A küzdő egyház képe között a Magyar Szent Kereszt Egyesület példáján

Balogh Gábor A küzdő egyház képe 1939–1945 között a Magyar Szent Kereszt Egyesület példáján *

Tartalomjegyzék A KÜZDŐ EGYHÁZ KÉPE 1939–1945 KÖZÖTT A MAGYAR SZENT KERESZT EGYESÜLET PÉLDÁJÁN ..................... 1 AZ EGYESÜLET ÉS A BIZOTTSÁG VISZONYA ..................................................................................................................... 2 Az egyesület megalakulásának viszontagságai ............................................................................................. 2 A püspökkari bizottság megalakulása ........................................................................................................... 3 AZ EGYESÜLET SZERVEZETÉNEK TÖRTÉNETE 1940–1944 KÖZÖTT ..................................................................................... 4 Az Almásy-korszak ......................................................................................................................................... 4 A Jánosi-korszak............................................................................................................................................. 6 A KONVERTITÁK HELYZETE ......................................................................................................................................... 7 Konvertita–izraelita ellentét .......................................................................................................................... 8 Státuszkérdés: mikortól katolikus valaki........................................................................................................ 9 További küzdelmek a konvertiták helyzetének javításáért .......................................................................... 11 Zsidómentés az utolsó percekben ................................................................................................................ 12 EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁVAL ............................................................................................ 13 Az együttműködés kezdeti évei és alapjai ................................................................................................... 13 Rónai Paula működése ................................................................................................................................ 14 Slachta Margit zsidómentő tevékenysége röviden ...................................................................................... 15 Az utolsó hónapok viszontagságai............................................................................................................... 16 ÁBRÁK ................................................................................................................................................................ 18 KÉPEK ................................................................................................................................................................. 19 TÁBLÁZATOK ........................................................................................................................................................ 20 RÉSZLETEK ÁTTÉRÉSSEL KAPCSOLATOS IRATOKBÓL ....................................................................................... 23 A MEGTÉRNI KÉSZÜLŐ ZSIDÓK ÜGYE .......................................................................................................................... 23 A SZENTLÉLEK SZÖVETSÉG JAVASLATA A MEGKERESZTELKEDNI KÉSZÜLŐ ZSIDÓK ELŐKÉSZÍTÉSÉVEL KAPCSOLATBAN ..................... 24 I. Elvi megállapítások. .................................................................................................................................. 24 II. Gyakorlati megállapítások ....................................................................................................................... 25 A MAGYAR SZENT KERESZT EGYESÜLET LELKIVEZETŐINEK, TISZTELETTELJES FÖLTERJESZTÉSE AZ ÚJABB, TÖMEGES NEOFITA JELENTKEZŐK OKTATÁSÁRÓL .................................................................................................................................... 26 I. Elvi megállapítások ................................................................................................................................... 26 II. Gyakorlati megoldások ............................................................................................................................ 26 HITOKTATÁS HITÚJONCOK SZÁMÁRA.......................................................................................................................... 30 PALÁGYI NATÁLIA EXKUZÁLÓ LEVELE.......................................................................................................................... 34 JÁNOSI JÓZSEF IGAZOLÓ LEVELE ................................................................................................................................ 35 LEVÉLTÁRAK ......................................................................................................................................................... 38 FELHASZNÁLT IRODALOM ........................................................................................................................................ 38 VÉGJEGYZET ......................................................................................................................................................... 39

A küzdő egyház képe 1939–1945 között a Magyar Szent Kereszt Egyesület példáján Balogh Gábor: Zsidó származású katolikusok. A Magyar Szent Kereszt Egyesület dokumentumokban

A katolikus egyház intézményileg hármas fronton vette fel a küzdelmet a politikai fegyverré fejlesztett antiszemitizmussal, fajelmélettel és fajgyűlölettel szemben. Az üldözöttek megsegítésére Európában egyedülálló módon létrehoztak a) egy egyesületet, a Magyar Szent Kereszt Egyesületet, b) egy püspökkari bizottságot, amit „Érseki Bizottságnak” is neveztek. Továbbá c) maga a magyar katolikus püspöki kar intézményi keretei között szintén védelmébe vette az Egyház zsidó származású tagjait, hogy éreztesse velük: „nem állanak egyedül az ellenséges világban”. Majd amikor vagy ahol mindezek elégtelennek, illetőleg hatástalannak bizonyultak, az egyes emberek (világiak, papok, szerzetesek) fejezték ki, hogy „számíthatnak az Egyház vezetőinek és a korszellem által még meg nem fertőzött tagjainak támogatására”.1 A fentiek már halvány betekintést engednek abba a környezetbe, amelyben a zsidó származású konvertiták 1939 és 1945 között élhettek. Részletesebb fejtegetésemben a küzdő egyház képére összpontosítok, azon belül is a Magyar Szent Kereszt Egyesület működésének és tevékenységének főbb vonásaira korlátozom tárgyalásomat.

Az egyesület és a bizottság viszonya Az ember hajlamos a Magyar Szent Kereszt Egyesületet és a püspökkari bizottságot összemosni. A félreértés talán abból adódik, hogy az egyesület vezetőségének és a bizottság tagjainak, valamint feladatainak egy része átfedte egymást. Teljes fúzió azonban sohasem valósult meg köztük.2 Az együttműködés is ― néhány személyt leszámítva ― inkább kisegítő jellegűnek vagy érintőlegesnek mondható, amely az egyesület megalakulásának körülményeire és a politikai helyzet változására vezethető vissza. Az egyesület megalakulásának viszontagságai Az első zsidótörvény (1938: XV. törvénycikk) hatályba lépése után sok zsidó származásúban felmerült a jövőtől való félelem. A megélhetés biztosítása érdekében egymástól függetlenül többen foglalkoztak szociális-karitatív jellegű egyesület alapításának gondolatával. Mások viszont kezdettől fogva olyan megoldásra törekedtek, amely egyesíti magában a hitbuzgalmi, a kulturális és a szociális (karitatív) célokat. A Magyar Szent Kereszt Egyesület alapítói ― túlnyomó többségükben zsidó származású konvertiták ― az utóbbi csoportból kerültek ki. Elgondolásukat egyházi jóváhagyással szerették volna nyomatékosítani. De már maga az egyházi jóváhagyás sem ment zökkenőmentesen. Az 1939. március 5-én a Szociális Testvérek Társasága székházában tartott alakuló közgyűlésükön elfogadták ugyan az alapszabályokat, illetőleg megválasztották a vezetőséget3 és a választmányt,4 de ― a dokumentumok tanúsága szerint ― az új alakulat a „Szent Pál Szövetség” nevet vette fel, amelyet 1939. március 17-én kelt engedélyeztető kérelmükben Szent Pál Egyesületre javítottak.5 A Szent Pál Szövetség, illetőleg a Szent Pál Egyesület elnevezést névütközés miatt a főegyházmegyei hatóság kérésére, de saját elhatározásból a választmány egyszerűen átírta, és Magyar Szent Kereszt Egyesületre6 változtatta. Az 1939. július 4-én tartott közgyűlés hivatalosan is elfogadta az új elnevezést, és Almásy József vicerektor (alkormányzó) személyében kiegészítette a vezetőséget. A módosított alapszabályt Serédi Jusztinián bíboros 1939. augusztus 18-án 5568/1939. számon hagyta jóvá. Az egyházi jóváhagyástól függetlenül, de azzal párhuzamosan az egyesület eredeti, vagyis a Szent Pál Szövetség (Egyesület) nevet tartalmazó alapszabályait a belügyminisztériumba is benyújtották. A problémát jelezték a főegyházmegye esztergomi irodavezetőjének, Hamvas Endre kanonoknak, és hivatalos intézkedését kérték, hogy az illetékes állami hatóság nehogy

2


elutasítsa az alapszabály láttamozását. A főegyházmegye kérésére az ügyben eljáró miniszteri tanácsos a 110486/1939. szám alatt benyújtott (eredeti) iratokat 1939. augusztus 28-án „előzetes jóváhagyás céljából” az érseki hivatalnak visszaküldte. Ezt követően került sor a Serédi bíboros által pár nappal korábban jóváhagyott iratok benyújtására. Közben a politikai események felgyorsultak: májusban kihirdették a második zsidótörvényt (1939: IV. törvénycikk), illetőleg lezajlottak a választások, amelyek jelentősen átrajzolták a politikai térképet. Az új helyzetre reagálva Teleki Pál miniszterelnök szeptember 1-jei keltezéssel kiadta a 8110/1939. ME számú rendeletét, amely minden új egyesületalapítást megtiltott. Ezért a Magyar Szent Kereszt Egyesület működésének engedélyeztetési eljárását az illetékes hatóság kénytelen volt „altatni.” A politikai hatóság eljárása csak november végétől folytatódhatott, miután a 10620/1939. ME számú rendelet a korábbi miniszterelnöki rendelet szigorúságán enyhített. Az egyesület vezetősége 1940. január 5-én lélegezhetett fel: a belügyminisztérium a hivatalos működési engedélyt 113845. számon kiadta. A püspökkari bizottság megalakulása Hasonlóképpen bonyodalmakkal járt a püspökkari bizottság megalakulása. Hogy a bizottság létrehozása egyáltalán szóba kerülhetett, legalább három tényező játszott közre. Az egyik, hogy a katolikus irányzat 1939 májusában rövid időn belül kettős politikai küzdelemben maradt alul: a kormány szándékával szemben, amikor az ― az Egyház akarata ellenére ― keresztülvitte a második zsidótörvényt, amely hátrányosan érintette a zsidó származású katolikusokat, illetőleg a választásokon, ahol a keresztény pártoknak nem sikerült a várakozásoknak megfelelően szerepelni. A másik tényező a katolikus egyház vezetőinek, mindenekelőtt Serédi bíborosnak a szilárd elhatározása, hogy nemcsak elvben, hanem tevőlegesen is meg kell védeni a zsidó származású konvertitákat. A harmadik kiváltó okként az 1939. szeptember 2-ától hatályos miniszterelnöki jogszabály említhető, amely új egyesületalapítási tilalmat rendelt el. Ilyen körülmények hatására fogadta szeptemberben Serédi bíboros a kihallgatást kérő báró Kornfeld Móricot, akivel áttekintették a konvertiták helyzetét és a megoldási lehetőségeket (a konvertiták becsült számát vö. az 1. számú táblázatban). Megállapították, hogy a zsidótörvénnyel kapcsolatban tett egyházi javaslatok elvetése a kormányzat részéről sok zsidó származású katolikust lelkileg megrendített, sokan létalapjukat veszítik… A megbeszélés után báró Kornfeld röviden írásba foglalta az elhangzottakat, és 1939. szeptember 15-én levélben megküldte Serédi bíborosnak, aki 1939. október 3-án a püspökkari tanácskozás napirendi pontjaként ismertette a beadványt.7 A püspöki kar többi tagja is akceptálta az előterjesztést, és a „bizottság tekintélyének és működése hathatósságának” növelése érdekében vezetésével gróf Zichy Gyula kalocsai érseket bízta meg, aki „készséges örömmel” vállalta a többszörösen nehéz feladatot. A bizottság leendő tagjait az 1939. március 5-én alakult, de hivatalosan még nem működő Magyar Szent Kereszt Egyesület elnöksége, valamint a bizottság főtitkárává kinevezett Cavallier József kereste meg. Ám nem mindenki merte elfogadni a felkérést és vállalni a feladattal járó következményeket. „Egyes nagytekintélyű férfiak – kifejezett rokonszenvük ellenére – a bizottságban való pozitív részvételt elhárították maguktól” ― fogalmazott az egyik levél. A bizottság a nyilvánosság elé 1939 karácsonyán lépett: Zichy érsek bejelentette, hogy a püspöki kar megbízásából bizottság alakult, és ennek vezetőjeként felhívást intézett a katolikus társadalomhoz.

3


Zichy érsek betegeskedése, az időjárási viszonyok, valamint egyéb okok miatt a bizottság formális megalakulása csak 1940. április 29-én a Magyar Szent Kereszt Egyesület akkori székhelyén (Budapest, IV. Ferenciek tere 2. I. emelet 1.) 22 ismert katolikus személyiség (19 férfi és 3 nő) részvételével történt meg.8

Az egyesület szervezetének története 1940–1944 között Az egyesület szervezetének további története két periódusra osztható. Az első periódust egyházi vezetőjéről nevezhetjük Almásy-korszaknak, a másodikat pedig Jánosi-korszaknak. A történeti emlékezet azonban mindkét korszakot ― tévesen ― Cavallier József Péter (a továbbiakban: Cavallier József) nevével szokta összekötni és emlegetni, mintha csak „Cavallierkorszak” lett volna. Az Almásy-korszak Az Almásy-korszak nagyjából egybeesett a püspökkari bizottságnak azzal az időszakával, amelyben gróf Zichy Gyula kalocsai érsek töltötte be az elnöki posztot. Ebben a korszakban tették meg azokat a lépéseket, amelyek meghatározták az egyesület profilját, és mintegy a küzdő egyház képévé emelték az egyesületet. A profilalkotásban az 1939. év döntőnek bizonyult. Nevezetesen: ez az időszak, amely alatt magán-összejöveteleket tartottak, kidolgozták és megvitatták a jövőbeli kereteket, illetőleg a működést bizottsági alapokra helyezték. Ekkor állapodtak meg abban, hogy „külön-külön hitbuzgalmi, szervezési, szociális, kulturális, női, majd jogügyi bizottságok fogják az ügyeket előkészíteni és … kiszemeltettek azok az alkalmas egyének, akik az egyes működési ágak programmját kidolgozzák. ― Az 1939. július 14.én tartott megbeszélés alkalmával Kertész Ferenc a hitbuzgalmi bizottság részéről, Juhász Vilmos a kulturális bizottság részéről és dr. Huszár György a szervező bizottság részéről máris részletesen kidolgozott programmot terjesztettek elő, amely egyesületünk fejlesztésének és működésének útját teljes világossággal, részletesen kijelölte” ― utalt főtitkári beszámolójában Ranschburg Nándor a kezdeti időkre.9 1943-ra véglegesedett a bizottsági struktúra, amely nélkül a működés elképzelhetetlenné vált (abc-sorrendben): a hitbuzgalmi bizottság (Kertész Ferenc elnökletével), az ifjúsági csoport (Harsányi János, Kőműves Éva), az ifjúsági leánycsoport (Fodor Ágnes), a jogügyi bizottság (Auer György), a kulturális bizottság (Juhász Vilmos), a női bizottság (Szirmai Józsefné), a pénzügyi bizottság (Frank Rikárd/Richárd), a szervező bizottság (Iritz János) és a szociális bizottság (Cavallier József).10 Külön bizottságként hozták létre 1942 első felében Krywald Ottó pápai prelátus vezetésével a Segítő Akció Bizottságot, amely a püspökkari bizottság pénzügyi segélyezési akcióiban is közreműködött.11 A bizottságok mellett csoportok is működtek. Legjelentősebb volt az 1941 novemberében megalakított Hadviseltek Bajtársi Csoportja Sárkány Ferenc, illetőleg 1943-tól a Hadigondozó Iroda (Budapest, Vilmos császár út 3.) Sebestyén András vezetésével.12 Túlterheltségének tehermentesítése érdekében a budapesti központ egyes tevékenységeinek területi decentralizálására törekedett. 1942-ben és 1943-ban egyházi közreműködéssel és támogatással hét vidéki városban (Győrött, Kassán, Nagyváradon, Nagykanizsán, Pécsett, Szegeden és Szombathelyen) fiókszervezeteket, ún. kerületi csoportokat hozott létre. Az 1940-1942. években érdekesen alakult az egyesület és a püspökkari bizottság tagjainak viszonya. Többen az egyesületben és a püspökkari bizottságban egyaránt tevékenykedtek. A személyi átfedések az első rendes közgyűlésen (2. számú táblázat) sajátos irányt vettek. A közgyűlés arról döntött, hogy az egyesület fővédnökének a püspökkari bizottság vezetőjét kéri fel, valamint hogy a bizottság többi tagja védnöki szerepet kap. Ettől az időponttól kezdve az egyesület a püspökkari bizottság védelme alá került, és a püspökkari bizottság elnöke jogo-

4


sulttá vált minden, konvertitákkal összefüggő hivatalos levelében feltüntetni, hogy a püspöki kar által létrehozott és a Magyar Szent Kereszt Egyesület mellett működő bizottságnak elnökeként emeli fel szavát. Ugyancsak ezen a közgyűlésen történt Cavallier Józsefnek, a püspökkari bizottság főtitkárának az egyesület tisztikarába választása (társelnök lett). Ezzel a lépéssel az egyesület fokozottabb védelmet kapott és lehetővé vált, hogy a magasabb szintű állami hatóságokkal közvetlen tárgyalásokat folytasson. A szervezési bizottság munkájának köszönhetően a taglétszám jelentős növekedésnek indult (vö. 3. számú táblázat). A vezetőségben elnevezésbeli és létszámbeli módosítások váltak indokolttá: 1940-ben az eredeti 14 fős tisztikar Cavallier József személyével 15-re bővült, 1941től pedig mind létszámban, mind új pozíciók bevezetésével a tisztikart és a választmányt tovább duzzasztották. Serédi bíboros-hercegprímás 1940 szeptemberében hozzájárult, hogy az egyesületnek önálló zászlója legyen, aminek szentelése Krisztus Király ünnepén történt, illetőleg a hitbuzgalmi feladatok megnövekedése miatt az egyesület egyházi elnökét lelkészvezető funkcióval is felruházta. (Az egyesület lelkivezetőit lásd a 4. számú táblázatban.) 1942-ben döntöttek az egyházi és világi elnöki tisztség létrehozásáról… Cavallier Józsefnek világi elnökké való megválasztása után, 1942 második felében azonban az egyházi (Almásy József) és a világi elnök (Cavallier József) között komoly nézeteltérések és személyes viták alakultak ki. A dokumentumok szerint valóságos „palotaforradalom” zajlott le a vezetőségben.13 A Cavallier mögött felsorakozott csoport ― melyet Hamvas Endre kanonok, budapesti érseki helytartó, valamint báró Kornfeld Móric is támogatott ― kezdeményezte Almásy egyházi elnök betegség és alkalmatlanság címén történő leváltását. Az egyházi és a világi elnök közötti feszültséget Serédi bíboros rövid „huszárvágással” zárta le:   

elfogadta a betegeskedő Almásy József egyházi elnök lemondását (1943. január), 1943 februárjában Jánosi József jezsuitát nevezte ki egyházi elnöknek és lelkészvezetővé; az egyesület közgyűlése pedig a lemondott Almásy Józsefet tiszteletbeli elnökévé választotta.

