következménye. A két cég között személyi összefonódás is van: Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató egyben a MOL alelnöke is. Ugyanakkor a magyar olajtársaság sokat veszíthet , ha elkerül a kereskedése Budapestről. A Mol-ra, mint kibocsátóra ez olyan hatással lehet, hogy Bécsben mindenki látja a kereskedési könyvet: az összes ajánlatot, kötést, amiből könnyű arra következtetni, hogy ki és milyen célból vásárol ill. ad el. Egy ilyen fordulatnak az OMV nyertese lenne, hiszen az osztrák olajtársaság a bécsi tőzsde egyik részvényese. Ha csak egy kicsit növekszik az osztrák befolyás a pesti tőzsdén, már az is ronthatja a társaság esélyeit a felvásárlási harcban. Egy 28

Ács Gábor – Brückner Gergely – Fekete Emese:Tőzsdeháborús állapotok, Figyelő, 2008. 13.szám, 68.o.

65

osztrák elnök mellett valószínűleg nem tudna úgy összezárni a BÉT a Mol mögött, mint tette ezt korábban. (pl. amikor a MOL „baráti kezekbe” adta saját részvényeinek több, mint 40 százalékát súlyát mégsem csökkentették az eredetileg közkézhányadú BUX-indexben) Törvényszerűnek tekinthető, hogy a magyar tőkepiac érdekében fellépő tőzsde és a MOL egyesíti erőit. Sem a MOL, sem a BÉT nem szeretne nagyobb osztrák befolyást. Magyar oldalról felvetették az ellentőzsde megalakításának gondolatát. Vagyis a MOL és az OTP, sőt valószínűleg a Richter távozna a BÉT-ről és az osztrákok kezében csak egy értéktelen pesti tőzsde maradna. Nincs viszont garancia arra, hogy a külföldi alapok majd az új helyen kereskednek a bevált tőzsde helyett. Másrészt a kivezetéshez vételi ajánlatnak kell társulnia a tőzsdén, ami megnehezíti a nagy cégek kilépését. A végkifejletet tehát még nem látni; tény, hogy egy hatalmas felvásárlási csata zajlik, ami „sokszereplős”, és magyar szempontból egyáltalán nem közömbös, hogy az osztrák OMV-nek sikerül-e bekebeleznie az egyik legnagyobb magyar céget.

VIII. BEFEJEZÉS 66

Dolgozatomban – a bevezetésben megfogalmazott célnak megfelelően – igyekeztem bemutatni a társasági jog magyar jogharmonizációjának megvalósulását. Leszögezhető, hogy bár az Európai Uniónak nincs egységes társasági joga, az integráció ezen a terülten is előrehalad. Az irányelvi szabályozás, ha lassan is, de működik, hiszen eddig 11 társasági jogi irányelvet sikerült elfogadtatni, ugyanakkor az egységes belső piac megvalósítása szempontjából szükséges lenne a gazdasági társaságok integráción belüli szabad mozgása, aminek egyik lényeges akadálya a székhely-elv érvényesülése, melynek következtében az integráción belüli székhely-áthelyezés a legtöbb tagállamban csak a társaság újbóli megalapításával lehetséges. Ezt az elvet valamelyest enyhíti a szupranacionális társaságok rendeleti úton történő megjelenése – különös tekintettel az európai részvénytársaságra, amelyre csak az uniós szabályozás érvényes és a teljes közösségi belső piacon szabadon mozoghat, mivel a székhelyáthelyezés ebben az esetben nem jár a jogi személyiség megszűnésével és új gazdasági társaság létrehozásának kötelezettségével - és a gyakorlat már eddig is megmutatta, hogy ezen társaságok megjelenése komoly kihívást jelent a tagállami jogszabályozás számára, engedményeket kikényszerítve. ( lsd. Board irányítási rendszer a magyar társasági jogban). Az Európai Uniónak egyre erősödő világgazdasági versenyben kell helytállnia – ahol a legnagyobb versenytárs az USA – a hosszú távú versenyképesség javítása és a legversenyképesebb világgazdasági régióvá válás volt a lisszaboni stratégia fő célkitűzése; a stratégia megvalósítása lassan halad, a kívánt időpontra valamennyi kitűzött célt biztosan nem sikerül elérni, de részeredmények kétségkívül vannak. A másik komoly kihívást jelentő terület az egységes belső piac, ahol a jogközelítés, az integráció erősítése szintén fontos feladat. A magyar társasági jogi harmonizáció kapcsán leszögezhető, hogy a társasági jog harmonizációjának nagy része az 1997.évi Gt-vel megvalósult – a 2006.évi Gt. elsősorban eljárásjogi változtatásokat tartalmazott, ill. igazodott az időközben bekövetkezett irányelv – módosításokhoz. Fokozottan érvényesül – az uniós célkitűzéseknek megfelelően – a hitelező – és kisebbségvédelem, a nyilvánosság biztosítása. Az alapos, jogszabályi összehasonlító – elemzés az általános részre, ill. a gazdasági társaságok közül ( követve az uniós jogharmonizációs szabályozást) a tőkeegyesítő társaságokra – a kft-re és a részvénytársaságokra terjedt ki. A 2007.évi törvény-módosítások – az elektronikus cégeljárás

