A könyv kiadását a Randivonal támogatta

A könyv kiadását a Randivonal támogatta

A behálózás művészete

/ Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék A szerző előszava .................................................................................................................................... 3 1.

2.

Az internetes társkeresés meghonosodása ....................................................................................... 5 1.1.

Mi hívta életre ezeket a szolgáltatásokat? ........................................................................... 5

1.2.

Mennyiben más az internetes ismerkedés? ......................................................................... 6

1.3.

Tévhitek, aggályok és ellenérvek .......................................................................................... 8

Néhány gondolat a regisztráció előtt ............................................................................................. 10 2.1.

Valóban eljött az ideje? ....................................................................................................... 10

2.2.

Milyen szempontok alapján válasszunk társkeresőt? ...................................................... 11

3.

A regisztráció ................................................................................................................................ 12

4.

A kapcsolatfelvétel ........................................................................................................................ 17

5.

6.

7.

4.1.

Ki kezdeményezzen? ........................................................................................................... 17

4.2.

Ha mi kezdeményezünk ...................................................................................................... 18

4.3.

Ha mi kapunk levelet .......................................................................................................... 21

A levelezés .................................................................................................................................... 21 5.1.

Netes illemszabályok („netikett”)....................................................................................... 21

5.2.

Gyakorlati tanácsok a levelezéssel kapcsolatban.............................................................. 22

5.3.

Intő jelek a levelezésben, a másik szándékainak kiismerése ........................................... 24

Főbb társkereső-típusok ................................................................................................................ 26 6.1.

Ki milyen szándékkal regisztrál ......................................................................................... 26

6.2.

Különböző stílusú regisztrálók ........................................................................................... 29

A személyes találkozás .................................................................................................................. 32 7.1.

Az első randi előkészítése .................................................................................................... 32

7.2.

A nagy találkozás ................................................................................................................. 33

8.

Kapcsolatunk további alakulása .................................................................................................... 38

9.

Búcsúzóul ...................................................................................................................................... 40

10. Reflexiók férfi szemszögből (Zsedényi Csaba) ............................................................................. 42 10.1. A szerző előszava ................................................................................................................. 42 10.2. Adatlap ................................................................................................................................. 42 10.3. A (társ) KERESÉS .............................................................................................................. 43 10.4. Kommunikáció..................................................................................................................... 45 10.5. Népszerű nők figyelmének elérése ..................................................................................... 46 11. Sikersztorik.................................................................................................................................... 49


2


A szerző előszava

A szerző előszava Kiss-Péterffy Márta 1975-ben született Pécsett, iskolai tanulmányait is itt folytatta. Az Apáczai Csere János angolmagyar kéttannyelvű gimnázium elvégzése után a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán szerzett diplomát. Ezt követően Budapesten helyezkedett el elemző közgazdászként. Ma Pátyon él, egy gyermek édesanyja. Szabadidejét a családja mellett elsősorban az írás tölti ki, eddig főként gyermekversei és meséi jelentek meg. Másik kedvenc elfoglaltsága a nyelvtanulás, nyolc idegen nyelvet beszél. Az internetes társkeresés témaköre öt-hat évvel ezelőtt kezdte foglalkoztatni. Ismerősökkel folytatott beszélgetések és egyéb személyes tapasztalatok alapján érett meg benne a gondolat, hogy szükség lenne egy olyan hiánypótló könyvre, amely könnyen érthető, kipróbált jó tanácsokkal szolgál a párkereső honlapokon regisztrálóknak. Mindezt úgy, hogy lehetőleg minél teljesebb gyakorlati útmutatót adjon számukra a világhálón való ismerkedéshez (a szándék megszületésétől a bejelentkezésen és a levelezésen át a kapcsolat kialakulásáig) érintve a társkeresés más, kikerülhetetlenül fontos aspektusait is. A gondolatot tett követte: ennek eredményét tartalmazza ez a kis kötet.

Kedves Olvasó!

Te is társra vágysz? Ha eddig csak kíváncsi érdeklődéssel hallgattad az internetes ismerkedésről szóló történeteket, de még halogattad, hogy belépj ebbe a gyakran misztifikált, mégis nagyon valóságos világba, ez a könyv talán most meghozza a kedved ahhoz, hogy magad is kipróbáld. Ha pedig gyakorló, illetve gyakorlott netes párkereső vagy, akkor is érdemes fellapoznod ezt a rövid kalauzt, hátha olyan gondolatokra bukkansz benne, amelyek révén még több örömmel és sikerrel folytathatod az ismerkedést a világhálón. Végül pedig ajánlom ezt a könyvet azoknak is, akik határozottan elzárkóznak ettől a kapcsolatteremtési módtól. Ha ez a néhány fejezet nem is lehet elég ahhoz, hogy meggyőzze az örök szkeptikusokat, ahhoz talán hozzájárul, hogy ők is megértsék és elfogadják: mitől lett méltán népszerű ez a párkeresési módszer. Hogy mitől is? Elsősorban attól, hogy a társkeresés hagyományait modern környezetbe ülteti át. A társkereső honlapok olyanok, mint egy virtuális táncterem igazi bálozókkal. Körülnézhetünk, és felkérhetünk bárkit egy, vagy akár több táncra (szabad a hölgyválasz is), majd ha megtetszik, folytathatjuk vele az ismerkedést. Ha pedig mégsem találunk rá a közös ritmusra, akkor továbbléphetünk a következő szimpatikus jelölthöz. Találkozhatunk itt is olyanokkal, akiket könnyű táncba vinni, és olyanokkal is, akik duzzogva petrezselymet árulnak a sarokban. Vannak szemérmesen piruló első bálozók, és akadnak profi táncosok, akik csak a mozgás öröméért néztek be. És e közül a sokfajta ember közül az egyikkel nemsokára talán mi alkothatunk egy párt. Ehhez a virtuális bálhoz szolgál egyfajta tánc- és illemtankönyvként ez a kalauz; bemutatja az alaplépéseket és a főbb viselkedési szabályokat – függetlenül attól, hogy milyen táncpartnert keresünk. Szándékunk szerint abban nyújt segítséget, hogy otthonosan mozogjunk a A könyv kiadását a Randivonal támogatta

3


A szerző előszava

forgatagban, tele legyen a táncrendünk, és felismerjük, ha olyannal találkozunk, akit érdemes jobban is megismernünk. A koreográfia azonban már mindenkinek a saját egyéniségén múlik! A könyv a leggyakoribb és legjellemzőbb társkeresési tapasztalatok összefoglalására törekszik (kerüli azonban a mélyreható pszichológiai, és annak társtudományaiba átnyúló elemzéseket). A benne megfogalmazott – elsősorban női megközelítést tükröző – gondolatok és ötletek a legtöbb, főként tartós kapcsolatot keresőknek létrehozott internetes rendszerre vonatkozhatnak. A kiemelt típusmondatok és valamely létező reglap-szöveg közti esetleges szó szerinti egybeesés pusztán a véletlen műve. A könyv elkészítéséhez a szakmai támogatást a Randivonal, a legnagyobb és egyik legismertebb magyar online társkereső nyújtotta. Köszönet érte.

A Szerző


4


Az internetes társkeresés meghonosodása

1. Az internetes társkeresés meghonosodása 1.1. Mi hívta életre ezeket a szolgáltatásokat? Milyen jó lehetett Ádámnak és Évának! Ők még biztosan tudhatták, hogy a Jóisten is egymásnak teremtette őket… Ám ma már sok millió egyedülálló férfi vagy nő közül kell(ene) valahogy megtalálnunk azt az egyet, aki életre szóló párunk lehet. Mindezt pedig a legkevésbé sem paradicsomi állapotok közepette, a rohanó hétköznapok sodrásában. Világunk annyira felgyorsult, hogy nemcsak az évezredekkel, de akár az egy évtizeddel ezelőttihez képest is szembeötlők az életstílusunkban és párválasztási szokásainkban tapasztalható változások. Mind többen vannak, akik csak a karrierjük megalapozása, illetve az anyagi biztonságuk megteremtése után, a harmincas éveik táján gondolnak komolyan a megállapodásra. Iskoláik elvégzését és munkába állásukat követően azonban egyre kevésbé kerülnek olyan élethelyzetbe – járnak pl. tanfolyamokra vagy klubokba –, amelyek révén új emberekkel teremthetnek kapcsolatot. A diszkó-korosztályon túljutva úgy tűnik, nemigen maradnak olyan szórakozási helyek sem, ahol egyedülállók találkozhatnak egymással. A bulik, bárok zajos világa inkább a felszínes ismeretségek kialakításához lehet megfelelő terep, színházba, moziba, kiállításokra, vagy éppen nyaralni pedig a többség a párjával jár. Jelentősen nőtt az utóbb időben a válások száma is, folyamatosan gyarapítva az (ismét) társra vágyók táborát. Köztük is mind több a gyermekét egyedül nevelő szülő, aki otthoni teendői mellett különösen nehezen tud időt szakítani az ismerkedésre, mégsem szeretne lemondani arról a lehetőségről, hogy új párra leljen. A szabadidő és az ismerkedési lehetőségek beszűkülése mellett gyakran az is nehezíti a helyzetet, hogy az energiánk is véges… Valljuk be, egy 10-12 órás munkanap és tengernyinek tűnő házimunka után sokszor jobban esik egy bögre forró teát kortyolgatni otthon, a kényelmes fotelban ülve, mint aktív programokat szervezni, és reménykedni, hogy pont ma futunk össze a nagy Ő-vel. Ettől persze még mellénk sodródhat a jövendőbelink a villamoson, az újságárusnál vagy a sarki közértben. Az utcai „leszólításnak” azonban a maga bája mellett megvan a maga hibája is. Randevúzni egy vadidegennel komoly veszélyeket rejthet magában, komolyabbakat, mint hogy esetleg két perc után kifogyunk a közös témákból. Szintén egy lehetőség, ha engedünk a szomszéd Juli néni vagy Karcsi bácsi unszolásának, és megismerkedünk az általa kiszemelt, „pont hozzánk illő, igazán jóravaló fiatalemberrel, vagy takaros leányzóval” –, de erősen kétséges, hogy eltalálják-e a mi ízlésünket. Ezért aztán – érthető módon – egyre többen fordulnak a profi társkereső szolgáltatások felé. Ezek a spontán, véletlenszerű ismerkedés mellett kínálnak kiegészítő lehetőséget. Az utóbbi évtizedben Ámor vállalkozó kedvű utódai egyre változatosabb ötleteket vetettek be e cél érdekében: a hagyományos újsághirdetések és társközvetítő irodák mellett meghonosodott az sms-ben történő ismerkedés, majd elterjedtek a kifejezetten párkeresők számára szervezett zenés-táncos, kirándulós, játékos, vagy éppen főzőiskolai programok, ahol a természeteshez közeli helyzetben találkozhatnak egymással a jelentkezők. Bevezették a rapidrandikat is, ahol pár perces miniinterjú-sorozat után dönthetünk arról, hogy kivel szeretnénk ismét találkozni a résztvevők közül.


5



A világháló térhódításával az internetes társkeresők megjelenésére sem kellett sokat várni. A kezdeti idegenkedés után vitathatatlanul ezek váltak a legnépszerűbbé az összes ismerkedési mód közül. Gyorsan elterjedt nemcsak a legszélesebb társkereső réteg, azaz a fiatal- és középkorúak, hanem a modern technikát hétköznapjaikba beépítő tinik és az aktív idősek körében is. Ennek eredményeként Magyarországon mára egymilliónál (!) is többen próbálták ki ezt a lehetőséget. Csak a Randivonal honlapján eddig több mint 700 ezren regisztráltak.

1.2. Mennyiben más az internetes ismerkedés? Ádám és Éva modern utódai az alma (vagy a kígyó?) helyett a kuk@cot, vagyis az e-mailt és az internetet használják a csábítás eszközeként. De hogy mitől lett ez ilyen hihetetlenül közkedvelt „műfaj”? Íme néhány mellette szóló fontos érv: Kényelmes: Kényelmét már az első perctől fogva élvezhetjük: ott kezdődik, hogy nem kell elzarándokolnunk egy távoli újságszerkesztőségbe vagy irodába. Az ismerkedés első lépéseit is egy helyben, a számítógép előtt tehetjük meg – és közben mégis közelebb kerülhetünk boldog jövőnkhöz. Természetesen a netes kapcsolatfelvételnek is a személyes randevú a végcélja, de addig, amíg kiderítjük és eldöntjük, kinek a kedvéért mozdulunk ki otthonról, akár a kedvenc micimackós papucsunkat és pizsamánkat viselve, vagy zombizöld arcpakolásban pompázva is írogathatunk a szobánkból – anélkül, hogy ez a látvány kitörölhetetlen nyomokat hagyna a másikban. (Arra azért vigyázzunk, hogy ne kapcsoljuk be a webkamerát!) Sokakkal ismerkedhetünk: Nincs még egy olyan hely, ahol ennyi társra vágyó emberrel találkozhatnánk egyszerre! Mindenféle korosztályú, végzettségű és érdeklődésű párkereső megfordul az internetes fórumokon, akikkel más módon valószínűleg sose kerülhetnénk kapcsolatba (például a lakhelyünk vagy az eltérő időbeosztásunk miatt). Fokozott önállóságot kínál: A hagyományos tárkereső irodákkal szemben itt sokkal aktívabb szerepet vállalhatunk magunkra az ismerkedésben. Ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várnánk, hogy értesítsenek minket a nekünk megfelelő jelöltekről, itt csak rajtunk múlik, kivel vesszük fel a kapcsolatot. Különböző szűrők alapján magunk kereshetünk a párra vágyók között, és bármikor finomíthatjuk elképzeléseinket. Időtakarékos és gyors: Ha az elhatározásunk megszületett, azonnal regisztrálhatunk egy társkereső oldalon, és akár már pár perc múlva nekiláthatunk párunk felkutatásának. Az internet révén az ismerkedés további szakaszai is felgyorsulhatnak, hiszen rögtön és közvetítés nélkül kapcsolatba tudunk lépni a nekünk szimpatikus jelöltekkel. Késlekedés nélkül értesülhetünk arról is, ha a rendszerbe bejelentkezik egy újabb (a miáltalunk megadott paraméterek szerint) hozzánk illő férfiú vagy hölgy. A világhálón akkor és annyi ideig keresgélhetnünk, amikor és ameddig szeretnénk (laptop és megfelelő internetes előfizetés, illetve alkalmas telefonkészülék birtokában pedig még térbeli korlátokkal sem kell számolnunk). Ha akad öt szabad percünk, azt is kihasználhatjuk, megírhatjuk levelünket nappal, vagy akár éjjel kettőkor, ez a „társkereső iroda” mindig nyitva áll. Több alapinformációt nyújt: Az internetes társkeresők egyik fő előnye, hogy sokkal többet megtudhatunk egymásról a személyes találkozás előtt, mint bármilyen más ismerkedési A könyv kiadását a Randivonal támogatta

6



módnál. Néhány levélváltás alatt mindenki bepillantást engedhet a másiknak a saját személyiségébe, megcsillogtathatja az intelligenciáját, a humorát. Így előre kialakul egy benyomásunk egymás belső tulajdonságairól, és azt is megtudhatjuk, hogy melyikünk mi iránt érdeklődik, illetve milyen kapcsolatot keres. Ezután már általában el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e időt és energiát szánnunk egy személyes találkozásra. Veled is megtörtént már, hogy összeakadtál egy helyesnek tűnő fiúval, illetve lánnyal az utcán, és fejest ugrottál egy randevúba? Akkor talán ismered azt az érzést is, amikor ötpercnyi akadozó beszélgetés után már csak az jár a fejedben, hogy milyen ürüggyel tudnád kimenteni magad – merthogy a külső vonzalom ellenére nem találsz benned és partneredben semmi közöset. Az ilyen helyzetek kialakulásának esélyét a netes honlapok esetében kellő körültekintéssel minimálisra lehet csökkenteni. Olcsó: A társkereső oldalak használata többnyire egy-kétezer forintos kiadást jelent. Ezért az összegért egy hónapig keresgélhetünk és ismerkedhetünk szabadon az interneten. Ez töredéke akár a társkereső irodák árainak, akár egy jobb újsághirdetés feladási díjának, és nem több, mint amit egyetlen szűk költségvetésű randevún elköltenénk. Személytelenség: Sokaknak segíthet az internetes közeg abban, hogy leküzdjék gátlásosságukat. Egyrészt mert a szokásos ismerkedési helyzetekkel ellentétben itt biztosra vehető, hogy a másik is párt keres. Másrészt könnyebb valakit levélben megszólítanunk, mint személyesen, főképp ha tudjuk, hogy az esetleges visszautasítást sem kell szemtől szembe fogadnunk. A levelezés során kialakuló ismeretség és szimpátia pedig segít abban, hogy az első randevú alkalmával már a szokásosnál kevésbé feszélyezetten viselkedhessünk. Egyúttal reményt nyújt arra is, hogy ha mégis megnémulnánk a megilletődöttségtől a nagy napon, kiszemeltünk – a rólunk előzetesen szerzett benyomásai alapján – adhat egy újabb esélyt kettőnknek. Az eddig felsorolt érvek alapján az internetes módszer különösen előnyös az elfoglalt, a szűk ismeretségi körrel rendelkező, a félénk, a vidéken élő, vagy a különleges párválasztási igényekkel rendelkező emberek számára. Emellett azonban testre szabott lehetőség a rugalmas gondolkodású, játékos kedvű társkeresőknek is, akik élvezik magát az internetes közeget. A számos előny mellett természetesen ennek az ismerkedési módnak is van némi hátránya. Személytelenség: Bár a személytelenség fontos pozitívuma a netes társkeresésnek, mégis meg kell említenünk ezt a sajátosságot a hátrányok között is, mivel egyesek az arctalanság mögé rejthetik az arcátlanságukat – azaz hajlamosak megfeledkezni a kötelező udvariassági formákról, ha nem kell névvel-arccal vállalni soraikat. A névtelenség keltette biztonságérzet más visszaélésekre is alkalmat adhat: meglehet például, hogy egy bombanő adatlapja mögött valójában a szomszéd rosszcsont kisfia rejtőzik. A többség azonban valós párkeresési szándékkal regisztrál – a komolytalan vagy rossz szándékú érdeklődőket pedig megfelelő óvintézkedésekkel jó eséllyel és hamar kiszűrhetjük. Versenyhelyzet: Az internetes ismerkedés sajátosságaiból adódik, hogy itt egyszerre több tíz-, vagy akár százezernyi nővel, illetve férfival kell vetélkednünk az ellenkező neműek érdeklődéséért. Ez ugyan megnehezíti a dolgunkat, ha nem szeretnénk elveszni a tömegben, ám cserébe mi is élvezhetjük annak előnyeit, hogy sok ezer párkereső között nézelődhetünk.


7



Ezért aztán ahelyett, hogy az esélyeinken rágódnánk, inkább másra érdemes koncentrálnunk: arra, hogy mit tehetünk azért, hogy minél többek figyelmét magunkra tereljük.

1.3. Tévhitek, aggályok és ellenérvek A korábbiak alapján egyértelműnek tűnik, hogy az internet kellemes és nagyon hatékony eszköz a társkereséshez, ennek ellenére mégis sokan ódzkodnak attól, hogy a világháló segítségével halásszák ki jövendőbelijüket. Hogy miért? Íme, egy kis ízelítő azokból a kétségekből, amelyek egy kívülálló számára első hallásra talán jogosnak tűnhetnek, de amelyek többségével a tapasztaltabb netes társkeresők nagy része minden bizonnyal nem értene egyet. „Az internetes társkereső olyan, mint egy húspiac.”: Képzeljünk magunk elé egy zsúfolt szórakozóhelyet, ami, ugye, egy teljesen elfogadott ismerkedési lehetőség. Az egyedül érkező fiúk alig leplezett pillantással mérik fel az aznapi „felhozatalt”, eközben a lányok a parkett szélén feszengnek kicsípve, teljes harci sminkben. Kívánságuk nyilvánvaló: „Vegyél észre, találj rám!”. Ehhez képest igazán csak technikai kérdés, hogy ugyanez az üzenet valakinek a homlokára, vagy a netes bemutatkozó oldalára van-e írva… „A paraméterszerelem kiábrándító!” – Van, aki bevallja, van, aki tagadja, de tény: mindannyian bizonyos paraméterek alapján választunk társat. Van egy körülbelüli elképzelésünk arról, hogy ki illik hozzánk korban, magasságban, alkatban, vagy éppen végzettségben, és ennek megfelelően vannak olyan tulajdonságok, amiknek meglétét, vagy éppen hiányát nem tudjuk elfogadni egy kapcsolatban. Az internetes ismerkedés viszont segít abban, hogy felvállaljuk az igényeinket, és így hamarabb felismerjük a hozzánk illő társkeresőket. „Hova tűnik a romantika?” – A romantika alapvetően nem a kapcsolatfelvétel technikájától, hanem a résztvevőktől függ, hiszen az első (vagy legalábbis az első egy-két) találkozás után ez az ismeretség is olyan lesz, mint a többi: vagyis amilyenné mi alakítjuk. Példaként álljon itt egy ismerősöm története, aki szintén a neten látta meg a későbbi feleségét. Az első levélváltásukat egy estébe nyúló chatelés, majd egy hirtelen ötlettől vezérelt aznap esti, pezsgővel megkoronázott piknik követte egy vár romjai tövében. Vajon van-e, akinek erről a romantika hiánya jut eszébe? Néhányan azt felelhetik erre, hogy „Jó-jó, de mit mesélek majd a gyermekeimnekunokáimnak a nagy egymásra találásról, ha az interneten ismerkedtem meg a párommal?”. Ilyenkor nyilván megfeledkeznek arról, hogy az újabb generációknak minden bizonnyal teljesen természetes dolog lesz ez a társkeresési mód. Arról pedig úgyszintén, hogy ahhoz, hogy ezzel a „problémával” szembesüljenek, először is el kellene jussanak valahogyan addig a bizonyos gyermekvállalásig… Ráadásul azzal sem számolnak, hogy ha tényleg a véletlen révén talál rájuk a szerelem, abból sem biztos, hogy romantikus történet kerekedik. Bár a gyerekek nyilván azt is szívesen meghallgatják akár százszor is, hogy „…anyukátokat az utcán pillantottam meg először, és mindjárt beleestem – az út szélén lévő munkagödörbe”. „Inkább a sorsra bízom, hogy egymásra találjunk!” – Erre hivatkoznak néhányan kifogásként, pedig attól még, hogy a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat, az még a mi sorsunk marad. Hiszen az is nagy véletlennek tekinthető, hogy egyszerre, egy fórumra jelentkezünk be


