A Környe-Bánhidai Egyházközség megalakulása Kétszáz évig, ha éltek is protestánsok a faluban, számuk elenyészı lehetett.
Dr. Edelényi- Szabó Dénes :Komárom megye felekezeti és nemzetiségi a mohácsi vésztıl napjainkig Budapest, 1927, 15-16.oldal Csak a szénbányászat kialakulása után betelepülı bányászok változtatták meg az arányt, de még így is az 1920-as népszámlálás adatai szerint a reformátusok aránya öt százalék alatt maradt. 1900-ban a lakosság száma 2220, ebbıl református 61, 1910-ben 3638 lakosból 218 a református, 1920-ban 5005 lakosból 239.6 A további változásokat, a reformátusok számának növekedését jól jelzik az 1938-ban megjelent vármegyei monográfia adatai: Ezek szerint „Bánhida össznépessége 9800 lélek. Ebbıl 4800 lakott belterületeken, 4400 bányatelepen, 150 a villamos erımőtelepen, 100 Körtvélyespusztán, 90 Síkvölgypusztán és kb. 230 a MÁV állomáson. Vallási tekintetben 8300 lélek a r. kat., 850 a ref., 55 a g. kat., 320 az ág. ev. és 90 az izraelita egyház híve. […] A református egyház 1930-ban alakult. Elsı lelkésze Kiss Gyula missziós lelkész volt. Istentiszteleteket a községi tanácsteremben tartanak. Jelenlegi lelkésze Somogyi István.”1
1
Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelıre egyesített vármegyék múltja és jelene. Bp. 1938. p. 536.
„36, Tárgyalás alá került Németh Zsigmond környei presbyter és társai, valamint a Bánhidán élı reformátusoknak az iránti kérelme, hogy a környei fiókegyházat önálló missziói egyházzá alakíthassák Környe központtal hogy Környén és vidékén, valamint a Bánhidán élı reformátusok megfelelı lelki gondozásban részesüljenek s az iskolás gyermekek hitoktatása is kellı képen teljesíthetı legyen. Egyhm. Kgy. örömmel látja a Környén és vidékén valamint a Bánhidán szétszortan élı reformátusoknak vallásunkhoz való hőségét és ragaszkodását, s azt a lelki szomjuságot, hogy lelkészi gondozás alá óhajtanak kerülni: tekintettel azonban arra, hogy a missziói egyházzá alakuláshoz szükséges elıkészületek nincsenek megtéve s egyelıre még a szükséges anyagi eszközök is hiányoznak, a kérdést csak ugy tudja megoldani, hogy a környei ref. hívek lelki gondozását a dadi lelkészre bízza s az ezen körzetben élı híveink lelki gondozásának késıbbi megoldását az egyházmegye elnökségére bízza és éber figyelmébe ajánlja. Errıl Németh Zsigmond környei presbyter értesítendı.”2
„14/l. Esperes ur jelenti, hogy a Környe-bánhidai hívek lelkigondozásának kérdését sikerült megoldani missziói s. lelkészi állás megszervezésével Környe székhellyel s ezen állásra püspök ur kinevezése alapján Kis Gyula s.lelkész mőködik f. é. február hó 1 tıl dicséretreméltó buzgósággal. Bánhidán is megalakult a presbytérium, az egyház gondnokául Tóth Miklós jegyzı urat választották meg, kinek áldozatkészsége tette lehetıvé, hogy 300 P. értékben urasztali szt. edényeket vásároltak: egy ezüst tálcát és egy borkancsót pedig Tóth Miklós és neje adományoztak. A missziói s. lelkészi állás megszervezésérıl szóló jelentéssel kapcsolatban javasolja esperes ur, hogy mivel Kecskédet a környei missziói s. lelkész könnyebben gondozhatja, Dadtól csatoltassék a Környe-bánhidai missziói körzethez. Egyhm. Kgy. örömmel veszi tudomásul a Környe-bánhidai missziói s. lelkészi állás megszervezését és esperes urnak ezen ügyben tette szives fáradozásáért köszönetét nyilvánítja, de 2
A Tatai ref. egyházmegye közgyőlésének jegyzıkönyvébıl, Tata, 1929. július 17. Lelıhely: Tatai egyházmegye levéltára, Ács, Közgyőlési jegyzıkönyvek, Jegyzıkönyv 1929-32, 20-21.o.
köszönetét fejezi ki a bánhidai hívek áldozatkészségéért, mellyel az urasztali szt. edényeket beszerezték, fıként pedig Tóth Miklós községi jegyzı, gondnok urnak és nejének szíves adományáért, buzgóságáért, tettre-serkentı példaadásáért, mellyel ottani híveink lelkében is megindították az egyházunk iránti szeretetnek és ragaszkodásnak áldozathozatalban megnyilvánuló érzéseit. Tekintettel az esperesi jelentésben felhozott okokra Kgy. Kecskédet Dadtól a Környe-bánhidai missziói körzethez csatolja, mirıl a ftdı egyházkerületi közgyőlést tisztelettel értesíti.”3
Hosszú, nehéz munka vette kezdetét, azzal, hogy 1930. február 16-án Kiss Gyula református lelkész a bánhidai községházán megtartotta az elsı református istentiszteletet.
