A KÖZOKTATÁS MEGSZERVEZÉSE,

3. A KÖZOKTATÁS MEGSZERVEZÉSE, ÁTSZERVEZÉSE

A MEGYÉBEN MÛKÖDÕ PÁRTOK ÉS A NEMZETI BIZOTTSÁGOK VISZONYA AZ OKTATÁS ÉS KULTÚRA KÉRDÉSÉHEZ

Az Ideiglenes Nemzetgyûlés 1944. december 21-én ült össze Debrecenben 230 képviselõvel.1 Az elsõ napon a nemzetgyûlés szózatot fogadott el a magyar néphez: „Az Ideiglenes Nemzetgyûlés kijelenti, hogy kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyinek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezõje, a magyar szuverenitás birtokosa.2 A szózatban az Ideiglenes Nemzetgyûlés a fasizmus elleni szabadságharcra és az ország újjáépítésére hívta fel a magyar népet, meghirdette a demokratikus átalakulást. Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszter az 56.000/1945 VKM sz. rendeletében intézkedett a közoktatásügyi igazgatás megszervezésérõl. Elrendelte, hogy a tankerületek területi beosztása az 1935. évi VI. tc. 1. §-a szerint áll vissza. A tanterületek fõigazgatóit az 1935. évi rendeletben kiadott hatáskörrel ruházta fel. Rendeletének legfontosabb része, hogy a fõigazgató tankerületében gondoskodik minden közvetlen rendelkezése alatt álló iskola mûködésének azonnali megnyitásáról. Az iskolák állapotáról jelentést kért. A háborús veszteségek a tanítókat is sújtották. Nagyobbik részük végigharcolta a második világháborút. A rendelet megjelenése idején is még katonai szolgálatot teljesítettek, vagy hadifogságban voltak. Ezért a tanerõhiány feloldásáról úgy rendelkezett a miniszter, hogy a fõigazgatók beoszthatnak a tankerületükben olyan tanítókat, tanárokat, akik az 1937. december 31-én fennállott országhatáron túlról, de a visszacsatolás folytán magyar köz12

igazgatás alá tartozó területekrõl jelentkeztek szolgálattételre. Valamint olyan tanerõket, akik vizsgáikat az utóbbi idõben tették le, de kinevezve még nem voltak. A harcok még folytak az ország nyugati részében, s csak március végén jutott el a rendelet Fejér megyébe.3 S mire megérkezett, máris követte a másik, az 56.001/1945. VKM sz., az 1944/45. iskolai év szabályozásáról szóló rendelet. A miniszter elrendelte, hogy valamennyi népiskola haladéktalanul kezdje meg a mûködését. Olyan városokban és községekben, ahol eddig két vagy több azonos jellegû iskola mûködött, de nincs mód valamennyi iskola megnyitására, átmenetileg összevonandók. Az iskolaévet a háborús kiesés miatt július 14-éig meghosszabította. A népiskolákban a tanév végi vizsgákat július 9-e és 13-a között kellett megtartani. A tanév végi összefoglalások alapján bizonyítványt kellett adni minden olyan nyilvános tanulónak, aki a tanítási órákat legalább három hónapon át látogatta. Aki ennyi ideig sem járt iskolába, vizsgadíj ellenében vizsgát tehetett. Azonban a tanítói kar a vizsgadíjat kellõ igazolás ellenében el is engedhette. Feltehetõen a háborús pusztítás elég indok is lehetett! A rövid iskolaév miatt nem lehetett a teljes tantervi anyag elvégzésére törekedni. A rendelkezésre álló idõ arányában tervszerûen és erélyesen meg kellett rövidíteni azt. Csak azok az anyagrészek voltak taníthatók, melyek a továbbépítés szempontjából elengedhetetlenül fontosak voltak és a gyakorlati élethez kapcsolódtak. Fontos része a rendeletnek a demokratikus világnézeti nevelés is.4 A háború okozta súlyos helyzet miatt az 56.002/1945. VKM sz. rendelet utolérte elõdjét, egy idõben jelentek meg. A tankerületi fõigazgató április 25-én adta közre a 1704/1944–45. sz. körlevelében „Express” jelzéssel. Utalt arra, hogy a felekezeti iskolákat nem érinti, õk autonómiát élveznek. Egyben kérte az iskolákat, hogy az oktatás megkezdésétõl számított három napon belül jelentsék az iskola létszámát!5 Ebben a rendeletben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban: VKM) már teljes részletességgel intézkedett az 1944/45. iskolai év tennivalóiról. Az iskolák vezetõi, tanítói e rendelet nyomán már megnyugtatóan tudták végezni oktató-nevelõ munkájukat. Részletesen foglalkozott az eddig tisztázatlan kérdésekkel is. Kérte az iskolák igazgatóit, hogy ne várják mindig a felettes hatóságok intézkedéseit, hanem igyekezzenek önállóan, az adott körülmények között a legcélszerûbbnek lát13

szó megoldásokat megtalálni. Akkor, amikor a központi tanügyi igazgatás nem mûködhetett zavartalanul, csakis az igazgatók, tanárok, tanítók lendületes, önálló, egyben a korszerûség szempontjából helytálló kezdeményezései, megoldásai biztosíthatták az oly fontos oktatómunka folyamatosságát.6 A rendeletben a „mit kell tennünk” fogalmazódott meg, az utasítás a „hogyan” útjait körvonalazta. A miniszter tudta, hogy mindaz, amit elõírt, nem is olyan egyszerû. Nem véletlenül került a keltezés alá a mondat: „Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba.” A rendeletet és az utasítást csak április végén kapták meg az iskolák. A Fejér megyei tanítók sem az utasítást, sem a benne leszögezett követelményt nem ismerték még, amikor a gyakorlatban e szerint cselekedtek.7 A harcok állása szerint kezdtek hozzá a tanításhoz, majd a légiriadó hangjára röppentek szét ismét az iskolából a tanulók.

A TANÍTÁS KEZDETE 1945. március 5-én kezdték meg a tanítást Ercsiben. Ezt azért tudták ilyen „korán” megtenni, mert a falu az 1944. december 4-ei dunai átkelés után megszabadult a harcoktól. December 16-án megérkezett az elsõ katonai parancsnokság. A szovjet katonai elöljáróság közölte, hogy õk a falu életét nem zavarják, azért úgy dolgozzanak, ahogy jónak látják. Esetenként azonban karhatalom igénybevételét is kilátásba helyezték. Azt kívánták, hogy az élet megindításának elsõ lépését tegyék meg a községben, nyissanak meg minden templomot, kezdjék meg a tanítást az iskolákban. December 19-én a demokratikus pártok delegáltjaiból, az egyházak vezetõ lelkészeibõl, az iskolák igazgatóiból megalakították a falutanácsot, majd öttagú direktóriumot választottak. Tagjai: Fehér József, Gyuricza Mihály, Huszár József, Kaszap Lajos, Vuleta György. A demokratikus átalakulás elsõ népi szervei a községekben a nemzeti bizottságok voltak. Az Adonyi járás fõszolgabírájának utasítására Ercsiben megalakították a nemzeti bizottságot Kaszap Lajos elnökletével, aki azonban hamarosan lemondott. A fõszolgabíró a testület újabb megválasztását írta elõ, mert az elõbbi szabálytalanul, elnök nélkül mûködött. 14

A helyi pártok az utasításra küldötteket jelöltek a választásra. Szociáldemokrata párt: Bilics József, Kozári József, Dobos István. Független Kisgazda-, Földmûves- és Polgári Párt: Takács Ferenc, Orbán Oszkár, Sábics János. Magyar Kommunista Párt: Petter Ferenc, Fehér Károly, Fehér József. Az adonyi fõszolgabíró – Kun Gábor – a pártok meghallgatása és hozzászólása után Ercsi község nemzeti bizottságát az alábbiak szerint tekintette megalakultnak: Magyar Kommunista Párt: Petter Ferenc, Fehér Károly, Fehér József. Szociáldemokrata Párt: Bilics József, Kozári József, Dobos István. Független Kisgazda-, Földmûves- és Polgári Párt: Takács Ferenc, Orbán Oszkár, Sábics János. Nemzeti Parasztpárt: Petrányi Ferenc, Németh András, Fülöp József. A nemzeti bizottság elnökévé szótöbbséggel Fehér Károlyt választották meg.8 Március végén Velencén újra folytatták a február végén abbahagyott iskolai oktatást, ugyancsak március végén folytatták az oktatást az Alcsúthoz tartozó Göböljáráspusztán is. A miniszteri rendeletet közvetítõ tanfelügyelõi sürgetés május 5-én jutott el a falvakba, de már április 6-án Vértesacsán, 7-én Seregélyesen, 8-án Szabadbattyánban, 9-én Bodméron, Martonvásáron, Száron, 11-én Felsõcikolán, Szabolcspusztán és Pusztaszabolcson, 12-én Isztiméren, 14-én Pázmándon és Lovasberényben, 15-én Polgárdin, Tárnokon, Tordason, 16-án Bicskén, Csákváron, Fehérvárcsurgón, Sukorón, Válon, 17-én Bakonykútin és Ráckeresztúron, 20-án Gánton, Csabdin, Hercegfalván, 21-én Sárszentágotán, 22-én Adonyban és Székesfehérváron elkezdõdött a tanítás. A tankerületi fõigazgatóság azonban várni akart addig, amíg a szülõk nagymérvû közmunka-kötelezettsége csökken, és a gyermekeiket nyugodtan engedhetik el az iskolába. Egy hónappal késõbb megindult a tanítás a fehérvári iskolákban a hosszú kényszerszünet után. A tanítás megkezdését a fõigazgató felhívásban tette közzé a Fehérvári Hírek hasábjain 1945. április 18-án. 15

