A közösségi internet-hozzáférés lehetőségei kistelepüléseken

Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia és Társadalompolitika Intézet

A közösségi internet-hozzáférés lehetőségei kistelepüléseken

Készítette: Miskolczi Erna Társadalmi tanulmányok szak Regionális- és településfejlesztés szakirány Szakszeminárium-vezető: dr. Futó Péter

Tartalomjegyzék

1. BEVEZETÉS ................................................................................................................... 3 2. INTERNET ÉS TÁRSADALOM................................................................................. 5 2.1 INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM ....................................................................................... 5 2.2 A Z INTERNET TÁRSADALMI HATÁSAI .......................................................................... 5 2.3 A Z INTERNET TERJEDÉSE ............................................................................................. 7 2.4 A DIGITÁLIS MEGOSZTOTTSÁGTÓL A DIGITÁLIS ESÉLYEGYENLŐSÉGIG ..................... 8 3. KISTELEPÜLÉSEK ÉS AZ INTERNET ................................................................ 11 4. KÖZÖSSÉGI INTERNET-HOZZÁFÉRÉS ............................................................ 14 5. SAJÁT KUTATÁS........................................................................................................ 18 5.1 H IPOTÉZISEK .............................................................................................................. 18 5.2 K UTATÁSI MÓDSZER .................................................................................................. 19 5.3 A KÉT TELEPÜLÉS BEMUTATÁSA ............................................................................... 20 6. EREDMÉNYEK............................................................................................................ 21 6.1 A DRÉGELYPALÁNKI TELEHÁZ MŰKÖDÉSE ............................................................... 21 6.2. A TELEHÁZ FUNKCIÓI A KISTELEPÜLÉSEN ................................................................ 22 6.2.1 Hozzáférés.......................................................................................................... 23 6.2.3 Hozzáértés.......................................................................................................... 26 6.2.4 Hozzáállás.......................................................................................................... 28 7. KÖVETKEZTETÉSEK............................................................................................... 34 8. IRODALOMJEGYZÉK .............................................................................................. 36 9. MELLÉKLETEK ......................................................................................................... 39 9.1 INTERJÚVÁZLAT ......................................................................................................... 39 9.2. KÉPEK A DRÉGELYPALÁNKI TELEHÁZRÓL ............................................................... 42

2

1. Bevezetés Szakdolgozatom

témája

az

információs

társadalommal

kapcsolatos

egyenlőtlenségek egyik dimenziójának, a kistelepülések digitális szempontból hátrányos helyzetének bemutatása, illetve az ennek csökkentésére szolgáló közösségi internethozzáférési helyek lehetőségeinek feltérképezése. Az internethasználat egyre fontosabbá válik az élet minden területén, sokszor elengedhetetlen, hogy a világhálón keresztül intézzük különböző ügyeinket. Azáltal, hogy a digitális egyenlőtlenségek a hagyományos egyenlőtlenségek mentén alakulnak ki, az olyan, már eleve leszakadó csoportokat, mint a kistelepülések, még inkább fenyegeti a lemaradás veszélye. Ha nem tesznek valamit annak érdekében, hogy kihasználják az internet által kínált esélyt a felzárkózásra, akkor könnyen az új technológia áldozataivá válhatnak. Ezért egy kistelepülés számára komoly lehetőséget jelent egy közösségi internet-hozzáférési hely kialakítása, hiszen megszüntetheti a pénzügyi, kognitív és motivációs gátakat, ami miatt az emberek eddig nem váltak aktív használóvá. Vagyis amellett, hogy a helyi lakosok számára garantálja a fizikai hozzáférés lehetőségét, és az ott dolgozó munkatárs segít a számítógépek és internet használatában, az internet intézményesült keretekbe foglalása egy kistelepülés lakói számára felhívhatja a figyelmet a használat relevanciájára. Ezáltal nagyobb eséllyel kapcsolódnak be az információs társadalomba, és kapnak lehetőséget a felzárkózásra. A

World

Internet

Project

kutatásai

alapján

megállapítható,

hogy

Magyarországon a településtípus szerint komoly egyenlőtlenségek figyelhetőek meg az internet-hozzáférés és használat terén. Bár a hozzáférés nőtt a községekben is az évek során, az arányszámok nem változtak, hiszen a városokban szintén dinamikusan nőtt a hozzáférők száma. Míg a budapesti háztatások 47%-ában volt internet-előfizetés 2007ben, ez az arány községekben 27%, tehát a települési lejtő továbbra is jelentős. (WIP, 2007) A magyar lakosság egyötöde él községben, amelyek jelentős lemaradásban vannak a szélessávú internet-hozzáférést illetően. 2004-ben a magyarországi települések 28,6%-án volt lehetőség a szélessávú internet használatára, 2006-ra ez az arány 88,6%, vagyis ma már a kistelepülések nagy részén is megvalósult a szélessávú lefedettség, ám ez a legtöbb esetben 2 éves késéssel jelentkezett a városokhoz képest, ahol már korábban is hozzáfértek a jobb technológiához. (www.nhh.hu) A kistelepülések digitális szempontból való hátrányos helyzete tehát fontos társadalmi probléma, a digitális esélyegyenlőség megteremtése kihívások elé állítja a 3

kormányokat és a civil szervezeteket. Az e-befogadás lényege, hogy az internet korszakában ne csak a fiatalok, magasan képzettek, magas jövedelműek, és a városlakók élvezhessék előnyeit, hanem az idősebbeket, távoli falvakban élőket, szegényebbeket, iskolázatlanabbakat se zárják ki ebből.(Inforum- ITTK, 2008) A témaválasztásnál személyes okok is vezéreltek amellett, hogy szociális és gazdasági szempontból fontos és aktuális probléma a kistelepülések felzárkóztatása, és ennek lehetséges eszköze az információs és kommunikációs technológiák felhasználása. Egy Nógrád megyei kistelepülésen élek, így közvetlenül tapasztalom, hogy rengeteg felnőtt ember van, aki kimarad az információs társadalomból. Ennek pénzügyi okai és a használathoz szükséges tudás hiánya mellett, a legnagyobb gondot az okozza, hogy nincs társadalmi igény az internet használatára, nem látják be annak fontosságát, egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy a világ megváltozott. A településen 2004-ben megkezdte működését a teleház, ami arra hivatott, hogy megváltoztassa ezeket a gátakat. Dolgozatom ennek a közösségi hozzáférési helynek a fontosságát kívánja bebizonyítani, felmérni, hogy valóban betölti-e funkcióit, illetve megpróbál választ keresni arra a kérdésre, hogy a vajon a pénz, tudás hiánya az oka annak, hogy az elmaradott területeken kicsi az igény az internetezésre, vagy a motivációs okok a leginkább visszatartó tényezők. A dolgozat első része a téma mélyebb megismerését szolgáló és fogalmi keretbe helyező jelenségek bemutatása. Az internet és a társadalom kapcsolatát először az információs társadalom fogalmával, az internet társadalmi hatásaival és terjedésével mutatom be, majd néhány digitális egyenlőtlenséghez kapcsolódó fogalmat ismertetek, mint a digitális szakadék, digitális megosztottság. Ezt követően a kistelepüléseken élő emberek digitális szempontból hátrányos helyzetéről és az internet ezeken a településeken való elterjedéséről, majd a közösségi internet-hozzáférés magyarországi helyzetéről számolok be. A dolgozat második fele két Nógrád megyei kistelepülésen készített interjúk és a közösségi hozzáférési helyen végzett résztvevő megfigyelés alapján, megkísérli bebizonyítani, hogy a legnagyobb gátja a nem internetezésnek ezeken a településeken az érdektelenség, a motiváció hiánya. A másik feltételezés, hogy ezen az akadályon a teleház segíthet, vagyis a közösségi hozzáférési helynek jelentős szerepe van abban, hogy felkeltse a lakosság érdeklődését az internetezéssel kapcsolatban.

4

A dolgozat nem tér ki részletesen az internetezés magyarországi helyzetére, amelyről számos kvantitatív kutatás beszámol, illetve az információs társadalommal kapcsolatos fogalmi viták és elméletek ismertetésére.

2. Internet és társadalom

2.1 Információs társadalom Az információs társadalom jelenségével foglalkozó szakirodalmat fogalmi zűrzavar jellemzi. Az 1960-as évektől a termelés, a foglalkoztatottság és a fogyasztás alapszerkezete megváltozott, ami pedig az ipari társadalmat felváltó új társadalmi minőség létrejöttét eredményezte. Az információs társadalom kifejezés ezzel egy időben keletkezett, de csak az 1980-as évektől vált használatossá. Nincs egységesen elfogadott definíciója, hiszen, mivel gyűjtőfogalomról van szó, valódi jelentésének megértéséhez szükséges minden alrendszerére kiterjedő elemzése. (Z. Karvalics, 2005) A különböző definíciók

különböző nézőpontból (technológiai,

gazdasági, foglalkozási, tér-

szemléletű, kulturális) vizsgálják a társadalmat és illetik az információs jelzővel, attól függően, hogy milyen jelenséget állítanak középpontba, hogy mit tekintenek újnak. (Webster, 2007) Castells szerint az információs társadalom az emberi együttélés új módja, ahol az információ hálózatokba szervezett előállítása, áramlása, tárolása játssza a központi szerepet. A hálózatosodás hatással van az élet minden területére, a termelési viszonyokra, a kultúrára, a hatalomra, az idő fogalmára. (Castells, 2005)

2.2 Az internet társadalmi hatásai Az információs társadalom korában az információ a legnagyobb hatalom, az információ birtoklása jelenti a tudást. Mivel ehhez a modern info-kommunkációs eszközök, főleg az internet segítségével lehet leggyorsabban, leghatékonyabban hozzájutni, hátrányba kerül az az egyén, aki nem rendelkezik az ilyen eszközökkel, vagy nem tudja ezeket használni, illetve az is, aki nem tudja a rendelkezésére álló információt a számára leghatékonyabb módon felhasználni. Azt a feltevést, hogy az 5

internetezés előnyt jelent a használó számára, azzal bővítheti tudását és javíthat helyzetén, a kutatók elfogadják. (Lengyel et al., 2003) Egyes társadalomtudósok szerint az internet elterjedésének következménye, hogy alapvetően átalakul a társadalmi, gazdasági, kulturális élet. Feltételezik, hogy nagyobb hatása lesz a társadalomra, mint a régebbi kommunikációs technológiáknak, mint pl. a televíziónak. 1 A meglévő társadalmi különbségek befolyásolják, hogy kik azok, akik hozzáférnek az új eszközökhöz, másrészt viszont az internet lehetőséget ad arra,

hogy

megváltoztassa

a

régi

egyenlőtlenségeket,

tehát

a

kapcsolat

kétirányú.(Bognár-Galácz, 2004) Vagyis a számítógépekkel kapcsolatos tudás következtében az emberek javíthatnak jövedelmi helyzetükön, ugyanakkor aki számítógép-használó, nagyobb eséllyel eleve magasabb társadalmi státusú. (Lengyel et al., 2003) Wilson szerint három álláspont alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az internetnek milyen társadalmi hatásai lesznek. Az optimista álláspont szerint pozitív hatása lesz, hiszen az idő folyamán egyre olcsóbbá válik a hozzáférés, egyre több tartalom lesz majd elérhető, egyre szélesebb rétegek kapcsolódnak be, így azok is hozzáférnek, akik addig nem engedhették meg maguknak. Az internet adta lehetőségek kihasználásával, a rosszabb helyzetben lévő társadalmi csoportok javíthatnak helyzetükön, társadalmi-gazdasági előnyökhöz jutnak majd, így kiegyenlítődnek a különbségek a rétegek között. (Wilson, 1999; Norris, 2001) A második csoportot a pesszimisták képviselték, akik úgy gondolták, az internetet elsősorban az eredetileg is jó társadalmi pozícióban levők fogják használni, így őket még nagyobb előnyökhöz juttatja az új technológia. (Wilson, 1999) A penetráció egyszer csak megáll, így lesznek olyanok, akik kimaradnak az új technológia nyújtotta előnyökből, így fennmaradnak a társadalmi-gazdasági-kulturális különbségek. (Norris, 2001) A harmadik nézetet a realisták képviselik, akik szerint nem a technológia változtatja meg a társadalmat, hanem a társadalomnak lehet hatása a technológiára, vagyis a különböző társadalmakon múlik, hogyan használják fel saját érdekükben az új technológiát. (Wilson, 1999) Léteznek szkeptikusok is, akik úgy vélték, hogy az internetnek nem lesz komolyabb társadalmi hatása (Norris 2001).