Megalakulásakor az egyesület alapszabálya még nem tartalmazta kifejezetten, hogy a szervezet a zsidó származású konvertitákat fogja tömöríteni, sőt azt sem, milyen hármas céllal hozták létre. Ennek pótlására 1941-ben került sor, illetőleg nevesítve az 1939. évi IV. törvénycikket és az általa érintett római és görögkatolikus híveket mint személyi hatályt csak az 1942. évi alapszabály-módosítás vette be a rendelkezések közé. Az egyesület tagdíjakból, adományokból és egyéb hozzájárulásokból (gyűjtésekből) tartotta fenn magát. A vezetőség munkáját nobile officiumnak, vagyis: nemes kötelességnek, fizetés nélküli tisztségnek tekintette. Az adminisztratív alkalmazottak kivételével egyetlen pozíció birtokosa sem fogadhatott el munkájáért díjazást. Az egyesület több helyiséggel rendelkezett, de valamennyi helyiségét bérelte. A kezdetek kezdetén sem irodahelyisége, sem klubhelyisége nem volt, ezért kávéházakban és éttermekben (mindenekelőtt a pesti Centrál kávéházban), valamint a Szociális Testvérek Társasága helyiségeiben gyűltek össze a tagok. Központi irodát 1940-ben a Budapest IV. Petőfi tér 2. I. emelet 1. szám alatt tudott szerezni. Innen 1942-ben átköltözött a Budapest VIII. kerület Múzeum körút 10. I. emelet 4. számba. A Hadigondozó Iroda részére a Budapest VI. kerület Vilmos császár út 3. szám alatt, a hitoktatás céljaira pedig a Szentlélek Szövetséggel összefogva a Budapest VIII. kerület Múzeum körút 10. I. emelet 2. szám alatt bérelt helyiségeket. Különböző kulturális rendezvényeit a Budapest VII. kerület Erzsébet körút 49. II. emeleti klubhelyiségben, később pedig a VI. Csengery utca 68. szám alatt tartotta.

5


A Jánosi-korszak Almásy József visszalépése után a püspökkari bizottság egyik tagját, Jánosi József jezsuitát kérték fel az egyházi elnöki funkciók ellátására. Jánosi a jezsuita rend engedélyével és a rend által meghatározott keretek között vállalta a feladatot. Az új egyházi elnök viszonylag jól kiépített és alkalmazkodó-képes struktúrát vett át. Szervezeti téren csak minimális változtatásokra volt szükség, amiket a következő hónapokban meg is lépett ― mindenekelőtt a vidéki fiókszervezetek megszervezésével és körének bővítésével. A tagok aktivitásának javítására mentori rendszert vezetett be, megerősítette a jogsegélyszolgálatot, továbbá a világi elnökkel karöltve hatékonyságnövelő intézkedéseket tett. Hozzáállása tehát jóval agilisabbnak bizonyult elődjénél. Egyházi téren meglevő jó kapcsolatrendszerét az egyesület érdekében kamatoztatta. Szerencséjére nem kellett belső klikkharcokra vesztegetni erejét vagy idejét (a klikkharcosokat Cavallier József leszerelte). A Jánosi-korszak az MSzKE-ben 1943 februárjától 1944 novemberéig tartott. Ezalatt a mintegy másfél év alatt az események felgyorsultak. Az egyesület effektív mozgástere a zsidókat sújtó rendelkezések miatt fokozatosan csökkent. Az érdekvédelmi funkciók, amelyekre létrejött, gyakorlatilag a szorosan vett hitbuzgalmi, kulturális tevékenységre és a társadalmi (karitatív) munka egyre kisebb szegmensére koncentrálódhattak. Az egyesület állandó pénzzavarral küzdött. A hiány pótlására felajánlásokat kértek a tagságtól. A gyűjtésbe a püspökkari bizottság tagjai is bekapcsolódtak. A bizottság új elnöke, báró Apor Vilmos győri püspök nemcsak egyházmegyéjében, hanem ― folytatva elődje szokását ― karácsonyi szózataiban országosan is adakozásra szólította fel a híveket (ameddig a cenzúra nem korlátozta vagy meg nem tiltotta a felhívások közzétételét). A politikai és katonai helyzet súlyosbodása állandó alkalmazkodásra késztette a vezetőséget. A hatékonyabb munka érdekében javították kapcsolatukat az Izraelita Pártfogó Irodával és a hasonló funkciót betöltő református Jó Pásztor Bizottsággal. Az együttműködést a személyes ismeretségek is erősítették. Jelentős változás következett be a német megszállással (1944. március 19-e után). A Gestapo létrehozatta a Magyar Zsidók Központi Tanácsát (Zsidó Tanács). Ezzel az intézkedéssel szervezetileg egy vezetés alá vonták az izraelitákat és a zsidó származású konvertitákat. Az egyesület és a katolikus egyház vezetése erélyesen tiltakozott; báró Apor Vilmos pedig mint a püspöki kar által kijelölt fővédnök 1944. március 29-én memorandumot juttatott el a kormányhoz. Kérte, hogy   

„a zsidószármazású keresztények ne helyeztessenek »a zsidó tanács« hatásköre alá”; „a zsidószármazású keresztények vétessenek ki minden, a zsidókat érintő intézkedés hatálya alól, legalább is ideiglenesen vagy átmenetileg.” „Amennyiben azonban a Nagyméltóságú m. kir. Kormány úgy találná, hogy ezen kérésünk nem teljesíthető, akkor azt kérjük, hogy a zsidószármazású keresztények ügyeinek intézését külön az ő körükből alakított tanácsra bízza.”14

Sztójay Döme miniszterelnök az 1520/1944. (04.19) ME számú rendeletével létrehozta a Magyarországi Zsidók Szövetségét, amely minden, megkülönböztető jelzés viselésére kötelezettre kiterjedt. Újabb tiltakozások és hosszas egyeztetések következtek, melyek eredményeként a katolikus vezetőknek sikerült elérni, hogy a konvertiták kikerüljenek a Szövetségből. Végül megjelent a 2540/1944. (07.12.) ME számú rendelet, amellyel a kormány hivatalosan is kivonta a keresztény vallásfelekezetek tagjait az 1520/1944. ME számú rendelet hatálya alól, és elrendelte számukra az önálló önkormányzati és érdekképviseleti szervezet létrehozását Ma-

6


gyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége néven. A Szövetség Ideiglenes Intézőbizottságának elnökévé az MSzKE jogügyi bizottságának vezetőjét, Auer Györgyöt nevezték ki, az Intézőbizottság titkári feladatát pedig a református Török Sándor látta el.15 A püspöki kar és a püspökkari bizottság azonban a Magyar Szent Kereszt Egyesületet tekintette a katolikus konvertiták érdekvédelmi szervezetének. Katolikus részről továbbra is az egyesület rendelkezett tényleges felhatalmazással, amelyet nem volt joga az Intézőbizottságra átruházni. Bár többször folytak tárgyalások az Intézőbizottság titkárával, Török Sándorral egy szorosabb együttműködés lehetőségéről, de érdemi eredmény nem született. Az egyesület és az Intézőbizottság kapcsolata mindvégig informális jellegű maradt. 1944 szeptemberétől Jánosi József egyházi elnök az idejének jelentős részét már a nunciatúrán töltötte. A központot Cavallier József világi elnök és a zsidótörvények hatálya alá nem eső két-három munkatársa működtette. Tevékenységük ekkor már szinte csak a védlevelek (menlevelek) kiállítására/átadására és a segélyosztásra szorítkozott. 1944. október elején a rendészeti szervek lépéseket tettek az egyesület hivatalból történő feloszlatására.16 1944. november 17-én (más adatok szerint 18-án) az egyik nyilas egység lerohanta a Múzeum körúti központot, az ott-tartózkodókat begyűjtötte. A nyilasok egy pár napig embereik által még a működés látszatát keltették. Miután azonban az üldözöttek tudomást szereztek a történtekről, hamarosan elmaradoztak. A központ és az egyesület beszüntette tevékenységét…

A konvertiták helyzete De térjünk vissza az 1939. évre. Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan érintette magukat a zsidó származású konvertitákat a két zsidótörvény elfogadása.17 Ebbe Zichy Gyula kalocsai érseknek a bizottság megalakulásakor mondott beszédeiből, valamint a püspöki kar 1940. március 13-i tanácskozására készült háttéranyagból nyerhetünk betekintést. A püspökkari bizottság alakuló ülésén Zichy érsek a következőképpen kezdte beszédét: karácsony óta egy „egészen új világ tárult fel előttem. Ama keservesen szenvedők világa, akiket nem a saját bűneik vagy mulasztásaik döntöttek válságba, hanem egy zord, kíméletlen törvény…” Utalva néhány hónapos működésükre, folytatta: a bizottság célja „a törvény által érzékenyen sújtott hittestvérek lelki és erkölcsi megerősítése.” „[M]ár eleddig is sok sóhajt felfogtunk, sok csüggedőt megerősítettünk, sok keserű könnyet le tudtunk törölni és sok megingott, letörni készülő keresztény lélekben újból meggyújtottuk a hit és a remény elevenebb lángját.” A munka nem ért véget, folytatódik. Maga és a tagok nevében ígéretet tett, mindent elkövet, hogy a bajba jutott és hozzájuk forduló hittestvérek ügyeiben érdemben járjanak el. Záróbeszédében tudatosította a tagokban: „Nekünk valóságos krisztusi feladat jutott osztályrészül, hogy tudniillik szívvel és lélekkel segítsünk, lendítsünk ama szerencsétlen embertársainkon, kiket az 1939. évi IV. törvénycikk fájdalmasan sújtott, hitében megzavart, magyar érzésében kétség elé sodort s egyéb szempontból is válságba juttatott. És ezt annál szívesebben kell tennünk s akarnunk, mert ezek az embertársak nem is ellenségek, hanem egyrészt hűséges magyarok, másrészt pedig Krisztus követői, vagyis megbízható, lelkes hittestvérek”. Ettől sokkal több konkrétumot tartalmazott a püspöki karhoz benyújtott írásbeli előterjesztés Jelentés az 1939. évi IV. törvénycikk érintette katolikusok bizottságának munkájáról címen.18 A Jelentés az érdemi munka kezdetét szintén az 1939. évi karácsonyi szózathoz kötötte. Azóta ― tekintett vissza a Jelentés előadója ― „a folyamodványok óriási tömege érkezett Kalocsára. Őnagyméltósága most is átlag 15–20 kérvényt kap hetenként.” Majd a tagok felsorolása után hosszabban tárgyalta a beérkezett kérelmek jellemzőit és a foganatosított intézkedéseket.

7


A kérelmek három csoportba oszthatók ― mutatta be eddigi tevékenységüket az előadó: 1. általános panaszokra a törvény végrehajtása ellen, 2. egyéni kérelmekre és 3. lelki vigaszra. A tapasztalat szerint a panaszok a törvény végrehajtása ellen rendszerint jogosak; ugyanis „a közületek eljárása a végrehajtáskor messze felülmúlja a törvény kifejezett intézkedéseit és szándékát. A magáncégek egyrésze pedig nem él … a törvényadta határidővel, hanem sokkal előbb bocsátja el alkalmazottait, mint ezt a törvény megkívánja.” Hasonló helyzetet állapított meg az egyéni kérelmekkel kapcsolatban is. A kérelmek nagy része az áttéréshez szükséges tanúsítványok megszerzése (vö. 1. és 2. számú ábra), kisebb részben az állás megtartása miatt merültek fel, illetőleg voltak, amelyek anyagi segítséget kértek. „Az egyéni kérelmek többsége olyan, hogy a törvény rendelkezései értelmében nincs módunk segíteni. A kisebb részen megfelelő utánajárással és összeköttetéseink felhasználásával igenis tudunk segíteni.” Az ügyintézés során „a legtöbb nehézség a megtérés bejelentésének időpontja körül” adódott. Egyrészt, mert „a jelentkezésről külön anyakönyv nincs és ilyent az anyakönyvi törvény nem is ismer, csak a lelkész vagy a tanúk egyéni bizonyságtétele áll rendelkezésre, sokszor éppen csak elméletileg. Ezt pedig a hatóság nem ismeri el hitelesnek.” Másrészt problémát okozott, hogy a rabbi hivatalok sok esetben csak a bejelentkezéstől számított félévre adtak időpontot és voltak hajlandók fogadni a katolizálni szándékozót.19 A harmadik kategóriát a lelki vigaszok képezték, amelyekből kiérződik az a lelki megrázkódtatás és megaláztatás, amin a konvertiták keresztülmennek. Mindezek ellenére „az érsek úr őnagyméltóságához érkezett levelek közül jónéhány meghatódva mond köszönetet a nagyméltóságú és főtisztelendő püspöki karnak, valamint az érsek úr őnagyméltóságának, hogy emelkedett gondolkodásukkal és példaadó hitükkel segítségére siettek e létalapjukban sokszor megtámadott és emberi méltóságukban megalázott katolikusoknak. A főtitkár fogadónapjain is gyakorta előfordul, hogy előkelő urak vagy hölgyek zokogva panaszolják el lelki gyötrelmeiket.” Konvertita–izraelita ellentét Az áttérőknek ― a zsidótörvényeken kívül ― komoly harcot kellett megvívni korábbi felekezetükkel, az izraelita hitközséggel és tagjaival. A panaszok egy része az éppen áttérni szándékozóktól érkezett, akik felrótták, hogy a rabbi hivatalok minden eszközzel igyekeznek megakadályozni az áttéréseket, vagy ahogy ők nevezték: a kitéréseket, kikeresztelkedéseket. 20 A rabbik céljukhoz viszonylag egyszerű módszert választottak: nem fogadták vagy olyan távoli időpontra jegyezték elő a katolizálni szándékozót, amely semmiképpen sem állt az utóbbi érdekében. Amíg sikerült a kijelentkezési kísérletet megakadályozni vagy az időpontját késleltetni, addig az áttérni akaró az izraelita hitközség tagjának számított és az adót is oda kellett fizetnie. ― A jogellenes vagy érvénytelen kijelentkezési kísérlet során a megkereszteltek államjogilag az elhagyni szándékozott felekezet tagjai maradtak. Sőt ha a keresztelés államjogi szempontból valóban jogellenesen történt, a tanúk mellett a keresztelést végző lelkészt (plébánost) is büntetőjogi felelősségre lehetett vonni. Az 1940-1941. években tapasztalható „késleltető” eljárásokat az egyházi szervek a Magyar Szent Kereszt Egyesület memorandumai nyomán kifogás tárgyává tették. Az ilyen memorandumokra a Vallás- és Közoktatási Minisztérium a következőképpen reagált: „a zsidó rabbik és a protestáns lelkészeknek az az eljárása, hogy a kijelentkezni akaró híveket nem fogadják, hogy ezzel a kilépésüket megakadályozzák vagy késleltessék, nem ütközik ugyan kifejezett jogszabályba, de kétség kívül ellenkezik jogszabályaink szellemével, mert akadályt gördít a szabad vallásváltoztatás elé.”21 1942 augusztusában azonban a m. kir. Közigazgatási Bíróság jogegységi döntést hozott, mely szerint „az 1868: LIII. törvénycikk 3. §-ában meghatározott alakiságoknak eleget tett az izraelita hitfelekezetnek az a tagja, aki vallásváltoztatási szándé-

