A lemondás a Jézus tanításában. Irta : Gálfi Lőrinc.
A modern társadalmi gondolkozás Jézusnak tán egyetlen tanításával sem áll olyan éles ellentétben, mint azon fenmaradt mondásaival, a melyekben Jézus az ő tanítványaitól, az általa hirdetett Istenországa tagjaitól megköveteli, hogy e földnek javairól és örömeiről mondjanak le. Korunk gondolkozási iránya nem a lemondást hirdeti, hanem az érvényesülést bármilyen áron i s : Jézus szerint pedig t á g a s az a k a p ú é s s z é l e s az az út, a m e l y a v e s z e d e l e m r e visz és s o k a n v a n n a k , akik a z o n j á r n a k ; d e s z o r o s az a k a p u é s k e s k e n y az az út, a m e l y az é l e t r e v i s z é s k e v e s e n v a n n a k , a k i k m e g t a l á l j á k azt. (Mt. 7. 13). Korunk az anyagi jóléttől vár minden előhaladást és boldogulást: Jézus pedig azt mondja, hogy e g y s z o l g a s e m s z o l g á l h a t k é t ú r n a k . . . n e m s z o l g á l h a t t o k az I s t e n n e k é s a M a m m o n n a k (Lk. 16. 13). Társadalmunk fiainak legmagasabb áspiraciója, hogy egy fényes földi pályát megfussanak: Jézus pedig azt mondja, h o g y mit h a s z n á l az e m b e r n e k , ha a z e g é s z v i l á g o t m e g n y e r i , l e l k é b e n p e d i g k á r t vall. (Mk. 8. 36). Az érvényesülés oltárán korunk iránya kész mindent áldozni: Jézus szerint pedig h a s o n l a t o s a m e n n y e k n e k o r s z á g a a s z á n t ó f ö l d b e n elr e j t e t t k i n c s h e z , a m e l y e t m e g t a l á l v á n az e m b e r , e l r e j t é a z t . . . és e l a d v á n m i n d e n é t a m i j e v a n , m e g v e s z i a z t a s z á n t ó f ö l d e t (Mt. 13. 44); és a z o n k e r e s k e d ő h ö z , a k i találván egy d r á g a g y ö n g y r e , e l m é n e és m i n d e n é t eladv á n a m i j e volt, m e g v e v é a z t (u. o. 46. v.). Ez ellentétes felfogások csúcspontja körülbelől Jézusnak azon mondásában van kifejezve, hogy v a l a k i m e g a k a r j a t a r t a n i az ő é l e t é t , e l v e s z t i a z t ; v a l a k i p e d i g e l v e s z t i az ő é l e t é t ( é n é r e t t e m és az e v a n g é l i u m é r t , ) az m e g t a l á l j a a z t (Mk. 8. 35). Vájjon csak üres szavak-e ezek, vagy megvan bennük az a 1*
4
A
LEMONDÁS
A JÉZUS
TANÍTÁSÁBAN.
