MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.1
A közlekedési balesetek vizsgálatának új módszerei az Európai Unióban Tárgyszavak: balesetvizsgálat; légi közlekedés; vasúti közlekedés; közúti közlekedés; szabályozás; EU.
A XX. század végén több olyan súlyos baleset történt a közlekedésben, illetve a szállításban (az Erika és a Prestige hajók elsüllyedése, a Mont Blanc-i alagúttűz, vonatkisiklások Németországban és az Egyesült Királyságban, a Concorde tragédiája Párizsban), amelyek arra ösztönözték az Európai Unió tagországait, hogy új európai biztonsági szervezetek létrehozásával, illetve törvények alkotásával szigorítsák ezekben az ágazatokban a biztonsági környezetet.
A jelenlegi helyzet az Unió tagországaiban A balesetek kivizsgálása alapvetően a tagállamok felelőssége és feladata, a közlekedés biztonságának javítására irányuló intézkedések azonban már az Unió hatáskörébe tartoznak (EU Egyezmény 71(1)(c) cikkelye). A légi közlekedés terén érvényesülnek Európában a legkorszerűbb vizsgálati eljárások. A 94/56 EU Tanácsi irányelv alkalmazásához kapcsolódóan a tagállamok már rendelkeznek a légi baleseteket kivizsgáló, független testületekkel. Az irányelv az EU-ban először rögzítette a polgári légi közlekedésben bekövetkező balesetek vizsgálatának alapelveit, amelyek szerint: • a bekövetkezett balesetek teljes körű kivizsgálása szükséges; • elsődleges cél a balesetek elkerülése (megelőzése); • össze kell hangolni a műszaki és az igazságügyi szervek vizsgálatait, biztosítani kell minden illetékes szerv számára a szükséges jogosítványokat és hozzáférést a vizsgálatok végrehajtása érdekében;
• a vizsgálatokat független polgári légügyi testületnek kell végrehajtania; • ki kell használni a lehetőségeket a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtásra, illetve másik tagállam illetékes szerveinek bevonására a vizsgálatba; • a tanulságok alapján biztonsági ajánlásokat kell megfogalmazni, és nyomon követési rendszert kell kidolgozni az ajánlások ellenőrzésére. A fenti irányelven túlmenően a polgári légi közlekedésben bekövetkező balesetek kivizsgálásáról szóló 2003/42/EU irányelv előírja a tagállamok számára, hogy dolgozzanak ki jelentési rendszert azon balesetek kockázataira, amelyek veszélyeztetik a repülőgépet, az utasokat vagy a személyzetet. Célul tűzi ki továbbá egy általános, a kiemelt információkat tartalmazó, a tagállamok adatközlésén alapuló adatbázis létrehozását. A vasúti közlekedésben bekövetkező baleseteket a nemzeti hatóságok vizsgálják ki. Egyes tagállamokban a nemzeti vasúttársaságok vagy az infrastruktúrát irányítók felelősek a vizsgálatok végrehajtásáért, más tagállamokban a felelősséget átadják a hatóságoknak, vagy kifejezetten a balesetek kivizsgálására létrehozott testületeknek. Ahol nem működnek ilyen testületek, ott ad hoc vizsgálatokat folytatnak a legsúlyosabb, több halálos áldozattal járó balesetek kivizsgálására. A 2000 decemberében elfogadott első vasúti programcsomag (rögzítve a 2001/12EU irányelvekben) szerint a tagállamok felelőssége, hogy biztosítsák a vizsgálatok módszeres végrehajtását. A vizsgálatokat olyan testületeknek vagy szervezeteknek kell végrehajtaniuk, amelyek maguk nem végeznek vasúti szállítást, így függetlennek tekinthetők. A 2002-ben megjelent második vasúti programcsomag az alábbi alapelveket rögzíti a balesetek független kivizsgálásához: • egy bizonyos küszöbérték feletti súlyosságú, illetve bármilyen más okból jelentősnek ítélt baleseteket azok ismételt bekövetkezésének megakadályozását is célul tűzve kell vizsgálni; • a vizsgálatok végrehajtásához a tagállamoknak állandó, független testületeket kell létrehozniuk, megfelelő források biztosításával; • a balesetek kivizsgálását elkülönítetten kell végezni a igazságügyi szervek vizsgálataitól, és a vizsgáló testület számára biztosítani kell a hozzáférést az információkhoz és a bizonyítékokhoz; • a vizsgálatokat nyitott és áttekinthető módon kell végrehajtani.