8


kának kinyilatkoztatása végett az idézett törvényhelyen megkívánt időköz megtartása mellett, az izraelita rabbi hivatalos helyiségében a hivatalos órák alatt két tanúval együtt két alkalommal megjelent, ott azonban mindkét esetben azzal utasították el, hogy a rabbi nem fogadja és a rabbi elé jóval (hetekkel, hónapokkal) később, a kiadott sorszám szerinti időpontban kerülhet.”22 Az értelmezési ellentétek azonban még 1943-ban sem jutottak nyugvópontra. De a gyakorlat megoldotta, illetőleg az egyesület jogászai megtalálták a módját annak, hogy a zsidók konvertálási nehézségei minimalizálódjanak, és az áttérések jogszerűsége sérelmet ne szenvedjen. A konvertita-izraelita ellentét másik nagy csoportját a zsidó lapok szították. Az Egyenlőség című lap közvetlenül 1938. évi megszűnése előtt is elítélően cikkezett a „kitérőkről” ― kitérési pánikról írt, árulóknak, hitehagyóknak stb. nevezve az áttérőket. A háború alatt megjelenő Magyar Zsidók Lapja, valamint a Magyarországi Zsidók Lapja szintén rendszeresen, olykor az első oldalon publikált áttérőket vagy áttéréseket elítélő cikkeket ― többször „üzletnek” nevezve vagy „konjunkturális”, „szégyenletes”, enyhébb esetben „szomorú” jelzővel illetve a vallásváltoztatást. Mindenesetre kimutatható, hogy hullámzásokkal ugyan, de a zsidók hatalmas tömegei jelentették be áttérési szándékukat (vö. 5. számú táblázat), és szereztek tanúsítványokat (vö. 2. számú ábra). A Magyar Szent Kereszt Egyesület, amely a plébániák (lelkészségek) mellett hivatalosan is végezhette az áttérők, a katekumenek (hitújoncok) oktatását, 1940-1944 között több mint 32 ezer hitújoncot regisztrált. Az adatok szerint nem mindenki tudta felvenni a keresztség szentségét, de a túlnyomó többség részesülhetett benne. Ezzel is gyarapítva a zsidó származású konvertiták számát. Státuszkérdés: mikortól katolikus valaki Már a kezdetek kezdetén, de különösen a deportálások idején alapvető problémaként vetődött fel, hogy mikortól számít valaki kereszténynek, pontosabban: lesz a katolikus egyház tagja. Az általános szabály az volt, hogy minden megkeresztelt eleve kereszténynek tekintendő. Viszont minek minősülnek az átmeneti állapotban lévők, vagyis azok, akik már kijelentkeztek az egyik vallásból, de ― az általános szabályok szerint ― még nem keresztelkedtek meg. Ezzel a problémával a katolikus egyház élesben a második zsidótörvény elfogadásával, a vallásváltoztató pedig a törvény végrehajtására kiadott rendelet nyomán szembesült. A probléma tisztázása államjogi és egyházjogi szempontból egyaránt fontosnak bizonyult. Az első értelmezések felemásak voltak, és nem könnyítették meg a hitújoncok helyzetét. Fokozatosan alakult ki az a joggyakorlat, amely egymáshoz csiszolta a különböző értelmezéseket. E téren Hamvas Endre csanádi püspök felfogását tekinthetjük legautentikusabbnak, aki a zsidó származású katolikus neofiták védelme során az illetékes állami hatóság előtt a következőképpen érvelt:23 a) Államjogi szempontból „a magyar állam a teljes vallásszabadságot iktatta törvénybe, amikor az 1895: XLIII. t[örvény]c[ikk] 5. par[agrafusá]ban lehetővé tette, hogy mindazok, akik a bevett vagy elismert felekezetek hitelveit s vallásgyakorlatait követni óhajtják, ezen felekezetből kiléphetnek anélkül, hogy őket emiatt jogi hátrány érné. De a felekezetnélküliség csakis a betöltött 18 életévnél veheti kezdetét (1868: LIII. t[örvény]c[ikk] 2. par[agrafus]). Addig tehát minden magyar állampolgárt valamely bevett vagy elismert vallásfelekezetben kell nevelni. (1895: XLIII. t[örvény]c[ikk] 26. par[agrafus]) Magyarországon a vallás tehát nem magánügy, hanem a vallásfelekezetek és az állam közti jogviszony közjogi jellegű. Ebből kifolyólag a vallásváltoztatás is

9


közjogi kérdés. Ezért nem ismeri el az állam ezen a téren az egyes vallásfelekezetek idevonatkozó törvényeinek államjogi érvényét, hanem a vallásváltoztatás államjogi hatályát bizonyos feltételekhez szabja, melyeket törvényeiben, rendeleteiben s konkrét határozataiban állapít meg. Amikor tehát konkréten azt kell megítélni, hogy a felekezetéből kitért izraelita mikor lett az általa választott új keresztény egyháznak tagja, ennek a kérdésnek az eldöntésében polgárjogilag a vonatkozó 1868: LIII. t[örvény]c[ikk] 4-8. par[agrafusa]i irányadók. Államjogilag tehát mellékes, hogy a kitért izraelitát az új keresztény egyház, mely őt kebelébe fogadta, tényleg megkeresztelte-e, s ha igen, mikor, mert ha a keresztelés tényleg nem is következett volna be, államjogilag az illetőt az általa választott új vallásfelekezet törvényes tagjának tekinti, mihelyst az 1868: LIII. t[örvény]c[ikk]ben előírtaknak eleget tett. Ezért mondta ki a m. kir. közigazgatási bíróság 1675. sz[ámú] elvi döntése, hogy az áttérés napja a bejelentkezés (tehát nem a megkeresztelés) napja. De ezt a 7720/1939. M. E. sz[ámú] rendelet 1. par[agrafus] 3. bek[ezdésének] előírása szerint kell igazolni, vagyis az igazolásnak támaszkodnia kell az áttérési szándék bejelentése idejében készült anyakönyvi bejegyzésre vagy más hivatali följegyzésre. Mindkettőt annak a vallásfelekezetnek a lelkésze illetékes kiállítani, ahová az áttérő belépési szándékát bejelentette. A római katolikus egyház lelkésze ezt az igazolványt vagy az ún. »Áttértek anyakönyvéből« vagy ennek hiányában az áttérési okmányok irattári példányából állítja ki. Mindebből következik, hogy államjogilag minden zsidó, aki az áttérés alakszerűségeinek [1944] márc[ius] 22-e előtt eleget tett, s ezt igazolni tudja, államjogilag kereszténynek tekintendő, s ezen semmiféle okoskodás nem változtat.” b) A katolikus egyház liturgikus és tételes egyházjogi szempontból egyaránt tagjainak tekintette a hitújoncokat. Nagypénteken például a következőképpen imádkozott értük: Oremus et pro catechumenis nostris: ut Deus et Dominus noster adaperiat aures præcordiorum ipsorum, januamque misericordiæ; ut, per lavacrum regenerationis accepta remissione omnium peccatorum, et ipsi inveniantur in Christo Jesu Domino nostro. ― Oremus. Flectamus genua… Levate. ― Omnipotens sempiterne Deus, qui Ecclesiam tuam nova semper prole foecundas: auge fidem et intellectum catechumenis nostris; ut, renati fonte baptismatis, adoptionis tuæ filiis aggregentur. Per Dominum... R. Amen. (Kiemelés tőle – BG.) A könyörgő imádság ― mint a szövegből kitűnik ― kétszer is használta a hitújoncainkért kifejezést, vagyis az egyház a liturgikus jog szerint a „mi hitújoncainkért” mondott imát. Hasonlóképpen fogalmazott a tételes egyházi jog is: Canon 1149. Benedictiones, imprimis impertiendae catholicis, dari quoque possunt catechumenis, imo, nisi obstet Ecclesiae prohibitio, etiam acatholicis ad obtinendum fidei lumen vel, una cum illo, corporis sanitatem. ― Canon 1152. Exorcismi a legitimis ministris fieri possunt non solum in fideles et catechumenos, sed etiam in acatholicos vel excommunicatos. ― Canon 1239. § 2. Catechumeni qui nulla sua culpa sine baptismo moriantur, baptizatis accensendi sunt.24 Tehát „a Codex Juris Canonici tanúsága szerint nemcsak a megkereszteltek, hanem az ún. hitújoncok is a katolikus egyház tagjainak számítanak.” „A hitújoncok éppen úgy részesíthetők az egyház áldásában, mint a megkereszteltek. Azok a hitújoncok, akik saját hibájuk nélkül haltak meg kereszteletlenül, úgy tekintendők, mint a tényleg megkereszteltek, tehát az egyház szertartásával temetendők! Min-

10


debből következik, hogy a kereszteletlen hitújonc is a katolikus egyház tagjának számít egyházjogi szempontból, attól a pillanattól fogva, amikor az egyházba lépés szándékát bejelentette, és a hittanulást az Egyház hivatott szolgájának vezetése alatt megkezdte” ― összegezte Hamvas Endre csanádi püspök a hitújoncok védelmében mondott beszédét. További küzdelmek a konvertiták helyzetének javításáért Az áttérni szándékozók annak ellenére jelentkeztek hitújoncoknak, hogy a zsidótörvények következtében a konvertiták több szempontból hátrányosabb helyzetbe kerültek izraelita társaikkal szemben. Az áttértek esetében legalább kétféle hátrány25 mutatható ki: egyrészt hátrányba kerültek azzal, hogy a zsidó hitfelekezetből kiléptek, mert „a zsidóság közjogi szervezeteiben rejlő erkölcsi védelemből, valamint a zsidó hitközségek által fenntartott kulturális, szociális és karitatív intézményekben való részvételből” kirekesztették magukat.26 Másrészt negatívan érintette a keresztény hitre áttérteket a tény, hogy áttérésükkel ők csak töredékét alkották „annak az egyháznak, amelynek tagjaivá váltak és … azok az egyházak, amelyekbe beléptek, szervezetüket és intézményeiket elsősorban régi híveik számára óhajt[ott]ák fenntartani.” Mindezt tetézte: még ha feltételeznénk is, hogy az egyházközségekben megvolt a készség a konvertiták elhelyezésének biztosítására, „maga az állam és egyéb közületek” akadályozták meg ebben. Legszembetűnőbb hátrány az iskoláztatás, a kórházi és orvosi ellátás, a különböző foglalkozási (orvosi, színészi, zeneművészeti stb.) ágak gyakorlása terén állt fenn, amihez súlyosbító tényezőként járult a társadalmi dimenzió. A zsidóság, vagy legalábbis annak összetartó tömege a múltban kirekesztette ugyan magából az áttérteket, de a keresztény társadalom ezt többé-kevésbé kompenzálni tudta, sőt a második vagy harmadik generáció már teljesen beolvadt és elfeledte zsidó gyökereit. Ma azonban ― fogalmaztak az egyesület vezetői 1942ben ― „a keresztény társadalom elzárkózása és törvényhozási intézkedések ezt a beolvadást megnehezítik, aminek az az eredménye, hogy az áttértek különösen nagyobb városokban egymás társaságát keresik és a zsidó társadalomtól elkülönült társadalom, a konvertita társadalom van kialakulóban, amely felfogásában és életformáiban minden ízében magyar és keresztény.” A konverzióból származó hátrány megakadályozására a Magyar Szent Kereszt Egyesület vezetői memorandumot intéztek a miniszterelnökhöz, amelyben arra kérték, „hogy f o g a d j a e l a M . K i r . K o r m á n y m a g á t ó l é r t e t ő d ő i r á n ye l v k é n t , h o g y a k o n v e r t i t a m a g ya r á l l a m p o l g á r o k s e m m i f é l e v o n a t k o z á s b a n s e k e r ü l h e s s e n e k k e d v e z ő t l e n e b b h e l yz e t b e a z s i d ó á l l a m p o l g á r o k n á l , vagyis engedtessék meg számukra legalábbis mindaz, amit az érvényben levő jogszabályok és a közigazgatási gyakorlat a zsidóknak megengednek.” Míg a jogállás tekintetében az egyenjogúság hangsúlyozása képezte a küzdelem tárgyát, addig a vallás szabad gyakorlása és a megkülönböztető jelzések (sárga karszalag, sárgacsillag) bevezetése miatt az illetékesek a keresztény státusz elismeréséért emelték fel szavukat. Az egyesülethez és az egyházmegyékhez panaszok tömkelege érkezett. Az egyházi vezetők kellő bizonyítékokkal a sérelmek orvoslására tárgyalásokat indítványoztak. Az egyeztetések és megbeszélések Glattfelder Gyula csanádi püspök közbenjárásával, illetve Almásy Józsefnek, az egyesület egyházi elnökének a vezetésével folytak. A tárgyalások folyamán 12 neuralgikus területet tekintettek át. Kérték többek között:  

a keresztény munkaszolgálatosoknak és leventéknek a zsidó vallásúaktól való elválasztását, illetve külön alakulatba való csoportosítását; a munkaszolgálatos orvosoknak és gyógyszerészeknek kizárólag polgári foglalkozásuknak megfelelő beosztását;

11


      

a konvertitáknak a sárga karszalag viselése alól való felmentését, vagy legalább az illetők keresztény voltát feltüntető megkülönböztető jellel való ellátását, a katolikus vallás szabad gyakorlását; a szentmise hallgatásának parancsban való szabályozását; a keresztény testvériségnek, vagy legalább az emberségnek megfelelő bánásmódot; az egyesületnek a zsidó származású keresztények érdekképviseleteként való elismerését, valamint a lehetőséget, hogy a tudomásukra jutott, a törvénnyel, vagy egyéb rendelkezésekkel és az emberiességgel ellenkező eseteket a minisztériumnak, valamint az illetékes katonai parancsnokságoknak jelentsék, s végül, hogy a hadra kelt sereg keretei között munkaszolgálatot teljesítő keresztényeket téliruha-segélyben részesíthessék.27

A tárgyalások összességében eredménnyel zárultak. Például a munkaszolgálatosok sárga karszalagját fehérre váltották, engedélyezték a vallás gyakorlását és a szentmisehallgatást, a segélyezést, a téliruha-segélyt, csökkentek az embertelen bánásmód miatti panaszok stb. Az egyesület megkapta a lehetőséget, hogy az összes hazai tábort végig látogassa, és a tapasztalatait írásba foglalva jelentést tegyen az illetékes egyházi és honvédelmi szerveknek, akik meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy elejét vegyék a további visszaéléseknek és embertelenségeknek stb. Ezzel egyidejűleg (1941-1942. években) vita bontakozott ki a hatágú csillag jelentéséről. Bíró Bertalan, az egyesület egyik lelkivezetője írásában történeti-vallási érvekkel igyekezett a kedélyeket csillapítani, amikor kimutatta, hogy a hatágú csillag, az ún. „zsidó csillag” nem tekinthető zsidó vallási szimbólumnak, mert az ószövetség tele van a csillagtisztelet kárhoztatásával. Az egymásra fordított két háromszög (hatágú csillag) valójában óbabiloni szerencsejel, és ekként terjedt el a világban (Indiában, Kínában stb.). A hatágú csillagot a keresztény festészet mindig is használta: a Messiás jelképeként, illetőleg a napkeleti bölcsekre utalva. A cionista mozgalom terjedésével azonban fokozatosan elveszítette eredeti értelmét és politikai okokból a zsidóság szimbolizálására korlátozták jelentését. Hazánkban a hatágú csillag bevezetése a német megszállás után vált kardinális kérdéssé. Hamarosan megjelent a csillagviselést előíró rendelet. A rendelettel szemben a Magyar Szent Kereszt Egyesület vezetősége és a püspökkari bizottság tehetetlenné vált. A püspökök, illetőleg a nunciatúra úgyszintén. Mindennemű tiltakozás hiábavalónak bizonyult… Zsidómentés az utolsó percekben Az 1942: XIV. törvénycikk hatályba lépése után az egyesület kiemelt feladattá vált a munkaszolgálatosok és családtagjaik ellátása. (Csak 1943-ban mintegy 500 ezer pengőt fordítottak erre a célra.) A szükséges fedezet túlnyomó részét báró Kornfeld Móric biztosította, de jelentősebb összegekkel Weiss Manfréd is besegített. A németek bevonulása után szinte mindent elsöprő keresztelkedési hullám söpört végig az izraeliták között. Ugyanis a közhangulatot eluralta egyfajta tömeghisztéria azzal, hogy megkezdődtek a zsidók internálásai és rá hamarosan a deportálások. Fokozta a tömeghisztériát az a hír, hogy a konvertiták (megkereszteltek) mentesülni fognak a deportálások alól… A vidéki zsidók internálásának, majd deportálásának megkezdésekor az egyesület kerületi csoportjai komoly feladatokat vállaltak magukra: tiltakoztak, közvetítettek az egyesület központja és az egyházmegye vezetői felé, kivételezettségeket és mentesítéseket (menleveleket) igyekeztek szerezni. Ahol lehetett, megszervezték az üldözöttek rejtegetését vagy külföldre

12


szöktetését, olykor hamis iratokkal látták el őket; az egyházi személyek ― amíg engedték nekik ― a táborokban internáltakat látogattak, vigasztaltak és kereszteltek… A Szentlélek Szövetség Budapesten mintegy 70.000 főre becsülte azok számát, akik a deportálástól való félelmükben és megmenekülésük reményében a keresztség szentségét szándékozták felvenni.28 A hatalmas tömegre tekintettel a budapesti érseki helytartói hivatal engedélyt adott, hogy a plébániák és az egyesület a legalább három hónap hitoktatási időtartamot figyelmen kívül hagyják. A vészhelyzetre tekintettel voltak olyanok, akik a szükségkeresztség intézményével is éltek (például Palágyi Natália szociális testvér, a Szentlélek Szövetség egyik vezetője), mások pedig csoportokba osztva gyorsított, 24 órás oktatásban részesítették az áttérni szándékozók tömegeit (például az MSzKE lelkivezetői). Miután Budapesten a deportálás veszélye alábbhagyott, az érseki hivatal visszavonta engedélyét, és a keresztség felvétele előtt ismét be kellett tartani a kötelezően előírt három hónap hittanulási időtartamot.29 Szálasi hatalomátvétele után újból változott a helyzet. Egyes egyházi személyek (Jánosi József, Köhler Ferenc stb.) keresztelésekkel (keresztlevelekkel) és menlevelek osztásával igyekeztek menteni a zsidókat. A zsidó nők viszonylag nagyobb sikerrel tudták bizonyítani, hogy keresztények, amikor a nyilasok igazoltatták őket, a férfiak viszont „bőrokmányuk”30 miatt kevésbé tudták letagadni zsidó származásukat. 1944 szeptemberétől az egyesület központja szinte teljesen átállt a menlevelek beszerzésére és a rejtegetésre. Az egyházi elnök ideje nagy részét a nunciatúrán töltötte: közreműködött a nunciatúra zsidómentő akcióiban (a nunciatúra összesen mintegy 15 ezer men- és védlevelet adott ki az üldözöttek védelmére). A világi elnök, valamint két-három munkatársa, akik nem estek a zsidótörvények korlátozó rendelkezései alá, szintén bekapcsolódtak a zsidómentésbe. A központi irodában fogadták az üldözötteket, és igyekeztek rajtuk segíteni.31 Ezt 1944. november 17-ig végezték, amikor az egyik nyilas egység lerohanta és felszámolta a központi irodát, az ott-tartózkodó mintegy 150 ügyeit intéző vagy menlevélre várakozó személyt megverte, kifosztotta és elhurcolta. Az egyesület világi elnöke ekkor szerezte fejsérülését (fejét lövedék súrolta), és élete végéig halláskárosult maradt.

