A LÁTÓKÉPI NATURIZMUS RÖVID TÖRTÉNETE. Mottó: becsüld meg múltadat, hogy jövőd még szebb legyen!
Bevezetés A leírtak mellé a vonatkozó képeket is felsorolom. Nem kell tenned mást, csak a megfelelő számok segítségével beazonosítanod a mondanivalóhoz tartozó képet. A visszatekintés nem teljes. Ennek ellenére úgy véljük, mégis képet kapsz arról, hogyan alakult ki a Debrecen melletti naturista csoport, később egyesület, és hogyan vagyunk itt idestova 23 éve. Több esetben szó lesz eseményekről, történésekről. Azokról a „Látóképi életképek” című archívumban találhatsz képeket. Az egyesület múltja magán hordozza a jót és rosszat vegyesen. Nem lenne ezért helyes, ha letagadnánk küzdelmeinket Amint az országban mindenütt, a Debrecen és környéki kirándulni, fürdeni szerető lakosok jó része is „megfertőződött” a naturizmustól már akkor, amikor még csak a hajdani NDK-ban vagy a dalmát partokon barnítottuk magunkat.
Így kezdődött Egy nyárvégi augusztusi napon 1984-ben mintegy 20 olyan érdeklődő gyűlt össze a debreceni konzervgyár egyik irodájában, aki már vagy az akkori Jugoszlávia Adriáján járt, vagy Ausztria valamelyik ilyen klubjában, és nem utolsó sorban Kelet-Németország tengerének, az végelláthatatlan Ost-Seenek az FKK partjain. Ismerve már a budapesti szerveződést, elhatároztuk, hogy itt, Kelet-Magyarországon is lesz naturizmus. Minthogy ez egy vízszegény vidék, szabad partot, fürdőhelyet szinte nem lehette találni. Dr. Hetényi Ede alapító tag ismeretsége révén aztán sikerült heti egy alkalommal a hajdúböszörményi fürdőben délutánonként megkapni a szauna kizárólagos használatát, zárás után pedig magát az egész fürdőt. Mindenki vitte a hírt, és egyre többen gyűltek az érdeklődők. Eleinte óvakodva, kérdezősködve bővült a tagság, hiszen nem volt sem túl sok ismeretük, sem tapasztalatuk a mozgalomról, aztán egyre több beszélgetés vita, és fórum fokozatosan megerősítette azt a tudatot a részvevőkben, hogy ez egy egészen emberi normális tevékenység, csupán kicsit új, meg kicsit szokatlan. Irodát is béreltünk.(1.)
Még abban az évben – szinte egyszerre az akkori Orvos Egyetem vízi sportolóival – megtaláltuk a Látóképi tavat. Ez egy mesterséges tározó egy Y alakú völgyben (Vérvölgy) ahol a középvonal vízmélysége mai is eléri az 5-6 métert. Alakja után Gatya-tónak is nevezik. L- 1. tározó a hivatalos neve, mivel az akkori vízügyi hatóságok 5 hasonló tavat szerettek volna kialakítani ott több céllal, de elfogyott a pénz minderre, csak az első szakasz jött létre. Lett volna külön vízi sportra, horgászatra, öntözésre, fürdésre alkalmas víz (a tervezéskor még magyar naturizmus nem létezett hivatalosan) Az első rész, az L-1. rendszer magába foglalta az úgynevezett Macsi-Balcsit Nagymacs község határában, ami ma is tófürdő, ennek folytatásaként egy horgász nádast (ami jól szűri a fürdő hetenként leengedett vizét) és magát a nagy tavat, ahova letelepedtünk, és ahol ma is vagyunk. Természetesen 1985-ben még a part másként nézett ki (1.1.)
