A lombardiai textil és ruhaipari vállalkozások helyzete, kompetenciája és versenyképessége

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK NAPPALI tagozat EXPORT-IMPORT MENEDZSMENT szakirány

A lombardiai textil és ruhaipari vállalkozások helyzete, kompetenciája és versenyképessége

Készítette: Mészáros Beatrix Budapest, 2008

Tartalomjegyzék Bevezetés 1. Olaszország történelmének, földrajzának és gazdaságának bemutatása

5 6

1.1 Olaszország földrajzi és demográfiai jellemzői

6

1.2 Olaszország történelmének áttekintése 1.3 Olaszország politikai rendszer

7 8

2. Az olasz gazdaság bemutatása

10

2.1 Az olasz gazdaság helyzete napjainkban 2.2 Olaszország főbb gazdasági mutatói napjainkban

13 16

2.3 Külkereskedelmi tendenciák, külkereskedelmi statisztika, főbb partnerek, főbb import termékek

17

2.4 Tőkeáramlás, statisztika, főbb partnerek 2.5 Az olasz gazdaság stagnálásának bemutatása röviden

18 18

3. Lombardia bemutatása

22

4. A textil és ruhaipar jellemzői

24

4.1 A lombard textil és ruhaipar krízise

24

A krízis megmutatkozása 4.2 A krízis okai és kihatása a kézműiparra

25

5.Lombardia és megyéi

28

5.1 A régió

28

5.2 Megyék és kerületek

29

6. A lombard textil és ruhaipari szektor gyengeségei

31

6.1 A textil és ruhaipari kisvállalkozások Lombardiában

31

6.2 A vállalkozások felépítése és magatartása

32

6.3 A szolgáltatások igénybevétele

33

6.4 A termelési fázis kihelyezése

34

6.5 Az informatikai technológia használata

35

6.6 A vállalati csoporthoz való tartozás

35

6.7 Ösztönzések, támogatások

35

6.8 Az export

36

7. A lombard textil és ruhaipar

37

7.1 A foglalkoztatás jellemzői

37

7.2 A foglalkoztatás jelentősége a lombard textil és ruhaipari vállalkozásoknál

38

7.3 A foglalkoztatás szerkezete

40

3

7.4 A szakképzett munkaerő iránti kereslet a textil és ruhaiparban

42

7.5 A szakképzett munkaerővel kapcsolatos elvárások

43

7.6 Lombardiában a gyakornokok és tanoncok helyzete, az új képzési kötelezettség

44

8. A kisiparos vállalkozások strukturális jellemzői

46

8.1 Az észlelt problémák

46

8.2 A támogatások helyi politikája

47

9. A lombard kisiparos vállalkozások stratégiája

50

10. A kisiparos vállalkozások megrendelői

52

11. A térségi fejlesztési politika a textil és ruhaiparban

57

11.1 Salento, Puglia ipari kerülete

57

11.2 A COPAC: Ruha-és harisnyaipari konzorcium

59

11.3 A Lecco Megyei Területi Paktum

60

12. A lehetséges megoldás a lombardiai textil és ruhaipari vállalkozások problémáira

61

12.1 A piaci szereplők

62

12.2 Az térség és ipari kerületek integrált terveinek támogatása

62

12.3 Az integrált, egységes tervek általános és specifikus céljai

62

12.4 Az integrált tervek elkészítésnek útja

63

13. A regionális szereplők lehetséges szerepvállalása

64

Befejezés

65

Mellékletek

66

Táblázatok és ábrák jegyzéke

72

Irodalomjegyzék

74

4

Bevezetés Szakdolgozatom témájául egy észak-olaszországi régió, Lombardia gazdaságának, valamint egyik legmeghatározóbb iparágának, a lombard textil és ruhaipari vállalkozások helyzetének és jelentőségének bemutatását választottam. Választásomat főként személyes tapasztalatok motiválták, gyakran választottam utazásaim célpontjának Milánót, ahol a divat, a város egyik legmeghatározóbb eleme. Kis mértékben sikerült betekintést nyernem a divat világába, amely nagyon

felkeltette

az

érdeklődésemet.

Diplomamunkám

megírásával

egyértelműen

kirajzolódott előttem az iparág felépítése, problémái, amelyről már sokat hallottam a korábbiakban. Másrészt Lombardia Olaszország leggazdagabb és legfejlettebb régiója, amely az egyik legdinamikusabb gazdasági fejlődést mutató, legkiegyensúlyozottabb, leginkább példamutató tartománynak számít. Természetesen legfőként a kkv-k lendülete határozta meg ezt a fejlődést,

ahol a textil és ruhaipari vállalkozások szerepe egyértelmű. A következőkben célom bemutatni Lombardia tartomány gazdaságát és a területén működő textil és ruhaipari vállalkozások szerepét, fejlődését, helyzetét, versenyképességének tényezőit. Mindezt az olasz gazdaság kontextusába helyezve kívánom ábrázolni, hogy megfelelő képet kapjunk a régió gazdasági potenciáljáról. A lombardiai textil és ruhaipari vállalkozások gyakran dolgoznak együtt magyar vállalkozásokkal, ezért fontos mélyebben is elemezni szerepüket a lombardiai gazdaságban.

5

1. Olaszország történelmének, földrajzának és gazdaságának bemutatása 1.1 Olaszország földrajzi és demográfiai jellemzői Olaszország az Appennin-félszigeten és további két nagy szigeten, Szicílián és Szardínián helyezkedik el a Földközi tenger medencéjében. Északon a francia és svájci határnál az Alpok lánchegység határolja, majd ettől délebbre a Pó-alföld terül el, ami az ország éléstárának neveznek. Ezen a területen található három legnagyobb tava a Maggiore, a Como és a Garda. Az ország középső részén terül el az Appenninek, a Nyugati Alpok folytatásaként kb.1000 km hosszan. Leghosszabb folyói a Pó 652km, amely Torinótól az Adriai-tengerig hajózható, a másik az Adige, 410 km hosszú. A folyók nagy többsége sekély vízállású, ezért hajózásra nem alkalmasak. Meghatározó szigetvilággal rendelkezik, ezek közül is a legnagyobbak Szicília és Szardínia, Szicília a Földközi tenger legnagyobb szigete, ami egyben az Itália legkiterjedtebb közigazgatási területe. Szardínia pedig sajátos autonómiával rendelkezik. A többi 60 kisebb szigettel együtt Olaszország területe 301 318 négyzetkilométer. Három oldalról tengerek határolják a Tirrén-tenger, a Jón-tenger, a Ligur-tenger és az Adriaitenger, északi szárazföldi szomszédjai Franciaország, Svájc, Ausztria és Szlovénia. Két önálló állama is van, az egyik a Rómában található Vatikán, a másik San Marino, Riminitől 25 kilométerre fekvő, a világ legrégibb köztársasága. Éghajlata változatos, északon az Alpok lábánál alpesi klímával találkozunk, ami alacsony hőmérsékletet jelent minden évszakban és bőséges csapadékot. A Pó-alföldön kontinentális éghajlat van, ami hasonló a magyarországi klímához, itt gyakoriak a ködök és magas a páratartalom. Az Appenninek hegységben szintén hegyvidéki éghajlattal találkozunk. Az ország középső és déli részein pedig óceáni vagy mediterrán hatások érvényesülnek, azaz enyhe tél és forró nyár jellemzi. Aktív vulkánjai az Etna, a Vezúv és a Stromboli. Az Etna Szicíliában található, Európa legnagyobb vulkánja, míg a Vezúv Campaniában, Nápolytól nem messze fekszik. Gyakoriak a földrengések, emiatt nevezik a vulkánkitörések és a földrengések országának is. Itália sűrűn lakott terület, népességének száma a legutóbbi 2001-es népszámláláskor 57. 110. 144 fő volt, de a 2008-es becslések már többet mutatnak 59.715.627 főt, ezzel pedig negyedik helyet foglalnak el az Európai Unió népességi ranglistáján, és a 22. helyet a világ legnépesebb országai között. A népsűrűség 198,2 fő/négyzetkilométer, amivel Európa ötödik legnagyobb népsűrűségű országa. A születések száma alacsony, 2006-ban ez egy nőre jutó gyermekek számának átlaga 1,35 fő volt, amivel a világ legalacsonyabb születésszámú országai közé 6

tartozik. A várható élettartam sokkal magasabb, mint Magyarországon, jelenleg 79,81 év Olaszországban, de a születések alacsony száma miatt a lakosság rohamosan öregszik, hiszen minden ötödik lakosból egy nyugdíjas. A legnépesebb területek Róma, Milánó, Nápoly, Torino, Palermo, Genova, Bologna, Firenze, Bari és Catania. A lakosság főként a tengerparti és a sík területeken található térségben koncentrálódik, ahol a legnépesebb városok terülnek el. A bevándorlók és a külföldi állampolgárok száma jelenősen megnőtt az 1990-es évek óta, ma a lakosság 5,57% teszik ki, ami 3.432.651 fő. Az Olasz Statisztikai Hivatal (ISTAT) 2008. január 1-i felmérése alapján a külföldi bevándorlók főként Romániából (625.278 fő), Albániából (401.949 fő) és Marokkóból (365.908 fő) érkeztek. Nagy többségük Rómában (218.426 fő), Milánóban (175.997 fő) és Torinóban (102.921) él, tehát elmondható, hogy a bevándorlók az észak-olaszországi városokat preferálják. Hivatalos nyelv az olasz, de nagyon gyakran a különböző térségekben, régiókban sajátos dialektust beszélnek. Valle d’Aosta tartományban a francia, Szardínián a szárd, míg Bolzano környékén a német és a ladino nyelv is hivatalos. A lakosság 96,67% keresztény vallású, főként katolikus és csak elenyésző mértékben protestáns, ortodox keresztény és egyéb keresztény, de vannak iszlám, buddhista, hindu, zsidó vallásúak is.1 1.2 Olaszország történelmének áttekintése Az Appenninek félsziget már az Ókorban is lakott terület volt. A lakosság a Közel-keletről bevándorolt mediterrán népekhez tartozott. A bronzkorban a Pó-vidéki és az appenninikultúra volt meghatározó. Az i.e.2. évezred végén új népek érkezetek Indoeurópából, letelepedve egész Itália területén. Róma város létrejötte előtt a legjelentősebb civilizáció az etruszk nép volt ezen a területen. Településeik i.e. 10-11 körül jelentek meg, nem hoztak létre önálló államokat, hanem városállamokban éltek a mai Toscana és Emilia tartományok helyén. Az etruszk városállamok kialakulásával egy időben jelentek meg a görög gyarmatok DélItáliában és Kelet-Szicíliában, amelyek sokkal fejlettebbek voltak az ott élő népeknél. A királyság kora i.e. 753-510-ig tartott, Róma városának megalapításától az utolsó etruszk király haláláig, a korszakot az etruszk és szabin királyok uralkodása jellemezte. A római köztársaság i.e. 4-3. században jött létre. 1

1

Wikipédia, A szabad enciklopédia, Olaszország http://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszorsz%C3%A1g, 2008.november.12,10:10

7

A köztársaság bukásához a jól ismert triumvirátus megalakulása vezetett Julius Caesar, Pompeius és Crassus részvételével. A császárkor két részre tagolódik: a principatusra és a dominatusra. A császárkor végét a perzsa háborúk, az északi barbár népek támadásai, és a birodalom kettészakadása okozta. I.u. 568-774 között Itáliát a longobárdok uralják, Nagy Károly vezetésével létrejön a frank birodalom. Később kialakulnak az itáliai városállamok, közöttük is a legjelentősebbek Genova, Pisa és Velence. A 16. században a Habsburgok és a franciák harcolnak az itáliai államokért északon. 1796ban I. Napóleon elfoglalja Itáliát. 1802-ben megalakul az Olasz Köztársaság, majd amikor 1805-ben Napóleont császárrá koronázzák Olasz Királyság lesz. 1814-ben a Bécsi Kongresszus döntése alapján, Itália ismét több részre esett szét: Lombard-Velencei Királyság, Pápai Állam, Két Szicíliai Királyság, Szárd-Piemonti Királyság és a közép-itáliai fejedelemségek. Az ország egyesítésével kapcsolatban két lehetőség volt, vagy kihirdetik a köztársaságot vagy külső segítséggel a hatalmon lévő Savoyaikkal együtt, törvényes úton egyesítik. A krími háború után Párizsban a béketárgyalások után III. Napóleon ígéretet tett, hogy Savoya és Nizza ellenében segít Ausztria ellen, azonban a háború végén Velence osztrák kézben maradt. Garibaldi legyőzte a Bourbon-házat és átadta a hatalmat Viktor Emánuelnek, így 1861. március 18-án létrejött az Olasz Királyság. Olaszország az első világháborúban az atlanti hatalmak oldalán harcolt, és a háború végén Trieszt, Isztria és Dél-Tirol olasz területté vált. 1922-ben Mussolini létrehozta a fasiszta Olaszországot. A második világháborúban elvesztik Abesszíniát, Szomáliát, Líbiát és Tunéziát. Mussolini a németek segítségével létrehozta a Salói Köztársaságot. Halála után kiűzik a német csapatokat és létrejön a köztársaság. 1947-ben a Párizsi békében Olaszország megkapja Dél-Tirolt, de elveszíti Isztriát. Csatalakozik a NATO-hoz 1949-ben. 1957-ben megalakul a Közös Piac Rómában. 2007. január 1-től az ENSZ Biztonsági tanácsának nem állandó tagja.2 1.3 Olaszország politikai rendszer Olaszország parlamentáris demokratikus köztársaság. A végrehajtó hatalmat az államfő és a parlament együttesen gyakorolja. Az olasz parlament kétkamarás, azaz a Szenátus (Senato della Repubblica) és Képviselőház (Camera dei Deputati) áll.

2 Wikipédia, A szabad enciklopédia, Olaszország http://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszorsz%C3%A1g, 2008.november.12, 11:01

8

A Szenátus és Képviselőház együttes ülésén választják meg a köztársasági elnököt hét évre, ehhez a szavazatok kétharmada szükséges. Köztársasági elnök csak olasz állampolgár lehet, aki az 50.-ik életévét betöltötte. Feladata az alkotmány sérthetetlenségének megőrzése, az állami választások kiírása. A parlament javaslatára nevezi ki a minisztereket, további feladata közé tartozik a nemzetközi egyezmények ratifikálása, a nagykövetek kinevezése. A honvédelmi bizottság elnöke, a hadsereg legfőbb parancsnoka és a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács elnöke. A parlamentnek felelős. Jelenlegi köztársasági elnök Giorgio Napolitano, volt kommunista párti vezető. Mint említettem az olasz parlament kétkamarás, mindkét kamara egyenlő jogokkal bír. A Szenátus (felsőház) 315 képviselőből áll, a Képviselőház (alsóház) pedig 630-ból. A képviselőket 5 évre választják, képviselő lehet minden szavazati joggal rendelkező, olasz állampolgár, aki 25. (képviselőknél) illetve 40. (szenátoroknál) évét betöltötte. Minden olasz állampolgár szavazhat, aki 18. életévét betöltötte és a választójogból nincs kizárva. A pártok bejutásának küszöbe 4%. A választásoknál kombinálva van az egyéni és arányos rendszer. A szenátus tajgainak megválasztása tartományi alapon működik, tehát minden tartománynak minimum 7 képviselőjének kell lennie, ez alól kivétel Molise és Valle d’Aosta, előbbinek kettő, utóbbinak egy szenátora van. Vannak életre szóló tagok is a Szenátusban, a volt miniszterelnökök és a köztársasági elnök által kijelölt öt fő. A Szenátus elnöke Franco Marini a Kereszténydemokrata Pártból, székhelye a Renato Giuseppe, Rómában van. A Képviselőház tagjait közvetlenül választják az állampolgárok. Elnöke Gianfranco Fini, székhelye a Palazzo del Montecitorio Rómában. A két ház ugyanolyan súllyal bír a törvényhozásban. A törvényeket mindkét háznak azonos szöveggel kell elfogadnia. Nemcsak a parlament, hanem a tartományi tanácsok és a helyi önkormányzatok is hozhatnak jogszabályokat, de 60 napon belül a parlamentnek jóvá kell hagynia a jogszabályokat. 3 A 2008-as előrehozott parlamenti választásokon Olaszországban az eddigi 27 helyett csak négy párt és szövetség került be az olasz alsó és felsőházba. „A jobboldalt Berlusconi Forza Itáliája a beleolvadt Nemzeti Szövetséggel képviseli, valamint a szeparatista Északi Liga, Umberto Bossi vezetésével, míg a baloldalon Walter Veltroni Demokrata Pártja található, középen pedig a kereszténydemokraták, az UDC. 3

3

Wikipédia, A szabad enciklopédia, Olaszország http://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszorsz%C3%A1g, 2008.november.12,12:10

9

A jobboldalnak 47 százaléka van a baloldal 38 százalékával szemben. A kispártok látványos politikai kimúlása magával hozza viszont, hogy Olaszországban is egyre inkább kétpólusúvá válik a politika. A jelenlegi olasz parlamentnek komoly reformokra lesz szüksége a gazdaságot érintő problémák leküzdéséhez, ugyanis az olasz gazdaság az elmúlt időszakban stagnál, nincs gazdasági növekedés, a makrogazdasági előrejelzések sem biztatóak. 2. Az olasz gazdaság bemutatása A II. világháború után az olasz gazdaság és ipar egyik legnagyobb problémája az Észak és Dél között feszülő ellentét, amely szinte minden területen érezhető volt. A szűk belső piac, valamint később az állam és a nagyvállalatok közötti együttműködés hiánya bizonyult akadálynak a gazdaság fejlődésében. A kezdeti időszakban Olaszország is a több helyről átvett gazdasági modellek alkalmazásával igyekezett a gazdaságot fejlődő pályára állítani. Ezek a munkamódszerek főleg Németországból és Amerikából származtak. A milánói gépipari vállalatok támogatásában már a nagyobb bankok is részt vettek. A „rinascimento” idején Milánó már Európa egyik vezető gyáripari központjává vált. „Milánóban az Edison az elektromos energia előállításával, Pirelli gumiipari termékek, elektromos kábelek és autógumi gyártásával foglalkozott. Az az önmagát szinte nemzeti jelentőségű intézménnyé nőtt vállalat pedig, amely még ma is egyik meghatározója az olasz iparnak, sőt, gyakran politikának, az a FIAT, a FIAT- birodalom. Évtizedeken át meghatározó vezető egyéniségei az Agnelli családból kerültek ki, az olasz piacon szinte egyedülálló cégként, a FIAT több iparágba is beszállt, kezdve természetesen az autógyártással, folytatva a hajómotorokon át a mezőgazdasági gépekig és a repülőgépgyártásig. Az ipar fejlődésének kezdeti szakaszán demográfiai változások is megfigyelhetők: a halálozások és a születések száma csökkent, és az átlagos életkor emelkedett. Azonban ezek a változások nem egyformán érintették a különböző régiókat. 1817-1913 között 16 millió olasz állampolgár kényszerült elhagyni hazáját a nehéz életkörülmények és a munkahelyek hiánya miatt. A XX. század elején a Giolitti-kormány alatt fellendült az ipari termelés az új termelésközpontú gondolkodásnak köszönhetően, sajnos ez a változás nem érintette a déli területeket, mert a földbirtokosok továbbra is ragaszkodtak előjogaikhoz. Az ún. második ipari forradalom idején új technológiák áramlottak be Amerikából és Németországból. Az acél-, a cement- és papírtermelés mértéke megnőtt. A Pó-síkság területén a mezőgazdaság lendült fel. A vegyipar fejlődése lassan indult a modernizációs folyamatok 10

hiánya miatt. A textilipar viszont vezető szerepet játszott az olasz exportban az I. világháborúig. A XIX. század végén a mezőgazdaság két különböző tendenciát követtett, délen az extenzív, még észak- és közép olaszországi régiókban már a kapitalista földművelés volt jellemző. Az I. világháború alatt a háborús megrendelések lendítették fel az olasz ipart, a fasizmus alatt a pénz romlásának megállítása és az autarchikus gazdaság lendített az ipar fejlődésén, azonban az 1929-es gazdasági világválság a gazdaság befelé fordulását eredményezte. A II. világháború után az ipar került előtérbe, főként a vegyipar, a gépipar, a járműipar, valamint a textilipar és az élelmiszeripar. Az 1950-60-as években az amerikai termelési modellek átvételével kísérleteztek, de nem voltak igazán sikeresek, viszont a beilleszkedés a nyugat-európai termelési rendszerbe már könnyen ment. Bővítette külföldi piacait és emelte a tartós fogyasztási javak termelési mennyiségét. Az ipari termékek és a nyersanyagok áraránya kedvezően alakult, ami kedvezően járult hozzá az ipari termékek előállításához. Ezt az időszakot az urbanizáció folyamata jellemzi, északon Lombardia és Piemont tartományok váltak a legfejlettebbé, még Dél-Olaszország továbbra, az állami beruházások ellenére is, fejlődésképtelen maradt, de ebben nagy jelentősége volt a maffia uralmának. A rendelkezésre álló munkaerő száma igen magas volt, így a vállalatok könnyen jutottak hozzá olcsó munkaerőhöz. Közösségi szinten nyersanyagok és félkész termékek előállításában volt domináns szerepe. A külföldi partnerországok látták el Olaszországot nyersanyaggal, amihez aránylag alacsony áron, mennyiségi és politikai problémák nélkül jutott hozzá. A technológiatranszfer és a külföldi piacok irányába történő nyitásnak köszönhetően, az olasz ipar reagáló képessége megnőtt a közösségi piac által nyújtott lehetőségekre. 1949-ben Olaszország belépett a NATO-ba és 1955. december 14-én pedig az Európai Monetáris Unióba. 1958 január1-én létrejött az Európai Gazdasági Közösség, amelynek Olaszország alapító tagja volt. Az állami és a magán nagyvállalatok mellett megszaporodtak a helyi kis-és középvállalatok, amelyek az évek-évtizedek során komoly versenytársai lettek a hatalmas ipari vállalatoknak, mert rugalmasabbak voltak, és könnyebben tudtak alkalmazkodni a külső és belső piacokhoz. Az 1950-60-as évek gazdasági csodája, amely tulajdonképpen egész Európát érintette, véget ért a 60-as évek végén, ennek oka az olajválság volt. Az 1980-as években állt be pozitív fordulat a gazdaságban, amikor a Banca d’Italia önállóvá vált és új pénzpolitikájának hatására a nagy iparvállalatok átszerveződtek, új hatékony technológiát alkalmaztak. Ennek következtében viszont megnőtt az elbocsátások száma, ami a munkanélküliségi ráta növekedését okozta és a bérek a termeléssel ellentétben, lassabban emelkedtek. 11

