A középfokú oktatás szerkezeti változásai és az érettségivel kilépők

FÜZETEK

˝H ELY MU

FELSŐOKTATÁSI

IMRE ANNA – HÍVES TAMÁS

A középfokú oktatás szerkezeti változásai és az érettségivel kilépők A középfokon tanulók létszáma és a középfokú intézményhálózat változása A középfokon tanulók létszámának változása Magyarországon a 90-es évtizedben a középiskolás korú korosztály száma igen erőteljesen megváltozott. A 70-es években születettek nagy létszámban a 80-as, 90-es évek fordulóján érték el a középfokú iskolás kort. A tanulólétszám növekedése 1992—1993-ban jutott a csúcsra, ettől az időponttól viszont fokozatos csökkenésnek indult: a 90-es évek második felére már egyre kisebb létszámú korosztályok kezdték meg középfokú tanulmányaikat. A középfokú oktatásban tanulók száma öszszességében mégsem indult csökkenésnek, ami jelentős részben a középfokú oktatás átstrukturálódásának volt köszönhető. 1. ábra. A tanulólétszám alakulása a középfokú oktatásban oktatási programonként, N, 1985—2007 (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 1985—2008) 600 000

500 000

400 000

300 000

200 000

100 000

0 1985/1986

1987/1988

1989/1990

Gimnázium kisgimnáziummal

1991/1992

1993/1994

1995/1996

Szakközépiskola

1997/1998

1999/2000

2002/2003

Szakmunkásképző, szakiskola

2006/2007 Összesen

40

A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS SZERKEZETI VÁLTOZÁSAI ÉS AZ ÉRETTSÉGIVEL KILÉPŐK

A középfokon tanulók száma az új évezredben sem csökkent, sőt, 2001 és 2009 között 4%-kal nőtt. A létszámnövekedés úgy tűnik, elsősorban az érettségit adó programokra jelentkezőknek volt köszönhető, ezen belül is elsősorban a gimnáziumi oktatásban részt vevők létszámának emelkedéséből adódik: az itt tanulók száma 2001 és 2009 közt 11%-kal növekedett, míg a szakközépiskolában és a szakiskolákban tanulók száma kismértékű ingadozással összességében lényegében változatlan maradt: a szakközépiskolákban 2001-ben 238 622 fő, 2008-ban 243 096 fő tanult, a szakiskolákban 2001-ben 123 951 és 2008-ban 119 637 fő.1 A továbbtanulásra felkészítő gimnázium iránti érdeklődést feltehetően a felsőfokú expanzió és a beiskolázás általános és tartósnak mutatkozó növekedése magyarázza, ami jelentős mértékben megnövelte a diplomás képzés és az ehhez vezető gimnáziumi képzés iránti igényt a szülők és a tanulók körében. A 9. évfolyamon középiskolai képzést megkezdő tanulók száma a 90-es évek eleje óta folyamatosan csökken. A 2000-es évek elején a 9. évfolyamra belépők csökkenése megállni látszik, nagyjából 128 ezer körüli értéken. (Bonyolítja a képet, hogy a középfokú oktatás szerkezeti átalakulása következtében a középfokú oktatásba — a szerkezetváltó gimnáziumok indulásával — nem csak a 9. évfolyamon, hanem korábban is, az 5. és a 7. évfolyamon is be lehet lépni.) 2. ábra. A 9. évfolyamon a középfokú oktatásba lépők számának alakulása oktatási programonként, 1990—2008 (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 1985—2008) 180 000 160 000 140 000 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000

Gimnázium

Szakközépiskola

Szakiskola

Speciális szakiskola

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

1999

1998

1997

1996

1995

1990

0

Összesen

(1) A 2008/2009-es tanévben 4 523 külföldi tanuló is tanult a magyarországi középfokú intézményekben. (Oktatás-statisztikai évkönyv, 2008/2009. OKM)

