A kuláküldözés magyarországi története

A kuláküldözés magyarországi története

Szilágyi Attila

2016.03.09.

A kuláküldözés magyarországi története „Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.” (Kölcsey Ferenc)

Mi is a kulák szó jelentése?

A kulák orosz eredetű szó (jelentései: ököl, nagygazda, zsugori). A Szovjetunióban a bolsevikok által sajátos tartalommal megtöltött kommunista mozgalomár kifejezés. Rákosi mint Sztálin „legjobb magyar tanítványa” a bolsevik ideológiát egy az egyben átvette és alkalmazta. Magyarországon 25 hold feletti földdel a paraszt kuláknak számított, de ha egy szegényparaszt a párt útjába volt, könnyen megkaphatta a kulák minősítést. Rákosi a hatalom átvétel után az ÁVH-val tartotta terrorba a népet mely mindenre, mindenkire kihatott.1

1

BOLGÁR Dániel: A kulák érthető arca. Fogalomtörténeti vázlat. In: HORVÁTH Sándor (szerk.):

Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008. 50–93. – Pontos hivatkozást csupán az idézetekhez rendelek

2

Életmód és mindennapok a Rákosi korszakban:

A terv kitűzése az iparosítás volt, elsősorban a nehéz ipar elsődleges fejlesztését irányozta elő, ennek következménye ként a vidéken élő parasztok terményeiből részesedést kellet adni az államnak, melyet a város lakók „ellátására” fordítottak. Az ipar fejlesztését a népből sajtolták ki ezt követte a földek kollektivizálása, amelynek során a dolgozók fizetésüknek általában a 10%-át önkéntesen „kölcsönadták” az államnak. Ez által jött létre a gazdag parasztok megbélyegzése, hogy kulák. Mivel Rákosi már 48-ban meghirdette a mezőgazdaság kollektivizálását, mint a szocializmus felépítésének előfeltételét, de a parasztok többsége nem hajlott arra, hogy önszántukból belépjenek a termelőszövetkezetekbe, velük szemben elsősorban a gazdasági kényszer eszközét alkalmazták. Bevezették a kötelező beszolgáltatás rendszerét. Ezen ellenállás megtörését az úgy nevezett „fekete-kabátosok” vagy más néven ÁVH-sok végezték brutális módon. Jelszavuk: „aki nincs velünk az ellenünk van”. Előszeretettel emlegették a munka és büntetőtáborokat nem kíméltek senkit. Az úgy nevezett kulák társaság ellen irányozta ezt módszert Rákosi.2 2

Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956.

Rubicon, 2011

3

Az emberek félték ÁVH-kat hisz tudták hogy aki egyszer a kezük közé kerül az soha ép ember nem lesz és a munkatábor volt a leple a rendszer ellen küzdő emberek eltüntetésére, likvidálására.

4

Kuláküldözés Magyarországon Rákosi 1948.augusztus.20-án hirdette meg a kuláküldözést mint a szocializmus építésének fontos eszközét. Ettől kezdve indult meg módszeresen a magyar középparasztok üldözése. munkájuk lehetetlenné tétele. A mai fiatalságnak eszmei alapot jelenthet a kulákság. 1947-ben pedig, a rossz emlékű „kékcédulás” választásokon, a Független Kisgazda Párt és utódszervezetei szerezték meg a szavazatok háromnegyedét, míg a csalást alkalmazó Magyar Kommunista Párt alig szerzett többet tíz százaléknál.3 Éppen ezért nem véletlen, hogy 1948ban itt hirdette meg Rákosi a kuláküldözést, mert az itt élő emberek hite és tartása volt a kommunista totális hatalom kiépülésének a legnagyobb gátja. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát és a gazdákat földjeik elhagyására kényszerítse. A támadások célkeresztjébe a szovjet mintának megfelelően a kuláknak bélyegzett nagygazdák kerültek, akiket a felvilágosultan gondolkodó politikusok már a két világháború között parasztpolgárnak neveztek. Rákosi és az állam hatalom a kulákokat kapitalista rendszer 3

