A kozmopolitanizmus dilemmái

.MALACHI HAIM HACOHEN.

.A kozmopolitanizmus dilemmái. Karl Popper, a zsidó identitás és a „közép-európai kultúra” Fordította: Musza István

K

arl Raimund Popper 1902. július 28-án született Bécsben. Els√ generációs bécsi: apja Simon Carl Siegmund (1856–1932) Bohémiából származott, anyai nagyszülei pedig Sziléziából és Magyarországról. A család a Habsburg Birodalom zsidó származású polgárainak tipikus útját követte; a birodalmi migráció korlátainak 1948-as eltörlése utáni évtizedekben ugyanis számtalan cseh és magyar zsidó vándorolt Bécs irányába. Mivel Bohémiában és Moráviában a német–zsidó iskolarendszer m∫ködött, a csehországi zsidók sokkal kevésbé voltak vallásosak, „nyugatiasabbak” voltak galíciai és magyar sorstársaiknál; és gyakori volt a cseh–német kétnyelv∫ség. Bécsben alkalmazkodtak a német kultúrához, amely gyakran gyors társadalmi felemelkedést eredményezett. Gyermekeiket német tanintézetekbe küldték, fehérgalléros állásokat töltöttek be, és gyorsan átalakították a bécsi elit összetételét.2 Simon Popper felemelkedése csak egy a sok hasonló eset közül. Jogi diplomájának megszerzése után Bécs utolsó liberális polgármesterének, Raimund Grublnak a jogtanácsosa lett. 1896-ban átvette a céget, és a család a Szent István-katedrálisra néz√, irodákkal körbevett, hatalmas lakásba költözött. A lakásban volt egy tekintélyes könyvtár is, ahol Simon Popper kevés szabadidejében politikai szatírákat írt, történelmet tanult, vagy éppen verseket fordított latinból.2 Simon Popper felfelé házasodott. Popper anyai nagyszülei a bécsi nagypolgársághoz tartoztak. A „Bi-

rodalmi Tanácsos” Max Schiff (1829–1903) Breslauban született, és vagyonának megszerzése után elvette a budapesti Karoline Schlesingert (1839–1908). Hat gyermekük közül a harmadik, Jenny (1864–1938) lett kés√bb Popper édesanyja. Volt egy lakásuk a kilencedik kerületben és egy villájuk Bécs külvárosában, unokáik itt töltötték kés√bb a hétvégéket és a szünid√ket. Mindketten támogatták a m∫vészeteket, és megalapították a zenebarátok társaságát. Gyermekeik a zenében, az egyetemen és a választott hivatásukban is kiemelked√en teljesítettek. A Popper-ház a tulajdon (Besitz), jog (Recht) és a kultúra (Kultur) szentháromságában hitt – a korabeli bécsi liberálisokhoz hasonlóan, nagy becsben tartották ezeket az ideálokat.3 1900-ban Simon és Jenny Popper lemondtak a zsidó közösségben betöltött szerepükr√l és áttértek a lutheránus hitre. (Két lányuk, Dora és Annie hivatalosan szintén protestánsok lettek.) Bécs túlnyomórészt katolikus volt, de Simon Popper inkább a bécsi progresszió vehemens antiklerikalizmusával értett egyet. A felvilágosodás vallásában hitt, és ezzel korántsem volt egyedül. Európa városai közül Bécsben tértek át a legtöbben, a lutheránus hit a fels√osztálybeli zsidók kedvelt választott vallása volt. Nem beszélhetünk ugyanakkor asszimilációról: a kulturális hasonulás ritkán vezetett teljes asszimilációhoz. A nagyszül√k mindkét ágon továbbra is zsidónak val-

Részlet a szerz√ Dilemmas of cosmopolitanism: Karl Popper, Jewish Identity, and „Central European Culture” cím∫ cikkéb√l. In Journal of Modern History 71, 1999. 105–149. o.

145

Malachi Haim Hacohen

is többségben voltak. Három gimnáziumban fordult meg kés√bb 1913 és 1918 között; ezekben az iskolákban a diákoknak majdnem a fele volt zsidó származású. A rendelkezésre álló szórványos információk szerint barátai többsége zsidó volt az óvodától az egyetemig, bár Konrad Lorenzcel is életre szóló barátságot kötött. Ugyanakkor ezek az oktatási intézmények nem számítottak zsidó iskoláknak; részei voltak a progresszív német oktatási rendszernek. Arthur Schnitzler visszaemlékezései szerint „mindig és mindenütt, tehát az iskolákban is érezni lehetett a zsidók és a nem-zsidók elkülönülését”.8 Minden igyekezetük ellenére sem válhattak osztrákká vagy németté a teljesen asszimilálódott zsidók. A 19. századi el√deikhez hasonlóan mindig is egy különálló, német-zsidó közösséget alkottak, amit a származás, a társadalmi osztály, a német nevelés, a felvilágosodás ethosza, a liberális politikába vetett hit, és természetesen az antiszemitizmus tartott össze.9 Poppert már egész fiatal korában progresszív értelmiségiek vették körül. Apja írt egy politikai szatírát, az „Anno 1903”-at, amelyben nevetség tárgyává tette az arisztokráciát, az egyházat, az antiszemitákat és a liberalizmus más ellenségeit.10 Hiányzott azonban bel√le a bécsi progresszió reformista lendülete és utópiába hajló optimizmusa. A progresszió hívei – soraikban több zsidóval – az osztrák liberálisok szociális konzervatizmusa ellen lázadtak és a munkások irányába akartak nyitni. A polgárság és a munkások szövetségét sürgették, amely egy felvilágosult bürokrácia irányításával m∫ködne. 1891-ben megalapították a Bécsi Fábiánus Társaságot, majd 1896-ban a Szociálpolitikai Pártot, amelynek Popper nagybátyja, Walter Schiff is a tagja volt. A párt kiállt az általános választójog (ez a férfiak választójogát jelentette) és a jóléti reformok mellett. Azonban mindvégig kis párt maradt; leginkább Bécs zsidók által lakott körzeteiben számíthatott szavazókra. Más progresszív pártok létrehozására irányuló kés√bbi kísérletek sem vezettek sok eredményre; elbuktak a katolicizmus és az antiszemitizmus kett√s akadályán. Mivel a politikai kibontakozás nem sikerült, a progresszió hívei számtalan társaságot hoztak létre, amelyek az oktatási reformra, a társadalmi jólétre, és a gazdasági tervezésre koncentráltak.12 Az egyik ilyen csoportot Monistáknak hívták, amelyet Ernst Mach tanítványai alapítottak 1913-ban. A Monisták a filozófia, a nevelés és a jog „tudományos” reformját akarták keresztülvinni. Majdnem minden bécsi reformer tagja volt ennek a társaságnak: többek között Joseph Popper-Lynkeus, Friedrich Jodl, Rudolf