Együttműködés a Szociális Testvérek Társaságával A konvertiták helyzetének egyes mozzanatai bizonyíték arra, hogy „a megtérés gyakran nem a hívő lélek, hanem a számító lélek ténye” (Kornfeld Móric). A számító lélek elsődleges célja az érdekérvényesítés. A katolikus egyház illetékeseinek túlnyomó része az élet- és lélekmentést olyan értéknek tekintette, amely adott körülmények között magasabb rendűnek minősül, sok mindent felülír. Hogy mennyire helyesen cselekedtek, amikor a szigorú egyházi rendelkezések között megtalálták a lélekmentést szolgáló eljárásokat, azok az esetek bizonyítják, amelyeket a vészkorszak eltelte után tapasztaltak. Nagyon sokan, akik érdekből vették fel a keresztséget, a veszély elmúltával sem fordítottak hátat az egyháznak: a számító lélek a megtérés belső küzdelmei és karizmája segítségével hívő lélekké formálta az áttérőt. Ebben a folyamatban olyan személyek mutatták az utat, mint a Szentlélek Szövetség vagy a Szociális Testvérek Társaságának tagjai, akik a budapesti szerzetesrendek által megmentett zsidó származásúak közel egynegyedét bújtatták, és ― közvetve vagy közvetlenül ― kivették részüket az áttérők jelentős hányadának oktatásában. Az együttműködés kezdeti évei és alapjai A Szociális Testvérek Társasága (továbbiakban: SzTT) a háború idején mindvégig sajátos viszonyban állt a Magyar Szent Kereszt Egyesülettel. 1939 márciusában az SzTT székhelyén,

13


a Thököly út 69. szám alatt tartotta az egyesület az alakuló közgyűlését. Ezt követően számos alkalommal biztosított helyet valamely jelentősebb eseményhez vagy összejövetelhez, továbbá elősegítette az egyesület hitbuzgalmi életének felvirágoztatását. Az egyesület tagjai az SzTT kápolnájában rendszeresen istentiszteleteken vettek részt, és többen bekapcsolódtak a ― Társasághoz ezer szállal kötődő ― Szentlélek Szövetség céljainak megvalósításába. Néhány konvertita tag (például Szirmai Józsefné vagy P. Nádas Zoltán) cikket is írt a Szövetség által kiadott A Lélek Szava című időszaki lapba. Két szociális testvér, Slachta Margit, az SzTT általános főnöknője és a Szentlélek Szövetség elnöke, valamint Rónai Mária Paula, az SzTT kerületi (magyarországi) főnöknője, egy időben Slachta Margit főnöknő helyettese tevékenyen is közreműködött a Magyar Szent Kereszt Egyesület megalapításában és munkálataiban. Slachta Margit nyitotta meg az alakuló közgyűlést, és kétféle funkciót is elvállalt: egyrészt társelnökként tagja lett az egyesület vezetőségének, másrészt a püspökkari bizottság tagjává kérték fel, amit elfogadott. A zsidó származású konvertita Rónai Paula az első két évben (1939-ben és 1940-ben) a választmány rendes tagjaként hasznosította magát; 1941-ben alelnökké választották és ezzel bekerült az MSzKE tisztikarába; a tisztséget közel két éven keresztül (1941-ben és 1942-ben) látta el. Az iratok szerint mindketten szívesen aktivizálták magukat, mert az egyesület nemcsak védelmi feladatokat, hanem missziós tevékenységet is végzett, illetőleg tanúbizonyságot tett és küldetést teljesített ― ami sok szempontból összecsengett a Szociális Testvérek Társasága és a Szentlélek Szövetség céljaival.32 Rónai Paula működése Rónai Mária Paula a rendbe való belépése után és az egyesülettel kapcsolatos iratokban a rendi nevét (Paula) használta. Szívén viselte az üldözöttek sorsát. Már az első zsidótörvény elfogadását követően bekapcsolódott a kilátástalannak tűnő küzdelembe. Sokan fordultak hozzá. A lengyel menekültek megjelenése csak növelte terheit, de vállalta, és mindent megtett, hogy enyhítse sorsukat.33 Az egyesületi dokumentumok szerint már az első rendes közgyűlésen felrótta, hogy a zsidótörvény különbséget tesz szerzetes és szerzetes között, és szót emelt a zsidó származású szerzetesnők mentesítése érdekében. Az egyházi vezetőkhöz írt leveleiben kifogásolta, ha valakit zsidó származása miatt bocsátanak el, holott kiválóan tölti be munkakörét és látja el feladatát… Rónai Paula karakterét és teherbírását 1940 pünkösdjén, szerzetesi fogadalmának 25. évfordulóján (ezüstfogadalmán) főnöknője, Margit testvér beszédben méltatta: kiemelte Paula testvér cselekvő szeretetét; hogy mindig türelmesen viseli a nehézségeket, „melyek egy szerzetesnek az életében elkerülhetetlenek”; s hogy hordozta „összesünk terheit, az enyémeket is” ― utalva azokra az esetekre, amikor helyettesítette vagy nevében végezte a munkát.34 1940-ben választmányi tagként, az 1941. és az 1942. évben az elnökség tagjaként részt vett azoknak az intézkedéseknek a meghozatalában, amelyek elősegítették az egyesület profiljának alakítását, megalapozták az üldözöttek védelmét. 1943-tól nem tudott az egyesülettel foglalkozni, 1944-ben pedig neki is bujdosni kellett. 1944-ben a véletlen mentette meg a deportálástól és a haláltól. A németek bevonulása után ugyanis behívót kézbesítettek „Rónai Máriának, mint a Sajtókamara szerkesztőségi tagjának, hogy másnap reggel 8 órakor a Zsidó Tanácsnál jelentkezzék pokróccal munkaszolgálatra.” A portán szolgálatot teljesítő szociális testvér „azonnal kapcsolt”, és rávezette a behívóra: „Nem veszem át az illető távollétében”, és visszaküldette. Ezalatt Paula testvér Marianna testvérrel kimenekült, és Esztergomba szökött. Azokat a kamarai tagokat, akik másnap reggel munkaszolgálatra jelentkeztek, elvitték és többé nem tértek vissza.35

14


Slachta Margit zsidómentő tevékenysége röviden Pozíciójánál és lehetőségeinél fogva sokkal több ponton kapcsolódott a zsidómentésbe Slachta Margit. Rendjénél már 1939-től, de 1943-től egyértelműen mindent ennek a feladatnak kezdett alárendelni. Külön felkészítette rá rendtársait, akikben aktív támogatójára lelt. Munkásságából három mozzanatot emelek ki: a kőrösmezei deportálások leállítása érdekében kifejtett tevékenységét, a szlovákiai zsidómentést, valamint a vészkorszak utolsó hónapjaiban végzett munkásságát. A Magyar Szent Kereszt Egyesülethez és a püspökkari bizottsághoz 1941 nyarán kezdtek információk áramlani, hogy a jogcím nélkül hazánkban tartózkodókat, elsősorban galíciai és oroszországi illetékességű zsidó származásúakat a belügyminisztérium idegenrendészeti eljárás keretében az ország különböző részein összegyűjti és kitoloncolja az országból. A kitoloncolás számos katolikus vallású személyt is érintett ― belföldieket és külföldieket egyaránt. Gróf Zichy Gyula kalocsai érsek azonnal tiltakozott a belügyminiszternél, és kérte, hogy   

magyar és legálisan tartózkodó külföldi állampolgárokat ne toloncoljanak ki, családtagokat ne szakítsanak szét, ha mindenképpen illetéktelenül tartózkodnak is egyesek az országban, emberségesen bánjanak a kiutasítottakkal.

Hasonló tartalmú levelet írt Slachta Margit is a kitoloncolásban hivatalánál fogva résztvevő egykori munkatársának, hangsúlyozva, hogy családtagokat ne szakítsanak szét, a kiutasítottakat ne a biztos pusztulásba küldjék, és engedjék, hogy önkéntesek dolgozhassanak a gyűjtőtáborokban. Sőt, kiutazott Kárpátaljára is. Látogatásáról ÚTI BESZÁMOLÓ készült A kárpátaljai deportálás tapasztalatairól címen. Ebben a szemlebizottság többi tagjával együtt megerősítette, hogy a beérkezett panaszok nem túloztak. Volt hely, ahol „Dante Infernójába kívánkozó kép” fogadta őket. „Bár sokakkal beszéltünk, még tévedésből sem találtunk egyet sem, aki akár csak vélelmezhető lett volna galíciai vagy oroszországi honosnak” ― fogalmazott a beszámoló az egyik kirakóhelyen tapasztaltakról. Következésképpen megállapítható ― vonta le a konklúziót a beszámoló ―, hogy 1. 2. 3.

a hatóságok önkényesen túllépték a belügyminiszteri rendeletet, a helyi hatóságok a belügyminiszteri rendelettől eltérő utasításokat adtak a beosztottaknak, és néhány kivételtől eltekintve az eljáró hatóságok kíméletlenek és embertelenek voltak a kitoloncoltakkal szemben.36

A tiltakozások hatására a belügyminiszter ― átmenetileg ― leállította a deportálást, de politikai nyomásra később (1942-ben) még történtek kitoloncolások. Hasonlóan erélytelennek bizonyult Keresztes-Fischer belügyminiszter a szlovákiai zsidóüldözésekkel kapcsolatban is. A Magyar Szent Kereszt Egyesület és a püspökkari bizottság elnöke az ügyről értesülve levélben azonnal átiratot intézett a belügyminiszterhez. Slachta Margit ― felhasználva rendi kapcsolatait ― kiutazott Szlovákiába, hogy a zsidók deportálásáról érkező hírek valódiságáról és a deportálás méreteiről meggyőződjék. 1942. március 25–27. között tett rövid látogatása során konstatálta a hírek valódiságát. „Ha mégis eltérnek attól, akkor csak annyiban, hogy a valóságban a részletek sokkal szomorúbbak és megdöbbentőbbek” ― írta beszámolójában.37 Majd ― furfangos úton ― Vatikánba utazott, ahol Spellman bíboros közbenjárására sikerült találkozni és beszámolni a tapasztaltakról a pápának. 38 A Vatikán azonnal lépett, és értésére adta a szlovák katolikus püspököknek, valamint Tiso miniszterelnöknek, aki katolikus pap is volt, hogy helyteleníti az ott történteket, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt. A tiltakozásnak meglett az eredménye.

15


Az utolsó hónapok viszontagságai Slachta Margit kezdettől fogva szemben állt „az országon végigvonuló szellemi áramlattal.” Volt idő, amikor a rendjét is ennek akarta alárendelni, de a rendtagok meggyőzték, hogy a módszer nem megfelelő. Elfogadta az érveket, de elveiből nem engedett. Elvei nyomon követhetők valamennyi politikai megnyilvánulásában. Nézeteit enyhébb formában tartalmazták az A Lélek Szava című időszaki lapban megjelentetett levelei, mindenekelőtt az 1943. január 1-i keltezésű újévi levele, továbbá a „párhuzamos levelei”, valamint a különböző egyházi szerzők által írt világnézeti előadások című sorozat… 1944 nyarára a háború szele elérte hazánkat: a németek megszállták az országot, az oroszok pedig közeledtek az ország határaihoz. A zsidók összegyűjtése és deportálása vidéken, majd a deportálásra való előkészületek Budapesten már az óvatosabbakat is korábbi nézeteik átgondolására késztették. Az egyik emlékiratból39 jól nyomon követhetők  

azok a viszontagságok, amelyeken a szociális testvérek az utolsó hónapokban keresztülmentek, és az a hősies küzdelem, amely erejükből tellett a zsidó származásúak megmentésére (1944 májusától).

„Mert mi már tudtuk német és szomszédállamok tapasztalataiból ― indokolt és nézett szembe a valósággal az emlékíró ―, hogy most gettóba hurcolják, a gettóból pedig deportálják őket, leplombált vagónokban, marhakocsikban, a határon túlra, a németek kezére dobva azokat, akik a kánikulai hőségben, egy csepp ital nélkül, a 80–100 emberrel összezsúfolt vagonban nem hullanak el.” A helyzet júliusra súlyosbodott: keresztelkedni vágyók tömegei jelentek meg. Palágyi Natália erről a következőképpen számol be: „Margit testvér beszél nekünk a jelenségről. A lelkeknek ez a tömeges odasereglése a keresztséghez. Bár a hirtelen rájuk szakadt szenvedés hajtotta őket, végeredményben mégis közeledés az Egyházhoz, és bizonyára szánt munkarészt a Társaságunknak a jó Isten azzal, hogy a lelkükhöz közel hozzuk a mi Krisztus Urunk tanítását. Margit testvér felszólított bennünket, hogy minden egyes testvér, aki csak tud, vegyen részt a hitoktatásban, továbbá, hogy szervezkedjünk meg úgy, hogy lehetőleg minden egyházközség, vagy legalább minden közigazgatási kerület kapjon egy testvér megbízottat, aki azon a területen kézben tartja a hitoktatás megszervezését. Mint a Szentlélek Szövetség titkára, rám bízta az egésznek az összefogását.”40 A hitoktatás lebonyolítása meghaladta a Társaság és a Szövetség erejét, ezért felkérték Kis György (Tamás atya) romándi plébánost, hogy segítsen, valamint megkeresték a Magyar Szent Kereszt Egyesületet. Kis György, miután püspökétől megkapta az engedélyt, a krisztinavárosi plébánián (Budapest) mintegy 350 neofitát oktatott, a Magyar Szent Kereszt Egyesület pedig 160 csoportban 80 hitoktatóval több mint tízezer megkeresztelkedni szándékozó tanítását végezte alig két hónap alatt. (A hitoktatók közül négyen haltak vértanúhalált.) A tanfolyamok végén szentmiséket tartottak, ahol szinte csak sárgacsillagos hívek ― neofiták és konvertiták ― jelentek meg.41 Természetesen nem mindenki nézte jó szemmel a zsidók tömeges hitoktatását. Még egyháziak között is akadtak olyanok, akik illetékességre hivatkozva feljelentették a hitoktatókat. Ez történt Csepelen is, ahol a lebombázott templom és plébánia épületénél munkaszolgálatosok dolgoztak, és a helyi plébános már hosszabb ideje távol volt. Csepel a Székesfehérvári egyházmegyéhez tartozott, de a városmajori plébános (Esztergomi Főegyházmegye) vállalta, hogy megfelelő hittanóra elvégzése után a megkeresztelteket bejegyzi. Valaki jelentette az ügyet, amelynek hullámai a legfelsőbb szintig felcsaptak. Palágyi Natáliának, aki a Szentlélek Szövetség nevében a tanfolyamot szervezte, exkuzálnia kellett magát, és bizonyítani, hogy adott

16


helyzetben az előírások szerint járt el. Az oktatást végző két (a romándi Kis György és a szegedi Majtényi Béla) lelkésznek is emlékezetes maradt az eset: majdnem szuszpenzálták (felfüggesztették) őket. „A sok nehézség, akadály ellenére is harmincezerre tehető azoknak a száma, akik előkészítés után a keresztség szentségében részesültek.”42 A nyilasok hatalomátvétele után az üldözöttek életének mentése vált elsőrendű feladattá. A Thököly úti rendházzal szemben székeltek a nyilasok. Többször tartottak razziát az anyaházban, ahol átlagban 140 menekült tartózkodott. Volt, amikor két napig is megszállva tartották az anyaházat. Egyeseket megbotoztak, durván beszéltek… De a nuncius helyettese és a svéd követ megmentette őket. Ekkor 20 embert hurcoltak el a razziázók. Hogy a rendház az állandó zaklatásoktól, razziáktól megmeneküljön, egy talpraesett rendőrt bíztak meg és állítottak a bejárathoz, akinek sikerült a nyilasokat eltántorítani. A szociális testvérek sorra látogatták a sárgacsillagos házakat. Ahol tudtak, segítettek. Amikor azt tapasztalták, hogy a nunciatúra menlevelei többet jelentenek, szereztek belőlük és felhasználták. (A pápai nuncius ugyanis sokszor kitöltetlen menleveleket adott a munkatársainak, amelyeket ők szükség szerint töltöttek ki ― nem egyszer a helyszínen.) Ha már a menlevelek sem nyújtottak védelmet, iratok hamisításában43 vettek részt, és azokat adták az üldözötteknek. Tevékenységük nyomán több ezren menekültek meg. * A küzdelem sokszor meglepő eredményeket is produkált. Akik részesei voltak az élet- és lélekmentésnek, nem egyszer maguk is elcsodálkoztak, miután fordult a kocka: szinte groteszkül hatott, hogy azoktól a szánalmas nyilasoktól féltek, akik most rongyos ruhában, megszeppenve, félszegen és reszketve a kordélyt tolják a zárda udvarán?! ― olvasható az egyik szociális testvér emlékiratában.

