A könyvről. A szerzőről

A könyvről Az emberi szellem képes rá, hogy csodákat vigyen véghez. Akár tudunk róla, akár nem, képzeletünk erejével teremtői vagyunk a saját életünknek. Ha felismerjük mentális erőinket, jó eséllyel alakíthatjuk kívánságaink szerint a jövőnket. A valódi énünkből eredő víziós álmokkal eljuthatunk azokhoz a szellemi forrásokhoz és belső képekhez, amelyek a valóságot formálják. És a teremtő tudat, hogy valamennyi élethelyzeten saját erőből úrrá tudunk lenni, igazi, belülről fakadó önbizalommal tölt el bennünket, amely független a külső javainktól. Kurt Tepperwein arra ösztönzi olvasóit, hogy használjanak ki minden vissza nem térő pillanatot; hogy ne a nehézségekre koncentráljanak, hanem lehetőségekben gondolkodjanak. Könyve szellemi lökést adhat mindazoknak, akik kézbe akarják venni életük irányítását. Módszere gyakorlati felhasználásának sokféle lehetőségét számos tanáccsal, példával és gyakorlattal világítja meg. A szerzőről Dr. Kurt Tepperwein professzor 1932-ben született Lobensteinben. Sikeres vállalkozó volt, majd 1973-ban visszavonult a gazdasági élettől. Természetgyógyász lett, a betegségek és az emberi szenvedés valódi okait kezdte kutatni. 1986-ban doktorált, az amerikai, St. Louis-i Clayton Egyetem tanára lett, majd különböző nemzetközi intézmények, többek között a berlini Békeegyetem docense. 1997 óta a Nemzetközi Tudományos Akadémia docense. Ugyanebben az évben tüntették ki életművéért az „első német ezotériadíjjal".

Kurt Tepperwein

A teremtő képzelet csodái A tudatosság, mint a beteljesülés útja

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Kurt Tepperwein: W u n d e r vollbringen durch s c h ö p f e r i s c h e I m a g i n a t i o n . Mentaltraining i n A k t i o n , W i l h e l m G o l d m a n n Verlag, M ü n c h e n , 2003 C o p y r i g h t © 2003 by W i l h e l m Goldmann Verlag a division of V e r l a g s g r u p p e Random H o u s e G m b H . , M ü n c h e n , G e r m a n y H u n g á r i á n translation © R ó n a s z e g i Eva, 2005

ISBN 963 7304 20 7 M - é r t é k Kiadó Kft., Budapest, 2005 Felelős kiadó a M - é r t é k Kft. ü g y v e z e t ő igazgatója Irodalmi vezető A m b r u s Éva Felelős szerkesztő T ö r ö k Judit Borító: M a l u m Stúdió (Gelányi M a r i a n n )

A nem igazi hatalommal ellentétben az igazi hatalmat nem birtokoljuk, csupán kölcsönkapjuk, és folyton be kell bizonyítanunk, hogy méltóak vagyunk rá.

Tartalom

Előszó.

9

Bevezetés: Élj a mában! Ha önbizalom, akkor biztonság. Királyi út Az élet filmje Ébredés az álomból

13 15 21 26 33

A teremtő képzelet törvénye A teremtő manifesztáció hatalma A teremtő képzelet általi megjelenítés A gondolati energia ereje A belső képek titka A képzelet új, belső képeket teremt Sikeres megjelenítés Minden zseniálisan egyszerű!

37 39 .43 50 57 60 62 70

A teremtő képzelet gyakorlata Krősítse a sikertudatát! A teremtő ötletek felszabadítása A pozitív gondolatok hatalma A pozitív lét hét dimenziója

77 79 84 88 92

8

Kurt

Tepperwein

A teremtő képzelet területei A bosszankodás bosszúsága A mentális „át-élés" művészete Visszapillantás a tegnapra, előrepillantás a holnapra Érezzük magunkat érdemesnek arra, hogy boldogok legyünk és gazdagságban éljünk A gazdagság belső képe Valódi gazdagság. Egynek lenni önmagammal Belső örömben élni A teljes élet csúcsaihoz vezető utak. Életem beteljesedése A teremtő képzelet egyes lépései

98 105 112

A teremtő képzelet magasiskolája A szellemi manifesztáció univerzális elve Soha ne ítélj! Az illúzióból a valóságba Teremtő tudatom: VAGYOK Finálé: az EGO-tól az ÉN-ig.

157 159 164 166 170 173

Döntsön egy új élet mellett! A helyes úton járok

176 179

118

121 125 129 133 137 142 146 151

Előszó

M

indnyájunknak megvan a magunk sorsa, melyet többé-kevésbé türelemmel viselünk. Ám aligha teszi föl valaki is magának a kérdést, vajon miért az adott körülmények között él, mi okozta azokat, esetleg lehet-e és hogyan az adott körülményeken változtatni. Előbb-utóbb azonban csak feleszmélünk, és meg kell oldanunk a feladatot: valóban élnünk kell. Erre azonban senki sem tanított meg bennünket. Az iskolában megtanultunk olvasni, írni és számolni. Megtanultuk, mikor és hol nyert vagy veszített csatát Nagy Sándor makedón uralkodó. Megtanultuk, hány lakosa van New Yorknak, milyen hosszú a Nílus folyó - sőt talán azt is, hogy mennyi barnaszenet bányásznak ki Dél-Ausztráliában. Ezzel szemben nem tanultuk meg, hogyan kell élni valójában. Hogyan tartsuk egészségesen a testünket, hogyan találjuk meg a nekünk megfelelő foglalkozást, amely később a hivatásunkká lesz és beteljesít. Hogyan találjuk meg a megfelelő társat, 6s hogyan legyünk boldogok vele. Hogyan oldjuk

10

Kurt

Tepperwein

meg a problémáinkat, teljesítsük a kívánságainkat, érjük el biztonsággal a céljainkat. Hogyan legyen sikerünk, hogyan alakítsuk tudatosan az életünket, hogyan maradjunk öregkorunkra is „fiatalok" és életerősek. Hogyan találjunk önmagunkra, és éljünk valóban teljes életet. Mindezt nem tanították meg nekünk az iskolában. Még azt sem, hogyan bánjunk a lehető legjobban a gondolkodás eszközével, és használjuk ki varázslatos lehetőségeit arra, hogy az életünket tudatosan a kívánságaink szerint alakítsuk. Pedig csak akkor jövünk rá, hogy valójában mit jelent élni, mi az értelme a létezésünknek. Hogy mindent megkaphatunk az élettől - csak bele kell vágnunk a valódi életvezetésbe. Mert az élet egyszerűen túl fontos ahhoz, hogy átengedjük a véletlennek. Teremtse meg magának a beteljesítő jövőt, mert abban fogja eltölteni élete hátralevő részét! V A R Á Z S O L J O N JÖVŐT MAGÁNAK, NE LÉPKEDJEN TÉTOVÁN AZ ISMERETLEN FELÉ!

Tudatosítsa magában: ön szabadon meghatározhatja, mi történjék később. Akár a jó gazda, aki nem vár arra, hogy milyen magot sodor a szél véletlenül a szántóföldjére. Megtervezi a betakarítást, meghatározza, miből mennyi teremjen, mikor és hol. És pontosan azt aratja le, amit elvetett.

A

teremtő képzelet csodái

11

Évezredekkel ezelőtt az emberek nomádok voltak, gyűjtögetők és vadászok. A tulajdont még nem találták föl, a földet még senki sem sajátította ki. A vadászat fárasztó volt, és sokszor sikertelen, ha az ember semmi ennivalót nem talált, éhezett. Az emberiség számára óriási lépést jelentett a földművelés feltalálása. Hatalom került az ember kezébe, mellyel megoldotta, hogy a jövőben ne kelljen éheznie. Szellemileg azonban még ma is nomádok, gyűjtögetők és vadászok vagyunk. Csakhogy már nem mamutra és kardfogú tigrisre vadászunk, hanem sikerre. A vadászat pedig a legtöbb esetben kudarccal végződik. Nyomába eredünk a fiatalságunknak, az egészségünknek vagy az ideális társnak, reménykedünk és aggódunk, vajon sikerül-e megkaparintanunk. És hát bizony igen gyakran nem sikerül. A mentáitréning különleges változatának tekinthető teremtő képzelet nem más, mint az aratás megtervezése. A „szellemi szántóföldön" az ön szántója a saját jövője. Csakis az öné, amelynek tulajdonjogát senki el nem vitathatja. Ezt a jövőt ön az óhajaival alakíthatja. Azt vet el benne, amit akar. De csak azt fogja learatni, amit elvetett. Nem többet, nem kevesebbet és semmi mást. És ahogy a szántóföld a maga fizikai valójában jólétet biztosít nekünk, a teremtő képzelet és a jövőnk tudatos alakítása szellemi jólétet, teljes életet hozhat a számunkra. A SAJÁT JÖVŐJE EGYEDÜL AZ ÖNÉ.

Ami a mindenségben megvan, az mind benned is megvan. Ezért mindent magadtól követelj. DZSALÁLADDIN RÚMI

Ha önbizalom, akkor biztonság

növekvő bizonytalanság, zűrzavar és irányvesztettség korszakát éljük, melyben átértékelődnek a dolgok. Már semmi sem úgy funkcionál, ahogy régen. Az élet ebben az izgalmas korban azt követeli tőlünk, hogy gondoljuk újra és tudatosítsuk önmagunkat, hogy (saját magunkon kezdve) aktívan és konstruktívan vegyünk részt a világ átalakulásában. Aki ilyen könyvet olvas, az égető kérdésekre keresi a választ, és jobb tájékozódást, nagyobb biztonságot, több cselekvési képességet remél. Hogyan tehetnénk szert erre az újfajta biztonságra? Alapvető szükségleteink közé tartozik, hogy biztonságban akarunk élni. Sok ember egy életen .ii küzd az egzisztenciális biztonságáért. Ezen a szinten az élet valóban harcnak tűnik: harc a túlélésért, naponkénti szorongás, beteggé tevő stressz. Ám ez a harc csupán fikció. Valóban élni csak ,thkor kezdhetünk, ha megszabadulunk attól az illú;iától, hogy a túlélésért folyik a harc.

A

16

Kurt

Tepperwein

Az illúzió magva pedig az, hogy a legtöbb ember a kinti világban keresi a biztonságot: a tulajdonban, a vagyonban és a biztosításokban. Mintha ugyan be lehetne biztosítani az életünket! Tulajdonképpen végtelen spirálisba keveredik: ha a tulajdon növekszik, nő a tolvajlástól, a betöréstől való félelem, tehát kereslet támad a drágább biztonsági rendszerekre. Az efféle, csupán kívülről „megszüntetett" félelem csak még jobban növeli a belső félelmet. Egyre nagyobb a tétje annak, vajon jól bebiztosítottuk-e magunkat. A fatális pedig az a dologban, hogy minél jobban be akarom biztosítani magamat valamilyen belső félelmem ellen, annál inkább vonzom pontosan azt, amitől meg szeretném védeni magam! Mit használnak a legdrágább biztosítások és biztonsági berendezések, ha hiányzik a belső biztonságomf Tulajdonképpen erről van szó. A magabiztosság belülről fakad, a megingathatatlan önbizalomból. Nem a kifelé irányuló EGO-ból, hanem belülről, az „igazi énünkből". Magabiztosnak lenni annyit jelent, mint az igazi énemből eredően öntudatosan cselekedni: nem hagyni, hogy bábként mozgassanak, kézbe venni önmagam életét. És mindegyikünkben megvan a képesség arra, hogy az életkörülményeinket megteremtsük, hogy a saját életünk teremtőivé váljunk. A bizonytalanok és másoktól vezéreltek tömegétől az a tudat különbözteti meg a valóban magabiztos és öntudatos embert, hogy teremtő módjára önerőből

A teremtő képzelet csodái

17

képes minden élethelyzeten úrrá lenni, és bízik önmagában. Képesek vagyunk rá, hogy életünket a saját elképzeléseink szerint alakítsuk, valóra tudjuk váltani óhajainkat, összhangban tudunk élni önmagunkkal és a környezetünkkel. Aki ellenben kételkedik önmagában, mások véleményétől függ, az mindenbe csak vonakodva fog belekezdeni, és a saját bizonytalanságától meggátolva sokkal ritkábban fog célokat elérni. Nem tudja önmagát megvalósítani, nem tudja kihasználni mindazt a csodálatos adottságot, ami benne van. Pedig minden embernek megvan a lehetősége, liogy önbizalmat és biztonságot nyerjen magának. Kz egyszerűbb, mint gondolnánk. Csupán az önlelfedezés kívánságára, az önmagunkkal szembeni nyitottságra és természetesen időre van szükség hozzá.

Sok út vezet önmagunkhoz, de csak egyetlen kiindulópont létezik: a keresés. Már a Biblia is írja: „Aki keres, az talál." Mi a legnagyobb kincset kei essük, amit az élet egyáltalán nyújthat: önmagunkat. Ha megtaláltuk, akkor minden lehetőség adott, hogy boldogan és beteljesedve éljük le az eletünket. Megismerjük magunkat, és meg tudunk szabadulni a megszokott viselkedési struktúráktól és benaiódott gondolatmenetektől. Más megvilágításban látjuk a személyünket, sok minden újat tudunk magunkon és magunkban felfedezni. TudaIn'.abban fogjuk fel egész valónkat, ON-TUDA-

18

Kurt

Tepperwein

TOSABBAK leszünk, és ez az önismeret biztonságot és bizalmat ébreszt bennünk önmagunk és a képességeink iránt. Szívből élünk, abban a bizonyosságban, hogy magunkra hagyatkozhatunk, és ezért nincs semmi, ami letéríthetne bennünket a sikerpályánkról. A magabiztosság annyi, mint igent mondani önmagunkra. Belső szabadságot jelent, és mélységes bizalmat a saját erőnk és képességeink iránt. Nem akar-e ön is elégedett lenni önmagával, boldogságot érezni, önmagának és másoknak örömet okozni? Ugye szeretne őrült dolgokra vállalkozni - talán világ körüli utat tenni, kipróbálni a sárkányrepülést vagy esetleg érett korban végre kitanulni álmai szakmáját? Megteheti, ha akarja és ha megteremti önmagában a szükséges előfeltételeket. Az élet sokkal szórakoztatóbb, ha az ember azzal foglalkozik, amivel szeretne, ha nem hagyja, hogy beszűküljön, ha az elképzelései szerint él. Nézze, hogyan emelkedik a madár a levegőbe, hogyan köröz felettünk nyugodt szárnycsapásokkal, messze maga mögött hagyva minden földi terhet. Ön is levetheti a bilincseit, melyek bizonytalanság, habozás, félelem, kétség formájában szorítják a szívét. Lendüljön a magasba, szemlélje a világot madártávlatból, bízzon önmaga erejében, és keressen mindent önmagában, mert csak ott talál választ a „hogyan tovább" kérdésére. Először is nyugalomra van szüksége. Ahhoz, hogy magába mélyedjen, hogy megtalálja igazi én-

A


19

jét, meghallja a belső hangot, és megtudja az igazságot. Megtanul majd különbséget tenni a látszat, a lét és a valóság között. Érintkezésbe kerül a szellemi törvényekkel, és azok segítségével szilárd alapra helyezi az életét. Ön a keresés útját járja - önmagát keresi -, és ez a könyv elkíséri ezen az úton, segítséget nyújt, megmutatja az önmegismerés lehetőségeit, illetve hogy miképp cselekedhet az „új ember", akinek már birtokában van a TEREMTŐ KÉPZELET csodálatos eszköze. Csak az tud megérkezni, aki céllal indult el. Határozza meg pontosan a célt, mit akar elérni ezzel a könyvvel. Tisztában kell lennie azzal, hogy mit .ikar, melyik irányba akar elindulni, milyen úton akar járni. Ha hegyet akar megmászni, akkor is eldöntheti, vajon közvetlenül a csúcsra vivő vagy a könnyebb, bár hosszabb utat választja. Hogy egészen a csúcsig akar jutni, vagy megelégszik azzal, li.i elér egy menedékházat valahol a hegy magasabb i eszén. így van ez mindennel, amit az ember az eleitől vár - az út is dönt arról, beteljesül-e az óhaj. Nem véletlen, hogy most éppen ezt a könyvet vette a kezébe. Úgy érzi, hogy boldogabb vagy legalábbis elégedettebb lehetne. Meg akar változi it ni valamit, mert különben nem döntött volna a |e|en olvasmány mellett. Tehát már megtette az el-irt lépést - lépkedjen csak örömmel és határozoti,i n lovább.

20

Kurt

Tepperwein

Tűnődjön el rajta, mit jelent az ön számára, ha kezébe veszi az életét, ha a saját életének a teremtője lesz. Mit változtat ezzel a pillanatnyi helyzetén? • Több öröme lesz az életben? • Akut problémáit meg tudja majd oldani? • Valódi céljait jobban el tudja érni? Az önbizalom az élet alapköve. Távolítsd el, és az élet szétesik.

Királyi út

A

mikor az életünket kézbe vesszük és tudatosan alakítjuk, gondoljunk mindig arra, hogy „az élet iskolájában" senki sem lapíthat. Vagy a „királyi utat" járva, megismeréssel sajátítja el a dolgokat, vagy normál úton-módon tanul, azaz a sors adja fel neki a leckét, és a betegségből és a szenvedésből okul. Arra vagyunk a világon, hogy éljünk, szeressünk, tanuljunk és nevessünk. Sokan közülünk elIelejtik a tanulást. Az élet ugyan türelmes hozzánk, de ha a mindennapok leckéit nem tanuljuk meg, pluszfeladatokat ró ránk. Addig fogunk egy helyben körözni a problémáinkkal, ameddig meg nem tanuljuk megoldani azokat. Maga az élet a legjobb terapeuta, mert mindenkil meggyógyít. Gyakran úgy, hogy szenvedésből e\ betegségből ad leckét. Nekünk csak azt kell kiváhis/.tanunk, hogyan tanuljunk, hogy a szenvedés útját i'.iltisszuik-e vagy az öröm királyi útját. Ám megúszni senki sem tudja „az élet iskoláját". Ismerjük föl azt is, hogy a hely, ahol állunk, az egyedüli jó. A szabadság felé csak e helyről kiin-

22

Kurt

Tepperwein

dúlva tudom megtenni a szükséges lépéseket. A pillanatot csak e helyről tudom beteljesíteni. Az életben nem is igazán az a fontos, hol állok, hanem csak az, hogy azt a helyet hogyan töltöm ki! MOST tehát nagyon tudatosan mondjon igent arra a helyre, ahol éppen áll, fogadja el könnyű szívvel ezt a helyet! Mondjon igent rá, mert csak e helyről kiindulva tudja valóban átalakítani az életét, minden más csupán fikció lenne. És dönsön arról is, hogy a tudatos teremtő útján, a királyok útján fog járni. Nagyon sokan úgy élnek, mint a szegény ember a mesében, aki hideg, huzatos kis kunyhóban húzta meg magát, éhezett és fázott, rongyokban járt, de a pincéjében kincset őrzött. Amikor csak kedve szottyant rá, lement a pincébe, kinyitotta a kincsesládáját, megszámolta az aranyait, és a szívét örömmel töltötte el a csillogásuk. Azután mindent szépen visszacsomagolt, fölment a hideg, huzatos kunyhóba tovább éhezni és fázni. Mindnyájunknak van ilyen kincse legbelül, ez a „valódi énünk", a „belső mesterünk". A tökéletes tudat, az, ami valójában vagyunk. És csak akkor vagyunk igazán öntudatosak, ha a „valódi énünk" tudatában élünk. Mert ezt az öntudatot már semmi nem ingathatja meg. Ha hagyjuk, hogy ez a „belső mester" vezessen bennünket, igazi mesteri tudásra teszünk szert, és életünkből valóban egyedülálló műremeket fabrikálunk.


23

LEGYEN ARANYÁSÓ! G O N D O L J O N MINDIG A KÖVETKEZŐKRE: „MIT JELENTHET EZ A SZÁMOMRA? MILYEN LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL NEKEM AZ, AMIRŐL ÉRTESÜLTEM? H O G Y A N HASZNOSÍTHATNÁM AZONNAL A MONDOTTAKAT?"

Ameddig csak azt nézi, mi hiányzik, elégedetlenség és agresszió fogja eltölteni, ám amint a tekintetét a lehetőségekre irányítja, az élet minden másodpercben esélyt kínál önnek, melytől a saját élele gazdagodik, ön pedig boldogabb lesz! Ismerjük föl: mindenütt hiány van, mert semmi sem tökéletes, de mindenütt vannak lehetőségek, cs valamennyi nehézség csak álcázott lehetőség. A boldogság nem szerencse dolga, hanem a hallás, a (gondolkodás és a beszéd, valamint a lehetőségek leiismerésének logikus következménye. Tökéletesen mindegy, hogy ön e pillanatban liol áll, csupán az a döntő, hogy most hová megy! Tegye meg az első lépést a helyes irányba, és abban a pillanatban már meg is változtatta az életét! Persze nem az a döntő, vajon tudja-e, mit kell tenni. Hiszen aki valamit tud, az még nem képes •.rumiire. De aki képes is valamire, még az sem válm/,látott meg semmit. Csak a tettek változtatják Itit'jl a világot.

24

Kurt

Tepperwein

MÁTÓL BÁRMIBE KEZD, AZT SIKERREL VIGYE VÉGHEZ. A KUDARCOK MOSTANTÓL CSUPÁN KÖZTES EREDMÉNYEK A VÉGSŐ SIKER FELÉ VEZETŐ ÚTON.

Ne gondolkozzon többé „nehézségekben", csupán „lehetőségekben". Vegye észre, ha új esélye támad, és ötöljön ki újakat. Főként pedig mindenütt ismerje fel az új lehetőségeket - a látszólag negatív dolgokban is! Az önmagunkba vetett megingathatatlan hit olyan, mint az autó gázpedálja, a kétségünk pedig a fék. Döntse el, vajon gázt akar-e adni, vagy inkább fékez. A kettő együtt nem megy. Ha jogosítvány nélkül vezetek, előbb-utóbb nehézségeim támadnak. Szabályokat sértek, ezért felelősségre vonnak, ráadásul balesetet okozhatok, tehát diszharmóniát teremtek az életben. Ezért fontos, hogy kijárjam az autósiskolát, és megtanuljam, hogyan uraljam valóban az autómat, azaz önmagamat. , Az autósiskolában eleinte elmélettel tömik a fejemet, a közlekedési szabályokkal, a KRESZ-szel. Mielőtt birtokba veszem és beindítom ÖNMAGAMAT, hasonlóképpen meg kell ismernem a „szellemi törvényeket", e könyvből főként A TEREMTŐ KÉPZELET TÖRVÉNYÉT. Ezután következik a gyakorlat az életben, azaz a tanuló vezetés. Ennek során elsajátítom, hogy ÖNMAGAMAT hogyan tartsam összhangban a


25

szellemi törvényekkel, hogyan éljek gyakorlatban a begyűjtött ismeretekkel, hogyan ügyeljek mások jogaira. Kezdetben ez még igen bonyolult, ám egyre inkább rutinná válik. Ha már tudok autót vezetni, tehát valóban tudok bánni ÖNMAGAMMAL, az életjáték lesz, a balesetek (az élettel való összeütközések és diszharmónia) egyre ritkábbá válnak, mígnem végül tökéletesen balesetmentesen tudok majd közlekedni. Ekkor az élet játszi könnyeddé válik, a vezetése pedig szórakozássá. Am autót vezetni csak akkor tudok, ha beszálltam a kocsiba, ha megtettem a bensőm felé vezető utat, eggyé váltam ÖNMAGAMMAL. Ez ennek a könyvnek a témája. Akkor kezdődik a tulajdonképpeni élet, a játék, a „lét könnyűsége". Ahhoz, hogy a „lét könnyűségét" érezve éljek, fel kell ismernem „a látszat mögötti valóságot". De hát ez már egy új fejezetet érdemel!

A

lehetetlent kell megpróbálni ahhoz, hogy a lehetségest elérjük.

Az élet filmje

A

z élet olyan, mint egy film, és a legtöbb ember úgy működik közre benne, hogy észre sem veszi: csupán egy film szereplője. Egyesek felismerik ugyan az „életük filmjét", de úgy érzik, különváltak attól, noha benne cselekszenek. Csak kevesen vannak, akik a vetítő mögött állva lejátszszák ezt a filmet. Csak az él valóban, aki a kamera mögött állva egymaga írta forgatókönyv szerint forgatja le élete filmjét. Az ilyen ember azt is tudja, kié a mozi és valójában kik a nézők, akik megnézik a filmet, melynek a forgatással egy időben ő is a közönsége. A mozitulajdonos ebben a példában Isten, az egyedüli valóság, mi pedig valamennyien része vagyunk ennek az egyedüli, átfogó valóságnak, része az egyetlen tudatnak, amit Istennek nevezünk. Minden más maja\ látszat, ennek az egyetlen valóságnak a „másolata". A film címe pedig: Az élet játéka. Ebben a filmben mi vagyunk a forgatókönyvíró, a rendező, a főszereplő, a néző, sőt még a mozi társtulajdonosa is mi vagyunk, ahol a filmet


27

játsszák. Azon múlik a dolog, hogy mindennek a tudatában legyünk. Az egész az örömünkre szolgál. Ha a film nem okoz örömet, meg kell változtatnom a forgatókönyvet, más szerepet kell játszanom, azt kell tudatosítanom magamban, hogy élvezzem az „élet játékát". A hinduizmusban az „élet játékát" úgy nevezik: maja. A szót gyakran fordítják 'csalásnak' vagy 'illúziónak', ám valójában 'jelenséget' vagy 'tükörképet' jelent. Ha azonban ezt a tükörképet összetévesztem a valósággal, akkor becsapom önmagamat. A pesszimista és az optimista ember is elképzeléseinek szemüvegén át látja a világot, önmagát és a helyzetét, nem úgy látja, mint amilyenek valójában. Lehet, hogy jobb optimistának lenni, mint pesszimistának, még jobb azonban, ha az ember felismeri a látszat mögött a valóságot. Valamennyien e g y bizonyos szándékkal jöttünk a világra, és csak akkor találjuk meg a betejesülést, ha ezt az életfeladatot felismerjük, elfogadjuk és tejesítjük. Az embernek csak rá kell jönnie, milyen képességeket, erőt és hajlamot hozott magával, mi okoz neki igazán örömet, és milyen helyre állította őt az élet. A döntő pedig nem a hely, ahol állok, hanem az, hogyan töltöm ki a helyet. Az életfeladatot az ön életkörülményei határozzák meg, de az élet állandóan küld önnek tanárokat is, és megmutatja a beteljesüléshez vezető utakat. Csak a lehetőségeket kell felismernie és kihasználnia, akkor soha nem téveszti szem elől a feladatot. Akkor a saját útját járja.