A rendszer vízellátása igen jó. A Tiszából a Keleti Főcsatornán keresztül érkezik a víz Balmazújváros alá, ahol egy jelentős kapacitású derítő-tisztító vízmű teszi ivóvíz minőségűvé arra az esetre, ha Debrecen vízellátása bármilyen, főként mennyiségi hiányt szenvedne. Ez természetesen igen ritkán fordul elő, így a Látóképi tó szinte mindig friss, egészséges vizet kap. Délkeleti végén pedig a felesleget elvezetik. Nos, oda telepedtünk le, mintegy 14-16 fő, és néhány évig a már említett egyetemista szörfös csapattal osztozkodva, olykor civódva megkezdődtek harcos naturista éveink. Az egyik szempont az volt, ki mennyi partot foglaljon el. Part persze volt bőven, csakhogy az ideális az Y két szára közzé eső rész volt. Napirenden voltak az indokolatlan és buta feljelentések, így a rendőrség mindennapos vendég volt a parton. Volt eset, amikor 8-10 rendőr jött ki (gazdasági, gyilkossági, közlekedési osztályokról. Vicces, igaz? Na de hát ők is csak férfiak voltak, ugye?) Mi összegyűltünk 80-100-an körülöttük szótlanul, és megkérdeztük, miben segíthetünk. Tehetetlenek voltak. Nekünk nem volt fegyverünk, nekünk semmink, még ruhánk sem volt. Így hát értetlenül mentek haza, tudomásul véve, hogy ártatlan, békés társaságról van szó, és talán a bejelentő körül lehet valami hiba. Tanulságként, illetve ma is érvényes tényként ide kívánkozik, hogy a meztelen emberek tömege nagy erőt képvisel, és alig van, vagy nincs, aki kezelni tudná, vagy ellenállni tudna egy ilyen szerveződésnek. Időközben megegyeztünk „társbérlőinkkel”, és a mai napig jó szomszédi barátsággal élünk egymás mellett.
Szervezés Szükségünk volt tehát nyári és téli lehetőségre egyaránt. Tavasztól az ősz beálltáig ott volt/van a tó. Természetesen a horgászok is szemet vetettek rá, méghozzá az akkori mindenható MSZMP védőszárnyait igénybe véve. Tudott dolog volt, hogy jelentős számban voltak azok a politikai vezetők, akik szerettek horgászni, és ezt eredménnyel tették, összefogtak. Így aztán 1986 júniusában egyszerűen, a már ott levők megkérdezése nélkül, egy nagy haltelepítést követően ellepték a mintegy 5 km hosszú partot a halfogók. Ha nem készülünk rá, bizony nagyon nehéz lett volna megtartani az általunk már belakott partszakaszt, ami 1 kilométert tett ki. Lépnünk kellett. A területfelosztáshoz úgy a vízi sportoló szomszédok, mint mi kerestük a támogatókat, a megoldás békés lehetőségét. Ez azonban nem ment simán. Egyedül a Hazafias Népfront vezetői álltak mellénk. Ez a szervezet az MSZMP-nek egy olyan sóhivatal-szerű fóruma volt, ami látszólag a népet, a teljes lakosságot képviselte. Viszont egyértelműen pártirányítás alatt állt, mint minden sok más. Akkor azonban mégis segített a Népfront. Végül is, összehoztunk egy megbeszélést, amely végeredményként egy, még ma sem érvénytelenített megállapodás született a tó használatára. Az akkori viszonyokra jellemzően 7 szerv írta alá: - az illetékes vízügyi igazgatóság, - a környező földterületet használó állami gazdaság, - az MSZMP, - a Hazafias Népfront, - a horgászok szövetsége, - a szörfklub és - az MNE (Magyar Naturisták Egyesülete) nevében jómagam. Ez a megállapodás rögzítette azt, hogy meghatározott partszakasz a vízi sport kedvelők, egy másik behatárolt részt a naturisták, és a tó fennmaradó partját a horgászok használhatják. Horgászhattak a mi részünkön is, de akkor be kellett lépniük közénk, illetve mi is horgászhattunk akár a saját partunkon is, ha engedélyünk, horgász tagságunk erre volt. Ez ma is így van. Egyszóval, egymás szabályait tiszteletben tartva egyeztünk meg. Itt kell megemlítenem azt, amit a megye akkori egyik legnagyobb pártvezetője egy vadászvacsorán kijelentett: „Amíg én leszek a titkár, addig itt meztelenkedés nem lesz!” Az egyesület él, ő már nem.