A dátumot Miklós Dánielné, született Laposa Erzsébet jegyezte fel Bibliájába. 3
A Tatai egyházmegye közgyőlésének jegyzıkönyvébıl, Tata, 1930. július 23. Lelıhely: Tatai egyházmegye levéltára, Ács, Közgyőlési jegyzıkönyvek, Jegyzıkönyv 1929-32, 75.o
Elıször szórvány gyülekezet volt, majd 1933-ban a környei egyház filiája lett, 1936-ban pedig társulva a környei reformátusokkal megalapították a „KörnyeBánhidai Református Egyházközséget”, amelyhez kilenc szórvány tartozott. Ekkor került többek között a vértesszılısi szórvány gyülekezet is a környebánhidai egyház gondozásában. Korábban Tatához tartozott. Somogyi István lelkipásztoré az érdem. Vállalta a nem kevés fáradsággal járó missziós tevékenységet, járta a környezı falvakat, pusztákat, felkereste a szórványban élı református családokat. Közöttük is ellátta a lelkipásztori szolgálatot. A szervezımunka mellett legfontosabb feladatának tartotta a templomépítést. Megindult a küzdelem a saját templomért és iskoláért, a gyülekezet országos győjtıakcióba kezdett. A bánhidai „politikai község” - egy a Fıtisztelető és Nagyméltóságú Egyetemes Konvent-hez írt kérelem alapján - nem szívlelte a községházán sokáig ıket: „… renoválás ürügye alatt onnan is kitettek bennünket. Ideiglenesen most az ágh. ev. templomban jövünk össze. Ez a templom azonban Bánhida szélén van és a reformátusainknak 3 irányból és 3 kilométert kell megtenniük amíg oda érnek.”
Templom- és iskolaépítés Fıtisztelető és Nagyméltóságú Egyetemes Konvent! Alulírottak azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk a Fıtisztelető és Nagyméltóságú Egyetemes K., hogy a bánhidai ref. egyháznak templom és iskola építése befejezéséhez 6000 pengı közalapi segélyt nyújtani szíveskedjék…. Kérésünk támogatásáért legyen szabad elıadnunk, hogy az 1930-ban missziói s. lelkész által elıször összehozott híveink 80 százalékban a legcsekélyebb keresetükbıl élnek. Csak három vitéz egyháztagnak van földje és 35 egyháztagnak saját háza. A többi bérbe lakik. Az egyház tagok már azzal, hogy Környével együtt anyagilag lehetıvé tették, hogy Környe-Bánhida név alatt 6 község és 14 külterület 1936-ban társegyház lehetett, bizonyosságot tettek arról, áldozatok árán is akarják az egyház fennállását, életét és virágzását. A Habsburg királyaink alatt folyó magyar és vallásüldözés teljesen elpusztította a bánhidai egyházat, … vagyonából nem maradt más meg csak egy romállapotban lévı úrvacsorai ónkancsó. A református egyházi tagok közül pedig senki. Akik ma a bánhidai egyházat alkotják mind az utóbbi 30 év alatt költöztek Bánhidára. A 40 ? családból kettı sem jött ugyanabból a községbıl, egy asztaltól és egyházból. …. Az egyháznak az alapja a sors útját az ország legkülönbözıbb részeibıl összeverıdött reformátusok a hite, gyülekezeti életét élni akaró vágya volt. Az istentiszteleteket pedig a községháza tanács termében tartottuk, ebben az évben azonban renoválás ürügye alatt onnan is kitettek bennünket. Ideiglenesen most az ágh. ev. templomban jövünk össze. Ez a templom azonban Bánhida szélén van és a reformátusainknak 3 irányból és 3 kilométert kell megtenniük amíg oda érnek. Az egyház már igen harcol azért, hogy iskola és templom legyen. 1934-ben kérvényezett iskola felállításához személyes közbenjárást. 1938 telén járult hozzá a minisztérium 6000 P. építési anyagot helyezett kilátásba. A politikai község, amely gondos bıkezőséggel támogatja a róm. kath. egyházat és iskolát, eddig minden kérésünket elutasította. Templom helyet sem adott. Azt is katolikus ember közvetítésével tudtuk csak venni megfelelı helyen. 1820 öles telekért 500 pengıt kellett fizetnünk. A miniszteri döntés után újból a községhez fordultunk és kértük, hogy adjon három alkalmas telke közül egyet ref. egyháznak iskolájára számára és adjon létszámunknak megfelelı segélyt. A telek kérés elıl teljesen elzárkózott. Segélyképpen pedig 6000 pengıt, vagyis annyit szavazott meg, amennyit a minisztérium kilátásba helyezett. Megjegyezte még a képviselı testület, hogy az összeg jóval az arányon felül van. Hosszas tanulmányozás után sikerült kimutatni, hogy az iskolafejlesztés nem nyugszik a canonica visitátión, tehát a ref. egyháznak még 12.000 pengı jár. Ezt a kérést azzal utasították el, hogy az új róm. kath. iskola telke s épülete sincs a róm. kath. egyház nevén, hanem a
községén, tehát azt nem adták segélyképpen az egyháznak. Ezt a határozatot megfellebbeztük azon az alapon, hogy a tulajdonjog kérdése a segítés tényét nem befolyásolja. A fellebbezés március óta a Komárom megyei törvényhatósági biztos elıtt van, és csak most hívták fel a községet új határozat hozatalára. Az iskola építésére kilátásba helyezett állami és községi segély módot nyújtott volna arra, hogy az iskola megépüljön, de nem volt hely. A templom helyet pedig az egyház sem akarta iskolával elfoglalni. Így alakult aztán az a terv, hogy az iskola és a templom egy helyre épüljön, s mivel a telek kicsiny, egymás fölé. Az elgondolást Szeghalmy Bálint miskolczi építész mővészien oldotta meg, s az építkezéshez a minisztérium is hozzájárult. Az épület templom jellege tökéletesen meg van ırizve, jóllehet a földszinten van az iskola és a tanítói lakás és az emeleten a templom. Az egyház bár évek óta a hívek önkéntes