1

http://www.ittk.hu/web/wip.html

6

Mára az internet vált az információszerzés elsődleges forrásává, a társadalmi kommunikáció színterévé, elengedhetetlen az oktatásban, egyre fontosabbá válik a munka és az állampolgári jogok gyakorlásának területén is.

2.3 Az internet terjedése Az internethasználat rohamosan terjed a világban, sokkal gyorsabban, mint bármelyik kommunikációs technológia valaha. Ahhoz, hogy a világon 55 millió felhasználót elérjen, a telefonnak 74 évre, a rádiónak 38 évre, a számítógépnek 16 évre, a televíziónak 13 évre volt szüksége, míg az internetnek 4 év kellett mindössze. (Molnár, 2002) Ám az internet, mint ahogyan az innovációk általában, nem egyforma ütemben terjed a világ területein, illetve az egyes országokon belül. Vannak olyan területek, rétegek, csoportok, akikhez sokkal később jut el az új technológia. Rogers szerint az innovációk elterjedése kommunikációs folyamat eredménye. Az egyének csoportokba rendezhetőek aszerint, hogy mikor adaptálják az új technológiát, ugyanis különböző társadalmi csoportok eltérő időpontban veszik át az újítást. Az innovációk elterjedésének több szempontját lehet vizsgálni. Rogers figyelembe veszi magának az innovációnak a természetét, jellegzetességeit, a kommunikációs csatornát, amelyen keresztül végbemegy, a terjedés idejét és a társadalmi rendszert, amelyben terjed az új technológia. (Rogers, 1995) 1.ábra Az innovációk terjedése

Forrás: Molnárt idézi Mancinelli, 2007:173

7

Az innovációk társadalmi terjedését az adaptációs S görbe mutatja, az internet penetrációja hasonló ütemben megy végbe. Kezdetben az innováció lassan terjed. Kutatások kimutatták, hogy a korai adaptálók általában iskolázottabbak, jobb módúak az átlagnál, nyitottabbak az új dolgok iránt, ők a lakosság 15%-t teszik ki. Bizonyos idő elteltével a terjedés felgyorsul, mivel szélesebb társadalmi rétegek számára elérhetővé válik a technológia. Az internet esetében ennek oka lehet az árak csökkenése, az infrastruktúra fejlesztése vagy az érdeklődés növekedése. A korai többséget ekkor követi a kései többség. A telítődés szakaszában ismét lelassul a terjedés, ekkor már csak egy szűk csoportok, a lemaradók csatlakoznak, de még mindig léteznek olyanok, akik nem váltak használóvá, vagyis a penetráció soha nem éri el a maximumot. (Molnár, 2002)

2.4 A digitális megosztottságtól a digitális esélyegyenlőségig A kezdeti optimisták úgy gondolták, minden társadalmi réteghez eljut majd az internet és ezáltal csökkennek, sőt eltűnhetnek a különbségek az emberek között, és úgy vélték, hogy

az információs társadalom lehet az egyetlen olyan társadalom, ahol

nincsenek különbségek az emberek között. Aztán lassan ezek az optimista megközelítések eltűntek, amikor is kezdtek kirajzolódni az élesen elkülönülő különbségek az információs társadalmon belül, ugyanis „egyenlőtlenségek minden társadalomtípusban léteznek.” (Giddens, 2003:222) A digitális megosztottság fogalma 1997 óta használatos, azokra a társadalmi különbségekre utal, amelyek az új technológiai eszközökhöz való hozzáférésben mutatkoznak. A jelenség globális, társadalmi és politikai szinten jelentkezhet. (Norris 2001) A fogalom megjelenése előtt is használták már az információ-szegény és információ-gazdag ellentétpárt, és a korai elméletekben hasonlóan dichotóm megközelítés jelenti a digitális megosztottságot. Kizárólag a fizikai hozzáférés alapján különíti el a két csoportot, akiknek van lehetőségük csatlakozni az internethez, és akiknek nincs. Használók és nem használók, tehát információ-gazdagok és információszegények között több dimenzió mentén alakul a megosztottság: foglalkozás, jövedelem, iskolázottság, nem, kor. (Norris, 2001) Az Egyesült Államokban ez az öt dimenzió az etnikai hovatartozással, Európában pedig a regionális elhelyezkedéssel,

8

településtípussal egészül ki (Galácz-Molnár 2003), de Magyarországon a szegénység etnicizálódása következtében a nemzetiség is hatással van a használatra. A hozzáférők és nem hozzáférők közötti különbségek különösen a terjedés első szakaszában számítanak igazán, amikor a társadalom nagy része még nem rendelkezik internetkapcsolattal. Így azok, akik elsőként adoptálták az új technológiát, előnyben vannak a nem hozzáférőkhöz képest, hiszen ők hozzáférnek az információkhoz, amikhez mások nem. 2. ábra Az digitális megosztottság értelmezési kerete

Forrás: Molnárt idézi Mancinelli, 2007:173 A csupán fizikai hozzáférésen alapuló digitális megosztottság-fogalmat számos kritika éri. Ha csak a fizikai hozzáférés lehetősége miatt lenne megosztott a társadalom, akkor Rogers diffúzió-elméletének megfelelően egy idő után jelentősen csökkenne a különbség a két csoport között, hiszen folyamatosan nő a hozzáférők száma. Várakozásunkkal ellentétben azonban a különbség nem csökken, inkább növekedést mutat. Ahogy terjed az internet, egyre újabb jellegű megosztottság alakul ki, új szempontok szerint formálódik és nő a különbség a hozzáférők és nem hozzáférők között. (Molnár 2002) Ezért ma már a digitális megosztottság differenciáltabb megközelítését alkalmazzák a társadalomtudományban, és kezd eltűnni a „digitális szakadék” kifejezés, mely csak a fizikai hozzáférés alapján különíti el a társadalmat, hozzáférőkre és nem hozzáférőkre osztva azt. Az internet diffúziójának második

9

szakaszában, vagyis a nekirugaszkodás szakaszában, amikor egyre többen kezdik használni azt, a lényeges különbség nem a fizikai hozzáférésben mutatkozik meg, hanem a használók és nem használók között található. A fizikai hozzáférésre hangsúlyt helyező digitális megosztottság-fogalom nem veszi figyelembe, hogy a technológiai változások a társadalmi térben történnek, és az infrastrukturális feltételek biztosításán kívül, több akadálya lehet annak, ha valaki nem él az internet adta lehetőségekkel. Wilson szerint a fizikai és pénzügyi hozzáférésen kívül jelentős szerepe van a kognitív, tartalmi és politikai hozzáférésnek is. Ugyanis, semmit nem ér az infrastruktúra, ha a potenciális felhasználó nem rendelkezik a használathoz szükséges ismeretekkel, ha nem talál olyan információkat, amire neki szüksége lehet, vagy, ha nem képes élni a hozzáférésből adódó lehetőségekkel. (Wilson, 1999) Ezeken kívül még érdemes figyelembe venni az emberek számítógépekbe vetetett bizalmát, az internethez való viszonyulását, hiszen az is visszatarthat sokakat az internetezéstől, ha negatív attitűddel rendelkezik azzal kapcsolatban. Tehát, ahhoz, hogy a digitális megosztottság csökkenjen, szükséges elkülöníteni a hozzáférési szinteket, ugyanis a társadalom különböző rétegeiben a megosztottság eltérő dimenziókban jelentkezik, melyek más-más beavatkozást igényelnek, ezért külön kell megvizsgálni az egyenlőtlenségeket, és külön kell orvosolni azt (Bognár-Galácz, 2004) és a hozzáférés akadályának valódi okát kell megtalálni, nem pedig a formális fizikai hozzáférést biztosítani. A digitális egyenlőtlenség fogalma DiMaggio és Hargittai nevéhez kötődik. Eszerint az, hogy egyenlőtlenül jutnak hozzá a szolgáltatások minőségéhez az emberek, további egyenlőtlenségeket eredményez, ezért felhasználó és felhasználó közötti különbségek a jellemzőek és meghatározóak. Az internet terjedésének előrehaladásával, a diffúzió telítődés szakaszában tehát nem az a lényeges egyenlőtlenségképző, hogy ki az, aki használja és ki az, aki nem, hanem az, hogy ki mire használja, mit csinál a világhálón. Ekkorra a társadalom többsége rendelkezik számítógéppel és internetcsatlakozással, azonban eltérő hatékonysággal használják azt. Mindig előkerül egy újabb minőségi különbség a penetráció növekedésével, ami miatt fennmaradnak a régi egyenlőtlenségek, illetve újabb egyenlőtlenségek alakulnak ki. Az élenjáróknak mindig jobb minőségű számítógépük lesz, könnyebben jutnak jobb minőségű információhoz a magasabb iskolai végzettségűek, akik beszélnek idegen nyelveket, jobb minőségű, vagyis gyorsabb internet-előfizetésük lesz a magasabb jövedelemmel rendelkezőknek.

10

A későn csatlakozók nem találják a nekik szükséges tartalmakat, nem férnek hozzá a szegényes társadalmi tőkéjük miatt, elvesznek a számtalan információ között. A digitális egyenlőtlenség fogalma alatt ma már nem csak a fizikai hozzáférésben és azokhoz kapcsolódó tudásban, képességekben megmutatkozó különbségeket értjük. Azok, akik nem használják az internetet, hátrányban vannak az élet számos területén: információk több forrásból való összegyűjtése, kritikai gondolkodás, több csatornán való kommunikáció, az önkifejezés lehetősége a társadalom széles rétegei előtt, hagyományos tartalmak digitális forrásból való kiegészítése. 2 Tehát a digitális megosztottság helyett inkább a digitális egyenlőtlenség fogalma használandó akkor, amikor a felhasználók közötti, másodlagos egyenlőtlenségeket akarjuk figyelembe venni. Még árnyaltabb a kép, ha a digitális esélyegyenlőség fogalmát használjuk. Ez annak az igényével lép fel, hogy a különböző dimenziók mentén jelentkező hozzáférési és használati lehetőségek egyenlően biztosítva legyen mindenkinek. Ez azért szükséges, hogy az internet és a társadalom kétirányú kapcsolatából a kedvezőbb legyen túlsúlyban, vagyis az, hogy a hátrányos helyzetű csoportok javítani tudjanak helyzetükön, és ne az, hogy tovább mélyüljön a „szakadék” a társadalmon belül. (Kiss, 2007)

3. Kistelepülések és az internet A településtípus az egyik legmeghatározóbb törésvonal Magyarországon az információs társadalomban. Ennek oka az, hogy a hagyományos szociális hátrányok a kistelepüléseken

koncentráltan

jelen

vannak.

