A MAGOSZ álláspontja a vis maior események miatti a fedezeti vásárlásokkal kapcsolatos bírósági eljárásokról A MAGOSZ tagsága részéről számos bejelentés érkezett, miszerint azok a terményfelvásárló vállalkozások, amelyek álláspontunk szerint tisztességtelenül és a jóerkölcsbe ütköző módon kötöttek a mezőgazdasági termelőkkel mezőgazdasági termények felvásárlására szerződést, az igazoltan meg nem termett termények után is fedezeti vásárlással éltek. Amennyiben pedig a gazdák gazdasági ellehetetlenülésük elkerülése és természetes jogérzékük miatt nem tudtak de nem is akartak fizetni, velük szemben válsztottbírósági eljárást kezdeményeztek. A MAGOSZ az alábbiakban összefoglalja e perekkel kapcsolatos jogi álláspontját. I. Megállapítási kereset ( viszontkereset): mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek a gazdák A MAGOSZ álláspontja szerint azok a szerződések, amelyeket többségében rákényszerítettek a gazdákra, elnevezésüktől függetlenül vegyítik a mezőgazdasági termékértékesítési, a szállítási, az adásvételi, valamint a megbízási szerződés egyes elemeit. Amennyiben perre kerül sor, a MAGOSZ javasolja az érintett termelőknek, hogy a bíróság előtt vagy megállapítási keresettel, vagy pedig ha a per már elindult, viszontkeresettel kérjék annak megállapítását, hogy az általuk kötött mezőgazdasági termény felvásárlására kötött szerződés mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősül. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó szabályozás egyértelműen rendezi a vis maior miatti együttműködés rendjét. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megkötése pedig kizárja azt, hogy a felek a meg nem termett termény fedezeti vásárlás útján történő beszerzésére kötelezzék a termelőket. Erre figyelemmel is kérhető a fedezeti vásárlás miatti kártérítési kérelem elutasítása. Fel kell hívni viszont a figyelmet arra, hogy a termelő a kapott előleggel és szolgáltatásokkal még abban az esetben is köteles elszámolni, ha a termény akár vis maior esemény, akár más ok miatt nem áll rendelkezésre. Az alábbiakban tájékoztatásul közöljük a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó rendelkezéseket. „Ptk.417. § (1) Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg hizlalású állatot köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az ellenértékét megfizetni. (2) A szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy hizlalása is lehet. (3) Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte termény, termék és a nem saját nevelésű, illetve hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. Ptk.418. § (1) A felek a mennyiséget meghatározhatják a mezőgazdasági termék sajátosságának megfelelő mértékegységben vagy meghatározott terület teljes termésében, illetőleg meghatározott állat teljes hozamában vagy ezek hányadában. A minőséget, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással vagy szabatos leírással. (2) A szerződés érvényesen csak írásban köthető. Az írásba foglalás elmulasztása esetében is érvényes a szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette. Ptk.418/A. § (1) A szerződő felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy a megrendelő a termelő — illetve a termelő a megrendelő — részére a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt és ezzel kapcsolatban tájékoztatást ad, a másik fél pedig a szolgáltatást az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi. (2) Ha a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a termelő csak ezt használhatja fel. Nem használható fel azonban az a vetőmag, szaporítóanyag, amellyel kapcsolatban a
termelő minőségi kifogással élt, és azt a megrendelő elfogadta, vagy a minőség meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította. Ptk.419. § (1) (2) A megrendelő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését a termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők. (3) Az átvételi késedelem ideje alatt a szolgáltatás tárgyának természete miatt bekövetkezett értékcsökkenés a késedelemért felelős fél terhére esik, kivéve ha bizonyítja, hogy az értékcsökkenésért a másik fél felelős. Ptk.420. § (1) Ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan akadályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást értesíteni, kivéve ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. (2) Az akadályértesítési kötelezettség elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során figyelembe kell venni. Ptk.421. § (1) A termelő a teljesítési határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet, köteles azonban a teljesítés megkezdéséről