felajánlása alapján győjti a templom építésére a pénzt, alispáni engedéllyel hét vármegye területén is győjtött e célra, nem volt felkészülve az ilyen nagy építkezésre. Az eddig összegyőjtött 5000 pengıt telekért kellett odaadni. De szükségünk volt a helyre, hogy valahol megvethessük a lábunkat,. Az egyház, bár nem volt felkészülve erre az építkezésre, kénytelen volt belefogni, mert különben az állami és községi segély is elveszett volna. Újabb kérésre és közbenjárásra a kult. min 10.000 pengıre emelte fel az államsegélyt. A községi segély 6000 pengı, 5000 pengıt pedig az egyház a Közalaptól vesz fel. Az egész építkezés 43-45.000 pengıbe kerül. Egyelıre csak a legszükségesebb dolgok készülnek el. Az épületet a torony elhagyásával tetı alá kell hozni. Az iskola és tanítói lakás teljes elkészítését a minisztérium írta elı. E nélkül az államépítészeti hivatal nem eszközli a kifizetéseket. Ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez 28-30.000 pengı kell. Állam: 10.000 Községi 6000 Kölcsön 5000 Templomi kölcs. 1000 Hívek felajánlása 1000 23.000 A biztosított fedezet, mely egy-két héten belül rendelkezésre is áll 23.000 pengı. Komárom-Pest, Szolnok, Veszprém megyékbe a győjtés folyamatban. A győjtésbıl azonban a hiányzó összeget nem tudjuk elıteremteni. Mély tisztelettel kérjük azért a Fıtiszt. és Nagymélt. Egyetemes Konventet, hogy a semmiféle egyházi épülettel nem rendelkezı, nagy katolikus és nemzetiségi tengerben küzdı és harcoló, a maga erejébıl is nagy erıfeszítést tevı egyházat s kért segély megadásával támogatni, további munkájában bátorítani és segíteni kegyeskedjen. Ha kérésünket ott sem hallják meg, ahol ugyanaz a szív és ugyan az a lélek él és ırködik magyarnak megmaradásáért és megerısödésért, mi is harcolunk, akkor nem tudunk hová fordulni.
Ha kérésünk az elıadott formában nem volna teljesíthetı, kérjük a N. hogy a segély egy részét kegyeskedjenek most folyósítani, a többi részét pedig évi segély formájában 15 éven keresztül, úgy hogy az az 5.000 pengıs közalapi kölcsön törlesztésére szolgáljon. Így az egyháznak a közalapi kölcsön törlesztésére lekötött összegei felszabadulnának, és az egyház más forrásból szerezhetne kölcsönt, vagy további közalapi kölcsönért folyamodna, hogy az építkezése addig a pontig juthatna, ahol a megépített részek pusztulása nélkül és a Kult. Min. elıírása szerint meg lehet állni. Kérésünket ismételten bölcs és megértı jóakaratába ajánlva maradunk a Fıtisztelető és Nagyméltóságú Egyetemes Konvent alázatos szolgája.
Nem adtak megfelelı telket a reformátusoknak a templom és iskola céljára. Így a gyülekezet 5000 pengıért megvásárolta Smudla Ferenc 1820 öles telkét az Árpád út és a Síkvölgyi út sarkán. Az egész ügyletet egy Virágh Zsigmond nevő tatai ügyvéd intézte, aki az 5 pengı 80 fillér bélyegköltségen kívül semmilyen díjat nem számolt fel a bonyolításért. Ármai Ernıné így emlékezik Életképek gyülekezetünkrıl 1999-2000 címő visszaemlékezésében:
Tehát az elutasításnak nemzetiségi oka és a Bánhidán sokáig pejoratív fogalomként használt „gyüttment”-ek elleni antipátia lehetett. De ne legyünk igazságtalanok az akkori bánhidaiakkal szemben, nem mellékes a gazdasági ok sem: a nagyközség hatalmas mértékben fejlıdött a harmincas években. Többek között óvoda, csendırlaktanya épült, ekkor emelkedett ki a földbıl Újbánhida, a villanyt be kellett vezetni, csatornázni kellett, stb. A „ politikai község” újabb és újabb pótadók kivetésére kényszerült.4 Az is igaz, hogy a katolikus hagyományok miatt a katolikus templomot és iskolát jobban támogatta a község, oly annyira, hogy az utóbbit saját maguk emelték.
4
Bánhida község költségvetések 1932-1946/47 (Tatabányai Levéltár)
1938-ban pedig presbiteri győlésen indítványozta, hogy „a bánhidai egyház templomépítésre vegyen fel 5000 pengó közalapítványi kölcsönt”.5 Egy presbiteri győlésen bejelentette a lelkipásztor, hogy Lıke Károly esperessel a létesítendı iskola ügyében eljártak Zsindely Ferenc államtitkárnál, aki határozott ígéretet tett arra, hogy egyházunkat hathatósan támogatja az iskolalétesítés ügyében. E hír hallatára a presbitérium eltekintett a magán jellegő iskola felállításától. Ebbıl láthatjuk, hogy a presbiterek is fontosnak tartották felekezeti iskola alapítását. 1938. augusztus 12-én vetıdött fel elıször hivatalosan is az iskolaalapítás gondolata. December 13-án rendkívüli győlést hívott össze a lelkipásztor, s ezen felolvasta a vallás- és közoktatási miniszter rendeletét, amely szerint „a Bánhidán felállítandó református elemi iskolának 1 tanterem és 1 tanítói lakás építési költségéhez 6000 pengı építési államsegéllyel hajlandó hozzájárulni, ha az egyházközség kötelezettséget vállal arra, hogy a tantermet berendezve és felszerelve legkésıbb 1939. évi december hó 1-jére tanításra alkalmassá teszi, a szükséges tanítói állást megszervezi”.6 A presbiterek örömmel vették tudomásul a miniszter leiratát, s vállalták a kötelezettségeket is, bízva abban, hogy a község is segít majd. Iskolaépítés céljára a templomhely melletti Braunféle telket kívánták megszerezni, de erre nem volt lehetıség. Így a kb. 200 5
A bánhidai református egyház iratai. (A továbbiakban: B. R. E. I.). Jegyzıkönyvek:
1938. jún. 19.) 6 B. R. E. I. Jegyzıkönyv: 1938. dec. 13.
