8. évfolyam 6. szám
VÍZMINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÓ 2001.december
A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa
A ZAGYVA FOLYÓ Vándorló meder Mint egy-másfélmillió évvel ezelőtt, a kora pleisztocénben végbement térszintemelkedések következtében az alföldi medencében tavakkal, mocsarakkal tarkított szárazföld alakult ki. A pleisztocén és a holocén fordulóján, mintegy 20-25 ezer évvel ezelőtt keletkezett a Balaton-bükki törésvonal és árok, amelyben a pleisztocén végén a Zagyva Farmos-Abony irányában, tehát délkelet felé folyt, ám a fenyő-nyír szakasz után a medre kelet fele tolódott, s a mai Jászberény-Zagyvarékas-Szolnok felé haladt. A nyugatabbra lévő egykori medréről a Hajta-vízrendszer tanúskodik. Földtani értelemben ez az Alföld egyik javarészt folyóvizek által feltöltött, a pannon időszak után is süllyedő fiokmedencéje.(2)
Vízimalmok a Zagyva vízgyűjtőjén A korai XVIII. századi vízrajzi felvételek alapján megállapítható, hogy a Zagyván, Hatvantól Szolnokig tizenegy, a Tarnán, Bod és Mihálytelek között hat, a Középkori malom Gyöngyösön A S ZÁM TAR TA L M ÁB ÓL 1
Vándorló meder
2 3
Vízimalmok a Zagyva vízgyűjtőjén Árvízvédelmi gátak
4 5 6 7 8 9 10
Vízrendszer Éghajlati adottságok A Zagyva torkolat Vízgazdálkodás, gazdasági tevékenység A Zagyva folyó vízminősége A Zagyva mint zöld folyosó Zárszó
kettő, a Bene patakon egy, összesen húsz vízimalom épült, ebből nyolc jász helységé volt tíz, Apátinak, Kisérnek, Ladánynak nem volt malma. A vízimalmokról, nemcsak mint a lakosság életében nélkülözhetetlen termelő (gabonaőrlő) eszközről kell megemlékezni. A malmok duzzasztóműveinek rendkívül káros hatása volt a folyók vízjárására. Az időszakosan kevés vizet szállító –olykor kiszáradó- Zagyva és Tarna folyókon épített vízimalmok üzemvizét a duzzasztó vagy „zúgó” tartotta vissza, illetve tárolta a mederben. A pangó víz miatt a meder eliszapolódott, a vízinövények benőtték. A vízszabályzó zúgók elégtelen nyílásmérete miatt már a közepes árvizek is „kicsaptak” a mederből, s az ártéri szántók, kaszálók termését elpusztították. Még rosszabb volt a helyzet, ha felhúzható tábla nélkül való, (rőzséből, fából, stb. épült) tömör fenékgátat alkalmaztak. A községek a malomgátakkal visszaduzzasztott zagyvai-tarnai kártételi ellen már a XVIII. század első évtizedeiben árvédelmi gátak építésével védekeztek. (1)
1
Árvízvédelmi gátak Közvetlen adatok nincsenek arról, hogy a jász települések a XVIII. század előtt árvédelmi célú gátakat építettek volna. A földsáncok, palánkfalak rendeltetését és építését azonban jól ismerhették, még az állandó letelepülés előtti nomádéletből. Az is bizonyos, hogy a vízimalmokkal egyidőben már építettek malomcsatornákat, fenékgátakat és a duzzasztott vizek megfogására malomgátakat. Ugyanígy Töltésépítő kubikusok építhettek –a szokottnál magasabb árvíz esetén- saját szállásaik és állataik teleltetésére szolgáló építmények védelmére, rögtönzött, alacsony gátakat. A középkori vízhasználatokban a XVI. sz. közepéig kialakult szokásjog alapján összefoglalt „Werböczy-féle” „Hármas-könyv” jogelvei alkalmazásával, a birtokosoknak lehetőségük volt –törvényes keretek közöttföldjeik és rétjeik védelmére gátakat és töltéseket emelni. Ha építettek is ilyen gátakat az 1550-es évekig, a török uralom 150 éve alatt elpusztultak. A szatmári békekötés után (1711) már korán találkozunk a jászok árvíz miatti panaszaival és gátépítő szándékaival. Töltéseiket olyan lendülettel és olyan szakértelemmel kezdték építeni, mintha ez a tevékenységük folytatása
Töltéserősítés Zagyvarékasnál (2000. március)
lenne egy előbb már gyakorolt, de egy időre abbahagyott munkának. A Jászság gazdasági megerősödése is ösztönző erőként hatott. A gátépítés munkája nekilendült, amikor az örökösödési háborúkba bonyolódott osztrák uralkodóház hadjárataihoz Magyarország