mélyreható jelentés, mely Jézusnak minden mondását jellemzi ? A Jézus lelki szemei előtt mindenesetre ott lebeg az élet megtalálásának kérdése, mint végső cél, melyet elérnie az ő követőjének, a paradoxonnak látszó kifejezés szerint még életének elvesztése árán is kötelessége. Itt tehát az életnek kettős értelméről van szó. Az egyik az az élet, amelyet korunk hajszolva keres s amelyért mindent áldoz, a másik az az élet, amelyet Jézus keresett s amelyért mindent áldozott. E kettő között fennálló különbséget a történelmi kereszténység abban igyekezett megtalálni, hogy az egyiket, amelyet el kell veszteni, a földi életnek tekingette, a másikat pedig, amelyet meg kell találni, a jövő életnek. A Jézus összes tanításaival ellenkezik e magyarázat, amint a Jézus theologiájának mai értelmezése hirdeti. Jézus nem egy mennyei jövő élet elveit hirdette az emberek között, hanem a földi életet akarta Istenországává tenni, amint még tanítványait is imádkozni tanította: j ö j j ö n el a te o r s z á g o d , l e g y e n m e g a te a k a r a t o d , m i n t a m e n n y b e n , ú g y a f ö l d ö n is (Mt. 6. 10). Ö összes tanításaival, életével és halálával az Istennek, tetsző azaz tisztességes földi élet nagy kérdésére adott feleletet, míg korunk szelleme ugyancsak e földi élet nagy kérdésére keresi és tán adja is meg a feleletet magának, felülhelyezvén a sikert az Isten tetszésénél. A korunk gondolkozását osztó társadalmi embernek, ki olykor vallásos ösztönének is engedve a bibliát olvasni kezdi és a Jézus tanításaiban lelki táplálékot keres, igen nagy nehézségekkel kell megküzdenie, hogy azokat csak elfogadhatóknak is találja. A társadalmi állapotok, intézmények, vezető eszmék, szokások és a gondolkozás módja, valamint a gondolat kifejezésének eszköze, a nyelv, annyira megváltoztak a tér és időbeli külömbségek miatt, hogy kellő előkészület és szaktudás nélkül csakugyan könnyen félreértheti azokat bárki is. És korunkban e félreértések okozzák, hogy már a társadalmi gondolkozók körében mindinkább kezdenek beszélni a kereszténység csődjéről. A legnagyobb nehézségekre épen a földi életről való tanításokban bukkan a biblia olvasója. A modern élet embere előtt csaknem ember számára lehetetleneknek tűnnek fel Jézusnak azon tanításai, a melyekben ő a földi életről való lemondást tanítványaitól megköveteli, s ezek miatt is tekintik őt sokan emberek által utánozhatlan isteni lénynek. Már boldogságtana, melyet a keresztény olvasó a hegyi-
5A
LEMONDÁS
A JÉZUS
TANÍTÁSÁBAN.
beszéd első mondataiban keres (Mt. 5. r), de amely a modern kritika Ítélete szerint eredetibb alakjában a Lukács evangéliumában van meg (6. r), a földi boldogságot egészen más világban találja meg, mint a mi korunk gondolkozása. „ B o l d o g o k v a g y t o k ti s z e g é n y e k , m e r t t i é t e k az I s t e n o r s z á g a . B o l d o g o k ti, kik most é h e z t e k ; mert m e g e l é g í t t e t t e k B o l d o g o k ti, kik m o s t s í r t o k : m e r t n e v e t n i f o g t o k . B o l d o g o k l e s z t e k , mik o r t i t e k e t a z e m b e r e k g y ü l ö l n e k és k i r e k e s z t e n e k é s s z i d a l m a z n a k t i t e k e t é s k i v e t i k a ti n e v e t e k e t , m i n t g o n o s z t , az e m b e r n e k f i á é r t . Ö r ü l j e t e k a z o n a n a p o n é s ö r v e n d e z z e t e k ; m e r t i m e a ti j u t a l m a t o k b ő s é g e s a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő a t y á i k . De j a j n e k i e k g a z d a g o k n a k , m e r t e l v e t t é tek a ti v i g a s z t a l á s t o k a t . J a j n e k t e k , k i k b e t e l t e t e k ; m e r t éhezni fogtok. J a j nektek, kik most n e v e t t e k ; mert sírni és j a j g a t n i f o g t o k . J a j n e k t e k , m i k o r m i n d e n