A KÖZÖSSÉG (részlet)

A KÖZÖSSÉG (részlet)

Egy közösség akkor válik valóban egységessé és sugárzóvá, amikor minden tagja úgy érzi, hogy küldetése sürgetően szükséges. A világban igen sok a reményvesztett ember, igen sok a megválaszolatlan kiáltás, igen sok ember hal meg magányosan. A tagok akkor élik meg teljesen a közösséget, ha tudatában vannak, hogy nem önmagukért vagy saját kis „megszentelődésükért” vannak ott, hanem azért, hogy befogadják Isten adományát, és hogy Isten jöjjön megitatni a kiszáradt szíveket az ő imádságuk, áldozataik, szeretetük és szolgálatkész lelkületük által. A közösség arra hivatott, hogy fény legyen a sötétség világában, üdítő forrás az egyház és minden ember számára. Ha langyossá válik, a világ szomjan hal, ha nem hoz gyümölcsöt, a szegények éhen halnak. De a sürgető fontosság érzése nem jelenti azt, hogy agyon kell dolgozni magunkat, idegeskednünk, aggódnunk kell. Nem áll ellentétben a ráhagyatkozás, a bizalom, a béke és a feloldódás érzésével. Hanem inkább a világon uralkodó szenvedésnek és rossznak, illetve a Jó Hír mélységének, szélességének és egyetemességének a tudatosításából áll. Jean Vanier A tartalomból:Liturgikus naptár zVárosmisszió 2007 zKornél bácsitól búcsúzunk z z Vers z Közös élményeink z Programok

Liturgikus naptár 2007. június 24. vasárnap 27. szerda 29. péntek

: KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE (főünnep) : SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY (ünnep) : SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK (főünnep)

2007. július 2. hétfő 3. kedd 11. szerda 18. szerda 22. vasárnap 23. hétfő 24. kedd 25. szerda 26. csütörtök 31. kedd

: SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL (ünnep) : SZENT TAMÁS APOSTOL (ünnep) : SZENT BENEDEK, Európa fővédőszentje (ünnep) : SZENT HEDVIG (Szent Arnold) : (SZENT MÁRIA MAGDOLNA) : SZENT BRIGITTA (ünnep) (Szent Apollináris) : ÁRPÁDHÁZI SZENT KINGA (Szent Krisztina) : SZENT JAKAB APOSTOL (ünnep) (Szent Kristóf) : SZENT JOÁKIM ÉS SZENT ANNA (Magyar Mózes) : LOYOLAI SZENT IGNÁC

2007. augusztus 4. szombat : VIANNEY SZENT JÁNOS 5. vasárnap : (Szűz Mária római főtemploma - Havas Boldogasszony) 6. hétfő : URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA (ünnep) 8. szerda : SZENT DOMONKOS 11. szombat : SZENT KLÁRA (Szent Zsuzsanna) 14. kedd : SZENT MAXIMILIÁN MÁRIA KOLBE 15. szerda : SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE (NAGYBOLDOGASSZONY) 15. szerda : (főünnep) (Szent Tarzíciusz) 19. vasárnap : (SZENT BERNÁT) 20. hétfő : SZENT ISTVÁN KIRÁLY (főünnep) 24. péntek : SZENT BERTALAN APOSTOL (ünnep) 27. hétfő : SZENT MÓNIKA 28. kedd : SZENT ÁGOSTON 29. szerda : KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA (Szent Szabina)

KORNÉL BÁCSIRA EMLÉKEZÜNK… (részletek a Újköztemetőben 2007. június 7-én elhangzott gyászbeszédből) Két család gyászol itt, Kornél testvérünk ravatala előtt. Saját családja, közvetlen rokonai […]. Ők az édesapát, a nagypapát, testvért veszítették el benne. De gyászol a Béke téri egyházközség Képviselő-testülete, és a Hívek közössége is. Ők az Istent szolgáló főministránstól, lelkipásztori kisegítőtől és a Hívek rendelkezésére álló irodaigazgatótól búcsúznak, aki 25 éven keresztül korát meghazudtoló frissességgel, hűségesen végezte hivatását. Néhány pillanatképet felelevenítve köszönjük most meg munkatársi szolgálatait. Amikor II. János Pál pápát megválasztották a konklávén, a lengyel bíboros Wyszinsky, a fülébe súgta: „Te fogod átvezetni az egyházat a harmadik évezredbe”. Az ezredfordulón Te voltál, Kornél a Béke téri Egyházközség fő világi munkatársa, s mint ilyen hozzájárultál, hogy a plébánia a XXI. 2

