Szászi József, Szászi Zoltán
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság eredeti pecsétjének keletkezéstörténete Tanulmány
Székesfehérvár 2014
A Magyar Genealógiai és Heraldikai Társaság (MHGT), valamint annak Turul című közlönye 2013. április 28-án ünnepelte megalapításának 130. évfordulóját. Tanulmányunkban, az évfordulóra emlékezve áttekintjük a Társaság pecsétjének keletkezéstörténetét, főként a Magyar Országos Levéltárban őrzött egyesületi dokumentumok, valamint a Turul folyóirat közleményei, és más szakirodalmi források alapján.1 A Társaság létrejöttének 1882. évi előzményeiről, a megalakulás körülményeiről, később pedig a társaság üléseiről a Turul „Tárcza” című állandó rovatában rendszeresen beszámolt.2 Ez nagymértékben megkönnyítette kutatásainkat, mivel a Társaság eredeti alapítóiratai nagyrészt elvesztek. A legkorábbi kéziratos anyagok közt is csak a beérkező levelezés maradt fenn 1882-től a Magyar Országos Levéltárban. Bár ez utóbbi csupán közvetett információkat nyújtott a Társaság megalakulásáról és további működéséről, ám kiváló forrásként szolgálhat majd az MHGT történetének megírásához.3 A Turul legelső számából tudhatóak a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1883. évi megalakulásának, illetve első elnökének, báró Radvánszky Béla megválasztásának pontos körülményei.4 1883. április 28-án az első választmányi ülésen sok fontos kérdésről döntöttek, többek között elfogadták a Társaság folyóiratának címét.5 Ezt követően foglalkoztak az ügyrenddel, s a Turul formátumáról és tematikájáról is határoztak.6 Az elfogadott ügyrendben a Társaság pecsétjének leírása is szerepel: „A társaság czímere a II. Endre király arany bulláján előjövő nyolcz pólyás magyar czímer három szögű paizson. A társaság pecsétje ugyanezt a czímert tartalmazza e körirattal:”7 (1. kép)
1
Szászi József, Szászi Zoltán: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság eredeti pecsétjének keletkezéstörténete. (A 130. évforduló tiszteletére, 2013-ban írt kéziratunkat a Turulnak szántuk leközlésre.) A kézirat alapján született ugyan ezen a címen az előadás, amelyet Szászi Zoltán az MHGT 2014. március 27-i ülésén adott elő. Az előadást követő vita során elhangzott kritikai észrevételek alapján - főként Pandula Attila hozzászólása nyomán - az MHGT pecsétjére vonatkozó heraldikai részeket pontosítottuk, valamint a dán királyi címerre való hivatkozással kiegészítettük jelen tanulmányunkat. 2 Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság megalakulása. Turul 1 (1883) 52. Arcanum DVD könyvtár IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Bp. (továbbiakban Turul): „Másfél éve lehet, hogy szakférfiak körében mozgalom indúlt meg egy új tudományos társaság alakítása czéljából, mely társaság a történelemnek eddig elhanyagolt társtudományait, úgy mint a heraldikát, diplomatikát, sphragistikát, genealogiát, valamint a magyar családok történetének okleveles alapon való művelését tűzné ki czéljáúl. Az eszme báró Radvánszky Béláé volt, kinek sikerült erre több szakférfiút megnyernie.” 3 A megalakulást elősegítő lelkesedést tükrözi az egyik legrégebben keltezett beérkező levél. Magyar Országos Levéltár P 1483 Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság iratai (1882–1951) 4. doboz 7. tétel, beérkező levelek (továbbiakban MOL P 1483): „Méltóságos Báró Úr! Az alakuló magyar heraldikai és genealógiai társaság tagjának ezennel jelentkezem. Kérem méltóságodat, hogy a társaság érdekében kibocsátott felhívást megküldeni s felvételről értesíteni kegyeskedjék. Turócz – Szentmárton 1882. május 13. Méltóságod alázatos szolgája Bukó Gábor Tanár” 4 Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság megalakulása. Turul 1. (1883) 52. „Folyó évi február hó 25-én nagy számmal gyültek össze a társaság tagjai az Akadémia Kisfaludy-termében, hogy megtartsák a társaság alakuló közgyülését. A közgyülést b. Radvánszky Béla mint ideiglenes elnök nyitotta meg; üdvözlő szavaiban elmondá, hogy a társaságnak háromszáznál több tagja, s így annak jövője biztosítva van.” (Ezt követően egy negyven tagú választmányt hoztak létre.) „A társaság elnökévé egyhangúlag báró Radvánszky Béla, másodelnökeivé pedig Nagy Imre és Nagy Iván választattak.” 5 Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genalógiai Társaság választmányi ülése f. évi április 28-án. Turul 1. (1883) 53. „Titkár előterjeszti a folyóirat czímének meghatározására kiküldött bizottság javaslatát, mely azonban elvettetvén, a választmány több tagjának ajánlatára «Turul» fogadtatott el czíműl. Majd előterjeszti az Ügyrend tervezetét, mely apróbb változtatásokkal elfogadtatott.” 6 Uo. Az ügyrend 2. pontja: „ A «Turul» czímű folyóirat terjedelme egyelőre évenként húsz ívben, s alakja negyed rétben állapíttatik meg. Február, június, október és deczember hónapokban jelenik meg egy-egy füzet." 7 Uo. Az ügyrend 5. pontja.