Szervezés terén egyértelműen kerestük a sajtó, rádió nyilvánosságát. Ez jelentősen járult hozzá taglétszámunk növekedéséhez. (3.) (4.)
A téli, illetve zárthelyi lehetőséget úgy oldottuk meg, hogy a város fürdőjének a szaunáját elkértük a hétfő délutáni napokra, ugyanis abban az időszakban valamiképpen szüneteltették az üzemeltetést. Így évekig találkozhatott a csoport, ha úgy tetszett télen-nyáron. Ott szerveztünk farsangi összejövetelt is, a hajdúböszörményi tapasztalatok alapján. Később, már a kétezres években a volt házgyári munkásszálló szaunájában sikerült lehetőséget találni. Ez, mint alkalom, ma is rendelkezésünkre állhat.
Szponzorok keresése is célunk volt. Külföldi kapcsolatok után is kutatunk. Így ment híre a debreceni lehetőségnek, és megjelentek holland, német, olykor angol vendégek is. Sok személyes ismeretség szövődött ez által. 3 éven keresztül így került be a nemzetközi katalógusba a látóképi naturista partszakasz. (6.1.) (6.2.) (6.3.)
A házirendünket (9.) az egyesület alapszabályát figyelembe véve bár, de a helyi sajátosságokra is tekintettel alakítottuk ki. Volt egy gyakorlat, mely ugyan az alanyi jogú tagfelvétellel kissé ütközött, viszont akár a az akkori jövőre nézve, akár máig kihatva igen hasznos volt.
Tanulva a délegyházi férfi túlsúlyos (20-30 % női és 70-80% férfi arány) tagösszetételből, azt a gyakorlatot vezettük be, hogy férfi-nő párosan lehetett hozzánk belépni. Ez nem zárta ki a szóló belépőket, csupán 1-2 napig várniuk kellett, míg a másik nemből is jelentkezik valaki. Így olyan 45:55 %-os nő:férfi tagi arányt értünk el, amit az ország összes szerveződése irigyelt, főként azonban Budapest és vonzáskörzete. Ma is szilárd meggyőződésem, hogy a látókép naturizmus mai erkölcsi egyensúlyához nagyban hozzájárult ez a szervezési lépés. Természetesen ennek már nincs jelentősége, hiszen a mozgalom kialakult, ismertté vált, és önszabályozás-szerűen az arányok jól alakulnak. (Vannak Európában ma is klubok, ahol vagy családi, vagy hasonló belépési, részvételi normák vannak.) A naturizmus hazai indulásakor csupán egy egyesületet, az MNE-t engedélyeztek, az is a belügyminisztérium alá tartozott. Mi csupán helyi csoport voltunk. Ebből az következett, hogy önállóak nem lehettünk. Minthogy azonban az MNE a saját bajaival volt elfoglalva, mi szintén a saját problémáinkkal küszködtünk. Sok ötletet adtunk viszont az anyacégnek. A tagdíjat Budapestre kellett felküldenünk. Több alkalommal kértünk támogatást, de ez nem ment egyszerűen.
(5.) Később ez a gond enyhült, és 50 %-át megtarthattuk úgymond fejlesztésre. A „pénzgazdálkodásunk”-ra jellemzően azonban a helyi tagok közadakozását kerestük, illetve ki hogyan tudott segíteni anyagokkal (fém, fa stb.) vagy a munkájával. Ez lett a gyakorlat.
