A lélek halhatatlansága. Irta: Benczédi Pál.
A lélek h a l h a t a t l a n s á g a egyike a z o n k é r d é s e k n e k , melyekkel az 'emberi szellem kimagasló a l a k j a i legtöbbet foglalkoztak. K ü l ö n b ö z ő k o r o k b a n f o l y t o n o s a n n a p i r e n den volt ez a kérdés és a legváltozatosabb a l a k b a n támogatták, vagy vetették el, t á m o g a t j á k és vetik el m a is. Némelyek v i t a t j á k a személyes h a l h a t a t l a n s á g o t , m e l v szer i n t az egyén több, vagy kevesebb m ó d o s u l á s s a l f o l y t a t j a a földinél tökéletesebb életét a szellem világban. Ezl a hitet a k a t h o l i k u s egyházi tan azzal bővíti ki, h o g y a b ű n ö s ö k n e k a 'pokolban s 'a m e g j a v u l n i tudó lelkeknek pedig egy ideig a p u r g a t ó r i u m b a n ad helyet, h o n n a n bizonyos szenvedések s így megtisztulás u t á n az ö r ö k boldogság h a z á j á b a j u t n a k . E z a p u r g a t ó r i u m - t a n b i z o n y o s r o k o n s á g o t m u t a t a keleti v a l l á s o k b a n és n é m e l y g ö r ö g bölcs t a n a i b a n (előforduló l é l e k v á n d o r l á s tanával. A keresztény felekezetek több, vagy kevesebb eltéréssel elfog a d j á k ma is a lélek h a l h a t a t l a n s á g vigasztaló tanát. De nemcsak a keresztény vallás, h a n e m a más nagy világvallások, a m o h a m e d á n i z m u s és b u d d h i z m u s is ezen a nézeten v a n n a k . C s a k h o g y a m o h a m e d á n vallás túlságosan eszerint a világi g o n d o l k o z á s s z e r i n t rendezi be a jövő életet, a b u d d h i z m u s pedig a filozófiai m é l y s é g elvontságával egyesíti a z egyéni éleiét a végtelenséggel. Talán azért van oly sok b á l v á n y és b a b o n a a b u d d h i z m u s hivei között, hogy csak n a g y o n kevés e m b e r tud e vallás szellemében f e l e m e l k e d n i s így a v a l l á s igazságait d u r v a , érzékies színben fogják fel. Ezt a z o n b a n el lehet m o n d a n i a keresztény h í v ő k r ő l is, p e d i g a J é z u s tanításai oly tiszták, oly átlátszóak, hogy azt minden, az igazság szép iiives p a l a k j á r i s z o m j ú h o z ó lélek f e l f o g h a t n á , ha az i d ő n k é n t kifejlődött d o g n i a r e n d s z e r e k nem a k a d á l y o z n á k m e g az evangéliom liszta k ú t f e j é h e z való m e n e t e l t . Egyes gondolkozók elvetik a k e r e s z t é n y vallás által h i r d e t e t t egyéni h a l h a t a t l a n s á g o t s h e l y é b e a f a j h a l h a tatlanságlát á l l í t j á k , azl vitatván, h o g y a kereszténység
A LÉLEK
HALHATATLANSÁGA.