négyszögöles telken kellett felépíteni az iskolát is. Egy környei kımővessel már tervet is készíttettek. Az 5000 pengı közalapi segélyrıl, amit templomépítésre kértek, most úgy döntöttek, hogy iskolaépítésre fordítják. A következı közgyőlésen (1938. dec. 18.) Bagossy Béla fıgondnok ismertette a kilenc év óta fennálló egyház fejlıdését. „hogyan lett szórványból fiókegyház, röviddel késıbb anyaegyház. A múlt évben templomtelket vettünk, most pedig elérkeztünk egyházi életünkben egy nagyon fontos állomáshoz, a református elemi iskola felállításához.” Számba kellett venni a templom és iskola felépítésének anyagi feltételeit. Erre 1939. március 9-én került sor. A lelkipásztor összesítette a rendelkezésre álló, vagy csak remélt forrásokat. Az államsegélyt, a közalapi kölcsönt, Bánhida község támogatását, a hívek adományait és a győjtésbıl befolyó pénzt összesítve 36 374 pengı lett a végösszeg. Ezek ismeretében már ezen a győlésen döntöttek arról is, hogy a bemutatott két terv közül melyiket fogadják el. Az egyik terv készítıje Vasvári László, egy budapesti építı cég mérnöke, a másik tervet pedig Szeghalmy Bálint okleveles mérnök, miskolci mőszaki tanácsos készítette. Mindkét terv elnyerte a bánhidai presbiterek tetszését. A választásban döntı szerepe volt az építési költségnek. Vasvári László 40 ezer pengı költséget tüntetett fel, Szeghalmy Bálint pedig 30–33 ezer pengıt. Volt egy másik szempont is, amely befolyásolta a döntést. Mivel a községi képviselı-testület nem szavazta meg a kért segélyt, s nem biztosított telket az iskola felépítésére, így a korábban (1937-ben) templomépítés céljára vett mintegy 200 négyszögöles telken kellett felépíteni az iskolát, a tanítói lakást és a templomot is. Vasvári László emeletes épületet tervezett, Szeghalmy Bálint pedig elfogadva a lelkipásztor javaslatát, a templomot a tetıtérben tervezte kialakítani, s „így az egész épület templom jellegét meg lehetett tartani.” E két ok miatt a presbiterek egyhangúlag Szeghalmy Bálint tervét fogadták el. A háború is beleszólt a nagy lelkesedéssel és lendülettel elkezdett iskola- és templomépítésbe. A háborús körülményeknek és közhangulatnak is szerepe lehetett abban, hogy a községi képviselı-testület nem szavazta meg a presbitérium által kért segélyt, s az iskola céljára szükséges „központi fekvéső helyet” sem biztosította. A háború miatt az országos győjtést is abba kellett hagyni. Késıbb a „Magyar a magyarért” mozgalom keretében győjtöttek ugyan 103 pengıt, de az nem sokat segített. Közben újabb problémák is adódtak.
Az erıfeszítéseket siker koronázta, az 1939. november 12-én délelıtt 10 órakor kezdıdı ünnepségen Lıke Károly esperes, felsıházi tag felszentelte az iskolát, amely templomként is mőködött Szeghalmy Bálint tervei alapján.
Szeghalmy Bálint
Tevékenysége a két világháború közötti idıre esett. Azt a századforduló utáni eszmét képviselte, hogy egy épületet teljes egészében (berendezésével együtt), egységes szellemben kell megtervezni. Csak természetes anyagokat használt: követ, fát, vasat. A templomainak mérete szolid, a 200-400 lelkes gyülekezetet tartotta családiasnak. Építészettörténetünk egyik legtermékenyebb tervezıje volt. 91, többségében pályamő nyertes épülettervet készített,- közötte 59 jobbára magyar stílusú protestáns templomtervet. „A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga természetes színében. A templom: Isten trónterme. Legyen jó természetes világítás. (Ez megszabja az ablakok méretét, elhelyezkedését.) Akusztikája természetes: a csendesen elmondott Ige is legyen mindenütt jól hallható. A református istentisztelet sok elembıl áll: istentisztelet, bibliaóra, szeretetvendégség, ifjúsági alkalmak, közmővelıdés. Mindennek legyen helye."
