A lovagi erények mai értelmezése és integrációja a vívásoktatásban
-Mitől lovag a lovag? Egyáltalán mi is az? A lovagok eredete érdekes módon a Római birodalomig megy vissza, ahol egészen Kr.e. 400-ig mint fegyvernem majd egyre inkább jogi, politikai kategóriává lett, amely a senatori rend után következő második pozíció. A Gracchusok idején ( Kr.e. 1. század) a bírói helyeket egyenlő arányban osztották meg a senatorok és a lovagok között. Hamarosan további szimbólumokat is kaptak, mint az aranygyűrűt és a ruhájukon a keskeny bíborsávot (angustus clavus), szemben a szenátorok széles bíborsávjával (latus clavus). Külön helyeket kaptak a nyilvános játékokon, amit i. e. 67-től a lex Roscia is rögzített törvényben. Később a császárság korában (Kr.u. 2-3 század) a lovagtörvénnyel Caligula ,Hadrianus, Antonius és Tiberius is foglalkozott. Kimondták, hogy abban az esetben, ha egy lovag senátori feladatot lát el, akkor automatikusan átkerül a szenátori kasztba. Ennek eredménye az lett, hogy a 3.századtól egyre több poszton (mind katonai-mind polgári) váltották lovagok a senatorokat, így a 4. század végére a lovagság mint önálló kategória teljesen eltűnt a római társadalomból. A lovag az európai középkorban átfogó értelemben olyan ember volt, aki vagyoni helyzete révén megengedhette magának a nehézpáncélos lovas hadviselés személyes költségeit épp ezért nem feltétlenül kapcsolódott a nemességhez. Nem alkottak egységes társadalmi csoportot, felső rétegüket, a nagybirtokosokat általában nem is nevezték lovagnak, hanem csak az alsóbb réteget, amelynek vagyona alig terjedt túl a hadfelszerelésén és pénzjáradékán. A lovagoknak Nyugat-Európában végül három nagyobb csoportja alakult ki. -Az egyházi lovagrendek tagjai (Templomosok, Johanniták) -A csak a királytól függő udvari, birodalmi és a várak lovagjai, -A nagybirtokosoknak szolgáló kisebb birtokosok. Egyes elméletek szerint, hogy a nemes urak ne csak az egymással való hadakozásban, hanem valami egyéb, magasztosabb cél érdekében éljék ki harcias ösztöneiket, vezette II. Orbán pápát, amikor 1095. november 27-én a franciaországi Clermontban meghirdette a Szent Sír felszabadításának eszméjét, és ezzel elindította az európai lovagság két évszázados nagy és véres kalandját: a keresztes hadjáratokat. Igazából a keresztes hadjáratok legnagyobb erénye és eredménye az volt, hogy ezzel kezdett az úgynevezett "lovagi eszme" kialakulni. Hiszen békeidőben unatkozó, egymással hadakozó lovagok, bárók elé kitűzött "szent cél" az első lépés volt ebbe az irányba. A fejlettebb keleti kultúra és a civilizáltabb szokások megismerése a lovagságra is hatott, s ha nem is változtatta meg alapvetően harcias s egyben mindenféle, kétkezi vagy szellemi munkától ódzkodó természetét, legalább pallérozottabbá, fogékonyabbá tette a művészetek, főleg a zene és az irodalom iránt. Délnyugat-Franciaországban születtek az első lovagköltők, s a 12-13. században már Európa legtöbb országában kivirágzott a sajátos lovagi költészet és kultúra. Még a királyok sem vonhatták ki magukat hatása alól; I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király például nemcsak kardjával jeleskedett, a lantot is kiválóan pengette. Az újkorban a lovag elvált a hadviseléstől, adományozható puszta címmé vált. A 8-9. század fordulóján Európa hadszíntereinek döntő fegyvernemévé a páncélos nehézlovasság vált. Európa első lovagi hadseregét Martell Károly hozta létre. A lovagok kiválóan képzett egyéni harcosok voltak. Nem működtek együtt a többi fegyvernemmel: a gyalogságot lenézték, az íjászokat
egyenesen gyűlölték. Nem rendelkeztek távolharci fegyverekkel. A lovagok kímélték egymást (megtörtént, hogy egy francia gróf felakasztatta a saját íjászát, mert az lenyilazta az ellenség egyik előkelő lovagját), inkább foglyokat igyekeztek ejteni, hogy váltságdíjat követeljenek értük. Csakis szemből támadtak, betartva a lovagiasság szabályait. A lovag néhány emberrel (fegyverhordozó, lovas íjász és szolgáival) körülvéve, ún. lovagi kopjában harcolt – ez volt a legkisebb önálló harcászati egység. A legnagyobb pedig a több tucat kopjából álló zászló volt. A lovagi harcmodor végét nyugaton az íjászok és a pikások kombinációja hozta meg, keleten pedig az Oszmán Birodalom janicsárjai, akik korszerű kovás puskák technikáját adoptálták nyugatról, és rendezett sortüzeikkel képesek voltak megfékezni a nehézlovasságot.