107
által hirdetett »feltámadás« ezen igazságnak primitív felfogása. Mástok meg az a n y a g fen m a g a d á s á b a n hisznek (materializmus), azt állítván, hogy a lélek s általában a szellemi tehetség a szervezet különböző erői összeműködésének az e r e d m é n y e s ha a szervezet felbomlik, a szellem is megszűnik élni. . U j a b b időben csáknem divat lett a tudomány [nevében cáfolni a halhatatlanságot, mint a régi epikureisták, akiknek m o n d á s a : ede, bibe, vive, post m o r t e m nulla voluptas, m a sem ment egészen feledésbe. De nemcsak a halhatatlanságot, h a n e m a vallásnak m á s kérdéseit is igen gyakran a t u d o m á n y nevében támad ják. így Haeckel, egyik, a világ nagy részében elterjedt művében (Weltrátsel) azt m o n d j a , hogy Isten, szabadság és halhatatlanság oly b a b o n á k , melyeket a t u d o m á n y n a k le kell r o m bol nia. Mások még h a j l a n d ó k azt vitatni s ezt Haeckel és |a mouisták is nagyban hirdetik, hogy mivel a tudom á n y n a k egyik vagy másik ága ellentétbe jutott azokkal a tényékkel, melyéket a keresztény vallás alapja, a biblia hirdet, mint a hat n a p o n való teremtés, az ember származása, vizözön, csudák, s t b , ezért a bibliának s így a' r a j t a nyugvó vallásnak letűnt volna a n a p j a s akik még mindig a vallásos fel fogás mellett vannak, azokat szeretik avult Világfelfogás hívének tüntetni fel. A dolog azonban n e m úgy áll. A teologiai tudományoknak igazsága s így a vallás igazsága is nem függ a természettudományok változó eredményeitől, éppen ügy, m i n t ahogy a természettudományok igazságai ne.m a teológia] meg;illapítá soktól függenek. Valamikor a teológia volt az egyetlen tudományi, amely az égről, a földről, minden létezőről számot adott s amely a természettudományokat is a maguk primitív a l a k j á b a n magában foglalta. Most a természettudományok azzal felelnek erre, hogy a teologiai kérdések megfejtését is m a g u k n a k a k a r j á k lefoglalni s a nagy közönség előtt azt a hitet akar ják ébreszteni, mintha a t u d o m á n y szóra csak a t e r m é s z e t t u d o m á n y volna érdemes Tgy a k a r j á k a teológiának visszaadni a régi gyámkodást. A teológia a z o n b a n tiltakozik az ellen, hogy idegen t u d o m á n y o k a k a r j á k az ő körébe tartozó kérdéseket megállapítani. A teológiának meg van a maga köre és módszere s létele nem függ más t u d o m á n y o k támogatásától, vagy támadásától, hanem a m a g a körében m e g tud felelni minden kérdésre, ami tényleg az ő k ö r é b e tartozik. így ha Vannak — m e r t tagadhatlanul vannak — olyan t ételei a régi teológiának, amelyek a m a i világfel fogással nem egyeznek meg, a r r a a kérdésre azzal felel, hogy azok
108
A
LÉLEK
H A L H A T A T L A N S Á G A . 108
a tételek a kelet kelésekkor i vilájgfc kifogásnak felelnek meg s mint ilyenek, történeti értékkel b i r n a k s a folyton haladó emberi szellemnek nemcsak joga, h a n e m kötelessége is la teológiai kérdéseket folytonosan tovább fejleszteni A h a l a d á s általános törvénye alól a teológia sem kivétel, mert ha azzá a'karnájk tenni, azt jelentené, mintha a szellemi életnek egy igen fontos kérdését n e m akarnók fejleszteni egyáltalán. A halhatatlanság kérdése a keresztény vallásnak lényeges része. Változzék a k á r m i l y hihetetlenül meg az eddigi világfelfogás, t ö r ő d j é k akármily keveset a jövő kérdésével a m á n a k élő ember, azt azonban tagadni nem lehet, hogy mily nagy szerepet töltött be a jövő élet hite a keresztény vallásban. Az evangéliumoknak n e m c s a k minden lapja utal a m e n y o r s z á g r a s Pál apostol határozottan kijelenti, hogyha Jézus föl nem támadott, a k k o r »hiába a li hitetek és hiábavaló a mi prédikálásunk is«. A Jelenések könyve h a t á r o z o t t a n állítja a testnek feltámadását, mely könyv alkalmat adott khiliásztikus gondolatokra, melyekkel a keresztény egyház történetében igen gyakran találkozunk. A f ö l t á m a d á s és! ezzel egybekötött ítélet gondolata nagy befolyással volt a r r a , hogy az első keresztény századok m á r t í r j a i oly önfeláldozással mentek a halálba. Mégis azonban, a keresztény vallásban a k á r m i l y nagy szerepet játszik is a jövő élet kérdése, a vallásnak nem m i n d i g elm a r a d h a t a t l a n kelléke ez, azaz el lehel képzelni vallási a jövő élet kérdése megfejtése nélkül is. Olvassuk csak végig a Mózes öt könyvét és erről a nagy fontosságú k é r d é s r ő l egy szól sem találunk ottan. A tiz parancsolatban csak hosszú életről »és nem a jövő életről, vagy örök é l e t r ő k volt szfó. Pedig az a t ö r v é n y vallásos gondolatok' közepette jelent meg és a vallás e r e j e s nem m á s k ö r ü l m é n y tel lie elfogadhatóvá. Azonban a fejlettebb', tökéletesebb vallásokból nem hiányzik ez a nagy fontosságú kérdés. így tehát ha az emberiségnek ezen értékes hite el is veszne, azért a vallás mégis m e g m a r a d n a . De a dolog nem áll ott, hogy az emberiség ne h i n n e a jövő életben. Az \ o o k á l i p s z i s z h e k s általában az első keresztényeknek a test feltámadásáról való hite fölött m á r napi r e n d r e tért az emberiséig s nem v á r j u k most, hogy az angyal trombiít á j á r a a sírok m e g n y í l j a n a k , de a lélek — Madách s'zaVai szerint — »e kínos szent örökség« ma is az örökkévalóság után vágyódik. Ha m ó d u n k b a n volna az egész kereszténység kebelébe tartozó hivő lelkieket ebben a kérdésben megkérdezni, bizonyos, hogy a többség ezen állítás mellett lörne pálcát. Legalább is azt mutat ja az a próba, amit tiz évvel ezelőtt
A
LÉLEK
HALHATATLANSÁGA.
1 0 9
az a m e r i k a i »Society f o r Psychial Besearch« Lett/ midőn ezzel a kérdéssel kapcsolatosan körkérdéseket adott ki. S következő kérdéseket Lette fel: I. Szeretne-e a »halál« után ú j r a élni, vagy n e m ? Ií. a) H a igen, milyen föllélel mellett? Szerelne-e tovább élni m i n d e n föltételre való gondolás n é l k ü l ? b) Ha nem, milyennek szeretné a jövő életei; megelégednék-e a mostani élethez némileg hasonlóval? A feleletek többsége a jövő élet u t á n vágyódik, d e nem hiányzik az oly felelet sem, amely vagy nem törődik a jövő kérdésével, vagy pedig éppen a megsemmisülést ó h a j t j a . Valami olyan felelet as van, lamely azt fejezi kj,, amil .Goethe mesteri tolla így r a j z o l : Mi túl van, azzal nem sokat törődöm, Aztán, mi jöhet, j ö j j ö n ám. Mii bánom, túl mi lesz velünk m a j d , Hogy gyűlölünk-e, szeretünk-e m a j d . . . (Goethe: Faust. F o r d . : Dóczj Lajos.) Bizottság úgy találja, hogy a megsemmisülés vágya ^némelyeknél a r o s s z r a való h a j l a m , több1 esetben pedig valótlan p ó z miatt van, mely csak előítéleteknek és rossz szokásnak az eredménye, némely esetben pedig a képzelet hiányának az eredménye«. Némelyek figyelemre méltóan elmélkednek a kérdés fölölt. H a r r i e t Marlineau a nyugalom vágyáról beszél, azt mondván, hogy őt az örökkévalóság fárasztaná. Ez is a képzelet h i á n y á r a valló megjegyzés. B r a y Károly meg így ír: »Hálás vagyok az életért és szívesen újból kezdeném, de semmi kedvem sincsen egészen ú j k ö r ü l m é n y e k között kezdeni életet s nem is tudom, hogyan lehetne új testtel, ú j körülmények között lenni, midőn a mostani l é t e m r e való visszaemlékezés egyáltalán nem volna kedves nekem«. Más meg tréfát csinál a kérdésből, m e r i fölemlíti, hogy ö r ö k k é tartó leaestélyeken vidám b a r á t o k társaságában kedves lehet az itt félbenszakadt életnek túlvilágon való folytatása. Ezekből a feleletekből azt kell gondolnunk, hogy az illetők n e m mélyedte v.. ti a kérdésben és hogy sokan csak azon naiv felfogásra gondoltak, mely szerint a földi élet után ö r ö k vígság, ö r ö k nyugalom, vagy örök gyötrelem vár a lélekre. A kérdés nem volt elég határozottan, a modern e m b e r lelki világának megfelelően feltéve. Hogy azonban fejtegetésünkben zavar és félreértés ne álljon be,"meg kell állapitanunk, hogy hogyan fogjuk fel ' vS. H. Mellone: Present Aspects of the Problem of Immortality. Hibbert Yournal II. k. II. k. 725—726. 1.