17


Ábrák44

1. ábra Az áttéréshez kiadott bizonyítvány-minta 1939-ből

2. ábra Az áttéréshez szükséges tanúsítvány-minta 1944-ből

18


Képek45

1. kép Slachta Margit és Dr. Kis György plébános 1944 nyarán a Balatonnál tartott lelkigyakorlat szünetében

2. kép A szociális testvérek Dr. Kis Györggyel, a lelkigyakorlat vezetőjével a Balatonnál 1944 nyarán

19


Táblázatok Adatjelzés helye

Létszám (fő)

Megjegyzés

Az MSzKE szociális bizottságának 1941. október 4-én kelt jelentése

40.000

MNL P 1667 1028/a.

1941. évi tanulmány (vö. a Vigilia 2014/10. számában megjelent tanulmány)

30.000

Összesen 50.000 főre becsüli az áttértek számát

Regisztrált hitújoncok száma az egyesületnél 1944-ben (budapesti területi bontásban vö. még 5. táblázat)

32.000

33.000 fő maximum – BFL 280.317/1946 5. doboz; PFK

Regisztrált hitújoncok száma a plébániákon a budapesti Érseki Helytartóság szerint 1944-ben

20.000

7836/1944. számon Witz Béla érseki helytartó levele 1944. július 18-án

Az áttérni szándékozók száma 1944 júliusában a Szentlélek Szövetség becslése szerint

70.000

PFK ― Kis György hagyaték

Egy szombathelyi levél Hamvas Endre csanádi püspökhöz 1944 áprilisából

250.000

Pro Memoria 1944 júniusából

300.000–400.000

PLE 3114/1944; SzCsPL 1000/1944. PLE 8191/1944.

1. táblázat A katolikus konvertiták létszámadatai

Sorszám

Megnevezés

Időpont

Megjegyzés

Alakuló közgyűlés

1939. március 5.

Szent Pál Egyesület megalapítása

Alapszabály-pontosítás

1939. július 4.

az elnevezés visszamenőleges hatályú módosítása Magyar Szent Kereszt Egyesületre

I.

évi rendes

1940. március 31.

fővédnökválasztás: gróf Zichy Gyula kalocsai érsek

II.

évi rendes

1941. március 23.

alapszabály-módosítás

III.

évi rendes

1942. március 22.

alapszabály-módosítás

IV.

évi rendes

1943. május 11.

fővédnökváltozás bejelentése: 1942 októberétől báró Apor Vilmos győri püspök

együttes rendes

1945. december 2.

újjáalakulás, alapszabály-módosítás; fővédnökváltozás: Hamvas Endre csanádi püspök

V. VI.

2. táblázat Közgyűlések 1939-1945 között

20


fő Év

Taglétszám

Forrás

1939.

114

Cavallier, 1947: 153. oldal

1940.

897

Pénzügyi jelentés az 1940. évről, az 1941-es közgyűlésen

1941.

2110

Az 1942. évről szóló főtitkári jelentés adata, 1943-as közgyűlésen

1942.

4378

Az 1942. évről szóló főtitkári jelentés adata, 1943-as közgyűlésen

1943.

6168

1943. januári adat; Cavallier, 1947: 153. oldal szerint 6200 fő

1944.

7301

Cavallier, 1947: 153. oldal 3. táblázat A Magyar Szent Kereszt Egyesület taglétszáma

Év

Név

Egyházmegye (Szerzet)

egyházi státusz

Élt: -tól -ig

1939

P. Kardos Dezső

NDS (Notre Dame de Sion)

1940

Dr. Ijjas József

Kalocsai Főegyházmegye

P. Kardos Dezső


lelkész (Tabán)

1906–?

Dr. Ijjas József


érseki megbízott

1901–1989

P. Kardos Dezső


lelkész

1906–?

Dr. Bíró Bertalan

Váci egyházmegye

hittanár

1904–1989

Dr. Ervin Gábor

Esztergomi Főegyházmegye

hittanár

1912–1944

Dr. Ijjas József


tb. pápai káplán

1901–1989

P. Kardos Dezső


lelkész

1906–?

Dr. Nádas Zoltán

CSP (piarista rend)

hittanár

1904–1986

Dr. Antal Pál

Váci egyházmegye

esperes plébános

1889–1951.

Dr. Bíró Bertalan

Váci egyházmegye

hittanár

1904–1989

Dr. Ervin Gábor

Esztergomi Főegyházmegye

hittanár

1912–1944

P. Kardos Dezső

N. D. S. (Notre Dame de Sion)

lelkész

1906–?

Dr. Nádas Zoltán

CSP (piarista rend)

hittanár

1904–1986

1941

1942

1943

lelkész (Bazilika) egyetemi tanárhelyettes

1906–? 1901-1989

1944-ben nem tartottak közgyűlést, ezért az 1943. évihez képest nincs változtatás!46 4. táblázat A Magyar Szent Kereszt Egyesület lelkivezetői

21


Kerület

Katekumenek száma (fő)

I.

36

II.

80

III.

138

IV.

637

V.

5.922

VI.

5.671

VII.

8.622

VIII.

5.105

IX.

291

X.

70

XI.

190

XII.

12

XIII.

97

XIV.

844

munkaszolgálatos hadiüzem, vidék

187

cím nélküliek

87

Összesen

27.989

VII. 23-a után jelentkezettek

2.000

Mindösszesen Forrás: PFK (Kis György hagyaték)

29.989

5. táblázat Kimutatás a Magyar Szent Kereszt Egyesülethez 1944. július 27-ig jelentkezett hitújoncokról kerületi bontásban

22

Részletek áttéréssel kapcsolatos iratokból Balogh Gábor: Zsidó származású katolikusok. A Magyar Szent Kereszt Egyesület dokumentumokban

Részletek áttéréssel kapcsolatos iratokból A megtérni készülő zsidók ügye „Budapesti Érseki Általános Helytartói Hivataltól. Budapest, I. Lant-u[tca] 2. Tel[efon]: 160–110. 10387/1938.1 Tisztelendő Plébánia/Lelkészi Hivatalnak!

A Bíboros Hercegprímás Úr Ő Eminenciájának legutóbbi körlevelével és a december havi papi konferencián elhangzottakkal kapcsolatban felhívom a T[isztelen]dő Plébánia és Lelkészi Hivatalok figyelmét, hogy a megtérni készülő zsidókkal szemben a lehető legkomolyabban vegyék a lelkiismeretes előkészítés módjának és meghatározott idejének betartását. Elrendelem, hogy minden Plébánia, Lelkészi Hivatalban fel kell fektetni egy könyvet a megtérni készülők adatainak feljegyzésére. E jelenléti könyv pontos vezetéséért a Plébános Urakat teszem felelőssé. Ebben feltüntetendők a megtérni szándékozó neve, születési éve, napja, szüleinek neve és vallása, a jelentkező foglalkozása, lakása, családi állapota (nős, nőtlen, hajadon, férjes). Ha házas: házastársának neve, vallása, foglalkozása. Házasoknál feltüntetendő továbbá, hogy a jelentkezőnek első házassága-e, vagy már elvált s házastársa részéről nincs-e hasonló (elvált) akadály. Jelzendő továbbá, érvényes, vagy érvénytelen házasságban élnek-e. Ha az utóbbi eset áll fenn, rendezhető-e a házasságuk, vagy nem, mert csak akkor keresztelhető meg a jelentkező, ha házasságát lehet egyidejűleg (egy napon) a kereszteléssel rendezni. Felhívom a figyelmet arra, hogy két született izraelitának rabbi előtt kötött, vagy csak polgári első házassága érvényes (tehát, ha nem elvált). Ilyen esetben a keresztséggel a házasság szentségi erőre emelkedik s nem szükséges őket külön megáldani. A december havi konferencián felvetett tervezetet, (hogy egyes kijelölt plébániákon tartassanak kurzusok), nem tartom kivihetőnek, miért is minden plébánia elsősorban a területén lakó megtérni szándékozók számára időnként tartson kurzust Ő Eminenciája által megszabott három hónap (heti 2 óra) tartammal. A kurzus vezetését a plébános ellenőrzi s az ő megbízásából a káplán, hittanár és hitoktató urak tarthatják (esetleg felváltva) az egyes órákat. Minden kurzusnak legyen egy ú[gy]n[evezett] haladási naplója, melybe minden óra ideje, a végzett anyag, kurzus kezdete s a jelenlevők neve esetenként bevezettessék úgy, hogy ha más tartaná a következő órát, mindig könnyen megtudhassa, mi volt a végzett anyag, utána mi következik. Előadandó a katekizmus és a Biblia anyaga (rövid hitvédelem, liturgia, egyháztörténelem). Az előadások tervét, vázlatát el fogom készíttetni a jövő hónap folyamán és a Plébániákkal közölni fogom. Szigorúan megkívánom, hogy az előírásoknak megfelelőleg a felnőtteknek az egyházi hatóságtól engedélyt kérjenek s a jövőben csak azokat a kérvényeket fogom elfogadni, melyekben a fentjelzett adatok pontosan fel vannak tüntetve. Külön kiemelendő, mióta tanul, vizsgázott-e

1

Szent István-bazilika irattára. 1938 ÉH 5. ügyszám, sokszorosított irat.

23


plébános, segédlelkész, vagy valamelyik hittanár úr előtt. A vizsgáztató cenzor tanúsító aláírása szerepeljen a kérvényen. Csak plébános láttamozásával ellátott kérvényeket fogadok el. Ismételten felhívom a Plébánia, Lelkészi Hivatalok figyelmét arra, hogy a keresztelésért és előkészítésért honoráriumot követelni nem szabad. Budapest, 1938. dec[ember] 23. (Dr. Mészáros János sk. aláírásával)2 b[uda]pesti érseki ált[alános] helytartó *

A Szentlélek Szövetség javaslata a megkeresztelkedni készülő zsidók előkészítésével kapcsolatban3 I. Elvi megállapítások. 1. Tisztelettel kéri a Szövetség a jó Isten kegyelme által kiválasztott egyházi elöljárókat, hogy ez alkalommal félretéve minden előítéletet, előlegezzenek bizalmat a megtérni szándékozó lelkeknek és az Úr meleg, kifelé is érezhető szeretetével fogadják az agyongyötört lelkeket. Kell, hogy lelkiismeretvizsgálatunk közepette arra gondoljunk, hogy talán sok gyűlöletet, régi híveinknek sok általánosító előítéletét, szeretetlen viselkedését távoltarthattuk volna az üldözöttektől, ha idejekorán érthetően iparkodtunk volna leszögezni és hirdetni az evangéliumi álláspontot a zsidókkal vagy a konvertitákkal kapcsolatban. Ha mulasztások terhelnek bennünket és ez kétségtelen, úgy tekintettel a zsidók mai tragikus helyzetére, dupla kötelesség terhel bennünket, hogy ügyüket Jézus Szívének jóságával, szeretetével, megértésével kezeljük! 2. Szükség volna a N[agy]mélt[óságú] Püspöki Kar részéről egy figyelmeztetés[re] az összes egyházi intézmények (szereztesrendek), vagy személyek irányában, hogy e kérdésben félretéve most minden egyéni viselkedést, egyöntetű szeretettel, szívélyességgel és jóindulattal vegyék pártfogásukba a hozzájuk fordulók ügyét. Gondoljunk arra, hogy egészen rövid idő múlva mi is nagyon nehéz körülmények közé juthatunk és akkor mi is vágyni fogunk irgalomra és szeretetre. („Amit akartok, hogy cselekedjenek Nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik”!) 3. A hangoskodókkal, tiltakozókkal és vallásunkat elhagyni készülőkkel türelemmel, határozottsággal kell eljárnunk. Érettük, kik Krisztusnak nem voltak hű gyermekei vagy pláne alantasabb emberi szempontok miatt nem hagyhatjuk a szenvedőket magukra. Az irgalmas szamaritánus is gondolhatott volna arra, hogy honfitársai rossz néven veszik neki, ha az ellenséges zsidón segít. Az igazi szeretet azonban nem sokat fontolgat. Mindenesetre már a tizenkettedik óra után volna a szószékről is érthetően szólni e kérdéssel kapcsolatban. Igazság az, hogy egy emberfaj vagyunk, minden fajtának vannak jó és rossz tulajdonságai, a zsidók közül a materialisták csináltak sok bajt, mert nem voltak erkölcsi gátlásaik. Nem kevesebb bajt okoznak azonban az ú[gy]n[evezett] ária, vagy „őskeresztény” materialisták sem! 2 3

Sokszorosított aláírás. Kis György hagyatéka – PFK. Gépelt irat, aláírás nélkül.

24


II. Gyakorlati megállapítások 1. A mintegy 70.000 főnyi jelentkező katekizálása nem képzelhető el másként, minthogy a templomainkban tanítjuk őket. Ezért a Szentlélek Szövetség teljes egészében magáévá teszi Bíró Bertalan F[ő]t[isztelen]dő Úr ajánlatát, hogy a tereken fekvő, tehát eldugottabb 14 templomban történjék a jelentkezők oktatása. 2. Az előkészületi idő meghatározásánál az Egyházhatóságot a szentség védelmének szempontja vezérli. Ez érthető. Ezért az a terv merült fel, hogy a jelentkezők a tanulás megkezdése után jelentkezésükről „hitújonc-igazolványt” kapnak, mely őket az 1868 évi magyar t[ör]v[ény] szerint jogilag már vallásunkhoz tartozónak minősíti és ezért in foro civili esetleg megvédi. A keresztség kiszolgáltatása viszont csak legfeljebb 3 hónap után következhetik be. Alulírott a vázolt javaslattal szemben a következőket bátorkodom előadni. a) A Codex J[uris] C[anonici] illetékes kánona szerint in mortis periculo (non tantum in articulo) a keresztség kiszolgáltatása nincs tanuláshoz csak jó szándékhoz kötve. Ugyanez áll fenn természetesen akkor is, ha „dubium mortis periculi” forog fenn. Ez általános morális elv a dubiumról. Nem hozható fel ellenvetésül, hogy „si agitur de valore sacramenti, non potest úti probalismo”, mert itt nem a valor-ról, hanem csak a liceitásról van szó! Ha tehát alulirott azt kéri, hogy az előkészületi idő ne három hónapig, hanem csak 1 hónapig tartson, úgy máris sokkal többet kíván, mint az egyházjog. Az egy havi tanítás esetén a vasár- és ünnepnapokat kivéve mindennap járnának jelentkezőink az oktatásra. 10 nap után megkeresztelkednének, a hitújonci igazolást már a tanfolyam elején elnyernék, de a keresztlevelet, csak az egy hónap után. Ez esetben védve volna a szentség, ugyanannyit tanulnának, mint békés időkben (24 tanórát) és amellett éreznék a mater ecclesia aggódó szeretetét is irányukban. A szentségekhez, nevezetesen az Oltáriszentséghez járulhatnának. Úgy érzem ezen kegyelmi szempontokat különösen mindig szem előtt kell tartanunk. b) A munkaszolgálatosokkal, kik vidéken vannak, vagy akár helyben, a frontra indulókkal, betegekkel, öregekkel és gyermekekkel a követelményeinknek sokkal kisebbeknek kellene lenni. Ezek 3–4 órás tanítás és üdvös útbaigazítás után megkeresztelendők volnának. Reájuk a periculum mortis koncessziói fokozottan fennforognak. Nehéz elképzelni, hogy milyen alapon tagadják meg frontra indulóktól a keresztséget! Alulírottnak sok ilyen szegény embertárs lelkébe volt módja betekinteni. Sokan vannak vidékiek, kik közül számtalannak szüleit, feleségét, kis gyermekét elhurcolták waggonokban, őket most viszik a frontra, talán a halálba. Hozzánk fordulnak derék katonáink kíséretében és mi hiába zörgetünk érthetetlen módon nem kapunk felhatalmazást arra, hogy őket megkeresztelhessük. Ennek az anomáliának feltétlenül el kell tűnnie. Ilyen esetekben legyen elegendő a hat főigazságnak összefoglalása oktatásul és utána szolgáltathassuk ki a keresztség szentségét! 3. Az adminisztrációt illetően a hitújoncokat a jelentkezés és összeírás után személyi adataik pontos felvétele (nyomtatvány van) után küldjék meg a tanfolyamvezetők az illetékes plébániáknak a liber catechumenorum-ba való bejegyzés céljára. 4. A tanfolyam végén a keresztlevél kiadásához legyen kívánatos egy rövid vizsga letétele. Célszerű volna, ha ezen vizsgát a hitoktató maga vehetné ki, mert esetleg idegen bizottság szerepeltetése nehézségeket okozna és ez indokolva sem látszana.