a megrendelőt az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a termelő felelős. (2) A termelő jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni. (3) A teljesítés helye a termelő telephelye. (4) Fuvarozó közbenjöttével történő szállítás esetén a megrendelő köteles — a termelő érdekében — a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a termelőt haladéktalanul értesíteni. (5) A (4) bekezdésben előírt intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a termelőtől azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna. Ptk.422. § (1) (2) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződést több évre is meg lehet kötni; ebben az esetben a felek az árban nem kötelesek megállapodni. (3) Több évre szóló szerződésben a felek arra is vállalkozhatnak, hogy a) a termelést, a feldolgozást vagy az értékesítést közös kockázatviselés mellett végzik; b) a termelés, a feldolgozás vagy az értékesítés során elért nyereséget – a szerződésben megállapított arányban – megosztják. (4) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adásvétel, illetőleg a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
II. A jóerkölcsbe ütközés miatt semmis a fedezeti vásárlás kikötése A megállapítási kereset (viszontkerest) indítása mellett adott az a jogi lehetőség is, hogy az érintett termelő keresetben ( viszontkeresetben) kérje a bíróságtól, hogy a termény felvásárlására kötött szerződésben kikötött fedezeti vásárlás lehetőségének e rendelkezés tisztességtelensége, illetve jóerkölcsbe ütközése miatti semmisségének a megállapításá. A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmisségét pedig a Ptk 200.§ (2) bekezdése mondja ki. A mezőgazdasági termények felvásárlására kötött szerződések esetében a vis maior esemény miatt fedezeti vásárlás előírásának nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközést az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CL törvény indokolása egyértelműen tartalmazza. Az indokolás a jogalkotó hivatalos jogszabályértelmezése. Az alábbiakban közöljük a törvény indokolását: „A 2010. évi CL. törvény indokolása az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról Indokolás A javaslat abból indul ki, hogy a jó erkölcs, az üzleti tisztesség, az üzleti etika, a szerződésben foglaltak
tisztelete még a legkiélezettebb piaci verseny körülményei között is a közösség által védendő olyan érték, amelyek esetében mindenképpen törekedni kell a különböző érdekek érvényesülésének egyensúlyban tartására. Ebben a tevékenységben az államnak és ezen belül is az Országgyűlésnek meghatározó szerepe van. Az Alkotmány értelmében az Országgyűlés rendelkezik azzal a közjogi felhatalmazással, hogy meghatározza, mely magatartásformákat tart társadalmilag elítélendőnek, illetve, hogy képviselje az általános társadalmi felfogást. A Magyarországot 2010-ben sújtó rendkívüli időjárási körülmények miatt a mezőgazdasági termelőket 100 milliárd forintos nagyságrendű kár érte. Számos területen az árvíz, a belvíz, a jégverés megakadályozta a termés időben történő betakarítását, rengeteg esetben egészben vagy részben meg is semmisítette azt. A rendkívüli természeti helyzetek miatt több helyen veszélybe kerültek a 2011. évi mezőgazdasági termelést megalapozó munkálatok is. Az előzőekben említett rendkívüli helyzet felszínre hozta a mezőgazdasági termények piacán érvényesülő szerződéses rendszer ellentmondásait is. A mezőgazdasági termelőket a gazdasági és a piaci körülmények számos esetben – jobb meggyőződésük ellenére – olyan termény értékesítéséről szóló szerződések aláírására kényszerítették, amelynek egyes rendelkezései tárgyilagos mérlegelés szerint is jó erkölcsbe ütközőnek, és így semmisnek minősülnének egy per esetében. E szerződésekben ugyanis fedezeti vásárlásokra köteleznék a termelőket olyan esetben is, amikor a szerződött terménymennyiség vagy annak egy része a termelőnek fel nem róható okból nem is termett meg. E szerződéses kikötések – esetleges alkalmazásuk esetén – azon túl, hogy az elháríthatatlan külső ok miatti teljes kockázatot a termelőre hárítja, sok esetben együtt járhat a mezőgazdasági termelő gazdasági ellehetetlenülése mesterséges előidézésének a lehetőségével is. A jogalkotói beavatkozást megalapozó közérdek az ilyen helyzetek kezelése. A gazdasági ellehetetlenülés szélére került termelők szociális problémáinak kezelése ugyanis végső soron állami feladat. A javaslat abból a közfelfogásból indul ki, hogy az elháríthatatlan külső ok miatti kockázatokat, veszteségeket a terménypiac összes szereplőjének viselnie kell, ezen kockázatok kizárólag