Összességében elmondható azonban, hogy Olaszország a 90-es évek végéig a többi európai országhoz viszonyítva ugyanolyan vagy nagyobb növekedést biztosított a gazdaságban. 4 A 90-es évek visszaesését az euró bevezetéséhez megtett intézkedések, megszorítások okozták. A maastrichti kritériumok teljesítéséhez csökkenteni kellett az államháztartás hiányt, ami 1992-ben 10% körüli értéket mutatott, a hiány mérsékléséhez bevezettek 1997-ben egy megszorító csomagot 37 milliárd USD megtakarításáról, ez szükséges volt az EMU-hoz történő csatlakozáshoz. 1992-ben szüntették meg a bérindexálást. 1993-ban kialakított I. paktum a mai napig meghatározza a munkaerő piaci folyamatait. A Paktumnak köszönhetően hatékonysági szempontok érvényesülnek a szektorális megállapodásokban, a vállalatok számára lehetővé tette a teljesítményarányos bérezés alkalmazását, a határozott időre szóló megbízások meghonosítását és a nagyobb rugalmasságot a kezdő fizetések kialakításánál. A II. Paktum 1998-ban további lehetőségeket nyújtott a munkaerő piac hatékonyságának fokozásához. Egyszerűsítette a társasági adót és csökkentette a jövedelemadót. A központosított bértárgyalások máig a legfontosabb fórumai az olasz munkaerő piaci egyeztetéseknek. A regionális eltérések itt is komoly gondot okoznak, mivel a tárgyalások össznemzeti szinten határozzák meg a bért, miközben megélhetési költségek terén a régiók között jelentős különbségek vannak. A rugalmas munkaerőpiac kialakítása máig számos vitát okoz az olasz társadalomban. Jelentős reformok vannak folyamatban, melyek egyik fő célja a rugalmasságot biztosító fix időtartamra szóló szerződések számának növelése.5 A gazdasági struktúra tekintetében kiemelhető, hogy a szolgáltatások közül nemzetközi viszonylatban csak a turizmus és a design tekinthető versenyképesnek. Az olasz gazdaság legnagyobb erőssége a feldolgozóipar (a GDP 25%-a, az áruexport 90%-a), ezen belül is elsősorban a kis- és középvállalkozások. Viszonylag kevés nagy, magánkézben lévő vállalat van (Fiat, Pirelli, Fininvest), ezek azonban meghatározó befolyással rendelkeznek a gazdasági életben. 4

4

Nicola Crepax: Storia dell’industria in Italia. Uomini, imprese e prodotti (Az Olasz ipar története. Emberek,

vállalatok és termékek). II Mulino, Bologna, 2002. 442 o. 5

Bilek Péter, pp:10-13

6

Bilek Péter, pp. 10-13

12

A

fontos

szereppel

bíró

kis-

és

középvállalatok

számára

a

globalizáció

hatása kettős: piaci lehetőségeik bővülnek, viszont fokozottan ki vannak téve nemzetközi nagyvállalatok felvásárlási szándékának. Az állami nagyvállalatok jelentős részét az 19932000-es periódusban privatizálták.6 Az ún. Mezzogiorno mind területét, mind lakosainak számát tekintve Olaszország mintegy 40%- át teszi ki. Az egy főre jutó GDP csak fele ezekben a régiókban, az északi régiók GDP-hez képest. A munkanélküliség négyszerese az északi régiókra jellemző adatoknak. A kilencvenes évek közepétől ismét tapasztalható néhány jele a felzárkózásnak: pl. export bővülése az északi régiók adatait meghaladó ütemben, olasz viszonylatban gyors növekedés. A kilencvenes évek közepe óta az EU versenyszabályozása a régiós fejlesztés számos - korábban elterjedt- eszközét szüntette meg. Ide tartozik a délen működő vállalatoknak nyújtott különböző kedvezmények tiltása, bár ez a szigorítás bevezetése óta enyhült. A maastrichti követelmények teljesítése után végül Olaszország csatlakozott az euró zónához 1999-ben. Összefoglalva a XX. század utolsó évtizedében megindult a termelés specializálódása azokra a termékekre, amelyek kevés befektetést igényelnek, de felvevő piacuk széles és biztonságos. A Dél és Észak közötti ellentétek túlélték önmagukat, a demográfiai

növekedés

többé

nem

jelentett

fejlődési

tényezőt.

Gazdaságföldrajzi

vonatkozásban megjegyzendő, hogy az északnyugati régiók már nem tartoznak az ország iparosodásának egyedüli vezető vidékei közé, illetve helyi érdekeltségű vállalatok tucatjai sokszor szinte észrevétlenül emelkedtek multinacionális vállalatok rangjára a 90-es évek végére.7 2.1 Az olasz gazdaság helyzete napjainkban Olaszország gazdasága az ezredforduló idején rosszul teljesített, melyet eleinte a világgazdaság stagnálásával lehetett magyarázni. A 2001-es világgazdasági recesszió elmúltával azonban a fejlett országok szinte kivétel nélkül újra talpra álltak, ám az olasz gazdaság továbbra is gyenge maradt. Ennek okai külső és belső tényezőknek egyaránt köszönhető, mint például az erős euró, az egyre drágább olaj-és nyersanyagok, a német piac gyengélkedése és a kínai exportáruk világpiaci erősödése.8 (A gazdaság éltetői – Fókuszban Olaszország, Piac & Profit 2004/11, http://www.piacesprofit.hu/?s=32&n=56&mr=1440 )

7

8

Nicola Crepax, p.342.

13

A közös pénz bevezetésével eltűnt a líra, következésképpen az olasz gazdaság nemzetközi versenyképességét sem lehetett a nemzeti valuta leértékelésével erősíteni olyan alacsony költségszintű országokkal szemben, mint Kína vagy India. A problémákra az elmúlt időszakban két jelzés mutatott rá: a kivitel csökkenése, valamint a hagyományos fogyasztási cikkek termelésében tapasztalható hosszú távú stagnálás. Az elmúlt évtizedben ezek Olaszország világpiaci részesedésének 30%-os visszaeséséhez vezettek. 9 Az euró bevezetése óta a termékegységre jutó munkaerőköltség, amely a relatív nemzetközi versenyképesség egyik legfontosabb mérőszáma, Németországhoz viszonyítva Olaszországban 20 százalékkal gyorsabban nőtt. Az alacsonyabb termelékenység figyelembe vételével Németországhoz képest az olasz termékegységre jutó munkaerőköltség 2000 óta 40 százalékkal nőtt gyorsabban, az olasz bérköltség-színvonal ezzel meghaladja a németet. Olaszország versenyképessége a nemzetközi piacokon egyre gyengül (47. helyen áll a világ versenyképességi rangsorában)

10

, főként a hagyományos olasz termékek – bőr- és cipőipar,

textil- és ruházati ipar termékei, elektromos és precíziós műszerek, bútorok – piacvesztésének okán. Az olasz vállalatok túlnyomó része ugyanis kis- és középvállalkozás, melyek nem versenyképesek az olcsó munkaerőt foglalkoztató országok vállalataival szemben. Különösen kedvezőtlen a déli országrészben találhatók helyzete, melyek elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket termelnek, és távol esnek az uniós piacoktól.

11

Romlott az olasz

export versenyképessége, gyengült az olasz gazdaság külföldi működő tőke-vonzó képessége, megnőtt az ipar kitelepítés és bizonyos vállalati funkciók és tevékenységek alacsonyabb költségszintű országokba történő kihelyezése. 9

9

Nicola Crepax, p. 343.

10

World Economic Forum honlap Growth Competitiveness Index rankings 2005 and 2004 comparisons (Növekedési versenyképességi rangsor 2005 és 2004) http://www.weforum.org/site/homepublic.nsf/Content/Growth+Competitiveness+Index+rankings+2005+and+20 04+comparisons, 2008.novenber. 15, 15:30 11 A Magyar Köztársaság és az Olasz Köztársaság gazdasági kapcsolatai, http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olaszorszag/gazdasagi.htm, 2005.november. 15, 16:15

14

Az olasz gazdaság belső szerkezeti feszültségeit a magánvállalkozásoktól elvont erőforrások okozzák, amelyek célja a magas közkiadások fedezése, de ide tartoznak a magas adókulcsok, a gazdaságot hátráltató bürokrácia és a vállalatirányítási rendszerek problémái. A személyi jövedelemadó és a társasági nyereségadó kulcsa Olaszországban igen magas nemzetközi összehasonlításban, ez azonban a nagyarányú adókikerülés miatt nem tükröződik az adóbevételek GDP-hez viszonyított arányában, amely az EU-átlag közelében található. Olaszország makrogazdasági mutatói 2000-2004 Megnevezés GDP értéke folyó áron (Mrd EUR) GDP növekedése változatlan áron (előző év = 100) Egy főre eső GDP változatlan áron (ezer EUR) Az infláció alakulása (előző év = 100) Munkanélkülisé gi ráta (%) Az export értéke (Mrd EUR) Az import értéke (Mrd EUR) Folyó fizetési mérleg egyenlege (Mrd EUR) Az állami költségvetés hiánya a GDP %-ában

1. sz. táblázat

2000

2001

2002

2003

2004

1166,5

1218,5

1260,6

1300,9

1351,8

102,9

101,8

100,4

100,3

101,2

17,6

17,8

17,9

18,1

18,2

102,5

102,7

102,5

102,7

102,2

10,1

9,1

8,6

8,4

8,0

258

268

264

255

275,6

256

258

254

253,5

276

-7,5

-35,9

-32,6

-37,8

-40,8

0,6

2,9

2,6

2,9

3,0

Forrás:http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olaszorszag/ gazdasagi.htm

Olaszországban az infláció alakulása 2,2 és 2,7% között alakult 2000 és 2004-ben. A folyó fizetési mérleg 7,5 milliárd euróról 40,8 milliárd euróra nőtt a vizsgált időszakban. A munkanélküliség száma csökkent 10%-ról 8%-ra. Az állam költségvetési hiánya pedig 2004ben elérte a 3%-os maastrichti küszöböt. Az olasz gazdaság 2005-ben továbbra is stagnált és ezzel az Európai Unió országai közül a leggyengébb teljesítményt nyújtotta. Az ipari termelés 0,8 százalékkal mérséklődött. Olaszország nemzetközi versenyképessége folyamatosan romlik, és ez a hagyományos olasz termékek piacvesztéséhez vezet. A munkanélküliség az elmúlt években folyamatosan csökkent, 2005-ben 7,7 százalékot tett ki. A költségvetési hiány tovább, a GDP 4,1

15

százalékára növekedett. A maastrichti kritériumok közül az államadósság szintje is tovább nőtt (106,4 %), ugyanakkor az infláció 1,9 százalékra esett vissza. A külkereskedelmi forgalom növekedése 2005-ben is folytatódott. Az energiahordozóbehozataltól való nagy függőség és az olajárak emelkedése következtében az import értéke 10,6 százalékkal, az exporté azonban ennél mérsékeltebben, 6,9 százalékkal bővült és a külkereskedelmi mérleg hiánya ugrásszerűen emelkedett. A kereskedelem 60 százalékát változatlanul az uniós tagországokkal bonyolítja le. Legjelentősebb partnerei: Németország, Franciaország, USA, Nagy-Britannia és Spanyolország. 12 2.2 Olaszország főbb gazdasági mutatói napjainkban Olaszország bruttó hazai termékének döntő hányadát (2007-ben 70%-át) a szolgáltatás szektorban állítják elő, 27,7 százalékát az ipari ágazatok, kevesebb, mint 2 százalékát pedig a mezőgazdaság termeli meg. Az államháztartás hiánya több év óta folyamatosan meghaladta a maastrichti kritériumok által meghatározott 3 százalékos határértéket, ezért Olaszország egyike volt azon hét országnak, amely ellen túlzott deficit eljárás folyt az EU-ban. Miután Olaszország a költségvetési hiány, 2007 végéig előírt 3 százalékos határ alá történő csökkentését teljesítette, lekerült az EU kötelezettség-szegési listájáról. A 2007 májusában hatalomra került, Romano Prodi vezette koalíciós balközép kormányt, meghatározó és aktív Európa-politikát ígért. Az EU bővítését Olaszország gazdasági és politikai okokból is támogatja, hangsúlyozva a fokozatos földrajzi integrációt és a tagjelöltekre való nagyobb odafigyelés szükségességét. Elsősorban gazdasági megfontolásokból (kereskedelmi és energiapolitikai) a stratégiai fontosságú országokkal (Oroszország, Kína, India, Balkáni államok) jó kapcsolat fenntartására törekszik. A csaknem folyamatos, belső koalíciós viták következtében számos kormányzati reform és elképzelés végrehajtása meghiúsult, amelyek megvalósítása a 2008 áprilisában megtartott, előrehozott választásokon többséget szerzett, Silvio Berlusconi kormányfő vezette, jobbközép kormányra maradt. 12

12

A Magyar Köztársaság és az Olasz Köztársaság gazdasági kapcsolatai, http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olaszorszag/gazdasagi.htm, 2008.november.16.

16

2.3 Külkereskedelmi tendenciák, külkereskedelmi statisztika, főbb partnerek, főbb import termékek Olaszország külkereskedelmi forgalma

2. sz.táblázat

2005

2006

2007

Export Mrd EUR

294,8

327,0

358,6

Import Mrd EUR

305,2

348,3

368,1

Forrás: ISTAT (Olasz Statisztikai Intézet) Olaszország külkereskedelmi forgalmában az elmúlt évtizedben 2007. volt az első év, amikor az export növekedése (9,7%) meghaladta az importét (5,7%), a forgalom passzívuma azonban így is megközelítette a 10 milliárd eurót. A hiány alapvetően az EU-n kívüli országokkal folytatott kereskedelemben keletkezett. Az olcsó kínai termékek importjának nagymértékű bővülése és térnyerése a hagyományos olasz termékek (textil és ruhaipari termékek, cipők, kis hozzáadott értékkel készült gépipari termékek) bel- és külpiacát is szűkítette, és változatlanul jelentősen járult hozzá a külkereskedelmi mérleghiányhoz. A legfontosabb kereskedelmi partnerek az exportban: Németország, Franciaország, USA, Spanyolország, Nagy-Britannia, Svájc, Ausztria és Hollandia, az importban Németország, Franciaország, Kína, Hollandia, Belgium, Spanyolország, Oroszország, Líbia, Nagy-Britannia és Svájc. Főbb import termékek: kőolaj-származékok, földgáz, gépjárművek, vegyipari alapanyagok, nem vastartalmú fémek, kohászati termékek, gyógyszeripari termékek, textilruházati termékek, irodai gépek és informatikai berendezések, autó alkatrészek, mezőgazdasági termékek és élelmiszerek. 13

13

13

A

Magyar

Köztársaság

és

az

Olasz

Köztársaság

gazdasági

kapcsolatai,

http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olaszorszag/gazdasagi.htm, 2008.november.16.

17

2.4 Tőkeáramlás, statisztika, főbb partnerek Olaszország működő tőke importja/exportja Közvetlen

külföldi

3.sz táblázat

2005

2006

2007

16,1

31,1

31,2

33,6

15,5

33,2

működő-tőke import (flow) Mrd EUR Közvetlen működőtőke export (flow) Mrd EUR Forrás: UIC (Olasz Devizahivatal) Az UNCTAD adatai szerint 2005-ben Olaszország a működő tőke-kivitelben a 11., a behozatalban pedig a 12. helyet foglalta el a világranglistán. A kihelyezés 2001-ben érte le a csúcspontját (53 Mrd EUR), majd 2002-ben (a 2001. évi terrorcselekmények után) mintegy a harmadára esett vissza. 2007-ben a beáramló külföldi működő tőke az előző évihez hasonló szinten maradt, a tőkekivitel viszont az előző évi több mint a kétszeresére nőtt. A legnagyobb befektetők: Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Spanyolország, Németország. Az olasz tőkekivitel legfontosabb cél-országai: Németország, Hollandia, Ausztria, Franciaország, Luxemburg, 2005-ös évi sorrendje alapján. 2.5 Az olasz gazdaság stagnálásának bemutatása röviden Olaszország külkereskedelme fellendülést mutatott 2003 és 2004 között, de emellett a külkereskedelem továbbra is passzív maradt. Az import és az export mértéke is megnövekedett, de az import mértéke meghaladta az exportét, ennek oka, hogy a világpiacon főként az üzemanyag, az energiahordozók és a nyersanyag ára nőtt, mindezekből Olaszország behozatalra szorul, így hosszútávon az országnak gondoskodni kell az alternatív energiaforrásokról. Továbbá probléma a német piac stagnálása és a távol keleti termékek beáramlása Európába.14 Tehát a stagnálás legfőbb oka a külkereskedelmi mérleg stagnálása, ami az olasz termékek piacvesztésének az eredménye. 14

14

A Magyar Köztársaság és az Olasz Köztársaság gazdasági kapcsolatai, http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olaszorszag/gazdasagi.htm, 2008. november.17.

18

Az olasz kis- és középvállalkozásokat érinti legjobban ez a probléma, amelyek nagyrészt családi kézben vannak és számukra nehéz talpon maradni az olcsó munkaerőt foglalkoztató kínai és más keleti termékek térhódítása mellett, még ha minőségileg ezek a termékek nem közelítik meg az Olaszországban gyártott kiváló minőségű termékeket. A WTO által létrejött textil megállapodás sem kedvező az olasz könnyűipar számára. A kis- és középvállalkozások szerepe nagyon fontos az olasz gazdaság fellendítésében. Továbbra is probléma az észak és dél közötti hatalmas ellentét, az európai uniós támogatások ellenére is, az északi régiókban az egy főre jutó jövedelem az EU-25 átlagának százalékában vásárlóerő paritáson számítva eléri akár a 160 %-ot, míg ugyanez a mutatószám Szicíliában épphogy meghaladja a 60 %-ot. A munkanélküliség esetében is találkozhatunk kirívóan nagy különbségekkel az egyes régiókban, akár 15% is lehet az eltérés. Ma már a kis- és középvállalkozások nem olyan rugalmasak, mint régebben voltak, így a rájuk alapozó gazdasági szerkezet már nem előnyös, hiszen ezek a családi kézben lévő vállalkozások nem elég tőkeerősek és nem áll rendelkezésükre megfelelő munkaerőforrás sem, hogy önerőből termékszerkezet váltást hajtsanak végre. A gazdaság fellendítésére több megoldási javaslat is felmerült, melyek közül kiemelendő a termelési struktúraváltás, a vállalati adó- és adminisztrációs terheken való könnyítés, valamint az import-energiaforrásoktól való nagymértékű függőség csökkentése. A problémák megoldásához nemzeti összefogásra van szükség. A Termelő Tevékenységek Minisztériumának középtávú élénkítő gazdaságpolitikájának célja az, hogy Olaszország a kutatás-fejlesztés központja legyen. Azokban az olasz ágazatokban, amelyek sikerorientáltak, mint a gyógyszeripar, az űrkutatás és az IT, az állam jelentős támogatást nyújt a technológiai fejlesztő tevékenységekhez.15 Az olasz vállalatok kreativitásának és ötletességének köszönhetően mára az olasz design világhírűvé vált, értéket adva az olasz termékeknek. A terv kifejti az olasz nagy, közepes és ki vállalatok támogatási lehetőségeit, a különböző források racionalizálásával. Az olyan iparágak, mint az autógyártás továbbra is fontosak maradnak és az állam mindent megtesz az uniós szabályozással összhangban a vállalatok sikeréért.

Olyan

stratégia

bevezetésén

gondolkodnak,

ami

figyelembe

veszi

a

környezetszennyezés problémáit és a magas energiaárakat. 15

15

A Magyar Köztársaság és az Olasz Köztársaság gazdasági kapcsolatai, http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olaszorszag/gazdasagi.htm, 2005.december 15., 16:20

19

Az új terv a nagyvállalatok beszállítói és kiegészítő szolgáltatást nyújtó szerepét kívánja előmozdítani a közép vállalatok számára, illetve az olasz iparban hagyományosan rendkívül magas arányban működő kisvállalatok laza fúzióját, ezen kívül támogatni kívánja az ipari körzetekbe való rendeződést. 16A Gyáriparosok szövetsége is három kezdeményezést indított el, továbbképző tanfolyamok szervezése, az innováció menedzsment és a versenyképesség növelő vállalatszervezés. Ezen kezdeményezések egyike az Innovátorok Klubja, a különböző sikertörténetek bemutatása az interneten, a nyomtatott sajtón keresztül történik. A harmadik kezdeményezés az ipari körzetek modernizálására irányul, ezek az olasz export 45%-át adják, de nem képesek már megújulni és szükség van minden innovációs eszköz beépítésére a termelési gyakorlatban.