utolsó maradványainak tekintette, akik a mezőgazdaság

LÔCSEI Pál: Ki a Kulák? Szabad Nép,1949. január 7

5

szocialista alapon történő átszervezésnek fő akadályozói. A kulák a „dolgozó nép” ellenségének lett kikiáltva, és megindult a béreseket foglalkoztató módosabb parasztok módszeres üldözése. A téeszesítéssel egy időben országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván. Kuláknak hivatalosan az minősült, akinek 25 hold vagy annál több szántója, 5 hold vagy annál több szőlője volt, továbbá a cséplőgép-tulajdonosok és a malmot üzemeltetők - ugyanakkor a gyakorlatban a helyi pártvezetőség döntött arról, hogy ki kerül fel a kuláklistára.4 A kulákokat különösen súlyosan sújtotta a beszolgáltatás, ez az adón túli, irreálisan megszabott teher, ami anyagilag teljesen ellehetetlenítette a középparaszti réteget. Sok kulákká minősített embert a lakásukból melléképületekbe költöztettek ki, a házat pedig elfoglalták a helyi pártfunkcionáriusok.5 A gazdák tömegével menekültek földjeikről, miután azokat „önként” felajánlották az államnak. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat, és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások következtében vesztették életüket. A kulákok megbélyegzése mindennapos volt, minden igazolványban ott virított a nagy K betű, amely gyermekeik neve mellett az osztálynaplóban is szerepelt. Ezeket a gyerekeket már középiskolába is nehezen vagy egyáltalán nem vették fel, legfeljebb lakóhelyüktől távol, felsőoktatási intézménybe pedig még a legjobban tanulók sem kerülhettek. Ennek következményeként a nagykorúvá lett gyerekek a községekből, falvakból elköltöztek, és munkásként elhelyezkedve, több év kihagyása után már mint munkásszármazásúak kerülhettek egyetemre, főiskolára.6

(Padlás és termény átvizsgálás)

4

http://mult-kor.hu/20120629_ma_van_a_kulakuldozes_aldozatainak_emleknapja Galambos Sándor: Rém’ híres kor. In Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti érdekvédelem, önigazgatás. Szerkesztette: Erdmann Gyula. Gyula, Békés Megyei Levéltár. 6 Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956. Rubicon, 2011 5

6

A Sztálin halála után, 1953 júniusában Nagy Imre vezetésével megalakuló kormány a gazdaságpolitika, azon belül is különösen az agrárpolitika terén számos korrekciós intézkedést kezdeményezett. A kulákok számára a legnagyobb hatásúnak az amnesztiarendelet és a kuláklista eltörlése bizonyult. A kulákkérdés azonban nem került le napirendről, a pártvezetőség Rákosi vezette sztálinista része mindent megtett azért, hogy a kulákokkal szembeni gyűlöletet tovább szítsa.7 A kulákokat tették felelőssé a termelőszövetkezetek felbomlásáért, de azért is, ha a továbbműködő téeszek gyenge eredményt értek el. „A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot: a Kommunizmust.” (Márai Sándor) Parasztnyúzó intézkedések "Támaszkodj a szegényparasztra, harcolj a kulák ellen és szövetkezz a középparaszttal!" - ez a lenini hármas jelszó nagyon jól megragadja az 1950-es évek hazai agrárpolitikájának a lényegét. Az orosz nyelvből átvett kulák szó a paraszti társadalom legfelső részét takarta, akiket neveztek nagygazdának vagy zsírosparasztnak is. A pártállam a kizsákmányoló, kapitalista rendszer utolsó maradványként tekintett az egyéni gazdálkodást folytató paraszti rétegekre, így a kommunista rendszer mellőzhetetlen vonása, vagyis az állandó ellenségkeresés egyik fő bázisává, egyúttal áldozatává vált e társadalmi csoport. Bár a "kulákká nyilvánításnak" elvileg rendeletileg megszabott keretei voltak, mondvacsinált ürüggyel is bárkiből kulák válhatott, amennyiben a rendszer szemében az adott személy valamilyen okból nemkívánatos elemnek tűnt - mondta Tóth Judit agrártörténész, a Pest Megyei Levéltár munkatársa az [origo]-nak. A kulákok elleni harc legsúlyosabb intézkedéseit az 1948-1952 közötti időszakban hozták meg.8 A "parasztnyúzó intézkedéseknek", a magas adóterheknek, a beszolgáltatás egyre növekvő mértékének következtében 1952-53 telén, a nagy padlássöprések idején 800 ezer gazdának nem maradt elég vetőmagja, vagy háztartásában nem tudta magát élelmiszerrel megfelelően ellátni. Mindeközben négyszázezer embert közellátás elleni bűncselekmények miatt ítéltek el - mondta Tóth Judit. Nagy Imre 1953-as miniszterelnöki kinevezése enyhített 7

Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956.

