A magyar irodalmi, társadalmi és tudományos élet újraszerveződése az I. Csehszlovák Köztársaság idején dokumentumok tükrében

Reorganizácia literárneho, spoločenského a vedeckého života maďarskej menšiny počas I. Československej republiky v zrkadle dokumentov A magyar irodalmi, társadalmi és tudományos élet újraszerveződése az I. Csehszlovák Köztársaság idején dokumentumok tükrében Spoločenskovedný ústav SAV, Košice / Társadalomtudományi Intézet SzTA, Kassa Košický občianský klub / Kassai Polgári Klub Košice – Kassa 2007

Reorganizácia literárneho, spoločenského a vedeckého života maďarskej menšiny počas I. Československej republiky v zrkadle dokumentov A magyar irodalmi, társadalmi és tudományos élet újraszerveződése az I. Csehszlovák Köztársaság idején dokumentumok tükrében

© Spoločenskovedný ústav SAV, Košice Társadalomtudományi Intézet SzTA, Kassa © Košický občianský klub Kassai Polgári Klub

Košice – Kassa 2007 1

Felelős szerkesztő: Zodpovedný redaktor:

Csala Kornélia, Kassai Polgári Klub

Történelmi elemzés: Historické analýzy:

Sápos Aranka, PhD, SzTA, Társadalomtudományi Intézet Kassa Milan Olejník, PhD., SzTA, Társadalomtudományi Intézet Kassa

Szerzők: Autori:

Csala Kornélia Milan Olejník, PhD. Sápos Aranka, PhD.

Munkatársak: Spolupracovníci:

Csala András Tancsák János

Fordítás: Preklad:

Csala Kornélia Csala András

Források: Pramene:

Szlovák Nemzeti Levéltár – Pozsony – Rendőr Igazgatósági Alap Szlovák Nemzeti Levéltár – Regionális Fiókja Kassa – Rendőr Igazgatósági Alap és Megyei Alap Állami Tudományos Könyvtár – Kassa Bocatius Könyvtár – Kassa

Oponens: Oponentka:

doc. PhDr. Soňa Gabzdílová, CSc.

Publikácia vznikla v rámci riešenia projektu Agentúry na podporu výskumu a vývoja č. APVV-51-047505 ISBN 978-80-969628-3-9

2

BEVEZETŐ „Az élet él és élni akar” Ady Találóbban és tömörebben mint Ady Endre szavaival nem is lehetne kifejezni, mi volt az az erő, melynek segítségével a felvidéki magyarság kultúrája a nagy világégés és azt követő változások után főnixmadárként új életre kelt. Az újonnan alakult I. Csehszlovák Köztársaság határain belül maradt magyar értelmiség és a Tanácsköztársaság bukása után itt menedékre találó baloldali írók, újságírók, művészek megadták a kezdő lökést a magyar irodalmi, művészeti és tudományos élet újjászerveződéséhez. Szilárd alapul a XIX. század második felében felgyorsult polgárosodás következményeként létrejött különböző társadalmi egyesületek szolgáltak. Ennek ellenére nem kis akadályba ütköztek, akik vállalták ezt a sok esetben kiutasítás veszélyével járó komoly munkát. A meglevő egyesületek tevékenységét az új államalakulat végrehajtói felfüggesztették, gyakran más névvel, új alapszabályzattal, melynek jóváhagyása nem egy esetben évekig is elhúzódott, voltak kénytelenek dolgozni. Hasonló helyzetbe kerültek a napilapok, folyóiratok szerkesztőségei is. A legsúlyosabb csapást az értelmiség köreire az anyaországban megjelent sajtótermékek kitiltása jelentette. Veszélybe került az anyanyelvi oktatás is. Az oktatás körül kialakult helyzetet híven tükrözi a Grosschmid Géza Kisebbségi sors c. könyvében megjelent táblázat¹: ___________________ ¹ Magyar iskolák Szlovákiában Az 1918. évben a szlovenszkói Be lett szüntetve Újonnan 1928-iki magyarságnak következő iskolái voltak felállítva állapot 1924-ig 1924-től 1. Elemi iskola 2223*) 1456 48 10 735 2. Polgári iskola 2 33 35 a) Fiú 13 47 60 b) Leány 5 5 c) Coeducatiós 3. Középiskola 44 37 7 4. Szakiskola 23 20 3 5. Gyógypedagógiai intézet 7 6 1 6. Tanítóképző 14 13 (Egy!) 1 7. Főiskolák Semmi 1 1 a) Egyetem „ 2 2 b) Jogakadémia c) Erdészeti és „ 1 1 bányászati főiskola „ 1 1 d) Mezőgazdasági főiskola *) E számban csak azok az iskolák lettek felvéve, amelynek 1918-ban legalább 30 magyar anyanyelvű tankötelezett növendéke volt.

3

A százszor kiújuló sebek ellenére jöttek „rendjei a csodáknak” és a felvidéki magyar kultúra és irodalom virágzásnak indult. Az indulás nehézségei. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásának bénító hatása kettős súllyal nehezedett az anyaország határain kívül rekedt magyarságra. Nemcsak a háború okozta globális nehézségek hatásával, de az utódállamok szigorú, a magyarságot keményen sújtó rendeleteivel is meg kellett küzdeniük. Hogy az itt maradottak küzdelmes életét a kívülállók is megérthessék, ahhoz ismerni kell az I. Csehszlovák Köztársaság államapparátusának szerkezetét. A Köztársaságon belül Szlovákia ügyeit az azzal megbízott teljhatalmú minisztérium és a rendőri szervek ellenőrizték és irányították, amíg a Szlovák Néppárt Anton Hlinka vezetésével be nem lépett a kormányba (1927). Bár 1928-tól megszűnt a Szlovákia Irányításával Megbízott Teljhatalmú Minisztérium, feladatait a Tartományi Hivatal vette át, a valóságban nem sok változás történt. Továbbra is döntő szerep jutott a rendőrségnek. A pozsonyi székhelyű Országos Hatáskörű Rendőr Igazgatóságon kívül Kassán is működött területi hatáskörrel és minden járási székhelyen volt járási komisszariátus, ahonnan a befutott jelentéseket elküldték a Területi Hivatalba, innen továbbították az Országos Rendőr Igazgatóságnak és a megyei hivatalokba. A jelentések alapján megírt körlevelek és rendeletek visszakerültek a jelentéstevő szintre. Ezek a körlevelek, csakúgy mint a jelentések többségében csehül, illetve szlovákul, rosszabb esetben "csehszlovák" nyelven íródtak. A Szlovák Nemzeti Levéltár Rendőr Igazgatósági Alapjában és a Területi Levéltárakban bár nem hiánytalanul, de bőven megtalálhatók ezek a jelentések és körlevelek, melyek olvasása ma is fura gondolatokat ébreszt. A dokumentumok tanúsága szerint a felvidéki magyarság életének és tevékenységének megkülönböztetett figyelmet szenteltek, sokkal szigorúbban ellenőrizték, mint a Csehországban élő számbelileg jóval népesebb német lakosságot. Ez az oka annak, hogy szép számmal találhatók dokumentumok Szlovákia, de az anyaországban zajló kulturális tevékenységekről is. Az igazsághoz hozzátartozik még, hogy a "Pitsburgi Egyezmény" betűihez híven ragaszkodó szlovák értelmiségieket is megfigyelték. Reméljük, az élet különböző területeivel foglalkozó körlevelek és jelentések segítségével sikerül megvilágítani az itteni magyarság küzdelmes életét és bemutatni az akkori helyzetet. A dokumentumokról A kiválasztott dokumentumokat és újságcikkeket három csoportra osztottuk: I. Az általános helyzetet bemutató dokumentumok. II. Az egyetemes magyar irodalom és Kassa, illetve az egész felvidék kulturális, irodalmi életét, annak lehetőségeit, gátló tényezőit és elért eredményeit bemutató dokumentumok és újságcikkek. III. Korabeli és mai történészek helyzetelemzése.

4

- Az egyes csoportokon belül a dokumentumok időrendben követik egymást a csoport és azon belüli sorszám megjelölésével, a keletkezési hely és idő, valamint a fellelhetőségi hely és a dokumentum számával. Rövidítések: C Cseh S Szlovák M Magyar CS "Csehszlovák" nyelvet jelöl - A kötet célja a forrásközlés és figyelemfelkeltés. A fordításnál teljes hitelességre törekedtünk minden stilisztikai és írásmód változtatás nélkül. A magyar részek másolásánál betartottuk az eredeti helyesírást az elírásokkal együtt (pl. a nevek esetében Bočkai). - A sajtóból átvett cikkek esetében közöljük a lap megnevezését, a dátumot, ill. a lap számát. Az másolásnál betartottuk az eredeti írásmódot (pl. i = í). - Az általános rész dokumentumait úgy válogattuk, hogy képviselve legyenek azok a területek, melyek legérzékenyebben érintették a lakosságot. Általában a két évtized alatt folyamatosan visszatérő problémákról szólnak, melyek külön-külön is megérdemelnének egy tanulmányt. - A második rész dokumentumai a felföld, közelebbről Kassa, irodalmi és kulturális életéről szólnak közvetve érintve az egyetemes magyar irodalmat is. - A harmadik részben dr. Grosschmid Géza Keresztény-szocialista szenátor helyzetelemző beszédéből közlünk részletet, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia két történésze elemzését közöljük szlovák, illetve kisebbségi szempontból. Néhány szó a közölt dokumentumokról és cikkekről A kezdeti sokk után felocsúdó magyar értelmiség kialakította a maga szellemi központjait. Ilyen volt Pozsonyban a Toldy-Kör, Komáromban a Jókai-Egyesület, Losoncon a Madách-Kör, Kassán a Kazinczy-Társaság. E központok között azonban hiba lenne egyenlőségi jelet vonni. A hozzáférhető dokumentumok és megjelent írások alapján bátran állíthatjuk, hogy a szlovákiai magyar irodalom központja az I. Csehszlovák Köztársaság alatt Kassa volt. Bár fő célunk a források feltárása és magyar nyelvű ismertetése, nem a minősítés, de mindenképpen meg kell említenünk a fenti tényt. Mivel rendeletek tiltották a Magyarországon kiadott könyvek, folyóiratok, napilapok behozatalát és terjesztését, a kortárs magyar irodalom közvetítőjévé a szlovákiai napilapok, elsősorban a Kassai Napló vált, melyet a húszas évek elején olyan nevek fémjeleztek, mint Szepessi Miksa, Jarnó József, Dzurányi László, 1922 decemberétől nyolc hónapon át Ignotus is vezette a szerkesztői gárdát és Kassáról való távozása után is ellátta a lapot írásaival. A számos munkatárs közül kiemelkedik Győry Dezső, Simándy Pál, Komlós Aladár. Az ifjú Márai Sándor írásai is nagy számban megtalálhatók a lapban, úgy mint Fábry Zoltáné, Mécs Lászlóé és a Bécsben élő emigráns írók és publicistáké, vagy a pozsonyi, prágai, ungvári, stb. magyar írók munkái, akik közül később nem egy komoly írói pályát futott be. Országos jelentőségű irodalomszervezői munkát a Kazinczy Társaság végzett élén dr. Blanár Béla elnökkel és dr. Sziklay Ferenc főtitkárral. Bár 1919-ben 5

felfüggesztették az irodalmi társaság működését és újbóli bejegyeztetés elhúzódott, a Kazinczy Társaság jogelődjének az 1898-ban alakult Kazinczy Kör 25. évfordulóját bár megkésve, de színvonalas műsorral és országos részvétellel ünnepelték. Az ünnepségen határozták el, hogy tevékenységüket országos szintre szélesítik ki. Ennek érdekében bővítették ki tagjaik körét az ország több városában élő neves személyiséggel. Ez a tervük sajnos az állami szervek közbelépése miatt nem valósulhatott meg. A magyar irodalmi termékek behozatalának korlátozása és az így kialakult helyzet javítása céljából megszervezték a berlini Voggenreiter kiadó közreműködésével a kortárs írók műveinek kiadását. A terjesztést a Kazinczy Könyvbarátok Társasága biztosította. A berlini kiadó 1927-ben felmondta a szerződést, ezért 1928-ban kidolgozták a Kazinczy Könyv és Lapkiadó tervét, amit a cégbírósági anyakönyv tanúsága szerint Kazinczy Lap és Könyvkiadó néven 1931. III. 30-án 104/1 szám alatt jegyeztek be. Első években szép sikereket értek el, de a bekövetkező gazdasági válság és a már kinyomtatott Vécsey Zoltán „A síró város“ c. könyvének elkobzása után gazdasági helyzetük megingott. Alapító tagok: dr. Blanár Béla, dr. Sziklay Ferenc, Spillmann Ernő, dr. Grosschmid Géza, dr. Hercz Ignác Kassáról, Szentiványi József Bejéről, Szüllő Géza Bácsfáról, Csáky Mihály Biarból, valamint Dzurányi László a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője volt. A válság utáni átszervezés kapcsán az irányítást Szentiványi József földbirtokos és képviselő vette át és bár a székhelyként továbbra is Kassa szerepel, a kiadót és a Kazinczy Társaság könyvtárát Bejébe szállíttatta. A Kazinczy Társaság főtitkára dr. Sziklay Ferenc után Gömöry János lett. Az országos szervezési munkát tiszteletbeli titkárként továbbra is dr. Sziklay Ferenc folytatta. A kassai egyesületek közül meg kell még említeni a Polgári Társaskört, mely 1867-ben alakult. Tagjai főleg a középosztályhoz tartozó polgárok voltak. Az 1918-as év utáni fennmaradásukat és azt, hogy székházukat, a Lőcsei Házat megtarthatták, az akkori elnök, Körmendy-Ékes Lajos kitartó munkájának köszönhették. Az ő hozzáértő tevékenysége nélkül a Lőcsei Ház a cseh és szlovák kultúra székházává vált volna. Fontos tényező, hogy a Polgári Társaskör adott otthont több magyar egyesületnek. A Lőcsei Ház nagytermében tartotta 1926. december 8-án alakuló ülését a Csehszlovákiai Magyar Dalszövetség is. A “Renaissance“ egyesületet 1925-ben alapították. Irodalmi szekcióját négy éven keresztül Jarnó József vezette, aki a Kazinczy Társaság elnökségének is tagja volt. A “Renaissance“ tagjai részben a kassai magyar nemzetiségű zsidó fiatalokból verbuválódtak. Az ő meghívásukra látogatott Kassára több neves magyar író, többek között Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Karinthy Frigyes és mások. A kulturális tevékenységet folytató egyesületek közül a Katolikus Legényegylet érdemel még említést. Széleskörű tevékenységük fő célja a nagyszámú fiatal magyar ipari munkás műveltségi szintjének emelése és a magyar kultúra ápolása. E célt szolgálta az általuk működtetett olvasókör, táncegyüttes, énekkar és a színvonalas nagysikerű színjátszó kör.

6

A Katolikus Legényegylet egykori székhelye Az egyesületek rövid bemutatása a kiemelt dokumentumok és újságcikkek jobb érthetőségét segíti elő, melyek alapján világossá válik, hogy a Monarchia idején oly jól bevált „oszd meg és uralkodj“ elve tovább élt, sajnos él ma is és az érintettek ma sem tudatosítják annak pusztító hatását.

7

I/1 - CS Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Pozsony 1921 SzNL-SNA-PR-338/152 A Magyarországon kiadott sajtótermékek terjesztésének betiltása A Csehszlovák Köztársaság Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú minisztere Isz: 2366/21-Adm. Pozsony 1921.III.12 Tárgy:

Az 1918. október 28-a után Magyarországon kiadott sajtótermékek terjesztésének betiltása.

Körlevél Minden főispán úrnak, a Pozsonyi és Kassai Rendőr Igazgatóság parancsnokának, a Pozsonyi és Kassai Posta és Távírda igazgatóságának, tartományi katonai főparancsnokságnak, Szlovákia pozsonyi és kassai főállambiztosának és Kárpátalja Ungvári Civil Igazgatási Szervének. Az 1/1.1921 sz.6. adm.- adalékaként a Szlovákia Igazgatásáért Felelős Minisztérium az 1914-es 10§ XIV. cikkelye alapján betiltja a Magyarországon 1918. október 28-a után kiadott minden sajtótermék Szlovákia területén való terjesztését, valamint minden olyan sajtótermék terjesztését, melyekről nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a megjelölt időpont előtt volt kiadva. Kivételt csak a fent nevezett minisztérium adminisztratív ellenőrzést végző osztálya adhat külön kérelem alapján. A kérvényhez csatolni kell a kiadványt, amennyiben nem hivatalos (szlovák vagy cseh) nyelven van kiadva, annak szószerinti cseh- vagy szlováknyelvű fordítását, ha a kiadvány nem haladja meg az 50 oldalt. Ötven oldalon felül a kiadvány tartalmának az ismertetését. A fordítás és a tartalmi ismertetés nem kötelező, amennyiben olyan sajtótermékről van szó, amely egy vagy több ízben is megjelent már 1918.X.20-a előtt, vagy ha idegenből magyarra fordított tudományos vagy irodalmi műről van szó és a Csehszlovák Köztársaság területén szlovák vagy cseh nyelven szintén kiadták és tiltás nélkül terjeszthető. Az erről szóló okmányt a kérelmező köteles előterjeszteni. A miniszter helyett Olvashatatlan aláírás

8

I/2 - C Keletkezési helye és ideje: Prága 1922 KŽ 3/688 Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Távirat Dr. Hodža Isz: 6419 3234 Isz. a kassai távirdában 90/27/1 – olvashatatlan aláírás Feladó: Címzett:

SSS PRAHA 6419 27 27 10.50 h. Dr. Ruman főispán úr

Kassán tartózkodik az ismert magyar író Ignotus Hugo stop ajánlom, hogy a szokásos feltételek mellett lehetőséget kapjon a nyugodt tartózkodásra = Dr. Hodža = I/3 - S Keletkezési helye és ideje: Pozsony 1923 SzNL-SNA-PR-330/367 Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: A külföldi sajtótermékek felügyelete A Csehszlovák Köztársaság Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú minisztere Isz: 34698/D-22 prez Pozsony 1923. március 27. Tárgy: A külföldi sajtótermékek felügyelete. Körlevél Minden főispán úrnak, a Pozsonyi és Kassai Rendőr Igazgatóság parancsnokának, a tartományi csendőrparancsnoknak, a tartományi katonai parancsnokságnak, pénzügyellenőri főigazgatóságnak Pozsonyban és a Posta és Távírda Pozsonyi és Kassai igazgatóságának Az 1922. május 23-iki 168-as számú törvényrendelet 487,494-es § a szükséges eltérésekkel a Szlovákiában és Kárpátalján elterjedt büntetőjogi törvények, melyek 1922. június 25-én léptek életbe. Az Igazságügyi Minisztérium egyetértésben a Belügyminisztériummal és a Szlovákia irányításával megbízott minisztérium irodájával, rendeletet és irányelveket adott ki azon szlovákiai és kárpátaljai hivatalok számára, melyek a sajtótermékek ellenőrzésével lettek megbízva. A sajtótermékek ellenőrzésének módja a Csehországban, Morvaországban és Sziléziában szerzett jól bevált többéves tapasztalatok alapján lett kifejlesztve, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium és Belügyminisztérium különböző körlevelei és rendeletei tartalmaznak. E mellett az említett minisztériumok újabb javított rendeleteket adtak ki a sajtótermékekkel kapcsolatosan, ahogy azt a változó körülmények megkövetelték. Ebbe a csoportba tartoznak a külföldön kiadott sajtó ellenőrzésével kapcsolatos módosítások, amennyiben azok nagyobb mértékben kerülnek terjesztésre a Köztársaság területén, valamint a leletek nyilvánosságra hozatala a sajtótörvény 36§a szerint a periodikumok kimutatására. Mivel a később említett egyik intézmény sem rendelkezik cenzúrával megbízott politikai hivatallal, ezért számukra fontos jelentőséggel bír, hogy ismerjék, hogyan módosulnak a sajtó ellenőrzésével foglalkozó előírások, melyek a külföldön megjelent, de nagymértékben terjesztésre 9

kerülnek a Köztársaság területén. Az ismertetett anyag már az 1919. december 17-ei 10849/1-es számú leirattal módosítva volt, amely alapján kisebb eltérésekkel átvett a fent említett rendelkezés is. A külföldön kiadott belföldi terjesztésre szánt sajtótermékekről szóló rendelkezések a következő tiltásokat tartalmazzák. Gyakran, majdnem rendszeresen megtörténik, hogy tiltott írásokat tartalmazó sajtótermékeket külföldről nagy mennyiségben a Köztársaság bizonyos részeire küldik, hogy onnan küldjék tovább a Köztársaság más területeire, így megtörténik, hogy a hivatalok, melyeknek hatáskörébe tartozik az ellenőrzés, abba a problémába ütköznek, hogy nincs elegendő hivatalnokuk, akik oly mértékben ismerik a nyelvet, hogy tartalmilag ellenőrizhessék, így kénytelenek bebiztosítani a kiadványok teljes tartalmát, hogy elbírálhassák a tartalmát. Ennélfogva késedelemre kerül sor vagy egyes helyeken szinte lehetetlenné válik az ellenőrzés, mivel nincsen a nyelvet megfelelően ismerő és a tartalmat jogilag elbírálni tudó elegendő hivatalnok. Hogy ezeket a hiányosságokat, melyek akadályozzák az idegen nyelvű sajtótermékek gyors elbírálását, melyek a Köztársaságban terjesztendők, megszüntessük, a külföldi sajtótermékeket ellenőrizni fogják: a) magyar nyelvű – a pozsonyi rendőr igazgatóság b) román nyelvű – az ungvári rendőr igazgatóság c) más idegen nyelvű – a prágai rendőr igazgatóság Bármelyik hivatal (vám, vasút, posta) belföldi terjesztésre szánt külföldi sajtóterméket talál, amely törvénybe ütköző, haladéktalanul köteles a fent nevezett hivatalokba elküldeni. A rendőr igazgatóság, ahová az ellenőrzendő példányt elküldték, áttanulmányozza a tartalmát és ha okot talál az elkobzásra, az illetékes államigazgatási szerveknél (a hely szerint, ahol a küldeményt visszatartották) elintézi a termékek elkobzását és az elkobzásról szóló bírósági döntést. Ha nem talál okot az elkobzásra, a példányt visszaküldi a következő megjegyzéssel „elolvasva és tiltásra nem ítélve”. A külföldi sajtótermékek elkobzását hivatalosan az állami közigazgatási vagy biztonsági szervek végzik, melyeknek a körzetében a terjesztés folyik, ha: 1. Ha a külföldi sajtótermékek határállomáson való nagymértékű szállításáról van szó. 2. Ha olyan periodikumokról van szó, melyeket a külföldi határsáv területén adnak ki és a belföldi határsávban terjesztenek. 3. Ha külföldön kiadott röpiratokról van szó, melyeket a Köztársaság területén, vagy annak egy részén kívánnak terjeszteni. Az állami megbízott, vagy a biztonsági szervek az 1-3. pont értelmében elkoboz, értesíteni kell a prágai, pozsonyi vagy ungvári rendőr igazgatóságot az elkobzásról és két példányt a számukra az elkobzott termékből el kell küldeni. Erről értesítik az ottani hivatalt azzal a kéréssel, hogy az alárendelt hivatalok, amennyiben a sajtótermékek ellenőrzését végzik, ebben az értelemben legyenek értesítve. A miniszter helyett Olvashatatlan aláírás

10

I/4 CSM Keletkezési helye és ideje: Jászó 1923. augusztus 22. KŽ 19/7555 Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: A magyar nemzeti ünnep megünneplése Jászón Csehszlovák Szlovákiai Tartományi Csendőr Igazgatóság (rosszul olvasható pecsét) Kassai osztály, Jászói állomáshely Isz: Kihallg. sz. 793 1923. augusztus 22. Járási Hivatalnak Szepsi Jelentem, hogy 1923. augusztus 20-án meg lett ünnepelve a magyar állami ünnep, Szt. István napja azzal, hogy délelőtt 10 órakor a premontrei kolostorban és a községi templomban ünnepélyes szentmise volt és aztán délután 14 órakor áldozás, amelyen részt vettek Jászó lakosai olyan létszámban mint vasárnap és ezen az egész napon nem dolgoztak. Szintén megjelentek a templomba menő lakosok között néhányan magyar nemzeti viseletben. Így tudatos államellenes provokáció történt, ami rossz fényt vetett az öntudatos lakosokra. Főtörzsőrmester Procházka Melléklet címnélküli újságkivágás: Jászói kolostorosok és Szt. István ünnepe. Hétfőn, e hónap 20-án volt a magyar nemzeti ünnep, Szt. István ünnepe. A Kassa melletti jászói szerzetesek és némely határmenti magyar kimutatta durvaságát és megünnepelte köztársaságunkban a magyar nemzeti ünnepet. A jászói kolostorban dicső misét szolgáltak és délután áldás volt(szószerinti fordítás). A kolostorban dolgozó munkásoknak szabadot adtak, hogy ünnepelhessenek úgy mint azelőtt. A határainkhoz közel a magyarok provokatív ünnepséget rendeztek, melyre meghívták az itteni határmenti magyarokat. Sokan közülük valóban jogtalanul átlépték a határt és részt vettek a magyarországi ünnepségen. A hírek szerint állítólag csehszlovák koronát szedtek be. Ajánljuk, hogy a jászói szerzetesek megfelelő utasítást kapjanak, hogy hogyan kell viselkedni a köztársaságban, hogy a kolostor, amelyben 15 szerzetes él, legyen átadva megfelelőbb felhasználásra mint a magyar irredentizmus. Jegyzőkönyv felvéve 1923. szeptember 17-én a Szepsi Járáshivatalban a Jászói Premontrei Rend szupriorja Kis Kolosz jelenlétében az 1923. augusztus 20-án Szt. István napján celebrált ünnepi misével kapcsolatban. Jelen voltak az aláírók: A megjelent Kiš Kolozs kéri, hogy vallomása magyar nyelven legyen leírva.(eddig szlovákból fordítva, ezután az eredeti magyar szöveg)

Nem tudunk semmiféle törvényről, amely a misét abszolutne tiltaná, de igen is a szlovenszkói püspöki kar határozatából énekes nagymisét mondtunk, de minden

11

ünnepélyesség kizárásával. Az egyházi törvényt megtartván a republika törvényét is tiszteletben megtartottuk. A mise a hitvallókról szóló általános mise volt, melynek speciális imádsága következőképen hangzik: „Hatalmas Isten kérünk téged, hogy szent István hitvallódat, ki földi uralmában vallásodnak terjesztője volt dicsőséges pártfogónkul bírhassuk az égben A kórusi ének egyszerű kétszólamú latin mise volt. A misét nem prelátus tartotta, mint azelőtt, nem volt prédikáció mint azelőtt az egész misén egy hang sem volt másképen mint csak latinul. A köztársaság törvényeit tiszteletben tartottuk, kerti munkásaimnak magam adtam ki reggel 7-órakor a munkát. Bodnáraink a legzajosabb ipari munkában egész nap dolgoztak, kocsisaink kaszáltak, béreseink szántottak. A nép 9. órakor megjelent a misére és kénytelenek voltunk megtartani. Különben az ujságcikket, amelyen az egész hivatalos eljárás indul, erélyes fellépésünkkel ugyanaz az ujság rögtön negtifikálta. (újra szlovákul) A jegyzőkönyv elolvasás után alá lett írva D.m.f. Ludvik Wirth lejegyezte olvashatatlan aláírás járási előadó

Premontrei Apátság épülete Jászó

olvashatatlan aláírás alperjel

Az Apátsági templom - részlet

12

13

14

I/5 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Kassa 1923. december 31. KZO/28/671/23 Komplex rendőrségi jelentés az 1923-as évről (részlet a 7. oldalról)

Egyesületi osztály: Kimutatás a kassai egyesületekről 1923. december 31-éhez: Egyháziak 3 Jótékonysági 15 Önsegélyező 3 Állami alk. szakszervezete 35 Temetkezési 3 Mezőg., erdészeti, szépítő 6 Keresked., váll. és ipari 17 Tudományos és muzeális 12 Olvasói és szórakoztató 10 Ének és zene 7 Testnevelési 5 Sport 21 Tűzoltó 1 Munkásszakszervezeti 28 Politikai 12 Bank és takarék 21 Aszekurációs 1 Hitel 1 ----------------------------------------Összesen 201 Gyűléseket rendeztek: Nyilvános 53, közgyűlés 132, tiltakozó 3, információs 3, tagsági 233, állástalanok 4, alapító 8, szakszervezeti 10, konferencia 12, előadói 22, néptábor 4. Sajtóosztály: Ellenőrzésre benyújtott könyv Ellenőrzés után engedélyezve Elkobozva

7990 7538 452

263 fajta. 198 fajta. 65 fajta.

Elkobzott folyóiratok: „Munkás” 25x, „Kassai Napló” 5x, „Kassai Ujság” 2x, „A nép” 2x, „Magyar Hírlap” 1x Kassán megjelent 20 folyóirat, ezek közül megszűntek: „Magyar Hírlap” 1923.10.15éhez, „Zsidó Hírlap” 1923.5.25-éhez és „Slov.Finanzwelt” 1923.12.1-éhez. A kiadott újságok közül 15 magyar, 3 német és 2 szlovák.

15

I/6 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Kassa 1925. március 23. KŽ 7/2906 Merényi Gyula a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztőjének temetése A Kassai Rendőr Igazgatóság Elnöksége Isz: 3628/25 Press Kassa 1925. március 23. Tárgy:

Merényi Gyula a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztőjének temetése A Megyei Hivatalnak Kassán

1925. III. 23-án 15.00 órakor temették a Harang u. 14. sz. alatti házból Merényi Gyulát a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztőjét. 15.00 órakor Greguss evangélikus lelkész temetési beszéddel megkezdte a gyászszertartást, amelyben búcsúzott az elhunyttól és rámutatott irodalmi tevékenységére, ami mellett megemlítette az elhunyt Petrogalli Oszkár hasonló tevékenységét. Utána Sziklayi professzor az egyesült ellenzéki pártok központi irodájának kultúrreferense beszélt, aki ecsetelte az elhunyt tevékenységét és a végén búcsúzott tőle a „Prágai Magyar Hírlap”, „Kassai Ujság”, „Kassai Napló” szerkesztősége nevében és Szlovákia összes magyar újságírója nevében. Aztán elindult a gyászmenet a Sas utca, Malom utca, Fő utca, Hviezdoslav utca és a Kálvária utcán át a Rozália temetőbe, ahol újra rövid beszéddel a sír felett elbúcsúzott az evangélikus lelkész, miután a koporsót elhelyezték a Székely család sírboltjában. A temetés résztvevői között megfigyelték többek között: Dr. Vécsey, Dr. Szepessi, Dr. Keller, Kmetz, Katona Gyula, Székelyi újságírókat (Kassai Ujság), Erdélyi, Propperová, Kulcsár, aztán a Keresztény-szocialista Párt tagjait, éspedig: Schuster, Derfinyák, Balázs, Stefanyi, továbbá Matzner a feleségével, Kiss kovácsot a családjával, özv. Cziczkovát a Harang u. 14-ből, a Sas u. 18 tulajdonosnőjét Kukovskát és Sárossy városi tiszviselőt. Erről teszek jelentést. Egyidejűleg a másolatot elküldöm Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának. Kormánytanácsos és rendőrigazgató s.k. olvashatatlan aláírás Kassa megye főispáni hivatalának iktató pecsétje, 1925. március 25. Pecsét: a főispán tudomásul vette, 1925. március 27. olvashatatlan aláírás

16

I/7 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Kassai Rendőr Igazgatóság Isz: 4102/26 pres.

Kassa 1926. február 13. KŽ 122/3265 Rákóczy születésének 250. évfordulója 1926. február 13. Másolat

Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú minisztériumának (Dr. Dolejší szekciófőnök úr kezébe) Pozsonyban A Magyar Keresztény-szocialista Párt Kassán széleskörű előkészületeket tesz Rákóczi Ferenc, a magyar nép leghíresebb szabadságharcosa születése 250. évfordulójának megünneplésére. E hónap 27-én ez a politikai párt készül megünnepelni Rákóczi Ferenc emlékét azzal, hogy szentmisét celebráltatnak a helyi katedrálisban a párt tagjainak és a hozzájuk közelálló egyesületek és korporációk részvételével. Utána a párt vezetősége megkoszorúzza Rákóczi sírját, amely a katedrális kriptájában található. Az ünnepség folytatását április 11-én a Katolikus Legényegylet helyiségeiben rendezik. Ezideig a Keresztény-szocialista Párt kultúrrészlege nem dolgozta ki ennek az ünnepségnek a részletes programját. Mihelyt ez megtörténik, engedelmükkel bővebb információval szolgálok. Kormánytanácsos és rendőrigazgató s.k. olvashatatlan aláírás I/7a - S Keletkezési helye és ideje: Pozsony 1926. március 22. Levéltári fellelhetőség és szám: KŽ 122/3265 Tárgy: Rákóczy születésének 250. évfordulója A Csehszlovák Köztársaság Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú minisztere Isz: 2900/1926 adm.rev. Pozsony 1926. március 22 Bizalmas Főispán uraknak Pozsonyban, Nyitrán, Túróc Szent Mártonban, Zólyomban, Liptó Szent Miklóson, Kassán és a rendőrigazgató uraknak Pozsonyban és Kassán Az újsághírek szerint a Szlovákiai Magyar Keresztény-szocialista Párt széleskörű előkészületeket tesz Rákóczy Ferenc, a magyar nemzeti hős és harcos születése 250. évfordulójának a megünneplésére. Az ünnepségek 1926. március 28-ára esnek. 17

Kérjük az ottani hivatalt, hogy ezeknek az ünnepségeknek megfelelő figyelmet szenteljenek, főleg, hogy az ünnepségek ne térjenek ki a megszokott mederből és ne szolgáljanak alapul a Csehszlovák állam elleni demonstrációhoz. Az ünnepségek lefolyásáról az ottani hivatal ide jelentést küldjön. A miniszter helyett Olvashatatlan aláírás A megyei hivatal iktatópecsétje 1926. március 25 szignálva I/8 - CS Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Kassai Rendőr Igazgatóság Isz: 4772/26 pres.

Kassa 1926. március 30. KŽ 122/3265 II. Rákóczi születésének 250. évfordulója 1926. március 30.

Másolat Szlovákia Irányításával Megbízott Teljhatalmú Minisztériumának adm.rev. Pozsonyban Utalva a 2900/26 adm.rev. sz. ez év március 26-án kelt a Rákóczi születésének 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekről szóló rendeletre szíves engedelmükkel közlöm, hogy az ünnepség első része, vagyis az ez év március 27-én a kassai főtemplom Szent István oltáránál, amely alatt van a kripta a Rákóczi koporsójával, celebrált mise teljes nyugalomban folyt, valamint a részvétel ezen a misén nem volt olyan nagy, ahogy azt várni lehetett a Keresztény-szocialista Párt itteni lapokban közölt felhívásai alapján. A feketével dekorált oltár előtt maga Tost Barnabás kanonok és lelkész celebrálta. Ministráltak neki a Keresztény-szocialista Párt titkárai Schuster és Ravasz. Kb. 70-80 ember volt jelen, ebből kb. 20 nő. Mindnyájan az említett két párt tagjai. A nyilvánosan tevékenykedő politikusok közül jelen voltak Dr. Fleischman Gyula, Schuster, Wirth, Derfinyák, Ravasz, Tost László, Ványai, Balász, Štefányi, Pudlišová, Fekete Béla, id. Siposs, Blažovský, Kubincay, mindannyian jelentős személyiségei a Keresztény-szocialista Pártnak. A Magyar Nemzeti Párt soraiból láthatók voltak Dr. Blanár Béla, Dr. Hercz, Helyei, Várnay, Vojnár és a magyar evangélikus pap Greguš és mások. A mise után mindkét párt vezetői, melynek képviselői jelen voltak a misén, Rákóczi koporsójára szalagos koszorút helyeztek el Rákóczi színeiben, vagyis sárgakék, melyek a következő feliratot hordozták: „A hit és a szabadság lelkes harcosának a Keresztény-szocialista Párt központja és a Kassai Magyar Nemzeti Párt 1926. március 27. napján.” Semmilyen beszéd nem volt, kizárólag Dr. Blanár a koszorú koporsóra helyezésekor mondott néhány szót. Utána a jelenlevők aláírták az emlékkönyvet és a koporsó megkerülése után csendben elmentek.

18

A misével egy időben még négy misét szolgáltak a főoltárnál és három mellékoltárnál. Ezeknek a miséknek a résztvevői közül némelyek meglátogatták Rákóczi sírját. A lejáratot a Rákóczi sírjához 12.00 órakor aztán lezárták és már senki többet nem engedtek a sírhoz. A Keresztény-szocialista Párt ez év április 11-én külön ünnepséget tervez és a Magyar Nemzeti Párt szintén a legközelebbi időben megszervezi Dr. Blanár előadását Rákóczi hamvainak Kassára hozataláról. Mindkét ünnepség lefolyásáról nem feledkezem meg újra jelentést adni. Kormánytanácsos és rendőrigazgató s.k.

II. Rákóczi Ferenc epitáfuma a Szent Erzsébet Székesegyház északi falán Felavatva 1938. július 24-én

19

20

I/9 - S Keletkezési helye és ideje: Pozsony 1927. március 21. SzNL-SNA 72/475 Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Szlovákiai magyar diákok mozgalma Pozsonyi Megyei Hivatal Elnöksége Isz: 1900 pres. 1927 1927. március 21. Bizalmas Tárgy:

A szlovákiai magyar diákok mozgalma

Rendőrigazgató úrnak Pozsony A megye összes városparancsnokának és a rendőrkomisszariátus intézőjének Komáromban A Budapesti Hírlap 1927. március 19-ei száma leírja a szlovákiai magyar diákok mozgalmát és megemlíti, néhány különlegesen tehetséges diák megkezdte a magyar egyetemi hallgatók szervezését a magyar cserkészek egyesületébe és a vidéki fiatalság megmentését a teljes apátiától. Prágában megalakult a MAKK, melynek célja az összes egyetemen tanuló diákság magyarságának a megerősítése. Hasonló szervezet működik Brünnben és Szlovákia magyar városaiban. A MAKK-nak megvolt az alakuló gyűlése és állítólag kell, hogy a magyarság kalapot emeljen ez előtt a ”harcias” munka előtt. A MAKK a Szlovákiai Cserkészszövetség szellemi vezére, melynek kb. 800 tagja van. Őket a berlini „Voggenreiter-Verlag” magyar szekciója lát el könyvekkel. A magyar cserkészek állítólag kiváló munkát fejtenek ki a falvakban, a városi cserkészek látogatják a falvakat és előadásokat tartanak a fiataloknak és lelkesítik őket. Ezt a munkát a néprajzi adatgyűjtés leple alatt végzik. A MAKK a falvak magyar könyvekkel való ellátását tervezi. A „Regősök” (a magyar vándorcserkészek megnevezése) állítólag a magyarok új lovagjai. Kérjük, hogy ennek a mozgalomnak megfelelő figyelmet szenteljenek és az ottani hivatal pozitív vizsgálódásait hivatalunknak jelentsék. főispán olvashatatlan aláírás A Rendőr Igazgatóság Elnökségének iktató pecsétje, 1927. március 25.

