A Magyar Államkincstár szakmai konferenciája 2008. december 4 – 5. Az államháztartási költségvetési reformok alakulása (Szerkesztett változat) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megköszönve a megtisztelő felkérést, előadásom témájával kapcsolatban elöljáróban a következőket szeretném jelezni. Általában a reformokról, ezen belül a költségvetési reformokról is különböző fórumokon lehet hallani. A mai előadásban a számomra biztosított kereteken belül elsősorban nem az általános elméleti kérdések taglalását, hanem a konkrét gyakorlati lépéseket, azoknak az egyes intézményi feladatellátásra gyakorolt hatását kívánom megosztani Önökkel. Ezzel azt is jelezni szeretném, hogy a Kormány nemcsak beszél a reformokról, hanem konkrét döntésekben biztosítja azok előrehaladását. A számos részterületen meghozott, első látásra talán mozaikszerűnek tűnő döntések konvergens rendszert alkotnak. Ezek végső célja az egyértelmű, jogszerű és felhasználóbarát szabályozási környezet kialakítása mellett a közpénzek átlátható, ellenőrizhető, a szakmai és fiskális szempontok optimális egyensúlyát megcélzó hatékony felhasználása. (I. Az Országgyűlés hatáskörében) A szabályozórendszer változásait csoportosítva első körben a törvényi szintű változásokat szeretném ismertetni. A Kormány a 2009. évi költségvetési törvénytervezethez kapcsolódva a „Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó
2
egyes törvények módosításáról” címmel (ún. „Salátatörvény”) egy külön törvényjavaslat csomagot állított össze. Ebben szerepelnek mindazok a módosítások, melyek összefüggésben vannak a költségvetési törvény végrehajtásával. Közülük néhány különösen jelentős területre szeretném felhívni a figyelmet. Mint Önök előtt is ismert, a mindenkori éves költségvetési törvényekkel a legszorosabb kapcsolatban áll az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.). Ebben „A kincstári rendszer szervezetei és feladatai” cím alatt a 18/A.-18/H.§ módosulása fontos változásokat eredményez. (Egységes szociális nyilvántartás) Az Áht. 18/B. és 18/H. §-a alapján a közpénzekkel való hatékonyabb gazdálkodás, illetve a szociális támogatásokban részesülők finanszírozási helyzetének naprakész ismerete érdekében a Magyar Államkincstár által folyósított szociális ellátások vonatkozásában 2009-ben egységes szociális nyilvántartás kerül bevezetésre. A nyilvántartás célja: • a szociális transzferek együttlátása, átláthatóvá tétele; egy belső ütköztetési rendszer kialakítása a párhuzamos és egymást kizáró ellátások folyósításának elkerülése érdekében, és ez által egy eredményes ellenőrzési rendszer működtetése; • az ellátásokra való jogosultság megállapításához szükséges adatok lehető legnagyobb körének hivatalból történő beszerzése, amelynek segítségével • mérséklődik az ügyfelekre háruló adatszolgáltatási kötelezettség, • egyszerűsödik az igénylés rendje,
3
• megalapozottabbá válik az igényelbírálás rendszere. A MÁK által folyósított, illetve kezelt szociális transzferek nyilvántartásban szereplő adatainak köre a következő: • a családtámogatások, • a fogyatékossági ellátások, • az energiafelhasználási támogatások, • valamint a lakástámogatások A nyilvántartás (megfelelő adatkezelési felhatalmazás biztosításával, melyet szintén a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvény szabályoz) tartalmazza: • az ellátásban részesülők, illetve az ellátásra jogosítók természetes és egyéb azonosító adatait; • az ellátások összegeit, illetve folyósítás időtartamában, feltételeiben bekövetkezett változásokat. Az egységes szociális nyilvántartás felhasználói köre a MÁK területi szerveire és a települési önkormányzatok jegyzőire terjed ki. (Az önkormányzati felülvizsgálatot érintő alapvető változások) Ugyancsak az Áht. 18/B. §-a alapján a Kincstárnak a helyi önkormányzatok központi költségvetésből származó támogatásai és hozzájárulásai tekintetében végzendő feladataiban alapvető változás következik be 2009. január 1jét követően. A szabályozás előzménye, hogy az Állami Számvevőszék jelentésében az önkormányzatok által jogtalanul igénybevett
