A kordonbontás politikai kultivációs elemzése

MÉLTÁNYOSSÁG

www.meltanyossag.hu

politikaelemző központ

Zsolt Péter – Novák Zoltán

A kordonbontás politikai kultivációs elemzése

Egy új elemzési módszer Politikai kultivációs vizsgálatnak neveztük el azt a módszert, melyben külön figyelmet fordítunk a nyilvánosságban megjelenő vezető érvekre-véleményekre, és az „utca emberének” gondolkodására. Úgy véljük, hogy az elit - legyen az médiabeli vagy politikai - saját köreit futva gyakran rosszul értelmezi a társadalom reakcióit. Még a közvélemény-kutatási kérdések is az elit gondolkodási módja szerint vannak összeállítva, s ezért nem tükrözik a valódi különbségeket a politikát csinálók és „elszenvedőik” között. Mert mintha a társadalom egy része már valóban elszenvedőjévé válna a hazai történéséknek... Azokat a különbségeket igyekszünk kutatni melyek az „elit” és a „nép” között találhatók. Mi az, amit mindenki ismer, mi jut el a „néphez”, mit és hogyan dolgoznak fel, mi kultiválódik az elitben – pl. a hírmédiában – és mi szűrődik mindebből le? Mindig vizsgáljuk a véleményformálók, és a nyilvánosságra hatást gyakorolni nem tudó emberek közötti különbséget. Mindkét csoport rendkívül fontos, hisz az a politikus, aki azt hiszi csak a tömegekre kell támaszkodnia a véleményformálók, aki pedig csak az elit kegyeit keresi a tömegek ellenállásán bukik el. A Méltányosság Politikaelemző Központ a politikai kultivációs projektjében különböző módszerekkel kíván majd dolgozni, de honlapján hozzáférést biztosít a háttértanulmányokhoz, táblázatokhoz fókuszcsoportos beszélgetésekhez stb. melyekből a cikket elkészíti. Mostani történetünk mintavétele Ezúttal a kordonbontás témájában a véleményformálók érveit és ezek súlypontját az írott sajtó elemzése során gyűjtöttük ki, az „utca emberét pedig” a 18-25 év közötti ifjúság képviselte. 101 fiatalt kérdeztünk meg. Mindannyian tanultak, sőt egyharmaduk egyetemi hallgató is volt. Mivel a „népet” ebben a kutatásban ők képviselik, természetesen torzítanak is. Részben mert tanultabbak, mint az átlagnépesség, s részben mert fiatalok, akik emiatt még apolitikusabbak. Koruknál fogva vélhetően kevesebb dologra emlékeznek a tíz évvel korábbi időszak eseményeiből, vagy kevésbé ijedősek, mint mondjuk a többgyerekes családanyák. Fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy politikai beállítódásukat illetően a nekünk válaszolók eltértek az országos politikai preferenciák megoszlásától. A mi megkérdezetteink között kevesebb a jobboldali érzelmű, mint az országos adatok szerint lenni kéne, ezért az eredményeinket e szerint is kell értelmezni.

MÉLTÁNYOSSÁG POLITIKAELEMZŐ KÖZPONT 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 167. tel.: 06-70-6196199 • fax: 06-70-9070406 e-mail: [email protected] • internet: www.meltanyossag.hu

MÉLTÁNYOSSÁG

www.meltanyossag.hu


A mintánkba kerültek szimpátiái 40 35 30 25

Gyurcsány iránti szimp.

% 20

15

Orbán iránti szimp

10 5 0

nagyon nem szimpatikus

inkább nem

kicsit szimp.