lották magukat. A tágabb Popper család – amely korántsem volt felfelé annyira mobilis, mint a Schiff-ág – továbbra is megtartotta a vallását. Ezzel szemben a Schiff gyerekek közül kett√ vagy három is áttért. A vallási köt√dés ugyanakkor nem hozott változást a családi kapcsolatokban, a Schiffeknél legalábbis biztosan nem: mindenki továbbra is részt vett a családi nyaralásokon, ünnepeken stb.4 Simon Popper közeli barátai közül többen nem voltak zsidók, ám a család továbbra is leginkább zsidó körökben mozgott. A fels√bb osztályokhoz tartozó, asszimilálódott és nem asszimilálódott zsidók egyaránt ugyanazokhoz a társadalmi hálózatokhoz tartoztak. Sem a kulturális hasonulás, sem az áttérés nem törte át az etnikai korlátokat. A vegyesházasságok kevésbé voltak gyakoriak Bécsben, mint Európa más városaiban.5 A lakónegyedek mintázata inkább etnikai, mint osztálybeli különbségeket tükrözött: a közép és alsóbb osztályhoz tartozó zsidók gyakran laktak egymás szomszédságában. Az újonnan érkezett csehek – a f√város másik nagy etnikai kisebbsége – a cseh zsidókhoz hasonlóan a második kerületben laktak, csak t√lük elkülönülten éltek. Az asszimilálódott zsidó értelmiség sikeresen építette ki kapcsolatait a progresszív, világi, az antiszemitizmust elítél√ osztrákokkal. Együtt alakították ki a szekuláris közjó utópista vízióját, ami aztán a századvég bécsi progressziójának védjegyévé vált. A vallási dogmáktól és babonáktól, etnikai el√ítéletekt√l mentes államban az asszimilálódott zsidóság talán végre otthonra lelhetett volna: senki nem firtatja majd etnikai hovatartozásukat és nem vonja kétségbe azt, ha németnek vallják magukat. A valóság azonban nem igazodott ezekhez az elképzelésekhez. A világi, progresszív gondolkodású németek kisebbségben voltak saját népcsoportjukon belül; a Popper család pedig ideje nagy részét továbbra is zsidók társaságában töltötte.6 A bécsi zsidóság oktatási szokásai az asszimiláció ellenében hatottak. A zsidóság Bécs összlakosságának 9 százalékát tette ki, de a gimnáziumi és egyetemi diákok harmada-negyede volt zsidó. (Ez magyarázhatja a fin du siècle kultúrájára gyakorolt markáns hatásukat.)7 Mivel a zsidóság három kerületben (az els√ben, a másodikban és a kilencedikben) koncentrálódott, a zsidó diákok gyakran voltak többségben az itteni oktatási intézményekben. Dora Popperhez hasonló zsidó lányok alkották a bécsi líceumok diákjainak a többségét. 1908-tól 1913-ig Karl Popper a Freie Schule, a progresszívak és a szocialisták által alapított, a klerikarizmus hatásaitól mentes magániskola tanulója volt; a zsidó diákok valószín∫leg itt

146

nitas hivatalos központja a magyar határ túloldalán, el√ször Neudorflban, majd Pozsonyban volt. Bécsben a szabadk√m∫vesek jótékonysági egyesületekbe tömörültek, és a társadalmi jólét, illetve a világi nevelés el√mozdításáért küzdöttek. A zsidók aránya ezekben a páholyokban igen magas volt, ami markánsan megkülönböztette √ket a német páholyoktól.19 A bécsi szabadk√m∫vesek hitvallása szerint a világ a kozmopolitizmus felé halad. A nemzetiségi és vallási hovatartozás nem számít; az egyetlen, ami fontos, az a humanizmus egyetemessége. Mivel Ausztria többnemzetiség∫ birodalom, ezért el√rébb tart a fejl√désben, mint a nemzetállamok. A kozmopoliták az igazi osztrák patrióták, hiszen nagyban hozzájárulnak a politikai harmóniához és a bels√ békéhez.20 A szocialista pártok bels√ struktúrája elkerülhetetlenné tette, hogy szembenézzenek a nemzetiségi problémával, velük ellentétben azonban a szabadk√m∫vesek nem akartak birodalmi reformokat. Megelégedtek azzal, hogy „értelmiségiként, a liberális értékek védelmez√iként tekintsenek önmagukra egy olyan hatalmas államban, amelynek összetétele kicsiben az emberiség egészének nemzetközi rendjét tükrözi”.21 A szocialisták és a progresszívak tagadták, hogy a zsidóság etnikai csoport lenne. A nemzetiségi kérdésr√l írott munkájában például Bauer ellenezte a galíciai zsidó szocialisták autonómiatörekvéseit. Az érvelés szerint a zsidóság a középkori gazdaságban játszott speciális szerepe miatt vált terület nélküli néppé. A kapitalizmus terjedése miatt azonban a zsidóság elveszítette ezt a speciális szerepét, és asszimilálódott. Példaként Nyugat- és Közép-Európa német területeit hozta fel. Keletebbre az új kelet∫ szocialista jiddis kultúra terjedése csodálatra méltó ugyan, de csak átmeneti jelenség. Milyen jöv√je is lehet egy olyan népnek, amelynek sem területe, sem közös kultúrája, sem közös történelme nincsen? A zsidóságnak alkalmazkodnia kell, és alkalmazkodni is akar a többségi nemzethez. Ez természetesen ellentmondott Bauer másik f√ tézisének, nevezetesen annak, hogy egy kultúrnemzet autonómiaigényei annak ellenére jogosak, hogy nem beszélhetünk közös területr√l. Azzal, hogy a zsidóktól megtagadta ezt a jogot, nemcsak azokat a szervezési nehézségeket akarta elkerülni, amelyek a lengyelek által lakott részeken óhatatlanul felmerültek volna, hanem a saját identitását – zsidó származású német – is meger√sítette.22 Ugyanígy 1905-ben, amikor a választójogi reform kérdése volt napirenden Bukovinában – a zsidó diaszpóra-nacionalizmus fellegvárában –, a progresszív bécsi zsidóság az els√k között ítélte el egy zsi-