28

Kurt

Tepperwein

Az ön ideálja, víziója az ön igazsága és valósága, minden, ami ezzel nem egyezik, „bűn" - az önmagunktól való elszakadás. KÉPES-E MÁR TUDATOSAN JÁTSZANI AZ „ÉLET JÁTÉKÁT"?

Legyen tudatos, azonosuljon a következő kijelentésekkel, melyeket hangosan, esetleg többször ismételve olvasson fel magának: • Az „élet játéka" örömömre szolgál. Mostantól játékos vagyok és nem játékfigura. A nehézségek teszik csak igazán érdekessé az „élet játékát". Minden megoldott probléma megismerést hoz a számomra. Ott van a helyem, ahol éppen állok. • Én magam döntök a sorsomról, nekem kell elfogadnom, és csak én változtathatok rajta. Én határozok meg minden körülményt. Életkörülményeim a „tudatom tükörképei". Most mindent elengedek, ami már nem igazán az enyém. • Felismerem teremtő mivoltomat. Mindent elérhetek, amit gondolni és hinni tudok. Ha nem tetszik az életem, egész egyszerűen megváltoztathatom úgy, hogy a tudatomon változtatok. • Az élet játék, és addig játszom, amíg élek. Én magam döntöm el, hogy játékfiguraként vagy játékosként veszek-e részt benne. Az élet értelme, hogy felfedezőútra induljak, hogy tudatosan él-

A

•

•

•

•

•

•

•


29

jem meg az élet kalandját és valóban élvezzem, hiszen az „élet játéka" az örömömre szolgál. Feladatom az, hogy életre váltsam a tanultakat. Ne holt tudást halmozzak fel, hanem a tudatomat tágítsam, és értelmesen cselekedjek a világban. A sors csupán az én „adott-létem" tükörképe. Mindenki azt kapja a sorstól, amit maga idéz elő. Élni annyi, mint tanulni, a gondolkodás ellenállhatatlan hatalmát felelősségteljesen kihasználni. Tanulni, a helyeset tenni, a szükségest nem elmulasztani, és a helytelent nem megengedni. A múltam elmúlt, soha többé nem tér vissza. Tehát tanulok belőle és elengedem - és végre szabad vagyok. Mindig csak jobb jöhet ezután. A boldogságom nem a körülményektől függ, hanem a hozzáállásomtól. Minden pillanat egyedülvaló, és ebben a formájában soha nem tér vissza. Élni annyi, mint energiával és örömmel telten, egészségesen, bőségben, egy beteljesítő kapcsolatban élni, melyben az ember mindennap örül a másiknak és együtt örül a másikkal; örömmel dolgozni olyan szakmában, amely valódi hivatás. A karrierlétra általában csak a létra csúcsára vezet. Ezért a foglalkozásunk nem az, amiért, hanem az, amiből élünk. Nincs semmi, amitől félnem kellene, mert semmi sincs az egyetlen erőn kívül. A legmaga-

30

Kurt

Tepperwein

sabb rendű tudattal való egységben legyőzhetetlen vagyok. • „Belső mesterem" arra vár, hogy a helyes döntések tudatosuljanak bennem. Állandóan beszél hozzám, én pedig sokféleképpen tehetem láthatóvá az üzeneteit. Például hogy mondatokat fejezek be, tarot-val és hasonlókkal foglalkozom, megtanulom megérteni a testem üzeneteit, megértem az életkörülményeket, felütök egy könyvet, és bizonyos sorait útmutatásnak veszem. • Minden bölcsesség és valamennyi kérdésre a válasz bennem van. Minden pilanatban megváltoztathatom az egész életemet. Semmi nem az enyém, mindent csak kölcsönkapok az élettől. Minden csak „játékszer", amit amúgy is itt hagyok. Semmi nem az enyém, még az életem se, az időm se, az erőm se. • Ami valóban az enyém, azt nem tudom elveszíteni, ami pedig nem az enyém, azt úgysem tudom megtartani. Egyedül a felismeréseimet viszem magammal. Ezért éltem. De hát nem a tudás, hanem a tettek változtatják meg a világot. • így tanulok, „tevőleges köszönettel" oly módon, ahogyan élek. Valakit annak ismerni meg, mint aki valójában, a lehető legnagyobb szeretetszolgálatot jelenti. Ezzel ugyanis önmagához emelem fel. így mindent „isteni szolgálatnak" fogok föl, s ez nem okoz semmiféle stresszt. • A halál az élet koronája, nem pedig a vége. Mindig voltam és mindig leszek, mert VAGYOK.


31

Tökéletes, halhatatlan tudat vagyok, a Legmagasabb rendű Tudat része. • Az út a cél, a cél csak az út vége és egy új út kezdete. Tehát élvezem, hogy úton lehetek. Lehet, hogy ön még nincs összhangban valamenynyi fenti mondattal, még nem tudja azonosítani magát velük. Ha majd az egész könyvet elolvasta, kérem, vizsgálja meg újra, hogyan hat önre ez a szöveg, mi változott meg közben, harmonikusabb lett-e önmagával. Ha most kilép az életbe, akkor minden olyannak fog látszani, mint azelőtt. Ugyanazzal a társsal él, ugyanazt a foglalkozást űzi, és ugyanazzal a kocsival jár. Csak egyvalami más, mostantól tudja, ki ön valójában, és hogy minden csak játék. Ahogy említettem: a múltja elmúlt és soha nem tér vissza. Tanuljon hát belőle, és engedje el - így végre szabad lesz. Mindig valami jobb jön, de annak nem kell mindig kényelmesebbnek lennie! Szóval mire vár? Kezdje csak. Játssza az „élet játékát", és emlékezzen rá: ezt a játékot az ön örömére találták ki, lelje tehát örömét benne. EBBEN A JÁTÉKBAN ÖN CSAK NYERHET.

Ha eldöntötte, hogy ezt a játékot játssza, akkor megbeszélhetjük a legfontosabb játékszabályokat, amely e könyv fő témája.

32

Kurt

Tepperwein

Kérem, gondolkodjék el a következőkön: • Milyen következtetések vonhatók le ezekből a felismerésekből? Milyen új szokásokat kellene magamra szednem? • „Semmi sem történik", hacsak nem én indítom útjára, hacsak nem én vagyok az előidézője. • Szóval hogyan változik meg mostantól az életem? • ÉN határozom meg az életemet - nincs más, aki ezt helyettem megtenné! Egy tanár vagy könyv az ön életében csupán útmutatóként szolgálhat. AZ ÚTMUTATÓ UGYAN MEGBÍZHATÓAN MEGMUTATJA A HELYES UTAT, DE EGYETLEN LÉPÉST SEM TEHET ÖN HELYETT.

Ébredés az álomból

A

legtöbb ember nem él valóságosan, csak álmodik az életről, és nagyon gyakran rémálmokat lát. De legyen bár szép ez az álom, akkor is csak álom marad. Álmodhatom magam egészségesnek vagy sikeresnek, szeretettnek vagy szerelőnek. Almodhatok magamnak hatalmat, birtokot, dicsőséget, gazdagságot, de az is csak álom marad. Megvilágosultnak is álmodhatom magam. Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell ébrednem. Fel kell tudnom ismerni a valóságos identitásomat, el kell fogadnom, és azt kell élnem. Fel kell ismernem magam mint teremtőt, aki előN/ör az álmok síkján gyakorolt. A valóság azonban most már arra vár, hogy meghatározzam. És minden lehetséges - nincsenek határok azokon kívül, melyeket magam húzok meg magamnak. A valóság ilkjíln is megcsinálhatok mindent, nemcsak álnmdhatok, hanem tudatosan is megélhetem a dolgokat . Pillantsunk csak még egyszer vissza a kezdeteki' Az egész életünk utazás egy ismeretlen tájon. I i | ekozódásunkat kezdetben a tapasztalatok és

34

Kurt

Tepperwein

magatartásminták, később az elméletek, világképek és filozófiák segítik. Úttalan utak kényszerítenek időről időre megállásra: betegség, baj, elválás vagy halál szólítanak fel arra, hogy a „valóságot a látszat mögött" észrevegyük. Abban a hitben élünk, hogy egyedüli lények vagyunk. Szépen beágyazódva élünk a nagy egészben, de hát mégiscsak csupa „én" vagyunk. Az énben azonban vágy támad önmaga iránt, mert mint én, nem tud beteljesülésre lelni. Lehet, hogy sikerem van, lehet, hogy a partnerkapcsolatom egészen jó, és mégis megmarad az az érzésem, hogy az életnek még többet kellene nyújtania. Keresgéléseim közepette aztán valamikor ráakadok a teremtő képzeletre, ami döntő lépést jelent az úton. Megélem teremtő mivoltomat, felismerem és használni kezdem a teremtő erőt, így alakítva az életemet és a sorsomat. Felismerem a tulajdonképpeni létemet és ama képességemet, hogy mindent elérhetek és megvalósíthatok, ami nekem fontos. Paracelsus volt az a tudós személyiség, aki kimondta: „A legnagyobb erő a képzelőerő." Ezen egy valóságteremtő erőt értett, amely belülről határozza meg és jeleníti meg a dolgokat. Az imagináció (beképzelés) által mozog a világ, amely végső soron imaginációból keletkezett. Ha elég nagy az az erő, amely az imaginációt mozgatja, semmi sem lehetetlen - abszolút semmi. Az imagináció segítségével meggyógyíthatjuk, sőt megfiatalíthatjuk a testünket; meghatározhatjuk a


35

véletlent; találkozásokat és eseményeket „történlethetünk meg", minden körülményt szabadon meghatározhatunk. A gondolatoknak és érzéseknek mágneses erejük van, azonos és hasonló energiákat vonzanak. A sűrűbb formákkal, például az .ínyaggal ellentétben gyors, könnyen mozgó formái az energiának, amely azon nyomban kifejeződik. A gondolatok és érzések azonban materiálisán i'l megjelennek, ha elég hosszú ideig tartjuk azokat ,i tudatunkban, vagy az Univerzum legnagyobb erejével, a teremtő őserővel élünk. Aki állandóan betegségre gondol, az nagy valószínűséggel végül meg is fog betegedni. Pedig a tudatában a következő elképzelésnek is teret adhatna: „Újra teljes birtokában vagyok a természetes erőimnek és képesM'l'eimnek", amely állapota nagy bizonyossággal be is következne. A valamely elképzelésre való összpontosítás nd.ivezet, hogy megfelelő hatás lép föl az anyagion. Valamennyi életkörülményünk így keletke• ii, habár többnyire tudattalanul. És noha az nn.igináció az egész életünket meghatározza, szinii ilig ügyel rá bárki is úgy igazán. A megbízható hatást önmagának is bebizonyítli iljn, ha egy darabig folyvást valamilyen szokatlan helyzetre vagy különös tárgyra koncentrál, és azt a helyzetet vagy tárgyat pontosan elképzeli magának, I) nyeljen rá, hogy semmi rendkívülit ne képzeljl'll el, hanem tulajdonképpen csak olyat, amit nem *ilit, de amiben hinni tud: egy telefonhívást, egy

36

Kurt

Tepperwein

levelet, melyet olyan embertől kap, akiről már régen nem hallott. Csinálja végig ezt a könnyű imaginációs gyakorlatot, hogy témánkat a gyakorlati oldaláról is megközelítse. Tartsa tudatában ezt az elképzelést legalább öt percig. Három napon belül az ily módon elképzelt esemény vagy dolog valamiképpen fel fog bukkanni a környezetében. És első bizonyítéka lesz a szellem hatalmának az anyag fölött. Nem szabad a sikert hajszolni - elébe kell menni.

A teremtő képzelet törvénye

A teremtő manifesztáció hatalma

V

alamennyien teremtők vagyunk, akár a tudatában vagyunk ennek, akár nem. Teremtőnek lenni pedig annyit tesz, mint képesnek lenni a megjelenítésre. Tudatosan vagy tudattalanul minden életkörülményt, eseményt, találkozást, kapcsolatot vagy dolgot megteremtünk vagy megjelenítünk. De erre csak akkor vagyunk képesek, ha mindenütt rendelkezésünkre áll egy szubsztancia, amit „energiának" nevezünk. Ez az energia készen áll arra, hogy bármilyen kívánt formában „megjelenjen". Einstein szerint az anyagot energiává és az energiát anyaggá alakíthatjuk, minthogy az anyag csupán az energia egy különleges megjelenési formája. A teremtő manifesztáció az a mód, ahogyan a gondolati energiát anyaggá és ezzel együtt életkörülményekké alakítom át, mert a gondolatok a „valóságot teremtő energia". A manifesztáció tehát annyit jelent, mint a gondolatok segítségével az „energiából" anyagi képződményeket hívni életre. Figyeljünk csak a nyelv bölcsességére: a kép-zpdmények először belső

40

Kurt

Tepperwein

képek, melyek formát öltenek, formát képeznek, és megjelenített alakzatokká lesznek. Manifesztálni tehát röviden annyit jelent, mint az elillanó energiából szilárd anyagot képezni. Ugye nagyon absztraktul hangzik az egész? Szilárd anyag minden, amit az érzékeimmel fel tudok fogni. Egy ház, amit látok, eleinte nem volt más, mint egy ötlet, egy gondolat. Abból lett a terv, és végül e terv szerint megépítették a házat. Legalábbis minden, amit mi, emberek építettünk föl, így keletkezett: a piramisoktól kezdve a gyerekeink homokváráig. A tömegesen meglévő összes lehetőség csak arra vár, hogy az ön számára megjelenhessen. A „teremtő manifesztáció" az a mód, amellyel életre hívhatjuk a kívánt végállapotot. Közben teljesen mindegy, hogy egészségről, szakmai sikerről, partneri kapcsolatról vagy lelki fejlődésről van-e szó, minden az ok és a hatás törvényének engedelmeskedik. A teremtő manifesztáció megmozgatja a „teremtő őserőt", és azt hozza ön elé, amit csak akar. - Mert minden, amit ön valaha is kívánhat, már megteremtődött. Csak „meg kell jelenítenie". Már itt van, csak még nem vált láthatóvá. És ahhoz, hogy megjelenjen, hívni kell. Ön magában hordozza a tökéletes egészség képét. A kép megvan, csak még nem jelent meg. Amint ön kapcsolatba tud lépni ezzel a belső képpel, az kifelé is meg tudja mutatni magát, és ön a tökéletes egészséget fogja megélni.


41

A teremtő manifesztáció felhasználásával azonban semmilyen módon nem akarjuk manipulálni a tudatalattinkat. Mi abban tökéletesen megbízunk minden olyan élethelyzetben, amely a tudattalan síkon játszódik le. A fő feladatunk az, hogy a tudatunkat ráhangoljuk a kívánságokra és eseményekre, melyeket az óhajtott végállapot világos képeivé formálunk. Ekkor a tudatalattinknak képeket adunk át arról, amit el akarunk érni, és megnyugodhatunk abban a belső meggyőződésben, hogy a megfelelő dolog abszolút biztonsággal bekövetkezik. Ha egyszer az elképzelésünknek a tudatunkból eredő ideális képét a tudatalattinkban lehorgonyoztuk, az életnek nincs más választása, mint ezt a képet valóra váltani. Ez a tulajdonképpeni csoda. Nem is kell érte túl sokat tennük, úgyis bekövetkezik. Ezért mondjuk azt, hogy „életre hívjuk a dolgokat". A folyamatot egészen könnyedén, erőfeszítés nélkül indíthatjuk be, hasonlóképp ahhoz, ahogy kocsink slusszkulcsát a zárban elfordítjuk. Ha egyszer beindult a motor, akkor már bízunk a mechanikájában, abban, hogy hibátlanul fog működni. Mégpedig anélkül, hogy minden dugattyúlöketnél el kellene gondolkodnunk, vajon mi történik valójában a motorházfedél alatt. Minthogy mindez ilyen játszi könnyedén és magától értetődően megy végbe, az is világos, hogy még az álmok is valóra válnak. Sajnos azonban az ember szinte teljesen elfelejtett álmodni,

42

Kurt

Tepperwein

ezért rajta kell lennünk, hogy újra visszaszerezzük ezt a képességünket. Persze nem elég, ha valami szépre gondolunk, aztán sóhajtva megjegyezzük, hogy ez úgyis csak álom, semmi más. Az álmot valóságnak kell elképzelnünk, és addig kell továbbítanunk a képeit a tudatalattinknak, amíg végül valósággá nem lesz. A teremtő manifesztáció ilyenfajta beindítására egy bizonyos adag hitenergiára van szükség. Vannak beteljesülések, amelyeknek igen kevés, és olyanok, amelyeknek csaknem nyomasztó menynyiségű hitenergiára van szükségük. Az, hogy „jövőre a tengernél fogom eltölteni a szabadságomat", bizonyára nem igényel túl sok hitenergiát. Másképp áll a dolog azonban, ha azt veszem a fejembe, hogy fölmegyek a Mars bolygóra. Ebbe valószínűtlenül sok hitenergiát kell belefektetnem, és az óriási hitteher súlya alatt feltehetőleg föl is fogom adni a tervemet. így hát sohasem jutok föl a Marsra.

Teremtsen magának beteljesítő jövőt, hiszen abban f o g j a eltölteni életének hátralévő idejét.

A teremtő képzelet általi megjelenítés

M

inden először a tudatban játszódik le, mielőtt a külvilágban megtörténhetne. A teremtő képzelet tehát e g y elképzelést transzformál valósággá, s így a jövőt jelenné teszi, a lehetőséget pedig bizonyossággá. A manifesztáció speciális módszeréről van szó, amelynek az alapja, hogy még mielőtt e gy képződmény kialakulhatna és manifesztálódhatna, a róla szóló gondolatokat először képpé kell formálni. Nincs ebben semmiféle új, idegen vagy szokatlan. A módszert ön már naponta gyakorolja észrevétlenül, hiszen az egyike a természetes képességeinknek. A tudatos alkalmazása a lényeg annak érdekében, hogy az életünket, a sorsunkat szabadon határozhassuk meg. A teremtő képzelet annak útja-módja, ahogyan a saját képzelőerőnket az életkörülményeink szabad meghatározására és annak manifesztálására használjuk, amit éppen el akarunk érni. Valamenynyien használjuk már ezt az erőt, sajnos többnyire tudat alatt. A tudatalattinkban azonban ott vannak a nehézségek, a hiányok, a problémák, a diszhar-

44

Kurt

Tepperwein

móniák, így tehát ilyen lesz az élet is, amelyet tudat alatt teremtünk magunknak. Pedig az élettől mindent megkaphatunk, csak gyakorolnunk kell a természet adta manifesztációs képességünket. A teremtő képzelet a valóságra nyíló kapu. Valamennyien fontos dolgokat kell hogy véghezvigyünk ebben az életben, és ezt mindegyikünk a maga külön, egyedi módján teszi. A teremtő képzelet tudatos használata ráhangolja önt a valódi rendeltetésére, és megjelenít bármit, ami az ön életéhez hozzátartozik. Szenvedés, betegség, problémák, kínlódás, szorongás, stressz nem tartoznak ehhez a módszerhez, és ha bármikor szenved, az csak azt mutatja, hogy valamit még nem csinál jól. A mi nyugati gondolkodásunkban a szenvedést gyakran felmagasztosítják, vagy legalábbis az élet kitörölhetetlen velejárójának tekintik, holott a szenvedés abszolút haszontalan. Csak akkor válik szükségessé, ha nem akaródzik nekünk a megismerés királyi útját járva tanulni. Ilyenkor a szenvedés válik a tanítónkká, amely rákényszerít, hogy teljesítsük a feladatainkat. Pedig az öröm és a beteljesülés éppoly megbízható, de sokkal kellemesebb tanító. A teremtő képzelet útja a királyi út, az öröm útja. Teremtő módon úgy képzelünk el valamit, hogy az a külvilágban mint esemény, helyzet vagy találkozás manifesztálódjék. Nincs is ennél szebb


45

és megbízhatóbb módszer, mellyel az előttünk álló feladatokat megoldhatjuk. A LEGJOBB MÓDSZER ARRA, HOGY MEGISMERJÜK A JÖVŐT, HA MAGUNK HATÁROZZUK MEG.

Végezze csak el a következő kísérletet: egy helyiségben, ahol több ember tartózkodik, keressen ki magának egy olyan személyt, akit nem ismer. Megcsinálhatja a villamoson, egy előadást hallgatva vagy egy kávéházban. Legjobb, ha olyat választ, aki háttal van önnek. Fókuszálja a tekintetét erre az emberre, és közben képzelje el eleven módon, ahogyan ön felé fordul. Játssza le újra és újra magában a jelenetet: az illető megfordul, és önre néz. Szinte minden esetben biztosra vehető, hogy egykét perc múlva az a személy hátrafordul, és kérdő pillantást vet önre. Nem a szomszédjára, hanem egyenesen önre. Lehet, hogy már egyszer vagy többször is volt ilyen tapasztalata, de vajon eltűnődött-e már azon, mi válthatta ki ezt a hatást? A kísérletet tetszés szerint akárhányszor, a legkülönfélébb személyekkel megismételheti, az eredmény mindig ugyanaz lesz: a gondolatai erejével megérintett e g y embert, és arra késztette, hogy ön felé forduljon. A GONDOLATOK EREJE feliratú varázspálcájával dolgozott, és a dolog működött. Ahogy mindig is működik. Ön a szellemével valósított meg egy szándékot.

46

Kurt

Tepperwein

Ha magányos és társra vágyik, ugyanilyen módszerrel vonzhat magához valakit, arra késztetve az életet, hogy találkozást idézzen elő vele. Sőt ily módon egy bizonyos partnert is maga felé fordíthat. Lehet, hogy már olyan élménye is volt, hogy egy bizonyos valakire gondolt, és nem sokkal azután, mintegy „véletlenül" összefutott vele az utcán, vagy az illető felhívta telefonon, holott már régen nem hallott róla semmit. Tényleg azt hiszi, hogy mindez véletlen volt? De ha annak nevezi is, ez olyan véletlen, amit bármikor előidézhet. Még a találkozás idejét is meghatározhatja, sőt egyszerűen az igazi társát is magához vonzhatja anélkül, hogy tudná, ki az igazi. Ugyanilyen módon szerezhet magának új munkahelyet, ha éppen munkanélküli, vagy egyszerűen csak jobbat akar. Itt is meghatározhatja annak a minőségét, amit magához vonz. Tehát olyan állást akar, ahol többet fizetnek, vagy olyan munkát akar, amely több örömet okoz. Vagy még jobb, ha a „saját munkahelyét" akarja, ahol a szakmája igazi hivatássá lesz. Ez esetben már nem is kell majd oly sok cégnél pályáznia, egyenesen az igazit célozza meg - és sikert arat. így mindig sikere lesz! A TEREMTŐ KÉPZELET AZ, AMIRE ÖNNEK SZÜKSÉGE VAN, HOGY MEGKAPJA, AMIT AKAR. ÍME, A TITOK, HOGYAN ALAKÍTSUK A JÖVŐT.

A


47

Az első lépés, vállalni a teljes felelősséget azért, ami MOST van. Ön megtagadja a felelősségvállalást, ha azt hiszi, hogy kedvezőtlen életkörülményeiért külső befolyások (pl. szülők, tanárok, állam, véletlen, egyéb körülmények) a felelősek. így megfosztja önmagát a „változtatás hatalmától". Ha viszont vállalja a teljes felelősséget, akkor megvan a lehetősége, hogy bármit elérjen, amit akar, és az életnek nem lesz más választása, mint megadni önnek azt. Cselekedjen úgy, mintha EGYEDÜL ön lenne a felelős. Ez ruházza fel azzal a hatalommal, amellyel bármit elérhet. Az imaginációhoz az álmainkon keresztül közelíthetünk leginkább. Ott ugyanis már mesterei vagyunk a teremtő képzeletnek! Ismerje meg az „álmodás titkát". A legtöbb ember egy életen át hiába álmodik gazdagságról és beteljesülésről, mert nem ismeri az „el-álmodás" és „ide-álmodás" közti különbséget. Ha a hiányból álmodik a bőségről, akkor el-álmodja azt. Ideálmodni annyit jelent, mint a célból kiindulva álmodni és élni. A változás csak azáltal válik lehetségessé, ha ön el tudja képzelni, hogy lehetséges a változás. Önnek, személyesen és a céljának is van külön egy bizonyos rezgése. Ha ezek a rezgések nem harmonizálnak, nem lehetséges a teljesülés (rezonancia törvénye). Rezonanciaképessé tenni önmagamat azt jelenti, hogy elevenen el tudom képzelni magamat a célban.. Hogy azonosulok vele, és úgy, ahogy van, AZONNAL birtokba veszem. Ébressze fel a teremtő

48

Kurt

Tepperwein

képzelettel azt a szellemóriást, amely önmaga! A teremtő őserőt valamennyien bezártuk a testi tudatunkba, és lassacskán elhittük, hogy olyan kicsik vagyunk, mint amilyennek érezzük magunkat. Pedig valójában határtalan a lét, és csak arra vár, hogy kieresszük a „szellemet a palackból". Lépjen elő igazi valójában, és hagyja újra tágulni a tudatát. Vegye birtokba önmagát, fogadja el a szellemi örökségét. Térjen újra magához - a tudatához! Ébressze fel önmagában a zsenit, kezdje el kitanítani a szellemóriást, amely önmaga. Ennek módja főként az „emlékezés". Emlékezzen újra arra, ki is ön valójában, és használja ki a lehetőségeit. Ön nem a körülmények áldozata, hanem azok megteremtője. Határozza meg, hogy mi legyen, és az „meg fog jelenni". A teremtő képzelet sokai nagyobb mértékben része a mindennapi életünknek, mint ahogy sokan hiszik. „Csak el kell mennem egy cukrászda előtt és máris felszedtem magamra egy kilót!", panaszkodik egy asszony. Nem is gondolja rosszul, hiszen a tortát energetikai úton bevette a tudatába, és ha még néhányszor rágondol, akkor „szellemileg hízik" tőle. Ugyanez érvényes arra helyzetre, amikor diéta közben az ember állandóan evésről álmodozik. Ilyenkor öntudatlanul is sikeres mentáitréninget hajt végre, sajnos, rossz irányba. Nézzük meg ezt a gyakorlatban: képzelje el, hogy ásítania kell. Ugyanaz a hatás érvényesül: va-

A


49

lóban ásítani fog. Az elképzelésből tehát valóság lett. Ez a kis gyakorlat persze még nem visz semmi eget rengető dolgot az ön életébe - de hát most még csak a tanulás pozitív hatásáról van szó. Képzelje el például, hogy mosolyog, és hogy mosoly árasztja el testének minden porcikáját. Erezze, hogy milyen jót tesz önnek ez a „belső mosoly". Vagy képzelje el, hogy újra gyermek, egy réten táncol és futkározik. Ugye rögtön könnyedséget és örömet érez? Mindez annyit jelent, hogy nem a körülmények hatnak ránk, hanem az, ahogyan bánunk velük. Gondolkodjék el azon, hogy jelenleg mi a legnagyobb problémája. Az egész problémakört gondolja át erősen. Mi jut eszébe? Milyen gondolatok, képek és érzések kapcsolódnak öntudatlanul hozzá? Ezek az okai annak, amit el akar érni vagy amitől tart? Most változtasson a hozzáállásán, a tudatos vagy tudattalan gondolatain, érzésein és képein. Ahelyett hogy bosszankodna a kövérségén, viszonyuljon hozzá másképpen: örüljön annak a lehetőségnek, hogy bármikor újra lefogyhat. így teremti meg teremtő képzelettel az életkörülményeit. És így tudja azokat bármikor megváltoztatni. Nem az a fontos, hogyan f ú j a szél, hanem hogy miként állítjuk be a vitorlákat.