Nagyváradon született 1889. ápr. 21–én, középiskolába is oda járt, 1912-ben a budapesti mőegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Már mint mőegyetemi hallgató 1911-ben elkészítette a Nagyvárad-Velence református templom építési tervét, azonban rövidesen kitört az elsı világháború, így a templomépítés nem valósulhatott meg. A fiatal építészhallgatót Kós Károly és építésztársainak munkássága – bár a közvetlen kapcsolat eddig nem bizonyított – nagyban befolyásolhatta és egy életre elkötelezetté tette a népi építészet iránt. A megismert erdélyi népi élményvilágból merített és alkalmazott építészeti elemek már elsı munkáinál megjelennek. (Egy Árpád-kori mőemlék. A mezıtelegdi réf. templom.A Vasárnapi Újság 1909. okt. 3.-i száma.) 1914-ben bevonult katonának az elsı világháborúba, de 1915-ös sebesülése után már nem kellett frontszolgálatot teljesítenie. 1919–1929 között Nagykanizsa városi mérnöke lett. Ezekben az években készültek a következı építészeti tervei: a karcagi kultúrház, a hódmezıvásárhelyi iparos-egylet székháza, a szombathelyi felsı kereskedelmi iskola épülete, a soproni evangélikus teológiai internátus épülete,
a nagykanizsai mozgószínház és kultúrház. Nagykanizsán az ı tervei alapján épült fel a Beák-villa, a Teutsch-kastély, a vásártér és a piaci árucsarnok. 1929. május 1-tıl Miskolc fımérnökévé nevezték ki. Miskolci évei alatt készült munkái közül kiemelkedik a kalotaszegi stílusban tervezett Martinkertvárosi és Deszka-templom. A tetemvári temetıben a reformátusoknak már a XVII. századtól kezdve volt ravatalozójuk, majd templomuk. Fatemplom épült 1724-ben és 1781-ben, majd 1874-ben készült el az a kereszt alaprajzú épület, mely a jelenleginek közvetlen elıdje volt. Ennek romlása miatt írtak ki pályázatot új templom építésére, amelyet ı, az akkori városi fımérnök nyert meg, így az ı tervei alapján épült föl a templom 1938-ban. A tervezı erdélyi származása és Kós Károllyal való kapcsolata meghatározó volt a magyaros szecessziós épület tervezése során, hiszen zömök alsórésző, fiatornyos, galériás tornya meredektetıs, zsindelyezett, festıi tömege és boronafalat idézı külseje erdélyi emlékeket ébreszt a nézıben. Az épület térdhajtásos, ikerdúcolásosfüggesztéses szerkezete a székely építımesterek hagyománya. Templomai: Borsosgyır, Kenderes, Keszthely, Miskolc, Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Pesterzsébet (Klapka tér), Révfülöp, Sümeg, Tapolca, Kisbér, Tihany, Zalaegerszeg, (1937–1939 között Hévízen római katolikus kápolnát tervezett és épített. Enyingen evangélikus templomot 1938-ban. ) Világi épületei: a községháza Gelsén, kastély Palinban, szegényház Gyırben, kultúrház Szepetneken. 1934-ben avatott Avasi kilátó. 1936 után a Budapesti Mérnöki Kamara tagja. Szeghalmy késıbbi legfıbb „bőne” az lehetett, hogy ı tervezte a kormányzó, Horthy Miklós falujának a templomát és a községházát. Az 1945 elıtti utolsó, már a második világháború idıszakában befejezett és egyben a legnagyobb beruházásnak a községháza felépítése számított. A kormányzó ezt az ügyet minden korábbinál nagyobb érdeklıdéssel karolta fel, a tervezésbe és a kivitelezésbe személyesen is beavatkozott. Az elöljáróság vezetıi 1939 nyarán felkeresték Horthyt, és tájékoztatták elképzeléseikrıl. A reprezentatív és éppen ezért rendkívül drága épülethez a kormányzó támogatását azonnal megnyerték, de Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a magas költségek miatt nem hagyta jóvá a terveket, és inkább a régi községháza kibıvítését javasolta. 1940 márciusában az elöljáróság egy újabb, egyszerőbb tervet terjesztett a kormányzó elé, amelyhez már a belügyminiszter is hozzájárult azzal a kikötéssel, hogy az építkezés a berendezéssel együtt sem kerülhet százhúszezer
pengınél többe. Horthy Miklósnak azonban, de talán még inkább nejének, a kormányzónénak nem tetszett igazán a magyaros stílusú, leegyszerősített tervezet, ezért a homlokzatot barokk stílusúra dolgoztatták át. A többletköltségeket a kormányzó magára vállalta, míg az építkezéshez szükséges pénz legnagyobb részét a község kölcsönbıl fedezte. Az épület alapkıletételét 1941. október 3-án maga Horthy Miklós végezte, s alig egy év múlva, 1942. október 25-én sor kerülhetett a Szeghalmy Bálint építészmérnök tervei alapján felépített községháza ünnepélyes átadására. A második világháború után Németországba menekült, végül feleségével Deggendorfban telepedett le, 1963. jún. 16-án halt meg. 2000. október 29-én a hazahozták az ı és felesége hamvait és Miskolcon a Deszka templom közelében temették el. Nevét Keszthelyen a Szeghalmy Bálint Református Alapítvány és Miskolcon a Szeghalmy Bálint Építészeti Alapítvány ırzi.
Enying Evangélikus templom (1998) 1995- (1938)
Hévíz (terv 1941, épült:
Kenderes
Keszthely- evangélikus templom
Keszthely
Kisbér
Mersevát –evangélikus templom
Miskolc-Martin-kertváros
Miskolc- Deszkatemplom
Mosonmagyaróvár
Nagyatád
Sümeg
Pesterzsébet /terv/
Tapolca
Zalaegerszeg
A REFORMÁTUS ELEMI ISKOLA BÁNHIDÁN A közoktatási miniszter 1940. február 28-án hozzájárult a bánhidai református iskolánál az elsı számú tanítói állás megszervezéséhez azzal a feltétellel, hogy az egyház lakást ad vagy lakáspénzt, valamint kertet vagy kertilletményt a tanítónak, aki emellett a kezdı tanítói fizetés 20 százalékát kapja. A presbitérium a miniszteri rendeletet tudomásul vette, s annak megfelelıen állapította meg a tanító díjlevelét. A díjlevél a tanító kötelességét is meghatározta: „a rábízott osztályok tanítása, valláserkölcsi nevelése, az összes kántori teendık végzése, valamint a lelkipásztornak segédkezés a belmissziói munkában”. A tanítói állásra többen adtak be pályázatot. Ezek alapján a közben megalakult iskolaszék feladata volt a jelölés. A lelkész a korteskedés elkerülése végett nem engedte meg a jelöltek nyilvános bemutatkozását. Rápolthy Viktor lett a bánhidai református elemi iskola elsı tanítója, a következő presbiteri győlésen már ı vezette a jegyzıkönyvet. Ez a Környén 1940. október 21-én megtartott együttes presbiteri győlés azért volt jelentıs és emlékezetes, mert Somogyi István lelkipásztor ekkor jelentette be, hogy eltávozik a környe-bánhidai gyülekezetbıl, ugyanis Csıszre megválasztották lelkipásztornak. A bejelentést a presbiterek „a legnagyobb sajnálattal és ıszinte fájdalommal vették tudomásul. Somogyi István lelkészi érdemeit jegyzıkönyvben megörökítik, neki fáradságos, önzetlen és jól végzett munkájáért köszönetet szavaznak […] és további pályafutásához a legjobbakat kívánják.”7 Bár a torony még nem készült el és a képen is látható módon még nem vakolták be a falakat, a tanítás 1940-ben kezdıdött Rápolthy Viktor tanítóval. A tanító úr, akit Szolnokon a két világháború közti jelentıs költıként is számon tartanak8, csak rövid ideig maradt itt, 1940. december 2-án behívták katonai szolgálatra és késıbb már nem tért vissza.