FELSŐOKTATÁSI JELENTKEZÉSEK 2010

41

A középfokú iskolaszerkezet átalakulása Az iskolaszerkezet vertikális változásai Annak oka, hogy a demográfiai csökkenés ellenére nem tapasztalható jelentős mértékű létszámcsökkenés a középfokú oktatásban, jelentős részben a vertikális átalakulásokban kereshető. A 90-es években a középiskolai oktatásban a leginkább szembeszökő változások a vertikális szerkezetben történtek — a legjelentősebb elsősorban a gimnáziumok átalakulása volt. Iskolatípusonként az ezzel összefüggő folyamatok a 90-es évek végén az alábbiak: az általános iskolákban a 9—10. osztályok indítása, speciális szakiskola, ill. gimnáziumi osztályok indítása. A gimnáziumok közt 6 és 8 osztályos gimnáziumok indulása, valamint az 5 évfolyamos (0., előkészítő évfolyammal induló, ill. kiegészítő évvel záruló oktatás, később a nyelvi előkészítő képzés, a NYEK) oktatás szervezése fordult elő, a szakképzésben a 12. évfolyamot követő érettségi utáni évfolyamok számának növekedése vált jellemzővé az évtizedben. A vertikális átalakulások egyidejűleg többféle fejlődés következtében szaporodtak el, s többféle változást indukáltak. Jellemző például, hogy egyidejűleg két irányba mentek végbe: a gimnáziumok lefelé, és a szakközépiskolák felfelé történő építkezése révén. A gimnáziumok lefelé történő építkezése a 90-es évek elején kezdődött, és nagyrészt a differenciált oktatás iránt hirtelen megnövekedett társadalmi igények következményeként terjedt el, tulajdonképpen spontán módon. A szerkezetváltó gimnáziumok indulása következtében a 6, ill. 8 osztályos gimnáziumokba járók száma 1996-ig rendkívül dinamikusan nőtt, majd a későbbikekben is növekedett, bár kisebb mértékben. A nyolcosztályos gimnáziumok térhódítása lelassult, sőt 1997-től gyakorlatilag stagnált — 1998-ban az 5—6. osztályosok 3,5%-a, a 7—8. osztályosok 10,8%-a tanult ezekben az iskolákban. A 90-es évek végétől, a szerkezetváltó iskolák iránti érdeklődés csökkenésével, megnövekedett a felvettek jelentkezőkön belüli aránya, és a kisebb települések szerkezetváltó középiskoláiba — szerényebb lévén a túljelentkezés — szinte mindenkit felvettek. A kisgimnáziumi osztályokban tanulók aránya 2001-ben a gimnáziumi tanulók között országosan 15%-ot tett ki, de jelentős a területi, megyénkénti különbség ebben a tekintetben. 1. táblázat. Az 5—8. évfolyamon tanuló gimnazisták az összes gimnáziumi tanuló százalékában, 2001, 2004, 2008 (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 1985—2008) 2001/02 5—8. évfolyamon tanulók száma és százaléka

2004/05 27 884 15,25

2008/09 27 573 13,80

26 633 13,08

Az intézmények felfelé történő bővülése újabb évfolyamokkal már nem kizárólag spontán, a társadalmi igények és szakmai törekvések hatására indult meg, hanem részben oktatáspolitikai szándékok következményeképpen, a szabályozás által kijelölt mederben zajlott. Az elmúlt években megfigyelhető legjelentősebb változást — az OKJ, ill. a NAT bevezetése kapcsán — az általános képzés meghosszabbodása és a szakképzés 16 éves kort követő életkorra történő kitolódása, illetve a tankötelezettség 18 éves korig történő kiterjesztése jelentette. A szabályozás változásának következtében az iskolaszerkezet felfelé építkező vertikális alakulását a 90-es évek közepétől egyre erőteljesebben uralja a 13—15. évfolyamok szervezése az érettségizett középiskolai tanulók számára. Ennek jelentőségét mutatja az a tény is, hogy az érettségire felkészítő középiskolák összes tanulólétszámának növekedése az elmúlt egy-két évben szinte kizárólag az érettségi utáni szakképzésben résztvevők létszámának emelkedésével függött össze, a 9—12. (13). évfolyamok gimnáziumi és szakközépiskolai