Goldscheid és Wilhelm Borner, hogy csak néhányat említsek.13 Arthur Arndt – a család egyik szocialista érzelm∫ barátja és a fiatal Popper „nevel√je” – többször elvitte Poppert a Monisták gy∫léseire.14 Militáns szekularizmus, politikai radikalizmus, a társadalmi reformokba, a népnevelésbe és a technikai haladásba vetett hit eszméi – Friedrich Stadler megfogalmazásában a kés√i felvilágosodás (Spaetaufklaerung) szelleme – vették körül a fiatal Poppert.15 Az etnikai alapú nacionalizmus volt a kései felvilágosodás legnagyobb ellensége, de a progresszívak alábecsülték ennek a jelent√ségét és ambivalens módon viszonyultak hozzá. Pacifisták, federalisták és német nacionalisták egyaránt megtalálhatóak voltak soraikban. Harcoltak az antiszemitizmus ellen, amely mélyen sértette a humanizmusukat, hiszen kizárta a zsidókat a nemzet tagjai közül; ugyanakkor nem találtak semmi kivetnivalót abban, hogy a német kulturális befolyást (Kultursphere) kiterjesszék Közép-Európára, és a szláv nacionalizmust reakciósnak bélyegezzék. Demokratikus választójogi reformokat javasoltak, amellyel a nemzetiségek közötti feszültséget akarták volna enyhíteni. A németek és csehek közötti feszültség okainak tanulmányozása után arra a következtetésre jutottak, hogy az egész probléma gyökere a birodalom tartományainak eltér√ társadalmi-gazdasági fejlettségében keresend√, és így csupán átmeneti probléma. Az etnikai alapú politizálás csupán múló √rület. Egy felvilágosult közigazgatást tartottak ideálisnak, amely bátorítaná a gazdasági fejl√dést és eltüntetné a konfliktust. 16 A legtöbben közülük visszautasították a német nacionalizmus és antiszemitizmus közötti kapcsolatot. Azt gondolták, hogy az antiszemitizmus forrása a vallási el√ítéletek környékén keresend√; ennek igazolásaképpen csak rá kell nézni a keresztényszocialista pártra. Nem csoda tehát, hogy az antiszemitizmussal a világi nevelés szükségességét állították szembe. A f√ ellenség, érveltek, nem a nacionalizmus, hanem a klerikalizmus.17 Az antiszemita retorika ellen a német felvilágosodás hagyományos eszközrendszerével, és nem a többnemzetiség∫ állam elfogadásának szükségességével érveltek. A Popper család a progresszió spektrumán a kozmopolita-pacifista irányzatot képviselte. Simon Popper a Humanitas szabadk√m∫ves páholy mestere volt, a rokonok és a barátok pedig az osztrák békemozgalommal azonosultak.18 A szabadk√m∫vesek és a pacifisták számítottak az osztrák kozmopolitizmus vezet√ képvisel√inek. A szabadk√m∫ves társaságok azonban nem voltak legálisak Ausztriában. A Huma-

147

Malachi Haim Hacohen

német-osztrákok száma azonban alacsony volt, és nem lehet eléggé hangsúlyozni a progresszió marginalitását. Szert tettek némi befolyásra a bíróságokon, a közszolgálatban és az arisztokrácia köreiben, de az osztály- és nevelésbeli különbségek miatt szinte csak az értelmiségi rétegben voltak jelen. A progresszió még az akadémiai szférában is kisebbségbe szorult, pedig a zsidók aránya itt magas volt. A diákok körében hódított a virulens német nacionalizmus, a bölcsész- és társadalomtudományokat pedig áthatották a konzervatív katolikus értékek és a nacionalista tradíciók. Tény azonban, hogy a liberális egyesületeken és a bécsi szalonokon keresztül a progresszió hívei nagymértékben hozzájárultak a századfordulós Bécs kulturális fellendülésének legendájához. A progresszió német hívei ugyan szövetségben álltak a bécsi „nem-zsidó zsidók” etnikai kisebbségével – akik egy rövid id√re így valóban a társadalmi és kulturális elitben találták magukat –, de még így együtt is csak a német értelmiség kicsiny szeletét alkották. Popper életének nagy részét a progresszív filozófia és politika újrafogalmazásával töltötte. Megszabadította a progressziót a nacionalizmushoz f∫z√d√ ambivalens viszonyától: a nacionalizmust és különösen a német nacionalizmust okolta a Habsburg Birodalom felbomlásáért, amit katasztrófaként élt meg. Elutasította a „németség” eszméjét, és elválasztotta a felvilágosodást Németországtól. Elfogadta Kant kozmopolitizmusát, de örökölte annak dilemmáit is. Éppolyan türelmetlennek bizonyult, mint a progreszszívak. A nacionalizmussal szemben keményen védelmezte a sokféleséget, amely egyébként szerinte annak a mulasztásnak köszönhet√en van jelen, hogy az emberiség nem értette meg teljesen a kozmopolitizmust. Hátrahagyva a kulturálisan primitívnek, politikailag reakciósnak tartott nemzeti, etnikai, vallási azonosságtudatot, kidolgozta a tudományos közösség egyetemes vízióját és a nyitott társadalom eszméjét. Ellenségesen viszonyult a cionizmushoz, elutasított minden vallást (a judaizmust különösen), szenvedélyesen védelmezte a liberalizmust és a felvilágosodást: mindezek a bécsi progresszió metamorfózisát jelentették. Popper asszimilálódott, progresszív zsidó maradt élete végéig. Vándorlásai és szám∫zetése az eredetileg marginális bécsi progresszív kultúrát, a kozmopolita álmokat és az ezzel járó dilemmákat a nyugati kultúra szerves részévé tették. „Az osztrák birodalom összeomlása és az els√ világháborút követ√ események… megsemmisítették azt a világot, amelyben feln√ttem”, írta életrajzában.28 A háború utáni években átélte a forradalmat,

dó kúria létrehozását arra hivatkozva, hogy ez nem más, mint választási gettó (Wahl-Ghetto).23 Úgy érezték, hogy saját német identitásuk forog kockán. Mivel azt akarták elérni, hogy mindenki német-osztrákként tekintsen rájuk, a vallást és a nemzetiségi hovatartozást – saját vallásukat és nemzetiségüket is beleértve – megfosztották a jelent√ségét√l. Nem-zsidó polgártársaik ezt örömmel fogadták. Németnek lenni kulturális, nem faji kérdés. A progresszív értelmiség – az egyetemes humanizmus nevében, saját magát feloldva az etnikai kötöttségek alól – az etnikum jelent√ségét mint olyat kérd√jelezte meg. És már meg is érkeztünk Marx univerzális osztályfogalmához.24 A progresszívak társadalmi reformról alkotott víziója közel állt az utópiához. Nagyív∫ terveket dolgoztak ki a jöv√ társadalma számára. Olyan modern közösségeket képzeltek el, ahol nagy szerep jut a társadalom mérnökeinek, de mindennek nem volt semmi realitása. Sem Theodor Hertzka Freilandját, sem Anton Menger Arbeitsstaatját, sem Josef Popper-Lynkeus Nhrarmeeját (Élelmezési hadseregét) nem a Habsburg Birodalomra szabták.25 Ebb√l nem az látszik, hogy nem voltak képesek megoldani a birodalmi lét problémáit; az egyetemes humanizmusba vetett hitük miatt nem is látták ezeket a problémákat. Nem érveltek olyan nyíltan a kozmopolita föderációk mellett, mint Kant, vagy olyan polemikusan, mint Popper, csak egyszer∫en megfosztották az államot minden nemzeti jellegét√l. Nem is lehet németnek nevezni ezeket az utópiákat. A világ átalakításáról vallott elképzelésük nemzetek feletti volt.26 Szerintük a helyes társadalmi berendezkedés kialakítása a tudomány feladata, a kulturális különbségek nem számítanak. Még azok számára is, akik er√sen nacionalisták voltak, a nacionalizmus másodlagos maradt a szekularizált, tudományos népneveléshez (Volksbildung) képest. Kétség sem fér hozzá, hogy közös nevez√re hozták a felvilágosodást és a németséget. De sokuk számára németségük volt az eszköz a felvilágosodás céljainak eléréséhez, és nem fordítva. Kozmopoliták bújtak német álarc mögé, és nem a nacionalisták öltöttek kozmopolita álarcot.27 A történelmi realitások nem igazolták a progresszívak optimizmusát. A progresszív kultúra mindvégig marginális maradt: a legtöbb német számára nem volt vállalható, hiszen ütközött a vallásos hitükkel, nacionalista értékeikkel és etnikai identitásukkal. Azonban nem volt semmi lényegileg zsidó ebben a mozgalomban. A haladó németek éppúgy magukénak vallották a progresszió értékeit, és minden körüknek voltak zsidó és nem zsidó tagjai is. A haladó