21

I/10 - SM Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Kassa 1927. június 25. KPr. Vel./279/11/6 (+melléklet: 6a) Röpirat „Magyar gyermek magyar iskolába való“ - terjesztés

Rendőr Igazgatóság Kassa Isz: 9967./1927.prez. Melléklet 1

1927. június 25. Megyei Hivatalnak Kassán

Az ottani 6610./1927.prez. június 17-ei leirathoz közlöm, hogy a „Magyar gyermek magyar iskolába való“ röpirat 1927. május 25-én 239/tlač. szám alatt az itteni hivatalnak elő lett terjesztve a „Kassai Kereskedelmi és Vállalkozói Nyomda“ által cenzúrára és egyetértésben az állami képviselettel hibátlannak találtatott. A fent nevezett nyomda figyelmeztetve volt, hogy az említett röpiratok terjesztése előtt engedélyt kell kérniük a Kassai Megyei Hivataltól. Kormánytanácsos és rendőrigazgató olvasható aláírás Sláviček

22

I/11 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Kassa megye főispánja Isz: 5200/1928.prez.

Kassa 1928. május 15. KŽ 252/5200 A szikszói görög katolikus magyar polgári iskola megalapítása 1928. május 15.

Bizalmas Tárgy: A szikszói görög katolikus magyar polgári és elemi iskola megalapítása Minden járási hivatalnak és az eperjesi rendőrparancsnokságnak és az exponált csendőr vezérkari tisztnek Kassán A Budapesti Hírlap szerint 1928. április 25-én a volt ungvári püspök Papp Szikszón a görög katolikus magyar polgári és elemi iskolát alapított. Ide kell, hogy küldjék gyerekeiket a szlovákiai magyar görög katolikus papok és tanítók is. Ezért ennek az iskolának a léte magyar nemzeti szempontból nagyon fontos. Ha a Felvidéket visszakapja Magyarország, ezzel felveszik a harcot a pravoszláv mozgalom ellen és a hazafiasan nevelt magyar görög katolikus papok lesznek a legmegfelelőbb eszközei a veszélyes elemek ártalmatlanná tételéhez. Ezek a papok itt a határon túl terjesztik a magyar eszmét és együtt örülnek az új iskolának, amelyet nekik és gyerekeiknek Papp püspök ad. Új ok lesz arra, hogy a papok és tanítók, akik eddig gyakran jöttek Miskolcra a jövőben meglátogassák Papp püspököt is. Ezen kívül Papp püspök tervezi egy magyar görög katolikus templom felépítését Szikszón. A belügyminisztérium már megadta az engedélyt az országos gyűjtésre e célból. Az itteni hivatal kéri, hogy ennek az akciónak megfelelő figyelmet szenteljenek, és az esetleges megfigyeléseket hivatalunknak sürgősen jelentsék. A főispán helyett olvashatatlan aláírás

23

I/12 CS Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Kassa 1928. május 23. ZUS 2/53/2a/13 A Prágai Magyar Hírlap fiókszerkesztőségének megalapítása Kassán

Rendőr Igazgatóság Kassa Isz: 7771/28.pres.

1928. május 23.

MEGYEI HIVATALNAK (dr. Juraj Slávik főispán úr kezeihez) KASSÁN Engedelmével közlöm, hogy a magyar folyóirat a „Prágai Magyar Hírlap“ beindította a kassai fiókszerkesztőségének a tevékenységének a Rumann u. 6.sz. alatt. E szerkesztőség vezetésével, melynek feladata összegyűjteni és közvetíteni a folyóirat prágai szerkesztősége felé a híreket az egész Kelet-Szlovákia területéről T E L L É R Y Gyula volt kassai újságszerkesztő lett megbízva, akinek az eddigi politikai tevékenysége az itteni hivatal beszámolóiban 17041/27 prez 1927. X. 3-áról és a 880/28 prez 1928.I. 17-éről kellően meg lett világítva. Telléry helyettese a „Kassai Napló“ volt szerkesztője S Z É K E L Y Jenő lett, akiről 7324/28 prez szám alatt 1928. május 12-én adtunk jelentést. Munkatársaknak megnyerték V Á R N A Y Ernőt a magyar reálgimnázium volt tanárát, jelenleg a „Magyar Nemzeti Párt“ politikai titkárát, aki az itteni sportklubokban is tevékenykedik. S C H A L K H Á Z Jolán a Keresztény-szocialista Párt szócsövének, a„Nép“ c. hetilapnak szerkesztője, írónő, aki szintén részt vett Budapesten a szlovákiai magyar írók irodalmi estjén. S Z I K L A Y Ferenc volt tanár, jelenleg író és különböző a magyar kultúra felvirágoztatására szolgáló szervezet titkára, pl. Kazinczy Társaság, Magyar Színjátszás Támogatásáért Egyesület, stb. ; Szintén részt vett a fent említett budapesti esten. Sz. N A G Y Mici írónő, dr. Szepesi Maximilián, a Kassai Napló volt főszerkesztője, jelenleg jogász felesége. Az így megszervezett tudósítói szolgálat segítségével Kelet-Szlovákiában akar ez a Csehszlovákiában legsovinisztább napilap nemcsak megbízható és pontos újsághíreket kapni, de reméli, hogy a fenti munkatársak népszerűsége révén sok olvasót is szerez Kassán, amelynek erős konkurenciája a „Kassai Ujság” és végül, de kisebb mértékben a másik kassai magyar napilap a „Kassai Napló” is. Kormánytanácsos és rendőrigazgató olvashatatlan aláírás

24

I/13 - S Keletkezési helye és ideje: Pozsony 1928. június 1. SNA,f.Pr,krab.802 Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Irredentizmus a magyar rádióban A Belügyminisztérium Pozsonyi Osztálya Isz: 24300/28.prez. 1928. június 1. Irredentizmus a magyar r á d i ó b a n Főispán uraknak Pozsonyban, Nyitrán, Túróc Szent Mártonban, Zólyomban, Liptó Szent Miklósom, Kassán. Rendőr igazgató uraknak Pozsonyban és Kassán. Az 1928. április 28-án kelt 9173/28prez sz. leirat toldalékaként figyelmeztetjük az ottani hivatalt, hogy az összes hírt, egyének által meghallgatottat a magyar rádió által terjesztetteket, melyeknek tartalma irredenta jellegű, az utódállamok ellen irányuló, nevezetten a Csehszlovák Köztársaság ellen, a jövőben legyenek kivizsgálva az érintett személyek jegyzőkönyvileg kihallgatva és a jegyzőkönyvek másolatai egyidejűleg részletes jelentéssel nekünk elküldve legyenek. Figyelmeztetjük az ottani hivatalt, hogy ezek a hírek, hírek a magyar irredentáról a rádióban, legyenek részletesek (amennyiben lehetséges, szó szerint idézve az irredenta helyek, a nap pontos megjelölése és hasonlók), hogy kellőképpen fel tudjuk fellépésre használni a döntő helyeken. A belügyminiszter helyett olvashatatlan aláírás I/14 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Tartományi Hivatal Pozsony Isz: 24.518/28prez

Pozsony 1928. július 16. SNA Bl., f.Pr,krab350 350/14 sz. Magyar irredenta dalok gramofonlemezen - cenzúra 1928. július 16.

Minden járásparancsnok úrnak, a járási hivatalok expozitúrái intéző urainak Ipolyságon és Felső Svidniken, Pozsony rendőr igazgató urának, a rendőrkomisszariátus intéző urának Komáromba, Párkányba, Losoncon, Rimaszombaton, Rozsnyón és Eperjesen. Szlovákia volt teljhatalmú miniszterének 6 adm.rev. sz. 1921. január 1-ei keltezésű rendelete, valamint a 31394/D –22pres. adm. 1922. október 12-ei keltezésű rendelete alapján be lett tiltva minden Magyarországon kiadott sajtótermék szállítása, kézbesítése és be lett tiltva minden Magyarországon kiadott sajtótermék terjesztése. Hasonlóan, amint folyik a magyar sajtótermékek cenzúrája, sajtócenzúra alá esik a sajtótörvény 2.§-a alapján a gramofonlemezek tartalma is.

25

A tartományi hivatal figyelmeztetve lett, hogy nagyon sok gramofonlemez található a kiskereskedelemben, tartalmaznak irredenta magyar dalokat. Ilyeneknek tekinthetjük a következő dalokat: „Elindultam szép hazámból” – „Átmegyek a Királyhágón” és a „Kis Komárom – Nagy Komárom”. Felkérjük az ottani hivatalt, hogy e rendelet értelmében azonnal foganatosítsanak az ottani körzetekben megfelelő intézkedést és annak eredménye legyen idejében jelentve. Tartomány elnöke helyett olvashatatlan aláírás I/15 CSM Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Szepsi 1928. augusztus 3. Kassai regionális Levéltár PR/77/Pu 72/3 Putanko Emil és társai Kassáról – a község békéjének megzavarása Szlovákiai Csendőr Parancsnokság, Kassai Osztály, Szepsi állomáshely Szepsi 1928. augusztus 3. MÁSOLAT Járásbíróságnak /kiskorúak bíróságának/ KASSÁN

A. Személyi adatok: I. Putanko Emil, szül. 1911.IX.24. Bélaváron Jugoszláviában. János és Anna, szül. Reitenbach fia, kassai illetőségű, Eszterházi u. 18. sz. alatti lakos, nőtlen, a Kassai Felsőfokú Ipariskola tanulója, római katolikus, magyar, vagyontalan, ápolt, szülei munkanélküliek, a szülői házban nevelkedik, magyar iskolába jár Kassán. II. Berczely Zoltán, Ermihalyfalván Romániában született 1911.XII.24-én. György és Júlia, szül. Wilnrotter fia, kassai illetőségű, Lakatos u. 5 sz. alatti lakos, nőtlen, református, magyar, vagyontalan, apja kereskedelmi utazó ügynök, anyja varrónő Kassán, otthon nevelkedik, a Kassai Magyar Reáliskola tanulója. III. Schulc Károly, szül. Rutkán 1916.XII.5-én. Kurt és Valéria, szül. Kemény fia, iglói illetőségű, Kassa Luzsinszky u. 14 sz. alatti lakos, nőtlen, felső reálgimnázium tanulója, evangélikus, magyar, vagyontalan, apja főfelügyelő Kassán, otthon nevelve, kassai iskola tanulója. IV. Adriányi József, szül. Kassán 1915.III.9-én. Néhai Béla és Antónia, szül Hromadka fia, kassai illetőségű, Bočkai krt. 14. sz. alatti lakos, nőtlen, a polgári iskola 1. oszt. tanulója, általános és polgári iskolai végzettsége van, római katolikus, magyar, vagyontalan, ápolt, hadiárva 2 éves korában apja elesett a világháborúban, gyámja nincs, a kassai gyámügyi bíróság, anyja varrónő Kassán, 10éves koráig az anyja nevelte és 3 éve a Szt. Antal Árvaházban van Kassán, a szlovák és magyar iskola tanulója Kassán. V. Jaško István, szül. Kassán 1911.VIII.18-án, Géza és Irma, szül. Haltenberger fia, kassai illetőségű, kassai lakos, nőtlen, a felsőfokú reáliskola VII. oszt. tanulója, római katolikus, magyar, vagyontalan, ápolt, apja könyvkereskedő Kassán, otthon nevelt, kassai iskola tanulója. 26

VI. Sszubally Bruno, szül. Iglón 1910. augusztus 15-én, Rudolf és Erzsébet, szül. Hajdu fia, kassai illetőségű, Bethlen krt. 53 sz. alatti lakos, nőtlen, a Felsőfokú Ipariskola tanulója, magyar, vagyontalan, ápolt, apja az államvasutak főellenőre Kassán, otthon nevelt, magyar iskola tanulója Kassán. VII. Huvszer Jenő, szül. Kassán 1912.II.8-án, néhai Jenő és Mária, szül. Zvatsky, kassai illetőségű, Kovács u.5 sz. alatti lakos, nőtlen, a Kassai Felsőfokú Ipariskola I. oszt. tanulója, római katolikus, magyar, vagyontalan, ápolt, 11 éves korában apja meghalt, gyámja nincs, a kassai gyámügyi bíróság, az anyja kereskedő víz- és gázvezeték szerelési kellékekkel és kassai lakos, otthon nevelt, a kassai magyar ipariskola tanulója. VIII. Bartko József, szül. Kassán 1917.III.8-án, József és Anna, szül. Maursky, kassai illetőségű, Szerečini u. 33 sz. alatti lakos, nőtlen, a polgári iskola 1. oszt. végzőse, római katolikus, magyar, vagyontalan, ápolt, apja cipész Kassán, otthon nevelve, a kassai magyar iskola tanulója. Tanúk: Antonin Madal a nyugdíjhivatal intézője, Václav Čuda és Alois Rajnoch mindketten a nyugdíjhivatal asszisztensei és Göbel György kocsmáros, mindannyian Szepsiből. Az esetet kivizsgálta és jelentette Josef Šilhan őrmester és Karel Šupina saját kezdeményezéséből. Tényállás: I. 1928. augusztus 1-én 7.30 órakor a kassai vonattal 25 cserkész jött Szepsibe a kassai Vilkovsky Arman vezetésével. A Szepsi vasútállomáson a cserkészek csoportokra váltak, hogy nyolcan Szepsin keresztül biciklin mentek és némelyek szekéren. A személyi adatokban említett nyolc cserkész Szepsin keresztül menetelt, akik a főutcán a következő magyar irredenta dalt énekelték: Dobog a föld lépéseink alatt visszahangoznak a vén falak öreg házak között ifju legények dacosan keményen lépnek nyistki anyám az ablakodat csokold meg a cserkész fiadat nagy magyar országnak kicsiny katonája büszke szemmel nézhetsz rája. Következik a cseh fordítás…. Ezt a cserkészek által Szepsi községén át énekelt dalt hallották a szlovák és cseh hivatalnokok és úgyszintén a magyar lakosok, akik erre a nyílt provokációra nagyon felháborodtak és ezt kritizálták. Ez a kassai cserkészcsapat átment Szepsi községén egészen és tábort vert a Szepsi község utáni erdőben, ahol 14 napot tartózkodnak. Ehhez a tartózkodáshoz megvan a cserkészcsapatnak a Szepsi Járási Hivatal engedélye. II. Antonin Medal tanú állítja: 1928. augusztus 1-én 8 órakor a főutcai irodában hallottam több hang énekét. Kinéztem ezért az ablakon az utcára, mi mellett láttam 810 cserkészt menetelni és meghallottam éneklésközben a következő szavakat: nagy magyarországnak kicsiny katonája: e felett megdühödtem és ezt a nyílt provokációt kritizáltam.

27

Václav Čuda és Alois Rajnoch tanúk szintén ezeket az előző vallomásban leírt szavakat hallották és szintén feldühödtek e felett. Göbel György szepsi kocsmáros szintén megértette a dalból, amit a cserkészek énekeltek „Nagy magyar országnak kicsiny katonája” és állítja, hogy csodálkozik, hogy hasonlót eltűrnek a csehszlovák köztársaságban. Vilkovsky Arman cserkészparancsnok Kassa Posta u. 11 sz. alatti lakos állítása szerint a nevezett cserkészek ezt a dalt magyarországi cserkészektől tanulták, hasonlóan a pozsonyi és eperjesi cserkészektől, ahol ennek a dalnak az éneklése a városban is megengedett. III. A személyi adatokban megnevezett összes cserkész a községi csendőr Keszi Mihály szepsi lakos jelenlétében elismerték, hogy a I.-es bekezdésben idézett irredenta dalt 1928. augusztus 1-én Szepsi községben énekelték. A maguk védelmében mindannyian mondták, hogy ezt a dalt Kassán, Pozsonyban és Eperjesen szintén énekelték és ezideig ezt nekik senki be nem tiltotta, ezért úgy gondolták, hogy Szepsin keresztül is énekelhetik.

28

I/15a - CSM Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Rendőr Igazgatóság Pozsony I.Sz: 6076/28 Ozus.

Pozsony 1928. november 19. Kassai Regionális Levéltár PR/77/Pu 72/3 Putanko Emil és társai Kassáról – a község békéjének megzavarása 1928. november 19. Szigorúan bizalmas! MÁSOLAT

Szlovákiai Csendőr Parancsnokság V. Osztálya Az ottani 1928. augusztus 21-ei keltezésű 1622/V. dov. sz. jelentésükhöz kijelentem, hogy az említett cserkészek azon állítása, hogy azt a bizonyos irredenta dalt Pozsonyban énekelték, minden alapot nélkülöz. Az előadások, ünnepségek, stb. engedélyezésénél a cserkészek Kiskárpátok turista csoportja számára , vagyis a pozsonyi magyar cserkészek számára feltétlenül kikérjük az egész program szövegét, vagyis az előadások, versek és dalokét. Ily módon az egész előadás programja legszigorúbban cenzúrázva van, a program betartása a kiküldött eligazított magyarul tudó hivatalnok által ellenőrizve van, az eventuális felvonulásuk állami biztonsági szervek detektívjei által figyelve vannak, ezért kizárt, hogy valamilyen irredenta megnyilvánulások, dalok anélkül, hogy arról a hivatal ne szerezzen tudomást és megfelelő retorziót ne alkalmazzon. Ezért kevesebb jelentés fog befutni mint az említett irredenta dalok éneklése és nem feltételezhető, hogy az itteni magyar cserkészek nyilvánosan merjenek énekelni, akik tudatosítják, hogy állandóan rendőrségi megfigyelés alatt állnak és tartózkodnak mindennemű extrém megnyilvánulástól attól való félelmükben, hogy csoportjukat hivatalosan feloszlatják. Ugyanezt megkapják: A Tartományi Hivatal Elnöksége Pozsony, Területi Katonai Parancsnokság II. állambiztonsági osztálya Pozsonyban és Kassán, Kassai Rendőr Igazgatóság Hírszerzési Osztálya.Kormánytanácsos és rendőr igazgató helyett Pongrác, s.k. A következő mellékletekben a per jegyzőkönyvének részleteit közöljük:

29

30

31

32

33

34

35

I/16 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Tartományi Hivatal Pozsony Isz: 6370/28 prez.

Pozsony 1928. augusztus 6. SNA, fpr, krab. 582, szám nélkül Magyar propaganda a rádióban 928. augusztus 6. Nagyon sürgős! Bizalmas

Minden járásparancsnok úrnak, a járási hivatalok expozitúrái intéző urainak Ipolyságon és Felső Svidniken, Pozsony és Kassa rendőr igazgató urának, a rendőrkomisszariátus intéző urának Komáromba, Párkányba, Losoncon, Rimaszombaton, Rozsnyón és Eperjesen. A tartományi hivatal elnökségének jelentették, hogy néhány rádiókészüléket és elektronikai cikkeket árusító üzlet reklámhangszórókat szerelt az utcára és más közterületekre és ezekkel a hangszórókkal közvetítik a különböző rádióállomások műsorait, nevezetesen a budapesti adó programját, amely mint általánosságban ismert a maga programjaival és a különböző irredenta ünnepségekről való közvetítéseivel államellenes propagandát gyakorol Szlovákiában és Kárpátalján. Tekintettel a fentiekre figyelmeztetjük, hogy a biztonsági szervek kötelessége gondoskodni arról, hogy meggátolják a külföldi tiltott rádióműsorok nyilvános terjesztését, s a személyek ellen, akik ezt a tevékenységet tudatosan és készakarva folytatják, büntetőjogi feljelentést tenni az ügy minősége szerint. Amennyiben az érintett személyeknek van engedélyük rádió vevőkészülékre, azonnal tegyenek javaslatot az engedély megvonására. A lefolytatott ellenőrzést ebben az ügyben jelentsék. Tartományi elnök olvashatatlan aláírás

36

I/17 - CS Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Pozsony, 1930.szeptember 11. SNA Pozsony, fPr.krab.6 A magyar kálvinista lányok kongresszusa Pelsőcön Tartományi Csendőr Parancsnokság Pozsony 1930.szeptember 11. Isz: 1323/V.dov. B izalmas! A Rendőr Igazgatóság Hírszerző Osztályának Pozsony 1930. augusztus 30. és 31-ére össze lett híva Pelsőcre a magyar nemzetiségű és kálvinista vallású lányok kongresszusa (konferenciája). A kongresszuson részt vett 220 lány a széles környékről és Kárpátaljáról. Kálvinista papok és tanítók kíséretében. A konferencia főnöke Dasza János pelsőci kálvinista lelkész(dékán) volt. A lányok házaknál voltak elszállásolva – ingyenesen. 1930. augusztus 30-án 8.30 órakor ünnepi istentisztelet volt Pelsőcön; délután a részt vevők elutaztak Beretkére, Tornaljai járás, ahol megnézték az árvaházat. Este színielőadáson vettek részt Pelsőcön – a konferencia a pelsőci kálvinista templomban volt megtartva. A kongresszuson szintén részt vett a magyar párt szervezője dr. Törkely Rimaszombatból és a volt magyar ezredes Barna Béla Mellétéről, Tornaljai járás. A konferencia a nyilvánosság felé vallási és nevelő jellegű kellett hogy legyen, a valóságban azonban propagációs célt és a magyar eszme kisebb falvakban való megerősítését szolgálta. Az elmúlt években hasonló konferenciára került sor Rimaszombatban. -.Megkapja: Tartományi Hivatal Elnöksége Pozsonyban, Országos Katonai Parancsnokság (štb.2.odd.) Kassán, Rendőr Igazgatóság Hírszerző Osztálya Pozsonyban, Kassán és Ungváron. Tartományi csendőrparancsnok szolgálati úton olvashatatlan aláírás

37

I/18 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: ? Isz: 62.147/1931 prez.

Másolat. 1931. X. 7. Kassai Regionális Levéltár – Pr.14.860/31 A „Petőfi Társaság” irredenta magyar egyesület - tevékenység 1931. december 1. Bizalmas!

A Belügyminisztérium Elnökségének Prágában A budapesti „Petőfi Társaság” 1876-ban alakult. A Társaság helyiségei Budapest VI. Bajza u. 61 alatt találhatók (Pefőfi-Ház és Ereklye Muzeum). A Petőfi Társaságot a Kisfaludy Társasághoz hasonlóan magyar intellektuálok alapították, akik nem voltak megelégedve a Magyar Tudományos Akadémiával, melynek szemére vetették, hogy elzárkózik a progresszív irányzatok elől és tagjai közé csak az irodalom ú,n. „hivatalosan konzervatív” képviselőit veszi fel. Kitűzött céljaikat, hogy a haladó szellem a társadalomban menhelyre leljen, csak 1919 őszéig teljesítették, amikor az ellenforradalom pártolói túlsúlyra jutottak ebben az egyesületben. Ebben az időben választották meg elnökké Pekár Gyula egyetemi tanárt, aki ezt a funkcióját a mai napig betölti és közismert irredenta tevékenységéről. Az ő vezetése alatt lettek kizárva az egyesületből azok az írók, akik Károlyi Mihály forradalma és a kommün alatt exponálták magukat, ugyanúgy azok, akik liberális nézetükkel kellemetlenné váltak mint Móricz Zsigmond író. Tagokká csak kimondott sovinisztákat kooptáltak tekintet nélkül írói képzettségükre. Többek között beválasztották mint költőt Habsburg Ferenc József főherceget, József főherceg fiát, aki maga is mint hadi író-történész szintén tagja volt az egyesületnek. Nem állíthatjuk, hogy a Petőfi Társaság a magyar irredenta egyesületekhez tartozik, amelyeknek tevékenysége az utódállamok ellen irányul: az egyesületnek nem célja a politikai tevékenység és politikailag nem exponálja magát, de társadalmilag, tudományosan és a prominens tagjainak politikai jelentőségére való tekintettel bizonyára felhasználják irredenta és revizionista propagandára. A Prágai Rendőr Igazgatóság információi elavultak. Főprotektorok címszó alatt valójában a tiszteletbeli tagok vannak felsorolva, akik közül néhányan: Vass József, volt miniszter, Szabolcska Mihály, Jakab Ödön és valószínűleg mások is halottak, és néhány újonnan beválasztott nincs megemlítve. Az egyesület vezetőségének és tagjainak helyzete 1931-ben a következő: elnök Pekár Gyula egyetemi tanár, miniszter (v.v.t.č) jelenleg a képviselői testület külügyi bizottságának elnöke, 1928-tól a magyar propagációs bizottság elnöke, mely funkciójában részvett 1928 őszén a prágai „Nemzetek szövetsége ligájának uniója” tanácskozásán, a Magyar kultúrliga vezetője, az „Első Magyar Közmívelődési egyesület” elnöke, a „Fehér Ház” egyesületnek, a „Magyar Külügyi Társaság” elnökhelyettese, amely társaság meg van bízva a Trianoni Békeszerződés revíziójának külföldi propagálásával, 1931. március 30-ától az újonnan alakult „Palatinus Club la bienvenue Hongroise” elnöke, melynek feladata Magyarország külföldi propagálása. 38

Tiszteletbeli elnök Herczeg Ferenc, író, a magyar revizionista elnöke. Elnökhelyettes Császár Elemér egyetemi tanár. Főtitkár Lamperth Géza a magyar újságíró, az irredenta röpiratok és brosúrák stilizátora a budapesti magyar állami propaganda defenzív osztálya számára. Titkár és a múzeum gondnoka Gáspár Jenő, publicista, az „Uj Nemzedék” folyóirat szerkesztője, a magyar írók, újságírók és művészek „Patria klub”-jának titkára. A „Právo Lidu (Nép Joga)” megjelentette előadását Mussolini terveiről a Római birodalom visszaállításáról és Habsburg Ottó tervét a Dunai Konföderációról. Pénztárnok Bán Aladár. Ellenőr Falu Tamás, aki a „Fehér Ház” barátai szervezetben is tevékenykedik. A ház gondnoka Petri Móric. Jogtanácsos dr. Váradi Jenő budapesti jogász. Tiszteletbeli tagok: Antal Géza, magyar református püspök és szenátor, 1928.VII. 23-28. között részt vett az Interparlamentáris Únió berlini ülésén, 1928.X.22-én a protestáns lelkészek nemzetközi konferenciáján, gróf dr. Apponyi Albert a Magyar Parlament Felsőházának örökös tagja, volt királyi tanácsos és tanügyi miniszter, a párizsi és genfi magyar békedelegáció elnökeként kifejtett tevékenységéről is ismert és személyes barátja Zita excsászárnőnek, Benedek Elek, dr. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, volt tanügyi miniszter, „Külföldi Magyarok Szövetségének” elnöke, kiknek programjuk a 15 millió magyar egyesítése, volt megyei jegyző és eperjesi tanár és társelnöke a „Magyar Külügyi Társaságnak”, elnöke a „Corvin Mátyás Társaságnak”, amely Magyarország és Itália közti kulturális kapcsolatok kiépítése céljából alakult, Csajthay Ferenc a „Budapesti Hírlap” főszerkesztője, Erdődi Harach Béla, dr. Hegedűs Lóránt, volt magyar pénzügyminiszter, előadó a Magyar Revíziós Liga propagációs előadásain, dr. Hubay Jenő udvari tanácsos és a Budapesti Zeneművészeti Főiskola igazgatója, a mosoni nagybirtok tulajdonosa, aki mint zeneszerző, virtuóz mint művész gyakran fellép Csehszlovákiában is, Habsburg József Ferenc főherceg, tevékenykedik a „Tesz” szövetségben és a „Move” szervezetben, Kozma Andor a „Budapesti Hírlap” munkatársa, Mezei Ernő, dr. Negyesy László egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a legkonzervatívabb magyar irodalmi irányzat képviselője, Móricz Zsigmond ellenfele, dr. Raffay Sándor luteránus püspök és képviselő, volt pozsonyi lelkész, a „Pozsonyiak Budapesti Köre” tagja és az Iglói Diákok szövetségének a tagja, díszelnöke a „Tesz” szövetségnek, a „Bethlen Gábor szövetség” elnöke, stb., jelentős irredenta személyiség, dr. Rátkay László a dunaföldvári „Magyar Nemzeti Szövetség” elnöke, dr. Takács Sándor, Torkos László, Pekár Gyula. Rendes tagok: Ambrus Zoltán, a Magyar Nemzeti Színház nyugalmazott igazgatója, Balla Ignác író, jelenleg Milánóban, Bán Aladár, Bónyi Adorján, dr. Csathó Kálmán a „Budapesti Hírlap” szerkesztője. Császár Elemér, Czóbel Minka, Falu Tamás, Farkas Imre, Feleki Sándor, Gáspár Jenő, Géczy István, Gyökössy András, Havas István szlovákiai születésű virtuóz, ifj. Hegedűs Sándor író a Magyar Nemzeti Színház igazgatója, Hevesi Sándor, Juhász Gyula, Kenedy Géza, Kiss Ferenc a „Pesti Napló” londoni levelezője, lord Rothermer akcióinak közvetítője, Kiss Menyhért költő az „Irredenta Miatyánk” szerzője, amit elküldött Rothermernek, Komáromi János a „Pesti Hírlap” szerkesztője és 1931-től a „Magyarság” c. folyóirat 39

munkatársa, Koroda Pál, Kőrössy Albin, Lampérth Géza, László Mihály festőművész Londonban, Lázár Béla múzeumigazgató, írt Mária Terézia pozsonyi szobrának a megsemmisítéséről, Lázár István, Lőrinczy György, Mádai Gyula képviselő, Molnár Ferenc, eredetileg Neumann ismert író, Móra Ferenc, Móricz Pál a „Magyarság” szerkesztője, Nadányi Zoltán, Oláh Gábor újságíró, Pakots József, Nógrádi Papp Gyula, Petri Móric, dr. Pintér Jenő a „Magyar Jövő Ifjú Irodalmi Társaság” irodalmi egylet alelnöke, a magyar Cserkészek nagytanácsának tagja, Porzsolt Kálmán a ”Régi Gárda” budapesti egyesület tagja, Surányi Miklós, dr. Szathmáry István a debreceni „EME” szervezet elnöke, Szávay Gyula, dr. Szécsei Ferenc, Szőllősi Zsigmond, özv. gróf Teleky Sándorné szül. Szikra, Voinovich Géza néhai Arany János író unokája a magyar soviniszta írók budapesti társaságának, a „Magyar Írók Egyesület”-nek elnöke, Végvári, Zádor Stettner Tamás. Levelező tagok: P. Guláci Irén Kolozsvárról, György Lajos Kolozsvárról, P. Jánossy Béla Kolozsvárról, dr. Jankovics Marcell Pozsonyból, Milkó Izidor Szabadkáról. Külföldi tagok: Balázs Árpád, Jekkel Péter, Dvortsák Viktor Párizsból, Glückemann H., Horváth Henrik, Jarosevszka Boleszláva, P. Olea Jose, dr. Diez Canedo Henrik a „New York Herald” bécsi levelezője (szül. 1885-ben az ausztriai Löllingben), Schöldström Károly Vilmos, Löffler Béla, Setälä E. N., Manninen Ottó, Fulda Lajos, Lüdecke Hedvika, Becker Filip August, Ehlenberg Herbert, Madelung Aage, Mihajlovna Olga, Norsa Umberto, Pavolini Emilio, Steinbach József, Schulpe György (szül. 1867-ben Kanizsán, pozsonyi illetőségű és lakosú, Kecske u. 21, 1922ben alelnöke a Toldy-körnek, 1928. március 8-án megválasztották a „Pozsonyi Népház“ elnökévé), Sööt Karol Eduard, Silvino Gigante olasz író, Pefőfi műveinek kiváló fordítója, Arnadoff Michal, Fehér Géza szófiai tanár, az 1930-ban alakult szófiai magyar bolgár társaság kulturális szekciójának vezetője, Dobrowszki Ján, Zdziechowski Marian lengyel magyarofil, kapcsolatot tart a magyar legitimistákkal, a lengyel-szlovák összetartozás ellen dolgozik, Ettlore Janni, Damste Helbertina, Kemény György, Wainio M., Franco Vellani-Dinisi a Trianoni Békeszerződés revíziójának kimagasló képviselője. A Prágai Rendőr Igazgatóság említett jelentésében szereplő többi személy a társaság ez évi névsorában nem található. A budapesti irodalmi társaságnak - „Pefőfi Társaság“- külföldön nincs fiókszervezete, az azonos nevű társaságok pl. Pozsonyban vagy Berlinben önálló egyesületek. A tartományi elnök helyett olvashatatlan aláírás Megjegyzés: Hasonló jelentések más magyarországi egyesületek működéséről is találhatók

40

I/19 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Tartományi Hivatal Pozsony Isz: 63.123/ 6 1935

Pozsony 1935. március 18. Kassa Városi Levéltára, Jegyzőségi iratok archívuma Rákóczi alap 1935. március 18. Bizalmas

Városi Jegyzői Hivatal Kassa (a hivatal elnökének saját kezébe)

A Kassai Rendőr Igazgatóság 1935. február 2-án kelt 2.410/1935 prez. jelentése szerint és az újságok szerint a Kassa város kezelésében van a Rákóczi emlékműre létrehozott alap.Kérjék ki a várostól az alapítólevél eredetijét és a többi iratot, valamint részletes ismertetését az alaptőke állapotának és annak elhelyezési módjáról. Egyidejűleg szerezzék be a város polgármesterének nyilatkozatát, amely valószínűleg alapítója az alapítványnak az alap felhasználási céljának a változásáról, mivel most a megváltozott politikai körülmények között nem lehet többé a Rákóczi lovas szobrára gondolni. Az itteni hivatal véleménye szerint az összegyűjtött pénzt legcélszerűbb lenne a kassai dóm és Rákóczi sírjának, mely ebben a dómban található a javítására felhasználni. Az így összeállított iratok együtt az alapítványi levél eredetijével legyenek minél előbb felterjesztve az itteni hivatalba. E rendelettel kapcsolatos intézkedések bizalmasan legyenek intézve, hogy a definitív megoldást alkalmatlan tényezők ne akadályozzák. A tartományi elnök helyett, olvashatatlan aláírás I/20 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Járási Hivatal Dunaszerdahely Isz: 881/1937 prez. nar.p.č.27032/1937

Dunaszerdahely 1937. VIII. 4 SNA-fPr 173/ SzMKE tevékenysége Dunaszerdahely 1937. VIII. 4 Bizalmas!

Másolat Tárgy: Az SzMKE egyesület - tevékenység. Tartományi Hivatal Elnöksége Pozsony A tárgyban a következőket jelentjük: Az itteni igazgatási körzetben, éppen ebben a járásban százalékosan a legnagyobb magyar kisebbség él és a járás szomszédos a komáromi járással, ez ideig nem tapasztaltuk figyelemre érdemes jeleit az SzMKE hatásának. Bár a közművelődési testület, amely a 67/1919 Sb.za n. alapján alakult, körének kiszélesítésénél széleskörű sikeres tevékenység alakulhat ki a kisebbségi 41

lakosság részéről és fennmaradhat az ellenállás velük és az SzMKE ellen. világos, hogy ennek az egyesületnek hivatása a főnökeik szándéka szerint másra is irányul, mint tisztán a kultúrára. Abból a tényből is meglátszik, hogy részben és formálisan, de főleg ennek az egyesületnek a kulissza mögötti dirigensei olyan emberek, akik exponált helyeket töltenek be a magyar ellenzéki politikában. A politikai sajtója ennek a csoportnak az érdekében fejt ki sajtópropagandát. Az SzMKE-hez tartozók, ahogyan ez megfigyelhető, a közművelődési testületekkel egyáltalában nem szimpatizálnak, mi több egészen az utóbbi ideig elutasító álláspontot foglaltak el feltehetően azért, mivel legalábbis a megalakításuknál szükség esetén befolyást gyakorolnak összetételükre a csehszlovák hivatalok is. Az utóbbi időben azonban, amióta szó van az ellenzéki magyarok Henlein követőivel folytatott tárgyalásairól, ha az eddig tartózkodók is el kezdtek érdeklődni a közművelődési testületek iránt. Az itteni hivatalnak az a nézete, hogy ez abból az okból kifolyólag van, hogy élvezhessék a különböző előnyöket, melyek megilletik a közművelődési testületeket a különböző kulturális és kvázi kulturális vállalkozásokat és kihasználhassák a különböző szubvenciókat. Ebből a szempontból a legexponáltabb magyar radikálisok közeledése a közművelődési testületekhez nem jelent távolodást a konkurens SzMKE-től, csak lehetőséget az anyagi előnyökre. A Jagersek-i(Egerszeg?) tapasztalat, hogy a hitelszövetkezetek támogatják az államellenes népiskolát, igazolása annak a ténynek, hogy a „Hangya” szövetkezetek nem annyira magyar kisebbségi tényezők, mint magyar a politikai ellenzéki életé, az biztos, hogy ez a gazdasági tevékenység összeköttetésben áll az ellenzéki magyarok kulturális törekvéseivel és az SzMKE tevékenységével. Az említett tiszta magyar irányzatú előadások és vállalatok és ezek külső megnyilvánulásai megjegyzendő, hogy ezeknek az anyaga kizárólag a fordulat előtti, illetve a fordulat utáni Magyarországról származik, pontosabban talán Budapestről. A népszínműben (szó szerint: színházi darab a népnek) nem marad el a huszárjelenet és egyenruha. Az itteni hivatal előtt ismert a helyzet a három ú.n. „magyar járásban” olyan hatás, amit SzMKE egyesületnek tulajdonít az ottani információ, ezen egyesületnek nem lehet tulajdonítani. Ebben a járásban az SzMKE-nek csak két helyi szervezete van, amelyek ehhez nem mutatnak majdnem semmilyen tevékenységet. Ezzel szemben az itteni összes magyar előadás és hasonlók lelkileg és tartalmilag ugyanazokat a jeleket mutatják, amilyennel az ottani hivatal jellemzi őket. A magyar radikálisok fokozódó harcias tevékenységének az itteni hivatal szerint más határozott okai vannak, amelyekből megemlíthetjük: kapcsolatok és észrevehetően – legalább is lelki összefonódás a vezető rétegnek Magyarországgal, az itteni lakosság majdnem állandó rádiókapcsolata Budapesttel, a vezető réteg kapcsolata a Heinleinistákkal és azoknak utánzása, a belföldi magyar sajtó élénk nacionalista propagandája, a magyar tömegek töretlen hajlama a nacionalizmushoz és a valláshoz, amit az ellenzéki vezetők és főleg a nacionalista papok nagyon jól tudnak politikailag eszkomptálni és hasonlók. Ezekkel a tényezőkkel szemben az SzMKE tevékenysége a csallóközi sokéves tapasztalatok alapján csak másodrendű, de figyelemre méltó jelentőségű. Járásparancsnok s.k.