1. A pecsét ezen első fennmaradt heraldikai leírása meglehetősen régies és vázlatos. A későbbi iratokban a leírás heraldika pontosítása is megtörtént. A Társaság legelső alapszabályát a MOL-ban nem leltük fel, de szerencsére az Evangélikus Országos Könyvtárban fennmaradt egy példánya.8 Az eldő alapszabályt 1884-ben módosították, és a módosításokat a Turul Tárcza rovata is leközölte.9 Emellett a MOL-ban felleltük az 1896-os alapszabályt is. A Turulban idézett módosítások szóról-szóra megegyeznek az előbb említett, fennmaradt alapszabály azonos pontjaival, így joggal feltételezhető, hogy ez utóbbi kettő megegyezik. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy az eredeti 1883. évi, a módosított 1884. évi és az 1886. évi alapszabály sem említi a pecsétet.10 Elsőként az 1927. évi alapszabály az, amely szabályozza a Társaság pecsétjét, illetve annak használatát: „ X. A társaság pecsétje, társasági címek.51. §. A társaság pecsétje, mellyel kiadványait jelöli és hivatalos iratait hitelesíti, a titkár Őrizete alatt áll. A pecsét damaszkolt pecsétmezőn háromszögű pajzs olyan ábrázolással, amint ez II. András aranypecsétjén látható; a pajzs mellett kétoldalt elosztva az alapítás évszáma: 18–83.”11 A pecsét további pontos, heraldikai leírása fellelhető a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1933. május 26-án tartott jubileumi közgyűlésén, a titkár által felolvasott Történeti vázlat szövegében: „Április 28-án tartja a Társaság első igazgató-választmányi ülését, melyen megállapítja az ügyrendet, ennek keretében a Társaság pecsétjét (a II. Endre király aranybulláin háromszögű pajzsban oroszlánokkal rakott vágásokat feltüntető magyar címert, körirattal).”12 Az eredeti alapítóiratok hiányában nem tudjuk, hogy mikor született meg a fent említett pecsét első nyomdai minőségű kontúrrajza. A Turul 1883. évi 1. száma még nem hordozta borítóján a ma is használatos pecsétrajzot. A borító közepén a cím alatt egy ovális alakú növényi ornamentika volt látható, amelynek stílusa hasonló a lap máig is változatlan belső díszítményeihez. A Turul 1888. évi első számának borítóján jelent meg először a lapot máig is változatlanul díszítő pecsét rajza.13 (2. és 3. kép) Levéltári forrásokban, legkorábban 1886-ból maradt fenn a Társaság pecsétje, mégpedig nyomtatott formában, egész pontosan egy nyomtatott felhíváson, valamint a Társaság későbbi, nyomtatott fejléces levelein.14 Továbbá ez a nyomtatott pecsétváltozat díszítette a Társaság által kiadott könyvek borítóját is.15 (4. és 5. kép) 8
Evangélikus Országos Könyvtár - A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Alapszabályai, 1882. november 5. keltezéssel a magyar királyi belügyminisztériumhoz benyújtott példánya. (Az adat közléséért, itt szeretnénk köszönetet mondani Hubert Gabriellának.) 9 MOL P 1483 - Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság. Turul 4. (1884) 173. „ E változtatások, voltaképen csak két pontban térnek el lényegileg a társaság alapszabályaitól; a többi pontokban csak egyszerű stiláris javításokat hozott a bizottság javaslatba, melyeket aztán a választmány jóvá is hagyott.” 10 MOL P 1483 1. doboz 1. tétel, alapszabályok: A Magyar heraldikai és Genealógiai Társaság 1896-ban. Alapszabályok 11 MOL P 1483 1. doboz 1. tétel, alapszabályok: A Magyar heraldikai és Genealógiai Társaság 1933-ban. Alapszabályok (1927) 12 A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság történetének vázlata. A társaság jubileumi ülésén felolvasta Czobor Alfréd titkár. Turul 47. 