A gondolati energia ereje

T

érjünk vissza még egyszer az energia témájára, és mélyítsük el, hiszen minden megjelenítéshez és elképzeléshez energiára van szükség. Minden, ami van, materializálódott elképzelés, elgondolt tény, megvalósított gondolati képzet. Megjelenni csak az tud, amit egyszer elgondoltak. Az anyag tehát csupán az energia egy másfajta megjelenési formája. Valamennyiünknek van energiája, különben nem tudnánk élni. Ez az energia megmutatkozhat a testi erőnkben, abban, hogy egészségesek vagyunk, vagy hogy olyan kisugárzásunk van, amely egyszerűen mindenkit lenyűgöz. Az ember a saját energiájával szó szerint magával ragadhat másokat. Az „energia" szó a görög nyelvből ered, a jelentése 'hatóerő'. A fizika az erő és az út szorzataként definiálja. Akár dolgozunk, akár sétálunk vagy csak a hasunkat süttetjük a nappal, energiát használunk el. Igen, még a gondolkodás is energiát fogyaszt.


51

Az energiát sem előállítani, sem megsemmisíteni nem lehet, csupán egyik formájából a másikba lehet átváltoztatni. Csak akkor lehetséges a változtatás, ha ön el tudja képzelni a lehetőségét. Az elektromos energiát fényre vagy hőre, a mechanikai energiát mozgásra lehet változtatni. Albert Einstein ismert tétele szerint az anyag energiává, az energia pedig anyaggá változtatható át, mert az anyag csupán az energia egy más megjelenési formája. A Földön élő összes lény a Naptól kapja az energiáját. A növények kémiai energiaként raktározzák el a napenergiát, amit az emberek és az állatok magukhoz vesznek. Minden sejtünkben szabályos „energia-erőmű" működik a mitokondriumok folytán. Ezek a sejtszervecskék a táplálékot oxigén segítségével a részeire bontják, és a benne tárolt energiát felszabadítják. Az energia egy részére a testnek saját regenerálásához van szüksége, a maradékot pedig erőnek vagy testmelegnek érzékeljük. Ha ez az energia, akár a lézer, egyetlen célra irányul, megsokszorozódik az ereje. így tehát az az ember, aki teljes energiájával egyetlen célra koncentrál, gyakorlatilag mindent el tud érni.

52

Kurt

Tepperwein

Minden, ami van, valóságba sűrített szellem. Az egész teremtés ennek az egyetlen szellemnek a produktuma, az ő gondolatainak a manifesztációja. Valamennyi materiális, azaz anyagi dolog lényege tehát az immateriális, az a szellemi struktúra, melyet az ember esetében tudatnak nevezünk. Lényegünket tekintve mi, emberek mindnyájan puszta tudat vagyunk, és minthogy gondolkozni tudunk, arra vagyunk hivatottak, hogy társalkotókként részt vegyünk a teremtésben. Az egyetlen, általunk Istennek nevezett szellem alkot mindnyájunkon keresztül. A teremtés tökéletes, de nincs befejezve és - rajtunk keresztül szüntelenül zajlik. Minden gondolatunkkal beleavatkozunk a folyamatába. Eszközök vagyunk, de teremtő képzeletünket mi is eszközként használjuk. A mindenben meglévő energia elvét talán könynyebben megérthetjük, ha például azt vesszük tekintetbe, hogy a csészék, tányérok, tálak, vázák, korsók és kis szobrok különféle formájuk dacára mind porcelánból vannak. Ameddig csak a külső formát nézzük, nem találunk bennük közösét. A sokféle mögött csak akkor látjuk meg az egyet, ha az eredeti szubsztanciára gondolunk, amelyből minden megteremtődött. Már a „szubsztancia" szó is fontos utalásokat tartalmaz. A latin sub (= 'alatt') és a stare (= 'állni') szavakból jött létre. A szubsztanáa tehát az, ami valami más, valami valódibb alá rendelődött. Ebből a valódi szubsztanciából teremtődött meg


53

minden, ez az, ami „megjelent". A valódi szubsztancia mindenütt a rendelkezésünkre áll, készen arra, hogy, amint egy teremtő megformálja, bármilyen kívánt alakban „megjelenjen". A formába öntött gondolataink formálják és „jelenítik meg" ezt az egyetlen szubsztanciát. Az élet mindig csak IGEN!-t mond a mi manifesztációnkra. Miért nem mondjuk hát meg neki, hogy mit HOZZON LÉTRE! Amit e g y teremtő a bizonyosság hitével elgondol, annak meg kell jelennie. A hit aktiválja benünk a teremtő erőt, és arra kényszeríti az energiát, hogy a kívánt formát öltse fel. MINDENT, AMIT EL TUDOK GONDOLNI, AZT EL IS TUDOM ÉRNI.

Olyan ember szinte nincs, aki ne gondolkozna, de alig akad olyan, aki elgondolkodna a saját gondolatain. Csak úgy, vaktában gondolunk ezt-azt, mintha a gondolataink valóban szabadok lennének. Pedig minden gondolatomnak azonnali hatása van az életemre, megvalósítja, amit tartalmaz, így végső soron meghatározza a sorsomat. Igaz, hogy a gondolatok némák és láthatatlanok, de semmiképp sem hatástalanok! Ha ön nem ura a gondolatainak, senki sincs, aki ön helyett uralná azokat. Amint azonban rendbe teszi a gondolatait, az élete is rendbe jön. A sorson való uralkodás kulcsa a GONDOLATI FEGYELEM.

54

Kurt

Tepperwein

A legtöbb ember csak azt hiszi, hogy maga határozza meg az életét. Pedig azt valójában a maguk választotta vagy beléjük nevelt magatartásminták, az elképzeléseik, a kívánságaik és vágyaik, a mások véleménye, elvárása vagy a maguk játszotta szerep határozza meg. Ne hagyja hát, hogy továbbra is csak „élessék", kezdjen el önmaga élni. Szabaduljon meg mindentől, ami nem igazán tartozik már önhöz. Gondoskodjék arról, hogy élete végén majd azt mondhassa: „Valóban éltem!" Milyen sokan halnak meg anélkül, hogy valóban éltek volna! A BŐSÉG CSAK ARRA VÁR, HOGY MEGJELENHESSEN - ÖNNEK CSAK EL KELL VETNIE A MAGJÁT!

Teljesen mindegy, hogy egészségről, munkáról, partneri viszonyról vagy lelki fejlődésről van-e szó - minden az ok és az okozat törvényének engedelmeskedik. Az ön gondolatai tevékennyé teszik a „teremtő őserőt", és előidéznek bármit, amit akar - csupán meg kell tanulnia teremtő módon gondolkodni. A gondolkodás a szellemi energia megmozgatása. Az állhatatosan és koncentráltan megmozgatott energia láthatóvá lesz. Minden gondolatnak van biokémiai és bioelektromos hatása. Naponta körülbelül 15 000 gondolatot gondolunk el. Ezek legtöbbje lényegtelen, sok közülük negatív. És mivel gondolat szüli a tettet, negatív gondolatokat negatív cselekedetek követnek. Ha


55

megváltoztatjuk gondolataink irányát, megváltoztatjuk az egész életünket. Egy gondolat azonnali biokémiai és bioelektromos hatását közismert példán szemléltethetjük a legjobban: képzeljük el nagyon plasztikusan, hogy beleharapunk egy citromba. Képzeletben vágja ketté a citromot, és jó nagyot harapjon bele - tudatalattija máris több nyálat termel azért, hogy a képzeletbeli citromsav híguljon a szájában. A testünk minden gondolatra azonnal fizikailag vagy érzelmi módon reagál. Tehát meg kell tanulnunk a gondolati fegyelmet, mert csak e%t követhetik a fegyelmezett tettek: világos gondolatok, tiszta cselekvés. Minél nagyobb energiát mozgatunk meg, annál nagyobb a felelősségünk, végső soron a hatalmunk (pozitív értelemben). Ha egy vállalatnál a kézbesítő hibázik, akkor lehordja a főnöke, de ha a vezérigazgató vét hibát, akkor esetleg még a széke is meginoghat belé. Minden anyag csak egyetlen erő által jön létre, és belőle áll, amely erő az atomokat mozgásba lendíti és összetartja. E mögött az erő mögött tudatos szellemet kell feltételeznünk. Ez a szellem minden anyag ősoka. Nem a látható, de mulandó anyag a valódi és igazi - az igazság és a valóság a mögötte rejtező szellem. Az anyag szubsztanciájának keresése közben a tudomány is felismerte, hogy az anyag esetében csupán egyetlen energia különböző megjelenési formáiról van szó.

56

Kurt

Tepperwein

A nagy fizikusok, mint Albert Einstein, Max Planck és Werner von Heisenberg bebizonyították, hogy valamennyi materiális és immateriális jelenség csupán az energiák különböző sűrűségi fokai. Ebből pedig kényszerűen az következik, hogy léteznie kell egy ősenergiának, melyből végtére a teremtés áll. Ezt az ős energiát a fizika nullapontenergiának vagy szabad energiának nevezi. Az anyag tehát energia, az energia pedig semmi más, mint egy tudatos szellem tevékenysége. Minthogy minden, ami van, előbb elgondoltatott, semmi értelmes nem létezhet egy előzőleg volt értelem nélkül. Ezt az intelligenciát sokan „Istennek nevezik. Gondold azt, ami jó, mondd azt, ami igaz, tedd azt, ami helyes! Jobban tennénk tehát, ha megtanulnánk gondolni, minthogy csupán a mások által elgondoltat közvetítsük. Ha feloldják a gátakat, szabadon fog áramlani az energia. Nem is tehet másként.

A belső képek titka

manifesztáció felé vezető legfontosabb lépés, hogy optimalizáljuk „belső képeinket". Ez főként önképünket érinti, melyet többnyire mások formáltak meg, s amely többnyire nem mi vagyunk, mégis döntő módon meghatározza az életünket. Hogy mennyire szó szerint érthetjük ezt, az is mutatja, hogy minden gondolatunk mögött egy kép áll. Ha meg akarjuk érteni, miért tesszük azt, amit teszünk, ismernünk kell ezeknek a „belső képeknek a titkát". így az életünket a belső képek másolataként fogjuk látni. Életkörülményeinknek csupán az 5 százalékát teremtjük meg tudatosan, a gondolkodásunkkal. A fennmaradó 95 százalék a belső képeink általjön létre. Ekkor lesz a mentáitréningbői teremtő képzelet. A megjelenítéshez nemcsak a gondolatainkat kell képekké alakítanunk, hanem a már bennünk meglévő képeket is kritikusan szemügyre véve, kreatívan újjá kell formálnunk. Hiszen valahányszor tudatalattink nem kap gondolati direktívát egy cselekvésre, e belső képek

58

Kurt

Tepperwein

szerint cselekszik, tehát az eddigi magatartásunk, a szokásaink szerint. Az „amint belül, úgy kívül" törvényének értelmében a belső képek formázzák a külső valóságot, azt, amit mi „realitásnak" nevezünk. Az élet a külső világban tükrözi vissza azt, ami bennünk van. A CSELEKVÉS NÉLKÜLI IMAGINÁCIÓ TERMÉKETLEN MARAD, AZ IMAGINÁCIÓ NÉLKÜLI CSELEKVÉS CÉLTALAN, DE AZ IMAGINÁCIÓ ÉS AZ IHLETETT CSELEKVÉS EGYÜTT - VERHETETLEN PÁROS.

Ha valaki kifejezett személyiség, akkor jó „képzettséggel" is rendelkezik. Bizonyára jó volt az előképzettsége, majd jó ki-ké^zést kapott, képzettsége nemcsak személyiséget képzett belőle, hanem arra is képessé tette, hogy körülményeket képezzen, alakítson, határozzon meg. Az egyéni sors tehát lényegéhen ama mentális kép által keletkezik, melynek mi vagyunk a teremtői. Mégpedig függetlenül attól, hogy a kép pozitív vagy negatív. Az életkörülmények külső eseményekként teszik láthatóvá a saját belső képeimet, s így megfelelnek az adott létemnek. A rezonancia törvénye szerint mindenki a sorsnak csak abból a szeletéből részesül, amely megfelel a belső képzettségének. Ez érvényes mind az egyéni, mind a közösségi sorsra. A képzettséggel eszerint nemcsak a saját életutunkat, hanem egy közösség sorsát is meghatározzuk.


59

Tehát a magamról alkotott kép, az önképem alakítja az életemet. Ezt a képet azonban gyakran döntő mértékben alakítják helyettem mások, így egyáltalán nem hasonlít rám. Akkor viszont az életem sem a nekem megfelelő. Ne csodálkozzak hát rajta, ha ezzel a hozzáállással nem tudok sikereket elérni. Sok ember sajnos állandó „szellemi fogyókúrát" tart, bulvármagazinokon, igénytelen tévésorozatokon, sokkhatásra építő filmeken és bugyuta olvasmányokon él. A „szellemi hulladékok fogyasztása" könyörtelenül mentális alultápláltsághoz és rossz egészségi állapothoz vezet. Gondolja csak meg, vajon milyen KÉPEKET vesz magához ezzel a táplálékkal, s hogyan alakítják önt ezek a képek?

Az élet játék. Méretarányai mutatják, milyen sikerrel játszom ezt a játékot.

A képzelet új, belső képeket teremt

ölteszem, abban a helyzetben vagyok, hogy állandóan imaginációval dolgozom, és felteszem, képes vagyok táplálni magamban az érzést, hogy a kívánságom máris teljesült. A feltevésem ekkor tényként fog megnyilvánulni. Tapasztalat útján jutottam arra a meggyőződésre, hogy egy feltételezés, akár igaz, akár hamis, ténnyé fog szilárdulni, ha az ember ragaszkodik hozzá. Hogy az állandóan fenntartott imagináció minden dologra használható. És hogy a mégoly okos terveim és cselekedeteim együttesen sem tudják kiegyenlíteni az állandóan fenntartott imagináció hiányát. A valóság az imagináció intenzitásától függ, nem a külső tényektől. A tényeket termésnek nevezhetjük, amely az imagináció használatáról vagy a vele való visszaélésről tanúskodik. Az ember az lesz, aminek elképzeli magát. A történetét maga írja. Az imagináció az út, az igazság, az élet kinyilatkoztatása. Logikus ésszel képtelenek vagyunk felfogni a valóságot.


61

Az imaginációval élő ember nem tagadja a születés és az elmúlás észlelhető külső világának realitását, de tudja, hogy a szüntelen imaginációval dolgozó belső világ, a belső képek az az erő, amely által a születés és az elmúlás külső érzéki világa létrejön. AZ ÉLETÜNKBEN CSAK AZ IMAGINÁCIÓ ÁLTAL TUDUNK VÁLTOZÁST ELŐIDÉZNI!

Az ember legnagyobb tévedése az a meggyőződés, hogy más okok is vannak, mint a saját tudati állapota. A FORMÁTLAN ENERGIA FORMÁT ÖLT AZ IMAGINÁCIÓS KÉP ÁLTAL.

A teremtő manifesztáció fényében szemlélve még egyszer át kellene gondolnunk az egész sikerfilozófiát.

Sikeres megjelenítés 1

A sikeres emberek világunkban mindig is lenyűgöző hatással vannak másokra. Ám ha megpróbáljuk kikutatni a sikerük titkát, csakhamar kiderül, hogy nekik sem volt kevesebb kudarcuk, mint a kevésbé sikereseknek. Épp ellenkezőleg. Csakhogy van köztük egy lényeges különbség: ők nem adták fel. A sikertelen ember már az első kudarctól megtorpan. A sikeres azonban nyilvánvalóan csupán köztes eredménynek f o g j a föl a kudarcot a tulajdonképpeni siker felé vezető úton. Igen, mintha a kudarc még szárnyakat is adna az ilyen embereknek, hogy még nagyobb erőbedobással törekedjenek a sikerre. A siker sokszor csak a kudarcok sorozata után következik be. A sikeres emberek nem hagyták, hogy a kudarc elbátortalanítsa őket, hanem azt szűrték le belőle, hogy legközelebb jobban kell csinálni az adott dolgot.. És hogy a már megkezdett dolog csak akkor zárul le, ha sikerrel lehet befejezni. Csodálatos érzés, ha az ember nemcsak úgy nagyjából, hanem minden egyes esetben sikeres tud


63

lenni. A sikerhez vezető út gyakran van kudarcokkal kikövezve, de valójában minden úgynevezett kudarc csupán az élet üzenete, hogy ez még í g y nem megy. Felszólítás arra, hogy tanuljuk meg a leckét, és legközelebb csináljuk jobban, amit csinálunk. így lesz a látszólagos kudarcból a legfontosabb tanítónk a siker felé vezető úton. Tanulja meg ön is a leckét, és abszolút biztos lesz a siker! Vannak emberek, akik a leckét már az első alkalommal megtanulják, és vannak, akiknek többszöri ismétlésre van szükségük ahhoz, hogy végre megértsék. Sőt olyanok is vannak, akik mintha semmit nem tanulnának a fájdalmas tapasztalatokból, és állandóan ugyanazokat a kellemetlen leckéket ismétlik. Ha ön sikeres akar lenni, először is azt kell tisztáznia, hogy az ön számára tulajdonképpen mi a siker. Figyeljük csak meg, milyen bölcsen fejezi ki ezt a nyelv: a siker szó szinonimája az eredmény, ez pedig az eredményezni igével függ össze. Teljesen mindegy, hogy ön mit csinál, az mindig valamit „eredményez". Tehát eredményt, azaz sikert ér el vele. Ami annyit jelent, hogy: MINDIG MINDENKINEK SIKERE VAN.

Az elért hatás pedig az indíték minősége és menynyisége szerint alakul. Hadd szemléltessük mindezt egy példán: tegyük fel, ön és a barátja abban versenyeznek, ki tud messzebbre hajítani egy követ. Mindketten ki-

64

Kurt

Tepperwein

keresnek maguknak egy hasonló méretű követ, majd nekilendülnek, és eldobják. Most három lehetőség van: 1. Ön dobja legmesszebbre a követ, és ezzel elérte a célját. 2. A barátja messzebbre dobja a követ, mint ön, ekkor ön nem éri el azt a célt, hogy nyerjen. 3. A kő becsapódik a szomszéd ablaküvegébe, és az összetörik. Ekkor ön egy nem szándékolt hatást ért el, aminek természetesen viseli a következményeit: meg kell fizetnie az üvegezést akkor is, ha folyton azon erősködik, hogy egyáltalán nem állt szándékában összetörni az üveget. Fordítsuk le a példát a siker nyelvére: • A kő nagysága a működésbe hozott dolog volumenének felel meg. • A lendület, amellyel eldobja a követ, az ön motivációja. • Az eredmény pedig egyenlő az ön céltudatos cselekvésre való képességével. Ha csupán kis követ dob neki csekélyke erővel egy ablaküvegnek, hatásként legjobb esetben is csupán valami zajt ér el, ami mindenképpen a szándékában állhatott. Ha azonban ugyanezt a kis követ nagy lendülettel dobja az ablaküvegnek, az be fog törni, mindegy, hogy ez volt-e a szándéka, avagy sem.

A


65

Ha pedig nagy követ hajít el, nem is kell hozzá akkora erő, hogy ugyanehhez az eredményhez jusson. Ebből az egyszerű, szemléletes példából kitűnik, hogy ön minden esetben eredménnyel járt. Az volt a szándéka, hogy eldobjon egy követ, és ennek meg is lett az eredménye. Az eredményt azonban csak akkor nevezzük sikernek, ha megegyezik az eredeti szándékunkkal. Ha nem, kudarcról beszélünk. A siker tehát semmi más, mint az a hatás, ami egy cselekvésből ered, amit egy cselekvés eredményez. Minél több cselekedetet viszünk véghez, annál több lesz az eredmény, annál eredményesebbek, annál sikeresebbek leszünk. Ám önmagát csak akkor tudja majd valóban sikeresnek nevezni, ha a legtöbb cselekedete a kívánt eredményhez vezet. Ha elsőre esetleg nem sikerül, még mindig megmarad az ismétlés lehetősége, hiszen a kitartás minden esetben célravezető. Nemhiába mondják: AZ EMBER, HA KITARTÓ LENNE, NEM ISMERNE LEHETETLENT.

Minden látható hatás mögött mindig ott rejlik a megfelelő, többnyire rejtett ok. Ha valaki olyan ügyetlenül mosogat, hogy közben folyton eltör egy-egy edényt, akkor ez azt mutatja, hogy tudatosan vagy öntudatlanul, de tiltakozik a mosogatás ellen. Ha valaki „elfelejt" valamit, emögött is tudatos vagy öntudatlan szándék áll, így válik minden üzenetté.

66

Kurt

Tepperwein

Természettől fogva eredményesek, azaz sikeresek vagyunk, és ha cselekvéseink eredménye egybeesik a szándékainkkal, akkor szívesen vállaljuk is értük a felelősséget. Például azt mondjuk: „én építettem föl ezt a céget, megdolgoztam ezért a házért" stb. Ha az eredmény mégsem felel meg a szándékainknak, akkor ebben vélhetően más a hibás: az emberek megbízhatatlansága, a politikusok tehetetlensége, a szülők rossz nevelése, a tanárok tehetségtelensége, a főnök, aki nem a képességeimnek megfelelő munkát adott, a gazdasági helyzet vagy az időjárás - csak éppen nem én! SZERENCSÉRE NINCSENEK VÉLETLENEK!

Csak ok van és hatás, és csak annak lesz eredménye, amit ön okozott, nem pedig annak, amit magának akar vagy amire sürgősen szüksége van. Az eredményesség, a siker nemcsak magától értetődő, hanem egyszerűen kikerülhetetlen, és nincs rajta semmi különös. A lényeg, hogy célirányos magatartással, a megfelelő okokkal éljünk a kívánt hatás előidézésére. Hiszen mi viseljük a következményeket, akár kellemesek, akár nem. Ezért hát az okokat is tudatosan kell meghatároznunk. A SIKER VALÓBAN MEGTANULHATÓ.

Lehet, hogy olykor erőfeszítéseket kell tennünk, de a sikerhez és gazdagsághoz vezető út sohasem a kemény munkáé. Sokkal célravezetőbb, ha először

A


67

is felismerjük és megszüntetjük a siker akadályait, megszabadulunk a ballasztoktól. Aztán felismerjük a képességeinket, és azokat optimális módon vetjük be a lehetőségek kihasználására, melyeket az élet folytonosan kínál nekünk. Az, hogy ön egészséges és sikeres, vagy szegény és beteg, ugyanannyi energiájába kerül, csak az egyik lényegesen kellemesebb. Ha úgy él, hogy hiányt szenved sok mindenben, ez arra utal, hogy valamit rosszul csinál, ám minden pillanatban megvan rá az esélye, hogy változtasson ezen. A kívánt változás MINDIG az ÖN tudatának, az ÖN belső meggyőződésének, képeinek vagy magatartási mintáinak a megváltozása. Hiszen OTT jönnek létre annak az okai, amit mi „sors"-nak nevezünk. A sikernek kevés köze van az intelligenciához és a szorgalomhoz, noha időlegesen mindkettő igen nagy segítségünkre lehet. De hát épp elég intelligens és szorgalmas ember van, aki az életben soha semmire sem fogja vinni, mert a tudatát nem célirányosan alkalmazza. Minden embernek megvan rá az esélye, hogy sikeres legyen és az is maradjon! Végső soron ez azt jelenti, hogy kevesebb idő alatt többet és jobbat kell teljesítenünk. Hogy az intuíció segítségével hozzunk helyes döntéseket, és azokat célirányos cselekvéssel, kerülők nélkül valósítsuk meg. Önnek még valamit tekintetbe kell vennie: valóban sikeres életet élni annyit jelent, mint sikerre és beteljesülésre találni. Amit csak akkor érhet el,

68

Kurt

Tepperwein

ha felismeri az önben szunnyadó életszándékot, és azt beteljesíti - azaz ha önmagát teljesíti be. Természetesen nem elég, ha csak tud vagy álmodik erről. Ha ugyanis álmodozni tud róla, akkor meg is tudja valósítani. Csak ez vezet sikerhez és beteljesüléshez. Olyan cél ez, amiért érdemes élni, nem igaz? Önnek „rezonanciaképessé" kell tennie magát mindennel szemben, amit az életben magához akar vonzani és meg akar jeleníteni. Ismernie kell az ok és a hatás törvényét és erejének forrását, amely ennyi: ÉN VAGYOK! Ez a könyv egyetlen felszólítás arra, hogy ön sikeres, ezáltal pedig vagyonos és boldog legyen. Ön ténylegesen arra van kötelezve, hogy gazdag és boldog legyen, hiszen azért van itt, hogy felismerje és kövesse a szellemi törvényeket. Ennek az automatikus hatása pedig a gazdagság és a boldogság. Amint elgondolkodik ÖNMAGÁN, és kihasználja korlátlan lehetőségeit, a siker logikus következmény gyanánt hullik majd az ölébe. A szellemi törvények ismerete és betartása mágneses vonzerővel ruházza fel önt a siker, az egészség és a jólét tekintetében! ' A HELYES GONDOLKODÁS ÉS AZ A SZERINTI CSELEKVÉS POZITÍV SIKERT EREDMÉNYEZ.