8



valakivel, és több százezer lány és fiú közül éppen nekünk sikerül egymásra bukkannunk, nem igaz? Ki ne ismerné a viccet, hogy egy ember fuldoklik a tóban, de elküldi az érte érkező csónakot, mondván, hogy nincs rá szüksége, mert őt majd a Jóisten kimenti. Amikor pedig végül mégis megfullad, a mennyországba érve szemrehányást tesz az Atyának, amiért nem sietett a segítségére. Mire Isten visszakérdez: „Hát mit hittél, ki küldte oda azt a csónakot?” Gondoljunk arra, hogy talán éppen az internetes ismerkedés a mi csónakunk: szálljunk be bátran, és még az is megtörténhet, hogy megtetszik majd valaki azok közül, akikkel egy csónakban evezünk. „Csupa »szerencsétlen« van az interneten…” – mondják egyesek. Mára azonban megváltoztak az ismerkedési szokások, és sokszor éppen a sikeres emberek hívják segítségül a modern technikát a pártaláláshoz. Aki bejelentkezik a netes társkeresőbe, gyakran nem azért teszi, mert másképp képtelen lenne a kapcsolatteremtésre, hanem mert kevés az ideje vagy az alkalma, hogy más módokon próbálkozzon. Ez egy kiegészítő lehetőség, eggyel több esély arra, hogy rátaláljunk az igazira. Ami nem jelenti azt, hogy nem veszünk majd tudomást arról, ha a metrón mellénk ül, vagy a zebrán elüt minket a nagy Ő – sőt, az utóbbi esetben ez szinte kizárt... „Ha bejelentkezem, azzal beismerem, hogy gond van velem.” – Ez a felvetés az előbbi folyománya. Milliónyi egyedülálló ember szaladgál Magyarországon, aki szeretné, hogy rátaláljon a szerelem. Ha mi is így érzünk, és ezért belépünk egy társkeresőbe, az mindössze annyit jelent, hogy nem ülünk ölbe tett kézzel, hanem hajlandóak vagyunk tenni is azért, hogy teljesüljön a vágyunk: egy boldog párkapcsolatot alakíthassunk ki. Így leszünk passzív társra várókból aktív társkeresők. „Mit gondolhatnak majd az ismerőseim, ha meglátnak egy társkereső honlapon?” – Azt, hogy nincs párod – és ez valószínűleg nem újdonság számukra. Ha pedig ők is erre az internetes oldalra tévedtek, az minden bizonnyal azt is jelenti, hogy ők is magányosak. Ki tudja, akár az is megtörténhet, hogy épp az egyikükkel találtok egymásra… Ám ha mégis titokban szeretnéd tartani a regisztrációdat, erre is van lehetőséged: meghatározhatod, hogy ki láthassa az adatlapodat, a fotóidat. Így megakadályozhatod, hogy olyanok is tudomást szerezzenek a tagságodról, akikre ez szerinted nem tartozik. „Az internetes társkeresés csak a tinik műfaja.” – Ma már ez nem jellemző. A fiatal és középkorú felnőtteknek mindennapi használati eszközük lett a számítógép, az internet pedig természetes közegük, sőt, az utóbbi években az idősek is mindinkább felfedezik maguknak ezt a kapcsolatteremtési módot. Ezt igazolja az is, hogy a Randivonal 700 ezer regisztrált felhasználójának átlagéletkora 36 év, és több mint negyedmillióan 40 felettiek (!) közülük. Emellett természetesen vannak kifejezetten tinédzserek számára létrehozott társkereső honlapok is. „A neten a többség csak szexuális kalandot keres.” – A tartós kapcsolatra vágyók mellett valóban akadnak, akik lazább kapcsolatot keresnek a világhálón. Ezt a szándékukat azonban többnyire egyértelműen bejelölik az adatlapjukon, így ha nekünk mások az elképzeléseink, elkerülhetjük őket. A konzervatívabb társkereső lapokon pedig kifejezetten szűrik a szexhirdetéseket és az oda nem illő fotókat, így a kizárólag alkalmi partnert keresők aránya itt igen alacsony.


9


Néhány gondolat a regisztráció előtt

„A virtuális kapcsolatok a való életben nem működnek.” – Az internet csak a kapcsolatfelvételt, a társkeresést segíti, a párválasztás azonban már a személyes találkozásokon, vagyis rajtunk múlik. Ezért a későbbiekben a világhálón köttetett ismeretségeknél is minden ugyanúgy alakul két ember között, mintha máshol akadtak volna egymásra. (Feltéve, hogy még azelőtt sort kerítenek az első randevúra, hogy a ténylegesnél többet is belelátnának-beleképzelnének a másik személyiségébe és a kapcsolatba.) „Az interneten sok a csaló, nem tudni, ki rejtőzik az adatlap mögött.” – Bár nem zárható ki teljesen, hogy valaki hamis adatokkal regisztráljon, ez a jelenség inkább az egyszerű chatoldalakra jellemző, mint a társkereső honlapokra. Az utóbbiakon ugyanis általában jóval erősebb az ellenőrzés, szigorúbbak a bejelentkezés és a tagság szabályai, ezenkívül nagyrészt fizetősek is. Ma már aki bejelentkezik egy ilyen oldalra, az többnyire azzal számol, hogy előbb-utóbb meg kell mutatnia magát élőben is, hiszen a társkeresők mintegy kétharmada személyesen is találkozik levelezőpartnerével. Akad ugyan, aki szépíti valamelyest a tulajdonságait azért, hogy jó benyomást keltsen, de ez itt sem gyakoribb jelenség, mint az élet más területein. „Az internetes társkeresés veszélyes lehet.” – Végigolvasva a regisztrációkor a szolgáltatóval kötött megállapodást láthatjuk, hogy a társkereső honlap működtetői biztosítják adataink védelmét, nem adhatják ki azokat harmadik személynek. Agresszív, tolakodó alakokba ennek ellenére belebotolhatunk, ilyen emberek azonban nemcsak az internetes társkeresőkön fordulnak meg. A nagy különbség viszont az, hogy itt probléma esetén a moderátorhoz folyamodhatunk. Ő figyelmeztetheti, vagy akár törölheti a csalót és az elvárható viselkedési normákat bizonyíthatóan be nem tartó regisztráltakat (pl. zaklatókat, más fényképével visszaélőket) a rendszerből. A tagok a honlap működtetői révén jogilag is felelősségre vonhatók. Ezzel együtt mégis az a legfontosabb, hogy mi vigyázzunk saját magunkra. Ha nem szeretnénk, hogy társkereső levelezésünk idegen kezekbe jusson, válasszunk a honlapra való bejelentkezéshez kellően összetett jelszót. Idegen számítógép használatakor ne mentsük el a belépési adatainkat, és a böngészés vagy levélírás végeztével ne felejtsünk el sosem kijelentkezni az oldalról. Emellett lehetőleg ne a munkahelyünkről folytassuk az ismerkedést. Nemcsak azért, mert ha a főnökünk megtudja, rámehet akár az állásunk, hanem azért is, mert így nem kell számolnunk azzal a kockázattal, hogy egy kotnyeles rendszergazda esetleg másnap a mi leveleinkből idézve szórakoztatja a kollégáinkat. A társkereső honlapon megismert levelezőpartnereinkkel szemben pedig tegyük meg azokat az ésszerű és szükséges óvintézkedéseket, amelyeket akkor is alkalmazunk, ha az utcán, vagy bárhol máshol beszélgetünk egy szimpatikus, ámde idegen emberrel.

2. Néhány gondolat a regisztráció előtt 2.1. Valóban eljött az ideje? „A szerelem olyan, mint a vendég, sokszor akkor jön, amikor nem is várnánk” – tartja a mondás. Ez igaz, de hányszor gondoltunk arra egy-egy váratlan vendég betoppanásakor, hogy bárcsak előre egyeztetett volna velünk? Ha interneten ismerkedünk, lehetőségünk van arra, hogy valamelyest befolyásoljuk a szerelem érkezésének időpontját azzal, hogy akkor vetjük bele magunkat a társkeresésbe, amikor felkészültünk egy új kapcsolatra.


10


Néhány gondolat a regisztráció előtt

Ne csak abban az értelemben álljunk azonban készen rá, hogy nincs párunk, és érzelmileg nyitottak vagyunk, hanem lehetőleg abban is, hogy már végiggondoltuk, mit várunk egy kapcsolattól, mik azok a tulajdonságok, jellemzők, amiket feltétlenül meg szeretnénk lelni jövendőbeli társunkban, illetve mik azok, amikben kompromisszumokra vagyunk hajlandók, vagy amelyeket kizáró tényezőknek tekintünk. Ahhoz pedig, hogy ezekre a kérdésekre reális válaszokat adhassunk, fontos, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk, és fel tudjuk mérni, hogy személyiségünk és helyzetünk alapján mi mit tudunk viszonzásképp nyújtani leendő párunknak. Ha úgy érezzük, hogy lelkileg felkészültünk a nagy kalandra, még egy dolgot érdemes végiggondolnunk: azt, hogy mennyi időt és energiát tudunk a közeljövőben rászánni a társkeresésre. Ha komolyan gondoljuk az ismerkedést, jobb, ha egy nyugodt, ráérős periódusban jelentkezünk be a rendszerbe, nem pedig egy zűrös életszakaszban, például lakásfelújítás alatt vagy munkahelyváltás idején. A regisztrációt követő hetekben valószínűleg egyszerre többekkel fogunk levelet váltani, esetleg találkozni is, ez pedig időt és odafigyelést igényel. Egy épp csak bimbózó ismeretségnél akár a kapcsolat végét is jelenthetik az elfoglaltságaink miatt esetlegesen beálló kényszerszünetek, főképp mivel távollétünk alatt a levelezőpartnerünk nem feltétlenül üldögél a babérjain… 2.2. Milyen szempontok alapján válasszunk társkeresőt? Végre minden adott ahhoz, hogy belépjünk a társkeresőbe: ismerjük magunkat kívül-belül, tettre készek vagyunk, idegeink kisimultak… Még mindig maradt azonban egy fontos kérdés: A sok honlap közül melyiken regisztráljunk? A kiválasztás során az egyik legegyszerűbb és legfontosabb összehasonlítási alapunk az adott oldalon regisztrált tagok száma lehet. Itt célszerű azt is megfigyelnünk, hogy mennyi közülük az aktív, azaz aki nemcsak a nyilvántartásban szerepel, de rendszeresen használja is a szolgáltatásokat, például legalább egyszer bejelentkezett az utolsó hónapban. (Hiszen sokan lustaságból, babonából vagy feledékenységből nem iratkoznak le akkor sem, ha már nem keresnek társat.) A nemek aránya lehet a másik önmagáért beszélő adat. Ezeket az információkat a legtöbb nyitóoldalon viszonylag könnyen megtalálhatjuk. Megéri azonban ennél kicsit több energiát is rászánnunk a honlapok összevetésére. Így azt is kideríthetjük, hogy az adott oldalra elsősorban tartós, vagy „könnyed” kapcsolat reményében szoktak bejelentkezni. A szolgáltató profiljára vonatkozó következtetések gyakran a honlapon szereplő tájékoztató szövegekből is levonhatóak, de megtudhatjuk ezt esetleg rutinosabb társkereső ismerőseinktől is. A legtöbb oldalon lehetőségünk van arra, hogy regisztráció nélkül, vendégként körülnézzünk a tagok bemutatkozó oldalai (bemoldalai, más néven reglapjai) között. Így láthatjuk, hogy a társkeresési szándékot, korosztályt és egyéb alapadatokat tekintve mennyire illik hozzánk az adott honlap törzsközönsége. Van, akinek az árak összehasonlítása is segíthet a döntésben, azzal együtt, hogy a regisztrációs díjak a legtöbb helyen elfogadhatóan alacsonyak. A feliratkozási költség sok esetben már önmagában is távol tart jó néhány olyan embert a belépéstől, aki nem gondolja komolyan a társkeresést. Ezért az oldal használatának teljes körű ingyenessége – bármilyen vonzó is lehet – óvatosságra adhat okot.


11


A regisztráció

A honlap kiválasztásakor további fontos szempont lehet, hogy működtetői milyen szolgáltatásokat kínálnak az előfizetési díjért, esetleg alkalmi többletköltség ellenében (pl. hány levelet írhatunk, fogadhatunk, a többi regisztráltnak mely adatait tekinthetjük meg, kapunk-e értesítőket az új tagokról, a keresőoldalakon kiemelten szerepelhet-e az adatlapunk, szerveznek-e egyéb társkereső programokat, használhatjuk-e az oldalon működő fórumokat). Ha ezek után is bizonytalanok vagyunk abban, hogy melyik helyen regisztráljunk, kipróbálhatunk akár több honlapot is egyszerre, majd az első előfizetési periódus elteltével megmaradhatunk amellett, amelyik leginkább beváltotta a hozzá fűzött reményeinket.

3. A regisztráció A nicknév kiválasztása Ha már eldöntöttük, hogy hová jelentkezünk be, a regisztrációhoz el kell készítenünk bemutatkozó oldalunkat, ami alapján a többi társkereső kialakíthatja az első benyomását rólunk. Először is azt a (nick)nevet kell kiválasztanunk, amit az ismerkedés során használni szeretnénk. A legtöbb honlapon bármilyen szót megadhatunk. A legkézenfekvőbb megoldás a saját keresztnevünk, ami azért is lehet jó választás, mert sokan szeretik, ha rögtön egy nevet tudnak kötni a számukra szimpatikus személyhez. Ha a keresztnevünk nagyon gyakori, tehetünk utána megkülönböztetésként egy évszámot vagy egy hangulatjelet is pl. János1982, vagy Eszter:-), így ha a levelezőpartnerünk rajtunk kívül több Jánostól vagy Esztertől kap még levelet, nem kell a nevünk mellett álló, a rendszer által generált sokszámjegyű azonosítószámunkat böngésznie, hogy megkülönböztethessen minket a többiektől. Ha a saját nevünket semmilyen formában nem szeretnénk szerepeltetni a lapunkon, akkor lehetőleg ne egy másik keresztnevet válasszunk nickünknek, mert az később olyan hatást kelthet, mintha félre akartuk volna vezetni újdonsült ismerősünket. Ebben az esetben inkább becenevet jelöljünk meg az oldalon. Ha név helyett bármilyen más szót használnánk nickként, az legyen lehetőleg egyedi, ránk jellemző – tükrözheti például kedvenc elfoglaltságunkat. Arra azonban figyeljünk, hogy még mindig inkább legyen semleges hatású a nickünk, mint erőltetett vagy félreértelmezhető (pl. bármennyire is imádjuk az „István, a király”-t, ha ezt választjuk, lehet, hogy rockoperarajongó helyett egyszerűen egy beképzelt Istvánnak fogunk tűnni). A nickválasztásnak végül is beazonosításunk az elsődleges célja – arra, hogy megismerjenek bennünket, ott lesz még az adatlapunk többi része is. Címsor Egyes honlapoknál meg kell adnunk egy olyan mondatot, ami a bemutatkozó oldalunk tetején kiemelten szerepelhet. Ide már valóban mindenképp valami figyelemfelkeltő, érdekes gondolatot érdemes írni, igyekezzük kerülni a kliséket. A huszadik „Találj rám!”, vagy „Helló, fiúk! Itt vagyok!”, esetleg „Kettesben szebb az élet” olvasása, ugye, minket sem ragadna már magával?


12


A regisztráció

Adataink kitöltése Az alapadataink kitöltésekor egyszerű a dolgunk: a kor, nem, magasság, hajszín, gyerekek száma stb. kérdések önmagukért beszélnek. „Csúsztatni” nem érdemes, az ismerkedés során előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság, és akkor a másikban kialakuló becsapottságérzet többet ronthat a helyzetünkön, mint az a plusz egy-két év vagy kiló. További kiegészítő rovatok megválaszolásával a szokásainkba is bepillantást engedhetünk: bejelölhetjük például, hogy milyen zenét, vagy éppen milyen háziállatokat szeretünk. Bár ezeket a sorokat nem kötelező kitölteni, segíthetünk vele a többi társkeresőnek, hogy jobban megismerjenek minket. Az anyagi viszonyainkra, például a keresetünkre irányuló kérdéseket azonban csak akkor válaszoljuk meg, ha nem bánjuk, hogy a leendő partnerünknek esetleg nagyon is számít (sőt, párválasztási szempont!), hogy mit írtunk abba a rubrikába. Mivel az adataink kitöltésekor többnyire csak előre megadott feleletek közül választhatunk, előfordulhat, hogy nem találunk a mi helyzetünkre pontosan illő választ. Például ha válófélben vagyunk, akkor ezt nem egészen fedi a családi állapotunknál a „házas–független” kategória. Ilyenkor bejelölhetjük az igazsághoz legközelebb álló meghatározást, és ha indokoltnak érezzük, akkor a félreértések elkerülése végett magyarázatot fűzhetünk hozzá a szabadszöveges résznél. Bemutatkozás A szabadszöveges bemutatkozó rovat jelenti az első lehetőséget, hogy bővebben szóljunk az adatlapunkra klikkelőkhöz. Az ideillő szöveg megfogalmazását nehezíti, hogy nem egy konkrét, hanem több ezer fiktív személynek kell kedvező, de reális képet adnunk magukról. Olyat és úgy igyekezzünk ezért írni, amitől megakadhat rajtunk a hozzánk illők szeme. Az optimista, de mértékletes magabiztosságot sugárzó sorokat szinte mindenki szívesebben olvassa. (Ezért például a „Sokszor csalódtam már, de remélem, most végre nekem is sikerül…” jellegű indítás nem feltétlenül a legbiztatóbb.) Jó kezdet lehet, ha vállaljuk, hogy vannak kiforrott elképzeléseink, és merünk magunkról véleményt alkotni – például nem adjuk más szájába a mondanivalónkat. Így az „általában megértő és megfontolt srácnak tartanak a barátaim” helyett meggyőzőbb és még mindig nem szerénytelen szöveg lehet az, hogy „megfontolt és megértő srácnak tartom magam”. A frappáns mondatok szintén közelebb vihetnek minket a bemoldalunkat olvasókhoz. Az, hogy „1000 karakter túl kevés ahhoz, hogy megismerj”, vagy a „Bármit is írok magamról, úgyis Te döntöd el, hogy milyennek látsz” stb. mind nyilvánvalóan igaz, de éppen ezért semmitmondó, ráadásul ezek a formulák a gyakoriságuk miatt már kissé unalmassá váltak. Ezzel szemben a találóan kedves humor vagy az enyhe önirónia jól sülhet el. Ha sikerül a másikat megmosolyogtatnunk, az már fél siker. Ha az intelligenciánkról vagy egyéb kiemelkedő tulajdonságainkról is ilyen „csomagolásban” írunk, elkerülhetjük az önteltség látszatát. Ha viszont a viccelődés nem a mi műfajunk, jobb, ha nem erőltetjük, mert a kényszeredett poéngyártás inkább szánalmat ébreszt, mint szimpátiát. Bemutatkozásunkban említsük meg röviden azt, amit első körben a legfontosabbnak tartunk elmondani magunkról, illetve amiből a fő tulajdonságainkra lehet következtetni. Legyenek a soraink személyesek: általánosságok helyett inkább egy-két olyan érdekességet, illetve


13


A regisztráció

konkrétumot áruljunk el magunkról, ami kiindulópont lehet egy későbbi beszélgetéshez. Például ahelyett, hogy „Szeretem a sportot, sokat olvasok, és érdekelnek az idegen kultúrák”, biztosan izgalmasabbnak tűnik, hogy „Minden héten görkorcsolyázom a barátaimmal, imádom az Agatha Christie-krimiket, és ha újjászülethetnék, írnok lennék Egyiptomban.” Sokakat az is elriaszt, vagy egyszerűen untat, ha a világ nagy kérdéseit feszegetjük ebben a pár sorban. Ehelyett néha a jelentéktelennek tűnő, mindennapi dolgok azok, amik felkelthetik a másik kíváncsiságát, szimpátiáját. Például: „Te is szoktál morzsát szórni a madaraknak az ablakpárkányra?” Bemutatkozásunkat esetleg kiegészíthetjük idézetekkel, ha úgy érezzük, ez közelebb viheti a többi társkeresőt a személyiségünk megismeréséhez. A citálással azonban óvatosan bánjunk, ügyeljünk arra, hogy olyan stílusú és tartalmú művet válasszunk, amit a szerintünk hozzánk illő társkeresők érteni és értékelni tudnak. Az idegen nyelvű szöveg imponáló lehet, de főleg ha nem széles körben ismert és rövid kifejezést idézünk (pl. Don’t worry, be happy”), gondoljuk meg: valóban fontosabb-e az, hogy a leendő párunk tudjon (vagy lássa, hogy mi tudunk) pl. angolul, mint az, hogy ha nem érti ezt a nyelvet, akkor is eljusson hozzá a mondanivalónk? (Nem beszélve arról, hogy ha olyan bukkan a honlapunkra, aki nálunk jobban bírja az adott nyelvet, és felfedezi az esetleges nyelvtani hibáinkat, biztosan fuccs az áhítatnak...) Kerüljük továbbá az elcsépelt mondatokat, mert az irodalmi közhelyek inkább a fantáziátlanságunkra, mint a műveltségünkre és más értékes jellemvonásainkra engednek következtetni. Válasszunk helyettük egy számunkra kedves, de nem túl ismert vers- vagy dalszöveg-részletet. Feladványként akár azt is megkérdezhetjük a reglapunkra látogatóktól, hogy szerintük kinek a tollából származik az idézet; így máris megmozgattuk a gondolataikat, és találtunk egy kiindulási beszédtémát – hiszen az interneten kutatva az is megtudhatja a helyes választ, aki amúgy nem irodalmár-típus. Kérdések feltevésével egyébként is egyfajta személyesebb, közvetlenebb kontaktus érzetét kelthetjük a legtöbb olvasónkban, mintha máris megindult volna köztünk egy párbeszéd. Akadnak, akik a bemutatkozásukban egy – szerintük a másik nem számára taszító – típus ellenében határozzák meg magukat, pl. „Nem vagyok izomagyú macho”, vagy „Ha egy plázacicát keresel, jobb, ha továbblépsz”. Akinek volt már meghatározóan rossz tapasztalata az ellenpéldához hasonló emberekkel, annál ez az indítás esetleg jó fogadtatásra is találhat. Ugyanakkor sokan agresszívnek érezhetik ezt a másokat leminősítő stílust; náluk a pozitív megközelítés minden bizonnyal nagyobb sikert arat. Hozzájuk például a „Nem vagyok elkényeztetett, hisztis csaj” helyett a „Békés természetű, önálló, talpraesett nő vagyok” megfogalmazás közelebb állhat. Stílusunktól függetlenül az a természetes, hogy bemutatkozó sorainkkal igyekszünk kedvező benyomást kelteni a hozzánk illő társkeresőkben. Ám nagyon fontos, hogy ez ne menjen az őszinteségünk rovására. Rossz tulajdonságainkat ugyan nem kell részletesen ecsetelnünk, de hitelesebbnek tűnhetünk, ha említést teszünk egy-két kevésbé vonzó vonásunkról is (persze pozitív végkicsengéssel). Például: „Sokat túlórázom, de ha Te vársz otthon, ígérem, kárpótollak a kiesett időért.” Az őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy már a bemutatkozásunkban szóljunk azokról az objektív körülményekről, amik esetleg az adatlapunkból nem derülnek ki, de fontos szűrőt jelenthetnek másoknak a párkeresésnél (pl. ha hamarosan külföldre költözünk, vagy fogyatékkal élünk). Így minden bizonnyal kevesebbektől kapunk majd levelet, de ők nagyobb valószínűséggel folytatják velünk az ismerkedést több levélváltás után is. Ezenkívül ügyelnünk kell arra is, hogy a regisztráció után karban tartsuk reglapunkat, azaz rávezessük az esetleges változásokat.