megerősödő mezőgazdasága szolgáltatta a hadseregek ellátásához szükséges gabonaféléket és a vágóállat-mennyiséget. A körülmények kedvező találkozása nyomán újabb és újabb területeket szántottak fel. A gátépítéseket –törvényszerűen- megelőzték az árvizek, és a vízimalmok duzzasztott vizei által okozott vízkárok miatti panaszok. A Jászkerületi kapitányságtól, az okozott károk szemléjét és orvoslását kérő bejelentésekkel, már az 1700-as évek első évtizedeiben találkozunk. Ilyen volt a jánoshidai vízimalom által némely jász területen okozott vízkár ügyében 1718-ban pest megye által kitűzött helyszíni szemle. A Jász-kun területek gátépítéssel kapcsolatos legrégebbi okiratainak tekinthetők a jászkiséri 1737. évi „folyásoknak töltendő voltát” említő irat és az alsószentgyörgyi, ladányi határokban az árvizek kiöntését helyszínelő bizottságok 1740. évi jegyzőkönyvei. A „tekintetes főkapitány, a helység régi lakosai és a bírák uraimék” a helyszíni szemlét követően készült jegyzőkönyv tanulsága szerint megállapodtak a „Zagyva kicsapatai ellen, úgy hasonló Tisza vizei kiáradásainak némely részekből elfogását teendő és megerősítendő töltések” megerősítésében majd szükségesnek tartották megjegyezni: „Mindazonáltal ezen Tiszából szokott kiáradást voltaképpen semmiféle ember el nem foghatja s meg nem gátolhatja. Sőt midőn ezen említett hét töltések meglesznek és az víznek kiáradata csak közepesen kijön, másfelől vetésekben azon szerint teljes károkat elkerülhetetlenül tészen. Annyival inkább midőn rendkívüli módon kiönt és kitódul, nincsen emberi erő ladányi határról azon Tisza vizek távoltartására és sokaságának elfogására.” Közel kétszáz évre volt szükség ahhoz, hogy az árvizek elleni védelem megnyugtatóan rendeződjön. Amíg a XIX. század vízimunkálatai között első helyen a főbb folyók szabályozása szerepelt, addig a századvégi tapasztalatok egyértelművé tették a kisebb folyók, patakok szabályozásának szükségességét. A vízjogi törvény a vízfolyások mederrendezését a parti birtokosok kötelességévé tette és állami támogatást helyezett kilátásba. Ezt követően a védett területre vetített szabályozási költségek igen magas értéke miatt a kivitelezés évtizedeken át váratott magára. A kormányzat az 1913. év nagy esőzései okozta károkra való tekintettel átvállalta a beruházás költségeit és 1914-ben elindította a program végrehajtását, melyet a hamarosan kitörő világháború ismét egy időre levett a napirendről. (1)
2
Vízrendszer A Zagyva a Medves hegycsoportban, az országhatár közelében, Zagyvaróna község határában ered. A Mátra hegység vizeinek fõ levezetõje, a Tisza középsõ szakaszának legjelentõsebb jobboldali mellékvízfolyása. A Zagyva Homokterenyéig nagyjából dél felé folyik meglehetősen szűk völgyben, majd a Mátrától északra fekvő dombvidéken a Mátrától elválasztó szélesebb völgyben nyugat felé folyik Kisterenyéig. Homokterenyénél baloldalról felveszi a Bárna patakot, amely szintén az országhatár felől északról, hegyvidékről érkezik. Baloldalról, a Mátrából érkező jelentősebb mellékvízfolyása az Iványi patak a Tószeri, a Mindszenti, a Galya és Méhes, Legyendi patak. Jobbról, az északi oldalról a Nemti patak, a Kazár, a Mizserfai valamint az egyik legjelentősebb mellékvízfolyása a Tarján érkezik. Kisterenye alatt Pásztóig a Zagyva dél-nyugat felé folyik, völgye összeszűkül. Pásztótól, egyre táguló völgyben a Zagyva ismét dél fele veszi útját Hatvanig. Jobbágyitól lefelé a Zagyvát részlegesen kiépített árvízvédelmi töltések védik. Ezen a szakaszon fontosabb mellékvízfolyásai jobbról érkeznek: Kis-Zagyva, Szuha, és Bér patak. Ezt követően szintén jobb oldalról fogadja a Galga és a Tápió vízgyűjtő területéről érkező vizeket. Vízgyûjtõterülete a torkolatnál 5677 km2, a Tisza-medence 3.6 %-a. A Zagyva vízgyûjtõjének csaknem teljes hányada Magyarország területére esik, csupán 4.7 km2 fekszik a határon túl. A vízhálózat két fõ vízfolyásának, a Zagyvának és a Tarnának a vízgyûjtõterülete az összefolyásuknál majdnem azonos nagyságú: a Zagyváé 2082, a Tarnáé 2116 km2. A vízgyûjtõ további jelentõsebb