e m b e r jót m o n d f e l ő l e t e k ; m e r t é p e n így c s e l e k e d t e k a h a m i s p r ó f é t á k k a l az ő a t y á i k . De n e k t e k m o n d o m , kik e n g e m h a l l g a t t o k : S z e r e s s é t e k e l l e n s é g e i t e k e t , jól t e g y e t e k a z o k kal, a k i k t i t e k e t g y ű l ö l n e k . Á l d j á t o k a z o k a t , a k i k t i t e k e t á t k o z n a k , és i m á d k o z z a t o k a z o k é r t , a k i k t i t e k e t h á b o r g a t n a k . Aki e g y i k a r c o d a t m e g ü t i , f o r d í t s d neki a m á s i k a t i s ; és a t t ó l , aki f e l s ő r u h á d a t e l v e s z i , ne v o n d m e g a l s ó r u h á d a t se. M i n d e n n e k p e d i g , aki t ő l e d kér, a d j ; és a t t ó l , a k i e l v e s z i a t i é d e t , ne k é r d v i s s z a . É s a m i n t a k a r j á t o k ' h o g y az e m b e r e k v e l e t e k c s e l e k e d j e n e k , ti is a k k é p e n c s e l e k e d j e t e k a z o k k a l M e r t ha c s a k a z o k a t s z e r e t i t e k , a k i k t i t e k e t s z e r e t n e k , mi j u t a l m a t o k v a n ? H i s z e n a b ű n ö s ö k is s z e r e t i k a z o k a t , a k i k ő k e t s z e r e t i k . És ha c s a k a z o k k a l t e s z t e k jól, a k i k v e l e t e k jól t e s z n e k , mi j u t a l m a t o k v a n ? H i s z e n a b ű n ö s ö k is u g y a n a z t c s e l e k s z i k . É s ha c s a k a z o k n a k a d t o k k ö l c s ö n t , a k i k t ő l r e m é n y ű t e k , h o g y v i s s z a k a p j á t o k , mi j u t a l m a t o k v a n ? H i s z e n a b ű n ö s ö k is a d n a k k ö l c s ö n t a b ű n ö s ö k n e k , h o g y u g y a n a n n y i t k a p j a n a k v i s s z a . H a n e m s z e r e s s é t e k e l l e n s é g e i t e k e t é s jól t e g y e t e k és a d j a t o k kölcsönt, s e m m i t érte nem v á r v á n ; é s a ti j u t a l m a t o k s o k l e s z é s a m a m a g a s s á g o s I s t e n n e k f i a i l e s z t e k : m e r t ő j ó l t é v ő a h á l á d a t l a n o k k a l és g o n o s z o k k a l " (20—35. vv.).
6
A
LEMONDÁS
A JÉZUS
TANÍTÁSÁBAN.
Kétségtelen, hogy az őskeresztény egyház felfogása és az evangéliumi író e mondatok meglevő alakjára is befolytak. így az olyan minősítő szók, mint a 21. v.-ben most, vagy a 23. v.-ben azon a napon, vagy a 25. v.-ben ismét /zzosí, vagy a 26. v.-ben hamis, csak a szerkesztés útján kerülhettek a szövegbe. Még az sem lehetetlen, hogy a 23. v. egészen hiányzott Jézus eredeti mondásaiból. Azonban kétségtelennek látszik, hogy az egész tanítás a Jézus nagy lelkének a képét tükrözi vissza, az ő világnézetét tolmácsolja és nem egy leendő mennyei életről, hanem a jelen földi életről tanít. E világnézet és tanítás szerint a Jézus követőjének Isten fiává kell lennie és olyan jóvá mint Isten, ki jót tesz a gonoszokkal is. Istennek kell vezetnie az embert, mert ha vak v e z e t i a v i l á g t a l a n t , m i n d k e t t e n v e r e m b e e s n e k (39. v.). M e r i n e m felj e b b v a l ó a t a n í t v á n y az ő m e s t e r é n é l , t e h á t az e m b e r az I s t e n n é l , h a n e m m i k o r t ö k é l e t e s lesz, m i n d e n k i o l y a n l e s z m i n t a m e s t e r e (40. v.). N e m jó fa az, a m e l y r o s z g y ü m ö l c s ö t t e r e m ; é s n e m r o m l o t t fa az, a m e l y jó g y ü m ö l c s ö t t e r e m . M e r t m i n d e n fa az ő t u l a j d o n g y ü m ö l cséről i s m e r t e t i k m e g ; mert a t ö v i s r ő l nem s z e d n e k fügét, s e m a s z e d e r i n d á r ó l n e m s z e d n e k s z ő l ő t . A jó e m b e r az ő s z í v é n e k jó k i n c s é b ő l h o z e l ő j ó t ; és a g o n o s z e m b e r az ő s z í v é n e k g o n o s z k i n c s é b ő l hoz e l ő g o n o s z t : m e r t a s z í v n e k t e l j e s s é g é b ő