llo
A LÉLEK
HALHATATLANSÁGA.
a kérdést? Mert éppen azérl adtak a megkérdezettek oly különböző feleleteket a feltett kérdésekre, mert ott sem állott a kérdés elég határozottan k ö r ü l í r v a előttük. Midőn h a l h a t a t l a n s á g r ó l beszélünk, némelyek értik a test feltámadását, <máso>k a nagy szellemeknek az utókor emlékeiben való f ö n n m a r a d á s á t , mások meg az égvéni léleknek ö r ö k életét. A test f ö l t á m a d á s á r ó l szóló hitet n e m vehetjük m á s nak, mint a primitív fán láziának, m á r csak azért sem azonosíthatjuk a h a l h a t a t l a n s á g fogalmával, mert — amint Brassai megjegyezte — az nem volna egyéb, mint ellentmondás. H a f e l t á m a d á s van, akkor kellett lennie halálnak s igy az öc",k élei. b á r m i l y kis időre is, de meg szakadott. Ha a halhatatlanságot csak a világhírű emberek nagy müveiben és nagy tetteiben keressük, a k k o r a halhatatlanság aránylag csak nagyon kevés e m b e r kiváltsága. Mert a k k o r az emberiségnek egy óriási nagy része nem tud feljutni erre a magaslatra s így az ő egész lénye csak a »szük korlátú létbe« volna szorulva. Azonban a világ nagy szellemeinek neve és dicsősége is e g y k o r a feledés sötét fátyola alá kerül. Nekünk él néhány ezredévig, vagy még tovább is, de egyszer csak az is elvész s mi az idők jvégMelenségéhez képesít akájr tízezer esztendő is? Így tehát ez n e m örök élet, nem halhatatlanság 1 , h a n e m csak hoszszú élet. G y ö n y ö r ű e n fejezi ki ezt a gondolatot hazánk filozófus költője, Madách Imre, n a g y művének, »Az ember tragédiájának^ IV. színében. Az emlékét az utókor számára biztosítani a k a r ó fiaráó kérdési intéz aziránt, hogy mi lesz híréből p á r ezredév u t á n : . . . Egy vágy ver föl m á m o r o m b ó l , T a l á n bolond vágy óh de teljesítsd — H a g y j vetnem egy m a r é k pillanatot Előre, egy pár ezred év u t á n r a , Mi lesz h í r e m b ő l ? Lucifer. Araig csó kolózta k, Nem érzed-e a l a n y h a szél létet, Mely jalrcodat legyinti s e l r ö p ü l ? Vékonyka porréteg m a r a d , hol elszáll, Egy évben e p o r csak néhány vonalnyi, Egy századévben m á r n é h á n y könyök, P á r ezredév gúláidat elássa,
Á
LÉLEK
HALHATATLANSÁOA.