42


létszáma ezenközben nem változott jelentősen, ill. esetleg még csökkent is az előző tanévi létszámhoz képest. A 13—15. évfolyamon tanulók a 90-es évek végére a középiskolai tanulóknak kb. egytizedét tették ki, arányuk dinamikusan nőtt, 2008/9-ben már 81 710 tanuló tanult 12. feletti évfolyamon, ami a középfokon tanulók 14,5%-át tette ki. Az érettségi utáni képzésben való részvétel legnagyobb arányban a szakközépiskolai tanulók körében fordul elő, a szakközépiskolai tanulók 25%-a tanul az érettségi utáni képzésben, szakiskolás és gimnáziumi tanulók körében szerényebb ez az arány: a szakiskolai tanulók 11,7%-a, a gimnáziumi tanulók 3,8%-a tanul 12. évfolyam feletti évfolyamon. A szakközépiskolai oktatás keretében egyes szakmákban (gazdasági, számítástechnikai, egészségügyi képzések) a teljes érettségi utáni képzés OKJ szerinti képzésben történik, az ipari, műszaki és mezőgazdasági képzésben az ilyen képzésekben részt vevők aránya jóval alacsonyabb marad, ezekben a képzésekben a technikumi képzés őrzi hagyományait. 2000 után egy újabb jelenség, a nyelvi előkészítő évfolyamok megjelenése következtében bővült a középiskolák jelentős részében egy évfolyammal az oktatás időtartama. A nyelvi előkészítő évfolyamok szervezésének lehetősége az elmúlt néhány év fejleménye, de a képzésben részt vevő intézmények és tanulók száma gyorsan növekszik az indulást követően. A képzés indításának lehetősége számos középfokú intézményt megmozgatott: 2005-ben a gimnáziumok közel fele (48,6%) szervezett nyelvi előkészítő oktatást a 0. évfolyamon, de a szakközépiskoláknak is több, mint egyharmada (36,7%) vállalkozott sikerrel a képzés szervezésére. Nyelvi előkészítő oktatásban összesen mintegy 11 834 tanuló vett részt 2005-ben, a 2008/09-es tanévben már 33 679 tanuló, a gimnáziumi tanulók 16,5%-a. A középfokú oktatásban való részvétel 2001 és 2008 között vertikális megoszlásban összességében némi átrendeződést mutat, egyfelől a 9. évfolyamnál alacsonyabb, másfelől a 12. évfolyamnál magasabb évfolyamok tekintetében. A 9. évfolyamnál alacsonyabb évfolyamokon gimnáziumi tanulók tanulnak kis számban, a 12. évfolyamnál magasabb évfolyamokon tanulók többsége bár szakközépiskolai tanuló, de más középfokú program tanulói is előfordulnak. A 9. évfolyamnál alacsonyabb évfolyamokon tanulók száma igen lassan bár, de csökken. A 13—15. évfolyamokon tanulók számában megfigyelhető némi növekedés a gimnáziumi programokban tanulók körében is: a NYEK, azaz nyelvi előkészítő képzés bevezetése következtében egy évfolyammal meghosszabbodott a gimnáziumi tanulmányok hossza is. A szakközépiskolai tanulók esetében a stagnálást és a kismértékű csökkenést a felsőfokú szakképzési és felsőfokú programok magyarázhatják, amelyek versenyhelyzetet teremtenek az érettségi utáni szakképzés számára. A vertikális szerkezeti változások fontos jellemzője, hogy jelentős részük intézményi szinten ment végbe. Az intézményeknek, ha meg akartak felelni a megváltozott gazdasági követelményeknek, a munkaerőpiacon bekövetkezett változásoknak és a szülői igényeknek, ill. el akarták kerülni a drámai létszámcsökkenést, akkor lényeges változásokat kellett véghezvinniük. A végzettek munkanélkülivé válásának elkerülése érdekében az intézmények jellemzően a felfelé bővítés lehetőségével éltek, vagyis szakképzés esetében szakközépiskolai és technikusi osztályokat indítottak. A másik jellemző lépés, hogy megállítsák a gyerekszám dámai csökkenését, a lefelé való nyitás, azaz a gimnáziumok esetében gimnáziumi osztályok indítása 10—13 éves tanulók számára, a szakközépiskolák esetében speciális szakiskolai osztályok bevezetése, ahová olyan tanulókat is felvehettek, akik a hagyományos szakmunkásképzési osztályokba nem juthattak be, de a speciális szakiskolai osztályokban 1-2 éves felzárkóztató, ill. pályaorientációs foglalkozás után elkezdhették szakmunkásképzésüket. Egyes középfokú intézmények ilyenformán egyidejűleg rendelkeznek több — szakiskolai és szakközépiskolai, gimnáziumi, technikusi — képzési profillal. A 2000 utáni években az intézményi szintű átalakulás egy 2007-es törvénymódosítás nyomán indult meg, és a szakképzésben érintett intézmények nagymértékű koncentrációját eredményezte a Térségi