Népiskolák elhelyezése Székesfehérváron Szõlõhegy Szárazrét Maroshegy Selyem út Iparostanonc iskola Szõgyény-Marich u. Viziváros kultúrház Havranek út Felsõvárosi óvoda Református iskola Koppány utca Zárda épülete

4 terem 1 terem 2 terem 3 terem 1 terem 4 terem 1 terem 2 terem 2 terem 1 terem 2 terem 1 terem

2 villaépületben kultúrházban iskolaépületben iskolaépületben iskolaépületben kultúrház kultúrház kultúrház óvodaépület iskolépület iskolaépület iskolaépület

8 osztály 2 osztály 1 osztály 6 osztály 2 osztály 8 osztály 2 osztály 4 osztály 4 osztály 2 osztály 4 osztály 2 osztály

Nem nagy tömegben, hanem kisebb csoportokban haladtak a diákok az iskola felé. A tanítás megindításához igénybe vették a volt gazdasági iskola 5, a felsõvárosi óvoda 3, a használaton kívül állott Öreg utcai iskola 2, a szõlõhegyi óvoda 1 és a Szent József major tantermét. Ezen kívül kapott a népoktatás 7 tantermet a kereskedelmi iskolában. Az egyébként használható tantermek piszokkal, használt szalmával, trágyával voltak tele. A közmunkaügyosztály végeztette el a takarítást, a padlók felsúrolását. A harcok során a bútorzat is elpusztult, a Szent István iskola 23 tantermének padjaiból mindössze egy darab maradt meg. Az iskolai munka megindulásakor a város 76 tanítója közül csupán 22 volt a város területén, akik közül 20 volt beosztható. Volt olyan osztály is, amelyben a tanulók száma a hetvennél is több volt. Az elmenekült tanítók visszatérése folytán a helyzet lényegesen javult. A városban 29 községi, 8 állami, 8 római katolikus szerzetes és 1 református, összesen 46 tanító, akik közül egy a fõigazgatóságon teljesített szolgálatot, egy pedig a város alkalmazottja volt. Meghalt két tanító: Villányi Imre és Tóth Lászlóné. Nem tért vissza 18 tanító: Bendy Gyula, Borbély Zoltán, Fischter Mária, Illés Béláné, Incze Erika, Mészáros Ferenc, Orbán Kálmán, Péntek József, Radnai Vilmos, Potyondi József, Sass Mihály, Spányi Józsefné, Szabó Gabriella, Szabó Jenõ, Teleky Ilona, Varga Ferenc, Várhegyi István.9 Fehérváron egy hete tanítottak, amikor a fõigazgatói teendõkkel megbízott tanügyi tanácsos utasítása megjelent. Elrendelte május 1-je megünneplését. „Székesfehérvár középfokú és népisko16

la valamennyi tanulója ezen az ünnepségen tanáraik, tanítóik vezetése mellett részt vegyen. A tanulók megjelenése a lehetõséghez képest ünnepi legyen, s valamennyi tanuló (fiú-lány) egy szál virágot vigyen a hõsi sírok meghintésére.”10 Április 23-án egyszerre 8 község iskolájában indult meg az élet: Felsõkörtvélyesen, Felsõtöbörzsökön, Iszkaszentgyörgyön, Kápolnásnyéken, Nagylókon, Pusztavámon, Szolgaegyházán, Vértesbogláron. Árilis 25-én tanítani kezdenek Abán, Baracskán, Sóskúton és 28-án Seregélyesen. Május 2-án Dunapentelén, Mórott, Pázmándon, Vereben, Velencén, Vérteskozmán, május 3-án Iváncsán, 4-én Alcsúton, 5-én Sárkeresztúron és Soponyán, 7-én Gyúrón, Pákozdon, Zámolyon, 10-én Elõszálláson és Kulcspusztán, 14-én Bodakajtoron, Kálozon, Kislángon, Rácalmáson, 23-án Baracson és Velence-Újtelepen, Sárszentmihályon csak június 4-én tudták elkezdeni a tanítást.11 A rendelet leleményességre hívta fel a tanítókat, azonban már jóval a rendelet elõtt mindent megtettek a tanítás megkezdéséért. Kápolnásnyéken a református egyházközség termében, Tordason a volt leventeotthonban, Nádasdypusztán magánháznál, Magyaralmáson a plébánián, a pákozdi református iskolában a tanítói lakás egyik szobájában kezdték meg a tanítást.12 A seregélyesi iskola tanulói a jó idõ beálltával a szabadban tanultak. Azt jelentették: „A tanítás az iskola nagyfokú hiányossága miatt a szabadban folyik és gyakorlati jellegû.”13 Iváncsán és Soponyán hasonlóan jártak el.14 A pákozdi római katolikus iskola tanulói a gazdatiszti lakás kertjében tanultak padok és felszerelés nélkül.15 A miniszteri rendelet átmeneti összevonásokat javasolt. Ezzel éltek is a községek elöljárói. Iszkaszentgyörgyön a református tanító katonai szolgálatot teljesített. Ezért a katolikus és református gyerekek az iskolaszék határozata szerint a katolikus iskolában tanultak.16 Azonban kényesen vigyáztak arra, hogy a hit- és erkölcstan tanítását mindegyik felekezet önállóan végezze. A fehérvárcsurgói plébános – aki egyben az iskolaszék elnöke is volt – jelentette: „A tanítást a móri orosz katonai parancsnok intézkedésére f[olyó] év április 16-án megkezdtük [...] Mivel a római katolikus iskola összes tanterme a háborús állapot következtében használhatatlanná vált, a helybeli református iskola egyik tantermében folyik az oktatás.”17 Vereben a református tanító még nem tért vissza, a római katolikus tanító otthon tartózkodott, azt tervezték, hogy 17

a református iskolát összevonják a római katolikus iskolával.18 Alcsúton a református iskola egyetlen tanítója még életjelt sem adott magáról katonai szolgálata óta. Az ötös tanáccsal egyetértve az uradalmi iskola tanítója vállalta úgy a református iskola, mint az uradalmi fiúiskola növendékeinek együttes tanítását. A két iskola felszerelését egyesítették.19 A római katolikus iskolában szünetelt a tanítás. A nemzeti bizottság az iskola épületét lefoglalta, a tanítót kiutasította. Shvoy Lajos püspök szót emelt, a nemzeti bizottság eljárását hatásköri túllépésnek minõsítette, s a tankerületi fõigazgató közbenjárását kérte, annál is inkább, „mert az uradalmi állás volt”.20 Sok iskolában a tanítók távolléte miatt nem kezdõdhetett meg a tanítás. Így: Szár-Újtelepen, Baracska-Nagyhalompusztán, Kõhányáspusztán, Világospusztán, Nagyhantoson, Etyek-Háromrózsapusztán. Újbarokon 105 tanuló várt a tanítóra.21 Pázmándon négy tanító hiányzott, egy tanított csupán, Baracson 11 tanítóból három még nem tért vissza a katonai szolgálatból. Vértesacsán nyolcból kettõ maradt. Etyeken 11-bõl 5 hiányzott. Ráckeresztúron három katonai szolgálatot teljesítõ tanítóból egy elesett, kettõ még nem tért vissza. A hiányzó tanítók helyére a miniszteri rendelet szerint menekült, vagy frissen végzett nevelõket alkalmaztak. Ideiglenes jelleggel alkalmazták a távollévõ tanítók képesítéssel rendelkezõ feleségeit is, tanítóképzõt végzett lányát, sõt tanítójelölteket is. Pusztaszabolcson négy nevelõbõl kettõ volt tanítójelölt. Tordason az alsótagozatot egy tanítójelölt vezette, Elõszállás-Daruhegyen a két tanerõbõl az egyik negyedéves tanítójelölt volt. Tordason a felsõtagozatot a református lelkész vezette. Kajászószentpéteren a református lelkészt kérte meg a falu az oktatási feladatok átmeneti ellátására. Zámolyon egy állami tanítónõvel együtt, Vértesacsán egyedül a református lelkész tanított.22 Vérteskozmán a katolikus plébános tanított, a tanítónõ elmenekült.23 A tárgyi és személyi feltételek biztosítása mellett sem tudták mindenütt a tanköteles tanulókat foglalkoztatni. „Községeink egynegyed része az indulás kezdetén csak az alsó tagozatot tudja összehozni. Iskoláink egynegyed része hat osztállyal indul, de több mint a fele elindítja a nyolc osztályt is, csak éppen beiskolázni nem tudja. Ennek különbözõ okai vannak városon és falun.”24 Fejér megye tanfelügyelõje így írt Székesfehérvár város problémájáról: „A szülõk az ajtók-ablakok nélküli 18