1/2 (1933) 5. Sajtótörténeti érdekesség, hogy ezen írás eredeti kézirata fennmaradt, MOL P 1483 1 doboz 2. tétel. A megalakulás története. 13 Turul 1. (1883) és Turul 1. (1888) címlapja 14 MOL P 1483 4. doboz 7. tétel, beérkező levelek: „Felhívás a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagjai a következők lehetnek:” A Társaság pecsétjével ellátott nyomtatványon 1886. június 27. keltezéssel, Gr. Bethlen Károly küldi „az első pártolói tagsági díjat 10 forintban”. Uo. nyomtatott fejléces és pecsétes levél:
A fentieken kívül a levéltári dokumentumokban megtalálható - kétféle változatban - a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak a címben említett eredeti pecsétje. E társasági pecséteket az 1906. és 1907. évi választmányi és közgyűlési jegyzőkönyvek hitelesítésére használták. Az okiratokat piros-fehér-zöld sodort zsinórokkal fűzték össze, s végeiket ezekkel a hitelesítő pecsétekkel rögzítették az okiratok külső feléhez. A pecsét egyik, 1907-ből fennmaradt változata hagyományos vörös viaszpecsét. A finom vésésű pecsétnyomó lenyomata, a legkisebb apró részletig visszaadja Társaság eredeti, a Turul címlapján szereplő, korábbról ismert pecsétjét.16 (6. kép) A másik, 1906-ból fennmaradt változat nyomdai úton előállított, illetve sokszorosított, s az iratokra felragasztott papírpecsét kétféle színváltozatban készült. Ezeken a művészi kivitelű papírpecséteken veres - fehérrel damaszkolt-, valamint kék - fehérrel damaszkolt pecsétmezőben fehér háromszögű pajzs látható. A fehér pajzson festék nélküli dombornyomás kirajzolja a II. Andás király aranybulláján látható címert. Ezt a papírpecsét-fajtát főleg a két világháború között használták a Társaság okiratain, míg a viaszpecsétek ez időre lassan már kikoptak a gyakorlatból.17 (7. kép) A továbbiakban két izgalmas kérdés vetődik fel. A Társaság első választmányi ülésén - 1883ban - miért nevezték el a Társaság közlönyét Turulnak, valamint miért a II. András aranybulláján látható címert választották a Társaság pecsétjének? Sajnos nem ismeretes, hogy mi volt az első választmányi ülésen a titkár által előterjesztett, s a folyóirat címének meghatározására alakult bizottság javaslata. Annyi információnk van, hogy az eredeti ötletet elvetették és a választmány több tagjának javaslatára a Turult fogadták el az induló folyóirat címeként. Tehát nem lehetett véletlen, hogy ezen a választmányi ülésen, első napirendi pontként Nagy Gyula választmányi tag felolvasta „A turulról” című értekezését, amely azután meg is jelent a folyóirat legelső számában.18 Más forrás szerint a Társaság közlönyének elnevezése összefügg a tudományos egyesület alapításának történelmi körülményeivel. Báró Radvánszky Bélának és az alapító „szakférfiaknak” a közlöny címére a szintén 1883-ban indult osztrák Adler című folyóirat adhatott ötletet, amelynek a címe ekkor Organ des heraldisch-genealogischen Vereines „Adler” volt. Mivel az Osztrák–Magyar Monarchia nyugati felének társlapja a „sast” választotta címéül, valószínűleg ezért választották a magyar alapítók a „turulmadarat” a közlöny címéül.19 A Társaság pecsétjének kérdése azonban tisztázatlan, mivel az alapító okiratok hiányában nem tudjuk, hogy az alapító tagok választása miért esett éppen II. Andás király címerére. Sem a Turulban, sem az általunk fellelt szakirodalomban nem találtunk erre utaló magyarázatot, így csupán feltételezésekre hagyatkozhatunk. Véleményünk szerint a történelem akkor még szárnyait bontogató segédtudományainak, a pecséttannak, a heraldikának, valamint az oklevéltannak a szempontjait figyelembe véve eshetett erre a címeres pecsétre a választás. A döntés motivációi közül leginkább a pecséttani okra utal - közvetetten - az előbb említett választmányi ülés második napirendi pontjaként felolvasott tudományos értekezés is, amely szintén megjelent a Turulban: „De még azért is kivánatos, régi czímeres pecséteink minél
Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Budapest, 1897. április 28. keltezéssel Uo. fejléc nélküli, csak a levél felső részén nyomtatott pecsétes levél, 1889. július 28. keltezéssel. 15 Magyar nemzetségi zsebkönyv. Második rész: Nemes családok. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Budapest, 1905. 16 MOL P 1483 3. doboz 4. tétel, választmányi, közgyűlési jegyzőkönyvek 1907 17 P 1483 3. doboz 4. tétel, választmányi, közgyűlési jegyzőkönyvek: „A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatói választmány 1906, május 3. ikán tartott rendkívüli ülésének jegyzőkönyve” 18 Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genalógiai Társaság választmányi ülése f. évi április 28-án. Turul 1. (1883) 53. - Nagy Gyula: A turulról. Turul 1. (1883) 29–34. 19 Kubinyi András: A Turul újraindulása elé. Turul 65. (1951–1992) 1-3.
nagyobb számban való közlése, hogy az által heraldikusaink, minél több anyagot találhassanak.”20 A pecsétek a középkorban élték virágkorukat, mivel a kibocsátott oklevelek hitelesítésére ezek bizonyultak a legalkalmasabbnak, így a pecsétet még a középkor vége felé is megillette a tulajdosának kijáró tisztelet. Ebből következik, hogy az egész középkorban a pecsét hitelessége döntötte el az oklevél hitelességét, míg a pecsét hamisításáért fő- és jószágvesztés járt.21 A Társaság deklaráltan abból a célból alakult, hogy „… a történelemnek addig elhanyagolt társtudományait ápolja, úgy mint, a heraldikát, diplomatikát, sphragistikát, genealogiát …”22, ezért mi mást választhatott volna pecsétjéül, mint valamelyik Árpád-házi királyunk viaszpecsétjét vagy bulláját. Mindezt az is indokolhatja, hogy az akkori és mai államcímerünk első uralkodóházunk címeréből alakult ki, módosulását és fejlődését elsősorban uralkodóink pecsétjeiről ismerhetjük meg, így ezek a középkor történelmének is egyik legfontosabb forrásai.23 A Társaság pecsétjéhez hasonló, többször vágott, háromszögű pajzsban a vágásokban lépő, oroszlánokat ábrázoló címer elsőként Imre király (1196–1204) 1202. évi aranybullájának hátlapján tűnik fel. (8. kép) Ez csekély eltéréssel megegyezik II. András király (1205–1235) 1214-től használt aranybullájának a hátlapján látható címerrel, amelyet a Társaság pecsétjének választott.24 (9. kép) Az általunk fellelt - Donászy Ferenc és Bodor Imrétől származó - szakirodalom szerint: Imre aranybulla hátlapján a pecsétmezőben a felső sarkain lekerekített háromszögű úgynevezett mandula pajzsot láthatunk. A „kilencszer vágott” pajzs, páros számú mezeiben - a legalsó kivételével - jobbra lépő kilenc oroszlán szerepel: az elsőben és másodikban három-három, a harmadikban kettő, a negyedikben egy oroszlán látható. II. András aranybulláján „pólyák” száma és az oroszlánok elrendezése változik. A két címer lényegében heraldikailag megegyezik: vágott, illetve pólyás pajzs oroszlánokkal. II. András aranybulláján a pajzs hétszer vágott, a második, negyedik és hatodik mezőben kettő-kettő szembefordult oroszlán között, egy-egy szív - Donászy