igen szimpatikus

Az esemény Február 2-án tíz órára a Fidesz MPSZ sajtónyilvános frakcióülést hirdetett. A Parlament felsőházi termében Navracsics Tibor bejelentette, hogy ezúttal formabontó ülést tartanak, és mindenkit felkért, hogy fáradjon le a Kossuth térre. A Kossuth szobor tövében tartott rövid megbeszélést követően a képviselők csoportokba rendeződve megkezdték a teret körülzáró, a rendőrség által a Fidesz szerint törvénytelenül fenntartott kordon elbontását. A kordon elbontása közben, és azt követően a Fidesz vezetői kifejtették a sajtónak, hogy polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak a Kossuth téri kordon megszüntetése érdekében. Az akcióban a frakcióból 110 fő vett részt, kiegészülve a Fidesz európai parlamenti képviselőivel, valamint a KDNP frakció egy tagjával. A rendőrség nem sokkal a képviselők távozását követően visszaépítette a kordont, kiszorítva a térről az addigra megjelent pár száz főre tehető tüntetői tömeget, és másnap szabálysértési eljárást indított a képviselők ellen. Aznap délutáni nyilatkozataikban a Fidesz akcióját mind a közjogi méltóságok, mind pedig a parlamenti pártok - kivéve a KDNP-t - elítélték. A média szerepe A kordonbontásról függetlenül a médiahasználati szokásoktól mindenki hallott, és véleménye is volt. Nem találtunk összefüggést a rendszeres politikai elemző műsorokat nézők és az ismeretszint között sem. (Például nem tudták többen a több hírmédiát fogyasztók közül, hogy a Fidesz polgári engedetlenségnek nevezte akcióját, mint a kevés hírmédiát fogyasztók.) Sőt, az alább kiemelt két esetben – csak ők ketten utaltak a médiára – épp a független állásfoglalásra találhatunk példát. Egyikőjük azt írja: „Szimpatizálok az akcióval, mivel egy jogállamban nem lehet egy közterületet önkényes módon elzárni. Meghívott szociológusok és politológusok azt nyilatkozták a TV-ben, hogy ilyen elzárás Európában sehol nem merészelnek megtenni. Amiért ellenzem: láncreakciót indít el a megmozdulás…” Itt önálló véleményalkotást láthattunk, egy inkább Orbán Viktorral szimpatizáló 22 éves részéről, aki önbevallása szerint sokat foglalkozott a kérdéssel. Egy 24 éves szintén egyetemi hallgató - aki viszont inkább Gyurcsány Ferencet tartotta kevésbé ellenszenvesnek, és Orbán Viktort inkább -, úgy utalt a médiára, hogy ebből hallotta: Orbán Viktor így akarta felhívni magára a figyelmet, és ezzel, mint mondja egyet is ért. Ez a válaszoló azt állította, hogy keveset foglalkozott a témával, viszont egy héten négy alkalommal néz meg politikai elemző vitafórumot, míg az előző csak három alkalommal. Vagyis a két példa nem annyira a média hatását, mint inkább a szelektív médiafogyasztást mutatja. (A gratifikációs médiaelmélet szerint az emberek a nekik megfelelő


