DR.
SZŐNYI
GYULA:
A LAKOSSÁG PÉNZFORGALMI MÉRLEGÉNEK N É H Á N Y KÉRDÉSE A lakosság pénzforgalmi mérlege a népgazdasági mérleg egy része, mely a nemzeti jövedelem elosztása és újraelosztása során keletkező és a lakosságnak jutó pénzjövedelmek megosztását és felhasználását mutatja. A pénzforgalmi mérleg tehát lényegében a lakosság pénzbevételeit és kiadá sait foglalja m a g á b a n egy meghatározott időszakra vonatkozóan, s ezen túl menően feltárja ennek a pénzforgalomnak megoszlását a lakosság egyes cso portjai között. A mérlegben elvileg az o r s z á g minden egyes lakosának bármilyen for rásból eredő készpénzbevételét szembe kellene állítani bármilyen célra for dított készpénzkiadásával. E z azt jelentené, hogy minden olyan pénzmozgást számításba kellene venni, amely az egyes emberek között lebonyolódik. E n nek az elvnek szigorú betartása esetén tehát m é g egy családon belül hoszszabb-rövidebb időre kölcsönadott é s kölcsönvett pénzösszegek kimutatása sem lenne nélkülözhető. A pénzforgalmi mérleg feladata azonban csak bizonyos nagyobb lakos ságcsoportokat érintő pénzmozgás megfigyelésére terjed ki. Éppen ezért ele gendőnek látszik csupán azoknak a pénzmozgásoknak a figyelembevétele, amelyek mögött á r u m o z g á s , s z o l g á l t a t á s vagy munkabérfizetés, — vagyis valamilyen közgazdasági tartalom húzódik. A mérleg tulajdonképpeni célja a készpénzforgalom vizsgálata, — a lakosság pénzjövedeime és a forgalomba kerülő árumennyiség, — vagyis a vásárlóalap és árualap nagysága közötti kapcsolat kimutatása. A mérleg támpontul szolgál ezenkívül a pénzforgalom helyes arányai nak kialakításához, a pénzforgalom tervszerű irányításához, valamint a bankjegykibocsátás, illetve bankjegyvisszaszívás mértékének megállapí tásához. A mult adataival összehasonlítva rámutat a mérleg arra, hogy a mun kások és alkalmazottak készpénzbevételei megfelelő ütemben növekednek-e. lit kell azonban r á m u t a t n u n k arra, hogy népgazdaságunk jelenlegi szerkezete mellett a lakosság pénzforgalmi mérlegében jelentkező összes bevételek önmagukban nem alkalmasak arra, hogy hű képet adjanak a lakosság ellátottságának, anyagi színvonalának emelkedéséről. A mérleg ugyanis a lakosság egymásközötti pénzforgalmát is tartalmazza — és ezért bizonyos többszöröződéseket foglal m a g á b a n . ( P l . a magánkisiparos alkal mazottja munkabéréből élelmiszert vásárol a szabadpiacon egy dolgozó paraszttól. Ez utóbbi a kapott pénzt egy süldő megvételére fordítja, m í g a süldőt eladó kulák a vételárért csizmát vesz m a g á n a k egy önállóan dolgozó kisiparosnál. H a feltételezzük, hogy a munkabér összege és a felsorolt áruk ára megegyező volt, — ugyanaz a pénzösszeg négyszer jelentett bevételt a lakosság egymásközötti forgalmában, éspedig a kisiparos alkalmazottjánál, a dolgozó parasztnál, a kuláknál és az önálló kisiparosnál.)