4
állami támogatások visszafizetésére és a pótlólagos támogatásra vonatkozó javaslatok végrehajtása a zárszámadási törvényben került megfogalmazásra. Az Alkotmánybíróság 42/2008. (IV.17.) AB határozatában ezt az eljárásrendet kifogásolta, mivel így az önkormányzatoknak nincs lehetőségük jogorvoslatra. A módosítás célja, hogy az AB iránymutatása alapján a visszafizetési kötelezettségnek a Kincstár felülvizsgálati eljárásában kell érvényesülnie, ezáltal a jogorvoslati út megnyílhat az önkormányzatok előtt. Az eljárás lényege, hogy az ÁSZ által visszafizetésre „kötelezett”, de azt nem teljesítő önkormányzatok számára a Kincstár felhívást bocsát ki, amelyben a tényállást az ÁSZ ellenőrzési jelentéseire alapozza. A Kincstár az erre adott válasznak függvényében folytatja az eddig is szabályozott (jogorvoslati lehetőségeket is magába foglaló) eljárást. A felülvizsgálati eljárás egyes szakaszainak dokumentumában (jegyzőkönyvben, határozatban) kerül érvényesítésre az ÁSZ megállapítás, így megnyílik a jogorvoslati út az önkormányzatok számára. (Törzskönyvi nyilvántartás) A következő változás már átvezet az adóeljárásban bekövetkező módosítások területére. A hatályos szabályozás szerint a kincstár által vezetett törzskönyvi nyilvántartásba bejegyzett, adóköteles tevékenységet végző költségvetési szervek, valamint a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó, illetve a külön törvény alapján nyilvántartandó egyéb jogi személyek (ezek közös gyűjtőneve a "törzskönyvi szerv") közvetlenül az állami adóhatóság felé teljesítik bejelentkezési és változás-bejelentési kötelezettségüket.
5
Az Áht. 18/B. §-ában, valamint a „Salátatörvény” 23.§-ában található szabályozás alapján (a cégbejegyzésre kötelezett adózók, illetőleg az egyéni vállalkozók mellett) az adóköteles tevékenységet folytató törzskönyvi szervek vonatkozásában is bevezetésre kerül az ún. „egyablakos” rendszer. Ennek lényege, hogy a kincstár által vezetett törzskönyvi nyilvántartásban nyilvántartandó törzskönyvi szervek az állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentkezési és változásbejelentési kötelezettségüknek a jövőben a Kincstár útján tesznek eleget. Az egyablakos rendszer bevezetése esetén a törzskönyvi szerv tehát bejelentkezési, változásbejelentési kötelezettségét a Kincstár felé teljesíti, és a MÁK továbbítja az állami adóhatóság felé a bejelentett adatok közül azokat, amelyeket a törvény vonatkozó rendelkezései szerint az állami adóhatósághoz is be kell jelenteni. Az egyablakos rendszer törzskönyvi szervekre történő kiterjesztése a törzskönyvi szervek bejelentkezését egyszerűsíti, a bejelentkezéssel, változásbejelentéssel járó adminisztrációs terheiket csökkenti. Emellett a módosítás a bejelentkezés, változásbejelentés jelenlegi rendszerében nem kizárható (a kincstári és az adóhatósági nyilvántartásai közötti) adateltérés lehetőségét is kiküszöböli. A törvénymódosítás szerint az egyablakos rendszer 2009. július 1-jétől kerülne bevezetésre, tekintettel arra, hogy a bevezetéshez szükséges tárgyi, technikai feltételek ezen időponttól kezdődően biztosíthatók. Az érintett szervezetek nyilvántartásaiban szereplő, mindkét szerv által nyilvántartandó adatok egyeztetése érdekében az állami adóhatóság és a Kincstár 2009. december 31-ig kölcsönös adatátadást valósítana meg.