69

A siker nem ajándék, hanem meg kell szerezni. A kedvező „véletlen" is csak olyannak kerül az útjába, aki az ok és a hatás törvényét betartotta. Talán azon is el kellene töprengenie, miért akar több sikert. Valóban örül-e a sikernek, vagy csak másoknak akar imponálni a sikerességével? Úgy is tud örülni a sikerének, ha nem beszél róla másokkal, vagy tulajdonképpen figyelmet, tiszteletet, elismerést kíván magának? Ha ezt másoknál keresi, lehet, hogy önmaga iránt nem viseltetik kellő figyelemmel és tisztelettel! Főképp a következő területeken szeretnénk sikert elérni: jó egészség, gazdasági függetlenség, kiteljesítő párkapcsolat. Ám mihelyt ezt elértük, igényesebbek leszünk: a munka terén keressük a szakmai elismerést, a dicsőséget vagy a hatalmat, ritka vagy drága dolgokat gyűjtünk, szokatlan hobbikkal töltjük a szabadidőt. Érdeklődésünket azonban semmi sem elégítheti ki hosszú ideig, mert az ember hajlamos arra, hogy hamar elveszítse érdeklődését ama dolgok iránt, melyeket nagy-nagy fáradsággal szerzett meg vagy vívott ki magának. A lelkünk mélyén tudjuk, hogy tulajdonképpen valami egészen mást, e g y belső kincset, önmagunkat keressük! A sikeres ember pontosan ott kezdi el, ahol a sikertelen abbahagyja! Mert a kudarcok mindig csak köztes

Minden zseniálisan egyszerű!

M

inden „normális" óhaj („Azt kívánom, bárcsak..., Jó lenne, ha...") az embert pontosan a beteljesüléstől választja el, hiszen óhajával a hiány képét idézi f e l , azt képzeli, hogy valami hiányzik neki. A tudatával ilyenkor nem bőségben dúskál, hanem hiányt szenved. Amíg ez így van, a siker és a beteljesülés számára nem lehetséges. A kívánságot és a betejesülést először is tökéletes összhangba kell hoznunk. Önnek meg kell élnie önmagát a kívánt jövőben, így kell azt birtokba vennie. A tudatos teremtő képzelet e megélés által a célból kiindulva köti össze önt a beteljesüléssel. „Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek" - írja a Biblia (Márk 11,24). Még ma is ennyiből áll a sikeresek titka. A sikerhez vezető egyik fontos lépés, hogy érezze ÉRTÉKESNEK magát, és hogy HIGYGYEN ebben. Az élet semmi olyat nem adhat önnek, amit ön magától megtagad. Minden, amit el tud gondolni, amit hinni tud, azt el is tudja érni. A vál-


71

tozás csak akkor fog bekövetkezni, ha el tudja képzelni a változás lehetőségét. A bőség természetes törvénye a Világmindenségnek. Akárhová néz, a természet szinte Pazarlóan nagyvonalú. Ám szintén nyilvánvaló, hogy sok embernek mégsem sikerül ebből a bőségből részesednie, mert nem tudják, hogy ők maguk a siker vagy kudarc okai. Az egyetlen ember, aki önt sikeressé és boldoggá teheti, önmaga. A gazdagság csak arra vár, hogy megjelenjék önnek, bármit is akar, csak el kell vetnie a magját. Sokan azt mondják: „Majd meglátjuk, mit hoz az élet." De hát ki az az „élet"? Az effajta hozzáállás olyan, mintha kormányzás nélkül vezetnénk autót, és azt mondanánk: „Majd meglátjuk, hova megy az autó." Nagy valószínűséggel bele az út menti árokba, ahová, képletesen szólva, sok ember élete is torkollik. A legtöbb ember valójában egyáltalán nem él, hanem az elképzeléseik, illúzióik és kivetítéseik „éltetik" őket. Nem olyannak látják a világot, mint amilyen, hanem olyannak, ahogy az nekik megjelenik. Nyitva van a szemük, de nem látnak semmit. A valóságot csak kevesen ismerik föl a látszat mögött. Egyesek mégis képesek rá, ha az ember megmutatja nekik. A legtöbben azonban semmi ilyesmire nem hajlandók, és az életet úgy élik meg, mint egy filmet, amire az embernek nem lehet befolyása, csak megnézheti. Kialakítanak maguknak egyfajta véleményt, és arra reagálnak, amit megtapasztalnak.

72

Kurt

Tepperwein

A „feleszméltek" ellenben az életet játéknak fogják föl, amely együttjátszásra invitál. Arra, hogy az életkörülményeket tudatosan alakítsuk, és így művészi alkotássá tegyük az egészet. A legtöbb ember úgy fejezi be az életét, hogy soha nem is élt valójában. A legjobb esetben is csak felkészülnek arra, hogy majd most élni fognak! Olyan ez, mintha a paraszt állandóan szántogatná a földjét, hogy optimális módon készítse elő a vetésre, de emiatt nem jutna hozzá, hogy elvesse a magokat, ahhoz meg pláne nem, hogy learassa a termést. Vannak emberek, akik csak akkor vannak meggyőződve valamiről, amikor már nem is értik. És vannak olyanok, akik attól kezdve, hogy értenek valamit, már nincsenek is meggyőződve róla. Furcsán hangzik, de így van. Nemhiába halljuk oly sokszor: „Nem, ez nem lehet ilyen egyszerű!" És itt is tetten érhetjük, hogyan tagadjuk meg önmagunktól a hatalmat. Hiszen éppen arról van szó; ha valami könnyű, akkor azzal élni is lehet. Vagy talán félünk attól, hogy valóban változtatni kelljen a saját életünkön, ha már ez olyan egyszerű? Mert, ugye, ha bonyolult volna, akkor mindig lenne kifogás. Nehéz, időigényes, mások se tudják... De ha egyszerű, akkor nincs mellébeszélés, hacsak nem mondja az ember, hogy: Ez nem lehet ilyen egyszerű! Ha rálép az útra, olyan képességeket és erőket fog felfedezni, melyekről nem is sejtette, hogy léteznek, és az élet olyan lehetőségeket fog ön elé tárni, melyekről eddig álmodni sem mert. De hát

A


73

mindez az ön szellemi öröksége, és ősidőktől fogva arra vár, hogy ön felébredjen és birtokba vegye önmagát. Csak az EGO-ját kell elengednie ahhoz, hogy előtűnjön Önmaga, például MOST! Naponta rendbe tesszük a hajunkat, noha az csupán végigkíséri az életünket - sokszor nem is végig. Miért nem tesszük rendbe naponta a tudatunkat is, holott az egész életünket meghatározza és a jövendő sorsunkat befolyásolja? Tegye rendbe a tudatát, és rendbe jön az élete! A DOLGOK ELŐSZÖR A TUDATBAN TÖRTÉNNEK MEG, MIELŐTT A KÜLVILÁGBAN MEGTÖRTÉNHETNÉNEK!

A kívánságot teljesítő manó meséje Volt egyszer egy parasztember, aki igen szegény volt, holott éjt nappallá téve dolgozott szorgalmasan. Bizony, sokszor még napnyugta után is tevékenykedett, hogy befejezze az aznapi teendőit. Amikor egy napon újra a földjén szorgoskodott, és a forrón tűző nap alatt jól meg is izzadt, azt gondolta magában: „Az nem lehet, hogy ekkora kínszenvedés legyen az élet." Egyszerre csak előtte termett egy kis manó, és így szólt hozzá: - Igazad van, az életet az ember azért kapta, hogy örüljön neki. És minthogy a szívedből tört fel az óhaj, megmutatom neked az utat-módot,

74

Kurt

Tepperwein

mellyel mostantól minden kívánságodat teljesíteni tudod. Ha egyszer majd újra szívből óhajtasz valamit, írd rá egy darab fára, a fával gyújts tüzet, és miközben a tűz körül táncolsz, énekeld ezt: „Jó, hogy megvan - jó, hogy megvan." Nem kell soká várnod, a kívánságod gyorsabban fog teljesülni, mint gondolnád - szólt a manó, azzal el is tűnt. A paraszt alig tudta elhinni, ami vele történt. Ám amikor pár nappal később az adószedőt várta, mert ki kellett fizetnie neki a súlyos adót, s az erszénye szinte teljesen üres volt, akkor egyszerűen megpróbálta. „Egy erszény tele pénzzel" - ezt írta fel egy fadarabra, tüzet gyújtott vele, körbetáncolta és közben ezt énekelte: „Jó, hogy megvan -, jó, hogy megvan." És láss csudát! Amikor megérkezett az adószedő, a paraszt erszénye tele volt pénzzel úgy, hogy még bőven maradt is belőle, miután lerótta a kötelezettségét. így hát vett magának egy nagyobb majorságot, szolgákkal és cselédekkel, és valahányszor az erszénye üres lett, úgy töltötte meg, ahogyan azt a manó tanácsolta neki. így élt gazdagon és boldogan, amíg meg nem halt. Most, hogy már ÖN is ismeri a kívánságot teljesítő manó titkát, teljesíteni tudja minden kívánságát, és

A


75

másoknak is tud segíteni, hogy betöltsék saját óhajaikat, míg mindenki boldog és elégedett nem lesz. Ebben a tudatban térjünk át a könyv következő részére, a teremtő képzelet gyakorlati alkalmazására! Minden méltó arra, hogy a szolgálatomra legyen, de semmi sem ér annyit, hogy uralkodjon rajtam.

A teremtő képzelet gyakorlata

Erősítse a sikertudatát!

E

gyakorlati részben elmélyedve MOST vizsgálja át először is életének valamennyi területét, hol nem történt minden úgy, ahogyan szerette volna: a szakmájában, a társ kapcsolatában, az egészségében, a személyes kibontakozás terén stb. Tekintsen vissza, és rögzítse, hol nem ho%ta meg e g y fontos cselekvés a kívánt eredményt. Ezután vizsgálja meg a kis „defekteket", a látszólag jelentéktelen eseményeket is, és írjon fel mindent, ami közben az eszébe jut. Jó lenne, ha legalább 50 pontból álló jegyzetet készítene. Ennyi problémát még egy sikeres élet esetében sem nehéz találni. Az egyes pontokat most rendelje hozzá életének különböző területeihez: 1. 2. 3. 4. 5.

társkapcsolat, család, barátok, szabadidő; szakma, karrier; egészség, teljesítőképesség, közérzet; pénzügyi helyzet, tulajdon, vagyon; képzettség, személyes fejlődés, megismerés, leszűrt tapasztalatok.

80

Kurt

Tepperwein

Igen gyorsan fog tudni súlypontozni az egyes területek között, vagyis talál olyanokat, ahol látszólag minden, esetleg fáradság nélkül is sikerül, és olyanok is lesznek, ahol küszködik, ahol minden fáradozása ellenére sokszor egyszerűen nem jönnek össze a dolgok. Az emberek ugyanis csak ritkán látják, hogy egy sikeres ember is lehet „csalódás" valamely más területen. Most már csak a miértet kell megtalálnia a dolgok mögött, mert mindennek megvan a mélyebb oka. Kérdezze egyszerűen minden egyes pontnál mindaddig azt, hogy „miért?", ameddig rá nem jön az okra. Ha ez az ok látszólag kívül áll az ön személyén, akkor még nem érkezett el a végső okhoz. Szóval kérdezzen csak tovább, mert az igazi ok mindig önmagunkban keresendő. Amint megtalálta, rá fog jönni, hogy nincs ok bármit is megtagadni önmagunktól az életben, nincs ok, ami meg nem szüntethető azért, hogy végül is az élet minden területén valóban sikeresek legyünk, azaz célirányos cselekvéssel a kívánt eredményt érjük el. Mindennapjainkban számos olyan dolog akad, amely homokot szór a sikergépezetünkbe, vagy a sikerre való kilátásunkat tökéletesen tönkre tudja tenni. Gyakran csak kicsiségekről van szó, melyeknek kevés figyelmet szentelünk, ám amelyek sok más kis dologgal való összefüggésben fatális méreteket ölthetnek. Naponta feltehetjük magunknak a következő kérdéseket:

A • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


81

Erősít engem ez a táplálék? Segít rajtam ez a gyógyszer? Szükségem van még erre a gyógyszerre? Hatásos ez a ruha rajtam? Jó nekem ez a zene? Hogyan hat rám egy bizonyos helyzet? Hogyan reagálok erre a képre? Milyen a hatása ennek az ékszernek, órának, szemüvegnek, tapétának, színnek? Megfelel nekem ez az autó? Mit szól a testem ehhez az emberhez? Hogyan hat rám ez a hír, ez az információ? Hogyan hat ez a parfüm, szappan, spray, tisztítószer, borotvavíz? Hogyan reagálok a nevemre? Jót tesz nekem a napozás? Ebben az évben is Mallorcára utazzam? Jót tesz nekem a sör, a bor, a pálinka, a konyak? Erővel töltött fel ez a fürdő? Mennyire jó a hely, ahol alszom, a takaró, amivel takarózom? Erősít vagy gyengít a kutyám, a macskám, a madaram? Jó nekem ez a tevékenység, ez a foglalkozás?

Az embereknek már a hangja is hatással van ránk, gondoljon csak a politikusok, rádió- és tévébemondók, színészek vagy a barátai hangjára. De hát éppolyan fontos az, amit mondanak. Avasson be valakit egyszer egy kísérletbe, mondja neki, hogy gyűlöli, vagy hogy ronda, vagy lehetetlenül visel-

82

Kurt

Tepperwein

kedik stb. Figyelje meg: az illető, noha tudja, hogy csak kísérletről van szó, egy pillanatra el fog gyengülni. Ha azonban valami bátorítót mond neki, attól újra erős lesz. Az egyik ok, amiért egyes embereknek problémájuk támad egymással, hogy kölcsönösen nem bírják elviselni a másikat. Bizonytalannak érzik magukat, és a másik oldalról várják annak bizonyítékát, hogy ők vannak fölényben. Hatalmas tévedés. Egyetlen ember sincs fölényben a másikkal szemben, mert a teremtésben csupán feladatok vannak, melyeket meg kell oldanunk. Az adott okok szerint feltehetően vannak könnyebb és nehezebb feladatok, ám semmiképpen sincs jobb vagy kevesebb feladat. Könnyen árthatunk saját magunknak, ha valakikről elvakultan ítélkezünk, azt mondjuk rájuk, hogy „senkiházi koldus népség", „kábítószeres banda" vagy „idegen csőcselék". Mert vajon tudja-e valaki is, hogy mi az ő feladatuk? Lehet, hogy nagyon is kifinomult lelkekről van szó, akiknek még ezt az egy tapasztalatot ebben a testben és ebben a szociális környezetben meg kell tenniük. Talán épp azért vannak pontosan itt, mert általuk jómagam hatalmas ugrást tehetek a saját fejlődésemben. Ha becsapjuk vagy kihasználjuk embertársainkat, magunknak teremtjük meg azt a helyzetet, amelyben bennünket félrevezetnek vagy kihasználnak. Ezért inkább mindig azon kellene gondolkodnunk, hogyan szolgálhatnánk másokat. A rezo-

A


83

nancia törvénye szerint ugyanis mindig csak azt „az adást vesszük", amit kisugároztunk. Tehát bármit teszek egy embertársammal, jót, avagy rosszat, azt hamarosan velem is megteszik. A saját érdekünkben valóban csak az éri meg, hogy jót tegyünk, így velünk is csak jót tesznek majd. Ha ennek ellentmondó esemény történne, akkor még nincs mélyebb rálátásunk a dologra, a látszatnak hiszünk, hogy az az ember elnyeri jutalmát a rosszaságáért. Valójában mindegyikünk a „szellemi törvények" alárendeltje, azok alól pedig nincs kivétel - soha. Az embert az a képessége helyezi minden más lény fölébe, hogy előre lát olyan körülményeket, melyek még meg sem jelentek. Megvan az a csodálatos képességünk, hogy lássuk a még ismeretlent, és azt kivetítsük mentális élményvilágunkba. Az embernek csak a saját húzódozása szab korlátokat abban, hogy olyan állapotokat és körülményeket képzeljen el, amelyek pillanatnyilag még másmilyennek tűnnek, mint ahogy az normális ésszel felfogható lenne. Aki a sikert hajhássza, az elől menekül a siker.

A teremtő ötletek felszabadítása

A

kreativitás ott kezdődik, hogy az ember tanul tudatosan álmodozni. Éjszaka mindenki álmodik, és ezek az álmok fontos feltételei az ember szellemi jólétének. De a tudatos nappali álmokkal a jövőnket teremtjük meg. A nappali álmok a bennünk lévő teremtőképességet egy bizonyos célra, a „kívánt végállapotra" koncentrálják. A SIKERES ÁLMODOZÁS ÁLOMSZÉP SIKEREKRE VISZ!

Persze ha az ember nemcsak álmodozik, hanem a teremtő képzelet segítségével meg is valósítja az álmát. Ám először is szüksége van a saját álmára, a saját személyes víziójára. Olyan ez mint valami varázspálca, amely minden kívánságot valóra vált. Teremtse meg jövőjét a tudatában. Az embert tönkretevő legnagyobb csalás éppen az a hite, hogy a saját tudati állapotán kívül más okok is létezhetnek.


85

Minden, amit ön valaha is kívánhat magának, már megteremtődött, hiszen különben el se tudná gondolni. Csupán „meg kell jelenítenie". Egyszerre két világban élünk. Gondolataink, érzéseink és elképzeléseink belső világában, valamint az emberek, a dolgok és események külső világában. Csak arra lenne szükség, hogy a belső világ határozza meg a külsőt. Ehelyett azonban bensőnkben reagálunk a külső világra. Úgy élünk, mintha a körülmények áldozatai lennénk, ahelyett hogy azokat megteremtenénk, alakítanánk, megváltoztatnánk a kívánságaink szerint. Ez nem azt jelenti, hogy azt kapjuk meg, amit akarunk. Csak azt, amit előidézünk! Emlékezzünk még egyszer a Biblia szavaira: A MIT K Ö N Y Ö R G É S T E K B E N KÉRTEK, HIGYJÉTEK,

HOGY MINDAZT

MEGNYERITEK, ÉS MEGLÉSZEN NÉKTEK. (Márk

11,24)

Ez nem ábrándozás, ez szellemi törvény. Csak tudni kell hinni benne. A hiány tudatával még soha senki nem került jólétbe. Ismétlem: mindenütt bőség van, a legtöbbünknek nyilvánvalóan mégsem sikerül részesedni e bőségből. Ennek oka a hiánytudat. Akármilyen erős a kívánság, nem tud megvalósulni, ha ön a hiány tudatában él. HA HISZED,

HOGY VAN, MEGLESZ!

86

Kurt

Tepperwein

A teremtő ötletek áradatát leginkább úgy sikerül megindítanunk, ha mindenfajta erőfeszítéstől mentesek, lazák vagyunk. A gondolati feszültségek és érzelmi felbuzdulások csak zavarják a teremtő imagináció természetes folyását. Persze nem lehet kifogás az ellen, ha autózás, munkába menet vagy épp a munkánk közben gondolunk új céljainkra. Ám tudjuk, hogy energiafeltöltésről van szó, így tisztán kell látnunk, hogy ilyen körülmények között csupán kevés energiát fogunk összehozni. Elkerülhetetlen tehát, hogy olyan időszakot keressünk ki magunknak, amikor száz százalékig a teremtő képzeletnek szentelhetjük magunkat. Helynek talán legalkalmasabb egy nyugodt, kissé elsötétített szoba. Testünk legyen teljesen laza. Ne kínozzuk magunkat lótuszüléssel, ha nem tudjuk ezt az ülésmódot tökéletesen, erőfeszítés vagy fájdalom nélkül felvenni. Az ágy azért nem megfelelő, mert ott az ember túlzottan elengedi magát, félő, hogy elalszik. Többnyire egy kényelmes ülőalkalmatosság válik be a legjobban. Arra, hogy a környezet zajaitól függetlenítsük magunkat, jó szolgálatot tehet egy, a háttérben szóló feszültségoldó muzsika. Nem kell feltétlenül valamilyen speciális relaxációs zenét választanuk, mint amilyenek a kereskedelemben kaphatók. Bármilyen jó zene megteszi, amely mellett az ember úgy igazán el tudja engedni magát. Foglaljuk össze még egyszer, hogyan válhatnak valóra az óhajok és az álmok:


87

Tisztázza magában, miket is kíván valójában. Csak olyat kívánjon, amit valóban akar, és ami illik önhöz - tehát ami a valójából ered, és amiben hinni is tud. Á l m o d j a maga elé ezt az óhajt naponta olyan plasztikusan, elevenen, mintha egy filmet, a saját személyes játékfilmjét nézné. Hagyja működni a tudatalattiját, amikor az felveszi ezeket a képeket, és az átültetésükre törekszik. Ha tudatalattijának a helyes filmet mutatja be, az készséges segítőtársa lesz abban, hogy a film valóra váljon. Teljesítse a követelményeket, melyek óhaja teljesülésének előfeltételei. Mindent könnyen elérhet, de semmit sem kap ajándékba! Törölje ki a negatív gondolatokat az életéből. Idetartozik minden „ha", minden „de", minden kétség, minden fölöslegességérzet. Ezek a gondolatok csak szabotálják az óhaját. Vegye figyelembe az „el-kívánás" és az „idekívánás", röviden: a teremtő képzelet közötti különbséget.

A pozitív gondolatok hatalma

71 inden, ami van, materializálódott képzelet, ' elgondolt „tény-kedés", megvalósult gondolati kép. Csak akkor jelenhet meg valami, ha elgondolják. Az anyag csupán az energia egyfajta megjelenési formája. A gondolatok mozgatják és formálják az energiát. Az energiamegmaradás törvénye értelmében energia nem vész el, csak átalakul, azaz a megjelenési formáját változtatja. í g y tehát minden gondolat teremtés, és meg kell valósulnia. Életkörülményeim alkalmasint a létem tükörképe. Csak akkor tudok változtatni rajtuk, ha én változom meg. A teremtő képzeletben is az első hely a gondolatoké: • Elgondolkodunk azon, milyen belső képek jellemeznek bennünket. Életkörülményeinkben felismerjük belső képeink visszatükröződését. • Elgondolkodunk azon, mi az, ami nem tetszik, és ehelyett milyen életkörülményeket kívánnánk magunknak.


89

• Elgondolkodunk azon, hogy az imagináció, új belső képek megalkotása által hogyan tudjuk megteremteni ezt az új életet. A problémák feladatok, melyeket az élet ad föl nekem. Minden probléma az élet nekem adott ajándéka, mert a befejezésben, a megoldásban mindig ott van a felismerés. A legjobb pillanat ahhoz, hogy egy feladatot megoldjak, mindig az, amikor megkapom a feladatot, mert a következő pillanat már új feladatot állít elém. Ha nem oldok meg egy feladatot, megpróbálom kikerülni a problémát, azzal csak arra kényszerítem a sorsot, hogy ismételten feladja a leckét. Esetleg egy nekem nem túl alkalmas időben, vagy olyan formában, ami nekem egyáltalán nem tetszik. Pozitívan gondolkodni csupán annyit jelent, hogy felismerjük, minden, ami van, nekem akar szolgálni, engem akar segíteni, akkor is, sőt éppen akkor, ha a dolog kellemetlen vagy fájdalmas. í g y hát minden jó, és az úgynevezett negatív egyáltalán nem létezik, az csak a kellemetlen jó, melyet s%ükségessé tettem. A pozitív gondolkodáshoz a rendszeres pszidhohigiénia is hozzátartozik. Ami annyit jelent, hogy reggelente mentálisan előkészülök a napra, napközben folytonosan tartom a tudati irányt, és este ellenőrzöm, mennyiben sikerült és sikerült-e a saját mércém szerint viselkednem, valamint mentáli-

90

Kurt

Tepperwein

san átképzem magam azokon a pontokon, ahol ez még nem sikerült optimális módon. í g y tisztítok meg azonnal minden gondolati energiát, mielőtt még a sorsomként megjelenhetne. Mindegy, honnan jövök, csak az a döntő, merre tartok. Bármit is gondol ki egy teremtő a hit bizonyosságával, annak meg kell jelennie, és minden, amit el tudok gondolni, azt el is tudom érni. Tudatom gyengéje, hogy egyszerre mindig csak egyetlen gondolatot tudok elgondolni. Ám ez erősségemmé válik, ha a helyeset gondolom el és ahhoz ragaszkodom.

Pozitív gondolkodás vagy vágyakozás? A kettő közti lényeges különbség abban áll, hogy az egyik esetben akar valamit az ember, a másikban hisz valamit! A vágyakozás olyan akarás, amelynek nincs hittöltete. A hit az a belső bizonyosság, hogy azt, amit kívánunk, meg lehet szerezni, vagy már meg is van. A valóban pozitív ember e g y f a j t a belső tartásból eredően pozitív irányultságú, akkor is, ha nehézségekkel kell megküzdenie. Ezekben ugyanis felismeri a feladatot, valamint a lehetőséget, az esélyt, melyet az élet nyújt neki. A tudat látóterébe került gondolat lehet kívánság, eszme vagy cél, de lehet probléma is. Ha a tudatban megragad és állandóan aktivizálódik, ugyanolyan vagy hasonló erőket képes vonzani, és


91

azokat gondolati komplexummá sűríti. A tőle eltérő gondolatok átalakulnak vagy kihullanak. Ha visszatekintünk eddigi életünkre, rájövünk, hogy minden olyan kívánságunk teljesült, amelyet elég hosszú ideig tartottunk a tudatunkban. Sajnos a negatív kívánságokkal is ez a helyzet. A félelem, gond stb. pontosan azt vonzzák, amitől az ember tart, mert ilyenkor a tudat tele lesz a félelemről és gondról szóló gondolatokkal, és pont a félelemérzet gondoskodik arról, hogy ezek a gondolatok állandóan aktivizálódjanak. Itt csak a gondolati fegyelem és a rendszeres pszichohigiénia segít, melynek során a nemkívánt gondolatokat azonnal kívántakká alakítjuk, mielőtt még sorsként manifesztálódhatnának. Ezért naponta kell gyakorolnunk a gondolati fegyelmet, naponta kell törődnünk a pszichohigiéniával, mert két rendkívül fontos dologról van szó, amely a fejlődésünket elősegíti. Mindannyiunkban van egy belső kincs, ám ahhoz, hogy azt bevigyük a tudatunkba, hogy fel is használhassuk, fejlődnünk kell. Képzelje el, hogy az ön lelkében hosszú irattekercs található, melyre fel van írva, hol találhatja meg a kincset. Ahhoz, hogy hozzájusson, szüksége van erre az információra. Ki kell teregetnie, „ki kell fejtenie" ezt az irattekercset, csak így tudja fokozatosan birtokba venni a belső kincset.

A pozitív lét hét dimenziója

A

pozitivitást mint életigenlést létállapotként értelmezhetjük. Mert ha megértjük, mekkora hatalma van a pozitív gondolatoknak, egész életünk a pozitív LET irányába fordul.