42

I/21 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám:

Pozsony 1938. február 1. Kassa Városi Levéltára, Jegyzőségi iratok archívuma Tárgy: Rákóczi alap A Csehszlovák Számvevő Intézet Hivatala Pozsony Isz: 27/38-7588/K 1938. február 1. Tárgy: A Rákóczi szoboralap – követelés a várossal szemben – Kcj. 36448/37 Titl. Városi Tanács Kassa Az Önök 1937. december 29-ei kérésére tisztelettel jelentjük, hogy a város ellen követelést jelentett be a Csehszlovák – Magyar Abaújtorna megyei tanács képviselőtestülete a magyarországi Szikszón a 462kgy/11739ai/1924 számú határozata alapján 350 000 korona értékben és igényt tart erre az összegre, amely területi gyűjtéssel lett szerezve Rákóczi Ferenc kassai szobrára. Kassa város 1929. február 28-án kelt cs.j.3720/m/1929 számú levelével jelezte nekünk az álláspontját, miszerint nem ismeri el a követelést a Rákóczi szobor bizottsága. A város közlését azonnal elküldtük a Magyar Számvevő Intézetbe Budapestre azzal a kéréssel, hogy erről értesítsék a követelés benyújtóját és küldjék meg annak válaszát. A magyar számvevőhely erre nem válaszolt, ezért 1937. XII. 15én az úgy intézését sürgettük és egyben közöltük nézetünket, hogy a bejelentett követelés jogilag nem áll meg, mivel a szoborállítás alapjának tulajdonosa mindig is és az államfordulat után is mindig Kassa városa maradt. Most várnunk kell a Magyar Számvevő Intézet válaszára, hogy beleegyezik-e a mi javaslatunkba, hogy az egész ügy ki legyen zárva a clearing intézésből, vagy pedig a magyar bejelentő ragaszkodik továbbra is a maga követeléséhez és milyen okmányokat tud előterjeszteni a bizonyítására (megokolásra). A magyar válasz kézhezvétele után visszatérünk az ügyhöz. Csehszlovák Számvevő Intézet Pozsonyi Hivatal olvashatatlan aláírás

43

II/1 - M Magyar Hírlap, 1920. szeptember 22/216

Mit csinál a Kazinczy-Társaság ? Meghalt-e, vagy csak alszik ? Nyilatkozzék az elnökség ! Városunknak egyetlen magyar irodalmi egyesülete egy álló esztendő óta nem ad életjelt magáról. Megcsinálta a múlt év augusztus 31-én naggyűlését, amelyen Kassa magyar kulturájának védelmét hangoztatta s azután többet nem hallottunk felőle. Beszüntették-e a hatóságok működését, avagy a tagok költöztek-e el olyan nagy számban, hogy magától halt meg a társaság : nem tudjuk. Pedig a nemzetiségi kisebbségeknek a békeszerződések értelmében szabad kulturájukat fejleszteni. Történt légyen a dolog bármiképen, a magyar közönség tudni szeretné, mi van ezzel az irodalmi egyesülettel, amelynek működése nagyon is kívánatos volna, hisz vannak még magyarok Kassán, akik szívósan ragaszkodnak a magyar kulturához, akiknek van tehetségük a nemzeti kultúra fejlesztésére ! Elszakítottak véreinktől bennünket. A sanyaruság ma a mi osztályrészünk. Nemzetiségünkért szidalmaznak bennünket, iskoláinkat bezárják, nemzeti dalunkat ajkunkra fagyasztják. Mi volna ilyenkor teendőnk ? Annál hathatósabban munkálkodni abban az egyesületben, amely egyedül és kizáróan a magyar irodalom szolgálatában állott távol minden államellenes cselekedettől, minden izgatástól, minden irredentától. Ki vette át szerepét, ki lépett örökébe s mikor tiltották be müködését ? A mi babiloni fogságunkban nem vigasztal már bennünket Kazinczy szelleme ? Hütlenek lettünk-e ahoz, aki nyelvünket szebbé, zengzetesebbé, kifejezőbbé tette ? Meghagyták a nagy magyarnak nevét a róla elnevezett utcán s ha az nem vörös posztó az uj honfoglalók szemében, miért nem szabad a nevét viselő irodalmi és nem politikai egyesületnek tovább müködnie ? Ki képviseli, ki reprezentálja most Kassán a magyar kulturát, hol van az az egyesülés, ahol minden magyar találkozhatik, felekezeti és pártkülönbség nélkül ? Széjjelszórtuk mi magunk magunkat. Egyik csoport itt billiárdozik, a másik ott kugliz, a harmadik meg amott kártyázik, a negyedik és még Isten tudja, hányadik csoport meg bujkál, - de mint a többi, semmit sem tesz a magyar kultúra érdekében. Vitatkozunk most is egymással, meddő politizálást folytatunk, de arra csak nem gondolunk, hogy mi köt össze bennünket, nem keressük az összekötő kapcsot, de élesitjük közöttünk az ellentéteket, amelyeknek kiküszöbölésére kellene törekednünk. Már pedig tudhatnók azt, hogy darabokra szakgatva könnyebben elbánhatnak velünk, mint ha eggyé volnánk forrva. Fölszólitjuk azért a Kazinczy-társaságnak vezetőségét: nyilatkozzék, mi lett az egyesülettel. Ha tényleg beszüntették müködését, tegyen lépéseket aziránt, hogy ujra müködésbe léphessen s a tél folyamán mutassa meg, hogy él és él a magyar kultúra itt is, ahol soha más kultúra nem volt, mióta a világ áll, csak magyar kultúra. Azt hisszük, ha a Kazinczy-Társaság ujra kibontja zászlaját, az alá sorakozni fog minden itt élő magyar, keresztény, zsidó, burzsuj, proletár, férfi és nő egyaránt. Jól esik hinnünk, hogy a Kazinczy-Társaság nem halt meg, csak alszik.

44

II/2 - M Kassai Hírlap, 1920. szeptember 26/220

Föléledt a Kazinczy-Társaság. Értekezlet. – Módosították az alapszabályokat. A Kassai Kazinczy-Társaság választmánya ma délelőtt 11 órakor saját helyiségében értekezletet tartott dr. Varga Kálmán ügyvezető másodelnök vezetése mellett. Az elnök az értekezlet megnyitása után meleg szavakkal parentálta el a Társaság elhunyt főtitkárát, dr. Kardos Gyula prem. kanonokot, aki édes anyanyelvét meleg szeretettel ápolta, irodalmi müködésében mindig szem előtt tartotta Kazinczy etikáját s ennek jegyében dolgozott; gyönyörűen megszerkesztett évi jelentéseibe belevitte egész egyéniségét s fáradhatatlan munkálkodásával a Társaság fölvirágoztatása körül nagy érdemeket szerzett; továbbá Fodor Sándor prelátus-kanonokot, aki „Napoleon” cimü müvével helyet foglal a magyar irodalomban s aki ugy az értekezleteken, mint a felolvasó estélyen mindig résztvett. Érdemeiket jegyzökönyvileg örökitik meg. Rátér azután az értekezlet tulajdonképeni tárgyára, az alapszabályok megváltoztatására. A mult évi augusztus 31-iki diszközgyülés után, amely Kassa város magyar iskolaügye mellett foglalt állást, a polgármester ujból bekérte sürgősen az alapszabályokat. Azóta többször érdeklődtek annak sorsa iránt, míg végre a polgármester folyó hó 16-án a következő átiratot intézte az elnökséghez: „Szlovenszkó teljhatalmú miniszterének 6681/919. sz. rendelete fölkérem az egyletet, hogy miután az egyesület célja a magyarositás volt, vagyis a magyar szellemnek és nyelvnek a terjesztése szlováklakta vidéken és miután ezen cél az alapszabályokban konkretizálva is van, de ettől eltekintve az alapszabályok nem felelnek meg a mostani kulturális, gazdasági, szociális és politikai viszonyoknak, alapszabályait a viszonyoknak megfelelően módosítsa és az ugy módositott alapszabályokat, valamint az egyleti vagyon leltárát jelen határozatom kézbesitésétöl számitva 14 napon belül hozzám terjessze be.” Ezek alapján előterjesztette a módositásokra vonatkozó javaslatait, amelyeket az értekezlet változatlanul elfogadott. A Társaság céljának meghatározása a következő: „Ápolása a magyar irodalomnak, tudománynak és művészetnek, továbbá megvédése a magyar sajtó jogos érdekeinek.” A többi módositás csekélyebb jelentőségü. Majd megbeszéléseket folytattak a Társaság müködésének megkezdhetése és eredményessé tétele fölött s ezzel az értekezlet véget ért.

45

II/3 - M Kassai Hírlap, 1920. szeptember 28/221

A Kazinczy-Társaság ujjáébredéséhez. Levél a szerkesztőhöz. Kaptuk a következő levelet : Tisztelt Szerkesztőség ! Örömmel olvastam a „Kassai Hirlap”-nak ama cikkét, amelyben a Kazinczy-Társaság vezetőségétől azt kérdik, mi az oka az irodalmi egyesület szünetelésének ; még nagyobb örömömre szolgál azonban az a körülmény, hogy pár nappal a cikk megjelenése után életjelt adott magáról az elnökség és megbeszélésre hivta össze a választmány tagjait. Ez már a föltámadást jelenti. A Kazinczy-Társaság tehát még sem halt meg, hanem csak aludt s mint az értekezlet lefolyásából értesültem, ez akis álom is csak azért következett be, mert az elnökség abban a véleményben volt, hogy a Társaság alapszabályainak módositása nélkül nem müködhetik. Ez a módositás most már folyamatban van s azt hiszem, hogy a hatóságok nem is görditenek most már a Társaság müködése elé nehézségeket. Az értekezleten elhangzott ama vélemény, hogy a Társaság igyekezzék magába gyüjteni a magyar elemeket, kifejezésre is jutott már a cikkeben is s ugy látszik, ebből meritették a fölszólalók javaslataikat. Egy táborba a magyarságot ! Ez legyen a jelszó. Városunk intelligens magyar kereskedő- és iparostársadalma is támogassa hathatósabban a Kazinczy-Társaságot, hogy nemes céljait elérhesse. Az a rendszer, amely eddig ott uralkodott, megfelelő lehetett a régi időkben ; ma azonban már ujjal kell azt fölcserélni. Nyerjen ott helyet mindenki, aki arra képes és méltó és mutassa meg ott mindenki, milyen formában kivánja szolgálni a magyar kulturát. Nem az irodalmi irányok, hanem a képesség legyen a tagfölvételnél az első követelmény ; de irodalmi müködés nélkül is adassék lehetőség minden magyarnak az egyesületbe való belépésre. Legyen a Társaság a magyarságnak igazi otthona, ahol azonban nem politizál, hanem ápolja nyelvét és kulturáját, mely elsőrangu kötelessége is. A Társaságnak arra is figyelemmel kell lennie, hogy a vezetőség független elemekből állittassék össze, mert függő viszonyban levők – tudjuk – nem rendelkeznek megfelelő ellenállóképességgel. A vezetőségből semmi szin alatt sem szabad kizárni a fiatalabb elemeket, mert ez veszedelem a Társaságra nézve. A választmány ne az öregek tanácsa, hanem tettrekész egyéneknek csoportja legyen, mert müködésre irányt egy nehézkes, minden ujitástól irtózó, az uj irányzatokkal meg nem barátkozó testület nem szabhat. Ez a nézet is az értekezleten pattant ki. Szóval nagy reformokra van szükség a Kazinczy-Társaságban, de erős a reményem, hogy ugy Kassa magyar társadalma, mint maga a Társaság is számol a viszonyokkal s olyan reformokat visz át ennek a szép multtal dicsekedhető irodalmi egyesületnek életében, hogy azok minden körülmények között biztositani fogják a KazinczyTársaságnak nemcsak életét, hanem olyan eredményes müködésre is képesitik, aminőt joggal elvárhat tőle ugy Kassa, mint egész Szlovenszkó magyarsága. Ezeket kivántam a Kazinczy-Társaságnak szives figyelmébe ajánlani. Szerkesztő urnak pedig szivességéért, amellyel cikkemnek helyt adni méltóztatik, köszönetemet fejezem ki. Egy kassai magyar. 46

* Ugyanerre a tárgyra vonatkozóan kaptuk meg a következő sorokat is „Actor” aláirással: A Kazinczy-Társaság figyelmébe ! A Felvidék 1865. évi 99. száma akadt kezeink közé. A vezércikk „Indokolt javaslat az abauj-kassai ügyvédek egy testületbe leendő alakulása érdekében” Viczmándy Ödön ügyvédtől van s az egyesület céljaiul a következőket penditi meg : „nevezetesen a testület tarthatna egy közös helyiséget, ahol mindennap összejövetelek lehetnének s nevezetesebb jogi kérdések megvitatás alá kerülnének ; a fontos jogi kérdések bármely tagnak kérésére gyülésileg is megvitathatnának.” Mindez iskolája lenne az ifju ügyvédnek, hol nyilnék elméje, erősödnék tehetsége, sőt szónoki képessége is. Egyik legkiválóbb célunknak ösmerem én, hogy egy könyvtárt alakitanánk, mely szintén az egyes erejét meghaladó, de az egyesületnek csekély áldozatával a tanulság, képzettség fő rugóit, nagyobbszerü tudományos, különösen szakmánkba vágó könyveket, például az összes európai és amerikai törvényeket tartalmazhatna. Kész programm az életre hivandó jogi szakosztály részére.

47

II/4 - M Magyar Hírlap, 1922. március 21/19

A Kazinczy-Társaság ujból megkezdi működését. Választmányi ülés. - Saját tudósitónktól. – Kosice, márc. 20.

Három évi szünetelés után a kassai Kazinczy-Társaság ujra megkezdi működését. Tegnap délelőtt már választmányi ülést tartott s e hó 26-án fogja megtartani rendes közgyülését, hogy eszközölhesse alapszabályaiban azokat a változtatásokat, amelyek a viszonyok változása folytán szükségessé váltak. Az ülésen Siposs A. Gyula mint korelnök elnökölt. Dr. Sziklay Ferenc főtitkár bejelentette, hogy dr. Takács Menyhért jászóvári prelátusprépost még 1919-ben lemondott elnöki tisztéről, az ügyvezető másodelnök elköltözött s igy a tisztikar megválasztásáig korelnök vezetése mellett tanácskoznak. Majd jelentést tett a Társaság állapotáról. A társaságot ugy erkölcsi, mint anyagi téren nagy veszteségek érték. Tagjainak száma részint elköltözés, részint halálozás által nagyon megapadt s minthogy működése fel volt függesztve, sem tagsági dijakat nem szedhetett, sem hangversenyeket, sem fölolvasó estélyeket nem rendezhetett. Első és főkötelesség most uj tagok gyüjtésével, uj erők bevonásával a veszteségeket pótolni. Uj alapitó tagokul jelentkeztek : Siposs A. Gyula és dr. Siposs Aladár, akik az alapitó tagsági dijat befizették. A pártoló tagok tagsága lejárt, de harminc nap alatt irásban jelentkezhetnek, hogy hajlandók-e továbbra is tagsági jogosultságukat föntartani. A nem jelentkezők továbbra is tagoknak tekintetnek. Munkaprogrammot még nem terjeszthet elő, de hangsulyozza azt, amit az alapszabályok is magukban foglalnak, hogy a Társaság működése ment minden politikától. A tisztikar megalakitását illetően a már előzetesen folytatott megbeszélések alapján a következő javaslatot terjeszti elő : elnök dr. Blanár Béla, ügyvezető másodelnök dr. Osváth Gyula, főtitkár dr. Sziklay Ferenc, titkár Herboly Ferenc, jegyzők Zsedényi András, Bekény László és Korányi Ilona, könyvtáros Hermély Viktor, pénztáros Benczur Vilmos, ellenőrök Spielmann Ervin és Köves Károly. A választmány a javaslatot a választmány megalakitására vonatkozó javaslattal együtt elfogadta. Megválasztottak több rendes tagot is. Azután a főtitkár fölovasta azokat a változtatásokat, amelyeket az uj politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok megköveteltek. Ezeket is elfogadta a választmány s a többi javaslattal együtt a f. hó 23-án délelőtt a Lőcsei-ház nagytermében tartandó közgyülés elé terjeszti. A választmányi ülés ezzel véget ért.

48

II/5 - SM

49

II/6 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Rendőr Igazgatóság Kassa Isz: 7539/24

Kassa 1924. október 25. Kassa Regionális Levéltár KŽ 53/11644/1924 Kazinczy Társaság – 25 éves évforduló 1924. október 25 Másolat

Tárgy:

Kazinczy Társaság – 25 éves évforduló Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának adm.rev.

Pozsony

Az 1924. június 19-ei 7139/24 adm. rev. leiratukhoz közlöm, hogy ez év október 19-én ünnepelte az itteni „Kazinczy” egyesület fennállásának 25. évfordulóját. Ugyanezen a napon a Schalkház-szállóban dr. Blanár Béla megnyitotta az ünnepi ülést, melyen 20 tag vett részt. Őt követően dr. Sziklay Ferenc főtitkár szónokolt, aki felvázolta az egyesület tevékenységét a megalakulása óta és felolvasta a köszöntő leveleket és táviratokat. Köszöntőket küldtek: Magyar Művészeti Akadémia, Kisfaludy Társaság, Magyar Filológiai Társaság, Pozsonyi Katolikus Klub, Komáromi Zsidó Hitközség, Lévai Katolikus Klub, Puka András, a Kaszinó Ungvárról, Eperjesről, Valjavyról és Szepességről, dr. Rajtschrany Gyula, Alapy Gyula, Jókai Egyesület Komáromból, Szepes vármegye képviseletében Rainoczy, a Losonci Zenekedvelők nevében Kövy Árpád, a Rozsnyói Zenei egyesület nevében Marko János és még sokan mások. A befejezés és a köszönetnyilvánítás után a gyűlés részt vevői átvonultak a helyi múzeumba, ahol megnyitották a szlovákiai művészek kiállítását. Délután rendkívülien bizalmas ülést tartottak, amelyen dr. Blanár és dr. Sziklay referáltak. Egyidejűleg tisztelettel megemlítem az idevonatkozó újságcikkeket: 1. „Venkov(Vidék)” 216.sz 1921(1924). október 18-ról : „Kassai Magyar Irodalmi Egyesület kiszélesíti tevékenységét az egész Szlovákiára. A Kazinczy Társaság e hó 11-ei ülésén határozatot hoztak, hogy az egyesület megváltoztatja alapszabályzatát abban az értelemben, hogy a vidéken tudjanak fiókszervezeteket alapítani és így kiszélesíteni tevékenységüket egész Szlovákiára azzal a céllal, hogy minél szorosabb kapcsolatot tarthassanak a magyar irodalmi és kulturális egyesületekkel. Beválasztották a Kazinczy Társaság rendes tagjainak a többi egyesület képviselőit. Az egyik legközelebbi akciójuk a Szlovákiai Képzőművészek Kiállítása lesz. Az egyesület következő célja megszervezni a magyar irodalmi életet az egész Szlovákia területén” 2. „Kassai Napló” 1924. X. 17. 239 sz. „ A Kazinczy Társaság vasárnapi programja folyó hó 19-én : vasárnap d.e. tartja közgyűlését a Schalkház nagytermében a következő programmal: 1. Elnöki megnyitó, megnyitja a szervezet elnöke dr. Blanár Béla 2. História. A 25 éves tevékenységről szóló beszámolót felolvassa dr. Sziklay Ferenc főtitkár. 50

3. A vidéki egyesületek küldötteinek üdvözlése. 4. A kapott üdvözlő levelek felolvasása. A jubileumi közgyűlésre a belépés díjtalan. Az egyesület ezúttal felhívja a tisztelt közönséget a részvételre. Az ünnepi közgyűlés után Képzőművészeti kiállítás megnyitására kerül sor a Kelet-szlovákiai Galéria kiállító termében. Belépő 3 K. Délután 4 órakor rendkívüli közgyűlés a Schalkház nagytermében. Program: 1. A választmány által ajánlott új tagok felvételének a jóváhagyása 2. A főtitkár előterjesztése az országos irodalmi szervezkedésről 3. A kulturális és irodalmi egyesületek küldötteinek felszólalása, akik rendes tagjai a társaságnak. 4. Az alapszabály esetleges változásai. Este nyolckor koncert a Schalkházban Javítás az október 23-ai cikkhez: „ A Kazinczy Társaság 25. jubileuma c. írásunk, melyet tegnapi számunkban közöltünk, sajtóhiba csúszott be, amely kellemetlen félreértésre adhat okot. A cikk 6. bekezdésébe „politikai” helyett „főtitkárit” kell olvasni. Fontosnak tartjuk ezt annál is inkább, mert az egész ünnepségnek különös szépséget kölcsönzött az a körülmény, hogy a politika az egész ünnepségben nem lehetett jelen úgy a beszámolókban, mint a felszólalásokban és egyáltalán a Kazinczy Társaság tevékenységéből a politika ex offo ki van zárva”. Előterjesztem ezt Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának és Kassa Megye Hivatalának. Kormánytanácsos és rendőr igazgató Slavíček s.k. II/7 - C Kassa 1925. január 9. Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Kassai Regionális Levéltár PR/16/136 Tárgy: Kazinczy Társaság - tevékenység Rendőr Igazgatóság Kassa 1925. január 9. I.Sz: 6076/28 Ozus. MÁSOLAT Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériuma adm. rev. osztály Pozsony A választási kampány idején ellenségeskedés keletkezett a Magyar Nemzeti Párt és a Keresztény-szocialista Párt Között, minden későbbi a közeledést célzó igyekezet ellenére nem korlátozódott csupán politikai térre, de átvitték olya „nem politikai” magyar kulturális egyesületekre, mint amilyen a „Kazinczy Egyesület” Kassán. Az ellentétek eredetét ebben az egyesületben ott kell keresni, hogy elnöke egyben a Magyar Nemzeti Párt elnöke és egyben alapítója a kassai dr. Blanár Béla, ki előzőleg, amíg nem exponálta magát politikailag és nem lett tagja a Keresztényszocialistáknak konkuráló pártnak, teljesen megfelelt nekik és viszont és mint a magyar kultúra terjesztője és védelmezője nagy bizalmat élvezett náluk.

51

A bizalom gyorsan kezdett eltűnni, amikor a Keresztény-szocialista Párt vezetéséhez közelálló „Kassai Ujságban” kezdtek megjelenni cikkek, amelyek támadták ezt az egyesületet, hogy nem gondoskodik olyan mértékben, ahogyan azt elvárták a magyar kultúra terjesztéséről. A támadás csúcsa a bizalmas információk szerint dr. Fleischmann Gyula a Keresztény-szocialista Párt főtitkára egyik összejövetelen mondott beszéde. Fleischmann elragadtatta magát a gyűlöletben a Magyar Nemzeti Párt iránt olyannyira, hogy a magyarság árulóinak nevezte őket és egyidejűleg javaslatot tett a Kazinczy Társaságból való kizárásukra. Ez a javaslat nem lett akceptálva. A sajtótámadásokat az egyesület ellen, amelyek dr. Blanár ellen irányultak, magára vette Sziklay Ferenc főtitkár, nagyon érintve érezte magát, mert az ő szemére nem vethető a kis agilitás és a kezdeményezés hiánya és ezért 1925. december 3-án lemondott e támadások kapcsán azzal a tudattal, hogy ellene irányultak. Ez a tette volt a tárgya az egyesület 1925. december 15-ei választmányi ülésének, ahol a lemondást nem fogadták el, bizalmat szavaztak neki és meggyőzték, hogy tovább maradjon megbízatásában a következő közgyűlés összehívásáig, ahol megtárgyalják és véglegesen likvidálják az elnökségben dúló ellentéteket. Amit felvázoltam, abból teljesen világos, hogy mennyire „nem politikai” a „Kazinczy Egyesület” és mennyire megalapozott az itteni hivatalok bizalmatlansága az eddigi „kulturális” tevékenységükhöz. Az egyesület tevékenységének az itteni hivatalok továbbra is éber figyelmet szentelnek, s az esetleges új információkat, melyeket sikerül szereznem, nem felejtem el közölni. Kormánytanácsos és rendőr igazgató s.k. II/8 - CS Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Rendőr Igazgatóság Kassa I.Sz: PR/55/25

Kassa 1925. február 21. Kassai Regionális Levéltár PR/55/25 Kazinczy Irodalmi Társaság Szlovákiában kassai székhellyel 1925. február 21.

Megyei Hivatalnak Kassa A „Szlovákiai Kazinczy Irodalmi Társaság” kassai székhellyel kérvényét a Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumhoz való felterjesztés céljából rendezésre figyelmeztetéssel a tagok csatolt állami megbízhatósági listájával. (a lista hiányzik). Az itteni hivatalnak az a nézete, hogy ez az egyesület, melynek központjában nagyrészt megbízhatatlan tagok vannak, többet fog foglakozni az irredentizmussal, min kulturális tevékenységgel és képes lenne tekintettel szerteágazó tevékenységére a csehszlovák államot súlyosan veszélyeztet, minek következtében az alapszabály megváltoztatásának engedélyezését nem ajánlom. Kormánytanácsos és rendőr igazgató . Sláviček, s.k

52

II/9 - CSM Keletkezési helye és ideje: Kassa 1925. március 16. Kassai Regionális Levéltár PR. 5/2741 Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Jókai ünnepségek Kassán Rendőr Igazgatóság Kassa 1925. március 16. I.Sz: 333/25 pres. Másolatok: Megyei Hivatalnak Kassa (dr. Ruman főispán úr kezéhez) Előterjeszti tudomásul hozatal végett. Kormánytanácsos és rendőr igazgató helyett olvashatatlan aláírás Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának Pozsony adm. rev. Jókai Mór születésének 100. évfordulója alakalmából az itteni Kazinczy Társaság a magyar színjátszó egyesület és „Zenekedvelők Énekkar” közreműködésével Jókai hetet rendez a következő programmal: 2. 1925. március 9-én ½ 8 órakor a színházban előadták Jókai Aranyemberét dr. Sziklay Ferenc bevezetőjével. A bevezető teljesen tárgyilagos elemzése volt Jókai Mór irodalmi, festői, dramaturgiai tevékenysége kulturális jelentőségének. Az előadó tartózkodott az ünnepelt bármilyen politikai megítélésétől. A közönség részvétele nem volt rendkívüli. Jelen voltak többek között dr. Novák polgármester, helyettese dr. Pollák és Varga városi tanácsos. 2. Március 11-én este 7 órakor bemutatták a „Magyar Nábob“-ot dr. Vécsey Zoltán bevezetőjével. 2. Március 13-án este ½ 8 órakor volt a „Dalma“ előadása Keller Imre bevezetőjével. Mindkét bevezető kitűnt tartalmi és formai józanságával. 2. Március 14-én este ½ 8-kor volt a „Zenekedvelők“(helyesen Kassai Zenekedvelők Dalegylete) énekkar koncertje a következő programmal: A. Jókai : „A lengyelek fehér asszonya“, vers, előadta Gál Anni, a színház tagja. B. Dr. Jankovics Marcel pozsonyi ügyvéd ünnepi beszéde. C. Borka Géza „Jókai szelleméhez“, óda, előadta Vadnay a színház tagja A szavalat tárgyai előre cenzúrázva voltakés hibátlannak találtattak – dr. Jankovics előadása bevezetőjében az utóbbi évek világeseményeinek terhe alatt összeomlott a magyarság nagy napjainak romjaiból fennmaradt magyar kultúra kulturális szilánkjainak megmentésének szükségességével foglalkozott. Ha megmenti a nemzet az ősi kultúráját, senki többé nem tudja elvenni, mert ami a nemzet szívében és fejében van, azt nem lehet elvenni. Ezeket a szavakat lelkes taps kísérte. A beszéde további részében dr. Jankovics Jókai írói tevékenységével és regényei főhőseivel foglalkozott. E mellett megjegyezte, hogy Jókait mint a legmagyarabb írót értékelhetjük, aki mindig érvényesíteni tudta saját eszméit – és ha kellett, ellenállt. 53

Dr. Jankovics beszédét azzal a felhívással fejezte be, hogy a magyarok sohase felejtsék el, hogy magyarok. Lelkes tapssal jutalmazták. A műsor élő képpel fejeződött be, mely bemutatta Jókai legjelentősebb főhőseit. Az 1848-as honvédek csoportjában szereplők csoportja tapsot csalt ki a közönség egy részéből, melyet a közönség más része hamar lecsendesített. Március 17-én ez az ünnepség megismétlődik. A kassai Jókai ünnepségek lefolyása egészében véve nem kifogásolható. Szervezők voltak: dr. Sziklay Ferenc, dr. Blanár Félix és Keller Imre. A kassai sajtó egyáltalán nem kifogásolható cikkekkel kommentálta az ünnepséget. Az itteni hivatal előre bebiztosította a rendezők ígéretét, hogy nem tesznek semmit, ami alkalmat adna politikai színezetű demonstrációhoz – az ígéret be volt tartva. Kormánytanácsos és rendőr igazgató Sláviček, s.k A Kazinczy Társaság kérvénye szlovákul és magyarul.

54

Válasz a 5725/1925. prez. iratra - M Á S O L A T. Szlovákia teljhatalmú minisztere Pozsony 1925. május 20-ai 5661/1925. adm. rev. sz. Jókai ünnepségek Szlovákiában. Az 1925. május. 15-ei 3629 prez. számhoz Melléklet: 3. zsupán úrnak Pozsonyba. Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma nem tesz eleget a budapesti „Petőfi Társaság“ kérvényének, melyben engedélyt kért a Jókai születésének 100. évfordulója alkalmából kiadott emlékbélyeg szlovákiai terjesztésére. Erről értesítsék ennek az egyesületnek a képviselőjét Németh Árpádot. A fent nevezett beadvány mellékleteit visszaküldöm. Egyidejűleg csatolom tudomásul vétel végett és az esetleges további intézkedések végett a többi megyei hivatalnak küldött levél másolatát. Kérjük a főispán urat, mérlegelje, hogy Németh Árpád jelenléte Csehszlovákia területén kívánatos-e. Negatív döntésnél kérjük, hogy megfelelő módon, de gyengéden lépjenek közbe. A miniszter helyett dr. Dolejš s.k.

55

II/10 - M Kassai Ujság, 1925/102

Szinház és Művészet. Tömeges iróavatás a Kazinczy-Társaságban Több az iró, mint az olvasó Szlovenszkón. Isteni szikra vagy giliszta ? Hirt adtunk arról, hogy a kassai Kazinczy-Társaság legutóbbi választmányi ülésén a már eddig is tagként szereplő irók és költők mellé beválasztotta mindazokat a szlovenszkói irókat, akik eddig irodalmi munkásságot fejtettek ki és ezáltal felállitotta azt az irodalmi katasztert, mely Szlovenszkó összes magyar iróit egyesiti és alapul szolgálhat az esetleges későbbi együttmunkálkodáshoz. Összesen 120 nevet sorol fel a kataszter. Nem is tudtuk, hogy ilyen gazdagok vagyunk irókban ! 120 irója, irónője volna a szlovenszkói magyarságnak, akik alkotásaikkal hivatva vannak gazdagitani kulturánkat ? Kötve hisszük, hogy ennyi vásárló akad egy szlovenszkói magyar iró könyvére, tehát le kell szögeznünk azt a sajnálatos tényt, hogy iróink többségben vannak az olvasókkal szemben. A lista összeállitói azzal érték el ezt a rekordszámot, hogy a „toll jogán” mindenkit iróvá ütöttek, aki az uj államalakulat óta nyomtatott betű alá kiirta a nevét. Nehogy a továbbiakban az elfogultság vádjával illethessenek, előre bocsátjuk, hogy a Kassai Ujság is képviselve van a listán. És ha nem is vagyunk hivei az exkluzivitásnak, ha valljuk is, hogy kulturegyesületeink időnkint uj erők bevonásával felfrissülésre szorulnak, bizonyos szelekciónak kellett volna érvényesülni a lista összeállitásánál, mert vannak köztük, akik „magyarok” és vannak, akik „irnak”, de ez a két inkább állapotnak, mint tevékenykedésnek nevezhető megállapitás egyáltalán nem fedi a „szlovenszkói magyar iró” fogalmát. Mintegy 30 nevet böngésztünk össze hirtelenében, akiknek legtöbbjéről csak most szerzünk először tudomást, mert sem irodalmi működésükkel, sem esetleges kvalitásaikkal nem volt alkalmunk eddig megismerkedni. 30 a száma azoknak, akiket a teljes névtelenségből emel az irodalom fórumára a jóakaratu pártfogás és még többen vannak, akiknek eddig 1-2 rövidlélegzetű és abszolút nem nagyigényü, napilapban megjelent cikkért jár ki az irói jelleg, sőt láttunk olyan neveket is, amelyek viselőiről koruknál fogva nem lehet határozottan megállapitani, vajjon isteni szikra mozog-e bennük, vagy csak giliszta? Mamelukokat akar kitenyészteni a Kazinczy-Társaság minden tiszteletünkre érdemes vezetősége, hogy a tényleges irók minden megmozdulását a homályból kiemelt hálás pártfogoltakkal ellensulyozza? Kik és milyen szempontból végezték a kataszter összeállitásának felelősségteljes munkáját és van-e tudomásuk arról, hogy az ugynevezett „irók” 30 százaléka valószinüleg nem ir és nem olvas. Ha a tehetségtelenség és a dilettantizmus megkezdi sáskajárását, akkor már késő lesz ! (q.)

56

II/11 - M Kassai Ujság, 1925. június 14/133

„Nem engedélyezem” Még élénk emlékezetünkben van az a nobilis gesztus, amellyel a Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyülési képviselő a Kazinczy-Társaságot a bankói villával megajándékozta. Nem politikából, hanem tisztán a magyar kulturmunkások iránt érzett szeretetből. Mert az volt a kivánsága, hogy a Kazinczy-Társaság a bankói villát a szlovenszkói magyar irók üdülőtelepévé rendezze be. Kazinczy-Társaság azonban nem tartozik a gazdag egyesületek sorába, miért kénytelen volt azzal a kéréssel fordulni a teljhatalmu miniszterhez, hogy a bankói villa berendezésére országos gyüjtést engedélyezzen. Ez nem nagy kérés. Különösen pedig nem olyan politikai kérés, amely az állam létét támadná, amelyre a szokásos „irredenta-mozgalmak” rágalombélyegzőjét rá lehetne sütni. Ártatlan dolog. Jótékonysági tény. Kifáradt, kimerült, beteg szlovenszkói magyar irók kapnának a bankói villában otthont, hogy fáradalmaikat kipihenjék, hogy megrongált egészségüket helyrehozzák, hogy megbomlott idegrendszerüket ismét használható állapotba hozzák. Ez tisztára emberbaráti cselekedet, amelynek nemcsak a magyar politikával, hanem még a magyar kulturával sincs semmi összeköttetése. Végre is az államtól fürdői kedvezményt kapnak a csehszlovák állami hivatalnokok, a hadsereg tagjai, a munkásbiztositási pénztár révén fürdősegélyt kapnak a csehszlovák munkások. És igy tovább felsorolhatnánk egy csomó jótékonysági egyesületet, amely állandóan támogatja az arra szoruló szegényeket, elesetteket és betegeket. Ezek az egyesületek mind országos gyüjtéssel teremtik elő a müködésük alapjául szolgáló anyagi erőket. Maga az állam nem jár elől ebben jó példával, amikor különféle szociális intézmények javára maga is gyüjtést, sorsolást és ehhez hasonló ténykedéseket rendez. És megtörtént a napokban a csehszlovák teljhatalmu minisztérium döntése, ami általános megütközést keltett nemcsak a magyarság, hanem minden szociális érzésü más nemzetiségü emberek körében is. A teljhatalmu miniszter nem engedte meg a gyüjtést. A teljhatalmu miniszternek ugy látszik, az az állásfoglalása, hogy kisebbségi iróknak nem szabad a maguk erejéből szociális intézményt létesiteniök. A magyar iróknak lehetetlenné kell tenni, hogy fáradalmaikat modernül és kényelmesen berendezett villában kipihenhessék. A magyar irók, ha erejüket uj munkára vissza akarják szerezni a bankói villában, akkor evvel sulyos érdeket sértenek, amely ellen sikra kell szállni. Az is lehet, hogy más előttünk ismeretlen indokok, titkos szempontok vezették a minisztériumot arra, hogy a Kazinczy-Társaságnak az országos gyüjtésengedélyt meg ne adja. Mi nem tudjuk ennek a betiltásnak igazi okát, mert a teljhatalmu minisztérium a dolog kényelmesebb oldalát vette s az engedély megtagadását abszolúte nem indokolta. „Nem engedélyezem!” pont. Semmi több. Igy akarom, igy parancsolom. Hogy miért akarom, miért parancsolom igy, ahhoz senkinek semmi köze, legkevésbé a KazinczyTársaságnak, amely abban az eredendő bünben leledzik, hogy a magyar kulturát kivánja szolgálni s ezt a bünt most avval kivánja megtetézni, meghatványozni, hogy a magyar kultúra munkásai számára egy üdülőtelepet kiván berendezni. Mi a magunk részéről csak sajnálni tudjuk a minisztériumnak döntését. A KazinczyTársaság eddig nem szolgált rá arra a bizalmatlanságra, amely az engedély meg nem 57

adásából kiviláglik. A politikát annyira számüzte kebeléből, hogy még a legnagyobb rosszakarat sem találhat ebből a szempontból a társaság müködésében kivetni valót. A szlovenszkói magyar irók még kevésbé szolgáltak reá a bizalmatlanságra. Hisz nem egy iró egyenesen a mai kormány szolgálatába ajánlotta fel tollát és sem az alapitó, sem a Kazinczy-Társaság semmiféle korlátozó intézkedéseket nem tett abból a szempontból, milyen iró élvezheti csak az üdülőtelep előnyeit. A KazinczyTársaság a legnagyobb liberálizmussal kivánja ezt a kérdést tárgyalni és felekezeti, világnézeti és politikai különbség nélkül hajlandó bármely magyar kulturmunkásnak az üdülőtelepben helyet átengedni, aki ez irányban kérést terjeszt a KazinczyTársasághoz… Bizunk abban, hogy a minisztérium ezt az elhibázott lépését hamarosan helyre fogja hozni és nem fogja mesterségesen tenyészteni a magyarság lelkében az elkeseredés gombáit… II/12 - CS Kassa 1925. augusztus 27. Tárgy: Rendőr Igazgatóság Kassa I.Sz: 6638/1925 pres.