MÉLTÁNYOSSÁG

www.meltanyossag.hu


érveket is választják ki.) A két példában az is közös, hogy saját médiától való függetlenségüket is hangsúlyozzák. Utóbbi azzal, hogy a hallottakkal csak egyetért, előbbi, hogy miközben kiemeli az uniós szokásokat hozzáteszi, hogy azért az akcióval nem azonosul. Polgári engedetlenség Az egyik komoly fogalmi tisztázási csata, az akció „polgári engedetlenség” szóval való illethetősége volt. Ugyan a mintánkba került fiataloknak véletlenül nagyobb része volt baloldali érzelmű, mint a társadalom egészében a mostani közvélemény-kutatási adatokból ismert aránya, de ez az itt vázolt kérdésben szerencsére nem torzít, és így nem is igényel valamiféle súlyozást. Azt vizsgáltuk, hogy tudja-e valaki mit takar a polgári engedetlenség, hogy mit kommunikált erről a Fidesz, és hogy egyáltalán így nevezte az akciót. A polgári engedetlenségként való megjelölést a megkérdezettek 29%-a ismerte, de jóformán alig tudta valaki visszaadni a mögötte megbújó érvet (13-an próbálták meg értelmezni, ebből véleményünk szerint csak négy fő értelmezte helyesen), nevezetesen, hogy ez a jogi eszközök kimerülésekor használt, jogkövetkezményeket vállaló figyelemfelhívás egy társadalmi problémára. S mivel senki, vagy nagyon kevesen próbálták ez alapján értelmezni, ezért ebből két, sőt akár több tanulság is leszűrhető. Egyrészt, hogy a magas nyilvánosság szintjén a Fidesz érvei nem tudtak átjönni, és nem azért, mintha ezt a média megszűrte volna, vagy mert elnyomva és manipulálva közvetítette, hanem azért, mert a befogadói oldalon nincsenek úgy kiművelve az emberek, hogy ezt érdemben átgondolják. Jelezzük, hogy a taxisblokád idején még a szakértelmiség sem volt erre felkészülve, tehát nem az „utca emberét” hibáztatjuk, sokkal inkább azt a politikai marketingstratégiát, amely egyáltalán nem számol azzal, hogy mi lehet a befogadása egy intellektuális érvre kitalált, azzal megtámogatott utcai megnyilvánulásnak. Néhányan viszont tudták, hogy a polgári engedetlenségre való hivatkozás alapja a Fidesznél Gandhi indiai függetlenségi megnyilvánulásai voltak. Itt feltételezésünk szerint a tanulság az, hogy bár nagyon fontos a polgári engedetlenség mint a társadalom hatalommal szembeni (utolsó) ellensúlya, igen csak sajátos, hogy nálunk megint a politika akarja megtanítani ezt is, mintha legalábbis az ország MSZP gyarmat volna, melyből a Fidesz majd polgári engedetlenséggel kiszabadítja. Ezt az egyik húsz éves fiú, aki aktív érdeklődője volt az események követésének kiválóan így fogalmazta meg: „nem a politikus elitből kellene kiindulnia a polgári engedetlenségnek, hanem az öntudatos polgári osztályból.” Többen e vonatkozásban viszont túllőttek a célon, mikor a polgári engedetlenséget értelmezték. Abból indultak ki, hogy a politikusok nem lehetnek polgárok, és ezért a Fidesz akciója nem lehetett polgári engedetlenség. Ezt viszont mi a tévesen értelmezők kategóriájába soroltuk, mert akik meg ezt írták, azok nem tudtak semmit a Gandhi párhuzamról. Míg tehát a Gandhi-párhuzammal a Fidesz részéről egy túldramatizált érvelés próbált utat törni magának a nyilvánosságban, addig a valóság az lett, hogy még a polgári engedetlenség is kissé lejáratódott – legalábbis azon fiatalok előtt, akik tudták, hogy a Fidesz így nevezi az akcióját, viszont nem tudták mi is ennek a jelenségnek a pontos feltétele, kerete. A kívülálló társadalom A válaszolók egy jelentős része a politikában részt venni nem akaró, kívülálló. Az ő csoportjukban másodrangú a politikai szimpátia, az hogy végül is melyik tábort fogadják el inkább. Sokkal fontosabb és közös jellemző az elutasítás. Az alább idézet felnőtt diáklány amúgy nagyon nem szimpatikusnak Gyurcsány Ferencet tartotta, és közepes pontszámot adott Orbán Viktornak a szimpátiaskálán. Az ő megfogalmazása pontosan mutatja mi is ennek a csoportnak a viszonyulása a kordonbontáshoz: „Nem gondolok erről se jót, se rosszat. Következménye már van: az MSZP tábora fel van háborodva, a kordonbontók pedig pénzbüntetést kaptak. Nem vettem volna részt a bontásban, mert ha az adott hatalmon lévő