vízfolyásai a Galga 568 km2 és a Tápió 898 km2 -es vízgyûjtõterülettel. A Zagyva vízgyûjtõjének legmagasabb pontja (mely egyben az ország legmagasabb pontja is) a Kékes: 1015 m magas, a legalacsonyabb pontja a vízfolyás torkolati szelvényében van: 79 m-en. A vízgyûjtõ átlagos magassága 247 m. A vízgyûjtõ 66 %-a 200 m alatti síkvidék, 32 %-a 200-600 m közötti dombvidéki terület, 2 %-a 600 m fölé esik. A domborzat az éghajlaton keresztül fejti ki hatását, de a vízhálózat kialakításában is jelentõs a szerepe. A Mátra meghatározó, mert biztosítja a bővizű mellékpatakokból a vízutánpótlást a Zagyva és a Tarna felé. Éghajlati adottságok Az éghajlati adottságok a domborzati tagoltsággal összefüggésben változnak. A magassági különbségeket hûen követi az átlagos csapadék területi megoszlása: az évi csapadék sokévi átlaga a legalacsonyabb területeken 500 mm; ugyanakkor a Mátra legmagasabb részén eléri a 750 mm-t is. A magassági tagozódással összefüggõ területi különbség az évi középhõmérséklet területi megoszlásában is jelentkezik. A vízgyûjtõ legalacsonyabban fekvõ területei egyúttal a legmelegebbek is, ahol az évi középhõmérséklet 10.5 0C, a Mátra csúcsán ennek értéke 7 0C. A magassági tagoltsággal függ össze az is, hogy az éves csapadéknak szilárd alakban lehulló, télen felhalmozódó részaránya jelentõs mértékben változó. Az alacsony fekvésû, síkvidéki területeken az arány 10 %, a Mátra tetején eléri a 25 %-ot. Hasonló tág határok között változik a hótakarós napok száma, így a hótakaróban felhalmozott vízkészlet nagysága is. A hótakaró hosszabb ideig tartó felhalmozódása viszonylag kis területre korlátozódik, elõfordulnak télközi felmelegedések és az ezzel együtt járó hóolvadások. Ez a magyarázata annak, hogy a vízjárás alakulását a Zagyva-Tarna vízrendszerben alapvetõen az esõzések határozzák meg.
3
A Zagyva torkolat Szolnok a Zagyva és a Tisza találkozásának köszönheti létrejöttét. A két folyó jobb parti szögeletében ugyanis vízmentes magaslat alakult ki. Habár a város több ezer éves múltra tekint vissza, a legrégibb írásos emlék 1075ből, I. Géza királytól származik. Ebben Zounokként tesznek róla említést. A város fejlődésében fontos szerepet játszott a szárazföld és a vízi utak kereszteződése, mert megteremtette az árucsere, a piacok és a vásárok feltételeit. A kereskedelem –elsősorban az erdélyi sószállítás- szempontjából nevezetes, úgynevezett sóút áthaladt Szolnokon. A szolnoki átkelőhely birtoklása ezért minden korban fontos volt a hatalom számára. A XVI. század közepéig a város környékének vízrajzi helyzete keveset változott. A török általi fenyegetettség miatt azonban 1550-ben a Zagyva-torkolat sok ezer éves nyugalmának vége szakadt. A várat vizesárokkal kívánták védeni, ezért a torkolatot áthelyezték, és háromágúvá tették. A mocsaras árterek lecsapolásán és kisebb kanyarátvágásokon kívül a XIX. századig mai értelemben vett szabályozást nem végeztek a Zagyván. A folyó szabályozását a Tiszával egy időben, 1859-ben kezdték meg. A szolnoki szakaszon egyetlen nagyobb holtága van a folyónak a Szolnoktól északra, a bal parti mentett oldalon lévő Malomzugi Holt-Zagyva. (2)
Vízgazdálkodás, gazdasági tevékenység A Zagyva vízgyűjtő területén emberi beavatkozások közül említésre méltóak a következők: Salgótarján vízellátására az Ipoly folyóból napi 10 000 m3 víz átvezetése, mennyiség mely szennyvízként a Tarján patakba kerül bevezetésre. A kiépült (18 db) tározó együttes árvízi térfogata 17,718 millió m3 , ami a szentlőrinckátai szelvényhez tartozó vízgyűjtő évi átlagos vízkészletének a 20,5 %-át teszi ki. Az egyes részvízgyűjtőkön a vízkészletek szabályozottsága ezt meghaladó mértékű. A kommunális célokat szolgáló tározók közül külön említést érdemel az 1987-ben átadott Hasznosi tározó, melyből Salgótarjánba napi 5000 m3 vizet vezetnek át. Árvízvédelmi célokat szolgálnak a Zagyva tározós vízrendezése keretében megépült Maconkai, Mátraverebélyi és a Tarján pataki tározók.