(Kollányi-Székely,

2006)

A

kistelepüléseken általában magas a munkanélküliségi ráta, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek az emberek, a lakónépesség egyre öregebb, hiszen munkahelyek hiányában, valamint a szolgáltatások alacsony színvonala miatt, a fiatal korosztály kénytelen elköltözni a faluból jobb megélhetés reményében. A hátrányos helyzetű kistelepülések nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a csekély anyagi források mellett, egyre kevesebb a humán tőke jelenléte az iskolázott, fiatal korosztály elvándorlása miatt. Így egyre kevesebb azoknak a száma, akik tenni akarnak a település fejlesztésért, ezáltal az egyre rosszabb, még hátrányosabb helyzetbe kerül. 2

http://de.njszt.hu/

11

A digitális megosztottság a hagyományos egyenlőtlenségek mentén termelődik újra, kumulatív társadalmi hátrány oka, további egyenlőtlenségek okozója is lehet. (Bognár-Rét, 2005) A hátrányos helyzetű kistelepüléseken a már eleve rosszabb pozícióban lévő csoportok helyzetét tovább nehezíti az, hogy digitális szempontból is hátrányos

helyzetben

vannak.

végzettségűek, romák körében

Az

idősek,

munkanélküliek,

alacsony

iskolai

eleve sokkal alacsonyabb a számítógép- és

internethasználat, mint az ellentétes csoportokban. Ennek pénzügyi, kognitív, tartalmi okai mellett súlyosbítja a helyzetet a kistelepülések esetében az, hogy a szélessávú technológia a kistelepülések többségében sokáig nem volt elérhető, pedig a szélessávú internet nyújtja a leghatékonyabb hozzáférést, mivel olcsóbb és sokkal gyorsabb, mint a régi modemes (keskenysávú) internet, melynek további hátránya, hogy nem lehet egyszerre telefonálni és internetezni. Mára ez a probléma kezd megoldódni, hiszen a települések közel 90%-ában elérhető a szélessávú szolgáltatás, ám ezeknek a minősége és sebessége nagyon változó, és a kisebb települések most is hátrányban vannak e téren.3 Illetve az infrastruktúra kiépülésének megkésettsége miatt eleve később vált elérhetővé a korszerű technológia ezeken a településeken. A fizikai korlátok, illetve a digitális szempontból eleve hátrányos helyzetű csoportok jelenlétének köszönhetően, a kistelepülések hátrányban vannak a városokhoz, főleg Budapesthez képest az internethasználat lehetőségeinek terén. 3. ábra Az internet terjedése egy hátrányos helyzetű társadalmi csoportban

Elterjedés mértéke

Telítődés - III

Az elterjedés görbéje a teljes népességen belül

Nekirugaszkodás - II

III Korai adaptáció - I II I

Az elterjedés görbéje egy hátrányos társadalmi csoporton belül Idő

Forrás: empirica, 2001

Forrás: Empirica-t idézi Molnár, 2006:5

3

http://www.hte.hu/data/upload/file/A_hazai_szelessavu_ellatottsag_intenziv_fejlesztese_javaslatok_sum.pdf

12

Az IKT eszközöknek, különösen az internetnek kiemelt szerepe van az elmaradott területek felzárkóztatásában. Az, hogy a rurális területeken élő emberek bekapcsolódnak az információs társadalomba, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a település gazdasági -társadalmi- kulturális életében javulás következzen be. Az internet legyőzi az idő és tér azon korlátait, amelyek miatt a kistelepülések periférikus helyzetbe kerülnek, így a kedvezőtlen közlekedés és gazdaságföldrajzi környezet nem determinálja a kedvezőtlen pozíciót. Az internet lehetővé teszi, hogy az információ mindenhová

egyszerre

jusson

el,

vagyis

leegyszerűsíti

és

felgyorsítja

az

információáramlást, ezért a kistelepüléseknek és lakóinak egyfajta kiugrási lehetőség lehet, hogy képviseltetik magukat a világhálón. Az internet lehetőségeket kínál a társas kapcsolatok, a szórakozás, az oktatás és a munka terén, újfajta kommunikációs csatornaként működik, politikai aktivitást tesz lehetővé. A helyi gazdasági élet fellendülését eredményezheti, hogy a kisvállalkozók könnyen tájékozódhatnak a piaci árak alakulásáról, egyszerűbbé válik a beszerzés. (COFISA, 2008) A kistelepülések esetében az internet eszköz lehet arra, hogy fenntartható, élhető környezetben élhessen a lakosság, ne kelljen elvándorolni a korlátozott számú lehetőség miatt, hogy az itt élő emberek életminősége kielégítő lehessen. Manapság a versenyképességhez elengedhetetlen az internet használata, azonban a hátrányos helyzetű kistelepülések esetében először élhetővé kell tenni a környezetet, aztán lehet versenyképességről beszélni. A szélessávú lefedettség növelése alapvető eszköz a hátrányos helyzetű régiókban élő emberek információs társadalommal kapcsolatos esélyegyenlőségének megteremtéséhez. Ez az első lépés ahhoz, hogy bekapcsolódjanak és ezáltal felzárkózzanak az elmaradott területen élő emberek a társadalomba. Ehhez viszont nem elég csupán a fizikai hozzáférés lehetőségét megteremteni, hiszen a World Internet Project legfrissebb eredményei, és a korábbi évek adatai szerint Magyarországon az emberek nagy része nem a materiális okok miatt nem használja az internetet, a távolmaradásnak kognitív akadálya a van legtöbb esetben. A nem használat okának megjelölése főleg az internet iránti közömbösségre utal. A legtöbb nem használó ugyanis arra hivatkozik, hogy azért marad távol az internettől, mert nincs rá szüksége, illetve nem érdekli. Sokan arra hivatkoznak, hogy nem tudják használni a számítógépeket, így az internetet sem. Ezért az infrastrukturális feltételek biztosítása mellett, szükséges megteremteni az internet használatához szükséges készségeket és

13

motivációt is, hiszen az elmaradott kistelepüléseknek esélyt adhat az internet a felzárkózásra. Az infrastruktúra megteremtése mellett, a készségeket is fejleszteni kell, tanfolyamokat szervezni, hogy azok is bekapcsolódhassanak az információs társadalomba, akik nem tudják használni a számítógépeket. Véleményem szerint a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kéne fektetni arra, hogy meggyőződjenek a hátrányos helyzetben lévő csoportok arról, hogy az internet lehetőséget ad a hátrányuk ledolgozására, ugyanis sokan nincsenek tudatában ennek. Hiszen, az internet használata lehetőséget nyújt arra, hogy a hátrányos helyzetűek kiszakadjanak az izoláltságból, ne érezzék kirekesztettnek magukat a társadalomból, tudatosítsák, hogy az információ birtoklása egyet jelent a tudással az információs társadalomban. Arra kell törekednie tehát a szociálpolitikának, hogy minél gyorsabban bekapcsolja az információáramlás világába azokat a csoportokat, akiknek arra legnagyobb szüksége van, hiszen ők saját erejükre, vagy akaratukra támaszkodva nem lennének képesek megteremteni az internetezéshez szükséges feltételeket. Nyilvánvaló, hogy az internethez való csatlakozás nem szünteti meg teljesen a hátrányos helyzetű csoportok problémáját, ám egy-egy dimenzió mentén enyhítheti hátrányukat, társadalmi integrációjukat erősíti, gazdasági, társadalmi vagy kulturális tőkéjük jobb hasznosítását teszi számukra lehetővé. (Kiss, 2007)

4. Közösségi internet-hozzáférés

Az esélyegyenlőség biztosítása fontos feladata a kormányoknak, nincs ez másképp az információs társadalomban fellelhető egyenlőtlenségek kapcsán sem. Az Európai Unió nagy hangsúlyt helyez az e-befogadásra (e-Inclusion), vagyis, hogy a digitális szempontból hátrányos helyzetű csoportok bekapcsolódjanak az információs társadalomba. Az állami szerepvállalás mellett a piaci szereplőknek, a civil szervezeteknek és a helyi közösségek feladata, hogy segítse a jelenleg még kizárt csoportokat. Az e-Befogadás éves jelentéséből kiderül, hogy van még min segíteni Magyarországon, hiszen kritikusnak mondható az egyik érintett csoport, az idősebb generáció információs társadalomba való integrálása.

14

Magyarországon is, mint minden országban, kezdetben a fizikai hozzáférés biztosítását tűzék ki célul, vagyis az első diffúziós szakasz problémáit próbálták kiküszöbölni különböző programok indításával. Az állam főleg közösségi hozzáférési helyek létrehozását sürgette, de jelentős figyelmet kapott az egyéni hozzáférés támogatása is. (Kiss, 2007) Ugyanis a digitális esélyegyenlőségre törekvés első lépése az, hogy a lehető legkevesebb idő alatt biztosítva legyenek a nem hozzáférők számára a fizikai eszközök, akár nyilvános hozzáférési helyek kiépítésével, akár otthoni gépek vásárlására ösztönző adókedvezményekkel. Magyarországon az első közösségi hozzáférési helyeket a civil alapon szerveződő Magyar Teleház Szövetség hozta létre 1994-ben. Ma több, mint 400 teleház működik országszerte. Eleinte olyan kistelepüléseken jöttek létre teleházak, ahol gyorsan felismerték, hogy a helyi társadalom problémáinak megoldására megfelelő eszköz lehet egy közösségi hozzáférési hely. Az eMagyarország program állami projekt, mely 2003-ban indult. Ekkor a cél az volt, hogy minden településen hozzáférhessen a lakosság az internethez. Művelődési házakban, könyvtárakban, önkormányzatok épületeiben, teleházakban, egyházi intézményekben kaptak helyet az ePontok. 2007-ben új lendületet kapott a program, ugyanis akkorra egyértelművé vált, hogy nem elég a hozzáférést biztosítani, arra is szükség van, hogy a látogatóknak segítséget nyújtó szakember álljon a rendelkezésére. Így létrehozták az e-Tanácsadó szakértő rendszert, melynek keretében IT mentorokat képeznek, hogy az internet és számítógépek kezeléséhez szükséges ismereteket átadják a közösségi hozzáférési helyre látogatóknak. Ma 1162 településen működik eMagyarország Pont, ezek kétötöd része ezer főnél kisebb településen. Arra törekszenek az információs stratégiák, hogy az új technológiák ne mélyítsék tovább a különbségeket a különböző társadalmi csoportok között, hanem annak lehetőségeit kihasználva, saját javukra fordítsák az információhoz való hozzájutást, tehát segítsen enyhíteni a valamilyen szempontból hátrányos helyzeten. Szomorú tény, hogy azoknak, akiknek legnagyobb szükségük lenne az internet adta előnyökre, a digitális megosztottságból adódóan ők jutnak legnehezebben hozzá az eszközökhöz, illetve a használathoz szükséges tudáshoz. A WIP kutatásokból az is kiderül, hogy a nem internetezés okaként a legtöbb magyar felnőtt kognitív okokat említ, vagyis amiatt nem internetezik, mert úgy gondolja, hogy neki nincs rá szüksége, vagy egyáltalán nem érdekli az internet.

15

A közösségi hozzáférési hely

feladata, hogy

ezeket

az akadályokat

megszüntesse, illetve felhívja a figyelmet az internetben rejlő lehetőségek kiaknázására. A közösségi hozzáférés azokat az információs és kommunikációs technológiákat, eszközöket és szolgáltatásokat foglalja magában, amelyek közösségi színtereken biztosítanak, nem korlátozott igénybevevői kör számára. (www.telefalu.hu) A közösségi hozzáférési pontokat elsősorban közösségi célok és értékek vezérlik, társadalmilag beágyazott szervezet működteti. Célja, hogy képessé tegye a közösség tagjait a szolgáltatások használatára, a még nem használókat is megpróbálja meggyőzni a szolgáltatások fontosságáról, tehát az érdeklődés felkeltésére összpontosít. A szolgáltatásait a helyi igényeknek megfelelően alakítják ki. (Molnár, 2006) Minden földrajzi közösség eltérő igényekkel és lehetőségekkel rendelkezik, ezért az olyan alulról szerveződő kezdeményezések lehetnek sikeresek az IKT terjesztése terén, mint a közösségi informatika. (Gurstein, 2008) Egy teleháznak számos funkciója létezik: amellett, hogy biztosítja a település lakói számára az IKT eszközökhöz való hozzáférést, és az ezek használatához szükséges segítséget, vagyis „mindenki irodájaként” működik, hírgyűjtő, pályázatfigyelő, pályázatíró, programszervező feladatokat láthat el. Minden teleház más, mindenhol a helyi igényekhez alkalmazkodik, hogy mely funkciókat látja el. Molnár szerint a gyenge kötéseknek nagyobb a szerepe az internet terjedésében, mint az erős kapcsolatoknak. Vagyis az emberek nagy része nem a családtagjai hatására dönt úgy, hogy elkezd internetezni, hanem az ismerősök, munkatársak, vagy egy szakember befolyása a jelentős e téren. Ezt alátámasztja, hogy minden negyedik nem internetező otthonában van legalább egy számítógép és egy olyan családtag, aki internethasználó. (Molnár, 2006) A közösségi hozzáférési pontok a terjedés szempontjából ilyen gyenge kötésként funkcionálhatnak, ezért létük szükséges, főleg kistelepüléseken, ahol olyan emberek élnek, akik a munkahelyükön sem találkoznak az internettel. Azonban nagyon sok településen mégsem létesítenek közösségi hozzáférési helyet, illetve sok ilyen hely nincs kihasználva, nem látogatják az emberek.

