A LIMACELLA NEMZETSÉGRŐL, A NYÁLKÁSGALÓCÁKRÓL

Mikológiai Közlemények, Clusiana 46(1): 57–64. (2007) TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK

RESEARCH ARTICLES

A LIMACELLA NEMZETSÉGRŐL, A NYÁLKÁSGALÓCÁKRÓL LUKÁCS Zoltán 1071 Budapest, Damjanich u. 54; [email protected]

A Limacella nemzetségről, a nyálkásgalócákról. – A tanulmány betekintést nyújt a nyálkásgalócák nemzetségébe, számos ritkaságról szolgáltatva ismereteket. About the genus Limacella. – The present paper gives an introspection into the genus Limacella providing several curiosities. Kulcsszavak: bazídiumos gombák, lemezes gombák, nyálkásgalóca Key words: Agaricales, Basidiomycetes, Limacella, Pluteaceae

BEVEZETÉS Európában a nyálkásgalócák (Limacella) nemzetségébe tartozó gombák többségének előfordulását általában ritkának, igen ritkának tartják, és az általános ismertető könyvek anyagában is csak egy-két faj leírása szerepel. Így alakult ki annak ellenére, hogy a Flora Danica-ban (MÜLLER 1771: 600-as tábla) FRIES (1818) már ráismert egy később ide besorolt gombára, melyet Agaricus (Lepiota) illinitus névvel jelzett. RIMÓCZI és mtsai (1999) a Limacella guttata (Pers.) Konrad et Maublanc kivételével egységesen 2-es védelmi besorolást javasoltak a nemzetségnek. Több beszámoló, köztük WILHELM (1995) megemlíti, hogy azonos termőfoltokon vagy közel egymás mellett figyelték meg a nyálkásgalócák különböző taxonjait. A Budapest környéki Kamaraerdőben a L. guttata, a L. delicata és rokonfajai azonos biotópban nőttek, míg más területeken, ha olykor nagyobb példányszámban is, jobbára csak egy faj jelentkezett. Korábbi dolgozatom (LUKÁCS 2002) három (L. guttata, L. ochraceolutea, L. vinosorubescens) idetartozó taxont is megemlít, míg a Limacella illinita egy újabb közlemény tárgya (LUKÁCS és GRÜNNER 2005). GMINDER (1994) több ellentmondást is felfedezett kutatásai és taxonómiai vizsgálatai során, ezért és a csekély számban közreadott, egymással ellentétes tapasztalatok következtében is várható főként a L. delicata és variánsai megítélésében mikológusok közötti szakmai vita. A NEMZETSÉG ÉS A NEMZETSÉGNÉV KIALAKULÁSA A korai kutatók az alábbi csoportokat, nemzetségeket, alnemzetségeket állították fel az idők folyamán, ahol is az esetek többségében fontos közös tulajdonság volt a termőtestek ragadóssága, nyálkássága: Lepiota subgenus Viscosa Barbier 1907, Limacella Earle 1909, Amanitella Maire 1913, Glioderma (Barbier) Kühner 1926, Myxoderma Kühner 1926, Lepiotopsis Lange 1915. KONRAD és MAUBLANC Mikológiai Közlemények, Clusiana 46(1), 2007 Magyar Mikológiai Társaság, Budapest

58

LUKÁCS Z.