1. Pozitív gondolkodás Legyen a tudatában: minden úgy jó, ahogy van. Ez a mondat a pozitív gondolkodás igazi fokmérője. Ellenben minden „ha" és minden „de" a pozitív gondolkodás beszennyezése. Semmiképp sem arról van szó, hogy mindent „szépnek gondoljunk", hogy a problémákat a szőnyeg alá seperjük, hanem arról, hogy a látszat mögött felismerjük a valóságot. A látszat lehet nemszeretem, csúnya, agresszív és gonosz. A pozitív gondolkodás azonban nem foglalkozik vele. Mélyebbre hatol, és a mégoly torz mögött is felismeri a „jót" - hiszen minden csak az én szolgálatomra és segítségemre van. Pozitívan gondolkodni annyit jelent, mint figyelmesen és állhatatosan járni végig

A


93

az élet útját. Higgadtan, bizalommal és humorral telve tenni azt, amit kell. Hálával ismerni föl a látszat mögött a valóságot, és biztonsággal élni a lét nyújtotta bőségben. A „jót" persze nem szabad „erkölcsi kategória gyanánt" félreértelmezni: mihelyt mindenben felismertem a „jót" (úgy értve: hasznosat, értelmeset, kihívást jelentőt, ösztönzőt, röviden: pozitívat), megismertem a látszat mögötti lényegét. A pozitív gondolkodás tehát valójában a látszatot áttörő, mélyreható gondolkodás. Felold bennünket a kényszer alól, hogy mindent meg kelljen ítélnünk, hogy negatív módon el kelljen ítélnünk. A pozitív gondolkodásnak mindig van valami köze a szeretethez. Hiszen minden szeretet, az élet szerelmi vallomása, amely nekünk, embereknek szól. És a pozitív gondolkodás mindenben f e l f e di a szeretetet. Ez pedig már az érzelmeink felé vivő átmenet.

2. Pozitív érzés A pozitív gondolkodás és mentálhigiéné pozitív érzéshez vezet: ahhoz, hogy nyitottan és kiegyensúlyozottan fogadjuk el az embereket olyannak, amilyenek. Valamennyien az Egy teremtményei vagyunk. Senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Mindenkinek más feladata van, más helyen áll. A pozitivitás azonban a saját érzelmeinkre is vonatkozik: bizalommal és biztosan tartsunk ki az

94

Kurt

Tepperwein

érzelmeink mellett, érezzük magunkat érdemesnek arra, hogy gazdagságban éljünk. Pozitívan érezni annyit jelent, mint az életet csak megfigyelni, de nem értékelni, és szeretetteljesen hagyni, hogy a helyes dolgok történjenek meg. A pozitív érzéshez a pozitív képek is hozzátartoznak, hiszen ezek megformált érzelmek. Létünket 95 százalékban a belső képek és érzelmek határozzák meg. Ezért oly rendkívülien fontos, hogy az imagináció erejével pozitívvá alakítsuk érzelmi és belső képi világunkat. Mindig ügyeljen arra, mely érzelmek, mely képekhez kapcsolódnak, és mely belső képek kötődnek a különféle érzelmekhez. Ha például kifejleszti magában a megbocsátás érzését, milyen képet köt össze vele?

3. Pozitív akarat Az akarat hatalmas teremtő eszköz, egyetlen pontra koncentrált energia. A pozitív akarat arra ügyel, hogy visszafogja az egocentrikus önakaratot, amely csakis önmagát akarja előtérbe tolni. A pozitív akarat mint teremtő eszköz teremtéshez méltóan cselekszik és nagymértékben erkölcsös: nem az a fő, hogy az ember a saját akaratát keresztülvigye, hanem hogy azt akarja, ami másoknak is jó. A pozitív akarat helyesen értelmezve azt jelenti: „Ne az történjék, amit én akarok, hanem amit te."

A


95

l\z azonban nem a passzivitásra való felhívás. Értelme: az én akaratom a TE akaratod. Akaratommal a te AKARATODAT teszem teremtővé.

4. Pozitív beszéd Sok ember állandóan beszél, de semmit sem mond. Folyton csak másokról pletykál, vagy csak „lelki szemétládának" használja a hallgatóságát. A pozitív beszéd azt jelenti, hogy megtanulom magamat érthető módon kifejezni, és megálljt parancsolok a szavak inflálódásának. Kéretlenül nem adok tanácsot, és hallgatni is megtanulok. Egyenes vagyok szóban és tettben, szóbeli ajándékokat adok. Bátorítok, vigasztalok, a szavakat csak segítségre, köszönetre és áldásra használom. A pozitív beszédhez azonban a pozitív odafigyelés is hozzátartozik, a másik szavainak meghallgatása és elfogadása. Sokan éppen csak becsukják a szájukat, no meg a fülüket, hogy némi szünetet tartsanak a fecsegésben, és előkészítsék a következő szóáradatot. Ilyen „bezárt" módon pedig képtelenség felfogni, mit is mond a másik. Persze van nekünk „belső beszédünk" is, egy állandó „karattyolás". Nagyon fontos, hogy ezt a „kéretlen tanácsadót" pozitívra hangoljuk, és amilyen gyakran csak lehet, elhallgattassuk. Hiszen ott is van élet, ahol már nincs beszéd. A hallgatás és a csend a lélek zenéje.

96

Kurt

Tepperwein

5. Pozitív cselekvés A pozitív cselekvés tettekre vált minden kimondott szót. Az első próbaköve annak, vajon igazán pozitív módon éljük-e az életet. A pozitív cselekvéshez a következők tartoznak: meggondoltan, finom érzékkel és türelemmel cselekedni. Kedvesnek, konstruktívnak és segítőkésznek lenni. Megtartani az ígéreteinket. Megbízhatónak, tapintatosnak és kitartónak maradni, függetlennek mások elvárásaitól. Bármit teszek, felelősségteljesen és öntudatosan tegyem. Megtanulni adni és kapni és a „belsőmből vezérelve", a megfelelő pillanatban a helyeset tenni. Szintén tudatosan és mértékletesen a megfelelő táplálékot fogyasztani. Derűsen és szabadon a mások szabadságát is tiszteletben tartani. A pozitív cselekvés - mozgás: magamat, másokat és mást is mozgásba lendítek vele.

6. Pozitív tudat Egy biztos, a pozitív tudat forrása nem a napi híradó a tévében. Ez a forrás semmiképp sem rajtunk kívül keresendő. A bensőnkben van. Ahhoz, hogy ne csak pozitívan gondolkodjunk, hanem (összességét tekintve) pozitív tudatunk is legyen, rendszeresen hallgatásba kell merülnünk, időt kell szakítanunk a meditációra és az imára.

A


97

így jutunk oda, hogy harmonikus, önfeledt és védett módon ismerjük fel az igazat és a valót. Minden arra irányul, hogy a tudatot tágítsa, hogy a legmagasabb rendű tudatot elérje. A pozitív tudat végső soron önmagamnak, mint TUDATNAK a felismerését jelenti. Aki megtette ezt a felismerést, soha többé nem fagy le arcáról a belső mosoly.

7. Pozitív élet Pozitívan élni annyi, mint valóban élni. Nemcsak tengetni, hanem vezetni és alakítani az életemet. A saját életem, életkörülményeim teremtőjének lenni. Ehhez pedig mindenekelőtt az tartozik, hogy figyelembe veszem a szellemi törvényeket, gondtalanul és nyugodtan járom az élet útját abban a felismerésben, hogy minden „egyre megy". Harmonikus kapcsolatokat ápolok, és a kis dolgoknak is örülök. Szeretek élni, de mindenkor készen állok arra, hogy eltávozzam. Ameddig azonban élek, okosan, példásan és egészségesen élek. Egész létemet a legmagasabb rendű felé irányítom, Istent mindenben és mindenkiben felismerem és tisztelem. Hálásan és tudatosan töltök be minden pillanatot. Szellemi jelenlétben, értelmesen élek.

A teremtő képzelet területei

A

mikor eldöntjük, hogy új életet kezdünk, hogy az életünket pozitív gondolkodással és teremtő képzelettel fogjuk újjáalakítani, akkor életünk különböző területeit is végiggondoljuk. Sok olyan ember van, aki az élet valamely területén igazi profi (a férfiak például a munka területén), míg egy másik területen dilettáns (esetleg a személyes kapcsolatok ápolása terén). Ha tudatosan és teremtő módon fogunk hozzá életünk alakításához, fontos, hogy ne csak az élet egyes területeit optimáljuk, hanem valamennyi területet hozzuk összhangba egymással. Ez okból jó lenne, ha azonnal valamennyi területre kiterjedő „teljes élet-mérleget" készítenénk, így mindig az egészet szem előtt tarthatnánk Nem ajánlatos egyszerre végigvizsgálni minden területet. Válasszon ki egyet-kettőt, melynek jelenleg nagyobb a jelentősége, ahol küszöbön áll valami „áttörés", és egy ideig csak erre koncentráljon. Később aztán más területeket is sorra vehet. Az életterületeket a következő kategóriákba sorolhatjuk:


99

Az önmagamhoz fűződő viszonyom • Személyes és szellemi fejlődésem; • Önképem; • Önmagammal szemben táplált érzéseim; • Tulajdonságaim, melyeket fejleszteni tudok, tehetségem, képességeim, adottságaim; • ÖNMAGAM víziója (milyennek teremtettek, mely életfeladatokat kellene megoldanom?); • Viszonyom egy magasabb rendű erőhöz stb.

Másokhoz fűződő viszonyom Ezalatt egy bizonyos emberhez fűződő viszonyt is érthet, de az összes többi emberhez fűződő viszonyával is foglalkozhat: • Életem társához fűződő viszonyom (jó célt szolgáló életközösség vagy egy PÁR megelevenedett víziója?); • Gyermekeimhez, szüleimhez, testvéreimhez fűződő viszonyom (valamennyi szeretetteljes?); • Rokonaimhoz, barátaimhoz, ismerőseimhez fűződő viszonyom (olyan hálót alkotnak-e, amely felfog, ha bármilyen bajom esik?); • Üzleti és kollegiális kapcsolataim (kooperatívak vagy kizsákmányoló és zsaroló kapcsolatok?); • Viszonyom a másik nemhez (latens férfi- vagy nőellenesség?), a más nemzethez tartozókhoz, a

100

Kurt

Tepperwein

más bőrszínűekhez (azt érzem-e, hogy az emberiség nagy családjának a része vagyok?); • Az állatokhoz, növényekhez, drágakövekhez fűződő viszonyom (egyáltalán van velük valami kapcsolatom?).

Munka, kreativitás, anyagi jólét Itt az ön munkájáról, a kreatív önkifejezésről van szó. Például olyasvalamiről, hogy amivel éppen foglalkozik, abban sikeresebb szeretne lenni. Vagy hogy új kifejezésformát akar találni. És a pénzügyi helyzetének a javítása is idetartozik. • Valóban örömet okoz-e nekem a szakmai tevékenységem? Az-e a foglalkozásom, amiről álmodtam? • Mire hivatottnak érzem magamat? • Gazdag-e már az életem, azaz a tőlem telhető legjobbat nyújtom-e, és a legjobbat kapom-e? • Miben jut kifejeződésre a kreativitásom?

Az otthonom és a személyes tulajdonom Ha személyes életterén kíván javítani vagy újat akar teremteni, elsősorban ezzel a területtel kell foglalkoznia. Vagy ha bizonyos anyagi javakat akar az életében (egy új autót, bútort, ruhákat, bármit).

A


101

• Mit tükröz a külsőm a belső önképemből? • Hol változtam meg bensőmben, ami a külsőmön még nem mutatkozik? • Mit jelent számomra a „gazdagság", „jólét", „bőség", „beteljesülés"? • Milyen életkörülmények között való élésre tartom magam érdemesnek?

Egészség és külső megjelenés Ha most elsősorban önmaga gyógyításán fáradozna, a testi erőnlétén szeretne javítani, le akar fogyni vagy meg akar hízni - ezen a területen dolgozzon. Végtére is mindennek az alapja az egészség. Annak is a kifejezése, mennyire szeretem önmagamat, mert akkor a testemet is szeretem, és csak azt csinálom, ami igazán jót tesz neki. • Hol vannak az egészségem gyenge pontjai? • Milyen tekintetben vagyok függő, van szükségem „drogokra", hogy legyőzzem a nehézségeket (nikotin, koffein, alkohol, szex, televíziózás...). Önmagunk szeretete annyit is jelent, hogy abszolút tisztességesen bánunk önmagunkkal. • Milyen öreg akarok lenni? Van-e egészséges és eleven vízióm az „öregségről"? Úgy élem-e életem minden napját, hogy a „legszebb korban vagyok"?

102

Kurt

Tepperwein

Pihenés és szabadság Itt arról van szó, hogyan valósítok meg egy utazást vagy valami mást, ami az örömömre és a pihenésemre szolgál, hogyan váltok valóra ez irányú álmokat. • Hogyan regenerálom magamat a mindennapjaimban alvással, hétvégi pihenőkkel, hobbikkal? • Miről álmodom még egyáltalán? Mit akarok még látni és megélni az életemben? • Van-e „Mekkám", szent helyem, amelyet fel akarok keresni? • Milyen képet festek magamnak arról, hogy a munkám és a szabadidőm EGYSEGET képezzen az életemben? • Hogyan festene az életem, ha minden „örökös fizetett szabadság" lenne, ha mesés, varázslatos életet élnék?

Az engem körülvevő világ Ha az ember időt szakít rá, szórakoztató és igen kreatív tevékenység, hogy egy tökéletesebb, felvilágosultabb világot képzeljen maga elé. Használja arra a képzelőerejét, hogy bizonyos dolgokon a jobbítás szándékával változtasson. Ami a világhoz való viszonyulást illeti, ma, amikor a nyilvánvaló politikai áttörések idejét éljük, két nagy, egymással szemben álló világképet

A


103

érdemes lefestenünk. Az egyiket nagy vonalakban így vázolhatjuk föl: Gonosz, titokban munkálkodó hatalmak világuralomra törnek. Az internet csak eszköz, amellyel az embereket teljes egészében ellenőrzés alá lehet vonni és uralkodni lehet rajtuk. Küszöbönáll egy oligarchia diktatúrája a világ többi része felett. A másik szemléletmódot a következőképpen foglalhatjuk össze: Az emberi és földi evolúció egy teljesen új korszakának a vajúdását éljük. Az emberiség története tulajdonképpen csak most kezdődik. Végrehajtjuk a szabad embereknek, szabad nemzeteknek és népeknek az emberiség családjává való egyesítését. Vannak hatalmak, amelyek előjogokat formálnak, és ellenállnak e folyamatnak. Ám ez már csak a régi világ végvonaglása, annak az ideje már lejárt. A folyamat végén az emberiség újjáéled, és megteremtjük a földi Paradicsomot! És most, ami önt illeti: • Milyen képet alkotott arról, ami itt és most a bolygónkon történik? Fél-e a „gonosz, sötét hatalmaktól", vagy önmagát az emberiség új jövőjének hírnökeként értelmezi?

104

Kurt

Tepperwein

• Viszonyul-e egyáltalán valamiképpen ami mostanában a világban történik?

ahhoz,

A tettek mezején Természetesen lehet, hogy egyes életcéljait nem is lehet a fent nevezett kategóriákba besorolni. Ebben az esetben nyugodtan állítson föl egyéb kategóriákat. Lehet, hogy nem is kell rögtön élete „legsűrűbb problémájába" belevágni. Talán okosabb, ha előbb azt küszöböli ki, ami a legaktuálisabb, s így erőt gyűjt, gyakorlatot szerez a nagyobb problémák megoldásához. Lehet, hogy a legaktuálisabb probléma pontosan az, amin naponta a legtöbbet bosszankodik lám, az élet útmutatása. Űzze ki most a bosszúságot az életéből, így a nehezebb problémákon is úrrá tud majd lenni. A bosszúság az az érzés, amely rámutat, hogy mit kellene most elengednie az életéből.

hogy

nagy de hogy a mintha

Vágyom arra, és nemes feladatokat oldjak meg, legfőbb kötelességem az, kis feladatokat úgy végezzem el, nagyok és nemesek lennének.

A bosszankodás bosszúsága

H

a az ember bosszankodik, az biztos jele annak, hogy még nincs összhangban önmagával és a környezetével, hogy megítél és elítél. Ami bosszant, azt nem szeretem, és amit szeretek, az nem bosszant. Amit szeretek, azt elfogadom olyannak, amilyen. Ám ami bosszant, azt nem fogadom el. Bosszús hangulatunk belülről jövő figyelmeztetés. Arra mutat rá, hogy valami nincs rendben, és felszólít, hogy az adott helyzeten vagy kapcsolaton a rend irányában változtassunk. Alig akad olyan ember, aki ne bosszankodna, dehát mégis vannak ilyenek. Ez pedig azt bizonyítja, hogy tökéletesen meg lehet szabadulni a boszszúságtól, hogy teljes rendben és összhangban is lehet létezni. A bosszankodás eredete mindig a rossz gondolati fegyelemben keresendő, maga pedig a negatív gondolkodás kifejeződése. A bosszúság mint érzelmi indulat figyelmünket erre a meghaladott, elvetendő gondolkodásra tereli. Ami bosszant bennünket, az azt akarja, hogy elengedjük és átváltoztassuk.

106

Kurt

Tepperwein

A felhalmozódott és megmerevedett bosszúságnak sok hátránya van. Erősen megterheli vitalitásunkat, és szinte előidézi a betegségeket. A mérgelődés táplálja az idegességünket, melynek folytán legközelebb már gyorsabban gurulunk dühbe. Figyeljük csak meg testi reakcióinkat bosszankodás közben: szívünk összevissza kalapál, a szívinfarktus veszélye fenyeget. Vérnyomásunk emelkedik; izmaink megfeszülnek; nehezebben emésztünk; következményként rosszul alszunk és fáradság vesz erőt rajtunk; akár fejfájás és migrén is kínozhat bennünket; a bosszúságtól általában rossz hangulatunk lesz; nem vagyunk ura a gondolatainknak és a tetteinknek; gyomorfekélyünk, epekövünk támadhat; gyengül szervezetünk ellenálló ereje; időnek előtte megöregszünk, elhervadunk, megcsúnyulunk és megbetegszünk. Minél gyakrabban és intenzívebben mérgelődünk, annál rosszabb lesz az egészségi állapotunk. A nagy megterheléseknek hosszú távú következményei lehetnek az egészségre nézve, a kisebb bosszúságok viszont erősebben hatnak a pillanatnyi állapotra. Ha tehát megszabadulunk a bosszankodástól, jelentős intézkedést hajtunk végre az egészségünk érdekében. Ez a lépés egyszerre mentái- és pszichohigiéné. Előbb azt kell megértenünk, hogy a bosszankodás szükségtelen, és tudnunk kell, hogyan szabaduljunk meg tőle. Ettől egyre kevesebbet fogunk bosszankodni, és máris irányt veszünk a boldogulás felé.

A


107

Sokszor megesik, hogy mások hibái miatt büntetjük magunkat bosszankodással. Tudatunk ilyenkor negatív irányba lendül, és ezzel önmagunkat gyengítjük. A körülmények helytelen kezelése folytán épp akkor terheljük a teljesítőképességünket, amikor csúcsformában kellene lennünk. Senki sem engedheti meg magának, hogy bosszankodjon, a bosszankodás csak még bosszantóbbá tesz mindent! Tudatosítsuk magunkban: teljesen mindegy, hogy min bosszankodunk, bosszúságunk tárgyát ugyanis teljesen hidegen hagyja a bosszankodásunk. Főképp a helyzet nem változott tőle egy csöppet sem - de ezen mindjárt fel is kapom a vizet! A bosszankodás energiát szabadít fel, amely egy bizonyos szituáció megváltoztatására törekszik. Vagy komolyan veszem a kihívást, és pozitív módon használom ezt az energiát - vagy megrekedek a bosszúságban, és az energia negatív irányban hat - ennek az ára pedig mindig az egészségem. Szóval valóban megengedhetem-e magamnak, hogy bosszankodjam? Aki bosszankodik, úgy érzi, hogy az adott szituáció, más emberek cselekedeteinek az áldozata. Azért bosszankodik, mert úgy érzi, tehetetlen. Am még ha bosszúságunk dühkitöréssé fajul is, akkor se változik semmi - és épp ez a dühítő! Úgy viselkedem, mint egy marionettbábu: teljesen mindegy, ki rángatja a zsinórt - én ugrálok! Tehát nem a bosszankodásom oka a lényeges, hanem ahogyan reagálok a bosszúságomra! Hogy csupán „re-ágálok" vagy a helyzetet egyszer és min-

108

Kurt

Tepperwein

denkorra a jobb irányba változtatom? Nehogy a bosszúságnak újra meg kelljen jelennie emlékeztetőül, hogy teremtő vagyok és nem paprikajancsi. , i MINDEN AZ ÉN HOZZÁÁLLÁSOMTÓL FÜGG, NEM PEDIG A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKTŐL!

Sokféle improduktív módja van annak, ahogyan az ember levezeti a mérgét. Egyesek az ajkukba harapnak, elvörösödnek, talán még a kezüket is ökölbe szorítják, de nem szólnak semmit, csak belül rágják magukat. Mások hangos szavakkal „eresztik ki a gőzt", vagy sértő módon viselkednek, és nem is érdekli őket, vajon nem igaztalanul bánnak-e a másik emberrel. Igazságtalanságra azonban ne válaszoljunk igazságtalansággal, kivált ha azt többnyire mi magunk okoztuk. Főképp pedig soha többé ne higgyük azt, hogy bosszankodnunk kellene. Akármi is váltotta ki belőlem a bosszúságot - rajtam áll, hogy megváltoztassam: • Úgy eresztheti el magától a bosszúságot, hogy minden embert szeretettel elfogad olyannak, amilyen, és ráhagyja, hogy megváltozik-e és mikor. Közben tudatosítsa magában: nem mindenki lehet a barátom, de mindenki a tanítóm. Mit tanulhatok a másiktól? Lehet, hogy talán az, ami idegesít benne, az én rejtett vonásom, melyet nem fogadok el, és kivetítek másokra?

A


109

• Szabaduljon meg minden elvárástól, és engedje, hogy az élet olyan legyen, mint amilyen. Bocsátkozzon bele az élet kalandjába. Nem kell mindig mindent az ellenőrzése alatt tartania. Ennek a forrása egy belső félelem és bizonytalanság. Ameddig elvárásai vannak, kényszerű módon mindig csalódásokban lesz része. Tudatosítsa: az élet sok-sok ajándékától fosztom meg magamat, mert ha valami az elvárásaim szerint történik, nem vagyok különösebben boldog, végtére is azt vártam, ami történt. Ha pedig másképp történik, akkor bosszankodom rajta. Az életnek csupán egyetlen lehetősége van, hogy azt csinálja, amit elvártam tőle, de ezernyi más lehetősége van, hogy másként csinálja. És épp ez benne a játék, az izgalom, a váratlanság, az újdonság. • Ismerje fel azt is, hogy a világon SENKINEK ÉS SEMMINEK nincs hatalma ahhoz, hogy bosszantsa önt. Tudatosítsa: csak én bosszankodhatom, amikor akarok - mindenen és mindenkin. És csak én hagyhatok fel vele - VÉGÉRVÉNYESEN! Bosszankodhatom, de nem vagyok rá kötelezve! Figyelje csak meg: ha mérgelődünk, szaporábban, löketszerűen, rövidebbeket lélegzünk. Próbáljunk csak meg mérgelődés közben lassan és mélyen lélegezni - nem fog sikerülni. Ha viszont még idejekorán így kezdünk el levegőt venni, akkor már nem is tudunk bosszan-

110

Kurt

Tepperwein

kodni. így tehát egyrészt minden érzelmi indulatunk önkéntelenül is a légzésünk megváltozásában jelentkezik, másrészt akaratlagosan, a lélegzés tudatos gyakorlásával kiválóan rendszabályozható. Ha az emberek gyakabban merülnének önmagukba, nem lennének olyan sokszor magukonkívül. Felismerem tehát, hogy: • senki sem tud bosszantani, hogy mindig én vagyok, aki bosszantja magát akármilyen okból; • hogy nem kell bosszantanom saját magamat; hiszen önmagamon kívül senki sem kényszeríthet rá, hogy ezt tegyem, és csak én magam tudok leszokni a bosszankodásról; • hogy a mérgelődés az erőmbe, az időmbe és az egészségembe kerül, és a legcsekélyebb előnnyel sem jár; • hogy az a probléma, amelyen bosszankodom, csak egyike annak a számtalan problémának, amelyeket már megoldottam vagy még meg fogok oldani. Néhány nap, hét, legkésőbb néhány év múlva elfelejtődik, lényegtelenné válik megoldódik. Miért izgassam hát most magamat rajta? Tudom, hogy az élet célja, hogy mindig újabb nehézségekkel konfrontálódjak, és az élet értelme,


111

hogy ezeket a nehézségeket optimális módon le tudjam küzdeni, ezek által növekedjem és érjek. Teljes nyugalommal keresem hát és meg is találom a legjobb megoldást, keresztülviszem, és készen állok a következő feladat megoldására. Egyszer és mindenkorra megszüntetem a boszszúságot, ha: • többé semmit nem várok másoktól; elfogadom, hogy az embernek megvan a joga arra, hogy olyan legyen, amilyen, és akkor változzon meg, amikor ő akarja; • megbocsátok neki, bármit is tesz, mégpedig akkor, még mielőtt mérgelődhetnék rajta. Nem is hagyom, hogy elfusson a méreg. Mától fogva nem bosszankodom többé, de soha többé nem is vagyok csalódott, sértődött, megbántott vagy agresszív. Végre

szabad vagyok!

A mentális „át-élés" művészete

mikor már megtanultuk, hogyan szabaduljunk meg a bosszúságunktól, elmélyíthetjük a pszichohigiénénket. A teremtő imagináció következő, igen hatásos gyakorlata, hogy az elmúlt napot még egyszer úgy éljük át, ahogyan megélni szerettük volna. Az ön feladata, hogy az ideálkép szerint napjának minden olyan jelenetét vizsgálja felül, amellyel nem volt teljes összhangban, és így gondolatban újra élje át. Ha például egy kellemetlen hírt tartalmazó levelet kapott, akkor gondolatban írja újra azt a levelet, és adja elő benne úgy a hírt, ahogy szívesen fogadta volna. (Ez persze nem azt jelenti, hogy elhanyagolhat valami tényleges kötelezettséget vagy hasonlót.) A helyreigazított levelet olvassa föl magának gondolatban újra és újra. Ezáltal a hír negativitása folyamatosan gyengül, mígnem elérkezik ahhoz a ponthoz, ahol teljesen elveszíti a jelentőségét. Valahányszor az ember egy eseményt átformálva él meg ismételten úgy, ahogy meg kellett volna élnie, újjászületik a napja.