Rubicon, 2011 8

Pest Megyei Levéltár XXIII. 3-c/7. 1. Személyi kimutatások. Kuláklisták. Ceglédbercel község társadalmi

névjegyzéke kulákokról. 1951. december 3.

7

valamennyit a "kulákprésen", de nem szüntette meg teljesen és véglegesen e társadalmi csoport üldözését. (Gyarmati György történész közlése szerint 1953 februárjában 83 ezren szerepeltek a belügyminisztériumi kuláklistán, amit Nagy Imre pár hónap múlva törölt el.) Az ötvenes években, amikor a tanácsokat szervezték, és kijelölték a helyi párttitkárokat, a kommunisták sokszor írni-olvasni sem tudó embereket igyekeztek kiválasztani a falvak legfontosabb posztjaira - erről szintén Gyarmati György ír A Rákosi-korszak című könyvében.9

A kulákokat a büntetőügyekben is hátrányosan különböztették meg. A bíróságok ugyanis a vádlottak "osztályhelyzetét" is mérlegelhették. Az üldözés abszurditását mi sem jellemzi jobban, mint amikor nem tudták rábizonyítani egy volt csendőrre, hogy kulák volna, akkor a tehenét minősítette - első- és másodfokon is! - a büntetőeljárásban kuláknak a bíróság - erről Tóth Judit számolt be doktori disszertációjában. A rendszer a kulákok ellen irányuló intézkedések sokaságával próbált példát statuálni, félelmet kelteni. Az olykor az egész házat feldúló padlássöprésnek nevezett elszámoltatások, a bírósági perek sokasága, az esetleges internálások, kitelepítések mind azt igyekeztek prezentálni, hogy az egyéni gazdálkodásnak nincs perspektívája, és a parasztság számára a kollektivizálás marad az egyetlen járható út. A szankciók kevésbé ismert formája volt, hogy a sorozásra behívott fiatalokat C-legényeknek minősítették, ami azt jelentette, osztályhelyzetük miatt nem sorkatonai szolgálatra küldték, hanem egyfajta munkaszolgálatra, építkezésekre, nagyberuházásokra osztották be, vagy 9

Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956.

Rubicon, 2011

8

bányákban dolgoztatták őket. Számuk Tóth Judit megjegyzése szerint mintegy 20 ezerre tehető.

Az iparba menekültek Az egyre növekvő kötelezettségtől szabadulva a gazdák jelentős része azonban a tsz-be való belépés helyett a hagyományos életformájától teljesen megválva az iparban keresett megélhetést. Így elmondható, hogy a parasztságot - különösen pedig a kulákságot - sújtó rendelkezések mind-mind a hagyományos paraszti társadalom felbomlását katalizálták. Romsics Ignác akadémikus megemlíti, felmerült a kulákok esetleges külön falvakba költöztetése is az ötvenes években - ez azonban nem történt meg ebben a formában. A kitelepítések azonban kulákokat is érintettek az évtized elején. Az e kategóriába sorolt személyek nagyobb gépeit viszont bizonyosan elvették, de köztudomású, hogy például gyermekeik nem járhattak egyetemre, olykor még középiskolába sem. A lenini jelszó harmadik része Az ötvenes évek végének, a hatvanas évek elejének kollektivizálása már valóban a "szövetkezz a középparaszttal" jegyében történt, vagyis a lenini hármas jelszó harmadik része került előtérbe, amikor egy-egy korábbi kuláknak minősített személy is bekerülhetett akár a tsz vezetésébe is - fejtette ki Tóth Judit. De ekkorra már a hatalom megmutatta: még ezt is megengedheti magának.

9

Ugyanakkor a falu legszegényebb rétegei helyett immár sokszor a középrétegeket vonta be az ügyek intézésébe a Kádár-kori kommunista vezetés, ami nemcsak ügyesebb, hanem hatékonyabb agrárpolitikát is jelentett a hatvanas évektől kezdve.10 Az 1950-es évek hivatalos diskurzusában a kulák velejéig romlott, céljai eredendően gonoszak, kizsákmányolási vágya csillapíthatatlan, és ilyenformán ellensége az új idők keresztes lovagjainak, az igazság bajnokainak, vagyis a kommunistáknak. Az 1990-es évek irodalmában a kép éppen fordított: a kommunista párt a Gonosz megtestesülése, törekvése az öncélú pusztítás, tehát a párt azért támadta és tette tönkre a kulákokat, hogy elrontsa azt, ami jó és ártatlan volt. Könnyen elképzelhető, hogy valamelyik felfogás helyes, én mégis azt állítom,

hogy

ezeknek

történettudományban.