(1924–1937) után már többnyire a Limacella nevet használták, így SMITH (1945), KÜHNER és ROMAGNESI (1953), MOSER (1983), CISERI (1987), CONTU (1990), CETTO (1970–1993), valamint MIGLIOZZI és COCCHIA (1991) is. A taxonok vándorlásai FRIES (1821) kezdetben a Lepiota csoport alatt taglalta az illinitus és delicatus, az Armillaria tribuszban pedig a guttatus és persoonii fajokat. FRIES (1836–1838) ezután a Lepiota csoport nyálkás kalapú gombái alatt a demisannulus, a medullatus, a pinguis, az inoculatus, az illinitus és a delicatus, míg az Amanita csoportban az aridus, a persoonii, a lenticularis és a vapidus fajokat jellemezte. KUMMER (1881) munkájában egyedül a delicata található meg, a Lepiota csoportban. WINTER (1884) a subgenus XXXIV Lepiota csoport alatt ismertette az illinitus, a delicatus, a medullatus, a demisannulus, illetve külön az Amanita alnemzetségben a lenticularis, a vapidus, a persoonii és az aridus gombákat. RICKEN (1915) a persoonii, a lenticularis, a demisannula, a medullata, az illinita, a pinguis, a glioderma, a delicata, az arida és a (Collybia) megalopus Bres. fajokat jellemezte. HABERSAAT (1928) az illinita, a glioderma, a delicata, a lenticularis, a demisannula, az arida és az Armillaria (Collybia) megalopoda Bres. fajokat ismertette. LINDAU és ULBRICH (1928) a Ricken szerinti Viscosae csoportban a Lepiota-k alatt csoportosította a lenticularis, az illinita és a delicata, egy másik csoportban az arida (Fr.) Gillet és máshová sorolva az Amanita persoonii (Fr.) Schroeter gombákat. KONRAD és MAUBLANC (1924–1937) munkájában megtalálható a beazonosításra alkalmas leírás évszáma is: lenticularis (Lasch) Maire 1914 = guttatus (var. eguttata, var. vapida), persoonii Fr. 1821, arida Fr. 1836, illinita Fr. 1821, illinita f. ochracea Fr. 1874, glioderma Fr. 1857, delicata Fr. 1821 (f. pallida, f. vaporaria), megalopoda Bres. 1884. A rendszerezők külső jellegeken alapuló kezdeti Lepiota besorolását felváltotta az Amanitaceae családba történő átrendezés, melyet a tráma bilaterális (amanitoid struktúrájú) szerkezete és az általános burok nyálkássága indokolt. SMITH (1945) volt, aki elsőnek készített kulccsal ellátott monográfiát a csoport gombáiról: „A Limacella nemzetség Észak-Amerikában” címmel, jellemezve a glischra, a kauffmanii, a floridana, az oblita, az illinita, az illinita var. argillacea, az illinita var. rubescens, a roseicremea, az agricola, a roseola, a lenticularis, a lenticularis var. fischeri, a solidipes, a glioderma éa a delicata taxonokat. MASSART (1985) a szabad szemmel megfigyelhető azonosítók – makrojellegek (kalap, lemez, gallér, tönk, hús tulajdonságai) – alapján rendezte táblázatba az akkor idesorolt több taxont, átfogó képet adva a lenticularis, az illinita, a delicata, az irrorata, a furnacea, az ochraceolutea és a vinosorubescens gombákról. SINGER (1986) két tömböt képez a tönk nyálkásságától függően. Nyálkásak: glischra, kauffmannii, floridana, oblita, illinita (var. rubescens, var. argillacea), Mikol. Közlem., Clusiana 46(1), 2007

A Limacella nemzetségről, a nyálkásgalócákról

59

roseacremea, oaxacana, alachnana. Száraz tönkűek: roseola, glioderma, arida, guttata, delicata, persoonii, solidipes, furnacea, lenticularis var. fischeri. CISERI (1987) munkájában az arida (fehér színű, kalapszél bordázott), a delicata, a furnacea, a glioderma, a guttata, az illinita és a persoonii (fehér színű, kalapszél sima) színes rajzait adja közre. GMINDER (1994) a száraz tönkű Limacella csoportról írt tanulmányában összegezte az eddig leírt taxonómiai tényezőket, melyekből kiemelte a kalaphifa-végződések, a szagok és ízek, a kalap színének, a spórák méretének, dextrinoiditásának, a felszín díszítettségének, és a különböző vegyi reagensek hatásának fontosságát, nem hagyva ki az ökológiai megfigyeléseket. A magyar elnevezések változásairól KALMÁR (1947) az őzlábgombák között említi, de KÜHNER (1936) után a Limacella alnemzetségben az izzadó (guttata), a síkos (illinita), a nyálkás (delicata), a gesztenyeszínű (glioderma) és a sárga csupasz (Lepiota mesomorpha Boud.) jelzőt kapó fajokat. Ez utóbbira azt írja: „jellegzetes, jól ismert faj”, „közepes termetű, sárga vagy barnás színű”, „tölcsérszerűen felálló gallérral”. Összevetve a BOHUS és mtsai (1951) könyvében talált sárga őzlábgomba (L. irrorata) leírásával, mind a név, mind a jellemzésben olvasható „kalap… csupasz”, továbbá „a gallér felálló” kijelentés magában hordozza annak lehetőségét, hogy ez utóbbi gombának értelmezték volna Boudier faját*. Ugyanebben a műben olvashatunk a szürke őzlábgombáról (L. arida) is. URAI (1983) gombanevekről szóló gyűjtésében az őzlábgombák között a tapadós (glioderma), az izzadó (guttata) és a nyálkástönkű (illinita) fajok magyar neveit találhatjuk meg. VASAS (1993) is az őzlábgombák, míg KALMÁR és mtsai (1989) viszont az őzlábgalóca megnevezést használták, de jellemzésük utolsó mondatában: „A többi nyálkásgalóca kicsi és jelentéktelen, kerülendők.” már találkozunk a VASAS és mtsai (1995) által javasolt nyálkásgalóca kifejezéssel. RIMÓCZI (2000) az izzadó nyálkásgalócát be is válogatta könyvébe. A NYÁLKÁSGALÓCÁK JELLEMZÉSE Az általános burok ragadós vagy nyálkás, emiatt a kalap is ragadós vagy nyálkás, a lemez fehér, szabadon álló, a nyálkás vagy száraz tönk gallérral vagy gallérzónával, bocskor nélkül, a hús számos taxon esetében lisztszagú, a spórapor fehér, a spórák többnyire sima felszínűek, 10 µm alattiak, gyakran gömbölyűek, kerekdedek, nem amiloidok. Többnyire nedvességet jól tartó élőhelyeken vagy atlantikus jellegű klímahatás eredményeként képeznek termőtestet. MASSART (1985) utal arra, hogy a L. illinita összetéveszthető egyes csigagombákkal (Hygrophorus) vagy pereszkékkel (Tricholoma), míg a L. glioderma a Myxacium-okhoz, a Tricholoma albobrunneum csoporthoz vagy a Cystoderma nemzetség képviselőire hasonlít. *