7
13 Uo. Jegyzıkönyv: 1940. okt. 21.
8
Én vagyok : versek / Rápolthy Viktor. Megjelenés: Szolnok : Verseghy Irod. Kör, 1938.
Rápolthy Viktor (1916-19959) Pedagógus, költı, lektor
„A diákok önképzıköre, sportköre is jó eredményeirıl volt nevezetes. Öntevékenységük legkiemelkedıbb eredménye a Nagykırösi prepák lapja volt. 1934. októberétıl 1939. szeptemberéig jelent meg öthetenként. Hírek rovata az iskola eseményeit, vagy olyan híreket közölt, amelyek érintették a tanulóifjúságot. Terjedelmének legnagyobb részét a diákok novellái, versei alkották. Szerkesztıi üzenetek és rejtvények tették színesebbé. A lapot azért indították, hogy segítségével kellı összeget elıteremtve rádiót vásárolhassanak az intézetnek. Ezt a feladatot azonban jóval túlnıtte a folyóirat. A lap szerkesztıi: Aradi Tivadar, Molnár Gábor, Péczeli Nagy Lajos, Rápolthy Viktor, Gócz Imre voltak. Az 1936. II. évfolyam 6. számával a lap új címmel jelent meg, ez a Jövı útja volt. Azért változott meg a cím, mert a prepa szó nem magyar eredető, és mert kellemetlen íz tapadt a szóhoz. 1937-tıl Sport rovatot is indítottak. 1937. novemberétıl közösen jelentették meg a kecskeméti tanítóképzı intézettel. Ekkortól tartalmában is változás állt be, kibıvült pedagógia témájú tanulmányokkal. A háború éveiben a folyóirat megszőnt.”10
9
forrás: az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa Nagykırös mővelıdési helyzetképe a két világháború között http://www.vknagykoros.c3.hu/kul5.htm
10
Mővei11: • A boldogság legendája (Szolnoki költõk a két világháború között) Szolnok : MTA Jász-Nagykun-Szolnok M. Tud. Testülete, 2002 Debrecen : Kapitális Pelikán könyvek • A Jászberényi Vasas Szakszervezeti Munkáskórus története : [19601980] / ... Bárdos István kórustitkár A Jászberényi Munkásénekkar története 1960-1975 címő munkájának felhasználásával szerkesztette, az 1975-80-ig tartó részt és az elıszót írta Rápolthy Viktor. Megjelenés: [Jászberény] : [Jászberényi Vasas Szakszervezeti Munkáskórus], [1980] [Budapest] : [Vasas Soksz.] • Ahol öröm volt tanulni Ref. L. 1990. 34.évf. No.27. 4. p.12 • Én vagyok : versek Szolnok : Verseghy Irod. Kör, 1938. • Ének-zene 7. Alcím: Tankönyv az általános iskolák 7. osztálya számára Rápolthy Viktor (Lektor) Kiadó: Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest , 1971 • Hogyan hozhatjuk közel Bartók Béla mővészetét a tanulókhoz? Folyóirat: É-Zene Tan .Megjelenés: 1989. 32.évf. No.3. 133-135. p.13 • Hogyan segíthetik a zenei közmővelıdési feladatok megvalósítását az iskolák és a mővelıdési házak? Megjelenés: Szolnok : Pedagógus Továbbképzı Int., 1980. • Mire jó az óravázlat? Köznevelés 1978. január-december I-II. • Zenei emlékek Szolnok megyében Megjegyzések :Jászkunság 18. évf. (1972.09.) 3. sz. 141-144. p.14
Csizsek Istvánné (szül.:Czérna Klára) visszaemlékezései szerint, aki 1943-46-ig járt a Bánhidai Református Iskolába : a mai gyülekezeti terem szolgált osztályteremként, elıl egy hatalmas vaskályha, katedra és harmónium állt. Tintatartós három padsorban tanult kb. 50 diák összevont 1-6 elemi osztályban. Tanítók: Rápolthy Viktor15, Szabó Ilona, Szıcs Lenke, a háború 11
forrás: az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa http://nektar1.oszk.hu/LVbin/LibriVision/lv_view_records.html Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár katalógusa http://opac.opkm.hu/sfr.php?mfn=21461 13 Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár katalógusa http://opac.opkm.hu/sfr.php?mfn=21461 14 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár Corvina OPAC 12
15
1940. dec. 2-án behívták katonának, ezért helyettesíteni kellett.