A Zagyva vízminősége az MSZ 12749 alapján (2001. első félév adatai alapján) A Zagyva vízgyűjtőjén az MSZ 12749 szerint az alábbi táblázatban foglalt törzshálózati mintavételi helyek kerülnek rendszeresen mintázásra. A Zagyva vízminősége a szabvány szerinti meghatározással „szennyezett víz” –ként jellemezhető. A vizsgált komponens-csoportok minősítése a piros színnek megfelelő IV. osztály, de a tápanyag háztartás mutatói esetében előfordul
A Zagyva vízgyűjtőjén nehézipari tevékenység jelentősebb mértékben Salgótarjánban, Jászberényben, kisebb volumenben Bátorterenyén, Mátranovákon, Selypen, Apcon, Lőrinciben, Tápiószelén, Ikladon, Jászárokszálláson és Szentlőrinckátán van. Élelmiszeripar működik Pásztón, Selypen, és Hatvanban. A vízgyűjtő területen lévő városok közül Salgótarján, Hatvan és Jászberény rendelkezik az ipari városra jellemző szerkezettel és arculattal, a többi település mezővárosi jellegű. A Zagyva vízgyűjtőjén egy 1993. évi felmérés alapján 60 pontszerű szennyezőforrás volt, melyből 14 települési szennyvíztisztító telep, 16 ipari szennyvíz bevezetés és 30 egyéb szennyvízkibocsátó.(3)
V. osztályú minősítés is. A kedvezőtlen vízminőséget a felső szakaszon bevezetett szennyvizek okozzák, ugyanis már a Szentlőrinckátai szelvényben is tapasztaljuk a VI.V. osztálynak megfelelő vízminőséget. Illetékességi területünkön a vízfolyást vízminőség szempontjából meghatározó szennyvízbevezetések már nem érik. A legjelentősebb Jászberény város térségében bevezetett ipari és kommunális szennyvizek, melyek közül a meghatározó a hűtőgépgyár 1680 m3/nap ipari és az 5900 m3/nap települési szennyvíz.
4
.
Törzsszám
Felszíni víz
Mintavételi hely
Folyam kilométer
02FF20 02FF21 10FF20 10FF22 10FF21* 08FF29 10FF40
Zagyva Zagyva Zagyva Zagyva Zagyva Tarna Tarna
Nemti Nagybátony Szentlörinckáta Jásztelek Újszász Verpelét Jászdózsa
156,1 148,0 88,0 60,4 27,0 55,6 8,9
A mintavétel gyakorisága 26 26 26 26 26 26 26
*Regionális jelentőségű mintavételi hely
A Zagyva kémiai oxigénigénye (KOIk) 2001-ben mg/l 50 45
43
40 35 30 25 20 15 10
17 15 13 11
20 18 15
16 15 14 11
29 27 24
25 21 20 18
29 27 26
25 24
28 26
26 22
21 16 15
14
22mg/l 8(II.o.)
21 20 17 15 12
15 12
11
12mg/l 8(I.o.)