148

az éhezést és a fagyoskodást. Az elszabaduló infláció kis híján teljes nyomorba döntötte a családját. A burokban eltöltött éveknek egyszeriben vége szakadt.29 A személyes nyomorúságon túl a „szellemi közösség” elvesztését fájlalta leginkább, és egész életében azon fáradozott, hogy ezt helyreállítsa. A „tudomány és a racionalitás hagyományát” újraéleszt√ terve központi helyet foglal el életm∫vében. A progresszívakhoz hasonlóan úgy vélte, hogy a tudomány nem más, mint a „felvilágosult, felel√sségteljes józan ész, fantáziadús kritikai gondolkodással kiegészítve… A tudásvágy hajt minket el√re, és abban reménykedünk, hogy a tudomány megszabadít bennünket tudatlanságunktól, sz∫klátókör∫ségünkt√l, félelmeinkt√l és babonáinktól.” 30 A Bécsi Kör tudományos filozófiájában találta meg a felvilágosodás és a századvég progressziójának örökösét – annak ellenére, hogy egy életen keresztül vitában állt velük. A Kör hálózata az elveszett szellemi közösséget pótolta Popper számára. Ám az etnikai alapú nacionalizmus még egyszer megrengette Közép-Európa kultúráját és Popper emigrációba kényszerült. Egyfajta válaszként Popper a tudományt és a politikát az elveszett kultúra mentén akarta újraszervezni, ahol a szabad, kozmopolita közösségek kritikai vitája a mértékadó. Az emigrációban Popper Nyitott Társadalomként és a Tudomány Köztársaságaként képzelte el a jöv√ Közép-Európáját. A birodalom összeomlását követ√en Popper kimaradt a gimnáziumból, hogy csatlakozhasson a forradalomhoz. El√ször a szocialista diákokhoz csatlakozott, majd a kommunistákhoz. De nem olyan fából faragták, hogy el tudja viselni a pártfegyelmet és a dogmákat. A sikertelen kommunista puccskísérlet után (1919. június) elhagyta a pártot és más eszközöket keresett, hogy kifejezze lázadását: a korai húszas években igencsak polgárpukkasztó életmódot folytatott. Részt vett különféle szocialista nevelési programokban, az ifjúsági táboroktól egészen a kommunákban végzett társadalmi munkáig, de valahogy mindig kívülálló maradt. 1925-ben a város – alaptalanul – gondatlansággal vádolta meg egy fiatalember sérülése kapcsán. Poppert ugyan felmentették, de elege lett a szocialista reformokból. A politikától visszavonult, és intellektuális érdekl√désére, valamint szakmai karrierjének építésére koncentrált. 1925 √szén egy tanárképzési programot kezdett el a Pedagógiai Intézetnél. A doktorátusát a Bécsi Egyetemen szerezte 1928-ban, a rákövetkez√ évben pedig tanítani kezdett egy középiskolában. 1930-ban megházasodott és letelepedett.31

Popper az egyetem befejezése után alkotott igazán maradandót a tudományfilozófiában. Kiindulási pontja a tudás alapjairól szóló kantiánus vita volt, amelyet Jakob Fries és Leonard Nelson képviselt. Fries (1775–1843) az egyik elfeledett követ√je volt Kantnak, Leonard Nelson (1882–1927), göttingeni filozófiaprofesszor az √ örökségét próbálta új életre kelteni. Popper pedig Nelson nyomdokain járva megfogalmazta a tudás problémáját, amit Fries Trilemmájának nevezett el. Minden kijelentés (vagy elmélet) igazolásra szorul; ám kijelentéseinket csak más kijelentések igazolhatják. Ez az igazolási folyamat vagy folyamatos hanyatlásba vagy dogmatizmusba torkollik: az igazolási lánc végén álló kijelentéseinket a puszta hit vagy valamilyen autoritás alapján kell elfogadnunk. A kérdés az, hogyan lehetséges a tudományos elméletek alapjául szolgáló alapvet√ kijelentéseink igazolása? Popper forradalmi megoldása abban állt, hogy szakított a tudomány megalapozására irányuló kísérletekkel, és elfogadta, hogy a tudományt nem lehet ilyen módon megalapozni: minden tudásunk végs√ soron hipotézis csupán. Ugyanakkor azonban rámutatott arra, hogy minden tudományos elméletünk cáfolható. Az elméletek nem rendelkeznek a priori érvényességgel, és a tapasztalatra támaszkodva sem tudunk minden kétséget kizáróan meggy√z√dni az igazságukról; de a tapasztalat mindig megmutathatja, ha egy elmélet hamis. Egyetlen fekete hattyú megpillantása is megcáfolja azt az elméletünket, hogy minden hattyú fehér. Azok a hipotézisek, amelyek eddig kiállták a tudományos vizsgálódás próbáját, érdemesek arra, hogy – legalábbis ideiglenesen – igaznak fogadjuk el √ket. A tudományos objektivitás nem arról szól, hogy semlegesítenünk kell a tudósok szubjektív meggy√z√déseit – ez amúgy is lehetetlen volna –, hanem arról, hogy minden elméletet ellenpróbának és kritikának kell alávetnünk. A tudás „objektivitását” ez az interszubjektivitás, azaz a tudósok kritikai diskurzusa fogja garantálni. Ebb√l a tudomány egy új koncepciója született meg: tudásunk nem több, mint a logika törvényeinek alávetett, állandóan változó hipotézisek tárháza. A tudomány annak ellenére racionális vállalkozás, hogy racionálisan nem megalapozható.32 Popper téziseit el√ször arra használta, hogy bírálja a Bécsi Kör nézeteit. A Bécsi Kör volt a logikai pozitivizmusnak nevezett irányzat bölcs√je, és a két világháború alatt komoly hálózatot épített ki KözépEurópa nagyobb városaiban: Bécsben, Berlinben, Prágában, Varsóban, Lwowban és Pozsonyban. De akadtak követ√ik egész Európában és Észak-Ameri-