-Az Egyesületről „Egy önmagát az univerzalitás kategóriája alatt választó személy számára csak kevés biztos kapaszkodó létezik, amelybe moralitásának fejlődése során kapaszkodhat. Ezek közül az egyik lehetőség, hogy tagjává válik egy olyan közösségnek, amelyben vele hasonló morális alapelveket valló személyekkel alakíthat ki érett, szimmetrikus kapcsolatot. Ezen kapcsolatokban, és az azok hálójából megszülető közösségben olyan hátteret és kontrollt kaphat, amely megóvja a súlyos etikai vétségek elkövetésétől, vagy tettei következményeinek vállalásában segít. Egy modern értelemben vett lovag azonban nem csak moralitásának, hanem kifejezetten lovagi moráljának a fejlődéséhez keres partnereket, közösséget. Ilyen közösség lehet egy modern értelemben vett lovagi kör, vagy lovagrend.” /dr. Majár János/
Ars Ensis. A kard művészete. Egy sportegyesület,egy vívókör, egy baráti társaság, hagyományőrzés és lovagi kör. Ha valaki megkérdezi, körülbelül ezekkel a szavakkal tudnám neki leírni. Hogy ki és miért csatlakozik ehhez a közösséghez, egyénfüggő. Van akit a kíváncsiság , esetleg a rég volt mesterek iránti tisztelet, egy mozis élmény általi felvillanyozódás vagy csak szimplán az útkeresés hoz be. Hogy engem mi vezetett ide? Már nem tudom pontosan megmondani. Akarva-akaratlanul is Michael Walden szavai ugranak be: „Azért vívok, hogy jobb ember legyek” Na igen, de miképpen is leszek jobb ember a vívósport által? Fejlődik az izomzatom, növekszik a kitartásom és ennek érdekében szinte számomra észrevétlenül adok lejjebb az egészségemet károsító szokásaimból (alkohol, cigaretta, koffein), hogy valami egészen más lépjen a helyükbe: az eszme. És az én esetemben talán pont ez az, amiért nem atlétikában, a futásban vagy épp a teniszben találtam meg a helyem. Hiszen ezek alapvetően olyan kompetetív (verseny) sportok ami mögé nehezen tudnék eszmeiséget, filozófiát állítani. A test és lélek egyensúlya Dr. Csernus szerint „Ha a lélek egészséges, egészséges az egyén is, amely független a beteg társadalomtól” Anno valahol azt olvastam, hogy minden csata fejben dől el. Nálam ez valahogy sosem működött, inkább improvizálok, mintsem hogy előre tervezzek. Szeretek az adott pillanatban jött sugallatra hallgatni. Ezt például a vívásnak köszönhetem, mert megtanított, hogy bátran hagyatkozzak az ösztönös megérzéseimre. És hogy bármibe, amit csinálok, feltétel nélkül tegyem bele önmagamat, hiszen ez rólam az egyénről szól. Társaimat megtanultam tisztelni és becsülni a páston és a köznapokban egyaránt, alázattal fogadni a győzelmet és együtt örülni a felettem győzedelmeskedővel. Az erényesség az én olvasatomban a szív tisztaságára és az alázatosságra épül.