A


113

Amikor az ember revideálni kezdi a napi boszszúságait és problémáit, önmagán is dolgozni kezd, és az egész személyisége magasabb szintre fejlődik. Minden ilyen revízió győzelem az elavult magatartásminták és belső képek fölött, tehát győzelem a múlt fölött. A leghevesebb harcok, amelyeket az embernek naponta meg kell vívnia, a saját képzeletében dúlnak, mégpedig aközött, ami van és aminek lennie kellene. Aki a napját nem vizsgálja át újra, feltehetően elveszítette életének vágyképét, és talán sohasem tudja meg, hogy az élet egyáltalán milyen csodálatos lehet. A mentális „át-élés" eszközével a jövőbeni stresszel vagy a még önre váró megterheléssel is hatásosan szembeszállhat. „Élje át" előre az önt gyengítő helyzetet, egy vizsgát, egy kellemetlen találkozást vagy megnyilatkozást, közben a hüvelykés középső ujjával fogja addig a homlokpontjait (a homlok két legkülső pontját), amíg a gondolat már nem tölti el gyengeséggel. így ugyanis mentálisan előre megváltoztathat e gy kellemetlen helyzetet. Ha esetleg csak utólag állapítja meg, hogy valamit rosszul csinált, a történteken ugyan már nem változtathat, de mentális „át-éléssel" nagymértékben javíthat a következményein, főként pedig azon, ahogy a jövőben cselekedni fog. A mentális „át-élés" eszközét különböző helyzetekre alkalmazhatjuk:

114

Kurt

Tepperwein

1. Az elmúlt nap mentális „át-élése", napi revízió Ilyenkor elsősorban az ellentmondásos érzéseinket „érezzük át", amíg harmonikussá nem válik a napunk. E technika birtokában fokozatosan megtanuljuk, hogy az eseményeket AZONNAL (és ne csak este) formáljuk át, mielőtt még nyomot hagynának a lelkünkben, és a sorsunkká válhatnának. 2. A múlt leggyőzése és elengedése Főként az a „nagytakarítás" értendő rajta, amely mindig aktuális, valahányszor túljutottunk egy válságon, és már egy magasabb pontról szemlélve már másképp tudjuk megítélni a múltat. (Ajándéknak vesszük!) Ekkor tudjuk szeretetben elereszteni magunktól. A múlt elengedése pontosan olyan szükségszerű minden fejlődésbeli ugrásunkhoz, ahogyan a hőlégballon felemelkedéséhez kidobják a kosárból a ballasztot. 3. Mentális visszahelyezkedés a valamire való „emlékezés" céljából Hol van a kulcsom? Hol az útlevelem? És a repülőjegyek? Hogyan is értette ezt vagy azt, aki mondta? Hogyan is történt pontosan ez vagy az? Ennél a technikánál nemcsak a gondolati emlékezés a fontos, hanem hogy úgy elevenítsük fel

A


115

az adott helyzetet, hogy azt teljességgel újra át lehessen élni. 4. Mentális „előre-élés" Előre megélhetem a jövőmet is, és rákészülhetek: milyen különleges élmény vár rám ma? Hogyan akarok, hogyan kellene majd akkor viselkednem? Hogyan zajlik le egy napom ideális módon? Egy lépéssel tovább gondolva e technikát, tulajdonképpen a jövőmre való emlékezésről is szó van benne: mit csináltam a jövőben? Rendjén volt-e, amit csináltam? Min változtassak most, hogy a jövőm abszolút harmonikus legyen? Mit tettem azért, hogy rendezett lett a jövőm? 5. Önnevelés mentális „át-éléssel" Lényege, hogy a nemkívánt tulajdonságokat kívántakkal helyettesítsük. így idővel ideálissá formálhatjuk a saját karakterünket. Ha megváltozom, megváltoztatom a sorsomat, mert az életkörülményeim csak az én adott létem „tükörképe". Mi a saját magamról alkotott ideálképem? Mit szeretnék olvasni az életrajzomban? Hol kellene csiszolódnom, mint a gyémántnak, hogy teljes szépségemben felragyoghassak?

116

Kurt

Tepperwein

6. Szokások felismerése és megváltoztatása A szokások tartják magukat a legmakacsabbul. A megállapítás a jó szokásainkra is igaz. Tehát csupán az a teendő, hogy ezeket a jó szokásokat állandó ismétléssel keményen bevéssük magunknak. Közben gyakran nézegesse „belső képtárát", és igazítsa azt a jelenlegi mércéhez. Az elavult képeket mindenkor kicserélheti vagy átváltoztathatja. Gondoljon azonban az ismétlés szükségességére. 7. Egy óhaj tejesülésébe való mentális belehelyezkedés Sokszor olyat kívánunk magunknak, ami tulajdonképpen nem is illik hozzánk igazán. Ilyenkor szerepsémákban gondolkodunk: „Az én pozíciómban ezt és ezt kell elérnem." Ha aztán megvan, amit kívántunk, csalódunk, mert valójában egyáltalán nem illik hozzánk, óhajunk nem szívből fakadt, csupán erőltetett volt. Ezért minden óhajánál először helyezkedjen bele az óhaj teljesülésének állapotába és tegye fel önmagának a kérdést: valóban meghozza ez a belteljesülést? Valóban megéri a szükséges ráfordítást? A módszer másképp fogalmazva: a jövő felpróbálása. Bújjon bele egyszerűen a különféle jövendőkbe úgy, ahogyan ruhát szokott próbálni. Mi áll igazán jól nekem? így sok fölösleges kitérőt takaríthat meg magának.

A 8.


117

Mentális „előre-élés" mint a megokolás lezárása Valahányszor tudatosan meghatározok valamilyen okot, egyúttal abba is beleélem magam, ahogyan a kiváltott hatás érvényesül. így nemcsak birtokba vehetem a célt, hanem mélységesen hálatelt szívvel az okát is elengedhetem magamtól. Azt is vizsgálja meg, vajon egy helyzetet valóban „át-élt"-e mentálisan, vagy csak úgy hiszi. Ha ugyanis „át-élte", akkor ettől egyszerűen másképp érzi magát! Akkor a haragját vagy a bosszúságát mintha elfújták volna. Némi gyakorlattal nemsokára minden alkalommal azonnal érzékelni fogja, mikor fogadja be a tudatalattija az „át- élt" szituációt. így egyre ritkábban kerül majd olyan helyzetbe, hogy a mentális „át-élésre" egyáltalán szüksége legyen. Életed célja nem az, hogy jó dolgod legyen, hanem hogy jó legyél.

Visszapillantás a tegnapra, előrepillantás a holnapra

Visszapillantás a tegnapra

A

z elmúlt napot minden este végignézem lelki szemeimmel, és eltöprengek a következőkön:

• • • • •

Mit mondtam vagy tettem ma? Mi volt ebből fontos, mi a lényegtelen? Mit akartam elérni, mit értem el? Mi volt igazán helyes, mi helytelen? Hogyan lett volna helyes? (Mentálisan át-kellélni, és »képzeletbeli sikerélményt" kell csinálni belőle. A rossz, érzéseket és zűrzavaros belső képeket is helyre kell hozni.)

Közben kibékülök minden emberrel, akikkel jelenleg nem vagyok összhangban. Főként önmagammal békülök ki, elfogadom magamat olyannak, amilyen most még vagyok, de arra törekszem, hogy olyan legyek, amilyennek lennem kellene. Tudatosan távol tartom magam minden negatívtól, bensőmben egészen a pozitív oldal felé fordulok, a pozitívra mondok igent. Tudatosan felis-


119

mennyi okom van rá, hogy boldog legyek, és hálás vagyok ezért. Elalvás előtt, miután ily módon „megtisztítottam"» tudatosan eleresztem ezt a napot, és örülök az új napnak. merem,

Eletem újrakezdése az „itt és most"-ban keresendő.

Előrenézés a holnapba Felismerem, hogy e jövendő napot nem kezdhetem a tegnap terheivel. Teljesen kitárulkozom a lehetőségeknek, melyeket ez a nap kínál, és készen állok rá, hogy megtegyem a tőlem telhető legjobbat. Minden reggel felteszem magamnak a kérdést: • Mit akarok ma elérni? Hogyan érem el a legjobban, amit akarok? • Mit akarok mindenáron elkerülni? Hogyan viselkedem? • MA mit jelent a számomra az a szó, hogy ÉLNI? Hogyan TELJESÍTEM BE ezt a napot? • Milyen helyzetekre vagy találkozásokra kell számítanom a mai napon? Mentálisan élje meg előre a kérdésekben foglaltakat, tegye azokat „képzeletbeli sikerélménnyé", hogy programként tárolódhassanak önben.

120

Kurt Tepperwein

Kívánt

szellemi

indítékok

meghatározása

A nap folyamán többször is elképzelem a követke-

zőket: • Fény és egészség áramlik át rajtam. • Erő és harmónia tölt el. • Amit teszek, azt teljes szívemből

teszem,

végigcsinálom.

Ort állítok tudatalattim kapujához, aki csak a jót engedi be, és csak a jót engedi ki onnan. í g y már csak az áhított jövőre adok okot, és AZ ÉLETEM EGYRE SZEBB LESZ. Szüntelenül köszönetet mondok azért a sok jóért, amim már van, és derűsen, biztos léptekkel járom végig a mai napot!

Érezzük magunkat érdemesnek arra, hogy boldogok legyünk és gazdagságban éljünk

A

B teremtő képzelet erőssége főként a jövő kreatív alakításában rejlik. Ha a múltat már „át-éltük" és megtisztítottuk, nekiláthatunk a jövőnk aktív formálásának. Jövőnk annál értékesebb lesz, minél értékesebbnek érezzük önmagunkat. Sok embernek az a meggyőződése, hogy nem érdemli meg a boldogságot, nincs joga a saját óhajait beteljesíteni. A beteljesülés iránti vágy ellenére egyidejűleg fél is attól. Már egyedül ez a szellemi beállítódás is abszolút biztossá teszi, hogy az ilyen ember nem talál tartós beteljesülésre. Erezze tehát magát érdemesnek arra, hogy boldog legyen és beteljesülésre találjon! Ha Ö N M A G U N K válunk sokoldalú eszközzé, akkor munkanélküliek sem leszünk, és nem tudunk majd keveset keresni sem. Ha az embernek nincs pénze, az hiányra utal. Persze ez a hiány is a bensőnkben van. Ha valakinek van pénze, az viszont nem jelenti azt, hogy belül is mindene megvan, hogy nem hiányzik neki semmi. A pénz csak egy bizonyosfajta teljesítmény fokmérője.

Kurt

120

Tepperwein

Arra kaptunk felszólítást, hogy f e j l e s s z ü k belső teljesítőképességünket, mellyel a külső világban is elérhetjük a gazdagságot. A legtöbb ember többet akar keresni, mint amennyit keres. A kereset azonban nem az igényünkhöz hanem a teljesítményünkhöz igazodik. Előbb a munka, aztán a fizetség. Növeljük tehát a teljesítményt, de ne az igényeinket. Aki azonban egy életen át semmi mást nem csinál, csak pénzt keres, az nem is érdemel mást, csak

pénzt! Jólétre és vagyonra csak a bensőkbe vezető úton lelhetünk, és azokat csak ott tarthatjuk meg magunknak. A külső világban alkalmasint tulajdonunk lehet, mely a halálunk után itt marad. Ha az ember nem akar többnek látszani, mint ami, az nagyon helyes és jó, de éppoly fontos hogy ne akarjunk kevesebbek sem lenni annál, mint amik vagyunk. Senki sem alacsonyabb rendű nálam, de senki nem is áll fölöttem, mihelyt valódi létem isteni mivoltának a tudatára ébredtem. A Biblia is arra hív fel bennünket, hogy ne rejtsük véka alá a fényünket, hanem árasszuk el vele a világot. Minden egyes ember egyedülvaló teremtmény, akinek értékes dolgokat kell véghezvinnie az életben, mégpedig a maga egészen különleges, egyedi módján.

Az élethez való eme hozzájárulást nevezem én * mi

igazi

rendeltetésünknek.

Ráadásul az „élet iskolájában" valamennyien „ösztöndíjban" részesülünk, hiszen még fizetsége is kapunk azért, amiért tanulunk. Ezt a fizetsége

A teremtő képzelet csodái 119 nevezzük jövedelemnek. Bízhatunk abban, hogy az élet mindent megad nekünk, amire létünk értékes ki-

fejezéséhez szükségünk van. Minden pillanat bőséggel áraszt el! Ám a gazdagsághoz az a (elismerés is hozzátartozik, hogy mindenem megvan, amire szükségem lehet! Ismerjük fel a valóságot: hatalmas univerzum, a saját testünk univerzumának az istenei vagyunk. Az emberi testnek körülbelül százbillió sejtje van, minden sejt egy-egy külön galaxis, amely számtalan atomból áll. Minden atom egy naprendszer, közepében egy nappal, az atommaggal és a protonokból, elektronokból és neutronokból álló bolygókkal. Ebben a hatalmas birodalomban mi vagyunk az egyetlen gondolkodók. Minden egyes gondolatunk közvetlenül jut el minden egyes sejtünkhöz, és így meghatározza testünk egészségét vagy betegségét. Minden gondolat sorsunk egy-egy építőköve - így határozzuk meg az egész életünket. Ha tudatunk megváltoztatásával gondoskodunk arról, hogy bölcs istene legyünk e hatalmas birodalomnak, akkor mindent meg tudunk változtatni. Hiszen sehol a Világmindenségben nem találunk „sorselosztó helyet" a saját tudatunkon kívül. A sorsunkért tehát sem a szüleinket, sem a tanárainkat, még a politikusokat vagy a rossz időket sem hibáztathatjuk, egyedül csak önmagunkat.

Sorsunknak kovácsa mi magunk vagyunk, nem kell elviselnünk, hanem változtathatunk rajta!

J- - c/

A

H z ön „belső képei" határozzák meg az életét I minden létsíkon, a „belső képeket" azonban ön határozza meg. Az ember csupán belül lehet valóban gazdag, hiszen odakint csak a belső valóság tükröződik vissza. Gazdagságban élni először is azt jelenti, hogy megteremtjük a gazdagság belső képét. Tehát gondosan meg kell vizsgálni a következőket: • Milyen az „önértékelésem"? Mennyit érek önmagamnak, mennyit másoknak? • Pozitív-e az önképem? Gazdagítok-e a LETEMMEL másokat? • Mekkora öntudattal rendelkezem? Naponta tudatában vagyok-e ÖNMAGAMNAK és „Valódi Énemből" fakadóan cselekszem-e? • Milyen a belső hozzállásom a pénzhez, a gazdagsághoz, a boldogsághoz, az egészséghez, a hivatáshoz, az élethez, a sorshoz, Istenhez, az életfeladatomhoz?

120

Kurt

Tepperwein

• Milyen okokat adok e képek által tudatosan vagy öntudatlanul? (Mentális „át-élés", rendszeres „mentális megmunkálás".) Az ok és a hatás törvénye valósítja meg gondolati képeimet. Ha korlátozott módon és boldogtalanságban gondolkodom, ezek a gondolatok abszolút biztonsággal korlátozott és boldogtalan körülmények közé fognak juttatni. „Tudatom mérőedényével" határozom meg, mennyit tudok meríteni magamnak az életből, a bőség óceánjából. Tágítom a tudatomat, ezzel tágítom a lehetőségeimet. A teremtés nem akar korlátozni - korlátlanul ad! AZ ÉLET OLYAN, MINT A VÍZ, AZT A FORMÁT TÖLTI KI, AMIT ADUNK NEKI. Sok gazdag ember van, aki egyszerű és iskolázatlan, mert a gazdagsághoz nem kell intelligencia és műveltség, csupán egy a lélekben mélyen gyökerező hit, hogy az ember belül gazdag és tehetséges. Akkor ennek a gazdagságnak kívül is meg kell jelennie. Ha tudom, hogy másoknak valami értékeset kell adnom, akkor az én életem is értékes lesz. HA TEKINTETÜNKET MINDIG CSAK AZ ÉGI GAZDAGSÁG FELÉ FORDÍTJUK, AKKOR MINDEN MÁS GAZDAGSÁG MAGÁTÓL FOG AZ ÖLÜNKBE HULLANI.

A teremtő képzelet csoaat

127

IMindenben, ami velem az életben történik, az élet csupán azt vizsgálja , vajon helyes, „irányított" tudat vagyok-e, vajon helyes-e a „belső képem". Ha a gazdagság „belső képét" őrzöm, akkor gazdagságban élek! A TUDÁS TÉNYEKET ÁLLAPÍT MEG, A HIT TÉNYEKET TEREMT. Sok jó, rátermett és szorgalmas ember van, aki egy életen át agyonhajszolj? magát, mégis szegényen hal meg. Ám mindegyik tudatosan vagy öntudatlanul kigondolja magának az egész életét, és aszerint éli le. Az gadja,

élet egy teremtőnek MINDEN KÉPÉT elfoés mindig csak IGEN-t mond rá! Az élet

megad önnek mindent, amit csak elképzel, azt mint „belső képet", mint „belső valóságot" rögzíti. Az ön „belső valósága" hat, ez teremti meg az önnek megfelelő életkörülményeket. A TELJHATALOM NEM TITOK, HANEM A MI SZELLEMI ÖRÖKSÉGÜNK. André Kostolany, a tőzsdeguru mondta egyszer: »Aki havonta csak egy napot gondolkodik úgy igazán, azaz egy napot »dolgozik mentálisan«, az ezen az egy napon többet keres, mint 29 napi munkával. Vagyonomat annak a ténynek köszönhetem, hogy egy hónapban 29 napot gondolkodom és egy napot dolgozom."

ÖN IS TEREMTŐ, MÉGHOZZÁ MINDIG SIKERES. SAJÁT ÉLETÉNEK AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZE, „BELSŐ KÉPEI" AZ ÉPÍTÉSI TERVRAJZOK.

személyes valóság azt tükrözi vissza, tftfw'í ember valójában hisz. És ez nem mindig ugyanaz, mint amiről azt állítja, hisz benne.

Valódi gazdagság

z egészség ugyan nem minden, de nélküle • nincs felhőtlen öröm. Márpedig az öröm az életművész életelixírje. Tanuljuk meg hát együtt, hogyan vezethet el az öröm a beteljesülésig. Az első lépés az lehetne, hogy ön soha többé ne „dolgozzék", hanem kövesse a hivatását, és menjen „örökös szabadságra". Hiszen ami nem okoz örömet, az mind munka, fáradság és kényszer. Ez nem azt jelenti, hogy többé semmit se kell csinálnia, csak épp semmi olyat ne csináljon, ami nem okoz örömet. Mert ki mondja azt tulajdonképpen, hogy az ember ne kereshetne még többet olyan munkával, amely a m ú g y is örömet okoz neki? A z t sem állítom, hogy ki kellene kerülnie a p r o b l é m á k a t és nehézségeket. Épp ellenkezőleg: ha betévedne egy-egy probléma vagy nehézség az életébe, azonnal essen neki és oldja meg, hiszen ez a hiány jele, aminek pedig az ön életében semmi keresnivalója. Az ön természetes közege a gazdagság, és ahol ez magától nem jön létre, ott teremtse meg könnyedén, hiszen ön természetétől fogva a »lét könnyűségében" él.

Gazdagnak lenni nem azt jelenti, hogy az em bernek milliói vannak, villái és birtokai. Persze megtörténhet, hogy egyes milliomosok belül is valóban gazdagok. Akkor ugyanis, ha felelősséggel és szeretettel bánnak a vagyonukkal, és értelmesen használják föl. Ha azonban a milliomosok nem tökéletes tájékozottsággal kezelik a pénzüket, a pénzenergia nem tud pozitív és boldogságteremtő irányba folyni. Ekkor az egész anyaghalmaz csupán beteggé tevő ballaszt lesz, amely mindenfajta fejlődést, minden igazi boldogságot kizár. Gazdagnak lenni ugyanis azt jelenti, hogy elegendő eszközzel rendelkezem afejlődésemhez, így mindazt meg tudom tanulni és meg tudom szerezni, ami szükséges a saját teremtő potenciálom maradéktalan kihasználásához. Az ember felszólíttatott arra, hogy bontakoztassa ki a kreativitását, hogy merítse ki a lehetőségeit, és minden tekintetben segítse elő a saját fejlődését. Ha valakinek mégis túl kevés anyagi eszköz áll a rendelkezésére, akkor bizonyos körülmények között fontos lépéseket hagy ki, amelyek pedig tovább segítenék az útján. Ezzel fennáll a stagnálás veszélye. Ezért hát önnek arra kellene törekednie, hogy teljes értelemben váljék gazdaggá. Ezt a célt pedig adott esetben éppúgy el tudja érni havi 1500, mint 7000 euróval. Egészében azon múlik a dolog, hogy mit akar megvalósítani, mi az ön igazi rendeltetése. A pénznek soha sem szabad helyettesítenie a belső gazdagságot. A világon nincs olyan pénz,

amely pótolhatná önnek a szeretetet, a meghittségét és az örömet. Pénzének csak akkor adja meg az igazi értékét, és csak akkor bánik vele helyesen, ha felismerte, hogy sajdt életének a mestere, és képes arra, hogy önmagának minden jót megteremtsen. Amikor tehát belül lett gazdag, és ez a gazdagság kívül is manifesztálódott. Egyesek félnek a gazdagságtól, és a legkülönfélébb magyarázatokat találják ki a félelmükre. Sajnos nem figyelnek rá, hogy a szegénység sokkal zavaróbban hat az életminőségre, mint a valóban megélt gazdagság. Az önmagunkhoz és embertársainkhoz, illetve a környezetünkhöz való viszonyunkat csak akkor lehet majd a saját magunk és mások javára alakítanunk, ha belefogunk a pénz szellemi kezelésébe, tehát nem zárjuk ki pénzügyeinkből a szeretetet, a kreativitást és a béketeremtő nyugalmat. Ha egyszer rájött a gazdagság titkára, ne csináljon nagy ügyet belőle. „Pénzről nem beszélünk az van!" Ön felismerte és megvalósította a saját ideális életét, tehát az egész élete egyetlen meghívás, hogy mások is osszák meg önnel az efölött érzett örömét. Ha egyszer idáig eljutott, akkor már az utolsó akadályt is legyőzte. Azok közé a boldogok közé tartozik, akik bánni tudnak a teremtő képzelettel, így a végén joggal mondhatja majd: „ V A L Ó B A N ÉLTEM!"

A siker kezdetben cél, majd folyamat, végül állapot: >A siker én vagyok. "

Egynek lenni önmagammal

F

'M annak olyan pillanatok az életben, amikor az I ember tökéletesen boldog: eggyé válik önmagával és a világgal, összhangba kerül az élettel. Ezek a pillanatok olyan szépek, hogy legszívesebben megállítanánk az időt, mert meg akarunk maradni a boldogságban, ám ezt mégsem tehetjük. Mielőtt még rácsodálkozhatnánk, a pillanat máris elillan, és ami megmarad, az az emlékezés. Ha pontosan visszaemlékszünk, rájövünk, hogy minden ilyen pillanatnak egy másik, Inilönleges aspektusa is volt. Egyszer a csönd, másszor a tökéletes harmónia vagy a mindent betöltő szeretet. Ezekben a boldog pillanatokban csak az volt a közös, hogy teljesen betöltött bennünket egy bizonyos energia. Egyek voltunk ezzel az energiával, és ez az „egy-ség", ez az „üdvözült lét" volt az, ami olyan boldoggá tett bennünket. A meditációban rátaláltunk az útra, amelyen bármikor vissza tudunk térni ebbe az „egy-ség"be. Olyan egyszerű, hogy szinte nem is merjük útnak nevezni, ám bármikor bárki végigjárhatja, eléri rajta a célt - ÉS MEGÁLL AZ IDŐ.

ÍJ*

lutri i epperwein

Tudatosult bennünk, hogy minden energia, amire csak életünk tökéletes kifejezéséhez szükségünk van, itt és most szabadon a rendelkezésünkre áll például egészség, szabadság, erő, tudatosság, higgadtság, szeretet, megismerés, vezetés, gazdagság,, nyugalom, türelem, a lélek harmóniája, a lét tisztasága, pszichohigiéné, világos gondolkodás stb. Egynek lenni önmagammal azonos egy boldog múlt és egy boldog jövő integrációjával. Képzelje el magának ezt az integrációt.

Visszahelyezkedés a gyermekkorba Képzelje el, hogy újra gyermek lett, és éljen át egy helyzetet az akkori időkből. Gondolatban ott van a szülők lakásában egy tetszés szerinti életkorában. Vagy egyszerűen hagyja, hogy egy felmerült akkori helyzet képe tökéletesen betöltse a lelkét és a gondolatait. Elevenítse föl a maga teljességében az adott helyzetet. Felejtse el néhány pillanatra, hogy már felnőtt, legyen újra gyermek. Élje meg újra, hogyan reagál, amikor belép a szobába az édesanyja, figyeljen arra, mit mond önnek, és tegye ugyanezt az apjával. Tudatosítsa a különféle reakciókat, és éljen át másokkal is találkozásokat a gyermekkorában. Másik lehetőség, hogy egy bizonyos helyzetet éljen át még egyszer, melyet talán az emlékezetében őriz, mint pl. a karácsonyt vagy valamelyik


119

születésnapját. Nézzen körül, milyen vendégek vannak ott, és minden részletében élje meg újra, ami történik. Lehet, hogy kezdetben segítségére lesz az emlékezete, de a történet nemsokára önállósítja magát, és olyan részleteket fog átélni, amelyekre nem is tudott volna visszaemlékezni. Erre mindenki képes, és többnyire igen egyszerűen érhető el. így edzheti kellemes módon a képalkotó képzelőerejét. És a múlttal való kibékülés jegyében nyomja rá a boldogság pecsétjét ezekre a gyermekkori emlékekre.

Képzelje el álmai házát! A képalkotó képzeletet fejlesztő másik hasznos módszer, ha az ember elképzeli álmai házát a jövőben. A ház az ön jövőbeni személyes életterét jelenti. Képzelje el, hogy a ház előtt áll, és megnézi magának. Tudatosítsa magában, mekkora a ház kertje. Nézze meg a kertkaput, és lépjen be rajta. Miközben a ház felé megy, lássa a növényeket és a fákat, tudatosítsa, mekkora ez az álomház, hány ablaka van, és hogyan néz ki a ház ajtaja. Aztán lépjen be a házba. Milyen benyomást kelt az előtere? És hogyan vannak berendezve a szobák? Menjen csak le a pincébe, a kamrába, és nézze meg, mit talál ott. Természetesen változtatásokat is eszközölhet rajta képzeletben. Könnyedén áttolhatja a falakat, másképp rendezheti be a

szobákat, míg minden valóban stimmelni fog. Élvezetes játék, mindenki meg tudja csinálni, és ez is a képalkotó erejét csiszolja. A végén már játszi könnyedén fog tudni pontos képeket alkotni. Hasonló módon helyezze bele magát a boldogság állapotába, hiszen összhangban van önmagával, jelen van a folyamatban, itt és most. Nincs boldogsághoz vezető út. A boldogság maga az út.