egyik félre történő áthárítása a társadalom által elítélendő, és így a jó erkölcsbe ütközik, ami viszont megalapozza e kikötés semmissé nyilvánítását. A termelőnél bevételkiesés miatt meg nem térülő termelési ráfordítás, valamint a folyamatos termelést biztosító jövedelem, a vásárlónál pedig a felmerült költség és az elmaradt haszon esetleges elvesztése a kockázat. A javaslat azt az esetet minősíti semmisnek, amikor egy megállapodás az elháríthatatlan külső ok miatti kockázatot kizárólag az egyik piaci szereplőre kívánja hárítani. A termelőnél a mezőgazdasági termelés természetes velejárója, hogy az időjárási és egyéb körülmények miatt e tevékenység kockázatokat rejt magában, amit részben agrotechnológiával, részben más módon (biztosítás, kárenyhítés stb.) bizonyos keretek között ellensúlyozni lehet. Annak a vállalkozásnak viszont, amely terménykereskedelemmel foglalkozik, számolnia kell annak a kockázatával, hogy szélsőséges körülmények között a felvásárolni szándékozott termény vagy annak egy része nem termelődik meg olyan okból, amely egyik szerződő félnek sem róható fel. Ez a kockázat része kell hogy legyen a kereskedelmi tevékenységnek. Ahogy a termelő nem kényszeríthető arra, hogy neki fel nem róható ok miatt kereskedelmi tevékenységet folytasson (lásd fedezeti vásárlás), a kereskedő sem kötelezhető arra, hogy saját maga termelje meg a vis maior miatt kieső terménymennyiséget. Ki kell hangsúlyozni azt is, hogy a termelőket illető ezen kedvezményezett jogi helyzet nem eredményezhet teljes mentesülést a szerződéses kötelezettségek teljesítése alól. Amennyiben a termelőt csak a termények egy részén érte elháríthatatlan külső ok miatt kár, akkor a szerződésben foglaltakat arányosan teljesítenie kell. Ha ezt elmulasztja, ebben az esetben már teljesen jogszerűen kötelezhető pl. fedezeti vásárlásra, hiszen a mulasztás az ő hibájából következik be. Az elvégzett piaci elemzések szerint a terményfelvásárlás területén az érintettek sok esetben atipikus szerződést kötöttek akkor, amikor e szerződések vegyítették az adásvétel, a szállítási és a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés egyes elemeit. A javasolt rendelkezés a megkötött szerződés típusától függetlenül minden esetben érvényesülhet. Az a termelő, aki (amely) erre az elháríthatatlan külső okra (vis maior) hivatkozik, elegendő, ha a szükséges igazolásokkal együtt erről a körülményről a másik szerződő felet értesíti. Ez az értesítés
önmagában még nem eredményez bíróság előtti jogvitát. Jogvitát ugyanis annak kell kezdeményeznie, aki a termelő bármely állítását vitatja. Azáltal, hogy a javaslat egy meghatározott szerződéses tartalomról törvény erejénél fogva mondja ki annak semmisségét, egyben szükségtelenné teszi annak vizsgálatát is, hogy az a szerződő fél, aki (amely) a kifogásolt rendelkezést szerződésében érvényesíteni kívánja, egyébként gazdasági erőfölényben van-e, vagy sem. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak (vis maior) minősülő eseménynek annál a termelőnél kell bekövetkeznie, akinek (amelynek) szerződésében a kifogásolt rendelkezés szerepel. Az elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatti eseménynek és a terméskiesésnek ok-okozati összefüggésben kell lennie egymással. A javaslatban szereplő jogi megoldással az ellenbizonyítás értelemszerűen azt a felet terheli, aki a másik szerződő fél állítását vitatja. A javaslat ugyanis nem zárja ki azt, hogy amennyiben a termelő nem tudja állítását megfelelő módon bizonyítani, vele szemben a szerződésben írt biztosítékok alkalmazásra kerüljenek. Bizonyítékok hiányában ugyanis nem áll fenn az ok-okozati összefüggés sem, amely a javaslatban szereplő rendelkezés alkalmazásának egyik kulcseleme. A javaslat annak érdekében, hogy a forgalom biztonságának elve ne sérüljön, kizárja annak a lehetőségét, hogy a szerződés egyik rendelkezésének érvénytelenségére hivatkozással az egész szerződés érvénytelenné nyilvánítását bárki kezdeményezze. A rendelkezés összhangban van a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 239. § (1) bekezdésében foglaltakkal. [239. § (1) bekezdés: A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.]. A javaslat hatályba léptető rendelkezése értelmében a semmisség jogkövetkezményét azon esetekben is alkalmazni kell, amikor a szerződés megkötésére a javaslat hatálybalépését megelőzően került sor, a teljesítésre viszont már a javaslat hatálybalépését követően kerülne sor. Ez egyben azt is jelenti, hogy a már teljesített szolgáltatások nem követelhetők vissza. E rendelkezést is a forgalom biztonságának követelménye indokolja.”