149

Malachi Haim Hacohen

A tudományos kutatás logikája 1934 decemberében jelent meg. Komoly visszhangot váltott ki Bécsben és máshol is, ahová a Kör hálózata elért. Ahhoz képest, hogy elég speciális témáról szólt a könyv, sokan olvasták és írtak róla. Alig egy héttel a megjelenés után a bécsi közgazdász Otto Morgenstern ezt írta a naplójába: „recht gut!”. Nem minden visszajelzés volt azonban pozitív. A Körön belül Neurath és Hans Reichenbach, a Körön kívül pedig Heisenberg különböz√ okokból, de egyenesen fel voltak háborodva. Akadtak azonban Poppernek véd√i és csodálói is. Az Erkenntnisben megjelent recenziók nagy száma egyértelm∫en bizonyítja a könyv életképességét. Popper ezután több filozófussal, fizikussal és matematikussal kezdett levelezni Közép-Európában, Angliában és az Egyesült Államokban. Csatlakozott Karl Menger Matematikai Kollokviumához is, ahol több matematikussal egyetemben nagyban hozzájárult a valószín∫ségszámítás elméletének fejl√déséhez. Közép-Európa nagyon is él√ kultúra volt Popper számára a Bécsben töltött utolsó években.36 Ez a kultúra azonban végóráit élte. A nácik uralmuk alá hajtották Németországot, és már Ausztriát fenyegették. A Bécsi Kör németországi hálózata már nem m∫ködhetett szabadon; legtöbb tagja már az állását is elveszítette, és ha csak tudott, emigrált. Ausztriában a tagokat er√sen támadta az akadémia, és egyébként is gyanús elemeknek számítottak. Közép-Európa más félfasiszta rezsimjei sem kímélték √ket. Afred Tarski (született Tajtelbaum) lengyel logikus azt írta Poppernek 1936 októberében, hogy a helyzet napról napra romlik. Már nem is reménykedik abban, hogy kinevezik, és attól tart, hogy a Gleichschaltung sincs már messze. Következ√ levelében megemlítette, hogy a nem árja származású kutatókat valószín∫leg elbocsátják.37 Nem tért ki arra, hogy ez √t mennyiben érinti. A „zsidó” és „antiszemitizmus” szavak ritkán hangzottak el az asszimilálódott zsidók szájából, de Popper nagyon is értette Tarskit. ◊ maga is kétségbeesetten keresett állást valahol Angliában vagy az Egyesült Államokban. A két világháború közötti Ausztriában egyébként sem volt sok betöltend√ akadémiai pozíció, a kinevezésért folytatott verseny igen éles volt, és egy Popperhez hasonló kívülállónak nem voltak rózsás kilátásai – különösen, ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy Poppernek nem volt túl nagy tehetsége, vagy kedve az egyetemek uraival való kapcsolatok ápolásához. Schuschnigg diktatúrája alatt pedig egyenesen elképzelhetetlen volt, hogy docensnek nevezzék ki: zsidó származása és a kapcsolata a Bécsi Kör szekuláris,

kában is. A Kör f√ célkit∫zése az volt, hogy a logika, a matematika és a tudományos elmélet legújabb eredményeire támaszkodva megújítsa a filozófiát. Frontális támadást indítottak a hagyományos filozófia, különösen a metafizika ellen. Sokukra nagy hatással volt Ludwig Wittgenstein Tractatus Logico-Philosophicusa (1922); tagjai voltak többek között Moritz Schlick, Otto Neurath és Rudolf Carnap. Popper viszonya a Bécsi Körhöz nem volt felh√tlen. Csodálta Sclick korai írásait, és a kurzusait is látogatta 1925–26ban. Gondosan tanulmányozta Wittgenstein és Carnap m∫veit; a húszas évek végén az utóbbi több szemináriumán is részt vett. 1929-ben vagy 1930-ban találkozott Victor Krafttal és Herbert Feigllel, akik arra biztatták, hogy publikálja a nézeteit. Ez meg is alapozta a Körhöz való viszonyát. A szinte haldokló kantiánus diskurzus innovatív újraértelmezése hatott a fölényes logikai pozitivizmusra is. Felismerve gondolatai eredetiségét, a Bécsi Kör olyan lehet√ségeket biztosított számára, amelyekkel megalapozhatta hírnevét. De a pozitivizmus és Popper kantianizmusa közötti feszültségek végig megmaradtak.33 Popper 1930 és 1932 között írta meg Az ismeretelmélet két alapvet√ problémája cím∫ m∫vét. Részletesen bírálta a Bécsi Kör tudományról alkotott nézeteit és felvázolta saját álláspontját is. A könyvet gyakorlatilag elszigetelten írta, majd 1932 augusztusában beszámolt eredményeir√l Carnapnak, akire nagy befolyást gyakoroltak a hallottak. Carnap úgy tekintett Popperre, mint partnerére a tudományos filozófia kialakításában, és kész volt módosítani saját nézeteit, hogy kivédje a bírálatokat. A Kör folyóiratában, az Erkenntnisben is beszámolt Popper könyvér√l. Maga Popper azonban kényelmetlenül érezte magát az együttm∫ködés miatt, de tudta, hogy könyve kiadása nagyban függ Carnap ajánlásától. Több kiadó is elutasította a kéziratot, és Popper Carnapon keresztül próbálta felkelteni Schlick érdekl√dését.34 Schlick közbenjárására a Kör kiadója, a Springer, szerz√dést kötött Popperrel, de azzal a feltétellel, hogy lerövidíti és átdolgozza a kéziratot. 1933 tavasza és 1934 között Popper gyakorlatilag egy új könyvet írt, A tudományos kutatás logikáját.35 Ekkoriban már rendszeres kapcsolatban állt Carnappal, és a Bécsi Kör több tagjával is megvitatta nézeteit. Nem vett részt azonban az általuk szervezett szemináriumokon – a Kör tagjai, bár roppant tehetségesnek tartották, nehezen jöttek ki vele. Ennek ellenére munkáját széles körben vitatták. Egy 1934-es prágai konferenciameghívástól kezdve a Bécsi Kör középeurópai hálózatának munkájában is részt vett.