Kassai Regionális Levéltár Kazinczy Társaság – alapszabály változás

Megyei Hivatal Kassa A „A Kassai Kazinczy Társaság“ a Szlovákia teljhatalmú minisztere által 1925. április 1-én 12085/1925 adm.V rendelete alapján kiegészített alapszabályzatát előterjesztem az ottani hivatalnak a minisztériumba való elküldés okán. Egyidejűleg bátorkodom figyelmeztetni az itteni hivatal kifogásaira melyet az 55/25 sz. 1925. február 2-ai iratban ismertettünk, miszerint az alapszabály jóváhagyását alapvetően nem javasoljuk. Kormánytanácsos és rendőr igazgató helyett olvashatatlan aláírás Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma Adminisztratív Osztály I.sz. 41059/25 adm.5 Pozsonyban 1925. november 28. Tárgy: Alapszabály változás Megyei Hivatal Kassa Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma ismételten visszaküldi a „Kazinczy Társaság“ alapszabály változtatását a proponensek értesítésére, hogy a mellékelt szövegben levő változtatásokat nem vettük tudomásul a következő okból, hogy a tervezet 2. Az osztályokról nem tartalmazza a megjelölést, hogy milyen osztályokról van szó és milyen tevékenységgel 2. A fiókszervezetekről nem tartalmazza a feltételt, hogy a fiók csak Szlovákia teljhatalmának az engedélyével alapítható. Erről értesítve legyen az egyesület hivatalos képviselője. Az ottani hivatal 1925. III. 6-ai 13095 sz. és az 1925. szeptemberi 54032. sz. javaslatához a minisztérium tudomásukra hozza, hogy az alapszabály változás 58

visszautasítására az okok nem elegendőek és szükséges lenne olyan konkrét okot felhozni, amelyek elegendőek lennének az egyesület feloszlatásához is. A miniszter helyett olvashatatlan aláírás II/13 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Rendőr Igazgatóság Kassa I.Sz: 1623./26. pres-.

Kassa 1926. február 1. Kassai Regionális Levéltár KŽ106/370/1926 Kazinczy Társaság – dr. Jankovich Marcel előadása 1926. február 1. MÁSOLAT

Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma adm.rev. osztály Pozsony A „Venkov(Vidék)” c. lap 25. számában e hó 29-én a következő cikk jelent meg: „A kasai magyarok Jankovicsot ünnepelték. Rokona a Hágában lecsukott Jankovics ezredesnek, dr. Jankovics Marcel több éve elnöke a pozsonyi ú.n. „Irodalmi Toldy Körnek” ennek ellenére a magyarok sohasem ünnepelték. Ünnepelni csak most kezdték, amióta híressé vált. Először Jankovicsot maga a Toldy kör ünnepelte, a múlt vasárnap pedig szűnni nem akaró viharos tapssal ünnepelte a kassai Kazinczy Társaság. Ezek az ünnepségek effektussal számolnak. Pesten jól értik az értelmét Jankovics kassai ünneplésének. A mi rendőrségünk közben semmit nem tehet az irodalmi társaság elnökének ünneplése közben.” Ehhez bátorkodom megjegyezni, hogy a Kazinczy Társaság e hónap 24-ére vasárnapra valóban meghívta dr. Jankovics Marcelt Pozsonyból előadni. Az előadás témája „Új elbeszélés az öreg emberről”, de az előadás előtt és utána sem történt semmi, amit demonstrációs ovációnak nevezhetnénk. Dr. Jankovicsot az előadás után olyan tapssal jutalmazták, ahogyan szokás itten az előadót jutalmazni. Itten valóban nem történt semmilyen demonstráció, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy a részt vevők létszáma alig haladta meg az ötvenet, beleértve a funkcionáriusokat és az oda kiküldött rendőröket is. Amennyiben valami olyasmi történt volna, az itteni hivatal már előbb jelentette volna. Kormánytanácsos és rendőr igazgató Sláviček, s.k . II/14 - C Keletkezési helye és ideje: Kassa 1926. március 9. Levéltári fellelhetőség és szám: Kassai Regionális Levéltár PR/16/136 Tárgy: Kazinczy Társaság - tevékenység Rendőr Igazgatóság Kassa 1926. március 9. I.Sz: 3964./26. pres.. MÁSOLAT Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériuma adm. rev. osztály Pozsony 59

Hivatkozva az ez évi február 1-ei 1623/26 pres. és a 1926. I. 8-ai 14672/26 pres. sz. jelentésünkre közlöm, hogy a választási időszak alatt a Kazinczy Társaságban a magyar ellenzéki pártok által keletkezett szakadást és ellentéteket röviddel utána a magyar vezetőknek sikerült messzemenőleg elsimítani, hogy a „Kassai Ujság”, amely az 1925. XII. 2-ai 273. számában közölt rendkívüli éles támadása az egyesület vezetősége ellen, amelyben megvádolta őket pártoskodással és az egyesület politikába való bevonásával vádolta, az 1926.II.25-ei 45-ös számban a következő dementációt közölte: „A Kazinczy Társaság belső élete politikától mentes. A Kassai Ujság 1925. XII. 2-án cikket közölt a következő címmel „A Kazinczy Társaságbelső életébe bevonták a politikát… Mivel ez a cím alkalmas a Kazinczy Társaságot (mely kizárólag a magyar irodalom és művészet ápolására alakult, az alapszabály értelmében nem foglalkozhat politikával) a hivatalok előtt kellemetlen helyzetbe hozni, ezért a Kazinczy Társaság vezetőségének kérésére készségesen hajlandók vagyunk kinyilvánítani: 1. a fent nevezett cím nem fedte teljesen a cikk tartalmát, melyben inkább féltésünket fejeztük ki afelett, hogy a világnézet a mai napon elkerülhetetlen összecsapást hozott és olyan irányzat került többségbe, amely nem felel meg lapunknak. 2. A Kazinczy Társaság tehát az akut krízises állapotot teljesen megoldotta és úgy mint azelőtt, most sem (amit bizonyít az eddigi tevékenysége, nemhogy nem engedi maga közé a politikát, de igyekszik a különböző világnézetek miatt keletkezett ellentéteket inkább elsimítani, mint kiélezni).” Ebből a helyreigazításból kiviláglik, hogy az egyesület az első cikk okán félt a hivatalok közbelépésétől, mivel kultúregyesület. Az egyesület tevékenysége ebben az évben szokatlanul nagy, mivel majdnem minden vasárnap az ő gondozásában kultúrelőadás van. Annak ellenére, hogy ezekre az előadásokra mint szónokok a legismertebb szlovákiai magyar emberek voltak meghíva mint pl. Alahy(Alapy Gyula) Komáromból és dr. Jankovich Pozsonyból, ezek az előadások nem különösen közkedveltek a részt vevők száma szerint ítélve, amely szokatlanul alacsony, így csak kirívó esetekben lépi át az 50-es létszámot. Ennek ellenére nem lehet ezt a tevékenységet alábecsülni tekintettel arra, hogy a csehszlovák kultúregyesületek részéről ilyen kezdeményezés nem volt, így a magyarok teljes joggal dicsekedhetnek, hogy tevékenységük nagyobb és intenzívebb. Az itteni csehszlovák nyilvánosságnak nincs kedvére, akik szívesen fogadnák az intenzívebb kultúrtevékenységet, ezt bizonyítja a nagy létszámú részvétel a két kultúrelőadáson, amit a „Szabad Gondolatok” egyesület szervezett, annak ellenére, hogy ez a szervezet a csehszlovák, főleg a szlovák lakosság számára teljesen idegen. Megkapja másolatban a kassai megyei hivatal Kormánytanácsos és rendőr igazgató . Sláviček, s.k

60

II/15 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Rendőr Igazgatóság Kassa I.Sz: 4872/27 pres

Kassa 1927. március 29. Kassai Regionális Levéltár KŽ177/3471/27 Kazinczy Társaság – tevékenység 1927. március 29.

Megyei Hivatal Elnöksége Kassa „Kazinczy Társaság” Kassán, amely a magyar pártok oppozíciós blokkjának szétverése után uralkodó személyi harcok következtében nem mutatott ki semmiféle figyelemre méltó tevékenységet, jelenleg szemmel láthatólag ezeknek az ellentéteknek elsimítása után ez évben – amit lekéstek – intenzív tevékenységgel igyekeznek bepótolni. Jelenleg előadásciklust szervez „Kassa fejlődéséről” négy előadásra osztva. Ez ideig hármat tartottak, e hó 9, 17 és 23-án. Amint ezt az előadáson részt vevő hallgatóság számából megítélhetjük, az érdeklődés nagyon jelentős, de úgy tűnik, hogy inkább a meghívott művészeknek szól, akik a program jelentős részét töltik ki, mint a témának és az előadóknak. Az első előadásnál, melyet e hó 9-én tartottak és megnyitóját dr. Blanár tartotta, aki nem felejtette el megemlíteni, hogy Kassa a középkorban uralkodók székhelye volt, mivel benne laktak Bočkay, Bethlen és Rákóci, - előadott dr. Sziklay Ferenc titkár vetített képek segítségével a város címeréről és némely épület építéséről. Befejezésként néhány zeneszámot játszott Kalixa Jenő zongorista. A látogatók száma mintegy 250 volt. A második előadást e hó 17-én Mécs László költő, nagykaposi premontrei pap nyitotta meg, aki 19 saját versét szavalta el, amiért fergeteges tapssal és éljenzéssel ünnepelték. A város fejlődéséről újra dr. Sziklay Ferenc tartott előadást, aki újra elmagyarázta néhány régi kassai ház építését. A részt vevők számát 600 személyre lehet becsülni. A harmadik előadás folyó hó 23-án koncerttel volt egybekötve Kethelyi Markéta magyar énekesnő énekelt. A város fejlődéséről ez esetben Konrády Lajos kanonok adott elő, aki - észrevehetően akarattal – az épületek magyarázata közben a város utcáiról beszélve – úgy tett, mintha nem jutna eszébe a Šrobárról elnevezett utca, aztán megjegyezte, nem tudja, most hogy hívják, de tudja, hogy azelőtt Forgáč utca volt a neve. Hasonlóan, amikor a magyarázata közben eljutott a „Szabadság térhez“, ironikusan megjegyezte, hogy ez „Szabadság tér“, ahol a mai „szabad“ polgárok járkálnak. A részt vevők létszáma kb. 400 volt. A negyedik, utolsó előadás ezekben a napokban lesz. Kormánytanácsos és rendőr igazgató olvashatatlan aláírás

61

II/16 - M Kassai Napló, 1927 /209

A Könyvbarátok Társaságának közleményei. A Kazinczy Könyvbarátok Társasága a tél közeledtével uj erővel fogott szépen fejlődő kulturális munkájának a kiszélesitéséhez. Az az osztatlan nagy siker, amelyet a Társaság a szlovenszkói származásu, Amerikában élő magyar iró, Reményi József hatalmas négykötetes regényének, az „Emberek ne sirjatok”-nak a kiadásával, nemcsak Szlovenszkón, de az egész magyar könyvkiadás területén elért valamint legujabb és szétküldés alatt most álló kiadványának, Váczy József: Pusztai Harangszó c. történelmi regényének, több irodalmi fórum által megjutalmazott münek a nagy sikere ujabb lendületet adott az egyre jobban kialakuló bibliofil mozgalomnak. A szlovenszkói magyar szellemi élet területén legkiválóbb missziót teljesitő egyesület megerősödését őszinte örömmel üdvözölheti minden magyar kulturember. Munkájának kiszélesitésében előresegiteni mindenkit a Társaság kebelébe kivánunk, aki belátja, hogy soha sem volt a magyarságnak ilyen elsőrendü, nagy érdeke a kulturában való megerősödés, mint éppen most. Évenkint egyelőre 6 szép kiállitásu, finom papiron nyomott könyvet adunk tagjainknak 120 K évi tagsági dijért. A két év alatt kiadott könyvek irodalmi szellemü és üzleti szempontokat a lehetőségig mellőző becsületes vállalkozásunkat a legteljesebb mértékig igazolják. Erre vonatkozólag mindenik „Könyvbarát” szivesen nyújt felvilágositást az érdeklődőknek, de szivesen megtesszük ezt mi is, ha az érdeklődő beküldi cimét hozzánk. A következő 1928. évben már egységes, szép keménykötésben szándékozunk adni a könyveket. Hogy ezt megtehessük, tagjaink számának emelésére van szükségünk. Hivó szavunkkal fordulunk ismételten a közönséghez, tagjainkhoz pedig avval a kéréssel, hogy legalább egy uj tagokat szerezzenek mozgalmunknak. Uj tagjaink tagságának érvénye 1928. jan. 1-től szól. Folyó év dec. 15-ig fogadunk el jelentkezéseket. Az évi tagsági dij négy negyedéves részletekben is befizethető. Jelszavunk: Irodalmiság, magyarság, tervszerüség. Önzetlen munkánk fejében pontosságot, megértést és müveltségünkbe vetett cselekvő bizodalmat kérünk. Nagyszabásu, uj programmunkat hirlapok s a Könyvarát Szemle utján rövidesen közölni fogjuk. – A Kazinczy Könyvbarátok Társasága, Košice-Kassa, Éder-u. 9. II/17 - M Kassai Napló, 1927/296

A Kazinczy-Társaság harminc éves jubileumra készül Könyvkiadóvállalatot létesit a társaság Kassán Tegnap este tartotta meg ez évi közgyülését a Kazinczy Társaság a Lőcsei ház első emeleti kistermében dr. Blanár Béla elnöklése mellett. A tagok nagy számban jelentek meg a közgyülésen. Dr. Blanár Béla elnök a megnyitó beszédében ünnepélyes szavakkal emlékezett meg arról, hogy a társaság jövő esztendő február 28-án ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját.

62

Eredetileg Kazinczy Kör néven irodalmi társaság formájában alakult meg. Az akkori első közgyülésen megválasztották dr. Katona Mórt elnökké, Révész Kálmánt, Lekly Gyulát alelnökké, dr. Juhász Andort, Hoffmann Arnoldot főtitkárrá, dr. Blanár Béla ügyész, Ladányi Béla, Ruszinszkó Béla, Schleiminger Jenő jegyzők, Kováts Zsigmond pénztáros, Klimkovics Elemér ellenőr, Sárosi Árpád könyvtáros, Kemény Lajos háznagy nevei szerepeltek az első tisztviselők névsorában, míg a harminc tagu választmány névsora a következő volt: Balázsovits József, Bene Róbert, Csiszárik János, Dietz Lajos, Horváth Balázs, Hohenauer Ignác, dr. Hornyay Ödön, Kozora Vince, Kresz János, Ladomérszky Gyula, Laszgallner Ödön, Nyulászy János, Péchy Aurél, Proché Ede, Ráth Zoltán, Rosa Kálmán, Schlachter Kálmán, Stőhr Antal, Szabó Ciril, Sieber Ede, Tattárszky Gyula, Czigler Ignác, Kemenczky Kálmán, Stamberger Péter, Ries Lajos, Varga Kálmán. Az irodalmi egyesület később átváltoztatta nevét Kazinczy Körről Kazinczy Társaságra. Sok nehézséggel kellett megküzdenie a társaságnak, amelyek nemcsak anyagi nehézségekben, de, egyéb bajokban is megnyilvánultak. Ennek ellenére a Társaság tovább haladt a kitüzött cél felé s dolgozott lankadatlanul. A társaság későbbi elnökei voltak: Münster Tivadar, Takács Menyhért és Blanár Béla, akiknek vezetése alatt hathatós előmozditója lett a magyar kultúra fejlesztésének a mai Szlovenszkó területén. A későbbi alelnökök: Dr. Blanár Béla, Eöttevényi Nagy Olivér, dr. Kardos Arnold és dr. Sziklay Ferenc, akik teljes erejükkel támogatták az elnökök céltudatos müködését a lefolyt 30 év alatt. A nagy hatást tett elnöki megnyitót követte dr. Sziklay Ferenc főtitkári jelentése, amely hű képét adta Szlovenszkó magyar irodalmi életének. Utalt arra, hogy a magyar kultúra fejlesztése körüli törekvésben a Kazinczy Társaságnak mily sok akadálya van ma is. A mult évben megalakult a női és az irói szakosztály és a társaság vetitett képekkel kisért 4 előadást tartott müsoros estély kapcsán Kassa multjáról, mikor dr. Sziklay Ferenc és Konrády Lajos voltak az előadók. Különösen kiemelkedő az Éder Elza vezetése alatt rendezett népmüvészeti nemzetközi kiállitás Kassán, mely külföldön is érdeklődést keltett. A főtitkár inditványára a közgyülés köszönetét fejezte ki Kassa városainak és a megyei gyülésnek, mert az előbbi 2000 korona, az utóbbi 1000 korona segélyben részesitette a társaságot. Sztanek Árpád pénztáros jelentéséből az tünik ki, hogy a Kazinczy Társaság mult évi számadása felesleggel zárult, de hogy mily szerény keretekben mozog Keletszlovenszkó első magyar irodalmi egyesületének költségvetése, mutatja, hogy a jövő évi költségelőirányzat a 7000 koronát nem haladja felül. Legfontosabb volt a főtitkár előterjesztése egy könyvkiadó létesitéséről, mely nagy jelentőségü lépés a magyar könyvek széleskörü eltejesztésére Szlovenszkón. Az 1924. évben létesült könyvbarátok egyesülete a tagilletmény cimén kapott könyvek kiadását a Voggenreiter berlini cégre bizta, mely most a szerződést felmondta. Dr. Blanár Béla, Gönczy Gábor, Szepessy Miksa, Spielmann Ervin, dr. Sziklay Ferenc tagokból alakitott bizottság gyakorolja. Bár a vállalat kiadása évenkint 120.000 K,

63

alapos a remény, hogy amint dr. Blanár kifejtette, a magyar kulturtörekvésekbe a nép minél szélesebb rétegeinek bevonásával, nem fog elmaradni a nagyszabásu irodalmi vállalkozás sikere. Végül Ravasz István inditványára a közgyülés köszönetet mondott a tisztikarnak és elhatározta az évkönyvbe az elnöki megnyitó és főtitkári jelentés szószerinti felvételét.

II/18 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Tornalja 1934. február 24. Kassai Regionális Levéltár Pr 15/760 Tornaljai István földbirtokos – újabb ismeretek, jelentés Országos Rendőr Parancsnokság Pozsony, Rozsnyói osztály, Tornaljai 19. sz. rendőrállomás 1934. február 24. I.Sz: 131 dov/31 Tornaljai István földbirtokos – újabb ismeretek, jelentés Állami Képviselet Rimaszombat Jelentem, hogy 1934. február 21-én a bizalmi elmondta Pivovarník Ondrej zászlósnak (a bizalmi nem akarja felfedni magát), hogy 1934. I. 30-án, amikor a Rimaszombati Kerületi Bíróság parancsára az állami képviselő dr. Vágaši vezetésével elfogtak néhány vezető személyiséget és átadtak a Rimaszombati Kerületi Bíróságnak (akik mindmáig ott vannak vizsgálati fogságban), - ez a beavatkozás – ahogy a bizalmi leírja – félelmet ébresztett a Szentivány képviselőnél Bejében lakó személyeknél és minden percben várták, hogy mikor lesz a Szentivány kastélyban hasonlóan mint Tornalján beavatkozás – illetve házkutatás. A bizalmi elmondása szerint a házkutatás miatti félelmet és hasonlókat észre lehetett venni a Szentivány családtagjain kívül dr. Osvald Dánielnél, aki állítólag ott irodavezető és a birtok intézőjén Klíma Jánoson. Dr. Osvald a Kazinczy Kiadó könyvtárának a vezetője is és Szentivány képviselő segédje a Magyar Írás c. folyóirat kiadásánál. A Kazinczy Társaság Könyvtára 1934 február 12-én volt Kassáról Bejébe átköltöztetve, de hogy a kiadót mikor költöztették, nem lehet a pontos dátumot megállapítani. Ezeknek az intézmények a tevékenysége, illetve terjedelme kívülről nem volt megfigyelve. A bizalmi továbbá elmondta, Szentivány képviselő elment gyógykezelésre Budapestre 1933. december 10-e körül, a titkos dolgoktól a kulcsot magával vitte és azóta nem volt otthon. Rendőrállomás parancsnoka aláírás Pivovarník zászlós Ezt a levelet megkapták még: Rendőr Igazgatóság Hírszerzési Osztálya Kassa Országos Rendőr Parancsnokság Pozsony Járási Hivatal Tornalja A hírszerzés járási parancsnoka Tornalja 64

A Kazinczy Társaság jelvénye (Tichy Kálmán terve alapján)

65

A Kazinczy Társaság könyvkiadói törekvései - összefoglaló Csala Kornélia A Kazinczy Társaság 1898-ban a „Kassai Irodalmi Társaság” és a „Kassai Hirlapírók Otthona” egyesüléséből alakult Kazinczy Kör jogutódjaként 1923-ban lett bejegyezve. A Kazinczy Kör és a többi magyar szervezet, szerkesztőség, kiadó működését az I, Csehszlovák Köztársaság rendeletei alapján 1919-ben felfüggesztették. Az újrakezdés csak hosszas harc, esetenként név- és alapszabály változtatás árán vált lehetővé. A hatósági rendeletek és a jól kiépített ellenőrző szervek egész sora állított gátat a magyar nyelvű sajtótermékek behozatala és kiadása elé. A háború által sújtott, anyaországtól elszakított magyarság, különösen a művelt középréteg, mely addig a magyar kultúra hordozója volt, nehezen viselte el ezt a helyzetet. Négy teljes évbe telt, amíg a Kazinczy Társaság újraéledhetett. Hosszan tartana felsorolni a sokszor el-elbotló, de mindig újrakezdő „küzdelmes haladás fázisait” 1, de egyet feltétlenül ki kell emelni, a magyar nyelvű könyvkiadás és terjesztés megszervezését, mely a később megalakuló Kazinczy Kiadóvállalat alapjait képezte. 1924 őszén merült fel egy könyvbarát szervezet megteremtésének gondolata, melynek segítségével a belföldi kortárs írók alkotásainak a megjelentetését is biztosítani lehet. A gondolat visszhangra talált és az egész ország területéről jelentkeztek a Kazinczy Könyvbarát Társaságba. Taglétszámuk elérte az 1700-at. Évi 120.- Kč ellenében hat darab szép kiállítású könyvet adtak tagjaiknak. „A Kazinczy Társaság 1924-től meg tudott valósítani az írók számára egy szerény, folyamatos könyvkiadást” 2. A könyvek kiadásához segítőkezet a berlini Ludwig Voggenreiter Verlag nyújtott. A berlini kiadó magyar osztályát dr. Farkas Gyula egyetemi tanár vezette. Az ő áldozatkész munkája nélkül lehetetlen lett volna biztosítani a szlovákiai magyar olvasóközönség részére a kortársirodalom alkotásait. A berlini Voggenreiter kiadó 1927-ben felmondta a Kazinczy Társasággal kötött szerződését. A kiépített Könyvbarát Társaságra alapozva Sziklay Ferenc bátorságának és szervezői tehetségének köszönhetően létrejött a Kazinczy Kiadóvállalat, melynek szellemi tartalmát a tíz év alatt felnőtt új írónemzedék biztosította, anyagi bázisát pedig a pártolóközönség. Bár Szlovákia több városában működött irodalmi társaság és a helyi nyomdák segítségével kiadták tagjaik alkotásait, könyvkiadói próbálkozásaik mégis többnyire helyi jellegűek maradtak. Átfogó országos méretű kiadóvállalatként csak a Kazinczy Kiadóvállalat működött, mely az első években szép sikereket ért el. A sikerhez hozzájárultak a vállalat tipográfiai ügyeit intéző rozsnyói Tichy Kálmán ízléses borítótervei is. Az ő műve a kiadott könyvek első oldalán látható embléma is, mely Kazinczy mellképét ábrázolja körötte a „Kazinczy Kiadóvállalat” felirattal. Sajnos, a gazdasági válság, a cenzúra, valamint a szlovákiai magyar pártok között dúló harc, mely széttagolta a magyar egységet, „meghozta gyümölcsét”. A vállalatot Vécsey Zoltán „Síró város” már kinyomtatott regényének a cenzúra általi betiltása után csak átszervezés árán lehetett megmenteni. Egyedüli segítség a Könyvbarátok és az irodalom művelőinek lelkesedése volt, mely híven kitartott a legnehezebb napokban 1 2

Sziklay Ferenc: Harminc év, Kazinczy Kiadóvállalat, 1928 Turczel Lajos: Visszatekintések a szlovákiai kisebbségi lét első szakaszára, Lilium Aurum, 2002

66

is. Az átszervezésről szóló határozatot és az új alapszabályt a közgyűlés 1931. január 31-én fogadta el. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának Kassai Regionális Levéltárában található Cégbírósági Anyakönyvben 1931. 3. 30-án jegyezték be 104/1-es sorszám alatt Firm. 1037/1931 bejegyzési számmal. Az alábbiakban az eredeti bejegyzés magyar nyelvű fordítása olvasható. A fordításnál a szöveg hitelességére, nem a stilisztikai szabályok betartására törekedtünk. A nevek írásánál is az Anyakönyvben szereplő írásmódot vettük át. A vállalat neve: „Kazinczyho družstvo ku vydávaní kníh a časopisu” „Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet” „Kazinczy Buch und Zeitscherift Verlegen Genossemschaft” Cégvezetők: dr. Blanár Béla, dr. Sziklay Ferenc, Spielmann Ernő, dr. Grosschmid Géza, dr. Hercz Ignác, Szentiványi József, Szüllő Géza, Csáky Mihály, Dzurányi László – elnökségi tagok. Az alapszabály: Ez a szövetkezet az 1931. január 31-iki közgyűlésen jóváhagyott alapszabály értelmében van bejegyezve. A szövetkezet székhelye: Kassa A szövetkezet a Kazinczy Társaság Kiadóvállalatának átvétele és átigazolása útján jött létre. Célja belföldi és külföldi magyar írók eredeti műveinek a kiadása és forgalmazása, továbbá más nyelvből fordított irodalmi művek, periodikumok kiadása, gazdasági és kulturális tevékenység folytatása a kiadói tevékenység elősegítése érdekében, ami a szövetkezet fő célja. A szövetkezet tevékenységének a tárgya a Kazinczy Társaság Kiadóvállalata aktíváinak és passzíváinak átvétele, mely lap és könyvkiadás céljából lett alapítva országos jelleggel kereskedelmi részvények segítségével. A szövetkezet határozatlan időre lett alapítva. Egy részvény értéke 100.-Kč. Az egyes tagok felelőssége az általa jegyzett részvények értékéig terjed. A közgyűlés határozata szerint az igazgatóságnak 5 (öt), de legfeljebb 14 (tizennégy) tagja van. Az igazgatóság tagjait a közgyűlés választja saját soraiból 3 (három) évenként. A szövetkezet (cég) képviseletében aláírásra jogosultak: két igazgatósági tag, illetve egy igazgatósági tag és a cég képviseletével megbízott hivatalnok. A szövetkezet működéséről szóló beszámolók egy kassai, egy pozsonyi és egy prágai napilapban lesznek megjelentetve. A cégvezetőként a következő személyek lettek bejelentve: dr. Blanár Béla, dr. Sziklay Ferenc, Spielmann Ernő, dr. Grosschmid Géza és dr. Hercz Ignác ügyvéd, mindnyájan Kassáról. Szentiványi József Bejéből – Tornaljai járás, Szüllő Géza Bácsfáról, Csáky Mihály Biarból és Dzurányi László a Prágai Magyar Hirlap főszerkesztője Prágából, Lutzova 139. 1. számú változás: 104/2 sorszám alatt 1931. 6. 1-én Firm. 1916/1931 BSz: Bejegyezve, hogy 1931. május 7-én a következő változás lett jóváhagyva: A Pozsonyi Szövetkezeti Központ tagjává vált 67

Szövetkezetet megilleti a szövetkezeteknek járó adókedvezmény a 2107/19-es sz. törvény alapján. 2. számú változás: 104/3 sorszám alatt 1932. 4. 15-én Firm. 149/1932 BSz: Bejegyezve, hogy az 1931. június 22-ei közgyűlés határozata alapján a 2§ eredeti szövege törlendő és az 5§ kiegészül. A 2§ a törlés után így változik: A Szövetkezet jelentéseit közzéteszik a Szövetkezeti Központ által kiadott „Gazdasági Láthatár” c. lapban. Az 5§ a kiegészítés után így hangzik: A Szövetkezet tagja a Pozsonyi Szövetkezeti Központnak és aláveti magát e szerv ellenőrzésének. Az ezzel ellentétes rendelkezések az alapszabályból törlendők. 3. számú változás: 104/4 sorszám alatt 1933. 8. 8-án Firm. 1860/33 BSz: Cégvezetők: Várnay Arnold, dr. Szepesi Miksa, Gömöri János. Igazgatósági tag: Sikora Emil, Osvald Dániel. Bejegyezve még az 1933. április 18-iki közgyűlésen megválasztott vezetőségi tagok: dr. Szepesi Miksa, Gömöri János, Várnay Arnold a cég aláírási joggal rendelkező vezetőiként. Cégvezetők: Sikora Emil és Osvald Dániel aláírási joggal. 4. számú változás: 104/5 sorszám alatt 1933. 11. 20-án Firm. 4841/1933 BSz: Az igazgatótanács tagjai közül törültetnek dr. Grosschmid Géza, dr. Szüllő Géza, Dzurányi László, Csáky Mihály, Spielmann Ernő – jogerős aláírással ellátott levél alapján. 5. számú változás: 104/6 sorszám alatt 1935. 6. 17-én Firm. 1615/35 BSz: Cégvezető: Krištóf Sándor az igazgatótanács tagja. Bejegyezve, hogy 1935. április 8-án Krištóf Sándort az igazgatótanács aláírási joggal rendelkező tagjává választották. Törölve: Várnay Arnold mint az igazgatótanács aláírási joggal rendelkező tagja. 6. számú változás: 104/7 sorszám alatt 1937. 8. 20-án Firm. 3177/37 BSz: Cégvezetők: Tomaschek Lajos, Szombathy Viktor, Stand Gábor, Schubert Tódor, Lükő Géza, Fábry Viktor, dr. Groó Géza, Hevessy László, aláírási joggal rendelkező igazgatótanácsi tagok. A tanács tagjaiként bejegyeztetnek: Tomaschek Lajos magánhivatalnok Pozsony, Szombathy Viktor szerkesztő Komárom, dr. Stand Gábor földbirtokos Csákánd, Schubert Tódor bankigazgató Léva, Lükő Géza igazgató Prága, Panská 11, Groó Géza ügyvéd Zólyom, Hevessy László földbirtokos Istanc 7. számú változás: 104/8 sorszám alatt 1938. 8. 4-én Firm. 3019/38 BSz: Törölve: Sikora Emil mint cégvezető. A Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet 1931. 3. 30-án történt bejegyzése után még hét változásról szóló bejegyzés található a cégbírósági anyakönyvben. Ezek közül egyik sem tartalmazza a Szövetkezet székhelyének a változását. Jogilag tehát a kiadó székhelye mindvégig Kassa maradt. Ennek ellenére eddig még meg nem állapított okból és időben Szentiványi János képviselő, földbirtokos bejei birtokára szállíttatta a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet iratait és ingóságait, valamint a Kazinczy Könyvtárat. Ennek bizonysága, hogy a Kiadó könyveit Tornalján kezdték megjelentetni. 68

MAGYARNYELVŰ KÖNYVEK ÉS LAPOK KIADÁSÁVAL IS FOGLALKOZÓ kassai nyomdák és kiadók A Munkás Könyvkereskedése Artigrafia Athenaeum – bár ugyanarról a nyomdáról van szó, némely könyvben Athenaeum Kassa, némely könyvben pedig Athenaeum Košice néven szerepel Barta Jenő Könyvnyomdája Globus Kassa – illetve Globus Košice Grafika Ipari és Kereskedelmi Nyomda – szintén több változatban szerepel, pl. Kereskedelmi és Ipari Nyomda, Kereskedelmi Lap és Könyvkiadó Vállalat, Universum Kereskedelmi és Ipari Nyomda, valamint Universum Könyvnyomda Kárpátia Kassa Kassai Könyvnyomda Kassai Napló Nyomdája Kassai Ujság Kiadója Kazinczy Kiadó Vállalat Kassa – Košice Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet Kassa (Tornalja?) Kazinczy Társaság Kék Madár Lap és Könyvkiadó Vállalat Kassa Ludwig Voggenreiter Verlag Berlin – a kassai kiadók közé való besorolásához az a tény szolgáltat alapot, hogy a Kassai Kazinczy Társasággal kötött szerződés alapján az általuk kinyomtatott könyveket a Kazinczy Könyvbarátok Társasága készítette elő és terjesztette. Pallas Renaissance Kultúregyesület Szent Erzsébet Nyomda Kassa Szerzői kiadások – nyomda feltüntetése nélkül Szlovenszkói Ügyvédszövetség Kassa Terra Új Könyvek Kiadó Volossynovich Béla Könyvkiadója Kassa

69

70

A kiadványok szerzők szerinti felsorolása Kiad. Szerző A mű címe éve A Kassai Újság almanachja 1925 A Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegylete 25 éve 1932 1907-1932 A Košicei Állami Magyar Reálgimnázium 11. 1938 értesítője A prágai magyar akadémikusok köre évkönyve 1931 Cserkészek könyve 2. osztályú próba 1925 Kassai Ujság almanachja 1926 Keresztény Társadalmi Kör 1929 évi közgyűlése 1930 Kulturális szervezetek kongresszusa Kassán 1929 Alexander Teréz Élni akarok 1931 Antal Pál Isten felé 1932 Bálint Aladár MUDr. Darvas 1931 Barta Sándor Csodálatos történet 1925 Benczúr Vilmos Kassa Játékszín 1924 Berkesné Palotai Boris Tavaszi áradás 1926 Bors Kálmán Az autó 1930 Brogyányi Kálmán Festőművészet Szlovenszkón 1931 Czobor Alfréd és Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és 1918 Kemény Lajos Kassa múltjáról szerkesztők Darkó István A felhők hőse Pákozdon 1928 Darkó István Szakadék 1928 Darkó István Szép ötvöslegény 1929 Darkó István Zuzmara – regény az ifjúságról 1926 Dezsényi Béla Arany kéve 1929 Dienes Adorján Dani bácsi esetei 1926 Dienes Adorján Végrendelet húgom számára 1925 Dokupil István Huszonkét éves vagyok 1930 Dokupil István Kell a szó 1932 Egri Viktor Demeter megtérése 1927 Egri Viktor Pierre találkozása 1925 Farkas Gyula A tábortűz üzen 1924 Farkas István Tizenhétben 1925 Féja Géza válogatása Élet és álom – eredeti magyar népmesék 1934 Féja Géza válogatása Fiatal magyar líra - versantológia 1934 Fischer-Colbrie Ágost A munka 1919 Fischer-Colbrie Ágost Népjóléti kérdések 1919 Fischer-Colbrie Ágost Társadalmi problémák 1919 71

Fleischman Gyula Fleischman Gyula Földes György Földessy Gyula Forgács Sándor Gorkij Maxim ford. Mácza János Grosschmid Géza Grusetzky Ferenc és Várnai Ernő szerkesztésében Gyallay Domokos Györy Dezső Győry Dezső Győry Dezső Halmágyi Irén Házy Ferenc, Nagy Gyula, Hunyadi György Herboly Ferenc Holló Ferenc Inczinger Ferenc ifj. Inczinger Ferenc ifj. Jaczkó Olga Jarnó József Jarnó József Jarnó József Jarnó József Jaschko szerkesztésében Jócsik Lajos Juhász Árpád Juhász Árpád Juhász Árpád Juhász Árpád Kaczér Illés Kazimír Károly Kelembéri Sándor Keller Imre Keller Imre Keller Imre Keller Imre Keller Imre Kemenyiczky Kálmán szerkesztésében Kollár László Komáromi János

A szocializmus fejlődése és főbb irányai Az olasz fasizmus Kukkónia a lelke Újabb Ady tanulmányok Éjféli támadás Az erkölcs papja

1927 1927 1932 1927 1936 1921

Kisebbségi sors Szlovenszkó és Ruszinszkó sportélete 1926

1930 1927

Vaskenyéren Hol a költő A veszedelmes ember Újarcú magyarok Versek A később gyermekei

1928 1931

Harminckét esztendő Az arany amulett Vége a mesének Más az imádságom Virágzó cseresznyefák Magyar miniatűrök Önarckép Prometheus Szakadó kötelek Košice és 120 Abaúji község címtára Idegen igában Búcsúzó Hamlet dán királyfi Murin-Ház Úri Kaszinó Doktor Hulla Uj tüzek Alusznak a falvak A Mayerlengi titok Az óceán titka Elhibázott élet Chopin élete és lelke Irodalmi mozaikok A Szovenszkón és Podkarpatská Rusban hatályos jog rendszerbe foglalása A mesélő dervis Zúg a fenyves

1923 1921 1924 1927 1928 1931 1927 1925 1926 1924

1927 1930 1930

1927 1932 1932 1926 1926 1933 1930

1932 1926 1924 1926 1929 72

Köves Károly Köves Károly Kreiss Róbert szerkesztő Lányi Menyhért Lányi Menyhért Lányi Menyhért – Propperné Békeffi H. Levandovszky Jenő Márai Sándor Márai Sándor Masaryk G. T. ford. Dombi B. Masaryk G. T. ford. Szepessi N. Masaryk G. T. ford. Szepessi N. Mécs László Mécs László Mécs László Merényi Gyula Merényi Gyula Merényi Gyula Mihályi Ödön Mohr Béla Moskovich Andrea Neumann Gyula Ölvedi László Osváth Gyula Palotai Boris Palotai Boris Páter Zoltán Perau Margit Rácz Pál Rácz Pál Radványi Kálmán Reményi József Reményi József Röszler Mária Ir. Saller Sándor Sándor Imre Sárosi Árpád Sebesi Ernő Schalkház Sára Simon Menyhért

A négyszáz éves Lőcsei-Ház Kassai Krónikák A Karpathenverein Kassai Osztályának 20 éves jubileuma Keleti hajós Művirág Szlovenszkói zsidó hitközségek története

1931 1921 1932

A Košicei Polgári Társaskör könyvtárának jegyzéke Emberi hang Panaszkönyv Az új Európa & A szláv állapot

1934 1921 1922 1923

A bolsevizmusról

1923

Szlávok a háború után

1923

Az ember és árnyéka Rabszolgák énekelnek Vigasztaló A halál alléja Korona és dollár Rosa Mystica Márciusi tribün Egyházi beszédek Versek Mi lett veled bohém A bányász éneke Egyház és állam Csillag és kenyér Isten ölében Könnyeim és mosolyaim Kiáltás A könyvnyitó asszony A szomorú ember Horogh István et company – diáktörténetek Élni kell I.-II. Lesz-e reggel Az életről és szerelemről Les a halál Asszonyok Áldozom a napnak Megrúgott emberek Fekete furulya Hitetlenek testvérisége

1930 1925 1927 1920 1922 1920 1922 1923 1934

1923 1928 1933

1923 1920 1936 1936 1932 1931 1926 1928 1924 1931 1928 1930 1932 1926 1926 1929 1926 1922 73

Spesz Sándor Szabó Béla Szenes Erzsi Szentpéteri Piroska Széplaky (Schaller) Sári Erika Sziklay Ferenc Sziklay Ferenc Sziklay Ferenc Sziklay Ferenc Sziklay Ferenc szerkesztésében Sziklay Ferenc szerkesztésében Sziklay Ferenc szerkesztésében Sziklay Ferenc szerkesztésében Sziklay Ferenc szerkesztésében Szitnyai Zoltán Szokolszky Bertalan Szombathy Viktor Szombathy Viktor Szoták László Šrámek Ferenc ford. Ternyei László T.G. Masaryk Takács Menyhért Takács Menyhért Tamás Lajos Tamás Mihály Tamás Mihály Törköly József Ungár Jób Urr György Urr György Urr György Vécsey Zoltán Vécsey Zoltán Vécsey Zoltán Vécsey Zoltán és Székely Jenő szerkesztők Vécsey Zoltán szerkesztésében

Okkultizmus és csoda Pipacs Selyemgombolyag Rigófütty Történelmi elbeszélés a XV. századból

1933 1929 1924 1930

A fekete ember A jöttment A világ ura Hangzatka A Csehszlovák Köztársaság népművelési rendeletei

1926 1932 1929 1924 1923

A Csehszlovák Köztársaság törvényei az állampolgári nevelésről Csehszlovák Köztársaság népművelési törvényei

1935

Kazinczy évkönyv 1898-1928

1929

Lírai antológia

1926

Szeptemberi majális Anyakönyvvezetők szótára Én kedves népem Zöld hegyek balladája Versek Két nő és három férfi

1932 1923 1931 1935 1939 1927

A humanitás eszményképe Dante Mi a bölcselet Jóságom sátora Mirákulum Novelláskönyv A községi képviselőtestületi választások Ahogy én láttam őket Kisebbségi sorsunk húsz esztendeje Szlovenszkói magyar politika (1919-1929) Új államrendszer A síró város (elkobozva) Az új Európa János pap országa Új kincses kalendárium

1923 1935 1927 1927 1932 1923 1921 1934 1938 1930 1929 1931 1928 1925 1924

Almanach az 1920-évre

1920

1935

74

Wallentinyi Samu szerkesztő Walter Gyula Wick Béla Wick Béla Wick Béla Wick Béla Wick Béla Wick Béla Wick Béla Wick Béla Wick Béla Zerdahelyi József Zobor Eszter Zobor Eszter

Új magyar líra 1919-1936

1937

Szemet a világnak A háromszáz éves kassai Szent Orbán-torony 16281928 A hétszáz éves kassai Ispotály-templom A kassai Immaculáta szobor története A kassai kálvária története A kassai Szent Erzsébet dóm története Adatok a kassai domonkosok történetéhez Az 1709-10-iki pestisvész Kassán II. József kassai látogatásai Kassa régi temetői, templomai, kriptái Egy tőnek három fakadása Ekeronthó Borbála Ekeronthó Borbála 2. kiadás

1924 1928 1930 1928 1927 1936 1932 1934 1934 1931 1934 1928 1934

75

A kassai könyvtárakban és magánszemélyeknél található 1918-1938 között Kassán kiadott könyvek jegyzéke kiadók szerint S 1

Kiadó Szerző A Munkás Barta Sándor Könyvker. 2 Artigráfia Herboly Ferenc 3 Athenaeum Kassa Bors Kálmán Alexander Teréz Antal Pál Dokupil István Dokupil István Halmágyi Irén Röszler Mária Ir. Győry Dezső Takács Menyhért Jócsik Lajos 3a Athenaeum Košice Köves Károly Sziklay Ferenc szerkesztésében Sziklay Ferenc szerkesztésében Sziklay Ferenc szerkesztésében Perau Margit Juhász Árpád Fleischman Gyula Keller Imre Kemenyiczky Kálmán szerkesztésében Jaschko szerkesztésében Lányi Menyhért – Propperné Békeffi H. Osváth Gyula Saller Sándor

A mű címe Csodálatos történet Harminckét esztendő Kassai Ujság almanachja Az autó Élni akarok Isten felé Huszonkét éves vagyok Kell a szó Versek Az életről és szerelemről A veszedelmes ember Dante Idegen igában A Kassai Újság almanachja A négyszáz éves Lőcsei-Ház Kulturális szervezetek kongresszusa Kassán Csehszlovák Köztársaság népművelési törvényei A Csehszlovák Köztársaság népművelési rendeletei A Csehszlovák Köztársaság törvényei az állampolgári nevelésről Kiáltás Murin-Ház Az olasz fasizmus

Kiad. éve Megj. 1925 regény 1923 1926 1930 1931 1932 1930 1932 1930 1930 1935 1925 1931 1929

emlékez sofőr versek versek versek versek versek versek regény elbeszél kisebbs tevék jelentés

1935 1923 1935 1931 1932 1927

versek regény politol

Irodalmi mozaikok 1926 A Szovenszkón és Podkarpatská 1924 Rusban hatályos jog rendszerbe foglalása Košice és 120 Abaúji község címtára 1924

tanulm

Szlovenszkói zsidó hitközségek története

1933

Egyház és állam Les a halál

1920 1932

tamulm

76

4

5

Barta Jenő Könyvnyomdája Globus Kassa

5a Globus Košice

6

Grafika

7

Ipari és Kereskedelmi Nyomda

7a Universum Kereskedel mi és Ipari Nyomda

Köves Károly

Kassai Krónikák

1921

Mohr Béla Vécsey Zoltán szerkesztésében Merényi Gyula Grusetzky Ferenc és Várnai Ernő szerkesztésében Šrámek Ferenc ford. Ternyei László T.G. Masaryk Törköly József

Egyházi beszédek Almanach az 1920-évre

1923 1920

Rosa Mystica Szlovenszkó és Ruszinszkó sportélete 1926

1920 1927

versek

Két nő és három férfi

1927

vígjáték

1923 1921

fil. fejte.