Az irányelv ezen felül • előírja, hogy a tagállamoknak és a biztonsági hatóságoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a vizsgáló testületek által tett javaslatok megvalósítására; • javasolja egy európai vasúti biztonsági és együttműködési hivatal létrehozását, a nemzeti vizsgáló testületek tevékenységének megkönnyítése és koordinálása érdekében, valamint a baleseteket, a vizsgálati jelentéseket és a biztonsági ajánlásokat összefogó európai adatbázis létrehozását. A tengeri közlekedésben a Nemzetközi Tengerészeti Hivatal (IMO) 1997 novemberében elfogadta a „tengeren bekövetkező halálesetek és balesetek kivizsgálásának szabályzatát”, amelynek célja a balesetek és a halálesetek megfelelő, objektív kivizsgálása és a tagállamok részvételének biztosítása a vizsgálatokban. A szabályzat Unión belüli alkalmazásának első lépéseként 2000ben hatályba lépett a kompok és a nagysebességű vízi járművek biztonságos közlekedésére vonatkozó, kötelező felülvizsgálati rendszert rögzítő irányelv, amely előírja a balesetek objektív kivizsgálását minden, az Unió kikötőit elhagyó és oda beérkező vízi jármű balesete esetén. Az Erika balesete után, a 2002 júniusában elfogadott 2002/59/EU irányelv szerint a tagállamoknak az irányelv hatálya alá eső (300 tonnás és annál nagyobb) hajókon bekövetkezett balesetek kivizsgálása során eleget együtt kell működniük a zászlóik alatt hajózó vízijárműveket ért balesetek kivizsgálásában. A tapasztalatok alapján az Unió 2004-ben javasolta egy összehangolt, a tengeren bekövetkezett balesetek kivizsgálását célzó rendszer kialakítását Európában. A közúti közlekedésben a közelmúltban elfogadott „európai útbiztonsági cselekvési program” azonosítja a teendőket annak elérése érdekében, hogy az EU országaiban 2010-ig a felére csökkenjen a közúti balesetekben meghaltak száma. Évente 40 000 halálos kimenetelű közúti baleset történik az EU 15 és 50 000 az EU 25 tagországában. Minden balesetet jelent a rendőrség, a baleseteket nemzeti adatbázisokban rögzítik, amelyek alapját képezik az EU ún. CARE adatbázisának. Ez az adatbázis jelenleg még nem ad információt a balesetek és a sérülések okairól, a jövőben azonban segítségével át lehet majd tekinteni a baleseti kockázatokat, a balesetek okait és következményeit. A program kiemeli az ún. „accidentológia” koncepció kialakításának fontosságát a közúti közlekedésre, továbbá „a közúti balesetek független kivizsgálása kidolgozásának szükségességét a polgári légi közlekedés
jelenlegi törvényi szabályozása alapján”. A vizsgálatokat nemzeti szinten, de az európai módszertan felhasználásával kell végrehajtani.
A balesetek kivizsgálásának alapelvei A balesetek lehető legeredményesebb kivizsgálása érdekében az alábbi általános alapelveket kell betartani: Függetlenség A balesetek kivizsgálása során nincs helye összeférhetetlenségnek vagy az érdekek bármilyen ütközésének. A vizsgálatoknak függetlennek kell lenniük a közlekedéssel kapcsolatos törvényeket alkotó hatóságoktól és a közlekedési ágazattól. A műszaki vizsgálatokat az igazságügyi szervek vizsgálataitól, valamint a politikai érdekektől függetlenül kell végrehajtani: egy súlyos tengeri, közúti vagy légi balesetnek jelentős politikai visszhangja is van. Az európai közlekedési politika alapelveit 2010-ig meghatározó „Fehér füzetek” szerint a balesetek okainak pontos feltárása érdekében növekszik az igény az Unióban a független műszaki vizsgálatok végrehajtása iránt. Ennek keretében: • a balesetek gyökereit és műszaki okait fel kell tárni; • a vizsgálatokat önállóan és pártatlanul kell végrehajtani, ehhez szükséges a vizsgáló testületek vagy személyek hivatalos függetlenségének biztosítása; • a vizsgálóknak el kell különülni azoktól, akik felelőssé tehetők a balesetért (a felelősség és a kártérítés meghatározása érdekében); • a vizsgálatokat az igazságügyi szervektől, a biztosítótársaságoktól, az ipartól és a törvényalkotóktól függetlenül kell végrehajtani, mert ezen szervezetek érdeke összeütközésbe kerülhet a vizsgáló testület céljaival; • lehetővé kell tenni a biztonsági ajánlások és a követési program kidolgozását és alkalmazását. • A függetlenség elve alapján a kivizsgálás eredményét, a megállapításokat és ajánlásokat nem veszik figyelembe a felelősség, ill. az esetleges kártérítések megállapítása során, az utóbbira külön eljárás szolgál. Ez az EU-ban a balesetek kivizsgálásának alapszabálya.