150

a Kör tagjainak külföldre távozását. Néhány éven belül a legtöbben el is hagyták Közép-Európát. Azok, akik maradtak, és zsidó származásúak voltak, nem élték túl a Holokausztot. 1946-ban Victor Kraft – aki egyike volt a Kör alapító tagjainak, és az id√sebbek közül egyedül √ nem hagyta el Ausztriát – döbbenten szemlélte Bécs fizikai és intellektuális pusztulását. A tudományos filozófia, mondta Poppernek, Bécsben halott.42 Ugyanekkor a tudományos filozófia virágzott az angolszász egyetemeken, és nagymértékben hozzájárult a kortárs analitikus filozófia fejl√déséhez. Nem is lehetett volna nagyobb az ellentét. Közép-Európa kultúrája új otthonra lelt Nyugaton. Az emigránsok azonban nem felejtették el, honnan jöttek. Talán Popper nosztalgiázott a legkevésbé: „honvágya ugyan volt, de tudta: ez már nem az √ otthona többé”.43 A nyitott társadalomról szóló elmélete pótolta számára Közép-Európát. Az a tudományos közösség, amelyet Közép-Európában és Bécsben virágozni látott, minden tekintetben formálta a nyitott társadalomról alkotott vízióját. A közösség már A tudományos kutatás logikájában is fontos szerepet kapott a tudományos objektivitás újradefiniálásakor: mivel lemondott a tudomány racionális megalapozásáról, az interszubjektivitásra kellett helyeznie a hangsúlyt. A falszifikáció logikája irányítja a vizsgálódásainkat, de végs√ soron az, hogy mit fogadunk el cáfolatnak, szintén konvenció és konszenzus kérdése.44 Ez azt feltételezi, hogy bizonyos kísérleteket a tudományos közösség érvényesnek vagy érvénytelennek fogad el. Ahhoz, hogy ez a modell m∫ködjön, szükség van tudományos nyilvánosságra. A tudományos kutatás logikájában azonban Popper nem foglalkozott a tudomány intézményrendszerével. A könyv témája a tudomány logikája, nem a tudományos közösség szociológiai leírása volt. Popper nem tett különbséget az egyes tudós és a tudósok közössége között, hiszen a tudomány logikája mindkét esetben ugyanaz. Természetesnek érezte a közép-európai tudósok és filozófusok közösségét; a tudomány köztársaságára nem mint létrehozandó célra gondolt, hanem egyszer∫en adottnak vette a létezését. Közép-Európa összeomlása, a tudomány szám∫zetése, és a politikai filozófiára való rátalálása arra ösztönözték, hogy továbbgondolja a tudomány m∫ködésének nyilvános karakterét. Végiggondolva azt, hogy miért jobb a liberális demokrácia a fasizmusnál, rájött arra, mennyi hasonlóság van tudományos és politikai ideáljai között. Demokráciában élni azért jobb, érvelt, mert a demokrácia hatékony eszköz a hatalmon lév√k eltávolítására, a konfliktusok tisztá-

progresszív filozófiájával ezt lehetetlenné tette. „Korunk kedvez√tlen körülményei”, fogalmazott tapintatosan Felix Kaufmann egy Poppernek írt ajánlásban,38 szükségessé tették, hogy Popper alsóbb szinten tanítson. Érzékelve a küszöbön álló katasztrófát, Popper kétségbeesetten kereste a Közép-Európából való kijutás lehet√ségét.39 Kaufmann, Popper és Tarski óvatossága jellemz√ az asszimilálódott zsidók közötti levelezésre; ezekben a levelekben sehol sem beszélnek nyíltan a zsidó származású értelmiséget (is) fenyeget√ antiszemitizmusról. Egyfajta kódolt nyelvet használtak arra, hogy kifejezzék nyugtalanságukat. 1937-ben Abraham Wald, Bécsben dolgozó zsidó származású matematikus levélben fordult a Berlinb√l az isztambuli egyetemre távozott Richard von Miseshez, és a habilitáció ottani lehet√sége után érdekl√dött. 40 Amikor válaszában Mises az el√z√ évben adott lehet√ségre utalt, Wald visszaírt, hogy tavaly a dolog még nem volt aktuális, de most „bizonyos, ismert okokból” (aus bekannten Gründen) mégiscsak élni kívánna egy ilyen lehet√séggel (nyilvánvalóan emigrálni akart). „Bizonyos, ismert okokból kifolyólag (aus bekannten Gründen), Bécsben a habilitáció most nem lehetséges (ausgeschlossen).” Tudna-e Mises segíteni? Csak az asszimilálódott zsidóság használta ezt a nyelvezetet. Az „ismert okokból” kifejezés használata nem zsidókkal szemben, mindkét felet kínos helyzetbe hozta volna. Mindkét félnek el kellett volna ismernie a megalázó helyzetet. Valószín∫leg b∫nösnek érezték volna magukat és szégyenkeztek volna. A nem zsidó fél azért, mert kénytelen elfogadni az „elnyomó” szerepét, a zsidó fél pedig azért, mert valamilyen okból érdemesnek tartják a büntetésre.41 A nem asszimilálódott zsidókkal szemben pedig az „ismert okokból” kifejezés használata azonnal újraindította volna a vitát az asszimilációról. A közép-európai hálózatok asszimilálódott zsidó tagjainak kódolt nyelvezete arra is rámutat, milyen kiszorítottnak érezték magukat a zsidó és a nem zsidó közösségekb√l egyaránt. Ez kódolt nyelv arra alkalmas volt, hogy kifejezésre juttassák szorongásaikat, arra azonban már nem, hogy késleltesse az elkerülhetetlent. Az 1930-as évek Közép-Európájában már nem volt hely az etnikai és politikai értelemben egyaránt partvonalra szorított értelmiség számára. A Bécsi Kör által szervezett nemzetközi konferenciák közül egyiket sem tartották Közép-Európában; Párizs, Koppenhága és Cambridge voltak a helyszínek. A konferenciák azért is sikeresek voltak, mert felkeltették a brit és amerikai érdekl√dést a tudományos filozófia iránt, és el√segítették

151

Malachi Haim Hacohen

zására és az ellenfél meggy√zésére. A szabad vita a demokrácia lényegi eleme: szükség van a nyilvánosság szabadságára ahhoz, hogy a különböz√ politikai kérdéseket értelmesen meg tudjunk vitatni. A tudományos objektivitást az interszubjektivitásban találta meg; és a gondolatmenetet általánosítva arra jutott, hogy a szabad bírálat lehet√sége a tudomány és egyben a politika sarokköve is. A tudományos közélet intézményei – laboratóriumok, folyóiratok, konferenciák – arra szolgálnak, hogy biztosítsák ezt a kri-

tikai nyilvánosságot és eközben mintaként szolgálnak a politika számára is. A nyitott társadalomnak a tudomány köztársasága adja a mintát, ugyanakkor a nyitott társadalmak intézményrendszere garantálja a tudományos haladáshoz elengedhetetlen szabadságot.45 Bár a fasizmus leszámolt a tudománnyal és a demokratikus politikával Közép-Európában, a bécsi progresszió képvisel√i sikeresen meg√rizték meg és továbbgondolták ezeket az eszméket az emigrációban.