az

értelmezéseknek

egyike

sem

lehet

érvényes

a

11

Ezért inkább fogalomtörténeti megközelítést javaslok. Miért vélem úgy, hogy ezek a megközelítések nem lehetnek érvényesek? Vegyünk egy párhuzamot. A boszorkányságról szóló antropológiai megközelítésű munkák rendszerint fel nem fedett, mégis döntő mozzanatára. 12

A kulákok likvidálásának korszaka A likvidálás, azaz a fizikai megsemmisítés politikáját Gerő Ernő 1952 júliusában hirdette meg „ugrásként, minőségi változásként”. 1952. július 10-én Hegedűs Andráshoz írott „szigorúan bizalmas” feljegyzésében bírálta a mezőgazdasági osztály előterjesztését, amely a kulákkérdésben a kiszorítás és a fokozatosság politikáját kívánta a Politikai Vizottság elé terjeszteni. A tervezet megfogalmazói úgy látták, hogy nem lehet a kollektivizálás 1948 novemberétől megfogalmazott ütemét tartani, mert az a „munkás–paraszt szövetség meglazulásával járna”. Visszaesne a mezőgazdasági termelés, különösen az állattenyésztés. Az előterjesztők szerint azt az időpontot, amikorra a termelőszövetkezetek és az állami

10

Galambos Sándor: Rém’ híres kor. In Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti érdekvédelem, önigazgatás.

Szerkesztette: Erdmann Gyula. Gyula, Békés Megyei Levéltár. 11

BOLGÁR Dániel: A kulák érthető arca. Fogalomtörténeti vázlat. In: HORVÁTH Sándor (szerk.):

Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008. 50–93. – Pontos hivatkozást csupán az idézetekhez rendelek 12

Bolgár Dániel: A kuláküldözés fogalomtörténeti vetülete

10

gazdaságok birtokolnák a szántóterület 2/3-át, 1953-ról 1954-re kellene halasztani, a kollektivizálás teljes befejezését pedig 1955-ről 1956-ra. A kollektivizálás ütemváltozásával együtt kell változnia a kulákpolitikának is. Amíg nem elég erős a szocialista szektor – nemcsak a szántóterület nagyságát, hanem az árutermelésben való részesedését tekintve is –, csak fokozatosan lehet meghirdetni a kuláklikvidálás

politikáját.

A mezőgazdasági osztály Gerő utasítására újragondolta és -írta a teendőket 1952. augusztus 4ei keltezéssel. Az útmutatások alapján konkrét lépésekre lebontva fogalmazták meg a likvidálás politikájára való áttérést. Az első lépés a kulákság természetbeni és pénzbeli hátralékainak megfizettetése volt, ami a termelés technikai bázisától történő megfosztásukat jelentette. Amennyiben az összes termény és állat sem fedezte a beszolgáltatandó mennyiséget, a hiányzó részt készpénzben kellett befizetni, mégpedig szabad piaci áron. A második lépés a földtől történő megfosztás volt, amikor termelőeszközök hiányában a kulákok kénytelenek voltak földjeiket felajánlani az államnak. Harmadik lépésként eltávolították őket a mezőgazdasági szektorból. A termelőeszközeiktől és földjüktől megfosztott kulákok korlátozott számban elhelyezkedhettek az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben és fontosabb ipari üzemekben viszont nem. Építkezéseknél és útépítésnél lehetett őket alkalmi munkásként foglalkoztatni. 1953-ban már az állami gazdaságokból

is

kitiltották

őket.

Kuláklisták Házi Árpád belügyminiszter 1952. október 11-i szigorúan bizalmas leiratában – „valamennyi megyei és a budapesti városi tanács vb elnökének székhelyén” – rendelte el a kuláklisták felülvizsgálatát, hogy a kizsákmányolókról, a falvak szocialista átalakítását akadályozó ellenségről végleges jegyzék készüljön, „oly módon, hogy a kulákok, falusi tőkések legszámosabb képviselői valóban rákerüljenek az új listára, és így velük szemben a korlátozó rendszabályok minden esetben alkalmazhatók legyenek”.

