A lindenhofi takarmánysajtó. A „Mezıgazdasági Szemle” f. évi I. füzetében a lindenhofi takarmánysajtó iránt tesz kérdést egy t. gazdatársam. Miután a mult évben egy ily sajtóval kisérletet tettem, nehogy a „tanulópénzt” mások is megfizessék, a sajtó körülményes leirását adom. Mayer E. Fiai czég szombathelyi gépgyára minden ujitásra kiváló gondot fordít, és semmi áldozatot sem szokott kimélni az új dolgok megismerésében. De egyúttal nagy figyelemmel van arra is, hogy hasznavehetetlen dolgot forgalomba ne hozzon. Így a mult év tavaszán meghozatta e czég a lindenhofi sajtót is, melynek, mielıtt gyártásához fogott volna, egy példányát minden fa- és vasszerkezettel együtt kiadta hozzám, hogy gazdaságomban kisérletet tegyek vele. A mult nyáron állitottam fel a készüléket, mely ma is töltve van a beleszoritott lóherével, mely jelenleg takarmányozásra használtatik. A készülék maga a következı szerkezettel bir: A lindenhofi gyár, mely egyike Németország gyarlóbb magánvállalatainak és melynek készítményei a magyarhoni harmadrendü kis gépgyárakkal sem versenyezhetnek, a lindenhofi sajtó vasszerkezetét 80 márkáért (48 frt) árusítja el. Az egy pár emeltyüvel mőködı sajtó az emeltyü részére sarokpántokkal, láncztartóval, két lánczczal, a sajtó fölén átfutó nyomórúd részére két kampóval, egy hatalmas vasemeltyüvel és a faemeltyők végén a megterhelést eszközlı faláda befogadására egy tartószerkezettel van fölszerelve. A vasalásokat alkalmas és szemlélhetı rajzok után esetleg a falusi kovács és egy faragó is felvasalhatja a megfelelı gerendákra. De rajzok nélkül alig fog valaki eligazodni a sok dirib-darab vas között. A fagerendák legjobb, ha mind fenyőfából készülnek, mert a fenyő jobban birja a nyomást, szála mindenütt hosszant futván. A tölgygerenda, ha szálai nem gerendahosszat futnak, igen könnyen elpattan; pedig ily hosszu tölgygerendákat, melyeknek szála egyenes, nehéz kapni és mindenesetre drágák. Számítsunk arra mindig, hogy a sajtónak óriási és állandó nyomást kell elviselni hosszu ideig. A sajtó felállitása a következı módon történik: Elıször megfelelı távolban leásunk négy oszlopot, melyeknek hossza 7 m/, a földbe ereszthetık 1 m/-nyire. Az oszlopokat igen szilárdan bedöngöljük agyaggal. Ezen hosszu gerendák 15 c/m vastagok lehetnek és négyzetesek. Ezenkivül 4–6 drb 15 X 20 c/m vastag gerendát ásunk le a földszinig (lásd a 4. ábrát). E gerendák a nálam felállitott sajtónál 3.3 m/ hosszuak. Ezen összes munka, mely a sajtó felállitásához szükséges, nálam négy munkásnak csak két órai munkáját vette igénybe. A sajtó további farészei a két emeltyürúd, melyeknek hossza 5 m/. Vastagságuk alul a feltámasztásnál 16 X 16 c/m, a rúd végén 10 X 10 c/m. Az emeltyüáttét 25-szörös. Az emeltyü végén van a tartóvas, mely a tizedes mérleg súlyait hordozó négy lánczon függı mérlegcsészéhez hasonló; ebbe helyezzük be a terhelésre szánt kövek faládáját. A sajtó leszoritó készülékét a sajtó hosszának megfelelı 4–5 gerenda képezi, melyek elég erısek legyenek. Padló, még ha 4” vastag is, átgörbül; így inkább gerendákat használjunk e czélra.