Ferenc szerint: „szív alakú kis pajzs” - szerepel, a nyolcadik mezőben egy balra lépő és hátratekintő oroszlánnal.25 Szerintünk, mind Donászy Ferenc mind Bodor Imre tévednek Imre címerében szereplő vágások számát tekintve, nem véletlenül Bertényi Iván is csak többször vágott pajzsot említ.26 Véleményünket többek között Bodor Imre által a Turulban közölt fotómellékletre alapozzuk, amely Imre aranybullájának hátlapaját ábrázolja, ezen jól felismerhetően a címerpajzs nyolcszor vágott. A pajzs részén látható markáns kiemelkedés inkább a pajzs szélének, mint a kilencedik vágásnak tekinthető.27 Egy másik kiadványban fellelhető, Imre aranybulláját ábrázoló színes fotómellékleten ez szintén nagyon jól látszik.28 (8. kép) További heraldikai problémát vet fel, hogy Imre és II. András címerében: „vágásos” vagy „sávozott” a pajzsmező. Erre a kérdésre heraldikai szabályok szerint, a vágások száma adja meg a választ. Amennyiben a vágóvonalak száma páros - mint Imre címerében - és két máz váltakozik a pajzsmezőben akkor „pólya” keletkezik, tehát sávozott a címer. Viszont, amikor 20
Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genalógiai Társaság választmányi ülése f. évi április 28-án. Turul 1. (1883) 53. - Majláth Béla: Péter alnádor pecsétje 1298-ból. Turul 1. (1883) 12–16. 21 Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Bp., 1993. 85. 22 Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság megalakulása. Turul 1. (1883) 52. 23 Laszkovszky József: A magyar címer története Bp. 1989 - Bodor Imre: Magyar állami címer alakulása a középkorban. Turul 75. (2002) 1–3. 24 Bertényi Iván: Új magyar címertan. Bp., 1993. 66–70. 25 Donászy Ferenc: Az Árpádok címerének kérdése. Turul 49. (1935) 24–33. – Bodor Imre: Árpád-kori pecsétjeink I. Az Árpád-ház pecsétjei. Turul 74. (2001) 1–14. 26 Donászy F. i. m. 24–33. – Bodor Imre: i. m. (2001) 1–14. – Bertényi I. i. m. 66–70. 27 Bodor Imre: (2002) 1–3.- Imre aranybullájának hátlapaja, 1202. MOL Dl 39249 28 Csorba Csaba: Árpád örökében. Helikon - Magyar Könyvklub, 1996. 95.
a vágások száma páratlan - mint II. András címerében - a pajzsmező vágásos lesz.29 Mindez nagyon szépen látszik II. András aranybulláját ábrázoló színes fotómellékleten30 (9. kép) A korábbi heraldikai szakirodalom - főleg Donászy Ferenc nyomán - a „vágásos” illetve „sávozott” pajzsmezőt spanyol hatásra keletkezett címerfelvételnek tekinti. Az aragóniai uralkodók címerében látható vörös mezőben arany cölöp. Imre király felesége Konstancia Aragóniából származott, így a király a hasított vörös-arany pajzsmező hazai párjaként vágott vörösezüst pajzsmezőt választott. Újabban ezt a magyar heraldikusok kétségbe vonják, így Bertényi Iván - főként a nyugat-európai szakirodalomra alapozva - Arles régi zászlajából származtatja. Az oroszlánok eredetének kérdésében viszont nagymértékben eltérnek a különböző, korábbi és mai heraldikai szakirodalmi vélemények. Az egyik álláspont szerint az oroszlán az Árpádház családi, illetve nemzetségi címerállata volt. A másik álláspont az, hogy az oroszlán is Imre király felesége, Konstancia révén a szoros kapcsolatban álló Aragónia, Leon és Kasztília lovagi kultúrájából származik.31 A mai modern heraldikai szakvélemények - szintén a nyugat-európai szakirodalomra alapozva - mindkettőt elevetik. A címerben látható oroszlánok esetében, inkább a nyugat-európai királyi címerekkel látnak analógiát.32 Ennek a problémának a részletes taglalása túl messzire vezetne, ezért csupán