5 0 dec.00
febr
ápr
jún
aug
Komponenscsoportonként elemezve a vízfolyás vízminőségét, az alábbiakat tapasztaljuk: • Oxigénháztartás mutatói szempontjából a meghatározó az összes szerves széntartalom, melynek értéke 7,6-33,0 mg/l között változott. Változónak mondható a szerves szennyezőanyag terhelés is, mely a KOIk alapján 11,0 - 43,0 mg/l között ingadozott. • Tápanyag háztartás szempontjából a víz minősége erősen szennyezettnek mondható. Ebben az esetben az osztályba sorolást az ortofoszfát tartalom határozza meg, melynek értéke 209-561µg/l Sztlkáta értéktartományban helyezkedett el. Jásztelek Ujszász Szennyezettnek minősül a vízfolyás a Jászdózsa nitrit és a foszfor tartalom alapján is 40 mg/l(III.o.) melyek IV. osztálynak megfelelő értékben vannak jelen a folyó vizében. • A jelentős kommunális szennyvízbevezetés tényét erősíti meg a mikrobiológiai paraméterek közül vizsgált coliformszám, melynek értéke szintén a szennyezett kategóriába tartozik. Értéke
okt
dec
igen változó 4,9-160,0 i/l között ingadozik. A szerves és szervetlen mikroszennyezők vizsgált komponensei közül ez esetben is mg/l a meghatározó (IV. osztály) a kőolaj és 6 termékei komponens. Szintén IV. 5 5,09 4,53 osztályba tartozik az összes béta aktivitás. 4,24 4,18 4,13 4 3,96 3,81 3,9 3,85 3,76 3,96 3,73 3,45 A vizsgált nehézfémek közül az oldott 3,34 3,11 3,28 3,11 3,05 2,89 3 2,98 2,89 2,83 2,77 2,6 higany tartalom haladja meg az I. 2,49 2,38 2,49 2,55 2,56 2,49 2,66 2,43 2,2 2,09 2,06 2,09 2 1,85 1,72 1,87 1,71 1,87 1,71 1,91 1,63 osztálynak megfelelő határértéket. Mind Sztlkáta 1 Jásztelek az öt mérés alkalmával a mért érték a III. Ujszász 0 osztály értéktartományába sorolta a Jászdózsa dec.00 febr ápr jún aug okt dec komponenst. • Az egyéb paraméterek vonatkozásában vizsgált komponensek közül a IV. osztályba történő besorolást az oldott mangán és a magas vezető képesség határozta meg. A fentiekben ismertetett jellegzetességek a Zagyva folyó mind a három szelvényét jellemzik. Ennek ellenére osztályon belül a szennyezettség mértékében észlelhetőek eltérések, melyek inkább a hossz-szelvényben készített diagramokból tűnik ki. •
A Zagyva nitrát-N tartalma 2001-ben
A szervesanyag tartalmat jellemző KOIk érték és a nitrát grafikus ábrázolása is arra utal, hogy a működési területünkre belépő szelvényben a Zagyva folyó szennyezettebb, mint az alatta lévő két vizsgált szelvényben. Ebben részben szerepe van a Tarna vízminőségének is, mely közel azonos vízhozam mellett jelentősen jobb vízminőséget képvisel. A 8,90 fkm, Jászdózsa szelvényben vett vízminta alapján a Tarna vize „tűrhető”-nek mondható. Az osztályba sorolást meghatározó komponensek ez esetben is többnyire azonosak a Zagyva folyó esetében tapasztaltakkal. Komponensenként vizsgálva megállapítható, hogy az eredmények szórása kisebb, csak egy-egy paraméter található a besorolási A Zagyva ammónium és nitrát tartalma 1983-2000 időszakban Nitrát-N Ammónium-N. osztálynak megfelelő értéktartományba, a többi mg/l mg/l Ujszász 3,5 4,5 kedvezőbb vízminőséget képvisel. 4 3 A sokéves (1983-2000) átlag érték adatsora alapján 3,64 3,5 3,43 3,51 2,5 meghatározott trend a legtöbb komponens esetében 3 3 2,95 2,89 2,76 2,6 2 2,5 csökkenő, de amennyiben csak a tárgyi évet 2,4 2,47 2,26 2,19 2,08 2 1,5 1,93 1,85 viszonyítjuk a korábbi 3-4 év adataihoz, már más 1,75 1,7 1,26 1,21 1,26 1,22 1,55 1,5 1 0,99 következtetésre jutunk. Látható, hogy kb. 1998-ban 0,86 1 0,76 0,72 0,58
0,5
0,38
0,26 0,08
0
0,25 0,17 0,21 0,1
0,5 0,14 0,2
0
1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Ammonia-N
Nitrát-N
Hatvány (Nitrát-N)
Hatvány (Ammonia-N)
5