43

Integrált Szakképző Központok (TISZK-ek) létrehozásával, ami a középfokú intézményrendszert alapvetően átalakította (Mártonfi, 2009). A vertikális szerkezeti változások összességében mindazonáltal nagymértékben hozzájárultak a rendszer expanziójához: az évfolyamok számának növekedésével megnövekedett a rendszerben való bennmaradási arány, azaz tovább nő vagy hosszabb ideig bennmarad a tanulói létszám a középiskolákban — hozzájárulva ezzel nemcsak az „iskolába járás” várható idejének kitolódásához, de a rendszer méreteinek (pl. tanár- és intézményszám-szükségleteinek) növekedéséhez vagy a demográfiai hullám korszakában a csökkenés hatásainak átmeneti kivédéséhez is.

A középfokú oktatás horizontális szerkezetének változásai A 90-es évek másik szembeszökő sajátossága a középfokú oktatás horizontális szerkezetének átalakulása — azaz maga a középiskolai beiskolázás folyamatának változása. A közoktatási rendszer horizontális szerkezetében végbement változások egyik legfontosabb oka a középiskolai oktatás expanziója. A középiskolát nappalin végző tanulók igen gyors létszámnövekedése a 80-as évek második felében kezdődött el. Az átstrukturálódás eredményeképpen a 90-es évek végére egy-egy korosztályon belül a teljes középfokú oktatásba jelentkezőknek már közel 75%-a jelentkezett középiskolába. A középiskolai expanzió dinamikáját iskolatípusok szerinti bontásban vizsgálva kitűnik az is, hogy a növekedés a 90-es évek második felében nem elsősorban a gimnáziumi tanulók körében volt tapasztalható, hanem a szakközépiskolások körében. A gimnáziumok iránti kereslet alacsonyabb volta részben annak is következménye lehetett, hogy a férőhelyek bővülését akadályozta a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi osztályok indítása. A szakközépiskola iránti érdeklődés megnövekedését az a tény magyarázza, hogy rugalmasabb iskolázási stratégiát tesz lehetővé, mivel lehetőséget ad a pályaválasztás elhalasztására és az esetleges későbbi továbbtanulásra. A horizontális szerkezeti változások részeként a másik oldalon jelentős mértékben (az 1998/99-es tanévben 25%-ra) lecsökkent a szakmunkástanulók aránya. A szakmunkásképző intézmények mellett a 90-es évek elején a demográfiai hullám következményeként átmenetileg megnövekedett egy új, az 1985-ös oktatási törvény alapján indult iskolatípus, a speciális szakiskola iránti érdeklődés is, ami néhány éven keresztül az intézménytípus gyors expanziójához vezetett (1990 és 1994 között 700-ról 17 000 fölé emelkedett az ebbe az iskolatípusba kerülők száma), a 90-es évek közepétől azonban a speciális szakiskolába járók száma csökkenésnek indult. 2000 után a középfokra a 9. évfolyamon belépő tanulók létszáma inkább ki van téve a demográfiai tendenciák alakulásának, ezen belül azonban az egyes programok iránti érdeklődés már társadalmi igények függvényében is alakul. Ez utóbbi következménye, hogy a 9. évfolyamon középiskolai képzésbe belépő tanulók száma a 90-es évek eleje óta folyamatosan növekszik, a 2000-es évek elején viszont ez a növekedés megállni látszik, 92—93 000 fő körül ingadozik (lásd 2. táblázat). A középiskolai képzésbe belépőkön belül a két nagy program közötti beiskolázásban azonban elmozdulás érzékelhető: míg a 90-es évek folyamán a szakközépiskolai oktatásba lépők növekedése volt dinamikusabb, addig az új évezredben a gimnáziumi oktatás iránt mutatkozik nagyobb érdeklődés. 2001-ben a középiskolai képzésbe lépők 45,5%-a lépett gimnáziumi programba, és 54,4%-a szakközépiskolaiba. A 2008/09-es tanévben viszont a gimnáziumba lépők kicsivel nagyobb arányt tesznek ki a 9. évfolyamon középiskolai programokban tanulók között: a tanulók 47,7%-a lépett gimnáziumba és 52,3%-uk szakközépiskolába. A horizontális szerkezeti átalakulásnak szintén fontos jellemzője — összefüggésben a vertikális változásokkal —, hogy igen gyakran nem új intézmények, új férőhelyek létesítésével vagy azok megszüntetésével vált lehetővé, hanem a létező intézmények belső átstrukturálódásával, s ennek következtében a vegyes profilú középfokú intézmények számának nagymértékű megnövekedésével. A horizontális szerkezeti változások következtében a középfokú intézmények tetemes hányada