tantermek és kósza hírek miatt vonakodtak gyermekeiket az iskolába beadni. A tanulólétszám csak lassan emelkedett. Az elõzõ tanévben beírt 3870 létszámmal szemben a folyó tanévben csupán 1600 jár iskolába. A felsõ tagozat tanulói közül csak kevés járt rendszeresen. A nagy többség tönkrement szülei segítségére volt, otthon dolgozott.”25 Azonban a létszám nagyfokú csökkenését az is okozta, hogy az õsszel a városba menekült szülõk beírt gyermekei már nem tartózkodtak a városban, szüleikkel együtt visszatértek a lakóhelyükre. A miniszteri utasítás külön szólt a falusi pedagógusokhoz. „Minden igazgató, tanár, tanító kövessen el tõle minden telhetõt annak érdekében, hogy lehetõleg minden tanuló folytassa tanulmányait. Különös gondot kell fordítani az iskolai gócpontoktól távolabb élõ falusi tanulóifjúságra, mert méltánytalan volna, ha ezek a tanulók háttérbe szorulnának helyzeti elõnyök között élõ tanulótársaik mögött.”26 Egy késõbbi rendelet ezért a vándoriskolák felállításáról, megszervezésérõl intézkedett. A rendelet a való életbõl indult ki. „A magyar tanyavilágban jelentékeny számban élnek iskolaköteles gyermekek. Reformtörekvéseink során, amikor jobb iskolatípust és színvonalasabb népoktatást óhajtunk kimunkálni, nem szabad megfeledkeznünk a tanyák derék népérõl. Ennek a népnek a magyarsága a legvitathatatlanabb. Sorait nem kezdték ki az egykézõ, nemzetrontó divatok, hagyományait leghívebben õrzi és ápolja, a magyarság életerejének legegészségesebb forrása. Ez az értékes népi réteg eddig mégis meg nem érdemelt mellõzésben részesült” – írta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a vándoriskolák megszervezése tárgyában írt körlevelében.27 Mindent elkövettek annak érdekében, hogy a népoktatás általánosan megvalósuljon. A tankerületi fõigazgató utasítást kapott, hogy vizsgálja felül, mely község határában él olyan 8–15–25 tanköteles korú gyermek, akik a legközelebbi iskolától oly távol laknak, hogy a kérdéses tanya részére kijelölt iskolát nem látogathatták. A minisztérium a Szabolcs és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye vándoriskoláihoz hasonlókat akart létrehozni. Ehhez a tankerületi fõigazgató hatékony támogatását, továbbá a települések segítségét is szorgalmazták. „Az érdekelt község tartoznék olyan alkalmas szobáról gondoskodni, ahol a megfelelõ számú iskolaköteles gyermek oktatásban részesülhet. A község tartoznék továbbá gondoskodni egy hosszú asztalról és megfelelõ lócákról, valamint a vándoriskola fûtésérõl és takarításáról. Tartoznék a község arról is gondoskodni, hogy az iskolaszobában 19

a vándortanító éjszakai pihenése céljából egy fekvõágy rendelkezésre álljon.”28 A fõigazgató a rendeletet követõen útjukra indította a tanfelügyelõket, azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg a tankerület tanyai vándoriskoláinak helyzetét. A kiszállás eredményérõl ezt jelentette Fejér vármegye és Székesfehérvár város tanfelügyelõje: „Iváncsai kiszállásom alkalmával megállapítottam, hogy az Iváncsa községhez tartozó Harmatospusztán két év óta 29 tanköteles nélkülözi a népiskolai oktatást. A puszta lakossága biztosítaná az odaküldött tanítónak a lakást (2 szoba, fürdöszoba, konyha), étkezést, s az iskola céljára tágas, világos tantermet.” A tanulólétszám ugyan nem tette indokolttá állandó népiskola felállítását, de a háború utáni viszonyok között ruha, cipõ s igaerõ hiánya miatt nagyon is indokolt volt a pusztai vándoriskola felállítása.29 Minden indok ellenére a rendelet idején nem lett vándoriskola Harmatospusztán. Talán a tanítóhiány lehetett az akadály?! Késõbb Pusztaszabolcshoz kapcsolták Harmatospusztát, mert az államosítások idején már ott folytatták tanulmányaikat a tankötelesek. A vándoriskola szervezésében megyei szinten mégis eredményes munkát végeztek a tanfelügyelõk; 25 vándoriskola megszervezésérõl tesznek említést a források. Ezeket elsõsorban olyan településeken hozták létre, amelyek távol estek a községtõl, a belterületi központoktól. Az utasítás úgy rendelkezett, hogy lehetõleg férfi tanerõ kiküldésérõl gondoskodjon a tankerületi fõigazgató. A vándoriskolai rendszerû népoktatás az alábbi településeken valósult meg: Alsószentiván – Kustyánpuszta Bodajk – Tárnokpuszta Dunapentele – Franklpuszta Etyek – Dávidmajor, Klementina-, Paskalinmajor Hercegfalva – Nagysismánd, Farkaspuszta Igar – Nyedámpuszta Káloz – Aranypuszta Mór – Sövénykútpuszta Pátka – Fülöpmajor, Máriamajor, Ság Polgárdi – Tekerespuszta, Antóniapuszta Sárszentmihály – Sághegy, Öreghegy Seregélyes – Ernõmajor, Erzsébetmajor, Kilicsántanya Szolgaegyháza – Kisbarátpuszta, Nagybarátpuszta, Balanatanya Tác – Pötöllepuszta30 20

Az iskolák jelentõs része a felsõ tagozatosok tanítását meg sem tudta szervezni. Szabolcspuszta a tanterem hiánya miatt jelentette: „A felsõ tagozat tanítását nem kezdhettük el, az alsó tagozat tanítását is csak tanteremváltással végezhetjük.”31 A pákozdi református iskola a sürgõs tavaszi munkákkal érvelt: „Az iskolának csak az alsó tagozatát tudtuk berendelni.” Velencén is hasonló gondról tettek említést: „A sürgõs mezei munkák miatt a felsõ tagozatot beiskoláztatni nem lehet.”32 Az iskolák másik része megszervezte a felsõ tagozat beiskolázását, de hamarosan meg is kellett szüntetni a felsõsök tanítását. Ercsiben az alacsony tanulólétszámmal indokolták ezt. „A felsõ tagozat 92 létszámából az elsõ héten 18 jelent meg, ma már csak egy-kettõ.” Pedagógiai szempontból is helyesebbnek tartották, ha az alsó tagozat alaposabb képzést kap. Ercsi község római katolikus fiúiskolája már világosan kimondta: „A felsõ tagozat április óta nem jár, mert községünk helyzete olyan, hogy a szülõk már nem nélkülözhetik nagyobb gyermekeiket.”33 Vértesacsáról azt jelentik, hogy: „A VII–VIII. osztályokból eddig senki sem jelent még meg tanításra.”34 Iszkaszentgyörgyön „a VII–VIII. osztályokban a mezei munkák miatt szünetel a tanítás.”35 Vértesbogláron sem jár iskolába a felsõ tagozat. „Most a férfi kéz még jobban hiányzik a mezei munkákból, mint valaha, a munkáskezet a gyermekeink pótolják.36 Kislángon „a beiratkozott felsõ tagozat 80%-a nem jár iskolába.”37 Ercsiben a római katolikus leányiskolában „a felsõ tagozatnak 35%-a jár iskolába.”38 A jelentésben ugyan nem indokolták a mulasztást, de tudjuk, hogy a falusi háztartásokban a mezõn dolgozó anyák helyett nagyobbacska lányok végezték a házimunkát, és vigyáztak a kisebb testvérekre.39 A nagyarányú mulasztás nemcsak a felsõ tagozatban jelentkezett, helyenként az alsó tagozatban is nehéz a helyzet. Ercsiben a római katolikus leányiskolában az alsó tagozatnak csak 60%-a járt rendszeresen iskolába, míg a községi iskolában csak a tankötelesek 50%-a.40 Magyaralmáson a tanulók fele nem járt iskolába. A tanító így jellemezte a kialakult helyzetet: „A szülõkhöz intézett többirányú felhívás sem járt kellõ eredménnyel. Arra hivatkoztak, hogy igásállat híján kénytelenek földjeiket kézi erõvel megmunkálni, és ebben nagyobb gyermekeik segítségére nélkülözhetetlen szükségük van.”41 Martonvásáron a beírt 466 tanulóból 251 járt iskolába.42 Seregélyesen az õszi létszám 234 volt, s ebbõl tavasszal 84 jár rendszeresen iskolába.43 Ve21