(2. )
A másik megoldás pedig az volt, hogy a tagdíj elszámolásakor nem készpénzt, hanem például a konténerünk számláját nyújtottuk be a központnak. Igaz, ez nem volt egészen demokratikus, egyesületi, viszont eredményes volt, és szépen alakult a part kényelme. Így lett, zuhanyozó, napozó stég, vagy lejáró lépcső. Már a nyolcvanas évek végén felmerült annak a szüksége, hogy legyenek Magyarországon egyesületek, és ezeket koordinálja egy szövetség, hiszen minden egyesületnek más-más sajátossága van. Hazánkat nemzetközi szinten is képviselnie kellett egy szervnek. Az akkori szerveződési, politikai viszonyok ezt azonban nem, tették lehetővé. (Igen, a politika mindenbe beleszólt!) Most 2007-ben 16 éve, tehát 1991-ben alakult meg önállóan Naturisták Látóképi Egyesülete. Eltekintve attól, hogy a mozgalom iránt érdeklődők közt mindig volt néhány személy, aki aktivitásával, szervezőkészségével kitűnt, általában egy személy tevékenykedett a legerősebben, vagyis „ ő vitte el a balhét” rendszerint. Ez elsősorban a helyszínen, főként a tóparton való munkában mutatkozott meg. Őrizni kellett területünket, tudatosítani kellett sok kíváncsi és agresszív emberrel, hogy ott mik a szabályok. Szedni kellett a belépőket, tagdíjakat, ápolni a partot, vigyázni az értékeinkre. Végül is kialakult egy döntés, mely szerint ügyeletes gondnok-féle személy segítségével oldjuk meg a problémát. Így lett több évig Muszta Attila a part ügyeletese.
Álljon itt a következőkben, időrendi sorrendben azoknak a neve, akik a csoport, később az egyesület ügyes bajos dolgait intézték, vezették azt, és részt vettek a látóképi naturisták összetartásában. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig, de idejét, energiáját adta a mozgalomért:
Elnökök, vezetők
Elnökehelyettese k , titkárok
Gazdasági vezetők
Vígvári Zsolt csop.vez.
Nagy Béla
-
Nagy Béla csop.vez.
Dr. Hetényi Ede
-
Vígvári Zsolt csop.vez.
Nagy Béla
-
Dr. Hetényi Ede elnök Pap Péter elnök Fortolóczki József elnök Csorba Judit elnök Dr. Nagy Mihály elnök Csorba Judit elnök
Vígvári Zsolt Vígvári Zsolt Gombos Sándor Kormos Péter Kormos Péter Vígvári Zsolt Szabó Ilona
Törökné Borka Edit Törökné Borka Edit ?
Törökné Borka Edit Törökné Borka Edit Törökné Borka Edit
Rendezvények A naturizmus egyik alapvető ismérve az, hogy emberek valahol, lehetőleg vízparton, vagy ahhoz közel, a természetben összegyűlnek pihenni, napozni, sportolni, szórakozni ruhátlanul. Teszik mindezt úgy, hogy a természetet, a natúrát megbecsülve, időlegesen félreteszik azokat a társadalmi konvenciókat, melyeket a ruházat és azzal kapcsolt erkölcsi viselkedési formák szabnak rájuk, zárják őket keretbe. Ezen természetesen túlmutat a mozgalom. Mással kell „felöltöztetni”. Célszerű – és jó – olyan programokat, időtöltéseket kialakítani ezen belül, mely során a résztvevők még jobban összekovácsolódnak. Hiszen az ember társas lény. Nos, itt következik a naturizmus érdekes, magasabb szintű feladata, vagyis az, hogy a szabadidő ilyen módon való eltöltése kulturált, emberi, baráti, esztétikus módon történjen és semmiképpen ne lépjen át szexualitás irányába, messze kerülje a pornográfiát, vagy minden, törvénybe ütköző erkölcsi vadságot. Helyi kisebb szokásbeli eltérések lehetnek, vannak, és ez természetes is, de ezek a mindenkori együttélés szabályait követik. Valami ilyesféle gondolatokkal szerveztük meg úgy a nyári, mint belső téri naturista életünket. Ez azt jelentette, hogy a kötelező gyűléseken túl – amelyeken természetesen felöltözve vettünk részt, kivéve a tóparti megbeszéléseket – mindig törtük a fejünket valamilyen rendezvényen. Így került sor nem egy alkalommal Hajdúböszörményben nagyon vidám Karácsony előtti, vagy farsangi, vetélkedőkkel összekötött mulatságra.