44


biztosít egyszerre többféle oktatási programot tanulói számára a 9—12. évfolyamon, de gyakran a 13. (14). évfolyamok szervezése is hoz magával horizontális változást az intézmények képzési szerkezetén belül. A változások, ill. a vegyes profilú intézmények arányának megnövekedése összességében elmosódottabbá teszi az általános és a szakképzés határát.

A felnőttoktatás kiszélesedése A középiskolai expanzió egyik igen lényeges formája volt a 90-es évek második felében az iskolarendszerű felnőttoktatás szektorának, ezen belül is különösen a szakmunkások szakközépiskolájának a kiszélesedése is. Ez a képzés tette lehetővé a szakmunkásképző iskolából kilépő tanulók kb. harmada számára, hogy bekapcsolódhasson a teljes értékű iskolázásba. A felnőttoktatás társadalmi, korrekciós, rehabilitációs funkciójához (amelyben erősen hangsúlyozódnak a társadalmi szempontok: a társadalmi esélyegyenlőség, a társadalmi integráció, a szociálpolitika) adódott hozzá a 90-es években egy másik funkció: a szerkezeti feszültségek levezetése (a tanulóknak a rendszeren való átvezetése, a rövid szakképzést követően a középiskolai bizonyítvány megszerzésének lehetősége, egyéni korrekciós utak) és a munkanélküliség következtében a parkoltatás funkciója.

A kilépők számának és összetételének alakulása 1960 óta jelentős mértékben megemelkedett a középfokú oktatásból érettségivel kilépők száma: 31 ezerről 80 ezer fő fölé. Az érettségit szerzők száma 1995 óta közel hasonlóan alakul, 80 000 és 93 000 körüli főt tesz ki. A növekedés 1960 és a legutóbbi csúcsév, 2004 között több, mint két és félszeres, 1990 és 2008 között 20%-os, 67 874 főről 81 183 főre nőtt a nappali vagy levelező, illetve esti tagozatról érettségivel kilépők száma. 3. ábra. Az érettségizettek számának alakulása a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és összesen, N. 1960—2008 (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 1985—2008) 100 000 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 1960