GMINDER szerint a L. mesomorpha Boud. FRIES 1867-es értelmezése a Leucoagaricus serenus csoportra vonatkoztatható. Mikol. Közlem., Clusiana 46(1), 2007

60

LUKÁCS Z.

JOHNSON és VILGALYS (1998) DNS-vizsgálatai alapján a L. glischra a Cystoderma fajokhoz, illetve az Amanita citrina gombához áll a legközelebb. Az egyes szekciók elkülönítése A kalapbőr trichodermális, a végelemek szélesek és rövidek, enyhén keskenyedők, gallér megmarad: 1. szekció: Amanitellae Gminder. A kalapbőr ixodermális, a végelemek egyforma szélesek, hengeresek, a tönk száraz: 2. szekció: Limacella (Fr.) Earle ex H. V. Smith. A tönk is nyálkás: 3. szekció: Lubricae H. V. Smith. 1. szekció: Amanitellae Gminder Limacella guttata (Pers.) Konrad et Maublanc (Syn.: lenticularis, lerchei, megalodactyla, ?arida**, persoonii). – Kalap 4–10 cm átmérőjű, idős példányoknál főként a lemezeken foltosodás figyelhető meg, nedves időben guttációs cseppek láthatók a hártyás galléron és fölötte. Limacella lenticularis var. fischeri (Kauffman) H. V. Smith – Kalap 2–7,5 cm átmérőjű, lemez zöldesszürkés, nem foltos, a szárítmányok szaga erősen Tricholoma sulphureum jellegű. Limacella solidipes (Peck) H. V. Smith – Kalap 4,5 cm átmérőjű, kezdetben fehér, erősen lisztszagú. 2. szekció: Limacella (Fr.) Earle ex H. V. Smith Limacella subfurnacea Contu (Syn.: furnacea sensu Kühner, Gilbert, Malençon et Bertault, grisea sensu Cetto, megalopoda sensu Maire). Bővebben lásd ZUCCHERELLI (1996). – Kalap 3,5–8(12) cm átmérőjű, halvány szürkésbarna, szárítmánya édeskés-aromás, mediterrán-atlantikus éghajlaton terem. Limacella grisea Singer – Kalap 4–6 cm átmérőjű, szürke, gallér bordás, szagtalan. Limacella furnacea (Leteiller) E. J. Gilbert (Syn.: L. megalopoda (Bres.) Maire). – Kalap 3–9 cm átmérőjű, gesztenyebarna, sötétbarna, tönk gyökerező, faanyagon él, lisztszagú, kontinentális éghajlaton terem. Limacella delicata (Fr.) Earle var. delicata – Kis termetű, filigrán megjelenésű, kalap 2–8,4 cm átmérőjű, hússzínű, lisztszag nem kifejező. **