6
(Az adótörvényekből fakadó további változások) Az adótörvények Államkincstárt, illetve a költségvetésből gazdálkodó intézményeket (elsősorban kifizetői, illetve munkáltatói minőségükben) érintő 2009. évi változásai a következőkben foglalhatók össze. 1. Egyszerűsített bevallás, munkáltatói adómegállapítás 2009. január 1-jétől módosulnak az adó megállapításának szabályai. Ezek szerint az adó megállapítása történhet önadózással (amelynek két formája az állami adóhatóság közreműködésével készített egyszerűsített bevallás és az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallás), illetve munkáltatói adómegállapítás révén. Az egyszerűsített bevallás az önadózás új formájaként kerül bevezetésre a megszűnő adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás helyett, és már a 2008. évi adókötelezettség teljesítésére is választható. Főszabályként egyszerűsített bevallást az a magánszemély nyújthat be, aki az adóévben kizárólag olyan bevallásköteles jövedelmet szerzett, amelyből kifizető (munkáltató) adót/adóelőleget vont le. Egyidejűleg változnak a munkáltatói adómegállapítás szabályai, lényegében visszatér a 2005-ben hatályos szabályozás. A magánszemély akkor nyilatkozhat a munkáltatójának arról, hogy kéri a munkáltatói adómegállapítást, ha az adóévben csak munkáltatóktól, társas vállalkozástól, illetve a költségvetési szervek központosított illetményszámfejtési körébe tartozó kifizetőktől szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában önadózóként köteles lenne bevallani. (2008-ban szűkebb körben, a helyi önkormányzat nettó finanszírozási körébe tartozó kifizetőktől szerzett bevétel esetén lehetett kérni munkáltatói adómegállapítást).
7
2. Munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatások Lényeges, egyben jelentős adminisztrációcsökkenést eredményező változás, hogy 2009. január 1-jétől az egyes béren kívüli juttatások adómentességére vonatkozó 400 ezer forintos korlát megszűnik. Az együttes korlát megszűnésével a béren kívüli juttatásokra csak az egyedi korlátok érvényesülnek, és azon juttatások, amelyekre vonatkozóan a törvény nem határozott meg adómentességi határt, 2009-től szintén korlátossá válnak. Ilyen a képzés költsége, amelyre vonatkozóan 2009. február 1jétől az iskolarendszerű képzés esetén a munkáltató, társas vállalkozás által átvállalt képzési költség adómentesen egy évben a havi minimálbér két és félszeresénél nem lehet több. A törvény átmeneti rendelkezései alapján a korlát csak az új szerződésekre vonatkozik. Szintén 2009. február 1-jétől korlátossá válik a művelődési intézményi szolgáltatás is. Adómentesen évente a minimálbér összegéig juttatható a szolgáltatás, és további változásként kizárólag a törvényben meghatározott juttató és juttatásban részesülő személy között történő juttatás adómentes. Ugyanakkor 2009. január 1-jétől új adómentes juttatási jogcím a könyvtári, a levéltári, a múzeumi, az egyéb kulturális, illetve alkotó- vagy előadó-művészeti tevékenységet folytató szervezet tevékenységi körébe tartozóan ingyenesen nyújtott szolgáltatása, kivéve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti. 3. Kiküldetési rendelvény 2009. január 1-jétől a kiküldetési rendelvény kiállítására és az igazolás nélküli térítésre mind a munkáltató, mind a kifizető jogosult. A személyi jövedelemadó törvény a kiküldetési rendelvény alkalmazhatóságát megengedi a munkáltató mellett egyéb személyek (kifizető) részéről történő térítések esetében
8