Jegyzetek

16. Michael Hainisch, Die Zukunft der Deutsch-Osterreicher (Vienna,1892); Otto Wittelshofer, Politische und wirtschaftliche Gesichtspunkte in der osterreichischen Nationalittenfrage, PreuJische Jahrbcher, 76, no. 3 (Berlin,1894). 17. John Boyer, Culture and Political Crisis in Vienna: Christian Socialism in Power, 1897–1918 (Chicago, 1995), 4. fejezet. 18. Popper, Autobiography, pp. II, 13–14, és Offene Gesellschaft-offenes Universum: Franz Kreuzer im Gesprach mit Karl R. Popper (Vienna, 1982), p. 23. 19. A német páholyokról lásd: Jacob Katz, Jews and Freemasons in Europe, 1723–1939 (Cambridge, Mass., 1970), pp. 163–70. 20. Rainer Hubert és Ferdinand Zorrer, „Die osterreichischen Grenzlogen,” Quator Coronati Jahrbuch (1983): 143–66; Gustav Kuess és Bernhard Scheichelbauer, 200 Jahre Freimaurerei in Osterreich (Vienna, 1959), pp. 137–73; Richard Laurence, „Bertha von Suttner and the Peace Movement in Austria to World War I,” Austrian History Yearbook 23 (1992): 181–201. 21. Paul Silverman, „Law and Economics in Interwar Vienna: Kelsen, Mises and the Regeneration of Austrian Liberalism” (doktori értekezés), University of Chicago, 1984), p. 26. 22. Otto Bauer, Die Nationalitatenfrage und die Sozialdemokratie (1907), (Vienna, 1924) pp. 366–81; Robert Wistrich, Socialism and the Jews: The Dilemmas of Assimilation in Germany and Austria-Hungary (London, 1982), 8. fejezet. 23. Gerald Stourzh, „Galten die Juden als Nationalitat Altösterreichs?” in Anna Drabek, Mordechai Eliav, Gerald Stourzh, Prag-Czernowitz-Jerusalem (Eisenstadt, 1984), pp. 73–117. 24. Marx, „Zur Kritik der Hegelschen Rechtsphilosophie: Einleitung,” 1:390. 25. Theodor Hertzka, Freiland: Ein soziales Zukunftsbild (Leipzig, 1890); Anton Menger, Neue Staatslehre (Jena, 1904); Joseph Popper-Lynkeus, Die allgemeine Nahrungspflicht als Losung der sozialen Frage (1912), 2d ed. (Vienna, 1923). 26. Babylonian Talmud: „Sadana d’ara chad hu” Kiddushin, p. 276, Baba Kama, p. 126. 27. Steven Beller, „Patriotism and the National Identity of Habsburg Jewry, 1860–1914,” Leo Baeck Institute Year Book 41 996): 215–38. 28. Popper, Autobiography, p. 32. 29. Uo. pp. 31–39. 30. Karl Popper, Realism and the Aim of Science (London, 1983), p. 260. 31. Popper, Autobiography, pp. 7–8,10, 31–41, 53–55, 71, 197, n. 2. 32. Karl Popper, Die beiden Grundprobleme der Erkenntnistheorie (1930–1933) (Tubingen, 1979), különösen az 5. fejezet, és a Logik der Forschung: Zur Erkenntnistheorie der modernen Naturwissenschaft (Vienna, 1935), pp. 1–67. Leonard Nelson, Socratic Method and Critical Philosophy (New Haven, Conn., 1949), különösen a „The Impossibility of the Theory of Knowledge,” amit Popper már 1925-ben ismert. Részletekért lásd: Hacohen, „Karl Popper, the Vienna Circle, and Red Vienna,” Journal of the History of Ideas 59 (1998): 711–34, 5–6. fejezet. 33. Popper, Autobiography; pp. 72–90, „Autobiography: Draft,” Popper Archives (134, 12), Popper’s academic transcripts, Popper Archives (335,19), és „Axiome, Postulate und Definitionen in der Geometrie” (1929), Popper Archives (4, 6). A Bécsi Körr√l lásd: Herbert Feigl, „The `Wiener Kreis’ in America,” in The Intellectual Migration: Europe and America, 1930–1960, szerk.: Donald Fleming és Bernard Bailyn (Cambridge 1969); Rudolf Haller and Friedrich Stadler (szerk.),

1. A cseh zsidóság helyzetér√l lásd: Hillel Kieval, The Making of Czech Jewry (New York, 1988). A bécsi zsidóság helyzetér√l lásd: Marsha Rozenblit, The Jews of Vienna: Identity and Assimilation, 1867–1914 (Albany, N. Y., 1983), és Steven Beller, Vienna and the Jews: A Cultural History, 1867–1938 (New York, 1989). 2.Karl Popper, Unended Quest: An Intellectual Autobiography (La Salle, Ill., 1984) (a továbbiakban: Autobiography) pp. 8–10, és „Autobiography: Draft,” Hoover Institute Archives, Popper Papers (134, 4, 9) (a továbbiakban: Popper Archives). 3. Verlassenschaftsakt of Max Schiff, Meldearchiv, Wiener Stadt- und Landesarchiv, Vienna; Popper, Autobiography, pp. 53, 82, „Autobiography: Draft”, Popper Archives (134, 4). Fotók: Popper Archives (86039-10, A and BB). A tulajdonról és a kultúráról lásd: Carl Schorske, Fin-de-siècle Vienna: Politics and Culture (New York, 1980). 4. Simon Popper adóügyi dossziéja megtalálható: IKG Archives, Central Archives for the History of the Jewish People, Hebrew University, Jerusalem (A/W 805, 23); Verlassenschaftsakten of Simon Popper and Max Schiff, Meldearchiv, Vienna; a képek negatívjai: Popper Archives (86039-10, BB). A vegyesházasságokról lásd: Rozenblit, 6. fejezet. 5. Az volt a követelmény, hogy a pár valamelyik tagja térjen át a másik hitére, vagy vallja magát ateistának. 6. A zsidóság lakás- és társadalmi körülményeir√l lásd: Rozenblit, 4. fejezet. A zsidó értelmiségr√l: Beller, Vienna and the Jews. A Bécsben lakó csehekr√l lásd: Monika Glettler, Die Wiener Tschechen um 1900 (Munich, 1972). 7. Beller, Vienna and the Jews. 8. Arthur Schnitzler, My Youth in Vienna (New York, 1970), p. 63. 9. Popper, Autobiography, pp. 12,31–32, és Autobiography, pp.12, 31–32, és „Autobiography: Draft,” Popper Archives (134, 4, 9). A zsidóság arányáról a bécsi iskolákban lásd: Rozenblit, 5. fejezet. A Lorenz-cel való barátságról lásd: Die Zukunft ist offen, szerk.: Franz Kreuzer (Vienna, 1985), különösen p. 13. (Barátságukra Joseph Agassi hívta fel a figyelmemet.) David Sorkin, The Transformation of German Jewry, 1770–1840 (New York, 1987). 10. Siegmund Pflug (Simon Popper), Anno Neunzehnhundertdrei in Freilichtmalerei (Leipzig, 1904). Lásd még Popper apjáról szóló megjegyzéseit az önéletrajzában, pp. 9–10, és „Draft,” Popper Archives (134, 4, 9). 11. Eva Holleis, Die Sozialpolitische Partei: Sozialliberale Bestrebungen in Wien um 1900 (Munich, 1978). 12. Ingrid Belke, Die sozialreformerischen Ideen von Joseph Popper-Lynkeus (18381921) in Zusammenhang mit allgemeinen Reformbestrebungen des Wiener Burgertums um die Jahrhundertwende (Tubingen, 1978), különösen pp. 5–56; Albert Fuchs, Geistige Str6mungen in Osterreich, 1867–1918 (Vienna, 1949), pp. 133–62; John Boyer, „Freud, Marriage, and Late Viennese Liberalism: A Commentary from 1905;’ Journal of Modern History 50 (March 1978): 72–102. 13. Friedrich Stadler, Vom Positivismus zur „Wissenschaftliche Weltauffassung” (Vienna,1982). 14. Popper, Autobiography, pp.12–13. 15. Friedrich Stadler, „Spataufklarung und Sozialdemokratie in Wien, 1918–1938,” in Aufbruch und Untergang: Osterreichische Kultur zwischen 1918 und 1938, szerk:. Franz Kadmoska (Vienna,1981), pp. 441–73.