MÉLTÁNYOSSÁG

www.meltanyossag.hu


párt (jelen esetben az MSZP) akarata ellen cselekszik valaki, úgyis megbüntetik, és visszaállítják azt az állapotot, amit ők akarnak. Ezért teljesen feleslegesnek tartom az ilyen akcióban való rézvételt. Az MSZP talán azért rakott kordonokat, mert félnek a néptől, vagy nem akarnak inkább utcai harcokat. A Fidesz talán azért bontotta le a kordonokat, mert szeretné, ha az emberek gyakorolnák gyülekezései jogaikat vagy csak újabb botrányt akartak, mert nem törődtek bele az MSZP igazságtalanságaiba.” Megpróbálják tehát feldolgozni azt, ami ebben az országban zajlik, és az elfogult médiával szemben, vagy akár a bonyolult ideológiai érvekkel szemben egy józan nem pártos feldolgozási kísérlete történik a látottaknak. Keverednek az érdekeltek által is használt gondolatok, s új formát kapnak: például, hogy az MSZP nem a demokráciát meg a rendet védi kordonnal, hanem önmagát – ez a Fidesz oldal -; de az is itt van, hogy a Fidesz egy értelmetlen háborút folytat, mert nem törődik bele a vereségbe. Míg a médiában ilyen érveket egymás mellett nem találunk, az írott sajtóban inkább tendenciózus véleménycsoportosításokkal találkozhatunk, addig a társadalom szöveteiben az elfogult csoportosítás mellett – sőt helyett! - megjelenik a nem fekete az egyik oldal és fehér a másik érveléstípus. Igen fontos felismerés lehet ez azok számára, akik meg vannak győződve az ország kettészakadásáról, és politikai marketingjüket is a kettészakadtságra, mint objektív tényre építik. A véleményvezérekre, az elemzőkre, a megosztott médiumokra, és természetesen magukra a pártokra inkább igaz ez, de az általunk kiemelt mintában a politikusok nem érnek el sikereket. Az intézmények iránti bizalmatlanság egyáltalán nem tükröződött a válaszokban – leszámítva a politikai pártok, és a parlament intézménye iránti bizalmatlanságot. A rendpártiság érződött azokban a konform vélekedésekben is, melyek a „mit fognak szólni az Eu-ban”, „csak megint lejáratjuk magunkat” stb. típusú érvek mögött sejthetünk. Mindez azért is volt váratlan eredmény, mert arra számítottunk, hogy az intézmények iránti teljes körű bizalmatlanság, és az önbíráskodási hajlam, valamint a demokráciába vetett kételyek azt teszik logikussá, hogy a kordonbontás akcióját a fiatalok köreiben nagyobb elismerés övezi. A Fidesz immár fiatalabb a lázadói hajlandóság értelemben, mint az ország fiatalsága. Ennek oka az lehet, hogy a fiataloknál nagyobb súllyal esnek latba az őszi események – pl. televízió ostroma – míg a Fidesz saját rendszerváltó nosztalgiájának csapdájába került. Értelem, következmény? Bár a véleményformálók között akadtak, akik láttak a kordonbontásban értelmet, akár politikai stratégia szempontból, hiszen meg lehetett találni ebben a Fidesz részéről egy következetességet, vagy el lehetett fogadni a célt is, mely kimondva egy törvénytelen állapotra való figyelemfelhívás volt, a szabadság korlátozása elleni lázadás stb. De a megkérdezett fiatalok vagy nem tértek ki az akció értelmére, vagy ha igen, értelmetlennek tartották. Ambivalensek közé soroltuk azokat, akik legalább egy kevés utalást tettek arra, hogy ugyan válaszolni kellett a kormány törvénytelenségeire – a tér hosszú távú elkerítésére -, de nem ezt. Vagy más megfogalmazásban is megjelent ugyanez, amikor néhányan azt írták, hogy „törvénytelenségre nem lehet törvénytelenséggel válaszolni”, de mintha semmi nem jött volna át abból, ami azért a médiában mégiscsak megjelent, hogy a Fidesz tett már lépéseket a rendőrség felé, de a rendőrség a kormány mögé, a kormány pedig a rendőrség mögé bújt a kordon eltávolításának ügyében, s ez indokolta az akciót. Arra a kérdésre, hogy vajon mitől van a média és esetleg a társadalom között ez az információs különbség, a válasz véleményünk szerint épp nem a médiatorzítás, mely ebben az esetben bemutatta a meglévő álláspontokat, mint inkább az abból eredő torzítás, hogy a mi fiataljainknak mire van kihegyezve a füle. S a nem radikálisabb többség úgy érzi – megint csak függetlenül attól, hogy mennyire szereti Gyurcsány Ferencet –, hogy most már minden


MÉLTÁNYOSSÁG

www.meltanyossag.hu


ami az utcai zavargásnak újfent tápod ad, elítélendő, s a mögötte meghúzódó érvek már nem érdekesek. Itt csak azokat a nem egyetemi hallgatókat választjuk ki, akik Gyurcsánnyal szembeni unszimpátiájukat megfogalmazták (ez a 71 főből egyébként 40 fő volt), mert az ő esetükben inkább elképzelhető, hogy az akciónak értelmét láthatják, de még esetükben is nagyon nagy az elutasítás. Az ambivalens érzésűekhez képest háromszor annyian vannak azok, akik azt felelték nincs értelme ennek. Gyakorlatilag tehát az mondható el, hogy míg a véleményformálók körében megjelenik a kordonbontás mint értelmes tevékenység, azok körében, akik alig tudnak valamit a polgári engedetlenség indokáról, és erre valószínűleg nem is nagyon kíváncsiak, teljesen értelmetlenként, gyerekesként, és a morált rombolóként fogták fel a kordonbontást. S hipotézisként megfogalmazható, hogy minél jobban megyünk lefelé a társadalmi hierarchiában, annál inkább - politikai vonzalomtól függetlenül - tartották az akciót értelmetlennek.