Végre az egészet egy 90° alatt keresztülfutó hatalmas gerenda fejezi be, melybe a szoritólánczot tartó két kampó van beleerısítve; ezen kampóknál fogva húzzák a megterhelt emeltyők a sajtó felsı gerendázatát lefelé, mint azt mindkét ábrán jól látjuk. Az így összeállitott sajtóba azonnal megkezdhetjük a betiprást. A szekér a sajtó oldalához jár, két ember áll folyton a sajtolt zöldtakarmányon és egyenletesen rakja el azt, úgy, hogy a sajtó négy függélyes gerendáját képzeletben összekötı határvonalon túl jól kirakatjuk a zöldtakarmányt. Ügyelni kell, hogy a szélek felé mindig magasabban rakassuk fel a takarmányt, mint a sajtó közepe felé, de az egész felületet mindig egyenletesen kell letiporni. A letiprás mérve mindig attól függ, mily nedves takarmányt sajtolunk. Minél szárazabb a takarmány, annál nehezebben fogjuk megakasztani a fölmelegedést, így a levegıt már jó eleve annál tanácsosabb kiszoritani. Nedves csalamádét vagy egyéb zöldjószágot, mely nem melegül oly rohamosan, nem szükséges túlságosan betiporni. Ha módunkban áll, mindig a földszinére rakjuk a kevésbé nedves takarmányt, mert itt a föld is hőtıleg hat és a nyomás is nagyobb. A sajtó mindenféle zöldtakarmány befogadására alkalmas. Azonban, ha fonnyasztott jószágot teszünk bele, úgy jobban ki vagyunk téve a veszteségeknek, igen kell ügyelni a fölmelegedés okszerü mérséklésére, mely néha minden igyekezetünk mellett sem korlátozható eléggé, mi egyedül a lindenhofi sajtó gyenge és oktalan szerkesztése miatt fordul elı. Ha nem akarunk nagy veszteséget szenvedni azáltal, hogy a sajtó külsején 30, sıt 40 c/m vastag réteg szénánk elromlik a penészedés és rothadás által, úgy igen tanácsos a sajtó mellett egyik oldalon egy szekér árpaszalmát tartani, mely igen alkalmas arra, hogy a sajtó négy külsı falát a jól megnedvesitett tavaszi szalmából rakjuk ki; a sajtó belsejében, mintegy 40 c/m szalmafalon belül rakjuk a zöldtakarmányt. Ez esetben egy jó vasgereblyével egyenesre húzzuk a sajtó oldalfalát s a sajtót körülvágni nem szükséges. De ha a zöldtakarmány maga képezi a falat, úgy el ne mulaszszuk azonnal, amint egy-egy méter magas réteget felraktunk, a sajtót rögtön körülvágatni vagy takarmányfürészszel, vagy kaszával. A levágott széleket azonnal dobjuk fel a sajtóra és tiprassuk le. A kazal körülvágásának aznap meg kell történni; ha másnapra marad, úgy a kazal a metszési felületen már nem lesz zöld, hanem rothadt, barnaszinü és kellemetlen szagu. A kazalrakást legföljebb két nap alatt be kell fejezni. Midın készen vagyunk vele, a kazal vagy rakás tetejét is úgy tipratjuk, hogy a szélek valamivel magasabban álljanak. Ezután mintegy 80 c/m vastagon szalmával borítjuk és tipratjuk be a rakás tetejét (ez ıszi szalma is lehet), végül felrakjuk a gerendákat, keresztbe teszszük a szoritógerendát (Vasmegyében „pap”-nak hívjak), elkészítjük a lánczot és emeltyőt, hogy néhány nap mulva a melegedés beálltával sajtolni kezdhessünk. A sajtolás thermometer által ellenırizendı. Igaz, hogy a lindenhofi gyár 15 márkáért maximum-hımérıt ad a sajtóhoz, de e nélkül ellehetünk. Veszünk egy 150 c/m hosszu gázcsövet, annak alsó végébıl kireszelünk egy nyilást, melyen át látjuk a hımérıt, azután egy hengeralaku hımérıt parafafoglalatba a csıbe dugunk, hogy a fok-osztály látható legyen. A csı végét bedugjuk egy keményfa-csúcscsal, másik végére pedig a gázcsıre egy T idomu toldványt teszünk, melyen át fafogantyút tolunk. Így a hımérıt 2 frt költséggel elıállíthatjuk.