-A lovagi erényekről
A lovagi-udvari kultúra kialakulásának két fontos mozzanata volt. Az első szociológiai: találkozik a hatalom újfajta központjaival, a főnemesi udvarokkal. A másik ideológiai: a hűbérúr és Isten szolgálata mellé a kiválasztott nőnek való szolgálat. Ez először Dél-Franciaországban történt meg a 11. század végén. Ennek eredménye a nemes, udvari szerelem eszméje. Ezt a trubadúrok költészete jeleníti meg.
1, Urának, gyengék és elesettek védelme Ezek manapság megfelelnek mind annak miszerint: Tiszteld az időseket, mert korukat, élettapasztalatukat tisztelet kell, hogy övezze. Tiszteld mindazokat, akik ha nem is idősebbek nálad, de tanácsokkal látnak el, s hasznodat akarják. Néha tettek nélkül, csak a szó hatalmával is óvhatsz olyat, aki rászorul! 2, - A kereszténység védelmezése a hitetlenekkel szemben Napjainkban a vallás nem olyan horderejű mint a régi korokban, nem a szószerinti értelemben véve kell védelmezni a hitet! A vallás és a hit bibliai értelmezése szerint, a hit az ember helyes lelki magatartása Isten iránt, míg a hit hiánya az Istennel ellentétes, természetellenes állapot… E pontban mindenki saját hitét vértezze fel, s tegyen bátran aszerint! 3, - Bátorság A bátorság az a lélekhangulat, a belsőnek az az energiája, mely a fenyegető veszélyektől meg nem ijed, hanem azokkal szembe száll. A bátor a vakmerőtől abban különbözik; hogy ok nélkül nem keresi a veszélyt, míg a vakmerő a veszélyt magáért a veszélyért szerzi. Napjainkra vonatkoztatva fontosnak tartom, hogy a bátorságra nem csak a csatatéren van szükség, hanem akkor is, amikor elveszni látszik a lovag a mindennapok forgatagában. Legyen bátor, amikor kardot vesz kezébe, mert bátortalanul önmagára a legveszélyesebb. De legyen akkor is bátor, mikor ki kell állni önmagáért, vagy barátiért. Ne csak cselekedetben, hanem szóban is nyilvánuljon meg: ne féljen kimondani, mit gondol vagy érez! 4, - Bölcsesség A bölcsesség a tapasztalat nyugalmával használja a tudást. Nem az a bölcs, aki mindent tud, hanem aki meg meri kérdezni, ha valamit nem tud, ezzel is bölcsességét gyarapítja! A bölcsességnek szüksége van a tudás és tapasztalat apróbb-nagyobb elemeire, amikből összerakja a világ teljes és valódi képét. 5, - Nagylelkűség A bátorság részerénye, mely együtt jár az alázattal, amennyiben nem önmagára támaszkodik. Nem csak az jótékony ki vagyont oszt, hanem ki szavakkal, s kellő odafigyeléssel is segíti embertársát. Itt a legfontosabb: mindig szívből s őszintén tegye azt!