(8.) Egyszerű, de barátságos hangulat reményét idézi a meghívó.
Érdekes volt, hogy kezdetben nem nagyon tudták sokan, hogy mikor hogyan viselkedjenek. A fürdést követő tánchoz például vajon fel kellett-e öltözni vagy sem? Nos, így alakult ki az az emberi, egészséges erkölcsű önszabályozás, mely ma is érződik egyesületünkön. Hasonló szervezés a debreceni fürdőben is volt.
(7.
Itt már érzékelhetőek voltak tehát bizonyos viselkedési szabályozási jelek. Mindezt a mindenkori házirend is tükrözte/tükrözi.
(9. )
Jó megérzéssel tudtuk kezelni az italfogyasztás kérdését. Nálunk nem rúgnak be a tagok, de még a vendégek sem. A fényképezés és képrögzítés szintén szabályozás alá került. Köztudott, hogy ez kényes kérdés, jogi következményei lehetnek annak, ha valaki illetéktelen képrögzítést követően személyiségében sértve érzi magát, vagy annak következményét sejti. Különösen igaz ez ma, az Internet világában, illetve a „lesipuskára” alkalmas mobil telefonoknál. Itt intek óvatosságra minden szervezőt ma és a jövőben is ezen a téren. A nemiség kérdésköre (napirend 10. pontja) terén szintén semmiféle problémánk nem volt, nincs is. Igen-igen ritkán kellett rendre utasítani bárkit is az évek hosszú során mondván: jobban jár, ha felmegy a netre, ott töményen megtalálja vágya tárgyát. Van azonban egy érdekes – talán világ- jelenség. Ez az úgynevezett „belső kukkolás” Teljes jogú tagok esetében – főként az illetők első időszakában - sokszor nem nehéz észrevenni, hogy megfeledkeznek magukról és kissé önfeledtebben bámulják közeli társukat. Vagy, megfelelő trükkös közeledéseket eszelnek ki annak érdekében, hogy némi-n emi látványhoz jussanak. Mit is lehet erre mondani? Talán, emberi dolog. Minthogy a közszellemre nem káros, legyen ez a két, vagy több érintett magán gondja. Mindezek voltak – többek közt – azok a pontok, melyek a mi mozgalmunk pozitív zálogát képezte, azt elfogadottá tette, még ebben a „vastag nyakú kálvinista” városban is, mint Debrecen. Ma már talán nincsenek hasonló gondok, hiszen annyira elterjedt a naturizmus, és olyan sok nézet, vélemény van a köztudatban erről, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt. Természetesen a vízparti névnapok/születésnapok, egyéb események szolgáltattak alkalmat arra sok esetben, hogy nagy közös sütés-főzésre jöjjünk össze. Ez ma is szinte mindennapos. Kétségtelen, hogy a nyár végi, augusztus 20. körüli időkben rendezett ünnepség volt a légjelentősebb 2006-ban és az idén 2007-ben is igyekeztünk felidézni a régi mulatságokat, hiszen azok vidámsága, felszabadultsága minden pénzt megér(t) Ezekről a „Látóképi életképek” című archívumban találsz képeket. Kapcsolatok A teljesség igénye nélkül az elmúl 23 év során kialakult, főként jó irányú kapcsolatokat sorolnánk fel az alábbiakban. Mindenek előtt a Látóképi tavon az Debreceni orvosi egyetem vízi sport szakosztályával, mai nevén Petőfi S.E.-tel alakult ki jószomszédi viszonyunk. Ez nemcsak kölcsönös meghívásokban merül ki, de a kerítés határán van a közös ivóvíz kút. Egymásnak segítünk úgy eszközökkel, mint alkalmi munkákkal. Nem volt ez így mindig. 