25


5. A SZENTLÉLEK SZÖVETSÉG mély tisztelettel kéri a Bíboroshercegprímás ÚR ŐEMINENCIÁJÁT, hogy a lelkek e soha nem ismert válságában jóságos, atyai és főpásztori szíve szeretetével teremtsen egyöntetű eljárási rendet. Tisztelettel bátorkodunk megjegyezni, hogy értesüléseink szerint ez az Apostoli Szentszéknek is óhaja. Budapesten 1944 július hó 25-én. Szent Jakab apostol ünnepén. [Körbélyegző]

A SZENTLÉLEK SZÖVETSÉG megbízásából” *

A Magyar Szent Kereszt Egyesület Lelkivezetőinek tiszteletteljes fölterjesztése az újabb, tömeges neofita jelentkezők oktatásáról4 I. Elvi megállapítások 1) Tisztelettel kérjük a jó Isten kegyelme által kiválasztott egyházi Elöljárókat, hogy ez alkalommal félretéve minden előítéletet, előlegezzenek bizalmat a megtérni szándékozó lelkeknek és az Úr meleg, kifelé is érezhető szeretetével fogadják az agyongyötört embertestvéreket. Kell, hogy lelkiismeretvizsgálatunk közepette arra gondoljunk, hogy minden bizonnyal el tudtunk volna hárítani az üldözöttektől sok előítéletet, híveinknek sok szeretetlenségét, ha idejekorán, kendőzés nélkül és érthetően mertük volna hirdetni a zsidókkal, vagy a konvertitákkal kapcsolatban a tiszta és burkolatlan evangéliumi álláspontot. Ha mulasztások terhelnek bennünket, úgy ― tekintettel embertársaink mai tragikus helyzetére ― dupla kötelesség terhel bennünket, hogy ügyüket Jézus Szívének jóságával, szeretetével, megértésével kezeljük. 2) Szükséges volna az Érseki Helynökség részéről egy figyelmeztetés az összes budapesti egyházi intézmények (plébániák és szerzetesrendek) irányában, hogy e kérdésben ― félretéve most minden egyéni vélekedést ― egyöntetű szeretettel vegyék pártfogásukba a hozzájuk fordulók ügyeit. Gondoljunk arra, hogy egészen rövid idő múlva mi is nagyon nehéz körülmények közé juthatunk és akkor mi is vágyni fogunk irgalomra és szeretetre. A Hercegprímás Úr Őeminenciája is kifejezte a gondolatot körlevelében, midőn azt írta, hogy csak akkor tudja meg az ember, mit jelent az üldöztetés, ha saját magát üldözik. („Amit akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik.”) 3) Célszerű és nagyon szükséges volna, hogy ― ha már elkésve is ― de legalább most már egyidőben és mindenütt a kereszténység alapvető igazságairól beszélnénk a szószékről: egy Atyának vagyunk gyermekei, egymásnak embertestvérei. Egy emberfaj vagyunk, melyen belül vannak ugyan különböző fajták (rasszok). Minden fajtának vannak jó és rossz tulajdonságai. A zsidók bűnei vallástalan és materialista világszemléletükre vezethetők vissza. Nem kevesebb bajt okoznak azonban az ú. n. árja vagy „őskeresztény” materialisták sem! II. Gyakorlati megoldások 1) A Magyar Szent Kereszt Egyesületnél az utóbbi hetekben 28.000 ember jelentkezett áttérés végett. A plébániákon jelentkezőkkel együtt a Budapesten áttérni szándékozók száma mintegy 4

Kis György hagyatéka – PFK. Gépelt irat, aláírás nélkül.

26


70.000-re tehető. E hatalmas tömeg hitoktatása sok gondot okoz, azért érdemes e probléma körülményeivel részletesebben foglalkozni. A) Az oktatás helye: Kétféle megoldás ígérkezik, az egyik a templomokon kívüli (kultúrház stb.). A másik pedig a templomban történő oktatás volna. A templomon kívüli oktatás csakis ott valósítható meg, ahol bármiféle garancia van arra, hogy karhatalmi vagy pártpolitikai zavargásnak nem lennének kitéve. Lehet tehát erről szó olyan helyen, ahol (mint pl. a Krisztus-Király plebánián) a helyiség a plebánia zárt és idegenek által nem lakott területén van. A templomokban történő oktatás mellett szólnak a következő tények: a) Bármiféle terem, nyílt hely a GESTAPO vagy jobboldali beavatkozásokra. Példa rá a Magyar Szent Kereszt Egyesület, melynek egyik hitoktatását megzavarta május végén, végigigazoltatva a lelkésztől kezdve valamennyi ottlévő hallgatót azon ürügy alatt, hogy idegen állampolgárokat keresnek. Képzelhető ennek lélektani hatása. b) A templomokba bármennyi csillagos jön is be, az a magyar törvények és a közvélemény szerint mégis szent hely. Ide sem rendőrség, sem GESTAPO vagy hasonlók nem merészkednek be, mert félnek a közvélemény felzúdulásától és az esetleges nemzetközi visszhangtól. c) Sehol nem áll elegendő terem rendelkezésre, mely az áttérni akarók hatalmas tömegét képes volna befogadni. d) Templomban, főleg a déli és koradélutáni órákban, nem feltűnő mégolysok sárgacsillagos jövése–menése sem, hiszen vasárnaponként is szerte látható Budapesten, hogy sárgacsillagosok jönnek–mennek a templomból. e) A tempomban történő oktatás megkedvelteti a neofitákkal a templomot, nem fognak ott sután mozogni, ami úgyis sok gúny és élcelődés témája már régóta és nem mindig ok nélkül. Az oktatások pedig közvetlen szemléltetés alapján megtanítják a neofitákat a templom etikettjére és a templom történetére is. Így az oktatási előny párosul a társadalmi előnyhöz. EGYÉBKÉNT A HATALMAS TÖMEG OKTATÁSA A HELYZET ÁLTAL KÍVÁNT IDŐN BELÜL A TEMPLOMOK IGÉNYBEVÉTELE NÉLKÜL NEM KERESZTÜLVIHETŐ.

f)

A templomokban való hitoktatásnál elsősorban azok a templomok jönnek számításba, amelyek nem plébániatemplomok, vagy ha azok, akkor feltehetőleg nem végeznek ott ilyen nagytömegű neofita oktatást és, ha nem állnak forgalmas helyen, hanem lehetőleg tér közepén úgy, hogy a sárgacsillagosok odajövése nem túlságosan feltűnő.

A következő templomok kínálkoznak e célra alkalmasoknak: Budán: Ciszterciták temploma, Kapusinusok temploma és Ferencesek temploma, a tabáni templom, mely a közvélemény szerint is a neofiták temploma. Pesten: Egyetemi templom, Belvárosi templom, Szerviták, Bakáts-téri, Haller téri, Rezső téri, Regnum Marianum, Domonkosok, Szent Margit plebánia-templom, Karmeliták. E templomokban ezer ember könnyen elfér. E 14 templom e célra való kiválasztásáról az Érseki Helynökség volna kegyes értesíteni az illető templomok plebánosait, illetve a

27


templomigazgatóit, amivel elkerülhető volna minden tiltakozás ezek részéről. („Salus animae suprema lex esto!”)5 A hitoktatók személye: A Magyar Szent Kereszt Egyesület lelkészei nem elegendők ennyi munka ellátására. És méltánytalan is, hogy a szerzetes papság ki ne vegye részét ebből a krisztusi munkából. Az Érseki Helynökség útján felkérendők volnának a következő szerzetesrendek elöljárói, hogy erre a szent célra egy rendtagot jelöljenek ki. Mindegyik rendtag a saját szerzetének templomában végezné a hitoktatást, a pesti ferencesektől kért rendtag pedig a belvárosi plébánia templomban, ami a rendházhoz a legközelebb esik. A lazarista atya vagy a Haller téri, vagy a Bakács téri templomban. Fölkérendők volnának a ciszterciek, kármeliták, szerviták, kapucinusok, a budai és pesti ferencesek, domonkosok és lazaristák. A többi templomokban a neofiták oktatását a Magyar Szent Kereszt Egyesület lelkészei vállalják és osztják be. A templomokon kívüli tehát pl. kultúrházakban való oktatást az Érseki Helynök Úr engedélyével hitoktatónők, apácák stb. is elláthatják, mint ahogyan eddig a Szentlélek Szövetség hioktatói osztálya tette. B.) A hitoktatás ideje: A Codex J[uris] C[anonici] 752 kánonának 2 §-a értelmében „halálveszélyben” (in periculo mortis nem pedig in articulo mortis!) a keresztség kiszolgáltatása nincsen tanuláshoz kötve. Ilyen esetekben elegendő a megkeresztelendő jó szándékának emberi megismerése és bűnbánata azon ígérettel, hogy a veszély elmúltával igyekszik a hit igazságait jobban megismerni és lelkiismeretesen megtartani. Ugyan ez áll fenn akkor is, ha a mortis periculum csak probabilis, vagyis, ha dubium van afelől, hogy van-e vagy sem halálveszély. (Nem lehet ellenvetni, hogy itt tutioristának kell lenni, mert a valo sacramenti-ről van szó! Ugyanis nem a valorról, hanem csak a liceitásról van szó!!) Vitán felül áll, hogy deportálások még ma is vannak a fővárosban. Többször járó-kelőket egyszerűen összefognak, a közelmúltban egész csoportot vittek el. Sokakat visznek bizonytalan céllal és bizonytalan helyre kényszermunkára. E deportálások brutalitásai és a létbizonytalanság miatt igen sokan öngyilkosságot kövenek el, még a halált is jobbnak tartják a rájuk váró sorsnál. („Melius est mors, quam vita amara”). Ezenkívül Egyházi részről senki sem merne arra vállalkozni, hogy jelentkezőinknek garanciát adna arra, hogy három hónapon belül nem lesznek deportálva, tehát nyugodtan kivárhatják az előírt három hónapot, vagy pláne az újságokban minduntalan kilátásba helyezett hosszú évet! Ha tehát a Magyar Szent Kereszt Egyesület tisztelettel arra kéri az Érseki Helynökséget, hogy a keresztségre való előkészületi idő ne tartson három hónapig, úgy a méltányosságon kívül bátran hivatkozik az egyház törvénykönyv idézett kánonára! Az Érseki Helynökség érthető módon védeni akarja a szentséget a tömeges jelentkezőkkel szemben, kiknek nem ismeri szándékát. Ezért hitújonci bizonyítványt óhajt ezeknek kezébe adni mindjárt a tanulás kezdetén[,] mellyel coram foro civili esetleg megvédheti magát és a magyar törvények értelmében talán vallásilag kereszténynek fog számítani. A szentség védelmének szempontja azonban akkor is érvényre juthatna, ha az előkészületi idő csak egy hónapig tartana a keresztség előtt. Ezen egy hónap alatt heti két-két órán kapnának oktatást hitújoncaink és pedig az első nyolc órában a hat főigazságról és Jézus életéről. A nyolc 5

Fordítás: „A lélek üdve legyen a legfőbb törvény!” – BG.

28


oktatási óra után, tehát az egy hónap elteltével a keresztség szentségében részesülnének, de keresztlevelet csak a szentség kiszolgáltatása után két hónap múlva kapnának. Így a hitoktatás a keresztség kiszolgáltatása után bővítő módszerrel 2 hónapon át még folytatódna. E rendszernek az volna előnye, hogy először is hitújoncaink éreznék a mater ecclesia aggódó szeretetét irányukban, egy hónap után elkezdhetnék a szentségi, kegyelmi életet, nevezetesen az Oltáriszentség vételét és levezetődne azon érthető szorongó és ideges vágyuk, mely mielőbb szeretné elérni a keresztség elnyerését. Viszont azzal, hogy keresztlevelet csak három hónap, vagyis a keresztség után két hónap múlva kaphatnának, a hitoktatás további hallgatására is kényszerülve lennének! A munkaszolgálatosokkal, frontraindulókkal, betegekkel és öregekkel, vagy gyermekekkel szemben még sokkal kevesebb követelményt kellene támasztani. Különösen a frontraindulók és öregek, vagy betegek duplán életveszélyben forognak. Nehéz elképzelni, hogy milyen alapon tagadják meg a frontraindulóktól a keresztséget! Sokan vannak vidékiek, kik közül számtalannak szüleit, feleségét, gyermekeit elhurcolták, őt most viszik a frontra, egyetlen vágyuk volna megkeresztelkedni és ezen kívánságukat el kell utasítani azon indokolással, hogy az egyházhatóság nem akar adni rá engedélyt! C.) A hitújoncok vizsgáztatása a keresztség kiszolgáltatása előtt. Célszerű volna, ha a keresztség szentségének kiszolgáltatása előtt hitújoncaink rövid vizsgán esnének át, melyben ki lehet próbálni azt, mennyire követték figyelemmel előadásainkat. A legmegfelelőbb volna, ha ezen vizsgát maguk a hitoktatók vehetnék ki, mert idegen vizsgabizottság szerepeltetése nem csak megoldhatatlan nehézségekbe ütközőnek látszik, hanem indokolva sem látszana. Fonáknak mutatkozna u. i. hogy míg hitoktatók, vagy pláne csak hozzáértőknek tartott hölgyek oktathatnak, addig megbízott papok oktatása külön vizsgálóbizottságot igényelne! Vagy az is, hogy a baráti körben végzett egyházi személy oktatása érvénytelennek minősíttetnék! Ha az Egyházhatóság meg akar győződni a hitoktatók rátermettségéről, őrizze ellen egyes esetekben azok előadásait! D.) A hitújoncok adminisztrációja. A hitoktatás megkezdésekor lehetőleg írják össze a készített nyomtatványon a jelentkezők adatait és küldjék meg azokat minél előbb az illetékes plébániának anyakönyvezés vagyis a liber cathecumenorum-ba való bejegyzés végett. Ha a plébános urak hitújoncaikat, kik nem őnáluk tanultak megkeresztelés céljából más helyre pl. szerzetesházba stb. elbocsájtják, úgy tartozzon a keresztelő pap a keresztelés után haladéktalanul pecséte[s] és adatokkal felszerelt bizonylatot küldeni az illetékes plébániának, hogy őt a megkeresztelt anyakönyveztethessen. E.) Egyéb tudnivalók. A keresztség szentségének kiszolgáltatása, tehát az első hónap után a kidolgozott tervezet felöleli Jézus életét, az ősegyház szervezetét, a katekizmus anyagát és a morális, liturgia és egyház történet főbb vonásait. Időközben néhány egyházi éneket is lehetne tanulni. A hitújoncok ellenőrzése úgy történne, hogy a templom kapujánál mindenkinek le kellene adnia a hitoktatások előtt neofita számát. (egy darabot.) Budapest 1944 július hó 27-én. A Magyar Szent Kereszt Egyesület lelki Vezetői.”

29


Hitoktatás hitújoncok számára MAGYAR SZENT KERESZT EGYESÜLET Budapest VIII., Múzeum-körút 10. I. e. 4. Telefon: 134–452 és 143–652.

SZENTLÉLEK-SZÖVETSÉG hitoktatási osztálya Budapest, VIII., Múzeum-körút 10.

KÖRLEVÉL6

a Magyar Szent Kereszt Egyesületnél (a továbbiakban MSzKE) és a Szentlélek Szövetségnél (a továbbiakban SzLSz) jelentkezett hitújoncok hitoktatóihoz. 1. Hitújoncok anyakönyve A budapesti érseki általános helytartóság felhatalmazása alapján a MSzKE a hitújoncokról a plébánia hivatalokéval azonos hitújonci anyakönyvet (liber catechumenorum) vezet. Mindazok tehát, akik megkeresztelkedési szándékukat a MSzKE-nél, vagy a SzLSz-nél jelentették be és ezen egyesület, illetve szövetség által megbízott hitoktatónál tanulnak, bevezetendők az anyakönyvbe. 2. Hitújonci jelentkezési lap. Tanfolyam hallgatók névjegyzéke. A MSzKE-nél, illetve a SzLSz-nél jelentkezett hittanhallgatók részére a „Hitújoncok jelentkezési lap”-jából a szükséges mennyiséget egyesületünknél (VIII., Múzeum krt. 10. I. 2.) kell igényelni és az említett hallgatók által két példányban tintával pontosan kitölteni és aláíratni. A kitöltött lapok egyik példányát kérjük abc sorrendben összerakatni, névjegyzékbe foglalni és ha az már meg nem történt volna, – a MSzKE központjába leadni. A második példány a hitoktató kezelésében marad. 3. Névjegyzék rovatai. A névjegyzék fejrészén feltüntetendő a tanfolyam helye, az oktatás ideje (pl. kedden és pénteken 12–1 óráig), a tanfolyam megkezdésének napja, az oktató neve és lakcíme. A névjegyzék egyébként a következő rovatokat tartalmazza: 6

Stencilezett irat. 1-4 oldal. Mona Ilona szociális testvér bocsátotta rendelkezésre.

30


a) b) c) d) e)

folyószám a hitújonc vezeték- és keresztneve a hitújonc lakcíme, a megkeresztelésre történt bejelentkezés helye és napja, megjegyzés.

4. Jelentkezés több helyen Azoknál, akik több helyen jelentkeztek megkeresztelésre, (pl. valamelyik plébánián és a MSzKE-nél), ezen körülmény a megjegyzés rovatban feltüntetendő. 5. Csakis a tanfolyam vezetőnél jelentkezettek jelentkezési napja. Azoknál a tanfolyam hallgatóknál, akik megkeresztelési szándékukat csakis a tanfolyam vezetőnél jelentették be, tehát sem a plébánián, sem a MSzKEnél, sem pedig a SzLSz-nél még nem jelentkeztek, a tanfolyamvezető a jelentkezés napját a hitújonci jelentkezési lapon igazolni tartozik. Ezek legkorábbi jelentkezési napja csak a tanfolyam megkezdési napjával lehet azonos. A névjegyzék megjegyzési rovatában is megjelölendők az ilyen hallgatók. 6. Kijelentkezés az izraelita hitfelekezetből. A tanfolyam hallgatói figyelmeztetendők, hogy a törvény értelmében, két tanú jelenlétében kétszer ki kell jelenteniök az izraelita illetékes (budai vagy pesti) hitközség rabbihivatalánál, hogy az izraelita hitfelekezetből kilépnek és a két kijelentkezésről igazolást kell kérniök. A második kijelentkezésnek legalább 15 nap eltelte után, de 30 napon belül kell megtörténnie. Ha a szabályszerű kijelentkezés bármily okból (rabbihivatal a hivatali időben is zárva volt, nem nyertek oda bebocsájtást, nem fogadták el a kijelentkezést, vagy erről nem adtak igazolást, stb.) nem volt lehetséges, akkor ezt a törvény értelmében a 2 tanúnak kell igazolni. A vonatkozó ürlapok a Korda ipari és kereskedelmi r.t.-nél (VIII., Mikszáth Kálmán tér 4.) kaphatók. (Értesülésünk szerint a pesti izr. hitközség rabbi hivatala 1944. július 15.-e óta ismét működik, feleket fogad és a kijelentkezésekről igazolásokat ad ki. Tanúk által kiállított bizonyítvánnyal tehát, csak abban az esetben lehet az egyik, vagy mindkét kijelentkezést igazolni, ha a kijelentkezés a rabbihivatal működésének szüneteltetése alatt kíséreltetett meg, vagy ha a bejutás a rabbihivatalba fontos okból nem volt lehetséges.)