Л Szovjetunióban, ahol az áruforgalmat csaknem teljes egészében az állami és szövetkezeti szervezetek bonyolítják le, a lakosság bevételeinek alakulása jellemezheti az ellátottság mértékét Magánosok közötti áruforgal mat itt legfeljebb a kolhozparasztok piaci értékesítése jelenthet, ez azonban — az egész áruforgalom nagyságához viszonyítva — nem jelentős. Hazai gyakorlatunkban tehát — éppen a fentebb ismertetett többszöröző désekre való tekintettel — a lakosság anyagi színvonalának növekedését az • elfogyasztott termékmennyiség vizsgálatán keresztül határozhatjuk meg. A lakosság fogyasztását pedig a nemzeti jövedelem mérlegének felhaszná lási adatai tükrözik a legmegbízhatóbban. A nemzeti jövedelem fogyasztási adatai tartalmazzák természetesen a pénzforgalom körén kívül eső (tehát a pénzforgalmi mérlegben nem szereplő) ténylegesen elfogyasztott termékek mennyiségét is. (Rl. saját termelésből történő fogyasztás.) A lakosság pénzforgalmi mérlege mintegy ellenőrzést gyakorol az egyes népgazdasági tervek felett, — így szoros kapcsolatban van a munkabér alap pal és az áruforgalmi tervvel. Szervesen összefügg az állami költségvetéssel is, mert az állami költ ségvetés egyes kiadási tételei a lakosság részére bevételt jelentenek, pl. a nyugdíjak, ösztöndíjak stb. A lakosság kiadásai közül pedig pl. az adók, államkölcsönbefizetések a költségvetés bevételeit növelik. Ugyancsak itt kell megemlítenünk a pénzforgalmi mérleg és a pénztári terv kapcsolatát. A pénztári terv magában foglalja a Magyar Nemzeti Bank összes bevételét és kiadását, mégpedig a beáramló készpénz forrásainak és a kiadások irányának, céljának megjelölésével. Tartalmazza tehát a Magyar Nemzeti Bank útján lebonyolított készpénzkifizetéseken keresztül a szocia lista szektor és a lakosság közötti teljes pénzforgalmat. A pénztári terv fel adata ezenkívül a pénzforgalom zavartalan lebonyolításához szükséges készpénzrírannyiség mértékének szabályozása. — A lakosság pénzforgalmi mérlegének adatai komoly segítséget jelentenek a pénztári tervezésnél, mert alapot adnak az országos pénztári terv egyes tételeinek pontosabb meg állapításához, A mérleg összeállítását két nagyobb csoportban kell elvégezni. (Lásd: 1. sz. táblázat 951. oldal.) Kiszámítandó: 1. A lakosság és az állam, illetve szocialista szektor közötti pénzfor galom, melyet a népgazdasági terv közvetlenül határoz meg s mutatja — a szocialista szektortól származó bevételeken keresztül — a lakosság tulajdon képpeni vásárlóerejét. 2. A lakosság egymásközötti pénzforgalma. A mérleg ilyen formáb'an való felépítése lehetővé teszi, hogy megállapít hassuk a pénz forgalmával kapcsolatos összefüggéseket mind a szocialista szektor és a lakosiság, mind a lakosság egyes csoportjai között. A mérleg szerkezetének egyik jellegzetessége, hogy a lakosság egymásközti pénzfor galma mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében összegszerűen azonos. Ez abból adódik, hogy a lakosság egymásközti pénzforgalmában csupán a pénz helycseréjéről van szó anélkül, hogy közben a forgalomba kerülő fogyasz tási cikkek terjedelme megváltoznék. Amely pénzösszeg tehát a lakosság egyik csoportjánál kiadásként jelentkezik, ugyanez a lakosság másik csoport jának bevételét jelenti. Ezért a lakosság egészére vonatkozó pénzmegtakarí tás, vagy készpénzvisszaáramlás — vagyis a mérleg egyenlege — csakis a lakosság és a szocialista szektor közötti pénzforgalomból adódhat.
1
1. sz.
LAKOSSÁG PÉNZFORGALMI BEVÉTELEK
m i l l i ó
I. L a k o s s á g b e v é t e l e az á l l a m i é s s z ö v e t k e zeti s z e r v e k t ő l :
KIADÁSOK
f
o r i n t b a n
I. L a k o s s á g k i a d á s a i az á l l a m i é s s z ö v e t k e zeti szervek felé : A)
a) Munkaberek
Áruvásárlás a) S a j á t f o g y a s z t á s r a : Kereskedelemtől S z ö v . kisipartól E g y é b szoc. v á l l . - t ó l
b) S z ö v e t k e z e t i tagok k é s z p é n z b e v é t e l e i
•
a) E g y ü t t :
c) F e l v á s á r l á s
b) V á s á r l á s ü z e m i f e l h a s z n á l á s r a , továbbértékesítésre : Kereskedelemtől Szöv. kisipartól E g y é b szoc. v á l l . - t ó l
à ) M a g á n kisiparosok b e v é t e l e i
B) Szolgáltatások
ellenértéke
a) L a k b é r b) K ö z l e k e d é s c) E g y é b
í ) M a g á n fuvarosok b e v é t e l e i
a—c) E g y ü t t :
segélyek, C) Pénzügyi
kiadások
a) a d ó é s á l l a m k ö l c s ö n b) e g y é b p é n z ü g y i k i a d á s
h) E g y é b ( n y e r e m é n y e k , hitelek, kamatok, stb.). 1.