l s z ó l az ő s z á j a (43—45 vv.). Jézus szerint az az ember, aki e világnézetnek hódol, „ h a s o n l ó v a l a m e l y h á z é p í t ő m e s t e r h e z , aki l e á s o t t és m é l y r e h a t o l t és k ő s z i k l á r a v e t e t t f u n d a m e n t u m o t : m i k o r a z t á n á r v í z lett, b e l e ütközött a f o l y ó v í z a b b a a házba, de azt meg nem mozd í t h a t t a , m e r t k ő s z i k l á n é p ü l t . (48. v.) A ki pedig e világnézetnek nem hódol, „ h a s o n l ó a h h o z az e m b e r h e z , aki a földön építette házát f u n d a m e n t u m nélkül; a melybe b e l e ü t k ö z v é n a f o l y ó v í z , a z o n n a l ö s s z e o m l o t t " (49. v.). Nem lehet tagadni, hogy e tanításokban, melyek az emberi boldogságról szólanak, a Jézus szigorú erkölcsi felfogása sok olyant hirdet, amit korunk gondolkozása lemondásnak ítél. így a vagyon, a hatalom, a dicsőség és népszerűség mindenesetre más mérték és más értékelés alá esnek, mint korunk gondolkozásában. Ezek elitéléséről tán egyetlen szót sem találunk, de mindenesetre alá vannak rendelve az erkölcsi legfőbb célnak, az Isten tetszésével való megegyezésnek. A jó, a boldogság keresése, az emberi élet céljául van
7A
LEMONDÁS
A JÉZUS
TANÍTÁSÁBAN.
kitűzve, de ezeknek a megtalálása nem a vagyontól, a földi jóléttől, az önteltségtől, a hírnévtől és emberek tetszésétől és ítéletétől függ, hanem az Isten akaratával való megegyezéstől, a neki való alárendeltségtől, a vele való fiusági viszonytól és a hozzá való hasonlóságtól, ami minden erkölcsi és vallási megítélésnek az alapja. E világnézet elbírálásánál igen fontos kérdés az is, hogy maga a tanítás kikhez volt intézve és azok milyen viszonyok között voltak a világgal és a tanítóval szemben, inert csak e viszonyok teljesebb megértése teszi lehetővé a tanítások teljesebb megértését és értékelését is. Maga a szöveg megtartott alakja elárulja, hogy Jézus e tanításait a tanítványaihoz intézte és ezért használta bennük a második személyü kifejezéseket. A Máté evangéliumának írója már igyekezett e mondásokat általánosítni, de az 5. r. 10. v.-től kezdve mégis csak vissza kellett térnie a tanítványokra és alkalmaznia a második személyü kifejezéseket. Még teljesebb világosságot vet e tanításokra a körülmények és viszonyok számbavétele. Jézus és tanítványai, legalább a Jézus rövid szereplésének második felében, üldözött és elnyomott osztály vagy iskola voltak, kiknek viszonyát a hatalmon levőkkel szemben elég élénken világítják meg az evangéliumok akár a Keresztelő János elfogatásával és lefejeztetésével, akár a Jézus vallatásával és megfeszítésével. Nézetem szerint Jézusnak e tanításait, valamint minden más mondását és tettét helyesen érteni, becsülni vagy elítélni csak a külső körülmények figyelembe vétele mellett lehet, s korunk gondolkozása épen e körülményekre nincs tekintettel, amikor a Jézus egyes mondásait vagy tetteit elvontan, általánosítva és a környezethez való viszonyából kivéve minden időhöz, minden társadalmi állapothoz és célhoz való viszonyában birálja meg és esetleg itéli el, mint helytelent. Természetesen még nagyobb a tévedés abban az esetben, ha a Jézus tanításait és tetteit absolut érvényüeknek, istenieknek és nem emberieknek tekintjük s így ember által utánozhatatlanoknak tartjuk. Egy üldözött és elnyomott osztály gondolkozásmódja, eszméi és szótára egészen más, mint egy békében, jólétben és tekintélyben vagy épen hatalmon levő osztályé, és háborúban egészen más kötelességek háramlanak egy nemzet fiaira, mint a béke éveiben. Lehet-é tehát csodálkoznunk azon, ha Jézus az ő rendkívüli viszonyai között olyan tanításokat is adott tanítványainak, a melyek rendes társadalmi körülmények között nem elfogadhatók? Mindaz pedig,
8
A
LEMONDÁS
A JÉZUS
TANÍTÁSÁBAN.