1985-86-87-ben sok vitánk volt a tóhasználattal kapcsolatban. Megegyeztünk. A MOHOSZ (Magyar Horgászok Országos Szövetsége) szintén közös használó a tavon. Maga a szövetség, vagy az egyesületek és köztünk nincs probléma. Viszont maguk a horgászok személy szerint igen sok borsot törnek az orrunk alá. Minthogy legtöbbjük olykor egyedül van a víz mellett, ellenőrizhetetlen, hogy mikor mit tesz tönkre, tüzel fel eszközeinkből , vagy csupán merő rosszakaratból teszi tönkre a sok munkával ápolt füvünket, vágja ki fáinkat. Nem mindenkire érvényes, de talán kissé korszellem is ez a magatartás. Szemükben még mindig valamiféle aberrált, elvetemült társaság vagyunk. De: NEVELÉSÜK FOLYAMATBAN VAN. Megjegyzendő, köztünk is van több horgász, mégsem rombolnak, pusztítanak, hanem kultúráltan „áztatják a kukacot” Az MNE egyértelmű induló partnerünk, hasonlóan a NAPÓRA klub is. Itt kell említést tennem az athéni görög Mimikopozloszról (a magyaroknak csak Mikiről) aki igen-igen sokat tett a Közép-Kelet európai, így a magyar naturizmusért. Többször volt nálunk is. Egyébként talán neki van világszerte a legnagyobb naturista médiagyűjteménye. Több tagunk járt/jár el az évenkénti Alpok-A dria találkozóra Horvátországba. A kezdeti időkben a mohácsi MNE-csoporttal is jó viszonyt ápoltunk. Ma már nem létezik, de nagyon kedves, érdekes viszonyunk fűzött a debreceni SpSpKKK-hoz (Spártai Sportolók Korán Kelő Klubja) Ők nem voltak naturisták, de támogatólag mindig mellettünk álltak. Tevékenységük reggeli úszásban közös korai beszélgetésekben mutatkozott meg főként. Sok tagjuk jelentős, akkori állami cég vezetője volt, akik egyengették útjainkat. Hasonlóan nem naturista szerveződés a Tátra Sí és Szabadidő Egyesület. Jellemző közöttünk a kölcsönös szimpatizálás (honlapjuk: www.tatrasiklub.hu ) Talán a legjelentősebb az a kapcsolati rendszer, amelyet a NAMASZ (Naturisták Magyarországi Szövetsége) és tagjai jelentenek számunkra (www.namasz.hu) Tagja vagyunk. Ezzel elértünk ahhoz a ponthoz, amely a magyar naturisták történetében jelentős fordulópontot hozhat. Pártoló tagokként egyenlőre, de az ország ilyen vonatkozású életében
aktívabban veszünk részt a jövőben. Ezzel egyben a mi lehetőségeink terjesztésén túl, saját tagjaink számára is bővebb kínálatot szeretnénk nyújtani. Több tagunk tagja az INF –nek. (Naturisták Nemzetközi Szövetsége) Sikerek-problémák Az elmúlt több mint két évtized alatt megtanultuk, hogy ha sikereket akarunk elérni a naturizmus terén, vagyis zavartalan helyet, környezetet akarunk kialakítani önmagunk számára, kissé szélmalomharcot kell vívnunk szinte minden fórumon, a város-megye vezetésétől kezdve az egyszerű halőrig. Rájöttünk, hogy ha ezt töretlenül tesszük, lesz eredménye a munkánknak. Így hát a legnagyobb sikerként a következőket könyvelhetjük el: v'
Most, 2007-ben 23 éve vagyunk, létezünk, 16 éve ebből szervezett egyesületben. Sok, itt le nem írt, nem részletezett olyan gondokat kellett ehhez megoldanunk, amik talán szót sem érdemelnének. 1989 előtt minden kétszer nehezebb volt, mint ma. De elfogadtattuk magunkat a közvéleménnyel. Volt időszak, amikor 330-as taglétszámmal dicsekedhettünk, ma ez a szám tartósan 160-180 között van. Itt, Hajdú-Bihar közepén, a „Hortobágy mellékén” ahol természeteses, jó minőségű víz alig van, megszokottá vált, hogy van egy naturista part.