11

A felülvizsgálat alapelve az volt, hogy a meglévő kuláklista legyen a vizsgálat alapja. A községek többségében nem volt ilyen lista, a kulákokat a kataszteri birtokíveken, valamint a gazdalajstromokon a „K” betű jelezte, külön összesítés nem készült, az összeállításhoz korábban sem a párt-, sem a tanácsi szervek nem adtak szempontokat. Az adóhatóság számára készült egy pontos meghatározás, ami megegyezett az 1949. évi népszámlálás „kulák kategória” fogalmával. Az 1949-es népszámláláskor kulák kategóriába sorolták azokat a gazdálkodókat, * akik 25 kh-nál nagyobb területen gazdálkodtak vagy jövedelmük meghaladta a 350 aranykorona

értéket,

* akik 25 kh-nál kisebb területen gazdálkodtak, de gazdaságuk egy része szőlő, kert vagy gyümölcsös volt, mert ezeket a területeket ötszörös szorzóval vették számításba, * a 25 kh-nál nagyobb területtel rendelkező nem mezőgazdasági foglalkozású lakosokat akkor is, ha földterületük egészét vagy egy részét bérbe adták. Később a „kulák” fogalom minőségi változáson ment keresztül anélkül, hogy ezt valaha rögzítették volna vagy az érintettek számára egyértelmű lett volna. Az egyes falvakra kirótt kötelezettségek elosztásakor derült ki az érintettek számára a kulákká minősítés ténye. Voltak falvak, ahol összeállították a kulákok névjegyzékét, de a „lista” szóval először az ÁVH helyzetjelentéseiben találkozhatunk az 1952-es évet megelőzően. Azokat a vezetőket (tanácsi és pártvezetőket), akik nem találták a listát, amikor a beszolgáltatási kötelezettséget ki kellett róni az egyes gazdálkodókra, egyszerűen „kulákbérenceknek” nyilvánították.13 A listák összeállítása 1952 októberétől új feladat elé állította a tanácsokat. A meglévő gazdalajstromok és pénzügyi okmányok alkották a felülvizsgálat adatbázisát. A helyi tanácsok elnökei a felülvizsgálati szempontokat október 25-én kapták meg. Egy hónap sem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a gazdalajstromokat és a Csehszlovákiából és Jugoszláviából áttelepítettek 1948. január 1-je előtti vagyoni helyzetét igazoló okmányokat begyűjtsék. Ilyen rövid idő alatt visszaküldött iratok hiányában csak szóbeli tájékoztatás alapján dönthettek. Az 1952. évi 2. számú törvényerejű rendelet fogalmazta meg a felülvizsgálati irányelveket, melyekhez kiegészítéseket fűztek. Ezek szerint kulák az, akinek a tulajdonában (bérletében, haszonbérletében) lévő földterület – a kertet, gyümölcsöst négyszeres, a szőlőt ötszörös területtel számítva – a 25 katasztrális holdat, a kataszteri tiszta jövedelme a 350 aranykoronát 13

http://mult-kor.hu/20120629_ma_van_a_kulakuldozes_aldozatainak_emleknapja

12

eléri vagy meghaladja, akinek cséplőgépe, elemi vagy gépi erővel hajtott munkagéppel rendelkező ipari üzeme volt vagy van, aki kereskedelmi vagy vendéglátóipari tevékenységet folytatott vagy folytat, ha a gazdaságához tartozó terület tiszta jövedelme a 100 aranykoronát eléri vagy meghaladja, aki 1949-ben mezőgazdasági fejlesztési járadékot fizetett. A 2. sz. tvr-ben rögzített 3 irányelvtől „lefelé” és „felfelé” el lehetett térni, a leirat szerint a fő szempont a kizsákmányoló tevékenység léte vagy hiánya volt. „Lefelé” akkor lehetett eltérni, amikor