llí
H o m o k t o r l a s z b a temeti neved, Kéj kérteid ben a sakál üvölt, A pusztán 'koldus, szolga n é p tanyáz! A h i r , név, dicsőség oda vész, a n n a k s z á m á r a nincsen halhatatlanság s lia mégis szoktunk ezekről a halhatatlan jelzővel kapcsolatosan beszélni, az csak a m i emberi fogalmaink szerint h a l h a t a t l a n és n e m a szó valódi értelmében. A keresztény vallás az egyéni lélek, tehát m i n d e n emberi szellem halhatatlanságáról beszél. A m a i ember m á r nem is t u d j a elképzelni a test f e l t á m a d á s á t s a r r a semmi szükség nincsen is, m e r t mint a bibliai származás története előadja, azt a föld p o r á b ó l teremtette Isten és ismét p o r r a fog válni. i A lélek halhatatlanságát következő érvekkel szokták támogatni. 2 1. Metafizikai okadat. A lélek a testtől külön valami, az örökkévalóból, a világiélekből, Istentől származik s így isteni, örökkévalói s ezért a test k i m ú l á s a nem v o n h a t j a maga u t á n a lélek h a t á r á t is. 2. Igazságszolgáltatási okadat. A földi élet nagyon egyenlőtlen és igazságtalan. A jó, az erényes ember szenved, míg a bűnösnek g y a k r a n jól m e g y a dolga. A világot k o r m á n y z ó igazságos mennyei Atyában hivő keresztény felfogájs meg van győződve, hogy a jövő életben a földi igazságtalanságok és egyenlőtlenségek kiegyenlítődnek. 3. Eth.ikai okadat. Az életben azok, akik magasabb erkölcsi célért küzdenek, azt tapasztalják, hogy az e m b e r n e k m a g a s a b b természete folytonosan küzd az alacsonyabb természete ellen. Az alacsonyabb természet a test és a test kívánságai, a m a g a s a b b természet pedig a lélek s a j á t j a . Minél nagyobb m é r t é k b e n sikerült a léleknek legyőzni a testet, annál m a g a s a b b a n áll a lélek erkölcsileg. Piáló azt hirdeti, hogy a test csak h á t r á n y á r a van a léleknek s a lélek, hogy megszabaduljon bünqitől, melyekel a földi életben elkövetett, még m á s emberekben, vagy e s e t l e g állatokban i s kell, hogy v á n d j i o i j r n De. a keresztény f e l f o g á s is azt t a r t j a tökéletes étetnék, m i d ő n az ember egészen a lélek törvényei szerint él. Tolsztoj Leó a »Kreutzer Sonata« cjmű világhírű regényében a n n a k a gjondoiatzer Sonata« című világhírű regényében a n n a k a gondolatnak is kifejezési ad, hogy a földi élet hiábavaló és az ember igazi célja, a szellemi élet szempontjából meg éppen á r t a l m a s is, tehát a r r a kell törekednünk, hogy a szellem 3 William Dillon: The great Question. Hibbert Yournal X. k. 543—560, 1. V. ö. Encyclopedia Britanica „Immortality".
112
A LÉLEK
H A L H A T A T L A N S Á G A . 112
u r a l k o d j é k a test fölött. A tisztán lelki élet lehet csak igazi boldog. H a az e m b e r célja a tökéletesedés, a k k o r okvetlenül Lenni kell hathatja Hanságinak, m e r t a lökéi! élesség eszményét ai földi életben n e m lehet elérni. 4. Érzelmi okadat. Az emberi szív cs^k azon r e m é n y b e n tud belenyugodni kedveseinek elvesztésébe, h a reményii, hogy a m a jobb h a z á b a n viszontláthatja őket. Ezen érv sugárzik ki Tennyson »Im memoria!m« cimű költeinényi sorozatból. »Az a vágy így szól Emer;son — hogy a halhatatlanságnak bizonyítékait keressük, legerősebb bizonyíték mindenek között«. Ezeket a bizonyítékokat lehet természetesen birálni, lehet azokat g y ö n g é b b e k n e k vagy erősebbeknek találni, de a cáfolata sokkal nehezebben log sikerülni, mint bizonyílása. Ez a k é r d é s is azok közé a k é r d é s e k közé tartozik, amelyeket a kétszer kettő pontosságával nem t u d j u k meghatározni, d e ki á l l í t h a t j a azért azt, hogy ami ily kézelfoghatóan n e m bizonyítható, az egyáltalán n e m is létezik? Különben a lélek h a l h a t a t l a n s á g á n a k minden bizo-. nyílásánál tekintetbe veendő az a világfelfogás, amelyből az okadatokat vesszük, m e r t csak így érthető meg a k é r d é s egészen. William Dillon tapasztalatai után a k a r j a a lélek halh alalia nságál bebizonyítani egy érdekes cikkben. 3 A legmegbízhatóbb tapasztalat az volna, lia valaki a túlvilágról visszajöhetne s akikor m o n d a n á el a tárgyról való tapasztalatait. Ily kézzelfogható tapasztalati lénnyel, akármily nagy mértékben is szeretné, í r ó n k nem szolgálhat. H a n e m csak a r r ó l a tapasztalatról beszél, amit tényleg lehet tapasztalni. így Dillon elvezet egy halotthoz, akit ismertünjk. A halál után is u g y a n a z az alak, aki azelőtt volt, csak egy hiányzik belőle, a lélek, a személyiség. Most az élettelen test n e m az ő személyisége, é p p e n úgy, mint a s z o b á b a n tevő b ú t o r nem nevezhető személyiségnek. H o v á lett a személyisége? Erre nézve Dillon h á r o m felelelet állil lel: megszűnt létezni, tovább él, vagy pedig) nem t u d j u k : tovább él, vagy egyáltalán n e m él. Dillon az első állítást, a léleknek, — ő személyiségnek nevezi — további életét f o g a d j a el. Azzal az érvvel bizon y í t j a , hogy az a csodás valami, 'amit személyiségnek nevezünk, észrevétlenül egyesűit az emberi testtel. A test és a lélek folyton h a r c b a n állanak egymással s az e m b e r a n n á l nemesebb, minél állandóbb és biztosabb b e n n e ,a lélek diadala. A beállott halál alkalmával a léleknek, a személyiségnék semmi n y o m á t nem találjuk, de a lest a 4