lencén 154 tanuló iratkozott be õsszel, s tavasszal 68-an látogatták rendszeresen az iskolát.44 Kápolnásnyéken osztályonként 5–6 tanuló járt.45 Vértesacsán még szomorúbb volt a helyzet: 363 tanulót írtak be az õsszel, s „az I–II. osztályból átlag 20, a III–IV. osztályból átlag 25, az V–VI. osztályokból átlag 110 tanuló hiányzik naponta. A falu férfi lakossága nagy részben távol van, és a gyermekeket szüleik házi és mezei munkákra alkalmazzák.”46 Pusztazámor és Szár községek a jelentõs mulasztást úgy akarták megakadályozni, hogy a tanév megrövidítését tervezték. Terveiket valóra is váltották. Pusztazámoron a felsõ tagozat már április 15-én befejezte a tanévet, s ezt nem is nagyon magyarázgatta az igazgató tanító, csak megjegyzte47, hogy községünkben január 9. óta „kisebb-nagyobb megszakításokkal folyik a tanítás.”48 Természetesen többet el tudtak végezni a tantervi anyagból, mint azok, akik csak áprilisban kezdték meg az oktatást. Szár községben is április 9-e óta folyt a munka, az elsõ iskolák közt találjuk, amelyek rendszeresen, folyamatosan dolgoznak már április elejétõl.49 Az iskola jelentésében ezt nem is említi, csak tömören jelenti. „Az V–VI. osztályos tanulókat május elsõ hetében levizsgáztattuk.”50 Az etyeki római katolikus iskola viszont éppen azzal érvelt, hogy hosszabb szorgalmi idõvel dolgozott, mint a környékbeli iskolák. „Az etyeki római katolikus népiskola december 8-áig mûködött az 1944. évben, s az 1945. év január végével újból megkezdõdött [az oktatás].”51 Indokoltnak tartották a két felsõ osztály mûködésének befejezését. A tanfelügyelõség minden esetben azzal válaszolt, hogy a rövidített tanév mindenkire kötelezõ. Viszont kérték, hogy a legsürgõsebb mezõgazdasági munkák elvégzése után törekedni kell a felsõ tagozat teljes beiskolázására, a mulasztások megakadályozására. Hogy az agyonbombázott, súlyosan megrongált iskolaépületek egy-egy termében vagy más helyeken megkezdõdhetett a munka, az csak a tantestületek, szülõk, tanulók áldozatos összefogásának eredménye volt. Az iskoláknak a tanfelügyelõ rendeletére májusban beadott jelentései mind a gyors, készséges, idõt és erõt nem kímélõ helytállásról szóltak. A takarítás munkáját szinte mindenütt a nevelõtestület végezte a tanulókkal együtt. Ezt egyébként a miniszteri utasítás is szorgalmazta.52 „A tanítás és tanulás feltételeinek megteremtésében, az internátus és iskolaépületek rendbehozatalában mindenütt, ahol erre szükség és 22

mód van, derekasan részt kell biztosítani az ifjúságnak is. Így nevelõdhetnek rá igazán a közösség szolgálatára, a testi munka megbecsülésére. A folyó évben ez legyen a magaviselet elbírálásának egyik legfõbb szempontja, hogy mekkora kedvvel, buzgalommal sietnek a tanulók iskolájuk segítésére.”53 Egy-egy iskola az év végi jelentésében ki is emelte, hogy a tanulók magatartási jegyének elbírálásánál mérlegelték a munkához való hozzáállásukat. A közös nagy célért, közösen végzett fizikai munka bizonyára elõsegítette a miniszteri utasításban elõírt és hangsúlyozott új nevelési eljárás gyakorlati megvalósítását. Ezek a háborús évek alatt felnövõ gyerekek óhatatlanul többet láttak, és kényszerültek megérteni a felnõttek világát, mint az elõttük járó generáció. Hamarabb váltak serdülõkké.54 A diák és tanító viszonyát, különösen a serdülõkortól kezdve a megbeszélés, ne pedig a rideg utasítás jellemezze55 – szólt az egyik miniszteri leirat. A fenti elv megvalósulása közvetlenül a háború után kezdõdött meg. Az értékelésnél is az egyik legfontosabb szempont volt. A székesfehérvári Koppány úti iskola I. osztályt tanító nevelõjének lelkes és fáradhatatlan munkájáról szólva külön kiemelte az igazgató: állandó családlátogatásai során a szülõi háznál is támogatására volt a háború borzalmai és nélkülözései által fizikailag és idegileg nagyon megviselt kis tanítványainak. Az V–VI. osztály tanítójáról szintén elismeréssel szólt. Az iskolai és szülõi ház közti kapcsolatot családlátogatásaival állandóan ébren tartotta. A VII–VIII. osztály vezetõjérõl szólva dicsérõleg mondta: a tanulókat öntevékenységre szoktatta. Tanítványai példásan vették ki részüket az iskolai munkából.56 Csabdin 1945 õszén már összetákolt padokon, olajos papírral „beüvegezett” tanteremben, ahol az ajtót a pokróc helyettesítette, megindult a tanítás, mert a falu lakói társadalmi munkával kitakarították, kimeszelték, a falu asztalosai a padokat használhatóvá tették, a kõmûvesek az iskola tetõzetét rakták fel. Lantos Imréné tanítónõ házról házra járva gyûjtötte össze a tanulókat, és fáradtságot nem ismerve kezdett velük foglalkozni. Nemsokára teherautók érkeztek Budapestrõl. Építõanyagot, szerszámot hoztak. Megindult a kopácsolás az iskola termeiben, aztán az iskola körül. A munkások az egyik tanteremben dolgoztak, a másikban éjszakára pihentek meg. Friss szalma volt a fekhelyük két héten keresztül, 23

s a falubeliek – bár a munkások nem kérték tõlük – meleg étellel látták el õket. Kívül-belül megújult az iskola. Kis aranybetûs emléktáblát helyeztek el az iskola falán, mely nagyon szerényen mutatja, hogyan lett a csabdi iskola újra a gyermekek kedves otthonává. Csupán ennyit olvashatunk rajta: „Helyreállították a budapesti házmegbízottak.” Sárszentágotán Bajkán Lajos igazgató elbeszélte, hogy 1945. április hó 19-én az udvaron kezdte meg a tanítást és a tanulók téglákon s az udvaron maradt három ágyúcsövön ültek, s hallgatták az oktatást. Tácon az iskola igazgatója – Orosz Zoltán – a tanulók segítségével az udvaron és a kertben betemette a lövészárkokat, az elhagyott aknákat, gránátokat pedig saját kezével szedte össze, hogy valakiben kárt ne tegyenek. A községben sorra járva lisztet szedett össze, ezen ablaküveget vásárolt, és saját kezûleg üvegezte be az iskola ablakait. Rácalmáson a tanulók maguk hoztak zsámolyt, asztalkát, hogy tanulhassanak. Bicskén a hadmûveletek befejezése után a lakosság pénzbeli, természetbeni hozzájárulással segítette a tanítás megkezdését. Jellemzõ, hogy a szülõk kukoricát és kukoricadarát hoztak az alkalmazott szakiparosnak, hogy a munkáját honorálják. Az egyik asztalos három hónapig dolgozott 48 kg kukoricáért. Az iskola épülete kórház is volt, s akkor még szerte-széjjel hevertek az amputálások, operációk során eltávolított testrészek, kötszerek. Vér csúfította a falakat, a helyiségeket.57 Ráckeresztúron a lövészárkokból összeszedett faanyagból helybeli asztalosokkal együtt a nevelõtestület szükségpadokat készített. A velencei általános iskola egyik tantermét a székesfehérvári Felmayer gyár dolgozói társadalmi munkában építették újjá. A tabajdi római katolikus iskolát a Haas és Somogyi Vasszerkezet Gyár falujáró munkásai tették használhatóvá. A falujárók egy emléklapot állítottak ki. Az újjáépítés értéke mintegy 10 000 Ft volt. A református iskola épülete ugyan nem rongálódott meg, de bútorzata elpusztult. Az iskola egy ideig kórház volt. A tanító lakása ambulancia – mondotta el Szabó György igazgató. Személyes ismerõse volt Angyal János a VKM dolgozója. A minisztérium pénzt utalt ki az iskola részére. Ebbõl tudtak padokat – puhafából – csináltatni Takács Dénes alcsúti asztalosnál. A padok két részletben készültek el. Egyik része már elkészült 1945 õszén, másik felét csak egy év múlva vehették használatba. Az iskola felszerelése fekete tábla, asztal, szék, néhány térkép, 24