is, így azt, illetve a hozzá kapcsolódó költségelszámolást alkalmazni lehet a munkavállalón kívül a kifizető tevékenysége érdekében hivatali, üzleti utazást teljesítő más személyek (például a megbízásos jogviszonyban foglalkoztatottak) esetében. Az alkalmazhatóság kiterjesztésével mind a kifizetők, mind a magánszemélyek adminisztrációs terhei csökkennek. 4. Cégautó 2009. február 1-jétől a személyi jövedelemadó rendszerében megszűnik a cégautó adó, és ezzel összefüggésben megszűnik a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem, illetve a cégautó használatával összefüggésben az úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatásának adóztatása. Ugyanakkor ugyanezen elnevezéssel, de más alapokon egy vagyoni típusú adó kerül bevezetésre a gépjárműadóról szóló törvényben szabályozott módon. Az adót a nem magánszemély tulajdonában álló (például gazdasági társaság, költségvetési intézmény, alapítvány, szakszervezet stb.), a személyi jövedelemadó törvény alapján személygépkocsinak minősülő járművek után kell fizetni, valamint azon személygépkocsi után, amelyre vonatkozóan a számviteli törvény szerint ráfordítást, vagy a személyi jövedelemadó törvény szerinti tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el. A változás következtében egyszerűbbé válik a cégautók utáni adózás. A magánhasználathoz kapcsolódó adminisztráció megszűnik, az adózás ugyanakkor megkerülhetetlenné válik. 5. Képviselői költségtérítés 2009. február 1-jétől az országgyűlési képviselőket megillető költségtérítési átalányként, a polgármestereket megillető költségátalányként kapott juttatás teljes összege külön adózó
9
jövedelemként adóköteles. Ezzel összefüggésben az országgyűlési képviselők, önkormányzati képviselők, polgármesterek esetében is alkalmazandóak a hivatali, üzleti utazás szabályai. A költségtérítési átalány, illetve a költségátalány után az adó mértéke 15 százalék, és ennek megfizetésével a kifizetőt és a képviselőt egyéb járulék, illetve közteher-fizetési kötelezettség nem terheli. Az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg, a magánszemélynek az átalány összegét a bevallásában feltüntetnie nem kell. (További feladatok) Az államháztartással, a költségvetéssel összefüggő reformokkal kapcsolatban megjegyzem, hogy az adórendszer átalakítása továbbra is fontos kérdés, amellyel a kormány a jövő tavasszal foglalkozni kíván. A költségvetési hiány mérséklésének jelenlegi folyamatában azonban általános adócsökkentés valószínűleg nem támogatható, ugyanakkor a terhek, az adóstruktúra átrendezése továbbra is vizsgálandó.
10
(A költségvetési szervek jogállásáról szóló törvény) Az ismétlések elkerülése végett itt most csak emlékeztetni szeretnék Aradi Zsolt főosztályvezető úr előadására, amely részletesen ismertette az új jogszabályként bevezetésre kerülő, a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásának rendjéről szóló törvényjavaslatot. Ennek parlamenti jóváhagyása alapvetően befolyásolja a költségvetési intézmények és a MÁK jövőbeni feladatellátását, melyre a következő évben közös munkával kell felkészülni. (II. A Kormány hatáskörében) Az új államháztartási szakfeladatrend 1. Az évek óta zajló államháztartási, ezen belül költségvetési reformfolyamat része, hogy egy – feladatalapú, hatékony – költségvetési tervezést, finanszírozást, elszámoltatást lehetővé tevő, illetve támogató, – az államháztartás összes alrendszerére kiterjedő információs bázis jöjjön létre. Ennek egyik legfontosabb eleme egy olyan szakfeladat-struktúra és tartalom kialakítása, amely teljességében megmutatja – az államháztartásból finanszírozott feladatok, tevékenységek körét, amelyekhez hozzárendelhetők – a költségek és bevételek, továbbá – azok a különféle mutatószámok, amelyek – s ez kulcskérdés – a költségvetési feladatellátás szempontjából közvetlenül mérhetővé teszik a feladatokat, a teljesítményeket, valamint azok ráfordításait, forrásait.