Maximum-hımérı nem éppen szükséges, mert a gázcsı, ha átmelegült, 5–6 perczig is megtartja melegét; miután pedig a kazal hımérsékét legalább naponta egyszer megvizsgáljuk, látni fogjuk, ha emelkedik, vagy száll-e a hı annak belsejében. A kazalban csak egy lyukat fúrjunk a hımérıvel a kazal közepén, mert ahány helyen megfúrjuk a kazalt, annyi helyen romlik meg szénánk. İrizkedjünk kiváncsiságból a kazal falába lyukat ásni kezünkkel, vagy mintát venni ki onnét 4–5 hét elıtt. A kazal igen gyorsan esik össze, így a függélyes gerendákon felül is rakodhatunk 1 m/ magasan is. Midın a thermometer 45 C°-ot elér, kezdjük meg a sajtolást. 50 C°-ot bevárni nem tanácsos, mert nem birjuk a félszáraz takarmányt 50–65° között megtartani. Igen nedves takarmánynál (csalamádé, répalevél stb.) bevárhatjuk az 50°-ig való fölmelegedést. De nyáron, midın még forróság van és az éjszakák sem hüvösek, semmiesetre sem ajánlom 50 C°-nál kezdeni a sajtolást, hanem kezdjük azt inkább 40 C°-nál, mert a sajtolást mérsékelni mindig lehet. Egyáltalán, ha a lindenhofi sajtó nem volna oly nyomoruságos alkotmány, mint aminı, úgy a fölmelegedés mérvét úgyszólván kezünkben tarthatnók. A sajtolás fokozása által leszállíthatjuk a hömérsékletet, a sajtolás alábbhagyásával egy bizonyos ideig emelhetjük azt.
A sajtolás úgy történik, hogy egy ember lehetıleg fölemeli a faemeltyőt, ekkor egy másik munkás a vasemeltyőt beakasztja a faemeltyü feltámasztási pontjánál alkalmazott megfelelı tengelybe, a vasemeltyü felsı oldalán levı kampót a szoritóláncz megfelelı lánczszemébe akasztván, meghúzza a vasemeltyőt és ismétli e míveletet mindaddig, míg a faemeltyü fenn a magasban megmarad. Azonban a vasemeltyüvel való húzást természetesen felváltva kell teljesiteni: hol a kazal jobb, hol bal oldalán, mert különben a kazalt ferdére huzatjuk. Ha a kazal mégis elferdülne, úgy a nyomást eszközlı gerendák alá rakunk megfelelı deszkákat, és nem az emeltyü általi szoritással igyekezzünk a kazalt helyére húzni, mert ezáltal egyenetlen nyomást, egyenetlen erjedést érnénk el és takarmányunk nem lenne egyforma. A vasemeltyüvel való húzás legalább két munkást vesz igénybe. A lindenhofi sajtó oly kampókkal bir, melyeket csak az utolsó czigánykovács szerkesztene nálunk; ezek ujjnyi vastag gömbölyü vasból valók és 10 c/m átméretüek, hogy a kampó maga emeltyükart képez és úgy hajol a sajtolás alatt, mintha vajból volna. E kisérleteket két izben majdnem széthasadt
koponyával fizettem meg; mert ha a kampó kitágul, a kiakadó láncz roppant erıvel vágódik le a vasemeltyőn dolgozó munkás fölé. De most térjünk át a sajtó egyéb árnyoldalaira. Rendkivüli ügyességet igényel a berakodásnál, igen gyors munkát és sok fogatos és kézi erıt, egy magasabb képzettségü felügyelıt, ki minden 6 órában megfigyeli a hımérıt. Ilyenkor mindig két, esetleg három munkást, kik legalább két hétig minden nap sajtolnak egy-egy fogást az emeltyőn. A sajtó két emeltyüre kicsiny, négy emeltyüre pedig drága. A legnagyobb ámitás az, hogy két emeltyü közé 2000 mázsa takarmány fér. (Ez 100 szekér volna, holott