1926

versek

1921 1925 1926 1926 1926 1923

versek novell regény regény novell politika

1923

politika

1923

politika

1938 1939 1929 1930

politika versek soc.pol. polit.beszédek versek

A humanitás eszményképe A községi képviselőtestületi választások Berkesné Palotai Tavaszi áradás Boris Márai Sándor Emberi hang Farkas István Tizenhétben Jarnó József Szakadó kötelek Juhász Árpád Úri Kaszinó Sándor Imre Asszonyok Masaryk G. T. Szlávok a háború után ford. Szepessi N. Masaryk G. T. A bolsevizmusról ford. Szepessi N. Masaryk G. T. Az új Európa & A szláv állapot ford. Dombi B. Urr György Kisebbségi sorsunk húsz esztendeje Szoták László Versek Urr György Új államrendszer Grosschmid Kisebbségi sors Géza Szentpéteri Rigófütty Piroska Spesz Sándor Okkultizmus és csoda Széplaky (Schal- Történelmi elbeszélés a XV. ler) Sári Erika századból Keller Imre Chopin élete és lelke Kazimír Károly Uj tüzek

7c Kereskedel Schalkház Sára

Fekete furulya

1930

versek, karcolatok

1933 1932 1933

versek

1926

versek

77

mi és Ipari Nyomda

Vécsey Zoltán és Székely Jenő szerkesztők Dienes Adorján Kreiss Róbert szerkesztő Páter Zoltán Wick Béla

Új kincses kalendárium

Dani bácsi esetei A Karpathenverein Kassai Osztályának 20 éves jubileuma Könnyeim és mosolyaim Adatok a kassai domonkosok történetéhez Wick Béla A hétszáz éves kassai Ispotálytemplom Wick Béla A háromszáz éves kassai Szent Orbán-torony 1628-1928 7d Kereskedel Benczúr Vilmos Kassa Játékszín mi és Lapkiadó Vállalat 8 Kazinczy Tamás Mihály Novelláskönyv Társaság 8a Kazinczy Mécs László Az ember és árnyéka Kiadó Györy Dezső Hol a költő Vállalat Bálint Aladár MUDr. Darvas KassaDarkó István Szakadék Košice Darkó István Szép ötvöslegény Sziklay Ferenc Kazinczy évkönyv 1898-1928 szerkesztésében Gyallay Vaskenyéren Domokos Jaczkó Olga Virágzó cseresznyefák Jarnó József Magyar miniatűrök Juhász Árpád Hamlet dán királyfi 8a Komáromi János Zúg a fenyves Rácz Pál A szomorú ember Reményi József Élni kell I.-II. Reményi József Lesz-e reggel Sebesi Ernő Megrúgott emberek Szitnyai Zoltán Szeptemberi majális Szombathy Én kedves népem Viktor Tamás Mihály Mirákulum Vécsey Zoltán Az új Európa Brogyányi Festőművészet Szlovenszkón Kálmán Zobor Eszter Ekeronthó Borbála Vécsey Zoltán A síró város (elkobozva)

1924 1926 1932 1932 1932

versek

1930 1928 1924

színház

1923

novell

1930 1931 1931 1928 1929 1929 1928

versek versek regény regény regény versek, elbesz tört.reg.

1928 1931 1932 1929 1928 1931 1928 1929 1932 1931

elbeszél elbeszél regény regény regény regény regény novell novell elbeszél

1932 1928 1931

regény geop.ele tanulmá

1928 1931

tört.reg regény 78

8b Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkez 8c Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkez Tornalja?

Sziklay Ferenc Sziklay Ferenc Sárosi Árpád Földes György

Féja Géza válogatása Féja Géza válogatása Szombathy Viktor Palotai Boris Zerdahelyi József Zobor Eszter 9 Kék Madár Lányi Menyhért 10 Pallas Merényi Gyula Simon Menyhért Gorkij Maxim ford. Mácza János Mihályi Ödön Merényi Gyula 11 Renaissan- Jarnó József ce Kultúr- Juhász Árpád egyesület Kaczér Illés 12 Szerzői Urr György kiadások Urr György Holló Ferenc Márai Sándor Házy Ferenc, Nagy Gyula, Hunyadi György Szenes Erzsi Fleischman Gyula 13 Szent Erzsébet Nyomda Kassa

A jöttment A világ ura Áldozom a napnak Kukkónia a lelke

1932 1929 1926 1932

regény regény versek népszok

Élet és álom – eredeti magyar népmesék Fiatal magyar líra - versantológia

1934

mesék

1934

versek

Zöld hegyek balladája

1935

regény

Isten ölében Egy tőnek három fakadása

1936 1934

novell novell

Ekeronthó Borbála 2. kiadás Keleti hajós A halál alléja Hitetlenek testvérisége Az erkölcs papja

1934 1923 1920 1922 1921

tört.reg. novell versek versek

Márciusi tribün Korona és dollár Önarckép Búcsúzó Doktor Hulla Szlovenszkói magyar politika (19191929) A parlamentarizmus válsága Az arany amulett Panaszkönyv A később gyermekei

1922 1922 1927 1927 1926 1930

dráma versek versek novell politika

1929 1921 1922 1930

tanulm regény novell versek

Selyemgombolyag A szocializmus fejlődése és főbb irányai Keresztény Társadalmi Kör 1929 évi közgyűlése A prágai magyar akadémikusok köre évkönyve A Košicei Állami Magyar Reálgimnázium 11. értesítője

1924 1927

versek politol

1930 1931

évköny

1938

79

Inczinger Ferenc Más az imádságom 1927 versek ifj. Inczinger Ferenc Vége a mesének 1924 versek ifj. Wick Béla A kassai Immaculáta szobor 1928 története Wick Béla A kassai Szent Erzsébet dóm 1936 története Wick Béla Kassa régi temetői, templomai, 1931 kriptái Szokolszky Anyakönyvvezetők szótára 1923 Bertalan A Kassai Zenekedvelők Koszorús 1932 műsorDalegylete 25 éve 1907-1932 füzet Levandovszky A Košicei Polgári Társaskör 1934 Jenő könyvtárának jegyzéke Fischer-Colbrie Társadalmi problémák 1919 tanulm Ágost Fischer-Colbrie A munka 1919 tanulm Ágost 13 Fischer-Colbrie Népjóléti kérdések 1919 tanulm Ágost Wick Béla Az 1709-10-iki pestisvész Kassán 1934 Wick Béla A kassai kálvária története 1927 Wick Béla II. József kassai látogatásai 1934 14 Új KönyKelembéri Alusznak a falvak 1930 versek vek Kiadó Sándor 15 Ludwig Megjegyzés: A Voggenreiter kiadó közreműködésével megjelent Voggenreit magyar nyelvű kiadványok a kiadó és a Kazinczy Társaság er Verlag, megállapodása alapján lettek kiadva Berlin Cserkészek könyve 2. osztályú próba 1925 Dezsényi Béla Arany kéve 1929 versek Győry Dezső Újarcú magyarok 1927 versek Mécs László Rabszolgák énekelnek 1925 versek Mécs László Vigasztaló 1927 versek Ölvedi László A bányász éneke 1923 versek Tamás Lajos Jóságom sátora 1927 versek Walter Gyula Szemet a világnak 1924 versek Sziklay Ferenc Lírai antológia 1926 versek szerkesztésében Darkó István A felhők hőse Pákozdon 1928 ifj.reg. Darkó István Zuzmara – regény az ifjúságról 1926 Egri Viktor Demeter megtérése 1927 regény Egri Viktor Pierre találkozása 1925 elbeszél Takács Menyhért Mi a bölcselet 1927 filozofia 80

16 Kárpátia Kassa 17 Lap és Könyvkiadó Vállalat Kassa 18 Szlovenszkói Ügyvéd szövetség 19 Volossynovich Béla Könyvkiadója Kassa 20 Kassai Könyvnyomda 21 Kassai Napló Nyomdája 22 Terra 23 Kassai Ujság Kiadója

Farkas Gyula Rácz Pál Radványi Kálmán Sziklay Ferenc Sziklay Ferenc Wallentinyi Samu szerkesztő Palotai Boris Forgács Sándor Dienes Adorján Földessy Gyula

A tábortűz üzen A könyvnyitó asszony Horogh István et company – diáktörténetek A fekete ember Hangzatka Új magyar líra 1919-1936

1924 1926 1924

elbeszél regény

1926 1924 1937

regény regény versek

Csillag és kenyér Éjféli támadás Végrendelet húgom számára Újabb Ady tanulmányok

1936 1936 1925 1927

versek bűn.reg erk.elm

Ungár Jób

Ahogy én láttam őket

1934

esszék, jellemrajzok versek regény

Szabó Béla Pipacs Neumann Gyula Mi lett veled bohém

1929

Czobor Alfréd és Kemény Lajos szerkesztők Vécsey Zoltán Jarnó József Lányi Menyhért Kollár László Keller Imre Keller Imre Keller Imre

Történelmi közlemények AbaújTorna vármegye és Kassa múltjáról

1918

János pap országa Prometheus Művirág A mesélő dervis A Mayerlengi titok Elhibázott élet Az óceán titka

1925 1925 1928 1926

regény versek regény regény regény regény

A rendelkezésünkre álló I. Csehszlovák Köztársaság idején Kassán kiadott vagy kassai kiadó által gondozott magyar nyelvű kiadványok korántsem teljes címtára és a szerzők nevei alapján némi képet alkothatunk a szlovákiai magyar irodalom helyzetéről. Nem célunk és nem is tisztünk az írók és alkotásaik rangsorolása, bár sok esetben nehezen tudunk egyetérteni a mai irodalomkritikusok a körülményeket figyelembe nem vevő nézeteivel, mint ahogyan a visszaemlékezők megszépítő messzeség elve alapján leírt elemzéseivel sem. Meggyőződésünk, hogy egy a puszta fennmaradásáért küzdeni kénytelen nemzetrész irodalmi termékeit nem lehet kizárólag az egyetemes magyar irodalom szigorú mércéjével mérni, ideológiai alapon elemezni. Bár „A történelmi hagyomány hívei azt vallják, hogy a kultúra, mely a nemzeti erők együttműködésének eredménye, feloszthatatlan és

81

szétszakíthatatlan” 5. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a történelmi körülményeket és a különböző geopolitikai helyzetből eredő befolyásokat. Tény, hogy a körülményekhez képest mennyiségileg gazdag irodalmi termésben sok az ocsú, de van néhány igazi gyöngyszem is és ezek felfedezése olyan élményt nyújt, mely elfeledteti a keresés fáradalmait.

5

Alapi Gyula: Kisebbségi irodalmunk 10 éve, 1918-1928, Kazinczy Kiadóvállalat 1929

82

IIa/1 - C Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Rendőr Igazgatóság Kassa I.Sz: 3126/26 pres.

Kassa 1926. március 23. Kassai Regionális Levéltár KŽ13/5108 A „Renaissance” Kultúregyesület Kassa tevékenység 1926. március 23.

Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma Pozsony adm. rev. A magyar kulturális és művelődési tevékenység fejlődése Kassán ebben az évben kezd nagyon felélénkülni. Hétről-hétre folynak kulturális előadások, némelyik vasárnap kettő is. Ebben a kultúrtevékenységi „versenyben” nem kis része van az 1925 januárjában alakult „Renaissance Ifjúsági Kultúregyesületnek”, akik gyakran két előadást is tartanak hetente, közben nem feledkeznek meg a tagjaik szórakoztatásáról sem, gyakran rendeznek koncerteket és estélyeket és így tovább. Az egyesület a már meglévő Kazinczy Társaság mellett szerveződött és azzal ellentétben nagyon sok zsidó származású fiatalt összpontosít magában, akik azonban magyar szellemben nevelkedtek, de az előadásaikon nem hangsúlyozzák a magyar kultúra, ahogy ez a Kazinczy Társaságban szokás, viszont úgy tűnik, hogy szélesebb rálátásuk van a világ kultúrájára nem csupán magyar szempontból. Hogy a „Renaissance” e tevékenysége nem nagyon felel meg a Kazinczy Társaságnak, több mint biztos és ezért nem lehet csodálkozni, hogy a maga befolyása alá akarja vonni ezt az egyesületet, amiről tanúskodik az a kijelentés, hogy a Kazinczy Társaságban elég hely van a „fiatalok“ számára is, akik a „Renaissance” egyesületben dolgoznak. Kérdés viszont, hogy ezek a fiatalok a vonzó felhívást meghallgatják-e. Inkább nem, mivel biztosan nem nagyon akarnak a személyi ellentétektől hemzsegő környezetben dolgozni, amely át van szőve a hivatal számára láthatatlan titkos politikai befolyással. Ez okból a „Renaissance” tevékenységét csak üdvözölni lehetne, ha nem merülne fel a félelem, hogy az egyesület e tevékenysége elcsábíthatja az itteni nemzetiségileg langyos szlovákokat, ahol később bedőlhetnek a magyarosításnak annál is inkább, mivel csehszlovák körökben eddig még nem volt alakítva hasonló kultúrszervezet, amely hasonló tevékenység kifejtésével ezt a nem kedvező hatást paralizálná. Kormánytanácsos és rendőr igazgató Sláviček, s.k A Renaissance Jarnó József vezette irodalmi szekciójának köszönhetően, vagyis az ő meghívásukra látogattak el Kassára és tartottak nagysikerű előadást olyan irodalmi személyiségek, mint Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Karinthy Frigyes és mások. A Társaság tevékenységi köréhez könyvkiadás is tartozott. E célból szervezték meg a Renaissance Könyvtárat. Szerették volna elérni, hogy a 83

„Szlovenszkói magyarság könnyen juthasson jó, olcsó és értékes könyvekhez” 3. Szándékaik biztosítékául szolgált, hogy a kassai Glóbus Nyomda nagyrészt a Renaissance egyesület köré tömörülő polgárok kezében volt. Terveik között szerepelt többek között a Kassai Napló hasábjain négy hónap leforgása alatt megjelent 19 József Attila vers kötetben való kiadása „Tüzek éneke” címmel. Sajnos, a szerkesztőségben dúló harc és „Jarnó József Kassáról való elköltözése után ez a terv aktualitását vesztette” 4. IIa/2 - M Kassai Napló, 1926. november 6/250

Móricz Zsigmond kassai előadása. Móricz Zsigmond táviratban értesitette a Renaissance kulturegyesület vezetőségét, hogy az egyesület meghivásának eleget tesz és november 11-én előadást tart Kassán. Móricz Zsigmondot, aki európai viszonylatokban is egyike a legkitűnőbb regényiróknak, nem kell bemutatni a kassai közönségnek sem. Kassai előadásának tárgya az európai irodalom legujabb irányainak ismertetése lesz, de ezenkivül legujabb novelláiból és drámájából is fel fog olvasni. Itt emlitjük meg, hogy Szabó Dezső influenzája miatt november végére halasztotta kassai előadását. Mindkét előadás a S c h a l k h á z nagytermében lesz. IIa/3 - M Kassai Napló, 1926/252

Móricz Zsigmond Kassán. ---A „Renaissance” kulturegyesület idei munkássága. A magyar irodalom, művészet és tudomány reprezentánsainak kassai előadási ciklusa. – Könyvkiadó vállalatot is létesitett a „Renaissance” kulturegyesület. A „Renaissance” kulturegyesület két éves multra tekinthet vissza. Ez a két esztendő az alapozó munka korszaka volt. Sulyos nehézségekkel kellett megbirkózni ennek a kulturegyesületnek, míg elérkezett a mai helyzethez : jelentős tényezője lett Kassa, sőt egész Szlovenszkó magyar kulturéletének. A „Renaissance” kultueregyesület most lép fennállásának harmadik esztendejébe s ebből az alkalomból olyan programmal fog ujult erővel munkához, hogy amennyiben ez a programm megvalósul, a „Renaissance” kulturegyesület egyszeriben a magyar kultúra legerősebb bástyájává lesz.

3 4

Kassai Napló 1925/252 sz., A Renaissance Könyvtár Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918-1929, Madách 1986

84

Néhány nap előtt K a c é r Illés előadása nyitotta meg a „Renaissance” kulturegyesület idei előadásciklusát. Ez az előadásciklus Szlovenszkó és a külföld legkiválóbb iróit akarja megismertetni a kassai közönséggel. A következő előadás megtartására

Móricz Zsigmondot nyerte meg az egyesület vezetősége. Móricz Zsigmond csütörtökön, október 11-én este a Schalkház nagytermében fogja megtartani előadását, mely a modern irodalom uj irányvonalairól fog képet adni a közönségnek. Az elméleti előadás után Móricz Zsigmond legujabb irásaiból is föl fog olvasni néhány szemelvényt. A magyar regényirás nagymesterét, Móricz Zsigmondot nem kell nagyhangu frázisokkal bemutatni a kassai közönségnek. Mindenki tudja, hogy milyen abszolut értéket reprezentál a „Sárarany”, a „Tündérkert” és a több hatalmas koncepcióju regény irója. Móricz Zsigmond, az őserő robusztus magyar megnyilatkozása hozta elénk a magyar paraszt, a magyar falu igazi életét. Lemosta erről az életről a népszinmü sminket, amit az utolsó ötven év irodalma kent rá és megmutatta a benne rejlő erőt, egészséget. Móricz Zsigmond kassai előadása olyan szenzáció, amilyen kevés akad egy kisváros kulturéletében. A „Renaissance” kulturegyesület agitálását bizonyitja, hogy nehány hónap mulva ujabb szenzávióval fogja meglepni Kassa közönségét:

Szabó Dezső előadásával. Aztán sorra kerülnek majd : B a l l a g i Aladár, a kuruc történetiró, V á m b é r y Rusztem, a kitünő szociológus, H e v e s i Iván, a modern esztétika uttörője és a kulturális és müvészeti életnek több európai jelentőségű reprezentánsa. A „Renaissance” kulturegyesület azonban nem elégszik meg azzal, hogy egy páratlanul magasnivóju előadásciklust rendez, hanem komoly agilitással dolgozik a kultúra terjesztésének minden irányában. Már a közeli hetekben meg fognak jelenni a

„Renaissance könyvtár” első füzetei. Ezzel a vállalkozással azt akarja elérni a „Renaissance” kulturegyesület, hogy a szlovenszkói magyarság könnyen juthasson jó, olcsó és értékes könyvekhez. A legkitűnőbb szlovenszkói, magyarországi, erdélyi és külföldi irók munkáit fogja tartalmazni a „Renaissance” könyvtár, melynek első sorozatában Barta lajos, Dévény Jenő, Farkas István, Garami Ferenc, Győri Dezső, Ignotus, Jarno J., József Attila, Juhász É., Kaczér I., Sándor Imre, Sárosi Árpád, Sebesi Ernő és Sipos Iván munkáival fog találkozni a közönség. A „Renaissance” könyvtár 48-64 oldalas könyveket fog kiadni és ezeket négy koronás árban fogja forgalomba hozni. Igy a legszegényebb társadalmi rétegeknek is hozzáférhetővé akarja tenni a tanulás és művelődés utját. A szlovenszkói magyarságnak önmagával szembeni kötelessége a fiatal kassai kulturegyesület munkáját támogatni, mert ez csak akkor felelhet meg a maga elé tűzött nagy feladatoknak, ha a magyarság tömegei állnak mellette. IIa/4 - M 85

Kassai Napló, 1926. november 10/256

Móricz Zsigmond előadása Kassán. ----------------------------------------------------

A jegyárusitás első napján elfogyott a jegyek nagy része. Csütörtökön este tartja meg kassai előadását a Schalkház-szálló nagytermében Móricz Zsigmond. A kiváló magyar iró felolvasása elé az egész város közönsége a legteljesebb várakozással néz, mert nincs magyar olvasó, akinek ne volna egyik kedvenc irója Móricz Zsigmond, nincs magyar szinházlátogató, aki ne emlékezne vissza egy boldog, derüs, kedves, hangulatos este emlékével a Sári biró, meg a többi Móricz darab előadására. Nem lehet tehát olyan magyar sem Kassán, aki ne szeretné a nagy irót egyszer szemtől-szembe meghallgatni, mikor felolvassa irásait és közvetlenül adja elő mondanivalóit. Ma kezdték meg a csütörtöki előadásra a jegyeknek elővételben való eladását a Lyra Malom-utcai könyvkereskedésében. De alig terjedt el az előadás hire, már is megnyilvánult Kassa irodalomkedvelő közönségének nagy érdeklődése, mert mindjárt az első délelőtt elkapkodták a jegyek nagyrészét. Ajánlatos tehát, ha mindenki előre gondoskodik jegyről. A jegyek ára : 20, 15, 10, 8, és 6 korona s csütörtök estig kaphatók a Lyránál. Az egyesület tagjai 25 százalékos kedvezményes jegyeiket tagsági könyvük felmutatása ellenében átvehetik a titkároknál, (Naponta este 7-8-ig az egyesület helyiségében, Kovács utca 54.) IIa/5 - M Kassai Napló, 1926. november 13/256

Móricz Zsigmond Kassán. Csütörtökön este a Schalkház nagytermét zsufolásig megtöltötte a közönség, Kassa kulturéletének jelentős napja volt: Móricz Zsigmond, a magyar falu, a magyar paraszt poétája jelent meg a felolvasó asztal mellett, hogy az a szlovenszkói magyar közönség, mely irásaiból már régen ismeri, személyesen is megismerhesse. Tegnapi előadásának műsorát egy regényrészlet felolvasásával kezdte meg Móricz Zsigmond: „Kivilágos kivirradatig” c. uj regényéből olvasott fel egy fejezetet. A magyar parasztot, Móricz Zsigmond száz és száz változásban, formában felmagasuló regényalakját, állitotta elénk a regényrészlet. A magyar paraszt jelent meg előttünk: a földből nőtt, a földben gyökeredző és épen ezért tisztán emberi magyar paraszt. A nagy bölcs, a tiszta ember, a nappal rokkant hátú dalia, aki csak esténként, bor mellett, nóta közben nő fel a maga tökéletes emberségéig. Sok változatban hozták elénk már Móricz regényei a magyar parasztot, ezt a különös fajtájú emberi embert, - de tegnap kétszeres életet kapott a paraszt: a regény dinamikus erejét felfokozta Móricz Zsigmond hangja, - a frakkot öltött Móricz Zsigmond hangjából előtört a nagyszerű, őserejű magyar paraszt, - aki talán dédapja lehetett. A regényrészlet felolvasása után „Odisseus” cimű drámájából, mutatott be egy felvonást az iró. Odisseus klasszikus alakját választotta témául ebben az irásában 86

Móricz Zsigmond. Dramatizálta az Odisseiát és szimbolikus értelmet adott az ógörög mesének. A nagy bolyongást irta meg, - a férfi örök, nagy keresését a maga egyetlen, igazi asszonya után. És mialatt Móricz Zsigmond a klasszikus versmértékben irott sorokat olvasta, észre kellett venni, hogy a nagy görög bolyongó Móricz Zsigmond tolla alatt milyen tökéletesen magyarrá lett. Ezután három nemesveretű verset olvasott fel Móricz Zsigmond, melyek tökéletesen magukkal ragadták, felvillanyozták a közönséget. Legnagyobb hatása talán a „Misantrope” cimű versnek volt. A műsor második felében az uj irodalmi irányokról és az irodalom internacionális válságáról értekezett Móricz Zsigmond. Részletesen taglalta az olasz, francia és német irodalom válságát és ezekkel kapcsolatosan rámutatott arra, hogy ez a válság miben és mennyiben jelentkezik a magyar irodalomban is. A tegnapi előadást a Renaissance kulturegyesület rendezte. A kulturegyesület a tegnapi sikertől biztatást nyert a közönség részéről hatalmas kulturprogramjának további megvalósitására. Kassa magyarsága, - a tegnapi előadáson megjelent lelkes tömeg, - megmutatta, hogy az országhatárok nem tépték szét a magyar kultúra alkotta kapcsolatokat, melyek a magyarság tömegeit kulturegységbe füzik. IIa/6 Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Kassa 1926. november 13. Kassai Regionális Levéltár KŽ13/5108 A „Renaisance” Kultúregyesület Kassa tevékenység Rendőr Igazgatóság Elnöksége Kassa 1926. november 13. I.Sz: 19511/26.pres. Megyei Hivatal Kassa (dr. Slávik főispán úr kezébe)

A „Renaisance” a kassai magyar ifjúság kultúregyesülete, melynek céljairól és tevékenységéről kimerítő beszámolót adtam f. év. március 23-án a 3126/26.pres. sz. iratban, megkezdte az őszi tevékenységét e hónap 11-én Móricz Zsigmond író nyilvános előadásával, akit e célból hívtak meg Kassára. A „Schalkház“ szállóban tartott előadást a „Kassai Napló“ főszerkesztője dr. Szepessi Maximilián nyitotta meg, aki a hallgatóságnak Móricz Zsigmond írót bemutatta és kifejezte örömét kassai jelenléte felett. Fergeteges taps köszöntötte, legelőször megemlítette, hogy 10 év után van jelen újra a neki kedves Kassán. Aztán megkezdte előadását – ha annak nevezhetjük, mivel a regényeiből olvasott fel, melyekben bemutatja a magyar földművest különböző változatokban, az ő bölcsességét, tettrekészségét, szívének tisztaságát, derűjét és humorát úgy otthon, mint a nyilvános helyeken az életben. Viharos tapssal jutalmazták, aztán előadta az „Odysea“ első részét, amit jelentősen lerövidített, amikor észrevette, hogy a közönség a program e pontjának nem szentelt olyan figyelmet és inkább elszavalta három saját versét, ezekből főleg az utolsó „Missantroppe“ a közönséget megfogta.

87

Ebben a versben a költő azt mondja, hogy meghalt ennek a világnak, melynek dicsősége és fénye számára semmit nem jelent, hogy élve eltemette magát és várja a sírban a szolgálata beteljesülését a kultúra erős sugarának fogságában. Ez a vers azonban ahogy a magánbeszélgetésben dr. Szepessi megmagyarázta, állítólag a jelenleg a Magyarországon uralkodó rendszer ellen irányul. Tíz perc szünet után az európai kultúra helyzetéről adott elő. Megemlítette az új irányzatokat és nemzetközi kríziseit, feltehetőleg az olasz irodalom krízisét, a francia és a németét és konstatálta, hogy a magyar kultúra sincs a legjobb helyzetben, de jelenleg már túl van a legrosszabbon, hogy ez a krízis csak átmeneti, ezzel befejezte és újra hosszantartó tapssal jutalmazták. Az előadás nagy érdeklődésnek örvendett és 500 hallgatót vonzott, közülük valószínűleg a magyar újságírók viharos nagy ovációt rendeztek az előadónak és sokáig vele maradtak a Schalkház éttermében baráti beszélgetésen. IIa/7 - M Kassai Ujság, 1926. november 13.

SZINHÁZ ÉS MÜVÉSZET --------------

Móricz Zsigmond felolvasása Móricz Zsigmond nemcsak a legnagyobb magyar iró, de a legegészebb magyar emberek fajtájából is való. . Bevezetésnek szánt, de epilógusnak előadott essaye az európai irodalom válságáról tartalmazta programmját és célkitűzését: a gépkultura emberétől a szív embere felé való orientációt. Kassa kulturközönsége imponáló számban jelent meg Móricz előadásán, feszült figyelemmel hallgatta végig és zajos ovációkkal kisérte az egyes számokat, amelyeket az illusztris iró epigrammatikus csattanójú szellemes konferansz-mondatai vezettek be és kötöttek össze. Előljáróban a magyar paraszt szobortipusát mutatta be a „Kivilágos kivirradatig” című regénye egy fejezetének felolvasásával és akik Móriczban csak a naturalista írót ismerik, azok számára reveláció volt a Kodály zenéjére írott Odysseus-opera szövegkönyvéből való részlet. Az epikus hömpölygést izzóan fűtötte alá Móricz izzó lirája, amely nemes patinával ötvözte a klasszikus méretű és szimbolikus mélységű zenedrámának megzenésítetlenül is csengő sorait. Majd három versét olvasta fel Móricz a magyar költészetben olyannyira ritka fogalmi lirának három gyöngyét, amelyekben a mondatok meztelen, de robusztusan erőteljes váza élénkebben hatott Móricz egyéni előadásában, mintha jelzők és metaforák özönébe foglalta volna primör-érzéseit. A hallgatóságnak az volt az érzése, hogy 88

minden műfajban eredeti, de nem eredetieskedő, zseniálisan megkomponált és kidolgozott termékeit kapta az író ouvrejének, amelyek reflektorszerű megvilágításba helyezték minden oldalról egyéniségét.

IIa/8 - CS Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Kassa 1926. december 13. KŽ252/5108 A „Renaisance” Kassai Magyar Fiatalok Kulturegyesülete

Rendőr Igazgatóság Kassa Isz: 19890/26.pres. 1926. december 13. Tárgy: A „Renaisance” Kassai Magyar Fiatalok Kulturegyesülete. Megyei Hivatal Elnöksége Kassa (Dr. Juraj Slávik főispán úr kezébe) A f. hó 13-ai 19511/26.pres. Móricz Zsigmond magyar irodalmár kassai előadásáról szóló jelentésem adalékául bátorkodom idézni a budapesti „Az Est” 1926. XI.16-ai 260-as sz. megjelent cikk fordítását, melyben Móricz leírja kassai útján szerzett benyomásait. A cikk a következőképpen hangzik: „Kassai árnyak.- írta Móricz Zsigmond. November 12. Lelkem remeg mint a cimbalom húrjai” a szálloda balkonjáról nézek-nézek Kassára, Kassa különleges őszi ködbe burkolózik, melyet a nap szeretne áttörni, de nem tudja, nem tudja. A város képe alig változott. Ami változás történt, az csak a kor fejlődését tükrözi. Jobbra a főtéren ősi templom, gyönyörű művészi alkotás, mily gyönyörű, művészi csendes… Virágdísz, a kövek fénye… Kassa ez a templom. Az utcákon élő nyüzsgés, a kávéházak telve vannak, élnek az üzletek is, de én annyira elhagyatottnak érzem magam… Mindenütt ismerős beszéd, a békeidőben is hallottam sok idegent, mint most… Mégis annyira elhagyatott vagyok mint Peruggiában, ahol egy szót sem értettem. Mit ér, mikor ismerem azt a nyelvet, melyen beszélnek, magyarul, ha nem értem őket… Beismerem: nincs hozzá jogom: de kábult vagyok, zavarodott és fáj a szívem. Most léptem át először a trianoni határt. Ez ideig nem tudtam ezt elviselni és nem volt bátorságom rá, hogy átadjam magam ennek a fájdalmas érzésnek. Most valaki belém döfött egy megjegyzéssel. Nemrég mondta valaki, aki Brassóból jött: „Minden esetre kényelmes állásfoglalás”. Ez az állásfoglalás azt jelenti, hogy oda közéjük nem menni, de ők kénytelenek továbbra is így élni… Igazat adtam neki és elhatároztam, hogy azonnal elutazom, hogy megnézzem a távoli magyarokat... Ezekben a napokban kaptam meg a kassaiak meghívását, hogy előadást tartsak. Eljöttem.