11
A szakfeladatrend – ebben a tágabb értelmében – egy új, a vállalkozásokkal versenyképes költségvetési gazdálkodási kultúra nélkülözhetetlen része. 2. A jelenlegi szakfeladatrend – sem szemléletében, sem struktúrájában nem elégíti ki ezt az igényt, – hatálya csak a költségvetési szervekre terjed ki, – valamint évenkénti, PM tájékoztatóban (jogszabályi háttér nélkül) történő előírása nem ad kellő komolyságot és stabilitást a használóknak. Ezért több éves fejlesztőmunka eredményeként elkészült az új "államháztartási szakfeladatok rendje", mely a fenti szempontokat lehetőség szerint már teljességében figyelembe veszi, azaz – kiterjed valamennyi tevékenységre és támogatási célra, – kiterjed az államháztartás minden alrendszerére: a költségvetési szervek mellett a fejezeti kezelésű előirányzatokra, az elkülönített állami pénzalapokra, valamint a társadalombiztosítási alapokra is, – jogszabályi megalapozottsággal bír. A fejlesztési folyamat utolsó éve ugyanakkor egybeesik az Európai Unió statisztikai adatgyűjtési követelményeinek jelentős átalakításával, az ehhez való alkalmazkodás is elengedhetetlenné tette a változtatást. 3. A Kormányprogram „Államreform” alfejezetében „Kisebb, szolgáltató közigazgatás” címen foglalkozik a többi között a „Hatékonyabb államapparátus” kialakításával mint kiemelt céllal. Így fogalmaz: „Átalakítjuk a költségvetési intézmények finanszírozási rendszerét. Nem szervezeteket, hanem elsősorban programokat, a társadalom számára szükséges tevékenységeket finanszírozunk, és előre
12
meghatározott célok alapján értékeljük a tevékenységük eredményét, színvonalát.” Fenti célok eléréséhez nyújt pótolhatatlan eszközt az új szakfeladatrend mindenekelőtt azzal, hogy − elemi adatokat nyújt arról, hogy pontosan mely tevékenységekre és mennyit költ az állam és az önkormányzatok, s azok mely szervei; lehetőséget biztosít a szakmai feladatellátás és a költségvetési háttér egyértelmű összekapcsolására, − segíti a döntéshozót a tevékenységek tervezett forrásának meghatározásában és a finanszírozás módjának megválasztásában, − feltárja a kiadási és forrásstruktúrát: a tevékenységeknek milyen jogcímen, milyen közgazdasági osztályozásban keletkeznek kiadásai és bevételei – s hogyan kell, érdemes mindezen változtatni, − a tevékenységekhez rendelt mutatószámok értékeinek alakulásán keresztül nyomon követhetővé teszi a feladat volumenét, a nyújtott teljesítményt, az elért eredményt, a társadalmi hatást, − mind a pénzügyi adatok, mind a mutatószámok alakulásával komplex (szakmai és pénzügyi) módon értékelhetővé válik a közszféra valamennyi tevékenysége, intézményi (mikro) és állami/önkormányzati (makro) szinten egyaránt. Összességében az új szakfeladatrend – a fentiek alapján, azokat nem megismételve – jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi erőforrások megkíméléséhez, optimális felhasználásához. Mindezekhez természetesen arra van szükség, hogy a költségvetési kiadások, bevételek és támogatások a megfelelő
13
szakfeladaton és szerkezetben kerüljenek bemutatásra, ám ha erre a végfelhasználók nincsenek felkészítve, makroszinten jelentősen eltorzult adatokat kaphatunk. 4. Az új szakfeladatrendi struktúrához kapcsolódó gazdálkodási, tervezési, beszámolási szabályokat az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. Korm. rendelet (Ámr.) tartalmazza, a jogszabály-módosítást a Kormány novemberben elfogadta, a változások 2009. január 1-jével lépnek hatályba. A szabályozási folyamat – következő eleme még december hónapban a struktúra (lista) PM tájékoztatóban történő megjelentetése, majd – záró eleme a tartalmi meghatározások és az általános útmutató megjelentetése 2009. március hónap folyamán szintén PM tájékoztatóként. Az új struktúra és a hozzá kapcsolódó tervezési és beszámolási rendszer egy „üzemgazdasági” szemléletű rendszer alapjait teremti meg. Bevezetése, pontos használata, informatikai felépítése – tekintettel a bővítésekre, a sokkal nagyobb részletezettségre, az adatelőállítási, -szolgáltatási fegyelemre – komoly terhet ró az azt használó költségvetési fejezetekre, szervekre, intézményekre. Ugyanakkor – éppen részletezettségéből, illetve a hozzá kapcsolódó tervezési-beszámolási űrlap adatszerkezetéből fakadóan – önmagában is rákényszeríti a használókat a precízebb gazdálkodásra, melynek jelentős hasznait élvezhetik majd a döntéshozók mind központi, mind önkormányzati, mind pedig intézményi szinten. A nagyszámú és esetleges adatigény kielégítésének bizonytalanságát és sokszori többletmunkáját kiváltja az egyeztetett, igényes, rendszerbe épített adatelőállítás és
14
adatszolgáltatás, ami mindenképpen összességében olcsóbb.