v'
v'
v'
Főként magunk erejéből füves napozó helyet, kutat, zuhanyozót, wc-t, fövenyes partot, napozó stéget vettünk/készítettünk. Vannak bútoraink, 1-2 szörf, áramfejlesztő, fűnyíró gép, konyhafelszerelés, igen kulturált nyílt téri sütő/főző helyünk. Fan összetartó, lelkes tagságunk. Több fórumon képviseltetjük magunkat (pl. 2006-ban a Spanyolországban rendezett INF kongresszuson) Természetesen nem volt problémamentes az egyesület élete. Ezekről is szükséges néhány szót ejteni, annál is inkább, hogy más, vagy új hasonló szervezetek okulhassanak belőlük. A szerveződésünknek jelentős, problémákat adó gondokat a következőkre lehetne osztani: a.)Területi, tulajdoni, bérlési, jogi helyzet b.)Aktivitási gondok, tagi közösségi tudat. c.) Személyi kérdések d.)Ügyintézéssel kapcsolatos, bürokratikus nehézségek. a.) A Látóképi tó használatának kérdése napirenden van. Elvitathatatlan, hogy a múltban is (csak nem figyeltek fel rá illetékesek) ma is, de főként a jövő túrizmusát illetően nagy jelentősége van a Debrecen és környéki natúrizmusnak, csak illetékeseknek fel kell rá figyelniük. Nemcsak szolgáltatásbővítés ez, de annak az EU-s tagi Magyarországnak ezen az alföldi részén ahol a természet még valóban fertőzetlen, tiszta, ez a pihenési, kikapcsolódási forma igen nagy értéket jelenthet. b.) Jelenleg már az a felfogás, mely szerint a tagsági díj, vagy belépő fejében az ott tartózkodó csak pihenni akar, „ő fizetett, hagyják békén,” talán kezd megszűnni. Mióta a személyi tulajdoni szemlélet megerősödött hazánkban, inkább érzi minden tagtárs azt, hogy ha megkérik közösségi munkára, egy kicsit a sajátját is építgeti. Természetesen az olyan kollektív szemlélet, mint a nyugat európai klubokban már régen egyértelmű, még várat magára. c.) Önként alakult szervezeteknél, egyesületek esetében általában fokozottabba mértékben fordulnak elő a vezetés és az irányelvek egyeztetéseinek kérdései. Sok olyan vitának voltunk már szem- és fültanúja, mely mögött vagy önös érdekek húzódtak meg, vagy saját, önmegvalósítási törekvéseket tükröztek, vagy egyszerűen csak szereplési vágy vezette azokat. Több alkalommal vettem részt naturista gyűlésen, és ott a viták hevessége minden esetben a többszörösén izzott. Azért szokatlan ez, mert maga a mozgalom a barátság, egymás iránit megértés, segítés jegyében jött létre. A szóban is benne rejlik, hogy a naturának megfelelően, a legtermészetesebben éljünk, oldjuk meg problémáinkat.
Sajnos, minket sem került el ez a probléma. Alapjában véve, ha végig követjük egyesületünk alakulását, fejlődését, talán egy kiugró, oda nem illő időszakot éltünk meg ezen a téren, amely remélhetően nem fog ismétlődni. Tanulságként ez alább foglalható össze, elsősorban a vezetőkre vonatkozóan. A kezdeti időszakban, amikor meglehetősen egyszemélyes vezetés volt, több elvi probléma (kik legyenek tagok, mik a viselkedési normák, mennyi legyen a belépő stb.) került a helyére úgy, hogy egyszerű megbeszélést követően az MNE-vel egyeztettünk és mindenki megelégedésére megoldódott az. Ezt követően Nagy Béla képviselte azt a radikális irányvonalat, melyet bár joggal tettek szóvá, mégis a csapat hasznára vált. Egyszerűen rendet akart tartani a napozók közt több nyáron át, és megtestesítette a „fürdőmester síppal a szájában” jelenséget. Sokaknak ez nem tetszett ugyan, de rend volt, sem vízi baleset, sem egyéb házirendsértés nem történt. Nincs a mai napig sem. Dr. Hetényi Ede a logikus , ésszerű vezetés híve