században is méltón teljesítse feladatát. 1981-ben kezdted meg szolgálatodat a templomban, majd az irodában. Tóth József kanonok urat is segítetted munkájában. Mi pedig 17 esztendőn keresztül dolgoztunk együtt. Irodavezetői munkádban kézséggel igyekeztél a Hívek szolgálatára állni. Papoknak 75 éves korukban kell benyújtaniuk bemondásukat. Te erőd megfeszítésével, 10 évvel túlteljesítetted hivatásodat, és mint az Esztergom-Budapesti főegyházmegye legidősebb irodaigazgatója kaptad meg a bíboros Főpásztor elismerését és köszönetnyilvánítását negyed évszázados munkádért. Hivatali munkád mellett vállaltad a lelkipásztori kisegítő feladatkörét. Szívesen végezted az áldoztatást, és örömmel szolgáltál az asszisztenciás misék, szertartások ünnepélyessé tételében. Nem szégyelltél a gyerekekkel együtt a ministrálásban, oltárszolgálatban, lektori, felolvasási feladatokban közreműködni. Az Egyház gondjai a Te gondod is volt. Az Egyház érdekét szívedben hordoztad, javát tehetséged szerint szolgáltad. Részt vállaltál a képviselőtestület munkájában tevékenységeddel, tanácsaiddal támogattad a lelkipásztori munkát. A templom papjaival törekedtél harmonikusan együtt működni. Hitvalló vallási beállítottságod példaképül szolgálhatott a Híveknek. Erkölcsi elveidet soha nem szégyellted. Akkor is kiálltál mellettük, amikor megvallásuk háttérbeszorítást, kockázatot jelentett. Teljesedjék számodra az Úr ígérete: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is magaménak vallom Mennyei Atyám előtt”. Emberi erényeid közül kimagaslott munkaszereteted, családszereteted, segítőkézséged, áldozatosságod. A szenvedés, kereszthordozás nem került el. A háború viszontagságai, katonaság, három évi fogság, a fizikai munka fáradalmai, a betegségek, az idős kor gyengeségei meglátogattak. De nem panaszkodtál, nem lázadoztál, az Úr kezéhez hozzásimulva fogadtad. Örömmel vetted, hogy családtagjaid szeretettel, gondoskodással vettek körül. Úgy érezzük, életed összegzéseként magadra alkalmazhatod Szt. Pál szavait: „A jó harcot megharcoltam, a pályafutást bevégeztem, a hitet megtartottam. Most készen vár rám a dicsőség koronája, amelyet megad nekem az Igazságos Bíró; de nem csak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják, az Ő eljövetelét”. Jézus szavaival állhatsz az Úristen elé: „Atyám a munkát, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Most dicsőítsd meg fiadat!” Az Úrhoz való hűségedet, egyházunknak., családodnak tett szolgálataidat jutalmazza meg az Úr azáltal, hogy jóságát, vigasztalását érezteti itt hagyott szeretteiddel. A vigasztaló Szent Lélek enyhítse a gyászolók fájdalmát és adjon erőt nekik a csapás keresztény elviseléséhez. Krisztus Urunk pedig támasszon Egyházunknak hűséges és áldozatos vezető híveket a jövőben is. Adjon bennük vonzó példaképeket, hogy Isten egész népe eljusson majd egykor Kornél testvérünkkel együtt az Úr boldogító színe látására. Sík Sándor piarista rendfőnök idős korában diákjainak, a fiatal generációnak lelki végrendeletet írt. Örökségül hagyta rájuk tanítását, élete példáját. Azt hiszem méltán fordulhatsz Te is ezzel a végső üzenettel családod és egyházközséged felé. „Legyetek szolgálatára embernek, világnak, Nagy Istenünknek, kicsike hazánknak!” Róbert atya

3

VÁROSMISSZIÓ Az angyalföldi Szent László plébánián 2007. szeptember 15-20.