a—b) E g y ü t t : I. összesen
összesen:
11. B e v é t e l e k a l a k o s s á g e g y m á s k ö z ö t t i : forgalmából
vagy
b) E g y ü t t :
e) M a g á n k i s k e r e s k e d ő k b e v é t e l e i
g) N y u g d í j a k , j á r a d é k o k , ö s z t ö n d í j a k , stb.
tábla
MÉRLEGE
:
II. K i a d á s o k a l a k o s s á g e g y m á s k ö z ö t t i forgalmában : A)
a) M u n k a b é r e k
Áruvásárlás a) S a j á t f o g y a s z t á s r a : parasztságtól m a g á n kisipartól . magán kiskereskedőtől
b) P a r a s z t s á g piaci é r t é k e s í t é s e
a) E g y ü t t : c) Magán kisiparosok b e v é t e l e i b) V á s á r l á s ü z e m i felhasználásra továbbértékesítésre : parasztságtól magán kisipartól m a g á n kiskereskedőtő fuvarostól
d) M a g á n k i s k e r e s k e d ő k b e v é t e l e i e) F u v a r d í j b e v é t e l
vagy
b) E g y ü t t : f) S z o l g á l t a t ó k , bevétele
szabadfoglalkozásúak
B) Szolgáltatások
C) II.
összesen
:
III. Egyenleg mint k é s z p é n z v l s s z a á r a m l á s : В E VE TEL E К ÖSSZ ES EN :
ellenértéke
Munkabérek II.
Összesen
:
III. E g y e n l e g m i n t k é s z p é n z m é g t a k a r í t á s : KIADÁSOK
ÖSSZESEN
:
K i kell hangsúlyozni, hogy a mérleg kizárólag a lakosság pénzforgalmát tükrözi, s ezért az állami és szövetkezeti szektor egymásközötti pénzforgal mát — mely nem érinti közvetlenül a lakosság készpénzbevételeinek és k i adásainak alakulását — a mérleg nem tartalmazhatja. A mérleg belső csoportosítása alapvetően a készpénzforrások és fel használások irányának megjelölését és a lakosság különböző rétegei között mutatkozó pénzforgalom megoszlását tartalmazza. A mérleg összesítő sémá ját az. 1. sz. táblázat mutatja. A pénzforgalmi mérleg szerepe az árualap és vásárlóalap nagyságának megállapításánál Mint m á r korábban említettük, a lakosság pénzforgalmi mérlegének egyik feladata az árualap és vásárlóalap egyensúlyát biztosító helyes arány kialakulásának ellenőrzése é s e fontos szempontnak érvényesítése a pénz forgalom tervezésében. A kérdés jelentőségét a P á r t és a Kormány 1951. december 1-i h a t á r o z a t a is kihangsúlyozta, — ezért a következőkben a mér leg elemzésének errevonatkozó módszerével fogunk foglalkozni. Sztálin elvtárs a szocializmus gazdasági alaptörvényét a következőkép pen fogalmazta meg: „Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi é s kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista ter melésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján." A társadalom növekvő szükségleteinek atapja a lakosság vásárlóképességének növekedése. A vásárlóképesség növekedése a termelés kibővítése révén keletkezik és visszahat m a g á r a a termelés szakadatlan növe kedésére. Ennek az összefüggésnek ismeretében biztosítani kell a forga lomba kerülő árutömegek és a lakosság vásárlóalapjai között mindenkor a megfelelő arányt. Ezért a pénzforgalmat és az áruforgalmat időszakról idő szakra részletesen megtervezik. Ez a tervmunka pedig csak akkor lehet igazán eredményes, ha rendelkezésre áll — a lakosság egészének, mint fogyasztó tömegnek pénzügyi helyzetét tükröző — pénzforgalmi mérleg. A vásárlóalap és árualap egyensúlyának biztosítása a t e r v g a z d a s á g egyik alapvető kérdése. — A munkatermelékenység állandó növekedése követ keztében lehetővé válik a termékek önköltségcsökkentése, a termelés mennyi ségének állandó fokozása. A megnövekedett termelés és a növekvő pénzjövedelmek időszakonként bizonyos aránytalanságokat eredményezhetnek a vásárlóalap é s árualap tekintetében. A z aránytalanságok megszüntetése, illetve megelőzése — vagyis az árualap és vásárlóalap egyensúlyának fenntartása — elérhető árváltozta tásokkal^ hitel- és adópolitikai, bérpolitikai