megbízhatóbb
és
5. Tekintettel a költségvetési gazdálkodási körben nap mint nap megmutatkozó gyakorlati problémákra, annak érdekében, hogy az új struktúra bevezetésének hasznai ténylegesen jelentkezzenek, elengedhetetlenül szükséges annak alapos, minden részletre kiterjedő megismertetése, a kapcsolódó könyvelési és adatgyűjtési technikák "betanítása". Ehhez elengedhetetlen az – írásos útmutató és az – egyszeri oktatás, személyes konzultáció hozzáférhetővé tétele, melynek célja az új szakfeladatrend – illetve ezzel együtt az üzemgazdasági szemléletmód – költségvetési tervezésben és beszámolásban való helyes alkalmazásának elősegítése, illetve az, hogy az államháztartási gazdálkodási folyamatban részt vevők részletesen, pontosan, az elvi alapokkal együtt megismerhessék az új szakfeladatrend bevezetésével járó feladatokat, illetve különösen azt a feladatalapú költségvetési szemléletmódot, amelyet ez a struktúraváltás megalapoz. Egy ilyen nagyságrendű tájékoztatási-oktatási program messze túlmutat a Pénzügyminisztérium számára jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségen, célja hozzájárulni az államháztartási reform humánerőforrás oldali megalapozásához, annak hatékony alkalmazására való felkészítéshez. Célcsoportjai az államháztartás egyes alrendszereit működtető szervek és személyek, így a fejezetgazdák, az alapkezelő szervek, a központi költségvetési szervek és területi szerveik, valamint a területi és helyi önkormányzatok és intézményeik és azok kompetens szakemberei
15
(összességében több tízezer munkatárs fogja használni az új rendszert). A következőkben ezen a területen a MÁK munkatársainak aktív közreműködését szükséges –az írásos útmutatók elkészítésében, –az oktatási, tájékoztatási folyamatban. A fejlesztések sikeres megvalósítása esetén lehetővé válik, hogy a jelenleg hatályos rendszerhez képest lényegesen árnyaltabb képet kapjunk az államháztartási működés keretében alaptevékenységként ellátott közfeladatok volumenéről, finanszírozási és kiadási szerkezetéről, a közpénzekből finanszírozott más tevékenységek és célok struktúrájáról, valamint a költségvetési szervek által végzett kisegítő, kiegészítő és vállalkozási tevékenységek köréről és mennyiségéről. Az ebből nyert államháztartási szintű adatok elemzésével megalapozhatóvá válik a költségvetés tervezési-beszámolási rendszerének feladatalapú átalakítása, továbbfejlesztése. (KGR) Amint az Önök előtt is ismert, a Kormány által 2006-ban a 2118/2006. (VI. 30.) kormányhatározatban, és annak 2255/2006. (XII. 25.) számú módosításában meghirdetett államháztartási reform kiemelten fontos része a költségvetéstervezés, a költségvetés végrehajtás, valamint a költségvetési beszámolás reformja, mely magában foglalja az államháztartás információs rendszerének az átalakítását is.
16
A Költségvetési Gazdálkodási Rendszer projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg, az Új Magyarország Fejlesztési Terv Elektronikus közigazgatás operatív programja (EKOP) keretében. A KGR megvalósításával mód nyílik a jelenleg működő, többségében elavult kincstári informatikai rendszerek kiváltására, így az hozzájárul a korszerű, szolgáltató típusú állammal szembeni elvárások teljesítéséhez, növeli az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget. A KGR bevezetésének célja, hogy a költségvetési gazdálkodással kapcsolatos feladatok átalakításával egyidejűleg, a költségvetési gazdálkodás területén érintett valamennyi szervezet tevékenységét figyelembe véve, a költségvetéstervezéstől a zárszámadásig tartó folyamat kezelésére, irányítására és végrehajtására egy komplex, integrált informatikai megoldás alakuljon ki. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a projekt keretében nemcsak informatikai, hanem funkcionális fejlesztésre is sor kerül. A fejlesztés során olyan új rendszer jön létre, amely támogatja: • a közpénzek jelenleginél hatékonyabb, ellenőrizhetőbb módon történő nyomon követhetőségét • a megalapozottabb költségvetés tervezést • a hatékonyabb kincstári működést • a költségvetés ellenőrzöttebb, átláthatóbb végrehajtását • az alkalmazott papír alapú bizonylatok számának és mennyiségének jelentős csökkentését • az információk elérési idejének csökkentését • a megalapozottabb döntéshozatalt • az ellenőrzést végző szervezetek munkájának hatékonyságnövelését.