Az innovációt gátló tényezők: az innováció-barát kormányzati

környezet, az innovációs infrastruktúrába való befektetések szűkössége, az innovációt támogató finanszírozási rendszer fejletlensége és az információs társadalom vívmányainak lassú elterjedése.17 Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy az eddig gyorsan fejlődő Észak-keleti Régiók és Közép Olaszország már nem képesek további gyors növekedésre, és komoly válság fenyegeti ezeket a régiókat is. Az 1991-ben bevezetett majd 1994-ben módosított törvény elsődleges célja az iparpolitikán belül, a helyi termelési rendszerek támogatása és az ipari körzetek fejlesztése. A hangsúlyt az intézmények fejlesztésére helyezik, elsősorban regionális szinten, köztes vagy hídképző szervezeteket hoznak létre, mint tudományos parkokat, szektoriális és innovációs központokat. Céljuk, hogy a KKV-k hálózatának műszaki szintjét és innovációs képességeit fokozzák. Ezek a szervezetek a kis- és középvállalkozások körében folytatnak műszaki és szervezetfejlesztési tanácsadást és képzést, valamint technológia transzfer programok keretében pilot projekteket irányítanak és megteremtik azok terjesztésének feltételeit. Törekszenek, hogy az országos és a regionális, valamint a helyi kezdeményezések összefonódjanak. A rendszert decentralizált módon, alulról felfelé haladó építkező jelleggel működtessék.18 16

16

Marco Fortis, pp. 5-12 Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Nemzetközi Hírlevél 2008.november, pp.26, 7-8. o. 18 Dr. Futó Péter: Regionális klaszterek és a létesítésükre, működtetésükre vonatkozó politikák az Európai Unióban, Budapest, 2003, 47 o., pp.43-44., http://www.bke.hu/~pfuto/kkv.htm, 2008.november.20. 12:30 17

20

A tevékenység eredménye, hogy számos szektorban, ahol a kisvállalatok dominanciája figyelhető meg, vállalati klaszterek kialakulásához vezet, olyan specifikus régiókban, amelyek gyors növekedésre és a piaci rés betöltésére alkalmasak az exportpiacon, új foglalkoztatási lehetőségeket is kínálnak. E jelenség megfigyelhető a következő szektorokban: •

Bőripar

•

Textilipar

•

Kerámia ipar

•

Bútoripar

A KKV alapú iparágak gyors növekedése nagymértékben köszönhető

a cégek

koncentrációjának bizonyos szektorokban és helységekben. Ezek a csoportosulások képesek voltak erős pozíciót kivívni maguknak a világpiacon a hagyományos olasz termékek körében – cipő, bőrtáska, kötöttáru, bútor, csempe, hangszer, élelmiszer feldolgozás – illetve az ezekhez szükséges gépek gyártásában. A növekedés egyik kulcsának valószínűleg a termelés korszerűsítése bizonyult. Nemzetközi kutatások alapján az ipari körzetek fő tulajdonságai: •

KKV-k földrajzi közelsége

•

Szektorális specializáció

•

Kis- és középvállalkozások túlsúlya

•

Szoros együttműködés a cégek között

•

A vállalatok közti verseny innováció alapú

•

A bizalom kialakulását elősegítő társadalmi-kulturális identitás

•

Aktív önsegítő szervezetek (self-help)

•

Támogató regionális és helyi önkormányzat

Az olasz ipari körzetek jellemzője, hogy az állam fontosnak tartja a vállalkozásfejlesztést elősegítő szolgáltatások támogatását, melyek a különböző régiók saját ipari hagyományaira épül.19 19

19

Fabio RUSSO: The UNIDO Cluster/Network Development Programme: The Italian Experience of Industrial Districts (Az UNIDO Klaszter/Hálózat Fejlesztési Program: Az ipari körzetek olasz tapasztalata) UNITED NATIONS INDUSTRIAL DEVELOPMENT ORGANIZATION, http://www.unido.org/doc/4310, 2008.november.21,12:34

21

3. Lombardia bemutatása Lombardia tartomány Észak-Olaszország adminisztratív közigazgatási egysége, régiója. Északról Svájc, nyugaton Piemont, keleten Trentino-Alto Adige és Veneto, délen EmiliaRomagna határolja. Közigazgatásilag tizenkét megyére tagolódik, székhelye: Milánó. Nevét a germán longobárdokról kapta, akik a VI. században foglalták el ezt a területet. Lombardia területének nagyságát tekintve a 4. helyet foglalja el Itália régiói között, Szicília, Piemont és Szardínia után, vagyis 8%-a Olaszország teljes területének. Népsűrűsége igen magas, ami kétszerese az országos átlagnak. Területe: 23.861 km2 Lakossága: 9.000.000 fő Népsűrűsége: 378 fő/km2 Székhelye: Milánó (lakossága: 1.800.000 fő) 12 megyéje a következők: Bergamo, Brescia, Como, Cremona, Lecco, Lodi, Mantova, Monza e Brianza, Milánó, Pavia, Sondrio és Varese. Földrajzi helyzetéből adódóan egész területét behálózó nagyszámú fejlett technológiájú kis-, közép- és nagyipart fejlesztett ki. Olaszországnak az egyik legfontosabb és legsűrűbben lakott gazdasági körzete Lombardia. Mezőgazdasága a Pó síkságra korlátozódik, intenzív gabonatermesztés, gyümölcstermesztés és tejtermelés folyik. Modern mezőgazdasága és egyre nagyobb teret hódító szolgáltató szektorral rendelkezik. A gazdasági fejlődés motorjai Milánó, Varese, Bergamo és Brescia megyék. A főbb ipari ágazatok közül legfejlettebb a fémfeldolgozás, vegyipar, textilipar, finomvegyipar (gyógyszergyártás) és az élelmiszeripar. Ezen túlmenően, illetve ezeken belül jelentős a selyem ipar, a bútorgyártás, a cipőipar, valamint a könyv és lapkiadás. Itt készül az egyik legjelentősebb napilap, a Corriere della Sera, a legjelentősebb gazdasági napilap, az Il Sole 24 Ore, valamint a legnagyobb sportlap, a Gazzetta dello Sport. Lombardia gazdaságában fontos szerepet játszik az idegenforgalom is, a régió több mint 7 millió vendéggel dicsekedhet minden esztendőben. A terület turisztikai vonzereje igen sokrétű. A művészet és kultúra központja meghatározó erőt képviselnek az idegenforgalmi szektorban. Élenjáró városai: Bergamo, Mantova, Milánó. Az alpesi tavak vidéke izgalmas vonzerő a festői falvak és üdülőhelyek kedvelői számára, mint például a Garda-tó, Desenzano, Sirmione és Gardone Riviera, a Cómói-tó mellett Bellagio és Menaggio, az Iseói-tónál Lovere stb. Az aktív turizmus örömeit a síelők és a téli sportok kedvelői az Alpokban és az Előalpokban élvezhetik: Bormio (alta Valtellina), Livigno (valle Livigno), Aprica 22

(Valtellina), Selvino (Val Seriana). A termálturizmus legismertebb úti célja San Pellegrino Terme. Lombardián belül, Milánó a legfontosabb vásárok színhelye, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Lombardiát tekintik Olaszország kereskedelmi központjának. Itt található a kereskedelmi centrumok 25%-a és minden 1000 lakosra mintegy 200km2 eladótért jut, amely a régiót e tekintetben is a legfejlettebbek közé sorolja. A Lombard régió adja Olaszország GDP-jének 20%-t. Az egy főre eső GDP 20.000 USD, amely összeg 30%-kal magasabb az országos átlagnál. A munkanélküliség itt a legalacsonyabb (4,4%), míg az országos átlag 10% körül mozog. Az utóbbi évek általános tendenciája ellenére, miszerint az ipari struktúrák visszaszorulnak a szolgáltató szektor javára 630.000 vállalatot (30 működő ipari cég/km2) tart nyilván a régió, míg az országos átlag csak 16/km2. Ezeknek az ipari cégeknek 93%-a 10 főnél kevesebb alkalmazottal működik. Olaszország teljes exportjának 29%-át, míg importjának 38%-át Lombardia régió bonyolítja. Iparosított mezőgazdasága az állattenyésztésre, azon belül főleg marhatenyésztésen alapul, amely szoros összefüggésben áll az élelmiszer- és húsfeldolgozó szektorral. A tartomány jelenleg legnagyobb ütemben haladó gazdasági ágazata a szolgáltatás. Példaképpen megemlítendő, hogy a globalizációs folyamatokra a Tartományi Hivatal azonnal reagált, a telekommunikációs rendszer fejlesztésével, külön telefonközpontot létesített a vállaltokkal való közvetlen kapcsolattartásra. Fontos szempont a gazdaságban, hogy Milánóban Európa egyik legfontosabb tőzsdéje mellett, nagybankok, pénzügyi-, befektető- és tanácsadó intézmények vannak jelen, amelyek többsége on-line hálózatán keresztül köti a régiót a határon túli országokhoz.20 20

20

Wikipédia, A szabad enciklopédia, Lombardia http://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszorsz%C3%A1g, 2008.november.22,16:12

23

4. A textil és ruhaipar jellemzői 4.1 A lombard textil és ruhaipar krízise A krízis megmutatkozása Az olasz textil és ruhaipar a hozzáadott érték 13%-át és kézműipari munkahelyek 19%-át biztosítja. A szektorban főként kisvállalkozások tevékenykednek, a kézműipari vállalkozások által foglalkozatott munkaerő 37%-a dolgozik a textil és ruhaipari szektorban. Ezen kívül az ipari körzetek erős koncentrálódása jellemzi. Az elmúlt évtizedben az iparágat a vállalkozások és a munkaerő átszerveződése jellemezte. Az ISTAT és az Ipari Adatgyűjtés szerint 1991 és 1996 között a területen működő termelési egységeket vizsgálva, a textil és ruhaipart jelentős csökkenés jellemezte, a textiliparnál 21%-os a ruhaiparnál 17%-os volt a csökkenés, azaz összesen 19.000 vállalkozás szűnt meg. A munkaerőt tekintve a csökkenés mértéke az előbbinél 15%, az utóbbinál pedig 17% volt, összesen így 131.000 alkalmazott vált munkanélkülivé. Lombardia követve a nemzeti tendenciát, negatív változást mutatott minden megyében. A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy az elmúlt évek tendenciája megegyezik a 90-es évek első felével. Itáliában 1996 és 2001 között a textil és ruhaipari vállalkozások 11,6%-os és 6,9%-os csökkenése figyelhető meg, Lombardiában a textilipar 12,7%-os, míg a ruhaipar 9,7%-os hanyatlása. Lombardiában 96’és 98’között 5,7%-kal csökkent a foglalkozatás mértéke a szektorban. Ez a negatív folyamat általános tendenciát jelez minden kézműiparral foglalkozó országban. A kis-és középvállalkozások száma jóval több, mint a nagyvállalkozások száma. A termelési egységek változása 1991 és 1996 között megyénként 1991 1996 Var% 1991 1996 Varese 2.804 2.040 -27,25 1.474 1.445 Como 1161 950 -18,17 1052 972 Lecco 394 344 -12,69 244 221 Sondrio 137 103 -24,82 43 40 Milano 3620 3247 -10,30 2112 1654 Bergamo 1819 1422 -21,83 837 682 Brescia 2614 2076 -20,58 746 664 Pavia 357 281 -21,29 150 125 Lodi 139 95 -31,65 125 43 Cremona 593 431 -27,32 161 122 Mantova 1456 1144 -21,43 290 253 Lombardia 15094 12133 -19,62 7234 6221 Italia 75693 61026 -19,38 29720 24973 Forrás: Istat, Censimento industria e servizi 1991 e 1996

Var% -1,97 -7,60 -9,43 -6,98 -21,69 -18,52 -10,99 -16,67 -65,60 -24,22 -12,76 -14,00 -15,97

4. sz. táblázat 1991 1996 4.278 3.485 2213 1922 638 565 180 143 5732 4904 2656 2104 3360 2740 507 406 264 138 754 553 1746 1397 22328 18354 105413 85999

Var% -18,54 -13,15 -11,44 -20,56 -14,50 -20,78 -18,45 -19,92 -47,73 -26,66 -19,99 -17,81 -18,42

AZ ISTAT adatai szerint ezek a negatív változások főként a kézműiparban működő vállalkozásokat érintette nagyobb mértékben, szemben a más ipari tevékenységet folytató

24

vállalkozásokkal. Itáliában 3%, míg Lombardiában 6%-kal több vállalkozást érintett ez a fajta csökkenés, mint a más gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásoknál. Vareseben, melyet a krízis a legnagyobb mértékben érintett, az ipari tevékenységet folytató termelési egységek száma 27%-kal csökkent, míg a más tevékenységet végző vállalkozások száma csak 2%-kal. A válság főként az egyszemélyes vállalkozásokat érintette jelentősen, kis mértékben a személyi társaságokat és ezzel ellentétben, a tőketársaságok pozitív változást regisztráltak. A munkaerőre lényegesebben jobban hatott a krízis, mint a termelési egységekre. 1991-ben átlagosan 5 főt bocsátottak el az iparágban, míg 1996-ban 4,8 főt, de ez még így is jóval magasabb az nemzeti 4,3 fős átlagnál, köszönhetően a ruhaiparnak, míg általánosságban, a textiliparban a munkaerő helyzete változatlan maradt.21 4.2 A krízis okai és kihatása a kézműiparra A krízis okait a 80’-as évek második felében kell keresni, a textil és ruhaipari szervezetek tradicionális olasz modelljét a belső piac felé való fordulás, azaz a belső piacra való termelés jellemzett, és az import alacsony mértékű volt, és ez a hagyományos olasz modell kezdett nemzetközivé válni. Ezt az átalakulást a nemzetközi kereskedelem liberalizálódása ösztönözte, mely új termelők megjelenését eredményezte, az új termelők alacsony munkaköltséggel dolgoztak, ezzel nyomást gyakorolva a fejlettebb országok piacára, versenyképességére. A nemzetközi kereskedelem adatai azt mutatták, hogy az elmúlt évtizedekben az olasz export aránya a teljes ipari szektort tekintve folyamatosan csökken. A textilipar exportja 1995 és 1998 között 0,5%-kal csökkent 8,6%-ról 8,1%-ra, a ruhaipar exportja pedig 0,4%-kal 7,1%-ról 6,7%-ra, ez a negatív tendencia az európai konkurenciára is jellemző volt.22 Olaszországnál nagyobb arányú forgalmat ért el Mexikó és az USA, ez a két ország segítségben részesült a kölcsönös integráció okán a NAFTA-ban. Korlátozott mértékben India és Törökország is javította pozícióját a textilipari termékek területén, és Románia, Indonézia valamint Bangaldesh is a ruhaiparban. Olaszország számára a helyzet továbbra is rosszabbodott, 1999-ben 1%-kal csökkent a textilipar exportja, ezzel a legnagyobb csökkenést regisztrálta a tagállamok között, a ruhaiparnál pedig 0,6%-kal csökkent az export mértéke. A textiliparban Olaszországnak sikerült megőriznie a tradicionális második helyét Kína után, akkor is, ha az USA utolérte, a ruhaiparban viszont sikerült megszerezni az első helyet, ha kicsivel megelőzve is Mexikót. 21

21 22

A cura di Marina Muratore Rapporto ICE 2000-2001

25

A legtöbb olasz vállalkozásnak át kellett vennie egy olyan stratégiát, amivel a szektor újraszerveződése indult meg annak érdekében, hogy továbbra is komoly konkurenciát jelentsen a külföldi versenytársaknak és megóvja a versenyképességét, valamint a piaci részesedését. Először is a nagyvállalkozások különböző csoportokat hoztak létre, amelyek számos beszerzési ügyletet hajtottak végre, kezdetben csak a hazai piacon, majd a 80’-as évek második felében külföldön is, támogatva a szektor nagyfokú koncentrálódását. Tehát léteztek nagyvállalkozások, jól felépített a vállalati struktúrával, amelyek képesek voltak a termelés és az elosztás különböző szegmenseinek irányítására. A megjelent egy új stratégiával sikeresen szembe tudtak nézni a megváltozott piaci környezettel. Az elmúlt évtizedekben, köszönhetően a változtatásoknak, a nagyvállalatok jelentős növekedést értek el a forgalomban és az exportban. Az R&S Mediobanca adatai szerint a szektorban működő vezető társaságok (55.678 főt alkalmaznak, ami egyenlő a teljes foglalkoztatás 8%-val), az iparág teljes forgalmának 25%-t termelik meg. 1996 és 1999 között a forgalom 5,4%-os növekedését regisztrálták, ami 2,1%kal több volt az iparág teljes forgalmánál. 23 A nagy és középvállalkozások átvették a termelési delokalizáció stratégiáját, azaz alacsony munkaköltséggel dolgozni a térségben, először csak belföldön (főként az adriai térségben és Puglia környékén), aztán később a földközi tenger medencéjében Törökországtól Marokkóig, és végül Kelet-Európában. A stratégia lényege, hogy külföldre helyezzék ki azokat a termelési fázisokat, amelyek nagyon munkaigényesek (a csomagolás), és hazai területen tartsák a hozzáadott értéket megkövetelő munkafázisokat, mint a tervezés és kereskedelem. Ez nagyban hozzájárult a kisvállalkozások csődbe meneteléhez. A nagy és középvállalkozások kisiparosai és beszállítói, akik általában kevés ügyféllel rendelkeznek, vagy csak egy fő megrendelővel, kizárólagosan a munkaigényes termelési fázisra specializálódtak, így nem tudnak versenyezni az alacsony munkaköltséggel dolgozó országok nyomott áraival. 1999-ben az olasz textil és ruhaiparban körülbelül 34.000 beszállító tevékenykedett, amelyek 290.000 embernek adtak munkát. Ez a teljes foglalkoztatás 25%-át jelentette. Egy 1999-es kutatásból kiderül (ahol 500 textil és ruhaipari vállalkozást kérdeztek meg), hogy a kisvállalkozásokat hanyatlásnak indultak, mind a forgalom, mind a foglalkoztatottak számát illetően.24 23

23

In “Dati cumulativi di 1893 società italiane”, 2001 Nell’ambito del progetto “Pro-fashion network”, promosso da CNA-Federmoda, UniontessileCONFAPI e Consorzio FIA 24

26

Jellemző rájuk az erős helyi kötődés, és kevésbé hajlandóak a külföldi exportra. Ezen kívül, kiderültek a kisiparos vállalkozások gyengeségei, mind a forgalomnövekedésben, mind a technológia

használatban,

a

nemzetköziesedés

folyamatában

és

a

termelési

decentralizációban. A delokalizáció folyamata közvetlenül kiolvasható az alacsony munkaköltségű országok export növekedéséből. A passzív kereskedelmi fejlődés statisztikái egyértelműen jelezték az emelkedő szintet az elmúlt évtizedben, ezek a statisztikák a félkész termékek ideiglenes exportjára, az összeállító országokban történő végső munkálatok elvégzésére és az ezt követő reimportra vonatkoztak.

Ez a folyamat eredményezte a

különböző munkafázisú és minőségű textil és ruhaipari termékek export és importja közötti kapcsolat növekedését. 1991 és 2000 között az olasz export 96%-kal nőtt a textilipari termékek esetében és 113%-kal a ruhaipari termékeknél, melyet az 1993 és 1995 közötti növekedés és a 1997 és 1999 közötti lassulás alakított. Az 1997 és 1999 közötti visszaesés a konjunkturális problémáknak volt köszönhető, mint a nemzetközi kereslet csökkenése, a rossz eladások a japán piacon és az összes európai uniós országban, kivéve Spanyolország és Portugália, valamint a késői hatások, mint a kereskedelem megítélése 95’és 96’között a versenyképesség fejlődésében. A nemzetközi kereskedelem és az euro leértékelődésének köszönhetően 2000-ben az export mértéke újból növekedett. Az adott periódusban jelentős fejlődést regisztráltak a Közép-Kelet európai országokban, Törökországban és Észak-Amerikában, míg Japán (és általában egész Ázsia) veszített az általa birtokolt részarányból, az Európai Unió országai megőrizték stabil pozíciójukat. Az import mértéke 1999 és 2000 között 110%-kal nőtt a textilipari termékek esetén, míg 147%-kal a ruhaipari termékeknél. Az import mértékét befolyásolta az 1993 és 1995 közötti jelentős gazdasági fejlődés, valamint az 1999-es negatív irányú változások, melynek oka az akkori konjunkturális helyzet volt. Az adott periódusban csökkent az Európai Unióból történő beszerzések értéke, főként Franciaországból és Németországból, viszont nőtt az import mértéke Kelet-Ázsiából, mint a második legjelentősebb piac, és Közép-Kelet Európából, ahol az olasz vállalkozások termelési delokalizációja koncentrálódott, mint Magyarország és Románia, vagy India, Tunézia és Törökország. Ezen országok exportja meghatározó mértékben nőtt Olaszország irányába. 1996-os évtől kezdve az olasz textil és ruhaipar aktív mérlege fokozatos gyengülést mutatott, és csak 1999-ben fordult a helyzet, habár az import mértéke továbbra is negatív irányba haladt, 138 milliárd euróról 125 milliárd euróra esett vissza, főként az export értékének csökkenése következtében. Ez a változás inkább tulajdonítható a ruhaiparnak, mint a textiliparnak. Az egyenleg azonban pozitív volt 2000-ben, az exportnövekedésnek köszönhetően. 27

5.Lombardia és megyéi 5.1 A régió 2001 második harmadában a lombard textil és ruhaipar kevesebb, mint 17 millió vállalkozást regisztrált (8.141 textilipar és 8.923 ruhaipari), amely a kézműipari vállalkozások 13,2%-át jelenti.25 1996 lombardiai termelési egységek és alkalmazottak eloszlása Munkavállalók osztálya Tessile Abbigliamento Totale 1 1.932 3.487 5.419 2 1.195 1.367 2.562 3 --5 1.700 1.654 3.354 6 --9 1.154 1.040 2.194 10 – 15 995 940 1.935 16 --19 407 413 820 20 --49 955 494 1.449 50 -- 99 296 86 382 100 -- 199 132 26 158 200 -- 249 22 8 30 250 -- 499 36 7 43 500 -- 999 5 3 8 1.000 e piu' 0 0 0 Totale 8.829 9.525 18.354 Forrás: Istat, Censimento Intermedio industria e servizi, 1996

5. sz. táblázat Tessile Abbigliamento Totale 1.932 3.487 5.419 2.390 2.734 5.124 6.497 6.267 12.764 8.454 7.676 16.130 12.231 11.471 23.702 7.004 7.162 14.166 28.442 13.440 41.882 20.824 5.876 26.700 17.641 3.541 21.182 4.913 1.692 6.605 12.691 2.465 15.156 3.024 1.859 4.883 0 0 0 126.043 67.670 193.713

Az ISTAT 1996-os adatai alapján kiderült, hogy a szektor 193.953 főt alkalmazott (126.043 fő a textiliparban és 67.670 fő a ruhaiparban), azaz 6,6%-át a Lombardiában lévő munkaerőnek és 14,7%-át az iparágban dolgozó munkaerőforrásnak. A munkaerő eloszlása maximális koncentrációt mutat a 20 illetve 49 főt foglalkoztató vállalkozásoknak. A termelési egységek 57%-a kisipari vállalkozások, amelyek a ruhaiparban dolgozók teljes munkaerő 20%-át alkalmazták, míg a ruhaipar a termelési egységek 74%-át tette ki és a munkaerő 48%át foglalkoztatta. A vállalkozások 30%-nak nem volt állandó alkalmazottja, ez főként a 10 és 15 fős vállalkozásokra volt igaz. 25

25

Dati Infocamere Movimprese

28

Lombardia hatása a nemzeti textil és ruhaiparra T R Teljes T R Teljes T Vállalkozások 8.829 9.525 18.354 36.217 49.782 85.999 24,38 Alkalmazottak 126.043 67.670 193.713 345.338 346.387 691.725 36,50 Export (Mrd) 12.025 4.502 16.527 34.188 17.060 51.249 35,17 Import (Mrd) 6.169 2.347 8.516 16.566 7.868 24.434 37,24 Forrás: Irs Ice adati alapján

R 19,13 19,54 26,39 29,83

6. sz. táblázat Teljes 21,34 28,00 32,25 34,85

Lombardia erős hatást gyakorol a nemzeti textil és ruhaipari szektorra mind a termelési egységek esetében (21%) és mind az alkalmazottakat tekintve (28%). Hatása érződik az exportban (32%) és importban (35%) is. Lombardiában nagyobb mértékű a textilipari szakosodás, mint a ruhaipari. Lombardia hozzájárulása az olasz textil és ruhaipari termékek exportjában 2000-ben 8.535 millió euró volt (6.210 millió euró a textiliparból és 2.325 millió euró a ruhaiparból), ami egyenlő a teljes nemzeti textil és ruhaipari termékek exportjának 32,2%-val. A régió export arányának enyhe csökkenése a nemzeti exporton belül a 90’-es évek második felében elindult gyengülési folyamathoz kapcsolódik: 1995-höz képest 4%-ot csökkent az export mértéke. 1993 és 2000 között az észak-keleti régiók, főként Veneto és Emilia-Romagna exportja a textil és ruhaipari termékeket illetően 2 %-kal nőtt, és körülbelül 1%-os növekedést értek el a délvidéki régiók, mint Abruzzo, Molise és Campania. Egy G.Viesti által jegyzett tanulmány a szektort 15 kerültre osztja, amely 67 millió főt alkalmaz ( a legnagyobbak a ruhaiparban délen Abruzzese,

északon Barese és Salento), 8 millió

termelési egységből áll, éves forgalma 3.100 millió euró (a teljes nemzeti forgalom 12%-a), és ezek a kerületek összesen körülbelül 1000 millió eurót exportálnak ( a teljes nemzeti export 30%-át). Az olasz eladások nagyobb része az északi régiókból ered, másik része pedig a déli régiókból, jelezve a déli régiók függetlenségét a helyi piactól. Az exportot tekintve első helyen Lombardia áll, majd követi Toscana és Veneto. 5.2 Megyék és kerületek 1996-ban a textilipari vállalkozások nagy része Vareseben, Milánóban és Bresciában volt, Vareseben összesen 1.971, ez a lombard textilipari vállalkozások 22%-a volt abban az időszakban. A ruhaipari vállalkozások viszont Milánóban koncentrálódtak, összesen 3.150 vállalkozás, követte őt Varese és Brescia. A textil és ruhaiparra specializálódott megyék Como, Mantova, Varese és Bergamo. Ezt támasztják alá a foglalkoztatási adatok is (15. táblázat). A megyék között a szektorban működő vállalkozások legnagyobb számmal Mantovában (82%-a a megyében található vállalkozásoknak), Bresciában (76%), Bergamoban (68%), Milánóban (66%) és Vareseben (59%) voltak megtalálhatók. Lombardiában