BOHUS és mtsai (1951) kulcsában az arida jellemzése: kalap szürke, száraz időben selymes, kalapszél ± bordás, lemezek fehérek ± hússzínű árnyalattal, tönk fehér, csupasz, a gallér hártyás, hús szagtalan, spóraméret 9–10 × 7–8 µm. Szemben a guttata bélyegeivel: kalap fehéres, vörösessárga-sárgásbarna, tönk halvány krémszínű, a gallér felett cseppeket izzadó, majd szürkészölden pettyes, a gallér hártyás, a hús lisztszagú, a tönk aljában ± feketedő lehet, lemezek fehérek ± olív színű árnyalattal, spóraméret 5–8 × 4–5 µm. A számos eltérés ellenére napjainkban az arida, mint szinonim szerepel a legtöbb kulcsban.

Mikol. Közlem., Clusiana 46(1), 2007


61

Limacella delicata (Fr.) Earle var. glioderma (Fr.) Gminder (Syn.: Melanoleuca subpessundata Murrill, M. subvelata Murrill, Armillaria graveolens Murrill). – Közepes–kis termetű (de robosztusabb, mint a var. delicata), kalap 3–8 cm átmérőjű, sárgásnarancs, narancsbarnás, tönkön burokmaradvány zónák, lisztízű és lisztszagú, KOH-val nem zöld. Limacella delicata (Fr.) Earle var. vinosorubescens (Furrer-Ziogas) Gminder (Syn.: L. roseofloccosa Hora sensu Gminder, ?L. roseola sensu Gminder). – Közepes–nagy termetű (de robosztusabb, mint a var. delicata), kalap 3–6 cm átmérőjű, borvörös, barnáslila, KOH-val zöld, „subnulle” RÖLLIN és ANTHOINE (2001) dolgozatában, lemezen rózsás, borvörös foltok, lisztszagú, spóra kisebb, mint a var. glioderma, dextrinoid. Limacella roseofloccosa Hora – Közepes–nagy termetű GMINDER-nél (1994), kis–közepes termetű WILHELM-nél (1995), a kalap 3–5 cm átmérőjű, a tönkön burokmaradvány zónák, a spóra dextrinoid, ill. WILHELM-nél (1995) változó. RÖLLIN és ANTHOINE (2001) finoman szemölcsös, tehát ornamentált spórákról írnak, a friss példányok húsánál gyenge szürkészöldes reakciót figyeltek meg. Limacella steppicola Zerova et Wasser – Füves pusztaságokon élő, nagy spórás (6–9 × 4,5–5 µm) faj. Limacella roseola Murrill – Rózsaszín gomba, kalap max. 5 cm átmérőjű, spórái erősen pszeudoamiloidok. Limacella myxodictyon (Berk. et Br.) Pegler – Kis–közepes termetű faj Srí Lankáról, kalap sötét vörösbarna. Limacella olivaceobrunnea Hongo – Japánból leírva. 3. szekció: Lubricae H. V. Smith Limacella glischra (Morgan) Murrill – Kalap 2–4 cm átmérőjű, sárgásbarna, vörösbarna, a tönk nyálkája vörösbarnás. Limacella kauffmanii H. V. Smith – Kalap 2–7,5 cm átmérőjű, sárgásbarna, vörösbarna, a tönk nyálkája okkersárga, a spóra szélesen ellipszoid. Limacella floridana (Murrill) H. V. Smith – Kalap 4,5 cm átmérőjű, fakó barna, izabell, a spórák gömbölyűek, a lemez nem villásan elágazó. Limacella oblita (Peck) Murrill – Kalap 5–7,5 cm átmérőjű, fakó barna, izabell, a lemez villásan elágazó, a spórák elliptikusak. Limacella illinita (Fr.) Murrill (Syn.: L. pinguis sensu BOHUS és mtsai 1951). – Kalap 2–7 cm átmérőjű, fehér, krémszínű, közepén sötétebb árnyalatokkal, gallérja vastagodott nyálka, idővel eltűnik, szárítmánya enyhén sárgás. Limacella illinita f. ochracea Fr. Limacella illinita (Fr.) Murrill var. ochraceorosea Béguet et Bon – Kevésbé nyálkás, mint az alapfaj, rózsás-okkeres színváltozattal.


62

LUKÁCS Z.