14


A regisztráció

Milyen hosszú legyen a bemutatkozásunk? Ha nincs is rá pontos recept, az biztos, hogy egykét mondatba nem tudunk elég információt belesűríteni, míg a terjengős szövegeket keveseknek van türelmük végigolvasni – emellett az utóbbi azt is sugallhatja, hogy túlságosan szeretünk magunkról beszélni. Így inkább az arany középutat érdemes választanunk, aki valóban kíváncsi ránk, annak még úgyis lesz módunk bővebben mesélni. Bemutatkozásunk tartalma mellett annak formája is sokat elárul rólunk. A helyesírási hibáktól és elütésektől hemzsegő szöveg nem tesz jó benyomást az olvasókra. Ha nem vagyunk a nyelvhelyesség bajnokai, nem kell, hogy (csak) emiatt beiratkozzunk egy kurzusra – de az fontos, hogy mielőtt lezárnánk az adatlapunk szerkesztését, olvassuk át ellenőrzésképp még egyszer a szövegünket, hogy ne legyenek benne nyilvánvalóan a gondatlanságunkból fakadó hibák. Ha nem egy magyartanárt keresünk életünk párjának, a magunkkal szembeni igényesség akkor is azt diktálja, hogy odavetett mondatok helyett igényesen megfogalmazott sorokat adjunk ki a kezünk alól. Partnerünkről A partnerünkre vonatkozó elképzeléseinket firtató rovatoknál igyekezzünk olyan kritériumokat megadni, amelyek saját belső és külső értékeink ismeretében reálisnak tűnnek. Célszerűbb, ha nem szabjuk túl szűkre a határokat, és nemcsak a nekünk tökéletes, hanem az ideálistól a számunkra még éppen elfogadhatóig terjedő paramétereket adjuk meg. Így elkerüljük annak a lehetőségét, hogy valakivel csak azért ne ismerkedjünk meg, mert például – bár egyébként hozzánk illő lenne – 1cm-rel alacsonyabb az általunk meghatározottnál. Utólag még mindig kiválaszthatjuk az irántunk érdeklődők, vagy a keresésnél a találati listánkon szereplők közül azokat, akik már valóban nem illeszthetők bele az elképzeléseinkbe. Ha készen állunk az egészséges kompromisszumokra, az még nem jelenti azt, hogy feladnánk az elvárásainkat. Ha viszont túl pontos igénylistát adunk meg, az akár riasztónak vagy komolytalannak is tűnhet egy-egy ránk kattintó számára, még akkor is, ha egyébként ő maga megfelel az általunk bejelölt paramétereknek.

Fotók feltöltése „Egy kép többet mond ezer szónál” – ez a mondás az internetes társkeresésnél fokozottan igaz. A Randivonal statisztikái szerint százszor többen írnak levelet a fényképes felhasználóknak, és adatlapjukat ezerszer (!) gyakrabban nézik meg, mint azokét, akiknek nincs fent fotójuk. Sőt, a párkeresők többsége eleve fényképes keresést állít be, így azok hiánya nagy hátrányba hozhat minket! Mennyi fotót érdemes feltennünk? Egy darab még nem ad pontos képet rólunk, de négy-öt már elég ahhoz, hogy levelezőpartnerünkben kialakuljon a megfelelő benyomás rólunk. A túl sok fénykép viszont úgy hathat, mintha saját fotóalbumra törekednénk, annak pedig nem itt a helye. Szerencsés, ha van köztük egészalakos, és olyan felvétel is, amin jól látszik az arcunk. Érdemes jó minőségű fotót választanunk, mert egy életlen, távoli kép számítógépes átalakítása után már nem lehetünk biztosak abban, hogy kivehetőek maradnak a vonásaink. Ha úgy érezzük, a meglévő fényképeink nem felelnek meg erre a célra, inkább szánjuk rá az időt, és menjünk el egy profi fotóshoz. Vagy megkérhetjük egy rokonunkat, barátunkat is, A könyv kiadását a Randivonal támogatta

15


A regisztráció

hogy kapjon minket lencsevégre, hátha ő természetesebb felvételt tud rólunk készíteni. Amikor feltöltjük a reglapunkra a fényképünket, ne csak az alapján válogassunk, hogy melyik a legelőnyösebb, hanem aszerint is, hogy melyik a leginkább valósághű. Az őszinteségünket ne csak verbális, de vizuális értelemben is őrizzük meg: ha életünk legszebb képe alapján mi sem ismernénk magunkra, inkább ne ezt, vagy legalábbis ne csak ezt tegyük fel az oldalunkra. Hasonló okoknál fogva a fényképünk legyen minél frissebb, vagy ha esetleg néhány évvel ezelőtt készült is rólunk, ne legyen érezhető eltérés az akkori és mostani megjelenésünk között. Ebben az esetben érdemes odafigyelnünk arra, hogy lehetőleg ne legyen rajta feltüntetve az akkori dátum, mert kételyeket ébreszthet (még ha indokolatlanul is) a reglapunkra látogatókban. A napszemüveggel és a mindent elrejtő kalappal vagy kabáttal kapcsolatban pedig ne feledjük, hogy ezek látványa legtöbbekben nem azt az érzést kelti, hogy milyen titokzatosak vagyunk, hanem azt, hogy okkal próbálunk titkolni valamit. Milyen témájú fotókat válasszunk? Ha gyermekeinkkel élünk (illetve van háziállatunk), minden bizonnyal a velük készült képekre is kíváncsi lesz az, aki irántunk érdeklődik, ám ezekből elég egy-két darab. Többségében inkább olyanokat érdemes feltöltenünk, amelyek minket önálló, független emberként mutatnak be. Az természetes, hogy egy kapcsolatban hosszabb távon egymás családját is fel kell vállalnunk, de az első alkalmak általában még inkább egymás férfi/női, nem pedig apai/anyai énjének megismeréséről szólnak, bármennyire is a személyiségünk része mindkettő. Arra is gondoljunk, hogy lehetőleg olyan fotókat válasszunk, amelyeken nincs mellettünk olyan fiú, illetve lány, aki a helyzetből és gesztusainkból akár a volt szerelmünknek is tűnhet. Még ha az illető csak a testvérünk is, a látvány rossz érzéseket kelthet az oldalunkra tévedőkben, a magyarázkodás pedig nem feltétlenül a legjobb kezdet egy kapcsolathoz. Ha mégis ragaszkodunk az adott fénykép feltöltéséhez (mert például nagyon jól eltalált felvétel rólunk), akkor érdemes élnünk a fejlett technika nyújtotta lehetőségekkel: ragadjuk ki a minket ábrázoló részletet, és csak azt tegyük fel a bemoldalunkra. Beszédes lehet, ha ránk jellemző környezetben elkapott felvételeket választunk a reglapunkra. Ezeknek a feltöltése előtt azonban jó, ha végiggondoljuk, melyik milyen hatást kelthet másokban. Így a legemlékezetesebb bulinkon két vodka után, vagy a méregdrága kocsink mellett, esetleg egzotikus luxuskörnyezetben készült fotóink alapján egy ismeretlen messzemenő, és sokszor téves következtetéseket vonhat le. És nem pusztán a lazaságunkra, vagy utazási kedvünkre, de az értékrendünkre vonatkozóan is. Fürdőruhás fotóink feltöltése szintén meggondolandó. Egy csinos lány vagy egy kisportolt férfi esetében a látvány növeli ugyan a beérkező levelek számát, de azon belül minden bizonnyal nagyobb lesz a lazább kapcsolatot keresők aránya. Ha ezt jól tudjuk kezelni, akkor szerencsés a helyzetünk, ám ha mégsem, akkor arra gondoljunk, hogy aki komoly kapcsolatra vágyik, annak valószínűleg néhány ruhadarabbal többet viselve is fel tudjuk kelteni az érdeklődését, sőt. Ha fotóinkon a háttér nem jut különösebb szerephez, akkor is érdemes odafigyelnünk arra, hogy az milyen hangulatot idéz – egy vidám virágos rét vagy egy békés tópart egészen más személyiséget sugall, mint például egy sivár szobabelső. Blog írása Az oldalunkon lehetőségünk nyílhat internetes napló vezetésére. Ez egy jó lehetőség arra, hogy a többi társkereső alaposabban megismerhesse a mindennapjainkat, a gondolatainkat.


16


A kapcsolatfelvétel

Ezzel kapcsolatban azonban emlékezzünk arra, hogy mennyit töprengtünk azon, mit írjunk a bemutatkozásunkhoz. A blogunkat minden bizonnyal ugyanilyen figyelmesen fogják elolvasni az irántunk érdeklődők, ezért inkább csak akkor vezessünk naplót, ha kellő gondot tudunk fordítani a bejegyzések megfogalmazására. Ha nincs erre ennyi időnk és energiánk, inkább máshol éljük ki az írhatnékunkat. Ha viszont mégis úgy döntünk, hogy belefogunk a blogírásba, csak olyan élményeket osszunk meg másokkal az életünkből, amelyek nem rontják pártalálási esélyeinket. Így például lehetőleg ne számoljunk be itt a társkereső tapasztalatainkról. Más dolog tudni, hogy mindannyian a pártalálás reményében regisztráltunk, és így valószínűleg mindannyian többfelé keresgélünk, és megint más (bár nyilván tanulságos) dolog arról olvasni, hogy a nekünk szimpatikusnak tűnő „jelölt” hogyan, hányszor és kivel randizott vagy szakított eddig, és miként minősíti esetleg vetélytársainkat. Fizetős szolgáltatások kiválasztása Az internetes társkereső lapok többségénél különböző előfizetések és pluszszolgáltatások közül választhatunk. Az „alapcsomag” általában korlátozott levelezési és keresési lehetőségeket kínál. Ha egyelőre csak körül szeretnénk nézni az adott honlapon, vagy várhatóan nem tudunk majd túl sok időt szánni a böngészésre, esetleg úgy tervezzük, hogy csak a nekünk érkező levelekre válaszolunk, de magunk nem keresgélünk, akkor megelégedhetünk a szűkített jogosultsági körrel is. Ha azonban ennél aktívabban szeretnénk ismerkedni, legalább a regisztrálásunkat követő első egy-két hónapra érdemes minél szélesebb szolgáltatáscsomagot választanunk. Ezekkel már általában tetszőleges számú levelet küldhetünk, és egyéni beállítások alapján kereshetünk a regisztráltak között. Megkönnyíti a dolgunkat, ha nemcsak a másik alapadatai (pl. neme, kora) alapján szűrhetünk, hanem aszerint is, hogy ki mikor regisztrált, vagy hogy láttuk-e már a bemutatkozó oldalát. Továbbá többletköltség ellenében módunk lehet arra is, hogy fényképünket, reglapunkat kiemelten jelentessük meg a társkereső honlapon, illetve azok a keresés során a találati listák élén szerepeljenek. Ez biztos módszer a levelezésünk fellendítésére. Egyes társkereső lapoknál kérhetjük, hogy sms-ben is elérhetőek legyünk az érdeklődők számára – természetesen a telefonszámunkat ekkor csak a honlap üzemeltetői ismerik, ők továbbítják rá a nekünk szánt üzeneteket. Ezáltal akkor is eljut hozzánk a többiek mondanivalója, ha hosszabb ideig nem vagyunk internet közelében.

4. A kapcsolatfelvétel 4.1. Ki kezdeményezzen? Ha kevés az időnk vagy az energiánk (vagy esetleg nőként ragaszkodunk ahhoz, hogy a férfi szólítson meg minket először), megtehetjük, hogy a bejelentkezés után egyszerűen várunk, amíg a nagy Ő ránk talál. Ennek az esélyét az említett VIP-szolgáltatások előfizetésével növelhetjük. Ha azonban azt szeretnénk elérni, hogy egy bizonyos valaki figyeljen fel ránk, anélkül, hogy mi írnánk neki, arra is több lehetőségünk nyílik. Bejelölhetjük őt kedvencünkként, vagy sokszor kattinthatunk az adatlapjára, esetleg a honlap szépségversenyének keretében pontozhatjuk. A maga reglapján mindenki visszakeresheti ezeket az adatokat (ki látta őt utoljára, ki adott neki pontot, ki jelölte kedvenceként), így a kiszemeltünk nagy valószínűséggel kíváncsi lesz ránk, és meg fogja nézni az adatlapunkat.


17



Mivel azonban a társkereső honlapokon nagyon sokan regisztrálnak, így sem biztos, hogy észrevesznek minket a számunkra legszimpatikusabb bejelentkezők. Ezért érdemes inkább nekünk magunknak is közvetlenül megszólítanunk azokat, akiket szívesen megismernénk. Az interneten a viselkedési szabályok kötetlenebbek, mint a hétköznapi életben, így az is teljesen elfogadott és természetes dolog, ha a nők teszik meg az első lépést. 4.2. Ha mi kezdeményezünk Kinek írjunk? Hogy kinek írunk, azt eldönthetjük úgy is, hogy találomra nézelődünk a regisztráltak között, majd aki a honlapja alapján megragadja a fantáziánkat, megdobogtatja a szívünket, azzal vesszük fel a kapcsolatot. Az is jó módszer lehet azonban, ha a keresőrendszer segítségével végignézzük a paramétereikben hozzánk illő összes társkereső reglapját, és mindazoknak írunk közülük, akiket szimpatikusnak találunk. Így biztosan minden olyan regisztráltnak bemutatkozunk, akivel kölcsönös lehet az érdeklődésünk. Kezdetben ez hosszadalmasnak tűnhet, de ha sorra vettük az összes előttünk bejelentkezettet (és mégsem találtunk rá az igazira), azután már nem tart sokáig időről időre átfutnunk a frissen regisztrálók bemoldalait. Az általuk megadott alapadatokon és a kedvező összbenyomáson túl azonban van még néhány apróság, amire érdemes a keresgélés–válogatás során figyelmet fordítanunk. Először is megnézhetjük, hogy kiszemeltünk mikor jelentkezett be utoljára a honlapra, hiszen ha ez hónapokkal ezelőtt történt, lehet, hogy már nem foglalkoztatja a párkeresés. Figyeljünk arra is, ha az illető nem adta meg valamelyik alapadatát – ez leggyakrabban a családi állapotra, a gyerekekre vonatkozó kérdések esetében fordul elő. Persze történhet ilyesmi figyelmetlenségből is (bár ez sem túl biztató jel), ehelyett mégis általában azzal kell számolnunk, hogy rendezetlenek a családi viszonyai. (Hasonlóképp, ha pl. arról nem nyilatkozik, hogy dohányzik-e, legjobb esetben is csak abban bízhatunk, hogy leszokóban van.) Nézzük meg alaposan a másik elvárásait tükröző rubrikákat is, és ha esetleg nem is értünk egyet az elképzeléseivel, higgyük el: tudta, melyiket miért jelölte be. Ha például azt a mezőt választotta ki (akár többek között), hogy alkalmi ismeretségre, vagy éppen levelezőtársra vágyik, ne reménykedjünk abban, hogy velünk biztosan megváltoznának az elképzelései, és komolyabbra tudna fordulni a dolog – bármennyire tetszik is egyébként a kiválasztottunk. Ilyenkor inkább abból érdemes kiindulnunk, hogy nekünk akkor is megéri-e időt és energiát fordítanunk az ismerkedésre, ha a másik nem feltétlenül a szerelmét keresi bennünk. Egyebekben is vegyük figyelembe a másik elképzeléseit. Csak annak írjunk, aki hozzánk hasonló partnert keres. Ha a megjelölteknél egy-két kilóval, centivel, vagy esetleg évvel többek vagy kevesebbek vagyunk, ez még nem feltétlenül kell, hogy eltántorítson minket a kezdeményezéstől. A másik által megadottak nem feltétlenül kőbe vésett elvárások, ám azoktól csak ésszerű mértékben térhetünk el. A nagy különbségek minden bizonnyal nem lesznek áthidalhatóak, hiába áll fenn a mi részünkről az érdeklődés. Például ha valaki vékony párt keres, és mi dundik vagyunk, vagy ha a családi helyzetünk, esetleg a végzettségünk nincs összhangban a másik elvárásaival, vagy masszívan dohányzunk, de ő ki nem állhatja a füstöt, ne bízzunk abban, hogy mindezek ellenére komolyan érdeklődni fog irántunk. Egy szó, mint száz: tartsuk tiszteletben a másik elképzeléseit. Ezzel nemcsak őt, de magunkat is sok csalódástól kímélhetjük meg.


18



Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy ki mennyire konkrét és méltányolható elvárásokat fogalmaz meg az adatlapján. Ha valaki nagyon tág határokat ad meg a partnerére vonatkozóan, annak számos oka lehet. Lehet, hogy még nincsenek kiforrott elképzelései a leendő párjával kapcsolatban, vagy hogy kevés az önbizalma, sőt, bizonyos esetekben (pl. ha egy harmincéves férfi húsz és ötven év közti nőre vár) az is könnyen elképzelhető, hogy nem hosszú távra keresi testi-lelki-szellemi társát. Ezzel szemben, ha valakinek túlontúl pontosak az elvárásai, és ragaszkodik például ahhoz, hogy kizárólag vörös hajú, esetleg barna szemű legyen a párja, az arra is engedhet következtetni, hogy még nem érett meg egy tartalmas párkapcsolatra. (És esetleg nem hallott még a hajfestékről és a színezett kontaktlencséről…) Egyeseknél pedig a reális önértékelés vonatkozásában merülhetnek fel kételyeink a túlzott igénylistájuk alapján, például ha egy testes ötvenes férfi kizárólag modellalkatú huszonéves leányt keres. Mégis a szöveges rész az, ami a legtöbbet elárul a társkeresőkről, főleg ha egyaránt figyelünk arra, hogy miről és hogy hogyan ír valaki. Természetesen nem mindenkinek egyformán gördülékeny a stílusa, arról többnyire mégis árulkodik, hogy az illető valóban nyitott lehet-e egy új kapcsolatra, és igyekszik-e őszinte és jó benyomást kelteni magáról. A bemutatkozó szövegnél nemcsak a ténylegesen leírtakra, hanem a sorok közt rejlő üzenetekre is érdemes odafigyelnünk. Egyesek például feltűnően hangsúlyozzák, hogy számukra a külcsín nem számít. Ők valószínűleg maguk sem rendelkeznek a legelőnyösebb külsővel (vagy csak úgy érzik) – bár az is lehet, hogy mindössze csak azt szeretnék jelezni a másik nem tagjai felé, hogy ők igazán mély érzésűek. Mások terjengős értekezésekkel töltik ki a sorokat, mint akik túlságosan el vannak telve önnön gondolataik fontosságával. Előfordul az is, hogy valakinek ellenséges hangvételű a bemutatkozása, akár azért, mert egyébként is agresszív típus, akár pedig azért, mert megcsömörlött az ellenkező nemtől, vagy magától a társkereséstől, csak esetleg ez még nem tudatosult benne. Akad olyan is, aki szemmel láthatóan nem szentelt túl sok időt szövege megírására: az ezreknek – köztük talán épp az igazinak – szánt bemutatkozása csupán néhány, helyesírási és gépelési hibákkal teli, odavetett mondatból vagy közhelyből áll. Ez a nemtörődömség nem éppen a többi társkereső iránti tiszteletet sugallja. A megfelelő sorok megfogalmazása nem a legkönnyebb, és talán nem is a legizgalmasabb feladat, de jobb vigyáznunk azzal, aki ezt az energiát és időt sajnálja arra, hogy felkeltse a leendő párja érdeklődését. Az intő jelek felbukkanása esetén gondoljunk bele abba, hogy vajon milyen figyelmes bánásmódra számíthatunk a későbbiekben mi az ilyen szövegek íróitól. Az természetesen szerencsés, ha a kiszemeltünk bemutatkozását olvasva sok közös tulajdonságot fedezünk fel kettőnkben, de vegyük figyelembe, hogy néhányan „csúsztatnak” egy kicsit. Elsősorban azért, mert meg szeretnének felelni annak az ideálnak, amit szerintük az ellenkező nem kedvel. Így például rengeteg férfi és nő említi, hogy sportol, olvas, vagy épp színházba jár, de sokuknál ez a megjegyzés inkább az igényeikre, illetve az értékrendjükre utal, semmint a tényleges szokásaikra. Így ha ezek az elfoglaltságok nekünk nem a kedvenceink, de egy számunkra egyebekben vonzó adatlapon ezt látjuk feltüntetve, ez még ne tántorítson el minket az ismerkedéstől. Ha viszont olyan konkrétumok szerepelnek rajta, mint például hogy a kiszemeltünk napi két órát edz, vagy hetente jár színházba, akkor vegyük komolyan fontolóra, hogy az egyezik-e a mi igényeinkkel, illetve meg tudnánk-e szokni és szeretni ezt az életmódot. (Mert ha eleve úgy indulunk neki egy kapcsolatnak, hogy majd mi megváltoztatjuk a másikat, akkor minden bizonnyal kudarcra lesz ítélve a próbálkozásunk.) Arra is érdemes felfigyelnünk, ha valaki már a bemutatkozásában valamilyen formában megemlíti, hogy szenvedélyes férfit, vagy éppen érzéki nőt keres. Ő nagy valószínűséggel