16

4. ábra Internetezés helyszíne településtípus szerint

Internetezés helyszíne településtípusonként 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Budapest Megyeszékhely Város Község

r l t z y e a on el rá af ol yvtá há ho a k s tt h ah C t le á B Is ön O nk M Te Ne K u M

Forrás: WIP, 2006 idézi Molnár, 2006:9 Az ábrán látható, hogy az internetezés helyszínéül az emberek nagyon nagy arányban az otthont, munkahelyet vagy az iskolát jelölték meg. A World Internet Project kutatásai alapján kiderült, hogy a közösségi hozzáférési helyek (könyvtár, teleház, netcafe) Magyarországon kevésbé kedveltek. Annak ellenére, hogy egyre több háztartás rendelkezik otthoni internetelőfizetéssel, valamint a magyar lakosság kevésbé él a közösségi internetezés lehetőségével, a közösségi hozzáférési helyek létjogosultsága kistelepüléseken nem kérdőjelezhető meg véleményem szerint, hiszen az eszközök hozzáférésének biztosítása mellett, egyéb funkciókat is képes lehet ellátni.

17

5. Saját kutatás Dolgozatom

első

része

az

információs

társadalomhoz

kötődő

egyenlőtlenségekkel kapcsolatos fogalmakat ismerteti, valamint a kistelepülések helyzetét e téren, és a közösségi internet-hozzáférés lehetőségeit mutatja be. A következő részben arra próbálok választ keresni, hogy mi az oka annak, hogy a kistelepüléseken a felnőtt lakosság nem használja az internetet.. Szakdolgozatom ezen felül azt vizsgálja, hogy egy közösségi internet-hozzáférési hely kialakítása miként hat egy kistelepülés lakosainak információs társadalomba való bekapcsolódására, vagyis, hogy két, azonos jellemzőkkel bíró kistelepülés, eltérő utakat követ-e az információs társadalomba való bekapcsolódás felé, ha az egyik településen létesül egy teleház.

5.1 Hipotézisek Alapfeltevésem a következő: 1. Leginkább a motiváció hiánya az oka annak, hogy a községekben alacsony az internethasználat a felnőtt lakosság körében. Ha egy kistelepülésen létesül egy közösségi internet-hozzáférési hely, ahol adott a hozzáférési lehetőség, és az használathoz szükséges ismeret átadására szakosodott segítség, akkor feltételezem, hogy az alacsony látogatottság oka abban keresendő, hogy az embereket nem érdekli az internet, úgy gondolják, hogy nekik nincs szükségük rá. 2. A közösségi hozzáférési helynek jelentős szerepe van abban, hogy egy kistelepülésen terjedjen az internethasználat. Egy elmaradott kistelepülés esetében még inkább leszakadással fenyeget, ha kimarad az információs társadalomból. Kihasználva annak lehetőségeit viszont esélyt kap arra, hogy kiszakadjon az izoláltságból. Azáltal, hogy intézményesült formát kap az internet egy kis közösségben, vagyis létesítenek egy teleházat, felhívják annak fontosságára a

18

figyelmet az ott élő emberek számára, ezáltal nagyobb eséllyel válnak az információs társadalom aktív tagjaivá. 5.2 Kutatási módszer Az internethasználat gyakoriságáról, a nem használat okairól, a használók és nem használók demográfiai jellemzőiről, földrajzi elhelyezkedésükről számos nemzetközi és belföldi kvantitatív kutatás készült. Dolgozatom ezen kvantitatív kutatási eredményekből merítve, de kvalitatív módszerekkel, a szociológiai interjú és a résztvevő megfigyelés módszerével tárja fel, hogy mi az oka annak, hogy a kistelepüléseken nem terjed az internethasználat a felnőtt lakosság körében, illetve, hogy egy közösségi internet-hozzáférési hely mit jelent a terjedési folyamatban. Interjút készítettem a két település polgármesterével, a művelődési házak vezetőivel, valamint a közösségi hozzáférési pont munkatársával, hiszen ők azok, akiknek rálátása van a községek lakóinak életére, szokásaira, valamint véleményformáló szerepük is van. Az interjúkban kíváncsi voltam arra, hogy mi motiválta az egyik településen, hogy pályázzanak közösségi internetezési lehetőség kialakítására, illetve a másik településen miért nem tartják ezt fontosnak. Érdeklődtem az információs technológiával kapcsolatos attitűdjeikről, ugyanis véleményem szerint ez meghatározza a települések lakosságának hozzáállását is, de azt is megkérdeztem, hogy szerintük mennyire elterjedt az internethasználat a falu lakosságának körében, mi az, aminek hatására az emberek elkezdenek internetezni, illetve mi tartja őket vissza ettől. A félig strukturált interjúkat jól kiegészíti a résztvevő megfigyelés, amit a drégelypalánki teleházban végeztem. E módszer segítségével közvetlenül végigkísértem a teleház egy-egy napját, lehetőségem nyílt megfigyelni, hogy az oda betérők mire használják az internetet, hogyan segít nekik az ott dolgozó, valamint megkérdeztem pár látogatót, hogy mi a véleménye a teleházról, mi motiválta abban, hogy látogatóvá váljon. A vendégeket nem zavarta a jelenlétem, úgy végezték a dolgukat, mintha ott sem lettem volna. A kvalitatív kutatási módszerekre azért esett a választásom, mert az emberek viselkedése mögött meghúzódó motivációra, véleményekre voltam kíváncsi, nem pedig arra, hogy pontosan hányan interneteznek a községekben. A kapott eredmények nem reprezentatívak, nem általánosíthatóak valamennyi közösségi hozzáférési pontra és településre, mivel nem valószínűségi a mintavétel, és kicsi a minta.

19

5.3 A két település bemutatása Két Nógrád megyei kistelepülésen, Drégelypalánkon és Ipolyvecén készítettem interjúkat.

Mindkét

település

a

balassagyarmati

kistérségben

található,

ami

Magyarország hátrányos helyzetű területei közé tartozik. Drégelypalánkon 1620-an élnek, míg Ipolyvecén 875 fő lakik. A két szomszédos kistelepülés közvetlenül a szlovák határ mentén helyezkedik el, fejlettségében, jellegében hasonló egymáshoz. Drégelypalánkon ugyan kétszer annyian élnek, mint Ipolyvecén, de azonos fejlődési pályát követ mindkét falu, lakosainak életkor, iskolázottság, jövedelem szerinti összetétele hasonló. Sokáig mindkét településen a mezőgazdaságból éltek, mára azonban alig maradt pár család, aki kizárólag ebből tartja fenn magát.. Az emberek nagy része a helyi kisüzemekben, illetve a közeli településeken vállal munkát, de kiegészítésképpen nyáron sokan gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Ezeken a kistelepüléseken joggal érezhetik az emberek, hogy ki vannak rekesztve a társadalomból. A közelben nem található olyan város, ami minden szükséges funkciót ellátna, ezért messzire kell utazni az embereknek ahhoz, hogy hivatalos ügyeiket elintézzék, a gyerekek már a középiskolát úgy végzik, hogy közben kollégiumban laknak, hiszen a közlekedés gyakorisága nem teszi lehetővé, hogy minden nap hazajárjanak iskola után. Mivel kevés munkalehetőség van a környéken, és mivel azok, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, nem találnak az ő képességeikhez és készségeikhez mérten alkalmas állást, sokan, főleg a fiatalok és a tanultabb emberek elhagyják ezeket a falvakat. Maradnak az idősebbek, a települések népessége így egyre öregszik. A

két

település

eltérő

figyelmet

szentel

a

modern

technológiának.

Drégelypalánkon működik közösségi internet-hozzáférési hely, míg a másik faluban nincs lehetősége a helyi lakosoknak, hogy nyilvános helyen internetezzenek. Az, hogy Drégelypalánk nagyobb érdeklődést mutat az információs világ felé, mutatja az is, hogy a település több éve korszerű honlappal rendelkezik, Ipolyvecének pedig egyáltalán nincs weboldala, nem képviseli magát a világhálón.

20

6. Eredmények

6.1 A drégelypalánki teleház működése Ahhoz, hogy a digitális esélyegyenlőség növekedjen, vagyis a kistelepülésen élők nagyobb eséllyel kapcsolódjanak be az információs társadalomba, különböző civil és kormányzati törekvések születtek a „szakadék áthidalására”. Ilyen „híd” lehet egy kistelepülés esetében a teleház. A teleház nemcsak internetezési lehetőséget nyújt, hanem több közösségi funkciót lát el egyszerre. Drégelypalánk község önkormányzata 2003-ban pályázott eMagyarország program keretében egy közösségi internet-hozzáférési hely kialakítására, melyet el is nyert. Így 2004 nyarán már használtba is vehették a község lakói az eMagyarország Pontot, ami egy ideig a helyi könyvtárban működött, majd fél évvel később átköltözött a teleházba4, amely nagyrészt pályázati források bevonásával, illetve az önkormányzat támogatásával épült meg. Ugyan a helyi Művelődési Ház intézményi keretein belül működik, de külön erre a célra felépített épületrészben vehetik igénybe a szolgáltatásokat a látogatók. A drégelypalánki teleházban jelenleg 4 számítógép működik, amely átlagosnak mondható a magyarországi e-pontokhoz képest. A számítógépek internet csatlakozással és CD-lejátszóval rendelkeznek, az egyik gépen DVD-lejátszó is van. A számítógép és internethasználtaon kívül, lehetőség van nyomtatásra, faxolásra, fénymásolásra, CD-írásra, telefonálásra is. Egy héten 24 órát tart nyitva a teleház, délutánonként 3-6 órát. A rendelkezésre álló technikai eszközök és szolgáltatások színvonala kielégítő, a nyitvatartással akadhat problémája a látogatóknak, hiszen hétvégén zárva tart a teleház, illetve délelőttönként sincs nyitva. Sokan munka után már nem, de a hétvégén igénybe vennék a szolgáltatásokat, de az önkormányzat nem tudja finanszírozni a hétvégi nyitvatartást. Drégelypalánkon a teleház remek lehetőséget kínál, hiszen az oda betérő egyén egyszerre juthat hozzá a fizikai eszközhöz és a segítséghez, aki megmutatja, hogy kell használni azt. Az ott dolgozó nem IT mentor, inkább IT segítő, hiszen nem végezte el a mentori szakképzést. A Művelőséi Ház vezetője, aki a helyi kulturális élet aktív szervezője, jelenleg végzi az IT mentori tanfolyamot. De addig is a teleház munkatársa 4

Ugyan nem tagja a Magyar Teleház Szövetségnek a drégelypalánki közösségi hozzáférési hely, a falubeliek teleházként ismerik és emlegetik, így az egyszerűség kedvéért én is teleházként említem a következőkben.