bár

kisebb

volt

a

földterület

nagysága

vagy

aranykorona

értéke,

de

alkalmazottat/alkalmazottakat tartott vagy 1952–53-ban, a felülvizsgálat időpontjában is tart a gazdálkodó. „Felfelé” akkor lehetett eltérni, ha a földterület nagysága nagyobb volt ugyan 25 kh-nál vagy aranykorona értéke 350 AK-nál, de a gazda sosem tartott alkalmazottat, földjét ő és családja művelte. Fel kellett venni a listára azokat is, akik a fenti kritériumok bármelyikének megfeleltek, de időközben településüket elhagyták vagy kitelepítették őket. A hatóságok a hortobágyi, nagykunsági és a hajdúsági munkatáborokba hurcolást „áttelepítésként” tartották nyilván, vagy lakhelynek a „Hortobágy”-ot jelölték meg. A vizsgálatot 1952. november 20-ig be kellett fejezni, és december 31-re tervezték az országos összesítő statisztikák s az összefoglaló jelentés elkészítését. A szoros határidő a körültekintő munkát lehetetlenné tette. Naponként kellett jelenteni a felülvizsgálatok eredményeit a helyi és az országos szerveknek. A felülvizsgálat lebonyolítását a Belügyminisztérium helyi tanácsok főosztálya irányította, és az ellenőrzést a főosztályhoz tartozó koordinációs osztály mezőgazdasági csoportja végezte Rapp János vezetésével. Az országos végrehajtási tapasztalatokról írt jelentésekben az ellenőrzők felhívták a végrehajtók figyelmét arra, hogy nem az osztályidegenek listájának összeállítását rendelték el, hanem „a földtulajdonnal vagy azzal is rendelkező kizsákmányolók, kulákok listájának felülvizsgálatát”. Mégis a másik álláspont győzött, mely szerint a falvak szocialista átalakítását akadályozó „ellenség” listáját kell elkészíteni, azaz nemcsak a földtulajdonosok, hanem minden tulajdonnal rendelkező lakos, a malom-, cséplőgép-, üzlet- és kisüzemtulajdonosok, az „osztályidegenek” listáját. Az 1953. februári állapot szerint 71 603 fő szerepelt a kulákgazdaságok számának és területének változásairól készített kimutatásban. Az 1953. évi gazdalajstrom 38 090 kuláknak minősülő gazdát tartott nyilván. A két nyilvántartás közötti különbség 33 513 fő a 13

Belügyminisztérium leszármazottaikat,

jegyzéke az

javára.

egyszerűség

Összeírták kedvéért

az a

egykori

kuláklistán.

kistulajdonosokat A

és

„kimutatásban”

megkülönböztették az 1952. évi 2. sz. törvény szerint kuláknak minősülőket és az e törvény szerint kuláknak nem minősülőket, akiket a listára mégis felvettek. E két fő csoport szerepelt a Belügyminisztérium kulákjegyzékén. Erről a korszakról nyilatkozik a ma 68 éves Bartucz László (Laci bácsi) -

Igaz bár fiatal gyermek voltam olyan 7-8 éves de szüleim eleget meséltek ahhoz, hogy tudjam milyen is volt ez a korszak, na meg drága nagyanyám.

Laci bácsi mesélne nekem erről a korszakról? -

Kedves fiam ennek a korszaknak bizony nem csak hátránya volt habár jobban szeretik az emberek a csúf oldalát nézni, igen is voltak előnyei a szegényebb emberek számára nem is kevés, épült az ország, hogy minek az árán az kérdéses vagy nagy titok,de épül ki-ki máshogy „emlékszik” rá. Lényege a pénz vissza forgatása volt és ennek megtartása melyet az állami piac hozott létre. A dolgozók bérét nem órabérben, hanem munkaegységben adták meg így kapott terményt,húst,pénzt is. Időszakosan osztottak terményt.

Akkor kezdjük az előnyökkel. Mik is voltak azok? -

Elsősorban a szegényebb embereknek is része lett a földből, állatból, kellett a munkaerő és nem, mint cseléd vagy zsellér, hanem volt neve és becsülete a munkája után, ebben segített a termelőszövetkezet létrejötte. Próbáltak a korszakban felemelkedni és nyugodtabb életet tudtak élni az egyszerűbb emberek is. Könnyebb volt jövőképet kialakítani. Nem az összes kulákot érintette az üldözés hisz voltak kik a rendszert kijátszva közösen, csoportosan termelőszövetkezeteket alakítottak és irányítottak. Viszont volt olyan ki nem akart a rendszerhez csatlakozni ők maszekmunkát vállaltak, amiképp fent bírták tartani kulákságukat és itt jött be a valamit valamiért elv.