amit a Jézus tanításaiban lemondásnak tekinthetünk, e rendkívüli állapotok által kellően van megokolva. Nézzük csak végig a fennebb közölt tanításokat ebből a nézőpontból, és azokban alig találunk olyat, a melyet bármely józanul gondolkozó modern ember el ne fogadna és maga is nem hirdetne olyan környezetben, mint a milyenben Jézus volt. Kivétel tán csak a 23. v. orthodox egyházias felfogása lenne, mely a bőséges jutalmat a menyországtól egy jövő életben várná. De ha a mennyet mi is a nyugodt lelkiismeretben, az Istennek tetsző erkölcsi életben találjuk fel, mint Jézus, amely menny mibennünk van, akkor még ez esetleg betoldott tanítás is kellően érthető és elfogadható lesz. Jézus nem volt barátja annak a gondolkozásmódnak, amely az életet megvetette és az önsanyargatást, a világ megvetést, bőjtölést és áldozást Isten előtt kedves cselekedetnek ítélte. Az általa tanított imában, amelyet az evangéliumok szerint (Lk. 11. 3. Mt 6. 25 s köv.) tanítványainak mintául adott, semmit sem kér azon kivűl, hogy az Isten legyen szent az emberek előtt, csak épen az élet fenntartására szükséges kenyeret. Kortársai megbotránkoznak azon, hogy ő a jómódú Lévi által rendezett lakomán részt vesz és együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel,* mikor a János és a farizeusok tanítványai (Mk. 2. 18.) böjtöltek. Jézus pedig így válaszol nekik : „Avagy b ö j t ö l h e t - e a v ő l e g é n y n á s z n é p e , m í g v e l ü k v a n a v ő l e g é n y ? A Máté evangeliuma szerint a Jézus felfogásában őt kora nagy étünek és részeges embernek, a vámszedők és bűnösök barátjának ítélte s azért nem követte (11. 19.). így valószínűnek látszik, hogy Jézus a földi javaknak és a földi életnek élvezését nemcsak megengedte, hanem maga is gyakorolta s azt csak alárendelte az Isten országának, amelynek keresését legfőbb célnak tekintette, amelynek a vagyon és még az élet is csak eszközei. Ő a kiosztott talentumokról szóló példázatában (Mt. 25. 14 s köv.) is elítéli azt a szolgát, aki a neki adott talentumot elásta és megdicséri azokat, akik a nekik adottakhoz még szereztek is. így a Jézus gondolatvilágától nagyon távol áll az, hogy ő a szegénységet, az éhezést, a sírást, a gyülöltetést, kirekesztést és szidalmaztatást egyetemes értelemben tartsa a boldogság okának, amint azt az asketikus gondolkozásmód kívánná. Boldogságtanának * Bűnösök minden valószínűség szerint azok voltak, kik zsidók lévén a törvények megsértésével nem kósert is ettek.
9A
LEMONDÁS
A JÉZUS
TANÍTÁSÁBAN.