31


7. Névjegyzék és okmányok beküldése. A tanfolyamhallgatók névjegyzéke a hitújonci jelentkezési lapok (1.2. pont) és az izraelita hitfelekezetből történt két kijelentkezést külön-külön igazoló bizonyítvánnyal együtt (1. 6. pont) a MSzKE irodájában adandók le. (VIII., Múzeum krt. 10. I. 2.) A mondottakon kívül más eredeti iratok egyelőre nem küldendők be. 8. Tanfolyam megbízottak. Ajánlatos minden tanfolyamon a MSzKE-nél jelentkezett hallgatók közül egy megfelelő személyt megbízottul és kettőt helyettesül kijelölni. Ezek végezzék az írásbeli teendőket, ellenőrizzék azt, hogy az órákon mindenki jelen van-e és vegyék át társaiktól az oktató részére a mulasztások igazolását, valamint az oktatókhoz intézendő – mindig írásba foglalandó – kérdéseket és kételyeket. Ők tartják fenn az összeköttetést a tanfolyam és egyesületünk között. 9. Önkéntes adományok. Az oktatásért, valamint egyesületünk, illetve szövetségünk adminisztrációs tevékenységéért a hitújonctól pénzt elfogadni nem szabad. Tetemes készkiadásaink (nyomtatványok, portók, stb.) fedezéséhez azonban a hitújoncoknak hozzá kell járulniok. A hallgatók felhívandók tehát, hogy az előírt készkiadástérítést és esetleges adományaikat ne az oktató kezeihez, hanem a tanfolyam megbízottjából és két ellenőrből álló bizottságnak fizessék be, akik az összegyűjtött összeget egyesületünk pénztáránál (VIII., Múzeum krt. 10. I. 4.) tartoznak – a fizetők neveit tartalmazó gyűjtőív beszolgáltatása mellett, – nyugta ellenében mielőbb befizetni. A térítés összege személyenként 10.- P. Ha valaki egyesületünknek szociális feladatára való tekintettel adományt is felajánl, ez a gyűjtőíven külön feltüntetendő. A teljesen vagyontalanok helyett a tehetősebbek többel járuljanak a gyűjtéshez. Ha valaki 10.- P-s, vagy ennél magasabb összegű adományát már lerótta volna és ezt igazolni tudja, nem köteles újból fizetni, de a „megjegyzés” rovatban feltüntetendő, hogy hol és mily összeget fizetett már be. Ha azonban 10.- P-nél kevesebbet adott, a különbözetet a tanfolyami gyűjtés alkalmával kérjük tőle elkérni. 10. Nyomtatványok, könyvek. A tanfolyam hallgatói részére a hitújonci jelentkezési lapokat és a tanfolyam elvégzését igazoló oktatói bizonyítvány ürlapokat egyesületünk a szükséges mennyiségben díjtalanul bocsátja rendelkezésre, ezek tehát nálunk

32


igénylendők. A hallgatók részére szükséges könyvek (katekizmus, biblia, stb.) beszerzési áron egyesületünknél vásárolható. 11. Hitújonci igazolvány. Minden hitújoncot, aki a MSzKE-nél és a SzLSz-nél jelentette be a szentkeresztség felvételére irányuló szándékát és tanfolyamainkat hallgatja a budapesti általános érseki helytartóság megbízásából a közeljövőben el fogunk látni hitújonci (catechumen) igazolvánnyal, amellyel magát az egyházi és állami törvények szerint mint még meg nem keresztelt katolikus igazolhatja. 12. Belépés a Magyar Szent Kereszt Egyesületbe. A MSzKE, mint vallásos egyesület azoknak az egyéneknek hitéleti és szociális ügyeivel foglalkozik, akiket a fennálló törvények érintenek. Ezért célirányosnak mutatkozik, hogy a szentkeresztség felvételére most jelentkezők érdeklődésüket az egyesület működése iránt ébrentartsák és céljainak elérésében segítsék. Belépési nyilatkozatok kaphatók az egyesület központjában, vagy a Magyar Szent Kereszt Egyesület kiküldötteinél. Szeretettel kérjük a hitoktatókat, hogy a hitújoncok figyelmét a Magyar Szent Kereszt Egyesület célkitűzéseire – alkalmas időben – felhívni szíveskedjenek. A beiratkozás és ezzel kapcsolatos egyéb ügyek elintézésére egyesületünk meghatalmazottai fognak a hitoktatóknál jelentkezni és kérjük, hogy őket törekvésükben támogatni szíveskedjenek. Budapest, 1944. augusztus 23. SZENTLÉLEK-SZÖVETSÉG hitoktatási osztálya”

MAGYAR SZENT KERESZT EGYESÜLET ***

33


Palágyi Natália exkuzáló levele „[Szentlélek Szövetség hivatalos fejléce]7 Budapest, 1944. szeptember 8.

Nagyméltóságú Püspök Úr!

Legyen szabad a következőkben előterjesztenem alázatos kérésünket: A Szentlélekszövetség a Magyar Szent Kereszt Egyesülettel együtt – látván a sok szenvedésen átment zsidóság lelki igényét – felajánlotta szolgálatait a budapesti érseki Helytartó úrnak a hittani tanfolyamok megszervezésére, s ezzel kapcsolatosan mintegy tízezer hitújoncot oktatunk s készítünk elő a szent keresztségre. A budapesti hitújoncokon kívül több pestkörnyékbeli munkaszolgálatos század is kérte, hogy vállaljuk el hitoktatásukat. Mivel ezek a munkaszolgálatosok eredetileg kb. 90 százalékban budapesti lakósok voltak, s csak katonailag vannak átmenetileg a pestkörnyéki gyárakhoz beosztva (s e pillanatban a gyár közelében vannak szálláshelyeik), továbbá mivel ők jelenleg zsidó vallásnak, tehát szigorúan véve jelenleg még római katolikus plebániához nem tartoznak, – viszont a képzett hitoktatói gárda nálunk munkára készen együtt volt: elkezdtük, s be is fejeztük több pestkörnyéki helyen az oktatást. Ezzel kapcsolatosan vállaltuk el Csepelen is a 101/24 és a 101/208 számú század munkaszolgálatosainak hitoktatását. A hitoktatást ellátó Dr. Kis György romándi (veszprémegyházmegyei) plebános az első napokban tisztelgő látogatást is tett a plebánián, azonban a plebániai teendőket akkor ellátó Angeli András hitoktató urat nem találván otthon, csupán névjegyét hagyta ott. – A tanfolyam közben befejeződött, a hitoktató plebános úr közben – szabadsága lejárván – hazautazott, s a csoport keresztelkedésének ügye az én kezembe került. Hunyady Henriette grófnő áldozatos és több napon át tartó utánajárása nyomán végülis a városmajori plebánia vállalta, hogy egészében felülvizsgálja valamennyi hallgatónak ügyét s felterjeszti a budapesti érseki Helytartó úrhoz keresztelésre. – Az érdekeltek századparancsnoka leírta, mennyire életveszedelemben vannak ezek a munkaszolgálatosok (pl. bombázások alatt nem mehetnek le a bunkerbe), s erre a levélre, s az egész esetet mérlegre téve, a budapesti érseki Helytartó úr Őméltósága engedélyt adott azonnal való keresztelésükre. A keresztelési időpont gyanánt megjelölt nap óta azonban egyik nehézség a másik után bukkant fel, s mikor végre a katonai hatóságnál semmi nehézség nem volt, Angeli András hitoktató úr telefonon tiltakozott a csepeli munkásszázadok megkeresztelése ellen, s bejelentette, hogy KEGYELMES ATYÁMNÁL tesz feljelentést a valóban önzetlenül munkát vállaló városmajori plébánia ellen. – Erre lovag Kriegs–Au Emil plebános úr – természetesen – visszalépett a munkától, s a budapesti érseki Helytartó úr is visszavonta előbbi engedélyét. – A reményekkel eltelt hitújoncok egy része katonai keret kíséretében – tegnap este megjelent keresztelésre a plebánián, de ezekután dolgukvégezetlen kellett visszatérniük. Legyen szabad még arról is beszámolnom, hogy erre jómagam, tegnap este zsúfolt marhaszállító vaggonban Csepelre utaztam, az illetékes kanonok–plebános úrtól a formai hibákért bocsánatot kértem, s ő a legnagyobb megértéssel fogadott. Sajnos, hogy ő éppen szabadságon volt az elmúlt hetekben: de ő maga is mondta, hogy ő nem tudott volna 7

PFK – Kis György hagyatéka. Shvoy Lajos székesfehérvári püspöknek írt levél. Gépelt levél.

34


foglalkozni az áttérőkkel, s hogy indokoltnak látja, hogy mi foglalkoztunk velük a fentemlített jogalapon. Csupán azt hiányolta, hogy írásban nem jelentettük be az ügyet: s ebben igaza volt. Mindezek után ő adta a tanácsot, hogy személyesen terjesszük elő az ügyet NAGYMÉLTÓSÁGODNAK, kérve, hogy kegyeskedjék a két munkásszázad 210 emberét elbocsájtani, s a budapesti érseki Helytartó Úr Őméltóságát hivatalosan erről értesíteni. Az utóbbi hetekben a csepeli támadások alkalmával 31 munkaszolgálatos halt meg. Életveszedelemben lévén, s a hitújoncok komoly lelki törekvését látván, szövetségeink részéről is alázattal kérjük, kegyeskedjék a csepeli 101/24 és a 101/208 sz. munkásszázad 210 hitújoncát keresztelésre átutalni a budapest–városmajori plebániának, s erről a csepeli és a budapesti egyházi hatóságokat hivatalosan értesíteni. Alázattal bocsánatot kérve az elkövetett formai hibákért, s ügyünket bizalommal letéve püspökatyai kezébe, maradok NAGYMÉLTÓSÁGODNAK felszentelt kezét csókolva, Krisztusban engedelmes leánya: (Palágyi Natália sk. aláírásával) szociális testvér, a hittani tanfolyamok szervezője.” *

Jánosi József igazoló levele „[Az MSzKE hivatalos fejléce]8

Nagyméltóságú Püspök Úr!

Excellenciád 2701/1944. számú átiratával fölvilágosítást kért tőlem, mint a Magyar Szent Kereszt Egyesület egyházi elnökétől, a csepeli zsidó vallású munkaszolgálatosok hittanoktatása ügyében. A kérdéses ügyet kivizsgáltam és a kivizsgálás folyamán nem találtam egyetlen olyan mozzanatot sem, amelyet Palágyi Natália testvér ne hozott volna Excellenciád tudomására abban a levélben, amelyet Hunyady Henriette grófnő kézbesített Excellenciádhoz. Engedje meg Excellenciád, hogy a tényállás fontosabb pontjait újra a következőkben jelöljem meg. 1.) A fentemlített Natália testvér a budapesti érseki helytartó úrtól kapott megbízatást arra, hogy a hittani tanfolyamokat megszervezze. Én természetesen a legnagyobb örömmel vettem abbéli készségét, hogy a Szent Kereszt Egyesületnél jelentkezett kb. 30.000 megkeresztelendő hittani oktatását is szervezze. Natália testvér ezt a megbízatást a legapostolibb buzgalommal és nagy okossággal intézte és intézi most is, amivel az illetékes hatóságok elismerését és háláját érdemelte ki, legfőképen a Szent Kereszt Egyesületét. Szabadjon megjegyeznem, hogy Natália testvér minden lehető ősét tekintve ősárja származású.

8

PFK Kis György hagyaték. Fényképezett másolat. Hátoldalára írva: Püspöki levéltár Székesfehérvár – Shvoy Lajos püspök magánlevelezése. A címzett Shvoy Lajos székesfehérvári püspök.

35


2.) Dr. Kis György veszprém-egyházmegyei plébános úr illetékes püspökétől engedélyét és ajánlását hozta magával; ennél fogva semmi veszélye nem állhatott fenn annak, hogy esetleg felfüggesztett vagy fugitivus vagy apostata, megfelelő teológiai tudását pedig eléggé garantálja az, hogy insbrucki fakultásunkon tanult. 3.) Amint Natália testvér leveléből Excellenciád értesült, maga a budapesti érseki helynök úr adott engedélyt a kérdéses munkaszolgálatosok megkeresztelésére és a budapesti városmajori plébános vállalta megkeresztelésüket. Ez nyilván csak úgy történhetett, hogy az említett egyházi hatóságok ezügyben illetékesnek vélték magukat. Következőleg Natália testvér is teljes jóhiszeműséggel járhatott el, mert hiszen a budapesti legilletékesebb egyházi hatóság tudtával és beleegyezésével cselekedett. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy a kérdéses munkaszolgálatosok budapesti lakosok és valószínűleg még a kánonjog szerint is budapesti illetékességűek: ezért vélhette a budapesti érseki helytartó úr, hogy az ő joghatósága alá tartoznak. Lehetséges, hogy ebben tévedett: nekem pillanatnyilag nem áll rendelkezésemre olyan tekintélyes egyházjogász, aki ezt a kérdést számomra eldöntse. Natália testvérnek további igazolására szabadjon megemlítenem, hogy neki, miként a budapestieknek talán kivétel nélkül, sejtelme sem volt arról, hogy Csepel nem tartozik az esztergomi egyházmegyéhez, mert hiszen ezt csak az én felvilágosításomra tudta meg. (Kézírással kiegészítve: Elég késő) 4.) A kérdéses munkaszolgálatosok megkeresztelésének dühödt ellenzője egy katonai parancsnok volt. Erre az úrra vonatkozólag Angeli András hitoktató úr aligha informálta Excellenciádat… A mi közbelépésünkre történt, hogy a kérdéses parancsnok illetékes hatóságtól parancsot kapott arra, hogy az illető munkaszolgálatosok megkeresztelése elé akadályt ne gördítsen. Tudomásunk szerint erre az illető parancsnok érintkezésbe lépett a fentnevezett hitoktató úrral, aki rögtön dörgedelmes tiltakozását jelentette be a Magyar Szent Kereszt Egyesületnél. 5.) Natália testvér Excellenciádhoz intézett fentemlített levelében megírta, hogy a hitoktató úr tiltakozása után Csepelre utazott és az illetékes kanonok–plébános úrtól a formai hibáért bocsánatot kért, őt pedig a legnagyobb megértéssel fogadta. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kérdéses időben éppen szabadságon volt, de ő maga is mondta, hogy nem tudott volna foglalkozni az áttérőkkel és hogy indokoltnak látja, hogy mi foglalkozzunk velük az említett jogalapon, csupán azt ajánlotta, hogy írásban jelentsük be az ügyet, valamint azt a tanácsot, hogy személyesen terjesszék elő az ügyet Excellenciádnak, kérve, kegyeskedjék a két munkásszázad embereit elbocsájtani és a budapesti érseki helytartó úr őméltóságát hivatalosan arról értesíteni. Ezt Natália testvér meg is tette és ezzel mindent megtett, ami módjában állott. 6.) Excellenciád átiratának végén felszólít engem arra, hogy a következőkre adjak választ. a.)

Volt-e a Magyar Szent hittantanfolyamokról?