U. o. i, m.
A -LÉLEK
113
HALHATATLANSÁGA.
régi a l a k j á b a n előttünk van. H|át éppen a léleknek, az ember értékesebb részének kellett volna elvesznie? A lélek tehát tovább él, de Dillon nem akar a pantheizmussal egy gyékényen árulni s így azt a k a r j a bizonyítani, hogy a lélek, m i n t egyén él tovább, tehát nem veszíti el személyiségét. Ennek bizonyítására ismét a testhez tér vissza s azzal a k a r j a a személyes halhatatlanságot bizonyítani, hogy amint a test az élet .megszűnte u t á n m e g t a r t j a régi a l a k j á t , a lélek is megőrzi s a j á t o s egyéniséglét. Hogy ez a bizonyíték az erősebb kritikát nem állja ki, azt maga Dillon is érzi s itten felhozta a haj hatatlanságot általában bizonyító érveket. Valóban ügy áll a dolog, hogy az erkölcsi, igazságszolgáltatási és érzelmi okiadatok mind a személyes halhatatlanságot tételezik fel. Egyébként ezek az okok nem támogatnak sem.mil. Dillon utolsó ierősségűl felhozza Plató P h a e d o n j á t , melyben a halhatatlanság bizonyítékai vannak Szókratész s z á j á b a adva. De nem a Szokrátesz (szájába adott bizonyítékokkal bizonyítja a lélek halhatatlanságát, hanem a Szo krá tesz halálával. Az a fény, hogy egy ember meg tud halni nyugodt lélekkel az igazságért, legnagyobb m é r t é k b e n bizonyít a lélek halhatatlansága mellett. Dillon ezzel úgy érzi, hogy eljutott oda, amit a keresztény vallás, mint kijelentést tanít s hogy a lélek halhatatlansága éppen úgy be van bizonyítva, mint a Iva ló színű séggel bebizonyítható b á r m e l y más kérdés. E n n e k a bizonyításnak őszinteségében és komolyság á b a n kételkedni nem lehet. Azonban legtöbb bizonyítéka csak hasonlat, a m i alkalmas a kérdés egyes részleteinek megértésére, de bizony a hasonlatok még n e m tudományos bizonyítékok. H a tapasztalati úton a k a r j u k bebizonyítani a tétek halhatatlanságát, be kell i s m e r n ü n k e téren való lehetetlenségünket. H a n e m ha az ú j a b b időben meglelietősen kultivált filozófiai irányt, a pragmatizmust hívják segítségül, akkor többre fogunk menni. E z az irányzat a sikert tekinti mindenben döntő érvényűnek. Csak az lehet igazság, ami célszerű is. Már pedig hasonlítsuk össze az emberi haladás, ia társadalmi fejlődés és m i n d e n elgondolható 'nemes cél érdekében, melyik tannak van nagyobb értéke, annak-e, amely az e m b e r szellemének megsemmisülését hirdeti, vagy pedig annak, amely a lélek számára megnyitja az úlat a végtelen tökéletesedés felé? A felelet k ö n n y ű , a| kérdés eldöntése önmagától kínálkozik. Akármily magas hivatást is tulajdonítsunk az embernek, de ha a lélek s z á m á r a csak az emberi élet szűk határait gondoljuk el akkor igazat kell a d n u n k Homérosznak, midőn azt m o n d j a m i n d e n teremtmény között legszomorúbb az embersors. Olyan az, mint a sárgult falevél, mely sárK e r e s z t é n y Magretö 1914.