1980 gimnáziumban

1995

1997

1999 szakközépiskolában

2001

2003 együtt

2005

2007


45

A kilépők középfokú program szerinti összetételét tekintve az 1960 óta eltelt időszak jelentős részében a szakközépiskolákban érettségizettek száma számottevően meghaladta a gimnáziumban érettségit tevők létszámát, a szakközépiskolában érettségizők 1980 és 1999 között tartósan a nappali vagy részidejű képzésben érettségizők 59—60%-át adta ki. 2000 után a gimnáziumban érettségizettek aránya lassú növekedésnek indult, s 40 000 fő fölé emelkedett, a szakközépiskolai érettségit szerzők száma 2003-tól 50 000 fő alá csökkent. A következő, 2004. évtől a gimnáziumi érettségi vizsgát tevők száma már meghaladta a szakközépiskolai érettségit szerzők számát, s ők adják az érettségizők több, mint felét, 2008-ban 52%-át. 4. ábra. Az érettségizettek számának alakulása a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban, nappali tagozaton, N, 2001—2008 (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 1985—2008) 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 2001

2002 gimnázium

2003

2004 szakközépiskola

2005

2006

2007

2008

együtt

Az érettségivel kilépők döntő többsége nappali tagozaton érettségizik. A nappali tagozaton érettségizők aránya 1995 óta 80% feletti arányt tesz ki, a 2000-es évek elején megfigyelhető 1—3%-os csökkenés után 2003-tól ismét 80% felett alakult, 2004-től növekedni látszik, s az utóbbi 4 évben, 2004 és 2008 között 87—84% között alakult. (Az érettségizők számának 2007 és 2008 között megfigyelhető csökkenése feltehetőleg a nyelvi előkészítő évfolyamok indulásával függ össze, az ezekre az évfolyamokra beiskolázott tanulók esetében az érettségi egy évvel későbbre tolódik.) Az érettségit eredményesen letevők aránya tartósan igen kedvezően alakul, 2008-ban 95% felett volt az összes érettségin megjelentek közül a sikeresen vizsgázók aránya, a nappali tagozaton arányuk még magasabb, 96,6%. A 2005 óta emelt szintű érettségi letételére is lehetőség van, ezzel a lehetőséggel a tanulók csak kisebb része él: 2005-ben 25 261 tanuló (az érettségizők 32,8%-a), 2008-ban 20 214 (az érettségizők 29,5%-a). Az érettségizettek, ha a továbbtanulást választják, három irányban tanulhatnak tovább: a szakközépiskolák szakképző évfolyamain, a felsőfokú szakképzésben és a felsőoktatás alapképzési formáiban.

46


Melléklet 1. táblázat. A kilencedik évfolyamosok száma a gimnáziumi és szakközépiskolai képzésben (nappali tagozaton), 1985/86—2004/05 (gyógypedagógiai oktatás nélkül) (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 1960—2008) Tanév 1960/61 1970/71 1980/81 1990/91 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/00 2001/02 2002/03 2003/04 2004/05 2005/06 2006/07 2007/08 2008/09

Gimnázium1 32 068 31 221 24 858 36 334 35 290 36 143 37 304 38 394 39 537 41 979 42 589 43 092 44 047 46252 45 711 43 796 43 450

Szakiskola Egyéb típusú, ill. (szakmunkásképző) speciális szakiskola Szakközépiskola1 14 736 53 992 383 30 251 81 794 231 32 355 59 845 642 47 605 81 788 2 087 45 576 65 532 3 144 46 772 58 822 2 798 47 091 53 083 2 706 48 474 39 665 1 356 49 647 37 052 1 422 50 343 34 210 1 983 51 634 33 497 2 175 49 725 33 531 2 505 49 422 32 823 2 560 49 979 33 276 2 684 50328 32 780 2 795 49 212 32 012 2 809 47 571 32 852 2 907

Összesen 101 179 143 677 117 700 167 814 149 362 144 535 140 184 127 889 127 658 128 586 129 928 128 891 128 902 132 191 131 614 127 829 126 780

2. táblázat. A szakközépiskolai képzésben a 13—15. évfolyamon (nappali tagozaton) tanulók számának változása, 1995/96—2004/2005 (gyógypedagógiai oktatás nélkül) (Forrás: OM oktatási statisztikái; OM Statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2004/2005, OM 2001/2002, 2002/2003, 2003/2004. és 2004/2005. évi oktatásstatisztikai adatbázisa alapján Garami Erika számításai (számok tagolása)) Tanév 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/2000 2001/2002 2002/2003 2003/2004 2004/2005 2008/2009