21

bármilyen internetezéssel, számítógéppel kapcsolatos problémát segít megoldani. Elsődleges feladata, hogy megismertesse a község lakóival a teleház szolgáltatásait, ezzel kapcsolatban számos területen tud segítséget nyújtani a látogatóknak: email cím létrehozása, gépelés, számítógép használattal kapcsolatos kérdések, táblázatkészítés, szövegszerkesztés, hivatalos ügyek intézése, mint pl. APEH adóbevallás, őstermelői igazolás,

interneten

böngészők

munkájának

segítése,

munkaügyi

tanácsadás,

munkanélküliek tájékoztatása tanfolyamokról. Emellett feladata az irodatechnikai szolgáltatások végzése, mint a fénymásolás, faxolás, nyomtatás, a helyi képújság szerkesztése, Drégelypalánk honlapjához anyaggyűjtés, turizmushoz kapcsolódó tájékoztatás, illetve a falugazdász fogadóórájának biztosítása, és ezzel kapcsolatos információnyújtás, ugyanis a falugazdász is a teleházban végzi munkáját. Tehát széleskörű információnyújtás a feladata a teleházban dolgozó munkatársnak, fő tevékenysége azonban a digitális írástudás alapjainak átadása. A teleház támogatási időszaka 2004. május elsejétől 2006. december 31-ig tartott, azóta az önkormányzat saját forrásból működteti. A polgármester elmondta, hogy a finanszírozása nehézkes, ugyanis anyagi forrásaik szűkösek, a helyi általános iskola finanszírozásával is gondjaik vannak. A teleházban dolgozó személy bérét sem tudnák fizetni, jelenleg az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ által támogatott munkaerőpiaci foglalkoztatási program keretében tölti be az állást. Jelenleg átlagosan 70 látogatója van hetente a drégelypalánki teleháznak, 10-ből 8-an visszatérő vendégek. A látogatók nagy része gyermek, azonban egyre nő a 40 év feletti vendégek aránya. 2005-ben mindössze tíz 40 éven felüli élt az internetezés lehetőségével a teleházban, 2008-ban már 55-en interneteztek. A fénymásolást és a nyomtatást jóval többen veszik igénybe, mint a számítógép-használatot. A szolgáltatásokért minimális összeget kell fizetni, hiszen célja nem a profitszerzés.

6.2. A teleház funkciói a kistelepülésen A közösségi hozzáférési helyek legfontosabb feladata az esélyteremtés a kistelepülésen élőknek, hogy azokhoz is eljuthasson az IKT eszközök életminőségjavító hatása, akiknek önerőből nem telne ilyen kiadásokra. Feladata, hogy rávilágítsa az emberek figyelmét arra, hogy ezeknek az eszközöknek a használta megkönnyítheti

22

életüket, esélyt ad arra, hogy változtassanak helyzetükön, új esélyt teremt, segít leküzdeni a periférikus viszony miatt kialakult hátrányt. A Word Internet Project kutatás eredményei szerint a magyar lakosság körében a nem internetezők három ok miatt nem válnak használóvá: 

pénzügyi, materiális okok: túl drága az előfizetés, nincs számítógépe



kognitív okok: felhasználói tudás hiánya



motivációs okok: nem érdekli, nincs rá szüksége

A teleház feladata, hogy kistelepülésen mindhárom akadályt megszüntesse, vagyis megteremtse a fizikai hozzáférést, javítson a hozzáértésen és az emberek hozzáállásán.

6.2.1 Hozzáférés A vizsgált két településen a fizikai infrastruktúra megteremtése jelentette az első lépést az információs társadalomba való bekapcsolódáshoz. Amíg nem működött a szélessávú technológia, addig a sokkal drágább és kevésbé hatékony keskenysávú internetet használták. Drégelypalánkon a szélessávú infrastruktúra kiépítését 2004-ben végrehajtották, Ipolyvecén 2005-ben vált elérhetővé az optikai hálózat. Ma már ezeken a kistelepüléseken mindenkinek lehetősége van arra, hogy a szélessávú technológiát használja. Ez az akadály megszűnt. Ennek köszönhetően sok család úgy döntött, hogy előfizet internet-hozzáférésre, ugyanis a szélessáv kiépítése előtt csak pár háztartásban volt modemes internet, mégpedig a legtehetősebbeknél. A szélessávú technológia és a több szolgáltató megjelenésével egyre olcsóbban hozzá lehet jutni internetelőfizetéshez. Ehhez azonban korszerű számítógépre van szükség, így elsősorban azok fizettek elő kezdetben, akinek van otthon számítógépe. Ezek a családok eleve jobb anyagi körülmények között élnek, mint az átlag, hiszen számítógépet nem mindenki engedhetett meg magának, és nagyobb a motivációjuk az új technológia iránt, főleg azért fizettek elő internet-hozzáférésre, mert a családban volt egyetemista, vagy középiskolás,

akiknek

tanulmányaikhoz

szükségessé

vált

a

számítógép-

és

internethasználat. Jellemző, hogy ezekben a családokban a használat a gyerekekre

23

korlátozódott, a felnőttek nem érezték úgy, hogy az internet nekik is nyújthat értékes információt. A Rogers-féle diffúzióelmélet szerint a terjedés első szakaszában van nagy jelentősége a közösségi hozzáférési helyeknek, amikor még csak egy szűk réteg, az újítók használják a számítógépeket. Ennek oka, hogy ekkor „nagyobb a pótlólagos információ szerepe” (Lengyel et al., 2003), vagyis ekkor még kétséges a többség számára, hogy a technológiát érdemes-e átvenni, hiszen nem ismerik annak hatásait, nem tudják megéri-e beruházni. A teleház közelebb hozza az emberekhez az információs technológiát, testközelből találkozhat a technológiával anélkül, hogy kockázatosan beruházna számítógépre. (Lengyel et al., 2003) Abban az időszakban, amikor megnyílt a teleház a faluban, a szélessávú internet- előfizetés nagyon drága volt, pár szolgáltatónál lehetett csak megkötni az előfizetést, a modemes internetet pedig egyáltalán nem érte meg használni, mivel drága és lassú megoldás volt. Így joggal érezték fontosnak a falu vezetői, hogy az embereknek biztosítani kell az internet fizikai hozzáférésének lehetőségét, hogy ne csak a legtehetősebb réteg tudjon hozzáférni. Bár a pályázás csak félig-meddig volt tudatos, hiszen a polgármester elmondta, hogy az önkormányzat előszeretettel pályázik minden olyan projektre, ami tőkét hoz a faluba, vagyis fontos az állami szerepvállalás az információs társadalom kialakítása szempontjából, hiszen segítség nélkül talán eszébe sem jut egy falunak, hogy fontos lehet az internethez való hozzáférés biztosítása. A kistelepüléseken fontos e tekintetben az állami segítségnyújtás, ugyanis ha van is olyan elkötelezett vezető, aki gondot fordít arra, hogy esélyt kapjanak a szegényebb rétegek is az információs társadalomba való bekapcsolódásra, önerőből az önkormányzatok nem tudják megvásárolni az eszközöket, nem tudnak kialakítani erre alkalmas helyet, nem tudják fizetni az ott dolgozó bérét. A teleházban vezetett statisztikai adatok alapján észrevehető, hogy az ott internetezők nagyon nagy része gyermek. A teleház felépülésekor még kevés háztartásban volt internet-hozzáférés, ezért nagyon sok gyerek, fiatal számára biztosította az internetezés egyetlen lehetőségét az iskola mellett. Így sokan ott írták a házi feladatukat. Kezdetben kizárólag ők vették igénybe a szolgáltatásokat. Ez legfőképpen annak tudható be, hogy a teleház a helyi általános iskola szomszédságában található, és iskola után a gyerekek rendszerint betérnek játszani egyet, vagy közösen interneteznek, attól függetlenül, hogy ma már sokaknak otthon is van lehetőségük rá. 24

Ennek ellenére a felnőtt látogatók nem panaszkodtak arról, hogy zavarná őket a sok gyerek, nem tartja őket vissza. Ez azért van, mert általában a gyerekek iskola után térnek be, a felnőttek viszont délután, munkaidő letelte után mennek, így nem találkoznak össze, nem egy időben használják. A másik településen, Ipolyvecén nincs olyan nyilvános hely, ahol internetezni tudnának a helybeliek. A polgármester hasznosnak és jónak tartja a teleházakat, és irigyli azokat a településeket, ahol van ilyen lehetőség. Ennek ellenére még nem pályáztak teleház építésére. Ezt főleg anyagi okokkal magyarázza, hiszen a pályázat összege nem fedezné teljesen a költségeket, nagy önerőre is szükség van a kiépítéshez, illetve a pályázati időszak lejárta után a fenntartás az önkormányzatot terhelné, amire viszont nincs pénze a falunak. A polgármester úgy gondolja, hogy a falu lakói igényt tartanának és eljárnának egy közösségi hozzáférési helyre, hiszen sokan nem engedhetnek meg maguknak otthoni hozzáférést. Elmondása szerint a 300 lakott házból 40-50-ben van internet-csatlakozás, és szerinte ez a szám nem fog növekedni. Aki megengedheti magának, már rendelkezik otthoni csatlakozással, ki van építve az optikai kábel, így bárki hozzáférhet, aki akar és megteheti. Főleg a 40 év alattiak rendelkeznek otthoni hozzáféréssel, ezekben a családokban nem csak a gyerekek kedvéért fizetnek elő, hanem a felnőttek is aktívan használják a világhálót. Az teleház látogatottsága minden évben nőtt az eddigi évek során, minden korosztályban, bár a felnőttek között még mindig alacsony az internetezők aránya. Annak ellenére, hogy az otthoni hozzáférés elérhető lett sokak számára az előfizetési díjak visszaszorulásával, egyre többen interneteznek nyilvános hozzáférési helyen a településen. Ennek oka egyrészt az, hogy az internet egyre inkább beleszövődik az emberek mindennapjaiba, egyre elengedhetetlenebbé válik az élet minden területén, hogy interneten keresztül intézze az ember az ügyeit, onnan jusson különféle információkhoz. Egyre több ember ismeri fel ezt, és veszi igénybe a teleház által nyújtott lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjon az információs társadalomba, hiszen ekkor nem kell beruházni számítógépbe, nem kell internet-előfizetést kötni, a legfontosabb dolgokat a teleházban is el tudják intézni. Tehát a fizikai hozzáférés lehetőségét megteremtette a teleház.

25

6.2.3 Hozzáértés „Hozzáférést mindenkinek!” helyett, „hozzáértést mindenkinek!” A fizikai hozzáférés esélyeinek javítása szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az internet elterjedjen. Az internet-előfizetés árának csökkenése következtében otthoni hozzáférésre több embernek lenne lehetősége, mint ahányan ténylegesen rendelkeznek internet-csatlakozással. A közösségi hozzáférési hely, mint amilyen a teleház biztosítja, hogy az férhessen hozzá az internethez, aki csak akar. A települések lakosságának jelentős része azonban mégsem használja ki a világháló lehetőségeit. Ennek lehetséges oka az, hogy az idősebb korosztály kimaradt a számítógépes oktatásból, hiszen az új technológia akkor lett használatos a mindennapokban, amikor ők már felnőttek voltak, régen túl voltak az iskolán, ahol megtanították volna velük a számítógépek használatának módját. A polgármester szerint még az is jó, ha az idős emberek az ébresztőórát be tudják állítani, hiszen ők életük nagy részét úgy élték le, hogy semmiféle technológiai eszközt nem használtak. A település felnőtt lakosságának nagyon nagy része a teleház megépülése előtt digitálisan írástudatlan volt, még a számítógépet se tudták bekapcsolni. Ezeknek a száma a teleház megépülése után csökkent, ugyanakkor jelenleg is nagyon magas. A lakosság nagy része nem tudja kezelni a számítógépet ezekben a községekben, így az internetet sem tudja használni. Az ehhez szükséges ismereteket ma már a gyerekek elsajátítják az iskolai keretek között, ők már „számítógépeken nőnek fel”. Az általános iskolákban korszerű, jól felszerelt számítógépes termekben vesznek részt a helyi gyerekek számítástechnika oktatáson, illetve délutánonként szakkör is működik. Ezért nekik természetes, hogy számítógépen írják meg a házi feladatot, vagy segítséget keresnek hozzá az interneten, míg egy felnőttnek gondot okoz sokszor már az is, hogy bekapcsolja a számítógépet. Ez egy olyan érdekes területe az életnek, amikor nem a szülő, hanem a gyermek rendelkezik olyan képességgel, amivel a felnőttek nagy része nem, így esetenként ők tanítják meg szüleiket a számítógép használatra. Azok a felnőttek, akik gyermekük révén találkoznak az internettel, nagyobb valószínűséggel válnak használóvá.