III. A vis maior eseményről kiállított igazolást mindenki köteles elfogadni Az utóbbi időben számos olyan információt kaptunk, amely arról értesített, hogy a termelőktől az elmúlt évi vis maior káresemény igazolását csak abban az esetben fogadják el, ha a hivatalos igazoláson túl tulajdoni lappal, földhasználati lappalt, támogatási kérelemmel és más módon igazolják a termés kiesését. Egyértelmű a szándék: költséges és időt rabló eljárással a gazdákat közvetve arra kényszeríteni, hogy jogos igényüket ne érvényesítsék. Ezúton hívjuk fel a figyelmet minden érintettnek, hogy ez az eljárás törvénytelen. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény értelmében az MGSZH megyei igazgatóságai által a 2010. évi vis maior káreseményről kiállított igazolások hatósági bizonyítványnak minősülnek. A törvény 83.§ (4) bekezdése értelmében a hatósági bizonyítvány tartalmát – az ellenkező bizonyításáig – mindenki köteles elfogadni. A bizonyítási teher – ide értve a bizonyítékok beszerzését – a vis maior eseményt vitató felet terhelik. Az alábbiakban közöljük a törvény vonatkozó rendelkezését: „Hatósági bizonyítvány
83. § (1) Az ügyfél kérelmére a hatóság tény, állapot vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki. Törvény kivételes esetben lehetővé teheti, hogy a hatóság a hatósági bizonyítvány kiadása helyett a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatok alapjául szolgáló iratról adjon ki másolatot. (2) A hatósági bizonyítvány kiadására a 21. §-ban meghatározott hatóságok, továbbá az a hatóság is illetékes, amelynek a) területén a bizonyítandó tény bekövetkezett, illetve az állapot tartott vagy megszűnt,
b) területén a bizonyítással kapcsolatos dolog van, vagy a bizonyítani kívánt időszakban volt, c) nyilvántartása az adatot tartalmazza. (3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványt a kérelem előterjesztésétől számított tíz napon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által benyújtott iratot záradékkal ellátni. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványban fel kell tüntetni, hogy azt kinek és milyen bizonyítékok alapján adták ki. A hatósági bizonyítvány alakiságára is irányadók a 72. § (1) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt követelmények. (4) A hatósági bizonyítvány tartalmát – az ellenkező bizonyításáig – mindenki köteles elfogadni. (5) A hatósági bizonyítvány ellen az ellenérdekű ügyfél nem élhet fellebbezéssel, de a hatósági bizonyítvány felhasználási célja szerinti eljárásban bizonyíthatja, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma valótlan. (6) Ha a hatósági bizonyítvány tartalmának valótlanságát az a hatóság vagy más szerv állapítja meg, amelynek eljárásában az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta, a hatósági bizonyítványban foglaltak valótlanságáról az általa feltárt bizonyítékok ismertetésével tájékoztatja a hatósági bizonyítványt kiadó hatóságot. (7) Ha a hatósági bizonyítványt kiállító hatóság a (6) bekezdés szerinti tájékoztatást követően vagy egyéb esetben hivatalból megállapítja, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma valótlan, a hatóság a hatósági bizonyítványt kijavítja, visszavonja vagy módosítja. A határozatot annak a hatóságnak, szervnek is megküldi, amelynek eljárásában tudomása szerint az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta vagy fel kívánta használni. (8) A hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha kiadása jogszabályba ütközik, vagy az ügyfél valótlan vagy olyan adat, tény, állapot igazolását kéri, amelyre vonatkozóan a hatóság adattal nem rendelkezik.”