intézkedések alkalmazásával, me lyek közvetlenül szabályozzák a lakosság egészének, vagy a lakosság egyes csoportjainak vásárlóerejét. Megfelelő készletgazdálkodási intézkedések szintén alkalmasak az árualap é s vásárlóalap közötti helyes arány biztosí tására. A z a r á n y o s s á g fenntartását szolgáló intézkedések előkészítéséhez a pénzforgalmi mérleg adatai is megfelelő alapot nyújtanak. A vásártóalap nagyságának kiszámítása a mérleg elemzésénél úgy végezhető el, hogy a lakosság összes pénzbevételéből levonjuk a pénzügyi kiadásokat (adók, államkölcsön, társadalmi szervezetek felé irányuló hozzá járulások stb.) és a szolgáltatásokra fordított összegeket. Ügyelni kell azon-
ban arra, hogy a vásárlóalap n a g y s á g á n a k ilyen módon történő megállapí tása még nem nyűjt megfelelő alapot a kiskereskedelmi áruforgalom terve zéséhez, hiszen ez utóbbinak terjedelmét a valóságban m é g jó néhány körül mény befolyásolhatja. így pl.: a) A z állami és szövetkezeti szervek is vásárolnak a kiskereskedelemtői. b) A magánszektoron belüli áruforgalomban keletkezett pénzbevételek (pl. a p a r a s z t s á g közvetlen eladásai) nem feltétlenül jelentik azt, hogy a termékeladással egyszer elvont vásárlóerő csupán a lakosság egyes rétegei közötti eltolódást eredményezett, s ez a termékeladók részéről összegszerűen azonos vásárlóerőt fog jelenteni a szocialista szektor árualapjai felé. P l . : ha a dolgozó paraszt a piacom etedja 100 forintért az áruját, nem bizonyos, hogy a kapott 100 forintot teljes egészében a Népboltban fogja elvásárolni, hanem annak egyrészét — s a gyakorlat ezt igazolja — szolgáltatások igénybevételére fordítja vagy befizeti az adóját. így a szóbanlévő 100 forint nak csupán a tényleges áruvásárlásra fordítandó része köt le árualapokat. c) A lakosság vásárlásai olyan szervezeteknél, melyeknek eladási for galma nem része a kiskereskedelmi áruforgalomnak. (Pl. a nagykereskede lem demigrossz forgalma, közvetlenül a telepről vásárolt tüzelő stb.) cl) A lakosság birtokában maradó pénzeszközök állománya, illetve annak változásai. Összefoglalva tehát, ha az árualap méreteit keli meghatároznunk a kiskereskedelem áruforgalmi terve alapján, úgy a következő tényezőket kell számításba vennünk: 1. A lakosság pénzbevételeinek az a része, amely tényleges vásárlóalap ként jelentkezik. 2. A lakosság birtokában lévő pénzeszközök mennyisége. 3. A z állami és szövetkezeti szervek vásárlása a kiskereskedelemben. 4. A lakosság vásárlásai az áruforgalmi tervben nem szereplő szerve zeteknél. M e g kell azonban említenünk, hogy a lakosság árukeresletének kielégíté séhez tartozik az is, hogy a kereskedelmi apparátusnak folyamatosan és szervezetten kel! figyelnie a lakosság különböző rétegeinél meglévő kereslet irányát mind az áruk fajtája és minősége, mind a területenkénti helyes elosztás tekintetében. A pénzforgalmi mérlegnek az áruforgalom tervezésé hez történő felhasználásakor tehát nem elégséges a vásárlási alap általános méreteinek megállapítása, hanem figyelmet kell fordítani a lakosság keres letének irányára (összetételére) az áruforgalom szükséges szerkezetének meghatározásához. Ez utóbbi szempont természetesen nem érvényesíthető kizárólag és köz vetlenül a mérleg egyes tételei nyomán, — de a mérleg belső csoportosítá sának helyesen történő megoldása feltétlenül segítséget nyújt a feladat végrehajtásánál. Ezért igen fontos követelmény pl. a pénzforgalomnak városi és falusi lakosság szerinti megosztása. A városi lakosság ugyanis pénzbevételeit mind élelmezési, mind ipari cikkek v á s á r l á s á r a fordítja, m í g a falusi lakosság — amelynek éleimiszerszükséglete túlnyomórészt saját termelésből kerül kielé gítésre —- bevételeinek legnagyobb részét ipari termékek beszerzésére for dítja. Természetesen a kétféle lakosságcsoport elhatárolása a gyakorlatban igen sok problémát vet fel. Ezeknek pontos megoldása — m é g eléggé rész letes adatok birtokában is — rendkívül bonyolult feladatot jelent. A z egyes