89

Itt vagyok. Tegnap este a Schalkház koncerttermében sok rendkívül intelligens ember gyűlt össze és mély nyugalommal lelkesedve figyeltek. És én olyan magányos vagyok, mintha a káosz közepén állnék. Beismerem: Az ember mindent megszokik és minden körülmény között igyekszik tájékozódni. De kénytelen megszokni. Az itteni emberek már vidámak és képesek a munkára. Panaszkodnak. De hol nem panaszkodnának az emberek? Csak a szeretet és a szörnyűség nem tűnik világosnak. És én mindkettőt érzem. Nézem Kassát, ahol először 30 évvel ezelőtt apámmal jártam. Büszke voltam, a fiatalság ezeréves büszkesége, hogy nekünk magyaroknak ilyen szép nagy városunk van… Most jövök ki a múzeumból, melynek igazgatója visszafogottan panaszkodik, hogy gyűjteményük Budapesten van, de van rá remény, hogy visszakapják… Mintha a villamosszék árama futott volna rajtam keresztül, mikor e szavakat leírtam. Mikor először Kassán jártam, ez a város a miénk volt. Ma minden magyar idegen, idegen külföldi állampolgár, aki nem bennszülött. Beszéltem egy magyar úrral, aki dicsekedett, hogy ő őslakos, és őt nem kergethetik el…. A házak régiek, kivéve a vakolatot és a meszelést; utcák, levegő, égbolt…. Csak a hivatalok másak…. Bizony hárommillió magyar él így idegenben, ez nem játék és nem is vicc. A föld összmagyarságának egynegyede él így idegen uralom alatt. Ezt tudomásul kell vennünk és eszerint kell viselkednünk. A mai államrend mellett egyetlen állam sem avatkozhat a másik állam életébe: a faji összetartozás lelki kapocs, mely úgy gomolyog mint a felhő az égen, a levegő a földön és a tenger áramlatai. A ködnek mely most befedi Kassát és Budapestet, szintén áramlania kell.” Másolatban megkapja Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma Pozsonyban. Kormánytanácsos és rendőrigazgató Olvashatatlan aláírás

90

IIa/9 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Kassa 1926. december 23. KŽ252/5108 A „Renaisance” Kassai Magyar Fiatalok Kulturegyesülete (Szabó Dezső előadása)

Rendőr Igazgatóság Kassa Isz: 21655/26.pres. 1926. december 23. Tárgy: A „Renaisance” Kassai Magyar Fiatalok Kulturegyesülete. (Szabó Dezső előadása) Megyei Hivatal Elnöksége Kassa (Dr. Juraj Slávik főispán úr kezébe) A „Renaisance” Kassai Magyar Fiatalok Kultúregyesület, melynek tevékenységéről az utolsó jelentést f. hó 11-én 19899/26.pres. sz. alatt küldtem, az utóbbi időben nem elégszik meg csupán a helyi közművelődési tevékenységgel, mely aránylag szűk körre, a tagokra korlátozódik, de megkezdte annak kiszélesítését jóval szélesebb körben, nem kevesebbet akarnak ezzel elérni, mint minden magyar kulturális egységét, ha már nem lehet megtartani a politikai és gazdasági egységet. Ennek a gondolatnak, mely valószínűleg az egyesület valamelyik tagjának a fejében született meg – a megvalósításához azonnal hozzálátott dr. Szepessy a Kassai Napló főszerkesztője – és nagyon energikusan – oly módon, hogy meghívta Kassára a magyar írók vezéregyéniségeit, akik itt előadást tartottak a világ- és a magyar irodalom új irányzatairól. A magyar írók közül elsőnek Móricz Zsigmond lett meghívva. Az ő előadásáról részletes jelentést f. év november 13-án 19511/26.pres. sz. alatt küldtem és másodiknak Szabó Dezső író, aki Kassán december 18,19,20-án három előadást tartott. Az első előadásában, melyet f. hó 18-án a „Schalkház“ szállóban tartott, Szabó a következő témáról beszélt: „A magyar költő Ady költészete és jelentősége“. Az előadásában, amely másfél óráig tartott, az előadó az előadását nem korlátozta csupán Ady jelentőségének a kifejtésére, sőt nagyon gyakran eltért – mint látszólag a témával összefüggésben – más területre, vagyis a magyar faj életképességére és energiájára, nem felejtve el közben kiemelni a saját személyét, óriási magától érthetődöttséggel jelenti ki magáról – és ezt mindjárt több ízben – hogy a jelenkor legnagyobb magyar írója és hogy teljes joggal lehet ezt róla kijelenteni, igaz, hogy a közvetlen környezete nem fogja fel az ő munkáját és ezt nem érti, sőt „erkölcstelen írónak is nevezik“, az ő alkotásait cenzúrázzák és át vannak írva, hogy az olvasókhoz kerülhessenek. Megemlítette a világháborút is szemére vetette a magyaroknak, hogy ebben az időben nem voltak elég öntudatosak, nem tudták, miért harcolnak, holott a többi harcoló nemzet előtt ott állt az előre kitűzött cél. Végül felszólította a jelenlevőket, hogy sohase feledkezzenek meg a férfiakról, akik a budapesti kerepesi temetőben fekszenek (a magyar írók temetője), mert ezek a legnagyobb és legérdemesebb fiai a magyar nemzetnek. A másnapi második előadásában Szabó az irodalomról beszélt, keletkezéséről és fejlődéséről különböző évszázadokban és a művészetről: Nem nagyon tért el a témától. 91

Harmadik előadását f. hó 20-án önmagának szentelte, a következő témáról beszélt: „Az én utam, lényege, eszközei és művészetem célja.” Először előadta életrajzát, kidomborította ifjúságát, melyben sok nélkülözést és nyomorúságot élt át, aztán beszélni kezdett a „bűnös” magyar életről, amely a nemzet kiváló fiait, akik a legmagasabb feladatra vannak hivatva, bűnbe taszítják és ezzel tönkre teszik, ezt először az első világháború alatt ungvári működésekor tudatosította. Akkor született meg benne a gondolat, hogy író legyen és ennek a bűnös életnek és nyomornak a leírásával azon javítson. Aztán a regényírásról kezdett beszélni. Ő sohasem kereste regényeinek a témát és soha nem írt jegyzeteket, mindig csak feljegyezte az egyes részek megnevezését és pár hónapon, néha heteken belül kész volt a regény. Élesen szembefordult az irodalomkritikusokkal, akik írásait előre kikonstruált kritikákkal elutasítják, közönségesnek és erkölcstelennek nevezve őt, holott ő a modern világirodalomban szinte egyetlen képviselője az idylizmusnak. Továbbá azzal az állítással, hogy nem elég magyar azt okozzák, hogy az olvasók előre elutasítják anélkül, hogy saját véleményüket kialakítanák. Boncolgatta némelyik írását, különösen a „Segítség” címűt. Kihangsúlyozta, hogy írásmódja miatt, holott csak az igazságot hirdette, bíróság elé került és két év börtönre ítélték. Ezzel befejezte előadását. Szabó kiváló, elragadó szónok, aki beszédével és gesztusaival teljesen lenyűgözi a hallgatóságot. Csak ezzel lehet magyarázni, hogy előadása után a közönség mozdulatlan maradt – elállt a lélegzete – néhány pillanatig ültek a helyükön, mint aki nem tud magához térni, csak aztán jutalmazták a szónokot viharos tapssal. Az előadás látogatottsága az első két napon jó volt, mivel mindig kb. 300 körül mozgott és az utolsó nap nagy, úgy, hogy az összes hely elkelt. A sikert teljesnek gondolhatnánk, de ennek ellenére Szabó Dezső kassai látogatása jókora skandalummal végződött. A „Renaisance” nem tartotta be az előadóval való megegyezését a nyújtott teljesítményért járó jutalommal kapcsolatban, amiért ő érintve és megrövidítve érezte magát és kimutatta felháborodását azzal, hogy nem ment el Eperjesre és aztán Beregszászra, ahogyan abban a „Renaisance”-al megegyezett, ahol elő kellett adnia, hanem egyenesen Beregszászra ment és innen küldött a Kassai Ujságnak egy nagyon éleshangú levelet a „Renaisance” elnöksége ellen megvádolva őket, hogy megrövidítették és egyenesen becsapták. A levelet leközölte megfelelő kísérő szöveggel a Kassai Ujság f. hó 23-án 289. számában „ Miért maradt el Szabó Dezső eperjesi útja” címmel. A fordításban következőképpen hangzik: (Hiányzott a dokumentumok közül). A jelenlevők nagy részét a zsidó intelligencia alkotta. Másolatban megkapja Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma. Kormánytanácsos és rendőrigazgató Olvashatatlan aláírás Megyei Hivatal Elnöksége Kassa (Dr. Juraj Slávik főispán úr kezébe)

92

A Szabó Dezső író által csalással és becstelenséggel nyilvánosan megvádolt „Renaissance” Kassai Magyar Fiatalok Kultúregyesületének vezetősége – ahogyan azt az 1926. december 23-ai 21655/26.pres. sz. iratban feltüntettem, saját egyesülete jó híre védelmében válaszolt oly módon, hogy a Kassai Naplóban nyilvánosságra hozta a bruttó bevételt a Szabó három előadásáról, amiből világossá válik, hogy Szabó nem volt megrövidítve. Egyben felhívta Szabót, hogy ő maga jelöljön ki bizottságot, amely az elszámolás helyességét megvizsgálja. Egyidejűleg figyelmeztették, hogy ha a bizottságot nem nevezi ki, megteszi ezt maga a „Renaissance” vezetősége a magyar egyesületek, intézmények és a nyilvánosság vezető személyiségei közül. Szabó, aki közben hasonló botrányt, mint Kassán a Kárpátaljai Beregszászon is előidézett, felvéve előre az előleget nem tartotta be a „Mozaik Kultúregyesülettel” kötött szerződést. A magyarországi visszautazása előtt újra küldött egy levelet közlésre a Kassai Ujságnak, amelyben az előző nyilatkozatához, amelyet a Kassai Ujság 1926. december 29-én a 293. számban közöl kísérő szöveggel ellátva, amelyből kiviláglik, hogy Szabó állításainak nem tulajdonít nagy fontosságot és számukra a levél közlése eléggé kellemetlen kötelesség. Mivel Szabó a vizsgálóbizottság tagjait nem nevezte ki, megtette a „Renaissance” vezetősége. Ez a bizottság dr. Pollák Julius Kassa II. helyettese elnökletével ellenőrizte január 15-én az elszámolást a fent megnevezett előadásokról és konstatálta, hogy az elszámolás helyes volt és a Szabó vádja, hogy a „Renaissance” egyesület nem becsületes, semmivel sincs alátámasztva. Ezzel úgy látszik, hogy az egész eset furcsa fényt vet az ú.n. magyar-birodalmi kultúra hordozójára, aminek végül feltételezhetően az lesz a következménye, hogy a jövőben az ú.n. magyar-birodalmi kultúra terjesztőinek a meghívásánál sokkal körültekintőbben fognak eljárni. Annak ellenére, hogy ebben a botrányban a „Renaissance” teljesen rehabilitálva volt, úgy tűnik, hogy a hithű magyarok szívében mégiscsak maradt valamilyen elfogultság, amely úgy mutatkozott meg, hogy a január 19-re meghirdetett pozsonyi Fábri Zoltán előadására csak néhány hallgató jött el, úgyhogy lemondták. Másolatban megkapja Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma. Kormánytanácsos és rendőrigazgató Olvashatatlan aláírás

93

IIb/1 - M KASSAI NAPLÓ 1923/69 Mécs László verses kötete elé. Irta: Simándy Pál Uj kultura születése vajudik bennünk és körülöttünk. Uj stilust, uj tartalmat keres a müvészet. Uj világnézetet a közgondolkodás. Uj politikai és társadalmi berendezkedést a nemzetek és államok. A mult bomlási termékei gyanánt sajátos szellemi gázömlések szabadulnak fel a lelkek mélyéből s terjesztik penetráns illatukat Európa kulturális légkörében. Hisztérikus és grimaszos szellemi rángások között vivja Európa kulturája haláltusáját. Uj teremtő erők feltöréseit és nyilatkozásait ma még csak szórványosan tapasztalhatjuk. De imitt-amott már feltünedeznek egy uj kor apostolai, akik ugy állanak meg szent méltósággal és öntudattal a rothadó kor teteme fölött, mint Madách Pétere a római jelenetben az óvilág romjain. Napjainkra ujra jellemzők a Péter prédikációjának szavai: „Szétbomlik a rend, senki sem parancsol, S szót nem fogad. A rablás, a gyilkolás Emelt fővel jár a békés lakok közt. Utána a halvány gond, rémület S égből, földről se részvét, sem segély ... ... A régi istenekben Nincs már hitel, kövekké dermedeztek, Elporladnak s uj istent nem találsz, Mely a salakból ujra fölemelne... ... El fogsz pusztulni korcsult nemzedék E nagy világ most tisztuló szinéről ... “ Mécs László azok közül a Péterek közül való, akiknek napjainkban jutott ki végezetül, hogy egy elkorhadt világ temetései prédikátorai és egy ujjászületendő világ prófétái legyenek. * * Az eljövendő világ kulturáját - hitünk szerint - vallási reneszánsz, kollektivizmus és ethikai idealizmus fogják jellemezni. Jelenthetjük, hogy a kulturaforduló máris a vallás jegyébe lépett; uralkodó bolygó ezidőben itt ujra Jézus. Az a vallásos reneszánsz, amelyre célzunk, nem az a ma divatossá lett csodaváró és köldökbámuló pietizmus és okkultizmus, amelyeket szintén a mult bomlási termékei közé gondolunk sorozandóknak. Ez a vallási reneszánsz csodavárás helyett az emberiség lelkében élő, rejtett tudatalatti erőknek feltörése, ösztönös életmentés, a Halál lebirkózása az emberiség kényszerü, maga megerőltetésével; köldökbámulás helyett forradalmi aktivitás egy jobb és igazabb életforma és társadalmi keret megteremtése érdekében. Ezért hozza magával a kollektiv érzések felszabadulását. S éppen ezért nem is felekezetiség, nem is fanatizmus és szük dogmatizmus ez, vallási reneszánsz, hanem egyetemes humanista lélekáramszülés, amelyben a nemzetiségi, osztály és felekezeti ellentétek feloldódnak anélkül, hogy ez az uniformizálódás

94

veszélyét hozná magával. Nem is világ és élettagadó szerzetes morál, hanem lelkes életigenlés, a világ és élet igazabb és testvéribb hatalombavétele. A kimenekedésnek erre az utjára mutat rá hatalmas és átfogó gesztussal a Mécs László költészete. * * Mécs László, a fiatal premontrei kanonok, nagykaposi plébános és jeles poéta Jézusnak ma a legszigorubb tanitványa köztünk. Költészete Jézus evangéliumának ősi teremtő erőivel van telitve s annak esztétikai szépségeivel ékesitve. Mécs László a maga poézisében fiatal életének minden szépségével s melegével, valami megfoghatatlan, tuláradó szeretetben öleli magához az egész emberiséget, az egész életet, az egész világot! A pogány hellének tiszta, gyermeklelkü életöröme viharzik benne, párosulva a keresztyén lélek lemondó és a szenvedőkkel együtt érző szeretetével. Mécs László költészete felujjongás az Élet szépségei és gazdagsága fölött és nagy lelkü lemondás az Életről a milliók javára, nagyszerü szolidaritás az Életből kitagadottakkal; a keresztyénségnek és a szocializmusnak ragyogó szintézise, hogy ugy mondjam; szociális keresztyénség. * * Mécs László nemcsak itt Szlovenszkón, hanem általában a magyar irodalomban, sőt – tudtommal – Keleteurópa mai kulturájában is egyedül áll költészetének ezzel a hangjával, tartalmával, formamüvészetével és prófétai missziójával. A humanista lélek elektromos kisugárzásának páratlanul álló telepe Keleteurópában, Ahol oly fájdalmasan aktuális a megértés, a szeretet, a közeledés, a pacifizmus, az emberiség, a szolidaritás. Mécs László Jézus régi tanitványai közül Jánoshoz hasonlitható leginkább, akiről fel van jegyezve, hogy az utolsó vacsora alkalmával lányos érzékenységgel hajtotta fejét Jézus kebelére; aki, mikor evangeliumot irt és hirdetett, azt tartotta a legfontosabb és egyre ismétlődő mondanivalójának, hogy Isten szeretet és aki aggastyán korában bevitetvén magát a gyülekezetbe, csak ennyit szokott ott hirdetni: Fiacskáim, szeressétek egymást! Mécs László a keresztyén papköltő szintén nyugodott a Mester kebelén és azóta nem szünik meg hirdetni nekünk itt Keleteurópában, amit Mesterétől tanult: Isten szeretet! Fiacskáim, ti is szeressétek egymást! És a gyülölködésben a belső meghasonlásokban megfeneklett átkozódó mai Jóbember a porból és hamuból ámulva kezd felfigyelni költészetének büvölő, mézédes fuvola hangjaira és mint megszeliditett vad csuszik az énekes lábai elé. * * Az egyik evangelium ezt irja Jézusról: „Méne Názáretbe, ahol felneveltetett és beméne szombatnapon a zsinagógába és felála olvasni. És adák neki az Ézaiás próféta könyvét és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez van irva: Az Urnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szivüeket meggyógyitsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az Urnak kedves esztendejét ... 95

És behajtván a könyvet kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be az Irás a ti hallástokra ...“ Kétezred év multán jön egy ifju poéta és feláll köztünk itt Keleteurópában, ahol neveltetett; emelvényre áll itt a mi zürzavaros zsinagógánkban, hétköznappá szürkült szombatnapokon és szól ilyenképpen: „Nekem nem gyerekjáték a költészet, nem Babits-féle rim- és formatornászat, mely lehet oly zseniális, hogy a csillagok nappal kijönnek tőle: de olvasd fel egy szenvedőnek és azt fogja mondani: adjon egy pohár vizet és nem görögtüzet, mert szomjan döglöm. És nem is az a keresés, amely miatt rámondják a legnagyobb marhaságokra, hogy kiváló dolgok, mert szerzőjük a nagy kereső. Mert a mai emberiség szenved, mintha a lét Szaharájába verte volna egy sátáni ostor, a nyáj lelke béget, füvet és vizet kér s erre jönnek a nagy keresők s mondják: gyertek utánunk. Mindenféle bakugrást csinálnak (stilus! stilus‛) és ezt mondják: nesze uj ember, ezt adjuk mi, a keresők ... Testvér, mondom neked: aki tudja, hol vannak üditő források, az mérjen ennek a mai nyájembereknek – ha vödörben, ha csuporban – de mérjen. És szedjen virágot és ezerjófüvet. És ez a fontos és nem a váza, az aranyurna, az aranyhinta, mint eddig volt a költészet. Igen. Igen is: evangelium kell. Mely minden nagy költőnek, müvésznek lelkében szunnyad. És a müvészet Mózes veszejével hozza ki, üti ki magából mindenki az evageliumot, mindenki a magáét. De – a legegyszerübb formákban. Én máma már olyan nagyon-nagyon egyszerü szeretnék lenni és olyan nagyon-nagyon örök modern, mint ama négy: Máté, Márk, Lukács és János ...“ * Bizony mondom nektek: ma teljesedett be ez az irás a ti hallástokra a Mécs László költészetében. * * Mécs költészete szerves része annak a hatalmas lelki megifjulásnak, amelyen – háboru és forradalmak szörnyü katasztrófái után – Európa kulturemberisége napjainkban keresztül megy Nyugaton: Becher, Däubler, Goll, Hasenclever, Heynicke, Storm, Werfel, stb. költészete mutatnak ugyanebben az irányba. Nálunk ennek a hangnak elsőizben Ady kései költészete adott kifejezést. Főleg a világháboru rettenetességeinek a hatása alatt. Adyt, akinek költészete elejétől végig tiszta maradt a háborus szellem fertőzésétől – alapjában véve renditette meg a világháboru nagy erkölcsi és kulturális katasztrófája. Sötét óráiban ugy látta, hogy az egész erkölcsi világrend felbomlott. Hivő pillanataiban azonban észrevette, hogy a romok alól uj jövendő alapjai vannak kibontakozóban. Ilyenkor a virágvasárnapi legenda hitével biztatta magát: „Be szép: pálmák napja holnap ... S a vén legenda megderül: Tán kerül Ezután is szamaras ember Másokért küzdő szerelemmel ...“ Adynak ez a hivő látomása öltött valóságot a „Hajnali harangszó“ költőjében: „Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre ... Kongatom piros harangom, ifju szivem kongatom ... Tánc feszüljön a harangban: hajnal-ember szirom-tánca, 96

Mely magyar lányt, tót fiucskát testvértáncra pöndörit ... Gyülöltünk már Káin óta vérivásig, csömörig! Átkozott, ki most se áll a testvércsókos hajnal-táncba! Átkozott, ki székelyt gyilkol Szentistvánkor, zsidót gunyol szombaton ... “ * * Mécs a maga világnézetével és költészetével két front ellen harcol. Az egyik front azoké, akik le akarják tagadni a vallásos és ethikai élet valóságát, szépségeit és megváltó hatalmát. A másik azoké, akik számára csak cégér a kereszténység. Palást, amely alatt jól megbujhat az erőszak, gyülölet és sötétség. Mécs el lehet rá készülve, hogy előbb-utóbb mindkét front felől megindul ellene a támadás: fiatal, szép, tiszta, naiv lelkét sárral fogják megdobálni mindkét felől. De egy ilyen fordulat csak el fogja mélyiteni, differenciáltabbá fogja tenni költészetét, látását, élményeit. Költészetének zsufolt, fehér fénye az ütközések és szenvedések prizmáján keresztül fog csak teljes szinpompájában nyilatkozni. Csak egy ilyen fordulat hozza ki az apostoli sors teljességét benne. Hasonlóképen fejlődés előtt áll Mécs László verselő müvészete is. A gazdagon hullámzó versek már ma is nagy müvészi képességről tanuskodnak. De ugyancsak ezen a ponton nyilatkozik gyengeségük is: némi paposság. Mert – hogy Adyval szóljak – Mécs László „igéi – még kissé – bővek, zengők és nagyok.“ A pap „ivadékok“ végzete ez . (Amelyből, ugy látszik, egyikünk sem tud egészen kibontakozni!) * * Mécs László költészete nemcsak a magyar, hanem az egyetemes, európai kultura legszebb kivirágzásai közé tartozik. Megjelenés előtt álló verseskötete pedig annak jelentős és ünnepi eseménye lesz. Amely elé sokan tekintünk nagy várakozással és örömmel. IIb/2 - M KASSAI NAPLÓ 1923. december 16/286

Nyilt levél Mécs Lászlónak „Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték.“ (Ady) Losonc, 1923. november közepén. A sors bunkó-csapásai kisulykolták már belőlünk a szót, és az együttérzés barátságát. Nagyon szomoru ember és rossz levéliró lett errefelé minden magyar. Most mégis irok Neked: aki kiszerettél magadból egy kötetre való, egy életre való szeretetet a hosszu-zengésü sorok költemény-ruhájába. Irodalmunk jövőjét féltő aggodalmam nyomja öklöm a toll köré, a szeretet legnagyobb magyar megéneklője iránt érzett melegségem vezeti s csak fojtogató 97

kétségbeesésem s őrült-ijedtre nyilt, megdöbbenő szemem láza lesznek okai, ha a szavak bátorságában és a magyar őszinteség sietségében egy-egy kifakadást keserüen aláhuzok. Egy jelzőtlen „kritika“. A „Budapesti Hirlap“ egyik novemberi számában, - közénk, akik sok-sok szeretettel repessük körül az itteni magyar irodalom minden kis életmozdulását, a Te kötetedet s az arról megjelenő véleményeket, közénk, akik lelkendezve olvastuk a harcos Szabó Dezső elismerő sorait a Hajnali Harangszóról (mert ép ő az, akinek legkevesebb megértése lehet – az ellenkező végtelen vivott élet-halálharcában a Te krisztusi tanokat kongató harangszavad iránt) – egy nagy riadalommal bevágódott egy cikk: „Mécs László: Hajnali Harangszó.“ Feketemáju, rossz indulatu, elfogult s a magyar irodalommal szemben sok jóérzést levetkezett szavak ezek: Olvasd: „Számra nézve eddig is volt poétánk elég, és most megint egy ujat ismerünk meg Mécs Lászlóban, akinek Hajnali Harangszó cimen most jelent meg egy verskötete. Ha a cimlapot nézzük, melyet Fodor Béla szeszesziós rajza éktelenit, amint egy csomó idétlen, meztelen figura közül egy kiemelkedve valami kötelet huz, ami talán harangkötél akar lenni, ámbár inkább akasztófáénak látszik, s amint elolvassuk az első verset, melynek mindjárt a kezdetén ilyen kitételek diszelegnek, hogy: „A megőrült csillagok mind vért röhögtek“ s „vad vigyorral vért köpött a máskor lányos szüzi hold“ – bizony kedvünk lenne lecsapni a könyvet, melynek bizonyára ifju szerzője ily rettenetes izléstelenségről tesz elriasztó vagy mondjuk elszomoritó bizonyságot. De a kritikusnak többek közt türelmesnek is kell lennie s tovább kell evickélnie a szenvelgő zagyvaságok között, amivel tele vannak az egymásután következő költemények ... melyek egyike leszólja a Biedermeier májust, „mely még a konzervativek szőrrel benőtt rokkant szivének is tud olcsó romantikát csurgatni csöndes holdas éjen.“ Mindez rettentően felbosszantja a szőrös szivű konzervativ olvasót, aki Vörösmarty, Petőfi, Arany versein nőtt fel s lelkesedik ma is, s akinek nem fér a fejébe, hogy ha egy ifjú költő mestert, példaképet keres, vagy mintát, akit kövessen, miért követi azt a boldogtalan Ady Endrét, akinek szépen indult tehetségét a párisi abszint-gőz ... stb. stb. „hamarosan rossz útra s aztán a posványba vitte?!“ A kritika aztán megdicsér egy pár verset. Aztán megint ezt irja (Sic!): „Nem utolsó érdekessége a könyvnek, hogy Užhorodon, azaz Ungváron jelent meg.“ Aztán visszatér megint Ady Endréhez és megleckézteti az utódállamokban élő magyar költőket, hogy mért nem hallgatnak az akadémikusokra. Stb. stb. Néhány görögtüzes frázis. Talán elég is ennyi idézet (igaz az egészben csak egy komoly betű van: a kérdőjeles felkiáltójel, hogy hátha mégse posványba vitte. Hm?) Az én levelem. Kedves Barátom, nehogy megakadj ezen a kritikán: bizalmasan megirom, nekem is van ilyen, pont az Akadémia és az összes Társaságok e két vezérlő férfiától, éppen a Budapesti Hirlap főszerkesztői levélpapirján s ugyancsak (sz. k.) aláirásával, majdnem pont szószerint igy és ezek, - és itt megvan az is emlitve, hogy Szász 98

Károly és Rákosi Jenő együtt szoktak megbeszélni ilyen vidéki irodalmi ügyeket. Tudod, több szem többet lát, a Te cimlapodon még akasztófakötelet is lát. Én egy itten pár hete tartott felolvasásomban ezt fel is emlitettem, elmondván, hogy tavaly külföldi tartózkodásom alatt – tudtomon kivül – beküldték Pestre egy pár versemet s az illetőknek irt válasz, melyet tavasszal saját szememmel is olvastam, pont ilyenfélekép nézett ki. Csak még valami volt benne: Azt ajánlották, hogy a „fiatal költő olvassa elmélyedés céljából(!) a halhatatlanok, vagy a nagy(!) epigonok(!) műveit.“ Úgy bizony, barátom. Hát én azt üzenem Neked: Tégy úgy, mint én: Elrettentő példa gyanánt őrizd meg a földi borzalmainak, a korlátoltság és a rosszindulat bizonyitékainak lelkünkben fájó muzeumában és mutasd meg, mutogasd meg, mert a mi korunk kötelez bennünket a tisztán megmutatás halálos őszinteségére: A költő az emberiség lelkiismerete! Kritika a kritikáról. Nem kritizálok, viszonos hanggal: Önképzőköri stilusát, elfogultságát és rossz vicceit nem utánozom. Semmit. Egész tárgyilagosan csak egy pár mondatom van: 1. Rákosiék a kb. 10 évvel ezelőtt lefolytatott durva Ady-vitából vesztesen kerültek ki: ezért kötelesek volnának viselni a következményeket; Ady beérkezése s az ő általa látott szerencsétlenségünk minden borzalma Adyt igazolták. Igy Rákosiék kritikus értéke a 0 alá sülyedt, értékük csakis a régi viszonylatban s addigi kulturtevékenységükért számit, ott elismerésre méltót végeztek, de ez két külön dolog. 2. Ha ők ennek dacára aktive belenyulnak a mai irodalmi élet irányitásába, baklövéseik és elfogultságuk veszedelme még a régi babérjaikat is meg-megtépázza. 3. Az Ady-generáció és az Ady után következő generáció szintén két külön világ. Azok Babits, Kosztolányi, Juhász stb. 1870 – 80 körül születtek. Az 1890 – 900-ig születettek egy új generáció. Mécs is, az erdélyi fiatalok is, én is idetartozunk. Nekünk már megint egész más adottságaink, céljaink, eszméink és eszközeink vannak. 4. Illik-e a sirban porló költőt még ma is legazemberezmi, lehazaárulózni? Ép a kegyes és kegyeletes öreguraknak – illik-e ez? 5. Én megmutatom, hol a baj: A konzervativ szóban. Meg az aggkor beteges ézékenységében, abban, hogy minden inget magukra vegyenek. Meg abban, hogy Rákosi-Kremszner tata sváb fejébe nem fér be az, hogy ha már az ősgyökerekkel innen nőtt nagy magyar titán, Szabó, elismeréssel szólott valamiről, ő elfogulatlan legyen. Igy lett a csuda: a pogány Szabó ad jó véleményt, s a keresztény-nemzeti magyar akadémisták ledorongolják a keresztény, szerény és finom Mécset. Barátom örülj, nagyon örülj ennek a csudának! A mi hivatásunk. Itt irok meg valami nagyon fontosat. A jövő magyar irodalomról. Szabó már régen leszögezte, hogy új erőt, uj megujhodást nekünk csak egy uj lelki heroizmus adhat. Ezt a heroizmust csak az irodalom virágoztathatja ki bennünk. A magyar irodalomra soha nem nehezedő felelősséggel szakad most a jövő megmentése, soha ily fontos poziciót irodalom még be nem töltött, mint amilyenre most vár. 99

Ma négy helyen él ez az irodalom. Jugoszlávia nem hallat magáról, számitáson kivül esik. Marad Pest, Erdély és Szlovenszkó. - Pest lenne ennek az uj irodalomnak a bölcsője? Nem, soha. Ahol a fiatal egyetemi hallgató börzézik, ahol mindenki máról-holnapra való nyereségből akar megélni, ahol a magyar életet pártpolitikák vámpirjai fosztják meg legjobb vére erőitől, ahol kosztba adnak pénzt, erényt és hitet, ott új jövő virága elsenyved, elszárad. - Erdély már nagy irammal kezdett a vágtatásba, úgy, hogy a sziv is repes örömében. Iró és közönség egymást nevelve szeretik életre az uj, biztos, erős hajtásokat. De (ez nem rosszindulatu „de“ akar lenni!) nyelvök, gondolatviláguk, környezetük annyira speciális, annyira erdélyi, annyira székely – (ó, kérve kérlek, ne értsétek félre!) hogy nem fedi teljesen a magyar pszichét. A székely okosabb, ügyesebb, ravaszabb és életrevalóbb, mint a magyar. A mi álmunk nehezebb, a lépésünk döngőbb, a gondolkodásunk lassubb – vannak, ahol mások vagyunk: székely-lélek és magyar-lélek. Nagy, gazdag és Istentől akart jósággal ők egyrésze a jövő irodalom erejének, de egy hasonló helyzetben sinylődő magyar lélek kiverejtékezett eredményeire van szükség, hogy ez a kettő együtt legyen az igaz jövő utmutatása és kutforrása. Ez a megujhodás csak igy következhet el. - Szlovenszkó történelmi missziója ma – többek közt – ennek az irodalomnak a megteremtése! Ezt tisztán kell látni. Tudni kell, hogy igy van. Felelni kell érte, hogy igy is akarjuk. Én ezt hiszem és vallom: ma még nagyon magános és erőtlen akarásomban ez ad erőt: a tudatos kötelességérzet és a felelősség a magyar jövő előtt. S kell ez. Kell ahhoz is, amit üzenek. Üzenem: Mi tudjuk kötelességünket és hivatásunkat. Mi felelünk ezért: és ez ad jogot arra, hogy visszautasitsuk az avatatlanok belénkavatkozását. Te szelid és csendes embere vagy ennek a nagy élet-dzsungelnek. Te vöröskeresztes, sebeket kötöző jóság vagy. Te, megbocsátani szoktál. És szép ez. – De én más fából lettem faragva. Én nem hagyom az igazunkat. Légy Te a fájdalmak meglátása, én a fájdalom megsikoltása leszek. Tanitsd meg az emberi életet: megszeretni a szenvedést, - én élő protestálás maradok. Te egy szomorú mosollyal és egy szelid gesztussal legyintesz erre a kritikára, - én felemelem a józanlátás és az igazság jövőtféltő szavát: - Hogy mernek beleokvetlenkedni a mi szenvedéseinkbe azok, akiknek egy sejtjük sincsen a mi szenvedéseink megértésében? Hogy mernek kitanitani egy önállósodó, külön vált irodalmat azok, akik egy másik régi irodalom levitézlett és hitelüketvesztett zászlóvivők voltak? Hogy mer az olasz-osztrák háború veteránja stratégiai szándékokat birálni, mikor már a világháboru vakondok-harcait elharangozta a 42-ek csontig-bőgő bődülése? Ma csak a halottakat látni a csatatéren: Ady sirját. És mikor új jövőért indulnak küzdelemre új seregek, - babérosan, akadémikus fejtartással fellovagol egy-két volt vezér a „Dombra“ (hej, Ady, de jó szó is volt ez!) úgy, ahogy Napoleon-képeken látjuk és átüzennek: csitt!? Nem ugy ám, uraim. Egy nagy fájdalmas anakronizmus vagytok ti, és ti, akik ide be se tettétek a lábatokat, nem dirigálhatjátok nekünk, hogy miről szabad dalolni, merre kell harcolni. Ti az irodalom folytonosságának vágtájában már egy forduló óta 100

kiestek, és mi már másodszor megyünk tovább. Ti még mindig azt az esést jajgatjátok? Itt nehéz kiválasztani a szenvedések dzsungeljében, melyik is a dalra méltóbb szenvedés. Itt ezer árva él, itt ezer szám a halott. Öt honvéddel egy hidon nem szokás már százezer muszkát fel-feltartózgatni. Halottak napján az Ady sirján embermagas virágpiramis volt: Szemtanu beszélte: a halottaikat látogatók rádobták a virágjaik felét: megosztották Adyval, - volt ott suszterinastól tábornokig mindenki. Igy nőtt a virággula. Az Ady sirján. Örülnek-e ennek a „svábokból jött magyarok“? Az irodalom hivatalos letéteményesei Dobzse-Lászlós gazdálkodással védik polcukat. Mi már ezen is tul tettük magunkat: jól mondja Anatole France: a Fidzsiszigetek lakói aggastyánjaikat lebunkózzák és ezzel a haladást szolgálják. Nálunk, fehéreknél, emberségesebben bánnak el velök: Akadémiát alapitanak nekik. Nem engedem, hogy félremagyarázzák a szavaimat s az élét visszaforditsák: ép ezért kiirom: teljes tisztelettel a kor, az élettapasztalatok és az ezüstös haj iránt beszélek. – De a szellemileg vének: a szellem aggastyánjai ellen. Nekem is van ősz apám és ősz fejét becsben tartom, mint az ereklyét. Befejezem a levelem. Mi nagy szeretetet tanultunk az iskolában, a szülei házban, az egyetemen a magyar irodalom iránt. Kötelességre tanitott minden magyar jellem és minden magyar nagyság. Csak ezt akarjuk mi megvédeni – akárki ellen. A katonát odaállitja az őrmester a raktár őrzésére, - ha az őrmester is akarná megtámadni vagy megsérteni, kötelessége az ellen is oltalmazni, aki odaállitotta. Ez a kötelesség. Ez a jellem. Ez a hivatás. Mélyen elszomorodott a szivem, mire ideértem. Hát tényleg annyi giz-gaz nől a magyar ugaron? Itt volt- zászlóvivőktől kell megvédenünk a lobogót? - Ugy-e, milyen nagyot sóhajtottatok mostan? De ne ess kétségbe. Lesz még itt jobb élet is az irodalomban. Vagyunk többen imitt-amott, akire számitani lehet, és a „Hajnali Harangszó“ és a „Százados adósság“ két pólusa között ezer lehetőséget nyitottunk minden feltörekvő igaz akaratnak. A Te idézeteddel zárom a levelem: „Sátán gubbaszt életünk fáján, s mind lerágja, ami jóság bimbósodva kifakad.“ Te mondd, ahogy mondtad: „Testvér, én mindent láttam s megbocsátok.“ Én majd protestálok a megbocsátás ellen! Győri Dezső.