földgömb és falikép volt. S miközben az élet konszolidálódott, elérkezett a nyár. A városok, falvak lakói minden idegszálukkal arra figyeltek, hogy megteremtsék maguknak a megélhetés szükséges feltételeit. Mindenki a mezõn dolgozott. A magyar nevelésügy útjába nagy nehézséget gördített a háború. Közismert volt a pedagógusok nyomora. A legtöbb iskolában a tanári karnak rongyos a cipõje, foltos a ruhája. Van, aki trágyát hord élelmiszerjuttatásért, mások kapálni járnak felesbe. Van olyan francia–magyar szakos tanár, akinek egyetlen ruhája van, és mezítláb jár a földekre dolgozni. De jártak építkezésekhez is, fakitermeléshez napszámba. Most, a nyári szünetben, ahelyett hogy az új általános iskolai nevelési és tanítási módszerével foglalkoznának, rosszul táplált állapotban is munka után néztek. A nevelõk döntõ többsége ennek ellenére hõsi küzdelmet folytatott egész éven át a tanításért, az iskoláért. Városi és falusi iskolák legtöbbjét maguk a nevelõk, a növendékekkel együtt takarították ki, meszelték, õk ragasztották be az ablakokat. A tanyai iskolák szinte mindenütt elpusztultak. A tanítók jószívû parasztok földes, kis szobájában laktak, és tanítottak bútor és iskolai felszerelés nélkül olyan eredménnyel, hogy egyes jól felszerelt városi iskolák is megirigyelhették. Legtöbb tanyai tanító lakása nem felelt meg a legelemibb követelményeknek, táplálkozásuk nem elégítette ki a legszerényebb igényeket sem. Igen szûk határok között mozgó kulturális igényüket sem tudták kielégíteni. Újság, folyóirat, de még egy tankönyv is elérhetetlen álomnak bizonyult!58 A szörnyû pusztítást okozó világháború utáni évben – az 1944/45. tanévben – 236 iskola kezdte meg, illetve folytatta a megkezdett tanévet. A háborút megelõzõ évben 270 népiskola mûködött a megyében. Tizenkét iskola nem küldött jelentést: Százhalombatta, Bakonysárkány, Söréd, Nagyveleg, Pusztavám, Vajta, Kõszárhegy, Diósd, Etyek, Pusztazámor, Szár, Bodmér.59 A háború utáni elsõ tanév pontos indítására különös gondot fordítottak. Az állami hatóságok mindent megtettek, hogy a tanév idõben kezdõdjön, s minden iskolaköteles be is iratkozzon. Székesfehérvár polgármestere a következõ „Felhívás”-sal fordult a város lakóihoz.

25

Felhívás az iskolaköteles korú gyermekek beiratására Székesfehérvár város területén mûködõ nyilvános népiskolákban (állami, községi, Ferenc József Nõnevelõ Intézet r. k. és református népiskola) a beiratásokat az 1945–46. iskolai évre augusztus hó 30., 31. és szeptember hó 1-én 8–12 óráig tartják meg. Szept. 2-án Veni Sancte, 3-án rendes elõadás. Felhívom mindazokat, akiknek gondozása alá iskolaköteles gyermek tartozik, hogy a gyermeket nyilvános népiskolába, vagy a nyilvános népiskola felsõ tagozatának látogatása alól mentesítõ iskolába (közép, középfokú és szakiskolába) irassák be. Be kell iratni minden iskolaköteles korú gyermeket tekintet nélkül testi vagy szellemi fogyatkozására, vagy arra, hogy gondviselõje házi oktatásban kívánja-e részesíteni. Iskolaköteles korba lép az a gyermek, aki a folyó év június hó 30. napjáig hatodik életévét betöltötte, aki nyolc tanéven át mindennapi népiskolai oktatásban és nevelésben nem részesült, vagy a 16. életévét még nem töltötte be. Az elsõ beiratásnál be kell mutatni a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, vagy a gyermek születésérõl az anyakönyvvezetõ által kiállított tanusítványt, vagy családi értesítõt. A helyben született tanköteles korba lépõ gyermekek tanusítványai átvehetõk az anyakönyvi hivatalban f. hó 28., 29. és 30-án. Magasabb osztályba a felvétel az elõzõ értesítõkönyv alapján történik. A gondviselõnek jogában áll a gyermeket a fent felsorolt bármelyik jellegû népiskolába beiratni és járatni. A beiratások helyei: 1. Kereskedelmi iskola – Várkörút. 2. Selyem utcai iskola. 3. Felsõvárosi r. k. óvoda. 4. Gazdasági népiskola – Koppány utca. 5 Fiskális úti r. k. óvoda. 6. Szárazréti iskola. 7. Maroshegyi iskola. 8. Ferenc József Nõnevelõ Intézet r. k. iskola. 9. Református iskola. A zárda és a református iskola kivételével az iskolaköteles korú gyermekeknek a lakáshoz legközelebb levõ iskolánál kell beiratkozniok. Minden szülõ (gondviselõ) az iskolaköteles gyermekét annál is inkább irassa be, mert annak elmulasztása kihágás, amely súlyos büntetést von maga után. Székesfehérvár, 1945. augusztus hó 24-én. Polgármester

AZ ISKOLÁK TOVÁBBFEJLESZTÉSE Az 1945/46. tanév megkezdése még váratott magára. A VKM a 39.695/1945. III. ü. o. sz. rendeletében már az õszre készül. Az 1940. XX. tc. alapján kiadott népiskolai rendtartás 15. §-a szerint a népiskolák felsõ tagozatában október 1-jén, illetõleg 15-én kell megkezdeni a taní26

tást. Úgy tûnt, hogy az 1945/46. iskolai évben fûtõanyag hiánya miatt elõreláthatólag hosszabb ideig szüneteltetni kell a tanítást. Ezért a VKM a fenti rendeletben felhívta a tankerületi fõigazgató figyelmét; intézkedjen azonnal, hogy a közvetlen rendelkezése alá tartozó népiskolák felsõ tagozataiban mindenütt egy idõben kezdjék meg a tanítást az alsó tagozattal. Az egyházi hatóságok alá tartozó iskolákra vonatkozóan ugyanilyen értelmû intézkedés megtételére kérték fel az egyházi hatóságokat.60 A rendelet az iskolák igazgatóit felhatalmazta, hogy a mezei munkák végzésére indokolt esetben tovább is engedélyt adhattak a távolmaradásra. A felhatalmazással éltek is az igazgatók. Hisz a nagyobb gyermekek segítõ kezére továbbra is igen nagy szükség volt. Az 1944 õszén és 1945 tavaszán vetett gabonát betakarították. Bár a termés kevésnek bizonyult, mégis falvainkban a nagy pusztulás miatt tárolási gondok keletkeztek. A mányi római katolikus iskola két tantermét a földigénylõ bizottság lefoglalta gabonatárolás céljára. Shvoy Lajos püspök a történtekrõl levelében így írt a tankerületi fõigazgatónak: „...Amikor a tanítás biztosításának annyiféle akadálya van, nem tartom indokoltnak és méltányosnak, hogy iskolatermeket használjon a mányi földigénylõ bizottság gabonaraktár céljaira. - Tudomásom szerint a mányi óvodaépületet is hasonló célra foglalták le, ahol foglalkozás nincs, és ahova a katolikus iskolában elhelyezett gabona is tárolható...” A püspök kérésére az alispán felszólította a községi elöljáróságot, hogy az iskolákat kötelesek kiüríteni és használható állapotba helyezni. A felsõbb szervek közbelépésének köszönhetõen idõben megkezdõdhetett a tanítás Mányon is. A Szár-újtelepi iskola tanítóhiány miatt nem tudta megkezdeni a tanítást. Segélykérõ levelével az iskolaszék – Wencz János iskolaszéki elnök kezdeményezésével – ugyancsak a fõigazgatóhoz fordult: „...kegyeskedjék lehetõvé tenni, hogy a majdnem egy év óta tanító nélkül álló községünkben a gyermekek tanítása megkezdõdhessen.” Metzger István kántortanító 1944. szeptember havában rendes katonai szolgálatra vonult be, és állását 1945. szeptember 2-áig nem foglalta el. A II. számú tanítói álláson mûködõ Böröczky Arankát Gyõrsövény-házára választották meg, aki 1944. november 1-jén elhagyta az iskolát. Azóta tanerõ hiányában tanítás nem volt. 27