Limacella illinita (Fr.) Murrill var. rubescens H. V. Smith – A nyálka vöröses lesz, húsa összehúzó, fanyar ízű. Limacella illinita (Fr.) Murrill var. argillacea H. V. Smith – Kalap szürkésbarna, szárítmánya barna. Limacella roseicremea Murrill – Kalap max. 6 cm átmérőjű, krémszínű halvány rózsás árnyalattal, hártyás, megmaradó gallérja van, a kalapbőr elemei eltérőek, rövidebbek és összeszűkültek a csúcs felé. Limacella ochraceolutea P. D. Orton – Kalap 3–6 cm átmérőjű, a kalap és a tönk okkersárga. Limacella agricola Murrill – Kalap fehér, apró gombafaj Jamaicából. Limacella subglischra (Imai) S. Ito – Japánból leírt gombafaj. Limacella anomologa (Berk. et Br.) Pegler – Kis–közepes termetű faj Srí Lankáról, kalapja olív, feketés, szélén szürkés. Egyéb leírt fajok Közép-Amerikából: Limacella subillinita Guzmán 1974, Boln. Soc. mex. Micol. 8: 89. Argentínából: Limacella laeviceps (Speg.) Raith. 1980, Metrodiana 9: 47. Tajvanból: Limacella taiwanensis Zhu L. Yang et W. N. Chou 2002, Mycotaxon 83: 77–80. Új-Zélandról: Limacella macrospora Stevenson 1962, Kew Bull. 16: 68. – Fehéres, hússzínű, halványbarnás, 6–9 cm-es kalapú, tönk ugyanilyen színű, amiloid spórájú (7–8 × 8–10 µm) fanyar, kesernyés szagú gomba Nothofagus alól. Limacella whereoparaonea Ridley 1993, Aust. Syst. Bot. 6: 155–159. Korábban a csoportba sorolt, de azóta kivett vagy kétségesnek minősített taxon Limacella albissima Murrill = Lepiota pulcherrima Graff Limacella bentista (Morgan) Murrill Limacella fulvodisca (Peck) Murrill = Lepiota fulvodisca Peck Speciális kifejezések: Dextrinoid = pszeudoamiloid: Melzer vagy Lugol-reagenssel sárgás-vörösbarnára, rozsdabarnára színeződik a spóra vagy a hifa sejtfala. Trichodermális: a kalapot borító felső hifaréteg, mely nem szigorúan párhuzamos, és nem alkot himeniform réteget, kissé összeszövődött gombafonalakból áll, és nemezes, bársonyos külsőt mutat. Ixodermális: zselatinos, kocsonyásodott rétegű.



63

*** Köszönetnyilvánítás – Köszönetem fejezem ki Albert Lászlónak, Grünner Katalinnak (†) és Szentmiklósi Zsófiának, hogy személyesen mutatták meg egyes Limacella-fajok termőfoltjait, és azon gombásztársaimnak is, akiktől példányokat kaptam.