Az utóbbi hetekben plébániánkon is egyre többet hallhatunk a szeptemberben megrendezendő budapesti városmisszióról. Dr. Erdő Péter bíboros úr májusi, Béke téri látogatásakor prédikációjában és a képviselő-testület előtt is hangsúlyozta az esemény fontosságát. Egyházközségünk missziós csoportja – egyszerű kérdőívek segítségével – a kedves hívek bevonásával szerette volna kialakítani a Szent László plébánia városmissziós programját. Ezúton is köszönjük mindazok tanácsait és véleményeit, akik vették a fáradtságot és kitöltötték az adatlapot. Ezek figyelembevételével készítettük el programunk tervezetét, melyben reményeink szerint már nem lesznek lényegi változások. A missziós program alapvetően két cél érdekében jött létre. Egyrészt meglévő közösségünk megerősítését, másrészt a jó szándékú érdeklődők tájékoztatását és meghívását szolgálja. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az események konkrét megvalósításához még számos jó ötletre és sok segítségekre van szükségünk! Amikor vendégséget rendezünk, meghívjuk szeretteinket, rendet teszünk otthonunkban, finomságokkal látjuk el őket és azt szeretnénk, hogy érezzék jól magukat nálunk. Most is épp erről van szó! Felebarátainkat hívjuk magunk közé. Értékes előadásokkal, művészeti értékekkel, de mindenek előtt közösségi és lelki élményekkel szeretnénk gazdagítani őket. Kérésünk tehát, hogy mindenki érezze magát gondos házigazdának, akihez szívesen jönnek máskor is a látogatók. Kérjük, hogy terjesszék programjainkat a hitükben erőtlen, vagy nem hívő ismerőseik körében; jöjjenek el a programokra, és lehetőség szerint vállaljanak kisebb segítségeket is a szervezésben. Ilyen segítség lehet, ha valaki alkotásával gazdagítja fotó- és rajzpályázatunkat; ha süteményt készít, vagy kávét és teát kínál egy-egy érdeklődőnek. Szükségünk lenne a programlapok terjesztésére is, vagy pl. a kézműves foglalkozás színesebbé tételére, stb., de mindenek előtt programfelelősök jelentkezését várjuk. A konkrét segítségnyújtás lehetőségeiről és egyéb részletekről a programlapon látható telefonszámon és e-mail címen, illetve templomunk lelkipásztorainál lehet érdeklődni. Köszönettel Missziós csoport

4

5

Felhívás

FOTÓ- ÉS RAJZPÁLYÁZAT „Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.” Minden ember máshogy látja a világot, de a művészeteknek köszönhetően lehetőségünk van megmutatni, hogy mi milyen képet alkotunk környezetünkről, ismerőseinkről. A városmisszió keretében kiírt pályázatunk célja, hogy megtalálhassuk azokat a fényképeket és rajzokat, amelyek leginkább közel hozzák a Béke téri templomról, a közösségekről és a szeretetről Isten elképzelését. Olyan alkotást keresünk, amely másokat is ráébreszt, mennyi rejtett szépség van az előbb felsorolt dolgokban. A pályázatra, korhatárra való tekintet nélkül lehet nevezni, analóg fényképekkel (negatívval, vagy A4-es méretű előhívott képpel), digitális képpel, illetve rajzzal, festménnyel. Kérjük, hogy minden beküldött mű legyen ellátva egy legalább néhány mondatból álló leírással, történettel, valamint a szerző nevével és valamilyen elérhetőségével.. A legjobbak kiállításra kerülnek a templomban, illetve az összes beérkezett mű értékeléssel megtalálható lesz az interneten. A képeket digitális formában a [email protected] e-mail címre kérjük elküldeni, minden egyéb alkotást a plébánián lehet leadni zárt csomagolásban „Fotópályázat” megjelöléssel. A kiállítás ideje alatt a nyertes képek alkotói számára egy külön persely lesz kiállítva, amivel az alkotókat lehet támogatni, illetve egyéb értékes nyeremények is kiosztásra kerülnek. Leadási határidő: 2007. szeptember 9. Minden egyéb kérdést feltehetnek a fenti e-mail címen, illetve a (30) 318 37 61-es telefonszámon Szolnoki Jánosnál. Muki