tartalma tehát az, hogy tanítványai minden szegénységük és üldöztetésük mellett is boldogok, mert az ök életük összhangban van az Isten akaratával, vagyis az övék a mennyeknek országa. Ha e felfogáshoz még hozzá vesszük azt is, hogy Jézus és tanítványai osztották koruknak messiási várakozásait az Isten országának közeli eljöveteléről, akkor a megelégíttetés, a nevetés 4s jutalom is teljeser. érthetőkké lesznek e tanításokban, valamint az ellenség szeretése, az alsó ruhának odaadása, a másik arc odatartása és a kölcsönadás is egészen más színben tűnnek fel előttünk. E tanításokban tehát nem egyetemes érvényű, hanem a helyzet által parancsolt tanításokat kell keresnünk, amelyek mellett a Jézus tanítványai a „magasságos Isten fiai" lehettek, s amelyeknek elvei mellett olyan körülmények között mi is Istennek fiai lehetünk, bár a megelégíttetésre, a nevetésre és jutalomra már nem számíthatunk s csak az Istennek tetszése, vagyis a mennyország maradt meg számunkra. A helyzet által teremtett tanítások között azonban ezeknél a boldogságra vonatkozó állításoknál sokkal szigorúbb követeléseket is találunk, melyekben Jézus az ő tanítványaitól a lemondásnak még nagyobb mértékét kívánja meg. A Lukács évangeliuma 14. részének utolsó tiz versében van meg talán a lemondás megkövetelesének legnagyobb foka, hol Jézus ezt mondja: Ha v a l a k i én h o z z á m jő, é s m e g n e m g y ű l ö l i az ő a n y j á t , f e l e s é g é t é s g y e r m e k e i t , f i t e s t v é r e i t és n ő t e s t v é r e i t , s ő t m é g a m a g a l e l k é t is, n e m l e h e t az én t a n í t v á n y o m " (26 v.) (Folytatjuk.)
T
Ujabb irányok a pedagógiában.* Irta: Dr. Gál Kelemen.
A míveltségtörténelem a 16. százévet a reformáció századának, a 18.-at a felvilágosodás századának nevezte. E jellemzés általánossá lett és behatolt az elmékbe, a köztudatba. A 19. százévet még nem sikerült lényegében ily rövid szavakban jellemezni. Ennek okát két körülményben látjuk. Egyik az, hogy még igen közel állunk ehhez a korhoz. Még nem láthatjuk a sok fától az erdőt. Az az idő még nem múlt, még közöttünk él, az eszméket, a törekvéseket, az irányokat és tendenciákat képviselő egyének még közöttünk járnak és működnek. Ez a félig múlt még ezer és ezer szállal szövődik bele a jelen szövedékébe. És még forrnak, alakulnak és változnak a lelkek, a gondolatok, a világnézetek. Még nem fejeződött be a forrás, a kijegecedés korszaka. Még zavarodnak és csapkodnak a zavaros hullámok s mindenféle idegen elemet ragadnak magukkal. Idő kell arra, hogy a zavarosan hullámzó forrás befejeződjék, a salak, az idegen elemek leülepedjenek s e hatalmas folyam vize a maga tisztaságában álljon a szemlélő előtt. Másik oka annak, hogy a 19. század szavakba foglalt jellemzését még nem sikerült senkinek mindenkit kielégítő módon adnia, az, hogy a múlt század közepe óta a szellemi élet végtelenül gazdagon és sokféle irányban fejlődölt ki. A tudományok története nem mutat több példát ehhez fogható fejlődésre. Mikor a természeti tudományok fejlődésével a vizsgálódás és kutatás módszerei és eszközei tökéletesedni kezdettek, egész új világok, új makrokozmosok és mikrokozmosok nyíltak fel a csodálkozó és meglepett ember előtt, amelyek új csodák, új érthetetlenségek hitével, más felől új remények és merész kilátások távlatával töltötték el lelkét. Megszaporodtak a világok, megnövekedett a problémák száma, * V. ö. Paulsen, Gerschichte des gelehrten Unterrichts. 11. kt. E. Scholz, Geistige Strömungen und paedagogische Probleme. Zeitschrift für Philosophie und Paedagogik. 18. évf. 1. 2. fűzet. Fináczy, Újabb törekvések a didaktika terén. Magyar Paedagogia. 1908. Gömöri Sándor, Egyéni és társadalmi paedagogia.|U. o. 1905. Székely György, Paedagogiai antinómiák. U. o. 1906. Dőri S. Zsigmond, A paedagogiai kísérlet értéke. U. o. 1907. Székely György Reformtörekvések a tudományos paedagogia terén. U. o. 1907.