alatt Slízs Alíz16, Cserháti Ilona, a háború után Kun Aladár17 voltak. Aki rosszalkodott kiállították a vaskályha mellé térdepelni, vagy 25 pálcaütést kapott, a csúnya írásért körmös járt. Egyetlen könyvet használtak írásra, olvasásra, számolásra és csak egy füzetet., az énekhez zsoltáros könyvet. A hittant Gyimóthy Géza18 tartotta, aki Környérıl járt át. Vasárnaponként a mai gyerek hittan helyett vasárnapi iskolába mentek, amit a nagyobb lányok tartottak. Háború alatt gyakran kellett hazafutniuk légiriadókor. Legszomorúbb élménye Klári néninek az volt, amikor másodikos korában az egyik osztálytársa, Monok Éva egész családjával19 a bánhidai vasútállomást ért szınyegbombázás áldozata lett 1944-ben. A család temetése is háborús körülmények között zajlott, amikor a lelkész a búcsúztatót tartotta, akkor is megszólaltak a szirénák és mindenki futott, a halottakat is sebtiben földelték el a sírásók.
1940/1941 16
Amikor 1945. márciusában bejöttek az oroszok, örömében az ablakban táncolt, a gyerekek pedig indulót énekeltek. Forrás: Csizsek Istvánné 17 Szovjet fogságból érkezett haza . Forrás: Csizsek Istvánné 18 Gyimóthy Géza (1913-1977) református lelkész volt, elõszõr Környén, majd a naszályi gyülekezetben szolgált. Pápa környéki településen, Adásztevelen éltek. Középparaszti birtokukon gazdálkodtak, nyolc gyermekük közül egyedül az õt tudták felsõfokon taníttatni. Régi kálvinista família, mely a családihagyomány szerint még Mária Teréziától kapta az adómentességét. Felesége: Tálos Terézia (1919-1984)könyvelõi szakvizsgával rendelkezett, gyermekei születéséig bérelszámolóként dolgozott a pápai textilgyárban; 1952 után a háztartást vezette, és férje gyülekezetében szolgált haláláig. Forrás. http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/g208.htm 19 Monok Éva, Monok János, Monok Jánosné, Monok Sándor esett áldozatul.
(A képet Ármai Béláné, szül.: Miklós Sarolta bocsátotta rendelkezésünkre A képen azonosított személyek: Jámbor Lajos, Ármai Béla, Jámbor Juliska, Moharos Valika, Molnár Klára, Egyeg Valéria, Egyeg Irma, Molnár Lídia, Varczog Juliska, Ármai Ilonka, Varczog István, Molnár József, tanító: Rápolthy Viktor) Czérna József bizonyítványa szerint az ide járó tanulóktól a következıket várták el: lelkünket és testünket egyaránt gondoznunk kell…Kerülni kell a hazugságot, esküdést, káromkodást, illetlen beszédet ,mert szívünket, lelkünket beszennyezı bőnök, értük az Isten elıbb-utóbb megbüntet bennünket. De épúgy vigyázni kell testünk tisztaságára és egészségére is. Ennek eszközei a tiszta levegı, a tiszta víz és a mértékletes életmód. A szeszes italtól, a dohányzástól a gyermeknek tartózkodnia kell, mert megmérgezi gyenge szervezetét és gyöngíti elméjét…” 1941-ben, amikor hazánk belépett a háborúba, akkor 30 fiú és 26 lány járt ide, és Szabó Ilona tanított itt egy kimutatás szerint. Az 1943/44-es iskolalátogatási jegyzıkönyv szerint Szıcs Lenke „hajadon állapotú tanítónı” 34 fiút és 37 leányt tanít egy tanteremben, a tanítói könyvtár 49, az ifjúsági könyvtár 12 mőbıl áll, a Turulhoz és a közeli erdıbe kirándultak, és a „szülık megbecsülik az iskola munkáját és támogatják”. Ebben a tanévben csak április elsejéig tartott a tanítás miniszteri rendeletre, vizsga nélkül.
1941/1942 /A képen azonosított személyek: Bálint József, Tóth Béla, Tóth Irén, Tímár Irén, Pénzes Pál, Lıvei Sándor, Molnár József, Jámbor Juliska, Nagy Julianna, Torma István, Moharos Ferenc, Rajz Zsigmond, Lıvei Károly, Árvai László, tanító: Kun Aladár/
1944/45 tanító: Cserháti Ilona 1945 után több segélyt kapott az iskola: 20.166 pengıt 23/1945. számon fogadott el a bánhidai képviselı testület. Az új lehetıség nem sokáig tartott, Kun Aladár tanító 1948-ig, az iskola megszüntetéséig próbálta a csemetéket oktatni és az oly sok küzdelem árán létrehozott iskolát az 1948. évi XXXIII. törvény államosítást kimondó verdiktje helyett megszüntették….