BEFOGADNA? Találkozott már temploma kapuján az utazóval, aki a Városmisszióra érkező magyar és külföldi vendégek nevében kéri Budapest (Angyalföld) lakóit, hogy adjanak szállást a Városmisszió idejére, szeptember 16. és 23. között? Mit válaszolt a kérdésre? Ha az jutott eszébe, hogy itt az alkalom, hogy én is tegyek valamit a Városmisszióért, hiszen közös egyházi ügyünkről van szó tulajdonképpen van egy szoba a lakásunkban, amit fel tudnék ajánlani, mert egy hétre össze tudjuk húzni magunkat egyszerű reggelit én is tudok adni a vendégeknek; a magyar vendégekkel nem lenne gond a beszélgetés, de a külföldiekkel is biztosan meg tudnám értetni magamat a Szeretet nyelvén; még munkába is tudnék járni azon a héten, hiszen a vendégek egész nap a programokon vesznek részt; akkor keressen meg engem, a plébánia szállásmesterét, vagy egyszerűen töltsön ki egy jelentkezési lapot, és adja le június 27-ig a sekrestyében. Csatlakozzon ahhoz a 6 családhoz, akik első szóra megértették Jézus ígéretét: „Aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be.” Jn 13,20. Fontos tudni, ha valakiben megfogalmazódott a gondolat, hogy szívesen látna valakit, de nem tud egy teljes hetet vállalni, az is bátran jelentkezhet, mert lehetőség van rá, hogy a hét első vagy második felében küldjünk hozzá vendégeket. Wágner Szilvia (e-mail: [email protected], tel.: 0630-452-89-00) 6

Közös élményeink

SEGÍTETTÜNK A SZÉNÁSOKNAK A 37-es Szent Antal cserkészcsapattal az idei tavaszon többször jártunk a Budai-hegység északi szélén elhelyezkedő Szénás-hegycsoportban. A terület a Duna– Ipoly Nemzeti Park része, és kiemelkedő természeti értékei miatt Európa Diplomával tüntették ki 1995-ben. A dolomithegyekből álló Szénások egy részén még szinte változatlanul fennmaradt a természetes növény- és állatvilág, sok helyen azonban a XX. században betelepített feketefenyő teljesen megváltoztatta az évezredek alatt kialakult állapotokat. A sziklagyepek és bokorerdők mozaikjának gazdag élővilága teljesen megszűnt ott, ahol ma sűrű feketefenyő erdők borítják a hegyeket. A veszteségért cserében igen csekély vigaszt nyújt, hogy az örökzöld fenyvesek télen nem vesztik el lombjukat. Aki látta már a lombhullató erdők, ligetek, cserjések és rétek színeinek és formáinak az évszakokkal együtt változó kimeríthetetlen gazdagságát, az tudhatja, hogy a természet ezekkel a képekkel a maga nyelvén beszél, üzeneteket küld annak, aki figyel a világra. A feketefenyvesek sajnos szó szerint elnémították a természetet. A fenyvesben az erős árnyék és a talajon felhalmozódó, nem bomló tűlevélréteg a legtöbb növény számára nagyon kedvezőtlen, ezért a növényvilág itt elszegényedik, és ezzel párhuzamosan az állatvilág is. Ebből származik azután a feketefenyvesben tapasztalható halotti némaság, amit csak a szél zúgása és az ágak suhogása kísér. Olyan temető ez valójában, ahol a természet földi maradványai fölött a fenyők örökzöld ágai nem az újjászületést hirdetik, hanem komor egyhangúsággal feketészöld gyászleplet borítanak a tájra. Csapatunk nem gondtalan természetjárásra vállalkozott, hanem arra, hogy a nemzeti park szakembereivel egyeztetett helyszíneken segít megtisztítani az értékes és még helyreállítható területeket a feketefenyőtől. Olyan helyeket választottunk ki, ahol a feketefenyő magról újulva terjeszkedik, és ezért a ma még alapvetően természetes gyepek is veszélybe kerülnek. Kézifűrészekkel láttunk munkához, és pár nap alatt rendbe tettünk jó néhány hegyoldalt. A kivágott fenyőket a kijelölt helyekre vittük, ahol nem zavarják sem a látványt, sem a védendő növényzetet. A munka során ritka virágok kerültek elő több helyen a fenyők közvetlen közelében is. Találtunk dolomitlakó lent, szürke bogáncsot, henye boroszlánt, hogy csak a legritkábbakat említsem. Ezek most már zavartalanul nőhetnek, virágozhatnak talán újabb néhány száz évig. A kezdet tehát eredményes volt, de sok munka maradt még, amit ősztől lehet majd folytatni. Zsidákovits József

ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR ZARÁNDOKLAT A budapesti Városmisszió előkészítő rendezvénye május 12-én reggel héttől este hétig tartott. A zarándoklat kilenc egyidejű gyalogos zarándoklatból állt, érintve városszéli plébániákat, kegyhelyeket, természeti és kulturális értékeket. Egy-egy szakaszt 16-22 km hosszúra terveztek. A korai indulás ellenére zsúfolásig megtelt a csillaghegyi templom (a 9. állomásból a Béke térhez legközelebb eső plébánia), ahonnan kétfelé vált a csapat. Mi a második szakaszhoz csatlakoztunk, amelynek során egy 20 kilométeres könnyű te7

repet jártunk be. Útközben több templomnál álltunk meg: a békásmegyeri, a pünkösdfürdői, a káposztásmegyeri templomnál, az aligamajori templomromnál, és este a fóti Szeplőtelen Fogantatás templomhoz érkeztünk be. Mindegyik plébánián imával, szeretettel, és nem utolsó sorban étellel, itallal fogadtak bennünket. A zarándokok létszáma folyamatosan változott, s a végére többen lettünk, mint ahányan elindultunk. Nagy élmény volt számomra, hogy az út során egy összetartó, fegyelmezett közösség jött létre, ahol mindenki figyelt egymásra. Erre egyrészt azért volt szükség, mert minden korosztály jelen volt: a csecsemőtől a nagyszülőkig, valamint többször kellett úttesten, út szélén gyalogolni, egyszer komppal átkelni, majd egy vonatsínen is átmentünk. A kiválóan előkészített zarándoklat során mindenki biztonságban érezhette magát. Utunk során folyamatosan imádkoztunk, énekeltünk, s a csapat lelkesedése szemmel láthatólag megérintette azokat akikkel, találkoztunk, akik elhaladtak mellettünk. S be kell vallanom, hogy engem személy szerint is megrendített, s nagy örömmel töltött el, hogy Krisztust hirdethettük mindenkinek, hogy a világ számára felmutathattuk saját értékeinket: a közösségben, a zarándoklatban, a családokban, a rózsafüzérben, a békében rejlő erőt. A szakaszokat bármikor újra be lehet járni egyéni szervezéssel is (jó lehetőség egy plébániai zarándoklat megrendezésére), s a bécsi tapasztalatok hatására, ahol idén ötödszörre járták körbe a várost, Budapesten is hagyománnyá válik a zarándoklat ezen új formája. Hiszem, hogy a várost körülölelő imádság meghallgatásra talál Istennél, és kegyelmekben gazdag hét elé nézünk a Városmisszió alatt. Szilvi

ZARÁNDOKLAT „Zarándokolni annyit jelent, mint kegyeletes érzésből, áhítatos tiszteletből fölkeresni valamely szent helyet”. A Szent Erzsébet év jegyében június 2-án egyházközségi zarándoklatra indultunk Sárospatakra, Szent Erzsébet szülőhelyére. A két résztvevő korosztály - idősek és gyerekek - békés harmóniában töltötték el a napot. A buszon közösen mondtuk el az „öröm útját”, visszafelé pedig a Rózsafűzért, énekléssel egybekötve. Mivel Laci atya előzőleg „lejárta” a terepet, készen álltak az idegenvezetők: egyik program a másik után üresjárat nélkül pergett. Megtekintettük a magyar reformáció fellegvárát, a híres kollégiumot, a könyvtárat, a kertet. A zuhogó eső sem tudta elmosni a történelmi hangulatot. A belváros kis műemlékházai között szinte egy sem akadt, ahol híres költő vagy tanár meg ne fordult volna. Laci atya a buszon kérdőíveket osztott szét, idősek és gyerekek izgatottan járták a múzeum vitrinjeit, belemerülve a régi korok emlékeibe, buzgón keresve a választ a kérdésekre (így a gyerekek is könnyedén megjegyezték a tudnivalókat). A katolikus templomban misén vettünk részt délben, utána a helybéli atya szíves vendéglátásban részesített bennünket a plébánián. Itt minden Szent Erzsébetről szólt: könyvek, ismertetők, a Szent Erzsébet kenyér, a helybéli plébánia bora, stb. Délután a Rákóczi várba indultunk, ez a szépen gondozott „nemzeti kincs”, a történelmi levegő, az elragadó tájkép a Vörös Toronyból igazi katarzis élményt jelentett mindenkinek. A lovagteremben kuruc nótákat, a kápolnában pedig szent énekeket énekeltünk.