Kereszt

Egyesületnek

tudomása

a

csepeli

b.) Kinek a megbízásából rendezték azokat? c.) Miképen történhetett meg, hogy e tanfolyamok megtartására és a hitoktatásra engedélyt nem kértek? A kérdésekre tisztelettel a következőket válaszolom: a1.) A Magyar Szent Kereszt Egyesületnek a fentiek alapján tudomása volt a csepeli hittantanfolyamokról, hiszen Natália testvér a Szent Kereszt Egyesület nevében is a budapesti érseki helytartó úrtól megbízást kapott a tanfolyamok megszervezésére. Mint a fentiekből kitűnik, ezt a megbízást Natália testvér nem

36


tőlem kapta, hanem én csak a legnagyobb hálával fogadtam el az ő egyházi megbízatással rendezett szolgálatait, de tudott róla, mint a fentiekből kitűnik, maga az érseki helytartó úr is, valamint a városmajori plébániai hivatal. b1.) Mind a Magyar Szent Kereszt Egyesület, mind pedig a Szentlélekszövetség a megbízatást közvetlenül az érseki helytartó úrtól, közvetve pedig őeminenciájától a hercegprímás úrtól kapta, sőt ez a megbízatás olyan terjedelmű, hogy a Szent Kereszt Egyesület mind a jelentkezés mind pedig az oktatás szempontjából néminemű, a plébániaihoz hasonló jogkörrel bír. A csepeli hitoktatásra a megbízatást Natália testvér jelentése szerint Dr. Kis György plébános úr nyilván Natália testvértől kapta, természetesen az érseki helytartó úrtól kapott felsőbb megbízatás alapján. c.) Hogy a hitoktatásra Excellenciádtól előzőleg engedélyt nem kértek, az nyilván azon okból történt, hogy a budapesti érseki helytartó urat tartották e tekintetben illetékesnek, ennél fogva a jogi illetékesség e megítélésében Natália testvér Dr. Kis György, az érseki helytartó úrral és a városmajori plébániai hatóságokkal, ki– ki viszonylagosan részesednek. Amint a jelentésből Excellenciád láthatja, nekem az összes itt szereplő személyekről jóhiszeműséget jogosan kell feltételeznem; és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy saját magamnak az ügyre vonatkozólag semmiféle további véleményt nyilvánítanom nem kell, igaz ugyan, hogy nekem némi–nemű felügyeletet kellene gyakorolnom a Szent Kereszt Egyesület egyházi vonatkozású ügyei felett; minthogy azonban a kérdéses ügyet közvetlenül az érseki helytartó úrral intézték, ez a felügyelet egy felsőbb fórum által úgyis megtörtént, ezt annál inkább is megtehetem, mert őeminenciájától a hercegprímás úrtól olyan széleskörű és főképen olyan sokirányú és a legnagyobb mértékben lefoglaló megbízatást kaptam, hogy kénytelen voltam egyes reszortok intézését megbízható és kipróbált munkatársakra bízni és arra szorítkozni, hogy indőnként referáltatok magamnak a rábízott ügyek intézéséről. Abban a reményben, hogy Excellenciád ezt a jelentésemet minden tekintetben kielégítőnek és világosnak fogja találni, magamat ajánlom szíves imáiba Budapest, 1944. szeptember 28. Krisztusban szolgája (Jánosi József S. J. sk. aláírásával) (P. Jánosi József S. J.) egyházi elnök” *

37


Levéltárak ÁBTL Bazilika BFL CsML EL–Győr KFL MNL PFK PFL PLE SzCsPL SzTTI VEL VPKL

– Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest – Szent István-bazilika Plébániájának Irattára, Budapest – Budapest Főváros Levéltár, Budapest – Csongrád megye Levéltára, Szeged – Győri egyházmegye Levéltára, Győr – Kalocsai Főegyházmegye Levéltára, Kalocsa – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest – Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár – Kézirattár – Kis György hagyaték – Pannonhalmi Főapátsági Levéltár – Prímási Levéltár Esztergom – Szeged-Csanádi Egyházmegye Levéltára, Szeged – Szociális Testvérek Társasága Irattára, Budapest – Veszprémi Érseki Levéltár, Veszprém – Váci egyházmegye Püspöki és Káptalani Levéltára, Vác

Felhasznált irodalom A Lélek Szava (Szentlélek Szövetség időszaki folyóirata) 1938–1944 számai Balogh Gábor (2014a): Kincskeresés, in: Új Ember, 2014. augusztus 17-i szám 11. oldal Balogh Gábor (2014b): A Magyar Szent Kereszt Egyesület dokumentumaiból, in: Vigilia, 2014/10. szám 777-785. oldalak Balogh Gábor (2014c): A római katolikus egyház és a nemzetiszocialisták Magyarországon. Főbb konfliktusalakzatok és modus vivendik, Budapest: L’Harmattan Kiadó Beke Margit (szerk., 1992): A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919–1944 között, München–Budapest: Aurora Bereczky Albert (1945): A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen, Budapest: Református Traktátus Vállalat Budapesti Közlöny (1938–1944) Cavallier József (1947): A püspöki kar és a Magyar Szent Kereszt Egyesület embermentő munkája, in: Meszlényi Antal (szerk.): A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme, Budapest: Szent István Társulat, 1947: 148–168. oldalak Egyenlőség (zsidó hetilap) 1938. évi számai Egyházi törvénykönyv (az 1917. évi Codex Juris Canonici – CIC) Kis György (1987): Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával, Budapest: Szerzői kiadás Magyar Közlöny (1945) Magyar Törvénytár (1939–1945) Magyar Zsidók Lapja (Magyarországi Zsidók Lapja) 1939–1944. évi számai (Magyarországi) Rendeletek Tára (1938–1945) Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945, összeállította: Vértes Róbert, Budapest: PolgArt, 2002 Majsai Tamás (1986): A kőrösmezei zsidó deportálás 1941-ben, in: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve IV–V. 1984–1985. Budapest, 1986: 59–86. oldalak Majsai Tamás (1986): Iratok a kőrösmezei zsidódeportálás történetéhez 1941, in: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve IV–V. 1984–1985. Budapest, 1986: 195–237. oldalak Meszlényi Antal (szerk., 1947): A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme, Budapest: Szent István Társulat Mona Ilona (1997): Slachta Margit, Corvinus Kiadó Pál József (1986): Hamvas Endre a szegedi zsidóság deportálása ellen, in: Szegedi Könyvtári Műhely, 1986. 25. évfolyam 1–2. szám: 1–47. oldalak Pál József (1992): Hamvas Endre csanádi püspök a konvertitákért, in: Alföldi társadalom, Békéscsaba, 1992. III. kötet: 34–55. oldalak

38


Szenes Sándor (1994[1986]): Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Beszélgetések, Budapest: BFI

Végjegyzet 1

PLE 1254/1940. alapszám Ezt annak ellenére mondhatom, hogy az egyesület közgyűlése határozatot hozott, hogy a püspökkari bizottság tagjait védnököknek minősítse át. A szervezeti munkamegosztás a későbbiek során mindvégig megmaradt, sőt a működés hatékonysága és hatásossága érdekében létfontosságú volt. 3 A Magyar Szent Kereszt Egyesület első vezetőségét a következő személyek alkották: özv. gróf Károlyi Józsefné (védnök); Almásy József, a Központi Papnevelő Intézet vicerektora (1939. július 4-től egyházi elnök; a tisztség az 1939. március 5-i alakuláskor még betöltetlen volt); Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága főnöknője (társelnök); id. Schuck István nyugalmazott vezérigazgató (társelnök); Fischer Antal, a Chinoin-gyár biológiai laborvezetője (alelnök); Pálfi Miklós ügyvéd (főtitkár); Huszár György orvos (titkár); Szipszer Sándor magántisztviselő (titkár); Székely Károly okleveles mérnök (főpénztáros); Gadó Ottó magántisztviselő (jegyző); Pálfi Zoltán ügyvéd (ellenőr); Kauders Aurél kereskedő (ellenőr); Vida Károly orvos (számvizsgáló); Szántó György magántisztviselő (számvizsgáló); Fodor Márton magántisztviselő (számvizsgáló). Az egyházi hatóság belső levelezését vö. Balogh Gábor: A Magyar Szent Kereszt Egyesület dokumentumaiból, in: Vigilia, 2014. októberi szám Dokumentum rovat. 4 Az első választmány tagjai voltak: P. Kardos Dezső NDS, Rónai Paula nővér, a Szociális Testvérek Társasága helyettes főnöknője, továbbá (abc-sorrendben) Bayer Károly, Futtaky Árpád, Frank Rikárd, Halász Pál, Juhász Vilmos, Kertész Ferenc, dr. Roykó Viktor, Sándor Kálmán, Szedő Dániel, Dr. Vadász Mihály laikusok. Póttagok: Schőn Vilmos és Víg Vilmos. 5 Az egyik alapító szerzetes (Kardos Dezső NDS) külföldről az 1938. évi eucharisztikus kongresszus miatt tért haza. Minthogy idegen környezetből érkezett, nem érezte a „Szövetség” és „Egyesület” fogalmak közötti különbséget, egymással helyettesíthetőnek tartotta. A feltűntetett célokból a magyar jog viszont csak egyesület alapítását tette lehetővé. Valószínűleg ezért írta át „önhatalmúlag” a „Szövetség”-et „Egyesület”-re. A kutatások során láttam olyan alapszabályt is, amelyben az egyesület címeként „Szent Pál Szövetség” elnevezés szerepel. 6 Az egyesület leveleinek hivatalos fejlécén az első években a kereszt felett félkör alakban „IN CRUCE SALUS” (Keresztben az üdvösség) felirat olvasható, utána a felirat eltűnt és csak a kereszt jele maradt meg. 7 A beadvány szövegét lásd Balogh Gábor: A Magyar Szent Kereszt Egyesület dokumentumaiból, in: Vigilia, 2014. októberi szám Dokumentum rovat. 8 Elfogadta a tagságra felkérést: Almásy József dr., Marcell Mihály dr., Mészáros János dr., Tiefenthaler József dr. és Varga Béla (világi papok); továbbá Badalik Bertalan dominikánus, Baranyay Jusztin dr. ciszterci, Jánosi József jezsuita, Schrotty Pál ferences és Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága általános főnöknője (szerzetes rendek tagjai); valamint Bíró Balázs dr., Blaskó Mária, Cavallier József dr. (a bizottság főtitkára), Eckhardt Sándor dr., Katona Jenő, Károlyi Józsefné grófné, Kiss Géza, báró Kray István, Molnár Kálmán dr., Ripka Ferenc dr. és Zsitvay Tibor dr. (világiak). A bizottság tagjai nem estek a zsidótörvények korlátozó rendelkezései alá, tehát akkori fogalmak szerint „árjáknak” számítottak. 9 PLE 3252/1940. szám. 10 MNL P 1667 1028/a. Ervin Pál hagyatéka, Magyar Szent Kereszt Egyesület Vegyes ügyei 1942-1943, stencilezett levél és tagnévsor 1-4 oldalak. Az egyesület több dokumentuma ezeket a bizottságokat szakosztályoknak nevezte, amelyeken belül szakcsoportok működtek. 11 Az egyházi segítő alap bizottság alakuló ülését 1942. március 26-án tartotta, alelnökei: Almásy József és Cavallier József lettek. A Magyar Szent Kereszt Egyesület pénzbeli támogatását elsősorban báró Kornfeld Móric, a püspökkari bizottságét pedig felesége (Weiss Marianne) biztosította. 12 A Csoport, illetőleg az Iroda a munkaszolgálatosok ruhával és egyéb felszereléssel történő ellátását, a hadműveleti területről hazatérők gondozását, a bevonultak családtagjainak segélyezését végezte, valamint a munkaszolgálatosok és hozzátartozóik kérelmeit és panaszait intézte. 13 Vö. PLE 144/1943. szám. 14 MNL P 1667 1028/a. Ervin Pál hagyatéka, a Magyar Szent Kereszt Egyesület Vegyes ügyei, 1942-1943. 15 Rajtuk kívül az Ideiglenes Intézőbizottság tagjai lettek (abc-sorrendben): Antal Sándor, Balassa Sándor, dr. Kádár Mihály, Rózsa Pál, Sebestyén András, Somló Endre és Tamás Elemér. 16 A levéltárakban nem találtam arra vonatkozó dokumentumot, hogy az egyesület megkapta volna a rendészeti szervek feloszlató határozatát. 17 Indokolt megjegyezni, hogy nem minden konvertitára vonatkoztak a zsidótörvények korlátozó rendelkezései. 2

39


18

Vö. KFL I. 1a. 164. ND. Politica 2593/45. számú levél melléklete: A kalocsai érsek és az ún. zsidótörvények. Válasz Mindszenty bíboros 3480/1945. számú leiratára. 936/1940. szám. 19 „A kijelentkezésekkel kapcsolatosan ma Budapesten a helyzet a következő: 1.) az egész városban köztudomású, hogy az izraelita hitközség hivatalos helyisége előtt százával sorban állnak az emberek és bebocsájtást csak az kap, akinek az arra a napra szóló sorszáma megvan. 1938. decemberében csak 1939. június, július[,] sőt augusztusra osztottak számokat. Ezek alapján köztudomású, hogy az 1938 decemberében jelentkezett zsidó a rabbi elé csak 1939. júniustól kezdve kerülhet első ízben. 2.) 1939. január 4.-én a pesti Izraelita Hitközség Rabbisága 62/1939. számú hivatalos átiratot intézett a Plébánia Hivatalhoz, melyben jelenti, hogy 1939. január 9.-től kezdve mindazoknak, akik az izraelita hitközségből kilépnek bélyegmentes bizonyítványt fognak adni, aminek a mintáját is mellékelten megküldötték. Átiratukat a következő szavakkal fejezték be: „akik a törvényben előírt szabályszerű módon lépnek ki a hitfelekezetünkből, azok ilyen bizonyítványt fognak tudni felmutatni.” Részlet a budapesti Szent István-bazilika plébánosának a Budapesti Érseki Általános Helytartói Hivatalhoz 1939. január 31-én írt megkereséséből. 20 A jogszabály előírásai szerint minden áttérőnek az elhagyni kívánt felekezet lelkésze előtt kétszer kellett megjelennie és tanúk előtt bejelenteni, hogy melyik vallásra akar áttérni. A két időpont között 15 napnak kellett eltelni. Amennyiben ez nem a jogi előírásoknak megfelelően történt, akkor az áttérési szándék, és egyáltalán az áttérés államjogi szempontból jogellenesen történt, ezért semmisnek minősült. 21 PLE 2095/1942. szám 22 A budapesti Szent István-bazilika Plébánia Irattára 1942 Vegyes 2. Vö. még: PLE 7803/1942. ügyszám. Kézzel írt fogalmazvány. 23 CsML Szeged, Polgármesteri iratok 36 226/1944. szám. Idézi Pál József, 1986:35. oldal. 24 Az 1917. évi Codex Juris Canonici rendelkezései. 25 Vö. Kállay Miklós miniszterelnökhöz írt memorandum 1942-ből. Pannonhalmi Főapátsági Levéltár. Géppel írt másolat. Terjedelem: 11 oldal. Gépelt aláírásokkal. 26 Vö. Vigilia 2014/10. szám Dokumentum rovat, különösen 282–283. oldalak. 27 PLE 10026/1942. szám. Zsidószármazású katolikusok munkatábora. 28 Vö. A Szentlélek Szövetség javaslata a megkeresztelkedni készülő zsidók előkészítésével kapcsolatban, illetőleg A Magyar Szent Kereszt Egyesület Lelkivezetőinek tiszteletteljes fölterjesztése az újabb, tömeges neofita jelentkezők oktatásáról ― PFK. 29 Vö. például a Budapesti Érseki általános Helytartói Hivatal 7836/1944. számú levele a tömegkeresztelésekről ― Esty Miklós hagyatéka (Budapest). 30 A férfiak esetében a nyilasok a papíralapú igazolás mellett fokozatosan kezdték bevezetni a „bőrokmányok” vizsgálatát. A „bőrokmány” a férfi nemi szervének körülmetélésére utal. Annak bizonyítéka, hogy adott személy izraelita vagy izraelita volt, tehát zsidó származású. Vö. például ÁBTL V-158634/4 Szembesítési jegyzőkönyvek 196. oldal. 31 Az egyesület mentőakcióban részvevő személyei ebben az időben már kevésbé törődtek biztonságukkal, a beépített emberek csapdáival. A nyilasok (és a Gestapo) 1944 késő őszétől Budapesten ― az Andrássy út 47. szám alatti központtal ― ugyanis egy zsidó besúgó hálózatot építettek ki és működtettek a háború alatt. 32 A Szociális Testvérek Társaságát Slachta Margit és néhány társa 1923-ban hozta létre; a rendben több zsidó származású rendtag tevékenykedett. A Szentlélek Szövetség 1933-ban hármas (Szentlélek-tisztelet, imaapostolkodás, hivatások támogatása) céllal alakult; vezetőséget 1934-ben választott: elnöke Slachta Margit, első lelki vezetője pedig Mihalovics Zsigmond tb. kanonok, az AC igazgatója lett. A Szövetség 1941-ben alapszabályt módosított. Meghatározó vezetőjének a zsidóüldözések idején Slachta Margit mellett Palágyi Natália szociális testvér, szövetségi titkár, majd elnök számított, az ügyvezetői feladatokat Pakocs Károly szatmári kanonok látta el. (Palágyi Natália 1945-1948 között az MSzKE alelnöke, 1949-ben pedig választmányi tagja volt.) A Magyar Szent Kereszt Egyesület megalakulásakor a Szociális Testvérek Társasága a Budapest VII. kerület Thököly út 69. szám alatti székhelyen, a Szentlélek Szövetség központi irodája pedig a XI. kerület Ulászló utca 15. szám alatt működött. 33 A lengyel menekültek ügyével és segélyezésével a püspökkari bizottság foglalkozhatott. 34 SzTTI 304. szám: 14. oldal. 35 SzTTI 304. szám: 18. oldal. 36 Majsai Tamás, 1986: 19. számú irat. 37 Idézi Mona Ilona, 1997: 147. oldal. 38 Anícia testvér (Mona Ilona) szóbeli közlése.

40


39

A szövegkörnyezetből valószínűsíthető, hogy Palágyi Natália Emlékiratáról van szó, amelyet Kis György hagyatékában találtam ― PFK. 40 PFK Kis György hagyaték, Emlékirat 9. oldal. 41 A konvertiták nem-hivatalos bérmálkozó helye 1940 és 1943 között a Tabáni templom (Budapest) volt. Bérmálásukat ― megfelelő előkészítő oktatás után ― Serédi bíboros végezte. 42 PFK Kis György hagyaték, Emlékirat: 14. oldal. Vö. még 5. táblázat. 43 „Őskeresztények” nevére állítottak ki igazoló iratokat. A hamis személyazonossági iratokat plébánosok, lelkészek létező személyek anyakönyvi adatai alapján készítették. 44 Az 1. és 2. ábra a budapesti Szent István-bazilika Plébániájának Irattárából való. 45 Az 1. és 2. kép a Pannonhalmi Főapátság Könyvtára Kézirattár Kis György hagyaték. 46 Dr. Bíró Bertalan lelkivezetőt a váci püspök máshová diszponálta (helyezte), ezért 1943-ban az egyesületnél hivatalosan megszűnt a lelkivezetői tisztsége, viszont az egyik csoport továbbra is lelki vezetőjeként foglalkoztatta.

41

A küzdő egyház képe között a Magyar Szent Kereszt Egyesület példáján

Recommend Documents