volt. Feleslegesen nem szervezkedett. A minimális optimum elvét igyekezett megvalósítani, hiszen a anyagiak hiányában jelentős fejlesztéseket úgysem tehettünk. A téli szauna alkalmak szinte mind az ő munkájának az érdemei. Jelentős külföldi tapasztalata volt. Pap Péter elnöksége idején kétségtelenül jelentős szervezési munkák nem történtek. Be kell látnunk, hogy ez volt a legpasszívabb időszak. Menthetné ezt az, hogy több tag – jómagam is – egészségi, exisztenciális gondokkal bajlódtunk. Viszont ennek az áthidalására semmiképpen nem az volt a megoldás, ami történt. A tóparton megfelelő felbujtást követően puccsszerű szervezkedés történt (szinte megismétlődött az MNE hőskorához hasonló eset) Úgy hívtak össze Fortolóczki Józseffel és Gombos Sándorral az élén jogszerűtlenül taggyűlést, hogy arról alig tudtak, elsősorban maga a vezetőség nem volt értesítve. Érthető, hogy az ügyet a bíróságra vittük, ahol is felszólalásunknak helyt adtak. Ezt követően érvényesen megtartott taggyűlés következett. Az érvényes vezetőség megegyezésre, békére, együttműködésre hajló lemondását nem hogy nem fogadták el, hanem európai emberhez nem méltó agresszióval léptek fel elsősorban az alapító tagok ellen. A gyűlés kimenetelét a kudarc fenyegette. Ezt követően új vezetőség alakult fenti tagokkal az élen. Elszámolást követeltek, ami meg is történt (10.) Olyan vezetése lett az egyesületnek, mely egyrészt az eszközökkel messze nem gazdálkodott helyesen, de lemondásuk/leváltásukat követően nem ők számoltak el a rájuk bízott anyagi javakkal. Nem kis fáradságába került a soron következő vezetőknek (Csorba Judit, Dr. Nagy Mihály) rendbe hozni az igy keletkezett károkat. Nos, nemcsak naturista körökben nem szabad hasonlóképpen tevékenykedni, de annak tudatában, hogy egy egyesület azon túl, hogy önmagáért felel, bármikor kaphat vizsgálatot is. Összegzésként elmondható, hogy az ilyen hozzáállású emberek, még ha a házirendet betartják is ,viszont sem a naturista együttélés, barátság, korrektség szabályait nem ismerik, nem igazi naturisták. Minthogy a mozgalom az átlagos egyesületeknél érzékenyebb, a közvéleménynek jobban a fókuszában van, hasonló esetekben minden érintett naturistának fokozott figyelmet célszerű fordítania ilyenekre. d.) Akár a kezdeti időkben, de ma is, még igen sok előítélet fogad bennünket, ha tárgyalni kell, vagy valamilyen jogi területen, illetve megegyezés esetében célt akarunk elérni. Ez sajnálatos módon mai, magyar sajátosság. Nem tudatosult még eléggé az a demokratikus szemlélet akár hatóságoknál, akár illetékes intézeteknél, mely szerint jogos egyesülettel állnak szemben, mely csupán, ha nem mindennapi is, de egyszerű emberi igényét érvényesítené. Manapság Igen büszkék vagyunk arra, hogy Kelet Magyarországon meghonosodott a naturizmus több mint 20 éve. Új tagjaink mindig vannak. Baráti, pozitív hozzáállású kapcsolatok rendszeresen alakulnak. Fokozottan védjük környezetünket, és igyekszünk teret, lehetőséget bővíteni ahhoz, hogy még kulturáltabban éljük meg ide szánt időnket. Több tervünk van, melyek elsősorban sportlétesítményeket céloznak meg.
Egyesületi életünkről magukért beszélnek a „Látóképi életképek” részben látható képek. A rövid áttekintés, mely bizonyára sok naturistának és szimpatizánsnak szolgál tanulságul, segítségül, példa egy egyesület mindennapi életére, alakulására. Minden kedves vendéget, érdeklődőt nagy szeretettel várunk körünkbe nyáron és télen. Vígvári Zsolt alapító tag
[email protected]