19



elsősorban szexuális partnerre és nem társra vágyik, bármi egyebet is állít magáról a bemoldala többi részében. Ha a kiszemeltünk blogot vezet, érdemes azt is elolvasnunk, hogy többet megtudjunk róla, jelleméről, életmódjáról és szándékairól. A többség a fotóit aszerint választja ki, hogy szerinte mi imponálhat legjobban a másik nem képviselőinek, így gyakoriak a fürdőruhában, a sportolás közben, vagy turistalátványosságoknál készült felvételek. Ilyenek láttán eljátszhatunk a gondolattal: ki melyiket miért tartotta fontosnak feltölteni az oldalra, és mennyire tükrözi az hűen az egyéniségét. Ha valaki jellemzően egyfajta, pl. egy csokor motorostalálkozós vagy állatsétáltatós képet rak fel magáról, azt nyugodtan vehetjük üzenetnek: ha ez nekünk nem illik bele az életünkbe, akkor inkább mással ismerkedjünk. Mivel nem tudhatjuk, hogy a feltöltött fényképek mennyire valósághűek vagy éppen előnyösek, szerencsésebb, ha nem azt próbáljuk belőlük megállapítani, hogy bele tudnánk-e szeretni a másikba, hanem azt, hogy nem egyértelműen antipatikus-e számunkra az illető. Az igazi vonzalom úgyis élőben derülhet csak ki, hiszen sokszor egészen másnak látunk valakit szemtől szemben, ha a mosolya, a gesztusai csakis nekünk szólnak. A társkereső honlap olyan, mint egy hatalmas svédasztal, tele fantasztikusan díszített ínycsiklandozó falatkákkal, de a legtöbbjüknél nem tudjuk, valójában mi van a máz alatt. Tegyünk hát ízelítőt a tányérunkra a nekünk tetszőkből, de kerüljük azokat, amikről már első pillantásra tudjuk, hogy allergiásak vagyunk rájuk. Ha nem eszünk egyszerre túl sokat, nem kell attól tartanunk, hogy megcsömörlünk a lakomától. Ha pedig túl vagyunk az első kóstoláson, már vehetünk bőségesen is abból az egy-kettőből, amelyik legjobban ízlett. Az első lépés Ha mi szeretnénk megszólítani valakit, de túl félénkek vagyunk hozzá, vagy nincs ötletünk arra, hogy mit is írjunk először, vagy egyszerűen csak romantikus gesztussal szeretnénk indítani az ismerkedést, akkor egyes honlapokon – általában különdíj ellenében – küldhetünk virtuális virágot vagy éppen képeslapot a kiválasztottunknak. Ha azt szeretnénk, hogy mielőbb kapcsolatba léphessünk egy adott társkeresővel, akkor a honlap működtetőinek közvetítésével az üzenetünket rögtön a telefonjára, esetleg saját e-mail címére is eljuttathatjuk (feltéve, hogy ehhez ő maga előzőleg hozzájárult, amit a bemoldalán ellenőrizhetünk). Ha pedig éppen a kiszemeltünkkel egy időben ülünk a számítógép előtt (a reglapján azt is láthatjuk, hogy online van-e), akkor akár rögtön chatelhetünk is vele. Így közvetlenebb kapcsolatba kerülhetünk egymással, mint a levelezés során, mégsem kell annyira kiadnunk magunkat, illetve az adatainkat, mintha telefonon beszélgetnénk vagy személyesen találkoznánk. A leggyakoribb megoldás mégis az, hogy valaki első alkalommal levelet ír a másiknak a társkereső oldalon keresztül. És hogy mit tartalmazzon ez az első levél? Ha sokakat szeretnénk megszólítani, a legkönnyebb, ha először csak pár sort küldünk mindenkinek, amivel felhívjuk magunkra a figyelmet. Ezzel már elérhetjük, hogy a címzett megnézze az adatlapunkat, pozitív válaszra pedig úgyis csak akkor számíthatunk tőle, ha az ott olvasottak alapján szimpatikusnak talál bennünket. Ezért első üzenetként elég lehet az is, hogy „Szia! A könyv kiadását a Randivonal támogatta

20


A levelezés

Nagyon szimpatikus vagy az adatlapod alapján. Szívesen megismernélek jobban is. Ha ez kölcsönös, kérlek írj!”, vagy – különösen nők esetében – akár a „Szia! Szép napot kívánok!” is megfelelő indítás lehet (ezzel gyakorlatilag átengedik a kezdeményezést a férfiaknak). Ha viszont egyszerre csak néhány embert szólítunk meg, akkor ennél hosszabb, személyesebb levelet is küldhetünk nekik. Biztosan kedvező fogadtatásra talál, ha abban visszautalunk vagy rákérdezünk a másik bemutatkozó soraiban foglaltakra, például megemlítjük, mi az, amit különösen szimpatikusnak találtunk benne, illetve ami szerintünk közös lehet bennünk. 4.3. Ha mi kapunk levelet A legizgalmasabb pillanatok azok, amikor észrevesszük, hogy levél érkezett az internetes postaládánkba egy ismeretlentől. Gyorsan megnézzük az adatlapját, és… szerencsés esetben kölcsönös a szimpátia, és folytatódhat az ismerkedés :-). Ekkor segítsünk a másiknak, hogy minél többet megtudjon rólunk, legyünk közvetlenek vele, és igyekezzünk önmagunkat adni. Ha esetleg mégsem találjuk szimpatikusnak a nekünk levelet küldő társkeresőt, akkor is írjunk neki vissza. A nemleges válaszunkhoz konkrét indoklást többnyire nemigen szükséges és érdemes adnunk, elég annyi is, hogy „Sajnos úgy érzem, nem illenénk egymáshoz”. Higgyünk a régi bölcsességben: „Ha egy nő azt mondja, hogy „nem”, azzal nincs mit kezdeni, el kell fogadni a döntését. Ha viszont azt mondja, hogy „nem, mert”, akkor már van értelme győzködni.” Ha ennek ellenére úgy érezzük, udvariasabb megokolni a döntésünket, akkor valós és objektív, azaz nehezen vitatható dologra, problémára hivatkozzunk, amit mi nem tudunk elfogadni, és aminek említése nem lehet bántó a másiknak (például ha számunkra leküzdhetetlen a köztünk lévő földrajzi távolság). A kedves, de határozott visszautasítást a többség jól fogadja; és méltányolja, hogy kapott visszajelzést a levelére. Ha mégis keserű reakciókkal kell szembesülnünk, hagyjuk inkább szó nélkül azokat, hiszen mi már úgyis döntöttünk, így nincs értelme belemennünk semmiféle huzakodásba. Nagyritkán, de előfordulhat, hogy obszcén, vagy más módon sértő levéllel keresnek meg minket. Ilyenkor egyszerűen törölhetjük a kapott üzenetet, küldőjét pedig letilthatjuk a levelezési listánkról. Ha indokoltnak érezzük, írhatunk a moderátornak is, aki mérlegeli, hogy kizárja-e az illetőt a honlapról. Ha esetleg csalási szándékra gyanakszunk (pl. mobiltelefonhoz feltöltőkártya-kódot kérnek tőlünk azért, hogy majd beszélgetni tudjanak velünk), vagy pedig valaki nem társkeresési céllal, hanem reklámajánlattal, munkalehetőséggel, esetleg gyűjtőakcióval keres meg minket, azt is jelezzük az oldal üzemeltetőinek.

5. A levelezés 5.1. Netes illemszabályok („netikett”) Az interneten – korosztálytól függetlenül – elterjedt szokás a tegeződés. Ugyanígy természetesnek számít az is, hogy csupán a keresztnevünkkel mutatkozunk be, és a teljes nevünket csak akkor mondjuk meg, ha valakivel már a személyes kapcsolatfelvételt (telefonbeszélgetést, találkozást) tervezzük. A netes közeg közvetlensége segít abban, hogy fesztelenebbül ismerkedjünk egymással. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy e tekintetben ne A könyv kiadását a Randivonal támogatta

21


A levelezés

lépjük túl a másik tűréshatárát, hiszen a bizalmaskodással egyrészt megbánthatjuk partnerünket, másrészt elvehetjük a kedvét a velünk való további levelezéstől. Arról már korábban szót ejtettünk, hogy lehetőleg egy levelet se hagyjunk válasz nélkül, akár szimpatikus nekünk, aki küldte, akár nem. A felelet hosszas elmaradása ugyan egyértelműen azt üzeni, hogy nem szeretnénk ismerkedni a feladóval, neki azonban minden bizonnyal rosszul esik, hogy még néhány sorra sem méltatták az érdeklődését. Amikor visszautasítjuk a másik közeledését, igyekezzünk elvenni a nemleges válaszunk élét, és kívánjunk neki sok sikert a további keresgéléshez. Egy gondosan megírt bemutatkozó levelet azzal elintézni, hogy „Bocs, de a fotóid alapján nem jössz be. Szia!”, igencsak tapintatlan megoldás. A másikkal szembeni figyelmességünket tükrözi a fogalmazásunk gondossága is. Bár a számítógépes írás viszonylag kötetlen műfaj, sokan nagyra értékelik, ha betartjuk a hagyományos levélírási szokásokat, ügyelünk a köszönésre, a mondatok igényes szerkesztésére, az elbúcsúzásra és az aláírásra. A lazának, jópofának szánt nyelvi megoldásokat (pl. laksz=lax) jobb, ha kezdetben legalábbis óvatosan használjuk, mert nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan fogadja. Van ugyan, aki értékeli a „Teccel. Írsz? K.” üzenet lényegre törő megfogalmazását, de sokan a „Szia! Szimpatikus volt a reglapod, szívesen megismerkednék Veled. Karcsi” típusú levélnek örülnének jobban. Érdemes odafigyelnünk még arra is, hogy e-mailben a csupa nagybetű komoly érzelmi töltetet hordoz. Olyan, mintha élőben kiabálnánk, de legalábbis felemelnénk a hangunkat – ennek tudatában használjuk ezt az eszközt. Másféle emocionális pluszhatások eléréséhez használhatunk hangulatjeleket is, egy-egy smiley segíthet tompítani a megjegyzésünk élét, vagy éppen pontosítani a mondandónkat. Ezzel valamelyest pótolhatjuk a személyes kommunikációban hasonló szerepet betöltő mimikát és gesztusokat. 5.2. Gyakorlati tanácsok a levelezéssel kapcsolatban Az, hogy tekintettel vagyunk a levelezőpartnerünkre, nemcsak annyit jelent, hogy kedvesen reagálunk az üzeneteire, hanem azt is, hogy nem herdáljuk feleslegesen az idejét és az energiáját. Ezért ha a biztató kezdet után később mégis úgy érezzük, nem ő lesz számunkra az igazi, ezt mielőbb tudassuk vele. Ne húzzuk az időt, és főleg ne tűnjünk el szó nélkül az életéből. A látszólagos lelkesedésünk utáni „se kép, se hang” nagyobb csalódást okozhat számára, mint maga a döntésünk. Ha már nekünk szentelte a figyelmét, becsüljük meg annyira, hogy nem választjuk a könnyebb utat, hanem egyenesen „eléállunk”, elmondjuk, hogyan érzünk, és elköszönünk tőle. Az említett elvnek nem mond ellent az, hogy egyszerre többekkel is ismerkedhetünk addig, amíg nem tudjuk eldönteni, melyikükkel fordulhat – vagy éppen semmiképpen sem fordulhat – komolyabbra a kapcsolatunk. Törekedjünk azonban arra, hogy ez az időszak lehetőleg minél rövidebb legyen. Addig is, ha nem szeretnénk levelezőpartnerünkben azt az érzést kelteni, hogy ő csak egy a sok közül, érdemes néhány apróságra odafigyelnünk. Egyrészt rendszeresen ellenőrizzük postánkat, így az adatlapunkra látogatók nem fogják azt látni, hogy rengeteg olvasatlan üzenetünk van. Bár van, akit inspirál, ha tudja, milyen kapós a levelezőpartnere, a többség inkább azt szeretné érezni, hogy ő valamiért különleges a szemünkben, ezért írtunk éppen neki.


22


A levelezés

Ha egyszerre „több vasat tartunk a tűzben”, az is hasznos megoldás lehet, hogy az ismeretség mélyülésével más fórumra tereljük a levelezésünket a legszimpatikusabb társkeresők esetében. Megadhatjuk a saját e-mail címünket – ezzel egyrészt azt jelezzük, hogy a bizalmunkba fogadjuk őket, másrészt elkerülhetjük a társkeresős postafiókunk túlterhelését. Ha sokakkal levelezünk egyszerre, mindig figyeljünk arra, hogy ne keverjük össze a (ráadásul nemritkán azonos nevű) ismerőseinket. Mielőtt írnánk valakinek, mindig fussuk át, hogy eddig mit tudtunk meg róla, és mit árultunk el neki magunkról. Ellenkező esetben nagyon kínos helyzetekbe kerülhetünk, és a feledékenységünkön, illetve a figyelmetlenségünkön előbb-utóbb az is megsértődhet, akiben épp a párunkra lelhetnénk. A levelezőpartnereink lelkivilága és ideje mellett természetesen a magunkét is kíméljük. Ennek érdekében készíthetünk például egy olyan típuslevelet, amiben a bemutatkozásunkban foglaltakat bővebben is kifejtjük, és ezt használhatjuk kiindulópontnak az első egy-két levélváltásnál. Tartalmát mindig célszerű kicsit a címzett személyiségéhez igazítanunk, hogy ne süssön róla, hogy ez egy egyenlevél. Mivel sokan az első benyomások megszerzése után el fognak tűnni az életünkből és a levelezőlistánkról, ezzel a megoldással sok fáradságot takaríthatunk meg. A továbbiakban az ismerkedés már nem követ előírt recepteket, viszont érdemes szem előtt tartanunk, hogy lényegesen több (vagy kevesebb) energiát ne fordítsunk a másikra, mint amennyit ő ránk. A kiindulási alap természetesen az, hogy legyünk minél érdeklődőbbek. Különösen az első néhány levélben fontos, hogy sokat kérdezzünk, és így feltérképezzük, hogy mik azok a területek, amelyek mindkettőnket foglalkoztatnak. Érdemes konkrét témákat felvetni, a „Mesélj Magadról!” mondat hallatán sokan már eleve leblokkolnak, hiszen nem tudhatják, mi érdekli igazán a másikat. Szerencsés esetben hamar belerázódunk a „párbeszédbe”, és pusztán az egymás gondolataira való reagálásunk is megtölt jó pár bekezdést. Ha azonban partnerünk sosem kérdez, és többoldalas levelünkre csak nagy sokára kapunk tőle egy pársoros választ, nekünk sem kell legközelebb azonnal és hosszasan reagálnunk az üzenetére. Ha érti a célzást, és valóban érdeklődik irántunk, ettől kezdve valószínűleg többet fog foglalkozni velünk. Ha pedig nem így történik, akkor hamarosan elhal a levelezésünk, de erre előbb-utóbb így is, úgy is sor került volna. Vigasztalódjunk azzal, hogy legalább nem fárasztottuk magunkat feleslegesen egy kilátástalan ismeretség fenntartásával. Ha valakivel átjutottunk az első akadályokon, és kezdünk belemelegedni a levelezésbe, akkor is van egy-két dolog, amire jó, ha külön odafigyelünk. Például arra, hogy a társkeresésnél az egyik legfontosabb erény az őszinteség. Egy induló kapcsolatot nem érdemes füllentésekre alapozni, ezért mindig annak és olyannak igyekezzünk mutatni magunkat, akik és amilyenek valójában vagyunk. Ne abból induljunk ki elsősorban, hogy vajon mit szeretne olvasni, illetve hinni rólunk a másik, mert ezzel könnyen pórul járhatunk. Egyrészt azért, mert ha a másik nem a valódi énünket kedveli meg, akkor később, ha jobban megismer minket, nemigen lesz esélyünk arra, hogy egy őszinte, hosszú távú kapcsolatot alakítsunk ki vele. Másrészt viszont lehet, hogy ezzel a felvett szereppel épp azt riasztjuk el, aki egyébként valóban hozzánk illő lenne. Azonban nemcsak az a fontos, hogy mi tudjuk magunkról, hogy nyíltan viselkedünk, hanem az is, hogy ezt a többiek is lássák-érezzék rajtunk (ezért pl. ha valamiért nem szeretnénk felelni egy kérdésre, vagy késünk a válaszadással, lehetőleg indokoljuk meg). Persze az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindent el kell mondanunk magunkról, hanem


23


A levelezés

azt, hogy amit megosztunk másokkal, az igaz legyen, és ha valamiről hallgatunk, azzal se vezessük félre partnerünket. A társkeresési tapasztalatok megosztása például természetes témának tűnhet – mégis igencsak ingoványos terep lehet. Ha rosszat mondunk újdonsült partnerünknek a többi társkeresőről, és részletesen ecseteljük ballépéseiket, az ránk is rossz fényt vethet. Dicsérni őket pedig szintén nem szerencsés, hiszen valószínűleg mi sem olvasnánk szívesen az elődeinkről zengett ódákat. Ha erre a kényes témára terelődne a szó, és van olyan érdekes vagy vicces történetünk, aminek az elmesélése biztosan senkit sem sért, azt esetleg továbbadhatjuk, de inkább – biztos, ami biztos alapon – próbáljuk meg néhány általános mondattal elütni a kérdést. Ennek egy előnye mindenképp meglesz: új ismerősünk legalább láthatja, hogy bízhat a diszkréciónkban. Fontos az is, hogy tárgyilagosan tudjuk szemlélni a partnerünket és a kibontakozó kapcsolatunkat. Sokan a levelezés során az indokoltnál jobban megnyílnak egy-egy szimpatikus ismeretlen előtt, és olyan dolgokat is elárulnak neki magukról, amiket személyesen biztosan nem mondanának el néhány beszélgetés után. Ez a „képzelt intimitás” azonban nagyon csalóka lehet, hiszen nem tudhatjuk, ki rejtőzik a nekünk címzett, bizalomgerjesztő sorok mögött. Ezért írás közben gondoljunk arra, hogy olyan információkat ne osszunk meg a másikkal, amik miatt élőben kellemetlenül éreznénk magunkat, vagy amivel visszaélhetnek. Ügyeljünk továbbá arra, hogy a másikról csak a ténylegesen leírtak alapján alkossunk véleményt. Ha többet és mást látunk-képzelünk bele a kapcsolatunkba, és ábrándjainkban kiszínezzük a partnerünkről kapott képet, akkor a személyes találkozáskor óhatatlanul csalódni fogunk. 5.3. Intő jelek a levelezésben, a másik szándékainak kiismerése A legtöbb társkereső három dolgot szeretne leginkább tudni arról, akivel éppen levelezik: azt, hogy az illető az-e, akinek mondja magát, valóban párt keres-e, és hogy viszonozza-e az ő érdeklődését. A net is alkalmas az ilyesfajta megérzésekre, de mivel a mindennapi életben többnyire nem írásban kommunikálunk egymással, itt a megszokottól eltérő apróságokra és intő jelekre is érdemes figyelnünk. Íme, egy kis ízelítő a legfontosabbakból: -

Legyünk óvatosak, ha a levelezőpartnerünk túlságosan is igyekszik megőrizni az inkognitóját, ha a keresztnevét sem árulja el, vagy természetesnek tűnő (pl. munkájával, családjával kapcsolatos) témákról nem mesél önként, esetleg (látszólag ok nélkül) kitér az erre vonatkozó kérdéseink elől. Akkor is gyanút foghatunk, ha próbálja elkerülni a fényképküldést, vagy pedig olyan fotót mutat nekünk, amin ő nem kivehető. Aki komolyan gondolja az ismerkedést, nem tart attól, hogy megmutassa magát, hiszen azzal számol, hogy nemsokára úgyis sor kerül a személyes találkozásra.

-

Szintén kételyeket ébreszthet bennünk, ha valakinek a reglapján túl profi, beállított fotókat látunk, vagy a képen lévő arc ismerősnek tűnik. Ilyenkor próbáljunk meg utánanézni, hogy esetleg nem egy színész vagy egy modell képével szeretnének-e elbűvölni minket.

-

Ha valaki az első leveleiben az anyagi viszonyaink iránt érdeklődik, még ha burkoltan is, az szintén intő jel lehet. Az ilyen kérdéseket vagy hagyjuk figyelmen kívül, vagy csak általános válaszokat adjunk rájuk. A továbbiakban pedig tartsuk nagyon nyitva a szemünket, hogy észrevegyük, volt-e a kérdésekben mögöttes szándék.


24


-

A levelezés

Az is felkeltheti gyanúnkat, ha valaki a levelei alapján mindenről ugyanúgy gondolkodik, mint mi. Ha valóban ennyire hozzánk hasonlónak tűnik, akkor előfordulhat, hogy személyében megtaláltuk az igazán hozzánk illő párt, de könnyen elképzelhető az is, hogy szeretne mindenben megfelelni nekünk, s eközben óhatatlanul „lefedi” saját énjét. Ezzel szemben bizalomra adhat okot az, ha levelezőpartnerünk olyan dolgokat is elárul magáról, amik nem feltétlenül a legjobb színben tüntetik fel. Ha időnként a „saját érdekei ellen” cselekszik, az azt is sugallhatja, hogy őszintén viselkedik velünk szemben.

-

Ha levelezőpartnerünk mindig csak röviden ír nekünk, és nemigen emlékszik az általunk említettekre, ennek egyrészt az lehet az oka, hogy egyszerre többekkel levelezik – csak ügyetlenebbül csinálja, mint mi ☺. (Ezen ugyan kár megsértődnünk, de elgondolkodhatunk rajta, hogy milyen társ válhat abból, akinek már az ismeretség elején sem fontos, hogy éreztesse a párjelöltjeivel figyelmességét, érdeklődését.) Másrészt a késői és rövid válaszokra az is logikus magyarázat lehet, hogy partnerünk nagyon elfoglalt, vagy nehezére esik írásban kifejezni magát. Ebben az esetben azonban – ha valóban tetszünk neki – minden bizonnyal törekedni fog arra, hogy ne aludjon el a kapcsolatunk. És mivel levelezéssel nehezen tud levenni minket a lábunkról, szorgalmazni fogja a mielőbbi találkozást – részben hogy el ne unjuk a lassú ismerkedést, részben pedig hogy ő is megbizonyosodhasson arról, hogy bokros teendői közepette érdemes időt szakítania ránk. Ha viszont hosszabb idő elteltével sem kerül sor randevúra, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy nem érdeklődik komolyan irántunk. Vagy azért, mert nem is keres valójában társat, vagy mert nemigen bízik abban, hogy mi leszünk számára az igazi. Ez utóbbira utal az is, ha csak magáról ír tömören a mi kérdéseink alapján, és felőlünk nemigen érdeklődik. Ha belefáradtunk, hogy mindig nekünk kell valami új témával előrukkolnunk, és életet lehelnünk a levelezésbe, jobb, ha elgondolkodunk azon, hogy van-e értelme folytatni ezt az „egyoldalú” kapcsolatot.

-

Intő jel az is, ha újdonsült ismerősünk már a kezdet kezdetén kétértelmű – vagy éppen nagyon is egyértelmű – megjegyzésekkel vagy viccekkel bombáz minket. Neki valószínűleg nem egy komoly kapcsolat kialakítása a célja.

-

Ezenkívül arra is érdemes figyelnünk, hogy összhangban van-e partnerünk leveleinek stílusa a bevallott korával, esetleg végzettségével, illetve a fotóin annyi évesnek látszik-e, amennyinek mondja magát. Akkor is hegyezzük jobban a receptorainkat, ha bármilyen egyéb ellentmondásra bukkanunk a magáról leírtakban.

Lehetőségeink az óvatosságra: -

Merjünk bízni a negatív megérzéseinkben! Viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki szándékosan szeretné félrevezetni a levelezőpartnerét, de ha mégis erre gyanakszunk, annak nagy valószínűséggel van alapja. Az internetes ismerkedésnél érdemes fokozottan odafigyelnünk arra, ha megszólal a belső vészcsengőnk. Járjunk utána a kételyeinknek a magunk megnyugtatására, próbáljuk meg leellenőrizni az ismeretlen ismerősünk által leírtakat. Például feltehetünk a szakmájába vágó érdeklődő kérdéseket, vagy utánanézhetünk, hogy létezik-e az általa említett munkahely.