29

gyakorlatilag 21 kerület található, amelyből 8 a textil és ruhaiparra specializálódott: Asse Sempione ( Varese és Milánó megye), Serico Comasco ( Como), nagyobb arányban a többinél Castelgoffredo ( Mantova e Brescia), Velseriana ( Bergamo), Bassa Bresciana (Brescia és Cremona), Palazzolo sull’Oglio ( Bergamo és Brescia), Lomellina (Pavia) és Oltrepò (Mantova). Az 1990 és 1998 között adatok szerint Asse Sempioneben, Lomellinában, Palazzolo sull’Oglioban és Oltrepòban a textil és ruhaipari vállalkozások csökkenését lehetett megfigyelni, melynek közvetlen hatása volt a munkaerő elbocsátásra, ebben a négy kerületben megszűnt a textil és ruhaipari termelés, de ezzel szemben viszont új kerületekben jelent meg a textil és ruhaipari termelés, mint Lecchessében és Gallarateseben. Az új textil és ruhaipari körzetek Lombardiában Kerület Szektor Megye Comói selyem Textil és selyem Como Valseriana Textil Bergamo Castelgoffredo Harisnya Mantova Brescia Cremona Lecchoi textil Textil Lecco Como Bassa Bresciana 2 Csomagolás és ruhaipar Brescia Cremona Gallaratese Csomagolás és ruhaipar Varese Forrás: Regione Lombardia

7. sz. táblázat Alkalmazottak 34.241 11.794 14.641 1.766 222 7.171 1.090 10.270 412 24.735

Tehát a textil és ruhaiparnak új kerületei jelentek meg, melyből 7 Lecco megyében, 2 pedig Como megyében, munkát kínálva 8.261 főnek. 10 kerület jött létre Vareseben, ahol a textil és ruhaipari

vállalkozások

24.735

főnek

biztosítottak

munkát.26

A

szektor

újbóli

meghatározásánál minden kerületben figyelembe kell venni a specializálódás és az iparosodás mértékét. Ezekben a kerületekben az iparosodás mértéke meghaladta a 18,5%-ot, a specializálódás mértéke pedig a 20%-ot, viszont egyes kerületekben a delokalizáció jelenségének valamint a szolgáltató ipar térnyerésének köszönhetően az iparosodási folyamat megszűnt. Milánó, Como és Bergamo megyének jelentős hatása van a lombard export mértékére. 1995-höz képest az export mértéke csökkent Milánóban, Comoban és Bresciában, de megnőtt Bergamoban és Mantovában. A lombard export százalékos változása 1991 és 2000 között a textiliparban 79%, míg a ruhaiparban 93%, ami rosszabb volt a nemzeti értéknél. 26

26

Rapporto tra gli addetti totali manifatturieri (censimento intermedio 1996) e la popolazione residente (al 31/12/1998)

30

Megyei szinten Bergamo növekedéssel számolhatott ebben a periódusban, az exportot tekintve 198 és 188%-kal. Como jóval rosszabb érétket ért el (35%-ot), Milánó pedig 37%-ot a textil és ruhaipari termékek exportjában. Az 1999-es konjunkturális krízis után az export mértéke újból emelkedni kezdett, a textilipar 12%-kal, a ruhaipar 14%-kal. Ezt a növekedés főként Milánó, Como és Mantova ösztönözte, míg Bergamo negatív értéketeket regisztrált. 6. A lombard textil és ruhaipari szektor gyengeségei 6.1 A textil és ruhaipari kisvállalkozások Lombardiában A lombardiai textil és ruhaipari kisvállalkozások problémáira két kutatás is rámutatott. A következőkben ennek a két kutatásnak az eredményeit felhasználva mutatom be a lombard kisvállalkozások problémáit, gyengeségeit és erősségeit a textil és ruhaiparon belül. Az első kutatás időrendi sorrendben az IRS per CNA e Confartigianato, 1995-ben készült, melyben 700 vállalkozást kérdeztek meg, főként azzal a céllal, hogy információt gyűjtsenek a szektorban tevékenykedő vállalkozások helyzetéről (jövedelem, szervezeti átalakítás, hozzáadott érték a termelésben, az integráció mértéke, foglalkozatás stb…). A második felmérés az ATI Profanet készítette 1999-ben, a felmérés során 500 kisvállalkozást kérdezetek

meg,

nemcsak

Lombardiában,

hanem

Emilia-Romagnában,

Venetoban,

Toscanában, Lazioban és Pugliában. A felmérés főleg a kis vállalkozások forgalmára, technológiahasználatára volt kíváncsi, illetve hogy, mi az oka annak, hogy nem akarnak nyitni a külföldi piac felé stb… 27

27

27

A cura di Andrea Forti e Marina Muratore

31

6.2 A vállalkozások felépítése és magatartása 1998 A lombard vállalkozások mérete Textilipar

8. sz. táblázat Ruhaipar

1 - 9 10 - 19 20-49 50-249 250 Össz. 1 - 9 10 - 19 20-49 50-249 250 Össz. Kisipari v. Függetlenek 3,0 13,9 22,4 - 4,5 2,5 14,3 21,2 4,0 Alapanyag szállítása h. 4,1 15,0 20,2 - 7,1 3,3 13,4 23,8 - 5,1 Alapanyag szállítása 3,1 12,9 21,8 - 5,4 3,1 13,2 21,7 5,5 Összes megrendelés 3,3 13,3 20,9 - 5,8 3,1 13,3 21,8 5,4 Ipari v. Függetlenek 3,9 14,6 30,2 97,5 479,5 32,3 3,1 14,7 29,4 103,1 423,9 18,5 Alapanyag szállítása h. 3,7 13,4 29,3 89,4 509,5 39,4 2,2 14,0 33,2 86,2 646,0 20,7 Alapanyag szállítása 5,0 14,2 30,0 82,2 331,3 29,5 2,6 13,6 29,3 76,9 312,5 16,2 Összes megrendelés 4,4 13,9 29,8 84,9 444,7 33,4 2,5 13,7 30,5 79,4 423,7 17,4 Forrás: Irs feldolgozás az Istat adatai alapján (Censimento Intermedio, long form)

A kézművesipariban a bérmunkát végző vállalkozások százalékos arány jóval nagyobb, mint az ipari vállalkozásoké. A textiliparban a kisipari vállalkozások 52%-a dolgozik külső megrendelésre, aminek a 12,5%-a az alapanyagot önerőből szerzi be, a maradék 39,6% pedig természetesen kapott alapanyag felhasználásával készítik el a termékeket. A ruhaiparban a beszállítások száma megegyezik a textiliparéval, a ruhaipari vállalkozások 42,7%-a dolgozik a kapott alapanyaggal, míg igen kevesen, a vállalkozások 9%-a nem kap alapanyagot. Az nagyipari termelésben a textil és ruhaipari szektorban a vállalkozásoknak csak 30% (textilipari vállalkozások), illetve 34%-a (ruhaipari) dolgozik megrendelésre, és ebben az estben is kapott alapanyag felhasználásával. Lombardiában, a megrendelésre dolgozó vállalkozások száma jóval alacsonyabb, mint például Venetoban (ahol a beszállító vállalkozások koncentrálódnak), de ha a teljes Olaszországot vizsgáljuk, akkor Lombardia szerepe meghatározó, mintegy 20%-at adja a megrendelésre dolgozó vállalkozásoknak a textil és ruhaiparon belül. Bár ez a típusú munkavégzés főként ez a textiliparban népszerűbb (30%), kevésbé a ruhaiparban (14%). Veneto és Olaszországgal összehasonlítva a lombard kisipari vállalkozások között inkább az alapanyagot önerőből beszerzése megrendelésre dolgozó vállalkozások jellemzőek. A textil és ruhaiparban is, a megrendelésre dolgozó vállalkozások a teljes kézművesipar 59%át foglalkoztatják. Főként olyan vállalkozásokról beszélünk, amelyek megrendelésre dolgoznak és az alapanyagot a megrendelőtől kapják, akkor is, ha a textiliparban foglalkoztatottak száma magasabb a nem megrendelésre dolgozó vállalkozásoknál. A textil és ruhaiparban a nagyipari vállalkozások a munkaerő 31%-át illetve 33%-át foglalkoztatják. A textiliparban a lombard kisipari és nagyipari vállalkozások átlagosan 1-19 főt alkalmaznak, ezek a vállalkozások nagyobbak az átlagos nagyságú olaszországi vállalkozásoknál. A kisipari 32

és nagyipari vállalkozások, amelyek bérmunkát végeznek, általánosságban 1-9 főt alkalmaznak. A ruhaiparban, a nagyipari vállalkozások jóval nagyobbak, mint regionális szinten a kisipari vállalkozások. Az átlagos regionális értékek lényegesen hasonlítanak a nemzeti érétkekhez. A kézműiparban a megrendelésre dolgozó vállalkozások általánosságban nagyobb méretűek, mint az önálló vállalkozások, de az ipari termelést végzőknél viszont több független vállalkozás létezik. A lombard vállalkozásoknak a törzsügyfelekkel való kereskedelemből származó bevétele igen magas, több mint 90%. Ez az érték magasabb a megrendelésre dolgozó vállalkozásoknál, főleg azoknál, amelyek az alapanyagot a megrendelőtől kapják. Az önálló vállalkozásoknál is magas ez a számadat, hiszen nekik is vannak stabil kereskedelmi kapcsolataik mind a nagykereskedőknél mind az elosztó vállalkozásokkal. A textiliparban, Mantovában, Cremonában, Vareseben és Bresciában koncentrálódnak a harmadik fél számára dolgozó kisipari vállalkozások, míg Comoban a regionális szinthez képest kevesebb olyan vállalkozás van, amely megrendelésre dolgozik, Bergamoban és Milánóban viszont az önálló vállalkozások vannak túlsúlyban. 6.3 A szolgáltatások igénybevétele Az összes vállalkozás igénybe veszi a közigazgatási és a vállaltvezetési szolgáltatásokat. Az nagyipari vállalkozások a textil és ruhaiparban nagyobb arányban veszik igénybe az effajta szolgáltatásokat, mint a kisipari vállalkozások, ugyanis az önálló vállalkozások körében népszerűek a belső termékszolgáltatások igénybevétele. Nem szabad leértékelni a bérmunkát végző textilipari vállalkozásokat sem, főként, amelyek nem maguk szerzik be az alapanyagot, mert ez az arány az ő estükben 48,7%, ami jelentősen magasabb Venetonál és a nemzeti aránynál.28 A szolgáltatások második típusa a munkakörülmények biztosítására irányul (többek között az alkalmazottakra, amit mindenkinek kötelező betartani), ezeket a textiliparban a kisipari vállalkozások 57%-a, míg a ruhaiparban 52% alkalmazza. Szintén nagymértékben veszik igénybe a nagyipari vállalkozások is (3%-os eltéréssel a független textilipari vállalkozásoktól és 8%-os eltéréssel a ruhaiparban). 28

28

Un’analisi del contoterzismo della confezione in Veneto, di Mario Giaccone, in “Economia e società regionale – 1, 2001.

33

A megrendelésre dolgozó vállalkozásoknak (akik maguk szerzik be az alapanyagot) sokszor kell élniük olyan szolgáltatásokkal, amelyek a külsőleg történő beszerzéssel foglalkoznak (37,5% a textiparon belül és 28,6% a ruhaiparon belül). Gyakran fordulnak tanácsadó szakemberhez a biztonság érdekében, akkor is, ha a megrendelők a saját minőség ellenőrzési rendszerükkel látják el a beszállítóikat. A kisiparos vállalkozások által igénybe vett további „hagyományosnak nevezhető” szolgáltatások: a takarítás, az árumozgatás, árukereskedelem (amelyről főként a vállalkozáson belüli személyzet gondoskodik) és az informatikai szolgáltatások. Kevesebb mint 30%-a a textilipari kisipari vállalkozásoknak és 20%-a a ruhaipari vállalkozásoknak használja az úgynevezett „stratégiai” szolgáltatásokat, mint a reklám, tervezés és design, piacelemzés és képzés, azaz általában a belső termékszolgáltatásokat, kivéve a reklámmal. A piacelemzést, a tervezést és designt, valamint a reklámot főként az önálló vállalkozások veszik igénybe, amennyiben a termékkereskedelemre és tervezésére irányul a munkafázis. A bérmunkát végző vállalkozások által nagymértékben használt szolgáltatások a beszerzésre irányuló szolgáltatások, a termelési fázishoz kapcsolódó szolgáltatások, mint például az informatikai szolgáltatások és a munkakörnyezet biztosítása. Az nagyipari vállalkozások lényegesen több szolgáltatást vesznek igénybe, mint a kisipari vállalkozások. A közép és nagy vállalkozások több termékszolgáltatást használnak, akár belsőleg és akár külsőleg veszik igénybe. A külsőleg igénybevett szolgáltatások: az informatikai szolgáltatások, takarítás, reklám. A belsőleg használt szolgáltatások: tervezés, piacelemzés és a belső környezetre irányuló funkciók. A kevésbé használt szolgáltatások akár a kisipari és akár az nagyipari vállalkozásoknál: a képzés, mert még fejlesztés alatt álló technológiát kell használniuk. A lombard vállalkozások nagyobb mértékben használják a különböző szolgáltatásokat, mint Veneto vagy Olaszország. 6.4 A termelési fázis kihelyezése A termelési folyamat kihelyezése sokkal inkább jellemző Lombardiára, mint más régiókra, kivéve persze Veneto tartományt, mindez pedig a lombard vállalkozások méretével magyarázható. A kisipari vállalkozások kevésbé helyezik ki a termelési folyamatot, és erre pontosan számítani lehetett, hiszen, a kisipari vállalkozások a termelési ciklus központi fázisra (szabás,

34

csomagolás) koncentrálnak és ezzel egyidejűleg kevesebb termelési fázist látnak el, minta a nagyipari vállalkozások. Mind a nagyipari és mind a kisipari vállalkozásoknál decentralizálódnak a külső megrendelésre dolgozó vállalkozások, akár kapott alapanyaggal akár saját alapanyag beszerzése útján történik a termelés. A második estben a nagyipari vállalkozások aránya a ruhaiparban 82,4%, míg a kisiparosoknál pedig 62,6%. Az nagyipari vállalkozásoknál Lombardiában az Európai Unióba történő munkafolyamatok kihelyezése a textiliparban, jóval magasabb, mint Venetoban vagy országos szinten. 6.5 Az informatikai technológia használata Az informatikai technológia használata jóval elterjedtebb a nagyipari vállalkozásoknál, mint a kisiparos vállalkozásoknál. A textiliparban nagyobb mértékben van jelen az informatikai technológia, mint a ruhaiparban. A bérmunkában dolgozó vállalkozások több informatikai technológiát vesznek igénybe, mint a munkaadó vállalkozások. Kitűnik azoknak a vállalkozásoknak az elsőbbségük, amelyek nem kapnak alapanyagot a megrendelő vállalkozástól, a kisiparos vállalkozásoknál ez az arány a textilipari tevékenységen belül 28,5% és 11,8% a ruhaipari tevékenységben. A nagyipari vállalkozások 72,4%-a él az informatikai technológiával a textiliparban, a ruhaipari tevékenységnél a vállalkozások 80,6%-a használja az informatikai technológiát. Az informatikai technológia használatának mértéke egyenes arányosan növekszik a vállalkozások nagyságával. 6.6 A vállalati csoporthoz való tartozás Kevés kisipari vállalkozás van, amely valamilyen vállalati csoporthoz tartozna, kevesebb, mint 1%. A nagyipari vállalkozások esetében kicsivel magasabb ez az arány, ha a szektort elemezzük a textiliparban 10%, ruhaiparban pedig 5% tartozik valamilyen vállalati csoporthoz. 6.7 Ösztönzések, támogatások A beruházás ösztönzések kedveltek mind a nagyipari és mind a kisipari vállalkozásoknál, ezt követik a munkaerő képzésére irányuló támogatások, aztán a működésre és termelésre vonatkozó támogatások és végül a fiatal, valamint női vállalkozók támogatása, sajnos az utóbbiak már kevesebb sikerrel. A textilipari vállalkozások jobban kihasználják ezeket a

35

lehetőségeket, mint a ruhaipari vállalkozások, főként, ami a beruházás ösztönzést illeti, mivel a textiliparnál fontos a gépek használata és modernizációja. A kisipari vállalkozások kevesebbet használják ezeket a támogatásokat, mint a nagyipari vállalkozások, noha a kisipari vállalkozásoknál, amelyek maguk szerzik be az alapanyagot, fontos a jó „perfomance”. A ruhaiparban ellenkező tendencia érvényesül, a kisipari vállalkozások veszik igénybe jobban a támogatásokat, ez jellemző Venetora és nemzeti szinten is. Itt is fontos szerepet játszik a vállalat mérete, nagysága. A kisvállalkozások kisebb mértékben veszik igénybe a beruházás és képzési támogatásokat, hiszen kevesebbet fektetnek be és kevesebb alkalmazottat vesznek fel. A venetói vállalkozások nagyobb mértékben használják ezeket a támogatásokat, mint Lombardiában és főként a textiliparban. 6.8 Az export A lombardiai textiliparban az export aránya a forgalmat tekintve a kisipari vállalkozásoknál átlagosan 5,8% és 30,4% a nagyipari vállalkozásoknál. Mindkét esetben az export mértéke kisebb a nemzeti értéknél. A ruhaiparban, az export aránya a forgalmat tekintve a kisipari vállalkozásoknál 6,9%, a nagyiparosoknál 30,3%. A független vállalkozások hatással vannak az export alakulására a megrendelésre dolgozó vállalkozásoknál. A bérmunkát végző vállalkozások között többet exportálnak azok, amelyek az alapanyagot maguk szerzik be, ugyanis ebben az estben ezek a vállalkozások nemcsak megrendelést teljesítenek, hanem saját termékeket is kifejlesztenek. Nem tudjuk meghatározni, milyen mértékben befolyásolja az exportot a vállalatok nagysága, mert nem lehet egyértelműen eldönteni, mikor kisiparos és nagyiparos egy vállalkozó. Összefoglalva a fentieket megállapíthatjuk a szektor gyengeségeit és erősségeit. A szektor erősségei: •

A lombard vállalkozások átlagos nagysága jóval nagyobb az olasz vállalkozások átlagos méretéhez képest.

•

Venetohoz és Olaszországhoz képest nagyobb a hajlandóság a bérmunka végeztetésére, úgy, hogy az alapanyagot a megrendelésre dolgozó vállalkozások szerzik be.

36

•

Lényeges különbség van a bérmunkát végző vállalkozások között, mégpedig abban, hogy a nyersanyagot maguk szerzik be vagy nem. Azok a vállalkozások, amelyek maguk szerzik be a feldolgozandó alapanyagot jobban strukturáltak, a munkafolyamat kihelyezésének képessége és a vertikális integráció foka jelentősebb, nagyobb arányban veszik igénybe a különböző lehetőségeket, mint a szolgáltatások használata, informatikai technológia vagy köztámogatások.

•

A textilipari vállalkozások szerveződése nagyobb mértékű, minta a ruhaipari vállalkozásoké. Gyakoribb a különböző szolgáltatások használata, mint Veneto vagy a többi olasz régióban.

•

A textil és ruhaipari beszállító vállalkozások vertikális integrációjának foka nagyobb az átlagos venetói és az olaszországi integráció fokánál.

•

A ruhaipari termékek „made in Italy” jelentősége az exportra nézve fontos tényező.

A szektor gyengeségei: •

A szolgáltatások korlátozott használata, főként a stratégiai szolgáltatásokat figyelembe véve.

•

Csekély mértékű beruházás a képzés tekintetében.

•

A kisipari vállalkozások informatikai technológia használata jóval alacsonyabb a nagyipari vállalkozásokhoz képest.

•

Az informatikai technológia, valamint a köztámogatások igénybe vétele alacsonyabb az átlagnál.

7. A lombard textil és ruhaipar 7.1 A foglalkoztatás jellemzői A foglalkoztatás mértékéről, jellemzőiről több elemzés segítségével alkothatunk képet a lombard textil és ruhaiparon belül. Ezek az elemzések és felmérések a következőek: Censimenti Intermedio dell’Industria e dei Servizi 1996 és 1997 között, amely a foglalkoztatás szerkezetéről és a munkaerő rugalmasságáról gyűjtött adatokat. A következő az Excelsior Unioncamera felmérése a munkaerő felvételére vonatkozóan 1999 és 2000 között, szintén az Excesior Unioncamera végzett felmérést 2001-ben a munkaerő keresletről és a textil és ruhaipari foglalkoztatásról a különböző lombard megyékben (Bergamo, Brescia, Pavia és Varese).