IRODALOMJEGYZÉK BOHUS G., KALMÁR Z. és UBRIZSY G. (1951): Magyarország kalaposgombáinak meghatározó kézikönyve. – Akadémiai Kiadó, Budapest. CETTO, B. (1970–1993): I funghi dal vero. Vol. I–VII. – Saturnia, Trento. CISERI, G. (1987): Tabulae Fungorum. Vol. I. – Tipografia Stazione SA, Locarno, Switzerland. CONTU, M. (1990): Nuovi taxa di Agaricales (Basidiomycetes) dalla Sardegna. – Bol. Broteriana 63(2): 380–381. FRIES, E. (1818): Observationes mycologicae praecipue ad illustrandam Floram Suecicam. Vol. II. – Gerhard Bonnier, Hafniae. FRIES, E. (1821): Systema mycologicum I. – Lundae. FRIES, E. (1836–1838): Epicrisis systematis mycologici, seu synopsis hymenomycetum. – Typographia Academia, Uppsaliae. GMINDER, A. (1994): Die trockenstieligen Arten der Gattung Limacella in Europa. – Zeitschr. f. Mykol. 60(2): 377–398. HABERSAAT, E. (1928): Schweizer Pilzflora. Bestimmungsbuch. – Verlag Hallwag, Bern. JOHNSON, J. és VILGALYS, R. (1998): Phylogenetic systematics of Lepiota sensu lato based on nuclear large subunit rDNA evidence. – Mycologia 90(6): 971–979. KALMÁR Z. (1947): Az őzlábgombák (Lepiota) új határozókulcsa. – Magyar Gombászati Lapok 4(1–2): 15–30. KALMÁR Z., MAKARA GY. és RIMÓCZI I. (1989): Gombászkönyv. – Natura, Budapest. KONRAD, P. és MAUBLANC, A. (1924–1937): Icones selectae fungorum. Vols 1–6. – Lechevalier, Paris. KUMMER, P. (1881): Führer in die Pilzkunde. – C. Luppe, Zerbst. KÜHNER, R. (1936): Recherches sur le genre Lepiota. – Bull. Soc. Myc. de France 52: 198–204. KÜHNER, R. és ROMAGNESI, H. (1953): Flore analytique des champignons superieurs. – Masson, Paris. LINDAU, G. és ULBRICH, E. (1928): Die höheren Pilze. Basidiomycetes. – Springer, Berlin. LUKÁCS Z. (2002): Újabb adatok Magyarország nagygombavilágához I. – Mikol. Közlem., Clusiana 41(2–3): 45–52. LUKÁCS Z. és GRÜNNER K. (2005): Ismeretek a síkos nyálkásgalócáról, a Limacella illinita (Fr.) Murr. előfordulása Budapest határában. – Magyar Gombász 3(3): 8–9. MASSART, F. (1985): Contribution á l’inventaire de la Macroflore fongique de la gironde. A propos du genre Limacella. – Bull. Soc. linn. Bordeaux 13(4): 153–162. MIGLIOZZI, V. és COCCHIA, M. (1991): Funghi del Lazio IV., pl. 16–20. – Mic. Ital. 2: 13–32. MOSER, M. M. (1983): Die Röhrlinge und Blätterpilze. – In: Kleine Kryptogamenflora IIb/2. G. Fischer Verlag, Stuttgart. MÜLLER, O. F. (szerk.) (1771): Icones Plantarum sponte nascentium in regnis Daniae et Norvegiae, in ducatibus Slesvici et Holsatiae, et in comitatibus Oldenburgi et Delmenhorstiae: Ad illustrandum opus de iisdem Plantis, Regio jussu exarandum, Flora Danicae nomine inscriptum. Vol. 4, Fasc. X. – Claudius Philibert, Havniae. RICKEN, A. (1915): Die Blätterpilze. – Verlag von Theodor Oswald Weigel, Leipzig. RIMÓCZI I. (2000): Gombaválogató 4. – Mezőgazdasági szaktudás, Budapest. RIMÓCZI I., SILLER I., VASAS G., ALBERT L., VETTER J. és BRATEK Z. (1999): Magyarország nagygombáinak javasolt vörös listája. – Mikol. Közlem., Clusiana 38(1–3): 107–132. RÖLLIN, O. és ANTHOINE, A. (2001): Limacella roseofloccosa Hora. – Bull. Féd. Mycol. DauphinéSavoie 161: 27–31. Mikol. Közlem., Clusiana 46(1), 2007

64

LUKÁCS Z.

SINGER, R. (1986): The Agaricales in modern Taxonomie. – Koeltz Scientific Books, Königstein. SMITH, H. (1945): The genus Limacella in North America. – Mich. Acad. Sc. Arts and Letters 30: 125–147. URAI P. (1983): Latin-magyar gombanévjegyzék. – TIT, Budapest. VASAS G. (1993): A kalaposgombák nemzetségeinek jellemzése. – Mikol. Közlem., Clusiana (különszám), 66 pp. VASAS G., SILLER I., RIMÓCZI I. és ALBERT L. (1995): A kalaposgombák nemzetségeinek magyar nevei, hagyományos és új nevek ismertetése. – Mikol. Közlem., Clusiana 34(2–3): 5–11. WILHELM, M. (1995): Limacella roseofloccosa Hora. – Schweiz. Zeitschr. f. Pilzkunde 73: 125–131. WINTER, G. (1884): Fungi. I. Abteilung: Schyzomyceten, Saccharomyceten und Basidomyceten. – Rabenhorst Kryptogamen Flora, 2. kiad., I. kötet. Verlag von Eduard Kummer, Leipzig. ZUCCHERELLI, A. (1996): Funghi a confronto. – Boll. Group. Mic. Bres. 39(2): 145–148.


A LIMACELLA NEMZETSÉGRŐL, A NYÁLKÁSGALÓCÁKRÓL

Recommend Documents