indul el egy általános vízminőség romlás, melyet most már két egymást követő év eredménye is megerősít: Hasonló képet mutat az ammónium és a nitrát tartalom sokéves adatsorának ábrázolása is. A Tarna, a jásztelki mintavételi szelvény fölött torkollik a Zagyvába, majdnem azonos vízhozammal. Ujszász Ez általában kedvező hatással van a Zagyva 45 12 42,4 40 39,6 10,36 vízminőségére tekintettel arra, hogy annak ellenére, 10 9,9 9,4 9,4 35 9,29 9,2 9,1 9 9 8,9 hogy a felső és középső szakaszán jelentős ipari és 8,5 8,33 8,3 8,2 8,2 8,1 8 30 7,8 29,2 7,7 26 kommunális szennyvizet is fogad vízminősége inkább 25 25 24,4 23,2 22,8 6 21 20,8 20 19,7 19,3 a jó-tűrhető kategóriába tartozik. Oxigénháztartás 19 17,3 16,7 18,1 16,9 17,4 4 15 szempontjából a meghatározó a szerves anyagot 10 2 jellemző KOId, de ennek átlag értéke 16 mg/l, a 5 0 0 Szentlőrinckátai 29 mg/l-el szemben. Ugyanez 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 mondható el a BOI5-ről is, ahol ez a két érték 2,4 mg/l Oldott ox. KOIk Hatvány (KOIk) Hatvány (Oldott ox.) illetve Szentlőrinckátánál 5,2 mg/l. A tápanyag háztartás mutatói is kedvezőbbek, a vizsgálati eredmények szórása sokkal kiegyensúlyozottabb terhelésről tanúskodik mint a Zagyva esetében, ahol 235-ös szórást is találunk. Mikroszennyezők és oldott anyag szempontjából (osztályon belül) kissé magasabb értékeket találunk, mely a recski bányatavakból szivárgó vízből adódhatnak. (pa) Oldott ox. mg/l
A Zagyva oldott oxigén tartalma és KOIk értéke 1983-2000 időszakban
KOIk mg/l
A Zagyva mint zöld folyosó az élővilág számára A folyó menti zöld övezet évszakonként változó, gazdag élővilágnak ad helyet. A folyót kísérő botolófüzesek öreg csavarodott vagy letört ágú fái sajátos hangulatot teremtenek. A széles ártéri fűz-nyár ligeterdői, mocsárrétjei, ártéri kaszálói és kubikgödrei szintén változatos élőhelyek. Az idő fokozatos felmelegedésével egyre több madár hallatja hangját, bibicek, seregélyek hangoskodnak, megfigyelhető a hazai fakopácsok mind az öt faja. Az erdőben megtalálható az erdei pinty, zöldike, függőcinege, a sűrű bokrokban pedig a fülemüle jelzi területének határait. Megfelelő vízálláskor piroslábú cankok, és nagy godák készülődnek fészkeléshez. A fűz-nyár ligetek fehér nyárainak odújában szalonka fészkel, az ártéri erdőkben nem ritka a héja. A mocsárréteken virágzó sárga nőszirmok, réti füzények és mocsári csetkák közül messziről fehérlik a kétéltűeket keresgélő fehér gólya. (2)
Zárszó A Zagyva árterületének szolnoki kubikgödrei, mocsarai, odvas fűzfái, sűrű bokrosai, üde ártéri rétjei és az árteret szegélyező töltések eltérő, mégis egységes világa tartja fenn az említett fajgazdagságot. A folyó és környéke nem csak tájképileg szép, hanem zöld folyosó is az élővilág számára. Ezt a biológiai sokféleséget mindenképpen meg kell őrizni, ezért indokolt volna a terület országos védelme. A Szolnok város történelmében fontos szerepet játszó Zagyvának a város lakossága is tisztelettel tartozik. A folyó múltja és jelene arra kötelez bennünket, hogy elérjük: jövője is legyen. (Részlet Kohári István, Az Élő örökségünk pályázat díjazott pályamunkájából1) (2) A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa Szerkesztőség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) 423-422 7363 mell. Felelős szerkesztő: Petráss András Felelős kiadó: Dr. Háfra István 2001. december 4..
1
(1)Nemes Gerzson: A Zagyva- és a Tarna völgy Jászkerületi vízgyűjtőjének krónikája 1279-1876. (2) Kohári István: A tájformáló Zagyva, Természetbúvár 1998. 4. sz. (3) VITUKI: Felszíni vizek területi vízminőség-szabályozásának fejlesztése. Illetve az Internet.
6