26

Ahhoz, hogy több internetező legyen a két kistelepülésen, a polgármesterek belátták, hogy tanfolyamokra van szükség, hiszen a képességeket meg kell teremteni ahhoz, hogy használni tudják a számítógépet. Sokan azért nem vesznek gépet, mert úgysem tudják kezelni, akkor mi értelme lenne beszerezni egyet. Ezért egy felnőtteknek, vagy külön időseknek megszervezett tanfolyam sokat tudna javítani a helyzeten. Annak ellenére, hogy Drégelypalánkon nyugdíjasklub működik, számos kulturális rendezvényt, különféle foglalkozásokat szerveznek fiataloknak, zene- és táncoktatás zajlik, és rengeteg egyéb program megrendezésre kerül, számítógépes tanfolyamot még nem indítottak. Habár ilyen tanfolyamot egyik település sem szervezett, kezdeményezések már voltak Drégelypalánkon. Az interjúkból kiderült, hogy valószínűleg lenne igénye a lakosságnak, hogy elsajátítsa a számítógép- kezelés ismeretét. A tanfolyam indításának akadálya mindkét település vezetője szerint finanszírozási gondokkal magyarázható, bár véleményem szerint motivációs okai is vannak. Ipolyvecén a polgármester elmondta, hogy igazából még fel sem merült a gondolat, hogy indítsanak egy ilyen tanfolyamot, hiszen nincs egy ilyen téren elkötelezett egyén sem, aki magára vállalná a szervezési feladatokat, kezdeményező szerepet. Az interjú végén azonban kedvesen megjegyezte, hogy talán a kérdéseimmel én hívtam fel a dolog fontosságára a figyelmét, és adtam meg a kezdő lendületet a szervezkedéshez. Ipolyvece érdekes stratégiát fejlesztett ki a terjedés érdekében. A polgármester szerint a helybeliek „adják át egymásnak az ismeretet”, vagyis aki megtanulta például, hogyan kell elektronikus levelet fogadni, vagy küldeni, az megmutatja a barátainak, és azok is használják, tehát a kapcsolati tőkének nagy szerepe van az internetezés terjedésében. Nem felétlenül szükséges számítógépes tanfolyam a tudás átadására a polgármester szerint, ám így kimaradnak azok, akik olyan barátokkal, családtagokkal rendelkeznek, akik nem interneteznek. Tehát ez csak a magas kapcsolati tőkével rendelkezők számára megoldás. Ipolyvecén, mivel nincs közösségi hozzáférési hely, akadályozza a számítógépes tanfolyam indítását az, hogy nincs megfelelő terep a tanfolyam lebonyolításához. Véleményem szerint egy tanfolyam önmagában nem vezet sikerhez. Erre példa Drégelypalánk polgármestere. Ő ugyan részt vett ECDL számítógépes tanfolyamon, melyet sikerrel el is végzett, és táblázatkezelőtől a böngészésig mindent tudott használni 27

a számítógépen. De mivel nem használta rendszeresen, ezért amilyen gyorsan elsajátította az ismeretet, olyan gyorsan el is felejtette azt. „Szívesebben leírok mindent papírra, mert még bepötyögöm, az sokáig tart.” Vagyis ahhoz, hogy valaki aktív használóvá váljon, szükséges az, hogy folyamatosan és tudatosan használja tudását, érdeklődéssel viszonyuljon a világhálóhoz. A drégelypalánki teleház vezetője több pozitív kimenetelű esetről számolt be. Több nagymama, akiknek van otthon számítógépük, többször betérnek egy héten a teleházba, mert nem tudják használni az otthoni gépet, és mintegy egyéni tanfolyamként a teleházba mennek segítséget kérni. Ők mindannyiak a falu tevékeny lakosai közé tartoznak, a nyugdíjas klub aktív tagjai, rendezvények állandó résztvevői. Jellemző, hogy a teleházat, azok veszik igénybe, akik egyébként is sokat járnak a Művelődési Házba. Akik nem aktív részesei a falu kulturális életének ritkábban járnak, bár előfordul ilyen eset is. A drégelypalánki teleház esetében a forgalom növelése érdekében azt tartja fontosnak az ott dolgozó munkatárs, hogy szervezzenk tanfolyamot, hiszen hiába biztosítja a segítséget az oda betérő látogatóknak, mégis fontos lenne, hogy átfogó ismereteket kapjanak a helyi felnőttek. Ennek ellenére megállapítható, hogy nem a tudás hiánya az oka annak, hogy nem internetezik a települések felnőtt lakosságának nagy része, hiszen, ha az lenne a legfőbb akadály, akkor sokkal többen térnének be a teleházba és vennék igénybe a segítő személyzet nyújtotta ismeretátadást, amit ráadásul személyre szabottan kínál a látogatóknak.

6.2.4 Hozzáállás Az információs stratégiák főleg a hozzáférés és hozzáértés területén törekednek az esélyegyenlőség megteremtésére, vagyis arra, hogy a számítógép és internet használatának lehetősége és képessége mindenki rendelkezésére álljon. Véleményem szerint azonban az, hogy a felnőttek körében alacsony a használat ezeken a kistelepüléseken, az emberek internethez való negatív hozzáállása miatt van. A WIP felmérés eredményei szerint a magyar nem használók 53%-a motivációs okokkal magyarázza, hogy nem internetezik, vagyis nem érdekli, úgy gondolja, nincs rá

28

szüksége. (WIP, 2007) Ezek a leginkább szubjektív indokok, ezeken lehetne leginkább változtatni, ám mégis úgy tűnik, hogy ezek a legszilárdabbak, hiszen az emberek nehezen változtatnak szokásaikon, főleg a kistelepülések lakói, akik főként idős emberek. A falvak polgármestereitől, illetve a teleház és Művelődési Ház vezetőitől is megkérdeztem, hogy ők milyen gyakran és mire használják az internetet, ennek okát, illetve az ő attitűdjüket az internetről, ugyanis az erre adott válasz nagyban tükrözi az ezeken a kistelepülésen élő felnőttek hozzáállását a világhálóhoz. A teleház és a Művelődési Ház vezetője Drégelypalánkon egyaránt napi rendszerességgel használja az internetet, ami nem meglepő, hiszen munkájukhoz szorosan kötődik, de a munkán kívül is számos információt az internetről gyűjtenek be, vagyis ők aktív használónak számítanak. Érdekes viszont a két polgármester hozzáállása. A közösségi internet- hozzáférési hely nélküli település polgármestere aktív internetezőnek számít, nagyon fontosnak tartja, hogy mindenki hozzáférjen, és kihasználja az internet által kínált lehetőségeket, ő is ezt teszi. Drégelypalánk polgármestere fontosnak tartja ugyan azt, hogy a fiatalok használják, és hangsúlyozza, hogy az élet számos területén elengedhetetlen az internet, ennek ellenére ő egyáltalán nem használja, sőt kifejezetten negatív attitűddel rendelkezik a számítógépekkel kapcsolatban. A két polgármester egy korosztályú, mindketten férfiak. A magyarázata annak, hogy egyikük a kistelepülésekre oly jellemző elutasító attitűddel rendelkezik, míg a másik nap, mint nap internetezik, annak tulajdonítható elsősorban, hogy az ipolyvecei polgármester jelenleg felsőoktatási tanulmányokat folytat. A drégelypalánki polgármester hozzáállása tükrözi a két település felnőtt lakosságának igényét az internetezéssel kapcsolatban. Ő egy számítógépes tanfolyam elvégzése után sem változtatta meg negatív hozzáállását a digitális világgal kapcsolatban, ami a legnagyobb problémát jelenti. Adott a fizikai hozzáférés, és az ismeret, ennek ellenére mégsem válik használóvá. A legtöbb 40 éven felülinek hasonlóan nincs igénye arra, hogy a világhálót felhasználja saját helyzetének javítására, hiszen nincsenek tudatában annak, hogy az internet segíthet nekik. A polgármester szerint „egyszerű emberek nem feltétlenül akarnak számítógépezni”, az a fiatalok, iskolások területe. Kifejezetten fontosnak tartja, hogy a helyi fiataloknak minden eszköz és ismeret a rendelkezésére álljon, hiszen manapság az élet minden fontos területét átjárja az internet. A fiatalok körében a számítógép kezelésének ismerete olyan alapvető képesség, mint az írni-olvasni tudás. Ezért is működik hatékony számítástechnika 29

oktatás az iskolában, ezért létesítenek közösségi hozzáférési helyet, ahol mindenki hozzáférhet, akinek otthon nincs erre lehetősége. Ám ez a mindenki itt inkább a gyerekekre, fiatalokra, iskolásokra vonatkozik szerinte, ők azok, akik a valóságban igénybe szeretnék venni ezt a szolgáltatást. Az idősebb korosztály, aki úgy nőtt fel, hogy nem voltak számítógépek, jelenleg pedig a számítógépet leginkább a gyerekek játékának tekintik, aligha merül fel bennük a gondolat, hogy internetezni akarnak, a polgármester szerint „ők már meglesznek anélkül is”. Itt az idősek, illetve már a 40 éven felüliek nagy része nem tartja többnek a számítógépet, mint a gyerekek káros játékszerét, illetve jótékony iskolai eszközt. Sokan úgy gondolják, hogy a számítógépezés negatív, káros dolog, a gyerek folyton a gép előtt ül, ezért az emberekben kialakul egy ellenálló, negatív attitűd. A drégelypalánki polgármester is így áll a számítógépekhez saját bevallása szerint. Annak ellenére, hogy rendelkezett az internet használathoz szükséges készségekkel, illetve rendelkezésére áll saját számítógép, mégsem épült bele a mindennapi tervezési, döntési folyamataiba a világhálón való információszerzés. A két kistelepülés lakosainak számára nem nyilvánvaló, hogy az internet számos lehetőséget nyújt arra, hogy életminőségükön, gazdasági-társadalmi helyzetükön javítsanak, és ezáltal lakóhelyük felzárkózását segítsék. A közösségi hozzáférési helyek nagy szerepet vállalhatnak abban, hogy tudatosítsák a kistelepülésen élő emberekben mindazokat az előnyöket, amelyek az információs társadalomba való bekapcsolódással járnak. Drégelypalánkon példák sora igazolja, hogy a teleház segített abban még megfelelő informálás hiányában is, hogy felhívja a figyelmet az internethasználat pozitívumaira, illetve, hogy egyáltalán felmerüljön a felnőtt lakosokban az, hogy a világháló nemcsak a gyerekeknek kínál szórakozási lehetőséget, esetleg tanulással kapcsolatos információkat, hanem számukra is releváns tartalommal bír. Mielőtt megépült volna az épület, amelyben most a teleház működik, az eMagyarország Pont a Művelődési Házban található könyvtárban működött, egy géppel. Ekkor a településen szinte alig tudta valaki, hogy létezik ez a lehetőség. Amikor viszont felépült a teleház, sokan nagy érdeklődéssel várták, hogy kipróbálhassák és igénybe vehessék a szolgáltatásokat. A teleház egyik termében tartja fogadóóráit a falugazdász, számos kiállítást, programot szerveznek ott, így sok ember megfordul az épületben. A fénymásolási, nyomtatási és faxolási lehetőséget nagyon sokan kihasználják.

30

Ha már ott járnak, akkor sokan ki is próbálják a gépeket, az ott dolgozó készségesen segített számtalan esetben email címet létrehozni, megtanította az elektronikus

levelező-,

keresőprogramok

használatát.