37

Országos szempontból vizsgálva, az elemzésekből és adatokból kitűnik a lombard textil és ruhaipari vállalkozások által foglalkoztatott munkaerő jelentősége, akkor is, ha ez elmúlt években a szektor a munkaerő számát illetően csökkenést regisztrált. A textil és ruhaipari vállalkozásoknak Lombardiában 4 tipológiája különböztethető meg aszerint, hogy milyen típusú szerződést alkalmaznak a gyakorlati vagy tanoncidő esetén, a rugalmas foglalkoztatás során, a nem EU tagállamban végzett munkánál és a szakképzett munkaerő kereslete és jelnősége szerint. A gyakorlat különösen fontos abban a tekintetben, hogy a fiatalok be tudjanak illeszkedni a textil és ruhaipar világába, nagyon nagy a 25 év alatti munkaerő iránti kereslet, főként a kisipari vállalkozásoknál. Kiderül az is, hogy vannak olyan megyék, mint Lecco, Lodi vagy Varese, ahol a képzettebb munkaerőt preferálják, de vannak olyan megyék (Lecco és Mantova) is, ahol folyamatos képzést kínálnak az adott munkafolyamatot illetően. Persze vannak olyan megyék is (Pavia, Sondrio és Bergamo), amelyeknek elég az éppen megszerzett kötelező ismeret és a későbbiekben sem invesztálnak továbbképzésekbe. A szakképzett munkaerő főként a termelési struktúrában játszik fontos szerepet, gyakran megkövetelik a több éves tapasztalatot és a kiváló szakmai ismereteket, főként a gépek használói, kezelői és a specializálódott munkásoknál. 7.2 A foglalkoztatás jelentősége a lombard textil és ruhaipari vállalkozásoknál Alkalmazottak megoszlása 1998-ban a lombard vállalkozások típusai szerint Összes textil és ruhaipari v. %

Piemonte Valle D'Aosta Lombardia Liguria Trentino Alto Adige Veneto Friuli Venezia Giulia Emilia Romagna Toscana Umbria Marche Lazio Abruzzo Molise Campania Puglia Basilicata Calabria Sicilia Sardegna Italia

10,6 0,0 29,3 0,3 0,8 16,4 0,9 7,2 11,8 1,9 3,6 1,7 3,6 0,5 3,5 5,8 0,3 0,5 0,8 0,5 100,0

9. sz. táblázat

A textil és ruhaipari kisv. A T és R kisvállalkozások %-os % hatása az összes T és R vállalkozásra 6,0 0,0 23,5 0,4 0,5 22,4 0,6 10,0 12,4 3,3 4,5 1,8 2,2 0,4 2,8 6,7 0,6 0,6 1,1 0,3 100,0

16,3 27,5 23,3 43,2 16,9 39,8 18,6 40,0 30,5 50,0 36,3 30,7 17,5 22,4 23,1 33,5 54,3 34,3 40,0 17,0 29,0

38

1998. A lombard és venetói kisipari vállalkozások foglalkoztatása Lombardia 1998.12.31-én a T és R Kisipari vállalkozások Foglalkoztatásának mérétéke 36.927 %-os hatása a T és R szektorra 23,3

35.311 39,8

%-os hatása az össz. kisipari foglalkoztatásra %-os hatás a teljes foglalkoztatásra

16,8 3,4

12,4 1,7

10. sz. táblázat Veneto

Forrás: Irs feldolgozás a Sistema Informativo Excelsior adatai alapján, 1999-2000

Lombardiában a textil ás ruhaiparban dolgozók száma 54.018 (24.074 a textiliparban és 29.944 a ruhaiparban) volt 1997-ben, ez a szám 1998-ra 47.629 főre csökkent, azaz a csökkenés mértéke 12% volt. A teljes foglalkoztatásnak 27%-át jelentették ezek az adatok a textil és ruhaiparon belül. Veneto tartomány után, Lombardia alkalmazta a legtöbb főt a szektoron belül országos viszonylatban. A venetói vállalkozások nagyobb százalékban alkalmaznak munkaerőt az összes textil és ruhaipari vállalkozáshoz képest, ez az érték 39,8%, míg Lombardiában csak 23,3%. A munkaerő nagy része az 50 főnél kevesebb munkaerőt foglalkoztató vállalkozásokban koncentrálódik, de Venetoban (74,5%) nagyobb arányban, mint Lombardiában (55,3%). A lombardiai textiliparban a foglalkoztatást figyelembe véve a következő megyék állnak az élen: Varese, Brescia, Mantova és Milánó, a ruhaiparon belül pedig Milánó és Bergamo. Brescia az a megye, amely a textil és ruhaiparon belül a legtöbb munkást alkalmazza, 23,8%-ukakat, majd Varese 16,8%-kal, Bergamo 15,6%, Milánó 13,2%kal és Mantova 12,3%-kal. 1999 és 2000 között az országos textil és ruhaipari foglalkoztatás csak csekély mértékben növekedett 0,4%. A munkaerő mobilitását vizsgálva negatív tendencia figyelhető meg Lombardiában (-0,3%) és Venetoban is (-1,2%). A felvételek számát tekintve Lombardiában, ebben a periódusban 2.515 főt vettek fel, ami 6,8%-os növekedést jelent az elmúlt évhez képest, de kevésbé intenzív a teljes kézművesipari fejlődéhez képest, ami 9,7% volt, de magasabb, mint a teljes textil és ruhaipari szektor növekedése (5,1%). Az elbocsátások mértéke 2,624 fő volt, azaz 7,1%-kal több az előző évhez képest, de kevesebb, mint a nem kézműipari vállalkozások elbocsátásai (-1,7%). Megyei szinten 1999 és 2000 között különböző mértékű volt ez a folyamat, Comoban és Mantovában a foglalkoztatás 0,3% és 1,3%-kal emelkedett az 1997-1998-as negatív hatások után. Lodiban regisztrálták a legnagyobb növekedést 9,8%-ot, viszont a már 97’-98’-ban megtapasztalt trend folytatódott Cremonában 4,2%-os csökkenéssel. 29

39

7.3 A foglalkoztatás szerkezete A vállalat szerkezetét tekintve beszélhetünk gyakornokokról, munkásokról, alkalmazottakról és igazgatókról, valamint a vállalat tulajdonosairól, üzlettársairól és családtagokról. 19997.12..31-én a lombard kézművesiparban a függő dolgozók eloszlása szakképesítés alapján

Lombardia Varese Como Sondrio Milano Bergamo Brescia Pavia Cremona Mantova Lecco Lodi Összes Veneto Italia

Igazgatók

Munkások

Gyakornokok

V.A %-os arány

V.A %-os arány

V.A %-os arány

341 120 1 506 105 82 19 19 264 48 9 1.517 821 5.948

4.966 1.987 250 5.679 4.902 6.266 627 1.519 3.914 748 182 31.039 29.925 124.535

489 248 118 251 975 853 44 159 493 73 8 3.710 3.530 17.462

5,9 5,1 0,3 7,9 1,8 1,1 2,8 1,1 5,7 5,5 4,5 4,2 2,4 4,0

85,7 84,4 67,8 88,2 81,9 87,0 90,9 89,5 83,8 86,1 91,5 85,6 87,3 84,2

8,4 10,5 32,0 3,9 16,3 11,8 6,4 9,4 10,6 8,4 4,0 10,2 10,3 11,8

11. sz. táblázat Az összes függő alkalmazott

V.A %-os arány 5.796 2.355 369 6.436 5.982 7.201 690 1.697 4.671 869 199 36.266 34.276 147.945

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

1997.12.31-én a lombard kézművesiparban dolgozók eloszlása szakképesítés alapján

Lombardia Varese Como Sondrio Milano Bergamo Brescia Pavia Cremona Mantova Lecco Lodi Összes Veneto Italia

Vállalkozások tulajdonosai üzlettársak

Segítő családtagok

12. sz. táblázat Az összes független alkalmazott

V.A

%-os arány

V.A

%-os arány

V.A

2.644 1.048 145 4.272 1.880 2.222 360 481 1.636 630 88 15.404 10.141 77.745

89,5 91,5 87,9 87,2 87,9 81,8 91,4 85,1 83,4 89,4 79,3 86,8 86,0 87,3

309 97 20 627 258 493 34 84 326 75 23 2.347 1.659 11.299

10,5 8,5 12,1 12,8 12,1 18,2 8,6 14,9 16,6 10,6 20,7 13,2 14,1 12,7

2.953 1.145 165 4.899 2.138 2.715 394 565 1.962 705 111 17.751 11.800 89.044

%-os arány 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Irs feldolgozás a Censimento Intermedio dell'industria e dei servizi 1996/1997 adatai alapján

Sondrio megyében az összes alkalmazotthoz képest a gyakornokok aránya nagyon magas 32%, míg az átlagos arány csak 10,2%. Cremonában is nagy arányban vesznek fel frissdiplomásokat gyakornoknak (9,4%), de ennél is többet Bresciában (11,8%) és Bergamoban (16,3%). Azonban a nem hivatalos adatok szerint az utolsó két megyében foglalkoztatják a lombard textil és ruhaipar gyakornokainak 50%-át. 29

29

A cura di Ivana Fellini, Manuela Samek Lodovici e Cristiana Zanzottera

40

Azonban a gyakornokok alkalmazásának százalékos aránya (10,2%) nem haladja meg az átlagos nemzeti érétket (11,8%) és alulmarad Venetohoz (10,3%) képest is. Az igazgatók és magasan képzett alkalmazottak száma a foglalkoztatási struktúrában igen magas a következő megyékben: Milánó, Varese, Mantova, Lecco és Como, a százalékos megoszlás a következő az előbbi sorrend szerint 7,9%, 5,9%, 5,7%, 5,5% és 5,1%. Egyedül csak Mantovában nem elhanyagolható a felsővezetők foglalkoztatása, hiszen a szektor teljes foglalkoztatásának 3,8%-a, míg a szektorban a lombardiai vezetők 96%-át Mantovában alkalmazzák. Ezzel szemben a többi megyében ez az arány elhanyagolható. Az úgynevezett „független” dolgozók 90%-a vállalkozó vagy szabadfoglalkozású. Lodi és Brescia megyében a kisiparos vállalkozások tevékenységében résztvevő családtagok száma magas, körülbelül 20%-a a rendelkezésre álló munkaerőnek. A nem kisipari vállalkozások hasonló felépítést mutatnak a kisiparos vállalkozásokéhoz, ami a „független” dolgozókat illeti, míg a másik estben, az igazgatók, felsővezetők, alkalmazottak aránya magasabb, mint a kisiparos vállalkozásoknál, viszont a gyakornokok foglalkoztatása csekély 1,2% a 10,2%-hoz képest. Nem hivatalos adatok szerint 1997-ben Lombardiában, a szektorban foglalkoztatottak 10%-a dolgozott meghatározott időre kötött szerződéssel, 11% pedig részmunkaidőben. A venetói és országos adatokhoz képest, Lombardiában nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben, különösképp Milánóban és Leccoban, de a határozott időre szóló szerződéssel dolgozók száma viszont alacsonyabb az előző kettőnél. Sondrio volt az a megye, ahol 1997-ben a leggyakoribb volt a rugalmas munkaidő akár a teljes munkaidős szerződéseknél és akár a részmunkaidőben dolgozóknál. Mantovában volt a legmagasabb az aránya (35%) a határozott időre kötött szerződéseknek. Beszélnünk kell az időszakos munkákról, az éjjeli munkáról és a hétvégén végzett munkáról. 1997-ben az éjszakai munka igen elterjedt volt Lombardiában, különösen Vareseben, Bresciában, de az országos adatokhoz képest kisebb arányú (74,3% volt Lombardiában és 92,6% Olaszországban). Az időszakos és hétvégi munka ugyanolyan mértékben terjedtek el Lombardiában, mint országos szinten. Olaszországgal és a másik konkurens régióval összehasonlítva a hétvégi munka aránya kicsivel magasabb, mint Lombardiában. 1997-ben a textil és ruhaiparban kevésbé volt elterjedt a más típusú szerződések (CFL, egyetemleges szerződés, bedolgozás) használata, mint mondjuk Venetoban. Talán csak a CFL, különösképpen Comoban és Vareseben, valamint a bedolgozás távmunka nélkül, főként Mantovában váltak gyakoribbá. Egy érdekes adat, hogy a lombard kisiparos vállalkozások a textil és ruhaiparban nem veszik igénybe az ideiglenes munkát, valószínűleg a közvetítés költségei miatt. 41

Az EU-n kívüli országokból érkező munkások alkalmazása sokkal elterjedtebb volt Lombardiában (1,6%), mint Venetoban (1,1%) vagy Olaszországban (1,3%), nagyobb arányban a ruhaiparban, mint a textiliparban. A ruhaipari kisvállalkozásokban EU-n kívüli országokból érkező dolgozók aránya 2,2,% a ruhaiparban 1,1%, megyei szinten Bergamoban és Mantovában. A textiliparban több nem EU-n belüli munkást alkalmaznak, mint a lombard átlag, a ruhaiparban viszont csak Milánóban jelentős a külföldi munkások részvétele. Mantova az a megye, amely a textil és ruhaiparban is nagy arányban foglalkoztat EU-n kívüli országokból érkező munkásokat. 30 7.4 A szakképzett munkaerő iránti kereslet a textil és ruhaiparban Az 1999 és 2001 között tervezett felvétel a lombard textil és ruhaiparon belül, főként a szakosodott és a munkagépeket használni tudó munkaerőt érintette, amelyek felvétele és megtalálása nem ütközik különösebb nehézségekbe. A keresett munkaerő 35 évnél fiatalabb és rendelkezik a megfelelő képzéssel. Aránylag kis mértékben okoz problémát a keresett munkaerő felkutatása, nagyobb probléma az, hogy a jelentkezőknek általában nincs megfelelő képesítésük és nincs megfelelő tapasztalatuk sem, de viszont a képzés mivoltának, milyen iskola, milyen szintű képzés, semmilyen jelentőséggel nem bír. Azt vizsgálva milyen munkaterületre keresnek munkásokat a következő adatokat kapjuk: 38,6%-a keresett munkaerőnek szabó, szabász és modellkészítő, 12,6%-a gépkezelő a textil, készruha és cipőiparban, 12,4%-a pedig segédmunkás a csomagolásnál és a raktározásnál. A szabókat, szabászokat és modellkészítőket a legnagyobb arányban (76,2%) Paviában keresnek, gépkezelőket pedig Lodiban (78%- a tervezett munkaerő felvételnek), míg csomagoló és raktározó segédmunkásokat nagy számban akartak alkalmazni Milánóban (40,2%). A legjobban keresett foglalkozások, mint a szabók, szabászok, modellkészítők, kalap és szőrmekészítők valamint a gépkezelők egész Lombardiában, minden megyében a legjobban keresett munkaerő. Sondrioban és Milánóban a tervezett felvételek 80%-nak betöltése nem jelent problémát. Lodiban, Comoban és Leccoban viszont nehézségekbe ütköznek a keresett munkaerő megtalálásában, nem áll rendelkezésre a megfelelő képesítéssel bíró munkaerő és a kért tapasztalat sem. Leccoban a vállalkozások szerint komoly hiány van a kereset munkaerőben és a verseny is nagy a vállalkozások között a jól képzett munkások iránt. 30

30

CONVENZIONE ARTIGIANATO 2000, 69-70.o.

42

Lombardiában összességében megállapítható, hogy a textil és ruhaipari vállalkozásoknál nem különösebben van jelentősége a kornak, sem az iskolai képzés szintjének, de annál inkább fontosabb a szakmai gyakorlat. A lombard megyékben általában 35 év alatti munkásokat keresnek, kivétel Milánó és Brescia, ahol a 25 év alatti munkásokat preferálják, de például Lodiban a 35 év felettiek után is jelentős kereslet van a szektoron belül. A lombard vállalkozások kevésbé követelik meg a képzés szintjét, mint országos viszonylatban, és nem terveznek továbbképzéseket sem a felvett munkaerő 50%-nál. Meg kell említeni, hogy a tervezett 2.515 fő felvételénél 1999 és 2000 között, a munkaerő 82%-nak kellett rendelkeznie a megfelelő képzettséget igazoló végzettséggel és csak 13,4%-nak volt szükséges szakmai oktatással rendelkeznie. Felsőoktatásban végzetteket pedig nem igazán keresnek. A megyék specializálódása a textil és ruhaiparon belül meghatározza azt is, hogy milyen szintű szakmai tudással rendelkezzenek a jelentkezők. Lodiban, Leccoban és Vareseben, a régiós átlaghoz képest, nagy arányban keresnek jól képzett alkalmazottakat szakmai ismeretekkel és akár felsőoktatásban szerzett diplomával. Paviában viszont egyáltalán nem kérnek semmilyen különlegesebb végzettséget, sem szakképesítést. Bizonyos ingadozás figyelhető meg a munkaerő keresletben, 1999 és 2000 között Bergamoban szabókat, szabászokat, modellkészítőket kerestek, de 2001-ben ezek a foglalkozások iránti érdeklődés jelentősen lecsökkent és megnőtt a kereslet a fehérnemű-készítők, a kézzel hímzők és a gépkezelők iránt. Hasonló változás ment végbe Bresciában és Vareseben is, de Paviában viszont ellentétesen változott a kereslet, megnőtt a szabók, szabászok és modellkészítők iránt és csökkent a gépkezelők irányába. 2001-bem nőtt a kereslet a szakképzett munkaerő iránt is.31 7.5 A szakképzett munkaerővel kapcsolatos elvárások A szakképzett munkaerővel szembeni elvárásokat meghatározza a termelés sajátossága és a termelési folyamat szakasza is, amelyben az adott munkaerőnek tevékenykednie kell. Korábbiakban említettük, hogy Lombardiában a legkeresettebb munkakör a csomagolásnál és raktározásban dolgozó segédmunkaerő, melynek felkutatása nem jelenthet komoly problémát, hiszen nem szükséges semmilyen szakmai végzettség és szakmai tapasztalat sem. 31

31

Convenzione Artigianato 2000, 70-71.o.

43

Komoly problémába ütköznek a jól képzett, szakmai ismeretekkel rendelkező munkaerő felkutatásában és pótlásában, mert ezek a típusú feladatok a termelési tevékenységhez kapcsolódnak és az alkalmazottak részt vesznek a tervezésben és a gyártásban is. A gépkezelők fellelése nehéz feladat, mert a gépkezelők közvetlenül részt vesznek a tervezési szakaszt követő munkafolyamatokban speciális gépeket használva. A gépkezelőkkel határozott időre szóló szerződést kötnek és turnusváltásban dolgoznak. Ebben a munkakörben szükséges az előzetes munkatapasztalat és ezért is okoz gondot a munkakör betöltése. A szerelőket és a gépek karbantartóit nehéz pótolni, főleg Bresciában, a szerelők és karbantartók biztosítják a gépek működését, garantálják a hatékony termelést és rendszeresen karbantartják és megjavítják a gépeket. Az ő esetükben szükség van a szakképzést igazoló bizonyítványra. Végül az lombard textil és ruhaipar legfontosabb alkalmazottai a szabók, szabászok és modellkészítők. A modellkészítők a modellek megvalósításával foglalkoznak, tisztelvén a tervezők ötleteit és a vállalkozás termelési kapcsolatát. A modellkészítők teljes munkaidőben dolgoznak, mint alkalmazottak. Esetükben elvárás a szakirányú iskola elvégzése és több éves szakmai tapasztalat. A szabók szabják szét a szöveteket és készítik elő a különböző modellek részeit, ami közvetlenül az összevarró részleghez kerül. Ők, mint munkások dolgoznak a vállalatnál és dolgozhatnak teljes munkaidőben és turnusváltásban is. Nem követelnek meg különlegesebb szakmai tapasztalatot, mert az a vállalkozáson belül könnyen megvalósítható. Tehát a szakmai gyakorlat és az előzetes munkatapasztalat nagyon fontos a szektorban. A megoldás az lenne, hogy támogassák a szakirányú képzést a tanulmányok, az iskolai felkészülések alatt is, amely szakmai gyakorlat megszerzésére alapul. Az iskolaévek alatt lehetőség legyen a munkakörben való tapasztalatgyűjtésre. 7.6 Lombardiában a gyakornokok és tanoncok helyzete, az új képzési kötelezettség 1999-ben Lombardiában 73.339 gyakornok és pályakezdő volt az OTML adatai szerint, melynek körülbelül 40%-a kézműipari vállalkozásban lett felvéve, ebből 1,6%-a kisiparos textilipari vállalkozásban, 4,1%-a pedig kisiparos ruhaipari vállalkozásokban. Az ipari tanulók és tanoncok foglalkoztatása inkább elterjedtebb a ruhaiparban, mint a textiliparban, ez derül ki a nem hivatalos adatokból. Az 1997-es adatok szerint a textil és ruhaipari vállalkozások alkalmazottainak 10,2%-a gyakornok volt. 1999-2001 közötti periódusban a különböző régiókban ez az arány csak növekedett, Cremonában 25,3%, Mantovában 23,2%, Bresciában 24,7% és Bergamoban 30,7%. 44

A tanonckodási státusz és a hozzá kapcsolódó jogi szabályozás az Európai Unió 196/97-es számú törvénye alapján van meghatározva. Az tanonckodás olyan szerződésszerű kapcsolat, amely során a fiatalok munkaerőpiac tagjaivá válnak, kísérve ezt a folyamatot egy olyan képzéssel, amely a szakmai fejlődést és tapasztalatszerzést célozza meg, összekapcsolva a kötelező képzési mechanizmussal minimális anyagi hozzájárulással. A vállalkozók kötelezőek biztosítani a tanoncok számára a szükséges oktatást azért, hogy el tudják érni a megfelelő technikai ügyességet, képességet és így szakképzett dolgozóvá váljanak. A gyakorlat után pedig a megszerzett tudást alkalmazzák a vállalkozásban. A gyakornoki szerződéseket minden gazdasági tevékenységet végző szektorban alkalmazzák, a tanoncok életkora 16 és 24 év között van, a kézművesiparban ezt 29 éves korhatárig meghosszabbították, az olyan tevékenységeknél, amely magas szakmai tartalmat képviselnek. A tanonckodás nem lehet kevesebb 18 hónapnál és nem lehet több 4 évnél. Egy évben a kötelező képzés 240 óra, de munkaidő-beosztás esetén ez jóval több, ez olyan vállalkozásoknál alakul így, ahol CCNL (Kollektív Nemzeti Munkaszerződés) van. A tanonckodás nemcsak egy kiváló alkalom a szakmai fejlődésre a frissen végzett tanuló számára, hanem lehetősége van elsajátítani a szükséges technikai készséget, beilleszkedni a vállalkozás körforgásába és átvnni a szervezeti magatartás elemeit. A régiók a törvény által szabályozott képzési kötelezettségekre úgy reagáltak, hogy a saját pénzügyi kompetenciájukon belül változó kvótát határoztak meg, hogy különböző eszközök segítségével tanfolyamokat indítsanak meg a tanoncok számára. Lombardia tartomány két különböző pénzügyi lehetőséget bocsátott rendelkezésre a vállalkozásoknak a tanonc vagy gyakornoki képzés finanszírozására: FP rendszer cselekvési terve és az Európai Szociális Alap támogatásait. Mindkét eszköz használata idáig nagyon korlátozott volt. A bilaterális szerveztek előkészítettek egy két éves Kísérleti Programot, amit a Munkaügyi Minisztérium finanszírozott a POM FSE-n (multi regionális program az Európai Szociális Alapon belül) keresztül. Mindkét lehetőség csak a meghatározott szektorok felé nyitott és célja 25.000 gyakornok képzésének segítése egész Olaszországban. A textil és ruhaipari termelés tevékenységeinek változatossága biztosan hatással volt a végrehajtás körülményeire és a kísérleti tanfolyamok lefolyására, főként a képzésben résztvevők változatosságát és összetettségével kapcsolatban. A következő tanulság vonható le: •

Nehézségek az oktatási programok meghatározásában, tekintve az előző szakképzett korosztályt a hagyományos textil és ruhaiparon belül.

45

•

A gyakornokok, tanoncok pontos meghatározására szolgáló eszköz hiánya, ezért nem tudnak megteremteni egy olyan képzési kínálatot, amely megfelel a szektor effektív igényeinek.

•

Nehézségek a homogén osztályok kialakításában, a gyakornokok, tanoncok különböző jellegű és igényű szakmai képzéseik miatt.

•

Nehézségek a tanulmányvezető tanár szerepének pontos meghatározásában.

Mindezek a nehézségek késleltették a képzési kísérletek és tervezetek elindulását, számuk 56ról 31-re csökkent. 8. A kisiparos vállalkozások strukturális jellemzői A kisiparos vállalkozások általában nem nagy vállalkozások, 70-80%-uk bérmunkában dolgozik, időnként saját termékeket is kifejlesztenek, amit belföldi árusítóhelyeken, nagykereskedelmi és kiskereskedelmi üzletekben forgalmaznak. Ügyfeleik általában a nagy divatcégek, amelyek a régióban találhatók.