a dán királyi címert hoznánk fel példaként ennek az analógiának az alátámasztására. Választásunk két okból esett erre a címerre. Egyrészt: mert több nyugat-európai királyi címer közül, tartalmilag, ez hasonlít legjobban Imre és II. András királyaink címereire. (10. és 11. kép) A mai dán kiscímerben: osztatlan arany pajzsmezőben, egymás alatt három, koronás kék oroszlán, valamint szimmetrikus elrendezésben kilenc veres szív lebeg. (12. kép) Az oroszlánok és a szívek a Valdemár-dinasztia családi címeréből származnak. A Valdemárok oroszlánjai, illetve leopárdjai - ezek heraldikailag akkor leopárdok, ha a fejüket nézővel szembe fordítják - a címereken, hol koronázott, hol koronázatlan formában voltak láthatóak. (13. kép) Másrészt: a címer legrégebbi ábrázolása 1190-ből maradt fenn, (IV.) VI. Knuds dán király kettős viaszpecsétjén, ugyan a pecsét lenyomata olyan mértékben elmosódott, hogy a fejállás nem ismerhető fel megbízhatóan. (14. kép) Tehát (IV.) VI. Knuds pecsétjének (1190) valamint, Imre aranybullájának (1202) és II. András aranybullájának (1221) keletkezési ideje is olyan közel esnek egymáshoz, hogy ez alapján is párhuzam vonható az említett címerek keletkezése között.33 Mivel Imre és II. András királyaink aranybulláin látható címerek fent említett, modern, szakszerű heraldikai magyarázatai a Társaság megalakításának időszakában még nem voltak ismertek, így joggal feltételezhetjük, hogy pecsétjük kiválasztását nem heraldikai szempontok, vagy pecséttani megokolások motiválták. Véleményünk szerint leginkább oklevéltani szempontokkal magyarázható a pecsétválasztás. A történelmi hagyomány az Aranybullának nevezi II. András 1222. évi királyi dekrétumát, amelyet a király 1214-től használt aranybullájával hitelesítettek. Az Aranybulla történelmi jelentőségét aligha kell taglalnunk. Az egyik legfontosabb középkori oklevelünk történelmi-
29
Bertényi I. i. m. 24–26. Érszegi Géza: Az aranybulla Helikon Kiadó, Budapest1990. címlap és hátlap 31 Donászy F. i. m. 24–33. – Bertényi I. i. m. 66–70. 32 Pandula Attila: MHGT 2014. március 27-i ülésen, az előadást követő vita során elhangzott szóbeli közlése nyomán 33 DANEMARK Ein offizielles, Handbuch (Redakteur Bent Rying), Das Königshaus. Kopenhagen 1971. 16-17. (Német nyelven) 30
társadalmi jelentőségét egyedül a Magna Chartához mérhetjük, a történelmi hasonlat azonban itt véget is ér.34 Az Aranybulla története kicsiben visszatükrözi a magyar történelmet. A több évszázadon keresztül a magyar nemesi szabadság fundamentumának tekintett királyi dekrétum mind a hét eredeti példánya elveszett. Így az Aranybulla szövege átírásban, illetve az átírást tartalmazó oklevelekben maradt fenn.35 I. Lajos, (1342–1382) - a hét eredeti oklevél egyikéről - 1351-ben átírt oklevélben az Aranybullát megerősítette, azonban ennek az oklevélnek a pecsétje is elveszett.36 Amikor 1990-ben facsimile kiadták az Aranybullát, I. Lajos egy másik oklevelén megmaradt kettős pecsétjének másolatával látták el a hasonmás kiadványt.37 Összegezve elmondható, hogy dokumentumok hiányában nem tudjuk bizonyítani, a történelem segédtudományai közül melyik szaktudomány szempontjai motiválták a Társaság pecsétválasztását. Az alapítók azonban ennél kifejezőbb jelképet nem is választhattak volna. Véleményünk szerint, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság pecsétje nem a dicső múltat jelképezi, hanem az évszázadok során elrabolt és megsemmisült „történelmi kincseinknek” állít emléket.
2.
34
3.