A képen az iskola 1946/1947-es tanulói láthatók, középen Kun Aladár tanító (Csizsek Istvánné képe, a képen azonosított személyek: Kertész József, Kalmár János, Nagy Ottó, Zátonyi Ervin, Slifka Anikó, Czérna Klára, Sáhó Piroska, Csiszár Zsuzsanna, Varczog Júlia, Szakáll testvérek, Turai Attila, Czérna József, Csákberényi Lajos, Laposa Lajos, Juhász „öcsi”)
Nehezebb feladat volt az építkezéssel kapcsolatos problémák megoldása. Az új lelkipásztor elıször 1941 nyarán adott részletes tájékoztatást errıl a kérdésrıl. Ismertette a vállalkozó és az egyházközség közötti ellentét okait. A szakértıként is szerepet vállaló Szeghalmy Bálint felülvizsgálati jegyzıkönyvben állapította meg, hogy kötbér, elmulasztott és hibás munkák miatt jelentıs összeget kell levonni a vállalkozó követelésébıl. ı ezt tagadta, s ezért bírósági per kezdıdött. Az egyház képviselıi szerettek volna békésen megegyezni, de nem sikerült. A lelkész 1942 áprilisában tájékoztatta a presbitériumot a per állásáról. A komáromi törvényszéki tárgyalás nem hozott végleges döntést. Mivel számítani kellett arra, hogy a per hosszabb ideig elhúzódik, úgy döntöttek, hogy az ügyet Virág Zsigmond ügyvédre bízzák. Végül olyan megegyezéssel végzıdött a per, hogy az egyházközségnek kellett fizetni 2500 pengıt. A presbiterek ezt tudomásul vették, de hogy a tartozást kifizethessék, kéréssel
folyamodtak Bánhida község képviselı-testületéhez. „A népiskolai dologi hozzájárulás (évi 920 pengı) terhére, illetve elılegként 2000 pengıt kértek. A képviselık ezt úgy módosították, hogy a kért összeget nem elılegként, hanem segélyként folyósítja a során több jegyzıkönyv megrongálódott, illetve megsemmisült. 1946 elején a lelkész bejelentette, hogy az 1945. évre egyházi fizetését nem vette fel, mert a pénz értékének állandó változásával a fizetések is állandóan változtak, s nem lehetett megállapítani a lelkész javadalmát. Csak 1948-ban kapta meg a lelkész a fizetését. Az egyházközség minden módon igyekezett pénzt szerezni az adósságok és a kamatok törlesztésére. A háborús években a lelkipásztor „filléres adományokra” tett indítványt. 1947 tavaszán Sáhó István presbiter kezdeményezésére a gyülekezeti tagok bemutatták Ecsédy Aladár Rabszolgalány címő színmővét. Az elıadást több helyen megismételték, s a bevételt kerítés építésére fordították. A háború utáni évek jelentősebb eseményeirıl nem szólnak a jegyzıkönyvek. Az iskola megszüntetését sem említik, csak azt, hogy a kántortanítót állami iskolába helyezték, de továbbra is a lelkészi lakásban lakik, pedig arra az egyháznak is szüksége volna. Környén 1940. október 21-én megtartott együttes presbiteri győlés azért volt jelentıs és emlékezetes, mert Somogyi István lelkipásztor ekkor jelentette be, hogy eltávozik a környe-bánhidai gyülekezetbıl, ugyanis Csıszre megválasztották lelkipásztornak. A bejelentést a presbiterek „a legnagyobb sajnálattal és ıszinte fájdalommal vették tudomásul. Somogyi István lelkészi érdemeit jegyzıkönyvben megörökítik, neki fáradságos, önzetlen és jól végzett munkájáért köszönetet szavaznak […] és további pályafutásához a legjobbakat kívánják.”13 A lelkész távozásának híre nemcsak Bánhidán és Környén volt váratlan, meglepı és érthetetlen, hanem az egyházmegyei vezetık körében is. Amikor az esperes felszólította a presbitereket, hogy a megüresedett lelkipásztori állás betöltésével kapcsolatban nyilatkozzanak, fontosnak tartotta figyelmeztetni a gyülekezetet a békesség megırzésére. A presbiterek gyorsan döntöttek. A megüresedett állást meghívással kívánták betölteni, s meghívták a környebánhidai lelkipásztori állásra a szomódi segédlelkészt, Gyimóthy Gézát, aki korábban rövid ideig már szolgált a gyülekezetben. Egy héttel késıbb került sor a lelkészválasztó győlésre. Az egyházmegye küldöttje itt is kérte a résztvevıket „a szeretetre, békességre, egyetértésre, hogy a szétszórtságban élı gyülekezet a megindult szép munkát és fejlıdést tovább folytathassa és befejezhesse.”14 Az egyházszervezı, iskolaalapító és templomépítı lelkész távozására nincs magyarázat a jegyzıkönyvekben. Csak találgatni lehet. A háborús körülmények is közrejátszottak abban, hogy nem sikerült minden úgy, ahogy szerették volna. Az anyagi támogatás kevesebb volt, mint remélte.
1950 után ismét megélénkült az egyházközség élete, s több évi szünet után a templomépítés is folytatódott. Gyimóthy Géza lelkipásztor tízévi szolgálat után „megrendült egészségi állapotára” hivatkozva bejelentette, hogy „nagy és felelısségteljes munkáját” nem tudja tovább vállalni. A gyülekezet érdeke is azt kívánja, hogy munkabíróbb lelkipásztor vegye át a helyét. Kölcsönös megegyezés alapján helyet cserélt Bakonyi Dezsı naszályi lelkésszel. A presbiterek elfogadták ezt a megegyezést. Október elsején mutatkozott be az új lelkipásztor a presbiterek elıtt, s kifejtette terveit a bánhidai egyházzal kapcsolatban. Úgy látta, hogy tenni kell valamit, mert a gyülekezet szétesik. Szorgalmazta a templom továbbépítését. Kérvényeket nyújtott be a városi tanácshoz és a mérnöki hivatalhoz az építési engedély meghosszabbítása ügyében, körlevelet küldött 400 református gyülekezethez azzal a kéréssel, hogy egy vasárnapi perselypénzzel segítsék a bánhidai templom építését. Felkérte a presbitereket, hogy egyházépítı munkájában legyenek segítségére. Szeretné, ha a torony felépítése valóra válhatna. 1951 elején Gyıry Elemér püspök felhívására államsegély iránt nyújtott be kérvényt a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, továbbá a megyei építész osztályon dolgozó mérnökökkel új toronytervet készíttetett, amely eltért az eredetitıl, de megfelelt a bánhidai reformátusok igényének, s örültek, hogy végre felépül a torony.