Sokan

a

menetrendet,

álláslehetőségeket keresnek. A teleházba betérő felnőttek legtöbbször hivatalos ügyeiket intézik, mint adóbevallás, őstermelők különböző teendői, vagy a menetrendet, elektronikus leveleiket olvassák. A gyerekek játszanak, házi feladathoz kapcsolódóan keresnek információt, zenét hallgatnak. Sok egyetemista, főiskolás is betér, akik a hétvégére hazautaznak, és esetleg nincs otthoni hozzáférésük, akkor a teleházban hétvégén is tudnak internetezni. A résztvevő megfigyelés alkalmával szerencsém volt beszélgetni olyan állandó felnőtt látogatókkal, akik aktívan interneteznek a teleházban, vagy éppenséggel annak hatására már otthon is. Egyikük egy GYES-en lévő anyuka, akinek a nagyobbik gyermeke iskola után rendszeresen betért internetezni a teleházba, hiszen otthon nem volt hozzáférési lehetősége. Az anyuka kíváncsi volt arra, hogy gyermeke miért rajong ennyire az internetért, ezért ő is ellátogatott a teleházba, hogy kipróbálja. Aztán egyre többször fordult meg, ma már otthoni internet-csatlakozással rendelkeznek. A teleház kellett ahhoz, hogy minimalizálja a kockázatot, vagyis, hogy kipróbálhassa, megtanulja használni a számítógépet, rájöhessen, hogy valóban javulást hozhat az ember életébe, ha él a világháló által kínált lehetőségekkel. A teleház rendszeres látogatói közé tartozik egy nyugdíjas nagymama is, aki hetente egyszer ellátogat és egy kvázi tanfolyamon vesz részt, ugyanis a teleház dolgozója minden héten „leckéket” ad neki, segíti abban, hogy elsajátítsa a használthoz szükséges tudást, illetve, hogy megtalálhassa a számára releváns tartalmakat a világhálón. Azért érdeklődik ennyire az internet iránt, mert a gyermekei és az unokái távol élnek, nagyon ritkán látogatják meg egymást, eddig csak telefonon tudták tartani a kapcsolatot. Az internet lehetőséget kínál arra, hogy küldjenek az unokákról fényképeket, hogy beszélgessenek egymással webkamerán keresztül. Miután pedig folyamatosan fejleszti képességét, egyre többet gyakorol, felismeri, hogy egy idősebb ember is találhat neki fontos információkat a világhálón. Egy másik nagymama is rendszeres látogató a teleházban. Ő is tanulni jár, mégpedig azért, mert rendelkezik otthoni számítógéppel, viszont nem tudja azt használni. Hogy legyen valami haszna a számítógépének, gondolta megtanul internetezni. Tehát akadnak olyanok is, akik teljesen kezdő szintről indultak, nem álltak közvetlen kapcsolatban olyan személlyel,

31

aki aktív használó lenne, csupán érdeklődéssel viszonyultak az új iránt, persze valami konkrét motiváció vezérelte őket, de nem féltek újítani. Ezt követően több idősebb ember is felkereste a teleházat, hiszen az emberek közötti kapcsolat meghatározó egy kistelepülésen, ahol mindenki ismer mindenkit. Így érvényesült az a mechanizmus, hogy egyikük, aki haladóbb szellemű megtette az első lépést, majd páran követték őt. A településen a társadalmi kapcsolatok mellet, a közösségi életben való részvétel befolyásolja a közösségi internethasználatot. Az előbb felsorolt példák azért nem jelentik a teljes sikerét a közösségi hozzáférési pontnak, mert ezek az idős emberek mindannyian aktív résztvevői a település közösségi életének, a nyugdíjasklub állandó tagjai, rendezvények lelkes szervezői. Ezért ők eleve jártasabbak a Művelődési Ház környékén, ahol a teleház található, és tevékenyebben töltik idős éveiket, hajlamosabbak az újítások átvételére, mint azok az idős lakosok, akik soha nem vesznek részt a közösségi életben. De ez nemcsak a legidősebb korosztályra igaz, hanem érvényes a lakosság felnőtt tagjainak többi részére is. Így pont azok nem jutnak hozzá a kitörési lehetőséghez, akik leginkább elszigetelt helyzetben vannak. A legtöbb 40 éven felüli lakosnak egyszerűen nincs igénye arra, hogy az interneten keresztül szerezzen információt, tájékozódásuk a televízióra, újságokra korlátozódik. Nem ismerik az internet adta előnyöket. Éppen ennek leküzdésére lehet nagyon jó eszköz a nyilvános hozzáférési hely, főleg egy kistelepülésen. Alkalmas terep lehet a motiváció növelésére. Az, hogy egy kistelepülésen adott egy teleház, amelyet internetezés céljából lényegesen kevés felnőtt vesz igénybe, véleményem szerint azért lehet, mert nincs ilyen célból elkötelezett vezető, aki a kezébe venné a kezdeményezést azt illetően, hogy felhívja a figyelmet az internetben rejlő lehetőségekre. Az biztos, hogy a településen szinte mindenki tud a teleház létezéséről, ugyanis központi helyen található, illetve sok közösségi program kerül megrendezésre az épületben, ennek ellenére nincs eléggé hangsúlyozva az, hogy szolgáltatásait bárki igénybe veheti. Valamint sok ember számára az sem egyértelmű, hogy milyen szolgáltatásokat kínál, és ezek számukra mitől lennének fontosak. Ez már akkor megmutatkozott, amikor elkezdődött a teleház építése. Sokan kíváncsian várták, de egyesek rosszallták, hogy miért ilyen felesleges dolgokra költi az önkormányzat a pénzt, amikor sokkal fontosabb feladatai lennének. Ha létesül egy nyilvános közösségi hely, akkor a vezető feladata, hogy minél szélesebb körben tudatosítsa az emberekben, hogy az ő életminőségük javításának céljából működik, máskülönben az emberek nem fogják 32

megtapasztalni annak jótékony hatását, bármennyire is az ő érdeküket szolgálná. Hiába nyújtja a teleház a segítséget a hozzáféréshez és hozzáértéshez, ha az érdeklődést nem kelti fel, semmit sem fog használni, feleslegessé válik. Ezen a településen sincs kellőképpen „reklámozva” a teleház. A helyi újságban megjelent cikken kívül nem népszerűsítették rendezvényeken, sem más módon. A látogatottság növekszik az utóbbi időben, de nem amiatt van, mert nagyobb nyilvánosságot a teleház. Az emberek nem tudták, hogy bárki igénybe a szolgáltatásait. Először az emberek nagy része fénymásolni, nyomtatni, faxolni járt a teleházba, majd elkezdtek internetezni is. Ezt terjesztették az ismerőseiknek, akik ezen felbuzdulva szintén elkezdtek eljárni a teleházba. Vagyis fontos az emberek közti kapcsolat, ha egyikük kipróbálja, a többiek követik példáját. A látogatottság növekedése nem a népszerűsítés növelése miatt van, hiszen nem történt ilyen irányban változás a településen. A magasabb látogatottság oka a régi látogatók hűsége, és az általuk „elcsábított” új közönség jelenléte. A problémát a motivációhiány leküzdésében az jelenti, hogy egyik településen sincs egy elkötelezett egyén, aki lépne, és valamilyen módon rávezetné az embereket arra, hogy használják ki a lehetőségeket. Aki a gyermekei, munkája révén találkozik az internettel, és felmerül benne az igény, az használóvá válik, aki pedig nem érintkezik közvetlenül motiváló tényezővel, abban nem merül fel az igény. Ezért kell a teleháznak átvennie ezt a motiváló szerepet. Csakhogy ehhez kell a teleházban egy egyén, aki magára veszi a kezdeményező feladatot. Az érintett településen jelenleg nincs ilyen személy. A Művelődési Ház vezetője IT mentori képzést végez ugyan, de nem annyira elkötelezett e téren, hogy nagy változást hozna, ha majd befejezi a képzést. Ez kitűnik abból, hogy bár érzi, hogy tanfolyam vagy egyéb figyelemfelkeltő lépés nélkül nem lehet meggyőzni az embereket, mégsem valósult meg soha számítógépes tanfolyam, pedig állítja, hogy lenne rá igény a felnőttek között. Sokan érzik, hogy fontos lenne, azonban senki sem lép ezügyben. A településen élő, „meggyőzésre váró” csoportokat, a megfelelő eszközzel és informálással lehet rávilágítani arra, hogy nekik is segítséget nyújthat az internet az élet számos területén, nemcsak a gyerekeknek és a számítógéppel dolgozóknak fontos. A különböző csoportok eltérő igényei szerint, mindenkinek a neki fontos tartalomra kell felhívni a figyelmet. Az eltérő érdekeket és értékeket figyelembe véve szükséges az embereket rávilágítani, hogy mennyi lehetőséget rejt a világháló.

33

Az ipolyvecei polgármester szerint a helyi időseket az motiválná leginkább, hogy a távoli unokákkal tudják tartani a kapcsolatot, illetve vallásos település révén olyan vallásos tartalmakat lehet elérni az interneten, ami igazán érdekli ezeket az idős embereket, és a felnőtt lakosságot. Ugyanígy minden csoportnak olyan tartalmakat érdemes ajánlani, aminek hasznát veheti, mint pl. a munkanélkülieknek az álláslehetőségeket ill. továbbképzéssel kapcsolatos információkat. A falusi turizmus az utóbbi néhány évben kapott lendületet a településen, ami nagyban köszönhető annak a felismerésnek, hogy az internet segítségével gyorsan és egyszerűen láthatóvá teheti magát bárki az egész világ számára. Így a nyugodt, szép környezet, a Börzsöny és az Ipoly találkozása idevonzza a városi turistákat, akik pihenésre, nyugalomra, és friss levegőre, kirándulásra vágynak. Most, hogy a szállásadók tudják hirdetni magukat az interneten keresztül, széles rétegek értesülhetnek a szálláshelyről, az árakról és foglalhatnak szobát. Ez nagy lendületet adhat az egyre öregedő településnek, perspektívát a fiataloknak a maradásra, a már nem lakott házaknak nem kell üresen állni, hatékonyan felhasználhatják őket turisztikai célokra. Az internet ilyen célra való felhasználása egy helyi lakosnak jutott eszébe, immár weboldalat működtet, ahol a kiadó szálláshelyeiről nyújt információkat. Nagyon nagy a forgalom a kiadó házaiban, évszaktól függetlenül sokan látogatnának a településre. Ezzel már gondjai is akadtak, előfordult, hogy annyian jelezték egyszerre a szándékot, hogy megszállnának, hogy a településen a többi kiadó házhoz küldte őket a szállásadó. A többieknek is azt tanácsolta ezután, hogy hirdessék szállásukat az interneten, hiszen eddig ők nem tették ezt. Ma már mindegyik szállásadó jelen van több portálon, így nekik is egyre nagyobb a forgalmuk.