14

Laci bácsi mesélne a kevésbé jobb oldaláról is? -

Elsősorban is ami a kulákokat érintette az a kényszer államosítás, mely a földjeikre állat tartományukra kihatott nem volt levél se kérelem mentek és vitték aki viszont ellenállt azt örökre eltüntették megnyomorították. A testi szigor mindennapos volt a felülvizsgálat és a korrupt perek úgy szint. Az ÁVH volt ,ami lényegében a népet totális terror alatt tartotta oly annyira hogy már egymástól is tartottak nehogy valaki besúgó legyen. Édesanyám mesélte nekem, hogy az őrölt pirospaprikát fekete lepel alól árulta hisz állami monopóliumnak számított. A piacokon a fináncok járkáltak más néven pénzügyőrök, akik az eladást és a terméket figyelték. A zug főzdéket felszámolták és az adott illetőt legsúlyosabb bűnnel kínzással esetlegesen munkatáborral büntették. A termény után százalékban kellett adózni ez az állattenyésztésnél is így volt (pl.: a zsír beszolgáltatási jegy).

Mesélne nekem Laci bácsi egyéb érdekességeket? -

Hát emlékszem édesapám disznó vágására melyhez kicsit gyáva volt de néhány pohárka után elég bátorsága volt és neki is esett teljesen egyedül teljesen bent az ólba, hogy senki ne vegyen tudomást az állat levágásáról. Emlékszem arra is hogy átnéztem a szomszédba és a szomszédnál megjelentek a fekete-kabátosok más néven ÁVH-sok és láttam ahogy mindent amit lehetett elvittek és semmi ellenszegülést nem mert tanúsítani csak a sapkáját tudta földhöz vágni dühében.

-

Nehéz korszak volt nem volt könnyű de a magyar paraszt túlélte. 15

(illusztráció) Érdekes mire képes az ember saját fajtársaival szemben semmi kímélet csak a megrögzült eszme, ami hajtja a rendszert és ennek köszönhetően ezreket nyomorítanak meg és tesznek földönfutóvá, hogy egynek az akarata érvényesülhessen. Az egyszerű ember könnyen fel tudott törni, ha a párthoz csatlakozott és pártfogoltja volt így könnyen vezető pozíciót is kaphatott. „Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal,hogy nem történik semmi, vagy azzal,hogy minden egyszerre történik.”14 (Paulo Coelho)

14

Paulo Coelho idézete

16

A dolgozatot készítette: A pályázó köre: I. 9-10. évfolyam Név: Szilágyi Attila Város: Tiszaföldvár Utca és házszám: Zrínyi Miklós utca 52 Irányítószám: 5430 Telefonszám: 0630-823-0341 E-mail cím: [email protected]

A felkészítő tanár: Gyermán János Tamás Szentannai Sámuel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium 5300 Karcag, Szentannai Sámuel utca 18. E-mail cím: [email protected] ELÉRHETŐSÉG: 0630/4252080

17

Felhasznált szakirodalom:  Bartucz László az általam készített interjúja  Botos János: Az államosítás és a szakszervezetek. Budapest: Népszava. 1988. ISBN 963-322-716-X  Bolgár Dániel: A kuláküldözés fogalomtörténeti vetülete  BOLGÁR Dániel: A kulák érthető arca. Fogalomtörténeti vázlat. In: HORVÁTH Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008. 50–93. – Pontos hivatkozást csupán az idézetekhez rendelek  Galambos Sándor: Rém’ híres kor. In Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti érdekvédelem, önigazgatás. Szerkesztette: Erdmann Gyula. Gyula, Békés Megyei Levéltár.  Gyarmati

György:

A

Rákosi-korszak.

Rendszerváltó

fordulatok

évtizede

Magyarországon, 1945–1956. Rubicon, 2011  LÔCSEI Pál: Ki a Kulák? Szabad Nép,1949. január 7  KÁVÁSI Klára: Kulák lista. Agóra, Budapest, 1991. 106–110  Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 266–268. o. ISBN 963-05-2443-0 Online elérés  Pest Megyei Levéltár XXIII. 3-c/7. 1. Személyi kimutatások. Kuláklisták. Ceglédbercel község társadalmi névjegyzéke kulákokról. 1951. december 3.  Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta, Madách-Posonium kiadó, 1994, ISBN 80-7089-225-0  RÉVAI József: Marxizmus és népiesség. In: Uô: Marxizmus, népiesség, magyarság. Szikra, Budapest,1948. 213–336  Száray Miklós-Kaposi József Történelem IV. (Nemzeti Tankönyvkiadó 2006)  http://mult-kor.hu/20120629_ma_van_a_kulakuldozes_aldozatainak_emleknapja

18