Északon és egyéb más esetekben (Varese,

Brescia, Milánó) az ügyfelek lehetnek közepes vagy nagy disztribúciós láncok, amelyek a késztermékeket megvásárolják a kisiparos vállalkozásoktól és védjeggyel látják el. Comoban a termelést egy úgynevezett „converter”irányítja, ez azt jelenti, hogy a converter megkapja a rendeléseket a nagyvállalkozásoktól és szétosztja azokat a bérmunkában dolgozó vállalkozások között. A kisiparos vállalkozásoknak általában 5-nél kevesebb megrendelője van (gyakran csak egy, és azzal az eggyel is kizárólagos kapcsolatban állnak). Főként az utóbbi esetben a megrendelők kérnek más hozzáadott szolgáltatást is, mint modellfejlesztés, prototípusok, beszerzések…. A bedolgozó vállalkozások termelési rendje általában rugalmas, kivéve Brescia és Milánó, ahol a termelési program meghatározott, de a rugalmas termelés növekedésben van itt is. 8.1 Az észlelt problémák Az utolsó években a kisiparos vállalkozások száma erősen megfogyatkozott szinte minden provinciában, ennek legfőbb oka, a delokalizáció, vagyis a nagyvállalkozások áthelyezték a termelés bizonyos szakaszait az alacsony munkaköltségű országokba (főként a Kelet-Európai országokba és a mediterrán medencébe). Az esetek nagy többségében a kisiparos vállalkozások hátrányos helyzetbe kerülnek az EU-n kívüli országok (főként ázsiaiak) feketemunkásaival szemben, akik aránylag jó minőségű termékeket készítenek nagyon rövid idő alatt. Súlyos problémát jelent a csekély számú alternatív munkaerő (pl.:Cremona), de nem minden megyében, például Milánóban a munkaerő újra áthelyezése más szektorokba nem 46

okoz problémát. Hiányzik a vállalkozó kedv, gyakran a volt alkalmazottak nem készek még a rizikó vállalására és a képzett munkaerőhiány is probléma. A fiatalok pedig a kreatívabb munkafeladatok felé hajlanak, mint divattervező vagy modellkészítő. Vareseben egyre több szakiskolát zártak be, míg Comoban a megfelelő képzési lehetőségeknek köszönhetően (van textilipari mérnökképzés és egyéb tanfolyamok) a fiatalok könnyen találnak más típusú munkát, figyelembe véve a nagyon alacsony munkanélküliségi rátát. A vállalkozások számára a tanoncképzés terhet jelent és csekély hasznossága van, egyrészt a képzések késedelmes kezdése miatt is, másrészt pedig különböző képzési szintű és más termelési szektorban tevékenykedő tanoncokat csoportosítanak össze, tehát a tanoncképzés szinte teljesen hasztalan. Vannak viszont pozitív dolgok, amelyről érdemes pár szót említeni: például Mantovában a szabóműhelyek, amelyek magánüzletek számára dolgoznak. Ennek ellenére a feketemunkát végző helyi szabászműhelyek, mint konkurencia, jelentős veszélyt jelentenek, és így a kisiparos vállalkozásoknak, amelyek magas minőségű készterméket állítanak elő, új felvevőpiacokat kell találniuk. Vareseben a textilipari vállalkozások tudomásul vették a nehézségeket, és sikerül a piaci részesedésüket megtartani köszönhetően a jó irányítási rendszernek, a megfelelő technológiának és a képzett munkaerőnek. Ezen kívül, hogy a konkurenciával tartani tudják a versenyt, lemondtak az alaptermékek gyártásáról és sikerült újra felosztaniuk a piaci réseket (például a saját fantáziájuknak és a különleges szöveteknek szentelve magukat). 8.2 A támogatások helyi politikája A helyi szereplők sikeres kezdeményezései között van néhány általános a megyékben: 1. Szolgáltató központok létrehozása, mint a Centro Servizi Calza s.r.l Mantovában, a Centro tessile cotoniero Busto Arsizioban (Varese), a Tessile di Como és a stb.., melyek feladata a vállalkozások támogatása speciális szolgáltatások nyújtásán keresztül: a divat tendenciáinak figyelése és előzetes információk gyűjtése, kutatási tevékenység, kereskedelmi megfigyelési tevékenység, továbbképzések és szakmai képzések. 2. Konzorciumok és kooperációk létrehozása (Cremonában, Mantovában és Bresciában). Ezek között az egyik legsikeresebb a Consorzio Alba Cremában, amelyet a CNA (A kézműipari kis és középvállalkozások országos szövetsége) által nyújtott támogatással hoztak létre, megoldást találva a megrendelések szünetelésére. 7 vállalkozás vesz részt benne, mindegyik 80 alkalmazottat foglalkoztatnak, legfőbb ügyfelei a nagy divatcégek, melyek számára a csomagoláson kívül egyéb szolgáltatásokat is nyújt. Másik példa a Cooperativa Unica Bresciában, melyet néhány harisnyagyár hozott létre 47

azzal a céllal, hogy kedvezzen a kereskedelmi kooperációnak és termékek széles körét garantálja. A kooperáció a tagoktól szerzi be a termékeket (kb. 20 tag van), és ezeket a termékeket adja el a saját névjeggyel ellátva a nagykereskedők vagy ügynökökön keresztül. 3. A vállalkozók számára szervezett képzési tanfolyamok (a szolgáltató központok, de ezen kívül Cremonában a Kereskedelmi Kamra, Milánóban pedig a CNA részéről), általában a nemzetközi stratégiára fokuszálnak, illetve a technológia használatra, a vásári eseményekre és a vállalati tanácsadásra. Ezek a kezdeményezések gyakran nem kapnak nagy figyelmet, támogatást a vállalkozások részéről, mivel gazdasági elkötelezettséget és időt követelnek meg. Egyéb kezdeményezések: Vareseben: •

Belépett a térség az EU-s támogatási politika „Obiettivo 2” programjába, és így támogatásokat kapnak a vállalkozások.

•

A Polo Scientifico Tecnologico Lombardo elindítása, de nem fejezték be.

•

TESTER bank létrehozása, azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a kereslet és a kínálat találkozását (csekély mértékben használt a mai napig is).

•

Az „Export Manager” tervezett a Kereskedelmi Kamara és a kézműipari társaságok által, hogy az érdekelteknek legyen külföldi megrendelése is.

Bresciában: •

Piackutatás Németországban és Skandináviában a harisnyaipar számára.

•

Vevőkkel való találkozások szervezése.

•

Vásárok szervezése

Comóban: •

A minőségjavításra szolgáló eszközök használatának előmozdítása, mint a tisztítás és az elektromos áram bevezetésének konzorciuma és tervek az Ecolabel részére.

•

Az aktív termelési minisztérium és a CNA együttműködéséből született meg a kezdeményezés, hogy létrehozzanak egy logisztika hálózatot, ami az e-commerce-be integrálódik. Azzal a céllal, hogy friss képet kapjanak a valós helyzetről, 147

48

textilipari vállalkozást kérdeztek meg Comoban és Pratoban, így kiderült, hogy a vállalkozások nagy részében a logisztika működése elmaradott. •

A Sistema Moda Italia együttműködve az Aktív Termelési Minisztériummal, kezdeményeztek egy hároméves tervezetet, amihez csatlakozott a Tessile di Como, a helyi kézműipari vállalkozói szövetségek és a Kereskedelmi Kamara, azzal a céllal, hogy a védjeggyel azonosítsák a minőséget a selyemből készült termékeknél.

•

A Gruppo Givani dell’Unione Industriale, amely információt közöl az iskolákkal a szektorról, hogy az iskolák naprakész tudást és információt adjanak át a diákoknak.32

32

32

Convenzione Artigianato 2000, 71-110.o.

49

9. A lombard kisiparos vállalkozások stratégiája A bérmunkában dolgozó kisiparos vállalkozások kétféleképpen reagáltak a gazdaság változásaira. Az első esetben a kisiparos vállalkozások nem tudtak alkalmazkodni a piaci változásokhoz. Továbbra is a 70’-80’-as években folytatott magatartást követték „várni a munkát”. Ezen vállalkozások reakciója a munkaerőhiányra abból állt, hogy bármilyen áron és bármilyen feltételek mellett elvállalták a megrendeléseket. Komoly nyomást gyakorolva a munkásokra (a munkaidő meghosszabbítása, az ideiglenes munka elterjedése alacsony költségekkel) és a fizetések nagyságára, egészen a vállalatok bezárásáig. Az eladósodásnak köszönhetően ezek a vállalkozások beleegyeztek az egyre hosszabb fizetési határidőkbe, túlkínálatot generálva a piacon, és így még az aránylag jó helyzetben lévő vállalkozásokat is gyengítették. A második esetben a vállalkozások, úgynevezett „vállalkozói” stratégiát kezdtek el alkalmazni, melynek lényege, hogy aktív módon válaszoltak az ügyfelek igényeire, nem mentek bele függőségi kapcsolatokba, növelve szerződéses hatalmukat. A „vállalkozói” stratégia: •

Eltérés a termelésben a piaci igények szerint, vagyis alkalmazkodni kell a piac elvárásaihoz és a kereslethez, rugalmasnak kell lenni a termelésében, szükség esetén változtatni kell az igényeknek megfelelően.

•

Olyan magas minőségű innovatív termékekre kell specializálódni, melyben kevés a konkurencia. Figyelemmel kell kísérni a piaci igényeket, mindig tisztában kell lenni az igényekkel, nem szabad azt várni, hogy az ügyfél jelenjen meg új ötletekkel, a vállalkozásoknak kell innovatívnak lennie és új dolgokat kifejleszteni.

•

Hatékony és rugalmas termelés megvalósítása, akár kis darabszám termelésével, magas minőséggel, rövid időn belül. Ez a stratégia szükséges, ha versenyképesek akarnak maradni, mivel a delokalizáció miatt a nagyvállalkozások külföldre helyezik a termelést.

•

Aktívnak kell lenni a piacon. Ha van egy kielégítő portfólió a rendelésekről a jelenlegi ügyfelekkel, akkor törekedni kell arra, hogy ebből még többet profitáljanak, és ez által felmérjék és megismerjék a piacot. Az ügyfelek megkülönböztetése sok vállalkozásnál alkalmazott stratégia, vagyis koncentráljanak a fő ügyfelekre, amelyek folyamatosan ellátják őket megrendeléssel, időben fizetnek és jó áron. A többi ügyféllel pedig stabil kapcsolatot kell ápolni esetleges hiány esetén a megrendelésekben.

50

•

Készterméket kínálni az ügyfeleknek, vagyis együttműködés más vállalkozásokkal a szektoron belül, ha maguk nem tudják előállítani a készterméket, mert a termelés egy bizonyos fázisára vannak szakosodva.

•

Az együttműködésre törekvés más vállalkozásokra, mert ha az egyik vállalkozás például női ruhákat gyárt és együttműködik egy olyan vállalkozással, amely kizárólagosan csak szoknyákat és nadrágokat varr, akkor az együttműködés nagyon hasznos lehet, mert a két vállalkozás kiegészítőket tud cserélni egymás közt, és mivel különböző termékeket készítenek, a saját ügyfeleiket egymáshoz irányítják.

•

Egy innovatívabb módszer, ha a termelési ciklust önállóan irányítják, de a kreáció és a divatalkotás konzorciumon belül zajlik. A többi esetben a konzorciumoknak nem volt sok sikerük, de ez az eset eltér ettől a tendenciától. Így teljes terméket tudnak kínálni az ügyfeleknek, esetleg időnként a termelés külföldi kihelyezése is megengedett, de csakis a hazai alkalmazottakkal. A konzorciumok a termelésen kívül más közös célokat is meghatározhatnak, mint a kutatás és fejlesztés, minőség, logisztika és marketing. Például van egy tervező cég, amely csatlakozik egy konzorciumhoz azzal a céllal, hogy az eladást előmozdítsa, különösképpen a vásárokon való részvétellel, így új ügyfélkört ismerhet meg, akár külföldön is, közvetlenül el tudja adni a termékeit, hasznos információkat szerez és frissíteni tudja saját kollekcióját.

•

Különféle szolgáltatások nyújtása a vevőknek. A termelés megszervezése önmagában már nem elegendő, más hozzáadott szolgáltatások is szükségesek, mint prototípusok elkészítése, modellek fejlesztése, nyersanyag beszerzés, és így mint a megrendelő partnere a tervezésbe is beleszólást nyer.

•

Technológia folyamatos korszerűsítése. Ezek általában költséges beruházások, de mindenféleképpen hasznosak és hatékonyak.

A textil és ruhaipari vállalkozások számára problémát jelent az ösztönző támogatások hiánya és hatékonysága. A támogatások főként a beruházásokat és a munkaerőt ösztönzik. A legnagyobb probléma a finanszírozások módjában van, nincs semmi bizonyosság arra, hogy megkapják ezeket a támogatásokat, ha sikerül is, csak későn érkezik meg, mint egy pénzadomány. Hiány van az immateriális javak támogatásaiban, mint például a marketing. A szakképzett és a nem szakképzett munkaerőhiány szintén gondot okoz, nagy a kereslet a szakképzett és tapasztalattal rendelkező munkaerő iránt, mivel a tanoncok képzése nem volt hatékony.33

51

10. A kisiparos vállalkozások megrendelői Azért, hogy teljesebb képet kapjunk a lombard textil és ruhaipari vállalkozások problémáiról, főként azokról a kisiparos vállalkozásokról, amelyek bérmunkában dolgoznak, és a delokalizáció, vagyis a termelési fázis kihelyezése alacsony munkaköltségű országokba, jelenti számukra a legnagyobb veszélyt, ismernünk kell a megrendelő nagyvállalkozások nézőpontjait is. Egy felmérés szerint, ahol nagy multinacionális vállalkozásokat kérdeztek meg, amelyek a megyében működő termelési egységekkel dolgoznak együtt, valamint közép és nagyvállalkozásokat, bizonyos szempontból történelmi, azaz több évtizedes jelenléttel a piacon, gyökeret eresztve a helyi térségben, és végül kisvállalkozásokat, amelyek független termelők voltak, majd idővel átalakultak. Ennek oka: nagy volta a súlya a kézműves tevékenységnek (ami iránti kereslet jelentősen csökkent), hiszen tudatos választással a késztermékek végső átalakítási folyamtarára fokuszáltak. A termékek skálája igen széles, a megkérdezett vállalkozások a fehérneműtől, a háztartásban szükséges termékekig (ágynemű, takaró, törülköző..), a harisnyáktól a férfi és női fehérneműig, az elegáns és szabadidős ruhadarabokig mindent gyártottak, az olcsó daraboktól az „alta moda”-nak megfelelő ruhadarabokig. A következő vállalkozásokat kérdezték meg: Calzificio De Pio, Ciocca Calzificio milanese, Erremare,Gabel industrie tessili, Lovable Italiana, Tienne Commerciale, Triumph International Rome, Zambaiti Copertificio. Mindegyik megkérdezett vállalkozás együttműködik különböző helyi kisvállalkozással, amelyek gyakran közel vannak a megrendelő vállalkozás székhelyéhez vagy telephelyeihez, és amelyek nagysága gyakorlatilag sokkal

kisebb,

mint

az

ügyfélvállalkozásé.

A

bérmunkában

dolgozó

kisiparos

vállalkozásoknak adják át az összevarrás és a csomagolási műveleteket (ritkán a szabás fázisát), azaz az összes olyan tevékenységet, ami kevés hozzáadott értéket tartalmaz (nagyarányú kézimunka a géphasználattal szemben) a végső output-nál, szemben például a tervezés és design folyamatával. Ritkán a szállítók kizárólagosan csak az egyes megrendelőknek dolgoznak, abban az estben, ha egy multinacionális nagyvállalkozásról van szó. Ennek oka, hogy ne legyenek túlságosan hozzákötve az ügyfelek outsourcing politikájához és ne kelljen lemondani a szerződéses tevékenységi köréről. 33

33

Convenzione Artiginato 2000, 110-114.o.

52

Szükséges egy megbízható ügyfélkör kiépítése, mert így nem kell tartani az évszakos, idénymunkák alakulásának következményétől, amely megosztja az egyes megrendelők termelést. Biztosítja a gépek telítettségét ezekben az időkben is, valamint csökkenti a meghatározatlan időre felvett munkaerő költségét. A kizárólagos joggal rendelkezők kereskedők is lehetnek kisvállalkozások (nem haladják meg az 5 főt), gyakran az ügyfélvállalkozás volt alkalmazottai, akik saját vállalkozásba kezdtek. Ezek a vállalkozások nagymértékben ellenőrizve vannak a megrendelőtől és kevésbé sem mondhatóak pénzügyileg függetlenek az ügyfélvállalkozástól. Nem egy esetben előfordul, hogy saját ügyfeleik gondoskodnak a megrendelt munka elvégzéséhez szükséges gépekről (különösen a fejlett technológiájú gépeknél), így a bérmunkát végző vállalkozások kényelmesen igénybe vehetik a gépeket és különleges alkatrészeket a szerződében rögzített átvételnek megfelelően, de csak az adott munka elvégzéséhez használhatják fel. A kisipari vállalkozások számára rizikós beruháznia egy olyan gépbe, amely csak a kért munka elvégzésére alkalmas és más művelet elvégzésére nem, viszont számolniuk kell azzal a reális eshetőséggel, ha az ügyfél hirtelen felbontja az együttműködési kapcsolatot, akkor teljes egészében elveszítik az adott gépet. Azonban megfigyelhető, hogy bizonyos termékek esetében, mint a fürdőruha vagy a női fehérnemű, a használt gépek igen „általánosak és rugalmasak”, vagyis könnyen alkalmazhatóak különböző tevékenységeknél egyes alkatrészek helyettesítésével. Bár a megrendelő vállalkozások szerint ezek a gépek technológiailag nem igazán kimagaslóak, gyakran mechanikusan működhetőek. Ritkán a megrendelésre dolgozó vállalkozások is beruháznak elektronikusan irányítható gépekbe. A mechanikus gépeknek egy mások nagy problémája, hogy a rendszeres karbantartás, az alkatrészek kicserélése sok időt vesz igénybe, szemben az elektronikus gépekkel, ahol a tisztítás és az újraprogramozás rövidebb idő alatt megtörténik. A megrendelt tételek átlagos nagysága függ az árucikk típusától és a belföldi és külföldi piac időszakos keresletingadozástól is, akkor is, ha nehéz az 1000/2000 darabos kritikus küszöböt meghaladni. Az egyetlen kivételes eset, amikor a bérmunkát vállaló cég nemcsak a termék teljes fizikai-technikai átalakítását végzi el, kezdve a szükséges alapanyag beszerezéstől a becsomagolt árucikk leszállításáig, amely kész, hogy piacra dobják, hanem a feldolgozás ipari szintre emelésének tervezése a kapcsolódó, megbízható és részletes megbecsülésével a társult költségeknek. Ezeket a megbízott vállalkozásoknak szét kell tudnia osztani a tartós termelés volumene között és gyakran a megrendelésnek meg kell haladnia a 10.000 darabot, hogy a vállalkozásnak gazdaságilag megérje elfogadni a megrendelést. Ilyen körülmények között a szállító által vállalt kötelezettség különösen nagy, hiszen saját költségére kell finanszírozni a teljes termelési 53

folyamatot betartva a szállítási határidőt, megfelelően kell kiválasztani a nyersanyagot és az árubeszerzés helyét. Ha a bérmunkában dolgozó vállalkozások nem ütköznek különösebb akadályba a munkavégzés folyamata alatt, a kisiparos vállalkozások gyakorlatilag sokkal megbízhatóbbá válnak. Kevésbé fordul elő az árucikk késedelmes szállítása, kivéve, ha egyszerre több ügyfélnek dolgoznak és a termelés rossz megszervezése hátráltatja a munkavégzést. A kisiparos vállalkozások azonban tudnak nemet mondani, amikor egy ügyfél sürgős beavatkozást kér, ami nem megfelelően előkészített, függetlenül a már előzetese munkamegterheléstől. A vállalkozások nagyon rugalmasak a megrendelők igényei felé és felkészültséget mutatnak a szolgáltatásoknál, de nyilvánvalóan, ugyanakkor kevésbé befogadóak és hajlandóak a nem előrelátott és nem megfelelő beavatkozáshoz. Általában a kisiparos vállalkozások nem vesznek részt az új termék tervezési folyamatában és a megvalósításra irányuló kidolgozásban sem, habár a technikai jellemzők tekintetében jelentős, többéves tapasztalattal bírnak, különleges cikkek vagy ruhadarabok előállításában sokkal precízebbek, és sokat segíthetnek a termelés ipari szintre emelés problémájának megoldásában. Ebben az esetben a megrendelők az új termék tervezésénél és a kompozíció módosításában, különös figyelemmel hallgatják meg a bérmunkában dolgozó vállalkozások véleményét és ötleteit, különösképpen a rendelkezésre bocsátott géppark figyelembevételével. Régebben figyelembe vették a kisvállalkozások innovatív javaslatait a várható új divattal kapcsolatban, hiszen képesek voltak „megjósolni” az új divatirányzatot és az adott termék várható keresletét. A kisiparos vállalkozások szerződésszerűen rá voltak kényszerítve a megrendelő által előírt technikai részletek betartására. Bármilyen probléma esetén, ami a termelésben felmerült, a adott vállalkozásnak rögtön fel kellett függesztenie a termelést és értesítenie a megrendelőnél erre szakosodott felelőst a probléma megoldására. A minőség-ellenőrzés nagyon szigorú és pontos, gyakran minden egyes darabot megvizsgálnak a végrehajtott munka elvégzésekor (közvetlenül a kisvállalkozás telephelyénél még mielőtt elszállítanák a megrendelő raktárába), habár az ellenőrzés történhet meglepetésszerűen a termelés alatt is, ha az együttműködés még korai szakaszában van, illetve ha a múltban az adott vállalkozás nem bizonyult megbízhatónak. Minden esetben az árucikk elfogadás alá van rendelve egy előre meghatározott mértékű tolerálható hiányosságnak az összes árura vonatkozóan. A fiatalok nem éppen motiváltak a tekintetben, hogy a textil és ruhaipari szektorban dolgozzanak. A már foglalkoztatott munkaerőnél is nehéz fenntartani az érdeklődést, sokan elhagyják munkahelyüket, akkor is, ha nem éppen van lehetőség más gazdasági szektorokon belüli munkavégzésre. A legnagyobb érdektelenség azokban a régiókban van, ahol a 54