17
Itt most túlságos részletezésbe nem kívánok bocsátkozni, egyrészt az időkeret tartása miatt, másrészt az ismétlések elkerülése érdekében, hiszen az ez év szeptemberében a PmISZK-ban tartott tájékoztatón sok mindenről szó esett. Fő vonalaiban a rendszer elemei a következők: 1. Előirányzat Gazdálkodási Modul (EGM), 2. Kötelezettségvállalás Nyilvántartási Modul (KTM), 3. Intézményi és Nemzetgazdasági Könyvvezetési Rendszer (IKM), 4. Elektronikus Számla Befogadó és Prezentációs Modul (EBPM), 5. Likviditás-Menedzselési Modul (LMM), 6. Banki Számlavezető Modul (BSZM), 7. Információ-szolgáltató és Kiértékelő Modul (ISZM/VIR), 8. Bevallásokat, Teljesítéseket Ellenőrző Modul (BTM). Központosított, on-line, integrált rendszer kerül bevezetésre a Kincstárban és a költségvetési intézményrendszerben, amely egységesen kezeli a folyamatokat. A KGR nyolc moduljából hét a kincstári informatikai folyamatokat kívánja megújítani, az Intézményi és Nemzetgazdasági Könyvvezetési Rendszer (IKM-FI és IKM-NG) modul pedig a központi költségvetési szervek, illetve nemzetgazdasági elszámolások integrált informatikai rendszerének kialakítását és egységesítését célozza meg. A költségvetési szervek, fejezetek, a pénzforgalmi számlatulajdonosok és a Kincstár közötti adatkapcsolatok leggyorsabb és legbiztonságosabb módja a fejlesztés során (az IKM könyvelési modul révén) biztosított egységes könyvelési rendszert alkalmazó intézmények és fejezetek analitikus nyilvántartásából az on-line módon történő adatátvitel.
18
A rendszert nem alkalmazó intézmények és fejezetek esetén, valamint a pénzforgalmi számlatulajdonosoknál az adatátvitel - az adott rendszerhez történő hozzáférési jogosultság (rögzítő felület) biztosításával, vagy - interfészes adatkapcsolat útján valósítható meg. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az intézményi IKM-FI almodul bevezetése során az intézmények szakmai és gazdálkodási kompetenciái változatlanok maradnak. Természetesen az intézményi IKM almodul kialakítása során is fontos a Kincstár aktív közreműködése, hiszen olyan intézményi IKM almodult kell kialakítani, amely támogatja a Kincstár és a központi költségvetési szervek elektronikus adatkapcsolatát. A KGR kialakítása 2009-2010. között valósul meg. A kiválasztott szállítóval várhatóan ebben a hónapban megtörténik a szerződéskötés. Az ütemterv szerint az intézményi IKM modul kialakításában 50 intézmény került kijelölésre., melyek közül 2009. I. n. évében három intézménynél pilot jelleggel indul a rendszer tesztelése. 2010ben további 47 intézmény kezdi alkalmazni, majd fokozatosan kerül bevezetésre a központi költségvetési alrendszer egészében a lehetőségeknek és igényeknek megfelelően. A KTR (tervező) rendszer 2009. III. n. évétől már szolgálja a 2010. évi költségvetési tervezési feladatokat, a teljes integrált rendszer pedig 2010. március végére kerül átadásra. Ezúton szeretném megköszönni a tárcák és intézményeik eddigi közreműködését az IKM modul bevezetése kapcsán, egyben kérem is további aktív részvételüket a program sikere érdekében.
19
Végezetül figyelmüket is megköszönve bízom abban, hogy e rövid tájékoztató is segítségükre lesz a közeljövő feladataira való felkészülésben. Az egyes feladatok eredményes végrehajtása érdekében már most jelzem, hogy az adott szakterületen a részletkérdésekben munkatársaim készséggel állnak rendelkezésre. Budapest, 2008. december 5.