152

chives; Alfred Ayer (270, 35), Carnap (282, 84), Einstein (292,12), Heisenberg és tanítványai (305, 32; 293, 29; 360, 22), Richard von Mises (329, 4), Neurath (331, 28), Reichenbach (341, 24), Susan Stebbing (352, 15), és Alfred Tarski (354, 8), és Felix Kaufmann levelei, Kaufmann hagyatékában érhet√ek el, Sozialwissenschaftliches Archiv, University of Constance. Popper és Menger viszonyáról lásd Autobiography, pp. 101–4.. 37. Tarski Popperhez írott levele, 1936. október 11. és december 5., Popper Archives (354,8). 38. Kaufmann levele, 1936. október 28., Kaufmann Nachlass. Lásd továbbá Popper Kaufmannak írott levelét, 1936. november (011226). 39. Popper emigrációjához lásd: Hacohen, „Karl Popper in Exile: The Viennese Progressive Imagination and the Making of The Open Society, „Philosophy of the Social Sciences 26 (December 1996): esp. 455–57. 40. Wald levele Miseshez, 1937. október 18., Richard von Mises Papers, Harvard University. 41. A háboró utáni periódusban az „ismert okokból” kifejezés polgárjogot nyert a zsidók és nem zsidók közötti kommunikációban is. A Holokauszt ténye helyrerakta a b∫nösség kérdését, ezért már nem volt megalázó a zsidók számára a használata. 42 Victor Kraft levele Karl Popperhez, 1946. július 20., december 12., 1947. június 1., december 22., Popper Archives (316, 24). 43. Roth, Radetzkymarsch (n. 13 above), p. 371: "Er hatte eine Art Heimweh nach dem Vater, aber er wuBte zugleich, dab sein Vater nicht mehr seine Heimat war." 44. Popper, The Logic of Scientific Discovery (n. 7 above), esp. p. 104: "If someday it should no longer be possible for scientific observers to reach agreement about basic statements, this would amount to the failure of language as a means of universal communication. . . a new `Babel of Tongues.' . . . The soaring edifice of science would soon lie in ruins." Popper's translation here is rather free, but it nicely captures the rhetorical bent of the original Logik der Forschung, p. 61. 45. Popper, The Open Society (n. 8 above), 1:109-11, 2:204-6, 224-26. All references are to the first edition.

Wien-–Berlin–Prag: Der Aufstieg der wissenschaftlichen Philosophie (Vienna, 1993); Victor Kraft, The Vienna Circle (New York, 1953). Részletes bibiográfia: Alfred Ayer, (szerk.), Logical Positivism (New York, 1959). 34. Robert Lammer levele Popperhez, 1968. augusztus 20., Popper Archives (318,12), Popper, Autobiography, pp. 83–84, „The Demarcation between Science and Metaphysics” (1955), lásd továbbá: Conjectures and Refutations (New York,1963), ahol visszaemlékszik a Carnappal töltött id√re 1932-b√l; Feigl emlékei kevésbé jók, lásd a Schlickez írott levelét, 1933. szeptember 14., Schlick Nachlass, Philosophisches Archiv, University of Constance. Rudolf Carnap, „Uber Protokolsaetze,” Erkenntnis 3 (1932): 223–28, például beszámol Popper könyvér√l. Lásd továbbá Carnap levélváltását Popperrel és Neurath-tal 1932. október-novemberben, Carnap Collection, Archives for Scientific Philosophy, University of Pittsburgh. Popper publikációs kísérleteir√l lásd Logik der Forschung levelezési akták (17, 6), és a Julius Krafthoz 1932-ben írott levelét, Popper Archives (316, 24 Victor Kraft neve alatt). 35. Carnap egy Schlicknek írt levelében hívta fel a figyelmét a könyvre, 1933. január 19-én, Schlick Nachlass. Schlick 1933. június 9-én értesítette Philipp Frank-ot a döntésér√l. Springer 1933. június 30-án ajánlott szerz√dést Poppernek, Springer dosszié, Schlick Nachlass. Az els√ verziót Popper 1934. áprilisában adta oda Schlicknek, Anonnak írt levél, 1934. április 24, Hoover Archives (17, 6), lásd továbbá Popper Springernek írt levelét, 1934. áprilisa (352, 1), Popper Archives. A publikáció decemberig késett: lásd a Julius Kraftnak írt befejezetlen levelet, illetve a Heisenvergnek írott levelet, Popper Archives (305, 32). A prágai konferenciáról lásd: Popper, A World of Propensities (Bristol, 1990), pp. 3–7, és Carnap–Neurath levelezését, Carnap Collection (különösen 029-10-53). Popper szerz√déséhez lásd Carnap és Reichenbach levélváltását, 1933–34, Carnap and Reichenbach Collections, Archives for Scientific Philosophy. Arról, hogyan látta a Kör Poppert, lásd: Carnap Neurathhoz írt levelét, 1932. október 24., Carnap Collection; Feigl Schlickhez írt levelét, 1933. szeptember 14., Schlick Nachlass. 36. A könyv recenziójához lásd: Erkenntnis 5 (1935). Oskar Morgenstern naplója, 1934. december 9., Morgenstern Papers, Special Collections, Duke University. Popper „hálózatához” lásd a levélváltását 1934–36 között, Popper Ar-

15. századi német fametszet

153