6, - Hűség Felelősségteljes kitartás és ragaszkodás egy személy, közösség, cél, eszme mellett. Az adott szó, eskü, fogadalom állhatatos és becsületes betartása. A hűséget nem veheted meg, nem birtokolhatod, nem erőltetheted. A kiváltója a szeretet és tisztelet azoknak, akik hisznek benned./The Originals - A sötétség kora c. film/
7, - Udvariasság Az udvariasság alapja: önismeret. Elsősorban magát becsüli az ember: nem attól függ a viselkedésem, hogy mások mit érdemelnek, hanem attól, hogy mi az én normám. Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. Az udvariasság természetesen a másik fél és saját becsületünk megőrzésének is egy módja. /Müller Péter/
Mire is „nevel” az Ars Ensis? Szándékosan tettem idézőjelbe ezt a szót, mert a nevelés számomra egy muszáj-dolog. Amikor nevelek valakit, törekszem arra, hogy az általam helyesnek tartott szabályrendszerbe gyömöszöljem be és az így felállított keretek között terelgessem, amíg csak lehetőségem van a fejlődést irányítani. Finom párhuzamot vonnék a lovagi erény és a lovagi szabályzat kifejezések között. Nekem a példamutatás szó jobban tetszik, hiszen itt már, mint lehetőség lép fel. A maréknyi pedagógus, akikkel elbeszélgettem, a tanítás-okítás kérdéséről egy pontban értett egyet: „legyél maga a tudás, válj eggyé azzal, amit tanítasz, legyél a minta. Ez nem egy szerep, amit eljátszol vagy egy smink, amit az arcodra festesz. A gyerekek pillanatok alatt megérzik a hiteltelenséget. Maszkot hordva pedig nem lehet őszintét szólni.” Vívóiskola. Nevében is benne van „iskola”. Itt is vannak oktatók(tanárok) és oktatottak(diákok). Szinte egyértelmű a párhuzam a közoktatásban az alaptantervhez, az egyesületben pedig az aktuális kódexhez igazodunk melynek szintén kialakult rendszere, elmélete, irodalma van. Egy elvi különbséget, mint hiányosságot szeretnék kiemelni: Az egyensúly. Hajszálpontos a Scheitelhaum, olyan a Posta di longa alapállásom hogy a nap is kisüt, két és fél percig ki tudom tartani a planket és félem Broncót. Ezek azonban érem egyik oldalán vannak csupán. Hol van az elv? Hol vannak a lovagi eszmék? Két éve a mentorom azt mondta, hogy elvek és eszmeiség nélkül a harcművész nem több egyszerű bunyósnál. Az elméleti és eszmei háttér fontos információk átadására szolgál, főként a tanulók képzeletét és érzelmeit mozgósítja. Fontos, hogy olyan példákat alkalmazzunk, amelyek az oktatottak számára is ismertek. A magyarázat akkor eredményes, ha logikus, világos, érdekes, tömör, egyszerű és érzelmekkel kísért. A tervezéskor pontosan meg kell határozni, hogy mit akarunk magyarázni, bizonyítani, ez lehetővé teszi a megfelelő példák választását.
Elismerem, szabadidősport vagyunk, amit a mai életvitel mellett nehezen lehet az életünkbe zsúfolni. Jogosan merül fel az edzés utáni teázások adta szocializációs lehetőség, ezt viszont elvárni nem lehet senkitől. Mindazonáltal kezdő edzések esetén nagyon jó közösségformáló alkalom, amiben én is örömmel veszek részt, ha tehetem. Szórakozást, közösségi élményt biztosít. Fontosnak tartom, hogy az oktatottak ne csak a négy törés és az abrazzare fogásaival, hanem az alapvető lovagi erények megismerésére is lehetőséget kapjanak, és ami még fontosabb, hogy ez a tendencia ne szűnjön meg a kezdő évfolyamok után. Hiszen ha belegondolunk, nem csak az edzőtermen belül mutatok példát, hanem azon kívül is. „Minden erény mely egykor erény volt, ma is az, hiába telt el majd’ egy évezred, ma is helye és ideje van annak, hogy korunknak kiemelkedően mutassunk példát, s ha nem is a magamutogatásért, de saját lelki békénkért betartani üdvös” / A szombathelyi Caroberto Hagyományőrző Egyesület /
Felhasznált irodalom: Magyar Katolikus Lexikon BL:662. - Schütz 1993:136. A szombathelyi Caroberto Hagyományőrző Egyesület honlapja Vankó Zuzsa: Mit mond a Biblia, Spalding Alapítvány www.wikipedia.hu www.arsensis.hu http://www.arsensis.hu/freescholler -> Dr. Majár János - A lovagi etika adaptálhatósága Magyar Értelmező Kéziszótár Monostori Martina – Okosság és bölcsesség