családok összetétele ugyanis nem egységes, hiszen számtalan esetben a család (a közös háztartás) a legkülönbözőbb foglalkozású családtagokból (pl. bányász, ipari munkás, dolgozó paraszt, vasúti alkalmazott stb.) áll. Ugyancsak problémát jelenthet az úgynevezett „kétlaki" foglalkozásúak elbírálása, amikor ugyanaz a személy két munkahellyel, — s ennek meg felelően kétféle jövedelemmel rendelkezik. ( P l . vasúti pályaőri szolgálatot ellátó dolgozó paraszt.) A különböző területeken dolgozók egyik vagy másik lakosságcsoport hoz való sorolása bizonyos fokig elhatározás kérdése. Ennek értelmében megoldás lehet: a) a jövedelemforrás természete; b) a fogyasztás jellege, az életmód figyelembevételével alkalmazott csoportosítás!* módszer. A jövedelemforrás természete szerint történő számbavételnél az hatá rozza meg a hovatartozást, hogy munkabérből, mezőgazdasági vagy egyéb termelésbői, esetleg szolgáltatásból származik-e a pénzjövedelem túlnyomó része. Ennél a megoldásnál tehát a dolgozó parasztcsalád pénzjövedelmé nek azt a részét, amely a m u n k á s és alkalmazott, illetve önálló kisiparos családtagok munkabérébői vagy pénzjövedelméből adódik, — nem a paraszt ság, hanem a munkabérből élők, illetve egyéb lakosság csoportjában kell kimutatni. Így a parasztság pénzbevételei kizárólag a mezőgazdasági ter melésből (esetleg parasztfuvarból, a háziipari tevékenységből) s z á r m a z ó pénzbevételeket fogják tartalmazni. A fogyasztás jellege szerint történő csoportosítási módszernél a lakos s á g életmódja dönti el a besorolás helyét. Itt a példának említett dolgozó parasztcsalád nem mezőgazdasági (paraszti) termelésből származó pénz bevételeit ís (munkabér, kisipari termelésbői, szolgáltatásból származó jöve delem) a p a r a s z t s á g bevételei között kell kimutatnunk. Indokolja ezt az a körülmény, hogy az így megszerzett pénzjövedelmek — az életmód követ keztében — a p a r a s z t s á g fogyasztására jellemző módon kerülnek felhasz nálásra. Ennél a második megoldásnál természetesen el kell dönteni azt a kérdést, hogy milyen nagyságú földterület (gazdaság) birtokosára lehet jellemző a paraszti életmód folytatása. E z ismét elhatározás kérdése, hogy a számbavétel során 1—2 vagy 5 katasztrális hold nagyságú földterületben állapítsuk meg az alsó határt. Jelenlegi gyakorlatunkban a pénzforgalmi mérleg lakosságcsoportok szerint történő összeállításánál általában a fogyasztás jellege határozza meg a besorolás helyét. A munkabéralappal való összehasonlíthatóság érde kében azonban a p a r a s z t s á g bérjövedelmeit a munkások és alkalmazottak (munkabérből élők) pénzbevételeinél mutatjuk ki. A z összesítés alkalmával ezt a tételt átvisszük a p a r a s z t s á g pénzbevételeinek csoportjába, hogy a mérleg végül is a célnak megfelelően tükrözze az egyes lakosságcsoportok pénzbevételeit. Természetesen fennállhat az a helyzet is, hogy jellemzően munkabérből élő városi lakosok jutnak mezőgazdasági termelésből származó pénzjövedelemhez (pl. gyümölcstermés e l a d á s a ) , — melynek számbavételé nél fordítva kell eljárnunk a fogyasztás munkás és alkalmazotti jellegére való tekintettel. (Lásd: 2. sz. tábla, 955. oldal.) A pénzforgalmi mérleg összeállítása során „egyéb lakosság" megneve zéssel azokat a pénzbevételeket és kiadásokat mutatjuk ki, melyek sem a munkabérből élőkhöz, sem a parasztsághoz nem sorolhatók. ( P l . kereskedők, magánkisiparosok, ügyvédek stb.)
2. sz.