Belső örömben élni

1 / inden ember magában hordozza az állandó, 1 yJL csendes belső örömre való képességet, és arra is képes, hogy ezt az örömet kifejezésre juttassa. Ez az állandó belső öröm olykor hangos kifejezést is nyerhet, bár ha folyton hangosan örvendezünk, attól az életünk elsekélyesedhet, míg a csendes belső örömtől elmélyül. Fontos azonban, hogy valóban érezzük ezt az örömet. Sok ember rászokott arra, hogy már csak elgondolja azt, hogy örül. Ám csak akkor kerül valóban az örömteli állapotba, ha az örömet mint érzést éli át. Egyszer már igazán nagyobb tudatossággal figyelhetnék rá, hogy mit érzek az adott pillanatban. Figyelemmel kísérhetném érzéseim állandó változását. Rá fogok jönni, hogy nem feltétlenül kell alkalom ahhoz, hogy ilyen vagy olyan érzésem támadjon. Megszoktuk, hogy csak akkor örülünk, ha megfelelő alkalom adódik rá. Például ha különösen szép az idő vagy ha valami kellemes esemény vár ránk. És elfelejtettünk csak úgy, egyszerűen, min-

den ok nélkül örülni, mert folyton „van elég okunk" az örömre. Fedezzük fel csak újra a „cselekvés esztétikáját", amit például a japánok a teaivás ceremóniájával tökéletesen kifejezésre juttattak. Miközben egyszerűen csak belefeledkezem abba, amit éppen csinálok, ennek a tevékenységnek mélysége, jelentősége támad, és az felkelti bennem a csendes belső örömet. A boldogság nem érzés, hanem létforma. De nemcsak a cselekvés, hanem már maga a LÉTEZÉS is elegendő okot ad az állandó, mély örömre. Az, hogy tudatosítom az örökkévalóságomat. Világok keletkezhetnek és elmúlhatnak vagy átalakulhatnak, de bármi történhet odakint - én VAGYOK. Ezt megélhetem komolyan, szomorúan, de ettől az állandó, mély belső örömtől áthatva is, amelynek nem kell, hogy oka legyen, mert az ok maga a LETEM. Természetesen szándékosan is megörvendeztethetem magamat azzal, hogy másnak örömet okozok vagy ajándékot adok. Nem kell, hogy pénzbe kerüljön, mégis értékes lehet, például egy bók vagy elismerés. A másik embernek időt is ajándékozhatok, figyelmet, vagy csak „egyszerűen" szeretetet. Teljesen tudatosan állandóan gazdagíthatom magamat azzal, hogy másokat megajándékozok, és ezzel magamnak örömet okozok.

Ugyanígy közvetlenül is örömet okozhatok magamnak egy kis kényeztetéssel, azzal, hogy időt szakítok egy jó könyvre, zenét hallgatok, fürdőt veszek vagy kényelmesen megvacsorázom, esetleg a barátaim társaságában. Azzal, hogy jó gondolatokat dédelgetek magamban, vagy a figyelmemet az említett belső örömre fordítom, és a saját örömömnek örülök. Ám arra is figyelhetek, milyen örömmel ajándékoz meg engem az élet éppen most, és rá fogok jönni, hogy egy nap folyamán számtalan örömmel szolgál, melyen addig átsiklott a figyelmem. Pontosabban szólva az élet MINDEN pillanatában örömet okoz nekem, csak észre kell vennem. És akkor észlelem, ha tudatosítom magamban, hogy „milyen örömet okoz nekem az élet az ADOTT pillanatban". Sokszor több öröm is ér egyszerre. Az öröm így válhat a személyiségem részévé, életem állandó kísérőjévé, mely által MINDENT, ami történik, intenzívebben, nagyobb örömmel élek át. Idővel talán azt is megtanulom, hogy a kellemetlen dolgoknak is örüljek, egyszerűen MINDENNEK, ami éppen történik. Megtanulom, hogy feltétel nélkül örüljek mindennek, hogy ebben az állandó, csendes belső örömben éljek, amely egy életen át elkísér. Egészen tudatosan örülhetek a társamnak is, a gyerekemnek, a családomnak, a munkámnak, az egészségemnek. Felismerem, hogy minden pillanatban határtalan lehetőségek nyílnak a számomra

JH/l l CJftTWW» az éietem, a jövőm alakítására. Örömmel eltöltve tudatosíthatom magamban, MIVEL szeretném a legszívesebben kitölteni az adott pillanatot, hogy azt örömteljesen kiélvezhessem. Közben megérzem, hogy éppen ez az állandó, csendes belső öröm ad okot az örömre, ez az, ami az életemet derűsebbé, gazdagabbá teszi. És megint csak így fakad életöröm a belső örömből, függetlenül bármilyen körülménytől. A boldogság karnyújtásnyira van mindenkitől, de sokan lustaságból nem nyúlnak utána: nem éri meg afáradságot. Micsoda pech! Fontos azonban arra is ügyelni, hogy ne csak elgondoljuk, hanem valóban érezzük is ezt az örömet, valóban mélyen és intenzíven örüljünk. Gyakorlására kiváló, ha a tudatomat valami kellemetlen dologra irányítom, de egyidejűleg megmaradok a mély, belső örömben. Tudatosítom, milyen jelentéktelen is tulajdonképpen ez a kellemetlenség, hogy nem az a lényeg, vajon kellemesek vagy kellemetlenek-e számomra a dolgok, hanem hogy mindent feltétlenül és intenzíven megéljek, mindenbe teljes szívvel bocsátkozzam bele. A „ kellemes* vagy „ kellemetlen " csupán egy ítélet, melyet bármikor megváltoztathatok. A lényeg az, hogy az életet a maga teljes mélységében megtapasztaljam, és közben egyre megy, hogy éppen mi történik odakint. Ráadásul mint teremtőnek, bár-

teremtő nepzeiet csoaai

íti

mikor megvan rá a lehetőségem, hogy az életbe beavatkozzam, és a dolgokat a magam óhajai szerint alakítsam. Az életet azonban egyszerűen úgy is elfogadhatom, ahogy jön, és örömmel telten élvezhetem. Ekkor majd derűs szívvel fogom megtapasztalni, hogy ha az alapállásomon változtatok, az az egész életemet általakítja. Hiszen a rezonancia törvénye szerint már csak azáltal is egészen más dolgok történnek velem a mindennapokban, hogy e változás folytán még több örömet vonok be az életembe. Többnyire csak a tudat alatt munkáló hiedelem korlátozhatja vagy akadályozhatja az örömömet, például hogy az örömre valaminek okot kell adnia. Mennyivel magasabb életminőségünk lehetne, ha sikerülne állandóan megmaradnunk ebben a csendes, belső örömben! Végső soron még a saját örömömnek is örülhetek, átváltoztathatom magamat vele, így egyre inkább az lehetek, aki tulajdonképpen vagyok, olyan, amilyennek a teremtéskor „szántak". így lesz az örömből, melytől vezettetem magamat, önmagamhoz vezető út.

A teljes élet csúcsaihoz

vezető utak

B

eteljesülésre csak akkor lelhetek, ha megtaláltam egyéni életutamat és azon járok, ha felismertem életfeladatomat, azt elfogadom és teljesítem. Amellett el kell döntenem, hogy a legbiztonságosabb, a leggyorsabb vagy a legkellemesebb utat választom-e. Mindegyiket teljesen különbözőképpen járhatom be. ÉLETUTUNKAT A HEGYMÁSZÁSHOZ LEHET HASONLÍTANI.

Először egy szűk völgyben találom magamat, többé-kevésbé távol a hegy lábától. Ez azt jelenti, hogy még „nem ébredtem" a tudatomra, amely jelenleg egy igen korlátolt horizontú, szűk völgyhöz hasonlít. Ha fel akarok jutni a hegyre, azaz közelebb akarok kerülni a tudatomhoz, a kiinduló pontról csak egy bizonyos irányba indulhatok el. Először is tehát „öntudatra kell térnem", csak ezután emelhetem fel a tudatomat, és kezdhetem meg a hegymászást.

Ha ily módon irányt vettem önmagam felé, a „tudatomra tértem", megkezdődik a mászás. Meg kell határoznom az irányt, az utat és a tempót. Jobbra is, balra is kerülhetek, és noha ezek ellentétes irányok, mindkettő ugyahhoz a célhoz vezet. A közvetlen útvonalat is választhatom, a falat áttörve is eljuthatok a csúcsra. Mihelyt megvilágosodtunk, valamennyien a csúcshoz, a Legmagasabb rendű Tudathoz vezető utat járjuk. De hát mi történik, ha másokkal találkozunk? Lehet, hogy veszekszünk, mert mindenki úgy gondolja, az ő útja a helyes. Végül is abból az irányból jövünk, ahová a másik tart. És úgy véljük, a saját sebességünk is az egyedül helyénvaló, mert aki gyorsabban halad, az a cél előtt fárad el, aki lassabban, az nem is fog odajutni. Amíg azonban veszekszünk és egymást feltartjuk, egyikünk se jut célba. Valójában minden út előbb vagy utóbb a csúcsra visz, ha következetesen végigjárjuk. Vannak jól kiépített, a veszélyes helyeken biztonságossá tett utak, és vannak keskeny ösvények, melyek teljes összeszedettséget és erőfeszítést követelnek. A hegyi vasút igénybevételének kényelmes lehetősége is adott, amely a felvázolt képben a különböző egyházakat szimbolizálja, és itt vannak az individuálisabb libegők, melyek a számos szektát jelképezik. Ezekkel ugyan kényelmesen feljuthatok a hegyre, de mindig csak a hegyi állomást fogom elérni, sohasem a csúcsot. A személyes istenélmény felé vezető utolsó lépéseket ugyanis magamnak kell megtennem, és

ehhez természetesen ki kell szállnom a hegyi vasútból vagy a libegőből. Persze előfordulhat, hogy kiszállok, de belefeledkezve a szép kilátásba nem is jut már eszembe, hogy a csúcsra török, esetleg azt hiszem, hogy máris célba értem. Épp ezért a segítségemre lehet egy hegyi vezetőaki az utat saját tapasztalatából ismeri, hiszen már többször megmászta a csúcsot. Ha egy darabon feljutottam a hegyre, jómagam is mások vezetőjéül szegődhetek, akik még nem jutottak ilyen messze, hiszen alapjában véve valamennyien vezetettek és vezetők vagyunk. Minél inkább megközelítjük a csúcsot, annál erősebben fúj a szél, de annál erősebb is bennünk a célba jutás vágya. Végül már semmi sem tartóztathat föl, már csak a célt látjuk magunk előtt, az elérendő hegycsúcsot. Ha sok fáradság után végre feljutóttunk, rájövünk, hogy nem pihenhetünk meg a babérjainkon, mert aki ezt teszi, az a babérkoszorút nem a megfelelő helyen viseli. Felismerjük, hogy maga az út a cél, és hogy a cél csupán az út vége. Tehát újra nekilódulunk a lefelé vezető ösvénynek hogy segítsünk mindazoknak, akik még nem találták meg a csúcshoz vezető utat. Ezzel teljesítettük egyéni életfeladatunkat, és megfelelő részt vállalhatunk az emberiség általános feladatából,, hiszen az út csak akkor zárul le, ha MINDANNYIANfelértünk a csúcsra. A csúcshoz vezető útján mindenki találkozik egy-egy ilyen hegyi vezetővel, aki kisebb-nagyobb

darabon elvezeti. Ha pedig találkoznak egymással a hegyi vezetők, akkor természetesen felismerik egymást és kicserélik tapasztalataikat, hogy a rájuk bízott embereken minél inkább segíthessenek. Utána ki-ki megy tovább a maga útján. Ahhoz, hogy a forráshoz jussunk, az ár ellen kell úsznunk.

Életem beteljesedése

ondolkodjunk el csak azon, mi is az élet értelme, hogyan kellene beteljesítenem. Ha minden napot, minden órát, minden pillanatot betöltök, az életem is beteljesül. Mi az, ami tehát valóban lényeges az életben?

Öntudatra térni Pénzt, tulajdont, hatalmat, elismerést, a családunkat és a barátainkat, mindezt itt fogjuk hagyni magunk után a földön. Az egyetlen, amit magunkkal viszünk, az az érettségünk, valamennyi megoldott feladatunk összegzése. Meztelenül jöttünk világra, és meztelenül fogunk eltávozni belőle. Minden, ami egy hosszú élet után megmarad nekünk, csupán a szellemi fejlődésünk. És ez lesz az öröksége egy új életnek. Felismeri-e, mi a mostani életének a fő feladata? Miért döntött e mellett az élet mellett? Melyik játékot akarja játszani, melyik feladatot akarja

megoldani? „Felsőbb osztályba lépM-e az élete végén, vagy meg kell ismételnie a mostani életét? A pillanat és a vágyak betöltése Csak akkor használjuk ki optimálisan az élet nyújtotta esélyünket, ha valóban betöltünk minden pillanatot. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen tudatosak vagyunk: észrevesszük a jelenvalót. Felismerjük az élet állította aktuális feladatot, az esélyt, amit épp ebben a pillanatban kínál nekünk, de az ajándékot is, amivel épp megajándékozni készül bennünket. Egy gyermek mosolyát, egy barát bizalmát vagy egy felismerést. Ajándékot látunk egy nehézségben, egy problémában is, mert a sors csak szolgálni és segíteni akar nekünk. A pillanat azonban rögtön és végérvényesen eltűnik, soha többé nem tér viszsza, tehát teljesen tudatosan kell kihasználni. Életünket nem is tölthetjük be máskor, mint EBBEN A PILLANATBAN! Beteljesültnek érzi magát? A teljesség ellentéte az üresség. Minden vágy és függőség belső ürességből és a teljesség iránti szenvedélyes vágyból fakad. Aki be akarja tölteni a pillanatot, immúnissá válik mindenfajtafüggőséggel szemben, az csupán ennek az egy vágynak a szenvedélyes rabja.

148

KürtI epperwein A felismert feladat

Egy bizonyos szándékkal jöttem a világra - ami az én rendeltetésem. Erre optimális módon fel vagyok készülve, minden szükséges előfeltétellel rendelkezem. Tehát észreveszem, hogy mit akar tőlem az élet, ahelyett hogyfolyton aztfirtatnám, mit akarok én az élettől Felismerem a feladatomat, az utamat és a célomat, elfogadom és beteljesítem azt. Nincs egyetlen helyes út, amelyen mindenkinek járnia kellene (és a többi se mind rossz), hanem mindenkinek megvan a maga személyes útja, amit csak ő ismerhet föl és járhat végig. Utamon az iránytű, hogy milyen fokig vagyok ÖRÖMTELJES és BOLDOG. Ha a magam útját járom, ez örömet okoz és boldogsággal tölt el, miközben a sajátosságomat és az eredetiségemet is megvalósítom. Nem vagyok semkinek se a másolata, én vagyok AZ EREDETI. Úton van már? Mikor indul neki ennek az útnak? Ebben a könyvben látja az útmutatást, amely a saját útjára segíti? Készen áll rá, hogy be is járja ezt az utat?

Önmegvalósítás Felismerem valódi énemet, és teljes egészében hatni engedem magamon keresztül. Rájövök, hogy az önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy azt teszem,

A teremtő kepzeiet csodái

amihez éppen kedvem van, mert akkor csupán a saját kedvem rabszolgája vagyok. Az önmegvalósítás mások kárára sem történhet, mert semmi köze az egocentrikussághoz. Csak akkor valósítom meg önmagamat, ha mások lelkét, valóját érzékelem, ha respektálom és segítem őket. Valódi énemnek adom át a kormányzást minden tevékenységem és egész létem felett, s így valódi önuralmat valósítok meg. Fejlesztem magam, hogy „valódi énem" kibontakozhasson, és az életem a létemet tükrözi vissza. - Azt a módot, ahogy a „valódi énemtől" vezettetem magamat, intuíciónak nevezik. Idetartoznak a

lelkiismeretem, a belső hangom, a lelkem, a „belső mesterem", az inspirációm, az ötleteim és szellemi szikráim minden látszólagos véletlen, ami körülvesz. A valódi énemmel való kommunikáció nem egyirányú. Nemcsak fognom, hallanom és megfogadnom kell a „szavait". Mégis hagyom, hadd vezessen. Segítséget kérhetek, kérdezhetek - és mindig kapok rá választ. Rajtam áll, hogy megértem-e a válaszait és akarom-e magamat vezettetni. A valódi énem ugyanis mindig tiszteli a szabad akaratomat. Utat talál-e a saját intuíciójához és a saját lelkéhez? Hagyja-e, hogy megszólaljon a szíve? Nemcsak az ész, hanem a szív intelligenciája szerint is él?

A halál mint az élet koronája Újra és újra megvizsgálom, valóban felkészültem-e az élet utolsó vizsgájára, megteszem, amit még meg kell tennem, és elengedem azt, amihez még kötődöm: családot, tulajdont, egyebeket. Az elengedés csak annyit jelent, hogy feloldom a kötést és mindennek addig örülök, ameddig van - s ettől szabad leszek. Nyugodtan járom végig az életet, és készen állok rá, hogy bármelyik pillanatban eltávozzam. Bensőm mélyén tudom, hogy önmagamon kívül semmi nem szabja meg halálom mikéntjét és idejét. A lelkem dönti el, mikor lép ki a testemből, mikor látja betöltöttnek, vagy mikor ítéli erre az időre reménytelennek az életem. Minél szorosabb kapcsolatot ápolok a lelkemmel, annál inkább elveszítem félelmemet a haláltól. Megfordítva: a halál gondolatának elhárításával elidegenedem a saját lelkemtől. A lelkem és életem koronája, a halál által leszek igazán élő. O tanít az életre. Ön kibékült már a halálával? Bízik-e a saját lelkében, amely tudja a megfelelő időt? Az élet mindaddig nem jön el, ameddig nem éljük saját magunk.

A teremtő képzelet egyes

Av

n mindent, amit el tud gondolni vagy hinni tud, azt el is tudja érni. „...a mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglészen néktek": nem tudjuk elégszer megismételni ezt a tökéletesen megfogalmazott bibliai igazságot. A következőkben még egyszer összefoglaljuk a célhoz vezető lépéseket: 1. Ismerje fel a nemkívánatos körülményt, vállalja érte a felelősséget, és ezzel vegye át a „változtatás hatalmát". Képzeletben formálja át azonnal ezt az állapotot a „kívánt végállapottá": hogyan lenne jó önnek? Mi az álma, a kívánsága, a víziója, a szándéka? 2. A rezonancia törvényének megfelelően ezután a saját rezgését és a célrezgést kell összhangba hozni. így elkerüli, hogy a „kívánt végállapotot" a hiány tudatából kiindulva szemlélje. Hozza tehát magát azonos rezgésbe a céllal úgy, hogy birtokba veszi ezt a célt. Például mielőtt még ideális társ lehetne önből, mentálisan már annak kell lennie.

120

Kurt Tepperwein

3. Más szóval: a kívánt végállapot így áthelyeződik a jelenbe. Már nem álom, hanem valóság: MEGVAN, amit kívántam - meg van oldva megtörtént, teljesült. Hiszen hatást csak a jelenben lehet kiváltani, csak itt működik a teremtés. 4. Ezután helyezze bele magát képzeletben a beteljesült állapotba, és élje meg azt. így összeköti magát a kívánt végállapottal, j ó l érzi m a g á t eb-

ben az állapotban, minden érzékével azonosulni tud vele. Jól áll önnek, ez az öné. 5. Biztosítsa magát még egyszer arról, hogy természetesnek és önhöz tartozónak érzi az állapotot. Erezze, hogy így van rendjén. Főként azonban: érezze érdemesnek magát arra, hogy MOST kapja meg az állapot teljesülését. M i n d i g

tartsa szem előtt: „Az élet nem adhat olyat, amit magamtól megtagadok." 6. A kívánt végállapottal való azonosulás révén szellemileg vegye birtokba azt. A teljesülésben próbálja ki a különféle helyzeteket, ahogyan az ember új ruhákat próbál, és ily módon tegye a kívánt végállapotot az ön szellemi realitásává. Míg igazán azt nem mondhatja magának: megcsináltam! 7. Képzeleti úton illessze be a kívánt végállapotot a saját idővonalába, és ott rögzítse. A cél felől nézzen vissza az egyéni idővonal mentén a MOST-ra és „emlékezzen" úgy, hogy minden, a teljesüléshez szükséges eseményt előhívott és


119

előidézett. Lelki szemeivel lássa, mit tett annak érdekében, hogy megvalósítsa az álmát! 8. Ama hit bizonyosságával, hogy megtörtént, keltse és tartsa meg az teljesült óhaj energiáját, míg a teljesülés „meg nem jelenik". Valahányszor a teljesülésre gondol („Ugyan mikor lesz?"), mélyítse el a hit bizonyosságát, teljen meg a szíve örömmel és hálával, hogy megtörtént - és ezt ne csak gondolja, hanem érezze, érzékelje is. 9. Immáron fel van adva a rendelés, nincs több ten-

nivalónk. Most már csak idő kérdése, mikor hozza meg az élet azt, amit „megrendeltünk". A rendelést tehát engedjük el teljes egészében, egyszerűen felejtsük el, hagyjuk, hogy megtörténjék. Az igenlés alkalmazása minden öntudatos és célratörő ember számára magától értetődő dolog. Az igenlés a gondolatok, szavak és érzések értelmes össz-

hangjából áll Ha gondolatokat, szavakat és érzéseket összhangba hozunk, mágnessé válunk, és gondolataink hatalma már csak arra az egyetlen célra koncentrálódik. Ha egyszer siker a jutalma a ráfordított energiánknak, akkor hajlamosak vagyunk föllelkesülni, ami megint arra sarkall bennünket, hogy azonnal új célt keressünk magunknak. Ebből pedig az következik, hogy a sikeres emberek állandó sikermámorban élnek. Jó értelemben

ff

A urt 1 epperwem

vett hatalomérzet tölti el az embert, ha tudatában van a teremtő erejének és azt fel is tudja használni. Az az ember azonban, aki valamit csak egyszer és csak félszívvel próbál meg, logikus módon nem ér el sikert, és azonnal fel fogja adni. Azok sorát fogja szaporítani, akik a közéletben fennen hangoztatják, hogy ez az egész csak humbug, és úgyse működik. Az ilyen ember maga sem veszi észre, hogy tulajdonképpen állítása tökéletes ellenbizonyítékát adja. Meg van győződve arról, hogy nem működik a dolog, és az élet tökéletesen igazat adott neki. Tökéletes teremtője a „nem működik! "-nek, csak épp a hatások, amiket kivált, önmaga ellen irányulnak. Ebből is az a tanulság, hogy az élet nem ad ajándékba semmit.

Ha valaki szegény, és azt kéri, hogy legyen gazdag, ha valaki beteg, és azt kéri, hogy legyen egészséges, ha valaki magányos, és egy beteljesítő partnerkapcsolatot kér, akkor semmi sem fog történni. Az élet nem kéreti magát, és egyáltalán nem érdekli, hogy valakinek jól vagy rosszul megy a sora.

Nem könyörületes, nem huny szemet semmi felett, és nem kivételez. Egyszerűen igazságos. Az akaratunk szabad, és az élet azt mondja: „Teremts, amit akarsz. De tarts is ki mellette! És tanulj, ha nem működik és jobban akarod csinálni. Annyi kísérletet tehetsz, amennyit csak akarsz, amennyire szükséged van. Senki sem sürget, senki sem ítélkezik feletted. Akármit csinálsz, az helyes.

x

ici cnmi

iWUiU

Egyszerűen a te döntéseden múlik, mit csinálsz! Ez a te szabad akaratod!" Ha valami változtatásra szorul az életben, akkor csak a „teremtő képzelet"-tel változtathatunk: a kívánságot, a gondolatokat, a víziókat, az álmokat, a szavakat és a sziklaszilárd hitet hatalmas „energiaköteggé" fogjuk össze, és ezzel bármit elérünk, amit akarunk. Az óhaj teljesülésének minősége, mennyisége és sebessége mindig az „ energiaköteg* nagyságának a függvénye. Ebből láthatjuk, hogy az élet még azt a lehetőséget is megadja nekünk, hogy - képletesen szólva - gyalog, kerékpáron vagy autóval jussunk célba. Ez is a mi döntésünkön múlik. Az inspiráció olyan állapot, melyben a szív és az ész egy húron pendül.

A teremtő képzelet magasiskolája

A szellemi manifesztáció univerzális elve

I

könyv utolsó oldalai kitekintést adnak a megI jelenítés magasiskolájára. Eddig a teremtő megjelenítést és képzeletet konkrét teremtő aktusként szemléltük. Hogyan érek el egy bizonyos célt, hogyan valósítok meg egy bizonyos óhajt? Mit jelenítek meg a szabad akaratomból? A szellemi manifesztáció magasiskolája azonban, ha már folyamatosan hagyjuk megtörténni a teremtést. Ha teremtő módon cselekszünk, mindenfajta szándékosságot mellőzve. Ha tevékenyek vagyunk a semmittevésben. Ha a teremtés folyamatában VAGYUNK. Ha a IÍTÜNKKEL hatunk és nem azzal, amit teszünk. Itt már mesterek vagyunk, tehát képesek arra, hogy az életet a többiek számára is mesterien alakítsuk. Ennek feltétele, hogy AZONOSULJAK önmagammal, és MEGMARADJAK ebben az önazonosulásban, hogy tudatosítsam, ki vagyok valójában, hogy az

120

Kurt

Tepperwein

„ÖN-TUDATOMAT" a legnagyobb mértékben kibontakoztassam: 1. Tudatosítom magamban az „egyetlen erőt" amely mindent átfogó és mindenható. Az „egyetlen erő", olyan mint az óceán vize, elképzelhetetlenül hatalmas egy vízcsepp számára. 2. Felismerem, hogy az „egyetlen erő" része vagyok: az óceán cseppje vagyok, amely egy kis időre, mint tajték, kicsapott az óceánból, látszólag elvált tőle. Csepp gyanánt való elválásom az óceántól azonban illúzió. Én valóban „individuum", azaz elválaszthatatlan vagyok. 3. Abban a tudatban, hogy én vagyok az „egyetlen erő", mint csepp, újra az óceánnal való összeolvadásra törekszem. És ha cseppként újra elmerülök az óceánban, talán „halott" vagyok? A lényegem, a lelkem nem tűnt el az óceánnal való eggyé válásban, csupán időleges csepp formámat veszítettem el. 4. Ha tehát szabad folyást engedek a teremtő erőmnek, akkor újra visszatalálok az óceánba, akkor magam is óceánként hatok! Újra az óceán mindenható ereje leszek. A mestertudatban többé nem létezik hiány, bár vannak disszonanciák, diszharmóniák, rendezetlenségek. Ezeket célzatos figyelemmel és óvatossággal kell kezelni, harmóniává és renddé kell alakítani.