A községben három hónapig tomboló harcok következtében az iskola, a lakóházak nagy része használhatatlan állapotba került. „A tanítást a még használható tanítói lakásban óhajtanánk megkezdeni, és a tanítóinknak privát házban szerzünk a mostani viszonyoknak megfelelõ lakást, amíg az iskolát sikerül használható állapotba hozni. A gyermekeink érdekében minden lehetõt megteszünk, csak legyen tanerõ, aki tanítja, neveli õket” – írták. Szeretnénk, ha egy teljes fizetésû állami tanerõt kapnánk, mert a községet teljesen kifosztották, s a helyi hozzájárulást fizetni nem tudjuk.61 A kérésbõl a teljes kétségbeesés, a gyermekekért való felelõsség és aggodalom csendül ki. Ennek ellenére a fõigazgató még menekült tanerõt sem tudott kirendelni Szár-Újtelepre. Bicskén rendesen, még a jó idõben megkezdõdött a tanítás. Mindent elkövettek, hogy a rossz idõ beálltával is tanítani tudjanak. Tüzelõ nincs, de a „növendékek felváltva hoznak tûzifát az iskolába”. Úgy tervezték, hogy a rossz idõ beálltával egy tantermet fûtenek, és mindennap egy osztályt foglalkoztatnak.62 1945 decemberében Pusztaszabolcs szabolcspusztai volt uradalmi római katolikus népiskolában még szünetelt a tanítás, pedig 94 tanuló iratkozott be. A II. és III. tanítói állás megszervezését is szorgalmazták.63 1945. november 5-én a Nemzeti Parasztpárt Fejér Megyei Titkársága és a fõigazgató levelet váltott a jenõi római katolikus népiskola dologi terheinek viselésérõl. „A dologi terhek viselése, így a háborús rongálódások helyreállítása az iskola feladata. Az állam a mai súlyos helyzetében a dologi terhekhez nem tud segélyt nyújtani...” A fõigazgató a székesfehérvári állami gimnáziumot és a Selyem utcai községi népiskolát említette példának, ahol „...úgyszólván teljesen az igazgató, a tanári testület, a szülõk és az ifjúság életrevalósága és szorgalma tette használhatóvá az iskolát. „Örömmel venném, ha a pártok, különösen a Nemzeti Parasztpárt Jenõn ez irányban kezdeményezõ elhatározásba fogna, és a szülõkre való rendkívüli hatásával a megyeszerte általánosan elpusztult iskoláink karbahozása érdekében társadalmi akciót kezdene.” Új tanítói állás szervezését is kérték, így tudnák az osztályok túlzsúfoltságát megszüntetni. A fõigazgató menekült, vagy kiutasított tanerõ beosztását javasolta. Azonban az új állások szervezését a VKM a 110.712/1945. IV. számú rendelete szerint az államháztartás súlyos helyzetére való tekintettel egyelõre nem engedélyezte. Végül a fõigazgató arra is kitért, hogy a „jenõi római katolikus egy28

házközség a veszprémi egyházmegyéhez tartozik. Helyben pedig Fejér vármegye tanfelügyelõje minden általános vagy népiskolai ügyben készségesen ad tájékoztatást és nyújt segítõ kezet.”64 A segítõ kéz nyújtása azonban még nem oldotta meg a jenõi népiskola gondját. A VKM rendelete szerint jártak el Tácon is, amikor az általános iskola együttmûködött a református iskolával. Azonban ez az együttmûködés csak bonyodalmak útján jött létre. Tác községben egy kéttanerõs állami és egy kéttanerõs református népiskola mûködött. Az állami népiskola a háborús események következtében oly mértékben megrongálódott, hogy abban a tanítás télen nem volt lehetséges. A református népiskola épülete ezzel szemben használható volt, viszont hiányzott egy tanítója. Ezért a tanfelügyelõ hozzájárult, hogy a két iskola egymással kooperáljon, így a közös ügyet a református egyház használható épületének, az állami iskola pedig tanerõjének átengedésével támogatta. A konfliktus akkor keletkezett, amikor a református iskolába a római katolikus tanulók hitoktatására – akik eredetileg az állami iskolába iratkoztak be – a római katolikus lelkészt nem engedték be. Errõl a római katolikus lelkész jelentést tett március 4-én, s még augusztus 19-én is errõl vitatkoztak az érintettek. Majd a református püspök is bekapcsolódott a vitába, s szeptember 28-án végül megoldódott a hitoktatás.65 Pedig erre vonatkozó rendeletét a VKM még 1945. szeptember 7én kiadta. Az ország újjáépítésének nagy munkájába a népiskolákat is oly mértékben kívánták bevonni, ahogy azt a demokrácián alapuló köznevelés elõírta. Ezt a feladatot az iskola maradéktalanul csak úgy láthatta el, ha az iskolai életnek és munkának létfeltételeit mind belsõ, mind külsõ viszonyaiban mélyítik, kiszélesítik, intézményesen biztosítják. A belsõ keretek tartalmi kiépítése, megoldása, a nevelés kérdése, amit az átdolgozás alatt álló új tanterv és a tanítók átképzése volt hívatva megvalósítani. A külsõ keretek biztosítása viszont szervezeti kérdés, amelynek megoldása a kor sürgetõ követelménye miatt tovább nem volt halasztható. Ezért a VKM elhatározta, hogy a külsõ feltételek megoldása és biztosítása céljából minden olyan akadályt megszüntet és minden olyan egyenetlenséget kiküszöböl, amely évek óta, vagy évtizedek óta a terv megvalósításának útjában állt. Ilyen akadályok és egyenetlenségek az osztatlan népiskola, a hatosztályos népiskolák továbbképzõ tanfolyamai és az egy-egy tanítóra esõ tanulói létszám aránytalanságai. 29

Elrendelte, hogy „az 1945/46. iskolai évtõl kezdve az egytanítós (osztatlan) népiskolákat mindazokon a helyeken, ahol ez az egyetlen iskola és a tanulók létszáma a negyvenet meghaladja, – kéttanítós iskolává kell fejleszteni. Azokban a községekben, ahol két egytanítós (osztatlan) népiskola áll fenn, s a tanulók létszáma egyik iskolában sem éri el a negyvenet, vagy csak az egyikben – a két iskolára jellegre való tekintet nélkül – kötelezõ az együttmûködés.”66 Ha a két iskolának a különbözõ hitfelekezet (egyházközség) a fenntartója, a két iskolafenntartó közös megegyezéssel állapodjon meg abban, hogy melyik iskolában nyerjenek oktatást az alsó és melyikben a felsõ tagozat tanulói. Ha a két iskolafenntartó megegyezni nem tudna, a tankerületi fõigazgató dönt a helyi mérlegelések alapján. Abban a községben, amelyben a két iskola közül az egyik állami vagy községi jellegû, a másik pedig hitfelekezeti jellegû, a felsõ tagozat tanulóinak az oktatása az állami, illetve községi iskolákban történik, a hitfelekezeti iskola pedig az alsó tagozatot foglalja magába. A kéttanítós önálló iskolában és a kéttanítós együttmûködõ iskolában az egyik tanító tanítja az alsó, a másik a felsõ tagozatot. Ha a két tanító közül az egyik tanítónõ, a felsõ tagozatot a férfi tanító tanítja. Arról is rendelkezik a VKM, hogy három tanítós iskolává kell fejleszteni az olyan kéttanítós népiskolákat, ahol az ötödik osztályt, mint az egységes középiskola elsõ osztályát a tanulólétszám miatt külön osztályként kell vezetni. Olyan településeken, melyek egymáshoz közel vannak, – 3–3,5 km távolságra – a felsõ tagozat tanítását egy helyen kell megoldani. Az iskolák nyolc osztályra való átszervezését már az 1940. XX.tc. 12. §-a szerint a VKM elõírta. Az 57.000/1941. számú VKM rendelet közölte is azon iskolák jegyzékét, amelyekben kötelezõ lett volna a nyolcosztályos népiskola teljes kiépítése. A jegyzékben fel nem vett iskolákban megmaradt a régi, az 1868. XXXVIII. tc. alapján létesült iskolarendszer, mely hat osztályból és hároméves általános vagy gazdasági továbbképzõ tagozatból állt (vasárnapi iskola). Az egységes iskolarendszer létesítése azért volt kívánatos, hogy a különbözõ iskolatípusokkal rendelkezõ községekben a költözködés nevelési akadályokba ne ütközzön. Továbbá, hogy a továbbképzõ iskolák (tanfolyamok) hiányos, szaggatott nevelési és oktatási eljárása helyett a gyermekek mindennapos, folyamatos, állandó nevelésben és oktatásban részesüljenek. „Elrendelem tehát, hogy az 1945/46. iskolai évtõl kezdve minden 30