Az akció megítélése

5; 12% 20; 49% 16; 39%

nem tesz említést erre nincs értelme ambivalens

Kérdőívünkben szabadon lehetett kifejteni és leírni a véleményt. Olyan támpontokat adtunk csak, hogy „milyen akciónak nevezte ezt a Fidesz, te ezt igaznak tartod-e, mi lesz ennek a következménye? Te, ha hívtak volna részt vettél volna-e benne? Miért? Stb.”

Külön is kérdeztük, hogy ha tudnak, írjanak valamit arról is, a kordonbontásnak milyen következménye lehet, de a fiatalok 80%-a nem akart vagy nem tudott jóslásokba bocsátkozni. A maradék 20% véleménymegoszlását aszerint osztályoztuk, hogy ki említette félelemmel vagy félelem nélkül a zavargások következményeit, ki mondta happaningnek és ki öntudatos megnyilvánulásnak.


MÉLTÁNYOSSÁG

www.meltanyossag.hu


Kordonbontás következménye csak egy happaning 22%

öntudatos magatartás 9%

zavargás, mitől félni kell 43%

zavargás , de nem fél tőle 26%

A sajtóelemzésből kigyűjtött véleményformálók jóslatai a kordonbontás jövőre vonatkozó következményeit illetően igen széles spektrumon mozogtak, mely a demokrácia megújulásától az anarchia víziójáig terjedt. A legtöbb esetben a jogállamiság és a parlamentarizmus sérelme jelent meg, mint lehetséges negatív következmény, néhányan pedig a mérsékelt jobboldaliság és a konzervativizmus normáit féltették. Összességében megállapítható, hogy túlsúlyban voltak azok a vélemények, melyek az akció negatív következményeit hangsúlyozták, s ebben az ifjúságkutatási eredmény és a médiaelemzési adataink egybecsengenek. Viszont a médiában a véleményformálók közt egészen fóbiás jellegű a március 15-ei készülődés. Sokan rettegnek a zavargásoktól, míg a félelemérzet jóval kisebb a mi ifjúságvizsgálatunknál. Elképzelhető, hogy nem a nyilvánosságra hatást gyakorlók, és az abból kirekesztettek magyarázzák magát a különbséget, hanem az értelmiségi lét. Már az egyetemisták között többen utaltak a lehetséges zavargásokra, és a kordonbontás közti összefüggésre, tehát a tanultság fokával nőhet a kombinációs hajlam és a félelem intenzitása. Nem tudni, hogy ez médiahatás-e, vagy épp ellenkezőleg, a média azért aggódóbb, mert ott többen vannak az értelmiségiek. Egyéb említések (Terrorveszély, Sólyom értelmezése, elmenne-e?) Megdöbbentően egységes volt a részvételtől való távolmaradás hangulata. Függetlenül attól, hogy melyik oldallal szimpatizált valaki, a kordonbontástól távol akart maradni, és még megfigyelői minőségben is csupán egyvalaki jelezte, hogy menne. Sajtóelemzésünkből kitűnik, hogy a professzionális véleményformálók jelentős része – függetlenül attól, hogy a Fidesz kordonbontását miként értékelték – a kordon határozatlan idejű fenntartását szükségtelen és indokolatlan intézkedésnek nyilvánították. Valóban leszögezhetjük, hogy sem a rendőrség, sem a rendészeti igazgatás részéről nem hangzott el konzisztens indoklás a kordon fenntartásának (november 4-ét követő) határozatlan időre szóló meghosszabbítását illetően. Nyilvánvalóan ezt a hiátust kívánta orvosolni Szilvásy György, amikor február 8-án titkosszolgálati és rendőrségi jelentésekre hivatkozva bejelentette, hogy tüntetők egyes csoportjai meg akarják támadni a rendőrséget, és el akarják foglalni a Parlamentet, de a jelentések hátteréről nem kívánt többet elárulni. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter nem sokkal ezután bejelentette, hogy a Nemzetbiztonsági Kabinet megvizsgálta az illetékes szervek jelentéseit, melyek alapján úgy ítélte meg, hogy fennáll a fokozott biztonsági kockázat, s ezért kell a Kossuth teret elkeríteni.