7. Következtetések Az eredmények igazolják az első hipotézist, miszerint a motiváció hiánya az oka annak, hogy alacsony az internethasználat a két településen. Ugyanis a közösségi internet-hozzáférési pont kialakítása megteremtette az infrastrukturális feltételeket, vagyis Drégelypalánkon mindenkinek lehetősége van a hozzáférésre, a pénzügyi és materiális akadály így megszűnt. A teleházban dolgozó bárkinek segít a számítógép- és internethasználat terén, amit nagyon sokan ki is használnak, élnek a lehetőéggel, vagyis a tudás hiánya sem gátja a használatnak. Azonban számítógépes tanfolyam még nem 34

indult, ami azon múlik, hogy nincs egy ez ügyben elkötelezett egyén, aki kezébe venné a kezdeményezést, vagyis a település vezetői sem tartják különösen fontosnak, hogy felhívják a figyelmet az internetezés lehetőségeire. A legnagyobb akadálya az internet terjedésének a felnőtt lakosság körében, hogy az embereket nem érdekli az internet, nem tudják, hogy nekik is tartogat érdekes, fontos információkat, lehetőségeket. Az interjúk és résztvevő megfigyelés alapján kiderült, hogy a két település valóban eltérő utat követ az információs társadalomba való bekapcsolódás felé. Ipolyvecén, ahol nincs lehetőség a közösségi internetezésre, csak a legtehetősebbek és a fiatalok váltak használóvá, és a polgármester elmondása szerint nem fog tovább nőni az internetezők száma, mivel a többiek úgy gondolják, nincs rá szükségük. Ezzel szemben Drégelypalánkon a teleház megépülése óta –igaz nagyon lassan- nő a felnőtt felhasználók száma, ami nagyban köszönhető a teleház megjelenésének, hiszen az intézményesült forma felhívja az emberek figyelmét. Vagyis szükséges a közösségi hozzáférési helyek működése kistelepüléseken, annak ellenére, hogy folyamatosan növekszik az otthoni internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások száma. A teleházak létjogosultsága - amellett, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem engedhetik meg maguknak az otthoni internet-előfizetést - főként a figyelemfelkeltő funkciójában van, hiszen sokan amiatt vesznek számítógépet otthonra, mert a teleházban kipróbálták és belátták az internethasználat fontosságát, vagyis jelentős szerepe van a terjedésben. Azonban az is kiderült, hogy nem elég csupán az eszközök megléte ahhoz, hogy minél többen bekapcsolódjanak az információs társadalomba, és ezáltal csökkenjen a digitális megosztottság. A sikeres teleházak továbbléptek ezen, különböző programok indításával hívták fel a figyelmet arra, hogy az internet használatával az emberek javíthatnak helyzetükön. Erre példa a „Kattints rá, Nagyi!” program, vagy az Unoka Nagyszülő Informatikai Verseny, aminek népszerűsítésére kedvező helyszín lehetne a helyi nyugdíjas klub. Több helyen tartottak úgynevezett ráébresztő tréningeket, melynek keretében összegyűjtötték a teljesen kezdők számára azokat az érdeklődési köröket és kérdéseket, amelyek őket érinthetik. Érdemes lenne minden kistelepülésen működő teleháznak átvenni ezen sikeres programok példáját. További

vizsgálódási

irány

lehet,

hogy

egy

esetleges

tanfolyam,

figyelemfelkeltő program után hogyan változik a látogatottság és internethasználat a faluban. Érdekes lehet részletesebben megvizsgálni, hogy a falusi turizmus fejlődésében mekkora szerepe van az internetnek illetve a teleháznak, településfejlesztési szempontból megvizsgálni, milyen lehetőségeket kínál egy kistelepülésnek az internet. 35

8. Irodalomjegyzék

Bognár Éva- Galácz Anna [2004]: A társadalmi egyenlőtlenségek új dimenziója: „DIGITAL GAP” nemzetközi összehasonlításban. IFM Humán Erőforrás Háttértanulmányok. Budapest: TÁRKI. Elérhető:www.ithaka.hu/index.php?name=OEDocManager&file=download&id=2807&keret=N&showheader=N (2008.12.10.) Bodnár Éva- Rét Zsófia [2005]: A digitális egyenlőtlenségek kulturális vonatkozásai. In: Dessewffy Tibor – Fábián Zoltán - Z. Karvalics László (szerk.) [2005]: Internet.hu: A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2. Budapest: Gondolat-Infonia, 124-153. Castells, Manuel [2005]: Az információ kora- Gazdaság, társadalom és kultúra. 1.kötet: A hálózati társadalom kialakulása. Budapest: Gondolat-Infonia. COFISA [2008]: Using ICTs to Optimise Rural Development Elérhető: http://www.cofisa.org.za/pdfs/ict_optimise_may2008.pdf (2009.03.20.) Galácz Anna- Molnár Szilárd [2003]: Magyarországi információs egyenlőtlenségek. In: Dessewffy Tibor – Fábián Zoltán - Z. Karvalics László (szerk.) [2003] Internet.hu: A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 1. Budapest: InforniaAula, 138-160. Giddens, Anthony [2003]: Szociológia. Budapest: Osiris, 222. Gurstein, Michael [2008]: Mi a közösségi informatika, és miért fontos? Információs Társadalom. VIII. (2), 17-36. Inforum-ITTK [2008]: E-Befogadás Magyarországon. Éves jelentés. Budapest: Inforum.Elérhető:http://www.inforum.org.hu/wpcontent/uploads/2009/03/ebefogadas_eves_jelentes_2008_end.pdf (2009.04.01.)

36

ITHAKA-ITTK-TÁRKI [2007]: WIP. A digitális jövő térképe- A magyar társadalom és az internet. Budapest: ITHAKA Kht. Elérhető: http://www.ithaka.hu/Kutatas/wip (2008.11.20) Kiss Mónika [2007]: A digitális esélyegyenlőség helyzete Magyarországon. A digitális egyenlőtlenségek

leküzdésére

irányuló

állami

programok

(2003-2005).

Információs Társadalom, VII. (3), 83-101. Kollányi Bence-Székely Levente [2006]: Hátrányos helyzetű csoportok az információs társadalomban. Információs Társadalom, VI. (2), 39-47. Lengyel György- Lőrincz László- Siklós Viktória- Füleki Dániel [2003]: Hidak a digitális szakadék fölött. In: Lengyel György (szerk.): Az információs technológia terjedése. Budapest: BKÁE, 131-151. Elérhető:http://web.unicorvinus.hu/~szoc/doc/lengyel/ite2003/ite1_lengyel_lorincz_siklos_fuleki.pdf (2009.01.10.) Mancinelli, Elisa [2007]: E-befogadás az információs társadalomban. In: Pintér Róbert (szerk.) [2007]: Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Budapest: Gondolat- Új Mandátum, 169-181. Molnár Szilárd [2002]: A digitális megosztottság értelmezési kerete. Információs Társadalom. II. (4), 82-101. Elérhető: www.ittk.hu/web/docs/10eves/Molnarcikk.pdf (2008.11.15) Molnár Szilárd [2006]: A hiányzó láncszem: közösségi informatika. Előadás. Elhangzott: VIII. Országos Közművelődési Telematikai Konferencia, Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Székháza. Elérhető:http://www.kult-tura.hu/php/tele2006/6.ppt#1 (2009.01.12.) Nemzeti Hírközlési Hatóság [2006]: Szélessávú internetelérés helyzete Magyarországon 2004-2005-2006. Elérhető: http://www.nhh.hu/dokumentum.php?cid=11979 (2009.03.05.) 37

Norris, Pippa [2001]: Digital Divide – Civic Engagement, Information Poverty, and the Internet Worldwide. Cambridge: University Press. Rogers, Everett [1995]: Diffusion of Innovations. New York: Free Press. Webster, Frank [2007]: Információ

és

információs

társadalom. Információs

Társadalom, VII. (3), 7-35. Megjelent: Webster, Frank: Információs társadalom elméletei (Theories of the Informátion Society), 2.kötet. London: Routledge. Wilson, Ernest III. [1999]: Closing the Digital Divide. Washington: Internet Policy Institute. Z. Karvalics László [2005]: Információ, tudás, társadalom, gazdaság, technológia: egy egységes terminológia felé. Információs Társadalom, V. (4), 7-17.

Honlapok: Digitális esélyegyenlőség programjának honlapja: http://de.njszt.hu/ Magyar Teleház Szövetség honlapja: www.telehaz.hu eMagyarország program honlapja: www.emagyarorszag.hu Az információs társadalmi befogadás magyar oldala: http://einclusion.hu/ Információs Társadalom és Hálózatkutató központ honlapja: http://www.ithaka.hu/ www.telefalu.hu

38

9. Mellékletek 9.1 Interjúvázlat Közösségi Internet-hozzáférési hely vezetőjéhez/munkatársához -

Jelenleg hány működő számítógép található a teleházban? Ezek közül mennyi rendelkezik internetcsatlakozással? Mennyire felszereltek ezek a gépek?

-

Milyen egyéb szolgáltatásokat lehet igénybe venni a teleházban a számítógéphasználaton kívül?

-

Nyitvatartási idő

-

Egy átlagos héten kb. hány ember használja az eMagyarország Pont szolgáltatásait?

-

Készül-e kimutatás a felhasználók koráról, egyéb társadalmi jellemzőiről? Ha nem, kb. milyen korosztályú emberek járnak inkább ide? Vajon miért pont ők jönnek?

-

Mire használják a teleházba betérők általában a számítógépeket?

-

Mennyi időt töltenek ott általában?

-

Kb. mekkora a rendszeres látogatók aránya?

-

Előfordult olyan, hogy foglalt volt mindegyik gép? Az ebből adódó problémákat hogyan kezelik?

-

Az utóbbi évek során hogyan változott a teleház látogatottsága? Mi lehet ennek az oka?

-

Az emberek megfelelően informáltak-e arról, hogy működik a teleház és hogy bárki igénybe veheti a szolgáltatásokat?

-

Szoktak-e segítséget kérni számítógép-használattal, internet-használattal vagy bármi mással kapcsolatban a látogatók? Tud-e ebben segíteni nekik az ott dolgozó?

-

Milyen működési, fenntartási, egyéb problémák érintik a teleházat?

-

Pozitív tapasztalatok, javaslatok, amelyek itt beváltak és másoknak is tanácsolnák?

-

Milyen visszhangja volt a faluban annak, hogy épült egy közösségi internethozzáférési hely? Hogyan fogadták az emberek?

39

-

Mit gondol, érdemes lenne a faluban számítógépes tanfolyamot indítani időseknek, munkanélkülieknek...stb.? Lenne rá igény? Terveznek ilyet?

-

Ön szerint megfelelő a teleház kihasználtsága? Ha nem, akkor mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ezen javítsanak, hogyan lehetne népszerűbbé tenni?

-

Ön szerint miért pont az a réteg látogatja a teleházat, aki? Akik nem járnak, vajon miért nem?

-

Véleménye szerint fontos-e az internethasználat, milyen hatása van az emberek életére az internetnek?

-

Ön szerint mennyire elterjedt az internethasználat a faluban?

-

Növekedett-e az internethasználók száma a teleház felépítése után a faluban?

-

Ön milyen gyakran internetezik?

Polgármester (ahol van hozzáférési hely): -

Miért pályáztak? Mikor? Hányadszor?

-

ki a fenntartó?

-

Hogyan fogadták a falubeliek a teleház felépítését?

-

Ön szerint megfelelő-e a kihasználtság?

-

Hogy lehetne népszerűsíteni?

-

Terveznek-e számítógépes tanfolyamot? Érdemes lenne-e?

-

Véleménye szerint mennyire elterjedt az internethasználat a faluban?

-

Nevekedett-e az internethasználók száma a teleház felépítése után a faluban?

-

Kik azok az emberek, akik szerinte használják az internetet a faluban? Miért ők?

-

Szerinte fontos-e, hogy az emberek használják az internetet? Miért?

-

Mire használják?

-

Van-e hatása az emberek életére az internetnek? Milyen hatás?

-

Ön milyen gyakran internetezik?

Polgármester (ahol nincs közösségi hozzáférési hely): -

Pályáztak-e valaha olyan projektre, ahol internet-hozzáférési hely kiépítésére kaptak volna támogatást?

-

Tervezik-e hogy lesz közösségi hozzáférési hely? Miért?

40

-

Vannak olyan falvak, ahol működnek ún. teleházak. Mi erről a véleménye? Mennyire érdekelné a falubelieket egy ilyen teleház ebben a faluban? Hogyan fogadnák ezt? Eljárnának oda?

-

Véleménye szerint mennyire elterjedt az internethasználat a faluban?

-

Kik azok az emberek, akik szerinte használják az internetet a faluban? Miért? Mire használják? Mi az oka, ha nem használják?

-

Ön szerint fontos-e, hogy az emberek használják az internetet? Miért? Mire használják?

-

Hogyan lehetne népszerűbbé tenni az internetezést a faluban? Szükséges-e egyáltalán a népszerűsítés?

-

Van-e hatása az emberek életére az internetnek? Milyen hatás?

-

Ha indulna számítógépes tanfolyam, szerinte lenne rá igény?

-

Ön milyen gyakran internetezik?

41

9.2. Képek a drégelypalánki teleházról

1. kép: eMagyarország pont tábla

2. kép: A teleház

42

3. kép: Életkép a teleházból

4. kép: Életkép a teleházból

43