25


Főbb társkereső-típusok

-

Csak bizalomra válaszoljunk bizalommal! Személyes adatainkat, főképp nevünket és telefonszámunkat csak akkor adjuk meg valakinek, ha már találkozót tervezünk – a címünket pedig lehetőleg még ekkor sem; ha megkérdezik tőlünk, merre lakunk, elég a tág környéket említeni. Azaz tegyünk meg minden olyan óvintézkedést, amit akkor is indokoltnak tartanánk, ha az utcán hozna össze minket a sors egy idegennel.

-

A biztonságunkat azzal is növelhetjük, hogy egy külön e-mail címet hozunk létre a társkeresős ismerőseinkkel való kapcsolattartáshoz. Így ha esetleg meg is szakad velük a kapcsolatunk, nem kell attól tartanunk, hogy leveleikkel árasztják el munkahelyi vagy privát levelesládánkat. Telefonszámként is jobb, ha nem az otthoni, lakcímhez köthető elérhetőségünket adjuk meg (főképp nem a munkahelyit!), hanem a mobilunkét, sőt, vehetünk akár egy külön feltöltőkártyát is erre a célra.

-

Ha sokasodnak az intő jelek, kívülről nézve bizony nem sok jóval kecsegtet ez a kapcsolat. Tartsuk ezért nyitva a szemünket, és ha komoly hiányosságokra bukkanunk, ne mentegessük a másikat csak azért, mert egyébként szimpatikusnak találjuk. Inkább próbáljuk meg tárgyilagosan végiggondolni, hogy tudjuk-e tolerálni az újonnan felfedezett hibáit, illetve hogy mi az, ami miatt mégis érdeklődünk iránta. Akad, aki nagyon jól tud bánni másokkal, és visszaél azzal, hogy a magányos emberek egy része feltétel nélkül issza a megértő szavakat, a kedves bókokat.

Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy megbizonyosodjunk partnerünkkel kapcsolatos rossz előérzeteink megalapozottságáról, és mégsem találtunk semmi nyugtalanítót, igyekezetünk akkor sem volt felesleges. Arra mindenképp jó volt, hogy mostantól nyugodtabban és bizakodóbban várhassuk ismeretségünk kibontakozását.

6. Főbb társkereső-típusok 6.1. Ki milyen szándékkal regisztrál A társkereső oldalakon sok és sokféle ember fordul meg, akik különböző céllal regisztrálnak. A többség egy szép, tartós és tartalmas kapcsolatra vágyik, azaz valóban párt keres. Őértük jöttek létre alapvetően ezek a honlapok, ezért a továbbiakban inkább azokra hívnánk fel a figyelmet néhány sarkított példa segítségével, akiket a bejelentkezéskor más szándék (is) vezérelt. Aki megértő hallgatóságra vágyik: Van, aki egy fájó szakítás után elsősorban a lelkét szeretné gyógyítgatni az interneten, és ehhez megértő fülekre van szüksége. Közönséget keres, akiknek veszélytelenül, anonimitását megőrizve öntögetheti ki a szívét. Talán maga sincs tisztában azzal, hogy még nem áll készen egy új ismeretségre, vagy hogy milyen kapcsolatra lenne igénye. Őszinte vonzalmat nemigen mutat a levelezőpartnerei iránt, mégis ragaszkodik az ismeretség fenntartásához – legalábbis amíg kitalálja, mire is vágyna igazából. Addig is élvezi, hogy foglalkoznak vele, és végre alaposan kipanaszkodhatja magát. Hacsak nincs végtelen türelmünk, időnk és energiánk, ne nagyon bízzunk abban, hogy „lelki betegünk” előbb-utóbb beleszeret „orvosába”.


26



Valószínűleg ilyen típusú emberre találtunk, ha partnerünk azt írja magáról: „Önzetlen, egymás megértésén alapuló szerelemre vágyom. A legutóbbi kapcsolatomban ezt nem méltányolták, de bízom benne, hogy akad, aki hozzám hasonlóan gondolkodik.” Az önigazoló: Előfordul, hogy valaki azért regisztrálja magát egy társkereső oldalon, mert magának, vagy a volt párjának szeretné bebizonyítani, hogy ő igenis értékes ember, hiszen a tíz ujjára kaphat magának új partnert – csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy eközben mások érzelmeivel játszik. Ezzel együtt nem lehetetlen, hogy váratlanul egy olyan levelezőpartnerre bukkan, akinek az egyénisége tényleg megérinti, és akibe végül valóban beleszeret. Olyan is akad az „önigazolók” között, aki csak a külsejével kapcsolatban vágyik pozitív megerősítésre; célja, hogy az adott honlap szépségversenyén minél előkelőbb helyen végezzen. Ezért egész fotóalbumot tölt fel a reglapjára, és gyakran „bemutatkozása” helyére nyílt kampányszöveget tölt fel. Például: „Szia! Remélem, tetszem! Ha igen, kérlek, ne felejts el szavazni! Nézd meg a fotóimat, és dobj 10 pontot! Puszi!” A zűrös: Nem mindenki tartja be azt a jó tanácsot, hogy nyugodt, békés időszakban regisztráljon a neten. Van, aki épp akkor jelentkezik be, amikor zajlik körülötte az élet, és egyszerre kell munkahelyi, anyagi, esetleg családi problémákkal megküzdenie. Egy részük – tudatosan vagy sem, de – leendő partnerét eszköznek tekinti, aki akár tevőlegesen (pl. lakhatást, támogatást nyújtva), akár pedig közvetve segít neki gondjai megoldásában (pl. azáltal, hogy olyan érzéseket ébreszt benne, hogy ki tudjon lépni megunt vagy rossz kapcsolatából). Ha nem érezzük küldetésünknek, hogy megváltsunk másokat, sok szenvedéstől kímélhetjük meg magunkat azzal, ha egy zűrös társkeresővel összefutva csak azt válaszoljuk, hogy „Szívesen megismerkednék Veled, de majd akkor, ha letisztultak a dolgaid”. És magunkban hozzátehetjük, hogy „és ha már nem azzal kezded a leveleidet, hogy »tulajdonképpen már szakítottunk, de…«”. Anya pici fia (vagy apuka pici lánya): Gyakran már a bemutatkozásából kiderül, hogy párválasztását a kényelem és a biztonság igénye vezérli. Ez a típus gyakran felnőttkorára is a szüleivel él, és nem feltétlenül anyagi szükségből. Úgy gondolja, hogy ha már egyszer az az élet rendje, hogy társat keressen, leginkább olyat lenne jó találni, aki tökéletesen beilleszthető a családjába, és aki levenné az ő ellátásának gondját szeretett felmenői gyengülő vállairól. Az, akiben erős gondoskodási vágy – és altruizmus – él, vagy pótszülőket és készen kapott szoros családi kötelékeket szeretne (például mert ez kimaradt a gyerekkorából), tehet egy próbát vele, de számítson rá, hogy ez a „pár”kapcsolat minimum háromfős lesz. Kedvenc mondatai: „Nem vagyok egy házias típus…”, „Szeretem a finom ételeket, a nyugodt estéket otthon…”, „Anyukám is azt szokta mondani, hogy…”. Lányok esetében pedig „Olyan férfit keresek, aki mellett minden szempontból biztonságban érezhetem magamat” vagy „Egy határozott, gondoskodó férfira vágyom…”.


27



Az akaszkodó: Ő az, aki mindenképpen találni akar valakit, akibe beleszerethet. Minden egyes kedves megjegyzésért túlzottan is hálás, és rövid idő alatt hajlamos a maga módján akár viszonzatlanul vagy látatlanul is imádni azt, aki figyelemre méltatja. A gond akkor jelentkezik, ha az – esetleg képzelt – kapcsolatnak vége szakad, mert ő többnyire úgy érzi, partnerének kutya kötelessége továbbra is törődni vele, ha már eddig (egy kicsit is) biztatóan viselkedett vele szemben. Ezért a szakítás után levelekkel bombázza a másikat, könyörög és követel, ami akár zaklatásig fajulhat. Az első udvarias, de határozott elutasítás után célszerű nem reagálnunk a megkereséseire, szükség esetén pedig letiltani a levelezőlistánkról. Erre a típusra gyanakodhatunk, ha ezt írja például: „Olyan társat keresek, akit a tenyeremen hordozhatok, akivel mi jelentenénk egymásnak a világot…”, „Egész életemben csak Rád vártam…”

Hamis ismerkedő 1. – „az álomlovag”: Belebotolhatunk olyanokba is, akik pusztán unaloműzőnek szánják a bejelentkezést. Hamis személyiség mögé bújva lelkesen leveleznek, és ha ezt elunják, vagy úgy érzik, nem tudnák már elkerülni a személyes találkozást, új közönséget keresnek. Egy részük azzal próbál bizalmunkba férkőzni, hogy mindig mindenben egy véleményen van velünk, pont azért a zenéért, ételért, országért stb. lelkesedik, mint mi. Hiszen ki ne szeretne rátalálni a másik énjére? Az álomlovag egyebekben is biztosra megy: az adatokat, fotókat úgy választja meg, hogy az már (szó szerint) „túl szép, hogy igaz legyen”. Ha ezt a királyfit fehér lovon nem is sikerül majd megpillantanunk személyes valójában, remélhetőleg legalább a kilógó lólábat hamar észrevesszük. Hamis ismerkedő 2. – az „antitárskereső”: A hamis ismerkedők másik típusa, aki arra használja az oldal adta lehetőségeket, hogy belekössön másokba. Ha talál egy érdekes megjegyzést egy bemutatkozó szövegben (pl. az illető hobbijáról, szokásairól, anyagi viszonyairól), ismeretlenül kritikát mond róla. Ha egy neki nem tetsző vagy előnytelen fotóra bukkan, azt is kigúnyolja. Imád feltűnést kelteni, örömet lel a provokációban, a megbotránkoztatásban, kimondottan élvezi a felháborodott reakciókat és az azok nyomán esetleg kibontakozó vitákat. Ha velünk próbálkozik, inkább ne adjuk meg neki ezt az elégtételt, hanem azonnal töröljük a levelét, esetleg tiltsuk le a levelezőlistánkról. Az antitárskeresőnek többnyire a bemutatkozása is gunyoros vagy önironikus, pl. „Mit keresek itt? Nem tudom, de addig is írjatok, hátha kitalálom! Ha tetszel, lehet, hogy válaszolok.” A kalandor: És persze ott vannak azok, akik csupán alkalmi kapcsolatot, vagy állandó társuk mellé barátot/barátnőt keresnek. Ők nem próbálják nyújtani a levelezést, hanem igyekeznek mielőbb „letapogatni”, hogy levelezőpartnerük milyen típusú ismeretségre kapható. Az enyhén vagy tréfásan pajzán megjegyzések ugyan esetleg még beleférhetnek a flörtölésbe, de ha úgy érezzük, hogy ismerősünk túlmegy ezen a határon, megpróbálhatjuk tesztelni szándékait. Kedvesen, de egyértelműen jelezhetjük, hogy nekünk ez a stílus „nem fekszik”. Ha komolyan érdeklődik irántunk, ettől még nem leszünk kevésbé vonzóak számára (sőt), viszont ha valóban csak szexpartnert keres, akkor a visszautasításból levonja a megfelelő következtetést, A könyv kiadását a Randivonal támogatta

28



és tovább folytatja a keresést egy kevésbé energiaigényes, könnyebben megközelíthető partner után. Ha azt olvassuk kiszemeltünk reglapján, hogy „Olyan belevaló, érzéki nőt keresek, aki szereti az életet…”, akkor a folytatástól függetlenül hallgassunk a megérzéseinkre: ez pont azt jelenti, aminek elsőre látszik, egy „kalandor” típusú társkeresőt.

Aki „támogatót” keres: Akadnak ifjabb hölgyek, akik életszínvonaluk emelését vagy fenntartását szeretnék megoldani a regisztrálással, és ebbéli szándékukat többnyire a kezdet kezdetén sem rejtik véka alá. Így aztán felismerésük sem nehéz, a „Dekoratív fiatal nő vagyok, imádom a wellnessprogramokat, az utazást. Jól szituált, nagyvonalú férfit keresek” mondatok önmagukért beszélnek. Adatlapjuk tanúsága szerint általában sem a kor, sem a külső nem különösebben fontos tényező számukra.

A sorozatrandizó: Akad, aki szinte sosem jut tovább egy-két találkozónál egyik partnerével sem. Az ilyen típusú emberek egy része magáért az ismerkedés kedvéért ismerkedik. Szereti a változatos programokat, szívesen találkozik új emberekkel, szinte életformája a randizás. E csoport női képviselői gyakran azért élvezik ezt különösen, mert úgy szórakozhatnak, hogy nem nekik kell állniuk a cechet. Másrészt vannak, akik azért nem maradnak meg egyetlen jelölt mellett sem, mert nekik senki sem elég jó. Még a hozzájuk illő, vagy legalábbis annak tűnő társkeresőknek sem szavaznak sosem bizalmat, hanem továbblépnek a következőhöz. Talán azért, mert indokolatlanul magasak az igényeik? Talán azért, mert csak úgy hiszik, hogy tényleg párra vágynak, pedig valójában nem szívesen alkalmazkodnának senkihez, mert kényelmesebbnek, kellemesebbnek érzik életüket egyedül? – a pszichológusok bizonyára sorolnák még az indítékokat. Bármi is a kiváltó oka a sorozatrandizó magatartásának, hozzáállása magában rejti annak a veszélyét, hogy előbb-utóbb annyira rákap az új kihívásokra, hogy ténylegesen függővé válik az internetes társkereséstől, egész napját a világhálón tölti újabb és újabb üzenetek írásával, és újabb bemutatkozó oldalak készítésével.

6.2. Különböző stílusú regisztrálók Természetes, spontán, humoros és sármos (illetve vonzó)… A társkeresők többsége valószínűleg azt szeretné, ha ilyen kép alakulna ki róla a bemoldalára látogatókban. Nem mindenkinek sikerül ezt sugallnia magáról, de a regisztrálók nagy része – ha nem is feltétlenül egy szupernőnek vagy szuperférfinek, de bemutatkozása alapján legalábbis – bizalomgerjesztő, ismerkedésre nyitott embernek tűnik. Ha egyesek mégsem keltenek ilyen kedvező benyomást bennünk, azért gyakran nem az általuk leírtak tartalma, hanem annak stílusa a felelős. Ha pedig arra gondolunk, hogy „a stílus maga az ember”, akkor aszerint is megkülönböztethetjük a társkeresőket, hogy mondataik miért nem meggyőzőek számunkra. Az átlagtól eltérő típusok így – ismét a teljesség igénye nélkül – a következők.


29



A félénk: Bemutatkozása többnyire szerény, visszafogott. A levelezés során nem szívesen tesz fel személyes kérdéseket. Nehezen szánja rá magát arra, hogy bókoljon, és hogy randevút kérjen. Ha egyébként szimpatikusnak tartjuk, segíthetünk neki feloldódni azáltal, hogy jó példával járunk elöl. Néhány dicsérő szóval és a szokottnál kicsit több kezdeményezőkészség tanúsításával valószínűleg közelebb kerülhetünk hozzá. Kezdeti elfogódottsága ellenére várhatóan örömmel fogadja biztatásunkat, hiszen ő is azért van itt, mert társat szeretne találni. Ha nem feltétlenül egy nagyszájú, minden lében kanál partnert keresünk, lehet, hogy épp ő lesz a hozzánk való, csak adjunk időt arra, hogy megnyíljon, és hogy egymásra hangolódjunk. Tőle a következőkhöz hasonló mondatokat várhatunk: „Barátaim őszinte, visszahúzódó fiúnak tartanak. Szívesen megismerkednék egy kedves lánnyal, aki úgy érzi, szeretni tudna engem. Ha lenne kedved megismerkedni velem, kérlek, írj! Talán kettőnknek együtt sikerül.” A fantáziátlan: Tárgyilagos stílusban ír magáról, tartalmilag pedig elsősorban a tényekre szorítkozik – a spontaneitás nem az erőssége. Ugyanakkor gyakran egészen konkrét elképzelésekkel rendelkezik a jövőjére és a jövendőbelijére vonatkozóan, ami céltudatosságát jelzi. Első pillantásra nem egy hódító típus, egyeseknek még másodikra is kissé unalmasnak tűnhet, de ha nem az a leghőbb vágyunk, hogy egy szórakoztató partnerre akadjunk, lehet, hogy épp az ő személyében találjuk meg azt a megbízható, stabil, egyenes embert, aki életünk párja lehet. Informatív bemutatkozására jó példa: „24 és fél éves, zalai születésű férfi vagyok, Kovács Jánosnak hívnak, Budapesten lakom a XXIII. kerületben. Keresem a párom olyan komolyzenét kedvelő lány személyében, aki két-három éven belül gyermeket is vállalna.” A hízelgő: Ki ne szeretné, ha már az ismerkedés első percétől fogva azt érezhetné, hogy tetszik a másiknak? Egy-két kedves, őszintének tűnő, vagy akár kicsit túlzó bók is jólesik mindenkinek. Amikor azonban valaki pár soros bemutatkozásunk és fotóink alapján már messzemenően pozitív következtetéseket von le, és meglep minket egy rólunk készített, hízelgő jellemrajzzal, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miért ír így rólunk – hacsak nem ismeri máshonnan az egyébként természetesen valóban fantasztikus természetünket és hódító külsőnket. Feltehetőleg azért, mert tényleg megtetszettünk neki, és minél inkább biztosra szeretne menni. Viselkedhet így azért is, mert egyébként nem egészen felel meg a partnerünkre vonatkozó kritériumainknak, és ezzel szeretné kompenzálni hátrányait, vagy mert mielőbb le akar venni minket a lábunkról – a szó szoros értelmében. Az ilyen heves udvarlás azonban a remélttel ellenkező hatást is kiválthat. Sokan azt gondolják az ilyen virtuális Don Juanról, hogy túl jó emberismerőnek hiszi magát, és nyilván önelégült. Sőt, egyesek úgy érzik, alábecsüli őket azzal, ha azt hiszi, üres bókokkal kivívhatja a szimpátiájukat. Mindenesetre a „hízelgő” szándéka akkor is a másik elbűvölése, ezért legalább az igyekezetét méltányolhatjuk. Ha amúgy szimpatikusnak tűnik, és szívesen megismerkednénk vele, óvatosan helyre tehetjük ezt a dolgot úgy, hogy ne bántódjon meg, de vegye észre, hogy a kevesebb udvarlás esetünkben célravezetőbb. Például írhatjuk, hogy „Köszönöm, hogy ilyen kedvesen túlzó bókokat előlegeztél meg nekem. Örülnék, ha akkor sem csalódnál, ha megismernénk egymást.”


30



Egy hízelgőtől többek közt a következő nyitómondatokra számíthatunk: „Kedves királylányjelölt! Tudom, hogy megtalállak, hiszen a két ragyogó szemed már itt jár az oldalamon. ☺ Még jobb lenne, ha élőben is láthatnám már. Írj, és elvarázsolsz!” A vicces fiú: „Két ember között a legrövidebb út a mosoly” – tartja a mondás, márpedig aki ismerkedik, szeretne mielőbb az út végére, vagyis egy újabb, közös út kezdetéhez érni. Egy-két találó poénnal valóban közelebb kerülhetünk levelezőpartnerünk szívéhez – de csak ha hasonló a humorérzékünk. Ha nem vagyunk e tekintetben egy hullámhosszon, akkor mindössze abban reménykedhetünk, hogy a számunkra kényszeredettnek tűnő viccelődéssel csak a zavarát próbálja leplezni újdonsült ismerősünk, és nem ez az állandó stílusa. Bízzunk benne, hogy ha kissé feloldódik a társaságunkban, akkor visszatalál önmagához. Addig is méltányoljuk a szándékát, és éreztessük vele, hogy ő minket – viccen kívül – érdekel. Gyaníthatóan ilyen típusú fiúval van dolgunk, ha a bemutatkozó sorában például a következőre bukkanunk: „Álruhás királyfi vagyok, ha nem hiszed, győződj meg róla: a fogamon hordom a koronámat!” A lehengerlő: Akad, aki azzal szeretne levenni minket a lábunkról, hogy már az első egy-két levelében érezteti velünk, hogy ő micsoda fantasztikus parti. Felsorolja a végzettségeit, a vagyontárgyait, a kitűnő állásait és az összes egzotikus helyet, ahol járt, esetleg a magas rangú ismerőseivel próbál elkápráztatni minket. És hogy miért érzi ezt jó indításnak? Megtörténhet, hogy valóban ezek a dolgok a legfontosabbak számára, és arra számít, hogy csodálni fogjuk az eredményeiért, körülményeiért. Időnként beválhat a taktikája, van, akire tényleg ezzel a stílussal tud mély benyomást tenni. Ám ha az általa sugallt értékrend nem egyezik meg a miénkkel, ne fűzzünk sok reményt ehhez az ismeretséghez. Könnyen elképzelhető, hogy egy uralkodni vágyó, önelégült emberrel állunk szemben, bár az is megtörténhet, hogy éppen ellenkező a helyzet: a levelezőpartnerünk valójában a mérsékelt önbizalmát kompenzálja ezzel a „körítéssel”, úgy érzi, ettől tűnhet igazán értékes embernek mások szemében. Ám ekkor sem érdemes megfeledkeznünk arról, hogy olyan társat keres magának, akinek például a következő mondatokkal tud imponálni: „Sportos vállalkozó vagyok, kiemelkedő anyagi körülmények közt élek. Jövőre az USA-ba utazom, oda már szívesen magammal vinnélek.” Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon milyen szerepkör várna ránk ebben a kapcsolatban. Az örök pesszimista: Olyannal is összeakadhatunk az interneten, aki folyton kesereg. Panaszkodik a sorsára, az emberekre és a körülményekre, amiért az ő értékeit soha senki nem méltányolja eléggé, és amiért nem sikerült még megtalálnia az igazit. Azt viszont nem ismeri (f)el, hogy a fő akadályt a saját hozzáállása és viselkedése jelenti, ugyanis nehezen hiszi el, ha valaki valóban komolyan érdeklődik iránta. Folyamatosan megkérdőjelezi és teszteli partnere érzelmeinek őszinteségét, akinek az állandó győzködés egy idő után igencsak fárasztó lehet. Így az „örök pesszimista” a bizalmatlanságával és kishitűségével előbb-utóbb azt is elriaszthatja, aki valóban méltányolná egyéb belső értékeit.


31


A személyes találkozás

Többek között ilyen mondatokat olvashatunk tőle: „Gyűlölöm a hazugságot. Vajon van olyan lány, aki hisz a ragaszkodásban, az őszinteségben?”, „Ez a világ nem becsüli az igazi értékeket!”, „Nekem semmi sem sikerül”.