szerződésszerű juttatás igen alacsony a munkaterheléshez képest, a kért fizikai munka nemcsak stresszes, de szellemileg is mindenképpen megterhelő az ismétlődő cselekvések monotonná válása miatt. Nem elhanyagolható a segédmunkaerő sem, gyakran kell túlórázni az időszakos munkáknál. A kisiparos vállalkozások nem mindig tudnak gondoskodni a munkaerő toborzásról a meghatározott időre vagy időszakos munkák esetén. A szektorban dolgozók főként nők, ez egyfajta bizonytalanságot hordoz magában, hiszen nem biztos, hogy az adott női munkaerő a szerződésben rögzített időtartamig rendelkezésre fog állni (terhesség, család, gyerekek), egy másik probléma a női munkaerőnél, hogy a fiatal anyák általában részmunkaidőben szeretnének dolgozni, és ezt az igényt kellene összhangba hozni a vállalkozások elvárásaival. Többek között ezért is jelent problémát a munkaerő pótlása, és nem jelent sokkal jobb megoldást az sem, ha külföldi munkaerőt foglalkoztatnak (korlátozott kommunikáció a nyelvismeret hiánya miatt, de az interperszonális kapcsolatokban is probléma jelentkezik, mind a kollégákkal mind a munkaadókkal). E külföldi munkaerő alkalmazásánál egyfajta stabilitást kell garantálni a munkakapcsolatnál Számos feltételt kell nyújtani a külföldi munkaerőnek, hogy a helyi társadalmi-gazdasági környezetbe beintegrálódjanak. Segítségnyújtás szükséges a lakás felkutatásában és bérlésében. Garantálni kell, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat akár a munkahelyen. Biztosítani kell egy olyan helyet, ahol szabadon találkozhatnak és nemcsak vallási, de kulturális szórakozásban is részt vehetnek. Sem a kisiparos és sem a megrendelő vállalkozások nem követelnek meg különösebb szakképesítést a munkásoknál, lényeg a tapasztalat, amit akár a vállalkozásnál is megtanulhat. Persze vannak olyan munkakörök, amelyek a gépek működéséhez és használatához kötöttek, ebben az esetben szükséges a megfelelő informatikai tudás és ezt nagyon komolyan veszik a felvételkor. Kétségkívül a kisiparos vállalkozások nagy profizmussal és kompetenciával rendelkeznek a szektorban eltöltött több éves tapasztalatnak köszönhetően. A kisiparos vállalkozások gyakran a nagyipari vállalkozás volt alkalmazottjai közül kerülnek ki, akik sok ismerettel rendelkeznek a textil és ruhaipari termelésre vonatkozóan. A meghatározott cikkek termelésben megszerzett többéves know-how garantálja a kisiparos vállalkozások megbízhatóságát és a termékek minőséget a végső outputnál. Mindezt nagyra becsülik azok a vállalkozások, amelyek az „alta moda”-ban tevékenykednek, és hajlandóak megfizetni a magasabb költségeket is a megbízható munkáért cserébe. Főként, hogy a végső fogyasztóknál kialakult kép a márka és minőség iránt nagyon fontos szempont. A már korábban említett egyik nagy problémája a lombard textil és ruhaipari kisvállalkozásoknak a magasabb termelési költség, ami kevésbé versenyképes az alacsony 55

munkaköltségű országokkal szemben, mint a kelet-európai országok, észak-afrikai országok, India. Egyre inkább elkerülhetetlen, hogy a nagyipari vállalkozások áthelyezzék a termelési fázist a kelet-európai országokba és Tunéziába (új telephelyek nyitásán és helyi munkaerő foglalkoztatásán keresztül). A lombard kisvállalkozásokkal folytatott együttműködések kezdenek leértékelődni, egyre szigorúbb kritériumok alapján választják ki őket és nyomott áron akarják igénybe venni szolgáltatásaikat. A delokalizáció főként az olcsóbb, gazdaságosabb termékekre vonatkoznak, amelyeket nagy disztribúciós vállalkozásokon keresztül kerül eladásra, a márkás termékeknél ez még korlátozottabb mértékben érvényesül, inkább kísérleti jelleggel. Az aktuális helyzetben az olasz textil és ruhaipari vállalkozások termelés kihelyezési folyamatát fékezi és féken tarja a „Made in Italy” termékek, ugyanis ez az identifikált tartalom egy utolérhetetlen kézművesipar védjegye. Problémák a piaci környezetben: Először is az egyik probléma a profitveszteség a külföldi konkurencia miatt, a másik az ügyfelek túl alacsony árai, amit a kisiparos vállalkozásnak nyújtanak. A problémák megoldására irányuló megoldások között a legfontosabbak: az új technológiát oktató képzések. Azoknak a konzorciumoknak az ösztönzése, amelyek teljes szolgáltatást nyújtanak és segítenek a kockázati tőke felkutatásában. Jelentős probléma még a feketemunka és az adminisztrációs kötelezettségek. Az első estben megnövelték a munkaügyi ellenőrzéseket, a második esetben pedig egyszerűsödött a támogatások gyakorlata. Politika hatása: A kapott támogatások nem fedezik az összes beruházási költséget és a nehezen férnek hozzá a támogatásokhoz a bürokrácia bonyolultsága miatt. A források nem hatékonyak a támogatásoknál. A rendelkezésre álló források növelése azért, hogy esetleg több vállalkozást tudjanak támogatni, nem elsődleges fontosságú. Nincsenek támogatások, amelyek a fiatalok foglalkoztatást elősegítenék. A termelés megszervezése: A vállalkozásoknak meg kellene érteniük, hogy szükség van arra, hogy fejlődjenek, nagyobb céggé váljanak, azért hogy túléljék a piaci kihívásokat. Akár kockázati tőke felkutatásával, akár új munkaerő felvételével. Hiányzik egy olyan szervezet, amely értesíti a vállalkozásokat az új technológiáról. 34 34

34

Convenzione Artigianato 2000, 115-131.o.

56

11. A térségi fejlesztési politika a textil és ruhaiparban A textil és ruhaipari szektor krízise a 90’-es években nemcsak Lombardiát érintette, hanem persze különböző mértékben az erre szakosodott térségeket más régiókban és egész Olaszország területén. A legmegfelelőbb stratégia kiválasztása miatt, amit a lombard vállalkozásoknak követniük kellene, hasznos elemezni a más régiók által alkalmazott stratégiát a krízis meggátolása érdekében. Ez estben Puglia régió taktikáját vizsgáljuk meg a textil és ruhaipai válság leküzdésében. A régióban a textil és ruhaipari vállalkozások helyzete hasonló Lombardiához, régi és jó hírű ipari körzetei vannak, erősen koncentrálódtak a bérmunkában dolgozó kisiparos vállalkozások és az elmúlt években alkalmazott politikája a válság legyőzésére nagyon eredeti és ötletes volt. Puglia a 70’-es években komoly fejlődést ért el a szektoron belül. 11.1 Salento, Puglia ipari kerülete Salentoban két kezdeményezés segít a textil és ruhaipari vállalkozásoknak a krízis legyőzésében: COPAC konzorcium és a Lecce Megye Területi Paktuma. 2001-ben Salento Dél-Itália legélettelibb és dinamikusabb térsége, gazdaságában kiemelkedő szerepe van a mezőgazdaságnak, a könnyűiparnak és a turizmusnak. Különösen jelentős a textil és ruhaipari szektor. 1996-ban 2.106 fő dolgozott a textiliparban és 9.574 fő a ruhaiparban. Bár ezek az adatok nem tükrözik a valóságot teljes mértékben, mert sok munkást nem szabályszerűen foglalkoztatnak, azaz a feketegazdaságból szürkegazdaságba hajló folyamatról beszélhetünk. 503 termelési egység működik a textiliparban és 880 a ruhaiparban, itt ki kell hangsúlyozni, hogy a ruhaipari vállalkozások átlagos nagysága meghaladja a DélOlaszországra és Olaszországra jellemző vállalkozások átlagos nagyságát, de kisebbek, mint a textilipari vállalkozások. A foglalkoztatás mértéke a szektorban jelentős nemzeti szinten 1,7%, de a foglalkoztatás nagyobb arányú a ruhaiparban. A termelés gyökerei az 50’-es évekre nyúlnak vissza, de a 70’-es években a termelési struktúra szilárdabbá vált, a termelési egységek megszűnése mellett a munkaerő tartós növekedése volt megfigyelhető. A térségben ma a vezető közép és nagyvállalkozások mellett, nagyon sok kis vállalkozás tevékenykedik, főként az exportban. A teljes forgalmat 1000 milliárd lírára becsülték. 2000-ben a textilipari termékek exportja 129 milliárd, a ruhaipari termékek exportja 208 milliárd líra volt. A legjelentősebb piaci részesedést az Európai Unión belül szerezték meg. A vállalkozások szerkezet differenciált, ha a különböző részlegeket vizsgáljuk. A ruhaiparban, akár a ruhadarabok elkészítésében akár a kiegészítők gyártásban a közép vállalkozások száma 57

nagyarányú, míg a harisnyagyártásban kevés nagy és középvállalkozás működik, annál inkább több száz kisvállalkozás. Gallipoliban 197 vállalkozásban 692 munkás foglalkozik harisnyagyártással. A harisnyagyártás központja Racale és Melissanoban található, ahol a részleg 2,4%-a koncentrálódik országos szinten. Corsano és Alessano az egyik legfontosabb városok az olasz nyakkendőgyártásban. A ruhadarabok gyártásában Matino városnak van vezető szerepe, ahol a salentói casual ruhaipari vállalkozások központja található. Feltehetjük az a kérdést, hogy melyek voltak azok a feltételek, amelyek a térség termelését fokozták. Erre a válasz a következő volt: a külső tényezők összefonódása a belső feltételekkel. A térség fejlődése a decentralizált termelésen és a harmadik fél szemára végzett munkán alapszik. Nagyon sok salentói vállalkozás vált beszállítójává az északi ruhaipari vállalkozásoknak, főként harisnya és nyakkendő gyártásában. Néhány vállalkozás saját márkával tudott megjelenni a piacon, így most ők a térség vezető vállalkozásai. A vezető vállalkozások jelenléte biztosítja a textil termelés növekedését. Biztosítják a helyi bérmunkában dolgozó vállalkozások hálózatának létrejöttét és meghatározó tényezők a fonó, szövő vállalkozások létrejöttében. Az innovatív vállalkozások jelenléte növeli az ügyfelek kilátásait a térségi termelésben. Jelentős folyamat a spin off. A centralizált termelés és a bérmunkaszerződések nagyon fontosak a térségben, támogatják a termelési ismeretek elterjedést és ösztönzik az innovatív termelési folyamatok átvételét. A megrendelőkkel való kapcsolat, arra ösztönzi a kisvállalkozásokat, hogy legyenek körültekintőek a termék minőségben, a szállítás pontosságában, és ez hozzájárult a bizalom és a jó hírnév kialakulásához a megrendelők és a végrehajtók között. Más szóval alaptőkét kovácsoltak. A külföldi befektetések megjelenése szintén meghatározó szerepet játszik a térség fejlődésében, erre példa a Harry’s Moda amerikai vállalat megjelenése a térségben a 60’-as években, két gyárat létesített egyet Leccében a másikat Lequilében, a gyárak megszűnése után, az ott dolgozók az elsajátított technikai tudással megalapították saját vállalkozásaikat, ezzel elősegítve a térségben a textil és ruhaipar kialakulását. Viszont ez nem valósulhatott volna meg, ha a térségre nem jellemző a vállalkozói kultúra, a nagyfokú vállalkozói kedv, hajlandóság. Hozzá kell tenni azt is, hogy a térségben már létezett a kézműves tradíció, mint a varrás (Nardóban) és szabászat (Racalében, Matinoban és Corsanoban), amely szintén hozzájárult a térségben a textil és ruhaipar kialakulásához. Még egy fontos jelenség, amely kedvezett a vállalkozói szféra kialakulásának az 50’-es és 60’-as évek emigrációja, amikor a helybeliek külföldön kerestek munkalehetőséget, és visszatérésük után a megtakarításukat a saját vállalkuzások létrehozásába fektették. Mindezek a feltételek hozzájárultak a térség sikeréhez. 58

11.2 A COPAC: Ruha-és harisnyaipari konzorcium A COPAC egy ruha, harisnya és nyakkendőipari konzorcium, melyben Lecce megye számos kis és közép vállalkozása egyesül. 1997-ben 26 vállalkozás hozta létre, hogy segítsen választ találni a helyi problémákra, segítse és koordinálja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a vállalkozások megfelelőnek tekintenek a saját fejlődésük érdekében.

A konzorcium

létrejöttének oka egyrészt a keleti piacok felé való nyitás, a globalizáció hatása a piacra, amely a vállalkozások összefogását ösztönözte, a másrészt a nemzetközi piac ingadozása és a konkurencia növekvő száma. Szükséges volt csökkenteni a bizonytalanságot, létrehozva együttműködéseket, fejlesztve a térség gazdaságát. A cél az volt, hogy megteremtsenek egy bizalmi légkört a vállalkozások és más helyi szervek, mint bankrendszer és politikai szervek, együttműködésében. A konzorcium felmérte a salentinói vállalkozások gyengeségeit, ami a következők voltak: a vállalkozások láthatóságának, jelenlétének hiánya, csekély nyitás a térség irányába és a késés a termelésben. A salentói vállalkozások csak a saját munkájukra koncentrálnak, a többi vállalkozást, de még a Kereskedelmi Kamarát, az Egyetemeket és bankokat is riválisnak tekintik. Tehát a COPAC első feladata a szektor reklámozása, valamint a párbeszéd elindítása a magán és állami szervek között. Ma már a csatlakozott hozzá a Lecce Megyei Hivatal, a Leccoi Kereskedelmi Kamara, Melissano, Nardò, Racale, Taviano és Melpignano, a Banca 121 és a Pugliai Banca Popolare. A konzorcium továbbá nagy hangsúlyt fektetett Salento textil és ruhaipari kerületének megismertetésére és a szakképzéseire. A térség textil és ruhaiparában fontos tényező a vállalkozások specializálódása a termelési rendszereken belül. Nadró, Monteroni és Veglie a ruhagyártásban, Racale, Melissano és Taviano a harisnyagyártásban, Alessano és Corsano a nyakkendőgyártásban specializálódott. A következő példán keresztül érzékelni lehet a COPAC konzorcium tevékenységét: Egy felmérés alapján kiderül, hogy Nardóban a fonás fázisában a szövés hiányzott és itt szükség volt külső know-how-ra. A tervet a pugliai tartomány finanszírozta. A külső partner a Tessitura Sidoti volt, egy a Carpiban tevékenykedő ruhaipari vállalkozás, amellyel néhány salentói vállalkozásnak már régóta volt gazdasági kapcsolata. A következő példa az ingkészítéshez kapcsolódik, ahol a minőség javítása miatt léptek együttműködésre egy milánói vállalkozással, aki „alta moda”-nak megfelelő ingeket gyártott. Mindkét esetben vegyes tőkéjű vállalkozások jöttek létre. A szakképzés területén is előrelépés történt abban a

59

két esetben, amikor is a tanfolyamokat a régió és a vállalkozások együtt finanszírozták, a gyakorlat pedig a külső vállalkozásoknál zajlott le. A konzorcium tovább folytatta a párbeszédet a Lecce Megyei Hivatallal, ennek eredményeképpen, kutatási laboratóriumot hoztak létre, valamit a képzési tanfolyamok is tovább folytatódtak. Ebben a periódusban 29 vállalkozás csatlakozott a COPAC-hoz, többek között a legfontosabb vállalatok. Összességében ezek a vállalkozások 1.000 embernek adtak munkát, 16 harisnyagyártó vállalkozás és 9 ruhakészítő vállalkozás, de nyakkendőt is gyártanak. 23 vállalkozás foglalkoztat 50 főnél kevesebbet, 11 15 főnél kevesebbet és csak 6 van olyan, ami 50 főnél több alkalmazottal rendelkezik.

11.3 A Lecco Megyei Területi Paktum A területi paktum egy megállapodás az állami és magán szervek, valamint a térségben működő vállalkozások között. A paktum célja egy gazdasági program megvalósítása az ipari szektorban, az agro-iparban, a szolgáltatásoknál és turizmusnál, valamint a készülék, gépberuházásoknál. További célja, hogy az együttműködést ösztönözze az intézmények és a helyi magáncégek között. A térség gazdasági fejlődését fenntartani csak koordinált és integrált módon lehetett megvalósítani. A párbeszédek és találkozók eredményeképp a következő megállapításra jutottak: •

A gazdasági tevékenységek infrastruktúra fejlesztése

•

Az új termelési kezdeményezések lokalizálása

•

A kis és középvállalkozások támogatása

•

A munkaerő képzése

•

Beavatkozások a térség folyamataiba

92 terv készült el, ebből 87 vállalkozói és 5 az infrastruktúrára irányuló terv, összesen 152 milliárd líra volt szükséges a beruházásokhoz, ebből 100 milliárdot az állam adott. A 3.206 foglalkoztatottból 1.904 új alkalmazott volt. A 87 tervezetből végül csak 56 vállalkozást támogattak. A támogatott tervek nagy része új eszközök beszerzésére és a létező tevékenységek kibővítésére irányult. Kevesebb mértékben támogatták a korszerűsítést igénylő vállalkozásokat. A kezdeményezések 55%-a a textil és ruhaipari vállalkozásoktól eredt, jelezvén a szektor jelentőségét az ipari kerületben. Az

60

infrastrukturális beruházások főként az útvonalhálózat javításra és kiépítésére vonatkoztak. Ezeknek a kezdeményezéseknek a 75%-át valósították meg 2001-ig. A beruházások 86,6%-át valósították meg, és ami különösen fontos, hogy a terhek 80%-át az állam állta. A Paktum sikerét bizonyítja, hogy sikerült megváltoztatni a helyi gazdaság szereplőinek magatartását, megnőtt a bizalom a kooperációk irányába. A siker köszönhető a paktumhoz csatlakozott vállalkozásoknak is, hiszen sikerült az elképzeléseket megvalósítani. A textil és ruhaiparon belül a vállalkozásoknak sikerült megszilárdítaniuk tevékenységüket, főként korszerűsítésekkel és az infrastruktúra javításával. Lombardiának is hasonló stratégiát kellene alkalmaznia a problémák kiküszöbölésére. 35 12. A lehetséges megoldás a lombardiai textil és ruhaipari vállalkozások problémáira A textil és ruhaipari vállalkozások támogatási politikája ösztönzi a szektorban működő vállalkozásokat, hogy legyenek vállalkozó kedvűek és még versenyképesebbek. Ez a következőben nyilvánul meg: •

A vállalkozásoknak láthatóvá kell válniuk. Elő kell mozdítani az általuk gyártott termékek kereskedelmét a nemzeti és a nemzetközi piacon is. Elő kell készíteni a kereskedelmi kapcsolatot a potenciális beszerzőkkel.

•

Támogatni kell a termelési gépek korszerűsítéseit technológiai átalakításon keresztül, bátorítani kell őket a magánberuházásokra és az állami beruházásokra is az infrastruktúra javítása érdekében.

•

Magas hozzáadott értékű input nyújtása a kisvállalkozásoknak, amelyek a beszerzéssel fáradoznak. Szükség van olyan szolgáltatásokra, amelyek a piac és a divat tendenciáról értesíti a vállalkozásokat. Ezen kívül a megfelelő kínálat előkészítése is fontos szerepet kapjon.

•

A fonó tevékenység kiegészítése és gazdagítása a szükséges beruházáson keresztül.

Gyakran olyan konzorciumot akarnak létrehozni, amely komplett szolgáltatás és termékskálát kínál, de ez bukásra van ítélve, ha a végső vásárló alapvetően nem akarja a teljes szolgáltatást megvásárolni. 35

35

Convenzione Artigianato 2000, 131-162.o.

61

12.1 A piaci szereplők A kisiparos vállalkozások úgy gondolják, hogy termelési kapacitással és jelentő szervezeti rugalmassággal rendelkeznek. Nincs nagy piaci hatalmuk és mindig az árkonkurencia csapdájába esnek. Kevésbé hajlandóak a változtatásra. A megrendelők és az egyéb intézményi szereplők általában más módon értékelik a piaci szituációt, felmérik a gyengeségeket, de nem is annyira a kifutó termelésnél, hanem a piacra való belépésnél, még általánosabban a vállalkozók hajlandóságát és kapacitását a szerkezeti változások irányába. Tisztában vannak a ténnyel, hogy a támogatások nem mindenki számra tudnak védelmi hálót nyújtani. Ezek azok a különbségek, amelyek lényegesen eltérnek a piaci szereplők szemléletmódjában. 12.2 Az térség és ipari kerületek integrált terveinek támogatása A lombard textil és ruhaipari beszállító vállalkozások és ipari körzeteik különböző támogatási eszközöket tudnak igénybe venni, súlyos hiba lenne, ha nem vennék figyelembe a helyi politika irányvonalát, a nemzeti, a régiós, az önkormányzati pénzügyi és dologi támogatásokat, amellyel a vállalkozásokat, a konzorciumokat és a szakmai képzéseiket finanszírozzák. A helyi szereplőknek érdeklődni kell a nem elégedett vállalkozások igényei, szükségletei felől, és a támogatásoknak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie. Az integrált tervek lendületesebbé tételének észrevétele már az Európai Unió és a Tagállamok is kifejtették, de végül a Strukturális Alap 2000-2006-os tervezetébe folyt bele. Az integráció cselekvése a támogatások és az eszközök többségére vonatkozik, amelyeket tényleg alkalmasak a megvalósításra, mert egy célkitűzést csak területi léptékben lehet hatékonyan megvalósítani. A termelési tevékenység lokalizációja függ a magán és a közberuházásoknak megfelelő számításoktól és elképzelésektől, hogy az mennyire valósítható meg a gyakorlatban, és fontos, hogy a különböző szereplők tevékenysége azonos cél felé tartson, mindezt koordinált módon végrehajtva. 12.3 Az integrált, egységes tervek általános és specifikus céljai Az Európai Unió, és a Térségi és Ipari Körzetek Integrált Tervének általános célja így fogalmazható meg: a helyi kisiparos beszállító vállalkozásokat úgy kell értékelni, mint a textil és ruhaipar versenyképes növekedésének erőforrása, segítve átalakulásukat a társadalmigazdasági és a piaci folyamatoknál. 62

E tekintetben az Integrált Terveknek a következőkre kell törekednie: •

A kisiparos beszállítók versenyképességének megerősítése, a textil és ruhaipari termelésbe és forgalmazásba való beilleszkedés képességének fejlesztésével.

•

A vállalatok közötti együttműködés támogatása

•

Előmozdítani, pártolni a helyi kisiparos vállalkozások elképzelését a termelésben.

A specifikus célok közé tartozik: •

A képzések javítása (gyakorlatok és tanfolyamok)

•

Az innováció elterjesztése

•

Segíteni a vállalkozások növekedését, azáltal, hogy segítséget nyújtanak egy olyan terv kidolgozásában, amely alkalmas a kockázati tőke megszerzésére.