101

IIb/3 - M KASSAI NAPLÓ 1924 január 20/17 Nyilt levél a pozsonyi magyar irókhoz Nagykapos, 1924 január Istenem, milyen jó az erdélyi iróknak és olvasóknak! Van nekik talán négy vagy öt szépirodalmi folyóiratuk, melyek lapjain az irók pódiumot kapnak a prófétaságukhoz, az olvasók pedig talentumoktól tartalmat. Nekünk itt Szlovenszkón semmink sincs. Pedig egy nivós szépirodalmi lap talán fokmérője egy kultura életrevalóságának. Mert egy magas elgondoltságú lapban helyet foglal minden, ami vivmány, lelki vivmány, tehát jövőt jelentő sinpár csak megnyilvánul. Egy ideális szépirodalmi lap: extractuma, jövő számára való muzeuma volna mindannak, ami értékeset tud magából gyönggyé formálni az itteni magyarság szenvedése, reménykedése. Tehát az már vitán felül áll minden intelligens ember előtt, hogy mérhetetlen szükség van egy szépirodalmi lapra. Politikai lapjaink vannak. Erős politikai élet van itt. De elég-e ez? Politikai életünknek akkor lesz igazi súlya, ha a kulturánk e respublikában minden nemzetségnek imponálni fog. A kulturánk kovásza, hordozója pedig a mindenkori irodalom, mely alatt nem értünk pár holdkóros versikét, vagy néhány kirándulásból és velencei kéjutazásból kimesterkedett „novellácskát“, hanem azt a csodálatos erdőt, amit egy nép lelke bokorba, cserjébe, sudárba szöktetett a vers, dráma, regény, értekezés, kritika formáiban – ha azok alkotások, teremtési folyamat eredményei és nem kicsinált önámítások. Ezeknek az alkotásoknak gyűjtő csürje egy irodalmi lap. Ilyen lap ma nincs Szlovenszkón, egyáltalán semmilyen sincs. A pozsonyi irodalombarátok és irók most dolgoznak egy lap meginditásán. Az egész, azt hiszem Sziklay Ferenc csiratervéből indult ki, hogy legyen egy lap, de álljanak mögéje az egyes városok megszervezett irodalmi egyesületei anyagi támogatásukkal és propagandájukkal. Ugy látszik a pozsonyi irók eltértek ettől. Egyelőre az a fő, hogy már készül egy lap, melynek cime lesz: „Magyar Jövendő“, főszerkesztője Jankovics Marcell és társszerkesztő: Alapy Gyula (Komárom), Dobay János (Pozsony), Kersék János (Léva), Mécs László (Nagykapos), Ölvedi László (Érsekujvár), Sziklay Ferenc (Kassa). Felszólitást kaptam én is tehát. Vajudik a várva várt gyermek: vigyázzunk, nehogy torzszülött legyen, mert akkor inkább ne jöjjön világra, hogy ország-csuffá legyen. Vessük le gondolatban már most a Taygetos ormáról. Itt az alkalom, hogy végre legyen valamink, elindulás előtt készítsünk el mindent. Ezt a választ a felszólitásra megirhattam volna magánlevélbe is. De nyilt levélhez fordultam, mert igy a közönség lelkébe dobom egy Szépirodalmi Lap gondolatát, szükségességét. Másodszor tájékoztatni akarom a magyar társadalmat, hogy mily égető problémák merülnek fel egy ilyen lap körül, hogy ez a dolog van olyan fontos, mint a megyei választások, hogy nyugtalankodjanak miatta, beszéljenek róla. A legsürgősebb és legfontosabb az anyagi megalapozottság kérdése. A Magyar Jövendőt illetőleg erre nézve aggályaim vannak. Arról értesítenek, hogy a lap meginditásához már van pénz, fennállásához még nincs. Uraim, igy ne is kezdjenek hozzá. Komoly iró nem fog ingyen dolgozni, mert méltó a munkás az ő bérére, a dilettánsok áldozatkészek, ők ingyen is fognak irni s megint ott állunk a nyálkás, 102

undorító „helyi lapnál“. – Tehát forduljanak a magyar pártokhoz és azok hozzanak össze egy indifferens tőkét; ha politikára tudnak itt-ott pénzeket felhajtani áldozatkész embereknél, csinálják meg a magyar kultura érdekében is. Mikor családos emberek mint ujságirók kénytelenek naponként eladni legszebb lelki élményeiket, akkor ők nem fognak ingyen még szépirodalmi lapnak irni döglésig. Fizessétek meg aranyakkal őket, mentesitsétek a rabszolgarobottól, hogy szántás helyett repüljön a pegazusuk ahová akar, akkor lesznek szép alkotások. Minden szépirodalmi lap akkor lett lecsuszott diáklappá, mikor nem tudott fizetni s mindig csak kezdőkkel kellett kisérleteznie. Ha ez megvan, csak akkor lehet megszerezni a szellemi tőkét. Ezt a szerkesztőségnek kell elintéznie. Olyannak kell lennie a szerkesztőségnek, hogy tekintély legyen, legyenek országos irodalmi alkotások a szerkesztők mögött, hogy imponálni tudjanak széles és talentumos irói rétegeknek s nemcsak irodalmi házibarátainknak, hogy szuggerálni tudjanak kollégákat és közönséget, hogy legyen nekik egy csodavesszejük, egy nagy-nagy érzékük, mellyel az igazi talentumok meseforrásait meg tudják találni; hogy legyen nekik magas irodalmi izlésük; hogy legyen nekik nagy-nagy bátorságuk ahhoz, hogy a sarlatánokat, dilettánsokat, akarnokokat izolálják el a laptól, amputálják ki örökre, még ha azok barátaik, testvéreik is! És, leszámitva Sziklay Ferencet, nem látom ezeket a kellékeket a szerkesztőségben. Magától a főszerkesztőtől eddig csak két dologra lettem figyelmes: az Uj Aurórában a „Magyar porszemek“ cimü gyönyörü versre és legutóbb a Prágai Magyar Hirlapban egy huszéves poétáról irt kritikájára. Ez a kritika engem teljesen bizalmatlanná tesz. Nincs jogom nyilatkozni e kritikáról, de itt arról van szó, hogy egy kezdő ember tehetséges tapogatásairól, amelyek között országos értékü egy sincs, ugy irni nem szabad, mint Petőfiről szokás. Rávisznek egy fiatal tehetséget ezzel egy egészen hamis nyomra. Terjesszük ki ezt egy egész lapra s ott vagyunk a Tavasznál és az Uj Auróránál. – Nem találom megokoltnak továbbá Ölvedi László társszerkesztőségét; ugy látom, hogy ő a magyar lirának egy tehetséges munkása lesz, de máma, husz éves korában még nem állhat mögötte olyan irodalmi mult, mely imponálni tudna egy Jaczkó Olgának, vagy egy Rácz Pálnak, Márai Sándornak stb. A többi szerkesztők idősebbek s azt hiszem, hogy a Tavaszból és az Uj Aurórából meg lehet állapitani, milyen a mértékük, izlésük. Sajnosan kell bevallanom, hogy ezeken az orgánumokon nagyon meglátszott valami lokális irodalmi szag. Nagyon sok költőt, irót csináltak. Ha ez folytatódna, akkor az uj orgánum nem jelent semmit a szloveszkói magyar irodalom számára! Ennyit a szerkesztőségről. Lássuk az irókat. Kaptam egy listát, melyen nevek vannak, kiket eddig felszólitottak a munkára. Ez a lista csak azt mutatja, hogy kikre gondoltak legelőször! Mondanom sem kell, hogy Szlovenszkó legjobb irói közül alig van a listán egy-kettő. Ez elszomorító. Nagy része ezen neveknek nem is iró, legfeljebb napilapok ritkán felkért ünnepi irói. Ez jellemzi az Uj Aurórát is, mint jellemezte a Tavaszt. Uraim! Máma minden maturázott ember tud ugy irni, mint sok a felsorolt „iró“ közül. Én tizezer embert kérnék fel, akik tudnának fogadásból egy-két ilyen dolgozatot kiirni a Nagy Beöthyből, Pintérből, pl. Csokonairól, egy-két novellát a cserkészkirándulásról, egykét érzékeny hazafias verset. Miért szerepeljenek csak ezek a sok intelligens magyar ember közül? Hisz olyan édes a nevünket nyomtatásban látni, miért ne örüljön kicsit az a sok bus magyar? Ez a nivótlanság azért volt meg a fent jelzett orgánumoknál, 103

mert csak kis terület iróit szedték össze hozzájuk! Ha én nekem egy ölnyi pipacsot kell ajándékba vinnem s csak egy buzatábláról szedek az ölhöz, minden kis korcs pipacsocskát felszedek, hogy kijöjjön egy öl. Egy nagy laphoz az összes buzatáblák legszebb pipacsait kell összeszedni!. Önök erre nem gondoltak. Ha nagy területen válogatunk, önként elnézünk a sok dilettáns feje felett. Minden tehetséges irót szerepeltetni kell. Tekintet nélkül arra, hogy milyen a világnézete. Önöknek a jelszava „keresztény és magyar“. Helyes! Én azt állitom, hogy a világon ami igazán szép és talentumos nagy dolog alkotódott, az eo ipso keresztény volt, akár zsidó csinálta, akár perzsa! A kereszténység: az Emberi Lélek produktuma tekintet nélkül fajra és vallásra. Kérje tehát a szerkesztőség liberális, szocialista irók legszebb alkotásait is, legyen izlése hozzá, hogy csak azokat közölje s a lap keresztény jellege nem sikkad el. Legyen a lap fajmagyar törekvésü, de ez ne zárja ki azt, hogy ha a munkatársak egy része ebből a szempontból szintelen, ne szerepelhessen a lapban. Én utóvégre azt se bánnám, ha volna egy „keresztény“ és egy középirányu lap. De kevés szlovenszkói magyarság ezt a luxust, hogy két lapja legyen, nem birja el. És ha nem birja el, mit csináljunk a többi irókkal? Hagyjuk őket bitangjára? Törjenek be az irók s irjanak mind az önök izlése szerint? Hiszen a világ is, a müvészet is ezerféle egyéne, szine miatt szép. Nekem a szines, erős mérgü virágok ép ugy szinesitik a lelkemet, mint az édes rózsák. Ezeket az irókat meg kell hivni és nemcsak ugy kegyelemből! Hiszen önök maguk is irják, hogy szólitsunk fel minden jobb irót, nem hajlandó-e „táborunkba“ lépni. Ez hiba, ha nekünk néhányunknak van „táborunk“, izlésünk stb. s a többieket, kik között sok tehetségesebb, nagyobb hatásu iró van, lehet: csak ugy beengedjük magunk közé! Ugy kellene csinálni, hogy a szerkesztő bizottság számát megcsökkentség s a szerkesztő bizottságba felkérjenek valakit ezen irók közül, sőt kettőt is. Akkor lenne bizalmuk ezeknek az iróknak is. Itt jön aztán utolsó óvásom: magyar irók és magyar közönség müvészi izlésének nevelése. Ha valaki a társaságban azt mondaná pl. hogy Beethoven szonátái hülyeségek, falusi bugrisnak tartanák. Nos, a mi közönségünk állandóan hülyeségnek érez sok nagy alkotást. Nem tud különbséget tenni! Ha olyan versitalt adnak neki, melyben a hazafiasság szódája csiklandozza száját, hajlandó ezt a löttyöcskét a világ legfönségesebb tokaji boráért elcserélni! Az irodalmi vacak Zerkoviczokat nem tudja megkülönböztetni a Beethovenektől, sőt föléjük emeli. – Ezt eddig elősegitette itt Szlovenszkón a Tavasz és az Uj Auróra, mikor olyan sok dilettánst adott be közönségének, Zerkoviczokat és a közönsége meg volt elégedve. Más lapok is csináltak ugyanigy, de azok nem irodalmi orgánumok. Mert kétféle dilettantizmus van: édeskés és keserü; rendesen csak az édeskésre mondják rá, hogy dilettáns; pedig a másik is az, csakhogy pesszimizmussal, érdekes cinizmussal, fölénnyel, modernkedő szótornászattal még a kritikusokat is becsapják. Liberális napilapjaink telve vannak velük! – Az uj szépirodalmi lapnak segiteni kell mindezen. A közönségnek ne adjon be értékek gyanánt középszerüségeket! A fiatal irókat szoktassák ahhoz, hogy nem minden irásuk müremek, sőt, ami leközöltetik, az is csak biztatásul! A napilapok szerkesztőségei majd mindent leközölnek s e fiatal költőkben fölösleges és okolatlan müvészi gőg kap lábra. Uraim! Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint az irodalmi proletáriátus! Valaki egyszer-kétszer megjelenik helyi lapjában s aztán önmaga előtt örök fájó jelenség lesz, hogy őt „nem méltányolják“. (Ép most kaptam egy levelet e sorok írása közben egy hölgytől, 104

melyben panaszkodik, hogy valószínüleg véletlenül hagytam ki a szlovenszkói irók névsorából, holott ő sokat tart tehetségéről.) Az uj lap csak a legnagyobb nivójú kritikával segithet ezen. Elő kell venni a nyesegető ollót, még ha fáj is mind a két részen. A nagynak induló fiatal palántákat is ezzel a szigorusággal, de a legnagyobb szeretettel és tapintattal kell vezetni. Kassandrát Trójában bolondnak tartották, mert előre jósolt rossz dolgokat, ha ezt vagy azt meg nem teszik. Kassandra szerette hazáját, elviselte. Meg vagyok győződve, hogy ezen előzetes óvások sok ellenszenvet fognak ellenem kiváltani, de nem bánom. Nekem a müvészet, a magas magyar kultura vallásommá lett s ennek érdekében kellett ezeket elmondanom. Egyéni keserüség nem vezethetett, hisz benne vagyok a szerkesztő bizottságban. Ha mindezen megjegyzéseimet megszivlelik, mint föltételeket, ha kicsinyes bántódásaik dacára is megtürnek mint társszerkesztőt, felajánlom szolgálataimat. Ha nem, leszek közlegény. Ha ez sem lehetek lap-politikai szempontból e cikkem után, az sem baj, Isten áldását kérem mindenképen az uj irodalmi folyóiratra. Testvéri üdvözlettel Mécs László. IIb/4 - SC Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Járási Hivatal Nagykapos I.Sz: 462.pres./1925

Nagykapos 1925. május 16. Kassai Regionális Levéltár KŽ76/4425/25 Magyar Liga a Nemzetek Szövetségéért Csehszlovákiában – Martončík-Mécs 1925. május 16.

Megyei Hivatal Elnöksége Kassa Jelentem, hogy a Liga vezetőségi tagjainak tevékenységéről ez ideig semmit nem tudunk. Az ügyben azonban megkezdtük a kivizsgálást és mihelyt pozitív eredmény lesz, azonnal jelentem. A névsorban a 45-ös szám alatt található az itteni római katolikus pap Mécs László, helyesen Martončík. A nevezett tevékenységéről már részletes jelentést adtam 1925.II.9-én a 37-es számú iratban, valamint a 4020/1925 prez. és az 1468/25/prez. szám alatt. A járásparancsnok helyett olvashatatlan aláírás Részlet a név szerinti jelentésből: Mécs László 1895. január 17-én született Hernád Kosztolányban kassai járás (Hernádszentistván), ottani illetőségű, római katolikus pap és író, nagykaposi lakos, aki ma 1925. március 10-én irodalmi estet tartott a Royal szállóban Budapesten, ahol mint a Szlovákiában élő magyarok képviselőjét ünnepelték. Az említett estélyen részt vett szintén Szentiványi József, aki Mécset ünnepi beszédben lelkes nagy magyar értelemben üdvözölte. Az említett ellen alapos gyanú áll fenn, hogy bizalmas kapcsolatokat tart a magyar irredenta körökkel és lakóhelyén aztán különböző magyar politikusokkal tart fenn kapcsolatot és nagyon gyakran látogatja az ungvári magyar intelligencia. Állandó levelezője államunk szélsőséges ellenségének, keresztény-szocialista 105

újságnak „Határszéli Ujság”, amit Ungváron adnak ki. A megnevezett fellépett 1923ban a magyar költő, Pefőfi ünnepségén Ungváron mint ünnepi szónok és érintkezésben áll dr. Korláth András képviselővel és az ungvári dr. Zombory Dezsővel. Szlovák származású, előzőleg Martončíknak hívták, amelyik nevet megmagyarosított. IIb/5 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Járási Hivatal Nagykapos I.Sz: 4243/1927

Nagykapos 1927. június 16. Kassai Regionális Levéltár KŽ244/3545/27 Martončík, 1895, Nagykapos, r.k. pap, útlevél érvényességének 1 évre való való meghosszabbítása, kérvény 1927. június 16. Szigorúan bizalmas Nagyon szigorúan

Megyei Hivatal Elnöksége Kassa A fent nevezett kérvényét az útlevél 1 évre való meghosszabbítására előterjesztem elutasítási javaslattal. Martončík Emil József helyesen Mécs László a papi hivatása mellett magyar költő is, aki irredenta céllal utazgat Magyarországra és Magyarországon közölt verseivel a Csehszlovák állam ellen keményen uszít. Tekintettel arra, hogy a fent nevezett külföldi fellépéseivel államunkra veszélyes és egyenesen irredenta beállítottságú, és semmilyen más mint irredenta céllal külföldre nem utazik, tekintettel az ottani 1928 február 8-ai 1382/1927 pres. határozatra, melyek tartalmával tökéletesen egyetértek, kérem, hogy az én helyes nézetemre való tekintettel a nevezettnek az útlevél kiadás ne legyen engedélyezve Járásparancsnok olvashatatlan aláírás IIb/6 - S Keletkezési helye és ideje: Nagykapos 1927. november 30. Kassai Regionális Levéltár KŽ244/3545/27 Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: Martončík, útlevél KASSA MEGYE FŐISPÁNJA 1927. november 30. I.Sz: 12669/1927.prez. Pénzügyi Igazgatóság Kassa Eredetiben küldöm mellékletekkel szíves elbírálásukra, hogy a Királyhelmeci Pénzügyi Expozitúra eljárása helyes-e, mivel a Nagykaposi Behajtó Iroda szerint ebben a két elismervényben ellentét áll fenn. Az iratot kérem gyorsan visszaküldeni. A főispán helyett olvashatatlan aláírás Eredetiben a Megyei Hivatalnak Kassán A Pénzügyi Igazgatóság Királyhelmeci Expozitúrájának igazolása nem felel meg a Pozsonyi Pénzügyi Főigazgatóság azon rendeletének, amely szerint két évre 106

igazolást csak olyan esetben lehet kiadni, ha az adósnak nincs hátraléka. Mivel ebben az esetben a kérvényezőnek hátralékai vannak, ajánlom az útlevelet csak 1 (egy) évre kiadni. Pénzügy Igazgatóság Kassa olvashatatlan aláírás IIb/7 - M KASSAI NAPLÓ 92. szám. – 1928. április 20. Mécs László utlevele Fedor Miklós képviselő interpellációja Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő az alábbi interpellációt terjesztette be a belügyminiszterhez: A köztársaság fennállásának 10-ik évében szinte hihetetlen eset történt a kassai nagyzsupa területén levő Nagykapos községben lakó Martoncsik József premontrei kanonok, plébánossal szemben a köztársasági hatóságok részéről. Martoncsik József nagykaposi plébános, aki Mécs László néven Szlovenszkó egyik közismert magyar költője, mult év julius elején kérte utlevelének kiadását. Az utlevél iránti kérvényt szabályszerüen felszerelve adta be a nagykaposi járási főnökséghez. Az utlevelet a hatóságok azóta a következő helyekre juttattták el: 1. Nagykaposi adóhivatal, hol az összes hátralékos adókat ki kellett fizetni. 2. Helmeci pénzügyigazgatósági kirendeltség. Mint pénzügyi hatóság az utlevélnek két évre való kiadását javaslotta. 3. A nagykaposi járási főnökség katonai nyilvántartójához került az utlevél. 4. Majd a kassai hadkiegészitő parancsnoksághoz s mint nem oda tartozót az eperjesi hadkiegészitő prancsnoksághoz irányitották. 5. Zsupáni hivatal Kassa. 6. A zsupáni hivatal elnöki iktatójában kezelte az ügydarabot s a kassai pénzügyigazgatósághoz küldte át, vajjon helyesen járt-e el a helmeci pénzügyigazgatósági expozitura? 7. Ismét a zsupáni hivatalhoz kerültek az iratok. 8. A kassai államügyészségtől információt kérve az utlevelet kérelmező személyére nézve. 9. Négy hónapi hallgatás után a nemleges büntetőlapot Kaposra küldték, de az utlevél iránti kérvényt ismeretlen helyen visszatartották. 10. Kaposi járásbiróságtól büntetőlap beszerzése. 11. Legújabban pedig a premontrei rend prépostjától kell beszerezni azt a nyilatkozatot, hogy hozzájárul és beleegyezik az utlevél kiadásába. Ime Miniszter Ur! Ennyi hatóságot járt már meg Martoncsik József utlevél iránti kérvénye. Annak dacára, hogy több ügyvéd sürgeti ez utlevélnek kiadását, odajutottak a közigazgatási hatóságok, hogy közel egy év óta még mindig nem intézték el ez ügydarabot. Nyilván látható, hogy a szlovenszkói magyarság egyik közismert költőjének nem akarták kiadni az utlevelet, annak dacára, hogy a plébános semmiféle vétséget nem követett el.

107

IIb/8 - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy:

Pozsony 1928. május 23. Kassai Regionális Levéltár KŽ244/3545/27 Fedor Miklós képviselő interpellációja Martončík József nagykaposi pap útlevelével kapcsolatosan Belügyminisztérium Pozsonyi Osztálya 1928. május 23. I.Sz: 16717/5-1928. Nagyon sürgős Megyei Hivatal Kassa Mellékelten küldöm Fedor Miklós képviselő kérdését Martončík József nagykaposi pap útlevelének kiállításával kapcsolatosan, a valóságos helyzet elodázhatatlan kivizsgálására és jelentésadásra, ami szolgálhat majd a kérdés megválaszolására. A kért választ folyó év június 2-áig kérem. A miniszter helyett olvashatatlan aláírás

108

109

IIb/8a - S Keletkezési helye és ideje: Levéltári fellelhetőség és szám: Tárgy: KASSA MEGYE FŐISPÁNJA I.Sz: 6791/1928.prez.

Kassa 1928. június 29. Kassai Regionális Levéltár KŽ244/3545/27 Martončík, útlevél 1928. június 29.

A Belügyminisztérium Pozsonyi Osztályának Folyó év október 23-ai rendeletükre mellékelve közlöm a járási hivatal eredeti válaszát azzal, hogy a kérdéses irat, mely ezideig az elutasítás alapjául szolgált a Kaposi Járásbíróság szerint az 55-ös törvény 7.§-a, Sb.z. és n.1928 – az elintézés folyamata a következő volt: 1927.VI.10-én Martončík Emil József a Nagykaposi Járási Hivatalhoz kérvényt nyújtott be útlevelének rövid úton való meghosszabbítására. Az 1927.VI.16-ai irat elő lett terjesztve a Kassai Megyei hivatalhoz engedély adás céljából. A megyei hivatal még 1927.augusztus 20-án 6604/1928.prez. irattal visszaküldte a fél értesítésére, hogy az előírások szerint terjessze elő a kérvényt ugyanúgy mellékletekkel ellátva mint az új útlevél kérvényezésénél. Az irat a járási hivatalba való elküldése után nevezett római katolikus pap személyesen interveniált nálam, miután telefonon utasítottam az illetékes járásparancsnokot, hogy az érintett útlevele kivételesen egy hónappal meghosszabbítva sürgős útra Magyarországra és Romániába. Ezt a járási parancsnok 1927. június 23-án 22/27 sz. alatt teljesítette. A Romániából való visszatérte után nevezett 1927. október 15-én a Kaposi Járási Hivatalhoz 7435/1927 sz. alatt új kérvényt adott be az E/pas mintájú blankettán, anélkül, hogy ezt kellően kiállította volna. Ebből az okból az irat október 20-án el lett küldve a helyi begyűjtési hivatalhoz, amely október 25-én a kötelező rubrikát kitöltötte, szószerint: „az adóívek szerint hátralék“. A Pénzügyi Igazgatóság Királyhelmeci Expozitúrája e megjegyzés ellenére november 12-én megküldte az iratot az itteni hivatalnak ezzel a kijelentéssel: „Az útlevél kiadása ellen nincs ellenvetés“. Mivel ez az igazolás nem felelt meg a Pozsonyi Pénzügyi Főigazgatóság előírásának, az itteni hivatal elküldte a Kassai Pénzügyi Igazgatóság Elnökségének, amely december 13-án 98355/27 sz. alatt az érintett expozitúra igazolását megváltoztatta és az itteni hivatalnak visszaküldte. Az irat december 16-án 13309/927 sz. alatt el lett küldve a járásparancsnoknak a további rendes kiegészítésre a Katonai Hivatal véleményéve, a járási bíróságnak és az illetékes állami képviseletnek. A járási hivatal 1927. december 21-én átküldte Kassára az állami képviseletnek, akik 1928. március 26-án visszaküldték. Az irat még ezen a napon el lett küldve a Nagykaposi Járásbíróságnak, ahonnan visszakapták 1928. április 20-án 317/1928-1-es sz. alatt. A járási hivatal az így ellátott 524/27 prez. iratot elküldte az itteni hivatalnak, mely az áttekintés után IV.25-én a 3545/928.prez. visszaküldte felkérve a felet, hogy utólagosan kikérje az egyházi főnökeinek a beleegyezését. A fél a kértet bemutatta a Nagykaposi Járási Hivatalban f. év június 13-án, akik az így ellátott iratot június 21-én 112/28 sz. alatt előterjesztették az itteni hivatalnak. Az 110

itteni hivatal június 26-án 6792/928 sz. alatt visszaküldte a nevezett járási hivatalnak a határozat komplett meghozatalára az 55/1928 sz. törvény 7.§-a, Sb.z. és n.1928 értelmében. A határozat a napokban lesz kézbesítve a félnek. A feltüntetettekből kitűnik, hogy az interpelláció adatai nem felelnek meg a valóságnak és az ügyben eljáró hivatalok semmiben sem szegték meg az érvényes törvények rendeleteit, ellenkezőleg az indokolt esetekben ezek az interpellációban megnevezett fél érdekében jártak el. Főispán olvahatatlan aláírás IIb/9 - M Kassai Ujság 1933. március 22. – 68. szám Rendőrség vezette ki Mécs Lászlót a páholyból, mikor megjelent az irodalmi esten Nem engedélyezték felléptét Nagykárolyban Nagykárolyból jelentjük: A nagykárolyi kulturegyesület irodalmi estélyt rendezett, melynek egyik szereplője Mécs László lett volna. A román hatóságok azonban az utolsó pillanatban nem adtak engedélyt arra, hogy Mécs fellépjen, mert iratai nem voltak rendben. Amikor a kulturest közönsége erről értesült, zajosan tüntetni kezdett Mécs mellett, majd az egész közönség felvonult a piarista rendház elé, ahol Mécs megszállt. A rendfőnök az erkélyről kérte a tömeget, oszoljon szét, illetve vonuljon vissza a terembe, mert Mécs semmiesetre sem léphet fel. A kulturestet azután Mécs fellépte nélkül meg is tartották. Előadás közben Mécs megjelent az egyik páholyban, hogy végighallgassa a müsort, a rendőrség azonban közbelépett és kivezette a pap-költőt. Nem engedték meg, hogy végighallgassa az előadást. IIb/10 - M Kassai Ujság 1937. január 19. – 139. szám Kitiltották Csehszlovákiából Mécs László uj verskötetét Prágából jelentik: A belügyminisztérium rendelete értelmében Mécs Lászlónak, az ismert papköltőnek legujabb verseskönyvét kitiltották a köztársaság a köztársaság területéről. Mécs László legujabb költeményeit „Fehéren és kéken“ cimen egy budapesti vállalat adta ki. A cenzura kifogásolta a könyv egyes kitételeit. Ennek alapján a könyv postai szállitásának jogát megvonták és a könyv terjesztését a köztársaság egész területén betiltották.

111

III/01 - M

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt.-1929 okt.1) 1. A nyelvhasználati jogról.2 (Dr. Grosschmid Géza szenátor felszólalása a prágai szenátusban 1926. március 16-án.) Részlet Tisztelt Szenátus! A karlsbadi események az egész köztársaság minden lakosát a legközelebbről érdeklő kérdésekben érintik. A személyes és gyülekezési szabadságot és a kisebbségek alkotmánysértő kezelését értve ezek alatt. Nem csoda tehát, hogy az ezek fölötti vita a helyi vonatkozás kereteiből kicsapott és a szivekben felhalmozódott keserűség végig viharzik a parlamentben, a szenátuson és a sajtóban. A nemzetiségi kérdés. A vita súlypontja eltolódott a köztársaság legnagyobb sebére, a nemzetiségi kérdésre, amelyet elmélyített és újból még vérzőbbé tett a karlsbadi eseményeket is előidézett nyelvhasználati rendelet, mely bennünket, magyarokat, Sújt a legérzékenyebben. Még jobban mint a németeket! A németek ugyanis többnyire egységes nyelvvidéken laknak, 20%-os többségük csaknem mindenütt megvan. Őket még nem boldogították a közigazgatás legmodernebb vívmányávaI, a nagyzsupa rendszerrel.

A második nemzetgyűlés 1925. dec. 17-től-1929. szept. 25-ig ülésezett, illetve tartott. A kormány rendeleti úton szabályozta a nyelvhasználati jogot, ami a sudeta-németek lakta helyeken is erős ellenzést váltott ki és egyes helyeken, különösen Karlsbadban, zavargásokra is vezetett. A nyelvhasználati jogokért vívott önvédelmi harcban hangzott el a fönti, az akkori közállapotokat is megvilágító beszéd.

1

2

112

Nálunk, Szlovenszkóban, azonban ez a nagy reform, mely völgyek, hegyek alakulata, folyók iránya, történelmi fejlődés és a lakosság gazdasági érdekei ellenére új politikai kerületekbe szorítja lakosságunkat, előharcosa volt. szintén a nemzeti állam kiépítését célzó akaratnak, melynek - nekünk tövises - koronája a nyelvrendelet. A nagyzsuparendszer összeolvasztotta ugyanis a magyar vidékeket a szlovákok és beköltözött csehek által lakott területekkel olykép, hogy a kisebbségi jogokat annyira mennyire biztosító 20%-os alap is minél előb megszünjék. Nem kell magyaráznom, hogy ebből a melegágyból a nyelvrendelet esője után mi fog kikelni számunkra. Egyébként. már fel is üti fejét ez a fojtogató hinár. A mentalítás az, hogy a magyar kultúrának el kell itt enyésznie. Nem is a középeurópai viszonyok nyilván nem ismerő Mello Franco-féle braziliai lassú felszívódási recept szerint, de azonnal. A szlovák néppárt állásfoglalása. Meglep és fájdalmasan érint, hogy a vita során épp a szlovák néppárt részéről történt ily magyarellenes állásfoglalás. Eddig Szlovenszkó bércei között visszhangzott a szlovákok - különösen a néppártiak elégedetlenségének és csalódásának dühös jajszava, most, mikor úgylátszik, hogy a hatalomhoz közelednek, - elfelejtik, hogy jobb sorsuk és az autonómia iránti ~

~

törekvésük mellett spontán ott állott mindig Szlovenszkó magyarsága és németsége is. Nem is mondhatják, hogy e rokonszenvükért bármit előre kértünk volna tőluk, de azt semmiesetre se vártuk, hogy a hatalom utáni türelmetlen vágyakozásban bárki is annyira megfeledkezzék magáról, mint azt a minap Juriga képviselő úr is tette, aki szemtelenségnek nyilvánította azt, hogy a külföldön Szüllő Géza dr. képviseli a szlovák kisebbséget.

Nem tudok ró1a, hogy ezt tette volna, azt azonban tudom, hogy pártom elnöke sokkal gyakorlottabb és régibb politikus és sokkal több diplomáciai érzéke, politikai és társadalmi tapintata van, semhogy a szlovákság illetékes tényezőinek hozzájárulása nélkül, bárhol is, képviselőjükként lépett volna fel. Ha igaz a szlovákok sok kultúrális és közgazdasági sérelme, - amit egyébként Juriga képviselő úr pénteki képviselőházi beszédében újra felpanaszol - és ha esetleg

valahol, ha külföldön is, ezek szóba kerültek volna és ha azokat

-

esetleg, - amiről

azonban, mondom, mit sem tudok, -pártom most távollevő elnöke, - igazságérzetéből folyólag megerősítette volna, akkor az én szótáram szerint nem az ő eljárására vonatkoztatható az a kifejezés, amit a képviselő úr a parlamentben használni jónak látott.

113

A képviselo úr úgy véli, hogy nincs szüksége a magyarokra. Mindannak dacára, mi itt vagyunk. Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz lakosságának legalább egy harmadát képezzük! A szép és hangzatos jelszavak, mint »Szlovenszkó a szlovákoké«, a tényeket meg nem változtatják. Igy tény az is, hogy mi szintén nemcsak ott élünk egy ezredév óta Szlovenszkón, de hogy mi is szeretjük ezt a földet és sokat szenvedtünk és küzdottünk érette. Ennek a közös életnek sok fájó, de sok felemelő érzése összefűz bennünket a szlovák néppel - egyes vezetőik mostani hirtelenül oly büszke, elutasító szava dacára és ellenére is - és hogy a szlovák néppel meg tudjuk és a jövőben is meg akarjuk egymást érteni, annak bizonysága pártom azon erkölcsi és politikai létalapja, hogy a Szlovenszkóban élő nemzeteket és keresztény vallásfelekezeteket át- és összefogó erejűvé fejlődött.

Nem vagyunk azonban naivak, sem álmodozók, a hatalomért - amely egyébként még a szlovákoknak sincs kezükben - nem tülekedünk, de állampolgári és emberi jogaink teljességét követeljük. Az emberi jogok legtermészetesebbje az anyanyelv használatának joga az élet minden viszonylatában és az élet ezen joga keresztül fogja magát törni az ilyen nyelvrendeletek gátján is. A világ újjáépítésének útja nem tűri meg az i1yen kisszerű akadályokat. Ma ugyan az államok legtöbbjét nem arra hivatott, de tulnyomó részben hivatalos államférfiak irányítják. Ezek, fájdalom, többnyire telítve vannak még – a

háború utáni zavaros állapotokat magasabbról és objektive ítélő publicisták megállapítása szerint - háborús gyűlölködéssel és nem a jövőbe, csak a múltba néznek. Igy Šrobár dr., tisztelt szenátor társam is, - a karlsbadi eseményeket hagyva karlsbadiaknak lenni - ezt az alkalmat is jónak, helyesnek és időszerűnek ítélte arra, hogy a régi magyar kormányoknak a szlovákokkal szemben szerinte alkalmazott elnyomó rendszerérő1 mondjon újabb vádbeszédet és a szlovenszkói iskolaügyet, mint a magyarságot számarányán felül megilletően kedvezőt, mutassa be. A magyar elnyomás Hát nézzünk szemébe egyszer általánosságban ennek az elnyomásnak! Uraim! Az államfordulat Szlóvenszkón egész zárt nyelvvidékeket talált, aho1 a lakosság nem is tudott más nyelven beszélni, mint szlovákú1. A szlovákság megőrizte évszázados hagyományait, népviseletét, szokásait és nyelvét. Megengedem, hogy voltak a régi közigazgatási rendszernek hibái és túlkapásai is, ezek azonban egyénekkel és nem a nemzetiségekkel szemben nyilvánúltak, mert ha igaz volna az »ezer éves elnyomásnak« az a foka és mértéke, amelyet fo1yton emlegetnek, sőt, ha csak tizedrésze lett volna ez annak, amit Önök velünk, magyarokkal szemben, most alkalmaznak, akkor nem ülne itt ma a szlovákok közül senki !

114

III/02 - S Československá republika (1918 – 1938) Mgr. Milan Olejník, PhD. SvÚ SAV Košice Jednou z radikálnych geopolitických zmien, ktoré nastali po I. svetovej vojne bol aj vznik Československej republiky (ČSR) ako multietnického štátu. Táto skutočnosť mala významný, v zlomových okamihoch rozhodujúci dopad na osudy krajiny a jej obyvateľov. Vzhľadom na demokraticky charakter ČSR a medzinárodné záväzky voči minoritám, ku ktorým sa republika pri svojom vzniku zaviazala, zohrávali vzťahy medzi jednotlivými etnickými skupinami dôležitú úlohu v politickom, hospodárskom, kultúrnom i spoločenskom živote. Históriu predmníchovskej ČSR, z aspektu medzietnických vzťahov, je možné rozdeliť to niekoľkých tematických i časových úsekov. Ideovou bázou, na ktorej bola Československá republika postavená, sa stal koncept „československého“ národa, ako etnického základu republiky. Len odstránením rozdielov medzi Čechmi a Slovákmi a tvrdením, že obe komunity tvoria jednotné spoločenstvo, bolo možné politicky i morálne obhájiť ČSR ako štátny útvar, v ktorom majú Česi a Slováci väčšinu a teda sú „štátotvorným“ základom republiky. V tomto kontexte sa koncept jednotného československého národa - ideologický konštrukt, ktorý dostal pomenovanie čechoslovakizmus, stal základom kontroverzného a potencionálne konfliktného rozdelenia obyvateľov ČSR na slovanskú a neslovanskú časť. V Čechách táto deliaca čiara ovplyvňovala vzťahy medzi početnou nemeckou komunitou a českou majoritou, na Slovensku medzi Slovákmi a Maďarmi. Je nutné poznamenať, že na rozdiel od českej politickej scény, kde voči ideológii čechoslovakizmu prakticky neexistovala opozícia, na Slovensku sa už krátko po vzniku republiky sformoval autonomistický politický smer, tvorený časťou slovenského obyvateľstva. Odporcovia čechoslovakizmu z radov Slovákov poukazovali na jeho fiktívnosť a zjavnú politickú účelovosť. Čechoslovakizmus bol navyše ponímaný ako snaha o likvidáciu, alebo prinajmenšom oslabenie historickej i kultúrnej osobitosti slovenského národa. „Neslovanské“ menšiny (Nemci a Maďari) prijali vznik ČSR a dominantné postavenie Čechov a Slovákov v republike s diferencovaným stupňom rezistence, v závislosti na konkrétnych geopolitických pomeroch. Kontúry budúceho politického vývoja predstavil v svojom prejave v Dočasnom národnom zhromaždení významný český politik, predseda Národního výboru, K. Kramář, keď prehlásil, že nový štát „bude český a jen český“. 3 V rovnakom duchu sa vyslovil T. G. Masaryk v prvom posolstve z 22. decembra 1918 už vo funkcii prezidenta republiky: „Pokud předně běží o Němce v naších zemích, je náš program znám dávno; území obývané Nemci jest území naše a zůstane naším...My jsme vytvořili náš stát; tím se určuje státoprávní postavení našich Němců, kteří původne do země přišli jako emigranti a kolonisté. “ 4 V porovnaní s česko-nemeckými vzťahmi bola situácia na Slovensku ešte menej priaznivá. Slovensko, až do vzniku ČSR, bolo integrálnou súčasťou Uhorska. 3 4

Tamže, s. 52. Loužek, M. (ed): Českoslovenští a čeští prezidenti. Centrum pro ekonomiku a politiku. Praha : 2003, s. 50.

115

Porážka tzv. centrálnych mocností mala pre Uhorsko dramatický geopolitický dopad. Na základe mierovej zmluvy uzavretej 4. júna 1920 v Trianone, Uhorsko definitívne stratilo značnú časť svojho predvojnového územia i obyvateľstva. Slovensko, vrátane etnicky zmiešaných území obývaných Slovákmi a Maďarmi, sa stalo súčasťou ČSR. Oklieštenie Uhorska však ešte pred uzavretím mierovej zmluvy viedlo k politickým i sociálnym konvulziám, ktoré kulminovali nastolením komunistickej diktatúry v Maďarsku na jar 1919 a vpádu Maďarskej Červenej armády na Slovensko. Pokus komunistickej vlády v Budapešti udržať Slovensko však v existujúcej medzinárodnopolitickej situácii nemal nádej na úspech. Komunistický režim ustúpil diktátu Dohodových mocností a začiatkom júla 1919 vojenské jednotky maďarského režimu opustili slovenské územie. 5 V dôsledku historického vývoja možno Slovensko charakterizovať ako krajinu s pestrou etnickou štruktúrou. Popri Rusínoch a Ukrajincoch 6, Nemcoch, Židoch, Poliakoch a ďalších ethnických komunitách je to predovšetkým početná maďarská minorita. V roku 1921 žilo na území Slovenska 634 827 osôb maďarskej národnosti. 7 Do roku 1930 síce poklesol počet príslušníkov maďarskej minority na 571 988 osôb, ale aj tak to bola po Slovákoch najpočetnejšia etnická komunita na Slovensku 8. Státisíce Maďarov sa náhle ocitlo v hraniciach nového štátu bez vlastného rozhodnutia. Na základe pokusov o zvrátenie tohto vývoja, podporovaných miestnym maďarským obyvateľstvom, je možné konštatovať, že vo väčšine prípadov sa tak stalo proti ich vôli. Pocit roztrpčenia a sklamania medzi maďarským obyvateľstvom žijúcim na Slovensku bol o to väčší, že okrem straty vlastného štátu, považovalo Slovensko za súčasť Uhorska, ktoré bolo násilne privtelené k ČSR. Tieto postoje boli obzvlášť silné v radoch zamestnancov bývalého uhorského štátneho aparátu, maďarskej (a asimilovanej) inteligencie a ekonomicky nadpriemerne situovaných vrstiev. V celoštátnom pohľade teda úloha nájsť modus vivendi medzi „československou“ majoritou na jednej strane a nemeckou i maďarskou komunitou na strane druhej nebola vonkoncom ľahká. Ako ukázal politický vývoj, túto úlohu sa počas dvoch desaťročí trvania predmníchovskej ČSR nepodarilo realizovať. Spôsobila to kombinácia vnútroštátnych i zahraničnopolitických faktorov. Z hľadiska vnútropolitického vývoja sa zdrojom napätia stala najmä už spomínaná koncepcia „československého“ národa, ktorý bol národom „štátnym, t. j. štát tvoriacim, udržujúcim a reprezentatívnym...“ 9 Legislatívne ukotvenie tejto skutočnosti a jej dôsledky charakterizoval slovenský publicista I. Kružliak nasledovne: „Základným zákonom ČSR sa stala ústava z roku 1920, 10 ktorá kodifikovala ´československý národ´ a ´československý jazyk´ ako štátny národ a štátny jazyk. Maďarský 5

Viac k histórii maďarsko-slovenských vzťahov v rokoch 1918 - 1920 pozri: Hronský, M.: The struggle for Slovakia and the Treaty of Trianon. Veda. Bratislava : 2001. 6 V dobovej terminológii Rusi, Malorusi, Ukrajinci 7 Zprávy Štátneho úradu štatistického republiky Československej. Ročník XIV. (1933). Číslo 195. Tab. 1. Českosl. štátni príslušníci podľa národnosti a počet cudzincov v zemiach republiky Československej r. 1921 a 1930 (v číslach absolútnych). 8 Tamže. 9 Novák, Ľ.: Československý národ ako väčšinový národ štátny. In: Chmel, R.(ed): Slovenská otázka v 20. storočí. Kalligram. Bratislava : 1997. s. 208. 10 Zákon ze dne 29. února 1920, kterým se uvozuje Ústavní listina Československé republiky, čiastka XXVI. Roč. 1920 Zb zák. a nar., 6.III.1920, s. 225. V úvode k Ústavnej listine Československej republiky je na dvoch miestach uvedené „My národ Československý“.