Treasures in Full: Magna Carta, The British Library, Cotton MS. Augustus II. 106, Magna Carta Manuscript Viewer, the British Library's Online Gallery. (http://www.bl.uk/treasures/magnacarta/magna_main.html), (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.) A Magna Charta, vagy más néven Magna Carta Libertatum az Egyesült Királyság történelmi alkotmányának részét képezi. Az első, 1215-ös kiadást több változat követte az évszázadok folyamán. 1225-ben lépett életbe törvénykönyvként. Bár a XIX. század második felétől kezdve sok pontját újabb törvények váltották fel, három klauzula még ma is érvényes. (Az 1., 9. és 29. számúak) 35 Hitelesített másolat (1318), Esztergom, Érseki levéltár, Világi levéltár (Lad. V, no. I), etc. I. Lad. Decretum unicum anno 1351 editum, Budapest, Magyar Országos Levéltár (Lad.H, no. 2, Dipl. lt. 4239) 36 Érszegi Géza Az Aranybulla. Székesfehérvár 1972 (Szerk. Farkas Gábor Fejér megyei történeti évkönyv 6.) 5– 26. 37 Az Aranybulla. Érszegi Géza kísérőtanulmányával. Bp. 1990 – Kőfalvi Tamás: A diplomatikai források kiadásának kérdési és példái Magyarországon. In: Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Szerk. Szabó Attila, TánczosSzabó Ágota) Kecskemét, 2006. 249–266.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14. Képek jegyzéke és forrása Címlapon: II. András címere a Magyar Országos Levéltár épületében Forrás: Szászi József felvétele 1. „A MAGYAR HERELDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG PECSÉTJE 1883.” Forrás: Tárcza: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi ülése f. évi április 28-án Turul 1883/1. 2. A Turul legelső címlapját díszítő ovális alakú növényi ornamentika Forrás: Turul 1883/1. 3. A Turul legelső címlapján szereplő pecsét Forrás: Turul 1888/1. 4. Az MHGT első, nyomtatott formájú pecsétje Forrás: MOL P 1483 4. doboz 7. tétel, beérkező levelek, Szászi József felvétele 5. Magyar nemzetségi zsebkönyv. Második rész: Nemes családok könyv előlapja. Forrás: Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Budapest, 1905. Szászi József felvétele 6. Az MHGT pecsétjének, színjelzés nélküli vörös viaszpecsét változata (1907) Forrás: MOL P 1483 3. doboz 4. tétel, választmányi, közgyűlési jegyzőkönyvek 1907. Szászi József felvétele 7. Az MHGT színjelzés nélküli, nyomdai papírpecsétje két változatban: veres - fehérrel damaszkolt pecsétmezőben, festék nélküli, dombornyomásos fehér pajzs (1906), illetve kék fehérrel damaszkolt pecsétmezőben, festék nélküli, dombornyomásos fehér pajzs (1906) Forrás: MOL P 1483 3. doboz 4. tétel, választmányi, közgyűlési jegyzőkönyvek, Szászi József felvétele 8. Imre király (1196–1204) 1202. évi aranybullájának elő és hátlapja Forrás: Csorba Csaba: Árpád örökében. Helikon - Magyar Könyvklub, 1996. 95. Legeza László és Hapák József felvétele 9. II. András Aranybullája 1222-ből Forrás: Érszegi Géza Az aranybulla Helikon Kiadó, Budapest1990 címlap és hátlap, Gyarmathy László és Gottl Egon felvétele
10. Imre király (1196-1204) címere, az 1202. évi aranybullájának hátlapján szereplő címer alapján Forrás: Szászi József címerrekonstrukciója 11. II. András király (1205-1235) címere, az 1214. évi aranybullájának hátlapján szereplő címer alapján Forrás: Szászi József címerrekonstrukciója 12. A Dán Királyság kiscímere Forrás: Wikimedia (www.commons.wikimedia.org) URL: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:National_Coat_of_arms_of_Denmark.svg (Hozzáférés dátuma: 2014. augusztus 2.) 13. A Valdemár-dinasztia családi címerében szereplő oroszlánok és a szívek Forrás: DANEMARK Ein offizielles, Handbuch (Redakteur Bent Rying), Das Königshaus. Kopenhagen 1971. 16-17. 14. (IV.) VI. Knuds dán király 1190-ből fennmaradt kettős viaszpecsétjének elő és hátlapja Forrás: DANEMARK Ein offizielles, Handbuch (Redakteur Bent Rying), Das Königshaus. Kopenhagen 1971. 16-17.