67

bevezetése, az egy munkanapon belül történő cégbejegyzés, a szerződés-mintákkal történő cégalapítás ( a nyílt részvénytársaság kivételével) kft esetén a törzstőke drasztikus leszállítása – bizonyos kétséget vetnek fel a jövőre nézve. Különösen lényeges, hogy a törzstőkeminimum leszállítása okoz-e és ha igen mekkora változást a hazai gazdasági társaságok szerkezeti összetételében, ill. várható –e az egyéni vállalkozások tömeges átalakulása a korlátlan felelősség alól mentességet jelentő egyszemélyes kft-vé. Szintén lényegi kérdés, hogy mekkora versenyt jelentenek a szupranacionális társaságok a magyar gazdasági társaságok számára, és milyen mértékben várható a magyar részvénytársaságok átalakulása ilyen társaságokká. A hazai vállalatok működése és a magyar gazdaság fejlődése szempontjából ugyanakkor jelenleg talán a leglényegesebb, hogy hogyan sikerül megoldani a dolgozatban felvázolt gazdasági és növekedési problémákat, miként sikerül javítani az üzleti környezetet és javítani Magyarország versenyképességét az Unión belül és a világpiacon. A Mol és az OMV küzdelmének végét jelenleg nem látni. Tény, hogy nemzeti szempontból nem tenne jót, egy újabb magyar vállalat – különösen, hogy stratégiai vállalatról van szó – külföldi kézre kerülése. Ugyanakkor számítani lehet arra, hogy a „lex Mol” vonatkozásában Magyarországot uniós elmarasztalás éri. Másrészt a globalizáció térnyerése, az unión belüli integráció, a vállalatok határon túlnyúló egyesülésének terjedése várhatóan a jövőben több hasonló példával is szolgálhat. A jogharmonizáció – mint a dolgozat fő témája – kapcsán leszögezhető: egy soha véget nem érő folyamatról van szó, hiszen az iránylevek állandóan változnak, módosulnak, újak jönnek létre és az ezekhez való alkalmazkodás tagállami kötelességünk.

68

MELLÉKLETEK A MOL tulajdonosi szerkezete:

Forrás: www.mol.hu Az OMV tulajdonosi szerkezete:

Forrás: www.mol.hu

A Mol és OMV kulcsfontosságú pénzügyi mutatóinak összehasonlítása:

Forrás: www.mol.hu

IRODALOMJEGYZÉK Könyvek és folyóiratok: 1. Ács Gábor – Brückner Gergely – Fekete Emese:Tőzsdeháborús állapotok, Figyelő, 2008. 13.szám,66-73.o. 2. Balásházy Mária: Kisebbségi jogok a társasági törvényben, Gazdaság és Jog 15.évf. 5.szám 8-12.o. 3. Bíró Anikó-Elek Péter-Vincze János: A magyar gazdaság külső sokkokra való érzékenysége és korrekciós mechanizmusai Külgazdaság , LI.évf., 2007.május-június, 4-20.o. 4. Csabai Károly: Előjátszmák – az OMV elhúzódó harca a MOL-ért - Heti Világgazdaság XXX.évf.10.szám, 103-104.o. 5. Csabai Károly – Földvári Zsuzsa: Az elnök emberei – osztrák magyar tőzsdeharc, Heti Világgazdaság, XXX.évf., 13.szám, 109-111.o. 6. Cseh Tamás: A ’lex’ MOL a saját részvények vonatkozásában; Gazdaság és Jog 16. évfolyam 2. szám 2008. február; 9-13.o. 7. Cseh Tamás: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading) Gazdaság és Jog, 14.évf. 11.szám 9-14.o. 8. Erdős Éva-Kiss Edit: Úton az európai társasági adó felé, Gazdaság és Jog, 15.évf.8.szám 16-20.o. 9. Dr.Gabányi Józsefné – dr. Bodor Mária (szerk.) : Társasági és cégjogi határozatok gyűjteménye KJK- KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2003. 10. Gács János: A gazdasági globalizáció számokban. A nyitottság alakulása az EU országaiban - I. rész, Közgazdasági Szemle LIV. évfolyam 10. szám 2007. október 876-903.o. 11. Gács János: A gazdasági globalizáció számokban. A nyitottság alakulása az EU országaiban - II. rész Közgazdasági Szemle LIV. évfolyam 11. szám 2007. november 960-974.o. 12. Gudlinné Kovács Ibolya: A Gt. hatálya a gazdasági társaságok határon túli székhelyáthelyezésének kérdése kapcsán Gazdaság éd Jog, 16.évf. 1. szám 7-13.o. 13. Kiss Judit: A világkereskedelem alakulásának hatása a magyar külgazdaságra Külgazdaság, LI.évf., 2007.május-június, 40-48.o. 14. Komáromi Gábor: A vitatható kft., Gazdaság és Jog, 15.évf. 6-7.szám 9-13.o.

15. Körkérdés a magyar gazdaság hosszú távú növekedési kilátásairól Külgazdaság, LII.évf., 2008.január-február, 4-81.o. 16. Majoros András: A hazai külgazdasági politika új kihívásai és lehetőségei az Európai Unió 2007.évi bővítése után Külgazdaság, LI.évf., 2007.szeptember-október, 61-77.o. 17. Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága HVG Kiadói Rt. Budapest, 2006 18. Miskolczi Bodnár Péter: Európai társasági jog KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2004. 19. Rácz Margit: Az egységes belső piac fejlődésének sajátosságai és problémái 20032006 között Külgazdaság, LI.évf., 1-2.szám 57-78.o. 20. Sárközy Tamás (szerk.) : Társasági törvény, cégtörvény hvgorac Lap-és Könyvkiadó Budapest, 1997. 21. Sárközy Tamás: Merre tovább társasági jog? (A cégtörvény módosítása után), Gazdaság és Jog 15.évf. 9.szám, 3-7.o. 22. Sárközy Tamás: Konszernjog, avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület Gazdaság és Jog, 15.évf. 6-7.szám 3-9.o. 23. Sárközy Tamás: A harmadik Gt. - a fontolva haladás törvénye, Gazdaság és Jog 14.évfolyam 6-7.szám , 3-11.o. 24. dr. Schmuck Ottó: Vállalkozások Magyarországon 1992-1997. Statisztikai Elemzések KSH 1999. 25. Sebők Orsolya: Megy a tőke kifelé 2008.02.20. www.piac-profit.hu 26. Tamáné Nagy Erzsébet: A közhiteles cégnyilvántartás vége, avagy óvakodj a szerződésmintától, Gazdaság és Jog, 15.évf. 11.szám 3-14.o. 27. Török Tamás: A nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés új szabályozása Gazdaság és Jog 14.évf. 8.szám 11-18.o. 28. Szegedi András: Az "ezer forintos kft." védelmében; Gazdaság és Jog, 15.évf. 3.szám 8-13.o. 29. Vincze Attila: A „lex MOL” és a tőke szabad mozgása az Európai Bíróság joggyakorlata tükrében, Gazdaság és Jog 3.-9.o.

Jogszabályok: 1988.évi VI. törvény a gazdasági társaságokról 1997.évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról 2006.évi IV.törvény a gazdasági társaságokról 2003.évi XLIX.törvény az európai gazdasági egyesülésről 2004.évi XLV.törvény az európai részvénytársaságról 1996. évi LVII.törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról (Tpvt.) 2007.évi CXVI.törvény a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő vállalkozásokról