8

Napsütésben, békében értünk haza a Béke térre, 9 órára. Azt hiszem mindnyájunknak emlékezetes marad ez a nap, a közös megmerítkezés Szent Erzsébet és a magyar történelem szellemiségében. Schunk Andi

BÉRMÁLÁS 2007. május 20-án mintegy 30-an járultunk a bérmálás szentségéhez, ki-ki saját hitoktatója által felkészítve. Én személy szerint Róbert atya hittancsoportjában voltam, akivel szeptembertől kezdve minden szerda este összegyűltünk, és megszereztük a kellő ismereteket az Egyházról, amelynek immár felnőtt tagjai vagyunk, a Szentlélekről, melynek ajándékait szívünkbe zártuk a szentség felvételével, és Istenről, akinek kegyelme által mi is eljuthattunk idáig lelki életünkben. A bérmálást megelőző napon pedig elvégezhettük gyónásunkat, hogy tiszta lélekkel fogadhassuk a Szentlelket. Már az év elején megtudtuk, hogy Erdő Péter bíboros atya úgy döntött, hogy nálunk, a mi templomunkban szolgáltatja ki a bérmálás szentségét. Ennek fényében is készültünk a nagy napra, amely el is jött 2007 májusában. A 10 órakor kezdődő misén a bíboros, a papok, a ministránsok, a bérmálkozók, bérmaszüleik, és az egyházközség többi tagja együtt imádkozott az Istenhez, hogy küldje el Szentlelkét a bérmálkozókra. A köszöntések után elkezdődött a szertartás, melynek Istenbe vetett hitünk kimutatásaképpen megerősíthettük keresztségi fogadásunkat, így is méltóbbá lettünk a Szentlélek fogadására. A Szentség felvételével pedig ígéretet tettünk hitünk hűsége mellett, majd a képviselőtestület két tagja egy kézfogásban köszöntött bennünket az Egyház felnőtt tagjainak közösségében. Az ünnep fényét emelte templomunk énekkara, mely éneklésével hozzájárult a számunkra nagy nap szépségéhez. A szentmise után a templomkertben kötetlen beszélgetésre nyílt lehetőség ismerőseinkkel, barátainkkal, illetve kérdéseket tehettünk fel a bíboros atyának is. Majd átadtuk hitoktatóinknak az ajándékokat, hálánk jeléül fáradozásukért. A mai napig hálásak vagyunk Istennek, és nekik is, hogy elvezettek minket lelki életünk egy fontos mérföldkövéhez. Schunk Ceci

A BÉKE TÉR ÉS A KAMALDULIAK avagy a majkpusztai kirándulás Olyan jól sikerült a csákvári kirándulás, hogy még akkor ősszel elhatároztuk, hogy tavasszal is meglátogatjuk a Vértest, ismét Rajkai Józsi vezetésével. Erre került sor egy tikkasztóan meleg májusi szombaton. Hogy ne csak a „természettel éljünk”, azaz ne csak az erdőt járjuk, először az Oroszlány melletti Majkpusztára mentünk, hogy megnézzük a kamalduli remeték lakhelyét. Egy „bűbájos” idegenvezető vitt körbe minket, aki inkább a fegyelmezésünkkel volt elfoglalva, mint az információ átadással. Így két „szőnyeg szélén igazodás” között a következőket tudtuk meg: A kamalduli rendet Romuald herceg alapította 1009-ben Itáliában egy Malduli nevű földbirtokos mezején, mint Campo Malduli remeteséget, majd ezt rövidítették le a hadaró és pongyola talján utódok camaldulira. Fehér barátoknak is hívták őket, mert a csuhájuk fehér színű. Rövidre nyírt hajat és hosszú szakállt viseltek. 1733-ban jöttek Majkpusztára, ahol az akkori birtokos a rendnek ajándékozta az 1200 holdas pusztát és tip-top kis cellaházakat építettek a remeték számára. Mindegyik remetének volt 9