A LAKOSSÁG PÉNZFORGALMI
MÉRLEGE
BEVÉTELEK
KIADÁSOK
m i l l i ó
1. M u n k a b é r b ő l é l ő k é s k i s i p a r i s z ö v . tagok k é s z p é n z b e v é t e l e . Együtt
f o r i n t b a n
1. Á r u f o r g a l o m . a) V á s á r l á s s a j á t f o g y a s z t á s r a : Szoc. s z e k t o r t ó l
:
Magánszektortól + b é r b ő l é l ő k m e z ő g a z d . ter melésből származó pénzbev.
Együtt
:
— parasztság m u n k a b é r e i b) V á s á r l á s ü z e m i f e l h a s z u á lásra vagy továbbértékesí tésre :
M u n k a b é r b ő l élők összesen :
-
Szoc.
szektortól
2. P a r a s z t s á g k é s z p é n z b e v é t e l e .
Magánszektortól
Együtt
Együtt
:
:
+ Parasztság munkabérei — b é r b ő l élők és e g y é b lakos ság mezőgazdasági termelés ből származó pénzbevétele P a r a s z t s á g összesen :
2. S z o l g á l t a t á s o k e l l e n é r t é k e . aj S z o c i a l i s t a s z e k t o r felé b) M a g á n s z e k t o r felé Együtt
:
3. E g y é b l a k o s s á g k é s z p é n z bevétele. 8. P é n z ü g y i k i a d á s o k . Együtt
:
+ egyéb lakosság mezőgazda sági* t e r m e l é s b ő l származó pénzbevétele
4. M u n k a b é r e k
E g y é b lakosság Összesen :
<S. E g y e n l e g m i n t áramlás.
készpérizvíssza-
Mindössze
:
5. E g y e n l e g m i n t karítás.
készpénzmegta
Mindössze
:
tábla
A mérleg elkészítendő tehát olyan csoportosításban is, mely a lakosság különböző csoportjainak (munkabérből élők, parasztság, egyéb lakosság) pénzforgalmát tükrözi. Ennek összesítő sémáját a 2. sz. táblázat tartalmazza. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a pénzforgalmi mérlegnek lakosságcsoportok szerint történő összeállítása bármennyire is fontos gyakorlati jelentőséggel bír, éppen az egyes csopor tokon belüli népesség szociális összetételének sokrétűségére való tekintettel — mint m á r elöljáróban említettük —, önmagában nem nyújthat teljes értékű alapot a fogyasztás szerkezetének pontos meghatározásához.
A iakosság pénzforgalmi mérlegének fenti ismertetésével csupán a mér leg összeállítását érintő néhány kérdés bemutatására szorítkoztunk. A z elmondottakból is kitűnik azonban, hogy а pénzforgalmi mérleg — mint a n é p g a z d a s á g mérlegének alkotórésze — igen fontos feladatot tölt be a nép gazdasági terv alapvető feladatainak megoldásánál. A mérleg s z á m a n y a g a felöleli a bővített szocialista újratermelés folyamatát a jövedelmek meg oszlása oldaláról, é s lehetőséget nyújt a lakosságnál jelentkező készpénz áramlás vizsgálatára. Szocialista gazdasági rendben a pénz a bővített szocialista újraterme lés megszervezésére, s ezen keresztül a dolgozók anyagi é s kulturális szín vonalának emelésére szolgál. A pénzforgalmat terv szabályozza, hogy a for galomban lévő pénz mennyisége mindenkor megfeleljen a szükségleteknek. A tervezés pontossága pedig megköveteli a pénzforgalom állandó vizsgá latát, melynek legjobb módszere a pénzforgalmi mérleg rendszeres össze állítása. A mérleg összeállítása hazai gyakorlatunkban még nem felel meg azok nak a követelményeknek, melyeket a t e r v g a z d a s á g irányítása a pénzforgalmi mérleggel szemben támaszt. E z főleg abból adódik, hogy egyes területeken hiányoznak a mérleg pontos összeállításához nélkülözhetetlen pénzügyi sta tisztikai adatok (pl. adóstatisztika), s így ezekben az esetekben kénytelenek vagyunk megközelítő számítások útján nyert adatokra támaszkodni. Éppen ezért fontos feladatnak kell tekintenünk a lakosság pénzforgalmi mérlegének kidolgozásával kapcsolatos közgazdasági számítások tovább fejlesztését. A z eddig alkalmazott módszer finomításával, a pénzügyi sta tisztika és tervezés színvonalának állandó emelésével elérhetjük, hogy a pénzforgalmi mérleg m é g nagyobb segítséget nyújtson a népgazdasági terv céikitűzéseinek megvalósításához.