4
114
A LÉLEK
H A L H A T A T L A N S Á G A . 114
gultan lehűli iés iszétliordja a szél. Ezt a szomorű sorsot S c h o p e n h a u e r egy kissé m á s v o n a t k o z á s b a n s egy kissé p r ó z a i a s a b b a n úgy fejezte ki: Minél i n k á b b vizsgálom az e m b e r i t e r m é szétég annál j o b b a n irigylem a kutyám sorsát. Ámde |a lélek h a l h a t a t l a n s á g á n a k komoly hite az ember lelkét mindig m e g ó v j a a tétlen pesszimizmustól, a kétségbeejtő kételyektől s a l k a l m a s s á teszi az embert a r r a , hogy szép és magasztos ügyért, az örökkévalóság gondolatáért folyton 'lelkesedjék és m u n k á l j o n . Igaz, hogy, az e r k ö l c s t a n n a k igaza van, m i d ő n a jót csak önmagáért t a r t j a jónak; m i d ő n egyik filozófus azt m o n d j a : »Akarom, hogy 'mennyország és p o k o l nélkül is legyen erkölcsiség«. Ámda Ribiotnak is igaza van, m i d ő n azl állapítja meg, hogy valamely, még a legmagasztosabb eszme is c s u p á n esiZme, az értelemnek egy műve, képtelen valamit tenni, h a nem t á r s u l érzelmi indító okokkal. Ebből a szeniponlból n e m •volna fölösleges f á r a d s á g végig m e n n i íaz emberiség történetén és kimutatni, hogy a halhatatlanság hitének milyen 'befolyása volt a társladalom haladására. Azonban ez (alkalommal ez n e m célunk, h a n e m c s u p á n annak) a;'lénynek a megállapítása, hogy a keresztény vallás egyik leglényegesebb tana, a h a l h a t a t l a n s á g , a t u d o m á n y mai világánál ,is megáll. A régi primitív tant a test feltámad á s á r ó l ma Imái a történelem egyik emlékének tekintjük, de a 'lélek h a l h a t a t l a n s á g á n a k vágva ott van á lelkek mélyén. így tehát íaz ébredő természettel, amely az e m b e r n e k lelkében aj 'bizalom és reménység virágait nyílja ki, szivünk egész lelkesedésével ü n n e p e l h e t j ü k a halhatatlanság nagy lés dicső ü n n e p é t s ha g o n d o l a t b a n el is megyünk a Golgothárai s képzel etünkben látjuk, amint az igazság bajnoka l e h a j t j a fejét, kiadja lelkét s mély szomorúsággal elmegyünk a sírhoz, a megvigasztalódás érzelmével veszszük tudomásul az evangéliumi szózatot: »A testet megölhetik, de a lelket nem. Mii keresitek az élőt a haloltak között...«
Két úton. És a teremtő szólott h o z z á m : Fiam, alá is, fel is út van. Válassz s indulj, a m e r r e tetszik, Én senkinek sem állok útban. t I i! > . ' S szólottam én a teremtőhöz: Jól van Atyáin, én indulok. Köszönöm, hogy n e m állsz utamba^ De választani n e m tudok. Azóta nem j á r o k m a g a m m a l . . . A lényem kétfelé szakadt, Két útra tért. Az egyiken föl, A másikon alá halad. A fennsőn o t t . . . hímes palástban Fejedelmi gőggel lépdelek. Fogadnak az alattvalóim: A bérc, a lég, a fellegek. "S föl ebb, fölebb, ünneplő fénnyel Ragyognak r á m a csillagok. A földről egy r o k o n r a v á r n a k S álmodom, hogy az én vagyok. De itt a l a n t . . . rongyokba járok, Lábam alatt p o r s 11 ti sár. T a r i s z n y á m b a n inség f a l a t j a , Előttem rőt, sovány h a t á r .