119

A mestertudat folymatosan vizsgálja, hogy az önakaratban vagy teremtő akaratban jól megalapozott-e a változtatás motívuma. Közben az önakaratot nem szabad alárendelni a teremtő akaratnak, a kettőt összhangba kell hozni egymással. Mesterien cselekedni mindig azt jelenti, hogy az ember teremtéshez méltón cselekszik. így lesz a hitből megingathatatlan belső bizonyosság, hogy semmiféle gát előtt nem kell meghajolnom. Teremtő tudatból eredően manifesztálni a következőt jelenti: • LETEMBEN diszharmóniát érzékelek. Szeretetteljes pillantást vetve rá felmérem, hogy e helyzetben megvan-e a harmóniára való képesség. így azt is felismerem, hogy nincs semmi (nem kívánt állapot), amivel meg kell küzdenem, csupán a diszharmóniát kell szeretettel harmóniává változtatnom. Mestertudatommal felismerem a látszat mögött a lényeget, a potenciálisan harmonikusai a diszharmonikusban. • Tudatomat és figyelmemet a kívánt végállapotra koncentrálom, a megteremtendő (viszonylagos) harmóniára és teljességre. • Belépek a megteremtendő harmónia és teljesség energiájába. MESTER-LETEMET rezonanciába hozom az új, mesteri állapottal. • Megélem az új minőségű létet, megélem az örömet és a hálát, a beteljesülés energiáját érzékelem.

120

Kurt

Tepperwein

• A beteljesülés következményeit nemcsak a magam, hanem mások számára is megélem. Látom, hogy ez az új állapot minden résztvevő számára áldást hoz. • A „beteljesülés bizonyosságában" élek: megtörtént, végbement. • Megvizsgálom, hogy valóban beteljesítő-e, amire hatást gyakoroltam, hogy tökéletes-e az állapot, hogy a legjobb-e valamennyi lehetőség közül

• Mindaddig megtartom a „beteljesült óhaj energiáját", ameddig azt nem érzem, hogy készen vagyok. • Megélem, hogy MOST megtörtént. Energiaként már JELEN van, habár még nem látható, még nem anyagiasuk, illetve nem manifesztálódott. Alapjában véve már nincs mit csinálnom, csupán hagynom kell, hogy megtörténjen. • Az áhított végállapottal való azonosulásból kiindulva „emlékezem", hogyan jelenik meg minden részletében az előidézett cél. Mi minden történik, míg szilárd valósággá, ténnyé nem válik? • „Látom", hogy mi vezetett a teljesüléshez. • Megélem, ahogyan elmesélem valakinek, hogyan vittem véghez ezt a teremtést. A mesterek -férfiak avagy nők - azok, akik a szeretet mellett döntenek minden pillanatban és minden körülmények


119

• Közben a LÉT rezonanciája által eggyé olvadok a beteljesüléssel, a céllal. • Újra és újra belemerülök „a teljesülés bizonyosságának" energiájába, és megtartom azt. • Belemerülök az örömbe és a hálába, megélem a teljesülés utáni folytatást. • Látom, ahogy velem együtt mások is boldogan, megelégedetten élnek a beteljesülésben. • Egészen birtokba veszem a beteljesülést, megengedem az életnek, hogy a kinti világban is megjelenítse. • Érdemesnek tartom magam arra, hogy MOST elfogadjam. • Megteszem odakint, amit esetleg még meg kell tenni, hálásan élek a beteljesülésben annyiszor és addig, ameddig csak lehet! Ne hidd, hogy csak a cseppből lesz óceán, az óceán is cséppé lesz.

DZSALÁLADDIN RÚMI

Soha ne ítélj!

A

következő történet a kínai hagyományból származik. Lao-ce állítólag nagyon kedvelte.

Élt egyszer egy faluban egy öregember. Nagyon szegény volt, de még a királyok is irigyelték, mert volt egy csodaszép fehér lova. A királyok hatalmas összegeket ígértek a lováért, de ő sohasem adta el. Egy reggel eltűnt az istállóból a ló. Az egész falu összeszaladt a hírére, és az emberek azt mondták: „Te buta öreg! Mindig is tudtuk, hogy egy nap ellopják a lovadat. Jobb lett volna, ha eladod. Micsoda szerencsétlenség!" Az öregember azonban így szólt: „Ne túlozzatok. A ló nincs az istállóban - ennyi az egész. Ez a tény. Minden más csak ítélet. Hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás, nem tudom, mert nem tudom, mi jön ezután." Az emberek kinevették az öreget. Tudták mindig, hogy egy kicsit bolond. De tizenöt nap múlva visszatért a ló. Nem lopták el, hanem elbitangolt a vadonba. Ráadásul tizenkét vadlovat is magával hozott. Az emberek újra összegyűltek, és azt A mondták: „Igazad van, öreg, ez valóban áldásnak


119

bizonyult." Az öreg azonban így felelt: „Már megint túl messzire mentek. A ló visszatért - enynyi az egész. Ha csak egyetlen szót olvastok el a mondatból - hogyan ítélhetitek meg az egész könyvet?" Az öregember egyetlen fia elkezdte betörni a vadlovakat. De már egy hét után leesett valamelyikről, és eltörte a lábát. Megint csak összeszaladtak az emberek, és megint ítéletet mondtak róla: „Igazad volt, öreg, a lovad eltűnése szerencsétlenség volt. Az egyetlen fiad most nem tud lábra állni, pedig ő volt öregkorod támasza. Most szegényebb vagy, mint valaha." Az öreg így válaszolt: „Az ítéletek megszállottjai vagytok. A fiam eltörte a lábát - enynyi az egész. Senki sem tudja megmondani, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás. Az élet pillanatokban jelentkezik, többet sohasem láttok belőle." Történt aztán, hogy az ország háborúzni kezdett. A faluból valamennyi fiatal férfit behívták a frontra, csak az öregember fia maradt otthon a törött lábával. Az egész falu jajveszékelt, mert tudták, hogy ebben a háborúban nem lehet győzni, és hogy a legtöbb fiatalember nem fog hazatérni. Az emberek elmentek az öreghez, és azt mondták: „Igazad volt, fiad lábtörése áldásnak bizonyult." Az öreg pedig így felelt: „Nem hagytok fel az ítélkezéssel. A ti fiaitokat behívták katonának, az enyémet pedig nem - ennyi az egész. Csak az Egész tudja, hogy ez áldás-e vagy szerencsétlenség." R Ö V I D E N S Z Ó L V A : S O H A N E ÍTÉLJ!

Az illúzióból a valóságba

I

llúzió azt hinni, hogy a világ illúzió. Csupán arról van szó, hogy nem az, aminek látszik, és hogy a látszat mögött bújik meg a valóság. Csak ez a valóság létezik, és minden, ami van, ennek a valóságnak a megjelenési formája. Az illúzió a valóság inkarnációja. Nézd az illúziót, és látod a valóságot!, azaz, merülj le a valódi lét világába.

Mihelyt olyan illúzióban élünk, amely már nem közvetlenül a valóságból ered, szenvedni kezdünk, mert túlságosan eltávolodtunk a valóságunktól. S ez arra figyelmeztet, hogy térjünk vissza újra az eredeti játékhoz. A valóságban nem manifesztálódott, örök egzisztencia vagyunk, amely puszta, tulajdonságok . nélküli létként jelenik meg. Ez a tulajdonságok . nélküli lét teremt magának minden inkarnációban az addigi tapasztalatából és környezetének jellegéből személyiséget. Közben azonosulással olyan tulajdonságokat vesz fel, melyek segítségére lehetnek az úton, amelyen a saját teljességét megtapasztalja. A felvett személyiség nyomja rá bélyegét a min-


119

denkori eszközre, a testre, ez ad neki kinézetet, egészségi állapotot és magatartást. Az önmagunkhoz vezető utat járjuk, de szem elől

tévesztettük önmagunkat. Elfelejtettük, hogy önmagunkat keressük, és pótcélokat tűztünk ki helyette. Kétségbeesetten keressük az örömet, a boldogságot és a beteljesülést. Csakhogy már régen az ego illúziójával azonosultunk, ebbe kapaszkodunk, mert úgy hisszük, itt találjuk meg, amit keresünk. Am tulajdonképpen ez az illúzió.

Ennek a világnak minden problémája az ego illúziójából ered. Csak egy egónak vannak problémái, az igazi én nem ismeri a problémákat. Azonosulá-

sunk folytán ez az ego határozza meg a sorsunkat is, a sikereinket, az életkörülményeinket. Amint felismerjük, hogy az ego illúziójában, való élet sohasem hoz beteljesülést, csak mindig szenvedést eredményez, vissza kell térnünk igazi énünk valóságába. Csak ott találhatunk beteljesülésre, csak ott uralkodik bőség, üdvösség, tökéletesség, csak ott van igazi élet. így hát itt az idő, hogy felébredjünk az illúzióból és felismerjük, hogy már célba értünk. Hogy mindig is ott voltunk a célban, hogy mi magunk vagyunk a cél. A kereső és a keresett egy és ugyanaz. Ha a megérkezettség tudatában élünk, rájövünk, hogy már örök időktől fogva megérkeztünk. Csak az illúzióval való azonosulás választ el bennünket attólj hogy gazdagságban éljünk, ez választ el bennünket a tulajdonképpeni életünktől. Minden

hiány, minden betegség, minden baj az ego illúzió-

120

Kurt

Tepperwein

jának egy része. H a g y j u n k föl azzal, hogy az egóval azonosulunk, fejezzük be a szenvedést, hogy az élet elkezdődhessék a valóságban. NINCS RÁ ÜRÜGY, MIÉRT BÜNTETNÉNK TOVÁBBRA IS MAGUNKAT AZZAL, HOGY AZ EGO ILLÚZIÓJÁBAN ÉLÜNK, ÉS EZZEL HIÁNYT ÉS SZENVEDÉST OKOZUNK. MUTATKOZZON MEG ÖN IS - MESTERMIVOLTÁBAN! Ezzel együtt jár az összes tevékenységünk sikeressége, az, hogy magunk leszünk a siker. Hiszen teljesen mindegy, hogy az egészségünkről, a partnerkapcsolatunkról, a szakmai vagy lelki fejlődésünkről van-e szó, mindannyian sikeresek akarunk lenni. Ám hogy ez sikerüljön, optimalizálni kell a tudatunkat, az állandó siker csak így válik lehetségessé. Erre is érvényes a megállapítás: az élet mesteri remeklése a tudatban megy végbe, nem a körülményekben. A körülmények csak akkor vágnak össze harmonikusan, ha a tudatunkban összehangolódtunk. Ha a tudatunkban megteremtettünk valamely kívánt végállapotot, és az életnek engedélyezzük, hogy megjelenítse azt, hogy manifesztálódjon. A valóságban minden nagyon egyszerű. De csak a valóságban az - az illúzióban ezzel szemben minden bonyolult, átláthatatlan, zűrzavaros, itt hiányzik az útmutatás.


169

Az élet játék, és a különböző mértékei (boldogság, beteljesülés, egészség, pénz, tulajdon, hatalom stb.) mutatják, mennyire sikeresen játsszuk ezt a játékot. Sajnos még mindig csak kevés ember tűz ki pozitív célokat magának, melyeket azután konzekvensen követ. Ezért olyan fontos, hogy pontosan megválaszoljuk az életcélunkat és a megfelelő, biztonságos odavezető utat firtató kérdéseket. KÉSZEN ÁLL ARRA, HOGY MOST RÁLÉPJEN A SAJÁT ÚTJÁRA?

Teremtő tudatom: VAGYOK

V

ALÓDI ÉN gyanánt az össztudat információs mezejével is egységet képezek. Valamennyi információ a rendelkezésemre áll, és felismerem, mire irányítsam a tudatomat. Minden kérdésre megismerem a választ, minden problémára a megoldást. Az információk, tudás és felismerések abszolút gazdagsága vesz körül. Bármikor kérdésem támad, csak tudatosítanom kell, és választ ad rá az élet. És felismerem, hogy bennem van a világ összes tudása, még az is, ami nem került kinyilatkoztatásra. Bennem vár örök időktől fogva arra, hogy egy feleszmélt tudat észrevegye. Már csak csendes és hálás szemlélője vagyok a létnek, hálával élem meg, ami történik. Bármikor párbeszédet kezdhetek az életemmel és a léttel, kérdéseket tehetek fel, vezetést, döntést vagy jelet kérhetek tőle. És minél inkább megnyílok, minél inkább VALÓDI ÉN leszek, annál gyorsabban reagál az élet, mígnem már akkor tudatosul bennem a válasz, mielőtt még a kérdést feltehetném. Ha aztán már teljesen VALÓDI ÉN vagyok, nincs


119

szükségem többé válaszokra, mert a kérdések eltűnnek. Eltűnik az ítélkezés, észlelés lesz belőle. Eltűnik az ellentét, és egységgé lesz, résszé, s az egy csak vele lesz egész. A külső már csak az egyébként láthatatlan belsőnek a tükre, és így újra csak az egésznek a része. És felismerem magamban az örökkévalót és magamat, mint az örökkévalóság részét, mint részt és mint egészet. Az élet már csak „lelkesedés", a létnek szóló szerelmi vallomás, tiszta öröm. Annak a folytonos tudatában élek, hogy minden, ami van, a javamra válik. Minden csak szolgálni és segíteni akar nekem, minden értem van. És velem már nem történhet semmi, mert VAGYOK, mindig is voltam és mindig is leszek, és nincs a világon olyan hatalom, amely ezen változtathatna. Többé nem is veszíthetek el semmit, mert már semmim sincs. Mindent kölcsönkaptam az élettől, és addig áll a rendelkezésemre, ameddig szükségem van rá. Ha megfosztanak tőle, az csak annak a jele, hogy már nincs rá szükségem, így hát elengedem, hogy azt fogadhassam el, amire éppen szükségem van. És mindig minden itt van, épp az, ami kell és épp a megfelelő időben. Beágyazódtam az élet védett rejtekébe, és az élet általam történik meg. Felismertem, hogy lényegem azonos az egyetlen erővel, ebből az egységből kiindulva élek és cselekszem. Felhagytam a keresgéléssel, mert megtaláltam önmagamat, és ezzel célba értem. Az örömtől hagyom vezettetni

Kurt

Tepperwein

magam, kitöltöm a pillanatot, és harmonikusan élek a mindent átható világosságban. Saját mennyországomban pihenek - puszta lét vagyok. Semmim sincs, de minden vagyok.

Finálé: Az EGO-tól az IGAZI ÉN-ig inden, mint lehetőség, már adva van. Önnek • csak „megnyilatkozásra kell bírnia"! Még a megvilágosodás sem cél, csupán kezdet. Minden, amiről úgy gondolja, hogy az ön alkotórésze, valójában csak elválasztja önmagától. A cél az, hogy valamiből minden vagy semmi - hogy cseppből óceán legyen. A „ tökéletesnek lenni" jelentése tökéletesen LENNI! Ön mindent elérhet az életben. Gazdag, hatalmas, tekintélyes, irigyelt ember lehet, de ha IGAZI ÖNMAGÁT elmulasztja megtalálni, semmit nem ért el. Minden akarás elválaszt attól, amit akarok. A tanulás ezzel szemben azt jelenti, hogy „egyre inkább emlékezem a valóságra". A legnagyobb mentális és szellemi öncsalás így hangzik: „Én önmagam átformálásában már jó messzire jutottam." Gyakran tapasztalható egoőrületről van szó. Ha valahol valaki szenved, keres, akar, kíván, törekszik, akkor ott az ego is benne van a játékban. Hagyja az értelmét belesüppedni a semmibe, és máris célba ér. Minden, ami kimond-

120

Kurt

Tepperwein

ható, hamis lehet. Lépjen be a „pillanat ajtaján", és érkezzen meg a jelenbe! Álljon készen a MOST örök premierjére. A legfontosabb, amit tehet, hogy felhagy a tevéssel! Minden

„ hovákérdés

csak

eltéríti

az

igazi

énjétől

Amint azon fáradozik, hogy eljusson valahová, máris eltávolodott a céltól. Nincs út arra, hogy eljusson oda, ahol van. Ismerje fel, hogy nincs semmi, amin túl kellene jutni, és amit el kellene érni. A megvalósult visszanyerte igazi természetének tudatát, és újra az örök ősállapotban leledzik. Az embert nem világosítja meg semmi, az ember megvilágosult, hirtelen emlékezni kezd a megvilágosodására. A „ szellemi születés" azt jelenti, hogy az ember elengedi addigi identitását, és ráébred valódi identitására. Minden addigi esemény csupán

előkészület a va-

lódi életre. A kereső és a keresett egy és ugyanaz. Az, amit realitásnak nevezünk, csupán a valóság egy kis szelete. Térjen hát „be-látásra". Az ember csak beszél, mert az igazi nyelvnek már nincs birtokában. Tanuljon meg épp ezért valamit mondani beszéd közben! Élvezze úgy az élet eseményeit, akár a zenét. A szellemi út csupán illúzió, mentális játszadozás. Ha el akarja érni Istent, el kell engednie őt. Amint megérkezik önmagához, célba ért. A beteljesülés az újjászületés körforgásának a vége.

A valódi spontán cselekvés a semmiből fakad. Ahhoz, hogy valóban szabad legyen, mindent el kell eresztenie, még a szabadság, a megvilágosulás, a tel-


175

jesség iránti vágyát is beleértve. Akkor kezdődik az

igazi szabadság, ha már senki sincs jelen. Ha viszszatér az idő őseredetéhez, akkor a semmiben találja magát - és ezzel hazaérkezik Nincs többé semmi valami és valaki. Üres lap gyanánt hever ön előtt a „jövő illúziója", és arra vár, hogy valamivel kitöltse - értelemmel, az egóval, a személyiségével vagy a valódi énjével, a valódi létével. Vagy pedig, hogy ne jegyezzen föl rá semmit, hanem térjen haza a semmibe, az egyedüli valóságba.

Döntsön egy új élet mellett!

A

kezdetet mindig egy döntés adja meg. belül valószínűleg már döntött, mert ben nem tartaná a kezében ezt a könyvet. azt súgja önnek: „Most már szűknek érzem temet, pedig még nem lehet az."

És ön különValami az éle-

Nos, itt a nagyszerű lehetőség arra, hogy egészen új életet kezdjen - a SAJÁT életét, itt az esélye annak, hogy „önmaga" mellett döntsön. Megér-e önnek ez a fordulat egy egész hétvégét, talán egy egész szabadságot - tehát azt az időt, amikor teljesen magának szentelheti magát? Szakítson időt (és energiát) erre a „kvantumugrásra". Mennyit ér meg önnek egy új élet? U g y a n a n n y i t kell most időben és energiában önmagába invesztálnia. Vegye először a sorsát, az életrajzában beállt változást. Tűnődjön el rajta: mit írna az életrajzíróm életem mostani fordulatáról? Vigye magával azt, ami az eddigi sorsában tetszett önnek, ami pedig nem tetszett, azon változtasson most: elengedni, megőrizni, megújítani - íme, a teremtés hármas hangzata.


119

Aztán válassza ki a testét az eredeti elgondolás szerinti valóságában, és tudatosítsa, hogyan néz ki, mire képes ez a test. Válasszon magának hozzá új egészséget is, tudatosítsa, hogy milyenek a fogai, az emésztése, az ereje és a mozdulatai. Ugye milyen jó érzés járja át a testét? Most válassza ki a partnerét. Előzetesen tudatosítsa magában, hogy ön mától fogva milyen társ: én hogyan viselkedem mint partner? És kit választok? Milyen tulajdonságai vannak az illetőnek? Új személyiséget is válasszon magának. Tudatosítsa az új személyiség tulajdonságait. Azt, ahogyan viselkedik. Most döntsön a foglalkozása mint hivatás mellett: egyetemen fogok tanulni? Mi akarok lenni? Milyen úton-módon akarom elérni? Próbálja ki a beteljesülést, és gondosan vizsgálja meg, vajon valóban ez teljesíti-e be önt. Vajon megfelel-e az ön feladatának, az ön útjának. Aztán teljes tudatossággal válassza meg az életfeladatát, életének értelmét és tartalmát: tudatosan döntsön az út és az egyes lépések mellett, ahogyan ezt a feladatot teljesíteni fogja. Most arról döntsön, milyen tudatban akarja az útját járni. Mennyire magasrendű, mennyire tág, milyen tiszta ez a tudat? Mennyire átfogó és szeretetteljes? Milyen fokra jutott önben a mindennel való egység tudata? Ismerje fel mindenben a Legmagasabb rendű Tudatot, és ennek megfelelően viselkedjék.

120

Kurt

Tepperwein

Ezután döntsön a lakóhelye mellett. Melyik várost, melyik helységet választom? És ott hol fogok lakni? Házat választok vagy lakást - és az hogyan néz ki? Hogy van berendezve? Majd tudatosan válassza ki a kedvteléseit: hogyan töltöm a szabadidőmet? És kivel? Merüljön el minden hobbijában, és gondosan vizsgálja meg, vajon valóban az öné-e. Hogy öné-e az a hobbi? Ezután alaposan vegye sorra, vajon létének minden része összhangban van-e. Hogy ön ilyen-e, vagy hogy valamely aspektusán nagyobb változtatást kell-e végrehajtania. Ezután lépjen be új emberként az „új életbe", éljen tudatosan mint VALÓDI ÉN az ITT-ben és aMOST-ban! Mindenki megakarja javítani a világot, és mindenki meg is tudná, csak önmagán kellene kezdenie.

A helyes úton járok.

.ha újra és újra áttekintem és megvizsgálom az életemet, mi az, amin változtatni kell .ha újra és újra csendességbe merülök, hogy tisztába jöjjek a lelkemmel, és élesítsem a lényegre irányuló látásomat. .ha felismerem, nem az a fontos, hogy milyen helyen állok az életben, csak az, hogy hogyan töltöm ki azt a helyet. .ha minden embernek megengedem, hogy olyan legyen, mint amilyen, és már előre mindent megbocsátok neki, akármit fog tenni, .ha felismerem, hogy senki sem bosszanthat, sértegethet, bánthat, csalhat meg engem, csak én magam, és hogy ezt bármikor abbahagyhatom, .ha minden emberben felismerem és tisztelem a látszat mögötti valóságot, a megtestesült istenséget. .ha felebaráti szolgálattá teszem az életemet, és anélkül, hogy beleavatkoznék vagy nagy hűhót csapnék körülötte, a közt szolgálom, .ha már nem azonosítom magamat azzal a szereppel, amit itt, ezen a világon játszom, hanem a

120

Kurt Tepperwein

vezetést átadom a „valódi énemnek", és ennek tökéletességét egyre inkább kifejezésre juttatom az életemben. .ha a nagy mesterektől ránk hagyományozott élettörvényeket felismerem és tiszteletben tartom, és ezzel átveszem szellemi örökségemet, .ha a testemet mint Isten templomát tisztán tartom, minden tevékenységet szentnek tekintek, és így az egész életem imává lesz. •ha felismerem, hogy én magam idézem elő a sorsomat, és hogy Isten azt akarja, hogy egészséges és boldog legyek. .ha felismerem, hogy nem a bűneinkért bűnhődünk, hanem a bűneink büntetnek meg bennünket, és hogy nincs meg nem érdemelt boldogság és meg nem érdemelt szenvedés, hanem csak ok van és hatás. ,.ha minden betegségben felismerem a társat, aki segít megérteni, hol zavartam meg a rendet, ha ezt a felszólítást hálásan arra használom, hogy újra helyreállítsam a rendet, és a további betegséget a felemelt tudatom által fölöslegessé teszem. ..ha felismerem, hogy az ember a teremtésben való közreműködésre hivatott, és ha Istent tudatosan hatni hagyom magamon keresztül. ...ha a figyelmemet egyre inkább befelé, az örök értékekre irányítom, a szaporításukra törekszem, és egyúttal minden külső dolgot eleresztek magamtól.


181

.. .ha felismerem, hogy a halál teszi fel az életre a koronát, és hogy kezemben a könnyű halál lehetősége, ha előtte minden külső dolgot eleresztek. .. .ha tudom, hogy valójában pusztán tudat vagyok, ezért hát meg sem születhetek és meg sem halhatok. Milyen haláltól félhetnék hát? ...ha felismerem, hogy az, amit életnek nevezünk, csupán az öröklétem egy napja. ...ha mindennap úgy élek, mintha az lenne az utolsó napom, és minden percben készen állok arra, hogy eltávozzam. ...ha a külső ügyeimet is úgy rendezem el, hogy a távozásom ne okozzon túl sok problémát a többieknek. ...ha felismerem, hogy még maga a halál sem baj, és mindent higgadtan tudomásul veszek, ami a halálnál kisebb dolog. ...ha felismerem, hogy a következő életre való fölkészülés legjobb módja, ha ezt az életet valóban élem, és kitöltőm a pillanatot. .. .ha már ébredéskor minden napot Istennek szentelek. ...ha mindazt, amit már jónak és helyesnek ismertem föl, naponta élem a gyakorlatban, ahelyett hogy csak megcsodálnám.

Ki

Az élelművészet tanulható. A f i g y e l e m , az e m l é k e z é s és a lét határozzák m e g ennek a t a n u l á s i f o l y a m a t n a k a lépcsőfokait, m e l y k é p e s s é t e s z m i n k e t arra, h o g y túllépjünk az értelmen, és b e l é p j ü n k a tudat h a t á r t a -

[ L

lanságába. A híres terapeuta, Kürt T e p p e r w e i n arra szólítja fel az olvasót, hogy az élet ú t j a k é n t • értelmezze a tudatot, m e l y e n m i n d i g j á r n i k e l l .

Könyvében felfedi az intelligencia, a g a z d a g s á g és a tökéletes egészség titkát. M e d i t á c i ó s g y a k o r - I A

latokat mutat be, és f e l v o n u l t a t j a az é r z é k e l é s edzésének módszereit, m e l y e k f o k o z z á k a z á t - l élés áramát, így az e m b e r v é g ü l t ú l n ő önés belemerül a mindent á t f o g ó Ja

csodav akinek életvezetési tanácsadóit Magyarul a M-érték kiadó gondozásában! a Szellemi öngyógyítás, a Testünk üzenetei és a Sav-\

Kürt Tepperwein t e r m é s z e t g y ó g y á s z ,

számos

nyelvre lefordították.

eddig megjelentek

talanítás

c. könyvei.

ISBN 963 7304 20 7

» £ ^

M

u

MÉRTÉK KIADÓ

e

P P e r w e I

A TUDATOSSÁG, MWT A B E S M Í S ÚTJA

A könyvről. A szerzőről

Recommend Documents