116

národnostný zákon tu našiel svoju obnovu. Na tomto právnom základe vznikol potom radikálny pražský centralizmus, ktorý celú politickú moc skoncentroval vo svojich rukách“. 11 Na Slovensku sa zdrojom podozrenia, a, konzekventne príčinou častých zásahov bezpečnostných orgánov 12 stávala prakticky každá kultúrna a politická iniciatíva príslušníkov maďarskej komunity či už na individuálnej, alebo kolektínej úrovni. V mnohých prípadoch bolo neľahké rozlíšiť, ktoré aktivity boli legitímnym prejavom menšinového života a ktoré, ako iredentistické, mohli byť klasifikované ako protištátne. 13 Anglický spisovateľ R. W. Seton Watson, ktorý bol zanieteným priaznivcom ČSR, charakterizoval v úvode kolektívnej práce „Slovensko kedysi a teraz“ 14 ohniská napätia medzi slovenskou majoritou a maďarskou minoritnou komunitou. Konkrétne sa dotkol viacerých neuralgických bodov, medzi iným otázkou štátneho občianstva, známou ako bezštátnosť, spôsobujúca „mnoho nepotrebného utrpenia a horkosti“ 15; Ďalej nedoriešením dôchodkov bývalých uhorských štátnych zamestnancov, ktoré títo v dôsledku absencie dohody medzi Budapešťou a Prahou nedostávali; obmedzovaním dovozu maďarských kníh a časopisov 16 (podľa R. W. Setona –Watsona necitlivým presadzovaní tohto opatrenia „je obmedzený dovoz nielen výslovne iredentistických publikácií, ale aj rozličných beletristických a vedeckých vydaní podľa dobrej vôle policajných pedantov“); uvoľnením cenzúry na Slovensku, pretože, „v Čechách a na Morave vlastne (cenzúry) už ani niet, ale na Slovensku je ešte stále dosť prísna“. Autor práce poukázal aj na potrebu tolerancie v prístupe k maďarským kultúrnym spolkom a širšieho uplatnenia zákonného práva používania maďarského jazyka v oficiálnom styku. R. W. Seton – Watson hodnotil celkovú situáciu slovami: „Tento súhrn svedčí, že jesto hodne čo urobiť, aby postavenie maďarskej menšiny bolo možné pokladať za uspokojivé, spolu však 90 percent ich sťažností je možné úplne uspokojiť bez akéhokoľvek ohrozenia prestíže a záujmov Československej republiky.“ 17 Napriek nedôvere, ktorú značná časť maďarskej minority voči ČSR prechovávala, nechýbali snahy o vzájomné zblíženie a spoluprácu. Demokratické zriadenie ČSR umožňovalo utváranie politických strán na etnickom princípe a ich aktívnu participáciu na politickom živote. 18 Rozsah príspevku neumožňuje podrobnú analýzu politického systému predmníchovskej ČSR. Stručne je možné charakterizovať politické zriadenie ako parlamentnú demokraciu, kde zákonodárnym orgánom bolo dvojkomorové Národne zhromaždenie a nositeľmi výkonnej moci prezident a vláda. Špecifickou, často 11

Kružliak, I.: Slovenská dilema. In: Chmel, R.(ed): Slovenská otázka, c. d., s. 486. Postup bezpečnostných orgánov na Slovensku voči osobám i organizáciám podozrivým z iredenty je dokumentovaný v materiálov archívnych fondov, predovšetkým vo fonde Policajného riaditeľstva a fonde Ministra s plnou mocou pre správu Slovenska uložených v Slovenskom národnom archíve v Bratislave. Na regionálnej úrovni sú to najmä fondy okresných úradov. 13 V roku 1923 bol prijatý tzv. zákon na ochranu republiky (zákon č. 50/1923 Zb. z. a n.), pranierovaný politickou opozíciou v Čechách i na Slovensku ako represívny a v rozpore s ústavou ČSR. 14 R. W. Seton – Watson (ed): Slovensko kedysi a teraz. Orbis. Praha : 1931, s. 55 – 58. 15 Z množstva sťažností R. W. Seton – Watson uviedol prípad obyvateľa obce Vár, ktorému bolo zamietnuté štátne občianstvo, pretože bol uhorským četníkom. 16 SNA Bratislava, f. Policajné riaditeľstvo (PR), kar. X Na základe nariadenia Ministerstva vnútra z marca 1921 bolo zakázané rozširovanie tlačív publikovaných v Maďarsku. 17 R. W. Seton –Watson: c. d., s. 59. 18 Kováč, D.: Češi a Slováci v kontexte európskych dejín 20. storočia. In: c.d., s. 90. 12

117

kritizovanou stránkou politického systému ČSR bolo dominantné postavenie politických strán. Podľa českej historičky E. Broklovej „Ministři se cítili zmocněnci stran a ke všemu potřebovali souhlas aparátu. Resorty si strany mezi sebou rozdelovali podle svých stranických zájmů. Strany si navzájem nedůvěřovali, což vedlo k řesení důležitých otázek v ústředních úřadech a postupne sa tak prosazoval správní centralizmus.“ 19 Výrazne negatívne hodnotí E. Broklová skutočnosť, že politická reprezentácia národnostných menšín, slovenskí autonomisti a extrémna ľavica mala voči republike negatívny postoj. Uvádza, že „Závažnou okolností bylo to, že v opozici negujíci celý režim nebyly zastoupeny jen nrodnostní menšiny, ale i značný díl ´vládnoucího národa´, totiž komunisté a část slovenských ľudáků. Neexistence pozitívní opozice a nutnost bránit se silné a vedeným spůsobem nebezpečné opozici byly osudové pro československou demokracii.“ 20 Či trend politických zmien, ktorých náznaky sa začali črtať na sklonku dvadsiatych rokov, mohol vyústiť do znižovania politického i spoločenského napätia, zostáva dnes iba predmetom špekulácie. Do tohto vývoja zasiahla negatívne hospodárska kríza a víťazstvo nacistov v Nemecku. Jednou z trecích plôch v interetnických vzťahoch, existujúcich počas celej existencie predmníchovskej ČSR, bola hospodárska politika jednotlivých politických zoskupení, ktoré boli v tom – ktorom období pri moci. Leitmotívom sťažností bolo zvýhodňovanie historických zemí na úkor periférii štátu, preferencie v prideľovaní štátnych objednávok podnikom blízkym vládnucim politickým stranám, monopoly (obilný, liehový...) atď. Tieto nezrovnalosti, domnelé či skutočné, spravidla neviedli k hlbokým konfliktom v interetnických vzťahoch v období hospodárskeho rastu ČSR, ktorý akceleroval v druhej polovici dvadsiatych rokov. Dramaticky a neočakávaný vpád hospodárskych ťažkostí, odštartovaný krachom burzy v New Yorku v októbri 1929, však drasticky zmenil hospodárske pomery v ČSR. Pokles dopytu na vnútornom trhu, klesajúci vývoz a prudký rast nezamestnanosti charakterizovali ekonomickú situáciu na počiatku tridsiatych rokov. Rozhodujúcim faktorom, ktorý dal interetnickým vzťahom v ČSR negatívny smer, bol zvrat vo vývoji medzinárodnej situácie - uchopenie moci A. Hitlerom v Nemecku. Jedným z nosných pilierov nacistickej ideológie sa stal vypätý nacionalizmus a téza o nadradenosti nemeckej rasy. A. Hitler otvorene deklaroval zámer pričleniť všetky nemecké enklávy v Európe k Nemecku, bez ohľadu na skutočnosť, že sú súčasťou suverénnych štátov. Paralelne s rastom nemeckej agresivity sa aktivizovali aj expanzívne sily v Maďarsku. Na domácom fronte sa do pozície dominantného politického reprezentanta nemeckej menšiny dostala Sudetonemecká strana (SdP). Napriek deklaráciám predsedu strany, K. Henleina o vernosti republike, orientácia SdP na nacistické Nemecko bola základňou politiky strany. Práve potreba vyriešiť postavenie etnických minorít v ČSR sa stala zámienkou pre podpísanie Mníchovskej dohody, Viedenskej arbitráže a v konečnom dôsledku likvidácie ČSR ako suverénneho štátu.

19 20

Broklová, E.: Československá demokracie. Sociologické nakladatelství. Praha : 1992, s.39. Tamže, s. 43.

118

III/02a - S A Csehszlovák Köztársaság (1918 - 1938) Mgr. Milan Olejník, PhD. SzTA Társadalomtudományi Intézet Kassa Az I. világháború utáni időszak egyik radikális geopolitikai eseménye a Csehszlovák Köztársaságnak (CsSzK) mint többnemzetiségű államnak a megalakulása. Ez a tény jelentős, a fordulatok pillanataiban meghatározó, volt az ország és lakosainak életében. Tekintettel a CsSzK demokratikus jellegére és a nemzetiségek irányában vállalt nemzetközi kötelezettségeire, melyekre a CsSzK megalakulásakor elkötelezte magát, az egyes etnikai csoportok közötti kapcsolatok fontos szerepet játszottak a politikai, gazdasági, kulturális és a társadalmi életben. A München előtti CsSzK történetét az etnikumok közötti kapcsolatok szempontjából több tematikai és időbeni szakaszra tagolhatjuk. A CsSzK megalakulásának eszmei alapjául a "csehszlovák" nemzet fogalma szolgált. Csak a csehek és szlovákok közötti különbség megszüntetése, vagyis a két etnikum egy közösséget alkot elv alapján lehetett politikailag és morálisan megvédeni a CsSzK-t mint államalakulatot, ahol a csehek és szlovákok többségben vannak, vagyis "államalkotók". Az egységes csehszlovák nemzetnek ez az ideológiai konstrukciója csehszlovákizmus név alatt lett az alapja a lakosságának kontraverz és potencionálisan konfliktusos felosztásának szláv és nem szláv részre. Csehországban ez a választóvonal befolyásolta a népes német közösség és a cseh többség, Szlovákiában pedig a szlovákok és a magyarok viszonyát. Fontos megjegyezni, hogy eltérő módon a cseh politikai színtértől, ahol a csehszlovákizmus ideológiájának gyakorlatilag nincs ellenzéke, Szlovákiában rövidesen a köztársaság megalakulása után kialakul az autonomista politikai irányzat a szlovák lakosság körében. A csehszlovákizmus szlovák ellenzői rámutattak a jelenség fiktivitására és politikai szándékosságára. A csehszlovákizmust likvidálási szándéknak, de legalábbis a szlovák nemzet történelmi és kulturális jellege gyengítésként fogták fel. A "nemszláv" kisebbségek (németek, magyarok) a CsSzK megalakulását és a csehek és szlovákok domináns pozícióját az államban a konkrét geopolitikai viszonyoktól függően a rezisztencia különböző szintjén fogadták. A politikai fejlődés jövőjét körvonalazta felszólalásában az Ideiglenes Nemzeti Bizottságban annak elnöke a jelentős cseh politikus K. Kramář, amikor kijelentette, hogy az új ország "cseh lesz és csak cseh" 1. Ebben a szellemben nyilatkozott első üzenetében T. G. Masaryk 1918. december 22-én már államelnökként: "Amikor főleg a mi földünkön élő németekről van szó, programunk régen ismert; a németek által lakott föld a mi földünk és a miénk marad… Mi megalapítottuk államunkat; ez meghatározza németeink államjogait, akik eredetileg mint emigránsok és telepesek jöttek földünkre." 2.

1

Loužek, M. (ed): Českoslovenští a čeští prezidenti. Centrum pro ekonomiku a politiku. Praha : 2003 – Csehszlovák és cseh államelnökök, 52. o. 2 Loužek, M. (ed): Českoslovenští a čeští prezidenti. Centrum pro ekonomiku a politiku. Praha : 2003 – Csehszlovák és cseh államelnökök, 50. o.

119

A cseh-német viszonytól eltérően a szlovákiai viszonyok rosszabbak voltak. Szlovákia a CsSzK megalakulásáig Magyarország szerves része volt. Az ú.n. központi hatalmak veresége Magyarországra nézve geopolitikai drámába torkollott. Az 1920. június 20-án megkötött Trianoni Békeszerződés alapján Magyarország végleg elvesztette a háború előtti lakosságának és területének nagyobbik részét. Szlovákia beleértve a szlovákok és magyarok által lakott vegyes lakosságú területeit a CsSzK részévé vált. Magyarország megcsonkítása még a békekötés előtt politikai és szociális görcsökhöz vezetett, amely az 1919-es magyarországi kommunista diktatúra bevezetése és a Magyar Vörös Hadsereg szlovákiai bevonulásakor tetőzött. A budapesti kommunista kormány igyekezete Szlovákia megtartására az akkori nemzetközi politikai helyzetben kilátástalan volt. A kommunista rendszer meghátrált az Antant diktátuma előtt és 1919 júliusa elején a magyar katonai egységek elhagyták a szlovák területeket. 3 A történelmi fejlődés következményeként Szlovákiát etnikai összetétel szempontjából sokszínűnek tekinthetjük. Ez a ruszinok és ukránok 4, németek, zsidók, lengyelek és további etnikai közösségek mellett főleg a népes magyar kisebbségre értendő. 1921-ben Szlovákia területén 634 827 magyar nemzetiségű lakos élt. 5 Annak ellenére, hogy a magyar kisebbség 1930-ra 571 988-ra zsugorodott, de így is a szlovákok mögött megmaradt a legnagyobb nemzeti kisebbségnek Szlovákiában. 6 A magyarok százezrei hirtelen saját akaratukon kívül egy új állam határai közé kerültek. A helyi magyar lakosok részéről ennek a folyamatnak a visszavonására tett kísérleteiből arra következtethetünk, hogy az esetek többségében ez a folyamat az ő akaratuk ellenére következett be. A keserűség és csalódás a Szlovákiában élő magyar lakosság körében azért is nagyobb volt, mert államuk elvesztése mellett Szlovákiát Magyarország részének tartották, amelyet erőszakkal a CsSzK-hoz csatoltak. Ez a hozzáállás különösen erős volt a magyar államapparátus egykori alkalmazottai sorában, a magyar (és asszimilált) intelligencia és a gazdaságilag átlagon felül szituált rétegekben. Országos méretekben nem volt könnyű egyezségre jutni egyrészt a "csehszlovák" többség, másrészt a német és magyar közösség között. Amint a politikai fejlődés megmutatta, ezt a feladatot a München előtti CsSzK fennállásának két évtizedében nem sikerült megvalósítani. Okait a bel- és külpolitikai tényezők kombinációjának tudhatjuk be. A belpolitikai fejlődés szempontjából a feszültség forrása a már említett "csehszlovák" nemzet koncepciója volt, amely "állami, vagyis államalkotó, fenntartó és reprezentatív…" 7 volt. E ténynek a törvényesítését és következményeit I. Kružliak szlovák publicista így jellemezte: "A CsSzK alaptörvénye az 1920-as alkotmány lett 8, amely törvényesítette a "csehszlovák 3

Többet a magyar-szlovák kapcsolatok történetéről 1918 - 1920 között lásd: Hronský, M.: The struggle for Slovakia and the Treaty of Trianon. Veda. Bratislava : 2001. 4 Akkori terminológiával: oroszok, kisoroszok, ukránok. 5 Zprávy Štátneho úradu štatistického republiky Československej. Ročník XIV. (1933). Číslo 195. Tab. 1. Českosl. štátni príslušníci podľa národnosti a počet cudzincov v zemiach republiky Československej r. 1921 a 1930 (v číslach absolútnych).- Hivatkozás a CsSzK Statisztikai Hivalalának kiadványaira. 6 Ugyanott. 7 Novák, Ľ.: Československý národ ako väčšinový národ štátny. In: Chmel, R.(ed): Slovenská otázka v 20. storočí. Kalligram. Bratislava : 1997. s. 208. – Hivatkozás a Kalligram kiadó kiadványára. 8 Zákon ze dne 29. února 1920, kterým se uvozuje Ústavní listina Československé republiky, čiastka XXVI. Roč. 1920 Zb zák. a nar., 6.III.1920, s. 225. V úvode k Ústavnej listine Československej republiky je na dvoch miestach uvedené „My národ Československý“ – Hivatkozás a „Mi a csehszlovák nemzet” fogalomra.

120

nemzetet" és "csehszlovák nyelvet" mint állami nemzetet és állami nyelvet. A magyar nemzetiségi törvény itt lett átdolgozva. Ez alapozta meg jogilag a radikális „pragocentrizmust”, mely teljesen saját kezébe összpontosította az egész politikai hatalmat." 9 Szlovákiában gyanúsítás alapjául, és következetesen a biztonsági szervek 10 gyakori beavatkozásának okául szolgált, minden kulturális és politikai kezdeményezés úgy individuális mint kollektív alapon a magyar közösség részéről. Sok esetben nehéz volt megkülönböztetni, mely kezdeményezések voltak a kisebbségi élet törvényes megnyilvánulásai és melyek irredenták, amiket államellenesnek nyilváníthattak. 11 R. W. Seton - Watson angol író, aki a CsSzK lelkes híve volt a "Szlovákia egykor és ma" 12 c. munka egyik szerzőjeként az előszóban jellemzi a szlovák többség és a magyar kisebbség közötti feszültséggócokat. Konkrétan érint több neuralgikus pontot, többek között az állampolgárság, közismerten az állampolgárság-nélküliséget, amely "sok felesleges szenvedést és keserűséget" 13 okoz; továbbá a volt magyar állami alkalmazottak nyugdíjának rendezetlensége, akik ezt nem kapják a Budapest és Prága közötti megegyezés hiánya miatt; magyar könyvek és újságok behozatalának korlátozása 14 (R. W. Seton - Watson szerint ennek a rendeletnek érzéketlen érvényesítése miatt "nemcsak a kimondottan irredenta kiadványok behozatala, de a különböző szépirodalmi és tudományos műveké is a rendőri pedantéria jóakaratának kiszolgáltatottja"); a cenzúra megszüntetése, mert "Cseh- és Morvaországban valójában (cenzúra) már nincs, de Szlovákiában még mindig elég szigorú". A szerző rámutat a tolerancia szükségességére a magyar kulturális szervezetekkel szemben és a magyar nyelv törvényes használati jogának kiszélesítésére a közéletben. R. W. Seton - Watson az egész helyzetet így értékeli: "Ez az összefoglalás arról tanúskodik, hogy sok a tennivaló, hogy a magyar kisebbség helyzetét kielégítőnek mondhassuk, összességében pedig panaszaik 90%-a teljesen kielégíthető a CsSzK bármilyen presztízsének és érdekeinek veszélyeztetése nélkül." 15 A magyar kisebbség jelentős részének CsSzK iránt érzett bizalmatlansága ellenére nem hiányzott az igyekezet a közeledésre és együttműködésre. A CsSzK demokratikus berendezkedése lehetővé tette politikai pártok szervezését etnikai alapon és aktív részvételüket a politikai életben. 16 A tanulmány terjedelme nem engedi meg a München előtti CsSzK politikai rendszerének részletes taglalását. A politikai rendszert dióhéjban parlamenti demokráciának mondhatjuk, ahol a törvényhozás szerve a kétkamarás Nemzetgyűlés 9

Kružliak, I.: Slovenská dilema. In: Chmel, R.(ed): Slovenská otázka, c. d., s. 486. Szlovákiában a biztonsági szervek fellépése az irredentizmussal gyanúsított személyek és szervezetekkel szemben dokumentálva van a levéltárak irattáraiban, elsősorban a Rendőrség és a Szlovákia számára teljhatalommal felruházott miniszter irattárában, melyek a Pozsonyi Nemzeti Levéltárban találhatók. Regionális szinten a járási hivatalok irattáraiban. 11 1923-ban megjelent az ú.n. 50/1923-as (zákon č. 50/1923 Zb. z. a n.) törvény a köztársaság védelmére , melyet a csehországi és szlovákiai ellenzék elítélt mint represszív törvényt alkotmányellenes megokolással. 12 R. W. Seton – Watson (ed): Slovensko kedysi a teraz. Orbis. Praha : 1931 – Szlovákia egykor és ma, 55 – 58. o. 13 R. W. Seton – Watson a sok panasz közül megemlíti Vár község lakosának esetét, akinek elutasították állampolgársági kérelmét, mert magyar csendőr volt. 14 SNA Bratislava, f. Policajné riaditeľstvo (PR), kar. X - A belügyminisztérium 1921 márciusi rendelete alapján tilos volt a Magyarországon kiadott sajtótermékek terjesztése. 15 R. W. Seton –Watson: 59. o. 16 Kováč, D.: Češi a Slováci v kontexte európskych dejín 20. storočia. – Csehek és szlovákok az európai történelem kontextusában, 90.o. 10

121

volt és a végrehajtó hatalom az államelnök és a kormány kezében összpontosult. A CsSzK politikai rendszerének specifikus, gyakran kritizált oldala a politikai pártok domináns pozíciója. E. Broklová cseh történész szerint "A miniszterek a pártok felhatalmazottainak érezték magukat és mindenhez szükségük volt az apparátus beleegyezésére. A pártok felosztották egymás között a reszortokat pártérdekeik szerint. A pártok bizalmatlanok voltak egymással szemben, ezért a fontos kérdések megoldását a központi hivatalokra bízták, így fokozatosan megerősödött a hivatali centralizmus." 17 Broklová kimondottan negatívan értékeli a tényt, hogy a nemzetiségek politikai reprezentációja, a szlovák autonomisták és az extrém baloldal negatívan viszonyult a köztársasághoz. Megemlíti, hogy "Fontos tényező volt, hogy az egész rendszert elutasító ellenzékhez nemcsak a nemzeti kisebbségek tartoztak, hanem az "uralkodó nemzet" jelentős része, vagyis a kommunisták és részben a Szlovák Néppárt. A konstruktív ellenzék hiánya és a védekezési kényszer az erős vezetési módszerei miatt veszedelmes ellenzék ellen sorsdöntőnek bizonyult a csehszlovák demokrácia számára." 18 Vajon a politikai változások iránya, ahogyan az a húszas évek végén kezdett kirajzolódni, csökkentette volna-e a politikai és társadalmi feszültséget, mára csak spekuláció tárgya marad. Ezt a fejlődést negatívan befolyásolta a gazdasági krízis és a fasizmus győzelme Németországban. A München előtti CsSzK fennállása egész ideje alatt a súrlódási felületek egyike az etnikumok közötti kapcsolatokban az adott időben hatalmon levő egyes politikai csoportosulások gazdasági politikája volt. A panaszok vezérmotívuma a történelmi részek előnyben részesítése az állam peremvidékével szemben, a kormányzó politikai pártokhoz közeli cégek preferálása az állami megrendelések odaítélésekor, monopóliumok (termény, szesz,…), stb. Ezek a vélt vagy valós egyenlőtlenségek rendszerint nem vezettek a CsSzK gazdasági felemelkedése idején a húszas évek végén nehéz konfliktusokhoz az etnikumok közötti viszonyokban. A gazdasági nehézségek dramatikus nem várt gyors fellépése a New Yorki börze 1929es októberi összeomlása után drasztikusan megváltoztatták a CsSzK gazdasági viszonyait. A kereslet csökkenése a belföldi piacon, a csökkenő kivitel és a munkanélküliség gyors növekedése jellemezte a gazdasági helyzetet a harmincas évek elején. Az etnikumok közötti viszonyt döntően negatív irányba terelte a nemzetközi helyzetben beállt fordulat - Hitler hatalomra jutása Németországban. A náci ideológia egyik alappillérévé lépett elő a feszült nacionalizmus és a német faj felsőbbrendűségének elve. Hitler nyíltan kifejtette vágyát minden németek lakta terület Németországhoz csatolására tekintet nélkül arra, hogy más szuverén ország részei. Párhuzamban a német agresszivitás növekedésével aktivizálódtak a magyarországi expanzív erők is. A hazai fronton a német kisebbség domináns politikai reprezentációjává a Szudétanémet Párt (SdP) vált. K. Henlein pártelnök kijelentése ellenére hűségéről a köztársaság iránt, az SdP orientációja a náci Németország felé a pártpolitikája alapjává vált. Az etnikai kisebbségek problémáinak megoldatlansága a CsSzK-ban 17 18

Broklová, E.: Československá demokracie. Sociologické nakladatelství. Praha: 1992 – Cehszlovák demokrácia, 39. o. Ugyanott, 43. o.

122

vált főokává a Müncheni Egyezménynek, a Bécsi Döntésnek és végezetül a CsSzK mint szuverén állam megszüntetésének.

123

III/03 - M A Csehszlovák Köztársaság a két világháború között Mgr. Sápos Aranka, PhD. SzTA Társadalomtudományi Intézet Kassa „Szigorú békét akarunk, mert az alkalom ezt követeli meg. De a szigorúságát nem a bosszúvágy kielégítésének, hanem az igazság érvényesítésének kell vezérelnie.....” (Lloyd George) Az első világháborút lezáró békeszerződések megváltoztatták Európa államainak politikai határait. 1919 és 1923 között aláírt szerződések legkegyetlenebbike a trianoni volt, következményeként a történelmi Magyarország területe az egyharmadára csökkent és lakosságának 62 százalékát vesztette el. Az elcsatolt területein az újonnan alakult Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is osztozott. Így jelentős magyar ajkú lakosság rekedt a megalakult „nemzetállamok” területén és lett Európa második legnagyobb számú kisebbségévé (az 1910-es népszámlálás alapján az elcsatolt területeken 3 489 630 magyar anyanyelvű lakos élt). Európa egyik új állama, mely a győztes hatalmak támogatásával jött létre, a felbomlott Monarchia északi területeiből összetevődött Csehszlovákia lett, mely magába foglalta a korábban Monarchiához tartozó Csehország, Morvaország, Szilézia nagyobb részét, a történelmi Magyarország északi és északkeleti, nagyobb részt szlovák, illetve rutén lakosságú vármegyéit, mely területek Csehszlovákián belül Szlovákia (Slovensko), ill. Kárpátalja (Podkarpatská Rus) néven léteztek, és államjogilag mindvégig egységes két világháború közötti Csehszlováki részei voltak. A Csehszlovák Köztársaságot 1918. október 28-án kiáltották ki Prágában. A szlovák politikusok 2 nappal később a turócszentmártoni deklarációban csatlakoztak a Köztársasághoz. Az 1919-ben elkezdődött párizsi békekonferencián Edvard Beneš, csehszlovák külügyminiszter az egységes csehszlovák nemzet ideológiájából kiindulva követelte Szlovákia Csehszlovákiához való csatolását. A csehszlovákmagyar határvonalakat a párizsi békekonferencia 1919. június 11-én jelölte ki hivatalosan, de a területeket már a döntés előtt megszállták a csehszlovák csapatok. 1. Csehszlovákia etnikai összetétele és nemzetiségi politikájának kialakulása – fő vonásai 1921-ben került sor az első hivatalos népszámlálásra az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaságban (1918), de 1919-ben a megszállt területeken csehszlovák részről azonnal egy ideiglenes népszámlálást tartottak. Ennek a népszámlálásnak a fő célja a nemzetiségi hovatartozás felmérése volt, olyan alapon, hogy minél nagyobb számban érvényesüljön az etnikailag vegyes területen a „csehszlovák“ nemzeti elem, 21 ui. az 1910-es népszámlálás nemzetiségi statisztikai 21

A Csehszlovák Köztársaság etnikailag rendkívül színes képet alkotott. Az 1910. évi népszámlálás nemzetiségi statisztikája alapján az államot alkotó csehek és szlovákok együttesen is csak a lakosság 59,09%-át alkották. 40,91%-át az állam lakosságának a nemzeti kisebbségek tették ki. (A lakosság 27,58% volt német, 7,88% magyar, 5,45% pedig rutén, lengyel, román, horvát és egyéb anyanyelvű.)

124

adatai elfogadhatatlanok voltak a csehszlovák államhatalom számára. A magyar és az osztrák népszámlálások adatait hamisítványoknak minősítették és érvénytelennek nyilvánították. Az 1919-es ideiglenes népszámlálás felvételi lapján egy új nemzetiséget meghatározó kategóriával kerülünk szembe: ez a csehszlovák nemzet kategóriája, ui. Šrobárék 22 fő indítéka az volt, hogy a párizsi békekonferencián a csehszlovák békedelegáció már új, kedvezőbb nemzetiségi statisztikára hivatkozhasson, s jogosan alátámassza területi követeléseit. Ezzel kapcsolatban azonban az előkészítők körében felmerült a kérdés: „számlálóbiztosok a nemzetiséget vagy az anyanyelvet kérdezzék-e a megszámláltaktól?“ Végül is nemzetiség közvetlen felvételezése mellett foglaltak állást. Az összeírás szervezői abban már nem tudtak megegyezni, hogy a zsidókat külön nemzetiségnek vegyék-e vagy sem. Úgy döntöttek, hogy a népösszeírással kapcsolatos nyomtatványok és a hivatalos utasítások szövegében sehol se történjék említés külön zsidó nemzetiségről, tehát ne hívják fel a zsidó lakosság figyelmét az önálló zsidó nemzetiséggé való tömörülés lehetőségére, azt azonban tiltani sem kell. 23 Az 1919. évi népösszeírás adatai alapján a magyarság száma erősen csökkent, megcsappant a német és a rutén nemzeti kisebbség száma is. Növekedés csak az államalkotó „csehszlovák“ nemzet körében volt tapasztalható. Az 1919. évi népszámlálás 1 954 446 (66,86%) „csehszlovák“ nemzethez tartozó lakost mutatott ki Szlovákiában (míg 1910-ben 1 694 268 (57,89%) szlovák és cseh lakos élt ezen a területen). A magyarság vesztesége 1919-ben 1910-hez viszonyítva 206 706 fő volt, a németeké 53 492, a ruténoké 15 719 fő, addig a „csehszlovákok“ rohamos növekedését állapíthatjuk meg, 260 780 főben. A Csehszlovák államhatalom népszámlálásait saját politikai érdekei szerint hajtotta végre. Az 1919. évi szlovákiai népösszeírás és az 1921. évi csehszlovák népösszeírás a nemzetiség bevallásának a módszerét alkalmazta, szakítva a régi magyar és nemzetközi gyakorlattal, mely a lakosság anyanyelvi megoszlását rögzítette (Csehszlovákián kívül csak Litvánia követte ezt a példát). Az 1930-as népszámláláskor is a nemzetiségre kérdeztek rá, tették ezt azon okból, hogy minél kevesebb magyar követelhesse a békeszerződésben ígért jogokat. 24 A St. Germainben 1919-ben megkötött békeszerződés kötelezte Csehszlovákiát a nemzetiségek jogainak biztosítására. A szerződés garantálta a Csehszlovákiában lakó nemzetiségek egyéni és személyes szabadságát és kollektív nemzetiségi jogait. 25 A szerződés 2. cikkelye kimondta: „Csehszlovákia az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes 22

Felvidék, azaz Szlovákia katonai és polgári pacifikálását, valamint az új, csehszlovák közigazgatás és állami élet megszervezését a prágai kormány a Vavro Šrobár vezette Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumára bízta. Popély Gyula: 1991., 27. p. 23 Popély Gyula: Ellenszélben. 1991., 28-29. p. A 31. paragrafus tartalmazza a nemzetiség fogalmát, fölöttébb zavaros mondattal – a szöveghű magyar fordítása szinte megoldhatatlan: „Nemzetiség. Nemzetiség alatt a felnőtt (14 évesnél idősebb) és szellemileg egészséges személyeknél az egyén nemzeti – politikai meggyőződése értendő, amely egy bizonyos nemzeti közösséghez vagy nemzethez való faji hovatartozandóságon alapszik“. (Národnosť. Národnosťou rozumie sa u osôb dospelých (starších 14 rokov) a duševne zdravých, národno - politické presvedčenie jednotlivcov podľa kmeňovej príslušnosti k určitému národnému celku alebo národu). 24 1930-as népszámlálási adatok a magyarság számának csökkenését mutatták. 691 923 magyar nemzetiségű csehszlovákiai állampolgárt írtak össze. Ebből Szlovákia területén 571 988, Kárpátalján 109 472, Csehországban 10 463 fő élt. A magyarság száma 1921 és 1930 között 52 698 fővel, azaz 7,08 %-kal csökkent. 25 Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. 41. p.

125

védelmét biztosítja.” E szerződés hatására született meg az 1920-as csehszlovák nyelvtörvény. 26 A törvény biztosította a nemzetiségi nyelv használatát azokban a megyékben ahol a nemzetiségi lakosság elérte az összlakosság egyötödét, ugyanakkor azonban a megye 27 beosztását úgy hozták létre, hogy minél kevesebb olyan megye legyen, ahol a nemzetiségi lakosság eléri a nyelvhasználathoz szükséges arányt. A képviselőházi és a szenátusi választásoknál úgy osztották fel választókerületekre az országot, hogy a nemzetiségi választókerületekben több választóra jusson egy mandátum. 1927-től pedig, amikor az országrészeknek külön képviselőtestületük volt, a kinevezett tagok esetében mellőzték a nemzetiségeket. Az első köztársaság időszakában végrehajtott közigazgatási reformok 28, a választási rendszer átszervezése korlátozta és sérelmezte a kisebbségek jogait ez főleg Szlovákiában élő magyarságot érintette. Ennek következményeként a csehszlovákiai magyar politika pártok több ízben petícióba foglalták sérelmeiket és eljutatták a Népszövetséghez, mely sajnos képtelen volt betölteni kisebbségvédelmi feladatát. A kisebbségi magyarság szellemi vezetői hamar felismerték, hogy a nemzettudat, a kulturális és történelmi örökség megőrzése érdekében elkerülhetetlen a politikai szervezkedés, politikai pártokba való tömörülés. 1919-ben elkezdte tevékenységét az Országos Keresztény Szocialista Párt. Megalakulásánál olyan személyiségek „bábáskodtak” mint, Körmendy-Ékes Lajos, Fleischmann Gyula, Tost Barna és Grosschmid Géza. Komáromban és Rimaszombaton működött az Országos Magyar Kisgazdapárt (későbbi Magyar Nemzeti Párt) 29 két felvidéki központja.(Megalapítója Nagyatádi Szabó István). A két magyar párt a parlamenti választásokon sikeresen szerepelt. (1925-ben 10 képviselő és 6 szenátor jutott be a prágai parlamentbe.) A két legjelentősebb magyar párt sokak kívánságára egyesült és 1936-ban megalakult az Egyesült Magyar Párt. Elnökévé Jaross Andort, ügyvezető elnökké pedig gróf Esterházy Jánost 30 választották. A magyar pártok küldöttei rendszeresen jelen voltak a nemzetközi főrumokon és üléseken. ( Interparlamentáris Unió, Népszövetségi Ligák Uniója) Igyekeztek minden szinten képviselni és védeni a kisebbségi magyarság jogait, és a nyugati közvéleményt megismertetni a magyarságot ért sérelmekkel. A csehszlovákiai magyar pártok tevékenységét irredentának és nacionalistának minősítették, vezetőiket és magyarság szellemi elitjének tevékenységét állandó jelleggel megfigyelték. Sajnos ezt a bélyeget korunk szlovák történetírás tovább használja és elfogadja. Szlovák politikai élet A két világháború közötti belpolitikai életet a csehek és a szlovákok érdekeinek ellentmondása jellemezte, ui. a Csehszlovák állam két egyenlőtlen fél társulása volt. Szlovákia ellentmondásos szerepe rövid időn belül a belpolitika élet középpontjává 26

A nyelvtörvény a „csehszlovák nyelvet „ jelölte meg „államnyelvként“ 1923-ban 6 nagymegyét alakítottak ki és ezzel felszámolták a történelmi Magyarország vármegyerendszerének az örökségét 28 Pl.: Az 1922. évi intézkedés a törvényhatósági és rendezett tanácsű városokat nagyközségekké fokozta le (ez 35 várost érintett). Ez az intézkedés főleg a magyarság befolyását csorbította, mivel a városok többsége számottevően magyarlakta területek voltak. 29 E két párt megalakította a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságát. A ehhez a Bizottsághoz (szövetséghez) csatlakozott a Szepesi Német Párt is. Ezek a szervezetek 1924-ben megalapították a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Ligát és díszelnökévé Szüllő Gézát választották.. 30 Esterházy János gróf 1932-ben került a Keresztényszocialista Párt élére. 27

126

vált. 1925-ben a parlamenti választások után már megmutatkozott az ellenzéki pártok ereje. A legtöbb mandátumot az autonómiáért küzdő Szlovák Néppárt szerezte meg 31 és 1927-ben beléptek a kormányba. Andrej Hlinka vezetésével. Kormányba lépésük eredménye lett a teljhatalmú szlovák minisztérium megszüntetése és a tartományi rendszer bevezetése. 32 Autonóm törekvésükről nem mondtak le, céljukat 1938-ban érik el, annak ellenére, hogy a cseh-szlovák államjogi viszony rendezése többször is zátonyra futott. A szlovák politikai életet a két világháború között az autonóm törekvés és a kisebbségek jogainak megnyirbálása jellemezte.

31

Szlovák Néppárt 23 mandátum, agrárpárt 19 mandátum, ellenzéki magyar pártok 9 mandátum, kommunisták 7 mandátum, szociáldemokraták 2 mandátum. 32 A tartományi rendszerben a tartományi bizottságot és a képviseleti tanácsot szélesebb hatáskörrel ruházták fel a kultúra, az oktatás, az egészségügy és a közlekedés terén.

127

Zárszó helyett:

Filozófi

a.

Sziklay Ferenc

Szavak : üres semmik, légbuborékok.

Írás : rongyos papír ; szétszakad !

S mégis, hogy fáj a szó !

S mégis, hogy fáj az írás.

Tettek : nagy valamik ; anyag, anyag ! S mégsem fáj úgy a tett !

Kő ? Ha dobod, megüt : fájni fog. S mégsem fáj úgy a kő, mint a szavak, mint az írás.

128

TARTALOM B e v e z e t é s............................................................................................................3 I. II.

Az általános helyzetet bemutató dokumentumok.........................8 Az egyetemes magyar irodalom és Kassa, illetve az egész felvidék kulturális, irodalmi életét, annak lehetőségeit, gátló tényezőit és elért eredményeit bemutató dokumentumok és újságcikkek ......44 III. Korabeli és mai történészek helyzetelemzése............................112 Z á r s z ó...................................................................................................................127

129