Áttekinthetőség A legjobb biztosíték egy baleset független kivizsgálására az áttekinthetőség, illetve a fontos információk rendszeres közzététele. Biztosítani kell ugyanakkor az információk bizalmas kezelését az információforrások védelme érdekében. Hitelesség A műszaki vizsgálatok hitelessége függ a szükséges szakértelem rendelkezésre állásától. Miután a technológiák gyorsan változnak, a vizsgálatot végzőknek követniük kell a változásokat, ehhez meg kell kapniuk az ipar és a törvényhozók támogatását, akiktől egyébként függetlenül kell dolgozniuk. Hatáskör A balesetek kivizsgálásához szükséges a politika támogatása a megfelelő felhatalmazás és a vizsgálatokhoz szükséges források biztosítása érdekében. A vizsgálatok eredményei alapján biztonsági ajánlásokat fogalmaznak meg a nemzeti hatóságok, üzemeltetők, gyártók részére. A vizsgálatot végző testületnek kellő hatáskörrel és hitelességgel kell rendelkeznie, hogy biztosítani tudja ajánlásainak figyelembevételét. A fentieket európai szinten kell megvalósítani, annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama azonos alapelveket alkalmazzon a balestek kivizsgálása és a közlekedésbiztonság javítása terén. Szakértői csoport szervezése A közlekedés és a szállítás integrációjával és a piacnyitással a balesetek kihatnak Európa közvéleményére is, ezért összehangolt intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a baleseteket független módon vizsgálják ki, és a valós okokat tárják fel. A független vizsgálatok végrehajtása az EU alapokmánya szerint „minden polgár joga és a társadalom kötelessége”. A független vizsgálatok hozzájárulnak a biztonság javulásához: tanulságok vonhatók le, és megelőzhetők a hasonló balesetek. Ha a vizs-
gálati eredményeket és a biztonsági ajánlásokat Európa-szerte ismertté teszik, javul a balesetek vizsgálatának átláthatósága. Az EU megközelítése lehetővé teszi egy általános keret és módszertan kidolgozását - általános elveket határoz meg a balesetek kivizsgálására minden közlekedési ágazatban. Az elsődleges hajtóerő a legjobb megoldások és a tapasztalatok átadása a tagállamok között. Ez a megközelítés lehetővé teszi a tagállamokban alkalmazott, független vizsgálati módszerek összehangolását. A balesetek kivizsgálását nemzeti szinten, de az európai módszertant követve kell végrehajtani, és biztosítani kell, hogy a módszertan a legjobb gyakorlat elvén alapuljon és alkalmazza az új műszaki fejlesztéseket. A közlekedési politika „Fehér füzete” független szakértőkből álló csoport létrehozását javasolta az EU tagországaiban, amelyek feladata a jelenleg hatályos törvények felülvizsgálata és az európai vizsgálati módszertan átvétele. A balesetek kivizsgálását célzó általános érvényű megközelítés kidolgozása érdekében az Unió 2003 júniusában létrehozott egy szakértői csoportot, amely tanácsadói szerepet töltött be a kivizsgálással kapcsolatos stratégiák kidolgozásában, a vonatkozó törvények felülvizsgálatában és szükség szerinti átdolgozásában, illetve ahol szükséges, új kezdeményezések ajánlásában a közlekedés minden ágazatában, beleértve az üzemanyag-szállítást is (olaj és gázvezetékek). A csoport 12 főből áll, akiket az egyes közlekedési ágazatokból delegáltak, az elnöki tisztet az EU egyik képviselője tölti be. Az egyes ágazatokra külön munkacsoportokat szerveztek, továbbá egy olyan módszertani munkacsoportot, amely támogatja az Uniót az európai vizsgálati módszertan elemeinek megfogalmazásában, a független műszaki vizsgálatok lebonyolításának elősegítése érdekében. Összeállította: Regősné Knoska Judit Bastos, S. M.: The need for an European Union approach to accident investigations. = Journal of Hazardous Materials, 111. k. 1–3. sz. 2004. júl. 26. p. 1–5. Stoop, J. A.: Independent accident investigation: a modern safety tool. = Journal of Hazardous Materials, 111. k. 1–3. sz. 2004. júl. 26. p. 39–44. Kletz, T. A.: Learning from experience. = Journal of Hazardous Materials, 115. k. 1– 3. sz. nov. 11. 2004. p.1–8.