egy kis háza kerttel, ahol elmélkedhetett, imádkozott, a kertben pedig gyógynövényeket termelt. Így szép nyugalomban éltek, mígnem II. József 1782-ben egy „tollvonással” eltörölte a rendet. A kastély és a remetelakok 1824-ben kerültek az Esterházy család tulajdonába és a remetelakokba a belső cselédség költözött, majd a II. világháború után a szovjet katonák ösztökélésére az Esterházy család pechesebb tagjai. A világ ilyetén forgandóságán elmélázva úgy megéheztünk, hogy a kastély mellett rögtön nekiláttunk ebédelni. Ebéd után Józsi javaslatára az erdőn keresztül tértünk vissza a kiindulópontunkra Oroszlányba. Az erdei kirándulás csodás volt, néha ugyan nagy kerülőket kellett tennünk, hegyre (na jó, ez költői túlzás, szóval dombra) másznunk, sárban dagonyáznunk, mert a kijelölt „sárga út”, az erdei ösvény eltűnt vagy eltüntették, viszont e kitérők során olyan kakukkfüves mezőkön mentünk keresztül, hogy még Provenceban is megirigyelhetnék. Hál’Istennek, hogy lekéstük a vonatot, mert ennek örömére Laci atya meghívta fagyizni a társaságot, és mi megállapíthattuk, hogy vidéken mennyivel olcsóbb az élet. Késő este fáradtan, piszkosan de élményekben gazdagon tértünk haza. Szonja

A Hónap Szentje:

ÁRPÁDHÁZI SZENT KINGA Július 24. *Magyarország, 1224. +Stary Sacz (Ószandec), Lengyelország, 1292. július 24. Kinga is láncszeme annak a több évszázadra terjedő kapcsolatnak, amely a Krisztus hitére tért lengyel és magyar nép között szövődött. Pedig élete folyása eleinte egyáltalán nem irányult Lengyelország felé. IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként látta meg a napvilágot. Testvére volt Árpádházi Szent Margitnak. Szülei és atyai nagynénje, a Türingiába szakadt Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és felesége, Szalóme példás hitéletének hatására maga is mélyen vallásos volt gyermekkorától fogva. Főleg Szalóme hatása félreismerhetetlen életének későbbi alakulásában. De megérinthette fogékony lelkét a 13. század nagy egyházi mozgalma, a kolduló rendek alakulása is. IV. Béla udvarában mind a domonkosok, mind a ferencesek szívesen látott lelkivezetők és tanácsadók voltak. Így juthatott Kinga egész fiatalon arra az elhatározásra, hogy szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli. Nem is sejtette, hogy életéről mások már tárgyaltak -- nélküle. A lengyel származású Szalóme vetette föl a Boleszláv krakkói és szandomiri herceggel való házasság gondolatát az öt éves Kinga szüleinek. Ők azonban akkor még hallani sem akartak róla: előkelőbb, nagyobb tekintélyű férfit szántak leányuknak. Midőn azonban a tatár hordák vészfelhői tornyosultak az ország egére, többé nem a dinasztikus tervek, hanem a gyorsan és közvetlenül kapható katonai segítség lett a döntő szempont. Így azután 1239-ben igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem leánykérő küldöttségének, és leányuk pár napos vívódás után beleegyezett akaratukba. Talán éppen Kálmán herceg és Szalóme józsefházassága lebegett a szeme előtt, s bízott benne, hogy ha Isten sugallta neki szüzessége fogadalmát, lehetővé teszi majd annak teljesítését az új életformában is. Krakkóba vezető útja az akkori ÉszakMagyarországon és Szandecen keresztül valóságos diadalmenet volt, mert életszentségének és szépségének híre ezrek kíváncsiságát ébresztette föl. Az országra szóló esküvő és lakodalom után nem egykönnyen sikerült királyi férjét rávennie, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen 10