Az örök sértődött: Ha valaki ismerkedésre adja a fejét, fel kell készüljön arra, hogy esetleg visszautasítják, és arra is, hogy ki lesz téve a kevésbé tapintatos társkeresők kritikus megjegyzéseinek. Van azonban, akinek ebben a tekintetben igen csekély a tűrőképessége: a legkisebb vélt vagy valós atrocitásra megsértődik, és negatív általánosításokba, vádaskodásba bocsátkozik. Ő az, aki folyton mögöttes tartalmat és szándékot keres a sorainkban, a kérdéseinkben. Ha annyit kérdezünk, hogy szokott-e sportolni, kifakad, hogy bezzeg a lányok mind a kigyúrt fiúkra buknak. Ha arra lennénk kíváncsiak, hogy egyedül él-e, azonnal ítélkezik: „Persze, itt egy újabb ember, aki csak a lakásra, pénzre hajt!”. Ha pedig azt írjuk, hogy köszönjük, nagyon szimpatikus, de mégsem érezzük, hogy összeillenénk, ledorongol minket, hogy alaptalanul döntöttünk, mit képzelünk magunkról, hogy látatlanban elutasítjuk. Reakcióival egy dolgot biztosan elérhet: az utolsó csepp kétségünk is eloszlik azzal kapcsolatban, hogy jól határoztunk-e, amikor kitettük a szűrét.

7. A személyes találkozás 7.1. Az első randi előkészítése

Mikor kerüljön rá sor? Ha már rábukkantunk a társkereső honlapon egy szimpatikus fiúra vagy lányra, és úgy tűnik, hogy az érdeklődésünk kölcsönös, akkor egyre erősödik bennünk a kíván(csi)ság, hogy mihamarabb személyesen is láthassuk egymást. Alig várjuk, hogy megtudhassuk, megvan-e köztünk az a bizonyos szikra, amitől lángra lobbanhatunk egymás iránt. Ennek ellenére – hacsak nem vagyunk nagyon kalandvágyók – érdemes még várnunk egy kicsit a randevúval. Biztonságosabb, ha nem találkozunk teljesen ismeretlenekkel, akiknek gyakorlatilag csak az adatlapját láttuk. Ha kivárunk néhány levélváltást, azalatt nemcsak az egymás iránti bizalmunkat tudjuk megalapozni, de az is biztosan kiderül, hogy van-e annyi közös témánk, hogy el tudjunk tölteni egy-két órát kellemesen együtt akkor is, ha esetleg mégsem mi vagyunk egymás számára az igazi. Így elkerülhetünk néhány kínosan szótlan randevút, és egyúttal időt is megtakaríthatunk. Ha viszont túl sokáig halogatjuk a személyes találkozást, annak is megvannak a maga buktatói. Persze adódhatnak olyan esetek, amikor kénytelenek vagyunk hónapokig is levelezni a választottunkkal, mielőtt élőben láthatnánk egymást (például ha túl távol lakunk egymástól, esetleg egy tartós betegség ágyhoz köti valamelyikünket). Ám ha nem muszáj, ne várjunk ennyit az első randevúval. Egy biztató, hosszas levelezés során ugyanis egyre többet


32



tudunk meg egymásról, és egyre közelebb kerülhetünk egymáshoz. Hogy ez inkább előnynek hangzik? Addig az is, amíg nem képzelünk bele többet a kapcsolatunkba, mint amennyi indokolt lenne. A kiszínezett álmok után azonban a várva várt találkozás még akkor is csalódást okozhat nekünk, ha egyébként kellemes a személyes benyomásunk a másikról. Vagy, ami még rosszabb, látatlanban olyannyira beleszerelmesedünk az általunk elképzelt személybe, hogy az első randik során partnerünknek csak azokat a tulajdonságait vagyunk hajlandók észrevenni, amelyek beleillenek az általunk kialakított képbe. Ebben az esetben tovább folyik az önámítás, és hosszabb ideig tart, amíg megismerjük az illető valódi énjét. Így lehetséges, hogy végül jóval nagyobb csalódással kell majd megküzdenünk, mintha már az elején odafigyeltünk volna az intő jelekre. És a tetejébe ezért csak magunkat okolhatjuk! Ki kezdeményezze a randevút? Hogy ki javasolja az első találkozást, arra természetesen nincs recept, de ha nő létünkre mi szólítottuk meg először a másikat, az még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben is nekünk kellene irányítani a kapcsolat alakulását. Az az első lépés még csak azt szolgálta, hogy a kiszemelt férfi rátaláljon a reglapunkra, észrevegyen bennünket a tömegben. (Ez olyan, mintha az utcán rámosolyognánk.) Ezután azonban, az ismerkedés további részében, visszatérhetünk a hagyományos férfi–női szerepekhez, így nyugodtan rábízhatjuk a kezdeményezést – beleértve azt is, hogy ő javasolja az első randevút, és ő adja meg először a telefonszámát. A férfiak ezt általában örömmel teszik, még ha sokukat az ellenkezője sem hozna zavarba. Mi viszont biztosabbak lehetünk a vonzalmában, ha ő maga ajánlja fel, hogy találkozzunk, és nem kell azon töprengenünk, vajon nem csak kíváncsisággal vegyes udvariasságból fogadta-e el az invitálásunkat.

7.2. A nagy találkozás Az első randi egyeztetése: A randit legegyszerűbb telefonon (vagy internetes telefonprogramon, pl. Skype-on) megbeszélni – nemcsak azért, mert így tudunk a legkönnyebben egyeztetni, hanem azért is, mert egymás hangját hallva máris kicsit személyesebbé válik a kapcsolatunk, és kialakulhat bennünk egy előzetes benyomás arról, hogy a másik hogyan viselkedik spontán helyzetekben. Ezenkívül a hangja alapján következtethetünk levelezőpartnerünk korára és a stílusára is – így újabb bizonyságot nyerhetünk arról, hogy valóban az-e, akinek mondja magát. Helyszínválasztás: Amikor azon gondolkozunk, hogy hol kerüljön sor az első találkozásra, tartsuk szem előtt, hogy bármilyen kedvesnek is tűnt partnerünk a levelezés alatt, valójában még nem ismerjük egymást. Ezért elhagyatott környékre semmiképpen se tervezzük a randevút! Ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy mivel még sosem láttuk egymást élőben, nem biztos, hogy ezer közül is felismerjük majd a másikat. Ezért lehetőleg ne válasszunk túlságosan forgalmas vagy zsúfolt helyet sem. Ugyanakkor fontos, hogy legyen mindkettőnk számára egyértelmű és könnyen beazonosítható. (Kézenfekvő megoldásnak tűnhet ugyan egy közeli üzletközpont egyik kijáratánál találkozni, de ha nem ismerjük a terepet mind a ketten úgy, mint a tenyerünket, előfordulhat, hogy aznap a randi helyett végül csak a nagybevásárlást tudjuk lebonyolítani.) A könyv kiadását a Randivonal támogatta

33



Ha egészen biztosra akarunk menni, megegyezhetünk abban is, hogy melyikünk mit visel majd az első randin – ennek ráadásul megvan az az előnye is, hogy nem öltözzük majd alul, vagy túl egymást. Más kérdés, hogy főleg a nőknél a ruhaválasztás gyakran az utolsó percben dől el. Ha a megküldött fényképeinkhez képest időközben nagyobb változás állt be a külsőnkben (például a hosszú barna hajunk helyett hirtelen ötlettől vezérelve platinaszőke bubifrizurát csináltattunk, vagy a szemüvegünk helyett kontaktlencsét viselünk), ezt is érdemes megemlítenünk. Ha ezek után a mobiltelefonunkat sem felejtjük otthon (vagy kikapcsolva), akkor igazán mindent megtettünk azért, hogy ne sétálhassunk el egymás mellett a nagy napon. Programválasztás: Az első randira olyan programot érdemes kigondolnunk, amelynek során nyugodtan tudunk beszélgetni, és szabadon eldönthetjük azt is, hogy mikor vessünk véget az együttlétnek. Ha némán végigülünk együtt egy színház- vagy mozielőadást, lehet, hogy jól szórakozunk, de nem sokat tudunk meg egymásról. Ráadásul ha mégsem vagyunk szimpatikusak egymásnak, akkor is kénytelenek vagyunk az egész estét vagy délutánt egymással tölteni. Ez utóbbi szempontból a közös vacsora sem a legszerencsésebb ötlet: itt ugyan beszélgethetünk, de a desszert előtt biztosan nem szabadulhatunk partnerünk mellől. Biztonságosabb választás lehet például beülni egy teázóba, esetleg egy kellemes sétára indulni. Biliárdozás vagy darts közben is kellemesen telhet az idő az ismerkedéssel, csak arra vigyázzunk, hogy van, aki nagyon rosszul viseli, ha csúfosan kikap a játékban… De ellátogathatunk akár egy múzeumba is, ha mindkettőnket valóban érdekelnek a látnivalói. Ott legalább biztosan lesz egy kiinduló beszédtémánk, ha pedig mégis csend állna be köztünk, azt nyugodtan a lélegzetelállító kiállítási darabok számlájára írhatjuk. Ha az első alkalommal mindenképpen táncos programra vágyunk, akkor is olyan helyszín mellett célszerű döntenünk, ami nem csak a táncról szól – például választhatunk egy olyan, halk zenét játszó vendéglátóhelyet, ahol ha van kedvünk, lejthetünk egyet-kettőt közösen, de halljuk közben egymás szavát. Így legalább akkor is le tudjuk kellemesen foglalni magunkat, ha a parketten mégsem illünk össze. A társkereső honlap által meghirdetett táncestek viszont nem biztos, hogy a legideálisabbak az első randevúhoz! Ha valakivel az ismeretségünk kezdeti szakaszában járunk, és éppen azt fontolgatjuk, hogy jó lenne elmenni az adott társkereső honlap által szervezett buliba, akkor felvethetjük levelezőpartnerünknek, hogy volna-e kedve ott összefutni velünk. Ennek előnye, hogy ha nem vagyunk szimpatikusak élőben egymásnak, akkor egy kis közös beszélgetés, és a helyzet tisztázása után mindketten körülnézhetünk még a többi jelenlévő társkereső között, és nem veszett kárba az esténk. Kétséges azonban, hogy partnerünk meg tudja-e állni (esetleg hagyják-e), hogy csak velünk foglalkozzon, amíg ki nem derül, hogy vonzódunk-e egymáshoz. És az is kérdéses, hogy amennyiben mégsem tetszünk egymásnak, nem érezzük-e majd kellemetlennek, hogy az este hátralévő részében egymás szeme láttára ismerkedünk másokkal. Öltözködés: Végre eljött a randevú napja! Ám ezzel együtt a szokásos dilemma is: mit vegyünk fel? Lehetőleg úgy öltözzünk fel, hogy stílusunk emlékeztessen a levelezőpartnerünknek küldött fotóinkra, hiszen azok alapján tetszettünk meg neki. Egy romantikus nyári ruhás fénykép után lehet, hogy sokkolóan hatna rá a bőrszerkónk a hozzá passzoló szegecselt nyakörvvel. Az A könyv kiadását a Randivonal támogatta

34



magától értetődőnek tűnik, hogy előnyös, hozzánk illő ruhát érdemes választanunk, de arra is ügyeljünk, hogy kényelmes legyen, hiszen abban fesztelenebbül viselkedhetünk. Ha nem tudjuk előre, mi lesz a programunk, akkor ez különösen fontos lehet: gondoljunk arra, milyen érzés lenne tűsarkúban órákon át róni az utcákat, vagy férfiak esetében élére vasalt öltönyben feszengeni a dartsmeccs közben. Inkább maradjunk az arany középútnál, de a kötelező ápoltságból – lazaság ide vagy oda – természetesen ne engedjünk. Előzetes illemtippek: A randevúra illik pontosan érkezni, ennek ellenére előfordulhat, hogy közbejön valami, ami miatt nem érünk oda időben. Ha késünk, mindenképp jelezzük ezt a másiknak telefonon, lehetőleg még a megbeszélt időpont előtt, hogy ne bosszankodjon, esetleg aggódjon értünk. A férfiakra ez fokozottan érvényes, de a nőknek sem illik néhány percnél tovább szó nélkül megvárakoztatniuk partnerüket. Ha megindokoljuk, miért csúszunk (persze nem azzal, hogy még végig szerettem volna nézni a meccs végi tizenegyeseket, vagy az aktuális szappanopera utolsó öt percét), akkor minden bizonnyal jól fogadja partnerünk a helyzetet. Tíz-tizenöt percen túli késésnél – ha nem értesítettük róla a másikat – semmi kivetnivalót nem találhatunk abban, ha ő már nem vár ránk a megbeszélt helyen. Akár azt is hihette, hogy eljöttünk a randira a megbeszélt időben, távolról megnéztük őt magunknak, és aztán úgy döntöttünk, nem megyünk oda hozzá. (Ez a legdurvább sértés, amit elkövethet valaki a partnerével szemben – feltéve, hogy az korábban valóban a saját fotóját küldte el neki.) Ezzel együtt, ha a kapott fényképhez képest egyértelműen más vár ránk a megbeszélt helyen, akkor is megszólíthatjuk az illetőt, és ártatlan arccal megkérdezhetjük tőle, hogy nem látott-e itt egy ilyen-és-ilyen embert, majd egész nyugodtan – persze udvariasan – megmondhatjuk neki, hogy a fotó alapján egyáltalán nem rá számítottunk. Akad, aki szerint az első randevú elmaradhatatlan kelléke a virág, ám az interneten ismerkedők ritkán szoktak ilyesfajta meglepetéssel szolgálni partnerüknek az első alkalommal. Talán azért, mert ez egyfajta próbatalálkozás, amikor – szemben a „hagyományos” első randikkal – még nem tudjuk, hogy külsőleg is vonzódunk-e egymáshoz. Emellett ha egy fiú sokakkal ismerkedik egy időszakban, akkor a szinte biztosra vehető üdítő-, vagy sütiköltségek mellett nem biztos, hogy erre az egyébként nem elvárható gesztusra is rá tud szánni további összegeket. Ráadásul van olyan lány, aki nem is szeret egy szinte idegennel úgy sétálgatni az utcán, hogy a kezében lévő rózsaszál egyértelműen hirdeti: „itt bizony randevú zajlik”. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ha valakinek nagyon megtetszik a levelezőpartnere, ne lephetné meg egy szál virággal. Ez a figyelmesség a legtöbb lánynak nagyon is jólesik, azzal együtt, hogy ennek elmaradása sem egyenlő a törődés hiányával.

A beszélgetés: Elérkezett a nagy pillanat, megpillantottuk egymást, köszönünk, és… és nem tudjuk hirtelen, mit is kezdjünk magunkkal. Ha izgulunk, gondoljunk arra, hogy valószínűleg a másik is kicsit zavarban van, és készüljünk fel előre arra, hogy mivel törhetnénk meg a bemutatkozás utáni feszengő csendet. Megkérdezhetjük például partnerünktől, hogy könnyen sikerült-e odatalálnia, vagy milyen napja volt addig, és rátérhetünk a tervezett programra is. Ha még nem fixáltuk le, hogy hová menjünk, mit csináljunk, jó, ha erre vonatkozó konkrét javaslatokkal érkezünk a randira, különben esetleg tanácstalanul toporoghatunk.


35



Ettől a kis rákészüléstől magabiztosabbnak is érezhetjük magunkat, vagy legalábbis annak tűnhetünk. Ám ha nyilvánvalóan nagyon izgulunk, akkor a legjobb, ha ezt egy mosoly kíséretében őszintén megmondjuk a másiknak. Ez máris oldja a feszültséget, és legközelebb, ha esetleg magunkra borítjuk a kávét vagy megbotlunk a saját lábunkban, legfeljebb egy megértő, cinkos pillantással fogjuk mindketten nyugtázni, hogy milyen emlékezetesre sikerült az első randevú. Míg a randi első pár másodpercében biztosan a kémiáé a főszerep, és akaratlanul is azt mérjük fel, hogy fizikailag vonzódunk-e egymáshoz, addig az ezt követő percek és órák arról szólnak, hogy tájékozódjunk a másik természetéről, jelleméről, gondolkodásmódjáról és életviteléről. A „hagyományos” ismerkedéssel összehasonlítva a netes randikon folytatott beszélgetéseink sokszor lényegre törőbbek, mivel minél hamarabb minél többet szeretnénk megtudni a másikról, valamint nyíltabban merünk mesélni és kérdezni a párválasztással összefüggő témákról. Ha indokoltnak tartjuk, szóba hozhatjuk az új ismerősünk előző kapcsolatát is (természetesen csak tapintatosan és csak olyan vonatkozásban, ami a mi szempontunkból valóban fontos lehet). Azonban tiszteletben kell tartanunk azt, ha a másik mégis kerülni szeretné a témát.

A randi hossza: Talán kevésnek tűnik, de az első randevúra többnyire elég, ha legfeljebb másfél-két órát szánunk. Ha előre leegyeztetjük partnerünkkel, hogy ennyi ideig érünk rá, akkor nyugodt szívvel elbúcsúzhatunk tőle viszonylag hamar, ha esetleg mégsem vagyunk egy hullámhosszon. Ha viszont úgy érezzük, hogy minden csodálatosan alakul, és legszívesebben az egész napot együtt töltenénk, akkor közös elhatározással még mindig meghosszabbíthatjuk a randit. Vagy: tarthatjuk magunkat a megbeszélt időtartamhoz, és akkor annál jobban fogjuk várni a következő alkalmat, hogy ismét találkozhassunk. Hogy ez az érzés kölcsönös volt-e, úgyis abból fog egyértelműen kiderülni, hogy lefixálunk-e egy újabb randevút. A számla rendezése: Ha az első randi nemcsak egy sétából áll, hanem be is ülünk valahová fogyasztani, felmerül a kérdés, hogy ki fizessen. Ezt a gesztust többnyire a férfitól várják, a nőnek viszont nem tanácsos visszaélnie ezzel: illik nagyságrendben igazodnia a másik fogyasztásához, és tapintatosan közbe is lépnie, ha úgy érzi, partnere csak az imponálás kedvéért verné nagy kiadásokba magát. Beszélgetés közben nyugodtan elüldögélhetünk egy üdítő vagy egy fagyi mellett, hiszen a randi úgyis egymásról, és nem az evés-ivásról szól. Különösen kíméljük a másik pénztárcáját akkor, ha már első látásra tudjuk: többet nem szeretnénk vele találkozni! Az is egy lehetőség, hogy megosztjuk a számlát – főképp ha mindkettőnknek egy drágább közös programhoz van kedve. Sok férfinak kellemetlen, ha hölgypartnere ragaszkodik ehhez a megoldáshoz, sőt azt gondolja róla, hogy vagy ősfeminista, vagy biztosan nem szeretne több randevút. Ilyenkor szerencsésebb, ha nem erőltetjük tovább a számla megosztását, legfeljebb megjegyezhetjük, hogy a legközelebbi találkozáskor mi szeretnénk meghívni őt – feltéve, hogy valóban szívesen látnánk újra. Mindenesetre az aranyszabály, hogy bárhogy is végződjön a randevú, egy nőnél is mindig legyen elég pénz arra, hogy legalább a saját részét rendezni tudja – így semmiképp sem kerülhet kínos, esetleg kiszolgáltatott helyzetbe.


36



A randevú vége – Hogyan tovább?

Ha mindketten folytatnánk az ismerkedést… És eljött a búcsúzás ideje... Míg a randi végét általában a nők szokták jelezni, többnyire az ellenkező nem képviselőinek jut a feladat, hogy a következő találkozást kezdeményezzék. Ha az első találkozó után a férfi megkérdezi, hogy hazakísérhet vagy hazavihet-e minket kocsival, ez nem feltétlenül jelent többet puszta udvariassági gesztusnál, bár általában valóban azt jelzi, hogy partnerünk érdeklődik irántunk. Ám még ha kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, akkor sem feltétlenül célszerű élnünk az ajánlatával. Egyetlen találkozás után még természetes az óvatosság, hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy kinek adjuk meg a címünket, vagy kit engedünk be esetleg a lakásunkba. (Az elutasításból minden bizonnyal partnerünk sem von le messzemenő következtetéseket. Ha mégis elfogadjuk a figyelmességét, lehetséges, hogy értékelni fogja bizalmunkat – ám az is előfordulhat, hogy félreérti, és „túlságosan is” biztatásnak veszi.) Ha új ismerősünk konkrét javaslatot tesz egy újabb randevúra, akkor tényleg biztosak lehetünk abban, hogy szimpatikusak vagyunk neki. Amennyiben ez az érzés kölcsönös, a legegyszerűbb azonnal megbeszélnünk vele a következő programot. Ha nem tudunk előre pontos helyet vagy időpontot megadni, érdemes legalább azt lefixálnunk, hogy mikor egyeztetünk telefonon, mert ha csak azt mondjuk neki, hogy „Jó, majd kitaláljuk, mi legyen”, akkor a másik esetleg úgy érezheti, még nem tudjuk biztosan, hogy szeretnénk-e folytatni vele az ismerkedést, vagy csak kellemetlennek tartjuk nyíltan visszautasítani őt. Ezért könnyen lehet, hogy reményeink ellenére nem fog minket újra keresni. Sokan ezt olvasva biztosan arra gondolnak, hogy „igenis a férfi küzdjön a nőért”, és hogy „azzal a férfival, akit egy kis kihívás ilyen könnyen eltántorít, azzal jobb nem is foglalkozni”. Ez a hozzáállás azonban lehet, hogy visszafelé sül el az internetes ismerkedésnél. Bár itt is többnyire a hagyományos női–férfi szerepek élnek, érdemes a szokottnál több apró, biztató jelet küldenünk a nekünk szimpatikus férfi felé, mert ha egyszerre többekkel levelezik és találkozik, lehet, hogy a kapcsolatunk további alakulása szempontjából ez a kis momentum lesz a döntő. Ez természetesen fordítva is igaz, ha a férfi nem szeretné, hogy más hódítsa meg időközben a szíve hölgyét, célravezetőbb lehet, ha igyekszik kiszemeltjét folyamatosan biztosítani az érdeklődéséről. Ha ő nem szeretne folytatást… Ha a férfi búcsúzáskor csak annyit mond: „Majd hívlak”, nem tudhatjuk, vajon komolyan gondolja-e. Ezért erre elegendő válasz az is, hogy „Jó, rendben”. Ha később valóban keres minket, ráérünk akkor tudatni vele, hogy mi is szeretnénk-e újra találkozni vele, vagy sem. Ha pedig partnerünk egyenesen megmondja a randevú végén, hogy szerinte ebből nem lesz szerelem, akkor köszönjük meg az őszinteségét, és fogadjuk nyugodtan a dolgok alakulását. Legyen annyi önérzetünk, hogy nem sértődünk meg (legalábbis nem látható módon), még akkor se, ha mi esetleg örültünk volna egy újabb találkozásnak. Ha szemrehányásokat teszünk, vagy sikerül „kierőszakolnunk” egy újabb randevút, abból nem sok jó tud kisülni! Ne fussunk olyan szekér után, amelyik nem vesz fel, inkább gondoljunk arra, hogy ez most nem jött össze, de még rengeteg lehetőségünk lesz az ismerkedésre.