népiskolát nyolcosztályos népiskolává kell fejleszteni minden átmenet nélkül, s ennek folytán a hatosztályos népiskolákat továbbképzõ tanfolyamaikkal meg kell szüntetni.”67 – írta a VKM. Az osztályok túlzsúfoltságáról is intézkedett. Eddig egy-egy osztály létszámának felsõ határa 60–80 között volt. „Hogy ennek az ingadozásnak véget vessek, az egyegy tanítóra esõ legnagyobb tanulólétszámot olyképpen állapítom meg – szólt a miniszter –, hogy a tanulólétszám a részben osztott iskolában tantermenként a negyvenet, a teljesen osztott iskolákban pedig osztályonként az ötvenet nem haladhatja meg.”68 Az így megállapított létszámhatárok tanítói létszámgyarapodást eredményeztek. A VKM ismét hangsúlyozta, hogy elsõsorban a menekült tanerõket kell beállítani, csak másodsorban lehet új okleveles tanítókat alkalmazni. Az õsz közeledtével az iskolák már a télre készültek. A legnagyobb gondot a tüzelõanyag okozta. Ezért megszervezték a tüzelõ begyûjtését. Részben közös munkával szerezték meg, másrészt a tanulók szülei adták össze. Ennek legjobb példáját Székesfehérváron találjuk. A tanulók 10 q fát szállítottak be az erdõbõl. Azonkívül a tanulók szülei 15 kg tüzelõt (vagy helyette pénzt, 2000 pengõt) ajánlottak fel. A szegények nem fizettek. Így befolyt 54,70 q fa és 2,48 q szén. A tanulók által gyûjtött fával együtt 67,18 q tüzelõ állt rendelkezésre. Ebbõl – elõzetes számítások szerint – naponta két tantermet tudtak fûteni. A tanítást reggel 7 óra 30 perctõl délután 4 óra 45 percig szervezték meg. 40 perces órákat terveztek 5 perces szünetekkel. Két teremben hetenként 144 órát tanítottak. Tíz osztály járt iskolába. Minden osztály heti 14 órát tanult, s hetente négy nap jártak iskolába. Ezen belül úgy szervezték az oktatást, hogy három napon négy órát tartottak, egy napon pedig két órát. Az elektromos hálózat pusztulása miatt a tantermek világítását sem tudták megoldani. Ez viszont a délutáni tanítást gátolta. Ezt a gondot úgy oldották meg, hogy délután rövidítették a tanítást. A tanítási óra és az óraközi szünet is rövidebb lett.69 Hosszú, hideg, kemény tél következett. A hosszú téli szünet miatt nem lehetett lezárni az elsõ félévet a Rendtartásban elõírt idõben. A székesfehérvári népiskolák nevében Bartal Károly igazgató február végére kérte az 1945/46. tanév elsõ félévének lezárását. Ugyanis a szünet után a nagy hideg miatt januárban csak hetente kétszer–háromszor tudtak a tanulókkal foglalkozni, s nem tudták betartani a fõigazgatónak elõter31

jesztett tanterveiket. A félév meghosszabbításának engedélyezését a fõigazgató a tanfelügyelõre bízta.70 Hasonló engedélyt adott a tanfelügyelõ a seregélyesi községi népiskola kérelmére is. Õk az elsõ félév befejezését február 28-ra kérték. Baracs – Szitányi Vilmos pusztán a tanítást csak november végén kezdték meg. Ezért õk március 1-jéig kaptak engedélyt az elsõ félév lezárására.71 Az 1945/46. tanévben már számottevõ az általános iskolai osztályokat szervezõ iskolák száma. Az általános iskola ötödik osztályába, a polgári iskola és gimnázium elsõ osztályába járó tanulók egységes osztályozásáról is gondoskodott a VKM. Errõl a 82.893/1945. III. számú rendeletében intézkedett. „...Az általános iskola elsõ és ötödik osztályában, függetlenül attól, hogy ezek az osztályok a népiskola, polgári iskola vagy gimnázium keretében mûködnek, a tanulókat átmenetileg a polgári iskolai Rendtartás 101. §-a szerint négy érdemjeggyel kell osztályozni. Nevezett osztályok ellenõrzõ és osztályozó értekezleteire is a polgári iskolai Rendtartás 97. és 98. §-ai alkalmazandók.”72 Sok iskolában a tüzelõhiány mellett az üveg nélküli ablakok is gátolták a tanítást. Móron hiába rendelkeztek 50.000 pengõvel, ablaküveget nem lehetett kapni. Így csak egy-két tanteremben tanítottak, ott viszont délelõtt-délután.73 Adonyban a rossz idõ beálltával – november 15-tõl december 10-ig – csak egy teremben tanítottak váltott tanítási rendben. December 10-tõl február 4-ig szünetet tartottak. Közben a hosszú szünet alatt a tanítók, tanárok a tanulókkal együtt a Duna szigetére jártak fát irtani, hogy a tél második felében is fûteni tudjanak.74 A temérdek gond ellenére – nagy nehézségekkel ugyan – folyt az iskolai munka. A politikai nevelõ munkát elsõsorban a nevelõk körében kezdték meg. Az 1945/46. tanév második felében – márciusban nevelési értekezleteket tartottak. Móron 1946. március 30-án. A nevelési értekezleten Kovács Erzsébet tanár a „Demokrácia és köznevelés” címû kötet alapján tartott elõadást. Mivel az iskola egy könyvvel rendelkezett, rövid idõn belül mindenki elolvasta.75 Kitavaszodott, és máris ritkábban ültek a tantermekben a tanulók. A háborús veszteségek, a hadifogság még mindig további áldozatvállalást kívánt az iskolai tanulóktól. A nagyobb gyermekek ismét a mezõkön dolgoztak. A tanfelügyelõk ezt is jelezték a VKM-nek. Ezért dr. Serényi Antal tanügyi fõtanácsos így tájékoztatta a fõigazgatót: „...megengedem, hogy a népiskolák felsõ tagozatainak évzáró vizsgálataihoz szük32