A szektor túlkínálata esetén, a versenyképes növekedés érdekében be kellene zárni a nem versenyképes vállalkozásokat, könnyítve így a vállalkozások költségein. 12.4 Az integrált tervek elkészítésnek útja 1. cselekvési terv kidolgozása a specifikus tervek eléréséhez Figyelembe kell venni a már meglévő és rendelkezésre álló eszközöket és politikát (EU, nemzeti és regionális politika), és utána értékelni a hatékonyságukat a vállalkozások igényeivel és a szektor tervezett ötleteivel kapcsolatban. A fonás hatékonyságának és kohéziójának megcélzása, valamint a vállalkozások szelektív megerősítése. Gondoskodni olyan faktorokról, amelyekkel a célok elérésére tett folyamatokat ellenőrzik és értékelik 2. a tervek kidolgozásnak felosztása a résztvevők között Növelni kell a tervszerű ötleteket a központosítási kezdeményezésen keresztül. Kommunikációs kezdeményezések megvalósítása a helyi közösségek felé 3. megvalósítandó tervek alanyainak rendszerbe foglalása Szükséges megkülönböztetni politikai szinten azokat, akire rábízzák a terv ellenőrzését és felterjesztését, és operatív szinten, akikre az operatív irányítást végzik

63

13. A regionális szereplők lehetséges szerepvállalása A regionális szereplők (Regione Lombardia, Unioncamera, kisipari társaságok) két módon tudnak aktív módon részt venni a kezdeményezésekben: a technikai közreműködés gondoskodásával az Integrált Tervek létrehozásánál, koncentrálva mindegyik kerületre. Létrehozva egy olyan tervet, amely a következő cselekvési mix-et tartalmazza: benchmarking, helyi kép kialakítása, támogatás a képzési tervekhez, a technológiai átalakításnál. A támogatási folyamat koordinálása és a földrajzilag távol lévő vállalkozásokkal az együttműködés elősegítése. A textil és ruhaipari szektorban a helyi politika megtervezésénél nem szabad elkövetni és megismételni a régi hibákat, mint olyan tervek készítése, ami nem megvalósítható és nem hozzáférhető. A szektor politikájának megtervezésénél jelentős korlátozások vannak, mint például a vállalkozások érdektelensége olyan tervekkel szemben, a melyeket a vállalkozások nem tartanak hasznosnak vagy hatékonynak. Lombardiában is gyakran előfordult, hogy egy elképzelés, egy nem jól megszerkesztett terv bukott el, melynek egyedüli célja a rendelkezésre álló források kihasználása és megszerzése volt. A sikeres helyi gazdaságpolitika egyik fontos és szükséges eleme, a vállalkozások beruházási hajlandóságára épül, akkor is ha tudatában vannak a lehetséges kockázatoknak. Itt főként arra a helyi támogatási kezdeményezésre kell gondolni, ami a vállalkozásokat arra biztatja, hogy vállalják fel a kockázatokat. Egyedül azonban nem tudják finanszírozni az elképzelt beruházásokat, nem tudják legyőzni a fennálló akadályokat, ha mindezt egyedül próbálják véghezvinni, ezért szükséges együttműködésben végrehajtani, de csakis a megfelelő partner bevonásával. A vállalkozásokat gyakran elijesztik a teljesítendő feltételek, ennek megoldás érdekében lehetne egy olyan kezdeményezést elindítani, persze kísérleti jelleggel, ahol is a vállalkozásoknak ingyenes tanácsadási szolgáltatás adnak az elképzelésre és a teljesítendő feltételekkel kapcsolatban, illetve a fennálló nehézségek leküzdésére. A másik lehetséges megoldás, hogy a szükséges erőforrásokat biztosítják a kiválasztáson átjutó vállalkozásoknak.

64

Befejezés A textil- és a ruhaiparban az olasz és lombard cégek nemzetközi szereplése, mint láthattuk a cégek nagyságával, a vezetők stratégiai tervező képességével, valamint a megfelelő munkaerő megtalálásával függ össze. Az anyagi és humán erőforrások szűkössége, amely sok kis és közép vállalatot jellemez, erősen kondicionálja mozgási képességeiket. Kockázatos helyzetben és a csekélyebb mozgásszabadság mellett a hosszú távú beruházásoktól való bizonyos tartózkodáshoz is vezetnek. Az észak-olasz területeken az utóbbi húsz évben végbement gazdasági és társadalmi változások olyan szellemi képességeket és erőforrásokat mozgósítottak, amelyek átrendezik az olasz valóság szociális és politikai viszonyait. A nagyvállalatok, miután bevonták a nemzetközi munkamegosztásba a kisvállalkozókat, ezen új réteg kezelésének nehézségei miatt is, most újraértékelik beruházási lehetőségeiket, területeiket és ezek kívánalmait. A fokozatos termelési integráció néhány kelet-európai országgal folyamatosan visszahat az olasz gazdasági rendszerre és az olasz és lombard munkaügyi kapcsolatokra, és a különböző szereplők választásainak egymással való összefonódását eredményezi. Ebben a helyzetben, amelyben mind a tőke, mind a termelés mobilitásának növekedése figyelhető meg, szükségesnek mutatkozik a nemzetközi versenynek leginkább kitett területek intézményi és gazdasági szereplői közötti sajátos kapcsolatok fejlesztése, ezt tökéletesen láthattuk a lombardiai textil és ruhaipari vállalkozásoknál. Miközben a nemzetközi munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódásban Észak-Olaszország bizonyos területein is, így Lombardiában is, látszólag konfliktusmentes légkörben, de olyan társadalmi differenciálódás indult be, amely úgy tűnik, meghaladja az ottani hagyományos kereteket és szakadásokat eredményez a társadalom szövetében. Elmondhatjuk, hogy a lombard textil és ruhaipari vállalkozások minden lehetséges módon igyekeztek túllépni a krízis okozta válságon, próbálnak továbbra is versenyképes pozícióban maradni, ami példaértékűvé vált.

65

Mellékletek 1991-1996 a textil és ruhaipari dolgozó változása megyénként Kézműipari dolgozók Nem kézműipari dolgozók 1991 1996 Var. % 1991 1996 Var. % Varese 13.662 10.248 -24.99 29.314 23.371 -20.27 Como 5.006 4.386 -12.39 24.209 23.635 -2.37 Lecco 1.644 1.376 -16.30 5.616 4.837 -13.87 Sondrio 626 564 -9.90 1.589 843 -46.95 Milano 12.900 9.917 -23.12 33.838 27.723 -18.07 Bergamo 11.575 8.541 -26.21 27.288 23.974 -12.14 Brescia 16.666 12.797 -23.21 17.457 14.831 -15.04 Pavia 1.444 1.072 -25.76 2.798 2.257 -19.34 Lodi 583 372 -36.19 1.067 702 -34.21 Cremona 3.840 2.624 -31.67 2.877 2.731 -5.07 Mantova 7.461 6.563 -12.04 9.645 10.349 7.30 Lombardia 75.407 58.460 -22.47 155.698 135.253 -13.13 Italia 329.897 257.736 -21.87 492.880 433.989 -11.95 Forrás: Istat, Censimento industria e servizi 1991 e 1996

Összes alkalmazott 1991 1996 Var. % 42.976 33.619 -21.77 29.215 28.021 -4.09 7.260 6.213 -14.42 2.215 1.407 -36.48 46.738 37.640 -19.47 38.863 32.515 -16.33 34.123 27.628 -19.03 4.242 3.329 -21.52 1.650 1.074 -34.91 6.717 5.355 -20.28 17.106 16.912 -1.13 231.105 193.713 -16.18 822.777 691.725 -15.93

1998.12.31-én a lombard textil és ruhaipari kisvállalkozások adatai a foglalkoztatásban

Alkalmazottak Előrelátható mozgásuk Az foglalkoztatás várható adatai 31.12.1998 1999-2000 (v.a.) 1999-2000 (v.a.) Felvétel Elbocsátás Saldo Felvétel Elbocsátás Saldo Varese 6.193 407 432 -25 6,6 7,0 -0,4 Como 2.828 200 191 9 7,1 6,8 0,3 Sondrio 456 36 45 -9 7,9 9,9 -2,0 Milano 4.864 301 434 -133 6,2 8,9 -2,7 Bergamo 5.775 315 388 -73 5,5 6,7 -1,3 Brescia 8.773 655 550 105 7,5 6,3 1,2 Pavia 672 81 60 21 12,1 8,9 3,1 Cremona 1.756 79 152 -73 4,5 8,7 -4,2 Mantova 4.548 354 297 57 7,8 6,5 1,3 Lecco 807 50 63 -13 6,2 7,8 -1,6 Lodi 255 37 12 25 14,5 4,7 9,8 Lombardia 36.927 2.515 2.624 -109 6,8 7,1 -0,3 Nord-Ovest 46.987 3.214 3.361 -147 6,8 7,2 -0,3 Nord-Est 52.660 3.381 3.739 -358 6,4 7,1 -0,7 Centro 34.713 2.494 2.665 -171 7,2 7,7 -0,5 Sud-Isole 22.960 3.031 1.737 1.294 13,2 7,6 5,6 Italia 157.320 12.120 11.502 618 7,7 7,3 0,4 Forrás: Irs feldolgozása a Sistema Informativo Excelsior adatai szerint, 1999-2000

66

A textil és ruhaipar foglalkoztatása Lombardiában, Venetoban és Olaszországban 1997 Lombardia v.a. % sul totale

Veneto v.a. % sul totale

Olaszország v.a. % sul totale

Szerződéstípus Határozatlan időre 35.992 89,9 33.950 88,8 147.980 89,0 1 évre szóló szerződés 1.099 2,7 1.163 3,0 4.234 2,5 1-nél több évre szóló sz. 2.966 7,4 3.113 8,1 14.053 8,5 Totale 40.057 100,0 38.226 100,0 166.266 100,0 Munkaidő Teljes munkaidő 35.770 89,3 34.199 89,5 149.902 90,2 Rész munkaidő (+ del 50%) 2.019 5,0 1.680 4,4 6.625 4,0 Rész munkaidő (<= al 50%) 2.267 5,7 2.348 6,1 9.739 5,9 Totale 40.057 100,0 38.226 100,0 166.266 100,0 Különleges szerződés típusok Évszakos munka 98 13,7 12 20,7 482 5,8 Éjszakai munka 533 74,3 43 74,1 7.749 92,6 Hétvégi munka 86 12 3 5,2 140 1,7 Totale 717 100,0 58 100,0 8.371 100,0 Forrás: Irs feldolgozás a Censimento Intermedio dell'industria e dei servizi adatai alapján 1996/1997 Le nuove assunzioni previste nelle imprese artigiane del tessile-abbigliamento per titolo di studio 1999-2000 e 2001 (% sul totale delle assunzioni previste) Licenza Formazione Qualifica Diploma Laurea Totale assunzioni media professionale professionale superiore Diploma univ. previste Varese 70,9 16,2 2,5 10,4 0,0 100,0 Como 63,5 27,5 3,0 6,0 0,0 100,0 Sondrio 88,9 8,3 0,0 2,8 0,0 100,0 Milano 76,1 9,3 9,0 5,6 0,0 100,0 Bergamo 69,3 29, 3 0,0 1,3 0,0 100,0 Brescia 78,8 10,5 3,1 7,6 0,0 100,0 Pavia 66,7 33,3 0,0 0,0 0,0 100,0 Cremona 88,6 5,1 2,5 3,8 0,0 100,0 Mantova 85,6 0,6 5,1 8,8 0,0 100,0 Lecco 62,0 6,0 18,0 14,0 0,0 100,0 Lodi 16,2 81,1 2,7 0,0 0,0 100,0 Lombardia 81,8 8,9 4,5 4,8 0,0 100,0 Forrás: Irs feldolgozás a Sistema Informativo Excelsior adatai alapján, 1999-2000 e 2001

67

Numero medio di addetti per classe dimensionale nelle imprese artigiane (1998) Tessile Abbilgliamento 0-9

10-19

20-49

Lombardia Varese 3,6 12,6 22,4 Como 3,3 13,4 22,0 Sondrio 2,5 16,0 Milano 3,2 13,1 20,3 Bergamo 3,3 13,1 21,3 Brescia 3,1 14,5 22,4 Pavia 2,2 13,6 Cremona 3,4 12,7 19,7 Mantova 2,9 14,1 20,8 Lecco 2,8 13,9 Lodi 3,2 14,0 Totale 3,2 13,5 21,3 Veneto Verona 3,1 16,5 22,7 Vicenza 3,1 13,9 22,7 Belluno 1,8 17,1 Treviso 2,6 13,4 23,2 Venezia 2,3 16,5 22,0 Padova 3,3 14,7 21,6 Rovigo 2,6 15,5 20,0 Totale 2,9 14,4 22,3 Altre regioni 2,5 13,1 21,5 Italia 2,6 13,4 21,6 Forrás: Istat (Censimento Intermedio, long form) www.istat.it

Totale

0-9

10-19

20-49

2,8 2,4 2,0 2,7 3,2 3,6 2,2 2,9 2,6 2,3 2,8 2,8

13,0 16,6 14,4 11,9 14,0 14,1 13,3 13,6 13,9 14,7 13,6 13,6

23,5 22,2 21,8 22,4 21,3 21,1 33,0 24,0 20,8 29,0 21,5

5,0 4,8 5,4 3,5 6,1 6,3 3,9 6,3 5,8 4,0 4,2 4,9

3,0 2,6 1,8 2,9 2,3 2,7 3,2 2,7 2,3 2,4

12,5 14,0 14,3 14,0 15,8 13,8 16,4 14,4 13,4 13,7

21,1 21,3 34,0 21,3 22,2 21,3 22,3 21,6 21,6 21,6

6,1 6,0 3,2 6,5 6,3 6,1 7,4 6,2 3,4 4,0

Legnépesebb városai (lakosság 2005. december 31-én): Sorrend

Név 1981 1991 2001 2005 Régió 1. Róma 2.840.259 2.775.250 2.546.804 2.547.677 Lazio 2. Milánó 1.604.773 1.369.231 1.256.211 1.308.735 Lombardia 3. Nápoly 1.212.387 1.067.365 1.004.500 984.242 Campania 4. Torinó 1.117.154 962.507 865.263 900.608 Piemont 5. Palermo 701.782 698.556 686.722 670.820 Szicília 6. Genova 762.895 678.771 610.307 620.316 Liguria 7. Bologna 459.080 404.378 371.217 373.743 Emilia-Romagna 8. Firenze 448.331 403.294 356.118 366.901 Toszkána 9. Bari 371.022 342.309 316.532 326.915 Puglia 10. Catania 380.328 333.075 313.110 304.144 Szicília

Forrás: ISTAT, www.wikipedia.hu

68

Sorrend

Ország / Küldő ország Lakosság % az összlakosság arányában* 1. Olaszország 56.192.365 95,03% 2. Albánia 375.947 0,64% 343.228 0,58% 3. Marokkó 342.200 0,58% 4. Románia 144.885 0,25% 5. Kína 120.070 0,20% 6. Ukrajna 7. Fülöp-szigetek 101.337 0,17% 88.932 0,15% 8. Tunézia 74.162 0,13% 9. Macedónia 72.457 0,12% 10. Lengyelország Egyéb 1.277.704 2,16%

Forrás: Külföldi rezidens lakosság Olaszországban 2007. január 1., ISTAT, Róma. www.wikipedia.hu

Etnikai összetétel, nyelvi megoszlás, vallási megoszlás

Forrás: www.wikipedia.hu

69

Nyelvi megoszlás Csoport

Lakosság

Eredeti nyelv

Régió

Szárd

1.269.000 szárd nyelv

Friuli

750.000 friuli nyelv

Friuli-Venezia Giulia (56,32%)

Tiroli

290.000 német nyelv

Alto Adige Bolzano körül (65.43%)

Okszitán

178.000 okszitán nyelv

Piemont Cuneo (4,76%) és Torinó okszitán területei, Liguria Imperia körül, Calabria Guardia Piemontese körül

Sassari

175.000 sassari nyelv

Sassari (megye) (54%)

Corso gallurese

129.000 Gallurese

Olbia-Tempio (megye) (87%)

Szardínia (77,48%)

Arberes

98.000 albán nyelv

Dél-Itália, Szicília, Calabria, Puglia, Molise, Campania, Basilicata és kis részben Abruzzo

Frankoprovanszál

90.000 francia nyelv

Piemonte Torino környéke (0,89%), Valle d'Aosta Aosta környéke (60%), Puglia Foggia környéke (0,23%)

Szlovén

70.000 szlovén nyelv

Friuli-Venezia Giulia Trieszt környéke (9,6%), Gorizia (8%), Udine (3%)

Rétoromán (ladin)

55.000 Ladin nyelv

Trentino Alto Adige - ben Bolzano (4,19%), Trento (1,69%), Veneto ban Belluno (10%)

Katalán

43.000 Algeri

Szardínia Alghero környéke (35%)

Francia

20.000 Francia nyelv

Valle d'Aosta (17,33%)

Görög (Grico/Griko)

20.000

Ligure tabarchino

12.000 Tabarchino

Görög nyelvi kisebbség Olaszországban

német nyelv (cimbro/mocheno)

Calabria Reggio Calabria körül (0,88%), Puglia Lecce körül (1,88%) Carloforte (87%) és Calasetta (68%) (Carbonia-Iglesias (megye))

Bavári

3.100

Trentino (Trento)

Horvát

2.600 horvát nyelv

Molise (0,79%)

Karintiai

2.000 német nyelv

Friuli-Venezia Giulia Udine környéke (0,38%)

Karni

1.400 friuli nyelv

Friuli-Venezia Giulia, Veneto Belluno

70

(0,66%) Tiroli (pusterese)

700 német nyelv

Veneto, Val Pusteria

Forrás: Ministero degli Interni del Governo Italiano/rielaborazione da Il Corriere della Sera.

71

Táblázatok és ábrák jegyzéke Táblázatok •

Olaszország makrogazdasági mutatói, 2000-2004 Forrás: http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olas zorszag/gazdasagi.htm, 15.o.

•

Olaszország külkereskedelmi forgalma Forrás: ISTAT (Olasz Statisztikai Hivatal), www.istat.it, 17.o.

•

Olaszország működő tőke importja/exportja Forrás: UIC (Olasz Devizahivatal), 18.o.

•

A termelési egységek változása 1991 és 1996 között megyénként Forrás: ISTAT, Censimento industria e servizi 1991 e 1996, Convenzione Artigianato 2000, 24.o.

•

1996 lombardiai termelési egységek és alkalmazottak eloszlása Munkavállalók osztálya Forrás: ISTAT, Censimento Intermedio industria e servizi, 1996, Convenzione Artigianato 2000, 28.o.

•

Lombardia hatása a nemzeti textil és ruhaiparra Forrás: Irs feldolgozás az Ice adati alapján, Convenzione Artigianato 2000, 29.o.

•

Az új textil és ruhaipari körzetek Lombardiában Forrás: Regione Lombardia, Convenzione Artiginato 2000, 30.o.

•

1998 A lombard vállalkozások mérete Forrás: ISTAT, Convenzione Artigianato 2000, 32.o.

•

Alkalmazottak megoszlása 1998-ban a lombard vállalkozások típusai szerint Forrás: Irs feldolgozás a Sistema Informativo Excelsior adatai alapján, 1999-2000, Convenzione Artigianato 2000, 38.o.

•

1998. A lombard és venetói kisipari vállalkozások foglalkoztatása Forrás: Irs feldolgozás a Sistema Informativo Excelsior adatai alapján, 1999-2000, 39.o.

•

19997.12.31-én a lombard kézművesiparban a függő dolgozók eloszlása szakképesítés alapján Forrás: Irs feldolgozás a Censimento Intermedio dell'industria e dei servizi 1996/1997 adatai alapján, Convenzione Artigianato 2000, 40.o.

72

•

1997.12.31-én a lombard kézművesiparban dolgozók eloszlása szakképesítés alapján Forrás: Irs feldolgozás a Censimento Intermedio dell'industria e dei servizi 1996/1997 adatai alapján, Convenzione Artigianato 2000, 40.o.

•

1991-1996 a textil és ruhaipari dolgozó változása megyénként Forrás: ISTAT, Censimento industria e servizi 1991 e 1996, Convenzione Artigianato 2000, 66.o.

•

1998.12.31-én a lombard textil és ruhaipari kisvállalkozások adatai a foglalkoztatásban Forrás: Irs feldolgozása a Sistema Informativo Excelsior adatai szerint, 1999-2000 Convenzione Artigianato 2000, 66.o.

•

A textil és ruhaipar foglalkoztatása Lombardiában, Venetoban és Olaszországban 1997 Forrás: Irs feldolgozás a Censimento Intermedio dell'industria e dei servizi adatai alapján 1996/1997, Convenzione Artigianato 2000, 67.o.

•

Le nuove assunzionipreviste nelle imprese artigiane del tessile-abbilgliamento per titolo di studio 1999-2000 és 2001 Forrás: Sistema informativo Excelsior, 1999-2000 és 2001, Convenzione Artiginato 2000.67.o.

•

Numero medio di addetti per classe dimensioanle nelle imprese artigiane (1998) Forrás: ISTAT, Convenzione Artigianato 2000, 68.o.

•

Legnépesebb települések Forrás: Külföldi rezidens lakosság Olaszországban 2007. január 1., ISTAT, Róma. www.wikipedia.hu, 68.o.

•

Nyelvi megoszlás Forrás: Ministero degli Interni del Governo Italiano/rielaborazione da Il Corriere della Sera. www.wikipedia.hu, 70.o. Ábrák jegyzéke

•

Etnikai összetétel, nyelvi megoszlás, vallási megoszlás, 69.o.

73

Forrás: www.wikipedia.hu Irodalom jegyzék • •

•

•

•

• • •

• • •

• • • •

Bilek Péter: Növekedés és versenyképesség – három kohéziós ország és Olaszország empirikus tapasztalatai. ICEG VÉLEMÉNY XXII International Centre For Economic Growth 2005. 22.o., pp:10-13 CONVENZIONE ARTIGIANATO 2000 Ricerca Competitività, prospettive e azioni di sostegno per l’artigianato tessile e dell’abbigliamento in Lombardia 2002, Unione delle camere di commercio della Lombardia Dr. Futó Péter: Regionális klaszterek és a létesítésükre, működtetésükre vonatkozó politikák az Európai Unióban, Budapest, 2003, 47 o., pp.43-44., http://www.bke.hu/~pfuto/kkv.htm, 2008.november.20. 12:30 Fabio RUSSO: The UNIDO Cluster/Network Development Programme: The Italian Experience of Industrial Districts (Az UNIDO Klaszter/Hálózat Fejlesztési Program: Az ipari körzetek olasz tapasztalata) UNITED NATIONS INDUSTRIAL DEVELOPMENT ORGANIZATION, http://www.unido.org/doc/4310, 2008.november.21,12:34 Il Censimento dell'Industria e dei Servizi 2001 (Az ipar és szolgáltatások felmérése 2001) http://statistica.regione.veneto.it/Pubblicazioni/Industria/index.jsp?sezione=index.htm, 2008. október 12. 21:43 Nicola Crepax: Storia dell’industria in Italia. Uomini, imprese e prodotti (Az Olasz ipar története. Emberek, vállalatok és termékek). II Mulino, Bologna, 2002. 442 o. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Nemzetközi Hírlevél 2008.november, pp.26, 7-8. o. Unione Italiana delle Camere di Commercio Industria, SCENARI DI SVILUPPO DELLE ECONOMIE LOCALI (A helyi gazdaságok fejlődési mutatói) Roma, , Artigianato e Agricoltura Sajtóközlemény 7 Dicembre 2005 4 o. pp 1-4. www.unioncamere.it, 2008. október 15. 12:30 A gazdaság éltetői – Fókuszban Olaszország, Piac & Profit 2004/11, http://www.piacesprofit.hu/?s=32&n=56&mr=1440 , 2008. november 11. 10:20 A Magyar Köztársaság és az Olasz Köztársaság gazdasági kapcsolatai, http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/olas zorszag/gazdasagi.htm, 2008.november.16. World Economic Forum honlap Growth Competitiveness Index rankings 2005 and 2004 comparisons (Növekedési versenyképességi rangsor 2005 és 2004) http://www.weforum.org/site/homepublic.nsf/Content/Growth+Competitiveness+Inde x+rankings+2005+and+2004+comparisons, 2008.novenber. 15, 15:30 www.lom.camcom.it www.istat.it www.wikipedia.hu www.wikipedia.it

74

75