37


Kapcsolatunk további alakulása

Ha pedig annak ellenére, hogy nem vonzódunk egymáshoz nőként–férfiként, a kölcsönös szimpátia mégis érezhetően megvan köztünk, még az is előfordulhat, hogy ebből a találkozásból később egy szép barátság alakulhat ki. Ha mi nem szeretnénk újra találkozni vele… Sokféle oka lehet annak, ha úgy érezzük a randevú végére, hogy partnerünkben nem találtuk meg az igazit. Van, akivel valóban nem illünk egymáshoz, de lehet, hogy a csalódásunk csak azzal magyarázható, hogy már túl sokat ábrándoztunk a másikról. Vagy például, hogy ő olyan típus, akinek nem elég egyetlen randi ahhoz, hogy felengedjen, és önmagát adja. Ezért aztán ha a nagy, azonnali, villámcsapásszerű érzés hiányán kívül nem látunk más, egyértelműen kizáró okot az ismerkedés folytatására, akkor esetleg érdemes még egy esélyt adnunk kettőnknek. Ha a második randin sem érezzük, hogy vonzana minket valami egymáshoz, akkor még mindig ráérünk úgy dönteni, hogy ne találkozzunk többet. Ha viszont már az első alkalommal felfedeztünk valami olyat a másikban, ami hosszabb távon biztosan zavarna minket, akkor jobb, ha megmondjuk: nem szeretnénk folytatni az ismerkedést. Az indoklással, mint mindig, most is óvatosan bánjunk, ám ha a döntésünk oka az, hogy homlokegyenest másnak mutatta a személyiségét a leveleiben, akkor nyugodtan elárulhatjuk neki, miért okozott csalódást a találkozás. Ha szándékosan vezetett félre minket, akkor az a legkevesebb, hogy ezt nem hagyjuk szó nélkül. Ha pedig akaratlanul tette, akkor megjegyzésünkkel hozzásegíthetjük ahhoz, hogy a következő társkeresőknek reálisabb képet tudjon adni magáról, és ezáltal kevesebb csalódásnak tegye ki nemcsak levelezőpartnereit, de önmagát is.

8. Kapcsolatunk további alakulása Szerencsés esetben az első randit újabbak követik. Előfordulhat azonban, hogy az idő múlásával mégsem tűnik úgy számunkra, hogy kezdene elmélyülni kapcsolatunk. Ha ismerősünk hosszabb idő után sem adja apró jeleit annak, hogy igazán tetszünk neki – jóllehet láthatóan szívesen tölti velünk az idejét –, akkor ezt már többnyire nem írhatjuk a félénkség vagy a megfontoltság számlájára. Sokszor az lehet inkább a háttérben, hogy vagy tényleg nem vonzzuk igazán nőként/férfiként, hanem „csak” emberként, vagy pedig az, hogy másokkal is randizik, és még nem döntötte el, hogy ki is a legszimpatikusabb neki. Azonban egy idő után egyik sem túl kecsegtető kilátás számunkra. Ilyenkor érdemes óvatosan rákérdeznünk arra, hogy valójában mit is vár az ismeretségtől, vagy felvethetjük: úgy érezzük, hiányzik valami a kapcsolatunkból, és megérdeklődjük: számára mit jelentene, ha esetleg nem találkoznánk többet. Ha erre a kérdésre puszta beleegyezést–belenyugvást kapunk válaszként, akkor valószínűleg előbb-utóbb úgyis elváltak volna az útjaink. (Így legalább azelőtt tisztáztuk a dolgot, mielőtt túlságosan beleéltük volna magunkat a közös jövőbe.) Ha viszont ismerősünk sajnálkozásának ad hangot, és úgy tűnik, érzékenyen érinti a „majdnem-szakítás”, akkor még mindig adhatunk egy újabb esélyt neki, hátha ezt követően már jobban érezteti velünk a lelkesedését. A „próba-nem” kockázatos játék ugyan, de alkalmat nyújt arra, hogy jobban megismerjük partnerünk szándékait, és emellett valódi tulajdonságait is. Mert míg egyesek intelligensen reagálják le az elutasítást, addig mások a kudarc hatására akár teljesen levetkőzik korábbi kedvességüket, és felszínre tör igazi, sértődött énjük.


38


Kapcsolatunk további alakulása

Néhány találkozó után bármilyen okból is, de megtörténhet, hogy úgy határozunk, nem szeretnénk folytatni az ismerkedést partnerünkkel. De mégis, hogyan mondjuk meg neki, hogy nem szeretnénk több randit? Ha ő vonzódik hozzánk, valószínűleg így se, úgy se fog örülni a döntésünknek, de legalább próbáljunk meg őszintén és tapintatosan viselkedni vele. A legegyenesebb megoldás az, ha élőben mondjuk el, ilyenkor viszont van, aki nagyon hevesen reagál az elutasításra, van, aki pedig nem tudja titkolni a csalódottságát. Ez nemcsak nekünk kellemetlen helyzet, sokszor a másik maga is jobban szeretné, ha nem kellene szemtől szemben fogadnia a hírt. Ha nem érzünk elég bátorságot magunkban ehhez a módszerhez, ragadhatunk klaviatúrát vagy telefont is helyette, de sose tűnjünk el minden jelzés nélkül. Ha egy több randevút megért kapcsolatnál azt mondjuk a másiknak, hogy: „Majd hívlak”, ez már konkrét ígéretet jelent. Ha ez esetben mégsem keressük, az nagyon bántó lehet. Ennél már csak az a kegyetlenebb megoldás, ha nem vesszük fel a telefont, amikor hív, és nem válaszolunk az sms-eire, e-mailjeire – főképp, ha közben a másik esetleg úgy érezte, minden a legjobban alakult köztünk. Éppen ezért ha mi már döntöttünk, mielőbb tudassuk ezt a másikkal, ne hagyjuk bizonytalanságban. A többség általában hamarabb túlteszi magát egy finoman megfogalmazott, időben megtörtént visszautasításon, mint a napokig, esetleg hetekig tartó hiábavaló várakozáson. Az ideális eset természetesen az, ha mindkét fél úgy érzi, a dolgok a legszebben haladnak a maguk útján. Ám sokan épp akkor kezdenek aggódni, amikor egyre közelebb kerülnek a másikhoz. Egyre többet motoszkál ugyanis a fejükben a kérdés, hogy az illető tetszik is, rendes is, de vajon ő lesz-e az igazi? Nem jöhet-e esetleg valaki a sok százezer társkereső közül, akiből még jobb társ válhatna? Ilyenkor gondoljunk csak arra, hogy meddig vártunk egy olyan férfira vagy nőre, amilyennek a másikat sejtjük, akivel kölcsönösen úgy érezzük, hogy összeillők vagyunk. És ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy a többi, most még ígéretesnek tűnő jelölt is valószínűleg veszítene a varázsából, ha jobban megismernénk. Hány békát szeretnénk még megcsókolni azért, hogy hátha a mostaninál még szebb királyfi lesz belőle? Inkább az előttünk álló herceget próbáljuk először megismerni, mert az ideálok ritkán szoktak testet ölteni. Arról nem beszélve, hogy ha mégis megjelenne előttünk a SZUPERFÉRFI vagy SZUPERNŐ, csupa nagybetűvel, akkor lehet, hogy az őrületbe, vagy az unalomba kergetne minket a tökéletességével, hiszen a szerelmünket az erényei mellett épp a hibái teszik még vonzóbbá és kedvesen esendővé a szemünkben. Ha idővel úgy érezzük, hogy egy darabig biztosan csak a jelenlegi partnerünkre szeretnénk koncentrálni, akkor érdemes megfontolnunk, hogy – ha van rá az adott honlapon lehetőség –, szüneteltessük a tagságunkat, vagy pedig leiratkozzunk a társkereső oldalról. Az előbbi esetben a többi regisztrált nem láthatja az adatlapunkat, nem írhat nekünk levelet; számukra olyan, mintha nem is lennénk tagok. Ha viszont később mégis visszatérnénk a társkeresők táborába, nem kell újra a bejelentkezéssel bajlódnunk, és nem vész kárba az érvényes előfizetésünk sem. A leiratkozásnak viszont megvan az az előnye, hogy ha mégsem válnak valóra a reményeink, akkor újra feliratkozva friss regisztráltként kerülünk a honlapra, és így a találati listák élén szerepelhetünk. Ezáltal egyrészt ismét sokkal többen figyelnek fel ránk, másrészt pedig a tagságunk kezdődátumát látva nem jut majd az az eszükbe, hogy „Na, ő vajon miért nem talált párra ilyen sokáig?”. Akármelyik megoldást is választjuk, ez a lépés egy jelzés a partnerünk felé, hogy bízunk a kapcsolatunk jövőjében. Ha sok randevún vagyunk már túl, és mégsem sikerült megtalálnunk a párunkat, akkor egy idő után hajlamosak lehetünk az internetes társkeresés intézményét és a regisztráltak közösségét hibáztatni azért, mert sorozatrandizóvá kezdünk válni. (Ennyi erővel persze okolhatnánk bármit – például az utcát, a munkahelyünket, vagy akár a mozikat is, mert ott


39


Búcsúzóul

sem leltünk ezalatt az idő alatt nekünk való társra.) Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi lehet a mi szerepünk abban, hogy nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk. Ha kevés hozzánk illő levelet kapunk, akkor megpróbálhatjuk kicsit átalakítani a bemoldalunkat, és előfizethetünk különböző VIP-szolgáltatásokra, hogy fellendítsük a virtuális postafiókunk forgalmát. Lehet azonban, hogy más okok (is) állnak a háttérben. Talán magunkhoz képest túl magasra tettük a mércét leendő partnerünknek? Vagy esetleg csak hisszük, hogy szeretnénk már elköteleződni, de valójában nincs meg bennünk az elhatározás egy társkapcsolatra? Esetleg nem tudunk elég időt, energiát fordítani az alaposabb keresgélésre? Vagy belefáradtunk az ismerkedésbe, és ezt láthatják rajtunk mások? Ha valamelyik felvetés találónak tűnik, akkor talán nem ez a legmegfelelőbb időpont nekünk az ismerkedésre. Érdemes lehet egy kis pihenőt tartanunk, és a potenciális párunk helyett egy darabig inkább saját magunkkal foglalkoznunk. Ha pedig jobban ráérünk, eloszlottak az aggodalmaink, letisztultak a gondolataink, és esetleg átértékeltük igényeinket, újult energiával, kedvvel és hittel térhetünk vissza, bízva abban, hogy hamarosan ismét töröltethetjük magunkat a rendszerből – ám ezúttal véglegesen.

9. Búcsúzóul Van, aki nem szeretné nagydobra verni, hogy az interneten keresztül ismerkedik. Pedig ha elmesélné a barátainak, családtagjainak, valószínűleg meglepődne, hogy közülük is hányan keresik társkereső honlapokon az igazit – ezért aztán nyugodtan avassuk be a hozzánk közel állókat a dologba. Akkor legalább lesz, akivel kicserélhetjük a tapasztalatainkat, könnyebben átvészelhetjük az esetleges kudarcainkat, és örülhetünk egymás sikerének, boldogságának. Magán a párkereső honlapon keresztül is szerezhetünk jó ismerősöket, akikkel megoszthatjuk élményeinket, akár úgy, hogy egy-egy szerelemre találás reményében induló levélváltásunkból végül barátság bontakozik ki, akár pedig úgy, hogy bekapcsolódunk az oldal minket érdeklő fórumaiba. Arra is jó, ha körülnézünk egy társkereső oldalon, hogy tudatosítsuk magunkban: társtalannak lenni nem egy ritka és szégyenletes dolog, hanem egy természetes, gyakori állapot. Ezt a felfogást több mint egymillióan tekintik a magukénak, hiszen ők már regisztráltak hazai párkereső oldalakon. Az önbizalmunkra emellett azért is jótékonyan hathat, ha bejelentkezünk, mert a többi társkeresőtől kapott bókok, levelek mind azt jelezhetik számunkra, hogy mások is értékes és szerethető embernek látnak minket. Valamint azt is, hogy ha mi magunk esetleg nem is lennénk elégedettek a külsőnkkel, vannak, akiknek éppen a mi típusunk vagy a mi mosolyunk a legkedvesebb a tömegből. A levelezések, randevúk révén az önismeretünk is sokat fejlődhet. Minden partnernél a személyiségünk más-más oldalai kerülnek előtérbe, így olyan dolgokat tudhatunk meg magunkról, amikre másképp talán sosem ébrednénk rá. A sikeres és sikertelen randevúk egyaránt hozzásegíthetnek minket ahhoz, hogy tisztábban lássuk igényeinket, értékrendünket, erényeinket és hibáinkat. Rájöhetünk például arra, hogy bizonyos dolgokat, amiket eddig fontosnak gondoltunk egy kapcsolatban vagy egy társban (anélkül, hogy megtapasztalhattuk volna őket), valójában mégsem nekünk találtak ki. Vagy éppen fordítva, olyan tulajdonságokat kezdhetünk becsülni, amelyeket eddig nem tartottunk lényegesnek a társkeresésnél. Ennek köszönhetően hamarabb felismerhetjük, ha valóban hozzánk illő párra A könyv kiadását a Randivonal támogatta

40


Búcsúzóul

találunk, és addig is, amíg erre sor kerül, valószínűleg könnyebben észrevesszük az egyedüllétben rejlő örömöket is. Az adatlapok böngészése mellett is éljük tovább a magunk interneten kívüli életét: bár a honlapon való regisztráció akár sorsfordító is lehet számunkra, ne akarjunk görcsösen társat találni. Gondoljunk inkább erre a lépésre úgy, mintha egy sokszereplős társasjátéknak váltunk volna vele a részeseivé, és vegyük könnyedén (de ne könnyen) az ismerkedést! Mérgelődnünk nem érdemes akkor sem, ha nem mindenki tartja magát a játékszabályokhoz. Ha valaki esetleg mogorván reagálna levelünkre, nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy ezek szerint úgysem ő lett volna az igazi, és folytassuk tovább mosolyogva a keresgélést. Talán nem mindig könnyű türelmesnek és kitartónak maradnunk, mégis kár lenne feladnunk az első kisebb kudarcok, vagy esetlegesen kellemetlen tapasztalatok után az ismerkedést. Ha időt és energiát szánunk a kapcsolataink alakítására, és nem látunk beléjük a ténylegesnél többet, akkor megőrizhetjük a nyitottságunkat és a tisztánlátásunkat a sokadik randevú után is. Éppúgy, mint az abba vetett hitünket, hogy előbb-utóbb értünk is eljön az igazi. Van ugyan, akinek sokáig kell erre várnia, de a Randivonal statisztikái szerint a regisztráltak 40%-a három hónap alatt rátalál a párjára. Lehet, hogy Téged is csak napok vagy hetek választanak el attól, hogy a társadra lelj…? Addig is azonban töltődj fel az internetes párkeresés egyéb örömeivel: élvezd a változatos programokat, a flörtölés boldog izgalmait, és a „talán éppen ő lesz az” bizsergető érzését. Unatkozni biztosan nem fogsz! Kedves Olvasó! Kívánom, hogy ezt a könyvet, mint egy iránytűt, haszonnal forgasd a társkeresés rögös útjain: segítsen a helyzetfelismerésben és -meghatározásban, az eligazodásban, és járuljon hozzá ahhoz, hogy a bemutatkozó oldalakon való barangolás során páratlanul szép élményekkel gazdagodj – a páros boldogság mielőbbi megtalálásáig.


41


10.

Reflexiók férfi szemszögből (Zsedényi Csaba)

10.1.

A szerző előszava

Zsedényi Csaba Informatikus mérnöki és menedzsment területen szerzett diplomát. Eleinte multinacionális cégek informatikai és üzleti stratégiai projektjein dolgozott elemzőként, tanácsadóként, de tevékenykedett marketing menedzsereként is távközlési cégnél. Később teljesen pályát módosított a férfi-női kapcsolat rejtelmeinek feltárása irányába. Filozófia szakos egyetemistaként, illetve a pszichológiai különböző irányzatait tanulmányozva sokfajta tudással és gondolkodásmóddal ismerkedhetett meg. Sokirányú látásmódját a társkeresés és párkapcsolat témakörben kamatoztatta, ahol jelenleg trénerként és tanácsadóként dolgozik. Rendszeresen szerepel TV-ben, rádióban, újságokban, ő a Kulcs a nőkhöz címet viselő könyv szerzője. Reflexiók férfi szemszögből Folytatás tőlem, hogy a férfiúi aspektus, és a Randivonal konkrét használatával kapcsolatos meglátásaim se hiányozzanak. A férfiaknak bizonyos szempontból sokkal nehezebb dolguk van az internetes ismerkedés kapcsán, mint a nőknek. A hétköznapi életben is elvárás, hogy mi tegyük meg az első lépest a nő felé, szólítsuk meg, hívjuk randira, vállalva a nem is olyan ritka elutasítást. Nem lesz ez másképpen az interneten sem. Ha azt hiszed, hogy az online társkereső amolyan katalógus ahonnan csak kiválasztod a tökéletes társat, akkor rossz helyen jársz. Kiss-Péterffy Márta gondolatait nem ismételném meg. Amiket leírt, jó szívvel ajánlom férfiaknak is. Kibővítem azonban pár olyan szemponttal, ami férfitársaimnak lehet nagy segítségére. 10.2. Adatlap Az internetes társkeresés működik, de ahogyan ez korábban is elhangzott, rá kell szánni az időt arra, hogy megismerjük minden csínját-bínját. Férfiként akkor is munkás lesz ez a feladat, ha történetesen jó érzéked van mindehhez és eleve jól csinálod. Akkor is, ha normális fényképet raksz fel magadról, frappáns bemutatkozó lapod van, és jó leveleket írsz. Ugyanúgy, ahogy a szórakozóhelyeken próbálkozva sincs könnyű dolgod, itt is meg kell dolgoznod a sikerért. A jó hír az, hogy ha megfelelő módon használod a rendszert és rászánod a szükséges időt, akkor egy idő után már nem csak keresel, hanem jó eséllyel találsz is párt magadnak. Férfiak esetében egy fontos momentum szokott lenni az adatlap tekintetében. A nők ugyanis az adatlapodat jellemzően nem önmagában tekintik meg, hanem az első leveleddel együtt értékelik. Vagyis arra kevésbé számíts, hogy az adatlapod alapján majd megrohannak a


42



hölgyek a leveleikkel. Ezt figyelembe véve esetleg egészen más jellegű adatlapot lehet érdemes készítened. Olyat, amely szem előtt tartja, hogy a leveled elolvasása után kerül megtekintésre. Érdemes tehát arra is figyelned, hogy az elküldött leveled és az adatlapodon található bemutatkozásod stílusa erősítse egymást. A férfiak 95%-ának az első levele kimondatlanul is azt tartalmazza, hogy „bárcsak szóba állnál velem”. Ez legyezgeti a nők hiúságát, és nyílván egy kis kedvességgel nincs gond. Nagyon sokan azonban átesnek a ló túloldalára, és burkoltnak szánt térden csúszó hozzáállásukkal csak azt tudják elérni, hogy szánalmat ébresztenek. Mi férfiak tudjuk, hogy nekünk nem mindig könnyű, ha társkeresésről vagy párkapcsolatról van szó, de az, hogy a nők is hasonló cipőben járhatnak, csak nagyon kevés férfinak világos. A nőknek sem könnyű. Nem árt tehát egy kis gerincesség, hiszen a társkereső oldalon levő nő ugyanúgy regisztrált valamiért. Mégpedig azért, mert nincs társa. Egyenrangú felek vagytok az ismerkedés során, és ezt nagyon fontos fejben tartanod amikor az adatlapodat töltöd ki, vagy amikor levelet írsz. Na jó, de akkor mit írjak? – kérdezhetnéd. Egyelőre semmit, sőt, még ne is regisztrálj. A megfelelő bemutatkozó szöveg megfogalmazása néhány napot is igénybe vehet, és addigra a rutinos, új regisztráltakra „vadászó” nők már megnézték a lapodat - azt az adatlapot, amin még csak egy 5 perc alatt ügyetlenül megfogalmazott sablonszöveg található. Először is olvasd el 100 versenytársad adatlapját, és tanulj a hibáikból, hogy elkerülhesd azokat. Figyeld meg azt is, hogy mitől jó egy bemutatkozás, és tanulj belőle. Jegyezd meg a sablonos hasonlóságokat is. Sokan nem is tudják, hogy egyedinek vélt, humoros megjegyzéseik, vicces szófordulataik több száz másik adatlapon is megtalálhatóak. Nem könnyű írásban megmutatni magunkat, és egyedinek lenni, de ha sikerül minél több konkrétumot is írnod máris közelebb jársz a célhoz. Ezekkel az eszközökkel olyat is meg tudsz mutatni magadból, ami vonzó lehet egy nő számára és felkeltheti az érdeklődését. Fontos, hogy emberként és ne „robotként” lásson téged, figyelj hát arra, hogy adatlapod ne legyen túl száraz vagy sablonos. Azt gondolom, hogy legalább Arany fokozatú előfizetés nélkül nem férfi a férfi a Randivonalon. Hiszen előfizetés hiányában nem tudsz levelet írni, férfiként pedig arra hiába várnál, hogy majd neked írnak. Érdemes akár a Platina tagságra is előfizetni, havonta pár száz forint nem nagy különbség a pluszszolgáltatásokért (figyelem: Platina tagoknak az előfizetéssel nem rendelkezők is írhatnak!), és mivel adatlapodon látszani fog, hogy Platina tag vagy, ez még jól is mutathat. Add meg a módját! Véletlenül sem arra akarlak bíztatni, hogy pénzzel hódítsd, de lássuk be, ez ugyanaz, a kérdés mint, amikor a randin adsz, vagy nem adsz borravalót a pincérnek. A Platina szint majd a kommunikációba is segíteni fog a későbbiekben, ugyanis számos kényelmi szolgáltatás foglal magában, amivel hatékonyabb is lesz a társkeresés. Ezzel el is érkeztünk a következő témánkhoz. 10.3.