MÉLTÁNYOSSÁG

www.meltanyossag.hu


A média meglehetős kétkedéssel fogadta Szilvásy György bejelentését, az ellenzék pedig blöffnek minősítette, arra hivatkozva, hogy kormányoldal nem először játssza ki ellenük a terrorveszély kártyáját. A kutatásunkban viszont senkinek sem jutott eszébe azt a szempontot említeni, hogy a kordon fenntartására a terrorveszély kétes hírével reagált a rendőrség, pedig egynapos aktuális hír volt. Akadhatnak tehát a témának olyan aspektusai, melyeket a politikusok, a média és az elfogult médiafogyasztó relevánsnak ítél, a társadalom bizonyos csoportjai – jelen esetben az ifjúság egy meghatározott része – mégsem tartanak fontosnak, s nem is hallottak róla. Ugyanez a tájékozatlanság volt tetten érhető a köztársasági elnök megállapításaival kapcsolatban is. A köztársasági elnök a Fidesz akcióját követően még aznap kiadott közleménye több állítást is tartalmazott (http://www.keh.hu/keh). Mind a politikai- mind a sajtóinterpretációkra igaz, hogy számos esetben hivatkoznak köztársasági elnök közlésére, persze igen sajátos módon. A politikusok és a véleményformálók többnyire a nyilatkozat egyegy – nekik tetsző – állítását ragadták ki, és használták fel saját érvelésük igazolására, nem véve tudomást a közlés többi állításáról. Mindenesetre az megállapítható, hogy míg a médiatérben számos esetben történt utalás a nyilatkozatra, addig a csoportvizsgálatunkban csak egy valaki tett említést a köztársasági elnök intelmeire. Végezetül tehát azt mondhatjuk, hogy míg a médiában markánsan megjelentek az elvek, és vele együtt egy széles spektrumban ugyan, de mégiscsak a politikai erőteret követő érvelési módok, addig a nép hangját képviselő ifjúságkutatásunkban a 101 főből mindössze egy 23 éves egyetemista akadt, aki konzisztens válaszokat adva Orbán Viktor „hívő volt”, helyeselte az akciót, és részt vett volna, ha hívják: „ha hívtak volna megyek – mert mindenkinek ki kell állnia az igazáért”. Ezzel szemben egy 20 éves nem egyetemi diák volt, aki szerint pedig Orbán Viktort „le kell állítani” és a rendőrök „gumibotját dolgoztatni”. Statisztikai értelemben ők viszont abszolút alig láthatók – bár a nagyszámok törvénye alapján egy tér azért megtölthető velük Sokkal fontosabb az, hogy a válaszokban és értékelésekben a közelmúlt eseményeinek ismerete, és a polgári engedetlenség fogalmának nem ismerete játszott döntő szerepet. Meg kell jegyeznünk még azt a különbséget is, hogy míg a médiában nagyobb teret kaptak azok, akik egyik vagy másik féllel szimpatizáltak, addig a „nép hangjában” a presztízsskálákon nagyon sok volt az a válasz (65%), ahol valaki egyszerre sem Orbán Viktort, sem pedig Gyurcsány Ferencet nem tartotta szimpatikusnak, s kettejük közé maximum csak egy árnyalatnyi különbséget tett. A Fidesz kordonbontásában a fiatalok nem érzékelték az ideológiát, sem a szabadságszeretetet, érzelmileg meg végkép nem azonosulnak a polgári engedetlenséggel. Az akcióban a felforgatás kockázatát érzékelték csak. Megjelent a vád, hogy mindez csak a politikai elit taktikája, eredménye pedig önmaga lejáratása. Míg az elitben nagy csaták dúltak az elvek körül, és a médiumokban a biztonság mellett szóló érvek feszültek szembe a szólásszabadság érveivel, a fiatalok ezt inkább úgy látták, hogy pusztán a feszültségkeltés érdekében és a Fidesz önmaga érdekében találta ki akcióját. Az értékek csatája nem hallatszott le, miközben a médiumokban érdekes vita dúlt.


A kordonbontás politikai kultivációs elemzése

Recommend Documents