ilyen fogadalmat. Mindkettejük buzgósága segítette elő 1253-ban Szent Szaniszló, Krakkó hajdani vértanú-püspöke (+ 1079) szentté avatását. A tatárok a muhi csata évében Lengyelországon is végigszántottak. A királyi pár előbb a szepességi Podolinba menekült, majd a Dunajec bal partján épült Csorsztin sziklavárában húzta meg magát. Kinga a tatárok elvonulása után hazalátogatott Magyarországra, s az apjától kapott bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres bochniai sóbányákat (Wieliczka). Férje hosszabb betegeskedés után, 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a ferences apácák (klarisszák) ruhájában vett részt, így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. Jolán húga társaságában -- aki fél évvel előbb szintén megözvegyült -- abba az ószandeci klarissza zárdába lépett, amelyet annak idején a férjével együtt építtetett és látott el javadalmakkal. Jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek napjai. A nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották. 1287ben egy tatár betörés elől ismét Csorsztin sziklavárába menekült, nővértársaivai együtt. Az ostromlókat Baksa Simonfia György vitéz és maroknyi magyar csapata futamította meg egy éjjeli rajtaütés alkalmával. A szandeci kolostort a tatárok földúlták, és Kingának 63 évesen az újjáépítés munkáját kellett irányítania... E sok viszontagság bizonyára szintén hozzájárult életereje felőrlődéséhez. 1291 őszén betegeskedni kezdett, és 10 hónapi betegség után 1292 júliusában állapota válságosra fordult. Maga kért papot, hogy szentségekkel megerősítse, majd július 24-én, Szent Jakab apostol vigíliáján befejezte áldásos földi pályáját. Még holtában is ellenséges betörés zavarta a kolostor életét: cseh csapatok garázdálkodtak a környéken. Tőlük való félelmükben a nővérek 3 napig titkolták főnöknőjük halálának hírét... 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta Kingát boldoggá. Öt évvel utóbb pedig XII. Ince Lengyelország egyik védőszentjévé tette.

Vers

MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA Nem így kellene hűvös, árnyas szobából, kényelmes íróasztal mellől szólni hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! Dsida Jenő

11

Felhívás Várjuk azon cégek, vállalkozások jelentkezését, akik a BékeHírben való hirdetés ellenében hozzá tudnának járulni az újság előállítási költségéhez. Köszönettel: a szerkesztőség.

HITTANÓRÁK ÉS KÖZÖSSÉGI FOGLALKOZÁSOK ÉVKÖZI RENDJE A MAGDOLNAVÁROSI SZENT LÁSZLÓ PLÉBÁNIÁN: Óvodások és I. osztályosok hittanórája: ...................... Csütörtök ..... 1700 Elsőáldozásra készülők hittanórája: ............................ Kedd ............ 1700 5-6 osztályosok hittanórája: ......................................... Hétfő ............ 1700 7-8 osztályosok hittanórája: ......................................... Kedd ............ 1700 Bérmálkozásra készülők hittanórája: ........................... Szerda ......... 1830 Ifjúsági hittanóra (középiskolás kortól) ......................... Hétfő ............ 1830 Istenkereső fiatalok szentségfelkészítője: ................... Péntek.......... 1900 Bibliaóra (felnőtteknek) ................................................ Kedd ............ 1830 Ministránsgyűlés .......................................................... Péntek.......... 1600 Cserkészgyűlés ........................................................... Péntek.......... 1700 Ifjúsági gitáros énekkari próba ..................................... Péntek.......... 1700 Felnőtt kóruspróba ....................................................... Péntek.......... 1830

FIGYELEM! Nyári miserend változás templomunkban! A mai naptól szeptemberig vasárnap este 1800 helyett 1900-kor kezdődik Szentmise!

VÁRUNK TÉGED IS!!! Várjuk észrevételeiket és javaslataikat: tel.: 3-408-408 (Szolnoki Vica), 06-20-331-9588 (Hajósi Áron) web: www.szentlaszlo.tk (folyamatosan új képekkel, hírekkel) e-mail: [email protected] levelezőlista: [email protected]

12