A (társ) KERESÉS

Gyorskeresés helyett a Részletes keresés használatát javaslom. Nem kell minden mezőt kitölteni, csak a fontosakat. Nagyon sok regisztrált van a rendszerben, ezért ha új vagy, azt javaslom a következők alapján szűrj, mert még így is rengeteg lesz a találat. Add meg a kívánt életkort, de úgy, hogy az passzoljon is hozzád valamennyire. A legtöbb nő nem szereti, ha


43



fiatalabb vagy nála, vagy azt sem, ha netán sokkal idősebb. Kivételek mindig vannak, most azonban ne a tűt keressünk a szénakazalban. Az majd ráér akkor, amikor már a többiek adatlapjait átnézted. Lakhely: az Óperenciás tengeren is átkelnél a királylányért? Egy férfit természetesen semmi sem riaszthat el kedvesétől. Férfiként azonban maradjunk praktikusak, Hamupipőke topánkáját első körben a környezetünkben levőkre próbálgassuk fel, hátha nem is lakik olyan messze tőlünk. Ha a keresett hölgy alakja, súlya fontos, akkor nem árt, ha tudod, hogy a nők jelentős része 5 kilót letagad, ezért a súlyra vonatkozó felső határodból még 5 kilót vonj le, és azt add meg a keresésénél. Magasság: első körben a nálad 5-10 centiméterrel alacsonyabb nőket böngészd át, mivel a legtöbb nő ennyi magasságkülönbséghez ragaszkodik. Később ráérsz átböngészni az ennél magasabb hölgyeket a kivételekért. Már ha addigra nem találtad meg a párod… Publikus fotója legyen, ezt pipáld be. A rendszerben több százezer fényképes női adatlap van, ha azokat átnézted, jöhetnek a fénykép nélküliek. Dohányzás. Tegyük fel, hogy nem dohányzol, de egy egyébként számodra tökéletes nő esetében ez nem lenne kizáró tényező. Ezért aztán azt gondolod, nem adsz meg erre inkább semmit, maradjon „Mindegy” a keresőben. Mégis azt javaslom, amit már eddig is: elsőként azokat a lapokat nézd át, akiknek a tulajdonosai jobban passzolhatnak hozzád, jelen esetben a nem dohányosokét. Ugyanígy járj el, ha van még bármi egyéb nem kötelező jellegű kívánságod. Például hogy legyen diplomája, ne legyen gyereke, valamelyik egyházhoz tartozzon, stb. Végül egy további nagyon fontos szempont: a keresést lehet rendszerezni. Javaslom, hogy az „utolsó belépés” dátuma szempontot válaszd. Első körben ne foglalkozz azokkal, akik már több mint egy hete nem léptek be a rendszerbe. Ők nem elég aktívak, sőt az is lehet, hogy időközben már megtalálták a párjukat és soha többet nem fognak belépni. Több értelme van azokra a jelöltekre fordítani az időt, akik aktívan keresik társukat. Ha mindent beállítottál, akkor mentsd el a keresési módot még azelőtt, hogy megnyomnád a Keresés gombot. Így legközelebb nem kell újra létrehozni ezt a keresési típust, továbbá tudni fogod, kikre kerestél. Például miután végignézted az összes maximum 55 kg-os nőt, feljebb állíthatod a súly kritériumot, és kereshetsz az azonos paraméterekkel rendelkező, de 55-60 kg közötti nőkre. Aki fotó alapján megtetszik, annak az adatlapjára kattintva az első dolog, amit érdemes megnézni, hogy mióta tagja a rendszernek, és hogy hány olvasatlan levele van. Ha valaki évek óta tag, akkor vagy nehéz eset, vagy nem gondolja komolyan a társkeresést, de az is lehet, hogy eddig csak nem volt szerencséje. Bármi legyen is az ok, én elsőre nem foglalkoznék velük. Bár az is igaz, hogy ha néhány napja regisztrált népszerű nő az akit kiszemeltél, ráadásul sok olvasatlan levéllel (kb. 20-80 között), akkor nehéz lesz kitűnni a tömegből. Erre is van lehetőség, erre a későbbiekben fogok rátérni. Ha fotó alapján végignézted már szinte a teljes kínálatot, akkor célszerű stratégiát váltani. Ekkor például rendezheted a találatokat a „Regisztráció dátuma” alapján, hogy a társkereső oldalra frissen regisztrált tagokat nézhesd meg. (Ne lepődj meg, hogy lesznek az első találatok


44



között régen regisztrált tagok, ők a VIP szolgáltatás részeként több helyen is jó kis reklámot kapnak.) Érdemes a „Nem láttad” vagy a „Nem leveleztél vele” részt is bepipálni. Ha eddig eljutottál, akkor kattints az adatlapján található „Kit keresek” gombra, így sokkal több információhoz jutsz egy lapon, miközben megmarad ugyanaz a nézet. Kisméretben látod az összes fényképét a lap alján, elolvashatod önmaga részletesebb jellemzését, és többet megtudsz az általa keresett személyről is. Ha tetszik, de még nincsenek a fényképeid jóváhagyva, akkor a „Hozzáadás a kedvencekhez” feliratra kattintva rakd a kedvencek közé, hogy később kilistázhasd a többi adatlappal együtt, ami felkeltette érdeklődésedet. Ha van valami hobbid, megteheted, hogy rákeresel arra a Bemutatkozó szövegek között (Gyorskeresés menüpont). Tegyük fel, hogy az illető hölgy is szeret például lovagolni. Ez máris egy közös téma lehet.

10.4.

Kommunikáció

A levélíráson kívül számtalan lehetőséget kínál a rendszer, érdemes mindegyiket végignézned. Ha egy új helyzetből szeretnéd kihozni a maximumot, akkor elsőként legjobb, ha körbetapogatózol a lehetőségek terén. Vagyis ismerd meg a Randivonal által kínált valamennyi szolgáltatást: kattints rá az összes menüpontra, és mélyedj el használatukban! Mivel a nők egy része nem fizet elő tagságra, ezért az írásos kommunikáció időnként úgy zajlik, hogy a férfi ír a nőnek, és megadja az e-mail címét, hogy az válaszolni tudjon. Erre megoldás a Platina tagság, amivel fogadhatsz levelet bárkitől, és ezáltal az összes hölgy tud neked levelet írni, vagy a te leveleidre válaszolni. Az ideális levélhossz. Kezdetnek 5-10 sor megteszi. Több oldalas személyhez szóló levelet írni egy idegennek az esetek többségében visszatetszést kelt. Hangvételében semmi esetre se legyen elnézést kérő a leveled, de még csak alárendeltséget mutató sem. Szinte minden második pasi odabiggyeszti a levele végére, hogy „remélem van kedved megismerni”, vagy valami ehhez hasonlót. Már itt átadják az irányítást a nőnek, döntsön a nő a továbbiakról, ők addig is térdre borulva várják a fejleményeket. Uraim, egy kicsit több tartást! A nő úgyis tudja, hogy tetszik neked, különben nem írtál volna neki. Ha akar, úgyis válaszol, ha nem, akkor meg mindegy. Abban a pár sorban inkább próbáld meg felkelteni az érdeklődését, és adjál neki lehetőséget, hogy valamihez kapcsolódva visszaírhasson neked. Vagyis könnyítsd meg számára, a válaszlevél írását, ha az adatlapodat átböngészve nem estél ki a szűrőn. Néhány tipp arra, hogy mit írj első leveledben. 1. Megszólításnak „Szia Keresztnév!” megteszi. 2. Rövid leveledben esetleg írj magadról valami olyat, ami felkeltheti a figyelmet. Bármit, ami érdekessé tehet, például hogy festőművész vagy. Nem kell mindent elmondani, egy kis misztikusság akár jót is tehet, és legalább lesz mire rákérdeznie. Ezzel megkönnyíted neki, a válaszlevél írását. 3. Mindenképpen említs meg valamit az adatlapjáról vagy a fényképéről, amihez kapcsolódva mondhatsz valami egyedit. Ha például azt írja, szereti Franciaországot,


45



akkor az „én is” helyett legyél sokkal konkrétabb, akár egy rövid történettel, pl. „A Louvre mellett ettem életem legjobb Baguette-jét.” 4. Külsejét dicsérni nincs sok értelme, hiszen tudja, hogy tetszik neked. Akkor sem, ha azt hiszed, egyedi módon teszed azzal hogy kiemeled pl. a mosolyát, a szemét, a kisugárzását, mivel sokan mások is ezt írják. Ugyanakkor érdemes lehet a ruháját dicsérni, vagy valamit a háttérben, a helyzetet, amiben van stb. 5. A nevét érdemes lehet akár a megszólítás után is használni még egyszer-kétszer, mert az mindenkinek jóleső érzés. 6. A leveled ne legyen túlságosan rámenős, vagy ne mutassa azt, hogy ő már mindenképpen elvarázsolt téged. Hiszen még csak ismerkedtek. Ugyanakkor a jövőképedből valahogy érződjön, hogy tartós kapcsolatot keresel. 7. Elköszönésed esetleg lehet kicsit több, mint az általános „üdv”, hogy ezzel is kitűnhess, pl. „Szép napot!” Ne feledd: mindenki azokhoz az emberekhez vonzódik szívesebben, akinek amúgy is rendben van az élete. Próbáld az sugallni, hogy te is ilyen ember vagy! Olyan, aki egy társ segítségével még jobban érezné magát, és aki leendő társa életének teljesebbé tételéhez is hozzá tud járulni. Akkor vagy igazán vonzó, ha ez jön át abból, amit kommunikálsz. Ha neked nem ilyen az életed, akkor persze nem kell minden áron ilyen képet mutatnod. Ez utóbbi esetben csak arra tudok visszautalni, amit már korábban írtam: nem csak a társkereséssel kapcsolatosan van feladatod, hanem az egész életeddel. A párod nem fogja megoldani az életed, és nem fog tudni boldoggá tenni, ha ingatag alapokon állsz. Megismétlem azt is, amit az adatlapról szóló részben írtam: ne írj a tulajdonságaidról, hanem mutasd inkább meg azokat. Ne azt írd például, hogy humoros vagy, hanem legyél az a leveledben. Ahelyett, hogy leírnád, próbáld meg inkább a hangnem által érzékeltetni ezeket. 10.5.

Népszerű nők figyelmének elérése

Egy frissen regisztrált vonzó nő az első napokban rengeteg levelet kap. Levelenként néhány másodperc ideje lesz, ilyenkor mindenképpen csatolnék fényképet a levelemhez, mert az adatlapokra nem biztos, hogy kattintani fog. A másik jó lehetőség akkor írni neki, amikor már lecsengett az első nagyobb hullám. Azaz ha egy héttel a regisztrációja után még mindig aktív, akkor a napi néhány levele mellett rád is nagyobb figyelem fog jutni, így könnyebben kitűnsz majd a tömegből. Ha nem szeretnél várni, akkor az előnyös fénykép és frappáns bemutatkozás mellett a levél küldése mező alatt látható „Küldés EXPRESSZ sebességgel” funkció használatát javaslom. Ha leveledet az expressz levélküldés funkció aktiválásával küldöd, akkor az a címzett postaládájában a legelső helyen lesz a listában akkor is, ha a címzettnek a leveled érkezése óta jöttek újabb levelei. Ez a szolgáltatás 40 Ft, talán megéri az árát. Jelöltednek akár SMS-t is küldhetsz, ha az adatlapján a megfelelő gombra kattintasz. Szinte biztos, hogy kíváncsi lesz, ki írt neki SMS-t és ezért meg fogja nézni az adatlapodat. Az már nem biztos, hogy tetszel neki, és mivel ez a szolgáltatás 192 Ft, csak azoknál használd, akik valamiért nagyon megdobbantották a szívedet. Nem kerül viszont külön pénzbe a Kulcs a szívhez szolgáltatás. A könyv kiadását a Randivonal támogatta

46



Igaz, hogy csak korlátozott mennyiségben küldhető, de bármilyen előfizetői tagság nélkül használható! Van annyira figyelemfelkeltő, mint a többi lehetőség, és sok nő szereti a teszteket. Ha nincs semmilyen előfizetésed, szinte ez az egyetlen lehetőséged, hogy jelezd a másiknak közeledési szándékod! A virtuális virágküldés szerintem egy aránytalanul drága szolgáltatás a maga 400 Ft költségével, ugyanakkor így legalább megmarad a különlegessége. Ha az illető hölggyel már levelezel, érdeklődést is mutatott irántad (és találkozó még nem volt), akkor ez születés- vagy névnapja alkalmával egy lehetőség arra, hogy pár sornál többel kedveskedj. Ennél kedvezőbb árú szolgáltatás a képeslap, amely csak 100 Forintba kerül. Sok csinos nőt találhatsz a Szépségverseny menüpont alatt. Azon túl, hogy valamelyikük felkeltheti az érdeklődésed, érdemes szavazni rájuk és ezt meg is írni nekik. Kicsit időrabló tevékenység, de minden nőre, akinek megnyitod az adatlapját, szavazz pár ponttal, mert az növeli a népszerűségüket a szépségversenyen. Ezt írd is meg nekik, és akkor remélhetőleg ők is visszapontoznak. Mi értelme van ennek az egésznek? Ha elég sok időt fordítasz rá, akkor sok pontod lesz neked is, és te is megjelensz a férfiak „szépségversenyén”. Ha pedig valamelyik nap első helyezést érsz el, akkor aznap minden belépőnek ott leszel a kezdőlapján. Vagyis ingyen reklám, amitől ugrásszerűen megnőhet a bejövő leveleid száma. Ha erre nincs időd vagy nincs hozzá kedved, de szeretnéd magad reklámozni, akkor a VIP szolgáltatás segítségével tudsz rámosolyogni leendő kedvesedre a különböző lapok VIP dobozaiban. Ráadásul a VIP dobozoknak köszönhetően a keresési listákon is előre kerülsz. Ez 480 forintba kerül, ennyit biztosan megér. Egy másik lehetőség önmagad bemutatására a Randivonalon Napló néven működő blog vezetése, amelyről már Kiss-Péterffy Márta is írt. Személyed alaposabb megismertetésén túl közösségi életre is lehetőséget teremt, akárcsak a különböző Fórumok. Ezeken úgy lehet ismerkedni, mintha csak egy társasági beszélgetés közben lennél. A Chat (szöveges csevegés) ennek valós idejű interaktív változata, ahol tényleg mindenki jelen van. Lehetőséged van privát chat-re is, ami a privát, kettesben folytatott beszélgetések felel meg. A Fórumok estében a társasági beszélgetés az üzenőfalhoz hasonlít, ahol mindenki az érkezés sorrendjében szól hozzá a témához. A gyorsaság az online társkeresésben is valós előnyt jelenthet. Kérj értesítőt az új regisztráltakról (Profilom/Egyéb beállítások), és legyél te az első levélírók között. Továbbá a Szolgáltatások között iratkozz fel az RSS szolgáltatásra. Így mindig látni fogod, ha valaki új képet rakott fel magáról. Tegyük fel, hogy valaki egy olyan képet töltött fel, amin nehezen volt felismerhető, vagy előnytelen volt, és ezért nem érdeklődtél iránta. Esetleg fényképe sem volt eddig. Amikor viszont meglátod a frissen felrakott fényképét, hirtelen vonzónak találod, és írsz neki pár sort. Ha jelöltedről azt látod, hogy nem naponta lép be, akkor legjobb, ha vasárnap délelőtt írsz neki. Hétköznap mindenki elfoglalt, esetleg randizik. Akárcsak péntek-szombat este, amikor a hölgyek egy része éppen „pasivadász” üzemmódban járja a szórakozóhelyeket. Vasárnap azonban mindenkinek az az első dolga, hogy megnézze bejövő leveleit. A te leveled pedig ott lesz a legelsők között. Minden nap ellenőrizd le, hogy kik nézték meg az adatlapodat, és lehetőleg még aznap írj nekik (Kapcsolatok/Látott menüpont, majd Megtekintés ideje + csökkenő + nézet frissítése gomb, így mindig azokat látod, akik legutoljára néztek meg). Ha azt látod, hogy bár adatlapodat megnézte, de nem írt, akkor az is lehet, hogy nem nyerted el tetszését, de az is könnyen előfordulhat, hogy azt várja hogy, te szólítsd meg. Vagy az is lehet, hogy nincs


47



előfizetése, és naponta az adatlapodra kattint, így próbálván jelezni, hogy érdeklődik irántad. Azt is nézd meg a Kapcsolatok között, hogy kik pontoztak vagy kik kedvelnek. Nekik mindenképpen érdemes írni. Leveledhez csatolhatod a fényképed. Ha ezt nem teszed meg, akik nem előfizetők, nem fognak tudni megnézni téged, csak bélyeg méretben. Van olyan taktikai megfontolás is, hogy szándékosan nem csatolod a fényképed. Ilyenkor két dolog történhet. Ha leveleddel felkeltetted az érdeklődését, akkor megnézi az adatlapod, és akkor már sokkal alaposabban megnézhet magának. Erre is lehet építeni, de könnyen előfordulhat, hogy el sem olvassa a fénykép nélküli leveleket (főleg ha amúgy is sok levelet kapott). Összességében tehát szerintem több érv szól amellett, hogy pipáld be azt a kis négyzetet, amivel csatolod a fényképedet. Végezetül: - ez igazán csak férfiaknak érdekes -, ha egy nő nem szimpatikus számodra, akkor ne írj neki! Akkor sem, ha egyébként jól néz ki. Ne csak a fénykép alapján dönts. Ha nagyon más a világa, mint a tied, ha nincsenek jó megérzéseid vele kapcsolatosan (pl. „Ez egy önző hisztérika?”), akkor becsüld magad és őt is annyira, hogy nem vesztegeted az időt felesleges körökkel és egyszerűen nem írsz. Hiszen épp ez az egyik szépsége az online társkeresésnek: lehetőségeid száma kis túlzással majdnem hogy végtelen.

Sok sikert kívánok!


48


11.

Sikersztorik

Sikersztorik

Zárásként álljon itt néhány örömteli, igaz történet azoktól, akik a Randivonal segítségével leltek egymásra.

Véletlen vagy sors? Mellette igazán boldog vagyok, mert mindent megkaptam, amire az elmúlt években vártam... Sziasztok! Én is, mint más, egyedül voltam, amikor regisztráltam magam az oldalon, és időközben sikerült is megtalálnom a párom, akivel már három hónapja együtt vagyunk! Igazán boldog vagyok vele, és képzeljétek, azóta sem töröltem magam az oldalról, és három hónap után az "őket ajánljuk" üzenetben kapott ajánlásokban - láss csodát - pont őt dobta nekem a gépezet! Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg a sors vagy pedig a véletlen élet keze van a dologban... Azt viszont tudom, hogy mellette igazán boldog vagyok, mert mindent megkaptam, amire az elmúlt években vártam - és remélem így is marad örökre! Vannak még véletlenek ebben a megtört életben... vagy a sors? Tiszta szívből kívánom, hogy mindenki találjon párjára és legyen boldog, mert minden embernek joga van a boldogsághoz! Gyöngyi és szerelme, Misi

Libegővel a boldogságba Csak bíztatni tudok mindenkit, hiszen ha meg sem próbáljuk, úgy nem találhatjuk meg a boldogságot... Sziasztok! Mint sokan mások, én sem gondoltam volna soha korábban, hogy páromat az interneten fogom megtalálni! Nem azért, mert nem használtam rendszeresen a világhálót, csupán mint ismerkedési lehetőség volt idegen tőlem. Magamtól biztos nem is regisztráltam volna egy társkereső oldalra sem, ha a barátnőm nem beszél rá, aki több mint egy éve így ismerte meg (már) a férjét. A kezdeti bizonytalanságom és önbizalomhiányom (senki nem fog rám kattintani, senki nem fog írni, kinek fogok tetszeni) szerencsére hamar elszállt az első kedves levélnél. Bár nem lett folytatása, nagyon jól esett, hogy felfigyeltek rám. Körülbelül három hónap múlva azonban bekopogott "ajtómon" az én Nagy Őm! Tamással rögtön az elején éreztük, hogy valami több, valami szikra van köztünk, minden napom fénypontja az ő levele, majd telefonhívásai és sms-ei lettek. Két hét után találkoztunk először. Mivel mindketten Pesten élünk, könnyű volt a helyszínt és az időpontot összeegyeztetni - egyik hétvégén elmentünk Libegőzni! A könyv kiadását a Randivonal támogatta

49


50

Gyerekkoromban voltam utoljára a Libegőn, leírhatatlan és felejthetetlen élményt nyújtott az első közös nap! Csak azt éreztem, Istenem, de jó lenne, ha együtt maradnánk még nagyonnagyon sokáig! Büszkén és boldogan mondhatom, hogy azóta már összeköltöztünk és tervezgetjük a közös jövőnket (eljegyzés, közös lakás, stb.). Köszönöm a lehetőséget, és csak bíztatni tudok mindenkit, hiszen ha meg sem próbáljuk, úgy nem találhatjuk meg a boldogságot! Szilvi és Tamás

Öt percnyire... Sokat beszélgettünk aznap este, nagyon megfogott a stílusa, a lelke, az egész személyisége... Sziasztok! Amikor tavalyelőtt ősszel felregisztráltam az oldalra, a legkevésbé gondoltam volna, hogy itt találom meg az Igazit. Egyik barátnőmtől kaptam a tippet, hogy próbáljam ki ezt az oldalt. Sokadik csalódásom után nem nagyon kellett győzködnie. Tulajdonképpen nem hittem a dologban. Az elején csak "ego-növelőnek" találtam az oldalt sok szép levelet kaptam, amiben dicsértek, bókoltak, és ez jól esett. De pár levélváltáson és chaten kívül nem történt semmi egyéb. Majd tavaly tavasszal kaptam egy levelet. Pont a szakdolgozatírás közepén voltam, így egy hét késéssel válaszoltam rá. Kicsit aggódtam is, hogy vagy szóvá teszi a késésemet, vagy rosszabb esetben nem is válaszol. Pedig az adatlapja alapján egy szimpatikus, jóképű fiú volt, akinek felkeltettem az érdeklődését. Válaszolt. Nagyon megörültem! Megbeszéltünk egy randit. Miután felkínáltam a hely választását, és ő kijelölt egy klubbot, mondván 3 percre lakik tőle, kiderült, hogy én attól a helytől 2 percnyire. Szóval hónapokon keresztül 5 percre laktunk egymástól, de mégis az interneten találkoztunk! Sokat beszélgettünk aznap este, nagyon megfogott a stílusa, a lelke, az egész személyisége. Kiderült, nagyon sokban hasonlítunk egymásra. Születésnapunk 2 nap különbséggel van (és 4 év), és bár nem hiszek a karmában, az mégsem véletlen, hogy mindketten bikák vagyunk. Szóval úgy éreztem az első randi után, hogy megtaláltam a lelki társam! Akkor este csókkal köszöntünk el. Két nappal később, a következő találkozáson egy szál rózsával várt. Az egész nyarat együtt töltöttük. Most együtt élünk, már élettársként, és a közös jövőnket tervezzük, ház család, gyerekek. Nagyon boldogok vagyunk! Köszönöm Nektek, hogy rátalálhattam életem és lelkem párjára! Minden kedves társkeresőnek pedig sok boldogságot kívánok, mindenkinek van egy másik fele, aki vár rá... lehet csak 5 percnyire! Veronika és Csaba


A könyv kiadását a Randivonal támogatta

Recommend Documents