séges engedélyt a Fõigazgató Úr indokolt esetben, a jelenlegi mezõgazdasági munkákra való tekintettel saját hatáskörében megadja.” Szükség is volt az engedélyre, mert a tanulók 60–65%-a nem járt iskolába. A népiskolai rendtartás 15. §-a lehetõvé tette, hogy a felsõ tagozat záróvizsgáját 133, illetve 149 napos szorgalmi idõ után tartsák meg.76 Az iskolák igazgatói kihasználták a jogszabály adta lehetõséget és éltek is az engedélyekkel. A tanulók munkájukkal a mezõgazdasági termelés biztosításához járultak hozzá. A demokratikus iskolafejlesztési programnak megfelelõen az egytanerõs nem állami iskoláknak két tanerõssé való fejlesztését a VKM már több rendeletben hangsúlyozta. Fejér vármegye tanfelügyelõje ezért elõterjesztését megküldte a VKM-nek. Engedélyt is kapott az 50 fõn felüli létszámmal rendelkezõ iskolák fejlesztésére, új állások államsegélylyel történõ megszervezésére. A VKM az alábbi iskolák fejlesztéséhez járult hozzá: „Aba-felsõszentiváni, Balinka-kisgyónbányatelepi, Bicske-nagynémetegyházai, Csákvár-fornapusztai, Elõszállás-Nagykarácsony-szõlõhegyi, Elõszállás-kiskarácsonyszállási, Elõszállás-nagykarácsonyszállási, Etyek-háromrózsai, Ercsi-aggszentpéteri, Ercsi-alsóbesnyõi, Ercsi-felsõbesnyõi (II. és III. álláshoz), Ercsi-göböljárási (II. és III. álláshoz), Fehérvárcsurgó-rákhegyi, Gárdony-agárdi, gyúrói, Hercegfalva-kisvenyimi, Hercegfalva-nagyvenyimi, Hercegfalvanagyvenyim-szõlõhegyi (II. és III. álláshoz), kajászószentpéteri, Káloznagykörcsögi, kõszárhegyi, Mór-felsõdobosi, Nagylók-világospusztai, Perkáta-parragpusztai, Sárszentmihály-sárpentelei, sörédi, sukorói, tabajdi, Vál-mariannapusztai római katolikus, a bodajki, alcsúti, csóri, falubattyáni, felcsúti, fülei, gyúrói, inotai, iszkaszentgyörgyi, kislángi, magyaralmási, (II. és III. álláshoz), móri, nádasdladányi, sárkeszi, sárszentmihályi, sukorói és vértesacsai református, a gyúrói evangélikus, a Bicske-mesterbereki, Felcsút-óbaroki, nagylók-felsõkörtvélyesi egy tanerõs községi iskoláknál a második számú állás megszervezéséhez.”77 A VKM felhívta a tanfelügyelõ figyelmét, hogy kooperálással biztosítsa az oktatás zavartalan menetét azokban a nem állami iskolákban, melyek a felsorolásban nem szerepelnek, de a tanulólétszám az új állás megszervezését indokolná. Ha az iskolafenntartó az együttmûködéstõl elzárkózik, „iskolájának államsegéllyel történõ továbbfejlesztéséhez” nem járult hozzá. Az újonnan szervezett tanítói állás részére az iskola33

fenntartó helyi javadalom címén a mindenkori kezdõ tanítói illetmény 20%-át tartozott biztosítani. Az állásokat meghívás útján kívánták betölteni. „Csak az érdekelt, vagy más iskolához beosztott menekült állami vagy nem állami tanítót lehet meghívni.”78 Ekkor már a Székesfehérvári és Fejér vármegyei tanfelügyelõi hivatalt dr. Zalai Ernõ tanügyi titkár vezette. Korábban, Érsekújváron mûködött. 1945. szeptember 10-én vette át a hivatal vezetését. „...Amikor a hivatal vezetését átvette, a hivatal bizonyos fokig szétesett volt, mert hiszen csak két berendelt tanító és az irodaigazgató mûködött itt. Párhuzamosan kellett elvégeznie a hivatal belsõ újjászervezését és ugyanakkor a megyei tanítóság ügyeinek rendezését és az iskolák mûködésének a biztosítását.” Közel 100 iskolában volt tanítóhiány, a tanítók függõ illetményeit sikerrel oldotta meg. Az iskolákban „zavartalanul” folyt a tanítás. 97 külterületi iskola van, a belterületiek közül 86 egy- és kéttanerõs. 7 telepes község volt, 10–12 sváb községben kicserélõdött a lakosság. „Általános iskola kb. 30 mûködik a megyében” – írta dr. Serényi Antal tanügyi fõtanácsos a tanfelügyelõi hivatalban tett látogatása után készült jegyzõkönyvben.79 A Felvidékrõl 1945 nyarán kezdetben szórványosan, majd mind jelentõsebb számban érkeztek menekült tanárok, tanítók Fejér megyébe is. Az értelmiség ezen rétegének menekülése a csehszlovák kormány azon állásfoglalásával függött össze, amely a világháború utáni Csehszlovákiában élõ magyarokat többé-kevésbé egyetemlegesen tette felelõssé a fasizmus rémtetteiért. Közel 100 tanító telepedett meg Fejér megyében, jelentõs segítséget nyújtva a tanítóhiánnyal küzdõ népiskolai oktatásnak. A tabajdi katolikus egytanerõs iskola is kéttanerõssé fejlõdött. A háborúig Keller Ferenc tanított hat osztályt – 66 fõt – egy tanulócsoportban. Hadifogságból még nem tért haza. Helyette Varga Lajos plébános tanított, majd megérkezett a frissen végzett Mezei Gabriella tanítónõ. A református iskolában két tanulócsoport mûködött. B. Szabó Jánosné az I–II. osztályt, Szabó György a III–VI. osztályokat, összesen 116 tanulót tanítottak. B. Szabó Jánosné 1946-ban nyugdíjba ment. Helyette érkezett Léváról – egyelõre helyettesként – Vida Róza. Végtelen türelme, gyermekszeretete ma is az ideális tanítót idézi fel emlékezetemben. Reszketõ kezei mindnyájunkat megtanította a betûvetés, az olvasás mesterségére. Elindított bennünket azon az úton, amelyen most is haladunk. 34

A tanítás nemcsak a felekezeti, hanem az állami iskolákban is megkezdõdött. Fejér megyében 43 állami iskolát tartottak számon. Nagyságrendben elmaradt a felekezeti iskolák mögött. A tanulólétszámok viszont azt mutatták, hogy nem volt elhanyagolandó. Ez a 43 iskola azonban már megerõsödött, mire a felekezeti iskolákat államosították. Az 1945/46. tanévet a következõ tanulói lészámokkal kezdték meg: K I M UTATÁ S a 46.240/1945. IV. ü.o. sz. rendelet alapján az állami népiskolák beiratási eredményeirõl Az iskola neve

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII.

Aba-Bodakajtor 8 8 9 4 9 3 4 5 Alsószentiván Osztályozási lap még nem érkezett be. Baracs-Dunaparti Tanteremhiány miatt a tanulók egy része a csákváritelepi iskolába jár. Csákváritelep 39 16 13 14 12 7 7 2 Dánieltelep 13 7 7 12 13 5 12 5 Kisszentmiklós 19 11 14 8 10 9 6 4 Széchenyitelep 46 33 30 27 32 29 25 12 Baracska 26 14 10 12 16 13 15 9 Csabdi 19 18 16 9 18 7 12 Osztálybeosztási lapon részletezve nincs. Összlétszám: 67. Bicske Vasztélypuszta 8 14 8 11 16 5 6 Csõsz 33 27 28 26 31 17 34 14 Diósd 29 18 19 23 14 8 6 4 Diósdliget 82 43 48 53 29 19 6 12 Dunapentele 112 74 73 78 87 63 58 22 Elõszállás-Daruhegy 15 15 6 21 17 13 13 Öreghegy 26 27 38 30 18 29 17 3 Ercsi-Cukorgyár 16 6 14 16 Érd-Ófalu 43 53 40 48 39 26 Érd-Újfalu 80 43 54 50 49 30 42 29 Érd-Halápimajor 29 12 18 16 10 10 9 1 Érd-Parkváros 65 42 38 44 36 27 20 15 Érd-Újtelep 30 31 38 40 20 10 6 2 Érd-Tusculánum 46 42 42 41 14 12 5 1 Igar-Vámszõlõhegy 23 17 16 18 16 5 4 1 Kisapostag 5 7 9 6 1 6 6 Kisláng 82 47 69 72 59 62 56 8 Martonvásár 96 48 61 68 62 56 35 15 Pusztazámor 20 23 13 16 13 9 19 6 Rácalmás 64 49 63 54 83 22 17 1 Galambospuszta 16 15 10 7 18 3 1 Kulcspuszta 24 15 15 23 36 15 11 11 Ráckeresztúr 52 66 43 49 61 42 40 19 Sárszentágota 30 16 16 22 22 18 20 12 Osztálybeiratási lap nem érkezett. Soponya-Felsõtarnóca

35

Az iskola neve Sóskút Székesfehérvár Szolgaegyháza Tác Tác-Fövenypuszta Tárnok-Liget Velence-Újtelep Vértesdoboz

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII.

54 55 71 12

51 47 53 11

64 48 47 11

48 120 51 11

53 53 57 10

47 47 26 8

62 31 14 5

14 21 1

35 9 5

24 7 7

9 4 6

4 4

Tanító katona, nincs tanítás.

41 28 10

19 10 -

33 7 7

18 10 6

BÉKE TÉRI ELEMI ISKOLA 1945 TAVASZÁN (SZÉKESFEHÉRVÁR)

36