Létszám (fő) 24 132 33 271 39 398 46 230 50 199 61 757 58 505 65 117 63 491 61 895

Növekedés (1995/96 = 100%) 100,0 137,9 163,3 191,6 208,0 256,0 242,4 269,8 263,1 256,5

Tanulók létszámához viszonyított arányuk 11,6 15,1 17,3 19,7 20,8 25,9 24,4 26,3 25,9 25,5


47

3. táblázat. NYEK évfolyamonkénti bontásban, 2004, 2008 (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 2004, 2008) 2008 Gimn. Szakközép Együtt % 2004 Gimn. Szakközép Együtt %

5

7

8

110 – 110 0,227

6 213 – 213 0,44

511 – 511 1,056

570 – 570 1,178

9 10 494 6 683 17 177 35,51

10 6334 2613 8 947 1,85

11 6 555 2335 8 890 18,38

12 6 213 1 924 8 137 16,82

13 2 679 1 135 3 814 7,885

Lány Összes 20 228 33 679 7 841 14 690 28 069 48 369 100 58,031

186 – 186 0,472

199 – 199 0,505

663 – 663 1,684

658 – 658 1,671

10 418 5 944 16 362 41,56

5 726 1 648 7 374 18,73

5 481 1 522 7 003 17,79

5 152 1 586 6 738 17,12

152 32 184 0,047

17 049 6 063 23 112 58,709

28 635 10 732 39 367 100

4. táblázat. Érettségit tevők a nappali tagozaton és a nappali és felnőttoktatásban együtt 1960—2008 (Forrás: Oktatás-statisztikai évkönyv 2008/2009)

1960 1970 1980 1990 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Nappali és felnőttoktatás együtt Gimnáziumban Szakközépiskolában Együtt 19 383 12 196 31 579 30 894 30 866 61 760 28 731 43 043 71 784 27 241 40 633 67 874 34 620 49 559 84 179 35 906 52 252 88 158 36 427 53 822 90 249 37 749 54 349 92 098 36 267 53 361 89 628 37 100 52 100 89 200 37 989 50 919 88 908 40 239 50 170 90 409 42 739 46 488 89 227 48 259 44 695 92 854 45 151 43 387 88 538 46 847 43 939 90 786 47 422 43 607 91 029 42 353 38 830 81 183 n.a. n.a. n.a.

Nappali tagozat Gimnáziumban Szakközépiskolában 17 467 8 504 24 841 19 747 19 952 23 215 24 136 28 903 31 202 39 063 32 133 41 280 32 651 42 913 33 730 43 930 32 029 41 936 32 200 40 000 32 496 37 945 33 550 36 062 34 998 36 946 37 052 39 617 38 169 38 856 38 219 38 676 38 900 38 627 33 851 34 602 n.a. n.a.

Együtt 25 971 44 588 43 167 53 039 70 265 73 413 75 564 77 660 73 965 72 200 70 441 69 612 71 944 76 669 77 025 76 895 77 527 68 453 78 037

48


5. táblázat. Érettségit tevők a középiskolákban a nappali tagozaton és összesen, 2008 (Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikái 2008)

Országos % Nappali %

Megjelent 70 857 100,0 84 721 100,0

Sikeres érettségi 68 453 96,6 81 183 95,8

Emelt szintű érettségit tett 20 310 30,3 20 214 29,5

Korábban végzett 850 1,1 1 184 1,4

Pótérettségi 805 1,1 1 198 1,4

FELHASZNÁLT IRODALOM • Fehérvári Anikó—Kocsis Mihály (szerk.): Felsőfokú? Szakképzés? Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2009 • Halász Gábor—Lannert Judit (szerk.): Jelentés a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet. 2006 • Mártonfi György: A középfokú szakképző intézményrendszer átalakulása a 2007. nyári törvénymódosítás után. Zárótanulmány. Tárki-Tudok, 2009

A középfokú oktatás szerkezeti változásai és az érettségivel kilépők

Recommend Documents