nézetem szerint maximum 20 szekér férne bele, az is legföljebb rövid szekérrel. Kisérletemnél 12 szekér lóherrel telerakattam az 5 m/ magas sajtót, úgy, hogy csak 1 m/ maradt üresen.) Igaz, hogy igen összeesik a takarmány, elannyira, hogy a betiprott és a kész édes széna térfogata úgy viszonylik, mint 3:1-hez vagy 4:1-hez, de éppen ezért igen sok hely marad kihasználatlanul. Legalább 4–6 hetet kell várni, míg a már elkészült takarmány fölé újra zöldtakarmányt rakhatunk. Az is kétséges, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. De most jövök a legnagyobb bajhoz. A takarmányból igen vastag réteg elromlik. Nálam a finom lóherbıl, melyet jól igyekeztem kezelni, rögtön körülvágtam, egész erjedése alatt napjában 3–4-szer magam kezeltem, mely mindig 50 és 65 C° között volt, míg csak hőlni nem kezdett, a kazal szélén 40 c/m vastag réteg romlott el köröskörül. Miután kazalom köbtartalma 18.9 m/3, ebbıl a felületen elromlott 6.3 m/3, így maradt 12.6 m/3. Tehát a sajtolt takarmány egyharmad része veszendıbe ment! A szeptember elején besavanyitott tarló-lóhert 1890 január hó 15-én bontottam ki és gıbölyözésre szántam. A lóher mintegy 40 c/m penészes felülete levágatván, barnaszinü édes takarmány volt, minden marha rögtön mohón falja. Szaga a felnyitott régi szalmakaptár igen finom viaszillatához hasonlít. Azt hiszem, tökéletesebb takarmány alig képzelhetı. A sajtó tetején, bár a kazalt fedı szalmaréteg teljesen elrothadt, a lóherébıl egy szál sem romlott el. Minden rövidszekér, de erısen megrakott nyers lóher 1.5 m/3 takarmányt adott.
Ha elég elırelátó lettem volna, a kazalt rövid tavaszi szalmával rakatni ki négy külsı falán, úgy most kétségkivül épségben volna 18 m/3 sajtolt lóherém. Annyi tény, hogy a takarmány a legjobb édes széna jellegével bir, s ami épen maradt, az kifogástalan jószág, mit veremben – bármily megterhelés mellett – csak nagyritkán tudunk elıállitani. A takarmány erısen nyirkos és most is elég forró, körülbelül 18–20 C°. Most már bármeddig eláll. De egy napra valót szoktam belıle levágatni szénafürész segélyével, mely jól fogja. Mayer E. Fiai uraknak – mindazon árnyoldalakat, melyek a lindenhofi sajtó szerkezetében rejlenek, kellıleg leleplezve – igéretét birom, hogy a jövı tavaszra azon óriási erınek megfelelı sajtókat szerkesztenek, mely az édes takarmány elkészitéséhez mulhatlanul szükséges. Egyúttal meg fogom kisérteni szalmafalak rakása által elkerülni a megromlást. Hiszem, hogy e sajtók jó szolgálatot fognak tenni. Annyi azonban tény, hogy azon takarmányt, melybıl száraz szénát nyerhetünk, ne tegyük sajtóba, sıt tán verembe se. Azonban késı ıszszel és az igen nedvdús takarmányoknál a tökéletesitett takarmánysajtó jó szolgálatot fog tenni. A takarmánysajtó vasrészei egy pár emeltyüvel (3. ábra) Lindenhofban 80 márkáért kaphatók, erısebb szerkezet 100 márka. (Ezenfelül a vám és szállitási költség.) Mayer E. Fiai az általam elıirt méretek szerint 50 frtért szállítja a sajtó vasalását emeltyüpáronkint. Tehát a kétpár-emeltyős sajtó (4. ábra) 100 frtba kerül. Herényi Gothard Sándor.
